Hangulatos mulatság Zimándújfalun
Szombaton 20 órától a zimándújfalui kultúrotthonban a Borostyán Egyesület hagyományos farsangi bált szervezett, ahol a 130-140 vendégnek 30 jelmezes mutatkozott be a kétévesektől kezdve a felnőttekig. A gyermekek különféle tündérek, balett-táncos, szörnyella, de frász, hó-angyal, boszorkány, varázsló, macska, manóka, aranyhaj, cigánylány, bohóc, Messi, a futballista, autóversenyző, dinók, kakas, Zorró, Batman, Superman, pókember, sárkány, kalóz, vámpír, jelmezben vonultak fel. A felnőttek közül fehér playboy, nyuszi, két playboy, muszik, halálfej, és  két csoport mutatkozott be.
Az egyik csoport 9 felnőttje a zimándújfalui öregotthon pszichiátriai osztályának első napját mutatta be, ahol viagrás kezeléstől megfiatalodtak a betegek, a végén a gangnam style zenére táncoltak. A második csoport 13 fiatalja a 70-80-as évek rock’n roll stílusát mutatta be, Fenyő Miklós zenéjére táncolva. A két produkció igen feldobta a hangulatot.
Éjfél után kisorsolták a több mint 60 tombolanyereményt, köztük az I. díjat, a hőszigetelt ételhordó készletet Gali Anita, a II. díjat, az éjjeli lámpát Balog Adrienn, míg a III. díjat, a tortadíszítő készletet Princ Szintia vihette haza.  
Éjjel 1 óra után az utcán szervezték meg a hagyományos a bábuégetést, melynek során körbetáncolták az égő szalmabábut, a tél jelképét. Egész éjjel büfé szolgálta a vendégeket, akiknek a szervezők több mint 200 farsangi fánkkal kedveskedtek. A Kvint zenekar zenéjére 3 óráig jó hangulatban mulattak, amiért köszönet jár a szervezőknek, a közreműködőknek egyaránt – tudtuk meg Zsámbok Máriától, a szombati mulatság egyik szervezőjétől. 
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Sikeres farsangi mulatság Nagyiratoson
Négyszáz fánk, száznyolcvan adag kocsonya fogyott el
Szombaton a nagyiratosi Forray Népdalkör IV. alkalommal szerevezett farsangi mulatságot a helybeli kultúrotthonban, ahol 20 órától fogadták a vendégeket. 22 órakor a több mint 200 fős közönséget Juhász Rozália műsorvezető köszöntötte, majd a színpadra kérte Papp Attila polgármestert, aki üdvözölte az egybegyűlteket, név szerint kiemelve Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt. Miután mindnyájuknak jó szórakozást kívánt a szervező, a Forray Népdalkör szórakoztató műsora következett, ami tulajdonképpen az alkalomra betanult boszorkánytánc volt. Ahhoz a résztvevők minden, a boszorkányokra jellemző kelléket igénybe vettek, boszorkány-orrt viseltek, fekete kalappal és ruhában, illetve seprűn lovagolva ropták a kísérteties táncukat, majd egy nagy üstben megfőzték a csapat egyik tagját. A vastapsot kapott táncot követően, színpadra kérték a jelmezeseket, akik bemutatkoztak. A közel 100 jelmezes felszerelését, produkcióját a Faragó Péter, Kővári Sándor és Recski Cecília alkotta zsűri értékelte. Mivel a gyermek jelmezesek rangsorolása fölött nem tudtak dönteni, mindnyájan kaptak egy-egy csokoládét. A felnőttek között a legötletesebb jelmezért járó jutalmat a nagyvarjasi cigányok kéttagú csapata nyerte. A továbbiakban bemutatta jelmezét a kiskirálynő, a bolondkalapos, illetve a dombegyházi doktorok csapata. Amint az értékelés is jelzi, a farsangi jelmezbálon a helybeliek mellett kisiratosi, pécskai, dombegyházi, aradi, továbbá más magyarországi vendégek is részt vettek.
Ezt követően Czank Martin az édesapjával énekelt, majd az udvaron gyülekeztek, hogy a telet jelképező boszorkány-bábut elégessék. Az égő bábut körbetáncolták, majd a nagyteremben folytatódott a mulatás, illetve következett a tombolanyeremények sorsolása, melynek során gazdára talált az 50-nél több nyeremény, köztük a legutolsó, egyben az egyik legértékesebb is, a mixer. A rendezvény közben a szervezők folyamatosan farsangi fánkkal kínálgatták a vendégeket, ugyanakkor 180 adag kocsonyát is felkínáltak, ami egy szálig elfogyott. A 400 farsangi fánkot és a kocsonyát ezúttal is Szász Franciska, id. Juhász Rozália, illetve Andó Katalin készítették, a Népdalkör tagjainak a hathatós közreműködésével. A hajnali 3 óra utánig eltartott farsangi mulatságon a Czank Öcsi zenekar szolgáltatta a talpalávalót, sarkallta állandóan táncra, nótázásra a közönséget.
Nagy Melinda, a Forray Népdalkör vezetője ezúton is megköszöni a jelenlétet minden résztvevőnek, illetve mindazoknak a segítségét, akik az adományaikkal vagy a munkájukkal hozzájárultak a nagyiratosi farsangi mulatságnak a sikeréhez. A szombati remekül sikerült program további hagyományőrző, egyben szórakoztató műsorok szervezésére ösztönzi a Forray Népdalkör tagjait. 
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Oszlik a köd Méliusz körül
Január 30-án, szombaton Méliusz József temesvári születésű regényíró, költő, műfordító, az erdélyi magyar avantgárd irodalom úttörője munkásságának felidézésével folytatódott a Temesvári Tartozások beszélgetés-sorozat a Kafka irodalmi kávéházban. A rendezvény moderátorai, Mátray László színművész és Makkai Zoltán újságíró felidézték a Város a ködbencímű regény méltatlanul elfeledett írójának hányatott élettörténetét. Az író műveiből Mátray László, Makkai Zoltán és Czernák Ferenc lippai versmondó olvasott fel verseket és néhány regényrészletet.
Hányatott sorsa volt Méliusz Józsefnek és főművének, a Város a ködben című regénynek is, amelyet az 1930-as évek végén írt meg, és csak 1968-ban jelent meg a hazai Ifjúsági Kiadónál, miután több anyaországi és erdélyi könyvkiadó is elutasította. Az író 1932-ben visszhangos sajtóbotrányba is keveredett, miután Csíkszentmártonban írt Vasárnap este táncban című versét „a székelységet gyalázó” műnek minősítették, talán ez a közjáték is hozzájárult regénye többszöri elutasításához. Magát a szerzőt 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és ítélet nélkül hat évig börtönben tartották, miközben első feleségét a Securitate a halálba, fiát az őrültségbe hajszolta. A fenti időszak előtt és után a magát mindig baloldalinak valló Méliusz József fontos tisztségeket töltött be a romániai magyar közéletben: a Magyar Népi Szövetség sajtóirodájának vezetője, a Romániai Magyar Írók Szövetségének főtitkára, a Gaál Gábor-féle Utunk felelős szerkesztője, a romániai magyar színházak vezérfelügyelője a Művelődésügyi Minisztériumban, később a kolozsvári magyar színház főrendezője volt. 1955-ös szabadlábra helyezése után kevéssel az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó aligazgatójává nevezik ki, 1968–1972 között a Romániai Írók Szövetségének alelnöke. „Ennek ellenére, rehabilitálása nem diadalmenet, elsősorban román íróbarátainak köszönheti, hogy talpra állhat” – idézte fel Méliusz ellentmondásos fordulatokkal teli életpályáját Mátray László. Méliusz börtönből való szabadulása után nyilatkozatban elítélte az 1956-os „magyar ellenforradalmárokat” és Dsida Jenőt is megtámadta, ami sokat rontott a megítélésén az erdélyi magyar írótársadalom körében. A beszélgetés során szó esett Méliusz kedvenc műfajáról, a kávéház-regényről is, ennek a sorozatnak öt kötete látott napvilágot, köztük a Zsilava nem volt kávéház című börtönnapló is. Az elhangzottakat összegezve, Mátray László szerint Méliusz Józsefet ma már a magyar avantgárd költészet élvonalába sorolják, Város a ködben című trianoni témájú regényét pedig a Proust utáni modern európai próza szintjét megközelítő műként tartják számon. 
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Ráduly-ügy: elkezdődött a per érdemi szakasza
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) azt kérte hétfőn, hogy ne a területileg illetékes csíkszeredai törvényszék tárgyalja Ráduly Róbertnek és Szőke Domokosnak, a város volt polgármesterének és tisztségéből felfüggesztett alpolgármesterének a perét.
Csíkszeredában hétfőn kezdődött el a hivatali visszaéléssel vádolt városvezetők perének az érdemi szakasza. A DNA 2015 áprilisában tartott csíkszeredai házkutatásai óta a törvényszék csak az elöljárók elleni kényszerintézkedésekre vonatkozó kérésekkel foglalkozott. Szabadság (Kolozsvár)

BMC-tárlat az emlékezés és a továbblépés jegyében
Nem kell a számmisztika híveinek lennünk ahhoz, hogy elismerjük: a számok befolyásolják életünket. Mintegy rendet teremtenek benne, szakaszokra bontják, mennyiségi mutatókhoz kötik létünket. A kerek számok, a kerek évfordulók pedig alkalmat teremtenek az emlékezésre, a visszatekintésre és jövőbe nézésre. A megalakulásának nyolcvanhetedik és újraalakulásának huszonkettedik évébe lépett Barabás Miklós Céh legnépesebb, kolozsvári csoportja Farkas utcai galériája hivatalos megnyitásának tízéves jubileuma után most újabb, ünnepi évfordulóhoz érkezett. Ötödik alkalommal jelentkezik a Minerva Kulturális Egyesület emeleti kiállítótermeiben hagyományos, értékfelmérő kiállítással. A magyar kultúra napjának jegyében rendezett, ötvenkét művész hatvankét alkotását bemutató tárlat sajátos stílusparádét ígér. A minden évben megismétlődő csoportos kiállítás mindenkori állandója ugyanis a változatosság. És mi sem izgalmasabb, mint nyomon követni ennek a sokszínűségnek az alakulását mind céhes, mind egyéni alkotókra lebontott vonatkozásban.
Az összképet illetően, a Kántor Lajos kezdeményezte szigorúbb válogatás eredményeként, az idei tárlat minőségben mintha némiképp felülmúlná a tavalyit, bár annak is megvoltak az erényei. Mintegy emlékeztetőül érdemes fellapozni a Tosa Szilágyi Katalin szerkesztésében megjelent hatvannyolc oldalas, nagy formátumú, színes katalógust, amely dokumentumanyagával a konkrét összevetés lehetőségét is megteremti.
Ami újdonságnak számít, s amit az elkövetkezendőkben állandósítani szeretnénk, az az elődeinkre való emlékezés. Az örökösök jóvoltából idén két kimagasló alkotás, Egri László Deltai halászok című, 1960-ban készült festői  remeklése és Károly Sándor geometrikus alakzatokba fogalmazott, nemes eleganciájú plasztikája emeli a tárlat színvonalát.
NÉMETH JÚLIA. Szabadság (Kolozsvár)

Akár ma megszülethet az ítélet a kolozsvári táblaügyben
Senki sem mondott újdonságot a tegnapi tárgyaláson
Hétfőn újabb állomásához érkezett a kétnyelvű helységnévtáblák pere: Szőcs Sándor ügyvédtől, a kolozsvári bejegyzésű Minority Rights Egyesület elnökétől lapunk megtudta: a bíró immár harmadik alkalommal megadta a szót az érdemben hozzászóló ügyvédeknek.
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal védője ismét kifogásolta, hogy a civil szervezet által indított perhez csatlakozó mintegy négyszáz felperes nem volt rendesen beidézve, ugyanakkor ismételten azt is nehezményezte, hogy miért éppen ez az egyesület, s név szerint Szőcs Sándor vállalta fel az ügyet. Ez az ügy egyszer már nyert, ám másodfokon a bíróság jogtalannak ítélte, hogy a Landman Gábor vezette hollandiai alapítvány kérte a kolozsvári magyarok számára a kétnyelvű táblákat. Akkor a korábbi felpereseknél „illetékesebbek” vették át az ügyet, Szőcs Sándor és Izabella lánya. A perben akár már ma döntés születhet, Szőcs Sándor úgy véli, a bíróság nem halogat.
Négyszázan támogatják aláírásukkal, Szőcs Sándor és Izabella képviselik az ügyet. Szabadság (Kolozsvár)

Elfelejtett „dominókocka” (2.)
Folytatás a múlt heti Szempontból – Könyvismertetésünk múlt heti bevezetőjében utaltunk rá, hogy bár Magyarország a tízezres nagyságrendű erdélyi menekültek helyzetének a rendezése érdekében csatlakozott a genfi menekültügyi egyezményhez, a szocialista országok történetében e páratlan lépés igazi haszonélvezői mégis a folyamat „potyautasai”, a szövetségi köztársaságba igyekvő NDK-s menekültek voltak.
Viszont ez a csatlakozás majd csak a keletnémet menekültek Sopron melletti határáttörése révén válhatott az egész kelet-európai „dominóomlás” egyik kezdeti kockájává, és sajnos a későbbi felejtés okává is. Mert hát a berlini fal világszenzációval felérő leomlásának meglepetésében ugyan kit érdekeltek volna már a piknik, majd a falomlás kevésbé látványos előzményei? Minálunk pedig az év decemberében a gyorsvonat sebességével beindult átalakulások izgatott forgatagában kinek is maradt volna ideje és energiája, hogy ilyesmivel pepecseljen?
Erdélyi menekültek – így honosodott meg a közbeszédben, és így szerepel a félezer oldalas monográfia címében is, noha a szószerkezet mindkét tagja, az „erdélyi”, illetve a „menekült” is utólagos magyarázatra, pontosításra szorul. Vegyük például Nadia Comăneci esetét. Mielőtt a jobb napokat is megélt tornászlány egy november végi fagyos éjszakán Csanád és Kiszombor között átszökött volna a román–magyar határon, már „kegyvesztetten”, bukaresti lakosként és giurgiui tornaedzőként tengette az életét. Menekült volt a javából, erdélyinek viszont aligha, romániainak már találóbban nevezhetnénk. A hivatalos magyar közegek a köznyelvnél valamivel pontosabban fogalmaztak, amikor a „Magyar Népköztársaság területén tartózkodó román állampolgárok ügyeinek intézésével kapcsolatos tapasztalatokról” készítettek összefoglaló jelentést.
Ami a „menekült” megnevezést illeti, azt sem a mostanság bevett értelmezésekben használták – leggyakrabban háborús, illetve gazdasági menekülteket értenek ma alatta –, hanem inkább gyűjtőfogalomként. A házasságkötés, családegyesítés, visszahonosítás stb. címén legálisan áttelepülők nyilván nem tartoztak ebbe a kategáriába, azok viszont, akik legálisan érkeztek ugyan, de tartózkodási engedélyük lejárta után sem voltak hajlandók hazatérni, ők annál inkább. Akkor is, ha Magyarországot csupán ugródeszkának tekintették, előszobának Nyugat irányába, és akkor is, ha itt kérték az állandó letelepedést, utána a családegyesítést, végül pedig az állampolgárságot is.
Leginkább menekültnek viszont azok számítottak, akik még érvényes vagy lejárt útlevéllel sem rendelkeztek, akik életük kockáztatásával, gyermekeik, családtagjaik hátrahagyásával szöktek át a zöldhatáron, nem egyszer a helyi embercsempészek borsosan megfizetett kalauzolásával. Márpedig ahogy egy szakértői tanulmányban szó szerint olvassuk: „A határforgalmi szerződések Csehszlovákia, Románia és a Szovjetunió viszonylatában az államhatárt jogellenesen átlépett és az államhatár közelében elfogott személyek 48 órán belül történő, eljárás nélküli kiadatását írták elő, azaz nem tartalmaztak a menedékjogra vonatkozó olyan kitételt, amelynek alapján a kiadatás megtagadható lett volna”.
Hivatalosan innen indult a történet, a menekültügyi egyezmény elfogadásával viszont – Oplatka András zürichi közírónk szavaival élve – egyszerre bukott meg a szocialista országok közös határvédelme, és szűnt meg az elfogott disszidensek visszaadásának a kötelezettsége is. A történtek külön pikantériája, hogy a menekülttáborok egyes lakóiban a magyar hatóságok – bizonyára nem alaptalanul – átdobott Szekuritáté-ügynököket is sejtettek vagy feltételeztek, s a dolgok fordított irányban sem álltak másként. Azokkal, akik először kintmaradtak, de utána valamilyen okból visszaadták, pontosabban visszatoloncolták őket. Ezekben viszont itthon gyanítottak a menekülttáborokban rekrutált magyar ügynököket...
És ha már a menekültügy pikantériáinál tartunk, Kaszás Veronika könyvéből hadd példázzuk a menekültügy kapcsán felvirágzó üzletelést, sőt korrupciót is. Romániában például egy útlevél beszerzéséért 6600 lejt, negyedévi átlagkeresetet is kifizettek, egy magyar állampolgárral kötött névházasságért az erdélyiek nemegyszer száz-kétszázezer forintot is lepengettek anyaországi „hivatásos” jövendőbelijüknek. Mi több, olvashatunk egy „szupertitkos” román pártokmányt is, amely egyenesen azt ajánlja: a német és a zsidó kivándorlók mintájára állapítsanak meg fejkvótát és fejpénzt az erdélyi magyarok számára. Javasolják ezt elég későn, 1989 nyarán, amikor Ceauşescu rendszere számára már az utolsó „vonatok” is elmentek, vagy legalábbis mozgásban voltak.(Folytatás a következő Szempontban)
Kaszás Veronika: Erdélyi menekültek Magyarországon, 1988–1989, Gondolat Kiadó, Budapest, 2015
Krajnik-Nagy Károly. Krónika (Kolozsvár)

Mindennapi olvasmányunk volt
Gyűjteményes kötetben jelentek meg Magyari Lajos lezárult irodalmi életművének javát tartalmazó versei a minap Czegő Zoltán szerkesztésében a sepsiszentgyörgyi ARTprinter Kiadónál. A kötet kapcsán érdemes felidézni, s e hasábokon különösen indokolt, hogy a szerző másik nagyszabású teljesítményének pontosan a Székely Hírmondó nyújtott nyilvánosságot.
Nem szükséges fukarkodnunk a jelzőkkel: Háromszéken páratlan publicisztikai teljesítmény volt a Magyarié, aki éveken át napi rendszerességgel szemlézte és kommentálta a közéleti eseményeket, mindig ahhoz a hírhez szólva hozzá, ami a leginkább foglalkoztatta a közvéleményt, és ami a leginkább értelmezésre szorult. Utolsó, kórházban töltött napjai egyikén mondotta a nagybeteg költő a látogató elismerő szavaira reakcióként, a nyakára mutatva: „Innentől felfele nincs semmi bajom”. Cseke Péter, a média szakprofesszora üzente neki: vezércikkei annyira megfeleltek a műfaj Kossuth megszabta szabályainak, hogy diákjaival tananyagként használták a kolozsvári egyetemen. 
Az évtizednél hosszabb ideig tartó és egyetlen lapszámot ki nem hagyó jegyzetsorozat halála előtt három nappal szakadt meg, s utolsó írása, visszatekintve, szellemiségében akár végrendeletnek is minősíthető. Az utolsó két szó a nemzeti gondolatot félti belső rombolóitól, s aggodalma korántsem volt alaptalan. 
A magyarság jogvédelmét feladatuknak tekintő írástudók közé tartozott, s versei olvastán is érdemes eltűnődni azon, hogy a transzilvanizmusból, mely oly magas színvonalú magyar irodalom ihlete volt a két világháború között, milyen maradandó gondolatok testálódtak ama nemzedék utókorára, így a Forrás nemzedékek íróira is. Ennek felvállalását elvetik a rendszerváltás után felröppent rajai a honi magyar irodalomnak, a maguk arcélének mindenáron másként való megrajzolását keresvén. Holott annak humánumeszménye máig érvényes.
Noha a történelmi Erdélyt megalkotó három nemzetből mára kettő maradt a porondon, ráadásul többségi részről nagyon gyenge támogatást kap a néptestvériség eszménye, a többségi nemzetállamképzés pedig kimondottan kiebrudaló mozdulatokat tesz mindenki más fele, annál fájóbb az aktualitása az elárult közös jövőtervnek, s Magyari nem hagyta megtéveszteni magát, miként utolsó írásai – versek és publicisztikák – egyaránt tanúsítják.
B. Kovács András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Aki kőszínház helyett a hályogkovácskodást választotta
A hatodik szülinapját ünneplő Váróterem Projekt független társulat vezető színészével, Imecs-Magdó Leventével a kezdetekről és személyes pályájáról.
„2009-ben pár színis végzős felindulásából alakult meg a társulat”, olvashatjuk a Váróterem blogján. Ennek már jó pár éve, visszatekintve, hogyan látod a kezdeteket? 
– Eléggé hályogkovács módon fogtunk neki a megalapításnak, fogalmunk sem volt róla, hogyan kell létrehozni egy független társulatot. Hallottuk kollégáktól, hogy már ők is próbálkoztak ehhez hasonlóval (elmentek a városházához, kértek egy épületet, nem kaptak, és körülbelül ennyivel be is fejeződött a történet). Mi, az „alapítók” –Visky András, Csepei Zsolt és jómagam – még a színiről ismertük egymást, Hatházi András osztályában voltunk végzősök, amikor felmerült a társulatalapítás ötlete, és szinte rögtön csatlakozott hozzánk Vetési Nándor is. Az osztályunkból többen leszerződtek kőszínházakhoz – érthető okokból –, mi négyen pedig eldöntöttük, hogy a saját utunkat fogjuk járni. 
- Miért nem szerződtetek le ti is kőszínházakhoz? 
– Nem szerettük azt a színházat, amivel addig találkoztunk, unalmasnak találtuk, úgy éreztük, nem törődik velünk, a nézővel. Tök mindegy, hogy valaki megnézi-e a darabot vagy nem. Hozzáteszem, ezek eléggé szubjektív nézetek, és valamelyest változtak is időközben. Akartunk egy olyan színházat, ahol nem csupán végrehajtók lehetünk, hanem önmegvalósításra is lehetőségünk van. Így jött a Váróterem Projekt ötlete. 
- Ha jól tudom, a megalakuláskor más nevek is felmerültek. Emlékszel még néhányra? 
– Dereng valami, de így visszagondolva érthető okokból nem választottuk egyiket sem. Felmerültek a Malternativ Társulat és a Bet On Stúdió (fogadj rám) nevek is. Így elmagyarázva elég bénának tűnnek, de volt mögötte filozófia. Szerencsére már akkor éreztük, hogy ez nem az igazi. Végül a Váróterem Projekt mellett döntöttünk, sokan negatív konnotációt társítanak ehhez a névhez, mi az időből való kiszakadás mozzanatát próbáltuk megfogni ezzel az elnevezéssel. 
- Már iskolás korodban számos darabban játszottál, végül mégis a művészettörténet szakot választottad. Gondolom, ennek is van egy külön sztorija. 
– A suliban – Apáczai Csere János Elméleti Líceum – kilencedikben iszonyatosan lusta voltam, így én lepődtem meg a legjobban, amikor felsőbb évesek elhívtak az iskolaújsághoz és a színikörbe. A gimnázium ilyenkor nagy csapda, a tanárok elmondják, hogy milyen ügyes vagy, aztán elkerülsz egyetemre, elkezded a szakmát, és rájössz, hogy nálad sokkal tehetségesebbek is vannak. Ezt láttam előre, ezért is nem akartam színire menni, egy adott ponton eldöntöttem, hogy sportújságíró leszek. Aztán a szüleimmel együtt kigondoltuk, hogy menjek művészettörténetre, mert akkor lesz egy általános műveltségem, és utána még az újságírást is elvégezhetem. Közben a barátaim közül ketten is elmentek színire, és mondták, hogy milyen vagány, és próbáljam ki.
- Általános tendencia, hogy az első év után sokan otthagyják a választott szakot, a te szüleid hogyan reagáltak a döntésedre? 
– Teljesen jól fogadták, nem szülői nyomásra választottam ezt a szakot – ha lett volna, biztosan nem ezt választom. Anyukám álma azt volt, hogy a fia pap vagy színész legyen, a családunkban amúgy is többen dolgoznak színházban, így teljesen elfogadott volt a választásom. 
- Ha jól tudom, a feleséged művészettörténész. Hogyan egyeztethető össze ez a két szakma? 
– Az egyik rendezőm mondta egyszer, hogy igazából ő csak a színész-színész házasságok működőképességében hisz. A színházban nincs pontos program, sosem lehet tudni, mikor kell éjfélig próbálni. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, a párom hosszú ideje doktorandusz, így saját idejének beosztója. Azért bonyolult a helyzet, néha- néha előjön az „inkább lennél elárusító egy üzletben, és akkor tudnám, hogy van egy szabad hétvégénk ” téma, de valahogy mindig megoldjuk. A Váróterem Projekt csapata 2-3 éve hirtelen ”beházasodott”, így közös igényünk, hogy azért tudjunk beiktatni pár szabadnapot is. 
- Mi a véleményed a megközelíthetetlen, gondolataiba merülő, egymagában vörösbort kortyolgató (hogy a sálat ne is említsem) színész sztereotípiáról? 
– Kevés ilyen színészt ismerek, a kolozsvári képzés valamelyest le is faragja az ilyenfajta magatartást. De azért vannak olyan színik, ahol kifejezetten pártolják az allűrös művészkép kialakítását. A kolozsvári román szakon külön tantárgy van ebben a témában (imidzsépítés), ahol a diákok megtanulják, hogyan szakítsanak régebbi énükkel. Nálunk ezekre abszolút nem fektettek hangsúlyt, nem hitették el velünk, hogy mi vagyunk a legnagyobb művészek a szemétdombon, inkább alázatra neveltek. 
- A beszélgetést pár villámkérdéssel zártam. A szabályok egyszerűek: pár könnyűnek tűnő kérdés, és gyors egyszavas – az alanyt jellemző – válaszok. 
-Klasszikus vagy kortárs? 
- Kortárs. 
- Rusztikus vagy minimalista? 
– Minimalista. 
- Rendező vagy színész? 
– Színész. 
Pakó Szilvia. Transindex.ro

Széchenyi-emléknap volt Bihardiószegen
Széchenyi István születésének 225., emléktáblája visszaállításának 10. évfordulójára emlékeztek szombaton Bihardiószegen, ahol a vendégeket hagyományőrző disznótorral is várták.
Már a január elején, a hagyományos évnyitó szentjobbi huszárpotyán hírét vettük: a hónap végén Diószegen fognak találkozni a huszárok. Kiss Gézától, a helyi Széchenyi István Hagyományőrző huszárszázad kapitányától, az esemény egyik szervezőjétől megtudtuk: az ötlet onnan indult, hogy a diószegiek sok eseményen vannak jelen vendégként, ami nyomán eldöntötték, hogy szerveznek egy eseményt, amire viszont-látogatásra hívhatják kollégáikat. Ötletként huszárbál megszervezése is megfogalmazódott, de egy disznóvágás mellett döntöttek, melynek lébonyolításához nagy segítséget kaptak a Zichy Gazdakör tagjaitól, akik nem csak a két 100 kg körüli röfi levágásában és feldolgozásában segédkeztek, de a vendégfogadásban is, nem utolsó sorban pincéiket, hordóikat is megnyitva. De mivel a huszárszázad névadójához két évforduló is kapcsolódik idén, a 2016-os január 30-ika inkább Széchenyi-emléknapként vonul majd be a község történelmébe.
Széchenyi kultusza
Ahogyan a legendás “A tanú” című filmben elhangzik a szállóigévé vált mondat: “Dezsőnek meg kell halnia” (a feketevágáson leölt sertésnek), úgy szombat reggel a kultúrház mögött a “huszárdisznóvágás” áldozatait is elérte végzetük. Miközben szalma alatt perzselődtek, a találkozóra Szentegyházáról, Szovátáról, Hegyközszentimréről, Debrecenből és Szentjobbról érkezett huszár és kuruc hagyományőrzők a helyi huszárokkal egyetemben a Polgármesteri Hivatal előtt álltak katonás alakzatba. Ott dr.Szabó József helytörténész köszöntötte őket, elmondva, hogy Széchenyi István emléktáblája előtt kettős alkalom van az emlékezésre: 225 éve született a legnagyobb magyar, és 10 éve állították vissza emléktábláját. A helytörténész a tőle megszokott alapossággal, néhol anekdotákkal fűszerezve beszélt azokról az időkről, amikor Széchenyi századával Diószegen állomásozott, majd a Széchenyi-kultusz kialakulásáról. Mint megtudtuk, az (első) emléktáblát, bár az igény már 1883-ban megfogalmazódott, csak 1908-ban állították, majd a hatalomváltásokkal hol le, hol feltették, levakolták, mígnem a kommunizmus éveiben összetörték. Széchenyi-kör 1997-ben alakult, az új, immár kétnyelvű tábla 2006-ban került a falra közadakozásból, 2010-ben megalakult a hagyományőrző huszárszázad.
Zászlóavatás
Széchenyi nevét nem lehet levakolással és összetöréssel elhomályosítani, ezt már Bara László tiszteletes mondta rövid beszédében, mely után az említett hagyományőrző csapatok, illetve a Berettyó-menti és Érmelléki Közművelődési Egyesület képviselői koszorúztak. A templomban, ünnepi istentisztelettel folytatódott az ünnepség, ahol Bara László lelkész egyebek mellett arról beszélt, hogy a község ma sem akar kevesebb lenni az egykori hagyományőrzőknél, emlékezőknél. Ennek ő maga, illetve felesége, Andrea is nyomós bizonyítékát adták, mert miután Jakab László főgondnok Széchenyit méltató értekezést olvasott fel, egy meglepetéssel álltak elő: zászlót ajándékoztak a helyi huszárcsapatnak! A Meleg Sándor helyi szabóműhelyéből és Tóth Csaba érmihályfalvi hímződéjéből kikerült lobogót a lelkész áldotta meg, felesége pedig zászlóanyaként az első szalagot kötötte rá. Később, Csontos János debreceni hagyományőrző kapitány irányításával a vendég csapatok is szalagot kötöttek, illetve az együvé tartozás jeleként egy-egy szeget kalapácsoltak annak rúdjába. “E zászló alatt ne legyen harag és viszály, csak béke és szeretet”, mondta Bara László, szavait a gyülekezet ifjúsági kórusának énekszámai támasztották alá: “Van nekünk egy zászlónk, amit nem téphetnek szét…” (Kormorán együttes).
Állandósuló találkozó
A továbbiakban az ünneplők a Zichy kastélyban berendezett múzeumot látogatták meg dr.Szabó József avatott kalauzolásával, aki előzőleg a templomkertben látható emlékhelyeket is felsorjázta. Mindezek alatt a kultúrháznál szorgosan dolgoztak a disznótor lebonyolítói, úgyhogy mire a vendégek visszatértek oda, nem csak a helytörténeti relikviákból összeállított kiállítást tekinthették meg, de terített asztal is fogadta őket. A délutáni programban a pincesor, a Padalja meglátogatása volt soron, ahol a Kun, a Tolnay és a Mados pincészetek várták kiváló boraikkal egy-egy koccintásra a vendégeket, de persze a nótaszó is felcsendült. A napot a disznótoros vacsora zárta, újra a kultúrházban. Amit a fentebb idézett Kiss Gézától megtudtuk, a január végi találkozókat a huszár és kuruc hagyományőrzők ezentúl állandó programként jegyezhetik be éves naptáraikba.
Rencz Csaba. erdon.ro

A művésznek mindig magasabbra kell törekednie
Születésnapi köszöntővel egybekötött kiállításmegnyitónak adott otthont kedd délután az Alkotóház Szatmárnémetiben. Fóris József és Kurtinecz Péter munkássága közben egyfajta időhidat is képez a fafaragás klasszikus és modern, sőt posztmodern stílusa között.
A klasszicizmust természetesen az idén 80 esztendős Fóris József képviseli, aki az eseményen elhangzottak szerint az egyetlen élő művész, akinek két köztéri alkotása is áll Szatmánémetiben. A fa mellett kővel egyaránt dolgozó művész meghatottan vette át a kiállítást szervező Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ igazgatójától, László Róberttől az érdemoklevelet, de nem maradt adós sem, mivel egy remek órával ajándékozta meg az intézményt. A választás nem véletlen, hisz Jóska bácsi az órák szerelmese is - a keret pedig természetesen saját alkotása.
Kurtinecz Péter a franciaországi Coutances-i Művészeti Iskolában sajátította el a fafaragás csínját-bínját, művészetét pedig elsősorban a nonfiguratív posztmodernizmus jellemzi. Munka közben is a modern eszközöket részesíti előnyben, a formát láncfűrésszel alakítja ki, ezt követi a finom utómunka.
Kurtinecz, aki egy kisebb méretű alkotásával maga is megajándékozta Fóris Józsefet, a horoszkópot jeleníti meg tárlatában. A horoszkóp tizenkét jelképét azonban sajátosan, szimbolikusan, impresszíven, fantáziadúsan ábrázolja - saját bevallása szerint többek között egy 300 éves gyökér megformálásával.
A sárközújlaki művész a horoszkóp mellett egy másik alkotását is magával hozta, melynek sokat sejtetően Everest a neve. „Egy művésznek lépésről lépésre, kiállításról kiállításra magasabbra kell törnie", magyarázta az alkotás üzenetét. szatmar.ro

Történelmi vagy kortárs? Szoborvita Udvarhelyen
Nem mindenki ért egyet azzal, hogy Román Viktor Szekér című szobrát állítsák fel a székelyudvarhelyi 1918. december 1. és a II. Rákóczi Ferenc utcák kereszteződéséhez tervezett parkban. Erről vitáztak is a legutóbbi képviselő-testületi ülésen, ám a terveket végül elfogadták.
Gálfi Árpád MPP-frakcióvezető akkor úgy vélekedett: az nem kérdés, hogy szükség van Román Viktor Bükkfalváról elszármazott művész szobrára, csak más helyszínen. Tudomása szerint a Rákóczi Szövetség már évek óta kérvényezte a hivatalnál, hogy II. Rákóczi Ferencről mintázott szobrot helyezzenek el a kialakítandó köztér helyszínén, ám ezt figyelmen kívül hagyták. Gidó Csaba RMDSZ-es képviselő azt a magyarázatot adta az előterjesztett tervekre – amelyeket később megszavaztak a városatyák –, hogy Rákóczinak már van szobra Udvarhelyen.
Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója lapunknak azt nyilatkozta, a szobor kiválasztása előtt velük is egyeztetett a hivatal. Ő helyesnek tartja, hogy a kortárs, nonfiguratív szobrokat alkotó Román Viktor mű másolata kerüljön a térre. Mint mondta, a Szekér esetében nem feltétlenül az a fontos, hogy megtudjuk, mit szimbolizál, hiszen az alkotás a hagyományos formák újraértelmezéséből született. Úgy véli, ideje nyitni a modern szobrászat irányába, hiszen az elmúlt években csak történelmi személyekről formázott műveket állítottak Udvarhelyen.
Meg kívántuk szólaltatni az udvarhelyi Rákóczi Szövetség elnökét is, ám Hegyi Sándor, ismerve a városatyák döntését, nem nyilatkozott lapunknak. „Most már a képviselőkre és az újságírókra bízom az ügyet” – fogalmazott.
Több mint 1100 négyzetméteren végeznek majd területrendezést az 1918. december 1. és a II. Rákóczi Ferenc utcák kereszteződésében: kukákat, kerti bútorokat és új lámpatesteket helyeznek el, valamint zöldövezetet is kialakítanak. A beruházás több mint 700 ezer lejbe kerül, a projektet belefoglalták az idei költségvetés-tervezetbe, és a teljes összeget elkülönítették a megvalósításhoz.
Fülöp-Székely Botond. Székelyhon.ro

Új bíró Borbolyék perében
Új bíró vezeti a tárgyalást, miután a korábban megbízott visszalépett, és a kérését elfogadták – ez a legfontosabb újdonság a Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és tizenkét másik érintett személy perében.
Elena Poiană 2015 decemberében kérte visszavonását a bírósági eljárás vezetésétől. Az új bíró Vlad Neagoe, aki korábban a Brassó Megyei Ügyészség ügyésze volt.
Az új bíró a tárgyalás elején közölte, nemsokára elkezdődik a bírói kivizsgálás, és ennek megkezdése előtt van lehetőségük kérni a vádlottaknak a beismerésen alapuló egyszerűsített eljárás lefolytatását, amely a büntetés egyharmad résszel történő csökkentését teszi lehetővé – ahogy a per három vádlottja esetében ez már megtörtént. A Borboly Csaba és Pálffy Domokos védelmét ellátó ügyvéd kérte a törvényszéktől a védenceit érintő lehallgatási hanganyagokat tartalmazó adathordozók másolatait, mert mint mondta, pontatlanságok vannak a magyar nyelvű szöveg román fordításaiban. A bíró ezt a kérést elfogadta, de azt is közölte, eljárásbeli hiányosság miatt a tárgyalást el kell napolni, és március 15-ére tűzött ki új időpontot.
Továbbra is vádlottja a pernek a tavaly ősszel egyszerűsített eljárás nyomán elítélt három személy, de nem büntetőjogi, hanem anyagi felelősségüket kell megállapítania a bírónak – ismertette a helyzetet a tárgyalás berekesztése után Borboly Csaba ügyvédje.
„A korábban eljáró bíró elrendelte a per szétválasztását, de ez a bűnügyi részre vonatkozott, viszont az általuk okozott anyagi kár esetében a három személy vádlotti minősége megmaradt. Az egyik vádlottnak, Mandachénak küldött idézésről nem érkezett visszajelzés, hogy megkapta vagy sem azt a vádlott” – magyarázta halasztás elrendelését kiváltó eljárásbeli hiányosság okát Sergiu Bogdan. Az ügyvéd hozzátette, mivel a szétválasztás után most egy másik perről van szó, a bírói vizsgálat a vádirat felolvasásával kezdődik.
Amíg ezt nem tették meg, más vádlottaknak is lehetőségük van kérni az egyszerűsített eljárást. A hanganyagokat tartalmazó adathordozókról azt mondta, az egyik vádlott, aki nem ért jól románul, kérte, hogy fordítsák le ezeket magyarra. Ezt jóváhagyták, de nem az eredeti, magyarul elhangzott és rögzített hanganyagokat kapta meg, hanem a román fordítást ültették át ismét magyarra, amely hibákat tartalmaz.
Kovács Attila. Székelyhon.ro

Támogatást kérnek az állampolgárság mellé
A Kovászna megyei magyar városok felnőtt lakosságának 42 százaléka kapta meg eddig a magyar állampolgárságot, és további 12 százalék egy éven belül igényli azt – számolt be kedden Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke a szövetség által az elmúlt év végén elvégzett konzultáció eredményeiről.
Elmondta, a szövetség Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton több mint tízezer polgárt kérdezett meg a könnyített honosításról és a települések problémáiról.
Barna Gergő szociológus felhívta a figyelmet, hogy nem reprezentatív mintát használtak, de a nagy számok miatt az eredmények mégis tükrözik a valóságot, tehát a következő évben a négy város lakóinak több mint fele magyar állampolgár lesz. Elsősorban a fiatalok és a magasan képzettek igénylik a honosítást, mutatott rá a szakember, aki szerint a legtöbben az etnikai identitással, a magyarságukkal indokolták, hogy kérik a magyar állampolgárságot. Rögtön ezután következnek azok az érvek, miszerint az megkönnyíti számukra  a külföldi utazást, munkavállalást, egészségügyi kezelést vagy tanulást, tehát tőkeként tudják hasznosítani a magyar állampolgárságot, mondta.
„Támogatjuk a könnyített honosítást, de ha a magyar kormány nem rendel mellé komoly szülőföldön maradást segítő programokat, előfordulhat, hogy a Székelyföld, a határon túli területek veszítenek emiatt” – mondta, a konzultáció eredményeit kommentálva Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy szociológus végzettségű polgármestere, az RMDSZ helyi elnöke kifejtette, ebben a kérdésben nem történt akkora előrelépés, mint amekkorára számítottak.
„Nagyobb erőfeszítésre van szükség a magyar kormány részéről, hogy a külhoni magyar állampolgárok a szülőföldjükön maradjanak. Számunkra is fontos Magyarország érdeke, de elsősorban az, hogy a magyar állampolgárságot megszerzők itthon boldoguljanak” – szögezte le a politikus. Hozzátette, már több javaslatot is megfogalmaztak a témában, melyeket Budapesten pozitívan fogadtak, ám előrelépés nem történt az ügyben.
Többek között kérték, hogy a magyar kormány terjessze ki a határon túli cégekre is a Magyarországon sikeres növekedési hitelprogramot, rámutatva, hogy ez ösztönözné a munkahelyteremtést, támogatná a kis- és közepes vállalkozókat, akik a kedvezményes kamatú kölcsönnel beruházásokat eszközölhetnének, vagy kiváltanának más hiteleket. Hozzátette, hogy a családi otthonteremtési kedvezményről (csok) is tárgyaltak, de ennek kiterjesztésére nincs még kivitelezhető javaslat.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro

Csak Soós személyére zsugorodott az összefogás?
Az országos vezetőség szintjén kialakult patthelyzet ellenére az Erdélyi Magyar Néppárt tartja magát az RMDSZ-nek tett ígéretéhez, miszerint a marosvásárhelyi magyarság közös jelöltjét, Soós Zoltánt támogatja a polgármester-választáson – nyilatkozta az alakulat Maros megyei új elnöke, Bereczki Ferenc.
Nem került veszélybe Soós Zoltán hárompárti támogatottsága azok után, hogy Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt, az RMDSZ, illetve a Néppárt országos vezetői nem tudtak megegyezni a közös listák felállításáról. Bereczki Ferenc, az EMNP Maros megyei új elnöke úgy véli, „egy korábbi egyezséget nem szabad felrúgni csak azért, mert országos szinten az RMDSZ elnöke elhatárolja magát az együttműködéstől”. 
A Kelemen–Szilágyi találkozó után Maros megyében Soós támogatásán túl szinte semmi jele nem maradt a két párt tavaly tervezett összefogásából. A közös jelölt neve is függetlenként kerül a szavazócédulára, nem a három magyar párt jelvénye alatt.
Brassai: nyitottak az RMDSZ listái
Hogy mi lesz a marosvásárhelyi lista esetében, Brassai Zsombor nem tudja, de mint mondja, erről nem a megyei, hanem a városi szervezetnek kell döntenie. „Nem engem, hanem Peti Andrást kell kérdezni” – hárított a megyei elnök. A városi szervezet vezetője korábban a Vásárhelyi Hírlapnak leszögezte, Marosvásárhelyen már csak azért sincs szükség közös listára, mert a magyarság matematikai esélyei lényegesen nagyobbak, ha a három párt külön-külön indul.
A megyei helyzetet illetően Brassai kijelentette, hogy az RMDSZ továbbra is nyitott a tárgyalás meg a két kispárt jelöltjei előtt.
EMNP: külön, ha nincs kivel összefogni
Arra a kérdésünkre, hogy a Kelemen–Szilágyi találkozó következtében az EMNP Maros megyei vezetői változtatnak-e a választási stratégián, Bereczki Ferenc szintén kérdéssel válaszolt: „Ha nincs kivel összefogni, nem kellene változtatni?” A megyei elnök hangsúlyozni kívánta, hogy a 2015-ös helyi egyezség értelmében a Néppárt továbbra is Soós Zoltánt támogatja a polgármesteri szék visszaszerzésére, azonban Marosvásárhelyen és a megye többi településén a párt saját listával jelentkezik.
Az RMDSZ-elnök kompromisszumos ajánlatát illetően, miszerint a néppárti jelölteknek is helyük lenne a szövetség listáin, Bereczki Ferenc úgy vélekedett, hogy az ő gerince nem engedi meg, hogy kollégáit arról győzködje, iratkozzanak fel az RMDSZ listáira.
MPP: összmagyar lista a tulipán jele alatt
A Magyar Polgári Párt Marosvásárhelyen a hétvégén összeült országos elnöksége ismételten leszögezte, hogy Székelyföldön nem csak adott, de üdvös is a politikai verseny fenntartása. Ezzel szemben Erdély többi részeiben az MPP-sek „megállapodás-pártiaknak” vallják magukat minden olyan esetben, amikor a magyarság részaránya korlátozza a versenyhelyzetet. Ennek az elvnek a mentén vázolták a megyei elnökök azon települések névsorát, ahol a párt polgármesterjelöltet állít, illetve önálló listával méretkezik meg az önkormányzati választásokon. A testület elfogadta, hogy Szatmár, Kolozs, Maros, Szilágy, Máramaros és Bihar megyék esetében a megyei önkormányzatok tekintetében közös magyar lista állítására törekedjenek az RMDSZ-szel.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

Gondolatok a kultúráról – A kultúra valódi értékei 
A kultúra tág értelemben a természetnek az a része, amely immár az ember végleges otthonának tekinthető. Szűkebb értelemben a társadalom szellemi szféráját tekintjük a kultúrának, még szűkebben: a művelődés területét. Nos, a kultúra mindhárom értelemben válságban van. Ennek következtében válságban van az egyén, a nemzet, az emberiség.
A fő ok talán az, hogy a tömegkultúra elterjedése nem demokratizálódáshoz, hanem elüzletiesedéshez vezetett. Ez minden értéket megkérdőjelez. Nem lehet tudni, melyek egy kultúra valódi értékei, illetve hová tartoznak, az amerikanista vagy az européer gondolkodás- és magatartásformákhoz. Ez azt is jelenti, hogy elmosódott a határ az alacsony (és olcsó) és a magas (és akkor megfizethetetlen) kultúra között. Mi több, a katarzis (a kultúra alapeleme) kezd kivonulni a mindennapi kultúrából. Ráadásul a kultúra fogyasztása elképesztő mértékben vált szellemi kábítószerré, azaz a valóságtól való menekülés eszközévé.
A nem objektivált alanyi kultúrát a globalizmus egyetemes szűrőként működő, kíméletlen cenzúrája fenyegeti. Az objektivált tárgyi kultúra lassan visszacsúszik a futószalagon gyártott giccs keretei közé. A folyamat a nemzeti kultúrák felszámolásának irányába halad, egyre gyorsabb ütemben. Újabban elmondható, hogy a kereszténység is veszélyben van. Ez különösen nagy probléma, hiszen a kultúra politikai irányítása, a kultúrpolitika sokszor globális háttérerők játékszerének látszik.
Annak, aki ma használni akar a magyar kultúrának, tudatosan fel kell vennie a harcot az elnemzetlenítés következményei ellen. Ez komoly áldozatkészséget követel, egyfajta, ma már kihalófélben lévő szellemi igényességet. A nemzedékek közötti egészségesebb kommunikációt. A jobbulás alapja lehetne az otthoni nevelés és az iskolai oktatás tényleges korszerűsítése, oly módon, hogy az egyszerre bátorítaná a személyiség és a hagyomány szerepének erősítését, az alkotói törekvések kibontakozását, méghozzá minden területen.
Külön kérdés a kisebbségi kultúrák helyzete. Az erdélyi magyarság kulturális megmaradásáért magunk vagyunk felelősek. Sokszor a semmiből kell világot teremteni, ahogy Bolyai János mondta és bizonyította. Sokszor a magát mindennek mutató álkultúrát kell lebontani, feltéve, ha van hozzá bátorság és képesség. Ez a mai Szatmárnémeti magyar kultúrájának egyik központi kérdése, s a vele való szembenézést nem lehet sokáig halogatni. A másik nagy kihívás természetesen kisebbségi kultúránk folyamatos balkanizálódása. Számunkra az igazi veszély mindig ott van, ahol a magyar kisszerűség és a balkáni provincializmus testvériesen összefognak.
Kereskényi Sándor
irodalomtörténész, muzeológus. frissujsag.ro

Tisztújítás a BBTE-n: változás lesz az egyetem magyar vezetőségében
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének vezetője, Markó Bálint is indul a BBTE magyar tagozatát képviselő rektorhelyettesi tisztségért - erősítette meg a Maszol értesüléseit a jelölt. A jelenlegi rektorhelyettes, Nagy László nem kíván versenybe szállni, Soós Anna újabb mandátumot szeretne. 
A rektorhelyettesi tisztségre a jelöltek február nyolcadikáig nyújthatják be a pályázatokat, a magyar tagozat pedig február 22-én dönti el szavazással, kik kerüljenek a lista élére. A hallgatók 25 százalékos részvételi aránnyal szólhatnak bele a kérdésbe.
Bárki pályázhat, aki az egyetem magyar tagozatán tanít, és munkaszerződésben áll az egyetemmel. Ezt követően az újonnan megválasztott rektor jelöli ki, hogy kik lesznek a magyar tagozatot képviselő rektorhelyettesek az előterjesztett listáról. Jelenleg Soós Anna és Nagy László tölti be ezt a tisztséget.
A BBTE március elsején választ új rektort. Három jelölt száll versenybe: a jelenlegi rektor, Ioan-Aurel Pop, valamint Gheorghe Fătăcean és Ciprian-Marcel Pop. Amennyiben egyik jelölt sem tudja megszerezni a szavazatok többségét, március nyolcadikán második fordulóra kerül sor.
Markó: nem a jelenlegi rektorhelyettesek ellen indulok
Megkeresésünkre Markó Bálint elmondta, nem a jelenlegi rektorhelyettesek ellen indul, hanem mellettük. "Én is a csapat részét képezem, és így is indulok" - magyarázta. "Az elsődleges célom a magyar tagozat fejlesztése, illetve hozzájárulni a BBTE fejlődéséhez, legyen az kutatási, vagy akár oktatási jellegű" - foglalta össze egyetlen mondatban a programját Markó Bálint.
Megerősítette, csupán február nyolcadika után lehet számítani arra, hogy a jelöltek a nyilvánosság előtt (szakmai beszélgetésen, fórumon) is bemutatkoznak.
Nagy László nem indul
Nagy László, a kihelyezett tagozatok, a minőségbiztosítás és az informatizálás rektorhelyettese megkeresésünkre elmondta, nem pályázza meg ismét a tisztséget. Visszavonulását két okkal magyarázta.
Elmondta, 16 éve tölt be különböző vezető tisztséget az egyetemen, és úgy érzi, eljött a váltás ideje. "Kétszer voltam már rektorhelyettes, kétszer dékánhelyettes és egyszer az akadémiai tanács alelnöke. Tehát elég sokat voltam már különböző vezető tisztségben, most már szeretnék másnak is helyet adni. Egy ilyen tisztség nem egy életre szól" - magyarázta. Hozzátette, a másik ok, amiért váltani szeretne: a tudományos kutatás. "Több időt szeretnék fordítani a tudományos kutatásra. Az adminisztratív tisztég mellett elég kevés időm volt erre" - mondta Nagy László.
Soós Anna ismét ringbe száll
Soós Anna, a magyar tagozat vezetője, tanulmányi rektorhelyettes a Maszolt úgy értesítette, hogy idén is indul a tisztségért. "Nagyon fontosnak tartom, hogy a rektorhelyettesi tisztségekért tényleges megmérettetés történik, ahol a magyar közösség kifejezi véleményét és választ" - mondta Soós.
"A legfontosabb, hogy a stabilizált magyar tagozat működőképességét és fejlődését biztosítsuk" - foglalta össze röviden, mit tart a következő mandátum főbb céljának, bárkik is nyerjék el a tisztséget. Mivel a verseny nyitott, február nyolcadikáig akár újabb jelöltek is felkerülhetnek a listára. maszol.ro

Továbbra is elutasítják az új magyar konzuli irodák megnyitását 
A kormányváltás után sem módosult a román külügyminisztérium elutasító álláspontja a Magyarország által Nagyváradon és Marosvásárhelyen megnyitni szándékozott konzuli irodák ügyében – derült ki a bukaresti külügy válaszából, amelyet a tárca a Krónika ezzel kapcsolatos kérdésére adott – adja hírül Balogh Levente a kronika.ro-n.
A kronika.ro annak kapcsán kereste meg a román külügyminisztériumot, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter a magyar–román diplomáciai viszonyban bekövetkezett hosszas hullámvölgyet követően pénteken Bukarestbe látogatott, ahol arról beszélt: a korábbi román kormányzat méltatlan vádakkal illette Magyarországot, amelyre a magyar fél keményen reagált.
Hangsúlyozta, hogy ez a hangulat teljesen megváltozott a jelenlegi román kormány hivatalba lépésével. A bukaresti külügyminisztérium a Krónika konzuli irodákkal kapcsolatos kérésére most lakonikus választ küldött. „Ami Magyarország azon kérését illeti, miszerint két konzuli irodát nyitna Romániában, Nagyváradon, illetve Marosvásárhelyen, a román fél válaszát már 2014-ben közöltük" – olvasható az egymondatos válaszban.
Ez pedig annyit jelent, hogy Bukarest továbbra is egyértelműen elutasítja a magyar kérést. A budapesti Külügyminisztérium ugyanis 2014 júliusában jelentette be, hogy Románia érdemi magyarázat nélkül elutasította Magyarország több mint egy éve benyújtott igényét, miszerint Nagyváradon és Marosvásárhelyen konzuli irodát nyisson.
A magyar kormány 2013 áprilisában kezdeményezte a két konzuli iroda alapítását a román kormánynál. Az országban a bukaresti nagykövetség, illetve konzulátus mellett jelenleg Csíkszeredában és Kolozsváron működik magyar főkonzulátus. Budapest az elutasítás nyomán a román nagykövetet is bekérette, Bukarest ugyanakkor azt állította: megindokolták a konzuli irodák megnyitásának elutasítását.
„A konzuli kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény alapján Romániának szuverén joga, hogy ne fogadja el egy állam konzuli képviseletének bővítését a területén. A román fél a kérés alapos elemzése után hozta meg ez irányú döntését, figyelembe véve azt is, hogy Magyarország már most jelentős konzuli képviselettel rendelkezik Romániában, továbbá hogy az államközi kapcsolatok terén érvényt kell szerezni a kölcsönösség és az arányosság elvének" – szerepel a román minisztérium által a Krónikának akkor elküldött állásfoglalásban. Eszerint Románia továbbra is a Magyarországgal ápolt kapcsolatok és a jószomszédi viszony konszolidálásában érdekelt a két ország közötti stratégiai partnerség jegyében.
Ugyanakkor miközben Bukarest sokallja a meglévő magyar külképviseletek számát, a külhoni románoknak nyújtott állampolgárság apropóján is bővítette saját diplomáciai képviseleteinek számát. A Moldovai Köztársaságban például a chişinăui nagykövetségen kívül Románia főkonzulátust működtet Cahulon és Bălţi-ben, tovább nemrég nyitott konzuli irodát Ungheni-ben.
Magyarországon – ahol a románság lélekszáma húszezerre tehető – a budapesti nagykövetségen kívül Gyulán és Szegeden működik főkonzulátus. Ráadásul Bukarest 2014 októberében azzal fordult az ukrán vezetéshez, hogy a már meglévő képviseletek mellett konzuli irodát nyitna a kárpátaljai Aknaszlatinán és Técsőn. A marosvásárhelyi magyar külképviselet a csíkszeredai főkonzulátushoz tartozott volna, Maros és Szeben megyéből álló kerülettel, míg a nagyváradi konzuli iroda a kolozsvári főkonzulátushoz, Bihar és Arad megyére kiterjesztett kerülettel – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Elhúzódhat kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása
2039-ig is elhúzódhat a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása – állapította meg Dacian Cioloş miniszterelnök ellenőrző testülete, amely a restitúciós hatóság tevékenységét vizsgálta meg. A tegnap kiadott közleményükben ismertették a hatóságnál végzett vizsgálat következtetéseit. Megállapították, hogy a 2001/10-es törvény alapján, magánszemélyek által benyújtott visszaszolgáltatási kérelmek elbírálása 2005 és 2015 között lassú ütemben haladt, évente 1785 ügyben született döntés. Tavaly év végén még több mint 42 ezer kérelem volt a hatóság asztalán. Ha a jelenlegi ütemben folyik a restitúció, a folyamat csak 24 év múlva, 2039-ben zárul le.
A több mint 42 ezer kérelemből és a hozzájuk társuló iratcsomókból 12 134-et adtak ki a hatóság valamelyik alkalmazottjának, több mint 30 300, vagyis a kérelmek több mint 71 százaléka még feldolgozatlan. Az ellenőrző testület szerint a 2013/165-os törvény alapján elbírálandó több mint 11 500 kárpótlási kérelem 54 százaléka esetében még semmilyen lépést nem tett a hatóság az elbírálás érdekében. A törvény szerint május 20-áig kellene ez utóbbiak esetében döntésnek születnie, de ez azt jelenti, hogy a hatóságnak havonta 1688 kérelemről kell határoznia, miközben két és fél év alatt havonta csak 97 iratcsomót dolgozott fel.
Romániát az Emberi Jogok Európai Bírósága szólította fel 2010-ben, hogy tegye működőképessé az államosított ingatlanokkal kapcsolatos jogorvoslati rendszerét, miután több mint háromezer – a visszaszolgáltatás ütemével és a megítélt kárpótlással elégedetlen – panaszos perelte be az államot a strasbourgi bíróságon. Az ennek nyomán megszületett új jogorvoslati törvény 2013-ban lépett hatályba. Mint ismeretes, korrupciós ügyek is akadályozzák a restitúciót: az elmúlt évben több alkalommal is eljárás indult a restitúciós hatóság volt vezetői ellen amiatt, hogy ingatlanüzéreknek – akik a tulajdonosoktól vagy örökösöktől olcsón megvették a kárpótlási jogot – indokolatlanul magas, több tízmillió euróra rúgó kárpótlási összegeket ítéltek meg.
MTI. Erdély.ma

Újabb házkutatás és kihallgatás Wass Albert szobor ügyben Szovátán
Újabb házkutatást tartottak és újabb eljárást indítottak a Szovátán felállított Wass Albert szobor ügyében.  Február 2-án hajnalban kb. 30 maszkos és civil rendőr, feljelentésre kiadott házkutatási paranccsal érkezett és verte fel álmából Tóth Ferencet, aki 2015. pünkösdvasárnapján Wass Albert szobrot állított a saját háza udvarán.
A parancsot a segesvári ügyészség adta ki és kihallgatásra szóló idézőt adtak át a marosvásárhelyi rendőrségre annak ellenére, hogy az első bűnvádi eljárás még tart a marosvásárhelyi táblabíróságon, március 7-re kitűzött tárgyalással.
Többek közt elvittek egy számítógépet, egy Nyírő József CD-t, egy visszacsapó íjat, egy szablyát. Tóth Ferenc, Szováta. Erdély.ma

Kilenc évvel az uniós csatlakozás után sincs kisebbségi törvény Romániában
Romániában a mai napig nem fogadták el azt a kisebbségi törvényt, amelyet 2005-ben az európai uniós csatlakozás előtt az akkori román kormány jóváhagyott – erre mutatott rá Sógor Csaba szerda délután a strasbourgi plenáris ülésen. 
Az RMDSZ-es európai parlamenti képviselő annak kapcsán fogalmazta meg a véleményét, hogy az Európai Parlament plénuma a Szerbiáról szóló 2015. évi eredményjelentésről vitázott. Sógor Csaba szerint az országgal való csatlakozási tárgyalások során egy olyan tartós mechanizmus kialakítása legyen a cél, amely visszavonhatatlan jogköröket és lehetőségeket biztosít Vajdaság tartománynak: megerősíti a nemzeti tanácsok hatásköreit, továbbá minden olyan részterületet szabályoz, amelyet a kisebbségek legitim szervezetei fontosnak tartanak a közösségek jövője szempontjából.
Sógor Csaba az EP plénumában elmondta: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállammá válás után visszafejlődés indulhat el a többség-kisebbség viszonyrendszerben, mint ahogyan az történt Romániában és Szlovákiában is. Emiatt az RMDSZ-es EP-képviselő fontosnak tartaná, hogy a csatlakozás előtt álló tagállamok vállalásai még a csatlakozás előtt megvalósuljanak. Példaként kitért arra, hogy: „Romániában a 2005-ben – két évvel a csatlakozás előtt – a kormány által elfogadott kisebbségi törvényt a mai napig nem fogadta el a törvényhozás, az EU pedig már nem tudja kikényszeríteni ezt”.
Koszovó példája Sógor Csaba szerint azt mutatja meg, hogy milyen szörnyű következménye lehet annak, ha egy állam etnikai többsége nem figyel oda a kisebbség igényeire és szükségleteire. „Éppen ezért egy újabb érv a jól működő területi autonómiák szükségessége mellett, nem pedig veszélyes precedens az elszakadásra” – fogalmazott. 
Közlemény. Erdély.ma

Bunta pálfordulása
Bár Székelyudvarhelyen már a regisztráció is megkezdődött az RMDSZ polgármesterjelöltjéről döntő nyitott, állóurnás előválasztásra, a városi szervezet elnöke meggondolta magát.
Bunta Levente most azt szeretné, hogy küldöttgyűlés döntsön a jelöltről, a székelyudvarhelyi városi RMDSZ-szervezet választmánya pedig a polgármester javaslatára meg is szavazta annak összehívását a jelölés módjának megváltoztatására. Bunta lépése azért meglepetés, mert korábban levélben jelezte az udvarhelyszéki RMDSZ-nek, hogy „a legdemokratikusabb módozat szerint”, urnás előválasztáson szeretnének dönteni a polgármesterjelölt személyéről és a tanácstagjelöltekről. Amikor emlékeztették levelére, a polgármester azt mondta, a polgármesterjelölt kiválasztása akkor a legdemokratikusabb, ha az csak RMDSZ-tagok szavazatai alapján történik. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Türkös nem falu...”
Hétfalusi barátaimtól hallottam, hogy ez a kijelentés nem falucsúfoló. Vicces beugratóféle, ugyanis Türkös Négyfalu részeként azért nem falu, mert nevében nincs benne a falu szó, miként Bácsfalunak, Csernátfalunak, avagy Hosszúfalunak. Jó, jó, de mégis falu – folytatták, mert Négyfalu része! De városrészként is lehet emlegetni, mert Négyfalu város, s annak Türkös is része! A négy falu teljesen összeépült a századok során, s ha valaki nem találja meg a városrészeket jelölő eligazító táblákat, úgy jár, mint mi: eltéved. 
A régi Türkös és Kossuth-emléke
Türkös története Négyfalu históriájának része, melyről sorozatunk bevezetőjében szóltunk. Magyar evangélikus egyháza fiatalabb a többinél, egy ideig Csernátfalu anyaegyházához tartozott, de a reformáció tanai Johannes Honterus kemény kezű intézkedései nyomán gyökeret vertek itt is. Később Türkös is önállósult, ezzel magyarázható, hogy 1885-ben épült temploma nem hasonlít a szomszédokéhoz. Miután Négyfalu kivált a szász egyház hegemóniája alól (1886), első lelkésze, Deák Sándor – földink, a Torja részeként ismert Karatna szülötte – 48 évig folytatta szolgáló paplaképítő áldásos tevékenységét. Evangélikus templomának egyedi neogótikus oltára a neves hosszúfalusi faragóiskola híres tanára, Kupcsay János tervei szerint készült. A papi lakot történelmi emlékhelynek is nevezhetnénk, mert kertjében virágoztak azok a rózsák, melyeknek megszárított sziromleveleivel kitömték az evangélikus vallású Kossuth Lajos halotti párnáját. Szemfedelét is hétfalusi csángó asszonyok hímezték a Csángók Nagyasszonyaként emlegetett Sipos Jánosné Bereczki Anna vezetésével. Nevét emléktábla őrzi a bácsfalusi temetőben.  Türkösön a katolikus restauráció idején újra gyökeret vert a „régi vallás”, és a Bara-dombra Mária Terézia engedélyével 1754-ben katolikus fatemplomot építettek. Ennek helyén áll a sorozatos alakítások eredményeként épült mai plébániatemplom (képünk), védőszentje Szent Mihály. Udvarán működik a közösségi élet másik központja, a Márton Áron Ifjúsági Ház. Létrehozója szintén földink, a tragikus hirtelenséggel elhalt T. Gajdó Zoltán mikós diák, négyfalusi-türkösi plébános, pápai káplán, aki Kézdisárfalva–Szászfalu közös templomának cintermében alussza örök álmát. Utódja, T. András József plébános – aki 2006 óta pásztorolja a plébánia híveit – elmondta, hogy beleszámolva a hosszúfalusi Apor Vilmos filiális templom köré csoportosuló közösséget is, híveinek lélekszáma nyolcszáz körül ingadozik.
Élő közösség 
Rácsodálkoztam, mennyire gazdag Hétfalu, s így Türkös históriás kínálata, s hogy mennyire állnak helyt hitükben és ragaszkodnak identitásukhoz hétfalusi csángó testvéreink. Id. Domokos Jenőt, aki negyedszázadig volt Türkös evangélikus lelkipásztora, személyesen is ismertem. A parókia kapujában utódja, az új lelkész, Kóródi Levente szeretettel fogadott, kalauzként pedig Kovács Lehel István Hétfalu kitartó és hűséges krónikása szegődött mellém, segített válogatni a gazdag helytörténeti érdekességek között. A település azonban más értékekkel-meglepetésekkel is várt. A főút melletti evangélikus templom cintermében három kőoszlopot állíttattak 2004-ben az 1848-as szabadságharc és a két világháború hőseinek emlékére. A magyar szabadságharcban és forradalomban huszonegy türkösi evangélikus és katolikus vesztette életét, akik nevét az egyik kőoszlopon örökítették meg. A Türkösön székelő néprajzi múzeum trapéz oromfalas régi épülete 1804-ből való, itt székelt egykoron Brassó Kúriája, Orbán Balázs szerint „a durva hatalmaskodás e bűnfészke”, ahol a hétfalusiak dézsmáit hajtották be a Cenk alatti város hatalmasai. Ebben az épületben rendezték be 1964-ben Négyfalu néprajzi múzeumát, amelynek – bár tulajdonukban volt Kiss Béla és Bálint András gyűjtéséből származó eredeti csángó néprajzi anyag – 1990-ig sok köze nem volt a hétfalusi csángókhoz. A rendszerváltás után változott a helyzet. Senki nem várta el, hogy kimondottan Csángó Múzeum legyen a neve, témaköre, hiszen Négyfaluban élnek román ajkúak is. Most mind a két etnikum emlékeit, életét-múltját tükrözi az intézmény. Magyar nyelvű kiadványt is kínáltak látogatásunk idején, bántó volt azonban, hogy a tárlatvezető nem ismerte a magyar nyelvet.
A csángó-székely zászlóalj születése
Türkös biztosított helyet a Kúria melletti telken a 126-os, csángókból és székelyekből álló zászlóalj megszervezésére – derül ki Kelemen György (1833–1916) negyvennyolcas csángó honvéd visszaemlékezéséből (A Barcaság 1848–1849-ben. Szecseleváros, 1998). A zászlóalj őrnagya földink, a sepsiszentkirályi Vida Dániel volt, akit Bem nevezett ki. Vida a kézdivásárhelyi katonai nevelde végzettje, a háromszéki határőrezred hadnagya, Kézdivásárhely térparancsnoka volt. Tetteinek méltó elismeréseként a fogarasi harcok hőseként emlegetjük. Márkos Ervin kőhalmi unitárius lelkész egy 1907-ben Fogarason keltezett emlékfüzetre hívta fel figyelmünket, amely Vodráska Vencel fogarasi főgimnáziumi tanárnak azt az emlékbeszédét tartalmazta, melyet a Honvéd Alap javára rendezett fogarasi ünnepségen mondott 1905-ben. Ekkor ugyanis gyűjtést indítottak egy negyvennyolcas emlékmű felállítására, melyen méltó helyet foglalt volna el Vida neve is. Az emlékműből vagy nem lett semmi, vagy elsöpörte a történelem. Az emlékbeszédből idézzük Vida hősiességének egy momentumát, amely jobbára ismeretlen a hétfalusiak számára. „Bem rendeletet küldött, hogy a Fogarason állomásozó zászlóalj két százada siessen a Törcsvári-szoros védelmére (...), a visszamaradt 600 ember két ágyúval és egy század Kossuth-huszárral fedezze a fogarasi várat, valamint az Olt völgyétől Vledényig igyekezzék az ellenséget feltartóztatni... Engelhardt cári tábornok Mundra mellett homlokzatba támadta az Olt bal partján a Vida őrnagy vezette magyar haderőt. Végtelen volt a két megütközött had között az aránytalanság. Engelhardt 20 ágyújával és 12 ezer emberével szemben csak 600 honvéd és két ágyú képezte a magyar haderőt... Vida látván az ellene fellépő haderő nagyságát (...), reggelfelé megkezdte csatarendben a visszavonulást. Az ulánus csapatok és az oroszok mindenfelől bekerítették a honvédséget... Vida Dániel is, míg csak volt kivel harcolni, addig helyéről nem mozdult (...), átvágva az ellenség sorain, az Olt felé húzódott. Itt azonban 12 kozák állotta útját, kikkel viaskodva három dsidaszúrás után lehanyatlott lováról. A kozákok lovával elnyargaltak, más martalócok, meglátván őrnagyi ruháját, levetkőztették, és addig ütötték, vagdalták, míg halottnak hitték. Pénztárcáját ellopták. Eszméletét vesztve, iszonyúan összevagdalva feküdt vérében a hős, mígnem a reggeli hűs levegő eszméletét visszaadva, az Olt partjához vonszolta sebektől vérző testét. Itt találtak rá az ulánusok, ahonnan az őrtanyára, majd a várba szállították...Lüders faggatta a fogarasi várban Vidát: maroknyi népével hogyan mert az ő hadseregével szembeszállni? Vida azt felelte: Kegyelmes uram, mit tartana Ön azon törzstisztjéről, aki a parancsszóra kirendelt harcmezőről gyáván elfut? Az orosz tábornagy helyeslően intett, rendelkezett, hogy gyógyítsák meg, és a kozákok által elrabolt pénzének egy részét is megtérítette. Nem így a bevonuló osztrákok, akik galádul bántak vele. A brassói fellegvárban egy halálkamrába dobták, lázba esett, s ilyen állapotban vitték a nagyszebeni börtönbe.” Itt kimondták rá a halálos ítéletet, melyet nyolcévi várfogságra változtattak. 1853 februárjában szabadult az olmützi börtönből. Keze alatt sok hétfalusi és háromszéki harcolt. Utóbbiak között a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Lajos, a barátosi Mirtse Dénes százados, testvére, a sepsiszentkirályi Vida József, Sükösd János, Újvárosi Ferenc, az albisi Vén Ferenc, a kézdivásárhelyi Szőcs Dani és a hősi halált halt bölöni Tana Benedek. Vida porai a sepsiszentkirályi családi sírboltban nyugszanak. Szülőfalujában, Sepsiszentkirályban és a fogarasi unitárius templom előcsarnokában márványtáblát állíttattak emlékére. Négyfaluban-Türkösben nincs emléke a 126-os csángó-székely zászlóaljnak.
Öröklő utókor 
Türkösön kaptuk lencsevégre a Zajzoni Rab István-iskola udvarán a költő mellszobrát, a helybeli Szász-Benedek István alkotását. Magyar iskolák a Kárpát-kanyarban a címe annak a kötetnek, amely 1992-ben jelent meg Hochbauer Gyula szerkesztésében, kútfőjeként a hétfalusi népoktatás történetének. A zajzoni középiskoláról Pap Árpád iskolatörténetéből böngésztünk, majd ismerkedünk a hely híressé vált diákjaival: az egykori királyi táblai ülnökkel, a bácsfalusi Gyerkó Györggyel és Jakab András szobrásszal, Thököly Imre erdélyi evangélikus fejedelem udvari lelkészével, a türkösi Hajdu Istvánnal, a csernátfalusi Pap Sámuellel, Bálint Istvánnal és Bencze Mihállyal. „Amikor Johannes Honterus brassói reformátor 1544-ben meglátogatta Hétfalut, már egyházi iskola működött egy tanítóval. Az ősi skóla Csernátfaluban volt, azon a helyen, ahol a jelenlegi középiskola egyik épülete áll – írja iskolatörténetében Pap Árpád. Az azóta eltelt évszázadok alatt megszakítás nélkül folyt a magyar nyelvű oktatás, mindig léteztek magyar iskolák, általában a templomok mellett, szoros és sikeres együttműködésben a helyi történelmi egyházakkal, így találta meg a barcasági csángó magyarság a túlélés egyetlen lehetséges módját. A kommunizmus évei alatt az akkori hatalom folyamatos nyomást gyakorolt a magyar közösségre, következetes és állandó lépéseket tett a magyar iskolahálózat meggyengítésére. Ennek a diszkrimináló kisebbségi politikának a következményeként 1978-ban megszűnt a négyfalusi magyar elméleti középiskolai tanítás. Az 1989-es romániai események után a helyi magyar közösség újra anyanyelvén akarta taníttatni gyerekeit. Beindulhatott 1990-ben a Négyfalusi Magyar Líceum, majd 1992-től a Zajzoni Rab István Elméleti Középiskola.” Ebben napjainkban magyar óvoda, elemi és líceumi osztályok működnek. Többek között ennek a líceumnak volt diákja Géczi Levente Székelyudvarhelyen élő jogász és Gödri B. Alpár fungens tatrangi lelkipásztor is.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kirakatközvita
Átláthatóságot biztosítani a közigazgatásban, annak minden szintjén, illetve a civil társadalom, a polgárok részvételének ösztönzése a döntéshozatal folyamatában – ezek azok a fő célok, amelyeket a 2003. évi 52-es törvény szabályoz. Ennek szellemében kerül sor a nyilvános vitákra a közösséget érintő általános ügyekben. Hogy mennyire hatékonyak az önkormányzatok vagy a civil szervezetek által kezdeményezett közviták, arról könnyen véleményt alkothat az, aki részt vett, vesz a fenti címszó alatt megszervezett nyilvános meghallgatásokon. A vitapartnerek – ha egyáltalán vannak – legtöbbször felkészületlenek, nem tudnak kellőképpen érvelni, érzelmi töltetű felszólalásaikat nem veszik figyelembe. Gyakran a gazdasági érdekek érvényesülnek: egy sok millió eurós beruházást például nem tudott megállítani egy faluközösség közvitán kifejezett akarata (Székelykakasd esete a szemétteleppel), a regionális vízszolgáltató áremelési szándékával szembemehet-e a közösség (két nap múlva esedékes közvita), és ugyan mit tud a polgár a pályázatok támogatási módjairól (tegnapi közvita), hányan szóltak hozzá a városi költségvetés-tervezethez, amit interneten lehetett tanulmányozni december óta?
Úgy tűnik, a nyilvános viták egyre inkább szerepüket vesztik a társadalomban, hiszen az elmúlt évekhez képest, amikor egy-egy közösséget érintő ügy kapcsán szűknek bizonyult a tanácsterem, napjainkban alig- alig tapasztalunk érdeklődést. Amolyan kirakatközviták előzik meg a döntéseket, csak hogy a hatóságok eleget tegyenek a törvényes előírásoknak. Vagy még ezek sem. A sajtó Sepsiszentgyörgy esetében például arról tudósít, hogy vissza kellett vonni a város kulturális stratégiájára vonatkozó határozatot, mert azt nem előzte meg a 45 napos közmeghallgatási időszak.
A www.edu.ro weboldal információi igen érdekesek a hatékonysági tényezők szempontjából. Maros megyében az 544-es törvény alapján 44 kérést nyújtottak be adatigénylésre a városi önkormányzatokhoz 2015-re vonatkozóan. Egyetlen kivétellel az Academia de Advocacy Egyesület érdeklődött az elfogadott határozatok, a közviták száma, résztvevői, a határozatok módosulásai felől. Az eredmények lesújtóak: nyolc kérésre a közigazgatási hatóságok még csak nem is válaszoltak a törvény által előírt 30 napon belül, a válaszokból pedig kiderül, ha szerveztek is közvitát, azon csupán néhány résztvevő jelent meg (az öt résztvevő már szép szám!), és 4-5 írásos javaslatot nyújtottak be. A civil szféra szinte láthatatlan e folyamatban, mind szervezetileg, mind magánszemélyként távol marad, és úgy tűnik, nem érzi fontosnak, hogy hallassa hangját. Ennek oka talán az is, hogy nem lát esélyt a változásra, hiszen, amint a hivatalos válaszokból kitűnik, a korábbi közvitákon elhangzott észrevételek, javaslatok legtöbbször nem köszöntek vissza az elfogadott határozatokban. Ehhez azt is hozzá lehet tenni, hogy a közviták résztvevőinek szakmai felkészültsége, hozzáértése az adott témához ritkán megfelelő szintű.
Nemrég egy sajtótalálkozón elhangzott: a közérdekű információkra vonatkozó törvény betartása egyre inkább opcionálissá vált. Hozzátehetjük: a jobb társadalmi döntések meghozatalát elősegítő közvita is egyre inkább látszatcselekvéssé válik, ha a civil szféra nem él a törvény adta jogokkal.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Magyarország példát kíván mutatni a nemzetiségek támogatásával
Magyarország a területén élő nemzetiségek támogatásával követendő példát szeretne mutatni más kormányok számára, hogy a viszonosság elve alapján hasonlóan támogassák a területükön élő magyar kisebbséget – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára kedden Gyulán tartott sajtótájékoztatóján.
Fülöp Attila, miután román nemzetiségi és oktatási vezetőkkel tárgyalt, kifejtette, hogy 2010 és 2015 között megduplázódott a magyarországi román nemzetiségnek nyújtott támogatás összege, 137 millió forintról 270 millióra nőtt. Hozzátette: az elmúlt két évben a Magyarországon élő nemzetiségek támogatására fordítható keret is a kétszeresére, 8 milliárd forintra nőtt. Kreszta Traján román nemzetiségi szószóló a sajtótájékoztatón elmondta: jó kapcsolatot ápolnak a magyar kormányzat képviselőivel, a szószólói intézmény 2014-es létrehozása pedig sokat segített a nemzetiségeknek. Népújság (Marosvásárhely)

Megújuló közösségi élet Madarasifeketén
A madarasifeketei református közösség egyre többet hallat magáról. Károly Károly tiszteletes úr jóvoltából érkeznek abeszámolók a gyülekezeti életről, nőszövetségi találkozókról, szórványtáborokról. Most úgy döntöttünk, mi látogatunk el a kis mezőségi szórványtelepülésre, ahol 116 református él, és ahol vasárnaponként 35-40- en járnak templomba, a 20vallásórás gyerek közül 12 járnak rendszeresen órákra.
116 lelkes, összetartó közösség
Károly Károly (fotó) 2007-ben került a feketei gyülekezetbe, e csodálatosan szép tanyavilágban élő református családokkal együtt közösen a hitben, nemzetben, szeretetben való megmaradást vállalták fel. – Nagyon barátságos, kedves emberek a gyülekezet tagjai, akik őszintén ragaszkodnak az egyházhoz, a közösségükhöz. Hűséges templomba járók, segítőkészek, kiveszik a részüket az önkéntes munkából. Nincs olyan alkalom, hogy valaki meg ne hívjon bennünket. A külföldön dolgozók is járnak haza, ünnepekkor találkozunk, szeretetvendégséget szervezünk. Hála Istennek léteznek a modern kommunikációs eszközök, Facebookon megszólítom őket, s így sokkal többen jönnek el a közösségi alkalmakra. Az asszonyok finom süteményeket készítenek, a férfiak az italról gondoskodnak, s közösen a jó hangulatról. A gondnok, Borbély Márton minden egyházi vonatkozású munkából, szervezésből kiveszi a részét – mondja a tiszteletes útban a település felé, ahová egy borús téli napon sáros úton érkezünk.
Korszerűsítik a templomot, új köntöst kap a harangláb
A templom egy szépen bekerített, nagy telken található, vadgesztenyefák övezik. Az épületen még most is – talán a nosztalgia kedvéért – az általános iskola felirat olvasható.
Valamikor 900 lelkes gyülekezet élt itt, a hatvanas években annyi gyerek volt, hogy 1967–1977 között I–VIII. osztályos iskolát kellett működtetni. A csökkenő gyermeklétszám miatt 1980 után összevonták az osztályokat. 1990 után az egyház visszakapta az iskola épületét, ami hajdanán felekezeti iskolaként működött. Miután megszűnt az elemi iskola és az óvoda is, 1994-től templomként is ezt az ingatlant használják, hiszen a régi öregvölgyi templomot, akárcsak Kisfekete templomát, lebontották. Az előbbi tégláit a mezőmadarasi templomba építették be.
– Az épületet teljesen felújítjuk, leverjük a régi vakolatot, padlót, ajtót, ablakot, csatornát cserélünk, mind a fronton levő nagyobbik helyiségben, a templomban, mind a kisebbikben, az egyházi irodában. A hátsó részben levő lelkészi lakást is felújítjuk. Mindehhez pályázatok révén anyagi támogatást kaptunk, 1,5 millió forintot az Emberi Erőforrások Minisztériumától és 35 ezer lejt a Művelődési és Kultuszminisztériumtól. Az épület felújítási munkálatainak befejezését május 31-ére tervezik.
Az ingatlan mellett található 13 méter magas, 1901-ben épült harangláb teljes felújítás alatt áll. Tavaly augusztus 20-án belecsapott a villám, akkor derült ki, hogy a torony kupolájának szerkezete elkorhadt, ki kell cserélni. Ezért a kupolát le kellett szedni, a torony új, Székelyvarságon készített zsindelyborítást kapott, ami 15 ezer lejbe került. Tavasszal felszerelik a villámhárítót is. A harangláb felújításának összértéke 10 ezer euró körüli – számolt be Károly Károly tiszteletes úr.
Mezey Sarolta. Népújság (Marosvásárhely)

Közösen pályázik Arad és Békés megye egészségügyi fejlesztésekre
Békés megyei küldöttséget fogadott kedden az Arad Megyei Tanács ideiglenes vezetője, Adrian Țolea. A megyei önkormányzat székhelyén tartott megbeszélésen jelen volt többek között Tolnai Péter, a Békés Megyei Önkormányzat alelnöke és Simonka György magyarországi parlamenti képviselő. A találkozás célja volt megvitatni a Románia–Magyarország 2014–2020 Határon Átnyúló Együttműködési Program keretén belül benyújtandó projekteket. Adrian Ţolea szerint magyar partnereikkel megegyeztek abban, hogy ami a határon átnyúló stratégiai projekteket illeti, a két megye az egészségügyre fogja helyezni a hangsúlyt. Alapjában véve Arad megye számára továbbra is prioritásnak számítanak a közúti infrastruktúránál és az egészségügy területén végzett fejlesztések, Békés megye pedig a gazdaság és a turizmus fellendítésére helyezné a hangsúlyt.  
A közeljövőben az Arad megyei önkormányzat meghatározza, pontosan milyen pályázatokat kíván benyújtani az egészségügy területén. Hozzávetőlegesen 12 millió eurós finanszírozást célozhat meg mind infrastrukturális beruházásokra, mind orvosi felszerelések megvásárlására. 
Sólya Emília. Nyugati Jelen (Arad)

Tabéry Géza novellapályázat fiataloknak
A Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéke, valamint a Várad irodalmi és művészeti folyóirat újra meghirdeti a sikeres Tabéry Géza novellapályázatot, ezúttal „Történet, töredék, ének” címmel. A pályázati kiírásra pályakezdő és gyakorló szerzők egyaránt jelentkezhetnek. Alsó korhatár nincs, a felső korhatár 26 év! Nevezési díj nincs. A pályázat tematikus: a megszülető írásnak a címben jelzett három tematika valamelyikéhez kell kapcsolódnia!
A pályázat célja, hogy értékelési, elbírálási és megjelenési lehetőséget biztosítson mindazoknak, akik szakmai megítélés alapján szeretnék alkotásaikat hagyományos úton és elektronikus irodalmi periodikában is megjelentetni. A pályamunkákat szakértő zsűri értékeli, a beérkezett pályázatokat a szerkesztőség és a tanszék által felkért irodalmár szakértők bírálják el. A zsűri döntése alapján a minősítést elérő szerzők elismerő oklevelet, a legjobb pályamunkákat beküldő 3 szerző pedig pályadíjat és könyvcsomagot kap, az alábbiak szerint:
A győztes pályamű 20 ezer Ft/, illetve ennek megfelelő RON + könyvcsomag;
a második helyezett 12 ezer Ft/, illetve ennek megfelelő RON + könyvcsomag;
a harmadik helyezett 7 ezer Ft/, illetve ennek megfelelő RON + könyvcsomag.
A legjobb novellákat a Várad irodalmi és művészeti folyóirat májusi száma publikálja. Beküldési határidő: 2016. március 18. (péntek) 24.00 óra.
További információk ahttp://www.varad.ro/node/1565, illetve a http://magyartanszek.partium.ro/huoldalon. Nyugati Jelen (Arad)

Ünnepel pénteken a Puck Bábszínház
Hatvanhatodik születésnapját ünnepli február 5-én a Puck Bábszínház. Délelőtt 11 órától a Mimorózart című, Palocsay Kata rendezésében készült nonverbális előadásra várják az érdeklődőket, majd délután 5-től kerekasztal-beszélgetést tartanak Részletek a Puck Bábszínház történetéből címmel. A belépés ingyenes.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közlemény szerint a magyar és a román társulatnak több mint 300 bemutatója volt 1950 óta, közülük több előadást mindkét nyelven játszották. Az évek során számos produkcióval szerepeltek sikeresen hazai és nemzetközi fesztiválokon; itthon legutóbb a nagyváradi Fux Feszten voltak jelen, ahol a Ha én lennék Mátyás király című előadás a pedagógusok díját nyerte el. Az intézmény meghatározó személyiségei közé tartozik Kovács Ildikó, Mona Chirilă, Aureliu Manea, Botár Edit, Virgil Svinţiu és Epaminonda Tiotiu. Szabadság (Kolozsvár)

Csárdáskirálynő Fülöp Tímeával
Fülöp Tímea, az intézmény fiatal tehetséges énekművésze játssza a címszerepet a február 4-i Csárdáskirálynőben a Kolozsvári Magyar Operában – tájékoztat közleményében az opera. Fülöp Tímea a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban már nagy sikerrel alakította Vereczky Szilviát Tasnádi Csaba rendezésében. Szabadság (Kolozsvár)