Nem lesz „Trianon és a magyar elnyomás elleni harc napja"
Elvetette a képviselőház kedden azt a törvénykezdeményezést, amely „Trianon és a magyar elnyomás elleni harc napjává" nyilvánította volna június 4-ét, és börtönbüntetés terhe mellett megtiltotta volna a trianoni békeszerződés jogosságának nyilvános megkérdőjelezését Romániában. A tervezetet Bogdan Diaconu volt független parlamenti képviselő, a nacionalista Egységes Románia Párt (PRU) elnöke terjesztette a bukaresti parlament elé 2015-ben.
A törvényszövegek jogharmóniáját vizsgáló, szakértőkből álló törvényhozási tanács kedvező véleményezést adott a tervezetre, azzal a megjegyzéssel, hogy törölni kellene belőle „az erdélyi románok Trianon előtti és a második világháború alatti, a magyar elnyomás által okozott szenvedéseire" utaló részt. A szakmai testület nem emelt kifogást az ellen, hogy egytől öt évig terjedő börtönnel sújtsák Romániában a békeszerződés jogosságának megkérdőjelezését vagy gyászjelvények használatát a történelmi eseménnyel összefüggésben.
A még Victor Ponta vezette román kormány 2015 októberében kiadott véleményezésében a parlament belátására bízta a döntést a törvénykezdeményezés ügyében. A véleményezésben a kabinet felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmányos előírások garantálják ugyan a véleményszabadságot, de korlátozzák is. Példaként az ország vagy a nemzet gyalázását, háborús uszítást, nemzeti, faji vagy vallási gyűlöletkeltést, területi szeparatizmust célzó felbujtást említ.
A képviselőházban kedden négy támogató és hat tartózkodó vokssal, nagy többséggel vetették el a tervezetet, miként 2015 novemberében a szenátusban is nagy szavazattöbbséggel, három támogató és hét tartózkodó szavazat mellett bukott el a törvénykezdeményezés.
„A parlament törvényhozó szerepével nem élhet vissza egyetlen választott képviselő sem, még azok sem, akik nacionalista eszméket vallanak. A törvényalkotásnak európai szellemben kell történnie. A képviselőház ma helyrehozott egy tévedést" – idézte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RDMSZ) keddi hírlevele Szabó Ödön frakcióvezető-helyettest. A politikus a Diaconu-féle kezdeményezést kommentálva hozzátette: az elmúlt mandátumban az RMDSZ egyik legfőbb teendője az volt, hogy megállítsa a magyar közösség ellen irányuló támadásokat és erősítse a magyarok biztonságérzetét.
A PRU-ra a választók mintegy három százaléka – kétszázezer ember – szavazott a tavaly decemberi parlamenti választásokon, így a nacionalista párt nem jutott képviselethez a bukaresti parlamentben. MTI
Erdély.ma

Újra meg kell alapítani a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot
A következő tanévben adminisztratív szempontból más iskolákhoz kerülhetnek a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium osztályai, számol be Hajnal Csilla és Pap Melinda a kronika.ro-n. Történhet mindez azért, mert az önkormányzatnak az iskola létrehozására vonatkozó, 2014 őszén hozott két határozatát a prefektus megtámadta, és jogerősen megnyerte a pert. „Gyakorlatilag hiányzik az iskola alapköve" – nyilatkozta Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője. „Tulajdonképpen meg kell alapítani az iskolát" – fejtette ki. Ebben az tanévben minden marad, ahogy van, jövőre pedig az osztályok papíron más iskolákhoz kerülnének, olyanokhoz, ahol erre fogadókészség van. A későbbiekben pedig újra „meg kell alapítani" az iskolát.
Egyébként, az iskola továbbra sem része a marosvásárhelyi iskolahálózatnak, és nagyon úgy tűnik, hogy a 2017/2018-as tanévben már nem is lesz az, ugyanis a tanfelügyelőség még nem kapta meg azt a javaslatot, amit a pénteki rendkívüli tanácsülésen a képviselők megszavaztak. Kiderült ugyanis, hogy annak előbb a prefektushoz kell kerülnie, aki átnézi, és ha mindent rendben talál, akkor aláírja, és csak azután mehet a tanfelügyelőségre... Így hát az iskolai konzorciumokat tartalmazó táblázatban, amelynek közzétételére február 7-én járt le a végső határidő, nincs benne a gimnázium – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Magyar igazgatót neveztek ki a koronkai iskola élére
A szülők és a tanárok kitartó tiltakozása eredményeképpen Raţiu Corina óvónő lemondott a koronkai Tholdalagi Mihály iskola igazgatói tisztségéről. Ennek nyomán a Maros Megyei Tanfelügyelőség kedden a versenyvizsga megszervezéséig ideiglenesen Kovács Emma matematikatanárnőt nevezte ki igazgatónak.
A pedagógusok és a szülők több alkalommal kértek kihallgatást a főtanfelügyelőtől, kérve, hogy az iskola vezetőjévé olyan személyt nevezzenek ki, aki ismeri a magyar nyelvet, ahogy azt a tanügyi törvény előírja. A múlt héten a szülői közösség úgy határozott, hogy ha rövid idő alatt nem oldódott volna meg a probléma, nem engedték volna iskolába a gyerekeiket.
Erdély.ma

Hisszük, ha látjuk
A nyolcvanas évek közepéig a romániai magyar gyermekek tizennégy-tizenöt éves korukig sajátos tanterv és tankönyv alapján tanulták a román nyelvet, és ez tükröződik a jelenlegi középkorú és idősebb nemzedék nyelvtudásában. Ritka, talán nem is létezik olyan székelyföldi korosodó felnőtt, aki ne tudna románul kenyeret, tejet kérni az üzletben, vagy eltévedne egy román többségű városban csak azért, mert nem tudja megkérdezni, merre van az állomás.
Nyolcadik osztályig ezt többnyire mindenki megtanulta. Következett a minden vonatkozásban érezhető bekeményítés, és a román nyelv sajátos program és tankönyv alapján történő oktatását visszaszorították az elemi osztályokba. 1997-ben, Andrei Marga miniszteri kinevezése után adódott az első törvényes lehetőség a változtatásra, amikor az 1995/84-es jogszabály módosítása lehetővé tette egyebek mellett, hogy az V–VIII. osztályban is külön tanterv és tankönyvek segítsék a román nyelv elsajátítását a nem román gyermekek számára – ám ez papíron maradt, az elpolitizált oktatásügy medrében elsiklott, mint jégen a lúd. Nos, ilyen előzmények után jutottunk el, több hónapos parlamenti vita után a 2011. január 1-jén életbe lépett új oktatási törvényig, amelynek a kisebbségekre vonatkozó cikkelyében tételesen szerepel a román nyelv említett módon történő tanítása. Mondjuk ki őszintén: ez számunkra idegen nyelv, más a történelmünk, kultúránk, mások a hagyományaink, nem áll rá a gondolkodásunk, nem csoda, hogy a magyar diákok jóval román anyanyelvű társaik eredménye alatt teljesítenek a záróvizsgákon, esélytelenek az olyan álláskínálaton, ahol a munkaadó kifogástalan románnyelv-tudást követel.
Eltelt hat év az említett jogszabály életbelépése óta, de csak a negyedik osztályig jutott el a reformtörvény alkalmazása, akadozva, hisz a harmadikosok immár két nemzedéke tanul új román tanterv szerint régi tankönyvekből, a negyedikesek idén kapták meg a könyveket. A fokozatos bevezetéssel idén eljutottunk az ötödik osztályig, a szaktárca szakbizottságai egészen nyolcadikig elkészítették a tanterveket, és véleményezésre bocsátották kizárólag a szakma számára, e hét végén pedig véglegesítik a dokumentumokat, köztük a magyar tannyelvű iskolák és tagozatok számára megszövegezett román tantervet is.
Mindezek tükrében visszás, hogy a magyar érdekképviselet eredményként tünteti fel, hogy a fordulat után több mint negyedszázaddal esély nyílik a magyar gyermekek számára a román idegen nyelvként történő tanulására. „Amikor a kormánypártokkal kötött megállapodás felbontása helyett ennek tartalommal való feltöltését hangsúlyozzuk, pont az ilyen eredményekről beszélünk” – nyilatkozta minap Porcsalmi Bálint, az RMDSZ új ügyvezető elnöke. És esélyről van szó csupán, mert a tapasztalat azt mutatja, hosszú még az út az előírások megfogalmazásától a gyakorlati alkalmazásig. Ugyanis a korábbi évek perektől hangos tankönyvlicitjei azt bizonyították: a történet főszereplői nem a diákok, hanem a döntéshozók.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A megyeháza átvállalja (Otthoni beteggondozás)
„A kormány cserben hagyja, mi támogatjuk az otthoni beteggondozást: a megyei tanács megduplázza az általa létrehozott szociális pályázati alapot, hogy megmentse a Diakónia és Caritas létfontosságú munkáját, miután a munkaügyi minisztérium egyik napról a másikra megvonta a támogatást a szociális szolgáltatást végző civil szervezetektől” – jelentette be Tamás Sándor, a megye tanács elnöke tegnap azt követően, hogy az érintett civil szervezetek képviselőivel egyeztetett.
A megyeháza sajtóirodája által kiadott közlemény tudatja: Kovászna megye önkormányzata idén 800 ezer lejre emeli az eddigi 400 ezer lejes szociális pályázati keretet, amelyből az említett szervezetek folytatni tudják otthoni betegápolói tevékenységüket. A szociális szolgáltatásokat végző szervezetek a megyei költségvetés elfogadása után nyújthatják be pályázatukat.  „A kormány cserben hagyta a Diakónia Keresztyén Alapítványt és a Gyulafehérvári Caritast, a megyei önkormányzat most is átvállal olyan feladatokat az államtól, amelyeket országosan is kellene finanszírozni. Mi nem engedjük el a rászorulók kezét, fontos számunkra, hogy Háromszéken az idősek és a hátrányos helyzetűek a megfelelő ellátásban részesüljenek, éppen ezért támogatjuk kiemelten a szociális ellátásban részt vevő civil szervezetek tevékenységét” – fogalmazott Tamás Sándor. 
Makkai Péter, a Diakónia Keresztyén Alapítvány által működtetett Írisz Ház igazgatója azt nyilatkozta: nincsenek szavak az ilyen helyzetre, hiszen magyarázatot sem kaptak arra, hogy a munkaügyi minisztérium miért vonta meg a szociális szolgáltatások támogatását. Hatalmas hiányt jelent az otthoni gondozóktól elvett összeg, amely a Háromszéken működő Diakónia teljes költségvetésének közel felét jelenti. „Ez az alap azoknak biztosít munkát, akik nap mint nap felkeresnek a megyében olyan mozgássérült, ágyban fekvő vagy egyedül élő idős embereket, akikről nincs, aki gondoskodjon: ha kell, gyógyszert visznek, tüzet gyújtanak, takarítanak, azzal segítenek, amire szükség van” – magyarázta Makkai Péter, aki szerint a kormány most is azt hangoztatja, hogy emeli a szociális juttatásokat, de tulajdonképpen elvágja az ígért összeget, és erre nincs logikus magyarázat.
Az otthoni beteggondozásra kiemelten figyel a megyei tanács, hiszen az elmúlt években Háromszéken több mint 80 településen mintegy 1300 személyhez jutottak el rendszeresen a szervezet munkatársai. A két szociális alapítvány székelyföldi szervezetei annak ellenére is folytatják tevékenységüket, hogy a munkaügyi minisztérium évről évre kevesebb állami támogatást nyújt számukra. Ezért fontos, hogy évről évre nő a megyei önkormányzat által biztosított támogatás. 
(demeter)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kérjék számon jogainkat (Székely Nemzeti Tanács)
A Románia által ratifikált kisebbségi tárgyú egyezmények betartásának számonkérését sürgeti az SZNT. A szervezet elnöke, Izsák Balázs levélben kérte Thorbjorn Jaglandot, az Európa Tanács (ET) főtitkárát, hogy tavaszra tervezett bukaresti látogatása alkalmával kérje fel a román hatóságokat: tegyenek eleget a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó vállalásaiknak.
Izsák cáfolta Klaus Iohannis román államfő január végi strasbourgi kijelentését a „sikeres interkulturális román modellről”, és röviden összefoglalta azokat a romániai magyarságot sújtó jogsértéseket, amelyeket az ET-jelentések is említenek. A levél kitér a román hatóságok megfélemlítő célzatú, a gyülekezési jogot sértő fellépésére, amelynek során több mint 80 személyt büntettek meg 2016. március 10-én a székely szabadság napja alkalmából Marosvásárhelyen. Felhívja a főtitkár figyelmét arra, hogy míg az államelnök Strasbourgban Németh Zsolt magyarországi képviselő kérdésére válaszolva egyházi épületek visszaadásáról beszélt, addig az Európa Tanács 1993/176. számú, Románia csatlakozására vonatkozó véleményezése az egyházi iskolák visszaállítására szólítja fel a román államot. Thorbjorn Jagland függelékben megkapta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közös árnyékjelentését a Kisebbségi Keretegyezmény romániai alkalmazásáról. A levelet tájékoztatásul megkapta az ET parlamenti közgyűlésének elnöke, politikai csoportjainak vezetői, valamint Klaus Iohannis államelnök is.  A román külügyminisztérium 2016 elején többéves késéssel nyújtotta be az ET-hez mind a kisebbségvédelmi keretegyezmény, mind pedig a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája ratifikálásakor vállalt kötelezettségek betartásáról szóló jelentését. Mindkét jelentéshez több erdélyi magyar szervezet is árnyékjelentést készített. A romániai jelentések és árnyékjelentések strasbourgi elemzése folyamatban van.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Büntetik a tüntetőket
Öt bűnvádi eljárás indult a bukaresti Győzelem téri tüntetések idején illegálisan használt drónok miatt. A hatóságok által azonosított személyeket már ki is hallgatták, a drónokat pedig a nyomozás idejére lefoglalták.
A bukaresti rendőrség közlése szerint a drónokat nyilvántartásba kell vetetni, és repülési engedélyt kell kérni rájuk; aki ezt elmulasztja, bűncselekményt követ el, és három hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy bírsággal sújtható. Tegnap reggel az országos gyermekjogvédelem is akcióba lépett: miután több névtelen feljelentő szóvá tette, hogy a kormányellenes tüntetésekre  kiskorú gyermekeket is kivittek, a hatóság körlevélben fordult a vidéki igazgatóságokhoz, és azt kérte, hogy ma délutánig összesítsék a hozzájuk befutott panaszokat, illetve megoldásukat. A román gyermekjogvédelmi törvény egyik cikkelye szerint a szülők nem használhatják saját céljaik elérésére gyermekeiket, a nemzetközi szabályozás azonban békés összejöveteleken megengedi a gyermekek részvételét.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

GDP-bővülés Tavaly 4,8 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék (GDP) a 2015. évihez képest – közölte gyorsjelentésében az országos statisztikai intézet. A tavalyi utolsó negyedévben a gazdaság 4,7 százalékkal nőtt 2015 hasonló időszakához mérten, míg a tavalyi harmadik negyedévhez képest 1,3 százalékos GDP-bővülést jegyeztek. A statisztikai intézet által közölt adat egyezik a kormány által prognosztizált növekedési ütemmel. Az Európai Bizottság egy nappal korábban közölt téli előrejelzésében 4,9 százalékos gazdasági növekedésre számított, a Világbank pedig legutóbbi jelentésében 4,7 százalékos GDP-bővülést valószínűsített 2016-ra. Tavaly a hazai gazdaság az első negyedévben 4,3 százalékkal, a második negyedévben 6 százalékkal, a harmadik negyedévben szintén 4,3 százalékkal nőtt az előző évi hasonló időszakhoz mérten.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely belháború
Ezt meg kell hallgatnia, mert kaptam én fejmosást, hogy elmondtam magának, pedig én csak az igazat mondtam, úgy, ahogy volt. S lássa, hogy nem csak velem történt meg, mással is pont úgy elbántak.
Persze, azért köszönés és kölcsönös üdvözlés előzte meg a fenti kifakadást, de a viszontlátás öröme után mindjárt következett a panasz. Mely elmondásának előzménye, hogy még decemberben egy vele készített interjúban a kézdiszentléleki Papp Benedek Csaba sajtkészítő elmondta, cudarul kifogadták egy alkalommal a csíkszeredai helyi termékek vásárán. Járogatott azelőtt is „fel Csíkba”, ahogy mifelénk mondjuk, árult is rendesen, hiszen terméke mindenütt kelendő, vevői köre is szépen alakulgatott. Aztán azt mondták egy alkalommal neki: le is út, fel is út. Udvariasan nyújtották át ugyan a bürökkel teli poharat, de kerek perec tudtára adták, a csíkszeredai hagyományos termékek vásárán nincs mit keresnie a háromszéki termelőnek, merthogy azt a vásárt Hargita Megye Tanácsa szervezi a Hargita megyei termelők számára. Mondta, fizetne is a helyért (ugyanis Csíkszeredában nincs asztalfoglalási díj), csak legalább a magával vitt sajtot eladhassa. De nem, sehogy sem.
Na, jöjjön, Katika elmondja magának, hogy járt ő Csíkban.
Azzal oda Katikához, aki édességkészítő, és szintén a vásárok éltetik. Nos, Katika épp e hónap elején próbált (volna) szerencsét Csíkszeredában, de hajszálra pontosan úgy járt, mint sajtkészítő társa: ugyanazzal a kifogással őt sem engedték árusítani.
Ez így nem helyes, ömlik a szó Katikából, hát mit csináljunk, rakjuk ki mi is őket Kézdivásárhelyről? Mert itt sem kell fizetni a helyért, mi is mondhatnánk, hogy ezt a vásárt a kézdi tanács szervezi a kézdiszéki termelőknek, de mi mégis szívesen látjuk a csíkiakat is, az udvarhelyieket is, itt soha senki nem mondta nekik, hogy nem jöhetnek. Persze, jöjjenek csak, minél többen vagyunk, annál színesebb a vásár, ha jó a terméke, mindenki el tudja adni. A beszédre felfigyelnek a szomszéd asztaloknál árusítók is, hamarost kisebb csődület támad, amolyan gyűlésféle alakul ki. Akad, aki szidja a csíkiakat, máris falat húzna Bükszád és Tusnádfürdő közé (ez manapság úgyis divatos), más a politikusoknak rója fel, hogy így egymásnak ugrasztották a székelyeket. Ott van az a bukaresti vásár is, az Ozosep piac, oda se nagyon engedik a háromszékieket beférkőzni, pedig amit itt huszonöt lejért lehet eladni, azt ott negyvenért – kerül terítékre egy másik sirám. Szó, ami szó, az Ozosep (ismerős az Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék kezdetű műdal?) vásárt a hargitaiak találták ki, híressé is vált a román fővárosban, ez az a ritka eset, amikor a nem igazán magyarbarátságukról híres tévécsatornák is szeretettel székelyeznek a vásárról szóló tudósításaikban. Papp Benedek Csabának egyszer volt alkalma kipróbálni a bukaresti piacot, menne is vissza szívesen – de nincs helye a „másik” székely csapatban.
Hát így állunk, feleim. A vita folytatásáról nincs értelme beszámolni (azért megnyugtatom csíki székely testvéreinket: jöhetnek bátran és nyugodtan ezentúl is Háromszékre, sem a kézdivásárhelyi, sem a sepsiszentgyörgyi vásárból nem fogja elűzni őket senki), az elhangzottakból egyvalamit érdemes kiemelni: már kezdett volna kialakulni a vásárok rendje, a hónap első hétvégéjén Szentgyörgyön, a másodikon Kézdin, a harmadikon Csíkszeredában, a negyediken Udvarhelyen, amikor ez a felépülőben levő rendszer a csíkiak önzősége miatt összeomlott. Így mind építgethetjük a brandet, nívózhatjuk a székely terméket, ajnározhatjuk az őstermelőket és termékeiket, ha ahelyett, hogy bővítenénk, egyre szűkítjük megélhetési lehetőségeiket. Mert – írtam is a fölé az interjú fölé címnek – az őstermelőt a vásár élteti, aki, ha nem tudja eladni termékét-terményét, előbb-utóbb bezárja a boltot, más megélhetés után néz. És nem Székelyföldön.
Tisztelt választott elöljáróink, kedves politikusaink, nem kéne ezt megbeszélni?
Vári O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMGE-Maros is felkarolja a kezdeményezést
Agrovilág – mezőgazdaság, vidékfejlesztés, agroturizmus
Február 10-én, pénteken a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezet marosvásárhelyi, Laposnya utcai székházában találkoztak a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság vezetőségi tagjai: Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés című havilap  főszerkesztője, a társaság elnöke Kolozsvárról; dr. Ábrám Zoltán, az EMKE közép-erdélyi régiójának alelnöke Marosvásárhelyről és Balla Zoltán, a Human Reform Alapítvány vezetője  Székelyudvarhelyről – mindketten a szervezet alelnökei. Házigazda volt Csomós Attila alelnök, az RMGE-Maros elnöke.
A Népfőiskolai Társaság vezetősége elemezte a megalakulása óta eltelt időszak tevékenységét. Elmondták: szükségessé vált a társaság hálózatának az újraszervezése, a tömbmagyarság kapcsolatának erősítése a szórvánnyal.  Fő célkitűzésük olyan felnőttoktatási formák beindítása, amelyek révén az erdélyi magyarok könnyebben találhatnak munkahelyet, és hozzásegíti a résztvevőket, hogy megbirkózzanak a nehézségekkel az élet minden területén. A megbeszélés a marosvásárhelyi Regionális  Agrárgazdasági Oktatási és Információs Központban volt, nem véletlenül, mivel a gazdaképzés egyik fontos szakterülete lehet a népfőiskolának. 
VAJDA GYÖRGY
Népújság (Marosvásárhely)

Ismét a parlament elé terjesztette az RMDSZ az ártatlanság vélelméről szóló törvénytervezetét
Ismét a parlament elé terjesztette az RMDSZ az ártatlanság vélelméről szóló 2016/343-as európai uniós irányelv romániai alkalmazásáról szóló törvénytervezetét, amely a bűnügyi eljárást módosítaná – erősítette meg Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető-helyettes az MTI-nek.
A román hírügynökségek hétfőn számoltak be arról, hogy az RMDSZ olyan törvénymódosítást kezdeményezett, amely ugyanarra az uniós irányelvre hivatkozik, mint az országos tüntetéseket kiváltó január 31-i kormányrendelet.
Márton Árpád elmondta, az RMDSZ számára roppant fontos, hogy ne a gyanúsítottnak kelljen bebizonyítania ártatlanságát, hanem a hatóságnak a bűnösségét. „Nekünk nagyon fontos az ártatlanság vélelme, mert itt sajnos a magyarságot eléggé vegzálják, mindegy, hogy zászlóról, vagy Wass Albert utcáról van szó, vagy katolikus gimnáziumról, vagy két petárdáról. Mert ezek terroristák, ugye? A kézdivásárhelyieket terroristáknak nevezték. Nos, ezt tiltja ez az (uniós) irányelv, de egyelőre a román jogrend nem tiltja” – jelentette ki Márton Árpád. Hozzátette: az RMDSZ azért kényszerült ismét iktatni az ártatlanság vélelméről szóló törvénytervezetét, mert az uniós irányelv hatályba lépése után, tavaly áprilisban beterjesztett tervezetét nem tűzte napirendre a szenátus a határidő lejárta előtt.
A tervezet megtiltaná, hogy a hatóságok bűnösként emlegessenek egy gyanúsítottat a jogerős ítélet előtt, továbbá az ügyészek és bírák büntetőjogi felelősségre vonását is előírná, ha súlyos mulasztásuk vagy rosszhiszeműségük miatt a román államot kártérítésre ítélik. 
A törvénymódosítás kötelezővé tenné, hogy ilyen esetben az állam kártérítési eljárást indítson az államnak okozott kár behajtása érdekében a kárt okozó ügyész vagy bíró ellen. Ez eddig csak lehetőségként szerepelt a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvényben, de sosem alkalmazták – magyarázta a frakcióvezető-helyettes.
A román médiában az keltett nagy visszhangot, hogy az RMDSZ a bírák és ügyészek büntetőjogi elszámoltatását kezdeményezte a hivatali visszaélés büntetőjogi meghatározása alapján. Erről Márton Árpád elmondta: az alkotmány szerint senki sem áll a törvények felett, és elvileg eddig is létezett a bírák és ügyészek büntetőjogi felelőssége, csak nem érvényesítették, az RMDSZ tervezete pedig csak azt pontosítaná, hogy miként kell ezt alkalmazni. „Gondoljunk a kézdivásárhelyi esetre is, a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumra, és folytathatnám a polgármesterek és mások vegzálását olyankor, amikor – a mi megközelítésünkben – egyértelműen hatalommal való visszaélés esete forog fenn” – mutatott rá Márton Árpád. Megjegyezte, a bírák és ügyészek büntetőjogi és anyagi felelőssége egy év alatt elévül, holott egy esetleges strasbourgi emberi jogi bírósági ítéletre ennél sokkal többet kell várni. Az utóbbi hetekben éles vita alakult ki a korrupcióellenes szigor fenntartását követelő jobboldali ellenzék és az utcán demonstráló kormányellenes tüntetők, illetve az igazságszolgáltatás túlkapásaira és titkos-szolgálati összefonódásaira panaszkodó kormánypártok között.
MTI
Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés Bányai Sándor élmény- és kalandpedagógiai trénerrel
Erdélyben sokan érzik: a poroszos oktatás ideje lejárt!
Bányai Sándor egyetemi docenst, az élmény- és kalandpedagógia elkötelezett művelőjét, a Kalandok és álmok szakmai műhely vezetőjét egy pedagógusoknak tartott képzés alkalmával szólítottam meg, elsősorban arról érdeklődve, mit rejt magában az élménypedagógia fogalma.
- Az élménypedagógia történelmi gyökerei nagyon régi időkre nyúlnak vissza. Alapjában véve az élménypedagógia mai fogalma egy visszalépést sugall. Egy visszalépést ahhoz, amikor a tanulás örömet jelentett, amikor a gyermek saját tapasztalati alapján tanult. Nem állítom azt, hogy mindent a saját tapasztalatunkon keresztül kell megtanulni, mert vannak standerek: hatszor nyolc például az pont negyvennyolc és erről a saját tapasztalat sem mondhat mást. De a huszadik század végén sajátosan háttérbe szorult az a fajta oktatás, ami nagyobb teret adott a személyes felfedezésnek, a személyes tapasztalatszerzésnek, a gyermek élményekben gazdag tanulási folyamatának. Ezt szeretné az élménypedagógia újra a középpontba állítani. Elsősorban nem oktatási, hanem nevelési felhasználásról van szó. Arról, hogy ne tantárgyakat tanítsunk, hanem valami olyant, aminek hitünk szerint messze nagyobb hasznát látja, mint konkrét tárgyszerű tudásnak: egy szemléletet, egy együttműködési készséget, egy kommunikációs hajlandóságot adjunk át abból a célból, hogy a gyermek képes legyen párban, kis csoportban vagy nagyobb létszámú csoportban együtt dolgozni, de egyáltalán együtt létezni. Az a tapasztalatunk, hogy sajnálatosan háttérbe szorult az iskolák közösségépítő tevékenysége. Egy picit ezt is szeretné az élménypedagógia visszahozni, hogy közösen, csoportban dolgozva újra élménnyé váljon a tanulás, és újra élménnyé váljon a csoportban való lét, úgy hogy az fejlesztően visszahasson a gyerekekre.
– Az élménypedagógiai képzések iránt természetszerűen elsősorban a tanárok, tanítók mutatnak érdeklődést. Milyen visszajelzések érkeznek részükről? Mennyire tudják az itt szerzett tapasztalatokat alkalmazni, gyakorlatba ültetni olyan körülmények között, amikor folyamatosan arról szól a panasz, hogy óriási a tananyag, nyomaszt a tanterv szorít az időkeret.
– Nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. A képzésen megszerzett tapasztalat, tudás kipróbálásáig hosszú és nehéz út visz. Nagyon sok a felmerülő akadály: tanterv, tanmenet, órakeret. De a kipróbáláson túl sokan ítélik hatékonynak. Természetesen nem mindenki. Nem mindenkinek a pedagógiai személyiségéhez illeszkedik, mint ahogy más pedagógiai irányzatok sem. De akinek közel áll a szívéhez, felismeri az ebben rejlő lehetőséget, az hatékonyan fogja alkalmazni. Őt már nem fogja kielégíteni, hogy csak az iskola másként héten alkalmazza. Ő be fogja építeni az osztályfőnöki órákba, a kirándulásokba, a tanórákba is, mert látja a dolog fontosságát, hasznosságát, működőképességét. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy minél inkább törekedjenek arra a pedagógusok, hogy ne csak egymástól elszigetelt tantárgyakat, ne csak tárgyszerű tudást évszámokat, neveket, képletek adjanak át, hanem olyan képességeket, amik alkalmassá teszik a gyermekeket, fiatalokat ennek a tudásnak az alkotó és kreatív felhasználására. Nagyon-nagyon jó kezdeményezésnek tartom az iskola másként hetet. Irigylésre méltó. Magyarországon nincs ilyen. De azt remélem, hogy a pedagógusok fel fogják ismerni, hogy nem egy hétig kell másként csinálni az iskolát, hanem tapasztalataikat be kell építeni a mindennapjaikba.
– A most zajló képzés alkalmával említették pedagógusok: milyen frusztrációként élték meg, hogy olyan feladatokat kellett végrehajtaniuk, amihez nem igazán értenek. Nevezetesen rajzolni kellett, és ez nem mindenkinek ment. Gyermekeink naponta szembesülnek ezzel az érzéssel: van, aki tehetséges tornász, de a matematika terén folytonosan kudarc éri, vagy jó nyelvész, de mindig a kapu mellé rúgja a labdát. Hogyan látja Ön a mai oktatási rendszer felépítését? Kellene-e ezen változtatni, és ha igen, hogyan?
– Nem dolgozom iskolában. Felnőttekkel dolgozom, tanárképzésben, felnőtt továbbképzésben. Ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményem a dologról, de napi gyakorlatom nincs ebben. E kérdésben sokkal inkább kompetensnek tartom azokat a pedagógusokat, akik naponta a gyermekek közt töltenek ötször, hatszor, nyolcszor ötven percet. Ezt ők tudják jobban megítélni. Én azt szeretném, ha minél több olyan képességgel felruházott gyermek lépne ki az iskolából, aki tud, akar, hajlandó csoportban élni, létezni, együttműködni. Akik a megfelelő szociális kompetenciákkal fel vannak vértezve. Hogy tanórán vagy tanórán kívüli keretben kapják ezt a tudás, az talán nem is fontos. Az biztos, hogy nem szeretném, és nem is szeretem, ha olyan dolgot kell tanulniuk akár a saját gyermekeimnek is, ami a feledésnek szól. Ami túl azon, hogy kötelező tananyag, nem ad használható értékes gyakorlatias ismeretet.
– Utalt arra, az élménypedagógia nem csupán az iskola keretei között képzelhető el. Kinek szoktak még hasonló képzést tartani? És mióta foglalkozik élménypedagógiai képzéssel?
– Most már több mint tíz éve tartunk képzéseket. Elsősorban gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó szakembereknek és önkénteseknek. Legtöbb képzésünk azért már gyakorló pedagógusoknak szól. De senki nincs kizárva. Mindenki, aki érdeklődik egy ilyenfajta megközelítés iránt, azt örömmel látjuk, és szeretettel várjuk a képzésekre. Részben egyéni jelentkezés útján, részben évközben is együtt dolgozó csoportok, tantestületek, civilszervezetek munkatársai együtt és közösen vesznek részt a képzésen. Ez a leghatékonyabb és nagyon jó szemléletformáló a közösség egészére. Egyéni jelentkezők esetében úgy-e nehéz, mert elvégzi a képzést, visszamegy az iskolába és azért jó, ha van kivel megbeszélni, egymásnak vetni a vállukat és együtt kipróbálni dolgokat. Szerencsére egyre több olyan tantestület, óvónői közösség és civilszervezet van, akik érdeklődnek és kifejezetten képezni is akarják magukat ezen a téren. Hát ez a Kalandok és álmok szakmai műhely dolga és örömmel vesszük tudomásul, hogy az utóbbi tíz évben folyamatosan bővül azok köre, akik általunk fedezik fel, ismerik meg e pedagógiai módszert.
– Erdélyben mennyire van igény és lehetőség képzésre?
– Az erdélyi magyar pedagógusok részéről nagyon nagy az igény. Pontosan érzik azt, hogy szükség van valami újra. Nagyon pontosan érzik, hogy a régi klasszikus poroszos oktatás nem állja meg a helyét. A nyári akadémiákon, magyarországi, erdélyi továbbképzéseken mindig sokszoros a túljelentkezés. Én azt látom, hogy motiváltak és nagyon törekszenek összeállítani azt a tudásegyveleget, ami nem egy pedagógiai megközelítést helyez központba, hanem bizonyos elemeket kiragadnak ebből, abból, harmadikból és kialakítanak egy olyan sajátos módszert, ami az ő pedagógiai személyiségükhöz, illetve a célcsoporthoz a leginkább illik. Amikor itt képzést tarthatok nagyon motivált, elszánt, kíváncsi pedagógusokkal dolgozom.
– Tulajdonképpen hogyan épül fel egy ilyen képzés?
– Arra törekszünk, hogy a résztvevők lehetőleg aktív cselekvőként legyenek jelen a képzés időtartamának jelentős százalékában. Ez nem olyan jellegű képzés, ahol egy felkészült előadó projektoros bemutatóval ad át tudást. Itt a képzés vezetője facilitátori tevékenységet végez, helyzetet teremt arra, hogy ők tanulhassanak. Ezek a helyzetek többnyire és leginkább játékos problémamegoldó szituációk párban, kiscsoportban, teljes csoportban. A képzés vezetőjének a feladata, hogy ilyen helyzeteket teremtsen. A résztvevők feladata pedig ezeket a helyzetek megoldani. Eközben természetesen sikerek és kudarcok érik, konfliktusok merülnek fel, megharagszanak az érthetetlen szabályokra vagy a túl nehéznek tűnő feladatra. Ezután kötelező módon feldolgozás következik, melynek során újraéljük, elemezzük az őket éret hatásokat, azzal a szándékkal, hogy képesek legyenek ezeket tudatosan és tervelten gyerekek fejlesztésére hasznosítani. Ez a célunk!
– Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy továbbra is bővüljön az élménypedagógia iránt érdeklődők, azt gyakorlatba ültetők száma!
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Farsangi felolvasások az E-MILesektől
A kortárs szerző is ember
„Azért járunk ilyen helyekre, hogy megmutassuk, hogy nem csak Arany János, Pilinszky, Petőfi vagy Ady és a többi volt nagy költő, hanem bizony az élő szerzők is meg tudnak állni a saját lábukon, kényelmesen el tudnak helyezkedni egy széken, akárcsak ti, ugyanúgy emberi lények vagyunk” – így indított a farsangi felolvasás első állomásán Karácsonyi Zsolt költő a Csiky Gergely Főgimnázium könyvtárában.
A kortárs magyar irodalmat népszerűsítő Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) írói-költői elhatározták, hogy február 14–17. között, több mint 1200 kilométert megtéve gondoskodnak arról, hogy az irodalomkedvelők a farsangi időszakban se nélkülözzék a kortárs szerzőket.
A Csiky Gergely Főgimnázium X–XI. osztályos diákjaival találkozott február 14-én délben az E-MIL három tagja:Karácsonyi Zsolt aradi születésű, egykori csikys diák, akinek eddig több verseskötete is megjelent már, jelenleg a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője és az E-MIL elnöke. Őt elkísérte a felolvasó körútra Serestély Zalán író, költő, akinek eddig egy verseskötete jelent meg, készülőben van a prózakötete, valamint Varga László Edgár költő, író, akinek szintén egy kötete jelent meg, most dolgozik a másodikon.
A kortárs szerzők saját költeményeket olvastak fel a diákoknak, majd beszéltek az alkotási folyamatról, az irodalmi pályakezdésről, az ihletről vagy annak hiányáról, és egy általuk összeállított kortárs szerzők neveit tartalmazó listával járultak hozzá a Csikys Kortárs Könyvkommandó csapatának a támogatásához.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája irodalmi rendezvénysorozatának második állomása Temesvár, majd az alábbi állomások következnek:
Szeged, Millenniumi Kávéház és Klub (Dugonics tér 12.), február 15. 19 óra.
Fellépnek: Farkas Wellmann Éva, Karácsonyi Zsolt, Serestély Zalán, Varga László Edgár. Beszélgetőtárs: Elek Tibor.
Nagyvárad, Posticum Ház (Teiului utca 26.), február 16. 18 óra. Fellépnek: Karácsonyi Zsolt, Király Farkas, Varga László Edgár. Beszélgetőtárs: Serestély Zalán.
Brassó, A Reménység Háza (Moldovei utca 2.), február 17. 18 óra. Fellépnek: Bálint Tamás, Dimény H. Árpád, Szakács István Péter, Zsidó Ferenc. Beszélgetőtárs: Szonda Szabolcs.
Marosvásárhely, G Café (Cuza Vodă utca 33.), február 17., péntek 18 óra. Fellépnek: Balázs Imre József, Fekete Vince, Király Zoltán, László Noémi, Lövétei Lázár László. Beszélgetőtárs: Zsigmond Andrea.
Takáts D. Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)

Hogyan oktassuk a történelmet?
Gondolatok egy közvitára bocsájtott tantervezetről
A tanügyminisztérium közvitára bocsátotta az ősztől életbe lépő új tanterveket, amelyek többek között a magyarság történelmének VI-VII. osztályokban történő oktatását is módosította számos pontban. A tanterv elsősorban arra törekszik, hogy a diákok megfelelő tudást szerezzenek az idő és tér fogalmairól, tájékozódni tudjanak a történelmi szakzsargon világában és hosszú távon hasznosítsák történelmi tudásukat a mindennapokban. Az új tanterv különösen nagy figyelmet ad a helytörténeti kutatásokra, projektek-munkákra és a csapatépítésre is. Mindezek nagyon jól hangzanak, ám nem árt kicsit közelebbről is megvizsgálni, milyen részletekben rejlik az ördög a mindennapok történelem-oktatásában.
Az új tanterv egyértelműen és remélhetőleg végérvényesen szakítani akar azzal az elavult módszerrel, ahol a történelem-oktatás másból sem állt, mint a tanár és diák közötti monológból, ahol a tanár bemutat egy feldolgozhatatlanul száraz és óriási mennyiségű adathalmazt, a diák pedig – ahogy egykori magyartanárnőm mondta – „visszaböfögi” azt.  Az iskolából kikerült egykori diákok történelem-tanáraikra vagy a történelemórákra visszaemlékezve legtöbbször a „száraz adatokkal”, „dátumok sorozatával” és „temérdek információval” azonosítják a történelem-oktatást. Kétségtelen, hogy míg a reál-tudományok többsége sokkal direktebb módon vette igénybe a diákok kreativitását és gondolkodását, addig a történelem-oktatás hagyományos módszerei erre csak ritkán adtak lehetőséget. A jelenlegi tanterv tehát különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy feloldja a tanár-diák féle monológot és nagyobb teret adjon alternatív kommunikációs módszerekre, így a diák-diák, diákok-tanár, diák-forrás/internet féle párbeszédre. A projekt munkák révén lehetősége van ma már a diákoknak együttműködni, egymást megismerni és csapatépítő jellegük révén, társas képességeket is fejlesztenek ezáltal. A hosszú távú tanulás szempontjából pedig igazoltan hatásosabb élményként marad meg egy-egy szakmai kirándulás, közösen elvégzett helytörténeti kutatás vagy olyan élmény, amit a szaktudás megszerzése mellett a diákok személyes élménnyel, életérzéssel tudnak összekapcsolni. Ez tehát kétségtelenül a tanterv pozitív hozadéka és erre már számos kezdeményezés elindult, elég itt csak a Kolozs megyében oly nagy sikernek örvendő Örökségünk Őrei vetélkedőket, de az Erdély-szerte jelenlevő helytörténeti versenyt, kvízjátékot, drámajátékot, filmesteket, kirándulásokat vagy interaktív múzeumlátogatásokat. Ezek az élmények mind, sokkal intenzívebben tudnak egy-egy történelmi személyiséget, eseményt vagy akár komplex jelenség-sorozatot is bemutatni és megértetni a fiatalokkal, mint a hagyományos iskolai tankönyvek hisz egyszerre több érzékszervére is hat a fiatalnak és számos társas képességét, szociális készségeit is fejlesztheti ezáltal. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a tevékenységeknek a révén, a történelem élővé, megfoghatóvá, láthatóvá válik, ami a hosszú távú tanulás szempontjából a legfontosabb szempont. Az iskolából kilépett felnőttek ugyanis legtöbbször a történelemben csak személytelen régmúltat látnak, dátumok hosszú sorozatát és nem embereket, húsvér, érdekes személyek és személyiségek változatos interakcióját, amelyek kevésben különböznek tőlünk.
Ezekre a tevékenységekre lehetne nagyon sok más, a tanterv által nem említett alternatívát is nyújtani, amely már elsősorban a tanár kreativitásától és idejétől függ. Kezdeményezhet például vitákat, szervezett disputákat, ahol a diákok fejleszthetik érvelési készségeiket is vagy kis szerepjátékokat, ahol történelmi helyzeteket, személyeket imitálnak és játszanak újra szó szerint azok bőrébe bújva.  Mivel úgy a projekt-munkák, mint ezek a közös csapattevékenységek a könyvtári és internetes kutakodásra is kényszerítik a diákokat, alapvető kellene legyen, hogy a tanárok felhívják a figyelmüket már a legkisebb osztályokban az ún. reality check-re, azaz a források valóságtartalmának felülvizsgálatára. Az információ-robbanásnak a korában, amikor ezernyi honlapon jön velünk szembe az interneten (is) az alternatív történelem és a hamis sarlatánságok és dilettáns irodalom agyrémei, a fiatalokat fel kell világosítani a forráskritika fontosságáról és segíteni kell őket alap-források és biztonságos honlapok megismertetésével. Tíz évvel ezelőtt, amikor még az internet kevésbé volt a mindennapok része, a mi tanáraink a wikipédia és más, még annál is bizonytalanabb források helyett a nagy lexikonok CD változatához (Révai Nagy Lexikona online, Arcanum Adatbázis, Erdély rövid története, Magyar Életrajzi Lexikon, Romániai Magyar Irodalmi Lexikon) küldtek bennünket. Ma már ezek egy része ugyan elavult, de akad néhány, amelyet azóta frissítettek és digitalizáltak is. Ugyancsak fontos a helytörténeti források kritikája, amelyben egy történelemtanárnak jártasnak kell lennie, mielőtt feladatként kiosztja azok elolvasását.
Az már csak hab a tortán, hogy az interneten leselkedő hamis áltörténelmi portálok és dilettáns irodalom veszélyei mellett nagyon sok történelemtanár sajnos átveszi ezeket az ötleteket és diákok generációt fertőzi meg például a magyarok eredetéről szóló hamis információkkal vagy számos más, az összeesküvés-elméletekig elmenő ötlettel. Ezeknek a jelenségeknek a kiszűrése és felmérése is igen nehéz, hisz a történelem-tanárok állandó monitorizálására lenne szükség, amire jelenleg aligha nyílik lehetőség, pedig az ilyen jellegű pedagógiai és deontológiai csínytevések súlyosan károsíthatják a fiatalok történelemről, múltról, kulturális önidentitásról alkotott nézetüket és indirekt módon, társadalmi tevékenységüket és érzékenységüket is.
Sok ismerősöm, elsősorban az IT és a multicégek világában mozgó, kizárólag a jelenben élő fiatalok gyakran kérdez: miért kell történelmet tanítani? Mi végre, mi haszna ennek? Való igaz, a bölcsészettudományok „hasznosságát” a mai felgyorsult és neoliberalista vadkapitalizmusban nehéz elmagyarázni. Annyi bizonyos, hogy még a leghedonistább ember is naponta szembesül saját, családja és környezete múltjával. Legyen szó egy családi hagyatékról, személyes történetről vagy épp a szecessziós épületről ahol naponta dolgozol, eszel vagy lakol.  A múlt ugyanakkor állandóan jelen van lokális, nemzeti de nemzetközi politikánkban is, így annak helyes, pontos ismerete alapvetően fontos, hisz nemegyszer téves történelem-képekkel és hasonlatokkal tudnak tömegeket butítani. A történelem oktatása tehát egy fokozottabb tudatosságot fejleszt, tágabb világképet ad az embernek és könnyebben megértheti önmaga és környezete működését, kulturális identitását és reakcióit is. Ezt pedig csak egy vonzó és a mai modern korhoz illeszkedő tantervvel lehet csak oktatni.
T. Szabó Csaba
Szabadság (Kolozsvár)

Százmillió forinttal támogatja a magyar kormány a határon túli ifjúsági közösségeket
Százmillió forinttal támogatja a magyar kormány a külhoni ifjúsági közösségeket. A határon túli civil szervezetek és egyházi jogi személyek március 18-ig kérhetik ifjúsági programjaik támogatását – közölte Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerdán Budapesten.
Potápi Árpád János a programot ismertetve kiemelte: a pályázatra a legkülönfélébb tevékenységet végző szervezetek jelentkezhetek kulturális, hagyományőrző, közösségi programokkal.
A jelentkezés feltétele, hogy a szervezetek tevékenységének célcsoportja a 15 és 29 év közötti korosztály legyen.
A vissza nem térítendő támogatás 600 ezer forinttól 2 millió forintig terjedhet, az önrész nem feltétel.
Szabadság (Kolozsvár)

Még mindig szűkös a fogyasztói kosár „befogadóképessége”
Tíz év alatt megduplázódott a minimálbér, de többre van szükség
Az Európai Unió statisztikai intézete, vagyis az Eurostat nemrég kiadott közleménye szerint a tagállamok közül a minimálbér tekintetében Románia a 275 eurójával az utolsó előtti helyet foglalta el, csupán Bulgáriát előzte meg. Azóta a helyzet csak annyiban változott, hogy a minimálbér február 1-jétől további mintegy 45 euróval nőtt – de ennyi nem volt elég más állam megelőzéséhez a rangsorban. A minimálbér-toplista élén egyébként Luxemburg áll 1999 euróval, s ugyan ez „óriási”, öröm az ürömben, hogy a szocialista utódállamokban a lakosság fogyasztói kosarának átlagértéke már nem mutat olyan elviselhetetlen különbséget Nyugat-Európához képest. Tény: Románia az utóbbi tíz évben megkétszerezte minimálbérének értékét, de ez még mindig kevés az EU-átlaghoz viszonyítva, és meghatározó indok a fiatal pályakezdők Nyugatra való elvándorlásában. De egyáltalán elég a minimálbér a minimális fogyasztói kosár megvásárlására?
Románia lemaradása az EU-s minimálbérek tekintetében annál is inkább figyelemre méltó, mert az utóbbi tíz évben sikerült megkétszerezni a hazai minimálbért: 2008-ban még 139 eurónál tartottunk, az Eurostat felmérésekor 275 eurónál, február elsejétől pedig már mintegy 320 euró üti a minimálbérért foglalkoztatottak markát (Ausztria, Ciprus, Dánia, Olaszország, Finnország és Svédország nem alkalmazta az országos minimálbér intézményét).
Az Eurostat adatai szerint Bulgária (235 euró), Románia, Lettország és Litvánia (380-380 euró), Csehország (407 euró), Magyarország (412 euró), Horvátország (433 euró), Szlovákia (435 euró), Lengyelország (453 euró) és Észtország (470 euró) áll a ranglista alsóházában. Ötszáz és ezer euró közötti minimálbérek vannak Portugáliában (650), Görögországban (684), Máltán (736), Szlovéniában (805) és Spanyolországban (826), míg a „krém” Nagy-Britannia (1397), Franciaország (1480), Németország (1498), Hollandia (1552), Írország (1563) és Luxemburg (1999).
Jó hír viszont, hogy a legnagyobb és a legkisebb érték közötti 8,5:1 arány 3:1-re csökken akkor, amikor a vásárlóerőt hasonlítjuk össze, vagyis hiába kap 8-szor több pénzt egy luxemburgi munkás, azzal csak 3-szor annyit tud vásárolni, mint egy bulgáriai... A magyarázat egyszerű: általában a kis minimálbérű országokban kisebbek az árak is.
Korábban ugyancsak az Eurostat végzett felmérést a fogyasztói kosárról (élelmiszerek, italok vonatkozásában) az egyes tagállamokban. Kiderült: Dániában az uniós átlagár 145%-át kell fizetni egy termékért. Ehhez képest Lengyelországban az EU-s átlagár 63 százalékáért, Romániában pedig 64 százalékáért lehetett ugyanazt a terméket megvenni.
A legnagyobb, csaknem négyszeres különbség a dohányáruk árában volt tapasztalható, Bulgáriában az uniós átlag 50 százalékát kellett fizetni ezekért a termékekért, míg Nagy-Britanniában 218 százalékát.
Akármennyire is örvendetes, hogy nálunk az utóbbi időben nőnek a fizetések, és tíz év alatt megduplázódott a minimálbér, tény, hogy az nem minden esetben elégséges a lakosság mindennapi kiadásainak fedezésére. Például egy vidékről városra felkerülő és munkát vállaló fiatal minimálbérének körülbelül a felét kell házbérre áldoznia, és még hol van a többi költekezés?
Másfelől, 2016 májusa óta – vagyis kevesebb mint egy éven belül – ez a második jelentősebb minimálbér-növelés; előbb 950 lejről 1250-re, most pedig 1450-re nőtt, a plusz 500 lej pedig több mint 50%-os növekedést jelent. A kérdés csak az, fogják-e tudni ezt tartani a kis- és középvállakozók, vagy pedig kénytelenek lesznek alkalmazottakat elbocsátani, ezzel növelve a munkanélküliséget, netán bezárni a céget – mindkettő adókieséshez vezet az államkasszára nézve, ami elindíthat egy ördögi kört... Hiszen nem biztos, hogy a termelékenységet is sikerül ennyi idő alatt 50%-kal növelni, ráadásul a bérrel együtt arányosan nő az adók összege is, amit az alkalmazottak után a vállalkozóknak fizetniük kell. Ez persze már egy másik téma...
Szakmai berkekből származó becslések szerint Romániában nagyjából 1,3 millió személy dolgozik minimálbérért, és meglepő módon a minimálbért hazavivők közel 60%-a férfi, pedig elméletileg nemek szerinti lebontásban ők keresnek jobban (ugyanazon munkakörben). Tanulmányok szerint elsősorban a kis- és középvállalatok (tehát az 1–9, illetve 10–50 alkalmazottat foglalkoztatók) adnak minimálbért; iparágak szerint az élelmiszeriparban és a kiskereskedelemben (például bolti eladók, pénztárosok) a leggyakoribb, hogy minimálbérért dolgoznak az alkalmazottak, de az építőiparban dolgozó szakképzetlen munkások sem keresnek többet. 
Visszatérve a minimálbér összegére, az 1450 lejes bruttó minimálbér nagyjából azt jelenti, hogy az alkalmazott 1065 lejt visz haza. Az Életminőséget Kutató Intézet (ICCV) egy nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint egy városon élő átlagos család – két felnőtt, két gyerek – 2273 lejből tud kijönni egy hónapban, ennyi számára a minimális fogyasztói kosár értéke, míg a túléléshez 1831 lejre van szüksége. Ha a két minimálbér összegéhez hozzáadjuk a gyerek utáni fejenkénti 84 lejes támogatást, akkor jó hír, hogy most már meg tud élni városon egy kisgyermekes család...
Persze a hivatalos minimális vásárlói kosár értéke vélhetően a fentinél kevesebb, hiszen az ICCV azt is beszámolta, hogy a család társadalmi életet is élne (például néha elmegy színházba), ráadásul az összeghez számoltak egy 10%-os pluszt, biztonsági  és megtakarítási „alapként”. Hivatalosan a minimális fogyasztói kosár tartalmát a 2000/217-es rendelet szabályozza, amely részletesen leírja annak összetevőit: például havi 5,8 kg máléliszt, 1,6 kiló murok, petrezselyem vagy paszternák, 2,5 kg disznó és 2,8 kg csirkehús, 10 deka édesség (csoki vagy cukorka), 13 tojás, 6,1 liter tej stb. Mindezt egy mifelénk átlagos méretű családra (azaz 2,8 személy) számolták, de sokak szerint esedékes lenne a 2000-ben leírtak módosítása, hiszen azóta változtak a fogyasztói szokások, így az átlagember sokkal többet költ(ene) különféle szolgáltatásokra (például mobiltelefon- és internet-bérlet). Egyes szakszervezetek pedig úgy vélik, hogy a minimálbért a minimális fogyasztói kosár értékének figyelembevételével kellene kiszámítani, ami garanciát jelentene arra is, hogy az esetleges drágulásokkal egyszerre a minimálbér is növekedjen.
Szabadság (Kolozsvár)

„Előbb-utóbb” lesznek többnyelvű helységnévtáblák Kolozsváron
Egyhamar nem reménykedhetnek a kolozsváriak többnyelvű helységnévtábla kihelyezésében: a megyei törvényszék alapfokon készül ítéletet hozni, eközben az RMDSZ-szel helyi szintű megállapodást kötött PNL megyei elnöke szerint az ügy „előbb-utóbb” rendeződik.
Miközben a Kolozs megyei törvényszéken alapfokon ítélet várható a kolozsvári kétnyelvű helységnévtábla ügyében indított perben, úgy tűnik, hogy a kérdésre egyhamar nem születik politikai megoldás. Noha a február elsejei tárgyaláson még arról volt szó, hogy a törvényszék 14-én hoz döntést első fokon, az ítéletet kedd estig nem közölték. Szőcs Izabella, a felperes Minority Rights Egyesület képviselője korábban a Krónikának úgy nyilatkozott: a pereskedés még további másfél évet eltarthat, ugyanis biztosra lehet venni, hogy bármilyen döntés is születik, a vesztes fél fellebbezni fog.
Lapunk megkeresésére eközben Daniel Buda európai parlamenti képviselő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kolozs megyei szervezetének elnöke semmilyen konkrétumot nem említett arra vonatkozóan, hogy az RMDSZ-szel a tavaly nyári helyhatósági választások után kötött koalíciós megállapodásnak megfelelően mikor kerülnek ki a többnyelvű helységnévtáblák Kolozsvár bejárataihoz. Buda kedden a Krónikának úgy fogalmazott: az intézkedésről „előbb-utóbb” döntés születik, dolgoznak az ügyön.
Az EP-képviselő kifejtette: a törvényes eljárás valamennyi lépcsőfokát végig kell járni, a táblák kihelyezése nem az RMDSZ vagy a PNL megyei elnökének egyszemélyes döntésén múlik. Hozzátette: jelenleg is folyamatban van a városháza által kiírt licit, amely arra vonatkozik, hogy hogyan nézzenek ki a kincses város bejáratai. „Ez nem csak a helységnévtáblákra vonatkozik, átfogóbb projektről van szó. A témában közmeghallgatást is kell tartani, amint ezek lejárnak, a gyakorlatban is megvalósul a projekt” – magyarázta Daniel Buda.
Kérdésünkre, hogy a román közösségnek lenne-e kifogása a többnyelvű helységnévtáblák ellen, az EP-képviselő Kolozsvár multikulturalitását hangsúlyozta, amelyet szerinte a kulturális rendezvények sokszínűsége is bizonyít. „A törvény által megfogalmazott szempontokat kell figyelembe venni, nem más jellegű kifogások miatt nincsenek még kihelyezve a táblák” – fogalmazott Buda. Úgy véli: többszörösen is bizonyították, hogy „igazi multikulturális városunk van, ennek a román, a magyar, a német, a szász és más közösségek egyaránt örülhetnek”.
Azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ országos szinten a Szociáldemokrata Párttal (PSD) kötött a parlamenti együttműködésről szóló megállapodást, a PNL Kolozs megyei elnöke úgy nyilatkozott: természetes, hogy valamennyi politikai párt igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a lehetőségeiből. „Szerettünk volna országos megállapodást kötni az RMDSZ-szel, de ez nem jelenti azt, hogy jóvátehetetlen dolgok történetek. Engem kolozsváriként az érdekel, hogy jól működjünk együtt megyei és városi szinten, ami meg is történik” – magyarázta.
Az RMDSZ és a PNL által tavaly nyáron kötött megyei és helyi megállapodásban az szerepelt, hogy háromnyelvű, román–magyar–német helységnévtáblákat helyeznek el Kolozsváron és a többi Kolozs megyei településen, ahol a két politikai alakulat alkot többséget a helyi önkormányzatban. Az egyezség értelmében azokon a településeken is el kellett fogadni az erre vonatkozó tanácsi határozatokat, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya nem éri el a közigazgatási törvényben rögzített húsz százalékos küszöböt. Ugyanebben a megállapodásban szerepelt egyébként, hogy Horváth Anna marad a kincses város alpolgármestere, és Vákár István lesz a Kolozs Megyei Tanács alelnöke. Az időközben parlamenti képviselővé választott Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke akkor úgy nyilatkozott: Kolozsvár nagyon sok tekintetben példa az ország települései számára, elérkezett az idő arra, hogy a nyelvi jogok érvényesítése terén is példává váljék. Kiss Előd Gergely
Kiss Előd-Gergely 
Krónika (Kolozsvár)

Szabad az út a románok kanadai vízummentessége előtt
Jóváhagyta az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodást (CETA) az Európai Parlament (EP) szerdai plenáris ülésén. Ennek nyomán a tengerentúli ország eltörli a román állampolgárok vízumkötelezettségét.
Az egyezményt 408 igen szavazattal, 254 ellenében, 33 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők a strasbourgi ülésen. A szavazást megelőző vitán Cecilia Malmström kereskedelempolitikáért felelős uniós biztos hangsúlyozta, az „óriási gazdasági és geopolitikai lehetőséget" jelentő szerződéssel új korszak kezdődik az EU és Kanada kapcsolataiban. „Falak helyett hidakat építünk, s ez lehetővé teszi, hogy együttesen lépjünk fel a társadalmainkat érő kihívásokkal szemben" – mondta.
„A mai bizonytalan időkben, a protekcionizmus világszintű térnyerése közepette a CETA a fenntartható kereskedelem iránti elkötelezettségünket tanúsítja" – emelte ki Cecilia Malmström. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke üdvözölte a parlamenti szavazás eredményét, fontos mérföldkőnek nevezve azt a CETA ratifikációs folyamatában. Mint mondta, a megállapodás lehetővé teszi, hogy „közösen alakítsuk a globális kereskedelmi szabályokat".
Antonio Tajani, az Európai Parlament nemrég megválasztott elnöke kijelentette, „a szabadkereskedelmi egyezmény az uniós állampolgárok javát szolgálja, serkenteni fogja a gazdasági növekedést, elősegíti a munkahelyteremtést és garantálja az EU magas egészségügyi, környezetvédelmi és munkajogi szabályainak megőrzését".
Az EP épülete előtt nagyjából száz civil tüntetett szerda délelőtt a parlamenti jóváhagyás ellen, a szavazás előtti percekben pedig több képviselő azt skandálta az ülésteremben, hogy „nemet a CETA-ra!". A szerződés rendelkezéseinek többsége már áprilisban hatályba léphet, de az egyezményt még a tagállami parlamenteknek is ratifikálniuk kell, ami szakértők szerint évekig is eltarthat.
Az ottawai kormány már tavaly bejelentette, hogy 2017. december 1-jével eltörli a román és a bolgár állampolgárokkal szemben alkalmazott vízumkényszert, ha Brüsszel rábólint a szabadkereskedelmi megállapodásra. Bukarest és Szófia is a vízumkényszer eltörlését támasztotta annak feltételéül, hogy hozzájárulásukat adják az Európai Unió és Kanada közötti egyezmény megkötéséhez.
A szabadkereskedelmi megállapodást hosszas egyeztetést követően tavaly októberben írták alá a brüsszeli EU-Kanada csúcstalálkozón, a belgiumi Vallónia tartomány hetekig tartó vonakodása után.
A CETA a várakozások szerint a vámok, illetve a gazdasági kapcsolatok további mélyítését hátráltató más akadályok lebontása révén elősegítené a növekedést és a munkahelyteremtést az EU-ban és Kanadában is. Az ellenzők szerint ugyanakkor az egyezmény általános deregulációt von majd maga után és korlátozza a nemzeti kormányok mozgásterét.
Krónika (Kolozsvár)

Amerikai tankok és katonák érkeztek Romániába
Mintegy 500 amerikai katona érkezett kedden reggel számos M1 Abrams harckocsi kíséretében a Konstanca megyei Mihail Kogălniceanu-támaszpontra.
Az amerikai katonák az Egyesült Államok Harci sasok elnevezésű 8. gyalogezred első zászlóaljának tagjai, és kilenc hónapot töltenek majd Romániában a NATO keleti szárnyának megerősítését célzó műveletek részeként. Az egység 17 Abrams harckocsiját vonaton szállították a már évek óta amerikai támaszpontként szolgáló romániai bázisra, ahova az Abramsek mellett M2 Bradley gyalogsági páncélozott harcjárművek és önjáró lövegek is érkeznek.
Az amerikai egységek közös hadgyakorlaton vesznek majd részt a galaci 184-es Cuza Vodă harckocsizó zászlóaljjal, emellett nemzetközi erőket felvonultató gyakorlatokból is kiveszik a részüket. Jason Sabat, a zászlóalj parancsnoka elmondta, az Egyesült Államok 30 éve nem mozgatott ekkora volumenű haditechnikát Európában, és ez az első alkalom, hogy ennyire keletre jutottak. Nicolae Moneanu, a zászlóalj parancsnoka elmondta, az ilyen gyakorlatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a NATO-tagállamok hadseregei hatékonyabban működhessenek együtt a különböző küldetések során. A hadgyakorlatra a smârdani lőtéren kerül sor március 15. és április 30. között.
A Romániába érkezett amerikai egység a Colorado állambeli Fort Carsonban állomásozó 3. páncélosdandár része, amely januárban 3 500 katonát és 2 800 harci eszközt telepített a németországi Bremenhavenbe. Az egység kilenc hónapig marad Romániában, ezt követően más amerikai alakulat veszi át a helyét, hogy biztosítsák a folyamatos amerikai katonai jelenlétet Romániában. Mint ismeretes, a NATO az orosz fenyegetés növekedése miatt döntött úgy, hogy megerősíti állásait a katonai szövetség keleti tagállamaiba
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Nincs közösség, nincs iskola
Ami Fotosmartonoson, az másutt is igaz  
A gidófalvi önkormányzatnak a fotosmartonosi elemi iskola megszűntét kimondó határozata ellen tiltakozik a közösségi hálón a két EMNP-s gidófalvi képviselő, Máthé István és Szabó Ferenc.
Az iskolabezárást elkerülendő, Máthé István a szülők panaszai alapján javasolta a helyi oktatás színvonalának emelését, a délutáni oktatás bevezetését, illetve az épület, illemhelyek rendbetételét, de elismerte, hogy ezek csak hosszú távon működtethető megoldások.
Kérdésünkre a Fotosmartonost képviselő Incze Réka RMDSZ-es tanácstag elmondta: a február 6-i tanácsülésen tulajdonképpen csak elfogadták a tanfelügyelőség által közölt tényt: Fotosmartonoson idén hét negyedikes gyermek van, akik jövőre Gidófalvára járnak ötödikbe, az egyetlen jelenlegi előkészítőssel nem lehet működtetni az iskolát, így az megszűnik.
– Nem a személyi vagy tárgyi feltételeken múlik a dolog, mondta Incze Réka – hiszen rendbetett épületről beszélünk, inkább arról van szó, hogy a városban dolgozó szülők viszik magukkal gyermekeiket is, mert szervezési szempontból így könnyebb, illetve a sok helyen működő délutáni oktatás megoldja azt a gondjukat is, hogy a munkaidő végéig biztonságban tudják a csemetéket. Gidófalván pár éve megkísérelték megszervezni a délutáni oktatást, azonban a költségek miatt kihátráltak a szülők a programból.
Azt is megpróbálták, hogy az összevont osztályok helyett egy-egy külön elemi osztály működjön a község falvaiban, és bár a szállításuk az iskolabusszal meg lett volna oldva, a gyerekeknek túl korán kellett volna elindulni, hogy mindenki célba érjen 8-ra. 
– Minden megoldás újabb problémát szült tehát. Itt a tanácsnak nincs játéktere, a közösség tudna csak lépni ez ügyben – vélekedett Incze Réka. 
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Fordulatra várva V.
A ma tévében és politikában bőven tenyésző többségi előítéletek és burjánzó tévtanok, elfogultságok leküzdése nélkül persze nem fog sikerülni a teljesértékű emberi és magyar létezés feltételeinek biztosítása Romániában. No de javult-e a magyarság megítélése a román közvélemény szemében, miután két és fél évtizedig, a kis lépések politikáját követve, ott ültek képviselőink a parlament mindkét házában?
Be kell ismerni, nem sokat, sőt talán egyáltalában nem. Már csak ezért is váltani kellene. Mi több, valóságos politikai prostitúcióval vádolták meg az RMDSZ-t, mint olyan szervezetet, mely minden kormányban ott volt, mindenkivel ágyba bújt a román pártok közül, s a hatalomért mindenre képes volt. Holott minden azon múlik, milyen feltételeket szabunk a támogatásért cserébe, s azokból mennyi teljesül. Egy kisebbségnek totális ellenzékbe vonulnia, ha nem muszáj, sosem tanácsos különben. Én nem hibáztatnám ezért az ilyen politikai szerepvállalást, legfeljebb annak stílusán kellene változtatni. Ráadásul más a napi közéleti politizálás akár kormányban is, és más a nemzetépítés stratégiája. A legfőbb baj eddig az volt, hogy ez utóbbi alárendelődött az előbbinek, s ez vonta maga után a vádat, hogy egy tál lencséért a jövőnket adtuk/adták el. 
A lökés belülről is érkezhet, de geopolitikai súlyú váltások várhatók a nagyvilágban, szűkebb kelet-európai világunkban nemkülönben. A nagyhatalmak, a másod- és harmadrangú erőközpontok is új alkukat kötnek majd, átstrukturálódnak a régiókon belüli viszonyulások. Országunk, benne Erdély és Székelyföld, új lehetőségekhez jut, régi kényszerei lazulnak, mások most erősödnek fel. Az RMDSZ bel- és külföldi partneri köre bővülhet, az anyaország fele nyitnia kell, ennek előszelét már érezni, alighanem egy húszéves, szűkös időszak lezárul, és nagyobb mozgástér nyílik meg a nemzetépítés előtt is, melyről 1992 után úgyszólván lemondani kényszerült. Az a pártszerű működés, amit amolyan kényszerzubbonyként adtak rá, maholnap levethető lesz. Egy kisebbségi érdekvédelmi szövetséget nem szabad párttá lefokozni, jóval több annál, állami pótléka az állammal nem rendelkező nemzetrésznek. Erdély egy megmaradt népe kér itt magának méltó egyéni és közösségi életlehetőséget, neki kedvező új közigazgatási, fejlesztési régiós formákat, amelyeknek mind az önrendelkezés elviekben kidolgozott feltételeihez kell minket közelebb vinniük. 
B. Kovács András 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A kiszolgáltatott időseken spórol a kormány, ráadásul „nevetséges” összegeket
Drámaian megvágta februárban a szociáldemokrata kormány az otthoni idősgondozást végző alapítványok, egyesületek állami támogatását, megnyomorítva ezzel több ezer idős ember életét. Az évente körülbelül 13 ezer kiszolgáltatott személyt ellátó Diakónia Keresztyén Alapítvány például ebben a hónapban egyetlen lej támogatást sem kapott otthoni idősgondozásra, az alapítvány ráadásul a vidéken élőknek nyújt segítséget. „A munkaügyi minisztérium ezzel a húzással alig több mint 800 ezer lejt spórolt. Nevetséges maga az összeg, a szaktárca költségvetésében elenyésző” - mondta a szenátus egészségügyi és családvédelmi bizottságának tagja, korábbi munkaügyi államtitkár, Derzsi Ákos szenátor.
A Diakónia Keresztyén Alapítványon kívül a kiterjedt otthoni idősgondozási hálózattal rendelkező Caritas szintén rengeteg támogatástól esett el. 
Megkeresésünkre Hegedűs Lajos, a Diakónia Keresztyén Alapítvány országos igazgatója elmondta, azért drámai a Lia-Olguta Vasilescu miniszter kézjegyével ellátott 109-es kormányrendelet, mert teljesen felülírja a Cioloș-kormány korábbi rendeletét, amely méltányos összegeket biztosított a szociális munkát végző civil szervezetek, alapítványok számára.
„Soha eddig ilyen nagyvonalú támogatást nem kaptunk egész évre kivetítve, mint januárban a Cioloș-kormánytól. 2016-ban 610 esetet engedélyeztek, ezekre 877 200 lejt kaptunk. Öt fiókunk kapott állami támogatás: a nagyváradi, kolozsvári, marosvásárhelyi, régeni és sepsiszentgyörgyi. 2017-re 1 400 000 lejt engedélyeztek. Nagyon-nagyon jó évnek nézett ki, és akkor jött a hidegzuhany január utolsó napján: az új rendelet listáján az otthoni idősgondozói programunk teljesen hiányzik. Az új rendeletben egy szó sem esik a régi rendeletről, tehát nem is hatálytalanítja azt” - magyarázta Hegedűs Lajos.
Sajnos a decemberben megítélt állami szubvenciót, az új kormány egy rendelettel február hónaptól megvonta az otthoni gondozást végző szervezetektől és a gyermekprogramoktól. Ez nekünk éves szinten 489,600 lej, az éves költségvetésünk 40%-a. Megkaptuk a januári egyhavi részt 40.800 lejt és egyszerűen az állami költségvetés megszavazásakor elvették a további összegeket. Az Irisz ház nappali foglalkoztatója és a Kapernaum szociális kantinja nem érintett, nekik tovább folyósítja az állam. Különben semmilyen magyarázatot nem adtak, hogy mi alapján készítettek új listát a szubvencionált szolgáltatásokkal, miért maradtak ki egyes szervezetek? Most folyik egy nyomásgyakorlás, de nem tudjuk mi lesz az eredménye. 
Hozzátette, arra vonatkozóan nem kaptak hivatalos magyarázatot, hogy miért estek el idén a támogatástól.
Kiket érint a visszavágás?
Hegedűs Lajos elmondta, évente körülbelül 13 ezer fizikai személyt látnak el különböző programjaik során, akiket nagyjából 150-szer látogatnak meg egy évben. 105 alkalmazottal dolgoznak nyolc megye 170 településén, leginkább vidéken, ott, ahol a közszolgáltatásokhoz jóval nehezebb hozzáférni, mint városon. "A támogatás februári megvonása miatt az alkalmazottaknak és a tevékenységeknek legalább a fele kétségessé vált" - jegyezte meg.
Hogy a helyzetet orvosolni tudják, kedden Parajdon egyeztetés zajlott az idősgondozói központok igazgatói és az alapítvány operatív tanácsa között. A találkozón levelet intéztek a minisztériumnak, amelyben magyarázatot kérnek az intézkedésre. Ugyanakkor megegyeztek, hogy gyűjtéssel, külföldi támogatásokkal, a két százalékos adófelajánlásokkal próbálják pótolni a hiányzó összegeket, illetve felkérik a gondozott időseket, hogy amennyiben tudnak, járuljanak hozzá a szolgáltatáshoz.
Az otthoni betegellátásban részesülők zöme 65 év fölötti, idős, 75 százaléka egyedül él, a korával kapcsolatos krónikus és mozgásszervi betegsége miatt nem tudja egyedül ellátni magát. A gondozók a rászorulóknak enni adnak, megmosdatják, kitakarítják a lakásukat, elviszik az orvoshoz, elhozzák a gyógyszert, elintézik a számlákat, tanácsokat adnak a szociális segélyek beszerzéséhez. A törvény értelmében kötelező az érintettekről szociális ankétot készíteni, ezek szerint tervezik meg a gondozást. A terveket lépésről-lépésre be kell tartani.
„Mindent megteszünk, hogy a beteggondozók ne menjenek el tőlünk. Ez egy nem túl jól fizetett, nagyon nehéz munka, nyomorult sorsban élő embereken kell segíteni. Mivel ehhez a munkához akkreditáció és diploma is kell, a humánerőforrás felépítése befektetést igényel. Mi ezt 15 éve építjük. Ha elveszítenénk a humánerőforrásunk 30-50 százalékát, az maga lenne a katasztrófa” - magyarázta a Diakónia Keresztény Alapítvány országos igazgatója.
A legkitettebb időseken csattan az ostor
Romániában az otthoni beteggondozást körülbelül 2500-3000 civil szervezet végzi, így jóval olcsóbb az államnak, mintha saját struktúrájával látná el ezt a feladatát. Hegedűs Lajos szerint a civil szervezetekkel, alapítványokkal az állam a kiadások 25-30 százalékát tudja megspórolni. Kevés olyan megye van, ahol fejlett a polgármesteri hivatalok szociális szolgáltatása, mert ezeket akkreditálni kell, ráadásul sokba kerül. Sok hivatalnak ezért nincs is ilyen szolgáltatása, főleg vidéken. "Ha minket leradíroznak a térképről, pontosan a legkitettebb lakosság kerül abba a helyzetbe, hogy nem kap semmit" - mondta a szakember.
Fontolgatják a jogi lépést
A drámai támogatásmegvonás egyelőre csak a februári hónapra érvényes, így még „nem akar nagy zajt csapni a Diakónia”. „A Cioloș-kormány rendelete úgy szól, hogy az országos költségvetés törvényének megjelenése utáni 30 napon belül a végleges támogatási szerződést meg kell kötni. Jelenleg az államelnöki hivatalban van a törvény. Ha megjelenik a hivatalos közlönyben, akkor 30 napon belül a kormánynak és a minisztériumnak lehetősége van arra, hogy végleges támogatási szerződést kössön velünk. Addig ülünk a fenekünkön, próbálunk többletforrásokat beszerezni, és nem csapunk nagyobb zajt. Egyelőre nem teszünk jogi lépéseket, holott az előző kormánnyal kötött átmeneti támogatási szerződés a mi értelmezésünk szerint még érvényben van. Ha mégis elmarad a végleges szerződés megkötése, mérlegelni fogjuk a jogi lépés lehetőségét” - magyarázta a Diakónia Keresztyén Alapítvány országos igazgatója.
Derzsi Ákos: nevetséges összeget spórol a kormány
Derzsi Ákos Bihar megyei szenátor hétfőn írásban interpellált a munkaügyi miniszterhez a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek finanszírozásának csökkentése miatt.
Megkeresésünkre elmondta, a szabályok szerint a tárcavezetőnek 30 nap áll rendelkezésére, hogy magyarázatot adjon a támogatás visszavágására, és arra, mi lesz azokkal a személyekkel, akiket az alapítványok nem tudnak ellátni. „A választási kampányban tett ígéretek miatt lehetetlen helyzetbe hozták a lakosság legkiszolgáltatottabb részét. A minisztérium ezzel a húzással alig több mint 800 ezer lejt spórolt. Nevetséges maga az összeg, a szaktárca költségvetésében elenyésző. Nem hiszem, hogy ezen lehet olyan szinten spórolni, hogy az számítson a költségvetésben. Arról meg egyáltalán nem beszélve, hogy minimum hatezer ember életét megnyomorították” - mondta.
Hozzátette, elkapkodott lépésnek látja a szaktárca rendeletét, "mindenhol spórolnak, ahol lehet, és úgy látták, itt lehet". "De várjuk meg a hivatalos választ. Mindenesetre az interpelláció előtt megkérdeztem a miniszterasszonyt, mi a rendeletre a magyarázat, amire ő azt mondta, hát nincs pénz" - jegyezte meg a volt munkaügyi államtitkár.
Megjegyezte, a tárca minden olyan alapítványtól, szervezettől megvágta a támogatást, amely nem ért el egy magas pontszámot. Így ugyanolyan drámaian érintette a visszavágás a román területeken működő szervezeteket, mint a magyarokat. „Nem volt célirányos a válogatás, ennek ellenére a magyar alapítványokat, szervezetek jobban érintette, mert a magyar alapítványok jobban felvállalták ezt a tevékenységet, több a kiterjedt hálózattal működő egyesület” - jegyezte meg.
O.M.
maszol.ro

Unitárius egyház: megzsarolták Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkészt
Kovács István unitárius lelkész feljelentette a bűnüldöző szerveknél Horváth Alpárt, a Székely Idő főszerkesztőjét, mert az újságíró megzsarolta és nyilvánosan rágalmazta – közölte szerdán az unitárius egyház sajtóirodája.
Az egyház közleménye szerint idén január 15-től kezdődően Horváth Alpár leveleket és telefonüzeneteket intézett egykori barátjához, Kovács Istvánhoz, amelyben a Szekuritátéval való együttműködéssel „és más alaptalan vádakkal” illette.
Az újságíró részletesen ecsetelte Kovács István pszichopata mivoltát, felrótta neki, hogy válásakor nem állt ki mellette volt felesége ellenében, számon kérte, hogy 15 évvel ezelőtt  nem vállalt kezességet egy általa felveendő banki kölcsönhöz, majd egy negyedszázaddal ezelőtti állítólagos tetemes „kölcsön” visszafizetését követelte kamatostól, mert ellenkező esetben folyóiratában megjelenteti az ún. terhelő bizonyítékait.
„Lelkiismeretem tiszta”
Kovács István levélben válaszolt Horváth Alpárnak az újságíró vádjaira. Ebben leszögezi: lelkiismerete tiszta, senkiről semmilyen jelentést nem írt, sem az elmúlt rendszerben az államvédelmi szerveknek, sem a rendszerváltás után. „Ha te mégis rendelkeznél valamilyen általad bizonyítéknak nevezett dokumentummal az egyértelműen hamisítvány” – írta a lelkész, aki a főszerkesztő anyagi követeléseit is alaptalannak tartja.
Az erősödő nyomásgyakorlásra Kovács István január 27-én ügyvéd általi felszólítást küldött a zaklatójának, kilátásba helyezve, hogy a zsarolás és rágalmazás folytatása esetén kénytelen lesz az állami bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervekhez fordulni. Ennek hatására Horváth Alpár a 2017. január 30-i telefonos üzenetében Kovács Istvánt az ő meggyilkolásának szándékával is megvádolta.
„21 órás ultimátum”
Az újságíró január 29. és február 8. között öt levéllel fordult az egyház főhatóságához és a szélesebb körű egyházi nyilvánossághoz. Az első három levelet a Székely Idő főszerkesztőjeként jegyezte, a továbbiakat pedig főszerkesztőként és a Székely Önrendelkezési Tanács ideiglenes ügyvivőjeként. Első levelében 21 órás (!) ultimátumot küldött az egyházvezetőségnek, amelynek a lényegét így fogalmazta meg:
„Hétfőn (január 30-án) este kilencig módjukban áll leállítani KOVÁCS ISTVÁN szennyesének nyilvánosságra hozását, ha megfelelő döntést hoznak. (…) Ha Önök látnak megoldást, azt egy fél nap alatt is megtalálhatják (pl. a Kovács Istvánnak a palásttól való megfosztása), s így az egyház becsületét is menthetik a hívek előtt. Ha nem találnak Önök sem megoldást, a „Kovács István viselt dolgai” vagy valami hasonló cím alatt a Székely Idő kedden-szerdán megjelenő lapszámában már olvashatják a „feuilleton” első részét – természetesen hiteles fénymásolat-ábrákkal dokumentáltan!”
A főszerkesztő a február 1-én küldött leveléhez mellékelt, majd az újságjában is közölt, 1984. november 15-i és december 7-i keltezésű jelentésekből kiderült, hogy azok egy olyan orosztanártól származnak, aki 1984 őszén Sepsiszentgyörgyön orosz nyelvű magánórákat tartott Bajna Erzsébet középiskolás diáklánynak. Abban az időszakban Kovács István teológiai hallgató volt Kolozsváron, nem tudott oroszul, tehát 1984 őszén nem adhatott oroszórákat Sepsiszentgyörgyön – emlékeztet az egyház közleménye.
Az orosztanár volt a besúgó
Ezt követően Kovács István február 1-én felhívta Horváth Alpárt, akit tájékoztatni akart arról, hogy névazonosságból fakadó félreértés áldozata lehet. A  félreértés abból adódhatott, hogy az általa elküldött két besúgói jelentés (Notă informativă) forrásának fedőneve szintén „Kovacs Istvan”. A lelkész csak a főszerkesztő feleségével tudott beszélni, az újságíróval nem.
Február 2-án Bajna Erzsébet (a jelentésekben szereplő egykori diáklány) egyértelműen megnevezte a jelentéstevő, „Kovacs Istvan” fedőnevű korabeli sepsiszentgyörgyi orosztanárát, majd levélben tájékoztatta Horváth Alpárt a volt besúgó orosztanár valódi kilétéről, aki nem azonos Kovács István lelkésszel. Az egyház közleménye szerint ez sem akadályozta meg a főszerkesztőt  abban, hogy a Székely Idő legutóbbi lapszámában megjelentesse írását Kovács István általa feltételezett besúgói mivoltáról és „más valótlan rágalmairól”. Az újságíró a fenyegetését azután váltotta valóra, miután Bajna Erzsébet már elküldte neki a névazonossággal kapcsolatos félreértést tudatosító levelét.
Kovács Istvánt már átvilágították
Az egyház közleménye felidézi, hogy a Magyar Unitárius Egyház a belső átvilágítási folyamat keretében – 2009-től kezdődően – kérvényezte a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól (románul: Consiliul Național pentru Studierea Arhivelor Securității) a hozzáférést a korábbi és jelenlegi közép- és felsőszintű tisztségviselők iratgyűjteményeihez.
Kovács István esetében az illetékes államigazgatási intézmény többször is nemleges nyilvántartási igazolást állított ki az esetleges iratgyűjteményeivel kapcsolatban (ügyiratszám: P935/10), vagyis azt igazolta, hogy nyilvántartásukban nem szerepel semmilyen iratgyűjtemény Kovács István nevén.
Az egyház vezetése idén február 2-én kérvényezte a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól, hogy – tisztázás céljából – fedjék fel a Horváth Alpár által megnevezett „Kovacs Istvan” és „Fănuș” ügynökök/besúgók valódi személyazonosságát.
Kerestük ebben az ügyben a Székely Idők főszerkesztőjét is, ám egyelőre nem tudtuk elérni.
maszol.ro,

Falura vinnék a szakképzést, csak a diákok szakmát tanuljanak
Vidéken kellene hároméves szakiskolai osztályt indítani, megszólítani azokat a fiatalokat, akik a nyolcadik osztály befejezése után abbahagyják a tanulmányaikat, nem járnak be a városi tanintézetekbe – fogalmazódott meg egy szakoktatás jövőjéről szóló háromszéki megbeszélésen.
Az érintett intézményvezetők jó ötletnek tartják a falusi szakiskolai osztály létrehozását, ám meglátásuk szerint körültekintő elemzésre, felmérésekre van szükség, mielőtt valóban lépnek.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő megkeresésünkre kifejtette, Kézdivásárhely, Barót, Kovászna és Bodzaforduló körzetében tíz kilométeres távolságból ingáznak a diákok, ezekben a falvakban nincs értelme szakiskolai osztályt létrehozni, viszont Előpatak, Bölön, Árapatak fiataljai talán megtöltenének egy-két osztályt a falusi iskolában. A kivitelezés nem egyszerű, hiszen a tanárokat utaztatni kell, meg kell oldani a gyakorlati képzést, ha a faluban nem működik szakcég, akkor a diákok mégiscsak be kell járjanak a városba – részletezte a nehézségeket a főtanfelügyelő, aki szerint ezeket az akadályokat le lehet küzdeni, ám a legnagyobb gond, hogy kiszámíthatatlan ezeknek a fiataloknak a kitartása. Aki eltökélt, hogy tanulni fog, bejár a városba, de még közülük is sokan egy év után kimaradnak – mondta Kiss Imre.
A főtanfelügyelő felidézte, voltak próbálkozások, hogy bentlakásban tartsák a vidéki roma fiatalokat, de onnan is kimaradtak, noha a szakiskolában a havi 200 lejes állami ösztöndíjat is kapják. Hargita megyében jól működik a korondi szakközépiskola, tehát van jó példa, ám Kovászna megye sokkal kisebb, ezért a helyi viszonyokra kell szabni az iskolahálózatot – szögezte le Kiss Imre.
A helyi igényekhez kell alakítani a szakoktatást, így vidéken olyan szakmákat kell tanítani, melyek valóban érdeklik a fiatalokat, és munkát is találnak, ha befejezik az iskolát – mondta Kelemen Tibor. A Kovászna Megyei Munkaerő-elhelyező és Szakképző Ügynökség igazgatója felidézte, a falusi szakiskolának van múltja Háromszéken, hiszen korábban Körőspatakon fafeldolgozást tanulhattak a fiatalok, míg Nagybaconban mezőgazdasági szakközépiskola működött.
Sikó Imre, Bölön polgármestere lapunknak elmondta, szerinte életképes lenne a vidéki szakképzés, hiszen az önkormányzat a szociális központban rendszeresen szervez különböző tanfolyamokat, és ezekre mindig túljelentkezés van. A képzéseken tanultakat, illetve az ott szerzett oklevelet a munkaerőpiacon is hasznosítani tudják a bölöni fiatalok – mondta az elöljáró. Sikó Imre hangsúlyozta, lehetőségeik szerint támogatnák a tanintézetet, akár termeket is biztosítanak.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Nem futja a színházi bérek emelésére (Sepsiszentgyörgy)
Nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatokat a kormány a művészeti intézmények alkalmazottjainak béremelésével – forrást ugyanis nem rendelt az intézkedés mellé, és ez Sepsiszentgyörgy elöljáróinak és a színházak vezetőinek nagy fejtörést okoz, a pénzt ugyanis a fejlesztésektől, beruházásoktól kell elvonni.  
A sepsiszentgyörgyi színházak – a Tamási Áron és az Andrei Mureşanu nevét viselő intézmények – vezetőivel Sztakics Éva alpolgármester tárgyalt. Elmondta, hogy a béralap ötvenszázalékos emelését nem tudják biztosítani, húsz százalékot ajánlanak, elosztásukra pedig a menedzsereknek kell megoldást találni, például az alkalmazottak egyéni teljesítménye szerint. Az egységes béremelés nagy aránytalanságokhoz vezethet, és nem is tűnik igazságosnak. Sztakics Éva hangsúlyozta: nem a béremelés szükségességét vitatják, a mikéntjével kapcsolatosan merültek fel kérdések. A nemzeti színházakat a művelődési minisztérium tartja fenn, de Sepsiszentgyörgyön saját költségvetésből kell előteremteni a pénzt, és ez nem egyszerű, hiszen az ötvenszázalékos ráadás összege magasabb, mint a városháza egész béralapja. De nem csupán a forrásokkal van gond, az elképzelés is meglehetősen átgondolatlan: mivel a béremelés a kisegítő személyzetre is vonatkozik, az adminisztratív munkakörben dolgozókra azonban nem, ebből furcsa helyzetek adódnak majd: egy kisegítő alkalmazott nagyobb havi bért kaphat, mint egy felsőfokú végzettségű hivatalnok, egy színész pedig például a polgármesternél is többet vihet haza, akkor is, ha fellépéseinek száma, szerepeinek súlya ezt nem indokolja. Ez nem tűnik igazságosnak, ezért kérik a színházi vezetőket egy többlépcsős bérrács kidolgozására.
Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház igazgatója lapunknak elmondta, ez a döntés veszélyezteti az intézmény működését, mert bár a törvény kötelezi a színház vezetőségét a fizetésemelésre, a városi tanács nem tudja biztosítani számukra a szóban forgó összeget. Mint mondta, gondolkoznak a megoldáson, de jelen pillanatban még nem látnak olyan lehetőséget, amely minden érintett számára elfogadható lenne. A városi tanács részéről érkezett felvetéssel kapcsolatosan megjegyezte: ő megérti, hogy nehéz helyzetben van az önkormányzat, és nem tud húsz százaléknál többet felajánlani, de jelenleg semmilyen más anyagi forrás nem áll a színház rendelkezésére, hogy pótolja a hiányzó harminc százalékot. Bocsárdi azt is kifejtette, nincs arra lehetőségük, hogy máshonnan megvonjanak pénzeket, elbocsátani pedig senkit nem tudnak, mert a korábbi hasonló állami döntésnél olyan kemény leépítést eszközöltek, hogy jelenleg is túl kevés a személyzet ahhoz képest, amilyen munka folyik az intézményben, vagy ahány emberre normális körülmények között szükség lenne. Mint mondta, jelenleg is zajlanak a tárgyalások, a várossal közösen próbálnak megoldást találni a helyzetre.
Anna Maria Popa, az Andrei Mureşanu Színház igazgatónője szerint súlyos törvényhibáról van szó, mert ha nem mondja meg a törvényhozó, hogy milyen pénzből lehet alkalmazni a jogszabályt, akkor az semmit sem ér. „Csak rossz döntésről lehet szó, amikor kötelezzük a fizetésemelést, de nem érdekel, hogy annak terhét ki állja, vannak-e valós esélyei a gyakorlatba ültetésnek” – méltatlankodott az igazgatónő. Mint mondta, nem látja a kiutat ebből a helyzetből, mert bár teljesen megérti a helyi tanács aggályait a fizetésemelés anyagi fedezetének hiánya miatt, az alkalmazottak a törvény értelmében joggal várnak el nagyobb fizetést. Az adott lehetőségek az intézményvezetőket is kilátástalan helyzetbe hozták – mondta –, mert nekik kellene megoldást találniuk a helyzetre, egyelőre péntekig kaptak határidőt a város vezetőségétől arra, hogy elkészítsék az új büdzsét, és adott esetben intézményeik működésének új szerkezeti felépítését. „Mert ugyan nem szívesen beszélünk erről, de ebben a helyzetben ha valahol növelünk, akkor máshonnan vágni kell, bármilyen nagy teher ez számunkra” – fogalmazott Anna Maria Popa. Az igazgatónő szerint amiatt is kényes a helyzet, hogy a román színház társulatának a Tamási Áron Színház társulatához képest is rendkívül alacsony a bérezése, és színészeik valóban teljes joggal megérdemelnék a fizetésemelést. Az a lehetőség is felmerült, hogy kérvényben kérjék az alkalmazottak a kisebb fizetésemelést, de ez törvénybe ütköző lenne, a munkavállaló akarata ugyanis nem írhat felül egy érvényes jogszabályt. „Próbáljuk a fenntartókkal közösen megtalálni a legjobb megoldást, de egyre inkább úgy tűnik, ennek a törvénynek a hátrányai sokkal nagyobbak lesznek, mint az előnyei, amit a bukaresti törvényhozók felelőtlenségének köszönhetünk” – tette hozzá az igazgatónő. Márton Imola, az M Stúdió művészeti vezetője szerint a mozgásszínház társulatának is jól jönne a béremelés – hisz az ő színészeik is nagyon alacsony fizetésekért dolgoznak –, de megérti a törvény visszásságaiból fakadó nehéz helyzetet, és bízik abban, hogy a színház gazdasági vezetői megtalálják majd a mindannyiuk számára optimális lehetőséget.
Demeter J. Ildikó, Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az árcsökkentéssel becsapják a betegeket (Gyógyszerellátás)
Több mint száz gyógyszer lesz 35 százalékkal olcsóbb március elsejétől. Azokról a készítményekről van szó, amelyeknek lejárt a gyártási és forgalmazási szabadalmi időszaka. Szabó Péter, a háromszéki gyógyszerészkamara elnöke szerint az intézkedés nem a betegek javát szolgálja, mivel a gyártók és forgalmazók ilyen áron nem szállítanak, ezért a közeljövőben a jelenleginél is nagyobb gyógyszerhiányra lehet számítani.
Ha a szóban forgó eredeti gyógyszereket nem hozzák be az országba, generikumokkal kell helyettesíteni, ellenben nem minden készítménynek van megfelelője, és ha van, akkor sem biztos, hogy adott páciensnél ugyanazt a hatást váltja ki, mint amivel korábban kezelték – hangsúlyozza Szabó Péter. A gyógyszerészkamara elöljárója szerint az árcsökkentés a kormány populista intézkedése, ami említett okokból nem szolgálja a betegek javát, a gyógyszertárak pedig nagyot veszítenek, mert a készletben lévő készítmények egy részét egyik napról a másikra olcsóbban kell eladniuk, mint amennyiért vásárolták. Ugyanez történt két évvel ezelőtt, amikor a legkisebb háromszéki gyógyszertárnak is legalább 30–40 ezer lejes volt a vesztesége az árcsökkentés miatt – mondotta. 
A napokban Dan Zaharescu, a gyógyszergyártók nemzetközi szövetségének ügyvezetője megerősítette, az árcsökkentés miatt előreláthatóan százhuszonhárom címlet fog eltűnni a piacról, ami legalább nyolcszázezer pácienst érint, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, légúti problémák, központi idegrendszeri zavarok terén.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiáll az unitárius egyház Kovács István mellett
Szerkesztőségünkhöz is eljuttatott közleményben áll ki Kovács István unitárius lelkész mellett a Magyar Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége és az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége, elutasítva a sepsiszentgyörgyi lelkész megzsarolását és rágalmazását. Becsülete védelmében Kovács István az illetékes bűnüldöző szervhez fordult.
Az unitárius egyház vezetése felidézi: Horváth Alpár, a Székely Idő főszerkesztője a lap „február 4–17-i számában közölt összeállításában, valamint az egyház főhatóságának és szélesebb körű nyilvánosságának küldött leveleiben minősíthetetlen rágalmakat fogalmaz meg, amelyeket egyöntetűen visszautasítunk, akárcsak az egyházszervezeti életünkbe történt durva beavatkozását”. A Kovács Istvánnal szemben megfogalmazott vád a múltbeli és jelenlegi romániai államvédelmi szervekkel való együttműködés. Leszögezik: a Magyar Unitárius Egyház belső átvilágítása keretében a főhatóság kérvényezte a Securitate Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól a hozzáférést a korábbi és jelenlegi közép- és felsőszintű tisztségviselők iratgyűjteményeihez. „Kovács István esetében az illetékes államigazgatási intézmény többször is nemleges nyilvántartási igazolást állított ki (ügyiratszám: P935/10)” – áll a közleményben. Azt írják továbbá: Kovács István lelkészi hivatását kezdetektől fogva lelkiismeretesen és tisztességesen végzi, mindezt igazolja az általa szolgált egykori (Marosvásárhely) és jelenlegi (Sepsiszentgyörgy) unitárius gyülekezetek vezetőségének kiállása lelkészük védelmében, akárcsak az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége Választmányának közleménye a szervezet egykori elnöke mellett. 
Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége elítéli a lapban megjelent írás stílusát, egyház-, lelkész- és emberellenes vádaskodását. Ők is emlékeztetnek: a Magyar Unitárius Egyház keretében működő Átvilágítási Bizottság 2012-ben megállapította a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács által rendelkezésükre bocsátott irat alapján, hogy Kovács István lelkész nem működött együtt semmilyen formában az államvédelmi szervekkel. „Ebből kifolyólag hiteltelennek tekintjük az illető újságot, és annak főszerkesztőjét” – írják. Az ügy hátterét Szabó László, a Magyar Unitárius Egyház fejlesztési előadó-tanácsosa ismerteti részletesebben a sajtónak elküldött tájékoztatásában. „Folyó év január 15-től kezdődően Horváth Alpár úr leveleket és telefonüzeneteket intézett egykori barátjához, Kovács Istvánhoz, amelyben a Securitatéval való együttműködéssel és más alaptalan vádakkal illette, részletesen ecsetelte Kovács István pszichopata mivoltát, felrótta neki, hogy válásakor nem állt ki mellette volt felesége ellenében, számon kérte, hogy 15 évvel ezelőtt nem vállalt kezességet egy általa felveendő banki kölcsönhöz, majd egy negyedszázaddal ezelőtti állítólagos tetemes „kölcsön” visszafizetését követelte kamatostól, mert ellenkező esetben folyóiratában megjelenteti az ún. terhelő bizonyítékait” – írja. Miután a nyomás erősödött, Kovács István január 27-én ügyvéd általi felszólítást küldött zaklatójának, kilátásba helyezve, hogy a zsarolás és rágalmazás folytatása esetén kénytelen lesz az állami bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervekhez fordulni. „Ennek hatására Horváth Alpár a 2017. január 30-ai telefonos üzenetében Kovács Istvánt az ő meggyilkolásának szándékával is megvádolta.” Azt is közli, hogy a főszerkesztő január 29. és február 8. között öt levéllel fordult az egyház főhatóságához és a szélesebb körű egyházi nyilvánossághoz. Első levelében 21 órás (!) ultimátumot küldött az egyházvezetőségnek, hogy például fosszák meg palástjától Kovács Istvánt, ha el akarják kerülni a „szennyes” nyilvánosságra hozását.
Az egyház főhatósági tisztviselője közli továbbá: tisztázás céljából kérvényezték a Securitate Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól, hogy fedjék fel a Horváth Alpár által megnevezett „Kovacs Istvan” és „Fănuș” ügynökök/besúgók valódi személyazonosságát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarságtudat-erősítő tanulmányút
A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatos diákjai a napokban gyimesi tanulmányúton vesznek részt a Regisztrált Tehetségpont minősítéssel rendelkező Osonó Színházműhely szervezésében, amelynek célja a tanulók magyarságtudatának és kulturális emlékezetének ápolása  – közölte Fazakas Misi társulat- és drámatagozat-vezető.
A műhelyfoglalkozásokat is tartalmazó programban helytörténeti és néprajzi előadások is szerepelnek, a csoport ellátogat az ezeréves határhoz, a diákok helyi lakosokkal is beszélgetnek. A tanulmányutat a Nemzeti Tehetség Program támogatja. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Élő egyház: Békesség Nagyajtán, közösségépítés Köpecen (Nagy Károly Kázmér református lelkipásztor szolgálatáról)
Nagy Károly Kázmér 1975. július 28-án született Kézdivásárhelyen, apja – Nagy Károly – akkor Bodosban volt református lelkipásztor, 1980-ban került Köpecre, és 36 esztendőn át szolgált ott. Nagy Károly Kázmér Baróton érettségizett 1993-ban, majd 1998-ban elvégezte a teológiát Kolozsváron. A frissen végzett lelkész a leányegyházból anyaegyházközséggé vált Nagyajtára került. Olyan közösségbe, ahol dupla kisebbségben éltek a reformátusok – meséli –, ezt mindig szóvá tették: nem elég az erdélyi nyomorúság, ott van a felekezeti kisebbség is. Ez nagyon érződött, éles helyzetek is kialakultak a múltban, meséli a lelkész, aki közel 17 évi nagyajtai szolgálat után a nyugdíjba vonult apja helyén, Köpecen szolgál már egy éve. Nagyajtáról nősült, felesége tanítónő, született Fazakas Adél, három gyerekük van, Károly hetedikes, Adél Réka ötödikes, Magor harmadik osztályos. A tiszteletest nagyajtai szolgálati éveiről, a köpeci kezdetről kérdeztük.
Nagyajtán Nagy Károly Kázmér: Elsődleges célomnak tekintettem, hogy a felekezeteket közelebb vigyük egymáshoz, ami az unitárius kollégával – Fekete Leventével – együtt sikerült. A családok java része vegyes házasságban él, és a felekezeti különbözőség kihatott a családi életre is. Kemény küzdelmet folytattunk, mivel az unitárius többség rányomta bélyegét mindenre, tagjai átnéztek a reformátusokon. Sikerült az évek alatti régi sebeket, fájdalmakat annyira tisztába tenni, hogy most már társként tekintenek egymásra. Gondolok a temető ügyére: valamikor pereskedtek, ásós-kaszás összecsapások is voltak. Egyértelmű, hogy a templom az unitáriusoké, de a vár közös, a vártól balra eső keleti rész az református temető, amit telekkönyv is igazol. Korábban szembekacagtak, amikor ezt erősítettem. Aztán a jóisten kegyelméből jött egy pályázat, és a pályáztató kiegészítést kért: a társtulajdonos beleegyezését is. Így kérték a segítségemet, amit örömmel megadott a presbitérium, hiszen a falu és történelmünk közös értékéről volt szó. Ilyen harcok, küzdelmek voltak. Az önkormányzatnál is érződött, hogy a reformátusok súlytalanok. Megjegyzem, 270 lélekkel vettem át Nagyajtát, közben fogyott is a gyülekezet, 220 lélekkel adtam át majdnem tizenhét év szolgálat után. Erre a mellőzésre úgy kerülhetett sor, hogy korábban csak beszolgáló lelkészek foglalkoztak a faluval. Nem csoda, hogy elhanyagolt volt a református közösség.
Gyermekekkel, fiatalokkal sikerült pezsgőbbé tenni a református életet. Ez közmunkákban is meglátszott. Másik nagy teher az anyagi nyomorúság, de pályázatokkal sikerült haladnunk, a templomot, majd a lelkészi lakást is javítanunk. Adományból indulva fogtunk neki az egykori kántori lak melléképülete átalakításának, abból kemény közmunkával gyülekezeti házat létesítettünk. Pályázati pénzből anyagot vásároltunk, a többit magunk végeztük, gyülekezeti tagok, presbiterek s a lelkész. Ez az épület ad otthont most a Mesekunyhónak, amelyet Nagyajta megnyert. Hangulatossá tettük a berendezést is, olyan környezetet teremtettünk, ahol istentiszteletet is lehet tartani, de kézműves-foglalkozásokat is. Ez indította a sort. Egyik vállalkozó presbiter kerítést és gyalog székely kaput adományozott a gyülekezeti ház mellé. Utána újabb kihívás következett, mivel a parókia kapuja vasból volt. Nagyajta írásos említésének 800. évfordulójára az unitárius egyházzal közösen székely kaput állítottunk a temető bejáratához. A megmaradt anyagot felajánlották a református egyháznak. Megköszöntük, de nem volt pénzünk kifaragtatni. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának közbenjárására az anyaországi Szerencsejáték Zrt. támogatott, a kaput Péterffy Dénes készítette. Hasonlóképpen, ha sikerült pályázattal a faluba behozni a pénzt, igyekeztünk azt itt tartani, helybeliekkel dolgoztattunk.
Amikor ide kerültem, egyfajta bizalmatlansággal találkoztam: mondták is, itt maradok egy, legfennebb két évet, majd továbbdobbantok. Amíg együtt tudunk dolgozni, nem rohanok el – jeleztem. Onnan is nősültem. Az ott töltött esztendők alatt megértették, van, ahova fordulni, ahova tartozni, hisz lelkiekben is igyekeztünk megtartani a közösséget. Egyre több a betelepült, ezért volt egyfajta széthúzás, végül sikerült a közös hangot megtalálni. Hasonlóképpen a nőszövetségnél az idősek nem akartak a fiatalokkal, a fiatalok az idősekkel közösködni. Végül úgy jöttem el Nagyajtáról, hogy bár anyagiakban szűkölködő, de lelkiekben életképes gyülekezetet hagytam magam mögött. Akik ott voltak, tudták, mit hogyan kell tenni, és tovább küzdenek. Feleségem elindította a Magocska furulyacsoportot, az bővült, most már népiskolai keretek között működik. Ebből a szikrából pattant ki a hangszeroktatás. Volt olyan nemzedék, amelynek tagjai, mire érettségiztek, három-négy, akár öt hangszeren is játszottak. Megpezsdült az élet, volt, akivel és volt, akinek.
Köpecen 2015. június végén édesapám 36 év szolgálat után nyugdíjba vonult. A köpeciek már korábban rebesgették, hogy haza szeretnének hozni. Meghívtak. Aztán a procedúra két hónap helyett hat hónaposra dagadt. A meghívásból aknamunkával pályázat lett. Újból megkerestek, és arra kértek, hogy pályázzam, mert engem szeretnének. Óriási fölénnyel megválasztottak. A jóistennek is ez volt a szándéka, és a gyülekezet akaratával szemben senki nem tudott mit tenni. A közgyűlés 2015. november 22-én megválasztott, 2016. január 1-jei hatállyal megkaptam a jóváhagyást. Nagyon szép ünnepség során léptem be január 10-én, köszöntött elődöm, édesapám és a gyülekezet, a presbitérium, a nőszövetség. A hangulatos beköszönő istentiszteletet sajnos más szolgálattal, temetéssel kellett folytatnom, ami egyre gyakoribb. Úgy érkeztem Köpecre, hogy mindenkinek a lelkésze kívánok lenni faji, felekezeti különbségre való tekintet nélkül. Feleségemmel együtt igyekszünk visszaadni Köpec régi fényét, ezért is dolgozunk. Lejárt a régi bányászkorszak, amikor ragyogott a település, innen került ki a bánya tisztikara, minden második családban volt egyetemet végzett fiatal, tele volt élettel, dalárda működött. Ezeket igyekszünk fokozatosan mind beindítani. Februárban jó hangulatú farsangtemetést tartottunk. Össze kell rázni az egy településen belül élő gyerekeket. Áldatlan állapot alakult ki, a gyerekek fele Köpecen, másik fele Baróton jár iskolába. Vallásórán szembesültem azzal, hogy itt szakadás van, a gyerekek nem ismerik egymást. Lassan egy év alatt úgy összerázódott a társaság, hogy örömmel jönnek vallásórára, vakációs bibliahétre és istentiszteletre is. Elindult a néptánc, a kézműves-foglalkozások oktatása, újraindult a református dalárda, alkalomról alkalomra, ünnepről ünnepre igyekszünk minden nemzedéket megmozgatni. A vallásórás korú reformárus gyermekek száma 40–50 közötti, közösségi rendezvényeken 60–70–80 gyerek jelenik meg. Az adventi gyertyagyújtáson a zuhogó eső ellenére mintegy 120-an voltunk. A 620 református lelket számláló Köpec mellett ide tartozik a 42 lelkes Miklósvár. Ott kéthetente tartunk istentiszteletet. Köpecbánya kicsiny közössége ünnepekkor lejár templomba Köpecre, de igényelték, hogy ott is legyen istentisztelet. Azt is bevezettük, így havonta egyszer az iskola épületében szolgálok. 20–25 ember jön el. Úgy látom, megtermeli a maga gyümölcsét, felekezettől függetlenül lelkesen jönnek, gyermekek is, nem csak felnőttek. A gyülekezet azzal fogadott, hogy a lelkészi lakást belül felújította és újrafödte. A külső tatarozást már ittlétem alatt végeztük. Hátravan még a tereprendezés, amit tavasszal számítunk megoldani. Feladatunk még megfelelő rendeltetést találni a volt külső iskolánknak, ahol öregotthon is működött. A belső iskolánkat használjuk: táncpróbákat tartunk, kiállítást szervezünk, szeretetvendégségek helyszíne, a másik terem a fiatalok klubja.  Májustól feleségem átvette a kántori szolgálatot, kézműves-foglalkozásokat tart, a népiskola hivatalos oktatója, énekvezetőként a dalárda karnagya. Az ő biztatására a bibarcfalvi Fehérváry Egyesület szervezésében bútorfestő tanfolyam volt a nyáron, résztvevői többek között elkészítették a köpeci festett utcanévtáblákat.
Igyekszünk úgy élni a gyülekezetben, hogy az látszodjék a településen is. Nem csak a reformátusoknak dolgozunk, azt szeretnénk, hogy a faluban mindenki érezze jól magát. Vallásórára, bibliaórára más felekezetű gyerekeket is várok, s jönnek is. A dalárdapróbák, bibliaórák jó hangulatban zajlanak. Akármilyen rendezvény volt, az emberek részt vettek, odaálltak, segítettek. Nemrég a földvári fogolytábor áldozatai emléktábla-avatásának előkészületeiben kérés nélkül segítettek. A lelkiek mellett a közösségépítésre és a hagyományőrzésre is hangsúlyt fektetünk. A falu nemcsak szereti a pörgést, hanem oda is áll. Köpec élni akar.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több pénzt kapnak a magyarlakta megyék
A 2016-os évhez képest idén átlagban 2 millió lejjel több pénzt kapnak útjavítási munkálatokra a magyarlakta megyék – tudatja az RMDSZ tegnap kiadott közleménye.
Az állami költségvetésből, az áfából visszaosztott összegekről van szó, amelyek meghatározott részét kizárólag útjavításra fordíthatják a megyei önkormányzatok – magyarázta Cseke Attila. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője szerint az RMDSZ javaslatára tavalyhoz képest Bihar megye 2,4, Hargita és Maros megye 2,3, Kolozs, Szatmár és Szilágy megye 2,2, Brassó és Kovászna megye pedig 2 millió lejjel kap többet a megyei és községi utak felújítására. Ezen összegek nem jelentenek sok kilométer utat, de ez is jelentős előrelépés az elmúlt évekhez képest. Így 2017-ben Bihar megye összesen 11,1, Hargita 10,8, Szilágy megye 10,7, Szatmár, Kolozs és Maros megye 10,4, Kovászna 9,6, Brassó pedig 9,4 millió lejt kap útjavításra. Szintén az RMDSZ javaslatára 5 százalékkal emelik a nem klerikális személyzet (pl. kántor, harangozó) létszámát a történelmi egyházaknál. Ez azt jelenti, hogy tíz év után nő a nem klerikális alkalmazottak száma, és megoldódik a magyar történelmi egyházak személyzeti gondjainak egy része: Bihar megyében 42, Maros megyében 37, Szilágy megyében 27, Szatmár megyében 23, Hargita megyében 17, Kovászna megyében 11 személyt alkalmazhatnak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)