Az Erdélyi Múzeum-Egyesület történészkonferenciája alkalmából Kolozsváron járt Romsics Ignác, a budapesti ELTE professzora. Az autonómiával kapcsolatban kifejtette, az EU alkotmánya erre vonatkozóan nem tartalmaz szankciókat, csak ajánlásokat. A professzor teljes mértékben összeegyeztethetőnek tart egy ilyen követelést az európai uniós együttléttel. Ilyenekre vannak példák Európában. Az erdélyi meg a többi határon túli magyar kisebbségnek teljes joga van Magyarországra úgy tekinteni, mint a támogató anyaországra, szögezte le. /Ördög I. Béla: Indokolt az autonómiatörekvés. Beszélgetés Romsics Ignáccal, az ELTE professzorával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

November 18-án kétnapos fórum kezdődött Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendezésében „A Magyar Tudomány Napja Erdélyben” elnevezéssel. A Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének védnökségét élvező, negyedik alkalommal megtartott rendezvény központi témájául az erdélyi magyar tudománytörténet szolgál. Egyed Ákos, az EME elnöke elmondta, beindult az erdélyi magyar tudományos örökség felmérése. Hamarosan monográfiát jelentetnek meg az EME múltjáról. Régóta küzdenek elkobzott értékeik visszaszerzése érdekében. Mivel a Babes–Bolyai Tudományegyetemhez és az RMDSZ-hez eljuttatott kéréseikre eddig nem kaptak választ, gyűjteményeik hozzáférhetőségéért újabb lépéseket terveznek. Berényi Dénes, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, az egyetemes és a magyar tudomány történetével kapcsolatos gondolatait osztotta meg közönségével. Az erdélyi tudományosság az egyetemes magyar tudomány része. Kiss Elemér, az MTA külső tagja, a Bolyai-kutatás múltjáról és jelenéről értekezett. Kiemelte Benkő Samu munkásságát, aki jeleskedett Bolyai János kéziratainak feldolgozásában. Péntek János, az MTA külső tagja, az EME és a kolozsvári nyelvészeti iskola kialakulásáról beszélt. Kolumbán József, az MTA külső tagja, a kolozsvári matematikai iskola kialakulásáról szólt. Arany János érmet kapott Antal Árpád irodalomtörténész és Jakó Zsigmond történész. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréseként Hidvégi Gróf Mikó Imre emléklapot nyújtottak át a következőknek: Benkő Samu, Berényi Dénes, Feszt György, Meskó Attila (MTA-tag), Monok István (Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója), Kiss András, Kerekes Jenő, Fekete Károly. /Ördög I. Béla: A Magyar Tudomány Napja Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

1944 szeptemberében az egyetem rektori tanácsa úgy döntött, hogy az intézményt nem menekíti el a városból. 1945. december 11-én, központi rendelettel, a kolozsvári Magyar Tannyelvű Állami Egyetemet Bolyairól nevezték el. A 60. évforduló kapcsán Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben november 19-én a Magyar Tudomány Napja Erdélyben fórum társrendezvényeként, Bolyai Egyetem Emlékkonferenciát tartottak. Veress Károly, a Bolyai Társaság elnöke kifejtette: rendezvényük célja nem a múltba fordulás, hanem a jövőépítés. Utána neves egyetemi tanárok és kutatók részéről tíz előadás hangzott el. Gaál György az erdélyi egyetem megteremtésére kifejtett törekvéseket vette számba János Zsigmond fejedelemtől, Báthory István, Báthory Gábor és Mária Terézia korát érintve, Ferenc József idejéig, amikor 1872. november 10-én megnyílhatott a Magyar Királyi Tudományegyetem. Egyed Ákos gróf Mikó Imrének az egyetemalapításban betöltött szerepéről beszélt. Csetri Elek „A Bolyai Egyetem a politika sodrásában (1945–2005)” című előadásában végigkövette azokat a történelmi és politikai eseményeket, amelyek az egyetem sorsát alakították. Gábos Zoltán a Bolyai Egyetemen folyt fizikusképzést elevenítette fel. Kerekes Jenő a BTE-n tapasztalt jogász és közgazdászképzési nehézségekről szólt, ezen a területen a magyar nyelvű képzés évtizedekre szünetelt, csak 2000-ben indulhatott be újra. Molnár Jenő felelevenítette a sokoldalú, a tudós és tudománynépszerűsítő Tulogdi János professzor alakját. Balázs Sándor ismertette a tudományos munka mérlegeként 1955-ben készült, huszonnyolc tanulmányból álló gyűjteményt /A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945-1955/. Péntek János „A Bolyai Egyetem hatása és példája az anyanyelvű képzésben” című előadásában hangsúlyozta, hogy a trianoni diktátum a magyar nyelvben is törést, területi és funkcionális regressziót okozott. Horváth Andor filozófiai szempontból vizsgálta meg a modern tudományosság megteremtésének feltételeit, a tudós és a hatalom viszonyát. /Ördög I. Béla: Bolyai Egyetem Emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Az EU házhoz jön – adópolitika és az euró bevezetésének esélyei címmel rendezett gazdasági fórumot november 25-én Kolozsváron az RMDSZ, a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az Önkormányzati Menedzsmentért Alapítvány és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság. Gilyán György magyar közigazgatási államtitkár a magyar gazdaság helyzetéről tartott beszámolót az EU-csatlakozás óta eltelt időszakban. Eddig a Szülőföld Program keretében Romániában 28 helyszínen összesen 5000 vállalkozó jutott Az EU házhoz jön sorozattal szakmai információkhoz. /Ördög I. Béla: Évzáró gazdasági fórum Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

Egyed Ákos Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije című kötetét január 20-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület zsúfolásig megtelt tanácstermében Sipos Gábor, az EME főtitkára mutatta be. Egyed Ákos szerint Mikó Imre történelmünk olyan kiváló egyéniségei mellé sorolandó, mint Kossuth, Wesselényi, Széchenyi és Deák Ferenc. Erdély Széchenyije az Erdélyi Múzeum-Egyesületet saját villájának és kertjének felajánlásával hozta létre. /Ördög I. Béla: Könyv az erdélyi Széchenyiről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Közel három évvel ezelőtt jegyezték be hivatalosan az Eurékát, a Kolozsvári Magyar Vállalkozók Egyesületét, melynek öttagú vezetősége van, és évente cserélődő elnöke. A jelenlegi soros elnök Vita László András okleveles elektromérnök, a Vitacom Electronics Kft. vezérigazgatója. Havonta egyszer találkoznak, és akkor döntik el, hogy a tagsági díjból összegyűlő alapot milyen támogatásra fordítsák. Legutóbb a válaszúti és a szamosújvári Téka szórványalapítványokat támogatták. /Ördög I. Béla: Közügyet közvetlenül szolgáló vagyonok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

Március 11-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben tisztújító közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Az erdélyi magyar tudományos élet legrangosabb egyesületi eseményén Egyed Ákos elnök vázolta az elmúlt négy esztendő munkájának legjelentősebb eredményeit. Az EME helyzete stabilizálódott. Nem mondott le elsődleges feladatairól: az anyanyelven történő tudományművelésről, az erdélyi tudományos ismeretek hagyományának ápolásáról. Önállósodott a Matematikai és Informatikai Szakosztály, megalakult az Agrártudományi Szakosztály. Állandó fórummá nőtte ki magát a magyar tudomány napja Erdélyben rendezvénysorozat, az EME-t együttműködési megállapodás köti a Magyar Tudományos Akadémiához. A munkatervben helyet kapott a szervezet könyvtári anyagának elektronikus feldolgozása, az EME 150 éves fennállása megünneplésének előkészítése, az 1956-os magyarországi forradalom romániai eseményeit feltáró bizottság munkába állása stb. A hozzászólásokban volt, aki a Rhédey-házbeli központi könyvtár állományának bővülésére hívta fel a figyelmet (Újvári Mária főkönyvtáros), és volt, aki nagyobb gazdasági hatékonyságot, minél kevesebb meddő gyűlést sürgetett (Gyenge Csaba alelnök). Kovács Dezső, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerésztudományi Szakosztály vezetője, több gazdasági önállóságot követelt az egyes szakosztályok számára, és azt, hogy az elkobzott ingatlanok visszaszerzése érdekében kérjenek politikai támogatást. Az elnöki válaszból kiderült: Ha minden szakosztály autonómiát kapna, széthullna az EME. Garda Dezső hangsúlyozta, hogy Székelyföldön a román állam az erdők visszaszolgáltatásának elodázásával valóságos genocídiumot hajt végre, mert az ottani lakosság középosztályának megélhetése került ezáltal veszélybe. A közgyűlés elfogadta a létrejövő Kutatóintézet szervezeti szabályzatát. Elfogadott felhívásuk értelmében összehangolt eljárást indítanak az EME államosított gyűjteményeinek visszaigénylésére. Ezek az ingó javak jelenleg a Központi Egyetemi Könyvtár, az Állami Levéltár, a Történelmi Múzeum, a Művészeti Múzeum és a Babes–Bolyai Tudományegyetem tulajdonában találhatók. Az EME vissza akarja szerezni a tulajdon- és felügyeleti jogot ezen tudományos kutatási értékek fölött, ehhez kérik az RMDSZ és a hazai közvélemény támogatását, szükség esetén a nyugati világ segítségét is igénybe fogják venni. Tiszteleti tagokat választottak /Antal Árpád irodalomtörténész, Benkő Samu művelődéstörténész, Gazda Klára néprajzkutató, Péter Mihály orvosprofesszor/. A Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, Monok István (főigazgató, Országos Széchenyi Könyvtár) életműdíjként nyújtotta át Jakó Zsigmond professzornak az újonnan létrehozott Teleki József–díjat, amelyet ötévente adományoznak az erdélyi, partiumi, máramarosi és bánsági magyarság történetét, néprajzát, szociológiai értékeit legigényesebben feltáró munkák szerzőinek. A közgyűlés második alkalommal osztott ki Mikó Imre–emlékplaketteket. Ezúttal Vizi E. Szilveszternek /a MTA elnökének/, Czirják Árpádnak, Murádin Lászlónak, Soó Tamásnak és Várhelyi Csabának. A tisztújítás eredményeként az új elnökség: Egyed Ákos elnök, Brassai Zoltán, Péntek János, Sipos Gábor, Gyenge Csaba alelnökök, Bitay Enikő főtitkár, Farkas Mária gazdasági tanácsos, Bányai József jogtanácsos, Somai József ellenőr. A választmány, a szokásos évi egyharmados megújítása során, a következő tagokkal cserélődött: Gaal György, Fejér Tamás, Kovács András, Csomortáni Magdolna, Jakó Zsigmond, Balla Árpád, Bocskay István, Feszt György, Bódizs György, Feyné Vincze Mária, Vallasek Magdolna, Kolumbán József és Farkas Zoltán. /Ördög I. Béla: Az EME tisztújító közgyűlése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Március 24-én kezdődött el a XI. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka (FMTÜ) Kolozsváron, melyen hazai és magyarországi egyetemi tanárok, hallgatók és kutatók is megjelentek. Az ülésszakot dr. Bitay Enikő, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke, és dr. Gyenge Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az FMTÜ Tudományos Bizottságának elnöke, nyitották meg. A mostani tanácskozásra 95 dolgozat érkezett /ebből 15 erdélyi, 1 felvidéki, 70 anyaországi egyetemről és 9 tudományos intézettől/. A felszólalók a magyarországi műszaki oktatás és kutatás, valamint az országhatárokon kívüli szakmabeli fiatalok közötti kapcsolattartás fontosságát emelték ki. Dr. Hollanda Dénes (dékán, Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem) hangsúlyozta: idén tanintézménye nagy létszámban képviselteti magát a konferencián. Dr. Csizmadia Béla anyaországi vendégprofesszor kitért az angol nyelvnek a műszaki tudományokba való beáramlása nyomán kialakult-kialakuló használatától. „Őrizzük meg a magyar nyelvet! Csupán akkor alkalmazzunk fordítást, ha nagyon szükséges, inkább adjunk az új fogalmaknak magyar elnevezést” – mondta. Dr. Csibi Vencel, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság elnökhelyettese és Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács elnökhelyettese, arról beszéltek, hogy napjainkban Erdély jelentős gazdasági fejlődésen megy keresztül. Kolozsváron idén már a harmadik ipari park megnyitását tervezik, és a most tapasztalható beruházási lendület megállíthatja a fiatal műszakiak elvándorlását az országból. Délután a konferencia munkálatai nyolc szekcióban folytatódtak. /Ördög I. Béla: Hiányolják a magyar műszaki szaknyelvet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

Május 11-én Kolozsváron a Phoenix Könyvesboltban mutatták be Pomogáts Béla Együtt Európában című kötetét, melyet az Ariadné Könyvek sorozatban a Korunk Baráti Társaság Komp-Press kiadója jelentetett meg. A könyv a szerzőnek az utóbbi 35 évben a Korunkban és más erdélyi folyóiratokban, lapokban megjelent írásait tartalmazza. Pomogáts Béla elmondta: ma nagyobb aggodalommal tekint közeljövőre. A Magyar Írószövetség volt vezetőjeként, valamint az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány (IKA) jelenlegi elnökeként megállapította: mindhárom intézményt képtelennek tekinti hivatásuk betöltésére. Pomogáts kifejtette: Magyarországon nagy állami költségvetési gondok vannak. A határon túli magyarok támogatásának politikája kiszolgáltatott a költségvetésnek. –Kétségbe van esve, mert a határon túli magyarok támogatása lenne az a terület, ahol nem lenne szabad engedni. Az IKA a tavalyi 1 milliárd forint helyett idén 800 milliót kap, abból is 250–300 milliót úgy, hogy azt a jövő évre telepítsék át. – Ez teljesen tönkre teszi a közalapítvány helyzetét. Sokkal nagyobb összegeket költenek fölösleges dolgokra. /Ördög I. Béla: Pomogáts aggódik a támogatások csökkentése miatt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) előadótermében bemutatták Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei I. 1569–1602 című kötetet. Szerzői az EME Kutatóintézetének egyik fiatalokból 1999 őszén megalakult csoportja: Fejér Tamás, Rácz Etelka és Szász Anikó, akiknek a munkáját Jakó Zsigmond professzor irányította. Az ilyen fiatalok szeretik hivatásukat és szülőföldjüket, ők jelentik az egyesület jövőjét – jelentette ki Egyed Ákos, az EME elnöke. A vaskos forráskiadványon meglátszik a szakszerű irányító munka, mert nagy alaposság, igényesség jellemzi. Jakó Zsigmond hangsúlyozta: a romániai történelemkutatás hírforrásai 85–90%-ban erdélyiek, ezért feltétlen szükség van a magyar nyelven kutatókra. A románra való lefordítás lehetetlen és értelmetlen, ahogy az a német nyelvű szövegek esetében bebizonyosodott. /Ördög I. Béla: Rajtolt az erdélyi fejedelmek könyvsorozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Idén két súlyos esemény – a dunai árvíz és a madárinfluenza elterjedése – rázta meg az országot, a világ időben konstatálhatta a Románia nagy részében uralkodó fejetlenséget, a szervezés és józan ítélőképesség hiányát. A Kárpátok vonulata ezer esztendeje kulturális törésvonalat képez. „Mi, erdélyi magyarok, tehetetlenül nézzük, sőt a kormányzásban évek óta bólogatójánosi kirakatszerepet játszó érdekvédelmi szervezetünk révén közvetve támogatjuk azt, hogy 1990-től kezdődőleg a hagymakupolás templomok és kolostorok gombamód elárasszák Erdély földjét.” – írta Ördög I. Béla, a lap munkatársa. A Regát részéről folytatódik a honfoglalás, ez itteni emberek fejében végbemenő változásokkal is lemérhető: jobban méltányolják az életművészi ügyeskedést, az örökös köpönyegforgatást. Közben a mai Nyugat-Európa szellemisége sem a régi. Pomogáts Béka is érzékelteti: „A magaskultúra helyett a tömegkultúra, nem egy esetben az ízlésromboló termékek kaptak teret, a nemzeti kultúra hagyományai háttérbe szorulnak egy globalizációs álkultúra agresszív előretörésével.” Az EU-s tagsággal Romániában a felkészületlen mezőgazdaságot az összeroppanás fenyegeti, az iparnak korszerűség és hatékonyság dolgában legalább évtizednyi hátrányt kell bepótolnia, a munkaerő szabad vándorlásának jelszava alatt világgá megy a munkaképes lakosság jelentős része, amelyet ázsiai és afrikai olcsó vendégmunkásokkal kell majd pótolni stb. Immár közhelynek számító vélekedéssel: az EU-tagság számunkra szükséges rossz, amelynél már csak az lehet rosszabb, ha elmarad. /Ördög I. Béla: Miért félek az EU-tagságtól? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

Július 1-jén Kolozsváron, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) székházában zajlott le a III. Számítástechnikai Nyomdászkonferencia, amely az idén a kiadványszerkesztéstől a nyomtatásig tekintette át a szakma aktuális kérdéseit. Köllő Gábor EMT-elnök kifejezte reményét, hogy intézményében hamarosan nyomdászszakosztály alakulhat. Coltea Tibor (Kolozsvár, igazgató, Tipoholding Rt.) Közép-Kelet-Európa nyomdaiparának hatékonyságáról és versenyképességéről beszélt a 21. század kezdetén. /Ördög I. Béla: III. Számítástechnikai Nyomdászkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

Somai József A gazdaság és a gazdaságtudományok Brassai Sámuel életművében című kötetét mutatták be július 27-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. Egyed Ákos EME-elnök Brassai Sámuelnek, a köztudatban az utolsó erdélyi polihisztornak tartott egyetemes tudású nagyságnak az életművét Erdély tudományos és polgári fejlődésbeli megkésettségével hozta kapcsolatba. Brassai Sámuel (1800–1897) volt egyetemi tanár, MTA-tag, tanított matematikát, földrajzot, történelmet, zenét, statisztikát, természettudományokat, szerkesztett újságot, folyóiratot és EME-évkönyvet, – és közgazdasággal is foglalkozott. /Ördög I. Béla: Brassai Sámuel, a közgazdász. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Magyarországon és Erdélyben országszerte emlékeztek augusztus 20-án az államalapító Szent István királyra. Kolozsváron augusztus 20-án a hagyományoknak megfelelően a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány szervezésében népviseleti felvonulással folytatódott a VIII. Szent István-napi Néptánctalálkozó. Ezt megelőzően az előző napon Magyarfenesen sikeres néptáncgálára került sor. A táncos-dalos fiatalok száma rekordot döntött. Kolozsvárra a tizennégy együttes nemcsak a Kárpát-medencéből érkezett, hanem Olaszországból és Lengyelországból is. Este a Diákművelődési Házban kezdődött volt az ünnepi zárógála. /Ördög I. Béla: Sikerrel zárult a Szent István-napi Néptánctalálkozó. Önazonosság- és hagyományápolás Kolozsvár utcáin. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Augusztus 23-án a kolozsvári sajtóval találkozott Rácz Sándor, aki 1956-ban a magyar forradalom és szabadságharc idején a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöki tisztségét töltötte be, jelenleg pedig a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Rácz Sándor szerint túlságosan keveset foglalkoznak 1956 valós képével, mi több, az elmúlt ötven évben eltorzították, elhallgatták annak értékeit. Az igazságot azonban ki kell mondani, vallja, s ha ezt mi nem tesszük meg, akkor helyettünk senki sem fogja. A valós magyar forradalom és szabadságharc legfőbb erénye, hogy – a történelemből ismert francia és más forradalmaktól eltérően – nem engedett teret a szociális kérdések előretörésének, hanem mindvégig megőrizte szabadságkövetelő jellegét. Közvetett módon Románia is a „hős pesti srácok”-nak köszönhette, hogy területéről, a felkelés leverésében tanúsított buzgósága elismeréseként, a szovjet hatalom kivonta megszálló csapatait. Az utókor az anyaországban meglehetősen hálátlanul viseltetett 1956 emléke iránt, sőt sokak szemében ma már teher erről beszélni, fejtette ki. Az a társadalmi réteg, amely évtizedeken keresztül ellenforradalomként ismerte a történteket, már nem mutat érdeklődést a valós értékek feltárása iránt. Be kell érni annyival, hogy a tisztességesen gondolkodók rétege elfogadja az igazi múltat. – Történelmünk fekete pontja, hogy Mátyás király óta nincs egységes politikánk. A mai Magyarországot az idegenek egyszerűen meg akarják szüntetni, jól tudván, hogy számíthatnak a szomszédok velünk szembeni ellenszenvére. Európa magyarellenessége szintén kitűnő táptalaj a maguknak új hazát itt létrehozni szándékozók számára – vallja. A Kárpát-medence azonban, véli, egy és oszthatatlan, ezt mindenkinek érdemes tudomásul vennie. Rácz Sándor szegény munkáscsaládból huszonhárom évesen került a forradalom sűrűjébe. A barikádon őt „úr”-nak szólították, amiként ő is úrnak, nem pedig elvtársnak szólította Kádár Jánost, aki – miután tíz éjjelen keresztül tárgyaltak – két lehetőséget ajánlott fel neki: a miniszteri tisztséget vagy az országból való kiutasítást. Mindez Rácz Sándor elveivel nem volt összeegyeztethető, így a felkelés leverése után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szerinte az akkori munkások nemzeti érzése volt a garancia a tökéletes önrendelkezési forma elérésére. Kifejtette: a jelenlegi magyarországi politikai hatalom a Kádár-rendszer folytatója, ezért 1956 ma még élő hősei nem állhatnak a Gyurcsány-kormány mellé. A forradalom idei ötvenéves évfordulójára rendezendő őszi ünnepségen nem közösködnek a hatalommal, nem fogadják el az arra érdemtelenek részéről felállítandó két szobrot, hanem maguk emlékeznek a 301-es parcellánál, és külön utcai nagygyűlést hívnak össze – mondta el. Rácz Sándor nemrég értesült arról, hogy a kolozsvári önkormányzat határozatot fogadott el egy 56-os emlékmű felállításáról a Sétatéren, idén októberben. Úgy véli, ez a normalizálódás jele, de egy szobor akkor jó, ha azt az arra méltó emberek emelik. Rácz Sándort 1956. november 16-án a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár János ellen, követelte Nagy Imre szabadon bocsátását. November és december hónapokban különféle ügyekben tárgyal a kormánnyal és a szovjet katonai vezetőkkel hol eredményesen, hol eredménytelenül. December 11–12-én a második 48 órás sztrájk során a NBKM követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár a parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztatták. 1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddi Ottmár. Ablaka a vesztőhelyre nézett, ahol egy hónapon keresztül naponta öt-tíz forradalmár kivégzését látta. 1963-ban, külföldi politikai nyomásra, amnesztia révén szabadult. A Híradástechnikai Szövetkezetnél tudott elhelyezkedni, de ott is zaklatták. 1972. október 23-án balesetnek álcázott merényletet követtek el ellene, amelyben élete végéig tartó súlyos gerincsérülést szerzett. A hetvenes évek elejétől mintegy húsz éven keresztül illegális előadásokat tartott több magyar nagyváros magánházaiban, általában egyetemista hallgatóság előtt az ’56-os forradalomról és a kommunizmus bűneiről. 1987-től kezdve enyhült a rendszer szorítása. Rácz külföldi utakat tehetett, találkozott például Zbigniew Brzezynskivel, és fogadta id. George Bush is. 1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak. 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén az egyik szónok ő volt. 1993-ban az FKGP vezetését megszerző Torgyán Józsefhez csatlakozott, aki azonban később egyszerűen kitette őt a pártból. 2003. augusztus 18-án az MVSZ tiszteletbeli elnökévé választották. /Ördög I. Béla: Rácz Sándor: sokak számára 56 már teher. Kolozsváron járt az 1956-os forradalom egyik vezetője. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Születésének 75. évfordulóján Jeney Lám Erzsébet Koszinkára (1931-2000), a Barabás Miklós Céh újraalapító tagjára emlékeztek képei társaságában szeptember 3-án, Kolozsváron, a Céh székhelyén. Az érdeklődők a hat éve elhunyt művésznő szellemi hagyatékát vették számba. Németh Júlia alelnök köszöntötte a tárlaton megjelenteket, majd az alkotóművész testvérének, Hantz Lám Irénnek az emlékbeszéde hangzott el. Jeney Lám Erzsébet Koszinka a Ion Andreescu Főiskola hallgatójaként népművészeti gyűjtőmunkát végzett a csángók körében, volt a Művelődés folyóirat munkatársa Bukarestben, majd tárlatvezető a kolozsvári Művészeti Múzeumban, később művészettörténet-oktató a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. /Ördög I. Béla: Rendhagyó születésnap. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

Szeptember 8-án Kolozsváron a Korunk Galériában megnyílt Könczey Elemér karikatúragyűjtemény-kiállítása, melynek sokatmondó címe: Gondolmánia. A Kolozsváron élő, de Erdély-szerte évtizede ismert grafikusművész Kántor Lajos méltatása alapján – mániákus rajzoló. Kézzel, számítógéppel egyaránt alkot, miközben a festészet és a könyvtervezés terén is jártas. /Ördög I. Béla: Gondolmánia, à la Könczy. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pályafutása eddigi legsúlyosabb botrányát kavarta újabb meggondolatlan beszédével, melyben elismerte, hogy a hatalmon levők másfél éve elhazudják az ország valós állapotát. Gyurcsány már régóta túlmegy minden elképzelt és elképzelhetetlen határon. Pojáca modora, állandó szereplésvágya, általánosságokat puffogtató örökös locsogása, kielégíthetetlen reflektoréhsége azt a benyomást keltette tavasszal az anyaország választópolgárainak felében, hogy valóban ő a lendület, a haladás, miközben az adatok, a külföldi szakvélemények egyre aggasztóbb jövőképet vetítettek a gazdaságról és a társadalom szociális fejezeteiről. Gyurcsány számára az önzés, a pénzhajhászás egyet jelent a létcéllal, a sikerrel. Eddig is voltak elszólásai: az egyházakat, a hívő embereket becsmérlő kijelentése vagy a külhoni magyaroknak szánt sértései. Gyurcsány Ferencet nemzetének több mint fele személy szerint nem állhatja, és legújabb botránya óta alighanem saját „kenyéradó” pártján belül is megrendült támogatottsága. /Ördög I. Béla: Politikai szájmenés. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) rendezésében október 13-án megkezdte munkálatait a VIII. Civil Fórum. A megnyitón Egri István ERMACISZA-elnök kifejtette, nyitást kell kezdeményezni a román civil társadalom irányába, amely sokszor nyújtott komoly támogatást. Adorjáni László református lelkész, az Agnus Rádió igazgatója érzékeltette a civil szervezetek soraiban munkálkodók viaskodását a közönnyel, a kifulladással. Somai József Új orientációk a forrásteremtésben című előadásában kitért arra, hogy az elosztásban bizalmi, s nem szakmai szempontok érvényesülnek, ezért a függetlenségnek és a nyilvánosságnak valós teret kell biztosítani. Kérdés, hogy az RMDSZ autonómia-jelszava mögött milyen elképzelés húzódik: felülről diktált vagy a civil társadalom irányából érkező autonómia? A magyarországi támogatások mértéke tisztázatlan. Ha ismert lenne, hogy az állami költségvetésnek hány százalékával segítik a határon túli magyarságot, biztosabban lehetne tervezni a jövőt. /Ördög I. Béla: Zajlik a VIII. Civil Fórum – 2006. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

A Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara (KMRKI) szervezésében, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával október 15-én Kolozsváron – az EU-csatlakozásra való felkészülés jegyében – találkozót tartottak a helyi vállalkozókkal. A rendezvény célja – amint azt Koós Ferenc, a KMRKI ügyvezető igazgatója is bejelentette – az volt, hogy alapismereteket adjon át. A fórum második részében a kamara építőipari szekciója működési elveinek kialakítását vitatták meg. /Ördög I. Béla: Konferencia az EU-s vámszabályokról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc utáni megtorlás áldozatául esett – kivégzett, börtönt viselt vagy más módon meghurcolt – protestáns teológiai tanárok, diákok, lelkipásztorok és egyháztagok tiszteletére emlékművet avattak október 28-án Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarán. Az emlékműhöz az Illyés Közalapítvány is hozzájárult. Ez az alkotás az intézet udvarára tervezett szoborpark első darabja. Az emlékmű a szovátai Bocskai Vince szobrászművész alkotása. A kőtalapzaton két, félig nyitott ajtóra emlékeztető bronztábla helyezkedik el, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a zsarnokság megszűnt ugyan, de ha nem ügyelünk, könnyen feltámadhat ismét. Ünnepi emlékező beszédében Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök a bibliai Nabukodonozornak és későbbi világi diktátor-utódainak esetét említette, akiknek uralkodása idején mindig akadtak előttük meghajolni nem akaró igazi férfiak. A kommunista rendszerben a szamosújvári, jilávai, periplávai, Duna-deltai stb. börtönökben meghurcoltak lelke számára mindig ott lebegett egy láthatatlan ablak, amelyet sosem lehetett bezárni. „Amíg nekünk ilyen ablakunk van, addig lesz számunkra egyház és nemzet” – mondta a volt püspök. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök szerint a Trianonban megtaposott, majd 1945-ben a vörös birodalomnak odavetett magyar nemzet, amely azelőtt ezer éven keresztül védelmezte Európát, 50 esztendővel ezelőtt kimondta ősi szabadságvágyát. A felavatott emlékművet az egyházak, a főkonzulátus, helyi magyar szervezetek képviselői, magánszemélyek koszorúzták meg. /Ördög I. Béla: Figyelmeztető félig nyitott/csukott ajtó. 1956-os emlékművet avattak Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Ha én kormányfő lennék, akár Magyarországon, akár Romániában, a magyar–román közös kormányülésen nem a látszatok karbantartására a koncentrálnék, írta a lap munkatársa. Tavaly másod- és harmadrendű kérdéseket tűztek napirendre, hogy ne legyen nézeteltérés. Úgy tűnik, a lényegi kérdés, a romániai magyarsággal szembeni bukaresti szemléletváltással való szakítási igény ezúttal is a süllyesztőben marad. Az autonómia-kérdésről nem lesz szó. A bukaresti kormányküldöttség kellemes kirándulásnak néz elébe. /Ördög I. Béla: Ha én kormányfő lennék ... = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

November 25-én Kolozsváron, Protestáns Teológiai Intézetben tartotta 121. évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke az 1956-os magyar forradalomra emlékezett. Elnöki beszámolójában Kötő József az egyesületben 2006-ban zajlott építő munkát tekintette át: a sztánai Varjuvár felújítása, a pusztinai Csángó Közösségi Ház megépítése, Kolozsváron a Szabédi-ház felújítása (ez jelenleg 80%-ban sikerült), magyar házak megépítése a Szilágyságban, Máramarosban. Szellemi építésnek számít a kiművelt emberek képzése és foglalkoztatása, az EMKE önépítés-modelljének megfelelően. A jövőben sok feladat vár az EMKE-re: többek között elkerülni a magyar kulturális védőháló eltűnésének veszélyét, gondoskodni arról, hogy az erdélyi magyar kultúra megfelelően képviseltessék 2007-ben Nagyszebenben, az európai kultúra fővárosában. Lépéseket kell tenni az Erdélyi Magyar Művelődési Intézet létrehozására. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök ismertette az elmúlt év egyesületi eseményeit. A gazdag program a társszervezetekkel való együttműködéssel (Kolozsvár Társaság, Barabás Miklós Céh, Romániai Magyar Dalos Szövetség stb.), a Határon Túli Magyarok Hivatala adatbázisának pályázatírásra való felhasználásával, a sajtó eredményes közreműködésével válhatott valóra. A közgyűlés elfogadta az önrendelkezésért síkra szálló nyilatkozat szövegét. Az EMKE „teljes mértékben támogatja a romániai magyarság közösségének azon törekvéseit, amelyek a közösségi önrendelkezés közjogi formákba iktatott megszerzését célozzák „ – áll a dokumentumban. Ezután tizenhárom kategóriában osztották ki az EMKE 2006-os díjait azoknak a személyiségeknek, akik kulturális, szervezői vagy mecénási munkásságukkal hozzájárultak az egyesület célkitűzéseinek teljesítéséhez. Az idei ünnepeltek névjegyzéke: Spectator-díj – Köllő Katalin, Kacsó András-díj – Szarkaláb Néptáncegyüttes, Bányai János-díj – Tőtszegi Tekla, Kun Kocsárd-díj – Gábos Dezső, Nagy István-díj – Fórika Éva, Bánffy Miklós-díj – dr. Kovács Levente, Kovács György-díj – Rapper Gábor, Poór Lili-díj – Biluska Annamária, Szentgyörgyi István-díj – Bodea György, Szolnay Sándor-díj – Ujvárossy László, Monoki István-díj – Kovács Erzsébet, Balázs Ferenc-díj – Burus János, Gr. Mikó Imre-díj – ifj. Pászkány Árpád. /Ördög I. Béla: Kiosztották az EMKE 2006-os díjait. Az önrendelkezést sürgeti a közművelődési egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

Idén márciusban alakult meg kolozsvári székhellyel a Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara, amelynek célja a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok ápolása, a tagszervezetek gazdasági érdekeinek előmozdítása. Koós Ferenc, a kamara ügyvezető igazgatója elmondta, hogy 16 romániai és 10 magyarországi alapító taggal indultak. Azóta a tagszervezetek száma megközelíti a hatvanat. Megszületett a kamara alapszabályzata, amely az intézmény működési feltételeit, céljait tartalmazza: naprakész információk, különböző szolgáltatások biztosítása a tagság számára, adatbázisok kiépítése. Szeptember 8-án Aradon gazdasági fórumot rendeztek, október 4-én Bukarestben nemzetközi gazdasági konferenciát, más városokban is volt tanácskozás. /Ördög I. Béla: Mérlegen a Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

Évek óta téma az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) hajdani vagyonának visszaszerzése. Az egyik alapvető cél a kolozsvári Főtér 11. szám alatti Wass Ottilia grófnő által az EME-nek adományozott épület visszaszerzése, amelynek érdekében régóta folyik a pereskedés. Az EME számos más vagyontárgyat igényel vissza, amelyeket jelenleg a román állam használ. Ide tartoznak: a Jókai és a Majális utcák sarkán lévő telek, amelyet 1974-ben az állam javára kisajátítottak, beépítettek és telekönyveztek; a Babes–Bolyai Tudományegyetem használatában levő, 64 839 tételt tartalmazó állattani tár, a 73 227 darabból álló ásványi-földtani gyűjtemény, valamint a 100 000 példányt meghaladó botanikai gyűjtemény; 35 000 darabból álló régiségtár és több mint 20 000 darabból létrehozott éremtár az Erdélyi Történelmi Múzeumban; 210 ezer kötetnyi, 1850 és 1944 közötti hírlapirodalom, 3549 darabból álló kézirattár, 1880 darab régi magyar könyv, amelyeket az egyetemi központi könyvtárban őriznek; néprajzi gyűjtemény; a 17. század végéig visszanyúló arcképcsarnok-gyűjtemény (a Bánffy-palotában); családi és intézményi iratok, dokumentumok a kolozsvári Állami Levéltárban, valamint a Román Tudományos Akadémia itteni könyvtárában; 9 500 darab füvészkert-történeti herbárium a kolozsvári botanikus kertben. /Ördög I. Béla: Lassan halad az EME javainak visszaszolgáltatása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

Romániában a nemrég hozott intézkedés szabad kezet ad az ügyészeknek a szervezett bűnözés elleni harcban, ezentúl jogukban áll akár négy hónapon keresztül megfigyeltetni az általuk gyanúsnak tartott személyt. Lehallgattathatják a telefonbeszélgetéseket, belenézhetnek a világhálós levelezésbe, megnézhetik a bankszámlákat. Ha utólag bebizonyosodik, hogy tévúton jártak, az ártatlan megfigyeltről gyűjtött adatokat meg kell semmisíteni. Az is elképzelhető, hogy az adatokat továbbadják valamilyen titkosszolgálati szervezetnek. /Ördög I. Béla: Vigyázat, figyel(het)nek! = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

Tavaly Erdélyben 168 magyar könyvet kiadó intézmény volt, mögöttük azonban alig 11 magyar könyvesbolt sorakozik fel Erdélyben. Olyan városokban nincsenek jelen, mint Szatmárnémeti, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Brassó, Nagyvárad, állapította meg a könyv- és újságbarát, mecénás Koós Ferenc. Szerinte a könyvesboltok tönkretétele tudatosan történt Magyarországról, amikor megjelent az Erdélyi Magyar Könyvklub, amelyet az anyaországiak óriási összeggel finanszíroztak csak azért, hogy az behozza magas áron a gyenge minőségű könyveket, és a könyvesboltokban található áraknál 10–15%-kal olcsóbban árusítsa az erdélyi kiadók termékeit. Mindettől függetlenül Erdélyben az utóbbi évekig jó minőségű könyvkiadás létezett, amely viszont lefelé tartó tendenciát mutat. Jelenleg szűkül az erdélyi magyar könyv- és sajtókiadás. /Ördög I. Béla: Merről merre, huszonegyedik századi média? Beszélgetés a javíthatatlan könyvbarát Koós Ferenccel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Március 24-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Megnyitó beszédében Egyed Ákos elnök emlékeztetett: tavaly a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) arról határozott, hogy az EME keretében kolozsvári területi bizottságot alakít. Az egyesület évek óta jelentős anyaországi támogatásoktól esik el, olyannyira, hogy az idei második félévben már a működőképessége is veszélybe kerülhet. A hazai és anyaországi pályáztatási politika inkább az évfordulós eseményeket támogatja, mint a működést. Az EME folytatja harcát elkobzott javainak visszaszerzéséért, és az európai integrációs folyamattal párhuzamban nem adhatja fel az erdélyi hagyományokat. Vezetősége társadalmi munkában dolgozik, ezen a jövőben változtatni szeretnének. Hasonlóképpen foglalt állást Bitay Enikő főtitkári jelentése is a 2006-os esztendőről: az újraalakulása óta tartó rendkívül nehéz anyagi feltételek ellenére az EME igyekszik hű maradni küldetéséhez – átmenteni, gyűjteni, megőrizni, kutatni és a legmodernebb eszközökkel feldolgozni, nemzetközileg hozzáférhetővé tenni a magyar nemzeti örökséghez tartozó tudományos és kulturális értékeket. A közgyűlésen köszöntőt mondott Lipták András, az MTA debreceni területi bizottságának elnöke, valamint Görömbei András, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság vezetője: mindketten az összefogást, a VI. Magyar Területi Akadémiai Egyesület létrehozását szorgalmazták. Tarnóczy Mariann bizottsági titkár közölte, májusban véglegesítik a köztestület felépítését. Elhangzott a gazdasági tanácsosi jelentés a 2006-os évről és az előterjesztés a 2007-es költségvetésről (Farkas Mária bejelentette, hogy lemond erről a tisztségéről), az ellenőri bizottság (új összetétele: Somai József, Pásztor Csaba, Imecs Veronka) és Bányai József jogtanácsosi jelentése, bemutatták az idei munkatervet. Módosították az alapszabályokat: a legfontosabb változások az egyesület jogutódlásának és meghatározatlan időre való működésének rögzítése. Vekov Károly kijelentette: amennyiben nem következik be változás az anyagi támogatások terén, az EME a felszámolás felé tart. Állami támogatásokra szorul, mert a tudományosság mindkét ország érdeke. A működési szabályok értelmében a közgyűlésen megújították a választmány egyharmadát. Az új tagok: Pozsony Ferenc (1. szakosztály), Uray Zoltán, Markó Bálint, Kékedy-Nagy László (2. szakosztály), Kerekes László, Jodál Endre (5. szakosztály). Balázs Lajos és Csávossy György személyében tiszteleti tagokat választottak. Kiemelkedő munkásságuk elismeréseként Gróf Mikó Imre emléklappal és plakettel tüntették ki a következőket: Bódizs György osztályvezető főorvos, Kozma Dezső irodalomtörténész, Széman Péter tüdőgyógyász főorvos, Tarnóczy Mariann (osztályvezető, MTA Határon Túli Magyarok Titkársága), Uray Zoltán biológus főkutató. Az újonnan alapított Apáthy István-díjban Egyed Imre részesült. Az elnöki zárszó tükrözte a megalapításának 150. évfordulójához közeledő EME-ben uralkodó hangulatot: 2006-ban a választmányi tagok igyekeztek a maximumot nyújtani, a jövőben pedig mindenki az MTA-val való közös munkát és jubileumi ünneplést tartja követendőnek. „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” – összegezte Egyed Ákos. /Ördög I. Béla: „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” Közgyűlést tartott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./ „Nem hallgathatjuk el az aggasztó jeleket. Ha a támogatási rendszerben nem történnek pozitív változások, és ha a Communitas Alapítvány révén nem tudjuk pótolni a hiányt, az EME tevékenységét radikálisan kell csökkentenünk, sőt a munkánk meg is bénulhat” – vázolta az EME pénzügyi helyzetét Egyed Ákos akadémikus, az egyesület elnöke. Az EME pénzügyeit bemutató Farkas Mária gazdasági tanácsadó közölte, a hét szakosztályt, fiókszervezeteket és kutatóintézetet működtető egyesület pillanatnyilag alig több mint 300 ezer lejjel rendelkezik. /Benkő Levente: Kiürült az EME kasszája. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) saját vagyon nélkül csak nehezen tudja előteremteni a tevékenységhez szükséges pénzt. „Az egyesületi vagyonunk, ingatlanaink és gyűjteményeink tulajdonjogát illetően továbbra is a jogfosztottság állapotában élünk”- hangzott el az EME közgyűlésén. Bitay Enikő főtitkári jelentésében emlékeztetett az államosított vagyonra: természettudományi anyagok (450 ezer darabos gyűjtemény), könyv és levéltári gyűjtés (350 ezer példány), valamint régiségek és régi levelezések. A főtitkár a tavalyi év legjelentősebb megvalósításának az EME kiadójának akkreditációját jelölte meg, még akkor is, ha csak D kategóriába kaptak besorolást. Ez azért sajnálatos, mert hivatalosan a D szintű kiadványokban megjelent tanulmányok nem számítanak publikációnak. Bitay jelezte, folyamatban van a B kategória megszerzése. Az EME eltulajdonított vagyona: Ingatlan: Kolozsváron, a Főtér 11. szám alatti ház, gr. Wass Ottilia adománya. Telek a Majális utca 1., 3. és Jókai utca 25. szám alatt, amelyet kisajátítottak és beépítettek. Természettudományi anyagok: 65 ezer darabos állattani tár, 73 ezer adarbosásványi, földtani gyűjtemény, 350 ezer darabos botanikai gyűjtemény, herbárium. Könyv- és levéltári anyag: 350 ezer kötet könyvtári anyag, régi magyar könyv, 1850-1930 közötti hírlapirodalom, térkép- és metszetgyűjtemény. Régiségtár: 30 ezer feletti római kori, népvándorlás-, honfoglalás- és középkori anyag, több mint 20 ezer darabból álló éremtár (benne az Esterházy-gyűjtemény). Levéltári anyag: középkori és újkori levelezés. Kemény József 350 kötetes kézirat-gyűjteménye, több mint 5000 csomag családi és intézményi anyag, a XVII. századtól arcképcsarnok és képtár. /Stanik Bence: Banikból ügyeskedik az EME. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./

Ismét halasztás született Wass Albert 1946-os pere újrafelvételének ügyében. Wass Albert írta: „A szocializmus nem egyéb, mint a gyöngék és a biztonságérzet nélküliek menedéke, azoké, akik halálosan félnek az emberi élet szabad gazdasági versenyétől, és azzal próbálnak megmentődni előle, hogy kitalálnak egy új rendszert, amelyben a gyenge és a tehetségtelen nem kell versenyre keljen az erőssel és a tehetségessel. Elképzelésükben az erősek és tehetségesek mind tökkirályok, akiktől meg kell mentődni valahogyan. (...) A betegségnek egy másik formája az, amit nemzetiszocializmusnak neveznek. Ezekben a betegekben több félelem van, ezért több gyűlöletet termelnek ki magukból. Szerintük csupán az azonos vércsaládból származóknak van jussuk ahhoz, hogy az állam-apa gondoskodásában részesüljenek. Mindenki mást szigorú alárendeltségben kell tartani, szükség esetén kiirtani, hogy jelenlétével ne zavarja a nemzetcsalád boldog együttesét. (...) A betegség végső, akut formáját kommunizmusnak nevezik. Melyben az erősek, tehetségesek és kiválók teljes kiirtásáról és megsemmisítéséről van szó. Ahogy a kórházbeli beteg mondta volna: hogy a tökfilkó elfoglalhassa a tökkirály helyét, és uralkodhasson a világ fölött a terror acélpálcájával. ” Az író a fentiek miatt kényszerült élete végéig emigrációba, ahol minden idegszálával követte a szülőföldön maradt nemzettársak életének alakulását. „Álnokság, hazugság ellen legbiztosabb fegyver az igazság” – vallotta. /Ördög I. Béla: Igazságot, Wass-akarattal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

Május 5-én Kolozsváron tartotta meg tisztújító közgyűlését a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Elnöki beszámolójában Gaal György vázolta az elmúlt évi megvalósításokat. Megnyitották László Csaba Ferenc munkáiból összeállított Kolozsvári párhuzamok című fotótárlatot. A felvételek mutatták az 1980-tól napjainkig tapasztalható műemlékpusztítást, az eltűnt szobrokat, emlékműveket. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója beszámolt a síremlékek felújításáról. A hétszáz éves széki református templom történetét Bibza Gábor lelkész mutatta be. Maksay Ádám a némai református templom falképeinek megmentését vázolta. Csetri Elek állásfoglalást sürgetett a Főtér küszöbön álló átrendezésével kapcsolatban. A tisztújítás eredményeként Gaal György maradt a KLMT elnöke, alelnökök: Maksay Ádám, Kovács András, Bara István, titkár: Asztalos Lajos. A társaság tervei között szerepel egy internetes adatbázis kialakítása és egy műemlékvédelmi melléklet indítása a Szabadságban. /Ördög I. Béla: Régi-új elnök, változatlan és újszerű feladatok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./