Alakulgat az ESZME
Kevés, de jelentős lépés történt az Erdélyi Székely Művészeti Egyetem (ESZME) létrehozása érdekében – fejtette ki Ütő Gusztáv, a sepsiszentgyörgyi központú felsőfokú intézmény alapításának egyik kezdeményezője. Örömmel értesült arról, hogy a székhelynek kiszemelt épület, a jelenlegi tüdőkórház a megye tulajdonából a városhoz kerül, és így nemcsak az épület átalakítása kezdődhet meg hamarosan, de közelebbről új járványkórház épülhet Sepsiszentgyörgyön. S bár a kormány tegnaptól biztosítja az egyetemisták ingyenes vonatozását, fenntartja elképzelését, miszerint a tehetséges székelyföldi fiataloknak lehetőséget kell teremteni, hogy itthon, magyarul tanuljanak festészetet, szobrászatot, műépítészetet, tájépítészetet, művészettörténetet vagy közkívánatra akár néprajzot és néptáncot is – fejtette ki Ütő Gusztáv, aki azt is elmondta, ezek a szaktárgyak ma csak románul tanulhatóak a romániai művészeti egyetemeken. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Néppárt az RMDSZ-t vádolja
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ „nem a korrupciót és a zsákmányrendszert visszahozni akaró kormány támogatására” kapott felhatalmazást az erdélyi magyaroktól a decemberi parlamenti választásokon.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke aggasztónak találta, hogy az RMDSZ a büntető törvényeket módosító sürgősségi kormányrendeletek kedd esti elfogadása után sem vizsgálta felül a Grindeanu-kormány parlamenti támogatásáról kötött megállapodást. „Vétkesek közt cinkos, aki néma” – idézte a verset a politikus. Az EMNP elnöke szerint az RMDSZ-nek a korrupció kérdésében tanúsított álláspontját jelzi az is, hogy szombaton a szövetség Ezüstfenyő-díjjal tüntette ki Olosz Gergelyt, a korrupció miatt első fokon már letöltendő börtönbüntetésre ítélt volt RMDSZ-es szenátort. Szilágyi Zsolt szerint a Grindeanu-kormány szűk egy hónap alatt lenullázta azt a politikai tőkét, amellyel működését elkezdte, és intézkedéseivel destabilizálta Romániát. Úgy vélte, a kialakult helyzetért egyértelműen a Szociáldemokrata Párt – Liberálisok és Demokraták Szövetsége és az RMDSZ koalíciója a felelős. Értékelése szerint azonban a román társadalomban még él a szabadság igénye, és ez lehet a továbblépés alapja.
Az EMNP elnöke szerint ha a kormány a helyén marad, és kitart a büntető törvényeket megváltoztató sürgősségi rendeletek mellett, növekedni fog az instabilitás, és várhatóan az erőszak is jelen lesz az utcákon. Úgy vélte: a Grindeanu-kormánynak a napjai meg vannak számlálva. „Minél hamarabb távozik az ország éléről, annál rövidebb lesz az agónia” – jelentette ki sajtótájékoztatóján Szilágyi Zsolt.
A Magyar Polgári Párt parlamenti képviselői – Biró Zsolt és Kulcsár Terza József – közleményben ítélik el az éj leple alatt sürgősségi kormányrendelettel elfogadott Btk.-módosítást, melyről úgy vélik, egyéni érdekekért született. Meglátásuk szerint a Btk.-módosítást parlamenti vitát követően kellene elfogadni, a vita során pedig módosító javaslatokat fognak előterjeszteni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az elnök is az alkotmány-bírósághoz fordult a kormány sürgősségi rendelete miatt
A Legfelső Bírói Tanács (CSM) után az államfő is az alkotmánybírósághoz fordult amiatt, hogy a kormány sürgősségi rendelettel, a CSM véleményezése nélkül enyhített a büntető törvénykönyv szigorán.
Klaus Johannis csütörtöki sajtóértekezletén úgy értékelte: a kormány az igazságszolgáltatással nyilvánvalóan alkotmányos természetű jogvitába keveredett, amelyet csak a taláros testület tud rendezni.
Az elnök azt mondta: mély benyomást hagytak benne az előző napi nagyszabású tüntetések, amelyekkel szerinte egyértelműen kifejezték, hogy jogállamot akarnak és nem értenek egyet a kormány sürgősségi rendeletével. Johannis ugyanakkor írásos magyarázatot kért Carmen Dan belügyminisztertől arra, miért nem szigetelte el a csendőrség a tüntetés megzavarásának szándékával érkező erőszakos csoportokat, és miért engedte, hogy a békés tüntetők közé provokátorok vegyüljenek, akiknek érkezéséről „előre tudott”.
Az államfő arra utalt, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) előre figyelmeztette a belügyminisztériumot, hogy futballhuligánok készülnek incidensekkel megzavarni az utóbbi két évtized legnagyobb romániai demonstrációját Bukarestben, amelyen csendőrségi becslések szerint több mint százezer – ellenzéki források szerint csaknem kétszázezer – ember tiltakozott békésen a szociálliberális kormány eljárása ellen, amíg egy erőszakos csoport és a csendőrség közti össze-csapások miatt végül el kellett menekülniük a térről.
 „Azért van az országnak kormánya, hogy kezelje az ilyen helyzeteket, és nem azért, hogy éjszaka hozzon sürgősségi rendeleteket” – jegyezte meg az államfő.
Johannis egy újságírói kérdésre reagálva kitért arra az – igazságügyi tárca által cáfolt – értesülésre is, miszerint a Grindeanu-kabinet egyetlen szervezetbe készülne összevonni a korrupcióellenes ügyészséget (DNA) és a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni vádhatóságot (DIICOT).
 „A kormány azt is megígérte, hogy nem fogja sürgősségi rendelettel módosítani a büntetőjogot és nem tűzi ezt (bejelentetlenül) napirendre (...) Szeretném világosan megüzenni a kormánynak: el a kezekkel a DNA-ról!” – szögezte le az államfő.
Közben csütörtökön bejelentette lemondását Florin Jianu, a kormány kereskedelmi és vállalkozásfejlesztési minisztere, tiltakozásképpen amiatt, hogy a kabinet az utcai tüntetések ellenére kedd éjszaka sürgősségi rendelettel módosította a Btk-t, és így korrupcióval vádolt politikusok tucatjait mentette meg a felelősségre vonástól.
 „Arra gondoltam, hogyan fogok a gyermekem szemébe nézni és mit mondok neki néhány év múlva? Hogy apa gyáva volt, és olyasmihez járult hozzá, amivel nem ért egyet, vagy azt, hogy emelt fővel lépett ki egy olyan történetből, amely nem az övé? (...) Akik ismernek, tudják, hogy ki nem állhatom a hazugságot és a szélhámosságot” – írta közösségi oldalán a távozó miniszter, aki korábban a Victor Ponta vezette kormánynak is tagja volt.
Jianu hozzátette: azért várt két napot lemondásával, mert remélte, hogy legalább a kiváltott közfelháborodás „hibájuk kijavítására” készteti azokat, akik a sürgősségi rendeletet kezdeményezték. „Ha ezt nem tették meg maguktól, talán az én példám hasznos lesz számukra” – zárta nyilatkozatát a leköszönő miniszter. (MTI)
A PSD egyik alelnöke is a rendelet visszavonását szorgalmazza
Mihai Chirica, Jászvásár (Iaşi) polgármestere, a Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei szervezetének elnöke egy csütörtöki sajtóértekezleten felszólította a kormányt, hogy vonja vissza a kedd este elfogadott, a büntető törvénykönyvet és a büntető perrendtartási törvénykönyvet módosító 2017/13-as sürgősségi kormányrendeletet. A polgármester ugyanakkor kérte Florin Iordache igazságügyi miniszter lemondását, és felszólította Liviu Dragnea pártelnököt, hogy orvosolja az elkövetett hibákat, mert ‘lehetősége van rá, és hatalmában áll megtenni’.
‘Azt ajánlom a miniszterelnöknek és pártelnöknek, hogy a legsürgősebben vonják vissza a kormányrendeletet, terjesszenek elő a parlamentben egy törvénytervezetet, szervezzenek közvitát, hallgassák meg a szakemberek és a civil társadalom véleményét, és hagyjuk, hogy a demokratikusan megválasztott parlament döntést hozzon ebben az ügyben’ – jelentette ki Chirica.
Hangsúlyozta: ‘helyre kell állítani a társadalmi békét’ és kérte Florin Iordache igazságügyi miniszter lemondását, aki – véleménye szerint – ‘egyedül felelős’ a kialakult helyzetért.
A polgármester felszólította Liviu Dragneát, hogy javítsa ki az elkövetett hibát. ‘Egy nagy hatalommal bíró ember, aki profi módon megszervezte a kampányt, amely a PSD választási győzelméhez vezetett. Szemére vetem, hogy nem sikerült hozzáértő embereket választania maga köré, és nem hallgatta meg azok tanácsát, akik számítanak. Felszólítom, hogy orvosolja az elkövetett hibákat, mert lehetősége van rá, és hatalmában áll megtenni’ – mondta Chirica, aki hozzátette, nem áll szándékában átvenni a PSD vezetését. Chirica szerint a PSD-nek folytatnia kell a kormányzást, ám Románia ‘szinte teljesen indokolatlanul olyan állapotba került, mint 1989-ben, hogy több tucat városban százezrek vonulnak az utcára, hogy hangjukat hallassák’.
‘Úgy döntöttem, hogy megmondom az igazságot, hogy ne kelljen szégyenkeznem a jászvásáriak, a saját pártom és a lelkiismeretem előtt’ – magyarázta a jászvásári polgármester. (Agerpres)
Népújság (Marosvásárhely)

Lemondott tisztségéből Florin Jianu miniszter
Lemondott február 2-án, csütörtök reggel miniszteri tisztségéből Florin Jianu üzleti szféráért, kereskedelemért és a vállalkozókért felelős tárcavezető. „Leállok most a kormányzati munkával, mert így diktálja a lelkiismeretem, és erről semmiért a világon nem teszek le! Arra kérem mindazokat, akik kísértést éreznek arra, hogy politikai célokra, propagandaként vagy más uszító célokra használják fel gesztusomat, tartóztassák magukat. Technokrata vagyok és maradok, nem értek a politikához, a KKV-khez és a vállalkozásokhoz értek” – írta Facebook-oldalán a miniszter. „Felelősséggel gondolkodtam el azon, hogy mi lenne erkölcsös a jövőre nézve, és elsősorban nem a saját szakmai tisztességemért, mert az én lelkiismeretem tiszta, hanem a gyermekért, azért, hogy hogyan fogok a szemébe nézni, és mit fogok neki évek múlva mondani. Azt fogom mondani, hogy apa gyáva volt, és olyan cselekedetekhez kezeskedett, amikkel nem ért egyet, vagy hogy azt választotta, hogy emelt fővel távozik egy történetből, ami nem az övé?!” – hangsúlyozta Florin Jianu. Szerdán lemondott a kormányban betöltött tisztségéről Daniel Şandru államtitkár is, aki a centenáriumi osztályt vezette. Több tízezren tüntettek szerda este is Bukarestben és az ország több városában az ellen, hogy a kormány sürgősségi rendelettel módosította a büntető törvénykönyvet.
Nyugati Jelen (Arad)

„Folytatjuk a korrupcióellenes harcot”
Sorin Grindeanu egy Jean-Claude Junckerhez és Frans Timmermanshoz, az Európai Bizottság elnökéhez, illetve első alelnökéhez címzett szerdai levelében megerősítette „minden romániai intézmény és döntéshozó elkötelezettségét a korrupcióellenes harc folytatását illetően”. A kormány közleménye szerint a miniszterelnök a büntető törvénykezést módosító kormányrendeletek által kiváltott állásfoglalások kapcsán fogalmazta meg levelét. „Tudomásul vettem a korrupcióellenes harc folytatásának fontosságáról megfogalmazott közös álláspontjukat, valamint az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében megfogalmazott jelentés megállapításait, és biztosíthatom önöket, hogy a korrupcióellenes harc az általam vezetett kormány egyik prioritása” – fogalmaz Grindeanu, aki hozzáteszi: elküldi a testületnek a büntető törvénykezést módosító jogszabályok teljes szövegét.
Nyugati Jelen (Arad)

Megmaradhat a Brassai Sámuel Elméleti Líceum jelenlegi besorolása
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség üdvözli, hogy február 2-án előrelépés történt a Brassai Sámuel Elméleti Líceum kilencedik osztályának ügyében, hogy az érintettek között kompromisszumos megoldás születhet, így a jelenlegi kedvezőtlen helyzetben is esély nyílik arra, hogy ne kerüljön veszélybe az iskola jelenlegi besorolása” – fogalmazott Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök azt követően, hogy az iskola tanári kara – a szülők és diákok igényeire alapozva – azt kérte a főtanfelügyelőségtől, hogy bírálja felül korábbi döntését. Az iskola egyetlen líceumi elméleti osztályát hagyja meg a kilencedikes szakosztály helyett.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének elnöke elmondta, már hétfőn támogatásáról biztosította a Brassai Sámuel Elméleti Líceum szülői bizottságát, amikor is felvetődött megoldásként, hogy az iskola egyetlen líceumi osztálya maradjon meg a kilencedikes szakosztály helyett. Mint elmondta: Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes kérését is tolmácsolta az iskolaigazgatónak, miszerint ezt a kérést az iskola tanári karának kell iktatni a főtanfelügyelőségen.
„Az RMDSZ vállalja, hogy a Brassai Sámuel Elméleti Líceum tanári kara által meghozott döntést a főtanfelügyelőségen is képviseli, ha kell, az oktatási minisztériumban is kiáll azért, hogy a 2017–2018-as tanévben ne kerüljön veszélybe a természettudományi osztály” – nyomatékosított Csoma Botond.
Magyari Tivadar és Csoma Botond szerint a legfontosabb elv, amelyet a romániai magyar közösségszervezőknek – iskolaizgatóknak, pedagógusoknak, a politikum képviselőinek – követniük kell, az az, hogy minden gyermek élhessen az anyanyelven való tanulás jogával szülőföldjén. „Egy ilyen városban, mint Kolozsvár, mindez széles iskolaválasztási lehetőséget is jelentsen, elsőként pedig olyan profilú magyar osztályokat, amelyekre igény van” – tették hozzá.
Szabadság (Kolozsvár)

Szilágysági barangolások
A maga nemében páratlan gazdagságú néprajzi tárlat színhelye néhány napja az Apáczai Galéria, amely évek óta teret biztosít a hasonló, honismereti jellegű megnyilvánulásoknak. Önmagáért beszél, ahogyan fáradságot nem ismerve a kétnapos rendezvényt magától értetődő önzetlenséggel felkarolta az ügyben érdekelt, a szilágyság szellemi-néprajzi javait kutató, azt megőrizni és az elkövetkezendő nemzedékek számára átörökíteni akaró több közismert személyiség.
A fentiekben megfogalmazódó gondolatok jegyében üdvözölte Vörös Alpár, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum  igazgatója a szilágysági vendégeket és a kolozsvári közönséget, kifejtve azon véleményét, miszerint a líceum életében jelentős szerepet töltenek be az ilyen, immár többéves hagyományra visszatekintő honismereti rendezvények, amelyek erősítik diákjainkban a szülőföld iránti szeretetet és ragaszkodást. Nem is beszélve arról, hogy az évenként megismétlődő hasonló jellegű, ihletadó rendezvények mentén, a programban részt vevő diákok kezenyomán érzékletesen kifejező, ugyanakkor tárgyszerűen  hiteles képzőművészeti alkotások születnek, amelyeket nemcsak az Apáczai Galériában, hanem Kolozsvár és Erdély más kiállító-helyiségeiben is megtekinthetnek alkalomadtán az érdeklődők.
A péntek délután sorra került megnyitó már kezdeti „hangleütésében”sokat sejtetett ezen kétnapos néprajzi esemény jellegének szándékából, miszerint nemcsak elméleti vonalon, hanem érzékletesen hiteles  népművészeti produkciók (néptánc, ének, citerazene) révén is igyekezett mintegy „illusztrálni”a színvonalas, ugyanakkor a nem szakemberek számára is követhetően érdekes, vetítőképes előadásokat.
Mindennek megvalósítása érdekében különösen sokat tett Szabó Attila, a zilahi múzeum muzeológusa, aki az általa meghívott „Zilahi Csuprosok” gyermek citerazenekar, valamint Süle Ádám népdalénekes egyetemi hallgató közreműködését igénybe véve, jelentős részt vállalt a tárlatrendezésben és annak megnyitásában, illetve az aznapi és másnapi ismeretterjesztő konferencián közreműködő előadók névsorának kialakításában.
A  tárlat és a rendezvény egészének kiemelésre méltó komponense a Posta Rozália népművész-oktatónak a szilágysági, és azon belül hangsúlyosan a szilágynagyfalusi varrottasokat és szőtteseket felvonultató rendkívül gazdag gyűjteménye, illetve annak általa történt közvetlen hangnemű, szakszerű bemutatása. Amint megtudtuk tőle, a középkorban a jobbágyoknak nem volt szabad ugyanazt a mintázatot, illetve textíliát használni, mint a főuraknak. Idők múltán viszont ezen tilalom lassanként lazult, és „menetközben” saját maga számára is „kamatoztatta” a falu népe az udvarházakból ellesett tudásanyagot.
Tanulságos volt, amint a megnyitóünnepség alkalmával Rozália néni a tárlaton látható anyagon – az 1800-as évekből eredeztethető daraboktól kezdve, az 1970-es évekkel bezáróan – lépésről-lépésre haladva bemutatta a különböző időszakok szövés- és varrásmódjainak alakulását, illetve ízlésmódbeli változását. Megismerhettük, hogy a szövés-varrás alakulásában milyen fontos szerepet játszott a „kelengye”, mint a lányok férjhezmenetelének elengedhetetlen „tartozéka ”, amelyet ökrös szekérrel, a falu szemeláttára vittek a legényesházhoz. A kelengye  tulajdonképpen a hétköznapi és ünnepnapi életvitelhez szükséges „kellékeket” tartalmazta, mint pl. a komakendők, komatálak, asztalterítők, falvédők,  vőfélykendők, különféle ruhaneműk stb.
Ugyancsak a péntek délutáni megnyitó alkalmával Kovács-Kurucz János történelemtanár előadásában ismerkedhettünk meg Petri Mórral (1863–1945), Ady Endre zilahi magyartanárának a hat kötetben 1901–1904 között megjelentetett  Szilágy vármegye című monográfia szerzőjének életútjával, aki ezen főművével mintegy irányt szabott, hivatkozási alapot biztosítva az utána következő, ilyen irányban elkötelezett történészek számára. Tulajdonképpen maga az előadó, Kovács-Kurucz János is részben Petri Mór nyomdokain haladva állított össze és  készített el kiadásra négy kötetet a Szilágysági magyarok című képes krónika sorozatából, amelynek első darabja, a Szilágysági magyarok című, a Kriterion gondozásában 1991-ben megjelent monográfia, amelynek szerzői között találjuk többek mellett Wolf Rudolfot (az Apáczai-líceum néhai igazgatóját), Egyed Ákost, Sipos Gábort, Szabó Zsoltot, Vicsai Jánost, Gáspár Attilát, Kovács-Kurucz Jánost.
Dáné Tibor, a Művelődés főszerkesztője ismertette a folyóirat Tövishát című,  a Szilágyság ezen karakterisztikus arculatú tájegységét bemutató mellékletét. Néhány, a melléklet tartalmára utaló cím: Népi építkezés a Tövisháton (Sipos Gábor), Etnikai egyensúlyhelyzetek, lokális együttélési modellek (Biczó Gábor), A hagyományőrző szilágysági néptáncmozgalom (Szőke Anna),Hagyományőrzés Szamosardón (Kis Tóth Ilona).
Csepei Mária magyarszakos tanár, a szombati értekezlet nyitányaként a kárásztelki ragadványnevekről értekezve elmondta, hogy ezek alkalmazását az amúgy református környezetű katolikus településen fellelhető kisszámú családnév (Szabó, Kovács, György, Lőrincz, Nagy) tette elsősorban szükségessé. Amint kifejtette a ragadványnevek egy része viselőjének testi tulajdonságára utal: hosszú, kövér, mázsás, szőke. De utalhat az adott személy foglalkozására: asztalos, tejes. Tudásszintjét is jelezheti: „busma” (buta). Becenevek: Palcsi, Kingácska, Katácska.
Oláh Mihály lelkész vetítőképes előadásában a szilágysági középkori templomok közül mutatott be néhányat, szakszerűen élményszerű előadásban. Elmondása szerint az egyik legrégebbi a XIII. század közepe táján épült románkori freskótöredéket őrző, ugyankkor koragótikus jegyeket is (pl. a  nyolcszögletű torony) hordozó somlyóújlaki templom. Különös érdekessége a falba épített oldalkarzata. A továbbiakban szó esett a gótika előhírnökének tekinthető krasznai templomról, a kusalyi kifinomult, eredetileg  ferences kolostortemplomról, amelynek nyugati fekvésű,  szamárhát-íves portáléja Enzt Géza művészettörténész szerint kassai mintaképre utal. Megismerkedhettünk a késő gótika egyik példájával, a méreteiben is impozáns szilágynagyfalusi templommal, valamint a kolozsvári Farkas utcai templom „kistestvérével”, az 1480-as évek után épült magyarkeceli késő gótikus, fatornyos  templommal.
A XIX.–XXI. századi szilágysági néprajzi kutatások eredményeicímmel, Czégényi Dóra egyetemi adjunktus előadásában közelképbe kerültek mindazon néprajzkutatói törekvések, amelyek meghatározták a Szilágyság néprajzi értelemben vett arculatának megrajzolását, feltérképezését. Elmondása szerint mindezt olyan, a Szilágyság iránt elkötelezett személyiségek tartották feladatuknak, akik alapképzettségüket illetően nem tekinthetők néprajzkutatóknak. Úttörőnek bizonyult többek között Kőváry László (1819–1907) Föld-és országtani vázlatok Szilágyságról című műve. Jelentős szerepet játszott Szilágyság megismerése terén Kincs Gyula (1859–1915) polihisztor, a koedukáció egyik előfutára, aki szerint Szilágyság Magyarország kapuja, határ Erdély és az Alföld között. Az előbbiekben már említett Petri Mór a „mezsgye” kifejezést használja Szilágyság földrajzi helyzetére vonatkozólag, fontosnak tartva többek között a szilágysági ünnepkörök, halottkultusz, népgyógyászat, babonák tanulmányozását. A Szilágyság elkötelezett kutatói voltak még többek között Biró Lajos (1856–1931) világhírű zoológus és Boér Miklós (1859–1915), a Magyar Nyelvőr című szaklap elindítója (1872), a Szilágyság népeiről című kétkötetes mű szerzője. A XX. századi szerzők és műveik  közül említésre került Beke György Szilágysági hepehupája (1976), a könyv címét illetően immár emblematikussá vált kötete, továbbá dr.Kós Károly, Szentimrei Judit és dr. Nagy Jenő Szilágysági magyar  népművészet, valamint Almási István Szilágysági magyar népzene című kiadványok.   
Mivel  Gáspár Attila zenetanár és népzenekutató személyes okoból adódóan nem lehetett jelen a szombati értekezleten, az őt helyettesítő Szabó Attila által  „tolmácsolt” szöveg alapján megtudhattuk: a szilágysági népi énekek, népdalok első lejegyzőit, felhasználóit a reformáció évszázadában kell keresnünk. Említésre méltónak találta, hogy olyan jeles költők, mint Balassi Bálint, Ilosvai Selymes Péter vagy a későbbiekben Arany János –, akinek ősei Szilágynagyfaluból költöztek Nagyszalontára –, költeményeiket, verseiket gyakran népdalokra szerezték. Nem is beszélve arról,  hogy Arany János maga is fontosnak tartotta az általa ismert népdalok, énekek, gyermekdalok, diákdalok lejegyzését. Tudni kell viszont azt is, hogy a szilágysági magyar népdalok (talán) első tudatos lejegyzője a szilágyperecsenyi származású Boér Miklós (1857–1905) volt.
A szilágysági népviselettel és néptánccal Lelik Berta néptáncoktató, illetve az általa irányított krasznai Bokréta táncosainak közreműködésével ismerkedhettünk. Az előadó nagyfokú szakértelemmel szólt a tövisháti, illetve a berettyómenti és a krasznamenti viselet sajátosságairól, miközben a közönség „életközelből” figyelhette meg a táncospárok öltözékén, illetve a kiállításon szereplő ruhadarabokon az elmondottakat. Ugyanezen életszerűség jellemezte a különféle szilágysági néptánc változatok ismertetéséhez fűződő előadást is, amely során közelképbe került többek között a tövisháti „kétlépéses csárdás”, a Kraszna- és Berettyó-menti „kettős csárdás”, „gyors csárdás” és „ugrálós”. 
László László történelemtanár a szilágysági személyiségekről tartott előadásában szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a teljesség igénye nélkül teszi mindezt, hiszen rendkívülien gazdag ilyen tekintetben a „választék”. A többi előadó  által is említettek mellett többek között szükségesnek vélte kiemelni a „zsibói bölény” idős Wesselényi Miklós és az „ árvizi hajós” ifjú Wesselényi Miklós személyét vagy a Szilágysámsonon született Szikszai Lajos honvédhadnagyot, aki az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc idején hősiesen harcolt, majd jelentős szerepet játszott a vasúthálózat szilágysági „meghonosításában”, jelentősen hozzájárulva a Wesselény-szobor Zilah főterén  történő felállítása ügyéhez.
Szabó Zsolt, a Művelődés című folyóirat nyugalmazott főszerkesztőjétől megtudhattuk, hogy a Szilágyságot jószerint immár szülőföldjének tekinti, jóllehet csak az idők folyamán került ezen tájegységgel egyre szorosabb kapcsolatba. Érzelemteljes és személyes emlékekben bővelkedő előadásának (és a kétnapos honismereti rendezvénynek is akár!) a mottója lehetne azon gondolat, miszerint létezik egy örök Szilágy és egy felfedezésre váró Szilágy...!
A konferencia záróakkordjaként hangzott el Szabó Attila Szilágysági fazakasság című vetítőképes előadása, amely során –, mint ezen népművészeti ágazat iránt különösen elkötelezett gyűjtő és kutató – kiemelten beszélt a désházi népi kerámiának, mint olyanak a  Szilágyságban (és nemcsak) betöltött kivételes szerepéről. A tárlat anyagában is megtekinthető a komaszilkék, tányérok, csuprok, vizes korsók forma-, motívum- és színvilágának elemzése során, kitért a népi fazekasság olyan helyszíneinek bemutatására is, mint Zilah, Kraszna, Szilágysomlyó, Tasnád.
A rendezvény egyik fő mozgatójaként Szabó Attila szükségesnek vélte megosztani azon gondolatát, miszerint elégtételt jelent számára, hogy hozzájárulhatott a tárlat létrehozásához, valamint  előadóként az értekezlet tartalmasabbá tételéhez. Ugyanakkor kifejezte abbéli reményét, hogy a rendezvény és azon belül a kiállított népművészeti anyag inspiráló ereje megtermékenyítőleg hat az Apáczai-líceum diákjai alkotófantáziájára, amelynek eredményeként olyan minőségi gyermekalkotások születnek, amelyeket alkalomadtán Zilahon és a Szilágyság más településein is  érdemes lesz majd bemutatni.
(A Szilágysági barangolások című, január 27-e és 28-a között lezajlott honismereti rendezvény alkalmával megnyitott tárlat megtekinthető február 20-ig, munkanapokon 14-20 és szombaton 9-20 óra között.
SZÉKELY GÉZA
Szabadság (Kolozsvár)

Elhunyt Kosztándi Jenő kézdivásárhelyi képzőművész
Életének 87. évében elhunyt Kosztándi Jenő festőművész. A kézdivásárhelyi művész a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett 1949-ben, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 
Mesterei közt volt Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Kovács Zoltán és Miklóssy Gábor. Szülővárosában telepedett le, ahol mint általános iskolai tanár, képzőművészeti szakosztályt szervezett, a 3. számú Ipari Líceum (volt Kantai Gimnázium), a Művelődési Ház és a Városi Könyvtár szaktermeit klasszikus írók arcképeivel gazdagította, 1989-ig képzőművészetet tanított.
A természeti látványt konstruktív rendbe átfogalmazva festett tájképeket, csendéleteket. A modern művészet úttörői közül Lyonel Feininger amerikai festő tanításához igazodott – írta Kosztándi Jenőről az Artportál.hu. Műveit számos egyéni és csoportos kiállításon ismerhette meg az erdélyi és magyarországi közönség. Munkásságáért számos díjjal tüntették ki, többek közt megkapta 2016-ban a Magyar Arany Érdemkeresztet, 2015-ben pedig feleségével, a szintén képzőművész Kosztándi B. Katalinnal együtt a Háromszék Kultúrájáért életműdíjat.
„A kortárs művészettörténész nagyítóján át is látszik, hogy a Kosztándi házaspár művészete nemcsak háromszéki, erdélyi, hanem európai mércével is mérhető, mert mélyen gyökerező, hiteles mondanivalójú és emberközpontú" – méltatta a Háromszék Kultúrájáért elismerés átadásakor a művészeket Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. Kosztándi Jenő és Kosztándi B. Katalin műveiből 2010-ben nyílt állandó képzőművészeti tárlat a kézdivásárhelyi Art Galériában.
Kosztándi Jenő festőművész temetése február 4-én, szombaton 14 órától lesz a kézdivásárhelyi református temetőben.
Krónika (Kolozsvár)

A parlament előtt a 2017-es költségvetés
A szakértők szerint túl derűlátó a kormány, amikor azt mondja, hogy a megemelkedett kiadások mellett is ilyen gyors ütemben bővül a gazdaság.
Több mint 5 százalékos gazdasági növekedésre alapozva fogadta el az idei állami költségvetés tervezetét kedd este a kormány. A parlament elé beterjesztett, és a bizottsági viták után jövő héten a plénum elé kerülő tervezetben 815 milliárd lejes bruttó hazai termékkel (GDP), 1,4 százalékos inflációval, és 4,46 lejes euróárfolyammal számolnak.
A központi költségvetést az előző évinél több mint 15 százalékkal magasabb bevételekre számítva dolgozta ki a Sorin Grindeanu vezette szociálliberális kabinet, amely a kiadási oldalon 15,5 százalékos növekedést irányzott elő. A kormány a teljes államháztartás szintjén 254,7 milliárd lejes bevételekkel számol, ennél pedig 24 milliárd lejjel többet akar költeni. A költségvetési hiány így a GDP 2,96 százalékára rúgna.
Kinek mennyi jut?
A kormány közleménye kiemeli: több mint ötven százalékkal 16,3 milliárd lejre növelte a védelmi minisztérium költségvetését, amely így – Románia nemzetközi kötelezettségvállalásainak megfelelően – eléri a GDP 2 százalékát.
A 2017-es költségvetésből az igazságügyi minisztérium 3,15 milliárd lejt kap – jelentette be kedden késő este a Victoria-palotában Viorel Ştefan pénzügyminiszter. Az összeg a bruttó hazai termék hozzávetőlegesen 0,38 százalékát teszi ki, és Ştefan szerint ez 139 millió lejjel több, mint tavaly. Ebből mintegy 50 százalékkal növelik a fogvatartottak élelmiszer-ellátására fordított összeget, javítják a börtönviszonyokat, és elkezdik két új, egyenként ezer férőhelyes börtön építését Caracalban és Berceni-ben.
A belügyminisztériumnak 11,3 millárd lejt, azaz a bruttó hazai termék 1,3%-át irányozza elő a költségvetés, amelyből, többek között, 167 különleges mentőkocsit és 47 mentőkonténert kell vásárolnia. Felújítanak 26 tűzoltósági, rendőrségi és csendőrségi székhelyet. A külügyminisztérium költségvetése 19 millió lejjel nő, idén 768 millió lejből gazdálkodhat a tárca, ez a hazai össztermék 0,094 százaléka. Ebből kell megnyitni Románia három új konzulátusát Salzburgban (Ausztria), Haifában (Izrael) és Melbourne-ben (Ausztrália), illetve fel kell újítani több más diplomáciai képviselet székhelyét.
A gazdasági minisztériumnak 225 millió lejt irányoz elő a költségvetés, ez a bruttó hazai termék 0,027 százalékának felel meg, az összegből pedig többek között az új lelőhelyek feltárását célzó geológiai kutatóprogramot, valamint egyes hőerőművek korszerűsítését és a bányabezárási programot kell finanszíroznia.
A közlekedési tárca eközben 32 milliárd lejt kap – ez a bruttó hazai termék hozzávetőlegesen 4 százaléka. A pénzügyminiszter azt mondja, ez 60 százalékkal haladja meg a tavaly kiutalt összeget, és ebből többek között a következő célkitűzéséket kell megvalósítania: 62,5 kilométer autópálya Lugos és Déva között, 28,7 kilométer sztráda Szászsebes és Torda között, a Târgu Jiut, Marosvásárhelyt, Caracalt és Brassót elkerülő körgyűrű befejezése, a bukaresti 4-es metróvonal befejezése, 272 de kilométer országút felújítása, illetve ebből az összegből fedezik az egyetemisták ingyenes vasúti utazásának költségeit is.
A fejlesztési és európai alapokért felelős minisztériumnak 6,65 milliárd lejt irányoz elő a költségvetés, ez 1,41 milliárd lejjel kevesebb, mint egy évvel korábban. A tárca célkitűzései között szerepel 2500 bölcsőde és 2000 iskola építésének leszerződése és megépítése, a víz- és csatornázási munkálatok folytatása a vidéki településeken és 30 egyetemi kollégium építése. Az üzleti környezetért, kereskedelemért és vállalkozásokért felelős minisztériumnak 1,99 milliárd lejt, azaz a bruttó hazai termék 0,24 százalékát irányozza elő a költségvetés, amelyből, többek között 20 ezer új munkahelyet kell létrehoznia a Start-up - Románia program keretében.
A pénzügyminisztériumnak eközben 3,2 milliárd lejt irányoz elő a költségvetés, ez 104 millió lejjel kevesebb, mint tavaly. A mezőgazdasági minisztérium 27,13 milliárd lejt kap, ez a bruttó hazai terméknek nagyjából 3,3 százaléka. A környezetvédelmi minisztérium költségvetése 80 millió lejjel nő, idén 428 millió lejből gazdálkodhat a tárca – ebből folytatják a roncsautó- és az Első otthon programot. A víz- és erdőgazdálkodási minisztériumnak 326 millió lejt irányoztak elő, amiből legalább 5 ezer hektárt újra kell erődíteni.
A 2017-es költségvetésben 35,6 milliárd lejt szánnak az oktatásra, ez a bruttó hazai termék 4,4 százaléka. Ştefan elmondása szerint az oktatási tárca azt tűzte ki célul, hogy 20 százalékkal emelje a tanárok bérét, kísérleti jelleggel meleg ebédet biztosítson 50 oktatási intézmény 29 695 tanulójának, és befejezze 15 óvoda és 12 iskola építését. Az egészségügy számára 37,4 milliárd lejt, azaz a bruttó hazai termék 4,6 százalékát irányozza elő a költségvetés a tavalyi 30,284 milliárd lej után.
A 2017-es költségvetésből a kultúráért és nemzeti identitásért felelős minisztérium 707 millió lejt kap. A távközlési minisztérium idei költségvetése 510 millió lej lesz, ebből tőkésíteni kell a postát. A határon túli románokért felelős tárca 19,2 millió lejből gazdálkodhat, ez 5,24 millió lejjel több, mint egy évvel korábban. A turisztikai minisztériumnak 80 millió irányoz elő a költségvetés, ez 31 millió lejjel több, mint egy évvel korábban.
„Túlságosan derűlátók"
A költségvetési tanács azonban arra figyelmeztette a kormányt, hogy az államháztartás bevételei tekintetében túlságosan derűlátó volt, a közalkalmazotti béremelésekkel bevállalt kiadásokat pedig alábecsülte. A nemzetközi pénzintézmények – a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, az Európai Bizottság – mindegyike 4 százalék alatti gazdasági növekedést valószínűsít idén Romániában.
Amint arról korábban írtunk, a román államháztartás bevételei tavaly a GDP 30 százaléka alá csökkentek, miután 2016 január elsején 24-ről 20 százalékra csökkentették az általános forgalmi adót (áfa/TVA). Idén újabb 1 százalékponttal 19 százalékra csökkent az áfa, a kormány pedig további nyugdíj- és béremelésekről döntött.
Gyengíti a lejt a kormány húzása
Már a szerda reggeli órákban esett a lej árfolyama a bankközi piacon – a szakértők szerint a román fizetőeszköz értékvesztése összefüggésben áll a kormány által kedd este elfogadott, a büntető törvénykönyv és a büntetőjogi perrendtartás módosítását célzó sürgősségi kormányrendelet elfogadásával. 9-30-kor 0,4 százalékos gyengülés jelentettek, ekkor már az árfolyam elérte a 4,52 lej/eurót. 0,5 százalékot veszített eközben értékéből a román deviza az Egyesült Államok fizetőeszközéhez képest: 4,19 lej/USA dollár árfolyamon zajlottak a tranzakciók. A Román Nemzeti Bank (BNR) sem volt derűlátóbb, amikor 13 órakor kiadta a referencia-árfolyamot, ami 4,5240 lej/euró, illetve 4,1935 lej/USA dollár volt.
Bálint Eszter | 
Krónika (Kolozsvár)

Kosztándi Jenőtől búcsúzunk
Mától szegényebb lett a világ. Örökre letette az ecsetet egy művész, aki nemcsak munkái révén, hanem emberként is hatalmasat alkotott. Fájó szívvel búcsúzunk Kosztándi Jenő festőművésztől, Jenő bácsitól, akit mi, kézdivásárhelyiek a legnagyobb büszkeségeink között említünk, de tisztelték őt egész Erdélyben és a határon túl is. 
Kosztándi Jenő 87. életévében, hirtelen hunyt el, hatalmas kulturális örökséget hagyva hátra. Hosszú és tartalmas életet élt, vidámsága és életkedve mindvégig töretlen volt. Mindig volt a tarsolyában egy vicc, amit előszeretettel osztott meg azzal, akivel éppen összetalálkozott az utcán. Tartalmas életét felbecsülhetetlen munkássága egészítette ki, méltán állíthatjuk, Jenő bácsit mindenki tisztelte, szerette. Kincset érő tehetségét a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel jutalmazták, és Háromszék Kultúrájáért életműdíjat is kapott. 
Jenő bácsi halálával fontos feladatot adott nekünk: örökségét immár nekünk kell őrizni, és magunk kell vigyázzunk arra, hogy munkásságát az utánunk jövő generációk is ismerjék, megismerjék.
Elment az erdélyi művészet hírvivője, mától szegényebb lett a világ. Nyugodjon békében, szívünkben mindörökké élni fog!
A városi tanács és az önkormányzat nevében búcsúzik: Bokor Tibor polgármester és Derzsi Gyula alpolgármester
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elhunyt Kosztándi Jenő
Egy művésszel, egy nagyszerű emberrel lettünk szegényebbek 
Tegnap futótűzként terjedt a szomorú hír a világhálón: szerda este, életének 87. évében hirtelen elhunyt Kosztándi Jenő kézdivásárhelyi festőművész. A céhes városbeliek egy nagyszerű emberrel és művésszel lettek szegényebbek.
Kosztándi Jenő 1930. május 26-án született Kézdivásárhelyen. Gyerekkora első éveit Brassóban, majd Hosszúfaluban töltötte, ahol egy pilótával, valamint a vonatállomás főkönyvelőjével laktak egy bérházban, így korán repülőre, illetve gőzösre ülhetett. „Ezek hatására repülőket és vonatokat kezdtem rajzolni. Innen már nem volt visszaút, eldőlt, rajzolni fogok”, nyilatkozta tavaly utolsó, lapunknak adott interjújában. Középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi római katolikus gimnáziumban kezdte el, majd Sepsiszentgyörgyön fejezte be a II. világháború végén.
Ezt követően a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészet szakára nyert felvételt. Itt Miklóssy Gábor volt a professzora, akinek gyerekkorában mindkét lába lebénult, emiatt igencsak szigorú lett felnőtt korára. „De Miklóssy szeretett, és a lába nyomát is áldom, hiszen amikor az államvizsgán szemtelenkedés miatt elbuktam marxizmusból, Bukarestig ment, hogy megkapjam az átmenőt”, emlékezett vissza Jenő bácsi. 1953-ban diplomázott, és tagja lett a Romániai Képzőművészek Szövetségének.
Hazatérése után előbb rajzot tanított a líceumi román osztályokban, majd 1971-ben a kézdivásárhelyi Elméleti Líceum keretében létrehozott képzőművészeti tagozatot szervezte, ahol 1990-es nyugdíjazásáig tanított. „Számomra öröm volt ott lenni. Amíg a diákok rajzoltak, Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiája szólt. 39 évig tanítottam, és 19, egyetemet végzett növendékem van, közülük kiemelném Szabó Tündét, Vargha Mihályt, Uszkai Erzsébetet, Jakabos Imolát és Szőcs Ágnest”, sorolta büszkén.
Festőművészként az egyetem elvégzése után is folyamatosan fejlesztette magát. „A diplomázás után sokat olvastam, tanulmányoztam, kísérleteztem, fejlesztettem magamat, hiszen Mattis-Teutsch János festőművész mondta: »Jenő, szeretem, amit csinálsz, de nem lefesteni, hanem megfesteni kell a képet. Nyújtsd ki a kezed, s a világ belejön.« A dolgok mélységét, a mondanivaló tisztaságát, annak képbe való ültetését mind meg kellett tanulnom”, vallotta a mester. Képeivel rengeteg rangos kiállításon vett részt, de soha nem ült a babérjain, „komolyabban dolgozom, mint 10 évvel ezelőtt”, vallotta lapunknak ottjártunkkor.
Jenő bácsi azon művészek közé tartozott, akit életében is megbecsültek. 2015-ben, a magyar kultúra napján feleségével együtt Háromszék Kultúrájáért-életműdíjjal tüntették ki a helyi kultúra terén kifejtett több évtizedes, kiemelkedő tevékenysége elismeréseként. „A gyermekkori elfogultságomat félretéve, a kortárs művészettörténész nagyítóján át is látszik, hogy a Kosztándi házaspár művészete nemcsak háromszéki, erdélyi, hanem európai mércével is mérhető, mert mélyen gyökerező, hiteles mondanivalójú” – hangzott el Vargha Mihály, az egykori diák, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának laudációjában.
Tavaly márciusban nemzeti ünnepünk alkalmából Áder János köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki a házaspárt a magyar közösségért kifejtett munkásságuk elismeréseként. „Pályája az erdélyi képzőművészet kivonata is. (…) Feleségével együtt Kézdivásárhelyen felnevelt egy műértő közönséget”, állt a méltatásban. „Kimondhatatlan érzés, nagy boldogság számomra ez a kitüntetés, olyan, mint amikor a kisgyerek várja a karácsonyfát”, nyilatkozta akkor lapunknak Jenő bácsi.
2010-ben Hegedűs Ferenc vállalkozó megnyitotta a Kosztándi Galériát. A művészpár a városnak adományozta életművét, így páratlan kincs került a közösség birtokába. „Mély fájdalommal búcsúzom Jenő bácsitól, hiszen nagyon jó barátságban voltunk, óriási űrt hagyott maga után”, osztotta meg lapunkkal a mecénás.
Barátai, tisztelői február 4-én, szombaton 14 órakor a régi református temető ravatalozójában vehetnek búcsút Jenő bácsitól.
(daczó)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Többet kínálnának Nyirőnél
Nemcsak egy ember nevéhez fog fűződni az udvarhelyi irodalmi múzeum. De high-class lesz.
A legutóbbi tanácsülésen bemutatott tervek láttán csak ámultunk-bámultunk, hogy Udvarhelyen ilyent is lehet – a Szombatfalván álló egykori Nyirő-villában ugyanis olyan irodalmi múzeum kapna helyet az épület felújítása és eredeti állapotába való visszaállítás után, hogy annak nemcsak helyi szinten járnánk csodájára.
A főtéri szoborparknak nagyon komoly konkurenciája lenne. S ha még Nyirő (elveszett) hamvait is sikerülne tényleg eltemetni, akkor a farkaslaki Tamási-emlékhelyekkel (sír + szülőház) vetekedhetne a Budapestről támogatott Székelyudvarhely.
De ne fussunk ennyire előre, inkább nézzük meg a terveket, mert abban Nyirőnél is több van.
High-tech a földszinten
A szombatfalvi Nyirő-villa a múlt század harmincas éveiben épült, a közhiedelemmel ellentétben nem Kós Károly, hanem Toroczkay Wigand Ede tervei alapján, az író és családja 1936 és 1941 között lakott benne. A háború után államosították, 1976 óta egy házaspár szociális lakásként használta (a férj időközben elhunyt, a feleség jelenleg is ott lakik), 2014-ben került az Urbana Rt-től az önkormányzat tulajdonába.
A tanácsülésen is bemutatott terveket Várday Zsolt műépítész készítette 2016-ban. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója szerint a terv a Nyirő-villának a restaurálásáról és irodalmi múzeummá való átalakításáról szól.
Az irodalmi palettán szeretnénk nyitni, természetesen Nyirőre fókuszál, viszont egy kicsit többet szeretnénk mutatni, mint egy személyiség – vázolta portálunk megkeresésére Miklós, aki részletekbe is belement, néhány olyan dolgot mondott el a ház belső átalakításáról, amelyek segítségével már jobban el tudjuk képzelni az épület új rendeltetését.
Az ismert Kováts-fotón látható verandát visszaállítanák eredeti állapotába, a belső fogadótér mellett pedig két nagyobb terem van – ezekben, mintegy hetven négyzetméteren jönne létre az irodalmi múzeum multifunkcionális kiállítófelülete. Ebben interaktív asztal és más korszerű eszközök lennének, amelyek segítségével mutatnák be a szakmai gárda által javasolt anyagot. Nem steril múzeumi tér lesz, hanem egy olyan terem, amiben például könyvbemutatót is lehet tartani, de látványos, high-tech dolgot tudnánk kialakítani – mondta Miklós Zoltán.
Rekonstrukció a régi képek alapján
Az emelet egyik szobájában lenne berendezve a tulajdonképpeni, hagyományos Nyirő József-emlékszoba. Az épület belsejét a Kováts Fényképészetnél fellelhető régi fényképfelvételek segítségével igyekeznek rekonstruálni. Azt tudni kell, hogy Kováts István fényképsz, Haáz Rezső, valamint Nyirő József jóbarátok voltak, a fényképész pedig több felvételt is készített a Nyirő-házban. A múzeumigazgató szerint olyan felvétel is készült, ami a dolgozószobában, az íróasztalánál ülő írót mutatja.
Az emelet egyik nagyobb termét Székelyudvarhely, illetve Udvarhelyszék irodalomtörténetének szentelnék, tehát megmutatnák Nyirő irodalmi kortársait is. Amellett kell majd állást foglalni, hogy Udvarhely vagy Udvarhelyszék? Utóbbiba Kányádi Sándor vagy Tamási Áron, illetve Szabó Gyula is beletartozik. Vagy csak udvarhelyiekre, köztük Tompára és Tomcsára fókuszálunk? – tette fel a kérdést Miklós Zoltán, majd elmondta, hogy ezt egy szakmai bizottság fogja eldönteni. Ebbe a bizottságba Pomogáts Béla és Takaró Mihály irodalomtörténészeket, illetve Lakatos Mihály és Lőrincz György írókat kérték fel. A négy bizottsági tag február 23-án fogja az első ülését megtartani Budapesten.
Ami a ház melletti területet illeti, megmarad a kert jellege, akárcsak a gyümölcsösé, de új kerítése is lesz a háznak, az épület fűtését szolgáló kazánház pedig a villa melletti kis melléképületben kap helyet.
Honnan jön a pénz? Budapestről.
Az említett tervek elkészítése a Haáz Rezső Múzeum költségvetéséből történt. Az egész projekt költségvetése 1 598 000 lej + ÁFA, ebből az összegből 310 ezer lejt a felszerelésre, berendezésre fordítanának – ezt Orbán Balázs, a Koalíció önkormányzati képviselője közölte portálunk megkeresésére.
Magyarországi forrásokból fogjuk finanszírozni – jelentette ki Orbán, kérdésünkre pedig elmondta, hogy a projekt tulajdonképpen az országház elnökének, Kövér Lászlónak, illetve kabinetfőnökének személyes támogatását élvezi. Az még kérdés, hogy a pénz konkrétan a magyar Országháztól fog-e jönni vagy valamilyen alapítványon keresztül, de megvizsgálják, hogy jogilag mi lenne a legmegfelelőbb.
Ami az ütemtervet illeti, Orbán Balázs szerint összeállítják a finanszírozónak a dokumentációt és idén tavasszal, illetve kora nyáron el is kezdenék az épület restaurálását és átalakítását. Természetesen mindezt a pénz megérkezésekor, amire ígéretet kaptak Veress Lászlótól. A régebb az Ilyés Közalapítványnál irodavezetőként dolgozó, részben udvarhelyi származású Veress jelenleg Kövér László kabinetfőnöke.
Orbán szerint közbeszerzési eljárást kell kiírni a munkára, mint mondta, „azt szeretnénk, hogy legkésőbb 2018 szeptemberében lehessen az ingatlant felújítva, felszereléssel együtt használatba venni, szerintem ez lehet a reális – ha ennél hamarabb lesz meg, az csak jobb."
Arra a kérdésünkre, hogy mi lesz az épületben jelenleg albérlőként lakó idős asszonnyal, Orbán azt mondta, hogy a bérleti szerződése le van járva, a város neki megfelelő lakhatást ajánlott fel. „Lerobbant, lelakott ingatlan, annál jobbat kap. Ez egy széleskörű közösségi projekt, úgy gondoljuk, hogy ezt nem akadályozhatja egy magánszemély. Neki a város egy másik, méltányos albérletet fog felajánlani." – mondta az önkormányzati képviselő.
Másfél év múlva elméletileg új pompájában várja majd a látogatókat a Nyirő-villa, hogy megismertesse az érdeklődőkkel Nyirő József, illetve az udvarhelyi irodalom örökségével, történetével. Remélhetőleg addig egykori, névadó tulajdonosának a hamvai is elő-, illetve helyükre kerülnek.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Minority SafePack: pert nyert az RMDSZ és a FUEN az EB-vel szemben
Pert nyertek az Európai Unió Bíróságán a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés elindítói, így az Európai Bizottságnak újra kell tárgyalnia a kisebbségi javaslatcsomag bejegyzését.
A hírt Kelemen Hunor szövetségi elnök közölte a személyes Facebook-oldalán. Mint ismert, a Minority SafePack kisebbségi javaslatcsomagot az RMDSZ indítványára, a FUEN ernyője alatt, a kezdeményező bizottság 2013-ban nyújtotta be az Európai Bizottsághoz, a brüsszeli testület azonban uniós kompetenciahiányra hivatkozva elutasította bejegyzését.
Kelemen Hunor a Maszolnak elmondta, a bíróság ítéletének következményeként a polgári kezdeményezés ismét az Európai Bizottsághoz kerül. „Én abban bízom, hogy a luxemburgi döntést követően a Bizottság sokkal alaposabban vizsgálja meg a kisebbségi javaslatcsomagot, és a polgári kezdeményezéseket nem elakasztani akarja, hanem segíteni. Meg vagyok győződve, hogy amit mi kértünk, az uniós hatáskörbe tartozik. Bízom abban, hogy a második döntés kedvező lesz, és el tudjuk indítani az aláírásgyűjtést” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A luxemburgi bíróság pénteken ismertetett véleménye szerint az Európai Bizottságnak egyértelműen meg kellett volna jelölnie - mivel a felperesek nem tudták beazonosítani az elutasító indokok közül - a javaslat azon elemeit, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe, valamint az ezt alátámasztó indokokat.
A bíróság nyitva hagyta azt a kérdést, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vehető-e annak megállapításáig, hogy a javasolt intézkedések mely része tartozik és mely része nem tartozik az Európai Bizottság hatáskörébe.
Az európai polgári kezdeményezés intézményét az Európai Unió Lisszaboni Szerződése hozta létre. Ennek értelmében az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia minden olyan kezdeményezést, amelyet az unió legalább hét országának legkevesebb egymillió polgára aláírásával támogat.
Kelemen és Vincze üdvözölte az ítéletet
„Örvendünk, hogy az Európai Unió megértette: nem különleges bánásmódot kérünk, hanem annak elismerését, hogy a nemzeti közösségek teljes értékű tagjai a társadalomnak, Európának. Ám fontosnak tartjuk elmondani: bármilyen döntés is született volna a mai nap, nekünk tovább kell haladni azon az úton, amelyen az őshonos kisebbségeket képviselő partnereinkkel elindultunk” – reagált az ítélet hírére Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
A politikus a Minority SafePack erényének tartja, hogy sikeresen azonosította azokat a területeket, amelyek szervesen kapcsolódnak az európai közösségek legfontosabb törekvéseihez: az anyanyelv és identitás védelméhez, a politikai képviselethez, a régiók megerősödéséhez, valamint az egyenlő bánásmódhoz.
Hangsúlyozta: egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió válaszút előtt áll, a pénteki döntés reménnyel tölti el azt a 60 millió állampolgárt, amely Európa valamely őshonos kisebbségéhez tartozik: „Európa akkor lesz sikeres, ha annak minden állampolgára sikeres. Ha az Unió nyitott, ha meg tudja hallani az emberek hangját, figyelembe veszi azok javaslatait és kezdeményezéseit. Nem pedig eltávolodik tőlük” – idézte az RMDSZ hírlevele a szövetségi elnököt.
Vincze Loránt, a FUEN elnöke a kihirdetést követően kijelentette: „ma győztek az európai nemzeti közösségek. Még nem érkeztünk el utunk végéhez, de jelentős szakaszgyőzelmet arattunk. Az ítélet arra kényszeríti az Európai Bizottságot, hogy érdemben foglalkozzon az európai kisebbségek beadványával. A kisebbségi összefogás és az alaposan előkészített szakmai munka meghozta gyümölcsét. Az RMDSZ, a Dél Tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségi Ifjak szervezetének a FUEN égisze alatt megvalósított kezdeményezése mindannyiunk sikere. Köszönet minden támogatónknak! A munkát pedig már holnaptól folytatjuk.”
A per előzményei
Az ügy előzménye, hogy 2013 júliusában egy polgári bizottság - amelynek mások mellett tagja Kelemen Hunor RMDSZ-elnök -Minority SafePack - one million signatures for diversity in Europe című európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot nyújtott be az Európai Bizottsághoz. A kezdeményezés arra irányul, hogy felkérje az Európai Uniót a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmének javítására, valamint az Európai Unió kulturális és nyelvi sokszínűségének megerősítésére.
 Az uniós bizottság 2013. szeptemberi határozatában elismerte, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása európai uniós értéknek minősül, az európai uniós intézményeknek tiszteletben kell tartaniuk a kulturális és nyelvi sokféleséget és el kell kerülniük minden, a nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést.
A bizottság ugyanakkor megtagadta az európai polgári kezdeményezés bejegyzését, mert úgy ítélte meg, hogy az európai sokszínűség megőrzését célzó Minority SafePack nem tartozik jogalkotási hatáskörébe. A kezdeményezők a dokumentum bejegyzését követően kezdhették volna el az európai aláírásgyűjtést, hogy ezzel a kisebbségvédelmi tárgyú szabályozására sarkallják a bizottságot.
A fellebbezés
Az RMDSZ és a FUEN tavaly megfellebbezte az Európai Bizottság döntését az Európai Unió Bíróságánál. A per első tárgyalását szeptember 16-án tartották Luxemburgban. A kisebbségvédelmi kezdeményezés ügyét két, nagy tapasztalattal rendelkező ügyvéd képviselte: a németországi Dr. Ernst Johansson és a brüsszeli Dr. Thomas Hieber brüsszeli ügyvéd, a polgári kezdeményezés szakértője.
Ezen a tárgyaláson az ügyvédek nehezményezték, hogy az Európai Bizottság nem indokolta meg részletesen a döntésüket, ugyanakkor erős érveket soroltak fel amellett, hogy a javasolt intézkedések az EU hatáskörébe tartoznak. Az ügyvédek részletesen érveltek a regionális politikáknak a kisebbségi összetevővel történő bővítése, a politikai képviselet fontossága és az etnikai és vallási diszkriminációnak az uniós jogba emelése mellett.
maszol.ro

Új zenei fesztiválnak ad otthont a gernyeszegi kastély
Maros megyében, a gernyeszegi Teleki-kastély parkjában szervezik meg Erdély második kastélyfesztiválját, 2017-ben először.
Szeptember 1. és 3. között zajlik majd a zenei fesztivál, a szervezők már az első fellépőket is közzétették: két brit zenekar, a Rag’n’Bone Man és a Tom Odell, illetve magyar és román zenekarok, a Mary PopKids, Subcarpați, Golan, Jurjak és a Les Elephants Bizarres van köztük.
A fesztiválra már belépők is válthatók.
maszol.ro

Dokumentumfilm készült Görgény váráról és kastélyáról
A település lakói és az uradalom között soha nem létezett az a fajta kapcsolat, amely például Marosvécsen vagy Gernyeszegen jellemző volt – hangzott el a Görgény vára és kastélya című dokumentumfilm marosvásárhelyi bemutatóján, amelyet a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) klubestjén tartottak a Művész moziban néhány stábtag jelenlétében.
Simonffy Katalin, a Román Televízió munkatársa, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára nem első alkalommal forgat filmet tanítványaival közösen kastélyokról, azok múltjáról és jelenéről, előrevetítve a jövőt is, hogy mi lehetne, ha nagyobb figyelemre, több pénzre számíthatnának ezek az értékek, az adott közösségek számára is gyarapodást jelenthetnének. Keresd, Bonchida, Marosvécs, Gernyeszeg, a nagybányai Pokol-kastély után tavaly nyár végén a görgényszentimrei Bornemisza-kastély és a fölötte magasodó Görgény vára került sorra. A filmet előbb Görgényszentimrén mutatták be, azt követően pedig Marosvásárhelyen.
A görgényszentimrei vadászkastély nagy múltra tekint vissza, dendorológiai parkja szintén ritka értéket képvisel. A 17. században, I. Rákóczi György idején épült kastély 1717-ben lett a Bornemisza család tulajdona, folyamatosan bővült, gyarapodott, majd a 19. században a kincstár tulajdonába került. Királyokat, királyi leszármazottakat, főhercegeket láttak vendégül itt, akik a híres görgényi vadászatokra érkeztek.
Ám, ahogy Kálmán Attila történész mondta, a falubeliekkel nem alakult ki szoros kapcsolat soha. A század végén megalakult az az erdészeti iskola, amely egyedülinek számított a Kárpát-medencében, illetve amely a román impériumváltás után is tovább működött, immár mint Románia egyetlen ilyen jellegű szakisolája.
A film készítői a múlt bemutatását követően a közelmúlt szereplői közül megszólították az iskola egykori igazgatóját, tanárait, vagy akik ott tanultak, illetve azokat a falubelieket, akik szívesen emlékeztek a parkra, a tanintézményre. Az épületegyüttes nem annyira főúri kastélyként él az emlékezetben, hanem iskolaként, ahová az ország minden részéből jöttek, és akik „a falubeli lányokkal beszélgettek, amit a helyi fiúk természetesen nem néztek jó szemmel” – ahogy egy idős asszony mesélte. „Kisgyerekként oda jártunk fogócskázni, kerékpározni, aztán később a tekepályát használtuk, sétálgattunk vasárnaponként, még egy-egy csók is elcsattant” – idézte egy idős férfi. A megkérdezettek zöme szívesen emékezett a parkban töltött szép időkre, a ritka fák alatti sétákra, a halastóra, ahol télen korcsolyázni lehetett.
Jelenleg, 2009-től a Maros Megyei Múzeum felügyelete alatt áll a kastély, a megyei önkormányzat jóvoltából elkezdődött a felújítás, egyelőre az állagmegőrzés történt meg, és az anyagi lehetőségek függvényében folytonosan dolgoznak rajta. Ahhoz, hogy újból teljes szépségében ragyoghasson, nyolc millió euróra lenne szükség. Múzeum, konferencia- és kutató központ, szálloda működhetne benne. „Ha a múlt kincseit megőrizzük, a jelen lakossága is gazdagságra talál” – hangzott el a filmbemutatón mintegy mottóként.
A bemutatón kisebb vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a közösség valóban nem foglalkozik-e a kastéllyal. Kerekes Ibolya, az Edélyi Kárpát Egyesület Maros megyei szervezetének egyik oszlopos tagja elmondta, hogy több mint tíz éve rendszeres túrákat szerveznek Görgénybe, ahol a Bornemisza-kastély, a dendrológiai park és Görgény vára a fő célpont. A múzeum részéről Pánczél Szilamér arról beszélt, hogy évek óta nyílt napokat tartanak, ahol intézményes keretek között ismertetik a kastély és a vár történetét, kiállításokat, gyerekeknek kézműves tevékenységet, előadásokat, tematikus sétákat szerveznek és ahol több ezren szoktak megfordulni ilyenkor, a helybeliek mellett Marosvásárhelyről, Szászrégenből, valamint távolabbi településekről is érkeznek az érdeklődők.
Simonffy Katalin elmondta, tudomása szerint eddig nem készült dokumentumfilm a görgényszentimrei kastélyról. Céljuk az volt, hogy „visszahozzák a köztudatba ezt az elfeledett ritka értékes kincset”, ahogy Sárosi István fiatal újságíró, a stáb egyik tagja mondta, hogy közel Marosvásárhelyhez van egy olyan kastély, ahol „Európa legnagyobb főúri családjai, királyok, hercegek jártak”.
A filmet iskolákban szeretnék bemutatni, illetve a világhálón keresztül mindenkinek elérhetővé tenni, akit érdekel az épített örökség. A film elkészítésében Barabási Ede, Borsos Tünde Krisztina, Demeter Katalin, Keresztes Péter, Sáji Szabolcs Róbert, Sárosi István, Simonffy Katalin vett részt, szakmai tanáccsal dr. Kálmán Attila és dr. Soós Zoltán szolgált.
Antal Erika
maszol.ro

A ZeneSzó meghívottja: Szép Gyula
A Györkös Mányi Emlékház változatos kulturális programmal várja az érdeklődőket. A ZeneSzó beszélgető sorozatának az idei első meghívottja Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója volt. A beszélgetőtárs Márkos Albert hegedűművész, aki a zenei pályájának alakulásáról kérdezte. Hogyan lett zenész?
„A zene volt az egyedüli biztos pont az életemben”.
Szép Gyula szerint az ember életében a sorsszerűség szerepel. „A zene volt az egyedüli biztos pont az életemben.” Ebben az életkorban az ember bátran vállalja a múltját. Környezetével, sokkal megértőbb, önmagával sokkal kritikusabb. Felmenőiben nem volt zenész. Édesapja zenei adottsággal rendelkezett, kántor volt. 8 éves korától 14 éves koráig zeneiskolába járt. A szülei támogatták a zenei képzését. Beszélt az iskolai éveiről. 9. osztályos volt, amikor egy gitárt kapott ajándékba, gyorsan tanult gitározni. Egyetemi tanulmányait a „Gheorghe Dima” Zeneakadémia Muzikológiai és Zeneszerzői Fakultás- Pedagógia szakán végezte. Tanulmányai befejezése után Mezőszentgyörgy Általános iskolába került zenetanárnak. Életpályájának bemutatása során, az akkori idők párt politikájába is betekintést nyerhettünk.  Adottságait mi sem jellemezhetné jobban, mint az, hogy Erdélyben maradt. Nemcsak zenét, hanem matematikát és testnevelést is tanított. Ezt az időszakot úgy jellemezte, hogy „fiatal volt és mindenbe belement”. Különösen a folklór érdekelte.
A népzene iránti érdeklődése
Székelyudvarhelyen folytatta tevékenységét. Ahol egy figyelemre méltó férfi dalárda volt, melynek nem volt karmestere. Abban az időben kevesen voltak Udvarhelyen, akik Zeneakadémiát végeztek. Zenetanárként tevékenykedett a Székelyudvarhelyi Zeneiskolában és a Maréfalvi Általános Iskolában. Őt inkább a kórus érdekelte. Az iskola igazgatója, Kovács Piroska érezhette, hogy a fiatal tanár többet akar, nem csak a zenetanári munkát. Támogatta tevékenységét. Rájött, a gyermekek nem ismerik a népzenét. Kezébe került Kodály Zoltán Székelyfonó-lemeze. Ezeket a dalokat megtanította a maréfalvi gyermekeknek. Kodály szerint a Székely fonót abban a környezetben kell bemutatni, ahol született. Szép Gyula megdramatizálta. Óriási sikerrel előadták. Az előadással eljutottak a Kolozsvári Magyar Operába is. A produkciót felvette és sugározta a bukaresti TV magyar adása is. Székelyudvarhely művelődési élete nagyon aktív volt. Rendkívül nyitott. A főhatalom igyekezett visszaszorítani a magyar kultúrát. Itteni vonatkozásban Székelyudvarhely több lehetőséget biztosított. Szép Gyula élete érdekesen alakult.  1981 és 1986 között a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház vezetője. 1982-ben Kodály Zoltán emléknapokat szervezett, a zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából. E rendezvény keretében mindhárom Kodály-művet bemutatták (Székely fonó, a Háry János és a Cinka Panna). Vermesy Péter, Kodály Zoltán zenéjéről értekezett. A mostani beszélgetés nagy érdeme a kor hangulatának sikeres felidézése. Erdélyben a magyar művelődési életet kezdték minél jobban visszaszorítani. Udvarhelyen nagyobb megnyilvánulási lehetőség volt. Minden valamire való színházi társulat igyekezett kiszállásai közben Udvarhelyen is előadást tartani. A táncház mozgalom Kolozsváron indult, de az országos fesztivált Udvarhelyen szervezték. Szép Gyulának lehetőség teremtődött adottságai felcsillantására. A Székelyudvarhelyi Venyige Népzene és Néptáncegyüttes egyik alapítója. A hatóságok nem nézték jó szemmel ezt a tevékenységet. A körülmények Csíkszeredába vezényelik. 1986-1988 között zenei szakirányítója a Hargita Megyei Alkotások Házának. A politika rányomta bélyegét a kultúrára is. Kötelezték, a műsor 70%- román nyelvű legyen.
A Kolozsvári Magyar Opera ma erős társulat
Ekkor azon gondolkodott, hogy elhagyja az országot. Ebben az időben keresték meg a Kolozsvári Magyar Operától. Megnyílt annak lehetősége, hogy itt helyezkedjen el. Sikeresen versenyvizsgázott. 1988-ban a Magyar Opera művészeti titkára lett. Rendkívül hiteles képet nyújtott az intézmény helyzetéről. Kolozsvár zárt város, nem volt lehetőség versenyvizsgára, emiatt hiányzott az utánpótlás. Az énekkar kiöregedett. Senkit sem engedtek nyugdíjba. Az énekesek közül sokan külföldre távoztak. 1990-ben újabb lehetőségeket kihasználva, a Magyar Opera országos versenyvizsgát hirdetett, így az énekkar megfiatalodott. A fiatalítás elkerülhetetlen lett. Simon Gábor a Magyar Opera igazgatója, Szép Gyula 2005-2010 művészeti aligazgatója. Simon Gábor igazgató két évtizedes tevékenység után a marsallbotot továbbadta. Szép Gyula 2010-től az Opera igazgatója. Beszélt a Magyar Opera eredményeiről. A magyar nemzeti opera megalapítójának, Erkel Ferencnek 8 operáját adták elő. Ugyanakkor kortárs magyar operaműveket mutattak be. 1990 óta húsz magyar kortárs zeneszerző operája került színpadra. „Büszke vagyok arra, hogy ma az operaház erős, fiatalokból álló társulat, minőségi kínálatunk van.” Repertoárunkban van olyan előadás is, ahol tudjuk nem lesz teltház, de vállani kell ezt is. Nagy sikerrel mutatták be a „Valahol Európában” című musicalt. „Fontos, hogy az új generáció más képet is kapjon az operáról.”
Közéleti tevékenysége
Mint politikus 11 évig volt az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztályának ügyvezető alelnöke. Sikernek tartja a csángó-magyar oktatás beindítását, az egyházi vagyonok visszaszolgáltatását.  Ez alatt a 11 év alatt rájött arra, hányféle igazság van. Hány árnyalatból tevődik össze az, mely végül is kikerekedik. A Janovics Jenő Alapítvány elnöke, melynek célja olyan közszolgálati rádió és TV műsor szolgáltatás támogatása, amely az erdélyi magyarság szellemi gyarapodásához járul hozzá.
Az est fénypontja az volt, mikor Szép Gyula és fiai káprázatosan, csodálatos biztonsággal népzenei műsort adtak elő a szerencsés jelenlevőknek.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Fogy a magyar, sorra zárnak be magyar tanintézményeket
Háromszéken a diákok számának csökkenése miatt három tanintézettel kevesebb nyitja meg kapuit a következő tanévben. Szatmár megyében is szűnnek meg magyar osztályok.
Kiss Imre főtanfelügyelő sajtótájékoztatón számolt be a jövő tanév beiskolázási tervéről, amely szerint kénytelenek bezárni a komollói elemi iskolát és a diákokat Rétyre szállítani, míg a fotosi elemis tanulók a gidófalvi községközpont iskolájába fognak ingázni. Mint arról korábban beszámoltunk, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat döntése alapján a Kós Károly Szakközépiskolának megszűnik az önállósága, és összevonják a Puskás Tivadar Szakközépiskolával. A következő tanévben Háromszéken az eddigi 79 pénzügyi központból 78 marad, amelyekhez összesen 312 oktatási egység fog tartozni.
Néggyel kevesebb kilencedik osztály
A Kovászna megyei főtanfelügyelő rámutatott, hogy egy év alatt közel százzal csökkent a nyolcadik osztályos diákok száma, ez pedig negatívan befolyásolja a beiskolázási terveket, és a jelenleginél eleve négy osztállyal kevesebb indítását tervezik, a tapasztalatok viszont azt mutatják, lehet, még több osztályról kell lemondani. Kiss Imre elmondta, amikor az idei beiskolázás tervet készítették, 72 kilencedik osztállyal számoltak, és ebből 6 nem alakult meg, mivel a 2017 nyolcadik osztályos tanulóból sokan nem iratkoztak be kilencedikbe. Ez a jelenség főként a szakoktatást érinti, hiszen az elméleti, művészeti és felekezeti iskolákban általában van elég jelentkező. Így történt meg az idei tanév kezdetén, hogy a tervezett 16 szaklíceumi osztályból 14 indult, és a három éves szakoktatásba tervezett 24 osztályból csak 20 indulhatott el, mivel nem volt elég diák.
Kiss Imre szerint idén még rosszabb a helyzet, hiszen 1902 tanuló van a nyolcadik osztályokban, azaz közel száz diákkal kevesebb mint tavaly, és várhatóan ők sem fognak mind beiratkozni kilencedikbe - lemorzsolódnak, elköltöznek a megyéből, vagy mert évismétlőre buknak.
A 2017-2018-as tanévben 68 kilencedik osztály indítását tervezik, így tavalyhoz képest a szaklíceumban hárommal kevesebb osztály indul, de nem számolnak a román nyelvű tanítóképzővel sem.
A háromszéki főtanfelügyelő arra is rámutatott, hogy az elmúlt évtizedekben tapasztalt folyamatos gyermeklétszám-csökkenés a szakoktatást érintette negatívan, hiszen az elméleti líceumokban általában megtelnek az osztályok. Kiss Imre emlékeztetett, hogy 1990-ben még a kilencedik osztályok kétharmada szakosztály volt, és csak egyharmad az elméleti osztály, de a 2000-es években ez kiegyenlítődött, mivel visszaesett a diákok száma és a szakoktatás iránt jelentősen megcsappant az érdeklődés. Kovászna megyében ebben a tanévben 32 elméleti, művészeti és felekezeti osztály van, és 36 osztály működik a szakoktatásban.
Szatmár megyében is szűnnek meg magyar osztályok
Szatmár megyében közel 400 diákkal lesz kevesebb a 2017-2018-as tanévben - tudtuk meg Călin Durla főtanfelügyelőtől. Két vidéki iskola magyar tannyelvű osztálya került veszélybe Mezőpetriben és Csanáloson, ugyanakkor Szatmárnémetiben a Gheorghe Dragoş Gazdasági Kollégiumban nem indul magyar tannyelvű kilencedik osztály. A Nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpontban pedig csak két kilencedik osztályt indítanak.
A főtanfelügyelő pozitívumnak nevezte, hogy a Hám János Római Katolikus Líceum és Szatmárnémeti Református Gimnázium, amelyek eddig kizárólag elméleti képzést biztosítottak, magyar nyelvű szakosztályt is indítanak.
Durla szerint nem véletlen, hogy Szatmár megyében a legnépszerűbb magyar tannyelvű iskolák a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, a Hám János Római Katolikus Líceum és a Szatmárnémeti Református Gimnázium, ahová minden magyar anyanyelvű szülő előszeretettel íratja be gyermekét. „Ezek a tanintézmények kellő komolysággal bírnak, odafigyelnek az oktatás minőségére, így természetes, hogy sikerük van és odavonzzák a diákokat. A kiemelkedő teljesítményűket figyelemreméltó és ez a sikerül kulcsa” - mondta a Szatmár megyei főtanfelügyelő.
A fent említett megyéken kívül Kolozs, Hargita, Arad és Bihar megyékben is megszűnnek magyar osztályok. 
itthon.ma//erdelyorszag

A sürgősségi rendelet parlamenti módosítását javasolja az RMDSZ
A Büntető törvénykönyv módosítását célzó sürgősségi kormányrendelet korrigálására tett javaslatokat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.
Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője kifejtette, a jelenleg érvényben levő büntető törvénykönyv számos cikkelye alkotmányellenes. Ezt bizonyítják az elmúlt években meghozott alkotmánybírósági döntések is.
„Az RMDSZ szakmailag megvizsgálta a büntető törvénykönyv módosítását célzó sürgősségi kormányrendeletet, és úgy véli, hogy az ebben foglalt rendelkezések csak egy része felel meg az alkotmánybíróság határozatainak, ugyanis a taláros testület öt döntését emeli be a törvénybe. Azonban olyan módosításokat is tartalmaz a sürgősségi rendelet, amelyeket az alkotmánybíróság nem írt elő, és ebben a formában nem indokoltak, ezért a szövetség indítványokat dolgozott ki a Btk. módosítására” – mutatott rá Cseke Attila az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott közleményben.
A közlemény szerint a szövetség felsőházi frakciójának vezetője hozzátette, a sürgősségi kormányrendelet megvitatását jövő héten kezdi el a szenátus, ugyanakkor elfogadhatatlannak tartja azt a módszert, amellyel a jelenlegi kormány eljárt, éppen ezért a parlament feladata az, hogy a sürgősségi rendelet túlkapásait korrigálja. „Az RMDSZ fontosnak tartja a parlamenti vitát, több módosító indítványt is megfogalmaztunk, amelyeket ma iktatunk a parlamentben. Javasoljuk, hogy a hivatali visszaélés esetében töröljék a bűncselekmény megfogalmazásából a 200 ezer lejes anyagi kár határát, ennek az értéknek a bevezetését ugyanis nem kérte az alkotmánybíróság és a kormány sem indokolja ennek az értéknek a szükségességét. Kérjük továbbá, hogy a hivatali visszaélés esetében 1 évtől 5 évig terjedő börtönbüntetést lehessen kiszabni, ne 6 hónaptól 3 évig terjedőt, mint ahogyan az a sürgősségi rendeletben szerepel” – mondta Cseke Attila.
A Bihar megyei törvényhozó továbbá hangsúlyozta: az RMDSZ kitart a 27 éve vallott álláspontja mellett, amely nem tartja elfogadhatónak a sürgősségi rendeletekkel való törvényhozást, főleg nem olyan területeken, mint a büntető törvénykönyv.
„A büntető és a büntetőeljárási törvénykönyvek sürgősségi rendeletekkel való módosítása nem indokolt, ez ugyanúgy problémákhoz vezet, mint ahogyan történt a Cioloş-kormány tavalyi hasonló lépése esetében. A kormánynak törvénytervezetet kellett volna beterjesztenie a jogszabályok módosítására” – fogalmazott a közlemény szerint Cseke Attila szenátor.
Arra a kérdésre, hogy a kialakult közhangulatban megszakítja-e az RMDSZ a parlamenti együttműködését a kormánypártokkal, amelyek ellen százezrek tüntetnek, Kelemen Hunor az MTI-nek mondta, az együttműködést el sem kezdték, a Btk.-val kapcsolatban pedig az RMDSZ semmilyen kötelezettséget nem vállalt.
Székelyhon.ro

Tőkés László: az RMDSZ a barikád rossz oldalán áll - Tőkés László szerint a romániai büntető törvények rendeleti módosítása miatti tömegmegmozdulások közepette a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a barikád rossz oldalán áll. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egy pénteki nagyváradi sajtótájékoztatón beszélt erről.
Az európai parlamenti képviselő úgy értékelte, hogy az 1989 utáni legkiterjedtebb romániai utcai megmozdulások az RMDSZ ellen is szólnak mindaddig, amíg a szövetség támogatja a kormányt, a kormánypártokat, és nem hajlandó egyértelműen elítélni a tüntetések okát képező sürgősségi kormányrendeletet és törvénytervezetet.
"Ne rántsák magukkal a magyar közösséget egy olyan politikába, amely a magyarság érdekei ellen szól. Az RMDSZ-nek fel kell hagynia a korrupt politika hallgatólagos támogatásával" - jelentette ki Tőkés László. Hozzátette: amikor kimegy az utcára, és látja a tüntetőket, magyarként szégyelli magát az RMDSZ helytelennek vélt álláspontja miatt. Szerinte a szövetségnek a korrupcióval kapcsolatos álláspontját tükrözi az a tény is, hogy szombaton az RMDSZ ezüstfenyő díjjal tüntette ki a korrupciós bűncselekmények miatt alapfokon már elítélt Olosz Gergely volt szenátort. Úgy vélte: nem lehet, hogy a szövetség ugyanazzal a kitüntetéssel jutalmazza az általános elismerésnek örvendő Böjte Csaba ferences szerzetest, és Olosz Gergelyt.
Az RMDSZ szerdán közleményben tudatta: nem ért egyet a román kormány döntésével, amely kedd este sürgősségi kormányrendelettel módosította a büntetőtörvénykönyvet (Btk.) és a büntetőeljárást. A szövetség a büntetőjog parlamenti módosítását javasolta, de közleményében nem tért ki arra, hogy a nézetkülönbség miként hat ki a kormányhoz fűződő viszonyára.
Tőkés László a Gyergyószéki Székely Tanácsnak arra a kezdeményezésére is kitért, hogy polgári kezdeményezésként nyújtsák be a parlamentben Székelyföld autonómiastatútumának a tervezetét. Reményét fejezte ki, hogy nem lesz szükség erre, mert az RMDSZ és az MPP képviselői maguk nyújtják be a tervezetet. Sérelmezte ugyanakkor azt a "zsigeri autonómiaellenességet", amely a tervezet kapcsán a román politikai elit szintjén megmutatkozott.
Az EMNT elnöke azt is sérelmezte, hogy Klaus Iohannis Strasbourgban példaértékűnek mondta Románia kisebbségpolitikáját, és ezt az RMDSZ kisparlamentje - mely szombaton ülésezett - szó nélkül hagyta. A román államfő kijelentése szerinte Nicolae Ceausescu román diktátor hasonló kijelentéséhez hasonlítható.
Gazda Árpád
(MTI)

Az erdélyi magyarok együtt éreznek és együtt tüntetnek a román tiltakozókkal
Az Európai Parlament néppárti frakciójának mai rendes ülésén Theodor Stolojan volt miniszterelnök, a román néppárti delegáció társelnöke és Tőkés László erdélyi képviselő is felszólalt a romániai politikai helyzet ügyében.
Az elnöki bejelentések rendjén, általános politikai bevezetője keretében Manfred Weber frakcióelnök külön is kitért a romániai kormányellenes tüntetésekre, ezen összefüggésben személy szerint méltatva Klaus Iohannis államelnöknek a válságos belpolitikai helyzetben játszott pozitív szerepét.
Felszólalásában Theodor Stolojan köszönetet mondott a néppárti politikai csoportnak azért, hogy a Romániáról szóló parlamenti vita – múlt heti – gyors megrendezését elősegítette. Elmarasztalta a szociáldemokrata kormányt amiatt, hogy a törvényesség látszatának fenntartásával próbálja meg bűnös politikusait a börtönből kimenteni, másfelől pedig nagy elismeréssel szólt azokról az 1989 után született tüntetőkről, akik nem hajlandók eltűrni, hogy velük bármit megtegyenek.
Kapcsolódva az előtte szólóhoz, Tőkés László teljes egyetértését fejezte ki az általa mondottakkal. Az erdélyi magyarok együtt éreznek és együtt tüntetnek a román tiltakozókkal – bizonyság rá Kolozsvár és Temesvár tömeges megmozdulásai. Tragikusnak mondható fejlemény, hogy tavaly decemberben elsöprő többséggel újból a nacionálkommunista hagyományt folytató szociáldemokraták nyerték a választást. Minden bizonnyal igaza van Václav Havelnek, aki annak idején második rendszerváltozást tartott szükségesnek a visszarendeződött posztkommunista rezsimekkel szemben – fejezte ki álláspontját erdélyi képviselőnk.
Európai viszonylatban ugyanakkor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Néppárthoz tartozó Romániai Magyar Demokrata Szövetség – a román és a romániai magyar közvéleménnyel szembe menve – a választások nyomán megkötött együttműködési megállapodást fenntartva a szocialistákkal továbbra is szövetségesi viszonyt ápol. „A román és a romániai magyar néppárti politikusoknak együtt, közös erővel kell fellépniük a posztkommunista román kormánnyal szemben” – hangsúlyozta Tőkés László.
tokeslaszlo.eu/cikk

A ROMÁN SOVINIZMUSNAK NINCS HATÁRA
Betiltották a Székelyföldön előállított, Erdély-szerte és Magyarországon is igen népszerű Igazi Csíki Sör gyártását, palackozását és forgalmazását Romániában. A több évszázados eredeti receptúra alapján készített kézműves sör sírásója a Marosvásárhelyi Táblabíróság. A jogerős ítélet elrendelte a csíkszentsimoni Csíki Sör Manufaktúra mindenfajta termékének megsemmisítését, amelyen magyar felirat van, a gyártó gépsortól kezdve a több ezer hűtőládán keresztül a palackok címkéjéig. Tette mindezt a táblabíróság annak ellenére, hogy a Lénárd András vezette manufaktúra nemzetközi fórumon tavaly decemberben másodfokon is igazat kapott az őt perelő multinacionális sörgyártóval, a Heineken Romániával szemben. A holland multi azt kifogásolta, hogy az Igazi Csíki Sör elnevezés megtévesztően hasonlít az ő Ciuc Premium márkanevükhöz. A spanyolországi székhelyű európai Belső Piaci Harmonizációs Hivatal megállapította, a két elnevezés között sem megjelenésben, sem tartalmilag, sem kiejtésben nem áll fenn hasonlóság.
Miről van itt szó? Nem másról, mint a román sovinizmus tombolásáról. Ne legyen magyar nevű népszerű, jó minőségű termék. Ne legyen jól fejlődő székely vállalkozás, ne legyen 140 embernek munkahelye Csíkszentsimonban. A magyarok kirekesztéséért, ellehetetlenítéséért folytatott harcban az sem számít, hogy egy uniós nemzetközi szervezet kétszer is a székelyeknek adott igazat ebben a kérdésben. Az egész eljárás ellenkezik a józan ésszel, szembemegy az európai uniós gyakorlattal, negligálja egy nemzetközi szakmai szervezet másodfokú határozatát, állásfoglalását.
Mindez beletartozik abba a kampányszerű folyamatba, melynek során minden szinten támadják a magyar nyelv használatát, semmibe véve a hatályos törvényeket; rágalmazzák, lejáratják, perbe fogják a magyarság elismert, nemzeti érzelmű, sikeres társadalmi és politikai vezetőit. Horea, Closca, Avram Iancu, a Maniu-gárda, Nicolae Ceausescu utódai keményen dolgoznak. A XXI. században már nem tömeggyilkosságokkal akarnak teret és hazát nyerni, hanem kivándorlásra vagy asszimilációra kényszerítéssel. Talán humánusabb, de ez sem elfogadható.
A teljes Kárpát-medencei magyar politikumnak fel kell lépnie a dühöngő román sovinizmussal szemben. Elsősorban Székelyföldön, a Partiumban, Máramarosban, Nyugat-Bánságban. Nem tisztem innen Budapestről tanácsot adni egy ilyen konkrét ügyben (általános nemzeti sorskérdésekben annál inkább összmagyar egyeztetések és döntések szükségesek!), de minél szélesebb körű és elszánt a tiltakozás, annál sikeresebb lesz. A Heineken termékek bojkottja már elindult, de ez a politikát egyáltalán nem érdekli. Nagy létszámú tüntetések és kiterjedt polgári elégedetlenségi mozgalmak annál inkább. Erre az uniós környezet is felfigyel. A hír eljut Alicantéba, az európai Belső Piaci Harmonizációs Hivatalba, ami csökkenti Románia nemzetközi tekintélyét. Ez elősegíti a Csíki Sör Manufaktúra további jogorvoslati lehetőségét, és (részben) gátat szabhat további önkényes, soviniszta eljárásoknak.
Őszintén megvallom, részemről ennek a kérdésnek szubjektív oldala is van. Nagyon szeretem az Igazi Csíki Sört. Valódi kézműves termék, mely az eredeti, 1548-ban papírra vetett eljárás szerint készül, a régi, 1516-os bajor tisztasági recept betartásával, modern kémiai összetevők nélkül. Ennek megfelelően a 2014 óta gyártott székely sör csak árpamalátát, komlót, élesztőt és vizet tartalmaz. De nem akármilyen minőségű vizet! A Hargita lábainál fakadó tiszta források vizét. Aki szereti a sört – sokan vannak – és egyszer megkóstolta, nem felejti el kitűnő ízét, különlegesen tiszta zamatát. Rájön, most ivott talán először igazi sört. Egy ideje már Magyarországon is kapható. Meddig? Reméljük, az idők végezetéig.
Csóti György
A szerző a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója
Magyar Idők (Budapest)

Fiatal kutatók Háromszéken
Alapkutatással, biológiai rendszerek tulajdonságainak vizsgálatával, orvosi célú számítógépes program kifejlesztésével foglalkoznak azok a fiatalok, akik külföldi egyetemeken doktoráltak, majd hazatérve a Fejér Szilárd alapította sepsiszentgyörgyi kutatóközpontban találták meg helyüket. A négy éve működő kutatócsoport öt tagja tegnap sajtótájékoztatón ismertette az elért eredményeket és a jelenlegi projekteket.
Antal Zoltán, Jenei Zsuzsanna, Rákosi Kinga, Fejér Szilárd és Szövérfi János (doktorandusz) a Pro-Vitam Diagnosztikai Központ anyagi és infrastrukturális hátterét élvezve folytatja kutatásait, ezt nagy előnynek tartják, mivel a kutatásra szánt állami finanszírozás olyan alacsony, hogy említett segítség nélkül a fiataloknak nem lenne esélye magas szintű képzésük kamatoztatására. Tavaly az országos kutatásfelügyelő hatóság pályázatán Fejér Szilárd támogatást nyert munkájához, a gyergyószentmiklósi Antal Zoltán korábbi doktori témája folytatására pályázott és nyert 200 ezer eurós támogatást a projekt kétéves futamidejére. A fiatal kutató egy innovatív szoftver fejlesztésére kapta a finanszírozást, amellyel fehérjeláncok viselkedését kívánja tanulmányozni, a várható eredmény a gyógyszertervezésben lenne hasznosítható. A számítógépes program valójában egy eladható termék lesz, amelynek értékesítéséből további kutatásokat lehetne végezni – közölték. A kutatócsoport tevékenységének egy másik területe nanoszenzorok tervezése, amelyeket a klinikai diagnosztikában használnának, például rákos elváltozások vérből történő kimutatására a betegség korai stádiumában. Ezt a projektet a bukaresti Anyagfizikai Intézet indította uniós támogatással, a sepsiszentgyörgyi kutatócsoport pedig exkluzív partnere az intézetnek ebben a kutatásban. Fejér Szilárd bízik abban, hogy egyik lépés a másikat hozza maga után, egyik eredmény vonzza a másikat, és sikerül fenntartaniuk, sőt bővíteniük a csapatot. Egy közösség csak akkor lehet igazán erős, ha képes itthon tartani a tehetséges fiatalokat, illetve az elvándoroltakat hazacsábítani – szögezte le a Cambridge-ben doktorált, kézdivásárhelyi származású kutató.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rossz oldalon az RMDSZ
Tőkés László európai parlamenti képviselő felszólította az RMDSZ-t, hogy mondja fel a kormányzó pártokkal aláírt együttműködési megállapodását, és határolódjon el azon jogszabályoktól, amelyek ellen országszerte tüntetések zajlanak.
Nagyváradon tartott tegnapi sajtótájékoztatóján Tőkés azt mondta, meggyőződése, hogy az RMDSZ-nek fel kell bontania a hatalmon lévő pártokkal kötött együttműködési megállapodást, és rá kell jönnie, hogy a barikád rossz oldalán áll. A tüntetések ugyanis konkrétan a kormányzó politikai formációk ellen irányulnak, de közvetett módon az RMDSZ ellen is, amely Tőkés szerint hallgatólagosan támogatja a kormányt, annak projektjeivel együtt, amint azt a megállapodás előírja.
Az EP-képviselő azt mondta: amíg az RMDSZ nem határolódik el a Btk.-t módosító rendelettől, addig a kormány és a vitatott jogszabályok cinkosa marad a szövetség. Tőkés kifejtette, a Grindeanu–Dragnea-kormány hadat üzent a jogállamiságnak, a demokráciának, és ebben az RMDSZ-nek nem kellene részt vennie, belerántva a magyar közösséget egy „katasztrofális” politikai helyzetbe, ehelyett inkább az államfőt kéne támogatnia. Az EP-képviselő hozzátette, tiszteli és csodálja a romániai civil társadalmat, amely ismét felemelte szavát a vezető politikai osztály ellen, mint mondta, a korrupció ellen fellázadt tüntetőkben a 27 évvel ezelőtt megkezdődött rendszerváltás folytatóit látja. Arra a kérdésre, hogy a kialakult közhangulatban megszakítja-e az RMDSZ a parlamenti együttműködését a kormánypártokkal, amelyek ellen százezrek tüntetnek, Kelemen Hunor azt mondta, az együttműködést el sem kezdték, a Btk.-val kapcsolatban pedig az RMDSZ semmilyen kötelezettséget nem vállalt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vádemelés egy ortodox érsek ellen
Vádat emelt a korrupcióellenes ügyészség Teodosie ortodox érsek, a dobrudzsai megyéket magában foglaló, konstancai székhelyű tomisi egyházkerület vezetője ellen. Az ügyészség tegnapi közleménye szerint az egyházi elöljárót azzal vádolják, hogy a hatóságoknak hamis, pontatlan és nem teljes nyilatkozatot adott, aminek nyomán jogtalanul szerzett európai uniós támogatást.
A vádirat szerint az érsek 2010 és 2016 között másik öt vádlottal együtt hamis nyilatkozatokat mutatott be a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökségnél, és valótlanul állították, hogy 300 hektár szőlőt megművelnek. A vádhatóság szerint ezt azért tették, hogy részesülhessenek európai uniós támogatásban, amire valójában nem lettek volna jogosultak, mert 2010-ben az említett telken már nem termesztettek szőlőt. Az ügyészség szerint a vádlottak hamisan állították azt is, hogy tiszteletben tartották a környezetvédelmi előírásokat, ugyanis 2010-ben a terület már elhagyatott volt, és ellepte a gaz. A vádhatóság szerint a vádlottak így jogtalanul kaptak 1 392 000 lej értékű európai uniós támogatást. Az ügyészség zárolta az érseknek, valamint a polgárjogilag felelősségre vonható érsekségnek és egy kolostornak a bankszámláit. Teodosie ellen egy másik ügyben is vizsgálat folyt, azzal gyanúsították, hogy 2009-ben csúszópénzt fogadott el egy fiataltól annak fejében, hogy az illetőt felvegyék a konstancai Ovidius Egyetem ortodox teológia karára fél évvel a tanév kezdete után, ezt a nyomozati anyagot azonban lezárták.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A promenád átfestett padjai
Beszélgetés Bogdán László költő-íróval a végső látomásról
szülővárosa, élettere, Sepsiszentgyörgy egyre inkább képzeletbelivé válik benne. Egyébként is mindig máshol szeretett volna lenni, bárhová is érkezett. Bogdán Lászlót arról is kérdeztem, milyen viszonyban van Vaszilij Bogdanovval.
– Milyen Sepsiszentgyörgy él önben? A fiatalban, a sikeres költőben-íróban, a mai Bogdán Lászlóban? – Sokat kerestem erre választ, ennek megfelelően sokat is írtam róla. Ahogy telik az idő, egyre erősödik bennem egy képzeletbeli Szentgyörgy képe. Ez a város nyilvánvalóan már nem a kamaszkoromé, ahol mindenki ismert mindenkit, ahol bármennyire is bornírt és félnótás volt a városlakók nagy része, mégiscsak érződött valami otthonosság. Megnőtt, már nem az a patriarchális kisváros, amely az én fiatalkoromban volt.
– Ez sima nosztalgia, vagy egyszerűen ma is a régi várost szereti?
– Kérdéses, hogy szeretem-e, vagy én is háborúban állok vele, mint Csiki László barátom, aki írt is egy Háborúk című vallomást. Tény, hogy fiatalkorom regényeinek színtere Sepsiszentgyörgy, azóta viszont elköltöztem erről a promenádról. Más vidékre, más vizekre.
– Miért? Átfestették a promenád padjait?
– Úgy éreztem, hogy már az 1981-ben elkezdett, 1989-ben befejezett Promenád című regénytrilógiám, később pedig azok a részei is – Az agitátorok éjszaka és A szoros délben –, amelyek a nyolcvanas években nem jelenthettek meg, részben már elmennek más terepre. A kilenc történet részben Bukarestben játszódik, a Fekete-tenger partján egy hajón. Részben pedig egy álomvilágban, ami azt a kérdést is felveti, hogy milyen mértékben volt reális az a város, amiről én írok. Létezett-e egyáltalán, vagy csak bennem volt meg? De ezek a kérdések már nem foglalkoztatnak. A kilencvenes években írt, Az ördög Háromszéken című regényemmel bizonyos mértékig még a Promenád világát folytatom, de már másként, előtérbe kerülnek a mellékszereplők, főként Hutera Béla, egyik visszatérő hősöm. Az ő élettörténete folytatódott a Drakula egyik fejezetében, de ezekben épp csak feldereng Szentgyörgy.
– Soha nem tartott tőle, hogy egyszer csak szembejön az utcán Hutera Béla vagy másik hőse?
– Nem, mivel bármennyire is életszerűnek tűnő történetek szereplői, ezek a történések fikciók. Mi a fikció, és mi az élet? – mostanában ez kezdett foglalkoztatni. Igaza lehet a vak argentin látnoknak, miszerint a valóság tulajdonképpen illúzió. Viszont azt is jelezte, hogy amit egyszer leírt egy könyvben, bármikor valóságossá is válhat. Ezekkel nem szabad játszani, és mégis játszunk, mert rá vagyunk szorulva.
– Fiatalkorában ön is rászorult erre a veszélyes játékra?
– Én akkoriban nem írtam, hanem olyan emberek között éltem, akik vagy írtak, mint Csiki László, vagy verseket mondtak, titokban, mint Visky Árpád. Ültünk egyszer nála, és megkérdezték tőlem: te is írsz? Persze, mondtam, majd hazamentem, és kínomban megírtam az első úgynevezett versemet, a Halotti beszédet. Aztán írtam egy elbeszélést Talán az ördög címmel, amelyet elküldtem az Ifjúmunkásnak, s azzal felfedeztek. Az Igaz Szóban Székely János költő-szerkesztő A selejt lázadása címmel írt egy amerikai beatköltőket elutasító pamfletet az akkoriban megjelent Üvöltés című antológia kapcsán. Ugyanakkor közölte névtelenül egy jobb sorsra érdemes szentgyörgyi fiatalember versét, ez volt a Halotti beszéd. Az írás és a névtelenül megjelentetett vers nagy visszhangot váltott ki, reagált rá Gál Ernő, Sütő András, Szilágyi Domokos és Lázár László is, nevetségesnek tartva, hogy 1967-ben egy szentgyörgyi fiatalt tesz felelőssé Amerika állapotáért. Ennek következtében kiutaltak viszont a versért egy 200 lejes honoráriumot, épp sorkatona voltam, a pénzből meghívtam az egész szakaszt. Ez volt az első nagy írói sikerem, a botrány pedig arra is jó volt, hogy így kapcsolatba kerültem az említett írókkal.
– Újságírói utazgatásokkal és íróasztal melletti munkával, no meg a Sugás, majd a Kripta vendéglő értelmiségi törzsasztalánál teltek a következő évek. Milyen volt az akkori Románia-képe? – Dali Sándor főszerkesztő 1971-ben egyéves bukaresti fejtágítóra küldött, akkor ismerkedtem meg a főváros kulturális életével, tele hatalmas egyéniségekkel, akiket a kommunista hatalom már igyekezett kiszorítani az országból. Megismerkedtem a nagy román írók műveivel, a székely falvak világa mellett ekkor kezdett érdekelni a Balkán is, ez a furcsa, jellegzetes katyvasz, amelybe mi, magyarok úgy csöppentünk bele, mint légy a tejbe. Ám miközben a két világ párhuzamosan kezdett hatni rám, már egyikben sem éreztem magam igazán otthon.
– Volt, ahol mégis otthonosan érezte magát?
– Útközben. Ha elmentem, visszavágytam, ha itthon voltam, máshol szerettem volna lenni, sehol nem volt otthonosság-érzésem. Utazni akartam, meg akartam ismerni a világot. Igazából nem is törekedtem arra, hogy valahol megállapodjam. Szerencsére, teszem hozzá. Azért is írok, hogy valahová eljussak végre. Az egyik Vaszilij Bogdanov-versben kérdésként fogalmaztam meg: a végső látomásig. Ha van ilyen. Amint lehetett, nekiindultam a világnak, de nemcsak Bécs irányába, egy ösztöndíjjal több hetet töltöttem például Oroszországban. Aztán egy társasággal hajóztam az Adrián, régi vágyam volt hajóról nézni a csillagokat, mint hajdanán a rómaiak, mint egyik kedvenc íróm, Marcus Aurelius. 1990 után azt folytattam, amit korábban elkezdtem, a regényeim immár sminkeletlenül jelenhettek meg. Egyre bonyolultabb lett azonban minden, jöttek meglévő művek átiratai, majd a szerepek, először a Csáth Géza-ciklusban, majd Az erdélyi Madonnában, aztán a Ricardo Reisben, aki Pesoa egyik alakmása. Végül pedig jött Vaszilij Bogdanov. Kovács András Ferenc „találmánya”, aki Asztrov doktor, a kitalált költő, KAF orosz alakmása verseit írva az egyiket nekem, Vaszilij Bogdanovnak ajánlotta. 2007-től kezdtem írni a Vaszilij Bogdanov-verseket, négy könyv már megjelent.
– Egyfajta mágikus realizmus bontakozik ki ennek a „rekonstruált” költőnek az életművében?
– Miért ne? Mindig is a kiszolgáltatottságról akartam írni, az autentikus létezés esélyei érdekeltek, és úgy éreztem, arról a kiszolgáltatottságról, amelyben a huszadik század költői voltak, mégiscsak egy orosz-szovjet költő jelmezében tudok leginkább írni. Előbb megalkottam Bogdanov életrajzát – fiatalkorában Párizsban élt, 1925-ben hazatért, és rázárult a Szovjetunió kriptafedele –, majd a biografikus verseit, ami azt jelenti, hogy a versei levezethetők az életrajzából. Egész jó viszonyban vagyunk egymással, időnként az az érzésem, hogy ténylegesen él, vele álmodom. Tíz éve betölti a mindennapjaimat.
– Az 1990-et megelőző időkben írt regényei hőseinek nagy részét különösebb zökkenő nélkül átköltöztethette az új világba. Ennyire a jövőbe látott?
– Nem, a kommunista időkben úgy éreztem, hogy amúgy is az íróasztal fiókjának írok, s ezért kikapcsoltam az öncenzúrát. A cenzúra meg, gondoltam, amúgy is azért van, hogy ha valami nem tetszik neki, akkor kivágja. A Helyszínkeresések forgatáshoz című regényemmel például a magam ámokfutó, dilettáns módján Bukarestben elkezdtem keresni valamit, s a mai szent napig azt folytatom. A négy, hősök és helyszínek megidézése tekintetében részben összefüggő regénnyel – Az ördög Háromszéken, Drakula megjelenik, Bűbájosok és Hutera Béla utolsó utazása – azonban lezártam annak a világnak a megidézését. A Tatjánával, a Ricardo Reisszel és Vaszilij Bogdanovval másik korszak kezdődött, amikor kiléptem a világba. A Tatjána-trilógiában ugyan rengeteg erdélyi részlet van, de egy hajón játszódik, és esetenként már nem lehet tudni, hogy elképzeli-e a szerző, vagy játszanak vele a földönkívüli halhatatlanok.
– Reálisnak tartja a saját életét?
– Egyáltalán nem, ezen sokat gondolkoztam. Ha a hetvenes években elmegyek az országból, minden bizonnyal meg sem születik az irodalmi életművem, vagy egészen más lesz. A regényeimben amúgy alig van önéletrajziság, annál több van viszont a verseimben. A költő mindig magáról ír.
– Nemrég jelent meg a Ha mégis visszamennék című verseskötete. Ki? Hová?
– Oda, a hetvenes évekbe. A kötet részben olyan verseket tartalmaz, amelyek még nem jelentek meg a saját könyveimben, részben olyanok, amelyeket Bogdanov írása közben írtam, főleg felkérésre. Az Álarcosbál című záróciklust viszont direkt ide írtam, abban végigmegyek az alakmásaimon. – És a többiek, a kortársak, az erdélyi magyar irodalom merre tart?
– Egészen 2012-ig, nyugdíjazásomig írtam a céhnek lektori véleményeket. Az utolsóban egyszerre írhattam Márton Evelin, Potozky László és Hercza Mikola köteteiről, meg is jegyeztem: ritkán volt olyan éve az irodalmunknak, amikor három ilyen tehetség egyszerre jelentkezett. Előbbi kettő azóta ezt igazolta is, de meggyőződésem, hogy Mikola is fogja. A „régebbiek” közül nagyon szeretem KAF, Fekete Vince, Lövétei Lázár László verseit, Orbán János Dénest, Sántha Attilát, László Noémit. A nyolcvanas években azt gondoltam, hogy minden elapad, vége lesz az erdélyi irodalomnak. És nem lett vége.
Csinta Samu
Bogdán László
Költő, író, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Sepsiszentgyörgyön született 1948. március 8-án. Iskolai tanulmányait a Székely Mikó Kollégiumban végezte, érettségi után segédraktárnok, állategészségügyi munkás, keramikus, nevelő, művelődési aktivista, majd 1969-től a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör belső munkatársa volt. Első verse az Ifjúmunkásban jelent meg. 1987-től A Hét című bukaresti hetilapnál dolgozott. Az 1990-es évektől a Háromszék napilapban politikai, kulturális és művelődéspolitikai cikkeket közöl. VERSESKÖTETEI: Matiné (1972), Ingaévek (1984), Az erdélyi kertmozi (1995), Átiratok múzeuma (1998), Argentin szárnyasok (2001), Az erdélyi Madonna (2004), P. a ketrecben (2004), Fogolyvadászat (2005), A démon női alakot ölt (2006), Szindbád a taligán (2007), Felröppenő flamingó (2009), Ricardo Reis Tahitin (2009), Vaszilij Bogdanov: Arcok a forradalmi menetoszlopból (2012), Vaszilij Bogdanov: A végzet kirakós játékai (2013), Vaszilij Bogdanov: Az illuzionista és a szörnyeteg (2014), Vaszilij Bogdanov: Ricardo Reis Szibériában (2015), Ha mégis visszamennék (2016). PRÓZA: Helyszínkeresések forgatáshoz (1978), Címeremben két hattyú (1980), Luca-napi időjóslások (derűs ufós történet, 1985), Promenád, avagy a jobb kézre húzott kesztyűk városa (1989), A késdobáló, avagy a jobb kézre húzott kesztyűk városa (1991), Eltűnés, avagy a jobb kézre húzott kesztyűk városa (1994), Agitátorok éjszaka (1996), Az ördög Háromszéken (1997), A szoros délben (2002), Drakula megjelenik (2002), Hol vagytok, ti régi játszótársak (2003), Bűbájosok (2005), Hutera Béla utolsó utazása (2007), Tatjána (A kintrekedtek I., 2008), A polinéziai útvesztő (2009), A vörös körben (A kintrekedtek II., 2010), A két boldog fénygombolyag (A kintrekedtek III., 2011). Elbeszéléskötetek: Játék, mozgó tükrökkel (1983), A bőrönd elföldelése (1986), Szentgyörgyi Demokritus (1999), Ház a kopár hegyen (2000), Öt korsó sör a Golgotában (válogatott elbeszélések, 2000), A felesleges utazás (2008), Az önpusztítás módozatai (2016), MŰFORDÍTÁS – Petre Stoica: Nyulak és évszakok (versfordítások, 1978). DÍJAK, ELISMERÉSEK: Látó-nívódíj (1992, 1998), Füst Milán-díj (1993), MÚRE-nívódíj (1995), Déry Tibor-jutalom (1999), Arany János-jutalom (2000), Márai Sándor-díj (2008), József Attila-díj (2010), a Román Írószövetség prózadíja (2000, 2010).
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szoborerdő Kézdivásárhelyen (Ilés-Muszka Rudolf és Vargha Mihály kiállítása)
Három fontos pillére van e tárlatnak. Először is a kettejük művészetben fogant barátsága. Ugyanakkor a szülőváros, iskolás éveik városa, Kézdivásárhely iránti ragaszkodásuk. A szülőváros számukra olyan képzet, amelyet magukkal vihetnek bármikor, tágíthatják határait. És harmadikként ott az iskola, a rajzosztály, az egykori tanárok, diáktársak, a KÖZÖSSÉG iránti tisztelet, amelyre és akikre büszkék. Vargha Mihály a 40 éves rajztagozatra emlékezve jó értelemben vett boszorkánykonyhához hasonlítja a második emeleti rajztermet, gipsz izomemberrel, görög istenekkel, terpentinszaggal, múzeumokat megszégyenítő bokálygyűjteménnyel, no meg nagy tudású, fegyelmet követelő, de nagyon szerethető tanárokkal.
Ők még az a szerencsés rajztagozatos nemzedék, amelyet mindkét művészházaspár tanított, a Kosztándi és Vetró házaspár is, de amelyet művészeti, szakmai irányítása mellett más kiváló tanárok is segítettek alkotóvá válásában. Ilyen volt a Szőcs tanár házaspár (Piroska és Géza). Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy  Kosztándi Jenő hazafelé menet az utcán is tanított, azóta tudják, hogy a penész és a zuzmó a házfalakon szép is tud lenni, hogy miért kicsi a Giacometti-szobrok feje, miért egyedi Kézdi főtere. A Vetró házaspár pedig nemcsak a szakmai fortélyokra okította, hanem Kolozsvár, a továbbtanulás irányába kalauzolta diákjait, igazi kifutópályát készítve elő számukra.
Én ezt a három pillért kiegészíteném egy negyedikkel, mégpedig a szakmaiságukkal, szobrászatukkal, amely találóan, miként a cím is sugallja: szoborerdőként viselkedik. És ha együtt, tömegesen szemléljük, egyfajta esztétikai élményben van részünk, de úgy, ahogy az erdőt sem lehet egyszerűen csak a fák együttesének felfogni, itt is külön-külön kell szemügyre venni a szobrokat. És fontos hangsúlyozni, hogy nem két erdőről van szó, hanem egy szoborerdőről, mégis, az elrendezésnél ügyeltek a művészek, hogy saját teret hagyjanak egymásnak, nem elnyomva, belekontárkodva a másik munkájába, középen egy „fák”, ebben az esetben szobrok nélküli teret, tisztást hagyva a szemlélőnek, a tárlatlátogatóknak. Ilés-Muszka Rudolf szobrait, alkotásait kevésbé ismerheti a kézdivásárhelyi közönség,  egyéni kiállítása nem volt ez idáig szülővárosában. A 2003-tól Veresegyházon élő szobrásznak a múlt év elején, 2016 februárjában nyílt első egyéni tárlata az új otthont adó városban, éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy most egykori iskolatársával bemutatkozik régi otthonában is.  Rudolf szobrainak letisztult formája felszabadítja a fa anyagszerűségét. Munkáinak minden darabja, legyen az fa vagy kő, megvalósítja az anyag és forma, a hagyományos és kortárs szobrászat egymásba olvadását, amely nem megbékélt egymásmellettiség, hanem energikus absztrakt játékká minősül. A talált tárgy, illetve a talált forma felhasználása, beépítése is jellemző szobraira (gondolok itt a Farsang és Kopott idő címűre). Összeköti, összeilleszti ezeket a talált tárgyakat, olyan tárgy- vagy „szoborimplantációt” hozva létre, amely egyszerű, független létezésében képes megteremteni saját terét és auráját, páratlan ügyességgel álcázva a tárgy eredeti funkcióját. Töviskoszorú című szobra árulkodik legkevésbé csináltságról, mintha csak a kiismerhetetlen természet hajlítaná töviskoszorúvá a tüskés ágat, mintha a véletlen feszítené meg az ágnyalábot. E Krisztus-szobor egyszerűségében ott a drámaiság, a magárahagyottság, az elesettség, a csonkaság, a prométheuszi kín, az áldozatvállalás ereje. A vertikális irányú, ég felé nyújtózó, karcsú, Kacérkodó című szobra formáját, lendületességét tekintve hajaz Vetró Artúr Integető lányára. Ezen az alkotásán, akárcsak a bejáratnál található Anyaság című szobrán, az erőt nem a tömeg, a darabos megmunkálás, az anyagszerűség képviseli, hanem a folyamatosság, a hajlékonyság, az anyag láthatatlan szívóssága. A kézdivásárhelyieknek most plasztikáival mutatkozott be, de pasztell- és ceruzarajzai, teljesen különálló grafikai munkái is vannak.
Vargha Mihály szobrászati munkásságát talán jobban ismeri a kézdivásárhelyi közönség, többször állított már ki a múzeumban, a március 15-ei ünnepi tárlatok állandó résztvevője, és ne felejtsük, első egyéni tárlata 1991-ben pontosan itt, a múzeum e termében nyílt, amikor néhai Incze László így fogalmazott: „Ez a mai kiállítás nem pusztán egyike az eddig közel 200 tárlatnak, hanem e kisváros képzőművészeti életének fontos eseménye, jelzése annak, hogy az itt élő tehetséges képzőművészek száma gyarapodott.” Saját bevallása szerint, hogy a szobrászat mellett döntött, egyrészt első tanárának, mesterének, Vetró Andrásnak, másrészt a térbeliség, a három dimenzió igézetének köszönhető. És elmondhatjuk, hogy leginkább a fa bűvöltje ő is. Keményebben nyúl az anyaghoz, mint Rudolf, kifejezésmódja nyersebb, már-már barbár, ösztönös, néha meghagyva a fa kérgét, a maga természetes szépségét, fest, rárajzol. De ez is változó nála, mert ismerjük Levélkürt című kisplasztika-sorozatát, ahol azért a finoman csiszolt faplasztikák a jellemzőek. A jelen tárlat nem nyújthat teljes képet Vargha Mihály munkásságáról, de néhány sorozatából (az Üreg, a Fej, a Bálványok) láthatunk itt reprezentatív alkotást. A Bálványok sorozatból most a nagyobb méretű munkákat hozta el, hatásos elrendezésben sorakoztatva fel a terem egyik sarkában. Ezek monumentális hatást keltenek, de egyben élettel teltek, emberiek és gyöngédek. A szobrainak hasadékain és résein áthatoló fény egyszerre tölti ki és alakítja a formát, amely a szimbólumképzésen túl az asszociációk sokaságát is elindítja a nézőben. 
A két szobrász többnyire fából készült alkotásai mint erdő/szoborerdő lélegeznek, miként mi is lélegzünk, szemlélvén őket, s nyílunk meg egymás számára.
DOBOLYI  ANNAMÁRIA
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bölöni Domokos: A szárnyalás megállíthatatlan! (Tárca)
„A csákány koppan, és lehull nevedről az ékezet...” – az önkéntes száműzetésben élt nagy magyar író Halotti beszédének mély fájdalmát szűkebb pátriánkban is átéreztük; néha tragikomikus színezetben. Panek Zoltánnál olvasható: „A 25 éves Utunk ünnepére írt humoros megemlékezésemben Félix Dzserdzsinszkijtől, a korábban a varsói nyilvános illemhelyek volt felügyelőjétől is idéztem: »Önök jól tudják, miben rejlik az én erőm: én sohasem kíméltem magam!« A nagy Ő helyett nagy A betűt szedtek, tehát: »Anök jól tudják stb.« A gépindítás előtt egy perccel vettük észre Gálfalvi Zsolttal.”
(Hallottam olyan változatot is, amely Nagy Istvánnak tulajdonítja az ominózus  mondatot, és Marosi Péter lett volna az árgus szemű észlelő.)
Mindez egy sportcikk címe kapcsán jut eszembe. Hogy ti. mennyi baj származhat abból is, ha csak egyszerűen lekopik valamelyik betűről az ékezet. 
A régi típusú nyomdákban kézzel szedték a cikkek címét, betűt betűhöz illesztve. És gyakran fordult elő, hogy amikor elkészült az ólomhenger és beindult a gép, az Á-ról, É-ről, Ő-ről, Ű-ről pár száz újságpéldány kinyomtatása után már kezdett lekopni az ékezet. Ilyenkor a tisztafej, ha nem ment még haza, szólt a mesternek, és az vésővel próbálta helyrehozni a hibát, rányomva az ólomból az A-ra valami gyűrődést, hogy némileg Á-nak tűnjön. Maguk a nyomdászok is odafigyeltek; az állásukkal játszanak, ha szarvashiba reked a címbe.  A diktatúra idején éppen ilyen költői zászlót tűzött lelkes irománya tetejére egyik megátalkodott  levelező. Mennybe emelte a pártot és a Kárpátok Géniuszát; csak a cikk végén derült ki, hogy voltaképpen a kedves szomszédját jelenti fel, aki szégyenteljes módon konkurál a sokoldalúan fejlett állami monopóliummal, ugyanis éjjelente titokban alma- és szilvaszeszt állít elő, és jó pénzért árulja a kültelki munkakerülőknek. Puliszkával bélelt mosdótálas pálinkának mondta a folklór akkoriban azt a fajta házi itókát.
„A diadalmas szocializmus megállíthatatlanul szárnyal a kommunizmus legmagasabb csúcsai felé, és ennek a szárnyalásnak nem vethet gáncsot a kapitalizmust visszacsempésző zugkocsmárosok megátalkodott szabotázsa!”
A szerkesztők voltaképpen örültek a „külsősök” ilyesfajta megnyilvánulásainak (nem sok akadt belőlük), hiszen a „belsősök”, a „profik” zöme irtózott a kényszerű penzumoktól. A bátrabbja nyíltan el is utasította a dicsőítő koszosmunkát.
A reggeli eligazítást követően a szerkesztőségi titkár kiadta gépelésre a kéziratokat, azokat végigolvasta a szolgálatos szerkesztő, a titkár fölvázolta a laptervet, a főszerkesztő vagy a helyettese áttekintette a másnapra tervezett egész anyagot, ha maradt idő, déltájban egyeztető megbeszélést tartottak, aztán a mindenes elbaktatott vele a nyomdába. 
Ott két korrektor vette kezelésbe a gépelt cikkeket, tőlük került a vaskos anyag a szedőterembe, ahol ólommá nemesültek a szavak és mondatok.
A tisztafej utolsónak olvasott el mindent, nála volt a mágikus kis pecsét, rajta két betű: BT, azt jelentette, hogy bun de tipar, ez az egykori Nihil obstat kommunista változata. (Némely egyházakban manapság is működik, a kiadvány elején ott a Nihil obstat, vagyis az egyházi hatóság részéről a nyomtatásnak, megjelenésnek semmi akadálya, jöhet az imprimatur: a könyv, esetünkben a lap szabadon kerülhet az olvasó elé.)
„A SZÁRNYALÁS MEGÁLLÍTHATATLAN!”
Így nézett ki a cím. A nyomdai mester azonnal kiszúrta, hogy ez egy dögre hizlalt rizikófaktor, és nagy baj okozója lehet. Huncut székely létére mégis sunyított, ugyanis az aznapi tisztafej egy roppant kekec alak, beszari riporter volt, rettegtek tőle, mert nagyon lassan olvasott, félt ráütni a BT-t az oldalakra, minduntalan betelefonált a főnöknek, hogy ezt lehet-e, amazt szabad-e, és ha így, s akkor meg nem úgy, izé, nem lesz-e belőle valami botrány, mert mit szólhatnak azok... odafönt?!... Mindig elhúzódott miatta a lapcsinálás. Nagyon utálták, ezért Zagyvafejnek becézték egymás között a nyomdászok.
Végül valahogy mégis rányomódott a BT pecsét, és hát jó későn: a mester elindíthatta a gépet; de Zagyvafej nem mert hazamenni, míg ki nem nyomják a teljes példányszámot. Ott téblábolt tisztes közelségben, pedig szörnyen zúgott a feje a pokoli zajtól.
Ekkor a mester csak int egyet, és hirtelen leállíttatja a rotációst. Kivesz egy példányt, odaadja Zagyvafejnek, az tétován nézegeti, majd értetlenül vonogatja a vállát. Miért álltunk le? Hiszen semmi hiba nincs a lapban!
Nincsen-é, kacag a mester, majd rámutat az olvasói rovat nagybetűs címére. Bizony, hibádzik az Á-ról az ékezet.
Na? Mit csináljunk? Mész a börtönbe? S veled mi is: Tee, te... tisztafejű balf...?!
Fogta a vésőjét, nyomott az ólomból egy „ékezetet” az A-ra.
Ezt a műveletet még háromszor meg kellett ismételnie, míg elérték a rendelt példányszámot.  A becsület megmaradt, senki sem került börtönbe. A főszerkesztő máig sem tud róla, pedig rég nyugdíjba vonult, helyettese pedig okosan hallgatott, pedig neki a mester néhány keresetlen szóval „beszámolt” a kínos esetről.  
Hálából Zagyvafej együtt áldomásozott a fiúkkal. Tele táskával csengettek be hajnali négykor a főtéri vendéglő hátsó (cselédbejárati) ajtaján. Némi várakozás után előkecmergett egy ásítozó öregúr, az egykori főpincér, akinek alkalmi szállást kínált a raktári fertály.  „Kik azok?”, kérdezte. 
Beengedte őket, régi kuncsaftjait. A pálinkákat és a sok sert is Zagyvafő fizette. Hat órakor még danolásztak. „Szárnyalásuk” csak fél hét tájban csillapodott. Taxit hívtak, hazavitették magukat. Kedvezményes fuvardíjjal, hiszen a sofőrök elsőnek jutottak a friss olvasnivalóhoz. (Nincsen benne szinte semmi, és még az sem érthető. De mégis a mi lapunk...) A nyomdászok a diktatúrában is urak maradtak. 
Pedig mennyi lelkes politikai cikk születik manapság is...
És azokat nem „külsősök” írják!
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csak tiszta forrásból
Továbbra is onnan meríti témáit Kolozsvári Puskás Sándor. Az 1975-től Marosvásárhelyen élő szobrászművész idén júniusban tölti 89. esztendejét. Rendezvényeken már nemigen találkozhatunk vele, egészségi állapota akadályozza mozgását, szellemi frissessége, alkotókedve azonban töretlen. 2016-ban elsősorban ötvösművészete gyümölcsözött. A napokban tizenöt művészi reprodukciót juttatott el a Múzsa-szerkesztőnek, tavalyi keltezésű vörösréz és tombak (rézcink-ötvözet) dísztálak, domborítások. Az egyik közülük a Bartók ihlette Cantata profana. Ezt mellékletünkben is közzétesszük. Többségük a szobrász korábbi munkáinak felújított változata. A Menekülő csirke eredetije például 1960-ban készült. A régi Kolozsvári Puskás Sándor-alkotások közül különben a következő hónapokban biztos sokfelé népszerűsíti majd a média azt a szobrot, amelyet a művész 1957-ben mintázott. Arany János egész alakos gipszmása a költő nagyszalontai emléktárgyai közé került a Csonka toronyban levő múzeumba a nagy barát, Petőfi Sándor ugyancsak Puskás alkotta szobrával együtt. 
A 2016-os keltezésű vörösréz munkák közül a Szarvas, a Galambos, a Kakasos, a Bivalybikás, a Berbécses, a Muflonos, a Bivalyos dísztálat is megörökítette a fotó. Tombak mű a Baglyos, a Bivalyos dísztál és a Kukorékos, a kiskakas, illetve a Mátyás-holló, amely szintén jellegzetes motívum a Kolozsvári Puskás Sándor -életműben. Az ötvös 700 éves szülővárosának is szép vörösréz emléket állított. Az említett ötvösmunkák a fénykép tanúsága szerint mind ott sorakoznak a művész műterem-otthonának a falán és a heverőn. Előtérben a szobrász és szeretett kisunokája. Jó egészséget kívánunk nekik! Remélhetőleg hasonlóan beszédes felvételeket mutathatunk be róluk jövőre is, amikor Puskás Sándor megünnepli majd a 90. születésnapját is. 
Nagy Miklós Kund
Népújság (Marosvásárhely)

Ráduly János illatozó kenyeréről
Ráduly János túllépett a bűvös százon, ez ugyan nem az életkorát jelzi (hiszen 1937-ben született, október 27-én éri el a „csak” nyolcvanat), hanem a neve alatt megjelent kiadványai számát. Nemsokára a száztizediket is dedikálhatja. A magas szám ne riasszon el senkit, és irigykedésre sem való, mert voltaképpen füzetek sorát jelenti,  a szerző költségén, spórolt nyugdíjából. Egyik haikuját idézem: „Magamról ennyit:/ Folyton belebotlom a/ Nagy szegénységbe”. Ez nem költőieskedés, hanem a puszta való. Irigyelni kitartó és példamutató következetességéért érdemes, amellyel úgy rakja össze dolgos életének tégláit, hogy háza állni tudja az idő próbáját, és kívül-belül bejárható, sőt tetszetős is legyen. Talált magának kiadót (Garabontzia, Marosvásárhely), amely hajlandó a pár tíztől legfeljebb félszáz oldalig terjedő, tematikusan válogatott munkáit híven és gyorsan kinyomtatni. Így aztán a kései filosznak, aki tanulmányozni óhajtaná ennek a sokoldalú embernek az irományait, nem lesz nehéz dolga, hiszen külön-külön olvashatja a gyermekverseket, a „felnőtt”-verseket, a haikukat, a fordításokat, a rovásírásról szóló gazdag közlésanyagot, az aprólékos néprajzi gyűjtőmunka szakszerűen szerkesztett darabjait, de a szerző recenzióit, közművelődési írásait, újságcikkeit is.
A századik kiadvány első része a diktatúra utolsó évében még aktív kibédi pedagógus („vakációs”) naplóját tartalmazza. „1989. július 23-án este fáradtan dőltem ágyba, s az eltelt napi eseményekre gondoltam. A kenyérért, más élelmiszerek vásárlásáért való sorállások jutottak eszembe. Mit tegyek? Döntöttem: holnaptól naplót vezetek, legalább egy hónap eseménysorait rögzíteni fogom. Egyrészt magamnak, másrészt az utókornak – okulásul. Így született meg a Jajkiáltások a fehér papíron írásom. Öt hónap múlva jött a történelmi fordulat, s a következő esztendő elején a kézirat közlésére gondoltam. Már gépeltem az anyagot, de a marosvásárhelyi márciusi események szétfoszlatták az elképzeléseimet.
A mostani közlés azt érzékelteti, hogy én, a vidéken élő értelmiségi miként éreztem magamat abban a társadalomban, amely – szerencsénkre – jórészt múlttá vált. A második, A szerző 100 könyvének jegyzéke igazolja, hogy a pennaforgatáshoz percig sem lettem hűtlen. Sőt, tudásomat a legmostohább körülmények között is folyton gyarapítottam. Így most – el kell árulnom – a százegyedik könyvem kérdésköre köti le a figyelmemet.” (Jelzésértékű sorok)
Érdeklődési körének szélét-hosszát-mélységét jelzi az alábbi felsorolás a két elmúlt esztendő terméséből: 
2015: Őstörténet és rovásírás; Székely népmondák. Csombod vára tündérei; Homoródkarácsonyfalva két rovásfelirata; A vargyasi rovásemlék; Sorok Erdőszentgyörgy régmúltjából; Makfalva két régi rovásemléke; Jajkiáltások a fehér papíron (Benne: Napló 1989. július 24. – augusztus 23. és A szerző száz könyvének jegyzéke 1975–2015). 
2016: Könyvek világa. Kritikák, recenziók; Táltos csillagok. 101 haiku; Énekeltem a bivalynak. 105 félperces történet; Veronica Porumbacu: Másféle játék. Versek. Válogatta, fordította Ráduly János; Négy erdélyi rovásemlékről; Főzőcske (Gyermekvers, kifesthető füzet); Élettér falun (Írások a közművelődésről); Aki találkozott a néppel (Írások a közművelődésről).
A tudományos igényesség, a szakszerűség a fő jellemzői e műveknek, jótékony ráadásként pedig az élőbeszéd közvetlensége teszi rokonszenvessé Ráduly János stíljét, „narratíváját”.
A szövegek olvastán szemünk előtt körvonalazódik az első generációs értelmiségi, egy igazi székely self-made man küzdelmes sorsa, akinek legértékesebb kincse a megszerzett tudás, amellyel okosan sáfárkodik, tálentomait nem herdálja el. Példamutató a hivatástudata és konok, céltudatos munkálkodása, végtelen türelme és szorgalma, kivételes munkabírása. Szellemi pillérei: otthonosságtudata, ragaszkodó szülőföldszeretete.
Egy személyben pedagógus (magyartanár, de volt kézilabdaedző is), néprajzi gyűjtő és szakíró, rovásírás-kutató, költő és műfordító, közíró, publicista. Rangját nem címek és érdemek, diplomák és kitüntetések jelzik, hanem a széles ölelésű megbecsültség, az őszinte elismerés, a tisztelet és szeretet, nem utolsósorban a népszerűség, amellyel teljesítményét nemcsak a szűkebb pátriában, a Sóvidéken, Erdélyben, hanem határokon túl, szakmai körökben és az „egyszerű” olvasók népes táborában is nagyra értékelik.
Küzdelmes pálya, vidékiség, remeteélet. Nem sokan vállalták/vállalják az ilyen sorsot. Részletek a napló 1989. augusztus 3-i, csütörtöki bejegyzéséből: „Reggel fél hétkor kipattanok az ágyból, készülök Szovátára. 
(…) Egyenesen a könyvesboltba tartok. Nem kaptak új küldeményt Vásárhelyől, menjenek be a csomagok után, ők nem tudják elhozni, nincs motorina. – Hát nekem honnan legyen benzinem? – kiált föl az elárusítónő. Háborog. Egészen közel hajol hozzám, félhalkan megkérdezi: – Tudja-e, hogy ilyenkor mit mond a székely? – Mit? – Meg vagyunk bazva! (Így, csak z betűvel)..
Egyetértően bólintok.
Utam most a piacra vezet, ahol viszont egyetlen lelket sem lehet látni. (…) Az önkiszolgáló előtt mintegy száz ember állja türelmesen a sort, a sorelsők már reggel hatkor, fél hétkor gyülekezni kezdtek. A hentesáruról tehát lemondok. Az utcán találkozom a telepi könyvesboltosnővel, inti, álljak meg.
– Jöjjön – azt mondja –, ebben a pillanatban néhány csomag írópapír érkezett.
Óriási meglepetés, száz lejért azonnal megveszek egy egész csomaggal, ezer ív van benne. Egyelőre tehát megoldódik a papírkérdésem. A tízes busszal indulok haza.
Itthon legelőbb répalapit vágok a csirkéknek (a kert vizes-sáros), majd ismét az íróasztalhoz telepszem. Jó volna, ha be tudnám fejezni a mutatót, hiszen holnaptól egy hétre szolgálatot kell teljesítenem az iskolában. Együltömben több mint száz találós kérdés ’leltározásával’ készülök el.
Az ebédünk lucskoskáposzta kiflivel. Másfél órát pihenek, mire fölébredek, kint megszűnőben a zárt felhőzet, ki-kipillant a Nap. Mindjárt kaszát ragadok, zsákot a vállamra, s fűért indulok az iskolakertbe. Muszáj, alig van mit adnom a nyulaknak. A fű vizes, szétosztom vékás kosarakba, s a konyhában szárítgatjuk.
Aztán újból az íróasztal, tovább a mutató.”
Fantasztikus munkabírásáról árulkodik a napló utolsó bejegyzése (1989. augusztus 23., szerda.): „Késő délután elkúrálom az álla-tokat, s vissza a kézirat mellé, a vacsoráról is ’megfeledkezem’. Pontosan éjfélre kész az új, a véglegesített változat: 380 gépelt oldal, három példányban. Egyszer még – holnap, holnapután – át fogom az egészet olvasni, aztán mehet Kolozsvárra. Címlapot kell még gépelnem hozzá. A legelső lapra ez kerül: Hold elejti, Nap felkapja. Kibédi találós kérdések. Gyűjtötte, bevezető tanulmánnyal ellátta Ráduly János.
Nagy elégtételt érzek. A munkatempó diktálta feszültség lassan oldódni kezd. Most érzem igazán, mennyire fáradt vagyok.
Lefekszem, de furcsamód nem tudok aludni. Látomásaim vannak. Egy adott pillanatban a reggel felkelő Nap látványa jelenik meg előttem.
 – Olyan, akár a frissen sült kenyér – mondom. A hasonlatot kitűnőnek érzem. Az agyamban gyermekvers motoszkál, fél órán belül el is készül. Íme: Reggelente,/ mikor a Nap/ hozzánk ismét/ visszatér,/ friss, akár a/ kemencéből/ most kiemelt/ sült kenyér.
A versbeli sült kenyér illatától elbódultan alszom el.”
A tiszta szívű ember tud így érezni és írni. Akinek a lelke is illatozik, akár a mesebeli lágy kenyér.
BÖLÖNI DOMOKOS
Népújság (Marosvásárhely)

Romániában nincs becsülete az épített örökségnek
„Romániában még nem jutottunk el oda, hogy a nagyközönség ugyanolyan értékesnek találjon egy műemlék épületet, mint egy híres festményt vagy egy aranytárgyat. A tárgyi örökség megbecsülése és a múzeumi tárgyak iránti egyre növekvő érdeklődés sajnos nem érzékelhető ilyen mértékben az épített örökségünkkel szemben” – jelentette ki a Szabadságnak adott interjúban Virgil Pop, a Kolozs megyei kulturális és műemlékvédelmi hatóság munkatársa. Kolozsvár mű- emlékeiért felelős műépítésze elmondta: évente legalább harminc jelentést terjesztenek a polgármesteri hivatal és a helyi hatóságok elé olyan esetekről, amelyek épített örökségünk és a város építészeti arculatát súlyosan rongálják. Köztük volt az Unió (Memorandumului) utca 16. szám alatti épület szomorú esete, amelynek a homlokzata ellen történt merénylet – erről lapunk korábban részletesen tájékoztatott. Pop elpanaszolta: azóta sem történt érdembeli változás ez ügyben.
- Bár Virgil Pop nevét valószínűleg minden kolozsvári befektető ismeri és rettegi, az Ön intézménye – a Kolozs Megyei Kulturális és Műemlékvédelmi Hatóság – ellenben ritkán kap publicitást az erdélyi magyar sajtóban és kevés kolozsvári tudja, mivel foglalkozik ez az intézmény és melyek a legfőbb feladatkörei. Hogyan foglalná össze az intézmény struktúráját és működését?
– A Kolozs Megyei Kulturális és Műemlékvédelmi Hatóság valóban rosszul áll a nagyközönséggel való kommunikáció terén. Az intézmény honlapja immár hónapok óta nem működik és nagyon kevés alkalommal kapunk lehetőséget a közönséggel történő nyílt párbeszédre. Az intézet feladatköre igen szerteágazó és számos intézménnyel áll meglehetősen bonyolult viszonyban, amely többek között, a hatékony működést is megnehezíti. A kulturális örökségünkért felelős minisztérium (január óta: Kulturális és Nemzeti Identitás Minisztériuma) igen bonyolult struktúrával működik. Elkülönülnek az épített, tárgyi és szellemi örökségért felelős szervezetek. Az épített örökségért a Nemzeti Örökségvédelmi Hatóság felel, amelynek kötelező jelleggel konzultálnia kell a Nemzeti Régészeti Bizottsággal és a Történelmi Műemlékek Nemzeti Bizottságával. Ezek alá tartozik a 12 regionális műemléki bizottság. A tárgyi műemlékekért a Nemzeti Örökségvédelmi Hatóság a nemzeti múzeumokkal együtt felel és a Múzeumok és Gyűjtemények Nemzeti Bizottságával kell konzultálnia. E bizottságnak is vannak regionális formái. A szellemi örökségért is külön bizottsággal kell konzultálnia a Nemzeti Örökségvédelmi Hatóságnak. Ezek fő szervezetek alá tartoznak tehát a megyei hatóságok, amelyek együttesen felelnek egy megye épített, tárgyi és szellemi kulturális örökségéért. Magyarán: a színházi előadásoktól, a múzeumi tárgyakon keresztül az épített örökségünkig a legváltozatosabb kulturális javakért is ez az intézmény felelős Kolozs megyében. A bonyolult bürokrácia nemcsak az olvasónak tűnhet átláthatatlannak: nemegyszer jómagam is csapdájába esek ennek a rendszernek, ami nagyban nehezíti az épített örökségünk hatékony védelmét Kolozs megyében.
– Kolozsvár kevesebb, mint tíz év alatt területileg és urbanisztikai szempontok szerint is nagyot változott. A több mint négyszázezer lakosú város rengeteg külföldi befektetőt is vonz, amelyek nemegyszer súlyos mértékben veszélyeztetik a város építészeti és kulturális összképét és örökségét. Ezek monitorizálásában az Ön intézményének óriási szerepe van. Hogyan történik a város épített örökségének védelme és milyen helyi hatóságokkal működnek együtt?
– A legnagyobb gond, amivel az intézményünk küzd, az a társadalom hozzáállása az épített örökséghez. Ezen a téren nemcsak a Kolozsvárra került és a városhoz érzelmileg nem kötődő külföldi befektetők, de a helyi lakosságnak is óriási hiányosságai vannak. Romániában még nem jutottunk el oda, hogy a nagyközönség ugyanolyan értékesnek találjon egy műemlék épületet, mint egy híres festményt vagy egy aranytárgyat. A tárgyi örökség megbecsülése és a múzeumi tárgyak iránti egyre növekvő érdeklődés sajnos nem érzékelhető ilyen mértékben az épített örökségünkkel szemben. Intézetünk szoros kapcsolatot tart fent a városi és megyei rendőrséggel, ahol létezik egy kulturális szakosztály. Cristian Luca, a Kolozs Megyei Rendőrség munkatársa felel az épített és tárgyi örökséget ért vissza- élésekről. A polgármesteri hivatalnak is van ilyen feladatkörrel megbízott szakbiztosa, így a helyi lakosság három intézményhez is fordulhat, amennyiben műemlék épületek rongálásáról vagy tárgyi örökséggel kapcsolatos visszaélésekről értesül. A Kolozs Megyei Kulturális és Műemlékvédelmi Hatóság a havonta egyszer összeülő regionális szakmai bizottsággal közösen dönt minden egyes kolozsvári és Kolozs megyei építkezésről és nagyberuházásról, amelyeknek tőlünk kell engedélyt kérniük. Azokban az esetekben, amikor visszaélést vagy az épített örökség épségét fenyegető jelenséget tapasztalunk, a hatóság jelentést küld a rendőrségnek és a polgármesteri hivatalnak, amelyek – elvileg – jogi hatalommal rendelkeznek, hogy az építkezéseket leállítsák vagy inspekciót végezzenek. Sajnos a gyakorlatban azonban ezek a pontosan meghatározott jogi folyamatok nem mindig működnek.
– Az erdélyi magyar sajtóban legtöbbet a Házsongárdi temetőben tapasztalt rongálások és visszaélésekről olvashatunk. Bár a temetőt ma már szinte minden, román vagy magyar nyelvű városi útikalauz, mint Kolozsvár egyik legfőbb történelmi emlékhelyét mutatja be, mégis, a temetőben tovább folyik az új sírok kialakítása. Milyen szabályok vannak jelenleg érvényben a temetőre vonatkozóan?
– A 2013 februárjában elfogadott új Városrendezési Terv (Plan General Urbanistic) szabályainak értelmében, a temető teljes területe műemléki státusszal rendelkezik. Ennek értelmében a temetőben a felszín fölé 80 cm-re emelkedő (100 x 200 cm-es területű) sírokat nem szabad semmilyen formában módosítani vagy megrongálni. Nem engedélyezett ezekben, a jól látható síroknak az újrahasználása, amennyiben az nem üres. Az üresen álló sírokat ellenben a jelenleg érvényben lévő szabályok értelmében újrahasználhatják. Több esetben adtunk negatív jelentést és nem engedélyeztünk számos olyan síremlék építését, amely vagy a régi történelmi síremlékeket vagy a temető összképét, úthálózatát és hagyományos térrendezését módosította volna. A Házsongárdi temető esetében ugyanis nemcsak a régi síremlékek, de a temető úthálózata és struktúrája is védett.
 – Néha nagy visszhangot kelt néhány történelmi emlékműre helyezett otromba reklámfelirat vagy egy-egy épület homlokzatát megrongáló építkezés vagy fel- újítás. Melyek a jelenleg Kolozsváron észlelhető legjelentősebb műemlékvédelmi visszaélések és rongálások?
– Évente mintegy harminc olyan jelentést terjesztünk a polgármesteri hivatal és a helyi hatóságok elé, amelyek épített örökségünk és a város építészeti arculatát súlyosan rongálják. Ezek közül kiemelendő az Unió (Memorandumului) utca 16. szám esete. A 18. századi épület kiemelkedő műemléki értékkel bír (műemléki kódja: CJ-II- a-A- 07240), elsősorban barokk homlokzata miatt. Az épület 2007-ben még eredeti állapotában volt látható, 2010-ben azonban súlyos módosításokat észleltünk a homlokzaton. Bár a helyszíni kutatást megnehezítette a jelenlegi arab származású lakók közreműködésének hiánya és a velük tapasztalt nyelvi nehézségek (sem román, magyar vagy angol nyelven nem kommunikáltak velünk), légi fotókon és később Google térképes felvételeken kiderült, hogy nemcsak az épület homlokzata, de a teljes belső udvar is radikális átalakítást szenvedett. (Szigetelik a múltat, de a városvezetést az sem zavarja, Szabadság, 2016. május 5.) Ugyancsak eltűnt az épület szépen kialakított magas padlása is. A homlokzaton létrehozott két újabb ablak és a padlás radikális átalakítása az eredeti homlokzatot és barokk épületet teljesen új, „balkáni” vonásokkal csúfította el. Minderre 2007 és 2010 között, a város egyik legforgalmasabb, több ezer ember által látogatott buszmegállójának közelében került sor. Az engedély nélkül kezdeményezett építkezést és a mű- emlék épület súlyos rongálásáról azonnal jelentést küldtem a polgármesteri hivatalnak, ám sajnos azóta sem történt érdembeli változás ez ügyben. Hasonlóan súlyos esetről számolhatunk be az Eötvös (Constanţa) utcában emelt Europa Business Center tizenkét emeletes monstruma esetén. A Iosif Pop és Matei Miko által építtetett hatalmas épület számos pontban sérti a város építészeti összképét. Az épület felépítésére 2009-ben a városi tanács adott engedélyt Sorin Apostu polgármestersége idején, kijátszva az akkor Regionális Városrendezési Tervet (PUZ), amelyben még az Eötvös utca a belváros részeként, műemlékvédelmi státusszal rendelkezett, így bármilyen építkezés esetében ezen a területen szükséges lett volna a mi intézetünk jóváhagyása és engedélye. A 2012-ben elindult építkezés már az Alin Tişe-féle új Általános Városrendezési Terv értelmében indult, amely – a megyei tanács elnökének személyes érdekeltségei miatt – kivette az Eötvös utca környékét a műemlékvédelmi zónából, így az építkezésnek immár jogi akadálya sem volt. Véleményem szerint, hasonlóan botrányos a Heltai téren (Cipariu) jelenleg emelkedő görög katolikus templom is. Az eredeti tervek – amelyeket majd negyed évszázada, még az 1990-es évek elején nyújtottak be – egy jóval kisebb és egyszerűbb, görög kereszt alakú épületről szóltak. A jelenlegi forma egy az ázsiai pagodákra, a cigány barokkra és a balkáni felületességre utaló jegyeket is magán hordozza és súlyosan rontja a város építészeti összképét. Addig, amíg a helyi lakosság nem lesz érzékenyebb az épített örökség és a város építészeti arculatának védelmére és megőrzésére, sajnos az ilyen visszaélések csak szaporodni fognak. Bízom benne, hogy a fiatal generáció már másképp fog Kolozsvár történelmi emlékeire tekinteni.
T. Szabó Csaba
Szabadság (Kolozsvár)