Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Antonescu, Ion
244 tétel
2000. március 31.
Kolozsváron Radu Moldovan parasztpárti tanácsos megkérdezte: a városháza milyen alapon bocsátott ki építkezési engedélyt Ion Antonescu marsall köztéri szobrának felállítására? Emlékeztetett rá, hogy Vasile Salcudean volt prefektus megtámadta a szoborállítási határozatot a közigazgatási bíróságon. Radu Moldovan nem kapott választ kérdésére. /Építkezési engedély az Antonescu szoborra. Parttalan vita a városi tanácsban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./
2000. április 1.
Bogdan Cerghizan Kolozs megyei prefektus rendeletet bocsátott ki, hogy Ion Antonescu marsall köztéri szobra Kolozsváron történő felállításának munkálatait azonnal állítsák le. Előzmények: tavaly október 28-án a kolozsvári városi tanács határozatot hozott Ferdinánd király, Ion I. C. Brateanu, Iuliu Maniu, illetve Ion Antonescu marsall köztéri szobrának felállítására. Vasile Salcudean akkori prefektus megtámadta a közigazgatási bíróságon a határozatot. A volt prefektus a per áthelyezését is kérte. 2000. február 21-én a Legfelsőbb Bíróság helyt adott Salcudean kérésének és Jászvásárra helyezte át a pert. Annak ellenére, hogy a prefektus megtámadta a tanácsi határozatot, a polgármesteri hivatal december 3-án megadta az építkezési engedélyt. Bogdan Cerghizan prefektus felvette a kapcsolatot Giurgiu Constantin ezredessel, a városi rendőrparancsnokkal annak érdekében, hogy hagyják abba a már elkezdett munkálatokat. /Cerghizan megtiltotta az Antonescu-szobor felállítását. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./
2000. július 12.
Kolozsváron a júl. 10-i vita során a tanács nem járult hozzá ahhoz, hogy Janovics Jenő mellszobrának felállítására pénzt utaljanak ki. A tanácsosok elutasították az Antonescu marsall szobrára a polgármesteri hivatal által előirányzott pénzösszeget. A vita során Vekov Károly RMDSZ-es városatya javasolta: állítsanak teljes alakos szobrot Márton Áron római katolikus püspöknek. Második próbálkozásra a tanácsi többség megszavazta a javaslatot. Az RMDSZ-tanácsos reméli, hogy a tanácsi nagykoalíció a fent említett terv elfogadásakor is működni fog. /Márton Áron-szobor épülhet Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./
2000. augusztus 22.
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere elkészíttetett egy városnévtábla-mintát, és kiállította közszemlére a polgármesteri hivatal elé, mondván: ″hadd szokja a nép, mielőtt a rendes helyükre kerülnek″. A tábla fehér mezőjében díszeleg a Tirgu Mures név, alatta kék mezőben a Marosvásárhely és a német elnevezés szerepe. A táblák ellen tiltakozó nyílt levelet intéztek a polgármesterhez: Vasile T. Suciu professzor, tartalékos ezredes, a Hősök és Mártírok Kultusza Nemzeti Egyesület elnöke, valamint Gheorghe Iulian tartalékos ezredes, a háborús veteránok Ion Antonescu marsallról elnevezett egyesülete Maros megyei fiókjának elnöke. A nyílt levél felháborítónak tartja a háromnyelvűséget. Szerintük ez a Strasbourg-majmolás nem jelent mást, mint ″a román nép meggyalázását″. Szerintük aki az európai normákat akarja kies tájainkon meghonosítani, az szélsőséges. A szóban forgó helységnévtáblák ellen a magyar atyafiak is zsörtölődnek, mert a román megnevezés nagyobb betűkkel szerepel a táblán, mint a magyar, és ″ezzel a városvezető másodrendűségünket akarja szimbolizálni″, állítják egyesek. /Többnyelvű helységnévtáblák Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./
2000. november 14.
A Ion Antonescu marsallról elnevezett Háborús Veteránok Országos Egyesülete, valamint a Hősök és Mártírok Kultusza Egyesület Maros megyei szervezete bírósági úton szeretné elérni a marosvásárhelyi tanács 1999. évi 77-es határozatának érvénytelenítését, amely szerint az Arany János és a Calarasilor (volt Kossuth) utcák kereszteződésénél levő parkban felállítják Petőfi Sándor szobrát. Fodor Imre alpolgármester szerint minősíthetetlen a fenti egyesületek beadványa. - Ez visszalépést jelent és Marosvásárhely legnehezebb napjaira emlékeztet. /Tiltakoznak a Petőfi-szobor ellen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./
2000. november 15.
A marosvásárhelyi Cuvantul liber napilap szept. 20-i számában a főszerkesztő, Lazar Ladariu, nemzeti egységpárti parlamenti képviselő támadta Wass Albertet, annak kapcsán, hogy Hargita megyében iskolát neveztek el az íróról. Ladariu szerint a kolozsvári Népi Törvényszék halálra ítélte Wass Andrást és Wass Albertet, mivel 1940. szeptember 23-án parancsot adtak a magyar honvédeknek arra, hogy embereket öljenek meg. A cikk szerint Wass Albert háborús bűnös volt. Ezek után Marosvásárhelyen, a Nemzetközi Könyvvásáron bemutatták az író trilógiája, A Funtineli boszorkány román fordítását (Langa Scaunul Domnului címmel). A regény fordítója Corneliu Caltea. Ion Coja, bukaresti történész-professzor méltatta a kötetet. Elmondta, hogy a könyv íróját Erdélyben halálra ítélték. Marosvásárhelyen van egy utca: Ion Antonescu. Őt is halálra ítélték. Ugyanakkor sok olyan egyént nem ítéltek el, akik tényleg gyilkosok voltak. Sokan közülük a kommunista párt tagjai lettek. A kommunizmus perére többek között azért nem került sor, hogy ez ne derüljön ki. Végül kimondta: Wass Albert tisztességes embernek tűnik a könyv alapján. /Máthé Éva: Wass Albert - románul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./
2001. január 19.
"Funar, Kolozsvár polgármestere közleményben tudatta: jan. 18-án a jászvásári ítélőtábla úgy döntött, hogy Ion Antonescu, Ion I.C. Bratianu, Iuliu Maniu és Ferdinand király szobra ügyében elfogadja a polgármester és a városi tanács fellebbezését és elutasítja Vasile Cerghizan volt prefektus rendeleteit. Mint ismeretes, a polgármester Ion Antonescu-szobor felépítését tervezte a Monostor negyedi ortodox templom mellett. A volt prefektus leállította az építkezési munkálatokat, perbe fogta a polgármestert és felfüggesztette a tanács szoborállítási határozatát. /Mégis lesz Antonescu-szobor Kolozsváron? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./"
2001. március 16.
"Az egykori kommunista funkcionáriusok romániai visszatéréséről írt a The Washington Times márc. 10-i számában Ion Pacepa, aki Nicolae Ceausescu uralma idején a román hírszerzés vezetőjeként Nyugatra szökött. A cikk szerint Romániában újra felütötte fejét az antiszemitizmus. Utalt egyebek közt arra, hogy amerikai zsidó szervezetek kérték Ion Iliescu államfőt, vessen véget a náci korszakbeli vezetők rehabilitálásának. Pacepa megjegyezte: teljesen összeegyeztethetetlen lenne Románia jelenlegi soros EBESZ-elnöki funkciójával, ha tisztelegne a hírhedt Ion Antonescu marsall emléke előtt. "Az új antiszemiták nem mások, mint a régi kommunisták, akik ismét többségben vannak a parlamentben" - írta Ion Pacepa. A volt kémfőnök írásában sorra vett néhány "nacionalistává átkeresztelkedett kommunistát". A törvényhozásban jelen lévők közül kiemelte Corneliu Vadim Tudort, a Ceausescu család egykori "udvari költőjét", a Nagy-Románia Párt mostani vezetőjét, Gheorghe Buzatu volt kommunista történészt, aki újabban a vasgárdistákról szóló írásaival igyekszik rehabilitálni az egykori fasisztákat, valamint Constantin Florescut, a Ceausescu-féle "kulturális miniforradalom" egyik értelmi szerzőjét, aki antiszemita és magyarellenes aktivistává "képezte át magát". Pacepa élesen bírálta Bill Clinton volt amerikai elnököt, amiért tavaly decemberben támogató hangvételű levelet küldött Bukarestbe a hatalomba visszatért kommunistáknak. Kifejezte reményét, hogy George Bush, az új republikánus elnök "hozzásegíti majd a románokat annak meglátásához, milyen csúnya az új kormányzatuk ábrázata". /Pacepa: Romániában kiújult a zsidóellenesség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./ Pacepa két egykori beosztottjának a karrierjére is felhívta a figyelmet: Ristea Priboi lett annak a törvényhozási bizottságnak az elnöke, amely a hírszerzés fölött gyakorol felügyeletet, Tudor Tanase nyugalmazott tábornokot pedig megbízták az elektronikus megfigyelő rendszerek részlegének irányításával. /A kommunista vezetők visszatérnek. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 16./"
2001. március 19.
"Az 1989 decemberében történt romániai fordulat után felszabadult indulatok kezelése szükségessé tette a magyar-román értelmiségi párbeszéd mielőbbi megkezdését. Éppen a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején, 1990 márciusában ültek össze Budapesten román és magyar írók, költők és filozófusok, hogy a közös tennivalókról beszélgessenek. Villámcsapásként érkeztek akkor Erdélyből a magyar fővárosba a marosvásárhelyi véres összecsapás hírei. Azóta többen próbálták a párbeszédet feléleszteni. A kolozsvári Korunk folyóirat Cumpana néven évek óta román nyelvű antológiát jelentet meg, Magropress, illetve Sajtófókusz címmel pedig a magyar, illetve a román sajtó legfontosabb írásait adja közre hetente, fordításban. Újabban a Korunk napi rendszerességgel készíti el Komp-Press név alatt ismert sajtó- és tévészemléjét, amely a közelmúltban mindennapos hírügynökségi tevékenységgé fejlődött. - Az első kezdeményezés volt Szilágyi Júlia irodalomkritikus és Marius Tabacu tévérendező közös irányításával indult Puntea-A Híd nevű kiadvány. - Tavaly áprilisban Kolozsváron a Ziua de Ardeal és a Krónika napilapok döntöttek úgy, hogy havi mellékletet adnak ki Provincia címen. Ebben a magyar szerzők cikkeit románra, a románokét pedig magyarra fordítják. A lap társszerkesztői a kolozsvári Alexandru Cistelecan és a szintén erdélyi származású, de Budapesten élő Molnár Gusztáv politológusok. A Provincia nemrég jelentette be önállósulását. Az önállósult Provincia bemutatása alkalmából felmerült egy regionális párt gondolata. Erről Molnár Gusztáv kijelentette, a szóban forgó párt "90 százalékban az erdélyi románságra alapozna, de nyitott lenne a magyarság felé, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel is együttműködne". Egy ilyen transzetnikai regionális párt gondolata nem tetszik a bukaresti központnak. Az RMDSZ ezzel az kapcsolatban még nem fogalmazta meg álláspontját. - A kolozsvári születésű, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós "román barátainak" írt levelet. A levél az Élet és Irodalom 2000. december 15-i számában jelent meg, románul pedig néhány héttel ezelőtt közölte a Bukarestben megjelenő Dilema hetilap. A lap február 16-22-i száma nem csupán a vitaindító levelet, hanem az arra közismert román értelmiségiek által írt válaszokat is közölte. A párbeszédbe eddig Andrei Plesu, Theodor Baconsky, Pavel Campeanu, Zigu Ornea, Mircea Iorgulescu és Andrei Cornea kapcsolódtak be a Dilema révén, Nicolae Manolescu a Romania literara útján, Marin Mincu pedig a Ziua című napilapban közölt írásával. TGM azzal vádolta a román értelmiséget, hogy más módszerekkel ugyan, de egyazon forrásból merít a szélsőségesen nacionalista Corneliu Vadim Tudorral és az annak pártjában tömörülő neofasisztákkal, s némán asszisztál ahhoz, hogy fasiszta vagy fasisztoid szerzők egész sorát adják ma ki Romániában, Antonescu marsallt, a fasiszta diktátort pedig szobrok avatásával, utcanevekkel rehabilitálják. Az említett forrás pedig azon két világháború közötti román írók művei, akik a legionáriusokhoz, a román fasiszta mozgalomhoz közismerten közel álltak. TGM szerint az a román értelmiség, amelyet a magyarság dialóguspartnernek tekint, ezeket a szélsőjobboldali nézeteket valló, vagy abból merítő szerzőket manapság legitimálja. A feltette a kérdést, hogy miért nem létezik ma Romániában egy korszerű baloldali erő. Több válasz érkezett román oldalról. Andrei Plesu szerint TGM nem érti azt, ami ma Romániában folyik. Mások, így Theodor Baconsky TGM szövegét zavarosnak, és provokatívnak minősítik, és visszautasítják azt, hogy a román értelmiséget ilyen súlyos dilemmáiban éppen TGM oktassa ki, Pavel Campeanu pedig egyetért TGM üzenetével, csak az eszközök tekintetében keresne más megközelítési lehetőségeket. Egy másik romániai kisebbségi, a zsidó Zigu Ornea pedig TGM állításait, további érvekkel támasztotta alá. Mircea Iorgulescu szerint a levél nem több, mint a templomban való fütyörészés, csakhogy a templom - sajnos - üres, tehát talán nincs kivel párbeszédet folytatni. Nicolae Manolescu több pontban vitatta TGM érvelését. Leszögezte, hogy lehet jobboldali anélkül, hogy fasiszta lenne. Szerinte nem igaz, hogy a a két világháború közötti román értelmiség nem szállt szembe a hazai fasizmussal. Az sem igaz, hogy az 1989 utáni román értelmiségiek egészére jellemző a tehetetlenség az új nacionalista megnyilvánulásokkal szemben, hiszen itt van a Dilema hetilap, továbbá a marosvásárhelyi Vatra, a Sfera politicii, a 22, a temesvári Orizont, a nagyváradi Familia, s nem utolsósorban a Romania literara. Marin Mincu viszont kijelentette, hogy ennél súlyosabb és megalapozottabb vádakat a román értelmiséggel szemben ez idáig senki sem fogalmazott meg, s főképp erről kellene szólnia a vitának. /Tibori Szabó Zoltán: Tamás Gáspár Miklós fütyörészése az üres templomban, avagy Magyar-román értelmiségi párbeszédkísérletek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./"
2001. május 4.
"Sabin Gherman máj. 3-án Sepsiszentgyörgyön mutatta be az általa gondozott Luxushaza című könyvet, mely egy hatvan éven át tiltott és titokban tartott dokumentum kiadása. II. Károly királynak 1938. dec. 15-én felterjesztett memorandumról van szó, szerzője Iuliu Maniu, és kereken ötven erdélyi román értelmiségi írta alá. A könyv mottójául Ion Antonescu marsalltól idézett Gherman: "Így nevelkedtem, a törökökkel, zsidókkal és magyarokkal szembeni gyűlöletben. Ezt az utálatot a végsőkig kell vinni. Vállalom ennek felelősségét." (1941) Az előszó mottója Nicolae Iorga történésztől, miniszterelnöktől származik: "Egy bukaresti poros utcácska többet ér, mint Erdély és Bánság összes vára, városa." (1931) Nos, ez a két ember - egyikük háborús bűnös - egyáltalán nem érdemel szobrot, s a mai Romániában mégis megörökítették őket - állapította meg Gherman. Iuliu Maniu memoranduma az idézetekkel ellentétes. A könyv szerint nem egyesülésről volt szó, hanem Erdély katonai megszállásáról, kiszipolyozásáról. A helyzet a két világháború közötti idők óta alig változott - fűzte hozzá Gherman. Erdély luxushaza, amelyet Bukarest a mai napig kifoszt, az itt megtermelt értékeket a Kárpátokon túlra irányítják. /Szekeres Attila: Sabin Gherman Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./ "
2001. május 9.
"Máj. 9-én Marosvásárhelyen - az önkormányzat megkerülésével - a prefektúra és a polgármesteri hivatal a Ion Antonescu marsall Egyesülettel karöltve szervezi az Európa Napot. Fodor Imre alpolgármester és a városi tanácsosok semmit nem tudtak a polgármester kezdeményezéséről. A szimpóziumot Ioan Toganel prefektus és Dorin Florea polgármester nyitja meg, majd Ioan Judea nyugalmazott ezredes, az 1990-es Fekete Március egyik főszereplője és Ioan Scrieciu ezredes, a tizenegy évvel ezelőtt történt véres események másik részese, a Nagy-Románia Párt elöljárója kaptak szót. Fodor Imre ezt a közös ünneplést sértőnek tartja. /Szucher Ervin: Európa-Nap Antonescuval. = Krónika 9 "
2001. június 1.
"A jászvásári ítélőtábla elutasította a Vasile Soporan Kolozs megyei prefektus és Dan Canta alprefektus megsemmisítési folyamodványát, így elméletileg elkezdődhet az Antonescu-szobor felépítése - áll a polgármesteri hivatal közleményében. Mint ismeretes, 1999. október 28-án Kolozsvár tanácsa úgy döntött: szobrot állítanak Ion Antonescu marsallnak. A polgármester trükköt alkalmazott az előzőleg több ízben elutasított határozattervezet elfogadására: a tanácsosok meggyőzésére I. C. Bratianu, Ferdinánd király és Iuliu Maniu mellszobrának felépítését is hozzácsatolta a tervezethez. Ilyen formában a tanács 23 szavazattal fogadta el a határozatot. Bogdan Cerghizan prefektus óvást emelt a közigazgatási bíróságon a tanácsi határozat és a polgármester szoborállítási rendelete ellen. Ugyanakkor a volt prefektus rendeletet bocsátott ki a szoborépítés leállítására. Boros János alpolgármester elmondta: csupán politikai eszközökkel akadályozható meg a szoborállítás, ugyanis a tanács kétharmados többséggel a szobrok elhelyezésének helyszínéhez is hozzájárult. - Amennyiben a helyi költségvetésből fedezik a szobor felépítését, a tanács beleegyezésére is szükség van. Ez adomány esetében is érvényes. A Ion Antonescu Társaság korábban felajánlotta, hogy saját pénzen helyezik el a marsall szobrát. Eckstein-Kovács Péter szenátor kijelentette: Antonescu- szobor nincs mit keressen se Kolozsváron, se más városban. /K. O.: Épülhet az Antonescu-szobor? Elutasították a prefektus óvását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./"
2001. június 5.
"A háborús bűnösként elítélt Ion Antonescu marsallnak állítottak szobrot Bukarestben kivégzésének 55. évfordulóján, jún. 1-jén. A szoboravatón a hivatalos román vezetést nem képviselte senki, de jelen volt C. V. Tudor szenátor, a Nagy-Románia Párt elnöke és Mircea Chelaru tábornok, aki nemrég még a román hadsereg vezérkari főnöke volt. /A hét legjei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 5./"
2001. június 5.
"Adrian Nastase kormányfő jún. 4-én a Mediafaxnak kijelentette, hogy azok a kormánypárti szenátorok, akik az amnesztiatörvény kezdeményezését felvetették, nem kérték ki a párt csúcsvezetőségének a kérdéssel kapcsolatos véleményét. A miniszterelnök hangsúlyozta: az ügyet kormányszinten nem tárgyalták meg, az igazságügyi minisztérium pedig nem nyújtott be semmilyen törvénytervezetet. Nastase hozzáfűzte azonban, hogy előbb-utóbb elemezni kell a múlttal való megbékélés módját, az 1989-es forradalomra, a bányászjárásokra és a különböző társadalmi megmozdulásokra utalva. - A kormányfő ugyanakkor helytelennek ítélte meg Mircea Chelaru hadtesttábornoknak, a román hadsereg volt vezérkari főnökének a magatartását, mivel hétvégén részt vett Antonescu marsall bukaresti szobrának a felavatásán. /Nastase helytelennek tartja Chelaru magatartását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./"
2001. június 6.
"A védelmi minisztérium bíróságának tanácsa elé állítják Mircea Chelaru hadtesttábornokot, a román hadsereg volt vezérkari főnökét, mert részt vett Antonescu marsall bukaresti szobrának felavatásán. Az Antonescu kivégzésének 55. évfordulójára emlékező ünnepséget a Nagy-Románia Párt szervezte. A közlemény sajnálatosnak tartotta, hogy Chelaru tábornok egyéni gesztusa árnyékot vethet azokra a kollektív erőfeszítésekre, amelyeket az egész román hadsereg tesz a NATO- és az EU-integráció érdekében. /Chelaru tábornok és Antonescu szobra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Saját kérésére nyugállományba helyezték Mircea Chelaru tábornokot, a hadsereg volt vezérkari főnökét, aki részt vett a háborús bűnök miatt kivégzett Antonescu bukaresti szobrának felavatásán. A mellszobrot az egyik ortodox templom kertjében avatták fel annak az ünnepségnek a keretében, amelyet a Nagy-Románia Párt (NRP) és az ortodox egyház rendezett. A hadtesttábornok nem egészen egy évig a hadsereg vezérkari főnöke volt. Tisztéről azt követően nyújtotta be lemondását, hogy kezdeményezője volt egy politikai célokat meghirdető katonai szövetség létrehozásának. Chelaru tábornokot - aki jelenleg a Stratégiai és Biztonsági Tanulmányok Román Központjának parancsnoka - az ünnepségen való részvétele miatt a román védelmi minisztérium bírósági tanácsa elé idézték. A minisztérium szerint Chelaru tábornok megsértette azt az 1995-ben jóváhagyott törvényt, amely megtiltja, hogy a hadsereg politikai akciókban vegyen részt. Corneliu Vadim Tudor szenátor, az NRP elnöke ugyanakkor Ioan Mircea Pascu védelmi miniszter lemondását követelte a Chelaru tábornok ellen foganatosított intézkedés miatt. Tudor kilátásba helyezte, hogy ha a miniszter nem mond le, kénytelen lesz a Pascut kompromittáló dokumentumokat nyilvánosságra hozni. Mircea Chelaru kijelentette, hogy "míg az amerikaiak, a németek és az angolok elismeréssel adóznak saját nagy neveiknek és értékeiknek, Románia most leköp mindent, mert erre kapott parancsot". /Nyugállományba helyezték Chelarut. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./"
2001. június 8.
"Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor tiltakozott az ellen, hogy Corneliu Vadim Tudor a védelmi miniszter lemondását követelte. Ioan Mircea Pascu miniszter ugyanis Mircea Chelaru tábornokot a tárca bírósági tanácsa elé hívta, mert részt vett Antonescu marsall bukaresti szobrának leleplezésén. Vadim nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illette mindazokat, akik nem dicsőítik Antonescu marsallt. Azt mondta, hogy ellentétben Horthyval, aki a második világháború során 600 ezer zsidót deportáltatott, Antonescu zsidómentő volt. Eckstein-Kovács Péter leszögezte, hogy Antonescut háborús bűnökért és az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért ítélték el, mindeddig nem rehabilitálták. Magyarország 44 márciusától német megszállás alatt volt, és nem Horthy alatt deportálták a magyarországi zsidókat. /Eckstein-Kovács: Antonescu háborús bűnös volt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./"
2001. június 12.
"Egy hónappal ezelőtt a Budapesten megjelenő Élet és Irodalom című hetilap Egy hadvezér bosszút áll címmel terjedelmes írást közölt. Szerzője, Fischer István (Németországban élő tévérendező) annak a többezres ogyesszai zsidó közösségnek állított emléket, amelyet Ion Antonescu marsall parancsára mészároltak le 1941 októberének végén. A Marosvásárhelyi Izraelita Hitközség tavasszal minden évben megemlékezik a holokauszt helyi áldozatairól. - Jelenleg 171 tagja van a városi hitközségnek, 1941-ben még 5400-an voltak. A hitközség felkérésére Spielmann Mihály történész mondott beszédet az emlékezésen. A dán külügyminisztérium meghívására a Pro Europa Liga által szervezett Erdélyi Interkulturális Akadémia /végzős egyetemi hallgatók, illetve fiatal kutatók, politikusok/ utaztak Dániába, Spielmann Mihály volt a kísérő tanáruk. /Máthé Éva: Marosvásárhelyen a holokauszt áldozataira emlékeztek. A dán király példája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./"
2001. június 26.
"Adrian Paunescu kormánypárti szenátor jún. 25-én "felelőtlennek és szerencsétlen gondolatnak" nevezte, hogy Ion Iliescu államfő a hét végén Iasi-ban egyszerűen háborús bűnösnek titulálta Ion Antonescut. Paunescu kijelentette, bár nem tartja példaképének az egykori tábornagyot, és nem ért egyet az "akkori időszakban elkövetett hibákkal és gyilkosságokkal", illetve együttérez a zsidó néppel, helyteleníti az elnök "egyszerűsítő kijelentését". /Paunescu leckét ad Iliescunak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./"
2001. július 18.
"Adrian Nastase kormányfő júl. 17-én Izraelben a román államfő és a kormány nevében megkövette a zsidóságot az 1941-1944 között Romániában elkövetett zsidóellenes tettek miatt - azok helyett, akik annak idején elkövették azokat. Újságírói kérdésre, amely az Antonescu marsall kapcsolatos hivatalos álláspontot firtatta, a román kormányfő kijelentette: az ítéletet Antonescu felett kimondta a történelem, illetve azok, akik tanúi voltak tetteinek. A jelennek nincs más választása, mint vállalni a felelősséget mindazért, amit az elődök elkövettek - az esetleges tévedésekért is -, s mindent megtenni azért, hogy azok ne ismétlődhessenek meg. /Adrian Nastase megkövette a zsidóságot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./"
2001. augusztus 16.
"Christopher Smith New Jersey-i képviselő az amerikai kongresszus elé terjesztette jelentését, amelyben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet soros elnöki tisztét ellátó Románia első féléves tevékenységét értékelte. A honatya a Helsinki Bizottságnak a társelnöke, az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó bizottságnak pedig az elnöke. Christopher Smith dicsérőleg szólt Mircea Geoana román külügyminiszter EBESZ-elnöki munkájáról. Említést tett arról, hogy a Helsinki Bizottság több tagja is aggodalommal értesült egyes romániai antiszemita megnyilvánulásokról, jelesül az Antonescu marsall rehabilitálására tett kísérletekről. Bátorítónak tartja viszont az amerikai honatya azt a módot, ahogyan a bukaresti kormány reagált arra, hogy Mircea Chelaru akkori vezérkari főnök részt vett az Antonescu-szobor felállítása alkalmából tartott rendezvényen. Smith a romániai sajtó helyzetéről is szólt. Értékelte, hogy Adrian Nastase kormányfő nem szigorítaná az újságírói véleménynyilvánításért kiszabható büntetéseket, de hozzátette, hogy ez nem elég. Figyelmeztetett arra, hogy a jelenleg érvényben levő törvény, amely szerint hivatalos személy sajtóbeli megsértéséért és rágalmazásáért bebörtönözhetik az újságírókat, ellentmond a sajtószabadság tiszteletben tartására tett bukaresti vállalásnak. A kifogások között szerepeltek még az emberjog-sértések és az emberkereskedelem, ilyen téren az amerikai külügy azok közé az országok közé sorolta Romániát, amelyek nem teljesítik a minimális követelményeket, noha a kormány mutat hajlandóságot a helyzet megváltoztatására. /M. Zs.: A román EBESZ-elnökségről Washingtonban. Bársonyba burkolt bírálat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 16./"
2001. november 8.
"Az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során Adrian Nastase kormányfő bejelentette: a román kormány az elkövetkezőkben törvénytervezetet nyújt be, amelynek célja betiltani mindazokat a szimbólumokat és megmozdulásokat, amelyek háborús bűnösök nevéhez kapcsolódnak. Román sajtókommentárok szerint a kormányfő indítványa elsősorban a háborús bűnösként kivégzett Ion Antonescu román marsall, egykori fasiszta politikus ellen irányult. Mint ismeretes, az ország számos városában neveztek el utcát Antonescuról (többek között Kolozsváron is), illetve helyeztek el emlékplakettet vagy szobrot a marsall tiszteletére. Nastase kijelentése nagy port kavart a román belpolitikában. A kormányfő indítványa nagy ellenállásba ütközött saját pártján belül is. A néhai Antonescu marsall szimpatizánsai körébe tartozik Sergiu Nicolaescu szenátor is, aki a fasiszta politikus utolsó napjairól filmet is forgatott. Emlékezetes, hogy a román hadsereg volt vezérkari főnökét, Mircea Chelaru tábornokot tartalékba helyezték azt követően, hogy részt vett a Nagy-Románia Párt (NRP) védnöksége alatt szervezett emlékünnepségen, amelynek keretében új Antonescu marsall mellszobrot lepleztek le. Adrian Paunescu a kormányfő indítványára reagálva, Antonescu-perének újratárgyalását kérte. "Ki állapította meg, hogy Ion Antonescu háborús bűnös?" - tette fel a kérdést Paunescu a szenátus plénuma előtt. A Nagy-Románia Párt nevében Gheorghe Buzatu, a szenátus alelnöke utasította el Nastase bejelentését. Buzatu történészként már több mint fél tucat könyvet írt a második világháború után háborús bűnösként elítélt és kivégzett román marsallról, akit "nagy hazafinak és kiváló katonának" tart. A Demokrata Párt parlamenti frakciója szerint a kormányfő kezdeményezése teljes mértékben megfelel az alkotmánynak. Ugyanakkor bírálta azt, hogy Nastase kormányfő "egyoldalúan és attól függően kezeli ezt a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik". A Nemzeti Liberális Párt "konjunkturális nyilatkozatként" értékelte Nastase bejelentését. Szilágyi Zsolt, az RMDSZ képviselője viszont üdvözölte Adrian Nastase bejelentését és reményét fejezte ki, hogy az nem marad puszta nyilatkozat, mint eddig történt. Dr. Csucsuja István egyetemi tanár, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Tanszékének dékán-helyettese kifejtette: Ion Antonescut és az ugyancsak Antonescu névre hallgató külügyminiszterét 1944. augusztus 23-án tartóztatták le és a kommunisták őrizetébe adták őket. Szeptember 1-jén Antonescut átadták a szovjeteknek, akik a Szovjetunióba szállították és a háború végéig valószínűleg kihallgatták. Utána visszahozták Romániába és a Népbíróság elé állították. A vádban elsősorban azt emelték ki, hogy Antonescu agressziót hajtott végre a Szovjetunió ellen. Itt szerepeltek azok a bűnök, amelyeket Besszarábiában és főleg Transznisztriában követtek el. Még a németek is megdöbbentek azon, hogy ott milyen vérengzések voltak. Ezeknek kétségtelenül megvoltak a maguk felelősei, többek között George Alexianu, Transznisztria kormányzója és Piky Vasiliu, akiket el is ítéltek, majd kivégezték őket. Velük együtt végezték ki Ion Antonescut és külügyminiszterét is 1946. június 1-én, miután a Népbíróság népellenes háborús bűnökért halálra ítélte őket. Goldner Gábor egyetemi tanár, a Zsidó Hitközség újonnan megválasztott elnöke Nastase kezdeményezésével kapcsolatban kifejtette: Üdvözöljük a kormányfő javaslatát. Reméljük, hogy lesz is belőle valami. Bízunk abban, hogy a fasiszta szimbólumok használata teljesen kiiktatódik és mi, zsidók aránylag nyugton élhetünk majd bárhol a világon - mondotta Goldner Gábor. /Papp Annamária: Ismét fellángolt az Antonescu vita. Botrányt váltott ki Nastase javaslata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./ A kormánypárti és nacionalista ellenzéki politikusok egyaránt elutasítóan fogadták Adrian Nastase miniszterelnök bejelentését, miszerint a kormány törvénytervezetet kíván alkotni a háborús bűnösök nyilvános kultuszának betiltásáról - jelezte a román sajtó. A kormánypárt /Szociáldemokrata Párt - PSD/ nacionalista szárnyának vezéralakja, Adrian Paunescu szenátor a szenátus plénuma előtt vonta kérdőre a kormányt, miért nyilvánítja háborús bűnösnek az egykori marsallt, aki "életével fizetett életének azért a részéért, ami belőle elítélendő volt". Az ugyancsak kormánypárti Gheorghe Pruteanu szenátor népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében. Gheorghe Funar, a PRM főtitkára kijelentette: "szó sem lehet arról, hogy Antonescut háborús bűnösnek nyilvánítsák". Mint mondta, kolozsvári polgármesterként hallani sem akar a kolozsvári Antonescu utca nevének megváltoztatásáról, illetve arról, hogy ne állítsanak szobrot a városban Antonescunak. /A kormányfő darázsfészekbe nyúlt. Berzenkednek Antonescu hívei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./"
2001. november 10.
"A vádlottak padján Ion Antonescu marsall, aki megmentette a romániai zsidóság életét azzal, hogy nem szolgáltatta ki őket Németországnak, hangzik jelenleg Romániában. Valójában Antonescu felelős a romániai zsidók százezreinek 1940-44 közötti elpusztításáért. A vasgárdista zendülés idején, 1940 januárjában Bukarestben 121 zsidót gyilkoltak meg, bestiális módon. 1941 júniusában a iasi-i pogrom több mint tízezer áldozatot követelt. A németek oldalán harcoló román hadsereg mintegy 166 ezer zsidót gyilkolt meg. A még életben maradt zsidók legnagyobb részét Transznisztriába deportálták, lágerekbe gyűjtötték, és megsemmisítették. Antonescu szinte teljesen kiirtotta a besszarábiai, észak-bukovinai és transznisztriai zsidókat, összesen mintegy 340 ezer embert. Részben meghagyta az ókirályságbeli és dél-erdélyi zsidók életét, ellenben egzisztenciájukat kegyetlen intézkedésekkel tette tönkre. Már a kommunista államhatalom is gondosan ügyelt arra, hogy a román nép ne szembesülhessen közelmúltjának eme szégyenteljes mozzanataival. Romániának sikerült nagymértékben mentesítenie magát a genocídium vádja alól. Az 1989 utáni román nacionalizmus nagymértékben ebből a megszépített, a történelmi valóságokkal a népet nem szembesítő múltból táplálkozik. Az 1989 óta egymást váltó kormányok passzív cinkossága révén ma nem egy erdélyi zsidó polgár látja saját igazolványában Ion Antonescu nevét az utca megjelöléseként. /Salamon Márton László: Tömeggyilkos utca. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./"
2001. november 29.
"Felelősségteljesen kell értékelni Antonescu marsall történelmi szerepét, figyelembe véve Románia integrációs érdekeit - jelentette ki Adrian Nastase kormányfő. A prefektusokkal tartott nov. 27-i videokonferenciáján a miniszterelnök bemutatott egy 1941. november 13-án keltezett jegyzőkönyvet. Eszerint Antonescu marsall megkérdezte Gheorghe Alexianutól, Dnyeszteren túli kormányzótól, hogy teljesítette-e a parancsot, amely arról szólt, hogy minden, az október 22-i odesszai merénylet során megölt román életéért cserébe 200 zsidót végezzenek ki. Alexianu válasza: "Kivégeztük és felakasztottuk őket Odessza utcáin." - Antonescu az utolsó percig kitartott Hitler mellett, és hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak. Felelős politikusként ezért azt tartom célszerűnek, hogy Románia inkább a jövő felé forduljon múltja helyett - hangoztatta Nastase, aki a jegyzőkönyv nyilvánosságra hozatalával igazolni kívánta amerikai útja alkalmával tett ígéretét, miszerint Romániában nem engedélyezik Antonescu marsallnak emléket állító szobrok felállítását. /Antonescu kitartott Hitler mellett. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"
2001. december 12.
"A kilencvenes évek elején a román parlamentben egy perces néma felállással adóztak Antonescu marsall emlékének. Akkor Adrian Nastase külügyminiszter, Ion Iliescu pedig, akárcsak most, Románia elnöke volt. Tíz év múltán Adrian Nastase, a jelenlegi kormányfő a prefektusokkal tartott egyik távkonferencián nemcsak elítélte a marsallszobor kultuszt, hanem - eléggé szokatlan módon egy román miniszterelnök részéről - részleteket olvasott fel két korabeli dokumentumból. A talán legfélelmetesebb részletben Antonescu felszólította a Dnyeszteren túli terület kormányzóját, Gh. Alexianut, hogy az 1941 októberi ogyesszai merényletet megtorlandó "lövessen le 200 zsidót minden egyes halottért és 100 zsidót minden egyes sebesültért". Alexianu pedig visszaigazolja, hogy a parancs végrehajtatott, és hogy nagyon sok zsidót "meglőttek és felakaszottak Ogyessza utcáin". Andrei Cornea feltette a kérdést, mi ez a pálfordulás? Miként is térhettek át a Vezér majdnem hivatalos kultuszáról a bárminemű kultusz szigorú elítélésére? A magyarázatot közérthetően elmondta Nastase kormányfő: a NATO- és EU-integráció összeférhetetlen az Antonescu-kultusz bármely formájával. Ez a kultusz - összegezte a miniszterelnök - komolyan zavarja az Egyesült Államokat, melynek Antonescu hadat üzent, s elégedetlenséggel tölt el bizonyos zsidó köröket, melyekről úgy hisszük, komoly befolyással bírnak az amerikai fővárosban. Antonescu adott parancsot 150 000 zsidó és több tízezer cigány legyilkolására, személyes hozzájárulásként a holokauszthoz. Cornea szerint a román társadalomnak továbbra is erkölcsi problémája a képmutatásban való tetszelgés, a valóság iránti érdektelenség. /Andrei Cornea: Megjöttek az "amerikai zsidók" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12. - Megjelent a 22. c. bukaresti lap december 4-10-i 49-es számában. A cikket most magyar fordításban adták közre./"
2001. december 15.
"Nagy elismeréssel méltatta Randolph L. Braham (a New York-i Egyetem professzora) Tibori Szabó Zoltán könyvét /Élet és halál mezsgyéjén. Kolozsvár, Minerva Művelődési Egyesület, 2001/. Ebben a szerző az erdélyi zsidóság tragédiájáról írt. A második bécsi döntéssel visszatért Észak-Erdélyben 164 ezer zsidó élt. A magyarok kezén marad zsidók sokkal rosszabb sorsra jutottak, mint a hagyományosan idegengyűlölőnek és antiszemitának tartott románokén maradt hittársaik. A dél-erdélyi zsidóság csaknem érintetlenül megmenekült, Észak-Erdély zsidósága Auschwitzban kötött ki. Ezen ellentmondásos helyzetet vette számba a "nagy tiszteletnek örvendő erdélyi újságíró, Tibori Szabó Zoltán". Tibori Szabó tanulmánya cáfolta román nacionalisták beszámolóit, amelyeknek célja a Ion Antonescu marsall nácibarát rezsimje által a második világháború idején elkövetett gyilkosságok szőnyeg alá seprése. Miközben rögzítette a magyarok felelősségét közel 600 ezer zsidó megsemmisítéséért, leleplezte a románok "humanizmusát" a magyarok "barbárságával" szembeállító román nacionalistáknak próbálkozásait. Az Antonescu rehabilitációjáért küzdő románok már az 1980-as évek közepétől kezdődően nagyjából két idős és személyesen érdekelt egyén kitalált mentési akcióira alapoztak. Ezek dr. Mosche Carmilly-Weinberger, Erdély fővárosa, Kolozsvár kisszámú neológ hitközségének egykori főrabbija, illetve Raoul Sorban román festő és egyetemi tanár, akit 1986 novemberében Népek Igazának ismertek el, s aki később Antonescu rehabilitálásának bajnokává vált. Az említett két személy által kreált mítoszok és legendák leleplezésével Tibori Szabó a történelmi igazságot segítette. A könyv többnyelvű könyv- és cikkbibliográfiát is tartalmaz, amely az 1984 és 2000 között Romániában megjelent, a magyar holocausttal foglalkozó írásokat veszi számba. /Randolph L. Braham (a New York-i Egyetem professzora): Élet és halál mezsgyéjén. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./"
2002. február 27.
Romániának meg kell oldania intézményi, valamint a civil társadalommal kapcsolatos problémáit, amennyiben a prágai csúcstalálkozón a NATO tagjává kíván válni, szögezte le Bruce Jackson, az Egyesült Államok NATO-bizottságának elnöke febr. 26-án Bukarestben. Utalt a Ion Antonescu marsall szobrainak felállítására irányuló egyes hatósági törekvésekre, emellett a parlamentnek erősebbnek kell lennie, különösen a korrupció elleni harcban. /Intézményi reformok, civil társadalom gondjainak megoldása - ez a NATO-tagjelölt Románia házi feladata. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./
2002. március 19.
A háborús bűnösöknek emléket állító szobrok, szoborcsoportok, táblák felállítását tiltó sürgősségi rendeletet fogadott el a román kormány – jelentette be Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter a védelmi tárca által szervezett holokauszttörténelmi tanfolyam márc. 18-i megnyitóján.A kormány megtiltotta ugyanakkor, hogy utcákat, sugárutakat, köztereket, parkokat nevezzenek el a hasonló bűntetteket elkövető személyekről. Szintén tilos lesz ezentúl az idegengyűlölő, fasiszta, raszszista jellegű szimbólumok használata, illetve a háborús bűnösök személyi kultuszának gyakorlása. A rendelet alapján ezeket az előírásokat megszegő személyek 5 és 15 év közötti börtönbüntetéssel sújthatók. A sürgősségi kormányrendelet leírása szerint fasiszta, rasszista, idegengyűlölő szervezet alatt olyan – három vagy több személyből álló – csoportosulás értendő, amely fasiszta és faj-, illetve idegengyűlölő elméleteket terjeszt. Ide érthetők mind a jogi személyiséggel rendelkező vagy azt nélkülöző szervezetek, illetve politikai pártok, egyesületek, alapítványok, kereskedelmi társaságok, amelyek vallási, faji vagy etnikai alapú, megkülönböztető doktrínákat karolnak fel. A fasiszta és rasszista szimbólumok alatt a kormányrendelet olyan zászlókat, emblémákat, jelmondatokat, köszönési formákat ért, amelyek a fenti doktrínák terjesztését szolgálják. Az emberiség elleni bűncselekményeket elkövető személy – a kormány meghatározása szerint – az a személy, akit egy hazai vagy külföldi bíróság végleges döntése alapján hasonló vádakkal, illetve háborús bűnökért ítéltek el. Mint ismeretes, Ion Antonescu marsallt háborús bűnösként ítélték el és végezték ki, a második világháború befejezése után. A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének adatai szerint Romániában hat Antonescu-szobor létezik; a hetedik – és egyben az első erdélyi – Antonescu-szobrot Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere állítaná fel.A zsidó közösségi értékekkel és sírkertekkel kapcsolatos határozatot fogad el soron következő ülésén a kormány – jelezte továbbá Razvan Theodorescu művelődésügyi és kultuszminiszter. Kifejtette, hogy Románia részt vállalt a tömegirtásban, ezért felelősséggel tartozik az áldozatokkal és ezek hozzátartozóival szemben. Theodorescu kifejtette, az akkori román kormányt terheli a felelősség azért, hogy a romániai zsidóság ellen pogromokat szerveztek, és sokan közülük lágerekben pusztultak el. "A román népnek kötelessége szembenézni múltjával, bármennyire szégyenteljesek is lennének történelmének bizonyos fejezetei" – hangsúlyozta a miniszter. /Salamon Márton László: Antonescu alkonya? Büntetik a háborús bűnösök kultuszát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./
2002. március 20.
A Nastase-kormány egy héttel azelőtt jelentette be a háborús bűnösök kultuszát betiltó kormányrendelet elfogadását, hogy a NATO-csatlakozásra váró országok képviselői Bukarestben országuknak a holokauszthoz való viszonyulását is megvitatják. Az Amerikai Zsidó Tanács által szervezett nemzetközi megbeszélést a vilniusi csoport néven nyilvántartott országok március 25–26-i bukaresti tanácskozásával egy időben tartják az illető államok zsidó szervezeteinek részvételével. A rendezvényre meghívták a vilniusi csoport országainak nemzetiségi kérdésekben illetékes kormányhivatalnokait, akik arról számolnak majd be, hogy az illető államban hogyan kezelik a zsidó közösségi ingatlan-visszaszolgáltatás kérdését, a holokauszttörténet oktatásának és a népirtással kapcsolatos felelősségvállalásnak a problémáját.A résztvevőknek arról is számot kell adniuk, hogy országukban hogyan lépnek fel az antiszemitizmus, a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen. A sürgősségi kormányrendelet meghozatalát márc. 18-án bejelentő Adrian Nastase kormányfő az Amerikai Egyesült Államokban 2001 őszén tett látogatása során a NATO-csatlakozáshoz kért zsidó lobbinak ígéretet tett: Románia orvosolni fogja a restitúció és az antiszemitizmus problémáit, és betiltja a háborús bűnösök, köztük Ion Antonescu marsall kultuszát.Bejelentését akkor a román kormánypárti és nacionalista ellenzéki politikusok körében egyaránt elutasítóan fogadták. Adrian Paunescu a szenátus plénuma előtt vonta kérdőre a kormányt, miért nyilvánítja háborús bűnösnek az egykori marsallt. Paunescu az Antonescu-per újratárgyalását kezdeményezte, míg az ugyancsak kormánypárti Gheorghe Pruteanu szenátor népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében. A Demokrata Párt parlamenti frakciója azt kifogásolta, hogy Nastase kormányfő attól függően kezeli a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik. A Nemzeti Liberális Párt értelmetlennek tartotta a kilátásba helyezett törvény csak általánosságban és nem nevesítve tiltja be a háborús bűnösök kultuszát. Adrian Nastase ígérete nem volt az első a hasonló ígéretek sorában. 1994 januárjában Abraham Foxmannak, egy amerikai zsidó elöljárónak Ion Iliescu államfő levélben fejtette ki: "Románia elnökeként – amint eddig is tettem – továbbra is határozottan fel fogok lépni bárminemű Antonescu rehabilitálását célzó kísérlet ellen, valamint azok ellen, akik megpróbálják elfelejteni háborús bűnök miatti felelősségét." Az államfő azonban nem lépett fel a marsall kultuszának elterjedése ellen. E kultusz eredményeként ma legalább hét Antonescu-szobor áll Romániában – köztük a Maros megyei Nagysármáson három évvel ezelőtt leleplezett szobor –, és szinte valamennyi nagyvárosban neveztek el utcát a marsallról. Az első Ion Antonescu szobrot 1993. október 22.-én – két nappal azután, hogy az Amerikai Kongresszus megszavazta Románia számára a Legnagyobb Kereskedelmi Kedvezményt – a sloboziai rendőrség udvarán avatták. Az ünnepségen részt vett Mihai Ungureanu, a Művelődésügyi Minisztérium államtitkára, Corneliu Vadim Tudor és Romulus Vulpescu szenátor, Iuliu Furo, Dan Ioan Mirescu és Leonida Lari képviselők, valamint a rendőrség képviselői. A szobor leplezését Josif Constantin Dragan, a Ion Antonescu Marsall Liga tiszteletbeli elnöke végezte.1994 márciusában néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter első sajtótájékoztatóján kijelentette: "Ion Antonescu marsall – tevékenységének minden árnyoldala ellenére is – századunk hőse. Tudatosan öltötte magára a Krisztus-inget vállalván az ország vezető szerepét, amikor Romániának egy autoriter vezetőre volt szüksége.“ 1994. november 12.-én Piatra Neamton lepleztek le katonai tiszteletadással újabb Antonescu- szobrot. A leleplezési ceremónián koszorúval voltak jelen a Neamt megyei prefektúra képviselői. 2000 szeptemberében az ortodox egyház emelt Bukarestben szobrot Antonescu marsallnak. Emil Constantinescu államfő rövid úton felmentette tisztségéből a szoboravatáson megjelent vezérkari főnököt, Mircea Chelarut. /Gazda Árpád, Salamon Márton László: Törleszt a kormány. Időre született meg az Antonescu-rendelet. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./
2002. március 22.
Romániában máris legalább hét Antonescu-szobor áll, köztük a háborús bűnökért elítélt marsall 1999-ben, Nagysármáson leleplezett mellszobra. Ilie Bucur pópa idehozatta Marosvásárhelyről az Antonescu-szobrot /ott nem engedélyezték a felállítását/, és felállították az ortodox templom kertjében. Nagysármáson a magyar közösség száma viszont jócskán meghaladja a húsz százalékot, ennek ellenére nincsenek kétnyelvű táblák. A faluban erős a "vátrás fészek", melynek fő szervezője Bucur pópa, a jelenlegi PRM-elnök. A pópa Gheorghe Funart példaképének tekinti. 1999-ben az Antonescu-szobor avatására eljött Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek és sok nyugalmazott katonatiszt. A helyi RMDSZ tiltakozott a szoborállítás ellen. Ilie Bucur pópa a Krónika munkatársának kifejtette: meg kellett mentenie a megaláztatásoktól a szobrot. Antonescu Besszarábia és Bukovina megmentője, a románok nemzeti hőse, szavalta a pópa. /Salamon Márton László: Háborús bűnök és bűnösök Sármáson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./ A Vatra Romaneasca és egykori pártja, a PUNR Marosvásárhelyen szobrot akart állítani Ion Antonescunak. A talapzat engedély nélkül, egyik napról a másikra el is készült az egykor Bethlen Gáborról elnevezett marosvásárhelyi sétányon. Nagy Győző, Vásárhely 1992 és 1996 közötti polgármestere azonban nem engedélyezte a mellszobor elhelyezését; az alkotást végül Nagysármáson állították fel. /Sz. E.: Az Antonescu-szobor útja Vásárhelytől Sármásig. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./
2002. március 26.
Bukarestben találkoztak a NATO-tagjelölt országok zsidó közösségeinek képviselői és márc. 25-én kerekasztal-megbeszélés keretében mutatták be Bukarestben a zsidók tragédiájának elismertetése terén elért eredményeket. Jelen volt Razvan Theodorescu művelődési miniszter, Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt (PSD) alelnöke, Nicolae Cajal, a Zsidó Közösségek Szövetségének elnöke, Victor Opaschi elnöki tanácsos és Andrew Baker, az American Jewish Committe képviselője. A romániai, albániai, macedón, bolgár, szlovén, szlovák, horvát, valamint a balti államok zsidó közösségeinek képviselői hangsúlyozták: a kommunizmus bukása óta eltelt tíz évben országaik erőfeszítéseket tettek a zsidó közösségek XX. századi történelmének tisztázása érdekében. Ion Iliescu államfő üzenetében "figyelmeztetett arra, hogy Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden, személyére irányuló kultusz, indoklásától függetlenül a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Üzenetében az államfő kitért a zsidó közösségek javainak visszaszolgáltatására is, és hangsúlyozta, hogy a folyamat tovább tart. Razvan Theodorescu említést tett a zsidó kultikus épületek védelméről, illetve a szélsőséges megnyilvánulások és szimbólumok használatának betiltásáról szóló kormányrendeletre. /Bukarestben találkoztak a NATO-tagjelölt országok zsidó közösségeinek képviselői. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./