Csalódás ‘56 után
Miklós is a kádári amnesztiával szabadult ‘63-ban, mint sokan mások, akik részt vettek az 1956-os eseményeken. Már nem foglalkoztatta a nagypolitika, beletörődött a kommunista restaurációba, rájött, hogy valahol, valakik a világban így döntöttek, mint sokszor tették ezt a történelem folyamán, a magyar nép nem lóghat ki a jaltai egyezményből, túl kicsi ahhoz.
Azon a tizenkét napon azt hitte, hogy már soha magyar magyarnak ellensége nem lehet.
A börtönben számtalanszor eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem történik meg a szovjet beavatkozás, ha nem jön Kádár, ha marad a Nagy Imre kormány, ha… Vajon ha elmúlik a forradalom mámora, a magyar ember újra a másik magyar torkának esik?      
Néhány történelmi esemény jutott az eszébe, mint 1514, amikor Dózsát még a sötét középkornak megfelelő barbár büntetési módszerekhez képest is szinte beteges kínzások közepette végeztette ki Szapolyai Temesváron. A magyar nemesség megtizedelte a parasztságot, de vajon nem jött volna jól 1526-ban Dózsa hadserege?
A magyar hadvezetés az idegenekkel kötött paktumok értelmében halálba küldte ifjait Doberdónál és a Donnál. Miért is? Amikor 1919-ben az összefogás helyett vörösökre és fehérekre színeződött a magyar nép, és ahelyett, hogy megvédjék az ország területi épségét, egymást követte a vörös- és a fehérterror, a magyar a magyarnak szegült, miközben az ország darabokra hullott.
Ezek a gondolatok akkor kezdték foglalkoztatni leginkább, amikor végignézett néhány hajnali akasztást a börtönudvaron. Nem a szovjetek akasztottak, hanem a magyar gyilkolta a magyart, egy eltorzult eszme nevében.
  Miklós nem értette a rettentően nagy megtorlást, hisz csak egy szabadabb, jobb világot akartak ők, semmi más nem volt a szándékukban, a vádirat szerint azonban a Horthy-rendszert akarták volna restaurálni. A vérbírók szinte ordítozva, habzó szájjal osztogatták a halálbüntetést és az életfogytiglant az olyan munkáshatalom nevében, amelyhez az igazi, egyszerű munkásnak semmi köze nem volt.
Miklós nem hitte el, hogy valaha eljön a szabadulás napja. Ráeszmélt, hogy bármilyen szépen színezett eszme mögött emberi gyűlölet halmozódhat, és az eszméknek semmi értelmük nincs, ha azok csak azzal igazolják létjogosultságukat, hogy a másik ember ellen irányulnak, miközben hazudnak egy idealizált világot.
Elindult hát haza a szeretteihez, remélve, hogy majd gyermekei egy jobb világban fognak élni, hisz minden rendszer egyszer megszűnik, bármennyire igyekszik megszilárdítani hatalmát mindenféle embertelen eszközzel.
Bármely társadalmi rendszert az emberi értékekre kell építeni, másképp léte értelmetlenné válik.
Luda Gábor,
Temesvár  
Nyugati Jelen (Arad)

Ötvenhat szellemében
Több kerek évfordulóra emlékezett ebben az esztendőben Kolozsvár, de mondhatni egész Erdély, hiszen a második világháború hetven évvel ezelőtti eseményei valamilyen módon szinte mindenütt és mindenkiben nyomot hagytak.
Kezdődött mindez 1944 tavaszán a 18 ezer kolozsvári zsidó deportálásával, majd folytatódott az amerikai légierő június 2-i bombázásával, amely több száz áldozatot követelt a kincses városban. Ősszel pedig jött az újabb tragédia, hiszen a bevonuló Vörös Hadsereg csak Kolozsvárról 5000 ártatlan magyar és német hangzású nevű férfit hurcolt el „málenkij robotra” a szovjet kényszermunkatáborokba. Ami ezután következett, a közép-kelet európai államok szovjet megszállása, a kommunista blokk kialakulása egyenesen 1956-hoz vezetett el, így a történelem vihara újból átvonult „rajtunk”.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)

Funar: „Revizionista magyar” lehet Románia elnöke
Elutasította az alkotmánybíróság szerdán Gheorghe Funar független államfőjelölt újabb keresetét, amelyben azt kérte: írassanak nyilatkozatot az államfőjelöltekkel arról, hogy nem voltak titkos ügynökök.
Szabadság (Kolozsvár)

Megszavazta az EP az Európai Bizottságot
Megszavazta szerdán Strasbourgban az Európai Parlament (EP) a Jean-Claude Juncker által vezetett, új Európai Bizottságot, amelyben a szociáldemokrata párti Corina Creţu a regionális politikáért felel, a fideszes Navracsics Tibor pedig kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztos lesz.
Szabadság (Kolozsvár)

Feszült amerikai–magyar tárgyalások Washingtonban
Magyarország nem fogadja el, hogy megkérdőjelezzék demokratikus elkötelezettségét és ismételten kérte, hogy az Egyesült Államok tárja fel a korrupcióvádakkal kapcsolatos bizonyítékait - jelentette ki kedden az MTI-nek nyilatkozva Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, miután Washingtonban Victoria Nuland európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai államtitkár-helyettessel tárgyalt.
A felek egyetértettek abban, hogy a kétoldalú gazdasági és biztonságpolitikai kapcsolatok kiválók és szót ejtettek a kétoldalú politikai vitákról is. A miniszter az MTI-nek elmondta, hogy amerikai részről egyebek mellett elismeréssel szóltak Magyarország afganisztáni szerepvállalásáról, NATO-csúcson tett vállalásairól és Ukrajna irányába végzett gázszállításairól is.
A kétoldalú politikai vitákkal kapcsolatban Szijjártó elmondta, hogy az Egyesült Államok számos konkrét magyar intézkedést megkérdőjelezett. „Én azonban elmondtam, hogy mi az Európai Bizottsággal végigtárgyaltuk mindazokat a jogszabályokat, amelyek a jelenlegi magyar alkotmányos berendezkedéshez elvezetnek. Nincs még egy ország Európában, amelyet az Európai Bizottság annyit vizsgált volna, mint minket” – tette hozzá Szijjártó Péter.
„Ezért tehát a mi törvényeink az európai értékeknek és az európai szabályoknak teljes mértékben megfelelnek. Ezért ha valaki a mi alkotmányos berendezkedésünket és az ahhoz vezető intézkedéseket megkérdőjelezi, akkor annak igazából az Európai Bizottsággal van vitája” – szögezte le a miniszter.
Biden Pontával beszélgetett telefonon
Telefonon tárgyalt kedden Victor Ponta román miniszterelnök Joe Biden amerikai alelnökkel. A beszélgetést az amerikai fél kezdeményezte – közölte szerdán a miniszterelnöki hivatal. A közlemény szerint a felek a stratégiai partnerség bővítéséről tárgyaltak. Többek között a nemzetközi biztonsági helyzetről, az afganisztáni állapotokról, az ottani NATO-haderő jövő évi helyettesítéséről esett szó. Victor Ponta hangsúlyozta, hogy Románia a jövőben is megbízható stratégiai partnere lesz az Egyesült Államoknak, és eltökélt a stratégiai partnerség további erősítésében, fejlesztésében.
Szijjártó Péter az amerikai külügyminisztériumban azt is elmondta, hogy a magyar kormány a konkrét intézkedésekről mindig kész tájékoztatást adni és mindig kész konzultálni.
„Egy dolgot azonban nem fogadunk el: nem fogadjuk el azt, hogy ha valaki megkérdőjelezi Magyarország demokratikus elkötelezettségét, demokratikus értékrendjét vagy demokratikus berendezkedését” – jelentette ki.
A magyar állampolgárok amerikai beutazásának megtiltásával kapcsolatban elmondta tárgyalópartnerének, hogy Magyarország a teljes nyitottság híve ebben az ügyben és kérte, hogy az Egyesült Államok az általa megfogalmazott korrupcióváddal kapcsolatban tárja fel az erre vonatkozó bizonyítékokat.
„Elmondtam, hogy Magyarország kormánya azt várja az Egyesült Államok kormányától, hogy bocsássa rendelkezésére azokat a hiteles információkat, amelyek alapján magyar állampolgárokkal szemben a korrupció vádját fogalmazták meg. Erre azt a választ kaptam, hogy az Egyesült Államokban érvényben lévő jogszabályok értelmében az eddigieknél több és konkrétabb tájékoztatás, információt nem tudnak adni” – mondta Szijjártó Péter.
Marie Harf, az amerikai külügyminisztérium helyettes szóvivője azt közölte: Nuland és Szijjártó megállapodtak abban, hogy együttműködnek a demokráciával, a korrupcióval és a beruházási légkörrel kapcsolatos aggályok orvoslásában. Egyebek mellett szó esett a magyarországi demokratikus fejleményekkel kapcsolatos amerikai aggályokról.
„Ugyancsak megvitatták az egyes jelenlegi és volt magyar hivatalos személyek új keletű beutazási tilalmát. Ezeket a tilalmakat a 7750-es elnöki proklamáció égisze alatt vezették be, amely felhatalmazást nyújt a vízum megtagadására olyan jelenlegi és volt kormányzati tisztségviselőktől, akik közhivatalnoki korrupció részesei” – fogalmazott a közlemény.
A szóvivői kommüniké szerint a beutazási tilalmak „a magyar kormányon belüli korrupcióra vonatkozó hiteles információk sorára alapulnak”. Ezek az információk pedig több forrásból, így a (törvényesség felett őrködő) civil szervezetektől, a közérdekű bejelentőktől és a civil társadalmi csoportoktól hozzáférhetők, amelyek feladata a kormányzati átláthatóság fenntartása.
 
Krónika (Kolozsvár)
Krónika (Kolozsvár)

IDEA Könyvtér: érzelmeket kínálnak, nem könyveket
Immár Budapesten is egy helyen lehet válogatni az összes erdélyi magyar kiadó, egyesület, alapítvány és egyházi szervezet kiadványait felvonultató IDEA Könyvtér kínálatából. A nemrég nyílt II. kerületi üzletben máris 600 címmel várják az érdeklődőket.
Február végétől a kolozsvári Sapientia EMTE Tordai úti épületében működik az „Erdélyi magyar könyvek egy térben” mottóval megnyílt IDEA Könyvtér, nemrég pedig a hiánypótló vállalkozás budapesti könyvesbolttal is bővült. A mintegy 40 erdélyi magyar kiadó, egyesület, alapítvány és egyházi szervezet kiadványait kínáló könyvesboltnak a II. kerületi Marczibányi Téri Művelődési Központ ad teret.
Az IDEA Könyvtér ötletgazdája és vezetője, az IDEA és a Gloria nyomda igazgatója, Nagy Péter lapunk megkeresésére elmondta: két éve a Klebelsberg Kultúrkúriában szervezett konferencián ismerkedett meg a II. kerületi művelődési intézmény vezetőjével, Dolhai Istvánnal, aki korábban is számos erdélyi vonatkozású programot szervezett az általa vezetett központban, és aki vele együtt felismerte az erdélyi kiadványokhoz való hozzáférhetőség hiányát.
Nagy Péter elmondta: a Marczibányi Téri Művelődési Központ ingyen és bérmentve ruházta rájuk a saját könyvesboltját, még rezsit sem kell fizetniük. Az IDEA Könyvtér budapesti boltját október 9-én nyitották meg hivatalosan, és már a megnyitón sok érdeklődő volt, Nagy pedig reméli, hogy hamar bekerül a köztudatba az új üzlet.
„A kolozsvári könyvesboltunk fél év alatt önfenntartóvá vált, véleményem szerint a budapesti is hamar eljut idáig, de szerencsére partnerre találtunk: a II kerületi központ nem profitorientált vállalkozásnak, hanem egy hiánypótló kezdeményezésnek adott teret” – fogalmazott Nagy Péter.
A szakember elmondta: jelenleg mintegy 600 címet lehet megtalálni az új üzletben, amelynek saját Facebook-oldalt is létrehoztak, népszerűsítésben azonban nem állnak meg itt: a továbbiakban azt tervezik, hogy közönségtalálkozók formájában biztosítanak bemutatkozási lehetőséget az erdélyi magyar kiadóknak, kiadványoknak.
Nagy Péter arról is beszámolt, hogy a könyvesboltok mellett „vándorstandjuk” is van, amely gyakran kap meghívást különböző magyarországi vagy magyar vonatkozású erdélyi rendezvényekre. Nemrég például a Nagybányai Magyar Napokon kínálták könyveiket, de jártak Vajdahunyadon, a Veszprémben megszervezett Erdélyi Napokon, május végén pedig a budapesti Magyar Világtalálkozóra is meghívást kaptak, ahol Nagy szerint sokan megkérdezték tőlük, hogy Budapesten hol lehet megtalálni ezeket a könyveket.
„Olvasni, népszerűsíteni kell a saját kiadványainkat, hiába sírunk, ha nem juttatjuk el ezeket az érdeklődőkhöz. Nemrég jöttem rá, hogy az IDEA Könyvtér boltjaiban mi nem könyveket kínálunk, hanem érzelmeket” – fogalmazott Nagy Péter.
A szakember kérdésünkre elmondta, egyelőre Kolozsváron kívül más erdélyi városokban nem terveznek újabb boltot nyitni, hiszen nyolc hónap alatt így is két üzletük nyílt. „Kis lépésekben haladunk, de ha valahova hívnak ezentúl is szívesen elmegyünk, még akkor is ha olykor többe kerül a leves, mint a hús” – mondta Nagy Péter.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Nincs elegendő pénz a Partiumi Magyar Hírlapra
A bejelentésekkel ellentétben mégsem indul egyelőre új magyar napilap a Partiumban – tudtuk meg a négy megyét lefedni hivatott újságot tervező szatmárnémeti vállalkozótól, Dumitru Păcurarutól.
A médiaberkekben jártasnak számító befektető – aki egyébként Szatmár megye legnagyobb példányszámú román nyelvű napilapjának, az Informaţia Zileinek a tulajdonosa – szerint nem jött össze a lap beindításához szükséges kezdőtőke, ezért tett le ötletéről.
Amint arról beszámoltunk, Păcuraru a tervezett magyar napilap, a Partiumi Magyar Hírlap indításáról az általa vezetett, augusztus elsejétől megszűnt Szatmári Magyar Hírlap utolsó lapszámában írt, kilátásba helyezve, hogy „hamarosan” kézhez vehetik az olvasók az új magyar nyelvű újságot. A termék azonban azóta sem jelent meg a médiapiacon. A szatmári befektető lapunk érdeklődésére elmondta: ennek oka az, hogy nem jött össze a szükséges kezdőtőke.
Păcuraru, mint megtudtuk, úgy számolt, hogy 300 ezer eurónak kellett volna összegyűlnie attól a négy cégtől, melyekkel közösen akarta indítani a lapot, azonban ennek csak töredékét adták össze a partnerek. Kiderült: bihari cégek is képben voltak, kérdésünkre azonban a befektető elmondta: a Nagyváradon szerkesztett Reggeli Újság tulajdonosai, a Micula testvérek nem szerepeltek a potenciális partnerek között.
„Úgy terveztem, hogy ha mindenki befizet körülbelül 50 ezer eurót, akkor meglesz a szükséges kezdőtőke, de többen azt hitték, hogy egy-kétezer eurós hozzájárulásból el lehet indítani egy igényes napilapot, így végül nem jött össze elegendő pénz” – fejtette ki Dumitru Păcuraru, akitől megtudtuk, Kelemen Hunort is megkereste az ügyben, az RMDSZ elnöke azonban nem volt hajlandó anyagilag támogatni elképzelését.
A Partiumi Magyar Hírlapot Szatmár, Bihar, Szilágy és Máramaros megyében szerették volna terjeszteni, és a kezdeményező számításai szerint az újság megélt volna a piacon, ha Szatmár megyében 4 ezer, a másik háromban ezer-ezer előfizetővel sikerül leszerződniük. Hozzátette, továbbra is nyitott az újságalapításra, a megszüntetett Szatmári Magyar Hírlap szerkesztősége a felszereléssel rendelkezésre áll, és ha komoly partnerek jelentkeznek, hajlandó belevágni a regionális lap indításába.
A Szatmári Magyar Hírlapot 2005-ben alapították, miután az addigi egyedüli magyar megyei lapot, a Szatmári Friss Újságot megvásárolta egy osztrák médiatröszt, az Informmedia Kft. A Friss Újság időközben ismét helyi kézbe került, Baranyai Zoltán szatmári vállalkozó vásárolta meg.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Külön életutakból kerekedő történetek
Műtárgygyarapítási programja keretében több száz adománnyal, ezen belül több ezer tárggyal gazdagodott az elmúlt másfél év során a Csíki Székely Múzeum. A 2016-ra tervezett várostörténeti kiállítás a napokban jelentős felajánlással bővült: száz év után hazatért Balló István szellemi hagyatéka, amely jelentősen gazdagítja a várostörténeti és a Csíki-medencére vonatkozó történelmi forrásokat.
„Körülbelül tizenöt ember dolgozik a műtárgygyarapítási program keretében, írjuk a forgatókönyvet, tervezzük a kiállítást, és tárgyakat gyűjtünk. A programnak külön irodája, személyzete, felelőse van, egy egész számítógépes alkalmazást fejlesztettünk ki a műtárgyak fogadására, leírására” – osztotta meg a háttér-információkat Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója.
Adományátvétel a hét elején
Az adományokat minden hétfőn és kedden 12 és 14 óra között veszik át a múzeumban, de esetenként a helyszínre is elmennek az intézmény munkatársai. „Az adományozó kitölt egy dokumentumot, megmérjük, lefotózzuk a tárgyat, ha van története, akkor az adatközlő elmeséli, hogy az adott tárgy mitől érdekes. A történetet rögzítjük, hanganyagot készítünk, ha nagyon érdekes, fotókkal is dokumentáljuk, ezeket majd a kiállításon is használjuk. Egy tárgy attól válik élővé, hogy története van” – jegyezte meg az igazgató. Mint elmesélte, rendelkezik egy régi, csíkszeredaiakat felvonultató százharminc fős adatbázissal, ő maga pedig mindegyiküket személyesen keresi meg, elbeszélgetve a város történetéről. Nem csak nagyon régi tárgyakat várnak, a felajánlott adományok lehetnek a hetvenes, nyolcvanas évekből is. „Nagyon szeretnék például egy kenyérbont a nyolcvanas évekből, vagy egy régi babát, de minden területről érdekelnek tárgyak.”
Száz év után hazatért hagyaték
A műtárgyak listája a napokban egy igen gazdag és értékes hagyatékkal gazdagodott, hazatért ugyanis dr. Balló István történésznek, a Csíksomlyói Főgimnázium volt tanárának szellemi hagyatéka. „Attól is érdekes ez az adomány, hogy akinek a személyéhez kötődik, több mint száz éve már elment Csíkszeredából. Unokái élnek még Magyarországon, de ők sem jártak haza. Egy évvel ezelőtt jelentkezett Balló László Szombathelyen élő unokája, aki jelezte, hogy a múzeum számára adományként ajánlja fel Balló István fényképekből és egy nyolcezer-ötszáz oldalas, kézzel írott jegyzetfüzetekből álló hagyatékát” – elevenítette fel az előzményeket Gyarmati Zsolt, aki személyesen hozta el az adományt Szombathelyről. A kézirat vármegyékbe csoportosítva helységenként dolgozza fel Székelyföld történelmét, mindvégig pontosan megjelölve a forrásokat.
„A történet érdekessége, hogy az itthon maradt rokonság és a Magyarországra elszármazottak száz év után felvették a kapcsolatot. A szombathelyi unoka ugyanis felkérte dánfalvi harmadik unokatestvérét, Ambrus Árpádot és feleségét, hogy az ő nevében adja át a múzeumnak az adományt” – mesélte a múzeumigazgató. Balló István életútjáról, pályájáról a Csíki Hírlap olvasói már értesülhettek, hiszen lapunk a Siculicidium-év elején felvette a kapcsolatot Balló Lászlóval, aki hosszas levelezés során tárta fel nagyapja életútját, és lapunknak írt levelében is jelezte adományozási szándékát.
Egy egésszé összeálló történetek
Tavaly huszonhét adományozási irat született, idén már negyven” – számolt be érdeklődésünkre Kósa Béla művészettörténész. „Az anyagok fontossága változó, részben a tárgyak minőségétől függ, de attól az információtól is, amit magukkal hordoznak. Nagyobb a fajsúlyuk azoknak a tárgyaknak, amelyeknek az adományozója időben közeli az adott tárgyakhoz, akkor ugyanis bőséges információval rendelkezik” – mutatott rá a műtárgygyarapítási program koordinátora.
Az anyagok nagy része papír jellegű, fényképek, családi iratok, hivatalos okmányok, levelezések. Érdekes, ahogy a gyűjtés során különböző családok adományaiból kerekednek ki az adott időszak történései – derül ki a művészettörténész szavaiból. „Volt aki 1944 szeptemberében Budapestre menekült, ő az ezzel kapcsolatos dokumentációt őrzi, másnak az ott tartózkodással kapcsolatos okmányai vannak meg, egy másik személy pedig a hazajövetellel kapcsolatos dokumentumokat juttatta el hozzánk. Külön családok, külön életutak, de maga a folyamat itt tevődik össze. Számomra ez a legszebb, hogy ezek a különböző történetek nálunk egy egésszé összeállnak” – mesélte Kósa.
A felszín alatti élet
A különböző tárgyakat számba vevő szakember szerint érdekesek például a rendszerváltozásokhoz kötődő adományok is. „Adott egy hivatal, amelynek van egy pecsétje, ahányszor változik a rendszer, új pecsét készül. Esetleg változik a nyelv, változnak az utcanévtáblák, utcanevek, mindez a felszín. Közben látni, hogy a felszín alatt az emberek próbálják hétköznapi életüket élni, és szinte teljesen mindegy, hogy milyen pecsétet tesznek a dokumentumokra. A XX. század rengeteg ilyen rendszerváltozást adott, ezt a házszámozásokon, pecséteken, névtáblákon keresztül lehet érzékelni” – fűzte hozzá.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro

Főhajtás a forradalmárok emléke előtt
Nagy számban jelentek meg a csíkszeredaiak csütörtök délelőtt a Kalász lakótelepi temető előtti téren az 1956-os forradalmárok tiszteletére állított kopjafánál, hogy megemlékezzenek a szabadságharc áldozatairól és hőseiről.
A jelenlévőket a Himnusz eléneklése után az '56-os Vitézi Rend, és az '56-os Bajtársi Társaság  nevében Kelemen Csongor köszöntötte. A szónok a forradalom kapcsán rámutatott, mindazok, akik felbiztatták a magyar népet, hogy elindítsa azt a forradalmat, ami a lelkéhez, eszmeiségéhez méltó lett volna, megállították a segítséget, és végignézték, ahogy ez a kis nemzet elvérzett, és a megtorlást is, ami azt követte. Hozzátette, az emlékezés jó alkalom arra, hogy az unokák, dédunokák generációja is tudomást szerezzen egy olyan forradalomról, amely a magyarság értékét, szabadságszomját tudja bemutatni.
Nagy Benedek volt politikai elítélt azt mondta, nem a börtönévek, a megaláztatások fájnak, hanem az kétszázezer ember, aki örökre elhagyta az országot, és az, ahogy az itthon maradó nagy többséget  kényszerítették arra, hogy életükért rettegve megtagadják a forradalmat, és annak résztvevőit. Szilágyi Árpádnak, az '56-os Vitézi Rend hadnagyának szavalata után Orbán Zsolt önkormányzati képviselő, történész ezúttal a nők szerepét méltatta az 1956-os forradalomban. Mint hangsúlyozta, a nők nemcsak a hátországot biztosították, élemet biztosítva a harcolóknak, ápolva a sebesülteket, töltve a fegyvereket és a benzines palackokat, hanem tevékenyen részt vettek a harcokban is, börtönéveket, vagy a halált is vállalva, ugyanakkor nekik kellett eltemetniük fiaikat, férjeiket.
Darvas Kozma József római katolikus esperes arra figyelmeztetett, hogy a politikai széttagoltságban és a diaszpóralét körülményei között apáik hitének megőrzése és továbbadása segített megmaradni a magyarságnak az elszenvedett veszteségek után. Hozzátette, Magyarország felvállalta apáink hitét, a Szent István-i eszmét, ezért támadják most is. A megemlékezés végén Szatmári Szilárd református lelkész mondott imát, majd a kopjafánál elhelyezték a kegyelet koszorúit.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Kollektív szégyen: nincs feloldozás
Sokan elemezték már a legkülönbözőbb szempontokból a kommunista rendszer embertelenségét. Érdekes lenne egy társadalmi rétegekre lebontott közvélemény-kutatást készíteni azok körében, akiknek tisztánlátását nem homályosítja el a múlt rendszer iránti nosztalgia. Vélelmezhető, hogy a munkásság és az agrárproletariátus elsősorban a nincstelenséget emelné ki, míg a középosztály és az értelmiség a mozgásszabadság korlátozását, a szólásszabadság teljes hiányát. Bizonyára akadna olyan válaszadó is, aki szerint a rendszer legvérforralóbb, legfelháborítóbb sajátossága az volt, hogy kikényszerítette önnön megünneplését, miközben a nomenklatúra, a legfelső pártvezetés, a titkosrendőrség tudta, hogy az ünneplés nem őszinte. „Mi tudjuk, hogy te tudod, hogy mi tudjuk, hogy valójában mi a helyzet.” Jól példázza a mechanizmust az egykorú vicc. Az egyik nyugati országvezető elnök találkozik Nicolae Ceauşescuval Bukarestben, a tömegben egy ember azt mormolja maga elé: „Nézd, kivel fog kezet ez a disznó.” Beviszik, nekiállnak megdolgozni, a szerencsétlen ember felkiált: „Miért vernek, én csak annyit mondtam, hogy kivel fog kezet ez a disznó, mármint a kapitalista-imperialista világ disznója a mi országunk hős vezetőjével.” Mire a szekusok: „Hagyjad csak, tudjuk mi, hogy ki a disznó.” És tovább verik.
Diktátum és békeszerződés
Mi más juthatna eszünkbe annak a törvényi szabályozásnak az elfogadásáról, amely minden helységben kötelezővé teszi, hogy utcát nevezzenek el 1918. december elsejéről, és elrendeli az esemény évfordulójának kötelező ünneplését? A cél nyilvánvaló: a magyarság megalázása.
A román politikai elit közvetlenül a rendszerváltás után úgy döntött: nem december 22-e, a Ceauşescu-rezsim bukásának napja lesz a román nemzeti ünnep, hanem december elseje – a második világháborús román pálfordulás dátuma, augusztus 23. helyett, amit a kommunista rezsim magának igyekezett kisajátítani. A magyarság vezetői abba kapaszkodva, hogy 1918-ban a román fél ígéretet tett Erdély történelmi nemzetei önkormányzásának biztosítására, nem tiltakozott, elfogadta a helyzetet, annak dacára, hogy eme ígéretek teljesítésére a román fél soha semmiféle hajlandóságot nem mutatott. Sőt, nemcsak, hogy nem biztosította a magyarság autonómiájának lehetőségét, de megfosztotta iskoláinak, egyetemeinek, birtokainak nagy részétől, nem is szólva a fizikai és pszichikai terrorról, amelyet már a békeszerződés előtt bevezetett.
Az elfogadásban minden bizonnyal jelentős szerepet játszott, hogy az RMDSZ akkori elnöke, Domokos Géza a románság meggyőzését tartotta a legfontosabbnak, miszerint az erdélyi magyarság és annak képviselője, az RMDSZ nem irredenta, nem kíván revíziót, nem akar újra magyar világot Erdélyben. Ennek érdekében nem riadt vissza a masszív történelemhamisítástól sem. Az 1990. augusztus 30-án kiadott nyilatkozatában, illetve ugyanezen tárgykörben elmondott parlamenti beszédében a mindkét fél által igényelt, majd elfogadott és végrehajtott nemzetközi döntőbíráskodás egyetemen tanítható iskolapéldáját, a bécsi döntést igazságtalannak, erőszakosnak, önkényesnek, s a román propagandának és a román elvárásoknak megfelelően „diktátumnak” nevezte. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a trianoni békediktátum számára „békeszerződés” volt, amely „szentesítette” a román népnek a közös, egységes állam megteremtésére irányuló törekvéseit. Aligha volt elképzelhető ebben a helyzetben, hogy az RMDSZ elhatárolódjon december elseje román nemzeti ünneppé nyilvánításától, és bejelentse, hogy a szervezet bojkottálni fogja azt.
A magyarság önmérsékletét, önkorlátozását a román fél nem tisztelte, sőt, miután az első hivatalos ünnepen, Gyulafehérváron maga a miniszterelnök, Petre Roman vezényelte a gyűlölettől habzó, vezetőink felakasztását követelő kórust, újabb és újabb rituális megalázást eszelt ki. Ennek két csúcsa a csíkszeredai központi ünnepség, valamint a budapesti Kempinsky-szállóbeli miniszterelnöki koccintás volt az RMDSZ frakcióvezetőinek, Verestóy Attilának és Kelemen Atillának jelenlétében. A sort a 2010-es „ünnep” folytatta volna, amikor nyilvánvaló módon a fél évvel korábban hivatalba lépett Orbán-kormányt provokálva, annak tűrőképességét tesztelve a román diplomácia a budapesti magyar Nemzeti Színházat szemelte ki az ünnepség helyszínéül, a nemzeti erők azonban szerencsére megakadályozták a magyarság újabb szimbolikus lelki megtiprását.
Kölcsönös ünneptisztelet
Az egészben nem az a legtragikusabb, hogy a románság újabb offenzívát hirdetett a magyar otthonosságérzet, a magyar önkép és világlátás ellen. Sokkal inkább az, hogy nem akadt egyetlen RMDSZ-es képviselő sem, aki ellene szavazott volna. Ez magyar szempontból nemzetárulás. Sőt, ketten – Seres Dénes és Erdei Dolóczki István képviselők – igennel voksoltak, érdemes felírni őket a magyarság történelmi szégyentáblájára. Erdei arra hivatkozik, hogy nem tudta, miről szavaznak, Seres rosszabb eset. Neki, mint mondta, nincs kifogása a törvény ellen, tiszteletben tartja más nemzetek ünnepeit, és azért nyomott igen gombot, mert azt hitte, hogy az általa „kicsit durvának” tartott utcaátkeresztelési előírás nincs már a jogszabályban. Elképzelhető ennél szánalmasabb önmentegetés?
Miről van hát itt szó? Tiszteletben tartjuk egymás ünnepét, vagy a románság örömét leli abban, hogy az ünnep kapcsán megalázhatja a mi nemzeti büszkeségünket? Akkor beszélhetnénk kölcsönös ünneptiszteletről, ha augusztus 30-át, amikor Észak-Erdély visszatéréséről döntöttek Bécsben, kineveznénk az erdélyi magyar nemzeti közösség ünnepének, a románok pedig velünk ünnepelnék e napot. Mivel ez aligha lehetséges, meg kellene hagyni mindkét közösséget a maga örömével és fájdalmával. Domokos Géza szégyenletes állásfoglalását menti valamelyest, hogy az elnök a fél évvel korábbi marosvásárhelyi véres események megismétlődésétől rettegett. De a mai nemzetárulóknak miféle mentségük lehet?
Kármérce
A tájba simuló, helyzetelfogadó, kollaboráns oldalon minden bizonnyal azzal nyugtatják majd magukat, hogy az eszmefuttatás a kampány része, és pártszempontok által diktált. Nos, messze nem így van. A kampányban az ellenfelet alapjáraton, megalapozottan bírálni kétségkívül jóleső érzés, hasonló elégtételt érezhet a bokszoló, amikor bevisz az ellenfelének egy jobb-egyenest. E sorokat leírni viszont egyáltalán nem öröm, hanem mérhetetlen szomorúság. Bármennyire is eltávolodott az RMDSZ csúcsvezetése a magyar érdekek képviselőetétől és a választóitól, akárhányszor kihagyott történelmi helyzeteket számításból vagy politikai gyávaságból, bármennyire is román zsákmánypárttá tette a magyar nemzeti önkormányzatnak megálmodott szövetséget, a legutóbbi választásokon 380656 sorstársunk szavazatát szerezte meg, nevében hordja a magyar megnevezést és világszerte nagyon sokan, magyarok és nem magyarok vele azonosítják az erdélyi magyarságot. Egy ilyen gesztus az erdélyi magyar emberek arculcsapása, amely akkor is szégyenérzetet indukál bennük, ha semmi közük az RMDSZ-hez. Sőt, akkor is, haaz a törekvésük, hogy az RMDSZ komprádorpolitikáját hiteles, magyar érdekű politikával váltsák fel. Horn Gyula kijelentése arról, hogy ő nem tizenötmillió magyar, hanem tíz és félmillió magyar állampolgár miniszterelnöke, a magyar–román alapszerződésnek a magyar szempontok félresöprésével való megkötése, Gyurcsány Ferencnek és kormányának uszítása a határon túli magyarok ellen a 2004-es népszavazás alkalmával akkor is közös nemzeti szégyen, ha a nemzet jobbik része ebben nem bűnös. Hogy magyar részről egyetlen ellenszavazat sem tiltakozott a törvényi szinten rögzített szisztematikus megalázásunk ellen, maga a kollektív szégyen, ami alól nincs feloldozás. A kár jóval nagyobb, mint az a potenciális haszon, hogy az RMDSZ-es álképviselőet valós természete ismét lelepleződött
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A korrupció láthatósága
Jószerint nem telik el hét az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály látványos fogása, bejelentése, bekaszlizálása nélkül. Dolgozik a rendszer, ahogy azt a romániai közállapotok, közmorál, valamint a nemzetközi elvárások diktálják. A sok névtelen, de különböző szintű befolyásolási potenciállal rendelkező potenciális bűnözőhöz képest Viorel Hrebenciuc behálózása igazi nagy durranás, hiszen a többségi kormánypárt gazdasági ügyeinek legfőbb mozgatójáról, a legfajsúlyosabb szürke eminenciásról, bankszámlák, kasszakulcsok és kasszafúrók legfőbb kezelőjéről van szó.
Tudtuk mindezt eddig is? Ugyan... Honnan is tudhattuk volna, legfeljebb sejtettük, sejtették velünk obskúrus, gonosz erők. Amíg azonban a korrupció bűnétől rendre azonnali allergiás rohamokat kapó amerikai vezetők kisimult homlokkal szemlélték a román politikai prérit, addig a gyanút is igyekeztünk messze hessegetni magunktól.
Most valakinek valami feltűnhetett.
A magyar hatok – mert most már egyáltalán nem biztos, hogy magas rangú kormánytisztviselők, lehet köztük akár a szolnoki kormánybiztosi hivatal segédportása is – Egyesült Államokból való kitiltása ügyének forgatagában hosszasan elgondolkoztam a témán. Mármint a korrupció láthatóságán, a mértékek abszolút, illetve relatív jellegén. És nem értettem, miként van az, hogy az egyenlő megítélések és csorbíthatatlan állampolgári jogok országában hat magyar állampolgár tiltólistára kerül, Romániából pedig senki. De legalábbis senki olyan, aki valaha kormányközeli, közéleti, közköltségvetési iratot látott volna el kézjegyével. Miközben erdőhektárok tűnnek el egy-egy viharos éjszakán, jogerős visszaszolgáltatási döntések életbe léptetését torpedózza meg a törvényességet felügyelni hivatott kormánybiztos, piaci eszközökkel életképtelenné pusztított gyártóüzem kap egyik óráról a másikra ócskavas-minősítést.
Hogy Hrebenciuc letartóztatása visszaadta volna a hitemet, nos, ez azért elhamarkodott kijelentés lenne. Kellene még hozzá egy-két apróság: például a lépés nyilvános üdvözlése Amerika által, illetve a folyamat folytatásának egyértelmű szorgalmazása. Vagy legalább a nulandi mondás – „a demokratikus visszacsúszás és a korrupció ikerrákja fenyegeti azt az álmot, amelyért annyian dolgoztak 1989 óta” – szabványosítása. Hogy ne kizárólag az amerikai gazdasági és egyéb érdekek feltétel nélküli támogatása szolgálja a tisztánlátás és egyenlő bánásmód ügyét.
Ha így lesz, magamra vállalom az előterjesztés súlyát és felelősségét: avassák Hrebenciucot a demokrácia mártírjává.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Szind: az eltűnő élet nyomában
Tordától nyugatra, a Tordai-hasadéktól és a Túri-hasadéktól egyforma távolságban fekszik Szind, egy majdnem ezeréves múltra visszatekintő falu, melynek első írásos említése 1176-ból maradt fenn Zind néven.
Annak ellenére, hogy turistaútvonalon haladunk – a két hasadék vonzása és a tordai sóbánya akár turistaparadicsommá is varázsolhatná a vidéket, ha nem Romániában élnénk –, az út elhanyagolt, két jármű alig fér el rajta. Nem csoda, hogy a dombok között rejtőző faluba érve az embernek olyan érzése támad, hogy itt megállt az idő és az élet valamilyen láthatatlan kataklizma következtében. A falu házai inkább a szegénység benyomását keltik, nincsenek többé emeletes paloták, az utcán szinte kivétel nélkül idős emberekkel találkozhatunk. A fiatalok elmenekültek a nincstelenség elől, amióta Tordán felszámolták az ipart, édeskevés munka terem még a legdolgosabb embernek is. Pedig valamikor volt gazdasági jelentősége a településnek: a római időkben az itt bányászott mészkőből és alabástromból építették a mai Torda helyén Potaissa városát. A kőbánya közelében egyébként fel is tárták egy római kori település maradványait. A 19–20. században még intenzíven használták a falutól nem messze lévő kőbányát. Innen származott a tordai építkezésekhez szükséges cement, az itt talált kaolint például a batizi edények gyártásánál hasznosították. A mészkő szállítására még iparvasútat építettek Tordáig, amelyet egészen 1999-ig használták is. Persze, rohamosan múltak itt is az évtizedek, évszázadok: rómaiak csak a történelemkönyvben élnek, a kisvasútnak nyoma is alig maradt, és a környéken már csak a Tordai-hasadék áll változatlanul, dacolva az idők változásaival.
Maroknyi magyarság
A falu bejáratát jelző tábla azt is mutatja, hogy itt egy ortodox templom áll. Csak az ortodox építményt jelzik, pedig a településen 500 éves görög-katolikus és 800 éves magyar templom jelzi, milyen volt egykoron a vallási eloszlás. Előbbi templomra még büszkék is kellene legyenek Szind elöljárói, hiszen eltérően más évszázados román templomoktól, ez nem fából, hanem kőből épült. De az ortodox pópának sikerült kijárnia, hogy alig három évtizede épült templomát már a falu bejáratánál jelezzék. Egyébként a román pap nem a legkedveltebb személyiség errefele: az asszonyoktól megköveteli, hogy szoknyában járjanak templomba, erőszakos hittérítése viszolygást vált ki még hívei között is. Az unitárius és a görög-katolikus lelkésszel nem áll szóba, sőt, rossz szemmel nézi azokat is, akik szóba elegyednek velük. Nem véletlen, hogy a viszonylag újonnan megjelent pünkösdista egyháznak egyre több híve van Szinden.
Amikor Szabó László unitárius lelkésszel a templomhoz értünk, a hívők már várták a kicsinyke templomkertben. Nem volt nehéz megszámolni őket: három férfi és kilenc nő vett részt a havonta egyszer, minden hónap utolsó vasárnapján sorra kerülő istentiszteleten. Ami azt jelenti, hogy a hívők majdnem teljes létszámban jelen voltak. Csupán néhányan hiányoztak – többnyire igazoltan. Itt szó szerint érvényesül az ökumenizmus: nem mindenki unitárius, de felekezettől függetlenül a falu egyetlen magyar templomába járnak igét hallgatni. A maroknyi szindi magyarságnak – összességében 25 személy, 70 feletti átlagéletkorral – egyetlen szervezeti kerete maradt: az unitárius egyházközség, amely felekezetközileg ápolja a nemzeti azonosságtudatot a 97 százalékban román többségű faluban. Szind magyar lakossága a reformáció idején tért át az unitárius vallásra és később is megmaradt hite mellett. Az ide házasodottak természetesen más felekezetekből is jöttek, de ma már úrvacsorát is az unitárius templomban vesznek.
A templom oltára az Árpádok korában épült román stílusban, hajója 500 éves, a torony két évszázada áll.
Mementó a hősöknek
A templom udvarában három emlékmű található, mementóként hősi halált halt honvédjainknak: 1944 szeptemberében a tordai csatában a magyar és német hadsereg hetekig feltartóztatta a nagy létszámfölénnyel előretörő szovjet–román hadsereget. A majdnem egy hónapig tartó ellenállásban kétezerötszáz honvéd halt hősi halált, akik közül negyvenhárman Szind határában estek el. Hét honvéd és három német katona holttestét a szindi unitárius templomkertben hantolták el. A visszavonulás során a súlyosabb sebesültek egy része a szindi paplakon maradt. Nem tudni, kinek a parancsára, szovjet katonák húsz sebesült honvédet kihurcoltak az útra, és lánctalpas harckocsikkal taposták agyon őket. Egy 2011-ben felavatott gránitobeliszken a 43 honvéd neve olvasható, mellett faragott–festett fejfa emlékezik az ugyanazon a vidéken elesett német, orosz, ukrán, román és más nemzetiségű katonákra. A harmadik fejfa a templomkertben elhantolt katonáknak állít emléket.
Szind földrajzi fekvése szerfelett előnyös: 5–5 kilométernyire található a Tordai- és a Tordatúri-hasadéktól, illetve a tordai sóbányától. Mindezek arra késztették az egyházközséget, hogy a többszáz éves templomon kívüli egyetlen épületét, a paplakot átalakítsa „alsókategóriás” tömegszálláshellyé. Az egyházközség bérbe adott szántóföldjeiből és legelőiből származó jövedelmet a munkálatok kivitelezésére fordították, a felújítás a befejezéshez közeledik. Már eddig is sok eseménynek adott otthont a paplak: csak az idén két tábort is szervezett Szinden az unitárius óvoda, itt került sor a kolozsvári belvárosi és monostori konfirmandusok felkészítő és csapatépítő táborára, sokgyermekes keresztény családok, kollégisták és egyetemisták táboroztak itt.
Kétségtelen, hogy a maroknyi magyarságot Szinden az unitárius egyház tartja életben. Hogy meddig? Vendéglátóm, Szabó László lelkész optimista: talán eljön az idő, amikor a városiak ide is kiköltöznek, és gyarapítani fogják nemzetünk lélekszámát.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Magyari Lajos
Budapest, 1956.
Fiúk, fiúk, ti pesti srácok,
viharkabátos suhanc angyalok,
a feledés rozsdája hullt tirátok,
gyémánt szívetek sár alól ragyog.
 
Fiúk, fiúk, ti pesti srácok,
ti, kitárt mellű mártír-gyermekek,
vásári zászló hullott tireátok,
bohóc Európa végleg elfelejtett.
 
Fiúk, fiúk, ti pesti srácok,
Corvin-köz, Széna tér elesettjei,
tankok lánctalpa hágott tirátok,
voltatok vérbírák kiszemeltjei.
 
Fiúk, fiúk, ti pesti srácok,
múlik-e végre a gügye gazság,
hogy ti győztesen taníthassátok,
mi is az igazi szabadság?!
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Verestóy: nem vagyok érintett az erdő-visszaszolgáltatási ügyben
Cáfolta csütörtökön Verestóy Attila szenátor, hogy érintett lenne az erdő-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos korrupciós ügyben.
Szerdán a stiripesurse.ro írt arról, hogy az erdő-visszaszolgáltatási ügy mellett az ügyészség a Hargita megyei erdőlopási ügyekben is nyomoz. Így került be a képbe Mircea Duşa védelmi miniszter, aki a portál szerint korábban, még belügyminiszteri mandátuma alatt, Verestóy Attila kérésére megpróbálta leállítani az erdőlopások kivizsgálását.
"Húsz éve próbálnak belekavarni egy olyan dologba, amihez semmi közöm: nem foglalkoztam sem erdőkitermeléssel, sem erdővisszaadással" - jelentette ki a Transindexnek a szenátor. Elmondta, a Nagy-Románia Párt régi híresztelése, hogy érdekelt lenne az erdőkitermelésben, ami időről időre előkerül a sajtóban.
„Egyébként várható volt, hogy ebben az eléggé durva és kimondottan mocskos kampányban megpróbálnak az RMDSZ-ben valamilyen hatással bíró emberekbe belekötni. Korodi Attila környezetvédelmi minisztert is megemlítették, pedig nem is tartozik hatáskörébe az erdőügy területe" - mondta a politikus. 
maszol/transindex.ro/stiripesure.ro

Egyházi adminisztrációs központ épül Nagyváradon
Pénteken 13 órakor ünnepélyes körülmények között leteszik a nagyváradi Egyházi Adminisztrációs Központ alapkövét az ingatlan Sulyok István utca 9. szám alatti telkén.
Az eseményre várják a lelkipásztorokat és a  híveket is, „azzal a bizalommal, hogy nemcsak egyszerűen egy épületet, hanem jövőt is építünk” – áll a Csűry István királyhágómelléki református püspök és Varga Attila főgondnok kézjegyével ellátott meghívóban.
maszol.ro

Új elnökség a Sapientia kolozsvári Hallgatói Önkormányzata élén
Új elnököt és elnökséget választottak a Sapientia EMTE kolozsvári Hallgatói Önkormányzatának élére. A választásokat október 21-én szervezték meg a Sapientia EMTE kolozsvári karának Tordai úti épületében.
Az ülésvezetők megválasztását követően felolvasásra került a volt elnök lemondó nyilatkozata, majd beszámoltak az elmúlt év tevékenységeiről. Ezt követően került bemutatásra az elnökjelölt éves programterve, valamint az elnökségi csapat. A jelenlévők egyhangúan megszavazták az új elnökséget, amelynek élére Czirmay Zoltán került elnökként.
Az elnökség tagjai: Bíró Tünde gazdasági referens, elnökhelyettes, Török Ferenc tanügyi referens, Andacs Zsolt Levente programokért felelős referens, Tóth Izabella külkapcsolatokért felelős referens, Pleiner Lóránd arculatért felelős referens, Teleki Tibor Csongor és Kiss Botond irodavezetők.
Az eseményt jelenlétével megtisztelte Geréd Imre városi tanácsos úr, Talpas Botond az Igen, tessék! mozgalom elnöke, Rés Konrád Gergely a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke, valamint Antal Géza a Kolozsvári Ifjúsági Fórum elnöke.
maszol/közlemény

Riasztóan alacsonyak a fizetések Háromszéken
A háromszéki alkalmazottak nyolcvan százaléka a minimálbért keresi meg havonta Kelemen Tibor, a Kovászna megyei munkaerő ügynökség igazgatója szerint.
Az intézmény vezetője elmondta, a megye aktív lakossága az elmúlt tíz évben 6500 fővel csökkent. Ez nem csak a demográfiai mutatók változása miatt alakult így: az alacsony fizetések miatt nagyon sok háromszéki más megyében, vagy akár külföldön próbált munka után nézni.
Jelenleg az aktív lakosság száma 89800 Kovászna megyében, a munkanélküliség pedig 6,5 százalékos. Háromszéken jelenleg a munkáltatók kimutatásai által alapján kiszámolt nettó átlagfizetés 1468 lej, ami jóval kisebb az országos nettó átlagnál, 1683 lejnél.
maszol.ro

Emelik a nyelvtan presztízsét
Nagyvárad-
Nyelvmentor címmel, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával közös kétszakaszos projektet indított a Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtanszéke s Tanárképző Intézete.
Az ezt bejelentő szerdai sajtótájékoztatón dr. Magyari Sára nyelvész, magyartanár, intézetvezető a projekt fő céljának nevezte a nyelvtan presztízsének emelését. Úgy fogalmazott: mivel évek óta a romániai oktatásban nem létezik már nyelvtantanítás a középiskolai osztályokban, fel szeretnék hívni a figyelmet arra, hogy a nyelvtantanulással foglalkozni kell, mert hasznos és izgalmas tevékenység. Emellett szerintük megnyilvánulási fórumot kell biztosítani az érintett tudományos szakértők számára is. A kétfázisú program első fázisában ezért neves romániai és magyarországi nyelvészek, illetve nyelvészettel foglalkozó kutatók tartanak egy-egy előadást, főleg az egyetemi hallgatóknak, de bárkit szívesen fogadnak.
A meghívottak kiválasztásánál két szempontot érvényesítettek: egyrészt szándékuk összefogni a Romániában létező magyar nyelvű egyetemi oktatás nyelvészettel foglalkozó szakembereit (BBTE, Bukaresti TE, Sapientia EMTE, PKE), másfelől pedig megszólítani anyaországi kutatókat (ELTE, Károli Gáspár Református TE, Pécsi TE, Szegedi TE). Az első rendezvényen már túl vannak, múlt pénteken dr. Veszelszki Ágnes beszélt a netnyelvészeti (alap)ismeretekről. Csütörtök délelőtt 10, illetve délután 14 órától a Bartók teremben dr. Tódor Erika várja az érdeklődőket, a téma a nyelvi tájkép. Ezt követően november 21-én dr. Zsigmond Győző a ragadványnevekről és a helységnevekről, december 5-én dr. Fóris Ágota a szótárhasználatról és a szaknyelvekről, január 9-én Kövecses Zoltán a metaforák világáról fog értekezni.
Interaktív órák
Az október 25. és február 15. közt zajló második szakaszban a PKE diákjai és oktatói közül néhányan az előadásokon elhangzottak alapozva bejárják a Partium és a Bánság nagyobb középiskoláit, ahol a magyar nyelv helyzetével kapcsolatos interaktív foglalkozásokat tartanak olyan aktuális, a fiatalokat érdeklő témákról, mint például a chatnyelv, a chat-szótár, a szótárhasználat, a névadási szokások változása vagy a nyelvi tájkép. Megtudtuk azt is, hogy a rendezvénysorozatot a temesvári Start-Tanácsadó és Továbbképző Irodával közösen bonyolítják le, mivel a közoktatásban szervezett képzéseik, eseményeik révén úgy vélik, közösen eredményesebben valósíthatják meg a programjaikat. A projektbe ugyanakkor a Bihar Megyei Tanítók Háza is bekapcsolódott, így az érintett pedagógusok plusz pontokat kapnak.
Pályázni lehetett
A projekt második fázisában résztvevő négy diákot pályázat útján választották ki, a jelentkezők motivációs levelet kell írjanak. Az egyikőjük, Varga Ivett-Barbara az erdon.ro-nak azt nyilatkozta: elszántságot érzett, nem a jegy miatt kapcsolódott be a programba. Azt mondta: úgy véli, úgymond két legyet üt egy csapásra, hiszen a nyelvészettel is tud foglalkozni, de ugyanakkor a gyakorlatban is megtapasztalhatja, milyen a pedagógusi munka.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A szabadságért harcolókra emlékeztek
Idén is méltóképp emlékeztek meg az 1956-os forradalomról a váradi Szacsvay Imre Általános Iskolában október 23-án. Megemlékezés és történelmi vetélkedő is volt.
A megemlékezést 2006-ban, ‘az 56-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján rendezte meg először Csorba Cristian történelemtanár a Szacsvay Imre Általános Iskolában, ezzel egy hagyományt is indítva az intézményben, ahol immár minden évben közösen emlékeznek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire, áldozataira a VII-VIII. osztályos diákokkal. A megemlékezést idén is egybekötötték egy történelmi vetélkedővel, ami tavaly objektív okok miatt elmaradt. Csorba Cristian elmondta: a 2006-os megemlékezésre két volt politikai foglyot is meghívtak, hogy személyesen meséljék el a forradalom eseményeit, emlékeiket a gyerekeknek. „Azóta sajnos egyikük elhunyt, a másik úriember pedig nem jött el többet. Mi el sem tudjuk képzelni, milyen borzasztó volt, amin keresztül mentek, sokakban a félelem a mai napig él, talán ezeket a történéseket nem is lehet feldolgozni, kitörölni” – mondta el Csorba Cristian, hozzátéve, hogy az alkalmon nem csak a forradalom eseményeire, hanem Szacsvay Imrére, az 1848-49-es forradalom mártírjegyzőére is megemlékeznek, akit 1849. október 24-én végeztek ki.
Megemlékezés
A csapatokat és a hallgatóságot Pásztor Gabriella igazgatónő is köszöntötte, kiemelve, hogy a diákoknak ajándékként kell tekinteniük azt, hogy tanulhatnak, történeteket hallgathatnak meg az 56-os forradalomról, amiről sokáig beszélni sem volt szabad. Hozzátette, hogy a verseny egy kitűnő alkalom arra, hogy elmélyítse a diákok történelmi tudását. A megemlékezésen Csorba Cristian felolvasta Szacsvay Imre 1849. október 23-án kelt búcsúlevelét, majd egy évszázadot ugorva a történelemben, rátért az 56-os forradalom eseményeinek ismertetésére, és beszámolt az 56-os események Bihar megyei vonzatairól ise, mesélt a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetéről, valamint az Érmihályfalvi csoportról. A program során Ciobancan Lilla angoltanárnő is szólt a gyerekekhez, megemlékezve nagyapjára, Hollós Istvánra, akit, mint az Érmihályfalvi csoport tagját végeztek ki. A megemlékezést Nagy Bernadett VIII. A osztályos tanuló zárta énekével. Az esemény alatt az érdeklődő diákok egy kialakított könyvsarokban 56-os témájú könyveket és folyóiratokat, valamint korabeli újságokat lapozgathattak.
Vetélkedő
Egy rövid szünetet követően sor kerülhetett a történelmi vetélkedőre is, amelyen hat csapat vett részt: három hetedikesekből álló, két nyolcadikosokból álló csapat és a Juhász Gyula iskolából egy vegyes csapat. A versenyen a csapatok bemutatkozását követően a diákok feladatlapokat oldottak meg, szavaltak, bemutatták a korábban elkészített plakátokat, valamint egy az 56-os eseményekből választott jelenetet is. Az október 23-i megemlékezést és vetélkedőt ajándékokkal, folyóiratokkal, CD-kel támogatta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Pro Minoritate Alapítvány, tanárok és a Szacsvay iskola.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

1956-ra emlékeztek a PKE-n
Október 22-én, csütörtök délben a Partiumi Keresztény Egyetem és a Pro Universitate Partium Alapítvány szervezésében az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztek a kitörésének az évfordulóján.
A felsőfokú tanintézet belső udvarán összegyűlt diákokat, oktatókat és párttagokat Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntötte. Ünnepi beszédében Illyés Gyula közismert költeményének első sorait idézve (Egy mondat a zsarnokságról) arra hívta fel a figyelmet: már az 1956-os októberi eseményeket megelőzően sokakban ott élt a tenni akarás vágya az idegen elnyomás ellen, mert szabadon akartak élni. A szabadságnak az örök érvényű igéjét el lehet ugyanis ideig-óráig tusolni vagy fojtani, de létezzen bárhol az ember ezen a világon, vágyik a szabadság, ennek megtapasztalása után a különböző élethelyzetekben, politikai rendszerektől függetlenül. Azt mondta: hisz abban, hogy akik 1956-ban felemelték a szavukat, vagy életüket áldozták, boldogan cselekedtek, mert tudatában voltak annak, hogy egy jó ügyért harcolnak. Nemzettársaink ugyanis megelégelték az igazságtalanságokat, ezért kezdetben a fiatalok, aztán szinte az egész ország utcára vonult, hogy kifejezze a szabadság utáni vágyát. Fegyveres harcokra került sor, egy 1993-ból származó érdekes adat szerint legalább 2600 magyar és 720 szovjet ember esett ezeknek az áldozatául, legalább negyedmillióan pedig később elhagyták az országot.
Kötelességünk emlékezni
Nekünk, az utódoknak kötelességünk megemlékezni az ő bátorságukról, hősiességükről, áldozatukról, erdélyi és partiumi magyarokként is, hiszen a forradalomnak itt is voltak tragikus következményei – nyomatékosította a lelkész. Annak idején az élő kapcsolatoknak betudhatóan és az általános társadalmi elégedetlenség miatt a forradalmi kezdeményezés Erdélyben is gyorsan terjedt, nem csupán a magyarság körében, hiszen a románságot is érték igazságtalanságok, például a görög katolikusokat. Feljegyzések szerint a Román Kommunista Párt már október 24-én aktivistákat küldött ki a gyárakba, hogy a „magyar veszélyről” értesítsék az ott dolgozókat, mert féltek azoktól, akik egyszerűen csak jogokat és normális életkörülményeket szerettek volna kivívni maguknak. Megtorlások, koncepciós perek ezért nem csupán Magyarországon, hanem Romániában is voltak. Egy másik adat szerint 1956 és 1962 között több mint 20 ezer letartóztatás történt, 1957 és 1959 között pedig legalább 10 ezer ítélet született. „Az ötvenhatos forradalom tiszta volt és méltóságos. Az ország annak idején néhány napra újjászületett, a nemzet visszanyerte önbecsülését, soha nem látott egység bontakozott ki”, fogalmazott a tiszteletes. Kiss Erzsébet Janka egyetemi hallgató elszavalta Wass Albert Magyar cirkusz című versét, majd a PKE, a PUPA, az EMNP és az EMNT képviselőinek koszorúzásával, valamint a Himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A román-magyar párbeszédet elősegítő portált indított a Fehér Holló Médiaklub
A román-magyar párbeszédet elősegítő, román nyelvű "román-magyar kontakt portált" indított az erdélyi magyar újságírókat tömörítő Fehér Holló Médiaklub Egyesület.
A csütörtöktől böngészhető corbiialbi.ro (fehér hollók) portál a romániai magyarokról, a román-magyar viszonyról próbál tájékoztatni könnyen befogadható nyelven – közölte az MTI-vel Szabó Csaba újságíró, a Fehér Holló Médiaklub Egyesület vezetője, a vállalkozás koordinátora.
Az újságíró a dialog (párbeszéd) rovatot tartja a portál legfontosabb felületének. Ebben párosával jelennek meg a cikkek, a magyar témájú írásra román szerző, a román témájúra magyar szerző válaszol. Van olyan rovat is, amelyben olyan romániai magyar sportolókat mutatnak be, akikről alig ismert, hogy magyarok. A fiatalok felé a magyar kultúra részét képező Koncz Zsuzsa, Omega, Nagy Feró vagy Tankcsapda számok videófelvételével és a szövegek román fordításával próbálnak nyitni.
"Nagyon hiányzott az elmúlt 25 évben egy olyan fórum, ahol románok és magyarok megbeszélhetik a közös dolgaikat. Rendkívül silány a két közösség közötti kommunikáció és a feszültségek nagy része az információ hiányából, a tudatlanságból fakad" - magyarázta a portál szükségességét Szabó Csaba.
Elmondta: a portált a Fehér Holló Médiaklubba tömörült magyar újságírók szerkesztik, de megannyi román blogger is vállalta, hogy cikkeket ír. Az internetes lap működtetésének feltételeit egyelőre az év végéig tudták előteremteni, de azt remélik, hogy pályázati forrásokból és reklámbevételekből hosszú távon is működőképes lesz a román-magyar párbeszéd fórumának szánt portál.
"Nem akarunk meggyőzni senkit arról, hogy szeresse a magyarokat, csak tájékoztatni szeretnénk" - jelentette ki Szabó Csaba. Emlékeztetett arra, hogy a román és magyar történészek által megíratott román nyelvű magyar történelemkönyvnek is nagy sikere volt. Úgy fogalmazott, "van érdeklődés a románok körében a magyarok iránt".
Gazda Árpád
MTI tudósítója jelenti:

Erdélyben is megemlékeztek a szabadságharcról
Erdély szinte valamennyi nagyvárosában tartottak megemlékezéseket. Csíkszeredában egykori bajtársaikra emlékeztek a csíki 56-osok, a Gloria Victis szobornál pedig az erdélyi magyar pártok koszorúztak. Snagovban, Nagy Imre vértanú miniszterelnök száműzetésének helyszínén is megemlékezést tartottak.
Csíkszeredában a Gloria Victis szobornál emlékeztek az erdélyi magyar párt az 56-os események romániai következményeire, például a Bolyai egyetem felszámolására.
„Ilyen szempontból számunkra is súlyos üzenete van '56-nak: a szabadságért mindennap meg kell küzdeni” – mondta Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke azt mondta a magyaroknak a Kárpát-medencében 1956 a szabadságot jelenti. „56-ban vér folyt a szabadságért. Most nem kell vérünket hullatnunk, hanem csak dolgozni kell a szabadságért, amit úgy hívnak, hogy Székelyföld autonómiája” – húzta alá. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államelnök-jelöltje a Bukarest melletti Snagovon, Nagy Imre száműzetésének helyszínén emlékezett meg 1956-os forradalom áldozatairól. „Létezett olyan magyar hazafi, aki a kommunizmus keretei között , azzal szakítva , egy jobb jövőt, egy szabadabb jövőt kívánt a magyaroknak és a térség népeinek” – fogalmazott.
Nagy Imrét 1956. november 23-án családjával és társaival együtt deportálták a romániai Snagovba. A település a kommunista rendszerben lényegében tiltott helynek számított – mondta el a híradó bukaresti tudósítója.
A román fővárostól 40 km-re fekvő Snagov településen obeliszk őrzi Nagy Imre emlékét 1997 óta. A volt magyar miniszterelnök és az 56-os forradalom több vezetője 5 hónapon át élt itt fogságban. A mártír miniszterelnök ezalatt vetette papírra politikai nézeteit, emlékiratait.
1956 tiszteletére egy nagyméretű székely zászlót húztak fel Székelyudvarhely központjában, a római katolikus egyház telkén, így várhatóan a városvezetés nem tudja majd levetetni azt.
Sepsiszentgyörgyön arra a 23 fiatalra emlékeztek, akiket összesen 265 év börtönre ítéltek, mindössze azért, mert kifejezték szolidaritásukat a magyar forradalmárokkal.
hirado.hu, Duna Tv, Híradó
Erdély.ma

Kelemen Hunor: a nemzetnek egységesnek kell lennie
Nem elég a kommunista diktatúrát elítélni: az erdélyi magyarságnak újra kell építenie azokat az intézményeket, amelyek az 1956-os magyar forradalmat követő megtorlásnak estek áldozatul – hangoztatta Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke és államfőjelöltje csütörtökön Csíkszeredában, ahol a városi önkormányzat és a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Hargita megyei szervezetének 56-os megemlékezésén mondott beszédet.
„A múlt örökségétől addig nem szabadulhatunk, amíg például a(z 1959-ig önálló magyar állami egyetemként működő) Bolyai Egyetemet, amely az 1956-os forradalom egyik romániai áldozata, és annak szellemiségét nem lehet visszaállítani” – mutatott rá a politikus.
A Szakszervezetek Művelődési Házában tartott megemlékezésen az RMDSZ elnöke kiemelte: a magyaroknak, bárhol is éljenek a Kárpát-medencében, október 23-a ünnep, a szabadságért vívott forradalom ünnepe.
„Csaknem 60 évvel ezelőtt Erdély-szerte lelkesedéssel és szorongva, aggódva és szolidárisan figyelte minden magyar ember azt, ami Budapesten történt (...) Azokban a hetekben a magyar nemzet szabadságszeretete elemi erővel tört fel, söpört végig egy városon, egy országon és messze túlszárnyalta az 1947-es békeszerződés rögzítette határokat. Először üzente azt a világnak, hogy a kommunizmus megdönthető” – hangoztatta. Hozzátette: Magyarország ereje akkor egymagában kevésnek bizonyult, de a kommunizmus európai méretű bukását elindította, előkészítette más közép-európai nemzetek szabadságharcát.
Csak magunkra számíthatunk
„A nemzetnek közös törekvéseiben egységesnek kell lennie, mert a történelem bebizonyította, mi csak magunkra számíthatunk. Közös törekvésünk, hogy a magyar nemzet Európában sikeres és tiszteletre méltó nemzet legyen” – jelentette ki az RMDSZ államfőjelöltje a csütörtök esti csíkszeredai megemlékezésen.
Kelemen Hunor délután megkoszorúzta a Gloria Victis emlékművet a csíkszeredai 1956-os téren. Az 56-osok szövetsége, a város és a magyar főkonzulátus közös megemlékezésén Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Zsigmond Barna, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is koszorúzott.
Az 1956-os forradalmat a román kommunista hatóságok ürügyként használták az erdélyi magyar értelmiség megfélemlítésére: a román hadbíróságok 826 embert, köztük 620 magyart ítéltek el mintegy 14 ezer évnyi börtönre, a politikai komisszárok pedig több mint ezer magyar hallgatót zártak ki az egyetemekről.
MTI
Erdély.ma

56-ra emlékeztek Kolozsváron is
Az 56-os forradalomra emlékeztek a kolozsvári Sétatéren a Szakáts Béla készítette, börtönajtót idéző 1956-os emlékműnél.
A rendezvényen Dávid Gyula, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke is felszólalt, aki az utolsó forradalmároknak egyike, aki akkoriban tanársegéd volt. A megemlékezésen Horváth Anna alpolgármester méltató beszédében elmondta, hogy „aki ma 1956-ról gondolkodik, beszél annak első sorban a mának kérdéseire, kihívásaira kell választ keresni. A következőkben Horváth Anna nyilatkozatát hallják.
Barabás János vezető konzul az ünnepségen elmondta, „ma 1956 a szabadság szeretetét, élményét és reményét jelenti". Ezen kívül a felszólalók hangsúlyozták, a forradalom szelleme elősegítette és folyamatosan biztosította a magyar kultúra és önazonosság megmaradását Kolozsváron is.
A megemlékezést koszorúzás zárta. 56'-ra emlékeztek tegnap délután, Mátyás király szülőháza előtt, a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács szervezte ünnepségen is. A megemlékezésen elhangzott, hogy csupán a tanár jóindulatán múlik, mennyit hallanak az iskolákban a fiatalok az '56-os eseményekről, mivel a romániai történelemkönyvek alig foglalkoznak, csupán pár mondatban intézik el az 56-os események bemutatását.
paprikaradio.ro
Erdély.ma

Ünnepeltek a Gloria Victisnél
Együtt imádkoztak október 23-án Csíkszeredában a Gloria Victis-emlékműnél szervezett megemlékezésen a csíkiak az 1956-os forradalom és szabadságharc elesettjeiért.
Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Kelemen Csongor, az '56-os Vitézi Rend törzskapitánya Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményét szavalta el esőben, az 1956-os téren összegyűlt közönség előtt. Ezt követően a történelmi egyházak képviselőetében Darvas Kozma József római katolikus esperes, valamint Szatmári Szilárd református lelkipásztor szólt a megemlékezőkhöz.
„Támogassuk a magyar kormányt!”
„1956 üzenete az, hogy a becsületünk, a kitartó munkánk, valamint a mindennapi imádságunk által segítsük a magyarság felemelkedését szolgáló magyar kormányt!” – emelte ki Darvas Kozma József ünnepi beszédében. Kifejtette, jelenleg is politikai szabadságharcot vívunk, hiszen egy láthatatlan politikai és gazdasági hatalom, a pénzoligarchia „fojtogató karjai” vesznek körül. „Eljött az ideje annak, hogy ne a piac alakulására, hanem a személyekre és a közösségre figyeljünk elsősorban” – mondta az esperes.
Közösségromboló a gonosz
 „A gonosz váltogatja az arcát, de felismerjük arról, hogy függőségben akarja tartani az embert, felismerjük közösségromboló erejéről, amely nemzeteket és nemzetrészeket szór szét” – hangsúlyozta Szatmári Szilárd felszólalásában, majd így folytatta: erre a gonoszra válaszoltak nemmel 1956-ban. Nekünk pedig igent kell mondanunk „a békére, az összetartozásra, a nemzetre és a hazára, csak így lesz erőnk” – fogalmazott a lelkipásztor.
Az egyházi áldást követően civil és politikai szervezetek, városi és megyei intézmények képviselői és magánemberek helyezték el a tisztelet virágait, majd a megemlékező ünnepség a Szakszervezetek Művelődési Házában folytatódott.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro,

Kitüntették Borboly Csabát és Tamás Sándort
Nemzeti ünnepünk, október 23. alkalmából – a Vay Ádám Honvédség és Társadalom Baráti Kör felterjesztésére – Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere kitüntette Borboly Csabát és Tamás Sándort, Hargita, illetve Kovászna megye tanácsának elnökét – adta hírül Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata.
Erdélyből díjazta még Szőcs Gyula sepsiszentgyörgyi vállalkozót. Mindhárman személyesen, a Budapesten október 22-én, szerdán tartott ünnepségen vették át a Honvédelemért Kitüntető Cím II. fokozatát tanúsító oklevelet és kitüntetést – számol be a közlemény.
„A kitüntetés nem nekem szól, hanem a Hargita megyei közösségnek, amely nagy erőfeszítéseket tesz az emlékhelyek ápolásáért, a múlt tiszteletéért, történelmünk megismeréséért. Ezt az elismerést az egész Hargita megyéért dolgozó csapat kapta, amelynek a képviselőetében átvehettem, amellyel együtt dolgozom” – fogalmazott Borboly Csaba.
„A nekünk adott díjjal tulajdonképpen Székelyföldet tüntette ki Magyarország honvédelmi minisztere. Akik javasoltak, és akik döntöttek, azért tették, mert a székelyföldi emberek, családok történelmi múlt iránti tiszteletét és a napi kitartó munkáját akarják elismerni” – mondta Tamás Sándor.
Székelyhon.ro

Felemelkedni és gyarapodni
„Szükség lehet az 58 évvel ezelőttihez hasonló bátor kiállásra”
Sepsiszentgyörgyön több napos rendezvénnyel emlékeztek az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, amelynek záró momentuma a tegnap esti fáklyás felvonulás volt. Kézdivásárhelyen az iskolák szervezte főtéri felvonuláson – az eső ellenére – több mint kétszázan vettek részt, Kovásznán is száznál többen hajtottak főt, Baróton a szemerkélő esőben és hideg szélben, jóval kisebb számban emlékeztek.
Még a jövőben is szükség lehet az 58 évvel ezelőttihez hasonló, bátor kiállásra: gondoljunk a magyar kormányt érő állandó támadásokra, ki nem vívott jogainkra, vissza nem kapott templomainkra, iskoláinkra – mondta Váncsa Árpád, volt ötvenhatos elítélt Sepsiszentgyörgyön, az 1956-os elítélteknek emléket állító táblánál lezajlott megemlékezésen. A magyar forradalomhoz köthető perekben 23 sepsiszentgyörgyi fiatalt összesen 265 év börtönre ítéltek – hangzott el a Szalay Attila-táblánál, ahol Bordás Attila felidézte sorstársa halálának körülményeit: „A jegyzőkönyv szerint belső gyomorvérzése volt. „Csak” az maradt ki belőle, hogy ezt vélhetően egy börtönőr csizmájának rúgása okozta.” Este – a kellemetlen szeles, esős idő ellenére – több százan vonultak ki az 1956-os emlékparkba. Rab Sándor, a Székely Mikó kollégium tanára történelmi összefoglalójának végén azt mondta: legyünk büszkék arra, hogy olyan nemzet tagjai vagyunk, amely a vérét nem más népek elnyomására, hanem saját szabadságának kivívására hullatta. 
Kézdivásárhelyen délben a református temetőben található, felsőháromszéki ötvenhatos mártírok kopjafájánál a Református Kollégium diákjai emlékeztek. Ruszka Sándor iskolalelkész a mindenkori diktatúrák természetrajzáról beszélt. Szabadnak érezhetjük-e ma magunkat, mikor úgy gondoljuk, hogy már nem élünk diktatúrában? – tette fel a kérdést a szónok, hiszen számos jelét láthatjuk annak, hogy digitalizált, elanyagiasodott világunk kiszolgáltatott rabjaiként élünk. A diákok ünnepi műsorukban többek közt bebörtönzött erdélyi lelkészek szavait idézték, akik a nehéz körülmények közt is Istent szolgálták, és ezáltal a börtönből templomot, szabadságot hoztak létre. Az eső ellenére sem maradt el az ünnepség legszebb momentuma, amikor a város iskoláinak a diákjai fáklyákkal a kezükben körbejárják a Gábor Áron teret. A hagyományőrző székely határőrök is vitézi helytállásról tettek tanúbizonyságot, hiszen több mint két óráig álltak díszőrséget a Hősök emlékművénél esőben és szélben. 
Kovásznán, a központi parkban található Lyukas köves emlékműnél Csige Sándor vezető konzul ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet szabadságvágya erősebb, mint a félelme. A másik díszmeghívott, Biró Zsolt, az MPP országos elnöke arra biztatta az embereket, hogy ne csak megmaradjanak, igyekezzenek felemelkedni és gyarapodni. Ilyés Botond, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum tanára maira fordította 56 üzenetét: ezekben az elnyomásos időkben össze kell fognunk. 
Baróton meglehetősen kevesen tartották fontosnak 1956 hőseiről megemlékezni. A Híd utcai emlékműnél gyülekezőket, igaz, eső és szél fogadta, de az ünnepséget végül zavartalanul megtartották: jelen volt két, erdővidéki ’56-os elítélt, Oláh János és Bede István is, mikor a Volt Politikai Foglyok Szövetsége nevében elhelyezték koszorújukat az emlékművön, a közönség megtapsolta őket. 
– 1956 üzenete nem a szomorúság, a gyász, hanem az értelmet adó helytállás- ez ugyanolyan érték, mint a mártírok áldozata volt – mondta az ünnepségen dr. Hadászi Gabriella konzul, a szabadság és az összefogás napjának nevezve október 23-át. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Csak mítosz lenne?
Nem ő „Isten druzsbája”
Kedd este jelent meg egy hír az enational.ro portálon belső értesülésekre hivatkozva, miszerint az erdő-visszaszolgáltatások és -kivágások ügyében egy második felvonás következik, ezúttal Hargita megyére kihegyezve, az antikorrupciós ügyészek fő gyanúsítottjai pedig Mircea Duşa jelenlegi hadügyminiszter és Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor.
Mint minden hírről, amely „belső forrásokra” hivatkozik, erről sem lehet tudni, mennyire kell komolyan venni. Mindenesetre Verestóy Attila azonnal cáfolta az értesülést, mely szerint köze lenne a 90 ezer hektár erdő törvénytelen visszaszolgáltatásának ügyéhez.
„Húsz éve próbálnak belekavarni egy olyan dologba, amihez semmi közöm: nem foglalkoztam sem erdőkitermeléssel, sem erdővisszaadással” – jelentette ki a Transindex megkeresésére a szenátor. Elmondta, a Nagyrománia Párt (no meg a Kamikaze szatirikus lap, amely vele kapcsolatban az „Isten druzsbája” nevet használja – szerk.), régi híresztelése, hogy érdekelt lenne az erdőkitermelésben, ami időről időre előkerül a sajtóban.
„Csodálkoznak is a kedves kollégák, hogy az ügyészségi tényanyagban sehol sem merül fel a nevem”, mondta Verestóy. „Soha életemben nem foglalkoztam sem erdőkitermeléssel, sem erdővisszaadással, ez ilyen világos. Egyébként várható volt, hogy ebben az eléggé durva és kimondottan mocskos kampányban megpróbálnak az RMDSZ-ben valamilyen hatással bíró emberekbe belekötni. Korodi Attila környezetvédelmi minisztert is megemlítették, pedig nem is tartozik hatáskörébe az erdőügy területe.” 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Emléktábla a hajdani papilakon
Egy nép azt mondta: elég. E Márai versből vett sor jeligéje alatt szervezte meg az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete október 23. első rendezvényét a megyeközpontban. Emléktáblát avattak csütörtök délután az egykori Lenin (ma Forradalom) utca 8. szám alatti épület falán.
Lassan közismertté válik: Marosvásárhely hozta a legnagyobb véráldozatot Erdélyben az ötvenhatos forradalom után. Illő tehát, hogy legalább egy emléktáblával megörökítsük a forradalom áldozatainak, a zsarnokság által meghurcolt szenvedőinek emlékét. Ez a gondolat késztette a megemlékezés idei szervezőit arra, hogy egy emléktáblát leplezzenek le az egykori Lenin, ma Forradalom utca 8-as számú házának falán – mondta el Peti András alpolgármester.
Ebben az épületben volt a mindenkori vártemplomi lelkészek szolgálati lakása, itt lakott a 2005-ben elhunyt Fülöp G. Dénes is, akit a magyarországi forradalommal kapcsolatba hozva 1959-ben ítéltek 11 év börtönre papsága első évében. A külföldi diplomáciai beavatkozásra az akkori román hatalom kénytelen volt amnesztiát hirdetni a politikai elítélteknek, így aztán 1963-ban, négy év börtön és kényszermunka után szabadult.
De ne feledkezzünk meg a megtorló rendszer más marosvásárhelyi lelkész-áldozatairól sem: Varga László 1956 őszén, Budapesten tartózkodva részt vett a magyar forradalom eseményeiben, s hazatérése után sem hallgatta el együttérzését az akkor már levert forradalommal. 1957 márciusában letartóztatták, és a Dobai-per másodrendű vádlottjaként hazaárulás vádjával életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Szamosújváron, Piteşti-en, Désen raboskodott, 1964-ben a közkegyelmi rendelet alapján szabadult. Ugyancsak Marosvásárhelyen élt Csiha Kálmán, Erdély egykori református püspöke is. 1957-ben koncepciós per áldozata lett, 10 évi börtönbüntetésre ítélték, ebből hat és fél évig tartották fogva Románia különböző börtöneiben, munkatáboraiban. Szabadulásáig megjárta Románia legrettegettebb börtöneit és internáló táborait – több helyen fordult meg rabként, mint diákkorában iskolásként. Nem sokkal letartóztatása után született meg kislánya, akit csak szabadulása után, hatévesen láthatott először. 1964-ben ő is amnesztiával szabadult. 2007-től a marosvásárhelyi református temetőben nyugszik.
A ház falára helyezett emléktábla rájuk, de a többi elhurcoltra, Csorvásy Szabó Gyulára, Dénes Dávidra, Fülpösi Jenre, Gráma Jánosra, Horváth Ferencre, Joó Sándorra, Kacsó Tiborra, Kelemen Kálmánra, Kun Zsigmondra, Miklós Istvánra, Molnár Mihályra, Nagy Gézára, Péter Lórántra, Tatárné Péterfi Irénre, Lukács Gergelyre, Séra Istvánra, Sipos Jánosra, Szántó Jánosra, Veress Sándorra, Veress Zoltánra, Bereczki Gyulára, Schuller Jenőre, Szatmári Zoltánra, Molnár Jánosra, Sárpataki Jánosra, a többi megkínzottra, a meggyilkoltakra, Dudás Józsefre, Preisz Zoltánra, Kónya Istvánra, Huszár Józsefre, Orbán Károlyra is emlékeztet mostantól fogva.
Az emléktábla leleplezése után a megemlékezők a Vártemplom mellett, a forradalom 50. évfordulóján, 2006-ban felállított kopjafánál koszorúztak. A kopjafát az a Veress Sándor kezdte el faragni, aki maga is szenvedő alanya volt a forradalom miatti erdélyi megtorlásoknak. Hét mélyedés van a fán, mintegy emlékeztetve a faragó hét börtönévére (1957–64). A faragást Miholcsa József szobrászművész fejezte be.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Szemfényvesztés
Tessenek lenyugodni, a rendszerváltás nem ért véget Romániában. Viorel Hrebenciuc egyelőre nem megy börtönbe, mint ahogy a titkos alkuk, sarokba szorítások, a szekus módszerek korszaka sem múlt el.
A legnagyobb kormánypártban olyan meccs zajlik éppen, amilyet a választásokat követően szokás megtartani. Természetesen a helyezkedések máshol sem az eredmények közzététele után kezdődnek, hanem sokkal korábban, de normális esetben ezek rendszerint csendben, finoman történnek mindaddig, amíg nem közlik az első exit pollt.
A PSD-ben idő előtt durrant el az első lövés, mert a korrupcióellenes ügyészség beletrafált a nagyközönség számára egyelőre még átláthatatlan egyik erdőügybe. Mint ismeretes, befolyással, nyomásgyakorlással, lekenyerezéssel, zsarolással kaptak több tízezer hektárnyi erdőt politikusok és kőgazdag emberek. Igazából akkor kapta fel mindenki a fejét erre az ügyre, amikor az ügyészek a PSD háttérembere, egészen pontosan bábjátékosa, Viorel Hrebenciuc mentelmi jogának megvonását kérték a parlamenttől. Ezzel elszabadult a pokol, politikai értelemben. Nem, nem a szégyenérzet, a várható súlyos következmények indítottak be valamilyen tisztulási folyamatot, hanem az újabb ügyeskedések vezettek el egy kisebb méretű leszámoláshoz. A szociáldemokratáknál az vágta ki a biztosítékot, hogy egy lehallgatott felvétel szerint Hrebenciuc pártelnököt csinált volna a félhülyének tartott Dan Șovából, ha az segít áttolni a parlamenten egy olyan módosítást, amely nyomán nem számítanának bűncselekménynek Hrebenciuc műveletei az erdőügyekben. (Hrebenciucról egyébként meg kell említeni, hogy semmi sem történik nélküle a román belpolitikában, a rossz nyelvek szerint jó viszonyt ápol Verestóy Attila RMDSZ-szenátorral, akivel több alkut is kötött a szövetség kormányzati szerepvállalásáról.)
Kitört hát a botrány, az ügyészek közben a nagyérdemű közönséget különböző lehallgatási jegyzőkönyvekkel szórakoztatják. A PSD-ben ettől levadult mindenki. Ugyanis mindenki biztosra veszi, hogy a jelenlegi pártelnök, Victor Ponta megnyeri a választást, államfő válik belőle, ergo új pártelnököt kell választani. Erre sokan pályáztak, és addig nem is volt különösebb cirkusz, míg a Hrebenciuc-Șova-beszélgetést nyilvánosságra nem hozták, mert kiderült, Hrebenciuc a pártelnöki tisztséget már áruba bocsátotta. A párt elnöksége azonnal felfüggesztett mindenkit, akit csak lehetett, illetve akire egyébként is haragudott, két nappal később pedig a Ponta utódának tartott Liviu Dragnea hivatalosan is közölte, megpályázza a pártelnöki tisztséget. Dragneát egyéként Hrebenciuc nem kedveli, Ponta viszont igen, sőt, muszáj is neki. Mert ha nem, akkor lehet, hogy nem lesz elnök belőle. Dragnea ugyanis a motor a pártban, ha ő nem hajtja meg a népet, akkor a második fordulóban bármi történhet. Ha viszont odateszi a csontot, akkor olyan mozgósítást levezényel, hogy öröm lesz nézni. Pontának cseppet sem hiányzik, hogy Dragnea mostanság megsértődjön.
Közben Hrebenciuc nagystílűen lemondott a képviselői mandátumáról, ezzel elszállt a mentelmi joga, indulhat ellene az eljárás, lehet indítványozni a bíróságnál a letartóztatását. A pártja megköszönte neki, hogy ezzel a gesztussal megkímélte a szervezetet a botránytól, a sajtóban sokan nemes tettként értékelték a lemondást, hurrá véget ért a rendszerváltás! Na persze.
Hrebenciuc annál nagyobb játékos, hogy a lemondásába ne legyen egy csel beágyazva. A szakértők szerint ugyanis a mandátum és a vele járó jogok lemondás esetén akkor szűnnek meg, amikor a parlament illetékes háza tudomásul veszi, a Hivatalos Közlöny pedig lehozza, hogy megürült egy hely. Erre viszont lehet, hogy egyhamar nem kerül sor. A törvényhozás ugyanis éppen szabadságon van, az elnökválasztás végéig nem is mennek vissza dolgozni a honatyák. Hétfőre össze van hívva ugyan a plénum egy másik ügyben, de ilyenkor általában nem jön össze a kvórum. Amíg a Hivatalos Közlönyben nem jelenik meg a mandátum megszűnésére vonatkozó valami, Hrebenciuc szabadon mozoghat és kavarhat. Liviu Dragnea viszont már résen van.
A rendszerváltás valójában nem ért véget, csak éppen változik.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro