Erdélyből pályázott a legtöbb fiatal külhoni vállalkozó
Hatszázmillió forinttal támogatja a magyar kormány a külhoni magyar fiatal vállalkozókat – jelentette be a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára hétfőn Budapesten. Szilágyi Péter „a Magyarországgal szomszédos országokban nyilvántartott és működő fiatal magyar vállalkozások támogatására" meghirdetett pályázat eredményeiről tartott sajtótájékoztatón elmondta: a júniusban meghirdetett pályázatra 967 támogatási kérelmet nyújtottak be, ezek közül 117 nyert. 
A legtöbb, 511 pályázat Erdélyből érkezett, ezek közül 68 kapott összesen több mint 340 millió forintot. A Vajdaságból a 154 pályázatból 15, a Felvidékről 147-ből 16, a Kárpátaljáról 139-ből 15 nyert. Muravidékről 9, Horvátországból 7 pályázat érkezett, és 2, illetve 1 kapott támogatást.
A pályázatok eredményei tegnaptól elérhetők lesznek a www.vallalkozokeve.hu oldalon és a pályázatot lebonyolító Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. honlapján – közölte a helyettes államtitkár. Szilágyi Péter kitért arra, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozások közül 23 pályázó nyert, közülük 16 kezdő; a 94 támogatott nem mezőgazdasági tevékenységet végző vállalkozás közül 22 a most induló vállalkozás. A legtöbb támogatási igény a szolgáltatóiparból és a növénytermesztés területéről érkezett, de sok pályázat volt az építészet, a feldolgozóipar és az egészségügy területéről is – tette hozzá.
Az államtitkár kiemelte, a pályázati támogatás 100 százalékos, vagyis a nyertesek a teljes igényelt összeget megkapják. Szólt arról is, hogy a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve program kerete összesen 750 millió forint. Ebből eredetileg 525 millió forintot különítettek el a pályázatra, de a nagy érdeklődés miatt az összeget 600 millió forintra emelték.
kronika.ro Erdély.ma

Összefog a világ magyarsága a Rákóczi-vár megmentéséért
Legkorábban jövő tavasszal foghatnak hozzá a gyimesbükki Rákóczi-vár rég várt újjáépítéséhez – sikeres közbeszerzés esetén. Annyi már biztos, hogy a szükséges anyagiak előteremtése nem okoz gondot.
Lassan ugyan, de történnek előrelépések a gyimesbükki Rákóczi-vár újjáépítésével kapcsolatban – tudtuk meg Deáky Andrástól. Az újjáépítés kezdeményezője érdeklődésünkre arról számolt be, hogy mostanra – a régészeti feltárások eredményei nyomán – módosították az eredeti terveket, de a közbeszerzési eljárás lebonyolítása már hosszasabb folyamat, még biztosan felölel néhány hónapot.
Terveik szerint a jövő év elején lezáruló eljárás pozitív eredményt hoz, és sikerül megfelelő kivitelezőt találni a munkálatokra, hogy tavasszal végre elkezdődhessen az építkezés.
A 220 ezer euró értékű felújítás finanszírozását a Gyimesbükkért Egyesület, a Budakeszi Alapítvány és Gyimesbükk önkormányzata vállalta fel – a világ magyarságának támogatásával –, hangsúlyozta az említett egyesület vezetője. Hozzátette, habár csak a tennivalók konkrét elkezdését követően kezdenek teljes gőzzel bele a gyűjtésbe, mostanig is több millió forintot utaltak az egyesület bakszámlájára. Deáky már korábban is rámutatott, az anyagiak előteremtése biztosan nem okoz gondot, a cél érdekében összefog a világ magyarsága.
Többéves munka során sikerült beszerezni 2015-re az újjáépítéshez szükséges szakhatósági engedélyeket, illetve elnyerni a helyi önkormányzat támogatását. A tavaly nyáron végzett régészeti feltárások után idén tavasszal adták ki a végeleges építkezési engedélyt, amely alapján el lehetett indítani a közbeszerzési eljárást. Az eljárás után foghat hozzá a nyertes kivitelező a 150 négyzetméteres területen fekvő épület kivitelezéséhez: a kétszintes, kőépület földszintjén kiállítótermet és mosdókat alakítanak ki, az emeleten pedig egy kávézót előtérrel és fedetlen sziklaterasszal.
Az őrtoronyról
A gyimesbükki Rákóczi-várat Erdély nagy fejedelme, Bethlen Gábor építtette 1626 körül. Ezt nem is lehet igazi várnak nevezni, mivel valamikor csak egy őrtorony volt, amelynek nem annyira hadászati, inkább gazdasági szempontból volt jelentősége. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, ekkor kapta mai nevét. A 20. század során elmaradt a vár helyreállítása, így a falai erőteljesen pusztulni kezdtek.
Kömény Kamilla Székelyhon.ro 

Bethlen-szobor: egy másik, és csak jövőre
Kommunikációs hiányosságként értékelte Soós Zoltán a Maros Megyei Múzeum igazgatója, hogy a közvélemény úgy tudta, megvan a felállítandó Bethlen Gábor-szobor, holott a zsűri csak a héten hozta meg végleges döntését. Ennek értelmében valamikor Marosvásárhely főterén Harmath István székelyudvarhelyi szobrászművész Béke jeligés alkotása áll majd.
A Nagy Miklós Kund művészeti író, Keresztes Géza városrendező műépítész, valamint Hunyadi László, Bocskai Vince, Gyarmathy János, Kiss Levente és Gheorghe Mureşan szobrászművészekből álló zsűri eredetileg két pályaművet választott ki a nyolc közül. Ezek Deák Árpád nagyváradi szobrász Aranykor című szobra és Harmath István székelyudvarhelyi szobrászművész Béke jeligés alkotása.
Soós Zoltántól megtudtuk, hogy az alkotókat megkérték, finomítsanak munkáikon, készítsék el őket 1,20 méter magasságban és a fejet életnagyságban. Ezután döntött úgy a zsűri, hogy a székelyudvarhelyi szobrász Béke című munkáját érdemes a főtérre felállítani. Tervek szerint a  négy méter magas alkotás a központi parkban áll majd. Soós Zoltán elmondta, hogy az idei költségvetésben van pénz elkülönítve arra, hogy elkezdjék a helyszín kialakítását és leszerződjék a művészt. A szobor kiöntésére versenytárgyalást kell szervezzen a a városháza.
„Ötletgazdaként továbbra is fontosnak tartom, hogy a Bethlen Gábor-szobor mihamarabb álljon Marosvásárhely főterén. Furó Judit városrendezési szakemberrel, tanácsossal a napokban fogunk a városháza illetékeseihez menni kihallgatásra, hogy ellenőrizzük milyen előrelépések történtek a szoborállítás ügyében. Fontos, hogy a jelenlegi tanácsosok szorgalmazzák, hogy a jövő évi költségvetésben is legyen pénz elkülönítve erre a célra” – mondta a Maros Megyei Múzeum igazgatója, aki  úgy értékelte, hogy jövő őszre állhat majd a szobor a főtéren.
Simon Virág Székelyhon.ro|

Lóháton az ezeréves határon
Nem mindennapi célt tűzött ki maga elé a bodoki Szellő Lovarda: lovasai négy év alatt lóháton kívánják végigjárni az ezeréves határt. Az első kilométereket már az ősszel megtették az Úz völgye–Nemere-hegység–Nagy Sándor-csúcs–Háromszéki-havasok vonalon. Tavasszal folytatják a túrát, ha teljesítik tervüket, összesen 3600 kilométert fognak végiglovagolni. Májusban kéthetes lesz a túra, az ősszel egy hónapos. A hosszú távú túrát a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja – tudtuk meg Gajzágó Áron ötletgazdától, a lovarda tulajdonosától.
A hosszú távú lovagláshoz a lovaknak és lovasoknak is alapos felkészülésre van szükségük. A munka a tél folyamán sem szünetelhet, ezért az uzoni Béldi Pál Lovardával társultak, ugyanis ott van fedett pálya, ahol bármikor lehet edzeni. Pillanatnyilag kilenc lóval rendelkeznek, ebből hat lovagolható – mondta el Gajzágó. A programban bárki részt vehet, nyolcéves kortól fogadják a lovasokat. Ha valaki nem képzett lovas, tanulási lehetőséget is biztosítanak. Az oktatás általános, az alapvető lovas gyakorlatok mellett az ugratásba, díjlovaglásba is betekinthetnek az érdeklődők.  A távlovagláshoz jó kiindulópont Uzon, innen könnyen elérhető a Rétyi Nyír, az ottani viszonyok a környék legjobb lovaglóterepévé teszik. De jó helyszín a lovagláshoz Lisznyó, Magyarós környéke is. A felkészülés részeként ide rövidebb, négy-öt órás túrákat szerveznek, melyekre bárki benevezhet – magyarázta Gajzágó. 
A lovastúra nem csak lovaglást jelent. A többnapos kiruccanások alatti éjszakai táborozások, a vadonbeli körülmények, az egymásra utaltság szükségessé teszi a lovasok közötti összefogást, megértést, így közösségformáló szereppel is bírnak. A táborverés, a főzés, a szabad ég alatti alvás külön élményt jelent a lovasoknak. Ugyanakkor a vidékek látványosságait, történelmi jelentőségű helyeket is megismerhetnek – árulta el a részleteket a túraszervező.
Gróf Mikes Zsigmond, a Béldi Pál Lovarda (Béldi Pál székely generális II. Rákóczi György uralma idején tagja volt a 12 tagú fejedelmi tanácsnak, de kegyvesztett lett, vagyonát elkobozták, egy részét a Mikes család kapta meg, innen származik uzoni birtokuk) tulajdonosa kijelentette: örvend az együttműködésnek, az újszerű túralovaglás életet visz az uzoni kúriába is. A lovarda vendégei kihasználhatják az udvarház minden lehetőségét. A dísztermekben hamarosan állandó tárlat nyílik a fejedelemség korának tematikájával. Csoportok fogadására is felkészültek, a szállóvendégek teljes ellátást kaphatnak. 
Nem a külföldi vendégeket célozzák, a helyiek, kistérségbeliek számára kívánnak nem mindennapi lehetőséget biztosítani, számukra kívánják megnyitni az udvarházat – tudtuk meg Mikes Zsigmondtól. Hozzátette: a hosszú távú túralovagláshoz málhás lovakra is szükség van, ezek előkészítése, málházása külön szaktudást igényel. A hátaslovak felszerelésére is oda kell figyelni, a legapróbb hiba is a ló sebesüléséhez vezethet, de a lovas számára is veszélyhelyzetet hozhat, ezért az alapos felkészülés nélkülözhetetlen. Összegzésként kijelentette: a Szellő Lovardával való együttműködés nemcsak a lovaglás miatt hasznos, a kultúra, a történelem megismerése szempontjából is jelentős lehetőségeket nyújt az érdeklődőknek.
Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Múzeumavató és szépkorúak köszöntése Havadtőn
Vasárnap, október 30-án újra megtelt a havadtői kultúrotthon. Ez alkalommal kettős ünnepet ült a falu. A rendezvény első részében az időseket köszöntöttük, a második részében múzeumavató ünnepségre került sor, ugyanis a helyi néprajzi gyűjtemény a polgármesteri hivatal segítségével egy saját épületbe költözhetett. Először Varga József polgármester, majd Csép Éva Andrea képviselőjelölt köszöntötte az egybegyűlteket, ezt követte az óvodások, iskolások köszöntő műsora. Diós Brigitta- Borbála népdalokat énekelt. A múzeumavató ünnepség előtt Novák Csaba Zoltán szenátorjelöltet hallhattuk, majd sor került az Ünnepek és hétköznapok című kiállítás megnyitására dr. Orbán János művészettörténész, tudományos kutató és dr. Kinda István néprajzkutató, főmuzeológus ajánlásával, valamint Donáth István tárlatvezetésével. A rendezvény szeretetvendégséggel és kötetlen, baráti beszélgetéssel zárult.
Rendezvényünk támogatói: a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Gyulakuti Polgármesteri Hivatal, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Szilágyi Zsolt, a Korpos család, Farkas László, Donáth István, Nagy Attila, Nagy Pál, Rigmányi Magdolna, Koncz Róbert, az óvodások és iskolások szülei. Továbbá köszönet azoknak, akik felajánlották értékes tárgyaikat a múzeum számára, a szakembernek, aki szakszerűen irányította a tárlat elrendezését, a múzeumépítésben részt vevő vállalkozóknak, a havadtőieknek és nem utolsósorban a Pro Havadtő Egyesület tagjainak az önzetlen munkáért, segítségért. Isten áldása legyen a további együttműködésen a közösség érdekében!
Koncz Emma, Pro Havadtő Egyesület
Népújság (Marosvásárhely)

Versenyt hirdet a Talentum Alapítvány hátrányos helyzetű gyerekek számára
A marosvásárhelyi Talentum Alapítvány második alkalommal hirdeti meg Rejtett kincseink elnevezésű rendhagyó tehetségkutatóját, a Bethlen Gábor Alap tehetségkutató programjának keretében. Olyan gyerekek jelentkezését várják, akik látszólag sosem tűnnek ki semmivel, mégis tehetségesek valamiben.
A rendezvényre olyan Nyárád-, Maros- és Küküllőmenti hátrányos helyzetű gyermekek – nehéz anyagi körülmények a családban, gyermeküket egyedül nevelő szülők, külföldön dolgozó vagy beteg szülők, árva vagy állami gondozásban lévő gyermekek – jelentkezését várják, akik különleges képességekkel rendelkeznek népdaléneklés, magyar néptánc, tréfás mesemondás, népi anekdoták, meseillusztráció területén.
Jelentkezni november 4-éig lehet, és legtöbb 150 gyereket tudnak fogadni a versenyre – tudtuk meg az alapítvány munkatársától, Kacsó Erika pszichológustól. A nyerteseket a továbbiakban a Talentum Alapítvány támogatja tehetségfejlesztő tanácsadáson, illetve részt vehetnek az alapítvány tehetséggondozó programok tevékenységein az alapítvány költségén.
A rajzverseny kétfordulós lesz, azaz először kiválasztják a jelentkezők közül a legtehetségesebbeket, ők vesznek részt a november 19-ei rendezvényen. A többi versenyszám csak egyfordulós lesz – mondta Kacsó Erika.
„Főként vidékiek jelentkeztek tavaly, de voltak Marosvásárhelyről is, igyekeztünk főként hátrányosabb helyzetű településekről gyerekeket hívni, állami gondozottak is voltak a tavalyi vetélkedőn. Egy elfelejtett csoportból kerülnek ki a részt vevő gyerekek, akikről még a tanítók sem tudják, hogy tehetségesek, mert kevésbé jók a kognitív képességeik, a hátsó padban ülnek, de sokszor kiderül, hogy jól énekelnek, vagy kiváló mesemondók. Ezért fontos, hogy felfedezzék őket, mert így a pedagógusok is felfigyelnek rájuk, rájönnek, hogy velük is érdemes foglalkozni” – magyarázta a pszichológus.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro

A romániai oktatás a magyar diákok szemével
A tanulók jogainak korlátozását, a közoktatás ingyenességének megkérdőjeleződését, a készségtantárgyak jeggyel történő osztályozását és a tanárok alulfizetettségét tartja a hazai oktatásügy legfontosabbnak tartott problémáinak a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége. Ezeket Hegedüs Csilla ügyvezető alelnökkel, az RMDSZ képviselőjelöltjével kommentáltattuk.
Sok romániai iskolában középkorinak nevezhető körülmények között folyik a tanítás – állítja a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (Makosz). A diákszervezetet arra kértük, sorolják fel a hazai oktatásügy általuk legfontosabbnak tartott problémáit.
A Maszolnak küldött lajstromuk szerint kifogásolják, hogy rengeteg iskola belső szabályzata felülír törvényeket, a diákok jogállásáról szóló miniszteri rendeletet, vagy éppen az alkotmányt. A Makosz szerint sok esetben olyan alapvető jogoktól megfosztják a tanulókat, mint a magántulajdonhoz való jog (telefonkészülékek elkobzása), vagy a szabad mozgáshoz való jog (az intézmény területének elhagyásának megtagadása).
A magyar középiskolások érdekvédelmi szervezete szerint a közoktatás ingyenessége sem adott teljes mértékben Romániában, bár ezen a téren az utóbbi időben tagadhatatlanul javultak az helyzet „Azonban könnyedén találhatunk olyan iskolát, amely arra kötelezi tanulóit, hogy önköltségből egyenruhát vásároljanak, ellenkező esetben gyakran az oktatáshoz való jogot is megvonják tőlük (megtagadva tőlük az intézménybe való belépést, ha nem hordják az előírt egyenruhát). Azon felül, hogy ez erkölcsileg elítélendő és kegyetlen, mélységesen alkotmányellenes is” – állapítja meg a diákszervezet.
A Makosz problémának tartja a román nyelv kisebbségek számára differenciáltan történő oktatásának hiányát. Szerintük a többségi társadalom és a kisebbségi etnikai közösségek is rengeteget veszítenek abból, hogy a lakosság jelentős részének komoly nehézségeket okoz a hivatalos nyelven történő mindennapi kommunikáció, a munkapiacra való belépés pedig jelentős részüknek közel teljesen ellehetetlenedett. A diákszervezet ugyanakkor emlékeztet, hogy az új tanterv már nagyobb hangsúlyt helyez a kommunikációra, de iskolai alkalmazása elhúzódik.
A magyar diákszervezet kontraproduktívnak tartja a készségtantárgyak jeggyel történő osztályozását. Ez az eljárás szerintük elsősorban azért helytelen, mert ezek a tantárgyak leginkább a gyermekek szorgalmuktól és odaadásuktól független, adottságfüggő készségeket mérnek fel. „Értelmetlen ilyen jellegű akadályokat görgetni a továbbtanulás elé” – írják.
Végezetül a Makosz a hazai oktatás problémájának nevezet tanárok bérezését is. „Köztudott, hogy a pedagógusok gyalázatosan alacsony bérekből kénytelenek élni, ami sokkal több puszta gazdasági problémánál. Be kell látnunk, hogy a tanárok társadalmunk alappillérei, munkájuk minősége évtizedekre meghatározhatja annak jövőjét, éppen ezért elengedhetetlen, hogy ez a bérezésükben is tükröződjön, egyedül ezzel állítható helyre e hivatás megbecsültsége” – fogalmaz a diákszervezet.
Hegedüs Csilla: a hangsúlyt most már a minőségre kellene helyezni
A Makosz problémalistájával a Hegedüs Csillát, az RMDSZ ügyvezető alelnökét szembesítettük, aki az „Örökségünk őre” program irányítójaként az elmúlt években közvetlenül a diákoktól is tudomást szerezhetett a gondjaikról, volt alkalma megismerni látásmódjukat, ha pedig sikerül bejutnia a parlamentbe – Kolozs megyei képviselőjelölt –, a törvényhozás szintjén segíthet is a problémáik megoldásában.
A politikus elöljáróban emlékeztetett: az elmúlt években sikerült megteremteni a magyar nyelvű oktatás feltételeit Erdélyben, óvodától a doktori iskoláig van lehetőség anyanyelven tanulni. Felidézte, az idén Szamosújváron és Magyarlapádon is alakult új szórványiskola, illetve Nagyenyeden befejeződött a Bethlen Gábor Kollégium felújítása.
„Tehát jó dolgok történnek, de azt hiszem most már itt az ideje annak, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzünk a magyar oktatás minőségére is”– jelentette ki Hegedüs Csilla. Hangsúlyozta, számára is a legfontosabb problémák közé tartozik a román nyelv differenciált oktatása vagy a pedagógusok fizetése, hiszen ezek is meghatározzák az oktatás minőségét. Szerinte a román nyelvet nem anyanyelvként kell oktatni, a kommunikációs gyakorlatokon kellene hogy legyen a hangsúly.
„A gyermekeink ne csak száz évvel íródott ezelőtt műveket olvassanak el. A Luceafărulból ma is passzusokat tudok kívülről, de az iskolában nem tanítottak meg arra, hogy hogyan kommunikáljak román nyelven, hogy a kedvenc példámmal éljek, hogyan kérjek Székelyföldön románul kenyere” – magyarázta a politikus, aki szerint szemléletváltásra lenne szükség az oktatásban.
Szemléletváltásra lenne szükség
Hegedüs Csilla úgy véli: mivel a világ is nagyon sokat változott, az oktatásnak is kellene idomulnia a digitális világ kihívásaihoz. Szerinte a szemléletváltás kulcsa, hogy kézzelfoghatóvá, gyakorlatiasabbá, élvezhetőbbé tegyék az iskolai tananyagot. Elmondta, hogy az Örökségünk őrei program kapcsán azt tapasztalta: a gyerekek hihetetlenül nyitottak az iskolán kívüli tevékenységekre, olyanokra, amiket ők töltenek meg tartalommal.
„Annyi fantáziával közelítették meg a kérdést, flash-mobot szerveztek, kisfilmet forgattak, Facebook-oldalakat működtettek, színdarabot írtak az illető műemlékről, tehát megszemélyesítették, emberközelivé tették a számunkra. Ezek a gyerekek hihetetlenül leterheltek, mégis óriási időt és energiát áldoztak erre a projektre, azért mert érdekelte őket, és azért mert élvezték” – részletezte Hegedüs Csilla.
Felvetésünkre a képviselőjelölt leszögezte: nem igaz az, hogy a mai gyerekeket nem érdekli az olvasás, és ezt a ma már egyetemista lánya példájából tudja. „Érdekli őket az olvasás, de mást arról, hogy mit olvassak, és csak utána alakult ki a saját ízlésem. A lányomnak és korosztályának sokkal hamarabb kialakult az ízlése” – fogalmazott a politikus.
maszol.ro

Jancsó Benedek történelmi emlékversenyt hirdettek
Első ízben írják ki a Jancsó Benedek történelmi emlékversenyt – jelentette be pénteken a gelencei Jancsó Benedek-iskolában Tamás Sándor megyeitanács-elnök és a Jancsó Alapítvány képviselői, Jancsó Antal kuratóriumi elnök és Jancsó András tanár. Az emlékverseny – melyet Magyarországon a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap is felkarolt és támogatott – az 1854 novemberében született, gelencei származású neves pedagógus, publicista nevét kapta, aki az állami és egyházi iskolahálózaton kívüli szabad oktatás megszervezője és népszerűsítője volt, de szakíróként kisebbségpolitikai és nemzetiségtörténeti tevékenységet is folytatott.
A pénteki eseményen a környékbeli községek történelemtanárai is jelen voltak. Az egybegyűlteket házigazdaként Kovács Zsuzsanna iskolaigazgató köszöntötte, majd arról szólt, hogy a faluközösség és a jeles tudós nevét viselő iskola nagy gondot fordít Jancsó Benedek emlékének ápolására, a Jancsó Alapítvánnyal megalakulása óta szoros kapcsolatot tartanak, ezért is vállalják a verseny házigazdájának szerepét és második szakaszának lebonyolítását. Tamás Sándor méltatta Jancsó Benedek munkásságát, fontosnak ítélte azt, hogy egy rangos és méltó verseny segítségével a diákok elmélyülhessenek a székelység életének, kultúrájának, történelmének, neves személyiségeinek megismerésében. Jancsó Antal arról tájékoztatta a jelenlevőket: a Jancsó Alapítvány hosszú évek óta munkálkodik azon, hogy e kiváló székely tudós ma is aktuális életműve ismét a köztudatba kerüljön. Tanulmányköteteket adtak ki tevékenységéről, és Kárpát-medence-szerte könyvbemutató előadásokon ismertetik a székely tudós munkáját. Felújíttatták a budapesti Farkasréti temetőben emelt síremlékét, emlékművet állíttattak tiszteletére Kézdivásárhelyen, a Molnár Józsiás parkban. A kiváló székely tudós minden magyar ember példaképe lehet, akinek emlékét jövőben tizedik alkalommal ünneplik majd meg Gelencén, a szülőfaluban a Jancsó Napok alkalmával – mondotta a kuratórium elnöke. A hagyományteremtő szándékkal megrendezendő verseny háromszéki VII–VIII. osztályosoknak indul, iskolánként egy háromfős csapat nevezhet be. A versenyre 2016. november 30-ig lehet jelentkezni az űrlap kitöltésével, amit le lehet tölteni a Jancsoalapitvany.hu honlapról, majd azt az info@jancsoalapitvany.hu e-mail-címre kell elküldeni. A versenyt idén csak Háromszék iskoláinak hirdetik meg, de kedvező fogadtatás esetén később egész Székelyföldre kiterjesztik. A legjobb három csapat értékes jutalomtárgyban részesül (tablet, e-book, könyvajándék), valamennyi résztvevő könyvcsomagot kap. A bírálóbizottságban erdélyi és magyarországi szakemberek kapnak helyet.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Parasztház, ami a múltba röpít vissza
Néhány napja nyílt meg a havadtői falumúzeum, amelyet nemcsak a helyiek, hanem a szakma is értékes és érdekes gyűjteménynek minősít. A megvalósítást mintegy húsz évnyi gyűjtőmunka és jó összefogás eredményének tartják.
A kultúrotthon udvarán vadonatúj, parasztházra emlékeztető, fehér falú, muskátlis ablakú, cseréppel fedett kis épület áll, ebben rendezték be a helyiek a falumúzeumot. Két szobában tematikus kiállítást találunk, míg az épület tetőterében mintegy hatszáz tárgy várja, hogy a napokban elkészüljön a polcrendszer, így itt – más múzeumokhoz hasonlóan – látványraktárat hoznak létre, azaz a helyi gyűjtemény éppen ki nem állított darabjait tárolják és bemutatják a látogatóknak – vezetett körbe az épületetben Dónáth István, aki húsz évvel ezelőtt kezdte a helyi tárgyak gyűjtését, s néhány éve a Pro Havadtő Egyesület tagjai is csatlakoztak hozzá.
A magángyűjteményt így felhívás útján a falubeliek is gyarapítani kezdték, szinte nincs is olyan ház, ahonnan ne került volna hozzájuk tárgy. Látva a gyarapodást és a törekvést, a gyulakutai önkormányzat és a helyi tanács egy épületet készített a gyűjtemény számára, azaz egy meglévőt felújítottak, megtoldották, Gál Gábor és Mihály Árpád helyi vállalkozók tudásuk legjavát adták bele, hogy megnyílhasson a kis múzeum. Az eseményen Orbán János marosvásárhelyi és Kinda István sepsiszentgyörgyi múzeológusok mellett Pozsony Ferenc néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár is jelen volt. A jelenlegi körülmények összehasonlíthatatlanul jobbak, és egészen más hatást keltenek a látogatóban, mint a volt helyszín a „kicsi iskolában” – nyugtázta Dónáth István, hozzátéve, hogy gazdagsága és elrendezésének szakszerűsége miatt szakember szemével is múzeumnak tekinthető a havadtői gyűjtemény.
Az épületben tematikus, időszakonként más-más jellegű kiállításokat fognak szervezni. Jelenleg az egyik helyiségben az 1910-es évekbe vezetnek vissza, egy helyi paraszti család egyszerű életét mutatják be. A bábuk lehetnének éppen Izsák Gyula bácsi és Vilma néni: a férfi a kemence mellett kukoricát fejt a tavaszi vetéshez, amíg felesége a vacsorát tálalja. A szobában csak azok a tárgyak vannak, amelyek éppen szükségesek, egy két bútordarab, edények, eszközök, a fogason előkészítve a férfi ruhája, csizmája, átalvetője, hogy a vásárba indulhasson, a sarokban a falon ott vannak azok a kitüntetések, amelyet a nyárádszeredai (1941) és budapesti (1942) kiállításokon nyertek el tenyészállatai.
A másik helyiség az 1930-as évek polgári szobáját mutatja be, korabeli értékes bútordarabokkal. Mintha csak Nagy Sándor lelkész állt volna fel emlékiratai mellől, vagy az „amerikáns” Csató Ágoston hagyta volna abba adóskönyve böngészését. A szobában álló üveges tárlókban első és második világháborús személyi tárgyak, bankók, kitüntetések, egy másikban pedig Nagy Sándor lelkész 14 füzetet kitevő emlékiratai, szemüvege, botja, 1786. évi katolikus prédikációs könyv és régi bibliák. Ott láthatjuk a szobában a havadtői zenélő kapu egy darabját is, egy 1941-es gazdatanfolyam emlékképét és Csató amerikai befogadólevelét, de annak a hajónak a fényképét is megnézhetjük, amellyel a férfi a másik földrészre utazott.
A szoba falán a Bethlen Gábor Alap támogatásával készült panók is állnak, amelyek a falu ünnepeit mutatják be: a tavaszi ünnepkört (locsolás, tojásfestés, fenyőágazás, májusfaállítás), téli ünnepeket (disznóvágás, karácsonyi kántálás, angyaljárás, óévbúcsúztatás, farsangolás), az emberi élethez kapcsolódó eseményeket (keresztelő, konfirmálás, lakodalom, temetés), közösségi eseményeket (nők és anyák napja, szüreti bálok, mindenszentek napja). A bemutatókat Kinda István főmúzeológus állította össze.
Az új épület mellett az udvaron egy sütőkemencét és egy többfunkciós csűrt építene az egyesület a közeljövőben, amelyeket egyrészt múzeumpedagógiai, másrészt különböző szabadtéri rendezvények céljára használnának fel, de itt kaphatnának helyet olyan eszközök és bútordarabok is, amelyek méreteik miatt nem férnek be a múzeumépületbe. Az egyesületnek van egy ezerkétszáz kötetet számláló könyvtára is. Mindezek működtetésébe, a nyitva tartás és tárlatvezetés megoldásába szeretnék bekapcsolni a falu fiataljait is.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferencia
Cél: a transzszilvanizmus megerősödése
Hétvégén a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban ülésezett a Hunyad megyei magyar egyházak, civil- és RMDSZ-szervezetek egyeztető fóruma, a MÁK (Magyar Állandó Konferencia). A rendezvényen részt vett Kelemen Hunor, RMDSZ-szövetségi elnök, valamint Winkler Gyula EP-képviselő is.
Kelemen Hunor felszólalásában hangsúlyozta: Erdélyben a jövőt a bizalomra kell építeni, a bizalom pedig a hagyományos transzszilván eszméken alapul: az egymás iránti tiszteleten, elfogadáson, a közösen vállalt munkán. – Az utóbbi néhány évben többször szembesültünk a ténnyel, hogy a megválasztott képviselőink által jogerőre emelt döntéseket (melyek a teljes román társadalom javát szolgálnák), olyan állami szervek írták felül és semmisítették meg, melyekben a döntéshozatal nem megválasztott, hanem kinevezett személyek kezében van – fogalmazott a szövetségi elnök, példaként említve a 2013-as decentralizációs törvényt, illetve a 2014-es alkotmánymódosítási kísérletet. Elmondta továbbá: meggyőződése, hogy bár a hazai politikai osztály kifulladt, az egyetlen járható út a pártokon belüli megújulás és a parlamentáris demokrácia megőrzése. Az RMDSZ komoly lépéseket tesz ez irányba. A helyhatósági választásokon sikerült megtalálni azt a közel hatszáz hiteles jelöltet, akiknek kiállása, munkája nyomán megerősödött a magyar képviselet a helyi önkormányzatokban. Ez Hunyad megyére is érvényes, ahol Lupényban is sikerült visszaszerezni a mandátumot és Déván is két RMDSZ városi tanácsos képviseli a helyi magyarságot. A szórványvidéki közösségekkel való kölcsönös támogatásra továbbra is számít az RMDSZ, hiszen e körökből több mint 50 000 szavazatot szokott kapni a szövetség. Ezért idén külön befutó helyet biztosítanak a szórvány képviselőjének: Szeben megye magyar jelöltje a befutó negyedik helyen szerepel a Hargita megyei RMDSZ listán. Úgyszintén a Magyar Polgári Párttal történt megegyezés nyomán két befutó helyet biztosítanak ezen politikai alakulat képviselőinek is. Az elkövetkező időszak kihívásaira utalva Kelemen Hunor elmondta: fontos döntések előtt áll a hazai társadalom. A közeljövőben ugyanis meg kell születnie az új közigazgatási törvénynek, 2017-ben új tanügyi törvénytervezet kerül közvitára és az RMDSZ azon lesz, hogy a következő két évben új alkotmánya szülessen Romániának. – A modern román állam 2018-ban ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Az ennek alapjául szolgáló gyulafehérvári nyilatkozatban pontosan leszögezték az őshonos kisebbségek önrendelkezési jogait. Ezeknek be kell épülniük a román alkotmányba – fogalmazott a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor felszólalását követően a konferencia résztvevői áttértek a helyi jellegű közös programok, célkitűzések megvitatására.
Kocsis Attila Levente MÁK-elnök röviden felelevenítette a megye magyar közösségének legnagyobb éves rendezvényének: a Hunyad Megyei Magyar Napoknak történetét, sikereit, a háttérben zajló munkát. Továbbá felkérte a jelenlévőket, hogy nyilvánítsanak véleményt a 2017-es rendezvénysor időpontját és időtartamát illetően. A rövid felszólalások nyomán Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke összegzett: a 2017-es Hunyad Megyei Magyar Napok minden valószínűség szerint ősszel kerülnek megszervezésre, magukba foglalva a jelenleg önállóan szerveződő Zsil-völgyi Magyar Napokat is és helységenként rövidebb időtartamra koncentrálódnak az események. Az EP-képviselő továbbá kitért a Hunyad és Vas megye közötti testvérkapcsolat látványos felvirágzására, melynek részeként a MÁK meghívottjainak soraiban ült Kovács Jenő, a szombathelyi Apáczai Csere János Alapítvány elnöke, aki egy Dávid Ferenc szobrot hozott ajándékba a helyi közösségnek. Winkler Gyula a MÁK elé terjesztette a 2020-ban 700 éven fennállást ünneplő Lozsád falu revitalizációs tervét is, melynek részletes ismertetésére, megvitatására november 15-én, a Magyar Szórvány Napján kerül sor a vajdahunyadi Magyar Házban. A MÁK szombati ülésén jelen volt Széll Lőrinc, Hunyad megyei ifjúsági és sportigazgató, az RMDSZ megyei képviselőlistájának vezetője, aki támogatásáról biztosította a megye valamennyi magyar közösségét és összefogásra buzdította a jelenlévőket. A MÁK külön napirendi pontjaként szerepelt a tavaly Fehér megyével közösen elindított Bethlen Gábor útja elnevezésű terv, melyről Zsargó János, Hunyad megyei református esperes tartott rövid beszámolót, külön kitérve a megyében elnéptelenedett műemléktemplomok sorsára, melyeknek konzerválásához országos szintű támogatást kért.
A konferencia résztvevői a délután folyamán testületileg részt vettek a dévai várban zajló Dávid Ferenc emlékzarándoklaton, valamint a dévai Művészeti Színházban zajló RMDSZ kampányindító rendezvényen.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

„Nincsenek helyrehozhatatlan, örökre elveszett értékek”
A Házsongárdi temető műemlék sírjait másfél évtizede rendületlen odaadással és hozzáértéssel gondozó-felügyelő Házsongárd Alapítványnak sikerült néhány nagy léptékű munkát megvalósítania a 2016-os évben is. „Három kripta és hat sírkő teljes vagy részleges felújításával dicsekedhetünk, így a Mauksch-Hintz kripta mellett a Biasini-kriptáéval. A Bánffynak is nevezett iktári Bethlen-kripta belső falfestését befejeztük, a keleti bejárati kerítés kőrestaurálását úgyszintén” – nyilatkozta lapunknak az alapítvány igazgatója. A műemlék sírok restaurálása mellett az alapítvány több száz sírt gondoz, és ebbe bevonja az iskolásokat is. Gergely Erzsébet örömmel számolt be továbbá arról, hogy az alapítványnak gördülékenyebb lett a kapcsolata a temetői ügyosztály munkatársaival. Az alapítvány üdvözölné, ha létezne olyan román civil szervezet, amely úgyszintén felvállalná a Házsongárdi temetőben nyugvó román személyiségek sírjainak gondozását.
Három kripta és hat sírkő helyrehozatali munkálatait végeztette el idén a Házsongárd Alapítvány – számolt be lapunknak az alapítvány vezetője, Gergely Erzsébet.
– A Hintz-kripta, amelyet szinte hangsúlyoz a Mauksch Tóbiás félig elsüllyedt kövének kiemelésével és helyreállításával elénk táruló látvány, a griffmadár és a mozsár helyreállított képe, különösen kötődik a kolozsvári emlékezethez a hét gyógyszerész-nemzedék munkája által – még mindig gyönyörködhetünk a főtér sarkán álló felújított Hintz-házban, a Gyógyszerészeti Múzeum betekintést enged a régmúlt időkbe… Két lépéssel dél fele haladva alig ismerhetünk rá a nemrég összeomlás szélén álló Biasini-kriptára, amely megmenekült az enyészettől. Frissen vakolt, restaurált kőelemei bizonyítják, hogy nincsenek helyrehozhatatlan, örökre elveszett értékek. A Bánffynak is nevezett iktári Bethlen-kripta esetében 2014-ben már meg is ünnepeltük a felújítás alatt levő kripta részleges átadását. Azóta lépésről lépésre, mindenki örömére és csodálatára, egyre látványosabban bontakozik ki a Házsongárdi temető dísze, az Ybl Miklós tervezte neoromán stílusban épített, templom méretű építmény, méltó környezetet biztosítva az itt nyugvó gróf Bánffy Miklós írónak, politikusnak, sokoldalú személyiségének. Idén végeztük el a kripta belső festésének a helyreállítását. A már teljesen helyreállított, kőkerítéssel védett kertbe bementett régi tumbák és sírkövek között is jelentősek a változások: három megújult tumba és egy sírkő restaurálása zajlott 2016-ban. Az ezeken olvasható évszámok 1650-nel kezdődnek, és az 1800-as évekkel fejeződnek be – közölte Gergely Erzsébet.
Az alapítvány igazgatójától megtudtuk: a kriptákhoz tartozó munkálatok a megszokottak, azaz tisztítás, vakolás, kőrestaurálás, a szétmállott részek pótlása, hidrofobizálás (víz károsító hatásától való megóvás), festés, az illeszkedések fugázása, a fedélszék, a tető helyreállítása. Ezek a munkálatok az építmény vagy az emlékhely állapotának megfelelően történnek.
A felújítási munkálatokat olyan szakképzett restaurátorok végzik, akik már bizonyítottak a Farkas utcai templom felújítása során is. – Sajnos, nagy a hiány a restaurátorokban, ezt meg is szoktuk érezni. Vagy nagyon sok Erdélyben a restaurálandó építmény? Folyamatos és visszatérő gondunk, hogy az elszámolási határidőn belül befejezhessük a tervezett és főként a Bethlen Gábor Alapnál megpályázott munkálatokat. Fő támogatónk biztosítja a lehetőségeket, de a kivitelezés rajtunk múlik. Talán a legnehezebb a szakembereket időben és a megfelelő helyen munkába állítani. A munkálatok elkezdése és befejezése időjárás-függő: általában már április elején elkezdjük, és késő novemberben fejezzük be.
Bizonyos munkálatok csak száraz, meleg időben végezhetőek el.
Minden erőnkkel azon igyekezünk, hogy a szakembereket időben lekössük szerződéssel, rimánkodással. A munkálatok év végi befejezése után sem pihenünk: télen elszámolunk, januárban-februárban megint pályázunk. A helyreállítás mellett kb. 600 sírt gondozunk folyamatosan. Nagyon igyekezünk bevonni a gyerekeket, a fiatalokat a kegyeleti munkába, mert semmit sem ér a restaurálás, ha nincs, aki a továbbiakban óvja, gondozza a sírokat, és meggyújtsa az emlékezet gyertyáit – mondta Gergely Erzsébet.
– A tervezettnél többet, a vágyottnál kevesebbet tudtunk megvalósítani, de a többi évvel összehasonlítva ez sikeres évnek tudható be. A műemlékeknél az engedélyeztetést nagyon szigorúan betartatják velünk. Sajnos az eltűnő-eltüntetett értékes síremlékeknél nem tapasztaltunk ilyen szigorú hozzáállást. Nagyon sok javítani való lenne ezen a téren, a telekkönyvek nyilvánosságához hasonlóan a temetői nyilvántartásoknak-nagykönyveknek is nyilvánosnak kellene lenniük, és a civil szervezeteknek biztosítani kellene az ellenőrzés lehetőségét. Vágyálom, hogy anyanyelven is szólhassanak a kolozsvári magyarok a temetői ügyekben. A kolozsvári többségi társadalom ugyanakkor még nem hozott létre olyan civil szervezetet, diákmozgalmat, amely a mienkhez hasonlóan felvállalná a román személyiségek sírhelyeinek, azaz a műemlék-sírhelyek gondozását. Csak remélhetjük, hogy a jó példa ragadós lesz” – tette még hozzá az alapítvány vezetője, aki szerint a sok évi „hullámzó” kapcsolat a temetői ügyosztállyal és a polgármesteri hivatallal mintha nyugvópontra jutott volna. „Alapjaiban nem sok minden változott, de a hangnem és a stílus csiszolódott, több érdeklődést mutatnak munkánk iránt, néha még segítséget is kapunk” – összegzett lapunknak Gergely Erzsébet alapítványi igazgató, aki szerint örvendetes, hogy a bejáratnál megjelentek az eligazító térképek. Sajnálatos viszont, hogy a román és angol mellé magyar felirat nem került, bár az is valami, hogy a magyar neveket többnyire helyesen írták ki. „Komolyabb egyeztetésre lett volna szükség az évtizedek óta kutatómunkát folytató magyar várostörténészekkel, tudósokkal, civil szervezetekkel” – vélte ez ügyben.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar nyelv napja Tamásival Farkaslakán
Vasárnap részletes programmal készülnek Tamási Áron szülőfalujában a magyar nyelv napjára. A szárhegyi gyerekeket látják vendégül.
Tamási Áron halálának 50. évfordulójára emlékezik idén Farkaslaka, és a november 13-án esedékes Magyar Nyelv Napját is az író művei, élete köré szervezték.
A rendezvény délután 15 órakor kezdődik Tamási Áron szülőházának bemutatásával, műveiből a helyi általános iskola diákjai olvasnak fel. 15 óra 20 perctől Ágnes néni, az író testvérének házát nézhetik meg a résztvevők, a szárhegyi iskola tanulói pedig felolvasnak Tamási műveiből.
Ezután Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Székelyföld ezer pillanata című állandó fotókiállításának megtekintése következik a helyi Kultúrcsűrben, majd elsétálnak az egykori elemi iskolához, ahol Tamási elemis éveiről beszélgetnek. 16.45-kor megkoszorúzzák Tamási Áron sírját, verset mond a szárhegyi Bethlen Gábor Általános Iskola diákja.
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

A ballada arra figyelmeztet, hogy a tetteknek, döntéseknek súlyos következménye van, a mese a reményt hozza el, hogy zűrzavaros világunkban helyre lehet hozni a dolgokat – mondta köszöntőjében Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány gyermekfolyóirat főszerkesztője tegnap a Kriza János Balladamondó, Balladaéneklő és Mesemondó Verseny országos döntőjének megnyitóján a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által szervezett vetélkedőre idén százhetven diák nevezett be, minden olyan megyéből érkeztek versenyzők, ahol működik magyar nyelvű oktatás.
A romániai magyar nemzeti közösség megmaradásának alapvető feltétele a magyarságtudat kialakítása, szüntelen ápolása – hangsúlyozta Nagy Éva, a nemzeti kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárság kabinetjének igazgatója. A nyelv kultúránk hordozója, a nyelv viselkedési forma, a lét kifejezőeszköze, ha ápoljuk, megadja az együvétartozás tudatát, a közösségi tudatot – mondotta. Zsigmond Emese arra kérte a versenyzőket, felejtsék el a nyerniakarást, inkább legyenek hitelesek a mese és a ballada üzenetének átadásában, igazodjanak ahhoz a tisztességhez, tisztasághoz, amit ez a műfaj hordoz.
A megnyitó után a mesemondók egy része a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében maradt, a többiek a Míves Házban, a Magma kiállítótérben, a Lábas Házban és a Bod Péter Megyei Könyvtárban adták elő meséiket, a balladamondók a Kós Károly Szakközépiskolában, a balladaéneklők a Kónya Ádám Művelődési Házban versenyeztek. A Szatmárnémetiből érkezett Scheitli Krisztina az Angoli Borbála tragikus történetét elmesélő, A szégyenbeesett lány című balladát választotta, a szintén szatmári Örmény Márk pedig tavaly balladával vett részt a versenyen, idén a Lusta Jankó című mesét hozta. A nigériai származású, de magyar gyökerekkel is rendelkező diák lapunknak azt mondta, nagyon megszerette a magyar kultúrát, ezen belül különösen a népi kultúrát, a néptáncot, a magyar viseleteket. A tordai Fina Ágota Enikővel édesanyja szerettette meg a mesét, iskolatársa, Kiss Boglárka Dalma óvó nénijétől hallott kiskorában nagyon sok magyar népmesét, a szintén tordai második osztályos Ferenc Gábor öt éves kora óta mond meséket, idén A tulipánná változott királyfi címűt hozta a döntőre. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban tanuló Kolumbán Pál szerint a mese üzenete örök érvényű, amit nem csak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is át kell adni.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A közmédia tematikus napja november 15-én
A megmaradásért, szórványban
A közmédia november 15-én a magyar szórvány napján emlékezik meg kisebbségben élő honfitársairól. A tematikus összeállításban televíziós és rádiós műsorok hívják fel a figyelmet a szórványmagyarság sorsára.
November 15-éről, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének és egyben halálának napjáról 2015 óta – a magyar parlament döntése értelmében – a magyar szórvány napjaként emlékezünk meg. A magyar közmédia méltó módon foglalkozik a magyarságukat híven őrzőkkel.
A műsorfolyamot a Magyarság Házából a Duna nyitja meg (13.55), majd a Duna Worldön folytatódik a tematikus nap (14.20). Az esti Duna World-adás 20 órakor kezdődik, a Duna összefoglalóját pedig éjfél után, 0.15 órakor láthatják a nézők. A műsorvezető-választásnál immár hagyománnyá vált Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójának meghívása, partnere a Duna Televízió egyik alapító-műsorvezetője, Kalocsai Andrea.
A gazdag kínálat szereplői életükkel és munkásságukkal kötődnek szorosan a kisebbségben élőkhöz. Petrás Mária Prima Primissima- és Magyar Örökség díjas népdalénekes, keramikus otthon fogadja a stábot, és menyei segítségével kalauzolja el a nézőket a csángó gasztronómia rejtelmeibe. Sebestyén István bukovinai székely népművész mesével mutatkozik be, s arról is beszél, hogy a népmesék hogyan szolgálták a magyarságtudat erősítését. Ide kapcsolódik Mákos Izolda, aki olyan népi játékokra hívja fel a figyelmet, amelyek nagyszerűen fejlesztik a gyermekek találékonyságát és ügyességét.
A zene sem hiányozhat az összeállításból, Ladányi Ferenc, a gyimesi és moldvai hangszerek kiváló ismerője két népi hangszert, az ütőgardont és a furulyát mutatja be. Egy más zenei világba kalauzol el Nyerges Attila, az Ismerős Arcok zenekar egyik alapítója. Az együttes Nélküled című száma az egész Kárpát-medencében egy csapásra ismertté vált.
A Határok nélkül, a Kossuth rádió nemzetpolitikai műsora az egész adását a jeles napnak szenteli (19.30).
A filmkínálatból kiemelkedik a Csángók dokumentumfilm, amely roman- tikától és illúzióktól mentesen tárja fel a népcsoport életét (Duna World 16.35). Az Ábel a rengetegben film története Tamási Áron egyedülálló világát idézi, és az ember és a természet, valamint az emberek kapcsolatát fogalmazza meg balladába illő képekben
(Duna World 18.15).
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar szórvány napja - Kelemen Hunor: az egymásrautaltság kötelez
Kelemen Hunor szerint a tömbben és szórványban élő erdélyi magyarok egymásra vannak utalva, és ez az egymásrautaltság lépésekre kötelezi az RMDSZ-t. A szövetségi elnök Besztercén a magyar szórvány napja alkalmából szervezett rendezvényen beszélt erről vasárnap délelőtt.
Emlékeztetett arra, hogy évekkel ezelőtt az RMDSZ partnerség kialakítását kezdeményezte a székelyföldi megyék és a szórványmegyék között, most pedig azzal teljesíti ki az együttműködést, hogy a székelyföldi Hargita megye parlamenti képviselői jelöltlistáján egy befutónak számító helyet biztosít egy olyan szórványból érkező jelölt számára, akinek a saját megyéjéből nem lenne esélye bejutni a parlamentbe.
Kelemen Hunor szerint a döntés az erdélyi magyarság belső szolidaritását akarja megerősíteni arra alapozva, hogy az elmúlt választásokon az RMDSZ több mint 50 ezer szavazatot kapott olyan megyékből, melyekből nem jutott be magyar jelölt a parlamentbe.
A Szeben megyei Benedek Zakariás - aki az RMDSZ Hargita megyei jelöltjeként szerezhet parlamenti mandátumot - köszönetet mondott a felismerésért, hogy a szórvány elfogyásával a tömb is veszélybe kerülhet. Hozzátette: a szórvány számára felajánlott parlamenti mandátum kapocs lehet a szórvány és a tömb között.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke feladatot is szabott Benedek Zakariásnak. Kijelentette: olyan törvénymódosítást kellene beterjesztenie, amely lehetővé teszi, hogy a megye költségvetéséből támogatást juttathassanak más megyék szórványközösségeinek. Megjegyezte, a Székelyföld-szórvány partnerség kezdetekor, 2008-ban és 2009-ben nyújtott támogatásaikat kifogásolta a Számvevőszék. A székelyföldi politikus arra kérte az RMDSZ képviselőit, hogy szavazzák meg a parlamentben azt a törvénytervezetet, amely előírná az önkormányzatok számára egy szórvánnyal foglalkozó tanácsos alkalmazását is. Hozzátette, a beterjesztők Moldova köztársaság településeinek a megsegítésére gondoltak, de a jogszabály által az erdélyi magyar szórvány székelyföldi támogatása is lehetővé válna.
Az RMDSZ 10. nagyváradi Kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor születésének napját a Magyar Szórvány Napjává nyilvánította. A Szövetség idei központi rendezvényére ma, november 13-án került sor, Besztercén.
Szabadság (Kolozsvár)

Díszpolgárt avattak és szobrot lepleztek le Sándormokon
Ünnepi istentiszteleten díszpolgárt avattak és mellszobrot lepleztek le november 13-án, vasárnap délben Sándorhomokon. Ekként fonódik össze Thoroczkay Sándor tanár úr neve Kováts Lajossal, az 1848-as magyar kormány államtitkáráéval.
Thoroczkay Sándor 1967-ben már-már anekdotába illő módon gyalog érkezett meg Sándorhomokra- ugyanis félretájékoztatták és tévedésből két faluval arrébb, Lázáriba szállt le a buszról, így az út hátralevő részét kénytelen volt az apostolok lován megtenni. A történelemtanárként, majd 1985-től iskolaigazgatóként közel félszáz évig dolgozott a sándorhomoki oktatásért, gyerekekért és a teljes közösségért. Bár a történelemkatedrára helyezték ki, igazi polihisztorként tanított mindent, amire szükség volt: földrajzot, fizikát, állampolgári ismereteket, sőt még tornát is, ha a helyzet úgy követelte. Ezt az életpályát a közösség vasárnap egy díszpolgári kitüntetéssel hálálta meg.
Az istentisztelet végén leleplezték Kováts Lajos mellszobrát is a református templom előtt. Kováts Lajos, a falu szülöttje, a reformkori magyar politika egyik aktív részvevője, 1848-49-ben az első felelős magyar kormányban államtitkár volt.
"Kováts életpályájáról, és leginkább politikai tevékenységéről Bethlen Gábor szavai jutnak eszembe, mely szerint: Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet"- fogalmazott Erdei D. István, parlamenti képviselő az ünnepségen.
szatmar.ro

Szórványmédia-találkozó Nagyenyeden
Szórvány – média – nyelv témakörben szervezett tanácskozást a Magyar ÚjságírókRomániai Egyesülete (MÚRE) november 11-13 között Nagyenyeden, amelyen az országos és regionális média több képviselője is jelen volt. A Magyar Szórvány Napja alkalmából szervezett rendezvényre második alkalommal került sor, tavaly Vajdahunyad és Déva volt a konferencia helyszíne.
A Magyar Szórvány Napja kapcsán létrejött találkozó érdekes tematikát kínált a résztvevőknek. Pénteken a Hol vagytok, temesvári magyarok? című kötet bemutatójával indult a konferencia, a kötet a MÚRE temesvári riporttáborában készült riportokat tartalmazza. Ezt követően az egyesület által szervezett riporteriskola keretében szerzett tapasztalatok, vélemények, benyomások számbavétele következett. A Családi média elnevezésű előadáson a média lehetséges szerepét körvonalazták a szórványban élő családokban.
Szombat délelőtt három közéleti szereplő előadását övezte érdeklődés. Elsőnek Hegedüs Csilla ismertette az immár mozgalommá alakult Örökségünk őrei kezdeményezést, amely a 2011-ben kidolgozott, tavaly novemberben új irányelvekkel kiegészített szórvány cselekvési terv egyik sikere. A széleskörű konzultációval kidolgozott, a 2011. november 12-i, dévai Magyar Szórvány Napján elfogadott Zárónyilatkozat kimondja: „a magyar szórványok kérdése társadalmunk egyik legfontosabb ügye, ezért helyzetüknek javítása, nemzeti identitásuk megőrzése össztársadalmi odafigyelést, összefogást, cselekvést igényel”, és négy nagy területre összpontosítva fogalmaz meg konkrét feladatokat: kultúra és társadalomszervezés, oktatáspolitika, ifjúság valamint sajtó. Bemutatójában Hegedüs Csilla a szórvány három legfontosabb kulcsaként az oktatást, a magyar napokat és az Örökségünk őrei programot nevezte meg. Az oktatás terén a dévai Téglás Gábor, a nagyenyedi Bethlen-kollégium és a magyarlapádi szórványközpont számítanak sikertörténetnek, a temesvári, hunyadi és dévai magyar napok pedig valósággal magyarrá változtatták a rendezvények ideje alatt az illető városokat. Az Örökségünk őreire a számadatok tükrében is reflektált Hegedüs Csilla: Erdély 8 megyéjében működik a program (kiemelkedően Fehér, Kolozs és Hunyad megyében), 20 iskola és diákszervezet kapcsolódott be ezidáig, mintegy 1000 diákkal, akik 80 műemléket fogadtak örökbe. Számtalan pozitív eredmény is kapcsolódik a tanulók kezdeményezéséhez, elég csak a kolozsvári New York szálló felújításának elkezdésére, vagy a dévaiak azon háromnyelvű szórólapjára gondolni, amilyent a megyei kulturális igazgatóságnak addig nem jutott eszébe megjelentetni. A következő években kiemelt figyelmet fordítanak a nagyvárosi szórványra is, hiszen ott a legnagyobb az identitásvesztés, a lemorzsolódás.
A szórványban megvalósítható sikeres programokról és lehetőségekről értekezett Winkler Gyula európai parlamenti képviselő is, aki szerint a szórvány minden kétséget kizárólag megérdemli a média figyelmét, hiszen itt is rengeteg izgalmas téma akad. A szórványt nem szabad kikerülni, hiszen ha nem beszél róla a média, akkor gyakorlatilag mintha nem is létezne, azonban amikor alannyá válik, leggyakrabban lehangoló hiposztázisban jelenik meg. A népesség fogyatkozást nem szabad elkendőzni, azonban a borúlátó, vészjósló hangnem csak további elszigetelődést, lemondást sugall, holott számtalan pozitív példa is létezik az élniakarásra - és példaként a Hunyad megyei Lozsád 2020 tervet hozta fel az előadó. Lozsád ugyanis 2020-ban ünnepli a 700. évét annak, hogy okiratokban megemlítik a település létezését. Erre az alkalomra szeretnének a helybéliek és környékbeliek nagyszabású rendezvényeket szervezni, többek között felmerült bibliográfia, mongráfia elkészítése, vagy akár a MÚRE újabb riportkötete is szólhatna Lozsádról és lakóiról – vetette fel a témát az ötletgazda Winkler Gyula EP-képviselő.
Ezt követően sor került a Magyarul szórvány. És románul? című, Winkler Gyula képviselő által tavaly meghirdetett pályázat kiértékelésére, amelyet Szilágyi Aladárnak ítéltek oda az „etnosporă” szó javaslatáért. A képviselő hozzátette, hogy a pályázat során (a szórvány kifejezésre kellett román megfelelőt találni) Szilágyi N. Sándor nyelvész felhívta a figyelmét a comunităţi dispersate/compactemár létező kifejezésekre, amelyeket szintén lehet használni. A képviselő nem utolsó sorban támogatásáról biztosította a szórványmédiát, munkacsoportjával a kiadványok megtartására és fenntartására anyagi alapokat igyekeznek elkülöníteni, és felkarolnák azokat a kezdeményezéseket, amelyek a szórványközösségek sajtótermékekkel való ellátását biztosíthatják.
Rácz Éva, a MÚRE elnöke, aki egyben az esemény moderátora is volt, felajánlotta a szervezet segítségét abban, hogy a szociográfiai felmérésekkel párhuzamosan a média hasznos partner tud lenni, hiszen a szociológusok által végzett kutatásokat követően olyan riportokat, dokumentumfilmeket lehet készíteni, amelyek átadhatók a közmédiának. Továbbá azt is lényegesnek tartotta, hogy a kutatásba bekapcsolják az újságíró- és média szakos egyetemi hallgatókat is, akik tanáraik szakmai irányításával megismerhetik és bemutathatják a szórványt.
A média képviselői fokozott figyelemmel követték Borsos Orsolya Évának, az Országos Audióvizuális Tanács (CNA) tagjának A család és a média. Lehetséges módosítások az Audiovizuális kódexben című előadását. Kiderült, hogy új meghatározásokra lehet számítani a gyűlöletbeszéd, a fiatalok által elkövetett bűncselekmények rekonstrukciója, a diszkriminatív jellegű nemi sztereotípiák használata terén, és betiltanák a gyerekek szereplését az élelmiszer reklámokban. A sok új kitétel előreláthatóan parttalan értelmezéseknek ad majd lehetőséget.
Szombaton délután a résztvevők meglátogatták a Bethlen Gábor Kollégiumot, ahol Szőcs Ildikó igazgatónő beszélt arról a projektről, amelynek eredményeként felújították a közel négyszáz éves iskolát, Dél-Erdély magyarságának mindenkori bástyáját. A szombat esti és vasárnap délelőtti kerekasztal-beszélgetések témaköre a szórvány sajtó helyzete köré épültek.
Basa Emese
Szabadság (Kolozsvár)

Kiemelt anyaországi figyelem a szórványközösségeknek
A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek – emelte ki Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a szórvány napján a Magyarság Házában, Budapesten. A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek – emelte ki Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a szórvány napján a Magyarság Házában, Budapesten.
Potápi Árpád János ünnepi beszédében rámutatott: az elmúlt években – többek között annak köszönhetően, hogy immáron az egész Kárpát-medencében egy külön napot szentelnek a számukra – másként gondolkodnak a szórványról. „Túlléptek azon a gondolkodásmódon, ami a szórványra veszteségként tekintett" – hangzott el.
Mint mondta, az anyaországnak kiemelkedő szerepet kell játszania a szórvány megőrzésében, de hisznek abban, hogy a szórvány revitalizációja csak a szórványból indulhat el. Közölte, minden támogatást megadnak hozzá, de nem ők akarják megmondani, hogy mire van szükség, az elképzeléseknek, a terveknek az ott élőktől kell származniuk.
Kitért arra is, hogy 2010-ben a kormány paradigmaváltást hajtott végre a szórványkérdésben. Kimondták, hogy minden magyar közösség egyenrangú, a magyar nemzet megtartásához minden tagjának megtartására van szükség. „A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek" – hangsúlyozta. Hozzátette: az elmúlt években soha nem látott összegeket mozgósítottak annak érdekében, hogy meg tudják tartani a szórványban élő magyarság védőbástyáit jelentő magyar szervezeteket és intézményeket.
Példaként említette az erdélyi és a vajdasági szórványkollégiumokat, a Felső-Tisza-vidéki óvodákat, a Zoboraljai Kulturális Központot, illetve a működő programokat, így a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot vagy a Magyar Nemzeti Tanács szórvány iskolabusz és beiskolázási programját. Több kiemelt fejlesztéshez is hozzájárultak az elmúlt időszakban: idén szeptemberben adták át Szamosújváron a Mezőségi Kemény Zsigmond Szórványoktatási Központot, a magyarlapádi szórványkollégium új és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújított épületét is.
„Megújult falak között kezdhették meg a tanévet a muzslyai Emmausz Kollégium diákjai is" – sorolta Potápi Árpád János, aki kitért arra is: a tervek szerint még az idén elkészül a viski magyar óvoda, folyamatban van a Técsői Református Líceum bővítése is. A magyar kormány támogatásával jön létre egy magyar közösségi ház és szórványkollégium Temesváron, valamint Nagybecskereken egy hasonló funkciójú épület a bánáti magyarság számára.
Emlékeztetett arra is, hogy tavaly elindították a Petőfi Sándor Programot, amelynek keretében immár második éve küldenek ki félszáz ösztöndíjast a szórványszervezetekhez. Idén öt új települést is sikerült bevonni a programba: Pozsonyt, Ungvárt, Türbét, Máramarosszigetet és Gyimesbükköt. „Biztató látni, hogy van eredménye a munkának: az ösztöndíjasok segítségével több helyszínen indult be vagy indult el újra a magyar nyelv, a néptánc és a népzene oktatása" – jegyezte meg az államtitkár. Potápi Árpád János kitért arra is, hogy a tömbben élő külhoni magyarok kapcsolatainak erősítése a szórványban élő nemzettársaikkal létkérdés, hiszen a tömb védelmét a szórványvidékek biztosítják. Mint mondta, példaértékűnek tartja ebből a szempontból a Hargita és Kovászna megyeiek által indított Összetartozunk programot, amely a székelyföldi és a szórvány megyékben élő magyarokat köti össze. „Sok hasonló kezdeményezésre lenne szükség" – mutatott rá.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint a szórványban élők közül nagyon sokan nem szórványöntudattal élnek, ami biztató a jövőre nézve. Ugyanakkor probléma, hogy a szórványban egyre alacsonyabb arányban vesznek részt a választásokon – jegyezte meg, hozzátéve, az elmozdulás iránya a helyi „közösségcentrikus" önszerveződések lehetnek. A magyar Országgyűlés tavaly nyilvánította november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születése napját a magyar szórvány napjává.
MTI

Etnikai versenyhelyzetben a határon túli magyarok
MTI - Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint etnikai versenyhelyzet van a szomszédos országokban, amit a magyarok úgy nyerhetnek meg, ha magyar intézményeket választanak a többségi helyett.
Kántor Zoltán a magyar szórvány napja alkalmából az M1 aktuális csatornán kedden elmondta, láthatóan csökken a magyarság száma a szórványban, jelenleg a külhoni magyarság 40 százaléka olyan településen él, ahol nincsenek többségben a magyarok.
A szakértő fontosnak nevezte, hogy az utóbbi években több határon túli városban – például Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Temesváron – is elkezdtek magyar napokat szervezni. Ezeken bemutatják a magyar kultúrát a többségnek és egyúttal erősítik a helyi közösséget is.
Az Országgyűlés tavaly nyilvánította november 15-ét, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának évfordulóját a magyar szórvány napjává.
magyaridok.hu

A magyar szórvány napja
A magyar Országgyűlés 2015. november 3-án a határon túli magyarság iránt viselt, az alaptörvényben rögzített felelősségnek megfelelve november 15-ét, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává nyilvánította. A magyar parlament felhívta az intézményeket, szervezeteket, és egyúttal felkérte a polgárokat, hogy a nemzet szerves részét alkotó szórványmagyarság támogatásának egy kiemelt napot szenteljenek, és ettől az évtől kezdve ezt a napot közösen, méltó keretek között ünnepeljék meg.
Az RMDSZ nagyváradi kongresszusa már 2011. február 27- én határozatban nyilvánította november 15-ét a magyar szórvány napjává, amelyet Erdélyben 2011 óta ünnepelnek meg. A döntést azzal indokolták, hogy az anyaország határain kívül tömbben, kisebbségben és szórványban élő magyarok sajátos gondokkal küszködnek, és a szórványban élők a leginkább veszélyeztetettek közülük.
A magyar szórvány napján a főszereplők a szórványban élők, kultúrájuk, mindennapjaik bemutatása. Szórványon az összefüggő területi kapcsolattal nem rendelkező kisebbséget értjük, akik idegen nyelvi környezetben élnek a Kárpát-medencében és Moldvában. A szórvány függ az adott település lélekszámától, iskolarendszerének és egyéb intézményrendszerének meglététől, fejlettségi szintjétől is. Létszáma nehezen meghatározható: a Kárpát-medencében 200 ezer és 1 millió között ingadozik. A szórványosodási folyamat egyre gyorsul, és a határon túli magyarságon belül egyre többen élnek így.
Az anyaország részéről világos szórványstratégiára van szükség, mert a szórványban élőknek az elsődleges problémát a nyelv, a kultúra megtartásának eszközei, a közintézményekben az anyanyelv használata jelenti. A magyarság megmaradásának biztosítása ott a legnehezebb, ezért akár területenként külön programokat kell alkotni, hogy megállítsák a szinte már megállíthatatlant. Ennek érdekében már 2011- ben megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportja. Az anyaország jelentős összegekkel támogatja a szórványban élő magyarság védőbástyáinak számító magyar szervezeteket és intézményeket.
Folyamatos a konzultáció a szórványban élőkkel, a Bethlen Gábor Alapból számos intézményt és programot támogattak és támogatnak, amelyek e közösségek megerősítését célozzák. A Petőfi Sándor-program keretében immáron második éve küldenek ki 50 ösztöndíjast a külhoni magyarság szórványközösségeihez, segítségükkel több helyszínen indult be vagy indult el újra a magyar nyelv, a néptánc és a népzene oktatása.
A Romániában első alkalommal 2011. november 12-13- án megtartott központi ünnepségek helyszíne a Hunyad megyei Déva volt. Az RMDSZ szórványkonferenciáján megállapították, hogy a szórványkollégiumok létrehozása, működtetésük és fejlesztésük jelentős mértékben hozzájárul az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez olyan térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak. Az ünnep alkalmából alakult meg Brassóban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szórványtanácsa.
A 2012. évi rendezvények során Kelemen Hunor RMDSZ- elnök a magyar szempontból szórványnak minősülő kilenc erdélyi megye képviselőinek részvételével tartott konferencián bejelentette, hogy a szövetség szórványmenedzser-szolgálatot indított, melynek keretében 14 szórványkollégium működését támogatja, és próbálja megakadályozni a településeiken tíz százalék alatti arányt képviselő, elszórtan élő magyarok asszimilációját. Az RMDSZ műemlék- örökbefogadási programot is indított az erdélyi magyar kisközösségeknek.
A magyar szórvány ünnepe 2013-ban már az egész Kárpát-medencére kiterjedt. A magyarországi központi eseményt november 12-én Budapesten, a Magyarság Házában tartották, ahol szakmai konferencián tekintették át az erdélyi, a vajdasági, a felvidéki és a kárpátaljai szórványstratégiákat, az asszimiláció jelenségét és a szórványkollégiumok helyzetét. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az EMNT több mint ötven helyszínen ültetett fát a nemzethatáron, hogy aztán évről évre megszemléljék és számba vegyék ezeket a "határőröket". Kelemen Hunor RMDSZ- elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy "semmiféle ellentét nincsen és nem is lehet a tömb és a szórvány érdeke között, a kettő kiegészíti egymást".
A 2014. évi, negyedik magyar szórvány napja alkalmából – a magyar nyelv napjával összevontan – konferenciát tartottak a budapesti Magyarság Házában. Erdélyben Szeben megye volt a házi-gazda, Medgyes és Nagyszeben adott otthont az ottani központi rendezvényeknek.
Az RMDSZ 2015-ben a magyar szórvány napja központi rendezvényét Temesvárott rendezte meg. Itt fogadták el az új szórvány cselekvési tervet, ez azokat a konkrét eszközöket veszi számba, amelyekkel az RMDSZ támogatni szeretné a romániai magyar szórványt azonossága megőrzésében.
A magyar szórvány napja alkalmából idén is számos rendezvényre, konferenciára, kulturális eseményre és programra került sor szerte a Kárpát-medencében. Besztercén jelentette be az RMDSZ, hogy a székelyföldi megyék és a szórványmegyék között kezdeményezett partnerség jegyében Hargita megye parlamenti képviselői jelöltlistáján befutónak számító helyet biztosít egy olyan szórványból érkező jelölt számára, akinek a saját megyéjéből nem volna esélye bejutni a parlamentbe. (MTI)
Népújság (Marosvásárhely)

500 éves a reformáció
Az Erdélyi Református Egyházkerület
Az oldalt szerkesztette: Ötvös József lelkipásztor
Az Erdélyi Református Egyházkerület földrajzi határai kezdettől fogva egybeesnek a történelmi Erdély határvonalával: északon a Lápos- hegység, keleten és délen a Kárpátok hegyvonulata, nyugaton az Erdélyi-szigethegység, a Királyhágó és a Meszes. Ezen a területen a reformáció idején a középkori erdélyi püspökség jogutódjaként két, ágostai hitvallású superintendentia alakult ki az 1550-es években: a magyar és a szász. A magyar superintendentia keretében azonban már az 1550-es évek végén megjelennek a helvét irányú reformáció elveit elfogadó lelkészek és hívek, 1564-re pedig az egész superintendentia református hitvallásúvá vált. Az 1560-as évek végére, Dávid Ferenc, Blandrata György és Heltai Gáspár igehirdetése nyomán a magyar superintendentia lelkészeinek és híveinek többsége a szentháromság-tagadó hit- elveket fogadta el. 1568-ban Tordán az erdélyi országgyűlés kimondta az addig kialakult felekezetek (római katolikus, ágostai evangélikus, református, unitárius) vallásszabadságát.
1574-ben az unitáriusok, a korábbi szervezetből kiválva, külön egyházkerületet alkottak, élén Dávid Ferenc püspökkel. A magyar super-intendentia református lelkészei 1576-ban szintén külön szervezkedtek, püspökké választva Tordai Sándor Andrást. Így Erdély területén két önálló magyar protestáns egyház jött létre, a református és az unitárius.
A 16. század utolsó évtizedeiben a református egyház híveinek száma szerint többségivé vált, és nyolc egyházmegyére tagolódott. Az Erdélyi Református Egyház ebben az időszakban Marosvásárhelyen, Gyulafehérváron, Nagyenyeden, Déván, Kézdivásárhelyen és Fogarason tartott fenn jeles iskolákat.
A 17. században, a református fejedelmek uralkodása idején, a református egyház az uralkodó támogatását is élvezve fejlődött. Új gyülekezet alakult például az unitárius többségű Kolozsváron, amely a hívek számának növekedésével a század végére Erdély egyik legnagyobb eklézsiájává vált. Bethlen Gábor a kolozsvári reformátusoknak adta a Farkas utcai (korábban ferences) templomot, I. Rákóczi György pedig helyreállíttatta azt. Különféle szervezeti változások nyomán az egyházmegyék száma tizennégyre emelkedett.
1622-ben Bethlen Gábor fejedelem Academicum Collegium rangra emelte a gyulafehérvári iskolát. 1662-ben, a tatár pusztítás után Nagyenyeden talált új otthonra a Bethlen Kollégium. Kolozsváron a református egyházközség iskolája Apáczai Csere János professzori tevékenysége (1656-1659) nyomán emelkedett főiskolai rangra. Székelyudvarhelyen Bethlen János kancellár alapított kollégiumot 1670-ben. 1672-ben a jezsuita üldözés elől menekülő sárospataki kollégiumot Apafi Mihály fejedelem Gyulafehérvárra telepítette. Ezek a főiskolák magasabb szintre emelték a hazai lelkészképzést és hozzájárultak az erdélyi értelmiségi réteg számbeli növekedéséhez.
A 18. században a Habsburg-uralom alá került Erdélyben a református egyház védekezésbe szorult az uralkodói támogatást élvező katolicizmussal szemben, az önvédelem és egyházigazgatás legfőbb szerveként alakult ki a Református Főkonzisztórium, a mai Igazgatótanács jogelődje. Bár több templom erőszakos úton katolikus kézre került, és sok egyházközség jövedelmét megnyirbálták, ez az önvédelem eléggé hathatósnak bizonyult az erdélyi hagyományos vallásszabadság fenntartása tekintetében. 1720 körül alakult ki a püspöki igazgatás fontosságát biztosító successio rendszere, amely szerint az elhunyt püspököt azonnal követte hivatalában a helyettese, a főjegyző, a következő zsinat pedig új főjegyzőt választott.
A református kollégiumok száma emelkedett, 1716-ban Marosvásárhelyre költözött a gyulafehérvári kollégium, a szászvárosi pedig a század végén a Főkonzisztórium irányítása alá került. E főiskolák és néhány parókia kiváló tudományos műhelyként szolgáltak az alkotó értelmiségiek számára. E században mindegyik anyaegyházközségben és jó néhány fíliában működött iskola, ahol legalább az olvasást és a református hit alapelemeit a gyermekek elsajátíthatták.
Az erdélyi református egyháznak folyamatosan működő nyomdája volt Kolozsváron, némely évtizedekben kettő is, így állandóan biztosíthatta az énekeskönyvek, prédikációs kötetek, imakönyvek, tankönyvek kiadását.
1848 után a nemesi patrónusoknak az egyházközségek fenntartásában játszott szerepe csökkent, nőtt viszont a hívek – akiknek zöme a jobbágyfelszabadulás után kisbirtokossá vált – egyházfenntartó hozzájárulása.
A kiegyezés (1867) után megindult az egyház szervezetének korszerűsítése, 1872-ben a lelkészi zsinat és a Főkonzisztórium világi tagságának egyesülésével jött létre a legfőbb törvényhozó testület, az Egyházkerületi Közgyűlés, és végrehajtó szerve, az Állandó Igazgatótanács. Az 1884. évi debreceni református zsinat alkalmával ötödik egyházkerületként Erdély is betagolódott a magyarországi református egyházba, sajátos törvényeit továbbra is fenntartva.
Ebben az időszakban egyre több egyházközség és felekezeti iskola részesült állami támogatásban. Szász Domokos püspöksége idején (1885-1899) sok új templom, lelkészi lakás és iskola épült. Ugyancsak az ő kitartó erőfeszítéseinek köszönhető a kolozsvári Református Teológiai Fakultás létrejötte (1895).
1919 tavaszától az Erdélyi Református Egyházkerület Románia fennhatósága alá került, majd a trianoni békediktátum aláírása után (1920) Nagy Károly püspök letette az esküt a király előtt. A kétszeresen (vallási és nemzetiségi szempontból) kisebbségbe került egyház csakhamar megérezte az impériumváltozás nyomasztó súlyát.
A két világháború közötti időszakban lelki újjászületés tapasztalható az erdélyi reformátusságban. Egyházunk karitatív tevékenységét a Makkai Sándor püspök által alapított Református Diakonissza Intézet (1927) fogta rendszerbe. A kolozsvári Református Teológiai Fakultás nagy formátumú tudósokból és kiváló nevelőkből álló tanári kara magas tudományos szintű és a gyakorlati gyülekezeti munkára felkészítő lelkészképzést biztosított.
A bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után egyházkerületünk észak-erdélyi része visszatagolódott a Magyarországi Református Egyházba Vásárhelyi János püspök kormányzása alatt. A kisebbségi elnyomásból fölszabadult egy- házi élet föllendült, a konferenciák és gyűlé- sek tartása akadálytalanná vált. Ekkoriban teljesedett ki a teológushallgatók és a főgimnáziumi tanulók szórványmunkája. A Romániában rekedt dél-erdélyi rész, Nagyenyed központtal, Nagy Ferenc püspökhelyettes irányítása alatt élt.
1945-ben a két egyházkerületi rész újból egyesült, és az erdélyi református egyház egyre erősebben érezte a feltörekvő kommunista diktatúra nyomását. Az 1945-ös földreform az egyházközségi és kollégiumi földbirtokok újabb részét vette el, a maradékot a következő évtizedben a kialakuló termelőszövetkezeteknek kellett átadni. 1948-ban az összes felekezeti iskolát államosították teljes felszerelésükkel és ingatlanvagyonukkal együtt. 1951-ben az egyházközségek régi (1985 előtti) anyakönyveit a helyi néptanácsoknak kellett beszolgáltatni, később ezek az Állami Levéltár megyei fiókjaiba kerültek.
A kommunista hatalomátvétellel a modern történelem egyik legsúlyosabb egyházüldözése vette kezdetét Erdélyben. A politikai titkosrendőrség (Securitate) folyamatosan figyelte a lelkészi kart. 1952-ben és még inkább 1956-ban számos református és más kisebbségi egyházhoz tartozó lelkészt letartóztattak. Különféle, többnyire koncepciós perekben kirótt büntetések következtében sokan megjárták a Duna-csatornát vagy szenvedtek politikai börtönökben. Nagy részük az 1964. évi általános amnesztiával szabadult, amikor Románia először kapott kölcsönt az USA-tól, s a szerződés feltételei között volt a politikai foglyok szabadon bocsátása. A történelem aztán megismétlődött: a megelőző gyászévtized után jött a csendes, majd az egyre erősödő elnyomás ideje, s a Ceausescu-féle diktatúra falurombolási tervei mértek nagy csapást egyházunk életére. Az 1989-es fordulat után újra elkezdődhetett az egyházépítő munka. A jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok visszaadása alapvető és a mai napig megoldatlan időszerű kérdés. Minthogy református egyházunk szinte valamennyi tagja a magyar etnikai kisebbséghez tartozik, az etnikai kisebbségek jogainak teljesítése közvetlenül érinti. A magyarellenes megnyilvánulások gyakran kényszerítik egyházunkat arra, hogy felemelje szavát az emberi méltóság és a szabad vallásgyakorlás mindennemű megsértése ellen.
A nehézségek mellett természetesen folyamatos a csendes egyházépítés is. A gyülekezeti munka ma már nincs a templom falai közé szorítva. A helybeli hívek, az anyaországi, a nyugati és a tengerentúli testvéregyházak szolidaritásának és támogatásának köszönhetően fokozatosan élednek újjá azon intézményeink, amelyekben egyházunk nevelő, diakóniai és missziói munkáját végezheti.
A trianoni békediktátum következtében felszabdalt magyar református egyháztestünknek a 21. század elején immár tíz református egyházkerülete 2004 nyarától új együttműködési keretek között végzi Isten országa földi építésének munkáját Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent – röviden: Generális Konvent – néven.
Napjainkban az Erdélyi Református Egyházkerületben 15 egyházmegye működik 505 anyaegy- házközséggel, amelyből 84 városi és 421 falusi gyülekezet, 85 leányegyházzal, továbbá 553 szórvánnyal. Összesen 521 önálló egység 1143 településen. Ezekben az egységekben, valamint kórházakban és tanintézetekben összesen 532 lelkész jellegű és 814 nem lelkész jellegű alkalmazott tevékenykedik.
Egyházkerületünk lélekszáma folyó év elején 291.939 volt, 4002 lélekkel kevesebb, mint tavaly. Ez a méretű évenkénti apadás az utóbbi három évben stagnál. A legnagyobb lélekszámú egyházközség Sepsiszentgyörgy I. Vártemplom, 4420 lélekkel, a legkisebb, melyben önálló lelkipásztor szolgál, Székelyföldvár 37, illetve Farnas 33 lélekkel. A legnagyobb református város Marosvásárhely 24.070 lélekkel, következik Kolozsvár 20.963 lélekkel, Sepsiszentgyörgy 13.877 lélekkel, Székelyudvarhely 7.508 lélekkel, Kézdivásárhely 3.595 lélekkel. (Az egyház által nyilvántartottak lélekszáma – szerk. megjegyzése.)
A fentiek alapján Urunk iránti hálával telítődött szívvel állapíthatjuk meg, hogy egyházunk minden erőtlensége, szervezeti meggyengülése, csalódásai és félelmei ellenére, Isten kegyelmének kiáradása következtében mindig akadtak olyanok, akik a hitet képviselték, folytatták a reformátorok hagyományát, hirdették Isten igéjét alkalmas és alkalmatlan időkben. Az Egyház Ura továbbra sem vonta meg kegyelmét és Lelkének áradását az őt tisztelőktől, így az Erdélyi Református Egyházkerület hívő népétől sem. Sőt inkább csodálatos módon táplálta a korlátok közé szorított egyházi életet. Hűséges egyháztagok, presbiterek és lelkészek ezrei őrizték meg a hitet, és amennyire tehették, tovább is adták azt a felnövekvő nemzedékeknek.
"Mindeddig megsegített minket az Úr!" – mondhatjuk együtt Sámuellel (1Sám 7,12), és a jövőre nézve is ez a tántoríthatatlan reménységünk.
Egyedül Istené a dicsőség!
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar Házak IV. Találkozója Kolozsváron
November 11–12-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében Kolozsváron tartották meg a romániai Magyar Házak IV. Találkozóját. A rendezvény keretében mutatták be dr. Fleisz János Az erdélyi magyar sajtó története 1940–1944 című kötetét.
A rangos rendezvénysorozat kezdőeseményére a kolozsvári EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházban került sor. Itt mutatták be Fleisz János Az erdélyi magyar sajtó története 1940–1944 című kötetét. Kós Katalinnak, az Emlékház vezetőjének köszöntője után a megjelenteket dr. Széman Péter, az EMKE országos elnöke üdvözölte, kiemelve az esemény fontosságát. A könyvet Benkő Levente történész, a kolozsvári Művelődés folyóirat szerkesztője mutatta be. Ebben ismertette a könyv struktúráját, tartalmi elemeit, értékeit. Hangsúlyozta, hogy a kötet nemcsak a korabeli sajtó helyzetét tisztázza, hanem komoly történelmi ismereteket is ad. Ezután a szerző elmondta, mi késztette arra, hogy a sajtótörténettel ilyen mélységben foglalkozzon, mi volt a könyv alapkoncepciója, és miért tartotta fontosnak ennek a bonyolult korszaknak a részletes bemutatását. Kifejtette, hogy várostörténészként igyekezett az egyes városokban, régiókban kialakult sajtót rangsorolni, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. A bensőséges esemény dedikálással zárult. A könyvbemutatót megtisztelte jelenlétével dr. Skelecz György kolozsvári konzul.
A kétnapos rendezvény a Magyar Házak szerepe a helyi értékek feltárásában, nemzeti identitásunk megőrzése érdekében. A Magyar Házak működésének fenntarthatósága nevet viselte, amely pénteken este a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban folytatódott a résztvevők bemutatkozásával. A szakmai civil szervezetek részéről Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége elnöke, az EMKE partiumi területi alelnöke bemutatta az általa vezetett szövetség sokrétű tevékenységét, kiemelve az olyan hagyományteremtő határok feletti kezdeményezéseket, mint a Magyar Kultúra Ünnepe, Művelődés Hete stb. Kitért a Partiumban és Bihar megyében folyó közösségépítő tevékenység általános helyzetére is. A bemutatkozásokból élénk tevékenység bontakozott ki, amelyet a sokszínűség és a sorozatos helytállás jellemzett.
Másnap a megnyitó és üdvözlések után Tibád Zoltán a Bethlen Gábor Alap, Márton Katalin pedig a Communitas Alapítvány pályázati rendszerét mutatta be, vázolták, hogyan lehet sikeresebben pályázni, de kitértek a pályázatok lebonyolítására és az elszámolás elkészítésére is. Az előadásokat hosszú közös megbeszélés követte. Végül Értékfeltárás címmel Jakab Antal Zsolt (Kriza János Néprajzi Társaság) mutatta be az értéktár-feltárások helyzetét, azonban az értéktár-bizottságok együttműködését és szerkezetét kevésbé sikerült megvilágítani. A megbeszélések során is kiderült, hogy a helyi értékek feltárása még kezdeti stádiumban van. Délután a Jó példák – sikeres programok a Magyar Házakban című tanácskozáson részletesen megtárgyalták a főbb teendőket, problémákat és azok megoldásának lehetőségeit.
Összességében megállapítható, hogy az elmúlt negyedszázadban az önerőből intézményesülő magyar közösség egyik legjelentősebb megvalósítása a Magyar Házak intézményeinek a létrehozása, mivel helyi szinten, elsősorban a szórványvidéken meghatározó szerepet töltenek be a magyar identitás megőrzésében. A jó hangulatú, sikeres találkozót jövőre is megszervezik.
Fleisz János Az erdélyi magyar sajtó története 1940–1944 /Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2016/
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Semjén Zsolt: A magyar nemzet megmaradásához minden nemzetrészre szükség van
Az Országgyűlés 2015. november 3-án a határon túli magyarság iránt viselt, az alaptörvényben rögzített felelősségnek megfelelve november 15-ét, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává nyilvánította. Ebből az alkalomból adott interjút Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a közmédia M1 aktuális csatornájának.
A magyar nemzet csak akkor tud megmaradni, ha minden nemzetrész megmarad. Ehhez szükség van egy erős anyaországra, és meg kell erősíteni a Kárpát-medence magyarlakta térségeit, továbbá meg kell tartani a nyugati világban való diaszpórát, ami nem egyszerű dolog – vélte a miniszterelnök-helyettes.
Emlékeztetett: a Kárpát-medence tekintetében a tömbmagyarság – először Trianon óta – létszámában és százalékában is erősödött. A vegyes házasságoknál ráadásul a magyarok asszimilálják a többségi nemzethez tartozókat. Viszont a szórványmagyarságban súlyos a fogyás. Ezért elő kell segíteni, hogy a szülőföldön maradjanak, illetve hogy minél többen szülessenek – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes a hirado.hu által közöltek szerint.
Semjén Zsolt úgy vélte, a kettős állampolgárság megadása „egy borzasztó fontos dolog” volt, mert személyes köteléket hozott létre a magyar állam és a külhoni magyar között. A szórvány megtartásához ugyanakkor elengedhetetlen, hogy – hídfőállásszerűen – mindenütt legyenek magyar iskolák, ahová iskolabusszal oda lehet szállítani a környéken élő gyerekeket. A nagyobb iskolaközpontok mellé pedig kollégiumokat is építeni kell, így biztosítva, hogy mindenkinek meglegyen a magyar oktatáshoz való lehetősége. Fontosak továbbá a vasárnapi iskolák is, ahol a magyar nyelv tanítása szórványkörnyezetben is megtörténhet – fűzte hozzá.
Elismerte, hogy ehhez mindkét oldalra szükség van, vagyis a külhoniakban kell igény, legalább passzív szándék a megmaradásra. Az is lényeges, hogy a kinti magyar intézmények magasabb szintűek legyen, mint a többségi társadalomé. Ha a gyerekek intellektuális előnyre tehetnek szert, akkor jobb eséllyel indulhatnak az életben – emelte ki.
A miniszterelnök-helyettes kitért a Határtalanul! programra is. Ennek célja, hogy a Magyarországon érettségiző diákok intézményes formában, tanulmányaik alatt legalább egyszer külhoni környezetben legyenek, a határon túliak pedig Magyarországon. Ezt még – főleg a cserkészeten keresztül – megpróbáljuk a diaszpórára is kiterjeszteni – tette hozzá.
Meg akarják félemlíteni a magyarságot
Semjén Zsolt beszélt a marosvásárhelyi iskolaügyről is. Szombaton több ezer ember gyűlt össze a marosvásárhelyi Vársétányon, hogy a magyar felekezeti oktatásért tüntessen, és tiltakozzon a római katolikus gimnázium ellehetetlenítése, igazgatójának, Tamási Zsoltnak a meghurcolása ellen.
A miniszterelnök-helyettes szerint azokat a magyar vezetőket vádolták meg „koncepciósan, igazságtalanul, abszurd módon”, akik a magyarság olyan vezetői, akiket a helyi közösség követ, és akik a magyarság értékeinek, érdekeinek megtestesítői, nem mellesleg elkötelezett hívei és harcosai az autonómiának. Az egész egy „magyarellenes dolog, igazságszolgáltatásnak álcázott módon próbálják meg ellehetetleníteni a magyar vezetőket, aminek célja, hogy ezerszer megfontolja minden magyar, vállal-e közszereplést, vállalva a következményeket” – fogalmazott.
Úgy vélte, hasonló a helyzet a katolikus gimnázium ügyében, mint ami a Székely Mikó Kollégiummal történt. A vád abszurd, e szerint csak adminisztratív hiányosságokat találtak, azoknak semmi köze a korrupcióhoz. „Visszaállamosítás történik, a csaucseszkui állapotok restaurációja, a magyarság megfélemlítése” – mutatott rá a hirado.hu cikke szerint.
Magyarország azonban nem engedi el sem az üldözött magyar politikai vezetők kezét, sem az intézményeket nem hagyja saját sorsára. A kormány kész anyagi áldozatokat vállalni és minden létező romániai és nemzetközi fórumon lépéseket fog tenni – tette egyértelművé.
HIRADO.HU
magyaridok.hu

Miniszterelnökség: a gazdaságpolitikai szemléletmódnak is erősödnie kell a nemzetpolitikában - A Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkársága arra törekszik, hogy a gazdaságpolitikai szemléletmód is erősödjön a nemzetpolitikában - hangsúlyozta Szilágyi Péter helyettes államtitkár a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) közép-európai régióra fókuszáló szakmai napján csütörtökön, amelyet a Fiatal vállalkozók hete programsorozat keretében rendeztek.
Szilágyi Péter kifejtette: a Kárpát- medencében az egyik legjelentősebb probléma, hogy gyors ütemben csökken a magyarság lélekszáma, illetve nagyon sokan vándorolnak el. Az államtitkárság arra törekszik, hogy a külhoni magyar közösségek megerősödjenek, és a gazdaságpolitikai szemléletmód is erősödjön a nemzetpolitika területén. Ehhez évről évre nagyobb összeg áll rendelkezésre, míg 2012-ben 12 milliárd forintot fordítottak nemzetpolitikára, addig 2016-ban 27 milliárd forinttal gazdálkodhat az államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap.
A gazdaságfejlesztés 2014-ben került a fókuszba. Az első jelentős gazdaságfejlesztési támogatásra más kormányzati szereplőkkel együttműködve 2015-ben 50 milliárd forint értékben a Vajdaságban került sor. Idén áprilisban pedig a Kárpátalján indítottak 32 milliárd forintos gazdaságfejlesztési programot, amiből 12 milliárd vissza nem térítendő támogatás, 20 milliárd forint kedvezményes hitel volt. Jövőre a Muravidéken és Drávaszögön is programot indítanak, és a 2017-es költségvetésben néhány százmilliós összeggel szerepel Erdély is.
Felidézte, hogy 2015. a külhoni magyar szakképzés éve volt, 104 szakképző iskolát támogattak 705 millió forinttal. A fiatal vállalkozók évét 2015 decemberében a Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) hirdették meg, 250 millió forint áll rendelkezésre támogatásra és programszervezésre. A MÁÉRT-nek azt javasolják, hogy 2017. a külhoni magyar családok éve legyen.
Oláh Zsanett, az MNKH vezérigazgatója egyebek mellett arról beszélt, hogy a kereskedőház kiemelt figyelmet szentel a határokon átívelő magyar-magyar gazdasági kapcsolatok erősítésének. Ennek érdekében már 20 külképviseleti iroda működik a határon túli területeken és Lengyelországban, a 21. pedig most nyílik. A kereskedőház szolgáltatásai a határon túli magyar vállalkozásoknak is rendelkezésükre állnak - hangsúlyozta.
(MTI)

Múlt nélkül nincs jövő
A tíz éve alakult Kálnoky Ludmilla Társaság 2016-ot a legsikeresebb évének mondhatja, hét megnyert pályázattal zárjuk az esztendőt.
Sikerült egy modern audiovizuális felszerelést beszerezni, amelynek segítségével érdekesebbé, vonzóbbá tesszük a közösségi rendezvényeket, a felnőttképzési tanfolyamok is érdekfeszítőbbé válnak a vetített anyagok bemutatásával. A három elnyert számítógépünkkel megpróbáljuk bevezetni a világháló rejtelmeibe az idősebb nemzedék tagjait is.
Honismereti kirándulásaink rengeteg élménnyel gazdagították a résztvevőket: bejártuk Székelyföld, Erdély történelmi, kulturális jelentőségű helyszíneit. Emlékév lévén, Erdély nagy püspöke, Márton Áron kegyhelyei kiemelt célként szerepeltek útvonalainkon. A szórványba is eljutottunk, sok személyes és közösségi kapcsolatot sikerült kialakítani. Múlt nélkül nincs jövő, éppen ezért minden körútra sok fiatalt vittünk el. Ők legyenek majd, akik megtartják és továbbadják a lángot, kegyhelyeink üzenetét. A délutáni csoportos hagyományőrző foglalkozásokat is ennek az eszmének a megvalósításáért szerveztük. A közös kirándulásoknak az ismeretszerzés mellett megvolt a közösségépítő szerepük is, ami ebben az ellentétektől szabdalt községben nem elhanyagolható eredmény... A legtöbb támogatást a Bethlen Gábor Alaptól, a Communitas Alapítványtól és a Kovászna Megyei Tanácstól kaptuk, sikerült működőképes partnerségi kapcsolatot kialakítani mind a három szervezettel. Az elmúlt tíz év egyik legnagyobb sikerélménye, hogy sikerült végre egy lelkes, ütőképes önkéntescsapatot kialakítani, akik az információs és a szervezési munkát elvégzik. A munka érdekes, új és nemes kihívások elé állítja mindazokat, akikben megmaradt a cselekvő láz. Remélem, még sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy a közösséget hittel, becsülettel, munkával kell szolgálni. „Mi dolgunk a világon? küzdeni. Erőnk szerint a legnemesbekért” – írta Vörösmarty Mihály. Szűkebb hazánkban, Székelyföldön most ezt tartom az egyik legnemesebb feladatnak.
Zsigmond Sándor, Sepsikőröspatak
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Áprily–Jékely-emléktábla Nagyenyeden
November 14-én a IX. Magyar Kulturális Napok első eseményeként emléktáblát avattak Nagyenyeden. A Bethlen Gábor Kollégium egykori tanára, a költő Áprily Lajos első enyedi otthonánál, a sétatéri utcában zajlott az avatóünnepség. Az emléktáblát, amellyel Áprily Lajosnak és fiának, Jékely Zoltánnak állított emléket a hálás utókor, Lőrincz Helga alpolgármester és a kezdeményezés főtámogatója, Sepsi Lajos kórházigazgató leplezte le. Áldást mondott Szabó Dénes római katolikus plébános, Tóth Tibor református lelkipásztor és Sándor Botond unitárius lelkész. Fechita Catalin, a kollégium XII. osztályos tanulója elszavalta Áprily Lajos A Fejedelemhez című versét.
Az ünnepség a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban folytatódott, ahol az Áprily-estek keretében Józsa Miklós nyugalmazott kollégiumi tanár találó versrészletekkel gazdagított, érdekes előadást tartott Áprily Lajos nagyenyedi éveiről. Ezt követően M. Lovász Noémi, enyedi származású, kolozsvári alkotóművész festményeiből nyitottak kiállítást. Képei a Gulag-emlékév alkalmából születtek. Ehhez kapcsolódott Murádin János Kristóf egyetemi adjunktus Szovjet elhurcolások Erdélyben a második világháború végén című információgazdag értekezése.
Az emléktábla ötletét elsőként Nagy Attila marosvásárhelyi költő vetette fel, és talán ő is szorgalmazta a legkövetkezetesebben a jel-állítás megvalósítását. De persze az enyediek lelkes hozzáállására volt szükség, hogy a mostani eseményre sor kerülhessen. Rögtön a hétfői avatás után a nagyenyedi rendezvényről tudósítva, Basa Emese tanárnő a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház nevében meg is köszönte a költő ösztönző hozzájárulását az ügyhöz. Fotókat is küldött az estébe hajló összejövetelről. Az egyik képen, mint írja, a megilletődött magyar háztulajdonosokat örökítették meg, akik abba is beleegyeztek, hogy az udvaruk egyik sarkába kopjafát állítsanak, ahol majd koszorúzásokra is lehetőség lesz. A másik fotón az emléktábla látható, amelyen fehér alapon olvasható a felirat, illetve a költők aranyozott betűkkel kiírt neve. Az esti szürkületben a villanófény feketére sötétítette az emléktáblát.
Érdemes idéznünk pár gondolatot Nagy Attila válaszleveléből is, amelyből ugyancsak kiderül, sokan fáradoztak azért, hogy Áprilyék ezután még inkább otthon lehessenek Nagyenyeden. Íme a levélrészlet: "Kedves tanárnő! Nekem küldött soraitól legalább annyira megilletődtem, mint az immár híressé vált Ház tulajdonosai! Sokéves álmomat valósította meg mintaszórvány magyarságuk, amit itt szeretnék megköszönni, hiszen azon túlmenően, hogy Nagyenyeden születtem, legkedvesebb magyar költőm Jékely Zoltán. Ezért is kezdtem el évekkel ezelőtt táblaügyben a tárgyalást a háztulajdonosokkal, személyesen és telefonon is, bekapcsolva annak idején Bárócz Huba esperes urat is. Persze, lépni Önöknek kellett, ott helyben, annak a nagyszerű kis közösségnek, amely számomra mintakép!
Kedves Emese, óriási dolog ez a megvalósítás, Kicsi Athénunk újra boldog lehet!"
A IX. Nagyenyedi Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozata vasárnap zárul. Ma este hagyományos szüreti bálra, holnap délelőtt ünnepi istentiszteletre várják a várbeli református templomba a magyarságot. Istentisztelet után a Garabonciás Együttes alapító tagja, Csutak István fellépésére kerül sor. (nm)
Népújság (Marosvásárhely)

Ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet oktatási és kulturális szakbizottsága - A külhoni magyarság aktuális oktatási kérdései, közte a Makovecz Program szerepelt a Magyar Állandó Értekezlet oktatási és kulturális szakbizottsága hétfői budapesti ülésén. A Máért plenáris ülését december 1-én tartják.
A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az ülésen Palkovics László az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára rövid tájékoztatást adott a külhoni magyarság aktuális oktatási kérdéseiről. Kiemelte, hogy a Kárpát-medence magyarságát egységes nemzetként kell kezelni, ezért is fontos, hogy minden külhoni magyar számára elérhető legyen a magyar anyanyelvű oktatás.
A magyar nyelv erősítése továbbra is kiemelt cél, aminek érdekében magyar pedagógus továbbképzéseket szerveztek, mind Magyarországon, mind a külhoni magyar régiókban - jelezte az államtitkár a tájékoztató szerint. Palkovics László kitért arra is: 2016-ban az Emmi 1,7 milliárd forintot fordított a külhoni magyarság oktatásának fejlesztésére, amiből 236 millió forint a közoktatás fejlesztésére lett felhasználva. A Makovecz Programmal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az abban szereplő hallgatói ösztöndíj program, valamint a kutatói ösztöndíj programra idén összesen mintegy 370 millió forintot fordítottak.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára elmondta: november 30-án tartja hatodik ülését a Magyar Diaszpóra Tanács, december elsején pedig tizenötödik alkalommal ülésezik a Magyar Állandó Értekezlet. A külhoni magyar közösségek támogatásáról szólva az kiemelte: a nemzetpolitikai államtitkárság által a területen nyújtott támogatások két fő csoportra oszthatók: oktatási és kulturális programok és támogatásokra, valamint gazdaságfejlesztési programokra.
Az utóbbi terület 2014-től egyre nagyobb figyelmet kap az államtitkárság részéről. Hangsúlyozta, hogy a nemzetpolitikai államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által a nemzetpolitikára fordított támogatások 2012-2017 között évről évre növekedtek. Míg 2013-ban 18,4 milliárd, 2014-ben 18,9 milliárd forint, 2015-ben ez az összeg 22,6 milliárd forint volt, 2016-ban 27,6 milliárd forintra emelkedett. Az államtitkár ezt követően részletesen beszámolt az államtitkárság központi programjairól és azok eredményeiről, köztük a Bethlen Gábor Alapból nyújtott kulturális és oktatási támogatásokról, a Kőrösi Csoma és a Petőfi Sándor Programról.
Hoppál Péter az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára kiemelte, hogy óriási különbség figyelhető meg a 2010 előtti és az azt követő a külhoni magyarsággal kapcsolatos gondolkodásmódot tekintve. A szórvány vidék és a tömb kapcsolatával kapcsolatban elmondta, hogy ahogy gyengül a szórvány magyarsága, úgy gyengül a tömb magyarsága is. A kultúráért felelős államtitkárság 2016. évi programjairól kiemelte, hogy a nemzetpolitikai államtitkárság által készített Magyar Nemzetpolitika a Nemzetpolitikai Stratégia Kerete célkitűzéseit figyelembe véve alakították ki a Kárpát-medencei magyarságot érintő programjaikat.
Elmondta, hogy az idei évben könyvtárfejlesztési programot indítottak közösen az Országos Széchényi Könyvtárral, külön figyelmet fordítottak a színházművészet és a táncművészet támogatására és elkezdődött a Kárpát-medence képzőművészeti intézményhálózatának létrehozása. A jövő évvel kapcsolatban kiemelte, hogy sikerült megemelni a minisztériumi programokra szánt támogatási keretösszegeket, így az államtitkárság 110 millió forintot tud a külhoni magyarság kulturális fejlődésére fordítani. A Nemzeti Kulturális Alapon keresztül pedig 340 millió forint támogatásban részesítették a külhoni magyarság kulturális programjait.
(MTI)

Aki a torockói iskolát virágzóvá tette
Fehér megyében három nevesített, magyar iskola van: a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a Gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Teológia Líceum és a Torockói Sebes Pál nevét viselő Gimnázium. A Torockói Unitárius Egyházközség és a Sebes Pál Gimnázium jó egyetértésében és együttműködésben emlékeztek a névadó rektorra, tanítóra, születésének 230. évfordulója alkalmából (1786-1864). Az ünnepségnek három helyszíne volt: az igényesen felújított unitárius templom, az iskola és a Duna-ház. Az előadások, könyvbemutatás, iskolaudvari fogadás, Duna- házi képvetítés, állófogadás és a szép orgonajáték jegyében ünnepeltünk. A templom megtelt az érdeklődő torockóiakkal, meghívottakkal, vendégekkel, akik nagy figyelemmel követték az eseménysorozatot.
Az ünnepség a templomban kezdődött délelőtt, Csécs Márton unitárius lelkész áhítatával, amit a Sebes Pál által szerzett egyházi ének, a „Világosság Szent Atyja” közös eléneklése vezetett be. A lelkész a megemlékezésben idézte Boros György püspököt, aki így emlékezett a névadóra: „E kor nemes szelleme egy ifjú embert megragadott, arra a vakmerő elhatározásra bírt, hogy ő egy népiskolát virágzóvá tesz, a nevelést addig ismeretlen irányba tereli, s oly nemzedéket teremt, amely munkáját tovább fogja folytatni.” Bakó Irén nyugalmazott tanárnő, előadó, aki három évig a torockói iskola biológia-földrajz szakos tanára volt, itt ismerkedett meg Sebes Pál nevével és foglalkozni kezdett életével valamint munkásságával. Előadásának címe: „Aki a torockói iskolát virágzóvá tette.” Érdekelték az iskola (Erdély) más nagyjai is, akiknek rövid életrajzát és fényképeiket kifüggesztették az iskola folyosójának falára, ahol látható például Kriza János, Felvinczi György, Brassai Sámuel, Gáspár János, Benczédi Gergely, Péterfi Gyula, Borbély István, Sebes Pál és Gergely János.
Sebes Pál életpályájának az ismertetése kitért a részletekre is, ennek alapján születhetett meg a hallgatókban egy teljesebb kép Sebes Pál tevékenységéről, odaadó tanári és írói munkájáról. Ez a tudás eszményképpé nemesítheti az ünnepeltet a mai fiatalok tudatában. Jogosan büszkék csak azokra az elődökre, névadókra lehetünk, akiknek életművét ismerjük. Egy gazdag életút ma is követhető elvei Sebes Pál hagyatékában ma is odafigyelésre érdemes és kívánatos oktató-nevelő elvek vannak. Annakidején a torockói iskolában 120 gyermeket tanított. A mai iskolában, Székely Erika igazgató adatai szerint, 93 gyermek tanul, ide tartoznak a Böjte atya által alapított Kis Szent Teréz gyermekotthon tanulói is. Az ünnepen jelenlevő V-VII. osztályos diákok Sebes Pál legjelentősebb művéből, az „Erkölcsi tükörből” idéztek egy- egy passzust. Betanításukban szerepet vállalt Csécs Márton lelkész, hitoktató. Sebes Pál tükörnek nevezte a jobb és szebb erkölcsű embereket, mert: „egy véka tudomány mellé egy köböl jó erkölcs és szép magaviselet kívántatik.” Munkája eligazítónak bizonyult a napi életben, hiszen tanácsait minden napszakra kidolgozta. Például: „Nagyon becsületes dolgokról és tárgyakról beszélj, senkiről pedig rosszat és rágalmazva ne szólj, mert ebből ítélnek meg.” Az előadás tanulsága szerint Sebes mindig lelkesen tanított az akkori Erdély egyik legjobb iskolájában, ahol azon munkálkodott, hogy „minden gyermek ébersége és tanulási kedve megőriztessék.”
A szigorúan vett fegyelem táplálója nála mindenkor a szeretet volt.
Bakó Botond
Szabadság (Kolozsvár)

Gálaesttel zárul a 400 éves Marosvásárhely ünnepe
A végéhez érkezett Marosvásárhely szabad királyi városi rangra emelésének 400. évfordulója alkalmából a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület által szervezett jubileumi rendezvénysorozat: december 2-án, pénteken este 6-tól a Kultúrpalota nagytermében tartják a gálaestet.
„Sikeres volt a Marosvásárhelyen megszervezett Bethlen Gábor-emlékév" – ismertette a végéhez érkezett rendezvénysorozatot Náznán Olga, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnöke. A Marosvásárhely főterére tervezett Bethlen Gábor-szoborpályázat nyertes alkotását is kihirdetik a péntek esti rendezvényen – mondta el Soós Zoltán. A Maros megyei múzeum igazgatója emlékeztetett, a zsűri által kiválasztott két szobor közül végül a marosvásárhelyi származású, Baján élő szobrászművész, Harmath István alkotását választották. Soós Zoltán elmondta, az önkormányzat a szobor felállításának helyszínét már megszavazta, az engedélyeket kell még megszerezni.
A gálaesten a Codex csíkszeredai régizene-együttes lép fel, Spielmann Mihály történész foglalja össze a Bethlen Gábor adományozta rang lényegét, Szélyes Ferenc színművész a kort idéző, Móricz Zsigmond Erdély trilógiájának Tündérkert című, első részéből olvas fel részleteket. Összesen nyolc történelmi előadást tartottak, amelyek során szó esett a Bethlen Gábor előtti korról, az adománylevél jelentőségéről, Erdély felvirágzásáról, az azt követő időszakokról, különös tekitettel Marosvásárhely múltjára. A szervezők marosvásárhelyi történészeket kértek fel, akik a városnak egy-egy korszakát ismertették.
Antal Erika Krónika (Kolozsvár)

Új könyv a váradi magyar utcanevekről
Várad lelke címmel mutatták be november 30-án, szerdán Nagy József Barna Nagyvárad történelmi magyar utcaneveivel foglalkozó könyvének második, bővített kiadását az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyváradi székházában. A Magyar Polgári Egyesület gondozásában megjelent és a Bethlen Gábor Alap által támogatott kötetet ezúttal is kiegészíti a Csomortányi István által készített térkép, amely a nagyváradi utcanevek 1942-es állapotát mutatja be.
A könyvbemutató keretében Nagy József Barna ismertette a kötet kialakulásának történetét az Erdélyi Magyar Ifjak által készített 2006-os, rövid kiadványtól a 2009-ben megjelent első kiadású könyvön át a jelen kötetig. Mint hangsúlyozta, az ifjúsági szervezet keretében tevékenykedő, majd onnan kinőtt generáció az elmúlt évek során sokat tett annak érdekében, hogy a történelmi magyar utcanevek ügyére ne csak a lakosság, hanem az önkormányzat is odafigyeljen. Tették ezt aláírásgyűjtések és utcanévtábla-kihelyezések formájában.
A kötet az 1859–2009-es intervallum magyar utcaneveivel foglalkozik. Mint a szerzők elmondták, ez idő alatt volt olyan utca, amelyiknek négy, öt vagy akár tíz névváltozata is volt – ezekkel külön fejezetekben foglalkoznak. Mint hozzátették, a kötetet elsősorban fiataloknak szánták, ezért juttatnak majd belőle az iskolákba és tantárgyversenyeken is felajánlanák jutalom gyanánt.
Az utcanevek valóban a város lelkét jelentik, hiszen emlékeztetnek a múltra – hangsúlyozta Nagy József Barna, aki rámutatott, hogy jelenleg semmi sem állít emléket a város olyan kiemelkedő történelmi személyiségeinek, mint például Sztaroveszky Imre, aki saját birtokát hagyta a városra, hogy ott gyerekkórház épülhessen, amely a róla elnevezett (mai Magheru) utcán állt vagy Rhédey Lajos, aki szintén gazdag adománnyal gyarapította a várost.
Az emlékápolás végett a szerzők egy rövid függelékben meg is emlékeznek a történelmi utcanevek névadóiról, a táblázatok és a nyers adatok közé pedig becsempészték több váradi költő verseit.
A könyvbemutató utolsó részében Csomortányi István társszerző arra mutatott rá, hogy Várad erdélyi szinten éllovas a nyelvjogi küzdelemben, és Marosvásárhely mellett a második olyan város, ahol gyakorlati „utcanévharc” folyik. Beszédében több olyan nemzetközi és országos egyezményre is felhívta a figyelmet, amelyek jogalapul szolgálhatnak a történelmi magyar utcanevek jelenkori kihelyezéséhez, mint például a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló 1995-ös strasbourgi keretegyezmény, a román–magyar alapszerződés, a Regionális és Kisebbségi Nyelvek 2001-es Európai Chartája vagy a közérdekű információk kétnyelvűségére vonatkozó közigazgatási törvény.
Sz. G. T. Reggeli Újság (Nagyvárad)