Összehangolt erőkkel
Alig akad olyan magyarlakta városa Erdélynek, amelyről az elmúlt hetek-hónapok során ne röppentek volna fel a magyarok elleni jogsértésekkel kapcsolatos hírek.
Nagyváradon például köztér- és utcanév-változtatással kívánják nyomatékosítani, kik az urak a városban, Marosvásárhelyen az orvosi egyetemen máig nem oldódott meg a magyar nyelvű oktatás helyzete, mi több, újabban középiskolákba is begyűrűzött a román nacionalizmus, előbb a kétnyelvű oklevelek ütötték ki a biztosítékot a hivatásos nemzetvédőknél, majd a tanévzáró ünnepségen dulakodásba torkollt a magyar szülők kétnyelvűséget hirdető akciója.
De még üdülőtelepről is érkeznek olyan sajtójelentések, miszerint eltűnt gyermek keresésére sem engedélyezték a magyar nyelvű felhívást. Nem jobb a helyzet térségünkben sem: a nagy feljelentő elődje nyomába lépő új prefektus pert indított Barót polgármesteri hivatala ellen a városháza-felirat miatt, mindeközben pedig a brassói táblabíróság érvénytelenítette Kovászna Megye Tanácsának megyezászlóról szóló határozatát.
Mintha valakik készakarva gondoskodnának arról, hogy mindenütt – a strandtól, parktól kezdődően az oktatási és állami intézményeken át az igazságszolgáltatás palotájáig – azt érezzük: másodrangú állampolgárai vagyunk ennek az országnak.
Nehezen hihető ezért, hogy véletlen egybeesésekről lenne szó, sokkal inkább úgy tűnik, összehangolt, központilag irányított stratégia mentén hoznak újabb és újabb, nemzeti önérzetünket sértő intézkedéseket. Megeshet, reakciókészségünket tesztelik így, a forró nyár küszöbén, hadd lássák, mire számíthatnak, ha ősszel nyélbe ütik a közigazgatási átszervezést, s olyan régióba olvasztják be Székelyföldet, amelyben a magyarság aránya 30 százalék körülire csökken, megeshet, autonómiatörekvéseink erősödésének kívánják elejét venni, megfélemlítésünket célozzák ezek az akciók – bármiként legyen is, bármilyen sötét szándék álljon e magyarellenes megnyilvánulások mögött, ha válaszunk nem kellőképpen határozott és ugyanannyira összehangolt, sikerrel nem járhatunk.
Mintha kezdenének ugyan ráébredni erre a magyar politikai pártok és szervezetek is, az együttműködési szándék kinyilvánításánál azonban többre volna szükség: legalább a régiósítás ügyében egységes akciótervet kellene kidolgozni, és együtt cselekedni, mégpedig mielőbb. Az idő ugyanis nem nekünk dolgozik.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma

Jöttmentek
Hétfőn háromszázötven román ortodox pünkösdi búcsújáró nemzeti zászlót kapott ajándékba a székelyföldi, Kovászna és Hargita megyei püspökségtől a nagypataki kolostorban.
Amely nemrég két kilométernyi hosszú piros-sárga-kékre festett vásznat vásárolt, hogy templomaiban és kolostoraiban a szerzetesek minden hívőnek varrjanak egy-egy zászlót, így minden székelyföldi román családnak jut majd belőle.
A püspökség szerint, ez csupán e hazafias akció kezdete, újabb kilométernyi vászonra lesz hamarosan szükségük, hogy a nyár folyamán már minden román házra kitűzhessék a trikolort.
Ceauşescu nem tudta, s nem is merte elrománosítani a Székelyföldet, bár ő is próbálkozott vele, részleges sikerekkel is dicsekedhetett. Utódai napjainkban főleg a nemzeti egyház segítségét próbálják felhasználni e nagy történelmi álom beteljesülése érdekében.
A Kovászna és Hargita megyei püspökség ilyen irányú buzgó hazaffyas tevékenysége régóta ismert, s az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Ponta-kormány beiktatása óta felerősödött, hiszen már a kabinet, a prefektusok nyíltszínű támogatására is számíthatnak.
Lám, még ilyen vonatkozásban is megmutatkozik, mit jelent, ha az erdélyi magyarság nem képviselteti magát az ország végrehajtó hatalmában, bár kétségtelen, hogy a kormányszerepnek hátulütői is vannak.
E lépések a székelyföldi autonómia-kezdeményezéseknek kiabálnak vissza.
S a Székely Nemzeti Tanács múlt szombati küldöttgyűlésének is, illetve az ott elfogadott jelszónak: a „Székelyföldért megmozgatjuk Európát”-nak.
Gondolni sem merünk arra, mit kapnánk az orrunkra, s kapnának erdélyi magyar pártjaink, civilszervezeteink és templomaink a többségi sajtótól, s a hatalom intézményeitől, ha a mi történelmi egyházaink valamelyik püspökségének jutna eszébe, hogy két kilométernyi piros-fehér-zöld vásznat vásároljon, varrassa lobogókká azokat saját papjaival és apácáival, vagy kétezer méternyi székely zászlókat osztogasson a búcsúkon, adott esetben a reformáció ünnepségein. E zászlós eseményre nem véletlenül kerül sor most, amikor az ország területi-adminisztratív újjászervezésének előkészületei folynak, s folyamatban van az új alkotmány kidolgozása is. Hisz kétezer, több ezer méter trikolor akár több ezer éves múltat is szimbolizálhat, azt is jelentheti, hogy ezen a földön mi csak ezeréves ázsiai jöttmentek vagyunk.
Kilin Sándor
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Lezsák: felállítják Kolozsváron Bethlen Gábor szobrát
Felállítják Kolozsvárott Bethlen Gábor szobrát október 23-án, erdélyi fejedelemmé választásának 400. évfordulóján – jelentette be Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke a Parlamentben.
Elmondta, a Bethlen Gábor-emlékév programjainak előkészítése- kor „sikerült az összefogást megteremteni", amelynek egyik csúcspontja lesz az egész alakos bronzszobor felavatása a ko- lozsvári alsóvárosi református templom kertjében.
Lezsák Sándor szólt arról, hogy Erdély aranykora címmel középiskolai vetélkedőt szerveznek a Kárpát-medencei diákoknak. Ehhez igénybe veszik az internet segítségét is. A legjobb 24 csapatot meghívják a döntőre a Lakiteleki Népfőiskolára. Közülük kerülnek majd ki azok, akiket elvisznek a szoboravatásra.
Megemlítette, hogy a Bethlen Gábor Alapítvány jubileumi díjátadó ünnepsége az erdélyi fejedelem születésének és egyben halálának évfordulóján lesz november 15-én Budapesten. Ebből az alkalomból vehetik át a kitüntetettek a Bethlen Gábor-, a Márton Áron-, valamint a Tamási Áron-díjakat – közölte.
A Bethlen Gábor-díjas Kató Béla erdélyi református püspök elmondta, az idén azt a szándékukat valósítják meg, miszerint Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulóján jól látható helyen állítsák fel a fejedelem szobrát.
Utalt rá, hogy két erdélyi településen, Nagyenyeden és Gyergyószárhegyen mellszobra már van a fejedelemnek, de azokat olyan belső terekben helyezték el, ahol „nem túl szembetűnőek".
Hangsúlyozta, a szobor pályázati pénzekből és közadakozás támogatásával készül majd el. Adakozásra az emlékév fővédnökei (Lezsák Sándor, Böjtbe Csaba ferences szerzetes és Kató Bélba) kérik majd a Kárpát-medencei magyarokat.
Megjegyezte, a szobor felállításához építési engedélyt kell kérniük. Jogilag az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába kerül majd a szobor, de – mint mondta – Bethlen Gábor az egész világ magyarságához tartozik, így „nem kell osztozni rajta".
A 220 centiméter magasságúra tervezett alkotás készítője az erdélyi református lelkészcsaládból származó, már régóta Magyarországon élő Péterfy László szobrászművész lesz – tette hozzá.
MTI
Erdély.ma

Szakértő: cél, hogy magyar iskolába írassák a külhoni szülők gyermekeiket
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője szerint a legfontosabb cél, hogy a külhoni magyar területeken anyanyelvi oktatási intézménybe írassák a szülők a gyermekeiket, mert a többségi iskolákból minimális az esély a visszaíratásra.
Kántor Zoltán az Iskolaválasztás - nyelvmegtartás és/vagy érvényesülés címmel szerdán Budapesten rendezett konferencián felidézte, hogy tavaly a külhoni magyar óvodások évét rendezték meg a nemzetpolitikai államtitkárság kezdeményezésére, az idei pedig a kisiskolások éve. Mindkét programhoz továbbképzések, háttéranyagok, módszertani csomagok kapcsolódtak és kapcsolódnak. A kisiskolások évére 100 millió forintot különítettek el.
Hozzátette: a gyermekek 8-10 éves koráig terjedő időszak azért fontos mert addig eldől, hogy magyar nyelvű intézménybe kerülnek-e.
Szólt a szintén a nemzetpolitikai államtitkárság által kezdeményezett Ringató programról is. Ebben a módszertani foglalkozásoknak az a célja, hogy a gyermekek minél hamarabb magyar környezetbe kerüljenek, majd magyar nyelvű óvodába, iskolába írassák őket. A Ringató programmal a szülők már az óvoda- és iskolaválasztás előtt megismerkedhetnek a pedagógussal, a többi szülőtárssal - magyarázta.
A legfontosabb cél, hogy magyar nyelvű oktatási intézményekbe "tereljék" a gyerekeket, ha nem ez történik, minimális az esély, hogy a többségi iskolából később visszaírassák őket magyar intézményekbe - fogalmazott az intézet vezetője.
Tarnóczy Mariann, a Magyar Tudományos Akadémia Határon Túli Magyarok Titkárságának osztályvezetője arról beszélt, hogy 1997 óta finanszíroznak határon túli magyar kutatásokat, 2005 óta Kárpát-medencei intézményeket is támogatva.
Morvai Tünde, kutató a Szlovákiában a tömbben és a szórványterületen egyaránt végezett kutatásokról szólva hangsúlyozta, az egyik kutatási területen, Dunaszerdahelyen, a 22 500 lakos közül 75 százalék vallotta magát magyarnak. A város iskolarendszere kétnyelvű, kilenc óvodából, csak kettő a magyar nyelvű, egy szlovák és hat a vegyes. Hat alapiskola közül kettő magyar, míg a középfokú oktatásban 12 intézményből hét a magyar tanítási nyelvű.
A kutatás során szinte tabutémának számított az iskolaválasztás kérdése. Előfordult, hogy iskolaigazgató a kényes magyar-szlovák kapcsolatokra hivatkozva tagadta meg a válaszadást - összegezte.
Azok, akik a szlovák intézmény mellett döntöttek szempontként említették a szlovák nyelvi kompetenciák elsajátítását. Akik egykor szlovák intézménybe jártak, nagyobb arányban adták többségi óvodába és iskolába gyermeküket, mint akik magyar tannyelvűbe jártak. Vannak akik úgy gondolkodnak, hogy a magyarul tanulás nélkül 4-5 órával kevesebb a heti óraszám, és ez lehetőséget ad más idegen nyelv tanulására - mondta.
Szügyi Éva kutató a délvidéki helyzetet ismertetve hangsúlyozta, hogy a csökkenő gyermeklétszám, a szakképzett tanerő és a magyar tankönyvek hiánya jelentősen befolyásolja az intézményválasztást.
A tömbben és a szórványban egyaránt egyre kevesebb a magyarul tanuló diákok száma. A magyar általános iskolások 20 százaléka tanul szerb nyelven. Arányuk akár 30 százalékra is nőhet a tendenciákat látva - mondta.
A szakember zentai kutatása során szembesült azzal a jelenséggel, hogy a pedagógusok, szülők nem akarnak nyilatkozni az iskolaválasztás motivációiról. Általános szempontokat említettek, a lakóhely közelségét, az iskola hírnevét, más szülők tapasztalatait - tette hozzá.
Ferenc Viktória, a kárpátaljai kutatómunka eredményeiről elmondta, 5-8 éve új tendenciaként jelent meg a többségi iskolaválasztás. Korábban magától értetődő volt, hogy a magyar szülők magyar iskolát választanak. Törést az ukrán nyelvű emelt szintű érettségi és felvételi hozott. Ez az intézkedés azzal járt, hogy észrevehetően megnőtt a többségi iskolát választók száma.
Beregszászban adottak a teljes magyar nyelvű oktatás feltételei, mégis csak az összes iskolás 44 százaléka jár magyar nyelvű intézménybe. Az iskolaválasztási szempontok között említették a szülők az ukrán nyelv elsajátítását, az ukrajnai továbbtanulásra, emelt szintű érettségire való felkészülést és a későbbi boldogulást - mondta.
MTI

Román nyelvi tolerancia
A prefektusi átirat
Köztudott, hogy a nyelvi tolerancia magas fokon biztosított. Erre jó példa a baróti városvezetőnek küldött prefektusi átirat. Benedek Elek, Baróti Szabó Dávid, Benkő József hazájában, Erdővidék központi településén, Baróton, amelynek neve 802 éve szerepel az okmányokban, jogállamiságot sértő egy háromnegyed részt székely-magyar többségű megye élén álló román prefektus számára, hogy a hivatalos román és magyar megnevezés mellett a polgármesteri hivatal épületén olvasható a Városháza Barót megnevezés is.
Ha egy román településről lenne szó, talán érthető volna a hónapok óta tartó tiltás e két magyar szó miatt. Egy 1100 éve, a magyar honfoglalás óta magyarok által lakott településről van szó. Ezt a régészet is bizonyítja. A közeli Köpecen és Miklósváron két honfoglalói sír és kard került elő. E nagy demokráciában, ahol a „nemzetes székely” nem másodrangú állampolgár, abban a városban, amely népességének 97 százaléka a hivatalos román népszámlálás szerint székely-magyar, alkotmányt, illetve jogállamiságot sért, ha kiírják egy közintézményre a városháza magyar nyelvű megnevezést. Véleményem e kérdésben az, hogy csak azért, mert a véletlen, a forgandó szerencse által Párizsban a félretájékoztatott nagyhatalmak képviselői 1920-ban diktátummal – azaz a nemzetközi jog alapján igazságtalanul – Romániának adományozták az önrendelkezés alapján önálló államalapításra is jogos Székelyföld magyar népét, az nem jogosíthatja fel a román hatalmat arra, hogy a székely népet minden közösségi jogtól megfossza. Két magyar szó használata egy színmagyar településen, egy magyar régióban nem lehet jogsértő! Természetesen, a törvényeket lehet csűrni-csavarni, de egy becsületes, együttélést támogató tisztviselő – a méltányosság alapján, a békés együttélés szellemiségében – ebből nem kavar ügyet. Bizonyára a háttérben meghúzódó nacionalista erők nyomására kénytelen ilyen pitiáner ügyekben is éreztetni a székely-magyar közösséggel, hogy ki az úr Székelyföldön! Az őshonos székely népnek kuss! Még mit nem! Magyarul leírni egy nyolc évszázados magyar településnevet, mindezek mellett azt a szörnyű, Magyarországon is használt megnevezést, hogy városháza! Micsoda szemtelenség! Mindezt akkor, amikor Európában a román törvények példa nélkülien toleránsak, széleskörűen biztosítják a nemzetiségek jogait. Természetes, hogy egy homogén és egységes nemzetállam egy ilyen méretű románellenes jogsértést nem engedélyezhet! A székelység kordában tartására (is) kinevezett prefektus, Dumitru Marinescu, Háromszék – 1968-tól Kovásznára keresztelt – megye prefektusa, a román jogállamiság védelmében kénytelen lépni, mert ő a törvényesség letéteményese! Természetesen, ilyen jogsértést nem tűrhet el! Egyelőre még csak körleveleket küldözget, és arra hívja fel Lázár-Kiss Barna András polgármester figyelmét, hogy hagyjon fel a jogállamiságot sértő magatartásával. Emlegeti is, hogy ő helyesen jár el. Példaként hozza fel, hogy a székely-magyar népességű Maksa község elöljárósága is hasonló bűnben leledzett, mint Barót. Hiába volt minden jó szó, nem hittek neki. De az igazság, azaz a román törvényesség diadalmaskodott a törvénytelen cselekedetek felett. Láss csodát, a pártatlan román törvények helyreállították az arcátlan jogsértést. Maksa vezetősége is pert veszített a brassói táblabíróságon. Marinescu kormánymegbízott ezúttal is toleránsan jár el! Barót polgármesterét már március 18-án figyelmeztette arra, hogy a polgármesteri hivatal homlokzatáról takarítsa el a fránya magyar szavakat. Május 8-án ismételten küldött felszólítást. A kapott választ már csak azért sem fogadhatja el, mert a magyar felirat „sem formailag, sem tartalmilag nem felel meg a jogszabályban foglaltaknak”. Nemcsak az zavarja, hogy e két magyar szó messzire látszik, olvasható. Gondoljunk csak arra, hogy az idegen, ha ezt meglátja, még azt hiszi, hogy nem Romániában, hanem Magyarországon jár, gutaütést kap, és eltéved! A prefektus azért is aggódik, hogy mi lesz a székely atyafiakkal, ha betévednek a polgármesteri hivatalba, és nem ismerik a városháza kifejezést! Szegények, ha nincs náluk Ariadné fonala, elvesznek egy ilyen hatalmas intézményben. Ki tudja, még éhen is halnak, amíg kitalálnak onnan! A polgármester azonban nem ért a jó szóból, mert természetesnek tartja, hogy egy magyar városban magyar felirat (is) állhat egy közigazgatási intézményen. Nos, prefektus úr! Ha a hivatali elődjének köszönhetően a székely szimbólumokat, zászlókat nemcsak az egész ország megismerte, de törvényerőre is emelkedik azok használatának joga, talán az Ön érdeme lesz, hogy Székelyföldön elterjed a városháza, a községháza és a faluháza régi magyar megnevezések használata.
Az 1918-as ígérete
Prefektus úr! Engedje meg, hogy ne a gyulafehérvári ígéreteket idézzem, mert azok közismertek, hanem azok egyik előkészítőjét, szervezőjét, a nagygyűlés szónokát, aki ismertette a gyulafehérvári nyilatkozatot. Vasile Goldiş a Kolozsvári Hírlapban – 1918 novemberében – az erdélyi magyarság sorsa iránt érdeklődő újságírónak a következőt ígérte az erdélyi magyarság román uralom alá kerülésének következményeiről: „Teljes önkormányzatuk lesz. Magyar iskoláikat, magyar közigazgatásukat, magyar bíróságaikat megtarthatják, kulturális intézményeiket fejleszthetik.”
Kérdem, ezt igazolják a baróti polgármesternek, régi magyar szóval, városbírónak küldött átiratai a román alkotmányosságra, törvényességre hivatkozva? Vajon nem a székelység közösségi jogainak korlátozásáról, kordában tartásáról van szó? Az Ön által emlegetett nyelvhasználati törvények toleranciáról tanúskodnak? Figyelmébe ajánlom szélsőségesen nacionalista román honfitársaimnak, hogy tanulmányozzák az 1940-es években használatos magyar pénzeket: csodák csodája, a Horthy-korszakban senkit nem zavart, hogy a pénzekre is hatnyelvű feliratot nyomtattak.
Mivel az 1918-as ígéretek felsorolására és azok be nem tartására egy vaskos könyv sem lenne elég, ezért csak néhány sort idézek abból a levélből, amelyet Ion I. C. Brătianu, Románia több alkalommal regnáló miniszterelnöke írt 1919-ben. E hivatalos levél szerint, amelyet a nagyhatalmak képviselőinek a félrevezetésére, helyesebben ámítására Párizsban felolvastak, szerepel a teljes jogegyenlőség ígérete, amely az új Románia „összes állampolgárának” jár. Ebben a román kormány megígérte, hogy „biztosítani fogja a kisebbségek jogait és szabadságát a közigazgatás tág decentralizációja által, azon kívül idegen lakosságának szabad fejlődést biztosít nyelvi, nevelési és egyházi ügyekben”. Úgy tűnik, hogy ez is átverés, félrevezetés volt! Nem kell csodálkozni azon, ha az ígéretek be nem tartása, a közösségi jogoktól való megfosztás, a nyelvi intolerancia rádöbbenti a székely népet arra, hogy küzdenie kell a területi autonómiáért, a székely régió székely-magyar népének jövőjéért.
A román intoleráns nacionalisták gondoljanak arra is, hogy miért nem kell nekünk az olyan demokrácia, ahol a települések vezetőit törvény elé lehet citálni azért, mert régi és közismert magyar szóval fel merik írni egy intézmény nevét. Ne csodálkozzanak azon, ha a székely-magyarság nem fogadja el a román kormányzatnak azt a törekvését, hogy régiósítás címén kisebbséggé tegye. Ne ámuldozzanak azon, hogy a székelység miért fog hatalmas tömegekben kimenni az utcákra. Ne emlegessék, hogy Európában példa nélküli a román „kisebbségpolitika”. Ne feledjék: a székely nép megunta, hogy őshonosként, többségiként kisebbségként bánnak vele, és azt is, hogy idegenek diktálnak azon a földön, amely az övé, amelyért évszázadokon át elődei ontották vérüket!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Halasztottak a zászlóperben
Halasztást kért a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a brassói táblabíróságon a városzászló elleni perben tegnap. A zászlót és jelzőzászlót elfogadó, 2010/13-as tanácsi határozat megsemmisítését Codrin Munteanu volt prefektus kérte tavaly nyáron; alapfokon a Kovászna megyei törvényszéken pert vesztett, de fellebbezett.
A megyezászló elleni korábbi táblabírósági döntés nyomán a városháza azért kérte a halasztást, hogy a sepsiszentgyörgyi RMDSZ-szervezet felhívására legyen idő csatlakozni a perhez. Mert ha csak közigazgatási perről van szó, a táblabíróság az utolsó lépcsőfok, ám ha természetes személyek is belépnek, kedvezőtlen döntés esetén a strasbourgi emberi jogi bíróságig mehetnek. Antal Árpád polgármester érdeklődésükre elmondta, felhívással fordul a polgárokhoz, minél többen lépjenek be a perbe, hogy az illetékesek lássák, nem politikai hóbortról van szó, hanem valós lakossági támogatásról. A következő tárgyalásra szeptember 10-én kerül sor.
(Szekeres)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Otthon a mi régiónkban, erősek Európában
– beszélgetés Vincze Lóránttal, a FUEN elnökségi tagjával –
Múlt héten Dél-Tirolban tartott tisztújító kongresszust az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), amely megújította az elnökségét. A megújult elnökségnek első ízben van erdélyi magyar tagja, Vincze Lóránt, az RMDSZ nemzetközi ügyekért felelős titkárának személyében. – Mit jelent ez a tagság az RMDSZ számára? – Valóban első ízben van erdélyi magyar tagja a FUEN elnökségének. Megtisztelő számomra, hogy az RMDSZ engem jelölt erre a tisztségre, tulajdonképpen visszaigazolása annak a munkának, amit az RMDSZ a FUEN-ben, főleg az elmúlt években kifejtett. Az RMDSZ már a ’90-es évek eleje óta tagja a FUEN-nek, a kisebbségek ernyőszervezetének, de gyakorlatilag azáltal lett hangsúlyos a jelenlétünk, hogy a kisebbségi polgári kezdeményezést javasoltuk. Miután a szervezet elfogadta ezt a javaslatot, szoros együttműködés alakult ki közöttünk, amelyet a szövetségi elnök, a politikai alelnök, az európai parlamenti képviselők, és jómagam koordináltunk. Úgyhogy ennek a közös munkának az elismerése, de annak is, hogy Romániában él Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbsége, a magyarság. – A kongresszuson ön mutatta be a Minority SafePack Initiative kisebbségvédelmi csomagot. Erről már beszéltünk ugyan, de a közérthetőség érdekében talán nem árt újra felidézni. – Ezeket a témákat a legutóbbi beszélgetésünkkor részletesebben kifejtettem. Meggyőződésünk, hogy olyan javaslatcsomagot teszünk le az Európai Bizottság asztalára, amely a kisebbségvédelem ügyét európai kontextusba helyezve megoldásra sürget. Elfogadhatatlan, hogy az Európai Unióban a kisebbségi jogok elismerten és minduntalan hangoztatva, nem uniós kompetencia, holott sok olyan terület van, ahol az Európai Unió az elmúlt években megtalálta a módját, hogy saját kompetenciájába vonjon, illetve a tagállamok figyelmébe ajánljon bizonyos politikákat. Azt szeretnénk, ha a kisebbségvédelem is áttörné ezt a politikai és kulturális érzékenységi falat, és érdemben kezdenének el kisebbségi jogokról beszélni az EU-ban még akkor is, ha tudjuk, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek mereven elzárkóznak a téma felvetésétől. – Melyek tehát azok a területek, amelyeket külön is az Európai Bizottság figyelmébe ajánlanak? – A kisebbségvédelmi csomag azokra a területekre terjed ki, amelyek a nemzeti identitás megőrzését, és regionális szinten a kisebbségi közösségek megerősítését hivatottak szolgálni: oktatásra, nyelvhasználatra vonatkozó javaslataink vannak. A regionális politikák területén a régiók nyelvi és kulturális sajátosságainak elismerése és azok beépítése különböző regionális alapokba, gazdasági kohéziós programokba a cél. Ugyanakkor, a közképviselet esetében nem volna szabad figyelmen kívül hagyni az uniónak azt, hogy közel százmillió állampolgár kisebbségi Európában. Nekik valamilyen módon meg kell jeleníteniük ezeket a sajátosságaikat, vágyaikat és céljaikat az Európai Unióval való kapcsolattartásban. Valamilyen intézményi keretet kellene találni az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban, hogy ezek a kisebbségek képviselve legyenek. Harmadik téma a diszkriminációmentesség és egyenlőség. Erős diszkriminációmentes direktívája van az Európai Uniónak, azt szeretnénk viszont, hogy kiterjedjen a vallási és az etnikai diszkrimináció tiltására is. Ugyanakkor az au-diovizuális média és a digitális tartalmak területén is újítanánk, de azt szeretnénk – támogatva az uniónak arra irányuló törekvését, hogy legyen egy szabad szerzői jogi piac Európában –, hogy ezáltal a kisebbségi tartalmak, országhatárokon áthaladva, valóban légiesült határok között mozoghassanak Európában. Végül, nem kellene gazdasági okokból határt szabni az állami támogatásoknak. Itt a "de minimis" gazdaságtámogatási szabályozásról van szó. Azt szeretnénk, hogy a kisebbségi, a kulturális tartalom, a könyvkiadás, a sajtó kivételt képezzen az Európai Bizottság e szabálya alól, hiszen közösségek védelmét, kultúrájának terjedését hivatott szolgálni, és mint olyan, ez európai érdek, az európai sokszínűséget segíti. – A kongresszuson nyilatkozatot fogadtak el Otthon a mi régiónkban, erősek Európában címmel, amelynek értelmében: az európai intézmények teljes többszintű rendszerében el kell ismerni az őshonos kisebbségek nyelvi és kulturális sokszínűségének hozzáadott értékét. Mit jelent ez általában az európai és különösképpen az erdélyi magyarság számára? – Ebben a dokumentumban nagyon fontos vetület a regionális összetevő. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója gyakorlatilag föderális szervezetként jött létre 1949-ben, amikor még Európa az útjait kereste, amikor még minden lehetőség az asztalon volt, és gyakorlatilag a kisebbségi közösségek regionális föderalista elképzeléseit egyesítette. Valamikor aztán a ’70-es, ’80-as években átfordult az identitása egyfajta kisebbségvédelmi, és szigorúan inkább az identitáshoz kapcsolódó területre. Most viszont valójában a gyökerekhez tér vissza, hiszen egyértelmű minden közösség számára, nem csupán a székelyek számára Székelyföldön, a romániai magyarok számára a különböző régiókban, ahol élnek, hanem más közösségek számára is, hogy egy közösség legközelebbi kötődési szintje a területhez a régió. Az erős régió erős közösségeket eredményez. Az erős régiók egymást segítve, túllépve a nemzetállami határokon és kereteken, többet tudnak nyújtani a kisebbségi közösségeknek, mintha egy nemzetállam többségi tengerében kellene sokszor az árral szemben úszniuk. Ezt erősíti a FUEN dokumentuma, amellett, hogy felsorolja azokat az intézkedéseket, amelyeket a Minority SafePack tartalmaz. – A polgárok és a régiók Európáját szeretné a FUEN felépíteni. Ezért indítványozta az európai polgári kezdeményezést, amely egymillió európai polgár aláírásával kívánja nyomatékosítani a sokszínű Európába vetett hitüket… – Így van. A Minority SafePack, a kisebbségvédelmi csomag egyfajta fehér könyve azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a FUEN és a kisebbségvédelmi szervezetek a kisebbségvédelem területén megvalósíthatónak és vállalhatónak tartanak az Európai Unióban. Ezekhez kell kapcsolódási pontokat találni az uniós kompetenciákkal, ezek azok a területek, amelyek minden kisebbség számára jelentenek valamit pluszt. Vannak kis közösségek, amelyek számára csak a nyelv és a kultúra megerősítése a téma, mások regionális dimenzióban kell gondolkodjanak, mint ahogy mi is, Romániában. A közképviselet viszont mindenki számára egyaránt fontos, tehát valóban, ez egy fehér könyve a kisebbségeknek, amely nemcsak a mostani alkalomra szól. Bármi történhet ezzel a kezdeményezéssel, ezek a javaslatok akkor is érvényesek, és akkor is összegyűjti mindazokat a kívánalmakat, amelyeket az európai kisebbségek a maguk számára most kérnek. – Hogyan fogja kamatoztatni a FUEN elnökségi tagságot az erdélyi magyarság érdekében? Egyáltalán milyen lehetősége lehet erre ebben a minőségében? – Hans Heinrich Hansen, a FUEN újraválasztott elnöke, aki dániai német, a választást követően megkeresett, és hosszabb beszélgetést folytattunk arról, hogy mi az a szerep, amelyet ebben az elnökségben nekem szánna. Arra kért, hogy elsősorban a polgári kezdeményezés koordinálását lássam el, immár a FUEN- ből is ennek a tematikának a kifutását végezzem, illetve, mivel Brüsszelben élek, legyek egyfajta külügyminisztere a FUEN elnökségének, hiszen erősíteni kell a kapcsolatainkat az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel, az Európa Tanáccsal, az ENSZ konzultatív testületében és otthon. Ezeket a kapcsolatokat a FUEN jelenlétével erősíteni, hasznosítani kell. Ez megegyezik azzal az RMDSZ- erőfeszítéssel, hogy jelen kell lenni a külpolitikában, és külpolitikai eszközökkel is segíteni az otthoni jogok megvalósítását. A szülőföldön való megmaradást és gyarapodást az segíti, ha olyan kisebbségvédelmi keret van, amely biztosítékot jelent otthon. Minden kisebbségi szervezet így van ezzel, és a FUEN- intézményként ezt a célt testesíti meg.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

11. Csűrszínházi Napok
Gazdag programkínálat
Gazdag kínálat várja június 28–30. között mindazokat, akik Mikházára látogatnak a 11. Csűrszínházi Napokra. A rendezvénysorozat június 28-án 17 órakor kezdődik a több mint 100 éves kántori lakásban, ahol a népi szoba felavatása után könyvtárat is nyit a Csűrszínházi Egyesület.
A Népújság hozzájárulásának is köszönhetően közel 5000 kötetet adományoztak különböző magánszemélyek a mikháziaknak. 18 órától az iskolában a Marosvásárhelyről elszármazott, jelenleg Magyarországon élő Simon Endre és fia, Simon Zsolt képzőművészeti alkotásait láthatják a műkedvelők. A művészekről és alkotásaikról Nagy Miklós Kund művészeti író beszél. S mint már megszokottá vált, a Mentor könyvkiadó is elhozza újdonságait és bemutatja az iskolában.
Kapcsolódva a népi hagyományokhoz – a művelődési ház termében –, igazi csemegeként a Nyárádremetén született Kakuts Ágnes – a marosvásárhelyi, nagyváradi, kolozsvári, veszprémi, debreceni, végül pedig a Bárka színház Déryné-díjas színművésze – megrázó egyéni műsort mutat be Árva élet címmel. A lészpedi 16 gyerekes Anna néni története nemcsak az egyén civódásait hordozza magában, hanem képe, példaképe is az erdélyi magyar kisebbségi sorsnak. Kakuts Ágnes olyan hitelesen tolmácsolja Anna néni élettörténetét, hogy az egyéni műsort több esztendeje sikerrel játssza több színházban. A Maros Művészegyüttes több autentikus néptáncot felvonultató műsorával zárul a pénteki nap. A Csűrszínház színpadán fergeteges néptáncot láthatnak 20.30-tól Szót a táncnak, legények! címmel.
Szombaton délelőtt a Garabonciás Egyesület gondoskodik arról, hogy a gyerekek is találjanak elfoglaltságot. 12 órától az irodalomkedvelőket várják a Reneszánsz panziónál, ahol Lokodi Imre a Székelyföld című folyóirat szerkesztőivel beszélget, majd ezt követi Székely Szabó Zoltán Széllyes Sándorról írt könyvének bemutatója. 17 órától a labdarúgópályán a magyar újságírók egyesületének csapata, a Pressing újból pályára lép a Maros Művészegyüttes "brazil" válogatottjával barátságos mérkőzés keretében.
19 órától a művelődési otthonban Görgey Gábor Mikszáth Kálmán különös házassága című kétszereplős darabját láthatják Hajdú Géza és Körner Anna, a nagyváradi Szigligeti Társulat tagjainak tolmácsolásában. A színdarab az író és felesége, Mikszáthné Mauks Ilona kapcsolatát taglalja. Az idős Mikszáth házaspár párbeszédéből két síkon elevenedik meg élettörténetük. A darabot először e két szereplővel 1984. december 8- án mutatták be, azóta több mint 100-szor játszották, rendezőjét, Farkas Istvánt túlélte a színpadra állított mű. Igazi irodalomtörténeti utazást tehetnek mindazok, akik beülnek a nézőtérre.
A 11. Csűrszínházi Napok csúcsrendezvénye az első alkalommal megrendezendő Széllyes Sándor népdalvetélkedő döntője lesz, amelyet a Csűrszínházi Egyesület mellett a Maros Művészegyüttes és az Artecotur Egyesület rendez a Communitas Alapítvány és a Danubius Szálloda támogatásával. A Maros megyében előzőleg megszervezett kistérségi elődöntőkön, két kategóriában összesen 18 versenyző jutott a döntőbe, őket hallgathatják, láthatják majd. És kiderül, ki lesz az abszolút győztes mindkét kategóriában.
A Csűrszínházi Napok vasárnap zárulnak. A 9 órai misét követően 11 órától a gyerekek az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház jóvoltából Urbán Gyula rendezésében A tengerkék kiskutya című bábelőadást nézhetik meg.
v.gy.
Népújság (Marosvásárhely)

Politikai pojáca
Magyarországon nem hivatalosan ugyan, de már választási kampány zajlik. A felmérések azt mutatják: továbbra is a Fidesz a legnépszerűbb, egyes elemzők szerint sokat segít a magyar kormánypártnak, hogy az ellenzék képtelennek látszik a közös fellépésre. A Medián közvéleménykutatása szerint az MSZP 23, az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért választási szövetség 10 százalékon áll a biztos szavazók között. A megkérdezettek 35 százaléka Bajnai Gordont megfelelőbbnek tartja az ellenzék vezetésére, Mesterházy Attila 30 százalékot kapott. A Tárki szerint az MSZP támogatottsága a pártválasztóknál 22 százalék, az Együtt-PM pedig 10 százalékon áll.
A 2010-es nagyarányú választási kudarc után szétesett baloldalon javában tartanak az egyeztetések, a Mesterházy Attila vezette MSZP-nek és a Bajnai Gordon neve által fémjelzett Együtt-PM szövetségnek ezután kell megállapodnia a közös jelöltekről, listáról, stratégiáról és a miniszterelnök-jelölt személyéről. Elhangzott: alapvető különbségek nincsenek a két párt elképzelései között, így gyors megállapodásra számítanak. Elmondták azt is: mindkét fél elképzelhetőnek tartja, hogy a másik párt vezetője álljon az ellenzéki szövetség közös listájának élén. (Harmadik személy tehát nem jöhet számításba…) Ami pedig a volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció pártjával való esetleges együttműködést illeti, a szombati egyeztetések utáni sajtóértekezleten kitérő választ adtak. Valami ilyesmit: voltak fontosabb kérdések is, amiben egyeztetni kellett, a Gyurcsány-dolog harmadrendű probléma. Amiből akár azt is érthetnénk: a megújulást hirdető baloldal szeretné végleg maga mögött hagyni a Gyurcsány-korszakot (is).
Ez a sértett mellőzöttség érződik ki abból a klónozott őszödi beszédből is, ami június 16-án hangzott el Budapesten, immár nem intimnek vélt pártvezetői berkekben, hanem utcai nyilvánosság előtt, Nagy Imre egykori házánál, az 1956-os magyar forradalom főhőse kivégzésének évfordulója alkalmából. Szerzője ugyanaz az eredetieskedő, saját politikai sírját változatlan buzgalommal ásó Gyurcsány Ferenc volt, aki nyolc évvel ezelőtt miniszterelnökként hatalmi apparátusa tartós hazudozásaival kérkedett, és húszmillió románnal riogatta az anyaország kenyérkeresőit, miközben a kettős állampolgárság ellen kampányolt.
„A tömeg, amely mohón és falánkan jól akar lakni ennivalóval, olcsó és gyors keresettel, technikai kényelemmel, műveltségpótló szórakozással és ismeretekkel, igénytelen lesz erkölcsi és szellemi magatartásában. Ennek az igénytelenségnek természetes következménye a pökhendi és szemérmetlen ököljog, társadalmi, kulturális és világnézeti vitákban.” Márai Sándor 1942-ben leírt sorai tökéletesen találnak a mai Gyurcsányra, aki cinizmussal társított állandó vagdalkozásában egykori elhíresült beszédét most is „korszakalkotónak” minősíti. A „második öszödije” minden eddiginél sértőbb, vehemensebb. A legfőbb politikai ellenfelének tartott Orbán Viktorról többek közt azt állította, hogy az „hatalma érdekében az ócska, ósdi keresztény, konzervatív középosztály összes eszmei zagyvasága és önzése által fordított utat járja, lopja a szabadságot.” A DK vezére saját magát múlta felül, amikor gyalázkodásában kijelentette: „az egyházak számára Orbán kolléga hátsó fele a fontos”.
Akármennyire is választási kampány dúl odaát, az efféle tömegsértegetés még akkor sem hagyható visszhang nélkül, ha klinikai esetről van szó. Ennek a vehemenciának a magyarázata: Gyurcsány ázsiója annyira leromlott, hogy a választási kampány komolyra fordultával már senki sem akarja magát kompromittálni vele, kimaradt a baloldali erők miniszterelnök-jelölti trónjáért folytatott harcból. És minél inkább iparkodik nyilvános szereplésekkel, annál mélyebbre süllyed. Arra viszont talán alkalmas, hogy a (nagyon) piszkos munkát elvégezze.
Ördög I. Béla
Szabadság (Kolozsvár)

Visszatérni a tiszta forrásokhoz
Megérkezett a lengyelországi Częstochowába a Fekete Madonna-zarándoklat, amelynek különlegessége, hogy a csíksomlyói kegyszobor másolatát is magával viszi.
A hitünkben megújulni, „felnőtté válni” úgy lehet, ha visszatérünk azokhoz a tiszta forrásokhoz, ahonnan az előttünk járó nemzedékek is táplálkoztak. Visszatérni azokhoz a szent helyekhez, ahol az imádsággal megszentelt környezet erre a megújulásra és hitünk „korszerűségének” megtalálásához reményt ad – ezekkel a szavakkal indították útjára Budapestről immár harmadszorra a Fekete Madonna zarándokvonatot. Különleges zarándoklat ez, hiszen általa jut el a csíksomlyói kegyszobor mérethű másolata a lengyelországi pálos kolostorba.
A világhírű czestochowai pálos kegyhelyre igyekvő szerelvénynek a száznál is több csíki és székelyföldi utasa mellett egy egyedi „vendége” is volt. Az egyik vonatkocsiban, „dobozolva” várta végállomását az immár Székelyföldet és Budapestet is megjárt csíksomlyói kegyszobor másolat. A történet még tavaly pünkösdkor kezdődött, amikor is a lengyelországi pálosok a Fekete Madonna kegykép hű másolatát adományoztak a csíksomlyói ferenceseknek. A szeretet és barátság ajándéka nem maradt viszonzatlanul: egy évre rá, ugyancsak pünkösdkor indult útjára Csíksomlyóról a marosszentannai Demeter József által készített Mária-szobor mérethű másolata, hogy elfoglalhassa méltó helyét a lengyelek lelki központjában.
Több mint hétszáz zarándok
Zsúfolásig telt szerelvények várták hétfő este az indulást a budapesti Nyugati-pályaudvaron. A harmadik alkalommal – a Misszió Tours Utazási Iroda által – szervezett Fekete Madonna zarándokvonatnak ezúttal egy különleges „utasa” is akad: a csíksomlyói kegyszobor fából készült hasonmása.
„Reméljük idén is lelkiekben gazdagít bennünket ez az út. Amely ezúttal kissé sajátosabb, hiszen a csíksomlyói Szűz Mária hasonmását visszük Lengyelországba” – fogalmazott az indulás előtti papi áldás során Tamás József csíkszeredai római katolikus segédpüspök. A vonatkocsikban több mint hétszáz zarándok várta már, hogy elkezdhesse a Felvidéken át vezető, sok száz kilométeres útját Częstochowába, köztük mintegy százötven csíki és székelyföldi zarándok is.
Budai: mindig volt valami különlegesség
„A tavalyi, általunk szervezett csíksomlyói Boldogasszony Zarándokvonat különlegessége az volt, hogy a Fekete Madonna képmásolatát szállítottuk Székelyföldre, amit ott óriási örömmel fogadtak” – jelentette ki az utazás közben adott interjúja során Budai László. A Misszió Tours Utazás Iroda vezetője kiemelte, ezúttal is tartogattak különlegességet, hiszen a kegyszobor hasonmását szállítják a lengyelek lelki központjába, a világ egyik legnagyobb zarándokhelyére.
„Ez számunkra egy különösen nagy kegyelem. Ha számunkra nem jelentene lelki többletet egy ilyen út, akkor nem is szerveznénk. Mi ezt azért tesszük, mert lelki megújulásra vágyunk mi magunk is, és ahhoz szeretnénk hozzá segíteni másokat is. És ahogy a jelmondatunk is kifejezi, mindezt a krisztusi, keresztényi tiszta forrásból gondoljuk megvalósítani” – nyomatékosított Budai.
Benne van a hit és a kultúra
Ugyanazt szolgálta Lengyelországnak a czestochowai kegyhely, mint a székelyeknek, illetve a világ magyarjainak Csíksomlyó: ott van benne a hit, ott van benne a kultúra és a nemzeti érzésben való elmélyülés – ezt már a zarándoklaton szintén részt vevő Urbán Erik ferences testvér fogalmazta. A csíksomlyói kegytemplom igazgatója kifejtette, örvend, hogy eljuthat a lengyelországi kegyhelyre. „Kettős érzés van bennem, hiszen egyrészt hivatalból vagyok itt, mint a kegyszobor átadója a ferences rend részéről, másfelől pedig mint egyszerű zarándok. A zarándoklat egyébként mindig a lelkiekkel van összekötve, célja a hitben való elmélyülés, megújulás” – magyarázta rövid beszélgetésünk során az egyházi méltóság.
Szintén a kegyszobor másolatának átadását méltatta Tamás József segédpüspök. „Nagy megtiszteltetés ez a gyulafehérvári főegyházmegye és a ferencesek számára. Persze már az megtiszteltetésnek számít, hogy a csíksomlyói kegyhelyen őrizhetjük a Fekete Madonna kegykép mását. A kegyszobor másolatának átadásával is rendhagyó eseménynek lehetünk majd szemtanúi. Általa Csíksomlyó a világ keresztényeinek a köztudatába is bele fog vésődni” – említette a segédpüspök.
Beer Miklós: újból reményt adhatunk Európának
„Örömmel kapcsolódom ehhez a zarándoklathoz. Lélekben ott voltam Csíksomlyón, amikor a pálosok adták át a Fekete Madonna hiteles képmásolatát. Hiszem azt, hogy ez a mostani találkozás a magyar és lengyel nép hitben megalapozott barátságát tovább fogja erősíteni, és reménységem az, hogy a hitében meggyengült Európának, itt az öreg kontinens közepén, újra tudunk bátorítást adni és reményt – mondta el kérdésünke Beer Miklós. A váci egyházmegye püspöke úgy fogalmazott, tulajdonképpen az egész életünk egy nagy zarándoklat. „És mi, hívő emberek így értelmezzük életünket, mintha az Isten felé vezető utunkat járnánk. Úgy akarunk megérkezni minden zarándokhelyre, azzal az örömmel és azzal az előrevételezett élménnyel, mintha már ott lennénk az Atyai házban. Éppen ennek az élményével akarunk aztán visszajönni a napi gondjainkhoz, feladatainkhoz, hogy ebből a reménységből kapjunk erőt” – osztotta meg az utazás alatt a zarándoklattal kapcsolatos gondolatait a váci püspök.
Bátor Botond: fájdalmas volt, amikor elvitték
„Általában amikor valakit megszeretünk, akkor tudjuk azt igazán, amikor elmegy. Nagyon fájdalmas volt amikor a budapesti pálos rendi Sziklatemplomból két hónap után elvitték a kegyszobor másolatát. Ez idő alatt ugyanis nagyon sokan fordultak meg templomunkban” – osztotta meg tapasztalatait Bátor Botond. A magyarországi pálos tartományfőnök szerint a Szűzanya különböző formában mutatkozik meg a világ különböző részein. Tulajdonképpen mindenhol ugyanaz, de valahogy minden nemzet a saját sorsának az alakítását csomagolja bele a Mária-tiszteletébe. „A csíksomlyói kegyszobor az elszakított magyarság egy nagyon fontos szimbóluma. Nehéz időkben kapaszkodtak a Szűzanya kezébe Csíksomlyón, ez adott erőt az ott lakóknak ahhoz, hogy kitartsanak hitükben, munkájukban” – fogalmazott a kegyszoborral kapcsolatban a pálos rendi elöljáró. A zarándokvonat pedig egyre csak szelte a kilométereket, közelítve végállomásához. A felvidéki határon, Párkányban megható, ünnepélyes fogadtatásban volt részük a zarándokoknak. Az utazás végül, egy felhőszakadás okozta árvíz miatt, a tervezettnél mintegy négy órával lett hosszabb. Ez azonban nem tágította el a zarándokokat attól, hogy zsúfolásig megtöltsék a Jasna Góra-i bazilikát az érkezés után tartott ünnepélyes szentmise alatt. A szerdai nap tartogatja egyébként az idei Fekete Madonna zarándoklat legfontosabb mozzanatát: a székelyföldi vendégek ünnepélyesen átadják a pálos szerzeteseknek a Csíksomlyóról érkező kegyszobor másolatát.
A Fényes Hegy
A Jasna Góra-i pálos kolostor – magyar jelentése Fényes Hegy – Lengyelország legnagyobb tisztelettől övezett zarándokhelye, Częstochowa városban, a Warta folyónál. Az épületegyüttes részben gótikus, részben barokk stílusú. A kolostor a lengyel vallási és nemzeti szabadság szimbóluma. Itt található Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a częstochowai Fekete Madonna ikon, amely az 1382-es alapítás körül került a kolostorba. A Mária-kép csodáiról több hír kering. Az egyik szerint minden pénteken a vecsernye idején egy angyal keze a leplet levette róla, szombaton azonban ugyanazon időben újra letakarta. Teljes 24 óráig ragyogott a kép, nappal mint a nap, éjjel mint a hold. II. Gergely pápa Germán konstantinápolyi püspökhöz írt levelében pedig azt írja, hogy ahányszor a várost saracenusok vagy más hitetlenek ostromolták, a polgárok, bízva Mária védelmében, a képet az ájtatosok éneke és imája közben körülhordták, s mindig megmenekültek a veszedelemtől.
Rédai Botond
szekelyhon.ro

ET: „szoros figyelemmel követik” Magyarország helyzetét
Olyan kompromisszumos módosító javaslatot szavazott meg kedden Strasbourgban az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése Magyarországgal kapcsolatban, amely a megfigyelési (monitoring) eljárás hivatalos megindítása helyett csupán azt mondja ki, hogy "szoros figyelemmel kísérik" a helyzet alakulását.
Az eredeti előterjesztés annyira aggályosnak minősítette a jogállamiság magyarországi helyzetét, hogy - EU-tagország vonatkozásában mindeddig példátlan módon - hivatalos megfigyelési eljárás megindítását kezdeményezte.
Különböző országokhoz tartozó és különböző pártállású képviselők azonban olyan módosító indítványt adtak be - és végül fogadtattak el 135 szavazattal, 88 ellenében, 6 tartózkodás mellett -, amely ehelyett csupán a további magyarországi fejlemények szoros figyelemmel kísérését, majd - időhatár nélkül - a Magyarországnak tett javaslatok megvalósításának áttekintését helyezi kilátásba.
ET-tisztségviselők a nap folyamán felhívták a figyelmet arra: felettébb szokatlan döntés lenne, ha európai uniós tagállammal szemben megfigyelési eljárást indítanának. Ugyanakkor utaltak arra is, hogy az ET alkotmányjogi szakértői testülete, a Velencei Bizottság a közelmúltban elmarasztaló tartalmú megállapításokat tett a negyedik magyar alaptörvény-módosítással kapcsolatban, és ez élénk visszhangot keltett az ET parlamenti közgyűlésében.
A Magyarország elleni eljárás megindítására irányuló indítvány alapja az a jelentés volt, amelyet két képviselő, a svéd liberális Kerstin Lundgren és a cseh konzervatív Jana Fischerová készített a jogállamiság magyarországi helyzetéről. A jelentéstevők előzőleg több tájékozódó látogatást tettek Magyarországon, legutóbb idén februárban. Közösen készített jelentésüket a monitoring bizottság megkapta ugyan, Fischerová azonban ezután lemondott társ-jelentéstevői tisztségéről. Bár aláírását kifejezetten nem vonta vissza, a jelentés tartalmát egyoldalúnak, elfogultnak nevezte.
A jelentést a parlamenti közgyűlés monitoring bizottsága áprilisban nagyon szűk többséggel, olyan szavazási procedúra eredményeként fogadta el, amelynek az egyértelműségét többen kétségbe vonták. A parlamenti közgyűlés házbizottsága ezután májusban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ellenzi a megfigyelési eljárás megindítását Magyarországgal szemben. Mivel ez a vélemény nem egyezett a monitoring bizottságéval, a kérdést a parlamenti közgyűlés plenáris ülésének napirendjére kellett tűzni.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a bizottsági jelentésről azt mondta, az ET nem jogi bírálatokat, hanem politikai vádakat fogalmazott meg. Szerinte az eljárás arra volt példa, mintha megint "előbb lett volna ítélet, mint tárgyalás". Hozzátette: kétszer is találkozott a bizottság jelentéstevőivel, vizsgálatuk eredménye azonban nem tükrözte az egyébként konstruktív megbeszéléseket.
Maszol.ro

Megőrizni Domokos Géza szellemi hagyatékát
Hat éve hunyt el Domokos Géza erdélyi magyar író, politikus, műfordító. Az évforduló alkalmával fiával, Domokos Péterrel – aki egyben a Domokos Géza Egyesület alapítója – beszélgettünk.
– Milyen elgondolásból alapította meg a Domokos Géza Egyesületet?
– Az egyesület létrehozásának célja édesapám szellemi hagyatékának ápolása volt. Úgy éreztem, valamit kezdeni kell azzal, amit ő testesített meg, a sokféle, szerteágazó, mégis letisztult szellemi örökséggel. Rám hárult a feladat, hogy lebontsam szüleim sepsiszentgyörgyi életterét, így az egyesület tető alá hozása visszabillentette a mérleg nyelvét, helyet kapott az építkezés. Apám emlékének, szellemi hagyatékának megőrzésének gondolatát egymástól függetlenül sokan megfogalmazták, sokan segítettek egy-egy ötlettel, vagy egyszerűen csak bátorítottak.
– Közel két éves az egyesület, sok mindennel foglalkozott, szervezett kalákát a Domokos Géza papolci házának rendbetételére, konferenciát a régiósításról, a Székely Mikó Kollégiumnak adományozta a Domokos Géza könyvtárát, majd az iskola ifjúsági könyvtára felvette a Domokos Géza nevét. Hogyan állt össze az egyesület programja?
– Az összetett tevékenység részben tudatos, részben ösztönös építkezés eredménye, folytatása a hagyaték gazdag palettájának. Domokos Géza is ilyen volt, rengeteg minden érdekelte, tájékozott volt, szinte bármiről lehetett vele beszélgetni. A civil szervezet működtetése számomra teljesen új foglalkozást jelent, eltér az eddigi képzőművészeti, újságírói mozgásteremtől. Nehéz volt, mert menet közben kellett megtanulni a civil szervezet kezelését, mert ez egy külön világ, tankönyvből nem lehet elsajátítani. A megérzés jött be a képbe, ellestem miként csinálják mások. Aztán menet közben alakult, formát kapott, baklövésekkel, apró sikerélményekkel. Tapogatózva, jobbra-balra kérdezősködve és nézelődve, az interneten keresgélve kezdett körvonalazódni az apám szellemiségének otthont adó egyesület. Június 26-án hat éve hunyt el apám, megszakadt egy folyamat. Az RMDSZ megtette a magáét, folyamatosan fenntartotta emlékét, de úgy éreztem többre van szükség. Annak a szellemiségnek a gyakorlatba ültetéséről van szó, amelyet képviselt, ismerve a gondolkodásmenetét, az érdeklődési körét, mindazt az értéket, amelyet bátorított vagy önzetlenül teremtett maga körül.
– Az utóbbi években felerősödtek az autonómiatörekvések, Domokos Géza megítélése változik-e ennek fényében?
– Emlékszem, hogy az apám halálát követő napon, az Observatorul de Covasna című sepsiszentgyörgyi román napilap kért tőlem egy oldalnyi összefoglalót róla, akkor kezdtem keresgélni a világhálón, és az általa adott interjúk között találtam egyet, amelyben kifejtette: meglátása szerint lesz területi autonómia, de nem etnikai alapon. Ő akkor jól tudta, hogy a román társadalom nincs felkészülve az autonómiára, mint társadalomszerveződési alternatívára. Ebből származhatott az autonómiával kapcsolatos visszafogottsága. 1990 óta csak most érződik, hogy a román társadalom már nem utasítja vissza zsigerből az önrendelkezés fogalmát. Huszonnégy esztendőnek kellett eltelnie, ez valahol őt igazolja. A rendszerváltás előtt szívügyének tekintette, hogy, másokkal együtt, harcoljon a 70-es, 80-as években a romániai magyarság identitását jelentő intézményrendszerben "virágzó" kisebbségellenes megnyilvánulások ellen, elkötelezettje volt a közösségének, ennek megmaradásáért küzdött, és politikusként is ezt vallotta. A Kriterion Könyvkiadó tevékenyégéhez kötődő művelődéspolitika után sokkal nagyobb nyomással, több kihívással volt kénytelen szembesülni a rendszerváltás után. Meghaladta őt a megsokszorozódott munka és tempó, a különböző érdekek összeütközései, úgy érezte, a feje fölött összecsapnak a hullámok. A 90-es évek embert próbáló idők voltak, a szervezetét is kikészítette a folyamatos, nagy nyomással ránehezedő közéleti stressz.
– Milyen vonalon halad tovább az egyesület?
– Hangsúlyozom, ez nem a Domokos Géza személyi kultuszának háttérintézménye, hanem egyfajta műhelygyakorlat helye. Keresem a partnereket, és folyamatosan bővíteni szeretném a tevékenységet. Például foglalkoztat apám könyveinek újrakiadása, lefordíttatása, de úgy gondolom, esélytelen ez a vállalkozás, így inkább a digitalizálás felé orientálódnék. Ez az út költségkímélőbb, hiszen a nyomda sokba került, a könyvek igazságtalanul drágák, a terjesztés is nehézkesnek látszik. Eddig önerőből sikerült digitalizálnunk az Éveim, útjaim, arcaim című memoárkötetét. Igaz, digitális formában zökkenőmentesebben jut el az olvasóközönséghez, de az effajta érintkező felület híján van a könyv adta személyes kapcsolatnak.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Kalákában teremtik a szépet
Pénteken ünnepélyes megnyitóval kezdődik a 17. Szejke Szépteremtő Kaláka.
Az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesülete szervezésében június 28-július 5. között a Szejkefürdő ad otthont a Szépteremtő Kalákának. A tizenhetedik népművészeti tábor ünnepélyes megnyitóját június 28-án, pénteken délután 6 órától tartják a Művelődési Házban.
A tábor programja, híven a korábbi évek forgatókönyvéhez, június 29-én, szombaton a Mesterségek útján című szakmai kirándulással folytatódik. A szépteremtők ezúttal a Homoród-mentén barangolnak.
A tulajdonképpeni alkotómunka június 30-án, hétfőn veszi kezdetét. A kalákázó ifjúság szakavatott mesterek irányításával tanulhatja, gyakorolhatja a népi hímzést, fafaragást, bútorfestést, csomózást, gyöngyfűzést, csuhéfonást, viseletkészítést, csipkeverést, szövés-fonást, esténként pedig tábortűz mellett szórakozhat.
A XVII. Szejke Szépteremtő Kaláka a táborban készült alkotások kiállításával zárul, amelynek megnyitóját július 5-én, pénteken 18 órától tartják a Művelődési Házban.
A tavalyi kalákáról készült fotóriportunkat itt lehet megtekinteni.
Lázár Emese
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Székelybosszantás
Két kilométernyi zászlóanyagot vásárolt a székelyföldi ortodox püspökség, hogy híveiknek nemzetiszínű zászlókat osztogassanak a tömjénfüstös feloldozás mellé. Háromszéki őseim szavával élve: hát ez a temérdek anyag sem elég, hogy álságos üzelmeiket elfedje. Az államvallási kiváltságait fitogtató egyház miden pártot megszégyenítő politikai támadásba lendült. Mert senki ne gondolja, hogy a nemzeti szimbólum bevetése ártatlan cselekedet. Még az istenszolgák kezében sem az. Sokan arra hivatkoznak, hogy a görögkeleti papok csak a székely zászló lobogtatására válaszoltak. Van benne némi igazság. De a történelmi hűség kedvéért nem felejthetjük el, hogy közel egy évszázadon át a mi nemzeti érzésünket taposta az elnyomók bakancsa. Az átkosban nemcsak a korgó gyomor kényszerítette vándorbotra a székely fiatalokat, hanem a szülőfalujuk határába telepített ortodox kolostor látványa is. Ezek a hagymakupolás kaszárnyák az állambiztonsági szervek megfigyelőbázisai voltak. Egyes vélekedések szerint azok maradtak napjainkra is. Hisz ezek a papok szabotálták el az átvilágítási eljárást is. Mert nem akarják kiengedni a kezükből a hatalmat. Romániában elmaradt a szekularizáció. Ráadásul senki nem vizsgálja azt a feketegazdaságot és pénzmosást, ami a felszentelt hajlékok árnyékában zajlik. Nemhogy adót nem fizetnek bevételeik után, de még a pénzünkből támogatja őket a költségvetés. Hogy legyen miből zászlóanyagot vásároljanak. Székelybosszantásra. Hátha lesz egy jó kis csetepaté, és levezetésképpen újabb csendőregységeket telepíthetnek a vérmes atyafiak nyakára. Na akkor látjuk majd meg, mihez kezd a Brüsszelben politizáló volt püspök pártja és a jogilag láthatatlan Székely Nemzeti Tanács. Persze a székelyhullám-lovasok is lepottyanhatnak a deszkákról. Most észnél kell lenni, mert a dél-tiroli modell helyett könnyen belfasti összecsapásoknak lehetünk szemtanúi. Mi, vásárhelyiek már megtapasztaltuk egyszer. És akkor is az ortodox pópák etették hazugságokkal elbutított román híveiket. De a tavalyi választási kampányból is kivették a részüket. Nem egy politikus köszönheti nekik a parlamenti székét. Ám nem felebaráti szeretetből cselekedtek, hanem ezüsttallérokért, számolatlanul. Mert övék az ország és a hatalom. Európa pedig még mindig nagyon távol van.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

Frakciófegyelem és transzparencia
Egy év telt el a helyhatósági választások óta. Köztudott, hogy az RMDSZ megyei szervezetének elnöke folyamatosan járja a vidéket, ismeri a megyét. Tapasztalata szerint hogyan működnek a megye magyar önkormányzatai városokon és falvakon, és hogyan működik véleménye szerint a megyei tanács? – kérdeztük Brassai Zsombor megyei elnököt.
– Rendszeresen látogatom a vidéki önkormányzatokat, illetőleg napirenden vagyok a marosvásárhelyi önkormányzatokban történtekkel. Első összegző megállapításom az, hogy sajnos, nagyon jól érződik, hogy tavalyhoz képest megváltozott a politikai helyzet, a megyei tanácsot nem mi vezetjük, hogy kevesebb politikai eszközzel rendelkezünk, mint korábban. Ezt a helyzetet csakis jól felkészült szakmaisággal, illetőleg összezárt sorokkal lehet kezelni. Az RMDSZ- szervezetekkel való intenzív kapcsolattartásomnak is a célja, hogy elérjük ezt a teljesítményt. Úgy látom, hogy a politikai és gazdasági nehézségek dacára az önkormányzatainkban a polgármestereink tartják a frontot.
– Mennyire sikeresek azok az önkormányzatok, amelyeknek megújult a vezetése?
– A közmondás, hogy új seprű jól seper, itt is érvényes. És ez nemcsak látszat, egy év alatt mérni is lehet a közigazgatási vezetők teljesítményét. Nyárádszeredában, Erdőszentgyörgyön, Gyulakután, Nyárádremetén például komoly előrelépés történt. Az erdőszentgyörgyi önkormányzatban, ahol nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznie a vezetésnek, beruházásokat, fejlesztéseket eszközöltek, hasonlóképpen Gyulakuta is kimozdult a holtpontról, Szeredában pedig lendületesen folytatódik az a fejlődés, amely szervesen kötődik a Nyárád menti kistérségi társulás fejlesztési stratégiájához.
Ide sorolhatnám a kisebb településeket is, például Magyarbükköst, amely Maros megye legkisebb önkormányzata és talán a megye legfiatalabb polgármestere vezeti: művelődési otthont tataroztak, utat javítottak, folytatják a csatornázást.
– Apropó, Erdőszentgyörgy. Azért nem mennek igazán jól a dolgok, hiszen egy hónap alatt két RMDSZ-es önkormányzati képviselő is visszalépett, mert nem tudott azonosulni az RMDSZ jelenlegi vezetésének elveivel, állítva, hogy ebben a szervezetben nincs szükség olyanokra, akik gondolkodni is tudnak.
– Nagyon sajnálom, hogy végül is két értékes fiatal önkormányzati tanácsos lépett vissza, mert ők voltak ebben a testületben azok, akik tapasztalattal rendelkeztek, Hegyi László alpolgármester volt két mandátum alatt, Kovrig Zoltán több mandátumon át volt helyi tanácsos, és a térségben jól ismert civil szervezeti vezető. De azt is végtelenül sajnálom, hogy visszalépésük alkalmával azt inszinuálják, hogy az erdőszentgyörgyi testületben nincs helyük azoknak, akik gondolkodnak. Ezt a megfogalmazást bántónak is tartom a többi tanácsosra nézve, akik szintén fiatalok, igaz, hogy újak, és nem elég jártasok az önkormányzati munkában, de felkészültségük mindenképpen felhatalmazza őket arra, hogy jó munkát végezzenek. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy mielőtt visszaléptek volna a kollégák, azelőtt, a polgármester jelzésére válaszolva, a politikai alelnökkel, Péter Ferenccel és a kerületi elnökkel, Varga Józseffel közösen beszélgetésre hívtuk meg a polgármestert és a két önkormányzati tanácsost, és rendkívül pozitívan hangolva sikerült megegyezésre jutnunk, ahol a két tanácsos esélyt látott arra, hogy átgondolják álláspontjukat, és látták a lehetőségét, hogy együttműködjenek a polgármesterrel. Ennek dacára mégsem sikerült, mert a frakcióülésen néhány javaslatukat a többség leszavazta. Viszont egyáltalán nem kompromittálja az erdőszent-györgyieket, hogy frakciófegyelmet követelnek meg, várnak el egymástól, vagyis, ha nem sikerül a többséget meggyőzni a frakcióban, akkor a közös döntéshez alkalmazkodva várják el tőlük, hogy a tanácsülésen álláspontot fogalmazzanak meg. Ezt sajnos nem így tette a két fiatal tanácsos, és én ezért jogosnak tartom a velük szemben megfogalmazott bírálatot.
– A frakciófegyelem kapcsán jut eszembe, hogy egyesek szerint az RMDSZ-ben úgymond belső terror van, nem lehet sem nyilatkozni, sem különvéleményt megfogalmazni. Persze, egy pártban pártfegyelemnek kell lennie, de a magyar választók transzparenciát, átláthatóságot várnak el választott vezetőiktől.
– A szervezeti fegyelem és az átláthatóság egymásnak nem mond ellent. A szervezeten belül, frakcióban, különböző testületi üléseken, alkalma nyílik mindenkinek álláspontját megvitatni, megvédeni, annak érvényt szerezni. Azért is működünk úgy, hogy konzultatív testületeket állítottunk fel, hogy a felmerülő problémákat, pontosan a transzparencia érdekében, minél szélesebb körben tudjuk végigjárni. Viszont egyesek hozzászoktak ahhoz, hogy bármikor bármit mondhattak, amivel az RMDSZ presztízsét gyengítették. De szerintem az a normális, hogy szervezeten belül megvitatjuk a kérdéseket, közös álláspontra jutunk, és az álláspontunkat tolmácsoljuk a nyilvánosságnak. Hiszen a nyilvánosságnak nem politikai kalandorokra van szüksége, akik sokszor tények ismeretének hiányában kiállnak az utcasarkokra, és mondják a véleményüket. Egy erős szervezetre van szüksége, amely erős politikai testületként tud fellépni a különböző fórumokon, ahol az érdekeinket védeni kell. Ez a határozott álláspontom, és ez nem terror, hanem a demokrácia érvényesülése a szervezeten belül. Eddig azt kifogásolták, hogy nincs, most van, és lám, most ezt kifogásolták egyesek.
– Van-e tudomása a megyei elnöknek az erdőszentgyörgyihez hasonló konfliktusról a megye más önkormányzataiban?
– Arról nincs tudomásom, hogy valahol tanácsosok készülnének lemondani, de az kétségtelen, hogy a frakciófegyelem, mint olyan, az sokaknak kínos. Mert kordában tart, fegyelmezettségre késztet. És ez általában kínos szokott lenni, különösen egy olyan országban, ahol ahhoz szoktunk hozzá, hogy reggeltől reggelig, a különböző hírtévékben politikusok, a saját pártjuktól elvonatkoztatva, mint önálló politikai entitások mondják a magukét, nemegyszer komoly közéleti zűröket okozva ezzel, illetve kompromittálva egyáltalán a politikusnak a társadalmi megítélését. Én határozottan ellene vagyok az ilyen típusú politizálásnak, hiszek abban, hogy az egyeztetés, a szervezeten belüli egészséges vita sokkal erősebb szervezetet szavatol a választóknak, akik a bizalmukat belénk helyezték. Ilyen értelemben, nem is fogok ettől a szemponttól eltekinteni, továbbra is megkövetelem a frakciófegyelmet, ami sokszor nyilatkozási fegyelemben is meg kell nyilvánuljon.
– Tehát mindent egybevetve, mit mutat az egyéves mérleg?
– Új helyzetben kellett politizálni, a körülmények sem jók, hiszen a gazdasági lemaradás, a gazdasági hátrányok egyre nőnek, ennek dacára mégis azt hiszem, hogy továbbra is egy erős szervezetünk van, s a választóink bizalommal lehetnek, hogy a szervezettség, a fegyelmezettség segíteni fog abban, hogy a következő három évben még eredményesebbek legyünk.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői kezdeményező csoportjának állásfoglalása a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóinak leváltása ügyében
A Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői kezdeményező csoportja üdvözli a döntést, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelőség leváltani készül Adina Maria Chirila igazgató asszonyt, aki több hónapja megtagadja a magyar szülők jogos, és az Országos Diszkriminációellenes Tanács két határozatával alátámasztott kérését, amelynek célja az iskolában a valós kétnyelvűség meghonosítása.
Ugyanakkor sajnálattal vesszük tudomásul, hogy Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes – akit az oktatási törvény alapján az RMDSZ javasolt ennek a nagyon fontos állásnak a betöltésére – a történtekből nem vonja le a megfelelő tanulságot, és teljesen mellőzi saját felelősségét a kialakult helyzetben.
Felhívjuk a közvélemény figyelmét, hogy a magyar szülők – akik hónapok óta több figyelemfelkeltő akciót szerveztek gyerekeik nyelvi jogainak érvényesítéséért – többször, szóban és írásban, felkérték a főtanfelügyelő-helyettes asszonyt, hogy oldja meg a helyzetet, hogy közvetítsen az igazgatónő és a szülők között, de ezt nem tette meg. Fontos megjegyeznünk, hogy Illés Ildikó főtanfelügyelő szakmai és erkölcsi kötelezettsége a két tannyelvű iskolákban tanuló magyar gyerekek jogait érvényesíteni, nem azért kapott felhatalmazást az RMDSZ által képviselt magyar közösség részéről, hogy azt nyilatkozza, hogy a Liviu Rebreanu Általános Iskolában minden rendben van. Hogyan lehet rendben minden egy olyan iskolában, amelyet megbírságolt az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) a magyar gyerekek diszkriminációja miatt? Az ODT döntése óta Illés Ildikót többször felkértük, hogy tegyen lépéseket a diszkrimináció megszüntetése miatt, ő viszont nem tett semmit. Illés Ildikónak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában zajló események iránti passzív hozzáállása az igazgatónő botrányos ellenállásához képest, sokkal nagyobb mértékben hozzájárult a múlt csütörtöki, szülők közötti incidenshez, lévén, hogy a főtanfelügyelő-helyettes asszony – mint jelen esetben is – már rég felszólíthatta volna az igazgatónőt, hogy teljesítse a szülők jogos kérését, valósítsa meg az iskolai kétnyelvűséget, amely kötelezettség nem a szülőket illeti, hanem Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest, hiszen ő az, aki a magyar tanulók érdekeit hivatott képviselni.
Demeter-Erdei Zoltánnak – akit,mint minden magyar aligazgatót, ebben a városban a román anyanyelvű igazgatók semmibe vesznek – mint igazgatóhelyettesnek voltak mulasztásai az előző években a kétnyelvűség meghonosításával kapcsolatban, azonban az utóbbi időben támogatta a szülők akcióját, annak ellenére, hogy ez ügyben a főtanfelügyelő-helyettestől semmilyen támogatást nem kapott. Közismert a jelenség, amely a városban működő kéttannyelvű intézményekben zajlik – ezekről Illés Ildikó is tud, ellenük nem tesz semmit –, amelyekben a román anyanyelvű igazgatók a román pedagógusokkal karöltve a magyar aligazgatókat semmibe veszik és megtévesztik. Valószínűleg ez történt az évzárón kitűzött trikolór kokárdák és nyakkendők esetében is, ebben az esetben Illés Ildikónak el kellett volna ítélnie a román anyanyelvű igazgatónőt és a román tanári kart, ezzel szemben a magyar aligazgatót mint bűnbakot szeretné feláldozni, lévén, hogy nem szeretne lemondani a saját főtanfelügyelő-helyettesi székéről. Demeter-Erdei Zoltán hozzáállásának köszönhetően gyerekeink a tavaly magyar nyelvű oklevelet kaptak, ugyanúgy az idei évzárón is a magyar tagozaton az összes kitűnő tanulmányi eredményt elérő tanuló magyar nyelvű oklevelet és érdemoklevelet kapott, annak ellenére, hogy az oklevélbotrány már javában zajlott, és a főtanfelügyelő- helyettestől azt az utasítást kapta – a többi két tannyelvű intézményben dolgozó aligazgatóval együtt –, hogy ne ossza ki a kétnyelvű okleveleket.
Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a kétnyelvűség hiánya nemcsak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában érhető tetten, sőt a legtöbb iskolában ennél rosszabb a helyzet, és Illés Ildikó főtanfelügyelő érdektelenül szemléli a Maros megyei magyar tanulók intézményesített diszkriminációját.
A fentiekkel összhangban felkérjük az RMDSZ megyei szervezetét, hogy váltassa le Illés Ildikót (sz. m.: vonja meg bizalmát) a Maros Megyei Tanfelügyelőség éléről, és a magyar oktatás koordinátoraként jelöljön ki olyan főtanfelügyelő-helyettest, aki betartatja az intézményvezetőkkel a magyar anyanyelvű tanulók nyelvi jogait, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a két tannyelvű tanintézmények valós multikulturális erődök legyenek, nem másodrendű állampolgárokat nevelő intézmények.
Továbbá felkérjük Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest, hogy Demeter-Erdei Zoltán aligazgatói állását erősítse meg, valamint vállalja fel azt nyilvánosan, hogy a Liviu Rebreanu Általános Iskolában kialakult helyzetért, a magyar gyerekek diszkriminációjáért elsősorban a román anyanyelvű tantestület, valamint Adina Maria Chirila igazgató asszony a valódi felelősek.
A szülői kezdeményező bizottság nevében
Horváth-Kovács Ádám
Népújság (Marosvásárhely)

Árva élet – csángó sorstörténet Mikházán
A mikházi Csűrszínházi Napok keretében június 28-án, pénteken 19 órától a helyi kul-túrotthon színpadán Kakuts Ágnes: Árva élet címmel mutatja be egyéni előadását.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház 2008/2009-es évadjában mutatta be a nyárádremetei születésű – hazatérő – Déry- díjas színművésznő Árva élet című életúttörténetet, amely egy 16 gyerekes csángó asszonyról szól. Egész különlegesen született meg ez a balladába illő történet. Gyűjtője, lejegyzője és szerkesztője, Marosi Julianna népdalénekes és előadóművész Magyarországon megismert egy, a Bákó melletti Lészpedről kitelepedett csángó asszonyt, aki elmondta, hogy otthon maradt egy lánya, akivel a kommunista időszak miatt huszonöt éve nem találkozhatott. Marosi Julianna Kallós Zoltán segítségével felkereste Moldvában Anna nénit, akit sikerült kivinnie Magyarországra. Kiderült, hogy nagyon jó mesélő és az ő élettörténete híven tükrözi a csángó nép sorsát, s ezen belül egy olyan asszonyét, aki 16 gyereket szült. Nemcsak a történet magával ragadó, hanem az a csángó nyelvjárás is, amely ma a legjobban őrzi anyanyelvünk régies formáját. Kakuts Ágnes egy interjúban elmondja, hogy a szöveget a magnóra rögzített felvétel alapján tanulta meg, maga a gyűjtő szigorú felügyelete alatt, aki segítette abban, hogy hangsúlyban, hanglejtésben, mindenben találjon a szó az 1985-ben elhunyt asszony által elmondottakkal. Ezért lett az előadás is annyira hiteles, hogy ahol eddig játszotta, mindenhol együttérzést váltott ki e nehéz sorsú asszony iránt és nem egy krónikás megjegyezte, hogy könnyeket fakasztott a nézők szeméből. Az Árva élet – Kakuts Ágnes tolmácsolásában – élő ballada, amely akár önreflexióra is ösztönözhet, hiszen valójában mi, akik kisebbségi sorban élünk, ki- ki a kis szeletét vélheti felfedni ebben. "… Ha az életéről töprengett, csak a túlélés esélyét fontolgatta, és csak a vállalhatót – és csak a megbotránkoztatás nélküli megoldást választotta vagy tanácsolta." – írja Marosi Julianna Van egy forrás titok alatt című írásában Anna néniről. – Lehet, hogy mindannyiunkban felmerülnek ezek a kérdések – csak másként keressük rá a választ? Az előadás, a nehéz csángósors túlélési filozófiája talán példaértékű lehet.
v.gy.
Népújság (Marosvásárhely)

Egy ballagás utóhangja – szülői szemmel
Az elmúlt hét végén lányom ballagásán vettünk részt Marosvásárhelyen, aki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatán végzett.
A rendezvényre a városi sportcsarnokban került sor nagyon sok résztvevő jelenlétében, óriási méretű, megható, magasztos és szép esemény lett volna, ha csak egy mondatban is megemlítették volna, hogy ez egy magyar egyetem lényegében, legalábbis az volt 1962-ig, magyar szakja is van, magyar diákokkal. Hiányérzet és keserűség maradt bennem, mindvégig vártam, hogy mondjanak már valamit a magyar tagozatról is. Az egyetlen magyar felszólaló dr. Szilágyi Tibor rektor-helyettes volt, és a magyar szak évfolyamelső végzős orvostanhallgatója, Albert Karola.
Igazán megemlíthették volna, hogy a 806 végzősből 306 magyar, nem beszélve arról, hogy valamikor tiszta magyar egyetem volt, és hogy hírnevét magyar professzoroknak köszönheti.
A délutáni esemény, a magyar tagozat hagyományos ballagása már sokkal meghittebb hangulatban zajlott a református vártemplomban. Itt a református lelkipásztor, valamint magyar professzorok köszöntötték a magyar tagozat végzős diákjait, befejezésként elhangzott a magyar és a székely himnusz is.
Amit most ottlétemkor megtudtam: a vásárhelyiek nehezményezik, hogy Aradról egyre kevesebben mennek az orvosi egyetemre, amit én azzal magyarázok, hogy kivették az összes vonatot, ami Vásárhelyre ment, nincs már egy direkt járat sem, csak átszállással lehet eljutni Marosvásárhelyre.
Egyébként a MOGYE-n a mai napig román nyelven zajlik a gyakorlati oktatás és az igazgató tanács kilenc tagja közül csupán egy magyar, a többi nyolc román ajkú.
Pintér Mária-Irén szülő
Nyugati Jelen (Arad)

Illés Ildikó a leváltását kérő szülőkről: ez hisztéria
Illés Ildikó hisztériának minősíti a leváltását követelő kezdeményezést.
Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes a maszol.ro kérdésére a Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői kezdeményező csoportjának közleményére reagált. Állásfoglalásukban a szülők olyan főtanfelügyelő-helyettes kijelölését kéri az RMDSZ-től, aki betartatja az intézményvezetőkkel a magyar anyanyelvű tanulók nyelvi jogait. Közleményüket azután adták ki, hogy Illés Ildikó bejelentette: leváltják a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu iskola román igazgatóját és magyar aligazgatóját, a szülők közötti román-magyar konfliktus miatt.
Illés Ildikó megkeresésünkre elmondta, a Liviu Rebreanu Iskola igazgatója és aligazgatója nem működött együtt, a szülőkkel sem állt szóba. „Az én véleményem az, hogy most a vizsgák megszervezésével és lebonyolításával kellene foglalkozniuk, és nem a székük féltésével” – fogalmazott Illés és hozzátette, hogy az aligazgató egyelőre nincs leváltva.
A maszol.ro kérdésére, mit szól ahhoz, hogy a szülői kezdeményező bizottság a leváltását kéri, a főtanfelügyelő-helyettes azt válaszolta, most a vizsgákkal foglalkozik. „Nekem más a munkaleírásom, én a vizsgákért felelek, azok most a legfontosabbak, nem ez a hisztéria” – fogalmazott.
Maszol.ro

Aláírásgyűjtés a sepsiszentgyörgyi városzászlóért
Városszerte standokat állítanak fel, ahol a lakók aláírásukkal csatlakozhatnak a városzászló kapcsán zajló perhez. A brassói táblabíróság szerdán elhalasztotta az ítélethirdetést.
Szerdán kellett volna ítéletet hirdessen a táblabíróság a Sepsiszentgyörgy zászlajára vonatkozó, 2010-ben megszavazott helyi önkormányzati határozatról. A határozatot – akárcsak a megyezászló esetében – az előző háromszéki prefektus, Codrin Munteanu támadta meg, és a Cenk alatti város táblabírósága az utolsó megkereshető ítélőszék ebben az ügyben, az ítélete jogerős. Az önkormányzat egyébként az előző pereket megnyerte. A táblabíróság három bíróból álló testülete szerdán helyt adott az alperes, azaz a városháza indítványának, és szeptember 10-re halasztotta az ítélethirdetést. Az önkormányzat azért kérte a halasztást, hogy a megyeszékhely lakóinak, illetve a civil szervezeteknek legyen ideje csatlakozni a perhez, és így védelmükbe venni a zászlót – amint azt az RMDSZ városi szervezetének ügyvezető elnöke korábban kérte. Tóth Birtan Csaba a Székelyhon.ro érdeklődésére kifejtette, a standokat csütörtöktől a város forgalmas pontjain helyezik el. Emellett a szövetség Martinovics utcai székházában is alá lehet írni.
Az ügyvezető elnök előzőleg már kifejtette, azáltal, hogy minél többen ellátják kézjegyükkel az íveket, kétséget kizárólag felmutatható, hogy Sepsiszentgyörgy közössége erős és összetartó, és a zászlót a polgárok valóban a magukénak érzik. Tóth Birtan hangsúlyozta, sem a polgároknak, sem a civil szervezeteknek nem kell megjelenniük a tárgyaláson, viszont egészen más súlya lehet a bíróság előtt, ha több ezer személy a zászló melletti elkötelezettségéről tesz tanúságot az aláírások által. Az ügyvezető elnök szerint már több civil szervezet jelezte, hogy mindenképp csatlakoznak a perhez.
Mint korábban jeleztük, Kovászna megye zászlaját a múlt héten érvénytelenítette ugyanaz az ítélőszék. Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke akkor azt nyilatkozta, nem távolítják el a zászlót a megyeháza homlokzatáról, és várják, hogy milyen karhatalmi lépés következik az ügyben. Az elnök emlékeztetett, hogy a lobogó már 63 háromszéki település templomában, illetve több intézménybe is eljutott, és feltett szándékuk, hogy megakadályozzák az eltávolítását. A táblabíróság indoklása ugyanakkor még mindig nem érkezett meg.
Nagy D. István
szekelyhon.ro

Szent László Napok világi szemmel
Generációkat átfogó és a lokálpatriotizmust erősítő programokkal készültek a pénteken rajtoló nagyváradi Szent László Napok szervezői – ecsetelte a sajtó képviselőinek Mihálka Melinda.
A programfelelős tegnapi tájékoztatása szerint a rendezvény tervezésekor bőven voltak ötleteik, de a három napos korlát miatt ezek közül többet is kénytelenek voltak jövőre halasztani. Mert, ahogy arról lapunk korábban beszámolt, a fesztivált hagyományteremtő szándékkal indítják útnak. Zatykó Gyula főszervező ismételten jelezte: világi vonalon is szeretnék megismertetni a helyi és környékbeli lakosokkal a városalapító lovagkirály munkásságát.
Meglátásuk szerint a fiataloké a jövő, így különös hangsúlyt fektettek a gyermekprogramokra, amelyek a legendák mentén, játékos formában ismertetik meg a kicsikkel a hagyományokat. Ezeket a foglalkozásokat szombaton délelőtt tartják a Rhédey-kertben (Bălcescu park), amely a többi fesztiváljellegű eseménynek is helyszíne lesz.
Mint elhangzott, a városvezetés nem csak anyagilag nem támogatatta a rendezvényt, hanem még közteret sem volt hajlandó a szervező Szent László Egyesület számára biztosítani, így végül a központhoz közeli zöldövezetet bérelték ki. A szervezők elmondása szerint Ilie Bolojan polgármester azt is jelezte, hogy a péntek délutáni hivatalos megnyitón nem tud részt venni, mert nem lesz Nagyváradon, azt pedig még nem tudni, hogy küld-e valakit maga helyett a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében esedékes fesztiválindítóra. Szent László szobrának megkoszorúzása után ugyanis a tanintézetben mond beszédet többek között Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete és Magdó János kolozsvári főkonzul is. A kincses várostól amúgy segítséget is kaptak a szervezők, a Kolozsvári Magyar Napok rendezői sátrakat és standokat biztosítottak a váradiak számára.
„A térség fesztiválja lesz, biztos vagyok benne, hogy a határon túlról is sokan át fognak jönni a hétvégén" – mondta Zatykó, remélve, hogy az időjárás is partnerük lesz a hétvégén. Mint korábban beszámoltunk, a háromnapos eseménysorozat alatt lesznek könyvbemutatók, borkóstolók, előadások Szent Lászlóról, szervezett keretek között találkozhatnak a Váradról elszármazottak, az érdeklődők találkozhatnak Kemény Dénes vízilabdaedzővel, a fő attrakciók pedig az esti koncertek lesznek. Pénteken Rózsa Magdi, vasárnap pedig a Kiss Tiborral és Lovasi Andrással közösen fellépő Csík zenekar lesz a sztárvendég, szombaton pedig operett estet tartanak.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Minden készen áll a Székely Vágtára
Bár apróbb módosítások még lehetnek benne, véglegessé vált a Székely Vágta programja. Az előbbi évektől eltérően idén mindkét napon tartanak futamokat, az előfutamokra szombaton, a középfutamokra és a döntőre vasárnap kerül sor. A Nemzeti Vágta előfutamaként ismert Székely Vágtáról Sztakics Éva szervezővel, Sepsiszentgyörgy alpolgármesterével beszélgettünk.
– Mit kell tudni az idei Székely Vágtáról?
– Idén harmadik alkalommal rendezzük meg július 12–14. között a Székely Vágtát, hagyományosan az Óriáspince-tetőn, Maksán. Nagyon színes programokkal készülünk, lesz székely székek találkozója, kézművesvásár, népművészeti és lovasvásár, székely termékek kiállítása. Ugyanakkor nagy gondot fordítunk a gyerekekre is, így számos gyermekfoglalkozásra kerül sor a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársainak segítségével. Emellett izgalommal készülünk a vágtára, melyen legfontosabb célunk idén is a balesetmentes verseny, hiszen nagyon fontos, hogy se lóban, se emberben ne essen kár. Éppen ezért nagy erőfeszítésekkel és a sepsiszentgyörgyi vállalkozók komoly hozzáállásával sikerült a pályát felújítani. Remélem, hogy ebben az évben a lovasok kifogástalan pályán versenyeznek majd.
– A pálya felmérése, értékelése hogyan történik?
– Az első Székely Vágta előtt idelátogattak a magyarországi Nemzeti Vágta szervezői, hiszen az egy licenc. Ahhoz, hogy annak előfutama legyen, szakembereik felmérik a terepet, elképzeléseket egyeztetnek az itteni szervezőkkel, és szigorú szabályokat kell követni. Ez vonatkozik mind a vágta imázsára, mind a pálya minőségére és a program szerkezetére is. A Nemzeti Vágta szervezőinek nagyon tetszettek a körülményeink, ez volt az első és eddig egyetlen előfutam a határon túl. A szabályok a versenyzőkre is érvényesek, sőt a felvezető köröknek is forgatókönyvük van, hiszen nem mellékes a Duna Televízió közvetítése sem. Ami a versenyzőket és a lovakat illeti, itt is vannak szabályok, továbbra sem lehet százszázalékosan angol telivérrel jelentkezni, mivel ez a Nemzeti Vágtán is tilos. Marad a 75 százalékos telivérezettség, de szerintem ez a vágta nem is a lovakról szól, hanem az a szép benne, hogy a többi magyarországi elővágtával ellentétben nem profi lovasok jelentkeznek, hanem a kis székely falvak lovasai mutatkoznak be. Jelentkezhetnek Hargita, Maros, Kovászna megyék lovasai, az ő hírnevüket viszik majd tovább a jövőben, mivel ez az egyszerű emberek nagy versenye.
– Milyen lovasprogramok és kísérő rendezvények lesznek a futamok között?
– A fogathajtó versenyre ebben az évben nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni, lesz kettes és négyes fogathajtó verseny, Váncsa Jenő ismert fogathajtó vállalta ennek a szegmensnek a megszervezését. Ezáltal ők is megkapják a vágta keretén belül a kellő figyelmet mint lovas sportág. A vágta gyakorlatilag háromnapos lesz, pénteken történik az érkezés, a boxok elfoglalása, a sátrak felhúzása, este pedig a Tűztánc című világzenei táncshow főpróbájával várjuk az érdeklődőket. Ezt az előadást szombaton este láthatják majd a helyszínen. A gyermekeknek foglalkozásokat tartunk, de lovagoltatási lehetőséget is nyújt az árkosi Barabás Lovarda. A szülők figyelmét azonban felhívom, hogy a versenylovakhoz tilos lesz bemenni, mind a gyermekek érdekében, mind pedig a lovak nyugalma miatt, hiszen ők is érzik a stresszt a verseny miatt.
– Milyen érdeklődésre számítanak idén, és mit mutatnak az elmúlt évek statisztikái?
– A részvétel elsősorban időjárásfüggő, hiszen az első vágta vihara sok embert hazakényszerített. Több tízezer emberre számítunk a három nap alatt, tavaly gyönyörű időben 25 ezer ember is megfordult a pincetetőn. A versenyzők eddig hatan jelentkeztek hivatalosan, de 21-en jelezték nevezési szándékukat, így gyakorlatilag 27-en indulnak majd. A fogathajtók a továbbiakban Váncsa Jenőnél iratkozhatnak fel.
Szombaton kezdődnek az előfutamok, és az ünnepélyes megnyitó is ekkor zajlik huszárok kíséretében. Ez is egy látványos része a rendezvénynek, de a székely székek találkozásának megnyitóját is mindenkinek figyelmébe ajánlom. Reményeink szerint idén is lesz puszta ötös és csikós bemutató, de lovasíjász-bemutatót és lovastáncot is szervezünk. Vasárnap 12-től lesznek a középfutamok, a nap hátralévő részében díjugratóverseny és -bemutató is lesz a csíkszeredai Genovéva Lovarda növendékeivel, huszárbemutató és csatajelenet a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület jóvoltából és lovas harcművészeti bemutató a Sagittis Siculorum Egyesület előadásában. Két kuriózumot is láthat a nagyérdemű: a pónifutam kétségkívül az egyik fénypontja lesz a napnak, és idén sem marad el a hírességek fogathajtó versenye. A döntő 18.15-től lesz, rögtön utána a díjátadó ünnepséget is megtartjuk. A Székely Vágtát Péter Szabó Szilvia és a Tini Dance Center táncosai zárják, akik a NOX együttest idézik fel, Szilvia legsikeresebb dalaikat hozza el a székelyföldi közönségnek.
Bús Ildikó
Krónika (Kolozsvár)

Alkotmányos, de nem hatályos (Csökkentett népszavazási küszöb)
Alkotmányos a referendumtörvény módosítása, amely 30 százalékra csökkenti a részvételi küszöböt, de csak a jogszabály hatályba lépését követő egy év leforgása után megszervezendő népszavazásokon lesz hatályos – mondta ki tegnap az alkotmánybíróság.
A taláros testület közleménye hangsúlyozza, hogy a döntés végleges és általános érvényű. A képviselőház május 29-én fogadta el a referendumtörvényt módosító javaslatot, amely kimondja, hogy 50-ről 30 százalékra csökken a részvételi küszöb a népszavazásokon. Egyes feltételezések szerint az alkotmánybíróság a Velencei Bizottság – az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői testülete – egyik ajánlását vette figyelembe, amely szerint az államoknak tartózkodniuk kell attól, hogy megváltoztassák a voksolásra vonatkozó törvényt kevesebb mint egy évvel a választók urnákhoz szólítása előtt.
A Szociál-Liberális Szövetség törvényhozói azért módosították a népszavazási törvényt, hogy az esetleges választói érdektelenség ne hiúsítsa meg az alkotmány módosítását, amelyről népszavazást kell majd tartani. A kormánykoalíció ezt ősszel rendezné meg, de az alkotmánybíróság döntése értelmében csak akkor lesz érvényes, ha a választói névjegyzékben szereplők több mint fele megjelenik az urnáknál, és ugyanez vonatkozik arra a népszavazásra is, amelyet Traian Băsescu államfő a parlament karcsúsításáért kíván kiírni. A helyzetet bonyolítja, hogy jelenleg a választói névjegyzék sem pontos, mivel a 2011-es népszámlálás eredménye még nem végleges. Így történhet meg, hogy a 19 millió állandó lakossal rendelkező Románia választói névjegyzékében több mint 18 millió polgár szerepel, közöttük a külföldön dolgozó csaknem hárommillió vendégmunkás. A szigorú érvényességi feltételnek az utóbbi két évtizedben csak két népszavazás felelt meg: az alkotmánymódosításról rendezett 2003-as (amely két napig tartott), valamint a parlament karcsúsításáról szóló, Traian Băsescu által kezdeményezett 2009-es.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Rendezik az ingatlan-kisajátítást
Elfogadta tegnap a képviselőház az ingatlan-kisajátítások rendszerének korszerűsítését célzó RMDSZ-es javaslatot. Kétéves határidőt szabtak a közhasznú munkálatok elkezdésére, így a zárolt területek a munkálatok elmaradása vagy késlekedése következtében ismét felszabadulnak.
A módosítást előterjesztő Seres Dénes Szilágy megyei képviselő elmondta: a jelenlegi szabályozás alapján a közhasznú munkálatok számára kisajátítandó területeket a hatóságok határidők nélkül tudták a telekkönyvben zárolni, ezért a munkálatok késlekedése vagy elmaradása miatt bizonyos magánterületeket több éven keresztül sem eladni, sem beépíteni nem lehetett, és a kisajátítás utáni kárpótlás sem érkezett meg. Seres szerint az új szabályozás a tulajdonosokat is védi, és az önkormányzatokat és hatóságokat is ösztönzi arra, hogy valósítsák meg tervezett beruházásaikat.
Haladás a romaintegrációban
Pozitívan véleményezte Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogi biztosa tegnap, hogy Románia 15 ezer helyet különített el a roma fiatalok számára a közoktatásban, a felsőoktatásban, valamint a szakmai képzési rendszerben. Más országok pozitív gyakorlatait is megemlítette, de jelentését azzal zárta, hogy a tagállamoknak hatékonyabban kell alkalmazniuk romaintegrációs programjaikat.
Génmódosítás és természetvédelem
Szabad lesz genetikailag módosított növényeket termeszteni a Natura 2000 hálózatba besorolt területeken, és tíz évről öt évre csökken a környezetvédelmi engedélyek érvényessége – döntött tegnap a képviselőház. Az RMDSZ a javaslat ellen szavazott, Cseke Attila Bihar megyei képviselő szerint a gyakoribb engedélyeztetési eljárás csak a bürokráciát növeli, a génmódosított növényeket illetően pedig túlságosan megengedő a kormánytöbbség. A Natura 2000 környezetvédelmi hálózathoz tartozó területek különleges státussal rendelkeznek, és az Európai Bizottság különös figyelmet fordít állapotukra.
Két kártya egyben
Az elektronikus személyi igazolvány tartalmazni fogja az állampolgárok egészségügyi kártyáján szereplő információkat is: a képviselőház jóváhagyta az erre vonatkozó kormányrendeletet. Az RMDSZ-frakció nem szavazta meg a tervezetet, mert nem ért egyet a két rendszer összehangolásával, és elfogadhatatlannak tartja, hogy egy egyén egészségügyi adatai elérhetőek legyenek más rendszerek, akár a belügyminisztérium informatikai rendszere számára is.
Karcsúsít a kormány
Hatvanezer üresen álló közalkalmazotti állást szüntetett meg sürgősségi rendelettel tegnap a kormány. Az intézkedés lehetővé teszi, hogy a közintézmények ezentúl betölthessék a megüresedő posztokat, eddig ugyanis csak minden hetedik üres helyre volt szabad versenyvizsgát hirdetni. Csupán az egészségügyben és a tanügyben lévő üres állásokat nem szüntetik meg. Victor Ponta kormányfő egyúttal háromezer alkalmazott elbocsátását is bejelentette.
Alakul a magyar nők szervezete
Várhatóan szeptemberben tartja alakuló küldöttgyűlését a Romániai Magyar Nők Szervezete (RMNSZ), amely a nők közéleti szerepvállalását akarja ösztönözni a romániai magyar közösségen belül, és növelné a nők arányát a döntéshozatalban – közölték tegnap az RMNSZ kezdeményező bizottságának tagjai. Bíró Rozália parlamenti képviselő rámutatott: a nők nem pozitív diszkriminációval, számukra fenntartott helyek elkülönítésével, hanem önszerveződéssel akarják súlyukat növelni a közösségi döntéshozatalban. Elmondta: az RMDSZ helyi szervezeteiben a nők számarányuknak megfelelően kiveszik részüket a munkából, a vezető testületekben és választott tisztségekben viszont lényegesen kisebb arányban vannak jelen. Az RMDSZ polgármestereinek két százaléka, alpolgármestereinek 5,5 százaléka nő, az önkormányzati tisztségviselők közül 13 százalék. A svéd parlamentben 44, a bukarestiben 12 százalék a nők aránya, de az RMDSZ-frakcióban négy százalék alatti.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kötelékek – kézfogások
Könyvek esőben, kánikulában
A könyv nem különösebben hőérzékeny tárgy. Na persze, nem a könyvégetésekre és nem is a könyv befagyasztására gondolok. Mert ugye mindkettőre volt nem csupán a távoli múltban, hanem a mai idősebbek életében példa.
Most szelídebb akadályokat kellett leküzdeniük a könyveknek, illetve szerzőiknek meg a könyvárusoknak. Ha ugyanis június, akkor könyvhét, azt is mondhatnám, minden mennyiségben. Egymásra szerveződött programokkal, könyvbemutatókkal. Ami az erdélyi magyar kiadványainkat és íróinkat-költőinket érintette, abból párhuzamosan Budapesten és Kolozsvárt lehetett (kellett volna) választani, követni az eseményeket, megfelelni a hívásoknak. Aztán a kolozsvári magyar könyvnapok immár harmadik, 2013-as szervezését követve, ezúttal nem az esős időjárást, hanem a hamisítatlan nyári kánikulát fogva ki, Erdély fővárosában erdélyi könyvnapok megrendezéséről döntöttek illetékesek, és erre meghívták a Romániai Magyar Könyves Céhet is, pontosabban általa a vállalkozó kedvű magyar kiadókat, hogy a Főtérre kirakodva, Mátyás király elé járulva, várják a vásárlóikat.
Könyvbemutató – grafikai kiállítással
Az újraszervezett kolozsvári magyar könyvnapok – nem utolsósorban az IDEA jóvoltából (amely a Mátyás-szülőház, azaz a Sapientia előtt állandósítja könyvstandját) – idén eredeti megnyitóval indultak. Kolozsvár egyik legtehetségesebb, kiemelkedő életművet ránk hagyott grafikusáról, Cseh Gusztávról írt példaadóan körültekintő, hatalmas anyagot feldolgozó, művelődéstörténetileg is számottevő monográfiát Csapody Miklós, a reprodukciókat és a terjedelmes szöveget pedig reprezentatív albumba foglalta az Exit Kiadó, illetve az IDEA könyvműhelye. Minthogy pedig Cseh Gusztáv (az ifjabbik, mert édesapjáról, a betűrajzolást tanító főiskolai tanárról sem szabad elfeledkezni) a kolozsvári könyvgrafikáért ugyancsak sokat tett, össze lehetett kapcsolni a könyvnapok nyitó ünnepségét a Cseh Gusztáv című kötet bemutatásával és a Cseh Gusztáv grafikáiból válogató (Hajdúszoboszlóról kölcsönbe érkezett) tárlat megnyitásával, a Quadro Galériában.
Szerényebb keretek között a Kolozsvár Társaság főtéri székhelyén is érvényesült ez a rendezői elv: a nemrég Szegeden elhunyt nagy könyvgrafikusunkra, Deák Ferencre emlékeztek barátai, tisztelői a kolozsvári magyar könyvnapok keretében – a tárlókon általa tervezett, illusztrált kiadványokkal, a pannókon néhány szép rajzával, többek közt a Dsida-versekhez készült sorozattal. (Augusztusban, a Kolozsvári Magyar Napokon folytatódhat ugyanitt a kezdeményezés, a két barát, Deák és Cseh Gusztáv munkáinak együttes jelenlétében, a kolozsvári grafikai iskola értékeinek megvitatásával.)
Erdély – Budapest
Mindkét helyszínen, mármint Kolozsvárt és a Vörösmarty téren egyaránt figyelmet érdemlő könyvről szólhatunk – már a címénél fogva is: A magyar kártya. Ezzel a kártyával ugyanis többféleképpen lehet játszani, és nem csak kártyaasztal mellett. A Nagyváradról indult költő, ma ismert kiadói ember, Kőrössi P. József mélyreható beszélgetéseket folytatott a költő és politikus Markó Bélával; olyan beszélgetéssorozatot, amelyben Markó kiteregeti kártyáit, és sikeresen belenéz, belelát azok kisded játékaiba is, akik a „magyar kártyát” saját politikai céljaikra ügyesen – a romániai magyarságra nézve korántsem pozitív értelemben – használják fel. Hogyan lesz a jó költőből jó politikus s a politikusból ismét költő? Hogyan politizálnak itt és ott? Kőrössi P. nem kerülgeti a forró kását, Markó Béla pedig higgadtan, körültekintően válaszol. Nem átlagos interjúkötetet vesz kezébe az, aki felfigyel erre A magyar kártyára…
Román kártya?
Könyvnapok közti rövid szünetben számomra eddig ismeretlen, ám egyből ismerőssé és rokonszenvessé váló könyvesboltban jártam, a Deák Ferenc utca közepe táján: a Librarium nevű Book Cornerben. Otthonos körülmények között hallgattuk, magyarok és románok – románul –, hogy mit mondanak a kritikusok Demény Péter románul megírt könyvéről. (A Ghidul ipocriţilor kiadója a bukaresti Cartea Românească.) Minden megszólaló egyértelműen dicsérte a könyvet, ám az csak Balázs Imre Józsefnek jutott eszébe, hogy feltegye a kérdést: miért románul kellett megírnia Deménynek ezeket a szellemes kisesszéket (jegyzeteket? szatírákat?) – merthogy nem fordításról van szó. BIJ magyarázata Caragialéhoz és a román nyelvben létező nemekhez jutott el. Talán az élményanyag is közrejátszott, vélem én, a „képmutatók” ilyen bemutatásában. A lényeg, hogy ezen a könyvbemutatón jól éreztük magunkat, Demény Péter pedig, gondolom, új híveket szerzett írásművészetének. A román olvasók körében is.
(Eszembe jut Ion Ianoşi, azaz Jánosi János – Látó Anna Bukarestben élő fia – közelmúltban megjelent, több szempontból figyelemre méltó, színvonalas önéletrajzi kötete: Internaţionala mea. Cronica unei vieţi. Abban pedig, sok egyéb közt Domokos Gézával, a Kriterion-igazgatóval történt, egy életre szóló konfliktusa. Nos, meggyőződésem, hogy a most román kötet szerzőjeként bemutatkozott Demény Péter egyikünkkel sem fog úgy járni, mint Ianoşi – Domokossal.)
Más kártyák
Vállalva a flaszterből áradó hőséget, déli órában kimentem szétnézni az erdélyinek nevezett (román) könyvnapokra. Ilyenkor a standokon az ember arra figyelhet fel, ami a könyvesboltokban, a nagy kínálatban elkerülte a figyelmet. (A mi magyar sátrunk érthetően nem kínált eddig nem látott újdonságokat.) Két könyvnél kötöttem ki – más-más okból. Augustin Buzurára azért voltam kíváncsi (pláne hogy politizáló publicisztikáját gyűjtötte kötetbe, a 2005 és 2008 közti évekből), mert ’89 előtt úgy éreztem, egy (ellenzéki) táborba tartozunk – aztán Marin Sorescuval és Eugen Simionnal együtt Iliescu táborába állt. (Mindegyikük magas funkcióhoz jutott, ilyen-olyan elnökséghez, kulturálisan, Akadémián vagy minisztérium élén. – Mellesleg: Eugen Simion 80 címmel vastag kötetet láttam az egyik standon.) Az Absenţii, a Feţele tăcerii regényíróját nem felejtettem el, és ma sem bánom, hogy Birtokon belül? című, Budapesten 1989-ben megjelent interjú-kötetembe őt is bevettem (Sütő, Kányádi, Szabó T. Attila, Balogh Edgár, Harag György, Horváth Imre, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Egyed Péter és Tompa Gábor mellé). Ma vajon bevenném? A Canonul periferei-be beleolvasva, nem tudnám eldönteni. Súlyos szavakat mond a kortárs román politikai életről – de melyik oldalról közelítve? (Tulajdonképpen szomorú, hogy egyre az „oldalakra” gondolunk…)
Lucian Boiával biztos szívesen készítenék beszélgetést (ha még ilyes műfajra adnám a fejem). Amit tőle eddig olvastam, azt erősíti meg a De ce este România altfel? második, bővített kiadásában. A Humanitas, a kiadó ugyan nem „kolozsvári termék” (Produsul Clujului – volt olvasható a legtöbb stand fölött), ám bárki – nyilván a jobbak közül – örömmel vállalhatná Kolozsváron az új Boia-kötetet. Az ő történészi-kritikai hangja üde színfolt a kiadványok rengetegében. (Milyen is az a „más”, „másként” Románia? Ha valamin, ezen nekünk igazán érdemes volna elgondolkodnunk.)
Performanszköltemények
Az ember azt gondolná, hogyha a Korunk Akadémia (évadzáró találkozásként) a Bulgakovba költözik, ráadásul olyan meghívottal, mint Szkárosi Endre, akinek „akciográfiája”, 1971 és 2012 közötti performansz-naptára oly gazdag – a söröző fiatalok egy része átül majd az előadáshoz választott térbe, azon nagyszámúak mellé-közé, akik egyenesen Szkárosit meghallgatni jöttek. A június végi kánikulában nem így történt. A hiányzók sajnálhatják, hogy lemaradtak az élményről. Mert itt élőben tudhatták volna meg, mi a térköltészet és transzpoézis (a totális költészeti koncertszínház), a hangköltészetzene, vagy hogy miként lehet például Kassák költői örökségét néhány ismert – esetleg többeknek nem ismert – szóval, főképpen pedig a hangok játékával transzponálni a Teleki térre, a Piazza Cavourra, a Place de la Concord-ra vagy a Trafalgar Square-re. Persze, akik a száz éve született Weöres Sándor zeneiségéhez szoktak, vagy a szintén centenáriumhoz érkezett Jékely Zoltán líráját érzik a magukénak – meglepődhetnek, hogy így is lehet, „egy másik ember” így keveri az effektusokat. Szkárosi Endre járja a világot (és a magyar pódiumokat) – és nem annyi ember hallgatja, mint legutóbb a Bulgakovban. Talán egy következő alkalommal a valóban fiatalok egymásnak küldik a hírt elektronikusan: itt van Szkárosi Endre, nem szabad kihagyni…
(Írom én, akihez még mindig közel áll Jékely és Weöres.)
Kántor Lajos
Szabadság (Kolozsvár)

Romaintegráció: jó pont Romániának
Jó pontokat kapott Románia a romaintegráció témájában: Viviane Reding, az Európai Bizottság (EB) alapjogi biztosa szerdán, az EB romaintegrációról szóló jelentésének ismertetésén közölte: pozitjvan értékelendő, hogy Bukarest 15 ezer helyet különített el a roma fiatalok számára a közoktatásban, a felsőoktatásban valamint a szakmai képzési rendszerben.
Más országok pozitív gyakorlatai közül a Németország által kidolgozott regionális integrációs tervet, a francia országos és helyi hatóságok közötti jó együttműködést, valamint a Bulgáriában az uniós alapok hatékonyabb felhasználására kidolgozott programot említette meg. Az EB jelentése ugyanakkor leszögezi: a tagállamoknak hatékonyabban kell alkalmazniuk romaintegrációs programjaikat.
Szabadság (Kolozsvár)

Lőttek idén a régióknak és az alkotmánymódosításnak
Keresztülhúzta a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) számításait az alkotmánybíróságnak az a szerdai döntése, hogy a népszavazások érvényességi küszöbének 50-ről 30 százalékra való leszállítása csak egy év múlva alkalmazható: szinte bizonyos, hogy emiatt idén már nem módosítják az alkotmányt, és így nem hozhatók létre a közigazgatási régiók sem.
Igen kicsi ugyanis a valószínűsége annak, hogy a jelenlegi 50 százalékos érvényességi küszöböt sikerül elérni, ha az USL eddigi terveinek megfelelően októberben tartanak referendumot az alkotmánymódosításról. Ez nem sikerült tavaly, az államfő felfüggesztéséről tartott referendumon sem, pedig az akkori népszavazásnak az alkotmánynál jóval nagyobb mozgósító erejű tétje volt. Ezt elismerik az USL vezető politikusai is.
„Az alkotmánymódosítás így már problematikus” – kommentálta szerdán este a taláros döntését a képviselőház szociáldemokrata (PSD) elnöke. Valeriu Zgonea kijelentette, ez a váratlan fejlemény akadálya lehet az idei alkotmánymódosításnak és a régiós átalakításnak. Szerinte az ötven százalékos érvényességi küszöb elérése még akkor is gondot jelent, ha az alkotmányról szóló referendumot kétnaposra szervezik, ahogyan 2003-ban történt.
Az USL liberális társelnöke, Crin Antonescu már kilátásba is helyezte a referendum elhalasztását. Nem zárta ki, hogy az alkotmánymódosításról szóló népszavazást a jövő évi elnökválasztással egy időben tartsák. Hangsúlyozta, hogy az USL a továbbiakban követendő stratégiájáról csupán az alkotmánybíróság döntése indoklásának ismeretében dönt.
Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője üdvözölte az alkotmánybíróság döntését. „Örülök, hogy a bírák is úgy látták: a játékszabályokat nem lehet menet közben módosítani” – jelentette ki a maszol.ro-nak Máté András. A politikus nem kívánt jóslatokba bocsátkozni arról, hogy teljesíthető-e az 50 százalékos részvételi küszöb, ha az USL erőlteti ősszel a referendumot. Emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ csupán akkor hajlandó mozgósítani választóit a népszavazásra, ha parlament megszavazza azokat a módosító javaslatait, amelyeket a bizottságban nem sikerült elfogadtatni.
Maszol. ro

Minisztériumi átirat: törvénytelenül ítélték el Markó Attilát
Az igazságügyi minisztérium egyik átiratával (is) felvértezve indult csütörtök reggel a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium újraállamosításáról szóló per tulajdonképpeni első tárgyalására a legfelsőbb bíróságra az első fokon három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Markó Attila.
A gandul.info emlékeztet arra, hogy az igazságügyi minisztérium álláspontja szerint a háromszéki képviselőt törvénytelenül ítélték el, mert nem történt károkozás. Az erről szóló átiratot Ovidiu Puţura igazságügyi államtitkár írta alá, és a védelem tavaly júliusban csatolta a fellebbezési dossziéhoz. A per azonban időközben a ploieşti-i táblabíróságtól átkerült a legfelsőbb bíróságra, mert Markó Attila parlamenti mandátumhoz jutott.
A képviselő szerdán a Transindexnek azt nyilatkozta: a védelem tanúmeghallgatást fog kérni a csütörtöki tárgyaláson. A tavaly összegyűjtött és a ploieşti-i táblabíróságon benyújtott bizonyítékokat a legfelsőbb bíróságnak is be fogják nyújtani. Markó szerint ha a bíróság elutasítja a tanúmeghallgatási kérésüket, a következő tárgyaláson már ítélet is születhet.
Mint ismert, Markó Attila a restitúciós bizottság tagjaként döntött arról, hogy a háromszéki iskolaépületet az Erdélyi Református Egyházkerületnek adja vissza a román állam. A perben tavaly június végén született első fokú döntés a buzăui bíróságon, amely Markó Attilát és Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadóját három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, Silviu Climet, a román igazságügyi minisztérium volt jogi tanácsadóját pedig három év felfüggesztett börtönbüntetésre.
„Ma reggel is ugyanúgy keltem, mint mindig. Megborotválkoztam, elindultam. Emelt fővel - mint annyiszor az utóbbi öt évben. És ezt tudom a legfelsőbb bíróság kapujában is üzenni mindenkinek: ha tiszta a lelkiismeretetek, akkor soha ne hajtsátok le a fejeteket, bármennyire is belefáradtok!” – írta a csütörtöki tárgyalás előtt a Facebook-oldalára
Markó Attila.
Maszol. ro

Az űrlap alja
Vita a Szent László tér felújításáról
Össztüzet zúdított a városi tanács RMDSZ-frakciója a városvezetésre a Szent László (ma Unirii) tér új felújítási tervének megszavazásakor a csütörtökön megtartott júniusi tanácsülésen.
Elsőként Delorean Gyula tanácstag ismertette kételyeit az új terv elfogadásával kapcsolatban, érveit a Reggeli Újságnak is összegezte. A legsúlyosabb gond az, hogy egy eredetileg a műemlékvédelmi hatóságok által is engedélyezett tervet, amelybe a finanszírozó is beleegyezett, teljes egészében módosítottak, ennek jelen pillanatban nincs semmiféle műemlékvédelmi vagy bármilyen más engedélye, így nem érti, hogyan akarják a tanácsi határozatot elküldeni Bukarestbe, mondta Delorean. Ki vagy milyen bizottság határozta el azt, hogy egy közbeszerzési eljárás során megvalósított tervet, melyet leadtak a megfelelő határidőre, meg kell változtatni? – tette fel a kérdést a Delorean, ő ugyanis a határozat mellett nem látott bizottsági döntést. Ezeken kívül az is gond, hogy a Szent László téren elvégezték azokat a munkálatokat, amelyeket amúgy sem finanszíroz az unió. Elkészült az ivóvíz- és a szennyvízhálózat, a távfűtési rendszer módosítása, és az elektromos hálózat fele, de például a majdani lámpáknak szánt vezetékek végpontjai nem ott vannak a régi tervben, ahol az újban. Ezek mellett formai hiba is van a tanácsi határozatban, mondta Deloran. A projekt menedzsmentszervének határozata szerint öt feltételnek együttesen kell megfeleljen egy projekt. Ezek egyike, hogy a gazdasági-műszaki mutatók nem változtathatók, ehhez képest a tanácsi határozat szerint új műszaki-gazdasági mutatókat fogadtak el, tette hozzá.
Pásztor Sándor RMDSZ-es frakcióvezető többek között azt kifogásolta, hogy a főtér átalakításáról nem szerveztek közvitát, és hogy két tervet kell kifizetnie az önkormányzatnak. Pásztor lapunknak elmondta, hogy ő is részt vett azon a körülbelül másfél éve megtartott lakossági fórumon, amelyen javaslatok hangzottak el, amelyekkel még módosították a tervet, amelyet ki is fizetett a város. Most teljesen áttervezték a főteret, és akárhogyan is magyarázzák, kétszer fizetik ki a tervezetet, tette hozzá. A tanácsosok elé teszik a tervet, ami kapcsán hatmillió euró fölötti összegről lesz szó, és közben nincs rá engedélyük, nem tudjuk, hogyan fog pontosan kinézni, nem tudjuk, hogy a majdani engedélyekkel mire kötelezik még a várost, és azt sem, hogy a már elkészült közművek hogyan illeszkednek az új elképzeléshez. „Szerettünk volna ésszerűen megtárgyalni, hiszen a váradiak nagyon jól tudják, ha a központban csak egy ház elejét próbálják bepucolni, egy köbméter papírt kérnek tőlük. Most meg átviszik a Szent László tér felújítását úgy, hogy azt sem tudjuk, hány szobrot akarnak otthagyni, azt sem tudjuk, mi lesz a koncepció, nincsenek meg hozzá az engedélyek” – mondta a Reggeli Újságnak Pásztor.
Huszár István elmondta, nem szavazta meg a tervezetet, mikor még az sem volt egyértelmű, hogy az oda tervezett obeliszk tetején lesz-e szobor vagy sem, és ha igen, akkor milyen. Ifj. Ritli László hozzátette: ha szerveztek volna közvitát, javasolta volna, hogy Szent László szobra kerüljön a főtérre, és név szerinti szavazást kért – hiába.
Mircea Mălan alpolgármester szerint azért nem tartottak közvitát, mert arra nem volt idő, és szerinte nem fizet kétszer az önkormányzat a tervekért. A határozatot végül hét ellenszavazattal, egy tartózkodással és 18 igen szavazattal elfogadták. Nemmel az RMDSZ-frakció tagjai szavaztak, a három demokrata-liberális párti (PDL) tanácstag egyike nemmel, másika igennel voksolt, míg a harmadik tartózkodott, a 17 szociálliberális szövetségi (USL) önkormányzati képviselő pedig megszavazta azt.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az űrlap alja
Közigazgatás a Partiumban
Könyvbemutató a Szent László Napokon
Szilágyi Ferencnek a Partium Kiadó gondozásában megjelent kötete, a Közigazgatás a Partiumban – a honfoglalástól napjainkig című az államigazgatás és a társadalmi élet megszervezésében kiemelkedő szerepet játszó közigazgatási térfelosztást vizsgálja a Kárpát-medence olyan kiemelkedő fontosságú magyar-román érintkezési területén, mint a történelmi Erdély és a mai Magyarország területe között elterülő „Partium”, mely régió a történelem folyamán többször képezett konfliktusos helyzetet a két náció között.
A Partium fogalmának és a partiumi régió meghatározásának szempontjából a kötet hiánypótló. A múltban, nem íródott olyan nagy lélegzetvételű régióleírás, mint például a Székelyföld esetében Orbán Balázs műve, amely mindenki számára elfogathatóan határozná meg a régió kereteit és lényegét. Ezt a hiányt kívánja pótolni jelen kötet, amely természetesen más kutatási módszereket alkalmaz, mint Orbán Balázs grandiózus műve. Mégis ugyanaz a cél lebeg a szerző szeme előtt: mindenki számára kézzel foghatóvá tenni szülőföldünket. Ily módon a kötet „megrajzolja” a Partium földrajzi határait, bemutatva az itt élők identitástudatának evolúcióját a kezdetektől a jövőben bekövetkezendő változásokig – tájékoztatott a Szent László Napok Sajtószolgálata.
A szerző tágan értelmezi a közigazgatási földrajz fogalmát, hiszen a témához szorosan nem kapcsolódó, mégis azzal összefüggő régészeti, településtörténeti, demográfiai, statisztikai, választási földrajzi fejezetek is találhatók benne, amelyek a tulajdonképpeni téma más tudományterületekkel történő összekapcsolódását jelentik.
A kötet nemcsak a kutatóknak szól, hanem mindenkinek, aki itt él és ragaszkodik e helyhez, és akiben tudatosul ez a regionális identitás. A könyv azok számára is hasznos lehet, akik áthatóbb képet akarnak alkotni a Partiumról.
Szilágyi Ferenc könyvét a Szent László Napok keretében június 29-én, szombaton 15 órai kezdettel mutatják be a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében. A kötetet méltatja Demeter Szilárd, a PKE adjunktusa.
Reggeli Újság (Nagyvárad)