Fórum, gyertyagyújtás, zongorakoncert
Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke legutóbbi három napbeli közéleti szerepléséről olvashatnak az alábbiakban a képviselői sajtóiroda tájékoztatás alapján.
A hatvan évvel ezelőtt, 1956 októberében, Budapesten békés tüntetéssel kezdődött, majd az egész országra kiterjedő forradalmat és annak erdélyi, illetve romániai vonatkozásait eleveníti fel a Kincses Kolozsvár Egyesület október 12. és november 21. között zajló, összesen 36 programja, csatlakozva a magyar kormány által meghirdetett Magyar Szabadság Évéhez. A rendezvénysorozatot egyik epizódja az egyesület kolozsvári, Szentegyháza utcai székhelyén zajlott le november 3-án, ahol is a Forradalmár a forradalomról című fórum keretében Tőkés László európai parlamenti képviselővel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével Csinta Samu újságíró beszélgetett az 1956 és 1989 közötti forradalmi ívről. A sajtó által „a '89-es temesvári események szikrájának” nevezett politikus ismert alakja helyett a meghívott „emberi arcának” előtérbe helyezésével próbálkozott a moderátor ezen a közönségtalálkozón. A román kommunista diktatúrával és az ehhez idomuló egyházi vezetéssel szembeszálló református lelkipásztor, aki a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendszerváltozás utáni első szabadon választott püspöke volt két évtizedig, már az elején leszögezte: nem érzi magát forradalmárnak, egyszerűen azt tette, amit tennie kellett abban a helyzetben, legjobb tudása és lelkiismerete szerint. Lelkészként, püspökként, politikusként is elsődleges volt számára a közösségszolgálat és közéleti szerepvállalás. Ezt tartja szem előtt mind a mai napig.
November 4-én este a nagyváradi Magyar Polgári Egyesület szervezésében tartottak rövid, bensőséges megemlékezést a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarában, az itt található 56-os emléktáblánál. Csatlakozva magyarországi testvéreikhez, a megemlékezők ezen a nemzeti gyásznapon gyertyákat gyújtottak a magyar forradalom és a szabadságharc áldozataira, hőseire, mártírjaira emlékezve. Nagy József Barna egyesületi elnök mondott bevezetőt, Szomor Abigél egyetemi lelkész tartott rövid áhítatot, Tőkés László EP-képviselő és társai pedig megkoszorúzták az emléktáblát.
A világhírű Kossuth-díjas zongoraművész, Bogányi Gergely a világ hangversenytermeinek egyik legkedveltebb művésze, aki rendszeresen ellátogat Erdélybe is. Legutóbb négy helyszínen szólaltatta meg azt a saját fejlesztésű zongorát, amit a szakma csodazongoraként emleget. Ingyenes hangversenykörútján Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda és Nagyvárad zenekedvelő polgári közönsége hallgathatta meg előadását. A koncerteken a részvétel ingyenes volt, de a helyi szervezők csatlakoztak a Kincses Kolozsvár Egyesület által meghirdetett adománygyűjtő akcióhoz, melynek kedvezményezettje a Küküllő-menti falvakban élő magyar gyermekek legfontosabb bentlakásos oktatási központja, a Magyarlapádi Szórványkollégium. A turné november 5-i zárókoncertjét a Nagyváradi Filharmónia hangversenytermében, telt ház előtt mutatta be a zongoraművész, Beethoven- és Liszt-művekből álló műsora a publikum ovációi közepette ért véget.
Elöljáróban Tőkés László európai parlamenti képviselő szólt a közönséghez, az esemény történelmi-politikai kontextusát vázolva, az előadóművészet, a zenetudomány és a nemzetszolgálat összefüggésében. Üdvözölte azt, hogy a szervezők és támogatók – Kincses Kolozsvár Egyesület, Kolozsvári Magyar Főkonzulátus, Szent László Egyesület, Partitipatio Alapítvány – ilyen rangos kulturális rendezvénnyel adóznak 1956 emlékének. Kiemelte a rendezvénysorozat karitatív jellegét, méltatta a kiváló előadóművészt és a „csodazongorát” hét év alatt megalkotó csapatot, emlékeztetve: az újfajta hangzásideált megvalósító, formailag is azt szolgáló magyar hangszerrel végsőkig letisztult zongorajáték válik lehetővé, kristálytiszta, egyenletes hangminőség, melyet sem a levegő magas páratartalma, sem szárazsága nem befolyásol. A püspök a magyar szellem teremtő és megújuló erejét kidomborítva, a Szentírásból vett példázatokkal élve, hitünk és nemzetünk hőseit méltatva, népünk és szabadságharcaink elárulóit is felemlegetve vont ívet 1956 és 1989, illetve a magyarországi és erdélyi múlt és jelen között. „Szabadságharc és árulás kettősségében élünk hatvan éve, Magyarország újkori szabadságharcát vívja, Itt, Erdélyben idegen, elnyomó hatalommal szemben kell kivívnunk jogainkat, szabadságunkat, túlélésünket” – mondotta az EMNT elnöke, aki a számos pozitív jel és fejlemény által megelőlegezett, remélt és várt „magyar feltámadást” úgy látja bekövetkezni, ha „elejét vesszük mindenféle árulásnak, és véghezvisszük szabadságharcunkat”.
itthon.ma/erdelyorszag

Hat-éven belül megvalósul Románia egyesülése Moldova Köztársasággal - jelentette ki a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke.
Traian Băsescu vasárnap, a pártja jelöltjeit bemutató rendezvényen azt mondta, az egyesülés akkor fog megvalósulni, amikor a Pruton túli polgárok legalább 50 %-át sikerült meggyőzni ennek fontosságáról. Ez hat-hét éven belül be fog következni, a szomszédos országban tapasztalható egyesüléspárti törekvésekből kiindulva, mondta Băsescu.
Úgy vélekedett, Klaus Iohannis államfőnek nem másokhoz kéne fordulnia annak eldöntésére, hogy melyek az országprojekt célkitűzései, hanem neki magának kéne kijelentenie, hogy az ő célja az ország egyesülése Moldovával. A szakemberektől csak arra nézve kellene útmutatást kérnie, hogy miként lehet ezt megvalósítani, vélekedett a volt államelnök.
Agerpres

Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozó – vendégek Váradon
Szombaton a Partiumi Keresztény Egyetemen több egyeztetésre került sor a II. Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozó kapcsán, amelynek főszervezői az Erdélyi Magyar Néppárt és a Minta ifjúsági szervezet.
Az eseményen Csomortányi István lapunknak elmondta: második alkalommal szerveztek a pécsi barátaikkal ilyet, az elszakított területekről érkeztek fiatalok, nem csak politikailag kötődő szervezetek részéről, hanem függetlenek is, kivéve Felvidéket, ahol épp választások voltak most. Az első panelben Kárpát-medencei kitekintésű politikai kérdéseket tárgyaltak meg, az itteni, illetve a magyarországi fejlemények kapcsán, a második panel a testvérvárosi kapcsolatokról szólt, ahol felmerült az is, hogy Pécs Nagyváraddal is kössön testvérvárosi megállapodást. Ezt a folyamatot el fogják indítani, de persze a megvalósulás a közgyűléstől függ. Váradnak Debrecenen kívül más testvérvárosa nincs egyelőre. A konferencián volt még a Gulágról szóló előadás, az MPE szervezésében, szabad beszélgetés is. A találkozó részeként este Varga Csaba hegymászóval is találkozhattak az érdeklődők, aki a nepáli expedíciójának vetített beszámolóját tartotta. A sajtóbeszélgetésen részt vesz Csizi Péter pécsi országgyűlési képviselő és Decsi István Pécs város alpolgármestere is. Előbbi lapunk kérdéseire elmondta: a rendezvény bölcsője Pécs volt, és ő maga is ott volt az első ilyenen. Szerinte vannak változások az elmúlt időszakban, mivel „Előzőleg az ilyen ügyeket úgy kezelték, hogy azok lokálisak, tehát a felvidékiek küzdjenek a jogaikért az ottaniakkal, az erdélyiek az itteniekkel, és így tovább, mi úgy gondoljuk, hogy a határon túli magyarság ügye nem helyi kérdés, hanem nemzeti. Minél több eszközt kell a kezükbe adni. Például ezért vezettük be a kettős állampolgárságot is. És fontos az élő kapcsolat is, ezért is van ez a rendezvény is, amire a kormánytól támogatást is lehetett kapni. Arról, hogy, hogy Pécs Nagyváraddal is kössön testvérvárosi megállapodást, ezt mondta: Kolozsvár és Arad eddig a testvérvárosuk innen, ugyanakkor Pécsnek sok más testvérvárosa van – e kapcsolatok harmada aktív csak. „épp ezért a városvezetésnek az az elve, hogy először alakuljon ki a partnerség, legyenek élő, kulturális, szervezeti kapcsolatok, rendezvények, és utána már csak formaság a megállapodás. Közben azonban a magyarságközi kapcsolatok már élőek.” erdon.ro

Nyelvjogi küzdelmekről tartott beszámolót az EMNT Barcelonában
Az erdélyi magyar kisebbség nyelvjogi helyzetéről, valamint a székelyföldi autonómiáért évről évre megszervezett, mozgalmi jellegű akciókról is beszámoltak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői az Európai Nyelvi Egyenlőségért Hálózat (ELEN) szombati ülésén Barcelonában. Az európai kisebbségi nyelvek megőrzéséért és a nyelvi jogok kiszélesítéséért tevékenykedő ernyőszervezetnek – 2014 óta – az EMNT is tagja, a szervezetet Sándor Krisztina ügyvezető elnök és Toró Tibor egyetemi oktató képviselte a hétvégi ülésen.
Sándor Krisztina felszólalásában beszámolt a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése körüli vitákról, és a román hatóságok által a magyar feliratok és a székely zászló ellen indított peres eljárásokról is.
Toró Tibor a nyelvi charta alkalmazásáról írt árnyékjelentésről és az annak kapcsán elindult egyeztetési folyamatról beszélt, melynek célja összehangolni az Erdélyben jelenleg a jogvédelem terén tevékenykedő szervezetek és mozgalmak működését.
A szombati barcelonai küldöttgyűlés résztvevői áttekintették az elmúlt időszak nyelvjogi fejleményeit és olyan aktuális kérdésekre is kitértek, mint a Brexit kisebbségi nyelvhasználatra gyakorolt hatása Nagy-Britanniában, az anyaország nélküli, különböző nyelveket beszélő népcsoportok támogatásának lehetőségei. Az FC Barcelona futballklub konferenciatermében megtartott rendezvényen jelen volt Jill Evans walesi és Josep-Maria Terricabras katalán európai parlamenti képviselő is, akik bátorították a jelenlevőket arra, hogy éljenek a nyelvi jogaikkal és ahol ezek sérülnek, ott az illető országban indított peres eljárásokkal, majd azokat kimerítve, az európai fórumokhoz forduljanak. A helyi, civil mozgalmak szerepét többen is hangsúlyozták, kiemelve azt is, hogy az uniós intézmények sem korábban, sem most nem foglalkoznak kellőképpen azzal a közel 50 millió európai állampolgárral, akik a hivatalosan elismert nyelveken kívül mást is használnak.
kronika.ro
Erdély.ma

Ki játszadozik velünk?
Ritkán látható, azonnali és széles körű szolidaritás alakult ki a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Líceum körül: kiállt a hatósági felügyelet alá helyezett igazgató mellett az RMDSZ, az egyház, a szülői közösség, a szintén szorongatott székelyföldi önkormányzati vezetők egy csoportja, és Erdély-szerte aggodalommal nézi a magyarság az újabb eljárást, amely csakis egy fontos közösségi intézmény elleni támadásként értelmezhető.
A párhuzam a visszaállamosított Székely Mikó Kollégium ügyével elkerülhetetlen: egy keservesen, másfél évtizedes küzdelem után visszaszerzett ingatlanról van szó, amelyet jogos tulajdonosa, a római katolikus egyház nem használhat saját tetszése szerint. Az 1948-ban államosított, 2004-ben visszaszolgáltatott épületegyüttesben a több évszázados múltú Rákóczi-gimnázium csak 2015-től kapott helyet – a kisebbik szárnyban, mert a főépületben ma is az Unirea Líceum székel! Egy önálló magyar iskolát nem kívánnak lenyelni abban a városban, ahol a magyar utcanevekért is többéves háborút kell viselni.
Döbbenetes az is, amit a kétnyelvűségért harcoló Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezető elnöke állít: Szigeti Enikő szerint a marosvásárhelyi tanácsban nem volt megfelelően előkészítve a katolikus iskola létrehozása, és e formaságok banánhéján csúszhat el. Ezt meg lehetett volna előzni, ha a helyi RMDSZ felkészültebb...
Van tágabb perspektíva is: a román korrupcióellenes hadjárat kapcsán Stefano Bottoni történész, az MTA Kelet-Európával foglalkozó tudományos főmunkatársa az 1957-ben, a kommunista diktatúrában Gheorghe Gheorgiu-Dej által vezényelt, illetve az 1992-ben Olaszországban kezdődött „tisztogatással” való hasonlatosságokat fejtette ki a Transindex portálnak – hangsúlyozva, hogy ezek az igazságszolgáltatási kampányok csak az élvonal lecserélését eredményezték, a korrupció nem tűnt el, sőt. Ez már valóban hátborzongató: ki játszadozik így országokkal, népekkel? A romániai politikai osztály képviselői folyamatosan hangoztatják, hogy sötét erők dolgoznak a háttérben, és ebben lehet valami – magyar ügyekben biztosan nem pártatlan a hazai igazságszolgáltatás! –, ám a politikusoknak már akkor sem nagyon hisznek az emberek, ha éppen igazuk van, és ezt csak maguknak köszönhetik. Ha nincs ilyen magas szintű korrupció, hazudozás, csalás Romániában, nem lenne szükség ilyen erőteljes korrupcióellenes fellépésre, és talán kevesebb hisztéria és túlkapás jellemezné a folyamatot. Megtisztulásra természetesen szüksége van a társadalomnak, de amíg vannak sáros tisztségviselők, akik megússzák a számonkérést, és tiszta kezű elöljárók, akiket félreállítanak, hiteltelen a buzgalom.
Tetézi a gondokat, hogy ezen a szitán a demokrácia és jogállam mintájául szolgáló Nyugat vezetői sem látnak át: az elmúlt hetekben Amerika, a francia, svéd, német, finn és horvát állam teljes mellszélességgel, nyomatékosan kiállt Laura Codruţa Kövesi és a korrupcióellenes ügyészség mellett. Hát ha sem itthon, sem másutt nincs biztos fogódzónk, akkor kiben bízzunk?
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tiltakoznak a szülők, az egyház és a magyar pártok (Marosvásárhelyi iskolaügy)
Állásfoglalásban adott hangot megdöbbenésének az RMDSZ a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium létrehozásával kapcsolatos bűnügyi eljárás miatt, melyet „korrupcióellenes harcként beállított boszorkányüldözésnek” nevezett. Közös nyilatkozatban tiltakoztak az eljárás ellen a három székelyföldi megye önkormányzati vezetői, továbbá az MPP is. Megszólalt az ügyben a gyulafehérvári katolikus főegyházmegye vezetősége is.
Mint arról lapunkban beszámoltunk, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium törvénytelennek vélt létrehozása miatt indított eljárást Ştefan Someşan főtanfelügyelő és Tamási Zsolt József iskolaigazgató ellen. Az ügyészség szerint a két gyanúsított annak ellenére járult hozzá a Római Katolikus Gimnázium indításához, hogy tudták: valójában a tanintézet nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. A nyomozók pénteki közleménye szerint Ştefan Someşant hivatali hatalommal való visszaéléssel és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel, Tamási Zsolt József igazgatót pedig hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel gyanúsítják. A hatvan napra hatósági felügyelet alá vont Tamási Zsolt József a kényszerintézkedés idején nem gyakorolhatja igazgatói teendőit, nem léphet be az iskolába, és nem veheti fel a kapcsolatot az ügyben érintett személyekkel. Az ügyészség kérésére a Maros megyei törvényszék Ştefan Someşant harminc napra házi őrizetbe helyezte. Az RMDSZ Kelemen Hunor elnök által jegyzett állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy elképesztő hasonlóság mutatkozik a református egyháznak visszaszolgáltatott, majd egy korrupcióellenes eljárás során visszaállamosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye és a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium megalapítása ügyében indított eljárás között. E két eset és „az elmúlt négy évben korrupcióellenes harcként beállított boszorkányüldözés az erdélyi magyar közösség vezetői ellen arra kötelez bennünket, hogy zárjuk sorainkat, és ne engedjük magunkat megfélemlíteni” – sommáz az állásfoglalás. „Kiállunk a közösségünkért dolgozó magyar emberekért, szolidaritást vállalunk mindenkivel, aki hasonló helyzetbe kerül, és erre kérem közösségünket is. Nekünk ma elsősorban saját erőnkben, saját egészséges immunrendszerünkben kell bíznunk, és meg kell mutatnunk, hogy a közel másfél milliós magyar közösség jogaival és javaival senki nem élhet vissza, nem csorbíthatja, és nem veheti el azokat. Most nekünk azt is meg kell mutatnunk, hogy mi vagyunk az a nemzet, amely megvédi tagjait, amely nem engedi, hogy vagyonát elkobozzák. Mutassuk meg, hogy nemcsak a lakói vagyunk ennek az országnak, hanem egy erős, összetartó nemzetközösséget alkotunk!” – fogalmaz Kelemen Hunor.
Közös nyilatkozatban tiltakozott szombaton a három székely megye RMDSZ-es önkormányzati vezetője is. Borboly Csaba, Hargita megye, Péter Ferenc, Maros megye és Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának vezetője nyilatkozatában megállapította: lépésenként folyamattá alakul, hogy a korrupcióellenes harc leple alatt tudatosan szűkítik kisebbségi jogaink gyakorlását. Úgy vélték, hogy az erdélyi magyar közösség egésze ellen irányulnak azok a hatósági vizsgálódások, amelyek révén azokat a magyar vezetőket próbálják eltávolítani tisztségükből, akik elszántan, kemény munkával küzdenek a közösség érdekeiért és gyarapodásáért. „Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy megtorpanunk és csendben maradunk. Ők nem ismerik közösségünk összetartó erejét” – áll a három székely megye vezetőjének közös nyilatkozatában.
Az MPP vasárnapi állásfoglalása szerint a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium létrehozása miatt ügyészségi eljárás alá vont intézményvezetők ügye „minden jóhiszemű és minden törvénytisztelő ember ügye”, az alakulat szolidaritást vállal Tamási Zsolt Józseffel, a Római Katolikus Gimnázium meghurcolt vezetőjével. „Ma mindannyian Tamási Zsoltok vagyunk!” – áll a párt állásfoglalásában. A Biró Zsolt pártelnök által jegyzett dokumentum felidézi: 1918-ban a Romániával való egyesülést kimondó erdélyi és magyarországi románok teljes szabadságot és jogegyenlőséget ígértek az együtt élő nemzetek számára. „Ez a jogegyenlőség azóta is várat magára, sőt, huszonhat évvel a kommunista rendszer bukását követően kijelenthető: olyan időket élünk, amikor a megszerzettnek hitt jogainkat is visszafaragják, tulajdonhoz való jogunkat megkérdőjelezik, elvitatják” – áll a dokumentumban.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye vagyonát kezelő Státus Alapítvány nyilatkozatban fejezte ki, hogy bízik a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium létrehozása miatt ügyészségi eljárás alá helyezett iskolaigazgató és a főtanfelügyelő ártatlanságában. A marosvásárhelyi gimnázium épületeinek a tulajdonjogával is rendelkező Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány nyilatkozatát elnöki minőségében Jakubinyi György érsek, az igazgatótanács elnökeként pedig Holló László írta alá. A nyilatkozat aláírói leszögezték: bíznak benne, hogy az igazságszolgáltatás igazolja Tamási Zsolt József ártatlanságát, és azért imádkoznak, hogy az igazgató ne veszítse el hitét az igazságszolgáltatás korrektségében, és megerősödve kerüljön ki a megpróbáltatásokból. Állást foglalt a kényszerintézkedések alá vont intézményvezetők ügyében a Római Katolikus Gimnázium szülői közössége is. A román alkotmány és a tanügyi törvény egyes cikkelyeit idézve nyomatékosították, hogy az iskola létrehozását jogszerűnek, gyermekeik képzését törvényesnek, a végzett diákok számára kiállított okleveleket teljes értékűnek tekintik. A szülői közösség arra kérte a Szentszéket, hogy fordítson figyelmet a marosvásárhelyi történésekre, és a Vatikán bukaresti nunciatúráján keresztül kövesse fokozott figyelemmel a nyomozás és bírósági eljárás tárgyilagosságát és elfogulatlanságát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jancsó Benedek történelmi emlékversenyt hirdettek
Első ízben írják ki a Jancsó Benedek történelmi emlékversenyt – jelentette be pénteken a gelencei Jancsó Benedek-iskolában Tamás Sándor megyeitanács-elnök és a Jancsó Alapítvány képviselői, Jancsó Antal kuratóriumi elnök és Jancsó András tanár. Az emlékverseny – melyet Magyarországon a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap is felkarolt és támogatott – az 1854 novemberében született, gelencei származású neves pedagógus, publicista nevét kapta, aki az állami és egyházi iskolahálózaton kívüli szabad oktatás megszervezője és népszerűsítője volt, de szakíróként kisebbségpolitikai és nemzetiségtörténeti tevékenységet is folytatott.
A pénteki eseményen a környékbeli községek történelemtanárai is jelen voltak. Az egybegyűlteket házigazdaként Kovács Zsuzsanna iskolaigazgató köszöntötte, majd arról szólt, hogy a faluközösség és a jeles tudós nevét viselő iskola nagy gondot fordít Jancsó Benedek emlékének ápolására, a Jancsó Alapítvánnyal megalakulása óta szoros kapcsolatot tartanak, ezért is vállalják a verseny házigazdájának szerepét és második szakaszának lebonyolítását. Tamás Sándor méltatta Jancsó Benedek munkásságát, fontosnak ítélte azt, hogy egy rangos és méltó verseny segítségével a diákok elmélyülhessenek a székelység életének, kultúrájának, történelmének, neves személyiségeinek megismerésében. Jancsó Antal arról tájékoztatta a jelenlevőket: a Jancsó Alapítvány hosszú évek óta munkálkodik azon, hogy e kiváló székely tudós ma is aktuális életműve ismét a köztudatba kerüljön. Tanulmányköteteket adtak ki tevékenységéről, és Kárpát-medence-szerte könyvbemutató előadásokon ismertetik a székely tudós munkáját. Felújíttatták a budapesti Farkasréti temetőben emelt síremlékét, emlékművet állíttattak tiszteletére Kézdivásárhelyen, a Molnár Józsiás parkban. A kiváló székely tudós minden magyar ember példaképe lehet, akinek emlékét jövőben tizedik alkalommal ünneplik majd meg Gelencén, a szülőfaluban a Jancsó Napok alkalmával – mondotta a kuratórium elnöke. A hagyományteremtő szándékkal megrendezendő verseny háromszéki VII–VIII. osztályosoknak indul, iskolánként egy háromfős csapat nevezhet be. A versenyre 2016. november 30-ig lehet jelentkezni az űrlap kitöltésével, amit le lehet tölteni a Jancsoalapitvany.hu honlapról, majd azt az info@jancsoalapitvany.hu e-mail-címre kell elküldeni. A versenyt idén csak Háromszék iskoláinak hirdetik meg, de kedvező fogadtatás esetén később egész Székelyföldre kiterjesztik. A legjobb három csapat értékes jutalomtárgyban részesül (tablet, e-book, könyvajándék), valamennyi résztvevő könyvcsomagot kap. A bírálóbizottságban erdélyi és magyarországi szakemberek kapnak helyet.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Török Ákos fekete-fehér billentyűi (Kézdiszentlélekről indult)
Támogatóinak köszönhetően néhány nap múlva saját elektronikus zongoráján gyakorolhat az idei tanévtől a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnáziumban tanuló tizenhat éves kézdiszentléleki Török Ákos, aki a rövid őszi vakáció után ma újból visszazökken a megszokott ritmusba, és reggel fél hétkor már a fehér-fekete billentyűkön varázsolja elő az első futamokat. Múlt heti itthonléte alkalmából kérdeztük, hogy a tíz éve kezdődött szerelem a zongora iránt nem vett-e el valamit a gyermekkorából, hisz amíg mások fára másztak, rúgták a bőrt, ő gyakorolt, jelenleg a lovaglásról és az erdőjárásról is le kell mondania. Azt válaszolta: a gyermekkora teljes volt, mert azt csinálta, amit a legjobban szeret, „a lovaglás és az erdő hiányzik, elég furcsa, hogy ez kimarad az életemből, de muszáj kibírni és ki is fogom, mert ezt akarom folytatni”.
Édesanyja szerint sorsszerű volt Ákos találkozása a zongorával, hisz a családban nem volt senkinek zenei előélete. „Huncut is voltam, szerettem játszani is, de a zongora jobban megragadott, mint amit más gyermekek csináltak. Megláttam a zongorát egy esküvőben, és egész éjszaka a zongoristát figyeltem. Nagyon megtetszett, nem is tudom elmondani, hogy pontosan mit éreztem” – emlékezik vissza Ákos. Az első osztályt a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Általános Iskola zeneosztályában kezdte, az is véletlen volt, hogy bejutott, mert a helyek már beteltek, amikor valaki visszalépett, és a kis Ákos hirtelen Páll Laura zenetanár tanítványává vált, „aki nagyon megszerettette a zongorát, és a zongora alapjait is nagyon jól megtanította”. Harmadik osztályig nem volt otthon zongora a Török családnál, hogy is lett volna, amikor Ákos három évvel nagyobb bátyja mellett a szülők két gyermeket vettek magukhoz hivatásos nevelőszülőkként, így a család hattagúra szaporodott. „Én úgy szeretem őket, mint az édes testvéremet. Szilárdka, amióta megszületett, nálunk nevelkedett, most hétéves, Szidónia Izolda tízéves lesz. Egy kicsit sajnálom is őket, hogy ilyen helyzetbe kerültek, de azt is látom, hogy szüleim úgy nevelik a testvéreimet, hogy mindent megtesznek értük, amit nekünk tettek meg. Ez nekem nagyon tetszik, és örvendek, hogy ilyen testvéreim vannak.” Locsolópénzből zongora
„Amíg nem volt zongoránk, az asztalon gyakoroltam be, amit felhagyott a tanárnő. Aztán a locsolópénzünkből, amit a testvéremmel gyűjtöttünk, vettünk egy zongorát, amin tudtam gyakorolni. Nem volt drága zongora, de a gyakorlásra jó volt.”
Ötödik osztálytól Diaconu Mónika volt Ákos zenetanára a Molnár Józsiás Általános Iskolában, majd VIII. és IX. osztályban Constantin Rozália egyengette az útját a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban. Mindkettejükről azt tartja, azért kapott sokat tőlük, mert át tudták adni mindazt, amit tudnia kell. Szerinte lehet valaki világhírű zenész, ha nem tudja tolmácsolni az adott hangszerről való tudást, akkor tanárként nem lehet eredményes. Ákos hálás mindazért, amit tőlük kapott, „nélkülük, Constantin Rozália két éve nélkül nem jutottam volna a Virtuózokig”. A Virtuózok
Török Ákost sokan a Virtuózok tehetségkutató műsorából ismerték meg. A magyarországi közmédia komolyzenei tehetségkutatójának műsorkészítő csapata azokat a fiatalokat próbálja felkutatni, akik kiválóan játszanak a klasszikus zenei hangszerek valamelyikén, vagy klasszikus énekben nyújtanak kiemelkedő teljesítményt. A Virtuózok határon túliakhoz való eljuttatásában és az ő bevonásukban Molnár Levente gyergyóremetei születésű operaénekes vállalt fontos szerepet, általa valósult meg tavaly a csíkszeredai előválogató, amelyen Ákos továbbjutott a budapesti meghallgatásig, majd az elődöntőbe. A neves előadóművészekből álló zsűri Csíkszeredában nemcsak az Ákos által előadott klasszikus mű kidolgozását értékelte, hanem saját szerzeményére is felfigyelt, amelynek Molnár Levente az Édes átok címet adta, Ákos szerint találóan.
A Virtuózok nem csak tehetségkutató verseny, annál jóval több, hisz a felfedezetteknek lehetőséget biztosítanak, hogy neves mesterektől tanuljanak, koncertkörúton vegyenek részt, mint legutóbb a Kézdivásárhelyt és Sepsiszentgyörgyöt is érintő székelyföldi turné, és még a továbbtanulásukban, fejlődésükben is egyengetik az útjukat. Az első mesterkurzust Ákos a Plugor Sándor Művészeti Líceumnak köszönheti. Idén júniusban a ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskolában képezte magát Réti Tamás és Eckhardt Gábor zongoraművésznél, júliusban a pomázi György Ádám Kastélyakadémián vett részt a világ több országából meghívott tehetséges fiatalokkal együtt, mely lehetőséget a Virtuózokon nyerte az Amerikai Kereskedelmi Kamara különdíjaként. Itt a Liszt Ferenc Zeneakadémia több tanárától, világhírű előadóművészektől tanulhatott, György Ádám, Nádor György, Réti Balázs nevét említi, és megjegyzi, György Ádám nem csak előadói példaképe, de még a Rubik-kocka kirakását is tőle tanulta. Egy vele készített interjúban (Magyar Nemzet, 2016. július 13.) György Ádám így nyilatkozott Ákosról: „Egy rendkívül szimpatikus és szeretetre méltó fiú, aki már ezalatt a néhány nap alatt is nagyon sokat fejlődött. Az ő esetében például több szempontból is jó inspiráció ez a kurzus. Az összes magyar résztvevővel együtt láthatja, hogy egy zongoraművész karrierje nemcsak abból áll, hogy gyakorol-e a hangszeren, vagy azt éppen milyen minőségben és mennyit teszi, hanem ez egy sokkal összetettebb kérdés.”
A sorozat folytatódott a nagykanizsai mesterkurzuson, majd megcsillant a lehetőség, hogy Ákos felvételizzen a budapesti Bartók Béla-gyakorlóiskolába.
Budapesti tanévkezdés
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakközépiskola (mely nevet 2014-től viseli) Magyarország legrégebbi középfokú zeneoktatási intézménye. A tanoda ismertetőjében olvassuk, hogy alapításának története a reformkorba nyúlik vissza. 1840-ben Mátray Gábor igazgatásával alakult meg a Nemzeti Zenede, a Pest-Budai Hangász Egylet Énekesiskolájaként 75 növendékkel. Az alapításhoz szükséges összeg előteremtésében vezető szerepet játszott Liszt Ferenc, aki két nagy sikerű hangversenyt adott a Hangász Egylet javára. Tíz évvel később már kétszáz növendéke volt az intézménynek, és a korábbi ének, zeneszerzés és kórus szakok mellett megalakul a zongora, hegedű, gordonka, fuvola és klarinét tanszak is. 1867-ben Nemzeti Zenedére keresztelik az intézményt, és a Zeneakadémia 1875-ös megalakulásáig a magyar zeneoktatás legrangosabb otthona. Rövid időre állami kezelésbe kerül, majd ismét egyesületben működik. A gimnáziumi tagozat létrehozása Kresz Géza hegedűművész nevéhez fűződik, aki 1941-től veszi át az intézmény vezetését. 1948-ban állami rendelettel felszámolják, és Állami Konzervatóriumként folytatja tevékenységét. 1966-tól Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolaként működik, 1973-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gyakorlóiskolája, új nevén Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakközépiskola. Jelenleg közel négyszáz hallgatója van huszonnégy tanszakon. Ákos meséli: „Augusztusban merült fel először, hogy mehetnék Budapestre. Jelentkeztem a pótfelvételire, ott meghallgattak, sikerült. Még nem nagyon gondolkodtam azon, hogy milyen lenne, ha ott tanulnék, úgy belesodródtam. Budapesten nehezebb, mint itthon, mert nagyok a távolságok, reggel korán kell bemennem az iskolába gyakorolni. Háromnegyed hatkor kelek, villamossal megyek, fél hétkor már ott kell lennem. Nyolctól vannak az órák, de a zongorához csak ilyen korán férek hozzá.” Néhány nap múlva ez már a múlté. Ákosnak saját zongorája lesz, amin a kollégiumban is gyakorolhat, „csak felteszem a fülhallgatót, és nem zavarok senkit”. Összegyűjtött pénzére is büszke, hisz azért megdolgozott, „lemuzsikálta”, de a támogatók nélkül álma nem sikerülhetne. Szinte alig meri sorolni segítőit, fél, hogy valaki kimarad, hisz azokat is említenie kellene, akik mellette állnak, elsősorban szülei, egykori diáktársai, akik nem irigykednek, hanem őszintén gratulálnak, „hisz sokan tehetségesek, vannak még rajtam kívül is jók, de örvendenek az én sikereimnek”. A dr. Bock Industries és a Bóbita Egyesület közösen meghirdetett ösztöndíja, a Pro Sanitate Alapítvány, a Zarah Moden és a New Fashion készruhagyár, a kézdivásárhelyi Rotary Klub, az RMDSZ, Molnár Levente és édesapja, dr. Molnár Csaba támogatása már az édesanya által összesített listán szerepel, köszönetet mond a család nevében mindannyiuknak.
Az úton végig kell menni
Ákos zongoraművész akar lenni, miközben már régóta az. Szereti Chopin, Liszt Ferenc, Haydn, Bach műveit, „és még sok másik szerzőét, mert nagyon szépeket alkottak”. Liszt Ferenc XV. magyar rapszódiájával nehezen küzdött meg, „talán még nem nekem való, fizikailag is nehéz. Muszáj tornászni és jól táplálkozni. Eddig lovagoltam, erre itt nincs lehetőségem, de heti öt tornaóra van, és ez jó. Eszem is eleget, bár a házi ízek nagyon hiányoznak.”
Napi négy óra gyakorlás, „de az ennél több a jó”, hét végén egy kis pihenés, esetleg filmnézés a barátokkal, egy kis angol tanulás, és hétfőn reggel újból csörög az óra. Ákos hazagondol, szüleire, testvéreire, egykori tanáraira, barátaira. Kézdiszentlélektől nyolcszáz kilométerre egyetlen célja, hogy zongoraművész legyen. De tudja, az oda vezető út nem könnyű, „az úton végig kell menni”: négy év zenei előkészítő középiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kívánja folytatni tanulmányait, el szeretné játszani a világ zongorairodalmának legfontosabb darabjait, és a sok száz többit, és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Házi őrizet helyett hatósági felügyelet - Székelyföldi terrorvád
Fordulat következett be a terrorizmussal gyanúsított kézdivásárhelyi fiatalok, Beke István Attila és Szőcs Zoltán perének pénteki bukaresti tárgyalásán: a bírói testület úgy döntött, a házi őrizetet hatósági felügyeletre enyhítik. A döntés nem végleges, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészeinek negyvennyolc óra áll a rendelkezésükre óvást emelni – emiatt a két vármegyés egyelőre továbbra sem hagyhatja el lakhelyét.
A tárgyalás első felében tanúként kihallgatták Makó Attilát, aki megvásárolta Beke István Attilától a petárdák egy részét, illetve Marian Bîznut, a temesvári petárdás cég tulajdonosát, aki elismerte, hogy régebbi rendelést teljesített, és Beke István Attilát a tartozás rendezése miatt kereste meg. Bîznu azt is elmondta, hogy kis mennyiségű petárdáról van szó, nem veszélyes anyagokról, hangsúlyozva: az Fp 3-as típusú petárdák csak hangban erősek, de nem veszélyesek. A vád koronatanúja, a védett identitású József Sándor nem jelent meg a tárgyaláson, a vádhatóság szerint nincs az országban. Számára és Szőcs Csongor számára – aki szintén nem tartózkodik az országban – új időpontot jelölnek majd ki.
Utolsó két pontban tárgyalták Beke István Attila kérését, amelyben a kovásznai szívkórházban elvégzendő felülvizsgálatra való jóváhagyást és a házi őrizet felülvizsgálatát kérte. A nem jogerős ítélet értelmében Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak rendszeresen meg kell jelenniük a hatóságok előtt, azaz a kézdivásárhelyi rendőrségen, továbbá hatósági engedély nélkül nem hagyhatják el az ország területét. Ugyanakkor nem szabad kapcsolatba lépniük egymással, de a tanúként kihallgatott Bandi Szabolccsal, Hodor Istvánnal és Marian Bîznuval sem. Az ítélőtábla mindkettejüknek megtiltotta, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vagy a Szent László Serege Egyesület bármely rendezvényén részt vegyenek, illetve fegyvert viseljenek. Habár Bukarestben a házi őrizet visszavonásáról már a délutáni órákban döntöttek, ezt Beke Istvánékkal csak hajnali két óra után közölték. A következő tárgyalást december 5-re tűzték ki.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kolozsváron indította parlamenti kampányát az RMDSZ
Erdély. A jövő!
Horváth Anna házigazdaként nyitotta meg a szövetség kampánynyitó rendezvényét, beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt időszakban száz meg száz üzenetben biztatták, s erőt adtak neki azt követően, hogy ideiglenesen felfüggesztették alpolgármesteri tisztségéből. "Ilyen időkben aki hasztalan dologként ostorozza az érdekképviseleti munkánkat, átragasztva a román társadalmon eluralkodó bizalmatlanság, kilátástalanság cinizmusba átcsapó hangulatát, nem tekinthet el ennek romboló hatásától, amely nemcsak a vereségek utáni talpra állást hátráltatja, a pozitív jövőképet töri össze, de a feladatvállalástól is elriasztja az arra még rábírhatókat" – mondta el Horváth Anna. Ennek ellenére azt vallja, hogy akkor kell a legtöbben felsorakozni a magyar ügy mellé, amikor a közösséget minden irányból megpróbálják darabokra szedni. Akkor kell reménnyel eltölteni, szülőföldjéhez való ragaszkodásban megerősíteni, amikor azt a leginkább akarják megfélemlíteni. "A mi ügyünket nem lehet ímmel-ámmal szolgálni, mi napszámosokkal nem érhetjük be! Nekünk a legjelentéktelenebbnek tűnő helyen is apostolokra van szükségünk. Olyan emberekre, akik saját foglalkozásukban kiválóak, akik kötelességüket nemcsak lelkiismeretesen, hanem lelkesedéssel, odaadással, a nagy ügyek szeretetével végzik" – zárta beszédét Márton Áron gondolatával Horváth Anna.
"Szerencse, hogy 45 perc alatt megérkeztem ma Kolozsvárra Marosvásárhelyről, és a brassói kollégáknak is csak 1 órájukba telt az út, hiszen készen van 450 km autópálya...
Milyen jó, hogy Bukarestnek ma gondja van ránk. Milyen jó, hogy alkalmazzák az RMDSZ által kidolgozott és elfogadott törvényeket. Milyen jó, hogy Bukarestben a tőlünk befolyó pénzből építik- szépítik közösségünket. Vagy mégse? Akkor mi a gond az RMDSZ óriásplakátjaival?"
Markó Béla finom szarkazmussal köszöntötte az egybegyűlteket az RMDSZ országos kampányindító rendezvényén, kiemelve azokat a hiányosságokat, amelyekkel jelenleg a magyar közösség s annak otthona, Erdély is küzd. A szövetség egykori elnöke vallja, az erdélyi magyar emberek tudják a leginkább azt, hogy mire van szükségük: "tessék ránk bízni, építünk egy másik Erdélyt, ahol tényleg otthon leszünk benne, mi mindannyian. Ránk kell bízni, mi megoldjuk. Tessék ránk bízni a vezetést, mert mi nem gyengíteni, hanem erősíteni fogjuk Romániát és Erdélyt is".
Az új generációs jelölteknek pedig útravalóként azt mondta: "a mi céljaink nem változtak. Azért kell Bukarestbe mennetek, hogy 26 éves céljainkért dolgozzatok. Nem mondhattok le soha arról, hogy lehetséges magyarként egyenlő esélyekkel élni itt, ahol születtünk. Eredményes kampányt kívánok, utána pedig bátorságot és következetességet. Ne hagyjátok lerombolni, amit felépítettünk, folytassátok azt, amit mi elkezdtünk, és végezzétek el azt, amit mi nem tudtunk elvégezni".
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a miért kell megmenteni Kolozsvárt, Nagyváradot, Székelyföldet vagy Erdélyt Bukaresttől kérdésre a válasz nagyon is egyszerű: mert 98 év alatt az sokkal több problémát okozott, mint ahányat megoldott. "Mi elfogadtuk azt, hogy a szülőföldünkre kiterjesztette szuverenitását a román állam, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy másod- vagy harmadrangú állampolgárokként kezeljenek bennünket. Nem fogjuk elfogadni a kettős mércét!" – nyomatékosított a polgármester, kiemelve: az RMDSZ azt kéri, amit megígértek a magyar közösségnek 1918-ban: "mi csak azt kérjük – sem többet, sem kevesebbet – ami nekünk jár."
"Csapatunk nem tökéletes, de az egyetlen olyan csapat, amely Erdélyt és közösségünket tudja képviselni a parlamentben. Programunk nem tökéletes, de az egyetlen olyan program, amely tudja biztosítani Erdély modernizációját és az erdélyi társadalom emancipációját. Van egy akaratunk, az viszont töretlen. Erdélyi magyar társadalmunk ma rétegzettebb, mint valaha. Nagyok és mélyek az árkok. Nagy a szegénység, nagyok a társadalmi különbségek, a társadalmi igazságtalanság. Sokan elfáradtak, kiábrándultak, feladták a reményt. Éppen ezért nekünk több fronton kell harcolnunk: az elnyomó magyarellenes államapparátus ellen, a közösségi apátia ellen. Le kell győznünk a kishitűséget, a közömbösséget, a széthúzást – rendezni kell végre közös dolgainkat románnal és magyarral egyaránt" – ebben látja a közösség feladatát Antal Árpád.
Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke úgy tartja: ahhoz, hogy nyugodt munkát lehessen végezni a megyei és települési önkormányzatokban, kétszeresen is szükség van az RMDSZ erős parlamenti jelenlétére, politikai erejére, hiszen másként tárgyalnak azzal, aki mögött erős parlamenti képviselet van – júniusban kiderült, hogy három megyének is ennek nyomán adhatott elnököt a szövetség. "Másrészt: nem lehet minden helyi kérdést helyben megoldani. Az erdélyi magyarok jogait, a magyar közösség biztonságát azok a törvények szavatolhatják, amelyekről Bukarestben döntenek" – nyomatékosított. A szövetség bátor, ambiciózus tervekkel indul a választásokon, amelyeknek megvalósulása minden önkormányzatnak, településnek és minden erdélyi magyar embernek az érdeke: "településeinknek jó utakra, fejlett közlekedési infrastruktúrára van szükségük. A helyben megtermelt adót a helyi közösség teendőire kell fordítani".
Mint ismeretes, az RMDSZ és az MPP együttműködése alapján a szövetség két biztos befutó helyet ajánlott fel a Magyar Polgári Pártnak parlamenti jelöltlistáján. Az összefogás jegyében Biró Zsolt, az MPP elnöke, Maros megyei képviselőjelölt szólalt fel a rendezvényen.
"Olyan Erdélyt akarunk, ahol otthon érezzük magunkat. Otthon pedig ott van, ahol biztonságban érezzük magunkat. Mi szülőföldünkön akarjuk otthon érezni magunkat, tehát szülőföldünkön kell megteremtenünk a biztonságot. Minden értelemben. Az anyagi biztonság mellett a nemzeti ügyeinket érintő jogi garanciák szavatolják jövőnket. Azt a jövőt, ahol Erdély Erdély marad: színes és változatos, mint a táj, mint népszokásaink, mint az ízek, amelyek meghatározzák erdélyiségünket" – mondta el. Szerinte: a sokszínűség egysége nem divatos európai szlogen, hanem erélyi valóság. "Ebbe a keretbe kell illesztenünk saját nemzeti egységünket, amelynek alapja az új felelősség politikája. Józan ész, magyar szolidaritás és felelősség az erdélyi magyar választók iránt. Ezek a koordináták!" – hangsúlyozta az MPP elnöke.
"Nehéz dolog nagy elődök nyomába lépni. Nagy teljesítmény, komoly eredmények tornyosulnak előttünk, utódok előtt. Nekünk, Maros megyei jelölteknek Markó Béla, Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly és Kelemen Atilla voltak az elődeink. Olyan emberek, akik nem egyszerűen sokat tettek az RMDSZ-ért: nélkülük bizonyosan nem lenne a szövetség olyan, amilyen" – méltatta elődeit Csép Andrea Maros megyei képviselőjelölt, majd úgy fogalmazott: az új generáció is hasonló lelkesedéssel és alázattal, ugyanazokkal a célkitűzésekkel lát neki majd a munkához, áll a magyar közösség szolgálatába, ha választói jóvoltából a parlament tagjaivá válik. "Szövetségünk olyan Erdélyt építene, ahol jó élni, ahol biztonságban tudjuk családjaink, és ahol nincsenek veszélyben jogaink. Ezt képviselem egy friss csapat tagjaként magam is. Olyan társakkal, akik a magyar ügy iránt elkötelezettek, akik tisztességesen képviselik értékeinket és érdekeinket, akik alázattal szolgálják a közösséget" – nyomatékosított a képviselőjelölt.
Népújság (Marosvásárhely)

Novák Csaba Zoltán: A katolikus gimnázium ügyében indított eljárás a magyar közösség megmaradásának alapjait rengeti meg
A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum a helyi magyar közösség igényének eredményeként jött létre a 2015-2016-os tanévtől kezdődően. E hihetetlenül fontos intézmény létrejöttének jogszerűségét vizsgálja jelenleg az Országos Korrupcióellenes Ügyészség.
Az ügyészség közleménye szerint 60 napos bírósági felügyelet alá helyezte, eltiltotta iskolaigazgatói teendőitől és hivatali visszaélés gyanújával vádolja Tamási Zsoltot, a gimnázium igazgatóját. Azt a Tamási Zsoltot, aki az elmúlt évek folyamán törvényes úton tett meg mindent annak érdekében, hogy Marosvásárhelyen egy újabb önálló magyar oktatási intézmény működhessen.
"Úgy gondolom, hogy az elindított folyamat nem egy vagy két személyről szól, hanem a romániai magyar közösség identitásának, megmaradásának alapjait rengeti meg. A magyar érdekképviselet 1989 után megteremtette a magyar tannyelvű iskolák alapításának lehetőségét, ezek esetleges bezárásával jelentősen csorbulnak jogaink, félelmet, bizonytalanságot és megtorpanást keltenek a magyar közösségben. Joggal tesszük fel a kérdést, hogy ki lesz a következő főtanfelügyelő, pedagógus vagy köztisztviselő, aki egy újabb magyar oktatási intézmény létrehozását kezdeményezi, és ugyanazzal a szakértelemmel és lelkiismeretességgel végzi munkáját, mint Tamási Zsolt?" – hangsúlyozta Novák Csaba Zoltán, az RMDSZ Maros megyei szenátorjelöltje.
Novák Csaba Zoltán szolidaritásáról biztosította Tamási Zsoltot, és úgy értékelte, hogy ez az eljárás precedenst teremthet a romániai magyar oktatási intézmények tudatos beszüntetésére.
"Meggyőződésem, hogy a marosvásárhelyi, a Maros megyei, de az egész erdélyi magyar közösség egységesen kiáll a katolikus gimnázium mellett. A törvény betűjét manipulatív módon használják fel a nemrégiben létrejött felekezeti iskola megszüntetésére. Az ügyészség több mint 400 gyermek jövőjével játszadozik, az ott oktató tanárok egzisztenciájával és nem utolsósorban a szülők felelős magatartásával. Félő, hogy ezeknek a történéseknek eredményeként a katolikus iskola veszít presztízséből. Az itt zajló procedúra azt bizonyítja, hogy magyar parlamenti érdekképviseletünk az egyetlen olyan érték, ami lehetővé teszi, hogy Bukarestben kellő erővel tiltakozhassunk, s a törvényhozás eszközeit felhasználva megakadályozzuk a hasonló eljárásokat. Tamási Zsoltot megilleti az ártatlanság vélelme az eljárás alatt. Arra kérek mindenkit, hogy lehetősége szerint tiltakozzon: emeljük fel szavunkat e súlyos visszaélés ellen, akadályozzuk meg Tamási Zsolt meghurcoltatását, hiszen ez nem csak az ő ügye, ez nem csupán a katolikus gimnázium ügye, hanem mindannyiunké, minden jóhiszemű, törvénytisztelő magyar és román emberé" – szögezte le Novák Csaba Zoltán az ügy kapcsán.
Népújság (Marosvásárhely)

Sajtónyilatkozat
Az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány, a marosvásárhelyi magyar katolikus közösség évek óta megfogalmazott jogos igényének eleget téve, lépéseket tett a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum létrehozása érdekében. Ebben a törekvésben kiemelkedő érdemeket szerzett dr. Tamási Zsolt-József tanár.
Megütközve értesültünk a sajtóból, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) 2016. november 3-án dr. Tamási Zsolt-József, a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója ellen büntetőeljárást kezdeményezett, és 60 napos felügyelet alá helyezte. A korrupcióellenes ügyészség által közzétett nyilatkozat alapján az igazgatót köztisztviselőként hivatali visszaéléssel és maga vagy más javára folyamatosan elkövetett jogtalan előny szerzésével vádolják.
Közelről ismerve dr. Tamási Zsolt-József igazgató tevékenységét, emberi magatartását, keresztény hitéből fakadó elkötelezett-ségét, meg vagyunk győződve arról, hogy a törvények előírásai szerint járt el. Bízunk benne, hogy az igazságszolgáltatási szervek igazolják ártatlanságát. Imádkozunk Istenhez, hogy életének ebben a nehéz időszakában, ártatlansága tudatában, ne veszítse el hitét az igazságszolgáltatás korrektségében, és megerősödve kerüljön ki a megpróbáltatásokból.
A korrupcióellenes ügyészség elrendelte Stefan Somesan, Maros megye főtanfelügyelőjének őrizetbe vételét is. Az ellene megfogalmazott vádak: egyebek mellett a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum létrehozásával kapcsolatos hivatali visszaéléssel gyanúsítják. Úgy véljük, hogy a főtanfelügyelő vonatkozó ténykedésében a marosvásárhelyi magyarság jogos igényének a törvényes előírásokat betartva tett eleget, és reméljük, hogy ártatlansága bizonyítást nyer.
Az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány nevében
Dr. Jakubinyi György érsek, elnök
Dr. Holló László, az Igazgatótanács elnöke
Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhelyi katolikus gimnázium: vizsgálódik és vádol a DNA
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) mai közleményében tájékoztat arról, hogy 60 napos bírósági felügyelet alá helyezte, eltiltotta iskolaigazgatói teendőitől és hivatali visszaélés gyanújával vádolja Tamási Zsolt Józsefet, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatóját, továbbá Stefan Somesan Maros megyei főtanfelügyelőt, akit még csütörtök este őrizetbe vettek, és azzal vádolják, hogy törvénytelen volt a gimnázium 2014-es létrehozása.
A közlemény szerint a főtanfelügyelő 2014-ben anélkül rendelte el a katolikus gimnázium létrehozását, és Tamási Zsolt József igazgatói kinevezését, hogy előzetesen megszerezte volna ehhez a tanügyminisztérium jóváhagyását. 2015-ben pedig hatáskörét túllépve sorolta az Unirea Főgimnázium magyar tannyelvű osztályait az új oktatási intézménybe, és bocsátotta ki az intézmény számára az ideiglenes működési engedélyt – tájékoztat az MTI. A DNA szerint a két gyanúsított annak ellenére járult hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában a tanintézet nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. Az ügyészség szerint a két gyanúsított annak a 328 diáknak az érdekeit sértette meg, akik a 2015-2016-os tanévben olyan intézményben tanultak, mely nem rendelkezett hatósági engedéllyel, ezért tanulmányaik törvényesen nem ismerhetők el. A közlemény arról is említést tesz, hogy Maros megye prefektusa 2014-ben a közigazgatási bíróságon támadta meg a római katolikus tanintézet létrehozásáról szóló önkormányzati határozatot, és a marosvásárhelyi táblabíróság 2016 februárjában jogerősen is érvénytelenítette azt.
A román állam hosszas pereskedés után 2004-ben szolgáltatta vissza a római katolikus egyháznak a 20. század elején épített II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium épületeit, amelyekben az Unirea és magyar tannyelvű főgimnázium működött. Ugyanabban az évben a Bolyai Farkas Gimnázium termeiben indult be a marosvásárhelyi katolikus oktatás. Az egyháznak 2014-ig kellett várnia, míg az önkormányzat hozzájárult a Római Katolikus Gimnázium létrehozásához. Az intézmény a 2015-2016-os tanév elejétől költözhetett be az egyház épületeibe, amelyeket jelenleg az Unirea Főgimnáziummal oszt meg. Egy feljelentés nyomán a DNA egy évvel ezelőtt az ingatlan visszaszolgáltatása ügyében is vizsgálatot indított.
Novák Csaba Zoltán, az RMDSZ Maros megyei szenátorjelöltje közleményében úgy értékelte, az igazgató törvényes úton tett meg mindent annak érdekében, hogy Marosvásárhelyen egy újabb önálló magyar oktatási intézmény működhessen, a mostani eljárás pedig precedenst teremthet a romániai magyar oktatási intézmények tudatos beszüntetésére.
Szabadság (Kolozsvár)

Lazăr: fel kell oldani minden dokumentum titkosítását
Augustin Lazăr legfőbb ügyész bejelentette, kérni fogja minden dokumentum titkosításának feloldását, ami hozzájárulhat az 1989-es forradalom körüli történések tisztázáshoz.
Kijelentése azt követően hangzott el, hogy a katonai ügyészség a múlt héten közölte, kiterjesztik a nyomozást a forradalom perében. Mint ismeretes, korábban azt állapították meg, hogy erre az időszakra vonatkozóan nincsenek bűncselekményre utaló jelek.
„Az ügyben összegyűjtött iratok arra engednek követeztetni, hogy az 1989. december 22. után kialakult politikai és katonai vezetés számos személy megöléséhez, megsebesítéséhez, fizikai és pszichikai károsodásához, valamint szabadságától való megfosztásához járult hozzá, ami kimeríti a Büntető törvénykönyv emberiség elleni bűncselekményekre vonatkozó cikkelyeit” – közölte a legfőbb ügyészség.
Meglátásuk szerint számos településen dördültek el lövések azokban a napokban. „Létezett tehát egy cselekvési terv, amelynek az volt a célkitűzése, hogy polgárháború látszatát keltse” – részletezték a katonai ügyészek.
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsváron is megemlékeztek Szilágyi Domokosról
A négy településen lezajlott XI. Szilágyi Domokos Napok utolsó állomása volt szombaton délután Kolozsvár, a negyven éve elhunyt költőre a Házsongárdi temetőben és az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában emlékeztek.
Sírjánál Ferenczy Miklós református lelkipásztor mondott imát, Bartók zenéjéhez hasonlítva a törékeny alkatú költőóriás sajátos művészetét. Isteni ajándékként kell megőriznünk az utókor számára mindazt, amit a magyarság és az emberiség számára megalkotott – sugallta. Koszorút helyezett el Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa nevében Korsós Tamás konzul (képünkön) és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület képviseletében Muzsnay Árpád főtanácsos. Pomogáts Béla irodalomtörténész beszédében azt domborította ki, hogy bármennyire is szerencsétlen volt a költő élete, nem bizonyult hiábavalónak. Életműve mintha azt üzenné, hogy magányos nemzet vagyunk, ezt a szorongató érzést mégis fel lehet oldani, fűzte hozzá Pomogáts Béla.
Dávid Gyula irodalomtörténész arra emlékeztetett, hogy Szilágyi Domokos múltját ma is homály fedi, nem ismerjük a teljes igazságot, a fél igazság pedig fél hazugság. Egy, a Securitate irattárából előkerült levelet idézett, valamint két kihallgatási jegyzőkönyvet, amelyek a költő hatósági meghurcolását bizonyítják az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc iránt tanúsított rokonszenv-megnyilvánulásai miatt. – Amit azonban Szilágyi Domokos az irodalomnak adott, azt senki nem veheti el – mondta a szónok. A házsongárdi megemlékezésen Széman Emese Rózsa a költő Számvetés című versét, a Szatmárnémetiből érkezett irodalomkedvelők közül pedig Ary Dalma a Törpe ecloga című művet szavalta el.
A rendezvénysorozat kerekasztal-beszélgetéssel zárult a Györkös Mányi Albert Emlékházban, a résztvevők Szilágyi Domokos megítélését vették górcső alá negyven év távlatából. Kántor Lajos moderálásával a Budapestről érkezett két irodalomtörténész, Pomogáts Béla és Jánosi Zoltán azt fejtette ki, amit csütörtökön a Szatmárnémetiben lezajlott Sajtóértekezlet – 2016 elnevezésű irodalmi tanácskozás megfogalmazott: a nagy költőt az utókornak nem szabad elítélnie, inkább fel kell mentenie a felelősség alól mindazokért, amiket a diktatúra elnyomása alatt követett el, annál is inkább, mert halálának pontos körülményei napjainkban sem ismertek.
Ördög Béla
Szabadság (Kolozsvár)

Otthonos idegenség
Sok minden kell egy sikeres országhoz. Elsősorban maga az ország: jelen esetben Románia. Hogy ez a vágyálom létrejöhessen, előbb be kellett következnie Havasalföld és Moldova 1858-as egyesülésének, amely a maga során elképzelhetetlen lett volna az európai nagyhatalmak akkori szándéka nélkül; a visszaszoruló, de még elég erős Oszmán Birodalom ellenében jött létre az Egyesült Fejedelemségek nevű államalakulat, amelynek élére a görög felmenőkkel rendelkező Alexandru Ioan Cuza (Cuzaki) került.
Kellett hozzá egy újabb momentum, az első világháborút lezáró békeszerződés, amely szintén a nemzetközi erővonalak függvényében alakult olyanná, ahogyan ma ismerjük. És az új Románia élén egy uralkodó, a Hohenzollern-dinasztia sarja koronázta meg a sikert. (A két dátum között olyan jeles férfiak járultak hozzá az ország korszerűsödéséhez, mint az olasz Carol Davila, a lengyel-francia Anghel Saligny, az aromán-görög Caragiale, és számos, kimutathatóan nem ősi- őshonos családból származó egyéniség, szaktekintély. Hozták a maguk tudását, képzettségét, és beépítették az „importárut” a meglévő hézagos, de az új felé nyitott közegbe.)
Ugorjunk pár évtizedet. Az államfő szász, a kormányfőt előszeretettel Juliennek nevezik ellenfelei (személyi igazolványában valóban ott áll a „kellőképpen megnyugtató” Dacian mellett ez a név is), a rohammentő-szolgálatot egy palesztin orvos hozta létre, a fociválogatottat németországi edző irányítja, a kézis fiúkat és lányokat pedig spanyol trénerek. Csupa nem színtiszta, de láthatóan jól integrálódott, és a hon érdekében működő vektor. Akik másfajta (=nem föltétlenül román) háttérrel rendelkeznek, de lojalitásukat alig lehet érdemben megkérdőjelezni.
Mindezek dacára 2016 ősze sem lesz mentes mindattól, ami a nemzeti–nemzetellenes, honos–idegen, mienk–másfajta, ortodox–bármimás ellentétpárokban megfogható diskurzusra hajaz. Lesz, (mert még nem kopott el) magyar kártya, lészen EU-tromf, Soros-adu, Világbank-ász, szabadkőműves és/vagy judeoplutokrata összeesküvés, tetszés szerint. És lesz büszkeség, nemzeti selyembe burkolt indulatra való hivatkozás, mert csak ez maradt. Gazdasági sikereink bár számokban kitűnnek, de kontinentális összevetésben igen viszonylagosak, riói és foci EB-s szereplésünk csapnivaló, Nobel-díjaknál már megint átugrottak, marad tehát a mellény, a trikolórban foszforeszkáló pectoralisok, amint belefeszülnek az ellenszélbe. Egy virtuális többség nevében és javára hangzanak el hazafias… inkább hazaviaskodó beszédek, hogy maradjon a tőke itthon, s legelébb a honi vállalkozás virágozzék, legyen a román(iai) gazdának biztos a talaj a traktor kereke alatt, s hogy se Nagy Medve, se Sam Bátyó, se senki ide bele ne szóljon, ne küldje famulusait a nyakunkra. Arra a büszke izomkötegre, mely méltán viseli a nemzeti géniuszt tartalmazó koponyát, az utánozhatatlan, őseredeti gondolatok s érzések, sajátos értékek tartályát.
Nézem a plakátokat, az előkampány hangulatkeltését: „Merjél hinni Romániában” – biztatnak a szocdemek, amire a liberálisok úgy licitálnak rá, hogy „Merjél hinni a becsületes emberek által vezetett Romániában”. Kérdés, hogy maga Románia mit szól ehhez a merszhez, a felfokozott hithez, nem roskad-e bele ebbe az ipari mennyiségű megelőlegezett bizalomba.
Rostás Péter István
Szabadság (Kolozsvár)

Marosvásárhelyen „iskoláztat” a DNA
Cáfolja az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vádjait Király András oktatásügyi államtitkár, aki szerint nem igaz, hogy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium 2014-ben törvénytelenül jött volna létre.
Az ügyészség pénteken közölte, hogy hatvan napra hatósági felügyelet alá vonta Tamási Zsoltot, a vásárhelyi tanintézet igazgatóját, ugyanakkor 30 napos házi őrizetet rendelt el Ştefan Someşan Maros megyei főtanfelügyelő ellen.
A DNA közleménye szerint 2014. július 29-ei ülésén a marosvásárhelyi tanács másfél millió lej kiutalását szavazta meg annak a visszaszolgáltatott épületnek a felújítására, amelyben az Unirea Főgimnázium működik azzal a feltétellel, hogy ugyanitt létrehozzák a római katolikus teológiai profilú középiskolát. A határozatot a Maros megyei tanfelügyelőséggel is ismertették, és az ügyészek szerint Ştefan Someşan főtanfelügyelő akkor azt állította, hogy az oktatási tárca jóváhagyta az új iskola létrehozását. Ennek nyomán a tanfelügyelőség igazgatótanácsa egyhangúlag megadta a Római Katolikus Teológiai Gimnázium alapítására vonatkozó engedélyt.
A DNA viszont úgy értékeli, hogy két évvel ezelőtt Someşan anélkül rendelte el a katolikus gimnázium létrehozását és Tamási Zsolt igazgatói kinevezését, hogy előzetesen megszerezte volna ehhez az oktatási tárca jóváhagyását. Rá egy évre, tavaly pedig hatáskörét túllépve sorolta az Unirea Főgimnázium magyar tannyelvű osztályait az új oktatási intézménybe, és bocsátotta ki az intézmény számára az ideiglenes működési engedélyt – derül ki továbbá a vádhatóság közleményéből. A DNA álláspontja szerint a két gyanúsított annak ellenére járult hozzá a Római Katolikus Teológiai Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában a tanintézet nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel.
A közlemény arról is említést tesz, hogy a Maros megyei prefektúra a közigazgatási bíróságon támadta meg a római katolikus tanintézet létrehozásáról szóló önkormányzati határozatot, és a marosvásárhelyi táblabíróság 2016 februárjában jogerősen érvénytelenítette azt.
Király: törvényes az iskola létrehozása
Marius Paşcan, a magyarellenes megnyilvánulásairól elhíresült szenátor – korábbi prefektus – feljelentése nyomán az oktatásügyi tárca is vizsgálta a középiskola létrehozásának körülményeit. A minisztérium ellenőrző testülete, amely augusztus végén, szeptember elején járt Marosvásárhelyen, nem találta törvényellenesnek az alapítódokumentumokat. Király András oktatásügyi államtitkár a Krónikának azt mondta, bár nem kizárt, hogy becsúsztak bizonyos formai hibák, de az iskola létrehozása teljesen törvényes volt, ezt a helyi önkormányzat és a megyei tanfelügyelőség illetékeseinek aláírása is alátámasztja.
„Az iskolák létrehozásáról nem a tanügyi tárca dönt, hanem az önkormányzat és a tanfelügyelőség. A Római Katolikus Teológiai Gimnázium esetében mindkét intézmény pozitívan bírálta el a kérést" – hangsúlyozta az államtitkár. Kérdésünkre, hogy fennállhat-e annak veszélye, hogy a román hatóságok egy újabb Mikó-ügyet fabrikáljanak, és a nehezen visszaszerzett egyházi ingatlan újraállamosítását készítsék elő, Király nem tudott válaszolni. Elmondta, nem ismeri a visszaszolgáltatás körülményeit.
Szolidaritás a gimnázium meghurcolt vezetőjével
Az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány a sajtóból értesült a DNA Tamási elleni eljárásáról. Közelről ismerve az iskolaigazgató tevékenységét és emberi magatartását, a státus vezetői, Jakubinyi György érsek és Holló László, az igazgatótanács elnöke úgy vélik, Tamási Zsolt a törvények előírásai szerint járt el, ezért bíznak abban, hogy az igazságszolgáltatási szervek is igazolják ártatlanságát. Jakubinyi és Holló a törvényes előírásokat betartó Ştefan Someşanról sem feledkezik meg, remélve, hogy az ő ártatlansága is bizonyítást nyer.
Tamási Zsoltot az RMDSZ Maros megyei szervezete is védelmébe vette, és szolidaritásáról biztosította. Novák Zoltán városi tanácsos, RMDSZ-es szenátorjelölt pénteki közleményében úgy fogalmazott, a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyében indított eljárás a magyar közösség identitásának, megmaradásnak alapjait rengeti meg.
„Úgy gondolom, hogy az elindított folyamat nem egy vagy két személyről szól, hanem a romániai magyar közösség identitásának, megmaradásának alapjait rengeti meg. A magyar érdekképviselet 1989 után megteremtette a magyar tannyelvű iskolák alapításának lehetőségét, ezek esetleges bezárásával jelentősen csorbulnak jogaink, félelmet, bizonytalanságot és megtorpanást keltenek a magyar közösségben. Joggal tesszük fel a kérdést, hogy ki lesz a következő főtanfelügyelő, pedagógus vagy köztisztviselő, aki egy újabb magyar oktatási intézmény létrehozását kezdeményezi, és ugyanazzal a szakértelemmel és lelkiismeretességgel végzi munkáját, mint Tamási Zsolt" – fogalmazott Novák.
A fiatal történész-politikus azzal a felhívással fordult a közösséghez, hogy lehetősége szerint tiltakozzék az eljárás ellen. Úgy véli, a hatóságok a törvény betűjét manipulatív módon használják fel a nemrégiben létrejött felekezeti iskola megszüntetésére. Ugyanakkor úgy véli, az ügyészség több mint négyszáz diák jövőjével, a tanárok egzisztenciájával és nem utolsósorban a szülők felelős magatartásával játszadozik.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke lapunknak azt mondta, rendkívül gyanús, hogy a vádhatóság éppen egy nemrég „feltámasztott" magyar felekezeti iskolát vett célkeresztjébe. A Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium önállósítása magyar tannyelvű intézményként, illetve a Református Kollégium alapítása óta a szintén önálló magyar tanintézetként működő Római Katolikus Teológiai Gimnázium alapítása ugyanis a marosvásárhelyi érdekvédelmi szolgálat legfontosabb eredményének tekinthető.
Szombaton Kelemen Hunor szövetségi elnök is megszólalt a katolikus iskola ügyében. Szerinte a sepsiszentgyörgyi újraállamosított Székely Mikó Kollégium és a marosvásárhelyi tanintézet esete közt „elképesztő hasonlóság" fedezhető fel. „Az elmúlt négy évben korrupcióellenes harcként beállított boszorkányüldözés az erdélyi magyar közösség vezetői ellen arra kötelez bennünket, hogy zárjuk sorainkat, és ne engedjük magunkat megfélemlíteni" – jelentette ki az RMDSZ országos elnöke. Szombaton egyébként egy autóbusznyi csíkszéki RMDSZ-es politikus, önkormányzati tisztségviselő állt sorfalat a marosvásárhelyi gimnázium épülete előtt, az ügyészségi eljárás ellen tiltakozva.
Közleményt adott ki a témában a Magyar Polgári Párt (MPP) is: az alakulat szerint a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium létrehozása miatt ügyészségi eljárás alá vont intézményvezetők ügye „minden jóhiszemű és minden törvénytisztelő ember ügye". A párt szolidaritást vállal Tamási Zsolttal, közleményükben ugyanakkor leszögezik: a történtek azt bizonyítják, hogy társadalmi és politikai közös fellépésre van szükség az egyházi és nemzeti értékek megmentéséért.
Someşan és Tamási hallgat
A hétvégén Ştefan Someşan főtanfelügyelő elérhetetlen volt, míg Tamási Zsolt csak annyit mondott lapcsaládunknak, hogy nem nyilatkozhat. Kérdésünkre, hogy a DNA eljárása veszélybe sodorhatja-e az iskola létét, annyit mondott, ez nem egyértelmű.
A román állam hosszas pereskedés után, 2004-ben szolgáltatta vissza a római katolikus egyháznak a 20. század elején létesített II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium épületeit, melyekben a román és magyar tannyelvű Unirea Főgimnázium működött. Ugyanabban az évben a Bolyai Farkas Gimnázium termeiben indult be a marosvásárhelyi katolikus oktatás. Az egyháznak 2014-ig kellett várnia, míg az önkormányzat hozzájárult a Római Katolikus Teológiai Gimnázium létrehozásához. Az intézmény a 2015/2016-os tanév elejétől költözhetett be az egyház épületeibe, amelyeket jelenleg az Unirea Főgimnáziummal oszt meg. Marius Paşcan szenátor feljelentése nyomán a DNA egy évvel ezelőtt az ingatlan visszaszolgáltatása ügyében is vizsgálatot indított.
Szombaton délelőtt az iskolában tanuló gyermekek szülei a belvárosi római katolikus plébánián találkoztak. A feszült hangulatú összejövetel résztvevői közül többen is leszögezték, nem bíznak a DNA-ban, de a romániai igazságszolgáltatástól sem várnak túl sokat. Úgy érzik, az iskolaalapítás megkérdőjelezése számukra teljes mértékben elfogadhatatlan. A szülők azt szeretnék elérni, hogy a Szentszék figyeljen oda a marosvásárhelyi történésekre, és a Vatikán bukaresti nunciatúráján keresztül kövesse fokozott figyelemmel a nyomozás és bírósági eljárás tárgyilagosságát és elfogulatlanságát.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi tudósokat díjaztak Kolozsváron a magyar tudomány ünnepén
November végéig tart a magyar tudomány ünnepe elnevezésű programsorozat Erdélyben, ennek nyitórendezvényeként Kolozsváron gróf Széchenyi Isván születésének 225. évfordulója alkalmából szerveztek tudományos konferenciát.
A rendezvény keretében kiosztották pénteken a Kolozsvári Akadémiai Bizottság éves tudományos díjait. A Tudomány Erdélyi Mestere Díjat idén Gábor Csilla irodalomtörténész kapta a tudományos képzésben és a kutatásban kifejtett tevékenysége elismeréseként. Fiatal kutatói díjat kapott természettudományok kategóriában Borbély Sándor fizikus a természettudományok területén 2016-ban elért kivételes tudományos eredményéért. Fiatal kutatói díjat kapott a társadalomtudományok kategóriában Szász Levente közgazdász a társadalomtudományok területén 2016-ban elért kivételes tudományos eredményéért. A Tudományközvetítés és a Tudományos Bírálat Díját idén Jancsó Árpád mérnök kapta a tudás és a tudomány közvetítésében vállalt szerepéért.
A magyar tudóstársadalom először 1997-ben emlékezett meg arról, hogy 1825-ben gróf Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság megalapítására, és ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megszületését. 2003 óta minden év novemberének 3. napján erre a nemzetépítő cselekedetre emlékeznek Magyarországon és a határon túl is. Az évforduló jegyében az MTA Kolozsvári Területi Bizottságának, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemnek és Magyarország kolozsvári főkonzulátusának szervezésében tartották meg a Magyar Tudomány Ünnepe konferenciát. A magyar tudomány ünnepét november 11-én Marosvásárhelyen, 18-án Csíkszeredában és 26-án Temesváron is megtartják.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László: sosem éreztem magam forradalmárnak
Sosem érezte magát forradalmárnak, sőt ma sem tartja magát annak, egyszerűen csak tette, amit tennie kellett – jelentette ki Tőkés László európai parlameni képviselő a Kincses Kolozsvár Egyesület a Magyar Szabadság Éve című kolozsvári rendezvénye sorozatában megrendezett beszélgetésen.
A Forradalmárral a forradalomról címmel megtartott csütörtök esti fórumon Csinta Samu újságíró beszélgetett Tőkés Lászlóval az 1956-tól 1989-ig terjedő időszakról, vagy ahogy azt a szervezők írták közösségi oldalukon „forradalmi ívről”.
Tőkés László elmondta, csak négyéves volt 1956-ban, de élénk emlékei vannak az eseményről. Mint mesélte: édesapja akkor kifejezetten azzal a céllal vásárolt rádiót, hogy az ’56-os eseményekről folyamatosan értesüljenek. Csinta Samu kérdésére elmondta: a családjának köszönhetően úgy nőtt fel, hogy mindig igazi forradalomként beszéltek az környezetében 1956-ról, és nem ellenforradalomként, ahogy akkor azt a hivatalos kommunista propaganda igyekezett beállítani. Kifejtette: nagy áldásnak tartja, hogy egy nagy családban nőtt fel, amely kicsiben leképezte szinte az egész társadalmat. Felidézte: a kommunista uralom ideje alatt a forradalom hősei nem kapták meg a kellő társadalmi elismertséget, ugyanis az emberek féltek a „veszélyes emberekhez” közel kerülni.
Tőkés úgy fogalmazott, sosem tudott megfelelni a hivatalosságok elvárásainak, már ifjú teológusként bosszantotta magatartásával az elöljáróit. Sőt lelkészként, püspökként és politikusként sem tudott olyan lenni, mint azt a „kánon” megkövetelte volna. Ironikusan megjegyezte, ha 1989-ben hősi halált halt volna, most ott koszorúzna az „egész RMDSZ” a sírjánál.
Hozzáfűzte: mivel korábban azt tapasztalta, hogy senki nem áll ki az 1956-os hősök mellett, ezért „megrendítette” amikor 1989-ben Temesváron kiállt mellette a gyülekezete, családja, barátai. Hangsúlyozta: nem magányos harcos volt, mindent együtt ért el a közösség. Tőkés párhuzamot vont az 1956-os és 1989-es forradalom következményei között is. Kifejtette: miközben a Kádár rendszer egyszerűen ellenforradalomként beszélt a forradalomról, addig az 1989-es romániai forradalom után, sokkal puhábban kezdték el a történelemhamisítást, ami azóta is folyamatosan zajlik Romániában
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

A kor szellemi keresztmetszete – Kovács Kiss Gyöngy a 90 éves Korunkról
A Kárpát-medence egyik legrégebbi alapítású magyar nyelvű folyóiratáról, a kilencvenéves Korunkról beszélt Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztő a Krónikának.
– Kilencvenéves a Korunk folyóirat, amely 1926 februárjában jelent meg először Kolozsváron. A megjelenést bejelentő prospektusban Dienes László alapító szerkesztő a lap feladatának tekintette az európai eszme- és kultúrközösségbe való bekapcsolódásért való munkálkodást, mert a kisebbségi magyarság „csak a világot ma mozgató eszmékből építheti fel azt a szellemi erődítményt, amelyből jövőjét megvédheti". Főszerkesztőként hogyan értékeli, a Korunk az azóta eltelt kilenc évtizedben is követte és ma is követi ezt az irányvonalat?
– A Kárpát-medence egyik legrégebbi alapítású magyar nyelvű folyóiratáról van szó, amely nem csupán a hazai magyar tudományos és művelődési életben, közgondolkodásban játszott megkerülhetetlen szerepet, hanem az európai értékeknek az erdélyi kultúrába való beemelésében is. Dienes az első szám Beköszöntőjében „a kor szellemi keresztmetszetét" ígéri, programnyilatkozatában az új sajtóorgánumnak két feladatot jelöl meg: az őn által is említettet, másrészt az erdélyi belső viszonyok szakszerű feltárását. Ezt az elgondolást viszi tovább – egyes időszakokban szektás elfogultsággal – Gaál Gábor is.
A „kor szellemi keresztmetszetének" a megrajzolása és a Dienes által vizionált „szellemi erődítménynek" a felépítése az adott helyzetben csak egy eklektikus szerkesztői gyakorlat árán volt lehetséges. Így jelenhettek meg az folyóiratot nyilvánvalóan domináló baloldali anyagok mellett az első évfolyamokban például okkult tudományokat népszerűsítő írások is. Most már kicsit más a helyzet. A Korunk 1990-ben indította harmadik folyamát, amely megőrizte hagyományos profilját, tehát a korszerűen tagolt szellemi élet egészét átfogó tematika felújítását, természetesen az előző két folyamtól merőben különböző körülmények között.
Egy alapjában megváltozott világban, a 20. század végén, a 21. század elején a globalizáció egyre erőteljesebb térhódításának körülményei közepette a lap elsősorban a tudományos szakirodalmi tájékoztatás fóruma kíván lenni, amelynek szerkesztési koncepciója tengelyében az erdélyi és az európai hagyomány ötvözete áll: az önismeret, az etnikumközi párbeszéd, a térség kultúrái közötti kapcsolatok építése, globális és lokális kérdések egymást kiegészítő elemzése. Ugyanakkor egyfajta híd szerepét kívánja betölteni az erdélyi és egyetemes magyar tudománypublikálás között.
– A lapban az elmúlt kilenc évtizedben irodalmi, politikai, jogi és történelmi műveltség szervesült világképet formáló egésszé. Dienes eleve olyan átfogó profilt alkotott meg, amely a korszerű szellemi életnek az írással, elméleti és irodalmi eszközökkel lehetséges teljességét közvetítette. Ezzel a romániai magyar művelődésben addig hiányzó – a korszerűen differenciált szellemi élet egészét átfogó – folyóirattípus honosult meg, mely alkalmasnak bizonyult arra, hogy művelődésbe bekapcsolja a modern kultúra számos akkor újnak számító vívmányát. Ez változott később a lap életében (a kommunizmus évtizedeiben)? És ha igen, mennyiben?
– A Korunk első két folyama egyértelműen a 20. századhoz kapcsolódott. Egy olyan korhoz, amelyben mintha több évszázad történései sűrűsödtek volna. A súlyos és esetenként mindmáig értelmezésre váró, többolvasatú történetek tárházát Eric Hobsbawm (brit marxista történész, 1917–2012 – szerk. megj.) a „szélsőségek századának" nevezte. És kétségtelenül az is volt – a folyóirat vonatkozásában is. Hullámhegyek és -völgyek, rossz, jobb és jó időszakok váltogatták egymást, történelmi tévedésekkel, valós sikerekkel és eredményekkel, illetve olyan évekkel, amelyekben a szerkesztőség abszurd játékok tanújává, részesévé és szenvedőjévé vált.
A folytathatóság miatt mindezekről nem lehet hallgatni. Első két folyamában a folyóiratot baloldali lapként tartották számon. Le szeretném szögezni: harmadik folyamában a Korunk nem baloldali lap. De politikai köpönyegforgatások évadján talán nem fölösleges ezt a mondatot kicsit bővíteni: nem baloldali és nem jobboldali lap. Minőségorientált és minőségcentrikus folyóirat, amely a szerzőit nem ideológiai és párthovatartozás alapján kéri fel, hanem szakmai hozzáértés és tudás szerint.
– A Korunk munkatársainak összetétele a lap fejlődési szakaszai szerint változott, de mindig több országból toborzódott, úgyhogy kiérdemelte a „négyországi folyóirat" meghatározást is. A kommunizmus időszakában például romániai szerzők mellett Magyarország, Csehszlovákia és Jugoszlávia írói is rendszeresen közöltek a folyóiratban. Ma milyen mértékben vonnak be külföldi szerzőket? Hogyan alakul ki a szerzőgárda?
– A Korunk ma is egyértelműen „kitekintő" folyóirat, azaz, mint említettem, a magyarságot és európaiságot nem egymástól elszigetelten vizsgáló lap. Ez a kitekintés, vagy ha úgy tetszik, többszólamúság nyomon követhető a tematikus blokkokban, súlypontokban, rovatanyagokban egyaránt. Ami a szerzőinket illeti, a hátsó borító fülszövege tartalmazza a szerzők névsorát, és örömömre szolgál, hogy szinte minden lapszámban fellelhetők e névsorokban az adott tematikák rangos képviselőinek nevei. És itt nemcsak az erdélyi, romániai vagy magyarországi szakértőkre gondolok, hanem nyugat-európai és amerikai szerzőkre is. Ezzel párhuzamosan az erdélyi és „nem erdélyi" szerzők között kétségtelenül tapasztalható egyfajta kölcsönös egymásra figyelés. Ezeknek a kapcsolatoknak a „minőségére", az „ideális" vagy „kevésbé ideális" jellegére is gyakran rákérdeznek, azt azonban nehéz kidekázni, hogy ez mennyire ideális, vagy sem.
Bizonyára Erdélyből erőteljesebb a Nyugat felé tekintés, mint fordítva. Ez valahogy a noncentrum és centrum viszonya, ami érthető, és nem új jelenség. Ugyanakkor vannak „átmelegítő" megnyilatkozásai ennek az egymásra figyelésnek. 2010-ben a Korunk Kulcsa díjat egyhangúan Romsics Ignác professzornak (Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – szerk. megj.) ítélte a szerkesztőség. A díj átadásakor újságírói kérdésre nyilatkozta Romsics professzor: ő ugyanúgy otthon van Kolozsváron, mint ahogyan a Korunk-szerkesztők otthon vannak Budapesten. Bízom benne, hogy ez így működik.
– A folyóirat a művészetek és tudományok legkülönfélébb dimenzióira reflektál, tematikus számai művészeti, történelmi, tudományos stb. kontextusba helyezik a társadalmat foglalkoztató kérdésköröket, megannyi szempontból megközelíti az adott témát. Milyen szerkesztési elvek mentén állítják össze és tervezik meg a lapszámokat?
– Tematikus lapszámaink, súlypontjaink a szerkesztői szándék szerint igyekeznek egyfajta egyensúlyt tartani a szűk értelemben vett erdélyi tematikák és a tágabb kitekintésű témafeldolgozások között, úgy, hogy az egyes diszciplínák, történeti, filozófiai, politológiai, irodalmi stb. tömbök bizonyos ritmicitással egyaránt szerepeljenek a Korunkban. Ugyanakkor a szakszerűség az, amihez nagyon ragaszkodunk szerzőink kiválasztásánál , és az eredmény talán igazolja e követelményük jogosságát, hiszen lap- és kötetbemutatóinkra nemritkán olyan helyen kerül sor Budapesten, mint a Magyar Tudományos Akadémia.
Az 1989. decemberi újraindulását követően a Korunk egyébként a szerkesztőségi tevékenységen kívül némiképp túlmutató feladatokat is ellát. Működtet egy kiadót, Korunk – Komp-Press megnevezéssel, egy képzőművészeti galériát, és 2007 óta futtatjuk a Korunk Akadémia előadássorozatait. Ennek keretében most, novemberben kezdődik az új sorozat Erdély a történelemben szalagcímmel. És szintén novemberben, 8–9-én kerül sor arra a nemzetközi tudományos konferenciára, amelyet a folyóirat alapításának 90. évfordulója kapcsán rendezünk. Az előadók között a Magyar Tudományos Akadémia több tagja – Csányi Vilmos, Egyed Ákos, Kántor Lajos, Kovács András, Romsics Ignác, Zsoldos Attila – is szerepel.
– A digitalizáció egyre dominánsabb térnyerésével a nyomtatott sajtó mind nehezebb helyzetbe kerül, mondhatni a perifériára szorulhat, hiszen az írott sajtót egyre kevesebben olvassák világszerte. Hogyan látja főszerkesztőként, lehetséges volna még eredményesen „szembeúszni az árral", lehet még újabb olvasókat szerezni? És meg tud állni anyagilag a saját lábán a Korunk?
– A Korunk 1500 példányban jelenik meg, és mivel bevallottan réteglap, viszonylag szűk, értelmiségi olvasótáborhoz szól. Ez a tábor felméréseink szerint pillanatnyilag nem csökken. De elképzelhető, hogy perspektivikusan gondolkodnunk kell egy online változaton (is). Pillanatnyilag a folyóirat lapszámai teljes terjedelemben olvashatók az interneten. A kérdés második részére válaszolva: nem tud a saját lábán megállni anyagilag a lap. De hozzáteszem, nincs a világon olyan – a Korunkhoz hasonló – folyóirattípus, amely ilyen példányszámmal önfenntartó tudna lenni, ez matematikai nonszensz volna. Szemléltetésképpen: egy lapszámnak csak a nyomdaköltsége magasabb, mint az eladási ára. Vannak kiemelt támogatóink, no meg jórészt pályázatokból élünk, és mivel a pályázataink többnyire sikeresek, rendelkezünk egy kvázi állandó intézményesített támogatottsággal, amihez csatlakoznak magánszemélyek. Utóbbiak névsorát negyedévente közöljük a folyóiratban.
Kiss Judi
Krónika (Kolozsvár)

Újabb csapás a gyógyszerészképzésre
Mottó: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam” (Egyébként javaslom Karthagó elpusztítását – Marcus Portius Cato)
Köztudomású, hogy működésének több mint hatvan esztendeje alatt a marosvásárhelyi gyógyszerészképzés túlnyomó része egyetemünk patinás főépületében zajlott. Helye volt itt az ódon falak között egyaránt előadótermeknek, laboroknak és dolgozószobáknak. Minden működött. Nagy hírű tanáraink évtizedeken át zajló, igen komoly munkája látványos, a szerény technikai felszereltséget messze meghaladó (sok készüléket helyileg állítottak elő a műhelyekben!), nemzetközileg is elismert eredményeket hozott.
Hadd említsem meg itt a teljesség igénye nélkül a Kopp Elemér és Rácz Gábor professzorok nevével fémjelzett farmakognóziai iskolát, továbbá Tőkés Béla, Ádám Lajos, Papp József, Kisgyörgy Zoltán, Gyéresi Árpád, Csedő Károly vagy Soós Pál és Kincses-Ajtay Mária kiváló tudós-professzorok nevét. Horizontális tudásuk, emberi tartásuk generációk példaképe lett. A kutatásban és a hallgatók szakmai felkészítése terén elért eredmények olyannyira színvonalasak voltak, hogy a Nyugat-Európába szökött kollégák diplomáját (a kolozsvári mellett) ott is elismerték!
Mindezek dacára évtizedek óta a fakultás következetes leépítése zajlik. A nyolcvanas évek végén aztán a csúcs a magyar nyelvű oktatás felszámolása volt. Mégis a ’89-es rendszerváltás után óriási erőfeszítések árán mintegy hamvaiból sikerült újra lábra állítani! Kiváló tanárom, Tőkés Béla Négymenetes spirális erőtér című, akár történelmi dokumentumnak is beillő munkájában remekül leírta ezt az időszakot. Napjainkban pedig a szenátus, fittyet hányva a tanügyi törvényre, kénye-kedve szerint intézkedik egyetemünkön. Hadd említsük itt meg példának a gyógyszerészeti kar legutolsó akkreditációja körüli megalázó huzavonát. Most befejezéséhez közeledik néhány sablonterv alapján épített, esetenként vitatható funkcionalitású új épület. A tanárok egy része még nem is ismeri pontosan rendeltetésüket. Ide akarják az ősz folyamán kitoloncolni mindenestől a gyógyszerészképzést is a régi épületből!
Félre ne értsenek, modern laborokkal ellátni bármely egyetemet igen fontos. De el lehet-e képzelni például a Sorbonne vagy az Oxford egy-egy alapvető fontosságú fakultását csupán semmitmondó, új épületekben működni? Mi történne az ott végzett temérdek generáció érzelmi, szellemi kötődésével, a hagyományok tiszteletével? Az előkészületek tehát javában folynak, vagyis minden „régi”, nagy értékű dokumentumot, folyóiratot, képanyagot, még használható laborberendezést/felszerelést, csodálatos bútorokat (préselt lemezből készültekkel helyettesítik), mindent, ami történelmet jelent, és súlyt ad a hasonló intézménynek, elégetnek vagy darabokra törnek!
Egyfajta Palmüra ez, primitív rombolás. A szerény kérdezőnek pedig kézenfekvő a válasz: modern laborokat kapnak, a jelenlegi épület nem felel meg a modern követelményeknek, stb! S ezután az orvosi kinetoterápiás, bábaasszonyi stb. képzés számára megfelel? Következésképpen tiltakozom a gyógyszerészeti kar méltatlan kilakoltatása ellen, és felkérek minden ott végzett kollégát, tanárt, hogy hasonló módon járjon el!
Utóirat. Különös figyelmébe ajánlom írásomat parlamenti képviselőjelöltjeinknek, akik remélem, hogy hatékonyabban képviselik majd a MOGYE-ügyet, mint elődeik, akik elégtelenre vizsgáztak ez esetben is!
dr. Pokorny László
A szerző főgyógyszerész, egyetemi előadó, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja
Krónika (Kolozsvár)

Erdély, hatalom, szelfi
Az RMDSZ vasárnapi országos kampánynyitójának mintegy másfél ezer résztvevőjéről egy drón segítségével készült óriási „kampányszelfi” apropóján adja magát a kérdés, hogy miként fest a romániai magyar politikai tájkép a december 11-ei nagy választási csata előtt.
Először is a szövetség a belmagyar versenytől megszabadulva vághat neki a parlamenti megmérettetésnek, miután az MPP-t sikerült „megvásárolnia” két bukaresti törvényhozói mandátummal, az EMNP pedig – jórészt anyaországi rábeszélésre – úgy döntött, hogy nem indul a választáson.
Ez a felállás akár hosszabb távon is bebetonozhatja a magyar alakulatok között jelenleg fennálló erőviszonyokat, nem ad azonban egyértelmű választ az RMDSZ idei választási szereplését illetően. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb „fölött és alatt billegő” alakulat nemigen számíthat a kevés, ám a decemberi előmenetel szempontjából nem elhanyagolható néppárti szimpatizánsok szavazatára, az összeborulás ellenére pedig nem érezheti a tarsolyában a polgári párt híveinek voksait sem. Arról nem beszélve, hogy az itt-ott rossz vért szült jelöltállítási hercehurca, a felülről diktált ukázok az RMDSZ-en belül, számos területi szervezetnél hagytak maguk után elvarratlan szálakat, ami nem a szavazatmaximálás előjele.
Az adott körülmények közepette a szövetség két pillérre fekteti kampánystratégiáját: a hangzatos, ám sok esetben fedezet nélküli ígéretekre, valamint a viktimizációra. Az előbbi kategóriára példa többek között a román nyelv speciális tanterv szerinti oktatása, amely annak ellenére szerepel ma is az alakulat kampányszlogenjei között, hogy ellenzéki pozíciója dacára államtitkári tisztséggel rendelkezik az oktatási minisztériumban. És akkor hogy akarják elérni a házi feladat eltörlését, a túlzsúfolt tananyag csökkentését?
Az RMDSZ-es retorika állandó visszatérője még az áldozattá válás panelje: a szövetség szerint a többség – beleértve a bukaresti pártokat, a prefektusokat és a korrupcióellenes ügyészséget – összefogott ellene, vele együtt pedig az erdélyi magyarság ellen. Nehezen lehet felmérni, mennyiben mozgósítja majd Bukarest démonizálása a magyar választókat, amikor az RMDSZ éppen ahhoz kéri a közösség támogatását (körülbelül úgy: „velünk, és ne nélkülünk töröljék fel a padlót Bukarestben”), hogy a sokat szidott fővárosban képviselje az érdekeit.
Tény, hogy az RMDSZ kampánytárába a DNA is bőségesen szolgáltatja a muníciót, újabban a marosvásárhelyi iskolaüggyel, amelynek kapcsán rejtély, hol a korrupció, illetve miben áll a törvénytelenség, ha az iskolaalapításban a tanügyminisztérium sem lát kivetnivalót. Ettől függetlenül furcsa azzal a céllal kérni a választói felhatalmazást, hogy majd épp a bukaresti hatalomba visszakerülve lehet megvédeni Erdélyt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Kiállítás a váradi reformátusokról
A nagyváradi reformátusság történetét bemutató állandó kiállítást nyitottak meg hétfőn, a reformáció emléknapján a váradi várban – adta hírül honlapján a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK).
A fejedelmi palota déli saroktornyában található tárlatot Csűry István királyhágómelléki református püspök és Dumitru Sim, a nagyváradi vármúzeum igazgatója nyitotta meg a helyi történelmi magyar egyházak múltját prezentáló kiállításegyüttes részeként. Elsőként, mint arról beszámoltunk, a római katolikus egyház szellemi örökségét felidéző tárlat nyílt meg a nemrég felújított, vármúzeumnak is otthont adó épületegyüttesben. A reformátusokra vonatkozóan a csekély tárgyi örökség miatt elsősorban pannókon követhető nyomon a reformáció tiszántúli és váradi térnyerése, a kálvinista mozgalom megszilárdulása és megerősödése korabeli írott források, metszetek, térképek segítségével.
A beszámoló szerint a látogatók tematikus egységekben, kronologikus sorrendben kaphatnak információt a két protestáns nyomda működéséről, a puritánus mozgalomról, a Váradi Biblia születésének körülményeiről stb. Az adott időszak illusztrálásaként egy 17. századi nyomdagép életnagyságú rekonstrukcióját is felállították. A tárlat egyébként a második ilyen jellegű kiállítás a városban, a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban két évtizede látogatható a református egyház tárgyi örökségét bemutató kiállítás.
Krónika (Kolozsvár)

Dragnea: Remélem, hogy hallani fogom Kelementől, hogy az egyesülés egy győzelem volt a romániai magyarságnak is
Remélem, hogy hallani fogom Kelemen Hunortól azt, hogy az 1918-a egyesülés egy győzelem volt a romániai magyarok számára is – jelentette ki vasárnap este Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke.
‘Több mint szerencsétlen Kelemen Hunor ezen kijelentése. (…) Ő azt állítja, hogy nekik előnytelen volt az egyesülés. Mert ők kik? Ők szintén román állampolgárok. Mert remélem, hogy a magyar nemzetiségű román állampolgárokra gondolt, nem pedig magyarországi állampolgárokra, mert akkor súlyos a dolog. Nem értek egyet ezzel a nyilatkozattal. Az egyesülés a román nemzetnek egy győzelem volt, Kelemen Hunor egy Romániában bejegyzett párt elnöke, ezért remélem, hogy hallani fogom Kelemen Hunortól azt, hogy az 1918-a egyesülés egy győzelem volt a romániai magyarságnak is’ – mondta Liviu Dragnea a Realitatea tévében.
Dragnea szerint ezzel a kijelentésével Kelemen Hunor mintha Tőkés László szóhasználatát venné át.
‘Több szavazatot akar? A szavazatai mindenképpen biztosítva vannak, a nyilatkozat pedig megmarad. Én nem felejtek’ – mondta Dragnea.
Kelemen Hunor azt nyilatkozta vasárnap Kolozsváron, hogy a magyaroknak egy verség volt 1918 decembere, amikor Románia megvalósította a nagy egyesülést.
A jelölteket bemutató nagygyűlésen, 1500 ember előtt, Kelemen Hunor úgy fogalmazott, hogy 99 év után eljött az ideje, hogy a román többség betartsa a nemzetiségek egyenlőségére Gyulafehérváron tett ígéreteket.
‘Közeledik 2018, amikor a nagy egyesülés 100 éves évfordulóját tartják. Nem mindegy, hogy mi milyen lelkiállapotban leszünk tanúi ennek az eseménynek. 100 év, négy generáció telt el azóta, hogy azokat az ígéreteket tették. Legyen világos: 1918 számunkra egy vereség volt. Nem lehet elfelejteni ezt a fájdalmat, amit ez a vereség okozott. De ahogy mások is túlléptek ezen, nekünk is túl kell lépnünk, és folytatnunk kell a munkát. Nekünk is, mint a minket megelőző generációknak, azt kell mondanunk, hogy van esély, az értékekre kell koncentrálnunk, az erdélyi értékekre, hogy érdemes jövőt építenünk ebben az országban’ – mondta Kelemen.
AGERPRES/(RO – szerkesztő: Dorina MATIŞ; HU – szerkesztő: ERDÉLY András)
erdon.ro

Politikai menedékjogot kért a Máramaros megyei erdőben elfogott 39 illegális bevándorló
Politikai menedékjogot kért a román államtól az a 39 bevándorló, akiket a Máramaros megyei Alsószivágy közelében fogtak el vasárnap – közölte hétfőn az AGERPRES hírügynökséggel Máramaros megye prefektusa, Sebastian Lupuţ.
A 39 bevándorlóra vasárnap bukkantak rá a rendőrök egy erdőben, Alsószivágy közelében. A nagysomkúti menekültközpontban szállásolták el őket. Utóbb kiderült: Irakból származnak. A hatóságok még dolgoznak identitásuk megállapításán és annak kiderítésén, miként sikerült Románia területére jutniuk.
erdon.ro

Nem kell prefektus
Speciális helyzetekre speciális válasz
Új társadalmi szerződést szorgalmaz a románok és magyarok között Antal Árpád, aki szerint olyan közigazgatási átszervezésre van szükség, amely nem a községeket szünteti meg, hanem a prefektusi hivatalt.
Sepsiszentgyörgy polgármestere az RMDSZ kampányindító rendezvényén többek közt arról beszélt, hogy miért kell Erdélyt megmenteni Bukaresttől. „A válasz rendkívül egyszerű: azért, mert 98 év alatt sokkal több problémát okoztak, mint ahányat megoldottak”, magyarázta Antal. „Elfogadtuk, hogy szülőföldünkre kiterjesztette szuverenitását a román állam, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy másod- vagy harmadrangú állampolgárok legyünk. Nem fogadjuk el a kettős mércét”, jelentette ki.
Kifejtette: új társadalmi szerződésre van szükség a románok és magyarok között, és ez úgy lehetséges, ha közösen kidolgoznak egy új alkotmányt, de nem az erdélyi valóságot kell a bukaresti alkotmányhoz igazítani, hanem fordítva. „Azt akarjuk, hogy a helyi közösségek döntsenek, és ne Bukarest diktáljon nekünk itt, Erdélyben. Speciális helyzetekre speciális válasz kell, Székelyföldnek speciális státusz kell. Csak olyan régiós átszervezést támogatunk, amely megerősíti Erdélyt és közösségünket. Olyan közigazgatási átszervezést akarunk, amely nem a községeket szünteti meg, hanem a prefektusi hivatalt”, tette hozzá Antal.
Kiss Edit
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székely zászlót akartak égetni a Poli Iași szurkolói
Tíz nappal azután, hogy Kolozsváron egy Új Jobboldal-felvonulás hangulatát teremtő közönség előtt kellett játszania, a román szélsőségesek Iași-ban is „megtalálták” a sepsiszentgyörgyi Sepsi SIC női kosárlabda csapatát.
Az összecsapás 63-59-es vendéggyőzelemmel zárult, amit a hazai ultrák magja egy kis székelyzászló-égetéssel próbált megbosszulni. A Maszol az alábbi felvételt kapta egy sepsiszentgyörgyi szurkolótól, amin magyargyalázó rigmusok hangzanak el a rohamra készülő moldvaiak részéről. A videó végén az egyik hazai ultra egy székely zászlót mutat fel.
„Az utolsó pillanatban vette ki a helyi rendőr a másik kezéből az öngyújtót, előttünk akarta felgyújtani a székely zászlót” – számolt be a Maszolnak a Sepsi SIC szurkolója. Hozzátette: a lobogót nem tőlük vették el a Poli Iași szurkolói, ők maguk vásárolhatták interneten.
Megtudtuk továbbá, hogy a győzelemmel zárult összecsapás végén a Székely Légió szokásához híven elénekelte a székely himnuszt, amit a iași-i közönség kifütyült. A két tábor között végül azért nem alakulhatott ki komolyabb balhé, mert a csendőrség több mint egy órán keresztül a csarnokban tartotta a vendégszurkolókat, hogy a hazai ultrák eltűnjenek a helyszínről. Végül csendőri kisérettel jutottak el a járművekhez. A csapat autóbuszát összematricázva, de épségben találtak.
Amint korábban írtuk, a bajnoki címvédő Sepsi SIC majd' mindegyik idegenbeli mérkőzését a iași-ihoz hasonló felfokozott nacionalista hangulatban kénytelen lejátszani. A háromszéki csapat október végi kolozsvári kiszállásán az U futballhuligánjai skandáltak nyomdafestéket nem tűrő rigmusokat a mérkőzés teljes hossza alatt.
Moldován Árpád Zsolt
maszol.ro

1916. augusztus 27-én a román királyi hadsereg hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. Még aznap elkezdődött a magyar határ megszállása, majd a román hadsereg lassú előrenyomulása.
A nagy túlerő ellenére, az egyesített osztrák–magyar seregek október végére felszabadították Erdélyt. Ezekről a történelmi időkről tart előadást ma Nagyváradon Erdélyi román betörés 1916-ban címmel Raffay Ernő történész, író, a Honvédelmi Minisztérium egykori politikai államtitkára.
Várják az érdeklődőket az előadásra a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermébe (Ezredévi emléktér/str. Libertății 40. szám), november 7-én, hétfőn 17 órára. A Polgári Magyarországért Alapítvány által támogatott Polgári esték rendezvénysorozat szervezője a Magyar Polgári Egyesület.
itthon.ma

Beszélgetés Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutatóval – Az életünk elsősorban spirituális szinten zajlik
Sepsiszéki Nagy Balázs író, néprajzkutató és szerkesztő családjával együtt öt évvel ezelőtt költözött Sepsiszentgyörgyről Csinódba. Két évvel ezelőtt villámcsapás érte. Felépülése után ökumenikus kápolnát emelt a kertjében és meghirdette a Gyarapodó Magyarságért elnevezésű programot – többek között erről is beszélgettünk csinódi otthonában.
– Hogyan, milyen irányban változtatta meg az életét a villámcsapás?
– 2014. június 24-én, Keresztelő Szent János napján ért a villámcsapás. Nagyon felborult az életünk. Itt volt a feleségem a hegyen két gyerekkel és egy magatehetetlen férjjel, ami egy rendkívüli állapot volt, viszont én úgy látom, hogy nagyon gyorsan kikászálódtunk ebből az áldatlan helyzetből, elsősorban annak köszönhetően, hogy nagyon sokan a baráti körből, de vadidegenek is, elkezdtek imádkozni a gyógyulásomért. Hat héttel a balesetem után az orvosok szerint orvosi csoda történt, én úgy gondolom, hogy inkább isteni kegyelem, mert visszanyertem az emlékezetem java részét. Igaz, most is van pár olyan dolog, amire nem emlékszem. A feleségem képeket mutat, mesél, s én nem tudom felidézni. De a legfontosabb, hogy teljes életet tudok élni. A baleset után három hónappal már szellemi és fizikai munkát tudtam végezni, és eltökéltük, hogy építünk hálából egy kápolnát. 2015-ben június és szeptember között, három hónap intenzív munkával fel is építettük a Gyümölcsoltó Boldogasszony ökumenikus kápolnát a kertünkben, aminek a felszentelése 2015. szeptember 26-án, egy szombati napon volt. Egy olyan napon, amikor mindenhol Csíkban esett az eső, és itt úgy ébredtünk fel, hogy a kertünk felett szivárvány ívelt át, és egy csepp eső sem esett, amíg a kápolnaszentelés véget nem ért, és a közel hatszáz ember el nem távozott a kertünkből. Azóta az életünk elsősorban spirituális szinten zajlik. Természetesen továbbra is gazdálkodunk, állatokat tartunk, mert a létfenntartáshoz ez szükséges itt fenn a hegyen, viszont idén tavasztól, a kis kápolnánk első búcsúja óta, beleérve az augusztus utolsó szombatján megtartott egyetemes imanapot is, mintegy 1600 ember látogatott el ide, fordult meg a kertünkben, úgy gondolva, hogy elmond egy hálaimát vagy imádkozik ebben a kis kápolnában. Gyönyörű szertartásoknak voltunk részesei, és ez mindenképpen erőt ad nekünk és a helyi közösségnek is. Nagy öröm számomra, hogy a helyi, a csinódi és az egerszéki lakosság – száz család lakik fent a havason – magáénak érzi a kápolnát és minden jelesebb alkalommal, amikor a kápolnában szentmise vagy imaalkalom van, szép számban megjelennek.
– Miért éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelték?
– A kelet–nyugati tájolású kápolnánk oltárán egy Szűzanya-szobor áll, amely az áldott állapotban lévő szűzanyát ábrázolja, ami egyfajta üzenet a hegyről a Kárpát-medencei magyarságnak, amellyel azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a nemzetünk jövője a magyar anyák méhében van. Hogyha lesz elég magyar gyerek, akkor meg tudunk maradni Székelyföldön és a Dunántúlon, akárhol a Kárpát-hazában, viszont ha nem lesz gyerek, ötven-száz év múlva csak a temetőink fogják jelezni, hogy itt magyar népesség élt valamikor. A Gyümölcsoltó Boldogasszony ezt az üzenetet hangsúlyozza, de választásunkat az is befolyásolta, hogy a környéken Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére nincs sem templom, sem kápolna szentelve, ennek köszönhetően évi rendszerséggel a legelső búcsú itt van Csíkban. A kápolnában helyet kapott az unitárius és a református egyház címere is, és bármelyik történelmi egyházhoz tartozó egyén betér, otthon érezheti magát.
– Milyen technikával épült a kápolna?
– Különleges technikával épült, úgy tudom, a Kárpát-medencében még ilyen épület nem áll, ugyanis csutakokból van összerakva a fal. Bara Gergely vállalkozó, jó barátunk ötletét fejlesztettük tovább azzal, hogy a rönkökből készült váz közé nem vízszintesen kerültek be a gerendák, hanem 35 cm hosszúságú csutakokban, és a köztük lévő rést agyaggal meg az agyagba kevert tönkölybúzapelyvával töltöttük ki. Ez lényegében a fal kötőanyaga. Azért, hogy az utolsó simítóréteg ne repedezzen meg, ebbe a rétegbe kecskeszőrt kevertünk, és azzal simítottuk.
– Miért előnyös ez a technika?
– Elsősorban azért, mert az épülethez különböző minőségű faanyagot lehetett felhasználni, nem volt szükség egyforma méretű gerendákra, a másik, hogy ehhez nem kellett megfizetni szakembereket, hanem mi magunk is meg tudtuk építeni. A kápolna vázát a csíkszentdomokosi Székely István ácsmester és csoportja rakta össze. A falakat Bara Gergely indította el, és azt követően mi családilag raktuk fel. A feleségem tapasztotta, fugázta, és miután a falakat felraktuk, az ácsok visszajöttek, és zsindelytetővel borították be az épületet.
– Úgy tudom, arra is odafigyelt, hogy a kápolnában minden székelyföldi anyagokból, helybéli mesterek keze által készüljön…
– Valóban. Az oltár Hajas László székelyudvarhelyi fafaragó munkája, akárcsak a hársfából készült, 77 cm magas Szűzanya-szobor. A gyertyatartókat Gál Andrea Gidófalván élő magyarországi képzőművész, keramikus készítette. Az egyedüli kakukktojás a Mária-ablak, egy kör alakú, ólomberakásos ablak, ami Budapesten készült és Tóth Erzsébet iparművész terméke. A harang Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő mester munkája. Amikor kiderült, hogy van harang, egy itteni csángó barátunk, Ambrus József jóvoltából készült a háromlábú harangláb.
– A kápolnaszenteléskor meghirdetett egy mozgalmat is a Gyarapodó Magyarságért elnevezéssel, amelynek része a „Ketten jösztök, hárman mentek” program. Miben áll ez a program? Lett már hozadéka?
– A harangunkon is ez olvasható: Gyarapodó Magyarságért. Fontosnak tartom ezt gyermekáldás szempontjából, hit szempontjából, de akár materiális szempontból is. A „Ketten jösztök, hárman mentek” iránt az érdeklődés nagyobb, a hozadék kevesebb. Ez azt jelenti, hogy mi lehetőséget biztosítunk gyereket vállaló pároknak arra, hogy a vendégházunkban, itt a havason szálljanak meg, ahol tiszta a levegő, egészséges táplálékot fogyaszthatnak, amíg itt vannak, ebben a különleges időszakban. Többértelmű a felhívásunk: egyrészt jöhetnek olyan párok kézen fogva, szerelemben, akik gyereket szeretnének nemzeni, és úgy mennek el Csinódból, hogy a terhességi teszten megjelenik a két piros csík. Ugyanakkor megtörténhet, hogy olyan párok jönnek, akik eddig nem voltak különös kapcsolatban sem Jézussal, sem az Úristennel, de ha részt vesznek néhány imaalkalmon a kápolnában, biztos vagyok abban, hogy nem ketten mennek haza, hanem viszik a jó Istent is a lelkükben.
– A Gyarapodó Magyarságért honlapon láttam, hogy keresztszülői programot is elindítottak. Ez miben áll?
– Ezzel a programunkkal olyan magyar házaspároknak próbálunk segítséget nyújtani, akik elsősorban anyagi okok miatt nem vállalják a harmadik vagy többedik gyermeküket. Ugyanakkor sok olyan magyar házaspár él, akiknek különböző okok miatt nem lehetett gyermeke, s örökbe sem vettek gyermeket, mások pedig egyedül élik le az életük javát. A keresztszülőség révén nekik is lehetőségük nyílik arra, hogy hozzájáruljanak a magyarság számbeli gyarapodásához, és támogassanak rendszeresen egy harmadik vagy negyedik gyereket vállaló házaspárt. Itt Csinódon már van egy olyan család, amely vállalta a negyedik gyereket, és ez a család egy magyar embertől havi száz euró támogatást kap. Idén júliusban pedig Csíkszeredában született egy kislány, akinek szintén tudtunk keresztszülőt szerezni egy németországi magyar házaspár személyében, akik szintén havi száz euróval támogatják ezt a családot, amely anyagi nehézségei ellenére vállalta a harmadik gyereket. Szeretnénk ezt tovább folytatni, keresünk olyan harmadik vagy akár negyedik gyereket vállaló családot, amely úgy érzi, hogy anyagi okok miatt bizonytalan, hogy vállalja-e a harmadikat, és ha ilyen jelentkezők megkeresnek, azon leszünk, hogy keressünk olyan keresztszülőket, akik akár már a fogamzás előtt vállalják a keresztszülői szerepkört, nemcsak ideiglenesen, hanem hosszú távon, 18–20 éven keresztül.
– Öt évvel ezelőtt, amikor kiköltöztek Csinódra, önellátásra akart berendezkedni. Ez mennyire sikerült?
– Amikor ideköltöztünk, nagyon nekiestünk az állattartásnak: egy adott ponton 77 növényevő jószágunk volt az udvaron, és ez eléggé leterhelt, sok munkát is jelentett. Most az állatállomány csappant, megmaradt a három ló, van tíz kecske és juh, van három anyanyúl, van annyi tyúk, ami nekünk a tojásszükségletet biztosítja, és tavasszal csirkéket lehet nevelni velük. A méhek tartásába beleavatkozott a medve, ugyanis többször medvetámadás érte a villanypásztorral bekerített méhesemet, és ez elvette a kedvemet attól, hogy továbbra is befektessek a méhészetembe. A sertésekről lemondtunk, mert a hegyre fel kell hordani a gabonát és nem gazdaságos. Maradnak a bárányok, a kecskék, a nyulak, a csirkék, amiket levágásra szánunk, tudunk tejtermékeket készíteni, kiváló érlelt sajtot, tehéntúrót, friss sajtokat. Az esztenára kiadott kecskék és juhok után szintén kapunk annyi sajt- és orda-járandóságot, hogy a család szükségletét fedezi. Az a jövőbeli tervünk, hogy nagyobb figyelmet szentelünk a növénytermesztésnek, hiszen itt ezer méter fölött is meg lehet termelni a murkot, a petrezselymet, a karalábét, a káposztát, sőt fóliasátor alatt akár paradicsomot, uborkát, más zöldségféléket is. Ebből is teljes mértékig önellátók tudunk lenni, sőt úgy gondolom, hogy fölösleget is tudunk előállítani azon a kis szántóterületen, amivel rendelkezünk.
Daczó Katalin
Hargita Népe (Csíkszereda)

Milyen románok is voltak a mioritikus kultúra megalapozói?
Dragnea úr idegenekkel szembeni bizalmatlansága bájosabb, vagy, talán, perverzebb. Mert volt főnöke és frontbajtársa, Victor Ponta úr az egész országnak elmesélte, hogy anyai ágon albán, apain pedig olasz. Olyan családból származik, tehát, amelyik valamikor a XIX. században keveredett ide az osztrák-magyar császár kérésére, akinek munkaerőre volt szüksége az útépítésekhez. Ezen a téren Ponta úr rosszabbul áll, mint „Werner” (Klaus Iohanis), akinek a közössége nagyjából nyolcszáz éve él a haza földjén.
Mint az várható volt, ezekben a napokban a románság kérdése, a „háttérhatalom” által elnyomott”, „szétdarabolásra” ítélt, az „ügynökségek”, a sorosisták, Brüsszel és a globális kémszolgálat hidrája által – bűnös módon – üldözött „büszke román” léte a pártok és a sajtó retorikai gumicsontja, hiszen ez egy jó zsíros kampánytéma.
Sajnos, túl későn ébredtünk! Már rég neki kellett volna látnunk a nagytakarításnak. Nem lett volna szabad elfogadni I. Károly trónra ültetését, akinek az országnak az európai modernitás útjára helyezését köszönhetjük; és ezt még a monarchiaellenesek is elismerik. Nem kellett volna az első alkotmányunkat (az 1866-ost) a belgáktól átvenni. Nem kellett volna megbíznunk egy rakás francia építészt azzal, hogy „idegen” épületekkel rakják tele a fővárost: a Román Athéneummal, a Nemzeti Bankkal, a Királyi Alapítványokkal (ma a Központi Egyetemi Könyvtár), a Győzelem (Victoriei) úti Takarékpénztárral (CEC), a Splai-on lévő kórházzal, az egyetem melletti Mezőgazdasági Minisztériummal, a cotroceni-i Orvosi Egyetemmel, vagy az Athenée-Palace (ma Hilton) Szállodával. Jó lett volna, ha nem bízzuk magunkat egy bizonyos Carol Davilára, egy valójában francia-olasz egyénre (Carlo Antonio Francesco d’Avila), még akkor sem, ha nélküle valamivel később indult volna az orvosképzés, az első honi mentőszolgálat, az első árvaházak, sőt, még a bukaresti Botanikus Kert is (melyet, jaj, egy osztrák kertésszel együtt alakított ki). Ha már szóba kerültek a kertek, említsük meg Cişmigiut, a legrégebbi bukaresti közparkot is, mely Kiseleff tábornok kezdeményezésére jött létre és a bécsi Wilhelm Mayer szakértő támogatásával készült el. Kiseleffet mondtam? Igen, arról az „idegenről” van szó, aki részt vett a Sarkalatos Törvényeink megalkotásában és Oroszország párizsi nagyköveteként hatékonyan támogatta a fejedelemségek (Havasalföld és Moldva – E-RS) egyesülését.
Menjünk tovább: hogyan is engedhettük meg olyan művészek letelepedését a sokat próbált hazánkban, mint Giovanni Schiavoni, Nicolló Livaditti, Anton Chladek, a fejedelemségek első poszt-bizánci festőiről van szó, akik közül az utóbbi Nicolae Grigorescu tanára volt. Hogyan is vitt rá minket a lélek, hogy egy német – Karl Storck – legyen a XIX. században az első szobrászattanár a bukaresti Szépművészeti Iskolában, valamint egy lengyel-német származású francia, Wladimir Hegel legyen Brâncuşi tanára?
De „pechsorozatunk” itt még nem ért véget. A román nyelvészet és folklorisztika idegen alapítók műve: Moses Gaster, Lazăr Şăineanu, Heimann Hariton Tiktin. A nemzeti himnusz („Ébredj román!”) zenéjét a mai Bulgária területén született Anton Pann szerezte, aki Petrov néven látta meg a napvilágot. Mit mondjunk még olyan híres románokról, akiknek az előélete nem igazán nevezhető románnak: Vasile Alecsandri (átkeresztelkedett zsidó nagyapával), Alexandru Xenopol (neve lefordítva „idegen fiát” jelenti), akinek az apja zsidó származású angol volt, vagy B. P. Haşdeu, akinek a felmenőit elég nehéz lenne származási szempontból azonosítani… A Rosettiek és Ghiculeştiek eléggé görögök voltak, a Cantacuzinokról nem is beszélve. Ion Luca Caragiale aromán (görög-albán?) volt, apja Konstantinápolyban született, a nagy Nicolae Iorga anyai ágon (Arghiropol) bizánci görögökből, apai ágon pedig a Píndosz-hegységből származott, Constantin Noica egyik ükapját Gigantisnak hívták. Mindent egybevetve elég kockázatos dolog családjaink és modelljeink családfáiban, etnikai – vélt, vagy valós – hátterében kotorászni.
Ez nem azt jelenti, hogy „románnak” lenni fikció, vagy, hogy minden értékünket és viszonyítási pontunkat másoktól kölcsönöztük. De ha már a hagyományos „vendégszeretetünkkel” dicsekszünk, akkor az lenne igazi ok a büszkeségre, ha felfognánk, hogy mindenféle embert befogadtunk magunk közé, bölcs nyitottságot mutatva képességeik iránt. Szép lenne, ha elismernénk, hogy sokan közülük elkötelezetten szolgálták hazájukat, és éppen ezért a nemzeti örökség részét képezik. Toleránsaknak, egy egészséges kozmopolitizmusra alkalmasaknak, a párbeszédre és együttműködésre nyitottaknak bizonyultunk. Ezek az intelligencia és az erkölcsi egészség jelei. Annál inkább súlyos dolog, ha hagyjuk, hogy ostoba módon az idegengyűlölő demagógia torzítson el bennünket. Ami engem illet, inkább azt akarom tudni, hogy hazám Carol Davila, Xenopol, Caragiale, Noica, Iorga, vagy Lazăr Şăineanu hazája is, semmint hogy olyan bármiféle teljesítmény nélküli „vadrománnal” dicsekedjek, mint Bogdan Diaconu, Nicolăescu, Fenechiu, Tăriceanu, Palada és Peia, akik „Juliennel” és „Wernerrel” ellentétben, csak jót tettek velünk… (Persze, ha alaposabban megnéznénk, ki tudja, milyen meglepetések érhetnének ez utóbbiak részéről is). Nem okoz nehézséget, ha a „román” Cristiana Anghel, vagy Grapini és a „francia” Clotilde Armand között kellene választanom. És különben is, képtelen vagyok felfogni, hogyan kívánhatnánk, hogy Ghiţă (Sebastian Ghiţă – E-RS) országa legyünk, sőt, még kedvünket is leljük benne…"
Andrei Pleşu,
Noi suntem români…adevarul.ro
Adevarul