Magyarra váltottak a szentgyörgyi bizottsági üléseken
Felháborította a sepsiszentgyörgyi Szociáldemokrata Párti (PSD) önkormányzati képviselőket, hogy a bizottsági üléseken magyarul kezdtek el beszélni magyar kollégáik, és hivatalos tolmács fordít a románoknak.
A magyar tanácstagok azonban úgy vélik, ez a normalitás, és eddig is élniük kellett volna törvényes jogukkal. Rădiţa Palela és Rodica Pârvan PSD-s tanácsos a héten is felháborodottan utasította vissza, hogy magyarul zajlanak a bizottsági ülések, és a helyi román sajtót is megkeresték panaszukkal. A csütörtöki tanácsülésen azonban már nem hozták szóba a témát.
Rădiţa Palela a sajtónak elmondta, eddig a hétig románul beszéltek a szakbizottságok, és az ülések operatívan, fennakadás nélkül zajlottak. „Öt-hat személy van egy bizottságban, eddig románul beszéltünk, és jól megértettük egymást, most időt és pénzt vesztegetünk a fordítással. Ez pszichológiai hadjárat a térségben élő románok ellen” – fakadt ki Palela.
Kollégája a magyarok gesztusát egyenesen ellenszegülésnek titulálta. „Eddig csak a tanácsüléseken beszéltek magyarul, a bizottságokban nem. Nem hiszem, hogy egyik napról a másikra elfelejtettek románul” – méltatlankodott Rodica Pârvan.
A változás azonban nem zavar minden egyes román önkormányzati képviselőt: a Nemzeti Liberális Párti (PNL) Mădălin Guruianu például úgy véli, a magyaroknak joguk van használni anyanyelvüket.
Miklós Zoltán, az RMDSZ frakcióvezetője lapunknak elmondta, hogy a közigazgatási törvény alapján a magyar tanácsosoknak joguk van használni anyanyelvüket. „Szégyen, hogy eddig nem éltünk ezzel a lehetőséggel, de ezentúl megtesszük. A gazdasági bizottságban például tízen vagyunk, egyetlen román tag van, és eddig románul beszéltünk. A következőkben élünk a törvény által szavatolt jogainkkal. A román kollégáink jogai sem csorbulnak, hiszen hivatásos tolmács fordít minden elhangzott szót” – mondta Miklós Zoltán.
A háromszéki politikusok több ízben is felvetették az elmúlt évek során, hogy a közigazgatás minden szintjén élni kell az anyanyelvi jogokkal, és használni kell a magyar nyelvet, azonban ez a gyakorlatban nem valósult meg mindenhol.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Valóság és legenda
Középkori várak Háromszéken
Egy régóta kutatott, viszonylag mégis kevésbé ismert témáról, Háromszék középkori várairól tartott vetítéssel egybekötött, értékes, szigorúan tudományos alapokon nyugvó előadást a minap Bordi Zsigmond régész, a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében. A szerzővel Kádár Gyula történész beszélgetett.
Amint a szakembertől megtudtuk, bár az erőteljes feltárási munkálatoknak köszönhetően, szinte könyvtárnyi irodalma van ennek a területnek, viszonylag mégis kevés idevágó ismerettel rendelkezünk. A háromszéki tudományos várkutatás tulajdonképpen 146 ével ezelőtt, Orbán Balázs Székelyföld leírása című munkája, III. kötetének a megjelenésével kezdődött. Ebben a szerző 46 várat, illetve erődítményt sorol fel vidékünkön, melyeket székely ősváraknak tartva, kialakítja a székely várrendszerről szóló elméletét. Azóta három régész nemzedék fésülte át az általa megjelölt helyeket, és kiderült, hogy Orbán Balázs többször is tévedett, ugyanis kiugró sziklafokokat is várromoknak feltételezett, de az erődítményekről szóló mondák is sok esetben alaptalannak bizonyultak. Végül megállapítást nyert, hogy Háromszéken 13 olyan épületrom van, melyek valóban a középkorban épült várak maradványai, ezek közül 12 a megye területén, 1 pedig, Bodzavár, Prahova megyében található, mivel Székelyföld a középkorban a Kárpátok külső feléig nyújtózkodott.
A tárgyalt területen a középkorban 3 fontos várépítési időszakot lehet megkülönböztetni, melyek közül a legkorábbi a 13. századra tehető. Ekkor 4 várat emeltek, az erősdi Csókást, a szacsvait, a málnási Herec és sepsibükszádi Vápa-várat. Szerepükre vonatkozóan a vélemények megoszlanak. Egyesek szerint, támadás esetén a környék lakosságának szolgáltak menedékként, ennek azonban ellentmond, hogy ilyenkor a székelység az erdőkbe húzódott, mert itt egy bekerített területnél nagyobb esély volt a túlélésre. Ugyanakkor, mivel a településektől távol, lakatlan vidékekre építették őket, az elérésükig is túl hosszú utat kellett megtenni. Egy másik feltételezés az ojtozi út védelmével ruházza fel ezeket, ehhez viszont túl távol épültek az úttól. Legvalószínűbb, hogy máshol haladt az akkori főút, ugyanis madártávlatból szemlélve e várak elhelyezkedését, érzékelhető, hogy egy vonalban találhatók, vagyis úgy tűnik, hogy egy észak-dél irányú, Erdélyből, Erdővidéken át a Bodzai-szoros felé tartó út mentén sorakoznak.
A 14. század háromszéki erődítményépítészetére, amint azt a Lemhényen felüli Almás vára, Bálványosvár, a Felső Csernáton után található Ika-vár, és az Olt menti (Sepsibükszád) Sólyomkő vára romjai igazolják, a lakótornyos magánvárak voltak jellemzőek, melyeket az előkelő székely nemesi családok, például az Aporok és Mikesek emeltek.
A 15. században bekövetkezett török támadások hatására, a Kárpátok átjáróit tették várakkal védhetővé Bodza vára, és a helytelenül Rákóczi várnak nevezett Ojtoz vára felépítésével. A Lécfalván fejedelmi parancsra felhúzott Várhegy vára a székelyek kordában tartását, míg a 17. században Lemhény mellett épült és császári katonaságnak helyet adó Hajdúk vára, a sócsempészet megakadályozását volt hivatott megoldani.
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Amerikai magyarok tüntették ki Washingtonban Tőkés Lászlót
Tom Lantos, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának néhai elnöke, a Magyar Baráti Közösség és Tőkés László európai parlamenti képviselő kapta az Amerikai Magyar Koalíció (Hungarian American Coalition, HAC) idei elismerését, amelyet helyi idő szerint csütörtökön Washingtonban adtak át.
A HAC jubileumi, 10. gálavacsoráján Max Teleki, a koalíció elnöke emlékeztetett arra, hogy idén van a közép-európai kommunista rendszer összeomlásának 25., valamint Magyarország NATO-ba lépésének 15. és EU-csatlakozásának 10. évfordulója. Emlékeztetett arra is, hogy a kommunista rendszeren az első repedést az 1956-os forradalom okozta, és idézte Helmut Kohl egykori német kancellárt, aki szerint a magyarok ütötték ki az első követ a berlini falból.
A rendezvényre meghívott ukrán emigráns szervezetek képviselői, a hosszú oroszországi börtönbüntetés után külföldre engedett orosz ellenzéki volt olajmilliárdos, Mihail Hodorkovszkij fia, Pável és mások előtt Teleki kijelentette, hogy a Nyugatnak morális kötelessége kiállni Ukrajna mellett. Aktívabb fellépést sürgetett az Egyesült Államok és a NATO részéről, és szónoki kérdésként vetette fel, hogy vajon hova tűnt Franciaország erkölcsi iránytűje, amikor hadihajókat szándékozik eladni Oroszországnak.
A posztumusz kitüntetett Tom Lantos az elnök méltatása szerint egyebek között a kongresszusi emberi jogi csoport (caucus) társalapítójaként és a képviselőház külügyi bizottságának elnökeként az emberi jogok és a személyes szabadságjogok elvi alapon történő előmozdításának elkötelezettje volt, támogatta a szabadság és a demokrácia felemelkedését Magyarországon és a többi vasfüggöny mögötti országban. Szellemi öröksége a Lantos Emberi Jogok és Méltányosság Alapítványban és a Tom Lantos Intézetben él tovább. A díjat a néhai képviselő özvegye, Annette Lantos vette át.
A hetvenes évek elején az Egyesült Államokban létrejött Magyar Baráti Közösség történelmi kezdeményező szerepet vállalt a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyar értelmiség párbeszédének kialakításában, támogatta a demokratikus ellenzéket és a kisebbségi jogokat, valamint a rendszerváltás után gyakorlati segítséget nyújtott a demokratikus rendszer kialakításában Kelet-Közép-Európában. Az elismerésért Kovalszki Péter elnök, belgyógyász, egyetemi oktató mondott köszönetet.
Tőkés László volt királyhágómelléki református püspök, a Fidesz megválasztott európai parlamenti képviselője az emberi jogok és a Kárpát-medencei magyarság kollektív jogainak bátor védelmezéséért, a magyarságtudat megőrzése iránti elkötelezettség megerősítéséért, valamint a koalícióval hosszú ideje tartó együttműködéséért kapta. Tőkés köszönetet mondott az amerikai magyaroknak a határon túli magyarság ügyének több évtizedes támogatásért.
A gálavacsorát megelőzően, a vasfüggöny negyed századdal ezelőtti lebontása és a 25 éve szabad és demokratikus Magyarország tiszteletére a washingtoni Warner Színházban koncertet adott Rost Andrea operaénekesnő és Szokolay Gergely kanadai magyar zongoraművész. A HAC rendezésében megtartott, ovációval fogadott fellépést a Magyarország Kezdeményezések Alapítvány támogatta. maszol.ro

Műemlékké nyilvánították az aradi Szabadság-szobrot
A Műemlékek Országos Bizottsága május 28-i ülésén műemlékké nyilvánította az aradi Szabadságszobrot és környezetét, a román-magyar megbékélés parkját - olvasható az RMDSZ honlapján.
A műemlékjegyzékbe való felvételhez szükséges hivatalos iratcsomót már évek óta a bizottság elé terjesztette az Arad Megyei Kulturális Igazgatóság. Ebben, az RMDSZ kezdeményezésére 2004-ben a Tűzoltó térre visszaállított, egy évvel korábban restaurált szimbólumértékű köztéri alkotás egyediségét emelték ki a műemlékes szakemberek.
"A Szabadságszobor műemlékké nyilvánításával a romániai magyar közösség egy újabb bizonyosságot nyert arra vonatkozóan, hogy kulturális örökségének eme műremeke védelmet és fokozott figyelmet kap" - idézik Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettest, kulturális minisztert a szövetség honlapján. (hírszerk.) Transindex.ro

Sipos Zoltán
JOBBIKOS KAPCSOLAT
Kisgyermekes családok és karlendítés: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben I.
Az Erdélyi Magyar Ifjak egyike a legrégebbi és legnépszerűbb szervezeteknek. Körükben elfér a liberális és a bakancsos aktivista is.
Az utóbbi években Erdélyben egyre több fiatalt lehet látni a radikális rendezvényeken. Ez azért különös, mert szociológusok felmérésekre alapozva állítják: a nemzeti radikális mozgalmaknak egyelőre nincsen tömegbázisuk az erdélyi magyarság körében. Ezt alátámasztja az a tény, hogy az országgyűlési választásokon a Jobbik a vártnál is jóval kevesebb szavazatot szerzett határon túlról. Cikksorozatunk első részében bemutatjuk az Erdélyi Magyar Ifjakat.
Az egészen kis csoportokat leszámítva jelenleg három-négy fontosabb magyar radikális szervezet is működik Romániában. Bár mindegyik kapcsolódik ilyen vagy olyan formában valamelyik magyarországi szélsőséges szervezethez, ezek nem a magyarországi szervezetek kicsinyített másai.
A legfeltűnőbb különbség a nyilvános diskurzusban érhető tetten: míg Magyarországon főként az euroatlanti szervezetekkel kapcsolatos szkepticizmus, az antiszemitizmus és a cigányság problematikája foglalkoztatja a nemzeti radikálisokat, addig Erdélyben inkább a kisebbségi lét különféle problémáit, Székelyföld autonómiáját tematizálják.
Foglalkoznak még szimbólumhasználattal (a székely zászló használata állandóan szálka a román hatóságok szemében), nyelvi jogokkal (Romániában, bár a törvények lehetővé teszik hogy hivatalosan is használni lehessen a magyar nyelvet ott ahol a magyar lakosság eléri a 20 százalékot, ezt ritkán alkalmazzák). Ezen kívül tüntetéseken, megemlékezéseken vesznek részt, koszorúznak.
Ezek a témák egyébként a mainstream erdélyi magyar pártokra is jellemzőek. A radikális szervezetek annyiban képviselnek mást, hogy azok sokszor nem ismerik el a trianoni határokat, és esetenként az erőszakra mint a cél eléréséhez szükséges, legitim eszközre tekintenek.
Személyes kapcsolatok
Bár a négy szervezet – Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), Hatvannégy Vármegyei Ifjúsági Mozgalom (HVIM), a Jobbik erdélyi szervezetei és a megszűnés szélén billegő Székely Gárda – között az együttműködés nem intézményesült, sőt, adott esetben a vezetők között kisebb súrlódások is előfordulnak, azért „figyelnek egymásra”, egymás rendezvényét gyakran népszerűsítik.
Előfordul hogy a helyi tagszervezetek egy-egy rendezvényt együtt szerveznek, azonban ezek az együttműködések pontszerűek és főként személyes kapcsolatok, ismeretségek, szimpátiák mentén alakulnak.
Ellentmondásos viszony a politikai mainstreammel
Az erdélyi magyar politikai mainstream – az RMDSZ, az EMNP valamint az MPP – viszonyulása a radikális szervezetekhez ellentmondásos. Egyrészt vigyáznak arra, hogy nyilvánosan ne közeledjenek túlságosan hozzájuk, ugyanakkor viszont érzik, hogy egyre kevésbé lehet megkerülni ezeket a szervezeteket.
Sokszor jól jön tíz-húsz plusz résztvevő egy-egy rendezvényen, így a helyi szinten folyamatosan emberhiánnyal küszködő pártok nem csak szemet hunynak a fekete pólós, árpádsávos lobogót lengető fiatalok jelenléte fölött, de – főleg Székelyföldön – néha igénybe is veszik a fiatal aktivisták szervezői kapacitását.
Sok esetben a mainstream pártok rekrutációs bázisként is tekintenek rájuk. Több erdélyi magyar politikusról is köztudott, hogy radikális mozgalomban vett részt fiatal korában, sokuk jelenleg is nyíltan szimpatizál a radikális mozgalmakkal.
Jelen sorozat az említett négy szervezet vezéregyéniségeivel való háttérbeszélgetéseken alapul. Bár tisztában vagyunk vele hogy ezen szervezetek között óriási különbségek vannak, az anyag egységes keretét az képezi, hogy a beszélgetések során főleg a szervezeti felépítésre, célkitűzésekre, finanszírozásra és más szervezetekkel való együttműködésekre kérdeztünk rá.
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI)
Mivel az EMI szervezetként rendkívül sokszínű, számunkra is kérdés, hogy van-e egyáltalán helye egy, a nemzeti, radikális szervezetekről szóló összeállításban. Végül azért döntöttünk úgy hogy bevesszük, mert az EMI hagyományosan jó viszonyt ápol a Jobbik vezetőségével.
Fő rendezvényén, az EMI táborban kiemelt helyen szerepelnek a magyarországi radikális jobboldal vezéregyéniségei, Vona Gábor Jobbik-elnök például rendszeres meghívott. További érv, hogy az EMI az egyik legrégebbi ilyen jellegű szervezet Erdélyben. Az EMI története nélkül nehéz megérteni az erdélyi radikális oldal fejlődését.
Az EMI magyarországi szervezetektől függetlenül alakult, miután egy erdélyi baráti társaság észrevette: nincsen olyan civil szervezet Erdélyben, mely kifejezetten nemzeti, magyar ügyekkel foglalkozik.
Kuruc brigadéros
Soós Sándor mellett az EMI másik vezéregyénisége a kezdeti időkben Bagoly Zsolt volt. Ő később Szegedi Csanád jobbikos EP-képviselő erdélyi kabinetvezetője lett, emellett sok ideig az Erdélyi Napló című, jobboldali hetilapnak dolgozott. Úgy tudjuk, Bagoly Zsolt jelenleg visszavonulva él egy nyárádmenti faluban.
„Mi magyar identitást erősítő, megőrző nemzeti szervezetként definiáltuk magunkat. A 2002-es alakulástól kezdve tabudöntögető témákat szerettünk volna bevinni a közbeszédbe” – mondta Soós Sándor alapító, aki sokáig az elnöke is volt a szervezetnek.
Az első, EMI-hez fűződő botrány 2005-ben robbant ki a Koltay Gábor-féle Trianon-filmvetítés kapcsán. A filmet a román hatóságok betiltották.
Szintén feltűnést keltettek a Wass Albert-felolvasómaratonnal, majd – a 2004 december 5-i népszavazási kampány ellen tiltakozva – 2005 márciusában megakadályozták, hogy Eörsi Mátyás SZDSZ-es politikus előadást tartson Kolozsváron.
Egy „menjetek a gázai övezetbe beszélgetni” bekiabálás miatt az EMI-t antiszemitizmussal kezdték vádolni, noha az EMI állítása szerint ezt egy idősebb résztvevő kiabálta, aki nem volt a szervezet tagja.
Liberális, bakancsos együtt
Jelenleg az EMI-nek Erdély-szerte 20 aktív tagszervezete és mintegy 500 tagja van. Nincsen fizetett alkalmazott, mindenki önkéntes alapon dolgozik. „Egy olvasókör” – kommentálta ironikusan az EMI tevékenységét egy radikálisabb interjúalanyunk.
A szervezet annyira sokszínű, hogy nem egyértelmű elhelyezkedése a palettán. „Az EMI táborban fellép a Romantikus Erőszak és a Hooligans is. Van liberális tagunk és bakancsos aktivistánk, ez így nálunk elfér egymás mellett, az egyedüli kérdés, hogy ki mit ad hozzá a közöshöz, tudunk-e együtt szervezni valamit” – így Soós Sándor.
Az EMI nem politizál, egyedüli politikai döntésük az volt, amikor támogatták Tőkés László függetlenként való indulását 2007-ben, az Európai Parlamenti választásokon. Az erdélyi magyar pártok közül az EMI vezetősége általában az Erdélyi Magyar Néppárttal ápol jó kapcsolatokat (Soós Sándor jelenleg az EMNP Kolozs megyei szervezetének elnöke), azonban gondosan vigyáznak az EMI függetlenségére. Elutasították az EMNP és MPP ajánlatát, hogy váljanak a párt ifjúsági szervezetévé.
Az EMI táborban egyszer maga Soós szedetett le egy túlságosan feltűnő helyre kitett EMNP-EMNT-bannert. A volt elnök állítása szerint kampányban sem használják az EMI erőforrásait. Nyilván ha egy EMI-tag saját maga jelentkezik plakátolni az EMNP-nek, akkor azt nem utasítják vissza.
A területi szervezetek ugyanakkor szabad kezet kapnak a helyi szintű partnerségek kialakítására – minden további nélkül együtt dolgoznak az RMDSZ-szel, EMNP-vel, MPP-vel. Ennek oka egyszerűen az, hogy főként a kis településeken kevés a közélet iránt érdeklődő, aktív fiatal, így nem lehet politikai szempontok szerint válogatni.
Az EMI-HVIM viszony: el sem kezdődött, már véget is ért
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal nem volt zökkenőmentes a viszony. „Kezdetben, amikor megalakultak, megkeresett Toroczkai. Szimpatikusak voltak, találkoztunk is a kolozsvári Bánffy-palotában, egy teraszon. Tudni kell, hogy ez még Funar-korszak volt Kolozsváron, az egész város tele volt román nemzeti trikolórokkal.
Beszélgetünk, és egyszer csak kijelentette: «Erdélyt vissza kell venni!» majd kimegy, és visszatér egy román zászlóval: ezt így kell csinálni, mondja” – emlékezik vissza Soós. „Erre én azt válaszoltam, hogy bocsi, másként látjuk a dolgokat, nem zászlótépés, hanem konkrét programok kellenek. A HVIM-EMI kapcsolat itt véget is ért.”
A hűvös viszony csakhamar ellenségessé vált, amikor 2003-ban szakadt a HVIM, és a szakadárok Egyesült Magyar Ifjúság (E-M-I) néven új Kárpát-medencei ernyőszervezetet hoztak létre. Az E-M-I erdélyi testvérszervezete az EMI lett. Az erdélyi HVIM sokáig konkurrenciaként kezelte az EMI-t – ez mostanában kezd megváltozni. A kolozsvári HVIM tagjai mindig ott vannak az EMI rendezvényein, sőt, Kézdivásárhelyen már rendezvényt is szerveztek, EMI-HVIM-EMNT felállásban.
A HVIM-hez képest az EMI más életritmust képvisel. Az EMI erdélyi szervezet, belépési nyilatkozattal, tagsági díjjal, belső választásokkal – így Soós.
„Jobbikos Tusványos” az EMI-tábor?
Az EMI legfontosabb rendezvénye, az EMI tábor nagyon sok vonatkozásban hasonlít a fidesz- és EMNT-közeli Tusványosra. És mivel az EMI táborban hangsúlyos a jobbikos jelenlét, sokan egyszerűen csak „jobbikos Tusványosként” emlegetik a gyergyói-medencében, Borzonton megrendezett tábort.
Soós szerint Tusványossal való párhuzam bizonyos mértékig megállja a helyét, főleg azután, hogy az utóbbi években a Tusványos a román-magyar párbeszéd helyett a magyar-magyar párbeszéd helyszíne lett. Az EMI táborba a minden pártot és szervezetet meghívnak, a baloldalt leszámítva.
A jobbikos kapcsolat pedig egyszerűen azért alakult így, mert míg a Jobbik minden esetben elfogadta a meghívást, míg a Fidesz viszonyulása már kétértelműbb volt. Soós szerint a Fidesszel való viszony akkor romlott meg, amikor az egyik évben nem hívták meg Szász Jenő MPP-elnököt. Akkor Kövér László (Szász Jenő régi jó barátja) megharagudott.
Az EMI vezetősége illetve Soós Sándor egyébként főként a Jobbik vezetőségével, Vona Gáborral és Szávay Istvánnal van jó viszonyban, az időközben Erdélyben megalakult Jobbik-szervezetekkel nincsen sok kapcsolat. A programról, meghívottakról informálisan konzultálnak is a Jobbik Ifjúsági Tagozat elnökével, Farkas Gergellyel, aki amúgy régi EMI-táborozó.
A volt EMI-elnök cáfolta, hogy az EMI tábor számottevő támogatást kapna a Jobbiktól: „ha eljönnek és kifizetik a belépőt, az már nagy támogatás nekünk” – mondta, hozzátéve, a tábor legfőbb jövedelemforrása a belépőjegyek ára, amit mindenki ki kell fizessen.
A tábornak anonim támogatói is vannak, akik megkérik a rendezőket, ne tegyék ki a logót, mivel az számukra politikailag nem előnyös. Fontos részlet, hogy a tábort Hargita Megye Tanácsa közpénzből évek óta támogatja. A rendezvény költségvetése nagyjából 45 ezer euró.
A Székely-Magyar Nemzetőrség és a lövöldözős videó
2013-ban napokig az EMI táborról szóltak a bukaresti hírtelevíziók, ugyanis valaki pár nappal a tábor kezdete előtt feltöltött a YouTube-ra néhány, éles lövészgyakorlatot bemutató videót. A képsorokról nem lehet biztosan megállapítani hol készültek.
A videók címe szerint a felvétel Borzonton, a 2012-es EMI-táborban készült, a leírás pedig így szólt: „Mi vagyunk a roman megszallas alol Erdély felszabaditani hivatott Székely-Magyar Nemzetőrség. Ha csatlakozni szeretnél, keress fel minket a borzonti EMI Taborban.”
A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoka, Klutsik György szerint a felvételek valósak, az ő szervezetének tagjai láthatóak rajta, de egy magyarországi lőtéren, nem pedig Borzonton, az EMI táborban készültek. Állításuk szerint a felvételt néhány tagjuk készítette, akiktől időközben „megváltak”.
Soós elmondta, a Székely-Magyar Nemzetőrség három évig segített be a tábor őrzésébe, jelenlétüket abszolút pozitívan értékelték úgy a szervezők, mind a tábor résztvevői, sőt, a helyi rendőrök is. 2013-ban azonban nem a Székely-Magyar Nemzetőrség, hanem annak négy tagja, magánszemélyként vett volna részt a tábor őrzésében.
Bukarestből érkező szerkesztői utasítások
„A tábor kezdete előtt egy román újságíró hívott, és felhívta a figyelmem a videókra” – emlékezik vissza a Soós.” A YouTube nézettség-számlálója szerint én voltam a második személy, aki megnézte azokat”.
Miután a bukaresti média felkapta a filmeket, hiába cáfoltak a szervezők, a Székely-Magyar Nemzetőrség, sőt, a helyi rendőrök is.
„A bukaresti szerkesztőségek azt az utasítást adták a helyi, valóságot jól ismerő tudósítóknak, hogy lövöldözős anyagot kell készíteni. Sokszor az újságírók maguk is tehetetlenül vonogatták a vállukat, közölve, hogy Bukarestben a történet semmilyen más verzióját nem fogadják el” – mondta a volt EMI-elnök, aki szerint az lehetett a háttérben, hogy a tábort megpróbálták volna betiltani, arra hivatkozva, hogy feszültséget okoz.
„Nagyon vigyázunk arra, hogy betartsuk a romániai törvényeket. Állandóan ránk vannak szállva a hatóságok, a tábor ideje alatt gyakorlatilag végig románul beszélek. Előfordult az is, hogy egyszerre nyolc különféle hatóságtól érkezett ellenőrzés, megpróbáltak szétszedni, hátha hibázom” – állítja Soós.
Kisgyermekes családok és karlendítés
Jelenleg összesen mintegy 12-13 ezer ember fordul meg a táborban. Nagy részük nyilván nem az előadások vagy politikai szimpátiák, hanem az esti koncertek miatt, kikapcsolódni érkezik.
„Lehet találni bakancsosokat, ahogy Tusványoson is. Nem kizárt hogy karlendítés is van, ugyanakkor pedig nagyon sok a kisgyermekes család is. Kérdés, hogy minek alapján akarjuk megítélni a tábort” – így a szervező, aki szerint a jelenlegi tömegrendezvény helyett visszatérnének a kisebb, barátságosabb, családbarát táborokhoz.
A cikksorozat eredetileg az Atlatszo.hu-n jelent meg. A sorozat következő részében a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi szervezetéről lesz szó. Transindex.ro

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: a magyar választók mozgósítása elmaradt a 2009-esről Romániában
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet szerint az EP-választáson Romániában a magyar választók mozgósítása elmaradt a 2009-estől, habár továbbra is meghaladta a román pártokra voksolók arányát.
A kutatóintézet az MTI-hez pénteken eljuttatott összegzésében arra a megállapításra jutott, hogy míg a román választókra a nagy román pártok közti, elnökválasztásra kihegyezett vetélkedés mozgósítólag hathatott, a magyar szavazókat ez nem ösztönözte a részvételre.
A vasárnapi választáson a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az ötödik helyen végzett, 6,29 százalékos eredménnyel, az általuk szerzett 350 ezer voks ugyanakkor jelentősen elmarad a 2009-es 431 ezertől. A szövetség korábbi két EP-képviselője, Winkler Gyula és Sógor Csaba folytathatják a munkát Brüsszelben.
Az alacsony magyar részvétel oka elsősorban az általános kiábrándultság az Európai Unióból és annak kisebbségpolitikai érdektelensége, továbbá a csatlakozáskor várt gyors életszínvonal-emelkedés elmaradása lehetett - írták.
Az elemzés kitér arra is: az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) közötti egyezség értelmében a polgáriak támogatták a szövetséget a választásokon annak ellenére, hogy végül nem jelöltek senkit a listára, mivel csak egy egyértelműen esélytelen helyet pályázhattak volna meg.
Az Erdélyi Magyar Néppárt nem állított listát a választásokon, inkább azt javasolták Tőkés Lászlónak, hogy fogadja el a Fidesz-KDNP ajánlatát és Magyarországon szálljon versenybe egy EP-képviselői helyére - emlékeztettek.
Tőkés László végül harmadikként szerzett mandátumot a Fidesz-KDNP listáján.
Az elemzésben emlékeztetnek arra is, hogy Romániában, novemberben rendezik az elnökválasztásokat, a jelöltekről azonban még keveset lehet tudni.
Az EP-választási eredmények értelmében a baloldali és a jobboldali pártok összességében hasonló támogatással bírnak Romániában, ezért – az erőviszonyok nagyarányú átrendeződésének hiányában – a magyar szavazatok akár a győztes kilétét is meghatározhatják majd novemberben. MTI

Levették a főtéri székely zászlókat Kézdivásárhelyen
Levesszük, de más helyszínen ismét felvonjuk lobogóinkat – jelentette be péntek reggeli sajtótájékoztatóján Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere.
Mint mondta, akárcsak 2013. március 15-én, idén nyáron, július 21. és 25. között – minden valószínűség szerint a Tusványosi Nyári Szabadegyetem időszakában – ismét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel fogják felvonni az egykori hadapródiskola előtti Hősök emlékművénél a nagyméretű székely lobogókat.
A székely zászlókat a március 30-án született végleges és visszavonhatatlan táblabírósági döntés nyomán kénytelenek eltávolítani a városháza homlokzatáról és a Gábor Áron-szobortól. Az ítélet csak a főtérre vonatkozik, ezért más helyszínen vonják majd fel a zászlót. „Tetszik nekem, ahogy kinéz a főtér az ötven székely zászlóval – hangsúlyozta a céhes város első embere –, gratulálok mindazoknak, akik a lobogókat kitűzték, és gondolom, sokan megértik a mondást, mely szerint, aki szelet vet, vihart arat.” A Háromszék kérdésére, miszerint a főtéren a zászlótartók a helyükön maradnak-e, a polgármester azt válaszolta, hogy igen, mivel minden városi rendezvény – őszi sokadalom, március 15. – alkalmával, ha rövid időre is, de ismét felhúzzák a székely lobogókat.
A Brassói Táblabíróságon egyébként május 29-én tárgyalták le a kézdivásárhelyi önkormányzat rendkívüli jogorvoslati semmisségi panaszát a prefektúra által a Városháza felirat levételéért kezdeményezett perben, és elutasították a fellebbezést. Így végleges és visszavonhatatlan döntés született a felirat eltávolításáról.
A polgármesteri hivatal munkatársai tegnap előbb a Városháza feliratot szerelték le, majd a déli harangszó után a három zászlót vették le (felvételünkön).
Iochom István
Háromszék. Erdély.ma

Nem lesz államfő Antonescu
Visszalépett az államfőjelöltségtől is Crin Antonescu, a romániai Nemzeti Liberális Párt (PNL) távozó elnöke május 31-én, szombaton.
Antonescu 2011-ben a szociáldemokratákkal szövetkezett a jobboldali Traian Basescu államfő ellen: a Szociálliberális Szövetségnek ő volt az államfőjelöltje, Victor Ponta pedig a miniszterelnök-jelöltje. Kormányra kerülésük után a két párt közötti feszültségek szakításhoz vezettek: a PNL idén ellenzékbe vonult, most pedig a jobboldallal fogott össze, hogy megakadályozza Ponta államfővé választását. Antonescu közölte: visszalépésével tisztázni szeretné, hogy nem személyes ambíciók vezérlik, és reméli, hogy így a jobboldali pártok gyorsabban meg tudnak egyezni egy olyan közös elnökjelölt személyében, akit mindenki elfogad.
A román hírtévék szerint Antonescu a PNL elnökségére pályázó Klaus Johannis nagyszebeni polgármester államfőjelöltsége számára készíti elő a talajt.
MTI. Erdély.ma

A Székely Nép mellékleteként megjelent Székelyföld autonómia-statútuma
A Székely Nép a Székely Nemzeti Tanács által kiadott ingyenesen terjesztett negyedévenként megjelenő lap.
Székely Nép legfrissebb számának melléklete Székelyföld autonómia-statútumát tartalmazza. A 2004-ben kidolgozott „alaptörvény-tervezet” az első, és továbbra is leghitelesebb alapdokumentuma Székelyföld autonóm berendezkedésének annak ellenére, hogy újabban több elképzelés is napvilágot látott.
A cél az, hogy minél többen megismerjék az SZNT autonómia-tervezetét.
A kiadványról Erdei Edit Zsuzsannának az SZNT elnöke, Izsák Balázs beszélt, aki elmondta, hogy 2009-ben három nyelven – románul, magyarul és angolul – egy kis könyvecske formájában megjelentették Székelyföld autonómia-statútumát, most pedig a Székely Nép mellékleteként a 40 ezer példány remélhetőleg minden második, vagy harmadik székely családhoz eljut.
Izsák elmondta, hogy a statútum mögött ott áll a székely nép népszavazáson kinyilvánított akarata, a 2003-as közvitája során a pedig a tervezethez száznál is több módosító indítvány érkezett, amelyeknek nagy részét be is építették az autonómia-statútumba. Tehát a dr. Csapó József által kidolgozott tervezet kiegészült a székelység kollektív bölcsességével, ez a SZNT által képviselt törvénytervezet, 10 év után is korszerű, megfelel az autonómiák európai gyakorlatának – jelentette ki az SZNT elnöke.
Mivel fontosnak tartják, hogy a román közvélemény is megismerje az autonómia fogalmát, nem csak az autonómia-statútumot, de az autonómia-küzdelem anyagait, közleményeit is nyilvánosságra hozzák román nyelven – magyarázta Izsák Balázs.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Emberséges ellenségek
Feleségem egyik közeli rokona mesélte el szomorú balesetét és az, azt követő megaláztatást ami minden jóérzésű embert felháborítana:.
Történt, hogy egy, a járda felületére esett vízaknát javítottak a város bizonyos területén. Felelőtlen emberek az akna ürességét egy korhadt falemezzel takarták le. Erre a lemezre lépett rá feleségem hölgy rokona, amely szerencsétlenségére beszakadt, minek következtében a létesítmény fenekére zuhant. Súlyos lábsérüléseket szenvedett szétroncsolva egyik térdét és nagy lábúját, mindkettő műtéti beavatkozást igényelt.
Elmondása szerint, amikor bevitték a sürgősségire, vizsgálat után a sebészorvos a következő meglepő kérdést tette fel:
– Hölgyem önnek mennyi pénze van?
– Száz egynéhány lejem! – felette meglepetten.
– Akkor a következő módon járunk el, száz lejért megműtőn a lábujját, és amikor lesz ezer leje, akkor megműtöm a sérült térdét is!
Miközben ennek a rövid párbeszédnek az erkölcsi súlyát latolgattam beugrottak agyamba egy gyermekkoromban hallott és soha el nem felejtett történet emlékeinek mozgóképei.
Abban az időben még fellelhetőek voltak az első világháború életben maradt veteránjaiból jó páran, de annál többen a második világháborút megjártak közül, mint például az én édesapám is.
Ilyen megkülönböztetett, tiszteletre méltó ember hírébe állott a mi Küküllő-menti falunkban, Vitéz, falábú, Péter Ferenc első-világháborús hős is. Kilenc gyermeket nevelt testi fogyatékosságának dacára. Egyik fia Mihály, aki velem egy korosztály.
Alacsony barna emberke volt Ferenc bácsi igen-igen ideges de ritka szorgalmas. Fogatosként dolgozott a kollektív gazdaságban (termelőszövetkezet) és már az is hősiesség számba ment, hogy bírta az iramot a két kis fürge ló vontatta szekér ellőtt, de olykor után. Ez a csodálatra méltó ember gyakran szaladni is volt képes, és kénytelen maga után vonszolva kezdetleges, fából készült műlábát. A felnőttek beszédéből füleltem ki, hogy Péter Ferencz bácsinak maga az Osztrák-Magyar Monarchia császára adományozta a Vitézi címet, és ez a világ legnagyobb megtiszteltetése, amit szegény ember megkaphatott! Én akkor gyermeki ésszel nem voltam képes összeegyeztetni a vitézséget a sántasággal. Ugyanis gyermekkorom meséiből a vitézeket mind délcegeknek és elegánsjárásúaknak képzeltem el. Anélkül, hogy valakivel egyeztettem, vonna tervemről az akkori buta gyermeki ésszel alkalmasnak tartott helyen és időben szóvá tettem kíváncsiságomat: - Ferencz bácsi, hogy lett maga sántán vitéz?
Mérges szemekkel rám nézett, láttam, hogy elborul tekintete, azonnal támadt egy olyan kellemetlen érzésem, mint olyankor, amikor rossz fát teszek a tűzre. Ahogy a kalapot is taszigálni kezdte feje tetején már elszaladtam volna, de láttam, hogy nyugalmat erőltet magára és fellélegeztem. - Gyermek vagy még, nem tudod, mit beszélsz! – reccsent rám. Ha nagyobb volnál, pofon csapnálak de, így felelek neked. Vitézségemért adtam a lábamat cserében! Most már megértetted-e?
Nem értettem meg, majdnem tíz év kellett ahhoz, hogy megértsem. Azután otthagyott engem maró szégyenemmel, és bűnbánatommal, mert egy olyan embert bántottam meg, igaz akaratomon kívül, akit egy egész falú tisztelt!
Talán tíz év telt el az óta, egy meleg nyárvégi napon lekéstem a városi autóbuszt ezért gyalog haladtam a két falú közötti országúton, amikor utolért egy lovas szekér. Ismerős rekedtes hang köszöntött rám a szekérről.
- Isten áldjon meg Mihály fiam, rég annak az ideje, hogy láttalak, ugyanbiza merre jársz?
Vitéz Péter Ferenc bácsi volt a köszönő, ugyanaz, akit ismertem, épp csak éppen tíz évvel volt idősebb annál.
– Isten áldja Ferencz bácsi én haza, igyekeznék nagyanyámhoz.
– Gyere fiam, ülj fel ide mellém hadd, beszélgessünk egy jót mi ketten!
Felém, nyújtotta csontos kérges kezét és felsegített a szekérre. Ahogy helyet foglaltam az ülésdeszkán egyből feltűnt nekem rendellenes testtartása. Mivel otromba műlábát nem bírta maga alá behajtani ezért előre meredt a bütüdeszkán a lovak hátulja felé, mint egy kiságyú csöve. Elkapta tekintetemet és azonnal arra a kínos témára tért, amit én legszívesebben kikerültem volna. – Emlékszel még arra a beszélgetésünkre olyan tíz évvel ezelőttire? – Nem volt hangjában harag de még szemrehányás sem.
– Melyikre hallja? – próbáltam elhitetni vele, hogy már feledésbe merítettem. – Hányszor beszélgettünk mi együtt Mihály fiam abban az időben? Én úgy tudom, hogy csak egyszer, amikor azt kérdezted, hogy lehet vitéz egy sánta ember? Nem tudtam félrevezetni és hiába kísérte szavait enyhe mosoly, még olyan hosszú idő után is pironkodnom kellett!
– Gyerek voltam, meggondolatlan! – hebegtem mentegetőzve.
– Tudom, én is indulatos voltam pedig nekem több eszem kellett volna legyen mint egy gyermeknek. Ezután „meghallgattuk” egy darabig a mondottakat miközben döcögött velünk a vasabroncsú fakerekű szekér, emlékeket kergettünk mindketten.
- Elmondom neked, pedig nem szeretek róla beszélni – döntött végül és az apró rázkódások miatt reszketősé vált hangon mesélni kezdett.
Az első világháború idején az orosz fronton harcoltam amolyan váltakozó sikerű akcióink voltak. Ami azt jelentette, hogy hol az ellenség vonalát foglaltuk el, hol a mienkbe voltunk kénytelenek visszavonulni. Éppen támadásba lendültünk akkor, amely nekem, az utolsónak bizonyult, amikor egy aknalövedéket hallottam fütyülni. Belénk volt idegződve, hogy ilyenkor földre kell lapulni, de még alája is bebújtunk volna, ha képesek lettünk volna rá. Az utolsó pillanatban hasra is vágtam magam, talán megúsztam volna egy légnyomással, ha földet érés pillanatában fel nem vágódik a jobb alsólábam. Ugyanabban a pillanatban robbant az akna, és egy repeszdarab levágta térden alulról. Igaz ezt akkor még nem volt ahonnan tudjam, mert csak egy ütést éreztem a lábamon azután semmit az égvilágán.
Hírtelen sötétség borult rám és megszűntem létezni. Amikor magamhoz tértem megéreztem a frissen hantolt föld illatát, és ebből arra következtettem, hogy élve eltemettek, ami igaz is volt. Iszonyú nyomás nehezedett az egész testemre és olyan sötétség vett körbe, mint a sírba amilyen lehet. Nem tudtam mennyi időt, tölthettem a nyomasztó földi sötétségében, mert közben egy párszor elveszítettem eszméletemet.
Adott pillanatban beszédet hallottam közvetlen környezetemben. Nyögni kezdtem, mert jajgatni már nem volt erőm. Ezután egy bizonyos ideig öntudatomnál voltam. Érzékeltem, hogy valakik kiszabadítanak a föld fogságából, majd idegen beszédet hallottam. Oroszok voltak, két orosz felcser az egyik azt mondta:
- Vengerszkij!
Mondtak még valamit, amit nem értettem miközben végigtapogatták, vizsgálták testemet. Éreztem, hogy kezelésbe veszik a lábamat. Ekkor kezdett megvilágosodni előttem a lábamat ért ütés oka és az, hogy valami rettenetes történt velem de az is, hogy élek, még életben vagyok.
Közben körülöttünk dúlt a csata, puskagolyók csattantak a fatörzsekbe, távolabb aknák robbantak. A két orosz földhöz lapulva dolgozott, elkötötték a lábamat, injekciót adtak, fertőtlenítették, majd bekötözték a csonkot. Amikor végeztek odavonszoltak egy fatörzshöz majd felsőtestemet háttal nekitámasztották. Akkor kezdtem érezni az első fájdalmat, de még volt annyi erőm és lélekjelenlétem, hogy megfogtam egyik orosz kezét, és megszorítottam mennyire tudtam, ő visszaszorította aztán búcsút intettek majd kúszva eltűntek az aljnövényzet között.
Nemsokára ellentámadásba lendültek a mieink, és ismét a szerencse kedveltje lettem, mert rám találtak a mi szanitéceink. Amikor a hordágyra tettek megkérdezte az egyik:
– Ki látott el téged bajtárs?
Alig hallhatóan suttogtam:
- Az orosz szanitécek!
Nem lepődtek, meg mert akkor, azon a frontszakaszon szokványos dolog volt, hogy alkalomadtán ellátták az ellenség sebesültjeit is. Csak elismerően ennyit mondtak: – Jó munkát végeztek, megmentették az életedet, szerencsétlenséged mellett szerencséd volt!
Én azoknak az orosz katonáknak nem adtam semmit egy kézszorításon kívül, pedig ők mentették meg az életemet. És ezt ők is tudták, hogy nem fogok tudni adni semmit nekik. Akár ott is hagyhattak volna eltemetve a rám robbant föld alatt, senki nem vonta volna felelősségre! Akkor meg mi motiválhatta őket? A jóság, az emberség, ami bennük lakozott.
Ha én ott elpusztulok ma szegényebb, volna a magyarság tíz emberrel: én jómagam, a gyermekeim mind a kilenc, Terka, Jula, János, Andor, Tera, Ida, Mihály, aki veled egyidős, Marci és Vilmos a legkisebb, nem volnánk most. Akkor még nem beszéltem a kitudja hány leszármazottról, akik ezután születnek meg.
A császár Vitézi címet adott, nevem és képem bekerült a vitézek nagy könyvébe, de cserében otthagytam idegen földön az egyik lábamnak felét. Otthagytam volna az egész lábamat, de még az életemet is cserébe, ha legalább Erdélyt meg tudtuk volna menteni. De Károlyi Mihály „nem akart több katonát látni” és leszereltetett százhúszezer magyar honvédet. Akik pedig minden üte-botából katonákat állítottak ki azok háborút és hazát nyertek.
Ha nem jár el a szád alkalom adtán, megmutatom neked a kitüntetésemet és vitézi könyvemet. Rejtegetem a román hatalom elől de, néha előveszem és megkönnyezem őket, mint keserves sorsunkat. Gyakran és komolyan arra gondolok Mihály fiam, hogy azt a kitüntetést, amit nekem adtak, annak a két orosz felcsernek kellett volna megkapnia. Mert mi, ha kényszerből is de gyilkolni mentünk, féktelenül irtottuk egymást, de ők megőrizték emberségüket, életeket mentettek ott ahol lehetett. Ezért nem szeretem az olyan beszédet, amikor azt mondják, hogy rosszak az oroszok, franciák vagy a románok és mi magyarok jók vagyunk. Én azt mondom neked Mihály, és erre örökké emlékezz, hogy nincsenek gonosz és jó nemzetek. Csak emberek vannak, jók és gonoszak! Sebők Mihály. Erdély.ma

Hatályba lépett az új román földtörvény
Hatályba lépett a mezőgazdasági területek adásvételének új szabályozása: alkalmazási rendelettel egészítették ki a márciusban kihirdetett új földtörvényt, amely a társtulajdonosok, a szomszédok, a bérlők, a településen élő gazdák és a román állam elővásárlási jogosultságával nehezíti a külföldiek földvásárlását. A hivatalos közlönyben pénteken megjelent rendelet a mezőgazdasági területek áruba bocsátásának módját szabályozza, de nem pontosítja, hogyan kell alkalmazni azt a kölcsönösségi elvet, amelyet Traian Basescu államfő kérésére, utólag építettek be a törvénybe.
Az elnök javaslatára a módosítások közé bekerült, hogy az európai uniós polgárok és jogi személyek csak a saját országukban létező földvásárlási korlátok között vásárolhatnak termőföldet Romániában. Romániában január elsején járt le a külföldi magánszemélyek földvásárlását megakadályozó, az ország uniós csatlakozásakor kikötött hétéves moratórium.
Az új román szabályozás minden mezőgazdasági terület értékesítésére vonatkozik, függetlenül attól, hogy hazai, vagy külföldi vásárlóról van-e szó. Sem az eredetileg tervezett százhektáros birtokhatár, sem a mezőgazdasági képzettségre, vagy tapasztalatra vonatkozó vásárlási előfeltétel nem maradt benne a törvény végleges formájában.
A pénteken közzétett rendelet szerint a romániai tulajdonosoknak ezentúl közölniük kell a polgármesteri hivatallal, ha áruba akarják bocsátani a településhez tartozó mezőgazdasági területüket, megjelölve az igényelt vételárat és a telek pontos helyrajzi adatait. Amennyiben az elővásárlási joggal rendelkezők egyike sem jelentkezik az ajánlat meghirdetésétől számított 30 napon belül, a telek szabadon értékesíthetővé válik, de ha a meghirdetett árnál olcsóbban adják el, az adásvétel semmisnek minősül.
A földjét áruba bocsátó gazdának egy sor igazoló iratot kell beszereznie. Az államhatártól 30 kilométernél, vagy katonai létesítményektől 2,4 kilométernél kisebb távolságban elhelyezkedő területek értékesítéséről a román védelmi minisztériumot, a régészeti lelőhelyként számon tartott területek eladásáról pedig a kulturális minisztériumot is értesítenie kell.
A külföldiek az országban bejegyzett cégeiken keresztül eddig is birtokolhattak termőföldet Romániában. A román sajtó szerint több mint 700 ezer hektárnyi termőföld van külföldi vállalkozások tulajdonában, ez csaknem 8 százaléka az ország több mint 9 millió hektárnyi megművelt földterületének.
MTI. Erdély.ma

Hitvallás és búcsúzás Nyárádszeredában
Négy osztály hetvenhét diákja ballagott el a nyárádszeredai Bocsai István elméleti középiskola falai közül pénteken: az egyik legnagyobb próbatétel elébe néznek mindannyian.
Népviseletbe öltözött diákok vitték elől az iskolazászlót és a csengőt, majd hetvenhét végzős diák vonult át az iskolából a művelődési házba a szemerkélő esőben és a Gaudeamus dallamai kíséretében. Tavalyinál valamivel kevesebb, mintegy négyszáz szülő, rokon, vendég volt kíváncsi az elballagó diákokra, akik taps közepette vonultak a színpadra. A Nyárádmente huszonnyolc településéről hetvenhét diák fejezte be ezzel tanulmányait a középiskolában Nyárádselyétől Ákosfalváig, Mikházától Havadig, de voltak olyan félreeső, kicsi településekről is végzősök, mint Ehed, Vadad, Kisadorján, Mája, Torboszló.
Nyárádszereda polgármestere büszke arra, hogy a városban mindent megtettek a modern tanulási feltételek megteremtése érdekében, és a tanárok tudásuk legjavát átadva második szülőként nevelték itt a gyerekeket, akik most úgy mehetnek el innen, hogy büszkék lehetnek az iskolafalakra is – fejtette ki Tóth Sándor. Sajgó Balázs plébános Ferenc pápa szavaival köszöntötte a búcsúzókat, akik az Életnek nevezett vizsga küszöbén állnak. A szív, értelem és kéz mindig legyen összhangban – bocsátotta az atya a diákokat az útra, amely széppé teszi az életet, még ha nehéz is az.
Ideköt a gyökér
„Elértetek egy út végére, reményeim szerint számtalan szép emlékkel, felvértezve olyan tudással és szemléletmóddal, amelynek a későbbiek során fogjátok hasznát venni” – szólt a diákokhoz Oltyán Csaba igazgató, arra biztatva őket, hogy legyen mindig önbizalmuk, ismerjék meg képességeiket, legyenek nyitottak az új dolgokra, soha ne féljenek a csalódástól. „Aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet tőlünk el egészen” – mondta az intézményvezető, aki Ady szavaival búcsúzott: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, / de joggal elvárom mindenkitől, / hogy mindig ember legyen.”
A szülői bizottság elnöke a tanároknak mondott köszönetet, amiért a gyerekeknek gyökereket és szárnyakat adtak, vadhajtásaikat metszették, karmaikat élesítették, szeretettel oktatták, jó szóval nevelték. A végzősöket arra biztatta: legyenek híres tudósok, jó szakemberek, népszerű művészek, sikeres sportolók, de dolgozzanak becsületesen, és ne feledjék el honnan indultak „Gyökeretek ide köt, a szülőföld, Székelyföld, a Bekecsalja, Nyárád tere visszavár!” – intette az elballagókat Balogh Judit.
Léggömbök szálltak fel az égre
A végzősök az iskolától, a tizenegyedik osztályosok a végzősöktől búcsúztak, majd átvették a folytonosságot jelképező sulykot, amely az iskola falára kerülve annak örökségét gyarapítja. Ezután a tanárok kiemelték és díjazták az irodalom, kultúra, sport, idegen nyelvek területén kimagasló tizenkettedikeseket, majd az iskolaelső végzős diákot, Szabó Melinda Laurát, aki eredményeivel, szerénységével, szorgalmával, kitartásával az iskola példaképe lett. A Bocskai István alapítvány a kultúra, hagyományápolás terén kifejtett munkájáért díjazta a végzős Balogh Kincsőt, a Bekecs együttes néptáncosát.
Az ünnepély végén a tizenkettedikesek a főtéren a magasba engedték a reménységet, tisztaságot, hűséget, bölcsességet, szeretetet, összetartozást jelképező zöld, fehér, kék és piros léggömbjeiket, majd ki mosolyogva, ki hangosan zokogva fogadta szerettei üdvözletét vagy épp tudatosult benne élete eme pillanatának súlya.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Tőkés: Amerika nem szentel kellő figyelmet a kisebbségi kérdés rendezésének
Sajnálkozását fejezte ki Tőkés László washingtoni tárgyalásai során, hogy az Egyesült Államok nem szentel kellő figyelmet a kisebbségi kérdésnek, pedig – mint hangsúlyozta – annak rendezése az autonómia a stabilitás kulcsa Kelet-Közép-Európában.
A Fidesz-KNDP-listán megválasztott erdélyi Európai Parlamenti (EP)-képviselő helyi idő szerint pénteken beszélt az MTI-nek az amerikai fővárosban folytatott tárgyalásairól. Mint mondta, jelképes jelentőségű számára, hogy az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) közvetlenül az EP-választás után hívta meg Washingtonba, ahol a néhai Tom Lantos amerikai képviselővel és az amerikai Magyar Baráti Közösséggel együtt kitüntette őt. Értékelése szerint látogatása egyfelől a globális magyarság összetartozásáról, másfelől pedig az euroatlanti együttműködésről szólt.
Felidézte, hogy HAC vezetői közül többen már 1989-ben felléptek az erdélyi magyarság védelmében, s ebben együttműködtek Tom Lantossal. Az összefogás sikeres példájaként említette, hogy elérték az amerikai legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megvonását Ceauşescu Romániájától.
Tőkés találkozott az amerikai kongresszus Tom Lantosról elnevezett emberi jogi bizottságának két társelnökével, a demokrata James McGovern és a republikánus Frank Wolf képviselővel, valamint eszmecserét folytatott Rosa DeLauro demokrata képviselővel is, aki az erdélyi magyarok ügyét egykor felkaroló Christopher Dodd szenátor munkatársa volt. Szó esett arról, hogy az amerikai kongresszus és az EP emberi és kisebbségi jogi együttműködésének keretében ősszel a tervek szerint képviselőházi meghallgatást rendeznek. Az Amerikában megkülönböztetett figyelemmel kísért ukrajnai válsággal kapcsolatban Tőkés László elmondta, hogy miként a délszláv háborúnak, ennek is egyik kiváltó tényezője a kisebbségi viszonyok rendezetlensége.
„Nagy kár, hogy az Egyesült Államok jó ideje nem szentel kellő figyelmet a kisebbségi kérdésnek, általában Kelet-Közép-Európa és a posztkommunizmus kérdéseinek” – mondta. Rámutatott, hogy Washingtonban már nem a demokrácia, hanem a stabilitás és a biztonság oldaláról közelítik meg a térséget. „Ez nagyon helyes, de a kisebbségi kérdések megoldása nélkül nemigen képzelhető el a stabilitás. Az amerikai politika a stabilitás jegyében sok kompromisszumot kötött, akkor is, amikor nem volt szükség rá” – tette hozzá.
„A Kárpát-medence és a közép-kelet-európai térség biztonságának és stabilitásának kulcskérdése a kisebbségi helyzet rendezése” – jelentette ki a Kalmár Ferenc- és az Andreas Gross-féle európa-tanácsi jelentésekre hivatkozva, amelyek megállapították, hogy az autonómia konfliktusoldó és stabilizáló tényező. A kisebbségi egyházi vagyon visszaszolgáltatásával kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy annak 25 év alatt csak harmadát teljesítette a román állam. Ilyen ütemben haladva egy évszázadra lenne szükség a kérdések rendezésére, de a politikus hangsúlyozta, hogy az ügyben Victor Ponta kormányzása idején visszarendeződés történt.
Az eszmecserék témája volt a Tőkés László Románia Csillaga érdemrendjének visszavonására irányuló törekvés is. „Nem rólam van szó, nem az én kitüntetésemről. Ha csak arról lenne szó, nem is volna szóra érdemes, elszenvedném” – mondta. „A magyarellenesség felerősödésével együtt pattant ki ez az ügy. A lényegében az egész magyarságnak, a volt romániai forradalomnak és a temesvári népfelkelésnek szóló, ellenforradalmi előjelű megfélemlítési kampány tulajdonképpen az autonómiáról szól” – fogalmazott Tőkés László.
Emlékeztetett, abból gerjesztettek mesterséges botrányt, hogy tavaly Tusnádfürdőn azt kérte Orbán Viktortól: Magyarország a Dél-Tirol ügyében kialakult osztrák-olasz mintára védhatalomként vegye pártfogásába romániai magyarság önrendelkezési törekvéseit. „Az erősödő magyarellenesség viszonyai között ez a támadáskampány az autonómiának szól, mint ahogy az a március 25-én elfogadott törvénymódosítás is, amely megkönnyítené az állami kitüntetések elvételét, például annak alapján, hogy valaki alkotmányellenes kijelentéseket tesz. A kérdés csak az, hogy ki dönti el az, hogy valami alkotmányellenes-e. Romániában ha valaki csak emlegeti az autonómiát, azt már alkotmányellenesnek tartják, tartanak tőle és úgy viszonyulnak hozzá, mint a vörös posztóhoz, pedig ez volna a jövő útja” – mondta.
Az erdélyi politikus tájékoztatta a kongresszusi magyar caucus társelnökeinek munkatársait. Kongresszusi tárgyalásaira elkísérte őt Hámos László, az amerikai Magyar Emberi Jogok Bizottságának elnöke és Koszorús Ferenc, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke. Az utóbbi szervezet vezetőjének Tőkés átadta a neki, az Erdélyi Nemzeti Tanács által két éve odaítélt Báthory-díjat.
A megbeszéléseken Tőkés László felvetette a marosvásárhelyi egyetem magyar főtagozata akadályoztatásának és az Erdélyi Magyar Néppárt-támogatók zaklatásának ügyét is. A washingtoni nagykövetség diplomatáival arról folytatott munkamegbeszélést, hogy miként képviselheti egy magyar külképviselet a leghatékonyabban a határon túli magyarok ügyét, ezen belül is az autonómia kérdését. „Mert Amerikában nem magától értetődő a külhoni magyarságnak ez a követelése” – mondta.
A politikus találkozott Lee Edwardsszal, a washingtoni Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Alapítvány elnökével, akinek gratulált a testület megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Az alapítvány most azon dolgozik, hogy a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeumot hozzon létre az amerikai fővárosban. Az EP-képviselő emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egymillió dolláros támogatást biztosít ehhez, és reményét fejezte ki, hogy ehhez az ügyhöz a közeljövőben más kelet-közép-európai volt kommunista országok is csatlakoznak majd.
MTI. Székelyhon.ro

Aggasztó méreteket ölt a csecsemőelhagyás jelensége
Összesen huszonnégy csecsemőt hagytak magukra az elmúlt két évben a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban. Az intézményben megfordult kiskorú anyák száma is viszonylag magas.
A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban az elmúlt két évben viszonylag sok csecsemőt hagytak el – közölte András-Nagy Róbert, a kórház menedzsere. Mint mondta, 2012-ben, illetve 2013-ban is összesen tizenegy, továbbá idén május 26-ig két újszülöttet hagytak sorsukra az egészségügyi intézményben.
András-Nagy hozzátette: a kórházban „felejtett” kicsik a törvény értelmében nevelőszülőkhöz kerülnek, két éves korig ugyanis nem juthatnak állami gondozásba. A folyamatot a Kovászna Megyei Szociális és Gyermekjogvédelmi Vezérigazgatóság bonyolítja le. Ez hosszadalmas procedúra, és a lezárásáig a csecsemők a megyei sürgősségi kórházban maradnak. Ellátásukról, öltöztetésükről az intézménynek kell gondoskodnia.
A megyei kórházban az elmúlt években magas volt a lányanyák száma is. Több mint nyolcvan kiskorú anyát láttak el évenként, idén május végéig pedig már harmichárom lányanyát jegyeztek. A menedzser elmondta, hogy legtöbb esetben a kiskorú anyák iránt a hozzátartozók semmilyen érdeklődést nem mutatnak, segítségről nem is beszélve.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

A fúvószene bűvöletében
Az elmúlt években több csíkszéki fúvószenekar megalakulásában, létrehozásában volt fontos szerepe Urszuly Árpád karnagynak, aki nemcsak betanította a zenészeket, hanem jelenleg is több zenekarral dolgozik, tanít, zeneszámokat hangszerel, segíti az utánpótlás-nevelést.
Édesapja kántor volt, már gyermekként megszerette a zenét, és azon kevesek közé tartozik, akik az iskolai képzés után hivatásos fúvószenészként, majd zenekarvezetőként tevékenykedhettek. 1941-ben született Mikóújfaluban, ott nőtt fel, és az első négy osztályt ott végezte. Utána Bukarestbe került. „Nagynénéméknek nem volt gyerekük, ezért ott nevelkedtem, elvégeztem a hét osztályt. Bukarestben, ahol nagynénémék laktak, volt egy zongoratanár, és nála tanultam egy évet, többek közt a kottaolvasást is. Ajánlották, hogy zene szakon kellene továbbtanuljak. Volt egy évvel nagyobb fiú iskolatársam, aki szintén katonazenésznek készült, és az édesanyja befolyásolt engem, hogy menjek én is, így kerültem oda. A katonazenei iskolába négy évet jártam, utána egy év gyakorlat következett, ezt a sepsiszentgyörgyi fúvószenekarnál töltöttem” – emlékezik a kezdetekre.
Katonazenekarban játszott
Az iskolában a fő hangszere a trombita volt, ezt tanulta, mellékhangszerként pedig a zongorát. Mint mondja, megszerette a többi fúvós hangszert is. Miután elvégezte az ötéves képzést, Marosvásárhelyre helyezték ki, 1961-től '69-ig ott élt. Utána áthelyezték Csíkszeredába, mert akkor alakult meg egy katonazenekar. „Korábban is volt zenekar, de '61-ben feloszlatták a hegyivadászokat, és '69-ben alakultak újra, akkor hozták létre ismét a fúvószenekart. Egy pár személyt összeszedtek, persze azt is nézték, hogy ki honnan származik. Én mikóújfalusi voltam, közelebbi, így idehoztak, és azóta itt vagyok Csíkszeredában” – elevenítette fel.
A katonazenekarban először hangszeresként, utána karmesterként és karmester-helyettesként tevékenykedett – ehhez Bukarestben további kurzusokat végzett. Nemcsak zenélésből állt az élet a kaszárnyában, mint elmondta, a napi program, a katonák kiképzése mellett ünnepi alkalmakon, koszorúzások, nemzeti ünnepek, május elsejei, augusztus 23-i felvonulások alkalmával játszott a katonazenekar. Már akkor megkezdődött a többi zenekarral az együttműködés. „Mivel mi nagyon kevesen voltunk, összegyűjtöttük a megyéből a jobb zenekarokat, mert voltak civil zenekarok akkor is, és azokkal együtt dolgoztunk. Elmentünk egy hónappal korábban, a repertoárt betanítottuk. Az augusztus 23-i ünnepség előtt már július végén behozták őket Csíkszeredába, elszállásolták, és minden nap próbáltunk. Sokat kellett gyakorolni a katonai felvonulásokra” – mesélte Urszuly Árpád.
Igény volt a munkájára
1976-ban az újtusnádiak kérték fel, hogy segítse az ottani zenekart, ezt háromévi tanítás, közös munka követte. „Fiatalokat tanítottunk be játszani különböző fúvóshangszereken. Persze vagy három generációt is betanítottam, a zenekar közben cserélődött, fiatalodott” – emlékezett. 2005-ben több fúvószenekar indulásánál is jelen volt, munkáját megismerték, igény volt rá. „Csíkdánfalván 2005 májusában alakult a zenekar 32 taggal, és azóta is dolgozom velük, utánpótlást is nevelünk. Voltunk többször külföldön fellépni a zenekarral, Solton kétszer, és Szegeden is. Idén készülünk szeptemberben Németországba, nemzetközi fúvóstalálkozóra van meghívásunk. A csíkszentgyörgyi zenekart is 2005-ben alakítottuk meg a közbirtokosság támogatásával, ez 36 taggal indult, most 43-an vannak. Ugyanabban az évben Csíkszentkirályon is alakítottunk zenekart 24 taggal, egészen 2009-ig voltam ott. Csíkszentmártonban 2010-ben kezdtük el, ott már megvolt a zenekar, azelőtt idős Köllő Feri bácsi foglalkozott velük, de betegség miatt abba kellett hagynia. Gergely András polgármester kért meg, hogy foglalkozzam a zenekarral, ez az együttműködés most is tart. Csíkbánkfalván 2010 novemberében alakítottunk egy zenekart, szintén a közbirtokosság támogatásával, 32 taggal, most is működik, elég szép eredményekkel. Csicsóban 2010 októberében kezdtem dolgozni a zenekarral, megkért egy ottani zenész, hogy segítsek, maradtam, azóta is ott vagyok. Velük is járunk rendezvényekre, Hargitafürdőn a Borvíznapon ők zenélnek” – sorolta.
Próbálják tartani a lépést
Urszuly Árpád szerint műkedvelőként nehezebb dolgozni, mint például Szentsimonban, ahol iskolát végzett gyermekek zenélnek Sándor Árpád karnagy vezetésével. „Mi egy kicsit nehezebben tudunk menni, de tartjuk a lépést. Próbálkozunk a repertoárt felújítani, bővíteni, a hangszertechnikát fejleszteni. A zenekarokkal heti egy próbát tartunk, van, aki hiányzik, s akkor az ember nem tud továbbmenni, hiába kezdek új darabokat, ha a zenekar egy része nincs ott. Mindenhol támogatja a tanács vagy a közbirtokosság ezt a mozgalmat, hangszereket vásárolnak, alapítványok működnek, így pályázni is lehet támogatásra. A szabadtéri zenélésre a fúvószenekar a legalkalmasabb, a hangzás is erősebb, és régi hagyományként fennmaradt. A közönség már megszokta, megvan rá az igény, ha eltűnne egy zenekar valahol, hiányozna” – véli az idős karnagy, aki szerint a fúvóshangszer tanítását már ötödik osztályos korban meg lehet kezdeni, addig a tüdő is kifejlődik.
Minden zenekarnál működik az utánpótlás-nevelés, Csíkszentmártonban harmadik alkalommal szervezik meg az idén a fúvóstábort, amelybe évről évre többen jelentkeznek. „A gyermekek látják, hallják a zenekarokat a falvakban, minden rendezvényen, búcsún, falunapokon, találkozókon, jönnek, beiratkoznak. Kezdjük a táborral, ahol tíz nap alatt annyit tanulnak, amennyit egy iskolában egy év alatt nem lehet. Otthon is kell gyakorolni, ami nehezebb. Idén már a negyedik alcsíki fúvóstalálkozót szervezik Csíkszentkirályon. Alcsíkon nyolc zenekar van, minden évben egyik megszervezi a találkozót. Vannak közös számok, amelyeket a nyolc zenekar több mint kétszáz zenésze játszik egyszerre” – magyarázta.
Bővülő zenekari repertoár
A fúvószenekarok repertoárjában az indulók mellett operettrészletek, keringők, csárdások is szerepelnek, de népdalok, nóták is. „Azt játsszák, amit megért és szeret a közönség. Filmzenét is próbálunk, táncdalokat, slágereket. Ha látjuk, hogy tetszik a közönségnek, én hamar átírom a zenekarra, mert néha nehéz hozzájutni meghangszerelt darabokhoz. Szerencsére tudok hangszerelni, sokat hangszereltem fúvóshangszerekre, akárcsak Köllő Ferenc kollégám. Ilyenkor azt is meg kell nézni, mekkora technikát bírnak meg. Hiába veszek egy kitűnően hangszerelt darabot, és kiosztom, mert nem tudják megtanulni. Vannak közkedvelt, könnyebb darabok is” – mondta el. Úgy véli, minden hangszernek megvan a könnyebb és nehezebb oldala is, a klarinétok, fuvolák, trombiták nagyobb technikát igényelnek, mint a kísérőhangszerek, tubák, vadászkürtök, de ezeken is ki lehet fejleszteni a megfelelő technikát.
Most is tanít
Urszuly Árpád 1998-2006 között tanított a Nagy István Művészeti Szakközépiskolában trombita szakon. „Végigvittem hét diákot, közülük négyen elvégezték a zeneakadémiát, többen már tanárként tanítanak. A művészeti népiskolában most szintetizátort tanítok, vannak diákok, szépen haladnak. Három év alatt megtanulják az alapokat, a technikát, a kottaolvasást, de aztán mindenki saját maga kell gyakorolja” – mesélte. Munkásságának elismeréseként 2013-ban a Romániai Magyar Dalosszövetségtől Rónai Antal-díjat vehetett át. Azt mondja, nem számított rá, de örült az elismerésnek.
Kovács Attila. Székelyhon.ro

Székely zászlók tengerében Kézdivásárhely főtere
Eleget tett a kézdivásárhelyi önkormányzat a táblabírósági végzés előírásának, így pénteken levették a székely zászlókat a város főteréről. A jelképek eltüntetése ellen csütörtök este tüntetést is szerveztek.
Több száz ember vett részt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által szervezett tüntetésen, amivel a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalon levő Városháza felirat, továbbá az önkormányzat épületén és a Gábor Áron szobor mellett levő két nagyméretű székely zászló eltüntetése ellen tiltakoztak. A vármegyés fiatalok csütörtök folyamán ötven lobogót tettek ki a főtéri épületekre, így Kézdivásárhely központjában most több a székely zászló, mint amennyi ünnepek alkalmával lenni szokott.
A tiltakozás során többen mondtak beszédet. Elsőként a HVIM részéről Beke István szólt a jelenlevőkhöz, elmondva: bár a hatalom el akarja tüntetni a székely nemzeti jelképeket, ők nem hagyják magukat, ezért díszítették fel székely zászlókkal a város központját. „Ma ötvenet, de ha kell ötszázat is kitűzünk” – mondotta Beke, akinek bejelentését tapsvihar fogadta. Beszéde végén hangsúlyozta: a céhes városbéli tüntetéssel egyidőben Nyíregyházán szimpátiatüntetés zajlik.
Tóth Bálint, a HVIM szóvivője a tőle megszokott kemény hangvételű beszédében elítélte a hatalom túlkapását. „Amikor megtiltják, hogy épületeink homlokzatain magyar feliratok legyenek, és arra kényszerítenek, hogy eltüntessük őket, amikor lefestik falvaink, városaink helységtábláinak magyar feliratát – vagy fel sem tüntetik –, amikor kijelentik, hogy szó sem lehet önrendelkezésről, és ezt nyomatékosítva megtiltják különböző általuk megalkotott törvényekkel, hogy nem loboghat függetlenségünk szimbóluma, a székely zászló, akkor eljött az ideje az összefogásnak. Történelmünk során azt a sorsot rendelte az Isten, hogy műveljük meg a földet, melyet nekünk adott, védjük meg, harcoljunk érte. Azóta sok minden változott, de a székelyek a mai napig megművelik a földet. Csak egyet felejtettek el: harcolni is érte” – emelte ki a szóvivő.
„Nem ismerhetünk tehát megalkuvást az eszmében, és készen kell állnunk rá, hogy tiszta erőkkel lépjünk színre, ha elérkezik a megfelelő pillanat” – vélekedett Tóth Bálint. Beszéde végén a tömeg az Autonómiát! és a Székelyföld nem Románia! szavakat skandálta, majd a folytatásban az Erdélyi Magyar Ifjak részéről Incze Johanna elnök, a Minta nevében a csíkszeredai Tőke Ervin országos elnök, a Székely Nemzeti Tanács részéről pedig Péter János alelnök mondott beszédet. Utóbbi arra szólította fel a kézdivásárhelyieket, hogy tűzzék ki lakásaik homlokzatára a székely zászlót. Rövid, alkalomhoz illő kulturális műsor után a székely himnusz eléneklésével ért véget a rendezvény.
A karhatalmi erők szép számban, de tisztes távolságból követték a kulturáltan, rendbontás nélkül zajló eseményt, aminek szép mozzanatát képezte egy 15 négyzetméteres székely zászló kibontása az egyik központi épület homlokzatán.
Eltávolították, de majd ismét felhúzzák a székely zászlókat
Péntek reggel Bokor Tibor polgármester – a főtéri két nagy zászló felhúzásának ötletgazdája – sajtótájékoztatót hívott össze. A céhes város elöljárója, aki 2013. március 15-én Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettesével húzta fel a szobor mellett levő zászlórudakra a két nagyméretű lobogót, elmondta: bár a brassói táblabíróság döntésének értelmében kénytelen eltávolítani a székely nemzeti jelképeket, a város nem marad nélkülük.
Bokor kifejtette: már egyeztetett Semjén Zsolttal és valószínű, hogy a tusványosi szabadegyetem idején, azaz július végén a zászlókat ismét közösen fogják felhúzni, ezúttal a Székely Katonanevelde előtti téren, a hősök emlékműve mellett. A céhes város vezetője elégedettségének adott hangot a székely zászlók által díszített főtér kapcsán, meglátása szerint a kék lobogók szebbé tették a Gábor Áron teret, a sajtón keresztül gratulált az ötletgazdáknak.
Az elöljáró azt is közölte, hogy a Városháza feliratot és a székely zászlókat pénteken, a déli harangszó idején távolítják el. A szomorú eseményen a HVIM néhány tagja is megjelent, akik a hatalmat bírálva követték a felirat eltávolítását és a zászlók leengedését.
Bartos Lóránt. Székelyhon.ro

A távolmaradás oka a kiábrándulás (Nemzetpolitikai Kutatóintézet)
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet szerint az EP-választáson Romániában a magyar választók mozgósítása elmaradt a 2009-estől, habár továbbra is meghaladta a román pártokra voksolók arányát.
A kutatóintézet összegzésében arra a megállapításra jutott, hogy míg a román választókra a nagy román pártok közti, államfőválasztásra kihegyezett vetélkedés mozgósítólag hathatott, a magyar szavazókat ez nem ösztönözte a részvételre. Az alacsony magyar részvétel oka elsősorban az általános kiábrándultság az Európai Unióból és annak kisebbségpolitikai érdektelensége, továbbá a csatlakozáskor várt gyors életszínvonal-emelkedés elmaradása lehetett – vonja le a következtetést a kutatóintézet. Az elemzés kitér arra is, hogy a novemberben sorra kerülő államfőválasztásra a jelöltekről még semmit nem lehet tudni. Az EP-választási eredmények értelmében a baloldali és a jobboldali pártok összességében hasonló támogatással bírnak, ezért – az erőviszonyok nagyarányú átrendeződésének hiányában – a magyar szavazatok akár a győztes kilétét is meghatározhatják majd novemberben. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy kalandor főpap (6.)
Követségben Lüdersnél
A Şaguna vezette követség január 2-án indul Bukarestbe. A katonai intervenció kérését január derekán terjeszti Lüders gyalogsági tábornok elé. Ekkor jelenik meg érvként az a máig ható hazugság, hogy a magyar lázadók Erdélyben húszezer ártatlan románt gyilkoltak le és kétszáz román települést felgyújtottak.
Kezdetben Lüders elutasítja Şagunáék kérését, mondva, hogy ezt csak a cári kormányzat engedélyével teheti, nincs felhatalmazása a magyar határ átlépésére. A kérést csak úgy teljesítheti, ha a katonai segítséget „az erdélyi cs. kir. kormányhatalom” kéri. Úgy gondolja, ha az említett két város megsegítésére küldene is csapatokat, a városok felmentése után azoknak vissza kell vonulniuk. Az orosz haderő feladata 1848 júliusától megakadályozni a moldvai, szeptember 27-e után a havaselvi forradalom kitörését. Az orosz elutasítás után Şagunáék Fuad effendit, a török Porta rendkívüli követét keresik fel. Fuad nemhogy nem támogatja őket, de arra utasítja Omer pasát, hogy egyetlen török katonát se engedjen a magyar határ, Erdély felé indulni. A cár 1848 decemberében még úgy tudja, hogy az erdélyi osztrák haderő képes leverni a magyarokat, ezért nem engedélyezi az orosz csapatok Erdélybe vonulását. Ennek ellenére Lüders tábornok parancsára – az orosz hadi szakértők – már december folyamán kidolgozzák az erdélyi osztrák csapatokkal való együttműködés tervét. A cári előőrsök december 11-én Engelhardt tábornok irányításával felvonulnak a Kárpátok déli vonalán, az Olt és a Bodza közti térségben. Mivel az osztrákok hivatalosan nem kérik az orosz intervenciót, ezért Bukarestben a várakozás álláspontjára helyezkednek. Január elején az osztrák központi hadvezetés parancsnoka, Windischgrätz herceg még ellenzi a cári csapatok behívását. Ennek ellenére – Puchner tábornok jelentése alapján – a császárnak küldött 1849. január 10-i előterjesztésben felveti az orosz katonaság behívásának kérdését. Schwarzenberg osztrák miniszterelnök ekkor még úgy rendelkezik, hogy Puchner tábornok védje meg Erdélyt addig, amíg osztrák felmentő sereget tudnak küldeni. A császár és a kormány nevében megtiltják az oroszok behívását. Időközben az osztrák katonai helyzet válságosra fordul, Puchner kénytelen lépni, és Nyepokojcsicki ezredes közvetítésével másodszor fordul orosz segítségért. Lüders, miután az osztrák hivatalos felkérés is megérkezik Bukarestbe, január 27-én megüzeni Puchnernek, hogy a cári csapatok megindultak az erdélyi szorosok irányába.
Havaselvéről Bécsbe
Mivel a cári katonaság behívásának tervét a leghatározottabban Şaguna képviseli, és ő vállalja a küldöttség vezetését a bukaresti orosz főhadiszállásra, ezért a püspököt utólag nem véletlenül nevezik muszkavezetőnek is. E dicső tettének jutalmáért 1849 februárjában Havaselvéről egyenesen Bécsbe utazik, innen meg sem áll Olmützig, a császári udvarig. A püspök úgy gondolja, joggal várhat elismerésre. Erre szüksége is van, mert időközben elveszti korábbi szerb és magyar támogatóit. Şaguna úgy gondolja, hogy havaselvi útját – mint bizonyított osztrák hűséget – méltányolni fogják. Természetesen, Ferenc Józseftől nem önmaga, hanem a Román Komité nevében kér kihallgatást és a „román nemzet nevében” fogad hűséget. 1849. február 25-én egy tizenhárom tagú küldöttség vezetőjeként terjeszti fel azt az emlékiratot, amelyben arra kéri a császárt, hogy legyen a birodalom összes románjának uralkodója úgy, hogy a románokat egy tartományba egyesítse, és vegye fel a „románok nagyfejedelme címet”. Önmagára is gondolva javasolja, hogy a románok egy nemzeti kongresszuson választhassanak „nemzeti főnököt”. E kérés egyúttal valóban román nemzeti érdeket is szolgál. A március 4-én kiadott osztrák alkotmány nem veszi figyelembe az ellenforradalom idején a magyarok ellen felkelő, lázadó románság igényeit. A románok magyaroktól való elszakadásának jogosságát Şaguna még a dinasztiához való hűség miatt elszenvedett nagyszámú román áldozat emlegetésével is alátámasztja. Megismétli a Lüdersnél januárban elmondott magyarellenes rágalmakat. Azonban a légből kapott adatokat – a román áldozatok túlzóan magas számát – a császári udvarban nem hiszik el, és 1850-ben elrendelik a polgárháború során elpusztult románok hivatalos számbavételét. Az összeírás adatait a bécsi titkos levéltárban helyezik el. Ezek már 1851 elején ismertté válnak. Az összeírók objektivitásában nincs miért kételkedni. A levert magyar szabadságharc után, a magyarellenesség idején annyira nincs részrehajlás, hogy az összeírók egyáltalán nem foglalkoznak a magyar legyilkoltak számbavételével. A polgárháborús román polgári lakosság vesztesége 4321 és 4425 főre tehető, amely több mint kilencszer kevesebb annál, mint amennyi 1996-óta Kolozsváron a Biasini Szállónál felállított hatalmas emléktáblán olvasható. A román nacionalizmus ezzel kimeríti a nemzeti uszítás fogalmát. A történelem meghamisítása még egyértelműbb, ha tudjuk, hogy arányaiban tekintve a román áldozatok száma háromszor volt kisebb, mint a lemészárolt magyaroké. A kortárs George Bariţiu, aki az 1848/49-es erdélyi román népfelkelés jelentős vezére, hatezer főre teszi a román polgári lakosság veszteségét. Ez a 40 ezres számhoz mérve aránytalanul kevés. Şaguna nem kap amnesztiát
Az osztrák alkotmány szűkkeblűsége, valamint a magyar sikerek miatt Şaguna ismét alkalmazza a korábbi időszakból is jól ismert taktikát, távol marad az eseményektől.
A magyar honvédség dicsőséges és győztes tavaszi hadjárata teljében – a debreceni nagytemplomban, 1849. április 14-én – kimondják Magyarország állami függetlenségét. Általános amnesztiát hirdetnek, ebben csak Andrei Şaguna nem részesülhet, mert Kossuth szerint elárulta hazáját. A kormányzó ezalatt a cári csapatok behívását érti, hisz bárki bármit is követett el, kegyelemben részesült. Az 1849. április 26-án Dragoş képviselőhöz keltezett levelében Kossuth írja, hogy a múltra „a béke és a szeretet nevében fátyolt” vetnek.
A megtorlások idején
Şaguna csak a magyar szabadságharc leverése után tér vissza Erdélybe, amikor már javában tombol a magyar szabadságharcosok felelősségre vonása. Erdély-szerte akasztások, kivégzések, bebörtönözések. Büntetésből tízezreket soroznak be katonának és hurcolnak hosszú évekre idegen országokba. A magyar forradalmat támogató románok sem kerülik el a börtönt. Erdély katonai kormányzója – Ludwig Wohlgemuth altábornagy – szigorú rendet teremt. Nincs tekintettel a román érdekekre sem, még a püspököt is figyelmezteti arra, hogy hagyjon fel a nemzeti izgatással. Tekintettel Şaguna korábbi, osztrákoknak tett szolgálataira a köréje csoportosult román politikusok kérvényekkel árasztják el a bécsi udvart. Mindhiába! Nem honorálják az erdélyi románok 1848/49-es magyarellenes népfelkelését. Még annyit sem érnek el, hogy a bánsági románokat kivegyék a szerb vajdaság hatásköréből, és az erdélyi ortodox püspökség elszakadjon a szerb egyháztól. Şaguna kénytelen megállapítani, hogy „a jogokban részesítő rezolúciók ideje elmúlt”. Az 1850-ben készült román nemzeti követeléseket már alá sem írja.
Kádár Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kádár Gyula könyvei
Kádár Gyula történész, közíró legújabb kötetei – Székelyföld határán, Székely hazát akarunk, Múltunk kötelez, Sepsiszentgyörgy korai története és népessége, Székely vértanúk, Prés alatt a magyarság (Nemzeti elnyomás Romániában)...
...megvásárolhatók a H–Press lapterjesztő háromszéki standjain, a sepsiszentgyörgyi Diákboltban, a Sugás Áruház földszintjén, a Csíki utca 5. szám alatt a Tortoma Könyvesházban, Csíkszereda könyvüzleteiben, Kolozsváron a Bagoly könyvüzletben.
A könyvek ára 38 lej. A kiadó e-mail címe: gyula.kadar@gmail.com; telefonszám: 0740 026 450. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyűlölet nincs, csak fájdalom (Incze Pál önéletírása)
Ezzel a címmel jelent meg nemrég a szárazajtai nyugdíjas tanító, Incze Pál könyve mindazokról az eseményekről, melyek vele megtörténtek sok évtizedes élete során.
Persze, feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy ő egyike azon keveseknek, akik végigélték a második világháború borzalmait, nem is akárhol, hanem élesben, a lövészárkokban, a hegygerincen, géppuskák és ágyúk lövedékeinek surranásait, robbanásait hallgatva. A gyerek- és ifjúkor szinte felhőtlen éveire jócskán rátromfoltak a későbbiek történései, s a mindezekre való emlékezés kockáit sorakoztatja fel ez a szép kiadvány. Minden vallomásnak megvan a maga külön vonzereje. Az önéletírások akkor érik el igazán hatásukat, ha átsüt rajtuk az őszinteség, a tisztaság, nem a magamutogatás az elsődleges céljuk, hanem egy-egy jelenség, esemény emberi léptékű megközelítése, nem a hivalkodás, hanem a közölt tények valószerű, érzékletes és minden szempontból megérthető kifejtése.
Jelen önéletírás is azért nyerheti el az olvasó tetszését, mert ahogyan a szerző megközelíti a felvázolt korszakot és embereit, ahogyan odaállítja magát a történések középpontjába, teljesen hitelesnek és átélhetőnek hat, nincsenek felnagyítások és torzítások, ferdítések és a hitelességet kétségessé tevő, felesleges mozzanatok, belemagyarázások.
A hős, a szerző, akinek szülei szinte-szinte felhőtlen gyerekkort tudnak biztosítani számára, elindul Szárazajtáról, erről a világ végénél is messzibbre levő erdővidéki faluból, kijárja a környék akkoriban legrangosabb iskoláját, a Székely Mikó Kollégiumot, s még meg sem szárad a tinta az érettségi diplomán, már indulnia is kell a hadseregbe, pihenőidőt sem engedélyeznek neki és megannyi tizennyolc éves legénynek, mintha rájuk hárulna a mások által elrontott világ megváltása, bezúdulnak a világháború kellős közepébe, talán jóformán azt sem tudják, hányadán is áll az ország. Annyit tudnak, amennyit nekik megtanítottak, hogy szeretni kell azt a hazát, amely tulajdonképpen a vérükön akar boldogulni.
Talán ebből fakad az a naivság is, amellyel elindulnak a harcmezőre, amely nincs is olyan messzire már, az ágyúk ott bömbölnek egyelőre a Kárpátok túlsó oldalán, de egyre közelebb az ő állásaikhoz, azért még idő és lehetőség is adódik a szülői látogatásra, arra, hogy még egyszer és utoljára megérezzék az otthonról hozott friss kenyér illatát, de arra már nem, hogy bele is harapjanak, mert fejük felett, nyakukon ott az ellenség, nekik rohanniuk kell. És végigrohanják Európát, el egészen Auschwitzig, ahol egy darabig, már a háború végén, ők lesznek a táborlakók, innen aztán visszafelé, azzal a hittel, hogy hazatartanak, de a sors másképp rendelkezik, s meg sem állnak a Szovjetunióig, ahol különböző munkatáborokban a szocializmus építésére használják őket. Ám a székely legény mindenhol feltalálja magát, nélkülözhetetlen, bárhol is fordul meg, s bár zord az idő, időnként kevés az étel, jut idő a túlélést tápláló kacagásra is. Igaz, a hazatérés időpontja egyre tolódik, de az a nap is megérkezik, viszontagságos utazások után végre elindulhat Ajtára a sepsiszentgyörgyi állomásról. Az öröm azonban keserűvé változik, hisz otthon a pár évvel korábban galád módon kivégzett falusfelek gyászoló hozzátartozói fogadják, s elkeseredését még inkább fokozza, hogy mind az áldozatok, mind a gyilkosok között régi ismerősök is vannak. Ez is oka annak, hogy az önvallomás utolsó fejezete nem a további örömteli életet meséli el, ahogy azt elvárnánk, hanem a pedagógusi életpályát megkeserítő, parancsszóra végrehajtandó és végrehajtott lélektelen cselekvések haszontalanságát. Persze, felsejlik e pálya megannyi szépsége is, de beárnyékolja azokat az előbb említett sok-sok fonákság és tartalmatlanság.
Incze Pál önvallomása nyugodtan odaállítható más, ugyancsak ezzel a korszakkal foglalkozó emlékiratok mellé, újabb színnel gyarapítva a háborús emlékiratok sorát.
Dr. Péter Sándor
/Incze Pál: Gyűlölet nincs, csak fájdalom /Sepsiszentgyörgy, 2014./ Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Egy ez a tábor…"
Kirepültek a tizenkettedikesek
Maros megye közel 1300 magyar diákja vett búcsút ezekben a napokban a középiskolától. Marosvásárhelyen elsőként a Pedagógiai Líceum végzősei számára szólt a csengő, csütörtökön az Egyesülés középiskola, az Elektromaros, Gheorghe Sincai, Avram Iancu, Aurel Persu, Ion Vlasiu, Traian Vuia, Traian Savulescu szakközépiskolák, illetve a Gazdasági Szakközépiskola ballagási ünnepsége zajlott. Péntek délelőtt a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium közös kicsengetési ünnepségére és a művészetis végzősök búcsúztatására került sor.
A Bolyai líceumból 8 osztály 226 diákja, a Református Kollégiumból 99 diák búcsúzott az alma matertől, a Művészeti Líceum 65 – közülük 37 magyar – diákot bocsátott útjára. A művészeti évfolyamelsői Chetrari Olga és Szathmári Edina lettek.
Tegnap délelőtt a Gaudeamus dallamára vonult ki az iskolaudvarra a 457 éves Bolyai líceum legújabb nemzedéke – elsőként az évfolyamelső osztály, a természettudomány – intenzív angol szakos XII. A –, a bolyaisok után pedig a Református Kollégium ballagói. Bálint István igazgató köszöntőjében kiemelte, hogy az egyik legjobb évfolyamot indítják útra, melynek tanulmányi átlaga 8,82.
– A világ összes kontinensén bolyais maradsz – üzente az igazgató a diákoknak, akik kilencedikben gyerekként, ezen a délelőttön pedig már- már felnőtté cseperedve élték meg a büszkeség és szorongás kettős érzését. A polgármesteri hivatal részéről Claudiu Maior üdvözölte elsőként a diákokat, az alpolgármester magyarul is szólt az egybegyűltekhez.
Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója az ismert Edda-dallal búcsúzott diákjaitól: "Egy ez a tábor, és egy ez a szív/ Egyetlen érzés, és egy ami hív…"
Dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő a bolyais létbe beleszületett egykori diákként szólt a tanintézet szelleméről, amely Amerikától Ausztráliáig egyfajta minőséget jelent, nemcsak tudásban, de munkaképességben is.
Borbély László parlamenti képviselő 1990 februárját, a Bolyai iskolától a sportcsarnokig érő embertömeg könyves, gyertyás tüntetését idézte fel. Peti András alpolgármester a legutóbbi városi tanácsülés azon határozatára hívta fel a figyelmet, amely szerint egy marosvásárhelyi utca dr. Kozma Béla nevét veheti fel, azét a bolyais tanárét, akinek közbenjárására az iskola és a tanintézet a nagy matematikus nevét viselheti, és akit a régi rendszer "hálából" egy másik iskolába helyezett, úgy, hogy csak szépkorában és csak versenyvizsgával kerülhetett vissza a Bolyai líceumba.
– A Bolyai szellem "az önmagadhoz való hűség parancsa" – idézte az alpolgármester dr. Kozma Béla emlékiratban őrzött gondolatát.
A továbbiakban Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, Kovács Levente, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Nagy Botond, a Maros megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke, majd Kirsch Attila, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákok Baráti Körének elnöke, illetve Jeszenszky Attila, a szülői bizottság elnöke osztotta meg az ünnepi pillanathoz illő gondolatait az egybegyűltekkel. A végzősök részéről Gál Anna és Szántó Júlia bolyais diákok, illetve Vass Márton, a Református Kollégium ballagója szólt a maradókhoz. A tizenegyedikesek üzenetét Pap Tímea adta át a távozóknak.
Ezt követően Horváth Gabriella, a Bolyai líceum aligazgatónője irányításával kezdetét vette a kiváló tanulmányi eredményeket elért, különféle tantárgyversenyeken, kulturális és sporttevékenységeken jeleskedő diákok, illetve a bolyais és "refis"diákéletet lapszerkesztéssel, az iskolarádió műsoraival vagy más módon színesító tanulók díjazása. Ekkor került sor a különféle alapítványok, szervezetek és cégek által felajánlott – több esetben hagyományosnak számító – díjak átadására is. A kitüntetettek sorát a két évfolyamelső, Csegzi Gergely bolyais és Buksa Sándor Botond, a Református Kollégium diákja nyitotta meg. A jutalmak és elismerések kiosztása után a Ballag már a vén diák… dallamára léptek ki a főbejáraton az ünnepeltek, majd a Bolyaiak szobrát megkerülve visszatértek az iskolaudvarra, ahol a tizenegyedikeseket képviselő tanulók átvették a Bolyai líceum zászlaját és kulcsát, illetve a Református Kollégium zászlaját. Az ünnepség záró-mozzanataként Hajlák Attila és Gál József iskolalelkészek közös imára hívták az egybegyűlteket, majd megáldották a tarisznyás diáksereget. Az indulás hangulatát Nemes Nagy Ágnes megzenésített verse tette még emelkedettebbé: "…tanulni kell magyarul és világul/ tanulni kell mindazt, ami kitárul/ ami világít, ami jel:/ tanulni kell, szeretni kell."
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Szigetek, szórványok, zárványok
Szórványról – másként. Ez az alaphangja a Korunk újabb szórványszámának. (Az 1989 után megújult folyóirat 1991 novemberében hívta fel először nagyobb nyomatékkal szórványgondjainkra a figyelmet.) Mi indokolja a roppant bonyolult témakör újszerű megközelítését? Bodó Barna politológus és egyetemi oktató a 2011-es romániai népszámlálás riasztó adataiból indul ki: miközben a tömbben élő magyarság demográfiai mutatói javulnak vagy stagnálnak, a szórványnak minősülő megyékben a magyarok lélek- és arányszáma drasztikusan csökken. Ezekről a kérdésekről nemcsak beszélni kell. "Nemzetstratégiai lépésekre van szükség – érvel a tanulmány szerzője –, a szándéktól el kellene jutni olyan közpolitikai programok megfogalmazásáig, amelyek mögött egyrészt világosan azonosítható a (kisebbségi-nemzeti) közösségi szerepvállalás, másrészt a megvalósulás feltételei is biztosítottak."
Nem siratni kell a szórványt – ez csendül ki az elméleti-módszertani jellegű tanulmányokból (Bodó Barna, Vetési László, Péntek János, Csete Örs) és a helyszínfelmérő helyzetképekből, Bakó Botond, Balázs-Bécsi Gyöngyi, Balázs-Bécsi Attila, Ambrus Attila, Szilágyi Aladár, Dáné Tibor Kálmán, B. Kovács András, László Erdei Edit, Oláh-Gál Elvira írásaiból egyaránt –, hanem stratégiateremtéssel és gyakorlati építőmunkával gátat vetni a szigetek szórványosodásának, a szórványok elzárványosodásának. Maga az újabb szakirodalom is immár az összmagyar szórványprogram kidolgozásának folyamatáról tanúskodik, felelősségteljes építőmunkára ösztönöz. Ezért is kerülhetett a Korunk júniusi számának fókuszpontjába a határokon átívelő szórványmentés.
A Százéves éjszaka képeire (Iancu Laura versei), Az elmúlás megragadására (Széman Emese Rózsa) és A Kárpát- medence magyar fiataljaira (Péter Árpád) egyaránt figyel a szerkesztőség.
Cseke Péter. Népújság (Marosvásárhely)

Írók emlékplakettjeit avatták a Múzeum-Egyesület könyvtárában
– A kezdeményezés a Horváth Aranyé és a Horváth István Alapítványé, mi pedig örömmel adtunk helyet az emlékplaketteknek, úgy érzem, talán a legmegfelelőbb teret találtuk itt meg – hangsúlyozta Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke tegnap délelőtt, az egyesület Jókai/Napoca utcai székházának könyvtárában tartott ünnepségen.
A Horváth István Alapítvány szervezésében zajló Erdély tanúi című emlékkonferencia nyitó mozzanataként avatták fel a három huszadik századi erdélyi magyar író – Sütő András, Horváth István és Szabédi László – tiszteletére Hunyadi László szobrászművész által készített plaketteket. Sipos Gábor kifejtette: valóban Erdély tanúja mindhárom személyiség, hiszen „az 1945–46-tól errefele eltelt negyvenegynéhány esztendő fordulóit élték, és írták meg mindannyian, kicsit költői és írói magasságokba emelve mindazt, amin Erdély népei keresztülmentek”. Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyi magyar néptánc Amerikában
Kalapács Ildikó magyar származású képzőművész, táncos és férje, Wayne Kraft 1988-ban megalapították az Erdély Ensemble néptáncegyüttest, amellyel Magyarország és Erdély vidékeinek táncait adták elő. A táncegyüttes 2003-ban megszűnt ugyan, a házaspár azonban továbbra is visszajár Erdélybe, antropológusként hosszú évek óta követik, tanulmányozzák az itteni falusi élet, nevezetesen Kalotaszentkirály-Zentelke fejlődését, boldogulásának történetét.
– Mik voltak a néptáncegyüttes alapításának előzményei?
– A férjem Fulbright-ösztöndíjjal került Budapestre, Diószegi László akkori Gutenberg Táncegyüttesében ismerkedtünk meg. Természetes volt, hogy Wayne és én folytatjuk a néptáncot itt, az Egyesült Államokban is. Mivel Erdélyben több régebbi tánc megmaradt, és mi jobban vonzódunk az ottani táncokhoz és zenéhez, az Erdély nevet választottuk.
Szerencsére itt, Spokane-ban is vannak néptáncosok. Wayne ismerte ezt a közösséget, így nem volt nehéz pár helyi táncost meggyőzni, lépjenek be az együttesbe.
– Milyen táncokat adnak elő? Hogyan alakult ki a műsor?
– Minden évben új táncokat tanultunk a különböző tánctáborokban, beleértve az erdélyieket is. Az évek során 23 táncrendet tanítottunk. Wayne és én készítettük a koreográfiákat.
– Az utánpótlásról… tapasztalata szerint Amerikában hány generáció őrzi a magyarságát?
– Erről nincs pontos információm. Sokan, akik magyar néptáncot tanulnak, nem magyarok.
– Amerikában vannak még magyar táncokat előadó csoportok?
– Igen, mind a keleti, mind a nyugati parton és Kanadában is.
JÓZSA ISTVÁN. Szabadság (Kolozsvár)

Márton Áron-rendezvény Kisinyovban és Bukarestben
Fontos feladat napjainkban – Isten Szolgája Márton Áron püspök boldoggá avatási eljárása folyamán – megismertetni Erdély, sőt Románia határain túl is a felejthetetlen főpásztor karizmatikus személyiségét és meghatározó munkásságát. Éppen ezért május 21-én a Magyar Köztársaság kisinyovi nagykövete, Szilágyi Mátyás – volt kolozsvári főkonzul – szervezett filmvetítéssel egybekapcsolt rangos rendezvényt, egyrészt Márton Áron püspökké szentelésének 75. éve alkalmából, másrészt annak kapcsán, hogy 70 esztendeje, 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templom szószékén (a papszentelés alkalmával) elhangzott Isten Szolgája Márton Áron püspök világvisszhangot kiváltó és Magyarország akkori vezetőit figyelmeztető tiltakozó beszéde a zsidók megsemmisítését célzó intézkedések és haláltáborok ellen. Szabadság (Kolozsvár)

Elfoglalta Szilágy megyei alprefektusi hivatalát Szilágyi Róbert
Két magyar alprefektust nevezett ki a kormány a szerdai ülésen, Szilágyi Róbert-István Szilágy megyében, míg Petres Sándor Hargita megyében tölti be a tisztséget. Szilágyi Róbert, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének volt ügyvezető elnöke májusban mondott le párttagságáról, illetve megyei önkormányzati képviselői mandátumáról, és a krasznai polgármesteri hivatalban foglalt el köztisztviselői állást. Szabadság (Kolozsvár)

TGM: a szélsőjobb "eloláhosodott kozmopolitának" nézi az erdélyieket
Az európai parlamenti választások eredményeit többféleképpen értékelték már, abban a legtöbben azonban egyetértenek, hogy aggasztó a szélsőjobboldali pártok előretörése. A Kolozsváron előadást tartó és román nyelven megjelent könyvét bemutató Tamás Gáspár Miklós filozófust a választások magyarországi és romániai vetületeiről kérdeztük.
Hogyan értékeli a választási eredményeket, a szélsőjobb megerősödését?
Az európai országok aktív kisebbsége egy hatalmas sikolyt intézett az elitekhez, ez volt a tiltakozás egyetlen módja – nem gondolom azt, hogy Európában hirtelen többmillió fasiszta lett. Van talán két-hárommillió, és az is sok, de nem azért erősödött meg a szélsőjobboldal. Románia talán az egyetlen ország ma Európában, ahol nincs erős szélsőjobboldali párt. Itt az ilyen erők befolyása a kilencvenes évekre esett, itt már világossá vált mindenki számára, hogy ez zsákutca.
Nem történt ugyanez Magyarországon is meg? Létezett ott is egy MIÉP.
Az nem volt igazából szélsőjobboldali párt, az a hagyományos magyar nacionalizmus egy árnyalata volt, nem igazán újdonság. Szemben a Jobbikkal, amely kétségkívül a modern európai szélsőjobbhoz, a posztfasiszta mozgalmakhoz tartozik, nem a hagyományos magyar szélsőjobboldalhoz tekintettel arra, hogy a nyilasoknak például volt egy komoly proletár-komponensük, míg a Jobbik tipikusan a középosztály, méghozzá a fiatal középosztály pártja.
Ez biztos? Az európai szélsőségek is elutasítják a Jobbikot.
Ezek taktikai kérdések, tekintettel arra, hogy Nyugat-Európában a szélsőjobboldali pártok sem azonosulhatnak nyíltan az antiszemitizmussal, nem teszik meg tehát azt a szívességet, hogy emiatt franciaországi szavazókat veszítsenek el. Ha a híveiket megkérdezzük, nyilván nem szeretik a zsidókat, de ez nem áll a pártok politikájának középpontjában – ők igazából antiiszlamisták és Kelet-Európa ellenesek.
Mi annak az oka, hogy míg a civil mozgalmak terén hódít a szélsőjobb Erdélyben, a Jobbik nem könyvelhetett el sikert az április 6-i magyarországi választásokon?
Erdélyben van befolyása a hagyományos magyar nacionalizmusnak, beleértve ennek az extrém változatait, de a Jobbik nem nacionalista, hanem etnicista párt, amely számára a magyar állampolgárság és a magyar kulturális és politikai nemzetben viselt tagság nem számít. A magyar szélsőjobboldal igazából „eloláhosodott kozmopolitáknak” tekinti az erdélyieket, ezért ami valóban rokonszenvet ébreszthet, az a klasszikus magyar nacionalizmus. Ennek van elkötelezettsége az erdélyiek iránt, így értem a Fidesz iránti elkötelezettséget – az a szalon-irredentizmus, ami budapesti konzervatív körökben uralkodik, megfelel a tradíciónak 1918 óta. Az erdélyi magyarok helyzetét az nem is fogja megjavítani, hogyha a Jobbik sikerrel vágja kupán Magyarországon a zsidókat meg a cigányokat, ez irreleváns Erdélyben.
Első hallásra furcsán hangzik az „eloláhosodott kozmopolita”, valóban ezt gondolnák?
Nyomtatásban nyilván nem fog ilyent találni, de Magyarországon az erdélyi magyarokkal szembeni ellenszenv széleskörű és mély a lakosság körében. Az a specifikum, ami Vajdaságban vagy Erdélyben kialakult, a magyarság másik árnyalata, a legcsekélyebb rokonszenvező érdeklődést sem kelti a szélsőjobboldalban, számukra az egy szimbolikus dolog, hogy a Fogarasi havasokig visszaállítsák a szent országot. Azt képzelik, hogy az erdélyi magyarok reggeltől estig Bocskaiban és taplósapkában rohangálnak a Hargitán, amikor pedig a realitással találkoznak, kénytelen azzal szembesülni, hogy más preferenciák, hatások érik az itteni magyarokat.
Kustán Magyari Attila. maszol.ro

Meghatódottan búcsúztak a leendő asszisztensek
Mintegy félszáz jövendőbeli asszisztens ballagási ünnepsége zajlott szombat délelőtt a székelyudvarhelyi Szent Miklós-hegyi Római Katolikus Plébániatemplomban. Szentmisével és útravalóként jó tanácsokkal búcsúztatták a Tamási Áron Általános Egészségügyi Asszisztensképző végzős diákjait.
Szombaton, május 31-én délelőtt kilenc órától a székelyudvarhelyi Szent Miklós-hegyi Római Katolikus Plébániatemplomban zajlott a Tamási Áron Általános Egészségügyi Asszisztensképző végzős hallgatóinak ballagása. A kicsengetési ünnepség szentmisével kezdődött. A Hölgyes Pál Zsolt lelkész által celebrált istentiszteleten a ballagókon kívül mintegy kétszáz-háromszázan vettek részt, többségükben a végzősök családjai, barátai.
„Azzal a krisztusi szeretettel próbáljátok meg szolgálni ti is a rátok bízott embereket, amellyel maga Jézus Krisztus szeretett minket. Azzal a mosollyal nézzetek majd a betegek arcára, amilyen mosollyal nézett rátok egykoron a Mennyei Atya, a minket teremtő és gondunkat viselő Istenünk” – tanácsolta prédikációjában a lelkész. A ballagási ünnepségen több felszólaló részéről is elhangzott intelemként, hogy ne a pénz, hanem az elhivatottság motiválja leendő munkájuk során a jövendőbeli asszisztenseket.
Küldetésetek, hivatásotok harcolni a láthatatlan ellenséggel, és ez nem kevés – fogalmazott a tanintézet vezetősége, a tanárok és szakoktatók nevében búcsúzó Cerghezan Imre, az asszisztensképző szakmai vezetője, azt kívánva a diákoknak, hogy soha ne bánják meg három évvel korábbi döntésüket, majd a könnyekig meghatódva egy Victor Hugo idézettel zárta beszédét. Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is az elhivatottság fontosságát hangsúlyozta az egészségügyi asszisztensképző végzőseihez intézett szavaiban, mondván, nem szakmát, hanem hivatást választottak, amikor három évvel ezelőtt megkezdték tanulmányaikat. Azt tanácsolta, találják meg életükben az egyensúlyt, hisz csak úgy lehetnek boldogok.
A tanintézet igazgatója, Laczkó György sok türelmet és szeretetet kívánt a székelyruhás végzősöknek, a két ballagó osztály legjobb tanulóinak, valamint az évfolyamelsőnek adott át díjakat, majd Nagy Ágnes nyújtott át alapítványi díjat a legjobb tanulmányi eredményeket elért végzős diáknak. Az osztályelsőket a polgármesteri hivatal is megajándékozta.
Ezt követően a másodéves hallgatók búcsúztatták végzős diáktársaikat beszédekkel és alkalomhoz illő dalokkal csalva könnyeket a szemükbe. A ballagók verssel és az elmúlt három évet összefoglaló ünnepi beszéddel búcsúztak meghatódva.
Széchely István. Székelyhon.ro

Zarándoklat indul az újjáépült széphavasi kápolnához, felszentelése alkalmából
A Széphavas Egyesület zarándoklatot szervez június 9-én, Pünkösdhétfőn a Gyimesfelsőlok nyugati oldalán található Széphavas nevű tetőre, ahol a környékbeli hívők és a külföldi adományozók jóvoltából újjáépülhetett Szentlélek-kápolna. Emberöltőkön át ez volt az a hely, ahol a moldvai csángó magyarok Szent László útján jőve itt találkoztak székely zarándok-testvéreikkel a csíksomlyói búcsúba igyekezvén, és itt köszöntek el egymástól a visszafele-vezető útjukon. A szép-havasi kápolna a nemzet egyesülésének szent helye volt – vélekedik róla Orbán Balázs – amíg Mária Terézia 1744-ben meg nem tiltja a moldvai csángók Erdélybe jövetelét. Később a kápolnát is leromboltatja.
A széphavasi ünnepség programja:
Kezdete: 13.00 órakor
1. Antal Imre és zenészek bevezető éneke 2. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Csíkszék, Szépvíz és környéke – felolvasás 3. Vas Nimród Atya üdvözlő szavai 4. Molnár V. József köszönő szavai és rövid beszéde a három templomról. Fallóskút, Szép-havas, Anna-rét 5. Esztány Zsolt építésvezető köszönete az önkéntes építőknek 6. Tímár Zsombor és Ferenc Tibor polgármesterek a helyiek nevében köszöntik a zarándokokat. 7. Moldvai csángók Szentlélek-hívó éneke. Szentmise és kápolnaszentelés: körülbelül 14 órakor. A szentmisét, Tamás József segédpüspök és a környék papjai celebrálják. A szentmise után zenés-táncos együttlét a helyiekkel, a moldvaiakkal. Közreműködnek: Antal Imre és a zenészek. Forrás: szephavas.hu. erdély.ma

Kökös is igent mondott az autonómiára
Kökös község önkormányzata Háromszéken másodikként fogadta el a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által javasolt, a Székelyföld jogállására vonatkozó határozatot – tájékoztatott Gazda Zoltán, az SZNT sepsiszéki elnöke.
A kökösi így a kilencedik székelyföldi település, amely igent mondott az autonómiára. Az SZNT felkérésének elsőként Gyergyószentmiklós tett eleget, majd a tervezetet Gyergyóújfaluban, Gyergyószárhegyen, Makfalván, Kápolnásfaluban, Székelyderzsen és a háromszéki Uzonban is megszavazták.
A dokumentum értelmében a helyi önkormányzati képviselők kifejezésre juttatják azon igényüket, hogy a többi 152 székelyföldi önkormányzattal közösen egyetlen, önálló közigazgatási régióba akar tartozni, amelynek különleges jogállását sarkalatos törvény szabályozza, és ahol az állam nyelve mellett a magyar is hivatalos nyelv. A határozatokról a tervek szerint értesítik a hazai és az európai uniós döntéshozókat.
Gazda Zoltán portálunknak elmondta, elektronikus postán minden önkormányzatnak elküldték a tervezetmodellt, és kérték, hogy tűzzék napirendre a dokumentumot. „Egyetlen elöljáró sem ellenezte, mindannyian úgy nyilatkoztak, támogatják a kezdeményezést. Mikóújfaluban például a júniusi tanácsülésen vitatják meg” – mondta az SZNT sepsiszéki elnöke.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro