Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök látszatökumenizmusnak nevezte azt, ami Nagyszebenben a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlésen történik. A rendezvényen az ortodox egyház nyomul az első sorokba, így kívánja megmutatni, itt ő az erősebb. A többi egyházat, nyelveket hátrányosan és látványosan megkülönböztetik. A magyar nem vált a rendezvény hivatalos nyelvévé. /Ambrus Attila: Látszategység helyett párbeszédet. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Szeptember 13-án Temes megyében Zsombolyán megnyitották a sajtómúzeumot. Nyomdagépek a 18. századból, írógépek, román, magyar, német, szerb nyelvű újságpéldányok az 1800-as és az 1900-as évekből, régi kalendáriumok, szerkesztők és riporterek névjegykártyái sorakoznak. Ez Románia, sőt Kelet-Közép-Európa első ilyen közgyűjteménye, Kaba Gábor polgármester szerint a térség országaiban sehol nincs ilyen, és erre akkor jöttek rá, amikor kerestek egy olyan sajtómúzeumot, amelynek mintájára, vagy amelynek tapasztalatai alapján letehetnék a zsombolyai alapjait. “Lassan minden bánsági nemzetiség sajtója fellelhető lesz itt – reméli Kaba Gábor. Egyelőre megtekinthető a 18–19. századi bánsági német, magyar, szerb és román sajtó. Zsombolyán 1883-ban jelent meg újság, és azóta 14 különböző sajtótermék látott napvilágot. A második világháborúig két nyomdája volt a városnak. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke felajánlotta együttműködését a zsombolyai sajtómúzeumnak, aminek a gyümölcse akár egy romániai magyar sajtómúzeum is lehet, merthogy “a kisebbségi sajtó emlékeivel adósak vagyunk”. /P. L. Zs. : Egyedülálló sajtómúzeum Zsombolyán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./

A központi magyar lap megalapításának 60. évfordulóját ünnepelte Bukarestben a napokban ötszázadik lapszámát megért Új Magyar Szó szerkesztősége. A lapelőd Romániai Magyar Szó 1947. szeptemberi alapítása, illetve a 2005. szeptemberi, Új Magyar Szó néven történt újraindulás kettős jubileumát ünnepelték. A rendezvényt Vincze Lóránt, a lapot kiadó Scripta Rt. vezérigazgatója nyitotta meg. „Csináljátok úgy tovább, ahogy a lelkiismeretetek diktálja. Próbáljátok azt egy pillanatra se kikapcsolni, és akkor nagy baj nem lehet” – hagyatkozott Cseke Gábor, a Romániai Magyar Szó és az Előre egykori munkatársa a laputód Új Magyar Szó munkatársainak. Cseke Gábor levelét Salamon Márton László, az ÚMSZ főszerkesztője olvasta fel. „Nem voltam elég erős nemet mondani a manipulálásoknak, bárhonnan is értek. Ez volt az átok a munkámon” – vallotta meg Cseke Gábor. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a lap szakmai sikereit méltatta, hangsúlyozva annak a nyelvi igényességnek a szükségességét, amelyre korábban sokkal kényesebbek voltak a napilapok munkatársai is, mint manapság. Ágoston Hugó az ÚMSZ korábbi főszerkesztőjeként, jelenlegi vezető publicistájaként mondott beszédet. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Szövetségének elnöke tolmácsolta a szakmai testület elnökségének üdvözletét, és – a Brassói Lapok főszerkesztőjeként – visszautalt az RMSZ hatvan évvel ezelőtti megalapítására, amikor a BL akkori főszerkesztője, Kacsó Sándor „utazott le Bukarestbe, lapot alapítani”. Verestóy Attila, az Új Magyar Szót kiadó Scripta Kiadó főrészvényese méltányolandónak nevezte a magyar központi napisajtó üzleti szempontból meg nem térülő támogatását. /Lapalapítási évforduló. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

Tizenöt évvel ezelőtt, 1992-ben Diaszpóra néven alakult meg a romániai szórványmagyarságot szolgáló alapítvány. Előzőleg 1991. november 15-én a mezőújlaki Földes Károly-emlékünnepségen Szegedi László javasolta, hozzanak létre egy alapítványt, amely a romániai magyar diaszpóra lelki és társadalmi gondozásával, kulturális életének megszervezésével, önazonosságának megtartásával foglalkozzon. A kolozsvári Protestáns Teológia református, unitárius és evangélikus hallgatói Vetési László lelkész vezetésével – a Diaszpóra Alapítvány jogi keretei között – másfél évtizede rendszeresen vállalják a szórványgondozó munkát. Lelkész nélküli gyülekezetekben, szórványközösségekben szolgálnak, családokat látogatnak, a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkoznak. A lélektől lélekig misszió munkaprogram tervszerűen és átgondoltan veszi számba a peremeken élőket. Eljutnak olyan településekre, ahol az utolsó két magyar, hetvenen felüli házaspár két kezével javítja a templomot, hogy az ne omoljon össze az ő életükkel. Vetési László kijelentette: „A szórvány családtag az egyetemes egyházban. A szórvány tagjai testükkel és szellemükkel védték és védik a tömböt, ezért a tömb felelősséggel tartozik a diaszpóra iránt. ”A Diaszpóra Alapítvány az egyetlen, amely eljutott a cselekvésig. „Ne tekintsenek át felettük – a szórványok feje felett –, magyarságunk vezetősége ne mondjon le róluk!” – fogalmazza meg a kérést Vetési László. Szegedi László esperes Kőhalomban úgy mutatta be a fellépő ötven gyereket, mint családjának tagjait, akik hat megye tizenkilenc településéről érkeztek, parókiáján laknak és jelenlétükkel a kőhalmi magyar középfokú oktatást is erősítik. /Ambrus Attila: Magyar igen nem magyar helyett. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

Felháborodott hangú olvasó telefonon lekommunistázta a lap munkatársát, Ambrus Attilát, amiért Orbán Viktort bírálta. Az európai parlamenti választások kampányában sikerül „a magyar kórságot, a széthúzás vírusát az anyaországból abba az utolsó határon túli magyar régióba, Erdélybe is behurcolni, amely még immunis volt a gyűlöletre. ” Egyre többen válnak bal- és jobboldali fundamentalistákká. Az újságíró kifejtette, az értelmiség szolgálata a bírálat és nem a dicsőítés. /Ambrus Attila: Fő, hogy gondolkozzanak! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

A média ma már megkerülhetetlen politikai kommunikációs szerepet tölt be a választások idején. Szilágyi Zsolt így értékelte az erdélyi magyar médiát: „A romániai magyar sajtó egy igen jelentős része az RMDSZ által osztogatott pénzekből él. Ez tulajdonképpen pártsajtónak tekinthető, még akkor is, ha nagyon sok újságíró büszke szakmai függetlenségére. A végtermék azt mutatja, hogy nagyon sok híradást irányítanak. Nem a teljes információ, csak részinformációk jelennek meg. Ez is bizonyítja, hogy a romániai magyar közéletben változás kell. Az a módszer, ahogy a közpénzeket egyik vagy másik politikus saját klientúrájának és saját sajtócégeinek osztogatja, azt mutatja, hogy az erdélyi magyaroknak szükségük van egy objektív és tárgyilagos sajtóra, hogy a sajtószabadságot ne szolgáltassuk ki a mindennapi politikának. Nem politikusok napi érdekei kell megszabják az újságírók lelkiismeretét, és az újságírók által leírható szövegeket. ” Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke ezt visszautasította. A romániai magyar sajtópiacon vezető helyet szerzett megyei lapok valahánya nyereséges. Szerinte a hazai és külföldi alapítványok által nyújtott támogatások az éves pénzforgalom mindössze két-három százalékát jelentik. Ambrus szerint az erdélyi magyar megyei lapok működését nem valamely politikai alakulat jótékony támogatása, hanem a menedzser típusú főszerkesztőknek nevezett szakemberek megjelenése szavatolja. /Ambrus Attila: A média szerepe a kampányban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./

Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága állásfoglalást adott ki a Hargita Megye Tanácsában elhangzottakkal kapcsolatban. A Hargita Népe Kiadóhoz beérkezett reklámhirdetésként – reklámként, (X) jelzéssel ellátva jelentette meg Bayer Zsolt magyarországi publicista írását, ugyanabban a lapszámban pedig Kelemen Hunor RMDSZ ügyvezető elnök írását. Ilyen módon a kereskedelmi jellegű reklámszolgáltatásnak nem volt köze a Hargita Népe szerkesztőségéhez. A lap mb. felelős szerkesztője, Sarány István nem követett el szakmai mulasztást és etikai vétséget Bayer Zsolt magyarországi publicista írásának fizetett hirdetésként való megjelentetésével. A MÚRE nehezményezi, hogy Hargita Megye Tanácsa az ügy kapcsán a mb. felelős szerkesztő felelősségre vonását tervezi. Az állásfoglalás aláírói: Ambrus Attila MÚRE-elnök, Vincze Lóránt Becsületbíróság elnöke, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, Maksay Magdolna alelnök, Makkay József írott sajtó alelnök, Wagner István alelnök, László Edit audiovizuális alelnök és Bögözi Attila titkár /MÚRE Becsületbíróság. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8 . / Előzmény: Sófalvi László udvarhelyszéki megyei tanácsos a testület november 30-i ülésén kérte a felelős kiadó és a megbízott főszerkesztő tisztségéből való felmentését Bayer Zsolt Moralisták és farizeusok című írásának közlése miatt. Hasonlóan nyilatkozott az ülésen Nagy Benedek tanácsos és Bondor István önkormányzati képviselő. /Forró-Erős Gyöngyi: Megyei tanács. Felelősségre vonnák lapunk vezetőit. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 3 . /

Magas a nemzeti kötődés nélküliek aránya Magyarországon és Szlovákiában, az erdélyiek esetében viszont még az egy százalékot sem éri el. Van, aki csak legyint, van, aki okádást színlel, amikor valahol elhangzik: templom és iskola. Pedig a két intézmény közti kapcsolat, a hozzájuk fűződő közösségi viszony valójában meghatározza a nyelv- és identitásvesztés mértékét, illetve az önazonosság fokát, szögezte le Ambrus Attila. Manapság számos divatos társadalomtudós azt hangoztatja, hogy nincs lényeges kapcsolat az anyanyelv és az identitás között. Az anyanyelv elvesztése, a nyelvcsere távolról sem akkora gond, mint egyesek hiszik. A divatos szociológusokkal ellentétben az erdélyi magyar egyházak képviselői azt vallják, a vallásnak mint fontos értékek (köztük az anyanyelv) megjelenítőjének, szerepe van az identitás kialakításában, megőrzésében. – Elhallgatnak a harangok, elhallgat az iskolacsengő, ezért az anyanyelvi oktatás biztosítása a református egyház prioritásai közé tartozik, figyelmeztetett Szegedi László, a brassói egyházmegye esperese, azon a kőhalomi tanácskozáson, amelyen az egyház és iskola közös szolgálatának feladatait, lehetőségeit térképezték fel. Egyre kevesebb pedagógus vállalja az értelmiségi sorsot falun. „Az egyházaknak szerepet kell vállalniuk az anyanyelvi oktatás anyagi feltételeinek biztosításában” – szögezte le Szegedi László, aki lakásában, parókiáján harminc középiskolás diáknak nyújt ingyenes szállást és ellátást. Ki kell építeni a Bukarest–Négyfalu–Brassó–Kőhalom–Segesvár–Medgyes–Nagyszeben tengely mentén a szórványiskola- és szórványkollégium-hálózatot. /Ambrus Attila: Egy közhely rehabilitálása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Általában nincs magyarellenes hangulat a társadalomban, de igény még lehet rá. Az erdélyi szászok – és hatásukra a magyarok, illetve románok – által létrehozott szomszédságok, a lokális csoportok mintául szolgálhatnak Európának. A jó szomszédsághoz szükség van a jó ismeretségre, amit elsősorban a sajtó segíthetne elő. Azonban ezt a román sajtó nem segíti. Publikációk jelennek meg, amelyek agresszív, xenofób jelzőkkel illetik a magyarságot (az erdélyit is) és Magyarországot. Tetten érhető az időről időre kiújuló sajtókampányokban bizonyos hatósági elvárás is Magyarország és a magyarság negatív fényben való feltüntetésére. A civil társadalom építése, a kisebbségi jogok, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása eltanulható Magyarországtól. /Ambrus Attila: A közömbös szomszéd. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

A tömbnek fel kell ismernie, hogy amikor magára hagyta a szórványt, önmagára szabadította a bajt. Az EP-választáson az RMDSZ szórványban győzött, Tőkés László püspök, a független jelölt pedig a tömbmagyarság bizalmát nyerte el, ebből arra a következtetnek, hogy az RMDSZ szórványpolitikája jó, a tömbmagyarság autonómiatörekvéseit pedig nem képviseli. Ambrus Attila újságíró nem fogadja el ezt. Domokos Pál Péter már a harmincas években figyelmeztetett: a csángók sorsa vár a székelységre és az egész romániai magyarságra is. A legavatottabb szórványszakértő, Vetési László a már felszámolódott zárványfalvakra mutatott: „Mi, az anyaország és a tömbmagyarság, annak árán maradtunk meg, hogy ők, a szórvány felszámolódtak. ” Azonban Déva és Kőhalom példája bizonyítja, hogy az elszórványosodással szemben parterősítő ellenfolyamatot lehet elindítani. A szórvány a hűség példaképe. A tömbnek fel kell ismernie, hogy amikor magára hagyta a szórványt, önmagára szabadította a bajt. Korszerű nemzetstratégiára van szükség. /Ambrus Attila: Partszélről pártszélre? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

A Hargita megyei lapok, tévék és rádiók szerkesztőségeinek képviselői találkozójukon arra keresték a választ, hogy versenyhelyzetben lehetséges-e együttműködés a különböző sajtótermékek között. Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője felvetette azokat a kérdéseket, amelyek a sajtóban dolgozó kollégákat foglalkoztatják: hogyan lehet versenyhelyzetben együttműködni. Azzal, hogy szakmai kérdésekben egyeztetnek, közösen, egymást tájékoztatva lépnek fel. Versenyhelyzetben vagyunk, de nem harci helyzetben, szögezte el Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, a Brassói Lapok főszerkesztője. /Takács Éva: Versenyhelyzetben, de együttműködve. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 1./

Látnak-e minket, barcasági magyarokat a székelyföldiek? Elzárkózunk vagy együttműködésre törekszünk mi, szomszédos megyékben élő magyarok? – kérdezte Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, lapja február 28-i számában. Sokan félnek Brassó expanziójától, ahelyett, hogy maguk javára fordítanák a térség gazdasági húzóerejének számító nagyváros fejlődését. Arra kell törekedni, hogy a Brassóban születő nagyobb ipari beruházásoknak beszállító kisebb üzemek jöjjenek létre Sepsiszentgyörgyön. A gazdasági együttműködésen túl a kulturális kapcsolatok építése is fontos a székelyföldi és a barcasági (a sepsiszentgyörgyihez mérhető nagyságú) magyarság között. Közel két évtizedes szétfejlődés után ez nem lesz könnyű, de ez az egyetlen esélyünk, hangsúlyozta Ambrus Attila. /Ambrus Attila: Szétfejlődjünk vagy össze? (Vita a Székelyföldről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./ Megjelent a Brassói Lapok február 28-i számában, a szerző a lap főszerkesztője.

A nagyvárosokban élő szórvány- vagy kisebbségi magyar közösségek jelenthetik a korszerű erdélyi magyar társadalom alapsejtjeit. Brassóban a nemzeti intolerancia csak órákra, legfennebb napokra tudta befészkelni magát a városba, de sohasem az óbrassóiak tudatalattijába. Aztán jött a szocialista iparosítás. Végül sok ezer embert telepített be a városba a hatalom. Szinte kizárólag románokat. A harmadrésznyi magyar lakosság aránya tíz százalék alá csökkent. A magyar negyedet elnyelte a betondzsungel. A lakókat szétszórták a város peremén szaporodó tömbházakba. A szomszédi viszonyok után a baráti viszonyok is leépültek. Brassó szinte emberöltő óta elszórványosodott, eszébe sem jut a magyar szülőknek, hogy teher, ha a külvárosból a jó nevű belvárosi iskola elé naponta kétszer kell beautózniuk gyerekeikkel. A közösségépítés az egyetlen eszköz az asszimiláció megakadályozására. A brassói munkásnegyedek több tucat magyar kisiskolásának jövőjét az dönti el, hogy a szülőnek, nagyszülőnek van-e lehetősége a nyolc-tíz kilométerre levő főgimnáziumba elkísérnie őket. A huszonötezer magyar lakta Brassónak nincs magyar háza, kulturális központja. Külső segítségre, koherens programokra volna szükség, amelyek keretében a nagyvárosokban élő félmilliónyi magyar önazonosságának megőrzését szolgáló intézmények létrejönnének. Lemond-e az erdélyi magyarság félmillió tagjáról? /Ambrus Attila: Zárvány vagy szórvány? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./ Előzmény: Zsehránszky István: Kitől várjuk? Meddig várjuk? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26.

Pomogáts Béla, a transzilván magyar irodalom és szellemi élet avatott ismerője szerint éppen a kisebbségi sorsban és különösen Erdélyben lehet érzékelni azt, hogy a könyvek milyen meghatározó módon viszik előre a nemzeti közösség ügyét. Erdélyben a könyvkiadás nem jó bizniszt, hanem szolgálatot jelent. Tőzsér József, a tizenötödik születésnapját ünneplő Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója már fiatalon a könyvek terjesztésében találta meg szolgálatát. A Tőzsér-posta – ahogyan Beke György elnevezte az egyszemélyes intézményt – több ezer erdélyi magyarnak küldött el több millió könyvet. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó ma Erdély és a magyar szálláshely legjelentősebb könyvműhelyei közé tartozik. A legkiválóbb magyar költők, írók, történészek, társadalomtudósok, néprajzosok kiadója. /Ambrus Attila: Igevár a Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./

Antal Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő és Csinta Samu újságíró párharca dönti el, ki irányítja a következő négy évben Sepsiszentgyörgyöt, miután a Magyar Polgári Párt a Krónika felelős szerkesztőjét indítja polgármesterjelöltként a júniusi helyhatósági választáson. „Sepsiszentgyörgyön egyfajta rendszerváltó hangulat uralkodik, s ha ebben nekem főszerepet szánnak, vállalnom kell a kihívást” – indokolta Csinta, hogy újságíróként miért vállalkozik közigazgatási tisztségre. Csinta Samu április 14-i hatállyal függeszti fel a Krónika felelős szerkesztői tisztségének ellátását, utódlásáról pedig napokon belül dönt a lapot kiadó Krónika Kiadóház Rt. vezetősége. /Rostás Szabolcs: Sajtóból a politikába. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./ Csinta Samu, a Krónika felelős szerkesztője elbúcsúzott az olvasóktól. Magával viszi az olvasói ragaszkodás batyuját, a visszajelzéseket. /Csinta Samu: Tisztelt olvasó! = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./ „A független újságírástól a párttagság felé van út. Fordítva talán már kevésbé” – kommentálta Markó Béla RMDSZ-elnök Csinta Samu, a Krónika napilap felelős szerkesztője döntését, hozzátéve: „nem érti, mi van annak a fejében, aki egy olyan városban vállal MPP-s polgármester-jelöltséget, ahol az RMDSZ-nek egy kiváló, dinamikus, fiatal jelöltje van Antal Árpád személyében”. „Aktív újságíró ne politizáljon” – jelentette ki az ÚMSZ megkeresésére Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ elnöke. /Tudathasadás: újságíró vagy politikus? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./

Ambrus Attila szerint bukott politikusnak nincs visszaút a sajtóba. Hangsúlyozta, az összeférhetetlenség legalattomosabb formája, amikor az újságíró olyan közel kerül a politikai döntéshozatalhoz, hogy ugyanúgy kezd el gondolkodni, mint a döntéshozók, így szócsővé válik. A közösség majd eldönti, hiteles személy-e a politikus-újságíró, újságíró-politikus. /Ambrus Attila: Kettős játszma. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Először tehetett javaslatot a Communitas Alapítványnak a sajtótámogatások elosztásáról a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/. Április 11-én Brassóban ülésezett a szakmai szervezet által összehívott, újságírókat tömörítő grémium, amelyet Szász Attila, az alapítvány Sajtó Szaktestületének elnöke vezetett. A szakma a sajtónak jutó 900 ezer lejből 150 ezer sorsáról dönthetett, ennyit különített el a Communitas a napilapok számára. Ambrus Attila MÚRE-elnök számadatokat nem közölhetett, mert a döntés a Communitasé, de véleménye szerint a megtett javaslatok szakmai szempontot tükröznek. Az elmúlt években elsősorban a Krónika és a Háromszék napilap nehezményezte, hogy politikai álláspontja miatt hátrányos megkülönböztetés érte a pályázatok elbírálásakor. A MÚRE elfogadta az újságírók politikai szerepvállalására vonatkozó ajánlást: azok az újságírók, akik a választási kampányban jelöltek, vagy a kampányban dolgoznak, ideiglenesen függesszék fel sajtós tevékenységüket. /Sajtópénzt osztott a szakma. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./

Újságírói, lapkiadói és közéleti munkásságáért Veszely Károly-díjjal tüntette ki a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és a Magyarország bukaresti kulturális intézetének sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Koordinációs Központja (MKKK) Hecser Zoltánt, a Hargita Népe nyugalomba vonult kiadóját. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke hangsúlyozta, hogy Hecser Zoltán jelentős szerepet játszott a MÚRE létrehozásában, működésének megalapozásában, gazdasági és jogi kérdésekben való jártassága, törvénytisztelő magatartása meghatározta a szervezet működését. A díjat Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE ügyvezető elnöke és Beke Mihály András, a Bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója nyújtotta át. A díjat tavaly alapította a két adományozó szervezet, első kitüntetettjei pedig a Székelyföld kulturális folyóirat és Graur János temesvári újságíró voltak. Idén Hecser Zoltán mellett az alapításának 50. évfordulóját ünneplő Marosvásárhelyi Rádió kapta az elismerést. A brassói Reménység Házban megtartott MÚRE-közgyűlés záróakkordja volt az április 12-i díjkiosztó. Az előző napon újvidéki újságírók léptek fel. Léphaft Pál karikatúráinak kiállítását Ambrus Attila nyitotta meg, majd a Klemm József, Heinemann Péter és Léphaft Pál alkotta Telepi Rádió című kabaré következett a Redutban, a város művelődési házában. /Díjazták Hecser Zoltánt. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 14./

A hétégén tartotta évi közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Brassóban, a Reménység Házában. Ambrus Attila elnök és Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök tartott beszámolót. László Edit az elektronikus sajtó, azon belül is a rádió szerepéről beszélt, a magyarországi vendégek közül pedig az MTV-t képviselő Feledy Péter Gondolatok a közszolgálatiságról című összefoglalója aratott sikert. A MÚRE ajánlása: kívánatos, hogy az aktív újságíró ne legyen aktív politikus, illetve aktív politikus ne legyen aktív újságíró. A MÚRE kiosztotta a Veszely Károly-díjat, melyet Hecser Zoltán (Hargita Népe) újságíró és lapkiadó, a MÚRE egyik alapítója és első elnöke, illetve a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adása képviseletében László Edit vett át. /Póka János András: MÚRE közgyűlés Brassóban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

A sárdobálás az első demokratikus választás, 1990 tavasza óta szünet nélkül tart. Újdonság annyi, hogy az alkotmány szerint a helyhatósági választásokon pártsemleges államfő is célba vette a Szociáldemokrata és a Nemzeti Liberális Pártot, amiért azok nem mocskolják egymást eléggé. A romániai magyarság új helyzet előtt áll: egy érdekvédelmi szövetség és egy politikai párt, az RMDSZ és az MPP jelöltjei versengenek bizalmáért. /Ambrus Attila: A sárdobálók miattunk vannak? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Véget ért Brassóban a IV. Interetnikai Színházi Fesztivál. Megrázó volt a felismerése annak, hogy egy közönség, amely színház nélkül él másfél évtizedig, s a turnézó társulatok is rendre elkerülik, hogyan esik szét. Tizennégy néző volt a fesztiválnyitó előadáson, és tíz napnak kellett eltelnie, míg az utolsó előadásra már megtelt a terem. Ma a sikerkönyvek kevesebb mint ötszáz példányban kelnek el, egyetlen filmszínház sem működik Brassó megyében. A szappanoperák nyerésre állnak a színházakkal, operákkal folytatott egyenlőtlen küzdelemben. A Szebeni Radu Stanca Állami Színház német társulata kitűnő előadásának tizenhét magyar nézője volt, német néző egy sem jött el. Előrevetítve azt, mi történik, ha a közösség atomizálódása feltartóztathatatlanul folytatódik. /Ambrus Attila: Az Elitek és a közönséges közösség. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Észrevétlenül fogadta el az erdélyi magyar köznyelv az önkormányzatiság fogalmát. Ma már a legtöbben nem helyhatósági, hanem önkormányzati választásokra készülnek. Az önkormányzatiság kiteljesítése az egyetlen lehetőség a jóléti állam létrehozására, működtetésére. Erre a legjobb példát a skandináv modell szolgáltatja. A skandináv gazdaságok a magas adók és a bőkezű jóléti kiadások ellenére növekednek. A gazdasági szakértők szerint a siker titka az, hogy az adóbevételek nagyobb része felett a helyi önkormányzatok rendelkeznek, nem pedig a központi költségvetés. Svédországban a jövedelemadó nagyobb része az önkormányzatokat illeti meg. /Ambrus Attila: Az önkormányzatiság dicsérete. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Ambrus Attila szerint röhejes Szász Jenő MPP-elnök győzelmi mámora, hogy a Magyar Polgári Párt színrelépésével megszűnt az egypártrendszer. Háromszéken és Hargita megyében soha ilyen kevés választó nem járult az urnákhoz, mint most. /Ambrus Attila: Távoltartás a miheztartásért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Szeptember 19–20-án szervezte meg az idei MÚRE- tábort a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Gyergyószárhegyen. Az idén rendezvény központi témája a sajtó és a hatalom viszonya volt. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke azokról a veszélyekről tartott előadást, amelyekkel a romániai magyar – írott és audiovizuális – sajtónak kell szembenéznie. A rendezvény a MÚRE- nívódíjak és a különdíjak átadásával zárult. A Gyergyószárhegyi Alkotási Központ igazgatója, Kassay Péter idén Bölöni Domokost, a Népújság munkatársát tisztelte meg azzal, hogy a kulturális újságírásban, illetve a közművelődési életben kifejtett tevékenységéért átnyújtotta neki az intézmény különdíját. Bölöni Domokos nemcsak a Népújság munkatársaként jelentet meg cikkeket, hanem aktív művelődésszervező, szoros szálak fűzik a Sóvidékhez, hiszen Korondon közel 20 évig lakott, ahol tanár, iskolaigazgató, könyvtáros volt és ma is a korondi Hazanéző című lap főmunkatársa. MÚRE-dicséretben részesült Incze Ibolya, a Háromszék olvasószerkesztője. A Tomcsányi-díjat Bartha Zsófia, a székely-udvarhelyi Siculus Rádió munkatársa kapta. Oknyomozó riportjaiért Rostás Szabolcsnak, a Krónika szerkesztőjének Oltyán László-emlékdíjat és plakettet adott át az író özvegye. /Vajda György: MÚRE-tanácskozás Gyergyószárhegyen. Különdíj Bölöni Domokosnak. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

Bayer Zsolt Magyar Hírlapban megjelent, válságelemzőnek szánt írására paródiának szánt, de gusztustalanra sikeredett cikkel válaszolt Tóta W. Árpád. „A zsidó nyálkás röhögése kíséri a nyomorba süppedő családok útját. A zsidó röhög” – így írt Istenről. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottsága kifogásolta Tóta W. Árpád írását. A MÚOSZ ítéletét Pető Iván, az Országgyűlés kulturális és sajtó bizottságának elnöke kifogásolta, mert ő egy „brutális paródiát” olvasott. /Ambrus Attila: A válság álsága. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

Az elmúlt egy évben a minőségi és bulvárlapoknak egyaránt sikerült visszahódítaniuk olvasóikat – derül ki az országos felmérés alapján. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke szerint az írott sajtóé a jövő. A felmérés szerint a Jurnalul National és a Ziua napilapok kivételével az ország minden nyomtatott médiatermékének nőtt az olvasottsága. A legnagyobb olvasói növekedést a Gandul, illetve a Romania Libera lapok érték el, 17,8, illetve 14,5 százalékos növekedéssel Ezzel a Romania Libera elérte a 253 ezres példányszámot. A minőségi írott sajtó élén álló Jurnalul National viszont 0,8 százalékos veszteséggel zárja az évet. A bulvárlapok sem panaszkodhatnak. A három legnagyobb példányszámban megjelenő lap – a Cancan, a Click, illetve a Libertatea –megtartotta olvasóit, sőt a Cancan majdnem százezer újabb olvasóra tett szert. A Libertatea továbbra is piacvezető, 1,353 millió olvasóval. Ambrus Attila elmondta, a romániai magyar lapok két nagy problémával küszködnek: elsősorban is nehéz megtalálni a forrásokat, másodsorban meg kellene oldani az újságíró-utánpótlást. /Fleischer Hilda: Feléledt az írott sajtó. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

Sylvester Lajost Keresztvárra invitálták könyvbemutatóra. Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője azért gondolt őrá, mert a könyv szerzője, Fekete Lajos a 27. Székely Honvéd Gyalogezredben teljesített frontszolgálatot, s a 90-es éveiben járó, hatvan esztendeje Keresztváron élő férfi egyik koronatanúja és résztvevője a 2. világháború sokáig elhallgatott eseményeinek. Sylvester Lajos publicisztikában, könyvben, filmben is többször körbejárta ezt a témát. Keresztvár – az egykori Nyén, 1903 óta viseli mai nevét – Brassó megyei nagyközség. Háromszék megyétől 1926-ban csatolták Brassó megyéhez. 1900-ban 1434 magyar és 1030 román, 195 cigány lakosa volt, 2002-ben 3710 lakosából 2750 román és 956 a magyarok száma. Fekete Lajos ezredírnokként a fronton nyomon követte az ezred életének minden mozzanatát, köztük az 1944 őszi összeomlást is. Dalból van a lelkem című emlékező könyvének ezek az emlékei a legizgalmasabbak. Annak ellenére, hogy Fekete Lajos dalszerzői, karmesteri életútja az egész könyvet átszövi, a legmaradandóbb élményei a katonaélethez kötődnek. Fekete Lajos könyve nem jutott volna nyomdafestékhez, ha Bartha Albert, a szerző régi barátja, a Brassói Lapok volt szerkesztője fel nem fedezi a kézirat irodalmi mércét is ütő kvalitásait. /Sylvester Lajos: Nótás kedvű Fekete Lajos a templomban dedikál. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./

Médiaszakos doktori hallgatók ötödik konferenciáját tartották december 6-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székházában. A rendezvényt Cseke Péter egyetemi tanár nyitotta meg, aki a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottságán belül létrehozandó Média- és kommunikáció szakosztály fontosságáról beszélt. Botházi Mária szerkesztő a májusi konferencián bemutatott dolgozatokat tartalmazó kiadványt, a ME.dok Könyvtár negyedik kötetét ismertette, Péter Árpád szerkesztő pedig az idei 3-as és 4-es számú ME.dok-ot mutatta be. E két lapszámban található Bodó Barnának a jelenkori erdélyi magyar sajtóról készített statisztikája és értelmezése is – mondta a fiatal doktorandus. Cseke Péter a Medea Egyesület érdemoklevelét adta át Péter Árpádnak, megköszönve ezzel a ME., dok legfrissebb számainak elkészítésében nyújtott segítségét, illetve Tárkányi Jánosnak, a didaktikai rádió- és televízió-stúdió beindítása érdekében tett fáradozásaiért. A konferencián jelen volt Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke is, aki kiemelte, hogy ő maga is sokat tanult az eddigi konferenciák előadásait összefoglaló kötetekből. /F. ZS. : Médiakonferencia ötödször. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Az erdélyi magyar médiáról az utóbbi időben egyre többen állítják azt, hogy nem működik megfelelően, részrehajló, és hogy nem képes ellátni a rá háruló feladatokat. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke kifejtette, az erdélyi magyar média ugyanolyan, mint az erdélyi magyar társadalom. Szerinte ma Erdélyben valamennyi társadalmi, politikai és gazdasági csoportnak megvan a maga médiája, mindenkinek lehetősége van arra, hogy elmondja a véleményét. Az erdélyi magyar médiában a sajtószabadság is úgy érvényesül, ahogyan annak érvényesülnie kell, mondta, mindenkinek lehetősége van elmondani a véleményét, az erdélyi magyar médiában ez maradéktalanul megtörténik. Rendkívül fontos kérdés lesz a jövőben az utánpótlás képzése és a fiatal újságírók megjelenése. Jelenleg a szerkesztőségekben az átlagéletkor rohamosan nő. Ezért fontos, hogy az újságíróképzés a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen és a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban is működik. Ambrus Attila úgy látja, hogy a fiatalok nem érdeklődnek az újságírás mint szakma iránt. Romániában az egyház és a katonaság után az újságíróknak van a legnagyobb bizalmi indexük, Ambrus reméli, hogy ez az erdélyi magyar társadalomban is így van. /Ferencz Zsolt: ”Az erdélyi magyar sajtó olyan, mint amilyen az erdélyi magyar társadalom. ” = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

A médiát sem hagyja érintetlenül a pénzügyi válság. A lapok elsőoldalas reklámozásra kényszerülnek, több sajtóorgánum pedig bezárja kapuit. Két lap – a kolozsvári Agenda Clujeana hetilap, valamint a jászvásári Jurnalul de Est napilap – vezetősége váratlanul közölte munkatársaival, hogy a továbbiakban nem jelennek meg, utolsó fizetésüket hónap végén megkapják. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke elmondta, a válság kapcsán differenciáltan kell kezelni a többségi, illetve a kisebbségi sajtót. A nyomdák, a terjesztőkre szintén emelik áraikat, ami lapár emelkedést von maga után. /Fleischer Hilda: A sajtóromantika válsága. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./