Marosvásárhelyen a Maros Vízügyi Igazgatóság homlokzatára a Krónika felvetése nyomán kikerült az intézmény nevét jelző magyar felirat. Borbély László kampányindító rendezvényén kérdezte a lap munkatársa a minisztertől, hogy miközben a Dorin Florea vezette vásárhelyi polgármesteri hivatalban minden lényeges információt magyar nyelven is feltüntetnek, addig olyan közintézmények homlokzatán, folyosóin, irodáiban, ahol magyar vezetők vagy helyettes vezetők vannak, miért egynyelvűek még mindig a feliratok? Példaként a Morent Ilona igazgatta Maros Megyei Nyugdíjpénztárat és a Maros Megyei Közpénzügyi Igazgatóságot említette, amelynek egyik helyettes vezetője Dénes Irén – mindkettőjüket az RMDSZ juttatta tisztségbe. Borbély László jogosnak tartotta a felvetést, mert a prefektúrán sincsenek kétnyelvű feliratok. /Máthé Éva: Kétnyelvű eligazítás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./

Az emlékezés napja van, 1956. november 4-én szovjet tankok gyalázták meg a szabadságot. Június 4-ét –a trianoni békeszerződés napját–, valamint október 6-át – az aradi vértanúk napját – ugyancsak a kegyeletteljes emlékezés napjaként jegyeztük be öröknaptárunkba. Ötvenkét évvel ezelőtt Románia felől újabb szovjet hadosztályok törtek rá Magyarországra, Budapestet öt hadosztály vette ostrom alá. Hajnali 5 óra 20 perckor hangzott el Nagy Imre miniszterelnök rövid segélykérő rádióbeszéde. Segítsetek, segítsetek! – kiáltották az éterbe a magyar írók; Bibó István, aki a kormány tagjai közül egyedül maradt a körülzárt parlamentben, kiáltványt intézett a világ népeihez, levelet küldött Dwight Eisenhowernek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Mindhiába. A magyar ’56-tal elkezdődött a kommunista világrendszer bomlása. Ezzel történelmi tettet vittek véghez a Corvin köz, a Széna tér hősei. „Lelkük dacos és tiszta volt / akár a novemberi fehér krizantémok" – írta Nagy Gáspár, aki Október végi tiszta lángok címmel oratorikus emlékezést írt 1956 vértanú hőseiről. Művére Szokolai Sándor oratóriumot komponált, tisztelgő emlékezés gyanánt október 10-én hangzott fel Budapesten, a Művészetek Palotájában. Nagy Gáspárral szólva „március idusa lángolt / egy letiport nemzet szívében / „szent suhancok" bátor tettei sokkolták a világot". Meghaltak, elestek a harcokban, bitófára küldte őket a kádári bosszú, de „lelkük már a csillagokban / az Ég oltárán örökké ott van / az október végi tiszta lángok / szívükbe égették a szabadságot". /Borbély László: Emlékezés napja. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./

Részben az RMDSZ akadályozta meg abban, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben induljon a november 30-i parlamenti választásokon, jelentette be Smaranda Enache. Személyesen is megkeresték a Maros megyei RMDSZ-jelöltek, és megkérték, ne induljon a választásokon. „Mi több, egy RMDSZ-jelölt a liberális párt országos vezetőségétől kérte, hogy ne jelöljenek” – tette hozzá Enache. Smaranda Enache arról is beszámolt, hogy miután a Nemzeti Liberális Párt nem jelölte Maros megyében sem szenátornak, sem képviselőnek, a párt vezetősége felajánlotta, legyen a bukaresti 3-as kerület képviselőjelöltje, illetve a 4-es körzet szenátorjelöltje. „A Marosvásárhely iránti hűségem megakadályozott abban, hogy elfogadjam ezt” – hangsúlyozta Enache, hozzátéve, hogy nagyon későn kapta az ajánlatokat. Borbély László tagadta a Smaranda Enache által mondottakat. „Egyszerűen nem igaz, amit Smaranda Enache állít. Őt a Nemzeti Liberális Párt Bukarestben akarta jelölni, de ő ezt nem fogadta el. Nincs olyan erős befolyása az RMDSZ-nek, hogy a mi szavunkra a Nemzeti Liberális Párt megváltoztassa a döntéseit” – mondta Borbély László. /Máthé Éva: Smaranda Enache: „beszólt” az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Két Maros megyei magyar többségű nagyközség polgármestere azzal vádolja az országot és a megyét irányító liberális–RMDSZ-es koalíció politikusait, hogy a legutóbbi pénzelosztásokkor politikai opciók szerint „felejtették ki” falvaikat. Maros megye 91 községe közül 11 nem részesült a kormány költségvetés-kiegészítéséből. A „peches” listán két jelentős magyar község van, a László Árpád által vezetett Gyulakuta és a Székely László által igazgatott Mikefalva. Előbbi polgármester a Magyar Polgári Párt, utóbbi a Demokrata-Liberális Párt tagja. László Árpád hiába fordult panaszával a megyei önkormányzat és a prefektúra vezetőihez. Gyulakuta az egyetlen Maros megyei település, melynek élén MPP-s elöljáró áll. Székely László, Mikefalva polgármestere elmondta, a lakosság 60 százaléka magyar nemzetiségű, még a többségben lévő RMDSZ-es tanácsosokat is megbotránkoztatta, hogy nem kaptak támogatást. Lokodi Edit Emőke megyei önkormányzati elnök szerint az összeg elosztásával a Tariceanu-kabinet foglalkozott. Borbély László régiófejlesztési miniszter ennek az ellenkezőjét állítja. A döntést tehát a felelős vezetők nem vállalják. /Szucher Ervin: Büdzsé politikai színek szerint. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

Az 1952–1960 között működő Magyar Autonóm Tartomány (MAT) olyan volt, mint egy „kulturális üvegház”: az átlagos székely ember úgy élte meg a MAT létezését, mint természetes állapotot, és ha nem is tetszett neki a szovjet nyomásra, Sztálin közreműködésével nyert autonómia, logikusnak tartotta a kétnyelvűséget és a magyarok részvételét a közigazgatásban – hangzott el november 4-én Csíki Székely Múzeumban, ahol négy kisebbségtörténeti könyvet mutattak be. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm tartomány története (1952–1960) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ címmel Stefano Bottoni történész írt könyvet, akinek kutatási területe a kelet-európai kommunista rendszerek politika- és társadalomtörténete. Az első világháború után kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek történetét foglalja össze a Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla és Szarka László szerző trió Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat–MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008/ című kötete, melyet Bárdi Nándor mutatott be. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyvéből kiderül, hogy az első világháborúig az erdélyi zsidóság 70 százaléka magyar identitásúnak vallotta magát, 1940-re viszont csökkent az arány, egyre többen vallották zsidónak magukat, amiben valószínűleg a cionista mozgalmak is szerepet játszottak. László Márton publikálta Máthé János autodidakta helytörténész Magyarhermány kronológiáját, amelybe a földműves naponta megírta, mi történt a faluban. /Máthé János: Magyarhermány kronológiája 1944–1964. Közreadja Márton László, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ A négy kisebbségtörténeti könyvet a négy fiatal történész november 7-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában is bemutatja. /Sz. N. : Kisebbségek története. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./ Bárdi Nándor a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kiadványról kifejtette: Kényszerszülte magyar kisebbségekről írnak a kötet szerzői, akárcsak a dél-tiroli németeket, politikai döntés hozta létre valamennyit Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Közösségépítő elképzelésekkel kell keresni itt és most a megmaradás útjait – összegezte a tanulmányokból leszűrhető következtetést. Stefano Bottoni neve nem ismeretlen olvasóink előtt, a szekuritátés iratcsomók közlésével nemegyszer nagy vihart kavart. Stefano Bottoni Bolognában született (1977), ott szerzett egyetemi diplomát, majd doktori fokozatot. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Kutatási területe a szovjet mintájú kelet-európai államszocialista rendszerek politika- és társadalomtörténete. A Sztálin a székelyeknél kötet alapját a szerző olasz nyelvű doktori disszertációja képezi, jelen kötet annak átdolgozott és bővített kiadása. A Magyar Autonóm Tartományt (MAT) Sztálin kifejezett sürgetésére hozták létre. Olyan volt, mint egy kulturális üvegház hangsúlyozta Stefano Bottoni: „A MAT-ban otthon érezhette magát a többségben élő magyar közösség, mivel az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar/ székely identitástudat megőrzésében, annak ellenére, hogy ezeket a kommunista ideológiai sémák alapján működtették. Az átlag székely ember úgy élte meg a Magyar Autonóm Tartományt, mint valamilyen természetes állapotot. Ha nem is tetszett neki ez a Sztálin közreműködésével nyert »autonómia«, logikusnak és jogosnak tartotta a kétnyelvűséget, a magyarok részvételét a közigazgatásban, az érvényesülési lehetőségeket. Az osztályharc durva és embertelen voltát elítélte, de azt is látta, hogy ez a »szocialista« világ, ami a Székelyföldön épül, elfogadhatóbb és kevésbé idegen számára, ha őt anyanyelvén szólítja meg. ” /Borbély László: Történelmi könyvek bemutatója a Mikó-várban. Kisebbségi sors: küzdelem a megmaradásért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

Újonnan hőszigetelt tömbházat avatott fel a hétvégén Székelykeresztúron Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter. A minisztérium támogatásával végzett beruházáshoz a szükséges lakossági önrészt magyarországi vállalkozó finanszírozta. /Hőszigetelt tömbházat avattak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Benedek Sándor RMDSZ-es és a liberális (PNL) politikusok egyaránt cáfolták, hogy az RMDSZ akadályozta volna meg Smaranda Enache parlamenti jelölését Maros megyében. Ezt Kincses Előd független szenátorjelölt állította, közleménye szerint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) országos alelnöke, illetve a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke jelölésének megakadályozása is azt bizonyítja, az RMDSZ tart az ellenfelektől. Smaranda Enache állította, miszerint az RMDSZ jelöltjei megkeresték őt, és kérték, ne induljon a PNL jelöltjeként Maros megyében. Enache Eugen Nicolaescu minisztert, a Maros megyei (PNL) szervezet elnökét tartja felelősnek azért, hogy levették jelöltlistájukról. Ehhez „hozzájárulhatott az is, hogy RMDSZ-es politikusok is odaszóltak – tette hozzá. Mindezt cáfolta Borbély László miniszter. /PNL-belharc áldozata Enache? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Folyik az RMDSZ-es jelöltek kampánya. A román politikai életben uralkodó „cenzúráról” beszélt Nagyváradon Lakatos Péter képviselő, Bokor Tibornak és Olosz Gergelynek pedig a háromszéki Futásfalva lakói többek közt a román nyelv elsajátításával kapcsolatos gondjaikat panaszolták el. Verestóy Attila szenátor, szenátorjelölt arról beszélt, hogy a szövetség az egyetlen olyan politikai alakulat, amelyik folytonosságot tud felmutatni. Szilágy megyében Seres Dénes, az RMDSZ képviselőjelöltje Fekete Szabó András szenátorjelölttel együtt egy három kilométeres útszakaszt avatott fel Szilágyborzáson. Markó Béla RMDSZ-elnök negyven települést keres fel, útjára elkíséri Kelemen Atilla képviselőjelölt, Borbély László miniszter, marosvásárhelyi képviselőjelölt, Tánczos Barna és Tőke István államtitkár, Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója, Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, valamint Szabó Árpád alelnök. /Bíráló jelöltek, panaszos szavazók. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

A Koalíció a Tiszta Kormányzásért nevű civil kezdeményezés „feketelistát” hozott nyilvánosságra, a névsorban 249 jelölt szerepelt. A listára kerülés fő szempontja az volt, hogy az elmarasztalt politikusok a jogállam ellen cselekedtek, vagy szembekerültek az igazságszolgáltatással. Számos névnél az szerepel, hogy honatyaként nem írt alá egy paktumot, amelyben vállalja, hogy „nem akadályozza a jogállam működését”, támogatja a következőket: ne váltsák le a korrupcióellenes ügyészség (DNA), az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), valamint a Legfőbb Ügyészség vezetőségét, elfogadják az új büntető törvénykönyvet, és módosítják a perrendtartási törvénykönyvet. A Pro Democratia Egyesület és a Sajtófigyelő Ügynökség nyilvánosságra hozott egy másik névsort, amely 130, szerintük mandátumra alkalmatlan képviselőjelölt nevét tartalmazza. Felbukkannak benne magyar nevek is, Lakatos Péter Bihar megyei képviselő, Borbély László fejlesztési miniszter és Riedl Rudolf Szatmár megyei tanácsos, de mindhárman határozottan cáfolták a lista összeállítói által megfogalmazott vádakat. /B. S. : Gyűlnek a jelölt-feketelisták. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Az Academia Catavencu című román lap nyilvánosságra hozta a kétes hírű képviselő-, illetve szenátorjelöltek lajstromát. A listán szerepel Borbély László, mert nem hozta nyilvánosságra, ki mindenki kapott állami lakásokat, s emlékeztet arra, hogy jó két évvel ezelőtt veje, Kovács Attila (ugyancsak az RMDSZ képviselőjelöltje Brassó megyében) protekciót keresett feleségének a Transilvania Egyetem egyik vizsgáztató tanáránál. A lap szerint Boros János, Kolozs megye egyik képviselőjelötje, jelenleg alpolgármester több korrupciógyanús ügyben főszereplő, Riedl Rudolf volt Szatmár megyei alprefektust, jelenlegi képviselőjelöltet pedig azzal vádolták meg annak idején, hogy csakis RMDSZ-es polgármestereknek juttatott bizonyos állami pénzekből. A Catavencu azt írta, keveset tud a magyar jelöltek viselt dolgairól, mert a magyar nyelvű sajtó zöme a magyar politikusok tulajdonában van. Ide sorolta a Hargita Népét, is, emlékeztetve, hogy Verestóy Attila az Új Magyar Szó napilap és az Erdélyi Riport hetilap tulajdonosa, Kelemen Hunoré a Transindex internetes hírportál, irányítása alatt áll a Communitas Alapítvány által működtetett Erdély FM rádió is. A képviselői mandátumért száll versenybe Hodgyai Géza, az Új Kelet lap, valamint a FényTV, K-TV és az Extra Rádió tulajdonosa. A román lap kiegészíthető: Tamás Sándoré, a Székely Hírmondó hetilap, s Antal Árpáddal együtt birtokolják a Háromszék megyében működő rádiók zömét. Frunda György a Gaga Rádió résztulajdonosa, Eckstein-Kovács Péter szenátoré a Paprika Rádió. A Marosvásárhelyi (állami) Rádió magyar nyelvű műsorának főszerkesztője Borbély Melinda, Borbély László felesége, míg a bukaresti közszolgálati televízió munkatársa Kós Anna, Markó Béla felesége. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

Több marosvásárhelyi közintézményt is meglátogatott Borbély László miniszter és Frunda György szenátor, hogy tájékozódjanak a kétnyelvű táblák meglétéről, a lakossági kapcsolatokkal foglalkozó alkalmazottak magyar nyelvismeretéről, a magyar nyelvű formanyomtatványok használatának lehetőségéről. Bejelentették, hogy beadvánnyal fordulnak Felicia Pop prefektushoz, amelyben felkérik: tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a minisztériumoknak alárendelt intézményekben érvényesüljön a kétnyelvűség. Az anyanyelv-használati jogot az alkotmány is szavatolja. „Az ilyen irányú előírások be nem tartása önkényes magatartásnak minősül és büntetendő” – jelentette ki Frunda György szenátor. A területi munkafelügyelőségen kizárólag román nyelvű felirat jelzi a hivatalt. A Maros Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökségen egyetlen magyar felirat sem található. „Nagyon kevés magyar nyelvű levelet, beadványt kapunk, azokat lefordítjuk, s válaszolunk rájuk” – magyarázta az igazgató. Meglepetés érte a szenátor- és képviselőjelöltet, valamint a sajtósokat a megyei pénzügyi igazgatóság székhelyén, ahol csendőrök kijelentették: tilos az épületben fotózni, filmezni. A vezető nem ígérte, hogy kiteszik majd a kétnyelvű feliratokat. /Máthé Éva: Ritka a magyar tábla. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

Hamarosan országos program indul a „sorsukra hagyott” kastélyok és udvarházak rehabilitációjára, ezt Borbély László fejlesztési miniszter jelenti be a jövő héten. Nincs központi nyilvántartás arról, hány kastély került magántulajdonba, hány maradt köztulajdonban. Bánffy Béla 2006-ban kapta vissza családja aranyosgyéresi kastélyát az államtól. Akkor nagyon romos állapotban volt, hiányoztak az ablakok, az ablakkeretek, felszedték a padlót, a tető beázott. Azóta kijavíttatta az épületet. A papíron állami tulajdonban maradt épületekre azonban nem költenek a hatóságok, állapotuk tovább romlik. Az Országos Régészeti Adattár körülbelül hatvan kastélyt, tizenkilenc palotát, nyolc udvarházat tart nyilván Romániában. Sokuk nagyon leromlott állapotban van, megmentésüket csak magánszemélyektől és alapítványoktól várhatják, az állam egyelőre nem hajlandó erre pénzt költeni. A legtöbb Kolozs és Maros megyében van: tíz, illetve tizenhét. Erdélyben körülbelül harminc család kapta már vissza kastélyát, udvarházát a Castellum Alapítvány adatai szerint. A kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány a bonchidai kastély felújításába kezdett bele néhány éve. Az épület restaurálásához legalább tízmillió euróra van szükség. Mostanáig az összeg tizenöt százalékát sikerült a pályázatokon elnyerniük. Kovászna megyében négy nagy család kapott vissza kastélyt, illetve kúriát. „A Mikesek mindkét ága – a zabolai és az uzoni Béldi is – visszaszerezte tulajdonát” – nyilatkozta Hlavathy Izabella építész, a Kovászna megyei művelődési igazgatóság tanácsosa. A zabolai épület felújítása megkezdődött, körülbelül tízmillió eurós befektetés kell a teljes helyreállításhoz. Az uzoni Béldi-kastély visszajutott Mikes Zsigmond családjának tulajdonába. A kastély elég jó állapotban van. /Fleischer Hilda, Szávuj Attila: Omladozó „állami” kastélyok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

A Székely Útkereső 1990 áprilisa és 1999 decembere között Székelyudvarhelyen megjelentetett irodalmi és művelődési folyóirat. 1990-ben havonta, 1991–1994 között kéthavonta, 1995-től 1999 decemberéig (anyagi nehézségek miatt) negyedévenként, összevont lapszámokkal jelent meg. Főszerkesztőként mindvégig Beke Sándor jegyezte. 1999-től a folyóirat megszűnt ugyan, de jogutódja, a már korábban elindított Székely Útkereső Kiadványok folytatja a folyóirat programját és szellemi hagyományait. A kiadványok történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, nagyobb lélegzetű ismeretterjesztő tanulmányokat tartalmaznak. Így a folyóirattal párhuzamosan nőtte ki magát a Székelyföld egyik szellemi műhelyévé az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. A folyóirat 1999-ben megszűnt, de az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó továbbélteti a Székely Útkereső Kiadványok megjelentetésével: könyvekbe foglalták a Székely Útkereső teljes anyagát. Hat ilyen összegező könyv született, valamennyit az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Ezek a következők: Székely Útkereső (1990–1999) – Laptörténet és sajtóvisszhang; Székely Útkereső – Szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben; Az élőszó dicsérete. Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain; Becsüld a népet! – gyermekirodalmi antológia; Székely Útkereső Antológia 1990–1999; Magyar, székely és csángó örökség – a Székely Útkereső Kiadványok antológiája (1991–2006). A köteteket Beke Sándor és Brauch Magda aradi újságíró szerkesztette. Egyik kötet tavaly, a többi idén jelent meg. A szerkesztőt és a kiadót a Noé bárkája felé című Kányádi-versben megfogalmazott gondolat – feladat, kötelesség – vezérelhette: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. " A Laptörténet című kötetben a Hargita Népében is hetente közlő Barabás István bevezető tanulmányában – A Székely Útkereső az egyetemes magyar művelődéstörténet része – erkölcsi, esztétikai magaslatokba helyezte a folyóiratot. Beke Sándor neves írókat, történészeket, jó tollú újságírókat toborzott munkatársai közé. A Hargita Népe 1990. április 19-i számában Beke Sándor nyilatkozott a folyóiratról: „Célunk csupán egy lehet: mindannyiunk elé tárni székely közéletünket, s egy elnyomott, embertelen kisebbségi sors koromsötét emlékéből feloldani lebilincselt közművelődésünk, kultúránk, történelmünk és irodalmunk értékes pillanatait. " A fiatalon elhunyt költő, Vass László Levente Egyedül az éjszakában című verseskötete volt 1991-ben a Székely Útkereső Kiadványok első kötete. Az élőszó dicsérete című kötet a Székely Útkereső hasábjain közölt kritikákat, recenziókat, beszélgetéseket tartalmazza. A kritikákat Ráduly János jegyezte. A Becsüld a népet! című kötet a Székely Útkereső gyermekirodalmi antológiája. A szerzők között volt Benedek Elek, Marton Lili, Nagy Olga, Ráduly János, Csire Gabriella, Papp Attila, Fábián Imre, László László, P. Buzogány Árpád és Beke Sándor. Változatos olvasmányt kínál a Székely Útkereső Antológia 1990–1999 című kötet. Magyar, székely és csángó örökség a címe a Székely Útkereső Kiadványok antológiájának. A sorozat indulásának körülményeiről Beke Sándor nyilatkozott a Hargita Népének (2000. március 24.): „A lapszerkesztés során gyakran előfordul, hogy egy-egy nagyon jó kézirat nem fér be a jellegénél fogva szűkre szabott laptestbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy e nagyobb lélegzetű munkákat kis füzetekben, a Székely Útkereső Kiadványok sorozatban jelentetjük meg. " A sorozatban eddig 22 füzet vagy könyv jelent meg. Mutatóba néhány cím a sorozatból: Ráduly János: Nemzeti kincsünk – a rovásírás, Gábor Dénes: Gondolatok a székely himnuszról, Kisgyörgy Imre: Kopjafák – régen és ma, Kovács Piroska: Örökségünk a székely kapu, Bán Anna: Erdély és a székely székek címerei. /Borbély László: Könyvekbe mentett Székely Útkereső. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./ Vass László Levente /Székelyudvarhely, 1955. – Homoródalmás, 1979/ a hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna.

Tizenöt esztendeje, hogy az RMDSZ három, már akkor az élvonalban tevékenykedő politikusa mandátum nélkül folytatott nem nyilvános, de a nyugati sajtóban visszhangot kapott tárgyalásokat a román hatalom képviselőivel Neptunfürdőn, alkalmat adva a magyarellenes román politikai vezetésnek arra, hogy kisebbségbarát színben tűnjön föl a Nyugat előtt. Akkor a tárgyalókat az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa kemény nyilatkozatban ítélte el és ideig-óráig a neptuni politizálás is háttérbe szorult annak ellenére, hogy a soron következő tisztújításon az RMDSZ visszaválasztotta a diverzáns politikusokat korábbi tisztségeikbe. Több mint két év múlva az egész RMDSZ-politika átépült a „Neptun-logikára”, melynek keretében a kisebbségi szervezet feladta legfőbb fegyverét, a külpolitikai nyomásgyakorlás lehetőségét kisebb-nagyobb engedményekért. A Neptun-logikára épülő RMDSZ-politika elérte, hogy alig három évvel a baljóslatú kormányzati szerepvállalás után, a Nyugat nemhogy felvette volna Erdély ügyét a nemzetközi erővel megoldandó kérdések listájára, ellenkezőleg, Bill Clinton elnök Romániát a kisebbségpolitika szempontjából mintaországként említette. Ekkor a Reform Tömörülés az RMDSZ kongresszus küldötteit arra kérte, hogy írják alá az erdélyi magyarság sorsáról reális képet festő, Bill Clintonhoz címzett nyílt levelet. Markóék ezt elutasították. Az RMDSZ minden fontos nemzetstratégiai lépését a Neptun-logika irányította a továbbiakban: a magyarellenes oktatási törvény megszavazását, az önálló magyar egyetem kormányzati megtorpedózásába való belenyugvást, a protokollum-politikát. Az RMDSZ nem tanult a Neptun-ügyből. Tizenöt esztendővel Borbély Lászlóék diverziója után, másfél évtized helyben topogást követően Markó Béla ismételten megerősítette: az RMDSZ jó irányban halad, korrekcióra szükség nincs. Szavazzunk hát az RMDSZ-re? /Borbély Zsolt Attila: Szavazzunk az RMSZ-re? = Erdély. ma, nov. 15./

Telt ház előtt csendültek fel november 15-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában Máté Péter örökzöld dalai. A rendezvény házigazdái Borbély László és Frunda György, az RMDSZ marosvásárhelyi jelöltjei voltak. „Ha nem tudtuk egészben bevenni Marosvásárhelyt – egyelőre! –, akkor bevesszük szeletenként” – fogalmazott Borbély László, arra figyelmeztetve a jelenlevőket, hogy nem szabad kishitűnek lenni, hiszen „ez a város a miénk is, miénk itt a tér”. Mindkét politikus hangsúlyozta: erőnk az egységben van, ezért kell összefognia a magyarságnak november 30-án. /Antal Erika: Máté Péter dalai Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Már több erdélyi közíró vázolta fel annak lehetőségét, hogy a rendelkezésre álló erőforrások fölötti egyeduralom egyfajta államon belüli diktatúrához vezethet az erdélyi magyar társadalomban, ezeket a jelzéseket azonban elsöpörte a bírálatok által érintett RMDSZ. Most azonban tekintélyes román civilszervezetek állítják ugyanezt. A Pro Democratia, a Sajtófigyelő Ügynökség (AMP), valamint a Központ a Román Oknyomozó Újságírásért (CRJI) az általános választásokra készülve országos listát készített azokról a jelöltekről, akik valamilyen okból (együttműködés a Szekuritátéval, gyanús meggazdagodás, satöbbi) nem teljesen megfelelők. 130 ilyen személy van, köztük több az RMDSZ színeiben indul. A lista készítői rácsodálkoztak: milyen kevés adat van a két székely megyéből. Ennek utánajárva készült el egy másik lista, melynek címe: „Hargita és Kovászna – fehér folt a korrupció arcán". E lista készítői hangsúlyozzák, hogy adataik jó része a helyi sajtóból származik, s utánajártak a magyar nyelvű sajtó tulajdonviszonyainak. A Transindex internetes portál egyik tulajdonosa Kelemen Hunor képviselő, RMDSZ-vezető, az Új Magyar Szót és az Erdélyi Riportot kiadó Scripta Kiadó tulajdonosa Verestóy Attila szenátor-milliárdos, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának főszerkesztője Borbély László miniszter felesége... A listában vannak hibák, a Hargita Népről pedig azt írták, hogy a csíkszeredai városi tanács adja ki, valójában a megyei tanács. Vannak kihagyások is, például Borbély László miniszter társtulajdonosa a Népújságnak is, igaz, az Maros megyében van. A jelentés és a lista elkészítőinek következtetése: „Az RMDSZ és a helyi önkormányzatok ilyen összpontosított tulajdonviszonya mellett világos, miért nem jutnak el a sajtóba bíráló információk a két megye RMDSZ-jelöltjeiről. Hargitát és Kovásznát gyakorlatilag RMDSZ tájékoztatási monopóliumra ítélték. A közérdekű információhoz való hozzáférés ilyen szintű ellenőrzése egy totalitárius társadalom előfutára. " /Szondy Zoltán: Saját diktatúránk felé. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./

Dorin Florea polgármester utasítására november 18-án negyven RMDSZ-plakátot szedtek le Marosvásárhelyen a Kövesdombon. A plakátok még fél napig sem maradtak kinn azután, hogy Csegzi Sándor alpolgármester jóváhagyásával, a törvényeket és a helyi tanácsi határozatot betartva kerültek ki. Borbély László miniszter, Frunda György és Benedek Imre rendkívüli sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy a városi tanács úgy döntött, 900 választási plakátot engedélyez a város területén. Ebből az RMDSZ 150-et igényelt, amire megkapta a jóváhagyást. Frunda György szenátorjelölt közölte, bűnügyi feljelentést tesz a polgármester ellen, Borbély László képviselőjelölt a véleménynyilvánítási szabadság megsértését látta a történtekben. /Antal Erika: Leszedették Marosvásárhelyen az RMDSZ-plakátokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

Magyar miniszter, szenátor járta végig a kampány során Marosvásárhely intézményeit, s kiderült, kétnyelvű feliratok még ott sincsenek mindenütt, ahonnan az RMDSZ vezérkara származik, s ahol a húsz százalékot jóval meghaladja a magyarság aránya. Még kevesebb helyen áll magyarul is tudó alkalmazott az ügyfél rendelkezésére, magyar űrlapokat pedig úgyszólván sehol nem tartanak. A nyelvhasználatra vonatkozó jogi előírások tehát amolyan írott malasztnál nem egyebek. Jóval kritikusabb a helyzet szórványvidékeken, vagy ahol a magyarságot – több tízezres nagyságrendje ellenére – hivatalos és nem hivatalos nyomásgyakorlással amolyan szigetlétre szorították vissza, mint Kolozsváron vagy Nagyváradon, Szatmárnémetiben vagy Aradon, Brassóban vagy Zilahon. A kilenc évtizedes nemzeti elnyomás sajátos mentalitásváltozást idézett elő a kisebbségi polgárok jó részében, a lemondás és konfliktuskerülés, tetten érhető sokak viselkedésében. Egy kilencvenéves antidemokratikus hagyomány él tovább mindhárom székely megye hivatali struktúráiban. Ezeket a struktúrákat annak idején a nemzetállami homogenizálás, a beolvasztás céljával hozták létre, és részben ma is így működnek. A kizárólagos nyelvi uralom eszközei voltak, és ma sem egyebek. /B. Kovács András: Közintézmény vagy a nyelvi uralom eszköze? = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./

Visszaszerzett kastélyaik, udvarházaik uniós alapokból való felújítására biztatja az erdélyi nemeseket a fejlesztési tárca vezetője, Borbély László. A miniszter november 18-án Marosvásárhelyen találkozott a magyar arisztokrácia képviselőivel, az erdélyi arisztokrácia leszármazottjait tömörítő Castellum Alapítvány tagjaival, akikkel tudatta, hogy a Regionális Operatív Program keretében ingatlanonként akár 25 millió eurós összegre is pályázhatnak. Ennek feltétele, hogy a tulajdonosok társuljanak egy civil szervezettel, vagy kössenek legalább tízéves bérleti szerződést az önkormányzatokkal. A 2 és 50 százalék között mozgó önrész is elengedhetetlen feltételnek számít. A miniszter felhívása vegyes fogadtatásban részesült. Többen nehezen visszaszerzett ingatlanjaik újraállamosítását látják a hosszú távú szerződés megkötésében. Olyan örökös is akadt, aki kimondta: mindez csak kampányfogás az RMDSZ részéről. Erdély szinte valamennyi műemlék jellegű kastélya vagy udvarháza romokban hevert, vagy legjobb esetben lelakott állapotban van. /Szucher Ervin: Feltételes kastélymentés. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./

Minél több frissen végzett orvos vegyen részt a rezidensvizsgán, erre biztatta a fiatal orvosokat Borbély László, az RMDSZ képviselőjelöltje. Oklevelet és szimbolikus összeget nyújtott át a Stúdium Alapítvány által szervezett IV. Egészségügyi Menedzserképző Konferencia zárórendezvényén dr. Sarkadi Csiszár Leventének, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzősének, aki a november 16-i rezidensvizsgán a legjobb eredményt érte el az intézményben végzettek közül. A Stúdium Alapítvány Reziko nevű projektjével négy éve segíti a vizsgára készülő orvosokat. Míg 2004-ben a magyar évfolyamon végzett orvostanhallgatók 20 százaléka jelentkezett a vizsgára, idén ez az arány elérte a 70 százalékot – közölte Szabados Csongor projektvezető. Nagy Örs professzor, a MOGYE rektora szerint a rezidensvizsgákon a magyar orvosok egyre jobb eredményeket érnek el. /Antal Erika: Rezidenst díjazott Borbély. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Az országos kastélyprogram részeként, öt híres műemlék – köztük a Lónyai-kastély – renoválásának előkészítésére kapott kormánypénzt Szatmár megye. Az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb épülete, az aranyosmeggyesi Lónyai-kastély az első kedvezményezettjei közé tartozik annak a magyar vonatkozású műemlék- és műemlékjellegű kastélyok helyrehozatala szempontjából fontos programnak, amelyet Borbély László fejlesztési miniszter hirdetett meg. A kastély leghamarabb felújítható részében kisebb múzeumot szeretnének berendezni. B. Nagy Margit művészettörténész Reneszánsz és barokk Erdélyben /1970/ című könyvében a meggyesi kastélyt a 16. században beindult, és a 17. században kiteljesedett – négyszögletes udvart közrefogó, sarokbástyás, puritánabb díszítőelemeket felmutató – új stílusáramlat egyik legértékesebb épületei közé sorolta. /Sike Lajos: Múzem a kastélyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Katonás rendben álltak november 25-én Marosvásárhelyen az RMDSZ képviselő- és szenátorjelöltjei a kampányzáró rendezvényen. Az RMDSZ jelöltjei és Koncz Zsuzsa, valamint Bródy János koncertje gyűjtött egybe a marosvásárhelyi sportcsarnokba több ezer embert. A képviselő- és szenátorjelölteket Nagy István műsorvezető tábornokként, ezredesként vagy őrnagyként szólította a színpadra. Elsőként Markó „tábornok” állt ki az ünneplő tömeg elé egy Erdély-térképpel, összehasonlítva a magyarság-szigeteket, írta a lap. Az RMDSZ elnöke szerint tévesen hitték azt a rendszerváltáskor, hogy hárommillióan vannak, kiderült, hogy feleannyi az erdélyi magyarság lélekszáma. Frunda György rámutatott: „Építettünk országos szinten, Európában. Visszaszereztük elkobzott erdeinket, iskoláinkat, építettünk új házakat, iskolákat, óvodákat. Több iskolánk van, mint a két világháború között” – hozzátéve „sokat tettünk, de nem eleget”. „Építenünk kell az autonómiát, de meg kell védenünk a magyar vállalkozót, alkalmazottat és önmagunkat” – mondta Frunda. Borbély László képviselőjelölt szerint „miénk itt a tér”, nem szabad másodrangúaknak lennünk. /Mihály László: Markó: hárommillió magyarként szavazzunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

Borbély László miniszter, marosvásárhelyi képviselőjelölt elmondta, a kampányban beszél arról is, hogy miniszterként mit csinál. Valahogy meg kellene értetni az emberekkel, mit nevezünk közösségnek, ez lenne az erdélyi magyar társadalom legnagyobb feladata, vallja. Tudatosítani kell az emberekben: érdemes elmenni szavazni, Marosvásárhelyen nem az a lényeg, hogy a városnak kevesebb mint fele magyar, hanem az, hogy ha a magyarok elmennek nyolcvan százalékban szavazni, akkor megnyerhetik a választást a városban. Nagy érvágás volt, ami 1990 márciusában történt, ezután több mint húszezer marosvásárhelyi magyar kitelepedett. /Lokodi Imre: „Szóba kell állni mindenkivel”. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

A román pártok parlamenti jelöltjeinek tettlegességekkel fűszerezett csatározása után az RMDSZ jelöltjeinek kampányát is incidensek árnyékolják be a szavazás előtti héten. November 26-án betörtek Benedek Imre Maros megyei RMDSZ-képviselőjelölt kampányközpontjába, Csuzi István Bihar megyei képviselőjelöltet pedig kifütyölték, mert anyanyelvén szólalt fel egy választási fórumon, ahol a különböző pártok ismertették programjaikat. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester letépette az RMDSZ plakátjait, továbbá a szokottnál korábban kihelyezte a főtérre a karácsonyfát, ami eltakarja a közelben kifüggesztett RMDSZ-es választási plakátot. Megengedhetetlen, hogy polgármesteri rendeletre elvigyék az RMDSZ jelöltjeinek választási plakátjait – nyilatkozta Marosvásárhelyen Borbély László miniszter, marosvásárhelyi képviselőjelölt. /Beárnyékolt RMDSZ-kampány. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Sajtótájékoztatón adott hangot felháborodásának dr. Garda Dezső független képviselőjelölt, amiért az RMDSZ a kampány során számtalanszor ellehetetlenítette munkáját, most pedig megakadályozza, hogy választóival találkozzon, rágalmakkal akarja szavazóbázisát eltántorítani az ő támogatásától. Volt település, ahol az RMDSZ-esek botrányt csaptak, televíziók tiltották meg kampányfilmje bejátszását, vagy csillagászati összeget kértek a sugárzásért. Dr. Garda Dezső nyilatkozatot adott át a sajtó képviselőinek azon vádra válaszolva, mely szerint neki lakása lenne Bukarestben. Elmondta, Demény Lajos akadémikuson, neves történészen segített, ellentétben az RMDSZ-es társaival, akiknek „nem jutott pénzük" a tudós lakásgondjának megoldására. A nyilatkozat szövege szerint: „ha az RMDSZ rágalmazó, fizetett hirdetésben törvénytelen tettnek minősíti azt a tényt, hogy kölcsönnel és anyagi támogatással járultam hozzá Demény Lajos akadémikusnak az ANL-lakáshoz való hozzájárulásához, az érdekvédelmi szervezet saját magát rágalmazza, mivel a lakás Borbély László középítkezési miniszter jóváhagyásával került a kilakoltatott tudós tulajdonába. Nekem azért kellett felvállalnom a jelzáloghitelt, mivel az ilyen lakásokhoz való hozzájutás csakis bankon keresztül valósulhat meg. Az RMDSZ vezetése Demény Lajos lakásügyét Markó Béla lakásszerzéséhez hasonlóan is megoldhatta volna" – áll a nyilatkozatban. /Balázs Katalin: Garda akadályoztatása. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./

A Loire-menti francia kastélyokhoz hasonlóan külföldön is híressé válhatna Maros megye a 26 kastélyával – jelentette ki Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter. A tárcavezető az európai uniós támogatásokkal megvalósítható kastélyfelújítással kapcsolatban elmondta: a több évszázados, sok esetben a kommunista diktatúra idején teljesen tönkrement, felújításra szoruló épületek jövőjéről a Castellum Alapítvány képviselőivel, kastélytulajdonosokkal, a települések polgármestereivel és minisztériumi illetékesekkel tárgyalt november 25-én Marosvásárhelyen. Közölte: a kastélyok felújítására az állami költségvetésből egyelőre nem lehet pénzt adni, ahhoz törvénymódosítás szükséges. Az európai uniós programokra ugyanakkor pályázhatnak a tulajdonosok. Viszonylag jó állapotban megmaradt a Kemény család marosvécsi kastélya, ahová értelmi fogyatékos gyerekeket költöztettek, és 2006-ban döntöttek a visszaszolgáltatásáról, továbbá a gernyeszegi gyermekszanatóriumnak használt Teleki-kastély, amelynek híresek a kertben álló barokk szobrai is. A keresdi Bethlen-kastély, amelyet tavaly nyáron kapott vissza a család, jobban megsínylette a diktatúra éveit. /Felújíthatják a kastélyokat Maros megyében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Székelyföldön és a szórványban is jól szerepeltek az RMDSZ jelöltjei, akiknek zöme a magyarság számarányának megfelelő eredményt ért el. A szövetségnek népes székelyföldi parlamenti képviselete lesz, a székely megyék körülbelül az RMDSZ-mandátumok felét teszik ki. Hargita megyében a kiosztásra váró hét mandátum közül hatot az RMDSZ jelöltjei nyertek meg úgy, hogy saját választókerületükben megszerezték a szavazatok többségét. Biztos képviselői mandátumot nyert Kelemen Hunor (89,35 százalékkal), Korodi Attila (87,9), Antal István (74,51) és Pál Árpád (69,8), míg Verestóy Attilát (70 százalék) és Gyerkó Lászlót (89,65) megválasztották szenátornak. A Magyar Polgári Párt (MPP) által támogatott független Sebestyén Csaba a szavazatok 19,72 százalékát szerezte meg, míg a szintén független Garda Dezső 20,19 százalékot kapott, ők biztosan nem jutnak a parlament padsoraiba. Kovászna megyében a hat, kiosztásra váró mandátum közül öt esetében az RMDSZ jelöltjei megszerezték a voksok több mint felét. Képviselői mandátumot nyert Márton Árpád, Édler András és Olosz Gergely. Ez utóbbi 12 551 szavazatot kapott, míg egyik kihívója, a független Rákosi János 1559-et gyűjtött. Az RMDSZ színeiben szenátori mandátumot nyert Albert Álmos is, aki 16 337 szavazatot kapott, míg egyik ellenfele, a független Szilágyi János 5783 szavazatot gyűjtött. Az RMDSZ második szenátori mandátumot is megszerzett Kovászna megyében, Bokor Tibor révén. Maros megyében a részleges eredmények szerint képviselői mandátumot nyer Borbély László, Kelemen Atilla és Kerekes Károly, akik megszerezték a szavazatok több mint felét, akárcsak Markó Béla, aki majdnem 90 százalékos feldolgozottságnál a szavazatok 65,13 százalékát birtokolja. Kincses Előd független jelölt a voksok 6,31 százalékát gyűjtötte össze. Bihar megyében az RMDSZ egy szenátori és két képviselői helyhez jutott úgy, hogy jelöltjei megszerezték kerületükben a voksok többségét. Cseke Attila (59,41) szenátorjelöltként, Derzsi Ákos (54,97) és Lakatos Péter (54,46) viszont képviselőjelöltként győzött. Szatmár megyében pedig egyelőre Günthner Tibor (51,99) révén egy szenátori, Erdei-Doloczki István (52,82) révén pedig egy képviselői mandátum biztos. Kettőt is szerezhetett volna az RMDSZ, de Varga Attilának öt (!!) szavazata hiányzik a megyei visszaosztás után mandátumszerzéshez. Varga az érvénytelenített szavazatok átvizsgálását kéri. /Székelyföldön az RMDSZ tarolt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban, az RMDSZ marosvásárhelyi kampányirodájában együtt volt az RMDSZ vezérkarának vásárhelyi szárnya: Markó Béla, Borbély László, Frunda György, továbbá Kelemen Atilla, Kerekes Károly, Benedek Imre, a szövetség Maros megyei képviselőjelöltjei. Amikor a televízió képernyőjén megjelent Borbély László 54,28 százaléka, valamivel később pedig az RMDSZ 6,7 százaléka, örömmámor csapott fel a házban. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi kifejtette, az RMDSZ töretlen támogatással bír választóink körében, legalább olyan erős parlamenti csoportjuk lesz, mint eddig. Az elnök megköszönte Takács Csabának, az RMDSZ országos kampányfőnökének az intenzív kampányt, köszönetet mondott a választóknak, az összefogás mellett döntő romániai magyar közösségnek. /Lokodi Imre: Pezsgőzött az RMDSZ a Bernády Házban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

A Központi Választási Iroda végleges adatai szerint az RMDSZ 7 szenátor és 14 képviselőjelöltje nyert első körből mandátumot. BIHAR MEGYE: Szenátus: Cseke Attila – 59,41%; Képviselőház: Derzsi Ákos – 54,37%, Lakatos Péter – 59,46%. HARGITA MEGYE: Szenátus: Gyerkó László – 86,77%, Verestóy Attila – 71,57%; Képviselőház: Antal István – 74,51%, Kelemen Hunor – 89,35%, Korodi Attila – 87,90 %, Pál Árpád – 71,90%. KOVÁSZNA MEGYE: Szenátus: Albert Álmos – 55. 62%, Bokor Tibor – 68,57%; Képviselőház: Édler András – 67,08%, Márton Árpád – 56,29%, Olosz Gergely – 78,1%. MAROS MEGYE: Szenátus: Markó Béla – 66,53 %; Képviselőház: Borbély László – 55,52 %, Kelemen Atilla – 62,08 %, Kerekes Károly – 81,77 %. SZATMÁR MEGYE: Szenátus: Günthner Tibor – 51,99%; Képviselőház: Erdei Dolóczki István – 52,82%. SZILÁGY MEGYE: Képviselőház: Seres Dénes – 65,39%. /Első körben nyert RMDSZ-es képviselők. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Tíz erdélyi megyét és egy külföldi választókerületet képviselnek az RMDSZ mandátumot nyert törvényhozói. Az RMDSZ 31 parlamenti helyet szerzett meg, a legtöbb törvényhozói mandátumot – hatot – a Hargita megyei jelöltek nyerték el. A megyének négy képviselője (Antal István, Kelemen Hunor, Korodi Attila, Pál Árpád), és két szenátora (Verestóy Attila, Gyerkó László) lett. Bihar megye: az RMDSZ négy törvényhozói mandátumot szerzett: három képviselő (Lakatos Péter, Derzsi Ákos, Pető Csilla) és egy szenátor (Cseke Attila). Kovászna megye: három képviselő (Márton Árpád, Édler András és Olosz Gergely) és két szenátor (Albert Álmos és Bokor Tibor). Maros megye: három képviselő (Borbély László, Kerekes Károly, Kelemen Atilla) és két szenátor (Markó Béla, Frunda György). Szatmár megye két képviselő (Erdei Doloczki István és Varga Attila) és egy szenátor (Günthner Tibor). Kolozs megye: két képviselő (Máté András és Pálfi Mózes Zoltán). Szilágy megye: egy képviselő (Seres Dénes) és egy szenátor (Fekete Szabó András). Egy-egy képviselői mandátumot kapott a visszaosztás során Arad megye (Faragó Péter), Brassó megye (Farkas Anna Lili) és Máramaros megye (Béres István). RMDSZ-színekben képviselő lett az Afrikát és Közel-Keletet lefedő képviselői választókerületben Kötő József. Az RMDSZ 22 fős képviselőházi frakciójában 11 befutó „újonc”, a kilencfős szenátusi frakcióban pedig öten jutottak először mandátumhoz. /Tíz erdélyi megyét és egy külföldi választókerületet képviselnek az RMDSZ törvényhozói. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./