Filmkockák az RMDSZ huszonöt éves megdicsőüléséről
Aki gondolkodásra, önálló ítélethozatalra képes felnőttként megélte a Ceauşescu-korszakot, az valószínűleg egy életre immunitást biztosító eszmei oltást kapott a kommunizmus ellen. A propaganda és a valóság közötti éles szakadék, a privát életbe belevilágító állam, az értelmiség fájó dilemmája a kényszerű megalkuvás és az egzisztenciális bizonytalanság között, az előírt világnézettől való eltérés brutális megtorlása, az egyéni kezdeményezések visszametszése, a közösségi önszerveződés megakadályozása, az ízléstelen személyi kultusz mind olyan mozzanatok, melyek tragikus emlékként egy életen át végigkísérik azokat, akik mindezeket megélték.
Beépített vagy hithű kommunisták
Amikor a nemzeti autonomista tábor az RMDSZ utódkommunista mivoltáról értekezik, nem árt a distinkció. A minősítés csak egyes elemeiben áll meg. A beszervezés az egyik meghatározó mozzanat. Aligha tagadható, hogy megalakuláskor az RMDSZ soraiban felülreprezentáltak voltak a korábbi „hivatalos” magyarok, akik csak úgy kerülhettek jó pozíciókba, ha megkötötték a maguk kompromisszumát a kommunista rendszerrel vagy egyenesen kollaboránsai, netán őszinte hívei voltak annak. S mint tudjuk Kövér Lászlótól, a kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Az exkommunisták nem tudták levetkőzni bolsevik reflexeiket. Elég, ha arra utalunk, miként került szervezeten kívülre minden olyan RMDSZ-es politikus, aki a kommunista rendszerrel való nyílt szembeszegülést választotta, Király Károlytól Szőcs Gézán, Borbély Ernőn, Búzás Lászlón át Tőkés Lászlóig. De nemcsak a kiszorítás ilyen ősbolsevik reflex, hanem a történelemhamisításra való hajlam is. Az RMDSZ tízéves fennállása alkalmából kiadott 1999-es CD kronológiája megannyi példáját hozta a történelemhamisító igyekezetnek: az RMDSZ minden addigi válságát a Hargita megyei listahamisítástól a Neptun-ügyön át a Nagy Benedek-ügyig. Mi más juthat az ember eszébe, miután végignézi azt az egyórás hőseposzt, amelyet a 25 éves jubileumát ünneplő RMDSZ készíttetett a szövetségnek nevezett párt első negyed évszázadáról?
Az szinte természetes, hogy a megszólalók majdnem egytől egyig az RMDSZ Markó–Takács-féle fősodrából kerülnek ki, mely tandem közel két évtizeden keresztül meghatározta az RMDSZ politika tartalmát és formáját. Készítettem egy pontosnak szánt statisztikát is a filmben megkérdezettek megszólalásairól. A listát Markó vezeti húsz megszólalással, őt követi Takács Csaba tizeneggyel, majd Kelemen Hunor következik hattal, Varga Attila öttel, Tokay György, Varga Gábor és Csiha Tamás hárommal, Márton Árpád, Hajdú Gábor és Kántor Lajos kettővel, végül Béres András, Nagy Benedek, Borbély László és Bíró Rozália eggyel. Érdekes módon kimaradt Verestóy Attila, Frunda György, a főtitkár Kovács Péter. A „másik oldalon” inkább érthető Tamás Sándor, Antal Árpád és Ráduly Róbert mellőzése. Kincses Elődnek, aki közel negyven százalékot ért el 1999-ben Markóval szemben az elnökválasztás alkalmával, a neve sem hangzik el.
Vitatható hitelesség
A korabeli bejátszásokon feltűnik Domokos Géza, Sütő András, Verestóy Attila és Toró T. Tibor, valamint többen a felsorolt megszólaltatottak közül. Az RMDSZ egykori főtitkára majd alelnöke, Szőcs Géza, volt szenátora, Király Károly csak említés szinten van jelen, a tiszteletbeli elnök Tőkés Lászlót idézik többször, de vitatható hitelességgel. Csiha Tamás úgy emlékszik, hogy Tőkés László mondta volna, hogy „a brassói kongresszust elvesztettük”, ami nem kizárt, de a volt tiszteletbeli elnök harcostársainak emlékezetében ez a mozzanat nem maradt meg. Egyébként furcsa is lett volna, hogy ilyet mondjon Tőkés László, hiszen ő maga lépett vissza az elnökjelöltségtől, miután a másik tábor – legalábbis a kongresszuson – betartotta a belső egyezséget és megszavazta az autonómiaelvű alapszabályzat- és programmódosításokat. Később, pozícióba kerülve azonban sorra rúgták fel a korábbi egyezségeket. Ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy az autonómiaelvű, magyar érdekekre alapozott magyar egység a szentség, amit bizonyára Tőkés László is így gondolt, a román nemzetstratégia szándékainak elvtelen egységes kiszolgálását azonban aligha tekinthetjük szentségnek.
A film lényegében az utóbbi két évtized RMDSZ-propagandájának foglalata. Ismét elhangzik, hogy az egyik út a marosvásárhelyi véres események konfliktusos útja, a másik a parlamenti tárgyalásos, a kormányzati szerepvállalást is megcélzó út. Tokay érvelése –miszerint aki nem látja, hogy a politika a kormányzati szerepvállalásról szól, az ne politizáljon – még a többségi társadalomra sem igaz, hát még egy kisebbségi érdekképviseletre. Ezzel a megközelítéssel ismét horizonton kívülre kerül a törvényes és békés eszközöket igénybe vevő, de politikai konfliktusokat is vállaló stratégia, amely a nyomáskifejtés útján kíván eredményeket elérni. Többen is azt állítják, hogy a magát radikálisnak, kurucnak, autonomistának, nemzetinek nevező tábor nem jelöli meg az utat, amivel az autonómiához kíván elérni. Az sem zavarja a megnyilatkozókat, hogy erről az útról több kötetnyi irodalmat lehetne összeállítani az autonomista szerzők tollából.
Hol van a Frunda-féle autonómia?
A film demagóg összevetésekben bővelkedik: míg 1990-ben egy kétnyelvű feliratból véres összecsapás robbant ki Marosvásárhelyen, addig 2005-ben maga a román kormány nyújtotta be a kulturális autonómiatervezetet. Többszörös csúsztatás ez, hiszen nem a kétnyelvű gyógyszertárfeliratból lett a halálos áldozatokkal is járó konfliktus, hanem román titkosszolgálati manipulációból, amihez az emlékezetes felirat csak ürügy volt. 2005-ben a kisebbségi törvénytervezet a kulturális autonómiának csak a címszavát tartalmazta, hiszen a Kulturális Autonómiatanács közjogi jogosítványokkal való felruházását kitolta beláthatatlan távolba.
A film vége az egységről és az autonómiáról szól. Markó Béla ugyanazt mondja, mint Frunda György sztárszenátor kollegája 2001-ben: az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját sikerült megvalósítani. Markó egy tetszetős felvezetéssel próbálja eladni a politikai sikerpropagandát. Az önálló közösség gondolatával egyetérthetünk, és azzal is, hogy ehhez önálló iskolarendszerre, önálló kulturális életre, a nyelvi és identitásmegőrzési jogok teljes körére van szükség. Azzal viszont már nem, hogy mindezeket az RMDSZ „nagyjából kialakította”. Az önálló iskolarendszer megteremtésétől igen távol vagyunk: még azt is Bukarestben döntik el, hogy kiről lehet magyar iskolát elnevezni... Gyermekeink az átideologizált, meghamisított román történelmet kénytelenek tanulni, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriáját ne is említsük.
Szép teória az, amit Varga Attila és Varga Gábor kifejtenek a film végén, miszerint az autonómiát csinálni kell. A székely termék védjegye kétségkívül fontos, a létező jogi keretek autonóm cselekvéssel való kitöltése szintén, de az autonómia nem ebből áll, hanem elsősorban önrendelkezés-elvű intézményrendszer, a saját magyar sors alakításának a román állam által elismert jogi kerete, melynek megvalósításához nemhogy közelebb lennénk ma, hanem Románia európai uniós csatlakozása után inkább távolabb kerültünk.
De bármennyire is rosszabb a starthelyzet ma, mint volt negyed évszázada, nincs más utunk, mint amit egykoron, huszonkét esztendeje Brassóban megrajzoltunk: államon belüli állam, saját közösségi akaratunkat becsatornázó intézményrendszer és nyomásgyakorló autonómiaelvű politika. Minden más út közösségünk megsemmisüléséhez vezet.
Borbély Zsolt Attila |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Előkerült az autonómiastatútum
Bő nyolc hónapos szünet után tegnap ismét összeült az RMDSZ és az MPP közös autonómiabizottsága, feladatuk összegezni a szeptemberben nyilvánosságra hozott statútum módosító javaslatait, kidolgozni a végleges változatot – jelentette be tegnap Bíró Zsolt, az MPP elnöke. Hangsúlyozta, ragaszkodnak hozzá, hogy a tervezet elnyerje végső formáját szeptemberig. Fontos, hogy megtalálják a módját, és az új ülésszak kezdetén a parlament elé terjesszék, nem akarják, hogy Székelyföld autonómiája 2016-ban ismét kampánytémává silányuljon.
Végre sikerült kimozdítani a holtpontról az autonómiabizottság munkáját – jelentette be Bíró Zsolt, aki azt is elmondta, eddig az RMDSZ halogatta különböző indokokkal a testület összehívását, nem tartották időszerűnek a témát. Emlékeztetett, az MPP–RMDSZ együttműködés egyik alapfeltétele volt Székelyföld autonómiaügyének felvállalása, úgy értékelték, 25 éves időhúzás után végre érdemben is lépniük kell. Éppen ezért a tegnapi ülésen ragaszkodtak ütemterv kidolgozásához, és elmondták, ha szeptemberig nem készül el végleges változat, és az nem kerül a parlament asztalára, felfüggesztik tevékenységüket ebben a bizottságban. Elviekben a bizottság RMDSZ-es tagjai – Székely István, Antal Árpád és Márton Árpád – egyetértettek az MPP javaslatával, és Bíró Zsolt bízik benne, a politikai akarat nem fogja ezt felülírni az RMDSZ-ben sem.
A tegnapi ülésen a polgáriak ismertették azt a két módosító javaslatot is, melyekről nem hajlandóak lemondani: be kell kerülnie a népszavazás kiírásának, mert ez sok félreértést eloszlat egyebek mellett Székelyföld határai kapcsán is, és felül kell vizsgálni a prefektus jogkörét szabályozó cikkelyt, mert kiderült, a dél-tiroli statútumból átemelt rész olyan jogkörökkel ruházná fel a kormánybiztost (pl. katonaság bevetése), melyek sokak számára elfogadhatatlanok.
A szeptember végén közvitára bocsátott autonómiastatútumhoz több tucatnyi módosító javaslat érkezett, ezeket vették számba, csoportosították a tegnap. Vannak köztük bizarrabbak is, melyek saját bankrendszer kiépítését, saját pénz bevezetését írnák elő, illetve olyan is, amely saját zászló alatt versenyeztetné a székelyföldi sportolókat a nemzetközi versenyeken, olimpiákon. Akadnak azonban oktatással, nyelvhasználattal kapcsolatos konkrétumok is, ezeket megfontolják, és amit alkalmasnak találnak, beillesztik a szövegbe. Javaslatok érkeztek politológusoktól, egyetemi tanároktól, de ismeretlenektől, sőt, név nélkül is – mondta el Bíró Zsolt. A következő időszak feladata lesz alaposan áttanulmányozni ezeket és megszövegezni a tervezetbe iktatható elképzeléseket.
Bíró Zsolt tegnap délelőtt tárgyalt Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnökkel is az őszre tervezett nagyméretű autonómia-megmozdulásról. Részleteket továbbra sem árult el, ha végleges lesz a forgatókönyv, akkor közlik, milyen formában, hogyan képzelik el a közösségi akarat nyomatékosnak szánt kifejezését. Kérdésre válaszolva elmondta, Izsák Balázs SZNT-elnök sem az MPP-t, sem az RMDSZ-t nem kereste meg a szintén őszre tervezett lármafa-állítási elképzelésével, de üdvözölnek minden olyan ötletet, amely közelebb vihet Székelyföld autonómiájának megvalósításához.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zászlótörvény: csak a helyi és megyei lobogók helyzetét oldja meg
Az új zászlótörvényről nyilatkozott Antal Árpád, valamint Kulcsár-Terza József is. Mindketten kijelentették: a jogszabály nem oldja meg a székely zászló használatát, ám az elkövetkezendőkben regionális szimbólumhasználatot érintő törvény kidolgozását szorgalmazzák.
Különbséget kell tenni a székely, valamint helyi és megyei zászlók között – mondta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki hozzátette: az új zászlótörvény nem oldja meg a székely lobogó önkormányzatok homlokzatán való használatát. Megoldja viszont a helyi és megyei zászlók problémáját, ez pedig Sepsiszentgyörgynek jó, mert, bár évekkel korábban sikerült kormányhatározattal elfogadtatni a megyeszékhely címerét, a város lobogójának jogos használatáért még jelenleg is perek folynak.
Háromszék vármegye rendelkezett címerrel és lobogóval, ám mivel Hargita megye, mint történelmi terület nem létezett, így ott a székely zászlót fogadták el megyezászlónak – jegyezte meg az elöljáró, aki hozzáfűzte: kezd erősödni a regionális identitástudat, az igény is megjelent már, így kell egy jogszabály, amely a regionális zászlók használatát szabályozza. „Nem szabad becsapni az embereket, sem magunkat, hogy ez a törvény megoldotta a székely zászló kérdését, de nem az a feladat, hogy kiskapukat keressünk, hanem ki kell mondanunk: nincs megoldva, és megoldást kell keresnünk” – jelentette ki Antal Árpád, aki elutasítja azt az ötletet, miszerint mind Hargita, mind pedig Kovászna megye fogadja el zászlójaként a székely lobogót, és az említett területek megnevezéseit írják fel rá. „Bár a törvény biztosítja, hogy a megyék nevei megjelenjenek a zászlón, mi mégsem fogjuk ezt tenni, hiszen a heraldika szempontjából sem elfogadott ez a lehetőség” – zárta gondolatait az elöljáró.
Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt háromszéki vezetője üdvözölte Orbán Viktor azon kijelentését, miszerint „Európa az európaiaké, Magyarország a magyarországiaké”, illetve általa kiegészítve: „Székelyföld a székelyeké”. Az új zászlótörvénnyel kapcsolatban hasonlóan vélekedik, akárcsak Antal Árpád: fölösleges viták vannak ekörül, hiszen valóban nem oldja meg a székely zászló ügyét, de nem is az Izsák Balázs, Székely Nemzeti Tanács elnöke által felvázolt helyzetet vonja maga után.
Az MPP megyei vezetőjének értelmezése alapján a jelenlegi jogszabály nem tiltja a székely zászló intézmények homlokzatán való használatát, csupán a román, az Európai Unió lobogójának kitűzéséről és azok sorrendjéről szól. Azt azonban az MPP háromszéki vezetője is nehezményezi és problémaként értékeli, hogy a zászlókat Bukarestben engedélyeztetik.
„Ki kell tűzni a székely zászlót, pereljenek majd a kormánymegbízottak, nem kell, és nincs is amiért félni, hisz egy nemzet szimbólumainak használata az Európa Unióban elfogadott jogszabály” – hívta fel a figyelmet Kulcsár-Terza, aki hozzátette: az elkövetkezendőkben olyan tervezetet dolgoznak ki partnereikkel, amely célja a regionális szimbólumhasználat szabályozása.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Kezdjetek el élni... (Ökumenikus istentisztelet a végzősökért)
Ugyanarra a csúcsra több úton lehet eljutni, de erőfeszítés nélkül soha – hangsúlyozta tegnap délben ötszáz sepsiszentgyörgyi végzős magyar diák ökumenikus búcsúztatóján Hajdu János helyi plébános, sepsi–barcasági főesperes a Krisztus Király-templomban. A hagyományos közös istentiszteletet a történelmi magyar egyházak és a város elöljáróinak részvételével szervezte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megyei szervezete, meghívottként jelen volt a szövetség tiszteletbeli és jelenlegi országos elnöke is.
Az iskolazászlókat a Plugor Sándor Művészeti Líceum fúvószenekarának kíséretében vonultatták fel, elhangzott a Gaudeamus, majd Hajdu János mondott előfohászt. A főesperes az indulás és érkezés, a távozás és célba érés közös ünnepének nevezte a búcsúztatót, majd arra intette a végzős diákokat, ne kövessék a tartás nélkülieket, legyen erősségük a hit, gerincesség és emberség.
Péter Sándor, az RMPSZ megyei elnöke azt kívánta a ballagóknak, aszerint éljenek, hogy mindennap gazdagodjanak, Incze Zsolt szemerjai református lelkész, Sepsi egyházmegyei esperes imát mondott a diákokért, Kovács István unitárius lelkész pedig Máthé evangéliumából a sziklára épített ház példáját emelte ki, amely kiállta a vihar csapásait. Az evangélium szavai után, a diákok mai nyelvezetére átváltva, Kovács István az okostelefonjáról kihangosítva hallgattatta végig a jelenlévőkkel Pásztor Anna Márti dala című énekét, amely az életre ébredésről, a szeretetről szól. „Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni....” – idézte többször a lelkész a dal szövegét, mert szerinte, aki rátalál a szeretetben megélt, kötődésekkel együtt szabad életre, az olyan biztos talajon áll, mint a sziklára épített ház.
Antal Árpád polgármester felolvasta Magyari Lajos a Háromszék napilapban ezelőtt huszonkét esztendővel megjelent Gaudeamus című írását, mert szerinte az ma is érvényes azáltal, hogy inti az iskolától búcsúzókat, nem lesz könnyű az út, de fontos, hogy jó válaszokat adjanak az élet kérdéseire, és higgyenek abban, ők is csodái a létezésnek, és maguk is csodákra képesek. A tisztánlátáshoz a nehezebb út vezet – hangsúlyozta Kiss Imre főtanfelügyelő, Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke pedig azzal folytatta: a pedagógusok felelőssége is, hogy sikerült-e valóban felkészíteniük tanítványaikat az életre, hogy tudnak-e majd szellemileg és fizikailag tevékenyek lenni.
Használjátok az erőtöket megismerésre, védekezésre, de soha ne támadásra – figyelmeztetett Szabó Margit, az RMPSZ alsó-háromszéki szervezetének elnöke, aki beszédében kitért a rohanó családokra, a kommunikáció elsatnyulására, a pénz és a hatalom utáni hajsza eluralkodására.
Az evangélium, az ima, az elhangzott tanácsok, köszöntők sorát időnként közös ének szakította meg, valamint az egyéni és csoportos előadók műsora. Énekelt Ráduly-Baka Rebeka (Református Kollégium) és Bartos Barna (Plugor Sándor Művészeti Líceum), verset mondott Tankó Tímea (Székely Mikó Kollégium), három kórusművet mutatott be a Mikes Kelemen Elméleti Líceum Szőts Dániel vezette országos első díjas kórusa.
A pedagógusszövetség iskoláknak szánt könyvajándékát az iskolaigazgatók vették át, majd közös ima és áldás, valamint a magyar és a székely himnusz eléneklése után az iskolazászlók kivonulásával ért véget az ökumenikus ballagás Sepsiszentgyörgyön.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hétköznap és ünnep (Magyarnak lenni Hunyad megyében - 1.)
Pusztakalán szomszédságában a nyolcvanhét éves Piroska néni az egyetlen református, Lozsádon kilencvenlelkes a református gyülekezet, de a kéthetente tartott istentiszteleteket hatan-heten hallgatják, és nincs ez másként Hunyad megye többi, magyarok által is lakott falujában, ahol a vegyes házasság és a magyar iskola hiánya alaposan megváltoztatta a települések etnikai arculatát. A vaskohászat és általában az ipar, a Zsil-völgyi bányászat összeomlása a városi magyar közösségekben is tizedelt, sokan elmenekültek a munkanélküliség elől, aki pedig maradt, nem az identitása megtartásáért, inkább a megélhetéséért küzd.
Mindezek ellenére a Hunyad megyei szórvány magyarságban vannak olyan kovász emberek, akik nem adják fel anyanyelvüket, kultúrájukat, és mindent megtesznek, hogy a fiatal nemzedékeket is erre ösztönözzék – ezt tapasztaltuk legutóbb, a május első felében megszervezett VI. Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával is.
– Ha önerőből el is indítottuk volna valamikor a magyar napokat Hunyad megyében, az biztos, hogy nem mertük volna ekkora méretűre tervezni, ennyi településen ennyi meghívott előadót felvonultatni, rangos kiállításokat, találkozókat szervezni – tereli a szót már beszélgetésünk elején a háromszéki kapcsolatra Kocsis Attila Levente, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója, majd Kiss Csillát és Demeter Lászlót emlegeti, akik Kovászna Megye Tanácsának megbízásából felelnek a szórványkapcsolatokért. – Rajtuk is múlik, hogy ez a tevékenység ilyen élettel tele működik. Sokat köszönhetünk nekik, úgy érezzük, hogy ők a Kovászna megyei Hunyad megyeiek. A megyei tanács elnöke, Tamás Sándor, valamint Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád is sokat segít, a legtöbb, amit adtak, hogy van, akire támaszkodni, és ezt pénzben nem lehet kifejezni. Az iskolaigazgató a háromszéki önkormányzat hat éve indított szórványprogramjára utal, amely Hunyad megye mellett érinti a Szeben és Fehér megyei magyarságot is.
A magyarság vállalására biztatnak
Amikor arról kérdezzük Kocsis Attila Leventét, hogy mi a hozadéka a magyar napoknak, nem igyekszik rózsaszínben láttatni a dolgokat, de hiszi, hogy a közösségek számára fontos, ilyenkor talán egy kicsit bátrabban merik vállalni magyarságukat:
– Itt nagyon sokan nyakbehúzós magyarok, akik úgy érzik, abból, hogy kimutatják magyarságukat, valamiféle hátrányuk támadhat. A legelső Hunyad megyei magyar napokon, 2010-ben született az ötlet, hogy a meghívott tánccsoportokkal vonuljunk végig Déva főterén, majd kigondoltuk, hogy a vár alatt szervezzünk koncertet. Sokan azt mondták, ez sértené a helyi románságot. De megvolt a felvonulás és a koncert is, tapsolt a lakosság, nem volt semmi baj. Úgy tartom, az embereknek büszkének kellene lenniük arra, hogy magyarok. Ezt a gyermekekben is megerősítjük, előadásokat, színdarabokat tanítunk be az iskolában, és a szülők büszkék, amikor látják gyermekeiket ilyen produkciókban, még akkor is, ha nekik, az ő nemzedéküknek nem olyan fontos, hogy ők magyarok. Tehát a gyermekeken keresztül is próbálunk hatni, megerősíteni magyar öntudatukat. Ezért volt szükség az önálló magyar iskolára, mert egy vegyes iskola tagozataként ez nem ment volna. Most már a lakosság tudja, hogy ezek nem a városnapok, nem a várnapok Déván, hanem a magyarság ünnepe, és szép számban vesznek részt a rendezvényeken. A fiatalok is egyre inkább bekapcsolódnak, saját eszközeikkel, a Facebookon reklámozzák a programokat. Idén a rendezvény mottójával is utaltunk arra, hogy számítunk a fiatalokra: 25 év a 25 évesekért, mivel huszonöt éve alakult érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ, a vele egyidős fiatalok pedig azok, akiknek át akarjuk adni a stafétabotot. Ez a nemzedék szólítható meg a legkevésbé, sokan nincsenek itthon, valahol tanulnak vagy munkahelyet keresnek, próbálják a jövőjüket megalapozni, vagy itthon vannak, de éppen a családalapítás kezdetén, és akkor mások az elfoglaltságaik, nem a szervezés. Idén mégis sokan hazajöttek ezekre a napokra, főleg a koncertekre, de más programokra is. Egy kicsit érzik, hogy itthon van a helyük, az együvé tartozás számít nekik. Ugyanakkor fontosnak tartottuk, hogy a minket mindig segítő RMDSZ évfordulójára is felhívjuk a figyelmet, ennek jegyében hívta meg Winkler Gyula Hunyad megyei RMDSZ-elnök, európai parlamenti képviselő Csáky Pál felvidéki európai képviselőt, hogy ossza meg velünk a felvidéki magyarság lehetőségeit.
A dévai magyar iskola
A tíz esztendővel ezelőtt alapított Téglás Gábor Elméleti Líceum az egyetlen Hunyad megyei állami tanintézmény, amely óvodától tizenkettedik osztályig magyar nyelven oktatja a gyermekeket. A dévai magyar iskola hármas szerepet tölt be: oktatási intézmény, értékmegőrző tevékenységet végez, például a Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű programmal, és itt működik a Hunyad megyei oktatási, nevelési és kulturális központ.
Jelenleg 110 óvodás, 140 elemista, 160 gimnáziumi tanuló és 170 felsős diák jár az iskolába, utóbbiak elméleti és szakközépiskolai, valamint szakiskolai osztályban tanulnak matematika, idegenforgalom és közélelmezés szakon. Az iskolát a helyi Geszthy Ferenc Társaság alapította a Communitas Alapítvány anyagi támogatásával, a tantermeken kívül az iskola épületében működik a százhúsz férőhelyes bentlakás és étkezde is. Az alapító társaság jelenleg is támogatja a szociálisan hátrányos helyzetű családból származó tanulókat, akik anyagi segítség nélkül nem járhatnának lakóhelyüktől távol eső iskolába, ami egyúttal azt jelentené, hogy nem tanulhatnának anyanyelvükön. A szórványban a magyar oktatás szívügye azoknak az idős embereknek is, akik hatvan-hetven esztendővel ezelőtt magyar iskolában végezték legalább az elemit. 2013-ban a Piskiben élő Bogdánné Serfőző Ilona felajánlotta vagyonát az iskola javára, a tavaly elhunyt adományozó emlékére az idei magyar napokon emléktáblát avattak Piskiben.
Palacsintától a versig
A VI. Hunyad Megyei Magyar Napok tíz napja alatt Déva, Vajdahunyad, Lupény, Petrozsény, Szászváros mellett olyan kis településeken is voltak rendezvények, mint Lozsád, Sztrigyszentgyörgy, Bácsi, Petrilla, Brád, Csernakeresztúr, közülük több helyszínen fellépett a kovásznai Zorkóczy Zenóbia gyermek- és felnőttműsorral, valamint csapatépítő játékokat tartott Egyed Edit sepsiszentgyörgyi tanítónő. Ők ketten képviselték Háromszéket a magyar napokon, az utolsó programokon Demeter László, Kovászna megyei önkormányzati képviselő is jelen volt, szorosabbra fonva a szórványkapcsolatokat.
Utolsó nap, amikor az esti koncertet Kovászna Megye Tanácsának támogatásával a magyarországi Bojtorján együttes tartotta, majálishangulat uralta Déván a városháza terét, üstökben főttek a különféle ínyencségek, kürtőskalács és palacsinta illata vonzotta az ünneplőket.
A palacsintás asztalnál csapatával Gyuris Zsolt, a Csongrád megyei Zsomboly polgármestere is fehér kötényt öltött, hogy délutánra elkészüljön a kétezerkétszáz palacsinta, de beszélgetés közben kiderült, nemcsak palacsintasütőként van jelen a küldöttség, hisz a zsombolyi Szent Imre Katolikus Általános Iskola és a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum testvériskolai kapcsolatot ápol több éve. Az együttműködésről Gyuris Zsolt elmondta, „a legfontosabb mozgatórugó a közös felelősség nemzettársainkért. A gyermekeket hozzuk évente Dévára adventi versmondó versenyre, fontos, hogy már kiskorukban megtanulják, nemcsak a határig tart a nemzetünk, hanem bizony azon túl is. A dévaiak tavaly voltak nálunk június 4-én, a nemzeti összetartozás napján a hazafias versek versenyén, jöttek székely testvértelepülésünkről, Orotváról is, valamint a felvidéki Ipolynyékről, utóbbiakkal idén júniusban írjuk alá a testvértelepülési kapcsolatot. Mindig bővülnek ezek a körök, jó érzés valamit nyújtani.
Régi idők emlékei
Még egy utolsó kör Déva régi központjában, aztán kezdődik a Bojtorján-koncert, amikor megszólalnak a régi és új dalok, felidéződnek az egykori emlékek. Éppúgy, mint a kilencvenéves Dumitraşcuné Szalló Irén számára, akivel egy padon ülve beszélgettünk életéről:
– Gyermekkoromban nagyon békés város volt Déva, az emberek ismerték egymást, tudtak egymásról. Az idősebb nemzedékből mindenki tudott magyarul is. Én csak az elemit jártam Déván, aztán 1944-ben Kolozsváron a református leánygimnáziumban érettségiztem. Abban az esztendőben a húsvéti vakáció után néhány nappal bejelentették, hogy nem folytatják tovább a tanévet, mert már nagyon közel a front, éppen annyi idő maradt, hogy letettük az érettségit. Beiratkoztam az orvosi egyetemre, de annyira közeledtek az oroszok, hogy engem elmenekítettek Pestre egy tehervonattal. A szüleim itt maradtak. Sokszor elgondolkodtam, hogy mennyire szerethettek, hogy képesek voltak elválni tőlem, mert tudták, nekem az jobb. 1945. februárban indultam haza az első vonattal. Ősszel felvételiztem, és kezdtem az orvosi egyetemet Marosvásárhelyen. Az első éven ötszázhatvan hallgató volt, aztán lemaradoztak. 1951-ben végeztem, elhelyeztek Beszterce mellé, Radna tartományba. Öt falu tartozott hozzám, az elején nehezen boldogultam, mert nem tudtam jól románul, ráadásul a hegyekből betelepített románok olyan különlegesen beszéltek. Mit ad Isten, egy Konstanca mellőli román emberhez mentem férjhez, de a leányom az én vallásom szerint református, és magyar a férje. Déván nagyon sok a vegyes házasság, és vannak családok, ahol mind a ketten magyarok, de a gyermekek nem tudnak magyarul, mert otthon nem beszélnek az anyanyelvükön velük, és román iskolába járatják őket. Jó, hogy vannak ezek a magyar napok, de lassan nem ismerek senkit, az idősek meghaltak, a fiatalok pedig már nem is magyarok.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Active Watch: a hatóságok túlreagálják a magyar politikai törekvéseket
Ugyan nem szisztematikusak a magyarság elleni fellépések, de a hatóságok számos esetben próbálták korlátozni a magyarok szabad véleménynyilvánításának jogát.
A választási kampány kontextusában és a Székelyföld területi autonómiatervezet bemutatását követően a romániai magyar közösség abban a helyzetben találta magát, hogy olyan alapvető emberi jogait kérdőjelezik meg, mint véleménynyilvánítás szabadsága – írja éves sajtójelentésében az ActiveWatch sajtófigyelő ügynökség, amely a sajtó és a hatóságok számára egy sor ajánlást is megfogalmaz, hogy a jövőben a jogtiprások elkerülhetőek legyenek.
A jelentés a kisebbség helyzetének sajtóban történő ábrázolására egy teljes fejezetet szán. Megemlíti, az Európai Bizottság rasszizmus- és intolerancia-ellenes 2014-es országjelentése (ECRI) először tesz arról említést, hogy a magyar közösséget veszélyezteti a xenofóbia.
Ebben a jelentésben a román hatóságok számára több javaslat is szerepel a nemzeti szimbólumok használatára vonatkozó toleráns és esélyegyenlőséget biztosító légkör megteremtését illetően, azonban ezeknek a javaslatoknak gyakorlatba ültetésére – az Active Watch szerint – nem létezik politikai akarat. Ebben a kontextusban egyre gyakoribb jelenség volt tavaly a magyarok véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása.
A legtöbb korlátozási szándék a magyarság politikai törekvéseihez kapcsolható, olyan törekvésekhez, mint például a magyarság helyi, regionális szimbólumainak a használatát szabályzó törvény elfogadásának szorgalmazása, vagy az etnikai alapú területi autonómia megteremtésének a témája. Az ECRI jelentésben a román állam felé megfogalmazott javaslatok ellenére a román hatóságok azon ügyködtek, hogy betiltsák a szimbólumok használatát, és meggátolják az autonómiával kapcsolatos közvitákat.
Az Active Watch jelentése több jogsértést és kísérletet is ledokumentál. Egy szatmári esettel indít: 2014. január 24-én a kovásznai hajpántos kislány gesztusához hasonló eset történt a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. A szatmárnémeti iskolában éppen a román fejedelemségek egyesülését ünnepelték, amikor egy diáklány egy improvizált magyar zászlót lobogtatott meg. A jelentés szerint a Szatmár Megyei Főtanfelügyelőség és az iskola vezetősége a kovásznai esethez képest aránytalanul durván lépett fel, a főtanfelügyelőség „azonnali és pontos” információkat kért az esetről, az iskola pedig egy kivizsgálóbizottságot állított fel, hogy azonosítsa a „vétkes diákot”.
Az ActiveWatch jelentésében emlékeztet az ügyben kibocsátott állásfoglalására. Eszerint, noha egy másik ország zászlójának használatát egyesek sértésnek tekintik és provokációként értelmezik, attól a gesztus a CEDO által meghatározott szabad véleménynyilvánítás jogának a kereteit nem lépi át. Az a tény, hogy az eset kapcsán „vétkeseket, bűnösöket” kerestek, a szabad véleménynyilvánítás jogának gyakorlását fenyegette.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal tavaly betiltotta a Székely Szabadság Napi felvonulást Noha a 2013-ban megtartott Székelyek Nagy Menetelése nagyobb incidensek nélkül zajlott le, a marosvásárhelyi köztéri rendezvényeket engedélyező bizottság nem hagyta jóvá a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett Székely Szabadság Napi felvonulást a városban - idézi fel jelentésében az Active Watch.
A jelentés sajtóbeszámolókra hivatkozva azt írja: Valentin Bretfelean rendőrfőnök úgy nyilatkozott, csak a város utcáira tervezett felvonulást tiltották meg, a Székely Vértanúk emlékművénél való megemlékezést nem. Bár a felvonulásra nem volt engedély, több ezer személy vonult végig az előre leegyeztetett útvonalon. Volt rá példa, hogy a rendfenntartó erők meglökdöstek néhány magyar szélsőjobboldali jelképet viselő felvonulót. A sajtó arról számolt be, hogy a csendőrség 11 személy bírságolt meg.
A felvonulást követően Corneliu Grosu, az akkori Maros megyei prefektus úgy nyilatkozott, hogy soha többé nem kerülhet sor olyan rendezvényekre, amelyeknek célja a román föld felszabdalása, és ezt törvény által kellene betiltani. Noha Grosu is elismerte azt, hogy a felvonuláson csak kis számban voltak jelen szélsőjobboldaliak, és a szervezők is elhatárolódtak ezektől a személyektől, 2015-ben sem engedélyezték a felvonulást a marosvásárhelyi illetékes hatóságok. Döntésüket azzal indokolták, hogy a felvonulók 2013-ban és 2014-ben is megsértették a szabad gyülekezést szabályzó 60/1991-es törvényt. Az SZNT elnöke a demokrácia elleni támadásként értékelte az engedélyeztetés megtagadását.
A Kovászna megyei prefektus a magyar himnusz éneklése miatt bírságolt
2014 novemberében a Kovászna Megyei Prefektúra maximális, 5000 lejes bírságot szabott ki a Magyar Polgári Pártra, mert június 4-én, Sepsiszentgyörgyön, egy trianoni megemlékezésen elénekelték a magyar himnuszt. A bírság kirovását követő napokban mintegy 200 személy nap mint nap elénekelte a magyar himnuszt a prefektúra épülete előtt.
Nemzeti szimbólum használata és autonómia-közvita
Az Active Watch által vizsgált periódusban a parlamentben több olyan törvénytervezetet is benyújtottak, amelyek a magyarság jogait és általában a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozná. Az egyik ilyen tervezet a közintézmények és hatóságok által Románia zászlójának, az ország címerének használatát és a himnuszéneklést szabályzó törvény módosítására vonatkozik. A módosítás a magánterületekre is kiterjesztené a tiltásokat, melyeknek értelmében nem lehetne kitenni egy, már nem létező zászlót, vagy olyan régiónak, területnek tulajdonított zászlót, aminek esetében létezik egy Románia által nem támogatott függetlenedési szándék.
Az Active Watch jelentésében problematikusnak nevezi azt is, hogy a bírságok mértéke hatalmas: 30 ezer és 100 ezer lej közötti pénzbírságra számíthatnának azok, akik ezt a törvény megsértenék. A szenátus vita nélkül, hallgatólagosan elfogadta a módosító tervezetet, az ügyben a képviselőház tölti be a döntő fórum szerepét. A törvénymódosító tervezet megjelenésekor az Active Watch nyilvános állásfoglalásában nehezményezte, hogy benyújtói nem tudták megalapozni, milyen társadalmi igény miatt korlátoznak olyan alapvető jogokat, mint például a véleménynyilvánítás szabadsága, a magánélethez és a lelkiismereti szabadsághoz való jog. A jelentés megemlíti, Bogdan Diaconu Egyesült Románia Párti képviselő nevéhez négy véleménynyilvánítás szabadságát drasztikusan korlátozó törvénytervezet fűződik.
A székely zászló, mint reklámfelület, amely sérti a román közösséget
A zászlóháború 2014-ben is folytatódott, egyes helyi hatóságok megtiltották a székely zászló kitűzését. Miután 2013 végén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot 30 ezer lejre bírságolta a Marosvásárhelyi Rendőrség, mert kitűzte a székely zászlót a székhelyére, 2014-ben már az EMNT elnöke, Tőkés László került célkeresztbe.
Tőkést a Nagyváradi Rendőrség szólította fel, hogy vonja be a zászlót az EP-képviselői irodájának homlokzatáról, arra hivatkozva, hogy a székely zászló reklámbannernek minősül. A kihágás 30 és 50 ezer lej közötti bírsággal büntethető.
Egy jelentős eset volt még az a Maros Megyei Ítélőtábla által hozott bírósági döntés, amely kimondta, hogy a székely zászló diszkriminatív a Hargita és Kovászna megyei románságra nézve.
Ugyancsak tavaly született végleges bírósági döntés a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszéken a székely zászló ellen, amelyet egy 2010-ben kirobbant ügy folyományaként hoztak meg. 2012-ben három Hargita megyei román civil szervezet kérte az Országos Diszkriminációellenes Tanács határozatának a megsemmisítését, amely kimondta, hogy a székely zászló közterületen történő kitűzése nem diszkriminatív. Ennek az előzménye volt Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnökének egy 2010-es nyilatkozata. A megyeelnök egy március 15-i ünnepségen azt nyilatkozta, hogy a megyeházán lobogó székely zászló a Székelyföld zászlója. A bíróság helyt adott a román civil szervezetek keresetének, és kimondta, hogy mind a székely zászló kitűzése, mind a megyeelnök nyilatkozata „nacionalista-soviniszta propaganda”, amely ellenséges, megfélemlítő, degradáló, és megalázó hangulatot gerjeszt a román közösség ellen. A Legfelsőbb Bíróság tavaly október 10-én pedig helyt adott ennek az alsóbb szinten megfogalmazott bírósági döntésnek.
A Legfelsőbb Bírói Tanács „betiltja” a területi autonómiáról való nyilvános vitát
2014 szeptemberében az RMDSZ közvitára bocsátotta a székelyföldi autonómia-tervezetét. A Legfelsőbb Bírói Tanács erre reagálva egy közleményében kijelentette, hogy bármely olyan, a tömegkommunikációs eszközökön véleményformálók által terjesztett téma, amely nem illeszkedik bele az igazságszolgáltatás alkotmányos kereteibe, potenciálisan veszélyezteti ennek függetlenségét, presztízsét, és a jogállamiság alapelveit támadja. Ugyanakkor az alkotmány 152-es, ennek módosítására vonatkozó cikkelyt is megemlítik, amely szerint nem módosítható az egységes nemzetállam fogalma, és az állam hivatalos nyelvére vonatkozó előírás.
Válaszként az Active Watch további civil szervezetekkel együtt tiltakozott a CSM által megfogalmazottakra, és aláhúzta: „egy magát demokratikusnak beállító társadalomban a közvitának szabadnak kell lennie, a tolerancia és a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit nem meghaladó témákat nem szabad tabuként kezelni”.
A belügyminisztérium megbélyegzi az autonómiáról szóló vitát
A belügyminisztérium egy Közrendi és -biztonsági Országos Stratégia 2015-2020 című tervezetében stigmatizálja az autonómiáról szóló törekvéseket, úgy állítva be a kérdést, mint a polgárok biztonságát és jólétét veszélyeztető tényezőt.
„A rasszizmus, a xenofóbia, a szélsőségesség és az intolerancia egyéb formái, amelynek célja egy régió vagy terület etnikai alapú autonómiájának kivívása” megfogalmazás kétértelmű és olyan fogalmakat használ, amelyeknek nincs keresnivalójuk egy biztonsági stratégiában. Ezeket a fogalmakat az etnikai autonómiáról szóló közviták ügyével kötik össze, és azt a képzetet keltik, hogy azok a rasszista, idegengyűlölő vagy szélsőséges megnyilvánulások veszélyeztetik a leginkább a közbiztonságot, amelyek az autonómia igényléséről szólnak.
Ennek az a rizikója, hogy diszkriminációt és feszültséget gerjesztenek a nyilvánosságban, és az autonómia témáját stigmatizálják, amely egyébként egy legitim közvita tárgyát képezheti bármely demokratikus társadalomban – fogalmaznak az ActiveWatch jelentésében. Az Active Watch a belügyminisztériumhoz fordult és kérte a mondatrész törlését, azonban választ nem kapott.
A DIICOT bűnvádi eljárást indít terrorizmus vádjával
Tavaly december 15-én terrorizmus gyanúja miatt bűnügyi eljárást indított az Országos Terrorizmus és Szervezett Bűnözés-ellenes Igazgatóság (DIICOT) a december 13-án, Marosvásárhelyen szervezett RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT) elhangzottak miatt. Az ügy kapcsán az Agerpres hírügynökség Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének felszólalását közölte az eljárásáról szóló hírében: „Felkérem Frunda György urat, hogy kérje meg főnökét, Románia miniszterelnökét, hogy utasítsa Kovászna megyei helytartóját, hogy ne provokálja a magyarokat. A prefektusok tettei őt is minősítik (…) Ha ez nem történne meg, a Székelyföldön bekövetkezhet, ami 1990 márciusában történt Marosvásárhelyen.
Később az RMDSZ közzétette az SZKT-n elhangzott beszédet és annak írott változatát. Kiderült, hogy az Agerpres hiányosan közölte Antal Árpád felszólalásának a témába vágó részét, amely a valóságban így hangzott el: „Végül pedig Frunda tanácsos úrnak szeretném mondani, hogy kérje meg a főnökét, a miniszterelnök urat, utasítsa a helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat. Mert az, amit Kovászna megye prefektusa tesz, az minősíti a miniszterelnök urat is, és hacsak valakinek nem az az érdeke, hogy a magyarok Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken, Székelyföldön valahol esetleg megint olyan helyzetbe kerüljenek, mint Marosvásárhelyen 90-ben, akkor egy minimális tiszteletet nyújtsanak az irányukba”.
Az Active Watch következtetései és ajánlásai a hatóságok és az újságírók számára
A következtetésekben a jelentés készítői elmondják, noha nem beszélhetünk a magyarok elleni szisztematikus fellépésről, számos olyan eset létezett, amikor a román hatóságok megpróbálták, néha sikerrel, korlátozni a magyar kisebbség szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. Mind a sajtó, mind a hatóságok túlreagálják a magyarság politikai követeléseit, és már eleve szélsőségesnek tartják ezeket, és emiatt olyan közvita-témákat bélyegeznek meg, amelyek egy demokráciában legitimnek minősülnek.
Az Active Watch egy másik következtetése szerint a román törvénykezés kiskapukat hagy a visszaélések számára, amelyeknek leggyakoribb elszenvedői a magyar kisebbség tagjai. Leginkább a nemzeti szimbólumaik használat és a himnuszéneklés korlátozásában nyilvánul meg ez a visszaélés. A hatóságoknak a jelentés készítői azt javasolják, hogy Románia tartsa be az ECRI-jelentésben megfogalmazott javaslatokat, kiemelten azt, amely a szimbólumhasználatra vonatkozó törvények pontosítására vonatkozik, és kezdeményezzenek valós párbeszédet a magyar közösséggel az interetnikus feszültségek elkerülése végett. Biztosítsanak egy olyan környezetet, amely lehetőséget teremt a magyar közösségnek többek között a politikai természetű kéréseik és követeléseik kifejezésére. Kezdeményezzenek a tolerancia, sokszínűség és kölcsönös megértés szellemében multikulturális oktatási programokat, amelyek révén megelőzhetőek a magyar és román közösség közötti konfliktusok.
Az újságíróknak az Active Watch azt tanácsolja, hogy maximális odafigyeléssel ellenőrizzék a magyar közösségre vonatkozó információkat, a sajtón keresztüli hangulatkeltés elkerülése végett. Amennyiben lehetséges, kérjék ki a magyar közösség valamely képviselőjének a véleményét a magyar kisebbséget illető témák kapcsán. A román újságírók ugyanakkor igyekezzenek a magyarul elhangzó nyilatkozatok eredeti verzióját megszerezni, és egy független fordítást is kérni.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Ismét lesz megyezászló Háromszéken
Kovászna megye az országban elsőként fog lépni a megyezászló elfogadása érdekében – jelentette be pénteken Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke.
„Az egész országban volt lehetőség megyezászlók elkészítésére. Ez Kovászna és Hargita megyén kívül nem jelentett problémát, ebben a két megyében megtámadták a prefektusok, és el is lehetetlenítették azok használatát. Az új törvény lehetőséget teremt arra, hogy zászlónk legyen: természetesen lesz is” – mondta a háromszéki politikus.
Az ülésen részt vett Márton Árpád parlamenti képviselő is, aki hangsúlyozta: a székely zászló használatára nincs semmilyen vonatkozó jogszabály, így annak használatát sem tiltja semmi.
Ezzel egy időben a sepsiszentgyörgyi önkormányzat ülésén a városháza tornyára korábban kitűzött román trikolór sorsa iránt érdeklődött Mădălin Guruianu. A liberális képviselő rákérdezett, hogy miután elkészült a polgármesteri hivatalnak otthont adó egykori bérpalota felújítása, az eredeti tervek szerint készült csúcsdíszek is a helyükre kerültek, a kivilágítást is megoldották, mi lesz a korábban a torony tetején lobogó román zászlóval.
Antal Árpád polgármester válaszában leszögezte: az érvényben lévő törvény értelmében a polgármesteri hivatal homlokzatára tűzik ki a zászlókat a város lobogójával együtt. Az elöljáró kifejtette, reméli, a törvény értelmében minden tanintézet homlokzatán megjelenik majd a város zászlója. A Constantin Brâncuşi-iskolának is üzent, amelynek igazgatója, Rodica Pârvan szociáldemokrata városi tanácsos sem a kétnyelvű táblát, sem a városzászlót nem hajlandó kitenni.
A városháza tornyára évekkel korábban arra hivatkozva tetették ki a román zászlót, hogy 1944 szeptemberében a bevonuló román hadsereg is oda tűzte ki elsőként a lobogóját. Albert Álmos korábbi polgármester mandátuma idején levetette a zászlót, mert tönkrement, de beperelték, és bírságot kellett fizetnie emiatt. A zászlót a felújítási munkálatok kezdetén eltávolították.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Energetikai autonómiára törekszik Sepsiszentgyörgy
Energetikai autonómiára törekszik a sepsiszentgyörgyi önkormányzat.
A város Előpatak fele vezető kijáratánál 6,4 hektáros területen elkezdik megépíteni a fotovoltaikus napelemparkot, amely révén 84 százalékkal csökken az önkormányzat elektromos energiára fordított költsége, jelentette be Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az önkormányzat az országban elsőként pályázott fotovoltaikus napelem park megvalósítására, és nyert 47,5 millió lejt uniós alapokból.
Az év végéig megépülő rendszerből nyert évi 2,2 megawatt elektromos energiát bevezetik az országos hálózatba, és annak értékével kompenzálják Sepsiszentgyörgy önkormányzatának villanyszámláit, vagyis a közvilágítás a városháza, az iskolák és más önkormányzati alárendeltségben működő közintézmények fogyasztását.
A polgármester szerint tavaly az önkormányzat 2, 3 millió lejt költött villanyszámlára, ennek a 84 százalékát az épülő rendszer révén megspórolják. Antal Árpád szerint várhatóan az eredeti érték egyharmadával olcsóbban épül meg az önkormányzati napelempark, hiszen a pályázat leadása óta eltelt öt évben ennyivel csökkent a technológia ára, illetve a kivitelezők körében is nagy volt a verseny.
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Restitúciós kimutatás
Részletes kimutatást készíttet Antal Árpád polgármester a sepsiszentgyörgyi visszaszolgáltatásokról: hány államosított ingatlant kértek és hányat kaptak vissza a volt tulajdonosok vagy örököseik, hány esetben jár kárpótlás, mekkora a hiányos iratcsomók száma, és hányan perelnek még a várossal tulajdonjoguk érvényesítéséért.
Az elöljáró közölte: meglepte, hogy a Fogolyán-örökös Szotyori Nagy Áron a városháza előtt tüntetett, hiszen innen semmi követelnivalója nincs; a Bodok Szálloda előtti tér miatt ugyan több pert is indítottak, de az önkormányzat csak ezek lejárta után tudta megvásárolni a szállodát. A polgármester szerint a megyeháza mögötti udvarra vonatkozó rendezési terv „csak egy álom”, magánterületek kisajátításáról szó sincs – egy elképzelés van mindössze, amelynek megvalósítása attól függ, hogy az érdekelt hivatalok meg tudnak-e egyezni a tulajdonosokkal, ha tehát Szotyori nem kívánja eladni a területét, akkor megtartja, senki nem fogja elvenni tőle. (demeter)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Már azt beszéltük, vajon melyikünk következhet”
A jelenlegi romániai „neodemokrácia” jobban hasonlít a harmincas évek világára, hiszen idővel egyre erősebbek lettek a beépített ügynökök, beszervezték a besúgókat, az önkormányzatok munkamorálját pedig leépítették. Erről beszélt csütörtökön Ráduly Róbert az EU Táborban. „Ha a DNA-ügynek mást nem köszönhetek, azt igen, hogy végre méltónak ítélték az EU Táborba való meghívásra” – indított Ráduly Róbert, a tábor meghívottja csütörtökön, aki a politikában való részvételéről számolt be a fiataloknak a Marosfőn tartott elődásában. Csíkszereda volt polgármestere felidézte: a kilencvenes évek közepén döntenie kellett, hogy az egyetemen dolgozik, vagy a politikát választja. "1996 volt az utolsó év, amikor egy huszonéves, tejfölösszájú, ambíciós fiatalember jó esélyekkel próbálkozhatott a képviselői mandátum megszerzésére" – mondta. A politikát választotta, ez az egyetemi teljesítményére is kihatott, de végül sikerült letennie a vizsgáit. A parlamentben szerencsés volt, Antal István Hargita megyei képviselő kollégája hagyta kibontakozni. Az első napokban már a kerékpár-sávok ügyét rábízták, az új KRESZ-be be is kerültek a javaslatai. Az 1996-os kormányra lépéskor az SZKT-ülésen jelezte, hogy ez már egy másik RMDSZ, amelyiktől fél. Azt pedig ma is vallja, hogy "a román állam jó katonája lett" a szövetség.
Ráduly elmondta: idővel rájött arra, hogy nem akarja azt a sziszifuszi munkát végezni, mint a többi képviselő – erre a 2002-es focibajnokság idején jött rá, amikor két hónapig maga is csak a fontosabb szavazásokra járt be (bár igaz, a bajnokság egy része a szünidőben zajlott). Birtalan Ákos képviselő halála késztette arra, hogy szembenézzen a helyzettel, és látva azt, hogy Csíkszeredának szüksége volna egy társaságra, amelyik vezetni tudja, megpróbálkozott a feladattal.
Melyikünk következik?
Kifejtette, a jelenlegi romániai „neodemokrácia” jobban hasonlít a harmincas évek világára, hiszen idővel egyre erősebbek lettek a beépített ügynökök, beszervezték a besúgókat, az önkormányzatok munkamorálját pedig leépítették. Saját ügyéről elmondta, a háttérben hónapok óta zajlott a megfigyelés, amely során egy „elég érdekes csomagot” raktak össze, a Sapientiába pedig be akartak hatolni, hogy így rúgjanak bele a magyar államba.
„Az ügyészek olyan szinten vannak, hogy nem tudták elolvasni az adótörvénykönyvet” – mondta Ráduly, akit azzal vádolták meg: abban segítette a Sapientiát, hogy idejében befejezze a felújítási munkálatokat. Mezei János gyergyószentmiklósi ügyéről azt mondta, azért csaptak le rá, mert Lisszabonba készült az autonómiaügyet képviselni. Amikor az ügy zajlott, Mezei, Ráduly és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester találkoztak, és arról beszélgettek, hogy melyikük következhet – osztotta meg a hallgatósággal.
Háziőrizetéről elmondta, ezidő alatt annyit ivott a folyamatosan érkező vendégek miatt, amennyit egy mandátum alatt nem szokott. Persze nem az asztal alól keltek fel, de beszélgetések-borozgatások alakultak ki az 53 nap alatt – tette hozzá.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

"Neptun 2": mi történik, ha románok és magyarok egy asztalhoz ülnek?
A tavalyi találkozókon a román félnek nem volt különösebb baja az RMDSZ autonómiatervezetével, a kontextussal annál inkább.
2014. júniusában és októberében Brassó pojánán a Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) civil szervezet közvetítésével román-magyar tárgyalások zajlottak az erdélyi magyar kisebbség helyzetéről. A Neptun 2-ként elhíresült találkozókról részletes blogbejegyzésben számolt be néhány napja Larry Watts biztonságpolitikai szakértő, aki már az 1993-as neptuni találkozókról is részletes jegyzőkönyveket írt. A beszélgetéseket Allen Kassof, a Project on Ethnic Relations (PER) egykori vezetője moderálta.
A júniusi kerekasztalon tíz pontot fogalmazott meg Székelyföld jövőjével kapcsolatban Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, amelyek közül néggyel – székely zászló, gazdasági fejlődés, kétnyelvűség, etnikai arányosság a közintézményekben – kapcsolatban hangzott el, hogy közvetlen aggodalomra adnak okot. Ezekről bővebben is olvasni lehet Watts bejegyzéseiben.
A székely zászló használata az etnikai identitás szimbólumaként rendkívül érzékeny kérdés a magyar politikai vezetők számára, mind végrehajtás és jogalkalmazás, mind pedig a visszaélések megelőzése terén. A bejegyzés szerint a Román Tudományos Akadémia heraldikai bizottsága és a romániai törvények szerint is a székely zászló jogos és elismert jelkép, és megjelenhet a közintézményeken a román lobogó mellett.
A román lakosságot is be kell vonni a vitába
A vita során elhangzott, hogy a székely zászló problémája a két magyar többségű megye közül Kovászna megyében nyilvánult meg, Hargita megyében nincsenek fennakadások ezzel kapcsolatban. A felek egyetértettek abban, hogy a helyi zászlóhasználatra vonatkozó jog alkalmazását a központi hatóságoknak kellene felügyelniük, hogy elejét vegyék az esetleges visszaéléseknek, amelyek negatívan befolyásolhatják az országos szintű magyar-román kapcsolatokat.
Az összefoglaló azért nem említi név szerint a hozzászólókat, mert a kerekasztal-beszélgetések alapszabálya, hogy a résztvevők nem fedhetik fel egyes hozzászólók kilétét, bár idézni lehet tőlük. A szabály lényege, hogy a résztvevők ne érezzenek megfelelési kényszert a választóik elvárásaival szemben.
A megfogalmazott magyar igények jó része gazdasági jellegű: Székelyföld fejlesztési régió létrehozatala; területi és fiskális autonómia; Székelyföld altalaj, ásványi és természeti kincseinek a felügyeleti, kitermelési és koncessziós joga tartozzon a régió kompetenciái közé; Székelyföldön vezessen át autópálya; a kétnyelvűséget az állam finanszírozza. Az egyik román résztvevő azt jósolta, ha a gazdasági elemet sikerül megoldani, akkor az összes többi elem viszonylag gyorsan a helyére kerülhet.
Fontos kérdésként merült fel az autópálya, amelyik összekötné a régiót Románia többi részével és Európával, és amelyiknek építését régóta ígérik, de idáig nem valósult meg. Kiderült, hogy a késedelemnek elsősorban nem etnikai okai vannak - mint hogy attól néhány magyar résztvevő tartott -, hanem az anyagi lehetőségek korlátozottsága. Sőt, elhangzott, hogy már el is készült egy megvalósíthatósági tanulmány, a finanszírozási problémák is megoldódnak, és az építkezés már 2015-ben elkezdődhet.
A kétnyelvűségre vonatkozó kérelem kettős kihívást jelent: egyrészt a kisebbségi nyelv használata biztosítja a nemzeti kisebbség hosszú távú fennmaradását, míg ugyanabban az időben biztosítani kell a többségi nyelven való általános műveltséget, ez a kettő együtt pedig biztosíthatja az integrációt közösségi szinten, és az esélyegyenlőséget egyéni szinten. A bejegyzés szerint ugyanakkor ezeket néha egymásnak ellentmondó céloknak tartják. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ezekhez a kihívásokhoz és félelmekhez leginkább érzékenységgel lehet közelíteni, és a párbeszédbe a kisebbségben élő román lakosságot is be kell vonni.
Idegenkednek a magyarok a köztisztviselői állásoktól
A témakör kapcsán konkrét panaszokról is szó esett: hiányzik a finanszírozás a kétnyelvű táblák felszerelésére, nincsenek képzett tolmácsok az igazságszolgáltatásban, valamint hiányoznak a hivatalos kétnyelvű dokumentumok és formanyomtatványok. A központi ellenállásnak és a helyi szeszélyességnek is szerepe lehet abban, hogy a jogalkalmazás komoly hiányosságokat mutat, de a legfőbb probléma ez esetben is az, hogy nem állnak rendelkezésre anyagi források a párhuzamos dokumentáció nyomtatására és a közalkalmazottak kétnyelvű képzésére. A felek egyetértettek abban, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani ezekre a kérdésekre, és gyorsítani kell a végrehajtási folyamatot. Több felszólaló szorgalmazta az etnikai arányosság bevezetését az igazságszolgáltatás, a katonaság, a belügyminisztérium, a csendőrség és a rendőrség székelyföldi egységeiben. Míg az etnikai összetétel az állami intézményekben tagadhatatlanul figyelmet érdemel, és az etnikai arányosság nemes eszme és gyakorlati cél is egyben, azonban hibás, de legalábbis leegyszerűsítő megközelítés, hogy a jelenlegi aránytalanságok egyedül a diszkriminatív állami/kormányzati politika következményei. Ahogy az egyik magyar résztvevő megjegyezte, általános idegenkedés tapasztalható a magyarok részéről a köztisztviselői állások iránt, ami szintén egyik oka lehet a közszférában tapasztalható aránytalanságnak. A kérdést mélységeiben kell megvitatni - hangzott el.
Az autonómia tekintetében némi vitára is sor került. Az egyik résztvevő, bár elismerte, hogy az autonómia kapcsán ugyan több a megértés, mint korábban, mégis arra panaszkodott, hogy gyakorlatilag semmilyen előrelépés nem történt az ügyben. A vita során kiviláglott: a magyar politikai vezetők szerint egy sor, a magyar kisebbséget érintő sajátos kérdést kellene ehhez megoldani, és az autonómia feltétele az, hogy ezeknek a konkrét kérdéseknek a megvitatásában és megoldásában egyeztetni lehessen a román tisztviselőkkel. Ha a központi intézmények és tisztségviselők válasz nélkül hagyják ezeket a megkereséseket, a magyar vezetők a saját maguk módján fognak hozzá e kérdések megoldásához – önállóan és elkülönülve –, inkább összhangban az autonómia radikálisabb értelmezéseivel. Bezavar Budapest
Másrészt az autonómia a román elitek számára a végső célt jelenti, és a résztvevők közül többen is megjegyezték, hogy meglehetősen pontatlan kifejezés. Az aggodalmakat az általános precedensek és a történelmi tapasztalat táplálja. A területi autonómia az ország szuverenitása egy részének elvesztését feltételezi, és bármilyen kísérlet az állami szuverenitás korlátozására hagyományos értelemben nemzetbiztonsági fenyegetést jelenthet - hangzott el.
A júniusi találkozón résztvevők és megfigyelők:
- a PSD részéről: Viorel Hrebenciuc, Georgian Pop, Anca Spiridon, Angel Tîlvar, Ionuț Vulpescu, Valeriu Zgonea - a PNL részéről: Marius Obreja Lucian - a PDL részéről: Alexandru Nazare, Andreea Paul - a PMP részéről: Cristian Diaconescu - az FC részéről: Mihai Răzvan Ungureanu - az RMDSZ részéről: Antal Árpád András, Tánczos Barna, Benkő Erika, Borbély László, Frunda György, Tamás Sándor - az Egyesült Államok nagykövetsége részéről: John McLoon, Laurențiu Ștefan - a civil társadalom részéről: Ambrus Attila, Dan Ghibernea, Emil Hurezeanu, Marius Pieleanu - moderátorok: Allen Kassof, Jonathan Rickert
- jelentéstevő: Larry Watts - szervezők: Nicolae Mergeani, Ionas Vladimir
A kérdést még jobban összezavarja Budapest kitartó támogatása a területi autonómia mellett. Egy amerikai résztvevő arra kérdezett rá, hogy az autonómia, mint a magyar célok elérésének gyűjtőfogalma nem-e inkább több riadalmat váltott ki, mint szimpátiát a románok körében, akik közül egyesek számára az autonómia a szeparatizmus egyik szinonimája. Az egyik magyar résztvevő elismerte, hogy vannak pillanatok, amikor Budapest részvétele bonyolítja a dolgokat. Egy román résztvevő ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a Fidesz szerepet játszott két radikális erdélyi magyar párt létrehozásában is, hogy megtámadja az RMDSZ-t. Ugyanezen felszólaló arról is beszélt, hogy a PSD abból indul ki, hogy az RMDSZ-nek jelen kell lennie a parlamentben, részt kell vállalnia a vitákban, mert ha parlamenten kívül marad, kétségtelenül radikalizálódna. A korábbi PER-tárgyalások tapasztalatai azt mutatják, hogy a konkrét, specifikus kérések kezelése könnyebbnek bizonyult, ha azokat leválasztották az autonómia meglehetősen homályos fogalmáról.
Egyszerű a zászlókérdés megoldása
Ugyanakkor az autonómia koncepciónak erőteljes politikai és kulturális vonzereje van, és elismerték, hogy nehéz és hosszú folyamat a márkaátnevezés. A kerekasztal résztvevői nem tudtak konszenzusra jutni az autonómia kapcsán, de úgy gondolták, hasznos lehet arról beszélni, hogy milyen konkrétumok tartoznak ide. Több résztvevő megjegyezte, hogy az 1989 utáni problémákat az etnikai csoportok egymással szemben tanúsított félelme, bizalmatlansága, és a kölcsönös ismeretek hiánya okozta.
Az októberi kerekasztalon jelentős hangsúlyt fektettek a felek álláspontjaik újrafogalmazására, és arra, hogy jobban figyelembe vegyék a másik oldal perspektíváit és álláspontját. A második bogbejegyzés megemlíti, hogy az első kerekasztal óta volt kis előrelépés. Ismét terítékre került a székely zászló ügye, amellyel kapcsolatban az egyik magyar résztvevő amerikai kérdésre elmondta, 2008-ban robbant ki az első vitás ügy, és 2010 óta vált egyre problémásabbá, míg a kétnyelvűség alkalmazása is hasonló cipőben jár. Az egyik magyar résztvevő itt a marosvásárhelyi helyzetre hívta fel a résztvevők figyelmét. Az egyik parlamenti képviselő azt mondta, hogy a zászlókérdés megoldása „egyszerű és egyértelmű”, ha nem is éppen könnyű: Románia minden megyéjének a lobogóját ki lehetne tűzni a parlament épületére. Egy másik képviselő azt javasolta, hogy megoldást jelenthetne, ha törvényileg kötelezővé tennék az önkormányzat, a megye, az EU, a NATO és Románia nemzeti lobogójának kitűzését az összes kormányzati épületre, megyei tanácsi és helyi önkormányzati épületre. A vélekedés szerint ez az intézkedés az ország egész területén megszüntetné a feszültségek forrását az interetnikus kapcsolatokban. Eltérő álláspontok autonómiaügyben
Egy olyan javaslat is elhangzott, miszerint úgy tegyék hivatalos regionális nyelvvé a magyart Székelyföldön, hogy annak jogállása első körben ne legyen egyenlő az államnyelvvel. Ezzel kapcsolatban a román és magyar résztvevők egyetértettek abban, hogy könnyíteni kell az anyanyelvhasználatot a közigazgatási intézményekben és az igazságszolgáltatásban.
A bejegyzés szerint egyedül az autópálya ügyében történt előrelépés a júniusi kerekasztal óta: lezárták a Brassó-Bákó autópálya első szakaszának megvalósíthatósági tanulmányát, a sztráda finanszírozása bekerült az EU közlekedési fejlesztési tervébe, így brüsszeli források is rendelkezésre állnak. Az egyik román képviselő úgy fogalmazott, hogy ez egy win-win helyzet, a pályát pedig 2018-ra tervezik átadni. Míg a kétnyelvűség, a székely zászló, vagy az autópálya ügyében az álláspontok összeegyeztethetőnek tűntek, addig az autonómia kérdése kapcsán eltérő felfogások jelentkeztek. A magyar fél szerint az EU egyik legnagyobb problémáját jelenleg a nemzeti kisebbségek helyzete jelenti. Az egyik magyar résztvevő az európai nemzeti kisebbségek kapcsán az ukrajnai, skóciai és spanyolországi feszültségeket említette, és a „többségi arroganciáról” valamint a „többség részéről mutatkozó empátiahiányról” beszélt. A magyar oldal álláspontja szerint tiszta megoldást további jogok biztosítása és a teljes autonómia jelenthetne. Ezzel szemben a többségi vezetők szerint az autonómia a területi integritást érintő nemzetbiztonsági probléma.
A résztvevők ugyanakkor a romániai nemzetiségek szerkezeti viszonyait meghatározó nemzetközi szereplőkről is beszélgettek. Több magyar hozzászóló is elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy míg a kilencvenes években úgy tűnt, az EU és a NATO kitüntetett figyelemmel kezelte a kérdést, és kiváló standardokat alakított ki, ám ezek betartatásáról és végrehajtásáról nem rendelkezett.
Terminológiai kérdések
A decentralizáció, a szuverenitás és az autonómia újrafogalmazása kapcsán elhangzott, hogy az egyik legmakacsabb akadály a terminológia. Például az autonómia egyet jelent a függetlenséggel, ami kapcsán már szeparatizmust lehet emlegetni. Hasonló probléma merül fel, amikor a politikai hatalom és döntéshozatal decentralizációját tévesen az állami szuverenitásra vonatkoztatják.
A terminológiai problémák akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor a kerekasztalon az autonómia bevezetéséről, vagy a részleges autonómia lehetőségeiről kezdtek beszélgetni. Az egyik javaslat szerint a szuverenitás egy részét úgy ruházzák át a kisebbségekre, mint ahogy az IMF és az EU kapcsán a román állam hajlandó szuverenitása egy részét feladni: ez egy szerződést feltételezne, amelyben a felek elfogadnak és vállalnak bizonyos kötelezettségeket.
Egy másik javaslattevő pedig az autonómia korlátozott idejű bevezetését javasolta. E szerint érdemes lenne kipróbálni a fiskális autonómiát, és ha három éven belül nem indulna be a növekedés, öt év múlva meg lehetne szüntetni. Igaz, azt is megemlítették, hogy számos olyan nemzetközi jogi álláspont létezik, amely szerint a már egyszer megítélt autonómiát nem lehet visszavonni nemzetközi jogi következmények nélkül. Ugyanakkor a központi hatóságok gyakran ellenállnak a politikai decentralizációnak, mert attól tartanak, hogy az megkönnyítheti az elszakadást.
Az amerikai moderátor itt úgy fogalmazott, hogy osztozik a többi amerikai résztvevő azon véleményével, hogy az érzelmekkel telített fogalmak és a terminológia hátráltathatja a konkrét problémák megvitatását és megoldását. „Kíváncsi vagyok, vajon az autonómia szó használata milyen mértékben jelent akadályt, és mi történne, ha egy átdolgozott formában az egyenlő jogokra helyeznék a hangsúlyt? Van-e lehetőség mindezt taktikailag új keretbe helyezni a közösség igényeinek feláldozása nélkül?” – kérdezte a moderátor.
Rossz volt az időzítés
Elhangzott, hogy bár a 2014-es autonómiatervezet kifinomultabb, mint a korábbi javaslatok, de a körülmények még messze vannak attól, hogy teljesen komolyan lehessen venni addig, amíg minden elemét nem tárgyalták és nem értették meg, és külön-külön nem határoztak azokról. A magyar felszólalók nem zárkóztak el a másik megközelítéstől, az egyik résztvevő úgy fogalmazott, hogy az autonómia projektnek két eleme van: politikai-gazdasági decentralizáció és kisebbségvédelem. Innen nézve pedig lehetséges, hogy a fő kérdésekhez más terminológia felől közelítsenek.
Az októberi találkozón résztvevők és megfigyelők:
- az RMDSZ részéről: Antal Árpád András, Tánczos Barna, Benkő Erika, Borbély László, Markó Béla, Tamás Sándor, Borboly Csaba - a PSD részéről: Viorel Hrebenciuc, Georgian Pop, Angel Tîlvar, Ionuț Vulpescu, Valeriu Zgonea - a PDL részéről: Alexandru Nazare, Andreea Paul - a PNL részéről: Alina Gheorghiu, Dan Motreanu, George Scutaru - az Elnöki Hivatal részéről: Mihail Sandu - a civil társadalom részéről: Ambrus Attila, Emil Hurezeanu, Marius Pieleanu, Dan Tapalaga - moderátorok: Allen Kassof, Jonathan Rickert - jelentéstevő: Larry Watts - szervezők: Ionas Vladimir
A beszélgetés során egy közvélemény-kutatás eredményeire is hivatkoztak, amely szerint a román lakosság 78 százaléka ellenséges az autonómia-projekttel szemben. Allen Kassof ekkor a román résztvevőkhöz fordult, és megkérdezte, hogy ha az autonómiakoncepciónak más neve lenne, elfogadnák? Az egyik román hozzászóló azt mondta, hogy nem is a tartalommal, inkább a kontextussal van probléma.
Mindenekelőtt az, hogy a projektet a választások előtt dobták be a köztudatba, katasztrofális következményekkel járhat, hisz kampánycélokra fogják felhasználni, ami csökkenti a komoly megvitatás esélyét. Továbbá a projekt tematizálása egy olyan nemzetközi politikai környezetben történik, amikor a nacionalizmus és a szélsőséges irányzatok erősödőben vannak, ezért nehéz a románok számára különbséget tenni az ésszerű magyar igények és a magyar kormány agresszív retorikája között, különösen úgy, hogy ez utóbbival van tele a nemzetközi sajtó. Ezért félő, hogy a projekt elindítása nacionalista diskurzust fog provokálni.
Románia ideges Orbán Viktor miatt
Több magyar résztvevő elismerte, hogy az időzítés nem volt ideális, de hozzátették, hogy külső és belső okok is kényszerítően hatottak. „Időközben új pártok alakultak, amelyek nyomást gyakorolnak a teljesítetlen dolgokra koncentrálva. Mivel nincs más felelősségük, radikalizálódtak. Némileg igazuk van, hisz kudarcot vallottunk ezen dolgok gyakorlatba ültetésében” – hangzott el.
„Ha nem sikerül öt éven belül, akkor sokkal radikálisabb politikusok ülhetnek itt” – fogalmaztak. Egy másik azonosított probléma a túlzott etnicizálódás volt, ami kapcsán az egyik román résztvevő megjegyezte, nem gondolták, hogy ilyen kevéssel a második világháború után ismét erőszakkal rajzolják át Európa határait. A Budapest és Moszkva között egyre nyilvánvalóbb energiaügyi, pénzügyi kapcsolat bel- és külpolitikai idegességet szül. „Amikor Orbán a moszkvai szemléletet kezdi el magáénak vallani a határ közelében élő magyarok miatt, akkor Románia ideges lesz” – mondta. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a kommunikáció folyamatos akadályt képez a megértésben, ezért javasolták egy román-magyar nyelvű hírportál létrehozását.
A kerekasztal végén általános volt az egyetértés abban, hogy pártszinten jóval bonyolultabb ezekről a dolgokról beszélni, hisz a politikai alakulatok különösen a választási kampányokban nacionalista diskurzusokkal is operálnak. Egy résztvevő megjegyezte, hogy míg a lakosság szintjén alig jelent problémát az együttélés, a politikai elit folyamatosan visszatér a nemzeti/etnikai kártya kijátszásához. A következtetés az volt, hogy meg kell oldani ezt a diszfunkcionális visszafejlődést. Továbbá elhangzott, hogy a következő lépés az interetnikus viszonyokban azon teendők kölcsönös azonosítása, amelyeket még nem teljesítettek.
Volt idő, amikor működtek a dolgok
Meg kell határozni a konkrét problémák listáját, amelyekkel a választások után foglalkozni kell. Ahogy az egyik RMDSZ-es résztvevő még az első kerekasztal alkalmával megjegyezte: a jó intézményi együttműködés alapja 1993-ban kezdődött el, és 2004-ben romlott el. Amíg jól működtek ezek a folyamatok, addig a román többség nem cselekedett a magyar közösség akarata ellenére. Az így keletkező tízéves késés során, amikor már a PER-folyamat nem működött, minden érintett hibás volt. A központi román hatóságok abban, hogy a meglévő jogszabályokat nem alkalmazták és nem tartatták be helyi szinten, az RMDSZ képviselői pedig arról tehetnek, hogy nem sikerült ezeket az érdekeket előremozdítani és teljesíteni, valamint a radikalizáció számára motivációt teremtettek.
Az egyik PER-veterán arról beszélt, hogy 2000 és 2004 között a román hatóságok rendszeresen találkoztak minden, magyarok által is lakott megye kisebbségi vezetőivel, képviselőivel, ám 2004 után ezek az egyeztetések abbamaradtak. Hasonlóképpen 2004 előtt volt egy kijelölt csoport, amelyik minden hétfőn a szenátus alelnökével találkozott, hogy megvitassák a magyar kérdést. Most nincs kijelölt csoport, senki sem követi figyelemmel az eseményeket. Az eredmény nem is lehet más: döntések, esetleg megállapodások születhetnek, de semmi egyéb nem történik.
Folytatnák A kiszámítható folyamathoz következetes és gyakori találkozók szükségesek, valamint egy közös munkacsoportot is létre kell hozni a végrehajtás ellenőrzése céljából, első lépésként pedig el kell fogadni egy közös listát a lehetséges célokról. Egy magyar PER-veterán megjegyezte, hogy bár a radikalizmus és a szélsőségesség problémát jelentenek, a résztvevők hálásak lehetnek, hogy a román és magyar nemzetiségű politikusok megmutatták, „bölcsen együtt tudnak működni a parlamentben és a kormányban”. Szerinte a szolidaritás tekintetében nincs nagy különbség a román nemzeti érdek és a romániai magyar nemzeti érdek között. Továbbá a román hatóságoknak és magyar kollégáiknak proaktívan és közösen kell hozzáállniuk a regionalizmus és az anyanyelvhasználat kérdésköréhez.
Allen Kassof szerint Románia nagy előnye, hogy a felek hajlandóak beszélni egymással, és ez alatt a folyamat alatt nagy tapasztalat halmozódott fel. Úgy vélte, további előnynek számít, hogy a két fél közötti problémákat a múltban is megoldották, függetlenül attól, hogy azok mennyire tűntek kezelhetetlennek. „A szomszédos Magyarország mindig is bonyolító tényező lesz, de most különösen kellemetlen, mivel virulens nacionalizmusa hatással van a kétoldalú kapcsolatokra. Bizonyos szempontból a romániai magyaroknak meg kell birkózniuk a budapesti nyomással és azzal az elvárással, hogy felelős román állampolgárként számítanak rájuk” – mondta a narrátor.
Szerinte ugyanakkor a helyi lakosokra is felelősség hárul, hogy saját megközelítéseket és megoldásokat dolgozzanak ki. Budapest hirdetheti a saját érdekeit, de ez még mindig a romániai magyarok problémája, mert ők élnek itt. Kassof hangsúlyozta: ha az eddigi tapasztalatok útmutatóként szolgálnak, akkor adott lehet egy nem tökéletes, de működőképes következtetés, csakúgy, mint korábban, vita és párbeszéd útján. Ők segítenek. A résztvevők mindkét oldalról úgy vélték, épp ideje volt újraindítani hosszú időszak után a párbeszédet, és egyetértettek, hogy a 2016-os választások után a lehető legrövidebb időn belül újabb kerekasztalt kell összehívni.
S.I.
Transindex.ro

Őrtüzek összefogással – Körbevilágítják Székelyföldet
Teljes mellszélességgel támogatja az RMDSZ (legalábbis annak háromszéki szervezete) a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) őrtüzes kezdeményezését – jelentette be Izsák Balázs, aki tegnap délelőtt egyeztetett a kérdésről Tamás Sándorral és Antal Árpáddal. „Ugyanolyan széles körű együttműködés körvonalazódik, mint 2013-ban a székelyek nagy menetelésekor” – nyilatkozta sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján. Idén október 24-ére tervezik Székelyföld határainak őrtüzekkel, fényekkel való megjelölését, és a gyakorlati szervezést Háromszéken kezdték el, az SZNT vezetősége tegnap az itteni székely tanácsok képviselőivel egyeztetett. Ötvenhat, közülük tizenhét háromszéki „határ menti” településnek nyílik lehetősége, hogy kijelöljön egy-egy olyan pontot, ahol tüzet gyújtanak majd, és ahol közösségi élményként élheti meg minden résztvevő az eseményt. Az SZNT nem kíván beleszólni a helyi szervezésbe, mindenhol annyi tüzet raknak, fényt gyújtanak, amennyit jónak találnak, és a helyi közösségekre bízzák az e köré kialakított programot is.
Nem lehet egységes forgatókönyvet kialakítani, hisz nagyon változatos a terep, az ott élők tudják a legjobban, hol, mi valósítható meg – mondta el Izsák Balázs. Azt azonban javaslatként megfogalmazták, hogy ahol az erdő miatt lehetetlen a tűzgyújtás, ott autók, motorok fényszóróit tükrözzék az égre, a lényeg az lenne, hogy légi felvételről jól láthatóan körvonalazódjék Székelyföld. Szándékaik szerint műholdas szolgáltatóval is szerződést kötnének, amely majd rögzíti az eseményt, és ezt továbbítják a hazai és nemzetközi sajtónak, de bíznak benne, lesz lehetőség helikopteres, repülős légi felvételek készítésére is.
Izsák Balázs bízik benne, sikerül olyan méretű akciót szervezniük, amely eléri a román és a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. Ezért tartják nagyon fontosnak, hogy az RMDSZ is csatlakozik kezdeményezésükhöz, számítanak a civil szervezetek, egyházak támogatására, mert már 2013-ban is bebizonyosodott, hogy az összefogás nagy mozgósító erő. Mint mondotta, a háromszéki RMDSZ-vezetőkkel megegyeztek, hogy az SZNT is csatlakozik majd minden általuk kezdeményezett megmozduláshoz, amelyek az autonómia vagy az ésszerű közigazgatási felosztás ügyét szolgálják. Abban is megállapodtak, hogy az RMDSZ kiveszi a részét a technikai előkészületekben is, egyeztetnek, kölcsönösen segítik egymást a siker érdekében.
Az SZNT elnöke kiemelte, nemcsak a „határ menti” települések megmozdulása fontos, csatlakoznia kellene minél több székelyföldi, erdélyi falu, város lakóinak, számítanak a testvértelepülések részvételére. Az önszerveződés próbája is lesz ez a megmozdulás, fontos, hogy minél többen bekapcsolódjanak a szervezésbe, minél nagyobb tömeg mozduljon meg október 24-én, és akkor biztosított lesz nemcsak a siker, de a feledhetetlen közösségi élmény is – fejtette ki Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke.
Nem indítanak eljárást Izsák ellen
Nem indítanak bűnvádi eljárást Izsák Balázs SZNT-elnök ellen – erről az elmúlt napokban kapta meg az értesítést az ügyészségtől. Tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, a kézbesített 12 oldalas indoklásból az derül ki, hogy alkalmazták az in dubio pro reo elvet, ami azt jelenti, hogy ha a bűnösség nem bizonyítható egyértelműen, a vádlott javára kell dönteni, vagy ejteni kell a vádat. Esetében több mint tíz tanút hallgattak ki, de sem a közösség elleni uszítás, sem a közrend elleni felbujtás nem nyert igazolást. Izsák sérelmezi, hogy ugyanezt az elvet nem minden esetben alkalmazza az igazságszolgáltatás, példaként Ráduly Róbert és Mezei János ügyeit említette.
Amint arról hírt adtunk (a Háromszék 2015. március 12-i számában), sorra kihallgatták a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom azon kézdivásárhelyi tagjait, akik egy évvel korábban részt vettek Marosvásárhelyen a székely szabadság napján szervezett rendezvényen. A hivatalos jegyzőkönyvben az állt: „2014. március 10-én Izsák Balázs a hatóságok által nem engedélyezett tüntetést szervezett Marosvásárhelyen, ahol olyan jelmondatok is elhangzottak, melyek a román állam, annak állampolgárai és az alkotmány elleni támadásnak minősíthetők.
Habár a megemlékezést a hatóságok csak egy bizonyos helyen, a Székely vértanúk emlékművénél engedélyezték, Izsák Balázs arra buzdította a jelen levő mintegy négyezer személyt, hogy vonuljanak végig Marosvásárhely utcáin. A felvonuló tömeg szidalmazta és szóbeli támadást intézett Románia alkotmányos rendje ellen, illetve erőszakos cselekedeteket hajtott végre a karhatalmi erők ellen. Az egész megmozdulás ideje alatt Izsák Balázs nyilvánosan is kiállt Székelyföld területi autonómiája mellett.”
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiastatútum – A külügy is csapdákat állít
Elég komoly hátrányt hoz a székelyföldi autonómiastatútum esélyeit illetően, hogy a román külügy is csatlakozik azok köréhez, akik egyebek mellett olyan hamis elképzeléseket terjesztenek, melyek szerint az autonómiatörekvések áttételesen Vladimir Putyin orosz államfő érdekeit szolgálják. Ezt Antal Árpád fogalmazta meg, viszont úgy véli, a végső dokumentum elkészülte prioritás kell hogy legyen. Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi politikusa, a Magyar Polgári Párttal közös autonómia-munkabizottság tagja szerint kiemelten fontos lenne, hogy a statútum a végleges formáját minél korábban elnyerje, és ezáltal minél több nyelven világossá lehetne tenni, hogy az erdélyi magyarság, a székelység és az RMDSZ pontosan mit is akar ebben a kérdésben. Jelenleg ugyanis csak a találgatás marad. A nyugati diplomaták, politikusok – amíg nem létezik ez a közös álláspontot tükröző dokumentum – különböző elképzelésekkel szembesülhetnek Székelyföldön, így számukra nem egyértelmű a szándék.
A jelenlegi geopolitikai konfliktus egyébként is bonyolítja az egész helyzetet, főképp a statútum benyújtása és a nyugati partnerek támogatásának elnyerése körül. Noha mérföldkő lehetne ez a gesztus – hiszen egyben azt is jelentené, hogy a dokumentumot valóban felvállalták, és így már a támogatásra is igényt lehet tartani –, viszont a konjunktúra igencsak kedvezőtlen. Sok történés ugyanis egyszerűen árt az egész folyamatnak.
Ide tartozik például az is, hogy a román külügy egyebek mellett azt a hamis képletet terjeszti, mely szerint a székely autonómiatörekvések gyakorlatilag Vlagyimir Putyin és az oroszok érdekeit szolgálják. Az indoklás egyenesen elképesztő, és így szól: Orbán Viktor jó kapcsolatban áll Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, a székelyek pedig a maguk során jó kapcsolatban vannak Orbán Viktorral, tehát a székelyek azt teszik, ami Putyinnak jó. Antal Árpád szerint az elmúlt időszakban több alkalommal is igyekezett meggyőzni külföldi illetékeseket arról, hogy ez a megállapítás nem állja meg a helyét. Nem a székelyek teszik azt, amit Orbán Viktor mond, hanem a magyar miniszterelnök támogatja az autonómiatörekvéseket, hiszen az erdélyi magyarság ezt várja el tőle.
Mint arról beszámoltunk, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerdán azt nyilatkozta, még nyitott kérdés a statútum véglegesítése, amint a beterjesztés is. Utóbbiról még egyeztetnek az MPP-vel, amely szintén részt vesz annak kidolgozásában. Kelemen egyébként a politikai kontextus függvényévé is tette a tervezet szeptemberben esedékes benyújtását.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Antal Árpád az RMDSZ autonómiastatútumáról beszélt
A székelyföldi autonómiastatútum szeptemberi benyújtásának lehetőségeiről, valamint a 2016-os önkormányzati választásokon való indulásáról beszélt Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere csütörtöki sajtótájékoztatóján, Sepsiszentgyörgyön.
A 2016-os önkormányzati választások kérdésével még nem foglalkozik Antal Árpád, aki csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta: még 11 hónap van hátra és addig még meg kell oldani a mindennapi problémákat, amelyekből Sepsiszentgyörgyön is van bőven. „Ami az én személyes jövőmet illeti, el fogom mondani döntésem nyilvánosan is, amikor itt lesz ideje” – utalt Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke által korábban tett azon kijelentésére, miszerint a szövetség berkeiben már a nyár folyamán elvégzik a szükséges elemzést helyi szinteken azt illetően: kire lehet számítani majd a jövő évi választásokon. Tisztességesnek tartja ugyanakkor a polgármester Kelemen azon kérését, amely alapján amennyiben valaki úgy dönt, hogy nem indul újabb mandátumért, meg kell jelölnie azt a személyt, aki az elkezdett munkát folytatni tudja. Kötelesség is ez, hiszen egy közösség bizalmat szavazott az adott személynek, aki akkor is felelősséggel tartozik a választók irányába, ha nem szeretné betölteni továbbra is ezt a szerepet – magyarázta Antal.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat RMDSZ-es képviselőinek munkájával különben elégedett az elöljáró, mint fogalmaz: jó csapat ez, hiszen kreatívak, tapasztaltak, fiatalok és a helyi társadalom minden nemzedékét és több szakmai ágazatát lefedő társaság. Az MPP és RMDSZ városi szervezetei közti lehetséges együttműködés kérdésére Antal úgy reagált: az önkormányzati tanácsüléseken hozott döntések 95 százaléka úgy történik, hogy azt minden párt képviselője megszavazza, hiszen azokat a város érdekeit figyelembe véve hozzák. A polgármester elmondta: nyitott úgy az MPP, mint az EMNP szervezeteivel is a közös együttműködésre.
Az MPP által megszabott, a székelyföldi autonómiastatútum parlament elé terjesztésének szeptemberi határidejével kapcsolatban Antal elmagyarázta: a statútum egy olyan dokumentum, amely keretbe foglalja a székelyföldiek igényeit, s egységesíti a követeléseket úgy a belföldi, mint a külföldi kommunikáció szintjén is, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, mit is akarnak a székelyek. A véglegesítése pedig éppen ezért lenne fontos – vélekedik a polgármester. Ami a parlament elé való benyújtást illeti, a polgármester mérföldkőnek érezné, ha megtörténne, hiszen csak ezt követően lehet kijelenti: a dokumentum végérvényesen fel van vállalva.
„A kontextus mindig rendkívül bonyolult, és sokan másképp értelmezik, hogy a környezetünkben végbemenő történések milyen hatással vannak a tevékenységeinkre” – részletezte Antal. Kiemelte, sokan próbálják azt a szerinte téves elméletet táplálni és kommunikálni a nyugati partnerek irányába, miszerint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke jó kapcsolatban van Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel, a székelyek jó kapcsolatban vannak Orbán Viktorral, szóval a székelyek azt teszik, amit Putyin mond. Ez nem segíti az autonómiastatútum ügyét, világossá kell tenni a nyugati partnerek irányába, hogy az elmélet téves, mivel a székelyföldiek problémáit megoldást Bukarestben kell keresni, és ott akkor lesz megoldás, amikor a nyugati partnerek is támogatják az ügyet – zárta gondolatait Antal Árpád.
„Kötéllel fogott emberekkel nem lehet háborút nyerni”
A kárpátaljai magyarokat sújtó nehézségekről beszámolva Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke elmondta, hiába csökkent a minszki megállapodás után az ukrajnai harcokban elesettek száma, „ez a furcsa háború továbbra is nagy feszültségeket szül az itt élő magyarokban”. Hozzátette, Kárpátalján folytatódnak a behívások, besorozások – igaz, nehézségekkel, hiszen a mobilizáció végrehajtását jelentősen akadályozza, hogy külföldi munkavállalás miatt rengetegen elhagyták az országot.
„Kötéllel fogott, képzetlen emberekkel amúgy sem lehet háborút nyerni” – jelentette ki. A munkácsi lövöldözésre térve úgy Brenzovics úgy vélekedett, a korábban a béke szigeteként ismert térséget feldúlták az illegálisan működő félkatonai, fegyveres alakulatok, amelyek annak ellenére működnek tovább, hogy a tragédia nyomán leváltották a megye vezetését, és átfogó tisztogatás zajlott a vámhivatalnál, illetve határőrségnél. „Petro Porosenko ukrán elnök fel akarja számolni ezeket a Jobb Szektorhoz hasonló szélsőséges szervezeteket, ezért belső Ukrajnából hoztak új vezetőket” – ismertette a nagyszámú közönséggel.
A magyarok elvándorlására, illetve annak mérséklésére visszatérve Brenzovics abbéli örömének is hangot adott, hogy „van magyarországi segítség akkor, amikor a gazdasági válság által is felerősödött az országelhagyás”. Példaként említette a tanárok bérkiegészítését és az élelmezési programot, amelyek segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy csupán az elmúlt években 15–20 százalékkal megfogyatkozott ukrajnai magyarság fennmaradó része megmaradhasson szülőföldjén.
Bevándorlás: a legnagyobb kihívás
Azoknak a migránsoknak a 99 százaléka, akik Magyarországra mennek, azok Vajdaság magyarlakta területein keresztül vándorolnak – szolgált adatokkal Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. „Magyarország és a magyarság érdeke, hogy ezek a bevándorlók más utat keressenek. Ez a legnagyobb nemzetpolitikai kihívás, de nem kizárólag magyar, hanem olyan világprobléma is, amelyet a létrejöttének helyén lehetne csak kezelni. Kanizsán és Szabadkán a jelenlegi állapotokkal nem tudunk megbirkózni. Ami a kerítést illeti, a VMSZ elnökeként én voltam az egyetlen szerbiai politikus, aki kimondta, hogy erre szükség van” – emelte ki.
Végvári harcok Szlovéniában
A muravidéki magyarok helyzetéről Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke beszélt. „Nincs magyar iskolánk, egyházunk, végvári harcokat vívunk. Szükségünk van a magyar állam támogatására. A kultúra és hagyományok ápolása fontos, de ezek nem fogják megoldani a gondjainkat. Munkahelyteremtésre van szükség” – jelentette ki.
Felvidéki magyarok a bevándorlók gyűrűjében
„Kevésbé van a kezünkben a sorsunk, mint azt korábban gondoltuk” – indította felszólalását Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnöke. Problémaként említette, hogy Felvidék magyarlakta vidékeire kerül a legtöbb menekült, mivel ott létesítettek számukra táborokat. Andrej Kiska köztársasági elnöktől – akit a tavalyi választásokon meglehetősen nagy számban támogattak a szlovákiai magyarok – Berényi szerint azt várják el, hogy segítsen megtalálni a közös hangot a többséggel, vagy legalább tegyen azért, hogy vitázzanak a szlovákok a magyarokkal utóbbiak igényeiről.
Megmenteni a horvátországi magyarokat
Többen vannak egyetlen napon Tusványoson, mint ahány magyar él Horvátországban – közölte Hordósi Dániel, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke. „Vészesen fogyunk” – vázolta a hasonlóságot a többi, külhoni magyarok lakta vidékekkel. „A magyar kormány tanügyi támogatása nagyon fontos, de ha egy magyarokat foglalkoztató gyárral akár ötven főnek munkát tudnánk adni, megmentenénk az egész kisebbséget, megakadályoznánk az elvándorlást” – vélte.
A korrupt országból szövetségi államot
A Romániát sújtó, átitató korrupcióról beszélt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. „Túlközpontosított, korrupt országban élünk. Szövetségi államra van szükség, azon belül pedig autonómiára – ez az egyetlen, a jelenlegi helyzetből kivezető út” – hangsúlyozta. Szerinte az általános korrupció a magyarokat is sújtja. „Ez nem csak RMDSZ-es belügy. Kötelező segítenünk nekik, hogy megszabaduljanak a korrupt politikusaitól. Vannak, akiket meg kell védeni, de tegyük hozzá, valaki azért, mert magyar, nem biztos, hogy ártatlan” – osztotta meg véleményét.
A jövő évi helyhatósági választásokkal kapcsolatban közölte, „a közösség, és nem egy párt képviselete fontos”, majd hozzátette, „az EMNP önállóan indul, nem köt országos szövetséget” – ilyenre kizárólag helyi szinten kerülhet sor, „ha a közösség érdeke megköveteli”.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Mint poros kirakat
A Magyarellenes diskurzus a román médiában című tegnapi tusványosi előadás következtetése: Románia olyan, akár egy régebb tetszetősen berendezett kirakat, mely már be is porosodott, de melynek üvege mögé senki nem is akar benézni. Az előadók szerint ugyanis Romániának a Nato- és Európai Uniós csatlakozás után már nem érdeke tovább rendezni a magyar közösség kéréseit; másfelől – ami kívülről pozitívumnak tűnhet – a szélsőséges román pártok háttérbe szorultak ugyan, de ez nem jelenti a magyarellenes diskurzus megszűntét, hiszen minden román pártnak megvannak a szélsőségesei.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) határozatainak java részét fenntartja a bíróság, ezért úgy tűnik, a tanács tevékenysége a járható út a magyarellenesség visszaszorításának nem könnyű folyamatában – véli Asztalos Csaba, az ODT elnöke. Természetesen, az ODT-hez románellenességgel is fordulnak megkereséssel, ezeket is épp oly mértékben kezelniük kell – tette hozzá. Asztalos ismertette, az elmúlt években nőtt az ODT-hez érkezett megkeresések száma, amit a növekvő tudatossággal magyaráz. Hozzátette, a román sajtóban kimutathatóan magasabbak a magyarellenes megnyilvánulások ünnepeink tájékán. Asztalos azzal magyarázza, hogy az elmúlt hat-hét évben intenzívebbé vált a magyarellenesség, mert a Nato- és uniós csatlakozás előfeltétele volt, hogy Románia rendezze a kisebbségek jogait, 2007-et követően azonban sem belföldi, sem külföldi monitorrendszer nem követi, hogy alkalmazza-e az ország a nemzetközi egyezményekben vállaltakat. Románia a kisebbségek ügyét lezártnak tartja, a kisebbségekre vonatkozó jogszabálykerete viszonylag jó is, de az ország nem annak kiemelkedő példája, hogyan rendezte kisebbségei ügyét, hanem annak, hogyan nem alkalmazza saját törvényeit – fejtette ki Asztalos. Hozzátette, ezt el kell mondani minden lehetséges kül- és belföldi fórumon, de a törvénykezésből alaposan felkészülve, példákkal alátámasztva. A román média objektív tájékoztatásra is képes, erre a kolozsvári kétnyelvű városnévtábla ügyében indított per a példa. Szőcs Izabella, a Minority Rights Egyesület alelnöke még jogászhallgató korában indított civil pert a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal ellen, melyet első fokon megnyert, a fellebbezés után a bíróság a per tárgyát elutasító választ adott. Szőcs Izabella az alapfokú ítélet kimondása után magyar újságíróknak tartott tájékoztatón ismertette a bíróság döntését, mert úgy gondolta, a román média számára ez nem bír hírértékkel – aztán a román újságírók is keresték, hiszen oly formában, hogy egy harmadéves jogászhallgató legyőzte Kolozsvár polgármesterét, érdekessé vált számukra is a történet. Tájékoztatásuk után a román nyelvű média kilencven százaléka objektíven számolt be, ezt Szőcs Izabella annak tulajdonítja, hogy folyamatosan kommunikált a sajtósokkal. A Szőcs Izabelláéval ellentmondó, súlyos példákkal illusztrálta Adrian Szelmenczi, az Active Watch sajtófigyelő projektvezetője a magyarellenes diskurzus jelenlétét a román médiában. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesternek az RMDSZ-kongresszuson mondott beszédével kapcsolatban először az Agerpres állami hírügynökség vetette fel a terrorizmust, az ugyanarra a kongresszusra küldött államfői üzenetet – mely arra vonatkozott, hogy a kisebbségek ügyében van még tennivalója Romániának – az Agerpres már eleve anélkül a rész nélkül közölte, amelyet Klaus Johannis honlapjáról utólag töröltek. Mindez azt bizonyítja, állami szinten vezényelt a magyarellenes diskurzus fenntartása – véli Szelmenczi. Ugyanakkor a magyarság jogsértései fölött átlép a központi román sajtó, az ezekről szóló hírek ugyanis nem növelik hallgatottságukat-olvasottságukat. Sztereotípiává vált a román sajtóban a magyarság jogos kéréseit úgy beállítani, mint törvénytelenek, az autonómia kérdésénél már egyenesen elakad a kommunkiáció, az újságírók – kik minden valószínűség szerint nem is tudják, mit jelentene az autonómia, csak azt szajkózzák, hogy a magyarok államot akarnak az államban – eleve előítélettel közelítenek a témához – fejtette ki. A Marosvásárhelyen civil kezdeményezésre kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblák kapcsán (melyeket a helyi rendőrség mindenféle törvényekre hivatkozva, hatalmas méretű bírság kilátásba helyezésével próbált eltávolíttatni) egy rendkívül súlyos esetre hívta fel a figyelmet: Cristian Tudor Popescu a Digi24 televízióban úgy reagált a magyar kisebbség jogos kérésére: „hát hol élünk, Ruandában?”. Ruandában ugyanis néhány éve az ottani kisebbség tömeges népirtása zajlott, Szelmenczi értelmezésében tehát Popescu kérdése azt jelenti, örvendjen a magyar, ha élhet, ez jelenti minden jogát. Szelmenczi felhívta a figyelmet, három-négy esztendeje immár a magyarság ellen irányuló gyűlöletbeszéd felülmúlta a cigányság ellenit (ezt támasztja alá az Asztalos Csaba által ismertetett tavalyi IRSOP-felmérés, mely szerint a románok számára az elsődleges veszélyforrást az oroszok és Oroszország, a másodlagost a magyarság és Magyarország jelenti). Szelmenczi szerint az olyasfajta kezdeményezések, mint a szélsőséges Egyesült Románia pártot megalapító Bogdan Diaconué, aki blogján a magyar termékek bojkottjára szólítja híveit, mert „Magyarország nem adja ki a korrupt Markó Attilát”, belefér a szabad véleménynyilvánítás keretébe, Diaconu kezdeményezése egyértelműen szavazatszerzésre irányul, Vadim Tudor, Funar szélsőségeseit próbálja így megfogni, hogy milyen sikerrel, az majd elválik a jövő évi választásokon. A szélsőséges pártok letűnése egyébként a magyarellenesség megszűntét nem vonta maga után, hiszen minden pártnak megvannak a szélsőségesei, Victor Ponta is büszkén fényképeztette magát a székely zászlóval a háttérben, mikor szavazatokra volt szüksége, másnap meg azt mondta, Székelyföld nem létezik – tette hozzá Szelmenczi. Megállapítása szerint bármilyen magyar igényről legyen szó, a román sajtóban csak azt hallani, a magyarságnak be kell tartania Románia törvényeit, alkotmányát, ami a szélsőségesség egy lágyabb – megfogalmazása szerint lightosabb – megnyilvánulása, azt sugallja ugyanis, hogy a magyarság nem őshonos az országban, hanem betelepedett lakosság. És ami még rendkívül súlyos, hogy ezt a szemléletet vallja minden román párt is, liberális vagy szociáldemokrata, kormányon vagy ellenzékben levő – zárta beszédét Szelmenczi.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Harmadszorra is magyar lett
102 éves lelkipásztort köszöntöttek Bodokon
Száz esztendő történelmi időszak, egy ember életében pedig isteni áldás, mely ritka ajándékban csak keveseknek lehet részük. Az ilyen szerencsés embe­rek közé tartozik a bodoki 102 éves nt. Nemes Dénes unitárius lelkipásztor, aki harmadszor lett magyar állampolgár.
Dénes bácsit július 25-én, szombaton otthonában Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke és Antal Árpád András, a szövetség sepsiszentgyörgyi elnöke kereste fel.
Az udvarhelyszéki Kadácson 1913 karácsonyán született Nemes Dénes a korát meghazudtoló szellemi frissességgel mesélt vendégeinek életéről, melyben mindig az első helyen szerepelt a család és közösségének, népének szeretete, az érte való kitartó munka. A lelkipásztor bevallása szerint kétszer született magyar világba: 1913-ban és ’40-ben, a második bécsi döntéssel, ekkor került haza segédlelkészként Tordáról Székelyföldre, és szolgált közel négy évtizeden át Kálnokon és Sepsibodokon.
– Így kerültem abba a közösségbe, amiről álmodtam. Megkaptam a gyülekezet részéről a tiszteletet. Boldog vagyok, hogy valamit hagytam a népemnek, ami rám volt bízva. Boldoggá tesz az a megtisztelő magatartás, amit tapasztalok. Lelkész voltam. Lelkeket indítottam és úgy látszik, lelkeket indítottam meg öreg koromban, 102 évesen is. Nem múlt hiába, hogy törekedtem arra, hogy megkapjam a kettős magyar állampolgárságot, hogy magyar állampolgár is legyek, nemcsak román, hiszen magyar vidéken születtem és éltem le az életem – mondta az idős tiszteletes.
Semjén Zsolt a magyar kormány nevében kézfogással és ajándék átnyújtásával köszönte meg Nemes Dénesnek nemzethűségét, és mindazt, amit az egyházért és a hazáért tett, valamint magyar állampolgárként azt a példamutatást, amelyet a Magyarországon és az egész Kárpát-medencében élőknek nyújtott.
– Dénes bácsit a nemzetét és hazáját tisztelő és érte dolgozó emberként ismerik nemcsak Bodokon, hanem egész Háromszéken, akinek 102 évesen is csodálatra méltó életereje, hazája iránti szeretete. Példát vehetünk tőle, aki a politikum megszorításai okozta nehézségek ellenére sem hagyta el szülőföldjét egy jobb élet reményében, mint ahogyan ma azt nagyon sokan teszik – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Foghíjas erdélyi emlékművédelem
Az erdélyi és partiumi városok önkormányzatai kizárólag a térfigyelő kamerák kihelyezésével és a helyi rendőrség járőrszolgálata révén próbálják megakadályozni a köztéri szobrok meggyalázását, megrongálását.
Bár a módszerek a legtöbb helyen eddig sem bizonyultak hatékonynak, mint kiderült, arra nincs esély, hogy az önkormányzatok komolyabb védelmi stratégiát dolgozzanak ki.
Ezentúl jobban odafigyelnek
A kolozsvári önkormányzat sem dicsekedhet az emlékművek felügyeletének eredményességével, miután a múlt héten vízben oldódó barna festékkel öntötték le a főtéri Mátyás-szoborcsoport talapzatát. A világhírű alkotást egyébként nem első alkalommal rongálják meg. Horváth Anna, a kincses város alpolgármestere érdeklődésünkre elmondta, két hónapon belül két új térfigyelő kamera vigyáz majd a Mátyás-szoborcsoportra Kolozsváron. Az önkormányzatnak még csak azt kell eldöntenie, hogy a Főtér melyik épületeire helyezik ki a térfigyelőket. Hozzátette: ma délután vagy legkésőbb holnap reggel elkezdik a festékkel leöntött Fadrusz-alkotás megtisztítását. Kérdésünkre elmondta: a városháza azt tervezi, hogy egy speciális réteggel vonják be a közelmúltban felújított köztéri szobrok felületét. Köztük például a Farkas (Kogălniceanu) utcai Szent György-szobrot is. Az ehhez szükséges forrásokat az önkormányzat várhatóan a szeptemberi költségvetés-kiegészítéskor hagyja jóvá. Iulia Perşă, a városháza szóvivője ugyanakkor megkeresésünkre közölte: Kolozsváron a térfigyelő kamerák felszerelése mellett a helyi rendőrség járőrözésével igyekeznek elejét venni a műemlék- és szoborrongálásoknak. A módszer hatékonyságát firtató kérdésünkre elmondta: a rendőrök rendszeresen járőröznek, de képtelenség minden műemlék mellé állandó őrt állítani. A térfigyelő kamerák egyébként Aradon sem segítettek a Szabadság-szoborcsoportot meggyalázók azonosításában. A felvételek alapján három álarcos ember fényes nappal piros, sárga és kék színű festékszóróval befújta a vértanú tábornokok bronzplakettjeit, valamint magyargyalázó szöveget írt a talapzatra. A tetteseket azóta sem találták meg.
Nincs ellenszer, nincs válasz
A vandálokat Nagyváradon sem sikerült még elijesztenie a városvezetésnek. Idén például Iosif Vulcan és Mária román királynő szobrát rongálták meg, de korábban például Bethlen Gábor, Szacsvay Imre és Petőfi Sándor emlékművét is meggyalázták már. Tették ezt ismeretlen tettesek, mert a környéken elhelyezett térfigyelő kamerák felvételeit nem tudták eredményesen felhasználni. A helyi rendőrségtől lapzártánkig nem kaptunk írásban választ arra, hogy milyen módszerekkel próbálják megfékezni ezt a típusú vandalizmust, de információink szerint többnyire csak járőrözéssel bátortalanítják el a garázdálkodókat. Az is ismert, hogy a nagyváradi köztéri szobrok többségének tulajdonjogi viszonya rendezetlen, így azok karbantartási szabályzatának tisztázása is évek óta várat magára. Sepsiszentgyörgyön és Háromszéken is a térfigyelő kamerákkal és rendszeres ellenőrzésekkel próbálják elejét venni a különböző rongálásoknak. A megyei rendőrség idei félévi mérlegében is arról számolt be, hogy Kovászna megyében nem jellemző az emlékműrongálás. A legutóbbi eset 2011-ben történt, amikor két román fiatal videofelvételt tett közzé a világhálón arról, amint lehugyozzák a kökösi Gábor Áron-emlékművet. A kamerák kihelyezését és a rendszeres ellenőrzést a különböző magyar feliratok átfestése tette indokolttá. Évekkel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kézdiszászfaluban fújták le többször a kétnyelvű helységtábla magyar feliratát festékpermettel, de hasonló incidensre egy ideje nem volt példa a megyében. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kezdeményezte korábban a fokozott felügyeletet és az ellenőrzést, abban bízva, hogy ha sikerül azonosítani, kik rongálják a táblákat, a villanyoszlopokat, a köztéri épületeket, akkor sikerül megakadályozni a hasonló jelenségeket.
Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Tusványos után
A múlt héten kedvező időjárás mellett bonyolították le a 26. Bálványosi Szabadegyetemet és Diáktábort. Több mint egy negyed évszázad... Csak értékelni lehet a magyar kormánypártok és egyes ellenzéki politikusok, kulcspozíciót betöltő szakemberek erőfeszítését, amiért évről évre eljönnek Tusnádfürdőre, hogy az itteni magyarokkal és románokkal érdemi párbeszédet folytassanak.
Teszik ezt egy jobb, hatékonyabb együttműködés érdekében, a békés rendezés elvét tartván szem előtt. Ezt tükrözi a románsághoz való partneri viszonyulásuk is, melynek jegyében minden évben több román politikust, képviselőt meghívnak, ám az ő székeik többnyire üresek maradnak. Idén is ez történt. Ezzel kapcsolatban Cristian Pâr­vulescu politológusnak elmondtam, hogy ideje az értelmetlen ellenségeskedéseknek véget vetni. Válasza sokatmondó hallgatás volt. Mi más is lehetett volna? Hiszen ő is látja, érti a román realitást. Ahol nincsenek érvek és a párbeszédre való készség hiányzik, nem csoda, ha a reálpartnerség helyét a kettős mérce és az önkény veszi át.
Román reakciók
Orbán Viktor miniszterelnök üzenete idén is sokakat érdekelt. Európa maradjon az európaiaké – mondta a magyar kormányfő, aki beszédében az aktuális problémákra – pl. újkori népvándorlás, ideológiává vált Európa – koncentrált, kevésbé érintve a „kényes” dolgokat. Ezért a transzszilván változásoktól rettegő bukaresti elit muszáj-megnyilvánulásai csak pár napos késéssel jelentek meg. Némiképp komikus, hogy azok, akiknek száz esztendő kevés volt, hogy magyarfóbiájukból kinőjenek, most még a problémakereső nagyítójukkal sem találtak semmit, amibe beleköthettek. Jól jött hát egy kreált ok, amiben kiélhették nyűgeiket, s fontosakká válhattak egy estére. Teátrális buzgólkodásukban egy olyan fotót nyilvánítottak bűnbaknak, melyet Orbán Viktor osztott meg a Facebookon, több más, Tusnádfürdőn készült életképpel együtt. A fotón egy szuvenírárus pultja volt látható, melyen egy sor magyar szimbólumot ábrázoló kitűző (pl. székely zászló, Székelyföld, történelmi Magyarország) volt kirakva. A román külügy ezekért a – semmilyen önkényuralmi jelképeket nem tartalmazó – szimbólumokért támadta meg kemény hangon a magyar kormányfőt. A válasz elegáns, úriemberhez méltó volt. Hiába, más klasszis... Pedig még a román miniszterelnök is háborgott. A román megnyilvánulások oly távol álltak attól a békés hangulattól, ami Tusványost jellemezte! És akkor felmerül egy kérdés: a Moldovai Köztársaság? Szúnyog megszűrve, teve lenyelve. Gátlástalan kettős mérce. Amiről a Szabad Európa Rádiónak sem volt más véleménye. Ezen a szinten állunk, sajnos – évtizedek óta.
A bukaresti hivatalosságok után a román média borult lángba. Ez ugye megszokott, mikor magyarügyről van szó. Nincs benne semmi különös, mivel ebben az országban állítólag a titkosszolgálat embereivel vannak átitatva a politikai-gazdasági és médiastruktúrák. Erről beszélt nemrég Cornel Nistorescu újságíró (is), felhívva a figyelmet, hogy mikor 3-4 csatorna egy napon ugyanazt a lejárató üzenetet sugározza, akkor a háttérből irányítják a dolgokat. A „tusványosi” bélyegzések is ebbe a kategóriába tartoznak. Undorító volt látni azt a rosszindulatot és könnyedséget, mellyel Rareş Bogdan műsorvezető és meghívottai a Realitatea hírtelevízió hétfő esti műsorában teleokádták a háromszínű levegőt. A színvonaltalanságot, ahogyan verbális pancsolásukkal szórták a gyűlöletet a tévénézőkre, magyarellenes impulzusméreggel töltve meg az országot. Bogdan szerint a magyar gazdaság csődöt mondott (holott még a legkritikusabb külföldi elemzők értékelése is pozitív róla), a munkanélküliek száma pedig félelmetessé vált az anyaországban (jelenleg 6,9 százalék, tíz éve nem volt ilyen alacsony). A meghívottak – Valeriu Turcan politikai elemző, Cristian Diaconescu volt külügyminiszter és Claudiu Săftoiu egykori kémfőnök (SIE) – vele együtt versengtek, ki mond sötétebbet a magyar kormányfőről. Az „agresszív Putyin”-nal való társítások, xenofób és Európa-ellenes (sic!) jelzők csak úgy repkedtek az éterben. Valószínűleg erre kaptak parancsot. Akárcsak a román külügy, mely Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint Vlagyimir Putyint a magyar miniszterelnökkel és a székelyekkel igyekszik összemosni, s ezt bel- és külföldön promoválni, azt sugallva, hogy a magyarok Putyin emberei. Mit lehet ebből érteni? Hogy az amúgy is sokat szapult román intézmények a magyar adófizetők pénzét bármikor valótlanságok terjesztésére, magyarellenes propagandára használják, használhatják. Ami nem új, és rávilágít a hatalmi elit – és kollaboránsaik – megbízhatatlanságára, méltatlanságára a román címerhez és lobogóhoz. A kommunizmust is fölülíró soviniszta hagyományok folytatása ma már Románia számára igencsak káros. Az ország elemi érdeke lenne a történelmi struccpolitikájával való szakítás: a hipercentralizáltság feladása és a magyar/regionális problémával való szembenézés. Ideje nem Demszky-módra, döglött halként lógatott kézzel kezet fogni másokkal, hanem emberként viszonyulni a társnemzetekhez. És nem árt leszögezni: ezekért a kóros, agresszív kinövésekért nem a nemzetállami természetes keret a hibás (amint azt egyesek – köztük magyar politikusok is – tudni vélik), hanem az oly sokat hangoztatott egységes, homogén nemzetállam szelleme. A mindegymilyen lobogó alatt utazó önkény – a kettős mérce forrásából táplálkozó felületesség, önigazolás és hatalomittas vízió. Ez jelenti az igazi veszélyt Romániára és Európára nézve, nem a magyarok.
Tábori üzenetcseppek
És akkor most térjünk át néhány mondat erejéig a Tusnádfürdőn elhangzottakra. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke azzal kezdte a megnyitót, hogy 1989-hez hasonlóan korszakhatárhoz érkeztünk. Lezárult a naiv békeidőszak kora, a tapintható feszültségek és a körülöttünk zajló háborús események önmagukért beszélnek. Magyarország továbbra is a stabilitás híve, ennek szellemében politizál, s reménykedik a mély válságba került Európai Unió megújulóképességében. Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója az állam példamutató szerepének a fontosságát emelte ki, felhívva a figyelmet a minőségre, melyet időnként a mennyiség elve fölé szükséges emelni. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter pedig a magyar mutatók biztató alakulásáról, a gazdaság pozitív teljesítéséről beszélt, elismerve ugyanakkor, hogy a bürokrácia leépítése az anyaországban is bürokratikusan halad. Az örökké elhúzódó észak-erdélyi autópálya kapcsán meg csak annyit mondott: „arra gondolni sem merek, hogy a kő elfogyott...” Martonyi János volt külügyminiszter Ukrajna kapcsán a megállapodás szükségességéről beszélt, kiemelve a több ezer halottal járó harcok teljes értelmetlenségét. Szapáry György volt washingtoni nagykövetet pedig az háborította fel, hogy az elmúlt öt évben a magyar baloldal a többi európai párttól eltérően – ahelyett, hogy otthon rendezte volna a vitáit – minduntalan külföldre megy, ahol abszolút túlzással mondja el a dolgokat1. Szapáry szerint ennek meg kell szűnnie. Ez a nemzetközi tapasztalatban párját ritkító viselkedés nagyon káros, negatív tulajdonság. Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke az autonómia térségstabilizáló szerepét méltatta. Majd hozzátette, hogy ha az Unió ezután is passzívan viszonyul az őshonos kisebbségek kérdéséhez, akkor mi sem viszonyulhatunk hozzá pozitívan. Martonyi Jánoshoz hasonlóan Gulyás Gergely, a Magyar Országgyűlés alelnöke is a nehéz helyzetbe jutott Ukrajna (nagyfokú rendszerbizonytalanság, egy év alatt 30 ezer forintról 8 ezer forintra csökkent a nyugdíjak reálértéke) stabilitása mellett tört lándzsát, emlékeztetve arra, hogy bár 2010-ben Magyarország egy kalapban volt Görögországgal, a magyaroknak sikerült teljesíteniük a házi feladatot, megbirkózván a gazdaságpolitikai nehézségekkel. Cristian Pârvulescu pedig egy nemzet feletti magyar–román összefogást szorgalmazott, Európa fő problémájaként a felvilágosodás előtti kereszténydemokráciák nemzetállamokká válását2 jelölve meg.
Következtetések Korszakhatárhoz érkeztünk. A kényelmes álmodozások ideje lejárt. Pörögnek az események, s amint látjuk, stabilnak vélt „örök rendszerek” és térségek válhatnak pillanatok alatt instabilakká. Aki a trendek, okok és értékek (gyökerek) tisztázása helyett ma megelégszik a „megszokottal”, jó eséllyel elveszíthet egy komoly lehetőséget. Csak remélni tudom, hogy jövőre, a 27. alkalommal megrendezendő Tusványoson a „hol van Kelemen Hunor?”-t kiáltó nézőnek nem kell majd még egyszer vállvonogatással válaszolni, ahogyan történt ez idén is. Mert addig sok minden megváltozik. A döglött halak ideje lejárt. Az erdélyi magyarok (és románok) előtt meg ott van a lehetőség a megújulásra. Fejet tudunk-e hajtani? Jegyzetek: 1 Ezek a demokrata, baloldali vagy liberális címet használó politikusok a 2002-ben régióéllovas Magyarországot 2010-re sereghajtóvá tették, 2004-ben az erdélyi magyarok befogadása ellen kampányoltak, most meg a külföldi bevándorlók befogadása mellett ágálnak. 2 Pontosabb a nacionalista nemzetállamokká válás kifejezés.
Lőrinczi Lóránd
Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt Albert Álmos
Az erdélyi és a székelyföldi közélet kiemelkedő személyisége, Albert Álmos hosszan tartó betegség után kedden délután elhunyt.
Albert Álmos 1954. május 25-én született Sepsiszentgyörgyön, tanulmányait a Székely Mikó Kollégiumban végezte, majd a brassói műegyetemen szerzett diplomát. Mérnöki pályáját a sepsiszentgyörgyi gépgyárban kezdte, majd 1992 tavaszától Sepsiszentgyörgy polgármestereként önkormányzati feladatot vállalt 16 éven keresztül, eközben az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke is volt.
2008 és 2012 között az RMDSZ szenátoraként tevékenykedett. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kegyelettel emlékezik mindarra, amit Albert Álmos több évtizedes munkássága jelentett az erdélyi, székelyföldi magyarság számára – olvasható a szövetség részvétnyilvánításában. Temetéséről később intézkednek – közölte szerkesztőségünkkel Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Albert Álmos (Sepsiszentgyörgy, 1954. május 25. – 2015. augusztus 11.)
Székelyhon.ro

Csoda, hogy még működnek az önkormányzatok
Túl alacsony az önkormányzati alkalmazottak bére, emiatt nem találnak szakembereket, mutatott rá Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi polgármester szerint csoda, hogy a lecsökkentett fizetésekkel, a hatalmas munkamennyiség, és felelősség mellett még működnek a hazai önkormányzatok.
A sepsiszentgyörgyi városházán még legalább negyven alkalmazottra lenne szükség, a közbeszerzési és a beruházási osztályon is túl kevesen dolgoznak. Rovana Plumb munkaügyi miniszter a nyár elején bejelentette ugyan, hogy növelik a közalkalmazottak fizetését, de ezt a Nemzetközi Valutaalappal kötött szerződés nem teszi lehetővé.
Antal Árpád hozzátette: nem támogatja, hogy Sepsiszentgyörgyön létszámcsökkentést hajtsanak végre a tanügyben. Felhívta a figyelmet, hogy az esetleges elbocsátásokat éppen a román oktatás szenvedné meg. Sepsiszentgyörgy különleges helyzetben van, hiszen a román tannyelvű osztályokban az alacsony létszám miatt több pedagógusra van szükség, magyarázta a polgármester. Az önkormányzat eljuttatott az oktatási minisztériumhoz egy tanulmányt, alátámasztva, hogy ha létszámcsökkenést szorgalmaznak, akkor a román osztályokat kell összevonni, és a lakónegyedekben megszűnik a román oktatás. Hangsúlyozta, kiállnak a tanfelügyelőség mellett, és lobbiznak azért, hogy minél kisebb mértékű legyen a háromszéki tanügyben az elbocsátás.
marosvasarhelyiradio.ro

Bérvisszatartással zsarol a tanügyminisztérium?
Minden bizonnyal késni fog Hargita megyében a tanügyi alkalmazottak augusztusi bére, az oktatási minisztérium ugyanis nem hagyta jóvá a tanfelügyelőség által igényelt összeg kiutalását, amíg a tanintézetek nem hajtják végre az elrendelt leépítéseket.
A döntés azonban nemcsak azokat az iskolákat, óvodákat érinti, ahol létszámcsökkentést kell végrehajtani, hanem a megye minden tanintézetének alkalmazottját, erről a tanfelügyelőség e-mailben értesítette az intézményeket – tudtuk meg egy neve elhallgatását kérő Hargita megyei pedagógustól. Görbe Péter főtanfelügyelő lapunknak megerősítette, hogy „az oktatási tárca valóban szigorított, ezért előfordulhat, hogy késni fog a tanügyi rendszerben dolgozók augusztusi bérének kiadása”.
Módosította a minisztérium az informatikai rendszert
A főtanfelügyelő kifejtette: egy közös informatikai adatbázisban szerepel, hogy a megyében hány tanügyi alkalmazott van, illetve számukra havonta mekkora bérkeretet kell biztosítania a minisztériumnak. A tanintézetek augusztusban a megszokott módon feltöltötték bérigényüket a nyilvántartásba, a tanfelügyelőség azonban nem tudta ezt jóváhagyni, mivel a szaktárca úgy módosította az informatikai rendszert, hogy nem volt erre lehetőség.
A jóváhagyást lehetővé tevő gomb helyett a minisztérium üzenete szerepelt az oldalon, miszerint a feltöltött adatok alapján a megye már nem fér be a korábban megadott sarokszámokba – azaz a megengedettnél több alkalmazott szerepel az adatbázisban –, ezt pedig korrigálniuk kell, addig nem tudják utalni a béreket. Görbe Péter rámutatott: utánajártak a problémának, és kiderítették, hogy több, a nyár folyamán nem fizetett, de a nyilvántartásban még szereplő órabéres állás miatt jelzett többletet a rendszer, ennek megoldása pedig már folyamatban van.
Még tárgyalnak a leépítésről
A főtanfelügyelő közölte: a tanintézeteknek keddtől kell feltölteniük az informatikai rendszerbe a tisztségek listáját, amelynek már alkalmazkodnia kell a szeptember elsejétől kötelező érvényű leépítéshez – vagyis törölni kell a megszüntetett állásokat –, ez alapján számolják ki és utalják ugyanis a béreket. Ez azért lehet problémás, mert több tanintézettel még mindig zajlanak a tárgyalások a létszámcsökkentésről.
Az oktatási minisztérium már augusztusban elrendelte, hogy Hargita megyében szeptemberig 161 állást kell megszüntetni: az érintett tanintézeteknek a diáklétszám, illetve a minisztérium által jóváhagyott sarokszámok alapján kell végrehajtania az elbocsátásokat. A megszabott keretbe 89 óvoda, illetve iskola nem fért bele, több tanintézetben ugyanakkor már tavaly leépítéseket kellett végrehajtani. Görbe Péter rámutatott: tizenhat oktatási intézmény még nem közölte, hogyan oldja meg a problémát, erről az igazgatókkal a napokban egyeztetnek. Hozzátette: az oktatási tárcához küldött folyamodványban beszámolt az eddigi eredményekről, emellett pedig azt is közölte, hogy a leépítés milyen helyzetet teremt.
Kovászna megyében még nincs gond
Görbe Péter elmondása szerint a bérek kiutalását nemcsak náluk, hanem más megyében is odázzák az intézkedés végrehajtásáig. Ennek ellenére a Kovászna megyei tanfelügyelőséget még nem értesítette az oktatási minisztérium arról, hogy nem utalják a fizetéseket, amíg nem hajtják végre a leépítéseket – tájékoztatta lapunkat Kiss Imre.
A főtanfelügyelő úgy véli: elképzelhető, hogy a dokumentum késve fut be, de elmondása szerint ha ez megtörténik, azonnal lépnek, és tájékoztatják a szaktárcát, hogy a speciális helyzetekben levő iskolákban kivitelezhetetlen a leépítés, és a tanfelügyelőség továbbra is kitart emellett. Kiss Imre elmondta: az ügyben egyeztettek a tanintézetek igazgatóival, ennek eredményeit kedden összesítik, illetve hozzák nyilvánosságra.
A tanfelügyelőséget az önkormányzat is támogatja. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester nemrég lapunknak úgy nyilatkozott: elsősorban a helyi román tannyelvű oktatást sújtaná a leépítés, hiszen a lakónegyedekben már most is csak az előírtnál kisebb létszámmal tudják fenntartani ezeket az osztályokat.
Háromszéken 133 állás megszüntetését rendelte el a szaktárca, azonban az oktatási szakemberek és az önkormányzati vezetők is úgy vélik, ez nem valósítható meg, mert az elmúlt években már végrehajtottak minden lehetséges átszervezést, karcsúsítást. A leépítési kvóta egy részét emiatt úgy próbálják teljesíteni, hogy nem bocsátanak el senkit, hanem a betöltetlen állásokat szüntetik meg. Kiss Imre hangsúlyozta: az átszervezések nem befolyásolhatják egyetlen tanintézet működését sem, ennek érdekében nem módosították a háromszéki iskolahálózatot, nem szüntettek meg, és nem vontak össze egyetlen osztályt sem.
RMPSZ: ellehetetlenítik a tanintézetek működését
A leépítés ügyében állásfoglalást bocsátott ki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), amely szerint az intézkedés semmilyen formában nem szolgálja a közoktatás érdekeit, és a szaktárca pénzügyi helyzetének, valamint az érintett megyék béralapjának javulásához sem vezet.
Az RMPSZ kifogásolja, hogy a létszámcsökkentés egyedüli szempontja az országos gyermeklétszámátlag, az intézkedés ugyanakkor szerintük ellehetetleníti a tanintézetek működését, és veszélybe sodorja a diákok és a pedagógusok biztonságát. „A biztonságos, eredményes és minőségi oktatás feltételeinek megteremtése érdekében a szaktárcának fel kell hagynia »a lehetetlenségek politikájával«” – olvasható az állásfoglalásban.
Az RMPSZ arra kéri a minisztériumot, hogy a létszámcsökkentés helyett „az észszerűsítést követő igyekezetüket a közoktatás tartalmi reformjának megvalósítására” irányítsa. A tanfelügyelőségeket pedig támogatják, hogy „a fenntarthatatlan és kivitelezhetetlen csökkentések felelősségét ne vállalják fel”.
Bíró Blanka, R. Kiss Edit
Krónika (Kolozsvár)

Nem került trikolór a szentgyörgyi városházára
Megpróbálták újra kitűzni a román zászlót kedden a sepsiszentgyörgyi városháza tornyára, de a kezdeményezők nem jártak sikerrel.
A háromszéki városban katonai ünnepségen emlékeztek arra, hogy a román hadsereg 1944. szeptember 8-án „felszabadította a várost a horthyista-fasiszta megszállás alól”. Mintegy 30 atléta Brassóból szaladt a trikolórral Sepsiszentgyörgyig, ahol átadták azt egy háborús veteránnak. Ezzel egy tűzoltóautó létjáráról próbáltak feljutni a toronyba, azonban sikertelenül.
Az ünnepségen Sebastian Cucu Kovászna megyei prefektus arra építette beszédét, hogy „az 1940-es megszállás megannyi szenvedést okozott a sepsiszentgyörgyi románoknak”, mivel elmondása szerint a bevonuló magyar hatóságok betiltották a román nyelv használatát és nyolc nap alatt minden román megnevezést magyarra cseréltek.
Ioachim Grigorescu, a Háborús Veteránok Szövetségének Kovászna megyei elnöke beszéde végén megállapította, „polgármester nincs, alpolgármester nincs”, majd felszólította a veteránokat, hogy vonuljanak fel és adják át a stafétazászlót az önkormányzat képviselőinek.
A városházán Tischler Ferenc alpolgármester fogadta a küldötteket, mivel Antal Árpád polgármester szabadságon van. Tischler elmondta, tiszteli minden nemzet szimbólumát, átveszi a trikolórt, de a toronyra nem tudják kitűzni, ugyanis a felújítás alatt álló épületet még nem vették át a kivitelezőtől, ráadásul a csúcsdíszen villámhárító van. Tischler elmondta, egy szociáldemokrata tanácsos vállalta, hogy képviseli az önkormányzatot az ünnepségen, végül azonban utolsó percben lemondta.
A háromszéki románoknak azért fontos, hogy a román trikolór ott legyen a városháza tornyában, mivel azt 71 évvel ezelőtt a bevonuló román katonák tűzték ki először, majd 1994-ben, az esemény 50. évfordulóján a sepsiszentgyörgyi katonai alakulat újra kitette, az épület felújítása során azonban levették onnan.
Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettes egyébként kedd délutáni közleményében elfogadhatatlannak nevezete azt, ami Sepsiszentgyörgyön történt, és felszólította a prefektúrát, hogy bírságolja meg a megyeszékhely polgármesteri hivatalát.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Zászlóbotrány sokadszor
Amint az borítékolható volt, nem sikerült incidensmentesre a háborús veteránok által szervezett ünnepség, mellyel Sepsiszentgyörgy a román hadsereg által 71 évvel ezelőtti „felszabadítására” emlékeztek. A veteránok, majd később a román politikusok – köztük Gabriel Oprea kormányfőhelyettes – felháborodását az váltotta ki, hogy a román zászlót nem lehetett a városháza kupolájára kitűzni. Az önkormányzat egyébként már korábban jelezte, hogy erre nincs lehetőség.
Az egykori harcosok katonai parádéval és ortodox istentisztelettel ünnepeltek, illetve a városháza előtt fogadták a Brassóból érkező „veterán váltót”, amelynek 30 tagja – az iraki és afganisztáni veterán katonákból álló az Invictus Romania csapat atlétái – egy zászlót hordoztak az egész távon, majd azt átadták Mircea Crăciun bodzafordulói 93 éves veteránnak. Az ünnep apropója az volt, hogy 1944. szeptember nyolcadikán a román hadsereg a hivatalos történetírás megfogalmazásában „felszabadította a horthysta-fasiszta megszállás alól Észak-Erdély első városát”. A megemlékezés a lobogó átvétele után torzult el, mivel annak ellenére, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat már korábban jelezte – a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Fóruma kérvényére válaszolva –, hogy a városháza épületének kupolájára nem lehet kitűzni a lobogót, mert a csúcsdísz elsősorban villámhárítóként szolgál, és egyébként a törvény sem ír elő ilyen kötelezettséget, az intézmény bejárata fölé pedig visszahelyezik a román lobogót, a veteránok tegnap csak nem mondtak le tervükről. Ragaszkodtak hozzá, hogy a lobogó a „helyére kerüljön”, akárcsak 71 éve, illetve az 50 éves évfordulón, amikor márvány emléktáblát is avattak az épület falán. E célból ráadásul egy tűzoltójárművet is a helyszínre vezényeltek, de így sem sikerült a bravúr. Nem maradt el viszont Antal Árpád polgármester, valamint Sztakics Éva alpolgármester megrovása. Ioachim Grigorescu, a Háborús Veteránok Szövetségének Kovászna megyei elnöke tette szóvá a két elöljáró távolmaradását, majd felszólította az ünneplő veteránokat, hogy a zászlót adják át az önkormányzat képviselőjének, és kérjék fel, hogy tűzze ki a kupola tetejére. Tischler Ferenc alpolgármester fogadta a küldöttséget, és ismertette az önkormányzat fentebb már kifejtett álláspontját. Végül a veteránok visszakérték a zászlót.
A városházánál történtek még tegnap több román politikus felháborodását is kiváltották. Mădălin Guruianu helyi liberális pártvezető a sepsiszentgyörgyi román közösség arculcsapásának minősítette azt. Gabriel Oprea kormányfőhelyettes ennél jóval durvább álláspontot fogalmazott meg, felszólítva Sebastian Cucu prefektust, hogy járjon el az önkormányzat ellen, amiért vezetői megtagadták a nemzeti lobogó kitűzését a veteránok szervezetének kérésére. Oprea elfogadhatatlannak minősítette a sepsiszentgyörgyi városházán kialakult helyzetet, „olyan körülmények között, hogy Románia példaértékű módon biztosítja a kisebbségek, főként a magyar nemzetiségűek jogait”. A kormányfőhelyettes szerint egy helyi választott ilyenfajta gesztusa provokáció etnikumtól függetlenül bármely román állampolgárral szemben.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önmagunkat védjük a himnuszon keresztül
Aki teheti, legyen a Kovászna megyei törvényszéknél kedden, szeptember 15-én 10 órakor a himnuszper tárgyalásán – ezzel a felhívással fordultak a magyar pártok háromszéki képviselői a sepsiszentgyörgyi, háromszéki lakossághoz. Fontos összefogást, közös kiállást mutatni, amikor nemzeti jelképeinket éri sérelem, ezek tiltásával tulajdonképpen az erdélyi magyarságot, székelységet felszámolni akaró román politika érvényesül – fogalmazták meg az MPP székházában tartott sajtótájékoztatón. A himnuszper „fő áldozata”, a prefektúra által bírsággal sújtott MPP alapfokon megnyerte ugyan a pert, ám a kormány megyei helytartója fellebbezett a bírói határozat ellen. Ez a tárgyalás zajlik majd kedden, és már többen jelezték, hogy ott lesznek, az ígéret szerint felvonul az RMDSZ megyei vezérkara, de várják Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzult is. Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke kitért az egy nappal korábbi sepsiszentgyörgyi zászlócirkuszra és annak román utórezgéseire, a magyarellenes kirohanásokra és az Antal Árpád polgármesternek beígért bírságra is. Véleménye szerint mindez jól tükrözi, a román hatalomnak egyetlen célja van: megsemmisíteni, felszámolni az erdélyi magyarságot.
Ezt szolgálta a magyar himnusz elénekléséért kirótt büntetés, illetve az azt követő fellebbezés is. A kormányhivatal viszonyulását híven tükrözi az állampolgári beadványokra érkezett egyen-válasz is, Sebastian Cucu prefektus néhány sorban elintézte a hozzá fordulókat, azt írja, bírósági fellebbezésük szövegében kifejtik bőven, miért tartják indokoltnak a magyar himnusz miatti bírságot. Ez tulajdonképpen felhívás arra, hogy az 1500 ember, aki beadvánnyal fordult a kormánybiztoshoz ez ügyben, részt vegyen a tárgyaláson, hogy megismerje érveiket – hangzott el. Kulcsár-Terza József szerint mindezek tükrében valóban fontos lenne, hogy minél többen elmenjenek a tárgyalásra, és azt is tudnunk kell, hogy nem valami ellen, hanem valamiért emeljük fel a szavunkat – hangsúlyozta.
Grüman Róbert, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke is az összefogás fontosságát hangsúlyozta, felidézte a kovásznai kórház névváltoztatása elleni közös kiállás eredményét, és azt is, hogy egy hónapos kemény munkával tulajdonképpen nem győzelmet arattak, csak a normalitást sikerült visszaállítaniuk. Ilyen a himnuszper is, és „ezeket a harcokat kell megvívni nap mint nap” – mondotta. Bedő Zoltán. Az EMNP színeiben megválasztott megyei tanácstag arra hívta fel a figyelmet, hogy a román hatalom nem hajlandó elfogadni a magyarság kollektív jogait, márpedig a népek, nemzetrészek éppen szálláshelyük, nyelvük és jelképeik alapján meghatározhatóak az ENSZ dokumentumok szerint is. Ezeket támadják meg időről időre, ilyen a himnuszper is, és látnunk kell, hogy tulajdonképpen önmagunkat védjük a himnuszon keresztül – fejtette ki.
Kovászna megye prefektusa tavaly december elején bírságolta meg az MPP-t, amiért az általa szervezett június 4-ei trianoni megemlékezésen az egybegyűltek elénekelték a magyar himnuszt. A bíróság alapfokon elfogadta az MPP fellebbezését, eltörölte az 5000 lejes bírságot, és kimondta, hogy szabadon énekelhető bármilyen himnusz. A prefektúra nem hagyta annyiban, megóvta az alapfokú ítéletet, a másodfokú tárgyalást kedden 10 órakor tartják a megyei törvényszéken.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Ez az ember is provokál” – Mircea Diacon közleményben panaszkodik
A megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség vezetője, Mircea Diacon egy általa aláírt közleményben arról panaszkodik, hogy a magyar nyelvű médiában azt kérik Tamás Sándor megyetanácselnöktől és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestertől, hogy lépjen közbe annak érdekében, hogy őt leváltsák.
Az idézett közleményben Mircea Diacon leszögezi, hogy közhivatalnok, és versenyvizsgával került annak a hivatal élére, mely nincs alárendelve sem a megyei tanácsnak, sem pedig a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak. Ugyanakkor megemlíti, hogy „Antal és Tamás urak valóban erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy leváltsák”, ugyanis a két önkormányzati vezető közösen írt a kormánynak, parlamentnek, az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak, az ombudsmannak, valamint az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatalnak, és kérték, hogy őt egy magyar nemzetiségűvel helyettesítsék. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere újságírói kérdésre válaszolva egyelőre nem kívánta „sem megerősíteni, sem cáfolni a híresztelést”.
– Mindenki számára egyértelmű, hogy ez az ember is provokál. Provokálja a közösséget, provokál minket, és mi ezt jeleztük már tavaly a miniszterelnöknek is, másoknak is, de valakiknek az az érdeke, hogy ő itt provokáljon – válaszolt röviden az elöljáró.
(kiss) Székely Hírmondó
Erdély.ma

Nyeregben érzi magát Diacon
„Együttműködőbb”, magyar nemzetiségű igazgatóra cserélnék a megyei és sepsiszentgyörgyi vezetők – állítja Mircea Diacon legutóbbi közleményében.
A fogyasztóvédelmi hivatal magyarellenes megnyilvánulásairól és túlkapásairól ismert igazgatója szerint „Tamás és Antal urak” (Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester – szerk. megj.) „a magyar sajtó nyomására” léptek fel ellene, és valóban erőfeszítéseket tesznek a leváltására: több panaszt is benyújtottak a nép ügyvédjénél, a fogyasztóvédelmi központ irányításánál, az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, a kormánynál, a parlamentnél stb. Diacon leszögezi: a megyei fogyasztóvédelmi hivatal főfelügyelő-helyettese közhivatalnok, tisztségét versenyvizsgával foglalta el, és nem alárendeltje sem a megyei tanácsnak, sem a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalnak; hatásköre törvényesen megszabott, főként ellenőrzésekre korlátozódik, amelyeket az érvényes szabályok és előírások szerint lát el. A fogyasztóvédelmi igazgató megemlíti, hogy augusztus folyamán ellenőrzéseket végeztek az Uzonkafürdőn, Katrosán, Csomakőrösön, Csernátonban, Zabolán és Árkoson szervezett táborokban, és mindegyikben találtak (a szállásra, az étkezésre és a szükséges engedélyekre vonatkozó) rendellenességeket, ezért bírságokat róttak ki, és tanácsadásban részesítették a rendezvényekért felelős személyeket. A közlemény megemlíti, hogy Csomakőrösön az egyik szervező (egy megyei tanácstag) megígérte, hogy büntetés esetén ugyanúgy Bukarestbe fogják „előléptetni”, mint Codrin Munteanu volt prefektust. Az augusztusi táborellenőrzések során 14 „gazdasági egységet” látogattak meg, ebből 11-ben akadt hiba, és 9-ben büntettek is a különböző kihágások miatt, összesen 24 ezer lej értékben. Ezek nagyrészt formai mulasztások. Mircea Diacon közleménye legalább egy helyen csúsztat: az árkosi táborban nem bírságoltak, még ellenőrzési joguk is kérdéses, mert magánrendezvénye volt az unitárius egyháznak, amely nem sorolható a gazdasági egységek közé. A leváltására irányuló kezdeményezésekről Antal Árpád polgármester nem nyilatkozott, csak annyit jegyzett meg: mindenki számára egyértelművé vált, hogy Diacon provokálni akar, ezt jelezték is felsőbb szinten, de valakiknek érdeke a provokálás.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Antal Árpád: Opreát félretájékoztatták
Nincs új a nap alatt: a sepsiszentgyörgyi önkormányzat ezentúl nem 87, hanem 88 ügyben fog pereskedni a prefektúrával – jegyezte meg Antal Árpád polgármester annak kapcsán, hogy Kovászna megye kormánymegbízottja közölte, ügyészségi feljelentést tesz a sepsiszentgyörgyi elöljárók ellen amiatt, hogy a keddi katonai ünnepségen a szervezők nem tűzhették ki a román zászlót a városháza tornyára.
Antal Árpád azt mondta, nem tartja kizártnak, hogy félretájékoztatták Gabriel Oprea belügyminisztert, aki szintén az érintettek felelősségre vonását és megbírságolását kérte.
„Oprea végig úgy beszélt, mintha a polgármesteri hivatal homlokzatán sem lenne zászló, pedig oda azonnal kitűzték a trikolórt. Én nyugodtan alszom, bűncselekményről beszélni ez esetben nevetséges – mondta a polgármester. – Már megszoktuk, hogy ebben az országban másként értelmezik a törvényt a Székelyföldön és másként a térségen kívül, például a helyi zászlók vonatkozásában is.”
Rámutatott: ebben az esetben a törvény egyértelműen kimondja, a közintézmények homlokzatára kell kitűzni Románia és az Európai Unió zászlaját. A középületek tornyára kitűzött zászlókról nem rendelkezik jogszabály. Szerinte olyan megoldást kell találni ezekben az ügyekben, amely a magyar és a román közösség érzékenységére is tekintettel van.
Hozzátette, telefonon beszélt Mircea Duşa védelmi miniszterrel a témáról, jövő héten pedig személyesen is találkoznak. Mint ismeretes, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetői már korábban jelezték a keddi rendezvény szervezőinek, hogy a felújítás alatt lévő városháza tornyára nem lehet kitenni a trikolórt, mint ahogy azt a veteránok kérték. Az ünnepség tiszteletére azonban a homlokzatra visszahelyezték a lobogót. A szervezőknek az sem tetszett, hogy Antal Árpád nem volt jelen a rendezvényen.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Médiapartnerségi megállapodás az ETV és az i2021 projekt között
Médiapartnerségi megállapodást írt alá Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Szepessy Előd, az Erdélyi Magyar Televízió ügyvezető igazgatója. A partnerség az i2021 Sepsiszentgyörgy Európa Kulturális Fővárosa pályázat keretében jött létre, ezt szeptember 10-i közös sajtótájékoztatójukon hozták nyilvánosságra az együttműködő felek.
Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében, Csíkszeredával, Gyergyószentmiklóssal, Kézdivásárhellyel és Székelyudvarhellyel közösen pályázza meg idén az Európa Kulturális Fővárosa címet. Választ adva az i2021 csapata által felkínált médiapartnerségi ajánlatra, Szepessy Előd ügyvezető igazgató személyesen képviselte az Erdélyi Magyar Televíziót a Sepsiszentgyörgyön csütörtök délben szervezett sajtótájékoztatón.
Ennek keretében Szepessy Előd többek között az ETV intézményes támogatásáról biztosította a szervezőket és a városvezetést, ugyanakkor hangsúlyozta a szándék komolyságát is: "Sepsiszentgyörgy és Székelyföld megbízható partnerre talált az Erdélyi Magyar Televízióban. Minden lehetséges eszközünkkel és tartalmunkkal támogatni fogjuk a kezdeményezést, illetve igyekszünk nézőinkben is megerősíteni a tényt, miszerint ez a régió megérdemli, hogy Európa kulturális fővárosa legyen".
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszönetét fejezte ki az ETV eddigi támogatásáért, illetve a most létrejött partnerség jelentőségét is kiemelte: "Olyan korban élünk, amikor a média nélkül nehéz bármilyen, akár kulturális, akár más jellegű programot sikerre vinni. Mi most vettünk egy nagy lélegzetet, és nagyot álmodtunk, ehhez a nagy lélegzethez és nagy álomhoz szükségünk van azokra, akik ezt továbbítani tudják".
A sajtótájékoztatón a felek hivatalos dokumentum aláírásával pecsételték meg a partnerséget, illetve rögtön az eseményt követően meg is kezdték a tárgyalásokat az együttműködés konkrét feltételeiről.
Népújság (Marosvásárhely)

A szülőföldet művelni kell (Tanévnyitó a Sapientia-egyetem sepsiszentgyörgyi központjában)
A magyar kormány abban érdekelt, hogy képzett, a hagyományokat integráló, de a modern dolgokban jól tájékozódó fiatal felnőttek kerüljenek ki az iskolákból, egyetemekről, akik környe­zetükben minőséget képviselnek, és így gyarapítják a világ magyarságát – hangsúlyozta Grezsa István, a budapesti Miniszterelnökség határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosa tegnap a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyön tartott tizenötödik tanévnyitóján. Kolozsvár, Marosvásárhely és Csíkszereda után a háromszéki megyeközpont a Sapientia negyedik oktatási helyszíne, ahol négyéves agrármérnök szakkal indul az első évfolyam.
Az első erdélyi magyar nyelvű agrármérnökképzést az egykori Gámán János Szakközépiskola felújított Csíki utcai főépületében indítja a Sapientia EMTE. Az első felvételin betelt mind a 25 tandíjmentes és az öt tandíjköteles hely.
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke megnyitóbeszédé­ben elmondta: a rendszerváltás óta több ezer hektár föld és erdő került vissza az emberek tulajdonába, de nem azért, hogy ez a terület parlagon maradjon vagy esetleg eladják olyanoknak, akik nem kötődnek ehhez a földhöz. A szülőföldet őrizni és művelni kell – hangsúlyozta. Az alapítvány szeretné hozzásegíteni az agrárszakon végző fiatalokat, hogy amikor elhagyják az egyetemet, hozhassanak létre mintagazdaságokat Erdély-szerte, és az első pillanattól tudjanak gazdálkodni, ezért tervezik földek, erdők vásárlását, amelyeket kedvezményesen bérbe adnának említett célra – ismertette Kató Béla. Elmondta, az első ilyen jellegű adományt már megkapta az alapítvány, és számítanak többre is, Simon Katalin Kolozsváron élő bikfalvi származású idős tanár húsz hektárnyi erdőt ajándékozott a Sapientiának.
Dávid László az új oktatási helyszín kiválasztását azzal indokolta, hogy biztosítani kívánják a régió felemelését, az értelmiség utánpótlását és az elvándorlás megállítását, ezért nem indul az új szak egy már működő Sapientia-központban, bár az könnyebb lett volna. Az EMTE rektora elmondta, a sepsiszentgyörgyi képzés a marosvásárhelyi és a csíkszeredai Sapientia összefogása és szakmai segítségével, az önkormányzatok, valamint a magyar kormány támogatásával jött létre. A Sapientia-egyetem a határon túli magyar felsőoktatás zászlóshajója – mondta Grezsa István miniszteri biztos, aki szerint az egyetem tizenöt éves sikertörténete azt bizonyítja, hogy a magyarságnak szüksége van egy, az erdélyi szellemiséget meghatározó intézményre. „A magyar kormány nevében annyit ígérhetünk meg, hogy minden segítséget megadunk az itt tanuló diákoknak, és mindent elkövetünk azért, hogy emelkedő és gyarapodó nemzet legyünk a közeljövőben.” Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete a Sapientiára jellemző kitűnő tanár-diák kapcsolatot és a folyamatos innovációt emelte ki, Jávor András, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese pedig szakmai segítséget ígért az egyetemnek, és azt mondta, a Sapientia eddigi története garancia arra, hogy dinamikus lesz a fejlődés.
Székelyföldön abból fogunk megélni, amit a karunk erejével, az eszünkkel és a műveltségünkkel magunk megteremtünk – szögezte le Tamás Sándor megyeitanács-elnök. A kiművelt ember, a jó szakember Székelyföld legjobb tartaléka – mondotta, és hátrányként említette, hogy régiónkban a lakosság alig tíz százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Székelyföldnek több mint ötszázezer hektár magántulajdonban levő erdőterülete és több mint ötszázezer hektár mezőgazdasági területe van. A szentgyörgyi Sapientia azt a célt szolgálja, hogy ez a vagyon jövedelmező legyen. Eddigi polgármesteri pályafutása legnagyobb eredményének tartja a Sapientia-egyetem sepsiszentgyörgyi központjának megnyitását – mondta Antal Árpád, aki szerint „ma Romániában a Sapientia-egyetem az igaz­ságtalanság szimbóluma. Nem elfogadható az, hogy mi, erdélyi magyarok a román államnak fizetjük az adónkat, de ha magyarul akarunk tanulni, bizonyos szakok esetében csak a magyar kormány pén­zén biztosított egyetemen tudjuk ezt elérni. Mi itt, Székelyföldön rendelkezünk mindennel, ami a világon egyre inkább hiánycikknek számít. Van vizünk, tiszta levegőnk, félmillió hektár erdőnk, legalább ennyi termőföldünk. Ha mindezt jól képzett szakemberekre bízzuk, akik szeretik szülőföldjüket, biztos a siker”.
Székely Gyula, a Sapientia EMTE rektorhelyettese, a sepsiszentgyörgyi oktatási központ igazgatója elmondta, a helyi önkormányzat az épület külső felújítását vállalta, a belső kivitelezést és a felszerelést a magyar kormány biztosította, és olyan egyetemi központ kapuját nyitják meg, amelyet vonzóvá kívánnak tenni minél több erdélyi fiatal számára. A első sapientiás tanévnyitón közreműködött a Mácsafej zenekar.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újraindult az erdélyi magyar agrárképzés Szentgyörgyön
Az erdélyi magyar agrárképzés újraindulását ünnepelte a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) hétfő délelőtt a Sepsiszentgyörgyön szervezett, tizenötödik központi tanévnyitóján.
A felsőoktatási intézmény sepsiszentgyörgyi épületének – az önkormányzat által felújított egykori Gámán János mezőgazdasági iskola – udvarán megtartott rendezvényen többek között Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, Kató Béla református püspök, a Sapientia Alapítvány elnöke és Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet köszöntötte az ország egyetlen magyar tannyelvű agrármérnöki szakán tanévet kezdő 30 diákot.
Székely Gyula, a Sapientia rektorhelyettese, a sepsiszentgyörgyi központ igazgatója a Krónikának elmondta, Kolozsváron az ötvenes évek végén megszűnt a magyar tannyelvű agrárképzés, és örvendetesnek nevezte, hogy Háromszék szívében pótolhatják ezt a hiányosságot. Antal Árpád polgármester hét éve tartó mandátuma legnagyobb megvalósításának nevezte a központ létrehozását.
A Sapientia EMTE fejlesztési stratégiájában egyébként 2013 óta szerepel új oktatási központok kialakítása és hiánypótló szakok indítása. A sepsiszentgyörgyi központért a helyiek is lobbiztak, hogy a visszakapott földeken és erdőkben versenyképes gazdálkodás jöhessen létre. Az egykori Gámán János-szakközépiskola épületét közösen újította fel az önkormányzat és a Sapientia, a belső munkálatokat – a tantermek, irodák, laboratóriumok kialakítását és felszerelését – a magyar állam több mint egymillió euróval finanszírozta.
Az épületcsoportban 16 labor, két szemináriumi terem és egy amfiteátrum kapott helyet. Az egyetem májusban kapta meg a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Hatóság részéről a működési engedélyt, 25 tandíjmentes és 5 fizetéses helyet hirdettek, ezek be is teltek. Négyéves alapképzést biztosítanak, a szak a Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kar alegységeként működik, koordinációját a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék végzi. A Sapientia alapállású oktatóinak munkáját magyarországi partneregyetemek vendégtanárai is segítik.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)