Kovács Péter replikázott Borboly Csabának
Feszültség alakult ki az európai választások után Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és a RMDSZ főtitkárságának – tudomásunk szerint amúgy sem felhőtlen – viszonyában.
A székelyföldi politikus zokon vette, hogy a szövetség kampánystábja a választások napján – nyilvánvaló mozgósító szándékkal – becsült adatokat közölt a magyarok aggasztóan alacsony részvételi arányáról, külön kiemelve, hogy az arány Hargita és Kovászna megyében is elmarad a várttól.
„Riogatással nem lehet mozgósítani”
Borboly ezt már a választások éjszakáján kifogásolta Facebook-oldalán, fölösleges intézménynek nevezve az RMDSZ főtitkárságát. „Ha minden megyei RMDSZ szervezet úgy muzsikált volna ma, mint a hargitai területi szervezetek, simán meglenne a három mandátum” – írt a tanácselnök.
Ezt az álláspontját hétfőn sajtótájékoztatón is megfogalmazta. „Egyesek riogatással, félelemkeltéssel, jajveszékeléssel próbálnak mozgósítani a szavazás napján, pedig riogatásból nem lesz szavazat, és a jajveszékelés Székelyföldön nem tartozik a kampányeszközök közé” – idézte Borboly szavait a megyei önkormányzat sajtóirodájának közleménye.
Érdemeit domborítva a tanácselnök kifejtette: minden ötödik romániai magyar Hargita megyében él, és közel minden negyedik RMDSZ-szavazat Hargita megyei. Ugyanakkor kifogásolta, hogy az RMDSZ nem vette figyelembe a Tőkés Lászlóékkal való összefogásról szóló javaslatát, amelynek megvalósulása szerinte három mandátumot jelentett volna.
Borboly „politikai szűklátókörűsége”
„Mi nem riogattunk vasárnap, hanem valós képet mutattunk a részvételről a választóknak” – reagált Borboly nyilatkozatára Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára emlékeztetett arra, hogy a választások napján reggel tíz órakor a magyar részvétel elmaradt az országos átlagtól, és délután két órakor a szövetség szakértőinek becslései szerint még veszélyben forgott az öt százalékos küszöb elérése.
„Ezért közöltük azokat az adatokat, amelyeket Borboly Csaba kifogásol. Úgy gondolom, hogy szembe kellett néznünk a valósággal, nem festhetünk rózsaszín képet a választóknak a részvételi arányokról” – mondta Kovács Péter.
A politikus kijelentette: szerinte Borboly a „pozitív eredményt követő euforikus hangulatban” posztolta Facebookra a főtitkársággal szembeni megfogalmazott kritikáit. „Politikai szűklátókörűségre vall a tanácselnöknek az a kijelentése, hogy neki köszönhető jó eredmény. Igenis az utolsó Tulcea megyei magyar szavazat is segített abban, hogy az RMDSZ jól szerepeljen” – fogalmazott Kovács.
A főtitkár szerint Borboly ezzel a magatartásával kétségbe vonta a többi megyei RMDSZ-elnök érdemeit a mozgósításban. „Semmit sem vétett szerintem Seres Dénes, hogy huszonöt év után először első helyen végzett az RMDSZ Szilágy megyében. Nem vétett semmit a bihari RMDSZ sem, hogy miután átment rajtuk a szociálliberális úthenger, sikerült a második politikai erővé emelni a szövetséget a megyéjükben, nem beszélve a Maros megyeiekről, akik toronymagasan elsők lettek” – jelentette ki.
Azt is megjegyezte: az udvarhelyszéki RMDSZ-szervezet a választások napján jobban teljesített, mint a csíkszéki szervezet, amelynek Borboly az elnöke. A Hargita megyei tanácselnöknek a főtitkárság létjogosultságát firtató bejegyzéséről Kovács kijelentette: jövőre kongresszust tart az RMDSZ, amelyen ki lehet majd alakítani ütőképesebb szervezeti struktúrát. „Ezeket a dolgokat közösen kell megbeszéljük” – tette hozzá.
Cs. P. T. maszol.ro

Hargita megyében a szavazatok 87%-át az RMDSZ kapta
Hargita megyében az RMDSZ-re 80708 személy szavazott, ez a szavazatszám a Kovászna megyében leadott szavazatok több mint duplája. Kovászna megyében 39700 személy adta szavazatát a szövetségre, Maros megyében pedig 57082 személy. Hargita megyében a leadott összszavazatok 87,21%-át az RMDSZ nyerte el - közölte a Csík Területi RMDSZ. (hírszerk.) Transindex.ro

Borboly: Székelyföldön 176 ezren szavaztak az RMDSZ-re
A Hargita megyei európai parlamenti választási részvétel Európában is jónak számít, tekintve a részvételi adatokat, és elmondható, hogy Erdély legerősebb politikai ereje a szövetség – jelentette ki Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának és az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnöke május 26-i csíkszeredai sajtótájékoztatóján.
Mint kifejtette, az RMDSZ-re leadott szavazatok száma Kovászna megyében több mint 39 000, Maros megyében több mint 57 000, Hargita megyében pedig több mint 80 000. Összesen a három megyében 176 000-en szavaztak az érdekképviseleti szervezetre, országosan pedig 345 000-en.
Minden ötödik romániai magyar Hargita megyében él, és közel minden negyedik RMDSZ-szavazat Hargita megyei, mondta Borboly Csaba.
A szavazatok több mint felét ezúttal is Székelyföldről adták le a szövetségre, és ez a megszokott arány választásról választásra – hangsúlyozta a megyeelnök. A politikus gondokról is beszélt az RMDSZ támogatottságát illetően. Az egyik, hogy nem sikerült a magyarság etnikai arányát meghaladó eredményt produkálni, és ha mindenki úgy teljesített volna, mint Hargita megye, akkor nem kellett volna azért izgulni, két vagy három képviselő jut-e be az Európai Parlamentbe.
Borboly külön gratulált Szilágy megyének, amely lekörözte Hargita megyét azon a téren, hogy tíz magyarból hányan mentek el szavazni: míg Hargita megyében ez a szám 3,13, addig a Szilágyságban 3,62. (hírszerk.) Transindex.ro

Öt megyében az RMDSZ szerezte meg a legtöbb szavazatot
Öt megyében vezet az RMDSZ a Hotnews interaktív térképén közölt adatok szerint: Hargita (87,21%), Kovászna (76,11%) és Maros megye (40,25%) mellett Szatmár (35,54%) és Szilágy megyében (27,43%) is megszerezte a szavazatok többségét.
A szövetség Kolozs megyében a második helyen végzett. Brassó megyében 6,89%-ot szerzett. Bihar megyéből még nincsenek adatok. (hírszerk.) Transindex.ro

Az űrlap alja
Ahol eleven Szent László kultusza
Több száz zarándok a lovagkirály egykori sírja helyén
Második alkalommal tartották meg vasárnap délután a Szent László-zarándoklatot Nagyváradon, amelyen közel négyszáz katolikus hívő vett részt. A jelenlevők a velencei Templom térről indulva, imádkozva és Szent Lászlót és Szűz Máriát dicsőítő énekeket énekelve elzarándokoltak a várig, ahol a király eredeti sírhelye volt.
A zarándoklatot Böcskei László váradi római katolikus megyés püspök vezette. Nemcsak Nagyváradról, de más településekről is érkeztek sokan, akik ily módon akarták kifejezni tiszteletüket a városalapító lovagkirály emléke és a keresztény értékrend előtt. A Szent László-kultusz elvitathatatlanul és megvétózhatatlanul egyre erősebben összekovácsolja a környék magyarságát, ugyanis az elmúlt esztendőkben a katolikus egyház által felkarolt, hamar tradícióvá fejlődő zarándoklatok azok, amelyeken minden politikai villongást mellőzve lehet éltetni és megtartani Várad magyar múltját, jelenét és ezáltal remélhetőleg jövendőjét is.
A zarándoklat után Böcskei László megyéspüspök Szent László királynak, az egyházmegye alapítójának közbenjárását kérve szentmisét mutatott be a nagyváradi vártemplomban. A szentmise szónoka Fodor József általános helynök volt. A vikárius beszélt Szent László érdemeiről, majd közel ezer év óta meglevő kultuszáról is. Szent László királyt tájainkon elsősorban a nagyváradi püspökség megalapítójaként tisztelik. Kiváló uralkodói képességével, vitézségével és életszentségével kivezette a magyarságot a belső veszedelmek örvényéből, és megmentette a külső ellenségek halált és pusztulást hozó támadásaitól. Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt a Szentszék hivatalosan megtette volna ezt. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is.
A vasárnapi szentmise végén a zarándokok a Szűzanya közbenjárását kérték az ő tiszteletére szentelt első székesegyház helyén felállított Mária oltár előtt. Az immáron hagyománnyá vált zarándoklat egyértelműen felelevenítette azt az évszázadok óta meglevő hagyományt, miszerint a lovagkirály sírjánál igazságért, gyógyulásért könyörögtek a hívek.
Szőke Mária. Reggeli Újság (Nagyvárad)

EMNP: új korszak kezdődik a nemzetpolitikai érdekérvényesítésben
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) értékelése szerint az európai parlamenti választások után új korszak kezdődik a nemzetközi érdekérvényesítésben.
A Toró T. Tibor elnök által aláírt keddi nyilatkozatban az EMNP sok sikert kívánt valamennyi EP-képviselőnek, aki a Kárpát-medencei magyarok szavazataival szerzett mandátumot. Örömmel nyugtázta, hogy a Magyarországon elsöprő támogatást nyerő nemzeti lista biztosította a néppárt védnökének, Tőkés Lászlónak, hogy folytassa a hét évvel ezelőtt megkezdett munkáját. Megállapította, hogy a Délvidék, Kárpátalja és Felvidék képviselőivel kiegészült jelöltlista egyértelművé tette a nemzetegyesítés folytatását.
„A Néppárt elnöksége őszintén reméli, hogy az erdélyi magyarok szavazatai által mandátumhoz jutott képviselők is beilleszkednek a nagyszabású, az egész magyarságot érintő nemzetpolitikai érdekérvényesítő munkába, és egy olyan magyar frakció alakul ki az Európai Parlamentben, amely egységes egészként képviseli a mára európai szintűvé vált magyar ügyet, újabb esélyt adva a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács keretében megfogalmazott autonómiatörekvéseknek” – áll a nyilatkozatban.
Az EMNP megköszönte szavazótáborának a megértést, hogy nem kívánta saját jelöltlista állításával veszélyeztetni az erdélyi magyarok közvetlen szavazatával szerzett EP-mandátumokat.
„Nyugodt, kitartó szervezetépítő munkával folytatjuk felkészülésünket a 2016-os önkormányzati választásokon való megmérettetésre, hogy az erdélyi magyar autonómia ügye ne maradhasson képviselet nélkül” – üzente választóinak az RMDSZ ellenzékeként 2012-ben alakult erdélyi magyar párt. Székelyhon.ro

Ceauşescu szellemiségét hordozó PSD-s himnusz- és zászlótörvény
A soviniszta Ceauşescu-diktatúra gyakorlatát idéző Szociáldemokrata Párti (PSD) törvényjavaslatot fogadott el kedden hallgatólagosan a szenátus.
A tervezet, amely a nemzeti jelképekről szóló törvényt módosítaná, mindennap kötelezővé tenné a román himnusz eléneklését az iskolákban.
Egyúttal kötelezné a közintézményeket, művelődési intézményeket és iskolákat, hogy folyamatosan tűzzék ki a román zászlót. Megtiltaná egyúttal a románon kívül más zászlók kitűzését még a magánterületeken is.
A tervezetet még a képviselőháznak is meg kell vitatnia. Székelyhon.ro

Hegedűvel az erdélyi iskolákért
Nyolcállomásos erdélyi koncertkörútját Marosvásárhelyen kezdi június 1-jén Mága Zoltán. A magyarországi virtuóz hegedűművész az erdélyi magyar iskolákért koncertezik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács társszervezésében.
A rendkívüli koncertkörút szervezésére a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány kérte fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT) – tudtuk meg az EMNT irodavezetőjétől, Kirsch Attilától. Mága Zoltán nem először járja be Erdélyt, múlt évben is hangversenyezett, de újból felmerült az igény, mivel sokan kérték, hogy jöjjön el megint. A művész nagyon szívesen fogadta a felkérést, ugyanis szereti Erdélyt, Székelyföldet, annyira, hogy a mostani körút érdekében lemondott egy amerikai fellépéssorozatot is.
Mága Zoltán szegény családból emelkedett ki, épen ezért gyakran nyújt segítséget a rászorulóknak. Kórházakat, iskolákat, gyerekeket, felnőtteket támogat jelentős összegekkel, ezért is emlegetik a szeretet hegedűseként. Az újabb erdélyi koncertkörútja is jótékonysági céllal született.
„Az erdélyi nyolcállomásos turné Marosvásárhelyen kezdődik. A rendezvénysorozat célja, hogy segítse az erdélyi magyar iskolákat, ezért belépőjegyet árusítunk, de azt majd a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány dönti el, hogy melyik erdélyi magyar iskolákat támogatják a befolyt összegből” – mondta Kirsch Attila.
A Hegedűvel a világ körül című koncertkörút Budapesten kezdődött május 26-án, amelynek kapcsán Mága Zoltán így nyilatkozott: „Egész zenei pályafutásomat meghatározta az a küldetéstudat, hogy a világ minden táján képviseljem a magyar kulturális tradíciókat, és erősítsem a magyarságról kialakult pozitív képet. Idén jubiláltam, immár 30 éve népszerűsítem a magyar zenei kultúrát a világban (...)”
Az erdélyi első állomást Marosvásárhelyen a Vártemplomban tartják június 1-jén 19 órától. A 30 lejes belépőt meg lehet vásárolni a Klastrom (Mihai Viteazul) utca 40. szám alatti Demokráciaközpontban hétfőtől csütörtökig 9 és 17 óra között, pénteken 9-14 óra között, illetve a koncert előtt is.
A koncertkörút állomásai:
Június 1., 19 óra: Marosvásárhely, Vártemplom Június 2., 19 óra: Székelyudvarhely, Szent Miklós Plébániatemplom Június 3., 19 óra: Csíkszereda, Unitárius templom Június 4., 19 óra: Gyergyószentmiklós, Művelődési központ Június 5., 19 óra: Kézdivásárhely, Vigadó Művelődési Ház Június 6., 19 óra: Barót, Városi Művelődési Ház Június 7., 19 óra: Brassó, Reménység Háza Június 8., 19 óra: Sepsiszentgyörgy, Belvárosi Református Templom
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro

Európa választ, vagy Európa-szerte válogatnak?
Átestünk a Krisztus után huszonegyedik évszázad második évtizedének első, csaknem összeurópai választásán. A „csaknem" arra vonatkozik, hogy csupán azon a területen létező államokban nem választottak képviselőket az Európai Parlamentbe, amelyek a korábbi ezer évben nem vettek részt az Európai együttműködésben.
Vannak határesetek. Egyik Románia – az 1920 óta létező állam területének nyugati fele a történelmi Európa része volt mindig, a keleti része csak az elmúlt két évszázadban lopta be magát a hagyományos Európába, ennek köszönhetőn ma már (2007-től) az EU tagja és fekvésének köszönhetően Bulgária is. A másik terület Szerbia, amelynek a ma Vajdaságnak nevezett része mindig az európai együttműködéshez tartozott, de egy ideje a szerb politika kivonta onnan. A harmadik a Kárpátok észak-keleti karéjában lévő terület, amely ma Ukrajna felségterülete – történelmileg Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros egy része. A jelenleg zajló politikai és hatalmi mérkőzés (pl. az ukrajnai válság és az elhúzódó tárgyalások Szerbia és az EU között) éppen arról szól, hogy ez a két utóbbi térség is ennek az európai együttműködésnek a részévé váljon. Mindhárom említett állam területén kisebb, nagyobb lélekszámú magyar közösség él 1920, a történelmi Magyarország feldarabolása óta.
Csak emlékeztetőül: a francia enciklopedisták a 18. század második harmadában európai kultúrvidék keleti határát a gótika keleti irányú elterjedésével szabták meg, ami egybeesett a történelmi Magyarország észak-keleti, keleti és dél-keleti határával. A most lezajlott Európai Parlamenti választásnak magyar szempontból volt egy olyan sajátossága, ami nem túlságosan keltette fel a közérdeklődést. A magyarországi EP mandátumok egy részét a Fidesz-KDNP jóvoltából, nemzetpolitikai megfontolással hozzáférhetővé tették az ukrajnai és a szerbiai magyaroknak is, egy-egy befutó helyre tett jelölt által. Ez a nagyvonalú cselekedet két szempontot vesz figyelembe: az EU-n kívül rekedt magyarok érdekképviseletét, és az ukrán és a szerb szempontoknak a megjelenítését is az EU-ban. Ez utóbbi szempont fontosságát kevesen érzékelik. Magyarország valamint a magyar nemzet érdekeinek a megjelenítésével egyetemben lehet képviselni azokat az ukrán, ukrajnai valamin szerb és szerbiai érdekeket az EU-ban, amelyek összhangba hozhatók az európai szellemiséggel. Ez a megoldás kissé hasonlít Horvátország E-uniós csatlakozásához, amelynek legelkötelezettebb támogatója Magyarország volt (akárcsak az 1990-es évek első harmadában Horvátország függetlenségének is, ami „kalasnyikov-ügyként" híresült el). Ez kimondatlanul a társnemzeti szellemiség gyakorlati megjelenése. A Visegrádi országok körének kiteljesedésével, akár egy történelmileg is meghatározott térség együttműködését vetíti előre. A mostani Európai Parlamentbe megválasztható képviselőkre leadott szavazatok kapcsán azonban elmondható sok egyéb tapasztalat is. A térségünknél maradva két szempontra kell felhívni a figyelmet. Lengyelországban, Magyarországon és Horvátországban, tehát a több mint ezeréves európai államiságra visszatekintő Kelet Közép-európai államokban és országokban a konzervatív és a néppárti irányultságú politikai erők voltak a legsikeresebbek. A térségnek történelmi szempontból kevéssé súlyos államaiban, Szlovákiában és Romániában a szocialisták győztek viszonylagosan, de a megválasztott EP képviselők nagyobb része feltehetően a néppárti csoportba fogja kérni a felvételét, ami a hagyományos európai együttműködéshez való felzárkózást jelenti. A liberálisok súlya mindenütt csökkent a neoliberalizmus irányába való eltolódás miatt. Az Európai Uniót különböző szempontból bíráló és elmarasztaló politikai erők, amiket helytelenül euro-szkeptikusoknak neveznek, noha közelebb állnak az euro-realista állásponthoz, mindenütt megerősödtek, volt ahol győztek is.
Összeurópai viszonylatban, azaz az EU egészére kiterjedően az Európai Unióval kapcsolatos kritikai szemléletnek a megerősödése a jellemző, aminek az elmúlt mintegy nyolc éves (2008-2014 és további) időszak áll a célkeresztjében. Egy biztos, hogy az európai liberálisok és a magyarországi Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció kivételével ma már senki sem hozakodik elő az európai egyesült államok eszméjével. Ugyanakkor tisztázatlan a nemzetek Európája fogalom is. Európa nyugati felében az abszolutizmus fasizmusba hajló kibontakozásával a nemzet és a nemzetállam fogalma azonossá vált, ami sem akkor, ma már pedig biztosan nem fedi a Nyugat-európai valóságot pl. a skót önállósulási népszavazás, a spanyolországi baszk vagy katalán törekvések, esetleg a lehetséges bajor önállósulás tükrében. Kelet-Közép-Európában pedig soha sem voltak nemzetállamok. Igaz volt egy középkori magyar állam, Rex Hungariae, ami az újkorban
Magyarország volt, de nem nemzetállam – esetleg a képzeletben – és ma sem az. Mint ahogy a többi Kelet Közép-európai állam sem nemzetállam, csak szeretne azzá válni – emiatt virágzik errefelé a túlélő fasizmus. A nemzetek Európája csak a régiók Európája révén teremthető meg, ami átlép az államhatárok fölött, de nem vonja kétségbe az államok jogát, csupán az egyeduralmukat gyengíti, de nem a központ, hanem a térségi szubszidiaritás javára. Most, 2014-ben alakul úgy az európai helyzet, azaz az Európai Unió, aminek alapját jelenti a parlament, még ha a kormányfők tanácsa vindikálja is magának a döntési jogot. Talán lehetőség nyílik arra, hogy az Európai Unió visszatérjen az eddigi globalista irányból a hagyományos, a keresztény Európa kerékvágásába, aminek ma már több mint egy évezredes hagyománya van (Quedlinburg 973), még ha többször el is tértünk ettől az iránytól. Megválasztott képviselőnkre tehát nagy feladat vár. Reméljük, alkalmasak lesznek a helytállásra.
Duray Miklós. Felvidék.ma

Nem temethetik újra Nyirő Józsefet
Helyben hagyta szerdán a marosvásárhelyi táblabíróság a Hargita megyei törvényszék két évvel ezelőtti ítéletét, semmisnek nyilvánítva a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által kibocsátott, Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt – írja a kronika.ro.
Viorela Bejan, a táblabíróság szóvivője az Agerpres hírügynökségnek leszögezte: az ítélőtábla elutasította az udvarhelyi önkormányzat jogi képviselőjének az alapfokú ítélet eltörlésére vonatkozó javaslatát, a mostani határozat pedig végleges és megfellebbezhetetlen.
A csíkszeredai törvényszék 2012. júniusában a Hargita megyei prefektúra keresete nyomán formai okokra hivatkozva semmisítette meg az író nevére kibocsátott székelyudvarhelyi temetkezési engedélyt. Bár akkoriban Szász Jenő volt polgármester, a Nyirő újratemetését kezdeményező Székelyudvarhelyért Egyesület elnöke azt szorgalmazta, hogy utódja, Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester ne fellebbezzen a döntés ellen, hanem állítson ki egy hibátlan igazolást, az elöljáró a további pereskedés mellett döntött.
Nyirő József Madridból Budapestre szállított hamvainak 2012. május 27-ére tervezett székelyudvarhelyi eltemetése amiatt hiúsult meg, mivel az író nevére a polgármesteri hivatal által kibocsátott temetési engedély egy 2012-ben kiállított dokumentumra (vélhetően a hamvasztására) hivatkozott, és nem az 1953-ban kiállított elhalálozási anyakönyvi kivonatra, amint azt a törvény előírja. Az emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását annak idején a magyar Országgyűlés kezdeményezte, a később meghiúsult újratemetést pedig az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász vezette alapítvány szervezte.
Az író földi maradványait jelenleg meg nem erősített információk szerint Budapesten őrzik. Szőcs Géza, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt kulturális államtitkára később sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta, hogy a hamvak a táskájában lapultak a meghiúsult újratemetés helyett rendezett megemlékezésen – számol be a kronika.ro portál. Erdély.ma

Románia is csatlakozik az Európai Emlékezet és Szolidaritás Hálózatához
Az erről szóló szándéknyilatkozatot Kelemen Hunor, a román kormány kulturális és örökségvédelmi minisztere írta alá szerdán Bukarestben.
Románia is csatlakozik a 20. századi önkényuralmi rendszerek feltárásáráért és megismertetését segítő Európai Emlékezet és Szolidaritás Hálózatához (ENRS): az erről szóló szándéknyilatkozatot Kelemen Hunor, a román kormány kulturális és örökségvédelmi minisztere írta alá szerdán Bukarestben, Bogdan Zdrojewski lengyel kulturális miniszter jelenlétében.
A két kulturális miniszter szerdán közösen leplezte le Jan Karski lengyel diplomata, a második világháborús lengyel ellenállás kiemelkedő alakja tiszteletére állított emléktáblát a bukaresti Herastrau parkban.
Az Európai Emlékezet és Szolidaritás Hálózatot Lengyelország, Németország, Szlovákia és Magyarország alapította 2005-ben azzal a feladattal, hogy a 20. század, „a háborúk, a totalitárius diktatúrák és a civil lakosság szenvedésének százada" történelmére vonatkozó ismereteket elemezze, dokumentálja és terjessze. A kezdeményezés az országok közti kapcsolatokat beárnyékoló történelmi események előítélet-mentes tisztázását, a közös múlttal való szembenézést is szolgálja.
Románia már csatlakozása előtt részt vett a kommunista rendszer bukásának 25. évfordulója alkalmából meghirdetett idei, Freedom Express elnevezésű ismeretterjesztő ENRS-kampányában, amely a rendszerváltásnál nem idősebb fiatal művészek, civil aktivisták és történészek hat országot átfogó tanulmányútja köré szerveződik. A Freedom Express útvonala Budapestet és Temesvárt is érinti. „A legfontosabb az, hogy mindazt, ami a kommunizmus alatt a mi országainkkal, a mi nemzeteinkkel történt, a megfelelő módon ismerjük meg, értékeljük, és úgy adjuk át a következő nemzedékeknek, amelyeknek nincs semmiféle tapasztalatuk és emlékük a kommunizmusról, hogy megértsék a diktatúra szörnyűségeit" – jelentette ki a szándéknyilatkozat aláírása után Kelemen Hunor tárcavezető.
Az ENRS tavaly októberben Budapesten rendezett nemzetközi történészkonferenciát a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetével közösen a keleti blokk kommunista korszakbeli ügynökügyeiről.
MTI. Erdély.ma

Eltűnt szavazatok nyomában
Sikeresként értékelte az RMDSZ európai parlamenti választásokon való szereplését a szövetség vezetése, és ha azt vesszük figyelembe, hogy két képviselőt küldhet Brüsszelbe, talán igazuk is van. Csakhogy a számok egyáltalán nem adnak okot örömmámorra, hisz vasárnap 81 ezerrel kevesebben szavaztak a tulipánra, mint öt évvel ezelőtt, amikor Tőkés Lászlónak is helyet biztosítottak az összefogás listájának nevezett lajstromon.
Történt ez olyan körülmények között, hogy most sem volt magyar ellenjelölt, senkivel nem kellett harcot vívniuk az erdélyi magyarság voksaiért.
Megszokhattuk már, hogy minden megmérettetés után sikertörténetet kovácsolnak a pártok az elért eredményből, érthető hát, hogy az RMDSZ vezetői is igyekeznek a pozitívumokat hangsúlyozni. Ezúttal visszatérő motívum, hogy a magyarság számarányának megfelelően teljesített, az elért 6,3 százalék közelít a 2011-es népszámláláskor kimutatott 6,5 százalékos arányhoz. Sokkal szomorúbb a kép azonban, ha azt tekintjük, hogy a Romániában élő 1,2 millió magyarból (2011-ben 1 237 746 magyart számoltak) most alig 350 ezer (28,3 százalék) voksolt a tulipánra. Szinte fölösleges visszatekinteni 1990-re, amikor még egymillió voksot zsebelt be a szövetség, más idők voltak, más körülmények, ám érdemes figyelemmel követni, hogyan morzsolódtak választásról választásra a magyar szavazatok. 1992-ben és ‘96-ban még 830 ezren, 2000-ben 750 ezren szavaztak a tulipánra, 2004-ben kevesebb, mint 640 ezren.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bányászjárás-hangulatot elevenít fel Kovásznán a szakszervezeti vezető
„Nagytakarítás”, vagyis a vezetőség eltávolítása helyett egy csésze kávéval is beérték volna tegnap a kovásznai Montana Szálloda előtt tüntetők.
A kétórás demonstráció után a szálloda elbocsátott alkalmazottjainak nyolcfős csoportja bevonult a hotel előcsarnokába, ahol a bárban kávézni szerettek volna. A presszó azonban zárva volt, így távoztak, legközelebb egy hónap múlva találkoznak a tüntetés megszokott helyén – mondták. Egy héttel korábban a tüntetőket vezető Vasile Neagovici, a Sanitas szakszervezet elnöke kemény hangon kérte a szálloda vezetőségének lemondását. Ha nem mennek, ők végeznek majd nagytakarítást a szállodában – hangoztatta akkor. Tegnap a tüntetők azonban csak a lemondást követelték. Dr. Bálint Zsuzsa, a szálloda kezelőközpontjának főorvosa tegnap érdeklődésünkre elmondta: ha a tüntetők anyagi vagy morális kárt okoznak a szállodában, akkor vállalniuk kell érte a felelősséget. A tüntetőket személyesen ismeri, némelyikkel 20–30 évet dolgozott együtt, civilizált embereknek tartja őket, nem hiszi, hogy ilyesmire vetemednének. A szakszervezeti vezető megnyilvánulása, ahogyan bejelentette a „nagytakarítást”, az a ’90-es évek bányászjárásainak hangulatát idézi – vélekedett. A főorvos azt is elmondta, a szálloda nincs csődben, sőt, Kovásznán az egyetlen egység, amely saját lábán próbál megállni, és nem a kezelőjegyekkel érkezőkre alapoz. Jelenleg 134 vendégük van, ötven állandó alkalmazott (akiknek szezonon kívül biztosították a 75 százalékos fizetést) és több idénymunkás biztosítja a kiszolgálást. Ha a tüntetők nem tértek volna peres útra, lett volna esélyük az újraalkalmazásra. Most azonban várják a per eredményét, ha a bírák azt mondják, törvénytelen volt az elbocsátás, akkor visszaveszik az embereket, ha viszont a szállodának adnak igazat, lezártnak tekintik az ügyet – fogalmazott. A szállodában az idény beindulásáig vannak nehézségek, de azt nem tartja jogosnak, hogy Neagovici a vezetőséget és őt személyesen is az egység csődbe juttatásával vádolja. A téli elbocsátásokat jogi lépésekkel, a kollektív munkaszerződésben foglaltakkal lehetett volna rendezni. Azt tervezték, tavaly télen Herkulesfürdőn tárgyalják meg a szerződést tizenöt fős bizottság előtt. Ennek a csoportnak a jogi szakértője kellett volna legyen Neagovici, de ő nem jelent meg a gyűlésen. Ezzel elbukott a kollektív munkaszerződés – mondta el Bálint Zsuzsa.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Európa következő éveiről döntenek
Brüsszeli vacsorán találkoztak tegnap este az uniós állam- és kormányfők. A múlt heti EP-választások után elindul az új ciklus, július elején összeül az új Európai Parlament, de a tagországok vezetői tegnap már megkezdték az informális egyeztetést. Sőt, az üzengetéseken, nyilatkozatokon keresztül sokan már elmondták, kivel és hogyan képzelik el az EU-t. A magyar miniszterelnök akár kulcsszereplő is lehet a folyamatban – írta a Hvg. hu.
Az Európai Parlament júliusi alakuló üléséig a Euronews szerint kétszer is találkoznak a tagországok állam- és kormányfői. Meg kell állapodniuk ugyanis a következő Európai Bizottság vezetőjéről, de parlamenti elnököt, tanácselnököt és külügyi főmegbízottat is választanak. Az EP-választásokon az Európai Néppárt szerezte meg a legtöbb mandátumot, a második helyen pedig a szocialisták végeztek. Mindkét pártcsalád előzetesen megnevezte csúcsjelöltjét: a néppártiak Jean-Claude Juncker volt luxemburgi kormányfőt, a szocialisták pedig Martin Schulzot, az EP eddigi német elnökét szánják az Európai Bizottság élére.
A volt luxemburgi miniszterelnök jelölésével kapcsolatos vitába szállt be Hír TV-s nyilatkozatával a magyar miniszterelnök. Orbán Viktor azt mondta, hogy a luxemburgiak részéről delegált eddigi európai uniós biztos (Viviane Reding) Magyarországnak csak ártott az elmúlt időszakban. „Miért is kellene nekünk egy Luxemburgból érkező európai biztost támogatnunk ezek után?” – kérdezte az interjúban. Jean-Claude Juncker hétfő délelőtt Brüsszelben erre úgy reagált, hogy az ügy az Európai Néppárt és a Fidesz problémája, illetve Orbán érvelése nem volt elegáns. Orbán Viktor tegnap este azt mondta a brüsszeli vacsora előtt, hogy a személyi kérdések még távoliak, az EU vezetőinek most Európa következő 4–5 évéről kell dönteniük, illetve a lényegi kérdéseket kell tisztázni, Magyarország számára pedig a legfontosabb ilyen kérdés az alkotmányos identitás kérdése. Hasonlóan nyilatkozott korábban az Európai Tanács elnöke is, amikor meghívta a keddi vacsorára a tagországok vezetőit: Herman Van Rompuy jelezte, hogy nevekről dönteni még túl korai lenne. Az EP frakcióvezetői azonban tegnapi tanácskozásukon megállapodtak abban: közösen felszólítják az Európai Tanácsot, hogy Junckernek adjon tárgyalási mandátumot, amelynek birtokában először a néppárti csúcsjelölt kezdhetné meg az egyeztetéseket az EP-frakciókkal.
Orbán változást sürget
A magyar miniszterelnök a tegnapi informális vacsora előtt arról is nyilatkozott, hogy az elmúlt időszakban az uniós intézmények szerinte felhatalmazás nélkül folyamatosan próbáltak mindig kicsit túlmenni azokon a határokon, amelyeket az uniós jog számukra megszab. „Ennek véget kell vetni. Ezért nem támogatjuk az automatikus jelölést sem” – mondta Orbán Viktor, aki szerint az uniós szerződést pontosan, szigorúan, „jogi kíméletlenséggel” be kell tartani, a lopakodó szerződésmódosítást pedig abba kell hagyni. „Európában sok mindennek meg kell változnia, ha azt akarjuk, hogy ez a kontinens sikeres legyen. Több tisztelettel kell lennünk egymás iránt. A nemzetállamoknak is több tiszteletet kell adni, az európai pártoknak is, meg időnként a vezetőknek is” – mondta Orbán Viktor.
Angela Merkel német kancellár tegnap esti érkezésekor annyit mondott, hogy széles támogatói hátteret kell biztosítani az Európai Parlamentben a leendő bizottsági elnöknek. Merkel arra számít, hogy a tagországok csúcsvezetői most megbízzák Van Rompuyt a parlamenttel való konzultáció megkezdésével. Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök azt mondta, hogy támogatja hivatali elődje, Jean-Claude Juncker jelölését az Európai Bizottság élére. Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő ugyanakkor azt hangoztatta, hogy svéd részről soha nem támogatták a csúcsjelölt állításának a gondolatát, és ezen az estén „bizonyosan nem neveznek meg senkit”, csupán elkezdik a folyamatot. Jyrki Katainen finn és Mark Rutte holland kormányfő egyaránt arról beszélt érkezéskor, hogy először azt kell megvitatni, mik lesznek az új összetételű Európai Bizottság fő feladatai a következő időszakban. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
HATVANÉVES A KOLOZSVÁRI RÁDIÓ. Szubjektív, de reprezentatívnak szánt válogatással jelentkezik megalakulásának 60. évfordulóján a Kolozsvári Rádió. A Donát 160 Egyesülettel karöltve, digitalizált változatban adja közre az elmúlt 60 év felvételeit tartalmazó cédét, amelyet közönségtalálkozón mutatnak be ma 18 órától a Kolozsvári Rádió hangversenytermében (Kolozsvár, Donát út 160.). Ugyanitt levetítik az évfordulóra készült, Kolozsvári Rádió 60 című riportfilmet. A Kolozsvári Rádió magyar szerkesztősége céljának és feladatának tekinti a szalagtári felvételek folyamatos digitalizálását, megőrzését és közkinccsé tételét.
HUSZONÖT ÉVE LOPJÁK ERDŐINKET. Románia a tizenharmadik helyen áll erdősítés tekintetében, ami 5,1 százalékkal alacsonyabb az európai átlagnál. A számvevőszék legutóbbi jelentéséből kiderül, naponta 41 hektár erdőt termelnek ki, zömüket törvénytelenül. 1990–2011 között 80 millió köbméter fát vágtak ki (366 000 hektár területről) az állami erdőkből, melynek értéke minimális áron számolva is meghaladja az 5 milliárd eurót. A fakitermelés éllovasa az az osztrák Schweighofer, mely épp most épít fafeldolgozó és -kitermelő üzemet Rétyen. (Puterea)
FEJÜNK FÖLÖTT OROSZ REPÜLŐK. Orosz szakértők két egymást követő megfigyelő repülést hajtanak végre Románia és Magyarország területe felett a Nyitott Égbolt Szerződés alapján – közölte Szergej Rizskov, a nukleáris vészhelyzetek mérséklésével foglalkozó orosz központ vezetője. A fegyvertelen repüléseket május 25-e és 31-e között indítják, az orosz repülőgép a bukaresti, illetve a kecskeméti repülőtérről száll fel. Az ellenőrző repüléseket lehetővé tevő Nyitott Égbolt Szerződést 1992-ben írta alá 27 állam Helsinkiben, azóta további hét ország csatlakozott. (România liberă)
ÁRAD A DUNA. Vészesen megnőtt a Duna vizének hozama az elmúlt napokban: 600 centiméterrel haladja meg az árvizet jelző szintet. (Cotidianul) NAGYOK KÖZÉ KÍVÁNKOZIK PONTA. Victor Ponta levélben kérte Traian Băsescut, hogy ő vehessen részt az Európa Tanács keddi ülésén, de a kérést az államelnök még válaszra sem méltatta. Különben e napon a miniszterelnök is Brüsszelben tartózkodik az európai szocialisták találkozóján. (TVR) ÖT ÉV, ÉS ITT AZ EURÓ. 750 millió eurót kölcsönöz Románia a Világbanktól az adóhatóság megreformálására. A hitelt egy új négyéves stratégiai partnerségi szerződéssel hagyta jóvá a nemzetközi hitelező. A megállapodás értelmében az adó- és pénzügyi rendszer megerősítése mellett az állami vállalatok teljesítményének javítására, a tőkepiac, az ingatlan- és energiapiac fejlesztésére költheti a kölcsönt Románia. A hitel futamideje 18 év. A szerződés is segíteni fogja Romániát, hogy mielőbb csatlakozzék az eurózónához. Románia a 2014-es konvergenciaprogram alapján 2019-ben vezetné be az eurót. (Mediafax) Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Elhunyt Váradi B. László (1946–2014)
Hajsza című ifjúkori novellájának utolsó félmondata jár az eszemben: „…nyomában a nagy, néma, fekete kutyákkal” – 2014. május 26-án hajnalban eltávozott közülünk Váradi B. László. Nagy tehetségű, összetéveszthetetlenül egyéni hangvételű író, az Ünnepi Könyvhétre két könyve is megjelenik. Akinek a könyvei „jönnek” – hiszem: jönnek és maradnak! – az sosem „távozik”.
Váradi B. László különösen és aktuálisan is fájdalmas nézőpontot – sorsképletet – érvényesít a novelláiban. A Ceausescu által „eladott erdélyi szászok” exodusának idején emigrált Németországba, lett német nyelvű tudományos munkák jeles szerzője, és maradt jelentős magyar író, akinek többes identitású (milyen ismerős fogalom manapság Európában) otthonossága a világban: szokatlan, sokkoló műveket szült.
Elbeszéléseinek hősei a Fekete-tengertől Németországig hányódó magyarok, cigányok, románok és más nációjú „fura szerzetek”. Sorsukat olyan erővel jeleníti meg, amilyenre alig lehet példát találni a közép-kelet-európai irodalmakban.
Váradi B. László (polgári nevén Beier László,) fiatal íróként az erdélyi magyar irodalom nagy reménysége, első novelláskötete általános feltűnést keltett. A szerző a „civil” életben a vidrákkal és más, kihaló vagy veszélyeztetett emlősök tanulmányozásával és mentésével foglakozott, kezdeményezéseivel, kísérleteivel, eredményeivel és német nyelvű szak-publikációival rangot és nevet szerzett magának a tudomány és a természetvédelem világában. Németországba távozása után Göttingában a Georg Augusta egyetemen erdészeti és vadbiológiai tanulmányokat folytatott. Szakmai írásait, tanulmányait a Pirsch és a Wild und Hund című folyóiratok közölték.
Tudományos ismeretterjesztő munkásságának egészen különleges gyümölcse Luca, a megmentett vidra című állatregény, amely nem csupán Konrad Lorenz hasonló műfajú írásai mellé kívánkozó „ismeretterjesztő” alkotás, hanem kiemelkedő szépirodalmi teljesítmény is. Gyerek, felnőtt egyaránt olvashatja, ugyanolyan természetességgel, ahogyan felnőtt is, gyerek is ugyanazt a levegőt lélegzi be, és ugyanazt a vizet issza (nincs külön „felnőtt levegő” vagy „gyerek levegő”…).
Váradi B. László kötetei: Kölyökharcsa (novellák, 1972), Emlős-viselkedéstani jegyzetek (elbeszélések, 2013), Borotva (elbeszélések, 2014), Luca, a megmentett vidra (regény).
Előkészületben: Válogatott elbeszélések (több kötetben), Ökopatriotizmus a Kárpát-medencében (ökológiai esszé)
Szávai Géza
Budapest, 2014. május 27.
Váradi B. László próza- és tanulmányíró (1946, Nagyvárad). 1972-ben elnyerte a Román Írószövetség Díját a Forrás sorozatban megjelent A kölyökharcsa c. elbeszéléskötetével. A hetvenes években Németországban folytatta tanulmányait. Magyarországon telepedett le. Biológus, vadászati szakíró, több természetvédelmi és a Kárpátok állatvilágát bemutató film forgatókönyvének a szerzője. Nyugati Jelen (Arad)

Holokauszt-emlékművet és -táblát avattak Kolozsváron
Kelemen Hunor: minden többség felelős a vele együtt élő kisebbségért
A Kolozsvárról hetven évvel ezelőtt elhurcolt közel 18 ezer zsidónak állítottak tegnap emléket városunkban.
A Szállításügyi Minisztérium engedélyével előbb a vasútállomás nagyépületének falán helyeztek el emléktáblát, majd délután 4 órakor a Caragiale-parkban leplezték le azt az emlékművet, amelyet Löwith Egon (1923–2009) kolozsvári származású magyar zsidó szobrász tervei alapján készített el Kolozsi Tibor szobrász és Aurel Mirişan építész. Az eseményre közel 100, Kolozsvárról elhurcolt zsidó (illetve azok leszármazottai) érkezett, főleg Izraelből. Kelemen Hunor az emlékmű leleplezésekor kifejtette: minden többség felelős a vele együtt élő kisebbségért.
Dan Şova szállításügyi miniszter az állomás előtt elmondta: a napokban 11 helység állomásán függesztenek ki táblát a hetven évvel ezelőtt deportált zsidók emlékére. A két leleplezés után a Horea úti zsinagógában tartottak emlékező jellegű egyházi rendezvényt. Szabadság (Kolozsvár)

„A természetes verstolmácsolás híve vagyok”
Dsida Jenő, Kányádi Sándor és Weöres Sándor után idén László Noémit választották a Hangzó csoda elnevezésű közösségi versmondás kulcsfigurájává a szervezők, a Kvart Egyesület munkatársai – élükön Balázs Attilával, az egyesület vezetőjével és Molnár Leventével, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészével –, így az ő verseit olvassuk együtt június elsején, vasárnap délután 5 órától a Bánffy-palota udvarán.
A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében zajló eseményre – a korábbi évekhez hasonlóan – ezúttal is mindenkit hívnak, gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket és idősebbeket egyaránt, hogy megtapasztaljuk a találkozás és az együttlét nagyszerű élményét. Kíváncsian várja az eseményt László Noémi is: egyelőre nem tudja elképzelni, milyen érzés lesz, hogy a saját verseit kell majd mondania, viszont biztos abban, hogy a Hangzó csoda hozzájárul a vers igazi természetének visszaállításához – elvégre, Kányádi Sándort idézve „a vers az, amit mondani kell”. Szabadság (Kolozsvár)

Guttman Mihályra emlékeztünk
Két koncerttel tisztelgett a kolozsvári S. Toduţă Zenelíceum közössége az egy évvel ezelőtt elhunyt Guttman Mihály karnagy, az iskola alapítójának emléke előtt: május 21-én a BBTE Auditorium Maximum termében szerveztek szimfonikus koncertet, május 26-án pedig a tanintézet dísztermében kamarazeneestre került sor.
NAGY-HINTÓS DIANA
Guttman Mihály /Petrozsény, 1926. júl. 21. - Kolozsvár, 2010. május19./ karnagy a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke volt. Szabadság (Kolozsvár)

Pontáékat erősíti a folytonos harcban álló jobboldal
Beszélgetés Zsigmond Csilla politológussal
– Hogyan értékeli a baloldali választási koalíció által elért eredményt? Milyen esélye lehet ezek után Victor Pontának az elnökválasztáson, amennyiben vállalja a jelölést?
– Meggyőző fölénnyel végzett a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezette baloldali szövetség, még akkor is, ha nem érte el a remélt 40 százalékot az EP-választásokon. A PSD és Victor Ponta erejét nem is annyira a vasárnapi megmérettetésen szerzett támogatottságnak a mértéke jelzi. A 37,4 százalék távol áll az abszolút többségtől, de a megosztott ellenzék, az egymással állandóan acsarkodó, konfliktusban levő jobboldal erősíti a szociáldemokraták és a miniszterelnök pozícióját.
Sz. K. Szabadság (Kolozsvár)

Támogatás hátrányos helyzetű tanulóknak
Meghirdette pályázati felhívását a 2014/2015-ös támogatási évre a magyarul tanuló, hátrányos helyzetű, tehetséges tanulók számára a Nyilas Misi Tehetségkutató Egyesület.
A kiírás értelmében olyan szülők/gyámok pályázhatnak, akiknek igazolhatóan kiváló képességű gyermeke a 2013/2014-es iskolai évben magyar nyelven tanult 7., 8., 9. vagy 10. osztályban, és teljesíti az alábbi feltételeket: a családban az egy főre eső reális jövedelem nem haladja meg a havi nettó 400 lejt; a tanuló legalább 8,50-es általánost ért el az előző tanévben, és a szülő vállalja, hogy támogatás esetén legalább érettségiig tőle telhetően biztosítja gyermeke továbbtanulását magyar nyelven. Szabadság (Kolozsvár)

Voksolás Háromszéken
Orbán Viktor is megköszönte
„Büszkék lehetünk arra is, hogy a felvidéki Magyar Közösség Pártja (MKP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is bejutott az EP-be, így minden eddiginél erőteljesebben lesz képviselhető Brüsszelben a magyar nemzet” – jelentette ki Orbán Viktor magyar miniszterelnök vasárnap este. A szövetség sikeréből természetesen Kovászna megye is kivette a részét – de lássuk, mely települések vitték a prímet.
A megye szavazati joggal rendelkező lakosságának 30 százaléka vett részt az EP-választáson, ami valamivel elmarad az országos átlag (32%) mögött, de a képet némileg árnyalja, hogy a bodzavidéki románoknak csak 21 százaléka (3285 érvényes szavazat) járult a szavazóurnákhoz, ez pedig nem az RMDSZ mozgósításán múlott. A székek közül Kézdiszék és Orbaiszék áll az élen 33-33 százalékkal (14 857, illetve 6925), a sorban Erdővidék (31%, 5734) és Sepsiszék következik (27%, 21 339). A városok rangsora: Kovászna (32%, 2950), Barót (28%, 2078), Sepsiszentgyörgy (25%, 13 120), Kézdivásárhely (23%, 3899) és Bodzaforduló (21%, 1413).
Ami a községeket illeti, Szacsva és Sepsimagyarós áll az élen 81-81 százalékos részvétellel, ám az egyikből 81-en, a másikból 61-en szavaztak. További, 50 százalék fölött „teljesítő” falvak: Futásfalva (76), Kurtapatak (72), Uzonfüves (67), Oltszem (65), Hatolyka (60), Zalánpatak (58), Esztelnek (54), Hilib (53), Kézdimartonfalva (51), Málnásfalu (50).
A részvételnél is lényegesebb viszont, hogy hol hány százalékot kapott az RMDSZ. A városoknál itt Barót vezet 91,4 százalékkal, megelőzve Kézdivásárhelyt (89), Sepsiszentgyörgyöt (74) és Kovásznát (60). A falvak közül Kálnok, Bardoc, Csernáton, Kézdialmás, Kézdikővár és Alsólemhény lakosságának több mint 95 százaléka támogatta a szövetséget. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Stefano, a kutató
Egyik interjújában Stefano Bottoni, a közelmúltbeli magyar históriát kutató történész szinte-szinte már panaszkodott amiatt, hogy az erdélyi közélet magyar nagyjai közül sokan idegenkedve fogadták a valahai szekus iratokból kibányászott adatokra támaszkodó tanulmányait. Úgy érezte, ezeket nem fogadják szívesen.
Azt gondoltam, túl érzékeny a tudós, de Erdélyország több vidékén járva azt kellett hallanom, hogy Bottoni üljön csak le az ülepére, mert nem élt itt, nem tudja, milyen volt a helyzet, tehát ne írjon tanulmányt besúgók kapcsán. Meglepett ez a heves reagálás, annál is inkább, mert a korábbi szójaszalámi-evők, tehát a helyzetet ismerők, igencsak ritkán nyúltak a témához, s akkor is csak szőrmentén.
Bottoni libbentette fel jobbacskán a fátylat, mutatta meg, hogy bizony-bizony előfordult itt egymás besározása, feljelentése bőven, s gyakran neves embereink is gyengének bizonyultak. Ez tény, ez már történelem, ezen nincs mit szépítgetni, és sokat már nem változtat a jövendő események menetén, de tudomást kell venni róluk tanulságképpen.
A veszély csak az, hogy az 1989-es nagy változás óta nagyon sokan fantáziatörténelmet igyekeznek írni, amelyben az énképeket igencsak rózsásra festik. Főleg a mai Magyarország területén adtak és adnak be meséket, bizonygatva, hogy ők a diktatúra mekkora ellenfelei voltak. Szász János író évekkel ezelőtt mondogatta is, hogy tudja, ki melyik pénztárnál veszi fel a pénzt, és milyen históriákat bocsát áruba.
Persze, a kisebb-nagyobb piedesztálra rakott mesélőknek nem jön jól Bottoni szekus irattárban való kutakodása, s főleg eredményeinek közszemlére tétele. Mert ugyebár tény, hogy Kolozsvár magyar központként való leépítésében nagy magyarjaink közül sokan részt vettek, s ez nem ment az ellene tiltakozók félrelökése nélkül. De amellett se lehet csak úgy elmenni, hogy értelmiségiek sora jelengette fel egymást, ki kényszerből, ki sportból. Lehet, közülük sokan jót tettek a nagy változás óta az erdélyi magyarságnak, de az sem seperhető szőnyeg alá, amit bármely okból valaha tett az emberfia. Szerintem szerencsénk van, hogy létezik egy Bottoni, aki félretett minden előítéletet meg érdeket, és kutat.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Eleve két mandátummal számoltak – Interjú Kovács Péterrel
Sikerként könyveli el a vasárnapi európai parlamenti választáson elért eredményt Kovács Péter, az RMDSZ lapunknak nyilatkozó főtitkára, holott a szövetség ezúttal három helyett két képviselői mandátumot szerzett, a magyarlakta erdélyi megyékben pedig – egy-két kivételtől eltekintve – a részvétel elmaradt a várakozásoktól.
– Nagyon nehezen jött meg az erdélyi magyarok szavazókedve vasárnap, részvételük sokáig nem érte el az országos szintet. Milyen módszerekkel sikerült urnák elé csalogatni a magyarokat?
– Gyakorlatilag minden törvényes eszközt kihasználtunk annak érdekében, hogy a magyarok elmenjenek szavazni, és a 6,3 százalékos eredmény azt mutatja, hogy hatékonyak voltunk. A mozgósítást hangsúlyosan a rádiókon keresztül tudtuk lebonyolítani, és természetesen az internet segítségével.
Emellett arra kértünk mindenkit, aki segített nekünk a kampányban, hogy saját köreikben – család, ismerősök, barátok – arra biztassák az embereket, hogy járuljanak az urnákhoz. Hozzá kell tennem, hogy a mozgósítás tulajdonképpen már márciusban elkezdődött – élesben –, az európai parlamenti választási induláshoz szükséges támogató aláírások összegyűjtésével.
– Számításaik szerint a nap folyamán mikor lendült át az RMDSZ az ötszázalékos bejutási küszöbön?
– Reggel tíz órakor a magyar részvétel elmaradt az országos átlagtól, és délután 14 órakor a szövetség szakértőinek becslései szerint még veszélyben forgott az ötszázalékos küszöb elérése, estére azonban behoztuk ezt a lemaradást.
– A szövetség több politikusa – köztük Borboly Csaba és Vass Levente – egyébként vasárnap kritikával illette a kampánystratégiát, a mozgósítást célzó üzeneteket. Osztja-e ezeket a véleményeket, tekintve, hogy kampányfőnökként ön felelt a korteshadjárat levezényléséért? Borboly Csaba még az Ön által vezetett főtitkárság létjogosultságát is megkérdőjelezte az egyik Facebook-bejegyzésében.
– Gratulálok a három Hargita megyei területi szervezetünknek, egyértelmű, hogy ők szerepeltek a legjobban vasárnap, ha az RMDSZ területi szervezeteinek eredményeit nézzük. Ami a kritikákat illeti, azt tudom mondani, bizonyos dolgokat biztosan másképp látunk, de azt gondolom, hogy ez is simán belefér az RMDSZ kereteibe.
Ami pedig az RMDSZ struktúrájának az esetleges módosítását illeti, jövőre összeül a szervezetünk legfőbb döntéshozó szerve, ez az a fórum, ahol van lehetőség módosítani a szövetség alapszabályát. A kongresszusokon minden alkalommal arra törekedtünk, hogy az alapszabály kapcsán konszenzus alakuljon ki a szervezeten belül, bizonyára így lesz ez 2015-ben is.
– Mivel magyarázza, hogy a magyarlakta erdélyi megyékben egy-két kivételtől eltekintve a részvétel elmaradt a várakozásoktól?
– Az RMDSZ felkérésére végzett felmérések azt mutatták, a magyarok részvétele megegyezett a románok részvételével, az elmúlt 25 évben két alkalom kivételével egyébként ez a két arány mindig is egyenlő volt. Ez a két kivétel a 2007-es és a 2009-es európai parlamenti választás volt, akkor viszont mindkét alkalommal teljesen más összefüggésben zajlott le a választási folyamat.
Egyrészt a felmérések, kimutatások szerint lényegesen magasabb volt az erdélyi magyarok bizalma az európai intézmények iránt, és ez mozgósító hatással bírt. Másrészt a politikai kontextus is más volt: 2007-ben versenyhelyzet alakult ki, 2009-ben pedig összefogás, és ez is arra késztette a magyarokat, hogy nagyobb arányban menjenek el szavazni. 1990-től mostanáig a többi alkalommal a román és a magyar részvételi arány megegyezett.
– Az RMDSZ sikerként könyveli el az idei EP-választáson megszerzett két mandátumot, holott az eddigiekhez képest eggyel kevesebb képviselője lesz Brüsszelben: 2007-ben és 2009-ben az erdélyi magyarság szavazataival egyaránt három képviselő jutott be az EP-be. 2007-ben Tőkés László függetlenként jutott mandátumhoz, 2009-ben pedig már az RMDSZ listavezetőjeként, Winkler Gyulával és Sógor Csabával együtt.
– Az RMDSZ-nek két képviselője volt Brüsszelben. Mindkét alkalommal.
– A mostani választási eredmény mégis csak két mandátumra volt elegendő. Utólag nem gondolja, hogy jobb lett volna összefogni az EMNP-vel, és ezáltal megőrizni a három képviselői helyet? Úgy tűnik, a néppárt szavazataival ez sikerült volna.
– Ezek találgatások, nem nekem kell eldöntenem, hogy ez abban a formában sikerült volna-e. Az RMDSZ-nek az volt a célja, hogy kényelmesen 5 százalék fölötti eredményt érjen el, és a 6,3 százalék gyakorlatilag ezt jelenti. Azt is célként tűztük ki, hogy megőrizzük az európai parlamenti képviseletet, ezáltal képviseljük a romániai magyarság érdekeit Brüsszelben. Ez sikerült, emiatt állíthatjuk azt, hogy sikeresen alakult a választás, és ezért köszönet jár a szavazóknak, illetve minden olyan RMDSZ-en belüli és kívüli személynek – a civil szervezeteknek, a történelmi egyház képviselőinek és a magyarországi támogatóknak –, akik segítségével elértük a célunkat.
– Tehát a mostani eredmény arról győzte meg az RMDSZ-t, hogy nem szükséges az összefogás riválisaival? Így készülnek a 2016-os romániai parlamenti választásra is?
– Az RMDSZ összefog azzal, akivel lehet. A riválisok közül az egyikkel, a Magyar Polgári Párttal (MPP) összefogtunk, és kötöttünk egy hosszú távú együttműködési megállapodást. Mindkét fél tartotta az adott szavát: a polgári pártiak segítettek a szervezetünknek a mozgósításban az európai parlamenti választások kampányában, mi pedig megígértük, hogy támogatjuk az MPP felvételét az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójába (FUEN) – ez a szervezet május 10-ei kongresszusán meg is történt –, illetve azt, hogy létrehozzuk azt a munkacsoportot, amely megvitatja az RMDSZ által kidolgozott autonómia-törvénytervezetet. Erre is sor került, Sepsiszentgyörgyön már ülésezett ez a hattagú testület, a munkát pedig folytatjuk. Az RMDSZ mindig is nyitott volt az összefogásra azzal, akivel le tudunk ülni tárgyalni, és partnerséget tudunk kialakítani.
Gyergyai Csaba. Krónika (Kolozsvár)

Kevesek diadala
Szigorúan pártpolitikai tekintetben sikerként könyvelhető el az, hogy az RMDSZ elérte a küszöböt, és két képviselőt küld az Európai Parlamentbe, a közösség megmaradásáért folytatott érdekvédelmi munka szempontjából azonban a háttéradatok inkább alapos önvizsgálatra késztetnek.
A hét évvel ezelőtti EP-választásokhoz képest a magyar összképviselet most több mint 100 ezerrel kevesebb voksot kapott, 2009-hez viszonyítva pedig 80 ezer szavazat hiányzik. Rendkívül aggasztó a helyzet a székelyföldi „húzómegyék” tekintetében: Hargita megyében több mint 16 ezer választópolgár „veszett el” öt év alatt, míg az idei háromszéki eredmények katasztrofálisnak tekinthetők, hiszen a magyar képviseletre öt évvel ezelőtt szavazók negyede, több mint 13 600 polgár gondolta most másként.
Annyian leszünk, ahányan szavazunk – hirdette kampányában az RMDSZ. Nagyon szomorú, hogy a szövetség szerint ennyien: 350 ezren vagyunk. Erre rálicitálva még álságosabb hozzáállás úgy értékelni az eredményeket, hogy ez siker az RMDSZ és az erdélyi magyar emberek számára is – olyan dörzsölt duma ez, amellyel mindent győzelemként kell eladni a népnek.
Csak a pártpolitikai elvek vezérelték az RMDSZ-t akkor is, amikor elutasította a hárompárti összefogást. Ezzel egy olyan útvesztővé rajzolta át az erdélyi magyar közéleti térképet, amellyel csak annyit nyert, hogy kényszerpályára száműzte riválisait, és most azt sem bánja, hogy romboló stratégiája miatt – a 2009-es összefogás tulipános eredményéhez képest – egy képviselőt elveszített.
Az ellenzék is ennek a dzsungelpolitikának az áldozata, de ugyanakkor paradox módon „bűnrészesnek” is tekinthető, hiszen ha az MPP nem válik csatlóspárttá, ha Tőkés László nem vált országot, vagy ha az EMNP fel meri kínálni a választás lehetőségét, biztos, hogy most – az RMDSZ diskurzusát követve – nem csak ennyien lennénk.
A brüsszeli képviselet kiharcolása – amelynek fontossága mindent felülírt – a kevesek diadala. Megint csak reménykedni tudunk: az RMDSZ legalább a számoknak elhiszi, hogy a 2007-es versenyhelyzet, a 2009-es összefogás és az idei magánakciózás tanulságait összevetve utóbbi a legrosszabb út, és ilyen többé nem fordul elő.
Páva Adorján. Krónika (Kolozsvár)

Megjelent az új Művelődés
Egy fiatal, ma a kincses városban élő csíkszeredai lány javasolta 2011-ben: legyen Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa 2015-ben. Erről és a siker hozadékairól ír a friss Művelődés vezércikkében Farkas András.
A májusi lapszám Közösség c. rovatában Józsa Benjámin és Serfőző Levente a szebeni magyarok HÍD egyesületét mutatja be, Egyed Emese pedig a temesvári Bartók Béla Gimnázium szervezésében megtartott Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalmi verseny országos döntőjéről ad számot.
A Színpad rovatban Palocsay Kisó Kata a bábszínház rejtelmeiben kalauzolja (tovább) az olvasókat. A Kibeszélő rovatban Laczkó Vass Róbert Lukács Csaba publicistával és világjáró riporterrel folytatott beszélgetésének záró részét közli, amelyben az észak-koreai kommunista diktatúra valóságába nyerhet betekintést az olvasó.
A Galéria rovatban Orbán István Fazakas Tibort és op-art művészetét, az Enciklopédia rovatban pedig Kovács J. Attila az erdélyi gyógynövényismeret kiemelkedő alakját, Rácz Gábort mutatja be. Kolumbán Szende és Socaci Anita nagyenyedi diákok néhai Weress Margit kollégiumi tanár Áprily Lajoshoz és Reményik Sándorhoz fűződő barátságát ismertetik, a Könyvesház rovatban pedig Sz. Kurkó Irén Szekernyés Jánosnak a magyarság bánsági emlékjeleiről írt könyvét recenzálja. Krónika (Kolozsvár)

Két tulipán Európának
Huszonhat magyar – illetve magyar származású – képviselő alkotja azt a csapatot, amely az elkövetkező öt évben a magyarság érdekeit hivatott megjeleníteni az Európai Parlamentben. Hármukat Erdély adta: Winkler Gyula és Sógor Csaba az RMDSZ színeiben, Tőkés László pedig a Fidesz-listán jutott mandátumhoz. Az EP-választáson való részvétel európai átlaga 43,11 százalék volt, Magyarországon 28,92, Romániában pedig 32,16 százalékos részvételt regisztráltak.
A végső számok magabiztos eredményt sugallnak, ám „apait-anyait” bele kellett adnia az RMDSZ-nek ahhoz, hogy a május 25-ei választás második felére mozgósítsa az erdélyi magyarokat. Vasárnap délben ugyanis a szövetség vezetői azt tapasztalták, hogy a magyar választópolgárok szavazókedve jócskán elmarad a többségétől, így a helyi és megyei szervezetek által terepre küldött aktivisták felméréskészítés ürügyén házról házra járva arra buzdították a magyarokat, hogy járuljanak az urnák elé. Agresszív kampány zajlott az interneten is. Kora délután az RMDSZ hírlevélben, valamint a közösségi oldalakon figyelmeztetett, hogy aggasztó a magyarok távolmaradása az urnáktól. Az alakulat híveinek szavazási hajlandóságát követő Barna Gergő szociológus megkongatta a vészharangot: a magyar lakosság részvétele 10 százalékkal alacsonyabbra becsülhető az országos átlagnál. A legnagyobb gond a Székelyföldön mutatkozott, Hargita, Maros és Kovászna megyében egyaránt sokkal alacsonyabb részvételt mértek, mint a korábbi megmérettetéseken. Két órával az urnazárás előtt újabb vészjelzést küldött szét az RMDSZ, miszerint a székelyföldi megyék idén rosszul teljesítenek, a régióban gyenge a választási részvétel, leginkább Kovászna és Maros megyében tapasztalható visszaesés e téren. „Még vissza tudjuk fordítani a lemaradást! Az utolsó néhány órán nagyon sok minden múlhat! Számítunk Rád! Kérünk, tegyél meg te is mindent az erdélyi magyarság európai képviseletéért! Néhány szavazaton múlhat a választások sikere!” – állt a szövetség felhívásában. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Református egység: összenő, ami összetartozik
Református Egység Fesztiválon találkozhattak újra a Kárpát-medencei reformátusok május 24-én Debrecenben. A magyar nemzetrészek öt évvel ezelőtt fektették le az egységes magyar református egyház alapjait, ami nemcsak lelki, hanem a hétköznapokban is tetten érhető egyházi egységet jelent.
A 90. zsoltár jó íze legyen a fülünkben, szívünkben! Isten hozott mindenkit, Isten legyen velünk – köszöntötte a Református Egység Fesztivál résztvevőit Bölcskei Gusztáv, a házigazda Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a zsinat lelkészi elnöke. A Kárpát-medencei és a nyugati diaszpóra református magyarságát átfogó, mintegy nyolcezer résztvevővel megtartott fesztivál a 2009-ben létrejött egységes magyar református egyház nagy sikernek örvendő rendezvényévé vált. A debreceni egységfesztivál a magyar reformátusok 7. világtalálkozója is volt egyben: az öt évvel ezelőtt megalakult magyar református csúcsszerv, az egységes magyar református egyház operatív testülete, a Generális Konvent a két rendezvényt összevonta.
A debreceni fesztiválon jelen volt a magyar református egyház valamennyi püspöke, de számos politikus is. Kósa Lajos, Debrecen polgármestere arról beszélt, hogy a református összefogásnak nagy jelentősége van egy olyan Európában, ahol a keresztény identitás válságba került. „Európa a mammon előtt térdel, és nekünk meg kell mutatnunk, hogy van még Európában hit, mely az Isten előtt hódol!” – fogalmazott a Fidesz alelnöke.
Az egész napos rendezvény gyerekekhez, fiatalokhoz, felnőttekhez egyaránt szólt. A nagyszínpadon, a kisszínpadon, a gyerekkertben, a nagytemplomban és kistemplomban, valamint a Református Kollégiumban egymást érték a fellépések, így a bőség zavarában szenvedett az, aki több helyre is el szeretett volna jutni. Néhány cím és előadó az igen gazdag választékból: A táncos bárány (a nagyváradi Csillagocska néptáncegyüttes műsora), Mészáros János Elek koncertje, a kolozsvár-belvárosi református egyházközség ifjúsági csoportjának Légy jó mindhalálig musicalfeldolgozása, a nagytemplomban megtartott több orgonakoncert, a gyerekkert egész napos, változatos felhozatala vagy éppen a Kossuth téren megrendezett Lehetőségek piaca a különböző egyházi szolgálatok bemutatkozására csupán szerény ízelítő a több tíz, színes programot kínáló egységfesztiválból. Az egész napos rendezvényt este több ezer résztvevő előtt megtartott közös istentisztelet és úrvacsoraosztás zárta.
A külhoni területekről érkező legtöbb résztvevő erdélyi volt: az erdélyi és királyhágómelléki egyházmegyék közös, buszos kiutazást szerveztek, így több százan látogathattak el Debrecenbe. Kolozsvári résztvevők szerint a rendezvény tematikájában és szervezettségében egyaránt kiemelkedő élményt jelentett. Generális Konvent: a megoldás
„Amióta történelmi okokból Magyarország népességének jelentős része a határon kívülre került, ott munkál a szándék, a vágy, a reménység, hogy a magyar református egyház közösségében valamilyen formában létrejöhet az egység. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez 2009-re megvalósulhasson a magyar református egyház új alkotmányának elfogadásával” – magyarázta a Református Egység Fesztivál előzményeit Tarr Zoltán, a magyarországi református egyház zsinatának tanácsosa, a debreceni rendezvény főszervezője.
A második világháborút követő évtizedekben, a kommunizmus idején szóba sem jöhetett egyházi egységről beszélni, ezért a rendszerváltás után merült fel annak a lehetősége, hogy a református egyház próbálja meg egyesíteni szétszakított közösségeit. Az első kezdeményezések nem mentek simán: valamennyi próbálkozás abba az emberi gyarlóságba torkollott, hogy a létrejövő új közösségnek ki legyen a vezetője? Az egyházi tanácsos szerint ezt az állapotot a kétezres évek elejére sikerült meghaladni, amikor megszületett a Generális Konvent gondolata. Az új kezdeményezés lényege, hogy az éppen hivatalban levő egyházmegyei és egyházkerületi vezetők Kárpát-medence-szerte jelentik azt az egyházi közösséget, amelynek feladata közös ügyekben ülésezni, tanácskozni és döntéseket hozni. „A zsinati egység a református teológiából származó gondolat. A magyar református egyháznak részegyháza valamennyi határon túli magyar református egyházkerület. Immár van közös zsinatunk is, ahol olyan dolgokról döntünk, amelyek a részzsinatok számára iránymutatóak” – sorolta az egység gyakorlati megvalósulásának lehetőségeit Tarr Zoltán. Itt már nem az a fontos, hogy kik a vezetők, hiszen egyértelmű, hogy az egyházkerületek és az egyházmegyék vezetői alkotják az immár egységes református egyház vezetőtestületét, a Generális Konventet.
Gyakorlati lépések
A magyar református egyház egységének megvalósulásához sok gyakorlati lépésre van szükség. Az öt évvel ezelőtt elkezdődött folyamat javában zajlik: közös istentiszteleti renden, közös új énekeskönyvön dolgozik a Konvent liturgiabizottsága. Az új, egységes szabályozások célja, hogy a Kárpát-medencében és a nyugati diaszpórában ugyanazzal az istentiszteleti renddel és ugyanazokkal az énekekkel találkozzon a református hívő. Tavaly fogadták el a Heidelbergi Káté új magyar fordítását, ami az egység egyik legfontosabb jelzése.
De más területeken is folyik a közös munka, például a választójogi törvények egységesítésében, hogy a választott tisztségviselők ciklusa mindenhol ugyanaz legyen. Tarr szerint a Generális Konvent több területen alapvetően kereteket próbál alkotni, amelyben ki-ki a saját politikai kontextusának, történelmi fejlődésének megfelelően tud részletszabályokat hozni. A 2009-ben megtartott első református egységfesztivál óta óriási előrelépésnek számít, hogy e közös szándékkal immár mindenki egyetért. A rendszerváltás utáni nézeteltéréseken túljutva a magyar református egyház politikai határokkal elválasztott részei a Trianon óta eltelt közel száz esztendőben először lépnek minden szempontból szoros egységre.
A világba kisugárzó egység
A magyar reformátusok új egységgondolata jótékony hatással van a több kontinensen lakó református hívőket egybefogó Református Egyházak Világközösségére is. Indonéziában él a legnagyobb református közösség, ugyanakkor hozzánk közelebb, Németországban találunk nagyobb létszámú református gyülekezeteket. A több országban és világrészen fellelhető protestáns egyház számára hagyományai, történelme, világos és egyértelmű karakteres kiállása és kitartása miatt a magyar reformátusok nagy tiszteletnek és elismerésnek örvendenek. „A világ reformátussága figyel a magyar református egyházra, követnek bennünket, példának tartják a magyar egység megvalósítását. Ezért is fontos, hogy jó kapcsolatban legyünk valamennyi református egyházzal szerte a nagyvilágban” – magyarázta a budapesti egyházi tanácsos.
Debreceni sikertörténet
Az egység gondolata tehát nem csak papíron, hanem a gyakorlatban is mindenhol jelen van, ahol a magyar nemzetrészek protestáns egyháza napi munkáját végzi. Ennek egyik legszebb bizonyítéka volt a Kárpát-medencei közös szervezőbizottság által tető alá hozott debreceni egységfesztivál megszervezése. A kommunikáció, a fizikai távolság nehézségei okoztak ugyan döccenéseket a szervezésben, de a résztvevők ebből semmit sem tapasztalhattak. Sok programjavaslat érkezett szerte a Kárpát-medencéből, amelyeket valamennyi egyházkerület által delegált közös szervezőbizottság ékelt be a végleges programba. „Akik Debrecenben voltak, felhőtlen örömünnep részesei lehettek: hálát tudtunk adni Istenünknek azért az ajándékért, hogy egységben és közösségben élhettünk. Minden magyar református elfogadta, hogy ez a közösség nem valaki ellen, hanem a békesség érdekében jött létre. Nagyon hálás vagyok, hogy a csodálatos élményt nyújtó záró istentisztelet az úrvacsorai közösséggel a rendezvény tényleges betetőzésévé, a hálaadás csúcspontjává vált, illetve eligazodási pontja lett a következő esztendők rendezvényeinek” – fogalmazott Tarr Zoltán.
Egyelőre csak találgatni lehet a következő egységfesztivál időpontját. Az öt évvel ezelőtti rendezvényt követően levelek özöne érkezett a szervezőkhöz, hogy évente kerüljön sor hasonló fesztiválra Debrecenben vagy más Kárpát-medencei településen. Az egyházi tanácsos szerint egy ilyen világtalálkozó megszervezése túl sok energiát igényel, ezért kevés az esélye annak, hogy akár évi rendszerességűvé váljon. Valószínű azonban hogy ismét öt év múlva találkoznak Debrecenben, a magyar protestánsok székesfővárosában a világ református magyarjai.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tükörben a végeken
Miközben a hazai magyar sajtó a nagy költségvetésű magyar városnapoktól hangos, kevés szó esik arról, hogy Temesváron Szász Enikő egyszemélyes „intézményként” a szinte egymaga által előteremtett szerény forrásokból immár 19. alkalommal szervezte meg a Bánsági Magyar Napokat. A rendezvénysorozat nézőszáma idén meghaladta a háromezret: hatalmas eredmény ez Temesváron, ahol az összlakosság mindössze 5 százaléka magyar.
– Visszatekintve az elmúlt húsz esztendőre, hogyan alakult az érdeklődés a rendezvénysorozat iránt? Bizonyára kellett egy idő, amíg a „márkanév” bejáratott lett.
– Amikor 1996-ban kezdeményezésemre elindítottuk a rendezvénysorozatot TÜKÖR-Szembenézés önmagunkkal a Honfoglalás 1100. évfordulója kapcsán volt a címe. Egyfajta felmérése szeretett volna lenni mindannak, ami közművelődés címszó alatt létezik a Bánságban. A rendezvény nagyon szomorú képet mutatott a bánsági és ezen belül a temesvári közművelődés állapotáról. Különösen arról, ami hagyományőrzés név alatt futott. Amikor a rendezvényt záró néptáncműsoron (melynek nem véletlenül adtuk a Hagyománykeresőben címet) jobbára csak a fellépő csoportok lézengtek a teremben, sírva fogadtam meg, hogy soha többé... Aztán következett a második és a sokadik kiadás, Bánsági Magyar Napok (BMN) néven. Már a legelején megfogalmazódott legfontosabb célja: olyan közművelődési rendezvényt szervezni, mely erősíti a bánsági szórványmagyarság önazonosság-tudatát, nemzeti önbecsülését, megismerteti az összmagyar és ezen belül a bánáti kulturális/történelmi örökséget nemcsak saját etnikumunk tagjaival, hanem a körülöttünk élő más nemzetiségűekkel is, felébreszti az együvé tartozás érzetét, tudatosítja az anyanyelv és az anyanyelvű kultúra megismerésének, ápolásának, megőrzésének fontosságát. Úgy vélem, hogy a rendezvénysorozat teljesítette a célkitűzéseket, az idők folyamán bejáratott eseménnyé vált, amelyre most már készülnek a partner civil szervezetek és a közönség is. Folyamatosan növekedik a látogatói létszám, bizonyítva, hogy a szórványlét szűkös mozgásterében is lehet eredményt felmutatni, s a közművelődési állapotunkkal való mostani szembenézésünk – minden létszámcsökkenésünk ellenére – sokkal biztatóbb képet mutat, mint két évtizeddel ezelőtt. A közönség érdeklődését bizonyára az is fokozza, hogy valamennyi korosztálynak, minden nézőrétegnek próbálunk kínálni valamit – kizárólag a minőség jegyében. Amíg a nevemet adom ehhez a műsorfolyamhoz, nem kaphat részt benne a gagyi, a bóvli vagy a giccs, legyen az akár „nemzeti” is!
– Tartható-e hosszú távon Temesvár mint magyar kulturális végvár, vagy ez már reménytelen utóvédharc?
– Mi az, hogy hosszú táv? A tíz évvel ezelőtti népszámlálás óta tizenötezerrel fogyott a temesi magyarság, a 2011-es adatok alapján Temes megyében alig vagyunk többen 35 ezernél. Ebből a perspektívából nézve a magyarság a következő két évtized alatt gyakorlatilag eltűnik a térképről. De volt már a Bánság történetében olyan korszak, amikor a magyarság teljes mértékben kipusztult a vidékről, a 164 éven át tartó török hódoltság vagy az utána következő, sok évtizedes osztrák gyarmatosítás után csak a 19. században telepedtek vissza a magyarok a térségbe. Aztán a 20. század fordulójára, már magyar fennhatóság alatt, magyar polgármesterek keze alatt Magyarország és Közép–Kelet-Európa egyik legprosperálóbb térségévé vált Temesvár és vidéke. Ha ebből a perspektívából vonjuk le a következtetéseket, akkor szerintem nincs reménytelen helyzet.
– Érezhető-e a Temesváron tanuló több ezer nem temesvári magyar diák érdeklődése, részvétele a rendezvényeken?
– Tudomásom szerint már nem több ezer, csak több száz a Temesváron tanuló, elsősorban a Székelyföldről származó fiatalok létszáma. Részvételük a helyiek által szervezett rendezvényeken igen csekély. Nagyon nehéz őket megszólítani, pedig tartjuk a kapcsolatot az ifjúsági szervezetekkel, műsorainkkal kapcsolatos tájékoztató szövegeink állandóan keringenek mindenféle e-mail listákon, közösségi oldalakon. Az idei rendezvény programjában is voltak kimondottan nekik szánt műsorszámok, sajnos, az érdeklődés messze a várakozás alatt maradt. Akikre viszont mindig számíthatunk: a TMD Guzsalyas nevű tánccsoportja, ők szívvel-lélekkel jelen vannak, szerveznek, segítenek.
– Idén melyek voltak a legnagyobb nézettségű programok?
– Sikerült „nagy dobással” indítanunk: a temesvári központi parkban lévő Személyiségek sétányán május 9-én, a nyitónapon felavattuk Ormós Zsigmond, a 19. század legnagyobb bánsági magyar személyisége mellszobrát, Szakáts Béla szobrászművész alkotását. Azáltal, hogy az Európa-napi városi ünnepségek részeként kétnyelvűvé vált a szoboravató műsor, sokkal több ember értesülhetett róla, hogy ki is volt az a politikus, közíró, közéleti ember, Temes megye és Temesvár hajdani prefektusa, aki minden vagyonát a városra hagyta, megalapította a Bánát Múzeumot, amelynek legértékesebb darabjai az ő hagyatékából származnak. Zsúfolt ház előtt tartotta előadását Romsics Ignác budapesti történész Dózsa György kivégzésének 500. évfordulója alkalmából. Igen szép érdeklődés övezte kiállításmegnyitóinkat is, köztük A tánc című tematikus kiállítást, amely 26 helyi magyar művész alkotásaiból állt össze, illetve Neagu Katalin és Oláh Dalma Kontrasztok és színes harmóniák című tárlatát. Nagy sikernek örvendett a Hot Jazz Band budapesti dzsesszzenekar koncertje is. őket azért hívtuk meg, mert ilyen jellegű zenei kínálat már régen volt a BMN műsorán, ugyanakkor ők népszerűségük mellett tényleg minőséget képviselnek. A legnagyobb tömeget a Hagyománykeresőben című rendezvényzáró néptáncgála mozgatta meg: 300 néptáncos, 450-500 néző, sok-sok bámészkodó. A népviseletbe öltözött fiatalok közös tánca és másfél kilométeres, zenés-táncos felvonulása az operától a néptáncgála helyszínéig nagy feltűnést keltett a járókelők, a főtéri teraszokon üldögélők körében. És ez is a felvonulás célja: felhívni a figyelmet a magyar etnikum létezésére, hagyományaira. Magára a rendezvényre.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kormozástól a karbantartásig
A Házsongárdi temető 429 éves története és értékei előtt adózva a közelmúltban nemzetközi konferencia keretében vitatták meg az erdélyi panteon gondjait és lehetőségeit. Az eseményen felmerült kérdésekről és az aktuális kihívásokról Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetet, a Házsongárd Alapítvány igazgatóját kérdeztük.
– Az alapítvány alapító igazgatójaként hogyan emlékszik a kezdetekre?
– Fizika–kémia szakos tanárnőként nem a temető volt a foglalkozásom tárgya, de osztályfőnökként mindig megpróbáltam a valós történelmi múltra is tanítani a gyerekeket. Akkoriban jelent meg Gaal György Házsongárdi panteon című írása térképpel és személyek életrajzával ellátva, kitűnő kiindulópont volt, hogy az osztályokat vihessünk ki, megmutathassuk nekik a temetőt, kérdezhessünk, versenyeket szervezhessünk. Az alapítvány tulajdonképpen az osztályfőnöki munkából nőtt ki. S hogy miért maradt életben? A gyerekek miatt: annyira lelkesek voltak, s végre nem volt jó tanuló, rossz tanuló. Húzták a gyomot, szedték ki a csutakokat, hiszen az egész temető egyetlen ősbozót volt. Én is belelkesültem, vittem a párhuzamos osztályt, az iskolát, majd évek során más iskolákat. Az volt a cél, hogy ne csak halottak napján kormozzuk a köveket – mert annak nálunk nagy hagyománya van, hogy a szép és értékes köveket jól begyertyázzák és bekormozzák –, hanem az év más szakában is jöjjenek, és valamilyen felelősséget érezzenek a temetőért, családtagjaik vagy nagyobb családunk, a nemzet kiemelkedő személyiségei iránt. A ledőlt köveket felemeltük, az írást megfestettük, ám lassan kiderült, hogy az osztályfőnökség ehhez túl kevés. Ennek a gondozói munkának a rendszeresebbé, szakmaibbá és szervezetté tétele érdekében született meg az alapítvány.
– S miért az Erdélyi Református Egyházkerület adott jogi keretet az alapítványnak?
– Funar idejében nem volt ajánlatos Házsongárddal kapcsolatos alapítványt létrehozni, és a református egyház ajánlotta fel leghamarabb, hogy belső alapítványként megbújhassunk Ábrahám kebelében. Mindez 1999-ben történt, mindenben segítettek. Valamennyi történelmi magyar egyháztól van kurátorunk, minden kolozsvári magyar iskolát történelemtanár képvisel. Van az alapítványnak műépítésze is, tehát vigyáztunk, hogy minőségi munkát végezzünk, ne hagyjunk ki senkit, aki segítőkész és különösen érdekelt. Érkeztek adományok, elkezdtünk pályázni. Tizenhárom éve egyedül írom a pályázatokat, jövőre már biztosan segítségre lesz szükségem. A temetőigazgatósággal jó viszonyba kerültünk, ők is mindenben támogattak. Nekiláttunk a teljesen elhagyott, szépséges’ talált kövek – 1634-es dátumtól kezdve – felújításának. Az eredmény nem csekély, 95 régi sírkövet újítottunk fel, egész kicsiktől a pompás nagyokig, hat kriptát teljesen vagy részlegesen. Két emberünk rendben tartja a sírokat: háromszázzal kezdődött, ma már nagyjából hatszáz sírt gondozunk, javarészt gazdátlanokat, vagy olyakat, amelyekben külföldre szakadtak rokonai nyugszanak.
– Mégis megromlott a kapcsolatuk a temetőigazgatósággal...
– Ez azután történt, miután négyszáz sírt védetté nyilvánítottak, azóta ellenszélben dolgozunk. A műemlékké nyilvánítások hatására az igazgatóság egyik napról a másikra ellenséges lett, a nyomunkban jártak, ránk küldtek rendőrséget, térfigyelő kamerát helyeztek oda, ahol tudták, hogy dolgozni szoktunk. Folyamatos az akadékoskodás. Ezt egyesek szeretik nemzeti kérdésként kezelni, pedig nem ez a fő probléma, hanem egyszerűen az, hogy nincs temetkezési hely. A konferencián Virgil Pop műemlékvédelmi szakember elmondta a nemzetközi grémium előtt: van a városban egy újgazdag réteg, tele van pénzzel, és amilyen ízléstelen házakat épít a városban, ugyanolyan szörnyű síremlékeket épít a temetőben. Ezt dokumentáltuk is, a temetőtörvény ellenére ugyanis nap mint nap látjuk, hogy zúznak, eltűnnek sírok. Az 1,20 méteren maximált sírkőmagasság mellett csak alapok épülnek másfél-két méteresre, s még arra jön – ki tudja, mikor – a még élő emberek emléke. Ezért a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság húszéves évfordulóján kéréssel fordultunk Kelemen Hunor kulturális miniszterhez. Megfeszített munkával sikerült elkészítenünk a védetté nyilvánított sírok adatlapjait, és volna még mit a műemléklistára feltenni. Aztán persze jött a politika és a választások, olyankor mindenki kampányol, amivel tud. Nem számított, hogy tizenhárom éve önkéntesek óvják a Házsongárdot nagy eredménnyel és magyar állami pénzzel. Jelentős összegeket gyűjtöttünk önkéntesen írt pályázatokkal, kínnal, keservvel, lobbizással.
– Honnan érkeztek támogatások?
– Annak idején többek közt az Illyés Alapítvány támogatott, az utóbbi időben pedig a Bethlen Gábor Alap segít, ennek köszönhetően tudunk működni. A Bánffy-kriptának nevezett, Ybl Miklós tervezte iktári Bethlen-kripta ügyét pedig a magyar külügyminisztérium karolta fel. – A konferencián elhangzott, hogy titkosak a sírokkal kapcsolatos adatok, így nem tudják, melyik sírnak mikor jár le a megváltása, s válik veszélyeztetetté. Mit tudnak így tenni?
– Igen, mindennek a rákfenéje, hogy három éve, a műemléklista létrehozása után titkosították az adatokat is. Addig bárki megkérdezhette, hogy mi a helyzet a sírokkal, a nénikének megmondták, hogy vigyázzon a határidőre. Most az örökösöknek sem egyszerű, és a szervezeteknek sem, mert az adatok nem hozzáférhetőek, nem tudható, melyik síroknak jár le a megváltása. Mióta titkosították az adatokat, második irodaként dolgozom. Hozzám jön a fél város kérdezősködni, jönnek az idősek, hogy megy el a sír, nincs pénzük, le kell járatni a hagyatékot. Kolozsváron ugyanis bárkitől elvették a megváltási díjat, ezért nem siettek hagyatékozással: rengeteg – ezres nagyságrendű – család esetében az elhunyt nagyszülő nevén van a sír. Szerencse, hogy annak idején rengeteg adatot összegyűjtöttem, de mivel nem látszott ez a végkifejlet, ez nem volt rendszeres. A lényeg, hogy ha nem az illető nevén van a sír, nem adják ki még az apja sírjának adatait sem. Csak abban az esetben, ha közjegyző által hitelesített okirattal bizonyítja, hogy folyamatban van hagyatéki vagy más jogi eljárás. Az is felháborító, hogy az irodán senki nem beszél magyarul: a nénikéket úgy megijesztik, hogy még az ismert román szavakat is elfelejtik.
– Mi lesz egy lejárt megváltású sírral?
– Nem nagyon értesítik a tulajdonost. Egyrészt mert roppant rendetlen és régi a nyilvántartás. Ha nem váltják meg a sírt, három hónap a türelmi idő. Tudok olyat, hogy egy nappal később mentek, és már nem engedték megváltani: az apja, nagyapja sírját a leszármazott nem kaphatta újra bérbe, egy vadidegen azonban igen! Másik konkrét történet: sosem tudtam, hogy kié egy szép sírkert két régi neogótikus kővel. Nem mertünk hozzányúlni, nehogy valaki reklamáljon. Aztán hazajött Argentínából egy hölgy, ott sírdogált a dédszülei sírkövének tövében. Nagyon rég nem volt Erdélyben, bement a temetőirodába, de semmilyen adatot nem adtak meg neki. Valaki hozzám küldte a hölgyet, a sírkertet hál’ Istennek rátehettük a műemléklistára, így megmenekült. A családnak egyébként a Főtéren volt gyönyörű porcelán- és üvegüzlete. De fordulnak hozzám Amerikából, Ausztráliából, küldik a családfákat, könyörögnek, nézzük meg. Olyan esetben, amit nem ismerünk, semmit nem tudunk tenni, mert semmilyen segítséget nem kapunk. De Gaal György temetőkutatóként sem nézhet bele a papírokba. Ráadásul vannak húsz-harminc éves kézírások a temetőirodán, azokba a regiszterekbe úgy nyúlhatnak bele, ahogy akarnak, senki nem fogja tudni megmondani, hogy azt húsz éve írták be vagy az idén. Kimondatlanul is tudható, hogy az esetek hogyan zajlanak, tudjuk az útját, próbáltunk tenni ellene, mindent leírtunk, képeket csatoltunk, elküldtem rendőrségre, minisztériumba, polgármesteri hivatalba, műemlékesekhez, de semmi: nevetséges válaszokat kaptunk. Valahol nagyon szorosra zárnak.
– A temető történelmi részének lezárása megoldást jelenthetne a romlás és rombolás ellen?
– A lezárás majdnem valamennyi magyar családot érintene Kolozsváron, mivel a sírok nagy része a család bérletében van. Az lenne a megoldás, ha megszabnák, hogy nem nyúlhatnak a sírok külleméhez, a feliratokat ne kaparják le, legyen szabvány, hogyan jelezhetik az új neveket, esetleg fedlapra. Az értékes síremlékekhez hozzányúlni tilos!
– Tehát nem a lezárás a megoldás, hanem a létező sírok jobb védelme?
– Első lépésben. A lezárás jöhet azután, s az is lényeges, hogy ha a család már nem váltja meg vagy elveszíti a sírt, abba ne fektessenek új elhunytat – mint ahogy most teszik –, mert az újabb száz évet jelent… Azok a sírok „éljenek”, amelyeknek van hozzátartozójuk, gondozzák őket, a többit pedig valamilyen temetőgondozással kell megoldani. Mert vannak olyan részei a temetőnek, hogy sokszor a sírokon járunk, olyan sűrűn állnak egymás mellett a nyughelyek. A temetőirodában lennie kellene egy műemlékvédelmi szakembernek, aki ellenőrzi a temetőben zajló munkálatokat. A felügyelet ma annyit jelent, hogy bennünket egészen biztosan felügyelnek. Hallom, mikor belépek, hogy mondják, „a sosit”. Nagyon fontos volna, hogy nyilvánosak legyenek a regiszterek, továbbá az is, hogy legalább egy magyarul beszélő alkalmazott is dolgozzon az irodán.
Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet
Nyugalmazott fizika–kémia szakos tanárnő, a Házsongárd Alapítvány alapító igazgatója. 1942. május 19-én született Kolozsváron. 2010-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kőváry László-díjával, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el az erdélyi panteonként is ismert temetőben végzett munkáját.
– A konferencián mit állapítottak meg ebben a témakörben?
– 429 évvel ezelőtt, 1585-ben épp májusban adták ki a Házsongárdi temető alapító okiratát, úgyhogy egyfajta születésnapi ajándék volt a Teleki László Alapítvánnyal közösen szervezett nemzetközi konferencia. Megfogalmazták, hogy két óriási, egyedülálló előnye van a Házsongárdnak: a fekvése és a kora. A hasonló korú temetőket többnyire lezárták már. A Házsongárd működő, ez teszi egyedülállóvá, de egyben ez a veszély is. A résztvevők közösen memorandumot adnak be ajánlásokkal a polgármesteri hivatalhoz. Előrelépést jelenthetne, ha a Házsongárd szerepelhetne a Kiemelkedő Európai Temetők Egyesületének taglistáján. Romániából jelenleg csak az 1858-ban megnyílt Bellu temető szerepel a listán. Itt volt az egyesület, az ASCE alelnöke, ígéretet is tett, de a tagságot a polgármesternek kell kérelmeznie. Reméljük, nem fogja visszautasítani. A tagság azt jelentené, hogy egy európai szervezet tagjaként már nem lehetne sumákolni a temetőben, a sírkert bekerülne az európai vérkeringésbe, s a több figyelem nagyobb törvénytiszteletet hozhatna magával.
Dénes Ida. Erdélyi Napló (Kolozsvár)