Több évvel a rendszerváltozás után hagyta el a sajtót egy volt középszintű pártvezető emlékidéző könyve /Tompa István, Hogyan történhetett? Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1995/, amely új megvilágításba helyezte a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történetének, valamint a költő és tudós Szabédi László életének utolsó éveit, hónapjait. Az egyetem felállítását a Groza-kormány előterjesztésére 1945. június 1-jei hatállyal rendelte el a román király, részint azért, hogy a Kolozsvárt 1872-ben létesített magyar egyetem működésének folytonossága megszakadjon, részint azért, hogy az új létesítmény a béketárgyalásokon az ország kisebbségpolitikájának „helyességét” bizonyítsa. Szabédi Lászlót 1947 októberében meghívták tanárnak a Bolyai Tudományegyetemre. Az intézménynek és tanárának a sorsa ekkortól kezdve, előbb a birtokon belüliség illúziójának, majd a kisemmizettség bizonyosságának a jegyében, összefonódott. A Bolyai Tudományegyetem felszámolása érdekében összehívott gyűlésekről a korabeli sajtó, például a kolozsvári Igazság adott hírt. Szabédi László az 1959. február 27-i tanári nagygyűlés szünetében, a körülötte állók egyikének kérdésére válaszolva, megfogalmazta: nincs szándékában felszólalni, mert esetleg olyasmit mondana, „ami nem lenne a felsőbbség tetszésére”. (A történések színe és visszája, Tánczos Vilmos beszélgetése dr. Antal Árpád irodalomtörténész professzorral, Székelyföld (Csíkszereda), 2003, 9. sz.) 1959. február 28-án a nagygyűlésen valaki ezt a beszélgetést nyilvánosan felidézte, ezután kellett Szabédi Lászlónak felszólalnia. Felszólalásának egyes kitételei zavarhatták a gyűlés szervezőit. Szabédi azt mondta többek között: „Némelyek azt mondják, hogy a főiskolások országos konferenciájának határozataiban lényegileg a B. egyetem megszüntetéséről, a Babes egyetembe való beolvasztásáról van szó” (Kántor Lajos: Szabédi egyeteme = Szabédi napjai, szerk. Cseke Péter, Komp-Press, Kolozsvár, 1998). A durván kioktatott Szabédi Lászlót újabb, önbírálatot megfogalmazó hozzászólásra beszélték rá. Az emlékezők egy része nem biztos abban, hogy az önbírálat 1959. március 1-jén valóban elhangzott. A második felszólalásban az első felszólalás „helytelen” megfogalmazásait kellett helyesbíteni. Tompa István emlékiratában jelezte, nem emlékszik arra, hogy „Szabédinak ez a hatalom előtt teljesen kapituláló szövege nyilvánosan elhangzott-e”. Mózes Huba idézte Szabédi felszólalását tanulmányában /Mózes Huba: A Szabédi-filológia árkusa = Szabédi napjai, szerk. Cseke Péter, Komp-Press, Kolozsvár, 1998/ Az egykori tartományi párttitkár, Tompa István másképpen idézte a felszólalást, feltehetően eredeti kézirat nyomán. Szabédi László ekkorra befejezte a magyar nyelv őstörténetéről szóló könyvét, s mert tudta, hogy ennek megjelentetésére nincs remény, a kézirat sorsát abszurd módon az elnyomó hatalom egyik vezető képviselőjének ajánlotta figyelmébe. A Szabédi-levél egyfajta végrendeletként olvasható. A levél bevezető sorai két különböző kiadványban máshogyan szerepelnek. Az első változat: „Titkár Elvtárs! Sietek, és talán nem fejezem ki magam a kellő pontossággal. Életem mélypontjára jutottam. Bármely órában letartóztathatnak. Ebben a kétségbeesett pillanatban engedje meg, hogy közöljem Önnel a következőket […]” (Kántor Lajos: Szabédi egyeteme = Szabédi napjai). A második változat: „Titkár elvtárs! Sietek, és lehet, nem fejezem ki magam a megfelelő pontossággal. Életem delére értem. Bármely órában elfoghatnak. Ebben a reménytelen pillanatban engedje meg, hogy a következőket közöljem önnel […]” (Kántor Lajos, Erdélyi sorskerék). Végül Szabédi könyvét /A magyar nyelv őstörténete/ 1974-ben adták ki. Valószínűleg azért, hogy a könyv megjelenése feledtesse: Szabédi László 1959. április 18-án öngyilkos lett. /Mózes Huba: A beváltott ígéret tragikuma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

Székelyföld autonómiájáról szóló kiáltványt is felolvasnak majd azon a Székelyudvarhelyen szervezett nagygyűlésen, amelyet március 15-én rendez a Székely Nemzeti Tanács és a helyi polgármesteri hivatal. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke elmondta, politikailag semleges tömegdemonstrációt terveznek, amivel ismét meg akarják erősíteni a Székelyföld autonómiájára vonatkozó igényt. A kiáltványt a tervek szerint Csapó József, az SZNT elnöke olvas fel. A rendezvény díszvendége Raffay Ernő magyarországi történész lesz, aki beszédet mond, felszólal Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. Szász Jenő polgármesterként, társszervezőként, és nem az MPSZ elnökeként szólal majd fel. „Ma már nem azt az időt éljük, amikor ki lehet kiáltani az autonómiát” – reagált minderre Antal Árpád parlamenti képviselő. Úgy vélte, hogy a szervezőknek egyeztetniük kellene az RMDSZ-szel is. /B. T.: Március 15.: kiáltvány Székelyföld autonómiájáért. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

Az RMDSZ háromszéki képviselői sajtótájékoztatón sérelmezték Emil Boc, a Demokrata Párt elnökének magyarellenes magatartását. “Azt hiszem, a DP egyedül is meggyőződik majd, hogy meg kell változtatnia nacionalista retorikáját” – mondta Antal Árpád Tamás Sándor képviselő hangsúlyozta: a DP-nek figyelnie kell retorikájára, ha tagja kíván lenni az Európai Néppártnak. /Magyarellenes retorika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./

Nem alkudozik többet az RMDSZ a kisebbségi törvénytervezet kapcsán – jelentette ki Puskás Bálint szenátor, aki szerint a tervezetet a parlament elfogadja a május közepére várt Romániáról szóló országjelentésig. Antal Árpád képviselő reméli, hogy Traian Basescu államelnök március 15-i ajándéka az lesz, hogy nyilvánosan kifejezi a kisebbségi törvénytervezet támogatását. A politikus szerint jelen pillanatban Emil Boc DP-elnök, Mircea Geoana SZDP-elnök és Corneliu Vadim Tudor NRP-elnök retorikája között nincs semmi különbség. /Kisebbségi törvénytervezet: nem alkudozik többet az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Március 11-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben tisztújító közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Az erdélyi magyar tudományos élet legrangosabb egyesületi eseményén Egyed Ákos elnök vázolta az elmúlt négy esztendő munkájának legjelentősebb eredményeit. Az EME helyzete stabilizálódott. Nem mondott le elsődleges feladatairól: az anyanyelven történő tudományművelésről, az erdélyi tudományos ismeretek hagyományának ápolásáról. Önállósodott a Matematikai és Informatikai Szakosztály, megalakult az Agrártudományi Szakosztály. Állandó fórummá nőtte ki magát a magyar tudomány napja Erdélyben rendezvénysorozat, az EME-t együttműködési megállapodás köti a Magyar Tudományos Akadémiához. A munkatervben helyet kapott a szervezet könyvtári anyagának elektronikus feldolgozása, az EME 150 éves fennállása megünneplésének előkészítése, az 1956-os magyarországi forradalom romániai eseményeit feltáró bizottság munkába állása stb. A hozzászólásokban volt, aki a Rhédey-házbeli központi könyvtár állományának bővülésére hívta fel a figyelmet (Újvári Mária főkönyvtáros), és volt, aki nagyobb gazdasági hatékonyságot, minél kevesebb meddő gyűlést sürgetett (Gyenge Csaba alelnök). Kovács Dezső, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerésztudományi Szakosztály vezetője, több gazdasági önállóságot követelt az egyes szakosztályok számára, és azt, hogy az elkobzott ingatlanok visszaszerzése érdekében kérjenek politikai támogatást. Az elnöki válaszból kiderült: Ha minden szakosztály autonómiát kapna, széthullna az EME. Garda Dezső hangsúlyozta, hogy Székelyföldön a román állam az erdők visszaszolgáltatásának elodázásával valóságos genocídiumot hajt végre, mert az ottani lakosság középosztályának megélhetése került ezáltal veszélybe. A közgyűlés elfogadta a létrejövő Kutatóintézet szervezeti szabályzatát. Elfogadott felhívásuk értelmében összehangolt eljárást indítanak az EME államosított gyűjteményeinek visszaigénylésére. Ezek az ingó javak jelenleg a Központi Egyetemi Könyvtár, az Állami Levéltár, a Történelmi Múzeum, a Művészeti Múzeum és a Babes–Bolyai Tudományegyetem tulajdonában találhatók. Az EME vissza akarja szerezni a tulajdon- és felügyeleti jogot ezen tudományos kutatási értékek fölött, ehhez kérik az RMDSZ és a hazai közvélemény támogatását, szükség esetén a nyugati világ segítségét is igénybe fogják venni. Tiszteleti tagokat választottak /Antal Árpád irodalomtörténész, Benkő Samu művelődéstörténész, Gazda Klára néprajzkutató, Péter Mihály orvosprofesszor/. A Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, Monok István (főigazgató, Országos Széchenyi Könyvtár) életműdíjként nyújtotta át Jakó Zsigmond professzornak az újonnan létrehozott Teleki József–díjat, amelyet ötévente adományoznak az erdélyi, partiumi, máramarosi és bánsági magyarság történetét, néprajzát, szociológiai értékeit legigényesebben feltáró munkák szerzőinek. A közgyűlés második alkalommal osztott ki Mikó Imre–emlékplaketteket. Ezúttal Vizi E. Szilveszternek /a MTA elnökének/, Czirják Árpádnak, Murádin Lászlónak, Soó Tamásnak és Várhelyi Csabának. A tisztújítás eredményeként az új elnökség: Egyed Ákos elnök, Brassai Zoltán, Péntek János, Sipos Gábor, Gyenge Csaba alelnökök, Bitay Enikő főtitkár, Farkas Mária gazdasági tanácsos, Bányai József jogtanácsos, Somai József ellenőr. A választmány, a szokásos évi egyharmados megújítása során, a következő tagokkal cserélődött: Gaal György, Fejér Tamás, Kovács András, Csomortáni Magdolna, Jakó Zsigmond, Balla Árpád, Bocskay István, Feszt György, Bódizs György, Feyné Vincze Mária, Vallasek Magdolna, Kolumbán József és Farkas Zoltán. /Ördög I. Béla: Az EME tisztújító közgyűlése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Május 13-án Szabédi László házsongárdi sírjának megkoszorúzásával zárult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió és a Magyar Nyelv- és Kultúra Nemzetközi Társaság – Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-napok ünnepségsorozata. Május 12-én a Kolozsvár Társaság szervezésében a konferencián neves irodalomtörténészek előadásai hangzottak el 1956, Erdély és a magyar írók témában. A temetőben Egyed Emese egyetemi tanár beszédében Szabédi életét és munkásságát ismertetve hangsúlyozta: korai halála mérhetetlen veszteség a magyar nyelvtudomány számára, hiszen a magyar nyelv őstörténetének megírására, valamint összehasonlító szótár elkészítésére készült. Balázs Imre József elmondta: 1956 a csomópontja az 50–60-as évek zsúfolt, érdekes korszakának. Erdélyi irodalom – az olvadástól a megtorlásig címmel Dávid Gyula tartotta meg előadását, a romániai írók 56-hoz való viszonyulását vizsgálva. A megtorlás nem váratott magára: Páskándi Géza letartóztatása, az ő és Kányádi könyvének bezúzása, korábbi kiadói kezdeményezések visszavonása. Az 56 után offenzívába szorult romániai magyar értelmiség és írótársadalom helyzetét nem lehet fehéren feketén értelmezni – szögezte le az előadó. Pomogáts Béla személyes élményeivel indított: 56 őszén negyedéves bölcsészhallgatóként cikkezett, az elsők között sürgetve a magyar állam és a határon túli közösségek kapcsolatának rendezését, hat hónapos szabadságvesztéssel fizetve ezért, aminek hozadékaként több éves késéssel kezdhette meg szakmai előre menetelét választott területén. Egy mondat a zsarnokságról – több mondat a szabadságról című előadásának kiindulópontja Illyés Gyula 1950-ben született „szakralizálódott” verse volt. Antal Árpád nyugalmazott egyetemi tanár nem lehetett jelen, 1956, ahogy egy fiatal tanár megélte címet viselő visszaemlékezését felolvasták. Kántor Lajos Szabédi októberéről beszélt. Egyes kérdések még megoldásra várnak – Mózes Huba irodalomtörténész 56-ra írt irodalmi munkákra, újságcikkekre építő előadásának címe végkövetkeztetése lehet az idei Szabédi-napoknak. /F. I.: Az óvatos álmodozó – Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Kieshet a vidékfejlesztési lánc egyik szeme, ha nem jönnek létre a települések közötti kistérségi egyesületek – jelentette ki Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának elnöke Sepsiszentgyörgyön, az RMDSZ-es polgármesterek és alpolgármesterek önkormányzati tanácskozásán. A megyei önkormányzat és a kormányhivatal átadta a mikrorégiós társulások döntés- és jogkörét a településeknek. Demetr hangsúlyozta, mielőbb létre kell hozni és bejegyezni az egyesületeket, hogy a leendő szervezetek fiatal irányítói szakképzésen vehessenek részt Magyarországon. Antal Árpád parlamenti képviselő jelezte: háromszéki elektronikus háló-program indul húsz település részvételével az önkormányzatok kommunikációjának erősítésére, illetve azért, hogy elkészülhessen 10-15 finanszírozási pályázat, a később lehívandó alapok megszerzéséhez. /Domokos Péter: Kistérség a fejlesztés kulcsa? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

A nagyobb székelyföldi városok RMDSZ-es polgármesterei, tisztségviselői tanácskoztak június 30-án Sepsiszentgyörgyön.   Az autonómia témakört elsősorban a megnyitóbeszédekben érintették, a továbbiakban a regionális átszervezésről, a három megyét (Maros, Hargita, Kovászna) magában foglaló fejlesztési régió kialakításáról folyt a vita.  Az autonómia ügyét nagygyűlések, tömegrendezvények nem visznek előre, apró lépésekben, tégláról téglára építve lehet elérni azt, jelentette ki Tóth-Birtan Csaba sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök. Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere kiemelte: a városoknak igen fontos szerep jut a székelyföldi régióban. Klárik László egyetemi tanár, a Közigazgatási Minisztérium vezérigazgatója előadásában Székelyföld mint európai régió esélyeit taglalta. Ebben a térségben a városi lakosság aránya a romániai átlagnál is kisebb, alacsony a vidéki települések fejlettsége, rossz az infrastruktúra, kevés az értelmiségi, a gazdasági struktúra nem felel meg az európai normáknak. Az EU-s csatlakozás pozitív és negatív oldalaira is rávilágított. Nagyon sok pénzt hozhat az integráció, de a globalizáció hátrányaival is számolni kell. Kitért a szomszédos Brassó egyre erőteljesebb fejlődésének veszélyeire is, egy emberöltőnyi idő alatt lenyelheti Sepsiszentgyörgyöt, illetve a Székelyföld egy részét. Feladatként határozta meg, hogy polgárosítani kell Székelyföldet, ki kell emelni a falvak népét a parasztsorból, növelni kell az értelmiséget, ,,egy jövőbe néző, korszerű székely nemzeti önképet kell teremteni”. Demeter János, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke a szakmai hátteret hiányolta, sok tanulmány született az elmúlt években Székelyföldről, de kevés olyan volt, amely segíthetett a politikai döntések meghozatalában. Antal Árpád képviselő azt hiányolta, hogy tizenöt év alatt nem volt képes a székelyföldi magyarság létrehozni egy olyan reprezentatív testületet, ,,egyfajta Székely Nemzeti Tanácsot”, amely rendelkezik a döntéshozatalhoz szükséges kellő politikai súllyal. /Farkas Réka: Mit akar az RMDSZ? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Antal Árpád Kovászna megyei RMDSZ képviselő és Dan Manolescu helyi román újságíró, a Közösségért Egyesület elnöke európai autonómia körútra indulnak. Ellátogatnak Koszovóba, Montenegróba, Dél-Tirolba, Katalóniába, valamint a baszk földre. „Mint politikus és mint szociológus veszek részt ezen körúton, amelynek tapasztalatait tanulmányba foglalom majd”, mondotta Antal, aki elsősorban azt szeretné látni, hogyan élnek az emberek az említett autonóm tartományokban, milyen áldozatokat hoztak ennek érdekében. Antal szerint abban a formában ahogyan az RMDSZ szeretné, minimális az esélye, hogy a kisebbségek jogállásáról szóló törvény átmenjen a parlamenten. /Autonómia körúton egy RMDSZ-es honatya és egy román újságíró. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Az RMDSZ megújulásának lehetőségeiről beszélt a Félszigeten Nagy Zsolt informatikai miniszter. A miniszter a szövetség párttá alakulását támogatja. Szerinte egy olyan új generációra van szükség, amelynek nem az a legfontosabb, hogy mandátuma első évében meggazdagodjon, s aztán kivásárolja a következő mandátumot, hanem az, hogy hogyan lehet ezt az országot valóban európaivá tenni. Nagy Zsolt vállalja a generációs váltás vezetőjének szerepét. Úgy vélte: az SZKT-nak az a baja, hogy rutinszerűvé vált. Nagy Zsolt szerint a belső fegyelem, a hatékonyság és a számon kérhetőség szempontjából kell pártszerűen működtetni a szövetséget. „Az RMDSZ-nek nagyon jó elnöke van, aki sokat bizonyított az elmúlt 16 év alatt, s aki politikai karrierjének a csúcsán van – szögezte le Nagy Zsolt. „Egy olyan, fiatal tisztségviselőkből álló csapatra gondolok, amelyben parlamenti képviselők – Kelemen Hunor, Máté András Levente, Antal Árpád, Kovács Attila -, illetve kormányzati képviselők – Winkler Gyula, Tánczos Barna, Orosz Gergely – vannak jelen.” – mondta. Leszögezte: nem tárgyal az RMDSZ külső ellenzékével. Cáfolta, hogy az RMDSZ baloldali, és akik az RMDSZ-en kívül vannak, azok jobboldaliak. A miniszter szerint az RMDSZ jobb-közép szervezet, jobboldali gazdaságpolitikával, továbbá Szász Jenő nem tárgyalópartner az RMDSZ számára. /Bögözi Attila: Belső reformra van szükség. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

Autonómia-körútra indul Antal Árpád képviselő. Mától három héten át az európai autonóm vagy függetlenedő régiókat járja be, a helyszínen tájékozódik arról, mit hozott az illető térségnek az autonóm státus. Politikusként és szociológusként, egyetemi tanárként vág neki az útnak, Koszovó, Montenegró, Dél-Tirol, Katalónia, Baszkföld lesznek állomásai. Háromhetes útjára elkíséri Dan Manolachescu újságíró, a Közösségért Egyesület elnöke is, akinek tapasztalatai segítenek abban, hogy a székelyföldi románság is nyitottabbá váljék, és elfogadja az autonómiát. /(-kas): Autonómia-körútra indul Antal Árpád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./

A Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett székelyföldi biciklitúra az autonómia népszerűsítését szolgálja. A több mint egy hete tartó túrán a bicikliseket általában rokonszenvvel fogadták, de Marosvásárhelyen a rendőrség megakadályozta, hogy a városban megálljanak, és szórólapokat osztogassanak. A kerekező ifjakat a közlekedésrendészet és a közösségi rendőrség illetékesei várták a város határában. megtiltották a szórólapok osztogatását. A rendőrök arra hivatkoztak, hogy előzőleg nem kértek engedélyt a szórólapok osztogatására. A rendőrök becsomagoltatták az „Autonómiát!” feliratukat, amelyet rendszerint két kerékpározó kifeszítve vitt a településeken. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem koronkai campusában tartott sajtótájékoztató sem volt felhőtlen, a jelen lévő román sajtó részéről érzékelhető volt az ellenszenv. Sepsiszentgyörgyön Czimbalmos-Kozma Csaba RMDSZ-es alpolgármester, Antal Árpád RMDSZ-képviselő és Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke biciklizett együtt a MIT fiataljaival. A város bejáratánál mintegy 40 sepsiszentgyörgyi csatlakozott a kezdeményezőkhöz, majd „Autonómiát a Székelyföldnek!” kiáltásokkal vonultak végig a városon, és szórólapokat osztogattak a járókelőknek. Sándor Krisztina elmondta: erdélyi körútjuk során a legnépesebb és leglelkesebb fogadtatásban Sepsiszentgyörgyön részesültek. /Jánossy Alíz, Kovács Zsolt: Tiltott „autonómiabiciklizés”. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./ A Maros megyei rendőrség szóvivője kijelentette: semmit nem tud az autonómiáért biciklizőkről. A közlekedésügyi osztályt vezető Viorel Cazan viszont elmondta: ő ragaszkodott a forgalmi szabályok betartatásához. – Zavarnák a forgalmat, nyilatkozta Cazan. /Szucher Ervin Livia Popa: A forgalmat zavarták a biciklisek? = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

Európai autonómia-körúton vett részt Antal Árpád RMDSZ-képviselő, aki egy székelyföldi román értelmiségivel együtt tanulmányozta az Európában honos önrendelkezési modelleket. Koszovó, Montenegró, Dél-Tirol, Katalónia és Baszkföld közösségeit látogatták meg, és helyi vezetőkkel találkoztak. Az utat a székelyföldi fiatal román értelmiségieket tömörítő egyik szervezet vezetőjével együtt tette meg. Az RMDSZ vezetői korábban kifogásolták, hogy Basescu elnöknek nincs kisebbségi tanácsosa. Antal Árpád képviselő szerint Románia alkotmányát Spanyolország alkotmányához kellene igazítani, mert szerinte a Székelyföld esetében is a katalán autonómiamodell lenne a legkedvezőbb. /Hazatért autonómia-körútjáról Antal Árpád. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Antal Árpád RMDSZ-es képviselő az európai önrendelkezési modelleket tanulmányozva nemrégiben Koszovót, Montenegrót, Dél-Tirolt, Katalóniát és Baszkföldet látogatta meg. A tapasztaltak alapján elkészíti a székelyföldi autonómia elérésének „forgatókönyvét”. Dél-Tirolt és Montenegrót nevezte a „jó autonómiamodell”-nek Székelyföld számára, az autonómia kivívásának békés módja lehet modellértékű. Az autonómia a Székelyföldnek teljesen új perspektívákat nyitna. A jelenlegi elvándorlási folyamat megfordulhatna. Antal Árpád a konkrét tevékenységi tervet nem a nyilvánossággal, hanem az RMDSZ vezetőségével szeretné megosztani. Útjára Dan Manolachescu, a fiatal román értelmiségieket tömörítő Közösségért Egyesület vezetője is elkísérte. Ez az együttgondolkodás eredménye. /Cs. P. T.: Forgatókönyv készül a székelyföldi autonómiáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./

– Az európai uniós csatlakozást követően teljesen más megvilágításban jelentkezik majd az elvándorlás és az otthonmaradás kérdése – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök szeptember 2-án a Félixfürdőn tartott V. MIÉRT Akadémián. Amennyiben az ideiglenes nyugat-európai vagy magyarországi tartózkodás akadálymentesebbé válik, a végleges elvándorlásra való késztetés sokak számára megszűnik – mondta. A politikus a Demográfia, statisztika tükrében a romániai magyar ifjúság című rendezvényen vett részt. Előadást tartott többek között Markó Attila, a Kisebbségi Hivatal képviseletében, Arató Gergely, magyar oktatásügyi államtitkár, Antal Árpád parlamenti képviselő, Veres Valér, a Kolozsvári Egyetemi Intézet igazgatója, Kiss Tamás, az RMDSZ ügyvezető elnöksége keretén belül működő demográfiai munkacsoport vezetője, valamint Csata Zsombor, a Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékéről. Az előadók a demográfiai mutatóknak politikai döntések általi befolyásolásáról, a romániai magyar fiatalság jövőképéről beszéltek. Antal Árpád figyelmeztetett: évente körülbelül 17 ezer magyar ember vándorol el Erdélyből, mely számarány egy Kovászna nagyságú városnak felel meg. Úgy vélekedett: a Magyarországra történő kivándorlást nagy mértékben az anyaországi politikusok is gerjesztik, akik néha beismerik, hogy Magyarország népességcsökkenését az anyaországon kívül élő magyarság áttelepedésével szeretnék pótolni. /Kiss Olivér: Markó: az EU-tagság megállíthatja az elvándorlást. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./ „Nem valakik ellen, hanem valamiért” kívánnak felszólalni azok a reformot sürgető fiatal RMDSZ-es politikusok, akik az elmúlt hétvégén a Félixfürdőn megrendezett V. Miért Akadémián első alkalommal mutatkoztak be a sajtó képviselői előtt. Mindannyian az RMDSZ szerkezetének átalakítását szorgalmazzák. Nagy Zsolt miniszter a változás igényét hangsúlyozta. A beszélgetésen felmerültek a Bukarestben dolgozó, illetve a vidéken és a Miért-ben tevékenykedő fiatal RMDSZ-es politikusok közötti esetleges nézetkülönbségek is. – Ez egy hamis ellentét, szögezte le Kelemen Hunor képviselő. A képviselő elhárította Kovács Péternek azt a kérdését: mi legyen a Frunda György által „megálmodott” RMDSZ-ellenzékkel? „Mi Frunda álmaival nem foglalkozunk” – mondta Kelemen Hunor. Jakab István, a kormányátszervezési okokból távozásra kényszerülő pénzügyi államtitkár átláthatatlannak nevezte a döntéshozatalt az RMDSZ-ben. „A döntések valahol fenn, a csúcsvezetésben születnek. Azt kellene elérnünk, hogy sokkal többen tudjanak beleszólni a dolgok menetébe. Nem természetes az sem, hogy az RMDSZ-es politikusok addig nem mondhatnak véleményt egy adott témában a sajtónak, amíg egy valaki nem nyilvánít véleményt a témáról” – mondta az exállamtitkár. A pártjelleg kialakítására vonatkozó javaslatokkal kapcsolatban Markó Béla elmondta, a szervezeten belüli fegyelem, illetve a felelősségre vonhatóság növelésére van szükség, ugyanakkor továbbra is meg kell őrizni az RMDSZ szövetség-jellegét. /Cseke Péter Tamás: Bemutatkoztak a „bukaresti csávók”. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./ – Kinyílt a bicska a zsebemben – mondta Antal Árpád RMDSZ-es képviselő, Demszky Gábor Budapest főpolgármesterének augusztus 20-án mondott beszédére utalva, melyben Demszky Magyarországra hívta dolgozni a határon túli magyarságot. Antal Árpád szerint a migráció megállításáért az autonómia is sokat tehet. Arató Gergely /Budapest/, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára az anyaországi vezetés dilemmáját vázolta előadásában: a magyar kormány határon túli politikáját kettős irányultság jellemzi. Egyfelől kötelességének tartja, hogy otthont biztosítson azoknak, akik nem érzik jól magukat a szülőföldjükön, másrészt viszont az is célja, hogy a határon túli magyarság szülőföldjén találja meg a boldogulását. Veres Valér kifejtette, a romániai magyarság népességcsökkenése évi tíz-tizenötezer fő, ami egyes számítások szerint még nőhet is. Az elöregedésnek köszönhetően a népességfogyás aránya azokban a megyékben magasabb, ahol a magyarság aránya kisebb. A magyarok körében akár húsz százalékkal is magasabb az idősek aránya az országos átlaghoz képest, míg a fiatalok aránya közel ugyanennyivel kevesebb, mutatott rá Veres Valér. Mint elmondta, a magyarság teljes termékenységi arányszáma a Székelyföldön és a Partiumban a legnagyobb, a születések aránya általában a vidéki településeken magasabb. Ahol kisebb a magyarok aránya, nem csupán az elöregedés és az elvándorlás miatt csökkenhet a létszám: azon megyékben, ahol a magyarok aránya tíz százalék alatti, szinte minden harmadik gyermeket románként anyakönyveznek. A szociológus szerint a romániai magyarság lélekszáma 2025-re mintegy 1,2 millió, 2050-re pedig megközelítőleg 990 ezer lesz. Kiss Tamás, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai munkacsoportjának tagja szerint a jelenlegi becslések szerint a romániai magyarság lélekszáma 1 350 000 körülire tehető. Csata Zsombor elmondta: a népességfogyás ellenére a magyarul tanuló diákok száma nőtt, többek között annak köszönhetően, hogy hozzáférhetővé vált a magyar nyelvű szakoktatás. /Balogh Levente: Antal „bicskanyitogatása” Demszky miatt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

Egyikünk sem említette, hogy megkülönböztető jelzéssel kell ellátni a székelyföldi autókat és kutyákat – tiltakozott sajtóközleményben Tamás Sándor és Antal Árpád. A román média szeptember 26-án azt írta a képviselőről, hogy javasolták: a Székelyföld imázsának egyediségéhez „a kutyáknak valamelyik székely szimbólummal ellátott nyakörvet, karszalagot vagy medált kellene hordaniuk”. „Úgy gondoljuk, hogy a sajtó a hamis hírek átvételével mondandónk eredeti jelentésének elferdítésére törekedett, miszerint mindenképpen használnunk kell sajátos szimbólumainkat a Székelyföldön” – mutatott rá a két képviselő. /S. B.: Nem kell karszalag a székelyföldi kutyáknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Tárgyalóasztalhoz ült szeptember 27-én az RMDSZ alsóháromszéki szervezetének vezetősége, Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki elnöke, Ferenc Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kommunikációs alelnöke és Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak képviselője. A premierjellegűnek tekinthető találkozón Toth Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszéki szervezetének elnöke úgy fogalmazott, a ruha egy idő után nem tölti be a szerepét, tehát azt úgy kell alakítani, hogy megint szépen álljon az erdélyi magyarság testén. Gazda Zoltán szerint az MPSZ és az SZNT elsősorban a nemzetépítési stratégia kialakításában tekinti magát partnernek. A találkozón az RMDSZ-t Albert Álmos, az alsóháromszéki szervezet elnöke, Márton Árpád és Antal Árpád parlamenti képviselő, valamint Puskás Bálint szenátor képviselte. /Domokos Péter: Egy asztalnál: RMDSZ, MPSZ, SZNT. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

Terepszemlét tartott a képviselőház környezetvédelmi bizottsága Verespatakon, jelezte Antal Árpád képviselő, a bizottság tagja. A bizottság célja az adatgyűjtés, ugyanis jelenleg az információhiány a legfőbb gondjuk. /Kiss Előd Gergely: Alsóházi terepszemle Verespatakon. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Mindent megpróbáltunk megtenni, hogy kellő mozgósítás legyen az agyagfalvi nagygyűlésre, de ez emberi okokból mégsem sikerült megfelelően, ismerte el Tamás Sándor képviselő, aki Antal Árpáddal közösen tartott sajtótájékoztatón hívta fel ismét a figyelmet a rendezvény jelentőségére. A plakátokat, szórólapokat sikerrel ragasztották ki. Kevésbé látványosak az előkészületek Alsó-Háromszéken. Sepsiszentgyörgyön csak három helyen látható plakát. /(-kas): Akadozó szervezés (Agyagfalvi megemlékezés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./

Toró T. Tibor, az RMDSZ parlamenti képviselője szerint az európai parlamenti választások összefogással az RMDSZ a Romániát megillető 35-ből három, vagy akár négy képviselői helyet is megszerezhet. Fontosnak tartja, hogy a romániai magyarság két jelképes személyisége, Markó Béla RMDSZ-elnök, illetve Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke vezessék a választási listát. Toró T. Tibor Antal Árpád képviselőtársával együtt azt javasolta, hogy a történelmi régiókban hozzanak létre választókerületeket, ami szerint Havasalföldet és Olténiát 13, Moldvát és Dobrudzsát 10, Erdélyt és a Bánságot 12 képviselői hely illetné meg, de kezdeményezésükkel az RMDSZ-ben is magukra maradtak. /P. L. Zs.: Ideális lenne három-négy hely az Európa Parlamentben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

Utolsó útjára kísérték február 8-án szülőfalujában, a háromszéki Uzonban a január végén Budapesten nyolcvanéves korában elhunyt Beke Györgyöt. Ferenczes István csíkszeredai költő, a Magyar Írók Szövetsége, valamint a Romániai Írók Szövetsége nevében búcsúztatta az erdélyi magyarság látleletét Orbán Balázs szorgalmával és kitartásával felmérő írót, szociográfust. Búcsúbeszédet mondott Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi publicista is. „Erdély szülőföldünk, de nem hazánk, Magyarország hazánk, de nem szülőföldünk” – idézte az írót a celebráló Szabó Lajos római-katolikus esperes. A szertartáson részt vettek: Tamás József csíksomlyói római katolikus segédpüspök, Márton Árpád, Antal Árpád, Toró T. Tibor parlamenti képviselők, Sógor Csaba szenátor, Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, valamint Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere. /Domokos Péter: Lepihent Uzonban Beke György. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Március 9-én kiosztották Nagyváradon a 2006-os év Aranyalma Díjait azoknak a közéleti személyiségeknek, akik az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport hetilap szerkesztői és olvasói szerint az elmúlt esztendőben sokat tettek az erdélyi magyarságért. A két lapot megjelentető Scripta Kiadó immár harmadízben adta át az elismeréseket. Stanik István igazgató-főszerkesztő elmondta, a díj most már hagyománynak tekinthető. „Az idén inkább háttéremberek kapják az Aranyalmát, olyanok, akik napi munkájukkal nem a nagy nyilvánosság előtt kérkednek, hanem a háttérben maradva sokkal többet tudnak tenni magyarságért“ – tette hozzá. Reményei szerint a következő évben a maszol. ro portál révén megvalósul az első romániai magyar internetes televízió. Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője és Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője adta át a díjakat. Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád háromszéki képviselő és Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes Politika-közélet kategóriában kapott elismerést. A Társadalom kategória díját Kiss Sándor, a Bihar megyei tanács elnöke, továbbá Borboly Csaba és Kovács Péter, a Miért vezetői kapták. A Kultúra kategória egyik díjazottja Tompa Gábor rendező volt, a másik Dimény Áron színész. Nagy Ágnes, a jegybank igazgatótanácsi tagja vihette haza a Gazdaság kategória egyik „aranyalmáját”, a másik díjazottja Varga Gábor, a találmányi hivatal vezetője volt. A Külhoni magyar személyiségek kategóriájában Radetzky Jenő magyarországi vállalkozó, a Román-magyar Kereskedelmi és Iparkamara létrehozója és Darvay Nagy Adrienne színházkutató vette át a szobrot. A romániai román személyiségnek járó díjat Paul Drumaru műfordító kapta. Végül Bocskor Bíborka lépett színpadra, az „erdélyi megasztár”, aki döntős volt egy magyarországi tehetségkutató versenyen. /Aranyalma „háttérembereknek”. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

A nem hivatalos autonómia-népszavazás eredményeinek érvényesítésére hazai és nemzetközi szakemberekből álló bizottságot alakított a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), tájékoztatott Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke. A szakbizottság megalakításáról az SZNT sepsiszentgyörgyi ülésén döntöttek. „Hamarosan személyesen is megkeresünk néhány szakembert, és felkérjük őket a közös munkára. Eva Maria Barki nemzetközi jogász és Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor jelezte részvételét, de többek között számítunk Antal Árpád háromszéki RMDSZ-képviselő, szociológus és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester segítségére is” – sorolta Ferencz Csaba. /Kovács Zsolt: Bizottság érvényesíti a referendum adatait. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

„Ha Traian Basescu felfüggesztett államfő Sepsiszentgyörgyre jönne, és támogatásáról biztosítaná a területi autonómia-törekvéseket, akkor a népszavazáson Basescu tisztségében való megmaradása mellett szavaznék” – jelentette ki sajtótájékoztatóján Antal Árpád, Kovászna megyei RMDSZ-es képviselő. Antal tévesnek nevezte a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) álláspontját, hangsúlyozva: nem szabad félrevezetni a székelyföldi lakosokat azzal, hogy Basescu támogatni fogja az autonómia-törekvéseket. /Megoszló vélemények a Székelyföldön. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Volt egyszer egy pártlap Sepsiszentgyörgyön, Megyei Tükörnek hívták, a nyolcvanas évek elején, miután négyoldalas napilappá vált, elvesztette olvasói kétharmadát, mindössze hatezer példány kelt el belőle. A kommunista párt szócsöve volt, nem tetszett a pártbizottságnak, hogy propagandaeszköze ily látványosan népszerűtlenné vált, kiadta a parancsot a községi párttitkároknak, fizessenek elő, s az apparátussal is rendeltessék meg a lapot. Sikeres akció volt, néhány hónap alatt tízezer fölé emelkedett a példányszám, s kúszott rendesen fölfelé. A négyoldalas, jórészt Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeivel, a pártélet rovattal és némi napi információval megjelenő újság meglehetősen magas példányszámmal érte meg a rendszerváltást. 1989 után egymás után szűntek meg a korábban nagy példányszámú és nem is népszerűtlen lapok, átrendeződött a sajtópiac, a helyzet stabilizálódni látszott. Az RMDSZ kivetette soraiból a másként gondolkodókat, elmosta a platformokat, egy szűk csoport vette kezébe a vezetést. Megvásárolta a már működő lapok, rádiók közül azokat, amelyek erre kaphatók voltak, esetleg újakat alapított. S a támogatásra szánt pénzeket – melyeket a román állam a magyar kisebbségnek, s nem az RMDSZ-hez hű sajtónak, kulturális egyesületeknek adott – szemrebbenés nélkül saját körén belül osztotta el. Sokatmondó tény, hogy Kelemen Hunor, a Communitas Alapítvány elnöke, amikor újságírók szóvá tették e természetellenes helyzetet, így reagált: nincs kommentárom. Az RMDSZ szócsöveit nagylelkűen támogatja. Tulajdonosaik minden létező romániai vagy magyarországi anyagi forrást felkutatnak, és alaposan meg is fejik azokat. A Romániai Magyar Szó két évvel ezelőtt csődbe jutott, most Új Magyar Szó (Maszol) néven jelenik meg, kiadója, többségi tulajdonosa Verestóy Attila RMDSZ-szenátor. Példányszámgondjai lehetnek, mert a hazai és magyarországi átlagot meghaladó támogatások ellenére, no meg a Nagy Zsolt vezette minisztérium százezer eurós nagyságrendű reklámjuttatásai dacára, most terjesztési hadjáratot indított. Sepsiszentgyörgyi irodájuk vezetője, Király Róbert azzal az ajánlattal keresi fel a községek polgármestereit, hogy fizessenek elő önkormányzati pénzből ötven példányra, ellentételezésképp a 8,9 millió régi lej értékben az év folyamán bármikor hirdetést közölhetnek a lapban. Abban reménykednek, hogy az ötven ingyen példányból néhányat megszeretnek, és előfizetnek rá. Kovászna megye 46 településének felében Király sikerrel járt, máshol nem. Márton Árpád képviselő egy korábbi körlevélben felszólította az RMDSZ tisztségviselőit, vegyék, olvassák a lapot, mert pontosan tájékoztat az RMDSZ politikájáról, a bukaresti történésekről. A kézdivásárhelyi Székely Hírmondó azt ajánlotta, hogy a helyi tanács pengessen le minden hónapban száz eurót a szerkesztőségnek, s ellenszolgáltatásképpen a Hírmondó igen szép cikkeket fog közölni a községről. A Communitas Alapítvány írott sajtónak szánt román kormánypénzéből az átlagot meghaladó 15 000 lejes támogatásban részesült a Székely Hírmondó, de a magyarországi Szülőföld Alapítvány is tavaly bőven csurgatott Tamás Sándor és Antal Árpád képviselő rádióinak, vállalkozásainak. Antal Árpád Pro Regio Siculorum Egyesület fejlesztési központjára kétmillió forintot adtak, az Antal & Tamás Kft. az Aktív nevű tévére (amiről eddig úgy tudták, hogy a sepsiszentgyörgyi Média3 Alapítvány tulajdona) 2,5 millió forintot kapott, az Antal Árpád vezette Pro Regio Siculorum Egyesület a Régió Rádió beindítására 3,5 millió forintot, a kézdivásárhelyi Profi Rádió támogatására, mely közismerten társtulajdonban él a Székely Hírmondóval, 3,5 millió forintot kapott, miközben az Anyanyelvápolók Sepsiszentgyörgyi Szövetsége 700 000 forintot. /Simó Erzsébet: Sajtószabadság, -etika és a mindent fölülíró pénz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Háromszék egykori és főleg mai hírességeinek számbavétele folyik a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója (2007. augusztus 17-20.) előkészítése ürügyén. Sylvester Lajos tapasztalhatja, „milyen keveset tudunk egymásról, illetve a Kárpát-medencébe és a nagyvilágba szétszóródott földijeinkről”. Hetekkel ezelőtt vette észre, hogy az árapataki születésű Dávid Gyula szerkesztő, irodalomtörténész, sokkönyves szerző, vagy a nyujtódi származású Antal Árpád kiváló egyetemi tanár kimaradtak a háromszékiek névsorából. Hiába az újság, a rádió, a televízió, az internet, ha nincs a közösségnek olyan szellemi mindenese, aki nyilvántartsa az értékteremtő elszármazottakat. Vannak még, akik figyelnek az értékekre, Kisborosnyón Damó Gyula tanító vagy Szentkatolnán Bakk Pál és dr. Borcsa János, Uzonban Széplaki Károly és társai mindig segítenek, ha nevezetes évforduló következik. Komollón többen is elújságolták, hogy falujuk szülötte, dr. Dimény Imre (sz. 1922. szept. 3.), a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a debreceni, a gödöllői és a Pannon Agrártudományi Egyetem díszdoktora, az agrárökonómia nagy hírű szaktudósa, professzor emeritus, volt mezőgazdasági miniszter az idei március 15-én Széchenyi-díjat vehetett át Sólyom László köztársasági elnöktől. A Széchenyi-díjas professzor emeritus tizenhat gyermeket szülő komollói édesanya családjából származik. (Ma már van olyan falu, amelynek az összlakossága ennyi.) Dimény Imre 1945-ben agrármérnöki diplomával kiment Magyarországra, 1951-ben bekerült a minisztériumba. 1954-ben Debrecenbe ,,száműzték”, de egy év múlva újra Budapestre hívták. 1967-ben ő lett a mezőgazdasági miniszter. 1975-ben mint a mezőgazdasági reformok egyik motorját távolították el ― későbbi pályájának alakulását tekintve a legjobbkor ―, ettől kezdve tudását az egyetemi oktatásnak, oktatásszervezésnek és a tudományos munkának szentelte. Dimény Imre önkritikus. Az erőszakos téeszesítések, padlásseprések időszakáról mondta: Bár nem azonosult a történtekkel, keveset tett ellenük. /Sylvester Lajos: Dr. Dimény Imre az asztalfőn (Széchenyi-díjas professzor emeritus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

A legfontosabb erdélyi magyar prioritásnak nevezte Tőkés László és Markó Béla tervezett találkozóját Antal Árpád és Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-es képviselő. Kiadott közleményükben leszögezték: összefogásra és egységre van szükség. /Farkas Réka: Összefogást akarnak (RMDSZ-es képviselők állásfoglalása). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

Megkezdődött a 18. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A tusnádfürdői szálloda- és vendéglátó-ipari egységek készen állnak a napi három-négyezer, az öt nap összlétszámát tekintve 20 ezer fősre saccolt vendégsereg fogadására. A Generációváltás a politikában című életút-beszélgetésen Ráduly Róbert csíkszeredai és Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, valamint Antal Árpád parlamenti képviselő osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. /Rostás Szabolcs: Túl a nehezén. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

,,Elpuskázták a hatékony és értelmes munkamegosztás lehetőségét”– így kommentálta Antal Árpád képviselő azt, hogy nem jött létre megállapodás az RMDSZ és a Tőkést támogató szervezetek között. Véleménye szerint a legtöbbet az erdélyi magyarság veszített. /Farkas Réka: Elpuskázott lehetőség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./

„Létre fogunk hozni egy országos természetvédelmi hálózatot, brassói központtal, egy erdészeti hivataloktól független intézményrendszert, ahol az ügykezelést saját kezünkben tartjuk” – tájékoztatott Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. Az Antal Árpád és Tamás Sándor háromszéki képviselők kezdeményezésére létrejött, Milyen székelyföldet akarunk? című konzultációsorozat negyedik része zajlott október 15-én Sepsiszentgyörgyön. A fórum résztvevői zömmel Hargita és Kovászna megye erdőgazdálkodással foglalkozó szakemberei, valamint a környező falvak polgármesteri hivatalainak képviselői voltak. /Illyés Judit: Milyen Székelyföldet akarunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./