Látható, mi késztette a román kormányt arra, hogy 12 évi bizonytalankodás után határozottan lépjen fel a román háborús bűnösök kultusza és a fajgyűlölet ellen. A kabinet négy nappal a NATO-ba igyekvő államok bukaresti csúcstalálkozója előtt fogadta el az erről szóló rendeletet. Ezzel egy időben tartják a román fővárosban azt a kerekasztal-megbeszélést, melyen a tízek zsidó közösségeinek a helyzete a téma. Könnyen belátható, ha e megbeszélésről az hallatszana át a NATO-konferenciára, hogy Romániában ma is szobrokat állítanak a zsidók százezreinek haláláért felelős Antonescu marsallnak, aligha lehetne reménykedni a gyors NATO-csatlakozásban, állapította meg Gazda Árpád. A román kormány intézkedett. Ehhez az is kellett, hogy a romániai zsidóság mögött a nyugati világ befolyásos zsidó-lobbija álljon, mely – e szolgálatért cserében – Románia NATO-csatlakozásának megsürgetését ígérte. – Erről a külpolitikai mozgástérről mondott le az RMDSZ 1996-ban, amikor belépett a kormányba, majd 2002-ben, amikor vállalta, hogy külpolitikai kérdésben is együttműködik a kormánypárttal. /Gazda Árpád: A diplomácia lehetőségei. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

A művelődési minisztérium államtitkára, aki egyben a Marshall Turism cég vezetője, vállalkozását az Interneten a következőképpen hirdeti: Ion Antonescui Marsall él, tudósított az Evenimentul Zilei. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

"Magyarországot is érintő heves vita zajlott le a román törvényhozás felsőházában a második világháború után háborús bűnökért halálra ítélt Antonescu marsallról, a romániai holokausztról és antiszemitizmusról. Adrian Paunescu kormánypárti (PSD) szenátor élesen bírálta Michael Guest bukaresti amerikai nagykövetet azért, mert a diplomata egy minapi nyilatkozatában azt mondta, hogy Románia az Antonescu-rendszer idején részt vett a holokausztban és a románok hallgatólagosan támogatták a zsidóüldözést. Paunescu kijelentette, hogy az ő véleménye nem egyezik Adrian Nastasénak és kormányának álláspontjával Romániának a második világháború idején a zsidókkal szemben tanúsított magatartásáról. Ugyanakkor üdvözölte azt, hogy a kormányfő "bátorságról téve tanúbizonyságot, visszautasította, hogy a román népet elmarasztalják a holokauszttal kapcsolatos hallgatásáért". Az Antonescu emlékével kapcsolatos minapi román kormányálláspontot értékelő és a Románia területén is végrehajtott holokausztot elítélő Eckstein Kovács Péter RMDSZ-szenátorral vitatkozva Paunescu kijelentette: aki azt állítja, hogy Romániában holokauszt volt, "sértegeti a román nemzetet". Mert, mint mondta, "ha van Európában egy nemzet, amelyet el kell ítélni a holokausztért, az Horthy Magyarországa". Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke Paunescuhoz csatlakozva kijelentette: "A holokausztot nem Románia területén hajtották végre, hanem csak a Magyarország által megszállt román földön. Fejezzétek be a leszámolást Antonescu marsall szobraival, mert nem lesz jó végetek!", mondta Tudor, aki szerint még a háború idején sem volt antiszemitizmus Romániában. Ugyanakkor Ion Iliescu elnök tanácsadója a NATO-tagjelölt országok zsidó közösségei képviselőinek találkozóján emlékeztetett rá: a román államfő "felhívta a figyelmet arra, hogy Antonescu marsallt háborús bűnösnek tekintik. Ennél fogva személyének bármilyen kultusza, akármivel indokolnák is, kihívás a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösséggel szemben". Razvan Theodorescu művelődési és kultuszminiszter ugyanazon a találkozón bejelentette: a kormánynak az a szándéka, hogy júniusban a holokausztnak szentelt emlékmúzeumot nyit Marosvásárhelyen. /Magyarellenes kirohanások Antonescu miatt. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./"

Márc. 25-én a szenátusban heves vita zajlott Antonescuról. Paunescu élesen bírálta Michael Guest bukaresti amerikai nagykövetet azért, mert a diplomata egy minapi nyilatkozatában azt mondta, hogy Románia az Antonescu-rendszer idején részt vett a holokausztban, és a románok hallgatólagosan támogatták a zsidóüldözést. A szenátor "bolsevik törvényszéki ítélkezést" vetett az amerikai nagykövet szemére. Ugyanakkor üdvözölte azt, hogy a kormányfő "bátorságról téve tanúbizonyságot, visszautasította, hogy a román népet elmarasztalják a holokauszttal kapcsolatos hallgatásáért". Az Antonescu marsall emlékével kapcsolatos új kormányzati álláspontot értékelő és a Románia területén is végrehajtott holokausztot elítélő Eckstein Kovács Péter RMDSZ-szenátorral vitatkozva Paunescu kijelentette: aki azt állítja, hogy Romániában holokauszt volt, "sértegeti a román nemzetet". Mert, mint mondta, "ha van Európában egy nemzet, amelyet el kell ítélni a holokausztért, az Horthy Magyarországa". Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy Románia Párt (PRM) elnöke Paunescuhoz csatlakozva kijelentette: a holokausztot nem Románia területén hajtották végre, hanem csak a Magyarország által megszállt román földön. — Fejezzétek be a leszámolást Antonescu marsall szobraival, mert nem lesz jó végetek! — mondta Tudor, aki szerint még a háború idején sem volt antiszemitizmus Romániában. Ugyanakkor Ion Iliescu elnök tanácsadója a NATO-tagjelölt országok zsidó közösségei képviselőinek találkozóján emlékeztetett rá: a román államfő "felhívta a figyelmet arra, hogy Antonescu marsallt háborús bűnösnek tekintik. Ennélfogva személyének bármilyen kultusza, akármivel indokolnák is, kihívás a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösséggel szemben". Razvan Theodorescu művelődési és kultuszminiszter bejelentette: a román kormánynak az a szándéka, hogy júniusban a holokausztnak szentelt emlékmúzeumot nyit Marosvásárhelyen. /Paunescu és Vadim Tudor Antonescut védi. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

Piatra Neamt volt az első város, ahol eltüntették Antonescu marsall szobrát, adta hírül az Evenimentul Zilei. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Ápr. 4-én a Nastase-kabinet elfogadta Románia NATO-integrációjának stratégiáját. Ez jövő héten kerül a parlament napirendjére. A kormány szerint Romániának elsőrendű céljává kell kitűznie a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartását, a diszkrimináció valamennyi formájának felszámolását, valamint a történelemnek teljes egészében való felvállalását. A rövid távú akcióterv szerint a fasiszta szervezetek, a fasiszta, rasszista, xenofób jellegű jelképek, az emberiség elleni bűncselekménnyel vádolt személyiségek dicsőítésének betiltásáról szóló törvényt mielőbbi gyakorlatba kell ültetni, valamennyi, Ion Antonescu marsallról készült emlékmű megsemmisítése (2002 közepéig); valamennyi, Antonescuról elnevezett park, tér, utca nevének megváltoztatása (2002 májusáig). A középtávú tervek: a nemzeti kulturális örökség feltérképezése, restaurálása (2003 közepéig); minél több elkobzott ingatlan visszaszolgáltatása (2003-al bezárólag) a hatályban levő rendelkezések szerint. /Abrakolás a hegy alatt. Romániának iparkodnia kell a NATO-feltételek teljesítésére. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Ápr. 15-én a konstancai Ovidius Egyetem diákjaival való találkozón Iliescu elnök azt nyilatkozta: Ion Antonescu "jó dolgokat is véghezvitt", de "övé a hatalmas felelősség, hogy Romániát a Németország melletti háborúba sodorta, és az utolsó pillanatig a barikádokon maradt". Iliescu megjegyezte, Antonescu megítélésében számításba kell venni, hogy "minden szövetséges állam és az Amerikai Egyesült Államok háborús bűnösként beszél róla". Márciusban a kormány elfogadott egy sürgősségi kormányrendeletet, amelyben megtiltja, hogy megtartsák a háborús bűnösök szobrait, vagy újakat emeljenek nekik, betiltja a fasiszta vagy idegengyűlölő szervezeteket és jelképeket is. /Iliescu: Antonescu jó dolgokat is véghezvitt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

A szenátus Művelődési és Vallásügyi Bizottsága máj. 22-én tárgyalta a fasiszta, faj– és idegengyűlöletről tanúskodó politikai jelképek, illetve személyiségek kultuszát tiltó törvénytervezetet. A bizottság elnöke, Adrian Paunescu határozottan tagadta, hogy Romániában szervezett zsidóüldözés folyt volna a 30–40–es évek folyamán, mi több, szerinte ez az ország megakadályozta a deportálást a maga területén. Razvan Theodorescu művelődési és vallásügyi miniszter viszont arról értekezett, hogy Antonescu marsall — a transznisztriai program kezdeményezésével, a besszarábiai lágerek működtetésével — az akkori Romániát a kelet–európai holokauszt tevékeny részesévé tette. Kereskényi szenátor arról beszélt, hogy a törvénytervezetnek el kell határolódnia a szélsőséges nacionalizmus minden formájától. A szenátor szövegmódosítási javaslatát elvetették a bizottság tagjai. Bizonyos etnikai csoportok (cigányok, magyarok, törökök, zsidók) történelmi szerepét minősítő kifejezések hangzottak el. /Paunescu tagadta, Theodorescu bizonygatta a román holokauszt megtörténtét. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 23./

Antonescu marsall mellszobrát eltüntették Nagysármáson, üres a talapzat. /(lokodi): Szobrok visszavonulása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Marosvásárhelyen a tanácsülés legvitatottabb pontja az Antonescu marsall sétány nevének megváltoztatására vonatkozó határozattervezet volt. A román pártok tanácsosai mind a halasztás mellett kardoskodott, arra hivatkozva, hogy a történészeknek kell dönteniük Antonescu háborús bűnösségét illetően. Doru Opriscan tiltakozott Antonescunak a "nemzet memóriájából" való kitörlése ellen. Az RMDSZ részéről Spielmann Mihály történész emlékeztetett, hogy 1990-ben, amikor Antonescuról nevezték el a sétányt, a város véleményét nem kérték ki. Hangsúlyozta: Antonescu marsall Hitler szövetségese volt. Végül a névváltoztatás mellett 5 RMDSZ-es tanácsos szavazott, ugyancsak az RMDSZ részéről hat tanácsos tartózkodott, a román pártok képviselői testületileg megtagadták a szavazást. Marosvásárhelyen továbbra is az Antonescu sétány nevét viseli a vár melletti utca. /A.I.: Marad az Antonescu utcanév. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

"Temesváron, a Városi Tanács ülésén a napirendi pont között szerepelt egyes parkok és utcák nevének megváltoztatása. Heves vitát váltott ki két név: a Margaréta hercegnőé és Temesvár egykori főépítészéé, Székely Lászlóé. Egyes tanácsosok az egész listát eleve elutasították, hogy biztosítva legyen a nemmel szavazók többsége. A szociáldemokraták, a nagy-romániások, a liberálisok (Dorin Popovici kivételével) leszavazták, és határozottan elutasították a szóban forgó két nevet. Ion Antonescu marsall neve vitát válthatott volna ki, azonban Gheorghe Ciuhandu polgármester kijelentette: vitának nincs helye, ugyanis a Bogdanestilor utca bírósági határozattal Ion Antonescu marsall nevét viseli. /(Sz. I.): Antonescunak van utcája Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 18./"

"Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ "

"Botosani város helyi tanácsa nem szavazta azt, hogy a Ion Antonescu utca nevét Gheorghe Dojára változtassák. /Botosani "ellenáll". = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./"

"Elie Wieselt júl. 30-án a Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Elie Wiesel arra kérte az akadémikusokat, lépjenek fel bizonyos román politikusok nacionalista megnyilvánulásaival szemben, és megjegyezte, hogy a zsidó közösség több ízben panaszkodott "egy bizonyos rasszista és nacionalista párttal" kapcsolatban. "A megcsappant romániai zsidó közösség félelemben él. Hogyan hagyhatják, hogy ezek a politikusok eljátsszák az ország becsületét? Beszéljenek, írjanak, tiltakozzanak annak érdekében, hogy az ország visszakapja megérdemelt tiszteletét" - fogalmazott Wiesel. Elie Wiesel arra kérte Ion Iliescu államfőt, hogy mondja el az igazságot a románoknak a múlttal kapcsolatban, utalva Ion Antonescu marsallra és a Iasi-i, bukovinai és besszarábiai pogromokra. Ion Iliescu kifejtette, egyetért Elie Wiesel kijelentéseivel, "az intoleranciának, a fanatizmusnak, a barbárságnak pedig nincs politikai színezete és nemzetisége". /Elie Wiesel a Román Akadémia tiszteletbeli tagja. A Béke Nobel-díjas író tiltakozik a nacionalista megnyilvánulások ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./ "

"Júl. 30-án Kolozsváron a rendőrség rajtaütésszerű ellenőrzést tartott a polgármesteri hivatalban azt követően, hogy a sajtóban megjelent: Gheorghe Funar továbbra sem hajlandó eltávolítani Ion Antonescu marsall egészalakos szobrának makettjét az üvegteremből. A rendőrök lefényképezték az üvegteremben lévő Antonescu-maketteket és jegyzőkönyvet készítettek, amit Gheorghe Turc, az intézmény képviselője nem volt hajlandó aláírni. Gheorghe Funar polgármester úgy nyilatkozott, a maketteket nem távolították el az üvegteremből úgy, ahogy az egyes újságokban megjelent. Eckstein Kovács Péter RMDSZ-szenátor kijelentette: Funar súlyos törvénysértést követ el. A tanácsosok rendszerint itt üléseznek, az ülés pedig nyilvános, így ezen bárki részt vehet. /K. O.: Vizsgálat Antonescu-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./ "

"Aug. 1-jén Kolozsváron a rendőrök rajtaütésszerű akciót szerveztek a polgármesteri hivatalban, amelynek során eltávolították az összes, Antonescu marsallt ábrázoló makettet, amelyeket Funar a hivatal üvegtermében helyezett el. - Sebaj, pár nap múlva ugyanők fogják majd visszahozni - jegyezte meg Gheorghe Funar. Vasile Soporan prefektus közleményben felszólította Gheorghe Funart a rendelkezés betartására. Mivel az elöljáró nem volt hajlandó maga eltávolítani a maketteket, a rendőrség megtette ezt helyette. /Kiss Olivér: Eltávolították az Antonescu-maketteket. Rajtaütésszerű akció a városházán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./"

"Félmunkát végeztek a kolozsvári rendőrök a városházán. Antonescu marsall gipszfeje még mindig a polgármesteri hivatal üvegterme mellett található. Az intézmény munkatársai feliratot helyeztek el a háborús bűnösnek nyilvánított személy fejére: Antonescu marsall, zsidók megmentője, az ország egyesítője. Előzőleg a kolozsvári ügyészség elrendelte az Antonescu marsallt ábrázoló gipszmakettek azonnali eltávolítását a polgármesteri hivatal üvegterméből. A rendőrök négy makettet szállítottak el. /K. O.: Antonescu feje a városházán maradt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./"

"Aug. 29-én Kolozsváron a városi tanácsosok az Ion Antonescu utca nevének módosításáról döntöttek. Heves vita robbant ki a város leltárának feltérképezéséről, a közvagyon megállapításáról szóló határozattervezet kapcsán. Pap Emánuel RMDSZ-es tanácsos arra figyelmeztetett: ez a tervezet semmiben sem különbözik az eddigiektől. Máté András RMDSZ-es tanácsos arra hívta fel a figyelmet, hogy Gheorghe Funar a Brassai Sámuel Líceumot is a közvagyonhoz tartozó ingatlannak tüntette fel, holott az épület az unitárius egyház tulajdonát képezi. /Kiss Olivér: Megváltoztatták a Ion Antonescu utca nevét. Vita a város közvagyonáról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./"

"A háborús bűnökért kivégzett Ion Antonescu marsall emlékét ápoló szervezet működik Kolozsváron. Az Antonescu Liga kolozsvári székhelye ugyanabban az ingatlanban található, ahol a kormánypárt helyi szervezete is irodákat bérel. A Nagy-Románia Párt egyik szenátora által vezetett Liga a törvényes rendelkezések dacára - miszerint tilos háborús bűnösök kultuszát, nyilvános népszerűsítését űzni - zavartalanul működik tovább. Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ Kolozs megyei szenátora kifejtette: a kolozsvári eset azt bizonyítja, hogy a román kormány rendelkezéseit helyi szinten nem alkalmazzák. Eckstein kilátásba helyezte, hogy interpellál a parlamentben a szervezet betiltása és kilakoltatása érdekében. /Zavartalanul működik az Antonescu Liga. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./ "

"Románia európai uniós törekvései az Antonescu-kultusznál is erősebbnek bizonyultak. A kormány néhány évvel ezelőtt még egyetértett a háborús bűnös marsall rehabilitálásával, sőt nemzeti hőssé nyilvánításával, most nyugati nyomásra hajlandónak mutatkozik megtépázni Ion Antonescu nimbuszát. A Székelyföld folyóirat januári számának vezéranyaga az Antonescu-per dokumentumait hozta nyilvánosságra. Balogh László a per gyorsírásos dokumentumaiból közölt válogatást. Simó Márton Cselényi László filmrendezővel beszélgetett a kisebbségekről. /Székelyföld. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./"

"Funar polgármester óvást emel a közigazgatási bíróságon Kolozsvár városi tanácsa által febr. 24-én elfogadott idei költségvetés ellen, ugyanis szerinte az önkormányzati képviselők törvénysértő határozatot hoztak. A városi tanácsosok alaposan csökkentették azokat a költségvetési tételeket, amelyek a polgármester propagandagépezetének eszközeit jelentik. Ilyen például a Városházi Közlöny, amelyben számtalan alkalommal magyar-, zsidó- és Amerika-ellenes anyagok jelentek meg. A közpénzből finanszírozott lap hasábjain a háborús bűnös Antonescu marsallt dicsőítő anyagok jelennek meg. Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos tiltakozásképpen már évekkel ezelőtt távozott a szerkesztőségből. Az RMDSZ-es tanácsosok javaslatára a testület nem hagyta jóvá a polgármester tervezte 20 szobor felállítását. Az erre szánt pénzt, azaz körülbelül 300 millió lejt a Magyar Színház tetőszerkezetének megjavítására fordítják majd. /Kiss Olivér: Alaposan megnyirbálták a költségvetést. Nem pénzeljük többé a városvezető propagandagépezetét. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./"

"Nagyváradon megváltoztathatják az Antonescu utcát, mivel a Városi Tanács nemrég pert nyert Ioan Husasan nagy-romániás városatya ellenében, aki bíróságon megtámadta az Antonescu marsall nevét viselő utca nevének megváltoztatásáról szóló tanácsi határozatot. /(Balla Tünde): Antonescu nélkül? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./"

"A holokauszttal, a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő szimbólumokkal, a háborús bűnösök népszerűsítésével kapcsolatos tavalyi sürgősségi kormányrendeletről kezdett vitát a szenátus. Gheorghe Buzatu, a Nagy-Románia Párt szenátora a sürgősségi kormányrendeletet fölöslegesnek minősítette. Úgy vélte, hogy annak 6. cikkelye - amely a holokauszt nyilvános tagadást bünteti - ellentétes az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata által biztosított szólásszabadság elvével, illetve az ET-nek a történelem oktatására vonatkozó ajánlásával. Razvan Theodorescu művelődési miniszter közölte: nem az opportunizmus volt az oka a rendelet kibocsátásának, hanem az a tény, hogy Románia volt a Vilniusi Csoport egyetlen állama, amely nem rendelkezett ilyen jogszabállyal. Theodorescu megismételte: országunkban nem volt holokauszt, de Antonescu marsall idején Románia részt vett a más területeken történt holokausztban, így például a transznyisztriaiban. /Szenátusi vita a holokauszt-rendeletről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./"

"A Babes- Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Európa Tudományok Karán megkezdték a középiskolás tanárok számára a holokausztról szóló előadások sorozatát. 30 történelem tanár volt jelen egész Erdély területéről. Az Európa Tudományok Kar dékánja Nicolae Paun és BBTE "Dr. Moshe Camilly" Judaisztikai Intézetének igazgatója, Gyémánt László, valamint Liviu Rotman a Tel Aviv-i egyetem professzora tartott előadást. Andrei Marga rektor elmondta, Romániában is vannak olyan csoportosulások, melyek nem ismerik el az európai zsidók tervszerű kiirtási kísérletét, sőt Antonescu marsall rehabilitálásáért harcolnak. /(Csomafáy Ferenc): Többet a holokausztról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./"

"Fél évvel a marosvásárhelyi tanács határozata után, az Antonescu marsall nevét viselő utcanévtáblát a városvezetés még mindig nem cserélte ki. Miközben a Wass Albert háborús bűnösségét bizonygatók az író szobrainak eltávolításán ügyködnek, látható sikerrel, az Antonescu-utcanév ügyének rendezése várat magára. Dr. Benedek István tanácsos, az RMDSZ-frakciójának vezetője közölte, a polgármester nem alkalmazza a városi tanács határozatát, ami hat hónapja érvényes, a prefektus sem lépett. Az RMDSZ-frakci többször írásban is felhívta a prefektus figyelmét, hogy a polgármester nem hajtja végre a testület egyes határozatait, de nem történt semmi. Marius Pascan, a polgármesteri hivatal szóvivője kijelentette: a határozatot a Maros Megyei Hősök Kultusza Egyesület megtámadta a közigazgatási bíróságon. "Mindaddig, míg a per tart, és nem születik végleges döntés ebben az ügyben, nem alkalmazhatjuk az utcanévváltoztatásra vonatkozó határozatot." /(antalfi): Az Antonescu utcanévtábla a helyén maradt! = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./"

"Ápr. 12-én Marosvásárhelyen Razvan Theodorescu művelődési és kultuszminiszter kijelentette, hogy Wass Albert rehabilitációja után az író mellszobrai ismét visszakerülhetnek talapzataikra, addig azonban a templomban kell azokat tartani. Theodorescu elmondta: értékeli Wass Albert irodalmi munkásságát, tiszteletben kell tartania azonban a törvényt, amely tiltja a háborús bűnössé nyilvánított személyek kultuszát. Hozzátette: az író szászrégeni és holtmarosi szobrainak letakarása nem elégséges, az műalkotásokat a templomban kell tartani. Azzal kapcsolatban, hogy a marosvásárhelyi Vársétány utca névtábláján jelenleg is Ion Antonescu neve szerepel, Razvan Theodorescu kijelentette: a kérdés rendezése a Közigazgatási Minisztérium jogkörébe tartozik. /Theodorescu: a Wass-mellszobrokat a templomban kell tartani. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./"

"Ápr. 14-én a kolozsvári ügyészség egymillió lejes büntetést rótt ki Gheorghe Funar polgármesterre a városháza üvegtermében elhelyezett (utólag a rendőrség által eltávolított) Antonescu-szobrocskák miatt. Ugyanakkor az ügyészek leállították az ügyben a polgármester ellen indított büntető eljárást, ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy a városvezető tette nem képez közveszélyt. A tavaly elfogadott 31-es számú sürgősségi kormányrendelet tiltja a háborús bűnökért elítélt személyek kultuszát. Ennek ellenére Kolozsváron továbbra is létezik Antonescu marsallról elnevezett utca. Funar jelezte, kifizeti a büntetést. "Még nem döntöttem el, hogy ezt saját pénzemből teszem, vagy a városi költségvetésből. Mindent megteszek annak érdekében, hogy a szobrocskák visszakerüljenek a polgármesteri hivatal üvegtermébe" - nyilatkozta a városvezető. /K. O.: Megbüntették a polgármestert. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./"

"Egymillió lejes pénzbírság kifizetésére kötelezte Gheorghe Funart a kolozsvári ügyészség, mert a polgármesteri hivatal üvegtermében Ion Antonescu marsallt ábrázoló gipszmaketteket helyezett el." (Háromszék, április 16.) "Megfellebbezhetetlen és végleges ítélet született a Bákó megyei onesti-i bíróságon Albert Álmos zászlóperével kapcsolatosan. A testület a prefektúrának adott igazat, és Sepsiszentgyörgy elöljárójának ki kell fizetnie a prefektúra által kiszabott 100 millió lejes pénzbírságot" (Krónika, április 17.). 50 millió azért, mert Sepsiszentgyörgy polgármestere tavaly júniusban levetette a városháza tornyára kitűzött román zászlót, úgy vélvén, hogy elegendő az épületre egy zászló, mely a törvények szerint a homlokzaton kapott helyet. Pár nap múlva a zászlót visszahelyeztette. A másik 50 milliót azért kell kifizetnie, mert a városháza kétnyelvű fejléces papírokat használt. És van egy 65 milliós pere is a sepsiszentgyörgyi polgármesternek a szebeni bíróság előtt, "mert a tavalyi december 1-jei román nemzeti ünnepen nem tétette ki a román zászlókat a legnagyobb központi utak mentén". Tehát az összes büntetése 165 millió. Funarnak is volt zászlóügye korábban: eltávolíttatta embereivel a magyar konzulátus épületéről a magyar zászlót. Magyar zászlót lehet Romániában letépni, leszedni "eltávolítani", ez itt nem bűn, nem is bírságolták meg érte Funart. Az Antonescu-szobrocskákért neki 1 millió lejt, kell fizetnie, a magyar polgármesternek 165 milliót. Vannak más példái is az egyenlőségnek. Az 1989. decemberében elkövetett gyilkosságoknak csak magyar bűnösei voltak. Mert a románok a forradalom hevében öltek meg a régi rendszert kiszolgáló tisztességtelen rendőröket. A magyarok? Zetelaka, Oroszfalu és Kézdivásárhely magyarjai nem a forradalom hevében, hanem románellenességük bizonyságaként lincseltek. A románellenesség bűn. S hogy a magyarellenesség is az lenne, arról nincs hír. Csak a két falu, Zetelaka és Oroszhegy "bűnösei" pontosan ugyanannyi évet kaptak, mint az egész Ceausescu-diktatúra minden törvényszék elé állított bűnöse együttvéve. 140 évet ezek is és azok is. És amikor az utóbbiak "rossz egészségi állapotukra való tekintettel" már régen szabadon voltak, az udvarhelyszéki bűnösök mind börtönben voltak. És az 1990-es marosvásárhelyi márciusnak is csak magyar bűnösei voltak. Sütő András szemét büntetlenül lehetett kiverni. - Az Európai Bizottság tavaly októberben elfogadott Románia-jelentése szerint is - mely az emberi jogok tiszteletben tartását vizsgálta meg - nincs baj. Javul a helyzet. És nemcsak Clinton elnök 1998-ban, az EBESZ-biztos Ekeus úr is mintaállamnak minősítette tavaly Romániát. Valakinek fel kellene világosítania a világot, hogy milyen is ennek a román demokráciának az igazi arca. Az RMDSZ-nek az utóbbi fél évtizedben nem volt erre ideje. El volt foglalva a jobboldalon-kormányzással, majd a baloldal támogatásával, kormányzóképességének biztosításával. /Gazda József: Egyenlőek vagyunk? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 30./"

",,Engem már az sem érdekel, ha meggyalázzák, elég volt nekem az, ami az utóbbi négy napban történt." - fakadt ki Sauber Bernat, a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség elnöke a máj. 4-én, felavatott holokauszt-emlékmű körül kirobbant botrány kapcsán. Razvan Theodorescu kulturális miniszter a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség képviselői által elfogadott Remember Holocaust felirattal nem elégedett meg, hanem egy román nyelvű szöveg társítását kezdeményezte, és ebben kérik számon ,,a magyar fasiszta kormányon" a 6000 marosvásárhelyi zsidó elpusztítását. Ez nem a miniszter magánvéleménye, hanem az egykori román állam és a román kormány zsidók ellen elkövetett történelmi bűneinek az áthárítása a köztudatban a magyarsággal azonosítható magyar kormányra, szögezte le Sylvester Lajos. Tény, hogy magyar kiugrási kísérletet megakadályozó szándékkal a németek által megszállt Magyarországon Észak-Erdélyből 1944 májusában és júniusában 151 180 zsidót deportáltak, akiket a németek Auschwitzba szállítottak, és közülük mintegy 16 000 élte túl a haláltábor borzalmait. Romániában viszont már 1941-ben hozzáláttak a zsidók tömeges kiirtásához - egy évvel korábban, mint ahogyan a náci Németországban hivatalosan is elfogadták a ,,végső megoldást", a zsidóság teljes elpusztításának ördögi tervét. 1941 és 1942-ben sor került az észak-moldvai (Iasi, Dorohoi) és a bukaresti pogromokra, a transznisztriai térségben a bukovinai és a besszarábiai zsidókkal végeztek, a teljességében még fel nem göngyölített tömeges zsidógyilkosságoknak mintegy 300 000 személy esett áldozatául. Az akkori Románia területén elkövetett háborús bűnökért az ország vezetőjének, Ion Antonescu marsallnak halállal kellett bűnhődnie, akire Marosvásárhelyen még ma is a nevét viselő utca emlékeztet. Egyesek még mindig úgy gondolják, hogy az elődeik által elkövetett bűnöket teljes mértékben a romániai magyar kisebbség nyakába lehet varrni, kegyeleti megemlékezés és emlékműállítás ürügyén Marosvásárhelyen a románságot újra a magyar lakosság ellen hergelik. Sylvester összegezte: A marosvásárhelyi holokauszt-emlékmű román nyelvű feliratozása, a zsidóüldözés teljes felelősségének az akkori magyar kormányra hárítása és Wass Albert két, nem is köztérre állított szobra, a székelyföldi régió vagy a székelyföldi autonómia ellen indított hisztériakampány, a Székelyudvarhelyi Fórum ellen kezdett hatósági eljárás között az összefüggést nem nehéz észrevenni. /Sylvester Lajos: ,,Az sem érdekel, ha meggyalázzák..." = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./ "

"A román kormány határozottan leszögezi, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt - hangsúlyozta a román kormány legutóbbi ülése után kiadott közlemény. A kormány jún. 12-i ülésén jóváhagyta azt az együttműködési megállapodást, amelyet a Román Országos Levéltár kötött az Egyesült Államokban működő Holokauszt Emlékmúzeummal. A román kormány "támogatja azokat a kutatásokat, amelyek az Európában történt holokauszt jelenségét igyekeznek feltárni - egyebek között a román archívumokban lévő dokumentumok alapján is -, ugyanakkor nagy nyomatékkal hangsúlyozza azt a tényt, hogy Románia határain belül 1940-1945 között nem volt holokauszt". Romániában mind a mai napig sokan tagadják, hogy a románokat felelősség terhelné a holokauszt miatt. A romániai zsidósággal szemben elkövetett bűnök miatti felelősség elutasítását jól mutatja az is, hogy a közelmúltban Marosvásárhelyen avatták fel az első romániai Holokauszt-emlékművet, amelynek talapzatára az a felirat került, hogy a marosvásárhelyi zsidó közösséget "a fasiszta magyar kormány" deportálta Auschwitzba. Az első Holokauszt-emlékmű színhelyének kiválasztása, az emlékműn lévő felirat is azt igyekszik sugalmazni, hogy zsidóüldözések a 2. bécsi döntést követően 1940-ben Magyarországhoz került Észak-Erdélyben történtek. Történelmi tény, hogy Magyarország német megszállását követően 1944 májusában és júniusában a magyar hatóságok 151 180 zsidót deportáltak Észak-Erdélyből. A németeknek átadott zsidókat Auschwitzba hurcolták, közülük alig 16 ezer ember élte túl a haláltábor borzalmait. A zsidók deportálása és tömeges kiirtása Romániában azonban már 1941-ben megkezdődött, szinte egy évvel azt megelőzően, hogy hivatalos programmá lett a náci Németországban a hírhedt végső megoldás: az európai zsidóság kiirtásának terve. 1941 és 1942 folyamán a bukaresti, jászvásári (Iasi), dorohoi pogromokban, a Dnyeszteren túli területeken felállított kivégzőtáborokban - ahová a Besszarábiából és Bukovinából elhurcolt zsidók kerültek - a jelenlegi kutatási adatok szerint 265-275 ezer zsidót öltek meg. Ezekért a tömeggyilkosságokért Románia akkori tényleges vezetőjét, Ion Antonescu marsallt terhelte a fő felelősség, akit háborús bűnök elkövetése miatt 1946-ban halálra ítéltek és kivégeztek. Az első romániai Holokauszt-emlékmű helyszínéül kiválasztott Marosvásárhelyen ma is a háborús bűnös Ion Antonescu marsall nevét viseli az egyik belvárosi utca. /Romániában nem volt holokauszt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./ Egy év és három hónap telt el azóta, hogy a Nastase-kabinet sürgősségi kormányrendeletbe foglalta: a holokauszt tagadása öt évig terjedő börtönnel büntethető. Most pedig a kormány leszögezte, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt. Ezen kormányközlemény után Nastasééknak kevesebb hitelük marad a nemzetközi közösséggel szemben. A fél évszázadon át tartó történelmi misztifikálás után a román vezetés végre elismerte: Romániában a negyvenes években több százezer áldozatot követelő zsidóüldözés folyt. Úgy tűnt, az amerikaiaknak sikerült tudatosítaniuk az Egyesült Államokba látogató román politikusokban: Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg Ion Antonescu marsallnak állítanak szobrokat, amíg nem gátolják meg a román fasiszta diktátor kultuszát, az egyre hangosabbá és hivatalosabbá váló holokauszttagadást. Nagy garral elkezdődött az Antonescu-szobrok leszerelése, ám ahol már kisebb ellenállásba ütközött a dolog, ott ezt sem erőltették. A marsallról elnevezett utcák nevét szinte sehol nem változtatták meg, a nemzetféltő szónokok pedig háborítatlanul uszíthattak tovább a parlamenti pulpitusról, akár a kormánypárt színeiben is. Adrian Nastase miniszterelnök nem volt őszinte, amikor - egy évvel ezelőtt - így fogalmazott: "A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni... Románia csakis akkor léphet a demokrácia útjára, és tagolódhat be az európai és euroatlanti struktúrákba, ha előbb őszintén szembenéz történelmével, és nem csupán a hősi cselekedeteket ismeri el és hangoztatja." /Salamon Márton László: Holokauszt, másként. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./ 1944 májusában és júniusában a magyar hatóságok 151 180 zsidót deportáltak Észak-Erdélyből. A németeknek átadott zsidókat Auschwitzba hurcolták, közülük alig 16 ezer ember élte túl a haláltábor borzalmait. A zsidók deportálása és tömeges kiirtása Romániában azonban már 1941-ben megkezdődött, majdnem egy évvel azt megelőzően, hogy a hírhedt végső megoldás a náci Németországban hivatalos programmá lett. 1941 és 1942 folyamán a bukaresti, iasi-i, dorohoi-i pogromokban, a Dnyeszteren túli területeken felállított kivégzőtáborokban - ahová a Besszarábiából és Bukovinából elhurcolt zsidók kerültek - a jelenlegi kutatási adatok szerint 265-275 ezer zsidót öltek meg. /Börtönnel büntethetők? = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./"