Nem okozott meglepetést az RMDSZ nyolcadik kongresszusa: megerősítették tisztségében Markó Béla szövetségi elnököt, elfogadták a párt programját és módosított alapszabályzatát. Elsőként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetét Gémesi Ferenc, a magyarországi kormány határon túli ügyekért felelős szakállamtitkára tolmácsolta. „Olyan jövőt dolgoz ki az RMDSZ, amilyenről én is álmodom” – írta Gyurcsány, felkérve az RMDSZ-t: ne maradjanak meg „múltbéli nemzeti és politikai sérelmeiknél”, inkább építsenek együtt közös jövőt. Ezt a gondolatmenetet folytatta Dávid Ibolya MDF-elnök, gratulálva az RMDSZ-nek, mert győzött, hiszen felismerte, „nincsenek ellenségek”. Toró T. Tibor képviselő a napirendre kiegészítő javaslatokat tett: hallgassák meg az egyházak és a társadalom üzenetét, állítsanak össznemzeti listát. Frunda György azonban megvonta a szót Torótól. Markó Béla kongresszusi beszédében a Szabadság szobor újrafelállításán kívül az EU-csatlakozást mutatta be, mint az RMDSZ megvalósítását. Emellett „közéletünk néhány szánalmas figurája román pártokkal is összefogva megkísérelte a lehetetlent: megfosztani parlamenti képviseletétől a magyarságot” – mondta Markó Béla. Határozottabb hangot ütött meg: „nem fogadjuk el a szószegő román politizálást, mi nem a románok kénye-kedve miatt mentünk Bukarestbe”. Hozzátette: „az az erős, aki kezet mer nyújtani, le mer ülni a tárgyalóasztalhoz Bukarestben, akkor is, ha tudja, hazaáruló lesz belőle”. Tempfli József püspök kiállt az RMDSZ mellett. Frunda György szenátor felsorolta Tőkés László „bűneit” (olyanokat például, hogy Borbély Imrét támogatta az RMDSZ elnökválasztásán), végezetül Frunda azt javasolta, hívják ki vitára a püspököt. Puskás Bálint szenátor a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom nevében tett hitet „az egység mellett”, kétségbe vonva az Erdélyi Református Egyházkerület vezetőjének a legitimitását. Lakatos Péter szót emelt a „végzetes politikai megosztás” exportja ellen, gúnyolódott Sándor Lajos lelkésznek a Lorántffy sportpályájáért folytatott éhségsztrájkján. Vekov Károly azt kérte a kongresszustól: tegye Tőkés Lászlót „az RMDSZ által benyújtandó europarlamenti képviselőlista befutó helyére”. Valószínűleg ez az utolsó kongresszus, melyen részt veszek, jelentette be Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei képviselő, keserűségének adva hangot, hogy nincsenek ott azok, akik „nem egyformák”. Szabó Vilmos „az MSZP vezetése, tagsága és a maga nevében” megállapította: az MSZP és az RMDSZ együtt valósította meg a nemzetegyesítést az EU-csatlakozás révén. A december 5-i népszavazási kísérlet előtt az erdélyi magyarság ellen gyűlöletkampányt folytató utódkommunista párt képviselője egységes összmagyar nemzetpolitika közös megalkotását szorgalmazta. Frunda György sajnálkozva közölte, hogy Németh Zsolt, a Fidesz választmányának elnöke felszólalás nélkül távozott a kongresszusról, s gondolatait inkább a sajtóval osztotta meg. Valójában Németh a kongresszus előtt szeretett volna felszólalni, de a szervezők nem engedték meg neki. Kovács Kálmán, az SZDSZ ügyvivője beszédében Orbán Viktor személyével foglalkozott, aki szerinte nagyban felelős az Erdélyben kialakult magyar belpolitikai helyzet miatt. /Bagoly Zsolt: Ismét Tőkés László volt a célpont. VIII. RMDSZ-kongresszus: tovább a markói úton. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./

Bayer Zsolt /Budapest/ nyílt levelet írt Markó Bélának, az RMDSZ elnökének. Markó Béla jelet akart hagyni, írta Bayer, igen élesen elítélve Markó Béla tevékenységét. Vannak emberek, akik az árulás fennmaradásában érdekeltek. „Ilyen például a te Verestóy barátod”. Magyarázat mindig van. Vajon lenne még magyarság, „ha Hunyadi, Dugonics Titusz, Dózsa, Tomori, Dobó, Zrínyi, Szondi, Rákóczi, Petőfi, Kossuth, Bem, Nagy Imre, Tóth Ilona, Mansfeld Péter – és bizony Tőkés is megmagyarázta volna? Akkor már nem lenne, Bélám. Akkor Verestóy és Markó lenne minden odaát, és Gyurcsány meg Kóka lenne minden ideát. Rémes lenne. ” „Mit hagytok hátra a kilátástalanságban” – kérdezte Bayer. „Semmit, Béla. Úgy mentek el nemsokára, hogy nem marad utánatok semmi sem. ” Ti „elhitettétek a mindenre készekkel, mindenre képesekkel, hogy nincs szükség ellenállásra, csatára, önfeláldozásra, kitartásra, állhatatosságra, meg nem alkuvásra – nincsen szükség semmire, csak kussolásra, kompromisszumokra”, olvasható a cikkben, melyet szerzője így fejezett be: „Megvetlek, Béla. ” /Bayer Zsolt: Jelet hagyni. Ismét egy nyílt levél Markó Bélának. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7. - először megjelent: Magyar Nemzet, márc. 3./ Előzmény, az előző levél: Bayer Zsolt nyílt levele Markó Bélának, Magyar Nemzet, 2004. január 20. 8/ Egyre több utalás történik az erdélyi sajtóban a Budapesten megjelenő Népszabadságban kipattant vitára, amelyet Bodor Pálnak a Gyurcsány-kormány határon túli politikáját bíráló cikke váltott ki. (A baloldal nemzeti balfogásai, Népszabadság, február 15.) Az erdélyi származású publicista értetlenségének adott hangot, amiért a magyar kormány a Szülőföld Alapba olvasztva felszámolta a közalapítványokat, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) állományát töredékére csökkentette, a magyarságkutatás intézményes helyét, a Teleki László Intézetet pedig megszüntette. „Fogalmam sincs, milyen diktatúra merészelte volna a rendszerváltás előtt hosszú évekkel végre megszületett intézményes állapotot megszüntetni. Ha nem lenne ósdi és nevetséges az ilyen gyanú, azt hinném, valakik a kormányzaton belül munkálkodnak a kormányzat lejáratásán a legfortélyosabban. Hihetetlen, hogy a baloldal milyen sebeket szerez mintegy önként, s ugyanazokon a lágy részein, melyeket ellenfelei annyiszor célba vettek a nemzetietlenség vádjának nyilaival” – vélekedett Bodor Pál. Bodornak a Párizsban élő magyar író, Fejtő Ferenc válaszolt (Válasz Bodor Pál barátomnak, Népszabadság, február 20.). Fejtő szerint Bodor a jobboldali Magyar Nemzet hasábjaira illő cikket írt. Fejtő Erdélyben információkat kapott „a magyar közalapítványok financiális visszaéléséről, különösen az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítványt illetően”. Fejtőnek az Illyés Közalapítvánnyal kapcsolatos megjegyzéseit Pomogáts Béla, az alapítvány leköszönő elnöke a Szabadságban is visszautasította (Tiszta lappal zárul az Illyés Közalapítvány története, Szabadság, február 26.). Fejtő azt sem érti, miért helyteleníti Bodor a HTMH állományának csökkentését és a Teleki Intézet feloszlatását. „Beismerem, nem olvastam a Teleki Intézet újabb kiadványait, de a magyarságkutatás helyett inkább a zsidókutatás egyik intézményes helyét szimatoltam bennük” – állította. Pomogáts Béla (Fejtő Ferenc bátyámnak, Népszabadság, február 24.) utalt arra a független ellenőrző intézmény által végzett vizsgálatra, semmi szóvá tenni valót nem talált az Illyés Közalapítvány utóbbi négy esztendejének gazdálkodását illetően. A Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának volt munkatársai is visszautasították Fejtő vádjait. (A tények védelmében, Népszabadság, február 24.) „Annak sugalmazása, hogy a Teleki László Intézetben (és annak jogelődjében, az Országos Széchenyi Könyvtár Magyarságkutató Csoportjában) bármiféle kirekesztő szellemiség jegyében folytak volna kutatások, nemcsak valótlan állítás, hanem tudatos negligálása egy kutatói közösség becsületének. E közösség tagjai eltérő világnézetük ellenére példásan tudtak együtt dolgozni – egészen addig, amíg szakmai indokok nélkül és megalázó körülmények között szélnek nem eresztették őket. ” – fogalmaztak. A vitához hozzászól Tamás Gáspár Miklós is (Fejtő Ferenc és Bodor Pál vitájához, Népszabadság, február 27.) „Bodor Pál írása igen egyszerű: a jeles középbal cikkíró – tapintatosan és szeretettel – fölrója a sajgó szívéhez oly közel álló kormánynak, hogy a határokon túli magyar (nemzeti) kisebbségek javára mindeddig működtetett állami intézmények zömét rövid úton fölszámolta. Ezek az intézmények köztudomásúlag nem működtek tökéletesen, ám hiányosan betöltött funkcióik nélkülözhetetlenek. A mindenkori kormányzatot a Magyar Köztársaság alkotmánya kötelezi a határon túl rekedt magyarság művelődésének istápolására, s ha a magyar kisebbségek – csekély s fogyó lélekszámukból, az utódállamok szegénységéből, s olykor a velük szembeni hátrányos megkülönböztetésből fakadó – hátrányait ki óhajtjuk egyenlíteni, ehhez pénzre s a pénzt méltányosan és szakszerűen használó meg elosztó intézményrendszerre van szükségünk” – összegezett Tamás Gáspár Miklós. „A kormány olyan, mint – s ez a fordulat ismerős lesz Fejtő Ferencnek Babits nevezetes Németh László-kritikájából – „az őrült kertész”, aki csak vág, nyes, metsz, nyír, de nem ültet. Egyrészt takarékoskodnia kell, másrészt korábbi jótéteményeit a hálátlan külmagyarok nem viszonozzák hódolattal, úgyhogy az ördög vigye az egészet – ebben foglalható össze a kormánykörök álláspontja. ” – írta. Tamás Gáspár Miklós igazat adott Bodornak, aki a miniszterelnökség honlapján megjelent nemzetiségpolitikai koncepcióról írta: „Az írásművet – amely a magyarra föltűnően emlékeztető nyelven készült – magam is megtekintettem, nincs semmi értelme. ” T. G. M. szerint Bodor Pál nemcsak azért aggódik, mert a kisebbségi magyarok elesnek néhány elengedhetetlen támogatástól, és tovább gyérül az a szakmai munka, amelynek eredményeire szükségük van, hanem azért is, mert ez rossz fényt vet az elkövetőkre. „Mit kívánhat még a kormánytábor a bírálóitól? Úgy látszik, a fönntartás nélküli dicséreten – vagy ha ez nem lehetséges, a némaságon – kívül semmit. ” T: G. M. szerint Fejtőt nyilvánvalóan fölültették, vagy valakik kihasználták „az ő nagy-nagy politikai elfogultságát, és hozzá méltatlan igazságtalanságba hajszolták. ” /Vita a magyarországi baloldal „nemzeti balfogásairól”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

A marosvásárhelyi Pro Europa Liga (PEL) vallási felmérése a vallási intoleranciát mutatta ki. A PEL arra volt kíváncsi, miként zajlik az iskolai vallásoktatás, milyen tankönyvekből tanítanak, melyek az előnyt élvező felekezetek, illetve melyeket zárnak ki. A megkérdezettek többsége az ortodox vallást uralkodó vallásként azonosította, jelentős részük megveti a Romániában élő, más vallási felekezethez tartozókat. Ez ugyanígy jellemző a tolerancia fellegváraként ismert Temesvárra, mint az ország más régióira, jelezte Smaranda Enache, a PEL vezetője. Az ortodox vallási tankönyv kizárólag az ortodoxiáról beszél mint történelmi egyházról, a görög katolikus egyházat pedig a nemzet ellenségeként, bomlasztó erőként tünteti fel. A Religie – Cultul ortodox (Hit – Az ortodox vallás) című könyv nemcsak a vallási szektákat, hanem a görög katolikus egyházat is prozelitizmussal – erőszakos hittérítéssel – vádolja. A könyv szerzői a bukaresti Patriarhul Justinian Ortodox Teológiai Főiskola tanárai. /Szucher Ervin: Oktatott intolerancia. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./ Az ortodoxia egyeduralmáról tanúskodik a vallásügyi államtitkárság honlapja is. A weboldal készítője a naptárban csak a görögkeleti egyház ünnepeit jelenítette meg, az ország térképén pedig csak az ortodox püspökségeket tüntette fel. A templomok fejezetnél az oldal látogatója kizárólag ortodox templomokról készült felvételekkel ismerkedhet meg. A római katolikus egyház kiadványai között egyetlen magyar nyelvű folyóiratot sem említenek. Az ortodox dominanciát kifogásolta a baptista egyház is, amelynek vezetői az ellen tiltakoztak, hogy lelkészeik nem vehetnek részt az iskolai ünnepélyeken. /Antal Erika: Egyoldalú honlap. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

Sikeres Egyed Ákos A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig /Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2006/ című könyve, megjelenésétől – egy hónap alatt – ezer példánynál több fogyott el belőle. Sikertörténet Egyed Ákos szerint a székelység ezer esztendeje is. Elmondta, a szülőföld vonzása az idő haladtával növekszik, így nem kellett buzdítás, hogy megírja könyvét. Válaszokat keresett olyan kérdésekre, mint: hogyan maradt meg a székelység évszázadok sodrában, hogyan alkalmazkodott, és közben szabadságjogait megvédte minden eszközzel. A Háromszék sorozatban fogja közölni Egyed Ákos legújabb könyvét. /Váry O. Péter: Sikertörténet: a székelyek története. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./ Sajátos hadiszolgálatából adódó önigazgatási rendszerében látja a székelység évszázados fennmaradását Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. A székely népcsoport egyaránt megvédte Székelyországot és ragaszkodott a Szent Koronához. Kiemelte a székelység katonáskodásából származó szabad társadalom gondolatát Cserey Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa. Mint mondta, ez a társadalom önmagát igazgatta és közösként intézte a családok föld- és erdőtulajdonát. Kozma Mária, a munkát megjelentető Pallas Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője kiemelte, hogy az 1993-as évi indulástól az új Egyed Ákos-kötet immár 400. kiadott címük. /Domokos Péter: Évszázados székely fennmaradás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

Moldova Köztársaság kormányfője, Vasile Tarlev azzal vádolta Romániát, hogy politikája az államhatalmat és a nemzetbiztonságot fenyegeti. Bukarest eltúlozta a moldovaiak által benyújtott áttelepedési kérelmek számát. Tarlev szerint a kisinyovi kormány nem egyezhet bele, hogy állampolgárainak jövője kétes és veszélyes kulisszajátékok részesévé váljon. /Durva kisinyovi „támadás”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Támogatja-e a kormány a székelyföldi autonómiatörekvéseket? címmel az Országgyűlésben dr. Kelemen András fideszes képviselő szólalt fel. A képviselő, aki Ékes Józseffel együtt Sepsiszéken megfigyelőként vett részt a népszavazáson, kifejtette, Székelyföldön igazi mozgalommá vált a népszavazás az autonómiáról, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a véleménynyilvánítás önálló megszervezésére és lebonyolítására azután került sor, hogy a hivatalos, önkormányzatok által kiírandó népszavazást a román hatóságok meghiúsították. A képviselő utalva Sólyom László köztársasági elnök bukaresti kijelentésére, miszerint ,,az Európai Unióban a kulturális autonómia természetes, a területi autonómia pedig lehetséges”, feltette a kérdést: mi valójában a magyar kormány álláspontja az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban, hiszen a magyarellenesség továbbra is jelentős belpolitikai tényező az utódállamok nagy részében. Horváthné Fekszi Márta, a Külügyminisztérium államtitkára válaszában úgy értékelte, hogy a kormány mindig is támogatta a határon túl élő magyarság autonómiatörekvéseit. Emlékeztetett az RMDSZ által létrehozott Szövetség a Székelyföldért Egyesületre, illetve a szövetség azon törekvésére, hogy programegyeztetési céllal párbeszédet folytassanak az alternatív szervezetekkel is.,,A magyar külpolitika célkitűzései között a kormány programjának megfelelően az autonómiatörekvések támogatása folyamatosan napirenden szerepel, a nemzetközi normákkal elfogadott összhangban ezek megvalósítása minden diplomáciai tárgyalás napirendjén ott van” – mondta az államtitkár, aki szerint azonban Budapestről receptet nem kínálhatnak, ám szorgalmazzák, hogy ,,az adott nemzeti kisebbség legitim szervezetei a politikai párbeszéd keretében egyeztessék ezt egymással és a többségi társadalom képviselőivel”. /(Fer-): Az Országházban beszéltek róla (Székelyföldi népszavazás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./

Az RMDSZ-ben a többségében férfi szövetségi képviselők sorozatosan elutasítják a nők számarányos képviseletének bevezetését. Ez a fajta magatartás nem csak az RMDSZ-re, hanem egész Romániára jellemző. Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette, már hosszú ideje javasolja, állapítsanak meg egy kvótarendszert, azonban az RMDSZ különböző ürügyekkel elutasítja az ilyen kezdeményezéseket. A szenátor demagógiával vádolja mind Frunda Györgyöt, az SZKT elnökét, mind pedig Márton Árpád képviselőt, akik a javaslat elutasítása mellett érveltek. Böndi Gyöngyike jelenleg Máramaros megye prefektusa. 1996 és 2004 között két mandátumot is szerzett RMDSZ-es képviselőként. A prefektus elmondta: nem azért került a bukaresti parlamentbe, mert az RMDSZ-be „kellett volna néhány nő”, hanem munkája miatt. „Mindenért úgy küzdöttem meg, mint egy férfi” – vallja. Nem ért egyet a „kvóta-rendszerrel”: azért toborozzanak nőket a parlamentbe, hogy az arányok rendbe legyenek. Dr. Papp Kincses Emese író, egyetemi tanár, az RMDSZ Hargita megyei tanácsosa leszögezte, sohasem volt kisebbrendűségi érzése. Hozzátette: a középgenerációt még mindig elriasztja az „elvtársnők” pártutasításos előmenetele, Elena Ceausescu emléke, aki öt elemivel akadémikus volt és számos nyugati egyetem díszdoktorává választotta. A hagyományos magyar családmodell nem teszi lehetővé a nők politikai szerepvállalását. Dr. Papp Kincses Emese jelen volt azon a SZKT-n, ahol Eckstein javasolta, hogy minden listára tegyenek fel nőket is, és szégyellte magát, amikor Frunda György gúnyos kommentárja után a képviselők felszabadult nevetéssel leszavazták a javaslatot. Az RMDSZ-ből egyébként nemcsak a nők szorultak ki, hanem olyan kontraszelekció érvényesült, hogy számos, a jelenlegi vezetéssel szemben kritikát megfogalmazni merészelő, elkötelezett férfi is távozni kényszerült a politikai életből. Frunda György szenátor egyetért azzal, hogy az RMDSZ alapszabályzatában rögzíteni kell a nők kötelező jelenlétét, de nem harminc százalékban, ahogyan azt Eckstein-Kovács Péter javasolta. Szerinte tizenöt százalék lenne az elfogadható. /Kevés nő vállal szerepet a hazai közéletben. Az RMDSZ következetesen elutasítja a nők számarányos képviseletét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Furcsa tervvel rukkolt elő Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár a magyar főtanfelügyelők és -helyettesek kétnapos dévai tanácskozásán. Kiderült, hogy Bukarestben négy helyi végzősből akarnak két kilencedik osztályt összehozni. – Ezt úgy képzeltük, hogy valamennyi megyéből a fővárosba irányítanánk 2-3 magyar diákot, akiknek az RMDSZ teljes ellátást biztosítana, és így megmenthetnénk a bukaresti Ady Líceumot – fogalmazott az államtitkár asszony, ki is osztva a feladatot, hogy minden tanfelügyelő nézzen szét a megyéjében, és idejében próbálja becserkészni a Bukarestbe küldendő diákokat. Közben szinte minden erdélyi megyében vért izzadva próbálják összeterelni a két-három, esetleg négy osztályra való magyar kilencedikest. A szórvány megyék tanárai hallgattak, nem ajánlatos szembeszállni a minisztériumi küldöttekkel. Arról nem esett szó, hogy a rendkívül fontos döntéseket hozó bukaresti magyarok csemetéi miért az angol vagy német nyelvű, illetve egyéb elit iskolákba mennek, miért nem mentik meg a bukaresti magyar iskolát? /Gáspár-Barra Réka: Diákra van szükség. Küldjetek! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Félévenként tartalmas néprajzi kiadvány jelenik meg, a Kútfő. Kiadja a csíkszeredai Székely Károly Iskolaközpont Alapítvány és a Nagybükki Néprajzi Társaság. Főszerkesztője Burus János magyartanár. A szerkesztőbizottságban négy tanár és nyolc diák van. A Kútfő teret ad a szórványterületekről származó kutatásoknak, dolgozatoknak is, Küküllőpócsfalvától Külsőrekecsinig. Nem csupán diákok gyűjtését közli, hanem úgyszólván minden korosztályt felvonultat. Burus János a hatvanas éveit tapossa, szívén viseli szülőfaluja, Pipe sorsát. Pipe híres szülötte Gyulai Zoltán /1887-1968/ tudós, fizikai szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1998-ban, halála 30. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a tudós tiszteletére a szülőfalu templomának előterében. Szövege: „Pipén született a nemzetközi hírű fizikus professzor, GYULAI ZOLTÁN (1887-l968), aki Kolozsvár, Szeged, Göttingen, Debrecen és Budapest egyetemein működött. E táblát emlékezésül helyezte el 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia, az Unitárius Egyház, a Babes-Bolyai Tudományegyetem. ” Pipe – mint sok tucatnyi más erdélyi kistelepülés – haldoklik, az utolsókat rúgja. Jó volna összefogni, utat javíttatni, s belakatolás helyett belakatni ezt a pompás tájat. /Bölöni Domokos: Az embert elviszi az esze. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

Bőséges kínálattal érkeztek március 6-án Nagyenyedre a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó képviselői. Az Áprily-estek keretében a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban megrendezett könyvbemutatón Káli Király István, a Mentor igazgatója elmondta, történelmi sorozatuk az Erdély emlékezete. Néprajzi kiadványaik közül húsvét előtt Téglás István Dél-erdélyi hímes tojások c. műve időszerű. A szépirodalmat a Wass Albert-sorozat képviseli, újdonsága a Barackvirág és béke c. Wass Albert-breviárium. Az irodalmi esten a marosvásárhelyi Nagy Pál Napló nélkül c. művét maga a 83 éves szerző ismertette. Bölöni Farkas Sándor: Erdély történetei c. művének bemutatását szintén Nagy Pál vállalta, hiszen a könyv sorsa elhunyt barátja, Izsák József sorsához kötődik. A Bölöni Farkas-kézirat az unitárius püspökség levéltárából való elkobzása után mintegy 20%-ban megsemmisült. Koncz József: A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium története 1557–1895 között c. kötete Enyedhez is kapcsolódik, hiszen Koncz József az itteni kollégium diákja volt. Sebestyén S. Mihály megírta a marosvásárhelyi kollégium 1895–1944 közötti történetét. Derűt csempészett az előadásba Spielmann Mihály és Spielmann András: Túlélő készlet – kelet-európai vicceket (1917–1989) tartalmazó kötete. A Mentor Kiadó másik bemutatott vaskos kötete pedagógiatörténeti kiadvány: Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből, Szabó K. Attila szerkesztésében. /Takács Ildikó: Könyvcsemegék Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Másfél évtized – huszonkét interjú, egy tanulmány és számos dokumentum címmel jelentetett meg kötetet a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), melyet Kolozsváron mutattak be. A kötet felelős kiadója, a MIT elnöke, Sándor Krisztina. Kolozsváron dőltek el a romániai magyar fiatalok szervezeti életének fontos dolgai. A könyv a MIT életének legfontosabb mozzanatait is tartalmazza. /Farkas Imola: Másfél évtized ifjúsági tevékenysége interjúkban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Sólyom László köztársasági elnök március 12-e és 15-e között nem hivatalos magánlátogatásra Erdélybe utazik, ahol a romániai magyar közösség helyzetéről tájékozódik, és részt vesz az ünnephez kapcsolódó rendezvényeken is. A köztársasági elnök által 2006 tavaszán indított, a Határon túli magyarság a 21. században című konferenciasorozat legutóbbi témája a szórványban élő magyarság volt. A mostani látogatás egyes helyszínei alkalmat teremtenek arra, hogy az államfő személyesen is tájékozódjon. Sólyom László ellátogat a Válaszút nevű településen működő Kallós Zoltán Alapítvány által működtetett szórványközpontba, március 13-án Fehéregyházára látogat. Sólyom László az RMDSZ felkérésére a Kolozsvári Magyar Operában március 14-én este beszédet mond. Az államfő március 15-én Nagyváradon kezdi a napot, és ottani programja részeként meglátogatja a Partiumi Keresztény Egyetemet is. /A szórványba látogat Sólyom László. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

Továbbra is rendezetlen Kolozs megyében több, 1940 és 1945 között nemzetiségi alapon meghurcolt magyar kárpótlása. A nyugdíjpénztár az igénylők zömét elutasította, amennyiben pedig ezek a táblabíróságon mégis pert nyertek, fellebbezést nyújtott be. Arra is akad példa, hogy a minden fokon elutasított kérvényező már a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz sem fordulhat, mivel lekéste a folyamodvány benyújtásának határidejét. A 2000. évi 189. számú törvény kártérítést, illetve díjmentes szolgáltatásokat biztosít mindazoknak, akiket az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között a Romániában hatalomra került rendszerek etnikai alapon zaklattak. Kolozs megyében a nyugdíjpénztárak szerint a jogszabály nem alkalmazható azokra magyarokra, akik a második bécsi döntést követően a hatóságok elől a Romániában maradt Dél-Erdélyből a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélybe menekültek. Miért Kolozs megyében perelik a legtöbben a nyugdíjpénztárt a kérvények sorozatos elutasítása miatt? „Talán azért, mert Kolozs megyében él a legtöbb hazug, akik hamis nyilatkozatok révén akarnak pénzhez jutni” – válaszolt a román bizottsági elnök. /B. L. : Kettős mérce a szenvedésre. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

Kovács Kálmán, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára meghívására Korodi Attila romániai környezetvédelmi államtitkár és Sárkány Kiss Endre, az Apáthy István Egyesület elnöke részt vett a környezetvédelmi témájú, március 8-án megrendezett magyar–magyar egyeztetésen Budapesten. A RMDSZ képviselői mellett jelen volt minden határon túli érdekképviseleti szervezet. A programjavaslat a határokon átívelő környezetvédelmi együttműködés megteremtését tűzi ki célul. Korodi javasolta az ifjúság minél szélesebb körű bevonását a programba. Elhangzott, a Magyar–Magyar Környezet Program hatékony érvényesítése érdekében az RMDSZ szorosan együttműködik majd az Apáthy István Egyesülettel, valamint a Magyar Ifjúsági Értekezlettel. /Magyar–magyar zöldprogram elindításáról tanácskoztak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

Az aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete az 1867. évi kiegyezés témakörében szervezett találkozót március 7-én. Dr. Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető docense Túlsúly vagy függőség? – Magyarország a kiegyezéses rendszerben címmel tartott előadást, eloszlatva néhány előítéletet. Magyarország esetében Deák Ferenc történelmi alkotása, a kiegyezés a Monarchia soha nem látott gazdasági fejlődését eredményezte, amit a Kossuth Lajos által szorgalmazott Dunai Konföderációban sem lehetett volna elérni. /(Kiss): Kiegyezés – nem behódolás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./

A jövő héten derül ki az, hogy ki lesz a székelyudvarhelyi városi könyvtár új igazgatója. A versenyvizsgát lebonyolították, többségi javaslatot is tettek az igazgató kilétét illetően. Szász Jenő polgármester a jövő héten, egy újabb meghallgatás után nevezi ki a kulturális intézmény új igazgatóját. Három jelölt volt: Lőrincz György író, Kovács Csaba újságíró, valamint Szabó Károly, a városi könyvtár látvány- és hangzóanyagtárának vezetője. A bizottság többsége az intézmény alkalmazottját, a jelenleg igazgatói feladatokat is ellátó Szabó Károlyt javasolta a tisztségre, néhányan pedig Lőrincz György írót. /Szász Emese: Ki lesz a városi könyvtár igazgatója? = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

A magyar sajtószabadság napja alkalmából március 10-én a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Veszely Károly-díjjal tünteti ki a Székelyföld kulturális folyóiratot. A Székelyföld című kulturális folyóirat főszerkesztője, Ferenczes István kifejtette, a Székelyföld tíz év alatt bebizonyította, hogy szabad, szuverén, független sajtótermék. Nem kizárólag irodalmi lap a Székelyföld, gerincét a társadalomtudományok és az irodalom testvérművészetei, a képzőművészet, a zene, a színház teszik ki. A lap szerkesztése mellett felvállalták a Moldvai Magyarság megjelentetését, könyveket is adnak ki, évi 5-6 könyvet. Költségvetésük 70-80 százalékát a megyei önkormányzat adja, a többit pályázzák. Az erdélyi magyar sajtó – tisztelet az egy-két kivételnek – főleg a napilapok esetében, továbbra is pártsajtó maradt, az RMDSZ-t szolgálják. /Takács Éva: Jobban kellene vigyázni a magyar nyelvre. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

Néhány hete Szentgyörgyi István-díjjal jutalmazták tevékenységét, március 15-én a Jászai Mari-díjat is átveheti Nemes Levente, a szentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze. Idén két erdélyi színművész kap Jászai Mari-díjat, Nemes Levente mellett B. Fülöp Erzsébet, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művésze. Nemes Leventével a Tamási Áron Színháznak immár négy Jászai Mari-díjas tagja lesz, Bocsárdi László 2003-ban, Pálffy Tibor 2004-ben, Szabó Tibor tavaly kapta meg e kitüntetést. /Váry O. Péter: Nemes Levente Jászai Mari-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./

A Romániában jelenleg létező nyolc fejlesztési régió bebizonyította, hogy kevéssé hatékony – nyilatkozta sajtóértekezletén Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Ennek oka elsősorban az, hogy a régiók túl nagyok. Nincs közös gazdasági vonásuk. Az RMDSZ kidolgozott egy tanulmányt ezzel kapcsolatosan, és a következő hetekben nyilvánosságra hozzák azt. A megfogalmazott javaslatokról az államfővel is tárgyaltak, és megállapodtak abban, hogy bármiféle átszervezésre is kerüljön sor, azt csak 2009-ben lehet megvalósítani, amikor az uniós költségvetés lejár. Romániának 13–14 fejlesztési régióra lenne szüksége, régiónként átlagosan 3 megyével. A központosítottság megszüntetése az egyik legfontosabb tennivalója Romániának – hangsúlyozta Markó. A politikai válságok feloldására az RMDSZ elnöke azt javasolja: tiltsák meg a pártvándorlást, illetve azt, hogy a pártkoalíciók, miután parlamentbe jutottak, felbomoljanak. Az RMDSZ-nek nincs szándékában óvást emelni a Tőkés László püspök europarlamenti jelöltségét támogató aláírások jegyzékével kapcsolatosan – nyilatkozta Markó, reagálva a püspök kampányfőnökének korábbi kijelentésére, miszerint a szövetségben máris ki van adva az utasítás, hogy bizonyos számú aláírást semlegesnek kell nyilváníttatni. Markó elismerte, hogy a püspök függetlenként való indulása veszélyeztetheti az RMDSZ-t. Egyébként az RMDSZ-en kívüli aláírásgyűjtések egyfajta vígeposszá váltak, már évek óta állandóan folynak hasonló törekvések – emlékeztetett Markó. Nem érti, hogyan lehetséges az, hogy egy erdélyi magyar szervezet nem képes összegyűjteni alkalomadtán 25-30 ezer aláírást. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Markó: életképtelen régiók. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Aradon a bábszínház igazgatója, Radu Dinulescu rendező elmondta, hogy komoly reményeket fűz a magán jellegű alkotói szövetkezet megalakításához annak érdekében, hogy az EU-ban előreláthatóan szűkös művelődési költségvetési keretek között több jövedelemhez juthassanak a művészek, alkalmazottak. Megalakították a Geppeto alkotói szövetkezetet. A többnyelvű színház témakörrel olyan pályázatot nyertek, amelynek keretében szombatonként magyar nyelvű előadásokat tarthatnak a bábszínházban. /Kiss Károly: Szombatonként magyar nyelvű előadások a bábszínházban! Megalakult a Geppeto alkotói szövetkezet. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./

A Marosszék és Aranyosszék leírását tartalmazó kötet megjelenésével véget ért egy közel tízéves kutatómunka eredményének közzététele. A Székelyföld falvai a huszadik század végén című négykötetes honismereti kézikönyvben több mint ezerhatszáz nyomtatott oldalon mutatja be a szerző, Sepsiszéki Nagy Balázs, hogy milyen állapotban vannak napjainkban a székely falvak és közösségek, milyen változásokon mentek át. A modern kori Orbán Balázs, ahogy a szerzőt néhol emlegetik, a több a helyütt látott pusztulás és népességfogyás ellenére, azokra a pozitív példákra építi Székelyföld jövőképét, amelyek a falusi ember szívósságát, tenni akarását láttatták vele, ezért bízik a közösségek megmaradásában, feltámadásában. Kezdetben gyalog és kerékpárral, majd Trabanttal, de mindvégig hálózsákkal kereste fel Sepsiszéki Nagy Balázs Székelyföld minden települését. Mire bejárta a közel ötszáz falut, és lejegyezte nyolcezer adatközlője mondandóját, rájött, hogy van kiút a gondokkal élő falvak számára. A szerző úgy tartja, sorozata (Háromszék; Csík-, Kászon-, Gyergyószék; Udvarhelyszék; Marosszék, Aranyosszék) nem szociográfiai, illetve szaktudományos munka, hanem olyan honismereti kézikönyv, amely akkori látlelete az adott településnek, amikor ő ott járt. Az élet megváltozott az infrastruktúra fejlődése miatt, az elmúlt tíz esztendőben víz- és villanyhálózatok épültek ki, egyes helyeken bevezették a gázt, a kézi kapcsolásos telefont korszerű rendszerek váltották fel, több a gépjármű, mint korábban. Egységes keret képezi könyveiben a településleírások gerincét: elhelyezkedés, néveredet, dűlő- és utcanevek, ősi családnevek, közigazgatási helyzet, közlekedés, lakosságszám, etnikai és vallásfelekezeti összetétel, óvoda, iskola (gyermeklétszám, tantestület és képzettség, ingázás), foglalkozási ágazatok, munkalehetőséget biztosító vállalkozások, mesteremberek, népművészek, műemlékek, emlékművek, híres emberek, a faluban fellelhető civil szervezetek, testvértelepülések, kivándorlók, betelepülők, vendégmunkások. /Fekete Réka: Van esély a megmaradásra (Székelyföld leírása négy kötetben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

„Mindig csodálattal figyeltem hatalmas munkabírását, kifogyhatatlan vállalkozó kedvét, amely sohasem torpant meg a szinte megoldhatatlannak tetsző feladatok előtt. Számunkra annak az erdélyi magyar helytállásnak a korunkbeli példaembere volt, amelyet korábban Mikó Imre, Orbán Balázs, Kós Károly, Reményik Sándor, Tamási Áron képviselt. ” – hangzott el Beke György búcsúztatásán a budapesti Farkasréti temetőben 2007. február 1-jén. Pomogáts Béla méltatta Beke György életművét. 1969-ben ismerte meg Beke Györgyöt, emlékezett Pomogáts Béla, aki már akkor is az erdélyi magyar szellem egyik mindenese volt. Munkáiban benne van „az erdélyi magyarság társadalma és kultúrája, múltja és jelene. Valóságos erdélyi magyar enciklopédia – ebben csak az általa is mesterének választott Orbán Balázs életműve vetekedhetne vele Beke György könyveiből rekonstruálni lehetne, hogy miként élt és küzdött Erdély magyarsága a huszadik század végén, a huszonegyedik század elején. Ebben a gazdag és hiteles személyes könyvtárban kiemelkedő szerepet kap a Barangolások Erdélyben című, tíz kötetre tervezett riportsorozat, amelynek a minap vehettük kezünkbe a nyolcadik kötetét. ” „Az erdélyi magyarság sorsát és küzdelmeit ő állította, mondhatnám így is: példaként a huszadik és huszonegyedik század magyarsága elé” – vallotta róla Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Búcsú Beke Györgytől. = Helikon (Kolozsvár), márc. 10./

Gál Sándor honvédezredes (1817-1866) neve ma is ismerősen cseng Háromszéken, döntő szerepe volt a vidék önvédelmi harcának irányításában, lángoló szabadságharcos elkötelezettsége miatt került Bem tábornok bizalmasai közé. A bukás után Angliában, Konstantinápolyban bujdosott, majd Olaszországba került. Gál komolyan gondolkodott egy erdélyi betörésen, noha a függetlenségi harc feltételei ez időben, 1861-ben messzemenően hiányoztak. Gál Sándor megírta (vagy íratta-) olaszul megjelenő emlékiratát, amely Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. Bibliotheca Transsylvanica, 49./ címmel végre száznegyvenhat év után magyarul is olvasható Egyed Ákos előszavával s Csikány Tamás tanulmányával és kronológiájával. Az eddig ismeretlen emlékirat fordításáért dicséret illeti Zágoni Zsoltot. /Bogdán László: Aki nem engedett a 48-ból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

A marosvásárhelyi Mentor Kiadó évi rendszerességgel látogat Nagyenyedre. A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban kevés szó esett az Enyed és egész Erdély számára igen fontos „Az erdélyi tanítóképzés és óvóképzés történetéből” című kötetről, melyet Szabó K. Attila, az udvarhelyi kollégium nyugalmazott pedagógiatanára állított össze. Több mint 10 évi munkával, szakmai hozzáértéssel irányította a 23 erdélyi képző történetét leíró, nagyrészt gyakorló pedagógusokat. A különböző stílusú munkákból Sebestyén Mihály szerkesztése révén vált egységessé a kötet. Az eredeti oklevelekkel illusztrált könyvben 60 oldalt foglalt el a nagyenyedi képző története. A klasszikus középfokú tanító és óvóképzésnek érkezett el most az alkonya, helyét a főiskolai képzés veszi át. /Bakó Botond: Mentor-látogatás Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Nyílt levélben fordult Markó Béla RMDSZ-elnökhöz Sógor Csaba szenátor és Toró T. Tibor képviselő. Megállapították, hogy miután mind az RMDSZ, mind pedig Tőkés László összegyűjtötte az európai parlamenti választásokon történő induláshoz szükséges aláírásokat, s miközben a közösség jelentős része elvárja az egység megteremtését, fontosnak tartották az „utolsó utáni” összefogásra történő felszólítást. Sógor és Toró felszólította Markót: éljen „megerősített elnöki hatalmával annak érdekében, hogy a magyar érdekképviselet egységes jelöltlistával álljon választói elé”. Kifejtették: meggyőződésük, „hogy ez kizárólag az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetésén” és az elnök akaratán múlik. /Sógor és Toró: Egységes jelöltlistát! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Elítélte Eva Maria Barki nemzetközi jogász azt a kivizsgálást, amelyet a romániai főügyészség folytat a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte autonómia-népszavazás ügyében. A Bécsben élő, magyar származású jogász Önrendelkezés az Európai Unióban címmel hétvégén Csíkszeredában, Csíkszentmártonban és Csíkszentsimonban tartott előadást. Barki csíkszeredai előadásában kitért arra, hogy az ügyészségi eljárás több alapvető emberi jogot sért: egyrészt a véleménynyilvánítás szabadságát, amelyet az Európai Emberjogi Egyezmény szavatol. Ezenkívül sérti az önrendelkezési jogot. Hozzátette, az egyezségokmányt Románia is aláírta, és köteles betartani. A jogász hangsúlyozta, ha a főügyészség tényleges eljárást kezdeményez, az érintett szervezetek a Strasbourgban székelő Európai Emberjogi Bírósághoz, illetve az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához fordulhatnak. Eva Maria Barki kifejtette, az önrendelkezési jog csak úgy érvényesíthető, ha tömegbázison alapul. „A nép akarata a döntő, és nem a politikai pártoké, a pártnak pedig kötelessége érvényesíteni a népakaratot, tárgyalás, lobbi, nyomásgyakorlás útján” – fogalmazta meg a jogász. „Elengedhetetlen az anyaország támogatása. Magyarország még mindig nem tölti be védőhatalmi kötelezettségét, mert nem viszi az önrendelkezés ügyét a nemzetközi fórumok elé” – hangsúlyozta Barki. Eva Maria Barkit kétszer nyilvánították nemkívánatos személlyé a román hatóságok, összesen hat évre. A nemzetközi jogász először 1994. októberétől 1997. októberéig, majd 1998. októberétől 2000. októberéig volt persona non grata az országban. A nemkívánatossá nyilvánítás oka a jogásznak a Románia alkotmányában is megfogalmazott szuverenitást sértő nyilatkozatai voltak. Barki ugyanis támogatja a területi autonómia, valamint Románia föderalizálásának ügyét. /Jánossy Alíz: Barki: nem jogsértő a referendum. = Krónika (Kolozsvár), márc. 12./

Március 9-én kiosztották Nagyváradon a 2006-os év Aranyalma Díjait azoknak a közéleti személyiségeknek, akik az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport hetilap szerkesztői és olvasói szerint az elmúlt esztendőben sokat tettek az erdélyi magyarságért. A két lapot megjelentető Scripta Kiadó immár harmadízben adta át az elismeréseket. Stanik István igazgató-főszerkesztő elmondta, a díj most már hagyománynak tekinthető. „Az idén inkább háttéremberek kapják az Aranyalmát, olyanok, akik napi munkájukkal nem a nagy nyilvánosság előtt kérkednek, hanem a háttérben maradva sokkal többet tudnak tenni magyarságért“ – tette hozzá. Reményei szerint a következő évben a maszol. ro portál révén megvalósul az első romániai magyar internetes televízió. Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője és Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője adta át a díjakat. Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád háromszéki képviselő és Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes Politika-közélet kategóriában kapott elismerést. A Társadalom kategória díját Kiss Sándor, a Bihar megyei tanács elnöke, továbbá Borboly Csaba és Kovács Péter, a Miért vezetői kapták. A Kultúra kategória egyik díjazottja Tompa Gábor rendező volt, a másik Dimény Áron színész. Nagy Ágnes, a jegybank igazgatótanácsi tagja vihette haza a Gazdaság kategória egyik „aranyalmáját”, a másik díjazottja Varga Gábor, a találmányi hivatal vezetője volt. A Külhoni magyar személyiségek kategóriájában Radetzky Jenő magyarországi vállalkozó, a Román-magyar Kereskedelmi és Iparkamara létrehozója és Darvay Nagy Adrienne színházkutató vette át a szobrot. A romániai román személyiségnek járó díjat Paul Drumaru műfordító kapta. Végül Bocskor Bíborka lépett színpadra, az „erdélyi megasztár”, aki döntős volt egy magyarországi tehetségkutató versenyen. /Aranyalma „háttérembereknek”. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

Szacsvay Imre szobra felavatásának századik évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a hét végén Nagyváradon, melyen részt vett az Országgyűlés jegyzői delegációja. A küldöttség koszorút helyezett el Szacsvay Imre szobránál, majd részt vett a bazilikában tartott ünnepi könyvbemutatón. Az Országgyűlés jegyzői nyolc éve ápolják az 1848-49-es Országgyűlés vértanú jegyzőjének, Szacsvay Imrének az emlékét. Az Országgyűlés ünnepi kiadványt jelentetett meg „Egy szobor száz esztendeje – A nagyváradi Szacsvay-szobor története“ címmel. A könyv előszavában Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke egyebek között azt írta: „A szobor évfordulója annál is jelentősebb mementó, mivel Szacsvay Imre bihari születésű országgyűlési képviselőről, illetve jegyzőről napjainkig nem készült összegző jellegű, szakszerűen megírt történelmi portré. “ A Nagyvárad környéki Sályiban született Szacsvay Imre az 1848-1849-es Országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója volt, akit a Habsburg-rendszer kivégeztetett. /Szacsvay centenárium. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

Várhatóan a jövő héten tartja Csíkszeredában soros ülését a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szenátusa. Olyan határozat elfogadására készülnek, amely a hallgatóknak szánt ösztöndíjalap közel negyven százalékos csökkentését eredményezné. Dávid László, az egyetem rektora megerősítette az ösztöndíj-keret csökkentésének tényét. A Sapientia alkalmazza a Romániában érvényes hivatalos elveket. Ezek úgy határozzák meg az ösztöndíjalapot, hogy a létező diáklétszám alapján a hallgatók egyharmada részesülhet bármilyen juttatásban. „Egyetemünk a törvények szabta kereten felül még negyven százalék szociális ösztöndíjat biztosított hallgatóinak, ezt a jövőben, tekintettel a költségvetésre, nem tudja megtenni” – pontosított a rektor. A 2007–2008-as tanévtől kezdődően az ösztöndíjak negyven százaléka szociális, hatvan százaléka pedig érdem- és tanulmányi ösztöndíj lesz. A rektor elmondta: „Gémesi Ferenc magyar államtitkár szerint az egyetem költségvetése ugyanakkora lesz, mint a tavalyi évben. Pontosabban a magyar költségvetésből 1,4 milliárd forintot biztosítanak, ez valószínű kiegészítődik 1,65 milliárd forintra” – részletezte az intézmény vezetője. A magyarországi támogatást párhuzamos forrásokkal szeretnék kiegészíteni. /Rédai Botond: Csökkenti ösztöndíjalapját a Sapientia Tudományegyetem. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 12./

A felvilágosodás Európája című tematikus tárlattal várja látogatóit a marosvásárhelyi Teleki Téka. A tékát nyugat-európai tanulmányai és utazásai során tudományos igényességgel összegyűjtött könyveiből hozta létre Teleki Sámuel. A tárlat megnyitóját tudományos értekezlet előzte meg. A tékában őrzött matematikai, fizikai, biológiai, történelmi, földrajzi, kémiai, zoológiai, orvostani, filozófiai, illetve irodalmi munkákról Deé Nagy Anikó és Carmen Munteanu nyugalmazott könyvtáros, valamint Kovács Bányai Réka és Kimpián Annamária, a Teleki Téka munkatársa beszélt. /Antal Erika: A felvilágosodás könyvei. = Krónika (Kolozsvár), márc. 12./