Tisztánlátás
Az utóbbi bő félesztendő helyi politikai és közéleti történéseiből ítélve, mintha megélénkült volna az élet Marosvásárhelyen. Számos olyan eseménynek, esetnek lehettünk tanúi, amelyek segíthetik a tisztánlátást. Természetesen azok részére, akikben van még ilyen irányú érdeklődés.
Az idei esztendő kétségtelenül legfontosabb dátuma március 10-e, az autonómiatüntetés napja. Ha szerencsésen alakulnak a dolgaink, akkor innentől számítható majd – az erdélyi, székelyföldi mellett – a vásárhelyi magyarság öntudatra ébredése, megtépázott önbizalmának megerősödése. Huszonhárom esztendő folyamatos kudarcélménye után, természetesen összefogással, most irányt válthatunk. Feltéve, ha feladjuk a „kislépések” politikáját, ami – legalábbis Vásárhely esetében – jól látható, hova vezetett: mindennapi meghátrálásainkban már a falig jutottunk. Innen már csak előre lehet lépni.
Március 10-én vált nyilvánvalóvá, hogy nem az RMDSZ az egyetlen szervezet, amely képes tömegeket megmozgatni. Meggyőződhettünk: jó cél érdekében még képes kiállni az erdélyi magyarság. Az RMDSZ hatalmas hibát követett el, amikor rosszul mérve fel a helyzetet, nem állt az autonómiatüntetés mellé. Igy jár az a politikai szervezet, amelyben nem működik a negativ visszacsatolás, amelyben nem tudják, nem akarják tudomásul venni, mit akar, mit vár el tőlük a tagság.
A vizsgált időszak másik üde foltja a Civil Elkötelezettségi Mozgalom és a szülők ama maroknyi csoportja, akik határozottan kiálltak amellett, hogy a 2-es iskola vegye fel a Bernády nevet, illetve nyilvánosan tiltakoztak az általános iskolákból hiányzó magyar nyelvű feliratok miatt. Ha minden területen ilyen karakánul viselkedő csoportok követelnék jogainkat, ma nem itt tartanánk. Ne feledkezzünk meg a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület-ről sem, amelynek folyamatos és kitartó tiltakozások által, sikerült napirenden és a figyelem középpontjában tartani a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés megoldatlan kérdéskörét.
Az egyértelműen pozitívumként elkönyvelt történések, események után most térjünk át a negatívumokra. Számomra vitathatatlan: az autonómiatüntetést elutasító RMDSZ-magatartás az esztendő eddigi legelhibázottabb lépése volt. Aztán következik, hogy a Maros megyei szervezet szinte-szinte beleegyezett abba – csak a közfelháborodás térítette el ettől a szándéktól –, hogy a Városháza és a Kultúrpalota nagytermei kettős nevet viseljenek. Amolyan nyelvbotlás, a tudatalatti által befolyásolt, de sok mindenről árulkodó elszólás lehetett a megyei elnök „gettózása” is az önálló magyar tannyelvű általános iskolák szükségessége kapcsán, de az tény, hogy szarvashibát követett el ezáltal. Szerintem a Digitális Város nevű projekttel kapcsolatosan is a rossz oldalra állta az RMDSZ-frakció. Mindenesetre, ha azt kérdeznék, a Sapientia rektorának vagy valamely városi képviselőnek a véleményét tartom hitelesnek, mérvadónak e kérdésben, én az előbbié mellett tenném le a garast.
A végére hagytam a legfrissebbet: itt járt – előbb Vásárhelyen, majd Kolozsváron – Bajnai Gordon. Igen, a libás. Az, akinek politikai tábora a nem-re – azaz a magyar állampolgárság könnyített felvétele ellen – szavazott a szégyenteljes 2004. december 5-ei referendumon. A globális tőke, a multinacionális vállalatok és Hillary Clinton kegyeltje „mintegy harminc vállalkozóval, gazdasági szakemberrel, illetve értelmiségivel – újságírókkal, egyetemi tanárokkal, művészekkel – találkozott”. Igen kíváncsi lennék, kik voltak jelen azon a találkozón? Megérdemelnék, hogy nyilvánosan „tiszteljük” nevüket. Nem egyébért, de tudják: madarat tolláról, embert barátjáról.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma

Kovács Péter: az EMNP újra különutas politikát folytat
„Különutas politikát folytat az EMNP az autonómia és a regionális átszervezés témájában megszervezett tüntetés kapcsán, hiszen a párt vezetői tisztában vannak azzal, hogy az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács jó ideje egyeztet egy ősszel sorra kerülő nagyméretű utcai demonstrációról” – nyilatkozta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára 2013. július 4-én, a Marosfőn megszervezett EU táborban.
„Sajnálatos, hogy az EMNP egy egyszerű kampányeseménnyé degradálja az autonómia és a regionális átszervezés témáját”- mondta Kovács Péter, majd hozzátette: „nem ismerik fel, hogy nem egy újabb magyar-magyar egymásnak feszülésről van szó, hanem a román politikumot, a román társadalmat kell meggyőznünk az igazunkról, illetve azokról az elképzeléseinkről, amelyek közép- és hosszútávon meghatározó fontossággal bírnak a romániai magyar nemzetközösség szempontjából.”
„Ha az EMNP komolyan kiállna az ügy érdekében, akkor nem a sajtóban üzengetne, és a szövetségi elnöknek címzett levele elküldése után három perccel, nem fordulna egyből a nyilvánosság elé”- hangsúlyozta a főtitkár.
„Az EMNP sok kicsi vízipisztollyal megy a háborúba, pedig most a nagyágyúra van szükség, hiszen csak egy több tízezres nagyságú utcai megmozdulás tud megfelelő súlyt adni a követeléseinknek. Az EMNP eljátssza az utcai nyomásgyakorlás súlyát és sok kicsi flash mob- jellegű kampányrendezvény szervezésébe kezd. Az RMDSZ álláspontja szerint, – amelyet az elmúlt napokban már többször hangsúlyoztunk – az ősz folyamán kell egy nagyméretű, az emberek összefogásán alapuló tiltakozást szervezni, amely nem a pártokról, hanem a közösségünk erejének a felmutatásáról szól” – emelte ki Kovács Péter.
Erdély.ma

Népszámlálás – A lakosság több mint hat százalékának nem ismerik a nemzetiségét
Romániában a lakosság több mint hat százalékának (1 millió 237 ezer embernek) nem ismerik a nemzetiségét – derült ki a 2011-es népszámlálás csütörtökön közzétett végeredményéből.
Az országos statisztikai intézet (INS) szerint Románia állandó lakossága a népszámlálás idején 20,1 millió volt, ebből 1 millió 227 ezer 600 (6,1 százalék) vallotta magát magyarnak.
A romániai cenzuson kevesebb mint 19 millió lakos nemzetiségét jegyezték fel: ehhez a számhoz képest a magyarság részaránya 6,5 százalék, alig kisebb, mint a tíz éve regisztrált 6,6 százalék. Abszolút értékben a romániai magyarok száma egy évtized alatt több mint 200 ezerrel csökkent.
Tavaly februárban, a népszámlálás első részeredményeinek közzétételekor, az INS még 19 milliós állandó lakosságról beszélt, a magyarok száma pedig tízezerrel magasabb volt. Az intézet már akkor jelezte, hogy a népszámlálás során nem sikerült megszámolnia körülbelül egymillió lakost, és közölte, hogy az adóbevallási ívek, az egyetemek, a katonai intézmények és a börtönök adatbázisai segítségével pótolják a hiányos népszámlálási adatokat. Ezekben az adatbázisokban nem szerepel a nemzetiség.
A magyarság két megyében alkot többséget: Hargita megyében a lakosság 82,9 százalékát, Kovászna megyében pedig 71,6 százalékát teszik ki a magyarok. Jelentős magyar nemzetiségű lakossággal rendelkezik még Maros (36,5 százalék), Szatmár (32,7 százalék), Bihar (24 százalék) és Szilágy (22,4 százalék) megye.
Abszolút értékben Hargita megyében él a legtöbb magyar (257 707 fő), a második legnagyobb magyar lakossággal rendelkező megye Maros (200 858), a harmadik Kovászna (150 468). Ezek után következik Bihar (138 213), Szatmár (112 580), Kolozs (103 457) és Szilágy megye (50 177). Romániában továbbra is a magyarság képezi a legnagyobb nemzeti kisebbségi közösséget. A második legnépesebb közösséget a romák alkotják, akik a lakosság 3,1 százalékát teszik ki. Számuk 621 ezer, ami növekedést jelent a tíz évvel ezelőtti 535 ezerhez képest.
MTI
Erdély.ma

Érettségi belülről (Beszélgetés Egyed Péter egyetemi tanárral)
Szervezés és biztonság szempontjából nagyon jól folyik az idei érettségi, a tanárok ismerik és alkalmazzák a szabályzatot, a megkérdezett diákok bizakodóak az eredmények tekintetében, kérdés ellenben, ilyennek kell-e lennie a XXI. századi érettséginek – véli Egyed Péter, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem filozófiatanára, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban működő vizsgaközpont elnöke, akit az első három írásbeli utáni tapasztalatairól kérdeztük.
Egyed Péter: Minden esztendőben a román nyelv és irodalom vizsga okozza a legnagyobb gondot a székelyföldi diákoknak, idén ellenben több tanuló azt mondta, hogy a román tételek megtanulhatóak és tudhatóak voltak, közepes és középnehéz kategóriába sorolták azokat. Nyelvismereti gondok persze most is adódtak, elsősorban a szinonimáknál, de a szótári ismereteknél is. A nyelvismeret kérdése megjelenik a nagy egyetemi központokban is később. Kolozsváron megfigyeltük, hogy a székelyföldi diákok sajátos nyelvi gettóba zárkóznak, egy kis réteg elkezd tanulni románul, de sokan vannak, akik mindvégig nagy problémaként élik meg a multikulturális nagyváros nyelvi összefüggéseit. – Milyen felelőssége, feladata van a vizsgaközpont elnökének? – A központ elnöke elsősorban a jogi hitelességét biztosítja az egész vizsgafolyamatnak, dönt azokban a kérdésekben, amelyek a hatáskörébe tartoznak, legvégül pedig ő írja alá az érettségi diplomákat. Minden nap azzal kezdődik, hogy a felügyelő tanárok megkapják az adott napra vonatkozó útmutatást, kiképzést a technikai lebonyolítás részleteiről. Az a terület, ahol a vizsgák zajlanak, teljesen biztosított, kezdve a kapustól a folyosófelügyeleten át, a termekben két felügyelő tanár tartózkodik, és itt vannak a kamerák. A felvételeket egy ezzel megbízott tanár követi, de a leglényegesebb a visszakereshetőség, mert ezeket a felvételeket megőrizzük. Az állami adminisztráció archiválási szabálya vonatkozik erre, vagyis öt évig kell megőrizni a felvételeket. – Milyen úton jut be a tétel a vizsgaközpontba, és mi az útja a diákokig? – A tétel elektronikusan jut be az iskolába a központi archívumból a vizsgaközpontban biztonsági kóddal felszerelt készülékre. Mobiltelefonon az informatikus megkapja a jelszót, és annak alapján tölti le az archívumból kiemelt tételt. Attól a pillanattól kezdve, amikor a tétel elektronikusan és papír formában is megjelenik, a bizottság tagjai nem hagyhatják el a számukra kijelölt termet, és oda sem léphet be senki egészen addig, amíg a tételeket zárt, lepecsételt és aláírt borítékokba nem helyezik. Ezeket a borítékokat viszi be az elnök és a bizottság tagja a terembe, ahol a diákok előtt felbontja. Minden diák kap egy borítékot, ellenőrzi a biztonsági pecsétet és azt, hogy nincs-e más a borítékban, ezzel veszi kezdetét a vizsga. A magyar diákok megkapják a tétel magyar fordítását is. – Háromszéken két diákot kizártak a román nyelv és irodalom vizsgáról, egyiket a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskolában, a másikat a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban működő központból, ahol négy iskola közel háromszáz diákja érettségizik. Mi az eljárás az ilyen esetekben? – A vizsgáról való kizárásban is van szerepe az elnöknek. Említett esetben egy felügyelő tanár felfigyelt arra, hogy egy diáknak elektronikus lehallgatóberendezés van a fülében, ami hangot adott ki, ez tulajdonképpen egy jelfogó, amire lehet közvetíteni. Ezt jelezte, később pedig az is kiderült, hogy a mobiltelefon is az illetőnél volt, amit kötelezően le kellett volna tennie a terembe történő bemenés előtt. Ezek alapján ki kellett zárni. Meg kell várni az adott vizsga végét, és csak azután indul az eljárás, ami elég bonyolult. Az érintett diák a Református Kollégium idei végzőse, aki ezen tett következtében egymás után két érettségiről kimarad, leghamarabb jövő ősszel iratkozhat újra be a vizsgákra. – Többször esik szó arról, hogy az információdömping helyett különböző készségek kialakítására kellene helyezni a hangsúlyt az iskolában. Milyennek kellene lennie az ehhez igazodó érettséginek? – Mostanság kezdik elfelejteni, korábban az érettségi a nemzetállam eszköze volt, hogy egy adott műveltségi szintet mutasson fel. Ez a modernitás vívmánya, hogy a művelt elitet igazolhatóan az állam rendelkezésére bocsássa. Manapság az általános műveltségi szintet az elektronikus eszközök használata is befolyásolja. Úgy tűnik, öt-tíz év múlva, a politikai konjunktúrától függetlenül nagyon át kellene gondolni azt, hogy milyen lesz az érettségi a XXI. században. Szerintem az oktatással foglalkozó rétegnek, az értelmiségi elitnek a víziója kell ahhoz, hogy tizenöt-húsz évre előre lássa, milyen jellegű ismeretek, készségek és képességek szükségesek ahhoz, hogy a működő viszonyítási szintet fel lehessen állítani. Van egy európai kultúra, egy európai rendszer, amelyik sajátos képességeket, készségeket fog igényelni. Ehhez is igazodni kell, de az is fontos: aki érettségi után továbbra is tanulni kíván, olyan jellegű ismeretekkel, készségekkel induljon, amelyek lehetővé teszik a folytatást. Ez a nagyobb tét, hisz az információ ma már rengeteg helyről megszerezhető.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szeretnék megjavítani a templomtetőt
Körösbökényen 5 magyar maradt
A körösbökényi Kovács Sándorral a borossebesi templombúcsún találkoztam. Tolmácsként és fordítóként dolgozik, többek között a Wenckheim-kastély örököseinek a visszaigénylési ügyéhez szükséges fordításokat is maga végzi.
Ehhez eredeti térképekkel, dokumentumokkal rendelkezik. Ami a körösbökényi magyarságot illeti, az ottani, szebb napokat is megért, 1710-ben épült, jókora katolikus templomba 5 személy jár manapság. Az 1910-es népszámláláskor a településen mintegy 200 magyar élt, de Szentmártonról származó német, sőt szlovák katolikusok is voltak akkoriban Körösbökényben.
Mivel csak 5-en járnak templomba, Kovács Sándor egy személyben harangozó, sőt gondnok is. Szeretné megjavíttatni a becsorgó tetőt, ami miatt az oltárt állandóan költöztetni kell. Oda viszik, ahol nem csorog be az eső. Maga abban reménykedik, hogy ha a helybeli polgármesteri hivatal nem is segít, a magyarországi kapcsolatait kamatoztatni tudja majd a templomtető megjavításához. Múlt héten járt nála egy pusztaföldvári delegáció, de a héten is érkeznek hozzá a Menyházára történő utazásuk közben, hogy a fürdőhely múltjáról tartson számukra előadást, illetve bemutassa nekik a mai települést. Ugyancsak a közelmúltban egy körösbökényi delegáció tagjaként járt magyarországi tapasztalatcserén, aminek egyik állomásaként egy napot a gyulai termálstrandon töltöttek.
A körösbökényi 5 magyar és katolikus minden vasárnap találkozik a templomban megtartandó szentmisén – mondta el rövid beszélgetésünk alkalmával Kovács Sándor, aki a mostoha feltételek között is építgetni próbálja kapcsolatait az anyaországgal, a Menyházára látogató magyarokkal abban a reményben, hogy a támogatásukkal megjavíthatják a katolikus templom csorgó tetejét.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Így szerettek ők – a népszerű érettségi tételtől az Ursus sörig
Balázs Imre József: két szempontból is életszerűbb volt az idei tétel
„Nem, nem én lettem ma érettségi tétel Erdélyben, hanem az általam írt előszó kapcsán tettek fel kérdéseket. Meglepő és megtisztelő. Remélem, már végeztek, és az Ursust isszák valamelyik teraszon.” – írta Facebookos üzenőfalán Nyáry Krisztián, miután kiderült, hogy Romániában a magyar nyelv és irodalom írásbeli egyik tétele az Így szerettek ők című kötetéhez kapcsolódik. A bejegyzést több mint hatszázan lájkolták, és közel százan osztották meg azóta, ugyanakkor érdekes hozzászólások/kommentek is érkeztek: az erdélyi magyar érettségizők közül többen jelezték, hogy örömmel fogadták a tételt, Magyarországról pedig volt, aki ezt fűzte hozzá: „de jó nekik, én is inkább erről írtam volna”. Balázs Imre József irodalomtörténész, egyetemi oktató megkeresésünkre úgy nyilatkozott: meglepőnek, de ugyanakkor jónak tartja ezt a választást. [Szóljon hozzá!]
A feladatlap második pontjában a diákoknak négy kérdésre kellett válaszolniuk Nyáry Krisztián előszava alapján: „»Irodalmi bulvár« – szokták mondani a történeteimről. Amennyiben a rövid, gyorsan elolvasható, szórakoztató életmeséket bulvárnak tekintjük, akkor vállalom a jelzőt. A Facebook kétségtelenül nem lábjegyzetelt szakcikkek és monográfiák közege. Már nem vagyok filológus, egyetlen általam elbeszélt történetet sem én írtam meg elsőként. Ezekért a kis írásokért azokat a valódi irodalomtörténészeket illeti a köszönet, akik elsőként feltárták egy-egy szerző életét, akik hónapokat töltöttek könyvtárakban és levéltárakban, s aztán publikálták kutatásaik eredményét. Én csak figyelmesen elolvastam az ő írásaikat, és kiemeltem belőle azokat a részeket, amelyeket érdekesnek találtam. Az övék komoly munka, az enyém csak könnyű műfaj. (…) ha van a szórakoztatáson kívül célom, akkor az az, hogy fedezzük fel újra és újra a történetekben szereplő szerzők műveit. A legnagyobb elismerést attól a székelyudvarhelyi könyvtárostól kaptam, aki megírta, hogy mérhető a bejegyzéseim hatása, mert másnap a hozzájuk betérők elkezdik keresni az adott szerző műveit. A Facebookon született bejegyzéseket ezért is egészítettem ki a történethez kapcsolódó művek vagy levelek részleteivel. A folytatást már a könyvespolcon találja meg az olvasó.”
A kérdések a következők voltak: a.) mi a szöveg kommunikációs funkciója?; b.) mi a különbség az írói életrajz és az internetes komment között?; c.) milyen céljai voltak a szöveg szerzőjének a történetek közlésével; d.) fejtse ki 10-15 mondatban a közösségi oldalakon történő információmegosztással kapcsolatos véleményét!
Balázs Imre József a 2012-es tételsorral vetette össze a mostanit. – A második tétel ott egy erdélyi kopóval kapcsolatos, ismeretközlő funkciójú szöveg kommentálása volt, a d) kérdésnél pedig a diákoknak érvelő szöveget kellett írniuk az állattartás szükségessége mellett – magyarázta az irodalomtörténész. Utalt ugyanakkor arra is, hogy a tavalyihoz képest két szempontból is életszerűbbnek érzi az idei tételt: egyrészt alapoz az érettségizők mindennapos kommunikációjával kapcsolatos, internethasználói tapasztalatára, másrészt összekapcsolja az irodalomról való gondolkodást és a nyelvi, szövegalkotási készségeket – hiszen ez a tétel valójában az érvelési kompetenciákat és a szövegértést méri, ebben az értelemben nem az „irodalmi” tételsor része.
Az utolsó feladat vonatkozásában, amelyben a közösségi oldalakon történő információmegosztással kapcsolatos érveiket kellett megfogalmazniuk a diákoknak, kifejtette: bízik abban, hogy a javítók nem estek abba a hibába, hogy a saját véleményüktől esetleg eltérő meglátásokat lepontozták volna, és hogy valóban a logikus gondolatvezetésre, stílusra, nyelvhelyességre figyeltek.
Szabadság (Kolozsvár),

Az űrlap alja
Trianoni határkő az Árpád-kori köveknél
Nemzeti Összetartozás Napunk környékén ismét alkalom adódott felkeresnem Körösszeget (Cheresig). Ifjú, kerékpáros barátaim (Eco-Mountain Transylvania Egyesület – Székely Zoltán elnök) meghívására és szervezésében karikáztunk ki a Körösszeg határában, illetve Románia és Magyarország trianoni határán álló, romjaiban is monumentális toronyhoz. Csak ez a szabálytalan hatszög alapú építmény maradt meg abból a kis várból, melyet a XVII. század legelején romboltatott le Bocskai István hajdúseregével. A magányos torony a mai Románia területén van, de az egykori vár romjainak egy része magyar földben pihen. Az idő lehámozta a toronyról a faépítményeket és a tetőszerkezetet is. Első látogatásom alkalmával (az 1990-es évek eleje) még állt az észak-nyugati falon az akkori műemlékvédelmi hivatal azonosító, információs táblája is, miszerint ezen falak alatt ölték meg 1290-ben IV.(Kun) Lászlót, az utolsó bizonyosan Árpád-házi királyt szeretett kunjai. Kinek állhatott érdekében eltávolítani ezt a táblácskát, nem tudni…
Természetesen most is körbejártuk a romokat, ösvényt taposva a derékig érő növényzetben és kimerészkedtünk a legközelebbi trianoni határkőhöz is, ahonnan átláttunk és ráláttunk Körösszegapáti és Berekböszörmény takaros magyar házaira és templomtornyaira. A határhoz simuló biztonsági zónát (szántás – fâşie) teljesen benőtte a gaz. Bezzeg nem így volt ez anno, amikor még mozgalmas élet volt a határőrkaszárnyában és környékén is. Akkor is Nagyvárad–Biharszentandrás–Köröstarján–Körösgyéres–Vizesgyán–Körösszeg útvonalon érkeztünk kerékpárokon, de már jóval Körösszeg előtt elkezdődtek az igazoltatások. Többszöri nyilvántartásba vétel után jutottunk ki az országhatárra. Most csak Körösszegen futottunk össze a határ és a rend éber őreivel. Ők is A két lépésre nevű ABC teraszán hűsöltek. Mivel nem nagyon érthették ázsiai nyelvünket, előbb csak mutogatással próbálkoztak kapcsolatot teremteni, de miután érthetően is elmondtuk jövetelünk célját, csak a csoport vezetőjét írták fel és még útba is igazítottak, nehogy elcsángáljunk, mintegy megkönnyebbülve, hogy csak román turisták vagyunk.
Elégedettséggel tapasztaltam, hogy az egykori határőrségi laktanya legalább annyira romos, mint az egykori vár. Az az egy kilométernyi földút Körösszeg és a torony között helyenként ugyanolyan sáros, mint először volt. A békésen kapálgató, román nénikékkel való eszmecsere után fordulhattunk is vissza. Az első 25 km aszfaltpályát felmondva Mácsapuszta (Mácsa Árpád-kori településből lett puszta – Livada de Bihor) felé vettük a kormányokat, de most már dűlőutakon. Az érni készülő búza- és felmagzott repcetáblák közötti nyári hőségben és délibábos zsongásban vezetőink észrevétlenül elkavartak. Eme útvesztés, mint minden szerencsés véletlen, nagy felfedezéshez vezetett. Egy csodálatos kis ökoszisztéma alföldi képe tárult elénk. Az Álcsi-patak völgyének környezetvédelmi területére keveredtünk. A halásztóvá duzzasztott patak felső szakaszán kisebb tavak, láposok, nádasok bújnak meg a völgyben. Itt láthattuk és hallhattuk a rikácsoló bíbiceket, az elegáns kiskócsagokat. Egy háromnyelvű (román, magyar, angol) információs tábla szerint kanalasgémeket és cigányrécéket is láthattunk volna. Mi egy menekülő róka fejét még tudtuk azonosítani a nádasban. Miután megdézsmáltunk egy-két út menti cseresznyefát, ismét aszfaltos úton gurultunk Várad felé. Egy barátságos sárgarigó is elkísérte a csapatot a világháborús bunkerekig. Mindent összevetve a kellemes és vidám túra végén, közel 55 km megtétele után, egyesek már nem szívesen ültek a nyeregben.
Egri Ferenc
Czárán Gyula Alapítvány – Bihari Turista Club
Reggeli Újság (Nagyvárad)

EMI-tábor
A tavaly új helyszínre költöztetett EMI-tábor idén is a Gyergyószentmiklóstól 12 kilométerre található Borzonton, a Dorka Panzió területén kerül megrendezésre. Erdély legnagyobb nemzeti fesztiválja augusztus 7-11. között színes programkínálattal várja a fiatalokat és fiatal lelkületűeket, családokat és baráti társaságokat egyaránt.
Az EMI-tábor az elmúlt években sikeres nemzetpolitikai műhellyé nőtte ki magát, így idén sem hiányozhatnak a rendezvény programjából a fontos közéleti kérdések.
A tábor második napján, augusztus 8-án, az idén húsz éves Neptun-botrány kerül terítékre, amikor Bodó Barna politológus, az RMDSZ volt ügyvezető alelnöke, Borbély Imre volt parlamenti képviselő, Borbély Zsolt Attila politológus és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, volt parlamenti képviselő elemzi a két évtizede lezajlott találkozó közéletben betöltött szerepét. Augusztus 9-én (pénteken) az Európai Parlament kisebbségpolitikája és a 2014-es választás kapcsán Balczó Zoltán parlamenti képviselő és Szilágyi Zsolt, Tőkés László EP-képviselő irodavezetője tartanak előadást. Az EMI-tábor utolsó napján az autonómiáé lesz a főszerep, hiszen, a Székely Nemzeti Tanáccsal partnerségben, összeállított programban helyet kapott a katalán Marc Gafarot i Monjó, aki beszámol a katalán önrendelkezési harc jelenlegi állapotáról, valamint ezzel párhuzamosan elemzi a székely autonómia-törekvéseket. Délután Polgári kezdeményezések az autonómiáért címmel kerül megszervezésre egy kerekasztal-beszélgetés, melynek meghívottjai – többek között – Izsák Balázs, az SZNT elnöke, Miren Martiarena, a nemzeti régiók védelmére indított európai kezdeményezés polgári bizottságának baszk tagja, valamint az erdélyi magyar pártok képviselői.
Elmaradhatatlan történelmi előadások
Az EMI-tábor első napján, augusztus 7-én Balogh Gábor történész előadásából megtudhatjuk, hogy a két világháború között voltak-e a magyar kormányzatnak revíziós tervei. Pénteken, augusztus 9-én Raffay Ernő történész tart előadást Ady Endre és a szabadkőművesség kapcsolatáról. Szombaton És mégis élünk – Fejezetek az ezredéves magyargyűlölet történetéből címmel tart előadást Bakay Kornél történész, régész, majd Illésfalvi Péter hadtörténész Az erdélyi bevonulásról és a visszatért területeknek a honvédelem rendszerébe való integrálásáról beszél.
Gazdaság és környezetvédelem
Szerdán Dr. Lóránt Károly közgazdász tart előadást a Kárpát-medence gazdasági helyzetéről és perspektíváiról, pénteken pedig Erdély kincsei a multik kezében címmel kerekasztalbeszélgetésre kerül sor: a Schweighofer-ügy és a verespataki aranybányászat beindítása kapcsán beszélgetnek Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke, Csonta László, a Zöld Székelyföld Egyesület elnöke, az EMNP, az MPP és az RMDSZ képvielői.
A komoly témák mellett nem feledkezünk meg a szórakozásról sem, pénteken délután visszatérő vendégünk, Berecz András mesél az EMI-táborban.
Csép Sándor-sátor az EMI-táborban
Az idei évben az EMI-tábor szervezői úgy döntöttek, hogy a Szórványért és népesedés sátrat Csép Sándorról nevezik el. A sátor programjában olyan témákkal találkozhatunk, mint a gyermekvállalás kérdése, a szórványvidékek támogatása, a dél-erdélyi és a moldvai magyarság helyzete és kilátásai.
Tematikus sátrak idén is
A 9. EMI-táborban az Előadásósátor és a Csép Sándor-sátor mellett az Ifjúsági és művészsátor, a Kézműves sátor, a Keskeny út sátor és az Alfalu-sátor várja naponta változatos programokkal az érdeklődőket, a legkisebb táborozók pedig a Gyereksátorban tölthetik el hasznosan az idejüket. Nem maradnak el a délutáni borkóstolók sem, és a nap vége felé a Kisszínpadon is különleges produkciókkal találkozhatnak a táborozók.
Zenei nagyágyúk a színpadon
Esténként minőségi magyar élőzenére kapcsolódhatnak ki a látogatók, a nagyszínpad programjából idén sem hiányozhatnak a Kárpátia és az Ismerős Arcok zenekarok, de fellép az EDDA Művek, az Ossian, a Depresszió és a Dalriada is. Néhány év kihagyás után újra az EMI-tábor színpadás a Romantikus Erőszak zenekar, az erdélyi magyar zenét pedig a TransylMania és a Knock Out képviselik.
Jegyárak és kiadó szobák
Idén sem drágultak a belépők, a tavalyi évhez hasonlóan 21 RON-ba kerül a napijegy, míg 93 RON-ba az egész hétre (öt napra) szóló belépő.
2013-ban is lesz családi jegy, mely megvásárlásával kedvezményesen vehetnek részt a magyar családok: két felnőtt és egy gyerek belépőjének megváltásával a további gyerekjegyek megvásárlásától eltekintenek a szervezők. A Dorka Panzió terültének kiépítettsége megfelelő körülményeket biztosít a gyerekekkel érkező táborozóknak is. A Gyereksátor mellett a panzió játszótere is várja a játékos kedvű csemetéket.
Újdonság idén a csoportos kedvezmény, melyben azok részesülhetnek, akik 15-25 fős csoporttal érkeznek az EMI-táborba. A kedvezményes belépő így 73 RON-ba kerül. A csoportok előzetesen, július 31-ig kell jelentkezzenek a gy.szilard@yahoo.com e-mail címen egy listával, mely tartalmazza a résztvevők nevét és személyi számát.
Idén is különböző szálláslehetőségek közül válogatjatnak azok, akik nem szeretnének sátorozni az EMI-tábor öt napja alatt. A tábor környékén, illetve az EMI-tábor területén lévő kulcsos házakban és panziókban is lehet szállást foglalni, melyeknek ára 30 és 90 RON/fő/éjszaka között mozog. Érdeklődni Horváth Enikőnél lehet a +40 747 30 48 08 telefonszámon vagy a horvath.mitzi@yahoo.com e-mail címen.
Folyamatosan bővülő programkínálat
Az idő előrehaladtával a szervezők egyre inkább véglegesítik a programkínálatot és a táborral kapcsolatos egyéb információkat is, melyek megtalálhatók a www.emitabor.hu/erdely címen. Naprakész információkért érdemes az oldalt rendszeresen látogatni! Lassan már lehet az utat tervezgetni és készülődni, ugyanis alig több, mint egy hónap múlva kezdetét veszi az EMI-tábor, Erdély legnagyobb nemzeti fesztiválja.
erdon.ro

Zajlik az élet az EU Táborban
Szerdán táborozásra alkalmas idő kísérte végig Marosfőn a 10. EU Tábor első hivatalos napját. Az előző éjszakai buli fáradtságát félretéve, a résztvevő fiatalok már a reggeli óráktól kezdve különböző témájú előadásokon vettek részt a Plénumban, kérdéseikkel, észrevételeikkel pedig be is kapcsolódhattak a tartalmas beszélgetésekbe. Voltak komolyabb hangvételű előadások, de olyanok is akadtak, amelyek keretében nevetésben tört ki a közönség.
Természetesen nem csak előadások tarkították a tábor első napját. A résztvevő csapatok máris feladatot kaptak: egy bemutatkozóval kellett készüljenek, amelyet a vacsorát követően mutattak be. A nap folyamán, az előadások közötti szünetekben a csapattagok ötleteket gyűjtöttek a csapatnevükkel és a bemutatkozóval kapcsolatosan.
Az est folyamán különböző szabadidős tevékenységekben vehettek részt a fiatalok, például székely játékokat játszhattak, sportolhattak, vagy ha kedvük tartotta, akkor kézműves foglalkozásokban is megmutathatták ügyességüket.
A szünetekben és az esti tevékenységek ideje alatt a hangulatot ma is a Kafé Rádió fokozta. A nevetőizmok megmozgatásáért pedig a Szomszédnéni Produkciós Iroda és György Botond feleltek. A nap záró mozzanataként a fiatalok karaokéban vehettek részt, melyet a Médiabefutó felfedezettje, Szabó Zoltán vezetett le, majd a Bagossy Brothers koncertjére bulizhattak.
EU Tábor Sajtóiroda
2013. július 3.
Marosfő
erdon.ro

A volt MIÉRT-elnökök hiányolták a lázadókat az EU Táborban
A Marosfőn zajló EU Táborban szerda délután a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) három volt elnöke és a jelenlegi elnök ült egy asztalhoz. Kovács Péter, Borboly Csaba, Bodor László és Szabó József időnként komoly, máskor humoros hangvétellel beszélték meg az erdélyi magyar ifjúsági szervezetekhez kapcsolódó témákat.
Kovács elmondta, egy készülő kutatás szerint az erdélyi magyar fiatalok egyharmada hallott a MIÉRT-ről, és alig több mint egytizede ítéli meg pozitívan a szervezet munkáját, ami egyébként azt jelenti: a további kilencven százalék nem igazán tudja, hogy mi történik az ifjúsági értekezlet berkeiben. Ezek az eredmények szerinte jobbak a korábbi években tapasztaltaknál, és a más romániai ifjúsági tömörülésekhez képest sem rosszabbak.
Az RMDSZ főtitkára arra keresett válaszokat, hogy az ifjúságot miért nem lehet kellőképpen aktivizálni, vagy szavazásra buzdítani. Véleménye szerint kevés a lázadó, pedig a passzív embereknél még azoknak is jobban lehet örvendeni, akik szidalmazzák az RMDSZ-t és a politikusait, mert ezek szerint legalább alkotottak maguknak némi képet a politikáról. Sokan úgy érzik, mondta, hogy nem tudnának beleszólni a közéleti kérdésekbe, ugyanakkor a szavazás ma nem divat, sok egyéb mellett, és az RMDSZ sem mindig találja meg a hangot velük.
„Tanulunk a hibáinkból” – jelentette ki Kovács Péter, példaként hozva fel, hogy az érettségi.ro honlap esetén arra törekedtek: a háttérben maradva a fiataloknak adják meg a lehetőséget a saját elképzeléseik szerinti munkához.
„A MIÉRT-ben való munka egy második diploma, az ifjúsági szervezetekben az jelent előnyt, hogy sokan ki tudják magukat próbálni” – fogalmazott Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke a székely falvak működési elvéről beszélt, ahol egy közösség egy nap alatt épített fel a házat. Erre az együttműködésre volna ma szükség, hangsúlyozta.
Bodor László az aktuális jövőkép, vízió megtalálásáról beszélt, majd alaposan megnevettette a közönséget azokkal a történetekkel és bakikkal, amelyeket az elmúlt években élt végig.
Maszol.ro

A kétnyelvű útirányjelző táblák kicseréléséről döntött a csíkszeredai törvényszék
A Hargita Megyei Törvényszék ítélete értelmében Csíkszeredában ki kell cserélni azokat az útjelző közlekedési táblákat, amelyeken előbb magyarul szerepeltek a településnevek.
A Csíkszeredai Városi Tanácsot és Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda polgármesterét Adrian Jean Andrei, Hargita megye prefektusa perelte be februárban a kétnyelvű útjelző táblák miatt, amelyeken felül szerepelt a települések magyar megnevezése, alul pedig a román megnevezés.
Az Agerpres hírügynökség jelentése szerint a törvényszék megállapította, hogy a táblák feliratozásával a csíkszeredai önkormányzat törvényt sértett, és olyan táblák kihelyezésére kötelezte a hivatalt és a polgármestert, amelyek előbb románul jelölik meg, hogy mely településre vezet az illető út. A törvényszéki döntés egyelőre nem jogerős. A székelyföldi Hargita megye székhelyén, a 38 ezer lakosú Csíkszeredában a lakosság 81,4 százaléka magyar.
MTI
Erdély.ma

A magyar feliratok ellen is harcol a háromszéki prefektus
A hivatalok magyar felirata miatt is perel a háromszéki prefektus. Dumitru Marinescu több település polgármesterét perelte be amiatt, hogy a hivatalok homlokzatára magyarul írták ki, hogy községháza, városháza vagy megyeháza. Mint arról beszámoltunk, a kormánymegbízott emellett több pert indított a székely zászló kitűzése miatt is.
Dumitru Marinescu szerint Kézdivásárhelyen és Baróton az egynyelvű városháza feliratot, Csernátonban, Gidófalván , Málnáson, Kézdialmáson és Kézdiszentléleken pedig az egynyelvű községháza feliratot kifogásolta. A prefektus előzetes panasszal élt Kovászna Megye Tanácsa esetében is, amely székhelye homlokzatára magyarul írta ki, hogy megyeháza. A Brassói Táblabíróság egy korábban indított hasonló perben jogerős ítéletben marasztalta el Maksa község polgármesteri hivatalát.
Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök rámutatott: a beperelt hivatalok mindegyikén ott van a hivatalos tábla, amely a törvény által leírt módon előbb románul, aztán magyarul tünteti fel a hivatal megnevezését. Voltak azonban polgármesterek, akik az épület homlokzatára is felíratták a hivatal nevét magyarul.
Gidófalván például műemléképületben működik a községháza, amelynek a homlokzatán hagyományosan szerepelt a felirat, és annak eltávolítása a műemlékvédelmi törvényt sértené. „A prefektus elvben korrekt ember, de egy politikai párt gombnyomására működik. Azok hergelik hátulról, akik nem akarják, hogy a Székelyföldön békesség legyen" – vélekedett Tamás Sándor.
A háromszéki polgármesterek értetlenül állnak a prefektúra újabb támadása előtt, hiszen a hivatalok homlokzatán általában már az építéskor felkerült a Községháza felirat, a több mint száz éves műemléképületek felújításakor a régi betűket újrafestették, a hivatalos román és magyar nyelvű szabvány-táblák pedig a bejáratnál vannak felszerelve.
Berde József Gidófalva polgármestere a Sláger Rádiónak elmondta, a XX. század elején építették a községházát, és a homlokzatára akkor került fel magyarul a felirat. Az önkormányzat hat évvel ezelőtt restauráltatta az épületet, lecsiszolták a falakat és előkerültek a betűk, ezeket visszafestették. Árkos polgármesterét a székely zászló miatt hívja a bíróság elé a prefektúra, a magyar felirat ezúttal nem került előtérbe. Máthé Árpád polgármester elmondta, a székely zászlót már korábbi mandátuma elején kitűzte, öt éve lobog a községházán, eddig nem zavart senkit. „Minden fellebbezési lehetőséggel élni fogunk, remélem, még a végleges ítélet előtt elfogadják az alkotmánymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy a nemzeti kisebbségek szabadon használhassák szimbólumaikat.”- szögezte le az árkosi polgármester.
Kovács Blanka
Erdély.ma

SZNT: egységes fellépés szükséges
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is mozgósítja híveit arra a demonstrációra, amelyet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) július 20-ra hirdetett állást foglalni a romániai régióátalakítási tervek ellen, az autonómia mellett.
Tegnapi közleményben az SZNT ismételten hangsúlyozta: Románia közigazgatási átszervezésekor figyelembe kell venni, hogy „Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható”. A régió „csakis természetes, történelmileg kialakult határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként” képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. „Székelyföld közigazgatási integritása ma az egész romániai magyar társadalom elsődleges célja, feldarabolásának vagy beolvasztásának megakadályozása minden magyar feladata és kötelessége” – áll az Izsák Balázs elnök által jegyzett közleményben. Az SZNT ugyanakkor arra is figyelmeztetett, a régióátszervezés ellen szervezett valamennyi megmozdulásnak széles körű támogatottságot kell élveznie „minden erdélyi magyar politikai párt, a magyar önkormányzatok és civil szervezetek bevonásával”. A Székelyföld autonómiájáért küzdő szervezet szerint „a politikai haszonszerzés” szándéka – jöjjön az bármelyik párt részéről – a tiltakozási folyamat hitelességét veszélyezteti. Az SZNT közölte, a települési székely tanácsok mozgósításával csatlakozik a július 20-ra tervezett székelyföldi megmozdulásokhoz, ugyanakkor szorgalmazza az általa már megfogalmazott, a polgári engedetlenség különböző formáit is magába foglaló akciósorozat tervének elfogadását, amely lehetővé teszi a széles körű és egységes fellépést.
RMDSZ: különutas politika
,,Különutas politikát folytat az EMNP az autonómia és a regionális átszervezés témájában megszervezett tüntetés kapcsán, hiszen a párt vezetői tisztában vannak azzal, hogy az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács jó ideje egyeztet egy ősszel sorra kerülő nagyméretű utcai demonstrációról” – nyilatkozta Kovács Péter tegnap a Marosfőn megszervezett EU-táborban. ,,Sajnálatos, hogy az EMNP egyszerű kampányeseménnyé degradálja az autonómia és a regionális átszervezés témáját” – mondta az RMDSZ főtitkára, hozzátéve: ,,nem ismerik fel, hogy nem egy újabb magyar–magyar egymásnak feszülésről van szó, hanem a román politikumot, a román társadalmat kell meggyőznünk az igazunkról, illetve azokról az elképzeléseinkről, amelyek közép- és hosszú távon meghatározó fontossággal bírnak a romániai magyar nemzetközösség szempontjából.” Mint fogalmazott: „az EMNP sok kicsi vízipisztollyal megy a háborúba, pedig most a nagyágyúra van szükség, hiszen csak egy több tízezres nagyságú utcai megmozdulás tud megfelelő súlyt adni a követeléseinknek”. Kovács Péter továbbá elmondta: az RMDSZ álláspontja szerint az ősz folyamán nagyméretű, az emberek összefogásán alapuló tiltakozást kell szervezni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Júliusban iktatják az RMDSZ kezdeményezését
Az RMDSZ és partnerei júliusban iktatják az Európai Bizottságnál az Európai Unió őshonos kisebbségeinek védelmét szolgáló polgári kezdeményezésüket – nyilatkozta tegnap Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára.
A politikus – aki két hete az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) alelnöki tisztségét is betölti – elmondta: a kezdeményezést ugyan június 21-én Brixenben, a FUEN kongresszusa keretében indították hivatalosan útjára, még az elmúlt napokban is kisebb stiláris igazításokat hajtottak végre a szövegen. Vincze Loránt ezzel magyarázta, hogy mindeddig még nem tették nyilvánossá a Minority Safepack Initiative elnevezésű európai polgári kezdeményezésük szövegét. „Alapos munkát szeretnénk végezni” – magyarázta a késlekedést Vincze Loránt.
A politikus elmondta, nem vették hasznát annak a válasznak, amelyet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kapott az Európai Bizottsághoz véleményezésre beadott saját polgári kezdeményezésére. Az EMNP korábban közölte, a brüsszeli negatív választ a FUEN rendelkezésére bocsátotta, hogy annak tanulságai valamennyi kezdeményezés számára hasznosíthatók legyenek. Vincze Loránt nem találta meglepőnek, hogy az Európai Bizottság kedvezőtlenül véleményezte az EMNP–EMNT kezdeményezését arra hivatkozva, hogy a kisebbségi jog nem uniós hatáskör. „Számunkra is a legfontosabb kihívás az volt, hogy megtaláljuk a kapcsolódási pontokat az EU kompetenciáival” – magyarázta a FUEN alelnöke.
Vincze Loránt azt is elmondta, a két hete történt megválasztásával először van erdélyi magyar alelnöke a FUEN-nek. A kilencvenes években a svájci magyar Komlóssy József töltött be alelnöki tisztséget a kisebbségi szervezetben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ballagás a tanítóképzőben
Elballagtak tegnap a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett kézdivásárhelyi tanítóképző karának idei végzős hallgatói.
A ballagókat elsőként a Petőfi Sándor-iskola elsősei Fehér Ferenc Útravaló című versével köszöntötték, majd a Vackor Napközi Otthon kis- és nagycsoportosai Gazda Klára Gyermekvilág Esztelneken című gyűjteményéből mutattak be népi gyermekmondókákat. Hegedűn kísért Ábri Béla zenetanár. A negyvennégy, nappali és távoktatási tagozaton végzett hallgatót Kovács Ildikó Katalin, a tagozat igazgatója és Szakács Tímea másodéves hallgató búcsúztatta el, a ballagók nevében pedig Erszény Izabella és Kisgyörgy Katalin mondott búcsúbeszédet. A másodévesek irodalmi-zenés összeállítása után Fűzi Bíborka elsőéves hallgató Hervai Katalin Levél helyett című versét szavalta el, ezt követően díjazták a legjobbakat. A ballagási ünnepség a Vetró-Bodoni Zuzsa művésztanár által tervezett emléklapok átadásával ért véget.
(iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Országház elé költöznek a narancssárga esernyőkkel
Bukarest után Budapesten, az Országház előtt fognak tüntetni egy hónapon át a Romániai Magyar Orvosképzésért Egyesület (RMOGYKE) képviselői – jelentette be tegnap Ádám Valérián, az egyesület titkára és dr. Elekes Ella igazgató. Mint ismeretes, az RMOGYKE 2009 óta folyatja megmozdulásait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának önállósodása, a vonatkozó törvény kisebbségi rendelkezéseinek betartása érdekében. A Budapest után következő állomás Európa fővárosa, Brüsszel lesz – hangzott el a Deus Providebit Házban az egyesület óriásbannere alatt tartott sajtótájékoztatón.
– A törvény adta lehetőségek, az erdélyi magyarság jogos igényei, a történelmi és szellemi hagyaték fényében folyamodunk az anyaországi fórumokhoz, hogy mérjék fel az erdélyi szellemi elit elvesztésének valós veszélyét. Lehet, hogy az egyéb gondoktól terhes mindennapokban mindez kevésbé tűnik életbevágónak, de a nemzet és a kultúra fennmaradásának mindenkori alapkövéről van szó. A magyar nyelvű erdélyi orvos- és gyógyszerészképzés megmaradásáért nemzeti összefogást sürgetünk – hangzott el az Elekes doktornő által ismertetett közleményben.
A közlemény kitért a romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzés elsorvasztására, amely a rendszerváltás után is folytatódott, továbbá arra, hogy a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény, amely multikulturális egyetemként határozta meg a MOGYE-t, felcsillantotta a különálló bővített, önrendelkezésű magyar főtanszékek megszervezését. Ezzel szemben a román többségű vezetés az egyetemi autonómiára hivatkozva meggátolta a törvény vonatkozó előírásainak az életbe ültetését, az egyetemi oktatás minőségét ellenőrző bizottság, az ARACIS pedig pártos határozatokat hoz a magyar nyelvű oktatás visszaszorításáról.
Bár a magyar oktatók kitartóan követelik a főtanszékek létrehozását, s a tanévzárásig nyitottak a román féllel való párbeszédre, a sorozatos megfélemlítések miatt nem jött létre az RMOGYKE-vel való együttműködés. Mivel a szándéknyilatkozatokon túl érdemi eredményeket a politikum sem tud felmutatni, az egyesület a magyar fővárosban folytatja a tiltakozást.
Kérdésre válaszolva Ádám Valérián elmondta, hogy a bukaresti tüntetésnek nincs ugyan kézzelfogható eredménye, de népszerűsítették követeléseiket, amit sokan láttak és meghallgattak. – Amikor a két bukaresti kongresszus idejére kértük az engedélyt, láthatóan kellemetlen volt számukra, hogy a vásárhelyi egyetem ügye a nemzetközi nyilvánosság elé kerül – tette hozzá az egyesület titkára.
Budapesten is narancssága esernyőkkel és az eddigi öltözékben fognak tüntetni, természetesen magyar felirattal. A tüntetéstől, amelyhez Erdélyből elszármazott orvosok is csatlakozni készülnek, azt remélik, hogy az anyaország közbeléphet a román kormánynál a törvény előírásainak a gyakorlatba ültetéséért. Ezenkívül számítanak azoknak a magyar politikusoknak a támogatására is, akik baráti viszonyt ápolnak a román kormány vezetőivel. Továbbá úgy gondolják, hogy az anyaország egyszer már bizonyított, amikor a legjobb tanárokat küldte Erdélybe, hogy világszínvonalon oktassák a leendő orvosokat, amire most is nagy szükség lenne. A segítség elfogadásával a román állam is jóvátehetné az éveken keresztül folytatott negatív diszkriminációt, ami a magyar oktatók számának a tagozat fennmaradását veszélyeztető csökkenéséhez vezetett – hangzott el a sajtótájékoztatón.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Népesség
Mégsem csökkent annyira az ország lakossága, ahogy a 2011-es népszámlálás tavaly közölt előzetes eredményei mutatták.
Az országos statisztikai hivatal csütörtökön ismertetett végeredményei szerint az állandó lakosság 20,12 millió, beleértve a huzamosabb ideje itt élő külföldieket, viszont nem számítva a huzamosan külföldön élő román állampolgárokat. Utóbbi kategóriába a statisztikai hivatal kb. 728 ezer személyt sorolt, leszögezvén, hogy a valós szám jóval nagyobb, akár többszöröse is lehet.
Ahogy várható volt, a kivándorlás leginkább az ország legelmaradottabb részét, Moldvát érinti, a népesség-kibocsátó megyék első öt helyezettje kivétel nélkül ottani. Még rágondolni is rossz, mi történne, ha a Nyugat bezárná kapuit előttük, és otthon kellene megélhetést keresniük, családjaik, pedig hazautalt pénzeik nélkül maradnának.
Románia lakossága „csak” 1,56 millióval csökkent 2002 és 2011 között. A társadalom nyilvánvaló elöregedését a statisztika is kimutatja: a 15 éven aluliak aránya 15,9%, kisebb, mint a 65 éven felülieké (17,4%). A részben aktív, részben tanulmányaik idején még eltartott 15 és 24 év közötti fiataloké még a gyerekek kategóriájánál is kisebb, csupán 12,3%, míg az elvileg aktív 25-64 év közöttieké a legnagyobb, 55,7%. Csakhogy mivel nálunk a nyugdíjba vonulás áltag életkora olyan 55 év (különféle beteg- vagy korkedvezményes kitételek révén), a valós aktív lakosság aránya alighanem jelentősen kisebb. Ami – a roppant kedvezőtlen foglalkoztatási arányok mellett – további kérdőjeleket vet fel a nyugdíjrendszer, szociális hálózat, egészségügy stb. hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatosan.
Talán még ennél is aggasztóbb a lakosság iskolázottsági szintje, hiszen a legnagyobb hányad, majdnem fele (44,2%) csupán elemi iskolai tanulmányokkal rendelkezik, beleértve 245 ezer (vagyis 1,2%) analfabétát! A középszintű iskolázottság aránya valamivel kisebb, 41,4%, míg a felsőfokú végzettségűeké csupán 14,4%! Utóbbi alighanem irreálisan magas, hiszen odasorolták a számtalan diplomagyár végzőseit is, noha tudásszintjük ezt aligha indokolná. De hát ezen kategória aránya, még így mesterségesen felpumpálva is kb. a fele a fejlett nyugati országok olyan 30%-hoz képest! Az alacsony iskolázottsági szint viszont a demokrácia fenntarthatóságát kérdőjelezi meg, illetve nagyszerű magyarázatot szolgál a nép köréből, nép által többszörösen megválasztott politikai osztály csapnivaló minőségére.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Sajtóértekezlet az RMDSZ-nél
Magyar sérelmeket firtattak
Ma délelőtt a Püspökség utcai székház nagytermében tartott sajtótájékoztatót az RMDSZ Arad megyei szervezetének vezetősége.
Miután Bognár Levente megyei elnök köszöntötte a sajtó képviselőit, bemutatta kollégáit, Faragó Péter ügyvezető elnököt és Cziszter Kálmán politikai alelnököt, az érdekvédelmi szövetségben zajlott munkát ismertette, a tagszervezetekben februártól lebonyolított tisztújító közgyűlések, a június 8-ai megyei küldöttgyűlés, illetve a június 27-én megtartott, 62 tagú Megyei Küldöttek Tanácsa alakuló ülésének legfontosabb eseményeit említve. A legutóbbi fórumon történtek között megemlítette Faragó Péter ügyvezető elnökké történt megválasztását, kitért az MKT háromtagú állandó bizottságának, illetve a szakbizottságok elnökeinek az ismertetésére. A megyei szervezetben most folyó legfontosabb munkának a jövő évi EP választásokra való felkészülést, illetve a magyar lakosság érdekeinek a minden tekintetben történő képviseletét nevezte.
Faragó Péter ügyvezető elnök arról beszélt, hogy négyévi parlamenti munkát követően visszatért a megyei szervezetbe dolgozni, ahol fontos célkitűzésnek tekinti a fiatalítást, a munka dinamizálását. Részben ezt is szolgálta a megyei szervezet alapszabályzatának és programjának bizonyos mértékű módosítása, amelyekkel igazodik a magyarság jelenlegi elvárásaihoz. Ennek egy saját eszközökkel végrehajtott népszámlálás, azaz a megyei magyarság jobb megismerése, elvárásainak számba vétele által próbálnak eleget tenni. Támogatják, illetve részt vesznek a megyében sorra kerülő falunapok rendezvényein. Ugyancsak az érdekképviselet és -érvényesítés céljából szorosabb együttműködésre törekednek a politikai pártok megyei vezetőivel.
Cziszter Kálmán politikai alelnök, az összevont politikai, jogi és kisebbségvédelmi szakbizottság elnöke tájékoztatójában az összevonástól az érdekképviselet hatékonyságának a növelését remélte, amit a magyar érdekeltségű civilszervezetekkel való szorosabb együttműködés is előmozdíthat.
Újságírói kérdésre, hogy tudnak-e a Kürtös és Kisiratos határában egy magyarországi vállalat által a palagáz kitermelése érdekében végzett talajtani elemzésekről, illetve a kérdésben milyen álláspontot képvisel az RMDSZ megyei szervezete, Bognár Levente elnök kifejtette: tudomásuk szerint csupán felmérések történtek, az RMDSZ feltétlenül a helybeli lakosság, benne a magyarság érdekeit tekinti elsődlegesnek, bármilyen vállalat is próbálkozik a kitermeléssel.
Egy újabb újságírói kérdés arra vonatkozott, hogy mi a véleményük az RMDSZ országos vezetősége által az Európai Bizottság elé terjeszteni készülő jelentésről, amiben a romániai magyarság hátrányos helyzetét sérelmezik?
A kérdésre válaszolva a megyei elnök a sepsiszentgyörgyi Mikó Imre Kollégium visszaszolgáltatása kapcsán elítélt magyar tisztségviselőket említette. Mivel azonban Arad közismert a nemzetiségek közötti toleranciáról, itt ilyen sérelmek nem történtek, de október 6-án és március 15-én, a megemlékezések alakalmával az Új Jobboldal megnyilvánulásai méltatlanok voltak az alkalom és a hely szelleméhez. Olyan esetről is van tudomásuk – mondta Bognár Levente –, hogy a villamoson idős embereket leszóltak magyar beszédük miatt. Ez azonban a sajtó által gerjesztett székely zászló ügy hozadékának is tekinthető.
Az újabb kérdést, hogy meg tudják-e adni a villamoson megszólított emberek neveit, illetve tudnak-e más sérelmekről is, azzal hárították el, hogy azok idősek, ezért bizonyára nem szívesen nyilatkoznak, de majd megkérdezik őket.
Távol áll tőlem a tanácsadás bármilyen szándéka, de a sérelmeket egyre intenzívebben számon kérő újságírói kérdésre adott, szinte röstelkedő válaszok elgondolkodtattak. Ha csak magunknak mondjuk jogos sérelmeinket, aligha van esély az orvoslásukra. Éppen ezért a román sajtónak el kell mondani, hogy általa kerüljön a köztudatba: nekünk 1918-ban autonómiát ígértek, miközben az 1923-as alkotmányban már szerepelt az önrendelkezés minden formáját kizáró egységes nemzetállam fogalma, amit most sem akarnak megváltoztatni. Mi, szórvány-magyarok, a magmaradásunkhoz igenis akarjuk a kulturális autonómiát, a Székelyföldnek a területi autonómiát. Akarjuk, hogy az államosított magyar egyházi ingatlanok ügye 23 év után végre megoldódjon. Mi nem értünk egyet az ország fejlesztési régiókra történő felosztási tervezetével, mert az ellenkezik az érdekeinkkel. Akarjuk, hogy végre önálló, állami magyar egyetemünk legyen, és megoldódjon a MOGYE ügye. Ezen felül az is jogos elvárásunk, hogy anyanyelvünk az általunk nagy számban lakott régiókban hivatalos nyelv legyen stb. Könnyen meglehet azonban, hogy az én készülékemben van a hiba…
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Hivatalosan meghaladja a 20 milliót Románia lakossága
Több mint egymillió személyre bukkantak hirtelen a különböző regiszterekben
A 2011-es népszámlálás végleges adatait tegnap tette közzé az Országos statisztikai intézet (INS), bő másfél évvel a cenzus lebonyolítása után. A tavaly közölt első részleges eredményekhez képest az egyik legjelentősebb változás az, hogy az ország állandó lakosságának száma több mint egymillió fővel nőtt, így hivatalosan Romániának 20 millió 121 ezer 641 lakosa van. Tavaly februárban a statisztikai intézet még 19 millió 42 ezer 936 lakossal számolt. A magyarság száma viszont csökkent, hiszen míg 2012 elején a statisztikai hivatal 1 millió 238 ezer romániai magyart számolt össze, a végleges eredmények szerint 1 millió 227 ezer 623 magyart tartanak számon, vagyis több mint 10 ezerrel kevesebbet. A végleges eredmények szerint majdnem 1 millió 237 ezer embernek nem ismerik a nemzetiségét és vallását. A nemzetiségükről nyilatkozó személyek száma 18,8 millió volt, ezen belül a magyarok számaránya 6,5 százalék.
Szabadság (Kolozsvár)

Kiss Tamás: Kevés köze van a valósághoz a népszámlálási adatoknak
Nem Románia lenne az első ország Kelet-Európában, ahol kozmetikázzák a népszámlálási adatokat – nyilatkozta a Szabadságnak Kiss Tamás szociológus. A szakember a 2011-es népszámlálás végleges adatait értékelte, amelyet tegnap tett közzé az Országos statisztikai hivatal, és amely a korábban ismertetett előzetes eredményekhez képest lényegesen magasabb lakosságszámot állapít meg.
– A népszámlálás módszertanát tekintve 2011-ben a kérdőíveket személyes lekérdezés alapján töltötték ki, nem volt szó regiszter alapú népszámlálásról. A személyes összeírás 19 milliós lakosságszámot eredményezett, ezt egészítették ki több mint 1,2 millió személlyel, akiknek az adatait különböző nyilvántartásokból vették át, például a pénzügy, a munkaügy, a nyugdíjosztály, vagy épp az egészségügyi minisztérium adatbázisaiból – magyarázta Kiss Tamás, aki szerint óriási a különbség az előzetes és a végleges adatok között.
A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint egyértelmű, hogy a 20 millió fölötti lakosságszám „felmutatása” volt e manőver célja. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy az ország lakossága meghaladja ezt a számot, vagy alatta marad, még ha kevéssel is. Hogy a „nagy” vagy a „kis” népességű országok kategóriájába tartozik Románia. Az Európai Unióban például bizonyos források, vagy épp az europarlamenti képviselői mandátumok száma függ az illető ország lakosságának számától.
– Úgy tűnik, hogy a népszámlálás folyamán, amely eléggé kaotikussá sikeredett, nem sikerült kellőképpen csalni, és végül ehhez a módszerhez folyamodtak – hangoztatta a szakember. – Az persze kérdéses, hogy mennyire számítanak majd hiteleseknek ezek a mutatók, hogy az Eurostat elfogadja-e például ezeket az adatokat, tette hozzá Kiss Tamás.
– Románia különben nem az egyetlen Kelet-Európában, ahol a népszámlálási eredményeknek egyre kevesebb közük van a társadalmi valósághoz, Szlovákiában és Bulgáriában is kozmetikázták az adatokat. A regiszterek alapján fel lehetett volna vinni akár 23 millióra is, hiszen a lakosságnyilvántartóban még mindig 23 millió fölött van a román állampolgárok száma – vélekedett.
Kiss Tamás szerint még a 19 milliós lakosságszám is nagyon optimista becslésnek számít, hiszen a nyugat-európai országokban a hivatalosan nyilvántartott román állampolgárok száma most már 3 millió fölött van, és folyamatosan nő.
A szakértő szerint azoknak a személynek a nagy száma, akik nem vallottak nemzeti hovatartozásukról, szintén arra vezethető vissza, hogy a különböző regiszterekből egészítették ki az adatokat, ilyenformán nem volt lehetőség rákérdezni erre. Kiss Tamás szerint fontos odafigyelni, hogy mihez viszonyítva fogják megállapítani ezentúl a nemzetiségi arányokat. Az RMDSZ-nek következetesen képviselnie kell azt az elvet, hogy az etnikai arány megállapításakor ne vegyék figyelembe azokat, akik nem nyilatkoztak a nemzetiségükről, hiszen nem is volt alkalmuk erre. A szakértő elmondta: a statisztikai hivatal közleményéből egyelőre arra lehet következtetni, hogy viszonylag korrekt módon járnak el, mivel a 19 millióból számítják a nemzetiségi arányokat.
Szabadság (Kolozsvár)

Egymillió „bónuszpolgár”
Mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lélekszáma – legalábbis ezt rögzíti a 2011 őszi népszámlálás végeredménye, amelyet csütörtökön tett közzé az Országos statisztikai intézet (INS).
Romániában lélektani szerepe van a húszmilliós küszöbnek, a 2011-es népszámlálási adatokat ezért felduzzasztották – jelentette ki a Krónika megkeresésére Székely István. Az RMDSZ főtitkárhelyettese, aki a szövetség népszámlálási bizottságának vezetője volt, elmondta, az Európai Unió által javallt módszertan alapján 19 millió személyt regisztráltak, aztán a 2011-ben felvett adatokat kiegészítették az államigazgatási szinten található adatbázisokkal, a lakossági nyilvántartások, a munkaügy, az adóhivatal adatbázisaival, arra hivatkozva, hogy voltak, akik nem tartózkodtak otthon, nem nyitottak ajtót, tehát nem sikerült őket 2011-ben megszámolni.
Sok aggályt vet fel a szakember szerint, hogy ezeket a nyilvántartásokat átemelték a népszámlálás hivatalos adatai közé, mert ezek az adatbázisok nincsenek megtisztítva, az ezekben szereplő polgárok száma közelíti a 23 milliót. Például nem jelentik a lakossági nyilvántartásokba, ha valaki elment, majd elhunyt Ausztráliában, másrészt szerinte az is kérdéses, hogy mi alapján döntötték el, mit vesznek át ezekből az adatbázisokból, és mit nem.
„Tény, hogy 1,1 millió személy adataival növelték meg a 2011-es népszámlálási regisztrációkat, ám ennek az 1,1 millió személynek nincs nemzetisége. Az adóhivatalban vagy a munkaügynél nem a nemzetiségük alapján tartják nyilván az állampolgárokat" – szögezte le Székely István. A politológus szerint az is aggodalomra ad okot, hogy a nemzetiségek arányát ehhez az 1,1 millióval megnövelt számhoz viszonyították, holott azoknak a számához kellett volna, akik nyilatkoztak a népszámlálás során a nemzetiségükről. Ez azért jelenthet gondot, mert lehetnek olyan települések, ahol éppen ezért 20 százalék alá csökken a magyarság aránya, és nem érvényesíthetők a közigazgatási törvény által szavatolt jogok, magyarázta Székely István.
Ugyanakkor a hivatalos eredmény szerinti 6,5 százalékos magyarság az 1,1 millió személylyel felduzzasztott végösszeghez viszonyítva azt igazolja, hogy a magyarság száma stagnál, a magyarság fogyásához arányaiban felzárkózott a román nemzetiségűek fogyása. A kilencvenes évekhez képest a különbség kiegyenlítődött, akkor a magyarok száma arányaiban gyorsabban csökkent, ám a 2007-es EU-s csatlakozás után a románok tömegesen megindultak munkát vállalni külföldre.
A szakértő fontosnak tartotta kiemelni, hogy a módszer alkalmatlan a pontos helyzet feltérképezésére. Az EU-s ajánlás szerint aki az egy évnél hosszabb ideig életvitelszerűen külföldön tartózkodik, nem kell hozzáadni az ország stabil lakosságához, ám úgy is értelmezték, hogy aki egy éven belül hazalátogatott már megszámolható, és még így se sikerült a 19 milliót első körben meghaladni.
A romákra vonatkozó népszámlálási adatokról Székely István megállapította, hogy valójában azt tükrözi, hol vállalják a cigányok az identitásukat. „A romák esetében a nemzeti identitás vállalása alacsony fokú. Ha megnézzük a népszámlálási eredmények térképét, azt látjuk, hogy Maros megyében, a Nyárádmentén él sok cigány nemzetiségű. Ez nem azt jelenti, hogy például Craiován kevesebben vannak, hanem azt, hogy a nyárádmentiek elérték azt a szintet, hogy hivatalosan vállalják az identitásukat. Ha a kolozsvári Pataréten mindenki román nemzetiségűnek vallja megát, senkinek nem áll jogában ezt felülírni" – magyarázta Székely István.
Sok a hiányosság a rendszerben
Szintén a módszer hiányosságaira világított rá Horváth István szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének docense. Mint rámutatott, a lakossági nyilvántartóból csak akkor törölhetnek valakit, ha hivatalosan emigrál vagy ha elhalálozik, a népszámlálás során 400 ezer személyről nyilatkozták a családtagjaik, hogy külföldön vannak, a többiekről nem tudunk semmit. Horváth István szerint a népszámlálás nem a valóságról szól, nagyon általános. „A népszámlálás csak zárt rendszerben működik, mint amilyen a kommunista Románia volt. A polgárok szabad mozgása megnehezíti a nyilvántartást, a nyílt, szinte felszámolt határokon keresztül, mozgásban levő népességeket nehéz megszámolni. A népszámlálás igénye és a valóság nehezen egyeztethető össze" – vallja Horváth István.
A szociológus szerint ha egy román állampolgár már két éve Németországban él, ott nyilvántartják, mint emigránst, de Romániában sem került ki a lakossági nyilvántartókból, és lehet, hogy családtagja sem maradt itthon, aki a népszámlálás során nyilatkozhatott volna. „Lehet, hogy hazajön, s a gyereke már Romániában születik meg, de az is lehet, hogy soha nem tér haza, megszerzi a német állampolgárságot, ám a romániai regiszterekből mégsem kerül ki" – ecsetelte Horváth István.
Bíró Blanka
Szabadság (Kolozsvár)

A magyarok számaránya 6,5 százalék
Mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lélekszáma – legalábbis ezt rögzítik a 2011 őszi népszámlálás végeredménye, amelyet csütörtökön tett közzé az Országos statisztikai intézet (INS).
Míg ugyanis a tavaly februárban közzé tett részeredmény szerint az ország lakossága 19 042 936 fő, a most közzé tett végeredmény szerint Romániában 20 121 641 fő él, ami 1 559 300 fővel kevesebb, mint a 2002-es népszámlálás során mért adat. Az INS szerint a népességfogyás oka a kivándorlásban keresendő.
Az INS szerint a magyarság lélekszáma 1 227 600 fő, ami annyit jelent, hogy a magyar közösség az ország összlakosságának 6,5 százalékát teszi ki. A 2002-es népszámláláson még 1 432 000 magyart vettek nyilvántartásba. A magyart a válaszadók 6,7 százaléka vallotta anyanyelvének. Jelentős számú polgár ugyanakkor nem nyilatkozott a nemzetiségéről: csupán 18,8 millióan árulták el a kérdezőbiztosnak, milyen nemzetiségűek, vagyis 1 millió 237 ezer polgár nemzetisége nem ismert.
A magyar után a harmadik legnépesebb etnikai csoport a romáké: 621 600 személy vallotta magát roma nemzetiségűnek, ami 3,3 százalékos arányt jelent.Ez növekedést jelent a 2002-es adatokhoz képest, akkor ugyanis a romák aránya még 2,5 százalékos volt. Ukránnak 50 900, németnek 36 000, töröknek 27 ezer, lipovánnak 23 500, tatárnak pedig 20 300 személy vallotta magát.
A vallásáról 18 861 900 személy nyilatkozott. Eszerint 86,5 százalék ortodox, 4,6 százalék római katolikus, 3,2 százalék református, 1,9 százalék pedig pünkösdista. A görög katolikusok számaránya 0,8 százalék, a baptistáké 0,6, a hetednapi adventistáké 0,4. A lakosság 0,2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vallástalan vagy ateista.
Az INS által közzétett adatok szerint csupán 727,5 főre tehető azok száma, akik egy évnél hosszabb ideje külföldön tartózkodnak – ugyanakkor például a madridi hatóságok által a közelmúltban közzé tett adatok csak Spanyolországban él hivatalosan ennyi román állampolgár. A román népszámlálási adatok vonatkozó része már csak azért is gyanús, mert az Olaszországban élő románok számát is egymillió körülire teszik, a Franciaországban élőkét pedig több százezresre.
Az ország lakosai közöl 10 333 064 nő, ez 51,4 százalékot jelent. Az adatok szerint a lakosság 54 százaléka városon, 46 százaléka pedig vidéken lakik, ez tíz év alatt 1,3 százalékos növekedés a városlakók javára.
A legnépesebb település Bukarest, ahol 1 883 400 főt számoltak meg 2011 októberében. A legnépesebb megye Iaşi, ahol 772 300 ember él. A további sorrend: Prahova – 762 900 fő, Kolozs – 691 100 fő, Konstanca – 684 100 fő, Temes – 683 500 fő, Dolj – 660 500 fő. A legkevesebb lakossal rendelkező megye Kovászna 210 200 fővel. A további sorrend: Tulcea – 213 100, Szilágy – 224 400, Mehedinţi – 265 400, Ialomiţa – 274 100 és Giurgiu – 281 400 fő.
A stabil lakosság 15,9 százalékát a 0 és 14 év közötti gyerekek teszik ki. A 15 és 24 év közötti fiatalok aránya 12,3 százalék, a 25 és 64 közötti felnőtteké 55,7 százalék, a 65 év fölötti személyeké pedig 16,1 százalék. A lakosság 85 év fölötti részének aránya 1,3 százalékos. Házasságban 4 818 400 férfi és 4 868 800 nő él az adatok szerint.
A lakosság 44,2 százaléka alacsony végzettségű, tehát nem végzett középiskolát, a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya 41,4 százalék, míg felsőfokú diplomával a lakosság 14,4 százaléka rendelkezik. 2011 október 20-án 245 400 fő vallotta magát analfabétának
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Egymillióan a cilinderből
Biztosan fellélegeztek a bukaresti illetékesek annak nyomán, hogy mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lakossága. Így nem csökken az ország súlya az EU-n belül, nem kap kevesebb támogatást a közös kasszából, és nem csökken az országnak jutó európai parlamenti képviselők száma.
Most már csak annak kell a végére járni, hogyan sikerült a statisztikai hivatal illetékeseinek alig másfél év alatt egymillió polgárt úgy elővarázsolniuk, ahogy a bűvész szokta a nyulat a cilinderből? A tavalyi év elején közzétett előzetes eredmények szerint ugyanis az ország stabil lakossága 19 millió főre csökkent. A most nyilvánosságra hozott hivatalos végeredmény szerint viszont a lakosság 20,1 millió fő.
Ekkorát azért elég durva lenne tévedni. Talán nem gondolja senki azt, hogy rosszindulatúak vagyunk, ha azt feltételezzük: itt bizony kikozmetikázták az adatokat, nem is kicsit, hogy jobban mutassanak, és az ország uniós szavazatának súlya se szenvedjen csorbát. Erre enged következtetni az az adat, miszerint alig valamivel több mint 700 ezer román állampolgár él egy évnél hosszabb ideje külföldön. A spanyol kormány által nemrég nyilvánosságra hozott bevándorlási adatok szerint ugyanis csak az ibériai országban ennél több román él hivatalosan, és akkor még a mintegy egymilliósra becsült olaszországi, valamint a több százezres franciaországi román kolóniáról nem is beszéltünk.
Mindez sajnálatos módon beárnyékolja a népszámlálás eredményét, mint ahogy a végeredmény közzétételének késlekedése is – meglehetősen durva, hogy közel két évnek kellett eltelnie a népszámlálás óta ahhoz, hogy végre megtudjuk, mi a helyzet az országban. A népesedés csökkenő tendenciája ugyanakkor a mostani adatokból is egyértelmű, hiszen még így is másfél millió fővel csökkent az ország lakossága. Számunkra pedig az a legsúlyosabb, hogy immár bizonyos: a magyarok száma közel 200 ezerrel csökkent tíz év alatt. Most az illetékes magyar szakértőkön, politikusokon, civileken a sor, hogy végiggondolják: mi a teendő a fogyás megállítása érdekében. Már ha egyáltalán lehet valamit az európai trendek ellenében tenni.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Tájékozódás
Egyáltalán nem volt titkos Bajnai Gordon erdélyi látogatása, csak a rendezvények voltak zártkörűek, és a sajtót is csak utólag értesítették a legtöbb eseményről, egyébként teljesen nyitott és nyilvános volt az egész utazás, az elejétől a végéig.
Tájékozódni ment Bajnai, mert ballib politikustársaihoz hasonlóan hiába mindentudó ő is, számos témához nem ért – ahhoz például saját bevallása szerint sem, hogy miként kell kifizetni az ő cégével szerződött libatenyésztők jogos járandóságát –, az erdélyi ügyekhez meg főleg nem. Nyilván tájékozódnia kellett, hogy neki vagy a családjának nincs-e véletlenül valami működő, netán befagyott vállalkozása, offshore számlája, kinnlevősége, esetleg tartozása a kies Romániában, mert az ilyeneket nem árt jó előre tisztázni, mielőtt nekilát észt osztani a makulátlan múltú és jellemű politikus.
Másrészt Erdélyben minden baloldalinak tájékozódnia kell, mert ők testületileg el vannak tájolva, a magyarság ügyeiben különösen jellemző, hogy az egyik legjelesebb képviselőjük, Szanyi Tibor úgy véli, a partiumi magyaroknak román az anyanyelve. De 1998-ban, majd 2004-ben is a Romániában élő magyaroknak adandó magyar jogokról úgy gondolták a baloldalon, hogy azokat románok kapnák, ami a honi hazafiaknak mégiscsak rosszulesnék. Egyedül a Medgyessy volt jól tájékozott erdélyi kérdésekben, ő például pontosan tudta, mikor van Románia nemzeti ünnepe, még azt is, hogy milyen eseményt ünnepelnek (Erdély Magyarországtól való elszakítását), ment is nagy vidáman koccintgatni az okkal dajdajozó románokkal.
Ám Medgyessy a 2004-es kampányban nem vett részt, ahogy Bajnai sem, az előbbi már, az utóbbi még nem volt az apparátus meghatározó eleme, így Bajnai csak a cinkosság vétkében marasztalható el, igaz, ő ártatlannak hiszi magát ebben is, mint minden másban. Állítása szerint nem is vett részt a 2004-es népszavazáson, mert úgy véli, hogy: „egy hamisan feltett kérdésre egy borzasztó, az önzés érvrendszerét használó politikai válasz született akkor a baloldalon, és ebből olyan mély, tartós megosztottság jött létre, ami azóta is osztja a magyar társadalmat." Vajon hogyan kellett volna kérdezni a külhoni magyaroknak adandó állampolgárságról az ország népét, hogy a Bajnai-félék is helyesen válaszoljanak? S ha máskor nem, amikor miniszterelnök volt, miért nem próbálta korrigálni a borzasztó, baloldali politikai választ? Talán, mert a külhoni magyaroknak nem volt állampolgárságuk és szavazati joguk, s akkor még azt remélte, hogy nem is lesz soha?
Az Erdélyi Magyar Ifjak nevű társulattól kapott „Turista vagyok, nem magyar" feliratú pólóra azt mondta Bajnai, hogy az nem sérti őt, mert mind Erdélyben, mind Magyarországon magyarnak érzi magát. Ez nagyon helyes, de nem is az egyszerű tényt vonták kétségbe. Politikusnak is érzi magát, meg miniszterelnökségre alkalmas személynek is... Bajnai úgy nyilatkozott, hogy nem kampányolni ment Erdélybe, nem szavazatot gyűjteni, hanem tájékozódni és partneri viszonyt építeni. Ezek szerint itthon az összes kínálkozó partnerével már kiépítette a viszonyát, ráadásul az összes lehetséges szavazatot is biztosította magának, ha az erdélyiekére már szüksége sincs. Arra viszont visszatarthatatlan ingere támadt, hogy a maga módján ő is tájékoztatással szolgáljon a regnáló magyar kormány elfogadhatatlan és cinikus politikájáról.
Ugyanis Bajnai szerint a magyar kormány Budapestről akarja megmondani a tutit, diktál az ott élőknek, gyarmatosító módjára viselkedik az erdélyiekkel, kard csörtetve üvöltözik, s csak azokra az állampolgárságot felvett erdélyi magyarokra fog koncentrálni, akiktől szavazatot remélhet. Ezzel szemben, ha ő lesz a miniszterelnök, a kormánya az ott élők demokratikusan választott szervezeteitől fogja megkérdezni, hogy mi a kívánságuk. Ezenkívül Magyarország is szakszerűen lesz vezetve. Vajon miket fog mondani, amikor majd szavazatokat is akar gyűjteni?
Ugró Miklós
A szerző a Magyar Nemzet munkatársa
Krónika (Kolozsvár)

Székely zászlók: ki levette, ki nem
Úgy tűnik, féligazságokkat nyilatkozott Dumitru Marinescu háromszéki prefektus, ugyanis az önkormányzatok csak egy része távolította el a székely zászlót a polgármesteri hivatalokról, és nem feltétlenül a felszólításai miatt.
Dumitru Marinescu szerdán jelentette be, pert kezdeményez öt háromszéki önkormányzat ellen, mivel az előzetes felszólításnak nem engedelmeskedtek, és nem távolították el az önkormányzat épületéről az arany-kék lobogót. A bejelentés ugyanakkor tartalmazta azt a közlést is, miszerint a csernátoni, a gelencei, az ozsdolai, a vargyasi és a kovásznai önkormányzat eltávolította a zászlót a kormányhivatal felszólítása nyomán. Csütörtökön portálunk érdeklődésére viszont kiderült, hogy a prefektus által állítottak csak részben igazak, mivel például Csernáton község polgármesteri hivatalának épületén ott lobog a zászló, az ozsdolain pedig azért nem látható, mert az ingatlan homlokzatát felújították, és az időre lekerült onnan minden, a román címert és zászlót és a feliratokat is odaértve.
Brânduș Dendyuk Szilveszter ozsdolai előljáró érdeklődésünkre hangsúlyozta, hogy mind a EU, mind a román és a székely zászló is visszakerül a helyére, ez nem kérdéses, és nem is szándékoztak eleget tenni Marinescu felkérésének. Gelence MPP-s elöljárójával Cseh Józseffel nem sikerült felvennünk a kapcsolatot, viszont a polgári alakulat megyei vezetőinek nincs tudomása arról, hogy engedelmeskedett volna a prefektusi elvárásnak. Vargyas község polgármestere Ilkei Ferenc megkeresésünkre elmondta, hogy ők kifejezetten eltávolították a lobogót, és a hivatal közelében, egy hat méter magas oszlopon helyezték el, de hamarosan visszahelyezik a községháza homlokzatára. Ilkei szerint nem rendelkeznek megfelelő apparátussal, így nincs jogászuk, és emiatt most el akarták kerülni a pert. A művelődési ház homlokzatán viszont továbbra is ott van a zászló. A kovásznai városházáról a lobogó már korábban lekerült, még a Kőrösi Csoma Sándor középiskolában kirobbant hajpántos-cirkusz idején. Thiesz János akkor azzal érvelt, hogy nem akarták tovább borzolni a kedélyeket.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke egyszerűen félretájékoztatásnak minősítette a prefektus kijelentését, Csernátont hozva fel példaként, ahol mint a helyszínen is kiderült, valóban a helyén van a zászló. A megyei önkormányzat vezetője úgy vélte, a kormánybiztos így próbál nyomást gyakorolni a közvéleményre, viszont sem az említett önkormányzatok, sem azok, amelyek ellen pert indított nem fogják eltávolítani a lobogót.
Marinescu egyébként márciusban azon jogszabályok alapján kérte a zászlók levételét, melyek szerint a polgármesteri hivatalokra az ország és az Európai Unió zászlaja mellett a területi egységek saját – hivatalosan elfogadott – jelképei tűzhetők ki. Mivel Székelyföld nem tekinthető önálló egységnek, a zászló pedig nem volt elfogadva a megye jelképének, így kitűzése közintézményre törvénybe ütköző.
Egyébként a perbe fogott önkormányzatok, mint például a baróti, vagy az árkosi a homlokzaton hagyják a lobogót a bírósági ítélet megszületéséig, mivel felfogásukban nem követtek el törvénytelenséget.
Nagy D. István
Székelyhon.ro

Kiss Tamás: önkényesen kozmetikázták az adatokat
Minősíthetetlen kozmetikázással javított a népszámlálási adatokon az országos statisztikai intézet – állítja Székely István politológushoz hasonlóan Kiss Tamás szociológus a 2011-es népszámlálás csütörtökön nyilvánosságra hozott végeredményéről.
A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa a maszol.ro-nak elmondta: amint a hivatal közleményéből is kiderül, önkényesen változtattak a 2011-es népszámlálás módszertanán, és regiszterekből – különböző nyilvántartói adatbázisokból – egészítették ki 1,2 millióval népességszámot, és az így kapott adatot közölték végeredményként.
A szakember emlékeztetett arra, hogy a statisztikatudomány két féle népszámlálást ismer. Az egyik szerint kérdőívvel felkeresik a háztartásokat és összeírják a személyeket. A másik szerint nem küldenek kérdezőbiztost, hanem különböző regisztereket kapcsolnak össze, és ez alapján kapnak adatokat az ország népességéről. Romániában szerinte már csak azért sem lehetett alkalmazni az utóbbi módszert, mert a különböző regiszterekben is óriási ellentmondások vannak. „A lakosság-nyilvántartóban például jelenleg is 23 millió állampolgár szerepel” – magyarázta.
Kiss tájékoztatása szerint a statisztikai intézet elsősorban nem a lakossági nyilvántartót, hanem a pénzügyi, nyugdíjosztályi, munkaügyi, szociális ügyi adatbázisokat használt ehhez a kozmetikázáshoz. „Anélkül számoltak hozzá a végeredményhez személyeket, hogy fogalmuk lett volna arról, hol tartózkodnak ezek az emberek. Ilyen alapon akármennyivel ki lehet egészíteni az adatokat, nem csak 1,2 milliót, hanem 2,5 milliót is hozzá lehetett volna tenni a népességszámhoz” – fogalmazott a szociológus.
A szakember szerint a hivatalos végeredménnyel ellentmondanak a különböző migrációs vizsgálatok adatai, illetve a főbb bevándorlási célországok statisztikái, amelyek szerint már meghaladta a 3 milliót a külföldön élő román állampolgárok száma. „Szerintem még az előzetes adatok szerinti 19 milliós népességszám is túlbecsült adat” – tette hozzá.
Felvetésünkre Kiss Tamás kijelentette: a román hatóságok eljárása „nyilvánvalóan” összefüggésben áll a különböző uniós támogatásokkal is. „Románia számára az uniós struktúrák szempontjából is katasztrófát jelentett, hogy 19 millióra csökkent a lakosságszám. Ez nem volt egy vállalható dolog. Ezt nem gondolták végig a népszámlálás során, utólag pedig ilyen minősíthetetlen kozmetikázással javítottak az adatokon” – fogalmazott.
Mint ismert, a csütörtökön nyilvánosságra hozott adatok szerint a lakosságnak mintegy hat százaléka ismeretlen nemzetiségű. Kiss szerint nem is érdemes sokat gondolkodni azon, hogy a népességnek ez a része milyen arányban magyar nemzetiségű. „Sokkal inkább az a kérdés, hogy ezek az emberek léteznek vagy sem, hiszen fiktív tömegekről szóló adatok keringenek a statisztikai hivatal közleményeiben” – vélekedett.
A kisebbségkutató intézet munkatársa szerint az RMDSZ és az erdélyi magyar politikai elit a történtek után csak egyet tehet: ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az etnikai arányokat abból a népességből számítsák ki, akiket kérdezőbiztosokkal számolták össze. „A regiszter alapon pótolt népességből kiszámítani a magyarság arányát nyilvánvalóan badarság” – szögezte le a szociológus.
Cs. P. T.
Maszol.ro

Hivatalos adat: Kolozs megy lakosságának 15 százaléka magyar
Megyei lebontásban is közzétett csütörtökön a 2011-es népszámlálás adatai az Országos statisztikai intézet. E szerint Kolozs megye lakossága 631 106 fő.
A megye népességének etnikai megoszlása a következő: románok – 520 885 (75,4 százalék), magyarok – 103 591 (15), romák – 22 531 (3,2), németek – 687 (0,1).
Mint ismert, a hivatalos országos adatokat megkérdőjelezi, hogy a hatóságok a maszol.ro által megkérdezett szakemberek szerint mesterségesen felduzzasztották a számokat. A végleges adatok szerint a lakosság 6 százaléka ismeretlen nemzetiségű.
Maszol.ro

LÉGBŐL KAPVA
1,2 millió embert berajzoltak a statisztikákba
Kiss Tamás szociológus úgy gondolja, mesterségesen, különböző regiszterekből átvett adatok alapján duzzasztották fel a statisztikákat. Fontos, hogy az RMDSZ ragaszkodjon ahhoz, hogy az etnikai arányokat a ténylegesen lekérdezett kérdőívekből számolják.
A részeredményeket és az előzetes becsléseket cáfolja a tavalyelőtti népszámlálás végleges, csütörtökön közzétett eredménye: nem csökkent 20 millió alá Románia lakossága.
A hivatalos információ szerint 20.121.641 személy volt Románia állandó, stabil lakossága 2011. október 20-án, ami 2002-es népszámlálás óta 1.559.300-as lakosságcsökkenést jelent – jelentette be az Országos statisztikai hivatal.
Kiss Tamás szociológust arról kérdeztük, mi lehet az oka annak, hogy a 19 milliós lakosságszámot előrevetítő részeredmények és az ideiglenes eredmények nem igazolódtak be. Kiss Tamás: – Nagyon egyszerű, hogy mi az oka ennek: ha finoman akarunk fogalmazni, akkor regiszter alapon pótoltak 1,2 millió személyt, ha nem, akkor 1,2 millió személyt berajzoltak a népszámlálási adatbázisba.
Két fajta népszámlálás létezik: az egyik a regiszter alapú népszámlálás, ezzel a módszerrel mérték fel a lakosságot például Szlovéniában és Ausztriában, ahol nem volt hagyományos értelemben vett népszámlálás. Romániában nem ez történt, hanem a másik fajta, a hagyományos, kérdőív- és kérdezőbiztos alapú népszámlását hajtották végre, melynek során kiment a biztos, és feltette a kérdéseket a válaszadóknak vagy az otthon tartózkodó háztartástagoknak.
Az eredeti módszertanban nem szerepelt az, hogy regiszter alapon egészítenének ki adatokat, ennek ellenére itt különböző regiszterekből – azt is lehet tudni, hogy milyen regiszterekből, például a pénzügy-, a munkaügyi minisztériumnak, a nyugdíjosztálynak, a tanügyminisztériumnak, illetve az egészségügyi minisztériumnak az adatbázisából – vettek át személyes adatokat, és ezeket hozzácsapták a lekérdezett adatmennyiséghez, így bizonyos értelemben mesterséges módon növelték a népességszámot húszmillió fölé.
Milyen hozadéka volt vagy lehet az ország számára ennek az adatduzzasztásnak?
- Románia számára – elsősorban az EU-s struktúrákon belül – nagyon nehezen vállalható dolog lett volna, hogy 19 millióra csökkent a népesség száma, hihetetlen népességvesztést jelent, ami nyilván az ország befolyása súlyának a csökkenését vonta volna maga után. Ami az adatok realitását illeti, érdemes elmondani, hogy a különböző bevándorlási statisztikák szerint a külföldön tartózkodó román állampolgárok száma meghaladta a hárommillió főt. Egyébként valószínűleg a 19 milliós adat előrevetítése is felülbecsülte a tényleges népesség számát Romániában.
Fel lehet becsülni, hogy milyen kategóriájú személyek kerültek be a végleges népszámlálási adatsorba? – Fel lehet becsülni a területi adatokból, abból, hogy az előzetes adatokhoz képest hol növekedett a népesség leginkább. Úgy tűnik, elsősorban Bukarestben, illetve a nagyvárosokban érhető tetten ez a gyarapodás. Egyelőre nem látom, miként lehetne megvizsgálni azt, hogy ez esetben a korstruktúra vagy az iskolai végzettség hogyan viszonyul az országos átlaghoz, de nagy valószínűséggel a migráns népességhez lehet hasonló, valószínűleg fiatalok, az átlagnál jobban képzett emberek. De valójában azt érdemes tudni, hogy többségük nem is létezik, tehát teljesen fiktív számokkal dobálózik a statisztikai hivatal.
A népességduzzasztásnak az etnikai vonatkozása is érdekes. Nyilvánvaló, hogy a tényleges népszámlálás alapján körülbelül 54 ezer volt azoknak a száma, akik nem nyilatkoztak a nemzetiségükről. Más kelet-európai népszámlálásokhoz viszonyítva ez egy minimális arány, tehát Romániában majdnem mindenki nyilatkozott a nemzetiségéről. Most pedig megjelent több mint 1,2 millió ember, akiről nincs ebben a tekintetben adat. Lényeges, hogy az RMDSZ ragaszkodjon ahhoz, hogy az etnikai arányokat minden szinten a ténylegesen lekérdezett kérdőívekből számolják, ne a 20 milliós népességből, mert ennek az 1,2 millió embernek nem kérdezték meg a nemzetiségét, csak berajzolták őket a statisztikákba.
Kérdezett: Kertész Melinda
Transilvan.ro

Kisebbségek helyzete az önkormányzat szemszögéből
A 10. EU Tábor szerdai napjának harmadik előadása a kisebbségek és az önkormányzatiság témáját foglalta magába. Felszólalt Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere, szociológus és kisebbségkutató, valamint Simó Dezső-Szabolcs, Szentábrahám polgármestere. A moderátor szerepét Takács Aranka, Vajdahunyad önkormányzati képviselője töltötte be.
Béres Csaba a tapasztalatszerzés lehetőségeként tekint az EU Táborra, többször is kiemelte, milyen fontos a fiatalok marosfői jelenléte. Székelyhíd polgármestere elmesélte, környékükön mindenki kisebbségben van, ennek ellenére nincsenek konfliktusok, az emberek jól egyeznek egymás között. Elmondása szerint Székelyhíd legnagyobb problémája a roma kérdés, ez eddig nem volt kellőképpen kezelve. A roma kérdés három pillérre helyezhető: oktatás, lakhatás-egészségügy, munkahely. Szerinte a romáknak fel kell állítani egy életpálya modellt.
Tapasztalatai szerint nehéz az önkormányzati élet. A polgármesternek sokrétű a feladata. Meg kell próbálni kezelni a dolgokat, a kisebbséget támogatni kell, de a többség ne érezze, hogy a kisebbség többet kap. ”Aki őszinte meggyőződéssel dolgozik, kitűnik, tovább jut az életben. Amíg fiatalok vagyunk, addig fogjunk neki a nagy dolgoknak” – fejtette ki.
Simó Dezső-Szabolcs véleménye szerint a községben élő embereknek egy mentőöv a munka területén, hogy közel laknak a városhoz, Székelykeresztúrhoz. A turizmus gyerekcipőben jár, a látványosságok nincsenek kihasználva. Meglátása, hogy két féle roma létezik: van, aki beletörődött a sorsába és segélyből él, a másik, aki szakmát tanult és külföldre jár dolgozni. Elmondása alapján motiválni kell a beletörődötteket, munkahely lehetőségeket kell felajánlani, iskolába járatni a gyerekeket. „Ki kell szakítani a környezetéből, oktatni kell őket, legyenek együtt a többi gyerekkel és tanárokkal. Ha szükséges tegyünk kivételeket, a szegényebbeket támogassuk, próbáljuk segíteni őket az előrehaladásban” – ezt tartja a legfontosabbnak. Azt, hogy a roma gyerekek minél több időt töltsenek az iskolában, szociális segéllyel próbálják elérni.
Takács Aranka meggyőződése, az etnikumok közötti jó kommunikáció kialakításával, elszántsággal nincs olyan cél, amit ne tudnánk elérni. A MIÉRT összefogja a magyar kisebbséget. „Egyedül senki nem ér semmit, csak akkor vagyunk erősek, ha együtt teszünk valamit, közösen visszük előre a céljainkat”– zárta a beszélgetést.
„Ha én még egyszer a MIÉRT elnöke lehetnék…” – visszatekintés: 10 éve MIÉRT
Szerdán, kora délután, Visszatekintés: 10 éve MIÉRT cím alatt beszélgettek a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) korábbi elnökei. A nosztalgikus hangulatú beszélgetésen Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, Borboly Csaba, az RMDSZ Csík Területi Szervezetének elnöke, Bodor László, az RMDSZ főtitkár-helyettese, illetve moderátorként a MIÉRT jelenlegi elnöke, Szabó József is részt vett.
Kovács Péter, a MIÉRT első elnöke, a múlt felelevenítése mellett a jövőbeni tevékenységekre fektetette a hangsúlyt: „A nemrég megjelent MIÉRT elmúlt 10 éve tematikájú kiadványban számos tapasztalat fellapozható, inkább arról fogok beszélni, hogy mi lenne, ha én még egyszer a MIÉRT elnöke lehetnék…”
Kovács Péter rámutatott, hogy végeztek egy kutatást az ifjúsági szervezetek politika iránti érdeklődése kapcsán, amelyből kiderült, hogy a fiatalok elenyésző százalékát foglalkoztatja a közösségi tevékenységek végzése. Fő problémaként a fiatalok passzivitását említette, hiszen nem mutatnak érdeklődést a közéleti tevékenységek iránt. Kiszorítva érzik magukat a döntésekből, divat lett nem szavazni, nem részt venni a közösségi életben. „A kérdés az, hogyan tudnánk kimozdítani őket ebből az állapotból és elérni, hogy bármilyen viszonyulást tanúsítsanak a közélet iránt” – emelte ki a főtitkár.
Az ifjúsági szervezetek legfontosabb feladataként azt határozta meg, hogy befogadóbbá tegyék a fiatalokat. Eddigi sikeres példaként az érettségi.ro-t emelte ki, továbbá hozzátette: „Vannak pozitív elképzelések, amire lehet, hogy felcsillan a szeme az ifjúságnak. Fontos, hogy teljes nyitottsággal fogadjuk el, amit mondanak.”
Borboly Csaba, korábbi MIÉRT elnökként hangsúlyozta, a szervezet legnagyobb erénye, hogy sokan kipróbálhatják magukat a közélet terén. „A MIÉRT-ben való munka egy második diploma”- mondta az elnök. Borboly rávilágított arra, hogy mire van szüksége a fiataloknak a mostani életben: odafigyelés egymásra, összetartás, értékelése. A felnőtté válásban kiemelkedő szerepe lehet egy ifjúsági szervezetnek, ami ugyanakkor maradandó közösségi élmény.
„Jövőbe tekinteni a múlt nélkül nem lehet”- kezdte felszólalását Bodor László. A MIÉRT elnökeként megélt tapasztalatai mellett, az EU Tábor szervezésének néhány részletére is kitért a MIÉRT legutóbbi elnöke. Elmondta, az ifjúsági szervezeteknek nagyobb szerepet kell vállalniuk a fiatalok életében: szükséges jövőképet mutatni a felnövekvő nemzedéknek.
EU Tábor Sajtóiroda
2013. július 3.
Marosfő
Erdon.ro

Magyar tanítóképzés a PKE-n
Nagyvárad
Lehet jelentkezni a Partiumi Keresztény Egyetem óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakára, mely a tavalyi évben indult. A részletekről az érintett személyek nyilatkoztak honlapunknak.
Bartha Krisztina, a PKE tanszéki koordonátora az Erdély Online-nak arról számolt be, hogy az óvodai és elemi oktatás pedagógiája szak a 2012/2013-as tanévben indult a Partiumi Keresztény Egyetemen azzal a céllal, hogy visszaállítsák azt a hagyományos tanító képzést Nagyváradon, mely évtizedeken keresztül igen magas színvonalon zajlott. Emellett azt is szerették volna, hogy egy teljesen magyar nyelvű képzés induljon el, úgy a módszertant, mint a szaktantárgyak oktatását illetően, jól képzett tanárok segítségével. A most zárult első év a bizonyítéka annak, hogy ez meg is valósult. Nagyon nagy érdeklődést mutatkozott a tanítóképző képzés iránt, s ezt a „hagyományt” folytatni akarják. A következő tanévre 35 helyet hirdettek meg, melyből 18 tandíjmentes, a többi nyilván tandíjas. Szerinte a tandíjaik eléggé alacsonyak, összehasonlítva a többi egyetemmel, akár nagyváradi, akár más erdélyi felsőfokú tanintézményekkel. Évi 300 euróról van szó, emellett pedig nagyon jó ösztöndíj hálózatot működtetnek, érdemösztöndíjban részesül a legjobb hallgató az évfolyamon, illetve van tanulmányi és szociális ösztöndíjuk is. Azoknak a hallgatóknak pedig, akik más településekről érkeznek, az Arany János kollégiumban kínálnak szállás lehetőséget, amihez napi egy étkezés is társul. Az étkezdét természetesen a többi diák is használhatja, abban az esetben például, ha sok órájuk van egy nap, és nincs idejük hazamenni, vagy máshol ebédelni.
Az alapképzés 3 éves, óvó- és tanító(nő) diplomát lehet szerezni vele. Olyan tantárgyakat oktatnak például, mint általános pedagógia, pszichológia, nevelés lélektan, didaktika, különböző módszertanok, illetve van egy nagyon jó gyakorlati része is a képzésnek. Minden félévben a diákok elmennek óvodákba és iskolákba, ahol már több éve gyakorló óvó néniktől, tanító néniktől elsajátították a gyakorlati jellegű készségeket. Van néhány állandó tanárjuk, akik főállásban dolgoznak a PKE ezen szakán, illetve olyanok is, akik szintén az egyetemen oktatnak, de más szakokról bedolgoznak, valamint néhány vendégelőadó is tanít Debrecenből és Nyíregyházáról. Fontosnak tartják a tehetséggondozást, jelezték a diákszervezetnek: szeretnék, hogy a szakuk a Tudományos Diákköri Konferencián is részt vehessen. Az egyetem akkreditált, a szaknak pedig rendelkezik a szükséges működési engedélyekkel, tehát a végzős hallgatók államilag elismert diplomát szereznek.
Kis közösség
Arra a kérdésünkre, hogy egy idén érettségizett fiatal miért választaná például ezt a szakot, Bordás Andrea adjunktus azt felelte: a PKE nem egy nagy egyetem, ahol elvész a diák, hanem szinte egyénenként foglalkoznak mindenkivel, más szóval megvannak a kis közösségek előnyei. Vannak Erasmus-kapcsolataik, és sok közös programot szerveznek. Karácsonykor bensőséges hangulatban megajándékozták egymást, de volt könyvbemutató is, Schneider N. Antal és szerzőtársai kötetét ismertették egy érdekes beszélgetés keretében. A legnagyobb szabású programjuk talán a Mesekavalkád volt, mely a Diáknapok keretében zajlott, és ahová egy egész osztályt meghívtak, és első éves hallgatóik a gyakorlatban is tényleg kipróbálhatták magukat. A diákok emellett megnézhetik, hogy hogyan zajlik egy-egy óra, a másodévtől kezdve tanítanak is, és rengeteg olyan tevékenységben is részt vehetnek, mely iskolán kívül zajlik. Versenyeken szerepelnek, ellátogatnak játszóházakba, ahol megtanulhatják ők is, hogyan kell a gyermekekkel bánni. Közben pedig megismerkednek pedagógusokkal, mely a jövőjük szempontjából azért lehet hasznos, mert a munkahelyeiken könnyebben beilleszkednek majd. Miután elvégzik az egyetemet, a tapasztalat azt mutatja, hogy valamilyen állás mindenkinek jut, még ha rögtön nem is Váradon egy végleges poszt. Ha más nem, akkor helyettesítő, mert az óvónők és tanítónők elég gyakran mennek szülési szabadságra…
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro