Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. október 17.
Márton Árpád 75
Két ünnepi könyv
Márton Árpád egy interjúban megfogalmazta a művészeti kiadványok célját: az alkotásokat el kell juttatni a közönséghez, mert az irántuk való érdeklődés függvénye lehet az alkotó művészeti hitvallásának is.
A kiállítások általában behatároltak, ritka a gyűjteményes kiállítás, ami átfogó képet ad a művész pályaképéről, életútjáról. Ha az elmúlt egy hónapra gondolok, úgy látom magam előtt Márton Árpádot, mint aki lót-fut a műterme, a múzeum, a nyomda és a szerkesztőség között. Készíti, készítjük az ajándékot a művész hetvenötödik születésnapjára. Kiállítás és könyv születésnapi meglepetés kellene hogy legyen a művésznek, de ez kivitelezhetetlen. Nem surranhattunk be a műterembe fotózni a katalógushoz, nem hozhatjuk ki a képeket a tudta nélkül… így aztán ő rendezi a mintegy százhúsz alkotást a Csíki Székely Múzeum öt kiállítótermében. Mint mindig, most is ő ajándékoz meg bennünket. Ezalatt a Csíkszereda Kiadóhivatal és a Pallas-Akadémia Könyvkiadó a Gutenberg Nyomda segítségével két könyvet is készít az ünnepre.
A Csíkszereda Kiadóhivatal katalógust, ami hamar túlnő a műfaji kereteken, album lesz belőle. A szöveges rész két köszöntőt tartalmaz: Antal Attila alpolgármester és Gyarmati Zsolt tollából, aztán olvashatunk benne rövid idézeteket műelemzésekből, vallomásokat a művésztől, életrajzi adatokat jelzésszerűen. A szöveges rész legfontosabbika az a mélyinterjú, amit Sarány István készített Márton Árpáddal: összefoglaló a művészi pályaképről, életútjáról közéleti személyiségként, tanárként, a családról, ami biztonságos és szerető háttérként mindig ott volt, segített. A kérdésekre adott válaszokban, vallomásaiban nyilvánvaló a közösségi elkötelezettség fontossága, meghatározó ereje.
Ez ível tovább a másik könyvhöz is, ami a Csíkszereda Kiadóhivatal és a Pallas-Akadémia közös kiadásában jelent meg: Illusztrálta Márton Árpád. A 75 éves művész 75 rajzát tartalmazza, válogatást jeles költők Erdély-verseihez: Ady Endre, Áprily Lajos, Babits Mihály, Jékely Zoltán, Juhász Gyula, Reményik Sándor, Sík Sándor, Vári Attila, Bogdán László, Farkas Árpád. Manapság egyféle divat élcelődni az úgynevezett "erdélyi lélek" fogalmán. Ez a könyv bizonyítja, hogy márpedig van, létezik és sokunk számára fontos. Nehéz megmagyarázni, de meg lehet énekelni versben és le lehet rajzolni.
A két szép könyv a csíkszeredai Gutenberg Nyomda lelkiismeretes, szakmailag elhivatott munkáját dicséri.
Isten éltesse Márton Árpádot!
(Elhangzott 2015. október 3-án a Csíki Székely Múzeumban, Márton Árpád jubileumi kiállításának megnyitóján.)
Kozma Mária
Népújság (Marosvásárhely)
Két ünnepi könyv
Márton Árpád egy interjúban megfogalmazta a művészeti kiadványok célját: az alkotásokat el kell juttatni a közönséghez, mert az irántuk való érdeklődés függvénye lehet az alkotó művészeti hitvallásának is.
A kiállítások általában behatároltak, ritka a gyűjteményes kiállítás, ami átfogó képet ad a művész pályaképéről, életútjáról. Ha az elmúlt egy hónapra gondolok, úgy látom magam előtt Márton Árpádot, mint aki lót-fut a műterme, a múzeum, a nyomda és a szerkesztőség között. Készíti, készítjük az ajándékot a művész hetvenötödik születésnapjára. Kiállítás és könyv születésnapi meglepetés kellene hogy legyen a művésznek, de ez kivitelezhetetlen. Nem surranhattunk be a műterembe fotózni a katalógushoz, nem hozhatjuk ki a képeket a tudta nélkül… így aztán ő rendezi a mintegy százhúsz alkotást a Csíki Székely Múzeum öt kiállítótermében. Mint mindig, most is ő ajándékoz meg bennünket. Ezalatt a Csíkszereda Kiadóhivatal és a Pallas-Akadémia Könyvkiadó a Gutenberg Nyomda segítségével két könyvet is készít az ünnepre.
A Csíkszereda Kiadóhivatal katalógust, ami hamar túlnő a műfaji kereteken, album lesz belőle. A szöveges rész két köszöntőt tartalmaz: Antal Attila alpolgármester és Gyarmati Zsolt tollából, aztán olvashatunk benne rövid idézeteket műelemzésekből, vallomásokat a művésztől, életrajzi adatokat jelzésszerűen. A szöveges rész legfontosabbika az a mélyinterjú, amit Sarány István készített Márton Árpáddal: összefoglaló a művészi pályaképről, életútjáról közéleti személyiségként, tanárként, a családról, ami biztonságos és szerető háttérként mindig ott volt, segített. A kérdésekre adott válaszokban, vallomásaiban nyilvánvaló a közösségi elkötelezettség fontossága, meghatározó ereje.
Ez ível tovább a másik könyvhöz is, ami a Csíkszereda Kiadóhivatal és a Pallas-Akadémia közös kiadásában jelent meg: Illusztrálta Márton Árpád. A 75 éves művész 75 rajzát tartalmazza, válogatást jeles költők Erdély-verseihez: Ady Endre, Áprily Lajos, Babits Mihály, Jékely Zoltán, Juhász Gyula, Reményik Sándor, Sík Sándor, Vári Attila, Bogdán László, Farkas Árpád. Manapság egyféle divat élcelődni az úgynevezett "erdélyi lélek" fogalmán. Ez a könyv bizonyítja, hogy márpedig van, létezik és sokunk számára fontos. Nehéz megmagyarázni, de meg lehet énekelni versben és le lehet rajzolni.
A két szép könyv a csíkszeredai Gutenberg Nyomda lelkiismeretes, szakmailag elhivatott munkáját dicséri.
Isten éltesse Márton Árpádot!
(Elhangzott 2015. október 3-án a Csíki Székely Múzeumban, Márton Árpád jubileumi kiállításának megnyitóján.)
Kozma Mária
Népújság (Marosvásárhely)
2015. október 20.
Kerekasztal-fórum a történelmi igazságért Szatmárnémetiben
A fenti címmel került sor arra a találkozóra a hétvégén a Szatmár-Láncos gyülekezet gyülekezeti termében, amelyen a szatmári zsidók deportálásának emléket állító felíratok pontosítása, módosítása volt a téma. A kezdeményező Szatmári Híd Egyesület szerint történelmietlen és a magyarságot megalázó a szövegnek az része, amelyik a „horthysta-fasiszta magyar rezsim" által elkövetett deportálásokról beszél.
Krakkó Rudolf egyesületi elnök szerint Horthy Miklós kormányzó semmiképpen nem hozható összefüggésbe a zsidók deportálásával, hiszen ő mindaddig nem engedélyezte ezt, ameddig a náci német haderő meg nem szállta az országot. Ezután pedig már nem volt a gyakorlatban politikai és katonai hatalom birtokában, mert mindent a megszállók és helyi csatlósaik határoztak el.
Ft. Hársfalvi Ottó, általános püspöki helynök időszerűnek és támogatandónak tartja a kezdeményezést. Indoklásában felsorolt több olyan római katolikus püspököt és magas rangú egyházi vezetőt, akik felszólaltak a nyilas vészkorszak idejében is a deportálások ellen, és menedéket biztosítottak az üldözött zsidóknak. Több egyházvezető éppen emiatt halt mártírhalált. A magyarságot emiatt is hibás megbélyegezni fasiszta jelzővel.
Décsei Miklós, a Szatmári Zsidó Hitközség elnöke nem ellenzi a kezdeményezést, de szerinte csakis nemzetközileg elismert szakemberek véleményével kiegészítve lehetséges egy módosítási javaslattal eredményt elérni.
Kereskényi Sándor irodalomtörténész és muzeológus felszólalásából többek között az is kiderült, hogy a horthysta-fasiszta megnevezés egyértelműen a kommunista időkből átvett alaptézis, amelynek célja a mindenkori magyarság megbélyegzése.
Toroczkay Sándor történelemtanár szakmai alapossággal vázolta fel Horthy kormányzóságának időszakát, amelyben rengeteg zsidó menekült a környező országokból Magyarországra a hazájukban végbemenő zsidóellenes folyamatok elől. Szatmári Elemér református lelkész szerint nem helyén való az sem, hogy a Magyar Csendőrség, mint főbűnös van feltüntetve a feliratokon, hiszen az ő bekapcsolódásuk a deportálásokba nem „önkéntes" akció volt, hanem a megszálló náci hatalom utasításait kellett végrehajtaniuk, és nem szerencsés dolog ily módon cinkossá és bűnössé tenni egy olyan szervezetet, amelyik nagyban hozzájárult azokban az időkben a bűnözés visszaszorításához.
Méhes Kati színművésznő arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes egybevetni a román és a magyar nyelvű feliratokat, mert egyazon emléktáblán ugyanazon az eseményről egymástól jelentősen különböző jelentésű szövegrész található rajta. Két – Nagykárolyból és környékéről résztvevő – érdeklődő örvendetesnek nevezte a kezdeményezést, azonban arra is felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a Nagykároly környékéről deportált svábok és magyarok számára még csak emlékművet sem lehetséges állítani a Brassó-Földvári haláltábor helyszínén, mert valahányszor ezt megteszik, a környékről érkezők – a hatóságok cinkos hallgatása mellett – rendszerint elnyomják buldózerrel, és még a nyomát is eltüntetik az emlékműnek.
A fórumon elhangzott szakmai előadások érdekessé, az élénk viták pedig eredményessé tették az eseményt. A jelenlévők megegyeztek abban, hogy a „horthysta-fasiszta magyar rezsim általi deportálások" kifejezést a „náci megszállás alatt a hatóságok közreműködésével megtörtént deportálások"- ra kell lecserélni.
A jelenlévők abban bíznak, hogy a következő fórumra szaktekintélyek bevonásával fog sor kerülni. A kezdeményező Szatmári Híd Egyesület mellett részt vettek a fórumon az Ady Endre Társaság és az Antall József Baráti Kör képviselői, illetve több civilként érkező érdeklődő. Képviseltette magát a Római Katolikus Püspökség, a Zsidó Hitközség és jelen volt a Református egyházmegye sajtóreferense, Rácz Ervin lelkész is.
szatmar.ro
Erdély.ma
A fenti címmel került sor arra a találkozóra a hétvégén a Szatmár-Láncos gyülekezet gyülekezeti termében, amelyen a szatmári zsidók deportálásának emléket állító felíratok pontosítása, módosítása volt a téma. A kezdeményező Szatmári Híd Egyesület szerint történelmietlen és a magyarságot megalázó a szövegnek az része, amelyik a „horthysta-fasiszta magyar rezsim" által elkövetett deportálásokról beszél.
Krakkó Rudolf egyesületi elnök szerint Horthy Miklós kormányzó semmiképpen nem hozható összefüggésbe a zsidók deportálásával, hiszen ő mindaddig nem engedélyezte ezt, ameddig a náci német haderő meg nem szállta az országot. Ezután pedig már nem volt a gyakorlatban politikai és katonai hatalom birtokában, mert mindent a megszállók és helyi csatlósaik határoztak el.
Ft. Hársfalvi Ottó, általános püspöki helynök időszerűnek és támogatandónak tartja a kezdeményezést. Indoklásában felsorolt több olyan római katolikus püspököt és magas rangú egyházi vezetőt, akik felszólaltak a nyilas vészkorszak idejében is a deportálások ellen, és menedéket biztosítottak az üldözött zsidóknak. Több egyházvezető éppen emiatt halt mártírhalált. A magyarságot emiatt is hibás megbélyegezni fasiszta jelzővel.
Décsei Miklós, a Szatmári Zsidó Hitközség elnöke nem ellenzi a kezdeményezést, de szerinte csakis nemzetközileg elismert szakemberek véleményével kiegészítve lehetséges egy módosítási javaslattal eredményt elérni.
Kereskényi Sándor irodalomtörténész és muzeológus felszólalásából többek között az is kiderült, hogy a horthysta-fasiszta megnevezés egyértelműen a kommunista időkből átvett alaptézis, amelynek célja a mindenkori magyarság megbélyegzése.
Toroczkay Sándor történelemtanár szakmai alapossággal vázolta fel Horthy kormányzóságának időszakát, amelyben rengeteg zsidó menekült a környező országokból Magyarországra a hazájukban végbemenő zsidóellenes folyamatok elől. Szatmári Elemér református lelkész szerint nem helyén való az sem, hogy a Magyar Csendőrség, mint főbűnös van feltüntetve a feliratokon, hiszen az ő bekapcsolódásuk a deportálásokba nem „önkéntes" akció volt, hanem a megszálló náci hatalom utasításait kellett végrehajtaniuk, és nem szerencsés dolog ily módon cinkossá és bűnössé tenni egy olyan szervezetet, amelyik nagyban hozzájárult azokban az időkben a bűnözés visszaszorításához.
Méhes Kati színművésznő arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes egybevetni a román és a magyar nyelvű feliratokat, mert egyazon emléktáblán ugyanazon az eseményről egymástól jelentősen különböző jelentésű szövegrész található rajta. Két – Nagykárolyból és környékéről résztvevő – érdeklődő örvendetesnek nevezte a kezdeményezést, azonban arra is felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a Nagykároly környékéről deportált svábok és magyarok számára még csak emlékművet sem lehetséges állítani a Brassó-Földvári haláltábor helyszínén, mert valahányszor ezt megteszik, a környékről érkezők – a hatóságok cinkos hallgatása mellett – rendszerint elnyomják buldózerrel, és még a nyomát is eltüntetik az emlékműnek.
A fórumon elhangzott szakmai előadások érdekessé, az élénk viták pedig eredményessé tették az eseményt. A jelenlévők megegyeztek abban, hogy a „horthysta-fasiszta magyar rezsim általi deportálások" kifejezést a „náci megszállás alatt a hatóságok közreműködésével megtörtént deportálások"- ra kell lecserélni.
A jelenlévők abban bíznak, hogy a következő fórumra szaktekintélyek bevonásával fog sor kerülni. A kezdeményező Szatmári Híd Egyesület mellett részt vettek a fórumon az Ady Endre Társaság és az Antall József Baráti Kör képviselői, illetve több civilként érkező érdeklődő. Képviseltette magát a Római Katolikus Püspökség, a Zsidó Hitközség és jelen volt a Református egyházmegye sajtóreferense, Rácz Ervin lelkész is.
szatmar.ro
Erdély.ma
2015. október 22.
Vers- és balladamondó verseny
Szerda délután Szatmári Ildikó és Tamás-Péter Réka magyartanárnők szervezésében a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium biztosított helyszínt a Kriza János mesemondó, balladamondó és balladaéneklő verseny számára.
Előbbit első, utóbbi kettőt pedig második alkalommal rendezték meg V-XII. gyermekek számára. Váradról a házigazda tanintézményen kívül az Ady Endre Középiskolából, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumból, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, a Iosif Vulcan Főgimnáziumból és a Szacsvay Imre Általános Iskolából, míg vidékről például Érmihályfalváról és Székelyhídról érkeztek diákok. Ez jelentette a megmérettetés megyei szakaszát, ahonnan évfolyamokra lebontva összesen tizenkét tanuló jutott tovább az országos döntőbe, melyet Sepsiszentgyörgyön bonyolítanak majd le november 13-15. között. A szakemberek alkotta zsűribe meghívták Brugós Anikót (Partiumi Keresztény egyetem), Kocsis Gyulát és Ozsváth Zsuzsát (Szigligeti Színház), Szakács Zoltán iskolalelkészt és Holczman Ilona magyartanárnőt. Az éneklésnél jó pontnak számított az tiszta intonáció, a szövegértés és -mondás, valamint az egy-egy tájegységre jellemző dialektus használata, míg a szavalás esetében a szövegérthetőség, a megfelelő előadásmód és a tiszta beszéd bizonyult nyerőnek. Azok, akik dobogós helyeken végeztek, könyvjutalmakkal és édességekkel térhettek haza.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Szerda délután Szatmári Ildikó és Tamás-Péter Réka magyartanárnők szervezésében a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium biztosított helyszínt a Kriza János mesemondó, balladamondó és balladaéneklő verseny számára.
Előbbit első, utóbbi kettőt pedig második alkalommal rendezték meg V-XII. gyermekek számára. Váradról a házigazda tanintézményen kívül az Ady Endre Középiskolából, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumból, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, a Iosif Vulcan Főgimnáziumból és a Szacsvay Imre Általános Iskolából, míg vidékről például Érmihályfalváról és Székelyhídról érkeztek diákok. Ez jelentette a megmérettetés megyei szakaszát, ahonnan évfolyamokra lebontva összesen tizenkét tanuló jutott tovább az országos döntőbe, melyet Sepsiszentgyörgyön bonyolítanak majd le november 13-15. között. A szakemberek alkotta zsűribe meghívták Brugós Anikót (Partiumi Keresztény egyetem), Kocsis Gyulát és Ozsváth Zsuzsát (Szigligeti Színház), Szakács Zoltán iskolalelkészt és Holczman Ilona magyartanárnőt. Az éneklésnél jó pontnak számított az tiszta intonáció, a szövegértés és -mondás, valamint az egy-egy tájegységre jellemző dialektus használata, míg a szavalás esetében a szövegérthetőség, a megfelelő előadásmód és a tiszta beszéd bizonyult nyerőnek. Azok, akik dobogós helyeken végeztek, könyvjutalmakkal és édességekkel térhettek haza.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2015. október 23.
A Goga-örökösök tulajdonába kerül a csucsai Boncza-kastély
A román legfelsőbb bíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette csütörtökön azokat az iratokat, amelyekkel az egykori tulajdonos a román államnak adományozta a csucsai Boncza-kastélyt, Ady Endre és felesége, Boncza Berta egykori otthonát – közölte honlapján a bíróság.
A Kolozsvártól 70 kilométerre nyugatra, az E60-as európai út mellett álló kastélyt Octavian Goga román költő és egykori miniszterelnök vásárolta meg 1920-ban az Ady-versekben Csinszkaként emlegetett Boncza Bertától. Goga halála után a költő özvegye, Veturia Goga rendezett be Goga-múzeumot és Ady-kiállítást a telken álló épületekben. A birtokot az özvegy 1966-ban a román államnak adományozta azzal a feltétellel, hogy élete végéig ott maradhasson. Az özvegy 41 évvel élte túl férjét, 1979-ben halt meg 96 éves korában.
A birtok az 1989-es romániai rendszerváltozás után a múzeumot fenntartó Kolozs megyei önkormányzat tulajdonába került. A Goga családnak nem voltak gyermekei, oldalági örökösök indítottak pert 2005-ben az adománylevél érvénytelenítésére. Ebben a perben született a legfelsőbb bíróság végleges ítélete.
Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzat alelnöke az MTI-nek elmondta, várják a jogerős ítélet indoklását, hogy az alapján dönthessenek a továbbiakról. Az RMDSZ-es politikus hozzátette, ha el is veszti a birtok tulajdonjogát az önkormányzat, a törvény értelmében az új tulajdonosnak tíz évig meg kell őriznie az épület jelenlegi rendeltetését. Azt sem tartotta kizártnak, hogy az önkormányzat tárgyalásokat kezd az örökösökkel a birtok megvásárlásáról.
Az egykori Boncza-birtok ma többnyire a Goga-család emlékeit őrzi. A kastélyt az 1920-as években Octavian Goga a dél-romániai udvarházakra jellemző brancovenesc stílusban építtette át, a telekre egy szilágysági faluban lebontott 16. századi ortodox fatemplomot is felépítettek, és a dombon épült meg az a mauzóleum, melybe Octavian Gogát, és Veturia Gogát temették el.
Ady Endre és felesége 1915 és 1917 között lakott időszakosan a birtokon álló egyik épületben. Az Ady-házban 1967-ben nyílt meg az első Ady Endre-kiállítás. Az emlékkiállítást 2014 márciusában újította fel a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum. Az avatóünnepségen Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere azt a vágyát is megemlítette, hogy a csucsai múzeum és az Ady-emlékkiállítás fontos állomás legyen a Budapest és Kolozsvár közötti úton, „a magyarországi és az erdélyi magyarok zarándokútjának fővonalán”.
MTI
Krónika (Kolozsvár)
A román legfelsőbb bíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette csütörtökön azokat az iratokat, amelyekkel az egykori tulajdonos a román államnak adományozta a csucsai Boncza-kastélyt, Ady Endre és felesége, Boncza Berta egykori otthonát – közölte honlapján a bíróság.
A Kolozsvártól 70 kilométerre nyugatra, az E60-as európai út mellett álló kastélyt Octavian Goga román költő és egykori miniszterelnök vásárolta meg 1920-ban az Ady-versekben Csinszkaként emlegetett Boncza Bertától. Goga halála után a költő özvegye, Veturia Goga rendezett be Goga-múzeumot és Ady-kiállítást a telken álló épületekben. A birtokot az özvegy 1966-ban a román államnak adományozta azzal a feltétellel, hogy élete végéig ott maradhasson. Az özvegy 41 évvel élte túl férjét, 1979-ben halt meg 96 éves korában.
A birtok az 1989-es romániai rendszerváltozás után a múzeumot fenntartó Kolozs megyei önkormányzat tulajdonába került. A Goga családnak nem voltak gyermekei, oldalági örökösök indítottak pert 2005-ben az adománylevél érvénytelenítésére. Ebben a perben született a legfelsőbb bíróság végleges ítélete.
Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzat alelnöke az MTI-nek elmondta, várják a jogerős ítélet indoklását, hogy az alapján dönthessenek a továbbiakról. Az RMDSZ-es politikus hozzátette, ha el is veszti a birtok tulajdonjogát az önkormányzat, a törvény értelmében az új tulajdonosnak tíz évig meg kell őriznie az épület jelenlegi rendeltetését. Azt sem tartotta kizártnak, hogy az önkormányzat tárgyalásokat kezd az örökösökkel a birtok megvásárlásáról.
Az egykori Boncza-birtok ma többnyire a Goga-család emlékeit őrzi. A kastélyt az 1920-as években Octavian Goga a dél-romániai udvarházakra jellemző brancovenesc stílusban építtette át, a telekre egy szilágysági faluban lebontott 16. századi ortodox fatemplomot is felépítettek, és a dombon épült meg az a mauzóleum, melybe Octavian Gogát, és Veturia Gogát temették el.
Ady Endre és felesége 1915 és 1917 között lakott időszakosan a birtokon álló egyik épületben. Az Ady-házban 1967-ben nyílt meg az első Ady Endre-kiállítás. Az emlékkiállítást 2014 márciusában újította fel a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum. Az avatóünnepségen Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere azt a vágyát is megemlítette, hogy a csucsai múzeum és az Ady-emlékkiállítás fontos állomás legyen a Budapest és Kolozsvár közötti úton, „a magyarországi és az erdélyi magyarok zarándokútjának fővonalán”.
MTI
Krónika (Kolozsvár)
2015. november 6.
Születésnap – Köszöntjük a 80 éves Kozma Dezsőt
„Egy nemzeti irodalom a nemzet életének, lelkiismeretének része, megtestesítője”
Kozma Dezső irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, 1935 november 6-án született Középlakon. Köteteinek sora már helyére került a szakmában.
– Kezdjük ezt az évfordulós beszélgetést a külső, történelmi meghatározókkal. Olyan emberrel beszélgetek, aki az életét a II. világháborúval kezdte. Ez már önmagában külön téma lehetne. Öt-hat évesen az embernek sokkal fontosabb dolgai vannak, olyan istenigazából nagy elhatározás, nagy célok vezetik. De amikor annak rendje és módja szerint iskolába indultál volna, közbeszólt minden idők legnagyobb világkatasztrófája. Hol, hogyan élted át azokat az éveket, azt a több mint ezerhatszázhatvan napot, milyen nyomot hagytak az életedben?
– Már-már múltbavesző, mégis máig tartó élményeket éleszt bennem kérdésed. Természetesen a világot csak részben értő 5-6 éves gyermek megpróbál tájékozódni, eligazodni abban a környezetben, amelybe beleszületett. Különösen nem könnyű ez sorsformáló időben, még a mindennapok szintjén sem.
Egy magyar–román lakosú, szép fekvésű erdélyi faluban szereztem első tapasztalataimat: az egykori Kolozs (ma Szilágy) megyei Középlakon. Nem messze a kultúrházunkat tervező Kós Károly Varjúvárától, Wesselényi Miklós és Ady Endre szellemét őrző Zilah, illetve Kolozsvár vonzáskörében. Mintha a település neve is jelképesen ezt fejezné ki: Kalotaszeg, a Szilágyság és Erdély művelődési központjának számító „kincses” város felé vezetnek az utak.
Négy elemis iskolánk és a református zsoltárok jelentették számunkra az első szellemi „útravalót”. S lélekben persze azok a minősítések, amelyeket az osztatlan iskola tanítója 1940 és 1945 között értesítőinkbe vésett: „jó”, „jeles”, „dicséretes”, „kitűnő”. Mindezek az épp akkor véget érő háborút követő történelmi fordulattal sem múltak el nyomtalanul. Iskolánkban azonban nem lévén további osztályok, magántanulóként, egyedül egy szál tanító segítségével kellett eligazodnom a könyvekkel egyébként sem bővelkedő szűkebb világomban. Az év végi kolozsvári számonkérő vizsgán mégse kellett szégyenkeznem, így aztán a következő szeptemberben velem is elindultak a szekerek a betű újabb birodalmába. Előbb Bánffyhunyadra, ahol a bentlakás volt „magán”, ugyanis a valamikor jobb napokat látott Böske néni kénytelen volt a kisváros környéki falvak tanulni vágyói számára otthonában bentlakást berendezni. Középiskolai éveimnek színhelye, Kolozsvár – Mátyás király szobrával, patinás épületeivel – nyitott könyvet jelentett egy falusi fiatalember számára. Érettségi után a Bolyai Egyetem előttem is kitárta kapuját, hogy aztán pár év múlva a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban taníthassak magyar irodalmat.
Leegyszerűsítő szűkszavúsággal: ezek voltak a tágabban értelmezett kezdetek, a felkészülés útjelzői.
– 1956. Itt az országban, az akkori hatóságok az elítélteket a következő években egyenként, hosszabb-rövidebb idő után börtönözték be vagy bocsátották el. Édesapámat, édesanyámat politikai okokbál elbocsátották. Börtönben nem voltak, „csak" elbocsátották őket. 21 évesen mit éltél meg '56 következményeiből?
– Több mint fél évszázad távlatából (mai történelmi tudásunk birtokában) nem könnyű pár szóban elmondani, kolozsvári magyar szakos egyetemi hallgatókként – a rádió mellett szorongva, reménykedve – miként válhattunk érzelmileg részeseivé az általunk is világfordítónak vélt történéseknek. Sokszor elmondott szavak kívánkoznak ide: ritkán tapasztalható szabadságvággyal, aggódásaink közepette is megőrzött bizakodással, hittel, majd a felemelő érzelmeket követő tragikusan fájdalmas keserűséggel. „Egységből csoda született" – emlékezett az idei évfordulón az akkori feszült napokat tevőlegesen megélő Dávid Gyula. Ma nem titok az sem, hogy a korábban engedélyezett esemény (a magyar írók sírjai melletti tisztelgésünk a kolozsvári Házsongárdi Temetőben) november elsején már tiltottnak számított, veszélyes politikai megmozdulásnak, amit abban a pillanatban a bennünket vezető tanárunk, Dávid Gyula (ő mondta el) sem tudott, nem tudhatott. Hét évi börtönnel szenvedett meg érte. A verseivel jelentkező Páskándi Géza elítélésekor (ő is csaknem ennyi évet kapott) vádpontként szerepelt az is, hogy sürgette az oktatási rendszer reformját, a többi között azt, hogy a történelmi materializmus mellett más filozófiát is oktassanak az egyetemen.
Nem egy évfolyamtársamat meghurcolták, másokat kizártak az egyetemről. És jól ismertek a más szakokon, kolozsvári szellemi intézményekben az országszerte elkövetett megtorlások is. Rengetegen kerültek hosszú évekre börtönbe, többen az életükkel fizettek.
- Képzett, elsősorban a munkájával foglalkozó irodalomtörténész, egyetemi tanár számára milyen fordulatot jelentett 1989?
- Nem szükséges fejtegetnem, számunkra, számomra is hozott változást 1989. Legfeljebb arról lehetne most beszélni, hogy milyen mértékben, milyen módon. Kétségtelen: addig nem javallott, illetve kényes témák, elhallgatott írók is sorra kerülhettek előadásaimon, árnyaltabban lehetett megközelíteni egy-egy életművet, mint ahogy a különböző szemináriumi, államvizsgai és a továbbképzést szolgáló szakdolgozatok tematikája is bővülhetett. És a tudományos kutatómunkára tágabb lehetőségek nyíltak, bizonyos forrásokhoz nem kellett külön engedélyt kérni, hazai és külföldi (magyarországi) levéltárak is hozzáférhetőbbekké váltak. Személyesebbre fordítva beszélgetésünket: 1994-ben neveztek ki professzornak. (Jóllehet korábban megvoltak az ehhez szükséges szakmai feltételek. Huszonhárom évvel azelőtt, 1971-ben megkaptam a filológia doktora tudományos fokozatot, 1994-ig 12 önálló kötetem, két egyetemi kézikönyvem, számos kísérő szöveggel ellátott válogatásom magyar írók műveiből és több mint kétszáz tanulmány, szakközleményem jelent meg különböző folyóiratokban, lapokban. Elnézést a felsorolásért, nem valamiféle utólagos méltatlankodásból fakadóan teszem ezt, hisz az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy abban az időben egyáltalán nem volt könnyű a „ranglétrán” előrelépni, és talán a Tanszék sem siette el a felterjesztést – lehet, hogy csak puszta feledékenységből. Végső soron örültem, hogy professzor lettem.) 1996-ban a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettesévé választottak, 1997-ben a doktori iskola keretében szakirányítással bíztak meg, majd konzulens professzorként mentem nyugdíjba. Némiképp az általad említett fordulat következményének tekinthető az is, hogy kolozsvári nyugdíjazásom után a frissen alakuló nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen még tíz évig (2003–2013) taníthattam magyar kultúrát, magyar irodalmat, és talán itteni dékáni működésemnek (az adminisztrációs munkát elvégzőknek köszönhetően) is volt valami értelme. És azt hiszem, nem puszta véletlen, hogy szakmai díjazásokban, kitüntetésekben csak 1990 után részesültem.
- Tudományos tevékenységedről néhány kérdést. Miért, hogyan lettél irodalomtörténész?
– Hogy mikor és miért lettem irodalomtörténész? Nehezen tudnám pontosan egy bizonyos időszakhoz, eseményhez kapcsolni, úgy vélem ugyanis, hogy egy ilyen elhatározás több tényezőtől függő. Közre játszhatott ebben az is, hogy mindig érdekelt a múlt, szerettem hallgatni a régi történeteket, nézegetni a régi épületeket, tárgyakat. Középiskolai történelemtanárom, Pataki József (később egyetemi professzor) csak fokozta bennem a tovatűnt korok iránti vonzalmat, kíváncsiságot. Évek múlva a kolozsvári egyetemi könyvtár rendszeres látogatójaként, régi könyveket, lapokat böngészve mindez „tudatosabbá”, „rendezettebbé” vált bennem, arra késztetett, hogy egy irodalmi mű, életmű vizsgálata alkalmával (természetesen az esztétikai értékek felfedezésével párhuzamosan) életre keltsem azt a történelmi, szellemi közeget, amelyekben ezek az alkotások megszülettek. Egyébként abban az időben a különböző – olykor inkább csak divat-szülte – elméletekhez nemigen juthattunk hozzá. Vagy ha igen, ezek az elméletek nemigen voltak vonzóak.
- Hogyan és miért éppen a 19. századot választottad?
- Fiatal tanársegédként, a 60-as években a magyar irodalom különböző korszakait szeminarizáltam, és volt időszak, amikor verstan, összehasonlító irodalom, irodalomelmélet és esztétika is szerepelt az óráim között. Mondanom sem szükséges, hogy a sokféle tantárgy nemcsak rengeteg időt vett igénybe, egyben nem kis próbatételt jelentett szakmai szempontból, ezért ritkán nyílt alkalom egy irodalmi áramlattal vagy életművel behatóbban foglalkozni. Azonban nyomban hozzáfűzném: ez a szerteágazó lefoglaltság nem ártott, sőt megkönnyítette később az egy területre, egy irodalmi jelenségre szorítkozó búvárkodásomat, oktatói működésemet. Lehet, hogy másképp nem vállalkoztam volna középiskolai tankönyvek írására.
– Éveken át főleg a 19. század magyar irodalmát szeminarizáltam, és ebből a korszakból merítettem doktori értekezésem témáját (Irodalom a kolozsvári századvégen). Így lettem viszonylag korán (majd professzorként is) irodalmunk egyik nagy korszakának előadója.
Talán nem szükséges a neveket felsorolni: Arany János, Madách Imre, Tompa Mihály, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Vajda János, Mikszáth Kálmán, Gyulai Pál. Folytathatnám a századfordulón jelentkező és a századelőn kibontakozó nemzedékkel: Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Justh Zsigmond, Iványi Ödön, Gozsdu Elek, Petelei István, Thury Zoltán, Csiky Gergely, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Tömörkény István, Krúdy Gyula.
Nem kis erőfeszítést jelentett számomra szűkre szabott óraszámban mindezt bemutatni. Ezért éreztem szükségét előadásaimat nyomtatásban megjelentetni. (Magyar irodalom a XIX. század második felében, Bukarest, 1980; Magyar irodalom a századfordulón, Kolozsvár, 1978 ). Persze, közben ki-kirándultam a 20. századba és a világirodalomba.
– Új Európa van születőben – más kontextusban más a recepció. Ugyanaz a műalkotás ma más életet él. Csak egy példát, de klasszikusat, és éppen a 19. századból. Arany János A walesi bárdok című költeményét lefordították walesi nyelvre. A remekműnek eget-földet rengető sikere van. Voltak már más fordítások, más próbálkozások is – Zolman Péter angol fordítása stb. – de egyiknek sem volt ekkora sikere, ilyen hatása. Európa nyugati és keleti „fele" ma másképp, jobban figyel egymásra? Sőt, születőben egy egységesülő kontinens? Hogyan reagál a 21. század elméletírása? Mi mindent kell újraírni?
– Azt hiszem, kérdésed az irodalmon túlmutató választ igényelne. Már maga a különböző irodalmak kölcsönhatása, a műfordítások szerepe a nemzeti kultúrák közeledésében igen sokféleképp értelmezhető. Szószaporítás lenne újra és újra elmondani, hogy minden kor (így a mi 21. századunk is) megbirkózik jelenbe épülő örökségével, értékeivel. Különösképpen gond az, hogy egy olyan, a nemzet életéhez és szellemi örökségéhez szorosan kötődő alkotó, mint Arany János költői világa, kivételesen gazdag nyelve, annak sajátos ízei miként közvetíthetők kellő színvonalon más nyelvű olvasók számára. Önkéntelenül Kosztolányi Dezső szállóigévé vált szavai jutnak eszembe: fordítani annyi, mint gúzsba kötve táncolni. A többi között jórészt ezzel is magyarázható, hogy az utóbbi időben megélénkültek a „kulturális modernség" és a szellemi kölcsönhatások körüli, különböző felfogásokat szembesítő viták. Ebben az „egymásra figyelésben" arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy nemzeti irodalom elsősorban (már csak nyelve okán is) a nemzet életének, történelmi és szellemi-irodalmi örökségének, önismeretének vagy akár lelkiismeretének része, megjelenítője. Természetesen azoknak az egyetemes értékeknek is kifejezője, amelyeket már a reformkor nagyjai, Kölcsey, Vörösmarty megfogalmaztak. Mint ahogy figyelmet érdemlő, milyen közegben történnek meg ezek a találkozások, párbeszédek. A jeles irodalomtörténész, Horváth János vélekedése sok igazságot hordozó: az irodalom kétlaki növény, amelynek virágai a formák világában nyílnak, s a nemzeti irodalmak fejlődéstörténeti helyzetétől is függ, hogy melyik mikor fejti ki a maga egyediségét. Már ezért sem lehet a tolmácsolás, a szellemi értékek közvetítésének módja sem „röghöz kötött". Elég, ha a magyar irodalom több mint másfél évszázaddal ezelőtti „kulcsszavaira" gondolunk: haza és emberiség, népek hazája nagyvilág.
– Kötetek sorában foglalkoztál erdélyi magyar irodalommal. Gondoltál már egy teljes erdélyi magyar irodalomtörténet megírására? Eddigi tudományos tevékenységed mintegy előrejelzi...
– Az Erdélyben született magyar irodalom csakugyan foglalkoztatott (foglalkoztat), a régebbi és az első világháború utáni erdélyi (romániai) írókról, művekről több alkalommal írtam. Egy részük a szegedi székhelyű Madách Irodalmi Társaság kiadásában most megjelent válogatott írásaimban olvasható, a két háború közötti romániai magyar írókról készült közleményeim jórészt hazai folyóiratokban láttak napvilágot. Talán egyszer összegyűjtöm őket. Egyelőre megbízható irodalomtörténeti kézikönyvként ajánlom Pomogáts Béla többkötetes (2008–2010 között megjelentetett) kiváló irodalomtörténeti munkáját: Magyar irodalom Erdélyben.
– Bálint Tibor íróval sokat beszélgettünk a témáról: az író feladata, hogy megírja a maga korát. Ő a háború következményeit és a diktatúrát élte meg, hát két főműve a Zokogó majom és a Bábel tornya. Bálint Tibor írói feladatát elvégezte. Mire ösztönöz, illetve kötelez az irodalomtörténet-írás?
– Kétségtelen nem ritka, hogy egy alkotó el-mulaszthatatlan szükségét érzi, írói feladatának tekinti személyes élettapasztalait, élményeit írásaiban megörökíteni. Bálint Tibor valóban ezt tette. Némiképp módosítva kérdésed és a választ, bennem is felsejlettek korábbi élményeim újrateremtésére késztető gondolatok. Persze másképpen. Pédául úgy, hogy a magyar irodalom egyik nagy korszakáról több mint három évtizeddel ezelőtt megjelent egyetemi kézikönyvemet – azóta felgyűlt ismereteim alapján – továbbgondoljam, mintegy ötvözve az akkori és mostani élményeimet, gondolkodásmódomat. Nem föltétlenül tankönyvszerűen. A válogatott írásaimat tartalmazó, a Madách Irodalmi Társaság jóvoltából most megjelent gyűjteményes kötetem tulajdonképpen ilyen szándékkal is készült: szembesülni egykori, máig elkísérő élményeimmel. Azt hiszem, ez is szellemi léthelyzetek egyfajta újraélése.
– Európa történelmének utóbbi nyolc évtizede sok csodát és sok szörnyűséget produkált, sokszor ipari méretekben. Hamvas Béla, aki megélte mind a két világháborút, aztán a diktatúrát, politikai börtönt, aki életében egyetlenegyszer publikálhatott, „Óda a XX. századhoz" című esszéjében írja: mindezek után és csakis ezek után beérik az emberben egy bölcs derű. Az a derű pedig nem langyos jókedv, hanem túl jón és rosszon is az élet igenlése...
–Hamvas Bélához kapcsolódó kérdésedre – irodalmárként – a szintén hányatott életű, mellőzött Weöres Sándor jut eszembe, a saját belső világából oly mélyen merítő költő. Számomra ugyanis Hamvas szintén az egyén és a világ harmóniáját kereső, a lét értelmén töprengő alkotó, aki a mindennapok tapasztalataiból és az emberiség több évszázados tudományos teljesítményeiből, filozófiai kultúrájából alakítja ki, teremti meg (még nem teljesen feltárt) életművének világát. Kérdésed egyben másfajta hasonlóságra is emlékeztet: szellemi és testi megpróbáltatások közepette Hamvas Béla sem veszítette el tudósi tartását, jobbító szándékú hitét és „bölcs derűjét". Világszemléletét Patmosz című esszékötetében olvashatjuk: „Tudjuk, hogy az életnek célja nincs; értelme van. Az értelmet pedig maga az ember helyezi el önmagában azzal, hogy milyen életet tart a maga számára méltónak.”
- Min dolgozol most? Mik a terveid?
- Most éppen a Madách életművéről (jórészt erdélyi utóéletéről) megjelent írásaimat, a Madách
Imre Irodalmi Társaságban megtartott előadásaimat gyűjtöm össze. Mintegy bővíteni, kiegészíteni szeretném a 2003-ban Magyarországon kiadott gyűjteményemet. Elképzeléseim közül csak egyet említenék itt meg. Több évtizedes búvárkodásom folytatásaként könyvet szeretnék írni a korán elhunyt Török Gyuláról, akinek regényei, elbeszélései új színt jelentettek a 20. század első éveinek magyar prózájában. Remélem öröksége feltárásával sikerül erről másokat is meggyőzni.
Józsa István egyetemi oktató
Szabadság (Kolozsvár)
„Egy nemzeti irodalom a nemzet életének, lelkiismeretének része, megtestesítője”
Kozma Dezső irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, 1935 november 6-án született Középlakon. Köteteinek sora már helyére került a szakmában.
– Kezdjük ezt az évfordulós beszélgetést a külső, történelmi meghatározókkal. Olyan emberrel beszélgetek, aki az életét a II. világháborúval kezdte. Ez már önmagában külön téma lehetne. Öt-hat évesen az embernek sokkal fontosabb dolgai vannak, olyan istenigazából nagy elhatározás, nagy célok vezetik. De amikor annak rendje és módja szerint iskolába indultál volna, közbeszólt minden idők legnagyobb világkatasztrófája. Hol, hogyan élted át azokat az éveket, azt a több mint ezerhatszázhatvan napot, milyen nyomot hagytak az életedben?
– Már-már múltbavesző, mégis máig tartó élményeket éleszt bennem kérdésed. Természetesen a világot csak részben értő 5-6 éves gyermek megpróbál tájékozódni, eligazodni abban a környezetben, amelybe beleszületett. Különösen nem könnyű ez sorsformáló időben, még a mindennapok szintjén sem.
Egy magyar–román lakosú, szép fekvésű erdélyi faluban szereztem első tapasztalataimat: az egykori Kolozs (ma Szilágy) megyei Középlakon. Nem messze a kultúrházunkat tervező Kós Károly Varjúvárától, Wesselényi Miklós és Ady Endre szellemét őrző Zilah, illetve Kolozsvár vonzáskörében. Mintha a település neve is jelképesen ezt fejezné ki: Kalotaszeg, a Szilágyság és Erdély művelődési központjának számító „kincses” város felé vezetnek az utak.
Négy elemis iskolánk és a református zsoltárok jelentették számunkra az első szellemi „útravalót”. S lélekben persze azok a minősítések, amelyeket az osztatlan iskola tanítója 1940 és 1945 között értesítőinkbe vésett: „jó”, „jeles”, „dicséretes”, „kitűnő”. Mindezek az épp akkor véget érő háborút követő történelmi fordulattal sem múltak el nyomtalanul. Iskolánkban azonban nem lévén további osztályok, magántanulóként, egyedül egy szál tanító segítségével kellett eligazodnom a könyvekkel egyébként sem bővelkedő szűkebb világomban. Az év végi kolozsvári számonkérő vizsgán mégse kellett szégyenkeznem, így aztán a következő szeptemberben velem is elindultak a szekerek a betű újabb birodalmába. Előbb Bánffyhunyadra, ahol a bentlakás volt „magán”, ugyanis a valamikor jobb napokat látott Böske néni kénytelen volt a kisváros környéki falvak tanulni vágyói számára otthonában bentlakást berendezni. Középiskolai éveimnek színhelye, Kolozsvár – Mátyás király szobrával, patinás épületeivel – nyitott könyvet jelentett egy falusi fiatalember számára. Érettségi után a Bolyai Egyetem előttem is kitárta kapuját, hogy aztán pár év múlva a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban taníthassak magyar irodalmat.
Leegyszerűsítő szűkszavúsággal: ezek voltak a tágabban értelmezett kezdetek, a felkészülés útjelzői.
– 1956. Itt az országban, az akkori hatóságok az elítélteket a következő években egyenként, hosszabb-rövidebb idő után börtönözték be vagy bocsátották el. Édesapámat, édesanyámat politikai okokbál elbocsátották. Börtönben nem voltak, „csak" elbocsátották őket. 21 évesen mit éltél meg '56 következményeiből?
– Több mint fél évszázad távlatából (mai történelmi tudásunk birtokában) nem könnyű pár szóban elmondani, kolozsvári magyar szakos egyetemi hallgatókként – a rádió mellett szorongva, reménykedve – miként válhattunk érzelmileg részeseivé az általunk is világfordítónak vélt történéseknek. Sokszor elmondott szavak kívánkoznak ide: ritkán tapasztalható szabadságvággyal, aggódásaink közepette is megőrzött bizakodással, hittel, majd a felemelő érzelmeket követő tragikusan fájdalmas keserűséggel. „Egységből csoda született" – emlékezett az idei évfordulón az akkori feszült napokat tevőlegesen megélő Dávid Gyula. Ma nem titok az sem, hogy a korábban engedélyezett esemény (a magyar írók sírjai melletti tisztelgésünk a kolozsvári Házsongárdi Temetőben) november elsején már tiltottnak számított, veszélyes politikai megmozdulásnak, amit abban a pillanatban a bennünket vezető tanárunk, Dávid Gyula (ő mondta el) sem tudott, nem tudhatott. Hét évi börtönnel szenvedett meg érte. A verseivel jelentkező Páskándi Géza elítélésekor (ő is csaknem ennyi évet kapott) vádpontként szerepelt az is, hogy sürgette az oktatási rendszer reformját, a többi között azt, hogy a történelmi materializmus mellett más filozófiát is oktassanak az egyetemen.
Nem egy évfolyamtársamat meghurcolták, másokat kizártak az egyetemről. És jól ismertek a más szakokon, kolozsvári szellemi intézményekben az országszerte elkövetett megtorlások is. Rengetegen kerültek hosszú évekre börtönbe, többen az életükkel fizettek.
- Képzett, elsősorban a munkájával foglalkozó irodalomtörténész, egyetemi tanár számára milyen fordulatot jelentett 1989?
- Nem szükséges fejtegetnem, számunkra, számomra is hozott változást 1989. Legfeljebb arról lehetne most beszélni, hogy milyen mértékben, milyen módon. Kétségtelen: addig nem javallott, illetve kényes témák, elhallgatott írók is sorra kerülhettek előadásaimon, árnyaltabban lehetett megközelíteni egy-egy életművet, mint ahogy a különböző szemináriumi, államvizsgai és a továbbképzést szolgáló szakdolgozatok tematikája is bővülhetett. És a tudományos kutatómunkára tágabb lehetőségek nyíltak, bizonyos forrásokhoz nem kellett külön engedélyt kérni, hazai és külföldi (magyarországi) levéltárak is hozzáférhetőbbekké váltak. Személyesebbre fordítva beszélgetésünket: 1994-ben neveztek ki professzornak. (Jóllehet korábban megvoltak az ehhez szükséges szakmai feltételek. Huszonhárom évvel azelőtt, 1971-ben megkaptam a filológia doktora tudományos fokozatot, 1994-ig 12 önálló kötetem, két egyetemi kézikönyvem, számos kísérő szöveggel ellátott válogatásom magyar írók műveiből és több mint kétszáz tanulmány, szakközleményem jelent meg különböző folyóiratokban, lapokban. Elnézést a felsorolásért, nem valamiféle utólagos méltatlankodásból fakadóan teszem ezt, hisz az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy abban az időben egyáltalán nem volt könnyű a „ranglétrán” előrelépni, és talán a Tanszék sem siette el a felterjesztést – lehet, hogy csak puszta feledékenységből. Végső soron örültem, hogy professzor lettem.) 1996-ban a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettesévé választottak, 1997-ben a doktori iskola keretében szakirányítással bíztak meg, majd konzulens professzorként mentem nyugdíjba. Némiképp az általad említett fordulat következményének tekinthető az is, hogy kolozsvári nyugdíjazásom után a frissen alakuló nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen még tíz évig (2003–2013) taníthattam magyar kultúrát, magyar irodalmat, és talán itteni dékáni működésemnek (az adminisztrációs munkát elvégzőknek köszönhetően) is volt valami értelme. És azt hiszem, nem puszta véletlen, hogy szakmai díjazásokban, kitüntetésekben csak 1990 után részesültem.
- Tudományos tevékenységedről néhány kérdést. Miért, hogyan lettél irodalomtörténész?
– Hogy mikor és miért lettem irodalomtörténész? Nehezen tudnám pontosan egy bizonyos időszakhoz, eseményhez kapcsolni, úgy vélem ugyanis, hogy egy ilyen elhatározás több tényezőtől függő. Közre játszhatott ebben az is, hogy mindig érdekelt a múlt, szerettem hallgatni a régi történeteket, nézegetni a régi épületeket, tárgyakat. Középiskolai történelemtanárom, Pataki József (később egyetemi professzor) csak fokozta bennem a tovatűnt korok iránti vonzalmat, kíváncsiságot. Évek múlva a kolozsvári egyetemi könyvtár rendszeres látogatójaként, régi könyveket, lapokat böngészve mindez „tudatosabbá”, „rendezettebbé” vált bennem, arra késztetett, hogy egy irodalmi mű, életmű vizsgálata alkalmával (természetesen az esztétikai értékek felfedezésével párhuzamosan) életre keltsem azt a történelmi, szellemi közeget, amelyekben ezek az alkotások megszülettek. Egyébként abban az időben a különböző – olykor inkább csak divat-szülte – elméletekhez nemigen juthattunk hozzá. Vagy ha igen, ezek az elméletek nemigen voltak vonzóak.
- Hogyan és miért éppen a 19. századot választottad?
- Fiatal tanársegédként, a 60-as években a magyar irodalom különböző korszakait szeminarizáltam, és volt időszak, amikor verstan, összehasonlító irodalom, irodalomelmélet és esztétika is szerepelt az óráim között. Mondanom sem szükséges, hogy a sokféle tantárgy nemcsak rengeteg időt vett igénybe, egyben nem kis próbatételt jelentett szakmai szempontból, ezért ritkán nyílt alkalom egy irodalmi áramlattal vagy életművel behatóbban foglalkozni. Azonban nyomban hozzáfűzném: ez a szerteágazó lefoglaltság nem ártott, sőt megkönnyítette később az egy területre, egy irodalmi jelenségre szorítkozó búvárkodásomat, oktatói működésemet. Lehet, hogy másképp nem vállalkoztam volna középiskolai tankönyvek írására.
– Éveken át főleg a 19. század magyar irodalmát szeminarizáltam, és ebből a korszakból merítettem doktori értekezésem témáját (Irodalom a kolozsvári századvégen). Így lettem viszonylag korán (majd professzorként is) irodalmunk egyik nagy korszakának előadója.
Talán nem szükséges a neveket felsorolni: Arany János, Madách Imre, Tompa Mihály, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Vajda János, Mikszáth Kálmán, Gyulai Pál. Folytathatnám a századfordulón jelentkező és a századelőn kibontakozó nemzedékkel: Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Justh Zsigmond, Iványi Ödön, Gozsdu Elek, Petelei István, Thury Zoltán, Csiky Gergely, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Tömörkény István, Krúdy Gyula.
Nem kis erőfeszítést jelentett számomra szűkre szabott óraszámban mindezt bemutatni. Ezért éreztem szükségét előadásaimat nyomtatásban megjelentetni. (Magyar irodalom a XIX. század második felében, Bukarest, 1980; Magyar irodalom a századfordulón, Kolozsvár, 1978 ). Persze, közben ki-kirándultam a 20. századba és a világirodalomba.
– Új Európa van születőben – más kontextusban más a recepció. Ugyanaz a műalkotás ma más életet él. Csak egy példát, de klasszikusat, és éppen a 19. századból. Arany János A walesi bárdok című költeményét lefordították walesi nyelvre. A remekműnek eget-földet rengető sikere van. Voltak már más fordítások, más próbálkozások is – Zolman Péter angol fordítása stb. – de egyiknek sem volt ekkora sikere, ilyen hatása. Európa nyugati és keleti „fele" ma másképp, jobban figyel egymásra? Sőt, születőben egy egységesülő kontinens? Hogyan reagál a 21. század elméletírása? Mi mindent kell újraírni?
– Azt hiszem, kérdésed az irodalmon túlmutató választ igényelne. Már maga a különböző irodalmak kölcsönhatása, a műfordítások szerepe a nemzeti kultúrák közeledésében igen sokféleképp értelmezhető. Szószaporítás lenne újra és újra elmondani, hogy minden kor (így a mi 21. századunk is) megbirkózik jelenbe épülő örökségével, értékeivel. Különösképpen gond az, hogy egy olyan, a nemzet életéhez és szellemi örökségéhez szorosan kötődő alkotó, mint Arany János költői világa, kivételesen gazdag nyelve, annak sajátos ízei miként közvetíthetők kellő színvonalon más nyelvű olvasók számára. Önkéntelenül Kosztolányi Dezső szállóigévé vált szavai jutnak eszembe: fordítani annyi, mint gúzsba kötve táncolni. A többi között jórészt ezzel is magyarázható, hogy az utóbbi időben megélénkültek a „kulturális modernség" és a szellemi kölcsönhatások körüli, különböző felfogásokat szembesítő viták. Ebben az „egymásra figyelésben" arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy nemzeti irodalom elsősorban (már csak nyelve okán is) a nemzet életének, történelmi és szellemi-irodalmi örökségének, önismeretének vagy akár lelkiismeretének része, megjelenítője. Természetesen azoknak az egyetemes értékeknek is kifejezője, amelyeket már a reformkor nagyjai, Kölcsey, Vörösmarty megfogalmaztak. Mint ahogy figyelmet érdemlő, milyen közegben történnek meg ezek a találkozások, párbeszédek. A jeles irodalomtörténész, Horváth János vélekedése sok igazságot hordozó: az irodalom kétlaki növény, amelynek virágai a formák világában nyílnak, s a nemzeti irodalmak fejlődéstörténeti helyzetétől is függ, hogy melyik mikor fejti ki a maga egyediségét. Már ezért sem lehet a tolmácsolás, a szellemi értékek közvetítésének módja sem „röghöz kötött". Elég, ha a magyar irodalom több mint másfél évszázaddal ezelőtti „kulcsszavaira" gondolunk: haza és emberiség, népek hazája nagyvilág.
– Kötetek sorában foglalkoztál erdélyi magyar irodalommal. Gondoltál már egy teljes erdélyi magyar irodalomtörténet megírására? Eddigi tudományos tevékenységed mintegy előrejelzi...
– Az Erdélyben született magyar irodalom csakugyan foglalkoztatott (foglalkoztat), a régebbi és az első világháború utáni erdélyi (romániai) írókról, művekről több alkalommal írtam. Egy részük a szegedi székhelyű Madách Irodalmi Társaság kiadásában most megjelent válogatott írásaimban olvasható, a két háború közötti romániai magyar írókról készült közleményeim jórészt hazai folyóiratokban láttak napvilágot. Talán egyszer összegyűjtöm őket. Egyelőre megbízható irodalomtörténeti kézikönyvként ajánlom Pomogáts Béla többkötetes (2008–2010 között megjelentetett) kiváló irodalomtörténeti munkáját: Magyar irodalom Erdélyben.
– Bálint Tibor íróval sokat beszélgettünk a témáról: az író feladata, hogy megírja a maga korát. Ő a háború következményeit és a diktatúrát élte meg, hát két főműve a Zokogó majom és a Bábel tornya. Bálint Tibor írói feladatát elvégezte. Mire ösztönöz, illetve kötelez az irodalomtörténet-írás?
– Kétségtelen nem ritka, hogy egy alkotó el-mulaszthatatlan szükségét érzi, írói feladatának tekinti személyes élettapasztalait, élményeit írásaiban megörökíteni. Bálint Tibor valóban ezt tette. Némiképp módosítva kérdésed és a választ, bennem is felsejlettek korábbi élményeim újrateremtésére késztető gondolatok. Persze másképpen. Pédául úgy, hogy a magyar irodalom egyik nagy korszakáról több mint három évtizeddel ezelőtt megjelent egyetemi kézikönyvemet – azóta felgyűlt ismereteim alapján – továbbgondoljam, mintegy ötvözve az akkori és mostani élményeimet, gondolkodásmódomat. Nem föltétlenül tankönyvszerűen. A válogatott írásaimat tartalmazó, a Madách Irodalmi Társaság jóvoltából most megjelent gyűjteményes kötetem tulajdonképpen ilyen szándékkal is készült: szembesülni egykori, máig elkísérő élményeimmel. Azt hiszem, ez is szellemi léthelyzetek egyfajta újraélése.
– Európa történelmének utóbbi nyolc évtizede sok csodát és sok szörnyűséget produkált, sokszor ipari méretekben. Hamvas Béla, aki megélte mind a két világháborút, aztán a diktatúrát, politikai börtönt, aki életében egyetlenegyszer publikálhatott, „Óda a XX. századhoz" című esszéjében írja: mindezek után és csakis ezek után beérik az emberben egy bölcs derű. Az a derű pedig nem langyos jókedv, hanem túl jón és rosszon is az élet igenlése...
–Hamvas Bélához kapcsolódó kérdésedre – irodalmárként – a szintén hányatott életű, mellőzött Weöres Sándor jut eszembe, a saját belső világából oly mélyen merítő költő. Számomra ugyanis Hamvas szintén az egyén és a világ harmóniáját kereső, a lét értelmén töprengő alkotó, aki a mindennapok tapasztalataiból és az emberiség több évszázados tudományos teljesítményeiből, filozófiai kultúrájából alakítja ki, teremti meg (még nem teljesen feltárt) életművének világát. Kérdésed egyben másfajta hasonlóságra is emlékeztet: szellemi és testi megpróbáltatások közepette Hamvas Béla sem veszítette el tudósi tartását, jobbító szándékú hitét és „bölcs derűjét". Világszemléletét Patmosz című esszékötetében olvashatjuk: „Tudjuk, hogy az életnek célja nincs; értelme van. Az értelmet pedig maga az ember helyezi el önmagában azzal, hogy milyen életet tart a maga számára méltónak.”
- Min dolgozol most? Mik a terveid?
- Most éppen a Madách életművéről (jórészt erdélyi utóéletéről) megjelent írásaimat, a Madách
Imre Irodalmi Társaságban megtartott előadásaimat gyűjtöm össze. Mintegy bővíteni, kiegészíteni szeretném a 2003-ban Magyarországon kiadott gyűjteményemet. Elképzeléseim közül csak egyet említenék itt meg. Több évtizedes búvárkodásom folytatásaként könyvet szeretnék írni a korán elhunyt Török Gyuláról, akinek regényei, elbeszélései új színt jelentettek a 20. század első éveinek magyar prózájában. Remélem öröksége feltárásával sikerül erről másokat is meggyőzni.
Józsa István egyetemi oktató
Szabadság (Kolozsvár)
2015. november 9.
Átszervezésekkel védenék a magyar iskolahálózatot
Miután RMDSZ-közbenjárásra sikerült elérni, hogy Ilie Bolojan nagyváradi polgármester ne szólhasson bele a beiskolázási tervbe, vagyis abba, hogy hány nulladik, ötödik és kilencedik osztály induljon Váradon – amire az önkormányzati vezetőnek nem is lett volna törvényes hatásköre –, a tanfelügyelőséggel kezdtek tárgyalásokat arról, hogy reálisan hány diák van, és hogy a jelenlegi törvény hány osztály indítását teszi lehetővé. A tárgyalások eredményeként az igényeket kielégítő terv készült el – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Szabó Ödön parlamenti képviselő. Hangsúlyozta, ebben a kérdésben folyamatosan konzultáltak a történelmi egyházak vezetőivel, vagyis Csűry István református és Böcskei László római katolikus püspökkel, valamint az érintett iskolaigazgatókkal a képviselendő álláspontról.
Megfelel az igényeknek a beiskolázási terv
A közös munka eredményeként a tanfelügyelőségről kikerült és a minisztériumba elküldött beiskolázási terv lefedi az iskolák igényeit – mondta el Szabó Ödön. Ennek megfelelően a tervbe 16 indítandó ötödik osztály került be a Bolojan által propagált 12 helyett, valamint szintén a reális igényeknek megfelelő számú előkészítő osztály. A középiskolai osztályokat illetően kisebb kompromisszum született: Nagyváradon és vidékén 24 osztály indítására volt igény az iskolák részéről, és végül 22 került a tervbe – de még ez is jóval több a polgármester által javasolt 18-nál. Az RMDSZ által felhozott legfőbb érv a témában az volt, hogy a tavalyi adatok szerint a Bihar megyei színmagyar oktatás nemcsak el tudja tartani saját pedagógusi hálózatát, hanem többletet is termel, míg a színromán, illetve romántöbbségű oktatás veszteséges. A román oktatási hálózat deficitjét (ami Bihar megyében az elmúlt évben 12,2 millió lej volt) pedig nem lehet a magyarokon megspórolni, főleg, ha figyelembe veszik azt is, hogy romániai szinten a kisebbségi oktatás az országos hálózatnak alig tíz százalékát teszi ki. Ezt a szakmai érvelést a tanfelügyelőség elfogadta, ezt követően azonban Bukarestben a minisztériummal is el kell majd fogadtatni.
Szakosztályokat venne át a Szent László és a Lorántffy
Szabó Ödön ugyanakkor kilátásba helyezte a váradi középiskolai hálózat jelentős átszervezését is a közeljövőbeli tervek kapcsán, melyre elmondása szerint már megállapodás született a történelmi egyházakkal is. A terv értelmében a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont a közgazdasági és szolgáltatási szakképesítés irányába mozdulna el, és ide kerülnének a jelenlegi szakoktatási rendszerben szétszórtan működő turisztikával és szolgáltatásokkal foglalkozó szakosztályok, míg a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium a műszaki oktatás irányába mozdulna el, és ide kerülnének a mechatronikai, elektrotechnikai osztályok, az Ady Endre Líceum pedig meglévő szakjait erősítené. Ugyanakkor arra is törekednek majd, hogy a művészeti líceumban, illetve más, nem szakoktatást nyújtó tanintézetben, ahol többnyelvű osztályok vannak, legalább három párhuzamos magyar osztály működjön évfolyamonként – tette hozzá Szabó Ödön. Ez katedrastabilitást és „erős” magyar diákságot eredményez, valamint ez biztosítja majd azt, hogy ne legyen a tanintézetekben – ahol többnyelvű osztályok vannak – érdek a magyar középiskolai osztályok elsorvasztása, vélekedett a politikus.
Szabó Ödön egy nagyon kemény beiskolázási kampány szervezésének a fontosságát is hangsúlyozta, hogy betöltésre kerüljenek a kiharcolt helyek – s ebben a szülők és pedagógusok szerepvállalását szorgalmazta. Az iskolák figyelmét pedig arra hívta fel, hogy ezen a téren ne méretezzék túl saját magukat, hiszen azzal „aszályra ítélhetik” a többi iskolát.
Szombati-Gille Tamás
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Miután RMDSZ-közbenjárásra sikerült elérni, hogy Ilie Bolojan nagyváradi polgármester ne szólhasson bele a beiskolázási tervbe, vagyis abba, hogy hány nulladik, ötödik és kilencedik osztály induljon Váradon – amire az önkormányzati vezetőnek nem is lett volna törvényes hatásköre –, a tanfelügyelőséggel kezdtek tárgyalásokat arról, hogy reálisan hány diák van, és hogy a jelenlegi törvény hány osztály indítását teszi lehetővé. A tárgyalások eredményeként az igényeket kielégítő terv készült el – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Szabó Ödön parlamenti képviselő. Hangsúlyozta, ebben a kérdésben folyamatosan konzultáltak a történelmi egyházak vezetőivel, vagyis Csűry István református és Böcskei László római katolikus püspökkel, valamint az érintett iskolaigazgatókkal a képviselendő álláspontról.
Megfelel az igényeknek a beiskolázási terv
A közös munka eredményeként a tanfelügyelőségről kikerült és a minisztériumba elküldött beiskolázási terv lefedi az iskolák igényeit – mondta el Szabó Ödön. Ennek megfelelően a tervbe 16 indítandó ötödik osztály került be a Bolojan által propagált 12 helyett, valamint szintén a reális igényeknek megfelelő számú előkészítő osztály. A középiskolai osztályokat illetően kisebb kompromisszum született: Nagyváradon és vidékén 24 osztály indítására volt igény az iskolák részéről, és végül 22 került a tervbe – de még ez is jóval több a polgármester által javasolt 18-nál. Az RMDSZ által felhozott legfőbb érv a témában az volt, hogy a tavalyi adatok szerint a Bihar megyei színmagyar oktatás nemcsak el tudja tartani saját pedagógusi hálózatát, hanem többletet is termel, míg a színromán, illetve romántöbbségű oktatás veszteséges. A román oktatási hálózat deficitjét (ami Bihar megyében az elmúlt évben 12,2 millió lej volt) pedig nem lehet a magyarokon megspórolni, főleg, ha figyelembe veszik azt is, hogy romániai szinten a kisebbségi oktatás az országos hálózatnak alig tíz százalékát teszi ki. Ezt a szakmai érvelést a tanfelügyelőség elfogadta, ezt követően azonban Bukarestben a minisztériummal is el kell majd fogadtatni.
Szakosztályokat venne át a Szent László és a Lorántffy
Szabó Ödön ugyanakkor kilátásba helyezte a váradi középiskolai hálózat jelentős átszervezését is a közeljövőbeli tervek kapcsán, melyre elmondása szerint már megállapodás született a történelmi egyházakkal is. A terv értelmében a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont a közgazdasági és szolgáltatási szakképesítés irányába mozdulna el, és ide kerülnének a jelenlegi szakoktatási rendszerben szétszórtan működő turisztikával és szolgáltatásokkal foglalkozó szakosztályok, míg a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium a műszaki oktatás irányába mozdulna el, és ide kerülnének a mechatronikai, elektrotechnikai osztályok, az Ady Endre Líceum pedig meglévő szakjait erősítené. Ugyanakkor arra is törekednek majd, hogy a művészeti líceumban, illetve más, nem szakoktatást nyújtó tanintézetben, ahol többnyelvű osztályok vannak, legalább három párhuzamos magyar osztály működjön évfolyamonként – tette hozzá Szabó Ödön. Ez katedrastabilitást és „erős” magyar diákságot eredményez, valamint ez biztosítja majd azt, hogy ne legyen a tanintézetekben – ahol többnyelvű osztályok vannak – érdek a magyar középiskolai osztályok elsorvasztása, vélekedett a politikus.
Szabó Ödön egy nagyon kemény beiskolázási kampány szervezésének a fontosságát is hangsúlyozta, hogy betöltésre kerüljenek a kiharcolt helyek – s ebben a szülők és pedagógusok szerepvállalását szorgalmazta. Az iskolák figyelmét pedig arra hívta fel, hogy ezen a téren ne méretezzék túl saját magukat, hiszen azzal „aszályra ítélhetik” a többi iskolát.
Szombati-Gille Tamás
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2015. november 18.
Erdély fejedelmeire emlékeztek
Áhítattal kezdődött kedden a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium által szervezett Fejedelmi Nap, majd koszorúztak a résztvevők. Tárlatnyitóval folytatódott, s előadások is elhangzottak.
Már hagyomány, hogy a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban Erdély fejedelmeire emlékeznek a Fejedelmi Nap során. Az idei megemlékezés az olaszi templomban, áhítattal kezdődött, melyet Forró László egyházkerületi főjegyző tartott. Ezékiás király imádságából kiindulva arról szólt: miközben a „kicsik” egyedüli reménye Isten, a „nagyok” felfuvalkodottan úgy gondolják, nekik nincs szükségük Istenre, s csúfot űzhetnek belőle. Van, aki így akar naggyá lenni, gátlástalanul és hamis önbizalommal eltelve, de aki az élő Istent megtapasztalta, az másképp látja a világot. A kicsi és az alázatos megtapasztalja, hogy Isten segítő Isten, s erről szól Ezékiás imádsága is. Mint bizonyítást is nyer, van segítség a kicsik számára, az asszír sereg elvész – a történelem erről úgy számol be, hogy valószínűleg valami járvány végzett a sereggel. Mert a kicsi és alázatos hívő megtapasztalja az élő Isten segítségét, a káromló pedig csapások által tapasztalja meg Istent – hangzott el.
Tündérkert
A későbbiekben Forró László Bethlen Gáborról szólt, arról a fejedelemről, aki hívő református emberként élt az igével, s bár abban a világban kicsinynek számított, ő maga és országa is megtartatott. Azok számára, akik valóban hiszik, hogy Istennek hatalma van, az egyedüli értelmes dolog imádkozni, Isten előtt meghajolni és segítségét hívni, mondta Forró László. Szakács Zoltán iskolalelkész röviden szólt Bethlen Gáborról, arról, hogy az az Erdély, melyet az árvaságra jutott fejedelem gyermekkorában megtapasztalt, kicsi, szegény és elesett volt, éhínség és betegség pusztította, de ő valóságos tündérkertté tette. Ő volt az, aki lehetővé tette, hogy az emberek vessenek, hogy majd arathassanak is, fegyelmezett hadsereget hozott létre és ezzel egyidejűleg a kultúrát is ápolta – olyan Erdélyt teremtett, ahol meggyökerezhetett a reformáció. Bethlen Gábor volt az, aki halálos ágyán azt mondta: Ha Isten velünk, ki ellenünk? „Ezt az erős hitet kell vallanunk, gyakorolnunk, példáznunk az életünkkel, és akkor az élő Isten és az ő segítsége lesz a mindennapi megtapasztalásunk” – mondta az iskola lelkésze. Az áhítat előadással folytatódott: Szakács Zoltán vezetésével az iskola Arbores Vitae reneszánsz furulyaegyüttese adott elő három reneszánsz éneket – ezek közül kettő olyan kódexekből származik, amelyek Bethlen Gábor korának zenéjét örökítették meg, a harmadik pedig egy reneszánsz kori virágének volt, Balassi Bálint egy versének szövegével.
Örök értékek
Az ünnepség Lorántffy Zsuzsanna szobránál folytatódott. Az iskola kórusának fellépését követően Takács Zoltán történelemtanár szólt a fejedelemasszonyról, aki egész életében adott, akinek házassága példa arra, hogy a hűség, a szeretet és a tisztelet nem idejét múlt, akinek a Szentírás jelentette a vezérfonalat akkor is, amikor férjét és négy gyermekét eltemette. Az iskola diákjai koszorút helyzetek el a szobornál, majd az ünnepség három helyszínen folytatódott. Az V-VIII osztályosoknak Veres-Kovács Attila lelkipásztor mutatta be a református múzeumot a Lorántffy Központban, majd Pálffy József lelkipásztor tartott előadást a Nagyváradi Bibliáról, később Bethlen Gábor szobrát koszorúzták meg. A IX-XII osztályosok többek között Visky István lelkipásztor előadását hallgathatták meg a reformációról; ezzel párhuzamosan zajlott a Középiskolások Országos Képzőművészeti Kiállításának megnyitója, magyarországi meghívottakkal.
Tárlatnyitó
A tárlatnyitón többek között reneszánsz zeneköltemények hangzottak el az Arbores Vitae tolmácsolásában, majd Meleg Vilmos színművész szavalta el Babits Mihály Magyarnak lenni, Arany János Az örökség, valamint Gábor Ferenc Így adta a születésem című versét. Ady Endre két verse is elhangzott az iskola egy diákjának tolmácsolásában. Zsíros Anikó iskolaigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, ezt követően felszólalt Molnár Csaba, a debreceni Suliszervíz Pedagógiai Intézet vezetője, Berényiné Szilaj Ilona, a hajdúszoboszlói Kovács Máté városi művelődési központ igazgatója. Komiszár János Holló László-díjas festőművész értékelte az alkotásokat. Mint elhangzott, a tizedik alkalommal megszervezett versenyre, melyen hazai és magyarországi középiskolások egyaránt részt vettek, 304 alkotás érkezett be; ezek közül a legsikerültebb hatvan alkotás tekinthető meg az első emeleti díszteremben, november 27-ig. Az ünnepség az iskola tánccsoportja által előadott reneszánsz táncokkal ért véget.
Neumann Andrea
erdon.ro
Áhítattal kezdődött kedden a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium által szervezett Fejedelmi Nap, majd koszorúztak a résztvevők. Tárlatnyitóval folytatódott, s előadások is elhangzottak.
Már hagyomány, hogy a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban Erdély fejedelmeire emlékeznek a Fejedelmi Nap során. Az idei megemlékezés az olaszi templomban, áhítattal kezdődött, melyet Forró László egyházkerületi főjegyző tartott. Ezékiás király imádságából kiindulva arról szólt: miközben a „kicsik” egyedüli reménye Isten, a „nagyok” felfuvalkodottan úgy gondolják, nekik nincs szükségük Istenre, s csúfot űzhetnek belőle. Van, aki így akar naggyá lenni, gátlástalanul és hamis önbizalommal eltelve, de aki az élő Istent megtapasztalta, az másképp látja a világot. A kicsi és az alázatos megtapasztalja, hogy Isten segítő Isten, s erről szól Ezékiás imádsága is. Mint bizonyítást is nyer, van segítség a kicsik számára, az asszír sereg elvész – a történelem erről úgy számol be, hogy valószínűleg valami járvány végzett a sereggel. Mert a kicsi és alázatos hívő megtapasztalja az élő Isten segítségét, a káromló pedig csapások által tapasztalja meg Istent – hangzott el.
Tündérkert
A későbbiekben Forró László Bethlen Gáborról szólt, arról a fejedelemről, aki hívő református emberként élt az igével, s bár abban a világban kicsinynek számított, ő maga és országa is megtartatott. Azok számára, akik valóban hiszik, hogy Istennek hatalma van, az egyedüli értelmes dolog imádkozni, Isten előtt meghajolni és segítségét hívni, mondta Forró László. Szakács Zoltán iskolalelkész röviden szólt Bethlen Gáborról, arról, hogy az az Erdély, melyet az árvaságra jutott fejedelem gyermekkorában megtapasztalt, kicsi, szegény és elesett volt, éhínség és betegség pusztította, de ő valóságos tündérkertté tette. Ő volt az, aki lehetővé tette, hogy az emberek vessenek, hogy majd arathassanak is, fegyelmezett hadsereget hozott létre és ezzel egyidejűleg a kultúrát is ápolta – olyan Erdélyt teremtett, ahol meggyökerezhetett a reformáció. Bethlen Gábor volt az, aki halálos ágyán azt mondta: Ha Isten velünk, ki ellenünk? „Ezt az erős hitet kell vallanunk, gyakorolnunk, példáznunk az életünkkel, és akkor az élő Isten és az ő segítsége lesz a mindennapi megtapasztalásunk” – mondta az iskola lelkésze. Az áhítat előadással folytatódott: Szakács Zoltán vezetésével az iskola Arbores Vitae reneszánsz furulyaegyüttese adott elő három reneszánsz éneket – ezek közül kettő olyan kódexekből származik, amelyek Bethlen Gábor korának zenéjét örökítették meg, a harmadik pedig egy reneszánsz kori virágének volt, Balassi Bálint egy versének szövegével.
Örök értékek
Az ünnepség Lorántffy Zsuzsanna szobránál folytatódott. Az iskola kórusának fellépését követően Takács Zoltán történelemtanár szólt a fejedelemasszonyról, aki egész életében adott, akinek házassága példa arra, hogy a hűség, a szeretet és a tisztelet nem idejét múlt, akinek a Szentírás jelentette a vezérfonalat akkor is, amikor férjét és négy gyermekét eltemette. Az iskola diákjai koszorút helyzetek el a szobornál, majd az ünnepség három helyszínen folytatódott. Az V-VIII osztályosoknak Veres-Kovács Attila lelkipásztor mutatta be a református múzeumot a Lorántffy Központban, majd Pálffy József lelkipásztor tartott előadást a Nagyváradi Bibliáról, később Bethlen Gábor szobrát koszorúzták meg. A IX-XII osztályosok többek között Visky István lelkipásztor előadását hallgathatták meg a reformációról; ezzel párhuzamosan zajlott a Középiskolások Országos Képzőművészeti Kiállításának megnyitója, magyarországi meghívottakkal.
Tárlatnyitó
A tárlatnyitón többek között reneszánsz zeneköltemények hangzottak el az Arbores Vitae tolmácsolásában, majd Meleg Vilmos színművész szavalta el Babits Mihály Magyarnak lenni, Arany János Az örökség, valamint Gábor Ferenc Így adta a születésem című versét. Ady Endre két verse is elhangzott az iskola egy diákjának tolmácsolásában. Zsíros Anikó iskolaigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, ezt követően felszólalt Molnár Csaba, a debreceni Suliszervíz Pedagógiai Intézet vezetője, Berényiné Szilaj Ilona, a hajdúszoboszlói Kovács Máté városi művelődési központ igazgatója. Komiszár János Holló László-díjas festőművész értékelte az alkotásokat. Mint elhangzott, a tizedik alkalommal megszervezett versenyre, melyen hazai és magyarországi középiskolások egyaránt részt vettek, 304 alkotás érkezett be; ezek közül a legsikerültebb hatvan alkotás tekinthető meg az első emeleti díszteremben, november 27-ig. Az ünnepség az iskola tánccsoportja által előadott reneszánsz táncokkal ért véget.
Neumann Andrea
erdon.ro
2015. november 19.
Továbblépnének a szórványban
Az oktatás színvonalának erősítését, a nyelvi asszimiláció meggátolását és a szórványkollégiumokból kikerülőkre való fokozott odafigyelést tartják a következő időszak legfontosabb teendőinek a lapunk által megkérdezett szórványbeli oktatási szakemberek. Mint rámutatnak, a szórványkollégiumok működtetése bevált, a jövőben az ezekben tanult, és szülőfalujukba visszatérő fiatalokra kell odafigyelni, hiszen ők biztosítják az utánpótlást.
„Minden gyerekért élet-halál harcot vívunk. Amikor a szórványkollégiumban egy osztály megalakulása, megtartása sok esetben egy-két gyereken múlik, létfontosságú a szülők meggyőzése" – fejtette ki lapunknak Lakatos András.
A kalotaszentkirályi Ady Endre Szórványkollégium igazgatója szerint a születésszám-csökkenés és elvándorlás mellett a nyelvi asszimiláció súlyosbítja a leginkább a szórványosodási folyamatot. Rámutatott, ezek közül utóbbi a legfájóbb, és csak a helyi közösség, civil szféra és egyházak összefogásával gátolható meg. A népességcsökkenés kormánypolitikával állítható meg, a nagycsaládok, kismamák támogatásával, a migráció is gazdaságserkentő intézkedésekkel fordítható meg, ám a nyelvi beolvadás a helyi közösségek problémája, hívta fel a figyelmet.
Elmondta, gyakran előfordul, hogy a szülők beletörődésből, kényelemből inkább a helyi román iskolába járatják gyerekeiket, és nem vállalják a 10–20 kilométeres ingáztatást, vagy azt, hogy kollégiumba küldjék. Folyamatosan tájékoztatni kell őket arról, hogy milyen előnyökkel jár, ha a gyerek az anyanyelvén tanul, nemcsak az identitás-megőrzés, hanem a további életút szempontjából is, hiszen anyanyelvén sokkal könnyebben elsajátíthatja az ismereteket.
Kalotaszegen szinte minden faluban van két-három magyar gyerek, akiket román iskolába íratnak, annak ellenére, hogy a szórványkollégiumban biztonságos, kényelmes körülmények között, szakképzett pedagógusok felügyeletével folytathatnák tanulmányaikat, mesélte a szakember.
Hiányzik a román állam támogatása
„A szórványban hatványozottan működik, hogy az egyéni érdekek mellett a közösségi érdeknek is érvényesülnie kell, a szülőket arra biztatjuk, hogy egymást is győzzék meg az anyanyelvi oktatás fontosságáról" – mondta Lakatos András.
A kalotaszegi szórványkollégium igazgatója kifejtette, a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül meghívásos pályázat révén támogatja a szórványoktatást, míg a Communitas Alapítvány a diákok, a pedagógusok ingázási, kollégiumi költségeit fedezi. A két támogatás nagyságrendileg azonos, mintegy 500 ezer lej évente, és bár a kollégiumok működtetői más, nyílt pályázati rendszerben is kapnak támogatást, ezek legnagyobb előnye a kiszámíthatóság. „Az ingázás és a kollégiumi ellátás költségeit lehetetlen áthárítani a szülőkre" – szögezte le az igazgató.
Kifejtette, bár törvény szabályozza, hogy azoknak a gyerekeknek az ingázási, bentlakási vagy étkeztetési költségeit, akik lakhelyükön nem tanulhatnak anyanyelven, át kell vállalnia az államnak, ez soha nem történt meg. „A mindenkori román kormányok csak nyilatkozatok szintjén szajkózzák, hogy az oktatás ingyenes" – mutatott rá Lakatos András.
Bajban a rendszer
A szórványbeli oktatásban felmerülő gondok egy részét a teljes oktatási rendszer átszervezésével lehetne orvosolni – mondta lapunknak Magyari Tivadar. Az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke szerint ugyanis a romániai oktatás egésze bajban van. Kifejtette, a szórványban is ugyanazok a gondok, mint országos szinten: nincs elég gyerek, több településen gyengén felszereltek az iskolák, óvodák és romlott az oktatás minősége. Mivel kevésbé megbecsült a tanári pálya, egyre kevesebben választják ezt a hivatást.
Amint mondta, a szórványban is próbálnak helyzetekre szabott megoldásokat találni, ám nem fognak „ráígérni a lehetőségekre". „Nem ígérjük meg, hogy lehozzuk a csillagot az égről, bár sokan erre számítanak, hogy aztán számon kérhessék, hogy mégsem tettük meg" – fogalmazott lapunknak a szakpolitikus. Hangsúlyozva, bár a szövetség ellenzékben van, az oktatási minisztériummal nem szakadt meg a kapcsolat, a leköszönő miniszterrel is folyamatos volt a párbeszéd.
A pályakezdőkre is figyelni kell
Az oktatás megtartása, fejlesztése mellett a szórványkollégiumokból kikerült fiatalokra oda kell figyelni, a szórványtelepülések gazdasági fejlesztésére is programokat kell kidolgozni – hívta fel lapunk figyelmét Balázs–Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke.
Meglátása szerint a szórványoktatásban bevált a kollégiumok, iskolaközpontok létrehozása, ha még vannak fehér foltok Erdélyben, hasonló intézmények működtetése lehet a megoldás, bár minden esetben figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat, hangsúlyozta.
A szamosújvári szakember tapasztalatai szerint a szórványkollégiumokat minőségi életkörülmények, magas oktatási színvonal biztosításával lehet eredményesen működtetni, ha ezek teljesülnek, a vegyes házasságban született gyerekeket is meg tudják szólítani. Az iskolaközpontban tanuló diákok jelenleg mintegy 20 százaléka vegyes házasságból származik, mutatott rá. Balázs–
Bécsi Attila szerint további fontos előrelépés lehet a szakoktatás megszervezése, a válaszúti Kallós Alapítvány például három éve beindította a mezőgazdasági szakképzést. „Most azokra a fiatalokra kell figyelni, akik visszakerülnek falura. A továbbiakban ők biztosítják a magyar lélekszámot a szórványban, most már az első tanítványaink gyerekei iratkoznak hozzánk" – magyarázta a Téka Alapítvány elnöke. Rámutatott, a szórványkollégiumokban végzettek más igényekkel térnek vissza szülőfalujukba, míg azok, akik otthon tanultak, megelégszenek a napszámos munkával, előbbiek farmokat létesítenének, pályáznak.
Amint arról beszámoltunk, az RMDSZ vasárnap fogadta el a szórvány új cselekvési tervét, amelyben többek között a minőségi oktatás biztosítását, közösségi terek kialakítását és színvonalas rendezvények biztosítását tűzte ki célul.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
Az oktatás színvonalának erősítését, a nyelvi asszimiláció meggátolását és a szórványkollégiumokból kikerülőkre való fokozott odafigyelést tartják a következő időszak legfontosabb teendőinek a lapunk által megkérdezett szórványbeli oktatási szakemberek. Mint rámutatnak, a szórványkollégiumok működtetése bevált, a jövőben az ezekben tanult, és szülőfalujukba visszatérő fiatalokra kell odafigyelni, hiszen ők biztosítják az utánpótlást.
„Minden gyerekért élet-halál harcot vívunk. Amikor a szórványkollégiumban egy osztály megalakulása, megtartása sok esetben egy-két gyereken múlik, létfontosságú a szülők meggyőzése" – fejtette ki lapunknak Lakatos András.
A kalotaszentkirályi Ady Endre Szórványkollégium igazgatója szerint a születésszám-csökkenés és elvándorlás mellett a nyelvi asszimiláció súlyosbítja a leginkább a szórványosodási folyamatot. Rámutatott, ezek közül utóbbi a legfájóbb, és csak a helyi közösség, civil szféra és egyházak összefogásával gátolható meg. A népességcsökkenés kormánypolitikával állítható meg, a nagycsaládok, kismamák támogatásával, a migráció is gazdaságserkentő intézkedésekkel fordítható meg, ám a nyelvi beolvadás a helyi közösségek problémája, hívta fel a figyelmet.
Elmondta, gyakran előfordul, hogy a szülők beletörődésből, kényelemből inkább a helyi román iskolába járatják gyerekeiket, és nem vállalják a 10–20 kilométeres ingáztatást, vagy azt, hogy kollégiumba küldjék. Folyamatosan tájékoztatni kell őket arról, hogy milyen előnyökkel jár, ha a gyerek az anyanyelvén tanul, nemcsak az identitás-megőrzés, hanem a további életút szempontjából is, hiszen anyanyelvén sokkal könnyebben elsajátíthatja az ismereteket.
Kalotaszegen szinte minden faluban van két-három magyar gyerek, akiket román iskolába íratnak, annak ellenére, hogy a szórványkollégiumban biztonságos, kényelmes körülmények között, szakképzett pedagógusok felügyeletével folytathatnák tanulmányaikat, mesélte a szakember.
Hiányzik a román állam támogatása
„A szórványban hatványozottan működik, hogy az egyéni érdekek mellett a közösségi érdeknek is érvényesülnie kell, a szülőket arra biztatjuk, hogy egymást is győzzék meg az anyanyelvi oktatás fontosságáról" – mondta Lakatos András.
A kalotaszegi szórványkollégium igazgatója kifejtette, a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül meghívásos pályázat révén támogatja a szórványoktatást, míg a Communitas Alapítvány a diákok, a pedagógusok ingázási, kollégiumi költségeit fedezi. A két támogatás nagyságrendileg azonos, mintegy 500 ezer lej évente, és bár a kollégiumok működtetői más, nyílt pályázati rendszerben is kapnak támogatást, ezek legnagyobb előnye a kiszámíthatóság. „Az ingázás és a kollégiumi ellátás költségeit lehetetlen áthárítani a szülőkre" – szögezte le az igazgató.
Kifejtette, bár törvény szabályozza, hogy azoknak a gyerekeknek az ingázási, bentlakási vagy étkeztetési költségeit, akik lakhelyükön nem tanulhatnak anyanyelven, át kell vállalnia az államnak, ez soha nem történt meg. „A mindenkori román kormányok csak nyilatkozatok szintjén szajkózzák, hogy az oktatás ingyenes" – mutatott rá Lakatos András.
Bajban a rendszer
A szórványbeli oktatásban felmerülő gondok egy részét a teljes oktatási rendszer átszervezésével lehetne orvosolni – mondta lapunknak Magyari Tivadar. Az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke szerint ugyanis a romániai oktatás egésze bajban van. Kifejtette, a szórványban is ugyanazok a gondok, mint országos szinten: nincs elég gyerek, több településen gyengén felszereltek az iskolák, óvodák és romlott az oktatás minősége. Mivel kevésbé megbecsült a tanári pálya, egyre kevesebben választják ezt a hivatást.
Amint mondta, a szórványban is próbálnak helyzetekre szabott megoldásokat találni, ám nem fognak „ráígérni a lehetőségekre". „Nem ígérjük meg, hogy lehozzuk a csillagot az égről, bár sokan erre számítanak, hogy aztán számon kérhessék, hogy mégsem tettük meg" – fogalmazott lapunknak a szakpolitikus. Hangsúlyozva, bár a szövetség ellenzékben van, az oktatási minisztériummal nem szakadt meg a kapcsolat, a leköszönő miniszterrel is folyamatos volt a párbeszéd.
A pályakezdőkre is figyelni kell
Az oktatás megtartása, fejlesztése mellett a szórványkollégiumokból kikerült fiatalokra oda kell figyelni, a szórványtelepülések gazdasági fejlesztésére is programokat kell kidolgozni – hívta fel lapunk figyelmét Balázs–Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke.
Meglátása szerint a szórványoktatásban bevált a kollégiumok, iskolaközpontok létrehozása, ha még vannak fehér foltok Erdélyben, hasonló intézmények működtetése lehet a megoldás, bár minden esetben figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat, hangsúlyozta.
A szamosújvári szakember tapasztalatai szerint a szórványkollégiumokat minőségi életkörülmények, magas oktatási színvonal biztosításával lehet eredményesen működtetni, ha ezek teljesülnek, a vegyes házasságban született gyerekeket is meg tudják szólítani. Az iskolaközpontban tanuló diákok jelenleg mintegy 20 százaléka vegyes házasságból származik, mutatott rá. Balázs–
Bécsi Attila szerint további fontos előrelépés lehet a szakoktatás megszervezése, a válaszúti Kallós Alapítvány például három éve beindította a mezőgazdasági szakképzést. „Most azokra a fiatalokra kell figyelni, akik visszakerülnek falura. A továbbiakban ők biztosítják a magyar lélekszámot a szórványban, most már az első tanítványaink gyerekei iratkoznak hozzánk" – magyarázta a Téka Alapítvány elnöke. Rámutatott, a szórványkollégiumokban végzettek más igényekkel térnek vissza szülőfalujukba, míg azok, akik otthon tanultak, megelégszenek a napszámos munkával, előbbiek farmokat létesítenének, pályáznak.
Amint arról beszámoltunk, az RMDSZ vasárnap fogadta el a szórvány új cselekvési tervét, amelyben többek között a minőségi oktatás biztosítását, közösségi terek kialakítását és színvonalas rendezvények biztosítását tűzte ki célul.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
2015. november 19.
Szacsvay Akadémia évadzáró ülése
A RMDSZ Bihar megyei szervezete által létrehozott Szacsvay Akadémia történelmi előadássorozatának idei évadzáró előadását tartják meg november 19-én, ma 18 órától a nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében. A Kárpát-medence népei című történelmi modul idei utolsó értekezését Bárdi Nándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének osztályvezetője tartja meg Többség és kisebbség a 21. század elején címmel.
Az évadzáró előadás végén a szervezők kiosztják a rendszeres részvevőknek járó, Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész által ellenjegyzett okleveleket is. Ugyanakkor ismertetik a Szacsvay Akadémia jövő évi történelmi sorozatának témáját és programját.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A RMDSZ Bihar megyei szervezete által létrehozott Szacsvay Akadémia történelmi előadássorozatának idei évadzáró előadását tartják meg november 19-én, ma 18 órától a nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében. A Kárpát-medence népei című történelmi modul idei utolsó értekezését Bárdi Nándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének osztályvezetője tartja meg Többség és kisebbség a 21. század elején címmel.
Az évadzáró előadás végén a szervezők kiosztják a rendszeres részvevőknek járó, Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész által ellenjegyzett okleveleket is. Ugyanakkor ismertetik a Szacsvay Akadémia jövő évi történelmi sorozatának témáját és programját.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2015. november 21.
Felavatták Zilahon az Ady Endre diákéveit bemutató emlékházat
Felavatták péntek délután az Ady Endre diákéveit bemutató emlékházat Zilahon – számolt be az RMDSZ hírlevele.
„Néhány éve egy romos állapotban lévő ház ablakait néztük, majd bejöttünk az udvarára és azt terveztük, hogy megvásároljuk, előteremtjük az anyagi forrásokat arra, hogy ide egy olyan emlékházat hozzunk létre, amely Ady Endre zilahi diákéveinek méltó emléket állít” – elevenítette fel Kelemen Hunor az Ady-emlékház létrehozásáról való döntés mozzanatát az avatóünnepségen.
Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával, illetve más anyagi forrásokból, továbbá a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai hozzájárulásával létrehozott zilahi emlékház az Ady-kultusz egyik otthonává válik a Kalotaszentkirályt, Érmindszentet, Szilágylompértet és Nagyváradot összekapcsoló kulturális útvonal részeként.
„Nagyobb elismeréssel nem lehetne adózni egy városnak, mint azzal a mondattal, amely Ady 1903-ban írt publicisztikájában olvasható: aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok. Ezért is gondolom úgy, hogy olyan kötelességünknek teszünk eleget ennek az emlékháznak a felavatásával, amely révén szellemi kulturális örökségünk megkapja az őt megillető kiemelt helyet” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, aki szerint a kulturális örökség az emlékezet által nyer jelentőséget, és ezt szolgálja az újonnan felavatott zilahi emlékház.
„Ady Endre művein keresztül a huszadik század elejét másként érthetjük meg, mint a történelemkönyvek száraz adataiból. A költőnek, művészembernek soha nem az a dolga, hogy társadalmi elemzéseket készítsen, de gyakran érzékenyebb a kor változásaira, mint a politikusok, társadalomkutatók” – méltatta Kelemen Hunor a szilágysági költőzseni kultúrtörténeti jelentőségét. Az RMDSZ elnöke szerint a zilahi emlékházzal kiegészül az az erdélyi kultusz, amelyet az elmúlt évtizedekben Ady alakja köré igyekezett kiépíteni a magyar közösség.
Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke felidézte: az épület felújítását követően a kiállítandó tárgyak begyűjtésén a Pro Szilágyság Egyesület dolgozott. Ebben jelentős szakmai segítséget nyújtott a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. „A közös munka által egy újabb állomással gazdagíthatjuk az Ady zarándokútvonalat – csatlakozva Kalotaszentkirály, Érmindszent, Szilágylompért és Nagyvárad településekhez –, amely egy időben emlék és érték a jövő nemzedéknek” – mondta a politikus.
„Vállalnánk-e ma Ady Endre akkori nyugtalanságát? Felavatjuk, leleplezzük, örülünk, de beleugranánk-e ma abba a mélyvízbe, áramba? Vállalnánk-e ma legalább egy kicsit az Ady Endre akkori életét? Vállalnánk-e annak a kockázatát, hogy gondolkodunk, hogy leírjuk azt, amit érzünk? Mindenkinek köszönöm, hogy megnyílik ez az emlékház, de leginkább az Ady Endre emlékének” – fogalmazott Demény Péter író a zilahi kulturális létesítményről és arról a személyiségről, akinek emléket állít.
Bekő Andrea, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa az emlékházban megtekinthető gyűjteményt mutatta be, amely az Ady Zilahon eltöltött diákévekről való közvetlen emlékezők gondolataitól, a kor tárgyi emlékein át a családi vonatkozásokig, illetve az irodalomtörténeti munkákig terjed. Az állomány folyamatosan bővíthető, az avatóünnepségen Zilah testvérvárosa, Szentendre hozzá is járult könyvadománnyal a múzeumi gyűjteményhez.
maszol.ro
Felavatták péntek délután az Ady Endre diákéveit bemutató emlékházat Zilahon – számolt be az RMDSZ hírlevele.
„Néhány éve egy romos állapotban lévő ház ablakait néztük, majd bejöttünk az udvarára és azt terveztük, hogy megvásároljuk, előteremtjük az anyagi forrásokat arra, hogy ide egy olyan emlékházat hozzunk létre, amely Ady Endre zilahi diákéveinek méltó emléket állít” – elevenítette fel Kelemen Hunor az Ady-emlékház létrehozásáról való döntés mozzanatát az avatóünnepségen.
Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával, illetve más anyagi forrásokból, továbbá a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai hozzájárulásával létrehozott zilahi emlékház az Ady-kultusz egyik otthonává válik a Kalotaszentkirályt, Érmindszentet, Szilágylompértet és Nagyváradot összekapcsoló kulturális útvonal részeként.
„Nagyobb elismeréssel nem lehetne adózni egy városnak, mint azzal a mondattal, amely Ady 1903-ban írt publicisztikájában olvasható: aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok. Ezért is gondolom úgy, hogy olyan kötelességünknek teszünk eleget ennek az emlékháznak a felavatásával, amely révén szellemi kulturális örökségünk megkapja az őt megillető kiemelt helyet” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, aki szerint a kulturális örökség az emlékezet által nyer jelentőséget, és ezt szolgálja az újonnan felavatott zilahi emlékház.
„Ady Endre művein keresztül a huszadik század elejét másként érthetjük meg, mint a történelemkönyvek száraz adataiból. A költőnek, művészembernek soha nem az a dolga, hogy társadalmi elemzéseket készítsen, de gyakran érzékenyebb a kor változásaira, mint a politikusok, társadalomkutatók” – méltatta Kelemen Hunor a szilágysági költőzseni kultúrtörténeti jelentőségét. Az RMDSZ elnöke szerint a zilahi emlékházzal kiegészül az az erdélyi kultusz, amelyet az elmúlt évtizedekben Ady alakja köré igyekezett kiépíteni a magyar közösség.
Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke felidézte: az épület felújítását követően a kiállítandó tárgyak begyűjtésén a Pro Szilágyság Egyesület dolgozott. Ebben jelentős szakmai segítséget nyújtott a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum. „A közös munka által egy újabb állomással gazdagíthatjuk az Ady zarándokútvonalat – csatlakozva Kalotaszentkirály, Érmindszent, Szilágylompért és Nagyvárad településekhez –, amely egy időben emlék és érték a jövő nemzedéknek” – mondta a politikus.
„Vállalnánk-e ma Ady Endre akkori nyugtalanságát? Felavatjuk, leleplezzük, örülünk, de beleugranánk-e ma abba a mélyvízbe, áramba? Vállalnánk-e ma legalább egy kicsit az Ady Endre akkori életét? Vállalnánk-e annak a kockázatát, hogy gondolkodunk, hogy leírjuk azt, amit érzünk? Mindenkinek köszönöm, hogy megnyílik ez az emlékház, de leginkább az Ady Endre emlékének” – fogalmazott Demény Péter író a zilahi kulturális létesítményről és arról a személyiségről, akinek emléket állít.
Bekő Andrea, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa az emlékházban megtekinthető gyűjteményt mutatta be, amely az Ady Zilahon eltöltött diákévekről való közvetlen emlékezők gondolataitól, a kor tárgyi emlékein át a családi vonatkozásokig, illetve az irodalomtörténeti munkákig terjed. Az állomány folyamatosan bővíthető, az avatóünnepségen Zilah testvérvárosa, Szentendre hozzá is járult könyvadománnyal a múzeumi gyűjteményhez.
maszol.ro
2015. november 23.
Ady Endre diákéveit idéző emlékházat avattak Zilahon
Ady Endre diákéveit idéző emlékházat avattak pénteken Zilahon.
„Néhány éve egy romos állapotban lévő ház ablakait néztük, majd bejöttünk az udvarára és azt terveztük, hogy megvásároljuk, előteremtjük az anyagi forrásokat arra, hogy ide egy olyan emlékházat hozzunk létre, amely Ady Endre zilahi diákéveinek méltó emléket állít” – elevenítette fel Kelemen Hunor az Ady-emlékház létrehozásáról való döntés mozzanatát a november 20-án, pénteken megtartott avatóünnepségen. Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával, illetve más anyagi forrásokból, továbbá a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai hozzájárulásával létrehozott zilahi emlékház az Ady-kultusz egyik otthonává válik a Kalotaszentkirályt, Érmindszentet, Szilágylompértet és Nagyváradot összekapcsoló kulturális útvonal részeként.
„Nagyobb elismeréssel nem lehetne adózni egy városnak, mint azzal a mondattal, amely Ady 1903-ban írt publicisztikájában olvasható: aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok. Ezért is gondolom úgy, hogy olyan kötelességünknek teszünk eleget ennek az emlékháznak a felavatásával, amely révén szellemi kulturális örökségünk megkapja az őt megillető kiemelt helyet” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, aki szerint a kulturális örökség az emlékezet által nyer jelentőséget, és ezt szolgálja az újonnan felavatott zilahi emlékház. „Ady Endre művein keresztül a huszadik század elejét másként érthetjük meg, mint a történelemkönyvek száraz adataiból. A költőnek, művészembernek soha nem az a dolga, hogy társadalmi elemzéseket készítsen, de gyakran érzékenyebb a kor változásaira, mint a politikusok, társadalomkutatók” – méltatta Kelemen Hunor a szilágysági költőzseni kultúrtörténeti jelentőségét. Az RMDSZ elnöke szerint a zilahi emlékházzal kiegészül az az erdélyi kultusz, amelyet az elmúlt évtizedekben Ady alakja köré igyekezett kiépíteni a magyar közösség.
„Az épület felújítását követően a kiállítandó tárgyak begyűjtésén a Pro Szilágyság Egyesület dolgozott. Ebben a folyamatban nagyon jelentős szakmai segítséget nyújtott a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum, a két intézmény munkatársainak ezúton is megköszönöm hozzájárulásukat. A közös munka által egy újabb állomással gazdagíthatjuk az Ady zarándokútvonalat – csatlakozva Kalotaszentkirály, Érmindszent, Szilágylompért és Nagyvárad településekhez –, amely egy időben emlék és érték a jövő nemzedéknek” – mondta Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke az avatóünnepségen.
„Vállalnánk-e ma Ady Endre akkori nyugtalanságát? Felavatjuk, leleplezzük, örülünk, de beleugranánk-e ma abba a mélyvízbe, áramba? Vállalnánk-e ma legalább egy kicsit az Ady Endre akkori életét? Vállalnánk-e annak a kockázatát, hogy gondolkodunk, hogy leírjuk azt, amit érzünk? Mindenkinek köszönöm, hogy megnyílik ez az emlékház, de leginkább az Ady Endre emlékének” – fogalmazott Demény Péter író a zilahi kulturális létesítményről és arról a személyiségről, akinek emléket állít.
Bekő Andrea, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa az emlékházban megtekinthető gyűjteményt mutatta be, amely az Ady Zilahon eltöltött diákévekről való közvetlen emlékezők gondolataitól, a kor tárgyi emlékein át a családi vonatkozásokig, illetve az irodalomtörténeti munkákig terjed. Az állomány folyamatosan bővíthető, az avatóünnepségen Zilah testvérvárosa, Szentendre hozzá is járult könyvadománnyal a múzeumi gyűjteményhez.
Erdély.ma
Ady Endre diákéveit idéző emlékházat avattak pénteken Zilahon.
„Néhány éve egy romos állapotban lévő ház ablakait néztük, majd bejöttünk az udvarára és azt terveztük, hogy megvásároljuk, előteremtjük az anyagi forrásokat arra, hogy ide egy olyan emlékházat hozzunk létre, amely Ady Endre zilahi diákéveinek méltó emléket állít” – elevenítette fel Kelemen Hunor az Ady-emlékház létrehozásáról való döntés mozzanatát a november 20-án, pénteken megtartott avatóünnepségen. Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával, illetve más anyagi forrásokból, továbbá a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai hozzájárulásával létrehozott zilahi emlékház az Ady-kultusz egyik otthonává válik a Kalotaszentkirályt, Érmindszentet, Szilágylompértet és Nagyváradot összekapcsoló kulturális útvonal részeként.
„Nagyobb elismeréssel nem lehetne adózni egy városnak, mint azzal a mondattal, amely Ady 1903-ban írt publicisztikájában olvasható: aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok. Ezért is gondolom úgy, hogy olyan kötelességünknek teszünk eleget ennek az emlékháznak a felavatásával, amely révén szellemi kulturális örökségünk megkapja az őt megillető kiemelt helyet” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, aki szerint a kulturális örökség az emlékezet által nyer jelentőséget, és ezt szolgálja az újonnan felavatott zilahi emlékház. „Ady Endre művein keresztül a huszadik század elejét másként érthetjük meg, mint a történelemkönyvek száraz adataiból. A költőnek, művészembernek soha nem az a dolga, hogy társadalmi elemzéseket készítsen, de gyakran érzékenyebb a kor változásaira, mint a politikusok, társadalomkutatók” – méltatta Kelemen Hunor a szilágysági költőzseni kultúrtörténeti jelentőségét. Az RMDSZ elnöke szerint a zilahi emlékházzal kiegészül az az erdélyi kultusz, amelyet az elmúlt évtizedekben Ady alakja köré igyekezett kiépíteni a magyar közösség.
„Az épület felújítását követően a kiállítandó tárgyak begyűjtésén a Pro Szilágyság Egyesület dolgozott. Ebben a folyamatban nagyon jelentős szakmai segítséget nyújtott a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum, a két intézmény munkatársainak ezúton is megköszönöm hozzájárulásukat. A közös munka által egy újabb állomással gazdagíthatjuk az Ady zarándokútvonalat – csatlakozva Kalotaszentkirály, Érmindszent, Szilágylompért és Nagyvárad településekhez –, amely egy időben emlék és érték a jövő nemzedéknek” – mondta Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke az avatóünnepségen.
„Vállalnánk-e ma Ady Endre akkori nyugtalanságát? Felavatjuk, leleplezzük, örülünk, de beleugranánk-e ma abba a mélyvízbe, áramba? Vállalnánk-e ma legalább egy kicsit az Ady Endre akkori életét? Vállalnánk-e annak a kockázatát, hogy gondolkodunk, hogy leírjuk azt, amit érzünk? Mindenkinek köszönöm, hogy megnyílik ez az emlékház, de leginkább az Ady Endre emlékének” – fogalmazott Demény Péter író a zilahi kulturális létesítményről és arról a személyiségről, akinek emléket állít.
Bekő Andrea, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa az emlékházban megtekinthető gyűjteményt mutatta be, amely az Ady Zilahon eltöltött diákévekről való közvetlen emlékezők gondolataitól, a kor tárgyi emlékein át a családi vonatkozásokig, illetve az irodalomtörténeti munkákig terjed. Az állomány folyamatosan bővíthető, az avatóünnepségen Zilah testvérvárosa, Szentendre hozzá is járult könyvadománnyal a múzeumi gyűjteményhez.
Erdély.ma
2015. november 23.
Élő hagyományai vannak az újságírásnak Nagyváradon
Irodalmi beszélgetéssel egybekötött, retrospektív Ady-kiállítás nyílt a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban vasárnap délután. Ezt megelőzően átadták a Bihar megyei Sajtódíjakat: a Bokor András Szakmai Díjat lapunk munkatársa, Ciucur Losonczi Antonius kapta.
A 2012-ben alapított Bihar megyei sajtódíjak 2015. évi átadására került sor vasárnap délután a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban. Házigazdai minőségében Imre Zoltán múzeumigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, majd adta át a szót Rácz Évának, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnökének, aki köszöntőjében azt emelte ki: Nagyváradon – Ady-kötődése révén – valóban élő hagyományai vannak az újságírásnak. Méltatta az idei díjazottakat, majd megfogalmazta: a MÚRE-nek ünnep minden olyan pillanat, amikor az újságírók kerülnek a középpontba, és reményét fejezte ki, hogy a díjazottak arra fogják buzdítani a jövendő újságírókat, hogy érdemes dolgozni, ezt a munkát végezni.
A köszöntők után következett az ünnepi díjátadás. Az Iványi Ödön Pályakezdő Díjban idén egy fiatal, és fiatalokból álló csapat, az Ér hangja részesült. Munkájukat Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke méltatta, kiemelve annak újszerűséget: az Ér TV révén a digitális médiában is helyt állnak, ugyanakkor havilapot is megjelentetnek, így több formában is értesülhetnek a közelben és távolban élők arról, hogy mi történik az Érmelléken. Ez pedig fontos azért, hogy az elszármazottak se szakadjanak el teljesen a szülőhelyüktől, fogalmazott az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke.
Szakmai alázat
A Bokor András Szakmai Díjban idén a Bihari Napló munkatársa, Ciucur Losonczi Antonius részesült. Laudációt Rais W. István, a Bihari Napló főszerkesztője mondott, kiemelve: olyan munkatársunk kapta idén az elismerést, „aki az elmúlt évek alatt számtalanszor bizonyította megbízhatóságát, munkabírását, rátermettségét. Legyen szó híranyagokról, tudósításokról vagy interjúkról, közös ismérvük mindenkor a precizitás, a tájékozottság. Lelkiismeretességét talán csak egy dolog múlja fölül: szakmája iránti szeretete és alázata. Igen, alázata, mert manapság is nagy szükség van a szakmai alázatra, ezt azonban sajnos egyre kevesebben gyakorolják. Egyre több a felkészületlen, olvasatlan, önimádó «sztárújságíró, sztárriporter», akik nem öregbítik e sokat megélt szakma presztízsét… Ezért is emelem ki Tóni mindenkori hozzáállását, lelkiismeretességét, aki sztárallűröktől mentesen végzi a munkáját nap mint nap. Olyan zsurnaliszta ő, aki az adatújságírást veszi alapul, a tényekre, adatokra fókuszál. A magam részéről nagyon lényegesnek tartom ezt a törekvést, egy olyan környezetben, amikor sok sajtóterméknél a vélemények fontosabbak a tényeknél” – hangzott el a méltatásban.
Életműdíj
A harmadik elismerést, a Fehér Dezső Életműdíjat Simon Judit vehette át. Laudációt Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője mondott, melyből kiderült: egy igen tevékeny életpályát méltathatunk. Simon Judit alapítója és munkatársa volt a Bihari Naplónak, a Krónikának, az Erdélyi Riportnak, a Brassói Lapoknak, bizonyított politikai újságíróként, és „akit nem interjúvolt meg, az nem is számít”. Emlékezetesek ugyanakkor portréanyagai, színházi kritikái is, és bár nem kötődik szorosan az újságíráshoz, de mindenképp említésre méltó, hogy társfőszervezője a Nagyváradi Könyvmaratonnak, illetve alapítója A Holnap Kulturális Egyesületnek.
A díjazottak az oklevelek mellett egy Deák Árpád munkáját dicsérő szobrocskát vehettek át, illetve a MÚRE által kiadott Nem magyarul magyarok című riportkötetet kapták ajándékba
Ady-kiállítás
Az est második felében Ady Endre alakját idézte meg – természetesen Nagyvárad vonatkozásában – kötetlen beszélgetés formájában Péter I. Zoltán helytörténész és Imre Zoltán múzeumigazgató. Egyben ez volt a nyitó alkalma a retrospektív Ady-kiállításnak is, amely, mint megtudtuk, sok olyan kincset tartalmaz, amelyek eddig úgymond „a padláson porosodtak”, és amelyeket a budapesti Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum munkatársainak segítségével sikerült „feltérképezni”. Ilyen például Tabéry Géza egyik rajza, amelyet Emőd Tamásnak ajánlott, és amely azt az utcafrontot örökíti meg, ahol az Európa szálló is volt (amelyben Ady Endre köztudottan rendszeresen megszállt), illetve Léda egyik gyermekkori fényképe. Péter I. Zoltán kiemelte: a kiállítás anyagát újabban havonta cserélik, így érdemes rendszeresen eljönni, és megnézni az újdonságokat.
„Héjanász-viszony”
A kötetlen beszélgetés során főleg Adynak a nőkhöz, illetve Lédához fűződő kapcsolatáról esett szó, arról a „héjanász-viszonyról”, amelyet így jellemezhetnénk: amikor együtt voltak, nem bírták egymást, amikor pedig külön, nem bírták egymás nélkül. Mint megtudtuk, megismerkedésükben nemcsak a sors, hanem egy asszony, Fehér Dezsőné is szerepet játszott, Léda pedig nem csupán a szerelme és a múzsája volt Adynak, hanem a jobbkeze is a mindennapokban. A fiatal újságíró, aki kezdetben igen komplexusos volt az úrinőkkel szemben, és többnyire „nőcskéi” voltak, általa ismerte meg a „nőt”, hangzott el a beszélgetés során. Szó esett a párizsi évekről is, amikor Adyt főleg „az élet, az emberek, a pezsgés érdekelte”, illetve arról: a nagy költő tulajdonképpen szállodákban, szanatóriumokban élte le az életét, szülőházán kívül nem volt otthona addig, míg Boncza Bertával össze nem házasodtak. Egy, a költőnek a szabadkőművesekhez kapcsolódó viszonyát firtató kérdésre válaszolva Péter I. Zoltán megfogalmazta: Ady Endrét nem lehet „bekategorizálni”, kisajátítani. Egy zseni volt, tulajdonképpen maga a mindenség.
A beszélgetést követően koszorúzással zárult az est a Széchenyi téri (Traian park) Ady-szobor előtt.
Tököli Magdolna
erdon.ro
Irodalmi beszélgetéssel egybekötött, retrospektív Ady-kiállítás nyílt a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban vasárnap délután. Ezt megelőzően átadták a Bihar megyei Sajtódíjakat: a Bokor András Szakmai Díjat lapunk munkatársa, Ciucur Losonczi Antonius kapta.
A 2012-ben alapított Bihar megyei sajtódíjak 2015. évi átadására került sor vasárnap délután a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban. Házigazdai minőségében Imre Zoltán múzeumigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, majd adta át a szót Rácz Évának, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnökének, aki köszöntőjében azt emelte ki: Nagyváradon – Ady-kötődése révén – valóban élő hagyományai vannak az újságírásnak. Méltatta az idei díjazottakat, majd megfogalmazta: a MÚRE-nek ünnep minden olyan pillanat, amikor az újságírók kerülnek a középpontba, és reményét fejezte ki, hogy a díjazottak arra fogják buzdítani a jövendő újságírókat, hogy érdemes dolgozni, ezt a munkát végezni.
A köszöntők után következett az ünnepi díjátadás. Az Iványi Ödön Pályakezdő Díjban idén egy fiatal, és fiatalokból álló csapat, az Ér hangja részesült. Munkájukat Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke méltatta, kiemelve annak újszerűséget: az Ér TV révén a digitális médiában is helyt állnak, ugyanakkor havilapot is megjelentetnek, így több formában is értesülhetnek a közelben és távolban élők arról, hogy mi történik az Érmelléken. Ez pedig fontos azért, hogy az elszármazottak se szakadjanak el teljesen a szülőhelyüktől, fogalmazott az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke.
Szakmai alázat
A Bokor András Szakmai Díjban idén a Bihari Napló munkatársa, Ciucur Losonczi Antonius részesült. Laudációt Rais W. István, a Bihari Napló főszerkesztője mondott, kiemelve: olyan munkatársunk kapta idén az elismerést, „aki az elmúlt évek alatt számtalanszor bizonyította megbízhatóságát, munkabírását, rátermettségét. Legyen szó híranyagokról, tudósításokról vagy interjúkról, közös ismérvük mindenkor a precizitás, a tájékozottság. Lelkiismeretességét talán csak egy dolog múlja fölül: szakmája iránti szeretete és alázata. Igen, alázata, mert manapság is nagy szükség van a szakmai alázatra, ezt azonban sajnos egyre kevesebben gyakorolják. Egyre több a felkészületlen, olvasatlan, önimádó «sztárújságíró, sztárriporter», akik nem öregbítik e sokat megélt szakma presztízsét… Ezért is emelem ki Tóni mindenkori hozzáállását, lelkiismeretességét, aki sztárallűröktől mentesen végzi a munkáját nap mint nap. Olyan zsurnaliszta ő, aki az adatújságírást veszi alapul, a tényekre, adatokra fókuszál. A magam részéről nagyon lényegesnek tartom ezt a törekvést, egy olyan környezetben, amikor sok sajtóterméknél a vélemények fontosabbak a tényeknél” – hangzott el a méltatásban.
Életműdíj
A harmadik elismerést, a Fehér Dezső Életműdíjat Simon Judit vehette át. Laudációt Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője mondott, melyből kiderült: egy igen tevékeny életpályát méltathatunk. Simon Judit alapítója és munkatársa volt a Bihari Naplónak, a Krónikának, az Erdélyi Riportnak, a Brassói Lapoknak, bizonyított politikai újságíróként, és „akit nem interjúvolt meg, az nem is számít”. Emlékezetesek ugyanakkor portréanyagai, színházi kritikái is, és bár nem kötődik szorosan az újságíráshoz, de mindenképp említésre méltó, hogy társfőszervezője a Nagyváradi Könyvmaratonnak, illetve alapítója A Holnap Kulturális Egyesületnek.
A díjazottak az oklevelek mellett egy Deák Árpád munkáját dicsérő szobrocskát vehettek át, illetve a MÚRE által kiadott Nem magyarul magyarok című riportkötetet kapták ajándékba
Ady-kiállítás
Az est második felében Ady Endre alakját idézte meg – természetesen Nagyvárad vonatkozásában – kötetlen beszélgetés formájában Péter I. Zoltán helytörténész és Imre Zoltán múzeumigazgató. Egyben ez volt a nyitó alkalma a retrospektív Ady-kiállításnak is, amely, mint megtudtuk, sok olyan kincset tartalmaz, amelyek eddig úgymond „a padláson porosodtak”, és amelyeket a budapesti Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum munkatársainak segítségével sikerült „feltérképezni”. Ilyen például Tabéry Géza egyik rajza, amelyet Emőd Tamásnak ajánlott, és amely azt az utcafrontot örökíti meg, ahol az Európa szálló is volt (amelyben Ady Endre köztudottan rendszeresen megszállt), illetve Léda egyik gyermekkori fényképe. Péter I. Zoltán kiemelte: a kiállítás anyagát újabban havonta cserélik, így érdemes rendszeresen eljönni, és megnézni az újdonságokat.
„Héjanász-viszony”
A kötetlen beszélgetés során főleg Adynak a nőkhöz, illetve Lédához fűződő kapcsolatáról esett szó, arról a „héjanász-viszonyról”, amelyet így jellemezhetnénk: amikor együtt voltak, nem bírták egymást, amikor pedig külön, nem bírták egymás nélkül. Mint megtudtuk, megismerkedésükben nemcsak a sors, hanem egy asszony, Fehér Dezsőné is szerepet játszott, Léda pedig nem csupán a szerelme és a múzsája volt Adynak, hanem a jobbkeze is a mindennapokban. A fiatal újságíró, aki kezdetben igen komplexusos volt az úrinőkkel szemben, és többnyire „nőcskéi” voltak, általa ismerte meg a „nőt”, hangzott el a beszélgetés során. Szó esett a párizsi évekről is, amikor Adyt főleg „az élet, az emberek, a pezsgés érdekelte”, illetve arról: a nagy költő tulajdonképpen szállodákban, szanatóriumokban élte le az életét, szülőházán kívül nem volt otthona addig, míg Boncza Bertával össze nem házasodtak. Egy, a költőnek a szabadkőművesekhez kapcsolódó viszonyát firtató kérdésre válaszolva Péter I. Zoltán megfogalmazta: Ady Endrét nem lehet „bekategorizálni”, kisajátítani. Egy zseni volt, tulajdonképpen maga a mindenség.
A beszélgetést követően koszorúzással zárult az est a Széchenyi téri (Traian park) Ady-szobor előtt.
Tököli Magdolna
erdon.ro
2015. november 25.
„Margitta élni akar”
Vasárnap délelőtt, mint az elmúlt 21 esztendőben mindig megemlékeztek a „hepehupás vén Szilágy” szülöttéről, „Dózsa György unokájáról”, a 20. század legellentmondásosabb költőjéről, Ady Endréről Margittán.
A református istentiszteleten Kovács Gyula hirdette Isten igéjét, prédikációjában kiemelve Ady istenes verseinek mondanivalóját, üzenetét. Az istentiszteletet követően a templom falain belül tartották a megemlékező irodalmi műsort, és ott hangzottak el a beszédek is. Bátran elmondhatjuk, hogy a nap fénypontja a Puskás Miklós zenetanár által vezetett iskolai kórus előadása volt. Felkészültségük megkérdőjelezhetetlen, előadásuk meghozta hatását, hiszen a jelenlévők együtt dúdolták Ady ismert verseinek megzenésített változatát a diákokkal, és a szemekben felcsillanó könnycseppek is az elismerés jelei voltak.
Bradács Alíz, Margitta körzet RMDSZ elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket, világi elöljárókat és jelenlévő margittaiakat, majd elsőként Petneházy Attila, a Magyar Országgyűlés FIDESZ-es képviselője, a nyíregyházi Móricz Zsigmond színház tagja osztotta meg irodalmi műsorral egybekötött emlékező gondolatait a margittaiakkal, illetve tolmácsolta Pánczél Károlynak, a Nemzeti Összetartozás Bizottsága elnökének erre az alkalomra megfogalmazott üzenetét. A képviselő megköszönte a meghívást és elismerő szavakkal illette a diákok előadását is.
Őt követően Cseke Attila képviselő szólt szülővárosa emlékező gyülekezetéhez, beszédét Ady Endre Margitta élni akarcímű verses históriájából vett idézetre alapozva.
„Emlékezzünk vissza a 25 évvel ezelőtti Margitta közéletére. Nem volt Ady-szobor, nem tarthattunk nyilvános megemlékezést, nem volt önálló magyar iskolánk sem. 21 évvel ezelőtt lett Ady-szobor és azóta minden évben emlékezünk. Mert a költővel együtt mi is valljuk: Margitta élni akar.” – zárta beszédét a képviselő.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Vasárnap délelőtt, mint az elmúlt 21 esztendőben mindig megemlékeztek a „hepehupás vén Szilágy” szülöttéről, „Dózsa György unokájáról”, a 20. század legellentmondásosabb költőjéről, Ady Endréről Margittán.
A református istentiszteleten Kovács Gyula hirdette Isten igéjét, prédikációjában kiemelve Ady istenes verseinek mondanivalóját, üzenetét. Az istentiszteletet követően a templom falain belül tartották a megemlékező irodalmi műsort, és ott hangzottak el a beszédek is. Bátran elmondhatjuk, hogy a nap fénypontja a Puskás Miklós zenetanár által vezetett iskolai kórus előadása volt. Felkészültségük megkérdőjelezhetetlen, előadásuk meghozta hatását, hiszen a jelenlévők együtt dúdolták Ady ismert verseinek megzenésített változatát a diákokkal, és a szemekben felcsillanó könnycseppek is az elismerés jelei voltak.
Bradács Alíz, Margitta körzet RMDSZ elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket, világi elöljárókat és jelenlévő margittaiakat, majd elsőként Petneházy Attila, a Magyar Országgyűlés FIDESZ-es képviselője, a nyíregyházi Móricz Zsigmond színház tagja osztotta meg irodalmi műsorral egybekötött emlékező gondolatait a margittaiakkal, illetve tolmácsolta Pánczél Károlynak, a Nemzeti Összetartozás Bizottsága elnökének erre az alkalomra megfogalmazott üzenetét. A képviselő megköszönte a meghívást és elismerő szavakkal illette a diákok előadását is.
Őt követően Cseke Attila képviselő szólt szülővárosa emlékező gyülekezetéhez, beszédét Ady Endre Margitta élni akarcímű verses históriájából vett idézetre alapozva.
„Emlékezzünk vissza a 25 évvel ezelőtti Margitta közéletére. Nem volt Ady-szobor, nem tarthattunk nyilvános megemlékezést, nem volt önálló magyar iskolánk sem. 21 évvel ezelőtt lett Ady-szobor és azóta minden évben emlékezünk. Mert a költővel együtt mi is valljuk: Margitta élni akar.” – zárta beszédét a képviselő.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2015. november 25.
Érték még a könyv?
Október végén a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban immár második alkalommal rendezték meg az V–XII. osztályos diákok novellavetélkedőjét.
A Communitas Alapítvány által támogatott program célja az volt, hogy a 13 nagyváradi magyar oktatási intézményben tanuló közel 300 diákot olvasásra inspirálják. Célkitűzés volt ugyanakkor az önművelés igényének és szokásainak felfedezése, az együttműködésen alapuló csapatmunka örömének, szépségének átélése.
A versenyre benevező iskolák négyfős csapatokkal jelentkezhettek – minden évfolyamról egy-egy diák. Ebben a kategóriában összesen hat iskola diákcsapata képviseltette magát a versenyen: egy-egy csapat az Ady Endre, Szent László líceumokból, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, egy a Loránffyból, a szervezők részéről, illetve a vidékről a borsi és a székelyhídi iskolák is képviseltették magukat egy-egy csapattal.
A vetélkedő célja az volt, hogy a diákok kreatívan gondolkodjanak az elolvasott művekről, egyéni olvasatokat hozzanak létre és értelmezéseiket bemutassák, megosszák társaikkal.
Örömmel nyugtáztuk a nagy érdeklődést, hiszen a gimnáziumi korcsoportban tizenöt csapat sorakozott fel a ,,lila csatamezőn”.
Végül, az eredmények alapján dicséretben részesült a lorántffys csapat, harmadik helyezést értek el a Mihai Eminescu Főgimnázium diákjai, második lett a Szent László líceum és első helyezést értek el az Ady Endre Líceum tanulói.
A rangsorolás a verseny jellegénél fogva nagyon nehéz volt, de a zsűri alapos munkája révén sikerült kiválasztani a legjobb négy csapatot: a Szacsvay Imre Általános Iskola Irkászok csapata részesült I. díjban, II. díjat a 11-es Általános Iskola Lila katonák csapata kapta, III. díjat szintén a 11-es Általános Iskola vehette át 2×2 Lotti csapatnévvel, a dicséret a bihari Gáspár András Általános Iskola diákjait illette, akik Vitaminbomba néven jelentkeztek
Bán Imola
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Október végén a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban immár második alkalommal rendezték meg az V–XII. osztályos diákok novellavetélkedőjét.
A Communitas Alapítvány által támogatott program célja az volt, hogy a 13 nagyváradi magyar oktatási intézményben tanuló közel 300 diákot olvasásra inspirálják. Célkitűzés volt ugyanakkor az önművelés igényének és szokásainak felfedezése, az együttműködésen alapuló csapatmunka örömének, szépségének átélése.
A versenyre benevező iskolák négyfős csapatokkal jelentkezhettek – minden évfolyamról egy-egy diák. Ebben a kategóriában összesen hat iskola diákcsapata képviseltette magát a versenyen: egy-egy csapat az Ady Endre, Szent László líceumokból, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, egy a Loránffyból, a szervezők részéről, illetve a vidékről a borsi és a székelyhídi iskolák is képviseltették magukat egy-egy csapattal.
A vetélkedő célja az volt, hogy a diákok kreatívan gondolkodjanak az elolvasott művekről, egyéni olvasatokat hozzanak létre és értelmezéseiket bemutassák, megosszák társaikkal.
Örömmel nyugtáztuk a nagy érdeklődést, hiszen a gimnáziumi korcsoportban tizenöt csapat sorakozott fel a ,,lila csatamezőn”.
Végül, az eredmények alapján dicséretben részesült a lorántffys csapat, harmadik helyezést értek el a Mihai Eminescu Főgimnázium diákjai, második lett a Szent László líceum és első helyezést értek el az Ady Endre Líceum tanulói.
A rangsorolás a verseny jellegénél fogva nagyon nehéz volt, de a zsűri alapos munkája révén sikerült kiválasztani a legjobb négy csapatot: a Szacsvay Imre Általános Iskola Irkászok csapata részesült I. díjban, II. díjat a 11-es Általános Iskola Lila katonák csapata kapta, III. díjat szintén a 11-es Általános Iskola vehette át 2×2 Lotti csapatnévvel, a dicséret a bihari Gáspár András Általános Iskola diákjait illette, akik Vitaminbomba néven jelentkeztek
Bán Imola
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2015. december 9.
Hálátlan utókor
Felszámolták Zsögön Zoltán költő sírját
Halottak napján még virágot helyeztek Zsögön Zoltán (1880, Ozsdola – 1951, Kézdivásárhely) tanár, költő sírjára a kézdivásárhelyi régi református temetőben, de nem sokkal utána a leszármazottak eladták a sírhelyet. Azóta a kőkeret egy kripta falának támasztva vár sorsára, és félő, hogy (a hasonló esetek ismeretében) valamelyik sír alapzatában végzi.
Az elismert iskolaigazgató és háromkötetes költő, Zsögön Zoltán fiatalemberként, 1905-ben a csíkmadéfalvi székely vértanúk emlékhelyének felavatásakor elszavalta a Bíborban rejtőző porkoláb című versét. Ezért letartóztatták, s csak Erdély akkori püspöke, gr. Majláth Gusztáv Károly közbenjárására bocsátották szabadon. Csíksomlyói, marosvásárhelyi és kézdivásárhelyi, valamint több országos magyar lap munkatársa volt, Adyhoz meleg barátság fűzte, nyugdíjas éveiben meg is szervezte Kézdivásárhelyen az Ady Endre Írói Kört.
Az egyház néha tehetetlen
Az eset kapcsán Beder Imre kézdivásárhelyi református lelkész elmondta:
– Az egyház már évek óta nem ad el sírhelyeket a régi temetőben, a régi tulajdonosok azonban igen. Azon kívül, hogy figyelmeztetjük a tulajdonost, méltó módon őrizze az elhunyt emlékét, nem sokat tehetünk. Olyanról is tudunk, hogy a szülei sírhelyét adta el valaki. Ha az örökös hajlandó arra, hogy átadja az egyháznak, városnak, más intézménynek, amely ápolja, több a beleszólási lehetőség. Így tudtuk megakadályozni pl. a Timár-kripta eladását, és a polgármesteri hivatal segítségével felújíthattuk. Jelen esetben Zsögön Zoltán örökösei adták el a sírhelyet, és a kérésük az volt, hogy ne az új sírkő mögé, sem az új sír lábtól eső részéhez kerüljön a régi sírkő, ahol takarná a szomszéd síremlék, hanem a tulajdonukban levő szomszédos Bartha-kripta oldalához, a régi helyétől kb. 1,30 méterre, ahol takarás nélkül már az ösvényről is jól látható. Ilyen helyzetekre az élőkkel kell megoldást találni, nem elég az egyház, a múzeum, a polgármesteri hivatal igyekezete.
Az örökösök kötelessége
Dr. Dimény Attila múzeumigazgató elmondta, a temető sajátossága, hogy a sírjelek ápolása, védelme addig tart, amíg él az elhunyt emlékezete. A kő vagy egyéb tartósabb anyagból készült sírjelek túlélik az emlékezeti határokat, de a mindenkori társadalom csak az utóbbi időben figyelt fel ezek kulturális örökségi mivoltára. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy azokat a hozzátartozók saját pénzből állítják, így mondhatni jogukban áll változtatni rajtuk.
Brânduş-Dendyuk Szilveszter, Ozsdola község polgármestere megdöbbenéssel vette tudomásul a történteket, szerinte nem elfogadható a sír felszámolása, hiszen az utókor nem fogja tudni, hol nyugszik a költő. Ezért ha nem születik elfogadható megoldás, hogy legalább egy kopjafa felállításával jelöljék meg az eredeti helyet, akkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a sírkövet hazaszállítják a szülőfalu temetőjébe, és ott állítják fel.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
Felszámolták Zsögön Zoltán költő sírját
Halottak napján még virágot helyeztek Zsögön Zoltán (1880, Ozsdola – 1951, Kézdivásárhely) tanár, költő sírjára a kézdivásárhelyi régi református temetőben, de nem sokkal utána a leszármazottak eladták a sírhelyet. Azóta a kőkeret egy kripta falának támasztva vár sorsára, és félő, hogy (a hasonló esetek ismeretében) valamelyik sír alapzatában végzi.
Az elismert iskolaigazgató és háromkötetes költő, Zsögön Zoltán fiatalemberként, 1905-ben a csíkmadéfalvi székely vértanúk emlékhelyének felavatásakor elszavalta a Bíborban rejtőző porkoláb című versét. Ezért letartóztatták, s csak Erdély akkori püspöke, gr. Majláth Gusztáv Károly közbenjárására bocsátották szabadon. Csíksomlyói, marosvásárhelyi és kézdivásárhelyi, valamint több országos magyar lap munkatársa volt, Adyhoz meleg barátság fűzte, nyugdíjas éveiben meg is szervezte Kézdivásárhelyen az Ady Endre Írói Kört.
Az egyház néha tehetetlen
Az eset kapcsán Beder Imre kézdivásárhelyi református lelkész elmondta:
– Az egyház már évek óta nem ad el sírhelyeket a régi temetőben, a régi tulajdonosok azonban igen. Azon kívül, hogy figyelmeztetjük a tulajdonost, méltó módon őrizze az elhunyt emlékét, nem sokat tehetünk. Olyanról is tudunk, hogy a szülei sírhelyét adta el valaki. Ha az örökös hajlandó arra, hogy átadja az egyháznak, városnak, más intézménynek, amely ápolja, több a beleszólási lehetőség. Így tudtuk megakadályozni pl. a Timár-kripta eladását, és a polgármesteri hivatal segítségével felújíthattuk. Jelen esetben Zsögön Zoltán örökösei adták el a sírhelyet, és a kérésük az volt, hogy ne az új sírkő mögé, sem az új sír lábtól eső részéhez kerüljön a régi sírkő, ahol takarná a szomszéd síremlék, hanem a tulajdonukban levő szomszédos Bartha-kripta oldalához, a régi helyétől kb. 1,30 méterre, ahol takarás nélkül már az ösvényről is jól látható. Ilyen helyzetekre az élőkkel kell megoldást találni, nem elég az egyház, a múzeum, a polgármesteri hivatal igyekezete.
Az örökösök kötelessége
Dr. Dimény Attila múzeumigazgató elmondta, a temető sajátossága, hogy a sírjelek ápolása, védelme addig tart, amíg él az elhunyt emlékezete. A kő vagy egyéb tartósabb anyagból készült sírjelek túlélik az emlékezeti határokat, de a mindenkori társadalom csak az utóbbi időben figyelt fel ezek kulturális örökségi mivoltára. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy azokat a hozzátartozók saját pénzből állítják, így mondhatni jogukban áll változtatni rajtuk.
Brânduş-Dendyuk Szilveszter, Ozsdola község polgármestere megdöbbenéssel vette tudomásul a történteket, szerinte nem elfogadható a sír felszámolása, hiszen az utókor nem fogja tudni, hol nyugszik a költő. Ezért ha nem születik elfogadható megoldás, hogy legalább egy kopjafa felállításával jelöljék meg az eredeti helyet, akkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a sírkövet hazaszállítják a szülőfalu temetőjébe, és ott állítják fel.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2015. december 9.
Mérlegen a 25 esztendő
Csütörtökön nagyszabású rendezvénnyel ünnepli a Szatmárnémeti RMDSZ megalapításának 25 éves évfordulóját. Ennek kapcsán Kereskényi Gábor elnök foglalta össze a szervezet elmúlt negyed évszázada során elért legfontosabb eredményeket.
December 10-én 18 órai kezdettel a Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében ünnepli a Szatmárnémeti RMDSZ alapításának 25. évfordulóját.
Az ünnepi rendezvényen díjazni fogják a szervezetben az elmúlt két és fél évtizedben fontos szerepet betöltő személyiségeket, felszólal majd Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke és fellép a Csík zenekar is.
A rendezvényre a belépők rekordidő alatt, két nap alatt fogytak el.
Az ünnepi pillanathoz közeledve Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke összegezte a szervezet által elért eredményeket. Az írást változtatások nélkül tesszük közzé.
Mérlegen a 25 esztendő
Közösségünk néhány fontosabb eredménye a számok tükrében
I. Restitutio in integrum
A restitúció Románia szintjén az utóbbi időben sajnos megtorpant, sőt (látva a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyét) visszarendeződési törekvések figyelhetők meg. Szatmárnémetiben a visszaszolgáltatások folyamatát 2010-re nagyjából lezárta a város: egyházi és világi javaink nagy része visszatért jogos tulajdonosához, a jogutódokhoz, illetve örökösökhöz.
A jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása keretén belül történelmi magyar egyházainknak visszajuttattunk 22 központi épület-ingatlant és közel 361,5 hektár földterületet Szatmárnémeti város területén, a következő leosztásban:
- Római Katolikus Püspökség: 15 épület és 261,7258 ha földterület
- Láncos Református Egyházközség: 6 épület és 49,4670 ha földterület
- Németi Református Egyházközség: 1 épület és 21,3404 ha földterület
- Szent Miklós Magyar Görög-Katolikus Parókia: 25,1837 ha földterület.
A szatmárnémeti restitúciók mellett megemlíthetjük a szomszédos Pálfalvai Református Egyházközség által visszakapott 3 épületet és 6247 ha földterületet.
II. Utcák, terek magyar elnevezései
A 90-es évek elején érdekvédelmünk mindössze hét magyar személyiségről elnevezett utca nevét tudta megtartani (Ady Endre, Bartók Béla, Bolyai Farkas, Dsida Jenő, József Attila, Lükő Béla, Petőfi Sándor) és az 1990 és 2004 közötti időszakban csupán egy (!) új utcanevet sikerült adni (Hám János). 2004-ben a Gradina Romei mellett megjelent a Kossuth-kert felirat is városunk egyik legszebb övezetének bejáratán.
2004-től egy dinamikus tanácsosi gárda, a magyar polgármester és nem utolsó sorban az új idők szava hatására 11 magyar személyiségről neveztünk el utcát városunkban: Ács Alajos, Bethlen Gábor, Jean Calvin, Csipler Sándor, Gellért Sándor, Kaffka Margit, Károli Gáspár, Krúdy Gyula, Páskándi Géza, Ruha István, Scheffler János, Teleki Blanka. (Szándékosan soroltam ide a nagy reformátort, Jean Calvint, hisz gondolhatja a kedves Olvasó, hogy az ő személye inkább hozzánk áll közelebb, mint a többségi nemzet tanácsosaihoz.)
Az RMDSZ-frakció javaslatára 2008-tól mintegy általánossá vált az az eljárás, hogy amennyiben új utcaneveket adunk Szatmárnémetiben és ezek személynevek, akkor fele-fele arányban javasol a magyar és a román közösség neveket, amennyiben az új utcák semleges nevek, akkor pedig a felirat román és magyar nyelven is meg kell jelenjen a táblákon. Ennek eredményeképpen írhattuk ki magyarul is a Mese, Mező, Gesztenye, Cseresznyefa, Kertész, Betyár, Rigó, Termés, Bodza, Kalász, Kaptár utcák elnevezéseit magyar nyelven is.
Persze a fentebb említett enyhülés, és az új idők szava a román kollégáinknál még nem tart ott, hogy támogassanak bennünket a város történelmi utcaneveinek megnyugtató rendezésében. Bízunk azonban abban, hogy ebben a kérdéskörben is lesz pozitív elmozdulás a közeljövőben.
III. A kétnyelvűség egyéb megnyilvánulásai
A városi tanács RMDSZ frakciója következetesen zászlajára tűzte az anyanyelvhasználat kérdését. A 215/2001-es helyi közigazgatásról szóló törvény megadta a jogszabályi kereteket az anyanyelvhasználat bővítésére, kiterjesztésére. Ennek nyomán - de nagy politikai csatározások árán - kerülhetett ki Szatmárnémeti bejáratához a háromnyelvű helységnévtábla 2003-ban.
2004-től e témában is számos kézzelfogható eredmény született: a városháza alárendeltségében működő közintézményeinek megnevezése kifüggesztetett magyar nyelven is. Sok polgártársunk számára szimbolikus jelentőséggel bír, ha meglátja az Anyakönyvi Hivatal, a Lakossági Ügyfélfogadó Iroda, Lakosságnyilvántartó Igazgatóság, Helyi Rendőrség, Szociális Közszolgálat, Transurban Közlekedési Vállalat stb. táblákat az intézmények bejáratainál.
Ugyanakkor ennél is fontosabb, hogy az állampolgárok ügyes-bajos dolgaikat magyarul is a hivatalnok tudtára tudják adni, azok pedig magyarul (is) tudjanak választ adni. Ezért különösen figyeltünk arra, amikor résztvettünk a városvezetésben, hogy a Városi Tanács alárendeltségében működö minden intézményben, ahol a lakossággal közvetlen kapcsolattartás szükséges, rendelkezésre álljanak magyarul tudó tisztviselők.
Az anyakönyvi eljárások során pedig felemelő érzés, hogy a házzasságkötés „igen"-jét immár több éve anyanyelvén mondhatja ki a boldog pár.
IV. Emlékjelhagyások
1990-től lehetőség nyílt arra, hogy a szatmárnémeti magyar közösség szobrok, emléktáblák állításával elmékezzen meg nagyjairól. Ez a lehetőség sokáig csak elméleti síkon létezett ugyanis minden köztéri szoborállításhoz a városi tanács jóváhagyása szükséges. E helyen feltétlenül szót kell ejtenünk Muzsnay Árpád művelődésszervezőről, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör elnökéről, a megyei RMDSZ egykori elnökéről, akinek munkássága nélkül biztosan szegényebb lenne városunk néhány büszttel.
Szatmárnémetiben a Kölcsey Kör, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a városi RMDSZ égisze alatt felavatott emléktáblák és szobrok:
- Kölcsey Ferenc szobor (1991, Lakatos Pál alkotása és ajándéka, a felállítási munkálatokat Kovács Albert vezette)
- Dsida Jenő emléktábla (1992, Kovács Albert kivitelezte)
- Szilágyi Domokos szobor (1993, Kolozsi Tibor első köztéri szobra, a talapzat és a műkő-változat kivitelezője Kovács Albert, a most látható bronz változatot a marosvásárhelyi Balogh József öntötte)
- Dsida Jenő szobor (1997, Andrási Kurta János alkotása, a talapzatot Kovács Albert készítette, a talapzatot borító márványtáblákat Benedek Piroska ajándékozta)
- Páskándi Géza büszt (1998, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziubman található, Laborcz Mónika alkotása) - Petőfi Sándor emléktábla (1998, kivitelező Kovács Albert, a tábla Benedek Piroska ajándéka)
- Gonzeczky János emléktábla (1999, kivitelező Kovács Albert)
- Kovács Leó háromnyelvű emléktáblája (2000, kivitelező Kovács Albert, a táblák Benedek Piroska ajándéka - 8 éve eltűnt)
- Petőfi Sándor szobor (2004, Deák Árpád alkotása, a talapzat márványborítása Benedek Piroska ajándéka
- Jakabffy Elemér emléktábla (2008, a feliratot a Szatmári Friss Újság kiviteleztette, a tábla Benedek Piroska ajándéka)
- Olajos Béla emléktábla (2010, kivitelező Kovács Albert)
- Kiss Gedeon szobor (2010, Szodoray-Parádi Hajnalka alkotása. Ötletgazda: Békéssy Erzsébet)
- II. Rákóczi Ferenc mellszobra (2012, Deák Árpád alkotása, talapzat: Szlézinger Marcel)
- Mohy Sándor emléktábla (2012, kivitelező Kovács Albert)
- Az 1970-es árvíz áldozatainak emléktáblája (2015, kivitelező a Promocraft kft.)
A fentieken kívül egyházaink és civil szervezeteink is jeleskedtek az emlékjelhagyás tekintetében, mely akciókat minden esetben az RMDSZ városi szervezete, illetve önkormányzati tisztségviselői is felkaroltak. Ide sorolható a Szatmárnémeti Római Katolikus Egyházmegye által állíttatott három köztéri alkotás és a Szamos-negyedi Református Egyházközség által kezdeményezett Bethlen-szobor, valamint a Németi református templom kertjében található Doni Hősök Emlékműve:
- Hám János püspök szobra (1999, Lakatos Pál alkotása)
- Bethlen Gábor szobor (2007, Erdei István alkotása)
- Árpádházi Szent Erzsébet szobra (2008, Gergely Zoltán alkotása)
- Az új, egész alakos Hám János szobor (2015, Zagyva László alkotása)
A hagyományápoláshoz nagymértékben hozzájárultak civil szervezeteink, történelmi magyar egyházaink és intézményeink, akiknek köszönhetően emléktábla hirdeti Krúdy Gyula, Katona Mihály, Luby Margit, Bánhidi Antal és Gróf Széchenyi István nevét, emlékmű készült Pfaff Ferencről, szobor Csipler Sándorról és dombormű Ács Alajosról. Ez többek között az Ady Endre Társaság, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a Széchenyi Emlékbizottság, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Szatmárnémeti Fiókja munkáját dícséri.
V. Közösségmegtartó és építő rendezvények
1990-től városunk magyarsága szabadon élhetett a gyülekezési szabadság jogával, megemlékezve dicső elődeinkről, történelmünk fordulópontjairól, valamint lehetőség nyílt újabb és újabb művelődési rendezvények szervezésére.
A Szatmárnémeti RMDSZ a Szent István Körrel és később a Magyar Ifjúsági Kezdeményezéssel (MIK) karöltve minden évben méltóképpen megemlékezett Március 15., Augusztus 20., Október 6. és Október 23. jelentőségéről. A Szent-Györgyi Albert Társaság megszervezte a Hajnal akar lenni népdalversenyt és a Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyt, a Madisz a Gyereknapot, a Húsvéti és Karácsonyi ünnepvárót, táncházat és számos kirándulást, a MIK az Ifjúsági Napokat és a Partiumi Teremfoci Kupát, az RMDSZ az ingyenes jogi tanácsadást, lakossági fórumokat, a farsangi és szilveszteri bált, akad tehát rendezvény bőven, pezseg a szervezeti élet. S ebbe a pezsgésbe új életet vitt a 2012-ben megalakult Nőszervezetünk.
Engedjék meg azonban hogy két - immár hagyományossá vált - nagy rendezvényünket kiemeljm: a Partiumi Magyar Napokat 2015-ben tizennegyedik alkalommal, a Családi Hétvégét pedig tizedjére szerveztük meg. A szatmáriak ugyanis megérdemlik azt, hogy legyen két polgári jellegű rendezvény egy évben, ami csak róluk szól, nekik szól, szatmáriaknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, ami az ő ünnepük. S hogy mennyire magukénak érzik a szatmáriak ezeket az ünnepeket, állon itt bizonyságul a 14. Partiumi Magyar Napok néhány statisztikai adata: 8 nap, 15 helyszín, több mint 150 program, 50.000 feletti résztvevő, 137 önkéntes szervező, 672 fellépő, több mint 3.000 gyermek-látogató, közel 150 rendfenntartó, 1.020 liter bográcsos étel, 3.360 liter sör, 8.000 feletti kattintás fotósaink részéről, 78 órányi videóanyag, 25 partner civil szervezet, 29 médiatámogató, 70 szponzor.
Íme néhány megvalósítás, az elmúlt 25 év történetéből. Ez a pár sor természetesen alkalmatlan arra, hogy felidézze az eredmények mögötti fáradságos munkát. A sokak kitartó munkáját, amiért e helyen is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik talán szeretteiktől vették el az időt egy még nagyobb családért, a szatmárnémeti magyarságért.
szatmar.ro
Csütörtökön nagyszabású rendezvénnyel ünnepli a Szatmárnémeti RMDSZ megalapításának 25 éves évfordulóját. Ennek kapcsán Kereskényi Gábor elnök foglalta össze a szervezet elmúlt negyed évszázada során elért legfontosabb eredményeket.
December 10-én 18 órai kezdettel a Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében ünnepli a Szatmárnémeti RMDSZ alapításának 25. évfordulóját.
Az ünnepi rendezvényen díjazni fogják a szervezetben az elmúlt két és fél évtizedben fontos szerepet betöltő személyiségeket, felszólal majd Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke és fellép a Csík zenekar is.
A rendezvényre a belépők rekordidő alatt, két nap alatt fogytak el.
Az ünnepi pillanathoz közeledve Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke összegezte a szervezet által elért eredményeket. Az írást változtatások nélkül tesszük közzé.
Mérlegen a 25 esztendő
Közösségünk néhány fontosabb eredménye a számok tükrében
I. Restitutio in integrum
A restitúció Románia szintjén az utóbbi időben sajnos megtorpant, sőt (látva a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyét) visszarendeződési törekvések figyelhetők meg. Szatmárnémetiben a visszaszolgáltatások folyamatát 2010-re nagyjából lezárta a város: egyházi és világi javaink nagy része visszatért jogos tulajdonosához, a jogutódokhoz, illetve örökösökhöz.
A jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása keretén belül történelmi magyar egyházainknak visszajuttattunk 22 központi épület-ingatlant és közel 361,5 hektár földterületet Szatmárnémeti város területén, a következő leosztásban:
- Római Katolikus Püspökség: 15 épület és 261,7258 ha földterület
- Láncos Református Egyházközség: 6 épület és 49,4670 ha földterület
- Németi Református Egyházközség: 1 épület és 21,3404 ha földterület
- Szent Miklós Magyar Görög-Katolikus Parókia: 25,1837 ha földterület.
A szatmárnémeti restitúciók mellett megemlíthetjük a szomszédos Pálfalvai Református Egyházközség által visszakapott 3 épületet és 6247 ha földterületet.
II. Utcák, terek magyar elnevezései
A 90-es évek elején érdekvédelmünk mindössze hét magyar személyiségről elnevezett utca nevét tudta megtartani (Ady Endre, Bartók Béla, Bolyai Farkas, Dsida Jenő, József Attila, Lükő Béla, Petőfi Sándor) és az 1990 és 2004 közötti időszakban csupán egy (!) új utcanevet sikerült adni (Hám János). 2004-ben a Gradina Romei mellett megjelent a Kossuth-kert felirat is városunk egyik legszebb övezetének bejáratán.
2004-től egy dinamikus tanácsosi gárda, a magyar polgármester és nem utolsó sorban az új idők szava hatására 11 magyar személyiségről neveztünk el utcát városunkban: Ács Alajos, Bethlen Gábor, Jean Calvin, Csipler Sándor, Gellért Sándor, Kaffka Margit, Károli Gáspár, Krúdy Gyula, Páskándi Géza, Ruha István, Scheffler János, Teleki Blanka. (Szándékosan soroltam ide a nagy reformátort, Jean Calvint, hisz gondolhatja a kedves Olvasó, hogy az ő személye inkább hozzánk áll közelebb, mint a többségi nemzet tanácsosaihoz.)
Az RMDSZ-frakció javaslatára 2008-tól mintegy általánossá vált az az eljárás, hogy amennyiben új utcaneveket adunk Szatmárnémetiben és ezek személynevek, akkor fele-fele arányban javasol a magyar és a román közösség neveket, amennyiben az új utcák semleges nevek, akkor pedig a felirat román és magyar nyelven is meg kell jelenjen a táblákon. Ennek eredményeképpen írhattuk ki magyarul is a Mese, Mező, Gesztenye, Cseresznyefa, Kertész, Betyár, Rigó, Termés, Bodza, Kalász, Kaptár utcák elnevezéseit magyar nyelven is.
Persze a fentebb említett enyhülés, és az új idők szava a román kollégáinknál még nem tart ott, hogy támogassanak bennünket a város történelmi utcaneveinek megnyugtató rendezésében. Bízunk azonban abban, hogy ebben a kérdéskörben is lesz pozitív elmozdulás a közeljövőben.
III. A kétnyelvűség egyéb megnyilvánulásai
A városi tanács RMDSZ frakciója következetesen zászlajára tűzte az anyanyelvhasználat kérdését. A 215/2001-es helyi közigazgatásról szóló törvény megadta a jogszabályi kereteket az anyanyelvhasználat bővítésére, kiterjesztésére. Ennek nyomán - de nagy politikai csatározások árán - kerülhetett ki Szatmárnémeti bejáratához a háromnyelvű helységnévtábla 2003-ban.
2004-től e témában is számos kézzelfogható eredmény született: a városháza alárendeltségében működő közintézményeinek megnevezése kifüggesztetett magyar nyelven is. Sok polgártársunk számára szimbolikus jelentőséggel bír, ha meglátja az Anyakönyvi Hivatal, a Lakossági Ügyfélfogadó Iroda, Lakosságnyilvántartó Igazgatóság, Helyi Rendőrség, Szociális Közszolgálat, Transurban Közlekedési Vállalat stb. táblákat az intézmények bejáratainál.
Ugyanakkor ennél is fontosabb, hogy az állampolgárok ügyes-bajos dolgaikat magyarul is a hivatalnok tudtára tudják adni, azok pedig magyarul (is) tudjanak választ adni. Ezért különösen figyeltünk arra, amikor résztvettünk a városvezetésben, hogy a Városi Tanács alárendeltségében működö minden intézményben, ahol a lakossággal közvetlen kapcsolattartás szükséges, rendelkezésre álljanak magyarul tudó tisztviselők.
Az anyakönyvi eljárások során pedig felemelő érzés, hogy a házzasságkötés „igen"-jét immár több éve anyanyelvén mondhatja ki a boldog pár.
IV. Emlékjelhagyások
1990-től lehetőség nyílt arra, hogy a szatmárnémeti magyar közösség szobrok, emléktáblák állításával elmékezzen meg nagyjairól. Ez a lehetőség sokáig csak elméleti síkon létezett ugyanis minden köztéri szoborállításhoz a városi tanács jóváhagyása szükséges. E helyen feltétlenül szót kell ejtenünk Muzsnay Árpád művelődésszervezőről, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör elnökéről, a megyei RMDSZ egykori elnökéről, akinek munkássága nélkül biztosan szegényebb lenne városunk néhány büszttel.
Szatmárnémetiben a Kölcsey Kör, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a városi RMDSZ égisze alatt felavatott emléktáblák és szobrok:
- Kölcsey Ferenc szobor (1991, Lakatos Pál alkotása és ajándéka, a felállítási munkálatokat Kovács Albert vezette)
- Dsida Jenő emléktábla (1992, Kovács Albert kivitelezte)
- Szilágyi Domokos szobor (1993, Kolozsi Tibor első köztéri szobra, a talapzat és a műkő-változat kivitelezője Kovács Albert, a most látható bronz változatot a marosvásárhelyi Balogh József öntötte)
- Dsida Jenő szobor (1997, Andrási Kurta János alkotása, a talapzatot Kovács Albert készítette, a talapzatot borító márványtáblákat Benedek Piroska ajándékozta)
- Páskándi Géza büszt (1998, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziubman található, Laborcz Mónika alkotása) - Petőfi Sándor emléktábla (1998, kivitelező Kovács Albert, a tábla Benedek Piroska ajándéka)
- Gonzeczky János emléktábla (1999, kivitelező Kovács Albert)
- Kovács Leó háromnyelvű emléktáblája (2000, kivitelező Kovács Albert, a táblák Benedek Piroska ajándéka - 8 éve eltűnt)
- Petőfi Sándor szobor (2004, Deák Árpád alkotása, a talapzat márványborítása Benedek Piroska ajándéka
- Jakabffy Elemér emléktábla (2008, a feliratot a Szatmári Friss Újság kiviteleztette, a tábla Benedek Piroska ajándéka)
- Olajos Béla emléktábla (2010, kivitelező Kovács Albert)
- Kiss Gedeon szobor (2010, Szodoray-Parádi Hajnalka alkotása. Ötletgazda: Békéssy Erzsébet)
- II. Rákóczi Ferenc mellszobra (2012, Deák Árpád alkotása, talapzat: Szlézinger Marcel)
- Mohy Sándor emléktábla (2012, kivitelező Kovács Albert)
- Az 1970-es árvíz áldozatainak emléktáblája (2015, kivitelező a Promocraft kft.)
A fentieken kívül egyházaink és civil szervezeteink is jeleskedtek az emlékjelhagyás tekintetében, mely akciókat minden esetben az RMDSZ városi szervezete, illetve önkormányzati tisztségviselői is felkaroltak. Ide sorolható a Szatmárnémeti Római Katolikus Egyházmegye által állíttatott három köztéri alkotás és a Szamos-negyedi Református Egyházközség által kezdeményezett Bethlen-szobor, valamint a Németi református templom kertjében található Doni Hősök Emlékműve:
- Hám János püspök szobra (1999, Lakatos Pál alkotása)
- Bethlen Gábor szobor (2007, Erdei István alkotása)
- Árpádházi Szent Erzsébet szobra (2008, Gergely Zoltán alkotása)
- Az új, egész alakos Hám János szobor (2015, Zagyva László alkotása)
A hagyományápoláshoz nagymértékben hozzájárultak civil szervezeteink, történelmi magyar egyházaink és intézményeink, akiknek köszönhetően emléktábla hirdeti Krúdy Gyula, Katona Mihály, Luby Margit, Bánhidi Antal és Gróf Széchenyi István nevét, emlékmű készült Pfaff Ferencről, szobor Csipler Sándorról és dombormű Ács Alajosról. Ez többek között az Ady Endre Társaság, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a Széchenyi Emlékbizottság, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Szatmárnémeti Fiókja munkáját dícséri.
V. Közösségmegtartó és építő rendezvények
1990-től városunk magyarsága szabadon élhetett a gyülekezési szabadság jogával, megemlékezve dicső elődeinkről, történelmünk fordulópontjairól, valamint lehetőség nyílt újabb és újabb művelődési rendezvények szervezésére.
A Szatmárnémeti RMDSZ a Szent István Körrel és később a Magyar Ifjúsági Kezdeményezéssel (MIK) karöltve minden évben méltóképpen megemlékezett Március 15., Augusztus 20., Október 6. és Október 23. jelentőségéről. A Szent-Györgyi Albert Társaság megszervezte a Hajnal akar lenni népdalversenyt és a Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyt, a Madisz a Gyereknapot, a Húsvéti és Karácsonyi ünnepvárót, táncházat és számos kirándulást, a MIK az Ifjúsági Napokat és a Partiumi Teremfoci Kupát, az RMDSZ az ingyenes jogi tanácsadást, lakossági fórumokat, a farsangi és szilveszteri bált, akad tehát rendezvény bőven, pezseg a szervezeti élet. S ebbe a pezsgésbe új életet vitt a 2012-ben megalakult Nőszervezetünk.
Engedjék meg azonban hogy két - immár hagyományossá vált - nagy rendezvényünket kiemeljm: a Partiumi Magyar Napokat 2015-ben tizennegyedik alkalommal, a Családi Hétvégét pedig tizedjére szerveztük meg. A szatmáriak ugyanis megérdemlik azt, hogy legyen két polgári jellegű rendezvény egy évben, ami csak róluk szól, nekik szól, szatmáriaknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, ami az ő ünnepük. S hogy mennyire magukénak érzik a szatmáriak ezeket az ünnepeket, állon itt bizonyságul a 14. Partiumi Magyar Napok néhány statisztikai adata: 8 nap, 15 helyszín, több mint 150 program, 50.000 feletti résztvevő, 137 önkéntes szervező, 672 fellépő, több mint 3.000 gyermek-látogató, közel 150 rendfenntartó, 1.020 liter bográcsos étel, 3.360 liter sör, 8.000 feletti kattintás fotósaink részéről, 78 órányi videóanyag, 25 partner civil szervezet, 29 médiatámogató, 70 szponzor.
Íme néhány megvalósítás, az elmúlt 25 év történetéből. Ez a pár sor természetesen alkalmatlan arra, hogy felidézze az eredmények mögötti fáradságos munkát. A sokak kitartó munkáját, amiért e helyen is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik talán szeretteiktől vették el az időt egy még nagyobb családért, a szatmárnémeti magyarságért.
szatmar.ro
2015. december 17.
Ajándékcsomagok roma gyerekeknek
Nagyvárad- Szerda délután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében a Diakónia Alapítvány cigánymissziós programjában részt vevő nyolcvanhárom gyereket ajándékozták meg.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület évtizedeken keresztül komolyan vette a diakóniai munkát, mindig keresték azt a legoptimálisabb módot, illetve struktúrát, melynek keretében meg tudják valósítani ezen szolgálatukat. Ennek a gondolatnak a mentén néhány évvel ezelőtt létrehozták a Lámpás Alapítványt, mely a KREK-ben gyülekezetekként működő diakóniai csoportokat, közösségeket próbálja egymás mellé helyezni. A kezdetek után alkalom adódott arra, hogy melléjük álljon a német Diakónia, mely már régóta üdvös munkát végez Kolozsváron, illetve az Erdélyi Református Egyházkerületben. Így végzik napjainkban azt a munkát, mely három pillérre- Németország, EREK és KREK- támaszkodik. A nagyváradi cigány missziós központnak a KREK a védnöke, illetve ugyanakkor a Lámpás Alapítvány ennek a nagyobb csapatnak a munkáját igyekszik valamilyen formában koordinálni.
Fejlődés
Csűry István királyhágómelléki református püspök azt nyilatkozta az Erdély Online-nak: az utóbbi három esztendőben rengeteget fejlődtek, a kezdeti 20-25 gyermeklétszámot 83-ra sikerült bővíteniük, és stabil alapokkal rendelkeznek, ami az étkeztetésüket, valamint a délutáni tanításukat, a velük való foglalkozást illeti. „Azért nagyon fontos érzékelni ennek a munkának a lényegét, mert a KREK nemzetstratégiában gondolkodik, ami egyúttal azt is jelenti: meg kell látnunk, tapasztalnunk azt, hogy nem lehet úgy továbbmenni, hogy azokat a roma testvéreket ne próbáljuk meg magunkhoz állítani, akik itt élnek körülöttünk, és többnyire magyarul beszélnek. Ezeknek az embereknek a sorsa, életminősége a mi sorsunkat, és a mi életminőségét is befolyásolja, hiszen nem mindegy, hogy a szomszédban ki lakik. Látva Európa siralmas helyzetét, éppen az idegenek áramlása, letelepedése ás befogadása terén, megmutathatjuk azt, hogy ami tőlünk telik, azt a feladatot elvégezzük, mert a vendégszeretet nálunk nyilvánvaló- hangsúlyozta az egyházi vezető.
Ünnepség
A szerda délutáni ünnepségen Szoboszlai Erzsébet, a Diakónia Keresztény Alapítvány kolozsvári fiókja váradi munkapontjának Bihar megyei koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket, majd rövid áhítatot tartott Csűry István püspök. Levetítették Ady Endre Karácsonyi regéje alapján készült rövidfilmet, és felléptek a központ munkatársai, valamint a roma gyermekek.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Nagyvárad- Szerda délután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében a Diakónia Alapítvány cigánymissziós programjában részt vevő nyolcvanhárom gyereket ajándékozták meg.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület évtizedeken keresztül komolyan vette a diakóniai munkát, mindig keresték azt a legoptimálisabb módot, illetve struktúrát, melynek keretében meg tudják valósítani ezen szolgálatukat. Ennek a gondolatnak a mentén néhány évvel ezelőtt létrehozták a Lámpás Alapítványt, mely a KREK-ben gyülekezetekként működő diakóniai csoportokat, közösségeket próbálja egymás mellé helyezni. A kezdetek után alkalom adódott arra, hogy melléjük álljon a német Diakónia, mely már régóta üdvös munkát végez Kolozsváron, illetve az Erdélyi Református Egyházkerületben. Így végzik napjainkban azt a munkát, mely három pillérre- Németország, EREK és KREK- támaszkodik. A nagyváradi cigány missziós központnak a KREK a védnöke, illetve ugyanakkor a Lámpás Alapítvány ennek a nagyobb csapatnak a munkáját igyekszik valamilyen formában koordinálni.
Fejlődés
Csűry István királyhágómelléki református püspök azt nyilatkozta az Erdély Online-nak: az utóbbi három esztendőben rengeteget fejlődtek, a kezdeti 20-25 gyermeklétszámot 83-ra sikerült bővíteniük, és stabil alapokkal rendelkeznek, ami az étkeztetésüket, valamint a délutáni tanításukat, a velük való foglalkozást illeti. „Azért nagyon fontos érzékelni ennek a munkának a lényegét, mert a KREK nemzetstratégiában gondolkodik, ami egyúttal azt is jelenti: meg kell látnunk, tapasztalnunk azt, hogy nem lehet úgy továbbmenni, hogy azokat a roma testvéreket ne próbáljuk meg magunkhoz állítani, akik itt élnek körülöttünk, és többnyire magyarul beszélnek. Ezeknek az embereknek a sorsa, életminősége a mi sorsunkat, és a mi életminőségét is befolyásolja, hiszen nem mindegy, hogy a szomszédban ki lakik. Látva Európa siralmas helyzetét, éppen az idegenek áramlása, letelepedése ás befogadása terén, megmutathatjuk azt, hogy ami tőlünk telik, azt a feladatot elvégezzük, mert a vendégszeretet nálunk nyilvánvaló- hangsúlyozta az egyházi vezető.
Ünnepség
A szerda délutáni ünnepségen Szoboszlai Erzsébet, a Diakónia Keresztény Alapítvány kolozsvári fiókja váradi munkapontjának Bihar megyei koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket, majd rövid áhítatot tartott Csűry István püspök. Levetítették Ady Endre Karácsonyi regéje alapján készült rövidfilmet, és felléptek a központ munkatársai, valamint a roma gyermekek.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2015. december 17.
Ünnepelt a Pro Pectus
Ötéves a kézdi prevenciós és terápiás központ
Nemrég ünnepelte működésének ötödik évfordulóját a kézdivásárhelyi Pro Pectus Egyesület, amelynek tevékenységi köre a testi-lelki egészség megőrzésében nyújtott támogatástól kezdve a szakmai képzések koordinálásáig terjed.
A Pro Pectus Egyesület 2008-ban alakult meg hivatalosan, de 2010-ben kezdte el működését prevenciós és terápiás központként. Kismamatorna, fogyatékos gyerekeknek fejlesztő tevékenységek, logopédia, tanulási és viselkedészavarok korrekciója, egyéni pszichoterápiák, önismereti és más személyiségfejlesztési csoportok, román nyelvi kompetenciák fejlesztése ovisoknak, meseterápia, gyógytorna, mozgásfejlesztő torna gyerekeknek, pilates, nyugdíjastorna, táncoktatás szerepel a kínálatukban.
Az egyesület egyik alapító tagja, Sütő Mária Rita szerint az elmúlt öt év alatt több mint ötven közhasznú rendezvényük volt, amelyeken körülbelül hatezer embert mozgattak meg, ezen kívül 20 szakmai előadást szerveztek, 25 meghívott előadóval és több mint 700 résztvevővel.
– Jó körülmények között indultunk 2010-ben, azonban elfogyott a pénzünk, költözésre kényszerültünk, így kerültünk az Ady Endre 3. szám alá. Bakk-Vitális Kinga igazgatónő vett a szárnyai alá, az ő hathatós segítségének és támogatóinknak köszönhetően felújítottuk a felső szintet. Nemrég a helyi önkormányzat döntése alapján tíz évre megkaptuk az épületet, amit szeretnénk felújítani, központi fűtést vezetni, nyílászárókat kicserélni, egyszóval barátságosabbá, kényelmesebbé tenni – részletezte Sütő Mária Rita, aki szerint legnagyobb megvalósításuk az, hogy fennmaradtak, évről évre megvalósították céljaikat, a családokat közelebb hozzák egymáshoz, és olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek könnyebbé teszik életüket.
Bartha Zsófia
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
Ötéves a kézdi prevenciós és terápiás központ
Nemrég ünnepelte működésének ötödik évfordulóját a kézdivásárhelyi Pro Pectus Egyesület, amelynek tevékenységi köre a testi-lelki egészség megőrzésében nyújtott támogatástól kezdve a szakmai képzések koordinálásáig terjed.
A Pro Pectus Egyesület 2008-ban alakult meg hivatalosan, de 2010-ben kezdte el működését prevenciós és terápiás központként. Kismamatorna, fogyatékos gyerekeknek fejlesztő tevékenységek, logopédia, tanulási és viselkedészavarok korrekciója, egyéni pszichoterápiák, önismereti és más személyiségfejlesztési csoportok, román nyelvi kompetenciák fejlesztése ovisoknak, meseterápia, gyógytorna, mozgásfejlesztő torna gyerekeknek, pilates, nyugdíjastorna, táncoktatás szerepel a kínálatukban.
Az egyesület egyik alapító tagja, Sütő Mária Rita szerint az elmúlt öt év alatt több mint ötven közhasznú rendezvényük volt, amelyeken körülbelül hatezer embert mozgattak meg, ezen kívül 20 szakmai előadást szerveztek, 25 meghívott előadóval és több mint 700 résztvevővel.
– Jó körülmények között indultunk 2010-ben, azonban elfogyott a pénzünk, költözésre kényszerültünk, így kerültünk az Ady Endre 3. szám alá. Bakk-Vitális Kinga igazgatónő vett a szárnyai alá, az ő hathatós segítségének és támogatóinknak köszönhetően felújítottuk a felső szintet. Nemrég a helyi önkormányzat döntése alapján tíz évre megkaptuk az épületet, amit szeretnénk felújítani, központi fűtést vezetni, nyílászárókat kicserélni, egyszóval barátságosabbá, kényelmesebbé tenni – részletezte Sütő Mária Rita, aki szerint legnagyobb megvalósításuk az, hogy fennmaradtak, évről évre megvalósították céljaikat, a családokat közelebb hozzák egymáshoz, és olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek könnyebbé teszik életüket.
Bartha Zsófia
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2015. december 22.
Mozdulatokban elmondott gondolatok
A táncosokról szól a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes legújabb produkciója, illetve arról, hogy hogyan gondolkodnak ők a táncról.
Pályakezdő, székelyföldi alkotók kaptak lehetőséget a magyar Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően, hogy egy-egy hivatásos táncegyüttes előadásában mutatkozzanak be a közönségnek. Így jött létre Csíkszeredában is a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Táncoljatok című előadása, melyet hétfőn este mutattak be a csíkszeredai Városi Művelődési Ház kamaratermében. Az együttes nyolc táncosa tanított be egy-egy koreográfiát társainak, ezekből áll össze az előadás.
Rigmány Júlia Katalin gyimesi táncokat, Kelemen Szilveszter nyárádmagyarósi, Bara Szabolcs és Laczkó Benedek Tünde gyergyói, Márton Erzsébet szentbenedeki, Biró Enikő szatmári, Kósa Mária Gabriella mérai, Szabó László buzai és Gábos Endre vajdaszentiványi táncokat tanított. A létrejött koreográfiákat pedig Gábos Endre rendezte össze előadássá, szöveget is beiktatva a táncok közé. Részletek hangzottak el János evangéliumából, Shirley MacLaine Tánc a fényben című művéből, de hallható volt Ady Endre A Kalota partján című verse is.
„Az előadás vezérfonala, hogy a táncosok hogyan gondolkodnak a táncról. És ez nem csak a koreográfiákban mutatkozik meg, hanem szövegekkel is alátámasztjuk. Azért is választottuk azt, hogy stúdióteremben adjuk elő, hogy amikor a táncok közben mesélünk a gondolatainkról, legyen kicsit bensőségesebb, legyünk közelebb a nézőkhöz, mert akkor talán ők is jobban átérzik ezeket a gondolatokat, érzéseket” – osztotta meg Gábos Endre.
Az alkotók elmondták, noha csupán két hét állt a rendelkezésükre az előadás elkészítésére, könnyű volt a próbafolyamat, mivel már jól ismerik egymást. A Táncoljatok című produkciót januárban több alkalommal is láthatja a közönség, ugyanakkor ezzel az előadással zárják az együttes 25 éves fennállása alkalmából szervezett események sorozatát.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
A táncosokról szól a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes legújabb produkciója, illetve arról, hogy hogyan gondolkodnak ők a táncról.
Pályakezdő, székelyföldi alkotók kaptak lehetőséget a magyar Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően, hogy egy-egy hivatásos táncegyüttes előadásában mutatkozzanak be a közönségnek. Így jött létre Csíkszeredában is a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Táncoljatok című előadása, melyet hétfőn este mutattak be a csíkszeredai Városi Művelődési Ház kamaratermében. Az együttes nyolc táncosa tanított be egy-egy koreográfiát társainak, ezekből áll össze az előadás.
Rigmány Júlia Katalin gyimesi táncokat, Kelemen Szilveszter nyárádmagyarósi, Bara Szabolcs és Laczkó Benedek Tünde gyergyói, Márton Erzsébet szentbenedeki, Biró Enikő szatmári, Kósa Mária Gabriella mérai, Szabó László buzai és Gábos Endre vajdaszentiványi táncokat tanított. A létrejött koreográfiákat pedig Gábos Endre rendezte össze előadássá, szöveget is beiktatva a táncok közé. Részletek hangzottak el János evangéliumából, Shirley MacLaine Tánc a fényben című művéből, de hallható volt Ady Endre A Kalota partján című verse is.
„Az előadás vezérfonala, hogy a táncosok hogyan gondolkodnak a táncról. És ez nem csak a koreográfiákban mutatkozik meg, hanem szövegekkel is alátámasztjuk. Azért is választottuk azt, hogy stúdióteremben adjuk elő, hogy amikor a táncok közben mesélünk a gondolatainkról, legyen kicsit bensőségesebb, legyünk közelebb a nézőkhöz, mert akkor talán ők is jobban átérzik ezeket a gondolatokat, érzéseket” – osztotta meg Gábos Endre.
Az alkotók elmondták, noha csupán két hét állt a rendelkezésükre az előadás elkészítésére, könnyű volt a próbafolyamat, mivel már jól ismerik egymást. A Táncoljatok című produkciót januárban több alkalommal is láthatja a közönség, ugyanakkor ezzel az előadással zárják az együttes 25 éves fennállása alkalmából szervezett események sorozatát.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
2015. december 28.
Időutazók Erdélyben
A BBTE Kolozsvári Magyar Történeti Intézete és a Buza László Egyesület a Nemzetközi és Regionális Tanulmányokért (BENRT) történelmi vetélkedőt szervezett 2015-ben Időutazók Erdélyben: 70 éve történt – 1945. A polgári korszak vége – a kommunista totalitarizmus erőszakos bevezetése témában. A korszak iránt érdeklődő diákok, igazi történész-inasként korabeli fényképek, plakátok felkutatásával, digitális rögzítésével és beküldésével nevezhettek be a vetélkedőre. A szakmai elbíráló bizottság tiszteletbeli elnöke dr. Ötvös István, PPKE Piliscsaba – Budapest, egyetemi docens, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja, további tagjai Tóth Szilárd, Lönhárt Tamás, Nagy Róbert Miklós, Hunyadi Attila Gábor.
A bizottság december 18-án a következő tanulókat tüntette ki: I. díj: Fülöp Edina, Benedek Elek Pedagógiai Líceum, Székelyudvarhely, tanár: Novák Károly István, II. díjak: Cheţan Andrea, Pataki Aranka Tímea, III. díjak: Varga Beáta, Soos Izabella, négyük a dicsőszentmártoni Andrei Bârseanu Elméleti Líceumból, Béres Ilona tanárnő tanulói. Gimnáziumi és elemi iskolás korosztályban Kapalai Gergő (Ady Endre Líceum, tanára Apáti Timea) és Kapalai Sára (Szacsvay Imre Általános Iskola, tanítója Alföldi Andrea) Nagyváradról jelentkezett és érdemelt ki III. díjat. Dicséretben részesültek: Mihály Bence (Dicsőszentmárton) és Major Ottó (Horváth János Elméleti Líceum, Margitta, tanár: Zatoschil-Ballai Zsuzsa). A vetélkedő során kifejtett kutatói és szakmai tevékenységükért (levéltári kutatás, népszerűsítés, vitakörök) szintén dicséretben részesültek: Antal Róbert-István (Gyímesbükk), Horváth Csaba (Kolozsvár), Kovács Szabolcs, Majoros Péter (Nagyvárad), Orbán Balázs (Szováta) egyetemi hallgatók.
Szabadság (Kolozsvár)
A BBTE Kolozsvári Magyar Történeti Intézete és a Buza László Egyesület a Nemzetközi és Regionális Tanulmányokért (BENRT) történelmi vetélkedőt szervezett 2015-ben Időutazók Erdélyben: 70 éve történt – 1945. A polgári korszak vége – a kommunista totalitarizmus erőszakos bevezetése témában. A korszak iránt érdeklődő diákok, igazi történész-inasként korabeli fényképek, plakátok felkutatásával, digitális rögzítésével és beküldésével nevezhettek be a vetélkedőre. A szakmai elbíráló bizottság tiszteletbeli elnöke dr. Ötvös István, PPKE Piliscsaba – Budapest, egyetemi docens, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja, további tagjai Tóth Szilárd, Lönhárt Tamás, Nagy Róbert Miklós, Hunyadi Attila Gábor.
A bizottság december 18-án a következő tanulókat tüntette ki: I. díj: Fülöp Edina, Benedek Elek Pedagógiai Líceum, Székelyudvarhely, tanár: Novák Károly István, II. díjak: Cheţan Andrea, Pataki Aranka Tímea, III. díjak: Varga Beáta, Soos Izabella, négyük a dicsőszentmártoni Andrei Bârseanu Elméleti Líceumból, Béres Ilona tanárnő tanulói. Gimnáziumi és elemi iskolás korosztályban Kapalai Gergő (Ady Endre Líceum, tanára Apáti Timea) és Kapalai Sára (Szacsvay Imre Általános Iskola, tanítója Alföldi Andrea) Nagyváradról jelentkezett és érdemelt ki III. díjat. Dicséretben részesültek: Mihály Bence (Dicsőszentmárton) és Major Ottó (Horváth János Elméleti Líceum, Margitta, tanár: Zatoschil-Ballai Zsuzsa). A vetélkedő során kifejtett kutatói és szakmai tevékenységükért (levéltári kutatás, népszerűsítés, vitakörök) szintén dicséretben részesültek: Antal Róbert-István (Gyímesbükk), Horváth Csaba (Kolozsvár), Kovács Szabolcs, Majoros Péter (Nagyvárad), Orbán Balázs (Szováta) egyetemi hallgatók.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 20.
Szacsvay Akadémia: A magyar történelem nagy csatái
A Szacsvay Akadémia magyarságtörténeti előadássorozatának újabb fejezete kezdődik el január 22-én, pénteken 18 órakor a nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében. A neves és a szakmai élvonalhoz tartozó szakemberek az idei esztendőben a magyarság nagy ütközeteit veszik sorra.
A magyar történelem nagy csatái nevet viselő sorozat első meghívottja dr. Veszprémy László, a budapesti Hadtörténelmi Intézet és Múzeum igazgatója, előadásának címe: A honfoglaló magyarság „kalandozó” hadjáratai.
A Szacsvay Akadémia történelmi előadásait a korábban megszokottaktól eltérően mostantól pénteki napokon, havonta egy alkalommal tartják majd meg Nagyváradon. Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Szacsvay Akadémia magyarságtörténeti előadássorozatának újabb fejezete kezdődik el január 22-én, pénteken 18 órakor a nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében. A neves és a szakmai élvonalhoz tartozó szakemberek az idei esztendőben a magyarság nagy ütközeteit veszik sorra.
A magyar történelem nagy csatái nevet viselő sorozat első meghívottja dr. Veszprémy László, a budapesti Hadtörténelmi Intézet és Múzeum igazgatója, előadásának címe: A honfoglaló magyarság „kalandozó” hadjáratai.
A Szacsvay Akadémia történelmi előadásait a korábban megszokottaktól eltérően mostantól pénteki napokon, havonta egy alkalommal tartják majd meg Nagyváradon. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. január 21.
Gazdag év volt
Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület
Egy éve, 2015. január 20-án a 4-es számú bejegyzési bizonylattal igazolta a Sepsiszentgyörgyi Bíróság, hogy az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületet január 16-án bejegyezték a társadalmi szervezetek lajstromába. Az elmúlt év tevékenységeiről készült beszámolójukból szemelgettünk.
Az egyesület két saját rendezvényt szervezett, partnerségben az otthont adó Székely Nemzeti Múzeummal, júniusban és novemberben, emellett a szervezet elnöke, dr. Szekeres Attila István heraldikus számos hazai és külföldi helyszínen tartott előadásokat, bemutatókat.
A marosvécsi református templom címereiről beszélt a Műemlék – hagyomány és jövő (Monumentul – tradiție și viitor) című műemlékvédelmi konferencia keretében, három helyszínen: Jászvásáron, Kisinyovban és Csernaviciben.
Dr. Szekeres Attila további előadásainak helyszínei: Fogarason a komlódi Wesselényi–Teleki kastély címereiről, a szovátai Teleki Oktatási és Módszertani Központban címerekről történelemtanároknak, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetemen Erdély címereiről, székely jelképekről, Kovásznán A nap és a holdsarló Erdély címerében címmel.
Az egyesület több könyvbemutatón és könyvismertetőn vett részt, Budapesten, Brassóban és Székelyudvarhelyen.
Címeradományokról is szól a beszámoló, a bukaresti magyar oktatás 200. évfordulója alkalmából bemutatták az Ady Endre Elméleti Líceum címeres zászlaját, melyet az egyesület elnöke a szervezet nevében adományként tervezett. A Kovászna-belvárosi Református Egyházközség számára adományként tervezett címeres zászlót a templom felszentelésének kétszázadik évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten mutatták be.
Elkészítették még Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlótervét. A beszámoló még számos, saját publikációra is kitér. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület
Egy éve, 2015. január 20-án a 4-es számú bejegyzési bizonylattal igazolta a Sepsiszentgyörgyi Bíróság, hogy az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületet január 16-án bejegyezték a társadalmi szervezetek lajstromába. Az elmúlt év tevékenységeiről készült beszámolójukból szemelgettünk.
Az egyesület két saját rendezvényt szervezett, partnerségben az otthont adó Székely Nemzeti Múzeummal, júniusban és novemberben, emellett a szervezet elnöke, dr. Szekeres Attila István heraldikus számos hazai és külföldi helyszínen tartott előadásokat, bemutatókat.
A marosvécsi református templom címereiről beszélt a Műemlék – hagyomány és jövő (Monumentul – tradiție și viitor) című műemlékvédelmi konferencia keretében, három helyszínen: Jászvásáron, Kisinyovban és Csernaviciben.
Dr. Szekeres Attila további előadásainak helyszínei: Fogarason a komlódi Wesselényi–Teleki kastély címereiről, a szovátai Teleki Oktatási és Módszertani Központban címerekről történelemtanároknak, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetemen Erdély címereiről, székely jelképekről, Kovásznán A nap és a holdsarló Erdély címerében címmel.
Az egyesület több könyvbemutatón és könyvismertetőn vett részt, Budapesten, Brassóban és Székelyudvarhelyen.
Címeradományokról is szól a beszámoló, a bukaresti magyar oktatás 200. évfordulója alkalmából bemutatták az Ady Endre Elméleti Líceum címeres zászlaját, melyet az egyesület elnöke a szervezet nevében adományként tervezett. A Kovászna-belvárosi Református Egyházközség számára adományként tervezett címeres zászlót a templom felszentelésének kétszázadik évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten mutatták be.
Elkészítették még Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlótervét. A beszámoló még számos, saját publikációra is kitér. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 21.
Kocsis-dráma a szatmári színpadon
Hétfőn este A Magyar Kultúra Hete programjaként, Meister Éva előadásában és feldolgozásában láthatta a szatmárnémeti közönség Kocsis István Árva Bethlen Kata című monodrámáját.
A szatmári származású író drámáit az 1970–80-as években ősbemutatókként mutatta be a szatmárnémeti színház, ezekre az előadásokra ma is szívesen emlékeznek vissza az idősebb színházlátogatók. A hétfői előadás nem okozott csalódást a közönségnek, hiszen Meister Éva úgy dolgozta fel, rendezte meg és adta elő a darabot, hogy a nézők végigkísérhették Árva Bethlen Kata fájdalmakkal és sorscsapásokkal teli életútjának összes stációját, de tanúi lehettek azoknak a ritka pillanatoknak is, amikor szíve csendes örömmel telt meg. Kocsis István drámáját Bethlen Kata leveleiből, visszaemlékezéseiből állította össze. A Bethlen Katát megszemélyesítő Meister Éva színészi játékával, hangjának erejével, kifejezésmódjával meggyőzően jelenítette meg a főhős meghátrálásra képtelen alakját. Több mint egy órán át a pódiumon volt, és az első perctől az utolsóig lekötötte a közönség figyelmét, egy másodpercig sem érezte senki úgy, hogy elkalandozna a figyelme, alakításából áradt a melegség és az erő.
Beszélgetés a nézőkkel
Előadás után Meister Éva és Kocsis István a nézőkkel beszélgetett, a beszélgetés moderátora Tóth-Páll Miklós, az Ady Endre Társaság elnöke volt. Meister Éva pályájának rögös útjairól beszélt. Férjével, Molnár H. Lajos íróval 1987-ben telepedett át Magyarországra, miután Romániában teljesen ellehetetlenítették az életüket. A neves írót megfosztották a közlési lehetőségektől, könyveit bezúzták. Meister Éva eddig tizenkét olyan egyéni műsort készített, amelyekkel bejárta a világ magyarlakta területeit. Árva Bethlen Katával vallja: „Folytatom, amit elkezdettem…” Kocsis István újabb könyveit mutatta be. Mint mondta, monodrámáinak nagy részét újraírta, hogy még jobban kihangsúlyozódjék azok minden korban érvényes mondanivalója. Az író emellett felidézett az egykori szatmárnémeti ősbemutatókhoz fűződő emlékei közül is néhányat.
Elek György
Hozzászólás
Meister Évi
Lelket melengető érzés volt, hogy én lehettem az, aki 40 év után újra bemutathatta a szatmári színpadon a Kocsis-monodrámát, és ráadásul az író is ott ült a nézőtéren, aki ugyancsak megilletődve beszélt erről a megható estéről.
Ezek az igazán mély és lelket gazdagító, idősíkokon át való találkozások! Örülök, hogy részese lehettem. Nagyszerű közönség! Nagyszerű szervezés! Kedves Elek György, köszönöm! frissujsag.ro
Hétfőn este A Magyar Kultúra Hete programjaként, Meister Éva előadásában és feldolgozásában láthatta a szatmárnémeti közönség Kocsis István Árva Bethlen Kata című monodrámáját.
A szatmári származású író drámáit az 1970–80-as években ősbemutatókként mutatta be a szatmárnémeti színház, ezekre az előadásokra ma is szívesen emlékeznek vissza az idősebb színházlátogatók. A hétfői előadás nem okozott csalódást a közönségnek, hiszen Meister Éva úgy dolgozta fel, rendezte meg és adta elő a darabot, hogy a nézők végigkísérhették Árva Bethlen Kata fájdalmakkal és sorscsapásokkal teli életútjának összes stációját, de tanúi lehettek azoknak a ritka pillanatoknak is, amikor szíve csendes örömmel telt meg. Kocsis István drámáját Bethlen Kata leveleiből, visszaemlékezéseiből állította össze. A Bethlen Katát megszemélyesítő Meister Éva színészi játékával, hangjának erejével, kifejezésmódjával meggyőzően jelenítette meg a főhős meghátrálásra képtelen alakját. Több mint egy órán át a pódiumon volt, és az első perctől az utolsóig lekötötte a közönség figyelmét, egy másodpercig sem érezte senki úgy, hogy elkalandozna a figyelme, alakításából áradt a melegség és az erő.
Beszélgetés a nézőkkel
Előadás után Meister Éva és Kocsis István a nézőkkel beszélgetett, a beszélgetés moderátora Tóth-Páll Miklós, az Ady Endre Társaság elnöke volt. Meister Éva pályájának rögös útjairól beszélt. Férjével, Molnár H. Lajos íróval 1987-ben telepedett át Magyarországra, miután Romániában teljesen ellehetetlenítették az életüket. A neves írót megfosztották a közlési lehetőségektől, könyveit bezúzták. Meister Éva eddig tizenkét olyan egyéni műsort készített, amelyekkel bejárta a világ magyarlakta területeit. Árva Bethlen Katával vallja: „Folytatom, amit elkezdettem…” Kocsis István újabb könyveit mutatta be. Mint mondta, monodrámáinak nagy részét újraírta, hogy még jobban kihangsúlyozódjék azok minden korban érvényes mondanivalója. Az író emellett felidézett az egykori szatmárnémeti ősbemutatókhoz fűződő emlékei közül is néhányat.
Elek György
Hozzászólás
Meister Évi
Lelket melengető érzés volt, hogy én lehettem az, aki 40 év után újra bemutathatta a szatmári színpadon a Kocsis-monodrámát, és ráadásul az író is ott ült a nézőtéren, aki ugyancsak megilletődve beszélt erről a megható estéről.
Ezek az igazán mély és lelket gazdagító, idősíkokon át való találkozások! Örülök, hogy részese lehettem. Nagyszerű közönség! Nagyszerű szervezés! Kedves Elek György, köszönöm! frissujsag.ro
2016. január 22.
Látványos zenés-táncos barangolás a Kárpát-medencében
Hágókon innen és túl - Megidézett Kárpátalja című előadásával lépett fel Szatmárémetiben, a Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében a budapesti Magyar Állami Népi Együttes. Dinamikus és magával ragadó produkciójuk sokak számára emlékezetes marad - a közönség tátott szájjal nézte a színpadi színes, ritmusra lépő és pördülő forgatagot.
Kovács Emil Lajos festészeti kiállítását követően pénteken 19 órai kezdettel a Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében folytatódott a Magyar Kultúra Hete programsorozat.
A közönséget a főszervező Ady Endre Társaság elnöke, Tóth-Páll Miklós köszöntötte. A folytatásban Sárándi Annamária szavalta el Fényi István Egycsillagú égbolt című költeményét, melynek címe egyben a rendezvénysorozat mottója is.
Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes hivatása és feladata a magyar nyelvterület néptáncának és népzenéjének mint nemzeti értéknek a gyűjtése, életben tartása és színpadi formában való továbbadása. A MÁNE színpadi formában jeleníti meg a hagyományokhoz kötődő valamennyi műfajt: a historikus zenét, az autentikus népzenét és néptáncot, a dramatikus játékot, a hagyományos elemekből építkező világzenét és látványszínházat, valamint a táncházmozgalom valamennyi kortárs művészeti értékét. A színpompás, gazdag repertoár az együttest a világ legtöbbet utazó együtteseinek rangjára emelte: hat évtizedes fennállása alatt a világ 50 országának színpadain lépett fel, és több mint 8 millió néző elismerését vívta ki.
Pénteken pedig a szatmári közönséget bűvölték el, a nézők pedig állva tapsolva köszönték meg a táncosoknak és zenészeknek a remek előadát.
A Magyar Állami Népi Együttes péntek esti előadásában a magyar színpadi néptáncművészet történetében rendhagyó módon egy antológia keretében mutatták be a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, huculok, románok, cigányok, zsidók, sokszínű és gazdag tradicionális kultúráját. Felmutatva mindazt, ami e népek hagyományaiban közös és mindazt, ami nemzeti sajátosság. szatmar.ro
Hágókon innen és túl - Megidézett Kárpátalja című előadásával lépett fel Szatmárémetiben, a Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében a budapesti Magyar Állami Népi Együttes. Dinamikus és magával ragadó produkciójuk sokak számára emlékezetes marad - a közönség tátott szájjal nézte a színpadi színes, ritmusra lépő és pördülő forgatagot.
Kovács Emil Lajos festészeti kiállítását követően pénteken 19 órai kezdettel a Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében folytatódott a Magyar Kultúra Hete programsorozat.
A közönséget a főszervező Ady Endre Társaság elnöke, Tóth-Páll Miklós köszöntötte. A folytatásban Sárándi Annamária szavalta el Fényi István Egycsillagú égbolt című költeményét, melynek címe egyben a rendezvénysorozat mottója is.
Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes hivatása és feladata a magyar nyelvterület néptáncának és népzenéjének mint nemzeti értéknek a gyűjtése, életben tartása és színpadi formában való továbbadása. A MÁNE színpadi formában jeleníti meg a hagyományokhoz kötődő valamennyi műfajt: a historikus zenét, az autentikus népzenét és néptáncot, a dramatikus játékot, a hagyományos elemekből építkező világzenét és látványszínházat, valamint a táncházmozgalom valamennyi kortárs művészeti értékét. A színpompás, gazdag repertoár az együttest a világ legtöbbet utazó együtteseinek rangjára emelte: hat évtizedes fennállása alatt a világ 50 országának színpadain lépett fel, és több mint 8 millió néző elismerését vívta ki.
Pénteken pedig a szatmári közönséget bűvölték el, a nézők pedig állva tapsolva köszönték meg a táncosoknak és zenészeknek a remek előadát.
A Magyar Állami Népi Együttes péntek esti előadásában a magyar színpadi néptáncművészet történetében rendhagyó módon egy antológia keretében mutatták be a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, huculok, románok, cigányok, zsidók, sokszínű és gazdag tradicionális kultúráját. Felmutatva mindazt, ami e népek hagyományaiban közös és mindazt, ami nemzeti sajátosság. szatmar.ro
2016. január 23.
Elhunyt Paul Drumaru
A magyar irodalom egyik legavatottabb román fordítója volt.
Paul Drumaru január 21-én hunyt el. A neves műfordító, költő, író haláláról lánya számolt be a Facebookon, mint írta, édesapja elment, „hogy az angyaloknak írjon verset”.
Drumaru 1938. december 5-én született Gyulafehérváron. Gyulafehérváron és Nagyváradon kezdte tanulmányait, volt könyvelő és könyvtáros a Regionális Könyvtárban, Nagyváradon. Az Alexandru Ioan Cuza Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett 1966-ban, román nyelv és irodalom szakon. 1964-ben részt vett Lunar 11 művészeti csoport megalapításában. Korrektorként tevékenykedett a Chronicle magazinnál, a iași-i Nemzeti Színház irodalmi kritikusa, majd a Kriterion Kiadó szerkesztője volt (Bukarest, 1971-1998).
Négyszer nyert magyar műfordításaiért díjat a Romániai Írószövetségtől (1972, 1976, 1981, 1986), szintén műfordításért díjat kapott a Bukarest Írószövetségtől (1996), majd elnyerte az Artisjus díját (Budapest, 1977), a Déry Tibor-díjat (1987), megkapta a Pro Cultura Hungarica oklevelet és plakettet (1997).
A Partium című újságban debütált (Nagyvárad, 1957), megjelentek munkái a Tribuna, a Cronica, a Convorbiri literare, a Iaşul literar, az Ateneu, a Luceafărul, a Contemporanul lapoknál, valamint A Hétben, a Magyar Naplóban (Budapest), a Provincia (Kolozsvár), a Viaţa românească, a Secolul 20 és a Lettres intemationales folyóiratokban.
A klasszikus és kortárs magyar irodalom olyan alkotóinak műveit ültette át kiválóan román nyelvre, mint Ady Endre, Babits Mihály, Bálint Tibor, Farkas Árpád, József Attila, Kányádi Sándor, Király László, Konrád György, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Mózes Attila, Örkény István, Pilinszky János, Szilágyi Domokos vagy Visky András.
pazs. foter.ro
A magyar irodalom egyik legavatottabb román fordítója volt.
Paul Drumaru január 21-én hunyt el. A neves műfordító, költő, író haláláról lánya számolt be a Facebookon, mint írta, édesapja elment, „hogy az angyaloknak írjon verset”.
Drumaru 1938. december 5-én született Gyulafehérváron. Gyulafehérváron és Nagyváradon kezdte tanulmányait, volt könyvelő és könyvtáros a Regionális Könyvtárban, Nagyváradon. Az Alexandru Ioan Cuza Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett 1966-ban, román nyelv és irodalom szakon. 1964-ben részt vett Lunar 11 művészeti csoport megalapításában. Korrektorként tevékenykedett a Chronicle magazinnál, a iași-i Nemzeti Színház irodalmi kritikusa, majd a Kriterion Kiadó szerkesztője volt (Bukarest, 1971-1998).
Négyszer nyert magyar műfordításaiért díjat a Romániai Írószövetségtől (1972, 1976, 1981, 1986), szintén műfordításért díjat kapott a Bukarest Írószövetségtől (1996), majd elnyerte az Artisjus díját (Budapest, 1977), a Déry Tibor-díjat (1987), megkapta a Pro Cultura Hungarica oklevelet és plakettet (1997).
A Partium című újságban debütált (Nagyvárad, 1957), megjelentek munkái a Tribuna, a Cronica, a Convorbiri literare, a Iaşul literar, az Ateneu, a Luceafărul, a Contemporanul lapoknál, valamint A Hétben, a Magyar Naplóban (Budapest), a Provincia (Kolozsvár), a Viaţa românească, a Secolul 20 és a Lettres intemationales folyóiratokban.
A klasszikus és kortárs magyar irodalom olyan alkotóinak műveit ültette át kiválóan román nyelvre, mint Ady Endre, Babits Mihály, Bálint Tibor, Farkas Árpád, József Attila, Kányádi Sándor, Király László, Konrád György, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Mózes Attila, Örkény István, Pilinszky János, Szilágyi Domokos vagy Visky András.
pazs. foter.ro
2016. január 26.
Ismét remekeltek az Ady Endre Líceum diákjai
Az elmúlt időszakban megrendezett hazai és magyarországi tantárgyversenyeken, vetélkedőkön kiváló eredményeket értek el a nagyváradi Ady Endre Líceum tanulói. Nem telhet el úgy Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferencia (TUDEK), hogy azon valamilyen szaktantárgyból adys diák ne nyújtana kiemelkedő teljesítményt.
A nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum tanulói két, decemberben szervezett matematikaversenyen is nagyon jól szerepeltek. A Bolyai matematikaverseny országos szakaszáról az iskola hatodik osztályos csapata – Deli Attila Róbert, Puskás Róbert, Dallos Lóránd és Kulpinszky Wilhelm – jutott ki a Magyarországon júniusban megrendezendő nemzetközi döntőbe, ugyanakkor a miskolci szervezésű Dürer matematikaverseny magyarországi körzeti szakaszáról két adys csapat is továbbjutott az országos döntőbe. Az ötödik-hatodik osztályosok korcsoportjában a Kürth Varsoczky Réka, Farkas Ábel, Deli Attila Róbert alkotta adys csapat jutott tovább, míg a hetedik-nyolcadik osztályos korosztályban Csányi Patrik Tibor és Erdei Roland Patrick képviselik majd a döntőben az Ady líceumot. A diákokat Vad Márta, Bődi János és István Zoltán tanárok készítették fel. A Dürer kémiaversenyen is sikereket értek el az adys diákok. A Székely Tekla, Kőrösi Kristóf és Bartus Attila alkotta csapat az összesítésben negyedik helyezést ért el, ennek az eredménynek köszönhetően ott lesznek a február első hétvégéjén megrendezésre kerülő magyarországi országos döntőn. A diákokat Ciubotariu Éva kémiatanárnő, az iskola aligazgatója készítette fel. Bartus Attila és Kőrösi Kristóf tizenegyedik osztályos tanulók részt vettek a Nagyváradi Egyetem szervezte Inovativa csapatversenyen, amelyet egyetemistáknak írt ugyan ki a felsőfokú tanintézmény, de ezt a problémát az adys diákok úgy hidaltak át, hogy maguk közé vettek egy egyetemistát, és így már indulhattak a versenyen, amelyen különdíjat szereztek.
TUDEK
Nem telhet el úgy Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferencia (TUDEK), hogy azon valamilyen szaktantárgyból adys diák ne nyújtana kiemelkedő teljesítményt. Így volt ez a legutóbbi TUDEK-en is, ahol szociólógia szekcióban Tripó Debora és Kovács Ferencz dicséretet kaptak, Uj Alexandra tizenegyedik osztályos tanuló pszichológiából első helyezett lett – mindhármuk felkészítő tanára Domján Katalin –, míg magyar irodalom szekcióban Mărcuţiu-Rácz Dóra harmadik helyet szerzett. Ugyancsak ő első díjat nyert a Bájoló magazin internetes publicisztikai pályázatán, és az általa írt színdarab harmadik díjat kapott a PADIF Országos Diákszínjátszó fesztiválon. Az ő felkészítő tanára Kozma Éva volt. A tanárnők megjegyezték, hogy a TUDEK jelentős verseny, mert nagyon komoly tudományos szakmai felkészülési munka szükségeltetik ahhoz, hogy jó eredményt lehessen elérni ezen a rendezvényen.
Junior freshhh
December 3-án zajlott le Százhalombattán, az ottani MOL finomítóban a Junior Freshhh elnevezésű nemzetközi tantárgyvetélkedő öt csapat részvételével. A Kárpát-medence országaiban tanulók számára kiírt verseny online szakaszában matematika, biológia, kémia, földrajz, fizika tantárgyakban szerzett ismereteikről kellett számot adjanak a fiatalok. Az Ady Endre Líceum háromfős csapata kiválóan szerepelt az online szakaszban, és így a Kenéz Anna-Boglárka, Vad Bertalan, Năndrean David-Cristian tizenegyedikes tanulók alkotta csapat kijutott a százhalombattai döntőre. A fiatalok elmondták, hogy az online forduló három hétig tartott, amelynek keretében kétnaponta kaptak egy feladatot, amelyet meg kellett oldaniuk, és vissza kellett küldeniük. A válaszokat pontozták, és így alakult ki a döntő ötcsapatos mezőnye, ahol szintén voltak feladatok mind az öt említett tantárgyból, illetve egy projektet is be kellett mutatniuk a csapatoknak. Az adysok itt ötödikek lettek ugyan, de így is kiemelkedő eredménynek számít a döntőben való részvételük.
Pap István. erdon.ro
Az elmúlt időszakban megrendezett hazai és magyarországi tantárgyversenyeken, vetélkedőkön kiváló eredményeket értek el a nagyváradi Ady Endre Líceum tanulói. Nem telhet el úgy Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferencia (TUDEK), hogy azon valamilyen szaktantárgyból adys diák ne nyújtana kiemelkedő teljesítményt.
A nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum tanulói két, decemberben szervezett matematikaversenyen is nagyon jól szerepeltek. A Bolyai matematikaverseny országos szakaszáról az iskola hatodik osztályos csapata – Deli Attila Róbert, Puskás Róbert, Dallos Lóránd és Kulpinszky Wilhelm – jutott ki a Magyarországon júniusban megrendezendő nemzetközi döntőbe, ugyanakkor a miskolci szervezésű Dürer matematikaverseny magyarországi körzeti szakaszáról két adys csapat is továbbjutott az országos döntőbe. Az ötödik-hatodik osztályosok korcsoportjában a Kürth Varsoczky Réka, Farkas Ábel, Deli Attila Róbert alkotta adys csapat jutott tovább, míg a hetedik-nyolcadik osztályos korosztályban Csányi Patrik Tibor és Erdei Roland Patrick képviselik majd a döntőben az Ady líceumot. A diákokat Vad Márta, Bődi János és István Zoltán tanárok készítették fel. A Dürer kémiaversenyen is sikereket értek el az adys diákok. A Székely Tekla, Kőrösi Kristóf és Bartus Attila alkotta csapat az összesítésben negyedik helyezést ért el, ennek az eredménynek köszönhetően ott lesznek a február első hétvégéjén megrendezésre kerülő magyarországi országos döntőn. A diákokat Ciubotariu Éva kémiatanárnő, az iskola aligazgatója készítette fel. Bartus Attila és Kőrösi Kristóf tizenegyedik osztályos tanulók részt vettek a Nagyváradi Egyetem szervezte Inovativa csapatversenyen, amelyet egyetemistáknak írt ugyan ki a felsőfokú tanintézmény, de ezt a problémát az adys diákok úgy hidaltak át, hogy maguk közé vettek egy egyetemistát, és így már indulhattak a versenyen, amelyen különdíjat szereztek.
TUDEK
Nem telhet el úgy Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferencia (TUDEK), hogy azon valamilyen szaktantárgyból adys diák ne nyújtana kiemelkedő teljesítményt. Így volt ez a legutóbbi TUDEK-en is, ahol szociólógia szekcióban Tripó Debora és Kovács Ferencz dicséretet kaptak, Uj Alexandra tizenegyedik osztályos tanuló pszichológiából első helyezett lett – mindhármuk felkészítő tanára Domján Katalin –, míg magyar irodalom szekcióban Mărcuţiu-Rácz Dóra harmadik helyet szerzett. Ugyancsak ő első díjat nyert a Bájoló magazin internetes publicisztikai pályázatán, és az általa írt színdarab harmadik díjat kapott a PADIF Országos Diákszínjátszó fesztiválon. Az ő felkészítő tanára Kozma Éva volt. A tanárnők megjegyezték, hogy a TUDEK jelentős verseny, mert nagyon komoly tudományos szakmai felkészülési munka szükségeltetik ahhoz, hogy jó eredményt lehessen elérni ezen a rendezvényen.
Junior freshhh
December 3-án zajlott le Százhalombattán, az ottani MOL finomítóban a Junior Freshhh elnevezésű nemzetközi tantárgyvetélkedő öt csapat részvételével. A Kárpát-medence országaiban tanulók számára kiírt verseny online szakaszában matematika, biológia, kémia, földrajz, fizika tantárgyakban szerzett ismereteikről kellett számot adjanak a fiatalok. Az Ady Endre Líceum háromfős csapata kiválóan szerepelt az online szakaszban, és így a Kenéz Anna-Boglárka, Vad Bertalan, Năndrean David-Cristian tizenegyedikes tanulók alkotta csapat kijutott a százhalombattai döntőre. A fiatalok elmondták, hogy az online forduló három hétig tartott, amelynek keretében kétnaponta kaptak egy feladatot, amelyet meg kellett oldaniuk, és vissza kellett küldeniük. A válaszokat pontozták, és így alakult ki a döntő ötcsapatos mezőnye, ahol szintén voltak feladatok mind az öt említett tantárgyból, illetve egy projektet is be kellett mutatniuk a csapatoknak. Az adysok itt ötödikek lettek ugyan, de így is kiemelkedő eredménynek számít a döntőben való részvételük.
Pap István. erdon.ro
2016. február 1.
A közösségépítés éve Háromszéken (Kovászna megye költségvetése)
A közösségépítés évének nevezte az idei esztendőt Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a megyei közgyűlés pénteki soros ülésén, melynek keretében elfogadták a 2016-os költségvetést. Az önkormányzati vezető előadásában elmondta, hogy a fejlesztési összegeket elsősorban a megyei utakba és hidakba fektetik, majd az egészségügybe, mert felmérésük szerint ezt várják el az emberek. A harmadik fejezet megjelölését a végére hagyta. Elmondta, tavaly ilyenkor azt ígérték, 2015 a gyarapodás éve lesz, és 90 százalékban sikerült megvalósítani terveiket, sőt, az útépítésben túl is szárnyalták. Egy éve még 70 kilométer utat ígértek, később felemelték 100-ra, és lám, 102 kilométert sikerült felújítaniuk. Az elnök hozzátette, az útépítők elfuseráltak egy szakaszt Angyaloson és mintegy két kilométernyit Zágon Nagyborosnyó felőli bejáratánál, de azt újraaszfaltozzák (nem csak foltozzák – hangsúlyozta).
A megyei tanács és alárendelt intézményeinek idei összköltségvetése 197 millió lej, mintegy kétharmada a tavalyinak, de akkor európai uniós programok futottak. Az összeget szinte fele-fele arányban fordítják működtetésre és fejlesztésre. A fejlesztési részben 41 millió lejt szánnak útjavításra. Ez valamivel több, mint a tavalyi összeg, ám kilométerben kevesebb lesz, mert két költséges útépítést terveznek: a Sepsiszentgyörgyöt Illyefalván át Brassó megyével összekötő utat és az új hulladéktározót kiszolgáló szakaszt, mely Maksát köti össze a kovásznai országúttal, Cófalva előtt torkollik abba. Befejezik a Nagyajta és Apáca közötti Olt-hidat. Az építmény már áll, ma kezdik el a korlátok felszerelését. Idénre maradt a Kilyént Uzonon és Bikfalván át Brassó megyével összekötő felújított út mentén a sáncok kialakítása a településeken. Kommandón a régi tábor helyén újat építenek. A jogi gubancok kitisztázásával csúszott a terv, de ebben az évben meglesz. Közel 6 millió lej fordítanak rá. A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház felújítására 6,7 millió lejt, a hulladékgazdálkodási tervre 2,6 milliót szánnak. Más beruházások: a Bod Péter Megyei Könyvtár fejlesztésére 3 milliót, az ojtozi megyehatárjelző építményre 102 ezret, a kézdivásárhelyi Ady Endre utcai gyermekközpontra 239 ezret, a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc utcai központ bővítésére 462 ezer lejt szánnak. Hozzájárulnak a baróti tűzoltóság létesítéséhez.
Utak, hidak és egészségügy mellett szociális védelemre, kulturális intézményekre is fordítanak. A megyében jelenleg 1340 árva gyerekről és a hidvégi otthonban 106 idős emberről gondoskodnak. A szociális pályázati alapba idén 400 ezer lejt különítettek el, de szándékukban áll ezt növelni. Igyekeznek támogatni a gyulafehérvári Caritas segélyszolgálat megyei szervezetét és a Diakónia Keresztyén Alapítványt, amelyek több mint 120 emberről gondoskodnak, és a kormány megnyirbálta állami támogatásukat.
Továbbra is támogatják a vidéki kultúrotthonok felújítását, az önkormányzati tulajdonban levő orvosi rendelők korszerűsítését, hagyományőrző egyesületek ruházatát, és pályázhatnak civil szervezetek, egyházközségek, sportegyesületek és ifjúsági szervezetek támogatásra. Az idei év harmadik prioritása az emberekbe való befektetés, azaz a képzés és a továbbképzés támogatása, hiszen, mint a tanácselnök fogalmazott, közösséget keresettel rendelkező, képzett emberekkel lehet építeni.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A közösségépítés évének nevezte az idei esztendőt Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a megyei közgyűlés pénteki soros ülésén, melynek keretében elfogadták a 2016-os költségvetést. Az önkormányzati vezető előadásában elmondta, hogy a fejlesztési összegeket elsősorban a megyei utakba és hidakba fektetik, majd az egészségügybe, mert felmérésük szerint ezt várják el az emberek. A harmadik fejezet megjelölését a végére hagyta. Elmondta, tavaly ilyenkor azt ígérték, 2015 a gyarapodás éve lesz, és 90 százalékban sikerült megvalósítani terveiket, sőt, az útépítésben túl is szárnyalták. Egy éve még 70 kilométer utat ígértek, később felemelték 100-ra, és lám, 102 kilométert sikerült felújítaniuk. Az elnök hozzátette, az útépítők elfuseráltak egy szakaszt Angyaloson és mintegy két kilométernyit Zágon Nagyborosnyó felőli bejáratánál, de azt újraaszfaltozzák (nem csak foltozzák – hangsúlyozta).
A megyei tanács és alárendelt intézményeinek idei összköltségvetése 197 millió lej, mintegy kétharmada a tavalyinak, de akkor európai uniós programok futottak. Az összeget szinte fele-fele arányban fordítják működtetésre és fejlesztésre. A fejlesztési részben 41 millió lejt szánnak útjavításra. Ez valamivel több, mint a tavalyi összeg, ám kilométerben kevesebb lesz, mert két költséges útépítést terveznek: a Sepsiszentgyörgyöt Illyefalván át Brassó megyével összekötő utat és az új hulladéktározót kiszolgáló szakaszt, mely Maksát köti össze a kovásznai országúttal, Cófalva előtt torkollik abba. Befejezik a Nagyajta és Apáca közötti Olt-hidat. Az építmény már áll, ma kezdik el a korlátok felszerelését. Idénre maradt a Kilyént Uzonon és Bikfalván át Brassó megyével összekötő felújított út mentén a sáncok kialakítása a településeken. Kommandón a régi tábor helyén újat építenek. A jogi gubancok kitisztázásával csúszott a terv, de ebben az évben meglesz. Közel 6 millió lej fordítanak rá. A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház felújítására 6,7 millió lejt, a hulladékgazdálkodási tervre 2,6 milliót szánnak. Más beruházások: a Bod Péter Megyei Könyvtár fejlesztésére 3 milliót, az ojtozi megyehatárjelző építményre 102 ezret, a kézdivásárhelyi Ady Endre utcai gyermekközpontra 239 ezret, a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc utcai központ bővítésére 462 ezer lejt szánnak. Hozzájárulnak a baróti tűzoltóság létesítéséhez.
Utak, hidak és egészségügy mellett szociális védelemre, kulturális intézményekre is fordítanak. A megyében jelenleg 1340 árva gyerekről és a hidvégi otthonban 106 idős emberről gondoskodnak. A szociális pályázati alapba idén 400 ezer lejt különítettek el, de szándékukban áll ezt növelni. Igyekeznek támogatni a gyulafehérvári Caritas segélyszolgálat megyei szervezetét és a Diakónia Keresztyén Alapítványt, amelyek több mint 120 emberről gondoskodnak, és a kormány megnyirbálta állami támogatásukat.
Továbbra is támogatják a vidéki kultúrotthonok felújítását, az önkormányzati tulajdonban levő orvosi rendelők korszerűsítését, hagyományőrző egyesületek ruházatát, és pályázhatnak civil szervezetek, egyházközségek, sportegyesületek és ifjúsági szervezetek támogatásra. Az idei év harmadik prioritása az emberekbe való befektetés, azaz a képzés és a továbbképzés támogatása, hiszen, mint a tanácselnök fogalmazott, közösséget keresettel rendelkező, képzett emberekkel lehet építeni.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. február 8.
Lakodalmas könyvbemutatót tartottak
Szombaton a nagyváradi Ady Endre Középiskolában mutatták be a Lakodalom van a mi utcánkban című kötetet, amely a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában látott napvilágot. A könyv anyagának ismertetését nótacsokor színesítette, és vőfély-rigmusokat is előadtak.
Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetője több évtizedes gyűjtéséből állt össze az a kötet, amely a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában látott napvilágot, olyan rangos társszerzők bevonásával, mint dr. Balázs Lajos, Kiss Kálmán, Bokor Irén, Kovács Rozália, Csanádi János, Rög József, Dánielisz Endre és Zalder Éva. A könyv a Partium, Közép-Erdély és a Székelyföld számos településéről, kistérségéből gyűjtötte egybe, sok-sok adatközlő jóvoltából a még fellelhető esküvői, lakodalmi szokásokat, valamint az ezekhez kapcsolódó gazdag folklóranyagot: népköltészetet, táncszókat, találós kérdéseket, névcsúfolódókat, közmondásokat, népdalokat és mulatós nótákat. A folklóranyagot egy színpadra alkalmazott Körös-közi lánykérő és lakodalmas egészíti ki, a kiadvány így azt a szerepet is betöltheti, hogy mai lakodalmakat e páratlan értékek felidézésével tegyenek emlékezetessé.
Az érdeklődőket Szűcs László köszöntötte, megjegyezve: napjainkban egyre gyakoribb, hogy kiadók civil szervezetként jönnek létre, s ők is ezt az utat követik a Holnap Kulturális Egyesülettel.
Meg kell őrizni
Pásztai Ottó felidézte: 1951-ben szeretett unokahúga megkérte arra, legyen a násznagya, ő azonban, városi ember lévén, nem rendelkezett semmilyen ismeretekkel a lakodalmas szokásokkal kapcsolatban. Szeretett volna azonban szép és felejthetetlen ünnepet rendezni, ezért mivel Kolozsváron a diákotthonban egy folyóson lakott Kányádi Sándorral és Szabó Gyulával, az ő segítségüket kérte. Mindketten készségesek voltak, a karácsonyi vakáció után hozták a kért anyagot, így egy gazdag csokorra valót kapott Csík-, Udvarhelyszék és a Sóvidék lakodalmas szokásaiból, rigmusaiból. Érdeklődése aztán később fokozódott ebben a témakörben, és az azóta eltelt több mint hat évtizedben igen jelentős anyagot sikerült összegyűjtenie, mely tevékenységében Erdély- és Partium-szerte sokan támogatták. Úgy fogalmazott: sajnos kétségtelen tény, hogy a második világháború után az erőszakos iparosodás következtében jelentősen megváltozott a falvak arculata és a korosztályok életkora. A fiatalok nagy része városokba költözött, s már sem idejük, sem türelmük nem nagyon van a régi hagyományok folytatására. Többek közt emiatt is vélte szükségesnek és értékesnek az őseinktől örökölt lakodalmas szokások bemutatását, illetve a most megjelent könyvbe foglaltak felhasználhatóak tetszés szerint mindazok számára, akik napjainkban lakodalmak lebonyolításával foglalkoznak.
Társszerzők
A továbbiakban a jelen levő társszerzők kaptak szót. Az érmihályfalvi Kovács Rozália elmondta, hogy 1993 óta foglalkozik rendszeresen néprajzzal, helytörténettel. Talált egy 1945-ből származó kockás füzetet vőfélyversekkel, melyek szövegét valószínűleg már a századelőn is használhatták. Az aradi Körös-közből érkezett Csanádi János édes anyanyelvünk megőrzésének fontosságát nyomatékosította többször is, illetve arról is beszélt, hogy több mint ötven éve gyűjt nemcsak lakodalmas rigmusokat, hanem népköltészeti alkotásokat is. Zalder Éva, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatónője kettős minőségében – mint magyartanár és mint intézményvezető – azt emelte ki: magyar gyökereink megmaradásának szempontjából mennyire lényeges, hogy a falusi gyermekek ne szégyelljék, hanem inkább legyenek büszkék arra, hogy milyen környezetből származnak. A könyv anyagának ismertetését Molnár Júlia, Kiss Csaba színművészek nótacsokra színesítette Szőcs Lőrinc prímás és zenekara kíséretével, illetve Beke László vőfél-rigmusokat adott elő. A kiadvány megjelenéséért köszönet illeti a Bihar Megyei Tanácsot, valamint Szabó Ödönt, Szűcs Lászlót és Derzsi Ákost.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro
Szombaton a nagyváradi Ady Endre Középiskolában mutatták be a Lakodalom van a mi utcánkban című kötetet, amely a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában látott napvilágot. A könyv anyagának ismertetését nótacsokor színesítette, és vőfély-rigmusokat is előadtak.
Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetője több évtizedes gyűjtéséből állt össze az a kötet, amely a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában látott napvilágot, olyan rangos társszerzők bevonásával, mint dr. Balázs Lajos, Kiss Kálmán, Bokor Irén, Kovács Rozália, Csanádi János, Rög József, Dánielisz Endre és Zalder Éva. A könyv a Partium, Közép-Erdély és a Székelyföld számos településéről, kistérségéből gyűjtötte egybe, sok-sok adatközlő jóvoltából a még fellelhető esküvői, lakodalmi szokásokat, valamint az ezekhez kapcsolódó gazdag folklóranyagot: népköltészetet, táncszókat, találós kérdéseket, névcsúfolódókat, közmondásokat, népdalokat és mulatós nótákat. A folklóranyagot egy színpadra alkalmazott Körös-közi lánykérő és lakodalmas egészíti ki, a kiadvány így azt a szerepet is betöltheti, hogy mai lakodalmakat e páratlan értékek felidézésével tegyenek emlékezetessé.
Az érdeklődőket Szűcs László köszöntötte, megjegyezve: napjainkban egyre gyakoribb, hogy kiadók civil szervezetként jönnek létre, s ők is ezt az utat követik a Holnap Kulturális Egyesülettel.
Meg kell őrizni
Pásztai Ottó felidézte: 1951-ben szeretett unokahúga megkérte arra, legyen a násznagya, ő azonban, városi ember lévén, nem rendelkezett semmilyen ismeretekkel a lakodalmas szokásokkal kapcsolatban. Szeretett volna azonban szép és felejthetetlen ünnepet rendezni, ezért mivel Kolozsváron a diákotthonban egy folyóson lakott Kányádi Sándorral és Szabó Gyulával, az ő segítségüket kérte. Mindketten készségesek voltak, a karácsonyi vakáció után hozták a kért anyagot, így egy gazdag csokorra valót kapott Csík-, Udvarhelyszék és a Sóvidék lakodalmas szokásaiból, rigmusaiból. Érdeklődése aztán később fokozódott ebben a témakörben, és az azóta eltelt több mint hat évtizedben igen jelentős anyagot sikerült összegyűjtenie, mely tevékenységében Erdély- és Partium-szerte sokan támogatták. Úgy fogalmazott: sajnos kétségtelen tény, hogy a második világháború után az erőszakos iparosodás következtében jelentősen megváltozott a falvak arculata és a korosztályok életkora. A fiatalok nagy része városokba költözött, s már sem idejük, sem türelmük nem nagyon van a régi hagyományok folytatására. Többek közt emiatt is vélte szükségesnek és értékesnek az őseinktől örökölt lakodalmas szokások bemutatását, illetve a most megjelent könyvbe foglaltak felhasználhatóak tetszés szerint mindazok számára, akik napjainkban lakodalmak lebonyolításával foglalkoznak.
Társszerzők
A továbbiakban a jelen levő társszerzők kaptak szót. Az érmihályfalvi Kovács Rozália elmondta, hogy 1993 óta foglalkozik rendszeresen néprajzzal, helytörténettel. Talált egy 1945-ből származó kockás füzetet vőfélyversekkel, melyek szövegét valószínűleg már a századelőn is használhatták. Az aradi Körös-közből érkezett Csanádi János édes anyanyelvünk megőrzésének fontosságát nyomatékosította többször is, illetve arról is beszélt, hogy több mint ötven éve gyűjt nemcsak lakodalmas rigmusokat, hanem népköltészeti alkotásokat is. Zalder Éva, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatónője kettős minőségében – mint magyartanár és mint intézményvezető – azt emelte ki: magyar gyökereink megmaradásának szempontjából mennyire lényeges, hogy a falusi gyermekek ne szégyelljék, hanem inkább legyenek büszkék arra, hogy milyen környezetből származnak. A könyv anyagának ismertetését Molnár Júlia, Kiss Csaba színművészek nótacsokra színesítette Szőcs Lőrinc prímás és zenekara kíséretével, illetve Beke László vőfél-rigmusokat adott elő. A kiadvány megjelenéséért köszönet illeti a Bihar Megyei Tanácsot, valamint Szabó Ödönt, Szűcs Lászlót és Derzsi Ákost.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro
2016. február 11.
Lebontották a vitát szülő Ady-központot
Nagyváradon az elmúlt hetekben teljesen lebontották azt az Ady-központot, amelyet 2003–2004-ben a magyar állam támogatásával épített fel az RMDSZ-hez közel álló Mecénás Alapítvány. A mintegy 600 négyzetméteres hasznos területű konferencia-központot és a mellé tervezett szállodát – melynek csak a vázszerkezete épült meg – a Lotus Center társaság vásárolta meg tavaly augusztusban az önkormányzat által szervezett árverésen. Korábban a Mecénás Alapítvány az ingatlant arra a házra cserélte, amelyben Ady Endre múzsája, a versekben Lédaként emlegetett Brüll Adél lakott.
Az Ady-központ lebontásáról Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke tartott sajtótájékoztatót. A politikus követelte, hogy a Mecénás Alapítványt létrehozó helyi RMDSZ-vezetők számoljanak el azzal a 800 ezer euróval, amely az Ady-központ felépítésére kapott magyar állami támogatásból szerinte eltűnt. Csomortányi szerint ugyanis ennyit tesz ki a Mecénás Alapítvány által kapott magyarországi állami támogatás és a cserébe kapott Léda-ház értéke közötti különbség. A politikus az Ady-központot felépítő Mecénás Alapítvány és az épületet lebontó Lotus Center társaság közötti egybeesésre is felhívta a figyelmet: mind az alapítványt, mind a nagyváradi plázát működtető társaságot Mudura Sándor üzletember hozta létre. Az Ady-központ esete egyike azoknak a témáknak, amelyek miatt feloldhatatlannak látszó feszültség alakult ki a bihari magyarság meghatározó személyiségei és politikai szervezetei között. 2002-ben ugyanis az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást ahhoz, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferencia-központot hozzon létre. A magyarországi kormányváltás után azonban a Medgyessy-kormány a pénzt immár nem az egyházkerületnek, hanem az RMDSZ Bihar megyei vezetői által 2002 augusztusában bejegyzett Mecénás Alapítványnak folyósította, amely nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek.
A Nagyváradra költöztetett projekt csak részben valósult meg. A várostól koncesszionált egyhektáros telken felépült a konferencia-központ, a melléje tervezett szállodának azonban csak a vázszerkezetét sikerült megépíteni. A nagyváradi önkormányzat 2014 februárjában állapodott meg egy ingatlancseréről a Mecénás Alapítvánnyal. Az ingatlancsere folytán az alapítvány a 320 négyzetméteres Léda-házat kapta meg a hozzá tartozó 500 négyzetméteres telekkel. A csere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra, az Ady-konferencia-központ és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra becsülték. A különbözetből a Mecénás Alapítvány az általa felhalmozott adóhátralék nagyobb részét törlesztette.
Az EMNP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának tekintette, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért, melynek felépítésére a magyar államtól 2003-ban és 2004-ben 1,1 millió eurós támogatást kapott. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással. Az alapítvány elnöke, Kiss Sándor ellen – aki az RMDSZ Bihar megyei szervezetének az elnöki és a Bihar megyei önkormányzat alelnöki tisztségét is betölti – tavaly júniusban többrendbeli pénzmosás, csúszópénz elfogadása, befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélés miatt emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség. Az ügyészségi közlemény szerint Kiss Mudura segítségével követte el azokat a bűncselekményeket, amelyekkel vádolják, Mudura azonban elhunyt, így ellene nem indult eljárás. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nagyváradon az elmúlt hetekben teljesen lebontották azt az Ady-központot, amelyet 2003–2004-ben a magyar állam támogatásával épített fel az RMDSZ-hez közel álló Mecénás Alapítvány. A mintegy 600 négyzetméteres hasznos területű konferencia-központot és a mellé tervezett szállodát – melynek csak a vázszerkezete épült meg – a Lotus Center társaság vásárolta meg tavaly augusztusban az önkormányzat által szervezett árverésen. Korábban a Mecénás Alapítvány az ingatlant arra a házra cserélte, amelyben Ady Endre múzsája, a versekben Lédaként emlegetett Brüll Adél lakott.
Az Ady-központ lebontásáról Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke tartott sajtótájékoztatót. A politikus követelte, hogy a Mecénás Alapítványt létrehozó helyi RMDSZ-vezetők számoljanak el azzal a 800 ezer euróval, amely az Ady-központ felépítésére kapott magyar állami támogatásból szerinte eltűnt. Csomortányi szerint ugyanis ennyit tesz ki a Mecénás Alapítvány által kapott magyarországi állami támogatás és a cserébe kapott Léda-ház értéke közötti különbség. A politikus az Ady-központot felépítő Mecénás Alapítvány és az épületet lebontó Lotus Center társaság közötti egybeesésre is felhívta a figyelmet: mind az alapítványt, mind a nagyváradi plázát működtető társaságot Mudura Sándor üzletember hozta létre. Az Ady-központ esete egyike azoknak a témáknak, amelyek miatt feloldhatatlannak látszó feszültség alakult ki a bihari magyarság meghatározó személyiségei és politikai szervezetei között. 2002-ben ugyanis az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást ahhoz, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferencia-központot hozzon létre. A magyarországi kormányváltás után azonban a Medgyessy-kormány a pénzt immár nem az egyházkerületnek, hanem az RMDSZ Bihar megyei vezetői által 2002 augusztusában bejegyzett Mecénás Alapítványnak folyósította, amely nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek.
A Nagyváradra költöztetett projekt csak részben valósult meg. A várostól koncesszionált egyhektáros telken felépült a konferencia-központ, a melléje tervezett szállodának azonban csak a vázszerkezetét sikerült megépíteni. A nagyváradi önkormányzat 2014 februárjában állapodott meg egy ingatlancseréről a Mecénás Alapítvánnyal. Az ingatlancsere folytán az alapítvány a 320 négyzetméteres Léda-házat kapta meg a hozzá tartozó 500 négyzetméteres telekkel. A csere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra, az Ady-konferencia-központ és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra becsülték. A különbözetből a Mecénás Alapítvány az általa felhalmozott adóhátralék nagyobb részét törlesztette.
Az EMNP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának tekintette, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért, melynek felépítésére a magyar államtól 2003-ban és 2004-ben 1,1 millió eurós támogatást kapott. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással. Az alapítvány elnöke, Kiss Sándor ellen – aki az RMDSZ Bihar megyei szervezetének az elnöki és a Bihar megyei önkormányzat alelnöki tisztségét is betölti – tavaly júniusban többrendbeli pénzmosás, csúszópénz elfogadása, befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélés miatt emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség. Az ügyészségi közlemény szerint Kiss Mudura segítségével követte el azokat a bűncselekményeket, amelyekkel vádolják, Mudura azonban elhunyt, így ellene nem indult eljárás. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. február 11.
Eltűnt a pénz
800 ezer eurót adtak 283 ezerért
Nagyváradon az elmúlt hetekben teljesen lebontották azt az Ady-központot, amelyet 2003–2004-ben a magyar állam támogatásával épített fel az RMDSZ-hez közel álló Mecénás Alapítvány.
Az Ady Endréről elnevezett mintegy 600 négyzetméteres hasznos területű konferenciaközpontot és a mellé tervezett szállodát – melynek csak a vázszerkezete épült meg – a Lotus Center társaság vásárolta meg tavaly augusztusban az önkormányzat által szervezett árverésen. Korábban a Mecénás Alapítvány az ingatlant arra a házra cserélte, amelyben Ady Endre múzsája, a versekben Lédaként emlegetett Brüll Adél lakott.
Az Ady-központ lebontásáról Csomortányi István (fotó), az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke tartott sajtótájékoztatót kedden. A politikus követelte, hogy a Mecénás Alapítványt létrehozó helyi RMDSZ-vezetők számoljanak el azzal a 800 ezer euróval, amely az Ady-központ felépítésére kapott magyar állami támogatásból szerinte eltűnt. Csomortányi szerint ugyanis ennyit tesz ki a Mecénás Alapítvány által kapott magyarországi állami támogatás és a cserében kapott Léda-ház értéke közötti különbség. Az EMNP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának tekinti, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
800 ezer eurót adtak 283 ezerért
Nagyváradon az elmúlt hetekben teljesen lebontották azt az Ady-központot, amelyet 2003–2004-ben a magyar állam támogatásával épített fel az RMDSZ-hez közel álló Mecénás Alapítvány.
Az Ady Endréről elnevezett mintegy 600 négyzetméteres hasznos területű konferenciaközpontot és a mellé tervezett szállodát – melynek csak a vázszerkezete épült meg – a Lotus Center társaság vásárolta meg tavaly augusztusban az önkormányzat által szervezett árverésen. Korábban a Mecénás Alapítvány az ingatlant arra a házra cserélte, amelyben Ady Endre múzsája, a versekben Lédaként emlegetett Brüll Adél lakott.
Az Ady-központ lebontásáról Csomortányi István (fotó), az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke tartott sajtótájékoztatót kedden. A politikus követelte, hogy a Mecénás Alapítványt létrehozó helyi RMDSZ-vezetők számoljanak el azzal a 800 ezer euróval, amely az Ady-központ felépítésére kapott magyar állami támogatásból szerinte eltűnt. Csomortányi szerint ugyanis ennyit tesz ki a Mecénás Alapítvány által kapott magyarországi állami támogatás és a cserében kapott Léda-ház értéke közötti különbség. Az EMNP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának tekinti, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)