Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. június 13.
Nehezen került vissza a magyar felirat
Hosszas egyeztetés után ismét kikerült a Kolozs megyei Méra bejáratához a kétnyelvű, a román és a magyar megnevezést is tartalmazó helységnévtábla, amelyet útfelújításra hivatkozva távolítottak el, a munkálatok után viszont csak a román feliratot tették vissza – tájékoztatott közleményében az RMDSZ. Csoma Botond, a szövetség Kolozs megyei szervezetének elnöke rámutatott: Kisbács község – amelyhez Méra tartozik – RMDSZ-es tanácsosai többször is jelezték a polgármesternek a hiányosságot, de a probléma nem oldódott meg.
Csoma Botond ezért két beadványt is benyújtott a prefektúrára, és személyesen felvette a kapcsolatot Florin Mureşan elöljáróval, míg végül megoldódott a magyar felirat kérdése. Az elmúlt időszakban az RMDSZ Kolozs megyei szervezete összesítette azokat a településeket, ahol nem tartják be a közigazgatási törvény anyanyelvhasználatra vonatkozó előírásait, noha a kisebbség aránya eléri a 20 százalékot. Ezeken a településeken a helyi tanácsosok segítségével kívánják betartatni a jogszabályt, ha pedig ez nem vezet eredményre, a mérai ügyhöz hasonlóan a prefektushoz fordulnak. (Krónika)
ANTISZEMITA FALFIRKÁK. Antiszemita feliratok jelentek meg a kolozsvári neológ zsinagóga falán. Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke arról tájékoztatott, hogy a rendőrségen és más illetékes hatóságoknál is panaszt tesz ez ügyben. Mint elmondta, a zsinagóga (amely egyben a haláltáborokban elpusztult észak-erdélyi zsidóság emléktemploma is) utcára néző falán holokauszttagadó felirat és egy áthúzott Dávid-csillag jelent meg. „Nagyon súlyos, ami történt” – tette hozzá a zsidó hitközség elnöke. Holocaust never happened – olvasható a zsinagóga falán, valamint a fekete festékkel áthúzott Dávid-csillag alatt ez a felirat: Toate cele bune (Minden jót). A kolozsvári neológ zsinagógát 1887-ben építették, a templom ma műemlék. (Agerpres)
LEZUHANT EGY MIG. Gyakorlórepülés közben lezuhant tegnap a román légierő egy MiG–21 LanceR típusú repülőgépe a Fekete-tenger partvidékén, a Konstancát kiszolgáló Mihail Kogălniceanu repülőtértől néhány kilométernyi távolságra. A pilóta katapultált. A védelmi minisztérium közleménye szerint a gép a bolgár légierővel közösen szervezett Thracian Eagle 2017 hadgyakorlaton vett részt, leszálláshoz készülődött, amikor a pilóta súlyos motorhibát jelentett. A MiG–21-es a lakott térségektől távol zuhant le és kiégett. A konstancai mentőszolgálat a pilótát a roncs közelében eszméletlen állapotban találta, később azonban magához tért, állapota stabil. A hírtelevíziók értesülései szerint a pilóta súlyos gerincsérülést szenvedett. Az utóbbi két évtizedben a román légierő több mint húsz MiG–21-ese hajtott végre kényszerleszállást vagy zuhant le. A korábban 110 vadászgépből álló flottában mára körülbelül 30–40 harcképes gép maradt. (MTI) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Hosszas egyeztetés után ismét kikerült a Kolozs megyei Méra bejáratához a kétnyelvű, a román és a magyar megnevezést is tartalmazó helységnévtábla, amelyet útfelújításra hivatkozva távolítottak el, a munkálatok után viszont csak a román feliratot tették vissza – tájékoztatott közleményében az RMDSZ. Csoma Botond, a szövetség Kolozs megyei szervezetének elnöke rámutatott: Kisbács község – amelyhez Méra tartozik – RMDSZ-es tanácsosai többször is jelezték a polgármesternek a hiányosságot, de a probléma nem oldódott meg.
Csoma Botond ezért két beadványt is benyújtott a prefektúrára, és személyesen felvette a kapcsolatot Florin Mureşan elöljáróval, míg végül megoldódott a magyar felirat kérdése. Az elmúlt időszakban az RMDSZ Kolozs megyei szervezete összesítette azokat a településeket, ahol nem tartják be a közigazgatási törvény anyanyelvhasználatra vonatkozó előírásait, noha a kisebbség aránya eléri a 20 százalékot. Ezeken a településeken a helyi tanácsosok segítségével kívánják betartatni a jogszabályt, ha pedig ez nem vezet eredményre, a mérai ügyhöz hasonlóan a prefektushoz fordulnak. (Krónika)
ANTISZEMITA FALFIRKÁK. Antiszemita feliratok jelentek meg a kolozsvári neológ zsinagóga falán. Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke arról tájékoztatott, hogy a rendőrségen és más illetékes hatóságoknál is panaszt tesz ez ügyben. Mint elmondta, a zsinagóga (amely egyben a haláltáborokban elpusztult észak-erdélyi zsidóság emléktemploma is) utcára néző falán holokauszttagadó felirat és egy áthúzott Dávid-csillag jelent meg. „Nagyon súlyos, ami történt” – tette hozzá a zsidó hitközség elnöke. Holocaust never happened – olvasható a zsinagóga falán, valamint a fekete festékkel áthúzott Dávid-csillag alatt ez a felirat: Toate cele bune (Minden jót). A kolozsvári neológ zsinagógát 1887-ben építették, a templom ma műemlék. (Agerpres)
LEZUHANT EGY MIG. Gyakorlórepülés közben lezuhant tegnap a román légierő egy MiG–21 LanceR típusú repülőgépe a Fekete-tenger partvidékén, a Konstancát kiszolgáló Mihail Kogălniceanu repülőtértől néhány kilométernyi távolságra. A pilóta katapultált. A védelmi minisztérium közleménye szerint a gép a bolgár légierővel közösen szervezett Thracian Eagle 2017 hadgyakorlaton vett részt, leszálláshoz készülődött, amikor a pilóta súlyos motorhibát jelentett. A MiG–21-es a lakott térségektől távol zuhant le és kiégett. A konstancai mentőszolgálat a pilótát a roncs közelében eszméletlen állapotban találta, később azonban magához tért, állapota stabil. A hírtelevíziók értesülései szerint a pilóta súlyos gerincsérülést szenvedett. Az utóbbi két évtizedben a román légierő több mint húsz MiG–21-ese hajtott végre kényszerleszállást vagy zuhant le. A korábban 110 vadászgépből álló flottában mára körülbelül 30–40 harcképes gép maradt. (MTI) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 13.
Fókuszban a regionális és kisebbségi nyelvek Ülésezett az ELEN Választmánya
Két hét múlva tárgyalja a Romániáról szóló jelentést az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája Titkársága – derült ki a hétvégén az ELEN Valenciában megtartott választmányi ülésén, amelyen a testület tagjaként jelen volt Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke is. A testület tagjai közt találhatók még a baszk, katalán, galíciai, asztúriai, gall, skót, ír, okszitán nyelv népszerűsítéséért dolgozó regionális szervezetek képviselői is.
Az EMNT és az SZNT közös árnyékjelentést küldött a nyelvi charta romániai alkalmazásával kapcsolatban, és ez év április elején a charta szakértői találkoztak Kolozsváron az árnyékjelentések készítőivel. Sándor Krisztina elmondta Sixto Molinának, az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája Titkársága vezetőjének, hogy remélik, az általuk megfogalmazott hiányosságok és szempontok megjelennek majd az Európa Tanács által szeptemberre várható jelentésben. Az ülésen részt vevőkkel Sándor Krisztina ismertette az elküldött árnyékjelentéssel kapcsolatos tudnivalókat, valamint a Romániában az RMDSZ által beterjesztett közigazgatási törvénymódosító javaslatcsomag nyelvhasználatra vonatkozó kedvező javaslatait. Ugyanitt szóba került a FUEN által elindított aláírásgyűjtés is, amely Minority SafePack néven vált ismertté. Az ELEN 44 európai nyelvi közösség tagságával működő hálózat, amely a különböző európai kisebbségi és regionális nyelvek egyenlőségéért küzd. Az EMNT 2014 novemberében csatlakozott hivatalosan is a szervezethez. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Két hét múlva tárgyalja a Romániáról szóló jelentést az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája Titkársága – derült ki a hétvégén az ELEN Valenciában megtartott választmányi ülésén, amelyen a testület tagjaként jelen volt Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke is. A testület tagjai közt találhatók még a baszk, katalán, galíciai, asztúriai, gall, skót, ír, okszitán nyelv népszerűsítéséért dolgozó regionális szervezetek képviselői is.
Az EMNT és az SZNT közös árnyékjelentést küldött a nyelvi charta romániai alkalmazásával kapcsolatban, és ez év április elején a charta szakértői találkoztak Kolozsváron az árnyékjelentések készítőivel. Sándor Krisztina elmondta Sixto Molinának, az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája Titkársága vezetőjének, hogy remélik, az általuk megfogalmazott hiányosságok és szempontok megjelennek majd az Európa Tanács által szeptemberre várható jelentésben. Az ülésen részt vevőkkel Sándor Krisztina ismertette az elküldött árnyékjelentéssel kapcsolatos tudnivalókat, valamint a Romániában az RMDSZ által beterjesztett közigazgatási törvénymódosító javaslatcsomag nyelvhasználatra vonatkozó kedvező javaslatait. Ugyanitt szóba került a FUEN által elindított aláírásgyűjtés is, amely Minority SafePack néven vált ismertté. Az ELEN 44 európai nyelvi közösség tagságával működő hálózat, amely a különböző európai kisebbségi és regionális nyelvek egyenlőségéért küzd. Az EMNT 2014 novemberében csatlakozott hivatalosan is a szervezethez. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 13.
Találkozások (Békési levelek)
A besűrűsödött június találkozások sorát hozta. Előbb Rimaszombat, ahová a Katolikus Értelmiségiek Szövetségének elnöksége „rándult ki” együttműködési szerződést kötni az ottani hasonszőrű mintegy 90 fős csapattal. Egykoron szimplán Felvidék, ma Szlovákia. Egykoron a lakosság 98 százaléka magyar, mára ez 35-re apadt. Kivándorlás, fejlesztések hiánya, államnyelven csaknem minden.
De a főtéren magyar könyvesbolt, ahol a legbelső teremben megtalálhatók minden egykori „történelmi” terület könyvkiadóinak anyanyelvi kiadványai. És egy nem fiatal, de elszánt társaság, akik – elmondásuk szerint – próbálják visszaszerezni a tartásukat. S ez nagy szó. No, meg a katolikus templom, ahol ugyan nincs magyar pap, de van magyar mise. Úgy, hogy a szlovák lelkész megtanult magyarul. Kicsit palócosan, de lelkesen és szépen beszélve. Le a kalappal előtte.
Aztán Kolozsvár, ahol nemcsak KÉSZ-esként, nemcsak erdélyi születésűként, hanem békésiként is köszöntöttek minket Sándor-Kerestély Feri barátommal, mert megtisztelő feladatként elkísérhettük országos elnökünket és irodavezetőnket. Az utazás célja ugyanaz volt, mint Rimaszombaton: aláírni a megállapodást a mi szervezetünk és a nemrég megalakult Keresztény Értelmiségi Kör Kolozsvár nevű szervezettel. No meg az is, amit Felvidéken is megtettünk: bemutatni kiadványunkat, a Kárpát-medencei Népénektár című vaskos és szép könyvet, amely régiónként (anyaország, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék és Erdély) 50–50 olyan népi egyházi éneket tartalmaz, amelyeket ilyen terítésben és merítésben még nem adott ki senki. Szöveg és kotta együtt, tehát mindennapi használatra alkalmas állapotban. Felvidéken a mise alatt és után szólaltatott meg néhányat a helyi kórus. Gyönyörűen. Kolozsváron együtt énekeltük őket, előadók és hallgatók, nézők. Itt ugyanis a Szent Mihály-templomhoz tartozó egyházközség, a Katolikus Nőszövetség és a már emlegetett KÉKK szervezésében Szent László-emlékkonferencia zajlott rangos előadókkal és színvonalas előadásokkal. Itt mondhattam el, hogy 1974-ben suttyó sepsiszentgyörgyi legénykeként miként értem tudatos erdélyi magyarrá, hála a magyar irodalmi olimpia országos szakaszának és az Echinox folyóiratnak. Amúgy a Kincses Kolozsvár most emberi értékeit mutatta meg, hisz Kovács Sándor főesperes úrnak köszönhetően kis csoda született itt. Az anyagi javak mesteri kezelése mellett – s kicsit annak is köszönhetően – a közösségek is virágzanak, ami az elmúlt idők mélypontjai után tényleg üdítő és reményt adó, biztató rezdülése az itteni, de az egész erdélyi magyar közéletnek is. Aztán pár nap, s ismét útra kell kelni, és ismét örömadó, ami erre késztet: a negyvenéves érettségi találkozó az egykoron e szép nevet viselő skólában: Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium. Az alma mater ódon falai hívnak, s a benne eltöltött életet és embert szabó idők emlékei. No, meg a volt osztálytársak, akikkel az idő teltével nemhogy lazulnának, hanem annál inkább „emberesednek” kapcsolataink. Mert lehet, hogy 1977-ben érettnek nyilvánítottak a nagybetűs életre, de most, 2017-ben értünk valóban oda, hogy igazán megtanuljuk értékelni egymást.
Zajló események, bolondos világ, bohó emberek, mégis, valahogy nagy idő szagú, reményt adó kor epizódja ez.
Pálmai Tamás Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A besűrűsödött június találkozások sorát hozta. Előbb Rimaszombat, ahová a Katolikus Értelmiségiek Szövetségének elnöksége „rándult ki” együttműködési szerződést kötni az ottani hasonszőrű mintegy 90 fős csapattal. Egykoron szimplán Felvidék, ma Szlovákia. Egykoron a lakosság 98 százaléka magyar, mára ez 35-re apadt. Kivándorlás, fejlesztések hiánya, államnyelven csaknem minden.
De a főtéren magyar könyvesbolt, ahol a legbelső teremben megtalálhatók minden egykori „történelmi” terület könyvkiadóinak anyanyelvi kiadványai. És egy nem fiatal, de elszánt társaság, akik – elmondásuk szerint – próbálják visszaszerezni a tartásukat. S ez nagy szó. No, meg a katolikus templom, ahol ugyan nincs magyar pap, de van magyar mise. Úgy, hogy a szlovák lelkész megtanult magyarul. Kicsit palócosan, de lelkesen és szépen beszélve. Le a kalappal előtte.
Aztán Kolozsvár, ahol nemcsak KÉSZ-esként, nemcsak erdélyi születésűként, hanem békésiként is köszöntöttek minket Sándor-Kerestély Feri barátommal, mert megtisztelő feladatként elkísérhettük országos elnökünket és irodavezetőnket. Az utazás célja ugyanaz volt, mint Rimaszombaton: aláírni a megállapodást a mi szervezetünk és a nemrég megalakult Keresztény Értelmiségi Kör Kolozsvár nevű szervezettel. No meg az is, amit Felvidéken is megtettünk: bemutatni kiadványunkat, a Kárpát-medencei Népénektár című vaskos és szép könyvet, amely régiónként (anyaország, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék és Erdély) 50–50 olyan népi egyházi éneket tartalmaz, amelyeket ilyen terítésben és merítésben még nem adott ki senki. Szöveg és kotta együtt, tehát mindennapi használatra alkalmas állapotban. Felvidéken a mise alatt és után szólaltatott meg néhányat a helyi kórus. Gyönyörűen. Kolozsváron együtt énekeltük őket, előadók és hallgatók, nézők. Itt ugyanis a Szent Mihály-templomhoz tartozó egyházközség, a Katolikus Nőszövetség és a már emlegetett KÉKK szervezésében Szent László-emlékkonferencia zajlott rangos előadókkal és színvonalas előadásokkal. Itt mondhattam el, hogy 1974-ben suttyó sepsiszentgyörgyi legénykeként miként értem tudatos erdélyi magyarrá, hála a magyar irodalmi olimpia országos szakaszának és az Echinox folyóiratnak. Amúgy a Kincses Kolozsvár most emberi értékeit mutatta meg, hisz Kovács Sándor főesperes úrnak köszönhetően kis csoda született itt. Az anyagi javak mesteri kezelése mellett – s kicsit annak is köszönhetően – a közösségek is virágzanak, ami az elmúlt idők mélypontjai után tényleg üdítő és reményt adó, biztató rezdülése az itteni, de az egész erdélyi magyar közéletnek is. Aztán pár nap, s ismét útra kell kelni, és ismét örömadó, ami erre késztet: a negyvenéves érettségi találkozó az egykoron e szép nevet viselő skólában: Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium. Az alma mater ódon falai hívnak, s a benne eltöltött életet és embert szabó idők emlékei. No, meg a volt osztálytársak, akikkel az idő teltével nemhogy lazulnának, hanem annál inkább „emberesednek” kapcsolataink. Mert lehet, hogy 1977-ben érettnek nyilvánítottak a nagybetűs életre, de most, 2017-ben értünk valóban oda, hogy igazán megtanuljuk értékelni egymást.
Zajló események, bolondos világ, bohó emberek, mégis, valahogy nagy idő szagú, reményt adó kor epizódja ez.
Pálmai Tamás Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 13.
Az államfő kihirdette a béremelési törvényt
Klaus Johannis kihirdette a több közalkalmazotti kategória 20 százalékos béremeléséről szóló törvényt. A 2017/2-es számú sürgősségi kormányrendeletet szentesítő törvény több közalkalmazotti kategória – köztük a fogyasztóvédők, a védelmi rendszerben dolgozó orvosok – számára is fizetésemelést ír elő, és biztosítja az ösztöndíjak folyósítását vakáció idején is. A képviselőház a múlt hónapban szavazta meg a rendeletet, a fizetésemelések 2017. június elsejétől érvényesek. (Mediafax) Népújság (Marosvásárhely)
Klaus Johannis kihirdette a több közalkalmazotti kategória 20 százalékos béremeléséről szóló törvényt. A 2017/2-es számú sürgősségi kormányrendeletet szentesítő törvény több közalkalmazotti kategória – köztük a fogyasztóvédők, a védelmi rendszerben dolgozó orvosok – számára is fizetésemelést ír elő, és biztosítja az ösztöndíjak folyósítását vakáció idején is. A képviselőház a múlt hónapban szavazta meg a rendeletet, a fizetésemelések 2017. június elsejétől érvényesek. (Mediafax) Népújság (Marosvásárhely)
2017. június 13.
Beszélgetés Novák Csaba Zoltánnal
Kötet a Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikájáról
Holtvágányon – a cím kifejező és könnyen értelmezhető, főként az alcím ismeretében: A Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikája II. 1975–1989. A Pro-Print Kiadó gondozásában megjelent könyv Novák Csaba Zoltán történész legutóbbi kötete, amelynek ismertetésére múlt héten került sor a marosvásárhelyi Bernády Házban. A fiatal szerzővel a könyvbemutató után beszélgettünk.
– Miért volt fontos számodra ez a téma, milyen forrásokból állítottad össze a kötetet?
– A kötet a 2010–2011-es Aranykorszak című könyvem folytatása, amely a Ceauşescu-rendszer első időszakát dolgozta fel – ebben a második szakaszt taglalom. A rendszer két nagy szakaszból állt, az első 1965-től 1974-ig tartott, és egy viszonylag szabadabb, liberálisabb korszak volt, ha lehet ezt így mondani. A változások a hetvenes évek közepétől jelentkeztek. A legutóbbi kötetem ezt az időszakot mutatja be. Ekkortól olyan rendszer következett, amelyben a pártvezetés magyarságpolitikája jelentős változásokon ment keresztül. Egy általános fordulat részeként a párt szakított az előző időszak politikájával, amelynek keretében a kisebbségeket a saját elitjük által integrálta. A hetvenes évek közepétől mindez megváltozott, fokozatos leépítés következett: a régi elitet, a kisebbségi elitet is lecserélik, helyükre pedig nagyon kis létszámban kerülnek magyar emberek. A teljes elitcserével járt, hogy azokat a magyar kommunista politikusokat, akik mertek szólni a magyarság ügyének érdekében, leváltották, félreállították, helyükre pedig a rendszerhez abszolút lojális és hű kádereket tettek. Ez a folyamat a hetvenes években kezdődött, és oda vezetett, hogy a nyolcvanas évek közepére Románia teljesen elszigetelődött, még a szocialista táboron belül is: nem tért át azokra a reformokra, amelyeket a többi szocialista állam bevezetett, a pártvezetést és a politikát a nacionalizmus határozta meg, diplomáciai hidegháborúban állt Magyarországgal, amelynek egyik következményeként a romániai magyar kisebbséggel szemben nyílt asszimilációs tendenciákkal élt, a magyar közösséget teljesen be akarta olvasztani.
– Hogyan mutatja be mindezt a kötet?
– A könyv a Ceauşescu-rendszer ezen szakaszát két nagy részben tárgyalja. Az egyik rész egy értelmező, elemző fejezet, amely szakmai szempontból általános történészi kutatásnak minősül. A második részben a forrásaimat használom fel, és közlöm: magyarországi és hazai levéltári forrásokból válogattam. E kétrészes felépítésnek köszönhetően azok számára is hasznosnak bizonyulhat a kötet, akik az elemzésre kíváncsiak, és azok is érdeklődéssel forgathatják, akiket a különböző korabeli dokumentumok érdekelnek. A magyar diplomáciai források mellett a román Központi Történeti Levéltárban és a Securitate által készített dokumentumokat őrző CNSAS levéltárából is válogattam, utóbbiból külön fejezetet írtam a kötet elemző részében is: A magyar kérdés mint belbiztonsági kérdés. Ezzel külön is foglalkozom.
– Szenátorként aktívan részt veszel a hazai politikai életben; mikor volt időd ezt a kötetet megírni, összeállítani?
– Ez a kötet annak a hosszú kutatási folyamatnak a lezárása, amelyet a doktori disszertációm során indítottam: egy tízévesnél is hosszabb kutatásról van szó. De a politikai jellegű tevékenységem mellett a történészi munkát továbbra is folytatom. Természetesen nem tudok annyit foglalkozni vele, mint régebben, de eljárok konferenciákra, igyekszem részt venni a szakmai életben, mert a történészi munkát soha nem kívánom abbahagyni.
K. Nagy Botond Népújság (Marosvásárhely)
Kötet a Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikájáról
Holtvágányon – a cím kifejező és könnyen értelmezhető, főként az alcím ismeretében: A Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikája II. 1975–1989. A Pro-Print Kiadó gondozásában megjelent könyv Novák Csaba Zoltán történész legutóbbi kötete, amelynek ismertetésére múlt héten került sor a marosvásárhelyi Bernády Házban. A fiatal szerzővel a könyvbemutató után beszélgettünk.
– Miért volt fontos számodra ez a téma, milyen forrásokból állítottad össze a kötetet?
– A kötet a 2010–2011-es Aranykorszak című könyvem folytatása, amely a Ceauşescu-rendszer első időszakát dolgozta fel – ebben a második szakaszt taglalom. A rendszer két nagy szakaszból állt, az első 1965-től 1974-ig tartott, és egy viszonylag szabadabb, liberálisabb korszak volt, ha lehet ezt így mondani. A változások a hetvenes évek közepétől jelentkeztek. A legutóbbi kötetem ezt az időszakot mutatja be. Ekkortól olyan rendszer következett, amelyben a pártvezetés magyarságpolitikája jelentős változásokon ment keresztül. Egy általános fordulat részeként a párt szakított az előző időszak politikájával, amelynek keretében a kisebbségeket a saját elitjük által integrálta. A hetvenes évek közepétől mindez megváltozott, fokozatos leépítés következett: a régi elitet, a kisebbségi elitet is lecserélik, helyükre pedig nagyon kis létszámban kerülnek magyar emberek. A teljes elitcserével járt, hogy azokat a magyar kommunista politikusokat, akik mertek szólni a magyarság ügyének érdekében, leváltották, félreállították, helyükre pedig a rendszerhez abszolút lojális és hű kádereket tettek. Ez a folyamat a hetvenes években kezdődött, és oda vezetett, hogy a nyolcvanas évek közepére Románia teljesen elszigetelődött, még a szocialista táboron belül is: nem tért át azokra a reformokra, amelyeket a többi szocialista állam bevezetett, a pártvezetést és a politikát a nacionalizmus határozta meg, diplomáciai hidegháborúban állt Magyarországgal, amelynek egyik következményeként a romániai magyar kisebbséggel szemben nyílt asszimilációs tendenciákkal élt, a magyar közösséget teljesen be akarta olvasztani.
– Hogyan mutatja be mindezt a kötet?
– A könyv a Ceauşescu-rendszer ezen szakaszát két nagy részben tárgyalja. Az egyik rész egy értelmező, elemző fejezet, amely szakmai szempontból általános történészi kutatásnak minősül. A második részben a forrásaimat használom fel, és közlöm: magyarországi és hazai levéltári forrásokból válogattam. E kétrészes felépítésnek köszönhetően azok számára is hasznosnak bizonyulhat a kötet, akik az elemzésre kíváncsiak, és azok is érdeklődéssel forgathatják, akiket a különböző korabeli dokumentumok érdekelnek. A magyar diplomáciai források mellett a román Központi Történeti Levéltárban és a Securitate által készített dokumentumokat őrző CNSAS levéltárából is válogattam, utóbbiból külön fejezetet írtam a kötet elemző részében is: A magyar kérdés mint belbiztonsági kérdés. Ezzel külön is foglalkozom.
– Szenátorként aktívan részt veszel a hazai politikai életben; mikor volt időd ezt a kötetet megírni, összeállítani?
– Ez a kötet annak a hosszú kutatási folyamatnak a lezárása, amelyet a doktori disszertációm során indítottam: egy tízévesnél is hosszabb kutatásról van szó. De a politikai jellegű tevékenységem mellett a történészi munkát továbbra is folytatom. Természetesen nem tudok annyit foglalkozni vele, mint régebben, de eljárok konferenciákra, igyekszem részt venni a szakmai életben, mert a történészi munkát soha nem kívánom abbahagyni.
K. Nagy Botond Népújság (Marosvásárhely)
2017. június 13.
A bánsági etnikumok élő hagyományai
A Bánsági Falumúzeumban június 11-én, vasárnap XVII. alkalommal szervezték meg az Etnikumok Fesztiválját, ahol a megyében élő valamennyi etnikumnak lehetősége nyílt bemutatni népi hagyományait és gasztronómiai különlegességeit. A magyar közösséget a temesvári Bokréta hagyományőrző csoport és az újszentesi Butykos néptánccsoport képviselte a hatalmas érdeklődést kiváltó rendezvényen.
Az Etnikumok Fesztiválja ezúttal is a népviseletbe öltözött hagyományőrző csoportok felvonulásával indult. Az ünnepi menet sorra járta a bánsági etnikumok tájházait, ahol bárki megkóstolhatta a hagyományos nemzeti ételkülönlegességeket. „Idén a szerbek a rendezvény házigazdái – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Szabó Ferenc, a Bokréta hagyományőrző csoport vezetője. – Először hozzájuk tért be díszes menet, utána mi következtünk, mert szomszédok vagyunk a szerbekkel. A babsai tájházban az édes és sós sütemények, pálinkák, borok mellett bográcsossal készültünk, aminek nagy sikere volt: 10 perc alatt 100 adagot osztottunk ki, kóstoló se maradt belőle!”
A felvonulók végül a Falumúzeum szabadtéri színpada elé érkeztek, ahol együtt járták a hórát a különböző etnikumokat képviselő csoportok. Ezután sorra színpadra léptek a házigazda szerb, illetve a cseh, a magyar, a bolgár, a szlovák, a roma, a zsidó, az ukrán és az aromán néptánccsoportok, ízelítőt nyújtva a Bánságban élő etnikumok hagyományos táncaiból. A Szabó Ferenc vezette Kisbokréta néptánccsoport sárközi táncokat mutatott be a Falumúzeum színpadán, amellyel Szegeden idén áprilisban ezüst minősítést nyertek. Az újszentesi Butykos néptánccsoport Bálint József vezetésével sóvidéki táncokat mutatott be (koreográfus Bálint Szilárd).
Az Etnikumok Fesztiválját a Temes Megyei Kulturális és Művészeti Központ szervezte, a Bánsági Falumúzeummal partnerségben, a Temes megyei önkormányzat anyagi támogatásával.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)
A Bánsági Falumúzeumban június 11-én, vasárnap XVII. alkalommal szervezték meg az Etnikumok Fesztiválját, ahol a megyében élő valamennyi etnikumnak lehetősége nyílt bemutatni népi hagyományait és gasztronómiai különlegességeit. A magyar közösséget a temesvári Bokréta hagyományőrző csoport és az újszentesi Butykos néptánccsoport képviselte a hatalmas érdeklődést kiváltó rendezvényen.
Az Etnikumok Fesztiválja ezúttal is a népviseletbe öltözött hagyományőrző csoportok felvonulásával indult. Az ünnepi menet sorra járta a bánsági etnikumok tájházait, ahol bárki megkóstolhatta a hagyományos nemzeti ételkülönlegességeket. „Idén a szerbek a rendezvény házigazdái – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Szabó Ferenc, a Bokréta hagyományőrző csoport vezetője. – Először hozzájuk tért be díszes menet, utána mi következtünk, mert szomszédok vagyunk a szerbekkel. A babsai tájházban az édes és sós sütemények, pálinkák, borok mellett bográcsossal készültünk, aminek nagy sikere volt: 10 perc alatt 100 adagot osztottunk ki, kóstoló se maradt belőle!”
A felvonulók végül a Falumúzeum szabadtéri színpada elé érkeztek, ahol együtt járták a hórát a különböző etnikumokat képviselő csoportok. Ezután sorra színpadra léptek a házigazda szerb, illetve a cseh, a magyar, a bolgár, a szlovák, a roma, a zsidó, az ukrán és az aromán néptánccsoportok, ízelítőt nyújtva a Bánságban élő etnikumok hagyományos táncaiból. A Szabó Ferenc vezette Kisbokréta néptánccsoport sárközi táncokat mutatott be a Falumúzeum színpadán, amellyel Szegeden idén áprilisban ezüst minősítést nyertek. Az újszentesi Butykos néptánccsoport Bálint József vezetésével sóvidéki táncokat mutatott be (koreográfus Bálint Szilárd).
Az Etnikumok Fesztiválját a Temes Megyei Kulturális és Művészeti Központ szervezte, a Bánsági Falumúzeummal partnerségben, a Temes megyei önkormányzat anyagi támogatásával.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)
2017. június 13.
Szebeni magyarként képviseli Székelyföldet
Városlátogatásra és sajtótájékoztatóra hívta a székelyudvarhelyi újságírókat Benedek Zakariás szebeni RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki Udvarhelyszéken nyert mandátumot. A honatya személyesen kalauzolta végig a történelmi városközponton a sajtó képviselőit, majd a Magyar Házban beszélt az elmúlt időszakban az RMDSZ által is támogatott törvényekről, tervezetekről.
Az építészmérnök diplomával rendelkező politikus számos érdekes információval szolgált, például az ő igazgatósága alatt történt néhány fontos történelmi épület renoválása, restaurálása Szeben központjában. Beszédében kitért a multikulturális városban élő magyarok jelenlegi helyzetére, az éppen most zajló nemzetközi színházfesztiválra, és arra, hogy magyarként miként élik meg a mindennapokat, hogyan illeszkednek be a város életébe, majd a parlamenti tevékenységéről beszélt. „Iktattuk a 215-ös közigazgatási törvényt, amely szerint 20 százalékról 10 százalékra szeretnénk csökkenteni az anyanyelv-használati küszöböt, és szeretnénk bevezetni egy kedvezményes küszöböt: hányan laknak egy településen, milyen kisebbségek élnek és annak függvényében lehessen használni a kisebbség nyelvét. Ellenőrzés alatt szeretnénk ezt tartani, hogy betartják-e vagy sem. Lehetővé tettük az anyanyelv használatát az egészségügyben, illetve a szociális szolgáltatásokat végző intézményekben. Kérni fogjuk, hogy 2018. december elsején hozzák összhangba a romániai törvényeket a gyulafehérvári nyilatkozatban foglalt ígéretekkel, jogszabálytervezetet iktattunk az önkormányzatok pénzügyi autonómiájának erősítéséért. Elfogadták azt a tervezetet is, amely előírja, hogy ki és milyen mértékben felel a közigazgatási dokumentumok aláírásáért, úgy gondoljuk, hogy a felelősséghez társított arányos bérezés visszaszoríthatja a korrupciót.”
A képviselő gyakran felkeresi az udvarhelyszéki települések elöljáróit, és megpróbál segíteni mindenben, amiben segítségét kérik, viszont ha nem az ő hatáskörébe tartozik az adott probléma, továbbítja kollégáinak. „A legtöbb polgármester a vidékfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekkel fordul hozzám, úthálózatok, hidak javításának lehetőségeiről érdeklődnek” – fogalmazott Benedek Zakariás.
Nagyálmos Ildikó Nyugati Jelen (Arad)
Városlátogatásra és sajtótájékoztatóra hívta a székelyudvarhelyi újságírókat Benedek Zakariás szebeni RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki Udvarhelyszéken nyert mandátumot. A honatya személyesen kalauzolta végig a történelmi városközponton a sajtó képviselőit, majd a Magyar Házban beszélt az elmúlt időszakban az RMDSZ által is támogatott törvényekről, tervezetekről.
Az építészmérnök diplomával rendelkező politikus számos érdekes információval szolgált, például az ő igazgatósága alatt történt néhány fontos történelmi épület renoválása, restaurálása Szeben központjában. Beszédében kitért a multikulturális városban élő magyarok jelenlegi helyzetére, az éppen most zajló nemzetközi színházfesztiválra, és arra, hogy magyarként miként élik meg a mindennapokat, hogyan illeszkednek be a város életébe, majd a parlamenti tevékenységéről beszélt. „Iktattuk a 215-ös közigazgatási törvényt, amely szerint 20 százalékról 10 százalékra szeretnénk csökkenteni az anyanyelv-használati küszöböt, és szeretnénk bevezetni egy kedvezményes küszöböt: hányan laknak egy településen, milyen kisebbségek élnek és annak függvényében lehessen használni a kisebbség nyelvét. Ellenőrzés alatt szeretnénk ezt tartani, hogy betartják-e vagy sem. Lehetővé tettük az anyanyelv használatát az egészségügyben, illetve a szociális szolgáltatásokat végző intézményekben. Kérni fogjuk, hogy 2018. december elsején hozzák összhangba a romániai törvényeket a gyulafehérvári nyilatkozatban foglalt ígéretekkel, jogszabálytervezetet iktattunk az önkormányzatok pénzügyi autonómiájának erősítéséért. Elfogadták azt a tervezetet is, amely előírja, hogy ki és milyen mértékben felel a közigazgatási dokumentumok aláírásáért, úgy gondoljuk, hogy a felelősséghez társított arányos bérezés visszaszoríthatja a korrupciót.”
A képviselő gyakran felkeresi az udvarhelyszéki települések elöljáróit, és megpróbál segíteni mindenben, amiben segítségét kérik, viszont ha nem az ő hatáskörébe tartozik az adott probléma, továbbítja kollégáinak. „A legtöbb polgármester a vidékfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekkel fordul hozzám, úthálózatok, hidak javításának lehetőségeiről érdeklődnek” – fogalmazott Benedek Zakariás.
Nagyálmos Ildikó Nyugati Jelen (Arad)
2017. június 13.
Kemény Zsigmond emlékhely Pusztakamaráson
A pusztakamarási Kemény-kúria teljes lepusztulása a rendszerváltás utáni években következett be
Egyházmegyei imanapra, az imalánc újabb (harmadik) találkozójára is sor kerül Pusztakamaráson június 17-én, szombaton 11 órától, a Kemény Zsigmond emlékhely felavatása alkalmával.
Az esemény Bibza Gábor esperes áhítatával és a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség kórusának szolgálatával kezdődik. Közös imádság hangzik el református egyházunkért, a református keresztyén családokért, a felnövekvő gyermekekért és fiatalokért, népünk Erdélyben való megmaradásáért, valamint a szórványban élőkért. A Kemény Zsigmond emlékhely avatása keretén belül Bilibók Károlyné báró Kemény Fruzsina mond köszöntőbeszédet, Kemény Zsigmond emberismeretéről tart előadást Egyed Emese egyetemi oktató, Pusztakamarás és a Kemény család kapcsolatáról Rabocskai László tanár előadása hangzik el, a síremlékek helyreállításáról pedig Gergely Zoltán szobrászművész számol be. Az avatón leleplezik Kemény Zsigmond szobrát, majd közös ebéddel ér véget az ünnepség, amelyre szeretettel várják egyházszerető, közösségre vágyó személyeket.
Kolozsvárról autóbusz is indul a hidelvei templom elől reggel 9 órakor. Szabadság (Kolozsvár)
A pusztakamarási Kemény-kúria teljes lepusztulása a rendszerváltás utáni években következett be
Egyházmegyei imanapra, az imalánc újabb (harmadik) találkozójára is sor kerül Pusztakamaráson június 17-én, szombaton 11 órától, a Kemény Zsigmond emlékhely felavatása alkalmával.
Az esemény Bibza Gábor esperes áhítatával és a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség kórusának szolgálatával kezdődik. Közös imádság hangzik el református egyházunkért, a református keresztyén családokért, a felnövekvő gyermekekért és fiatalokért, népünk Erdélyben való megmaradásáért, valamint a szórványban élőkért. A Kemény Zsigmond emlékhely avatása keretén belül Bilibók Károlyné báró Kemény Fruzsina mond köszöntőbeszédet, Kemény Zsigmond emberismeretéről tart előadást Egyed Emese egyetemi oktató, Pusztakamarás és a Kemény család kapcsolatáról Rabocskai László tanár előadása hangzik el, a síremlékek helyreállításáról pedig Gergely Zoltán szobrászművész számol be. Az avatón leleplezik Kemény Zsigmond szobrát, majd közös ebéddel ér véget az ünnepség, amelyre szeretettel várják egyházszerető, közösségre vágyó személyeket.
Kolozsvárról autóbusz is indul a hidelvei templom elől reggel 9 órakor. Szabadság (Kolozsvár)
2017. június 13.
EU-forrásokról tájékoztat a PONT Csoport
A PONT Csoport Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusával partnerségben szakmai beszélgetést szervez június 16-án, 15 órai kezdettel, a K+ Közösségi Térben, amelyen Schanda Tamás János, európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár mutatja be azokat a frissen megjelent pályázati lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik a transznacionális együttműködéseket a humán erőforrás fejlesztés területén.
Az esemény nyitott, viszont a szervezők kérik, hogy az esetleges túljelentkezést elkerülendő az érdeklődők regisztráljanak az eseményre. Regisztráció itt: https://goo.gl/yeoe4c.
A beszélgetés fő hangsúlyát a szervezők arra teszik, hogy miként tudnak magyarországi és határon túli szervezetek olyan partnerségeket létrehozni, amelyek megalapozzák az ezen kiírásokra válaszul megszülető, tudástranszferre alapuló pályázatokat.
A kiírások keretében több milliárd forint áll rendelkezésre olyan határon átnyúló szakmai együttműködési programok megvalósítására, ahol ezúttal határon túli szervezetek lehetnek a szaktudás átadói, a magyarországi szervezetek pedig e szaktudás, szakmai tapasztalat befogadói.
A PONT Csoport azért tartja fontosnak e lehetőség kiaknázását, hiszen számos területen a határon túli tapasztalatok, innovációk igencsak relevánsak lehetnek anyaországi fejlesztésekben is, hiszen csak saját példákból kiindulva, ifjúság, kultúra és örökség, illetve vállalkozásfejlesztés területén hasznosnak tartanák hasonló együttműködések kialakítását, a jelenlegi kiírások pedig erre nyújthatják a szükséges forrásokat. Szabadság (Kolozsvár)
A PONT Csoport Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusával partnerségben szakmai beszélgetést szervez június 16-án, 15 órai kezdettel, a K+ Közösségi Térben, amelyen Schanda Tamás János, európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár mutatja be azokat a frissen megjelent pályázati lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik a transznacionális együttműködéseket a humán erőforrás fejlesztés területén.
Az esemény nyitott, viszont a szervezők kérik, hogy az esetleges túljelentkezést elkerülendő az érdeklődők regisztráljanak az eseményre. Regisztráció itt: https://goo.gl/yeoe4c.
A beszélgetés fő hangsúlyát a szervezők arra teszik, hogy miként tudnak magyarországi és határon túli szervezetek olyan partnerségeket létrehozni, amelyek megalapozzák az ezen kiírásokra válaszul megszülető, tudástranszferre alapuló pályázatokat.
A kiírások keretében több milliárd forint áll rendelkezésre olyan határon átnyúló szakmai együttműködési programok megvalósítására, ahol ezúttal határon túli szervezetek lehetnek a szaktudás átadói, a magyarországi szervezetek pedig e szaktudás, szakmai tapasztalat befogadói.
A PONT Csoport azért tartja fontosnak e lehetőség kiaknázását, hiszen számos területen a határon túli tapasztalatok, innovációk igencsak relevánsak lehetnek anyaországi fejlesztésekben is, hiszen csak saját példákból kiindulva, ifjúság, kultúra és örökség, illetve vállalkozásfejlesztés területén hasznosnak tartanák hasonló együttműködések kialakítását, a jelenlegi kiírások pedig erre nyújthatják a szükséges forrásokat. Szabadság (Kolozsvár)
2017. június 13.
Sztána kicsiny közössége nem csügged
Értekezlet az erdélyi református egyház kialakulásáról
A Kalotaszegi Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége tavaszi konferenciáját Sztánán szervezte meg, a református templomban, ahová a megyéhez tartozó egyházközség minden lelkészét, gondnokát és presbitériumát meghívták. A konferenciának „Az erdélyi református egyház kialakulása” címet adták.
Az összejövetel Pap Hunor, sztánai lelkész prédikációjával kezdődött. Az istentisztelet igei alapjául a Zsoltárok 42. fejezetének 6. versét választotta. Igehirdetése fő gondolatát az Istenbe vetett bizalom és hit képezte. Kiemelte, hogy Istennek biztosan van megoldása és útmutatása a megtartatásra. Nem kell félni, nem kell feladni, hiszen olyan sok időn keresztül a népünk megmaradt annak ellenére, hogy voltak mélységek is a történelmünkben. Nem a múltan kell merengni, hanem a jelenben kell megtenni azt, ami erőnkből telik. Nekünk pedig feladatunk példamutatásunkkal rávezetni a népet, hogy bízzon Istenben.
Ezután Kozma Erzsébet sztánai asszonytestvér verses köszöntője következett.
Ezt követően Gál Máté István, a presbiterszövetség elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, akit a helyi lelkész követett. Pár mondatban ismertette a sztánai lakosság helyzetét, miszerint a faluban jelenleg 65 magyar és 10-12 román lakos tartózkodik. Hivatalosan 172-en élnek Sztánán, amelyből sajnálatos módon több mint 100-an csak ünnepnapokon látogatnak haza, viszont sok mindent próbálnak tenni a közösségért. Elmondása szerint a fogyatkozás keserűségre adhatna okot, de nem csüggednek, hanem több mindennel próbálkoznak a megmaradás érdekében. Ilyenek a különböző konferenciák, mulatságok, farsangi bál, mely azt a célt szolgálja, hogy minél több ember látogassa meg a kis falut, hiszen ilyen együttlétekből tudnak a tagok erőt meríteni. Sztánán 1602-től jegyzik a közösség létrejöttét, amikorra a református hit felvétele is datálható. A sztánaiak majdnem utolsókként veszik fel azt.
A köszöntések után következett Nagy Alpár, egeresi lelkész előadása a fent nevezett témában.
A lelkész az előadás legelején vázolta a reformáció idejében zajló történelmi eseményeket. Ezt az időszakot kulturális környezetváltozás jellemezte, amiben a régi egyházi normák sem voltak már tarthatóak. Akkor fedezik fel Amerikát, új szokások kerülnek a köztudatba, ömlik minden az új világból. Beindul a könyvnyomtatás, az írás, olvasás széles tömegeknek lesz elérhető. Ez a sok minden vezet az egyház megújulásához is. Amikor a kultúra változik, vagy maradunk, ahol vagyunk és elszigetelődünk, vagy változunk, és akkor fejlődünk.
Szintén a reformáció idejében kezdődik valamiféle nemzeti öntudatra való ébredés is, hiszen őseink anyanyelvükön akarják olvasni a bibliát. Felismerik, hogy az egyháznak nincs szüksége Rómára, a papok erős uralmára, hogy nem kell a hókusz-pókusz, szeretnék érteni az igehirdetést, egyszóval kezdenek öntudatra ébredni.
A 16. századot jellemzi még az egyetemes papság, amely szerint mindenki pap, az Isten és az egyén között nincs szükség egy felszentelt papi személyre. Régen a papok voltak a közvetítők. Az őseink jogosan érezhették úgy, hogy kimaradnak az Istennel való közvetlen kapcsolatból. Az egyház egy közösség, aminek a részesei szerettek volna lenni. Ez talán a legnagyobb hagyatékuk. Isten munkatársai vagyunk, ezért részt kell vállaljunk a lelki gondozásból. A presbiternek is ki kell vennie a részét a teherviselésből, a szolgálatból… A romlás, a pusztulás az elszigetelődéssel kezdődik, amikor már nem vagyunk benne a közösségben. Ezért minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy megmaradjunk a közösségben és mást se hagyjunk kiesni onnan. A templomok azért épültek, hogy megőrizzenek bennünket, kultúránkat, hát ne hagyjuk őket az enyészetnek. Az idősebb korosztálynak kell megtanulni a fiatalok nyelvét, hogy ők is érdekesebbnek tartsák az egyházi életet, továbbá megtanítani a gyerekeknek, hogy számoljanak Istennel.
A kávészünetet követően – amelyet a helybéli asszonytestvérek biztosítottak a résztvevők számára – az egybegyűlteket négy csoportra osztották, ahol lehetőség volt a hallottak megbeszélésére, megvitatására, tapasztalatcserére. Ezután minden csoport moderátora beszámolt a csoportban elhangzottakról.
A konferencia után a sztánai kultúrotthonban a közel 80 résztvevő megvendégelésére került sor. Mindenki lelki és gyakorlati tanácsokkal felvértezve indulhatott haza, hogy aztán a közös ügy, a megmaradás érdekében tovább végezhesse szolgálatát az Isten által neki kirendelt helyen.
BECSKE ADRIENN Szabadság (Kolozsvár)
Értekezlet az erdélyi református egyház kialakulásáról
A Kalotaszegi Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége tavaszi konferenciáját Sztánán szervezte meg, a református templomban, ahová a megyéhez tartozó egyházközség minden lelkészét, gondnokát és presbitériumát meghívták. A konferenciának „Az erdélyi református egyház kialakulása” címet adták.
Az összejövetel Pap Hunor, sztánai lelkész prédikációjával kezdődött. Az istentisztelet igei alapjául a Zsoltárok 42. fejezetének 6. versét választotta. Igehirdetése fő gondolatát az Istenbe vetett bizalom és hit képezte. Kiemelte, hogy Istennek biztosan van megoldása és útmutatása a megtartatásra. Nem kell félni, nem kell feladni, hiszen olyan sok időn keresztül a népünk megmaradt annak ellenére, hogy voltak mélységek is a történelmünkben. Nem a múltan kell merengni, hanem a jelenben kell megtenni azt, ami erőnkből telik. Nekünk pedig feladatunk példamutatásunkkal rávezetni a népet, hogy bízzon Istenben.
Ezután Kozma Erzsébet sztánai asszonytestvér verses köszöntője következett.
Ezt követően Gál Máté István, a presbiterszövetség elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, akit a helyi lelkész követett. Pár mondatban ismertette a sztánai lakosság helyzetét, miszerint a faluban jelenleg 65 magyar és 10-12 román lakos tartózkodik. Hivatalosan 172-en élnek Sztánán, amelyből sajnálatos módon több mint 100-an csak ünnepnapokon látogatnak haza, viszont sok mindent próbálnak tenni a közösségért. Elmondása szerint a fogyatkozás keserűségre adhatna okot, de nem csüggednek, hanem több mindennel próbálkoznak a megmaradás érdekében. Ilyenek a különböző konferenciák, mulatságok, farsangi bál, mely azt a célt szolgálja, hogy minél több ember látogassa meg a kis falut, hiszen ilyen együttlétekből tudnak a tagok erőt meríteni. Sztánán 1602-től jegyzik a közösség létrejöttét, amikorra a református hit felvétele is datálható. A sztánaiak majdnem utolsókként veszik fel azt.
A köszöntések után következett Nagy Alpár, egeresi lelkész előadása a fent nevezett témában.
A lelkész az előadás legelején vázolta a reformáció idejében zajló történelmi eseményeket. Ezt az időszakot kulturális környezetváltozás jellemezte, amiben a régi egyházi normák sem voltak már tarthatóak. Akkor fedezik fel Amerikát, új szokások kerülnek a köztudatba, ömlik minden az új világból. Beindul a könyvnyomtatás, az írás, olvasás széles tömegeknek lesz elérhető. Ez a sok minden vezet az egyház megújulásához is. Amikor a kultúra változik, vagy maradunk, ahol vagyunk és elszigetelődünk, vagy változunk, és akkor fejlődünk.
Szintén a reformáció idejében kezdődik valamiféle nemzeti öntudatra való ébredés is, hiszen őseink anyanyelvükön akarják olvasni a bibliát. Felismerik, hogy az egyháznak nincs szüksége Rómára, a papok erős uralmára, hogy nem kell a hókusz-pókusz, szeretnék érteni az igehirdetést, egyszóval kezdenek öntudatra ébredni.
A 16. századot jellemzi még az egyetemes papság, amely szerint mindenki pap, az Isten és az egyén között nincs szükség egy felszentelt papi személyre. Régen a papok voltak a közvetítők. Az őseink jogosan érezhették úgy, hogy kimaradnak az Istennel való közvetlen kapcsolatból. Az egyház egy közösség, aminek a részesei szerettek volna lenni. Ez talán a legnagyobb hagyatékuk. Isten munkatársai vagyunk, ezért részt kell vállaljunk a lelki gondozásból. A presbiternek is ki kell vennie a részét a teherviselésből, a szolgálatból… A romlás, a pusztulás az elszigetelődéssel kezdődik, amikor már nem vagyunk benne a közösségben. Ezért minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy megmaradjunk a közösségben és mást se hagyjunk kiesni onnan. A templomok azért épültek, hogy megőrizzenek bennünket, kultúránkat, hát ne hagyjuk őket az enyészetnek. Az idősebb korosztálynak kell megtanulni a fiatalok nyelvét, hogy ők is érdekesebbnek tartsák az egyházi életet, továbbá megtanítani a gyerekeknek, hogy számoljanak Istennel.
A kávészünetet követően – amelyet a helybéli asszonytestvérek biztosítottak a résztvevők számára – az egybegyűlteket négy csoportra osztották, ahol lehetőség volt a hallottak megbeszélésére, megvitatására, tapasztalatcserére. Ezután minden csoport moderátora beszámolt a csoportban elhangzottakról.
A konferencia után a sztánai kultúrotthonban a közel 80 résztvevő megvendégelésére került sor. Mindenki lelki és gyakorlati tanácsokkal felvértezve indulhatott haza, hogy aztán a közös ügy, a megmaradás érdekében tovább végezhesse szolgálatát az Isten által neki kirendelt helyen.
BECSKE ADRIENN Szabadság (Kolozsvár)
2017. június 13.
Megmentett magyar osztályok Marosvásárhelyen
Biztosnak tűnik, hogy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium nem indíthat ősztől cikluskezdő osztályokat. A hiányt valamelyest pótolja, hogy a Bolyai Farkas Gimnáziumban az előkészítő és a kilencedik osztályok száma is növekszik.
Továbbra is érvényes a Maros megyei tanfelügyelőség 2017/70-es számú határozata, így már szinte biztos, hogy idén nem indíthat cikluskezdő – előkészítő, ötödik és kilencedik – osztályokat a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium.
A magyar tannyelvű osztályok számának csökkenése nemcsak a tanintézetet, hanem a város kisebbségi lakosságát is hátrányosan érinti, valamelyest javít azonban a helyzeten, hogy
a Bolyai Farkas Gimnázium a tanfelügyelőség kérésére eggyel több kilencedik osztályt indít ősztől, így kettő helyett három természettudomány profilú csoportba jelentkezhetnek a diákok. A gimnázium vezetősége ugyanakkor arra is ígéretet kapott, hogy még egy előkészítő osztályt indíthatnak, így két nulladikkal kezdhetik el a következő, 2017/2018-as tanévet – tudtuk meg Mátéfi István igazgatótól. Tavaly egyébként az iskola előző vezetése nyolc darab kilencedik osztályt kért a beiskolázási tervben, de csak hetet hagytak jóvá, így a mostani döntéssel gyakorlatilag visszaállt az eredeti helyzet. A Bolyai Farkas Gimnáziumban jóváhagyott egy előkészítő osztályba negyven hatévest írattak be, ezért a vezetőség úgy döntött, kér még egy cikluskezdő csoportot. A tanfelügyelőség ígéretet tett ennek teljesítésére, az írásbeli megerősítést ugyanakkor még nem kapták meg.
Mátéfi István rámutatott: az új előkészítő újabb kihívások elé állítja a Bolyait, hiszen még egy pedagógust és további egy osztálytermet kell biztosítaniuk a gyerekek számára. A beiratkozottakat pedig úgy kell elosztaniuk a két osztály között, hogy igazságosan járjanak el. Az igazgató azt is elmondta, helyszűke miatt nem tudták elvállalni, hogy a betervezett egy helyett két ötödik osztályt indítsanak ősztől.
Többen azt is tudni vélték, hogy a Mihai Eminescu Pedagógiai Szakgimnáziumban is eggyel több magyar kilencedik osztály indul szeptembertől, az iskola vezetősége azonban cáfolta az értesülést. Szilágyi András aligazgató úgy nyilatkozott: nem kaptak semmiféle hivatalos átiratot a tanfelügyelőségtől arra nézve, hogy a betervezett két magyar szakosztály mellett elindítanának egy harmadikat is. Bár pozitívan állnának az ötlethez, egyelőre nem indul még egy magyar kilencedik a meglévő tanítóképző, illetve a szabadidő-szervező szakosztályokon kívül – tette hozzá az iskolavezető.
Hajnal Csilla Krónika (Kolozsvár)
Biztosnak tűnik, hogy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium nem indíthat ősztől cikluskezdő osztályokat. A hiányt valamelyest pótolja, hogy a Bolyai Farkas Gimnáziumban az előkészítő és a kilencedik osztályok száma is növekszik.
Továbbra is érvényes a Maros megyei tanfelügyelőség 2017/70-es számú határozata, így már szinte biztos, hogy idén nem indíthat cikluskezdő – előkészítő, ötödik és kilencedik – osztályokat a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium.
A magyar tannyelvű osztályok számának csökkenése nemcsak a tanintézetet, hanem a város kisebbségi lakosságát is hátrányosan érinti, valamelyest javít azonban a helyzeten, hogy
a Bolyai Farkas Gimnázium a tanfelügyelőség kérésére eggyel több kilencedik osztályt indít ősztől, így kettő helyett három természettudomány profilú csoportba jelentkezhetnek a diákok. A gimnázium vezetősége ugyanakkor arra is ígéretet kapott, hogy még egy előkészítő osztályt indíthatnak, így két nulladikkal kezdhetik el a következő, 2017/2018-as tanévet – tudtuk meg Mátéfi István igazgatótól. Tavaly egyébként az iskola előző vezetése nyolc darab kilencedik osztályt kért a beiskolázási tervben, de csak hetet hagytak jóvá, így a mostani döntéssel gyakorlatilag visszaállt az eredeti helyzet. A Bolyai Farkas Gimnáziumban jóváhagyott egy előkészítő osztályba negyven hatévest írattak be, ezért a vezetőség úgy döntött, kér még egy cikluskezdő csoportot. A tanfelügyelőség ígéretet tett ennek teljesítésére, az írásbeli megerősítést ugyanakkor még nem kapták meg.
Mátéfi István rámutatott: az új előkészítő újabb kihívások elé állítja a Bolyait, hiszen még egy pedagógust és további egy osztálytermet kell biztosítaniuk a gyerekek számára. A beiratkozottakat pedig úgy kell elosztaniuk a két osztály között, hogy igazságosan járjanak el. Az igazgató azt is elmondta, helyszűke miatt nem tudták elvállalni, hogy a betervezett egy helyett két ötödik osztályt indítsanak ősztől.
Többen azt is tudni vélték, hogy a Mihai Eminescu Pedagógiai Szakgimnáziumban is eggyel több magyar kilencedik osztály indul szeptembertől, az iskola vezetősége azonban cáfolta az értesülést. Szilágyi András aligazgató úgy nyilatkozott: nem kaptak semmiféle hivatalos átiratot a tanfelügyelőségtől arra nézve, hogy a betervezett két magyar szakosztály mellett elindítanának egy harmadikat is. Bár pozitívan állnának az ötlethez, egyelőre nem indul még egy magyar kilencedik a meglévő tanítóképző, illetve a szabadidő-szervező szakosztályokon kívül – tette hozzá az iskolavezető.
Hajnal Csilla Krónika (Kolozsvár)
2017. június 13.
„Külső magyarok nyomai”: Tiltott kastélyok címmel nyílt kiállítás a Pesti Vigadóban
Tiltott kastélyok – Erdélyi történelmi családok a jóvátétel útvesztőjében címmel nyílt nemzetközi vándorkiállítás a Pesti Vigadóban hétfőn.
Olyan nemesi családok leszármazottjainak útját mutatja be a tárlat, amelyek a történelemmel szembemenve újra megpróbálnak gyökeret verni Erdélyben – emelte ki Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete a tárlat megnyitóján. „Olyan családokról beszélünk, amelyek nemcsak magyarok voltak, hanem tetteikkel komolyan befolyásolták is a magyar történelmet” – tette hozzá.
A tárlat a magyar történelem kiemelten fontos emlékhelyei, az erdélyi kastélyok restaurálás előtti és utáni állapotát mutatja be Margittai Gábor fotóin keresztül, a marosvécsi Kemény-kastélytól a dél-erdélyi Fugad Bánffy-kastélyán át az altorjai Apor-kúriáig.
Major Anita, a kiállítást készítő Külső Magyarok Kft. ügyvezetője elmondta, hogy társával, Margittai Gábor író, újságíróval negyed százada járják a Kárpát-medencét, „hogy felkutassák és dokumentálják a külső magyarok nyomait”. Kiemelte, hogy a tárlaton térbeli és időbeli utazásra invitálják a nézőket, hogy kastélyról kastélyra, családról családra vándorolva archív és jelenkori fotók, eredeti dokumentumok, installációk és kisfilmek segítségével mutassák be az erdélyi főúri világot, az aranykornak számító fejedelmek idejétől a hanyatlásokon, a kisemmizésen, a kényszermunkára kényszerítésen át egészen a közelmúltig, a restitúció útvesztőiben való útkeresésig és végül a támogatott kastélyfelújításokig.
A készítők igyekeztek kinyomozni, hogy mi lett a Teleki, Bánffy, Bethlen, Mikes, Apor és Haller család tagjaival, hogyan próbálnak ma visszatérni a szétszóratásból, kik laknak most ősi kastélyaikban, amennyiben azok még lakhatók, és miként próbálnak visszaköltözni családjuk egykori otthonaiba.
MTI Krónika (Kolozsvár)
Tiltott kastélyok – Erdélyi történelmi családok a jóvátétel útvesztőjében címmel nyílt nemzetközi vándorkiállítás a Pesti Vigadóban hétfőn.
Olyan nemesi családok leszármazottjainak útját mutatja be a tárlat, amelyek a történelemmel szembemenve újra megpróbálnak gyökeret verni Erdélyben – emelte ki Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete a tárlat megnyitóján. „Olyan családokról beszélünk, amelyek nemcsak magyarok voltak, hanem tetteikkel komolyan befolyásolták is a magyar történelmet” – tette hozzá.
A tárlat a magyar történelem kiemelten fontos emlékhelyei, az erdélyi kastélyok restaurálás előtti és utáni állapotát mutatja be Margittai Gábor fotóin keresztül, a marosvécsi Kemény-kastélytól a dél-erdélyi Fugad Bánffy-kastélyán át az altorjai Apor-kúriáig.
Major Anita, a kiállítást készítő Külső Magyarok Kft. ügyvezetője elmondta, hogy társával, Margittai Gábor író, újságíróval negyed százada járják a Kárpát-medencét, „hogy felkutassák és dokumentálják a külső magyarok nyomait”. Kiemelte, hogy a tárlaton térbeli és időbeli utazásra invitálják a nézőket, hogy kastélyról kastélyra, családról családra vándorolva archív és jelenkori fotók, eredeti dokumentumok, installációk és kisfilmek segítségével mutassák be az erdélyi főúri világot, az aranykornak számító fejedelmek idejétől a hanyatlásokon, a kisemmizésen, a kényszermunkára kényszerítésen át egészen a közelmúltig, a restitúció útvesztőiben való útkeresésig és végül a támogatott kastélyfelújításokig.
A készítők igyekeztek kinyomozni, hogy mi lett a Teleki, Bánffy, Bethlen, Mikes, Apor és Haller család tagjaival, hogyan próbálnak ma visszatérni a szétszóratásból, kik laknak most ősi kastélyaikban, amennyiben azok még lakhatók, és miként próbálnak visszaköltözni családjuk egykori otthonaiba.
MTI Krónika (Kolozsvár)
2017. június 13.
A Haggyukmán csapat nyerte a diáknapi vetélkedést
A Magyar Ifjúsági Kezdeményezés immár 11. alkalommal szervezte meg a Szatmári Ifjúsági Napokat. A Szatmár Megyei Ifjúsági Tanáccsal közösen szervezett rendezvény Diáknapokkal egészült ki.
A szervezők IX-XI. osztályos diákok 7-10 személyből álló csapatainak jelentkezését várták, hogy a hétvége során különböző feladatokban mérettessenek meg a fődíjat jelentő VIBE-fesztivál jegyekért. A csapatok bemutatkozását láthattuk a Filharmóniában pénteken. Szombat reggel sor került egy kis testmozgásra is: a helyszín a Dinamó pálya volt, ahol fociban és kézilabdában csaptak össze a csapatok. A résztvevők alig pihenhettek, ugyanis a sporttevékenységek után egyből a city-tour következett, amikor a fiatalok különböző tárgyakat kellett beszerezzenek, videót és szelfit készitsenek A csapattagoknak ezzel a feladatsorral véget is ért a szombati nap.
Vasárnap reggel sem hagyták őket pihenni, ugyanis reggel 9-től kincskeresésen vettek részt, amikor a város különböző pontjain várták őket a szervezők, egy-egy feladattal, azok megoldásával juthattak tovább a következő helyszínre. A feladat végállomása a Kossuth-kertben lévő chill zone volt, ahol a szervezők egy kis hűsítővel várták őket. Ezt követően az elméjüket kellett egy kicsit megmozgassák a Kvízben: a város történelméről és fontos pontjairól kérdezték ki őket a szervezők, majd slamet kellett írniuk, amit a SZIN Slam Poetry műsorában adtak elő. A szervezők 19 órától ismét egy kis testmozgásra hívták őket, táncverseny következett a Kossuth-kertben található nagyszínpad előtt, ahol különböző stílusú zeneszámokra kellett táncoljanak.
A diáknapok végeredményét vasárnap este hirdették ki.
A Szatmári Ifjúsági Napok részeként a hétvégén több koncert is volt a Kossuth-kertben. Fellépett a Palma Hills, az Acoustic Loops és a sokak által kedvelt Bagossy Brothers Company is. szatmar.ro
A Magyar Ifjúsági Kezdeményezés immár 11. alkalommal szervezte meg a Szatmári Ifjúsági Napokat. A Szatmár Megyei Ifjúsági Tanáccsal közösen szervezett rendezvény Diáknapokkal egészült ki.
A szervezők IX-XI. osztályos diákok 7-10 személyből álló csapatainak jelentkezését várták, hogy a hétvége során különböző feladatokban mérettessenek meg a fődíjat jelentő VIBE-fesztivál jegyekért. A csapatok bemutatkozását láthattuk a Filharmóniában pénteken. Szombat reggel sor került egy kis testmozgásra is: a helyszín a Dinamó pálya volt, ahol fociban és kézilabdában csaptak össze a csapatok. A résztvevők alig pihenhettek, ugyanis a sporttevékenységek után egyből a city-tour következett, amikor a fiatalok különböző tárgyakat kellett beszerezzenek, videót és szelfit készitsenek A csapattagoknak ezzel a feladatsorral véget is ért a szombati nap.
Vasárnap reggel sem hagyták őket pihenni, ugyanis reggel 9-től kincskeresésen vettek részt, amikor a város különböző pontjain várták őket a szervezők, egy-egy feladattal, azok megoldásával juthattak tovább a következő helyszínre. A feladat végállomása a Kossuth-kertben lévő chill zone volt, ahol a szervezők egy kis hűsítővel várták őket. Ezt követően az elméjüket kellett egy kicsit megmozgassák a Kvízben: a város történelméről és fontos pontjairól kérdezték ki őket a szervezők, majd slamet kellett írniuk, amit a SZIN Slam Poetry műsorában adtak elő. A szervezők 19 órától ismét egy kis testmozgásra hívták őket, táncverseny következett a Kossuth-kertben található nagyszínpad előtt, ahol különböző stílusú zeneszámokra kellett táncoljanak.
A diáknapok végeredményét vasárnap este hirdették ki.
A Szatmári Ifjúsági Napok részeként a hétvégén több koncert is volt a Kossuth-kertben. Fellépett a Palma Hills, az Acoustic Loops és a sokak által kedvelt Bagossy Brothers Company is. szatmar.ro
2017. június 13.
Család és egészség hete Kézdivásárhelyen
Megmozdultak kicsik-nagyok
Az időjárás lehetett volna kegyesebb, a tervezett tevékenységek zömét azonban így is sikeresen meg lehetett tartani, jövőre is számíthatnak a programokra a céhes városiak – összegeztek a Család és egészsége hete elnevezésű rendezvény szervezői hétfőn, az eseményt kiértékelő sajtótájékoztatón.
– Ötödik alkalommal hozták tető alá a rendezvényt, ezúttal kevesebb programmal, de töretlen lelkesedéssel – mondta Kocsis Zoltán szervező, a kézdivásárhelyi sportiroda részéről. – A családos vasárnappal rajtolt a programsorozat, az oroszfalvi templomban Szőcs Csaba és Zsuzsa beszélt arról: miként jelenik meg az egészség fogalma a Bibliában, mit tanít nekünk erről Isten, ezt mintegy hatvan személy kísérte figyelemmel.
Kincsünk, az egészség címmel rajzpályázatot is hirdettek, a kiértékelő és díjkiosztó barátságos hangulatban zajlott a szentkatolnai Rebeka Missziós Központban, ahol a munkákat Vetró András szobrászművész értékelte.
A Zöld Nap Egyesület szokás szerint társszervezői szerepet vállalt, Ráduly Attila elmondta: négy program lebonyolításában vett részt, ezek közül nagy sikernek örvendett az asztalitenisz-verseny, amely igazi családi eseménynek bizonyult. Nem kedvezett a csütörtöki futónapnak az esős időjárás, ezúttal csak nyolc család vett részt (a korábbi években ennek négyszerese), ám a zárt térben is sikerült alaposan átmozgatni az izmokat.
Pénteken már 62 bringás képezte a Kritikus tömeg kerékpáros felvonulást, és népszerű volt a záró program, azaz a Nemere útján vasárnap tett biciklis kirándulás is, 33 bringás tekerte végig az 58 kilométeres távot, zömmel mezei-erdei utakon, a Kézdi–Perkő–Kiskászon–Kővár–Torja–Futásfalva–Ikafalva–Csernáton–Kézdi útvonalon.
Főként baráti társaságok vettek részt a lábtenisz-bajnokságon, és amint Lénárt Adolf fogalmazott, a harmadik alkalommal megrendezett családi kosárlabdaverseny is nagyon jól sikerült: tíz család nevezett, két korosztályban zajlott a vetélkedés, de azok is csiszolhatták kosárra dobási tudományukat, akik nem alkottak csapatot.
Érdeklődés hiányában elmaradt az élelmiszeradalékokkal kapcsolatos interaktív beszélgetés, ám ezt talán más keretek között pótolni lehet, érdemes ismét meghirdetni. A szervezők köszönik a támogatók segítségét (Lénárt optika, Kertész optika, Francia pékség, Senso Kft., Mi-Tu-Ház Kft., Kerekes kürtőskalács és lángos, Székely vendéglő), és ígérik: jövőre is lesz hasonló programsorozat, hiszen amint elhangzott, van igény rá a családok részéről.
Farkas Imola Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Megmozdultak kicsik-nagyok
Az időjárás lehetett volna kegyesebb, a tervezett tevékenységek zömét azonban így is sikeresen meg lehetett tartani, jövőre is számíthatnak a programokra a céhes városiak – összegeztek a Család és egészsége hete elnevezésű rendezvény szervezői hétfőn, az eseményt kiértékelő sajtótájékoztatón.
– Ötödik alkalommal hozták tető alá a rendezvényt, ezúttal kevesebb programmal, de töretlen lelkesedéssel – mondta Kocsis Zoltán szervező, a kézdivásárhelyi sportiroda részéről. – A családos vasárnappal rajtolt a programsorozat, az oroszfalvi templomban Szőcs Csaba és Zsuzsa beszélt arról: miként jelenik meg az egészség fogalma a Bibliában, mit tanít nekünk erről Isten, ezt mintegy hatvan személy kísérte figyelemmel.
Kincsünk, az egészség címmel rajzpályázatot is hirdettek, a kiértékelő és díjkiosztó barátságos hangulatban zajlott a szentkatolnai Rebeka Missziós Központban, ahol a munkákat Vetró András szobrászművész értékelte.
A Zöld Nap Egyesület szokás szerint társszervezői szerepet vállalt, Ráduly Attila elmondta: négy program lebonyolításában vett részt, ezek közül nagy sikernek örvendett az asztalitenisz-verseny, amely igazi családi eseménynek bizonyult. Nem kedvezett a csütörtöki futónapnak az esős időjárás, ezúttal csak nyolc család vett részt (a korábbi években ennek négyszerese), ám a zárt térben is sikerült alaposan átmozgatni az izmokat.
Pénteken már 62 bringás képezte a Kritikus tömeg kerékpáros felvonulást, és népszerű volt a záró program, azaz a Nemere útján vasárnap tett biciklis kirándulás is, 33 bringás tekerte végig az 58 kilométeres távot, zömmel mezei-erdei utakon, a Kézdi–Perkő–Kiskászon–Kővár–Torja–Futásfalva–Ikafalva–Csernáton–Kézdi útvonalon.
Főként baráti társaságok vettek részt a lábtenisz-bajnokságon, és amint Lénárt Adolf fogalmazott, a harmadik alkalommal megrendezett családi kosárlabdaverseny is nagyon jól sikerült: tíz család nevezett, két korosztályban zajlott a vetélkedés, de azok is csiszolhatták kosárra dobási tudományukat, akik nem alkottak csapatot.
Érdeklődés hiányában elmaradt az élelmiszeradalékokkal kapcsolatos interaktív beszélgetés, ám ezt talán más keretek között pótolni lehet, érdemes ismét meghirdetni. A szervezők köszönik a támogatók segítségét (Lénárt optika, Kertész optika, Francia pékség, Senso Kft., Mi-Tu-Ház Kft., Kerekes kürtőskalács és lángos, Székely vendéglő), és ígérik: jövőre is lesz hasonló programsorozat, hiszen amint elhangzott, van igény rá a családok részéről.
Farkas Imola Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. június 13.
Osonós műhelyfoglalkozás-sorozat
Három földrész, 25 ország
A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely május 15. és június 13. között, egy komplex színházi program részeként több tréninget tartott olyan romániai településeken, ahol a színház megtapasztalása nehézséget okoz a szociális, gazdasági vagy földrajzi helyzetük miatt.
A társulat két tagja – Fazakas Misi és Mucha Oszkár – által vezetett színházi nevelési, önismereti és személyiségfejlesztő műhelyfoglalkozások célja a mintegy 500 résztvevő fiatal és felnőtt szociális érzékenységének mélyítése. A foglalkozások által olyan társadalmi, szociális problémák és sorsok kapnak hangot, amelyek közös gondolkodásra ösztönzik a résztvevőket, így járulva hozzá a válaszok és megoldások megközelítéséhez, illetve megtalálásához, elősegítve az erősebb és összetartóbb közösségek kialakulását.
Az Osonó mindeddig 3 kontinens 25 országában szervezett közösségépítő, csapatfejlesztő, önismereti és szakmai műhelyfoglalkozásokat, hiszen a társulat számára fontosak azok az oktatási színházi formák, amely által az emberek közötti interakció, találkozás és párbeszéd megteremthető.
Kiss Edit Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Három földrész, 25 ország
A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely május 15. és június 13. között, egy komplex színházi program részeként több tréninget tartott olyan romániai településeken, ahol a színház megtapasztalása nehézséget okoz a szociális, gazdasági vagy földrajzi helyzetük miatt.
A társulat két tagja – Fazakas Misi és Mucha Oszkár – által vezetett színházi nevelési, önismereti és személyiségfejlesztő műhelyfoglalkozások célja a mintegy 500 résztvevő fiatal és felnőtt szociális érzékenységének mélyítése. A foglalkozások által olyan társadalmi, szociális problémák és sorsok kapnak hangot, amelyek közös gondolkodásra ösztönzik a résztvevőket, így járulva hozzá a válaszok és megoldások megközelítéséhez, illetve megtalálásához, elősegítve az erősebb és összetartóbb közösségek kialakulását.
Az Osonó mindeddig 3 kontinens 25 országában szervezett közösségépítő, csapatfejlesztő, önismereti és szakmai műhelyfoglalkozásokat, hiszen a társulat számára fontosak azok az oktatási színházi formák, amely által az emberek közötti interakció, találkozás és párbeszéd megteremthető.
Kiss Edit Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. június 13.
Érettségi tétel volt az udvarhelyi író novellája
Nagy Koppány Zsolt író kanonizálódik, Genezis című novellájának részletéről értekeztek a diákok a magyar érettségin.
A júnus 8-i magyar nyelv és irodalom szóbeli érettségin szövegértelmezési feladatként Nagy Koppány Zsolt egyik novellájának részlete volt a tétel. A Genezis című írás még kötetben nem jelent meg, csak folyóiratban, de az író természetesen így is nagyon boldog.
Olyan ez, legalábbis ahhoz hasonlítható, mint amikor egy zenekar egyik dalát elkezdik játszani egy székelyföldi lakodalomban. Nagy Koppány Zsolttal készített interjúnkat itt lehet elolvasni.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), 2017. jún. 8.
Nagy Koppány Zsolt, a daloló vendégmunkás
Író, műfordító, szerkesztő – Nagy Koppány Zsolt a fiatal kortárs írók generációjához tartozik. Udvarhelyről indult
Akárcsak Cári Tibor, Fazakas Júlia, Mátyus Kati, Lukács Csaba vagy Marthy Barna, a gyerekkora óta publikáló Nagy Koppány Zsolt is ahhoz a generációba tartozik, akik udvarhelyi, udvarhelyszéki gyökerekkel rendelkeznek, de más nagyvárosban (többük esetében Budapesten) teljesedtek ki szakmailag.
Zsolt köteteivel, Jozefát úr és Ekler Ágost nevű figuráival szó szerint beírta magát az olvasók tudatába. A fiatal író útja Székelyföldről Kolozsváron és Szegeden át vezetett Budapestre, de időnként megvillan – egy író-olvasó találkozó „erejéig" iskolavárosában, Udvarhelyen is. Udvarhelyről, az írásról, a munkájáról kérdeztük.
- Biológia-kémia osztályba jártál a gimnáziumban. Tudom, akkoriban több olyan „reálos" diák volt a gimiben, akik később az írás, az irodalom felé fordultak. Nálad ez hogy kezdődött?
- Édesapám orvos (dr. Nagy Béla – szerk. megj.), ezért úgy gondoltam, én is az leszek – de a kémiával és a fizikával elég keserves és kudarccal végződő birkózásaim voltanak. Rövid ideig a jogász szakmával is kacérkodtam, ám rémisztően sótlannak tűnt; végül szerencsére megtaláltuk egymást a magyar–angol szakkal: én elvégeztem őt, és hát ő is eléggé helybenhagyott engem, főleg irodalomelméletileg.
A Gimiben egy ideig főszerkesztettem az Ébredés című diáklapot, de ez inkább következménye volt az írói tevékenységemnek, mintsem kiváltója. Egyébként remek idők voltak, Botházi Maritól örököltem meg a főszerkesztést, utánam Birta Csaba (Bicska) következett.
Írni korán kezdtem: 1987-ben, kilencéves koromban jelent meg az első „versem" a Brassói Lapokban. Ezt követően a tanító nénim odaadta Fodor Sándornak a műveimet, aki értő és kedves bírálatot mondott róluk. Az írással való frigyem tehát igen régi.
Amikor Kolozsvárra kerültem, már volt félkötetnyi novellám, aminek egyharmada bele is került az első könyvembe. Orbán János Dénes „fedezett fel", azóta töretlennek mondható a kapcsolatom az írással. A siker persze változó, voltak gyengébb és jobban sikerült éveim. Az irodalom foglalkoztat leginkább, és noha az eddig leírt betűmennyiség néha rám is meghökkentően hat – hová vezet ez?, gondolok riadtan az esőerdőkre –, könyveim nem követik túl sűrűn egymást.
- Kolozsváron az Előretolt Helyőrség, mint szellemi műhely erős hatással volt a generációtokra. Még mi ihletett akkoriban írásra?
- Mind a mai napig az egyik legfontosabb erdélyi szellemi műhelyről beszélünk, sok remek alkotót bocsátott útjára. Amennyire én tudom, valami ellenében jött létre, de közben – és végül – önálló értékteremtő fórummá, egyenesen intézménnyé vált. A mögöttes eszmei áramlat, a transzközép részben a transzilvanizmus – amennyiben ez tényleg létezik – pátoszának a feloldását célozta.
Egy csomó olyan tabu létezett ugyanis a kilencvenes évek elején az erdélyi magyar irodalomban, amelynek nem ártott a lazítás: hogy csak a legkézenfekvőbbet és legizgalmasabbat, az erotikát említsem. Az Előretolt Helyőrség pedig többek között éppen ezt hozta be a köztudatba.
A szexről írni és olvasni nagyon hálás dolog, és könnyedén van benne annyi polgárpukkasztási és izgalmi faktor, hogy elvigye az egészet – még akkor is, ha gyengébb minőségű szövegről van szó. Néha persze túlbillent a dolog, de mostanra úgy tűnik, beállt – és közben változott a társadalmi és irodalmi környezet is.
A Helyőrség tagjai igyekeztek humorral és frissességgel közeledni az irodalmi hagyományhoz: igaz, más megoldás nem is igen maradt a mi generációnk számára, márpedig viszonyulni mindig kellett és kell.
Orbán János Dénes, Fekete Vince, Sántha Attila, László Noémi, Karácsonyi Zsolt, Szálinger Balázs, Farkas Wellmann Endre és Farkas Wellmann Éva - mind innen kerültek ki, és igen jó nevű szerzőknek számítanak.
- Mennyire volt nehéz beilleszkedni a magyarországi, budapesti irodalmi közegbe? Te már úgy mentél ki, hogy volt egy megjelent köteted.
- Nem volt könnyű, de nem is volt vészes, és persze a folyamat mind a mai napig tart. Óhatatlanul is van az egésznek egy politikai vetülete: aki határon túlról jön, az akarva-akaratlan belekerül egy kategóriába, amiben könnyen benne is maradhat. Ráadásul szinte elvárás, hogy valamelyik oldal iránt előbb-utóbb elköteleződjék az ember.
Amikor én Magyarországra érkeztem, az erdélyi közélet még nem volt ennyire megosztva; de utána a pannon megosztottság begyűrűzött ide is. Én viszont még egy egynemű közegből kerültem át a megosztott közegbe – így nyilván voltak meglepő dolgok, meg hát elég naiv is voltam.
A beilleszkedés még mindig tart, bár én inkább egyedül érzem jól magam, nem szeretek csoportban, a csoport egyik tagjaként működni. Egy-két asztaltársaságnak ugyan tagja vagyok, de az ilyen bandázás inkább Kolozsváron volt jellemző.
Ami a művek beilleszkedését és beillesztését illeti: a könyveimet gondozó Magvető Kiadó sokat segített abban, hogy a szakmai elit és a szélesebb olvasóközönség látókörébe kerüljenek.
- Műfordítással is foglalkozol – néha egészen érdekes dolgokkal. Ez a mindennapi munkád?
- Angoltanár vagyok, de fordítok is, igaz, csak Nagy Zsolt néven. Ez egy magyar „betegség", hogy aki ír, az fordít is, ha beszél idegen nyelvet. És persze szerkeszt.
Így hát én is ezt teszem. Van ennek varázsa, nem kérdés, és elég jól lehet vele keresni, már persze ha időben kifizetnek. Igényes lektűröket és politikai emlékiratokat fordítok, egyik viccesebb, mint a másik – a szó szoros értelmében.
- Ami a te műveidet illeti, két novellásköteted és két regényed van – melyik volt az, amire és amiért felfigyelt az olvasóközönség?
- Talán az első könyvnek volt az olvasók körében a legnagyobb visszhangja, azt állítólag még órán is olvasták a diákok a pad alatt – ennél nagyobb dolgot pedig író igazán nem kívánhat. A Jozefát úrnak jó reklám volt az Irodalmi Jelen negyvenezer dollár összdíjazású regénypályázata, melyen a mű második helyezést ért el, és tulajdonképpen annak köszönhetően figyelt fel rám a Magvető. Onnan kezdve a jelenlegi kiadóm olvasóközönségének az érdeklődésére bátorkodom igényt tartani.
Az átütő, nagy könyvsiker azonban mintha még váratna magára – persze, nem késtem el semmivel, türelmesen várok, és közben dolgozom. A Nagyapám tudott repülni megjelent németül is – a német olvasók jóindulatú érdeklődése és nyitottsága témakörében már lelkesedtem párszor, így most nem fogok, de tényleg kivételes értői, élvezői és pártfogói az irodalomnak.
Legutóbbi regényem, az Ekler Ágost szándékaim szerint – bár ezt persze nem az én tisztem megállapítani – lezár egy korszakot, konkrétan és átvitt értelemben is, de a váltás nyilván nem lesz olyan nagy, hogy aki az eddigi könyveket szerette, ne örülhetne annak az új regénynek is, amelyen jelenleg dolgozom, és amely éjt nappallá téve foglalkoztat.
- Udvarhelyhez mi köt még?
- Udvarhely a menedékem, itt élnek a szüleim, és mindig jó érzés hazajönni, feltöltődni a család és a szűkebb pátria élményeivel és benyomásaival. Kisimul tőlük a lélek, és nagyon fontos, hogy időről időre kisimuljon az ember lelke. Gyakran eljátszom a gondolattal, hogy végleg haza kellene költözni, re kéne patriálni, ugye, de ennek immár vannak objektív akadályai.
A gyermekeim Pesten születtek, ott van lakásunk, lányom nemsokára kezdi az óvodát, és a munkám is odaköt. Ráadásul harmincöt éves vagyok, és ebben a korban nulláról újrakezdeni valamit – akár a tanárságot, akár az életet – valahogy már nem olyan duhajul lendületes, mint Magyarországon volt a húszas éveim elején.
Furcsa és kellemetlen dolog ez az áttelepülés: A vendégmunkás dalai című, lírai punk műfajú művemben meg is írtam – na nem mintha ez olyan nagy okosság volna, de talán a megszenvedettség hitelesíti kicsit –, hogy erre általában egy egész generáció rámegy, és már csak a gyermekeknek lesz jó, ha jó lesz, persze.
Mert az ebben a „sem még itt, sem már ott"- kettősségben őrlődő ismerőseimmel egyetemben csak reménykedhetek abban, hogy a gyerekeink már igazán otthon fogják érezni magukat a városban, mely nekünk csupán lakhely.
Érdekes érzés belegondolni abba, hogy a kilencedik kerület nem éppen „rózsadombi" részén található lakásunk és környéke lesz a lányomnak és a fiamnak az érzelmileg ugyanolyan fontos helyszín, mint nekem volt sok Maros megyei település vagy persze Udvarhely.
Nehéz vele megbarátkozni, de tagadhatatlan, hogy van ebben a mindegyre felszakadó sebben valami teremtő többlet. Majd ők eldöntik, mit tesznek. Még az is lehet, hogy visszajönnek.
Nagy Koppány Zsolt
1978-ban született Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen élt 18 éves koráig, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett, majd Szegeden tanult, később Budapestre költözött, jelenleg is ott él és publikál.
Kötetei: Arról, hogy milyen nehéz (novellák, 2000), Jozefát úr, avagy a regénykedés (regény, 2006), Nagyapám tudott repülni (novellák, 2007), Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk (regény, 2010), Mein Grossvater konnte fliegen (novellák, 2012).
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)
Nagy Koppány Zsolt író kanonizálódik, Genezis című novellájának részletéről értekeztek a diákok a magyar érettségin.
A júnus 8-i magyar nyelv és irodalom szóbeli érettségin szövegértelmezési feladatként Nagy Koppány Zsolt egyik novellájának részlete volt a tétel. A Genezis című írás még kötetben nem jelent meg, csak folyóiratban, de az író természetesen így is nagyon boldog.
Olyan ez, legalábbis ahhoz hasonlítható, mint amikor egy zenekar egyik dalát elkezdik játszani egy székelyföldi lakodalomban. Nagy Koppány Zsolttal készített interjúnkat itt lehet elolvasni.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), 2017. jún. 8.
Nagy Koppány Zsolt, a daloló vendégmunkás
Író, műfordító, szerkesztő – Nagy Koppány Zsolt a fiatal kortárs írók generációjához tartozik. Udvarhelyről indult
Akárcsak Cári Tibor, Fazakas Júlia, Mátyus Kati, Lukács Csaba vagy Marthy Barna, a gyerekkora óta publikáló Nagy Koppány Zsolt is ahhoz a generációba tartozik, akik udvarhelyi, udvarhelyszéki gyökerekkel rendelkeznek, de más nagyvárosban (többük esetében Budapesten) teljesedtek ki szakmailag.
Zsolt köteteivel, Jozefát úr és Ekler Ágost nevű figuráival szó szerint beírta magát az olvasók tudatába. A fiatal író útja Székelyföldről Kolozsváron és Szegeden át vezetett Budapestre, de időnként megvillan – egy író-olvasó találkozó „erejéig" iskolavárosában, Udvarhelyen is. Udvarhelyről, az írásról, a munkájáról kérdeztük.
- Biológia-kémia osztályba jártál a gimnáziumban. Tudom, akkoriban több olyan „reálos" diák volt a gimiben, akik később az írás, az irodalom felé fordultak. Nálad ez hogy kezdődött?
- Édesapám orvos (dr. Nagy Béla – szerk. megj.), ezért úgy gondoltam, én is az leszek – de a kémiával és a fizikával elég keserves és kudarccal végződő birkózásaim voltanak. Rövid ideig a jogász szakmával is kacérkodtam, ám rémisztően sótlannak tűnt; végül szerencsére megtaláltuk egymást a magyar–angol szakkal: én elvégeztem őt, és hát ő is eléggé helybenhagyott engem, főleg irodalomelméletileg.
A Gimiben egy ideig főszerkesztettem az Ébredés című diáklapot, de ez inkább következménye volt az írói tevékenységemnek, mintsem kiváltója. Egyébként remek idők voltak, Botházi Maritól örököltem meg a főszerkesztést, utánam Birta Csaba (Bicska) következett.
Írni korán kezdtem: 1987-ben, kilencéves koromban jelent meg az első „versem" a Brassói Lapokban. Ezt követően a tanító nénim odaadta Fodor Sándornak a műveimet, aki értő és kedves bírálatot mondott róluk. Az írással való frigyem tehát igen régi.
Amikor Kolozsvárra kerültem, már volt félkötetnyi novellám, aminek egyharmada bele is került az első könyvembe. Orbán János Dénes „fedezett fel", azóta töretlennek mondható a kapcsolatom az írással. A siker persze változó, voltak gyengébb és jobban sikerült éveim. Az irodalom foglalkoztat leginkább, és noha az eddig leírt betűmennyiség néha rám is meghökkentően hat – hová vezet ez?, gondolok riadtan az esőerdőkre –, könyveim nem követik túl sűrűn egymást.
- Kolozsváron az Előretolt Helyőrség, mint szellemi műhely erős hatással volt a generációtokra. Még mi ihletett akkoriban írásra?
- Mind a mai napig az egyik legfontosabb erdélyi szellemi műhelyről beszélünk, sok remek alkotót bocsátott útjára. Amennyire én tudom, valami ellenében jött létre, de közben – és végül – önálló értékteremtő fórummá, egyenesen intézménnyé vált. A mögöttes eszmei áramlat, a transzközép részben a transzilvanizmus – amennyiben ez tényleg létezik – pátoszának a feloldását célozta.
Egy csomó olyan tabu létezett ugyanis a kilencvenes évek elején az erdélyi magyar irodalomban, amelynek nem ártott a lazítás: hogy csak a legkézenfekvőbbet és legizgalmasabbat, az erotikát említsem. Az Előretolt Helyőrség pedig többek között éppen ezt hozta be a köztudatba.
A szexről írni és olvasni nagyon hálás dolog, és könnyedén van benne annyi polgárpukkasztási és izgalmi faktor, hogy elvigye az egészet – még akkor is, ha gyengébb minőségű szövegről van szó. Néha persze túlbillent a dolog, de mostanra úgy tűnik, beállt – és közben változott a társadalmi és irodalmi környezet is.
A Helyőrség tagjai igyekeztek humorral és frissességgel közeledni az irodalmi hagyományhoz: igaz, más megoldás nem is igen maradt a mi generációnk számára, márpedig viszonyulni mindig kellett és kell.
Orbán János Dénes, Fekete Vince, Sántha Attila, László Noémi, Karácsonyi Zsolt, Szálinger Balázs, Farkas Wellmann Endre és Farkas Wellmann Éva - mind innen kerültek ki, és igen jó nevű szerzőknek számítanak.
- Mennyire volt nehéz beilleszkedni a magyarországi, budapesti irodalmi közegbe? Te már úgy mentél ki, hogy volt egy megjelent köteted.
- Nem volt könnyű, de nem is volt vészes, és persze a folyamat mind a mai napig tart. Óhatatlanul is van az egésznek egy politikai vetülete: aki határon túlról jön, az akarva-akaratlan belekerül egy kategóriába, amiben könnyen benne is maradhat. Ráadásul szinte elvárás, hogy valamelyik oldal iránt előbb-utóbb elköteleződjék az ember.
Amikor én Magyarországra érkeztem, az erdélyi közélet még nem volt ennyire megosztva; de utána a pannon megosztottság begyűrűzött ide is. Én viszont még egy egynemű közegből kerültem át a megosztott közegbe – így nyilván voltak meglepő dolgok, meg hát elég naiv is voltam.
A beilleszkedés még mindig tart, bár én inkább egyedül érzem jól magam, nem szeretek csoportban, a csoport egyik tagjaként működni. Egy-két asztaltársaságnak ugyan tagja vagyok, de az ilyen bandázás inkább Kolozsváron volt jellemző.
Ami a művek beilleszkedését és beillesztését illeti: a könyveimet gondozó Magvető Kiadó sokat segített abban, hogy a szakmai elit és a szélesebb olvasóközönség látókörébe kerüljenek.
- Műfordítással is foglalkozol – néha egészen érdekes dolgokkal. Ez a mindennapi munkád?
- Angoltanár vagyok, de fordítok is, igaz, csak Nagy Zsolt néven. Ez egy magyar „betegség", hogy aki ír, az fordít is, ha beszél idegen nyelvet. És persze szerkeszt.
Így hát én is ezt teszem. Van ennek varázsa, nem kérdés, és elég jól lehet vele keresni, már persze ha időben kifizetnek. Igényes lektűröket és politikai emlékiratokat fordítok, egyik viccesebb, mint a másik – a szó szoros értelmében.
- Ami a te műveidet illeti, két novellásköteted és két regényed van – melyik volt az, amire és amiért felfigyelt az olvasóközönség?
- Talán az első könyvnek volt az olvasók körében a legnagyobb visszhangja, azt állítólag még órán is olvasták a diákok a pad alatt – ennél nagyobb dolgot pedig író igazán nem kívánhat. A Jozefát úrnak jó reklám volt az Irodalmi Jelen negyvenezer dollár összdíjazású regénypályázata, melyen a mű második helyezést ért el, és tulajdonképpen annak köszönhetően figyelt fel rám a Magvető. Onnan kezdve a jelenlegi kiadóm olvasóközönségének az érdeklődésére bátorkodom igényt tartani.
Az átütő, nagy könyvsiker azonban mintha még váratna magára – persze, nem késtem el semmivel, türelmesen várok, és közben dolgozom. A Nagyapám tudott repülni megjelent németül is – a német olvasók jóindulatú érdeklődése és nyitottsága témakörében már lelkesedtem párszor, így most nem fogok, de tényleg kivételes értői, élvezői és pártfogói az irodalomnak.
Legutóbbi regényem, az Ekler Ágost szándékaim szerint – bár ezt persze nem az én tisztem megállapítani – lezár egy korszakot, konkrétan és átvitt értelemben is, de a váltás nyilván nem lesz olyan nagy, hogy aki az eddigi könyveket szerette, ne örülhetne annak az új regénynek is, amelyen jelenleg dolgozom, és amely éjt nappallá téve foglalkoztat.
- Udvarhelyhez mi köt még?
- Udvarhely a menedékem, itt élnek a szüleim, és mindig jó érzés hazajönni, feltöltődni a család és a szűkebb pátria élményeivel és benyomásaival. Kisimul tőlük a lélek, és nagyon fontos, hogy időről időre kisimuljon az ember lelke. Gyakran eljátszom a gondolattal, hogy végleg haza kellene költözni, re kéne patriálni, ugye, de ennek immár vannak objektív akadályai.
A gyermekeim Pesten születtek, ott van lakásunk, lányom nemsokára kezdi az óvodát, és a munkám is odaköt. Ráadásul harmincöt éves vagyok, és ebben a korban nulláról újrakezdeni valamit – akár a tanárságot, akár az életet – valahogy már nem olyan duhajul lendületes, mint Magyarországon volt a húszas éveim elején.
Furcsa és kellemetlen dolog ez az áttelepülés: A vendégmunkás dalai című, lírai punk műfajú művemben meg is írtam – na nem mintha ez olyan nagy okosság volna, de talán a megszenvedettség hitelesíti kicsit –, hogy erre általában egy egész generáció rámegy, és már csak a gyermekeknek lesz jó, ha jó lesz, persze.
Mert az ebben a „sem még itt, sem már ott"- kettősségben őrlődő ismerőseimmel egyetemben csak reménykedhetek abban, hogy a gyerekeink már igazán otthon fogják érezni magukat a városban, mely nekünk csupán lakhely.
Érdekes érzés belegondolni abba, hogy a kilencedik kerület nem éppen „rózsadombi" részén található lakásunk és környéke lesz a lányomnak és a fiamnak az érzelmileg ugyanolyan fontos helyszín, mint nekem volt sok Maros megyei település vagy persze Udvarhely.
Nehéz vele megbarátkozni, de tagadhatatlan, hogy van ebben a mindegyre felszakadó sebben valami teremtő többlet. Majd ők eldöntik, mit tesznek. Még az is lehet, hogy visszajönnek.
Nagy Koppány Zsolt
1978-ban született Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen élt 18 éves koráig, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett, majd Szegeden tanult, később Budapestre költözött, jelenleg is ott él és publikál.
Kötetei: Arról, hogy milyen nehéz (novellák, 2000), Jozefát úr, avagy a regénykedés (regény, 2006), Nagyapám tudott repülni (novellák, 2007), Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk (regény, 2010), Mein Grossvater konnte fliegen (novellák, 2012).
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)
2017. június 13.
Közös oktatásgondok Székelyföldön és az anyaországban
A korai iskolaelhagyás megelőzése, a diákok szakképzésben való részvételének támogatása lehet többek között a Kovászna megyei tanfelügyelőség és az egri Pedagógiai Oktatási Központ (POK) közötti együttműködés gyakorlati vetülete.
Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője és Schmidt Anikó az egri POK főosztályvezetője három évre szóló együttműködési szerződést írtak alá, a terveiket keddi sajtótájékoztatójukon ismertették. Schmidt Anikó elmondta, a magyar oktatási irányítás kiemelt feladatának tartja, hogy nyisson a határon túli intézmények felé, hogy az anyanyelven történő szakmai együttgondolkodást, a magyar oktatás eredményeit átadják az Erdélyben élő magyar pedagógusoknak. Hangsúlyozta, a tapasztalatcsere során az körvonalazódott, hogy hasonlóak a gondok és a feladatok, a demográfiai csökkenés miatt csökken a diáklétszám, figyelni kell a korai iskolaelhagyásra, és a vállalkozói szövetségekkel együttműködve lehet összehangolni a szakképzést.
Azt tervezik, hogy közös EU-s pályázatokat nyújtanak be az oktatás minőségének és hatékonyságának növelésére, ugyanakkor magyar nyelven történő pedagógusképzésekben is együtt tudnak működni.
A főosztályvezető hangsúlyozta, a konfliktuskezelés, a kisgyerekeknél az agressziókezelés, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek szüleivel történő kapcsolattartás mind aktuális kérdések, ezeken a területeken össze tudják hangolni a képzéseket, át tudják adni a kidolgozott módszertanokat.
Heves megyében 226 oktatási intézményhez 500 alegység tartozik, míg Kovászna megyében 79 jogi személyiséggel rendelkező oktatási központhoz 314 tanintézet.
Bíró Blanka Székelyhon.ro
A korai iskolaelhagyás megelőzése, a diákok szakképzésben való részvételének támogatása lehet többek között a Kovászna megyei tanfelügyelőség és az egri Pedagógiai Oktatási Központ (POK) közötti együttműködés gyakorlati vetülete.
Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője és Schmidt Anikó az egri POK főosztályvezetője három évre szóló együttműködési szerződést írtak alá, a terveiket keddi sajtótájékoztatójukon ismertették. Schmidt Anikó elmondta, a magyar oktatási irányítás kiemelt feladatának tartja, hogy nyisson a határon túli intézmények felé, hogy az anyanyelven történő szakmai együttgondolkodást, a magyar oktatás eredményeit átadják az Erdélyben élő magyar pedagógusoknak. Hangsúlyozta, a tapasztalatcsere során az körvonalazódott, hogy hasonlóak a gondok és a feladatok, a demográfiai csökkenés miatt csökken a diáklétszám, figyelni kell a korai iskolaelhagyásra, és a vállalkozói szövetségekkel együttműködve lehet összehangolni a szakképzést.
Azt tervezik, hogy közös EU-s pályázatokat nyújtanak be az oktatás minőségének és hatékonyságának növelésére, ugyanakkor magyar nyelven történő pedagógusképzésekben is együtt tudnak működni.
A főosztályvezető hangsúlyozta, a konfliktuskezelés, a kisgyerekeknél az agressziókezelés, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek szüleivel történő kapcsolattartás mind aktuális kérdések, ezeken a területeken össze tudják hangolni a képzéseket, át tudják adni a kidolgozott módszertanokat.
Heves megyében 226 oktatási intézményhez 500 alegység tartozik, míg Kovászna megyében 79 jogi személyiséggel rendelkező oktatási központhoz 314 tanintézet.
Bíró Blanka Székelyhon.ro
2017. június 13.
Új időszámítás, maradandó problémák a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színháznál
Elhagyja a kulturális intézményt Csurulya Csongor, a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője. Nagy Pál színházigazgató új „időszámításra” és új lendületre számít, de a régi gondok – a szűkös költségvetés és a kis létszámú társulat – megmaradnak, derült ki az intézmény keddi sajtótájékoztatóján. Ennek ellenére bizakodva várják az új évadot és a színház megalakulásának huszadik évfordulóját.
Nemcsak egy évadot, hanem egy korszakot zárt le a keddi sajtótájékoztatón Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója és Csurulya Csongor művészeti vezető, hiszen utóbbi utolsó alkalommal volt jelen a színházban ebben a minőségében. Nagy Pál szerint zsúfolt és megterhelő volt az elmúlt évad, menet közben kellett változtatniuk.
A hétfő esti, a színház támogatóinak és a társulat hozzátartozóinak tartott házi bemutatón volt látható Csurulya Csongor utolsó rendezése művészeti vezetőként. Ez Carlo Goldoni Mirandolina című vígjátéka volt, amely egyben az évadzáró előadás is. Sok minden maradt hátra Egy évtizedig volt a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője Csurulya Csongor, de színészként már az 1999–2000-es évad előadásaiban is szerepelt.
Az utóbbi tíz év alatt rendezett stúdió-előadásokat és nagytermi előadásokat, musicalt, operettet, vígjátékot, abszurd komédiát, mesét, tragédiát, legenda- és novellaadaptációt is.
„Tízéves a múlt. Sok mindent elértünk ezalatt, de nagyon sok mindent nem. Részben önhibából, de részben nem” – fogalmazott Csurulya Csongor, aki szerint a következő időszakban a hátramaradt célokért kellene küzdenie az intézménynek.
A búcsúzó művészeti vezető elmondása szerint eddig tudta úgy „lökni” a színházat, hogy értelme legyen. Egyrészt családi okok miatt távozik, ám szerinte az is fontos, hogy az ember egy adott pozícióban ne használódjon el, mert az a hitelesség rovására mehet.
Csurulya szerint az elmúlt évtizedben igyekeztek nyitottak és innovatívak lenni, dacára annak, hogy az utóbbi években kénytelen volt elvállalni a közönség igényeit kiszolgáló, klasszikusabb darabok rendezését. Szerinte fontos, hogy egy színház széles programpalettával várja a közönséget. Nem hálás, sőt kifejezetten megterhelő a művészeti vezetés az udvarhelyi társulatnál, hiszen nemcsak saját munkájára kellett figyelnie, hanem minden másra is, ráadásul rengeteg vitával és személyeskedéssel volt tele ez az időszak – ecsetelte az elmúlt tíz év árnyoldalát.
Maradnak a régi gondok
Nem esett nehezünkre változtatni akkor sem, amikor az pillanatnyilag gondot jelentett – közölte Csurulya Csongor, amikor az elmúlt évadról beszélt. Elmondása szerint próbáltak olyan alkotókat megnyerni, akik érdeklődtek az intézmény iránt és keresték a kalandot, hiszen az udvarhelyi színház működési körülményei nem hétköznapiak.
Példaként említette, hogy 160 előadásuk volt, ami azt jelenti, hogy a nyári vakációt leszámítva minden második napra jutott egy fellépés. Ezért fontos lenne a csapatot is bővíteni. Emellett a fejlődéshez kellene egy saját épület a színháznak, hiszen bár jelenleg a Művelődési Házban zajló tevékenység kétharmadát a társulat adja, mégis csak az épület harmada áll rendelkezésükre – magyarázta Csurulya. Az említett okok miatt gyakran nem tudnak próbálni a nagy színpadon, máskor az előadások alatt egy másik próba vagy előadás hangjai beszűrődnek a terembe, továbbá nincs raktár, ahol tárolhatnák a díszletet, és nincs külön próba- vagy stúdiótermük sem. Az igazgató és a búcsúzó művészeti vezető szerint az épület adott, de át kell szervezni a működését.
Mennek is, jönnek is
„A karrierje nem ért véget, a későbbiekben még viszontlátjuk őt” – mondta Nagy Pál, miközben megköszönte Csurulya Csongor több mint egy évtizedes munkáját. Egyetértett azzal, hogy sok probléma közepette vezették a színházat, és egyelőre nem látják a fényt az alagút végén, ennek ellenére optimistán tekintenek előre, és bíznak a városi kulturális stratégiában, amivel hosszú távra lehet majd tervezni.
A színészek közül csupán Kulcsár-Székely Attila távozik, aki már korábban felmondott, de tizenhárom éves együttműködés után nyugdíjba vonul Marosi Márta varrónő, és távozik a társulattól Tamás Enikő közönségszervező is. Szeptembertől viszont a színház PR-felelőseként csatlakozik Szabó Janka. Emellett keresnek új férfiszínészt, erre az állásra már ketten is jelentkeztek, valamint a művészeti vezetői állásra Nagy Pál szerint Zakariás Zalán rendező is pályázni fog.
Veres Réka Székelyhon.ro
Elhagyja a kulturális intézményt Csurulya Csongor, a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője. Nagy Pál színházigazgató új „időszámításra” és új lendületre számít, de a régi gondok – a szűkös költségvetés és a kis létszámú társulat – megmaradnak, derült ki az intézmény keddi sajtótájékoztatóján. Ennek ellenére bizakodva várják az új évadot és a színház megalakulásának huszadik évfordulóját.
Nemcsak egy évadot, hanem egy korszakot zárt le a keddi sajtótájékoztatón Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója és Csurulya Csongor művészeti vezető, hiszen utóbbi utolsó alkalommal volt jelen a színházban ebben a minőségében. Nagy Pál szerint zsúfolt és megterhelő volt az elmúlt évad, menet közben kellett változtatniuk.
A hétfő esti, a színház támogatóinak és a társulat hozzátartozóinak tartott házi bemutatón volt látható Csurulya Csongor utolsó rendezése művészeti vezetőként. Ez Carlo Goldoni Mirandolina című vígjátéka volt, amely egyben az évadzáró előadás is. Sok minden maradt hátra Egy évtizedig volt a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője Csurulya Csongor, de színészként már az 1999–2000-es évad előadásaiban is szerepelt.
Az utóbbi tíz év alatt rendezett stúdió-előadásokat és nagytermi előadásokat, musicalt, operettet, vígjátékot, abszurd komédiát, mesét, tragédiát, legenda- és novellaadaptációt is.
„Tízéves a múlt. Sok mindent elértünk ezalatt, de nagyon sok mindent nem. Részben önhibából, de részben nem” – fogalmazott Csurulya Csongor, aki szerint a következő időszakban a hátramaradt célokért kellene küzdenie az intézménynek.
A búcsúzó művészeti vezető elmondása szerint eddig tudta úgy „lökni” a színházat, hogy értelme legyen. Egyrészt családi okok miatt távozik, ám szerinte az is fontos, hogy az ember egy adott pozícióban ne használódjon el, mert az a hitelesség rovására mehet.
Csurulya szerint az elmúlt évtizedben igyekeztek nyitottak és innovatívak lenni, dacára annak, hogy az utóbbi években kénytelen volt elvállalni a közönség igényeit kiszolgáló, klasszikusabb darabok rendezését. Szerinte fontos, hogy egy színház széles programpalettával várja a közönséget. Nem hálás, sőt kifejezetten megterhelő a művészeti vezetés az udvarhelyi társulatnál, hiszen nemcsak saját munkájára kellett figyelnie, hanem minden másra is, ráadásul rengeteg vitával és személyeskedéssel volt tele ez az időszak – ecsetelte az elmúlt tíz év árnyoldalát.
Maradnak a régi gondok
Nem esett nehezünkre változtatni akkor sem, amikor az pillanatnyilag gondot jelentett – közölte Csurulya Csongor, amikor az elmúlt évadról beszélt. Elmondása szerint próbáltak olyan alkotókat megnyerni, akik érdeklődtek az intézmény iránt és keresték a kalandot, hiszen az udvarhelyi színház működési körülményei nem hétköznapiak.
Példaként említette, hogy 160 előadásuk volt, ami azt jelenti, hogy a nyári vakációt leszámítva minden második napra jutott egy fellépés. Ezért fontos lenne a csapatot is bővíteni. Emellett a fejlődéshez kellene egy saját épület a színháznak, hiszen bár jelenleg a Művelődési Házban zajló tevékenység kétharmadát a társulat adja, mégis csak az épület harmada áll rendelkezésükre – magyarázta Csurulya. Az említett okok miatt gyakran nem tudnak próbálni a nagy színpadon, máskor az előadások alatt egy másik próba vagy előadás hangjai beszűrődnek a terembe, továbbá nincs raktár, ahol tárolhatnák a díszletet, és nincs külön próba- vagy stúdiótermük sem. Az igazgató és a búcsúzó művészeti vezető szerint az épület adott, de át kell szervezni a működését.
Mennek is, jönnek is
„A karrierje nem ért véget, a későbbiekben még viszontlátjuk őt” – mondta Nagy Pál, miközben megköszönte Csurulya Csongor több mint egy évtizedes munkáját. Egyetértett azzal, hogy sok probléma közepette vezették a színházat, és egyelőre nem látják a fényt az alagút végén, ennek ellenére optimistán tekintenek előre, és bíznak a városi kulturális stratégiában, amivel hosszú távra lehet majd tervezni.
A színészek közül csupán Kulcsár-Székely Attila távozik, aki már korábban felmondott, de tizenhárom éves együttműködés után nyugdíjba vonul Marosi Márta varrónő, és távozik a társulattól Tamás Enikő közönségszervező is. Szeptembertől viszont a színház PR-felelőseként csatlakozik Szabó Janka. Emellett keresnek új férfiszínészt, erre az állásra már ketten is jelentkeztek, valamint a művészeti vezetői állásra Nagy Pál szerint Zakariás Zalán rendező is pályázni fog.
Veres Réka Székelyhon.ro
2017. június 13.
Több mint ezer kiskorút hagytak itthon idén szüleik külföldi munkavállalásuk ideje alatt Maros megyében
Több mint nyolcszáz Maros megyei családban döntöttek úgy idén, hogy valamelyik szülő, vagy esetenként mindkettő, külföldön vállal időszakos munkát, a gyerekeket pedig valamelyik rokonra vagy állami gondozásra bízzák. Az esetek többségében a kiskorúakat pszichésen megviseli a szülők távolléte, hatással van tanulmányi eredményeikre, szociális viselkedésükre is – állítják a szakemberek.
Összesen ezerháromszáz Maros megyei kiskorút hagytak itthon idén szüleik külföldi munkavállalásuk ideje alatt. Háromszáznak mindkét szülője távozott pár hónapra, száznyolcvan kiskorúnak pedig csak az édesanyja vagy az édesapja – derül ki a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság adataiból.
A törvény előírja, hogy a szülőnek, aki külföldön készül munkát vállalni, harminc nappal indulása előtt be kell jelentenie szándékát a helyi polgármesteri hivatalban, és írásban közölnie, hogy kire bízza gyerekét. Idén mindössze kétszázötven bejelentés érkezett hozzánk a helyi önkormányzatoktól – nyilatkozta a gyermekvédelmi igazgatóság szóvivője, Doru Constantin a Marosvásárhelyi Rádiónak.
A Mentsétek meg a gyerekeket szervezet pszichológusa, Critistina Pantea szintén a Marosvásárhelyi Rádiónak beszélt arról, hogy milyen hatással van a gyerekek érzelmi és szociális fejlődésére a szülők távozása.
Hosszú távon viselkedészavarok, elszigetelődés, agresszív viselkedés, figyelemzavar jelentkezhet. A szülők hiányát a társadalom által kevésbé elfogadott módon kifejező viselkedésben reagálják le a gyerekek, például erőszakosak lesznek társaikkal, így akár ki is közösíthetik őket a barátaik – állítja a pszichológus. Az előző évekből kiindulva arra lehet következtetni, hogy az év második felében országszerte megnő a külföldön dolgozók száma, ugyanis sok szülő tavasztól őszig vállal szezonális munkát – világít rá a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság szóvivője.
Több ezer telefonhívás A Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság 2015-ben hozta létre azt a telefonvonalat, amelyen a gyerekbántalmazással, a kiskorúak fizikai és érzelmi kihasználásával kapcsolatos eseteket lehet jelezni. Csak az elmúlt évben 4500 hívás érkezett, a betelefonálók között sok pedagógus és orvos volt. Az esetek kilencven százalékában a gyerekek elhanyagolása, fizikai bántalmazása miatt telefonáltak, de a kiskorúak koldulásra kényszerítését, munkakihasználását is jelezték – derül ki a gyermekvédelmi igazgatóság adataiból. A gyermekvédelmi igazgatóság szakemberei felhívják a figyelmet, hogy a 0800 800 883-as éjjel-nappal (hétvégén is) hívható ingyenes telefonszámon bárki bejelenthet gyermekbántalmazással kapcsolatos eseteket.
Hajnal Csilla Székelyhon.ro
Több mint nyolcszáz Maros megyei családban döntöttek úgy idén, hogy valamelyik szülő, vagy esetenként mindkettő, külföldön vállal időszakos munkát, a gyerekeket pedig valamelyik rokonra vagy állami gondozásra bízzák. Az esetek többségében a kiskorúakat pszichésen megviseli a szülők távolléte, hatással van tanulmányi eredményeikre, szociális viselkedésükre is – állítják a szakemberek.
Összesen ezerháromszáz Maros megyei kiskorút hagytak itthon idén szüleik külföldi munkavállalásuk ideje alatt. Háromszáznak mindkét szülője távozott pár hónapra, száznyolcvan kiskorúnak pedig csak az édesanyja vagy az édesapja – derül ki a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság adataiból.
A törvény előírja, hogy a szülőnek, aki külföldön készül munkát vállalni, harminc nappal indulása előtt be kell jelentenie szándékát a helyi polgármesteri hivatalban, és írásban közölnie, hogy kire bízza gyerekét. Idén mindössze kétszázötven bejelentés érkezett hozzánk a helyi önkormányzatoktól – nyilatkozta a gyermekvédelmi igazgatóság szóvivője, Doru Constantin a Marosvásárhelyi Rádiónak.
A Mentsétek meg a gyerekeket szervezet pszichológusa, Critistina Pantea szintén a Marosvásárhelyi Rádiónak beszélt arról, hogy milyen hatással van a gyerekek érzelmi és szociális fejlődésére a szülők távozása.
Hosszú távon viselkedészavarok, elszigetelődés, agresszív viselkedés, figyelemzavar jelentkezhet. A szülők hiányát a társadalom által kevésbé elfogadott módon kifejező viselkedésben reagálják le a gyerekek, például erőszakosak lesznek társaikkal, így akár ki is közösíthetik őket a barátaik – állítja a pszichológus. Az előző évekből kiindulva arra lehet következtetni, hogy az év második felében országszerte megnő a külföldön dolgozók száma, ugyanis sok szülő tavasztól őszig vállal szezonális munkát – világít rá a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság szóvivője.
Több ezer telefonhívás A Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság 2015-ben hozta létre azt a telefonvonalat, amelyen a gyerekbántalmazással, a kiskorúak fizikai és érzelmi kihasználásával kapcsolatos eseteket lehet jelezni. Csak az elmúlt évben 4500 hívás érkezett, a betelefonálók között sok pedagógus és orvos volt. Az esetek kilencven százalékában a gyerekek elhanyagolása, fizikai bántalmazása miatt telefonáltak, de a kiskorúak koldulásra kényszerítését, munkakihasználását is jelezték – derül ki a gyermekvédelmi igazgatóság adataiból. A gyermekvédelmi igazgatóság szakemberei felhívják a figyelmet, hogy a 0800 800 883-as éjjel-nappal (hétvégén is) hívható ingyenes telefonszámon bárki bejelenthet gyermekbántalmazással kapcsolatos eseteket.
Hajnal Csilla Székelyhon.ro
2017. június 13.
Kelemen Hunor: az RMDSZ-t nem hívták kormányra
„Biztos, hogy nem szívott valamit?” Így reagált kedden Kelemen Hunor szövetségi elnök Eugen Tomac képviselő kijelentésére, miszerint RMDSZ-es miniszterelnököt jelölne Sorin Grindeanu helyére a Szociáldemokrata Párt (PSD).
A Népi Mozgalom Párt (PMP) politikusa azt állítja: PSD-s politikusok megerősítették azt az értesülését, hogy RMDSZ-es kormányfője lesz Romániának. A képviselő ezt „rendkívül aggasztónak” nevezte.
"Dragnea már a saját kollégáiban sem bízik, de akkor sem megoldás, hogy az RMDSZ berkeiből jelöljön miniszterelnököt. Konkrét névről nincs tudomásom, de tárgyalnak erről a lehetőségről, és szerintem ez rendkívül aggasztó. (...) A parlamentbeli kollégáktól értesültem erről, PSD-sek is voltak köztük. (...) Képesnek tartom erre Liviu Dragneát" - fogalmazott Tomac, arra utalva, hogy a szociáldemokrata pártelnök leváltaná a kormányfőt.
Tomac kijelentéseit Kelemen Hunor badarságnak nevezte. "Megkérdezték Tomac úrtól, mit szívott ma reggel? (...) Elég súlyos, hogy egy pártvezető ilyen badarságokat képes mondani, teljes komolysággal. (...) Amúgy az RMDSZ-tagok is pont olyan román állampolgárok, mint Tomac úr, nem kellene úgy tekintenie ránk, mint az országot fenyegető természeti katasztrófára. Ma azonban, azt hiszem, szívott valamit" - mondta a szövetségi elnök a sajtónak.
Kelemen hozzátette, az RMDSZ-t hivatalosan nem hívták meg a kormányba, és "amíg van miniszterelnök, van koalíció, és megvan a koalíciót támogató többség", fölösleges tárgyalni a témáról. "Én nyitott vagyok a párbeszédre bárkivel, de csak konkrét tények, nem pedig mindenféle találgatások alapján" - tette hozzá. maszol.ro
„Biztos, hogy nem szívott valamit?” Így reagált kedden Kelemen Hunor szövetségi elnök Eugen Tomac képviselő kijelentésére, miszerint RMDSZ-es miniszterelnököt jelölne Sorin Grindeanu helyére a Szociáldemokrata Párt (PSD).
A Népi Mozgalom Párt (PMP) politikusa azt állítja: PSD-s politikusok megerősítették azt az értesülését, hogy RMDSZ-es kormányfője lesz Romániának. A képviselő ezt „rendkívül aggasztónak” nevezte.
"Dragnea már a saját kollégáiban sem bízik, de akkor sem megoldás, hogy az RMDSZ berkeiből jelöljön miniszterelnököt. Konkrét névről nincs tudomásom, de tárgyalnak erről a lehetőségről, és szerintem ez rendkívül aggasztó. (...) A parlamentbeli kollégáktól értesültem erről, PSD-sek is voltak köztük. (...) Képesnek tartom erre Liviu Dragneát" - fogalmazott Tomac, arra utalva, hogy a szociáldemokrata pártelnök leváltaná a kormányfőt.
Tomac kijelentéseit Kelemen Hunor badarságnak nevezte. "Megkérdezték Tomac úrtól, mit szívott ma reggel? (...) Elég súlyos, hogy egy pártvezető ilyen badarságokat képes mondani, teljes komolysággal. (...) Amúgy az RMDSZ-tagok is pont olyan román állampolgárok, mint Tomac úr, nem kellene úgy tekintenie ránk, mint az országot fenyegető természeti katasztrófára. Ma azonban, azt hiszem, szívott valamit" - mondta a szövetségi elnök a sajtónak.
Kelemen hozzátette, az RMDSZ-t hivatalosan nem hívták meg a kormányba, és "amíg van miniszterelnök, van koalíció, és megvan a koalíciót támogató többség", fölösleges tárgyalni a témáról. "Én nyitott vagyok a párbeszédre bárkivel, de csak konkrét tények, nem pedig mindenféle találgatások alapján" - tette hozzá. maszol.ro
2017. június 13.
Ötszáz lejért herdálnák el Mákófalva Kós Károly által tervezett kultúrotthonát
Kós Károly által tervezett kultúrotthont játszana át a román állam kezére az RMDSZ-es alpolgármester a Kolozs megyei Mákófalván. A színmagyar falu református egyházi tulajdonban lévő közösségi épületét 500 lejért venné meg a román többségű önkormányzat.
Az elképesztő esetet az EMNP nem hagyta szó nélkül, alábbiakban olvasható közleményük:
„A 2017. június 13-i Egeres községi önkormányzati ülésének napirendjén szerepel a mákófalvi kultúrotthon megvásárlása. Both György alpolgármester javaslatára 500 lejért akarják megvenni a mákófalvi református egyház 1947-ben államosított, majd 2000-ben visszaigényelt és visszaszolgáltatott kultúrotthonát.
A presbitérium döntése a kérdésről
Az épületet az 1930-as években Kós Károly tervezte, 1937-ben került a helyi református egyház tulajdonába, jelenleg viszonylag jó állapotban van. A jelenlegi RMDSZ-es alpolgármester, aki egy ideig református gondnok is volt, tudatos félrevezetéssel meggyőzte a mákófalvi presbitériumot, hogy az épületet a felújítás érdekében el kell adni a helyi önkormányzatnak.
A Néppárt határozottan ellenzi a helyi közösség egyházi vagyonának elherdálását, éppen ezért felszólítjuk az egeresi RMDSZ-es tanácsosokat, ne támogassák a kultúrotthon visszaállamosítását!”
Péntek Levente,
az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei alelnöke,
Egeres község önkormányzati képviselője
http://itthon.ma/erdelyorszag, 2017. jún. 13.
Megszavazta az egeresi önkormányzat a mákófalvai kultúrotthon eladását
Az RMDSZ öt voksával simán megszavazta Egeres község önkormányzata a református egyház tulajdonában levő, Kós Károly által tervezett mákófalvai közösségi épület megvásárlását. A mindössze ötszáz lejes nevetséges áron elkótyavetyélt épület eladására még a református egyház illetékesei is rá kell bólintsanak.
Mint arról beszámoltunk a felháborító ügyre az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete hívta fel a figyelmet, és közleményben kérte, hogy a község RMDSZ-es önkormányzati képviselői ne szavazzák meg a több mint furcsa előterjesztést. A kérésnek nem volt foganatja, az önkormányzat ma szótöbbséggel rábólintott az ügyletre.
A szavazáson hat liberális és öt RMDSZ-es önkormányzati képviselő szavazott igennel, ketten tartózkodtak, egy képviselő nem volt jelen, Péntek Levente, a Néppárt képviselője pedig nemmel szavazott. Nyilvánvaló tehát, hogy az RMDSZ szavazatai nélkül nem sikerült volna az ingatlant átjátszani a román többségű község román vezetésű önkormányzatának kezébe. http://itthon.ma/erdelyorszag
Kós Károly által tervezett kultúrotthont játszana át a román állam kezére az RMDSZ-es alpolgármester a Kolozs megyei Mákófalván. A színmagyar falu református egyházi tulajdonban lévő közösségi épületét 500 lejért venné meg a román többségű önkormányzat.
Az elképesztő esetet az EMNP nem hagyta szó nélkül, alábbiakban olvasható közleményük:
„A 2017. június 13-i Egeres községi önkormányzati ülésének napirendjén szerepel a mákófalvi kultúrotthon megvásárlása. Both György alpolgármester javaslatára 500 lejért akarják megvenni a mákófalvi református egyház 1947-ben államosított, majd 2000-ben visszaigényelt és visszaszolgáltatott kultúrotthonát.
A presbitérium döntése a kérdésről
Az épületet az 1930-as években Kós Károly tervezte, 1937-ben került a helyi református egyház tulajdonába, jelenleg viszonylag jó állapotban van. A jelenlegi RMDSZ-es alpolgármester, aki egy ideig református gondnok is volt, tudatos félrevezetéssel meggyőzte a mákófalvi presbitériumot, hogy az épületet a felújítás érdekében el kell adni a helyi önkormányzatnak.
A Néppárt határozottan ellenzi a helyi közösség egyházi vagyonának elherdálását, éppen ezért felszólítjuk az egeresi RMDSZ-es tanácsosokat, ne támogassák a kultúrotthon visszaállamosítását!”
Péntek Levente,
az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei alelnöke,
Egeres község önkormányzati képviselője
http://itthon.ma/erdelyorszag, 2017. jún. 13.
Megszavazta az egeresi önkormányzat a mákófalvai kultúrotthon eladását
Az RMDSZ öt voksával simán megszavazta Egeres község önkormányzata a református egyház tulajdonában levő, Kós Károly által tervezett mákófalvai közösségi épület megvásárlását. A mindössze ötszáz lejes nevetséges áron elkótyavetyélt épület eladására még a református egyház illetékesei is rá kell bólintsanak.
Mint arról beszámoltunk a felháborító ügyre az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete hívta fel a figyelmet, és közleményben kérte, hogy a község RMDSZ-es önkormányzati képviselői ne szavazzák meg a több mint furcsa előterjesztést. A kérésnek nem volt foganatja, az önkormányzat ma szótöbbséggel rábólintott az ügyletre.
A szavazáson hat liberális és öt RMDSZ-es önkormányzati képviselő szavazott igennel, ketten tartózkodtak, egy képviselő nem volt jelen, Péntek Levente, a Néppárt képviselője pedig nemmel szavazott. Nyilvánvaló tehát, hogy az RMDSZ szavazatai nélkül nem sikerült volna az ingatlant átjátszani a román többségű község román vezetésű önkormányzatának kezébe. http://itthon.ma/erdelyorszag
2017. június 13.
Közel kétmilliárd forinttal támogatja Budapest a váradi katolikus püspöki palota felújítását
Az impozáns, barokk stílusú rezidenciára rá is fér a megújulás.
A hétfői Magyar Közlönyből derül ki, hogy a következő két évben összesen 1,948 milliárd forintot adna a magyar kormány több tételben a nagyváradi római katolikus püspökségnek, hogy ebből újítsák fel a város szívében álló monumentális palotaépületet – írja a Magyar Nemzet. A lap szerint a forrást ezúttal is a Bethlen Gábor Alap és a nemzetgazdasági tárca kereteiből biztosítják.
A palotát tavaly augusztusban még 4,5 millió eurós uniós pályázat keretében akarta felújítani és multifunkcionális látogatóközponttá alakítani a püspökség – nem egyértelmű, hogy a pályázati forrást végül megkapták-e, de a magyar kormány támogatása ennél az uniós keretnél valamivel többet is jelent.
A palotát 1762-ben építtette báró Patachich Ádám püspök, a nagyváradi római katolikus egyházmegye központjaként. A palotát és az egész barokk városnegyedet a 18. századi Európa egyik leghíresebb építésze, a bécsi Franz Anton Hillebrandt tervezte, aki számos ausztriai és magyarországi (Budai Királyi Palota, Pozsonyi Vár átépítése) palota és nem utolsósorban a nagyváradi Kanonok-sor alkotója is. A. J. Neumann mérnök vezette a hatalmas építkezést.
A néphit úgy tartja, hogy az épületnek 365 külső ablaka az év napjaira emlékeztet, de valójában csak 282. Három szintjén összesen 90 szoba és három díszterem található.
A palota késő osztrák barokk stílusban épült, amely visszafogottabb és praktikusabb, mint például a túldíszített francia barokk. Az épületet a híres bécsi Belvedere-kastély kicsinyített másának szánták, részben emiatt és részben egyéb vallási konfliktusok miatt Mária Terézia elítélte az alapítót.
A második világháborúban a kommunisták az épületet elvették jogos tulajdonosától, és 1971. január 17-én a püspöki palotát megyei múzeumként nyitották meg (Körösvidéki Múzeum néven), ahol számos nagyszabású régészeti, történelmi, természettudományi, néprajzi és művészeti kiállítást tartottak.
A római katolikus egyház 1996-ban kezdte meg törvényes úton visszaszerezni a püspöki palotát. 8 év után 2004. július 9-én a román legfelsőbb bíróság kimondta: a katolikus egyház visszakapta a palota használati jogát. A múzeum akkor 5 évet kapott, hogy új helyen mutassa be értékeit. Ugyan megállapodás született a múzeum elköltöztetéséről, de csak idénre sikerült megoldani a problémát, és a közgyűjtemény az egykori hadapródiskola épületébe költözik. http://foter.ro/cikk/
Az impozáns, barokk stílusú rezidenciára rá is fér a megújulás.
A hétfői Magyar Közlönyből derül ki, hogy a következő két évben összesen 1,948 milliárd forintot adna a magyar kormány több tételben a nagyváradi római katolikus püspökségnek, hogy ebből újítsák fel a város szívében álló monumentális palotaépületet – írja a Magyar Nemzet. A lap szerint a forrást ezúttal is a Bethlen Gábor Alap és a nemzetgazdasági tárca kereteiből biztosítják.
A palotát tavaly augusztusban még 4,5 millió eurós uniós pályázat keretében akarta felújítani és multifunkcionális látogatóközponttá alakítani a püspökség – nem egyértelmű, hogy a pályázati forrást végül megkapták-e, de a magyar kormány támogatása ennél az uniós keretnél valamivel többet is jelent.
A palotát 1762-ben építtette báró Patachich Ádám püspök, a nagyváradi római katolikus egyházmegye központjaként. A palotát és az egész barokk városnegyedet a 18. századi Európa egyik leghíresebb építésze, a bécsi Franz Anton Hillebrandt tervezte, aki számos ausztriai és magyarországi (Budai Királyi Palota, Pozsonyi Vár átépítése) palota és nem utolsósorban a nagyváradi Kanonok-sor alkotója is. A. J. Neumann mérnök vezette a hatalmas építkezést.
A néphit úgy tartja, hogy az épületnek 365 külső ablaka az év napjaira emlékeztet, de valójában csak 282. Három szintjén összesen 90 szoba és három díszterem található.
A palota késő osztrák barokk stílusban épült, amely visszafogottabb és praktikusabb, mint például a túldíszített francia barokk. Az épületet a híres bécsi Belvedere-kastély kicsinyített másának szánták, részben emiatt és részben egyéb vallási konfliktusok miatt Mária Terézia elítélte az alapítót.
A második világháborúban a kommunisták az épületet elvették jogos tulajdonosától, és 1971. január 17-én a püspöki palotát megyei múzeumként nyitották meg (Körösvidéki Múzeum néven), ahol számos nagyszabású régészeti, történelmi, természettudományi, néprajzi és művészeti kiállítást tartottak.
A római katolikus egyház 1996-ban kezdte meg törvényes úton visszaszerezni a püspöki palotát. 8 év után 2004. július 9-én a román legfelsőbb bíróság kimondta: a katolikus egyház visszakapta a palota használati jogát. A múzeum akkor 5 évet kapott, hogy új helyen mutassa be értékeit. Ugyan megállapodás született a múzeum elköltöztetéséről, de csak idénre sikerült megoldani a problémát, és a közgyűjtemény az egykori hadapródiskola épületébe költözik. http://foter.ro/cikk/
2017. június 14.
Dragnea: nem kértem senkitől, hogy mondjon le
Senkitől nem kérte, hogy lemondjon tisztségéről, jelentette ki a Szociáldemokrata Párt (PSD) országos végrehajtó bizottságának szerdai ülése előtt a párt elnöke, Liviu Dragnea. Arra a kérdésre, hogy kérte-e Sorin Grindeanu miniszterelnöktől lemondását, Dragnea azt felelte: senkitől nem kérte, hogy nyújtsa be lemondását, sem a kormányfőtől, de a miniszterek egyikétől sem. 'Nem túl kényelmes a helyzet, amelyben jelenleg vagyunk, ugyanakkor nem hagyhatjuk, a dolgok továbbra is úgy haladjanak, ahogy eddig. Lássuk, milyen döntésre jutunk' – mondta Dragnea, aki szerint az országos végrehajtó bizottságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is kiértékelni a kormányt. Liviu Dragnea kijelentette: a kormányprogram által előírt intézkedések 60%-a nem teljesült, a késlekedésekről pedig nyilvánosan beszélni kell, és mielőbb be kell hozni a lemaradást. 'Nehezemre esik ezekről a dolgokról beszélni a nyilvánosság előtt, de ez nem a mi kormányunk, hanem Románia kormánya' – tette hozzá a PSD elnöke. Agerpres Erdély.ma
Senkitől nem kérte, hogy lemondjon tisztségéről, jelentette ki a Szociáldemokrata Párt (PSD) országos végrehajtó bizottságának szerdai ülése előtt a párt elnöke, Liviu Dragnea. Arra a kérdésre, hogy kérte-e Sorin Grindeanu miniszterelnöktől lemondását, Dragnea azt felelte: senkitől nem kérte, hogy nyújtsa be lemondását, sem a kormányfőtől, de a miniszterek egyikétől sem. 'Nem túl kényelmes a helyzet, amelyben jelenleg vagyunk, ugyanakkor nem hagyhatjuk, a dolgok továbbra is úgy haladjanak, ahogy eddig. Lássuk, milyen döntésre jutunk' – mondta Dragnea, aki szerint az országos végrehajtó bizottságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is kiértékelni a kormányt. Liviu Dragnea kijelentette: a kormányprogram által előírt intézkedések 60%-a nem teljesült, a késlekedésekről pedig nyilvánosan beszélni kell, és mielőbb be kell hozni a lemaradást. 'Nehezemre esik ezekről a dolgokról beszélni a nyilvánosság előtt, de ez nem a mi kormányunk, hanem Románia kormánya' – tette hozzá a PSD elnöke. Agerpres Erdély.ma
2017. június 14.
Megvonta támogatását Sorin Grindeanu kabinetjétől a kisebbik román kormánypárt Megvonta politikai támogatását Sorin Grindeanu román miniszterelnök kabinetjétől a bukaresti szociálliberális koalíció kisebbik pártja, a liberális ALDE – jelentette be szerdán Calin Popescu Tariceanu, az ALDE elnöke. Elmondása szerint várhatóan a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) is megvonja támogatását, így a Grindeanu-kormány parlamenti támogatás nélkül marad. Tariceanu szerint a döntést a kabinet munkájának kiértékelése után hozták meg. Elmondása szerint a csaknem fél éve hivatalban lévő Grindeanu-kabinet késedelembe esett a kormányprogramban vállalt intézkedések gyakorlatba ültetésének többségével. Az ALDE elnöke egyebek mellett azt rótta fel a kormánynak, hogy nem hozta létre a kormányprogramban beígért szuverén befektetési alapot, és hogy nem nyitotta meg az államkötvény-piacot a lakossági befektetők előtt. Tariceanu szerint a PSD-ADLE koalíció továbbra is működik, csak a kormányt akarják lecserélni. Arra a kérdésre, mi a garancia arra, hogy a jobboldali Klaus Iohannis államfő ismét a szociálliberális koalíció jelöltjét bízza majd meg kormányalakítással, Tariceanu annyit mondott: a parlament összetétele nem változott. Tariceanu hozzátette az ALDE mind a négy minisztere előkészítette lemondását, arra az esetre, ha a miniszterelnök nem nyújtaná be ezek után a teljes kormány lemondását. A román média szerint a szociáldemokrata miniszterek többsége is megírta lemondását a párt délután kezdődött végrehajtó bizottsági ülése előtt, hogy így kényszerítsék meghátrálásra a tisztségéhez ragaszkodó, a bírálatokat megalapozatlannak tartó kormányfőt. Sorin Grindeanu a PSD tanácskozása előtt közölte, nem szándékozik távozni posztjáról. Ha Grindeanu nem távozik önként, tisztségétől csak a parlament foszthatja meg. Ehhez a PSD-ALDE koalíciónak saját kormánya ellen kell bizalmatlansági indítványt beterjesztenie és megszavaznia. Baranyi László / MTI Erdély.ma
2017. június 14.
Grindeanu nem mond le
A Szociáldemokrata Párt (PSD) országos végrehajtó bizottságának ülésén részt vevő források szerint Sorin Grindeanu azt mondta: nem mond le miniszterelnöki tisztségéről. Ugyanazon források szerint Grindeanu az ülésen azt kérdezte a párt vezetőségétől, hogy ki állította össze a miniszterek tevékenységét kiértékelő jelentést, mert ő a szerdai bizottsági ülésen látta először a dokumentumot. 'Felébresztettétek Iohannist a 13-as sürgősségi kormányrendelettel, és most neki akarjátok adni a kormányt?' – kérdezte a források szerint Grindeanu a PSD vezetőit a gyűlésen. A kormányfő az ülésen bemutatta a kabinet tevékenységének saját maga által összeállított kiértékelését. Eszerint a PSD a kormányprogram által előírt intézkedések közül 97-et követelt meg a tárcáktól az első két negyedévebn, és ezek közül csak 9-et nem ültettek gyakorlatba – tájékoztat ugyanazon forrás. Sorin Grindeanu azt mondta kollégáinak: 20 éve tagja a Szociáldemokrata Pártnak, de még soha nem élt át olyan agresszív kampányt, mint amilyent ellene intéztek egyes pártbéli kollégái az utóbbi hónapban.
Agerpres Erdély.ma
A Szociáldemokrata Párt (PSD) országos végrehajtó bizottságának ülésén részt vevő források szerint Sorin Grindeanu azt mondta: nem mond le miniszterelnöki tisztségéről. Ugyanazon források szerint Grindeanu az ülésen azt kérdezte a párt vezetőségétől, hogy ki állította össze a miniszterek tevékenységét kiértékelő jelentést, mert ő a szerdai bizottsági ülésen látta először a dokumentumot. 'Felébresztettétek Iohannist a 13-as sürgősségi kormányrendelettel, és most neki akarjátok adni a kormányt?' – kérdezte a források szerint Grindeanu a PSD vezetőit a gyűlésen. A kormányfő az ülésen bemutatta a kabinet tevékenységének saját maga által összeállított kiértékelését. Eszerint a PSD a kormányprogram által előírt intézkedések közül 97-et követelt meg a tárcáktól az első két negyedévebn, és ezek közül csak 9-et nem ültettek gyakorlatba – tájékoztat ugyanazon forrás. Sorin Grindeanu azt mondta kollégáinak: 20 éve tagja a Szociáldemokrata Pártnak, de még soha nem élt át olyan agresszív kampányt, mint amilyent ellene intéztek egyes pártbéli kollégái az utóbbi hónapban.
Agerpres Erdély.ma
2017. június 14.
Büntetés a felsőrákosi iskolának
A Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség figyelmeztetés helyett 3000 lejes büntetést szabott ki a baróti Gaál Mózes Általános Iskolára, miután egy ellenőrzés során rendellenességeket tapasztaltak annak Felsőrákoson működő egységében. A bírságolás okairól, körülményeiről a megyei főtanfelügyelőt és a baróti iskola igazgatónőjét is megkérdeztük.
A felügyelőség közleményében azzal indokolta a büntetést, hogy a felsőrákosi iskolánál törött, meglyukadt, kilincs nélküli ajtókat, lehullott vakolatot találtak, az iskola illemhelye pedig szerintük a legalapvetőbb higiéniai körülményeknek sem tesz eleget. Emellett a diákoknak szánt péktermékeket a padlón raktározva találták. Megállapították ugyanakkor, hogy a felsőrákosi óvodának nincs érvényes egészségügyi engedélye.
– Az, hogy egy óvoda, iskola működik-e vagy sem egészségügyi engedély nélkül (aminek kiállítását általában a nem megfelelő vízminőség miatt tagadják meg), az intézmény igazgatójának, vezetőtanácsának a döntése – mondta érdeklődésünkre Kiss Imre megyei főtanfelügyelő. – Meg is tagadhatnák a működtetést, ami persze más gondokat szülne. A felsőrákosi iskolának is van fúrt kútja, de annak vize vasas, ivásra nem megfelelő, kézmosásra, vécéöblítésre azonban igen.
Tavaly a megyei tanács és a helyi önkormányzat által kiutalt pénzből felújították a felsőrákosi iskola épületét, a tantermeket, a mosdókra viszont már nem jutott, az erre az évre maradt. – A fogyasztóvédők kifogásolták az ajtók állapotát, a hiányzó kilincseket, a leesett vakolatot, de a vécék és a padló tisztaságát is, ami azonban nem megoldhatatlan feladat. A tisztaságról gondoskodni az igazgatóság feladata, és erre valóban jobban oda kell figyelni – fejtette ki Kiss Imre. Azt is hozzátette, a maga hat egészségügyi engedély nélkül működő intézményével Kovászna megye áll a legjobban ezen a téren, mert vannak olyan megyék is, ahol az iskolák, óvodák 20%-a nem rendelkezik ilyennel. Kovászna megyében Miklósváron, Maksán, Esztelneken, Bölönben van még hasonló gond.
Bán Annamária, a Gaál Mózes Általános Iskola igazgatónője azt nehezményezi, hogy a felügyelőség egyből büntetést szabott ki, anélkül, hogy előzőleg figyelmeztetésben részesítette volna az intézményt.
– Próbáltuk elmagyarázni, hogy az iskola felújítás alatt áll, de nem érdekelte az ellenőröket. Végül, az iskola jogtanácsosával is konzultálva, nem láttuk értelmét a fellebbezésnek, kifizettük a büntetést, azaz annak felét, 1500 lejt, lévén, hogy határidőn belül voltunk – mondta.
Hozzáfűzte, azért, hogy a pékterméket a padlón tárolták, van némi jogossága a büntetésnek, ám az iskolaépület állapota miatt aligha, hiszen az nem is az intézmény tulajdona, hanem a baróti polgármesteri hivatalé, az iskola idéntől mindössze az épület adminisztrálását vette át. „Ha nem így lenne, akkor sem javíthatnánk az épületen, hiszen az iskolának erre pénze nincs” – tette hozzá. Böjte Ferenc, Bodor Tünde / Székely Hírmondó Erdély.ma
A Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség figyelmeztetés helyett 3000 lejes büntetést szabott ki a baróti Gaál Mózes Általános Iskolára, miután egy ellenőrzés során rendellenességeket tapasztaltak annak Felsőrákoson működő egységében. A bírságolás okairól, körülményeiről a megyei főtanfelügyelőt és a baróti iskola igazgatónőjét is megkérdeztük.
A felügyelőség közleményében azzal indokolta a büntetést, hogy a felsőrákosi iskolánál törött, meglyukadt, kilincs nélküli ajtókat, lehullott vakolatot találtak, az iskola illemhelye pedig szerintük a legalapvetőbb higiéniai körülményeknek sem tesz eleget. Emellett a diákoknak szánt péktermékeket a padlón raktározva találták. Megállapították ugyanakkor, hogy a felsőrákosi óvodának nincs érvényes egészségügyi engedélye.
– Az, hogy egy óvoda, iskola működik-e vagy sem egészségügyi engedély nélkül (aminek kiállítását általában a nem megfelelő vízminőség miatt tagadják meg), az intézmény igazgatójának, vezetőtanácsának a döntése – mondta érdeklődésünkre Kiss Imre megyei főtanfelügyelő. – Meg is tagadhatnák a működtetést, ami persze más gondokat szülne. A felsőrákosi iskolának is van fúrt kútja, de annak vize vasas, ivásra nem megfelelő, kézmosásra, vécéöblítésre azonban igen.
Tavaly a megyei tanács és a helyi önkormányzat által kiutalt pénzből felújították a felsőrákosi iskola épületét, a tantermeket, a mosdókra viszont már nem jutott, az erre az évre maradt. – A fogyasztóvédők kifogásolták az ajtók állapotát, a hiányzó kilincseket, a leesett vakolatot, de a vécék és a padló tisztaságát is, ami azonban nem megoldhatatlan feladat. A tisztaságról gondoskodni az igazgatóság feladata, és erre valóban jobban oda kell figyelni – fejtette ki Kiss Imre. Azt is hozzátette, a maga hat egészségügyi engedély nélkül működő intézményével Kovászna megye áll a legjobban ezen a téren, mert vannak olyan megyék is, ahol az iskolák, óvodák 20%-a nem rendelkezik ilyennel. Kovászna megyében Miklósváron, Maksán, Esztelneken, Bölönben van még hasonló gond.
Bán Annamária, a Gaál Mózes Általános Iskola igazgatónője azt nehezményezi, hogy a felügyelőség egyből büntetést szabott ki, anélkül, hogy előzőleg figyelmeztetésben részesítette volna az intézményt.
– Próbáltuk elmagyarázni, hogy az iskola felújítás alatt áll, de nem érdekelte az ellenőröket. Végül, az iskola jogtanácsosával is konzultálva, nem láttuk értelmét a fellebbezésnek, kifizettük a büntetést, azaz annak felét, 1500 lejt, lévén, hogy határidőn belül voltunk – mondta.
Hozzáfűzte, azért, hogy a pékterméket a padlón tárolták, van némi jogossága a büntetésnek, ám az iskolaépület állapota miatt aligha, hiszen az nem is az intézmény tulajdona, hanem a baróti polgármesteri hivatalé, az iskola idéntől mindössze az épület adminisztrálását vette át. „Ha nem így lenne, akkor sem javíthatnánk az épületen, hiszen az iskolának erre pénze nincs” – tette hozzá. Böjte Ferenc, Bodor Tünde / Székely Hírmondó Erdély.ma
2017. június 14.
Nincs nagy baj, de hiányzik a szakvizsgálat (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Orvosok Háromszéken)
Közel hatszáz szakvizsgálatot végeztek a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház orvosai és asszisztensei hétfőn Sepsibükszádon, tegnap hasonló érdeklődés volt az ingyenes szűrések iránt, a vendégorvosok a felnőttek mellett az óvodások és iskolások egészségügyi állapotát is felmérték.
Egy héten át öt orvos és tizenkét szakasszisztens fogadja az Olt menti települések lakóit a vizsgálatokra, a hét első két napján a sepsibükszádi sportcsarnokban rendezték be az ideiglenes rendelőket, mától Mikóújfaluban fogadják a pácienseket. Tegnap a hetvenhét éves Szép Mariska azért jelentkezett kardiológiai szűrővizsgálatra, mert az utóbbi időben könnyen fárad, a hat éve fekélyes lába aggasztja, arra gondol, édesanyja magas vérnyomásos volt, talán ő is örökölte. Édesapja betegségeiről keveset tud, mert ő tífuszban hunyt el orosz fogságban. Mariska néni elégedett a helyi családorvosi ellátással, de azt különösen dicséri, hogy a magyarországi orvosok eljöttek Sepsibükszádra, „mert annak a hanyagság és a pénzhiány is oka, hogy akinek kellene, nem megy Sepsiszentgyörgyre szakorvoshoz”. Dr. Lőrincz Ambrus kardiológus megerősíti, hogy nincsenek nagyobb bajok, de az érződik, hogy hiányzik a rendszeres szakvizsgálat az olyan esetekben, ahol korábban már valami rendellenességet észleltek. Hatodik alkalommal végeznek szűrővizsgálatokat Székelyföldön, Háromszéken ez a harmadik terepútjuk, és ezúttal is azt a módszert alkalmazzák, hogy a vizsgálati lapot az eredményekkel együtt átadják a páciensnek és a családorvosnak, ha súlyos esetről van szó, személyesen is megbeszélik a helyi szakemberrel. A családorvos segítségét olyankor is igénybe veszik, ha valami rendkívüli történik, mint például hétfőn, amikor egy súlyosan rendellenes EKG-eredmény miatt mentőt hívtak egy beteghez. A szív- és érrendszeri szűrés mellett bőrgyógyászati, ideggyógyászati, szemészeti, a gyermekeknél fogászati és testtartási vizsgálatokat végeznek, ezenkívül mérnek csontsűrűséget, vérnyomást, vércukorszintet, vérzsírt, testsúlyt, koleszterinszintet. Vannak, akik többféle vizsgálatra is feliratkoznak, másoknak a szakorvos ajánlja, hogy a pontos diagnózis megállapítása végett lépjenek be egy másik ideiglenes szakrendelőbe is. Valóban ideiglenes vizsgálóhelyiségekről van szó, de a szolnoki orvoscsapat elismeri, egy sportcsarnokban aligha lehetne jobb körülményeket teremteni, ráadásul a helyi önkormányzat erre az alkalomra rendezett be megfelelő bútorzattal néhány kis termet, falakat meszeltek, térválasztókat helyeztek el. A szervezésért felelős szolnoki Lehoczky Ildikó asszisztens szerint a helyiek mindent megtettek, hogy a Hetényi Géza Kórház munkatársai megfelelő körülmények között végezzék a szúrővizsgálatokat. A gyermekek egészségi állapotának felmérését az iskolában és a két óvodában végezték, senki nem maradt ki a szűrésből, sőt, még csecsemőt is hoztak, akinek az éppen kibújó fogacskájáról akartak többet megtudni a hozzátartozók. Dr. Matolay Ágnes gyermekgyógyász lapunk érdeklődésére elmondta, a gyermekeknél a korosztályoknak megfelelő vizsgálatokat végezték, legszembetűnőbb a rossz fogak helyzete, de a nagyobbak egy részénél már látszik, hogy kezelték a fogukat. Ugyanezt állapították meg a rossz testtartásról, ezt sok esetben javítják, de a kisebbeknél ez nem gyakori, ellenben nagyon sok a lúdtalpas gyermek. A szemhibákra is csak későn figyelnek fel, illetve későn tesznek a javításért a szülők, ez általában a hátrányos helyzetű családokban jellemző – erősítik meg a helyi pedagógusok. A szolnoki orvoscsapat ma Mikóújfaluba költözik, ide várják a helyieket, és pénteken a málnási érdeklődőket is megvizsgálják – ezzel lesz teljes az Olt menti felmérés.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Közel hatszáz szakvizsgálatot végeztek a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház orvosai és asszisztensei hétfőn Sepsibükszádon, tegnap hasonló érdeklődés volt az ingyenes szűrések iránt, a vendégorvosok a felnőttek mellett az óvodások és iskolások egészségügyi állapotát is felmérték.
Egy héten át öt orvos és tizenkét szakasszisztens fogadja az Olt menti települések lakóit a vizsgálatokra, a hét első két napján a sepsibükszádi sportcsarnokban rendezték be az ideiglenes rendelőket, mától Mikóújfaluban fogadják a pácienseket. Tegnap a hetvenhét éves Szép Mariska azért jelentkezett kardiológiai szűrővizsgálatra, mert az utóbbi időben könnyen fárad, a hat éve fekélyes lába aggasztja, arra gondol, édesanyja magas vérnyomásos volt, talán ő is örökölte. Édesapja betegségeiről keveset tud, mert ő tífuszban hunyt el orosz fogságban. Mariska néni elégedett a helyi családorvosi ellátással, de azt különösen dicséri, hogy a magyarországi orvosok eljöttek Sepsibükszádra, „mert annak a hanyagság és a pénzhiány is oka, hogy akinek kellene, nem megy Sepsiszentgyörgyre szakorvoshoz”. Dr. Lőrincz Ambrus kardiológus megerősíti, hogy nincsenek nagyobb bajok, de az érződik, hogy hiányzik a rendszeres szakvizsgálat az olyan esetekben, ahol korábban már valami rendellenességet észleltek. Hatodik alkalommal végeznek szűrővizsgálatokat Székelyföldön, Háromszéken ez a harmadik terepútjuk, és ezúttal is azt a módszert alkalmazzák, hogy a vizsgálati lapot az eredményekkel együtt átadják a páciensnek és a családorvosnak, ha súlyos esetről van szó, személyesen is megbeszélik a helyi szakemberrel. A családorvos segítségét olyankor is igénybe veszik, ha valami rendkívüli történik, mint például hétfőn, amikor egy súlyosan rendellenes EKG-eredmény miatt mentőt hívtak egy beteghez. A szív- és érrendszeri szűrés mellett bőrgyógyászati, ideggyógyászati, szemészeti, a gyermekeknél fogászati és testtartási vizsgálatokat végeznek, ezenkívül mérnek csontsűrűséget, vérnyomást, vércukorszintet, vérzsírt, testsúlyt, koleszterinszintet. Vannak, akik többféle vizsgálatra is feliratkoznak, másoknak a szakorvos ajánlja, hogy a pontos diagnózis megállapítása végett lépjenek be egy másik ideiglenes szakrendelőbe is. Valóban ideiglenes vizsgálóhelyiségekről van szó, de a szolnoki orvoscsapat elismeri, egy sportcsarnokban aligha lehetne jobb körülményeket teremteni, ráadásul a helyi önkormányzat erre az alkalomra rendezett be megfelelő bútorzattal néhány kis termet, falakat meszeltek, térválasztókat helyeztek el. A szervezésért felelős szolnoki Lehoczky Ildikó asszisztens szerint a helyiek mindent megtettek, hogy a Hetényi Géza Kórház munkatársai megfelelő körülmények között végezzék a szúrővizsgálatokat. A gyermekek egészségi állapotának felmérését az iskolában és a két óvodában végezték, senki nem maradt ki a szűrésből, sőt, még csecsemőt is hoztak, akinek az éppen kibújó fogacskájáról akartak többet megtudni a hozzátartozók. Dr. Matolay Ágnes gyermekgyógyász lapunk érdeklődésére elmondta, a gyermekeknél a korosztályoknak megfelelő vizsgálatokat végezték, legszembetűnőbb a rossz fogak helyzete, de a nagyobbak egy részénél már látszik, hogy kezelték a fogukat. Ugyanezt állapították meg a rossz testtartásról, ezt sok esetben javítják, de a kisebbeknél ez nem gyakori, ellenben nagyon sok a lúdtalpas gyermek. A szemhibákra is csak későn figyelnek fel, illetve későn tesznek a javításért a szülők, ez általában a hátrányos helyzetű családokban jellemző – erősítik meg a helyi pedagógusok. A szolnoki orvoscsapat ma Mikóújfaluba költözik, ide várják a helyieket, és pénteken a málnási érdeklődőket is megvizsgálják – ezzel lesz teljes az Olt menti felmérés.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 14.
Saját pártja szorongatja Grindeanut (Kormányválság)
Lemondásra szólította fel Sorin Grindeanu miniszterelnököt Liviu Dragnea, a kormány fő erejét képező Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke, a kormányfő azonban egyelőre nem hajlandó önként távozni. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök cáfolta, hogy az SZDP a kormánykoalícióba hívta volna a magyar érdekképviseletet, és elzárkózott attól, hogy találgatásokra reagálva megelőlegezze, mit tenne a szövetség kormányválság esetén.
A szocialista párt elnöke többször, legutóbb tegnap szembesítette Grindeanut azzal, hogy elveszítette a pártvezetés bizalmát, ezért azt kérte tőle, hogy önként távozzon. Dragnea a kormányprogram végrehajtásának késlekedésére hivatkozott, egyebek mellett arra, hogy a kormány nem hozta létre a választási kampányban beígért szuverén befektetési alapot. Az SZDP-ben is egyre többen sürgetik a teljes Grindeanu-kormány távozását, Niculae Bădălău szociáldemokrata alelnök tegnap azt nyilatkozta, hogy sok területen hiányos a kormány munkája, például a pénzügy, szállítás, mezőgazdaság területén. Sorin Grindeanu azonban nem mutat hajlandóságot a távozásra, egyre több jelét adja önállósulásának, láthatóan igyekszik elhatárolódni az SZDP elnökétől, és – egyes elemzők szerint – arra vár, hogy Dragneát második korrupciós pere végleg eltávolítsa a politikából. Ha viszont önként nem hajlandó lemondani, akkor az SZDP megvonhatja tőle és a kabinettől a politikai támogatást, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a parlamentben a kormánykoalíció törvényhozói megszavaznak egy bizalmatlansági indítványt, ami a kormány bukásához vezet. Liviu Dragnea korábban bejelentette, hogy a pártvezetés alapos elemzésnek veti alá a kormánytagok eddigi, féléves teljesítményét. A kiértékelés következtetéseit várhatóan mai ülésén vonja le az SZDP végrehajtó bizottsága, ezután pedig várható, hogy Dragnea a nyilvánosság előtt is bejelenti, kik azok a miniszterek, akiknek a munkájával elégedetlen a párt, milyen mértékű kormányátalakítást tart szükségesnek annak vezetősége. Klaus Iohannis államfő – akinek kormányváltás esetén meglehetősen tág mozgásteret biztosít az alkotmány – kiváró álláspontra helyezkedett az üggyel kapcsolatosan, szóvivőjén keresztül annyit üzent, hogy csak hivatalos bejelentésekre fog reagálni, egyébként pedig az SZDP felelőssége, hogy kiértékelje miniszterei teljesítményét. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke tegnap azt mondta, nem kapott hivatalos felkérést a Szociáldemokrata Párttól vagy annak elnökétől, Liviu Dragneától a kormányra lépésre, ő pedig nem kommentál spekulációkat. A Népi Mozgalom Párt parlamenti képviselője, Eugen Tomac tegnapi nyilatkozatát, miszerint Liviu Dragnea RMDSZ-es miniszterelnököt tervez jelölni Sorin Grindeanu helyére, badarságnak nevezte Kelemen Hunor. „Megkérdezték Tomac úrtól, mit szívott ma reggel? (...) Elég súlyos, hogy egy pártvezető ilyen badarságokat képes mondani, teljes komolysággal. (...) Amúgy az RMDSZ-tagok is pont olyan román állampolgárok, mint Tomac úr, nem kellene úgy tekintenie ránk, mint az országot fenyegető természeti katasztrófára” – mondta a szövetségi elnök a sajtónak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Lemondásra szólította fel Sorin Grindeanu miniszterelnököt Liviu Dragnea, a kormány fő erejét képező Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke, a kormányfő azonban egyelőre nem hajlandó önként távozni. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök cáfolta, hogy az SZDP a kormánykoalícióba hívta volna a magyar érdekképviseletet, és elzárkózott attól, hogy találgatásokra reagálva megelőlegezze, mit tenne a szövetség kormányválság esetén.
A szocialista párt elnöke többször, legutóbb tegnap szembesítette Grindeanut azzal, hogy elveszítette a pártvezetés bizalmát, ezért azt kérte tőle, hogy önként távozzon. Dragnea a kormányprogram végrehajtásának késlekedésére hivatkozott, egyebek mellett arra, hogy a kormány nem hozta létre a választási kampányban beígért szuverén befektetési alapot. Az SZDP-ben is egyre többen sürgetik a teljes Grindeanu-kormány távozását, Niculae Bădălău szociáldemokrata alelnök tegnap azt nyilatkozta, hogy sok területen hiányos a kormány munkája, például a pénzügy, szállítás, mezőgazdaság területén. Sorin Grindeanu azonban nem mutat hajlandóságot a távozásra, egyre több jelét adja önállósulásának, láthatóan igyekszik elhatárolódni az SZDP elnökétől, és – egyes elemzők szerint – arra vár, hogy Dragneát második korrupciós pere végleg eltávolítsa a politikából. Ha viszont önként nem hajlandó lemondani, akkor az SZDP megvonhatja tőle és a kabinettől a politikai támogatást, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a parlamentben a kormánykoalíció törvényhozói megszavaznak egy bizalmatlansági indítványt, ami a kormány bukásához vezet. Liviu Dragnea korábban bejelentette, hogy a pártvezetés alapos elemzésnek veti alá a kormánytagok eddigi, féléves teljesítményét. A kiértékelés következtetéseit várhatóan mai ülésén vonja le az SZDP végrehajtó bizottsága, ezután pedig várható, hogy Dragnea a nyilvánosság előtt is bejelenti, kik azok a miniszterek, akiknek a munkájával elégedetlen a párt, milyen mértékű kormányátalakítást tart szükségesnek annak vezetősége. Klaus Iohannis államfő – akinek kormányváltás esetén meglehetősen tág mozgásteret biztosít az alkotmány – kiváró álláspontra helyezkedett az üggyel kapcsolatosan, szóvivőjén keresztül annyit üzent, hogy csak hivatalos bejelentésekre fog reagálni, egyébként pedig az SZDP felelőssége, hogy kiértékelje miniszterei teljesítményét. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke tegnap azt mondta, nem kapott hivatalos felkérést a Szociáldemokrata Párttól vagy annak elnökétől, Liviu Dragneától a kormányra lépésre, ő pedig nem kommentál spekulációkat. A Népi Mozgalom Párt parlamenti képviselője, Eugen Tomac tegnapi nyilatkozatát, miszerint Liviu Dragnea RMDSZ-es miniszterelnököt tervez jelölni Sorin Grindeanu helyére, badarságnak nevezte Kelemen Hunor. „Megkérdezték Tomac úrtól, mit szívott ma reggel? (...) Elég súlyos, hogy egy pártvezető ilyen badarságokat képes mondani, teljes komolysággal. (...) Amúgy az RMDSZ-tagok is pont olyan román állampolgárok, mint Tomac úr, nem kellene úgy tekintenie ránk, mint az országot fenyegető természeti katasztrófára” – mondta a szövetségi elnök a sajtónak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 14.
Vádat emeltek Iliescu ellen
Vádat emeltek tegnap Ion Iliescu volt államfő ellen a „bányászjárásként” elhíresült, 1990. júniusi erőszakos cselekmények ügyében. A legfőbb ügyészség Ion Iliescut – 13 társával együtt – emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolja. A vádhatóság jelképesen június 13-ra, a bányászjárás 27. évfordulójára időzítette a vádemelést.
Iliescu mellett Petre Roman volt miniszterelnöknek, Virgil Măgureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat alapító igazgatójának és Miron Cozma bányászvezérnek is bíróság előtt kell felelnie azért, hogy 1990 júniusában állami karhatalmi szervek erőszakosan léptek fel az akkori hatalom ellen tüntető polgárokkal szemben, majd Bukarestbe szállították a Zsil-völgyi bányászokat, akik ellenzéki pártok székházait dúlták fel, az utcán pedig brutálisan bántalmaztak polgári lakosokat. Iliescut – aki 1990 júniusában a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának elnökeként és megválasztott államfőként vezette Romániát – négy ember haláláért, 1388 ember megsebesítéséért és 1250 (bebörtönzött) ember politikai okokból történt meghurcolásáért vonják felelősségre. A legfőbb ügyészség katonai részlege a Petre Roman vezette korabeli kormány több tagja, az akkori katonai főügyész, belügyminisztériumi vezetők és a Zsil-völgyi szénbányászok több volt szakszervezeti vezetője ellen is emberiesség elleni bűncselekményekért emelt vádat, amelyet életfogytiglani vagy 15-től 25 évig terjedő szabadságvesztéssel sújt az új büntető törvénykönyv. A vádhatóság megjegyzi: mivel időközben változott a büntetőjog, valamennyi vádlott esetében a számukra kedvezőbb büntetési tétel kiszabását kérik a bíróságtól. A vádirat kétezer oldalas, amelyhez az ügyészség 413 kötetnyi bizonyítékot csatolt. Az ügyet a legfelsőbb bíróság tárgyalja. Bár korábban több ízben is vizsgálat indult az ügyben, Románia máig nem derítette ki, hogy kit terhel a büntetőjogi felelősség az akkori erőszakos cselekményekért. Legutóbb 2015-ben indították újra a vizsgálatot, miután a strasbourgi emberi jogi bíróság 2014-ben kártérítésre kötelezte és felszólította a román államot, hogy szolgáltasson igazságot az erőszakos cselekmények négy halálos és három, golyó által megsebesített áldozatának, illetve a több mint ezer jogtalanul bebörtönzött tüntetőnek. A 87 éves Ion Iliescu ellen tavaly az 1989-es forradalom ügyében is bűnvádi eljárás indult szintén egy strasbourgi elmarasztalás és ugyancsak emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával, de abban az ügyben még nem történt vádemelés. A politikus 1990 és 1996, illetve 2000 és 2004 között Románia államelnöke volt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Vádat emeltek tegnap Ion Iliescu volt államfő ellen a „bányászjárásként” elhíresült, 1990. júniusi erőszakos cselekmények ügyében. A legfőbb ügyészség Ion Iliescut – 13 társával együtt – emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolja. A vádhatóság jelképesen június 13-ra, a bányászjárás 27. évfordulójára időzítette a vádemelést.
Iliescu mellett Petre Roman volt miniszterelnöknek, Virgil Măgureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat alapító igazgatójának és Miron Cozma bányászvezérnek is bíróság előtt kell felelnie azért, hogy 1990 júniusában állami karhatalmi szervek erőszakosan léptek fel az akkori hatalom ellen tüntető polgárokkal szemben, majd Bukarestbe szállították a Zsil-völgyi bányászokat, akik ellenzéki pártok székházait dúlták fel, az utcán pedig brutálisan bántalmaztak polgári lakosokat. Iliescut – aki 1990 júniusában a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának elnökeként és megválasztott államfőként vezette Romániát – négy ember haláláért, 1388 ember megsebesítéséért és 1250 (bebörtönzött) ember politikai okokból történt meghurcolásáért vonják felelősségre. A legfőbb ügyészség katonai részlege a Petre Roman vezette korabeli kormány több tagja, az akkori katonai főügyész, belügyminisztériumi vezetők és a Zsil-völgyi szénbányászok több volt szakszervezeti vezetője ellen is emberiesség elleni bűncselekményekért emelt vádat, amelyet életfogytiglani vagy 15-től 25 évig terjedő szabadságvesztéssel sújt az új büntető törvénykönyv. A vádhatóság megjegyzi: mivel időközben változott a büntetőjog, valamennyi vádlott esetében a számukra kedvezőbb büntetési tétel kiszabását kérik a bíróságtól. A vádirat kétezer oldalas, amelyhez az ügyészség 413 kötetnyi bizonyítékot csatolt. Az ügyet a legfelsőbb bíróság tárgyalja. Bár korábban több ízben is vizsgálat indult az ügyben, Románia máig nem derítette ki, hogy kit terhel a büntetőjogi felelősség az akkori erőszakos cselekményekért. Legutóbb 2015-ben indították újra a vizsgálatot, miután a strasbourgi emberi jogi bíróság 2014-ben kártérítésre kötelezte és felszólította a román államot, hogy szolgáltasson igazságot az erőszakos cselekmények négy halálos és három, golyó által megsebesített áldozatának, illetve a több mint ezer jogtalanul bebörtönzött tüntetőnek. A 87 éves Ion Iliescu ellen tavaly az 1989-es forradalom ügyében is bűnvádi eljárás indult szintén egy strasbourgi elmarasztalás és ugyancsak emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával, de abban az ügyben még nem történt vádemelés. A politikus 1990 és 1996, illetve 2000 és 2004 között Románia államelnöke volt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 14.
Prefektus: nincs törvényes alap a kétnyelvű utcanevekre
Maros megye prefektusa fenntartja a marosvásárhelyi Dózsa György út kétnyelvű utcanévtáblái leszerelésére vonatkozó utasítását. Szerinte ugyanis nincs törvényes alap a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére. Lucian Goga prefektust az MTI azzal kapcsolatban kérdezte, hogy május végén a helyi közigazgatás működését szabályozó törvényre hivatkozva háromnapos határidőt adott a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak a Dózsa György út magyar utcaneveinek az eltávolítására, később viszont egy olyan önkormányzati határozat bírósági érvénytelenítésével magyarázta a felszólítást, amelyik nem a kétnyelvű utcanévtáblákról szólt. „Semmi bajom senkivel, de a prefektusi hivatal úgy tekinti, hogy nincs törvényes alap az utcák kétnyelvű feliratozására. A törvény csak a településnevekre és az intézménynevekre vonatkozik, nem terjed ki az utcanevekre is” – jelentette ki a prefektus. (MTI) Népújság (Marosvásárhely)
Maros megye prefektusa fenntartja a marosvásárhelyi Dózsa György út kétnyelvű utcanévtáblái leszerelésére vonatkozó utasítását. Szerinte ugyanis nincs törvényes alap a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére. Lucian Goga prefektust az MTI azzal kapcsolatban kérdezte, hogy május végén a helyi közigazgatás működését szabályozó törvényre hivatkozva háromnapos határidőt adott a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak a Dózsa György út magyar utcaneveinek az eltávolítására, később viszont egy olyan önkormányzati határozat bírósági érvénytelenítésével magyarázta a felszólítást, amelyik nem a kétnyelvű utcanévtáblákról szólt. „Semmi bajom senkivel, de a prefektusi hivatal úgy tekinti, hogy nincs törvényes alap az utcák kétnyelvű feliratozására. A törvény csak a településnevekre és az intézménynevekre vonatkozik, nem terjed ki az utcanevekre is” – jelentette ki a prefektus. (MTI) Népújság (Marosvásárhely)