Az MPP Szentgyörgyre hívja demonstrálni az erdélyi magyarokat
Sepsiszentgyörgyre hívja demonstrálni az erdélyi magyarokat a polgári párt november 29-ére, a rendezvény a gyulafehérvári nyilatkozatban tett ígéretekre hívná fel a figyelmet. A Krónika által megkérdezett magyar szervezetek később döntenek esetleges részvételükről.
A Magyar Polgári Párt (MPP) nyílt levélben hívja az erdélyi és székelyföldi magyarokat Sepsiszentgyörgyre, hogy a román állami ünnep közeledtével közösen hívják fel a figyelmet az 1918. december elsején elfogadott gyulafehérvári nyilatkozatban tett ígéretekre.
„Őseink földjén méltó körülmények között, nem másodrangú állampolgárként akarunk élni. Erre tettek ígéretet a gyulafehérvári nyilatkozatban román honfitársaink ősei, de az ott megfogalmazottak az ígéret szintjén maradtak. Kérjük hát együtt alapvető jogaink alkotmányos garantálását!” – olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott felhívásban. Az MPP az erdélyi magyar pártokat, civil szervezeteket és a történelmi magyar egyházakat is megszólítja.
„Kezdeményezői és cselekvő részesei kívánunk lenni a magyar nemzeti integráció, a magyar megújulás politikájának. Hirdetjük, hogy az erdélyi belmagyar testvérharcot meg kell szüntetni, hiszen közös jövőnk a tét” – áll a Biró Zsolt pártelnök által jegyzett dokumentumban.
A sepsiszentgyörgyi kormányhivatal elé 13 órára összehívott demonstráción a tervek szerint felolvasnak és átadnak Kovászna megye prefektusának egy petíciót, amelyet a kormánynak és Románia új elnökének, Klaus Johannisnak is szánnak. Ebben az MPP azt kéri, hogy Románia rögzítse alaptörvényében a gyulafehérvári nyilatkozatban foglalt ígéreteket.
Mint ismeretes, 1918. december elsején az erdélyi, bánsági és magyarországi románok Gyulafehérváron tartott nemzetgyűlésükön – önrendelkezési jogukra hivatkozva – az általuk lakott területek és a Román Királyság egyesüléséről fogadtak el határozatot, amely a kisebbségek jogaira is kitér.
A gyulafehérvári határozat kimondta, hogy az egyesülés nyomán létrejövő új román állam az együtt élő népeknek teljes nemzeti szabadságot biztosít, lehetővé teszi, hogy oktatásukat, közigazgatásukat és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik révén, és számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak.
Várják a felkérést a szervezetek
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a Krónikának elmondta, tudomása szerint a Magyar Polgári Párt még nem keresett partnereket a sepsiszentgyörgyi tüntetés megszervezéséhez, az általa képviselt szervezet tagjai legalábbis nem kaptak semmiféle felkérést erre vonatkozóan.
Izsák leszögezte: fontosnak tart minden olyan megmozdulást, amely a Székelyföldre és az autonómiatörekvésekre hívja fel a figyelmet. „November végén Genfben leszek az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által szervezett, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó konferencián, de próbálom úgy alakítani a programomat, hogy hazaérjek, és személyesen is részt vehessek a sepsiszentgyörgyi MPP-s megmozduláson” – mondta Izsák.
A szervezet elnöke ugyanakkor elmondta, a Székely Nemzeti Tanács november 8-án munkaülést tartott Marosvásárhelyen, melyen a széki küldöttek – köztük MPP-tagok – is részt vettek, de senki nem vetette fel a gyulafehérvári nyilatkozatra emlékeztető sepsiszentgyörgyi megmozdulás szervezésével kapcsolatos kérdéseket.
Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háromszéki szervezetének elnöke lapunk megkeresésére elmondta, az MPP által felvetett téma nem került napirendre a néppártnál sem, mivel a polgári párt nem tájékoztatta az EMNP-t szándékáról.
„Természetesen mi is fontosnak tartjuk, hogy emlékeztessük a többségi nemzet képviselőit a gyulafehérvári nyilatkozatban a magyaroknak tett ígéretekre. Az EMNP egyébként két évvel ezelőtt Baróton kinyomtatta a kiáltvány szövegét és Románia nemzeti ünnepén szétosztottuk a rendezvényen” – mondta a néppárti politikus.
Visszakozik az RMDSZ?
Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi képviselői egyébként Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke szerint korábban jelezték, hogy segítenek a rendezvény megszervezésében. A Krónika szerdán szerette volna megtudni, hogy a szövetség változtatott-e álláspontján, az RMDSZ háromszéki vezetői azonban nem kívántak nyilatkozni az ügyben. A Háromszék napilap egyébként úgy tudja, az RMDSZ már nem tartja időszerűnek a hónap végi megmozdulást.
Amint arról korábban beszámoltunk, az MPP eredetileg december elsején akarta megszervezni a rendezvényt, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat azonban nem adott rá engedélyt. Antal Árpád polgármester, az RMDSZ helyi elnöke akkor azzal indokolta a döntést, hogy az önkormányzatnak és a város lakosságának tiszteletben kell tartania a román nemzeti ünnepet.
Krónika (Kolozsvár)
Krónika (Kolozsvár)

Visszaállamosítás és felfüggesztett börtönbüntetés (Ítélet a Mikó-perben)
Lényegét tekintve helybenhagyta az alapfokú ítéletet, csak a büntetést enyhítette a Székely Mikó kollégium visszaszolgáltatási perében a ploieşti-i táblabíróság. Az iskola tehát állami tulajdonban marad, és a bírák szerint azok, akik visszaszolgáltatták az Erdélyi Református Egyházkerületnek, hivatali visszaélést követtek el. Az ítélet végleges és jogerős, de a vádlottak nem fogadják el, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak igazságtételért.
A tegnap közzétett határozatban az egykori restitúciós bizottság magyar tagjaira a buzăui bíróságon 2012-ben kiszabott, egyenként hároméves börtönt letöltendőről felfüggesztett büntetésre módosították, és nem csupán Markó Attila képviselő, volt kisebbségügyi államtitkár esetében, hanem Marosán Tamás volt egyházkerületi jogász számára is, ami azt jelenti, hogy nem ismerték el az ellene felhozott vádpontok idén tavasszal bekövetkezett elévülését. A felfüggesztés próbaideje öt év, és bizonyos feltételekhez kötött. A harmadik, eleve felfüggesztett börtönre ítélt vádlott, Silviu Clim nyugalmazott igazságügyi minisztériumi jogász, valamint a kormányfőtitkárság és az igazságügyi minisztérium fellebbezéseit a táblabíróság elutasította, mert megalapozatlannak látja azokat, a Sepsiszentgyörgy város által benyújtott fellebbezést pedig elfogadhatatlanként dobták vissza. E három intézményt egyenként 500 lejes perköltség megtérítésére kötelezik, az Erdélyi Református Egyházkerületnek azonban elengedik azt az 1 137 856 lejes kártérítést, amelyet a buzăui bíróság szabott ki.
Az ítéletről a Markó Attila védelmét ellátó Eugen Iordăchescu bukaresti ügyvéd lesújtva nyilatkozott: szerinte törvénytelen és megalapozatlan döntés született, hatalmas ítélkezési tévedés történt, ezért „nincs más hátra, meg kell támadnunk az Emberi Jogok Európai Bíróságán”. Ugyanezt erősítette meg az egyház védelmét ellátó Kapcza Mikolt ügyvéd is, aki az alapfokúnál emberségesebbnek, de ugyancsak elhibázottnak tartja a ploieşti-i döntést, és elkerülhetetlennek tartja a további küzdelmet: az egyháznak ugyanis meg kell védenie – most már nemzetközi fórumon – a tulajdonjogát, a vádlottaknak pedig az ártatlanságukat.
Markó Attila elérhetetlennek bizonyult, egy rövid üzenetet tett közzé Facebook-oldalán a következő szöveggel: „Elnézést kérek mindenkitől – sajtótól, kollégáktól –, de nem tudok most senkivel beszélni. Előttem semmi különbség nincs a felfüggesztett vagy a végrehajtandó büntetés között annak az érdemi kérdésnek a tükrében, hogy a Székely Mikó Kollégium a református egyház tulajdonát képezte, azt érvényes román jogszabályok szerint jogosan visszaszolgáltattuk, és amelyet ezzel a döntéssel visszaállamosítottak. Természetesen az nem is kérdés, hogy ezt az ügyet a strasbourgi emberi jogi bíróság elé visszük.”
A magyarság és a jogállamiság arculcsapása
A 700 ezres erdélyi reformátusságot csapták arcul, nevezték hazugnak, csalónak, ezért az egyháznak újra kell gondolnia a román államhoz fűződő viszonyát – nyilatkozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Mikó-ügyben kihirdetett jogerős ítéletről. „Huszonöt év jogállamiságába vetett hitünk dőlt meg ezzel ma, és olyan állapot állt elő, amivel a román állam jelezte a reformátusoknak, kisebbségeknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást” – mondotta. Szomorú és lesújtó üzenet ez a román állam részéről, amely súlyosan károsítja azt a lojalitást, amellyel a reformátusok ezekben az esztendőkben viseltettek a román állam iránt – tette hozzá. Kató Béla szombatra rendkívüli egyházkerületi közgyűlést hív össze Kolozsvárra a Kétágú Templomba, ahova a közgyűlési tagokon kívül a gyülekezetek képviselőit is várják, hogy közösen döntsenek a hogyan továbbról. A püspök számára a Mikó-ügyben hozott ítélet nem egy épületről szól, hanem erkölcsi kérdés, mert azt a látszatot kelti, hogy a reformátusok olyasmit követelnek, ami nem volt az övék. „Ez a visszaállamosítás azt üzeni: ebben az országban bármikor, bármi megtörténhet. Az összes iskolánk ebben a helyzetben van, ettől kezdve bármikor, bármit vissza lehet venni, hiszen ha nem ismerünk el egy dolgot, és nem akarjuk azt beismerni, akkor bármikor lehet találni olyan jogi vesszőhibát, amivel bármit meg lehet tenni” – vélekedett.
lláspontját az egyházkerület elnöksége közleményben erősíti meg.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint veszélyes precedenst teremtett a Ploiesti-i Táblabíróság azzal, hogy érvénytelenítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatását, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az ügyben eljáró restitúciós bizottság tagjait. Az igazságszolgáltatás ítéleteit nem szokás kommentálni, de ebben az esetben kivételt kell tenni – vélekedett, és közölte: igazságtalannak tartja az ítéletet „az egyházzal szemben, azokkal szemben, akik a törvényt alkalmazták, azokkal szemben, akiktől a kommunista diktatúra ingatlanokat kobozott el. Az ítélet megnyit egy kaput, amelyen keresztül a hasonló módon meghozott visszaszolgáltatási döntések érvénytelenítését kérhetik. Veszélybe kerül mindaz, amit az elmúlt két évtizedben tettünk a visszaszolgáltatás terén.”
Az egyetlen igazságos döntés az lett volna, ha az egyháznak hagyják az iskolát, Markó Attiláékat pedig felmentik, bocsánatot kérnek tőlük, és esetleg kártérítést is adnak nekik azért a feszültségért, aminek az elmúlt években alaptalanul kitették őket – nyilatkozta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki az enyhített ítéletet is vérlázítónak tartja. „Nem tudok örülni annak, hogy a városé lesz a nagy értékű ingatlan, mert mindennél fontosabb az igazság, és itt igazságtalanság történt. Az a gyanúm, hogy a nagy igazságtevési hullámban szándékosan összekeverik a valós korrupciós ügyeket az erdélyi magyarság jogos követeléseivel, és ez precedensértékű lehet, ezek után bármelyik egyháztól bármit elvehet az állam” – vélekedett az elöljáró, aki tegnap este Kolozsvárra utazott, hogy Kató Béla erdélyi református püspökkel és Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel megbeszéljék a történteket és a következő lépéseket.
A magyar kormány is megdöbbenéssel értesült a Markó Attilát, az RMDSZ parlamenti képviselőjét, a restitúciós bizottság tagját felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtó, a ploieşti-i táblabíróság által hozott jogerős ítéletről – közölte Semjén Zsolt, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese, aki szerint az is elfogadhatatlan, hogy egy korábban az egyháznak visszaadott intézményt, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot újraállamosítják. Az egyház és a magyarság szempontjából is elfogadhatatlan, hogy Romániában a jogerősen visszaszolgáltatott egyházi és közösségi ingatlanok visszaállamosítására törekednek – szögezi le Semjén Zsolt.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mikó-per: a sepsiszentgyörgi városvezetőség is további lépéseket tervez
A Mikó-ügyben hozott ítéletet bírálta, valamint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinné azt Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere is. Antal Árpád, a megyeszékhely vezetője már tárgyal a református egyház vezetőivel.
Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere elmondta, a Székely Mikó kollégium diákjaként, a Mikó és a Refi vezetőtanácsának tagjaként, valamint Mikós diák szülőjeként elkeseredett és megdöbbent a szerdai ítéleten. Mint magyarázta, nem tud felállni az asztaltól a szerdai tanácsülést követően úgy, hogy ne említették volna meg a vérlázító történteket.
„Ezt a döntést, miszerint a Székely Mikó Kollégium épületét visszaállamosítják, valamint a bizottsági tagokat felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik, nem fogjuk továbbra sem szó nélkül hagyni” – jelentette ki Sztakics Éva. Mint magyarázta, biztos benne, hogy bár különböző formákban, azonban együtt és közösen sikerül egyet nem értésüket kifejezni az erdélyi magyaroknak.
Elárulta, már zajlanak a tárgyalások a kolozsvári Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és vezetősége, valamint Antal Árpád, továbbá az RMDSZ elnöksége között. Mint az alpolgármester magyarázta, biztos abban is, hogy nemzetközi fórumokon valóban igazságot szolgáltatnak. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik az ügyet, és ha Romániában nem szolgáltattak igazságot, akkor az említett nemzetközi fórumon megtámadva a határozatot biztosan megszületik az igazságos döntés – mutatott rá Sztakics Éva.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy fogalmazott kedd este: „Az igazság mindennél fontosabb, ezért ezt nem fogjuk ennyiben hagyni”. A megyeszékhely vezetője ugyanakkor ígéri, a további lépésekről igyekeznek mindenkit időben tájékoztatni.
Bencze Melinda |
Székelyhon.ro

Antal Árpád: az RMDSZ meghallgatta a választók üzenetét
Antal Árpád üdvözli az RMDSZ döntését, hogy kilép a kormányból. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a szövetség vezetősége meghallgatta az erdélyi magyarok üzenetét.
Egyértelmű, hogy az emberek azt akarják, hogy szakítsunk a Ponta-kormánnyal és ezt a határozottan kinyilvánított népakaratot tiszteletben kell tartani, mutatott rá Antal Árpád, aki hozzátette: örömmel fogadta ezt a döntést, mert korábban is felhívta a figyelmet arra, hogy ez a lépés szükséges ahhoz, hogy az RMDSZ visszatérjen a gyökereihez, hogy alulról építkezve helyreállítsák a megrendült bizalmat.
„Fontos, hogy az RMDSZ kapui szélesre legyenek tárva, hogy azon bejöhessen minden erdélyi magyar ember. Én azt remélem, hogy ez a lépés előrevisz bennünket a székelyföldi törekvések sikerre vitelében és segít bennünket abban, hogy új és szorosabb társadalmi szerződés jöjjön létre az RMDSZ és az erdélyi magyarság között", nyilatkozta Antal Árpád.
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Antal Árpád: Románia nem jogállam
Jogállamban nem szokás a bíróság ítéleteit bírálni, de Románia nem jogállam – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári rendkívüli közgyűlésén, amelyen Kató Béla püspök felajálotta lemondását a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium épületének a visszaszolgáltatását érvénytelenítő bírósági határozat miatt, a közgyűlés azonban egyhangúlag megerősítette tisztségében a püspököt.
„Ebben az országban az igazságszolgáltatás nem igazságot szolgáltat, hanem kiszolgál egy olyan rendszert, amelyiknek az a célja, hogy minket, erdélyi magyarokat legyengítsenek, leszegényítsenek” – fogalmazott a polgármester.
„Újra kell értékelni a viszonyunkat a román államhoz. Lehetünk-e lojálisak egy olyan államhoz, mely kifoszt, másodrangú állampolgárnak tekint. Magyarországnak is újra kell értékelnie a román–magyar alapszerződést. Nem lehet Magyarország azok mellett a háborúban, akik ki akarnak bennünket fosztani” – fogalmazott az RMDSZ politikusa.
Antal Árpád szerint Erdély valamennyi lakójának fel kell tennie a kérdést, hogy jobb helyzetbe került-e az erdélyi román, a magyar és a szász közösség, mint 1918 előtt volt.
„Ki lehet mondani azt, hogy közel száz év alatt a román adminisztráció sokkal több problémát okozott nekünk, mint amennyit megoldott. Igen, újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz” – jelentette ki Sepsiszentgyörgy polgármestere. Antal Árpád közölte, a református egyház küzdelmében a továbbiakban is számíthat Sepsiszentgyörgy városára.
A közgyűlés határozatot fogadott el, melyben kijelentette, az egyház soha nem kívánta a más tulajdonát, de ragaszkodik a sajátjához, és semmilyen körülmények között nem mond le a Székely Mikó Kollégiumról, és más, a román állam által jogtalanul birtokolt javáról.
MTI
Székelyhon.ro

Kató Béla a püspöki tisztségről való lemondását ajánlotta fel a közgyűlésnek
A püspök elmondta, felelősnek érzi magát azért, hogy nem engedve a per kezdeményezői zsarolásának, a per elkezdése mellett döntött. A közgyűlés elutasította a lemondást.
Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége az Egyházkerület Rendkívüli Közgyűlését hívta össze Kolozsváron, Kolozsvár-alsóvárosi Református Egyházközség templomába, a Kétágú templomba. A nyílt közgyűlés napirendjén a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium épülete kapcsán született bírósági döntés és annak következményeinek megvitatása szerepelt.
Markó Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka a közgyűlés előtt ismertette a Mikó-per részleteit. Elmondta, az épületet a ploiești-i bíróság visszaállamosította, ezzel sérült a tulajdonhoz való alkotmányos jog. „Nagy felelősség hárul ránk, mert a további teendőkről kell döntenünk. Tiltakozni kell az alkotmány és a tulajdonjog megsértése ellen. A tiltakozásunkat meg kell hallania az államfőnek, a kormányfőnek, a nagyvilágnak, hallatni kell hangunkat Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ha kell, békés emberi láncot is alkotunk az iskola körül” - mondta el Markó Gábor.
Pap Géza, a Romániai Református Egyház Zsinatának elnöke istentiszteletet tartott, prédikációjába elmondta: azért jöttünk ide, mert arcul csaptak, nem mi vagyunk a tolvajok, nem mi vettük el a másét, minket loptak meg. Jöttünk, mert ismét elvették a hegyeinket. Jöttünk, hogy kiáltsuk, adjátok vissza a hegyeinket. Minket folyamatosan meglopnak, értékeket teremtünk, épületeket építünk, de elveszik tőlünk, más költözik beléjük – mondta Pap Géza. Szerinte ez csak kezdete a visszaállamosítási folyamatnak.
Elmondta, ahogy az egyház nem az egyházi vezetőké, nem a híveké, hanem az Istené, úgy az egyház vagyona is az övé. „A ploiești-i bíróság az Isten vagyonát lopta el - mondta prédikációjában Pap Géza. Mi tudjuk, hogy ennek a harcnak nincs itt vége, az Isten igazsága győzedelmeskedni fog”.
A közgyűlés döntőképességének megállapítása után Markó Gábor a napirendet ismertette: elsőként a kollégium épületének újraállamosításáról és annak következményeiről tárgyalnak, majd indítványokat, javaslatokat fogadnak el, a jegyzőkönyv ismertetése és hitelesítése után bezárják a közgyűlést. Kató Béla felajánlotta a lemondását a püspöki tisztségről
Kató Béla püspök elmondta, a Mikó-per kimenetelével meghalt a demokrácia, Ceaușescu szellemisége tovább él. Beszédében a visszaszolgáltatás visszásságairól beszélt. Elmondta, ezelőtt 12 évvel elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy egy "koncepciós bűnügyi per" során elveszik az egyház tulajdonát. Kató Béla elmondta, a per kezdete előtt megzsarolták az egyházat, hogy ha nem mond le tanári lakásokról, akkor a kollégium tulajdonjoga is vita tárgyává lesz.
Pap Géza akkori püspökkel azt a döntést hozta, hogy az egyház nem zsarolható, másrészt annyira nyilvánvaló, hogy a kollégium a református egyházé, hogy nyugodtan állhatnak a per elé.
"A fenyegetés igaz lett, és ezért érzem magam felelősnek az ügy kimeneteléért, ezért meghoztam azt a döntést, hogy felajánlom lemondásomat annak a közgyűlésnek, amely engem két évvel ezelőtt megválasztott" - mondta Kató Béla.
Többen is felszólaltak, kérve a püspököt, hogy "ne tetézze a bajt" és álljon el a lemondási szándékától. A küldöttek névsorát olvassák, akik hangosan szavaznak arról, hogy elfogadják, vagy nem fogadják el a püspök lemondását.
A közgyűlés egyhangúan döntött a püspök lemondásának elutasítása mellett.
Kató Béla a szavazást követően elmondta, a közgyűlés azt kérdezheti, hogy miért volt szükség a lemondásának felajánlására. „Azért, mert háborúba készülünk, és a tábornoknak tudnia kell, hogy milyen hadsereg áll mögötte. Ami ezután fog következni, nem csendes, nyugodt várakozásban fog eltelni, lépéseket fogunk tenni” - mondta. Hozzátette, visszautasítja a román állam által fizetett papi illetményt, a congruát, ami nem kis összeg, de nem fogadhatja el. Majd megköszönte a közgyűlésnek, hogy ismét bizalmat szavazott neki.
Csűry István, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke biztosította az Erdélyi Református Egyházkerületet a támogatásáról.
Antal Árpád: Újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz
Sepsiszentgyörgy polgármestere is jelen volt a közgyűlésen, beszédében biztosította a jelenlevőket: számíthatnak Sepsiszentgyörgyre, az önkormányzatra, a polgármesterre.
A Székely Mikó Kollégium véndiákjaként mondta el, régi iskolájában azt tanulta, hogy lopott holmit nem szabad elfogadni, így nem fogadhatja el Sepsiszentgyörgy önkormányzata sem a tulajdonába átkerülő kollégiumot, hiszen tudja róla, hogy az lopott.
Kijelentette, Románia nem jogállam, hiszen szerinte ebben az országban az igazságszolgáltatás nem az igazságot szolgálja, hanem egy olyan rendszert szolgál ki, amely az erdélyi magyarok ellen van. "Újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz. Lehetünk-e lojálisak egy olyan államhoz, amely 25 évvel a forradalom után kifosztja és másodrendű állampolgárként kezeli a magyarságot. Ki kell mondani, hogy a magyar államnak is újra kellene értékelnie a román-magyar államközi megállapodást. Közel száz év alatt a román adminisztráció több gondot okozott nekünk, magyaroknak, mint amennyit megoldott" - fogalmazott a polgármester.
A közgyűlés nyilatkozatot fogadott el, mely szerint semmilyen körülmények között nem mondanak le a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumról, sem az egyház egyéb ingatlanjáról, levéltárairól, továbbá ragaszkodnak az egyház autonómiájához. Egyforma bánásmódot követelnek minden romániai egyház számára, és követelik, hogy Románia tegyen eleget a restitúciós vállalásainak, biztosítsa a tulajdonhoz való jogot.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Tartsák be, amit ígértek!
Székelyföldre hívják Klaus Johannist
Szombaton, Sepsiszentgyörgyön, a szakadó ónos eső ellenére, mintegy kétezer ember gyűlt össze a Magyar Polgári Párt hívására a kormányhivatal elé, hogy követelje az 1918. december elsején elfogadott Gyulafehérvári Nyilatkozat betartását.
„Emlékeztetni szeretnénk a tisztes hatóságokat, Románia kormányát, hogy a gyulafehérvári ígéreteik őket most is kötelezik, ezek most is aktuálisak” – jelentette ki a gyűlés kezdete előtt Gazda Zoltán. – Igenis, autonómiát akarunk, székelyföldi területi autonómiát, jogokat, anyanyelvhasználatot, amit egykoron megígértek – tette hozzá a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) irodavezetője.
Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszentgyörgyi elnöke szerint a román nemzeti ünnep jó alkalom arra, hogy „figyelmeztessük őket, hogy tizennyolcban nem ezt ígérték nekünk, amit kaptunk”. 
A színpadon Kádár Gyula történész arról beszélt, hogy 1918. december elsején nemcsak Erdély elcsatolását, hanem a magyarság önrendelkezési jogát is kimondták, és ez jogforrása lehet az autonómiának. Kifejtette: a román hatalom törvénnyel sem tudja megünnepeltetni ezt a dátumot, és tudomásul kell vennie, hogy ez számunkra gyásznap.
Biró Zsolt, az MPP országos elnöke, a megjelentek és a pártra szavazó több mint ötvenezer választó nevében román és magyar nyelven felolvasta a román kormánynak címzett petíciót, amelyben szó szerint idéztek a gyulafehérvári nyilatkozatból: „Minden nép saját kebeléből való egyének által, saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással.” Az MPP elnökének meglátása szerint ez mai terminológiával széleskörű autonómiát jelent, amiről hallani sem akar az uralgó hatalom. A petícióban kérik, hogy az esedékes alkotmánymódosításkor az őshonos nemzeti közösségeket ismerjék el államalkotó tényezőnek, a Gyulafehérvári Nyilatkozat pedig legyen a nemzeti egyenlőség erkölcsi, történelmi és jogi alapja.
A nagygyűlés nyílt levelet fogalmazott meg Klaus Johannis megválasztott államfőhöz, amelyben felkérik, hogy tegyen tájékozódó látogatást Székelyföldön, és felhívják a figyelmet arra, hogy elkezdődött az egyházi vagyon újraállamosítása. A petíciót a román kormány sepsiszentgyörgyi hivatalában iktatták. 
Az RMDSZ képviselői nem voltak jelen az eseményen, és nem is mozgósítottak. 
– Valóban azt mondtuk, hogy nem időszerű az esemény, de nem azért, mintha nem lenne megalapozott követelés a Gyulafehérvári Nyilatkozat betartásának igénye, hanem azért, mert a halasztást a történelmi egyházak vezetői is kérték – nyilatkozta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki a tüntetés alatt az Erdélyi Református Egyházkerület rendkívüli, a Mikó államosításának ügyében összehívott közgyűlésén vett részt. –Egyeztettünk történelmi egyházaink elöljáróival, és arra jutottunk, nem lenne szerencsés a választásokon kialakult általános erdélyi Bukarest-ellenes hangulatot most etnikai síkra terelni.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az egység újabb ideje
Véget ért a Mikó-ügy, legalábbis annak romániai szakasza. Bebizonyosodott, amit eddig is tudtunk: a román igazságszolgáltatás alkalmatlan rá, hogy ellássa a bírói hatalmi ágnak egy demokratikus államban betöltött szerepét. Hogy a jog betűjének jegyében és az igazságosság szellemében kimondja a végső szót vitás kérdésekben. Mert a Mikó-ügyben hozott ítélet, amely elorozza a kollégiumot jogos tulajdonosától, a jog szerint eljáró bizottság tagjait pedig felfüggesztett börtönbüntetésre ítéli, nemfelel meg sem a törvény betűjének–akit az ügy jogi részletei érdekelnek, alaposan felkészülhet a témából a www.13020.ro honlap monografikus, alapos tájékoztatásának köszönhetően –, sem az igazságosság szellemének. Azt üzeni, amit az említett honlap fejléce is rögzít: „bármit elvehetnek, bárkit bezárhatnak”. Kelemen Hunor megfogalmazásában: veszélybe került mindaz, amit az RMDSZ húsz év alatt elért.
Alku és jog
Nos, e kitétellel már lehetnek vitáink. Mert nem most került mindez veszélybe. Bírói tévedésnek számító ítéleteket eddig is hoztak. A román állam Erdély megszállása óta az igazságszolgáltatást használja gátlástalanul a magyarság megfélemlítésére, és ebben az 1989-es esztendő sem jelentett változást. Elég csak a zetelaki, oroszhegyi és kézdivásárhelyi elítéltekre utalni, amikor a székelységre nem alkalmazták a forradalmi cselekedetek vonatkozásában meghirdetett általános amnesztiát. A meglincselt milicistákkal nyilvánvalóan nem románságuk miatt végzett a felbőszült tömeg, hanem a Ceauşescu-korszakbeli kegyetlenkedéseik miatt. Erről világosan tanúskodik, hogy másutt is előfordult, hogy a forradalmi erőszak vetett véget a rendfenntartó erők túlkapásokról híres tagjai életének, de a meglincseltek között akadt magyar is, ugyanakkor a tisztességesen viselkedő román rendőröknek nem esett bántódásuk.
Hasonló a vásárhelyi pogrom ügye is. Ott a titkosrendőrség a román ortodox egyházzal közösen uszította a vásárhelyi magyarságra a feltüzelt és félrevezetett görgényvölgyi román parasztokat, majd a román bíróság a védekező magyarokat és a segítségükre siető cigányokat ítélte el koncepciós perekben, sok esetben lábbal tiporva az eljárásjogot. A Mikó-ügy tehát csak egy ebben a sorban. Nehezebb a szőnyeg alá seperni, mint a korábbiakat, és kényelmetlenebbül érinti az RMDSZ vezetését, hiszen épp a közel húsz esztendeje folytatott politikája értelmét kérdőjelezi meg. Precedens értékű ügyről van szó, amely negatívan befolyásolhatja a visszaszolgáltatásra váró több száz egyházi ingatlan sorsát, hogy a már visszaszolgáltatottak újraállamosításának lehetőségéről ne is szóljunk.
Visszatérve Kelemen Hunor kijelentésére: a „veszélyt” az jelentette, hogy az RMDSZ vezetése feladta a közjogilag körbebástyázott kollektív jogokért folytatott harcot, feladta az önálló magyar érdekű külpolitikát, feladta az autonómiaprogramot, politikáját az engedmények kialkudására korlátozta. Volt politikai elemző és jogász – például Borbély Imre és Tamás Sándor – a kilencvenes évek első felében írt tanulmányaiban rámutat a jogok és engedmények közti különbségre. Az alkotmányjogi szinten kodifikált közjogi státust, amely egyben a perspektivikus fennmaradás reményével kecsegtet, nem lehet egyetlen bírói döntéssel megvonni – ellentétben a bármikor eltörölhető engedményekkel. Ezért kellett volna erre összpontosítania az RMDSZ-nek az utóbbi negyed évszázadban, nem pedig a kisstílű bukaresti alkudozásokra.
Iránykeresés
Nem most, hanem 1996. november 28-án került veszélybe a magyar jövő, amikor az RMDSZ SZKT zöld utat adott az alapszabályzat megtiprásával, puccsszerűen eljáró Operatív Tanácsnak arra, hogy mindenféle feltételrendszer nélkül folytasson koalíciós tárgyalásokat a román választások győzteseivel. Ettől kezdve nem lehetett az erdélyi kérdés nemzetköziesítésére, a koszovóihoz hasonló nemzetközi rendezés kikényszerítésére összpontosítani. Izsák Balázstól Tőkés Lászlóig valamennyi, Nyugatot megjárt autonomista politikus elmondhatja, mekkora kárt okozott e lépés a külpolitika síkján. Egyik oldalról, ha a székelység területi autonómiaigényével keresték meg a különböző nemzetközi fórumokat, a logikus válasz az volt, hogy az erdélyi magyarság által demokratikus választásokon masszívan támogatott RMDSZ kormányon van, másrészt a kormányzati szerepvállalás teremtette meg a modellértékű román kisebbségpolitika hamis mítoszát. Érdemes leszögezni, hogy Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke is elismerte: a kormányzati szerepvállalással az RMDSZ lemondott az önálló külpolitika eszközéről.
Álságos most meglepődést színlelni. A helyes útra visszatérni viszont soha nem késő. Vannak, akik ezt meg is hirdették az RMDSZ-en belül. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester radikális hangütése teljesen indokolt, s ha ezt az RMDSZ hivatalos politikává emelné, a nemzeti autonomista tábornak erkölcsi kötelessége lenne azt támogatni. Mint ahogy közösen tüntetett valamennyi erdélyi magyar szervezet az Igazság napján, s mint ahogy közösen léptünk fel a Székelyföld területi autonómiája érdekében a Székelyek Nagy Menetelésén is, amelyet valamennyi, magát magyarnak mondó politikai erő támogatott, leszámítva Markó Bélát és Gyurcsány Ferencéket. S még akkor is ezt kell tenni, ha tudjuk, hogy az RMDSZ egyéni és klikkérdekekben gondolkodó, érték- és ideológiamentes képviselői, akik idén nyáron a kormányból kilépni akaró elnököt, Kelemen Hunort azzal alázták meg, hogy őt mondatták le miniszterelnök-helyettességről, de a szervezetet kormányon tartották, nem fognak belenyugodni a politikai irányváltásba. Már egyáltalán, ha sor kerül politikai irányváltásra.
Valóságkampány
Sajnos az utóbbi 18 évben nemcsak a nemzetközi tényezők pipálták ki az erdélyi kérdést a román nemzetstratégiai integrációs érdekeket kiszolgáló, a román vezetést külpolitikai nyomás alá helyezni nem akaró RMDSZ vezetés politikájának köszönhetően. Az RMDSZ-elit is kontraszelektálódott, klientúra- és patronázselv kezdett működni, a legitimáció nem alulról felfelé épül, hanem a lojalitáselvű kontraszelekció mentén felülről lefelé. A vezetés megkapja ugyan az alternatívanélküliség gondolatát és – a parlamentből való kiesés rémképét ügyesen sulykolva – a választásokon a magyar szavazatok többségét, innen viszont maga sáfárkodhat a román és a magyar állam által az erdélyi magyar közösségnek címzett forrásokkal, szabadon alakíthatja a szervezeten belüli nomenklaturális viszonyokat. Nem azoknak kedvezve, akik közösségszervezésben jól teljesítenek, hanem akik megfelelően kiszolgálják a vezetést.
Felettébb csekély az esélye az alapvető irányváltásnak, a brassói útra való visszatérésnek, de ha mégis sor kerül rá, az erdélyi magyar egység „demagóg” jelszava ismét hatékony fegyverré válhat. Egységbe tömörülve kellene hangunkat hallatni, felhívni a nemzetközi közösség figyelmét a velünk megesett jogtalanságokra.
Természetesen e valóságkampány nem szorítkozhat a Mikó kollégium ügyére. Szólni kell elpusztított műemlékeinkről, beolvasztott, ledöntött szobrainkról, a vissza nem szolgáltatott egyházi ingatlanokról, a csángók anyanyelvi oktatásának és misézésének problémáiról, az erőszakos ortodox terjeszkedésről, a székely zászló elleni harcról, a könyv- és pólóelkobzásokról, Wass Albert-megemlékezések szervezői ellen indított, szólás- és gondolatszabadságot meggyalázó eljárásokról. Egyszóval arról a módszeres román önkényről, amely nemzeti közösségünk életerejének megtörésére és a homogén román nemzetállam megteremtésére irányul. S mindezen törekvések egyetlen ellenszeréről: a többszintű autonómiáról.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Élhetőbbé tennék a szülőföldet Sepsiszentgyörgyön
A fiatalok otthon tartására és hazavonzására dolgozna ki közpolitikákat a sepsiszentgyörgyi önkormányzat. Hogy ezt megalapozzák, a városban az elmúlt tíz évben végzettek karrierútját követő felmérést készítettek, ennek eredményeit mutatta be a hétfői sajtótájékoztatón Kiss Tamás és Barna Gergő szociológus. 
Kiss Tamás elmondása szerint az iskolák nyilvántartásából indultak ki, elkérték a szülők elérhetőségét, segítségükkel összeállítottak egy telefonszámlistát, majd ebből véletlenszerűen állítottak össze egy 607 fős mintát.
A 2004 és 2008, valamint a 2009 és 2013 között végzettek nemzedékében az az érdekes, hogy míg a magyarok száma szinte azonos, a román fiatalok száma 500 fővel csökkent, mondta. A nyolcvanas évek elején volt a nagy betelepítési hullám, ezek a román családok a nyolcvanas évek végén vállaltak gyereket, akik az említett időszakban érettségiztek. Antal Árpád polgármester rámutatott, ha tovább tart a Ceauşescu-korszak, néhány év alatt megfordult volna a városban az etnikai arány.
A felmérés során arra is fény derült, hogy a magyar diákok 10–12 százaléka román iskolába járt. A szülők választása mellett erre az is magyarázat lehet, hogy az oktatási minisztérium a román iskolák nyomásának engedve a közösség számarányához képest nagyobb létszámú osztályokat hagy jóvá, míg a magyar osztályok esetében éppen fordítva jár el. Ezért fordulhat elő, hogy magyar diákok román tannyelvű osztályba kényszerülnek, vélték az illetékesek.
Kiss Tamás beszámolója szerint arra a következtetésre jutottak, hogy nem a külföldi, hanem a belső migráció a domináns, inkább a hazai nagyvárosok vonzzák a sepsiszentgyörgyi fiatalokat. A megkérdezett fiatalok 38,9 százaléka az ország különböző városaiban szóródott széjjel, 4,8 százalék Magyarországot választotta, míg 5,6 százalék más országba vándorolt. A magyar diákok inkább Marosvásárhelyre vagy Kolozsvárra költöztek, a románokat Brassó vagy Bukarest vonzza.
A jelenlegi végzősök 28 százaléka tervezi, hogy elhagyja a várost, a román fiatalok körében nagyobb az elvágyódás. Azok közül, akik már elmentek, 23 százalék nem zárja ki a lehetőséget, hogy hazaköltözik, 14 százalék pedig tervezi, hogy megteszi ezt a lépést, 63 százalékban azonban fel sem merül a gondolat. Akik máshol tanulnak, nagyobb eséllyel veszik fontolóra a hazaköltözést, mint azok, akik már munkahelyet is találtak más városban vagy külföldön.
A nyelvtudás szempontjából Sepsiszentgyörgyön a román fiatalok vannak rosszabb helyzetben, mivel kétharmaduk nem érti a város domináns nyelvét, tehát nem beszél magyarul. Ehhez hozzáadódik, hogy a román szakoktatás a szolgáltatási ágazatra összpontosít, ezért szakiskolát végzett román fiatalok nehezen találnak munkahelyet.
A magyar fiatalok 16 százaléka nyilatkozta, hogy nem beszél románul. Az angolnyelv-ismeret tekintetében a román fiatalok állnak jobban, a magyarok versenyképessége tekintetében még van tennivaló, állapították meg a szociológusok.
Antal Árpád polgármester elmondta, szeretnének minél többet megtudni a fiatalokról, hogy közpolitikákat dolgozzanak ki az itthon tartásukra, az elvándoroltak visszacsalogatására.
A migráció nagyon erős, projekteket dolgoztak ki arra, hogy szülőföldjükhöz kössék a fiatalokat, mondta a szociológus végzettségű elöljáró. Hozzátette, következő lépésként fókuszcsoportos beszélgetéseket terveznek azokkal, akik hazajönnének, illetve azokkal, akik elvágyódnak arról, hogy mi tartaná itthon őket.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Aki elment, nehezen tér vissza (Felmérés a fiatalokról)
A sepsiszentgyörgyi iskolákban végzett fiatalok többsége a továbbtanulásért költözik máshová, de kevesen mennek külföldi egyetemekre, a többség valamelyik elérhető nagyvárost választja. Az itthon maradók bő negyede elvágyik, és a másutt élők nagyobb hányada nem készül hazatelepedésre – derül ki abból a felmérésből, amelyet az önkormányzat megrendelésére idén januárban készített a kolozsvári kisebbségkutató intézet. A tegnap ismertetett kutatás eredményeire alapozva kívánja vonzóbbá tenni Sepsiszentgyörgyöt a városvezetés.
A kutatás a 2004 és 2013 között végzett fiatalok véletlenszerű, telefonos kikérdezésével készült, pontosságát 95 százalékra, a hibahatárt mindkét irányban négy százalékra becsülik – közölte Kiss Tamás szociológus. Ezalatt a román diákok száma csökkent: míg a 2004–2008-as években érettségizőkből 2850 magyar és 2087 román fiatal válaszolt, a 2009 után végzettek közül 2890 volt magyar és 1557 román. Egy állandó adat azonban elgondolkodtató: a magyar diákok 10–12 százaléka román iskolába jár, és elég kevésen múlott az etnikai arányok megváltoztatása: 2007-ben ugyanis a Sepsiszentgyörgyön érettségizők 45 százaléka tanult román osztályban – ez a nyolcvanas években tömegesen betelepített románok gyermekeinek korosztálya –, és Antal Árpád polgármester szerint két-három év alatt átfordulhatott volna az arány, kisebbségbe kerülhettek volna a magyarul tanulók, ha a diktatúra nem bukik meg. Azért ma sem lehet hátradőlni: most már nyilvánvaló, hogy a kis létszámú román osztályokat magyar gyermekekkel töltik fel, és az is kiderült a felmérésből, hogy a város diákjainak közel 11 százaléka más megyéből jön ide tanulni, azaz jelenleg is létezik egy bő tízszázalékos román betelepedés. Elsősorban a militarizált egységek alkalmazottjainak gyermekeiről van szó, ahol az etnikai arányosság nem érvényesül, ezért nem lehet azt mondani, hogy tudatosan irányított jelenséggel állunk szemben, de mivel állami intézményekről van szó, független népmozgásnak sem nevezhető, ami itt történik – figyelmeztetnek a szakemberek. Antal Árpád arra is kitért, hogy a román vagy a magyar nyelvű osztályok indítását máig Bukarestből hagyják jóvá, és a román diákok mindig több helyet kapnak, mint ahányan vannak, a magyarok pedig kevesebbet.
Ami a továbbtanulást illeti, abban is világosan elkülönül a magyar és a román végzősök pályája: előbbiek inkább Kolozsvárra, Marosvásárhelyre mennek egyetemre, utóbbiakat Brassó és Bukarest vonzza nagyobb mértékben, ez még a munkahelykeresésben is érezhető. Külföldön a sepsiszentgyörgyi fiatalok egytizede képezi magát: 4,8 százalék Magyarországon, 5,6 százalék más országokban. Akik a vizsgált évjáratokból most Sepsiszentgyörgyön élnek, azok közel egyharmada szeretne más városba költözni: a magyarok 24, a románoknak pedig 37 százaléka. Az elvágyódó magyarok 53,7 százaléka külföldre telepedne, a románok többsége inkább valamelyik hazai nagyvárosba. Ez a szociológusok szerint annak tulajdonítható, hogy a román szakoktatást – különösen a legtöbb hozott diákkal működő Constantin Brâncuşi-líceumban (szerk. megj: ahol a magyarellenességéről ismert Rodica Pârvan SZDP-s tanácstag az igazgató) – a szolgáltatásokra építették, és magyarnyelv-ismeret nélkül ezzel itthon nehéz érvényesülni. A felmérés szerint a román diákok alig 30 százaléka beszéli a magyar nyelvet, és még 27 százaléka ért valamit, 39 százalék azonban egyáltalán semmit. A magyar fiatalok 16 százaléka alig, egy százaléka pedig egyáltalán nem beszél románul; angolul azonban több román, mint magyar diák tud. Aki már egyszer máshova költözött, azoknak csak 14 százaléka tervezi a hazajövetelt, 63 százaléka nem kíván visszajönni, 23 százalék gondolkozik rajta. Ezeket a bizonytalanokat, illetve az innen elköltözni szándékozókat kívánja a következőkben megkeresni az önkormányzat: szeretnék megtudni, mi vonzza és mi taszítja őket, és azt is keresik, hogy mit tehet az önkormányzat a fiatalok marasztalására. A felmérést ma a megyei tanfelügyelőség és az iskolaigazgatók előtt is bemutatják, hiszen egyértelmű, hogy az oktatásban kell a leggyorsabban lépni a nemkívánatos folyamatok megváltoztatására. A kutatás bebizonyította, hogy a különböző tannyelvű osztályok torzítják az etnikai arányokat, erre is választ kell találni.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Másképp politizálnak? – Bukaresti nyomásra számít az RMDSZ
Romániában mindig jobb kormányon lenni, mint ellenzékben, de vannak olyan pillanatok, amikor nem tudunk kormányon maradni. Most is ez a helyzet, újra kell gondolni a közpolitikánkat, az RMDSZ üzenetét a választói felé – jelentette ki Antal Árpád, a szövetség sepsiszentgyörgyi elnöke.
Antal szerint mindig, mikor az RMDSZ ellenzékbe vonul, Bukarest részéről megnő a nyomásgyakorlás. – Ez a valóság. Még ki sem léptünk a kormányból, és máris egy sor „szerelmes” levelet kaptam a prefektustól, de nem fogunk megijedni, mert már van tapasztalatunk ezen a téren, és ahogy a mondás tartja: teher alatt nő a pálma – mondta a megyeszékhely polgármestere.
Véleménye szerint Bukarest nyomása, az önkormányzatok mellett most is ki fog hatni a dekoncentrált intézményekre, több lesz az ellenőrzés, a pénzalapok megvonása. Antal hangsúlyozta: az RMDSZ nem azért lépett ki a kormányból, hogy az országot ezzel destabilizálja, és megbuktassa a Ponta-kabinetet. Amennyiben ez mégis megtörténne, akkor elemezni fogják a kialakult helyzetet, de a szövetség nem fog a startvonal előtt állni, arra várva, hogy minél hamarabb kormányra kerüljön. Lévai Barna
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Folytatódik a betelepítés?
A magyar diákok 12 százaléka román osztályba jár
Még mindig érezhető egyfajta román betelepítés Sepsiszentgyörgyön – ez derült ki az önkormányzat megrendelésére a kolozsvári Kvantum Research közvélemény-kutató cég által készített felmérésből: a város román tannyelvű iskoláiban tanuló diákok 10,7 százaléka 14 éves kora előtt más megyében nevelkedett, és később került a megyeközpontba.
A hétfőn bemutatott jelentés az idén január 8–13. között végzett telefonos közvélemény-kutatás eredményeit ismertette. A cél az volt, hogy minél több információt sikerüljön begyűjteni a 2004 és 2013 között a sepsiszentgyörgyi középiskolákban végzettek jövőbeli terveiről, életútjáról. A kérdésekre 607-en válaszoltak, az eredmények 95 százalékos valószínűséggel, +/- 4 százalékos hibahatárral érvényesek.
Kiss Tamás szociológus, demográfus bemutatójából az derült ki, hogy például 2007-ben a Sepsiszentgyörgyön végzett magyar nemzetiségű diákok és a román tannyelvű osztályokban tanulók aránya nagyon közel került egymáshoz. A városban végzettek 61,5 százaléka volt magyar nemzetiségű abban az évben, a román nemzetiségűeké 38,5 százalékon állt, viszont a román osztályokban tanulók aránya elérte a 45,2 százalékot.
A szakember szerint ez demográfiai tényezőkkel magyarázható, és ennek oka az 1980-as évek első felében betelepített román népesség: ők a ’80-as évek második felétől kezdtek gyerekeket szülni, tehát a 2007-ben végzettek ennek a generációnak a sarjai. Antal Árpád városvezető szerint az is aggasztó, hogy 2004 és 2013 között a magyar diákok stabil 10–12 százaléka román tannyelvű osztályokba járt. Ennek két oka van, egyrészt a szülők döntenek úgy, hogy inkább román osztályba íratják be gyerekeiket, másrészt pedig az oktatási minisztérium és tanfelügyelőség leosztása folytán, a város etnikai arányaitól eltérően, kevesebb magyar osztály van, mint román, és ez utóbbiakat magyar nemzetiségű diákokkal töltik fel. A kutatást egyébként a megyei tanfelügyelőségnek és az iskolaigazgatóknak is bemutatják.
Arra a kérdésre, hogy hol nevelkedett 14 éves koráig, a román nemzetiségűek 10,7 százaléka válaszolt úgy, hogy Kovászna megyén kívül; a magyarok esetében ez 2,9 százalék. Kiss Tamás szerint ennek hátterében egyrészt a különböző állami intézményekhez kapcsolódó káderek migrációja áll, akik voltaképpen a militarizált egységeknél dolgoznak. Antal Árpád szerint ez azt jelenti, hogy most is tetten érhető a román lakosság arányához viszonyítva egy 10 százalékos betelepítés Sepsiszentgyörgyön.
Korábban egy másik kutatás azt derítette ki, hogy a középiskolát befejező sepsiszentgyörgyiek közel fele külföldre vándorolna, a mostani jelentésből viszont az derül ki, hogy a 2004 és 2013 közötti magyar végzettek 42 százaléka a városban tartózkodik, 17 százalékuk a megyében, 10,6 százalékuk Kolozsváron él, míg 6 százalékuk Magyarországon, és sokkal inkább a belső migráció a hangsúlyosabb, mint a külföldre való távozás. Azok közül, akik nem Szentgyörgyön laknak, 63 százalék nem szeretne visszaköltözni, 14 százalékuk tervezi a hazatérést, 23 százalék pedig nem tartja kizártnak. Az önkormányzat elsősorban ezzel a 23 százalékkal szeretne leülni és tárgyalni, hogy megismerhessék a fiatalok igényeit, és ennek alapján dolgozzanak ki megfelelő közpolitikákat. A végzettek iskolájukat is értékelhették, 71 ponttal vezet a Mihai Viteazul Főgimnázium, 66,4 pontot kapott a Mikes Kelemen Líceum, ezzel a második helyen áll, a Mikót 61,9 pontra értékelték. 
Lévai Barna
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Antal Árpád: be lehet engem zárni, de akkor sem bántom a székely zászlót!
Támadássorozatot intézett a magyar feliratok és a székely zászló ellen a Kovászna megyei prefektus, Marius Popica, jelentette be sajtótájékoztatón Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az elnökválasztások után ismét fokozódott a magyar feliratok és a helyi szimbólumok elleni, Bukarestből irányított támadássorozat, feltehetően azért, mert a magyarok nem megfelelően szavaztak a novemberi elnökválasztás második fordulójában, véli a polgármester.
A prefektus több mint tíz felszólításban fenyegeti a városházát különféle büntetésekkel és eljárásokkal, amennyiben nem tesz eleget az ezekben foglaltaknak. A prefektus többek között nehezményezi, hogy a városban több helyen a román és a magyar felirat egymás mellett van, pontosabban, hogy a román felirat nem felül és a magyar felirat nem a román alatt szerepel. A prefektus a sepsiszentgyörgyi MPP által az Erzsébet parkban felállított székely zászló eltávolítását is kéri, azzal a megjegyzéssel, hogy minden egyes napos késésért a minimálbér 20 százalékával büntessék a polgármestert, amennyiben nem távolítja el a zászlót.
„Én azt gondolom, hogy addig, amíg az ország miniszterelnöke, Victor Ponta Moldova regionális zászlójával fotózkodik, addig nekünk is jogunk van arra, hogy az identitásunkat kifejező székely zászlóval fotózkodjunk az Erzsébet parkban. Be lehet engem zárni, de akkor sem fogom bántani a székely zászlót, mert véleményem szerint az önkifejezésnek ez az állami cenzúrázása egyszerűen abszurd 2014-ben, az Európai Unióban. A prefektus magatartása semmi egyébre nem jó, csak arra, hogy radikalizálja a székelységet, hiszen minden székely embernek kinyílik a bicska a zsebében, ha azt hallja, hogy nem tűzheti ki a zászlóját és nem énekelheti el a himnuszát, a XXI. század Romániájában.” fejtette ki a polgármester.
A prefektus azért is büntetéssel sújtaná Antal Árpádot, mert a sepsiszentgyörgyi Holokauszt emlékpark avatóján nem viselte a trikolór vállpántot. Antal elképesztőnek tartja, hogy a Holokauszt sepsiszentgyörgyi áldozatai számára rendezett megemlékezésről a prefektusnak mindössze a román zászló jut eszébe. „A prefektust a Holokauszt emlékpark kapcsán csak az érdekli, hogy engem 2500 lejtől 5000 lejig megbüntessen, amiért aznap nem viseltem a vállpántot. Ezt az elképesztő magatartást kommentálni sem tudom” adott hangot megdöbbenésének a polgármester.
A polgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben a prefektus hadat visel a magyar feliratok és a helyi szimbólumok ellen, azt nem tartja fontosnak, hogy a város minden közintézményének felhívja a figyelmét arra, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően mindenhol kötelező a kétnyelvű felirat. Mi több, mikor az önkormányzat egységes feliratok kifüggesztését szerette volna megvalósítani a város összes oktatási intézménye számára, a prefektus jelezte a Polgármesteri Hivatalnak, hogy a Constantin Brâncuşi Iskolacsoport épületére nem tehetnek fel kétnyelvű táblát.
„Ez kettős mérce és elfogadhatatlan” adott hangot felháborodásának Antal Árpád. „Tudtommal Romániában a törvény mindenkire vonatkozik, nemcsak a magyarokra. És jó lenne, ha mindenki megértené már ebben az országban azt, hogy nem lehet a székelyek igazság-, szimbólum- és szülőföldszeretetét jogi vagy közigazgatási eszközökkel korlátozni” összegezte a polgármester. Közlemény
Erdély.ma

Antal: intenzív felszólítási és fenyegetési hadjárat folyik a prefektus részéről
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az államelnök-választás óta intenzívebbé vált a prefektúra és az önkormányzat közti, egyirányú levelezés. Marius Popica prefektus felszólít, fenyeget és perel – mutatott rá a városvezető csütörtöki sajtótájékoztatóján.
A kettős mérce folyamatos alkalmazására hívta fel ismételten a figyelmet Antal Árpád, aki ismertette az államelnök-választás után megszaporodott felszólítások, fenyegetések és perek tömkelegét. Elmondása szerint a kormánymegbízott nehezményezte például azt, hogy a Székely Mikó kollégium homlokzatán egymás mellett van a magyar és román nyelvű felirat, és kérte, hogy a román szöveget helyezzék a magyar fölé. A polgármester szerint ez kettős mérce, hiszen a prefektus soha nem szólította fel a Constantin Brâncuși és a Mihai Viteazul tanintézményeket, hogy magyarul is tüntessék fel az iskola megnevezését.
Antal szerint a prefektusnak mindkét irányban fel kellene vigyáznia a nyelvi jogok tiszteletben tartását. Ugyanakkor megvizsgálhatná azt is, hogy ezek a jogok hogyan érvényesülnek a kormánybiztosi hivatalban, illetve az ennek alárendelt intézményekben.
A prefektus levelezése nem merül ki az oktatási intézmények feliratának vizsgálatában, ugyanis Marius Popica pert indított az önkormányzat ellen a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban, az MPP által kihelyezett óriás székely zászló bevonása érdekében is. Ha Antal Árpád nem távolítja el a zászlót, a késlekedésért naponta a minimálbér 20 százalékának megfelelő összeget róna ki büntetésként – mutatott rá Sepsiszentgyörgy polgármestere. Hozzátette: „mindezt aközben teszi a kormánybiztos, miközben Victor Ponta miniszterelnök Moldva címerét tartalmazó zászlóval kezében fényképezkedik, amikor a polgármester tudomása szerint sincs ilyen közigazgatási egység Romániában nem létezik. Ezzel kapcsolatban Antal azt mondta, nem fog eljárni, 2014-ben, az EU-ban ez a helyzet nem normalitásra utal.
A polgármester a felújítási munkálatok alatt lévő polgármesteri hivatal és az épületben lévő eskető ház fellobogózására is felszólítást kapott, de a szotyori napokat hirdető plakát szövegét és a buszmegálló feliratait is kifogásolta a prefektus. Ráadásul a tanácsteremben lévő magyar zászló eltávolítására is felszólítást küldött ki, téve ezt olyan körülmények között, hogy abban a teremben az összes testvérváros országzászlója ki van helyezve. A Holokauszt Emlékpark avatóján a kormánybiztos a polgármester öltözékéről a trikolóros vállpántot hiányolta.
A Kovászna megyei prefektus vélhetően felsőbb utasításra indított magyarellenes hadjáratot, mert feltehetően rosszul viselkedtünk az államfőválasztáskor, ezért próbálják fegyelmezni a magyar közösséget – vélekedett Antal Árpád.  Leszögezte: sem jogi, sem közigazgatási intézkedésekkel, sem pénzbírságokkal, sem büntetésekkel nem lehet korlátozni a szülőföld szeretetét, mert ahogy Ceaușescunak sem sikerült megtörni a magyarok szülőföld iránti szeretetét, így azoknak se fog sikerülni, akik a prefektussal ezeket a felszólításokat íratják.
Szabó Enikő |
Székelyhon.ro

Per Antal ellen
Módosítaná a Büntető törvénykönyvet Popică kormánybiztos
Tegyék vissza a Büntető törvénykönyvbe (Btk.) a nemzeti szimbólumok elleni támadás bűntettét. Marius Popică prefektus ez ügyben törvénymódosító indítványt terjesztett a román kormány elé. A novemberben lezajlott elnökválasztás után egy tucat figyelmeztetést, megrovást, fenyítést, értesítést küldött, büntetést osztott ki zászlóhiány, himnuszéneklés miatt, és pert is akasztott a sepsiszentgyörgyi városvezetés, illetve Antal Árpád polgármester nyakába.
Marius Popică elmondta: a Btk. korábbi változatában benne volt ez a cikkely, de az új törvénykönyv kidolgozásakor kimaradt, így most már nem számít bűncselekménynek a nemzeti szimbólumok elleni támadás, a szimbólumok megvetése, megsértése. A kormánynak küldött átiratában a prefektus azt kéri, a vonatkozó cikkelyt ismét vezessék be a Büntető törvénykönyvbe. A korábban érvényben lévő Büntető törvénykönyv egyik cikkelye hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetést írt elő a román állami szimbólumok, a román nemzeti zászló, a himnusz és a címer ellen elkövetett támadás bűntette esetén.
Antal Árpád feltételezései szerint a parancsok a belügyminisztériumban születnek, emberileg nincs is semmi baja Popică-val, de őt is minősíti, ha ezeket az utasításokat végrehajtja. Az elöljáró tegnap tartott sajtótájékoztatóján hozta nyilvánosságra a kormányhivatal által küldött levelek egy részét. Például november 11-én kapott a város egy értesítést, hogy el kell távolítani a Székely Mikó kollégiumról a feliratot, ugyanúgy a gróf Mikó Imre-táblát is, mert elől szerepel a magyar szöveg, majd következik a román és az angol nyelvű fordítás.
– Miközben felszólít azért, hogy a Mikón előbb magyarul szerepel a szöveg, miért nem intézkedik, hogy a Constantin Brâncuși- és a Mihai Viteazul-iskolák homlokzatára is felkerüljön a kétnyelvű tábla? – tette fel a kérdést Antal.
A polgármestert a központi parkban felállított székely zászló eltávolítására is utasította a prefektus. A városvezető szerint olyan valaki mondja ezt neki, akinek a főnöke, Victor Ponta miniszterelnök egy képen Moldva régió zászlójával fényképezkedik (a városvezető telefonján mutatta be a felvételt). Nem érti, mi a különbség a székely zászló és Moldva lobogója között, miután Romániában nem létezik Moldva közigazgatási egység.
A székely zászló miatt a prefektus beperelte az elöljárót, aki ameddig nem szedi le a lobogót, naponta a bruttó minimálbér húsz százalékának megfelelő pénzbüntetést kap. A kormányhivatal emellett azt is kifogásolta, hogy nem volt kitűzve Románia zászlója a polgármesteri hivatalra, miközben az egész homlokzat a felújítás miatt fel volt állványozva, be volt hálózva. Popică szerint az esketőházra is ki kell tenni az ország zászlaját, noha az nem különálló jogi intézmény, és azért is megrótta Antal Árpádot, mert az a Holocaust-emlékpark avatásán nem viselte a piros-sárga-kék vállpántot.
A kormánybiztos azt is előírja, hogy távolítsák el a városi tanácsteremből a piros-fehér-zöld zászlót. A polgármester szerint azon országok zászlóit tartják ott, ahol a városnak testvértelepülései vannak, és fölöttébb különösnek tartja, hogy a prefektus szemét a szerb vagy a szlovák zászló nem szúrja, csak a magyar. 
Erdély András, Lévai Barna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kilép a kormányból az RMDSZ (Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT)
Vitásra sikeredett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati ülése, élénk szócsata alakult ki a kormányból való távozásról, ám a végeredmény önmagáért beszél: 113 képviselő közül csupán hárman szavaztak a Szövetségi Állandó Tanács által javasolt megoldás ellen, heten tartózkodtak. Kelemen Hunor elnök újratervezésről beszélt, meg kell találniuk a módját, hogy visszaszerezzék az emberek bizalmát, mert ha nem teszik, két év múlva kockázatossá válik a parlamenti bejutás.
Kelemen Hunor leltárral kezdte beszámolóját, szükségesnek nevezte az elmúlt 25 év eredményeinek és kudarcainak számbavételét. „Vannak – és nem kevesen –, akik 25 év alatt eltávolodtak az RMDSZ-től, és felnőtt egy új generáció, amely soha nem is fordult még a politika irányába, mindkét kategóriát meg kell szólítanunk, ezért van szükség a negyedszázada meghatározott alapértékekre épülő újratervezésre. Nem tehetünk úgy, mint aki a vonatban ülve azt hiszi, hogy ő egy helyben áll, csak a táj változik körülötte” – fogalmazott. A szövetségi elnök 2014-et a politikai premierek évének nevezte: az RMDSZ először vállalt kormányzást a szociáldemokratákkal; először indult két magyar jelölt az elnökválasztáson; Klaus Johannis nagyarányú győzelme, illetve a SZÁT döntése a kormányból való kilépésről. Ötödik premierként említette a Mikó-kollégium újraállamosítását. Változtatni kell
A februári kormányra lépés kapcsán Kelemen Hunor elmondta: eszköznek tekintették, mert az év elején választóik többsége is támogatta a kormányzást. „Ma is azt állítom, hogy az akkori elemzésünk és döntésünk helyes volt.” Egy politikai vezető hibát követ el, ha nem figyel oda a polgárok üzenetére, de akkor is, ha csak arra koncentrál, hogy mindenkinek tetsző döntést hozzon. Az elnökválasztás eredményeit elemezve, közvélemény-kutatást is segítségül hívva arra jutottak, „hogy ma a választóink akaratához legközelebb eső döntés a kormányból való kilépés”. Figyelemre méltónak nevezte, hogy a második fordulóban több magyar ember vett részt, mint az elsőben. Mindez olyan körülmények között, hogy egyik román jelölt sem szólította meg a magyarokat. Bebizonyosodott: hazudtak azok, akik azzal magyarázták pártalapítási szándékukat, hogy a magyar–magyar verseny mozgósító hatással bír, és kudarcot vallott az a szándékuk is, hogy „az RMDSZ-t térdre kényszerítve átvegyék a politikai érdekképviseletet”. Elemzésük szerint a magyar választók nagy többsége a második fordulóban protesztszavazó volt, megmozdult egy olyan réteg, „amelyet, el kell ismernünk, sem mi, sem egy másik magyar jelölt nem tudott megszólítani.” „Ők azok, akik valami miatt nem bíznak bennünk, nem vagyunk vonzóak a számukra, nem vagyunk hitelesek a szemükben, és ezzel a ténnyel szembe kell néznünk. Fájdalmas tény, de őszintén ki kell mondanunk, ezt meg kell értenünk, és nekünk kell képesnek lennünk változni és változtatni.” A közvélemény-kutatás azt is megmutatta: nagyon rövid idő alatt drámaian csökkent azoknak a száma, akik még hittek a kormányzásban. „Úgy kormányozni, hogy annak egyre kisebb a támogatottsága, úgy kormányozni, hogy a jó kormányzás lehetőségében mi magunk is kételkedünk, úgy kormányozni, hogy az a két év múlva esedékes választásokon a parlamenti jelenlétünket kockára tegye, nem szabad” – hangsúlyozta Kelemen. Beszélt a hogyan továbbról is: hosszú távú célkitűzéseket kell megfogalmazni a társadalom néhány fontos területén, ezek között az oktatást, egészségügyet, a közúti és vasúti infrastruktúra-, vidékfejlesztést és többség–nemzeti kisebbségek viszonyának hosszú távú rendezését említette, amely garantálná, hogy semmiféle politikai változás nem csorbítja a megszerzett jogokat.
A Mikó-ügy kapcsán kiemelte: a bírósági döntés precedenst teremt, megkérdőjelezi minden visszaszolgáltatás törvényességét. Szólt arról is: értelmezhetetlen az a háború, melyet a Kovászna megyei prefektus indított himnusz, zászló, felirat, azaz szinte minden ellen, ami magyar. „Az erdélyi magyarság és közös ügyeink nem lehetnek járulékos áldozatai sem a jogállamiságnak, sem a korrupcióellenes harcnak” – mondta.
Kint vagy bent?
Az elnök politikai beszámolóját követő vita során a hozzászólók többsége támogatta a kormányból való távozást, ellene szólt azonban Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsosa. Úgy vélte, a szövetség nem ellenzékbe, hanem „a senki földjére” kerül, elveszíti egyik legfontosabb eszközét csak azért, mert a szavazói egy részének a kedvére akar tenni. „Nem nyertünk abból, hogy Klaus Johannis nyert, mert nem fogja azokat a kisebbségi kérdéseket felvállalni, amelyeket Victor Ponta felvállalt volna” – mondotta Frunda György. Burkoltabban fogalmazta meg nemtetszését Verestóy Attila és Borbély László, ők elsősorban a Bukarestben tisztséget betöltő magyar emberekért aggódtak, mindketten azt szorgalmazták, hogy tovább végezhessék a munkát a különböző kormányhivatalokban az RMDSZ bizalmából oda került szakemberek. Verestóy szerint a történet vége csakis az lehet, hogy a szövetség visszakerül a kormányba. Helyeselte viszont a kormányból való kilépést Hegedüs Csilla két hete kinevezett kulturális miniszter, miniszterelnök-helyettes is. A kormányzás utolsó eredményeként jelentette be annak a miniszteri rendeletnek az elfogadását, mely szerint valamennyi magyar vonatkozású műemlék épületen magyar nyelvű tájékoztató feliratot is el kell helyezni.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt koraszülés, hanem a belépéskor kellett volna védekezni, a Szociáldemokrata Párttal való együtt kormányzás ugyanis beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. A polgármester azt javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis megválasztott elnökhöz. Sógor Csaba kifejtette, hogy az EP-ben napirenden kívüli felszólalásában fel fogja hozni a Mikó-ügyet és a székely zászlók ügyét is. Eckstein-Kovács Péter pedig elmondta: feljelentette magát a Korrupcióellenes ügyészségen, mert ő kezdeményezte a kormányrendeletet, amivel visszaadták a Mikó épületét, ám végül arról értesítették, hogy nem indítanak pert ellene. Ezt a dokumentumot átadta Markó Attilának, hogy használja fel a perében – hangsúlyozta.
A vitát követően az SZKT nyilatkozatot fogadott el a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatban, és állást foglaltak a Székely Mikó kollégium visszaállamosítása ellen. Döntöttek arról is, hogy az RMDSZ 2015. április 17–18-án Kolozsváron tartja tisztújító kongresszusát.
Támogatás feltételekkel
A szavazás utáni rögtönzött sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor újságírói kérdésre elmondta, a szövetség ellenzékbe vonul, de lehetnek olyan törvénytervezetek, amelyeket az ellenzék is megszavaz. A költségvetés tervezetét még nem ismerik, nem tudják, hogy támogathatják-e a parlamentben. Az Etnikumközi Hivatal élén az Oktatási Minisztériumban akkor is tisztségben maradt egy-egy magyar államtitkár, amikor a szövetség ellenzékben volt. A miniszterelnök döntése, hogy megmaradhatnak-e ezeken a tisztségeken szakembereik. Kelemen Hunor szerint a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Elmondta, jelezte a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét. Ez olyan súlyos kérdés, amire a következő napokban a kormánynak valamiféle választ kell adnia. „Csak ezt követően tudunk beszélni arról a frakciókban, hogy miként járunk el a kormány beiktatásakor” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dagad a himnuszbotrány
Megismétlődhetnek az 1990-es marosvásárhelyi etnikai zavargások a Székelyföldön, ha Marius Popică Kovászna megyei prefektus folytatja magyarellenes megnyilvánulásait – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén. Kelemen Hunor szövetségi elnök leszögezte: Marius Popică Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Közben Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja pénteken személyesen közölte a himnuszéneklésért bírságoló kormánymegbízottal: lépése ellentétes az Európai Unió alapértékeivel. Ezzel egy időben a Magyar Polgári Párt bejelentette: hétfőtől napi rendszerességgel himnuszéneklést szerveznek a prefektúra sepsiszentgyörgyi székháza előtt.
Az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa a kormányból való kilépésről döntött szombaton Marosvásárhelyen. Az ülésen – bár a szövetség 113 jelen lévő képviselője közül végül csupán hárman szavaztak a kormányból való kilépés ellen, és heten tartózkodtak a szavazásnál – élenk vita alakult ki.
Antal Árpád újabb „fekete márciustól” tart
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt „koraszülés”, hanem a belépéskor „kellett volna védekezni”. A Szociáldemokrata Párttal (PSD) való együtt kormányzás ugyanis beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. A polgármester azt javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis megválasztott elnökhöz.
A székelyföldi politikus Frunda Györgynek – a kormányfő tanácsadójának, aki a kilépés ellen érvelt – azt mondta: „kérje meg a főnökét, a miniszterelnökét, utasítsa a helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat”. Szerinte az erdélyi magyarok csak minimális tiszteletet kérnek. „Ha Victor Ponta kormányfő nem fogja viszsza a székelyföldi prefektusokat, a Székelyföldön megismétlődhet mindaz, ami Marosvásárhelyen történt 1990-ben” – fogalmazott.
Az SZKT-t követő sajtótájékoztatón egyébként Kelemen Hunor a téma kapcsán megjegyezte: a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Elmondta, jelezte a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét.
„Ez egy olyan súlyos kérdés, amire a következő napokban a kormánynak valamiféle választ kell adnia. Csak ezt követően tudunk beszélni arról a frakciókban, hogy miként járunk el a kormány beiktatásakor” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. 
Popicánál tiltakozott a csíkszeredai magyar főkonzul
Ezt megelőzően hivatalában kereste fel pénteken Marius Popică Kovászna megyei prefektust Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, és tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a bukaresti kormány megbízottja a magyar himnusz elénekléséért megbírságolta a június 4-én Trianon-megemlékezést tartó Magyar Polgári Pártot (MPP).
„A magyar zászló és a magyar himnusz nemzeti jelkép, számunkra szent, akárcsak a románok számára a saját nemzeti szimbólumaik. Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy korlátozzák a magyar emberek nemzeti identitásának ilyen formában történő kifejezését” – idézte a diplomatát a konzulátusi közlemény.
Zsigmond Barna Pál hozzátette, ez az intézkedés ellentétes az Európai Unió alapértékeivel, és alapvető emberi jogokat sért. Közölte, az ilyen és ehhez hasonló, a magyar szimbólumhasználatot és szólásszabadságot tiltó intézkedések nem járulnak hozzá a békés együttéléshez, hanem feszültséget keltenek.
Marius Popică egyébként a Maszol portálnak adott interjúban kijelentette: azért bírságolt, mert a Magyar Polgári Párt (MPP) trianoni rendezvényén nem hangzott el a román himnusz is a magyar mellett. „Ezt elmagyaráztam Zsigmond Barna Pálnak is, illetve tárgyalni fogok erről az MPP vezetőivel is. Nekik is meg kell érteniük, hogy bármilyen – akár jogkövetelő –, nyilvános térben tartott rendezvény megszervezését a törvény szabályozza. Én teljes mértékben tisztelem a magyar himnuszt, a magyar állam nemzeti szimbólumait, azt is tudom, hogy egy ima is egyben, tehát templomokban is éneklik. Ezért is világossá szeretném tenni: nem a himnusz eléneklését büntettem, hanem a törvényszegést” – fogalmazott interjújában a kormánymegbízott.
Himnuszéneklésre invitál az MPP
Ezzel egy időben az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, Bálint József bejelentette: december 15. és 21. között minden hétköznap délután, háromnegyed négy és háromnegyed öt között a prefektúra sepsiszentgyörgyi székháza előtt magyarhimnusz-éneklést szerveznek.
Mint mondta, ezekre az eseményekre várnak mindenkit, aki úgy érzi, a prefektus megsértette az erdélyi magyarságot azzal, hogy himnuszéneklésért 5000 lejes bírságot rótt ki. A többnapos megmozdulásra az önkormányzattól kértek engedélyt, és azt sürgősséggel meg is kapták. A tiltakozást szeretnék egész Erdélyre kiterjeszteni: felkérték az MPP képviselőit, hogy más településeken is szervezzenek hasonló megmozdulásokat.
Bálint elmondta továbbá, az egyházi vezetőkkel is tárgyalnak, hogy a záróénekként általában elhangzó himnuszt ne a templomban, hanem a szertartás végén, a templom előtt énekeljék el. „Bátor kiállásra és aktív részvételre számítunk. Meg kell mutatnunk, hogy erősebb bennünk a jelképeinkhez, himnuszunkhoz való ragaszkodás, mint a félelem”– mondta a polgári párt sepsiszentgyörgyi politikusa.
Amint arról beszámoltunk, a prefektus által aláírt bírságolási jegyzőkönyvben ez áll: „A más állam himnuszának a Románia területén való eléneklése egy olyan rendezvényen, amelynek nem volt nemzetközi jellege, és amelyen nem vettek részt Magyarország hivatalos küldöttei (…), kihágást jelent, és 2500-tól 5000 lejig terjedő bírsággal büntetendő.” Biró Zsolt, az MPP elnöke korábban kijelentette, semmiképpen nem fizetik ki a bírságot, és megtámadják a bíróságon a jegyzőkönyvet.
Krónika (Kolozsvár)

Ötször énekelték el a magyar himnuszt a prefektusnak
Több mint százan énekelték a magyar himnuszt hétfőn a Kovászna megyei kormányhivatal épülete előtt, tiltakozásul a Marius Popica által kirótt bírság ellen. A SIC pannót is kihelyezték, miközben a megyei önkormányzat épületéről eltávolították a székely zászlót.
A Magyar Polgári Párt (MPP) által kezdeményezett eseménysorozat első napján mindhárom romániai magyar párt képviselői jelen voltak, valamint Kovászna Megye Tanácsának és Sepsiszentgyörgy önkormányzatának vezetői közül is többen megjelentek. A magyar himnusz eléneklésére öt alkalommal is sor került. A hétfői rendezvényen imádságot mondott Berszán Sándor szotyori református lelkész.
Nagyon sokszor mondtuk, hogy csontig ért a kés, és ezúttal is ezt tudjuk mondani, mert egy nemzetet ilyen szinten megsérteni – miként azt Kovászna megye kormánymegbízottja tette – minden tűrőképességet meghalad – jelentette ki Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács sepsiszéki elnöke. Felhívta a figyelmet, hogy a jelenlévők közül többen rendelkeznek kettős állampolgársággal, így saját nemzetük himnuszát énekelték hétfőn, illetve a június 4-ei megemlékezésen is.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, az RMDSZ háromszéki vezetője kifejtette, nem csupán a magyar himnuszt megvédéséért jelent meg, hanem azért is, mert a szövetség az MPP mellé áll a tiltakozássorozat minden mozzanatában. Kiemelte, keddtől a mozgósítást is megerősítik, reményeik alapján pedig péntekig minden délután egyre többen éneklik együtt a himnuszt Marius Popica kormánymegbízott irodája előtt.
„Ez az a pillanat, amikor a hámot ránk akarják húzni, de példátlan és megengedhetetlen, hogy 2014-ben az Európai Unióban egyesek úgy képzelik: nem szabad elénekelni a magyar himnuszt június 4-én, amely különben sok száz éves egyházi ének” – magyarázta Tamás Sándor. A román hatalom részéről indított bosszúhadjáratként értelmezi az esetet a háromszéki vezető is, utalva az államelnöki választások második fordulóját követő feljelentések, valamint kiszabott bírságok sorozatára.
Tamás Sándor kitért arra, hogy a napokban ő , valamint Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is kapott egy feljelentést, miszerint naponta a minimálbér húsz százalékát kell kifizetniük azért, mert nem távolították el a székely zászlót a helyi és megyei önkormányzatok homlokzatáról. A bírság hétfőn közel tízezer euróra duzzadt, így az említett napon levették a kék-arany lobogót, ám kihelyezték a néhány éve elkészített SIC feliratú pannót a prefektúra épületével szemben.
A himnuszéneklést megismétlik a hét minden délutánján háromnegyed 4-től kezdődően.
Bencze Melinda

Egyetlen nap alatt háromszorosára duzzadt a himnuszéneklők száma
A magyar himnusz elénekléséért kirótt büntetés elleni tiltakozássorozat második napján, kedden az előző naphoz képest lényegesen többen jelentek meg a Kovászna megyei kormányhivatal előtt. Az eseményre az EMNP és az RMDSZ is mozgósít.
Sokan székely és magyar zászlókkal, valamint gyászlobogóval érkeztek a tiltakozássorozat keddi eseményére, ahol versszavalat, valamint imádság mellett ismét ötször énekelte el a háromszáz fős tömeg a magyar himnuszt Marius Popica kormánymegbízott irodájának ablaka alatt.
Bálint József, a kezdeményező Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi elnöke elmondta, senki ne várja el az erdélyi magyarságtól, hogy ne énekeljék el a magyar himnuszt. Azzal kapcsolatban, hogy a keddi napon láthatóan többen jelentek meg az eseményen, az MPP megyeszékhelyi vezetője kifejtette, természetesnek tartja, hiszen minden erdélyi ügye, amennyiben egy más nemzet himnuszát „bántják”.
Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének meggyőződése, hogy az erdélyi magyarság és a románság viszonyát új alapokra kell helyezni. Azt tapasztalja, hogy még huszonöt évvel a forradalom után is nem csupán a több évszázados történelmet próbálja a románság átírni, hanem a rendszerváltás óta történt eseményeket is. Mint magyarázta, úgy próbálnak visszaemlékezni a forradalom időszakára, hogy nem beszélnek Tőkés László református püspök akkor tett szolgálatára.
„A nemzeti himnusz köztéren való eléneklésnek tiltása nemzeti identitásunk elleni támadás, akár Erdélyben élő magyarként, akár magyar állampolgárként értékeljük a helyzetet. E tiltás nem összeegyeztethető az együtt élő nemzetek kölcsönös tiszteletén alapuló transzilvanizmus eszméjével, de a nemzetközi joggyakorlattal sem” – fogalmazott Bendek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki vezetője.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sepsiszentgyörgyi szervezete is csatlakozott a tiltakozássorozathoz.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Terrorizmus? – Kelemen Hunor nem érti a vádakat
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülésén elhangzott politikai nyilatkozatok nem jelentenek veszélyt Romániára – jelentette ki szerdán Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
A politikus az MTI-nek elmondta: értetlenül áll a román szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség vizsgálata előtt, amelynek részleteit ő maga sem ismeri. Mint mondta, ha az ügyészség az SZKT-n elhangzott beszédekre gondol, akkor nem érti az egészet, hiszen ott politikai nyilatkozatok hangzottak el.
A román vádhatóság szerdán közölte, hogy hivatalból bűnvádi eljárást indított ismeretlen tettes ellen az RMDSZ tanácskozásán a pulpitusról elhangzott nyilatkozatok ügyében. A büntetőjogi eljárás során azt vizsgálják, hogy az elhangzottak kimerítik-e a büntető törvénykönyv 206. cikkelye által szabályozott fenyegetés bűncselekményét, amelyet az ügyészég ebben az esetben a terrorizmus visszaszorítása és megelőzése elleni 2004/535-ös számú törvény alapján vizsgál. Az ügyészség nem közölte, hogy konkrétan melyik nyilatkozat alapján vizsgálódik.
Etnikai konfliktust vizionáltak
A Mediafax hírügynökség szerint a vizsgálat összefüggésben állhat azzal, hogy az SZKT-ülésen Antal Árpád polgármester azt kérte Victor Pontától, utasítsa a Kovászna megyei prefektust, hagyja békén a magyarokat, különben megismétlődhet Székelyföldön az 1990-es marosvásárhelyi román–magyar véres etnikai konfliktus.
Akkor románok és magyarok harcoltak az erdélyi város utcáin, miután szervezett módon román parasztokat szállítottak be a Maros megyei Görgény-völgyéből a városba. A román parasztokat azzal a riogatással uszították a magyarokra, hogy a városban a magyarok ölik a románokat, és „el akarják venni” Erdélyt.
Az RMDSZ kisparlamentje szombati ülésén döntött arról, hogy kilép a kormányból, miután a román elnökválasztás második fordulójában a magyar választók 80 százaléka a Victor Ponta miniszterelnök ellenfeleként induló, és a megmérettetésen diadalmaskodó Klaus Johannisra szavazott. Kovászna megyében az elnökválasztás második fordulója után újult ki a prefektus, illetve a helyi magyar többségű önkormányzatok és magyar pártok közötti vita a magyar és a székely nemzeti jelképek használatával kapcsolatban.
MTI
Erdély.ma

Antal Árpád: úgy tűnik, terroristának számít a magyar
Közel ezer fős tömeg jelent meg a szerdai tiltakozó akción a Kovászna megyei kormányhivatal előtt, ahol csütörtökön és pénteken Böjte atya, valamint Kató Béla mond imát. Antal Árpád az ellene indult bűnvádi eljárással kapcsolatban nyilatkozott.
Folyamatosan duzzad a magyar himnusz énekléséért kirótt büntetés ellen tiltakozók száma. Szerdán a beszédek ideje alatt többen is a „Nem hagyjuk, soha!” szavakat kiabálták be. A magyar himnuszt öt alkalommal énekelték a tiltakozók, ugyanakkor az esemény végeztével spontán módon került sor a székely himnusz éneklésére is. A tiltakozássorozat harmadik napján Sánta Imre bikfalvi református lelkész tartott imádságot, valamint a szervezők bejelentették: csütörtökön Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, míg pénteken Kató Béla református püspök is jelen lesznek az akción.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a DIICOT által indított bűnvádi eljárással kapcsolatban kissé cinikusan megjegyezte, „ideje volt huszonöt évvel a forradalom kitörését követően terroristákat keresni és találni ebben az országban”. Mint magyarázta, ezúttal úgy tűnik, a magyarság számít terroristának Romániában, majd megjegyezte: ha nem lenne tragikus, nevetnénk az eseten.
Kifejtette, egyelőre még nem derült ki, hogy a magyar himnusz SZKT-n való eléneklése, vagy az ott megfogalmazott álláspont-e a probléma, ugyanakkor továbbra is fenntartja azon kijelentését, miszerint megismétlődhetnek az 1990-es marosvásárhelyi etnikai zavargások Székelyföldön, amennyiben Marius Popica prefektus folytatja a bosszúhadjáratát. Mint fogalmazott, akkor sem a magyarság érdeke volt a zavargások kitörése, ahogyan most sem – zárta gondolatmenetét a városvezető.
Halálos fenyegetések és gyűlölködő, trágár kommentek tömkelege zúdult Antal Árpád Facebook oldalára, miután a szélsőséges román politikus, Bogdan Diaconu megosztotta a saját Facebook oldalán Antal Árpádnak a prefektúra épülete előtt tartott himnuszéneklést bemutató fényképalbumát. A megosztás mellé Diaconu véleményét is mellékelte: „miközben Antal Árpád kivezényeli a magyarokat himnuszt énekelni, mi arra ébredünk, hogy a magyar szélsőségesek Magyarország számára sajátítják ki a román földet és mi nem teszünk semmit”. Ezt követően több mint százan fenyegették meg, valamint magyarokat kiutasító tartalmú megjegyzéseket a városvezető közösségi oldalán.
A Diaconu megosztását követően a szélsőségesek felvetették, hogy a székely zászlót be kellene tiltani, az erdélyi magyaroknak a román állampolgárságát meg kellenne vonni, és a mongol származású magyarok választhatnak: vagy elmennek az országból, vagy meghalnak. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat az ügyel kapcsolatosan értesíti az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot, az ügyészséget, valamint a diplomáciai testületeket – tájékoztat az RMDSZ háromszéki sajtóirodája. 
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Antal Árpád, aki üggyé akar válni
Kedves Antal Árpád: ha idióta egy prefektus, tedd nevetségessé, ne provokáld. Mutass fölényt, ne rázogass.
Várom, hogy megszólaljon egy higgadt hang is a háromszéki himnuszügyben. Vajon van olyan romániai magyar politikus, aki a magyarokat jobban félti a románok dühétől, mint saját népszerűségi indexét? Ha Antal Árpád attól tart, hogy a fekete március ismétlődhet meg Szentgyörgyön, akkor mindössze azzal nem számol, hogy populista politikai önépítési projektjében pont ő lesz az, aki beteljesíti saját jóslatát.
Kedves Antal Árpád: ha idióta egy prefektus, tedd nevetségessé, ne provokáld. Mutass fölényt, ne rázogass öklöt, főleg, ha nyilvánvalóan te vagy a gyengébb. Mert te vagy a gyengébb. Vagy, ha politikusként provokálod a románokat, ne bújj a tömegek mögé azzal, hogy magad köré szervezed őket. Ne tetszelegj hősi pózban amiatt, mert pár borult román fenyegetőzik a Facebookodon. Ez kommunikációs opportunizmusra vall. Ha megszédít a veszély mámora, legalább ne tetszelegj hősi-áldozati pózban. Vagy ha mégis, legalább ne moralizálj, hogy Európa, hogy a XXI. század, stb., mert sem Európa, sem a XXI. század nem jelent apriori biztonságot a kisebbségek számára.
Ha tényleg fontos számodra a himnusz, tiszteld annyira, hogy nem élsz vissza varázserejével. Feltéve, ha felelős politikus vagy. Persze, ha népi hősnek képzeled magad, és folyamatosan azt teszteled, hogy lehetsz népszerű, és egyre népszerűbb, akkor bízd nyugodtan a politikai döntéseket azokra, aki választottak, és persze a facebookos hangulatra.
Persze, nem lehet könnyű most Antal Árpádnak. Ki tudja, lehet, valamelyik állami inkvizíciós szervezet kideríti róla, hogy terrorista. Lehet, hogy az egyik áldozata lesz annak a DIICOT ötletnek, hogy az RMDSZ-t összefüggésbe hozzák a terrorizmussal, ami nem rossz ötlet, ha nemzetközileg diszkreditálni akarják.
Ami a himnuszéneklés miatti bírságot illeti, egészen meglepő, hogy nem szakadt a prefektusra az ég. Ebben a kérdésben a teljes magyar társadalomnak meg kell nyilvánulnia, ki kell tenni az eszközöket az asztalra, és olyan fokú szolidaritást kell mutatni, amilyet eddig soha. És a felelősség legnagyobb része azoké a romániai magyar értelmiségieké, akik tudnak úgy beszélni, hogy a románok is meghallgassák őket. Ha a romániai magyar értelmiségiek nem veszik észre, hogy a himnuszéneklési ügy több a románok műbalhéjánál, megérdemlik zaklatott sorsukat.
Ez egy remek alkalom arra is, hogy a magyarok leteszteljék Johannist is, akiben annyira bíznak. Mert most van ügy elég. De egyik ügy sem Antal Árpád, még akkor sem, ha Antal Árpád, talán saját védelmében, talán túlfűtöttségében, az üggyé akar válni.
Kelemen Attila Ármin
Transindex.ro

„Székelyföldön is megtörténhet, ami 1990-ben Marosvásárhelyen”
Sepsiszentgyörgy polgármesterének szavai miatt indíthatott büntetőeljárást a román szervezettbűnözés- és terrorizmusellenes ügyészség.
Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor Magyarország élőben című műsorunkban azt mondta: az ügyben már megkereste a román miniszterelnököt, és várja az új román államfő lépését is.
„Klaus Johannist várjuk, hogy megszólaljon az ügyben. Vasárnap fogják beiktatni, vasárnap teszi le a hivatali esküt, és én is kíváncsian várom, hogy ilyen ügyekben, ilyen kérdésekben mit fog mondani” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Sepsiszentgyörgy első embere, Antal Árpád szombaton fogalmazott úgy a parlamentben: „amennyiben a Kovászna megyei prefektus nem hagyja békén a magyarokat, a Székelyföldön is megtörténhet, ami 1990-ben Marosvásárhelyen”.
mno.hu / Hír Tv
Erdély.ma

„Halál a magyarokra!”
Lám, hová vezet a zászló- és himnuszüldözés
Úgy tűnik, Kovászna megye prefektusának székelyzászló- és himnuszellenes intézkedései kiszabadították a (rossz) szellemet a palackból. Huszonöt évvel az 1989-es decemberi fordulat után halállal fenyegetnek bennünket egyes román honfitársaink.
A magyarellenesseg.com portál hívta fel figyelmet azokra az uszító, gyűlöletkeltő, soviniszta bejegyzésekre, amelyek Antal Árpád Facebook-oldalán jelentek meg azt követően, hogy Sepsiszentgyörgy polgármestere a prefektúra előtti himnuszéneklésről készült fotókat osztott meg. Szabad fordításban közlünk egy párat annak szemléltetésére, hogy lám, miként gondolkodnak rólunk egyes román honfitársaink. Az alábbi sorokat csak erős idegzetűek olvassák, kiskorúak egyáltalán ne!
Dac Liber: „Ha ti azt hiszitek, hogy ez fog menni a végtelenségig, tévedtek… Drágán meg fogtok fizetni.”
Radu Brightside: „Mi a rohadt anyátokért nem otthon csináljátok ezt, a ti országotokban? Deportálnálak titeket a ti szeretett Magyarországotokra, hogy basszalak szájba a hazátlan akcentusotokkal együtt. Felrobbantanálak titeket álmotokban, lehugyozlak titeket és az egész fajtátokat.”
Blondu Rs: „Mocskos hazátlanok… Dögöljetek meg, szemetek!”
Orion de Gothia: „Leszarlak titeket, ti vándorok. Eljön a bosszú ideje, hazátlanok, ne foglalkozzatok! HALÁL a hazátlanokra (magyarokra)! Sajnálat nélkül ki fogunk irtani, addig, ameddig Erdélyben csak egy nemzet marad, a román!
Anca Klau: „Takarodjatok Magyarországra! Rohadékok!”
Berbece Iancu: „Székelyföld román föld, ha nem tetszik, akkor a Pannon-mező elég nagy, nincs más dolgotok, menjetek oda, betolakodó mongol nomád nép!”
Lagu Daniel-Corneliu: „Halál a hazátlanokra! Románia nem eladó, ha nem tetszik itt, takarodjatok az országból, hazátlanok (magyarok)!”
Robert Șerban: „Kínok között dögöljetek meg, az egész magyar faj!”
Alexandru Popa de Thracian: „Lepisillek titeket és a zászlónak nevezett rongyaitokat is, faszszopó, seggfej kurvák!
Kotys Dacia: „Mocskos hazátlanok, azt hiszem, el kell takarítsunk titeket az országból végleg! Nektek, hernyóknak van képetek a lovak nyelvét beszélni egy román országban?! Halál a magyarokra! Nagy meglepetésben lesz részetek, a dákok nem haltak ki, szépen sorban el fogunk titeket tüntetni innen. Várjátok!”
Răzvan Ionuț: „Mongóliai vándorok, sátrakkal és bográcsokkal, a mi ősi földünkön könyörögtök az autonómiáért.”
Úgy hisszük, ennyi elég gyomorforgatóból. Mivel egy jogerős bírósági döntés következtében a Facebook nyilvános felületnek számít, az oda beírók felelősséggel tartoznak szavaikért, az illetékes hatóságoknak tehát hivatalból eljárást kellene kezdeményezniük a gyűlöletkeltők, közösség ellen uszítók kilétének felderítésére, valamint példás megbüntetésére. Legalább akkora lendülettel és hatékonysággal kellene fellépniük, mint a március 15-én, az iskolában fején piros–sárga–kék hajpánttal hivalkodó kovásznai kislányt ugyancsak Facebookon megfenyegető személlyel szemben.
Mi mindenesetre ezennel a diszkriminációellenes tanács figyelmébe ajánljuk az ügyet, kíváncsian várva a fejleményeket. Addig is idézzük Antal Árpád felhívását az oldaláról: „Ma többen voltunk, mint tegnap, és bízom benne, hogy ma kevesebben voltunk, mint holnap leszünk! Találkozzunk holnap újra a prefektúra előtt! Arra kérek mindenkit, hogy osszák meg ezt a felhívást minél többen, és minél többen vegyünk részt a holnapi himnuszéneklésen is!” 
Sz. H.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

ActiveWatch: tévesen fordították Antal Árpád nyilatkozatát
Az ActiveWatch nevű román civil szervezet csütörtökön felhívta a figyelmet arra, hogy Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tanácskozásán elhangzott beszédét tévesen adta vissza a román média.
Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság előző nap közölte, hogy hivatalból vizsgálatot indított ismeretlen személy ellen terrorista fenyegetés gyanújával az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati ülésén elhangzott beszédek miatt. A vádhatóság nem pontosította, kinek a nyilatkozatáról van szó, de a román média tudni véli, hogy Antal Árpád beszéde miatt indult eljárás.
A civil szervezet közleménye idézi azt, ahogyan az Agerpres hírügynökség adta vissza Antal szavait. Eszerint Antal a beszéde végén az RMDSZ-nek a kormányból való kilépése ellen érvelő Frunda Györgyhöz intézte szavait. Azt mondta neki, kérje meg Victor Ponta miniszterelnököt – akinek Frunda a tiszteletbeli tanácsadója –, utasítsa a Kovászna megyei prefektust, hogy hagyja békén a magyarokat. „Amit a prefektusok tesznek, az őt is minősíti. (...) Ha nem, akkor Székelyföldön megismétlődhet az, ami Marosvásárhelyen történt 1990 márciusában” – olvasható a közleményben.
A civil szervezet szerint a polgármester valójában azt mondta: „Végül pedig Frunda tanácsos úrnak szeretném mondani, kérje meg a főnökét, a miniszterelnök urat, utasítsa helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat. Mert az, amit Kovászna megye prefektusa tesz, minősíti a miniszterelnök urat is. És ha valakinek nem az az érdeke, hogy a románok és a magyarok Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken, Székelyföldön valahol esetleg megint olyan helyzetbe kerüljenek, mint Marosvásárhelyen 1990-ben, akkor minimális tiszteletet nyújtsanak irányunkban.”
MTI
Székelyhon.ro

Vissza a parancsuralomba
Épeszű ember nem fenyegetésnek, hanem aggodalomnak érti azt a kijelentést, hogy valakinek érdekében állna Marosvásárhely fekete márciusának megismételtetése. Hiszen mi, magyarok nagyon megfizettük az árát a ’89-es rendszerváltás utáni első, felülről vezényelt román–magyar összecsapásnak, amely a megbékélést hirdető Sütő András író épsége, szeme világa mellett több emberéletet követelt, de amely miatt csak magyarok kerültek börtönbe, és amely oda vezetett, hogy az akkor egyetlen magyar többségű egyetemi városból tömegesen futamodtak meg azok, akiknek nem adatott meg a szabad anyanyelv-használati jog.
 Tízévi eredeti román demokrácia után, már tizennégy éve román polgármester áll Marosvásárhely élén, ahol a még mindig 45 százalékos magyarság jogfosztása a törvények ellenére is folyik: évekig tartó küzdelembe került, hogy egy-egy magyar nevű iskolája és líceuma legyen, magyar felirat alig található, s még a zöldségeken is sérti a román hivatalosságok szemét. Történik mindez abban a városban, ahol az RMDSZ legismertebb politikusai – Markó Béla volt szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök, Frunda György kormányfői tanácsadó – éltek, élnek, és mindhárman a kormányzati részvétel hívei. Mert e részvétel úgymond a magyarság érdekeit szolgálja. Láthatjuk, mennyire. Az RMDSZ az új, negyedik Ponta-kormányt is minden feltétel nélkül megszavazta, noha az előző sem tartotta be vállalásait sem az ország egészét, a gazdaság fellendítését, sem pedig a magyar közösségi jogokat illetően. Most pedig durcás óvodáshoz illő módon áll bosszút, mert a magyarok Victor Ponta kormányfő ellen szavaztak az elnökválasztáson. Az elmúlt hetekben minden fronton felerősödött a magyarellenesség, mindjárt oda jutunk, hogy egy padláslyukba rejtett székely zászló vagy egy szabadságról szóló vers miatt is börtönbüntetést osztogatnak. Már a jogi formaságokat sem kell betartani: egy ott sem volt tisztviselőt is bevarrhatnak el nem követett tettekért, legalábbis ezt próbálják Markó Attila képviselő – és korábban Nagy Zsolt volt távközlési miniszter – esetében eljátszani. Voltak már koncepciós perek az 1920 utáni Romániában és a „sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban”. Azóta a módszerek fejlődtek, most az igazságszolgáltatás függetlenségére hivatkoznak. De ezt csak akkor fogjuk elhinni, amikor például a prefektust is elítélik magyarüldözésért.
Antal Árpád egyelőre jogosan aggódik. Ne feledjük: a fekete március úgy kezdődött, hogy egy patikára magyarul is kitették a Gyógyszertár feliratot. Ha valóban a békés együttélés a cél, a hatóságoknak és a bűnüldöző szerveknek nem a feszültségek szításán, hanem ezek kivédésén és leszerelésén kellene dolgozniuk. Például a hiányzó magyar feliratok és az ügyészi túlbuzgóság számonkérésével. Egy jogállamnak nem az elnyomókat, hanem az elnyomottakat kell védelmeznie. Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Küzdelem a tiszta jövőképért
Immáron több mint fél évezrede – nagyszámú okmányban – több nyelven is olvasható SZÉKELYFÖLD/SEKERLAND stb. neve. Jelentése: székelylakta terület. Erdély népei évszázadok óta így használják. Amikor e megnevezés kialakult, itt többnyire csak székelyek éltek. E nép nem jövevény, nem bevándorló, hanem őshonos.
Elődei büszke katonaként védték Erdély népeit és gyakran a szomszédos román vajdaságokat is. Ott vannak a moldvai vaslói (Vaslui), 1475-ben vívott csatában, de 1595-ben Szinán pasa hatalmas megszálló hadseregét is ők verik ki Havaselvéről, biztosítva a kis román vajdaság függetlenségét. Se szeri, se száma annak a véráldozatnak, amelyet az itt élő népek védelméért hoztak. A székely nép, bár kitalált, propagandajellegű történelmet tanult, tudja, hogy hajdanán, a székely letelepedés előtt Székelyföld területén magyar vármegyerendszerben, egyházi szervezetbe tömörült magyarság és kisszámú szláv lakosság élt. A székelyek nagyon jól tudják – a dákoromán tanmese ellenére is –, hogy a románok székelyföldi betelepedésének kezdete csak a 16. századtól igazolható. Amíg Erdély az állandó jellegű betelepedés eredményeképp elrománosodott, e közösségi társadalomban élő székelység még ma is túlnyomórészt székelymagyar. Így például Sepsiszentgyörgyön az első két román család okleveles említése 1614-ből származik. A történelem folyamán – kisebb-nagyobb megszakításokkal és jogkörrel, azaz a honfoglalástól számítva 981 évig, vagyis 1876-ig – külön szervezésű, saját igazgatással, törvénykezéssel, a mai szóval élve területi autonómiával rendelkeztek. Nem véletlenül jogos a Székelyföld megnevezés! Sepsiszentgyörgyön 1880-ban mintegy 5 család, 31 személy vállalja románságát. Ha elfogadjuk, hogy az igazság egyetemes, akkor ami igaz az egyik nép számára, az érvényes a másikra is. Nicolae Iorga az 1900-as évek elején kiadott tankönyvben írja: a „román föld nem áll csupán a mai Romániából... Román föld minden hely, melyen a mai napig nemzetünk többségben lakik”. Mivel a Vasgárda szellemiségét továbbvivő Új Jobboldal szokássá tette a székelyföldi gyűlölet- és félelemkeltő  hecckampányt, melyet erős rendőri védelem mellett gyakorol, és ordítozza a „Székelyföld nem létezik!” szlogent, melynek ellentéteként megszületett a „Székelyföld nem Románia!” is. Ami természetesen így helytelen, mert használói a „Székelyföld nem román föld!” helyett mondják. Itt az ideje, hogy ismételten, mindenki, nem csupán a románok, de magyarok számára is érthetővé tegyük: e két jelszó nem azonos jelentésű! Azok, akik ragaszkodnak a „nem Románia” szófordulathoz, használják csak a saját rendezvényeiken! Alkossanak külön érdekképviseletet, tűzzék ki célul Székelyföld függetlenségének kivívását. Ilyen pártok Európa-szerte működnek. A Székelyföld nem Románia hangoztatása annyit jelent, hogy használói nem autonómiát, önrendelkezést, hanem függetlenséget követelnek! Lelkük rajta, de ezt ne az autonómiáért folytatott békés tüntetésen, nagygyűlésen tegyék, mint amilyen a november 29-i sepsiszentgyörgyi nagygyűlés is volt, amely a közelgő román nemzeti ünnep előtt célul tűzte ki, hogy békésen, jelszavak nélkül hívja fel a románok figyelmét arra: Gyulafehérváron nemcsak Erdély elszakítását mondták ki, de az egyenlő jogok biztosítását is. A valamit valamiért elv alapján az elszakított magyar területekért autonómiát ígértek az itt élő népeknek. Idézem: „minden nép saját nyelvén, kebeléből való egyének által fogja művelni, kormányozni magát és törvénykezését ellátni”. Úgy gondolom, a felelőtlen szlogenek, a nagymellű kijelentések kimondottan károsak a kollektív jogokért folytatott küzdelmünkben. Lehet valami jogos, de a magyarkodás, a „jól odamondottunk” szövegek a román nacionalisták malmára hajtják a vizet, mert erre hivatkozva riogatni lehet a románokat a székely autonómia ellen. Az említett békés jellegű nagygyűlésen a szokásosnál nagyobb arányú volt a magyar értelmiségiek részvétele, őket többnyire ötven-hetven év körüli, tisztességben megélt életpálya után így megsérteni azért, mert a megbékélés szellemét látták a rendezvényben, arra utal, hogy a román politikai elitet minden zavarja, ami teljhatalmát kétségbe vonja. Visszatetszést váltott ki a szervezőkből és a jelenlévőkből egyaránt a néhány másodpercig hangoztatott „Vesszen Trianon!”, illetve „Székelyföld nem Románia!” szlogen, mert az ónos-jeges időben érkezők e napot a megbékélés kezdetének gondolták. Jó érzékkel, politikai érettségről adtak tanúbizonyságot, nem csatlakoztak ahhoz a néhány emberhez, akiknek már elegük van másodrangú állampolgárként élni, és elkeseredésükben skandálták az említett jelszavakat. Ők jól tudják, hogy a gyulafehérvári népgyűlésen részt vevő román vezetők a 43 százalékarányú román „relatív többség” nevében követelték a Debrecenig tartó magyar területeket. Vigyázat, ez nem azonos a trianoni diktátummal Romániának ítélt területtel, amely némileg szűkebbre sikeredett, így a románság számaránya 53,8 százalékra ugrott. Erdély elszakítására népszavazás nélkül került sor. Ne feledjék, Székelyföld népét jogosan megilleti a területi autonómia joga! Ha valóban békés együttélést akarunk román demokrata barátainkkal együtt, nem elég csak szép szavakat zengetni, de a közösségi jogokat is biztosítani kell. Ha azonban folytatódnak a helytartók, a prefektúra vezetőinek a székely lakosság elleni megfélemlítési akciói, akkor a románság őrangyalai darázsfészekbe nyúlnak, lavinát indíthatnak el! Elég, ha az elmúlt napok megfélemlítési provokációit említem. Példásan megbüntetik a kézdivásárhelyi polgármestert, mert a románok december elsejére időzített nemzeti ünnepén nem tanúsított megfelelő szolgai alázatot, „nem díszítette fel kellőképpen” a székely-magyar várost. A békés együttélés erősítésére elgondolkoztató módszer a református egyház 346. számú verses imádságának, zsoltárának, a Kölcsey Ferenc alkotta Himnusznak az elénekléséért pénzbüntetést szabni. Erre még a Ceauşescu kommunista parancsuralmi rendszere sem vetemedett! Érdekes az is, hogy december elsején az őshonos székelységellenes, fasiszta jelszavakat skandálók ez idáig még semmilyen büntetésben nem részesültek, pedig három éve ezt teszik. A diszkrimináció egyértelmű!  Ha a megfélemlítési akciók folytatódnak, senki ne várja el, hogy a székelység megtartható csupán a Románián belüli önrendelkezés követelése mellett. Márpedig teljes gőzzel folytatódik a székelység megalázása. A Háromszék népének adakozásával felépült Református Székely Mikó kollégium magyar nevét is el kell távolítani, és a gróf Mikó Imre-táblát is, „mert elöl szerepel a magyar szöveg, majd következik a román és az angol nyelvű fordítás”. Ez történik akkor, amikor a Constantin Brâncuşi- és a Mihai Viteazul-iskolnál hiányzik a kétnyelvű tábla! Marius Popica prefektus utasítja a polgármestert, Antal Árpádot arra is, hogy a székelység szimbólumait hordozó székely zászlót, amely a város parkjában áll, vetesse le, mert ha ezt nem teszi, akkor büntetik. Feladatul szabja a magyar nemzet zászlajának eltávolítását a székelymagyar város polgármesteri hivatalából, de a szlovák, szerb, moldovai zászlóról nem szól. Nyilván, ez és a hozzá hasonló intézkedések a román államhatalom nacionalista és diszkriminatív politikáját tükrözik. Magyar és román értelmiségiként miként állíthatjuk honfitársainknak, hogy Romániában is lehetséges a békés együttélés, ha egy békés nagygyűlésen való részvétel miatt szélsőségesnek nevezik közösségünket? Egy sajtóbéli megfogalmazás szerint milyen jövőképünk lehet, ha „ellenségként kezelnek, kioktatnak, fenyegetnek, vagyonunkból kiforgatnak, megaláznak, tiltják nemzeti jelképeink használatát, és még a létünket is kétségbe vonják, miközben elvárják, hogy legnagyobb nemzeti tragédiánk kezdetének évfordulóján örömkönnyeket hullatva ünnepeljük, hogy  diszkriminációban élhetünk”?
Valóban, milyen jövőképünk lehet?
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A ki nem mondott név
Nem akarták névhez kötni a temesváriak történelmi bátorsága előtt tisztelgő nyilatkozatot, ezért nincs megemlítve benne Tőkés László neve sem. 
Így érvelt Kelemen Hunor a marosvásárhelyi SZKT után, a huszonöt évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatos állásfoglalás tartalmát firtató újságírói kérdésre válaszolva.
Az RMDSZ-elnök következetes maradt álláspontjához, a parlamentben mondott szerdai beszédében sem aprózta el a dolgot. Igazi bravúr volt, hiszen roppant nehéz lehetett úgy emlékezni a ’89-es rendszerváltó események kétségbevonhatatlanul őszinte kezdőfejezetére, hogy közben elvonatkoztatunk Tőkés Lászlótól. Az összes elképzelhető szempont figyelembevételével is.
Hiszen ha nincs a szekus beágyazottságú püspökével szembeszálló fiatal lelkész, a temesvári gyülekezet aligha fedezi fel magában a szolidaritás bátorságát. Ha nem fedezi fel, nem vonul a parókia elé némán, gyertyásan, de roppant erőt sugározva. S ha nincsenek ők, minden bizonnyal Zăgănescu és társasága is sokadszor issza bánatosra magát kilátástalanságában a Cina vendéglőben, és nem jut eszükbe néptribünt játszani az áramtalanított villamos ütközőjén.
A dolgot kezelhetnénk a két erdélyi politikai vonulat közötti rivalizálás kicsinyes dimenziójában is, de öreg hiba lenne. Merthogy épp szerdán indított a DIICOT bűnvádi eljárást Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester ellen, aki második „fekete márciust” vizionálva kérte ki a maga és közössége nevében a sűrűsödő székelyföldi kormánybiztosi vegzálásokat.
Ugye, most senki nem akar a szavamba vágva azzal érvelni, hogy na látják, polgártársak, többek között azért kell kormányon lenni, maradni, hogy megakadályozzuk a hasonló visszaéléseket? Mert ez az eset (is) napnál világosabban igazolja, hogy a hasonló bukaresti hatalomgyakorlási technikák igazából a zsarolási arzenál elemei. Amelyekből egyre inkább elege van a hál’istennek még mindig csak korlátozott mértékben balkanizálódott magyarságnak.
Vissza hát a temesvári útra, amelyen Tőkés László azóta is unalmas következetességgel menetel.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ-t várja az élet
Kilépett az RMDSZ a kormányból. A döntést élénk és színes vitát követően, mégis közel egyhangú szavazással hozta meg december 13-i marosvásárhelyi ülésén az RMDSZ parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa. Kelemen Hunor elnök szerint újratervezés következik.
Kívülálló számára elsőre nem tűnt többnek szokványos, „púderfeladatokat” abszolválni készülő ülésnek. A Maros néptáncegyüttes otthonának számító hajdani moziépület előcsarnokában derűs arcú és hasonló alaphangú beszélgetések zajlottak, legfeljebb néhány elejtett félmondat jelezte, hogy azért tétre menő szombaton sereglettek össze a romániai magyarság tulipános küldöttei.
A bemelegítő kávézásnak és szendvicsezésnek részben az előcsarnokba kihallatszó szólítás vetett véget, de még inkább a felcsendülő Himnusz. Amelynek újra plusz jelentőséget és tétet kölcsönzött a háromszéki prefektus által a Magyar Polgári Pártra nemrég kirótt imaéneklési bírság. Ezúttal azonban vélhetően megússzuk az újabb büntetést, mivel a teremben ült Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. Feltéve, ha komolyan veszi saját jogi érvelését az éber kormánybiztos.
Újratervezés
Maradni kormányon vagy – az RMDSZ fennállása során először – kilépni? Igazából ez az egyetlen kérdés foglalkoztatta az asszisztenciát, még akkor is, ha sokak szerint a Szövetségi Állandó Tanács előterjesztett döntésének SZKT általi szentesítése nem tekinthető többnek puszta formaságnál. Így aztán hiába volt csak a negyedik napirendi pont az előterjesztés megszavazása, az előzők szinte jelentőségüket veszítették.
A szövetségi elnök politikai beszámolója természetesen kevésbé, de az is jelentős mértékben körözgetett a kormányzati szerepvállalás témája körül. Kelemen Hunor szerint a szövetségnek hűnek kell maradnia a 25 éve képviselt alapértékekhez, de kétségtelenül újra kell terveznie a politikáját. Az RMDSZ elnöke a kormányból való kilépés mellett érvelt, álláspontját azzal is megtámogatva, hogy egy, az államelnök-választás után készített közvélemény-kutatás azt jelezte: drámaian csökkent azon erdélyi magyarok száma, akik értelmét látják a kormányzás folytatásának. A szövetség feladata most az, mondta Kelemen Hunor, hogy erősítse a szövetség mellett kitartók hitét, és visszaadja azokét, akik időközben elpártoltak. „Közben felnőtt egy olyan teljes nemzedék, amelynek mások a viszonyítási alapjai, tagjai a gazdasági válság idején váltak felnőtté. Őket nem vissza kell nyernünk, hanem meg kell nyernünk, meg kell tudnunk szólítani” – fogalmazott Kelemen. Jelzésértékűnek tartotta, hogy a romániai elnökválasztáson több erdélyi magyar szavazott a második fordulóban, pedig a két „döntős” jelölt közül egyiknek sem volt a magyaroknak szánt ajánlata. Szerinte a szövetségnek a hosszú távú célok felé kell fordítania a politikáját, az alapértékekre építő újratervezést tart szükségesnek. „Hitelesnek kell lennünk, politikai értelemben vonzónak, bizalmat ébresztőnek. Innovatívnak a problémák megoldásában, rugalmasnak az eszközök használatában és megértőnek, odafigyelőnek. Nekünk magunknak is változnunk kell, mert a világ is változik körülöttünk” – zárta mondandóját Kelemen Hunor.
Hangok a múltból és a múltnak
Másfél órán át tartó hozzászólássorozat következett, a beszélők többsége a kormányból való kilépést támogatta. Mindössze hárman – Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsadója, Verestóy Attila szenátor és Borbély László, a szövetség politikai alelnöke – érveltek több-kevesebb egyértelműséggel a kormányon maradás mellett. Frunda szabályos kortesbeszédet tartott a miniszterelnök mellett, szerinte kilépésével az RMDSZ nem ellenzékbe, hanem a „senki földjére” készül lépni. Verestóy az újratervezés metaforájánál maradva figyelmeztetett: ilyenre akkor szokott szükség lenni, amikor a GPS-készülék azt észleli, hogy a gépkocsi letért a helyes útról. Az udvarhelyi politikus azt szorgalmazta, hogy folytathassák a munkát az RMDSZ által a különböző kormányhivatalokba juttatott szakemberek, mert a történet vége csakis az lehet, hogy a szövetség újra kormányra kerül. Borbély számára is ez volt az elsődleges, miután szerinte 110 Bukarestben dolgozó magyar szakembernek kell újraterveznie az életét, ha az RMDSZ kilép a kormányból. Ezzel nagyjából ki is merült a maradás melletti érvelések sora, mindenesetre tapintható volt a közhangulat, illetve a Kelemen Hunor által mondottak és a régi „motorosok” álláspontja közötti különbség.
Utána viszont gyakorlatilag egyszólamúság következett esetenként igen hullámzó színvonalon előadva, ami többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes SZKT-küldöttektől hatóságilag érdemes lenne megvonni a mikrofonengedélyt. Az ellenkező póluson lévők közül Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ütötte meg a legjózanabbul kritikus konstruktív hangot. Úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt „koraszülés” – utalás Verestóynak a túl korai kilépésre vonatkozó hasonlatára –, hanem a belépéskor „kellett volna védekezni”. A PSD-vel való kormányzás ugyanis a háromszéki politikus szerint beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. Antal azt is javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis államelnökhöz. Végezetül felszólította Frundát, hogy figyelmeztesse „főnökét”, Victor Pontát: ha Székelyföldön folytatódik a jelképek és a Himnusz elleni prefektusi hadjárat, az újabb fekete március veszélyével fenyeget.
Kívülálló mondatok
Kelemen Hunor rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta: a szövetség ellenzékbe vonul, de lehetnek olyan törvénytervezetek, amelyeket az ellenzék is megszavaz. Abban nem tudott állást foglalni, hogy támogathatják-e a parlamentben a költségvetés tervezetét, mivel még nem ismerik annak tartalmát. Egyértelműsítette: a miniszterelnök döntése, hogy a kilépés után ki marad tisztségben a magyar szakemberek közül. Azt is elmondta, a Kovászna megyei prefektus Himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását, már jelezte is a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét.
Egyetlen lépés
A felszólalásokra Kelemen Hunor válaszolt, aki – miközben megerősítette a kormányból való kilépés szándékát – több selyemzsinór típusú választ is megfogalmazott. Így üzent Frundának, tételesen cáfolva a Ponta-tanácsadó azon megállapítását, miszerint ciklusról ciklusra csökkent az RMDSZ képviselőinek és elöljáróinak száma. A korábbi szenátort – aki szerint a választónak állandó irányításra van szüksége – arra is figyelmeztette, hogy a pökhendiség és a magabiztosság között egyetlen lépés a távolság, az okos politikusnak pedig meg kell hallania választóinak üzenetét. Hasonló „csomagot” kapott Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is, aki felszólalásában az RMDSZ-ben uralkodó zűrzavarra figyelmeztetett. „Abból a távolságból, ahonnan ön szemléli az eseményeket, biztosan zűrzavarnak tűnik. Dolgozni kell, polgármester úr” – hangzott Kelemen nyílt színi minősítése. Bunta az elsők között hagyta el az ülés színhelyét.
A szövetségi vita végén a 113 jelen lévő képviselőből csak a három ellenző szavazott a kormányból való kilépés ellen, heten pedig tartózkodtak a szavazásnál. Az SZKT arról is határozott, hogy az RMDSZ középtávú jövőjét meghatározó további döntéseket a 2015. április 17-18-án, Kolozsváron tartandó tisztújító kongresszusán hozza meg.
Csinta Samu |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Fordítási hibából lett „terrorista” Antal Árpád?
Nagy valószínűséggel Antal Árpád beszédét értelmezte „terrorista fenyegetőzésnek” a Szervezett-bűnözés és Terrorizmus Ellenes Ügyészség (DIICOT), és indított eljárást a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombati ülésén elhangzottak miatt.
Ezt a feltételezést erősíti, hogy Bogdan Diaconu képviselő is feljelentette Sepsiszentgyörgy polgármesterét legfőbb ügyészségen az SZKT ülésén mondott beszéde miatt. A nacionalista román politikus a nemzetbiztonság veszélyeztetésével és gyűlöletkeltéssel vádolja a székelyföldi elöljárót.
Akárcsak a DIICOT, Diaconu is Antal Árpád beszédének román fordításából – az Agerpres hírügynökség –tudósításából indult ki. Ez azonban eltorzította a polgármester mondanivalóját. Antal Árpád szó szerint a következőket mondta Marosvásárhelyen:
“Végül pedig Frunda tanácsos úrnak szeretném mondani, hogy kérje meg a főnőkét, a miniszterelnök urat, hogy utasítsa helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat. Mert azt, amit Kovászna megye prefektusa tesz, az minősíti a miniszterelnök urat is, és hacsak valakinek nem az az érdeke, hogy a románok és a magyarok Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken, Székelyföldön valahol esetleg megint olyan helyzetbe kerüljenek, mint Marosvásárhelyen 90-ben, akkor egy minimális tiszteletet nyújtsanak az irányukban”.
Ehhez képest az Agerpres tudósítója így idézte a polgármestert: „Végül pedig arra kérem Frunda urat, kérje meg a főnőkét, a miniszterelnököt, hogy utasítsa a Kovászna megyei prefektust, hogy hagyja békén a magyarokat. (…) Mert ha nem hagyja békén, ugyanaz megismétlődhet Székelyföldön, ami történt 1990-ben Marosvásárhelyen”.
Antal Árpád beszédének magyar változatát és az Agerpres fordítását Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke tette közzé szerda este a Facebook-oldalán.
Cs. P. T.
maszol.ro