Az EMNP és az etnikai arányosság elve
Vita alakult ki a héten a romániai magyar pártok között az etnikai arányosság elvének érvényesítéséről a romániai választási rendszerben. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megbízott elnöke november 23-án felvetette, hogy a kisebbségi szervezetek a jövő évi romániai parlamenti választásokon előre meghatározott számú parlamenti mandátumért versenyezzenek (azaz a romániai magyarság számára különítsenek el számarányának megfelelő parlamenti mandátumot, s ezekért küzdjenek majd a romániai magyar politikai szervezetek egymással), mert így nem kerülne veszélybe a magyarság törvényhozási képviselete. Borbély László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnöke másnap képtelenségnek nevezte a felvetést
MTI

Tízéves az Irodalmi Jelen
Tizedik születésnapját ünnepli az Irodalmi Jelen című, Aradon megjelenő irodalmi folyóirat.
A havonta új számmal jelentkező Irodalmi Jelen először 2001 novemberében jelent meg a Nyugati Jelen című, aradi központú regionális napilap mellékleteként, 16 oldalon – mondta el az MTI-nek Bege Magdolna, a lap főszerkesztő-helyettese, hozzátéve, hogy egy év után vált önálló folyóirattá az Irodalmi Jelen és 2008-ig folyamatosan bővült a kiadvány oldalszáma.
Amikor három éve egyrészt az internetre költözött (www.irodalmijelen.hu), másrészt ismét a Nyugati Jelen melléklete lett a lap, akkori, utolsó nyomtatott verzióját 32 oldalon adták ki.
Szeptember óta újra megjelenik nyomtatva is a folyóirat, 120 oldalon, és továbbra is az a fő célkitűzése, hogy fiatal, akár pályakezdő írókat, költőket karoljon fel, természetesen helyet adva más kortárs szerzőknek is. Emellett egyre hangsúlyosabb az Irodalmi Jelenben a különböző művészeti ágak összekapcsolása, az írások mellé rendszeresen kerülnek képzőművészek munkái.
A lapnak tíz év alatt eddig 32 munkatársa volt, köztük az azóta elhunyt Faludy György és Méhes György vagy például Kukorelly Endre, L. Simon László és Szőcs Géza. Az Irodalmi Jelent Böszörményi Zoltán alapította, aki 2002 óta főszerkesztője a lapnak, amelyben az eltelt tíz év alatt több mint 600 szerző publikált már.
MTI 
Erdély.ma

Elhunyt a vásárhelyi születésű népdalénekes
November 26-án az alsó-szászországi Braunschweigben, 83 éves korában váratlanul elhunyt a marosvásárhelyi születésű Kerekes Tóth Erzsébet népdalénekes.
Ismét szegényebbek lettünk, bár az idei Szent György Napokon mikor még színpadra lépett (sajnos, ez volt az utolsó), olyan életerővel, optimizmussal és művészi erővel énekelt, hogy még koncert-turnén is gondolkoztunk. Mindenkit felismert a régiek közül, fantasztikus szellemi frissessége lenyűgözött. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet utolsó kolozsvári évfolyamán, 1954-ben szerzett színészdiplomát. Pályáját az Állami Székely Színház marosvásárhelyi színésznőjeként kezdte, majd az Állami Székely Népi együttes, későbbi Maros Művészegyüttes vezető énekeseként, több éven át igazgatójaként folytatta. Sajnos az intézmény 55 éves születésnapján már nem tudott jelen lenni. De gazdag életútjához az is hozzátartozik, hogy négy éven át igazgatta a Marosvásárhelyi Állami Bábszínházat.
1958 óta volt a Marosvásárhelyi, Kolozsvári, Bukaresti és a Kossuth Rádió munkatársa. Előadó művészetét Románián és Magyarországon kívül számos európai, Észak-amerikai és Távol-keleti államban élvezhették. A Magyar Rádió Ezüsttoll díjasa, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjének kitüntetettje, a Magyar Kultúra Lovagja, Marosvásárhely Díszpolgára volt. A szakmai kritika Török Erzsébet művészeti örököseként, a bartóki és kodályi hagyományokat messzemenően tisztelő és követő, igényes énekművészként értékelte.
Mint erdélyi lemezkiadó rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy a Marosvásárhelyi Rádió jelenlegi és volt igazgatója Borbély Melinda valamint Jászberényi Emese és a rádió jónéhány lelkes munkatársa, hozzásegített, hogy a meglévő felvételeit előkeressük és a modern technika elvárásainak megfelelően ismét közkinccsé tegyük. Csodálatos művészete ezeken a korongokon megmaradt, hiszen az utolsó előadónk volt, aki az erdélyi népzenét ízeiben, minden árnyalatában ismerte. Ő valóban sztár volt, mindannyiunk sztárja, akinek ajkán a leghitelesebben kelt életre népdalaink bensőséges, megejtő szépsége.
Bár élete utolsó éveiben távol élt szeretett szülőföldjétől, barátaitól, egykori rajongótól, mégis minden gondolata Erdély és a színpad volt. Egy interjúban így vallott önmagáról: „Sosem éreztem magam sztárnak, inkább egy egyszerű napszámosnak, aki igaz ügyet szolgál. A népdal sok kaput kinyitott előttem, és hálás vagyok ezért a sorsnak. Az emberélet véges , de a népdal az sosem hal meg, az örökké él”.
És most már a mindenki Tóth Böskéjének emléke sem.
Dancs Árpád
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma

Újra indulhat magyar nyelvű osztály Szászfenesen
Ismét indulhat magyar nyelvű osztály és magyar nyelvű óvodacsoport Szászfenesen – nyilatkozta a Paprika Rádiónak Albert Zoltán, a Szászfenesi Polgármesteri Hivatal igazgatója. 
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 1200-zal nőtt a magyarok száma Szászfenesen az előző évekhez képest. Ezért az szászfenesi RMDSZ keresi azokat a szülőket, akik gyerekeiket magyar nyelvű óvodába, illetve első osztályba szeretnék iratni. 
- Megtudtuk, hogy Szászfenesre beköltözött közel 1200 magyar, és sajnos 15 éve nincs magyar nyelvű oktatásunk. Biztosan összegyűlne az osztály indításához szükséges 15 gyermek, mivel rengeteg magyar fiatal költözött Szászfenesre. Jelenleg 1956 magyar van Szászfenesen. A diákok többsége Magyarlónára és Kolozsvárra járnak iskolába – mondta el a szászfenesi magyar nyelvű oktatás helyzetéről Albert Zoltán. Az önkormányzat képviselője hozzátette, hogy a szülők jelentkezését december 4-ig várják, mivel a kérelmet december 8-ig kell leadni a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségen.
Paprika Rádió
Erdély.ma

Megerősített Orbán–Tőkés-szövetség
Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke megerősítették nemzetpolitikai stratégiai szövetségüket a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) kétnapos budapesti ülését követően csütörtökön – közölte a miniszterelnök szóvivője.
Szijjártó Péter tájékoztatása szerint a miniszterelnök a Máért ülése után találkozott a Tőkés László által vezetett delegációval, amelynek tagja volt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke is. A miniszterelnök azt mondta: nagyra értékeli azt a munkát, melyet Tőkés László a Kárpát-medencei magyar autonómiáért végzett és végez, egyben üdvözölte az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését, és kifejezte meggyőződését, hogy ennek révén Erdélyben gyarapodtak a magyar összefogás erői.
Orbán és Tőkés kiemelt fontosságúnak nevezték a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás ügyét, külön kitértek a magyarországi támogatásból működő erdélyi magánegyetemek megerősítésére. Toró tolmácsolta az EMNP elnökségének egyetértését a választójog kiterjesztésével a határon túli magyarok számára, az Országgyűlés közeljövőben várható döntésével Magyarország két évtizedes mulasztását pótolja. A felek abban is megállapodtak, hogy a készülő magyar növekedési terv elkészítésekor a kormány figyelembe veszi az erdélyi magyar közösség önálló gazdaságfejlesztési stratégiáját, a Mikó Imre-tervet.
Krónika (Kolozsvár)

Magyar Tudomány Napja Erdélyben: az elmúlt húsz év tudományos áttekintése
Az erdélyi magyar tudomány a rendszerváltás után tematikával zajlott a hétvégén Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület által rendezett Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferenciasorozat 10. fóruma, az esemény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Sipos Gábor EME-elnök megnyitóbeszédében hangsúlyozta: a 10 éves jubileum alkalmat ad az elmúlt húsz év tudományos áttekintésére, ez azonban – a múltba révedés helyett – egyúttal jövőbe tekintést is jelent.
„Megelégedéssel jelenthetjük ki, hogy a múzeum-egyesület nincs monopolhelyzetben, hiszen Erdélyben számos szakegyesület járul hozzá a tudományos élet fellendítéséhez, megemlíthetjük például a Kriza János Néprajzi Társaságot vagy a Romániai Magyar Közgazdász Társaságot. A különböző szakterületeket lefedő szervezetek közötti együttműködés pedig elengedhetetlen” – fogalmazott Sipos Gábor.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja hangsúlyozta: a magyar közösség megőrzéséhez az erdélyi tudományosság is szervesen hozzájárul. A főkonzul ugyanakkor gratulált az EME gazdag tudományos programjához, illetve könyvkiadói tevékenységéhez. A megnyitót a különböző tudományos területeken az elmúlt húsz évben végzett kutatások eredményeit bemutató előadások követték. Kocsis Károly, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének igazgatója a Kárpát-medencében az elmúlt húsz évben végbement etnikai változásokat, ezen belül a magyar lakosság számának alakulását mutatta be. Egyed Emese irodalomtörténész, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi szakosztályának elnöke a két évtized magyar irodalomtudományi kutatásainak eredményeit vázolta, míg Bartók Katalin, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának előadótanára a romániai természetvédelem rendszerváltás óta történt fejleményeit ismertette.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Számít a stílus
Vitathatatlanok a budapesti kormány tagjainak azon kijelentései, melyek szerint tűrhetetlen, ha magyar embereket másodosztályú állampolgárként kezelnek a környező országokban. Az is dicséretes, hogy Magyarország védelmére kíván kelni a vegzált magyaroknak, ahogy ezt a magyar állampolgárság felvétele miatt a szlováktól megfosztott Boldoghy Olivér esetében is teszi.
A kérdés ugyanakkor az, hogyan tudja Budapest megakadályozni, hogy a környező országokban élő magyarokkal szemben diszkriminációt alkalmazzanak. Bár a felek a kétoldalú tárgyalások szükségességét hangoztatják – és tény, hogy ezek nélkülözhetetlenek – , ma, amikor immár egy fasiszta vétetésű törvény alapján fosztanak meg valakit szlovák állampolgárságától, elkerülhetetlennek látszik a nemzetközi fórumok bevonása a vita rendezésébe. A baj csak az, hogy – fasiszta szlovák állampolgársági törvény ide vagy oda – a nemzetközi közösség nem Szlovákiát, hanem Magyarországot tekinti a térség fekete bárányának. Persze ezért részben hibáztatható a magyar ellenzék, illetve európai partnereinek hisztériakampánya is, amelyben a könnyített honosítás, a médiatörvény és az új alaptörvény kapcsán a szélsőjobb térnyerését vizionálták, de megvan benne a magyar kormány és a diplomácia felelőssége is. Az ugyanis nem elég, ha mi meg vagyunk győződve a saját igazunkról. Mivel Magyarország nem nagyhatalom, szüksége van befolyásos pártfogókra a nemzetközi porondon, ezekre pedig aktív, kifinomult diplomáciai eszközökkel lehet szert tenni. Persze jogos hozzáállás, hogy a magyar ügyekben csakis a magyar érdek számít – de az érdekérvényesítéshez fontos, hogy a befolyásos fórumokkal megértessék, mely intézkedést mi indokol. Ez érvényes a gazdasági jellegű döntésekre is. Az, hogy Magyarországot csodabogárként kezelik külföldön a „nem ortodox” gazdasági intézkedések miatt, és nem csodálják, ha bóvlivá minősítik, nem csupán a külföldi spekulánsok sara. Ha a polgárok földönfutóvá válásának elkerülését szolgáló, kényszer szülte döntéseket pátosz és keménykedő, háborús retorika helyett higgadtan, tárgyilagosan magyarázzák el, ha elismerik, hogy – mivel emberekből áll – a kormány sem tévedhetetlen, és elfogadják az ésszerű kompromisszumos javslatokat, talán a nemzetközi közvélemény is másképp viszonyul az országhoz.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Elvándorlás Erdélyből: megfordult az arány
Az 1989-es rendszerváltás után egészen 1992-ig a magyarok jóval nagyobb számban hagyták el Erdélyt, mint a románok, az arány azonban mára megfordult, így elképzelhető, hogy a magyarság képes megtartani 2002-es számarányát – mondta Horváth István a Szacsvay Akadémiáján.
A huszadik század Európájára végig jellemző volt az etnikai indíttatású migráció – derült ki Horváth István egyetemi docens, a kolozsvári kisebbségkutató intézet elnökének pénteki előadásából, amelyet a Bihar megyei RMDSZ-szervezet Szacsvay Akadémiáján tartott meg. A nemzetiségi szempontok által motivált kivándorlásnak leggyakrabban, de nem minden esetben a kényszer az oka.
Az egyes országokban kisebbségben élő emberek egyebek közt a határmódosítások idején kénytelenek máshová – legtöbbször az anyaországba – vándorolni, de az elmúlt század európai történelmének gyakori jelensége volt a deportálás is. Európa múlt évszázadbeli történetében nagyjából 60 millióra tehető azoknak a száma, akik etnikai okok miatt hagyták el hazájukat, mondta a szakember. A 20. században először az első világháborút követő határ-újrarajzolások miatt mozdultak el lakhelyükről, saját elhatározásból, avagy kényszerből. Ebben az időszakban telepítették ki tömegesen a krími tatárokat is hazájukból. 1945 és a kommunista rendszerek stabilizálódása között is tömegek vándoroltak el otthonukból. Ekkor történt például a magyar–szlovák „népességcsere”, amely a számarányok miatt inkább a magyarok Felvidékről való kitelepítését jelentette.
A drámai helyzetek mellett azonban egyéb okok is közrejátszanak az etnikai migrációban, véli Horváth. A kisebbségben élő számára például gyakran több lehetőség adódik a migrációra, ha saját anyaországáról van szó. A nyolcvanas években a romániai magyarokra épp ez volt a jellemző, ami a Magyarországra való kivándorlást illeti. Az is előfordul, hogy az elvándorlással az anyaország, illetve az odaköltöző is jól jár: ez volt a helyzet a romániai németekkel is, akik Romániának a Németországgal kötött 1977-es szerződés alapján fejpénzért költözhettek „haza”. Romániában egyébként nyíltan bevallott célkitűzés volt az egységes nemzetállam kialakítása már a 40-es évek óta.
A stratégiába tartozott az Észak-Erdély Magyarországhoz csatolásakor keletkezett román–magyar megegyezés, amelynek következményeképpen 160 ezer magyar költözött délről északra, és 200 ezer román északról délre – ez a tény jócskán hozzájárult a dél-erdélyi régió elszórványosodásához is. Az 1989-es rendszerváltás után egészen 1992-ig a magyarok jóval nagyobb számban hagyták el Erdélyt, mint a románok, az arány azonban mára megfordult, így elképzelhető, hogy a magyarság képes megtartani 2002-es számarányát, zárta előadását Horváth István.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Székelyföld infrastrukturális fejlesztése 
„Az elmúlt években Székelyföldön jelentős előrelépések történtek, ami a közlekedési infrastruktúrát illeti. A megyei és a helyi önkormányzatok számtalan kormányprogram és pályázat révén nem csak az úthálózat javítására és felújítására szereztek támogatást, hanem a víz-, csatornahálózatok kiépítésén és a gázellátás terén is hatalmas fejlődés történt a térségben” – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke november 26-án, szombaton Székelykeresztúron, ahol részt vett a város egyik legfontosabb közlekedési csomópontjának átadásán. A székelyföldi kisvárosban a majdnem egy kilométer hosszúságú, összekötő út megépülése a megyei és a helyi önkormányzat közös erőfeszítésének köszönhető.
A szövetségi elnök elmondta, az elmúlt 20 év egyik legjelentősebb infrastrukturális beruházása Székelyföldön a 12-es számú országút teljes felújítása. A Kovászna megyei Kököstől induló országút 220 kilométer hosszúságú, átszeli a Székelyföldet, és Szászrégennél ér véget. A beruházás értéke meghaladja a 200 millió eurót és a legjelentősebb fejlesztés a térségben.
„Az elmúlt évek székelyföldi hétköznapjai nem voltak eseménytelenek. A szemünk láttára, napról napra épül ki a székelyföldi autonómiát megalapozó jogi-gazdasági rendszer a helyi és megyei önkormányzatok, valamint a Bukarestben dolgozó RMDSZ-es tisztségviselők közreműködésével. Az elmúlt években a kórházak és a tanintézmények is helyi irányítás alá kerültek, napról napra fejlődik a székelyföldi infrastruktúra, az élen járunk kultúránk, hagyományaink ápolásában, megújulnak iskoláink, kultúrházaink, felújítjuk templomainkat, műemlék épületeinket, támogatjuk a gazdák önszerveződését, a székely termékek pedig egyre népszerűbbek és egyre nagyobb piacuk van országhatárokon belül és kívül. A gazdasági statisztikákból azonban az látszik, hogy Székelyföld olyan térsége Romániának, amely keresi a boldogulását, amely nem hagyja el magát” – sorolta az elmúlt évek megvalósításait Kelemen Hunor.
Kelemen Hunor hozzátette, az RMDSZ-nek az önkormányzatokban van a legnagyobb ereje, mint mondta, „az önkormányzatiság elvének érvényesítését az RMDSZ már a ’90-es évek elejétől kezdődően felvállalta, ez máig a szövetség prioritása. Ennek eredményeként az elmúlt 21 évben a székelyföldi önkormányzatok megerősödtek és megőrizték a többséget”.
Népújság (Marosvásárhely)

Aki elutasította az állambiztonság beszervezési kísérletét
Az elmúlt évtizedekben önt olyan ifjúsági lelkészként ismerték meg, aki sokat foglalkozott a fiatalok lelki gondozásával, jól ismeri sajátos gondjaikat, bajaikat. Mikor kezdődött ez a bensőséges kapcsolat a fiatalokkal? – Gyergyószentmiklóson káplánként több ifjúsági csoportot szerveztünk: annak idején több százan jártak ezekre a csoportos ifjúsági találkozókra a városból illetve a környező falvakból. A házaknál kis csoportokat, úgynevezett biblia-köröket hoztunk létre. Minden vakációban lelkigyakorlatos táborokat szerveztünk, a Pásztorjátékot rendszeresen előadtuk különböző helyszíneken, még vendéglőben is a Gyilkos-tónál. A Mikulás-ünnepségekre több mint ezer gyerek jött el. Amikor a kommunista hatalom minden lehetséges módon megpróbálta korlátozni a vallásgyakorlást, az ilyen aktív egyházi élet, a gyerekek, fiatalok széles körű bevonása a hitéletbe főbenjáró bűnnek számított. – Egyházi szinten volt-e valamilyen előírás arra nézve, hogy meddig lehet feszegetni a hivatalos keretet? Melyek azok a foglalkozások, amelyek úgymond szemet szúrtak a hatalomnak? – Ilyen előírás vagy tiltás hivatalosan nem létezett. Minket arra szenteltek fel, hogy az igét hirdessük, és ez semmilyen előírás szerint nem szorulhatott csak a templom falai közé. Ha valaki erre hivatkozik, példaként a temetéseket említhettem volna, hiszen az is a templom falain kívül történik. – A szekuritáté nyilván nem így gondolta...
– A kis csoportos foglalkozásoknak nagy híre kelt a Gyergyói-medencében, sokan beszéltek róla, és nagyon sokan be is kapcsolódtak. A szekuritáté azonban hamar lecsapott: sorra bevitte, beidézte a csoportok tagjait. Az embereket egyenként, külön-külön hallgatta ki. Akkor tapasztaltam meg a hívek és a közöttem levő szolidaritást: mielőtt bárki bement volna a szekuritátéra, előbb bejött hozzám a plébániára, majd kihallgatás után visszatértek, és mindent elmeséltek. Mindeniküket bátorítottam, lelkesítettem. Elmondtam, hogy Jézus Krisztus is szenvedett. Arra biztattam őket, hogy mindenért rám kenjék a felelősséget, hiszen lelkészként én voltam a szervező, a kis csoportok irányítója, nekik így bántódásuk nem eshet. – Önt akkor még nem hívták be?
– Erre később került sor, előbb a kis csoportok tagjait térképezték fel házról házra. A szekuritáté, persze, hamar rájött, hogy tőlem mennek és hozzám jönnek vissza a hívek. Az egyik szentmiklósi embert, amikor éppen tőlem lépett ki, bevitték újabb kihallgatásra, hátha sikerül valami rám terhelő vallomást kiszedni belőle. Az atyafi csak azt mondta, amit tőlem hallott: Jézus is szenvedett, így ő szenved a hitéért. A szekuritátés tisztek tépték a hajukat, hogy ti nem Jézusért, hanem a saját hülyeségeitekért szenvedtek. Végül is nem volt, mit tegyenek, mindenkit elengedtek, hiszen a kommunista időkbeli törvények alapján sem lehetett tiltani a Biblia-olvasást, a keresztény hitet. – A dossziéjában mindez részletesen megjelenik?
– Hihetetlenül sok anyag gyűlt össze ezekről a gyergyói kihallgatásokról. Mindenkit meg akartak félemlíteni, azonban különösebb bántódása senkinek nem esett. Nem volt mibe belekapaszkodniuk, hiszen semmilyen törvénytelen cselekedetet nem követtünk el. Én már rutinosan mozogtam a kihallgatásokon: tudtam, hogy a szekuritáté nincs mivel megfogjon, nincs mivel zsaroljon. Legfeljebb elhelyeztethet más településre, ahogy ez később meg is történt. – Az ankétok során volt-e olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy többé szabad emberként nem távozhat? – Ezek az ankétok az évek során sokasodtak, de a gyakran estébe nyúló, többórás „együttlét” után mindig kiengedtek. Éreztem, persze, hogy keresik azt a kiskaput, amivel hatékonyabban lecsaphatnak rám. Így találták ki azt a mesét, hogy írjam le, miszerint ezek után be fogom tartani az ország törvényeit. Erre többször is kényszeríteni próbáltak, de mindannyiszor azzal utasítottam el, hogy ilyesmit nem írok le, mert az ország törvényeit eddig is betartottam. Éreztem, hogy itt a csali: amennyiben ezt leírom, rögtön azt mondhatják, hogy eddig bűnt követtem el, tehát felelősségre vonhatnak, akár le is tartóztathatnak. A gyergyószentmiklósi szekuritáté egy idő után megunta a meddő, semmi sikert nem hozó munkát. Így kerültem Brassóba. – Az új plébánia ajtaján mikor kopogott a titkosszolgálat? – Egy év telt el: addig, gondolom, figyeltek, követték a tevékenységemet. Nem hiszem, hogy nagy meglepetést okoztam nekik, mert Brassóban ugyanazt folytattam, amit Gyergyószentmiklóson abbahagytam. Épp beteg voltam, magas lázzal feküdtem, amikor egy este a szekuritátés tiszt bejött a plébánoshoz egy listát tartalmazó ívvel: egy csomó kérdésre várták a választ. Mondtam a plébánosnak, hogy én ezekre a kérdésekre nem válaszolhatok, erre ő sarkon fordult, és otthagyott. A szekuritáté névsort várt tőlem azokról az egyetemistákról, akik hozzánk járnak a gyülekezetbe. Arra is kíváncsiak voltak, hogy mi hangzik el a hittanórákon, miből készülök a találkozókra. Olyan kérdések voltak ezek, amelyekre lelkész világi hatalomnak nem válaszolhatott. A szekuritátét azonban megkerülni nem lehetett. Akkora nyomás volt rajtam, hogy már nehezen tudtam idegileg elviselni. A szekustisztek a kihallgatáson azzal fenyegettek meg, hogyha még egy hittanórát tartok, kirúgnak. Azt mondták, a püspöktől hozzak írásos papírt arról, hogy én végezhetek ilyen tevékenységet. Hosszas vívódás után egy éjszaka úgy döntöttem, hogy elutazok Gyulafehérvárra. – Abban reménykedett, hogy felettesei kiállnak ön mellett? – Akkora nyomás nehezedett rám, hogy feletteseimmel kellett megosztanom lelki vívódásaimat, hiszen egyedül képtelen voltam szabadulni a szekuritáté karmaiból. Szörnyű állapot volt. Mindenhol ott voltak, mindig lecsaptak ránk, és minden eszközzel megpróbálták életünket ellehetetleníteni. Nem voltak, persze, illúzióim, mégis abban reménykedtem, hogy az egyházi vezetésnek van némi hatalma. Előbb Erős kanonokkal beszéltem, aki azzal biztatott, hogy a püspöktől megkapom ezt az írást. A püspök viszont nem adott ilyen írást: kérésem hallatán hallgatott egy nagyot... Az lepett meg legjobban, hogy a püspököm meglepődött a történetemen. Azt kérdezte: „mit mondjak magának?” Azzal próbálta mentegetni a helyzetet, hogy nem az én dolgom összeszedni az ifjúságot, hanem kövessem a híveket, melyik hova költözik. Miközben Brassóban az egyetemistákat próbáltam összefogni, püspököm azt javasolta, ne foglalkozzak ezzel, mert a hitoktatás csak tizedikes korig kötelező. Akkor láttam, hogy mi külön malomban őrölünk... – Gyulafehérvári látogatása után kiszolgáltatottabbá vált? – Nehéz időszak volt az: a szekuritátés kihallgatások egyre gyakoribbá váltak, én meg továbbra is foglalkoztam a fiatalokkal. Az ankétok durvábbak lettek: nem vertek ugyan, de egész közel, az arcomba kiabáltak, és állandóan börtönnel fenyegettek. Minden kihallgatás előtt órákig várakoztattak: ilyenkor elővettem a rózsafüzért, amitől végtelen düh lett úrrá a kihallgatótiszteken. A brassói meghurcoltatásom hatalmas fejezete a dossziénak. Vannak olyan részletek is, amire még nem találtam rá, tehát a dossziémnak vannak homályos foltjai. – Brassó után jött Csíksomlyó... – Csíksomlyó a szekuritátés kihallgatások szempontjából annyi újdonságot hozott, hogy itt többször is megfenyegettek halállal. Kimondták, hogyha nem hagyom abba foglalkozásaimat, megölnek. Ennek igazi súlyával 1989-ben szembesültem. Az egyik aktív szekus édesanyja meghalt, és a temetés végett fia be kellett térjen a plébániára. Amikor kifele ment, a folyóson fülembe súgta, hogy vigyázzak, mert a szekuritáté likvidálni akar. Ezzel a szekussal a rendszerváltás után összejött egy találkozó. Őszinte volt, és sokat beszélt munkájáról. Lehallgatótisztként működött a csíkszeredai szekuritátén, mindent tudott az akkori titkosszolgálatról. Ő mondta el, hogy akinek bármilyen tisztsége volt az egyházban, beszervezett pap lehetett... Nem csak főpapjaink voltak besúgók, kollaboránsok, hanem a kisebb beosztásban levő vezetőket is kézben tartotta a rendszer. – Nyilván addig is voltak sejtései, mégis mennyire döbbentette meg egy ilyen kijelentés? – Tudtam, hogy vannak kivételek, és itt elsősorban Márton Áronra gondolok. A saját tapasztalataim azonban arról győztek meg, hogy nem lehetnek illúzióim. Az egykori szekustiszt hosszan sorolta a neveket. Minden részletet tudott. Látszott, hogy jártas a témában. Ezek az emberek jórészt már nem élnek, ezért nem mondanék neveket. Tőle tudtam meg azt is, hogy forgatókönyv készült meggyilkolásomra. A „kivitelezés” egyetlen akadálya a rendszerváltás lett... Mindent, amit tudott, később elmondott egy általam felkért szakembernek is, hogy megőrizhessük dokumentációként. – Nehezen szánta rá magát szekuritátés dossziéjának kikérésére? – Ehhez az igazi löketet egy érdekes történet adta. Egy közbirtokossági csoport Kárpátaljára látogatott, majd hazafele tartva megálltak Máramarosszigeten, és meglátogatták a börtönmúzeumot. Egyikük felkiáltott, amikor egy dokumentumon ráakadt a nevemre. Lefényképezték, és hazahozták nekem. Ez szekuritátés szempontból érdekessé tette a múltamat, hiszen Máramarosszigeten nem jártam, a börtönben végképp nem, így érdekelni kezdett a történet. Öt éven keresztül kértem a dossziéimat, és mindig azt válaszolták, hogy nincs. Végül lett hatszáz valamennyi oldal, amihez három évvel ezelőtt jutottam hozzá. Egy szakember később megmagyarázta a máramarosszigeti rejtélyt: a dokumentumot én követtem volna élőben, azaz a dossziém hamarabb a börtönbe ért, mint én. – A dossziéban mit talált? Nagyjából azt, amire számított, vagy voltak meglepetések is? – Meglepett, hogy szinte minden telefonbeszélgetésem le volt hallgatva. Abszolút mindent tudtak rólam: mikor, kivel és hol találkozom, és mit beszélünk. Összesen 32 besúgó jelentett rólam, ennyit tudtam összeszámolni. Ezek mind fedőnév alatt jelennek meg: eddig ötről tudom biztosan, hogy a fedőnév kit takar. Kértem ugyan a beazonosítást, de csak két személyről adták meg. Egyértelmű, hogy a besúgók között vannak papok is. – Ennyi zaklatás után, a rendszerváltást követő években, gondolom, azt szerette volna, ha egyházában is elkezdődik az átvilágítás. Beszélt-e erről paptársaival? – Az első években többet beszéltünk róla, egy idő után azonban gyakran azt hallottam, hogy nem fontos a múlt, azt le kell zárni, nem kell bolygatni. Mindemellett vannak olyan római-katolikus lelkészek, akik nem sajnálva időt és fáradtságot Bukarestben kikérték saját dossziéjukat. Persze, nehéz a saját dosszié alapján megtudni a teljes valóságot, ehhez szélesebb körű átvilágításra lenne szükség. A saját tapasztalatomból kiindulva nem tudom, hogy a harminc valahány besúgó közül – akik rólam jelentettek – hány volt paptársam, gyülekezeti tag, ismerős vagy éppen rokon. Ezekről csak sejtéseim vannak. – Ehhez szükséges a szervezett átvilágítás, ami sok mindent tisztába tehetne... – Erre a fajta átvilágításra lenne igazából szükség. Az egyháztörténet szempontjából sem mellékesek azok a legújabb információk, mely szerint a szekuritáté összefogott az egyházzal, hogy Jakab püspöknek ne legyen magyar utóda: Ioan Robut szerették volna kinevezni a romániai magyar és román római katolikus egyház élére. Ma még nem tudom bizonyítani, de erős a gyanúm afelől, hogy a mai egyházi vezetésünk is érintett: az egyházi szekuritátés múlt mérhetetlen terhét a vállukon cipelik, anélkül, hogy letennék, megszabadulnának tőle. Az egyházi átvilágításhoz elsősorban bátorság kell, és ez a bátorság ma nincs meg egyházi vezetésünkben. Ez az állapot senkinek nem jó. – A rendszerváltás után ön némileg kegyvesztett pap lett az egyházi vezetés szemében. Ez vajon az ön múltjával és az ön által szorgalmazott egyházi átvilágítással hozható szoros összefüggésbe? –1989 előtti tevékenységem, az állandó üldöztetés azok szemében szálka, akik nem merik vállalni a múlttal való szembenézést. Aki a régi rendszerben hajlandó volt az elnyomó államhatalommal kötött, elvtelen kompromisszumokra, aki beállt a besúgók sorába, és kiszolgálta, elárulta saját egyházát és saját híveit, az tapasztalatom szerint az e világi hatalmat szolgálja napjainkban is. A fogva tartott emberek minden korban lojálisak tudnak lenni fogva tartóikhoz. Az égiek biztosan nem méltatják ezt a magatartást. Erős a gyanúm, hogy akik az átvilágítás ellen tiltakoznak, azok többsége érintett. – A római katolikus egyházbeli intézményes átvilágítás elmaradása mögött vajon nem az áll, hogy a vatikáni egyházi vezetés ezt a folyamatot nem tartja szerencsésnek? – Az egyházaknak minden országban megvan a maguk joga ahhoz, hogy az átvilágítást felvállalják és levezényeljék. A baj mégis az, hogy sok esetben a szálak egész Rómáig nyúlnak. Ma már tudjuk, hogy a kelet-európai ügyeket rendező Cazaroli államtitkár Rómában a KGB beépített embere volt, aki úgy tűnik, tudott II. János Pál pápa meggyilkolási kísérletéről is, és ezt mégsem jelentette. A feltárt titkosszolgálati adatok alapján ma már az is világos, hogy a pápa utáni második ember hogyan került a KGB markába. II. János Pálnak erről később sejtései voltak, és szabadulni szeretett volna tőle, de ez nem sikerült. – Ön kilépett a papi kötelékből. Ezt miért tette? – Családot vállaltam, ez volt a kilépés fő oka. Természetemből fakadóan én a határokat mindig feszegettem. Úgy szolgáltam Istent és az embereket, hogy a lelkembe néztem. Úgy tűnik, ezek sem régen, sem ma nem feleltek meg az előírásoknak. Maga az érsek is olyan butaságokat terjesztett rólam, hogy táltos papnak hirdetem magam, aki táltos szertartásokat végez. – Tele van a katolikus egyház mendemondákkal, hogy a lelkészeknek élettársuk, sőt feleségük van. Ez mennyire befolyásolja az embereknek az egyházba vetett bizalmát? – Az érsek valamint más egyházi vezetők is tudják, hogy a római katolikus lelkészek jelentős részének családja van. Sokan közülünk gyerekeket vállalnak. Ez olyan zsarolási lehetőség lehet, amit a hatalmasok kihasználhatnak egy-egy lelkész ellen. A cölibátus csak papíron van! Ez az egyház nagy hazugsága, ami Isten-, természet- és nemzetellenes. Ezt rendezni kell! Számunkra a protestáns egyházak lelkészeinek gyerekvállalása, gyerekszeretete irányadó kéne legyen. A római katolikus egyházban mutatkozó hatalmas paphiány ezzel függ össze. Erről sokat beszélnek a lelkészek az egyházban, de felsőszintű döntés még nem született. (A Gergely Istvánnal készített interjú második, befejező része)
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ami a múltból megmarad – Könyv készült a Szacsvay Akadémia történelmi előadásairól
Szerdán este Romsics Ignác Széchenyi-díjas magyar történész előadásával véget ért a Bihar megyei RMDSZ által indított Szacsvay Akadémia leglátogatottabb történelmi modulja (a kisebbségismereti és tájépítészeti modul iránt csökkent érdeklődés volt tapasztalható). Az utolsó előadás azonban nem vonja maga után a modul megszűnését – nyugtatták meg a nagyváradi Ady Endre Líceum díszterembe érkezett közönséget a szervezők. A sorozat sikerére való tekintettel ugyanis jövőre új, tizenöt előadásból álló történelmi modult indítanak majd, melynek tematikáját már előre is vetítették a széria létrehozói. Romsics mint a Mérlegen a magyar történelem című program egyik kezdeményezője és fő tanácsadója tágabb és érdekesebb témakört javasolt a következő előadóknak, akik valószínűleg a meghatározó személyiségek, hősök és árulók szempontjából tekintik majd át nemzetünk történetét. 
A történész egyébként 1989 és a harmadik Magyar Köztársaság címmel értekezett tegnapelőtt. Két részre oszló előadásában a rendszerváltáshoz vezető gazdasági, kül- és belpolitikai tényezőket, illetve a kormányzó párton belüli ellentéteket és az utóbbi húsz év politikai történéseit taglalta. A rendszerváltás legfontosabb külpolitikai okaként a második világháború végén kezdődött amerikai–szovjet ellentét amerikai győzelemmel való végződését említette meg. A hidegháború ugyanis egy olyan versenybe kényszerítette a Szovjetunió amúgy sem túl hatékony gazdaságát, amelyben nem tudott lépést tartani az észak-amerikai nagyhatalommal, s amely végül is a kommunista blokk meggyengüléséhez vezetett. A hidegháború lezárásához végül is Gorbacsov reformkísérletei vezettek, aki tehermentesíteni akarta országát és népét. Ezért a fegyverkezés beszüntetéséről és leépítéséről kötött egyezséget az Egyesült Államokkal, megkezdte a szovjet csapatok kivonását a megszállt országokból, hazájában átfogó gazdasági reformot indított el, illetve ő kezdeményezte az első demokratikus választásokat is. Intézkedései nyomán Béke Nobel-díjat kapott. 
Bár – mint Romsics, aki személyesen is találkozott Gorbacsovval, kiemelte – az egykori szovjet államfő nem azért tette, amit tett, mert fel akarta számolni a szocializmust, hanem egyszerűen lélegzetvételhez akarta juttatni a túlterhelt gazdaságot, a megkönnyebbüléstől pedig azt remélte, hogy növeli majd a kommunista eszme népszerűségét. Újításai azonban épp az ellentétes reakciót, a rendszer meggyengülését, a perifériák leválását eredményezte. A magyar rendszerváltás további kiváltó tényezőiként lehet számon tartani a tervgazdaság bukását az egyéni termeléssel szemben, a főként népi-nemzeti és urbánus-liberális ellenzéki csapatok megerősödését, illetve a hatalmi párt belső ellentéteit. A rendszerváltástól napjainkig tartó korszakról beszélni nem olyan értelemben vett történelmi előadás, mint mondjuk a magyarok eredetéről vagy a honfoglalásról értekezni – mondta előadása második feléhez érve Romsics, majd épp az előző két történelmi példa kapcsán hozzátette: az időtávlat nem minden esetben óvja meg a történészeket a szubjektív hozzáállástól, és nem is vezet feltétlenül átfogó tudáshoz. 1989-óta hat demokratikus választás zajlott a harmadik Magyar Köztársaságban. Ezek közül az első három, a 90-es, 94-es és 98-as kapcsán elmondható, hogy a magyar választók mindig az ellenzéket támogatták , a nagy pártoknak pedig még nem volt markáns, kialakult politikai ideológiájuk. A második három (a 2002-es, 2006-os és 2010-es) választásra pedig kiegyenlített erőviszonyok és jelentős jobb–bal polarizáció volt jellemző.
Romsics az utóbbi húsz év pozitívumának tekintette a politikai demokrácia megteremtődését, s a gazdasági növekedést is kielégítőnek nevezte, bár mint hozzátette, a javak eloszlása már komoly frusztrációkat, feszültségeket okoz a mai társadalomban (maroknyi újgazdag birtokolja az összvagyon nagy részét, miközben milliók tengődnek a létminimumon). A jelen kor legjelentősebb negatívumaiként pedig a demográfiai helyzetet (a társadalom elöregedését és a magyarság fokozatos fogyását), valamint a pénztelenséget nevezte meg.
Szintén a történelmi modul utolsó előadása keretében, illetve az értekezést követően került bemutatásra Szilágyi Aladár riportkötete, amely a Szacsvay Akadémia Mérlegen a magyar történelem nevű programjában résztvevő tizenöt előadóval készült interjúkat tartalmazza. A Riport Kiadó gondozásában megjelent, a történelem múzsájára hivatkozó Klió a tükrök labirintusában című könyvet Szűcs László méltatta. Mint elmondta, a kötetből egyrészt a kortárs magyar történészek magánéleti indíttatásaira, másrészt pedig kutatásaik tárgyára és utazásaikra is fény derül. 
A könyv szerzője hozzátette: érdekes szellemi kaland és komoly kihívás volt számára az előadók által érintett számos történelmi korból való felkészülés. A nyomdából frissen érkezett első száz példányt a Szacsvay Akadémia leghűségesebb látogatói ingyen vehették át, de 10 lejért megvásárolható lesz a további előadásokon, illetve a Fekete Sas-palotabeli RMDSZ székházban.
Szombati-Gille Tamás
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Válasz a Partium Alapítványnak
A Partium Alapítvány Elnökségének Léda-házzal kapcsolatos közleménye a „tolvaj kiált tolvajt” tipikus esete – áll Tőkés László EP-alelnök sajtóirodájának közleményében.
Túl azon, hogy a Partium Alapítvány vezetősége által űzött „gyakorlatról” – az alapítvány vezetősége kis helycserével ugyanaz, mint a Mecénás Alapítványé – az Érmindszentről ellopott „Ady Endre Kulturális Központ” fedőnevű, torzóvá épített bálterem állít ki bizonylatot, a Léda-ház megszerzése közüli botrányt talán nem véletlenül vizsgálja a korrupcióellenes küzdelem érdekében létrehozott Országos Feddhetetlenségi Ügynökség(ANI).
Nézzük a tényeket: Nagyvárad Önkormányzata Diósyné Brüll Adél lakóházát, a Léda-házat 2005. december 30-án (!) meghirdeti egy bukaresti napilapban (!!!) úgy, hogy az gyakorlatilag még nem került vissza az önkormányzat tulajdonába.
Az eldugott, évvégi hirdetményt követően a 2006 januárjában tartott versenytárgyalásra két ajánlattevő jelentkezik csupán: egy ifjúsági szervezet, illetve a Partium Alapítvány. És – minő meglepetés! – a Partium Alapítvány teszi a „magasabb” ajánlatot, így a Fő utca 59. szám alatt található ingatlan tíz évre havi 150 lejért az akkor Lakatos Péter elnökölte Partium Alapítvány birtokába jut. A városháza részéről Biró Rozália alpolgármester írja alá a szerződést, aki tiszta véletlenül a Partium Alapítvány vezetőtanácsának is tagja. Akárhonnan nézzük, ez bizony átjátszás a javából, vagy ha úgy tetszik: mutyizás.
Megjegyeznénk, a 2006. február 14-én aláírt szerződésben több helyen (például 5. cikkely e pontjában) vállalt a nyertes fél kötelezettséget az ingatlan megjavítására és fenntartására – aki sokat markol, keveset fog.
Az ingatlan sorsa a továbbiakban mindannyiunk előtt ismeretes: Nagyvárad önkormányzata csak 2008-ban különített el pénzt a főjavításokra, amelyeket 2011-ben sikerült befejezni.
Talán jobb lenne, ha a „Piros-tó utcai” nyelvújítók inkább békén hagynák az Ady-kultuszt. Amihez csak hozzányúlnak, félresikerül, és egész biharországi magyarságunk szégyenére kudarccal végződik. „Perc-emberkék” kezébe nem illik a vakolókanál, mert „építésre kész köveinkből” nem tudnak „nagyot s szépet, emberit s magyart” végezni.
Valami hibázik. Talán az emberi. Talán a magyar.
erdon.ma

Kölcseysek nyerték a vetélkedőt
A gróf Széchenyi István születésének 220. évfordulója alkalmából második alkalommal megrendezett Széchenyi-vetélkedőn újabb történelmi ismeretekkel gazdagodtak a versenyzők.
A vetélkedő kérdéseit elsősorban a család, a gyermek– és ifjúkor témaköréből állították össze a szervezők, választ várva arra, hogy a környezet, a neveltetés mennyire hatott Széchenyire, milyen példák ösztönözték, hogy a nemzet elkötelezett napszámosa legyen, és a magyar reformmozgalom élére álljon. Ugyanakkor lehetőség adódott néhány tévhit eloszlatására is Széchenyivel kapcsolatban.
Öt csapat
A versenyre hat csapat nevezett be, végül öten jelentkeztek: a Szatmárnémeti Református Gimnázium (felkészítő tanár: Póti Eduárd), a Nagykárolyi Elméleti Líceum (felkészítő tanár: Donca Annamária), a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium (felkészítő tanár: Ács–Muhi Csilla), a Szatmárnémeti Élelmiszeripari Líceum (felkészítő tanár: Rédai Gabriella) és a Szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Iskolaközpont (felkészítő tanár: Gnandt Zoltán). Minden csapat három tagból állt és harminc kérdésre kellett válaszolni. Nem volt nehéz a felkészülés, hiszen a helyes válaszok a legtöbb Széchenyi–életrajzban megtalálhatók (például Kunszabó Ferenc, Csorba László vagy Gergely László könyvében, Gazda István Széchenyi napjai című összeállításában). A zsűri (Sike Lajos újságíró, Enyedi István néprajzkutató és Szejke Ottília szaktanfelügyelő) pontozása alapján a következő sorrend alakult ki: 1. hely: Kölcsey Ferenc Főgimnázium, 2. hely: Református Gimnázium, 3. hely: Nagykárolyi Elméleti Líceum, 4. hely: Élelmiszeripari Líceum, 5. hely: Hám János Római Katolikus Iskolaközpont. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium csapata: Dari Andrea, Dari Annamária és Licz Liza. A legjobbak ezúttal is többféle jutalomban részesültek, a díjakat a polgármester, a megyei tanács elnöke, a püspökség, a tanfelügyelőség és magánszemélyek ajánlották fel.
erdon.ma

Nyílt nap a nagykárolyi piarista nővéreknél
Bárki betérhetett a nagykárolyi piarista nővérek rendházába a hétvégén.
Az érdeklődőket nem csak nyitott kapuk várták, hanem adventi vásár is: a nővérek által nevelt gyermekek szebbnél szebb adventi koszorúkat, egyéb ajándéktárgyakat készítettek erre az alkalomra, a látogatók ezeket meg is vásárolhatták. Immár hatodik alkalommal rendezték meg a vásárral összekötött nyílt napokat, az elmúlt évekhez hasonlóan idén is sokan eljöttek, hogy megcsodálják a lányok műveit, s hogy találkozzanak, beszélgessenek. A lányok között van olyan, aki tanfolyamon sajátította el a virágkötés művészetét, a nagyobbak közül többen is önállóan dolgoztak, míg a kisebbek hasznos segítséggel járultak hozzá a munkához.
erdon.ma

Konferencia a világválásgról
Csatlakozás az euró-zónához, vagy visszatérés a nemzeti valutához? – hangzott el a kérdés Hárshegyi Frigyes előadásában a Romániai Magyar Üzleti Egyesület hétvégi marosvásárhelyi konferenciáján. Az OTP Bank elnöki főtanácsadója, ügyvezető igazgatója párhuzamot vont az 1929–1933 közötti első világválság és a jelenlegi között.
Mint mondta, akkor a túltermelés okozta a válságot, napjainkban pedig a túlhitelezés. Megelőzhető-e az 1929–1933-as világválság?– tette fel a következő kérdést Hárshegyi Frigyes, válaszában pedig a 2009-es bankmentési akciót elevenítette fel, amit a 2011-es hitel- és államadósság-válság követett.
„A gazdaságra gyakorolt hatása ennek a bankcsődsorozatnak az állami – szinte azonnali – mentőakciók ellenére az lett, hogy olyan húzóágazatok, mint az építőipar és az autóipar, visszaestek, ugyanakkor a fogyasztás is zsugorodott, a GDP pedig országtól függően 5-10 százalékkal csökkent” – magyarázta a szakember. Korodi Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke hangsúlyozta: Romániának nincs elég kapacitása a külföldi piacok felkutatásához.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Egy jó kapcsolat jelei ezek
A magyar nemzet összetartozásának bizonysága a magyar állampolgársági eskütétel, illetve annak a jele, hogy kiválóak a román–magyar kapcsolatok – jelentette ki Erdélyben Hende Csaba magyar honvédelmi miniszter.
A tárcavezető székelyföldi magánlátogatáson vett részt, amely alkalomból mintegy száz székelyföldi hagyományőrző huszár és hozzátartozóik letették a magyar állampolgársági esküt. 
A tárcavezető vasárnap az MTI-nek telefonon elmondta: az ünnepélyes eseményen kifejtette, hogy az állampolgársági eskü a magyar nemzet összetartozásának a bizonysága, de jelzi azt is, hogy kiválóak a román–magyar kapcsolatok. Hozzátette: helyesen felismert közös érdekeken alapszik Románia és Magyarország stratégiai szövetsége. 
Az állampolgári esküt a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület tagjai és hozzátartozóik tették le, akik vasárnap a Székelyudvarhely melletti településen ünnepséget is szerveztek. Ezen Hende Csabán kívül részt vett Szőcs Géza kulturális államtitkár is.
Korábban az MNO beszámolt róla, Németh Zsolt szerint kemény év következik Magyarország számára a szomszédsági kapcsolatait tekintve, hiszen valamennyi szomszédos országban az elkövetkező egy évben választásokat tartanak. A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára erről a román közszolgálati televízió kolozsvári stúdiójának adott, élőben közvetített interjúban beszélt
Bízom benne, hogy jól sikerül venni ezt az akadályt, és a Kárpát-medencei magyarság politikai képviselete megerősödve fog kikerülni ebből a megmérettetésből.
MNO

Válságűző könyvipar
Nagyságrendekkel több könyvet adtak el idén, mint egy, illetve két évvel ezelőtt, a nyomtatott betű legyőzte a gazdasági válságot – jelentették a vasárnap este véget ért 18. Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásáron jelen levő könyvkiadók. „A könyv évről évre a boldogság forrásává válik. Az emberek részt vesznek a bemutatókon, az író-olvasó találkozókon.
Neagu Djuvara előtt például három órán keresztül álltak sorba az olvasók, hogy dedikáltassák köteteit” – nyilatkozta Gabriela Maaz, a Humanitas könyvkiadó népszerűsítési igazgatója, hangsúlyozva, hogy a szerző legújabb, Răspuns criticilor mei şi neprietenilor lui Negru Vodă című kötetéből több mint kétezer példányt adtak el.
Mario Demezzónak, az All Kiadó alelnökének nyilatkozata szerint a kiadó idén 30 százalékkal több könyvet adott el, mint tavaly. „A vásározókra ösztönzőleg hatottak reklámfogásaink, az egyes könyvek mellé vírusírtót, SIM-kártyát, kozmetikai szereket vagy csokoládét adtunk ajándékba, ami egyértelműen növelte az eladásainkat” – magyarázta Mario Demezzo.
Húsz magyar kiadó Bukarestben
A 18. Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásár standjain az RMDSZ anyagi támogatásával megjelent könyvek is megtalálhatók voltak. Hegedüs Csilla, az RMDSZ kulturális kérdésekért felelős főtitkárhelyettese elmondta, a szövetség második alkalommal állít ki a nagyszabású könyvszemlén azokból a kiadványokból, amelyek megjelenését támogatta.
„Idén több mint 20 kiadó közel 80 kiadványát mutatjuk be a magyar könyvek standján. Az érdeklődők itt megtekinthetik például a Mentor, a Kriterion, az Erdélyi Híradó, a Pro Print, a Pallas, a Koinónia, az Erdélyi Múzeum-Egyesület vagy a Corvin köteteit” – magyarázta a főtitkárhelyettes, aki szerint ez a jelenlét rendkívül fontos, hiszen ez egy kiváló alkalom a magyar nyelvű könyvek, kiadványok minél szélesebb körben való megismertetésére, népszerűsítésére. „E könyvek kiállításával ugyanakkor ismételten megerősítjük azt, hogy továbbra is támogatjuk az erdélyi magyar civil társadalom működését, értékteremtő tevékenységét, amelyben természetesen kiemelt helyet foglal el a könyvkiadás” – fogalmazott Hegedüs Csilla. A 18. Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásár második napján bemutatták Hencz Hilda Magyar Bukarest című könyvét.
Az aradi származású román tanárnő, aki negyven éve él Bukarestben, 1993 óta dolgozik a könyvön. „A kötet nemcsak a magyar olvasóknak készült, ezért is jelentettem meg román nyelven. Ez az eddigi legkomplexebb mű a bukaresti magyarságról, illetve annak történetéről” – fogalmazott lapunknak Hencz Hilda.
Nemes könyvshow
A Romexpo Kiállítóközpont központi pavilonjában tartott vásáron több mint 400 könyvkiadó, több tízezer könyvcíme közül válogathattak a könyvbarátok. „Aki semmiképp nem tud választani, annak 650 könyvbemutató szűkíti a kört” – fogalmazott a rendezvény múlt szerdai megnyitóünnepségén Vlad Epstein, a könyvvásár igazgatója, aki stílusosan a Queen legendás számából vett idézettel indította az idei könyvvásárt: „The Show Must Go On”.
A vasárnap este véget ért könyvvásár látogatói a szó nemes értelmében vett show részesei voltak: a könyvbemutatók mellett az érdeklődők kerekasztal-beszélgetéseken, kiállításokon és író-olvasó találkozókon vehettek részt, amelyeken nemcsak a hazai, de a nemzetközi irodalmi élet jeles szereplői is jelen voltak.
Az idei rendezvény a szépirodalom mellett különös figyelmet fordított a tankönyvekre is, de nem csalódtak azok sem, akiknek már nincs szükségük iskolában használatos könyvekre – a nagy hazai kiadók ugyanis a könyvvásárra időzítették számos kiadványuk megjelentetését.
Új Magyar Szó; Erdély.ma

Zágon a legnépesebb község
A még nem hivatalos népszámlálási adatok szerint Zágon a legnépesebb Kovászna megyei község – számolt be az orbaiszéki polgármesterek legutóbbi találkozóján Tamás Sándor megyeitanács-elnök.
Zágon az egyedüli község, melynek lakossága meghaladja az ötezres lélekszámot. A 4500–5000 lakossal rendelkező községek: Zabola, Szitabodza, Szentlélek (egyben a megye "legmagyarabb" községe, ahol a 99 százalékot is meghaladja a magyarok aránya), Uzon, Gelence és Bardoc. Listavezető helyezése ellenére Zágonban is a lakosság csökkenése tapasztalható: idén 5180 polgárt számláltak meg a biztosok, az előző népszámláláskor viszont több mint 5500-at. Mi több, Mikes szülőföldjén teret veszít a magyarság, a 2664 román nemzetiségűvel szemben 2516 magyar él a község két településén, Zágonban és Papolcon. Az arányt Papolc rontja, ott csupán 417 magyar ajkú él a 847 román nemzetiségűvel szemben. Roma nemzetiségűnek kevesen vallották magukat Zágonban, a magyar vagy román ajkú cigányok inkább a magyar vagy román nemzetiséget választották – mondta el Kis József polgármester. Érdekes a roma lakosság részarányának változása Nagyborosnyón. Eddig 175 cigányt tartottak nyilván, a mostani népszámlálás adatai szerint csak 38-an vallják magukat romának.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Domokos Géza Egyesület megalakulására
Péntek délután a Kovászna megyei önkormányzat üléstermében ünnepélyes külsőségek között alakult meg a Domokos Géza Egyesület.
Egyed Péter filozófus – aki az áldatlan nyolcvanas években a Kriterion Kiadónál a néhai Domokos Géza közeli munkatársa volt – a Székelyföld folyóirat decemberi számában megjelenő esszéjéből olvasott fel figyelemre méltó részleteket, megvilágítandó az életút kényes kérdéseit. Az elemző esszé, amint címe is beígéri, a művelődéspolitikusról és az országos politikusról szól, érdekes adalékokkal járulva hozzá az ünnepelt szellemi portréjához. Az írópolitikus fia, Domokos Péter jelentette be az egyesület megalakulását. Kijelentette, hogy "A Domokos Géza Egyesület vállalt célkitűzése elsősorban a névadó szellemi hagyatékának, értékrendszerének és elveinek ismertetése, fejlesztése, illetve ápolása, a kulturális és humanista értékek ösztönzése, a művelődési sokszínűség, a nemzeti önazonosság megőrzése és ápolása mellett a nemzetiségek, nemzetek közötti párbeszéd, a különböző kultúrák párbeszédének, egymás gazdagításának, kölcsönhatásának támogatása és bátorítása. Kiemelt szerepet tulajdonít az egyesület a tehetséges fiataloknak..." Mindezen nemes célkitűzésekhez csak gratulálni lehet. Egyelőre konkrét programokról, arról, hogy a valóban a Névadó szellemiségéhez méltó elképzeléseket, programokat az egyesület hogyan, milyen formában szeretné megvalósítani, nem esett szó. De ami késik, vélhetőleg nem múlik.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Központosított levéltárak
Nem szavazta meg a szenátus a levéltárak decentralizációját, csak kilenc RMDSZ-es honatya támogatta, hogy ezek átkerüljenek a megyei tanácsok fennhatósága alá.
Albert Álmos RMDSZ-es szenátor szerint mindez jelzi, nagy munkára van szükség, míg változás következik be a fejekben, és a román honatyák nemcsak szavakban, de a valóságban is a központosítás felszámolását akarják. Ugyanez a helyzet a kataszteri hivatalokkal, azok esetében is sokkal jobb megoldás lenne, ha a megyei önkormányzat alárendeltségébe utalnák, és nem egyik minisztériumtól a másikhoz tologatnák – fejtette ki a szenátor.(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar nemzetpolitika: előrelépés
A magyar nemzetpolitikai stratégia kereteit tartalmazó dokumentum elfogadása miatt különösen fontosnak értékelte a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) idei, tizedik ülését keddi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos megbízott elnöke.
Különleges fontosságú, hogy a magyar közigazgatás nem országban, hanem nemzetben kezd el gondolkodni, hangsúlyozta keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke. A magyar nemzetpolitikai stratégia kereteinek kidolgozásával „két évtizedes stagnálás” után végre előrelépés történt, és igen lényeges, hogy ennek fő célja a szülőföldön való boldogulásnak a támogatása, fogalmazott Toró T. Tibor.
Nemzetpolitikai stratégia
Erdélyi viszonylatban több igen fontos, aktuálpolitikai kérdés is bekerült a dokumentumba: az erdélyi magánegyetemek megerősítésének a fontossága – különös tekintettel a Sapientia egyre inkább elhúzódó akkreditációs folyamatára és a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Egyetem ügyére –, illetve a közigazgatási régiók tervezett átrajzolása, amellyel kapcsolatosan a Máért konszenzussal támogatta, hogy a román kormány csak olyan reformot fogadjon el, amellyel nem hozza hátrányos helyzetbe a tömbvidékeken élőket.
„Konstruktív kapcsolat”
A Máért kétnapos budapesti ülését követően az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László által vezetett delegációval találkozott Orbán Viktor miniszterelnök, Németh Zsolt külügyi államtitkár, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, tudatta Toró T. Tibor, amelynek keretében Orbán Viktor és Tőkés László megerősítették nemzetpolitikai stratégiai szövetségüket. A találkozón Orbán Viktor kifejtette: nagyra értékeli azt a munkát, melyet Tőkés László a Kárpát-medencei magyar autonómiáért végzett és végez, egyben üdvözölte az Erdélyi Magyar Néppárt romániai bejegyzését, az RMDSZ tekintetében arra biztatva, hogy „a közösség érdekében kell ápolni a kapcsolatokat”. Erre utalva Toró T. Tibor a keddi sajtótájékoztatón megjegyezte: „nekünk is az az érdekünk, hogy konstruktív kapcsolat legyen az erdélyi magyar politikai szereplők között”.
A találkozó keretében Orbán Viktor nagyra értékelte és támogatásukról biztosította az erdélyi magyar közösség önálló gazdaságfejlesztési stratégiáját, a Mikó Imre Tervet, akárcsak a Demokrácia Központok tevékenységét, amelyeknek a továbbiakban a monitoring tevékenységben és a Mikó Imre terv végrehajtásában lesz nagy szerepük.
Etnikai arányosság elve
Toró T. Tibor a jövő évi választások összevonásával kapcsolatosan kifejtette: véleményük szerint ez jelentős „demokrácia deficitet” eredményez, és „sajnálják, hogy az RMDSZ támogatásáról biztosította a többségi kormánypártot” ez ügyben. Az új választási törvény folyamatban lévő kidolgozásával kapcsolatosan rendkívül fontosnak tartotta az etnikai arányosság elvének az érvényesítését, amely meglátásában „kiszámíthatóságot és stabilitást” eredményezhet. Az EMNP ezért azt javasolja az RMDSZ-nek, hogy érvényesítse a választási törvénnyel kapcsolatos tárgyalásokon az etnikai arányosság elvét, amely szerint a romániai magyarság számára elkülönítenek számarányának megfelelő parlamenti mandátumot. Ezekért versenyezhetnek majd a romániai magyar politikai szervezetek, amelyek így nem kockáztatják azt, hogy a politikai verseny miatt a romániai magyarság parlamenti képviselet nélkül marad.
Erdon.ro

Gyűlésezik a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK)
Nagyvárad - Dr. Fleisz János, a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) kezdeményezője, a BINCISZ elnöke, valamint Rencsik Imre, az NCK ügyvezetője, a Posticum vezetőtanácsának tagja 2010. december 9-én, csütörtökön 17 órára hirdette meg a kerekasztal jubileumi ülését.
Ebből az alkalomból várják az NCK 26 alapító szervezetének képviselőjét, valamint azokat is, akik csatlakozni szeretnének a 2009. december 9-én megalakult tömörüléshez. Helyszín: a POSTICUM díszterme, Teiului (Nagyatádi Szabó István) utca 26. Javasolt napirend: 1. Az előző ülés határozatai, az alapító szervezetek listája, tagsági kategóriák tisztázása, felhívás további szervezetek csatlakozására. 2. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) jelene és jövője. Előterjeszti: Dr. Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) elnöke. 3. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) 2010-es tevékenységéről. Előterjeszti: Bruncsák István az ügyvezetést ellátó Posticum vezetőtanácsi tagja 4. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) ügyvezetését 2011-ben ellátó szervezet kiválasztása, szavazás az ügyvezetésért felelős személyről. 5. A 2011-es civil eseménynaptár megbeszélése, összehangolása és elfogadása. 6. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) honlapja és jövőbeli működése, a folyamatos kapcsolattartás módozatai. 7. A következő időszak közös tevékenységeinek, programjainak és pályázati lehetőségeinek ismertetése. 8. Különfélék.
Erdon.ro

A Magyar Tudomány Napja Erdélyben
160 évvel ezelőtt, 1859. november 23-26. között tartotta Mikó Imre gróf vezetésével alakuló közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Célja az Erdélyben élő tudományművelőket és tudománypártolókat összefogó civil szervezet megteremtése, mely az itteni tájak gondolkodóit istápolná.
E nemes szándékot a történelmi események változásai minden időkben befolyásolták. Csak az itt élők gondolkodásának, magatartásának köszönhetően tudták túl élni azokat a nehéz időket, melyeket a sors rájuk szabott. De mindig voltak és vannak olyan egyéniségek, akiket megedzett a sors, és meg tudták találni azt az időnként nagyon rögös utat, mely az erdélyi gondolkodást előre vitte.
A fentiek fényes bizonyítékaként 2011. november 25-26.-án a Magyar Tudomány Napja Erdélyben címmel 10. Fórumot nyitották meg a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében „AZ ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNY A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN” címmel.
A rendezvény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Nem volt jelen, ellenben, Kocsis Károly az MTA levelező tagja a 183 éves MTA nevében üdvözölte az EME-t . Amint mondta: „a belhoni magyar tudományosság üdvözli a külhoni tudományosságot”.
Szilágyi Mátyás a Magyar Köztársaság Kolozsvári főkonzulja szerint az elmúlt több mint másfél évszázad komoly része az erdélyi magyarság közösségi életének. A EME a tanúsága annak, hogy az erdélyi tudományos élet nem adta fel önmagát, a nagy megpróbáltatásokat jelentő XX. században sem. Az EME modern XXI. század tudományos fóruma, felelőssége hatalmas. Biztosítani kell a szellemi túlélést, a válságokkal telt korszakban. Hangsúlyozta, hogy a magyar kormány továbbra is támogatni fogja az erdélyi magyar tudományos életet.
A plenáris ülésen jelen levőket Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum – Egyesület elnöke köszöntötte. Tömören méltatta, az elmúlt évtizedek erdélyi tudományos életének főbb eseményeit, eredményeit és kiemelt céljait. Amint mondta, ebben az időben az erdélyi tudományos életben központi szerepet játszott és játszik az EME. De Erdélyben nincs monopolhelyzetben, mert az idők során különböző kutató intézetek születtek meg. Ebben a változatosságot mutató tudományos világban az EME megtalálja a helyét. A tudományos kutatások különböző egyetemeken valósulnak meg. Mint például a Babeş- Bolyai Tudományegyetemen, a Sapientia EMTE komoly eredményeket ért el.
A visszatekintés a jövőbe való tekintést is jelenti. Hangsúlyt kap a nemzetközi kutatásba való bekapcsolódás, és a kutatás eredményeinek a nyilvánosságra hozása
Kocsis Károly: „Etnikai térfolyamatok a Kárpát- medencében” című előadásában vázolta azokat a változásokat, melyeket a Kárpát- medencében lezajlottak. Bemutatta, térképek alapján, a geopolitikai- nemzetiségi változásokat, melyek a honfoglalástól napjainkig megvalósultak.
Előadásában felhívta a figyelmet, hogy a Kárpát medence, mint magyar geopolitikai fogalmat az 1930-as évektől használják.
A XVI-XVIII században a belső háborúk a török hódolás, a felszabadító háborúk és az azokat követő migrációs mozgások eredményeként rendkívül nagy magyar etnikai regresszió, azzal párhuzamos nemzetiségi transzgresszió valósult meg. 1495-ben a magyarok részaránya a Kárpát- medencében 2/3 volt, 1784-ben ez a helyzet 1/3 magyar és 2/3 nem magyarra változik. A magyar tenger összehúzódásának vagyunk a tanúi. Magyar etnikai regresszió figyelhető meg, 1495 és 1784 között. A XIX. és XX. század túlnyomórészt az önkéntes magyarosodás eredményeként, magyar etnikai terület regenerálása fele mutat, a magyarság számbeli növekedése jelent meg. 1910-ben a magyar lakosság 48 százalékot alkotott, a nem magyar 52 százalékot.
Az első világháború után a Trianoni szerződés értelmében, a határok meghúzásának következményeiről beszélt. Új államok és új határok keletkeztek.
Ma a Kárpát- medence összlakosságának száma 28 millió, melyből 11 millió magyar. Bemutatta milyen változásokat szenvedett az erdélyi lakosság. Ennek a résznek a legérdekesebb megállapítása: a cigány lakosság nagymértékű számbeli növekedése. Az erre vonatkozó statisztikai adatok az önbevallás adatai alapján készültek.
Egyed Emese „ A magyar irodalomtudományi kutatások új fejezete (Erdély, 1990-2011)” című előadásában három fogalomra összpontosított a téma tárgyalásakor: a szabadság, verseny és a felelősség. Nyomon követi azokat a változásokat, melyek a kutatás világában keletkeztek. De főleg a három említett jelenségre összpontosít.
Nagyra értékeli az 1990 utáni helyzetet, mely a szólási, gyülekezési, tanulási szabadsággal kapcsolódik össze.
A gyülekezési szabadság fontos, mert a tudományos élet szabad szerveződését jelenti. Lehet beszélni szólási és írási szabadságról is, amely által hajlamainkat ki tudjuk fejezni. A mozgás szabadság összefügg a tanulási szabadsággal. Különböző szakmai rendezvényeken, képzéseken vesznek részt a kollegák és a hallgatók. A legfiatalabbak is külföldi képzéseken vehetnek részt. Új egyetemi diszciplínák és szakok keletkeztek. Nagy előny a két vagy több nyelven való kutatás is. Az eredmények megjelentetésének fontosságáról is értekezett.
A tudományos versengés életben tartása igényli a kölcsönös meghívásokat. Legyenek kölcsönös publikációk és ne „tudományos gyarmatosítás”.
Vincze Mária „Gondolatok az erdélyi magyar közgazdasági és társadalomtudományi kutatások jelenéről és jövőjéről” című előadásában rendkívül érzékletesen szemlélteti a közgazdasági kutatásban bekövetkezett változásokat az utóbbi három évtizedben.
1990 előtt a központosított gazdaságpolitikáról írtak.
Rendszerellenes cikkek nem jelenhettek meg. Védekezési mechanizmusként egyes kutatók a módszertani kutatásokra helyezték a hangsúlyt.
1990 után arról a komoly szellemi támogatásról beszélt, amit biztosítottak a magyarországi egyetemi oktatók, akik előadásokat tartottak. Ilyen szempontból nagy szerepet játszott dr. Chikán Attila rektor–professzor, a piacgazdaság mechanizmusáról oktatta az erdélyi közgazdászokat. Szakkönyveket küldtek, magyarországi képzésekre hívták meg a közgazdászokat. Mindezek lehetővé tették a nyitást a gazdasági kutatásban, amely a nemzetközi kutatásban történő bekapcsolódást is jelentette.
Az újonnan megjelent magyar intézmények kedvező keretet biztosítanak a fiatal kutatók számára, az együttműködésre. Szükséges a kutatási hálózat kiszélesítése. Az eredmények közvéleményt alakító közlése.
XXI. században változás történt a kutatás módszereiben. Jobban előtérbe kerülnek a számítógépes szimulációk alkalmazása. Megpróbálják megérteni a látottakat, megalkotni azt a modellt, melyet érdemes követni. Az adatbázis elérhetősége jelentősen növelheti a kutatási eredményeket.
A konferencia a következő szakosztályokban folytatódott: 1) Bölcsészet, Nyelv-és Történettudományi Szakosztály 2.) Természettudományi Szakosztály 3.) Orvos és Gyógyszerésztudományi szakosztály 4) Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztály Közgazdaságtudományi szakosztály. 5) Műszaki Tudományok Szakosztálya. 6. Matematikai és Informatikai Szakosztály. 7.) Agrártudományi Szakosztály.
Bizonyos események a Marosvásárhelyi Fiókegyesületben vagy Szovátán, a Teleki Oktatási Központban is tárgyalásra kerültek.
Két nap hihetetlenül gazdag tudományos megnyilvánulása fényesen bizonyította, milyen erőt is képviselnek az Erdélyben megvalósuló kutatások. Bizonyítják a magyar tudományos élet tagadhatatlan értékeit.
Csomafáy Ferenc
Erdon.ro

Elhunyt Kelemen Antal karnagy
Elhunyt id. Kelemen Antal, a rétyi Antos János iskola nyugalmazott igazgató-tanára, a Kováts András Fúvós Egyesület Zenekarának karnagya. Az általa vezetett zenekar számos elismerést szerzett, messze földön hirdette Réty község nevét.
Kelemen Antalt hatvanöt éves korában érte a halál, a karnagy rövid, de súlyos szenvedés után hunyt el. Kelemen Antal az egyetem után Zágonban kezdte meg tanári pályáját, majd 1979-ben kerül Rétyre, ahol gyerekeket toborzott és elindította a fúvósoktatást a faluban, hogy ezután újra megalakulhasson a fúvószenekar, amely ma már az egykori alapító, Kováts András nevét viseli. A zenekar folyamatosan fejlődött, és megbecsülést szerzett a falunak és Háromszéknek egyaránt.
Idén nyáron találkoztunk utoljára Kelemen Antal karnaggyal, aki akkor így nyilatkozott életéről és a zenekarról: „A 76 éves rétyi fúvószenekar hagyományt teremtett és ez a hagyomány élni fog továbbra is, hiszen a fiataloklé a jövő.”
Dálnoki Lajos, Réty község polgármestere megrendüléssel vette tudomásul, hogy elveszítették a karmestert, elmondása szerint nem csak a család gyásza, hanem a közösségé is, hiszen Kelemen Antal népnevelői munkája páratlan volt.
Kelemen Antal temetésére csütörtökön, 14 órakor kerül sor Rétyen, a családi háztól.
Bús Ildikó
Kelemen Antal /Kézdialmás, 1946. febr. 17. – Réty, 2011. november 29./
Kelemen Antal szerkesztésében jelent meg: Iskola a Feketeügy partján /Sepsiszentgyörgy, 1993/
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Több pénz a kisebbségeknek
Kis mértékben, de emeli a nemzeti kisebbségek szervezeteinek szánt jövő évi költségvetési támogatást a kormány – derül ki pénzügyminisztérium honlapján tegnap közzétett büdzsétervezetből, amelynek megvitatása jövő héten kezdődik a parlamentben.
Kis mértékben, de emeli a nemzeti kisebbségek szervezeteinek szánt jövő évi költségvetési támogatást a kormány – derül ki pénzügyminisztérium honlapján tegnap közzétett büdzsétervezetből, amelynek megvitatása jövő héten kezdődik a parlamentben. A Boc-kabinet által pénteken jóváhagyott adatok szerint a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában képviselt szervezetek (köztük az RMDSZ) között összesen 74,2 millió lejt – az idei összegnél 0,66 százalékkal többet – osztanak szét jövőre.
„Ilyen válságos időkben még ez az enyhe növekedés is örvendetes” – jelentette ki lapunknak Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője. Az államtitkár szerint az sem kizárt, hogy az összeg a parlamenti viták során módosul. Markó Attila ugyanis úgy tudja: a nemzeti kisebbségek parlamenti frakciója azt szeretné, hogy az ideinél öt százalékkal nagyobb legyen a támogatási keretük. Az államtitkár örvendetesnek nevezte, hogy a költségvetés tervezete a 2011-es összegnél 26 százalékkal nagyobb pályázati alapot, 3,8 millió lejt irányoz elő a hivatal számára. Markó szerint tulajdonképpen ez ugyanaz az összeg, amelyből 2009-ben is gazdálkodhattak. „A pályázati alapunkat 2010-be nyirbálták meg először igazán, idén sem nagyon emelkedett” – magyarázta.
A költségvetési támogatást a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa osztja ki a 19 tagszervezet között. Markó Attila szerint az RMDSZ az idei évhez hasonlóan 16 millió lej fölött rendelkezhet majd, az összeg egy részét a Communitas Alapítvány pályáztatja meg.
A parlamenti pártok tegnaptól december 4-ig nyújthatják be módosító javaslataikat a jövő évi költségvetés tervezetéhez. A jogszabály vitáját december 5-én kezdi meg a képviselőház és a szenátus együttes költségvetési szakbizottsága, a jelentésnek 11-ig kell elkészülni, hogy a parlament 12-én megkezdhesse a büdzsé cikkelyenkénti tárgyalását.
Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt már jelezte, legkevesebb húsz módosító indítvány benyújtására készül. Annak ellenére, hogy az RMDSZ kormányon van, a magyar parlamenti politikusok is kívánnak élni ezzel a lehetőséggel – tudtuk meg Édler Andrástól, a képviselőházi költségvetési bizottságának tagjától.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az RMDSZ megoldást keres a „Tőkés-problémára"
Megtört a jég: magasszintű egyeztetés keretében ült egy asztalhoz a Fidesz és az RMDSZ. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elé állított új kihívást a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Néppárt jelenti, s a szembenállást új szereplő színesíti: a Magyar Szocialista Párt, mely ringbe kíván szállni a határon túli magyarok szavazataiért. Mindez döntően befolyásolhatja, hogyan alakul az erdélyi magyar politikai aréna az elkövetkező években.
A Fidesz és az RMDSZ elhidegülésének története messzire nyúlik vissza, a Magyar Polgári Párt megalapításáig, amikor is az erdélyi magyar pártviszonyok befolyásolására, a politikai viszonyok átrajzolására történt kísérlet magyarországi támogatással. Az akkori politikai kezdeményezés ugyan nem járt sikerrel, hiszen azóta is az RMDSZ maradt a legmeghatározóbb, s egyben az egyetlen magyar erő a bukaresti parlamentben. A kísérletezés azonban nem állt meg, s a Fidesz az önállósodó Tőkés Lászlót, s az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot vette pártfogásába. Az RMDSZ-nek most ezzel a kihívással kell szembenéznie.
Az ellenfél – vagy nevezzük inkább versenytársnak – és a politikai hangulat ezúttal merőben más, hiszen Tőkés László személyében egy hiteles és népszerű ember állt olyan népszerű célok mögé (autonómia, szavazati jog), melyet a demokrata szövetség nem vállal fel minden fenntartás nélkül. Tehát az RMDSZ-nek sem elegendő a korábbi sablonokat alkalmazni, ha meg kívánja őrizni eddigi domináns szerepét az erdélyi magyar politikában.
Markó Béla a Népszavának adott interjúban elemezte a fennálló helyzetet
„Hogyan jutottunk oda, hogy egy erdélyi magyar politikusnak – történetesen nekem – azt kell látnom Brüsszelben, hogy amit mondok, nem érdekli az egyik anyaországi párt egyetlen képviselőjét sem.” – tette fel a kérdést Markó Béla utalva októberi brüsszeli fellépésre, melyet Tőkés László erőteljes agitációja előzött meg, s melyről a fideszes EP-képviselők is távol maradtak.
Valami baj van itt Erdélyben, ez tény” – folytatta Markó. A baj gyökereit pedig az EMNP magyarországi támogatással történő életre hívásában látja. „Én rendkívül rossz kezdeményezésnek tartom az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozatalát és természetesen nagyon súlyos szavakkal ítélem el azt, hogy ezt Magyarországról támogatják.” – nyilatkozta a miniszterelnök-helyettes. A politikus korábban Budapestről érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte az EMNP megalapítását. Kényszerhelyzet Határon túli magyar politikusoktól gyakorta hallani, hogy a kisebbségi magyarság érdekképviselete elsősorban a bukaresti parlamentben, valamint az önkormányzatokban dől el, s ehhez adódik a Magyarországról, valamint az Európai Unióból érkező támogatás. Az Tőkésék megjelenésével tehát jelentősen csökkent RMDSZ Magyarországról származó politikai tőkéje. Az RMDSZ felismerte, hogy a helyzet tarthatatlan, s könnyen a párt elszigetelődéséhez vezethet. Ezért kerülhetett sor az utóbbi hetekben a partnerkapcsolatok jelentős fejlesztésére.
A pártviszonyokat tovább bonyolítja, hogy az új választójogi törvény következtében a határon túl is beindul a magyarországi pártok szavazatokért folyó versenyfutása. Ebben a tekintetben pedig az MSZP került hátrányba két területen is. Egyrészt a nemzetpolitika és a határon túli magyarok ügyének kormányzásuk alatti háttérbe szorítása miatt, melyet a 2004. decemberi kettős állampolgárságról szóló népszavazás vésett kőbe, másrészt pedig azáltal, hogy hiányoznak a határon túli szövetséges szervezetei. Ebből kifolyólag a szocialista pártnak is szüksége van nemzetpolitikájának újraértelmezésére, ugyanis érdekévé vált a határon túli magyarok szimpátiájának megnyerése.
Az MSZP korábbi politikájának, állásfoglalásainak elfeledtetése retorikai szinten kivitelezhetetlen feladat, az elmondott szavak, ígéretek ugyanis nehezen jutnak el a határon túli fülekbe, illetve ha eljutnak is komoly hiteltelenségi kérdések merülhetnek fel. Ezért az MSZP-nek kézzelfogható eredményeket kell felmutatni nemzetpolitikai fordulatának bizonyítására, mely legegyszerűbben a határon túli szövetségesek szerzésével ölthet testet.
Partner az MSZP
Kovács Péter pártfőtitkár novemberi MSZP-kongresszuson való szereplése és elhangzott beszéde ebben a kontextusban értelmezendő. Az RMDSZ számára az MSZP-vel való partnerség egy új politikai harcmodor része. Az EMNP-t nem jobboldali nemzeti keresztény perspektívában kívánja legyőzni (természetesen ezt a kardját is élesen tartja), melyben Tőkés László – rendszerváltó református püspök – erős ellenfélnek bizonyul. Nem kíván belemenni a „ki a nagyobb magyar” versenybe, mely az erdélyi magyar politikát az elmúlt évtizedben jellemezte. Ehelyett az EMNP ellenpólusaként kíván megjelenni, s így kézenfekvő az MSZP-vel való kapcsoltok szorosabbra fűzése.
A kongresszuson ezt a következőképpen indokolta Kovács: „Türelemmel és kitartással viszonyulunk minden magyar közösséget érintő kérdéshez, ideológiai megkötés nélkül tárgyalunk, egyeztetünk minden olyan demokratikus partnerrel, aki a magyar ügy mellé állítható.” A pártfőtitkár méltatta az MSZP-kormányok áltat a határon túli magyarok számára nyújtott támogatások sorát, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ennek ellenére „az MSZP a 2004. december 5-i álláspontja alapján van megítélve a határon túl élő magyar közösségekben. A nyitás által ennek az érzelmi alapú negatív megítélésnek a lebontását kell célul tűzni.”
A szocialista párt célja is világos. Az RMDSZ-szel való kapcsolat fejlesztésével a magyarországi választói törésvonalakat ülteti át az erélyi politikai színtérre, hogy a választók a Fidesz-MSZP ellentétet az EMNP-RMDSZ szembenállással azonosítsák. Ezzel a lépéssel a 2014-es választásokon a minél több romániai voks megnyerése érdekében az MSZP kísérletet tehet az RMDSZ-szavazók bizalmának megnyerésére. Ehhez azonban az RMDSZ-nek is van hozzáfűzni valója.
Újra egy asztalnál a Fidesszel
A november 24-én ugyanis magasszintű találkozóra került sor a magyar kormányzó pártszövetség és az RMDSZ között. Az egyeztetés után felek megállapították, hogy a FIDESZ és az RMDSZ közötti kapcsolat rendezése „jó úton halad, hiszen ugyanabba az európai politikai családba tartoznak, valamint nemzetstratégiai és nemzetpolitikai kérdésekben is ugyanazt az álláspontot képviselik. Kelemen Hunor szövetségi elnök a találkozót követően elmondta, a több mint egy órás megbeszélés alatt számos témát érintettek.
A magyar-román államközi kapcsolatokat vizsgálva megállapították, hogy közös érdek az RMDSZ kormánytagsága, valamint parlamenti jelenléte. Emellett a román törvényhozásban napirenden lévő ügyeket is megvitatták. Egyeztettek a választási törvény módosításáról, az oktatási törvényről, a régióátszervezésről, valamint a nemzeti jelentőségű intézmények támogatásáról (kifejezetten ebben a témában tíz napon belül sort kerítenek egy újabb találkozóra), a csángó oktatásról, az Európát érintő gazdasági válságról, s Magyarország gazdasági kilátásairól is.
A Fidesz-KDNP szövetséggel szemben sokan fogalmaztak meg kritikát a határon túli magyar pártokkal való kapcsolatainak preferenciális jellegét illetően. A találkozó nagyban hozzájárulhat az ilyen irányú kritikák elcsendesedéséhez, hiszen ennek fényében megfigyelhető, hogy az anyaország kormányzópártja nemcsak az EMNP, hanem az RMDSZ irányában is nyitott a kapcsolatok fejlesztésére, s egy hatékony, a határon túli magyarság érdekeit szolgáló együttműködés kialakítására.
Medgyesi Ádám 
kitekinto.hu
Erdély.ma

Romániában az érettségiző magyar diákok fele tanul tovább 
Az csak egy mítosz, hogy az erdélyi magyar diákok tömegesen mennek külföldi egyetemekre. 
Romániában az érettségiző magyar diákok fele tanul tovább egyetemeken – jelentette ki Tonk Márton egyetemi oktató.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karának dékánja elmondta, hogy az általa végzett kutatások szerint a magyar nyelven tanuló és érettségiző romániai diákoknak 51-52 százaléka tanul tovább egyetemeken.
Ezeknek a diákoknak a fele magyar nyelven végzi egyetemi tanulmányait, a másik fele pedig általában román nyelvű alapképzésre iratkozik be.
Az oktató szerint mítosznak bizonyult az a feltételezés, miszerint az erdélyi magyar diákok tömegesen mennek külföldi egyetemekre. Számarányuk elenyésző, ugyanis csak 1-2 százalék választja azt a lehetőséget, hogy külföldön végezzen egyetemet. Sokkal inkább jellemző az – tette hozzá a szakember -, hogy a mesteri vagy a doktori képzést végzik el külföldön.
Regionális lebontásban nincsenek jelentős eltérések, egész Erdély területére jellemző ugyanis a körülbelül 50 százalékos arányú továbbtanulási hajlandóság – mondta a dékán. Az Európai Unióban ez az arány megközelíti a 65 százalékot. 
Erdély.ma

Ünnepelhetünk-e december elsején?
Gyásznap A székelynek van-e, mit ünnepelnie? E kérdésekre csak egy helyes válasz lehetséges: NINCS. Elképzelhetetlen, hogy e napon székely ember önként, senkitől nem kényszerítve ünnepeljen. Csak a gerinctelen csörtető, a haszonleső renegát ünnepelhet. Akár bevalljuk, akár nem, december elseje az erdélyi magyarság számára gyásznap!
Jogos a kérdés: kinek ünnep e nap? Lehet-e ünnepelni annak, akinek épp az 1918-as események miatt nem lehet haza-országa, csak állam-országa? Ünnepelhet-e a székely nép, amelyet nem kérdeztek meg arról, hogy akar-e idegen uralom alatt élni? Lehet-e ünnepelnie annak a közösségnek, amelyet bár megillet az önálló államalapítás joga is, de számára még a Románián belüli belső önrendelkezést, a területi önkormányzást sem engedélyezik?
Ha a román demokrácia a tolerancia szellemében működne, akkor ügyelnének arra, hogy Románia nemzeti ünnepe olyan nap legyen, amely összeköti az itt élőket. Ha történelmi példa után nézhetnénk, rögtön példaként megemlíteném az 1595-ös havasalföldi felszabadító háborút, ahol huszonnégyezer székely, tizenháromezer erdélyi magyar mellett nyolcezer havaselvi és háromezer moldvai harcolt. Együtt verték ki Szinán pasa hadseregét, győzték le a Târgovişténél és Giurgiunál vívott csatákban. A törökök kiverésének napja lehetett volna a közös küzdelmek, az együttműködés napja a Romániában élők számára, természetesen, ha kollektív jogokat is biztosítanak mindannyiunknak. Sajnos, az intoleráns román nacionalisták számára ennél fontosabb volt mindig a román uralom alá jutott magyarság megalázása, felszámolása.
A gyulafehérvári határozatok jogosságáról
Mivel az 1918. december elsején hozott gyulafehérvári határozat, amely kimondja Erdély elszakítását, egyoldalú döntés volt, jogilag elfogadhatatlan. E gyűlést Erdély lakosságának többsége képviselet nélkül élte meg. E napon a lakosság többségét, 57 százalékát senki nem kérdezte, hogy akar-e Romániában élni. Csak az önrendelkezés elve alapján megszervezett népszavazás hozhatott volna igazságos döntést Erdély hovatartozásának kérdésében. Erre azért nem adtak lehetőséget, mert tudták, hogy a józanul gondolkodó románok sem szavaztak volna a magasabb életszínvonalat biztosító Kelet-Magyarország (Erdély, Bánság és Partium) elszakítására és a korrupt, elmaradt Romániához való csatolására. Mivel a történeti és az etnikai arányok nem igazolják Erdély elszakításának jogosságát, és a demokratikus népszavazás is elmaradt, nem beszélhetünk gyulafehérvári népakaratról! A kiváló jogász, dr. Berinkey Dénes magyar miniszterelnök 1919. február 18-án írta Iuliu Maniunak, az Erdélyi Román Kormányzótanács elnökének, hogy a december elsejei határozatok jogi érvénnyel nem bírnak. Az elszakadást kimondó gyulafehérvári nyilatkozat egyoldalú, és olyan területre vonatkozik, ahol a román lakosság a kisebbség. A románság a „szóban lévő 26 vármegye népességének csupán 43%-át teszi ki". Márpedig „ez a népek önrendelkezési jogával teljesen ellenkező és erőszakos álláspont érvényesülését" jelenti. Mindezek mellett a nagygyűlésen csak a románok képviseltették magukat, így a gyulafehérvári nyilatkozat „semmi jelentőséggel" nem bír. Jellemző, hogy e mohó területi hódítást még a közönyös nyugati békecsinálók is sokallták. Trianonban valamivel kisebb terület elcsatolását hagyták jóvá, ezen a románok már többséget, 53,8 százalékot tettek ki.
A csíkszeredai hőzöngés gyökerei
Arcátlanság Székelyföld magyar többségű területén örömünnepet ülni. A Vasgárda szellemiségét továbbvivő Új Jobboldal tagjai 1-jén Csíkszeredát szemelték ki hőzöngésük helyszínéül. A nacionalista bandák itteni szereplésének célja a megfélemlítés! Azt szeretnék elérni, hogy a két és fél megyét lakó székely nép ne merje követelni a területi önkormányzás jogát. E hőbörgők már az elmúlt években is vendégszerepeltek, helyesebben leszerepeltek demokráciából Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron szervezett randalírozásuk idején, amikor bemutatták elképzeléseiket. Előre borítékolható, hogy ez alkalommal sem fogják a békés együttélés, az egyenlőség jelszavait hirdetni. Bizonyára tovább szajkózzák, hogy a magyarok jövevények, elődeik évezreden át elnyomták az őslakos románokat. 
Idézek néhány szlogent, ennek alapján az olvasó maga is eldöntheti, milyen színvonalú társaságról lehet szó: Székelyföld román föld (Ţinutul Secuiesc pământ românesc), Ki a magyarokkal Erdélyből! Menjenek Ázsiába! stb.
A szellemiségükben a Vasgárda reinkarnációi – a hivatalos honlapjukon – arra szólítják fel a „büszke románokat", ha elegük volt a magyarok alkotmányellenes (szeparatista) megnyilvánulásaiból, akkor gyűljenek össze Csíkszeredában. Tehát nem a boldogságtól akarnak üvöltözni és hálát adni a Fennvalónak azért, mert 93 éve birtokolhatják Kelet-Magyarország területét. Nem, nem annak örvendenek, hogy 1918-ban a majdnem teljesen magyar Székelyföldet is bekebelezhették Romániába! Őket az elvakult gyűlölet, az intolerancia démonja és szelleme vezérli. Ők egyszerűen nem tudják elviselni Székelyföld létezését, a székely népnek azt a vágyát, hogy a szülőföldjén autonómiában élhesse életét.
Jellemző a román nacionalista gondolkodásra, hogy a székely megyéket már a trianoni békediktátum előtt is románlakta földnek nevezték. Így például 1918. november 9-én, amikor az Erdélyi Román Nemzeti Tanács felsorolta a követelt románlakta megyéket. Idézem: „át kell vennünk Erdély románok által lakott vidékei fölött a teljes kormányzó hatalmat. E vidékekhez tartoznak a következő megyék: (...) Háromszék, Udvarhely és Csík megyék."
A művelt Nyugatot a kitalált dákoromán folytonosság dajkameséjével áltatták. Bár e teória megmosolyogni való, több nemzedék fejébe besulykolták. Csoda-e, ha a szélsőséges eszmék hirdetői a magyarokat jövevényeknek tekintik? Bizonyára, ha tudnák a valót, miszerint őseik évszázadokon át fokozatosan telepedtek át Erdélybe, ahol hazára, védelemre találtak, toleránsabbak, megértőbbek lennének a magyarság közösségi jogainak elismerésében. Meggyőződésem, hogy az elképzelt történelem oktatásában kell keresnünk a hőzöngők, a szélsőséges nacionalisták türelmemetlen viselkedésének gyökereit!
A székely–magyar önrendelkezés
Aki ismeri a székelység történelmét, tudja, hogy e népet 1918-ban megillette volna a független állam létrehozásának joga. Vajon miért maradt el? Bizonyára nem akarták. Talán nem is kérték? Hisz az önrendelkezés joga minden népet megillet! Ami jár az egyik népnek, az megilleti a másikat is! Azonban 1918 és 1920 között a nagy békedöntőket, területszerzőket nem érdekelte a magyarság sorsa. Ilyen helyzetben döbbent rá a székelység arra, hogy Erdély, Székelyföld román megszállás alá kerülhet. A háború végén hazatért székely katonák önként, senkitől nem kényszerítve szervezték meg a Székely Hadosztályt. A maroknyi, mindössze tizenkétezer fős hadsereg honvédő háborút indított, és megpróbálta feltartóztatni a román inváziót.
A székelység békés úton is törekedett az önrendelkezés jogával élni. Így például a Székely Nemzeti Tanácsok küldöttei – az 1918. november 17-én tartott nagygyűlésen – a wilsoni elvekre hivatkozva követelték a járások szintjén biztosított autonómiák megszervezését. 1918. november 20-án egy székely küldöttség azért kereste fel Jászi Oszkár magyar nemzetiségi minisztert, hogy a Székely Köztársaság kikiáltása mellett tegyék lehetővé azt is, hogy a székely nép a sorra kerülő békekonferencián székelyek által képviseltessék. 1918. november 24-én a Budapesti Székely Nemzeti Tanács nagygyűlése kimondta, támogatja a wilsoni elvek alapján szerveződő Székely Köztársaság megalapítását, Erdély vegyesen lakott területeinek etnikai jellegű területi, kantonális megszervezését.
A székelységhez hasonlóan szervezkedett az erdélyi magyarság is. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 1918. december 22-én Kolozsváron Magyar Nemzetgyűlést szervezett. Annak ellenére, hogy a román hadsereg Erdély nagy részét megszállva tartotta, és akadályozta a kolozsvári nagygyűlésen való részvételt, mégis hetvenezer erdélyi magyar gyűlt össze, és kinyilvánította, hogy az önrendelkezés jogán követeli Magyarország területi egységének biztosítását. E gyűlésen jelen voltak a bánsági svábok, az erdélyi örmények és a román szociáldemokraták képviselői is.
Amire emlékeznünk kell
A székelyeknek december elsején van, mire emlékezniük! Fejet kell hajtanunk a hős székely katonák emléke előtt, akik a világháború végén önként hadseregbe tömörülve vállalták a hon védelmét.
Emlékezhetünk a be nem tartott gyulafehérvári ígéretekre, az 1919-es kisebbségi szerződés előírásaira. Emlékezhetünk a széltében-hosszában terjesztett román propagandára, amely szerint az erdélyi magyarság és a székelység számára Romániában is biztosítják az egyenjogúságot. A székelység azt is tudja, hogy 1918. december elsején „teljes nemzeti egyenlőséget" ígértek neki.
E napon elgondolkodhatunk azon is, hogy nemcsak közvetlen elődeinknek, de nekünk sem adatott meg a kollektív önrendelkezés joga. Azon is elgondolkodhatunk, hogy mit teszünk, ha sor kerül Székelyföld feldarabolására.
A még mindig aktív román nacionalizmus nehezen tud beletörődni abba, hogy a „köpönyegforgató politikának" a kitalált történeti jogra, „évezredes" sérelmekre hivatkozva megszerzett területek egyikét, Székelyföldet még nem sikerült elrománosítania. Nehéz elfogadniuk, hogy a székely nép erős nemzettudatú népcsoport. E nép nem nyugszik bele abba, hogy továbbra is kisebbségként kezeljék azon a földön, ahol ő a többség! A székely nép nem fogadja el a területi autonómia jogáról való lemondást, amikor a magyar honfoglalás évétől ezer éven át saját önigazgatással rendelkezett. A székely nép tudja, hogy nem szabad kétségbeesnie azért, mert még nem sikerült kivívnia az önkormányzathoz való jogát. Ismerik Kossuth Lajos szavait: „nem szabad (...) önként, örökre lemondani" a minket megillető jogokról! És e napon határozzuk el, nem fogunk lemondani a székely haza, a Románia keretében megteremthető területi autonómiáról!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

December elsejei gondolatok
December elseje kapcsán mi, magyarok több mint hatvan éve – a második világégés után – tudathasadásos állapotban élünk, a nemzet sorsának alakulására érzékenyebb személyekben és közösségekben a román nemzeti ünneppel kapcsolatosan az a lényegre lecsupaszított értékelés alakult ki, hogy ami a románság számára diadalittas öröm és dicsőség, a Romániába szakadt magyarok számára gyásznap, a történelem során a magyarság által elszenvedett csapások közt a legsúlyosabb, Erdély elszakítása és bekebelezése mélyen igazságtalan cselekedet.
A tudati torzulások másik eredője a nacionalizmussal évtizedekig szimbiózisban élő és napjainkban is ható kommunista diktatúra osztályharcra alapozott szemlélete és gyakorlata, amely a számára nem kívánatos személyek és csoportok fizikai megsemmisítését is küldetésének tekintette.
Az 1918-as esztendő rendkívül bonyolult és kaotikus eseményeinek ennyire leegyszerűsített, csontra csupaszított összefoglalása, a román és magyar érdekek ütközésének igazságtartalma tény.
A hazai magyarság lelkiállapotának skizofréniáját az oktatási rendszer, a közművelődés, történetírás, az irodalom, a művészetek, a román szellemi mozgástér egésze okozza, amikor elvárja, és bizonyos időszakokban megkövetelte, hogy azt, ami számunkra gyász, vélük együtt örömünnepként éljük meg. Zengjünk örömódákat, érezzük a sajátunknak azokat a históriai elképzeléseket, melyek szerint ebben a térségben ők a folytonosság letéteményesei, az őshonosság megtestesítői, mindenki más betolakodó, jövevény.
Szándékosan sarkítok. A helyzet nem ennyire súlyos, mert a túlzó hazafiaskodás abszurd szövegei és megnyilvánulásai a maguk ellentétébe csapnak át. A december elsejei nacionalista szájtépés, az „újjobboldalos" kivonulások erősítik a mi immunrendszerünket is.
Az erdélyi magyarság múltja, nyelve, kultúrája, kiépült egyházi és világi intézményrendszere, a családi, a nem hivatalos – „összekacsintó" – iskolai oktatás képes ellensúlyozni azt a nyomást, amelynek következtében a kisebbségeknek „meg kellene adniuk magukat", és távlatilag, mint ahogyan ezt nem egy időszakban országos program fő elemévé léptették elő, be kellene olvadniuk.
Természetesen, a lemorzsolódás, a nemzetiségi elkallódás mértéke jelentős. Ezt a tendenciát viszont mérsékelheti az országhatárok átjárhatósága, a kultúra szabad áramlása, a kettős állampolgárság ténye, egy értünk felelősséget érző anyaország léte, és végkimenetelében autonómiatörekvéseink beérése.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMI: nemzedékváltással felkészülni a második évtizedre
Tisztújító küldöttgyűlést tartott a hétvégén az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete Gyergyószentmiklóson. Soós Sándor az EMI elnöki tisztét Lovassy Cseh Tamásnak adta át. Az elnökség immár az elnök mellett tevékenykedő, különböző feladatköröket ellátó három alelnökből és a titkárból épül fel, a régióelnökök funkciója megszűnt.
– A szokványosan márciusban szervezett küldöttgyűlés időpontját előrehoztuk, hogy a nemzedékváltás megtörténhessen, és az új csapat felkészülhessen az EMI fennállása első évtizedének megfelelő zárására. A 2012 márciusában szervezendő rendezvényre a szervezet mintegy ötszáz aktív tagja hivatalos lenne – magyarázta az új EMI-elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón Soós Sándor. A 13 helyi szervezet megbízottjait összesítő, eddigi legnépesebb küldöttgyűlés mintegy 75 résztvevője között hatvan szavazati joggal rendelkező küldött volt – részletezte a nagyváradi születésű Lovassy Cseh Tamás, aki idén lett egyetemista Kolozsváron. Az elmúlt két évben a szervezet országos alelnöki tisztét töltötte be, illetve szeptembertől a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) alelnöke is. Az EMI alelnöke lett Bálint Erzsébet, Szűcs Péter, valamint Sorbán Attila Örs, aki novembertől az EMI kolozsvári szervezetének elnöke is – tudtuk meg. Az országos szervezet titkára Szakács Júlia maradt. A küldöttgyűlés Soós Sándort tiszteletbeli elnökké választotta, Tarr Margit és Bagoly Zsolt tiszteletbeli elnökségi tagokkal.
A hétvégi tisztújítással megtörtént az első generációváltás az EMI-ben. Csaknem tíz év után nyugodt lelkiismerettel adjuk át a vezetést, annak tudatában, hogy munkánk eredményes volt – jelentette ki Soós Sándor. Kiemelte: egy szociológiai felmérés tanúsága szerint az EMI Erdély második legismertebb ifjúsági szervezete. Megállapítása szerint ennek elérésében szerepe volt szókimondó, tabudöntögető témaválasztásainak. Mint mondta, a szervezet hajlandó együttműködni politikai szervezetekkel nemzetpolitikai kérdésekben, de nem vállal továbbra sem szerepet pártpolitikai ügyekben. Az immár politikai szférában tevékenykedő régi EMI-tagok tisztséget nem vállalhatnak, de továbbra is segítik a szervezet tevékenységét – magyarázta a leköszönő elnök, akit a küldöttgyűlés megbízott a VIII. EMI-tábor megszervezésével.
Az új elnökség elsődleges feladatának tekinti a belső építkezést, a szervezet megerősítését, illetve a tagság szakmai – pályázatírási, programszervezési, érdekérvényesítési – képzését – fejtette ki Lovassy Cseh Tamás. Mint mondta, a VIII. EMI-tábor az előzőnél több, tematikusan csoportosított programpontot vonultat majd fel, nemzetpolitikai kerekasztalhoz ültetve erdélyi és magyarországi politikai szereplőket. Reményik Sándor halálának ötvenedik évfordulója összefüggésében a tábor mottója is az itthonmaradás üzenetét megfogalmazó, Eredj, ha tudsz! címűReményik-versből ihletődik.
Zay Éva
Szabadság (Kolozsvár)