Hargita Megye Tanácsának május 8-án Székelyudvarhelyen tartott dísztanácsülésén életműdíjban részesült Bajna György, a Hargita Népe nyugalmazott újságírója, továbbá dr. Huszár György gyergyószentmiklósi sebész főorvos, Basilides Csaba gyergyószentmiklósi jégkorongedző, Mohácsek Ákos maroshévízi iskolaigazgató, Zsigmond Márton csíkszeredai képzőművész, valamint Vaipan Florina székelyudvarhelyi pedagógus, post mortem Hargita Megyéért-díjjal tisztelegtek dr. Vofkori László pedagógus, a földrajztudományok doktora emléke előtt. /Szász Emese: Dísztanácsülés Székelyudvarhelyen – Életműdíjban részesült Bajna György. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./

Svájcban, a több mint 17 000 énekest felvonultató Weinfeldeni Kórustalálkozón vett részt az elmúlt héten a Molnár Katalin vezényelte gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara és a Kolcsár Árpád irányította Szent Miklós Kamaraegyüttes. Svájc minden kantonjából érkeztek a résztvevők. A gyergyószentmiklósi Szent Miklós Kamaraegyüttes a vegyes karok között szerezte meg az elismerését, megismételve az Ipartestületi Férfikar két évvel ezelőtti sikerét, amit a kitűnő kórus minősítéssel jutalmaztak. A gyergyószentmiklósi önkormányzat, a megyei tanács, helyi vállalkozók, külföldi pártolók, köztük is elsősorban a Peter Hersberger és neje, Fejér Ilona által támogatott két kórus svájci útja során több helységben fellépett. /Bajna György: Örömhírrel Svájcból. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./

Csíkszeredában az RMDSZ tizenkét, illetve az MPP hét tanácsosa letették az esküt, majd Ráduly Róbert Kálmán /RMDSZ/ polgármester is esküt tett. Alpolgármesternek Antal Attilát /RMDSZ/ választották meg. Az RMDSZ-frakció vezetője Xántusz Attila, az MPP-é Papp Előd lett. Gyergyószentmiklóson a testület 17 tagú, 10 MPP-s és 7 RMDSZ-es városatya alkotja. Mezei János /MPP/ polgármester letette az esküt. Az RMDSZ területi és megyei tisztségviselői nem jelentek meg az eskütételen. Mezei János polgármester és a képviselőtestület tagjai kitűzték a székely nemzeti zászlót. –Azért volt fontos kitűznünk e zászlót – mondta a polgármester, hogy minden gyergyói székely érezze: otthon van e hazában, egyenrangú annak minden polgárával. /Orbán Ferenc, Bajna György, Szász Emese: Önkormányzati testületek alakuló ülései. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./

Nem tudom, van-e ma nagyobb köztiszteletnek örvendő személyisége a Gyergyói -medencének, mint Ferencz Ervin ferences szerzetes, írta a lap munkatársa. Visszaemlékezésekben, könyvekben, dokumentumfilmekben szerepel. P. Ferencz Ervin /sz. 1920./ az 1989-es fordulat előtt nem Szárhegyen szolgálta Istent és az embereket. Amióta újra megtelepedett szülőfalujában, Gyergyószárhegyen, sok minden megváltozott a kolostorban és környékén. Naponta vívta csendes küzdelmét azért, hogy ami a ferencesek tulajdona volt, az is maradjon. Az állandóan mozgó Ervin atyát Turbó atyának becézik a háta mögött. Június 21-én tartja vasmiséjét, a még életben lévő egykori osztálytársak 70. érettségi találkozójukat is a kolostor templomában, szentmisével kezdik. /Bajna György: Hatvanöt év szolgálat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./

Ritkán történt meg a Gyergyói-medencében, hogy 7-8 napon belül három vasmisét mutassanak be. Június 21-én Gyergyószárhegyen P. Ferencz Ervin templomigazgató szerzetes, június 27-én Gyergyóremetén Orbán László pápai prelátus, a nagyközség hűséges plébánosa, június 29-én a szülőfalujába, Gyergyócsomafalvára hazatért Szilágyi István kanonok mutatja be vasmisés szentmiseáldozatát. Gyergyószárhegyen köszöntötték P. Ferencz Ervint, aki 65 éve szolgálja hűséggel Istent, az egyházat, a hazát és a szülőföldet. A szentmise végén az ünnepeltet az oltárnál köszöntötte dr. Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul és Gábor László helyi polgármester is. /Bajna György: Zengtek a harangok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./

A gyergyószentmiklósi református szórványgyülekezet temploma talán soha meg nem ismétlődő alkalomnak volt a színhelye. Június 24-én 15-en tették le a papi esküt és szentelték őket lelkésszé. Az eseményre az Erdélyi Református Egyházkerület évi gyűlése alkalmából került sor, melyen az egyházkerület minden esperessége képviseltette magát. /Bajna György: Református papszentelés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./

Az Erdélyi Református Egyházkerület az utóbbi napokban Hargita megyére összpontosított. Az elmúlt héten Székelyudvarhelyen rendeztek hitvalló napokat, majd Gyergyószentmiklóson tartották meg az egyházkerületi közgyűlést. Dr. Pap Géza református püspök kifejtette, Kolozsvár volt a közgyűlések központja. Most úgy gondolták, el kell menni a végekre is. Így voltak annak idején a nagyenyedi egyházmegyében, a kollégiumban, illetve a magyarigeni, valóban kis lélekszámú szórványgyülekezet nagyon szép templomában, így jöttek most Gyergyóba is, a végekre, erősíteni azokat, akik itt végzik a szolgálatukat. Szórványterületen, a missziós gyülekezetekben a lelkipásztor munkája egészen sajátos. Az Erdélyi Református Egyházkerület területileg a Királyhágótól a Fekete-tengerig tart. Természetesen a Kárpátokon innen vannak a legjelentősebb egyházmegyék, de a Kárpátokon túl is vannak gyülekezetek. Nem könnyű szolgálati helyek ezek. Románia alkotmánya biztosítja a felekezeti oktatás lehetőségét, de nem jelent meg törvény, amely szabályozná. Készültek ugyan törvénytervezetek, de hol egyik, hol másik bizottságon nem mentek át. A püspök hangsúlyozta, szeretnének visszatérni a gyökerekhez, a 60 évvel ezelőtti államosítást megelőző korok állapotához. Akkor az egyház iskolát épített, saját iskolarendszert működtetett, saját erkölcsi normák alapján szervezte meg e tevékenységet. Kollégiumrendszerben gondolkodnak. E kollégiumok központokban jöttek létre Nagyenyeden, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, ahol nemcsak osztálytermek voltak, hanem bentlakások is. Megszűnnek a szórványban az iskolák, a diákok rákényszerülnek, hogy bejöjjenek városba tanulni. Ebben szeretnék segíteni őket. Fontos kérdés a teológia akkreditációja. Beadták a megfelelő iratokat, mégis elaludt az ügy. Most újra kellett kezdeni az egész akkreditáció kérdését. Úgy néz ki, hogy rövidesen meglesz az alapképzés akkreditációja, és meglesz a II. fokozat elismertetése, a mesterképzés, s remélik, a doktorképzés is. Erdélyben a református egyház a maga erejéből tartja fenn az oktatást. /Bajna György: Találkozni a végeken szolgálókkal. Beszélgetés dr. Pap Géza református püspökkel. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./

Kájoni Jánost a gyergyószárhegyi Szent Ferenc rendiek kolostorában temették el. 1687-ben. Néhány éve a helyi Kájoni János Zenei Társaság célul tűzte ki érdemeihez méltó elismertetését. Ennek egyik lépéseként június 28-án rangos Kájoni Kórustalálkozót szerveztek, ez egyben a Böjte Csaba ferences szerzetes által szervezett szárhegyi gyermekotthon számára jótékonysági hangverseny is volt. A hangversenyen magyarországi és erdélyi kórusok léptek fel. A szentmise szónoka Böjte Csaba a tenni akarás fontosságát méltatta a tehetetlenséggel szemben. /Bajna György: Kájoni János kórustalálkozó Gyergyószárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

Gyergyószentmiklóson mutatkozott be a székelyudvarhelyi Hagyományőrzési Forrásközpont. „Egy-egy hagyományos mesterség megszűntével hozzávetőleg 30–40 szóval lesz szegényebb nyelvünk” – jelentette ki Bajna György nyugalmazott újságíró a kiállításmegnyitón, amelyen Balázs Ödön népi mesterségeket dokumentáló fotóit mutatták be. A fotókon megörökített „megismételhetetlen pillanatokban” néprajzi értékű momentumokat rögzített a fotós, a globalizáció térhódításával az igavonó állatok segítségével végzett földművelés eszköztára a megnevezésekkel együtt feledésbe merülhet. Könyvbemutató is volt. Jakab Rozália Visszanéztem alkonyatkor című könyve a nyugdíjas tanítónő személyes történetén keresztül láttatja a történelmi múlt egy szeletét. István Lajos és Szőcs Lajos Taplómegmunkálás Korondon című könyvében a szerzőpáros a mesterség 130 éves korondi hagyományára tekintett vissza. /Jánossy Alíz: Hargita megyei szomszédolás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

Gyergyószentmiklóson szeptember 7-én megemlékeztek a székesfehérvári Szent István magyar királyi 3. pótezred itt elhunyt 159 honvédjéről. A megemlékezés a város önkormányzatának támogatásával, Portik Csaba vállalkozó és Virág Zsolt kapcsolattartó szorgalmazására jött létre idén, amikor először vettek részt küldöttek a székesfehérvári önkormányzat, illetve az ottani Honvédség és Társadalom Baráti Kör részéről. Idén májusban a Honvédség és Társadalom Baráti Kör emlékkövet helyezett el a Gac-oldalban a már meglévő emlékmű szomszédságában, jelezve köszönetüket mindazon felszegi asszonyoknak, akik a hajdani nehéz idők ellenére is saját halottjaikként tisztelték a tömegsírokban örök álmukat pihenőket. /Bajna György: Főhajtás a Gac-oldalban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Új tetőtér kiképzésével felújított, korszerű iskolát avattak Gyergyószentmiklóson. A Vaskertes Iskola átalakítási terveivel megbízott székelyudvarhelyi szakember, Dobrai László ügyelt arra is, hogy az épület ne veszítse el egykori „arculatát". Csaknem másfél évtizedes hercehurca, majd három év felújítási munkálatai értek véget. /Bajna György: A Vaskertes Iskola újjászületése. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 20./

Vákár Tibor apja, Vákár P. Artúr szerkesztette és adta ki Gyergyószentmiklóson a Csíkvármegye című lapot az első világháború idején. Az Elpattant láncszem. Emlékkönyv a száz éve született Vákár Tibor építészmérnök-festőművész tiszteletére. Vákár Tibor építész 1908–2002 /Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2008/ című könyvvel emlékeztek Vákár Tibor építészre, grafikusra. Hosszú és gazdag élet cserepeiből szerkesztette Hadik András művészettörténész és ifj. Vákár Tibor a gazdagon illusztrált albumot. Értékmentő ember volt – írták róla méltatói. Mindent megtett, hogy értékeket mentsen. Vákár Tibor munkásságát nem az írásokból szerzett ismeretek alapján értékelhetjük leginkább, hanem tervei, munkái, rajzai és s festményei alapján. Hatalmas munkabírás jellemezte. Önzetlen ember volt. Nagy műgonddal hozta létre alkotásait, építészeti megvalósításait. Vákár Tibor /Gyergyószentmiklós, 1908. máj. 14. – Budapest, 2002. júl. 8./ iskoláit Gyergyószentmiklóson kezdte, majd Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Balatonbogláron folytatta. A család Romániából való kitiltása miatt Budapesten érettségizett, majd építészmérnöki diplomát szerzett, 1932-ben festészeten is diplomázott. 1945 után politikai okok miatt tizenegyszer tanácsolták el munkahelyeiről. Volt Budapesten vezető építészmérnök, Kolozsváron és Marosvásárhelyen főépítész, hadifogoly, egyetemi oktató, tervfőmérnök, tankönyvek és monográfiák társszerzője. Tanulmányaiban a települések építészettörténetének kérdéseit, műemlékeinek védelmét fejtette ki. 1988-ban elsőként emelte fel szavát a romániai falurombolás ellen. Terveit többször díjazták: 1986-ban Podmaniczky-emlékérmet, 1991-ben Ybl-díjat, 1995-ben a Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét adományozták számára. 2000-ben Gyergyószentmiklós díszpolgára lett. /Bajna György: Talapzat Vákár Tibor képzeletbeli szobrának. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18/ Vákár Tibor munkája: Székelyföld építészszemmel /Bp., 1988./ Halálhírére egyetlen nekrológ látott napvilágot: Polgárdy Géza: Búcsú Vákár Tibortól. = Magyar Hajnal (Budapest), 2002. aug. /

A gyergyószentmiklósi Kolcsár Árpád vezette Szent Miklós Kamaraegyüttes is részt vett az egri 15. Éneklő Magyarország regionális kórustalálkozón. /Bajna György: Kórusfesztiválon Egerben. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 21./

Balázs Katalin, a Hargita Népe gyergyószentmiklósi tudósítója kapta idén a Bálint András-díjat. A lap néhai munkatársának emlékére létrehozott alapítvány kuratóriuma nevében adtát át december 23-án a kitüntetettnek az emlékplakettet. A család és az ünnepség résztvevői a díjátadás után a temetőben gyertyát gyújtottak és Bálint Andrásra emlékeztek. Bálint András-emlékdíjat az kapja, aki tehetséggel, példaszerű tartással és elkötelezettséggel, ígéretes publicisztikai színvonalon szolgálja és képviseli a régió magyarságának érdekeit. /Bajna György: Bálint András-díj Balázs Katalinnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 24./

Május 7-én Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) székházában csíkszeredai estet tartottak. A rendezvényen láthatták Ádám Gyula Arcpoétika című fényképkiállítását. A HMKK-Könyvek sorozatban megjelent fotóalbumokat Péter Boglárka ismertette: Ádám Gyula egyéni albumai közül a Zsindelyország. Székelyvarság képekben, a Barangolás – Borszék és környéke, a Csíkszeredáról szóló Egy város lenyomata, az Arcpoétika, a Napom, napom fényes napom, a Képek a Gyimes völgyéből és a Száz év fényei című albumokat. /HMKK: Hargita Megyei Kulturális Központ/ Ádám Gyula és Bajna György Óda Gyergyóremetéhez című 2007-es albuma mellett szó esett Bálint Zsigmond Lélekőrző falvaim (2009) és Nagy P. Zoltán Címerem: fény és árnyék (2008) című albumairól is. /Ferencz Zsolt: Csíkszeredai est a Krizánál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

A gyergyószentmiklósi Rex Video produkciója, Zsigmond Attila operatőr-vágó-gyártásvezető és Bajna György újságíró, szerkesztő-riporter produkciója, a Sziklára épített iskola nyerte el Lakitelken a Kistérségi és Kisközösségi Televíziók Fesztivál idei, sorrendben a tizedik szemléjének ötszázezer forintos fődíját. A filmszemlére 96 alkotás nevezett be. A lakiteleki eredményhirdetésen legjobbnak ítélt alkotás a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumot mutatja be, Berszán Lajos atya szemével. Berszán atyának olyan iskolaszigetet sikerült felépítenie, ahol találkozik a moldvai és gyimesi csángó, valamint a székely, mutatott rá Bajna György, a film riportere. A kétszemélyes stáb jelenleg egy tényfeltáró riport előkészítésén dolgozik: az Így veszett el Erdélyország 1940–1944 című filmjük ábrázolja kívánja azokat a helyszíneket, melyek az Erdélyben zajló háborúk fő színterei voltak. Többek között két Horthy-testőr visszaemlékezése is elhangzik. /Csibi Márti: Fődíj erdélyi filmeseknek. Gyergyó nyert a Kistérségi és Kisközösségi Televíziók X. Filmszemléjén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./

Megjelent Bajna György, a Hargita Népe nyugdíjazott munkatársa hiánypótló kiadványa: Utcáim címmel bemutatta Gyergyószentmiklós utcáit, dokumentálva azt is, hogy miként változott egy-egy utca elnevezése, Gyergyószentmiklós utcáinak rövid története alcímmel. Számtalan méltatlanul elfelejtett ember van, akikről utcát kellene elnevezni, javasolta a szerző. /Balázs Katalin: A gyergyóiak utcái. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4./

Jó volt a hangulat a Gyergyószentmiklósi Városnapok ünnepségsorozatán. Az egyik legnagyobb látogatottságot eredményezte Bajna György író, újságíró az Utcáim című kötetének bemutatója. A kötet Gyergyószentmiklós útjainak, utcáinak fejlődését kísérte nyomon. Sikeres volt a nemrégiben megalakult Gyergyói Fotóklub 12 fotósának közös kiállítása a Tarisznyás Márton Múzeumban, a tárlatot Ábrahám Imre, a Gyergyói Kisújság főszerkesztője nyitotta meg. Szintén nagy érdeklődés övezte a Bernád Rita, a Szent Miklós Plébánia levéltárosa által bemutatott római katolikus levéltári dokumentumokat. Pro Urbe díjjal jutalmazták Kolumbán Istvánt, a Tekerőpataki Fúvószenekar vezetőjét és karmesterét. Oklevelet kapott az Ipartestület Férfikórusa, a Szent Miklós Kamarakórus, a Figura Stúdó Színház, a Krigel Sportklub és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete. /Csibi Márti: Mikulás-ünnep Gyergyóban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Gyergyó az irodalomban
Gyergyószentmiklós szellemi életét 1945 után a városi művelődési ház tevékenysége határozta meg. A szépirodalmi élet egy ideig önképzőköri tevékenységre korlátozódott, ott képződött alap a későbbi irodalmi kör számára. 1968 őszétől folyamatos és szervezett köri munka kezdődött Váli József, majd 1969-től Nyisztor Miklós, 1972–73-ban Csata Ambrus vezetésével. Átmeneti hanyatlás után az irodalmi kört 1976-ban Bajna György szervezte újjá; ez alkalommal veszi fel a város jeles költő szülöttje után a Salamon Ernő Irodalmi Kör nevet. Salamon Ernő a város szülötte, 1912. május 15-én jött a világra. Az 1915-ben átadott gimnáziumban érettségizett, 1937-től Marosvásárhelyen élt. 1942 májusában munkaszolgálatra hívták be, Ukrajnában tífuszt kapott, és 1943. február 27-én egy olasz (?) katona agyonlőtte. Iskolája 1968. február 25-én vette fel a Salamon Ernő nevet, akkor avatták fel Izsák Márton Salamon Ernő-szobrát is.
Az irodalmi kör tevékenységét felélénkítette Györffi Kálmán és Szávai Géza jelenléte. Új alkotók kapcsolódtak a közösségbe, köztük Burján Gál Emil, Gál Éva Emese és Kercsó Attila. A kör élén sokáig Kercsó Attila állt. Rendszeressé vált az újonnan megjelenő könyvek szerzőinek előadói meghívása, beillesztve a kör működését az országos szellemi vérkeringésbe. Kiadták az irodalmi kör Találkozások antológiáit, az elsőt 2000-ben, a másodikat a várossá nyilvánítás centenáriumán, 2007-ben. "A nyolcvanas évek második felétől a kör vezetését a legaktívabb, leglelkesebb tagok látták el, mint Gálné Esztegár Ildikó, Gál Éva Emese és Bajna György. Taglétszámunk 20 és 40 között váltakozott. Gelu Pateanut és Szilveszter Lászlót a műfordítás titkairól faggattuk, de Rab János etnobotanikai előadására is szép számmal gyűltünk össze. A Garda Dezső vezette történelmi kör diákjainak dolgozatai mindnyájunk figyelmét lekötötték." (Az előszóból)
Az antológia huszonkét szerző írásait ölelte fel. (András Szabolcs, Bajna György, Bábics István, Biró László, Bőjte Balázs, Burján Gál Enikő, Burján G. Emil, Cseke Péter, Czirják Edit, Csata Ambrus, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, Gálné Esztegár Ildikó, Gergely Edit, Kedves Tamás Gyopár, Kercsó Attila, Nap Katalin, Panigay Róbert, Papp Attila Zsolt, Raffy Lajos, T. Szabó Edit, Váli József.) Érdekes módon, az 1989-es fordulat után, amikor már nem kellett tartani a "hallgatózóktól", az irodalmi kör iránti érdeklődés alábbhagyott, jegyezte meg egy interjúban Kercsó Attila. Ennek ellenére kéthetenként üléseztek, és 2007 októberében megjelent a második gyűjtemény is, a Találkozások II. A körösök megadták a módját az ünneplésnek. Mintha lakodalom lett volna, úgy megtelt a Szilágyi vendéglő, írta tudósításában Balázs Katalin (Hargita Népe, 2007. október 30.). "A jelen lévő költők és prózaírók (András Szabolcs, Bajna György, Bákai Magdolna, Burján Emil, Burján Gál Enikő, Eperjessy Kinga, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, dr. Kercsó Attila, Bíró László, Györffi Kálmán és a kör tiszteletbeli tagja, a borszéki Kamenitzky Antal) a kötetben megjelent írásaikból olvastak fel, röviden szólva önmagukról is, melyből kiderült, különböző foglalkozású és látásmódú embereket köt össze Gyergyóban az irodalom, az irodalmi kör". A második gyűjtemény előszavában az alapítók egyike, Bajna György, aki Kercsó Attila halála (2008. március 20.) óta ismét körvezető, megjegyzi: "szerény gyűjteményes kötet ez mindössze, amellyel egy 1962 októbere óta, 45 éve hosszabb megszakítások nélkül működő önképzőkör tagjai próbálnak a 100 éves város előtt tisztelegni. Gyergyószentmiklósi születésű, illetve Gyergyószentmiklóson élő, helyiekké avult tollforgatók. Van ellenben olyan alkotó is, aki nem él városunkban, de a kötet szerkesztői úgy vélték, kimaradhatatlanok: Váli József mint a kör egykori elnöke, Bereczki Károly mint alapító tag, Csata Ernő, illetve Kamenitzky Antal és László Péter Sándor mint a kör tiszteletbeli tagjai".
Idén október hetedikén a Súrlott Grádics irodalmi kör és a Baricz Lajos irányította Kolping Család vendégeiként találkozott az olvasókkal két régi "Salamon Ernő-s": Bajna György (1947) és Györffi Kálmán (1945). Számos gyergyói gyökerű olvasó, helybeliek, városiak várták érdeklődéssel őket. (Társaik, Gál Éva Emese, Burján Emil, Panigay Róbert, Bákai Magdolna kényszerű okok miatt nem jöhettek el.) Szó esett a húszezres városka irodalmáról, a kör történetéről. A Grádics vezetője Kercsó Attilára emlékezett, ízelítőt nyújtva költészetéből. Felolvasta a szerző 2005-ben megjelent, Gerlék a lármafán című könyvének kötetzáró Sírversét is: "Én csupán önzésből féltem a haláltól, / Azért nem bántottam, hogy senkit ne bántson, / és az elmúlást is addig dédelgettem, / Amíg bölcsőjébe ő fektetett engem." Ismertették röviden Panigay Róbert vadásztörténet-író és a képzőművész-költő házaspár, Burján Emil és Burján Gál Emese munkásságát. Gál Éva Emese verseiből Szabó Mária és Bölöni Domokos olvasott fel. Idézzük az Ima a Székelyföldért záró sorait: "Uram! Űzd ki magadból azt az árnyat, / ami gátat vet a székely hazának, / hogy otthonunk maradjon ez a föld, // s ne hatalmaskodjanak sarlatánok / itt, ahol menteni kell a világot, / hogy lelkünk örökzöldjét örököld!"
Bajna György tekintettel volt a fiatal nemzedékre, gyermekverssel kezdett, majd szép karácsonyi költeményekkel előlegezte meg a szeretet ünnepét, és egyik karcolatát is felolvasta. Sokoldalú ember Bajna, nem hiába próbált ki féltucatnál is több foglalkozást, míg az újságírás lett a kenyere, mára pedig "ha újságíró lehet ilyen, akkor nyugdíjas vagyok". Szülővárosát úgy ismeri, mint a tenyerét, legújabb könyve egy kiskalauz, Utcáim – Gyergyószentmiklós utcáinak rövid története: tévés munkálkodásának csöppet sem mellékes "terméke"; megszületését a helyi tévében sugárzott sorozat iránti fokozott érdeklődés ösztönözte.
Györffi Kálmánt vásárhelyiként ismerték olvasói és barátai, kevesebben tudják, hogy magyar szakos tanárként gyergyói iskolákban tanított, ott le is telepedett. 1980-tól újságíróskodott, míg el nem lehetetlenítették. Erről Szőcs István mesélt Karácsonyi Zsoltnak a Helikon 2008. augusztus 10-i számában megjelent interjújában: "Emlékszem, hogy nálunk, az Előre szerkesztőségében, amikor mindenki kis nyögdicséléssel intézte el azt, hogy a főnök, Szilágyi Dezső beleír a kéziratokba, Györffi felállt és felolvasott egy nyilatkozatot. Mondtam neki: – Kálmán, ülj le a seggedre! –, és húztuk vissza a székre. De ő felugrott és elolvasta a tiltakozást, aztán lemondott az állásáról, és elkezdett éhezni, amit azóta is folytat. Bár aztán az Előre még egy darabig visszavette azzal, hogy ne írjon semmit, csak vegye fel a fizetést és fogja be a száját."
Györffi rövid magyarországi "kitérő" után visszaköltözött Gyergyóba, ismét tanár, eljárogat az irodalmi körre is, és a toll sem esett ki a kezéből. A közönség nagy élvezettel hallgatta a Székelyföld októberi számában megjelent, Az öreg pincér balladája című ironikus novelláját, hatalmas tapssal jutalmazva a felolvasást.
A kolpingosok versmondói Muresán Kilyén Emma irányításával rövid összeállítással emlékeztek az aradi vértanúkra, a Simon Kinga vezette Szent Cecília együttes az őszhöz, szürethez illő énekeket adott elő, Szántó Árpád daltulajdonos pedig ezúttal sem hagyta ki az alkalmat, és általános derültség közepette elzengte a Súrlott Grádics kör (Nagy Miklós Kund szövegére komponált) "himnuszát".
Damján B. Sándor, Népújság (Marosvásárhely)

Bemutatják az Erdélyország történelmi folyóiratot Gyergyószentmiklóson
Az Erdélyország című folyóiratot mutatják be Gyergyószentmiklóson, a Tarisznyás Márton Múzeumban, január 25-én 18 órakor. A negyedik alkalommal megjelenő budapesti folyóirat célja Erdély történetéhez kötődő írásokat, az erdélyi magyar identitástudat és a történelem kényesebb kérdéseiről szóló tanulmányokat közzétenni. A folyóirat első székelyföldi bemutatóján jelen lesz Szakács Árpád, az Erdélyország lapigazgatója, Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, valamint Bajna György újságíró. (hírszerk) Transindex

Új egyházközséget alapítanak Gyergyószentmiklóson
A város felszegi részén már több éve kápolna építését tervezi a római katolikus egyház. A mintegy kétszáz hívet befogadó létesítmény felépítése még egy kicsit várat magára.
A gyulafehérvári érsekség Gyergyószentmiklóson újabb plébánia létrejöttét hagyta jóvá. A Bucsin negyedi Szent István plébánia a város alszegi részén élő római katolikus híveket szolgálja ki, míg a Márton Áron utcabeli Szent Miklós plébániához a közép- és a felszegi hívek tartoznak. Portik Hegyi Kelemen főesperes-plébános megkeresésünkre elmondta, a „végek megerősítése” lenne az egyik célja a felszegi kápolnának, illetve a város azon részén élő, mintegy kétezer katolikus minél jobb kiszolgálása. A főesperes korábbi tapasztalatait megosztva elmondta, sok ember – hiányos ismeretei okán – félrevezethető, ezen is változtatni szeretnének az újabb plébánia létrejöttével.
A kápolna építésének elkezdése anyagiak függvénye, a plébános abban reménykedik, hogy jövő tavasszal nekiláthatnak a munkálatoknak. Az elképzelések szerint a Jézus szíve-kápolna nem csupán a szentmiséknek adna helyet, a közösségépítést tartva szem előtt, különböző összejöveteleknek is otthona lenne.
„Nekem, mint lelkipásztornak feladatom, sőt kötelességem, hogy a hívek lelki javát keressem, és ahhoz hogy jobban tudjunk segíteni nekik, figyelni rájuk, szükséges az újabb plébánia. Ezenkívül sok nyugdíjas korú él ott, aki naponta járna templomba, amennyiben az közelebb lenne otthonához” – mondta Portik Hegyi Kelemen.
A kápolna tervei elkészültek, jelenleg a városrendezés jóváhagyására vár. Megépítésére több olyan felszegi ajánlotta már fel segítségét, aki szívügyének érzi isten házának felépítését.
Az egykori iskolaépület jelenleg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány délutáni napközijének, illetve egy óvodai csoportnak ad otthont.
Bármennyire is szükséges az új kápolna megépítése, az idén nem kerül kivitelezésre. Mivel az iskola épületére is ráfér a javítás – a tavalyi újrafedést követően – még az idén nekifognak több, benti munkálatnak. A központi fűtés kiépítése mellett, szükség van új villany- és vízhálózat lefektetésére is, ugyanakkor az előírásoknak megfelelő mosdó létrehozására egyaránt – sorolta a főesperes.
Bajna György
Székelyhon.ro

Fejér Dávidra emlékeztek Gyergyószentmiklóson
Fejér Dávid orvosra emlékeztek vasárnap délben Gyergyószentmiklóson. A Burján Gál Emil szobrászművész mintázta mellszobor a Gyilkostó úti kórház előtt áll, ezt koszorúzták meg.
A gyergyószentmiklósi Rákóczi Szövetség és az Ethnograpia Gyergyóiensys Alapítvány kezdeményezésére 2013 folyamán koszorút helyeznek el a városban a jeles személyiségek szobrainál. A vasárnapi megemlékezésen Bajna György újságíró szólt a neves orvosról, akinek jeligéje a „Tiszta víz, cúgos ház, szeszmentes élet” nem véletlen, e három tényező okozta ugyanis a legtöbb bajt az egészség terén Gyergyószentmiklóson. Dr. Fejér Dávid orvos 1851-ben született Baróton, de életét a gyergyói emberek szolgálatába állítva 33 esztendőn keresztül egészségükért dolgozott. 1916-ban Nagyenyeden halt meg, 11 év múlva exhumáltatták, és végakaratát teljesítve hazahozták a szentmiklósi örmény katolikus temetőbe.
Február 3-án Orbán Balázs születésének évfordulója lesz, a Virág negyedi parkban elhelyezett szobornál emlékeznek rá, helyeznek el koszorút.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro,

Bajna György átvette az EMKE elismerését
Hétfőn kora délután a gyergyószentmiklósi Népművészeti Alkotóházban vette át Bajna György újságíró az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) 2012-es évi díját.
Beder Tibor, az EMKE elnökségi tagja adta át a kitüntetést. „Bajna György azok közé tartozik, akik cselekvő emberek. Nemcsak a gyergyószentmiklósiak ismerik, hanem híre túljutott Gyergyó határán. Ő azért küzd, azért cselekszik, hogy a magyarság értékei megmaradjanak. Mindnyájan harcosok vagyunk, a megmaradásért küzdünk. Bajna György az egyike azoknak, akik példát mutatnak mindenki számára, ezért is esett a választás rá” – fogalmazott Beder Tibor. A kitüntetést nagyon szerényen, megilletődve fogadta Gyuri bácsi, mint mondta, már több hónapja halogatja a díj átvételének időpontját. Több helyszín, neves rendezvények is szóba jöttek, viszont a nagyhét bizonyult a legalkalmasabbnak számára. Ezúttal nagyon szűk családi körben, alig pár barát, ismerős, kolléga jelenlétében vette át a rangos kitüntetést jelentő oklevelet.
Az 1885-ben Kolozsváron alakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület zászlajára tűzte a Szász Károly-idézetet: „Ki a köznek élhet: annak élni érdemes!”, és alapvető céljai között szerepel többek között a magyar nyelv és nemzeti öntudat erősítése – főleg Erdély szórványmagyar közösségei körében –, kulturális intézmények létesítése, népiskolák, könyvtárak, kórusok alapítása, a magyar nyelv terjesztése.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro,

Könyvbemutató a Bernády Házban
Horváth Matild volt politikai fogoly Földem, népem, életem című könyvét mutatják be május 17-én, ma 17 órától a marosvásárhelyi Bernády Házban. A könyvet Bajna György gyergyószentmiklósi újságíró méltatja.
Népújság (Marosvásárhely)

Horváth Matild vetőmagjai
Mindig megrázó torz világok túlélőit, igazságtalanul elítélt, meghurcolt embereket hallgatni, olvasni, és a befogadói élmény még erőteljesebb – vagy inkább felszabadítóbb –, ha a múltidéző egy fiatalos tekintetű, ápolt, jókedvet sugárzó hölgy, aki egyetlen rezzenésével sem utal arra, hogy nyomot hagytak volna benne léte felfoghatatlan történései. Horváth Matild, gyergyótekerőpataki származású volt politikai fogoly második önéletrajzi könyvét, a Földem, népem, életem című alkotást múlt pénteken mutatták be a marosvásárhelyi Bernády Házat zsúfolásig megtöltő publikumnak. A Mentor Kiadó gondozásában megjelent művet és szerzőjét Bajna György gyergyószentmiklósi újságíró méltatta.
– Horváth Matild nem vágyik sem irodalmi, sem más babérokra, ennek ellenére izgatja mások véleménye munkáiról, amivel jelzi: nem magának szánta könyveit. Üzenni óhajt velük arról a helyről, ahol született, s ahova állandóan visszatér erőt gyűjteni, feltöltődni, ami szívében ma is főhelyen van. (…) E könyvben a szerző alaposabban próbálja körüljárni mindazt, ami Tekerőpatakra jellemző, kezdve egy rövid egyháztörténeti kalandozással, amiben óhatatlanul helyet kap egy kurta iskolatörténet is, majd a Domus Historiát híva segítségül az első világháború néhány mozzanatát is bemutatja, sőt, az általa is nagyrabecsült Erzsébet királynéra, Sziszire is szán kétoldalnyit. A könyv második része kimondottan személyes. A család, sőt a leszármazottak bemutatása után az ő háromnegyed századának rövid leírása következik, börtönévek, korrajz 89 előttről, aztán a 89 utáni események bemutatása, kiemelten Marosvásárhely véres fekete márciusa – mondta a méltató, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy a könyv szerzője még az öndicséret látszatától is óvakodik, így miközben bátran kimond olyan dolgokat, amelyekről a legtöbb ember nem beszél, saját erényeit nem részletezi.
– Egykori gyergyószárhegyi rabtársai érdeklődésemre úgy meséltek a lányról, aki kenyeréről is le tudott mondani, ha nálánál jobban szenvedőt látott az éhség miatt, mint egy földre szállt angyalról. Horváth Matild erről is hallgat – tette hozzá Bajna György, aztán a prózaszöveg és a gazdag képanyag között a kötet végén rejtőző 17 versről szólt, melyeknek keltezése elárulja, hogy Horváth Matild legtermékenyebb időszakát éppen a börtönévek jelentették.
– Versei alapján arra is gondolunk, hogy talán nem ártott volna gyakrabban a verseléshez menekülnie, mert kétségtelen rátermettség, költői véna sejlik sorai mögött – jegyezte meg az újságíró, aki méltatása végén a szerző 23-24 évesen édesapjához írt Ó, ha rágondolok… című versét olvasta fel az egybegyűlteknek.
– Elsősorban drága szüleim emlékére, szülőfalum utáni szüntelen vágyakozásban, népem iránti szeretetemben írtam ezt a könyvet. Arra gondoltam, hogy hagyni kellene valami vetőmagot magam után. A könyv a vetőmag, az olvasó a talaj, az el nem olvasott sorok pedig sárban maradt magok. Azt szeretném, hogy az olvasóim tanuljanak a múltból, éljenek a jelenben, és gondoljanak az itthon maradásra – mondta az alkotó, aki 1962 óta él Marosvásárhelyen, de lélekben soha nem szakadt el Tekerőpataktól. Horváth Matild azt is elárulta, hogy még csokornyi kiadatlan verse van, de nem tartja magát sem költőnek, sem irodalmárnak, egyszerűen kikívánkoztak belőle a leírt szavak, mondatok. Telt házas közönségétől így búcsúzott a dedikálások előtt:
– Örvendek, hogy szabad vagyok.
N. Sz. I.
Népújság(Marosvásárhely)

Új elnök a MÚRE élén
Rácz Éva személyében új elnököt választott Gyergyószárhegyen a hét végén összeült Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) tisztújító közgyűlése.
A Kolozsvári Rádió 39 éves munkatársa a szervezet addigi elnökét, az újabb mandátumért versenybe szálló Karácsonyi Zsigmondot győzte le hét szavazattal. A Marosvásárhelyen megjelenő Népújság főszerkesztője húsz éven keresztül foglalt el különböző tisztségeket az újságíró-szervezetben. Legutóbbi mandátumaiban ügyvezető elnökként, majd 2010-től mostanig elnökként dolgozott. Utódja, még megválasztása előtt kifejtette, hogy a tisztség esetleges elnyerése rendkívüli megtiszteltetést, ugyanakkor kihívást jelentene számára. Rácz – aki az egyesület első női elnöke – legfőbb célja hitelesen képviselni a hazai magyar újságírói társadalmat.
Szakmai díjakat adtak át
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének közgyűlése után a gyergyószárhegyi Lázár-kastély Lovagtermében idén is átadták a nívódíjakat. Az írott sajtóban Ujj János (aradi nyugalmazott újságíró), az audióvizuális médiában Kacsó Edit (TVR, bukaresti magyaradás) részesült elismerésben. A Hargita megyei önkormányzat és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ különdíját Bajna György (Gyergyószentmiklós), az Oltyán László-emlékplakettet Bodolai Gyöngyi (Marosvásárhely) vehette át.
A szakmai szervezet vezetője tizenhét évvel ezelőtt került a pályára, mint a szatmárnémeti Samtelrádió és televízió munkatársa. A MÚRE új elnöke az utóbbi tíz évből közel nyolcat töltött különböző megyei- illetve kormányhivatalokban. RMDSZ színekben Szatmár megye önkormányzati képviselője volt, majd dolgozott a kormány főtitkárságán, vezetett szenátori irodát és tanácsos volt az egészségügyi tárcánál Cseke Attila minisztersége alatt. Miután 2012-ben Nagyváradon polgármester-választási kampányt is vezetett, Rácz Éva visszatért a sajtóba. Kérdésünkre, hogy mit tenne, ha ismét politikai felkérést kapna, a MÚRE új elnöke leszögezte, hogy élete következő tíz évét Kolozsváron és lehetőleg a sajtóban szeretné eltölteni. Ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy az eddigi politikai kötődései ellenére mind szervezeti elnökként, mind rádiós újságíróként tárgyilagosan fog valamennyi erdélyi magyar politikai párthoz illetve sajtótermékhez viszonyulni.
Írott sajtóért felelős alelnöknek Vajda Györgyöt (Népújság), audiovizális alelnöknek Kacsó Sándort (TVR, bukaresti magyaradás) választották. A becsületbíróság elnöke a továbbiakban is Mózes Edith (Népújság) maradt.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

„Ideiglenesen felfüggesztve” a Gyergyói Kisújság hetilap
Ne keressék a Gyergyói Kisújság olvasói Gyergyószentmiklós és a gyergyói térség legrégebbi hetilapját az újságárusoknál. A lap csütörtökön már nem jelent meg, több mint húsz év, 1060 lapszám után.
„A hír igaz, a Kisújság nem jelenik meg csütörtökön. Mi nem megszűnésről beszélünk, hanem a tevékenység ideiglenes felfüggesztéséről. A többiről a polgármestert kell kérdezni” – ezekkel a szavakkal válaszolt Ábrahám Imre, a Gyergyói Kisújság – most már – volt főszerkesztője kérdésünkre.
Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere erre reagálva ennyit mondott: „Eddig különböző hirdetéseket jelentettünk meg az újságban, s ezek árával támogattuk a lapot. Most úgy döntöttünk, nem hirdetünk tovább. Ez, ami a polgármesteri hivatalt érintheti ebben a kérdésben, más közünk nincs a Kisújsághoz.” Hozzátette, sajnálja egyébként, hogy egy nagy múltú újság megszűnik, ez veszteséget jelent a közösség számára.
Megkérdeztük, miért döntött úgy, hogy leállítják a fizetett hirdetéseket. Mezei elmondta, ennek oka, hogy olyan cikkek jelentek meg az újságban, amelyek rossz színben tüntették fel a lakosság előtt. „Nem támogatunk olyan újságot, amely negatív írásokat közöl személyesen rólam és az önkormányzatról. ”
„Csak az ajtóra került lakat”
„Ez még nem megszűnés, nem felszámolás. A felszámolás azt jelenti, amikor eltűnik valami végleg. A helyzet most az, hogy meghatározatlan időre fel van függesztve a lap és az ezt kiadó cég tevékenysége” – ismertette álláspontját Zári Zsolt, a hetilapot eddig kiadó Kisújság Alapítvány ügyvezető igazgatója.
Elmondta: „évek óta voltak problémák, a gazdaság döcög, az embereknek kevés a pénze, egyre kevesebb a reklámozó, s sajnos egyre kevesebb fogyott az újságból. Úgy döntöttem, nem tudom tovább vállalni, hogy így folytassuk. Vezetőtanácsi ülést tartottunk, elmondtam a véleményemet, ők mondtak ezt is, azt is, de a lényeg, hogy szavakból csak fellegvárakat lehet építeni, pénz nélkül nem lehet újságot működtetni. Támogatás nélkül, csak a lap eladásából nem tudunk megélni. Ha már itt tartunk, ezúton is megköszönöm mindenkinek, aki eddig támogatta a lapot, nagyon hálás vagyok a segítségükért.”
Zári Zsolt nem titkolja, a jelenlegi támogatás nem elég. Támogatásról beszélünk, mert a legtöbb reklámozó nem a reklám kedvéért, hanem azért hirdetett a lapban, hogy azt segítse. Idén is több olyan cég vonta vissza a támogatását, akik éveken keresztül a Kisújság mellett álltak, így már nem volt fenntartható. Ez vezetett a tevékenység felfüggesztéséhez. Ismételten hangsúlyozta: felfüggesztésről van szó.
Zári szerint a hetilapot bármelyik pillanatban újra lehetne indítani, minden adott ehhez. A cég egyenesben van, ki van fizetve az állam felé is minden. A szerkesztőség is megvan felszereltségével együtt. Csak lakat került az ajtóra – mondta.
Hozzátette, nem az történt, hogy eladósodott a lap, ha így folytatták volna, akkor adósodott volna el. Elmondta, az önkormányzat a kéthetente megjelent egyoldalas hirdetményeiért havi 1200 lejt fizetett. Kérdésünkre válaszolva közölte, ő maga csak ügyvezető, a végleges döntést a vezetőtanács hozta meg. Kolumbán Tibor az alapítvány tulajdonosa, Bajna György újságíró az alapítványi elnök, Bencze Attila és Árus Zsolt alkotják a vezetőtanácsot. Beszéltek a lehetőségekről, de konkrét megoldási javaslat nem született.
Éveken keresztül csak a reklámokból és lapeladásból fenn tudta tartani magát a Kisújság, az utóbbi időben már nem. Ötszáz példánnyal többet kellene eladniuk ahhoz, hogy kifizetődő legyen a működés. Zári ugyanakkor azt is elmondta, nem titok, a jelenlegi városvezetés és az MPP mellett álltak, Mezei János sokat köszönhet a Kisújságnak azért, hogy hat éve és két éve megnyerte a választásokat.
„A politikába nem ártottam bele magamat, nem mennék bele most sem ebbe a kérdésbe. Nyilvánvaló, hogy nem RMDSZ-párti volt a Kisújság, de az RMDSZ-esek is fontosnak tartották, hogy véleményük itt is megjelenjen, sőt közleményeik megjelenéséért fizettek is. Ezzel szemben az MPP soha egyetlen lejt sem fizetett a Kisújságban megjelent hirdetményeikért, közleményeik megjelentetésért. Fontosnak tartom, hogy ezt közöljem, mert sokan úgy gondolják, hogy az MPP ki tudja, mennyi pénzt fizetett az újságnak. Amíg Gyergyóban nem volt »kormányváltás«, addig önállóan is meg tudtunk élni. Hat éve, Mezei János megválasztásakor a mostani példányszámnak többszörösét adtuk el. Oda álltunk, ahova. Rossz felé. Ez ide vezetett” – közölte Zári, hozzátéve, hogy lett volna olyan RMDSZ-hez közeli személy, aki hajlandó lett volna megvásárolni és tovább működtetni a lapot, de ezt a tulajdonos és a vezetőtanács elutasította.
Nem volt más választás
„Mit mondhatnék? Ahogy mindenkinek, természetesen nekem is fáj, hogy átmenetileg be kell zárjuk a lapot. A jelenlegi körülmények között, ebben az anyagi helyzetben nem fenntartható tovább a Kisújság” – mondja Kolumbán Tibor, a Kisújság Alapítvány tulajdonosa. Elmondta, nem volt más választás. Ahogy Zári Zsolt ügyvezető, ő is kifejtette, hogy támogatók nélkül nem megy, s támogatások szűntek meg most.
Határozottan állította: átmenetileg függesztették fel a tevékenységet. Bízik abban, hogy átszervezve, új alapokon újraindulhat az újság. Az alapítvány helyzete most rendben van, tartozásai nincsenek, a szerkesztőségi eszközök megvannak, újraindítható a lap. Időpontot, határidőt most nem tud mondani, hogy mikor történik meg az újraindulás, de meg fog történni – jelentette ki.
„A lap most a tisztulás időszakát éli”
Bajna György újságíróként rengeteget tett azért, hogy a Kisújság korábbi nehézségeit túlvészelve 2014 májusáig talpon maradjon. Az alapítványi elnöki tisztséget is felvállalta, hogy segítse a lap túlélését. Érdemben azonban nem volt beleszólása abba, hogy most lakat került a szerkesztőség ajtajára.
Szomorú, de optimista. Így fogalmaz: „Azt kérdezed, hogy mi történt? Egy szép kort megért helyi lap bizonytalan időre felfüggesztette a tevékenységét. Az ok: egyik, havi 1200 lejes pénzforrásának váratlan kiszáradása. Hiszem, azoknak fog a legnagyobb gondot okozni pénzben is mérhető hiánya, akik most neheztelnek rá, és néhány, nem tetsző mondat miatt segítettek elhallgattatni egy jobbközép elveken szóló hangot.
A lap most a tisztulás időszakát éli. Lepotyoghat róla minden, ami elvbarátai és hűséges olvasói szerint sem illett hozzá, miközben beigazolódott: az igazság elviseléséhez fel kell nőni, illetve az, hogy a magukat hatalmasnak érzők csak a simogatást szeretik. Még ha az hazug is. Mert alattvalókra, netán szolgákra vágynak, nem segítőtársakra. A másképp gondolkodást, látást rühellik, érvelés, vita helyett a vélt ellenfelek megleckéztetését tartják az egyetlen követhető útnak. Arról, hogy mindenki másképp lát, nem akarnak tudni.
Amit hiszek: szükség van a Gyergyói Kisújságra, a most pihenőnél egy jobb, olvashatóbb gyergyói lapra, nem a »tejes«, hanem a teljes igazság vállalójára. Egy, az olvasói által fenntartottra. Az utóbbi nyögvenyelős másfél év is ezt üzeni. A munkáját folytató lapon belül pedig arra, hogy a minimálbéren tartott napszámosokat, újságíróit jobban megbecsüljék, a belső kapcsolatok is emberibbek legyenek. Önzetlen segítségemre továbbra is számíthat a Gyergyói Kisújság.”
A közösség szegényebb lett
A Gyergyói Kisújság veteránja Rokaly Zsolt újságíró, aki a 1994 óta, azaz a Kisújság jogelődje, az 1994. február 10-én megjelent Gyergyói Synten Minden nevű lap legelső lapszámánál már a szerkesztőség tagja volt. Érthető, hogy érzelmileg, lelkileg is megviselték a történtek.
„Nagyon lesújtotta az egész társaságot, ami most történt. A húsz évet megért újságnál sok jó tollú ember megfordult, olyanok, akik ma is jó névnek számítanak a romániai magyar sajtóban, szerkesztők, riporterek, tévés szakemberek, sok jó, értékes ember. Főszerkesztők voltak Péter Csaba, Lukács János, Balázs Katalin, Tamás Gyopár és az elmúlt években Ábrahám Imre, mindannyiunk munkája s lelkünk is benne volt ebben a lapban. Nagyon szerettük, amit csináltunk, éppen ezért ennyire fájók most az érzések. Mindenki padlón van. Nagy kár, hogy megszűnt a Kisújság, nagy veszteséget jelent a városnak, annak ellenére, hogy létezik még egy hetilap, és van a Gyergyói Hírlap, de a közösség szegényebb lett” – fogalmaz szomorúan Rokaly.
Az újságíró elmondta, a megszűnés okairól nem szeretne beszélni, úgy gondolja, az az ügyvezető feladata. A szerkesztőség tagjaival csak annyit közöltek, a lap megszűnik, nem működhet tovább anyagi okok miatt.
Habár az illetékesek „a tevékenység ideiglenes felfüggesztéséről” beszélnek, Rokaly Zsolt nem lát arra reális lehetőséget, hogy újrainduljon a Kisújság. Csoda kellene ehhez – mondta. A Kisújság munkatársai most munkát keresnek. „Nyolc család került nehéz helyzetbe. Aki átélt már ilyent, az tudja, mit jelent. Reméljük, valahogy csak sikerül az életben helytállni, érvényesülni. Az élet kell menjen előre, a sebeket míg a világ nem lehet nyalogatni” – fogalmazott Rokaly Zsolt.
Gergely Imre. Székelyhon.ro

Itt is, ott is népmese
Népmese, népi játékok, népdalok népszerűsítésére fektettek hangsúlyt kedden Gyergyószerte. Iskolákban, óvodákban, könyvtárakban Elek apó születési évfordulóján, a Magyar Népmese Napján nagy figyelmet szenteltek a népmesék megismertetésére. 
A gyergyószentmiklósi Kós Károly iskolában a népmese napját ünnepelni gyűltek össze az iskola kisebb diákjai. Tanítók, tanárok kíséretében érkeztek a gyerekek az erre az alkalomra átrendezett tágas folyosóra, ahol népdalénekléssel indult a program. Bajna Gyöngyi könyvtáros szervezte a rendezvényt, ismertette a népmese fontosságát és azt is, kinek a nevéhez fűződik e nap megünneplése. A nagy mesemondó, Benedek Elek neve nem volt idegen a gyerekeknek, Bajna György újságíró, költő erre az alkalomra A soknevű királyi című mesét választotta. Ragyogó gyermekszemek kísérték a meseolvasó minden szavát, az Elek apó meséjének kedvenc részét meg is örökíthetik a gyerekek, a rajzokat a könyvtárban fogják kiállítani.
A városi könyvtárban is egész napos programmal várták a gyerekeket. Többnyire elsősök látogattak hétfőn a könyvtárba, ahol a népmesékkel, népi játékokkal ismerkedtek. A bejelentkezett osztályoknak az emeleti kiállítóteremben a Vaskertes iskolából öt VII. osztályos lány felváltva olvasott fel. A könyvtári rendezvény célja a népmesék megkedveltetése mellett az olvasás megszerettetése, a népi játékok megismertetése volt. A gyerekek miután meghallgatták a meséket, az udvaron játszottak. Imádták a zsákban futást, mocsárjárást és a célba dobást is. A rendezvényt követően, melyet az Izsó Universal „édesített” támogatásával, több gyerek vélte úgy, hogy tetszik a könyvtár, és ígérték: mihelyt megtanulnak olvasni, visszatérnek, hogy meséskönyveket kölcsönözzenek.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro

Kezdődnek a gyergyószentmiklósi városnapok
A Gyergyó Expó, a Mikulás-várás és -érkezés, a Szent Miklós-napi búcsúünnep és a főzőverseny – idén is ezek jelentik a gyergyószentmiklósi városnapok legfontosabb eseményeit.
„Törekedtünk a programot úgy összeállítani, hogy a gyergyói családok eljuthassanak minden olyan eseményre, ami igazán fontos és érdekes” – fogalmazott szervezőként Nagy Zoltán alpolgármester. Ezért a fő eseményeket különböző napokra időzítették. A Szent Miklós-templom búcsúja december 5-én, szombaton van, és nem lett volna szerencsés, ha ez egybeesik a nagyszabású Kárpát-medencei Disznótoros Főzőversennyel. Így került ez át vasárnapra, ahogy az esti, szabadtéri koncertek is.
Idén a főtéri nagyszínpadon Vastag Csaba lép fel, továbbá az Abrakazabra együttes, valamint Somló Tamás és Karácsonyi János LGT-tagok jelentik a fő zenei attrakciót. Remek hangulatot  és zenei élményt ígér péntek este Ferenczi György és a Rackajam, valamint a Black Betty Blues Band koncertje is. Emellett a helyi együttesek fellépése sem marad el, a Bagossy Brothes Company és a The Blast koncertezik a városnapokon.
A péntek esti Mikulás-várás, azaz újabb elnevezésén a Szent Miklós-várás számos meglepetéssel szolgál majd a gyermekek és az őket elkísérő felnőttek számára, a Stoone Hill együttes tart gyermekkoncertet, a csúcspont pedig a tavalyi nagy sikernek örvendőhöz hasonló fényjáték lesz.
A Gyergyó Expó péntektől vasárnapig látogatható. Ötödik alkalommal rendezik meg vasárnap a Kárpát-medencei Disznótoros Főzőversenyt. Erre még péntek éjfélig lehetséges a benevezés. Több újdonság is lesz a tavalyi rendezvényhez képest. Egyik a helyszín. A főzés a Gimnázium utcában zajlik majd, illetve a Salamon Ernő  Gimnázium előtt felállított színpadon kerül sor a néptáncgálára és más kísérő rendezvényekre.
A versenyen most először több kategóriában díjazzák a legjobbakat, azaz külön minősítik majd a disznótoros leveseket, a disznótoros káposztás ételeket és a disznótoros sülteket. Az eseményre mintegy negyven csapat benevezését várják, számos csapat érkezik a Kárpát medence más tájairól is. A hangulatfelelős Hunyadvári József vőfély lesz, a zsűriben szerepet vállal Brindás János nemzetközi hírnévnek örvendő mesterszakács, Hütner Csaba világbajnok kajak-kenus, a magyar válogatott edzője, valamint Hajduk Zoltán, a gyulai húsüzem technológusa is a helyi szakértők, Bajna György újságíró és Benedek Árpád mesterszakács mellett. A főzőversennyel párhuzamosan kerül sor a forraltbor-készítő versenyre.  
A szervezők felhívják a figyelmet, hogy a vasárnap esedékes második adventi gyertyagyújtásra nem este, hanem déli 12-kor kerül sor.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Riportkötet a Felső-Maros mentéről
Magyarok az Istenszéke lábánál
Hosszú vajúdás után végre napvilágot látott az a különleges riportkötet, amelynek "nyersanyagát" 2013 tavaszán rögzítették a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete marosi szervezetének Ratosnyán tartott riporttábora résztvevői. A MÚRE – korábban is szervezett – riporttáborainak az a célja, hogy a tagság bejárjon egy erdélyi tájegységet, és az újságírói műfaj révén bemutassa az érdeklődőknek.
Azért esett a választás a Felső-Maros mentére, mert a nagyjából Déda és Maroshévíz közötti szorosban fekvő települések lakói "szórványszigetet" alkotnak a Székelyföld, Nyárádmente és Marosvásárhely között, ahol tömbben élnek a magyarok. A Felső-Maros mentére többnyire nyaralni, kirándulni járnak a Kelemen- és a Görgényi-havasok szépségével "fertőzöttek", de ilyenkor nincs idő és alkalom arra, hogy "mélyebben" is betekintsenek az itt lakók életébe, múltjába, a jövőbeli lehetőségek mérlegelésére. Az előző táborok hagyományát folytatva, nemcsak megyénkbeli újságírók (Bodolai Gyöngyi – Népújság, Bögözi Attila – www.vasarhely.ro, Gáspár Sándor – Marosvásárhelyi Rádió, Szucher Ervin – Krónika, Vajda György – Népújság) barangolták be a településeket, hanem más lapok munkatársai (Bajna György – Gyergyói Kisújság, Czirják Károly – Maroshévízi Hírlap, Mózes László – Háromszék, Sarány István – Hargita Népe, Sarány Orsolya – egyetemi hallgató) is eljöttek alaposabban megismerkedni a vidékkel. A MÚRE gondozásában, a Juventus Média és a Népújság támogatásával megjelent kötetet Szucher Ervin szerkesztette.
A könyv első bemutatóját, a szerzők jelenlétében, az elmúlt vasárnap délben, az istentiszteletet követően a jódtelepi református templomban tartották. Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE korábbi elnöke elmondta, külön érdekessége a kötetnek, hogy igen sokszínűen, több témát is felvetve tükrözi a vidék lakóinak mindennapjait. De nemcsak a Déda és Maroshévíz közötti települések kerültek be, hanem Marosvécs és Magyaró község is szerepel benne, mert – bár ezek a települések nem tartoznak közvetlenül az említett övezetbe –, életükkel, mindennapi tevékenységükkel kötődnek a Kelemen- és a Görgényi-havasokhoz. Karácsonyi Zsigmond külön megköszönte a vendéglátást Nagy Ferenc református lelkésznek és feleségének, Editnek, ugyanakkor minden egyes alanynak is, hogy történeteikkel, elbeszéléseikkel hozzájárultak a kötet megjelenéséhez.
A rövid felvezető után a könyv szerzői ajánlották a kötetet, írásaikat. Vajda György és Gáspár Sándor több évtizede "hazajár" Ratosnyára, Jódtepelre. Kifejtették: bár a környéket jól ismerik, hiszen mindketten barangoltak eleget, a kollégák kötetbeli írásait olvasva sok újdonságot felfedeztek, s ez talán azokra is érvényes lehet, akik alanyként szerepelnek a könyvben, de nem igazán hallottak vagy tudnak információkat a szomszéd településekről. Szucher Ervin szerkesztőként a munkáról beszélt, megköszönve a munkatársak hozzájárulását. Kifejtette, megérte kivárni, hiszen mind tartalomban, mind pedig külalakban szép kötetet sikerült szerkesztenie. Bodolai Gyöngyi nem a táborban, hanem később kapcsolódott be a munkába. Pozitív kicsengésű riportjai hőseinek sorsa (Fickó és Holtmaros) azt igazolja, hogy bár nehéz, érdemes vállalkozni, dolgozni és helyben maradni. Bajna György a jódtelepi egyház könyvében kutakodva érdekes részleteket tárt fel a helybéli magyarok történetéről, nemcsak az egyházról, hanem a hajdanán működött egyházi iskoláról is. S ezen a vonalon maradva Disznajó kulturális örökségébe is betekintett. Bögözi Attila nagy prózai témát választott. Riportja a megélhetésről szól: a gödemes-terházi borvíztöltödét és a "maffia" által elkótyavetyélt kőfejtőt veszi górcső alá. Sarány István a nemesi családok (Kemény, Éltető) tulajdon-visszaszolgáltatási küzdelméről írt. A könyvbemutatón pedig egy idézettel is ösztönözte a szórványban élőket arra, hogy büszkén viseljék sorsukat.
A riportkötet az ötödik könyv, ami erről a vidékről szól. Mi több, a házigazda Nagy Ferenc tiszteletes megígérte, hogy ezen felbuzdulva hozzáfog Ratosnya monográfiájának megírásához. Sarány Orsolya egyetemistaként vett részt a táborban, és örömmel jelentette ki, hogy ez az első megjelent riportja, ami nagy lendületet ad a további íráshoz.
Nem volt jelen a bemutatón Mózes László, aki igen érdekes családi történeteket jegyzett le, illetve Czirják Károly, aki többek között a maroshévízi Urmánczy család kevésbé ismert sorsát vetette papírra.
A könyvbemutatón részt vett Rácz Éva, a MÚRE elnöke is, aki többek között elmondta, a szervezet örömmel támogatja a riporttáborok szervezését, korábban Kalotaszegen is készült egy ehhez hasonló kötet, amelyeknek célja, hogy az újságírók szemszögéből dokumentálják, leírják az adott vidéket, és úgy rögzítsék a jelent, hogy az a jövőhöz is szóljon.
A kötetet legközelebb március elsején, vasárnap 11 órakor a fickói református egyházközségben, ugyanaznap 15 órakor Holtmaroson is bemutatják. A marosvásárhelyiek március 4-én 17 órakor a Bernády Házban ismerkedhetnek meg a kiadvánnyal, míg március 6- án, pénteken 15 órára a disznajói óvodába várják az érdeklődőket.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)