A múlt héten a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Hittudományi Karának Szentegyház utcai dísztermében mutatták be a Nőnek (is) teremtette /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című kötetet. A könyv a Romániai Magyar Pax Romana 2005-ös tanulmányi napjai során elhangzott előadásokat tartalmazza. A Pax Romana világméretű szervezet, amely keresztény, főleg katolikus értelmiségieket tömörít. /E.-R. F.: Nőnek (is) teremtette. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Kedves játéknak, kellemes szórakozásnak számít az értelmiségiek jelenléte a politikában Pomogáts Béla meglátásában. Az irodalomtörténész a Függetlenség és felelősség /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című kötetének sepsiszentgyörgyi bemutatója alkalmával elmondta: a magyarországi politikusokat nem érdekli az értelmiség, s csupán a saját magukkal kapcsolatos, pozitív tartalmú sajtóanyagokat futják át. Az 1990-es évek második felében abbahagyták a politikai cikkírást olyan jeles értelmiségiek, mint Konrád György vagy Csoóri Sándor, átvették helyüket ismeretlenek vagy bértollnokok. Ezt a periódust eleveníti fel a frissen bemutatott kötetében. Az ezt követő, a Felelősség Erdélyben című sorozat várhatóan ősszel kiadásra kerülő harmadik kötete a 2000-2002-es időszakot idézi majd fel, amikor falra hányt borsónak ítélte véleményének közmegosztását az annak hatásában csalódott Pomogáts. /D. P.: A csalódottság könyvei Pomogáts Bélától. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

Május 11-én Kolozsváron a Phoenix Könyvesboltban mutatták be Pomogáts Béla Együtt Európában című kötetét, melyet az Ariadné Könyvek sorozatban a Korunk Baráti Társaság Komp-Press kiadója jelentetett meg. A könyv a szerzőnek az utóbbi 35 évben a Korunkban és más erdélyi folyóiratokban, lapokban megjelent írásait tartalmazza. Pomogáts Béla elmondta: ma nagyobb aggodalommal tekint közeljövőre. A Magyar Írószövetség volt vezetőjeként, valamint az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány (IKA) jelenlegi elnökeként megállapította: mindhárom intézményt képtelennek tekinti hivatásuk betöltésére. Pomogáts kifejtette: Magyarországon nagy állami költségvetési gondok vannak. A határon túli magyarok támogatásának politikája kiszolgáltatott a költségvetésnek. –Kétségbe van esve, mert a határon túli magyarok támogatása lenne az a terület, ahol nem lenne szabad engedni. Az IKA a tavalyi 1 milliárd forint helyett idén 800 milliót kap, abból is 250–300 milliót úgy, hogy azt a jövő évre telepítsék át. – Ez teljesen tönkre teszi a közalapítvány helyzetét. Sokkal nagyobb összegeket költenek fölösleges dolgokra. /Ördög I. Béla: Pomogáts aggódik a támogatások csökkentése miatt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Romániában 2007. január elsejétől érvénybe lépnek azok az új útlevelek, amelyek elektronikus adathordozón is tartalmazzák a tulajdonos élettani adatait. A jelenleg használatos útlevelek lejártukig továbbra is érvényben maradnak. /Elektronikus útlevelek 2007-től. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Gál Kinga (Fidesz-MPSZ) európai parlamenti képviselő károsnak minősítette azt a „zavar”-t, amely szerinte képviselőtársa, Dobolyi Alexandra (MSZP) kolozsvári látogatása után a sajtóban, illetve a közvéleményben keletkezett a romániai magyar felsőoktatás kérdésével kapcsolatban. Gál Kinga szerint az említett zavar „hihetetlenül káros ezekben a pillanatokban, mikor Brüsszelben mindenki, a romániai magyar közösség egésze levelek, nyilatkozatok útján, aláírások gyűjtésével, Nobel-díjas professzorok levelével arra próbálja rávenni az Európai Bizottságot: jövő héten kiadandó országjelentésében foglalkozzon azzal a kérdéssel, hogy a másfél milliós erdélyi magyar közösségnek joga van anyanyelvi, államilag támogatott felsőoktatásra, és azokat az igényeket, amelyeket a Babes–Bolyai egyetemen oktatók, a kolozsvári civil szervezetek, egyetemisták és a Bolyai Kezdeményező Bizottság megfogalmazott, a bővítési biztos vegye bele a dokumentumba”. „Ezeket a nyilatkozatokat, amelyek egyoldalúak, nem minden féllel való egyeztetés és tájékozódás után születnek, felelőtlennek és kifejezetten károsnak tartom” – hangoztatta. Dobolyi Alexandra nyilatkozata azt a sokéves munkát teszik tönkre, amelyet az erdélyi magyar közösség egésze, az RMDSZ-től kezdve a legkisebb civil szervezetig végzett, és amelyre az elmúlt két évben az EP-képviselők is jelentős energiát fordítottak – vélte. Dobolyi Alexandra viszontreagálásában megismételte, hogy Magyarország kétéves európai uniós tagsága idején minden létező európai parlamenti plenáris felszólalásában szorgalmazta a román kormánynál a kisebbségi törvény mielőbbi meghozatalát, legutóbbi felszólalásában a kulturális autonómián kívül a felsőoktatás helyzetére külön is kitért. Hozzátette: „Gál Kingával együtt arra törekszünk, hogy az európai bizottsági jelentés foglalkozzon a kisebbség helyzetével.” /Össztűzben az egyetem kérdéséről nyilatkozó Dobolyi Alexandra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Dobolyi Alexandra, az MSZP európai parlamenti képviselője meglepetésszerű látogatást tett Kolozsváron, majd nyilatkozataival a kolozsvári multikulturális egyetemet a magyar felsőoktatást illetően megfelelőnek vélte, csak némi magyar feliratok hiányára utalt. A romániai magyar lapok némelyikében különféle állásfoglalások látnak napvilágot. ,,Találkozott az egyetem vezetésével – írja az egyik lap –, és a magyar nyelvű oktatásról tájékozódott, szóvá téve a kétnyelvű feliratok problémáját is.” Valójában a kolozsvári multikulturális egyetem ,,magyar vonalának” nincs semmiféle önállósága, a többség minden magyar kezdeményezést megkontráznak, a költségvetésből az arányos részesedés nem ismert, Dobolyi  Alexandrától csak annyit kérnének az érintettek, hogy ha már nemzeti ügyeket nem támogatják, legalább ne ártsanak azoknak, szögezte le Sylvester Lajos. Dobolyi vagy teljesen tájékozatlan, s ebben az esetben ezekre a ,,meglepetésszerű” látogatásokra alkalmatlan, vagy rosszhiszemű, és a magyar megfelelési kormányzati politika híve. Tájékozatlanságára utal, hogy a Sapientia Egyetemet román állami támogatással fenntartott intézményként képzeli el, hol­ott ezt a saját kormánya tartja el, s azt javasolja, hogy a mérnöki karokat vagy az agrártudományi képzést ennek a nyakába varrják.  Majd ad neki Gyurcsány Ferenc, mert a régi/új kormány azt sem tudja, hogyan faragja le az eddigi támogatásokat. A képviselő asszony szembeszegül a világ sokféle táján élő és munkálkodó, nem magyar egyetemi oktatókkal, tudományos kutatókkal, Nobel-díjasokkal, akik felszólították a román államot a kérdés rendezésére. /Sylvester Lajos: Az Alexandra-effektus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Egy évtizede már, hogy a Kárpát-medencébe történt bejövetel, a honfoglalás 1100 éves ünnepe alkalmából Erdély-szerte tizenegy fát ültetett számos magyarok (is) lakta település magyar elöljárósága, képviselete. Emlékszik még valaki reá? – kérdezte Makay Botond. Resicabányán a református egyházközség és az RMDSZ-szervezet a református Templom és Iskola épületével szemben lévő parkba tizenkét fát ültetett. A plusz egyet azért, mert a tizenkettedik a reménység fája lett volna a tizenegy évszázadot jelképezők mellett. Az idei tavaszon a parkocskában nem voltak ott a fák. Még akkor, tíz esztendeje szerre-sorra kitördelték, kihúzgálták ismeretlenek. Tíz évvel ezelőtt a vátrásokra gyanakodtak. – A cikkíró szeretne emlékeztetni: volt egyszer egy emlékfa-telepítési akció. /Makay Botond: Tizenegy fa. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

A jövő héten újra Hunyad megyébe érkezik Gróf László oxfordi térképtörténész és Feiszt György szombathelyi történész, levéltáros, akik jó tíz éve járják Erdély földjét, kutatva történelmi múltját, néprajzát. Tavalyi körútjuk alkalmával Erdély térképeiről, térképészeiről tartottak előadást Déván. Idén, Erdély térképei mellett címereit is bemutatják majd. /(GBR): Erdély címerei és térképei. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

Hiánypótló a Balázs Sándor egyetemi tanár válogatásában megjelent Jakabffy Elemér Kisebbségi sorskérdések /Kriterion Könyvkiadó, 2005/ című kötete gazdag jegyzetanyaggal, előszóként pályafelmérő tanulmánnyal. A 125 éve született Jakabffy Elemér műveiből legutóbb, ugyancsak Balázs Sándor gondozásában, 1993-ban a Téka-sorozatban jelent meg szerény válogatás, majd két évre rá a Szatmárnémetiben elindított Jakabffy Napok eredményeként Lugosi üzenet címmel monografikus elemzés a politikus és lapszerkesztő máig is legismertebb tevékenységéről: az európai hírű Magyar Kisebbség folyóiratról. A most újra megjelent Jakabffy-szövegek a szerző 1918 előtt és a két világháború között írt legértékesebb tanulmányaiból adnak válogatást. A válogatás tartalmazza a kordokumentumokként is olvasható A magyar államhatalom utolsó hónapjai Krassó–Szörény megyében, A románok hazánkban és a román királyságban és a Krassó–Szörény vármegye története különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre című, forrásértékű tanulmányokat. /Válogatott Jakabffy-írások. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 12./

Marosvásárhelyen tanácskoztak a romániai magyar lapok főszerkesztői. – Nem valószínű, hogy az Európai Unió Romániáról szóló országjelentésében rögzítenék az ország csatlakozásának időpontját, ez pedig fenntartja a csatlakozási erőfeszítések ütemét, és ennek köszönhetően nem várható a kormánykoalíció szétesése sem – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a megbeszélésen. A Markó által összehívott sajtóbeszélgetés résztvevői főként az időszerű politikai eseményeket, az RMDSZ kormányzati munkájával kapcsolatos kérdéseket tekintették át. Markó úgy látja, hogy a csatlakozás után a kormányzó pártoknak le kell ülniük tárgyalni a koalíciós szolidaritásról. Kifejtette, az RMDSZ olyan szemléletet képvisel a romániai életben, amely különösen nagy hangsúlyt fektet a demokrácia értékei, az alapvető emberi és közösségi jogok védelmére. Az RMDSZ az elmúlt évtizedben magára nézve is a legkíméletlenebb volt a korrupcióellenesség tekintetében, de elutasítja a rendőrállami jellegű intézkedéseket. A szövetségi elnök aggasztónak nevezte azokat az elképzeléseket, amelyek például a lehallgatások törvény által előírt időtartamának 4-ről 6 hónapra való növelését, vagy az ügyvédek és védenceik közötti beszélgetések lehallgatásának törvényességét kívánják elérni. /Markó a koalíciós szolidaritás megújítását szorgalmazza. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

Áldásos működésének 15. évfordulóját ünnepelte a Romániai Máltai Segélyszolgálat temesvári filiája a Piaristák templomában tartott szentmise keretében. Elsőnek a patrónus, a temesvári püspökség fejezte ki elismerését a máltaiak eredményes munkája iránt, és kérte Isten oltalmát további tevékenységükre. A szentmisén közreműködött a Gerhardinum Líceum Énekkara Tóth Flóra karnagy vezényletével. A segélyszolgálat 15 évét dr. Bárányi Ildikó filiavezető mutatta be. Jelenleg állandó és napközi otthont működtet az idősek számára, szociális gondozói szolgáltatása van, házhoz szállítják az ebédet mozgásképtelen gondozottjaiknak, orvosi rendelőt és gyógyszertárt működtetnek, gazdasági tevékenységet folytatnak anyagi gondjaik enyhítésére. A természeti csapások miatt szenvedőket mindig kiemelten támogatják. A 2005-ös árvíz károsultjainak megsegítésére siettek, de nemcsak alkalmi élelem- és ruhaszállítmánnyal, hanem anyagi és emberi erővel részt vettek a falvak újjáépítésében, az élet normalizálásában. A Bárányi házaspár – dr. Bárányi Ferenc az országos vezetőség tagjaként – nagyszámú önkéntest és támogatót nyert meg a segélynyújtás ügyének. A legmagasabb kitüntetést, az Apor Vilmos érdemérem bronz fokozatát a magyarországi Máltai Lovagrend megbízásából Ugron Béla máltai lovag adta át dr. Bárányi Ildikónak, dr. Bárányi Ferencnek és Szakmáry Tibor tanárnak áldozatos és kitartó munkájukért. /Szekernyés Irén: Ünnepelt a Máltai Segélyszolgálat. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

Húsvétkor, a feltámadási szertartás után Tihanyból két feltámadási jelvény – zamárdi fafaragó által készített, hordozó nyéllel ellátott, magyar népi motívumokkal övezett kereszt – indult el zarándoklatra a Kárpát-medencében. Egyik az északi településeket, másik a délieket felkeresve, ketten szív alakú ívet követve közelednek Csíksomlyó felé, ahol a Szűzanya tiszteletére emelt kegytemplomban tartandó ünnepségen egyesülnek újra, jelképezve pünkösd közösségformáló erejét, a magyarság egységének akaratát. A magyarlakta településeken, országhatárokon átvonuló jelvények kísérőit mindenütt nagy pompával fogadják, stációkat tartanak, ahol minden közösség a jelre köti a saját, felirattal ellátott szalagját, majd a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér, egy üveg bor, a nemzeti lobogó, valamint a stációkat rögzítő napló társaságában továbbvitelre átadja a jelvényt. Május 11-én Kisiratoson Almási Vince polgármester és Zilahi András plébános társaságában a község vezetősége, magyar nemzeti viseletbe öltözött fiúk, lányok és nagy számú hívő várta a Nagyiratos felől érkező jelvényt, amelyet két autóval hoztak, Mezőkovácsházáról. A rövid köszöntést követően, a magyar ruhába öltözött fiatalok felvezetésével harangzúgás közepette, énekelve indult a tömeg a templomba, ahol a jelvényt, illetve a vele járó nemzeti lobogót, kenyeret és bort rögtönzött szertartáson adták át a mezőkovácsháziak a polgármesternek és Andó László főgondnoknak. Almási polgármester rendkívüli megtiszteltetésnek nevezte a jelvénynek Kisiratosra érkezését, és miután rákötötte a “Kisiratos katolikus közössége részéről; Magyarok Nagyasszonya, gyűjtsd össze gyermekeidet!” mottóval ellátott fehér szalagot, ismertette az útvonalat. A tervek szerint a kisiratosiak autóval viszik a keresztet Kürtös, Gyorok, Lippa, Máriaradna és Déva katolikus közösségeinek meglátogatásával. Déván a jelvényt és tartozékait a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában átadják Böjte Csaba atyának, akinek küldöttsége tovább azt viszi Gyulafehérvárra. Onnan további küldöttség hordozza Csíksomlyóra, ahova pünkösd napján érkezik meg. /(balta): Feltámadási jelvények Csíksomlyóra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

Róth Miksát nem kell bemutatni Marosvásárhelyen, hiszen az ő munkái a holland királyi palotában, a mexikóvárosi Nemzeti Színházban vagy a budapesti Parlamentben éppúgy láthatóak, mint a Kultúrpalotában – vélekedett Fényi Tibor, a budapesti Róth Miksa Múzeum igazgatója. Marosvásárhely a világ egyik leggazdagabb városa az üvegfestészet szempontjából, a Kultúrpalota mellett ott áll a Városháza, ahol a szintén Róth Miksa által tervezett és festett üvegablakok láthatók a főbejáratnál, a lépcsőházban és a tanácsteremben is. Ez utóbbiaknak csak a kerete van meg, de még így is gyönyörűek, akárcsak a Petru Maior Egyetemen, a közegészségügyi igazgatóság Dózsa György utcai épületében vagy a vízművek szivattyúházában lévő Róth-alkotások. Az üvegfestészet szempontjából Marosvásárhelynek két testvérvárosa van, Kecskemét és Szabadka. Mindhárom településen részben ugyanazok az építészek dolgoztak, és mindháromban nagyon sok Róth-alkotás található. A kecskeméti és a szabadkai városháza nagytermét is, ugyanúgy, mint a marosvásárhelyit, festett ablakokkal díszítették. Szabadkán a II. világháború után az ablakok közepéről a magyar történelmi személyiségeket ábrázoló részeket kivették és levitték a pincébe. A hetvenes évek azután visszakerültek a képek a helyükre. Igaz ugyan, hogy a neveket tartalmazó üvegdarabokat nem „találták meg”, de bárki láthatja, hogy Könyves Kálmánról, Szent Istvánról vagy Szent László királyról van szó. Marosvásárhelyen a Városháza üvegablakai továbbra is hiányosak. A Kultúrpalota mellett Marosvásárhelyen a többi Róth-üvegablak sürgős védelemre, restaurálásra szorul. Elképzelhető, hogy Szabadkához hasonlóan, valahol egy pincében a Városházát díszítő üvegek is megmaradtak. Temesváron például a volt papi szeminárium épületének nyolc gyönyörű üvegablakát, mivel azok egyházi személyiségeket, például Szent Ferencet, Szent Gellértet ábrázolták, a kommunista uralom idején kiszedték, s ládákba rejtették. A rendszerváltást követően, a ’90-es évek közepén német segítséggel helyreállították a Nagy Sándor által tervezett és Róth Miksa által kivitelezett ablakokat, s azok most a város büszkeségei. Valóban a régi Városházáról hiányzó ablakbetétek egy része a megyei múzeum raktárából előkerült. Megmaradtak Róth-alkotások Kolozsváron a Karolina-kórház egykori ravatalozójában, ami ma ortodox imaház, az ugyancsak kolozsvári vérközpontban és a kolozsvári Gyógyszerészeti Múzeumban is, a főtér sarkán. Gyergyóditróban és a Temesvárhoz közeli Detta katolikus templomában is vannak Róth-alkotások, de ilyen a dési ferences rendház homlokzati mozaikja is. /Bodolai Gyöngyi: Az üvegfestészet „Mona Lisája”. Hogyan sáfárkodunk az örökséggel? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

Négy állandó kiállítás kapott helyet a Kolozsvár Társaság új székhelyének falain: Paulovics László: Erdélyi íróportrék; Cs. Szabó László és Kolozsvár; Cseh Gusztáv rézkarcai; Balázs Péter – emlékszoba. A látogató mintegy virtuális művelődés- és irodalomtörténeti sétát tehet a képek nyomán, a május 12-i megnyitón Poszler György kolozsvári születésű akadémikus volt a népes közönség kalauza. Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság képviseletében elöljáróban elmondta: az egyesületnek otthont adó műemléképület – egykor Balázs Péter, előtte Miklóssy Gábor műterme – ajtaja nem csak ünnepi alkalmakkor áll nyitva. Naponta felkereshetik az érdeklődők. Információs központként szolgál majd az épp zajló művelődési eseményekről, műemlékek látogatási idejéről, városséták lehetőségéről helyi érdeklődőknek, külföldi és belföldi turistáknak egyaránt. Boér Ferenc színművész Szabédi László verseiből összeállított versműsort adott elő. A Szabédi-napok programja délután megnyitóünnepséggel és előadásokkal folytatódott 1956, Erdély és a magyar írók témakörben. Május 13-án Szabédi sírjának megkoszorúzásával zárul a rendezvény. /F. I. Állandó tárlatavatóval indult a Szabédi-napok rendezvénysorozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Utolsó kötetbemutatójához érkezett május 11-én a Harag György Emléknapok tíznapos rendezvénysorozata a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó által elindított Kis Könyv sorozatban jelent meg az a kötet, amelynek címe – a sorozat elnevezését alapul véve – Kis/Harag/Könyv, alcíme pedig Emlékpróba. Szerzője Marosi Ildikó, a kötet riportokat, jegyzeteket és interjúkat tartalmaz Harag Györggyel. Tompa Gábor színházigazgató elmondta: az elmúlt másfél évtizedben ez a negyedik olyan kötet, ami Haragról szól. A Pallas-Akadémia főszerkesztője, Kozma Mária, felelevenítette a kötet kiadásának történetét. A kiadó Kis/Könyv sorozata tulajdonképpen Marosi Ildikó találmánya, ennek első kötete a Kis/Bánffy/Könyv volt. A sorozat célja emberközelbe hozni nagy személyiségeket: erdélyi írókat, rendezőket, közéleti embereket. A Kis Harag Könyv történetéhez az is hozzátartozik, hogy Marosi Ildikó ötször adta be különböző kiadókhoz az interjú-antológiát, de valamilyen ok miatt ennek megjelentetésére eddig elmaradt. /Köllő Katalin: Kis/Harag/Könyv – Emlékpróba. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Dr. Finta József szakmáját tekintve építész. Saját bevallása szerint azonban csak addig, amíg át nem lépi a határt. A kolozsvári származású Finta kezdetben grafikus szeretett volna lenni. A rajzolással azóta sem hagyott fel. Finta József grafikusként mutatkozott be Az én Kalotaszegem című, rajzokat és verseket tartalmazó kötetével. /Kiss Bence: Grafikák Kalotaszegről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Május 13-án tartotta Aradon, a Kultúrpalotában megyei küldöttgyűlését az RMDSZ Arad megyei szervezete. A 259 meghívott közül jelen volt 190 küldöttet Bognár Levente választmányi elnök köszöntötte. Király András megyei elnök, parlamenti képviselő beszámolójában elhangzott: az érdekvédelem hatékony működéséhez megteremtődtek a szükséges struktúrák. A megyei magyarság számarányának megfelelően képviselteti magát a főbb állami intézmények vezetőségében. A megyében létrejött 23 magyar civilszervezet ellátja a közösségépítés feladatait. A megye 43 RMDSZ tagszervezetében a közelmúltban lezajlott jelöltállító közgyűlések alkalmával megmutatkoztak a problémák: 3 szervezetben nincsenek fizető tagok, 5 esetben érdektelenség miatt nem lehetett közgyűlést tartani. Jó lenne, ha ne ismétlődjék meg az elmúlt helyhatósági választások esete, amikor a megyében 105 magyar indult más pártok listáin. Búza Gábor, az önkormányzati konferencia elnöke elsőrendű feladatként említette az önkormányzati tisztségviselők megfelelő képzését. Tavaly 484-en igényeltek magyar igazolványt a megyében (az előző időkben 17 298-an). Mosonyi János a kisjenői koalíció működésképtelenségét, a helybeli anyanyelvű oktatás visszásságait, illetve a szervezet magára hagyatottságát tette szóvá. /Balta János: Jobbító szándékkal az érdekképviselet javításáért. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./

Május 13-án Szabédi László házsongárdi sírjának megkoszorúzásával zárult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió és a Magyar Nyelv- és Kultúra Nemzetközi Társaság – Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-napok ünnepségsorozata. Május 12-én a Kolozsvár Társaság szervezésében a konferencián neves irodalomtörténészek előadásai hangzottak el 1956, Erdély és a magyar írók témában. A temetőben Egyed Emese egyetemi tanár beszédében Szabédi életét és munkásságát ismertetve hangsúlyozta: korai halála mérhetetlen veszteség a magyar nyelvtudomány számára, hiszen a magyar nyelv őstörténetének megírására, valamint összehasonlító szótár elkészítésére készült. Balázs Imre József elmondta: 1956 a csomópontja az 50–60-as évek zsúfolt, érdekes korszakának. Erdélyi irodalom – az olvadástól a megtorlásig címmel Dávid Gyula tartotta meg előadását, a romániai írók 56-hoz való viszonyulását vizsgálva. A megtorlás nem váratott magára: Páskándi Géza letartóztatása, az ő és Kányádi könyvének bezúzása, korábbi kiadói kezdeményezések visszavonása. Az 56 után offenzívába szorult romániai magyar értelmiség és írótársadalom helyzetét nem lehet fehéren feketén értelmezni – szögezte le az előadó. Pomogáts Béla személyes élményeivel indított: 56 őszén negyedéves bölcsészhallgatóként cikkezett, az elsők között sürgetve a magyar állam és a határon túli közösségek kapcsolatának rendezését, hat hónapos szabadságvesztéssel fizetve ezért, aminek hozadékaként több éves késéssel kezdhette meg szakmai előre menetelét választott területén. Egy mondat a zsarnokságról – több mondat a szabadságról című előadásának kiindulópontja Illyés Gyula 1950-ben született „szakralizálódott” verse volt. Antal Árpád nyugalmazott egyetemi tanár nem lehetett jelen, 1956, ahogy egy fiatal tanár megélte címet viselő visszaemlékezését felolvasták. Kántor Lajos Szabédi októberéről beszélt. Egyes kérdések még megoldásra várnak – Mózes Huba irodalomtörténész 56-ra írt irodalmi munkákra, újságcikkekre építő előadásának címe végkövetkeztetése lehet az idei Szabédi-napoknak. /F. I.: Az óvatos álmodozó – Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Temesváron meghitt, családias ünnepen köszöntötték Ferenczy Annamária színésznőt 80. születésnapja alkalmával a Csiky Gergely Állami Színházban művésztársai és az intézmény más beosztottjai. Higyed Imre színművész a pályatársak nevében mondott beszédet. /(Sz. I.): Színháziak ünnepelték a művésznőt. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./

Színvonalas előadásokkal kezdődött a hét végén Nagyváradon a XV. Festum Varadinum. A budapesti Honvéd Táncszínház produkcióit tekinthette meg közönség. A csángó, a székelyföldi és a mezőségi táncokat, a kalotaszegi karácsonyi, a széki lakodalmas népszokásokat, énekeket mutatták be. A Honvéd táncosainak tehetségét az István, a király rockopera nagyváradi bemutatóján is megcsodálhatta a közönség. A színpadon Varga Miklós, Vikidál Gyula, Novák Péter és mások énekeltek. A segélykoncert bevételét a szervezők a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumnak és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak ajánlották fel. Május 14-én, vasárnap a nagyváradi bazilikában szentmisével és körmenettel, valamint hagyományosan a Szent László hermájának felvonultatásával nyitották meg az idei Festum Varadinumot. /Pap Melinda: Bravúrok „élő” rockoperához. Megnyílt a Festum Varadinum rendezvénysorozat. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Szokatlan előadást láthatott a székelyudvarhelyi közönség május 13-án a Művelődési Házban: a Maros megyei mozgássérültek egyesületének szervezésében a magyarországi Gördülő Tánccsoport mutatkozott be. A tánccsoport tagjai mindannyian kerekes székbe kényszerültek, többszörösen példaértékűek voltak. Olyan hatalmas jókedvvel és energiával mutatkoztak be, hogy a nézőközönség minden tagja részesült a páratlan fellépés hangulatából. /Cs. E.: Akaraterővel, gördülve. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 15./

Brassó megye után Kovászna megyében is azonosították a madárinfluenza H5-ös vírustörzsét. A kórra egy szitabodzai gazdaságban bukkantak. Az ország egész területén betiltották a szárnyasok szállítását, folyik az érintett baromfiállományok elpusztítása. Mintegy egymillió baromfit kell elpusztítani a bizonyítottan fertőzött, illetve a fertőzésgyanús farmok állományából. /Riadalmat okoz Erdélyben a madárinfluenza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

1995. június 22.: Románia benyújtja felvételi kérelmét. 1997. július 15.: a Bizottság megfogalmazza álláspontját. 2000. február 15.: megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások. 2002. december 13.: az EU Tanácsa 2007. január elsejét jelöli időpontnak. 2004. december 14.: befejeződnek a csatlakozási tárgyalások. 2005. április 13.: az EP rábólint a csatlakozási szerződésre. 2005. április 25.: aláírják a csatlakozási szerződést. 2006. május 16.: az Európai Bizottság megerősíti (vagy sem) a csatlakozás dátumát. /Románia integrációjának kronológiája. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető elnöke a vele készült interjúban kifejtette: Az RMDSZ és az MKP politikája rokonítható: mindkettő etnikai alapon szerveződött parlamenti, kormányzási tényező. A kormányra lépéssel ugyanazokkal a kihívásokkal is szembenéznek: csökken a politikai cselekvési szabadság, erősödnek az ellenzéki mozgalmak. Tudatosítani kell, emelte ki Duray, hogy a Nyugat irányából a 90-es évek elején olyan koncepció érvényesült, elsősorban az akkori Csehszlovákia és Románia irányában, hogy a társadalmi béke megteremtése érdekében be kell vonni az ottani magyarok politikai szervezeteit a kormányzásba. Ismeretesek azok a tárgyalások, amelyek Romániában Neptunfürdőn zajlottak, illetve Szlovákiában is elkezdődtek valamivel később. A cél elsősorban az volt: úgy alakítani a helyzetet, hogy a pártok elfogadják a magyarokat kormányzó partnernek. Ez Romániában '96-ban történt meg, Szlovákiában pedig '98-ban. A helyzet önmagában még ekkor sem érett meg erre, de nemzetközi törekvés irányult arra, hogy ez bekövetkezzék. Azonban a kormányban való szereplés ezeknek a pártoknak az ellenőrzését is jelenti. Ezért alakult ki az a feszültség, ami az RMDSZ és az ellenzéke között van, és ez a folyamat Szlovákiában is elkezdődött. 1995-ben Durayval egy titkosrendőr közölte, bármikor el tudja intézni, hogy a szlovákiai magyarság tízezrei tiltakozó nyilatkozatot írjanak alá ellene. Nem tették meg, de ha nagyon kell, megteszik. /Krebsz János: A hangadó emberek felelőssége. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Kötő József politikai államtitkár és Matekovics Mihály, az Oktatásügyi Minisztérium kisebbségügyi főosztályának vezetője a megyei tanfelügyelőségek vezetőivel, képviselőivel találkozott nemrégiben Marosvásárhelyen. Évente legalább kétszer találkoznak a megyékben dolgozó magyar oktatásért felelős kollégákkal. Két megyében van magyar főtanfelügyelő, tízben főtanfelügyelő-helyettes és három megyében olyan tanfelügyelő, aki a kisebbségi oktatás kérdéséért felel. Fontosak ezek a munkamegbeszélések. Az új törvény tervezetébe megpróbálták bevinni, hogy csak a román nyelvet és irodalmat tanítsák román nyelven, hogy a román nyelv oktatásának sajátos kisebbségi tantervei lehessenek. /Bodolai Gyöngyi: Készül az új tanügyi törvény. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

A hét végén tartotta az EME Zilah és vidéke fiókszervezete immár szokásos évi ülésszakát. Szilágyság kutatása volt a központi téma. Ezúttal az iskola és a pedagógusok jelentették az előadások súlypontját. Bocskai István halálának négyszázadik évfordulója alkalmával dr. Egyed Ákos a fejedelemválasztásról értekezett. Kultúránk, történelmünk európai jelentőségét dr. Domhányi András tudományos kutató körvonalazta, majd következtek a helyi előadók. Lakóné Hegyi Éva tanulmányában vázolta a Szilágy megyei peregrinusok – külföldön tanult diákok – életét. A nagy tanár elődökre emlékezett Kovács Kuruc János, a méltatlanul elfeledett Borbély Sámuelre pedig Fejér László, a Hepehupa szerkesztője. Jojkits Attila és B. Simon György a szilágysomlyói illetve a szilágynagyfalui oktatás történetét vázolta. Végül Szabó István helyettes főtanfelügyelő a megye magyar oktatásának helyzetéről szolgáltatott adatokat. A magyar nyolcadikosok 82%-a tovább tanulhat a jelenlegi oktatási keretben. Záróbeszédében az EME elnöke, dr. Egyed Ákos igen színvonalasnak értékelte az ülésszakot. Szerinte példás a Szilágyság kutatása, kevés vidék dicsekedhet ennyi figyelemmel régiójának múltja és jelene iránt. Az ülésszak végén a zilahi fiókszervezet elnöke, dr. Bajusz István adjunktus köszöntötte dr. Egyed Ákost, aki nemrégen vette át a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől, Vizi E. Szilvesztertől az Arany János életműdíjat. A szilágysági fiókszervezet nevében átadták a Petri Mór-díjat azoknak, akik a legtöbbet tettek a Szilágyság történelmi és szellemi múltjának feltárásáért és közkinccsé tételéért. Lakóné Hegyi Éva nyugalmazott muzeológus és dr. Bajusz István adjunktus vehette át a Szilágyság-monográfia írójáról, Petri Mórról elnevezett díjat és az ezzel járó plakettet. /Józsa László: Fókuszban a Szilágyság kutatása. Tudományos ülésszak a zilahi EME fiókszervezeténél. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Hétéves a székelyudvarhelyi színház: összesen negyvenegy bemutatón és hat évadon van túl a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. A fennállásának hetedik évfordulójához érkező társulat a jeles évforduló alkalmából egész hetes rendezvénysorozattal áll elő. Május 15-én a megnyitó inkább a szakmát szólította meg, az érdeklődőknek Darvay Nagy Adrienne színháztörténész tartott előadást, kiemelt hangsúlyt fordítva a hétéves társulat művészi tevékenységére. – Az elmúlt hét év előkészítési időszak volt, most már bátran kijelenthetjük, hogy Székelyudvarhelyen színház van, útjára indult egy kőszínház – mondta Szabó K. István rendező, volt színházigazgató, aki a kezdetektől végigkísérte a társulat tevékenységét, fejlődését. Május 15-én este az Anna Karenina Pályaudvar című drámát mutatta be a társulat, és kezdetét vette a miniévad, amelynek keretében a 2005–2006-os produkciókat viszik színre. A következő napok programja: Szász Kriszta pódium-előadása, a Köztünk szólva; Hyppolit, a lakáj; majd a legújabb produkció, a Paraszt dekameron. A miniévad záróelőadása a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem IV. éves diákjainak vizsgaelőadása, a Hideg gyermek. /Szász Emese: Hétéves a székelyudvarhelyi színház. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

A Mindszenty Társaság és a Keresztény Élet budapesti katolikus hetilap szervezésében Márton Áron erdélyi püspök születésének 110. évfordulója alkalmából Kárpát-medence szintű középiskolás vetélkedőt rendeztek 2006 tavaszán. A verseny keretében 90, három tagból és egy felkészítő tanárból álló középiskolás csapat fogott munkához, hogy a Keresztény Élet hasábjain megjelenő háromfordulós versenyfeladatokat megoldja. A megfejtések megtalálása Márton Áron püspök életével kapcsolatos ismereteket, illetve a korszak történelmi, politikai, képzőművészeti, irodalmi és zenei tudnivalóinak ismeretét igényelte. A csapatok közül – amelyekben arányosan képviselték az elcsatolt országrészeket is – 27 csapat jutott tovább a lakiteleki kétfordulós döntőbe, ahol május 12-én írásbeli szűrés útján választották ki a legjobb 12 csapatot. Ezek között volt a Gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szemináriumának két csapata. Május 13-án volt a döntő. Tavaly a Mindszenty-vetélkedő első díját a Majláth csapat nyerte, idén a Márton Áron-vetélkedő első díját is a Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium Scandicus csapata nyerte. /A Márton Áron-vetélkedő első helyezettjei Lakiteleken. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Rossz idők járnak manapság a madarakra: madárinfluenza a fél világon, Budapesten jó esztendeje a XII. kerületben a turulszobor ellen kelnek ki középkori boszorkányüldözésekre emlékeztető fanatizmussal. A legújabb turulszobros hírek szerint még év vége előtt le kell bontani a kerecsensólymot mintázó négy és fél méteres szobrot.   A szobrot Mitnyan György, XII. kerületi polgármester állíttatta az Istenhegyi és a Böszörményi út sarkán, az egykori véres csaták színhelyén a második világháború katona- és civil áldozatainak emlékére.  A kerület, a főváros és az ország lakossága ,,turulpárti”, az avatóünnepség alkalmával ezrek vettek részt és helyezték el a megemlékezés virágait. A szoborállítás körüli botrányt az SZDSZ-es Ungár Klára és néhány társa gerjesztette, aki a turulmadaras veszedelmet úgy jelenítette meg, hogy a neonácik beállnak majd a szobor alá, s ez lesz a kedvenc találkahelyük. Egy másik okos társa szerint ízléstelen és gyalázatos a turul köztérre állítása.   Azóta több száz cikkben, tévé- és rádióközvetítésben tisztázták a turul szerepét a mitológiában, a művészetekben, a heraldikában, de – úgy tűnik, mindhiába.  Erdélyben különösen erőteljes kultusza volt és van a turul szimbólumnak. A budai eset az erdélyieket is sérti. Kérdés az, nem teremt-e precedenst mindez arra, hogy „címer- és jelképmadarunkat magyarságunkkal együtt újra üldözőbe vegyék?” – írta Sylvester Lajos.  Vagy szándékos lenne a lakosságot bosszantó turulos hercehurca, hogy elterelje valami egyébről, a társadalmi-politikai bajokról a figyelmet?  /Sylvester Lajos: Repül Budáról a turul? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 16./

Vida Gábor írót ezer eurós jutalommal járó díjjal tüntette ki május 15-én Bukarestben a Romániai Írók Szövetsége Fakusz három magányossága című regényéért. Az író előzőleg megkapta a Magyar Írószövetség Arany János-díját. Vida elmondta, hogy Erdélyben az egy Communitas-ösztöndíjat leszámítva, nincs semmi olyan irodalmat vagy írott kultúrát támogató szervezet, amely az embert az irodalmi munkában hathatósan támogatná. Vida könyve Budapesten jelent meg. Azoknak az erdélyi magyar szerzőknek, akiknek Magyarországon jelenik meg könyve, munkájuk erdélyi könyvesboltokban alig-alig kapható. Az Erdélyben megjelent könyv pedig sokszor Magyarországra nem jut el. Akadozik ez a fajta kommunikáció, a légies határok mentén furcsa kereskedelmi megszorítások vannak. Nagyobb baj, hogy a közkönyvtárakban, a kölcsönkönyvtárakban sincsenek meg ezek a művek. Erdélyben hiányoznak a modern közkönyvtárak. A Teleki Tékában Marosvásárhelyen minden megvan, ami fontosat az európai irodalomban, kultúrában írtak, a modern anyag azonban hiányzik belőle, a XX. századi magyar irodalom vagy az újabb magyar irodalom háromnegyed része Marosvásárhelyen nem hozzáférhető. /Gergely Edit: Fakusz és Vida regénytrófeája. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./