Ion Antonescu marsall volt az egyedüli és valóságos megmentője félmillió romániai, magyarországi és csehszlovákiai zsidónak - írta Iosif Constantin Dragan, a magánegyetemet, számos romániai televízió- és rádióállomást üzemeltető, lapokat megjelentető üzletember, a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke, a vasgárdista mozgalom egyik komoly külföldi támasza levelében, melyet Christopher H. Smith és Alfonse D`Amato amerikai képviselőkhöz intézett. A két képviselő korábban Iliescu elnökhöz írt levelében nehezményezte Antonescu újjáéledő kultuszát és a bukaresti zsidó temetőt ért sírgyalázás elégtelen kivizsgálását. /Új Magyarország, aug. 23./

"Két amerikai kongresszusi képviselő Iliescu elnökhöz írt levelében aggodalmát fejezte ki a háborús bűnös Antonescu, valamint a Vasgárda rehabilitálását célzó kísérletek miatt. Iliescu majd válaszol, ahogy válaszolt már 1994 januárjában is hasonlóan Abraham Foxman amerikai zsidó elöljárónak: határozottan fellép Antonescu rehabilitálási kísérlete ellen. A fellépésre több alkalma lett volna a román államelnöknek, de nem tette meg: 1993. okt. 22-én, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán Antonescu szobrot avattak. 1994. márciusában, néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter kijelentette: "Ion Antonescu marsall - tevékenységének minden árnyoldala ellenére is - századunk hőse. Tudatosan vette vállára a Krisztus-keresztet, vállalván az országvezető szerepét, amikor Romániának határozott vezetőre volt szüksége." 1994 tavaszán Marosvásárhelyen is Antonescu-szobrot akartak felállítani, a magyar polgármester ellenállt, végül a Legfelsőbb Bíróság akadályozta meg azt, hogy a szobrot feltegyék az elkészült talapzatra. 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-án Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írja Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 30./ A felsorolás kiegészíthető azzal, hogy Lugoson is avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított."

A Ziua bukaresti lap nov. 22-i száma közölte az amerikai kongresszus európai biztonsági és együttműködési bizottsága levelét Iliescu elnökhöz. A bizottság elnöke, Christopher H. Smith, alelnöke Alphonse D' Amato, valamint H. Hoyer képviselő által aláírt levélben aggodalmukat fejezik ki a romániai kisebbségek helyzete miatt. Az oktatási törvényt nemcsak a magyar és a német közösség, hanem az Európa Tanács is bírálta, mert előírásai korlátozzák a kisebbségek nyelvén mind a szakoktatást, mind a felsőoktatást, kötelezővé teszik a román nyelvű felvételit és érettségi vizsgát. A levélben azt tanácsolják Iliescu elnöknek, hogy módosítsák a törvényt. A kongresszusi levél foglalkozik a cigányok helyzetével, a fasiszta és antiszemita nézetek feléledésével, a háborús bűnös Antonescu marsall rehabilitálási kísérletével, Gheorghe Funar és Corneliu Vadim Tudor szenátor megnyilvánulásaival. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24., Új Magyarország, nov. 23./

"A Temes Megyei Tanács októberi ülésén egyesek javasolták Antonescu szobrának felállítását, Marossy Zoltán RMDSZ-tanácsos hangsúlyozta, hogy Antonescu háborús bűnös, akit még nem rehabilitáltak. A nov. 30-i ülésen újból szorgalmazták a szoborállítást, különösen Lorin Fortuna, aki még egy "tudományos" ülésszakot is összehívott ennek érdekében. Bodó Barna RMDSZ-tanácsos korabeli dokumentumokból, könyvekből idézve indokolta, hogy Antonescu marsall részt vett a holocaustban, nem lehet ma jelképként használni. Mircea Goian professzor megmagyarázta, hogy legmagasabb szinten nem merik a marsallt rehabilitálni, ezzel szemben alacsonyabb szinteken Antonescu-szobrok felállításával próbálnak olyan mozgalmat létrehozni, amely majd követeli a rehabilitálást. Végül Viorel Coifan tanácselnök javasolta, hogy ne egy Antonescu-szoborról, hanem a román történelem négy marsalljának /Averescu, I. Ferdinánd, Prezan és Antonescu/ szobor-együttesének felállításáról szavazzanak. Ezt a javaslatot megszavazták. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./ "

"Febr. 15-én Kolozsváron a városi tanács név szerinti szavazással döntött szoborügyben: nem lesz Antonescu-szobor a városban. A tanácsülés szünetében Marc Ballon amerikai újságírónak nyilatkozva Funar polgármester kijelentette: "A magyarok mindig agresszívek voltak, hisz egy nomád, barbár nép leszármazottai, akik ezer évvel ezelőtt jöttek be Európába. Hogy Nyugaton többen háborús bűnösnek nevezik Antonescu marsallt és felelőssé teszik temérdek zsidó haláláért? Nagyot tévednek. Ez a helytelen tájékoztatásnak tulajdonítható, ugyanis Antonescu megvédte és kiragadta a zsidókat a hitleristák és horthysták karmai közül. A magyar hatóságok Észak-Erdélyből több mint 152 000 zsidót küldtek a németországi gázkamrákba. Ha kíváncsi az igazságra, közölje Cajal akadémikusnak, a Romániai Zsidó Közösség elnökének véleményét a marsall zsidók iránti magatartásáról. A Nemzeti Parasztpárt tanácsosai részéről egyenesen öngyilkosságnak számít a tény, hogy "alárendelve politikájukat az RMDSZ-nek" nem szavazták meg az Antonescu-szobor felállításáról szóló határozattervezetet. Funar erősködött, a febr. 29-i tanácsülésen újból napirendre tűzik a szobor kérdését. /Kiss Olivér, Németh Júlia: Kolozsváron nem lesz Antonescu-szobor. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./"

"Egy nappal kolozsvári sajtóértekezlete után Alfred Moses bukaresti amerikai nagykövetnek újabb sajtóértekezletet kellett tartania Bukarestben, kijelentései annyira felborzolták a közvéleményt. A nagykövet megismételte, szókimondóbban, mint febr. 22-én Kolozsváron: nem hisz abban, hogy Oroszország meggátolná Románia NATO-tagságát, ezt csak maga Románia vagy a román elnök akadályozhatja meg. /Magyar Nemzet, febr. 24./ Alfred Moses nagykövet kijelentette, hogy a szélsőséges pártok további jelenléte a kormányban csökkentheti Románia euroatlanti integrációjának esélyeit. Az olyan pártoknak, mint a Szocialista Munkapárt, a Nagy-Románia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt nincs helyük az igazán demokratikus kormányban, állapította meg a nagykövet. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen tartott előadásában azt is hangsúlyozta, bármennyire is igazságtalan volt a Molotov-Ribbentrop-paktum, ma már nem lehetséges módosítani a határokat, Romániának le kell mondania a Nagy-Románia eszméjéről. Erre febr. 24-én közleménnyel reagált a Román Nemzeti Egységpárt, ebben ,,a szovjet politikai komisszárokhoz" hasonlította Alfred Mosest. A közlemény szerint a diplomatának kolozsvári és bukaresti kijelentései igazolják azokat a fenntartásokat, amelyeket még kinevezése előtt hangoztattak az amerikai kongresszushoz írott levelükben a román szenátus egyes tagjai Moses szakmai felkészültsége, erkölcsi alkalmassága és pártatlansága tekintetében. A közlemény szerint a nagykövet véleménye arról, hogy milyen pártoknak kellene kormányozniuk az országot ,,megengedhetetlen személyes beleszólást jelentenek a romániai politikai életbe". Felháborította az RNEP-et, hogy Kolozsváron a nagykövet bírálta Funar polgármester arra vonatkozó tervét, hogy felállítsák a városban Antonescu marsall szobrát. Az RNEP nyilatkozata szerint ez ,,megengedhetetlen beavatkozás nemzeti történelmünk értékelésébe, és figyelmen kívül hagyja a román nép kizárólagos jogát arra, hogy tisztelje hőseit". /Megengedhetetlen beleszólás a román politikába Moses nagykövet kijelentéseit bírálja az RNEP. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./"

Kolozsváron a tanácsülésen újból szóba került Antonescu marsall szobrának ügye. A versenyt megnyert művész, Ilarion Voinea 9,2 millió lejt kért a helyi tanácstól a szoborért /az előkészületért/. Funar újra megpróbálta keresztülvinni a már három ízben megbukott határozattervezetet Antonescu szobrának felállításáról. Nicolae Ruja alpolgármester pedig azzal érvelt, hogy a nemrégiben Kolozsváron járt angol küldöttséget is sikerült meggyőznie: Antonescu kiemelkedő román vezető volt, akinek mellesleg Izraelben (!?) is van szobra. Az ellenzéki tanácsosok azt javasolták: az fizessen a művésznek, aki a helyi tanács beleegyezése nélkül kezdeményezte a szobor kivitelezését. Kiderült, hogy a kiírt versenyt nem a Ion Antonescu Liga indítványozta, hanem maga a polgármester. Végül is a tanáscsok ismét /már negyedszer/ elvetették a szobor felállítását. /Kiss Olivér: Antonescu negyedszerre is elesett. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

Ion Antonescu szimpóziumot rendez a háborús bűnös marsall kivégzésének 50. évfordulóján, jún. 1-jén Kolozsváron a városháza. A Ion Antonescu Ligával és Alapítvánnyal közösen szervezett megemlékezés résztvevői: Stefan Pascu és Camil Muresan akadémikusok, Petru Turlea parlamenti képviselő, Crisan Mircioiu, Raoul Sorban, Ion Aurel Pop és Gheorghe Buzatu egyetemi tanárok, valamint dr. Gelu Neamtu. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

Okt. 25-én Kolozsváron, a Soros Könyvtárban Michael Shafir politológus, aki jelenleg egy prágai kutatóintézetben dolgozik, előzőleg a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, készülő könyvét ismertette, melynek témája: az antiszemitizmus az 1989 decembere utáni Romániában. Szerinte az antiszemita megnyilvánulások két nagy csoportba különíthetők el. Az egyik a radikális kontinuitás híveié, ez főleg Ceausescu uralma alatt fejlődött ki. A másik a két világháború közötti időben keresi gyökereit. Shafir kitért az Antonescu Marsall Ligára. A nagyközönség nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, ezért a szemükben Antonescu antikommunista hős. A másik szervezet a Pro Antonescu Marshall Liga, veteránok alkotják a tagságát. Az Antonescu azonnali rehabilitálását követelők között van Iliescu elnök, aki azt sugallja, hogy Antonescu az ősellenségnek kikiáltott Mihály király áldozata. A másik csoport számára Antonescu alakja modell értékű, a kezdetleges román demokrácia elleni harc alátámasztásában. Ennek a mozgalomnak a vezetője, az Antonescu Marsall Liga elnöke, egyben a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke a hírhedt Iosif Constantin Dragan, aki régóta Olaszországban él, nevéhez rengeteg törvénytelen ügy fűződik. Dragan a Securitate informátora lett, akinek feladata a román legionárius emigráció figyelése volt. Később Ceausescu kiszolgálója lett, többször találkozott a diktátorral. 1989 után Dragan alapította a szélsőséges Europa és Romania Mare lapokat. Az utóbbi lapot Corneliu Vadim Tudor hozta létre, ezt a szélsőséges lapot az akkori kormányfő, Petre Roman is támogatta, aki azóta a lap célpontja. A másik szélsőséges lapot /Europa/ a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ segítette. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Marosvásárhelyen a veteránszervezet Ion Antonescu szobrát akarta felállítani, azonban az RMDSZ ezt megakadályozta. Nov. 27-én a veteránszervezet emléktáblát helyezett el az eredetileg szobornak szánt betontalapzatra. Fodor Imre polgármester törvényellenesnek nevezte ezt az akciót és jelezte, törvényes úton fogja megoldani ezt a kérdést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

"Febr. 28-án hatnapos látogatásra Romániába érkezett a volt román király. I. Mihály. Nagy tömeg köszöntötte, de most kevesebben voltak, mint 1992 húsvétján, első hazalátogatásakor. Romániát 1881-ben nyilvánították királysággá, a király török ágyúk acéljából készült koronát kapott. Mihály II. Károlynak Elena görög hercegnővel kötött házasságból született 1921. okt. 21-én., azonban az uralkodó elvált Elenától egy Elena Lupescu nevű szépasszony kedvéért. Ezért Ferdinánd király még életében Mihályra testálta a trónt, akit Ferdinánd halálakor, 1926-ban királlyá kiáltottak ki, az országot régenstanács irányította. 1930-ban azonban II. Károly Iuliu Maniu hívására mégis visszatért és trónra lépett. A király 1938-ban feloszlatta a pártokat és bevezette a "királyi diktatúrát". Antonescu marsall 1940-ben lemondásra és távozásra kényszerítette II. Károlyt, aki 1959-ben, Portugáliában halt meg. I. Mihály így 1940-ben másodszor is király lett, miközben Antonescu marsall irányította az országot. A fiatal uralkodó 1944. aug. 23-án kulcsszerepet játszott Antonescu letartóztatásában. A Moszkva által az országra kényszerített Groza-kormány működése ellen a király hat hónapon át a "királyi sztrájkkal" tiltakozott. 1947-ben le kellett mondania és el kellett hagynia az országot. 1956 óta Svájcban él. /Magyar Hírlap, márc. 1./"

"A Vatra Romaneasca kezdeményezésére márc. 3-án tucatnyi társaság /Por Besszarábia és Bukovina Kulturális Egyesület, Avram Iancu Hazafias Kulturális Egyesület, Újraegyesülés Pártja, Ion Antonescu Marsall Alapítvány, Besszarábai Hangja Kulturális Egyesület, Herta Kulturális Egyesület, stb./ gyűlt össze "a román nemzeti méltóság megvédésére". Felháborítónak tartják ugyanis, hogy a kormány lemond a román-ukrán alapszerződésben a területi követelésekről. Az egyik felszólaló szerint a területek visszaszerzése nemzeti-politikai létkérdés, a területi rablások idejét éljük, állapította meg. Gheorghe Munateanu, a Bukovinai Román Kultúra és Tudomány Egyesület vezetője azonban reménykedik, mert az általuk szétküldött közlöny nem talált süket fülekre. /Nagy Edit: Nagy-Románia kéne mindenáron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"

"Kisgyörgy Réka felidézte a múltat: Gheorghe Funar polgármester mindenáron szobrot akart állíttatni Kolozsváron Antonescunak. 1994. januárjában már elkészült a szobor makettje, Funar bejelentette, hogy a szobrot felállítják, egyúttal kérte Gavril Iosif Chiuzbain igazságügyminisztert, hogy értékeljék újra az Antonescu-pert. A háborús bűnösként halálra ítélt Antonescu emlékét ápoló Ion Antonescu Liga székházat kért Kolozsváron, Funar válasza igenlő volt. Funar létrehozta szoborpályázatot elbíráló zsűrit. A polgármester több nyilatkozatában kifejtette nézeteit. Marc Ballon amerikai újságírónak így nyilatkozott: "A magyarok mindig agresszívek voltak, hiszen egy nomád, barbár nép leszármazottai, akik 1100 évvel ezelőtt jöttek be Európába. Hogy Nyugaton többen háborús bűnösnek nevezik Antonescu marsallt és felelőssé teszik a temérdek zsidó haláláért? Nagyot tévednek. A tájékoztatás helytelen, mivel Antonescu marsall megvédte és kiragadta a zsidókat a hitleristák és horthysták kezéből". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./"

"Antonescu-szobrot lepleztek le Nagysármáson, ahol 1944. szeptemberében 126 zsidó esett áldozatául a vészkorszaknak. Ion Antonescu diktátor sorrendben a harmadik romániai szobrát Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. /Népszabadság, aug. 18./"

"Néhány napja Nagysármáson felavatták Ion Antonescu szobrát, erről nem számolt be a rádió, a tévé, de a lapok sem írtak róla, kivéve a marosvásárhelyi sajtót. Antonescu marsall rehabilitálása már Ceausescu idején megkezdődött. Rontaná a szoboravatás hangulatát annak elmondása, hogy Antonescu Hitlerék előtt kiagyalta a "zsidókérdés végleges megoldásának módját". A kérdés szakavatott kutatója, Benjamin Lya történész által összeállított dokumentumkötet 624 oldalon tette hozzáférhetővé az 1940-1944 között a zsidókérdéssel foglalkozó minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit, határozatokat, jelentéseket és tanulmányokat. A marsallnak a harmadik szobrát állították fel és az elsőt Erdélyben, írta Tibori Szabó Zoltán. Maga Andrei gyulafehérvári ortodox érsek szentelte fel a szobrot, annak ellenére, hogy a román fasizmus áldozatainak száma a 270 ezer főt meghaladta. Antonescu 1941. szept. 6-án a minisztertanács ülésén kifejtette céljait: azért harcol, hogy "Besszarábiából és Bukovinából kitakarítsam a zsidókat és a szlávokat". /Tibori Szabó Zoltán: Antonescu szobrára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Helyesbíteni kell a cikk állítását, mert Erdélyben már avattak Antonescu szobrot. Romániában az elsőt 1993. okt. 22-én állították fel, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt. Erdélyben először Lugoson avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított. A következőt 1994 júniusában Karánsebesen, a negyediket 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avatták - katonai tiszteletadással. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írta Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ Ismeretes, hogy Marosvásárhelyen is szobrot akartak emelni Antonescunak, de azt a magyar polgármester megakadályozta. Gheorghe Funar már 1993-ban akart Antonescu-szobrot akar állíttatni Kolozsváron, makettjét kiállították a városházán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. jan. 6./"

A Nagy-Románia Párt Bukarestben nov. 9-én befejezett kongresszusán két hivatalos dokumentumot fogadtak el. A párt a "felvilágosult nacionalizmus" doktrínája alapján áll. Programjuk "rendet és fegyelmet" ígér. Kormányra kerülése esetén a párt létrehozza a "Románellenes Tevékenységet Vizsgáló bizottságot", és megindítja az eljárást "a horthysta RMDSZ" betiltására. A román állam tekintélyét helyre fogják állítani Hargita és Kovászna megyében. Az NRP-kormány kezdeményezni fogja a Magyarországgal és Ukrajnával kötött alapszerződések újratárgyalását "a történelmi igazság, a nemzetközi jog és a Románia érdekeinek járó tisztelet alapján". Javasolni fogják a Moldovai Köztársaság "békés úton történő visszatérését az anyaországhoz" egy konföderáció keretében. A párt méltatta a háborús bűnösként kivégzett "hős katonát", Antonescu marsallt, aki "a keleti kommunista kolosszus ellen küzdött", továbbá az ország két kommunista vezetőjét, Gheorghiu Dejt és az 1989-ben kivégzett Nicolae Ceausescut, akik "megteremtették a feltételeket a nemzeti doktrína feltámadásához". Programjuk szerint "Nagy-Románia újbóli megteremtését, az önkényesen elragadott területeknek a hazához való visszatérését kell céloznia". "Az igazság az, hogy Romániának vissza kell nyernie azokat az örök román területeket, amelyeket elraboltak tőle a Ribbentrop-Molotov paktum nyomán". A kongresszuson nagy sikert aratott Iuliu Furo (Fúró Gyula) szenátor, a párt szenátusi csoportjának vezetője, például olyan kijelentésekkel, mint hogy "az RMDSZ-nek el kell tűnnie a föld színéről", "Erdély román volt, román és román marad", "a román nyelv szent". - A Nagy-Románia Párt újraválasztotta elnökévé Corneliu Vadim Tudort. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

A háborús bűnökért elítélt és kivégzett román Antonescu marsall kormányának nyolc tagja számára posztumusz rehabilitációt javasolt, majd az amerikai kongresszus több tagjának tiltakozása nyomán szombaton elállt ettől a szándékától Sorin Moisescu, Románia főügyésze. Moisescu október 23-án nyújtott be semmisségi indítványt az 1941-44 közötti kormány több tagjára a háború után kimondott ítéletek ügyében. A döntés ellen hivatalosan tiltakozott és a román kormányt szándékának megváltoztatására szólította fel Alphonse d'Amato és Christopher Smith, az amerikai kongresszus európai biztonsági és együttműködési bizottságának elnöke és alelnöke, tekintettel arra, hogy az Antonescu-kormány, amelynek a szóban forgó személyek tagjai voltak 1941 és 1944 között, emberiség elleni bűnöket követett el a zsidó állampolgárok elleni pogromokkal, továbbá az Egyesült Államok háborús ellenfele volt. A román főügyész nov. 21-i újabb közleményben - amely azután született, hogy Emil Constantinescu államfő visszatért ázsiai körútjáról - Sorin Moisescu leszögezte, hogy a dossziét újra megvizsgálva arra a következtetésre jutott, az érintett személyek politikai értelemben mégis felelősséget viseltek azáltal, hogy tagjai voltak az adott időpontban az Antonescu-kormánynak. /A hét nyolc napja rovat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25., MTI, Magyar Hírlap, nov. 24./

"A Magazin Istoric minden számában közöl eddig elhallgatott forrásmunkákat. A 9. számában az Ion Antonescu államfő vezetésével lezajlott 1941. febr. 7-i kormányülés jegyzőkönyvét adták közre. Ezen az ülésen Antonescu ismertette Románia "etnikai megtisztítására" vonatkozó terveit. A románosítást egymást követő szakaszokban tervezte. A román elemnek fokozatosan kell behatolni az állam gazdasági életébe, jelentette ki. A légkört meg kell tisztítani "a zsidó elemtől". Tömegesen száműzné őket, de nincs hova küldeni a zsidókat. Bukarestben zsidó negyedet hoznak létre és minden fővárosi zsidót ide költöztetnek. A zsidókat a kisvárosokból bizonyos központokba kell bezsúfolni. Bukarestből el kell távolítani a cigányokat és a Duna árterein, falvakba kell őket vinni. Ezeket a falvakat őrséggel kell őrizni, hogy ne tudjanak onnan eltávozni. Ugyanígy a magyarokat is össze kell írni és kilakoltatni Bukarestből. /Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), okt. 8./"

Ioan Moisin parasztpárti politikus által Ion Antonescu marsall rehabilitálására tett javaslatát megtapsolták a szenátusban, tudósított az Adevarul. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Romániában mindmáig tartja magát az a nézet, hogy román területen egyáltalában nem is volt holocaust, Ion Antonescu tábornok megtagadta a romániai zsidók kiszolgáltatását. A teljes történelmi igazság azonban Wolfgang Benz németországi antiszemitizmus-kutató szerint ennél sokkal bonyolultabb. Mint egy nemrég tartott tanácskozáson megállapították, valójában az 1940 augusztusában életbe lépett antiszemita törvények után megkezdődött a romániai zsidók kifosztása és üldözése. A román holocaust földrajzilag eltolódott - egyebek közt Bukovinába és Besszarábiába és a Dnyeszteren túlra. Ezeken a területeken 1941 és 1944 között legkevesebb negyedmillió zsidó halt meg románok által rendezett pogromok valamint az SS és más német alakulatok által román és ukrán segítséggel végrehajtott módszeres és tömeges agyonlövések következtében - tűnik ki a kutatás eredményeiből. 1941 nyarán Antonescu miniszterelnök tervet készített Bukovina és Besszarábia etnikai megtisztítására. Antonescu olyan utasításokat adott a hadseregnek és a rendőrségnek, amelyek szerint a visszahódított területekről az egész zsidó lakosságot a Dnyeszteren túli területekre kellett kényszertelepíteni. A deportálásokat Antonescu a vidéki területekkel kezdve rendelte el, hogy aztán a városokra is kiterjessze őket. Ténylegesen mintegy 150-170 ezer zsidót deportáltak a Dnyeszteren túlra. A evakuálások olyan erőszakosan történtek, hogy már az átmeneti táborokba vezető úton meghalt 27 ezer ember. Iasi városában 1941. június 29-én román katonák, rendőrök és polgári személyek a német Wehrmacht támogatásával mintegy 30-45 ezer zsidót öltek meg. Egy nagyobb városban, ahol gettóba zsúfolták össze a zsidókat, a német csapatok - helyi német nemzetiségűek és románok támogatásával - 50 ezer embert öltek meg. Ama 150 ezer deportált közül, akik elértek a Dnyeszteren túli területre, a németek 1944-es visszavonulása után már csak hétezren voltak életben. /Románia és a holocaust. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

"A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

"Iosif Constantin Dragan professzor saját napilapjában, a temesvári Renasterea Banateana aug. 21-i számában "A román népet nem lehet többé elítélni" című írásában Ion Antonescu marsall rehabilitálását követelte. Dragan ezzel a marsall tervezett lugosi szoborállítását kívánta erkölcsileg megindokolni. Dragan szerint Románia átállását a szövetségesek oldalára a második világháború idején Antonescu marsall készítette elő, de Iuliu Maniu és Mihály király aljas módon letartóztatták és átadták őt az oroszoknak, majd később kivégeztették. A cikk az egekig magasztalta a háborús bűnös Ion Antonescut. Dragan Antonescu marsall perét "a román nemzet becsülete elleni merényletnek" nevezte és követelte, hogy országszerte állítsanak szobrokat emlékére. /(Pataki Zoltán): Dragan professzor Antonescu marsall rehabilitálását követeli. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./"

"Szept. 16-án a kormány legújabb sürgősségi rendeletéről tartott sajtótájékoztatót Nagyváradon a Jobboldali Erők Szövetségének (JESZ) Bihar megyei szervezete. Aurel Brazda, a Háborús Áldozatok és Deportáltak Szövetségének megyei elnöke bejelentette, hogy a kabinet sürgősségi rendeletben egészítette ki a kárpótlásról szóló rendelkezéseket: immár azok is részesülhetnek némi elégtételben, akiket etnikai vagy faji hovatartozásuk miatt hátrányos megkülönböztetés ért, szankcióknak voltak kitéve az 1940. szeptember 14. - 1944. augusztus 23. közötti időszakban. Brazda kijelentette, hogy a romániai zsidók és romák nem voltak hátrányos megkülönböztetésnek kitéve, sőt még azt is bizonygatni akarta, hogy romániai holocaust sem volt. Antonescu diktátort is idézte, majd azt állította, hogy "a zsidók a szovjetekkel működtek együtt, és később állami vezetőkként tértek vissza Romániába". "A zsidók közül kerülnek ki az ország legnagyobb ellenségei. Nem deportáltak senkit, csak néhány közösséget evakuálni kellett." A tájékoztatón részt vevő Celus Apostol nagyváradi városi tanácsos is megszólalt: "Kötelező ismernünk a történelmi tényeket, a valóságot, hogy az új generáció ne kövessen el olyan tévedéseket, amilyeneket mi." /Szeghalmi Örs: Zsidóznak a jobboldaliak. Nem volt romániai holocaust?! = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 17./"

"Gheorghe Funar polgármester okt. 25-i sajtóértekezletén bejelentette: határozat-tervezetet terjeszt elő a "Kolozsvárhoz nem méltó személy" cím létrehozására. Erre azért van szükség, mert "az elmúlt évek során fellángolt az irredenta magyar szervezetek által kifejtett soviniszta, románellenes propaganda, amely hazugságok, valótlanságok terjesztését, a történelem meghamisítását tűzte ki célul. Annak érdekében, hogy a közvélemény megismerje őket és gyalázatát fejezze ki ellenséges magatartásukkal és az ellenséggel való szövetkezésükkel szemben, szükség van ezen személyek jegyzékének összeállítására, és ennek nyilvánosságra hozatalára" - áll a dokumentumban. Ugyanakkor a polgármester az "árulók temetőjét" szándékozik létrehozni, amelybe "nemzet- és hazaárulókat" temetnének. - A személyek kijelölését a Vatra Romaneasca Szövetségre, az Avram Iancu Társaságra, a Háborús Veteránok Szövetségére, a Ion Antonescu Marsall Ligára, illetve az RMDSZ-re bízom - mondta Gheorghe Funar. /A román nemzet "ellenségei" számára "Hazaárulók temetőjét". = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./"

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének okt. 29-i sajtótájékoztatóján a szervezet képviselői egyöntetűen elítélték a kolozsvári polgármester újabb kezdeményezését: Ion Antonescu marsall szobrának felállítását Kolozsváron, melyet az ellenzéki és a koalíciós párti tanácsosok is megszavaztak. Kónya-Hamar Sándor elmondta: naponta több panasz érkezik a Házsongárdi temető sírjainak meggyalázása miatt. A rendőrség válasza: mindaddig semmiféle intézkedést nem hozhatnak, amíg a polgármesteri hivatal részéről erre vonatkozóan nem érkezik felkérés. /Papp Annamária: Szégyenletes kompromisszum a városi tanácsban A megyei RMDSZ elítéli Antonescu marsall szobrának tervezett felállítását. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

"Okt. 30-án Temesváron jelképes bírósági tárgyaláson nyolc civil szervezet /köztük az Újraegyesítés Nemzeti Mozgalom, a Temesvári Független Ifjúsági Mozgalom, a Vatra Romaneasca és a Ion Antonescu Marsall Liga/ erkölcsileg rehabilitálta Antonescu marsallt és munkatársait. Szerintük az Antonescut elítélő bíróság törvénytelen volt, ezáltal a meghozott ítélet is törvénytelen, erkölcsi szempontból pedig igazságtalan, ezért a per újratárgyalását kérik az illetékes szervektől. A Romániai Zsidók Közösségének képviselőit nem hívták meg a szervezők, mert nem tudták őket telefonon elérni. Vádlók hiányában a marsall elleni vádiratként az Alex. Mihai Stoenescu: Antonescu és a zsidók című könyvét használták, amely 1998-ban a román könyvpiac legkeresettebb terméke volt. Stoenescu könyve szerint a népbíróság törvénytelen fórum volt, ezáltal ítéletei is semmisek, Antonescu 400 ezer romániai zsidót mentett meg azáltal, hogy nem adta ki Németországnak őket. - A temesvári "erkölcsi bíróság" fehérre mosta a véreskezű marsallt. - A román nép ötven éven át nem ismerhette meg valódi múltját, azt tanították, hogy Antonescu "megmentette a romániai zsidókat". Arról hallgattak, Besszarábiában és Bukovinában előrenyomuló román hadsereg szinte teljes mértékben kiirtotta a zsidó lakosságot. Matatias Carp, a romániai holokauszt adatainak összesítője szerint 265 000 zsidó áldozat írható az Antonescu-rezsim számlájára. Itt nem voltak gázkamrák, itt addig verték az embereket, míg minden erejüket elvesztették, vagy eladták a kiszemelt áldozatot (a kijelölteket kilőtték a menetoszlopból, hogy a ruháikat eladhassák), darabokra vágták a zsidókat, hogy vérükkel a szekerek tengelyét kenjék és így tovább" - írta Carp. /Gál Mária: Antonescu erkölcsi rehabilitációja. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./"

"Nov. 19-én Kolozsváron a városi tanács nem fogadta el Buchwald Péter volt ideiglenes prefektusnak azt a rendelkezését, hogy vonja vissza a Ion Antonescu marsall, Ferdinánd király, I. C. Bratianu és Iuliu Maniu köztéri szobrának felállítását célzó határozatát. Vasile Salcudean, Kolozs megye új prefektusa kifejtette: a lakosság szeretné Ion Antonescu marsall szobrának felállítását. /Kiss Olivér: Antonescu-szobor közkívánatra? Salcudean nem akar ujjat húzni a lakosság "nagy részével" = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./"

Köln város polgármestere, Hary Blumm a kolozsvári polgármesteri hivatalba küldött levélben tiltakozott az ellen, hogy a helyi tanács Ion Antonescu marsallnak akar szobrot állítani. Kolozsvár német testvérvárosának polgármestere feltette a kérdést: miként emelhetnek Romániában egy olyan embernek szobrot, aki 150 ezer zsidó és 25 ezer cigány haláláért felelős? /Német tiltakozás az Antonescu-szobor ellen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

"Az Interetnikus Párbeszéd Egyesület /alapította dr. Octavian C. Buracu, 1992-ben/ tiltakozott Gheorghe Funar kolozsvári polgármester kezdeményezése ellen, hogy Ion Antonescu marsallnak szobrot emeljenek. Ion Antonescu Romániában fasiszta típusú diktatúrát vezetett be, Romániát "nemzeti- legionárius államnak" kiáltották ki, ő maga a "Conducator (Vezér)" címet vette fel, a többi fasiszta vezető mintájára: Führer, Duce, Caudillo, Poglavnik, Nemzetvezető. Antonescu szándékában állt a zsidóság teljes megsemmisítése, közvetlenül felelős a zsidók ellen elkövetett tömegmészárlásokért, a bukovinai és besszarábiai zsidóknak Transznisztriába való deportálásáért, akiknek nagy része elpusztult az úton vagy a megsemmisítő lágerekben. Az áldozatok száma 100 ezernél többre becsülhető. Antonescu 25-30 ezer romát is Transznisztriába deportált, akik közül sokan elpusztultak az úton vagy a lágerekben. A megszállt területeken a marsall beosztottjai rendszeresen követtek el vérengzéseket a polgári lakosság, elsősorban a zsidók ellen. Egyedül Ogyesszában mintegy 40 000 személyt öltek meg, többnyire zsidókat. Európában sehol sincs a közterületeken szobruk volt fasiszta vezéreknek, a háborús bűnösöknek, nem neveznek el róluk utcákat. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./"

Vasile Salcudean, Kolozs megye prefektusa kissé módosította a Szabadságnak adott november 19-i nyilatkozatát, amelyben azt állította: a hozzá eljutott visszajelzések azt mutatták, hogy a lakosság nem ért egyet az Antonescu-szobor felállításáról szóló tanácsi határozat megtámadásával. - Biztos vagyok abban, hogy a lakosság a négy szobor felállítása mellett foglalna állást - nyilatkozta akkor a prefektus. Most Salcudean kifejtette: a társadalomnak lehetnek olyan rétegei, pontosabban elszigetelt személyek, akik Antonescu marsall szobrának felállítása mellett foglalnak állást. Nem hiszi, hogy a város lakói szeretnék Antonescu marsall szobrának a felállítását. Antonescu marsall utolsó pillanatig Hitler hűséges szövetségese maradt, emlékeztetett a prefektus. A prefektus nyilatkozatának előzménye az, hogy hosszas gondolkodás után december 3-án a közigazgatási bíróságon megtámadta a szobor felállításával kapcsolatos döntést. /Kiss Olivér: Demokratikus országban nincs helye egy diktátor szobrának - tért jobb belátásra a prefektus. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./