Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
2015. november 28.
Tájékoztatás egy peres ügyről
Szerdán, 2015. december 2-án 11 órakor hallgatják meg a Bukaresti Törvényszék 106-os termében a Securitate egykori tábornokát, Filip Teodorescut és Ioan Talpeșt, a Külföldi Hírszerzés egykori főnökét a Tőkés László sérelmére tett rágalmazó, lejárató, hitelrontó kijelentéseikkel kapcsolatban.
2014. szeptember 15-én az Antena 3 tévéállomás internetes oldalán az jelent meg, hogy Tőkés László, úgymond a magyar hírszerzés ügynöke, hazaáruló volt, nem pedig kém, aki nem önkéntes munkát végzett, őt megfizették mindazért, amit tett.
A továbbiakban a portál Filip Teodorescu titkosszolgálati tisztnek a Tőkéssel kapcsolatos „feltárásait” idézi, amelyek az Antena 3 televízió A nap összefoglalója (Sinteza zilei) című műsorában hangzottak el. „Nem önkéntes munkát végzett, megfizették ezért. (…) Hazaáruló volt, nem kém (Tőkés László – szerk. megj.), mert a kémek azok külföldiek”, magyarázta az Antena 3 nézőinek Filip Teodorescu, a kommunista diktatúra politikai rendőrsége Kémelhárítási Igazgatóságának egykori helyettes főnöke.
A volt szekus tiszt azt is kijelentette, hogy „Tőkés László lelkész volt, családtagjaihoz hasonlóan, s ez egyik alapfeltétele volt a magyar titkosszolgálatba való beszervezésének”. Ugyanakkor Teodorescu azt is nyomatékosította, hogy „mindezt Ceaușescunak is jelentették”.
A műsorban bejátszottak egy részletet egy hasonló témájú interjúból, amelyet Ion Cristoiu készített Ioan Talpeșsel, a Külföldi Hírszerzés (SIE) egykori főnökével, aki betöltött tisztsége folytán úgymond hitelesítette az elsőrendű vádlottak által felhasznált titkosszolgálati dokumentumoknak. A maga során a műsorvezető, a szintén alperes Mihai Gâdea többször is megállapította, hogy a felperes hol kém volt, hol hazaáruló.
Nagyvárad, 2015. november 27. Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
erdon.ro
2015. november 28.
Humoros-zenés könyvbemutató Cserey Csabával
Megjelent Szatmárnémeti messze földön híres ütőhangszeresének önéletrajzi kötete.
A G. M. Zamfirescu Művelődési Központ termében mutatta be Cserey Csaba a most megjelent önéletrajzi kötetét. 2012-ben gyűjtötte össze karrierjének legfontosabb állomásait, emlékeit, a vastag iratcsomóból és interjúk sorozatát követően Balázs Katalin gyúrt könyvet.
Az írásból Csabcsi színész-barátai, Nagy Csongor Zsolt, Rappert-Vencz Gábor és Péter Attila Zsolt olvastak fel részleteket, amiből kiderült: akárcsak Cserey, az életét bemutató könyv is tele van találkozásokkal, humorral, ritmussal, zenével és könnyekkel. De ne feledjük, az ember nem csak bánatában, hanem örömében, boldogságában is könnyezhet.
A kötetből kiderül, az ütőhangszerművész egy szállodában látta meg a napvilágot, ez pedig rányomta a bélyegét életére. Vándormadár volt hosszú éveken át, míg 25 évvel ezelőtt szíve Szatmárnémetibe nem csábította. Azóta is itt él és nagyon jól érzi magát az itteni, nyitott szívű emberek között. Kezdetekben az Északi Színház zenekarának volt a tagja, 2005-ben pedig a művelődési központ munkatársa lett.
A könyvben szó van családi titkokról, szerelemről, zenekarokról, turnékról, na meg a pillanatról is, amikor eldőlt, hogy őt a ritmus, a dob élteti - tehát mindenről, amit Cserey Csabáról tudni kell. A bemutató alkalmával több dal is elhangzott, amelyeket zenészbarátaival adott elő.
szatmar.ro
2015. november 28.
Az 1918-as ígéretekre emlékeztették a kormányt Csíkszeredában
Az 1918. december elsejei Gyulafehérvári Határozat alkotmányba foglalását kéri az erdélyi magyarok nevében az MPP abban a Cioloș-kormánynak írt petícióban, amelyet szombat délután olvastak fel Csíkszeredában, mintegy ötszáz tüntető jelenlétében.
A szombat délután 2 órára hirdetett gyűlésen kivetítővel, román, székely, és magyar zászlóval díszített színpad fogadta az érkezőket. A nagygyűlés résztvevői magyar, román és angol nyelvű bannereken hirdették követeléseiket: „Nem akarunk román gyarmatosítást!”, Területi autonómiát Székelyföldnek!”, „Az autonómia a megoldás!”.
A részvételre való felhívást péntek délután a Csíkszeredai RMDSZ is megosztotta a Facebookján, s a téren is több székelyföldi RMDSZ-es városvezető állt a hallgatóságban. A közel másfél órás, kulturális műsorral kísért programon közreműködött a Maros Néptáncegyüttes, a Volt Politikai Foglyok Szervezete részéről szavalat hangzott el, a felvezetőkkel pedig csíkszeredai színművész és a csíkszeredai városháza munkatársa működött közre.
A bevezető szövegben tételesen felelevenítették az 1918-as történelmi eseményeket. „Akkor, az ott összesereglett románság teljes jogegyenlőséget ígért nagyapáinknak. Ma is ezeket az ígéreteket kérjük számon” – hangsúlyozták a nagygyűlés felszólalói. Elhangzott, hogy olyan országot szeretnének, ahol az adott szónak súlya, az írásnak értéke van, és ahol a magyarok egyenrangú állampolgárok, nem veszélyforrásként tekintenek rájuk.
Mint ismert, az Erdély és a Román Királyság egyesülését követelő Gyulafehérvári Határozat kimondta, hogy az egyesülés nyomán létrejövő új román állam az együtt élő népeknek teljes nemzeti szabadságot biztosít, lehetővé teszi, hogy oktatásukat, közigazgatásukat és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik által, és számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak.
Aktuális eseményekre is utaltak a szónokok. Elhangzott Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda becsületből lemondott polgármestere neve, valamint a csíkkozmási községvezetés esete, ahol a „Községháza” feliratot bírósági végzéssel levétették az épület homlokzatáról. Mint a rendezvény során többször elhangzott, az 1918. december 1-jén elfogadott elvek kell hogy képezzék Romániában a nemzeti egyenlőség és szabadság erkölcsi, történelmi és jogi alapját.
Lehurrogták a román nyelvű köszöntést
Nagy Benedek 56-os elítélt, volt RMDSZ-es parlamenti képviselő beszédének elején hangos nemtetszésének adott hangot a hallgatóság, amiért a beszélő románul is üdvözölte az egybegyűlteket: „Frați români, frați in suferință de aproape un secol” (Román testvérek, testvéreink a közel évszázados szenvedésben). A hurrogásra reagálva a szónok figyelmeztetett: ez közös ügy. Beszédében az 1918-as események kevésbé ismert összefüggéseit ecsetelte, arra figyelmeztetve, az akkor szerződéses megegyezés történt.
Elhangzott, hogy a magyar, majd román és angol nyelven felolvasott petíció révén az új kormánynak is szeretnék jelezni, hogy a magyar közösséget megilleti minden olyan jog, ami természetes a 21. század Európájában, mert enélkül nem teremthető meg a társadalmi béke.
A Csíkszéki SZNT felhívása nyomán a tömegtüntetés résztvevői követelték a Székelyföld önrendelkezéséről döntő népszavazás kiírását, a magyar nemzetrészt államalkotó tényezőként elismerő új alkotmányt, a nemzeti jelképek használatának engedélyezését, a magyar nyelv jogállásának elismerését, és az 1918. december elsejei Gyulafehérvári Nyilatkozat betartását.
maszol.ro
2015. november 28.
Hat nő egy térben
A csíkszeredai Grafirka Egyesület hat képzőművészének nyílt közös kiállítása pénteken délután a Megyeháza Galériájában. A tárlatot Túros Eszter művészettörténész méltatta.
A Grafirka Egyesület 2006-os megalakulása óta a kultúra megismertetését, megszerettetését és terjesztését tűzte ki feladatául. Tehetségkutató és tehetséggondozó tevékenységeinek nagyobb részét a gyermekek számára szervezett programok képezik, de a fiatalok alkotókedvének megnyilvánulásaira is gondot fordítanak. A kreativitásra ösztönző versenyek, kiállítások és alkotótáborok szervezésében a többnyire képzőművészekből álló pedagógusok vesznek részt. Ezúttal hat képzőművész – Bakó Klára, Csillag Imola, Keresztes Györgyi, Mezey Ildikó, Szentes Ágnes és Váncsa Mónika – mutatkozott meg munkáikon keresztül.
„Puha tájakat látunk, meseszerű látomásokat, egymásból kibomló, egymástól idegen, a három dimenziós képek terében összebékülő anyagokkal, íveket, gömbölyded formákat, naplókra emlékeztető intimitással elénk tárt képi fragmentumokat, kipárnázva” – méltatta az alkotások sokszínűségét Túros Eszter művészettörténész. A megnyitón közreműködött gitárjátékával Krizbai Imre. A kiállítás december 15-éig látogatható.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro
2015. november 29.
Elhunyt Soós Angéla színésznő
Életének 86. évében elhunyt Soós Angéla, a Harag György Színtársulat egyik alapítója és örökös tagja. Soós Angéla 1929. szeptember 20-án született Marosvásárhelyen, neves vásárhelyi családban. Édesapja, Soós József hét éven át (1945-1952) a „székely főváros" polgármestere volt. Szakmai tanulmányait Kolozsváron, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végezte, 1953-ban szerzett színész diplomát. Az 1953-ban Nagybányán indult, majd Szatmárnémetiben állandó színtársulatot létrehozó együttes alapító tagja. Nyugdíjazásáig Szatmárnémetiben szolgálta a magyar színjátszás ügyét. Lírai és karakterszerepeket egyaránt játszott, legsikeresebbek a népi figurái voltak. Több irodalmi est összeállítása és rendezése fűződik a nevéhez. Szerepeiből: Nadja (Apák ifjúsága,1953.), Tánya (Tánya, 1954.), Kláva (Hurrá lányok, 1954.), Erzsi (Liliomfi, 1954.), Louise (Bűnbeesés után, 1975.), Dorine (Tartuffe, 1976.), Gazdasszony (Légy jó mindhalálig,1976.), Colette (Szarkafészek, 1978.), Odobica (Vesekő, 1978.), Concetta (Rongy és címer, 1979.), A bíróné (Sári Bíró,1979.), Anna (Lakon háza, 1981.), Polja (Gőzfürdő, 1981.), Édes (Jó estét nyár, jó estét szerelem, 1984.), Paula (Macskajáték, 1985.).
Pályája során több mint száztíz szerepet játszott el, főként Nagybánya és Szatmárnémeti színpadain. A rendszerváltást követően, az alapító nemzedék legtöbb tagjával együtt őt is nyugdíjba küldi a színházvezetés, ezt követően szerepeket sem kap. 1990 és 2010 között mindössze egyszer lépett színpadra, Tennessee Williams Beszélj mint az eső, hadd hallgassalak című kétszemélyes drámájában, az alapító-társ, Vándor András partnereként (rendező: Bessenyei István).
Színészi pályája mellett jelentős előadóművészi tevékenysége is. Pályakezdése óta a társulat legjobb versmondói közé tartozott, nevét, a társulatnak írott leveleiben Tessitori Nóra (korábbi beszédtechnika-tanáruk) is kiemeli. Számos jelentős irodalmi összeállítás és pódiumműsor fűződik a nevéhez, nyugdíjazása óta szinte állandó zsűritagja Erdély, és a Partium különböző szavalóversenyeinek. 2000-ben Szatmárnémetiben ő volt az év embere, 2007-ben a városi és megyei tanács kulturális díját vehette át. A Magyar Játékszíni Társaság Hűség-díjjal, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata pedig örökös tagsággal ismerte el több évtizedes munkáját. szatmar.ro
Erdély.ma
2015. november 29.
Tüntetés Csíkszeredában – Bíró Zsolt beszéde
Tisztelt egybegyűltek, kedves Barátaim!
Ne félj – hallottuk Tompa László versét.
Ne féljetek! – mondta II János Pál Pápa székfoglaló beszéde alkalmával homíliájában.
„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.” – ezt a gondolatot George Orwell fogalmazta meg. Látszólag nagyon egyszerű kedves barátaim, tisztelt, egybegyűltek!
Ma kimondhatunk bármit.
De vajon tényleg kimondhatunk bármit?
És ha kimondhatunk, akkor minden egyéb aztán magától következik? A dolgok úgy festenek, hogy az orwelli mondat nagy és örök igazsága mellett sokkal árnyaltabb a kérdés.
Kimondhatunk látszólag bármit.
Ma itt ezen a téren kimondhatjuk, hogy nem örülünk annak, hogy december elseje szabad nap Romániában. Kimondhatjuk azt is, hogy nem örülünk annak, hogy olyan országban élünk, ahol ez a nap az ország nemzeti ünnepe. Egy olyan nap, amely megosztja az ország polgárait.
Kimondhatjuk, hogy magyarok vagyunk,
Kimondhatjuk, hogy ragaszkodunk szimbólumainkhoz.
Kimondhatjuk, hogy ragaszkodunk anyanyelvünkhöz.
De mindannyian tudjuk, hogy a kinyilatkozástól még hosszú út vezet a szabadságig. Ezért teszünk is érte.
Mivel ragaszkodunk szimbólumainkhoz, kifüggesztjük szimbólumainkat.
Mivel ragaszkodunk anyanyelvünkhöz, kiírjuk a községházára, hogy községháza.
Aztán valakinek mindez szemet szúr, és hosszas procedúra kezdődik. A törvényre hivatkozva egy európai uniós jogállamban az európai méltóság nevében létrehozott egyesület kezdeményezésére levétetik feliratainkat, szimbólumainkat.
Csíkmadarason Biró Lászlót arra kötelezik, hogy távolítsa el a zászlót. Csíkkozmáson Bodó Dávidot arra kötelezik, hogy távolítsa el a községháza feliratot. Most pedig minden jel arra mutat, hogy következik a csíkszeredai Városháza felirat.
Mindezt csupán azért, mert valaki, vagy valakik méltóságát sérti.
Ezen a ponton érdemes felütni az értelmező szótárat és az emberi méltóság címszóhoz lapozni. Ezt olvashatjuk: „Az emberi méltóság mindazon értékek összességét jelöli, amelyek az embernek és csakis az embernek, mégpedig minden egyes embernek, származásától, fejlettségi szintjétől, műveltségétől, tulajdonától függetlenül a sajátjai. Az emberi méltóság olyan minőség, amely egyenlő és abszolút minden egyes emberben. Az emberi méltóság jellemzői: egyetemesség-egyenlőség; elvehetetlenség-eljátszhatatlanság; és sérthetetlenség.” Hogy is állunk akkor ezzel a dologgal tisztelt egybegyűltek, kedves barátaim?
Hol van Mezei János barátom joga az emberi méltósághoz, amikor úgy rontanak rá családjára hajnalok hajnalán, állarcba burkolózott kommandósok, mint teszik azt mostanság Párizs vagy Brüsszel utcáin közveszélyes gyilkosokkal?
Hol van a Mezei János kiskorú gyerekeinek egyetemes, vagy ha úgy tetszik európai méltósághoz való joga, amikor kisiskolásként életre szóló traumát kell elszenvedniük? Hol van Gyergyószentmiklós polgárainak emberi méltósága, amikor még azt a jogukat kis megkérdőjelezhetik, hogy választott elöljárójukért imádkozzanak templomaikban? Sajnos a securitate módszerei kísértenek. A félelemkeltés politikája folytatódik. De megismételhetnénk mindezen kérdéseket Ráduly Róbert és családja esetében is.
Hol van csíkkozmási székelyek méltósága, amikor arra kényszerítik őket, hogy a saját őseik által, saját pénzükön emelt épületre saját nyelvükön írt feliratot távolítsák el? Egy nemzet méltóságát sérti, ha szimbólumát nem használhatja? Ennek ellenére tucatjával távolíttatják el a székely zászlót Székelyföld szerte.
Sajnos megállapítható: távol állunk az emberi méltóság szavatolásától.
Ki kell mondanunk, hogy kettő meg kettő az négy! Ki kell mondanunk, mert csak ha ezt kimondjuk, akkor tudunk tovább lépni. De tudnunk kell tovább lépni! Nem elég kimondani, hogy visszautasítjuk, hogy nemzetbiztonsági kockázati tényezőként tekintenek egy közösségre mely csupán méltóságot szeretne és olyan jogokat, amelyek egyébként természetesek Európában, sőt sok helyütt még azon kívül is, például itt, a közeli Moldvában is.
Ma, amikor a terrorveszélytől és migránshullától hangos a média, nem feledkezhetünk meg a csíkkozmási hírekről sem és meg kell hallanunk azt is, hogy mi történik közvetlen keleti szomszédságunkban. Tőlünk keletre, nem az északkeleti Ukrajnára vagy a délkeleti Szíriára gondolok, csupán Románia leginkább keleti szomszédjára, Moldva Köztársaságra, ahol a parlament létrehozta a moldovai törvényhozásnak a gagauz autonómia-törvénnyel való összhangba hozatalára hivatott, parlamentközi munkacsoportot; munkacsoportot a Chişinău-i Parlament és a Gagauz Népgyűlés között; és ugyancsak a chişinăui parlament elvetette a moldvai gagauz nemzeti közösség „kisebbségként” való meghatározását, mivel a gagauz közösség Moldva egyik államalkotó tényezője. Ennyit kérünk mi is.
Mindezt jogkövető módon.
Azt kérjük, hogy törvény által államalkotó tényezőként ismerjék el a magyar közösséget! Azt kérjük, hogy törvény által garantálják az autonómiát! Látható: nem ördögtől való dolgot kérünk. Csak azt, ami másutt is természetes. Az Unióban vagy éppen azon kívül. Ráadásul mindezt nekünk megígérték. Lassan 100 éve annak, hogy ezt megígérték Gyulafehérváron.
Azok számára, akik a Nyilatkozatot szerkesztették természetes volt, hogy az autonómia nem a veszély forrása, hanem éppen a probléma megoldása. Nincs ez másként 100 év elteltével sem!
Ezért fordulunk ma ismételten Románia kormányához kéréseinkkel. Kéréseinket egy petíció formájában eljuttatjuk az ország új miniszterelnökéhez, de helyzetünkről, kéréseinkről tájékoztatni kívánjuk a nemzetközi közvéleményt, a világ nagyhatalmait is, ezért petíciónkat eljuttatjuk a Romániában akkreditált nagykövetségekre is. Annak tudatában, hogy kimondhatjuk: hogy kettő meg kettő az négy, legyünk azon, hogy minden további igazságunk valóság legyen.
Ne féljünk!
Ne féljetek!
Csíkszereda, 2015. október 28.
Biró Zsolt,
a Magyar Polgári Párt elnöke
Erdély.ma
2015. november 29.
Helytörténeti konferenciát szerveztek Marosvásárhelyen
Az Erdélyi Múzeum Egyesület marosvásárhelyi fiókegyesülete és a Borsos Tamás Egyesület a 14. alkalommal megtartott Magyar Tudomány Napja Erdélyben című rendezvénysorozat keretében tartott tudományos ülésszakot Maros megye és Marosvásárhely történetéből címmel.
A szombati, egész napos konferencián zömében helyi történészek értekeztek Marosvásárhely vagy Maros megye történelmét érintő témákról. Pánczél Szilamér, a Maros megyei múzeum munkatársa például arról tartott előadást, hogy az elmúlt évek során a múzeum által koordinált nemzetközi és interdiszciplináris kutatások jóvoltából a római Dacia keleti határvédelmi rendszerének tudományos vizsgálata jelentős paradigmaváltáson esett át. A keleti limes. Stratégia és kutatás vs. kutatástratégia című előadásban a Maros megye területén húzódó limes-szakasz lelőhelyeinek kutatásairól, az azok során felmerült kérdésekről és értelmezési módozatokról beszélt.
A két világháború közötti, közismert iskolapolitikának egyik sajátos szegmensét jelenti az egyházi iskolák helyzete. A katolikus Státus főgimnáziumai kétszeresen kerültek kisebbségi helyzetbe: etnikailag és felekezetileg. Ezt a témát járta körül Tamási Zsolt történész, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Liceum igazgatója A Marosvásárhelyi Státus Főgimnázium a két világháború között című előadásában.
Az 1869. évi népszámlálás tíz marosszéki településéről fennmaradt eredeti felvételi íveinek elemzésére vállalkozott Pakot Levente, a Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutatóintézet munkatársa. A budapesti történész a lélekösszeírások és népszámlálások egyéni és háztartási adatait elemezve mutatta be a korabeli Marosszék népességének családi- és háztartásszerkezeti jellemzőit.
A marosvásárhelyi ügyvéd, Fekete Andor két emlékiratot is hagyott az utókorra, amelyeket pályája végén, 1949-1950-ben vetett papírra. Az egyik másolatban Marosvásárhelyen, a másik a budapesti Akadémiai Levéltárban található. Az emlékiratok csupán két fontosabb elfoglaltságát járják körbe, az ügyvédi pálya kiemelkedő pereit és a kaszinóban kifejtett tevékenységét, de ezek között bőven akadnak önéletrajzi vonatozások is – mutatott rá Fekete Andor emlékiratairól című előadásában Spielmann Mihály történész.
Pál-Antal Sándor Bernády György városrendezési és fejlesztési elgondolásait, programját és azok életbe léptetését ismertette előadásában, Berekméri Árpád Róbert Egyházlátogatás a Marosi Egyházmegyében a két világháború között címmel értekezett, Nagy József a marosvásárhelyi magyar királyi 22. honvéd gyalogezred etnikai viszonyainak ábrázolásáról a korabeli helyi sajtóban.
Weisz Szidónia „Nemességed nagyobb dicsőségére...” A somkeréki Erdélyiek privilégiumai a közép- és kora újkorban, Simon Zsolt Marosvásárhely szabad királyi rangra való emelése 1616-ban címmel értekezett, Nemes Gyula Csíkfalvi Csók János, a 18. század templom-és toronyépítő ácsmestere, Murádin János Kristóf A „kicsi magyar világ” politikai keresztmetszete.
Az Erdélyi Párt Maros-Torda vármegyei és marosvásárhelyi városi szervezete 1940 és 1944 között, Hámori Péter Székelyföldi „Tennessee-völgy”, Észak-Erdély elektrifikálása és gazdaságfejlesztése 1940-1944, Sárándi Tamás A nagy kihívás. Maros megye és a Székelyföld közellátásának kérdése 1940 őszén című tudományos dolgozatát mutatta be.
A konferencián elhangzott előadások, a tervek szerint kötetben is megjelennek.
Antal Erika
maszol.ro
2015. november 29.
A „nemzeti kisebbségeket” fegyelmezné az új csíkszeredai rendőrparancsnok
Pillanatokra megfagyott a levegő a csíkszeredai városi tanács legutóbbi ülésen, mikor a testületnek bemutatkozó új rendőrfőnök azt találta mondani: be fogja tartatni a törvényeket a városban minden nemzeti kisebbséggel, ez számára a prioritás.
A pénteki csíkszeredai tanácsülés kezdetén Füleki Zoltán László alpolgármester magyar és román nyelven is köszöntötte az ülésen megjelent Antal Ştefant, a Hargita megyei rendőrség parancsnok-helyettesét és Ştefan Mircea Iordan új városi rendőrparancsnokot. Mint elhangzott, az új parancsnok bemutatkozni kívánt a testületnek, ezért jelentkezett be az ülés elejére. Antal jelezte: régóta ismeri az új parancsnokot, aki sikeres versenyvizsga révén Fekete Kászoni Titust váltja tisztségében.
Antal Ambiciózus személyként jellemezte az új rendőrfőnököt, aki átvéve a szót, előrebocsátotta: a városlakók személyes biztonsága a legfontosabb számára, és azt szeretné elérni, hogy ehhez „a törvényeket minden nemzeti kisebbség egyformán betartsa”.
A kijelentéstől pillanatokra megfagyott a levegő a teremben, mire az újdonsült parancsnok magyarázni kezdte, hogy „a somlyói problémákra” gondol, az ottani etnikai kisebbségre (vagyis a romákra). Kissé belezavarodva a mondandójába Iordan nem nevezte meg a szóban forgó kisebbséget, de biztosította a testületet, hogy azon lesz: az eddigi, „közismert” gondok megszűnjenek.
Mint ismeretes, a Somlyó utcai romák viselkedése miatti gondokról (a kegytemplom melletti kéregetés, stb.) már a 2011-es, helyszíni lakossági fórumon is a rendőrséggel közösen beszéltek az ottani lakók – ezen a találkozón az akkori parancsnokkal, Fekete Kászoni Titusszal együtt jegyezte a panaszokat a városvezetés, Fekete pedig a lakók közreműködését kérte sérelmei mielőbbi megoldásához.
Gellért Edit
maszol.ro
2015. november 29.
Csíkszeredának is meg kell védenie a „Városháza” feliratot
Kiáll a csíkszeredai polgármesteri hivatal homlokzatán lévő „Városháza” feliratáért Füleki Zoltán László megbízott alpolgármester.
Mivel több csíkszéki település „Községháza” homlokzati felirata mellett a csíkszeredai polgármesteri hivatal „Városháza” felirat levételét követeli törvényszéki pereket kezdeményezve a Dan Tănasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC), legutóbbi ülésén a városi tanács is foglalkozott a témával.
Kiáll a csíkszeredai polgármesteri hivatal homlokzatán lévő „Városháza” feliratáért Füleki Zoltán László megbízott alpolgármester.
Mivel több csíkszéki település „Községháza” homlokzati felirata mellett a csíkszeredai polgármesteri hivatal „Városháza” felirat levételét követeli törvényszéki pereket kezdeményezve a Dan Tănasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC), legutóbbi ülésén a városi tanács is foglalkozott a témával.
Az ügyet Veress Dávid városi tanácsos hozta szóba napirend előtti felszólalásában. Arra kérte a testületet, hogy tekintsék felvetését „pártállástól függetlenül”, és azt szorgalmazta: kerüljék el a csíkkozmási végkifejletet, ahol a községháza elveszítette a feljelentő elleni pert, és már le is vették a múlt héten a homlokzati feliratot. A csíki önkormányzat épületének homlokzatán a Városháza – Primăria felirat áll. A feljelentő kifogása – akár a többi feljelentése esetében –, hogy a magyar felirat törvénytelenül van kinn, mivel nem a román megfelelője.
Veress a képviselőtársaknak azt javasolta: „előzzék meg” a kedvezőtlen bírósági döntést, és időben sorakoztassanak fel hatékony érvrendszert, illetve helyettesítsék időben egy megfelelőbb kifejezéssel a Városháza szót. A tanácsos azt is tudni vélte, hogy mivel műemléképületről van szó, ezt a feliratot eredeti formájában talán meg lehet tartani – ezt erősítette meg Szabó Soós Klára képviselő is.
„Természetesen a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal minden fórumon áll elébe a feljelentésnek” – jelentette ki Füleki Zoltán László megbízott alpolgármester. Mint mondta: személyesen is tiltakozik a „Dan Tănasă mint jelenség” ellen. Hozzátette: a perben nem csak védekezni fognak, hanem mindent ki fognak használni, hogy a feliratot megvédjék.
A csíkszeredai városháza épületére az 1990-es évek közepén került fel a kétnyelvű: Városháza–Primărie felirat. Ezt egy homlokzati felújítás előzte meg, a városháza frontját újrafestették – emlékeztet a Székelyhon, megszólaltatva a város akkori polgármesterét is az ügyben. Csedő Csaba István polgármester szerint most a város lakosságának kiállására is szükség lenne a felirat védelméért.
„Románia törvényei garantálják a kétnyelvűséget” – mondta az alpolgármester. Szavai szerint megvan minden jogi lehetőség a védekezésre és védekezni is fognak. „Ez támadás, így mi védekezünk” – fogalmazott Füleki, hozzátéve, bízik a bíróság „bölcsességében”, valamint abban, a csíkszeredai románok sem fogadják el a feljelentő „csipkelődését”, hiszen a városvezetés számukra is minden esetben helyt ad a nyelvi kötelezettségeknek.
A Dan Tănasă által benyújtott keresetet november 19-én iktatták a Hargita Megyei Törvényszéken, ugyanazon a napon, amikor hasonlót nyújtottak be a csíkcsicsói és csíkdánfalvi polgármesterek, és a helyi önkormányzati képviselő-testületek ellen is.
G. E.
maszol.ro
2015. november 29.
Húsz esztendőm hatalom: születésnapot ünnepelt a Magyar Ifjúsági Tanács
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) húszéves fennállását ünnepelte 2015. november 28-án Székelyudvarhelyen. A tanács a nemzeti elkötelezettségű erdélyi magyar fiatalok civil szervezeteit tömöríti, azaz a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét (MISZSZ), a református Ifjúsági Keresztyén Egyesületet (IKE), az unitárius Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet (ODFIE) és az Erdélyi Magyar Ifjakat (EMI).
A rendezvényen beszédet mondott Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is.
Transindex.ro
2015. november 30.
Székely zászlóra cseréltek egy román zászlót ismeretlenek Sepsiszentgyörgyön
Ismeretlenek hétfőn levették a sepsiszentgyörgyi román katona szobra melletti zászlórúdról a román lobogót, és a székely lobogót vonták fel helyette – közölte az Agerpres hírügynökség.
Ioan Popa, a Kovászna megyei rendőrkapitányság parancsnoka a hírügynökségnek elmondta: a nem kívánt esemény hétfőn reggel 6.30 és 7 óra között történt, éppen abban az időszakban, amikor a rendőr járőrök cseréjére került sor. A rendőrparancsnok hozzátette: addig nem nyugszanak, amíg kézre nem kerítik a tetteseket.
A Kovászna megyei prefektus hivatala közleményben tudatta, hogy a történteket a román nemzeti lobogó, és a román nemzeti ünnep meggyalázásának tekinti. Arra utalt, hogy a zászlócserére egy nappal Románia nemzeti ünnepe előtt került sor. December elsején az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés évfordulóját ünneplik Romániában.
A prefektus hivatala emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban egy egész sor törvénymódosítást kezdeményezett a román nemzeti lobogó kitűzésére és a románellenes szélsőséges nacionalista megnyilvánulások visszaszorítására. Mint említette: többek között azt javasolta, hogy ismét vezessék be a büntető törvénykönyvbe a román nemzeti jelképek megsértésének a bűntettét. Székelyföldön a Ponta-kormány 2012-es hatalomra jutása után éleződött ki a nemzeti szimbólumok versenye, amikor Kovászna megye prefektusa peres úton eltávolíttatta a közintézményekről, és közterekről a székely zászlókat. A zászlók korábban éveken keresztül zavartalanul loboghattak a köztereken és közintézményeken.
A román nemzeti ünnep hajnalán 2014-ben ismeretlenek gyászlobogókat tűztek ki Kézdivásárhely főterére. A kormányt képviselő prefektus pedig azért is beperelte egy rendezvény szervezőit, mert a nemzeti ünnep előestéjén nyilvánosan elénekelték a magyar himnuszt. Ezt a pert azonban a prefektus elveszítette. Ez év szeptemberében a sepsiszentgyörgyi önkormányzat nem tette lehetővé, hogy román csapatok 1944-es sepsiszentgyörgyi bevonulása évfordulójára román zászlót tűzzenek ki a városháza tornyára. Sepsiszentgyörgyön kedden katonai díszszemlét tartanak a román nemzeti ünnepen. Az ünnepre idén is a városba hívta szimpatizánsait a szélsőségesen nacionalista Új Jobboldal politikai szervezet. Az Új Jobboldal tavalyi felvonulásán többek között azt skandálta a több százas tömeg, hogy: ki a magyarokkal az országból. A közel 55 ezer lakosú Sepsiszentgyörgyön a lakosság 77 százaléka vallotta magyarnak magát a 2011-es népszámláláson.
MTI
Erdély.ma
2015. november 30.
Antal Árpád: elítélem a december elseje alkalmából kitűzött román zászló eltávolítását
Elhatárolódom és elítélem azt, hogy Sepsiszentgyörgyön ismeretlenek eltávolították a Román Katona emlékműve mellől a december elseje alkalmából kitűzött román zászlót.
Azt gondolom, hogy ez a tett provokáció és az volt a célja, hogy megzavarja a magyarok és a románok közti interetnikus békét és városunk csendjét.
Remélem, hogy a hatóságok minél előbb azonosítják és felelősségre vonják a tetteseket.
Közlemény
Erdély.ma
2015. november 30.
Házkutatást tartottak a HVIM kézdivásárhelyi elnökénél
Házkutatást tartott a Szervezett Bűnözés és Terrorizmusellenes Igazgatóság (DIICOT) a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi elnökénél hétfőn, akit Bukarestbe szállítottak további kihallgatásokra.
A Szervezett Bűnözés és Terrorizmusellenes Igazgatóság tartott házkutatást a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi elnökénél, Beke Istvánnál, akihez még hétfő reggel kiérkeztek az illetékesek, s este 20 óra 30 percig maradtak – tájékoztat közleményben a HVIM. Mint fogalmaznak, semmiféle gyanúsítást nem közöltek a szervezet helyi elnökével, és a házkutatási parancson sem szerepelt semmiféle indok. „Elképesztőnek tartjuk, hogy a házkutatás során csak olyan tárgyakat foglaltak le, amik teljesen törvényesen lehettek nála, így például a magyar zászló és a vármegyéhez köthető zászló és pólók, illetve ami nagyon szúrta a román rendőrök szemét az a Vármegye iránymutatása, amit szintén lefoglaltak” – olvasható a közleményben.
A fent említetteken kívül lefoglalták Beke István számítógépét és laptopját, továbbá a munkahelyén is házkutatást tartottak. „Mivel az érintett személy magyar állampolgár is, így természetesen azonnali konzulátusi segítséget is kérünk, illetve minden jogi eszközt meg fogunk ragadni, hogy a teljességgel indokolatlan, törvénytelen intézkedést fejezzék be” – fogalmaztak a HVIM tagjai.
„Amennyiben bármilyen gyanú is felmerül, akkor közöljék, viszont ha nincs, akkor semmilyen jogi lehetőségük nincs ilyen megfélemlítő lépésekre” – tették hozzá, illetve kifejtették: a nemzetközi sajtóhoz és az Európai Parlament nyilvánosságához fordulnak az ügyben.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro
2015. november 30.
Történész konferenciát tartottak a Kultúrpalotában
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Marosvásárhelyi Fiókegyesülete és a Borsos Tamás Egyesület szervezésében tudományos ülésszakot tartottak szombaton a Magyar Tudomány Napja Erdélyben alkalmából, Marosvásárhelyen.
A 14. fórumot Maros megye és Marosvásárhely történetéből címszó alatt tartották meg a Kultúrpalota kistermében , amelyen elsősorban a marosvásárhelyi történész kutatók ismertették legújabb kutatási eredményeik, de az ülésszaknak gyergyóremetei, kolozsvári és budapesti meghívottjai is voltak.
A fórumot Simon Zsolt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Marosvásárhelyi Fiókegyesületének titkára és László Lóránt a Borsos Tamás Egyesület elnöke nyitotta meg, majd Pánczél Szilamér a Maros Megyei Múzeum régésze a Maros megye területére eső római limes-szakasz lelőhelyeinek kutatása során felvetődött kérdésekre kereste a választ előadásában. Ezt követően Weisz Szidónia a Teleki-Bolyai Könyvtár munkatársa a somkeréki Erdélyi család közép- és kora újkorban szerzett privilégiumait ismertette. Simon Zsolt a „Gheorghe Şincai” Társadalom- és Bölcsésztudományi Kutatóintézet kutatója az 1616-ban, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által Marosvásárhelynek adományozott szabad királyi rang mibenlétéről és az ezzel járó kiváltságokról értekezett.
Nemes Gyula helytörténész, a Nagyernyei Református Egyházközség főgondnoka, csíkfalvi Csók János ácsmesternek a 18. század utolsó harmadában kifejtett tevékenységét vázolta, főleg a mesternek a nagyernyei református templom építése alkalmával kifejtett munkájára fókuszálva. Pakot Levente, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa, az 1869. évi népszámlálás tíz marosszéki településéről fennmaradt eredeti felvételi ívet elemezte. Pál-Antal Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, előadásában Bernády György marosvásárhelyi polgármester városrendezési és fejlesztési elgondolásait, programját és azok életbe léptetését vázolta.
Ebédszünet után a tudományos fórum Spielmann Mihály, a Teleki-Bolyai Könyvtár nyugalmazott osztályvezetőjének előadásával folytatódott, aki Fekete Andor marosvásárhelyi ügyvéd két emlékiratáról beszélt a jelenlévő közönségnek. Ezt követően Berekméri Árpád-Róbert, az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Vidéki Gyűjtőlevéltárának levéltárosa a Marosi Egyházmegyében, a két világháború közt tartott egyházlátogatásokról tartott előadást. Nagy József gyergyóremetei hadtörténész, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem doktorandusza a marosvásárhelyi magyar királyi 22. honvéd gyalogezred etnikai viszonyait vázolta a korabeli helyi sajtó tükrében. Tamási Zsolt a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatója, a Marosvásárhelyi Státus Főgimnázium két világháború közötti történetét ismertette.
Murándi János Kristóf a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának oktatója előadásában a második bécsi döntés után Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdély legfontosabb magyar politikai formációjának, az Erdélyi Pártnak Maros-Torda vármegyei és marosvásárhelyi szervezetét mutatta be. Hámori Péter, a budapesti Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum kutatója Székelyföldi „Tennesse-völgy”, Észak-Erdély elektrifikálása és gazdaságfejlesztése 1940-1944 címmel tartott előadást. Sárándi Tamás a Maros Megyei Múzeum munkatársa az 1940 őszén a Székelyföldön fennálló közellátás problémáit és annak megoldási módozatait ismertette.
Székelyhon.ro
2015. november 30.
Elkezdődött a karácsonyra hangolódás Gyergyószentmiklóson
Meggyújtották az első gyertyalángot Gyergyószentmiklós központi parkjában vasárnap este. Évek óta ide gyűlnek össze advent vasárnapjain a szentmiklósiak, egyházak, énekkarok, városvezetők és civil szervezetek képviselőivel együtt.
Advent minden vasárnapján este negyed nyolckor meggyújtanak egy gyertyát a koszorún, felolvassák a következő hétre szánt adventi gondolatokat, és a meghívottak szavakban, énekben osztják meg az örömhírt.
Az önkormányzat minden esztendőben más-más tevékenységet végző civil szervezeteknek szán kiemelt szerepet, ezek képviselői olvassák fel a napi üzeneteket is. Idén a sportolók előtt hajt fejet a város. Nagy Zoltán alpolgármester, köszöntőjében a paralimpián elesett versenyzőről mesélt, akiért visszament nyolc társa, és egymásba kapaszkodva, együtt haladtak tovább a cél felé. „Mindannyian megfutjuk a saját távunkat. Vannak egyéni és közösségi céljaink. De nem mindegy, hogy egymás számára verseny- vagy segítőtársak vagyunk-e. Mert nagy erőt jelent, ha együtt haladunk. Időnként csak egy parányi biztatás kell, egy mosoly, melyből mindenkinek korlátlanul van. Egymást segítve biztos, hogy beérünk a célba” – fogalmazott, hozzátéve, hogy feladatunk, nem csak az adventben, egymásnak segítő kezet nyújtani, és azt őszintén elfogadni.
„Ne csak az adventi gyertyán gyújtsuk meg a lángot, hanem magunkban is, hogy fényében Krisztus útján járhassunk” – javasolta Gál Hunor örmény katolikus lelkipásztor. „Rajtunk áll, ezt a lángot hogyan őrizzük. Hagyjuk-e, hogy kétségekkel teli éjszakáinkba is bevilágítson. Mit teszünk, hogy megmaradjon, családunk asztalára, a betlehemi jászolhoz kerüljön?” – hangzott el a kérdéssor, majd a lelkipásztor magyarul és örményül is áldott adventet kívánt mindenkinek.
A Szent Miklós Kamarakórus fellépését követően nyílt az adventi vásár, ahol a vöröskeresztesek szolgáltak fel forró teát.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro
2015. november 30.
Közelít a 80 ezerhez a Hargita megyei nyugdíjasok száma
Hargita megyében a teljes lakosság negyedét alkotják a nyugdíjasok, a megyei nyugdíjpénztár adatai szerint számuk meghaladja a 78 ezret.
A Hargita Megyei Nyugdíjpénztár jelentésben foglalta össze tíz havi tevékenységét. A beszámoló szerint a megyében valamivel több mint 78 ezer nyugdíjas él, számuk közel félezerrel bővül havonta, és döntő többségük öregségi nyugdíjat kap. A megyei nyugdíjpénztár által az év első tíz hónapjában kifizetett juttatások összértéke közel 700 millió lej volt, azaz havi átlagban megközelítőleg 70 millió lej, ezt jelentős részben az öregségi juttatások alkotják, a második legnagyobb költségtétel – a speciális nyugdíjaké és juttatásoké – alig haladta meg a 90 millió lejt tíz hónap alatt.
Hargita megyében valamivel több mint négy és fél ezer személy kap mezőgazdasági nyugdíjat, háromezernél többen az egykori politikai meghurcoltatásokért, mintegy háromezren azért, mert sorkatonai szolgálatukat munkatáborban teljesítették, és 1700-nál valamivel több háborús veterán is juttatásban részesül – derül ki a megyei nyugdíjpénztár jelentéséből.
Év elejétől október végéig a nyugdíjpénztár 149 alkalommal kapott levelet, illetve panaszt, ezek – egyebek mellett – a nyugdíj összegének kiszámítására vonatkoztak. Vannak olyan esetek is, amikor jogosulatlanul kapnak különféle juttatásokat a nyugdíjasok. Ennek az az oka, hogy a törvény szerint ugyan kötelesek értesíteni a pénztárt, ha nyugdíjjogosultsági körülményeik megváltoznak, ám a nyugdíjasok ezt gyakran elmulasztják megtenni.
Széchely István
Székelyhon.ro
2015. november 30.
Figyelmeztető számonkérés Csíkszeredában
Az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban tett ígéretek betartását, alkotmányba foglalását követelték a Magyar Polgári Párt felhívására november 28-án, szombaton összegyűlt tüntetők a csíkszeredai Szabadság téren. Biró Zsolt MPP-elnök szerint mintegy kétezer ember vett részt a demonstráción.
„Emlékeznünk kell a be nem tartott ígéretekre" – hangzott el a Szabadság téren feállított színpadon, utalva a 1918. december elsején kihirdetett gyulafehérvári nyilatkozatra. A Maros Művészegyüttes előadása közben ismertették a közel százéves nyilatkozat cikkelyeit.
„Figyelemfelkeltő és figyelmeztető a mai tiltakozás, amely a közös ügy, az erdélyi magyar közösség egyöntetű óhajának kifejezése" – mutatott rá felszólalásában Nagy Benedek történész.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke beszédében rámutatott, sok dolgot kimondhat az erdélyi magyarság, viszont a kinyilatkoztatástól hosszú út vezet a szabadságig.
A pártelnök kitért a csíki települések Községháza feliratai miatti jogi eljárásokra, illetve utalt a gyergyószentmiklósi, valamint a csíkszeredai polgármester politikai meghurcoltatására is.
Beszédét követően Biró felolvasta pártja – a román kormánynak és Dacian Cioloș miniszterelnöknek címzett – ötpontos petícióját, amelyben a román közösség ígéreteire hivatkozva az erdélyi magyarságot megillető jogokat kéri számon. A dokumentum tartalmát román és angol nyelven is hallhatták az egybegyűltek.
„Többen is eljöhettek volna. Sokan, akiknek itt kellett volna lenniük, nem jelentek meg. Reméljük, hogy lesz eredménye a tüntetésnek" – állapította meg érdeklődésünkre a demonstráción részt vevő dánfavi Ambrus Mátyás Mária. Tudósítóink szerint egyébként az RMDSZ részéről csak Korodi Attila parlamenti képviselő volt jelen.
A demonstrációt követően a Sapientia egyetemen tartott sajtótájékoztatón Biró Zsolt elmondta, ennél több emberre nem számítottak, hiszen adventi időszak van: „Mi 1500–2000 embert vártunk, azt gondolom, ezt a számot túl is teljesítettük." Hozzátette, sikeres akciónak tekinti a megmozdulást, és véleménye szerint az MPP bebizonyította, hogy „erős, életképes politikai alakulat”.
A román nemzeti ünnepen arra a gyulafehérvári nagygyűlésre emlékeznek, amelyiken az erdélyi, bánsági és magyarországi románok – önrendelkezési jogukra hivatkozva – az általuk lakott területek és a Román Királyság egyesüléséről fogadtak el határozatot. A gyulafehérvári nyilatkozat teljes szabadságot, anyanyelvű közigazgatást és igazságszolgáltatást, valamint arányos képviseletet ígért a Romániához csatlakozó népeknek.
Molnár Rajmond
Krónika (Kolozsvár)
2015. november 30.
Újraéledt a korondi Unicum feredő
Átadták csütörtökön a korondiak által pár éve megálmodott sósvizű feredőt, melyet a Korond Turisztikai Egyesület fog működtetni.
Az Unicumnak nevezett népi fürdő a Korond–Parajd Természetvédelmi Gondnokság felügyelete alatt levő Sóhát és Sószoros Rezervátumban található, a medencét tápláló két forrás a község tulajdonát képezi. A közel háromszáz éves gyógyfürdő egy 8x12 méteres és egy 4x4 méteres medencéből áll, mellettük öltözővel és vécével. A következő lépés a létesítmény működtetési engedélyének a beszerzése.
Ravasz Mihály, az egyesület elnöke elmondta, reményeik szerint nyáron sikerül megnyitni a fürdőt a hűsölni vagy gyógyulni vágyó látogatók előtt. A későbbiekben zuhanyzót is felszerelnének a medencék mellé, ugyanakkor megvásárolnák a szomszédos területeket egy nagyobb parkoló létrehozása érdekében. Nagyobb terv egy napkollektoros rendszer létrehozása a medencében levő víz melegítésére.
A munkálatok elvégzéséhez szükséges pénzösszeg, 20 ezer lej nagy részét a község önkormányzata állta, vállalva a bekötő út javításának költségeit is. A Korond Turisztikai Egyesület a megyei tanácstól nyert egy 8640 lejes pályázatot, amihez még hozzátett 2100 lej saját tőkét, míg a helyi vállalkozók a lakossággal karöltve közel 23000 lejt adományoztak a létesítményre.
Az építési munkálatokban részt vevő 62 személy mellett 245 korondi vagy onnan elszármazott polgár vette ki részét anyagilag vagy szolgáltatások szintjén a fürdő felújításában. A közbirtokosság adományozta az 50 köbméter faanyagot és szállította Varságról Korondra a deszkát, mely az épületekhez, illetve a medence burkolásához kellett.
A gyógyfürdőt már az 1700-as években Unicumnak hívták, tudtuk meg Pál Zoltán földrajztanártól, a Korond–Parajd Természetvédelmi Gondnokság vezetőjétől. Egyediségét az adja, hogy a Kárpát-medence legösszetettebb vize táplálja: nagyon meszes, nagyon sós, szénsavas, vasas, enyhén kénes ásványvíz, mely földgáz kíséretében érkezik. Ilyen nincs még egy, unikum, ezért sem szabad veszni hagyni, mutatott rá. Mint mondta, gyógyfürdői státust csak azután nyer a létesítmény, miután megszerezték a szakhatósági engedélyeket, addig egyszerű csobbanóként használhatják.
Dósa Ildikó
Krónika (Kolozsvár)
2015. november 30.
Kommunizmust idéző román ünnep Váradon
Kommunista címerrel ellátott román zászlót tűztek ki egy nagyváradi postahivatal bejárata mellé – jelezte olvasónk, aki szombaton fényképeken is megörökítette a manapság nem mindennapos látványt.
Váradi olvasónk szerkesztőségünkhöz eljuttatott üzenetében szóvá tette, hogy „a románság így készül nemzeti ünnepükre, miközben a mi lobogóinkat jogerősen reklámlobogóknak tekinti.”
„Két napja szépen lobog Nagyvárad egyik legnagyobb sugárútján a kommunista zászló, és a hatóság semmit sem tesz, de a székely zászló 30 percet sem loboghatott nyugodtan” – áll váradi olvasónk üzenetében.
Amint arról szeptemberben beszámoltunk, Valentin Todiraşcu független szenátor olyantörvénytervezetet dolgozott ki, amely büntetné a kommunista jellegű szervezetek, jelképek és cselekedetek népszerűsítését is.
A politikus arra a jogszabályra hivatkozik, amely a fasiszta jellegű szervezeteket, illetve a fasiszta személyiségek kultuszát tiltja, és leszögezi: a kommunista ideológia semmivel sem kevésbé elítélendő, mint a fasizmus, ezért egyenlő jogi besorolás szükséges.
A román képviselőház idén nyáron tiltotta be a legionárius és vasgárdista jelképek használatát egy törvénymódosítás elfogadásával. A Klaus Johannis államfő által kihirdetett jogszabály értelmében akár börtönbüntetéssel is sújthatják a háborús bűnösök, illetve a népirtás vádjával elítéltek emlékét ápoló személyeket.
Mivel Romániában hivatalosan betiltották Nicolae Ceauşescu kultuszát – 1989. december 25-én népirtás vádjával ítélte el a rögtönítélő katonai bíróság –, így a törvény értelmében büntethető a mai napig népszerű kommunista diktátor dicsőítése.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)
2015. november 30.
Visszanyeri eredeti arcát a Benedek-kúria
Folyamatosan dolgoznak Gyergyószentmiklós legrégebbi, máig fennmaradt faszerkezetű lakóházának felújításán. A Benedek-kúriánál zajló munkálatokat igyekeznek úgy elvégezni, hogy a megoldások tükrözzék a 165 éves épület eredeti állapotát, illetve, hogy a felújítást követően látható legyen, mi eredeti, és mi nem.
Köllő Miklós műépítész elmondta, szakszerűen végzik a Gábor Áron és a Halászok utca sarkán álló műemlék épület restaurálását. A felújítás felügyeletével megbízott szakember a helyszínen mutatta meg az újságíróknak az eddigi munka eredményét, beszélt a jelenleg zajló munkálatok szükségességéről.
Mint mesélte, a pincében végeztek a restaurálással. A hiányzó boltíveket oly módon állították helyre, hogy csak a szakavatottak számára érzékelhető a különbség az eredeti és a pótelemek között. A rögtönzött vízelvezetést is megoldották az alagsorban. Az épület nyugati homlokzatához tartozó szobákban lebontották az álmennyezetet, így láthatóvá vált a régi deszkafödém. „Kellemes meglepetés volt, hogy bár lepusztult állapotban van, helyreállítható” – mondta Köllő.
Az épület egyik legértékesebb része, az utca felőli homlokzat sincs már nagy veszélyben a szakember szerint, elmondta, hogy az építés évszámát is őrző vakolat nagy felületeken elvált az azt hordozó deszkarétegtől, és félő volt, hogyha az épület megremeg, a vakolat leesik. Ezt speciális eljárással rögzítették.
„A több mint másfél évszázados vakolatot az épület nagy részén kidobták az 1990-es években történt felújításkor, ezért a kevés megmaradt nagyon értékes” – mutatott rá Köllő. Hozzátette, a megmaradt eredeti rész teszi majd lehetővé az épület festésének restaurálását. Jelenleg a fedélszéken dolgoznak, ahol szintén történtek szakszerűtlen beavatkozások a ‘90-es években: a tér élményén rontottak a szemmagasságba behelyezett deszkák, és a fedélszék eredeti szerkezetét is megváltoztatták. Ezeket korrigálja a kivitelező.
A tetőfödéshez használni kívánt dránica már az épület udvarán van, de hogy mikor kerül végső helyére, nem tudni. Köllő Miklós szerint a határidőknél fontosabb az a szakszerű hozzáállás, ami a kivitelező részéről tapasztalható. Ez sokszor időigényes, ám nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megfelelően lehessen elvégezni a felújítást, mutatott rá.
Egy korábbi alkalommal egyébként azt is elmondta, hogy a rendelkezésre álló pénzből nem lehet az 1840-ben épült ház minden egyes részét az eredeti állapotba visszaállítani, és rendeltetését is szem előtt kell tartani, mindezek ellenére a munkálatokat úgy végzik el, hogy folytatni lehessen, ha a jövőben adódik erre mód.
Pethő Melánia
Krónika (Kolozsvár)
2015. november 30.
Ortodox tornacsarnok
Mint az köztudott, Románia mindig is legendás volt arról, milyen elővigyázatosan bánik a közpénzekkel, illetve arról, hogy az adólejekből megvalósított beruházások rendszerint az ésszerűség és a csakis az állampolgárok javát elsődlegesnek tekintő kormányzati hozzáállás mintapéldái.
Itt van mindjárt a lírai nevű, festői, Kolozs megyei község, Ördöngösfüzes, ahol a bukaresti kormány programja keretében tornacsarnok épült. Az illetékesek pedig meg is találták a létesítmény számára a legmegfelelőbb rendeltetést. De nem ám olyan, a fantázia teljes hiányát jelző rendeltetést, mint például az, hogy a község iskolájának diákjai számára ott tartsák meg a testnevelésórát, vagy hogy kiadják kézilabda-, kosárlabda- vagy teremfocimeccsekre. Erre bárki képes lett volna.
Ördöngösfüzesen azonban akkora a kreativitás, hogy olyan célra használják a tornacsarnokot, amire minden bizonnyal sehol máshol a világon: a falu ortodox pópája itt tárolja a gabonáját. A lépés praktikuma egyértelmű: ha beengedik a csarnokba a sportolni vágyókat, azok összevissza rohangálnak, koptatják a parkettet, esetleg még egy ablakot is kitörnek – ezek pótlása pedig pénzbe kerül.
A község önkormányzatának magyarázata szerint azért nem használják a kormány által felépített tornacsarnokot, mert nincs pénzük a fűtésére, ugyanis túlságosan drágállják a gázt. Ezek után kézenfekvő, hogy a közpénzből épült létesítményt az egyház gondjaira bízták, amely – mint láthatjuk – legjobb tudása szerint hasznosítja azt. Nem is szabadna itt megállni, elvégre az ortodox egyház már több ízben is bizonyította, milyen jól sáfárkodik a neki juttatott közpénzekkel, illetve kormányzati adományokkal.
Ezért az iskolát is neki kellene adni – bizonyára sokkal jobban ki tudná használni, mondjuk istállóként, elvégre milyen ócska dolog már, hogy egy ilyen jó kis épületet arra pazarolnak, hogy írásra, olvasásra, meg mindenféle obskúrus, modern tudományra oktatják benne a gyerekeket. Sőt minden középületet átadhatnának az ortodoxoknak – a bukaresti parlament szörnyű szocreál monstrumát is mennyire megnemesítené, ha a politikai adok-kapok helyett fényes tekintetű ortodox pópák liturgiákat tartanának az üléstermekben. Vagy esetleg a nem kellőképpen biztonságos bankok helyett ott tárolnák az egyház vállalkozásaiból befolyó pénzeket.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2015. november 30.
A politika belülről: Kelemen Hunorral a Colectivtől Párizsig
Hogyan zajlik egy egyeztetés Băsescuval, illetve Johannisszal? Megszabadulunk-e a székelyföldi prefektusoktól, és mi köze ennek Csekéhez? Biztonság vagy szabadság?
Két, az ország és Európa sorsát meghatározó tragédia következményeiről beszélgetett Kelemen Hunorral Balázsi-Pál Előd A politika belülről című műsor friss kiadásában. A politika miértjeire és hogyanjaira válaszokat kereső műsor hétfőn, november 30-án 21.35-től nézhető meg az Erdély TV-n, kedden, december 1-jén délután hallgatható meg az Erdély FM-en, kivonata pedig alább olvasható a Transindexen.
Szükségszerű volt-e Ponta lemondása?
Kelemen Hunor szerint a Colectiv tragédiáját követően az embereket a szolidaritás, a felháborodottság és a politikai osztályból való kiábrándultság vitte utcára először, majd megjelentek és megpróbáltak hangadóvá válni a huszonöt éve a politikából élő civil társadalmi szervezetek, illetve ultrák és más csoportok is megpróbáltak rákapaszkodni a tüntetésekre.
„Azt tudjuk, hogy Victor Ponta már készült, várta, hogy abbahagyja a kormányzást, és ez egy olyan pillanat volt, amikor emelt fővel tudott kilépni a kormányzásból, illetve az egész kormány lemondásával vállalta azt a felelősséget, amelyet normális körülmények között nem biztos, hogy a miniszterelnöknek kellene vállalnia.” Az RMDSZ elnöke szerint a társadalomban felgyűlt feszültségből ki lehetett volna engedni, ha például az 5. kerület polgármestere lemondott volna a tragédia másnapján, a belügyminiszter pedig lemondhatott volna két héttel korábban, a kordonját felvezető motoros halála miatt.
Hogyan lehet meghallani az utca hangját?
„A tüntetésekre nem megyek ki ilyen esetben. Nem ott, és nem akkor kell meghallani az utca hangját. Én emberek közt járok nap mint nap. Olyan csoda, üzenet nem fogalmazódik meg, amit én az elmúlt esztendőkben ne hallottam volna azoktól az emberektől, akikkel én nap mint nap szóba állok. Ezért én egy percig sem gondolom úgy, hogy ne hallanám az utca hangját, vagy elszakadtam volna a társadalomtól” – mondta Kelemen annak kapcsán, hogy az államfő az irodájában akarta hallani az utca hangját. Hozzátette: értékelte Johannis gesztusát, hogy ki is ment a tüntetők közé.
Hogyan zajlottak a tárgyalások Băsescuval, és hogyan zajlanak Johannisszal?
Klaus Johannis tisztségbe kerülése óta az államfői egyeztetések intézményes kerete és formai része is teljesen megváltozott – mondta el az RMDSZ elnöke. „Băsescunak az volt a stílusa, hogy egymástól jó messze lévő fotelek voltak, a terem egyik szélén ült ő, a másik oldalon ültek a meghívottak, és közöttük hatalmas távolság volt. Nem egy emberi kapcsolat volt, ez nem volt lehetséges a távolság miatt, és ez nagyon intézményessé, formálissá tette a találkozást. A hangulat viszont nagyon oldott volt, mert olyan volt Băsescu: néha viccelt, néha nem viccelt, ha feldühödött, akkor sokkal inkább hangot adott az érzelmeinek.
Klaus Johannis ezen úgy változtatott, hogy egy asztal körül ülünk, karnyújtásnyira egymástól, egymással szemben, egymás arcát, szemét látjuk, viszont az egyeztetés hangulata sokkal németesebb, és nincs mellébeszélés. Abban, ami a zárt ajtók mögött zajlik, nincsen semmi titok: elmondja mindenki a véleményét, esetleg felteszünk kérdéseket egymásnak, ha úgy érezzük, kérdeznünk kell, és választ várunk. Ezek a találkozók rövidek, 30-35 percesek.
Az én tapasztalatom az, hogy Johannis keveset beszél, de egészen pontosan tudja, hogy mit akar. Amikor valamiről azt mondja, hogy ezt ő így szeretné, ő így döntött, akkor onnan nincsen se balra, se jobbra, se hátra, sem más irányba semmiféle lehetőség elmozdulni: ő azon végig fog menni. Ezt mindig az utolsó precben mondja ki, soha nem ezzel indít, de azt látni kell, hogy ha ő valamit eldöntött, akkor már nem hajlandó változtatni a döntésén” – mesélte Kelemen.
A kormányalakításról
„Dacian Cioloș az az erdélyi típusú ember, aki nem locsog sokat. Elmondja, mit gondol, meghallgatja a partnerét, illetve ha van közöttünk vita, akkor azt normális hangnemben meg lehet vele beszélni. Rendkívül fontos emberi kvalitásnak tartom ebben a pozícióban, hogy nemcsak meghallgat, hanem a véleményedre is kíváncsi, és elmondja az ő véleményét is.”
„Volt a miniszterelnöknek egy olyan szándéka, hogy a régi kormányból két embert továbbvigyen, az egyikkel – Bogdan Aurescu volt külügyminiszterrel – kapcsolatosan mi nagyon súlyos és határozott kifogásokat emeltünk, a másik személlyel kapcsolatosan a liberálisok emeltek kifogást, így aztán mindkettőről lemondott – az egyikről miattunk, a másikról a liberálisok miatt.”
Miért kezdett a sajtó arról beszélni, hogy Cseke Attila miniszter lesz?
„Amikor én élesen elmondtam a véleményem a volt külügyminiszterről, a következő pillanatban beindult egy nagyon erőteljes RMDSZ-ellenes hangulatkeltés az Antena 3-on és a Realitatea TV-n. A szándék az volt, hogy olyan RMDSZ-ellenes hangulatot keltsen, hogy nehogy már magyar legyen a kormányban. Soha fel nem merült, hogy ebbe a kormányba Cseke Attila bemehetne, nem is kérték tőlünk, nem is javasoltuk. Cseke Attilának épp azon a hétvégén volt az esküvője, tehát neki volt fontosabb dolga is. Egyértelműen azoknak volt érdeke egy magyarellenes hangulat keltése, akik nem akarják soha, hogy magyar ember legyen a kormányban, illetve az én Aurescuval kapcsolatos véleményem után a hozzá szorosan kötődő csoportból érkezett a támadás.”
Megszabadulunk-e a székelyföldi prefektusoktól?
„A prefektusokkal kapcsolatosan ne legyenek illúzióink. A prefektus a kormányt képviseli, többnyire a volt belügyminisztertől vagy a hadügyminiszertől kapták az utasítást, nem a saját fejük szerint jártak el. A prefektusokat előbb-utóbb le fogják váltani, csak egy ilyen szakértői kormánynak ehhez több időre van szüksége, mint a politikai pártoknak. A kormányt megyei szinten képviselő első embert nem fogja megtartani egy kormány, ha nem akar vele dolgozni, és ezt el kell fogadni.”
Európa szeptember 11-e lesz-e Párizs?
„Az biztos, hogy Európa nem lesz olyan Párizs után, mint előtte volt. El kell indítani a vitát olyan fontos kérdésekről, amelyekre nincs sok idő, de választ kell adni. Egyenként az EU egyik tagállama sem tud választ adni ezekre a kérdésekre. Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a külső határokat meg kell védeni, és nem kell beengedni, csak azokat, akiknek a külső határon túl az élete veszélyeztetve van. Azt gondolom, ha egy európai uniós konstrukcióban egy politika entitásnak nem sikerül a külső határait megvédenie, akkor előbb-utóbb szétesik. Csak akkor tudjuk ezt a kérdést helyesen kezelni, ha elfogadjuk, hogy több Európai Unióra van szükség, és nem kevesebbre: erősebb integrációra van szükség, határvédelemben, külpolitikában, védelmi politikában, biztonságpolitikában, a szuverenitásból a tagállamok fel kell adjanak.”
„Fölmerül a kérdés: biztonság vagy szabadság – melyik a fontosabb? Azt gondolom, lesznek olyan intézkedések, kezdeményezések, amelyek akár úgy is értelmezhetőek, hogy az emberi jogokat, a szabadságjogokat bizonyos értelemben korlátozzák, és el kell döntenie Európának, hogy ehhez hogy viszonyul. Bizonyos mértékű korlátozás elfogadható egy ideig; biztonság nélkül nincs szabadság sem: ha meghaltál, nem lehetsz szabad.”
Transindex.ro
2015. november 30.
Rendes feltámadásunkról és a szívünk örökkévalóságáról
November 5-én, csütörtökön a marosvásárhelyi Bernády Házban mutatták be az egykori szovátai diák, dr. Barabás László Az otthonosság gyökerei című, népismereti írásokat, néprajzi tanulmányokat tartalmazó, a Mentor Könyvek Kiadónál megjelent kötetét. A néprajztudós munkásságát Bölöni Domokos író méltatta. Itt olvasható Bölöni Domokos baráti köszöntője.
Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született, írja Tamási Áron. Ő mondja azt is, hogy a madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége. Amikor aztán az egyetlen szülőföldjét is elvitatják tőle, olyanná válhat, mint a szárnyaszegett madár, elveszti istenadta szabadságát. Az erdélyi magyarság életének kétségkívül jelentős korszakaként jegyzi majd az utókor az utóbbi negyed évszázadot. A diktatúra megszűntével nemzetrészünk élete a feltápászkodás, az öneszmélés, a gazdasági, társadalmi, kulturális újjáépülés, az önszerveződés, a közösségépítés és a jövőtervezés jegyében zajlott, miközben politikai té- ren állandó nyílt küzdelmet és bozótharcot is kellett folytatni visszakapott és kivívott, illetve a vissza sem kapott, folyton újra és újra megkérdőjelezett és elvitatott jogaink, történelmi jussunk érvényesítése érdekében. A rendszerváltozás eufóriája és traumái egyaránt megmutatkoztak, mégis, a tények és történések, az okok és okozatok ismeretében kimondható, hogy az erdélyi magyarság rendes feltámadása indult meg, és tart mindmáig. Intézményrendszerünk, szervezési struktúráink kiépítése és megerősítése, érdek- érvényesítő tevékenységünk folyamatos. Nekirugaszkodásokkal és megtorpanásokkal, sikerekkel és buktatókkal is –, de az összefogás és a közös cél, megmaradásunk és önfeladás nélküli boldogulásunk érdekében felülír minden egyéb érdeket. Veszteségeink felmérése nem ért véget, hiszen az a kultúra, amely évszázadok alatt épült erős várrá Erdélyországban, igencsak megrongálódott a közeli és távolabbi múltban. Tárgyi és szellemi örökségünk elorzása és elperlése máig nem szűnt meg, a folyamatos leltárkészítés és az állandó készenlét még sokáig tartozik majd legfontosabb feladataink közé. Nagy költőnk metaforáját idézve be kell hordanunk minden értékünket, egyetlen igekötő, de egyetlen faragott bot és egyetlen árva furulya sem veszhet kárba. Ez a törekvés a kellő időben hívta életre az új művelődési szerveződéseket, egyesületeket, az írott és az elektronikus sajtó megújult, felpezsdült a lap- és könyvkiadás, elfeledettnek hitt, lebecsült, lenézett egykori népszokásokat keltettek életre falun és városon a hivatástudat önkéntesei, pedagógusok és lelkészek, hívek és szülők, ifj ak és diákok, akik nem hagyták el a templomot, sem az iskolát; olyan intézmények támadtak fel vagy jöttek létre, mint az Erdélyrészi Művelődési Egyesület (EMKE), a Kemény Zsigmond Társaság, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Marosvásárhelyi Református Kántor-Tanítóképző Intézet, a Sapientia Egyetem – hogy hirtelenjében csak néhányat soroljak. A zenei nevelés, a szépművészeti oktatás fellendülőben, a néprajzi gyűjtést tantárgyként tanulhatják, szakszerűen művelhetik az érdeklődők, és a szaporodó, már-már divattá váló falutalálkozók alkalmával szinte kötelező módon mutatják be, a helység névjegykártyájaként, az ünnepét ülő település falukönyvét, amely a később elkészülő szakmonográfi a alapjául szolgálhat. A dalkultúra, a közös éneklés világi és vallási változata általánossá vált, igen gyakran a világinak mondott kórusok is, nemcsak helyi és országos vagy külföldi fesztiválokon, város- és falunapokon szerepelnek, hanem egyházi ünnepeken, istentiszteletek, misék alkalmával énekben dicsőítve szolgálják az Urat. A néptáncoktatás sosem látott lendületet nyert, a nemzedékek egymásnak adják át a tudást, a hivatásos táncegyüttesek, táncszínházak köré szerveződött oktatás formájában, gyermek- és ifjúsági együtteseket hozva létre. Dal- és táncfesztiválok vonzzák a közönséget néprajzi tájegységeink színpadjai elé. A siker túllépi a földrajzi határokat, a fiatalok előadó körutakon viszik jó hírünket szerte a világba. A magas mű- vészetek, a dalszínház, a hivatásos színházak és társulatok felívelése közben a műkedvelő színjátszás is új korszakát éli, csakúgy, mint a képzőművészet profi és amatőr ága, vagy a népszerűsége csúcsára jutott fotóművészet. A színvonalas előadások, az alkotótáborok, a közös és egyéni tárlatok sosem tapasztalt bőségben kí- nálják a látnivalót az igényes közönségnek. Megnövekedett a minőségi értékek iránti igény, és ez annak ellenére kitapintható, hogy a nagy „műfaji demokráciában” szabadon tenyészhet a giccs is. Nem lehet nem érzékelni és értékelni a hosszú böjthöz, több évtizedes szellemi éhkopphoz szoktatott embert zavarba hozó kultúrdömpinget, és nem lehet eléggé örülni például az irodalmi élet sokrétűségének, a rangos folyó- iratoknak, a felolvasásoknak, vitáknak, az egymást érő könyvbemutatóknak, a nemzetközi jellegűvé váló könyvvásároknak. A rengeteg megnyilvánulásnak, amelyek révén izgalmasan sokszínűvé válnak mindennapjaink. Kissé talán kissé rózsás a kép –, miközben a média folyamatosan sokkoló hírekkel, politikai hercehurcák tálalásával, csoportérdekeket ütköztető csörtékkel, kisstílű csatározások lufi jait pukkasztgatva rombolja amúgy is feldúlt idegrendszerünket. De nem élhetünk folyamatos zaklatottságban, nem élhetünk életszerűtlenül. Nem engedhetjük meg magunknak a borúlátás fényűzését, mert a munkának még nagyonis az elején vagyunk. Akinek pedig nem okoz örömöt az elmúlt negyedszázad kicsiny erdélyi magyar története, minden bajával-bánatával, apró-cseprő bosszúságaival, kisebb-nagyobb elégtételeivel, bármily szerény sikereivel, az nem érdemli meg a nemzethez tartozás semmi mással össze nem hasonlítható örömét, üdvét, boldogságát.
Vannak istenáldotta emberek, akik idejében ismerik fel hivatásukat, és konok kitartással, makacs elkötelezettséggel be is teljesítik azt. Ilyen ember Barabás László. Akit – máiglan – fog a figura. A neves népszokáskutató szűkebb pátriájában, a sóvidéki Alsósófalván úgy tartják, hogy akiket fog a fi gura, azoknak még felnőtt korukra is marad bő kedvük: szeretnek, akarnak, és tudnak játszani. Egyszer-egyszer ünnepélyesen, szertartásosan, halálos komolyan – ha kell, még a halállal is –, máskor bohóckodva „űzik az eszüket”, komédiáznak. Valami nagynagy baj lehet, jegyzi meg a szerző, amikor az embereket nem fogja a fi gura, amikor nem tudunk, vagy nem merünk játszani. Ha elveszítjük homo ludensi minőségünket. Aki így vall önmagáról, azt sok száz gyökér kapcsolja az erdélyi talajhoz, a székely falu világához. Parajd szülötte így emlékezik gyermekkorára: „A hátsó udvarban apám ezermesterkedő ’műhelye’, az árnyékalja körül nem csak forgácsot és kérget, hanem fakígyókat, fasárkányokat, hadvezéri bogbuzogányokat szedhettem össze, és az egyik szerszámnyélben, amit félig készülten a kézvonópadon hagyott apám, ráismertem Kinizsi Pál kardjára. A pajták előtt nem csak a tehénlepényeket és lócitromokat szedegettem lapátra, hanem bebújtam a rönkök és deszkahalmok közé, a méterfarakások mögé, megmásztam terméskőhegyeket és mindig találtam faricskálni való érdekes deszkadarabot, fényes patkószöget vagy rozsdás, de szerencsét hozó lópatkót, kőpásztort és fenyőtoboz-juhokat. A minden heti sepregetéssel, takarítással a kapun belüli világ lassanként az enyém is lett, otthonosan mozoghattam benne.” Új kötete borítóján olvassuk: „Füttyögtetés és asszonyszínház, jávorfából muzsika és lakodalom, gúzsszekér és székely harisnya, eklézsiakövetés és királynékereső, pünkösdi virágozás és csutakhúzás, farsangtemetés és betlehemes játék – megannyi szép és jó szokás, mely mindmind az otthont jelenti. A földet, amelybe belegyökereztünk. Akarjuk vagy nem, érezzük, és mindenüvé magunkkal visszük azt a különös nedvet, amely e gyökereken keresztül átszivárogva életet ad. Olyant, ami más, mint a többi élet. Mert a miénk. Ezt tudja és tárja fel Barabás László mindazok épülésére, akiket még érdekel.” Így válik közérthetővé az új könyv címe: Az otthon gyökerei. Dr. Barabás László címzetes főiskolai tanár, néprajzkutató. László 1947-ben született Parajdon. Szovátán érettségizett 1965-ben. 1970-ben szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. 1976-ig tanárként, majd 1991-ig újságíróként, szerkesztőként dolgozott. 1991- től a marosvásárhelyi KántorTanítóképző Főiskola tanára, 1993–2014 között annak igazgatója, a Károli Gáspár református Egyetem tanára. Gazdagon feltarisznyálva indult a tudásszerzés rögös útjára. Már egyetemista korától érdekelték szülővidéke és a tágabb erdélyi tájak népszokásai, azóta gyűjti, dokumentálja és értelmezi a szokásvilágot. Később fotó- sokkal, filmesekkel szövetkezve rögzítette az erdélyi magyarság gazdag, színes hagyományait. Első népszokás-monográfi ája az 1980-as évek elején elké- szült, de csak a változások után, 1998-ban jelenhetett meg Forog az esztendő kereke – sóvidéki népszokások címmel, melyet a hazai és nemzetközi szakma az utóbbi évtizedek egyik legjobb néprajzos könyveként értékelte. Ezt követte az Aranycsitkók, maszkurák, királynék – erdélyi magyar dramatikus népszoká- sok és a Kapun belül, kapun kívül című kötet 2000-ben, majd 2009-ben a ’nagy könyv’: Akiket fog a fi gura – farsangi dramatikus szokások, népi színjátékok Marosszéken. Barabás László a nyelvjárás, a helyi identitástudat, a csűrök és házak, a székelykapu, a székely harisnya, a húsvéti fenyőág állítás szokásának elterjedése és több más jellemző alapján megállapította, hogy létezik egy közép-erdélyi kulturális régió, amely átmenetet képez a belső székelység és a mezőségi magyarság kultúrája között, ennek két övezete van: a mezőségi és székelyes alrégió – így tehát legutóbb Mezősámsondtól Korondig, Magyarótól Nagykendig vizsgálódott. Összesen 125 településen gyűjtött, 915 népszokás hiteles leírását és társadalmikulturális és identitásbeli összefüggésekbe helyezett elemzését végezte el. Az új kötet értelemszerűen a szülőföldről szóló fejezettel indul, a szerző szépírói véná- ja az emlékezésben, riporteri és filmes beleérzése pedig abban mutatkozik meg, ahogyan maga is „cselekvő részesévé” válik az éppen rögzített szokásnak. Az eseményt: a számbavett s leírt, megjelenített és elemzett szokást nem a tudós kutató hűvös távolságtartásával szemléli, hanem itthoniként, aki maga is hajnalozott annak idején, vagy közvetlenül értesülhetett szüleitől, nagyszüleitől, az öregektől olyan szokásokról, amelyek azóta kihaltak. És ezeket egyik-másik falu hajlamos embereivel mintegy feltámasztják, ismét életre hívják. Úgy, ahogyan régen volt, amiként az emlékezet még őrzi. Dr. Keszeg Vilmost idézzük: „A szokások Barabás László általi megjelenítésében egyszerre látjuk az eseményt s az esemény ’gyűjtését’ mint eseményt. A szerző, a szokás résztvevőjeként és kutatójaként, a szokáspárhuzamok és a szakirodalom ismerőjeként minden nehézség nélkül tud beszélni a hagyományról, a hagyományt megélőkről és a hagyományra összpontosító tudományról. (...) A cselekvők, a résztvevők perspektíváját követve, a szerzőnek új szokáselemeket új megvilágí- tásban sikerült megjeleníteni. A szokásleírásokra jellemző személytelenség, szenvtelenség itt felszámolódik. Középpontban az alkalom áll, nem az eseményről elvonatkoztatott, absztrahált szokásmodell, hanem az ember. Barabás Lászlónak sikerült tetten érnie a kommunikáló, a virtuskodó, a játszó, a hagyomány nyújtotta biztonságban élő-mozgó embert.” Barabás László a marosvásárhelyi és a nagykőrösi főiskolán néprajzi, művelődéstörténeti és ezekkel összefüggő tantárgypedagógiai szakdolgozatok (mintegy 150) témavezetője, 1993 óta szervez egyházszolgálati és népismereti nyári táborokat Erdély különböző vidékein főiskolák hallgatói részére. A főiskolai oktató munka mellett végzett néprajzi gyűjtő- és kutatómunkájának eredménye 6 kötet, 50 tanulmány, 110 néprajzi írás, kisebb közlés, 20 néprajzi kisfilm. Ezekre a munkákra több mint 110 publikáció hivatkozik. Emlékezéseit, riportjait, tanulmányait szaklapokban, -kiadványokban, évkönyvekben, de napi- és hetilapok hasábjain is szívesen tette közzé a szerző. Könyvének szakszerű elemzését elvégzik majd az arra hivatottak. Én csak egy baráti kézfogás és ölelés kapcsán írtam le és olvastam fel ezeket, hogy ne maradjon szó nélkül a találkozásunk. A Tanár úr boldog lehet, mert bár az élet nem kímélte túlságosan, mégis: meghagyta a szárnyait – és az ég felé tágította drága szabadságát. Tamási Áronnal kezdtem, az ő szavaival végzem. „Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után.” Tiszta munka ez a kötet, kedves László. Egy tiszta ember tiszta beszédű könyve. Adjon hozzá az Isten sok értelmes és hálás olvasót!
Bölöni Domokos
Szovátai Hírmondó (Szováta)
2015. december 1.
A HVIM visszautasítja a kézdivásárhelyi merényletvádat
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) visszautasítja a vádakat azzal kapcsolatban, hogy bármilyen merényletet kívántak volna elkövetni. A szervezet keddi, az MTI-hez eljuttatott közleményében a romániai szervezett bűnözés és terrorizmus ellenes ügyészség (DIICOT) közlésére reagált, amely szerint házi készítésű bombát akart robbantani a román nemzeti ünnep alkalmából tartott kézdivásárhelyi rendezvényen a HVIM egyik helyi vezetője, akit őrizetbe vettek.
A HVIM közölte: székelyföldi szervezetük „elképesztő zaklatásnak és titkosszolgálati rágalmaknak" van kitéve az elmúlt huszonnégy órában. Több tagjuknál és szimpatizánsuknál házkutatást tartottak, két embert kihallgattak, egyiküket, B.I.-t őrizetbe vették Bukarestben. Azt írták: minden hatósági intézkedés „teljesen törvénytelen" volt, a kihallgatáson nem engedélyezték ügyvéd jelenlétét, a jegyzőkönyveket csak románul állították ki, nem biztosítottak tolmácsot. Álláspontjuk szerint a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) az ügyben kiadott sajtóközleménye „hemzseg a hazugságoktól", mivel „semmiféle robbanóanyagot nem találtak a házkutatások során, és semmilyen olyan eszközt, ami egy, a SRI által képzelt merénylethez felhasználható lenne". Hozzátették: „zászlókat, pólókat, szilveszteri petárdát, airsoft használt optikai segédeszközt, egy airsofthoz használt szirénát" és a szülinapi tortáról a csillagszórót" foglalták le.
Azt írták: „a képtelen rágalmak miatt" a nemzetközi igazságszolgáltatáshoz, a nemzetközi sajtóhoz és jogvédő szervezetekhez fognak fordulni.
MTI
Erdély.ma
2015. december 1.
Johannis szerint új kezdetre van szükség a román politikában
Új kezdetre van szükség a román politikában, ezért 2016 az intézményekbe és pártokba vetetett bizalom újjáépítésének éve lehet – jelentette ki Klaus Iohannis román elnök az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Romániában kedden országszerte katonai parádékat és kulturális rendezvényeket tartottak. Ezen a napon ünneplik ugyanis az 1918-as gyulafehérvári nagygyűlést, amelyen az erdélyi, a bánsági és a magyarországi románok kinyilvánították az általuk lakott területek és Románia egyesülését.
A román elnök a bukaresti katonai parádén vett részt, majd katonákat, valamint a Román Tudományos Akadémia több tagját tüntette ki. Ünnepi beszédében kifejtette, hogy meg kell őrizni a román politikai rendszer stabilitását, és újjá kell építeni az emberek bizalmát, mert csak a politika segítségével lehet megszabni az irányt, amely fele a társadalomnak haladnia kell.
Úgy vélte, Románia ma a demokrácia biztonságát nyújtja határain belül, a külföldi partnerei számára pedig kiszámíthatóságot szavatol. Iohannis szerint a demokratikus, állampolgári tudat mélyen meggyökerezett a román társadalomban, és Románia olyan demokrácia, amelyet állampolgárai tesznek erőssé.
Számos külföldi politikus köszöntötte Romániát, többek között John Kerry amerikai külügyminiszter, aki Barack Obama amerikai elnök nevében tolmácsolta Washington üzenetét. Az amerikai külügyminisztérium közleménye szerint Kerry kifejtette reményét, hogy Románia és az Egyesült Államok mostantól hosszú időre elmélyíti stratégiai partnerségi kapcsolatát.
MTI
Erdély.ma
2015. december 1.
Figyelemfelkeltő akció Románia nemzeti ünnepén Nagyváradon
Két magyar férfi tartott figyelemfelkeltő akciót Románia nemzeti ünnepén a nagyváradi városháza előtti téren.
December 1-jén, Románia nemzeti ünnepén a magyarországi Jobbik párt Bihar megyei szimpatizáns csoportjának tagjai, Kéki Imre Krisztián és Molnár Csongor egy rövid akcióra készültek délután négy órakor a váradi városháza előtt. Az akció során kifeszítettek egy molinót, melyre az 1918. december 1-jén elfogadott Gyulafehérvári Nyilatkozat 3. cikkelyének két pontja volt felírva román és magyar nyelven. A magyar nyelvű szöveg ez volt: „Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1.) A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással.
Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2.) Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének”. Kéki Imre Krisztián az akció kapcsán lapunknak a helyszínen elmondta: „A Gyulafehérvári Nyilatkozat harmadik cikkelyének két alpontja a kisebbségi jogokról szól, és ezzel teljes mértékben egyet is értenénk, ha betartanák, de mivel nem tartják be, ezért úgy gondoltuk, hogy egy molinóra ezt felírjuk, és kifeszítjük december 1-jén a városháza előtt, ezzel is mutatva, hogy erre kéne figyeljenek”.
Hatósági fellépés
Érdekes, hogy az akciózók éppen hogy csak megálltak a városháza előtt, és még el sem kezdték kitekerni a molinót, amikor felbukkant legalább féltucatnyi csendőr és néhány rendőr, akiket nyilván nem az akció szervezői értesítettek, és az egyik csendőr már messziről odakiáltott nekik: „Ne tekerjék azt ki, mert nincs semmi értelme”. Ezt követően a csendőrök körbeállták a molinót mégis kifeszítő két férfit, akiket igazoltattak jelen sorok írójával együtt.
A csendőrök tanulmányozták a molinót, azt kérdezgették, mit tartalmaz a magyar nyelvű felirat, amire az akciózók azt válaszolták, hogy az nem más, mint az alatta román nyelven olvasható szöveg magyar változata. A csendőrök a molinót összetekertették, majd néhány perc elteltével, miután lefordíttatták a magyar szöveget, és elvégezték a személyi kártyák ellenőrzését, elengedték a két fiatalt, de még ezt megelőzően az egyik csendőr elmondta nekik: amennyiben a jövőben bármilyen köztéri akciót kívánnak tartani, azt előzőleg be kell jelenteniük a csendőrségen.
Pap István
erdon.ro
Erdély.ma
2015. december 1.
Székelyföld létezését tagadó rigmusokat skandálva vonult fel a Noua Dreaptă
Az Erzsébet-park Kórház utcai oldalán gyülekezett, majd a Kós Károly-Gyár utca útvonalon vonult fel az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű politikai alakulat a román nemzeti ünnepen Sepsiszentgyörgyön. A felvonulás során Székelyföld létezését tagadó rigmusokat skandáltak.
Megközelítőleg ötven, az Új Jobboldal politikai alakulat tagjai és szimpatizánsai vonultak fel Sepsiszentgyörgy belvárosából indulva a Lenin lakóövezetként ismert város részben található Bună Vestire ortodox templomig.
Az Új Jobboldal tagjai magyarellenes szövegeket nem, de Székelyföld létezését el nem ismerő rigmusokat skandáltak. A megafonból szóló szöveget ismételve a Románia egy, Románia nagy, Románia szabad, Kovászna, Hargita, Maros megyék román föld! Itthon vagyunk! jelmondatokat hangoztatták, valamint a Románia szuverén és oszthatatlan feliratú molinót tartottak kezükben.
A sepsiszentgyörgyi római katolikus Krisztus király templom előtt a „Románia ortodox elveket valló ország” szöveget kiabálták. A már említett ortodox templom előtt – amely a Kovászna megyei csendőrség szomszédságában található – több, mint százfős ünneplő tömeghez csatlakoztak, a program folytatásáig itt várakoznak.
A rendezvényen egyébként a rendfenntartók nagy számban voltak jelen, rendbontás nem történt.
Az ünneplő sepsiszentgyörgyi román közösség is csatlakozott a felvonulókhoz, akik a Grigore Bălan utcán haladtak. A tömeg és a mögöttük vonuló Új Jobboldal szimpatizánsai között három személygépjármű haladt, az egyik hangosbemondóval felszerelve, amiből román népzene szól.
A tömeg az 1918. december 1. utcán végigvonulva néhányszor a Szent György ortodox szent!, illetve Erdély román föld! szöveget skandálta. A Szabadság téren ünneplő közel ötszáz jelenlevőhöz fél 1 körül csatlakozott a városon végigvonuló románság.
Az ünnepi program végén az Új Jobboldal tagjai rendőri és csendőri kíséret mellett mentek az Erzsébet-park szélén parkoló gépjárműveikhez. A politikai párt tagjai a rendfenntartókkal körülvéve szálltak be járműveikbe, és rendbontás nélkül távoztak.
Székelyhon.ro
2015. december 1.
Katonai tiszteletadással ünnepeltek Csíkszeredában
Nagyrészt kulturális programokkal ünnepelték a december elsejei nemzeti ünnepet Csíkszeredában, katonai tiszteletadással egybekötött ünnepséget tartottak.
A rendezvénysorozat már múlt csütörtökön elkezdődött, akkor tartották az általános iskolások számára szervezett fogalmazás és szavalás, illetve rajzolás versenyének döntőjét a csíkszeredai Octavian Goga Főgimnáziumban.
Kedden katonai tiszteletadással koszorúzták meg román katona sírját a Csíki Játékszínnel szemben. A rendezvény részeként felsorakoztak a belügyminisztérium és a védelmi tárca katonai alakulatai.
December elsején az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés évfordulóját ünneplik.
Székelyhon.ro
2015. december 1.
Eltűnt a székely zászló a megyeházáról
Néhány napja eltűnt Csíkszeredában a megyeháza homlokzatáról a székely zászló. Ezt több olvasónk is jelezte szerkesztőségünknek. Magyarázatért kerestük Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét, de nem reagált sem telefonhívásainkra, sem elektronikus levélben elküldött kérdésünkre.
Az illetékestől azt kérdeztük, miért távolították el a székely zászlót az épületről, illetve vissza fog-e kerülni a helyére. Válasz esetén az ügyre visszatérünk.
Több mint hat éve, 2009 novemberében döntött arról a Hargita megyei önkormányzat képviselő-testülete, hogy Hargita megye zászlója lesz a kék-arany színű lobogó. Először 2010. március 15-én vonták fel a megyeházára az új megyezászlót, amely miatt több román szervezet először az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, majd ennek számukra kedvezőtlen döntése után a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához fordult, kérve a zászlóra vonatkozó önkormányzati képviselő-testületi határozat megsemmisítését.
Miután 2012 szeptemberében a marosvásárhelyi táblabíróság jogerős döntéssel megsemmisítette a megyezászlóra vonatkozó határozatot, a megyei tanács elnöke jelezte, a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságához fordulnak az ügyben, a zászló pedig helyén maradt.
Kovács Attila
Székelyhon.ro
2015. december 1.
Kevesen ünnepeltek december elsején Udvarhelyen
Székelyudvarhelyen is megkoszorúzták a hősök sírját Románia nemzeti ünnepén. A polgármesteri hivatal által rendezett ünnepséget alacsony érdeklődés övezte.
A Kuvaron reggel tíz órakor hangzott el a román himnusz, ahol vallásos szertartással vette kezdetét az ünneplés. Köszöntőbeszédében Bunta Levente polgármester, tolmácsolta a helyi önkormányzat jókívánságait, de nem mulasztotta el megfeddni azokat, akik ilyen és hasonló eseményeket használnak fel arra, hogy a különbségekre rávilágítva ellenségeskedést szítsanak. Zárószavában a nemzeti ünnepen jókívánságait fejezte ki minden román és európai állampolgárnak.
Miután az udvarhelyi állami szervek, önkormányzat és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták a hősök sírját, az ünnepség záróakkordjaként a székelyudvarhelyi 385. Hunyadi János tüzérségi zászlóalj katonái díszmenettel tisztelegtek.
Ugyancsak a román nemzeti ünnep keretén belül december 3-án a Rákóczi Ferenc utcai Mozi termében 18 órakor ünnepi koncertet ad Dumitru Fărcaș, s a Kolozsvári Diákművelődési Ház Zenekara.
Jánosi András
Székelyhon.ro