A kisiratosi Turul délvidéki kiruccanása
December 6-án a Kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola három tanulója Ürményházán járt. A délvidéki településen immáron tizennegyedik alkalommal került megszervezésre a Mit tudsz Torontál vármegyéről? című történelmi-honismereti vetélkedő. A vetélkedőre a délvidékieken kívül magyarországi csapatok is beneveztek, elsősorban a volt Torontál vármegye területéről. Bár Kisiratos a valamikori Csanád vármegyéhez tartozott, a felkészülés során meglepődve tapasztaltuk, mennyi közös vonás van közöttünk történelmi és néprajzi tekintetben. A résztvevők sokrétű tudásukról tettek tanúbizonyságot. A feladatlapok kitöltésén túl, voltak ismerkedési, és rajzos feladatok, valamint néprajzi szituációs játékok is. A megmérettetés után a csapatok tagjai megismerkedtek a település nevezetességeivel. A nemzetközi történelmi vetélkedő eredményhirdetéssel egybekötött ünnepi ebéddel zárult. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy a zsűri szigorú döntése értelmében a kisiratosi Turul csapat a második helyezést érte el. Jutalmunk az oklevélen kívül értékes ajándékcsomag volt, amely édességeken és írószereken kívül hasznos történelmi témájú könyveket tartalmazott.
A Turul csapat tagjai: Almási Lóránt és Torma Alex hatodikos, illetve Kotroczó József nyolcadik osztályos tanulók voltak. Felkészítő tanáruk Almási Gábor.
Köszönjük Viola Lujzának és Dulka Andornak a szíves vendéglátást, valamint a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének, hogy megszervezte ezt a találkozót, és megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy bár határok választanak el bennünket, mégis összetartozunk.
Kotroczó József, VIII. osztályos tanuló
Nyugati Jelen (Arad)

E-MIL díjkiosztó és beszélgetés a Bulgakovban
Átadták az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) díjait szombaton este a Bulgakov kávézóban: a szervezet választmánya és Méhes György örököseinek döntése értelmében Nagy Koppány Zsolt marosvásárhelyi író részesült a Méhes György-nagydíjban Nem kell vala megvénülnöd 2.0 (Magvető Kiadó, Budapest, 2014) című regényéért, a Méhes György Debüt-díjat pedig Dimény-Haszmann Árpád kézdivásárhelyi költő kapta Apatológia (Sétatér Kulturális Egyesület, Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2014) című verseskötetéért.
A díjazottakkal László Noémi leköszönő E-MIL elnök beszélgetett az évzáró gálaesten.
KÁDÁR HANGA
Szabadság (Kolozsvár)

Ellenzékben tervezi újra politikáját az RMDSZ
Rábólintott az SZKT a SZÁT javaslatára – a szövetség kilép a kormányból
Elfogadta a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) javaslatát a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), ennek értelmében az RMDSZ kilenc hónap után kilép a szociáldemokraták vezette kormánykoalícióból.
A szombati marosvásárhelyi ülésen a politikai vitát követően a 113 jelen lévő képviselő közül csupán 3-an szavaztak a kormányból való kilépés ellen, heten tartózkodtak. Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint a kormánynak és a miniszterelnöknek a Kovászna megyei himnusz-, és zászlóbotrányra adott válaszától függ, hogy az új kormány beiktatásakor hogyan szavaz az RMDSZ. A szövetség a következő kongresszust 2015. április 17-18-án tartja Kolozsváron. Elfogadták a Mikó-ügyben megfogalmazott állásfoglalást, illetve a 25 évvel ezelőtti rendszerváltozás évfordulójára fogalmazott nyilatkozatot. Ezüstfenyő-díjjal tüntették ki azt a 17 személyt, akik jelentős szerepet vállaltak a közösségi javak, a szövetség programjának megvalósításában.
HÁROMSZÉKI ESZTER 
Szabadság (Kolozsvár)

Médiák II.
A tavalyinál szerényebb részvétel mellett tartották meg Sepsiszentgyörgyön az ifjúsági médiások második találkozóját. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) sepsiszentgyörgyi szervezete által szervezett rendezvényen az írott vagy elektronikus média iránt érdeklődők vettek részt.
Nem jól van az, hogy a civil szervezetek egy része erősen függ a politikai pártoktól, mert így nagyon korlátozott módon tudja ellátni társadalmi feladatát – mondta a sajtó és a civil szervezetek kapcsolatát boncolgató, Bencze Melinda által moderált beszélgetésen Farcádi Botond. A Háromszék főszerkesztője úgy vélekedett: megfontolandó lenne, hogy a civil szervezetek egyesített erővel álljanak ki egy-egy fontos ügy érdekében.
Erdély András a civil szervezetek „nehézkes reakcióját” kifogásolta. Lapunk munkatársa szerint szerencsésebb lett volna, ha – például – a Noua Dreaptă sepsiszentgyörgyi „ünneplésébe” nem a sajtó „mászik bele”, hanem valamely civil szervezet tesz feljelentést, és azt támogatják a rádiók és újságok, de a Mikó-ügyben is elvárható lett volna egy erőteljesebb fellépés. 
Mihály István, az EMI elnöke azon a véleményen volt, hogy a sajtó nem mindig tükrözi azt az erőfeszítést, amit a civil szervezetek önkéntesei szabad idejükben egy-egy közügyért megtesznek.
Az európai uniós programok „nem romániai szervezeteknek vannak kitalálva” – állapította meg Furus Levente, a Háromszéki Közösségi Alapítvány programigazgatója, aki szerint akkor működtethető biztonságosan egy szervezet, ha az „nem pályázatfüggő”. Azt mondta: profi, jól fizetett emberek nélkül nehéz hosszú távon fenntartani egy szervezetet.
A több napra „aprított” eseményen Kádár Beáta, a Sapientia üzleti tanszékének tanára a civil szervezetek marketingtevékenységéről tartott előadást.  
(brassai)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az elesettség relativitása
Románia lakosságának közel felét fenyegeti a szegénység
Az Eurostat közleménye szerint az Európai Unió lakosságának 24,5 tized százalékát, 2013-ban több mint 122 millió embert érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség. 2013-ban öt olyan tagállam volt, ahol a lakosságnak több mint harmada él szegénységben. Bulgáriában 48, Romániában 40,4, Görögországban 35,7, Lettországban 35, Magyarországon 33,5 százalék volt ez az arány.
 Kézdivásárhelyen jelenleg 80 család kap családi pótlékot – ez akkor jár, ha az egy főre eső jövedelem nem haladja meg az 530 lejt. A családtagok bevételétől függően ez az összeg 33 és 260 lej között mozog. Szociális segélyben 40 egyedülálló személy vagy család részesül. Ennek értéke 142 lej, de ha a jogosultnak más juttatása is van, akkor ebből az összeg kivonódik. A szociális kantinban 27 személy étkezik rendszeresen, ők a napi két adag ételt díjmentesen kapják, vagy jövedelmük függvényében egy részét kifizetik. Egyet számoltunk: például egy négygyerekes család, ahol az egyik szülő sem dolgozik, és az egyik gyermek két év alatti, 486 lej szociális támogatást vehet fel, emellett pedig a szociális konyhán havi 1260 lej értékben kapnak ételt.
Szegények a szegények?
A témával kapcsolatban megkérdeztük Tankó Vilmost, a sepsiszentgyörgyi Közösségfejlesztési Igazgatóság, ismertebb nevén a szociális iroda vezetőjét, aki elmondta, az UNESCO szerint globális szinten az tekinthető szegénynek, aki naponta kevesebb, mint 2 euróból kénytelen megélni. 
– Ha ebből a szemszögből közelítjük meg a szegénység kérdését, akkor sok nélkülöző ember van a megyeközpontban. Egy másik kategória a szociális segélyen élőké, ez Sepsiszentgyörgyön mintegy 250 családot jelent, de legalább ugyanennyi család azért nem részesül támogatásban, mert például lejárt a személyi igazolványuk, vagy nem fizették ki a büntetésüket – válaszolta Tankó.
Szegények, akik családi pótlékban részesülnek, ilyenek például a gyereküket egyedül nevelő édesanyák. Viszont az is egy szegénységi mutató, ha valaki fűtéstámogatásban részesül.
A kovásznai helyzet
A kovásznai polgármesteri hivatal szociális irodájának alkalmazottjától, Bartha Noémitől megtudtuk, mintegy nyolcvan család (ami közel 500 személyt jelent) részesül szociális támogatásban, ők javarészt romák (bár sokan nem annak vallják magukat). Fűtéspótlékra pedig az előző évek standardjai szerint körülbelül 800 család számít. A fürdővárosban a szegény gyerekeket a Kiwanis Klub kovásznai szervezete is szokta segíteni, ők különböző jótékonysági akciókat szerveznek, például városnapokon saját készítésű kézműves tárgyakat, begyűjtött ruhákat árusítanak, és az összeget a rászoruló gyerekek megsegítésére fordítják.
A szegénység árnyalatai
A szegénységet sokféleképpen lehet értelmezni Baróton és környékén is, konkrét képet kapni róla pedig alighanem lehetetlen. Ha puszta számadatokra hagyatkozunk, Baróton és a hozzá tartozó falvakban 78 család jogosult családi pótlékra, ami azt jelenti, ennyi gyermekes családban az egy főre eső jövedelem kevesebb, mint 530 lej. További 93 család szociális támogatást kap, ennyiben tehát alacsony a jövedelem vagy nincs egyáltalán. De hol kezdődik a szegénység, és ki a szegény? Azok, akiknek a napi betevőre sem futja, vagy azok, akik nem tudnak megfelelőképpen ruházkodni, netán azok, akik nem tudják közköltségeiket rendesen fizetni? Vagy azok, akik egy szűk tömbházlakásban kénytelenek lakni, vagy esetleg, akik nem engedhetnek meg maguknak évente legalább egyszer egy kirándulást sem?
A városban van, aki azt tartja, ha már nem lesznek a bányásznyugdíjasok, akkor lesz igazán jaj Barótnak, akkor fog majd a szegénység szembeötleni. Egyelőre a pénztelenség miatt egy élelmiszerbolt sem volt kénytelen bezárni, a szerdai használtruha-piacon a tumultus viszont mintha arra utalna, az embereknek már csak olcsó cikkekre van pénzük. Tény: hajléktalan nincsen a városban, a lakásárak alacsonyak (ez a pénztelenség jele), ám személygépkocsi egyre több furikázik az utakon.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szent Vendel Esztelneken
Mi gátolhatna meg abban, hogy alámerüljek? Valahová kirohanjak, kisettenkedjek, valahol leboruljak egy templomban, ahol egyedül lennék? Borban is alá lehet merülni, attól viszont megfárad a lélek is. Tegnap lejött egy elbeszélésem, ma reggel hívott a belügy. A hazai belügy salakja, a szigorú, a titkos. Nem az első, nem a tizedik eset.
Valahová kimenni. Kommandóra, föl a havasra. Vagy Gyimesekbe. Tél van. Volt ott egy tanítónő. Voltunk. Nem hagytam el. Elhagyni csak azt lehet, akinek ígérsz magadból sokat. Ő a tavaszon férjezett. Csak az nyugszik meg a vállalt sorsban, kinek volt mit odahagynia. A páterek. A Ferencek… És ott volt az az aranyos Vendel, később szent lett. Királyfi volt még 614-ben, szelíd, kedves, fiatal férfi. Nyugalomra vágyott, nem hatalomra. A legenda fölkapta szeretettel, ő lett a pásztorok védőszentje. „Ahol egy pásztor a botját beleszúrja a földbe, ott van a világ közepe.” Talán ő is szerette volna nálunk, Esztelneken.
Ez az! Igen, ez. Esztelnek. Ott élnek még most is eme hetvenes évek végén a remeték. Voltam náluk többször, mindig gyermeknek éreztem magam közöttük. Csend, nyugalom, béke, ima ízesíti az egyszerű eledelt.
– Most hová rohansz így, sebtiben csomagolva? – kérdezi ideiglenes párom. Elmondom. Megérti. Pénzt is kínál, nem kell. 
– Tarisznyálhatok eledelt?
– Azt kérek szépen. Nem maradok sokat. Mindkét halántékom kívánja a kolostort.
– Vers? Valami?
– Nem. A titkosak, ma reggel is. Borulóba hoztak. Talán ezt is akarják időnként. A nyugalom ravatala.
– Ilyenkor megcsókolhatlak?
Kedves szent Vendel, vajon otthon vagytok? Vajon így, megriadtan föl tudnék gyalogolni Lassúágba, a havasra, erdőlakó gyimesi csángók közé? A busz egy óra múlva indul a székely Szentföldre, Kézdivásárhelyen túlra. Esztelnek vár.
A páter helyett egy földműves, munka-reverendás szerzetes fogad a tárt kapuban. Fával rakott szekeret terelnek be az udvarba. Meghajlik. Mindig meghajolnak picit. Ezért válok gyerekké jelenlétükben. 
– Menjünk, kedves vendég, az atya várja.
– Honnan tudhatja, hogy jövök? – kérdezem döbbenten a szentséges, hideg épület árkádja alatt.
– Mert mindig várjuk önt is – mosolyog meglepett arcomra.
Meghallhatta? Megérezte? Mindig vár, tehát mindig figyeli a lépcsőház csendjét? Lefelé libeg néhány lépcsőfokot, karon fog mosolyogva, viszen föl egyenesen a melegbe. Soha nem kérdezik ők, hogy miért is jöttem. Valóságos anyásan ültetget a kis fotelbe, úgy na. Érezze magát jól. Mi újság odabenn?
– Advent van, atya. Várakozunk. A gyerekek várják az angyal jövetelét…
– Erő kell a várakozáshoz. Mert a hit erő. És várakozni csak azok tudnak hitükben, akik erősek.
Fölállt. És éreztem, a tenyerében is föl tudna venni ezzel a mosollyal. Kis házi oltárhoz megyen a szoba másik felébe, letérdel egy villanásnyit, én már mellette vagyok. Karon viszen mosolyogva az asztalig, két pohár borral lép az asztalhoz. halántékom már nem zúg. Mintha otthon lennék valahol, valahol. Van-e otthonom?
Együtt ebédelünk nyolcan. Ebéd után sokáig beszélgetünk. Mindig ilyen figyelmesek egymással, mindig. Mindenhol. Az Alpokban, ahol Vendel legelteti juhait. Tél van, de itt meleg, és későn veszem észre, hogy hirtelen ránk sötétedik.
– Ugyan hová sietne?! Magának szüksége van most csöpp nyugalomra. (Istenem, honnan tudja?) Aludjék itt, megkérjük. Reggel több busz is viheti majd. – Az atyának egyszerűen nem bírok ellent mondani.
Vacsora után ágyat, könyveket kapok egy kis szobában. Fiatalabb páter befűtött. Imáztam vele együtt. Akkor egy könyvet magához vett az ágyam fölül. Kérdeztem, megnézhetem, mit olvas? A töredezett fekete fedőlapok között kézzel másolt néhány sor, az imák között. Elolvashatom? Bólint, mosolyog. Mozdulatlan. „Hiszen ha meg lehetne menteni Erdélyt, Magyarországot! De nem lehet csak határokat menteni ott, ahol nincs egységes nemzet, felelős nemzeti lelkiismeret, nemzeti közvélemény. Ezen múlik minden. Nem lenne már nehéz meghalni *valamiért*, ami cél és jog, értelem és erkölcs. De senki nem látja ezt a célt. Csak sötétséget látok, gyávaságot, önzést, kegyetlen csalást.” Zárójelben: Márai Sándor, 1944. december.
Ránéztem a páterre. Láttam, mindkettőnk szemében nagyra nőtt a könny mögött az advent. Reggel ő kísért el a buszmegállóig. Remegve nézett az arcomra. Szerettük egymást.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Irodalmi hétvége
Dimény-Haszmannt és Feketét is díjazták
Tisztújító közgyűlést tartott szombaton az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) Kolozsváron, valamint átadták a szervezet díjait a 2014-es évre, az egyiket lapunk szerkesztője kapta. Közben Marosvásárhelyen egy másik háromszéki költőt díjaztak.
Az erdélyi magyar írók jelentős részét tömörítő szervezet leköszönő elnökének, László Noéminek, valamint ügyvezetőjének, Király Zoltánnak a beszámolója után a közgyűlés résztvevői megvitatták a hazai magyar írótársadalom előtt álló gondokat. Szó esett a szerzői jogok és tiszteletdíjak állapotáról, az írók különböző erdélyi régiókban való jelenlétének lehetőségeiről, a legfiatalabb alkotói nemzedék tagjainak „bevonzásáról”. A szervezet elnökének Karácsonyi Zsolt költőt, a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztőjét választották meg.
Az E-MIL szombat este osztotta  ki a Méhes György irodalmi díjakat: a nagydíjjal idén Nagy Koppány Zsoltot tüntették ki, debütdíjban Dimény-Haszmann Árpád, lapunk szerkesztője részesült, Apatológia című verseskötetéért.
Ugyancsak szombat este adták át Marosvásárhelyen a Látó folyóirat nívódíját, ezt Fekete Vince kézdivásárhelyi költő, a csíkszeredai Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese kapta. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dagad a himnuszbotrány
Megismétlődhetnek az 1990-es marosvásárhelyi etnikai zavargások a Székelyföldön, ha Marius Popică Kovászna megyei prefektus folytatja magyarellenes megnyilvánulásait – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén. Kelemen Hunor szövetségi elnök leszögezte: Marius Popică Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Közben Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja pénteken személyesen közölte a himnuszéneklésért bírságoló kormánymegbízottal: lépése ellentétes az Európai Unió alapértékeivel. Ezzel egy időben a Magyar Polgári Párt bejelentette: hétfőtől napi rendszerességgel himnuszéneklést szerveznek a prefektúra sepsiszentgyörgyi székháza előtt.
Az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa a kormányból való kilépésről döntött szombaton Marosvásárhelyen. Az ülésen – bár a szövetség 113 jelen lévő képviselője közül végül csupán hárman szavaztak a kormányból való kilépés ellen, és heten tartózkodtak a szavazásnál – élenk vita alakult ki.
Antal Árpád újabb „fekete márciustól” tart
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt „koraszülés”, hanem a belépéskor „kellett volna védekezni”. A Szociáldemokrata Párttal (PSD) való együtt kormányzás ugyanis beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. A polgármester azt javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis megválasztott elnökhöz.
A székelyföldi politikus Frunda Györgynek – a kormányfő tanácsadójának, aki a kilépés ellen érvelt – azt mondta: „kérje meg a főnökét, a miniszterelnökét, utasítsa a helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat”. Szerinte az erdélyi magyarok csak minimális tiszteletet kérnek. „Ha Victor Ponta kormányfő nem fogja viszsza a székelyföldi prefektusokat, a Székelyföldön megismétlődhet mindaz, ami Marosvásárhelyen történt 1990-ben” – fogalmazott.
Az SZKT-t követő sajtótájékoztatón egyébként Kelemen Hunor a téma kapcsán megjegyezte: a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Elmondta, jelezte a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét.
„Ez egy olyan súlyos kérdés, amire a következő napokban a kormánynak valamiféle választ kell adnia. Csak ezt követően tudunk beszélni arról a frakciókban, hogy miként járunk el a kormány beiktatásakor” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. 
Popicánál tiltakozott a csíkszeredai magyar főkonzul
Ezt megelőzően hivatalában kereste fel pénteken Marius Popică Kovászna megyei prefektust Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, és tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a bukaresti kormány megbízottja a magyar himnusz elénekléséért megbírságolta a június 4-én Trianon-megemlékezést tartó Magyar Polgári Pártot (MPP).
„A magyar zászló és a magyar himnusz nemzeti jelkép, számunkra szent, akárcsak a románok számára a saját nemzeti szimbólumaik. Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy korlátozzák a magyar emberek nemzeti identitásának ilyen formában történő kifejezését” – idézte a diplomatát a konzulátusi közlemény.
Zsigmond Barna Pál hozzátette, ez az intézkedés ellentétes az Európai Unió alapértékeivel, és alapvető emberi jogokat sért. Közölte, az ilyen és ehhez hasonló, a magyar szimbólumhasználatot és szólásszabadságot tiltó intézkedések nem járulnak hozzá a békés együttéléshez, hanem feszültséget keltenek.
Marius Popică egyébként a Maszol portálnak adott interjúban kijelentette: azért bírságolt, mert a Magyar Polgári Párt (MPP) trianoni rendezvényén nem hangzott el a román himnusz is a magyar mellett. „Ezt elmagyaráztam Zsigmond Barna Pálnak is, illetve tárgyalni fogok erről az MPP vezetőivel is. Nekik is meg kell érteniük, hogy bármilyen – akár jogkövetelő –, nyilvános térben tartott rendezvény megszervezését a törvény szabályozza. Én teljes mértékben tisztelem a magyar himnuszt, a magyar állam nemzeti szimbólumait, azt is tudom, hogy egy ima is egyben, tehát templomokban is éneklik. Ezért is világossá szeretném tenni: nem a himnusz eléneklését büntettem, hanem a törvényszegést” – fogalmazott interjújában a kormánymegbízott.
Himnuszéneklésre invitál az MPP
Ezzel egy időben az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, Bálint József bejelentette: december 15. és 21. között minden hétköznap délután, háromnegyed négy és háromnegyed öt között a prefektúra sepsiszentgyörgyi székháza előtt magyarhimnusz-éneklést szerveznek.
Mint mondta, ezekre az eseményekre várnak mindenkit, aki úgy érzi, a prefektus megsértette az erdélyi magyarságot azzal, hogy himnuszéneklésért 5000 lejes bírságot rótt ki. A többnapos megmozdulásra az önkormányzattól kértek engedélyt, és azt sürgősséggel meg is kapták. A tiltakozást szeretnék egész Erdélyre kiterjeszteni: felkérték az MPP képviselőit, hogy más településeken is szervezzenek hasonló megmozdulásokat.
Bálint elmondta továbbá, az egyházi vezetőkkel is tárgyalnak, hogy a záróénekként általában elhangzó himnuszt ne a templomban, hanem a szertartás végén, a templom előtt énekeljék el. „Bátor kiállásra és aktív részvételre számítunk. Meg kell mutatnunk, hogy erősebb bennünk a jelképeinkhez, himnuszunkhoz való ragaszkodás, mint a félelem”– mondta a polgári párt sepsiszentgyörgyi politikusa.
Amint arról beszámoltunk, a prefektus által aláírt bírságolási jegyzőkönyvben ez áll: „A más állam himnuszának a Románia területén való eléneklése egy olyan rendezvényen, amelynek nem volt nemzetközi jellege, és amelyen nem vettek részt Magyarország hivatalos küldöttei (…), kihágást jelent, és 2500-tól 5000 lejig terjedő bírsággal büntetendő.” Biró Zsolt, az MPP elnöke korábban kijelentette, semmiképpen nem fizetik ki a bírságot, és megtámadják a bíróságon a jegyzőkönyvet.
Krónika (Kolozsvár)

Ismét terítéken a szatmári színház szétválása
Ismét kísérletet tesz az RMDSZ a Szatmárnémeti Északi Színház magyar és román társulatának szétválasztására. Kereskényi Gábor, a szövetség városi szervezetének elnöke elmondta, kihasználnák az elkövetkező több mint egyéves választásmentes időszakot, úgy vélik ugyanis, hogy korábbi kezdeményezésük a politikai kampánynak esett áldozatul.
Amint arról beszámoltunk, idén tavasszal nyújtották be első ízben az adminisztratív önállósulásra vonatkozó tanácshatározat-tervezetet, azonban etnikai felhangoktól sem mentes közéleti vitába torkollott a kezdeményezés, ezért végül levették a napirendről.
„A többi párttal folytatott egyeztetések során úgy tűnt, megvan a kellő támogatottsága a jogi különválásnak, azonban sajnálatos módon egyesek politikai kérdést csináltak az ügyből, és elkezdték azt terjeszteni, hogy a szétválást tulajdonképpen azért akarjuk, hogy kitehessük a román társulatot a színház épületéből” – magyarázta korábbi döntésük hátterét Kereskényi, aki szerint kár politikai vagy etnikai színezetet adni a dolognak, hisz nem erről van szó.
Rámutatott: Erdélyben – Szatmárnémetit kivéve – minden önkormányzati fenntartású színháznál megtörtént a különválás, és a tapasztalat azt mutatja, hogy mindkét félnek jót tett az átszervezés. Úgy vélte, az egészséges versenyszellem lehet a mozgatórugója a fejlődésnek, legalábbis erre a következtetésre jutottak a nagyváradi színháznál tett látogatásuk alkalmával, amikor meggyőződtek arról, hogy a magyar és a román önálló színház vezetősége egyaránt elégedett az új helyzettel azt követően, hogy náluk már 2011-ben megtörtént a különválás.
Az elnök kifejtette, bízik abban, hogy a városi tanácsban többséget tudnak szerezni a kezdeményezésükhöz, hozzátéve: a legjobban azt szeretné, ha egyhangú döntés születne, hogy elejét vegyék a további hangulatkeltésnek. „Körültekintően járunk el a tervezet kidolgozásában, hogy semmibe se lehessen belekötni, és valószínűleg közvitát is kezdeményezünk, hogy mindenki kiadhassa a gőzt még a végső döntés előtt” – fejtette ki az elnök, aki szerint december végén vagy január elején iktatják majd a tervezetet, így optimális esetben a februári tanácsülésen már a döntés is megszülethet.
Hozzátette: jó lenne, ha nem húzódna el az ügy, mivel hasznos volna, ha már a 2015-ös költségvetés elfogadásakor figyelembe venné a képviselő-testület a megváltozott helyzetet. Mint ismeretes, a Harag György Társulat intézményi önállósulása, a két társulat különválásának megakadályozása érdekében a Szatmárnémeti Északi Színház román társulatának tagjai februárban Dorel Coica polgármesterhez fordultak levélben.
A román társulat színészei egy 63 alkalmazott (a két társulatban összesen 131-en dolgoznak) által szignált kérelmet nyújtottak be, melyben a román alkotmány etnikai diszkriminációt tiltó paszszusaira hivatkoznak, továbbá EU-s direktívákat idéznek. Azzal is vádolták a szétválást szorgalmazókat, hogy megvezették a szakmunkásokat, mivel állítólag azzal kecsegtették őket, hogy a különválást követően dupla bért kaphatnak. 
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Húszéves „barátság” Arad és Gyula között
Városvezetéstől és kormányoktól függetlenül mindig jó baráti viszony volt Gyula és Arad között az elmúlt húsz évben – mondta Görgényi Ernő (Fidesz-KDNP), a Békés megyei város polgármestere az MTI-nek a testvérvárosi kapcsolat jubileuma alkalmából.
„1994 decembere óta politikai, gazdasági és kulturális téren is hallatlanul sokat lépett előre a két város” – fogalmazott a politikus, hozzátéve, hogy Arad város magyar alpolgármesterét, Bognár Leventét (RMDSZ) tavaly Gyula díszpolgárává választották.
Bognár Levente az MTI-nek úgy fogalmazott: a két város példát mutatott a közeledésben akkor, amikor a két ország között nem volt felhőtlen a viszony. Kiemelte, hogy idén egy civil szervezet is létrejött a két város közötti kapcsolat erősítésére. A gazdasági kapcsolatok az RMDSZ politikusa szerint elsősorban Románia uniós csatlakozásával kezdtek virágozni, azóta több közlekedésfejlesztési projektre közösen pályázott a két település az úgynevezett HU-RO együttműködés keretében.
Görgényi Ernő példaként említette, hogy uniós forrásból készíthettek tanulmányokat kerékpárutak fejlesztésére vagy a megnövekedett teherforgalom csökkentésére, de a két városban működő kórházak is indultak már közösen EU-s pályázaton.
Bognár Levente a jövőbeli tervekről szólva hangsúlyozta: Arad 2021-ben szeretné megpályázni az Európa kulturális fővárosa címet, az ehhez kötődő feladatok közül a gyulai vár rekonstrukciója példamutató lenne számukra saját városuk rehabilitációjánál. Hozzátette: az aradi reptér remélt fejlesztése gazdasági fejlődést vonzana a térségbe, abból Gyula is profitálna.
Ezen túlmenően azt is számba veszik, hogy a viharsarki várost miként lehetne bekapcsolni az Arad–Szeged-autópálya megépítésébe. Az aradi alpolgármester szerint a turizmust is jobban össze kell hangolnia a két városnak, a gyulai termálvíz és a ménesi borvidék adta lehetőségek ugyanis kölcsönösen kiegészíthetik a programkínálatot.
Az évfordulót pénteken Aradon Florin Vasiloni, Románia gyulai főkonzulja, valamint Mile Lajos kolozsvári főkonzul jelenlétében ünnepelték meg a helyi polgármesteri hivatal dísztermében.
Krónika (Kolozsvár)

Új otthont kap a marosvásárhelyi népi egyetem
Az egykori iparostanonc-otthon belvárosi épületébe költözhet a Marosvásárhelyi Kulturális és Tudományos Egyetem (MKTE).
Az önkormányzati tulajdonban lévő, ötvenéves múlttal rendelkező oktatási intézmény a múlt század elején épült szecessziós ingatlan második emeletét foglalhatja el. Az önkormányzati határozat értelmében a városháza tulajdonában lévő, felújítás alatt álló épület földszintjét és első emeletét továbbra is az Avram Iancu Szakközépiskola használhatja.
Az épületrész birtokbavételéhez az MKTE-nek meg kell várnia a tanfelügyelőség és az oktatási minisztérium jóváhagyását is. A kulturális intézmény igazgatója, Csegzi Sándor szerint tevékenységei által az egykori népi egyetem már kinőtte az ifjúsági házban foglalt három helyiséget.
Az MKTE kinőtte az ifiházat
Az impozáns, kupolás épület korszerűsítése már az elmúlt hónapokban elkezdődött, a teljes feljavításra viszont még jó pár hónapot várni kell. A szakközépiskola már rég felszámolta a szinte üresen tátongó bentlakását, és – a jobbára tanárok és tanfelügyelők étkeztetését és szórakozását szolgáló – étkezdéjét.
„Annak ellenére, hogy az épület a városé, és most is üresen, lelakatolva áll, a tanfelügyelőség feltételekhez köti a részleges átadását: ragaszkodik a bentlakás egy részéhez és a kantinhoz – magyarázta Csegzi. – Ha azok tényleg a vidéki diákok érdekeit szolgálják, akkor megértjük. Nekünk sem kell a teljes ingatlan, hisz az MKTE-t csak lépcsőzetesen tudjuk felépíteni. Lényegében egy klinikai halálban átvett intézmény újjáélesztéséről van szó.”
A volt alpolgármester egy éve került a teljesen elsorvasztott intézmény élére. Mint mondta, a rendszerváltás előtt még komoly tekintélynek örvendő intézmény vezetői az elmúlt időszakban számos kulturális és tudományos tevékenységgel próbáltak új arculatot kölcsönözni a volt népi egyetemnek.
Tiltakozik a tanfelügyelőség
Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő nem rejti véka alá, hogy a tanfelügyelőség nem szívesen mond le az épületrészről, még akkor sem, ha az ingatlan legutóbb csupán három-négy vidéki diáknak adott szálláshelyet.
„Nincs mit tennünk, az épület nem a miénk, viszont az önkormányzat találhatott volna más helyet az egyetemnek. Jelenleg valóban nagyon kevés bentlakásos tanulója van az Avram Iancu Szakközépiskolának, de mindannyiunk érdeke az iskola és egyáltalán a szakoktatás megmentése. Nemcsak a tanároké, a tanfelügyelőké, az egész gazdaságé, a teljes társadalomé” – jelentette ki Illés Ildikó, utalva arra a téves irányzatra, miszerint manapság szinte egyetlen szülő sem örül annak, ha gyermeke kétkezi szakmát tanul.
Felvetésünkre, hogy egy főtéri, kétemeletes műemlék épület nem túl értékes-e ahhoz, hogy egy pár vidéki diák bentlakása és kantinjaként szolgáljon, a főtanfelügyelő-helyettes úgy vélekedett, hogy nincs olyan ingatlan, amely értékesebb lenne a gyermeknél. „Különben is ez az épület eredetileg is az ipari iskolákban tanuló diákokat szolgálta” – tette hozzá Illés.
A valamikori iparostanonc-otthon száz évvel ezelőtt, 1915-ben, a marosvásárhelyi Építő Iparosok Szövetségének kezdeményezésére, a magyar iparostanulók számára, valamint a városban tevékenykedő kőművesmestereknél tanuló inasok elméleti oktatása céljából épült. Tervezését Marosvásárhely egyik dúsgazdag építésze, Csiszár Lajos támogatta, aki Keresztes Gyula műépítész szerint enyhe egyiptomi motívumokat is bevitt a csodálatos, kupolás ingatlanba.
A szecessziós épület külső díszítése is egyedi: az ablakok szemöldökeinél a különböző szakmák jelképes címerei találhatók, alatta meg a rövidítések, mint például „Vill” (a villanyszerelők esetében), „Üveg” (üvegesek), „Aszt” (asztalosok), „Lak” (lakatosok), „Bád” (bádogosok), „Fest” (festők). Némileg meglepő, hogy ezeket sem a fél évszázados szocializmus, sem az utána kitörő magyarellenes hangulat nem tüntette el az épület homlokzatáról.
Mint ahogy a kapualjban lévő magyar nyelvű márványtáblákat vagy a főbejárat fölötti városcímert sem. Nem volt ennyire kegyes a sors a másik bejárat fölött lévő (valószínűleg magyar) címerhez. Ez a főtéri ingatlan adott helyett az 1906-ban alakult Építő Iparosok Szövetségének, mely társaság 1923-ban Buksa Béla vezetésével Magyar Iparosegyletté alakult át.
Megújul a Radó tervezte gimnázium
Jövőre elkezdődhet a román tannyelvű Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium felújítása és tetőtéri beépítése. A 2,3 millió lejes beruházást az önkormányzat a Regionális Operációs Programon keresztül uniós alapokból valósítja meg. Az összeg 98 százalékát pályázat útján nyerte, a további két százalék a saját hozzájárulást képezi. „A projekt fő célkitűzését a neves marosvásárhelyi tanügyi intézmény oktatási infrastruktúrájának feljavítása és megfelelő felszerelése jelenti, egy európai standardokon történő oktatáshoz való hozzáférés biztosítása céljából, valamint az iskoláskorúak oktatási folyamatban való részvételének növelése optimális feltételek mellett” – jelentette ki Dorin Florea polgármester. A tervek szerint az 1913-ben Radó Kálmán városi építész tervei alapján épült tanintézetet jövő év október 4-éig kell felújítani és korszerűsíteni. Az első világháború ideje alatt az ingatlanban hadikórház működött, majd 1919. október 5-étől a nagyszebeni román kormányzótanács az újonnan alakult román tannyelvű fiúgimnáziumnak adományozta.
Szucher Ervin |
Krónika (Kolozsvár)

Karácsonyi Zsolt az E-MIL új elnöke
Tisztújító közgyűlést tartott december 13-án, szombaton az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) Kolozsváron, a nemrég átalakított Bulgakov kávéházban – a szervezet választmányi tagjai Karácsonyi Zsolt költőt, a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztőjét bízták meg a E-MIL vezetésével – írta a Főtér.ro. 
Az erdélyi magyar írók jelentős részét tömörítő szervezet leköszönő elnökének, László Noéminek, valamint ügyvezetőjének, Király Zoltánnak a beszámolója után a közgyűlés résztvevői megvitatták a hazai magyar írótársadalom előtt álló problémákat.
Szó esett a szerzői jogok és honoráriumok állapotáról, az írók különböző erdélyi régiókban való jelenlétének lehetőségeiről, a legfiatalabb alkotói nemzedék tagjainak „bevonzásáról". A közgyűlés egyúttal megválasztotta a liga új Választmányát és Etikai Bizottságát. Választmányi tag lett Balázs Imre József, Fekete Vince, Gáll Attila, Karácsonyi Zsolt, Király Zoltán, László Noémi, Lövétei Lázár László, az etikai ügyekért pedig György Attila, Papp Attila Zsolt és Zsidó Ferenc felel ezentúl.
Az E-MIL szombat este osztotta ki a Méhes György irodalmi díjakat: a nagydíjjal idén Nagy Koppány Zsoltot tüntették ki, debütdíjban Dimény-Haszmann Árpád részesült. Az Aradon 1977-ben született Karácsonyi Zsolt költő, műfordító, színház- és irodalomkritikus.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája 2002. február 9-én alakult Kolozsváron, célja a kortárs erdélyi magyar irodalom népszerűsítése, az erdélyi irodalmi hagyományok ápolása, illetve a szerzői jogok védelmével kapcsolatos intézkedések foganatosítása. Az elmúlt években a szervezet elsősorban erdélyi pályán fejtette ki működését, noha tagjai sorába legalább 7 ország magyar ajkú állampolgárai tartoznak, tekintve, hogy a szervezet alapszabályzata értelmében E-MIL-taggá válhat az a megjelent kötettel rendelkező alkotó, aki erdélyi magyar írónak vallja magát.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Tizedik születésnapját ünnepelte a Bookart
A kis kiadók nem tudnak megélni állami támogatásokból, érdemes körülnézniük a nagyvilágban, ugyanis fordítások megjelentetésére például Svájcból vagy Mexikóból is lehet forrásokat szerezni – hangzott el többek közt az Idea Könyvtér könyvesbolt és a Sapientia EMTE adventi könyvvásárán rendezett kolozsvári beszélgetésen, amelyen bemutatták a tizedik születésnapját ünneplő csíkszeredai Bookart Kiadót.
A rendezvényen Hajdú Áron, a Bookart tulajdonosa és vezetője ismertette a kiadó tízéves tevékenységét Márton Evelin, a kiadó munkatársa és Tánczos Vilmos néprajzkutató közreműködésével.
Hajdú Áron kifejtette, a nyomtatott könyveknek egyben dísztárgyaknak is kell lenniük, ugyanis a könyv elvesztette információforrás-szerepét. „Ugyanakkor nem igaz, hogy a könyvnek nincs jövője. Annak is köszönhető, hogy a kiadó díjakat kezdett nyerni, hogy megértettük: a szerző a legfontosabb, ugyanakkor nem érdemes bármit kiadni” – mondta el Hajdú. Hozzátette, a kis kiadók nem tudnak megélni hazai állami támogatásokból, ezért döntöttek úgy, hogy fordításokat is kiadnak. Ehhez például a svájci Pro Helvetia Alapítványtól és a Mexikói Kulturális Intézettől kaptak támogatást.
Márton Evelin úgy fogalmazott, azért tud működni a kiadó immár tíz éve, mert sok itthoni szerzőt, szerkesztőt sikerült bevonniuk a munkába. Hozzáfűzte, fontos volt az is, hogy munkát tudtak adni az erdélyi fordítóknak, így a svájci sorozat keretében olyan szerzők műveit jelentették meg, akiknek eddig még nem jelent meg kötete magyar fordításban.
Tánczos Vilmos – aki a kiadó eddigi legnagyobb példányszámban megjelent könyvét, az Elejtett szavak című kötetet írta – úgy értékelt, a Bookart arcéle, neve fontos az erdélyi magyar közéletben, ugyanakkor jó a koncepció is, hogy nem erdélyi, hanem magyar kiadó. Tánczos Hajdú Áron szervezőmunkáját, a kiadványok kivételezését is méltatta, amelyek vélekedése szerint kapcsolódnak a csíkszeredai képzőművészeti hagyományokhoz.
Hajdú azt is elmondta, saját standra van szüksége egy kiadónak a budapesti könyvvásáron ahhoz, hogy ismertté váljon, el kell kerülnie, hogy az erdélyi könyveknek fenntartott közös standon kínálja portékáját. Mint részletezte, sok a rossz erdélyi berögződés, ami annak is betudható, hogy mindenki ismer mindenkit „Vissza kell térni a profizmushoz, és akkor túl lehet élni” – fogalmazta meg Hajdú Áron.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

In memoriam – Búcsú Kósa Ferenctől, nyelvünk tudós búvárától
(Nagyszalonta, 1934. december 23. – Kolozsvár, 2014. december 3.) Szeretteid, kollégáid, barátaid fájdalmas szárnyaszegettséggel állunk koporsód mellett.
Egykori egyetemi évfolyamtársadként keresem a kínzó érzelmekhez illő szavakat, nyelvünk fáradhatatlan búvárához méltókat.
Sok mindent itt is el kellene mondani. Olyasmit is, ami a szakma művelői számára talán nem titok. Azt, hogy évfolyamunkról ugyanaz az épület lett ötünk (Kósa Ferenc, Zsemlyei János, Vöő István, Láng Gusztáv és jómagam) szellemi otthona – fél évtizedig mint egyetemi hallgatóknak, majd mint a Bolyai Tudományegyetem, később a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatóinak. Nem kis gonddal járó napi ügyeinket (évfolyamfelelősként) patikai pontossággal végezted, ugyanakkor diákbentlakásunk tanulószobáját se tudtuk elképzelni nélküled. Az elkövetkező évtizedekben szinte naponta találkoztunk, hisz a két magyar egyetemi tanszéket – az irodalmit és a nyelvészetit – egyetlen ajtó választotta el. Kötötte össze.
Kósa Ferenc hatvan évvel ezelőtt – egy vajúdó világban – nyelvünk és irodalmunk teljesebb megismerését választotta életcéljának. És hivatásához egy életen át hű maradt. Értékőrző tanár- és tudóstípus volt, a szilárd és megbízható ismereteket becsülte. Filológusként vallotta: egy forrás nem forrás. Pihenésnek szánt, hajszálpontosan megtervezett magányos kirándulásaira, gyaloglásaira is magával vitte tanári, tudósi világának rejtett gondjait. Az emlékíró Apor Péter ízes nyelvéről készült kitűnő doktori értekezése, a 14 kötetes Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztésében végzett kivételes teljesítményű munkája, a jórészt szakfolyóiratokban napvilágot látó közleményei tanúsítják: különbséget tudott tenni múló divatok és valódi értékek között.
A tudomány szerves fejlődésének volt híve, s a magyar nyelv történetének avatott kutatójaként pontosan érzékelte hagyomány és változás egymást megtermékenyítő kölcsönhatását. Ezért is váltak kivételes pillanatokká alkalmi beszélgetéseink nyelvünk és irodalmunk együvé tartozásáról. Például arról, hogy a Góg és Magóg fiaként bemutatkozó Ady – a régi, „pompás” szavak megigézettje – Károlyi Gáspár bibliafordításának veretes kifejezéseivel ékítette verseit, több évszázados szellemi örökségünkből merítve újította meg költészetünket. És hányszor csodáltuk meg a földi utazásra Szalontáról – szülővárosodból – elinduló magyar költőóriás, a régit korszerűvé avató Arany János nyelvi kincseit. A magyar nyelvnek és kultúrának azon kincseit, amelyeknek egyik értő kutatója Te voltál. Közben Szabó T. Attila professzor utódjaként egyetemi hallgatóink százait vezetted be a magyar nyelv birodalmába.
Drága Barátunk!
Beszélgetéseink végleg megszakadtak. Nem tehetünk mást: a számodra is nyelvi, művészi mércének számító költőnk, a Toldi írójának utolsó soraival próbáljuk vigasztalni magunkat:
„Életem hatvanhatodik évébe’ Köt engemet a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe”.
Az általad elénk tárt levéltári kincseket megőrizzük. Emléked velünk marad.
Pihenj békében!
Kozma Dezső
Krónika (Kolozsvár)

Diverzió diverziót követ, avagy ebharapást szőrével...
Látszólag méltányosan kívánja megoldani a Bob utcai iskola sorsát a kolozsvári önkormányzat. Ugyanis a már jó ideje esedékes épület-visszaszolgáltatás (jogilag) kényszerű bekövetkeztével, a sorozatos és megszokott tiltakozások ellenére és a római katolikus egyház határozott kérésére a tanintézetet át kell adni jogos tulajdonosának, egyben a városnak gondoskodnia kell a román iskola elhelyezéséről.
A hosszú huzavona után nyugvópontra jut(hat)na egy feszültséget okozó kérdés. És, tegyük hozzá, a feszültséget nem mi gerjesztjük, hanem azok, akik nem tudnak beletörődni abba, hogy az egykori tulajdonosok visszakapják az őket jogosan megillető ingatlanjaikat, amelyeket a kommunista rendszer önkényesen elvett egyik napról a másikra. Amit egykor egy tollvonással vettek el, ma sok-sok évi pereskedés, idegölő és elkeseredett harc nyomán kerül(het) végre vissza egykori tulajdonosához.
Csakhogy ami elvész a réven, visszaszerezhető a vámon! Az az épület, ahová a Bob utcai iskolát kívánják beköltöztetni (de csak azért, mert nem rakták rendbe az eredetileg kiszemelt és a várost ma csúfító, elhanyagolt Unió utcai műemlék épületet), a Deák Ferenc utca 16. szám alatt található épület, szintén egykor magyar tulajdonú, ez idáig vissza nem szolgáltatott ingatlan. Ez a több évtizede jogtalanul bitorolt épület a Kolozsvári Casino közadakozásból felépített székháza.
A név egyáltalán nem egykori „kártyabarlangot” takar, hanem egy olyan angol típusú klubot, ahol az egykori erdélyi magyar társadalom vezető rétegének tagjai – a nemesek – társalogtak, szórakoztak, művelődtek. Az 1833-ban alapított, majd napjainkban újra jogutódként bejegyzett, legrégebbi erdélyi magyar civil szervezet székháza, amelyet „mágnás kaszinó” néven is ismertek, az erdélyi nemesek klubja volt, komoly könyvtárral, értékes festményekkel és pezsgő élettel, amíg ezt hagyták, azaz 1946-ig. Az akkori forrongó „demokratikus” légkörben kitűnő taktikai érzékkel a Magyar Népi Szövetség kezelésébe adták, és ők is használták ennek a szervezetnek a megszüntetéséig. Tehát magyart a magyarral játszottak ki a szokásos és lelkesen lihegő osztályharcos szellemben és fifikával.
A Kolozsvári Casino épületét, amelyet a város egykori és későbbi vezetősége átengedett használatra a szakszervezeteknek, az újra bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező Kolozsvári Casino megpróbálta bírósági úton visszaszerezni, a legfelső bíróságig elmenően. Mindhiába! A peranyagot elküldtük Strasbourgba, és azóta „Godot-ra várunk”, azaz mindhiába: „Levél se jön...”
Közben a beültetett szakszervezet vagy a város számos más szervezetnek és álszervezetnek (kb. 20!) tovább- vagy kiadta az épület helyiségeit – mindenki másnak, csak nem a jogosult visszaigénylőknek. Most pedig újra szövik a gubancossá vált hálót, és újabb konfliktushelyzetet hoznak létre, hogy legyen majd mit kibogozni évtizedeken át. Ugyanis ha egyszer a Kolozsvári Casino mégis visszakapná egykori székházát, akkor elkezdődhet az újabb csata, hogy az eltulajdonított és vissza nem szolgáltatott épület új bérlője hogyan és mikor adja majd át az egykori tulajdonosnak az ingatlant. (A telek egy részét szintén régebben már el is adták egy szemfüles és jó kapcsolatokkal rendelkező vállalkozónak.)
Egyetlenegy tisztességes elöljáróról volt tudomásom Romániában, aki önzetlenül és a legőszintébb igazságérzettől hajtva visszaszolgáltatta eredeti tulajdonosaiknak a birtokában lévő javakat. Ő – becsületére váljék! – Nicolae Corneanu temesvári ortodox érsek volt, aki visszaadta a görög katolikusoknak mindazt, amit az ortodox egyház 1948-ban eltulajdonított (kommunista állami segédlettel). A kolozsvári önkormányzat nem tudna egy a Corneanuéhoz hasonló precedenst teremteni?
Ha nem magyart a magyarral, akkor magyart a románnal ugrasztanak össze újra, miként eddig is! Ki, az ország / a főváros mely sarkából szervezi ezt meg ilyen jól? Kik azok, akik ma sem tudják elismerni a magántulajdon szentségét? Még mindig ők intézik az ország ügyeit? Ők a Nyugat partnerei? Mire számít tőlük a Nyugat? Sápra, avagy ki tudja, mire másra? És huszonöt év „demokrácia” (?!) után „mi, magyarok és nem magyarok” mire számíthatunk?
Egykor a magyarságra a virtus volt a jellemző. Hol van az a magyar és hol az a virtus? Nem egy-egy megszállott vagy egy szűk kis csoport feldata visszaszerezni azt, ami jogos tulajdon, hanem egy közösségé. Ha végig nézünk a lerongyolódott, de mindenképpen „lemaradt/elhagyott” erdélyi magyarságon, feltesszük a jogos kérdést: mi lett volna a 25 év elsőszámú és felvállalt feladata?
Vekov Károly
A szerző nyugalmazott egyetemi tanár, a Kolozsvári Casino Egyesület elnöke
Krónika (Kolozsvár)

Költözik a vitéz szobra
A nagyváradi helyi tanács pénteki ülésén megszavazta Mihai Viteazul és Emanuil Gojdu szobrainak elköltöztetését a Szent László térről.
A nagyváradi helyi tanács az RMDSZ frakció ellenszavazata mellett fogadta el azt a határozat-tervezetet, mely kimondja, hogy a Szent László tér felújítási munkálataira való tekintettel elköltöztetik a jelenleg a téren lévő Vitéz Mihály és Emanuil Gojdu szobrokat. Előbbi a parkká átalakított egykori Olaszi temetőbe kerül, mely területet egyébként a város már korábban Mihai Viteazul parkká nevezett át, utóbbi pedig a Gojdu Líceum közelébe kerül majd. Ritli László Csongor, a helyi tanács RMDSZ-frakciójának vezetője a tanácsülés után lapunknak elmondta: „Azért nem szavaztuk meg a tervezetet, mert nem értünk azzal egyet, ahová kerül a Mihai Viteazul szobor. Mivel korábban a parknak a nevét is Mihai Viteazulra módosították, amit mi szintén elleneztünk, valószínű, hogy ezzel a névváltoztatással legitimálták azt, hogy oda kerüljön a szobor”. Mint arról már többször beszámoltunk, a Szent László tér felújítási tervében szerepel Radu Demtriu görög-katolikus és Roman Ciorogariu ortodox püspökök egész alakos szobrainak kihelyezése a főtérre, a görög-katolikus, illetve a Holdas templom közelében. Egyes meg nem erősített sajtóinformációk szerint a jelenlegi városvezetés Vitéz Mihály szobrának a helyére a jövőben Ferdinánd király szobrát tervezi kihelyezni.
Pap István
erdon.ro

Ajándék
Minden embernek van közeli vagy távolabbi célja, vágya. Vadas László a Babeş- Bolyai Tudományegyetem Színház Karának rendezői (2003)- illetve a színháztudományi szakán (1998) végezte egyetemi tanulmányait. Valamikor a Figura Stúdiónál még színészkedett is. Mint szabadúszó rendező, ha felkérést kap, azt honorálja. Mert egy rendezői diplomával rendelkező egyén minden műfajt meg tud rendezni.
A Kolozsvári Puck Bábszínházban a nagysikerű Ajándék című előadás rendezője és szerzője. Ez alkalommal kérdeztem.
- Mit rendez szívesen, örömmel?
A tragikomikus műfajt, azon belül is a lengyel, illetve a szláv dramaturgiát. Rockoperától a bábszínházig mindent, akár a klasszikus operáig.
Az utóbbi időkben rengeteg színházi teória burjánzott el. Mindeniknek a lényege, hogyan is töltsük el hasznosan a szabad időnket.
Gyakran a szülő az, aki kézen fogja gyermekét, és elviszi a bábszínházba vagy a színházba, operába. Ekkor kell, hogy megszokja a gyermek, olyasmit kap, ami számára értéket jelent. Ennek első feltétele, hogy jó minőségű előadás legyen. A gyermek, akit bábszínházba visznek nagyon kritikus, ha valami nem tetszik neki, egyszerűen feláll, és ott hagyja az előadást. Őt nem érdekli a társadalmi konvenció.
A szülő beviszi gyerekét egy bábelőadásra, megvan a lehetősége, megválasztani, milyen előadásra viszi gyermekét. Neki tudnia kell, a bábelőadás a gyermek szellemi fejlődését szolgálja. A romániai bábos életnek nagy ismerője és teóriájának megfogalmazója rájött arra immár több évtizeddel ezelőtt, hogy a bábos életben nem elég a bábok mozgatása. A bábos színész is, akár a nagy színháznak a színésze, teljes testtel, mozog az előadás alkalmával. A testével olyan gondolatsorokat tud kifejezni, ami tudatalatti világát tárja fel. - Mit jelent az, ha a felnőtt és a gyermek ugyanazon az előadáson nevet? A teoretikusok 80%-nak nincs gyakorlati elképzelésük arról, amit megfogalmaznak és leírnak. A bábszínházban Vadas László nagyon kedveli az érzelmi hatásokat, amikor a felnőtt néző és a gyermek is nevet ugyanazon az előadáson. Az alapérzelmek évezredek óta nem változtak. Az emberi érzelem, az érzékenység ugyanaz maradt. A művészetnek az a célja, hogy az érzelmeket vegye célba, az érzékenységet, amire később az esztétikai megfogalmazások is ráépülhetnek. Mindez bizonyítja, akkor jó úton vagyunk. Ezért örömmel nyugtáztam az elérzékenyült felnőtteket és a kacagó gyerekeket. Így együtt érdekes látvány. Ha a szülőnek több ideje marad a gyermekével való foglalkozásra, és ha leáll foglalkozni a gyerekkel, akkor már elérte a célját. Az ajándékozási vágy
A mostani előadás, amit rendezett és előadtak tulajdonképpen világpremier, mert nem csak rendező, de a szerző is egy személyben. A közelgő téli ünnepek alkalmával rendkívül időszerű a kolozsvári Puck Bábszínházban bemutatott Ajándék című előadás, melyet hosszú ideig tartó tapssal jutalmazta a gyermekek és szülők, alkotta közönség.
- Ezt az ajándékozási szokást, hogyan értelmezi?
Engem személy szerint nagy örömmel tölt el minden egyes alkalom, amikor bármily kis dolgot kapok. Legyen az egy érzelem, vagy egy képecske, vagy bármi. Mint gyermek, határtalanul tudtam örvendeni mindennek. Mindenben a pozitívumot próbálom keresni. Az Ajándék azért is viseli ezt a címet, mert tényleg nagyon átfogó. Nem csak egy becsomagolt valami, hanem egy belső ajándék. Az is lehet, hogy az előadás alkalmával felidézem a gyermekkoromat. A múltból csak a pozitív dogok maradnak meg.
Az önző világ másik oldalát megmutatni
Az előadásban nagyon érdekes, hogy a kislány, a főszereplő soha nem kíván magának, hanem közvetett módon másnak, mert Ő tudja, ha másnak is tudok kívánni, akkor előbb vagy utóbb, az a más is fog nekem kívánni valamit. Próbáltam a mostani önző, egyénieskedő világnak egy másik oldalát is megmutatni. Az is fontos dolog, hogy szó sincs rosszaságról. Szó sincs virgácsról. Rossz gyerek nincs. A rossz gyerek fogalmát a felnőttek találták ki. Mert minden csintalanság mögött ott van egy másik csintalanság. Legrosszabb esetben egy megbántás, amit a gyerek el kellene, mondjon valakinek. De ebben a rohanó világban egyre kevesebb idő van egymás meghallgatására. Egyre kevesebb idő van, hogy a gyerekeinkkel játszódjunk. Pont erről szól ez az előadás. Szerintem a legszebb ajándék a gyerek számára, ha vele játszunk. A játék örömét próbáljuk minél tovább életben tartani.
- A játék örömet jelent, miért így fogalmazható meg?
Amikor játszunk, akkor a külvilág számunkra megszűnik, úgy, hogy azt én beépítem a játékba. Ha hajlandóak vagyunk minél többet játszani, akkor ez azt jelenti, hogy egyre kevésbé figyelem a körülöttem levő fura hangulatú világot. Mert, ha csak engem a világ érdekel, akkor belőlem kivesz a játék öröme. Amikor kimegyünk az utcára, akkor egyre negatívabb hatás ér. A játék egy odafigyelést jelent. Megfigyelhetem a körülöttem levő világot. Ha mások is ezt megcsinálják, akkor ez azt jelenti, hogy egymásra tudunk figyelni. Nem megyünk el egymás párhuzamos világa mellett. Az öröm, amikor egy játék sikerül, akkor az ember, a gyermek valahol meg is nyugszik. Használni kell a fantáziát, mert ennél színesebb nincs az életben. Ha egy gyerek a benne levő sérüléseket nem tudja magából ki játszani, akkor az maradandó károkat okozhat. A gyermek a játékban közli, ha valami baja van.
Az előadás szövege úgy van megírva, hogy legyen egy közös kódja. Van egy közös zenéje. Ha ezeken elgondolkodunk, akkor az előadás a ma gyermekéhez és felnőttjéhez szól. Talán ezt érezhették meg az előadók, mert mindenikük teljes művészi átéléssel alakította szerepét. A főszerepet alakító Ambrus Tünde (Barbi Bori), Sándor Ildikó (Anya), Vincze Tímea (kislány), György László (Miklós Püspök) Urmánczi Jenő (Lánglelkű Pocz Egér), Ferencz Nándor - Ordas Karola, Csokán Raul (Oroszlán von Leonstein), Kötő Áron (Ősz Szarvas). Szerző Vadas- Demeter. Díszlet és báb-jelmeztervező Lőrincz Gyula. A helyzet magaslatán levő műszaki és technikai személyzet hibátlanul tette azt, amit a rendező és a rendkívüli érdeklődő közönség elvárt tőlük. Szerintem a város valójában eleget tehetne annak, hogy egy korszerű, a mai igényeknek megfelelő bábszínházzal várja a nézőközönségét.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Cselekedet-értékű szavak
„Pataki István az az ember, aki a kemény diktatúra utolsó éveiben, amikor írni kezdett, azzal állt ellen, hogy dolgozott.
Az ő esetében a szó valósággal cselekedetszámba megy” – jelentette ki Tőkés László EP-képviselő pénteken, Pataki szerzői estjének keretében, amely a Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében zajlott a PKE Bartók termében. Az est házigazdájának szerepét Sándor Lajos lelkipásztor vállalta fel, aki osztálytársa volt a többkötetes költőnek, írónak, publicistának.
A szerző munkásságát Ködöböcz Gábor, az Agria című irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője méltatta, különös hangsúlyt fektetve a Pataki írásait jellemző nyelvi leleményességre, játékosságra. Az esemény keretében Hajdú Géza színművész a szerző szatíráiból olvasott fel hármat, Orosz Otília, újváros kántornője pedig felemelően szép zenei momentumokkal működött közre.
Sz. G. T.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Ötször énekelték el a magyar himnuszt a prefektusnak
Több mint százan énekelték a magyar himnuszt hétfőn a Kovászna megyei kormányhivatal épülete előtt, tiltakozásul a Marius Popica által kirótt bírság ellen. A SIC pannót is kihelyezték, miközben a megyei önkormányzat épületéről eltávolították a székely zászlót.
A Magyar Polgári Párt (MPP) által kezdeményezett eseménysorozat első napján mindhárom romániai magyar párt képviselői jelen voltak, valamint Kovászna Megye Tanácsának és Sepsiszentgyörgy önkormányzatának vezetői közül is többen megjelentek. A magyar himnusz eléneklésére öt alkalommal is sor került. A hétfői rendezvényen imádságot mondott Berszán Sándor szotyori református lelkész.
Nagyon sokszor mondtuk, hogy csontig ért a kés, és ezúttal is ezt tudjuk mondani, mert egy nemzetet ilyen szinten megsérteni – miként azt Kovászna megye kormánymegbízottja tette – minden tűrőképességet meghalad – jelentette ki Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács sepsiszéki elnöke. Felhívta a figyelmet, hogy a jelenlévők közül többen rendelkeznek kettős állampolgársággal, így saját nemzetük himnuszát énekelték hétfőn, illetve a június 4-ei megemlékezésen is.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, az RMDSZ háromszéki vezetője kifejtette, nem csupán a magyar himnuszt megvédéséért jelent meg, hanem azért is, mert a szövetség az MPP mellé áll a tiltakozássorozat minden mozzanatában. Kiemelte, keddtől a mozgósítást is megerősítik, reményeik alapján pedig péntekig minden délután egyre többen éneklik együtt a himnuszt Marius Popica kormánymegbízott irodája előtt.
„Ez az a pillanat, amikor a hámot ránk akarják húzni, de példátlan és megengedhetetlen, hogy 2014-ben az Európai Unióban egyesek úgy képzelik: nem szabad elénekelni a magyar himnuszt június 4-én, amely különben sok száz éves egyházi ének” – magyarázta Tamás Sándor. A román hatalom részéről indított bosszúhadjáratként értelmezi az esetet a háromszéki vezető is, utalva az államelnöki választások második fordulóját követő feljelentések, valamint kiszabott bírságok sorozatára.
Tamás Sándor kitért arra, hogy a napokban ő , valamint Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is kapott egy feljelentést, miszerint naponta a minimálbér húsz százalékát kell kifizetniük azért, mert nem távolították el a székely zászlót a helyi és megyei önkormányzatok homlokzatáról. A bírság hétfőn közel tízezer euróra duzzadt, így az említett napon levették a kék-arany lobogót, ám kihelyezték a néhány éve elkészített SIC feliratú pannót a prefektúra épületével szemben.
A himnuszéneklést megismétlik a hét minden délutánján háromnegyed 4-től kezdődően.
Bencze Melinda

Marius Popica „zeneórát” akart tartani
Marius Popica, Kovászna megye prefektusa hétfői sajtótájékoztatóján zavaros fejtegetésbe kezdett, amikor újságírói kérdésre azt kellett elmagyaráznia, miért bírságolta meg a Magyar Polgári Pártot.
Mint mondta, a törvény nem egy másik nemzet himnuszának az eléneklését, hanem annak intonálását („intonaţie”) bünteti. Később megismételte korábbi nyilatkozatát is, miszerint amiatt büntetett, hogy szervezett, hivatalos ünnepségeken más ország himnuszát a törvény értelmében és a kölcsönös tisztelet jegyében is csak a román himnusszal lehet „megszólaltatni”.
Popica hangsúlyozta, nem azokat bírságolta meg, akik elénekelték a magyar himnuszt, hanem a szervezőket. Újságírói kérdésre, hogy mi a különbség az éneklés és az „intonálás” között, a prefektus leszögezte: nem kíván filozofálni a téma kapcsán.
„Az a dolgom, hogy a törvényt alkalmazzam, a büntetést pedig meg lehet fellebbezni, s majd a bíróság eldönti, kinek van igaza” – zárta rövidre a kormánymegbízott, aki azt ígérte, nem bírságolja meg a prefektúra előtt tiltakozókat.
A sajtótájákoztatón elhangzottak kapcsán a Krónika megkereste Szilágyi Zsolt Herbertet, a sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus karnagyát, aki elmondta, a prefektus által emlegetett intonálás – a román értelmező szótár szerint is – megszólaltatást jelent. A szakember leszögezte, szigorúan szakmai szempontok alapján az éneklés és a megszólaltatás között nincs különbség, a prefektus indoklása pedig „nem több, mint átlátszó gáncsoskodás”.
Bíró Blanka |
Székelyhon.ro

Kongresszust tartott a hét végén a MAKOSZ
A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) XXI. Kongresszusát tartotta meg a hét végén Déván. Az értekezleten 70 küldött vett részt 12 megyéből.
A megnyitón Kocsis Attila, a Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója, Széll Lőrincz, a Hunyad megyei Sport- és Ifjusági Igazgatósag elnöke beszélt. A szombati napon Winkler Gyula EP képviselő, valamint Jakab Adorján, a Magyar Ifjusági Értekezlet (MIÉRT) elnökhelyettese is meglátogatta az ülésező középiskolásokat.
A Kongresszus a tagszervezetek és az elnökség beszámolójával kezdődött. Ezt az alapszabályzat módosítása követte, végül pedig tisztújításra került sor. Mivel a szabályzatmódosítás és a választmány elhúzódott, ezért a Kongresszus a programok bemutatásának elhalasztását szavazta meg. A tagszervezetek működési hiányosságra hívták fel a vezetőség figyelmét, az új elnökség dinamikusabb közéleti jelenlétet ígér a tagságnak.
A Kongresszus társszervezője a Hauer Erich Diáktanács (HEDT) volt, támogatta a Communitas Alapítvány, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
 
maszol/közlemény

Szülővárosában jótékonykodott Keresztes Ildikó
Keresztes Ildikó, a marosvásárhelyi származású ünnepelt énekesnő az Ökumenikus Segélyszervezet önkénteseként adott át ajándékcsomagokat vasárnap este szülővárosa rászorulóinak. 
A segélyszervezet karácsonyi szállítmánya a Lazarenum Alapítvány által támogatott árvákhoz, idősekhez és a nehéz sorsú családokhoz került.
maszol/MTI

Bodor Johanna könyvét mutatják be a kolozsvári színházban
Bodor Johanna Nem baj, majd megértem című könyve memoár és regény. Az 1983-ban induló történet főszereplője a balerinának készülő 18 éves Johanna, aki Bukarestben él értelmiségi szüleivel. A család úgy dönt, Magyarországra költözik. Először a szülők tudnak átköltözni, a lánynak még legalább két évet kell egyedül otthon maradnia, a régi viszonyai között új életet kezdeni, készülni a balettvizsgára, az érettségire; erdélyi életük felszámolására. Kapaszkodókat keres, holott elszakadnia és szakítania kell. Ha belép egy hivatalba, nem lehet benne biztos, hogy ki is jön onnan. Nyomában a titkosrendőrség és a fortélyos félelem, valamint a férfiak, akik egyre többet akarnak a sudár, saját testiségére ekkortájt ébredő fiatal teremtéstől. Felkavaróan őszinte emlékezés a sorsfordító esztendőkről, a felnőtté válásról, a tánc és a balett beavató rítusairól, a test függéséről és szabadságáról, valamint pontos beszámoló egy abszurd-kegyetlen diktatúra mindennapjairól, nyomasztó árnyairól és váratlan derűiről.
A szerző táncművész és koreográfus, Bodor Pál költő, műfordító és Zehán Julianna történész, könyvtáros gyermeke. 1975-1984 között a bukaresti Állami Balettintézet diákja volt. 1984-1985 között a bukaresti Operettszínház tagja volt. 1985 óta él Magyarországon. 1985-1986 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttes tagja volt. 1986-1989 között a Győri Balettban játszott. 1989-1993 között a Szegedi Balett táncművésze, 1990-1993 között magántáncosa volt. 1993 óta szabadúszó. 1994 óta koreográfiákat készít többek közt a Vígszínházban. 1997 óta a Zeneakadémia művészi mozgás tanára. 1998 óta a Bárka Színház mozgástervezője és koreográfusa. 2000 óta ismét szabadúszó.
A könyvbemutatóra december 17-én, szerda délután 17 órakor kerül sor a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében, Bodor Johannával Tompa Gábor igazgató beszélget.
maszol.ro

Új ifjúsági szervezet alakult Temes megyében
Negyedik alkalommal szerveztek Ifjúsági Hétvégét a Temes megyei magyar fiatalok számára december 12–14. között Végváron. A Bánsági Közösségért Egyesület és az RMDSZ Temes Megyei Szervezetének rendezvényén részt vett Molnár Zsolt parlamenti képviselő és Jakab Adorján, a MIÉRT elnökhelyettese. Az Ifjúsági Hétvége keretében a fiatalok Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács - TEIS néven kezdeményezték egy új ifjúsági szervezet létrehozását, amely az eddig is létező Temes megyei ifjúsági szervezetek munkáját fogja össze. A TEIS a Magyar Ifjúsági Értekezlet tagja.
"Nagy öröm számomra azt látni, hogy egyre többen és egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak az ifjúsági élet felé Temes megyében" – nyilatkozta Molnár Zsolt, az RMDSZ parlamenti képviselője, majd hozzátette, ezzel a folyamattal már a legelejétől az volt a célja, hogy ki alakítsanak egy olyan ifjúsági csapatot, amely aktívan hozzá tud járulni a bánsági magyar közösség gyarapodásához.
"A célunk az, hogy kineveljük egy olyan generációt, aki majd a nyomdokainkba lép, továbbviszi azt a munkát, amelyet elődeink kezdtek el" – hangsúlyozta az RMDSZ képviselője.
A végvári Ifjúsági Hétvége rendezvényein mintegy 30 bánsági magyar fiatal vett részt.  Molnár Zsolt parlamenti képviselő az ifjúsági élet felpezsdítésének lehetőségeiről tartott előadást a fiataloknak, Jakab Adorján elnökhelyettes pedig az RMDSZ és a magyar ifjúsági szervezetek közötti kapcsolatokat intézményesítő Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) tevékenységét ismertette.
Az Ifjúsági Hétvége keretében, a résztvevők kezdeményezésére létrejött egy új ifjúsági szervezet, a Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács - TEIS, amelynek megválasztották a 7 tagú elnökségét: Oláh Gábor elnök, három temesvári és három vidéki alelnök személyében. Az elnökség elsőrendű Nfeladata lesz az új egyesület jogi bejegyzése, és a 2015 évi programterv elkészítése. A TEIS-t létrehozó fiatalok egyeztettek a már meglévő ifjúsági szervezetek képviselőivel is.
Molnár Zsolt szerint az újonnan megalakult szervezet egy óriási lépés afelé, hogy rendszerezett és kiszámítható formát kapjon az ifjúsági élet Temes megyében. "Az sem elhanyagolható szempont, hogy az ifjúsági egyesületek palettájának és az ifjúsági rendezvények kínálatának kibővítésével, sokkal több fiatalt tudunk megszólítani, sokkal több anyagi és emberi erőforrást tudunk behozni a megyébe, és reményeink szerint fel tudjuk pezsdíteni az ifjúsági életet a Bánságban is" – fejtette ki Molnár Zsolt.
maszol/közlemény

Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte a Magyar Ifjúsági Konferencia
Jubileumi ünnepi ülést tartott a Magyar Ifjúsági Konferencia, mely a Kárpát-medencében és a világban működő magyar ifjúsági szervezetek legmagasabb egyeztető fóruma. Felvidéket a hat állandó tagsággal rendelkező szervezete képviselte: Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, Diákhálózat, Firesz, Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzata, Via Nova ICS, Keresztény Ifjúsági Közösség.
A fórumot az első Orbán-kormány hozta létre még 1999-ben. 2006-ban viszont a MSZP 2 két évig szüneteltette összehívását, aminek ellenállva a tagszervezetek önerőből újították meg az értekezletet. Azóta zökkenésmentesen működik, ám sokszor érte kritika, hogy tényleges súlyát és befolyását jellegéből fakadóan elvesztette mára. 2012-től ennek a megoldásán dolgozott megannyi ifjúsági szakértő, aminek munkája most érett be, hiszen önálló jogi státusza lesz a MIK-nek, valamint tevékenységi köre is kibővül. A kormányzat is elkötelezett a szervezeti forma és a produktívabbá átalakítás iránt.
Az ünnepi ülés első szekciójára a Parlament Vadásztermében került sor, melyen felszólalt többek közt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy csak a valódi közösségeknek van alternatívája, a kormány ezért fontosnak tartja a Kárpát-medencei magyar ifjúsági közösségek megerősítését. Több pályázat is meg lesz hirdetve a határon belüli és kívüli civil és egyházi magyar szervezetek számára, azoknak értékteremtő programjaik támogatására. Ugyanis nem az az elsődleges cél, hogy a meglévő értékeket megőrizze a magyarság, hanem az, hogy a megmaradás mellett gyarapodni is tudjon és újabb értékeket teremtsen. Balog köszöntője után Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára jelentette be a jogi státusz megteremtését, melyet várhatóan fél éven belül törvénymódosítással is megerősítenek. Ezzel a MIK tagszervezeteinek régi igénye válhat valóra és az egész koncepció új alapokra helyeződik.
Mindezt új elnök, Szórád Gábor koordinációja alatt történhet, hiszen a korábbi elnök, Gulyás Tibor mandátuma a mostani konferencián járt le, az Állandó Bizottság pedig Szórádnak szavazott bizalmat, aki korábban már betöltötte e funkciót és igazolta rátermettségét. A továbbiakban felszólalt még Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Kucsera Tamás, alapító elnök, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, kik szintén a magyar szervezetek szoros együttműködését és a MIK ezen a téren való munkájának fontosságát méltatták.
A konferencia második fele már Visegrádon zajlott, ahol az új elnök által felvázolt konkrétumok megvitatása, alakítása került napirendre. A hosszas szakmai egyeztetések végén a konferencia szokásához híven zárónyilatkozatot fogadott el:
A Magyar Ifjúsági Konferencia ragaszkodik az erdélyi restitúciós folyamatok mihamarabbi lezárásához, valamint a magyar nemzeti jelképek szülőföldön való szabad használatához. Szolidaritásunkat fejezzük ki az Erdélyi Református Egyház, Markó Attila és minden olyan szereplő felé, aki a "Mikó-ügy" igazságtalan folyamatának elszenvedője. Megdöbbentőnek tartjuk, hogy a kassai Alkotmánybíróság a kettős állampolgárság kapcsán nem hozott érdemi döntést. Elutasítunk minden olyan törekvést, amely önkényes módon kívánja rendezni a kettős állampolgárság kérdését.
Aggódva kísérjük figyelemmel az ukrán válság kárpátaljai magyarokat is érintő gazdasági, politikai, szociális és társadalmi hatásait.
Üdvözöljük a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács újraalakulását és bízunk benne, hogy az ifjúsági terület megfelelő figyelmet kap a folytatás során.
Örömmel vettük tudomásul, hogy a vajdasági Csúrog, Mozsor és Zsablya falvak magyarságát kollektív bűnösként elítélő jogszabályt eltörölték.
A Magyar Ifjúsági Konferencia üdvözli a felvidéki Magyar Közösség Pártja által vitára bocsájtott önigazgatási koncepciót, egyben támogatja a Kárpát-medence nemzeti közösségeinek önrendelkezési törekvéseit.
Fontosnak tartjuk, hogy a szórvány magyarság ügye hangsúlyosabban jelenjen meg a Magyar Ifjúsági Konferencia munkájában. Továbbá fontosnak tartjuk a gyakorlatban jól működő szórvány programok összegyűjtését és kiterjesztését.
Osztozunk a Magyar kormány álláspontjában, hogy Kolozsvár 2015-ben az összmagyar ifjúság fővárosa is legyen.
A Magyar Ifjúsági Konferencia üdvözli a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma Társadalmi Szervezetek Munkacsoportjának döntését, amely a Külhoni Magyar Ifjúságkutatás eredményeire alapozott konkrét cselekvési terv elkészítésére kérte fel a Kormányt. Kérjük a kutatás kiterjesztését a hiányzó régiók irányába is.
Üdvözöljük a Magyar Kormány ígéretét a Magyar Ifjúsági Konferencia jogi státuszának mihamarabbi rendezését illetően.
Köszöntjük sorainkban az erdélyi Centrum Studiorum és a Minta szervezeteket. A Magyar Ifjúsági Konferencia soros tavaszi ülését Kolozsváron tartja. - áll a Visegrádon, december 13-án kelt zárónyilatkozatban.
Csonka Ákos
Felvidék.ma

Magyarellenesség rejtőzik a Mikó-ügy hátterében?
A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség megdöbbenéssel szerzett tudomást a ploiesti-i Táblabíróság döntéséről, amelynek értelmében az Erdélyi Református Egyházkerületnek visszaszolgáltatott sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium épületeit visszahelyezték állami tulajdonba. Az RMPSZ szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy az épület 1948-as államosítása, a névváltoztatás ellenére a magyar köztudatból nem sikerült kitörölni a tanintézet református jellegét és ökumenikus szellemét.
A visszaállamosítás az utóbbi időben felerősödött magyarellenesség legdurvább megnyilvánulásainak egyike – írja Romániai Magyar Pedagógus Szövetség elnöksége. Az RMPSZ szerint ez olyan visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el, amelyek törést okozhatnak a magyar oktatásban, de az egész magyar közösség hátrányos helyzetét is még inkább kiemelik.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Visszahelyezték a SIC – Terra Siculorum feliratú táblát Sepsiszentgyörgyön
Visszahelyezte hétfőn a háromszéki RMDSZ a SIC – Terra Siculorum feliratú táblát a sepsiszentgyörgyi Prefektúra épülete elé, válaszként a prefektus intézkedéseire, aki a közterekre kihelyezett székely zászlók eltávolítását kérte a brassói táblabíróság végleges ítéletének megfelelően. Tamás Sándor háromszéki tanácselnök elmondta: a SIC – Terra Siculorum feliratú tábla rendelkezik a Városháza engedélyével. Ezt a táblát Codrin Munteanu volt prefektus rendeletére távolították el tavaly márciusban.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Sógor Csaba az EP-ben: Romániában visszafordult a restitúció folyamata
Megfelel-e Románia a jogállamiság kritériumának, amely az EU-csatlakozás egyik feltétele volt? – tette fel a kérdést Sógor Csaba az Európai Parlament decemberi strasbourgi ülésén, ahol arról tájékoztatta az EP-képviselőket, hogy Romániában nemcsak megtorpant, hanem visszafordult a kommunista rendszer által elkobzott javak visszaszolgáltatási folyamata.
Az RMDSZ-es képviselő a hétfő délutáni plenáris ülésen elmondta: nemrégiben jogerős döntés született azzal kapcsolatban, hogy egy előzetesen a református egyház tulajdonába visszakerült iskolaépület restitúcióját érvénytelenítik, azaz gyakorlatilag visszaállamosítják.
- Az ügy azért is kényes, mert a bíróság saját törvényértelmezése miatt kerülhetett rá sor, ami veszélybe sodorja az egész kárpótlási folyamatot. Szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy Románia az uniós csatlakozáskor vállalta a teljes restitúciót, a vonatkozó törvények meg is születtek, ám a bíróságok jogértelmezése az egész folyamatot visszafordíthatja – mutatott rá Sógor Csaba, aki azt is hangsúlyozta, hogy a döntés azért is felháborító, mivel az eljárás keretében a kötelességüket végző hivatalnokok bűnösségét állapították meg.
„Olyan embereket ítéltek el, akik jóhiszeműen hajtották végre a törvényt nem egy, hanem több ezer visszaszolgáltatási kérelem esetén. A döntés komoly kételyeket ébreszt bennem, hogy Románia megfelel-e a jogállamiság kritériumának, amelyik az EU-csatlakozás egyik feltétele volt” – fogalmazott az erdélyi képviselő.
Közlemény
Erdély.ma

RMDSZ-feljelentés Vasile Oprea Maros megyei prefektus ellen
Feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) Vasile Liviu Oprea Maros megyei prefektus ellen az RMDSZ – adja hírül a kronika.ro.
Kovács Péter főtitkár elmondta, az érdekvédelmi szervezet a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálathoz érkezett bejelentés alapján panaszolta be a kormánymegbízottat, mivel az a Bánffy-örökösök visszaszolgáltatási perének áthelyezését kérte, arra hivatkozva, hogy a magyarok mint a grófok leszármazottjai, veszélyforrást jelentenek az erdélyi, és főként a szászrégeni bíróság függetlenségére. „Az RMDSZ, mint a romániai magyar közösség érdekvédelmi szövetsége kötelességének tartja, hogy felhívja a hatóságok figyelmét a diszkriminatív megnyilvánulásokra, és felkéri a diszkriminációellenes tanácsot, hogy vizsgálja ki az ügyet, valamint tegye meg a szükséges intézkedéseket” – hangsúlyozta a főtitkár.
Kovács Péter szerint a Maros megyei prefektus nyíltan diszkriminál, pejoratív jelzőkkel illeti a magyarságot, és ezzel több pontban is vét – többek között – az emberi jogok európai egyezménye, a diszkrimináció megelőzéséről és visszaszorításáról szóló 2000/137-es kormányhatározat és a Románia alkotmányába foglaltak ellen.
Mint arról beszámoltunk, Vasile Liviu Oprea a legfelsőbb bíróságnak címzett beadványában többek között azért kérte a Bánffy-örökösök perének áthelyezését, mert „Maros megyére (meg általában Erdélyre) az jellemző, hogy itt magyar közösség is él, és a magyarok mint a grófok leszármazottjai 9323 hektár erdőt igényeltek vissza” – írja a kronika.ro
Erdély.ma

Csíkszeredában is magyar és székely himnuszt fognak énekelni
Emlékezzünk és gyújtsunk gyertyát a Szabadság téren felállított székely zászló alatt azok emléke előtt, akik 25 évvel ezelőtt életüket adták a szabadságért. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy egy európai jogállamban, amely éppen a 89-es rendszerváltással vált azzá, nem számít bűncselekménynek közterületen elénekelni egy másik nemzet Himnuszát.
Énekeljük el együtt a magyar, illetve székely himnuszainkat Csíkszeredában a Szabadság téren, december 17-én, szerdán 17 órakor
• Nemzeti Himnuszunk, közös identitásunk kifejezése mellett, hagyományosan elfogadott imánk is! • A székely zászló számunkra a szülőföldön való megmaradás szimbóluma!
Az eseményre mindenkit várunk, aki úgy érzi az egész erdélyi magyarságot sértette meg a Kovászna megyei kormányhivatal vezetője azzal, hogy himnuszéneklésért büntetést szabott ki.
Magyar Polgári Párt Csíkszeredai Szervezete
Erdély.ma