Eszmei alapvetések Tusványoson
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, népszerű nevén a Tusványos társadalmi-politikai részének csúcspontja évről évre az utolsó nap, amikor Orbán Viktor és Tőkés László Németh Zsolt moderálása mellett elemzik az elmúlt évet, a világpolitikai és Kárpát-medencei helyzetet, a magyar nemzet létesélyeit, kilátásait.
A magyar miniszterelnök idei beszédét élőben közvetítette a közmédia, s beszéd is ennek megfelelően volt megkomponálva. Első látásra lovagiatlannak tűnhet, hogy a kormányfő a közmédiát felhasználva kampányol, de ismerve az utóbbi évtizedek történetét, gesztusát csak helyeselni lehet. Hiszen a másik oldalnak sem voltak gátlásai a közmédiának a politikai harcban való fegyverként használatát illetően, miközben uralta a sajtó nagy részét és a kereskedelmi médiát is. A 2006. október 23-i rendőrterror idején pedig – a média mellett – privát hadseregként vetette be a rendőrséget, felhasználta a titkosrendőrséget és valamilyen módon megnyerte magának az alapfokú bíróságokat is, amelyek sorozatban ítéltek el a megtámadottakat.
Retorikák és közmédia
Erővel csak erőt lehet szembeszegezni a politikában, propagandával pedig csak propagandát, ha a győzelem és az ország sorsának kedvező irányba való befolyásolása a célunk. A hatékonyság szempontjából már mellékes: a propaganda arra szolgál, hogy tényleges céljainkat leplezzük, mint a „baloldal”, amely időnként nemzeti retorikát használ nemzetellenes céljainak elrejtéséhez, vagy alapvetően a tényleges üzenetet igyekszünk minél többekhez eljuttatni, mint a jelenlegi kormány. Mely, ha téved is, hibázik is, de meghirdetett programja, céljai valamint a gyakorlati politikája között korántsem feszül olyan széles és mély szakadék, mint a másik oldal esetében.
Orbán Viktor idei beszéde a gazdaságpolitika és a nemzetpolitika összefüggéseit boncolgatta, arra helyezve a hangsúlyt, hogy mekkora különbség van a Magyarországon megtermelt érték és a helyben maradt érték között, ha nemzeti kormányok irányítják az ország életét, illetve ha a „baloldal” jut döntési pozícióba. Nem meglepő – amint Orbán fogalmazott –, hogy a nemzeti kormányok esetében e különbség kisebb, hiszen e kormányok arra törekednek, hogy a megtermelt érték minél kisebb részét vigyék ki a befektetők. A miniszterelnök hosszan sorolta azon intézkedéseket a bankadótól a rezsicsökkentésig, amelyek az elmúlt három évben e nemzetpolitikai célt szolgálták, s az unióval való konfliktust is nagyrészt erre vezette vissza.
Nagyrészt, mondom, mert a kérdésekre válaszolva – sokak szerint ez az előadás legizgalmasabb része, amikor „csípőből” kell reagálni a kérdezetteknek – szóba került még egy szempont: az eszmei-ideológiai. Itt a legsúlyosabbak és legnehezebben feloldhatók az ellentétek, vélte a kormányfő. Gazdasági kérdésekben csak-csak meg lehet egyezni az érdekek összehangolása vagy kölcsönös kompromisszumok mentén, de a vallott értékrendszerre visszavezethető ideológiai kérdésekben, amikor a két fél álláspontja gyökeresen különbözik egymástól, a megegyezés sokkal nehezebb.
Értékszemléleti síkok
E hasábokon szó volt már arról, hogy az európai politikát bizonyos mértékben ma is meghatározó ideológiák a szociál-demokrácia/szocializmus, a liberalizmus és a konzervativizmus. A szocializmus lényegében megbukott, helyén a szociálisan érzékeny liberalizmus maradt. A liberalizmus, mint programadó eszmerendszer azonban kiürült, hiszen célkitűzései – az emberi és polgári szabadságjogok – megvalósultak, mi több, Európa-szerte intézményes, alkotmányjogi védelemben részesülnek. Megmaradt viszont az alapszemlélet, amelyet a magukat baloldalinak mondó politikai erők is átvettek.
A liberalizmus és konzervativizmus értékszemléletét elméleti síkon elemezve, hadd idézzük John Grayt, a liberalizmus egyik monográfusát, aki tetszetős és könnyen kezelhető szempontrendszert kínál. „A liberális hagyomány minden változatában megtalálható az ember és társadalom egy sajátos, jellegzetesen modern felfogása. (...) Ez az elképzelés individualista, mivel azt állítja, hogy a személy erkölcsi szempontból elsőbbséget élvez mindenfajta társadalmi közösség követeléseivel szemben. Egalitárius, mivel minden embernek ugyanolyan erkölcsi státuszt biztosít (…) Univerzalista, mivel az emberi fajt erkölcsi szempontból egységesnek tekinti és meliorista mivel azt állítja, hogy az összes társadalmi és politikai intézmény jobbítható és tökéletesíthető.”
A konzervativizmus ezzel szemben – legalábbis egy másik gondolkodó, Anthony Quinton szerint – három alapelvben ragadható meg: tradicionalizmus (hagyománytisztelet), organicizmus (szerves társadalomfelfogás) és politikai szkepticizmus. Ez utóbbi lényegében a meliorizmus ellentéte, s a konzervativizmus azon alapállását jelenti, hogy eme ideológia képviselői kétségekkel figyelik a liberálisok és szocialisták „társadalommérnökségét”, inkább a gyakorlatban bevált társadalmi intézményekben hisznek, mint az absztrakt eszmékből levezetett teóriákban.
Támogatandó alapegységek
Izgalmas lenne e síkon ütköztetni a két ideológia megfontolásait a valóság eseményeivel, de térjünk inkább vissza Orbán Viktor beszédére, pontosabban az utolsó, kérdésre adott megnyilatkozására, amelyben e két ideológia alapállásából következő gyakorlati konzekvenciákat vette számba közérthetően egy lényegre törő ideológiai alapvetés erejéig. A magyar miniszterelnök szerint az európai véleményformáló értelmiség és politikum, a „mainstream”, amely, tegyük hozzá, hagyományosan liberális szempontokból indul ki: a világ működésére kizárólag az anyagi világban keres magyarázatot, világképébe nem fér bele az Isten, ennek megfelelően a vallásra és az egyházra úgy tekint, mint fokozatos elhalásra, megszűnésre ítélt társadalmi jelenségekre. Hasonlóan vélekedik a nemzetről is, mint társadalomformáló erőről, a közösségi értékteremtés keretéről, a család helyett pedig az egyént helyezi a középpontba. Orbán a baloldali gyökerű ideológiáknak a (liberalizmus, szociáldemokrácia, szocializmus, kommunizmus) a felvilágosodás korabeli fogantatására visszavezethető egyház-, vallás-, nemzet- és családellenességére mutatott rá, amit ezen eszmerendszerek képviselői hellyel-közel leplezni próbálnak, de politikájukban jellemzően tetten érhető. A konzervativizmus, s így a magyar kormány is, mindennek épp a fordítottját teszi: az egyházakra, mint fontos társadalomszervező erőre tekint, a nemzet szolgálata, a nemzeti érdekek képviselete és érvényesítése a politikájának tulajdonképpeni célja, a család pedig a társadalom erősítendő, támogatandó alapegysége.
Ez a problémája az Európai Uniónak és az európai balliberális fősodornak a magyar alkotmánnyal, a magyar kormánypolitikával, amit jó, ha minél több magyar ember integrál politikai gondolkodásába – határon innen és túl.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Világnemzet anyaországi háttérrel
Román–magyar párbeszédet alig, magyar–magyar párbeszédet egyáltalán nem hozott a 24. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor. Tusványos azonban így is megőrizte gondolatébresztő és műhelymunka szerepét.
Sikeres 24. Tusványoson vagyunk túl. A rendezvény bebizonyította, hogy folyamatosan képes fejlődni – jelentette ki a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor „szenátusának” társelnöke, Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke az önrendelkezés kérdéskörét, kormány által tervezett régióátalakítást és a jövő évi magyarországi parlamenti választásokat tekintette a 24. tábor legfontosabb témáinak. Azzal maga is egyetért, hogy idén kissé háttérbe szorult a román–magyar párbeszéd. „Nem kell politikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy észrevegyük, mennyire ingatag lábakon áll a kormánykoalíció, bármelyik pillanatban széteshet, és ebben az esetben mindkét párt számít az RMDSZ-re. Ilyen helyzetben nem jönnek el a szabadegyetemre számukra kényes témákról értekezni” – próbált magyarázatot találni a román politikusi távollétre.
Toró T. Tibor sajnálatosnak nevezte, hogy a tusnádfürdői rendezvényen nem adódott lehetőség a romániai magyar politikai szervezetek közti párbeszédre. „Bár az EMNP mindent megtett annak érdekében, hogy ez a párbeszéd létrejöhessen, az RMDSZ – annak ellenére, hogy a rendezvény előtt néhány nappal még úgy tűnt, csúcsvezetési szinten is képviselteti magát – mondvacsinált okokból távol maradt. A hivatalos indoklás – úgymond szolidaritást vállaltak Tamás Sándorral, a Kovászna megyei önkormányzat elnökével –, szerintem a kérdésben testületi döntés született. Stratégiai lépés volt, ami arra utal, hogy az RMDSZ továbbra sem akarja elismerni a Néppárt szerepét. A háttérbeszélgetések alapján azonban kiderült ki, hogy az RMDSZ is egyetért velünk abban, hogy az erdélyi magyar pártoknak a mozgósítás a feladatuk a magyarországi választásokkal kapcsolatban.”
Macitól a MISZSZ-ig
Csűrdörmögő, a szavazás nyomán elkeresztelt tusványosi kabalamaci idén a kakukkos óra szárnyas állatának szerepét is átvette és az egyre tágabb értelemmel rendelkező székely zászló alatt pontos időjelzést adott július 23-án: a „mi időnk” tartott is négy napon és öt éjszakán át. A 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor több mint ötven oldalas idei programfüzete legalábbis erről tanúskodik, s aki bele is kóstolt a programokba, megállapíthatta: zsúfolt, de tartalmas tusványosi forgatag volt az idei is. Bár a politikai paletta idén nem volt túl színes – az óvodai civakodásra hasonlító egymásra mutogatásból csak a valódi okok maradtak ki a meghívás és/vagy távolmaradás mesei (szó)fordulatokkal tarkított történetéből – a program apolitikus része így is sokaknak szólhatott: pártszimpátiától, nemtől és életkortól függetlenül. Magyar-román párbeszédre pedig olyan témák szolgáltattak alapot, mint nemzeti jelképeink – Sabin Gherman és Lucian Mândruţă publicisták is letették a garast egymás kultúrája és közös értékeink mellett ‒ vagy az online „rom-magyar” barátság. Határainkon túlról pedig nem csak magyarországi politikusok és közéleti szereplők, hanem olyan külföldi személyiségek is ellátogattak Tusnádfürdőre, mint például a moldovai Gagauzia kormányzója, Mihail Formuzal.
A főszervező Kisebbségekért Pro Minoritate Alapítvány és a Magyar Ifjúsági Tanács negyedszáz hivatalos partnerével karöltve 25 helyszínen forgatta a mi időnk kerekét. A Lőrincz Csaba sátor idén is a rendezvénysorozat vezérhajójának számított: a sepsiszentgyörgyi születésű, 49 esztendősen elhunyt politológus nevét viselő, egykori Fősátor szolgált a legfontosabb előadások és beszélgetések helyszínéül. Az esti koncertek helyszíne pedig szintén a szokásos, azaz a nagyszínpad volt. Bár ez utóbbi helyszínhez idén a szokásosnál is több koncert és buli társult: a Magna Cum Laude vagy a Csík zenekar utolsó akkordjai után sem maradt csendes a tusnádfürdői völgy. A MISZSZ-sátor színpada mellett a mindig zsúfolt csűr, az idén debütáló Cseh Tamás sátor és a már szintén „bejáratott” DEPO-T-Systems sátor a maga rendjén kiakaszthatta volna a „megtelt” táblát. Ha lettek volna fizikai korlátai a bulihelyszíneknek, de szerencsére nem voltak. A DEPO, vagyis Design Pont&Kreatív műhely napközben olyan témáknak szolgált otthonul, mint az animációk, építészet, divat, este viszont a jó zenéknek hódolt, akárcsak az a sok száz fiatal, aki a zuhanyzók melletti, Medve-köznek keresztelt terepen bulizott a dj-k, vagy a Szempöl együttes zenéjére. A MISZSZ-sátor zenei kínálatát ‒ előbb elő koncertek, majd dj-session-ök ‒ pedig minden sátorozó élvezhette, akár akarta, akár nem, mivel idén is kiérdemelte a táborozókhoz legközelebbi, leghangosabb és leghosszabb ideig zenét szolgáltató sátor megtisztelő címét.
Átlényegült focipálya
A futballpályán kapott helyet a több könyv bemutatójához is otthonul szolgáló Tilos kávéház, és a Cseh Tamás sátor, ahol napközben találkozni lehetett az esti nagykoncertek előadóival. Átellenben, az Erdély Caféban naponta más-más tematika szerepelt: az erdélyi örökség, erdélyi termék és Erdély jövőjét is taglaló előadások a Magyar Turizmus Zrt. helyszínének szomszédságában zajlottak, ahol magyarországi régiókat követett a napi kínálat. Látvány és hangzás szempontjából is teljesen újnak számított viszont az MTVA látványos rádióstúdiója: a Kossuth és a Petőfi Rádió élő műsorokkal is jelentkezett az erdélyi táborból.
A tágabb szomszédságot a főként gazdasági témákat tárgyaló Wekerle-Mikó sátor és a napközben ifjúságot képviselő, ám a „komolyságot” estére teljesen levetkőző MISZSZ-sátor jelentették: ez utóbbi helyszínen napszállta idején a dumaszínház műfajának jeles és méltán „kinevetett” képviselői vették át az irányítást. Néha túlságosan is, hiszen a szemközt álló Kós Károly sátor kevésbé vicces, ám mindenképp érdeklődésre számot tartó előadásainak furcsa aláfestésként szolgált a fel-felhangzó kacajhullám. A Kós Károly sátor közéleti, politikai témáit viszont jól kiegészítették a Commitmentesek oktatásügyi beszélgetései.
Arcok Erdélyből
Elhagyva a focipálya és a sportcsarnok területét, valamint a Gyöngyvirág lassan már mitikussá emelkedett teraszát, a faházikók változatlanságot sugalló sora között kapott helyet az MTVA élménysarka: itt nem csak meséket vagy filmeket lehetett nézni, hanem mesehősökként is lehetett pózolni, sőt, részt lehetett venni azon az arcfotózáson is, amelynek eredményeit a köztévé reklámszüneteiben láthatjuk. Szóval, ha erdélyi arcok bukkannak fel a képernyőn, a felvételek valószínűleg Tusványoson készültek.
A „térség” további kínálatát adta a nappali vetítések és éjszakai „duhajkodások” otthona, a Csűr, az irodalmi fókuszú Csűr-terasz, a minden évben Tusványoson szolgáló keresztény Keskeny út sátor, a főleg édesanyáknak és csemetéiknek szóló CsAK EGY sátor, az Integratio Alapítvány EU-karavánja, de a két erdélyi magyar magánegyetemet képviselő programhelyszínek is. Utóbbiak fiatalos lendülettel és témákkal várták a táborozókat, így aki arrafelé tévedt, mindaddig tán fel sem merült tudományos kérdésekre is választ kaphatott.
A névsorolvasás nem volna teljes Tusványos egyik legsokoldalúbb helyszíne nélkül: a Magyar Teátrum színházi sátra nem csak a szó szoros értelmében vett színházi produkcióknak adott otthont, sőt, előtere nappal a kisgyerekes szülők számára hozhatott megnyugvást: a sok színes gyerekjátékot sok apró kéz szorongatta a négy nap alatt, miközben mellettük a felnőttek sem unatkoztak, például ördöglakatot próbáltak nyílásra bírni. A Nemzeti Színház épülettörténeti kiállítása és a Weöres-centenárium olvasósarka hozta az idei Tusványos Teátrum újdonságait, de eleddig nem látott látványosságot hozott az a bejárható „labirintus installáció” is, ami az infógrafika sűrített színes nyelvén vázolta Erdély történelmi esélyét, az autonómiát. A tábor ‒ több értelemben véve is ‒ legegyedibb pontját idén is a Corvina sátor borkóstolói jelentették, s ezzel körbe is jártuk a helyszínt, amelyet egyszer azért csak meglátogatott egy élő „der medve”, ám szerencsésen távozott is.
Sátortalanul
A helyszínek sora természetesen csak egy a több Tusványos-tényező közül, hiszen az úton, vagy sörcsap mellett töltött idő, az idei fehér egyenpólót viselő két fiatal hulladék pillepalackokból készített tutajának érkezése, vagy „Az autonómia a megoldás” feliratú karszalag beszerzése, illetve a „Tusványos rabja vagyok” üzenetű fénykép készítése sátorfüggetlenül zajlott. Akárcsak az a sok-sok köszöntés és bemutatkozás is, ami Tusnádfürdőn minden évben változatlanul zavarba hozza az embert. Rendkívüli premierként Tusványoson mutatták be a Kriza János Vadrózsák című székelyföldi népköltészeti gyűjtésének második részét – 150 évvel az első kötet megjelenése után.
„Tusványos forevör! Millió köszönet minden szervezőnek! Jövőre ott vagyunk! Ilyen képeket meg ne tegyetek fel, mert megszakad a szívünk” ‒ áll a tábor több mint 12 ezres „Facebook-táborának” egyik lakója által közölt hozzászólásban, utalva egy olyan felvételre, melyen a nyüzsgő helyszín immár elárvulva emlékezik az épp csak elmúlt szép időkre. Az időre, amelyik a miénk volt, és közel egy hét együtt töltött idő után bizton állítható: a miénk is lesz. Nem csak Románia legkisebb városában, Tusnádfürdőn, hanem kinek-kinek az otthonában is.
A kettős állampolgárság kérdése
„A 20. századi történelem Magyarországot szétszórt nemzetté tette, úgy, hogy egyes nemzetrészek közé csak választóvonalakat húztak. Ha a magyarok egy erős nemzet akarnak lenni, akkor csak világnemzetként tudnak azzá válni” – hangsúlyozta a miniszterelnök. A dolgok jelenlegi állása szerint közjogi kapcsolatokat létrehozni a világon élő magyarok között nem területi alapon, hanem az állampolgárság kötelékén keresztül lehet. „Ez az a dimenzió, amikor az országpolitika átlép nemzetpolitikába. Mert Magyarországnak nemcsak az a fontos, hogy a belföldi magyarok gyarapodjanak, hanem azt az egyensúlyt kell megtalálnunk, ahol minden magyar egy olyan rendszerhez tud kapcsolódni, ahonnan erőforrásokat kaphat. Ennek a módjait kell kidolgoznunk, de mindennek az alapja az a kötelék, amit a világban szétszórva élő magyarok és Magyarország között az állampolgárságon keresztül fennáll” – fejtette ki.
A rendezvény keretében felszólaló Tőkés László azt kérte Orbán Viktortól, hogy a magyar kormány vállaljon védhatalmi státust Erdély felett, ahogyan Ausztria is tette Dél-Tirol esetében. A kérés heves román bírálatokat váltott ki, sokan azt is megkérdőjelezik, hogy az EU-ban létezik ilyen gyakorlat. Tőkés egyébként már-már évekkel ezelőtt – például 2011-ben, az Európai Parlament alelnökeként a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács első, brüsszeli ülésén – felvetette a védhatalmi státus gondolatát, amelyet szerinte a magyar alkotmányban kell rögzíteni. A kezdeményezést erdélyi magyar szervezetek is felkarolták, elsősorban a Székely Nemzeti Tanács, amely a Székelyföld esetében látja elképzelhetőnek a védhatalmi státusz kiterjesztését.
Martonyi János külügyminiszter idén a Krónikának és az Erdélyi Naplónak adott interjúban áprilisban úgy válaszolt: a védőhatalom szót Magyarország már nem használja, olyan nemzetközi jogi kategória ez, amit Budapest nem vet föl.
Koncert „terem” A 24. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor mindkét alappillére ‒ a fesztivál hangulatú esti koncertek és a szabadegyetemet idéző nappali panelek ‒ jól teljesített. Nem kellett lasszóval fogni az előadások hallgatóságait, mint ahogyan koncerteken sem lehetett panasz a nézők jelenlétére, vagyis a létszám példásan alakult. Szerencsére ehhez párosult a kellő hangulat is: a beszélgetéseken tán kevésbé tudott megnyilvánulni, ám estére mindig a közeli Sólyomkő tetejére hágott. Első este a felvidéki Semi Holsen vendégeskedett az Olt partján, majd a Magna Cum Laude tért vissza a táborba, és melegítette a még bátortalan hangokat. Második este már nem volt pardon: a Budapest Bár és a Csík Zenekar kombinációja sokak szerint felülmúlhatatlan maradt. Bárhogy is, jó volt végigénekelni a 25 esztendős Csík zenekar egyedi feldolgozásait ‒ köztük a méltatlan epigonok által agyonismételt, ám a „források” által vége mégis rehabilitált Most múlik pontosant is ‒, mint ahogy a különösebb műfaji csavart nélkülöző Én vagyok az, aki nem jó című népdalt is hűségesen dalolta a teljes közönség.
Csütörtök estére a Beatrice frontembere, Nagy Feró teremtett kvázi tehetségkutató hangulatot azzal, hogy egy színpadra merészkedő fiatalembernek nemes egyszerűséggel odaajándékozta a gitárját. Pénteken a tusványosi bérlettel rendelkező hazai Role után Demjén Ferenc hódította és vonatoztatta a tömeget, szombaton pedig mesterhármassal búcsúzott a szabadegyetem fesztiváloldala: az erdélyi szálakkal is rendelkező Magashegyi Underground után az utánozhatatlan Ghymes játszott határok nélküli és túli muzsikát. S hogy a terek, s területek keveredése teljes legyen, a Balkan Fanatik eklektikus zenéjének akkordjai zárták a tábort, amelynek mai helyszínén már a Krisztus előtti második században laktak.
Ellenszerek Európára A hagyományoknak megfelelően idén is koncertközönségnyi hallgatóság követte figyelemmel Orbán Viktor tusványosi beszédét. A magyar miniszterelnök mondandójának súlypontjait az Európa előtt állótörténelmi kihívásokra adandó válaszok, valamint a jövő évi anyaországi választások jelentették.
A magyar kormányfő „rögtön a dolgok közepébe vágva” igyekezett megfelelő értelmezési keretbe foglalni mindazt, amit a magyar kormány Magyarországon és a Kárpát-medencében tesz. „Mai előadásom első állítása az, hogy ma egy ugyanolyan súlyú, ugyanannyira radikális negyedik átrendeződés időszakát éljük. Ismét megkérdőjeleződtek a világpolitikai pozíciók, Európa súlya és szerepe. Reális veszélyként kell szembenézzünk azzal, hogy a kontinens elveszítheti azokat a kulturális, gazdasági és civilizációs pozíciókat, amelyeket hosszú évszázadokon keresztül birtokolt. Az egyik kérdés az, hogy van-e erre Európának ellenszere?” – szólt a közönséghez. Szerinte ennek az ellenszernek a megtalálására az EU intézményei alkalmatlanok. „Ilyen válaszok kizárólag nemzetállami szinten fogalmazódhatnak meg” – hangsúlyozta Orbán. A miniszterelnök szerint a nemzetstratégia első számú kérdése: Magyarország haszonélvezője vagy kárvallottja lesz-e a küszöbön álló átalakulásnak? „Az elmúlt ötszáz év során nagyon ritkán és rövid ideig állt fenn az a helyzet, hogy az ország képes volt rendelkezni a saját erőforrásai fölött. Megtörtént a rendszerváltás, de Magyarország mind gazdasági, mind pénzügyi értelemben a politikai szabadság ellenére kiszolgáltatott és kihasznált ország maradt. Kiszolgáltatott országnak lenni pedig annyit tesz, hogy a belföldön megtermelt javak kikerülnek a rendelkezésed alól, és máshol hasznosulnak” – magyarázta Orbán. Okfejtésében úgy fogalmazott: a kulcskérdés az, hogy az előállított termékből és értékből mennyi marad az országban. „Az a helyzet, hogy a két dolog – a nemzeti össztermék és a rendelkezésünkre álló felhasználható érték – között igen jelentős, mintegy kétezer milliárd forint a különbség” – érzékeltette az anyaországi valóságot.
Rámutatott: azáltal, hogy Audit vagy Mercedes-Benzt gyártanak, rengeteg munkahely teremtődik, de az előállított profit tekintélyes része a nem magyarországi székhelyű gyáré lesz. A jövedelmek másik része a bankok profitja, aminek nagy részét ugyancsak kiviszik, ezért indokoltnak nevezte a bankadó bevezetését. Hasonló „pénzszivattyú” működik akkor is, amikor a forint árfolyamát mesterségesen lerontják, míg a Nemzeti Bank alapkamatát magasan tartják. A monopol pozícióban lévő multinacionális cégek ármeghatározása is fölötte van az indokolt profitnak, amit szintén kivisznek az országból, de a devizahiteles konstrukció is hasonló típusú.
E logika mentén a kormány pontokban szedte össze azokat a feladatokat, amelyek a magyarok által megtermelt értékek fölötti nemzeti rendelkezés kiterjesztését szolgálja. Orbán fontosnak nevezte, hogy közép-európai tekintetben számottevő, nemzeti kézben lévő vállalatai legyenek Magyarországnak. A következő a korábban igazságtalanul szétosztott közterhek igazságos szétosztása, megszüntetve a pénzügyi szektor és a nagy multik kiváltságait. Emellett a demográfiai programot is hangsúlyos elemként említette, akárcsak a devizahitelek magyar pénzügyi rendszerből való kivezetését.
Csinta Samu, Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Megszólalt a magyar sajtónak az állásából kitett „magyarbarát” kutató
„A főnököm bosszújának az áldozata vagyok. Nemcsak kirúgott, de azt terjeszti rólam, hogy eladtam magam a magyaroknak” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak a Román Tudományos Akadémia égisze alatt működő Etnikai Kérdések Európai Tanulmányi Központjának (CESPE) volt munkatársa, akit kitettek állásából, miután bepanaszolta az intézményt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD).
Mint ismert, Cristian Gojinescu azért fordult a CNCD-hez, mert a CESPE két olyan tanulmányt is közölt igazgatója, Radu Baltasiu szakmai irányításával, amely a magyarságot sértő állításokat tartalmazott. A diszkriminációellenes tanács júliusban igazat adott a kutatónak: figyelmeztetésben részesítette a Román Tudományos Akadémiát két tanulmány miatt.
Gojinescu a hetilapnak elmondta, azért érezte szükségét annak, hogy védelmébe vegye a magyarokat, mert szerinte „a tudományossággal összeférhetetlen” a tudományosnak szánt két munkában használt terminológia. „Úgy éreztem, szégyent hoznak a kutatócsoportunkra ezekez a tanulmányok” – magyarázta. Előbb megpróbálta házon belül intézni az ügyet. „Közvetíteni szerettem volna az akadémia és Radu Baltasiu igazgató között. Többször kihallgatást kértem az akadémia elnökénél is, ám ők elhárítottak, megpróbálták szőnyeg alá söpörni az ügyet” – fogalmazott a kutató.
Az igazgató bosszúintézkedései már tavaly októberben elkezdődtek Gojinescu szerint. Baltasiu eltüntette az intézmény jelenléti naplóját, s utóbb azzal vádolta meg a beosztottját, hogy nem jár rendesen dolgozni. Utána lecserélte a zárat az irodáján, így be sem jutott az íróasztalához, majd megszüntette hozzáférését a hivatali elektronikus postaládájához.
„November elején kaptam tőle egy levelet, amelyben figyelmeztet, hogy az utóbbi két évben nem jelentettem meg egyetlen írást sem a CESPE online folyóiratában, az Etnosferában, ezért a központ belső szabályzata és a munkatörvény előírásainak értelében munkajogi szankciókra számíthatok. Hát persze, hogy nem jelentettem meg cikkeket, hiszen az igazgató volt az, aki nem volt hajlandó publikálni az írásaimat” – mondta a kutató, akinek végül Baltasiu a fizetését is levágta: tavaly december óta egy lej bért sem kapott a CESPE-től. Minderről Gojinescu az akadémia vezetőségét is tájékoztatta beadványaiban, minden eredmény nélkül.
Radu Baltasiu replikája. A román lapoknak szétküldött állásfoglalásában Radu Baltasiu azt állítja: Cristian Gojinescu elbocsátásának semmi köze az Országos Diszkriminációellenes Tanács határozatához. „A munkatörvénykönyv előírásainak megfelelően váltunk meg tőle, mert sorozatosan hiányzott a munkahelyéről. Ha úgy érzi, igazságtalanság érte, forduljon bírósághoz” – közölte Baltasiu. Az igazgató tájékoztatása szerint az intézmény megfellebbezi a CNCD elmarasztaló határozatát. Arra hivatkozik, hogy a két tanulmányban kifogásolt passzusok tulajdonképpen magyar szerzőktől származnak, mert Csata István és Kiss Tamás Hargita megye demográfiai perspektívái című munkájából vett idézetek. Az igazgató által hivatkozott tanulmány letölthető Hargita Megye Tanácsának honlapjáról. Fedőlapján ez szerepel: „Ez kézirat. Ebben a formájában nem idézhető!” Az Erdélyi Riport megkereste Kiss Tamást is az ügyben. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa elmondta, a tanulmányt korábban Hargita megyei önkormányzat megrendelésére írták. „Valóban használtuk a munkánkban az etnikai reprodukció kifejezést, de hát ez bevett fogalom a szakmában. Másfelől a CESPE tanulmányai a kontextusból kiragadva, ferdítően közöltek részleteket tőlünk” – mondta a szociológus.
„Ezek után januárban eldöntöttem, a diszkriminációellenes tanácshoz fordulok panasszal. Meg akartam tudni, valóban nekem van-e igazam” – idézte fel a történteket. Ekkor már eldurvult a viszonya az igazgatóval: Gojinescu szavai szerint Radu Baltasiu azzal fenyegette meg, hogy kirúgja állásából, ha nem vonja vissza panaszát. A kutató ezek után sem hagyta annyiban, újabb kihallgatást kért az akadémia elnökétől és alelnökétől is. Ezúttal fogadták az intézmény vezetői, meghallgatták panaszát arról, hogy a központ igazgatója már fizetést sem folyósít számára, ám nem történt semmi. „Olyasmiket mondtak, hogy meglátjuk, megnézzük, mit tehetünk. Arra hivatkoztak, hogy most éppen húsvét van, vagy más kifogásokat kerestek. Nem akartak szembesülni a történtekkel” – mesélte a lapnak.
Júniusban Gojinescu a Bukaresti Területi Munkaügyi Felügyelőséghez fordult tisztázni munkajogi helyzetét. Az intézmény azonban tudomására hozta, hogy kirúgták az állásából: Radu Baltasiu április 24-én értesítette a felügyelőséget arról, hogy április elsejei hatállyal a kutató már nem a központ munkatársa. Gojinescu ekkor eldöntötte, hogy a bíróságon keresi igazát. Azt állítja, bizonyítani tudja, hogy igazságtalanul – bosszúból – rúgták ki állásából. „Bizonyítékaim vannak arra, hogy az igazgató lecserélte a zárat az irodámban és eltüntette a jelenléti naplót. Hogyan tudjam igazolni, hogy bejárok dolgozni, ha egyszer nincs napló? Fültanúim vannak emellett arra is, hogy Baltasiu április 8-án megfenyegetett, kirúg az állásomból” – mondta Gojinescu.
A kutató szerint felettesének nem lehetett panasza a szakmai tevékenységére. Több írása is megjelent múlt évben az akadémia által kiadott, a romániai kommunista rendszert elemző tanulmánykötetben, emellett európai folyóiratokban közöl rendszeresen. „Tudta, hogy szakmai alapon nem tud rajtam fogást találni, ezért folyamodott olyan cselszövésekhez, mint a jelenléti napló eltüntetése” – tette hozzá. Mint mondta, ha pert nyer, az akadémia is kínos helyzetbe kerül, amiért hónapokig igyekezett eltitkolni a CESPE-nél történteket.
Maszol.ro

Régiók: Traian Băsescu is támadta Tőkés Lászlót
A miniszterelnök és más román politikusok után az államfő is támadta Tőkés László Európai Parlamenti képviselőt a tusnádfürdői szabadegyetemen elhangzott kijelentései miatt. Traian Băsescut a kormány régiósítási terveiről és a romániai magyar politikusok ellenszegüléséről is kérdezte hétfőn este a Digi24 riportere.
„A hetven százalékos parlamenti többségnek túl kellett volna lépnie a magyar politikusok és – elnézést, amiért így fogalmazok – ennek a nevetséges embernek a felfuvalkodottságán, aki védhatalmat kér Erdély fölé” – utalt arra az államfő, hogy Tőkés Tusványoson arra kérte Orbán Viktor kormányfőt: Magyarország vállaljon védhatalmi státust Erdély felett.
Băsescu az erdélyi magyar politikusok által kért Székelyföld régió kialakításával kapcsolatban ismét arról beszélt: a Hargita megyei településeknek ugyanakkora autonómia jár, mint Caracalnak és Konstancának. „Nem hozhatunk létre országot az országon belül, ezt a magyar politikusoknak meg kell érteniük” – fogalmazott.
Az államfő egyébként úgy véli: a Szociál-Liberális Szövetség (USL) képtelen lesz véghezvinni régiósítási terveit. „Ez az óriási hetven százalékos parlamenti többség megmutatta korlátait. Ez a többség képtelen a fejlődés útjára állítani Romániát” – jelentette ki.
Maszol.ro

Nagy Botond a MIET új elnöke
Szoros versenyben 20 támogató és 19 ellenszavazattal Nagy Botondot választották a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (MIET – MIÉRT tagszervezet) elnökévé augusztus 5-én délután. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének székházában tartott küldöttgyűlésen 17 tagszervezet küldöttei vettek részt. A Mai Generáció Ifjúsági Szervezet jelölésében induló Nagy Botond mellett Kovács Mihály Levente pályázott a tisztségre. A frissen megválasztott elnök köszönetet mondott a leköszönő elnökség tagjainak, akik egy olyan működő rendszert adtak át, „amelyben élet van, amelyet bővíteni fejleszteni lehet”. Az elkövetkezendő időszak prioritásának tekinti a tagszervezetek kommunikációjának segítését, a szervezet kiépítését, minél hatékonyabb tevékenységét. A küldöttgyűlésen jelen volt Brassai Zsombor, a Maros Megyei RMDSZ elnöke, Bodor László RMDSZ főtitkár-helyettes, volt MIÉRT-elnök, valamint a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöksége, Szabó József elnök és Jakab Adorján elnökhelyettes. A tisztújítás mellet a küldöttgyűlés napirendjén szerepelt Csép Éva Andrea leköszönő elnök, illetve a tagszervezetek beszámolója. Nagy Botond 2008 óta a Mai Generáció Ifjúsági Szervezetének a tagja, melyben jelenleg több mint 50 aktív fiatal és 60 szimpatizáns tevékenykedik. Az egyesület soraiban leginkább rendezvényszervezéssel, szervezetépítéssel foglalkozik. (mti)
Transindex.ro

Akkrediálták az első magyar mesterképző szakot a MOGYE-n
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóság (ARACIS) döntése értelmében ősztől elindulhat az első magyar tannyelvű mesterképző szak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE).
A gyógyszerészeti karon induló, egyéves képzést nyújtó orvosi biotechnológia szakon húsz fizetős és öt tandíjmentes helyet hirdettek meg a magyar nyelven tanulni akaró fiatalok számára.
Szilágyi Tibor rektorhelyettes az MTI-nek elmondta, bizonyos fokú áttörést jelent a szak elindítása. Eddig a klasszikus orvosi, fogorvosi és gyógyszerészeti szakon felül indított új képzések mind román nyelvűek voltak. Az új szakok pedig fokozatosan a román tagozat javára billentették az egyensúlyt az intézményen belül – magyarázta a rektorhelyettes.
Szilágyi Tibor az MTI kérdésére elmondta, az ARACIS egyelőre nem adott választ az orvosi szak újraakkreditálása ügyében májusban benyújtott kérésre. Az akkreditációs kérelmet az egyetem román vezetése a magyar tagozat szempontjait figyelmen kívül hagyva nyújtotta be. A rektorhelyettes szerint az akkreditáció folyamatához tartozó helyszíni szemle az őszi tanévkezdés utánra várható. Többek között ennek a kimenetelétől függ, hogy a magyar tagozat elkezdi-e a júliusban kilátásba helyezett tiltakozásokat, s ha igen, milyen formában.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus kezelési kísérlete 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. 2012 szeptemberében született egy hétpontos megállapodás az egyetem magyar gondjainak a megoldásáról, melyet a Ponta-kormány akkori tanügyminisztere is aláírt. A megállapodás pontjai csak részben teljesültek.
MTI

Első diplomások a PKE Magyar Nyelv- és Irodalom szakán
Az idén végeztek a Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalom szakának első diplomásai.
A Partiumi Keresztény Egyetem a 2009-2010-es egyetemi évtől Magyar nyelv és irodalom szakot indított. A szak rendelkezik a szükséges működési engedélyekkel, ami lehetővé teszi azt, hogy a felvételt nyert hallgatók Nagyváradon államvizsgázzanak, és szerezzenek államilag elismert oklevelet.
A hallgatóknak színvonalas képzést biztosítanak: komoly szaktudással rendelkező, országos és nemzetközi szinten is elismert oktatók, neves magyarországi vendégtanárok, külföldi ösztöndíj-lehetőségek és egy gazdag, folyamatosan fejlődő könyvtár segítik szakmai fejlődésüket.
Erdély.ma

Nemzetállam
Olvasom a hazai sajtó egyik baloldali kötődésű orgánumának hasábjain, hogy ellentmondás van Orbán Viktor erdélyi híveinek gondolkodásában, hisz Románia esetében helytelenítik a nemzetállam intézményét, míg a példaképük, a magyar miniszterelnök a nemzetállamok erősítését tartja célszerűnek és a nemzetállamok Európájában gondolkodik.
A szembeállítás éppen olyan mesterkélt, mint a kettős állampolgárság szembeállítása az autonómiával, és valójában csak arra jó, hogy összezavarja a következes nemzeti program híveinek gondolkodását. De ez nem új eljárásmód azok körében, akik minden nemzeti cél esetében azt igyekeznek megmagyarázni, hogy azt miért nem lehet elérni.
Az autonómia nem egy semleges intézményrendszer, annak az a célja, hogy biztosítsa esetünkben az erdélyi magyarság megmaradását, számbeli és kulturális gyarapodását. A magyar állampolgárság intézménye ugyanezt szolgálja, mint ahogy a határokon átívelő politikai integráció is, beleértve 2014-től a közösen megválasztott magyar országgyűlést, mely ezen évtől a magyar integráció kiemelt intézménye lesz a formális legitimitás tekintetében is.
Románia esetében az a gond, hogy a trianoni étvágy következtében (melyet egyébként nem is csillapított teljesen a békediktátum, hiszen a román fél a Tiszát szerette volna határként elfogadtatni a két ország között, s némi csalódottsággal vette tudomásul a döntést) Románia többnemzetű állammá vált: fennhatósága alá kulturális–anyagi önfenntartásra képes nemzeti közösségek kerültek. Mára a németek lélekszáma elsősorban a kivándorlás miatt a kritikus küszöb alá apadt, de a magyarságé még mindig meghaladja az EU több tagállamának lélekszámát, államalkotó, önsorsformáló politikai erőnk pedig aligha csökkent a közel évszázados elnyomatás alatt.
Tehát igen: a nemzetállam ellenállhat a globalizmusnak, az EU föderalizálási kísérleteinek, s ettől függetlenül az erdélyi magyarság tiltakozhat az ellen, hogy Romániát egységes nemzetállamként határozzák meg a román döntéshozók, mert az lényegében a magyarság jogos autonomista törekvéseinek tagadásaként is értelmezhető, és a nemzetállami öndefiníció amúgy sem felel meg a valóságnak.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Felelősségre vont kommunisták
Óriási jelentőségű kezdeményezésre szánta el magát a Komminizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Emigráció Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER): az intézmény rendeltetésének megfelelően nyomozást indított 35 olyan, egykor az Országos Börtönparancsnokság kötelékében tevékenykedő személy felderítésére, aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy az ötvenes években, illetve a hatvanas évek elején politikai bűncselekményeket követett el a rendszer ellenségeként számon tartott rabok ellen. Első lépésként különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés gyanúja miatt feljelentést tettek a hírhedt Râmnicu Sărat-i börtön egykori parancsnoka, Alexandru Vişinescu ellen.
A Mensura Transylvanica politikaelemző csoport által közzétett kommentárban leírják: az akció horderejében felülmúlja az 1989-es forradalom idején a forradalmárok elleni katonai fellépést irányító tábornokok jogerős börtönbüntetésre ítélését, hiszen megteremti a lehetőségét annak, hogy olyan emberek kerüljenek felelősségre vonásra, akik közvetlen részesei voltak a kommunizmusnak nevezett terrorrendszert működtető körnek.
Hiszen ahogy a második világháború idején a nácik és a nácik szimpatizánsai által elkövetett gyilkosságok sem évülnek el, ugyanúgy nem évülhetnek el azon gaztettek sem, amelyeket a nácizmussal édes testvérnek tekinthető utópisztikus ideológia, a kommunizmus nevében követtek el. Persze ellenérvként felhozható, hogy Vişinescu ma már 88 éves öregember, aki magányosan tengődik bukaresti otthonában, de bizonyosak lehetünk benne, hogy annak idején, a kommunisták egyenruhás pribékjeként az ilyesmi az ő szemében nem jelentett volna enyhítő körülményt.
Az IICCMER kezdeményezése tehát mindenképpen pozitívnak tekinthető, ugyanakkor furcsa lenne, ha ennyivel elintézettnek tekintenék a kommunista érában elkövetett bűncselekmények miatti felelősségre vonást. Hiszen Vişinescu és a többi börtönparancsnok – még ha magas beosztásban is – de csak középszinten állt a rendszer működtetőinek sorában. Ugyanezen az alapon tehát érdemes lenne belefogni még élő egykori feletteseinek, a rendszer politikai irányítóinak a felkutatásába, mint ahogy arról sem szabadna letenni, hogy a kommunista rendszer titkosrendőrségének, a Securitaténak a még ma is szabadon – akár befolyásos üzletemberként, akár politikusként – tevékenykedő tagjait felelősségre vonják. Hiszen a besúgók csupán a legalsó, gyakran megzsarolt, megfélemlített emberekből álló szintet képviselték – nem igazságos, a kommunista múlt feltárása, az azzal való szembenézés szempontjából pedig szintén nem üdvös, hogy csak őket hurcolják meg, miközben a zsarolók és megfélemlítők megússzák.
reggeliujsag.ro
Erdély.ma

Összesítették a Borbolynak gyűjtött aláírásokat
Udvarhelyszéken több mint 15 ezer ember írta alá azt a petíciót, melyet annak érdekében kezdeményeztek, hogy a hivatásából felfüggesztett Borboly Csaba újból betölthesse a megyei önkormányzat elnöki funkcióját.
Több Hargita megyei településen aláírásgyűjtést szerveztek Borboly Csabáért, akit a korrupcióellenes ügyészség vizsgálata nyomán felfüggesztettek tanácselnöki tisztségéből. Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere kezdeményezte az akciót, mellyel jelezni szeretnék a tanácselnöknek, hogy visszavárják. „Mivel egy választott tisztségviselőről van szó, akinek ügyében nincs ítélet, nem tartjuk méltányosnak, hogy akadályozzák feladatának ellátásában, mert őt a nép választotta meg” – közölte korábban Szentes Csaba.
Udvarhelyszéken több településen is megszervezték az aláírásgyűjtést, összesen 16 357 személy támogatta az indítványt. Legtöbben Székelyudvarhelyen írták alá az ívet, de ezernél több személy támogatta a kezdeményezést Székelykeresztúron, Szentegyházán, Parajdon, Zetelakán, illetve Korondon is – tudtuk meg Bíró Barna Botondtól, az RMDSZ udvarhelyszéki területi szervezetének ügyvezető elnökétől.
Ezeket az aláírásokat elküldik a megyei szervezetnek, ahonnan majd eljuttatják Borboly Csabának. „Szolidarizálunk Borboly Csabával, megpróbáljuk így kifejezni nemtetszésünket az ügyészség eljárása ellen. Három hónapja húzzák az ügyet. Így próbálják kizökkenteni munkájából a megyei tanács elnökét. Úgy gondoljuk, ez egy irányított magyarellenes tevékenység. Láthattuk, hogy az elmúlt héten is mit leműveltek a csíkszeredai polgármesterrel is. Elég szomorú, hogy ilyen nyomást próbálnak gyakorolni a magyar köztisztviselőkre” – mondta még el Bíró Barna Botond. Információink szerint a Gyergyói-medencében több mint hatezer aláírást gyűjtöttek össze, Csíkszeredában pedig csak pénteken összesítenek.
Székelyhon.ro

Olosz Gergely: kafkai rémálom
A sajtónak küldött tájékoztatóban közölt pontosításokat Olosz Gergely tegnap, miután előző nap nyilvánosságra került az ügyében hozott ítélet bírói indoklása. Mint ismert, Olosz Gergely volt felső-háromszéki RMDSZ-es szenátort befolyással való többrendbeli üzérkedésért ítélte hét év letöltendő börtönbüntetésre a bukaresti törvényszék, a július 17-én hozott döntést Olosz másnap megfellebbezte. Tegnapi közleményében Olosz Gergely kifejti: „a bírói indoklás nyilvánosságra kerülését követően a sajtóban számos csúsztatás látott napvilágot, amelynek kiigazítását fölöttébb szükségesnek tartom”. Felidézi, hogy 2008. október 20-ig volt az energiaügyi hatóság elnöke, a Korrupcióellenes Ügyészség pedig 2010. november 10-én kezdte el a nyomozást „egy olyan ügylet kapcsán, amely a vádirat szerint 2010 májusában kezdődött. Tehát a hatóság elnökeként semmiféle befolyással nem üzérkedhettem, és ez a vádban sincs megfogalmazva. Az ügylet, amit célkeresztjébe vett a korrupcióellenes ügyészség, két magáncég között zajlott, semmiféle közpénz nem szerepel benne” – állítja Olosz Gergely. Hozzáteszi, a korrupcióellenes ügyészség feljelentés nélkül, azaz „hivatalból” kezdte el a nyomozást, és kiemeli: az első idézést a 2011-es RMDSZ-kongresszus előtti napon kapta kézbe, a vádiratot pedig akkor adták át a bírósági szerveknek, amikor bejelentette indulását a szenátori tisztségért. A továbbiakban a tárgyalás menetében zajlott furcsaságokra hívja fel a figyelmet, megmagyarázhatatlannak nevezve, hogy „a Bukaresti Törvényszéken mindössze 18 munkanap alatt tartottak öt tárgyalást, és már a második tanúmeghallgatási napon megszületett az ítélet, anélkül hogy ismertették volna velem a vádat, miközben minden, a védelmemet alátámasztó bizonyíték bemutatását elutasították”. „Minden, ami eddig történt, számomra egy kafkai rémálommal ér fel, de nem adom fel a harcot, mert ártatlan vagyok” – zárja közleményét Olosz Gergely.

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gödöllőn találkoznak a külhoni magyar fiatalok
Erdélyi ifjakat is várnak az idén 18. alkalommal megszervezett külhoni magyar fiatalok találkozójára: augusztus 15–22. között mintegy 350-en kaphatnak ízelítőt a magyar kultúrából és mutatkozhatnak be az anyaországi közönségnek.
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai helyettes államtitkára a magyar fiatalok egymással történő találkozásának lehetőségét emelte ki a programot beharangozó tegnapi budapesti sajtótájékoztatón. Elmondta, a 16 és 22 év közötti fiatalok a Kárpát-medencéből, a környező országokból, a diaszpóra területeiről érkeznek, várnak vendégeket többek között Lengyelországból, az Egyesült Államokból, Kanadából, Franciaországból, Görögországból, Dániából, Macedóniából. Megjegyezte: a diaszpórából nagyon sokaknak ez az egyetlen alkalom, amikor Magyarországra látogathatnak. Hozzátette: fontos, hogy ezek a fiatalok megismerkedhetnek azzal az országgal, amelynek kultúráját több ezer kilométer távolságból, vagy akár több generáció óta ápolják. Azt is kiemelte, fontos, hogy ezek a fiatalok lássák, a magyarok a világ különböző pontjain hogyan tudják megélni a magyarságukat, hiszen más lehetőség van erre a Kárpát-medencében, és más több ezer kilométerre az anyaországtól. Kitért arra is, hogy a fiatalok ebben a korban a legnyitottabbak, ilyenkor a legkönnyebb megszólítani őket.
A fiatalokat vendégül látó Gödöllő polgármestere, Gémesi György kiemelte: nagy büszkeség és öröm, hogy a város otthont adhat a találkozónak. Ez azért is fontos számukra, mert a város szellemiségének szerves része a határon túli magyarsággal való kapcsolattartás. Kálóczy Andrea, a program szervezéséért felelős Hungarofest Nonprofit Kft. képviseletében arról beszélt, hogy idén érkeznek csoportok Argentínából és Uruguayból is. A városnézés mellett kulturális és sportprogramokkal várják őket, és három helyszínen szerveznek fellépéseket számukra: a budai Várban, a Mesterségek Ünnepén, Székesfehérváron, a Királyi Napokon, illetve Gödöllőn. Lesz továbbá Gárdonyi-emlékest is, amelyet az író dédunokája nyit majd meg, és a fiatalok részt vesznek az augusztus 20-i programokon is. Az eddigi találkozókon 30 országból mintegy 9600-an vettek részt
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

“Fontos a külső nyomás”
– Az amerikai külügyminisztérium jelezte: Washington prioritásként kezeli a magyar egyházak 1945 után Romániában elkobzott javainak visszaszolgáltatásának kérdését. Az ügyben korábban John Kerry külügyminiszterhez fordult több amerikai kongresszusi képviselő is. Hogy látja, minek tulajdonítható ez a figyelem Washington részéről?
– Az Amerikai Egyesült Állomok már a kilencvenes évektől folyamatosan figyeli a romániai visszaszolgáltatási folyamatot. A Mikó-ügy csak felkavarta a kedélyeket, hiszen Amerika mindig is érzékeny volt a tulajdonjogi és az egyházi kérdésekre. Nekem személyesen hosszú ideje jó munkakapcsolatom van az amerikai diplomáciával, 2007-ben Fullbright-ösztöndíjas voltam, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) és elnöke, Hámos László voltak a kapcsolattartóim, az amerikai nagykövetség ajánlásai sokat segítettek. A követségen belül a politikai tanácsadók, a különböző szakemberek mindig hívtak, sokat beszélgettünk a magyarság kérdéseiről, az egyházi ügyekről és természetesen az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról is. Később a Mikó-per összekapcsolta mindezt. Úgy érzem, egyértelműen fontos számukra, hogy mi lesz a per kimenetele. Én itthon, Erdélyben mindig éreztem a magyar közösség szolidaritását, és emellé most diplomáciai kiállás is társul. Ha én itthon nem éreztem magam egyedül, mert folyamatosan mellettem állt a magyar közösség egy része, akkor mi erdélyi magyarok sem kell azt érezzük, hogy magunkra maradtunk, mert mellettünk áll a komoly demokráciák széles skálája Európától az Egyesült Államokig. Jó érzés, hogy sok oldalról kiállnak egy elv, egy ügy mellett.
– Hogy látja, az amerikai kormány hatással tud lenni a romániai restitúciós folyamatra?
– A húsz amerikai kongresszusi küldött levele már felkavarta Romániában az állóvizet. Akkor a miniszterelnök is reagált, és azt mondta, foglalkoznak az üggyel, komolyan veszik azt. Az egyházi bizottság az utóbbi időben többször is ülésezett, sőt döntéseket is hozott, tehát valamerre kimozdult az ügy a holtpontról. Amikor a román kormány kártalanításra vonatkozó törvénye felelősségvállalással átment a parlamenten, akkor is azt mondtam, ha mást nem is eredményez, legalább kimozdítja az ügyeinket, miután éveken át nem történt semmi, leállt a teljes egyházi visszaszolgáltatási folyamat. Aztán az elmúlt időszakban egy-két kérés terítékre került, a törvényt kezdték alkalmazni, tehát vannak reménykeltő megmozdulások, és ebben nyilvánvaló, hogy az amerikai küldöttek levele és Kerry hivatalának a válasza óriási szerepet játszott. Beszédes az is, hogy a romániai külügy azonnal reagált, elmondták a véleményüket, hogy Románia komolyan veszi a visszaszolgáltatást. Az ügy kimenetele szempontjából, sőt akár még a Mikó-perben is nagyon fontos a téma életben tartása. Fontos, hogy folyamatosan legyenek jelzések. A Mikó-perben minél többen mondjuk ki, hangosan, hogy igazunk van, a romániai rendszer annál inkább kénytelen lesz odafigyelni magára. Látok arra esélyt, hogy az amerikai, európai nyomásra a hazai rendszer javulni tud. Az amerikai álláspont mellett ott van a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság tavalyi döntése, amikor huszonötezer euró kártérítés kifizetésére kötelezte a román államot, amiért nem szolgáltatta vissza a gyulafehérvári érsekségnek a Batthyáneumot. Ha minél több oldalról kap jelzést Románia, hogy ebben a kérdésben nem lehet elpunnyadni, nem szabad félrelépni, látok arra esélyt, hogy előbb-utóbb nagyvonalakban rendeződni fog a visszaszolgáltatás.
– Mit gondol, a Mikó-per kimenetelének lehet-e hatása a restitúciós folyamatra?
– A per indulásakor minden folyamatot leállítottak. Azt mondta akkor a román állam: több református kollégiumot nem adunk vissza. Ha Markó Attila börtönbe kerül, akkor a református kollégiumokat soha nem adják vissza az egyháznak. Ha ebben a perben nyerünk – és nyernünk kell, mert nekünk van igazunk, –, akkor a kollégiumokat mind visszakapja az egyház. Erre már különben is van precedens, hiszen Nagyenyeden pert nyert az egyház, mint ahogy Marosvásárhelyen a Bolyai Kollégium ügyében is, ezért nem látom a logikáját a buzău-i bíróság alapfokú döntésének, hogy visszaállamosította a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét. A per eddig csak hátráltatta a visszaszolgáltatást. Azt látom, hogy ideje Románia az igazságügyet próbálja felhasználni arra, hogy etnikai kérdésekben bizonyos dolgokat visszaléptessen. Sok olyan ügy van, ahol azt mondja a román kormány: nem mi döntöttünk így, hanem a független, befolyás- és politikamentes bíróság. Gyakorlatilag az történik, hogy bírósággal kapartatják ki a gesztenyét. A román kormány nem vállal felelősséget azért, hogy intézményesen leállítson egy a visszaszolgáltatási folyamatot, viszont a bíróság alkalmas arra, hogy minket megpróbáljon sarokba szorítani, elhallgattatni.
– Bukarestből hogyan látszik, van-e jelenleg politikai akarat az egyházi vagyon visszaszolgáltatására?
– Romániában a politikai akarat azon múlik, hogy milyen a külső és belső nyomás. Amikor Romániát az Európai Bizottság valamilyen ügyben rángatja, akkor Románia kényszerűségből lép valamit. Magától az ország az utóbbi huszonvalahány évben soha nem lépett előre. Voltak próbálkozások, de nem voltak határozott, egyértelmű, vissza nem fordítható lépései. Voltak jó törvényeink, de az alkalmazás során mindig meghátrált az ország, szükség volt külső nyomásra a demokratikus folyamatok eredményes véghezvitelében.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Szembeszáll a BBC-vel az ortodox egyház
Élénk felháborodást váltott ki a román ortodox egyház részéről a BBC brit közszolgálati csatorna hétvégén sugárzott riportja, amelyben szembe állítja az alacsony romániai életszínvonalat azzal, hogy az országban gombamód szaporodnak az ortodox templomok.
A riport megállapítja: bár Romániát az Európai Unió legszegényebb államaként tartják számon, az országban háromnaponta épül fel egy ortodox templom. „Bár Románia az Európai Unió legszegényebb tagállama, ez nem akadályozta meg az egyház vezetőit, hogy több millió eurónyi állami támogatást fogadjanak el. Ezek olyan kiadások, amelyeket sem az állam, sem a polgárok nem engedhetnének meg maguknak" – állapítja meg a riport.
A brit riporterek ennek nyomán két, eltérő közegben, vidéken, valamint a városokban is megkérdezték az embereket, hogyan vélekednek minderről. A tradicionális környezetben élő válaszadók szerint a legfontosabb az Istennel szembeni odaadás, függetlenül az ország helyzetétől, és attól, hogyan viselkednek az ortodox egyház képviselői. A Bukarest utcáin megkérdezett járókelőknek viszont nem tetszik, hogy a kormány eurómilliókkal támogatja az ortodox egyházat, és úgy vélik, sokkal hasznosabb lenne, ha ezeket az összegeket az egészségügy, az oktatás, valamint a szociális ellátás fejlesztésére fordítanák.
A román ortodox egyház felháborodott hangvételű közleményben reagált a riportra. A hétfőn kiadott kommüniké szerint a templomok azért épülnek, mert a híveknek szüksége van rájuk, főleg a városokban, ahol a kommunizmus idején nem lehetett egyházi célú épületeket felhúzni. Az egyház azt is elárulja, hogy 1990 óta országszerte összesen 2000 templom épült fel vagy van épülőfélben, az erre szánt pénzt pedig – az egyház szerint – nagyrészt maguk a hívek adták össze. Másrészt rámutatnak: amennyiben megszűnne az egyházak állami támogatása, az államnak minden, tőlük elkobzott ingatlant vissza kellene szolgáltatnia.
Az egyház egyúttal cáfolta azokat az értesüléseket, miszerint a Bukarestben épülő Nemzet Megváltásának Katedrálisa – amelynek építését szintén jelentő összegekkel támogatja az állam – 600 millió euróba kerülne. Az ortodoxok szerint ez az összeg csupán százmillió euró.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Váradi templomfelújítás uniós támogatással
Három templomot is felújítanak Nagyváradon a Bihar–Hajdú-Bihar régiós pályázat révén szerzett 1,4 millió eurós uniós támogatással.
A tervek szerint ebből a pénzből restaurálják többek között a várban lévő római-katolikus templom homlokzatát, megerősítik az épület faszerkezeteit és a toronyba vezető lépcsőket, kicserélik a belső járólapokat, kivilágítatják és újrafestik a falakat.
A Szent László-téren lévő Holdas templom alatt talajcsövezésre készülnek, felújítják a kanalizálását, a villany- és fűtéshálózatát, továbbá rendbe teszik az ingatlan udvarát és restaurálják a templom történelmi bútorait is. A határon átívelő projekt alapján az újvárosi református templomot alapzatát is megerősítik, felújítják annak homlokzatát, a faszerkezeteket, a szigetelését és akárcsak a római-katolikus templom esetében, ezt az épületet is újrafestik és kivilágítják el. Ezek az templomok mind a város központi részén vannak, ezért renoválásuk idegenforgalmi szempontból is rendkívül fontos.
A helyi önkormányzatnak amúgy immár ez a hetedik nyertes pályázata magyarországi partnerekkel. Ezúttal a körösszegapáti ortodox parókiával, a hajdúböszörményi református egyházzal, valamint az orosházai római-katólikus egyházzal közösen, még tavaly télen kért támogatást ökumenikus fejlesztésre. Ezúttal összesen 1,7 millió eurós finanszírozást kaptak az egyházi ingatlanok restaurálására, aminek a kivitelezését várhatóan októberben kezdhetik el.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Valóban SRI-ügynök Ráduly Róbert „szekusa”
Valóban a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) alkalmazottja az a Ráduly Róbert által „szekusnak” nevezett férfi, akit a csíkszeredai polgármester a múlt pénteken este üldözőbe vett, majd a rendőrség kezére adott, mert megelégelte, hogy az illető hetek óta figyeli minden lépését és fényképeket készít róla.
Ezt a SRI szóvivője ismerte el kedden este a România liberă napilapnak. Sorin Sava azonban hangsúlyozta: a férfi nem küldetést teljesített, amikor péntek este provokáló módon fényképezte a polgármestert. „Az incidens a SRI-tiszt szabadidejében történt. Saját telefonjával, közterületen fotózta Ráduly Róbertet” – fogalmazott a szóvivő. Tájékoztatása szerint a hírszerző szolgálat a későbbiekben dönt alkalmazottja további sorsáról, megvárják, hogy az ügyészek fejezzék be az incidens kivizsgálását.
Mint ugyanis ahogyan korábban megírtuk, a „szekus” és a polgármester kölcsönösen feljelentették egymást a rendőrségen, és az eset kivizsgálása az ügyészek bevonásával történik. A H. C. iniciáléjú 46 éves férfi testi sértéssel vádolja az elöljárót, Ráduly pedig zaklatás címén nyújtott be panaszt ellene.
A SRI alkalmazottját a România liberă értesülései szerint jelenleg a brassói katonai kórházban ápolják, mert – a polgármester verziója szerint – elesett és csúnyán megütötte magát, amikor a politikus üldözőbe vette. A férfi ellenben azt állítja, hogy Ráduly ütlegelte, ezért szorul orvos kezelésre.
A maszol.ro csíkszeredai tudósítójának pénteken sikerült lencsevégre is kapnia a polgármestert fotózgató férfit. Az incidens másnapján Marius Bercaru, a SRI sajtóosztályának vezetője lapunknak elmondta: nem is hallott a Csíkszeredában történtekről, valószínűleg azért nem, mert a férfi nem az alkalmazottjuk.
Maszol.ro

Szigetek a csángó közösségek Moldvában – Kelemen Hunor szövetségi elnök Magyarfaluban
„Egy ismeretlen tengerben olyan szigetek a csángó magyar közösségek, ahol megállhatunk, megpihenhetünk. Magyarfalu is egy ilyen sziget, ahol magyarul tanulnak, magyarul énekelnek és magyarul imádkoznak” – mondta Kelemen Hunor szövetségi elnök vasárnap délután Magyarfaluban. A Bákó melletti, 1500 lelket számláló faluban a közösség apraja-nagyja összegyűlt, hogy Budau Linára emlékezzen. Budau Lina 2007-ben a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által kezdeményezett, a moldvai magyar kultúra megőrzésére irányuló programjának a szolgálatába állt, majd a falu összes, magyar órára járó gyerekét és fiatalját tanította. Órarend szerinti foglalkozásokon tanított éneket és táncot, a helyi szokásokat bemutató előadásokat szervezett. Munkájának legfontosabb vezérelve volt, hogy továbbadja azt a tudást, azt a szellemi örökséget, amit a szülőktől, nagyszülőktől örököltek.
„Született népművelő, tanító, értékmentő és értékteremtő volt Budau Lina asszony, akinek az emléke előtt ma fejet hajtunk. A közösség iránta érzett megbecsülését jelzi ez az ünnepség. Ez a közösség szereti szülőfaluját, szeretnek itt lenni, hiszen minden, ami őket körülveszi, a kezük munkája, ők építették. Tudjuk, hogy itt, ezen a szigeten néha nagyon nehéz magyarnak megmaradni, de azt is tudjuk, hogy ezt a szigetet csak az itt élő közösség tudja megtartani. Természetesen minden külső segítségre szükség van, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség támogatására mindig számíthatnak, ám a magyarfalusi emberek bátorságán, kitartásán, akaratán múlik a közösség megmaradása” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke a Budau Lina emlékére állított szobor avatási ünnepségén.
A szobor alkotója Kő Pál, Kossuth díjas szobrászművész, a budapesti Képzőművészeti Egyetem volt rektor-helyettese. Budau Lina szobrának felállítását az egri Molnár László és családja kezdeményezte, akik a magyarfalusi csángó közösség régi barátai és támogatói.
Kelemen Hunor szövetségi elnök Pogár Lászlóval, Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnökének vezetésével megtekintette az épülő, magyarfalusi közösségi házat, illetve a lábniki Magyar Házat, amelynek a kertjében most épül a gyerektábor. Mindkét intézményt támogatja az RMDSZ és a Communitas Alapítvány.
kms.mtva.hu/hir

Gyanús a magyar
A hazai politikai uborkaszezon nagy híre: Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere nyakon csípett egy szekust, ki hetek óta azzal vegzálta, hogy bárhol megfordult, elkattintotta maroktelefonjába szerelt fényképezőgépét. Megkergette, utolérte, s átadta a rendőrségnek. Ahogyan Romániának ebben a szegletében gyakorta megesett, megesik – most bűnvádi eljárást készülnek indítani, no nem a pimasz és szakmailag pancser szekus, hanem amatörizmusának áldozata, a polgármester ellen.
S hogy ne mondhassuk, az égadta világon semmi nem változott e tekintetben kies hazánkban, e fülledt nyáron csoda történt: a Román Hírszerző Szolgálat kis habozás után elismerte, hogy a fényképező ember kötelékeibe tartozik. Igaz, azt állították közleményükben, hogy emberük fotózási szenvedélyét szabadidejében gyakorolta, azaz nem a „cég” megrendelésére dolgozott. Hiszi a pimasz piszi. S ahogyan az már köreikben szokásos, mentik, ahogy tudják, emberük irháját. Először is a megyei törvényszéki orvostani intézet hat-hét napon belül gyógyuló traumákat állapított meg, s most a brassói katonai kórházban ápolják szédülés, fejfájás s egyéb panaszok miatt. Hogy egy hasra esés a szégyenen kívül milyen traumákat okozhat egy derék és titkos hadfinak, kérdéses, de tény: kórházuk már sok egyenruhást mosott tisztára. Az igazságszolgáltatás malmai tehát nem a buzgómócsing hírszerzőt készülnek megregulázni, hanem az emberüket nyilvánosan megszégyenítő magyar polgármestert. Arra egyelőre kevés szót vesztegetnek, hogy mennyire demokrácia- és természetellenes, irritáló, mi több, sértő, hogy ez az intézmény – akárcsak a rendszerváltás előtt – pimasz, provokáló jelenlétével igyekszik félelmet kelteni, miközben hülyeségekkel foglalkoznak. A két-háromszorosára növelt testületnek elegendő pénze és ideje van arra, hogy ne csak megfigyelje, de riogassa is az embereket. Hogy egy árva magyar polgármester sakkban tartására ezreket költenek, a román demokrácia minőségét mutatja, s jelzi: a költségvetés kiegészítésekor számukra kiutalt pluszpénzre egyebek közt a székelyföldiek pontosabb-szigorúbb megfigyelése miatt is szükség volt. E művelet mögül a székelyföldi erőszakszervezetek erőfitogtatása kandikál ránk: lám, itt vagyunk, bármerre léptek, szemmel tartjuk minden szusszanásotokat – valahogy úgy, mint a rendszerváltás előtt, mikor még a Securitatén a magyarság megfigyelésére külön szakosztályt működtettek, s nem volt olyan megfigyeltjük, kire legalább a nacionalizmus és revizionizmus vádját rá ne húzták volna. A jelek szerint cseberből vederbe estünk: az úgynevezett új román demokráciában is gyanús a magyar.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ki veszélyezteti a nemzetbiztonságot?
Románia nemzetbiztonságára nem az ország magyar lakossága jelenti a veszélyt, Románia igazi gondja a szociális helyzet, a demográfiai helyzet, a politikusoknak ezekkel kellene foglalkozniuk, és azzal, hogy mindent megtegyenek azért, a magyarok ne vándoroljanak ki az országból – véli Antal Árpád, aki aggasztónak tartja, hogy a szűk látókörű román politikusoknak még mindig fontosabb a magyarellenes viselkedésük fennen bizonygatása, mint országuk jövőjével törődni.
Hogy immár pártállástól függetlenül minden román politikus össztűz alá vette a magyarságot, az azért is aggasztó, mert nem maradnak partnereink, és ha nincs, akivel tárgyalni, az már komoly veszélyt jelent – mondta az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke. Szerinte az ország valós gondjaival kellene foglalkozniuk a felelős politikusoknak, akik még mindig abban a meggyőződésben élnek, hogy magyarellenesnek lenni több szavazatot jelent számukra, mint országuk gondjait megoldani. „És Románia legsúlyosabb problémái demográfiai jellegűek, néhány éven belül az ország lakossága nyolcmillióra csökken, a fiatalok elmennek, az itt születő gyerekek legalább harminc százaléka szegény családokban jön a világra, ahol nagyon kicsi az esélyük az állam hasznos polgáraivá válni, szociális segélyezettek lesznek életükön át. Az emigráltak helyét pedig idegen kultúrájú, más népek veszik át, ilyen körülmények között Romániának mindent meg kellene tennie, hogy a másfél milliós magyarság ne kivándoroljon, túl kéne licitálnia Magyarország állampolgárságot felkínáló ajánlatát” – fogalmazott Antal Árpád, aki szerint húsz-harminc év múlva szétesik magától Románia, ha az ország mindenkori vezetői végre nem a valós problémákkal kezdenek foglalkozni, ha továbbra is a magyarság autonómiaigénye jelenti számukra a legnagyobb veszélyt.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tabukat döntögetnek az EMI-táborban
A székely zászló botrány volt a fő témája az EMI-tábor szerdai nyitónapjának, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesülete által szervezett rendezvény vasárnapig zajlik a székelyföldi Borzonton.
Soós Sándor főszervező nemzeti ifjúsági fesztiválként jellemezte a tábort, amelyen a hét végéig napközben „tabukat döntögetnek" az előadósátrakban, nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetéseket tartanak, kulturális és szabadidős programokat ajánlanak, esténként pedig népszerű zenekarok szórakoztatják a táborlakókat.
„Ez egy olyan hely, ahol a magyar családok minden korosztálya megtalálja a számára kedves programot" – magyarázta Soós Sándor. Hozzátette, az EMI-táborral eredetileg az egyesület tagságának akartak hasznos időtöltési lehetőséget biztosítani, a rendezvény azonban túlnőtte annak kereteit. Az idei tábornak Az akarat utat talál a mottója, mondta a főszervező, aki szerint ezzel elsősorban a székelyföldi autonómiatörekvéseket akarták szolgálni.
A vasárnapi autonómianapon baszk, katalán és dél-tiroli előadók beszélnek saját tapasztalataikról. „A tábor résztvevőinek azt az üzenetet szeretnénk átadni, hogy nem elég csak hinni, nem elég csak beszélni arról, hogy milyen jó is lenne az autonómia, akarni is kell" – jelentette ki Soós Sándor. Elmondta, a „nemzetpolitikai műhelymunkára" valamennyi erdélyi magyar párt és politikai szervezet képviselőit meghívták, Magyarországról pedig hagyományosan a Fidesz és a Jobbik politikusai kapnak meghívót. Hozzátette, a korábbi évek gyakorlata alakította úgy, hogy „a Tusványoson Orbán Viktor a visszajáró vendég, az EMI táborba Vona Gábor jön el".
A Jobbik elnöke szombaton délben Európa vagy Unió? címmel tart előadást. Soós Sándor szerint nem az a céljuk, hogy valamely politikai párthoz kössék a tábort, hanem az, hogy az általuk javasolt kényes témák kapcsán beszélgetésre sarkallják a politikusokat. A politikai panellek mellett számos szórakoztató rendezvény is lesz, a tábor színpadán többek között csütörtökön az Edda, pénteken a Kárpátia, szombaton az Ossian, vasárnap pedig a Hooligans lép fel.
Krónika (Kolozsvár)

Aki mögöttetek áll
A Román Hírszerző Szolgálat honlapján, a gyakori kérdések menüpont alatt a SRI munkatársai arra is választ adnak, hogy kiket figyelnek meg: „A SRI küldetése nem egyes személyek megfigyelése, hanem a nemzetbiztonsági kockázatok feltérképezése, a veszély megelőzése, illetve elhárítása."
Nem tudni, hogy Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere jelenleg a feltérképezés, vagy már az elhárítás szakaszában van, de az biztos, hogy megfigyelték. A Román Hírszerző Szolgálat a városvezető filmekbe illő „szekusfogása" nyomán példátlan tettet hajtott végre: elismerte, hogy a Rádulyt hetek óta követő és fényképezgető személy a SRI alkalmazottja.
A fülön csípett pofa munkáltatója egyes feltételezések szerint azért vallotta be az igazat, mert a nem mindennapos üldözés közben a hírszerző tiszt – aki „véletlenül megbotlott", aminek következtében „csúnya" sérüléseket szenvedett – „elvesztette" övtáskáját, amelyben minden bizonnyal letagadhatatlan bizonyíték volt a titokzatos rajongó valós kilétéről. A SRI ugyanakkor tagadta, hogy H. C. küldetést teljesített volna, ugyanis a hivatalos álláspont szerint szabadidejében fotózgatott.
A nem mindennapos történet óhatatlanul azt a hírhedt interjút juttatja eszünkbe, amelyet Rádullyal készítettek 2011 decemberében, ám végül letiltották/visszavonták, így nem jelenhetett meg. A végül kiszivárgott beszélgetésben a polgármester bejelentette, nem indul a tavalyi helyhatósági választásokon (nem így történt), ugyanis elege lett: többek között abból, hogy „az 1989 előtti kommunista rezsimet messze meghazudtoló szekus rendszert építettek kemény pénzen", a városban és a térségben pedig „több szekus dolgozik, mint mondjuk városházi alkalmazott vagy rendőr".
A szókimondó, éles helyzetekben is tettre kész csíkszeredai polgármester tragikomikus esetének egyik tanulsága, hogy az erdélyi magyar politikai, önkormányzati vezetőket még mindig nemzetbiztonsági tényezőként kezelik Romániában. De öröm az ürömben, hogy képviselőink legalább kétszer is meggondolják, mibe keverednek, ugyanis sokkal nehezebb mindent megmagyarázni az ugrásra kész ügyészeknek, mint a vakon hű választóknak.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

“Elég volt a konfliktusokból”
Interjú Brassai Zsomborral, az RMDSZ Maros megyei elnökével.
– Márciusban került az Maros megyei RMDSZ élére. Megválasztása után azt nyilatkozta, új fejezet kezdődik a szervezet életében. Érték-e meglepetések az eltelt időszakban, találkozott-e olyasvalamivel, amire addig esetleg nem volt rálátása?
– Semmiféle meglepetés nem ért, mindenre volt rálátásom, hisz tizenkét éven keresztül a korábbi elnök, Kelemen Atilla mellett vezettem a szervezetem. Számomra csupán a rám háruló felelősségérzet jelent újdonságot. Már beiktatásom másnapján fel kellett ismernem, hogy a döntéshozatalnak sokkal nagyobb a súlya, mint azelőtt. Különösképpen semmin nem kellett változtatnom, de a legmegfelelőbb döntések meghozatala érdekében konzultációs testületeket létrehozását javasoltam. Így született meg a vidékfejlesztési testület, amellyel havi rendszerességgel találkozunk és átbeszéljük a vidék gondjait, olykor pedig meghívott szakértők bevonásával próbálunk választ találni bizonyos sajátos kérdésekre. Folyamatosan konzultálok a pedagógusokkal, az orvosokkal, de igény mutatkozott az ifjúsági szervezetek bevonására is, és a sort itt még nem kell lezárni.
– Mennyire könnyíti a Maros megyei elnök dolgát, hogy hosszú évek után a marosvásárhelyi szervezet élére is egy teljesen azonos hullámhosszon lévő vezető került?
– Peti Andrással a tavaly együtt kezdtük el a városi alakulat átszervezését, így számos stratégiai kérdésben még az ő megválasztása előtt sikerült egyezségre jutnunk. Nem csak, hogy zökkenőmentes az együttműködés, de a két vezetőség állandó kapcsolatban van, amely lehetővé teszi a döntések előkészítését és összehangolását.
– A vásárhelyi RMDSZ-szervezetet újraalakították, ezzel egy időben azonban szerveződni kezdett egy belső ellenzék is, amelynek tagjai azzal vádolták önöket, hogy ki lettek rekesztve a megújulási folyamatból. Velük hogyan tudnak kommunikálni?
– Úgy tudom, Peti Andrásék többször is próbálták felvenni a kapcsolatot velük, szeretnék rendezni a viszonyt. Úgy, ahogy mi is egy megyei széleskörű konzultációt indítottunk, a városi vezetők is ezt teszik vásárhelyi szinten. Különböző grémiumokkal találkoztak, iskolai vezetőtanácsokkal, egyházi képviselőkkel, civil szervezetekkel, így kapcsolatba kerülhettek azokkal is, akik fenntartásokkal fogadták az átszervezést. Én magam is találkoztam annak az úgynevezett mozgalomnak egyik-másik vezetőjével és jeleztem, hogy nem áll szándékomban tovább gerjeszteni a konfliktust, elég volt belőle.
– Fiatal elnökként hogyan sikerül kézben tartani a szervezet "nagy öregeit"? Annál is inkább, mivel a keménykezű Kelemen Atilla idejében is akadtak külön utasok a "sztárpolitikusok" között.
– Nem hinném, hogy kézben kellene őket tartanom, én inkább a konszenzusos döntések meghozatalára és érvényesítésére próbálok törekedni. Ismétlem, testületekben gondolkodom, melyeknek a parlamenti képviselők is tagjai, ennek megfelelően rendszerességgel találkozunk és egyeztetünk.
– Éppen ez az: a csapatmunkában elengedhetetlen, hogy valaki, valakik ne külön utasként dolgozzanak az RMDSZ mellett vagy éppenséggel az RMDSZ ellen.
– Én nem látom ezt a külön utas ügyködést, inkább azt tapasztaltam az elmúlt négy-öt hónap alatt, hogy nem volt olyan kérdés, amiben ne tudtunk volna egyeztetni.
– Két-három év múlva lesz önben annyi erő és lélekjelenlét, hogy az általam említett "nagy öregek" némelyikének megköszönje negyedévszázados munkáját és arra sarkalja, hogy az ő korukban jó lenne átadni a stafétabotot az utánuk érkezőknek?
– Ezt nem nekem kell megtenni.
– Gondolja, hogy majd megteszik maguktól?
– Gondolom, hogy azzal a tapasztalattal, amivel rendelkeznek, pontosan be tudják majd mérni, hogy mi a helyes lépés az RMDSZ és a választópolgárok szemszögéből nézve. De már most megmondom: a következő választásokat ugyanazokban a széleskörű testületekben fogjuk megszervezni, amelyekben el kezdtünk most dolgozni. Nem hinném, hogy e miatt konfliktushelyzetbe kerülnénk.
– Apropó konfliktushelyzet: érkezése óta valamelyest javult vagy legalább változott az RMDSZ és Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester közötti, immár 1996 óta időnként rossznak máskor nagyon rossznak mondható viszony?
– Mind a megyei, mind a városi önkormányzat szintjén folyamatos egyeztetünk a politikai szereplőkkel, azokkal is, akik nem minden esetben nevezhetők politikai partnereknek. Minden egyes kérdésben megpróbáljuk azokat az érdekeket érvényre léptetni, melyek szolgálatára szegődtünk. Úgy tapasztalom, hogy mind a megyei, mind a városi önkormányzatban megtaláltuk a közös hangot az együttműködés érdekében. Sajnos rengeteg sérelem gyűlt fel az elmúlt években, személyes konfliktusok nehezítik az egészséges együttműködés kialakítását. Egy viszont biztos: a marosvásárhelyi illetve Maros megyei magyar érdek számunkra mindenféle kompromisszumot fölülír.
– Van ennek az együttműködésnek kézzelfogható eredménye?
– Első sorban a marosvásárhelyi 2-es iskola Bernády Györgyről való elkeresztelését tartom egy rendkívül jelentős lépésnek, amit nagyon következetes munkával vittünk véghez. Tegyem hozzá: karöltve a civilekkel, akiknek hálás vagyok a küzdelmükért. Ehhez a harchoz viszont társítanunk kellett azokat a politikai eszközöket, amelyekkel végül is elértük a tanintézmény átnevezését. Ebben voltak partnereink is, hisz a Szociálliberális Unió jobboldali része mellénk állt. Másrészt az iskolahálózat kialakításában is sikerült megfelelő megoldásokat találni ahhoz, hogy ne sérüljön a magyar oktatás. Sőt a belvárosban egy új magyar általános iskolát is létrehoztunk, hisz szeptembertől a Református Kollégium az egykori Szentgyörgy utcai leánybentlakásban előkészítő osztályt indít. Ez sem jöhetett volna létre a helyi eredményes politizálás nélkül. A megyei önkormányzat szintjén valamivel könnyebb dolgunk van, mivel a vezetői nyitottabbak. Éppen ennek köszönhetően a továbbiakban is meg tudtuk őrizni azt a hagyományos 40-60 százalékos pénzelosztási rendszert. Az már más kérdés, hogy nincs túl sok minden, amit el lehetne osztani. Belátom, Dorin Floreaval kissé nehezebb zöldágra vergődni, de vele is tárgyalásokat folytatunk. Úgy érzem, ha nem élezzük az etnikai konfliktusokat, csak sikerül megegyezni.
– Ugyanilyen eredményes egyezkedések folynak a többi magyar párttal is?
– Tulajdonképpen az utóbbi időszakban egyetlen olyan ügy kapcsán tudtunk megegyezni, ez az augusztus végi Vásárhelyi Forgatag megszervezése, amelyből mind az RMDSZ, mind az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kiveszi a részét. Nyilván ez nem egy politikai színezetű rendezvény és nem is szeretnénk, ha azzá válna. Konfliktusunk az elmúlt hónapokban nem volt, és azt gondolom, hogy, ha ezt a megközelítést állandó gyakorlattá fejlesztjük, akkor elkerülhetők azok a torzsalkodások, amelyek az elmúlt időszakban vesztességekhez vezettek.
Krónika (Kolozsvár)

Szekus reflexek
Lehet sokan felnevettek, amikor meghallották Csíkszereda polgármesterének a zavaros szekustörténetét. Vicces lehetett elképzelni, amint a székely város polgármestere üldözőbe vette Csíkszereda központjában az őt megfigyelő hírszerző tisztet, majd utolérte, és átadta a rendőrségnek. Sokan legyinthettek a dologra két okból is. Egyrészt hihetetlennek tűnik, hogy a hírszerzés ilyen amatőr akcióval lejárassa magát, másrészt például a román médiának azért lehetett lényegtelen ügy – feltételezem én –, mert az csak természetes dolog a nemzetállami reflexek szerint, hogy egy románellenesnek titulált megnyilvánulásairól is ismert polgármestert a román hírszerzés megfigyelés alatt tart.
Tény, hogy Romániában ma sokan tényként könyvelik el, hogy a lehallgatás újból virágkorát éli. Mintha feltámadt volna a rossz emlékű Szekuritaté, olyan gyakran kerülnek nyilvánosságra ilyen-olyan jegyzőkönyvek. A lehallgatások urai ma korszerűbb technikával és talán más célokkal követik az ellenségnek tekintett személyeket, de ez a lényegen mit sem változtat. Nincs rendben a dolog, hiszen különben is ezer sebből vérzik a jogállamiság.
A Ráduly-ügy új megvilágításba helyezi az utóbbi időkben megszokottá vált lehallgatások és megfigyelések sötét fejezetét, hiszen ebben az esetben a romániai magyarság legreprezentatívabb érdekvédelmi szervezetének egyik közismert politikusáról van szó, ezért az ügy könnyen sorolható a kisebbségellenesség témakörbe. Persze, még mielőtt ilyen sommás következtetést vonnánk le, érdemes elgondolkodni, hogy milyen lehetséges forgatókönyvek húzódhatnak meg az ügy mögött, amelyről vélhetően több részletet nem fogunk megtudni. Lehet, hogy félig-meddig hivatalos intézményi vagy helyi titkosszolgálati csoportosulások és hozzájuk közel álló erők provokációjáról van szó, de a „buzgó mócsing” változata is elképzelhető. A magyar többségű lakossággal rendelkező megyékben könnyen előfordulhat, hogy felülreprezentáltak a titkosszolgálati tisztek a lakosság számához viszonyítva. Ezt a nagy apparátust pedig kis létszámú román nemzetiségűek köréből kell kiválasztani, így bekerülhetnek az apparátusba gyenge minőségű emberek, akik képesek lejáratni ilyen akciókkal az intézményt. Másrészt a magyar megyékben a titkosszolgálati felülreprezentáltság miatt sok zabhegyező is akadhat a tisztek soraiban, akik jobb híján, nyilvános rendezvényeken próbálnak kitűnni és teljesíteni. (Annak idején a Szekuritaté tisztjei is fiktív, kitalált tartalmú jegyzőkönyveket írogattak, hogy teljesítsék a penzumot.) Ez a buzgóság pedig időnként amatőrizmusba csaphat át.
Ráduly Róbert szekusügye mindenestre felidézi az egykori kommunista titkosszolgálat rossz emlékét, és megerősíti a romániai magyarok többségében élő tipikus kisebbségi reflexet, miszerint egy romániai magyart a demokráciában is bizalmatlanul kezelnek az állami szervek, főleg a titkosszolgálatok, amelyek éberen őrködnek a nemzeti szuverenitás és a területi épség fölött. Csakhogy időközben Radu Mazăre és egyéb helyi bárók „autonóm” tartományaiban ez a nemzeti kohézió már régóta sokkal törékenyebb, mint Székelyföldön, de hát ez nem tűnik fel a nemzeti kisebbségeket nemzetállami reflexszel kezelő titkosszolgálatoknak.
Szabadság (Kolozsvár)

Kihallgatták Rádulyt „szekusügyben” az ügyészek
Kihallgatta a csíkszeredai bírósági ügyészség Ráduly Róbertet annak a titkosszolgálati tisztnek az ügyében, aki azt állítja, hogy péntek este bántalmazta őt Csíkszereda polgármestere – írta csütörtök este vádhatósági forrásokra hivatkozva a Mediafax.
Az ügyészek a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) alkalmazottjának bűnvádi panasza nyomán jártak el. Holircă Bogdan Constantin testi sértés elkövetése miatt tett feljelentést szombaton a polgármester ellen.
A hírügynökség szerint Ráduly az ügyészeknek elmondta: a férfi folyamatosan követte és fényképezte nyilvános rendezvényeken, amit a polgármester nem kifogásolt. Akkor jött ki a béketűrésből, amikor a SRI tisztje Csíkszereda egyik szállodájának halljában készített róla felvételeket, amikor a városnapokra érkezett külföldi vendégekkel tárgyalt. Üldözőbe vette és a piacig kergette a férfit, ahol Holircă megbotlott és elesett. Ekkor átadta a SRI alkalmazottját a rendőrségnek.
Az áldozat ügyészségi források szerint azt állítja, hogy két fotót készített a polgármesterről a mobiltelefonjával a szálloda halljában. Amikor őt meglátta, Ráduly felmérgelődött, kergetni kezdte, a piacnál utolérte, ütlegelte, fejét egy személygépkocsinak csapta és eltörte a szemüvegét. A SRI tisztje szerint a dulakodás közben eltűnt az övtáskája, amelyben iratait és bankkártyáit tartotta.
Fábián Orsolya ügyészségi szóvivő csütörtökön a Mediafaxnak elmondta, hogy a vádhatóság bűnvádi nyomozást indított ebben az ügyben: kihallgatják a feleket és a tanúkat, megvizsgálják a testi sértést igazoló orvosi papírokat. A későbbiekben döntenek arról, hogy indul-e bűnvádi eljárás a polgármester ellen.
Maszol.ro

Megszólalt a „szekusügyben” Ráduly Róbert polgármester
„Ez már valami, hogy a titkosszolgálat elismerte: az ő emberük az, aki engem követett, megfigyelt és fotózott” – kommentálta Ráduly Róbert a maszol.ro-nak szerdán azt, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megerősítette: az alkalmazottjuk az a férfi, aki hetekig megfigyelés alatt tartotta és fényképezte Csíkszereda polgármesterét, és akit zaklatásért az elöljáró szombaton feljelentést tett a rendőrségen.
Szerinte ez az első eset Romániában, hogy a SRI felfedi ügynökét. „Nem valószínű, hogy bármelyik másik emberükről beismernék, hogy nekik dolgozik. Az eset önmagáért beszél” – tette hozzá.
A polgármester szerint a bepanaszolt férfin kívül akadnak még, akik megfigyelés alatt tartották és tartják. „Akit elkaptam nem egyedül van, hiszen vannak még kollégái, akiket szintén ki lehet szúrni a tömegből nyilvános eseményekkor. Ebből az ügyből még bármi lehet” – mondta el az eset kapcsán lapunknak Ráduly Róbert.
Mint ismert, a maszol.ro-nak szerdán a SRI ügynökének nevét is sikerült kiderítenie: a 46 éves csíkszeredai férfit Holircă Bogdan Constantinnak hívják. A SRI-s egyébként szintén feljelentést tett Ráduly Róbert ellen testi sértés miatt. Mindkét ügyben az ügyészség vizsgálódik.
Maszol.ro

Pedagógusoknak hirdetnek állást Csángóföldön
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) versenyvizsgát hirdet a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program megüresedett, illetve újonnan létrejött pedagógusi állásaira mindazok számára, akik a 2013/2014-es iskolai évben szeretnének tanítani, oktatói és nevelői képességeiket a gyakorlatban kipróbálni.
A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban tanuló gyermekek román tannyelvű intézetekben tanulnak. Az otthonról hozott magyar szókincsük a legrégebbi magyar dialektus szavait őrzik. A programban dolgozó kollégák a magyar nyelv írása és olvasása mellett igyekeznek minden hiányosságot pótolni, melyet a román állami oktatási rendszer enged ezekben a közösségekben. Az oktatás intézményesített formában, de nem mindig az iskolában zajlik, (iskolán kívüli foglalkozásoknak neveznek).
A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban mindig szükség van megfelelő szakképesítéssel rendelkező pedagógusokra, ezért szakképzett magyartanárok, néprajzosok, magyar tanítók (tanítóképzőt, tanítóképző főiskolát végzettek), más szakképesítésű pedagógusok, valamint olyan fiatalok jelentkezését várják, akik szeretnének gyermekeket magyar nyelvre, hagyományőrzésre tanítani.
A rendszeres havi fizetés és étkezési jegyek mellett minden alkalmazott a lakhatósági feltételeit biztosító külön juttatásban részesül (házbér, villany-, víz-, gáz- és telefonszámla megtérítése).
A jelentkezéshez szükséges iratcsomót (beiratkozási ív, Europass CV (szakmai önéletrajz), végzettséget igazoló oklevélmásolatok, személyi igazolvány másolat, kézzel írott motivációs indoklás, ajánlólevél) a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének székhelyén (Csíkszereda, Petőfi u. 4. sz.) lehet személyesen beadni, vagy elküldeni szkennelt formában az rmpsz@rmpsz.ro illetve, csango@rmpsz.ro e-mail címre 2013. augusztus 25-ig.
A versenyvizsga időpontja szeptember 3., ekkor magyar nyelvismereti írásbeli tesztet írnak a jelentkezők, szeptember 4-én pedig szóbeli meghallgatás, interjú lesz.
A felvételt nyert pedagógusok kötelezően részt vesznek a 2013. szeptember 6–8. között szervezett tanévet előkészítő továbbképzésen a szovátai Teleki Oktatási Központban.
Az érdeklődők tájékozódhatnak a hagyományőrzők, tanítók, oktatók és foglalkozásvezetők eddigi munkájáról, feladatairól, eredményeiről, sikereiről az RMPSZ honlapján. Ugyaninnen tölthetik le a versenyvizsgához szükséges beiratkozási/jelentkezési formanyomtatványt is.
Maszol.ro

Szórványkollégium nyílik az erdélyi Szászrégenben
Szórványkollégium nyílik várhatóan ősszel a Maros megyei Szászrégenben, ahol már elkezdték felújítani az új intézménynek otthont adó épületet.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei szervezetének az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleménye szerint a szászrégeni szórványkollégium létrehozásának ötlete azután merült fel, hogy Ady István magyarfülpösi lelkész létrehozott a térségben egy kisebb kollégiumot, amely a mezőségi és a Felső-Maros menti tanyavilágban kallódásra ítélt magyar gyerekek megmentését tűzte ki célul.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke szerint a jó példának foganatja volt, hiszen a szászrégeni magyar közösség helyi vállalkozókkal együtt összefogott, és elkezdte felújítani az új kollégiumot befogadó ingatlant.
A helyi római katolikus egyházközség és az Ady István lelkész által vezetett Szivárvány Alapítvány 25 évre szóló szerződést kötött. Az alapítvány huszonöt évig ingyenesen használhatja az egyházi ingatlant, amelyet teljes egészében felújít és szórványkollégiumként működtet.
A munkálatok két hete kezdődtek el, a beruházás összértéke közel kétmillió lej (134 millió forint). A tervek szerint az intézmény szeptemberben nyitja meg kapuit, kezdetben 9-10 diáknak fog szállást nyújtani. Az épület befejezéséhez mintegy 15 ezer euró (4,4 millió forint) szükséges, amit a kezdeményezők reményei szerint további adományokból sikerül majd előteremteni.
MTI

EMI-tábor – A neptuni titkos tárgyalások húsz év távlatából
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A romániai magyar politikát alapjaiban befolyásoló 1993-as neptuni titkos tárgyalásokat, és ezek hatásait vették számba a székelyföldi Borzonton zajló 9. EMI-tábor, az Erdélyi Magyar Ifjak egyesület által szervezett tábor egyik csütörtöki pódiumbeszélgetésének résztvevői.
A romániai magyar politikatörténet Neptun-ügyként vagy Neptun-gateként emlegetett fejezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) három politikusának, Borbély Lászlónak, Frunda Györgynek és Tokay Györgynek a román tengerpart Neptun üdülőhelyén 1993 júliusában lezajlott titkos tárgyalásait fedi. A meghatalmazás nélkül tárgyaló magyar politikusok amerikai közvetítéssel megállapodtak a román kormány képviselőivel néhány, a kisebbségeket érintő kérdésben. Az RMDSZ kisparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elítélte a titkos tárgyalásokat, de a tárgyalók később fontos tisztségeket kaptak az RMDSZ-ben.
Borbély Zsolt Attila politológus, az egyik előadó a pódiumbeszélgetés után az MTI-nek elmondta, a neptuni tárgyalások logikája mindmáig meghatározza az RMDSZ politikáját. "Ekkor adta fel az erdélyi magyar érdekképviselet a nemzetközi nyomásgyakorlás politikai eszközét" – fogalmazott a politológus. Hozzátette, 1993-ban Románia várta felvételét az Európa Tanácsba, és mind a demokrácia kérdéseiben, mind a kisebbségi jogok tekintetében bizonyítási kényszer nehezedett az országra.
"A neptuni tárgyalók lehetőséget biztosítottak arra, hogy az etno-soviniszta román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen a nemzetközi színtéren. Ahelyett, hogy növelték volna a Romániára nehezedő külföldi nyomást, az RMDSZ-programot messze alulmúló ígéretcsomag fejében legitimálták a román hatalmat" – értékelte a politológus, aki a húsz éves évfordulóra Neptun-gate címen szöveggyűjteményt adott ki a történtekről.
Borbély Zsolt Attila szerint a neptuni tárgyalások egyenes következménye volt az RMDSZ 1996-os bekerülése a kormányba, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök kijelenthette, hogy Románia példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést.
Bodó Barna politológus – a beszélgetés másik előadója – az MTI-nek elmondta, a Neptun-ügy az RMDSZ belső viszonyaira is kihatott. "Az SZKT Neptunnal kapcsolatos állásfoglalása kimondta, hogy az elnöknek van egyedül joga mandátumot adni az RMDSZ nevében tárgyalóknak; ez nyitotta meg az utat Markó Béla hatalomkoncentrációja felé, amely az érdekvédelmi szervezetként alakult RMDSZ elpártosodásához vezetett" – jelentette ki Bodó Barna.
MTI

Fogytán az időnk
Még akkor is, ha egyre inkább úgy tűnik, idén már valószínűleg nem tudja véghezvinni régióátszervezési tervét a bukaresti hatalom. És fogytán az időnk akkor is, ha némelyek azt sugallják: nyugodjunk meg, ne siessünk, hisz nyertünk egy évet.
De mitől lenne jobb a helyzetünk jövőre? Mit is nyerünk azzal, ha nyugodtan hátradőlünk, és ódzkodunk kinyilvánítani igényünket? Hisz a veszély korántsem hárult el, sőt, egy év múltán rosszabb helyzetben lehetünk, mint most, főként, ha a bukaresti hatalom folytatja fű alatt zajló régiósítását, az intézmények átszervezését, összevonását – az adó- és pénzügyi hivatal esetében láthattuk, miként képzelik el a decentralizációt Bukarestben. És ha igaz, hogy ugyanezen mintára következik több más hivatal átszervezése, könnyen arra ébredhetünk, kész tények elé állítottak. Akkor pedig hiába tiltakoznánk, arra hivatkozhatnak: mindent előkészítettek már, az állami intézmények többsége az új közigazgatási berendezkedés szerint működik, késő azon gondolkodni, miként is húzzák meg a régiók határait. És fogytán az időnk akkor is, ha a tervezett régióátszervezés veszélyeit eséllyé akarjuk változtatni oly módon, hogy a folyamatot kísérő hazai és nemzetközi figyelmet autonómiatörekvéseink ismertetésére használjuk ki. Ehhez ugyanis elengedhetetlen a közakarat felmutatása és olyan mértékű megmozdulások szervezése, hogy azokat sem Romániában, sem külföldön ne lehessen elhallgatni, semmibe venni.
E tekintetben figyelemre méltó a Székely Nemzeti Tanács újabb kezdeményezése, mely a tiltakozás újabb eszközével kívánja felhívni a figyelmet a bukaresti kormány alattomos tervére. Az októberre meghirdetett Nagy Menetelés mintegy a következő fokozata lehet a március 10-én Marosvásárhelyen új lendületet és megerősítést kapott autonómiaküzdelmünknek, a megmozdulás pedig újszerűsége miatt is alkalmas arra, hogy a román vagy akár a nemzetközi sajtó ingerküszöbét elérje, ráterelje a figyelmet követeléseinkre.
Ráadásul úgy tűnik, ezúttal végre teljes összefogás bontakozott ki: mindhárom erdélyi magyar párt támogatja az ügyet. Az akció sikere most már rajtunk múlik, hogy minél nagyobb számban vegyünk részt a megmozduláson, és közösen nyilvánítsuk ki: Székelyföld fel nem osztható, be nem olvasztható.
Farcádi Botond
Erdély.ma

Mi szükség volt erre?
Asztalos Csaba terjedelmes írásban fejtette ki nemrég véleményét a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborról és az EU-ellenes Orbán-rezsimről a Contributors nevű véleményportálon.
Román nyelven megírt cikkében az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke az Orbán Viktor lejáratására alkalmazott balliberális eszköztárt használja. Írását végigkíséri az „Orbán-rezsim" kifejezés, miközben Orbán Viktor nacionalizmusáról, a magyar demokráciadeficitről, a magyar történelem diktatórikus és szélsőséges nézetű személyeinek rehabilitációjáról, a piacgazdaság elveitől való eltávolodásról, valamint a multikra, bankokra és az Európai Unióra terelt magyar népharagról értekezik.
A cikk végén mintegy ráadásként felhívja a figyelmet az Orbán-doktrína aggasztó erdélyi terjedésére. Szerinte az eredetileg magyar–román párbeszéd céljából létrehozott bálványosi (1997-től tusnádfürdői) rendezvény mára az Orbán Viktor és Tőkés László képviselte csoportok monológjává vált, és ezt a magyar miniszterelnök saját politikai céljaira használja. Ezért kapott a rendezvény túlzott figyelmet a közszolgálati médiában, ami kifejezi a FIDESZ-kommunikáció offenzív stratégiáját, és megmutatja, milyen hatalommal rendelkezik a kormánypárt a közmédia felett.
Végigolvastam a cikket és nem értettem: mi szükség volt erre? Miért érez egy bukaresti magyar ellenállhatatlan vonzódást aziránt, hogy üres lózungokkal támadja Magyarország miniszterelnökét? Kórustaggá válni hiába – nem az értelmes emberekre jellemző vonás. A politikai karrier szempontjából Asztalos cikke kétségtelenül hozhat némi babérokat a konyhára. Nem csak azért, mert – egyik kommentelője fogalmazásával élve – „a román nacionalisták megtapsolják" érte, hanem mert a nemzetközi trendőrök is megdicsérhetik, mivel befolyásos köreikben divatossá vált Orbán Viktorral riogatni. Tartalmát tekintve a cikk egy értelmiségi mázba bújtatott okfejtés, melynek nyomán értelemszerűen felmerül a kérdés: vajon a nagyváradi találkának köszönheti-e a létrejöttét?
Orbán Viktor és a szekuláris trendőrség
Alapértékek tekintetében Orbán Viktor példaértékű politikát folytat Európában. Élve a kétharmad adta történelmi lehetőséggel, megmentette Magyarországot a csődtől, és az új alkotmány bevezetésével végrehajtotta az 1989. óta halogatott rendszerváltást. Ezzel viszont elkerülhetetlenül belenyúlt az opportunizmus darázsfészkébe, amit sajnos Brüsszelben ma nem díjaznak. A balliberális támadások egyik oka az elvesztett privilégiumok mindenáron való visszaszerzése, és a megújulásra való képtelenségük.
Egy másik ok a szekuláris intolerancia – egy elitista attitűd, mely lenézi a népet mint a tudatlanság és a maradi vallásosság primitív megtestesítőjét. Ha egy erdélyi elolvassa azokat a „konkrétumokat", melyekkel ez a szekuláris szemléletű baloldali tábor igazolni véli a magyar kormányt elítélő riogatásait, meghívhatja őket egy kis összehasonlító-terápiára a hétköznapi Romániába (ami ugye, nem az irodák Romániája). A hipochondria ugyanis csak zárt egyének esetében gyógyíthatatlan.
„A politikailag korrekt erkölcs és erény védelmezőit zavarja, hogy Budapesten egy nemzeti kormány van hatalmon" – mondja Reinhardt Olt a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. Hasonló véleményen van Marion Smith, aki a tekintélyes National Review-ben egyenesen liberális keresztes háborúról ír. Rupert Scholtz német alkotmányjogász, egykori szövetségi miniszter szerint pedig „aki a magyar Alkotmányból Európa-ellenes nacionalizmust akar kiolvasni, az vagy nem olvasta a szöveget, vagy szándékosan félreértelmezi". A jogászprofesszor képtelenségnek nevezte azokat a vádakat, miszerint Orbán Viktor önkényuralmi államot hozna létre vagy a szélsőjobb irányába tartana. „Ha Orbán diktatórikusan akarna kormányozni, soha nem hozott volna ilyen Alkotmányt" – mondta. Tegyük hozzá Klaus von Dohnanyi német szociáldemokrata politikus véleményét is, aki „tiszta hülyeség"-nek nevezte azt, hogy Magyarországon sérült volna a demokrácia.
Az ügyvéd lelkiismerete
Helyhiány miatt a piacgazdaság elveitől való eltérés témájával most nem foglalkozom. Megjegyzem, ítélkező nyilatkozatok előtt meg kellene érteni ezeket az elveket. Multikra, bankokra és Európai Unióra terelt népharag? A magyar kormányfő tusványosi előadásában részletesen kifejtette gazdaságpolitikai stratégiájának fő vonalait. Elmondta és megindokolta azt, amiért nem hajtott térdet egyes monopolhelyzetbe került energiaszolgáltatók és pozícióikkal mohón visszaélő bankok előtt. És ott vannak a multicégekkel évek óta folyamatosan kötött stratégiai megállapodások is, melyeket a miniszterelnök kezdeményezett, e vállalatok igényei szerint alakítva az oktatást, és méltatva azok teljesítményét s hozzájárulását a magyar gazdasághoz.
Miként egyeztethető össze ez a hozzáállás a „rájuk irányított népharag"-gal? Ami pedig a bankokat illeti, a százezreket sújtó devizahitelek mibenlétét megismerve lehetetlen az azokban részt vevő bankokat úgy védeni, hogy közben az ügyvéd lelkiismerete is ébren maradjon.
Európában sokan egyetértenek a klasszikus európai értékekért kiálló Orbán Viktor kritikájával, mellyel a hatáskörüket túllépő EU-bürokratákat illeti. Ám ez a kritika konstruktív és valóságfelfedő, nem haragcélpont jellegű. Jellemző, hogy a szekuláris trendőrök nem értik a különbséget. Az pedig, hogy arroganciájuk nem tűri a kritikát, nem a miniszterelnök hibája. Számukra az EU szent és sérthetetlen, mindenek fölött álló intézmény. Ezért aki alapvető félrecsúszásait kritizálni merészeli, szemükben ellenséges érzületet szít ellene.
Tusványos 24.
Hogy Asztalos Csaba járt-e Tusványoson vagy sem, nem tudom. Ő maga nem tesz említést erről, részemről meg csak annyit mondhatok, hogy ott voltam, de nem láttam őt. A 24. rendezvényen 23 nagysátorban zajlottak az igen sokszínű előadások. A találkozóra eljöttek Londonból, Helsinkiből, Rómából, Barcelonából és Budapestről, az erdélyi helységekről nem is beszélve.
Hogy Viorel Hrebenciuc, Mihai Răzvan Ungureanu és az UDMR (az RMDSZ bukaresti elöljárói) miért nem fogadták el a meghívást, nem tudom. Talán mert nem az UDMR szervezte, és Bukarest távolabb van Tusványostól, mint London vagy Helsinki. Az RMDSZ egyes képviselői viszont megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt. Jómagam is érdeklődve hallgattam Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnökének okfejtését, és sajnálom, hogy nem volt időm Horváth Anna kolozsvári alpolgármester előadására elmenni. A szombati beszédnél pedig jelen volt Antal Árpád sepsiszentgyörgyi, Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester és Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke is, akik – túllépve a pártpolitikai törpeségeken – meghallgatták a miniszterelnök világos előadását a magyar helyzetről, annak okairól és nemzetpolitikájának lényegéről.
A magyarországi és erdélyi kezdeményezők következetességének köszönhetően Tusványos szépen kinőtte magát. Olyan gondolatserkentő rendezvénnyé vált, melyre szükség és igény van a Kárpát-medencében. A magyarságproblémák közös megbeszélését és a magyar–román–európai párbeszédet szolgáló szabadegyetemtől azonban a magyar baloldal távol tartotta magát. Nem akarván „komplikálódni" a külhoniakkal, inkább pezsgőt bontott 2002 december elsején (Kempinski Szálló, Medgyessy Péter, Adrian Năstase, Göncz Árpád, Kovács László, Verestóy Attila, Kelemen Atilla), és agresszív kampányt folytatott a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-ei népszavazás előtt az erdélyi magyarság ellen. A magyar állampolgárság megadását követően viszont kénytelen volt „komplikálódni". Így jött létre Mesterházy Attila szimbolikus bocsánatkérése Kolozsváron, és a bocsánatkérést mellőző Bajnai–Kelemen-találka Nagyváradon. És akkor jöhet a kérdés: melyik politikai oldal szűkíti pártpolitikai keretek közé a magyar nemzetpolitikát?
A homokóra kiürült
24 év... Ideje, hogy a „mi majd..." feliratú internacionalista felhőben utazgató UDMR visszatérjen a földre és visszaváltozzon RMDSZ-szé. De ez csak Erdélyben lehetséges, a magyar nemzet iránti szeretetben és az Úr előtti alázatban, a képviseletek közti konstruktív párbeszéd által. Mert a felhő útja illúzió, az örök csalódások sugárútja. Nekünk pedig erre se szükségünk, se időnk. A bizalom homokórája 24 év alatt kiürült, és már csak annyit mutat, hogy Erdély itt van, Bukarest meg ott.
Lőrinczi Loránd
Krónika (Kolozsvár)