Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. július 18.
Helytállás
„Egy minap közzétett felmérés szerint több mint hárommillió román állampolgár dolgozik külföldön. Szakemberek szerint ezek legtöbb negyede, ha visszajön az országba. Hivatalos iratok szerint közel kilencszázezer romániai munkavállaló van Olaszországban, közel nyolcszázezer pedig Spanyolországban. Közben Romániában egyhavonta „eltűnik” kb. egy községnyi ember a negatív népszaporulat következtében, átlagban havonta négy-ötezerrel kevesebb gyerek születik, mint ahányan elhunytak. A kivándorlással együtt a népességfogyás
Romániában szédületes iramú, és ez valószínűleg látszani fog a népszámlálási eredményekben is”
Isán István Csongor. Hargita Népe (Csíkszereda)
„Egy minap közzétett felmérés szerint több mint hárommillió román állampolgár dolgozik külföldön. Szakemberek szerint ezek legtöbb negyede, ha visszajön az országba. Hivatalos iratok szerint közel kilencszázezer romániai munkavállaló van Olaszországban, közel nyolcszázezer pedig Spanyolországban. Közben Romániában egyhavonta „eltűnik” kb. egy községnyi ember a negatív népszaporulat következtében, átlagban havonta négy-ötezerrel kevesebb gyerek születik, mint ahányan elhunytak. A kivándorlással együtt a népességfogyás
Romániában szédületes iramú, és ez valószínűleg látszani fog a népszámlálási eredményekben is”
Isán István Csongor. Hargita Népe (Csíkszereda)
2011. július 18.
Hosszú betegség után 2011. július 17-én Désen elhunyt
HUBER ANDRÁS
tanár, író. Drága halottunkat július 19-én, kedden 13 órakor helyezzük örök nyugalomra a dési Nagytemető kápolnájából. A GYÁSZOLÓ, BÁNATOS CSALÁD. Szabadság (Kolozsvár)
HUBER ANDRÁS
tanár, író. Drága halottunkat július 19-én, kedden 13 órakor helyezzük örök nyugalomra a dési Nagytemető kápolnájából. A GYÁSZOLÓ, BÁNATOS CSALÁD. Szabadság (Kolozsvár)
2011. július 18.
„Múlt és jövő, nagy tenger egy kebelnek”
Vörösmarty Mihály sorait idézve beszélt Végh Balázs Béla, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémetibe kihelyezett tagozatának adjunktusa a hagyományérzésről és a népi értékekről.
— Az utóbbi időszakban sok szó esik a hagyományőrzés fontosságáról, a népi értékek feltárásáról és azok ápolásáról. Mennyire időszerű ez a téma?
— A modern antropológiában van egy elmélet, az „ethnic revival”, ami az entitások újraélesztését jelenti – állítja Végh Balázs Béla. — Az elmélet szerint a globalizációs világban az eredeti hagyományok, amelyekben a közösségek és egyének éltek bevonultak a lokalitásokba — ezek lehetnek települések, családi közösségek, egyéni helyszínek —, amelyekben tanulmányozhatók és kutathatók a hagyományos kultúrák emlékei. A kutatásoknak vagy ahogy mi szoktuk mondani a felméréseknek a lényege az, hogy feltárja és a közösségekben tudatosítsa létező értékeiket, és azt újratanítsuk, újra hasznosítsuk a közösségekben. Mert a globális média, a nagyobb környezetek, épp az ellenkezőjét hangoztatják. Nem a helyi hagyományokhoz és szokásokhoz kötődnek, hanem a globalizált világhoz, és inkább hajlandóak az emberek arra, hogy egy dél–amerikai vagy egy amerikai szokást vegyenek fel, mintsem a saját szokásaikat vigyék tovább. Gyakran rendeznek salsa és lambada táncversenyeket, de olyan, hogy csárdás, verbunkos vagy szatmári táncverseny nincs. Inkább hajlandóak vagyunk megtanulni más népek globalizálttá vált szokásait, mint a sajátunkat.
— Mit lehet tenni a hagyományok megmentéséért?
— A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémetibe kihelyezett tagozata azért indított egy nemzetközi pályázatot, hogy eljussunk olyan helyszínekre, ahol még élnek a helyi hagyományok, melyeket ott megnézünk, aztán hazatérve az óvodákban és az iskolákban, a tananyagba beékelve hasznosítani próbáljuk azokat. A pedagógusoknak az is feladatuk, hogy ezt megtanítsák, hogy a saját hagyományuk szerint neveljék a fiatalokat. Korábban a fiatalok ebbe spontán módon belenevelkedtek. A helyi közösségekben élő hagyomány volt a tánc, a különböző évfordulókhoz fűződő szokások. Ma már ezeket újra kell éleszteni. A lokális kultúrák feltárásával foglalkoznak a hallgatók. Megtanulják a népi szokásokat, hogy ha egy közösségbe kerülnek, nem mint kívülállók kezeljék a dolgokat, hanem próbáljanak meg kezdeményezőként fellépni, megismerni az ottani hagyományokat, és az óvodában, az iskolában azt megtanítani, ezáltal a gyereket az intézményen keresztül újra visszavinni a közösségbe. Ugyanezt megtehetik helyi hagyományőrző körök, művelődési házak, egyházak vagy bárki. Csak oda kell figyelni, fel kell ismerni, kiterjeszteni civil szervezetekre.
— Mi vezetett oda, hogy ezek a közkedvelt szokások kezdenek feledésbe merülni?
— A régi közösségekben ezeknek voltak funkcióik. Hozzátartoztak a közösségek mindennapi életéhez. Ma már megváltoztak az ünnepi szokások, megváltoztak az életkörülmények. Nem várhatjuk el, hogy egy falusi néni egész nap a guzsaly vagy a szövőszék előtt üljön, vagy a menyecske hátra kötött fejkendővel és köténnyel a derekán énekelje a magyar népdalokat. Mindezek mellett tudatosítani kell, hogy ez valamikor létezett. Amit most teszünk az nem más, mint a hagyományok rekonstruálása, konzerválása, ami nem életképes, de dokumentumok kell maradjanak róluk, hogy bármikor életre kelthetők legyenek.
— Egy időben úgy tűnt, hogy mély szakadék van kialakulóban falu és város között. Ez így van ma is, vagy tapasztalhatóak változások?
— A falu és a város közötti ellentét, már a XIX. században létezett. A falu mindig a várost utánozta és akarta kopírozni, hogy ugyanaz legyen meg falun is, mint városon, ami a magánéletet illeti. Így került falura a fürdőszoba, a perzsaszőnyeg stb. A kalotaszegi népi kultúra a nemesi kultúrának a népiesített változata. Mindig a város diktálta az előre haladást, önfejűség lenne nem elismerni a város haladó jellegét. Azonban különbséget kell tenni a város és a falu között. Mindkettőnek meg van a maga értéke, ami kielégít egyfajta igényt. Falun különösen fontos szerepük van a közösségi rendezvényeknek. Dicséretre méltók azok a családok, amelyek megtartják a névnapokat, a lakodalmakat, keresztelőket, az elhalálozáshoz kapcsolódó eseményeket, és más naptári ünnepeket.
— Ma már városról jár falura a tánctanár, hogy néptáncra tanítsa a fiatalokat. Már az idősek is elfeledték a népi táncokat, vagy nem érdekli őket?
— Ez azt igazolja, hogy minden újra tanítható. Nagyon sok falusi közösség újdonságként kezeli a hagyományok újraélesztését. Ma már a falvakon polgárosodó emberek élnek, nem ismerik a helyi hagyományokat. Bartók és Kodály azt vallotta, hogy az utolsó órában kezdték el a gyűjtést és lám, azóta mennyi minden előkerült és most is vannak még rejtett értékek. Nem kell lebecsülni a cigányok kultúráját sem, mert nagyon sok, a magyarok által elfelejtett vagy elhanyagolt magyar hagyomány részét viszik tovább. A cigány kultúra 25–30 évvel jár a magyar kultúra mögött.
— Segít–e a hagyományőrzésben az, hogy sok városra költözött falusi visszatelepedik falura?
— Nem. A falura visszaköltözöttek a városi kultúrát honosítják meg. Általában a visszaköltözött családok hatnak a falusi közösségekre, mint modell, és nem a falusi többség hat rájuk. És be kell látni, hogy a falusi közösségek már nem egységesek, felbomlottak és elindultak a polgárosodás útján. A régi értelemben vett falu lassan meg fog szűnni.
Hogyan látja mindezt Szilágyi Levente néprajzkutató?
— Mi a valóság abban, hogy előbb–utóbb kihalnak a népi szokások?
— A hagyomány a kultúrának a része, a kultúra viszont egy teljesen dinamikus valami. Ahogy az emberek változnak, úgy változik a kultúra is. Ki gondolná most komolyan azt, hogy Szatmárnémeti valamelyik vendéglőjében egy száz évvel ezelőtti szokás szerint zajlik le egy lakodalom? Az sem lehet feltűnő, hogy kihalt a népviselet, hiszen hatvan évvel ezelőtt sem volt. Hogyha történelmileg vesszük, akkor a szatmári térségben korábban sem volt. Az utolsó részek, ahol Szatmár megyében a maga természetes módján volt népviselet, az a Tövishát, illetve a három avasi magyar település (Avasújváros, Kőszegremete és Vámfalu), de ott nagyon erős ellenhatások voltak a nagyon archaikusnak számítható román közösségekkel szemben. A viselet akkor szűnt meg, amikor jött az iparosodás, megjelentek az iparilag előállított kelmék és vásznak, és egyszerűen kiszorították a házi ipart, mert olcsóbban és kevesebb energia befektetésével tudtak szert tenni ruhákra, ami ráadásul az ízlést is irányította. Az a hagyomány, amit mi ősi hagyománynak gondolunk, az nem több mint kétszáz éves. A nagyon híres magyar viseletek: a kalocsai, a széki, a palóc, nem több mint száz éves. Ezek nem egyik napról a másikra alakultak ki, és nem is úgy tűntek el.
— Ezek szerint számíthatunk arra, hogy a népi szokások lassan eltűnnek?
— Események mindig lesznek, de nem úgy mint régen. A lakodalmas szokások például átalakulnak, megváltoznak, de az is lehet, hogy megszűnnek. A szokást mindig az igény alakítja, és az igény alakítja a szokásokat. A régi lakodalmakon a vőfélynek aktív szerepe volt. Ma már nincs igény se vőfélyre, se cigányzenekarra. A régi lakodalmak egy egész közösséget megmozgató események voltak. Most vagy családi esemény, de legtöbbször a fiatalok szervezik maguknak, és azt hívnak meg, akit akarnak. Most az ajándékozáson van a hangsúly, nem pedig a segítségvállaláson. Régen a lakodalom azt jelentette, hogy a falu apraja, nagyja részt vett az előkészületekben, és az ajándékok nem vagyontárgyak voltak, hanem a segítségnyújtás. Akkor az esemény jelentette a csúcspontot, most pedig az esemény egy kötelező rész, de nem csúcspont.
— A múzeum, milyen szerepet vállal ezeknek a hagyományoknak a megőrzésében?
— A múzeum sem mehet szembe a közösségi igényekkel. Egy olyan közösségben, ahol van igény tájházak vagy falumúzeumok létrehozásához, hogy azokban elhelyezzék a régi tárgyakat, tudunk segíteni. Ha nincs se igény, se szükséglet, akkor nincs értelme működtetni vagy akár létrehozni ezeket az intézményeket. Amit mi hagyománynak nevezünk, az nem egy szervesen, a kultúrába ágyazott jelenség.
— Az egyre gyakoribb hagyományőrző rendezvényeket hová soroljuk?
— Egyre gyakoribbak például a böllérversenyek. Ezeken a népi kultúra és a hagyományok átmennek hagyományőrző eseményekbe. A hagyományok a saját közegükbe működnek rendesen. Ha onnan kivesszük őket, akkortól csak mozaik kockái valaminek, de semmiképpen sem egyenértékűek a hagyományokkal. Ha egy magyar zenekar fellép egy folklórfesztiválon az nem ugyanaz, mintha Vetésen 1912–ben egy lakodalomban játszották volna a talpalávalót. Vagy ott vannak a népművészeti dísztárgyakat készítők. Tőlük nem a paraszt családok vásárolnak, akiknek a saját értékeiket tükrözik, hanem a turisták, akik elviszik egy teljesen idegen helyre, akik azt mondják, hogy a hagyományokat meg kell menteni, és vigyázni kell, mert a huszonnegyedik órában vagyunk, akkor fel kell tenni a kérdést: Melyik huszonnegyedik órába? Az a közösség, amelyik a hagyományokat fenntartotta, már nincs. Azok az emberek, akik azokkal az igényekkel, azokkal az értékekkel, azzal a világképpel éltek, már nem léteznek. A mi korunkban már nem ez a divat, de valóban felelősségünk az, hogy ezt a tudást, ezt az értéket, valamilyen szinten tudjuk megmutatni. A hagyomány egyenlő az értékkel. Nem igaz, hogy az, aki nem törődik a hagyományápolással, az nem képviseli az értékeket. Megkérdezném: ki az, aki a mai komfortigények mellett beköltözne egy száz évvel ezelőtt épült tájházba, hogy abban az akkori körülmények között éljen? Nem azt mondom, hogy áldozat a hagyomány. Szép az, ami volt, de a jelen is szép.
András Gyula színművész kételkedik
— Annak idején az emberek a születésüktől a halálukig tudták hagyományosan, örökölt módon, hogy mikor, mit kell tenniük, és hogyan kell élniük — állítja András Gyula. — Tudták, mikor kell dolgozni, mikor kell pihenni, mikor kell mulatni. Ezeket a szokásokat büszkén vállalták. Minden falunak, minden közösségnek megvoltak a sajátos szokásaik, hagyományaik, amelyekről felismerhetők voltak. Erdélyben — a világ más részeivel szemben miután kimondták a vallásszabadságot — az emberek kaptak egy lelki szabadságot is. Ilyen kis területen, sehol a világon nem volt ennyi vallás. Manapság olyan pillanatnyi szokások alakulnak ki, amelyek nyugati hatásra jönnek létre, hasonlóra változnak meg, de nincsenek semmilyen magyar gyökereik. Mások mondják meg, hogy mit tegyünk. A változás elkerülhetetlen, hiszen a régi szokások elveszítették gyakorlati jelentőségüket, nem tartoznak a mindennapjainkhoz. Nem jó irányú az a változás, ahol a pénz az érték. Egy olyan világban, ahol nem nevezhető értéknek az, amit pénzben nem lehet kifejezni, hiába akarjuk megtartani a múlt értékeit. A globalizáció nagyon megváltoztatta a világot. Én se venném fel azt a ruhát, amit nagyapám hordott, nem bírnám elviselni nyáron az inget, a mellényt és a kalapot. Ő egész nyáron így dolgozott és nem volt melege.
— A globalizáció ellen mindenki küzd, de nem lehet leállítani.
— A globalizációhoz segítenek az intézményeink is: a színház, az iskola. A mai oktatási rendszerben semmilyen sajátosságot nem lehet felfedezni. Nagy erővel folyik a kultúra feloldása.
— Mi lehet az oka, hogy kevesen vesznek részt kulturális rendezvényeken?
— Sokan azzal magyarázzák, hogy nincs rá igény. Szerintem ez nem igaz. Az utóbbi időszakban gyakran említem, hogy a Hit és gyógyítás legutóbbi előadásán három szatmári költő versét szavaltam el. Mindenki piros kezekkel tapsolt. A valódi művészetre van igény. Én nem félek attól, hogy a valódi értékek feledésbe merülnek. Nagy Imre mondta, akikor egyik ismerősét arra bíztatta, hogy írja meg az életrajzát: „Nem az a fontos, hogy elolvassák vagy sem, hanem az, hogy legyen megírva”. Sajnos ma már jobban támogatják a giccset, mint a művészetet, mert abban van a pénz. Kis pénzt kell belefektetni, ami hamar megtérül. És nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy felborul az értékrend, mert a pénz az érték.
— Említette, hogy rossz az oktatási rendszer. Ez hová vezethet?
— Ezt a kérdést több szempontból is meg lehet közelíteni. Az utóbbi néhány évben nagyon sok szavalóversenyen vettem részt, ahol igazán mondhatni lelkes tanítónők és tanárok készítették fel a gyerekeket, akik jól szerepeltek, és kitűnő látvány volt, amikor szülők és pedagógusok együtt örültek a gyerekek sikereinek. Mint ahogy Madách mondta: „Nem Messiás–é minden újszülött, s csak későbben fejlik szokott pimasszá”. A gyerek jól indul, a probléma akkor jön, amikor kezd önállósulni.
— A globalizációnak egy másik veszélye, hogy a fiatalok elveszítik identitástudatukat. Ez ellen mit lehet tenni? erdon.ro
Vörösmarty Mihály sorait idézve beszélt Végh Balázs Béla, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémetibe kihelyezett tagozatának adjunktusa a hagyományérzésről és a népi értékekről.
— Az utóbbi időszakban sok szó esik a hagyományőrzés fontosságáról, a népi értékek feltárásáról és azok ápolásáról. Mennyire időszerű ez a téma?
— A modern antropológiában van egy elmélet, az „ethnic revival”, ami az entitások újraélesztését jelenti – állítja Végh Balázs Béla. — Az elmélet szerint a globalizációs világban az eredeti hagyományok, amelyekben a közösségek és egyének éltek bevonultak a lokalitásokba — ezek lehetnek települések, családi közösségek, egyéni helyszínek —, amelyekben tanulmányozhatók és kutathatók a hagyományos kultúrák emlékei. A kutatásoknak vagy ahogy mi szoktuk mondani a felméréseknek a lényege az, hogy feltárja és a közösségekben tudatosítsa létező értékeiket, és azt újratanítsuk, újra hasznosítsuk a közösségekben. Mert a globális média, a nagyobb környezetek, épp az ellenkezőjét hangoztatják. Nem a helyi hagyományokhoz és szokásokhoz kötődnek, hanem a globalizált világhoz, és inkább hajlandóak az emberek arra, hogy egy dél–amerikai vagy egy amerikai szokást vegyenek fel, mintsem a saját szokásaikat vigyék tovább. Gyakran rendeznek salsa és lambada táncversenyeket, de olyan, hogy csárdás, verbunkos vagy szatmári táncverseny nincs. Inkább hajlandóak vagyunk megtanulni más népek globalizálttá vált szokásait, mint a sajátunkat.
— Mit lehet tenni a hagyományok megmentéséért?
— A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémetibe kihelyezett tagozata azért indított egy nemzetközi pályázatot, hogy eljussunk olyan helyszínekre, ahol még élnek a helyi hagyományok, melyeket ott megnézünk, aztán hazatérve az óvodákban és az iskolákban, a tananyagba beékelve hasznosítani próbáljuk azokat. A pedagógusoknak az is feladatuk, hogy ezt megtanítsák, hogy a saját hagyományuk szerint neveljék a fiatalokat. Korábban a fiatalok ebbe spontán módon belenevelkedtek. A helyi közösségekben élő hagyomány volt a tánc, a különböző évfordulókhoz fűződő szokások. Ma már ezeket újra kell éleszteni. A lokális kultúrák feltárásával foglalkoznak a hallgatók. Megtanulják a népi szokásokat, hogy ha egy közösségbe kerülnek, nem mint kívülállók kezeljék a dolgokat, hanem próbáljanak meg kezdeményezőként fellépni, megismerni az ottani hagyományokat, és az óvodában, az iskolában azt megtanítani, ezáltal a gyereket az intézményen keresztül újra visszavinni a közösségbe. Ugyanezt megtehetik helyi hagyományőrző körök, művelődési házak, egyházak vagy bárki. Csak oda kell figyelni, fel kell ismerni, kiterjeszteni civil szervezetekre.
— Mi vezetett oda, hogy ezek a közkedvelt szokások kezdenek feledésbe merülni?
— A régi közösségekben ezeknek voltak funkcióik. Hozzátartoztak a közösségek mindennapi életéhez. Ma már megváltoztak az ünnepi szokások, megváltoztak az életkörülmények. Nem várhatjuk el, hogy egy falusi néni egész nap a guzsaly vagy a szövőszék előtt üljön, vagy a menyecske hátra kötött fejkendővel és köténnyel a derekán énekelje a magyar népdalokat. Mindezek mellett tudatosítani kell, hogy ez valamikor létezett. Amit most teszünk az nem más, mint a hagyományok rekonstruálása, konzerválása, ami nem életképes, de dokumentumok kell maradjanak róluk, hogy bármikor életre kelthetők legyenek.
— Egy időben úgy tűnt, hogy mély szakadék van kialakulóban falu és város között. Ez így van ma is, vagy tapasztalhatóak változások?
— A falu és a város közötti ellentét, már a XIX. században létezett. A falu mindig a várost utánozta és akarta kopírozni, hogy ugyanaz legyen meg falun is, mint városon, ami a magánéletet illeti. Így került falura a fürdőszoba, a perzsaszőnyeg stb. A kalotaszegi népi kultúra a nemesi kultúrának a népiesített változata. Mindig a város diktálta az előre haladást, önfejűség lenne nem elismerni a város haladó jellegét. Azonban különbséget kell tenni a város és a falu között. Mindkettőnek meg van a maga értéke, ami kielégít egyfajta igényt. Falun különösen fontos szerepük van a közösségi rendezvényeknek. Dicséretre méltók azok a családok, amelyek megtartják a névnapokat, a lakodalmakat, keresztelőket, az elhalálozáshoz kapcsolódó eseményeket, és más naptári ünnepeket.
— Ma már városról jár falura a tánctanár, hogy néptáncra tanítsa a fiatalokat. Már az idősek is elfeledték a népi táncokat, vagy nem érdekli őket?
— Ez azt igazolja, hogy minden újra tanítható. Nagyon sok falusi közösség újdonságként kezeli a hagyományok újraélesztését. Ma már a falvakon polgárosodó emberek élnek, nem ismerik a helyi hagyományokat. Bartók és Kodály azt vallotta, hogy az utolsó órában kezdték el a gyűjtést és lám, azóta mennyi minden előkerült és most is vannak még rejtett értékek. Nem kell lebecsülni a cigányok kultúráját sem, mert nagyon sok, a magyarok által elfelejtett vagy elhanyagolt magyar hagyomány részét viszik tovább. A cigány kultúra 25–30 évvel jár a magyar kultúra mögött.
— Segít–e a hagyományőrzésben az, hogy sok városra költözött falusi visszatelepedik falura?
— Nem. A falura visszaköltözöttek a városi kultúrát honosítják meg. Általában a visszaköltözött családok hatnak a falusi közösségekre, mint modell, és nem a falusi többség hat rájuk. És be kell látni, hogy a falusi közösségek már nem egységesek, felbomlottak és elindultak a polgárosodás útján. A régi értelemben vett falu lassan meg fog szűnni.
Hogyan látja mindezt Szilágyi Levente néprajzkutató?
— Mi a valóság abban, hogy előbb–utóbb kihalnak a népi szokások?
— A hagyomány a kultúrának a része, a kultúra viszont egy teljesen dinamikus valami. Ahogy az emberek változnak, úgy változik a kultúra is. Ki gondolná most komolyan azt, hogy Szatmárnémeti valamelyik vendéglőjében egy száz évvel ezelőtti szokás szerint zajlik le egy lakodalom? Az sem lehet feltűnő, hogy kihalt a népviselet, hiszen hatvan évvel ezelőtt sem volt. Hogyha történelmileg vesszük, akkor a szatmári térségben korábban sem volt. Az utolsó részek, ahol Szatmár megyében a maga természetes módján volt népviselet, az a Tövishát, illetve a három avasi magyar település (Avasújváros, Kőszegremete és Vámfalu), de ott nagyon erős ellenhatások voltak a nagyon archaikusnak számítható román közösségekkel szemben. A viselet akkor szűnt meg, amikor jött az iparosodás, megjelentek az iparilag előállított kelmék és vásznak, és egyszerűen kiszorították a házi ipart, mert olcsóbban és kevesebb energia befektetésével tudtak szert tenni ruhákra, ami ráadásul az ízlést is irányította. Az a hagyomány, amit mi ősi hagyománynak gondolunk, az nem több mint kétszáz éves. A nagyon híres magyar viseletek: a kalocsai, a széki, a palóc, nem több mint száz éves. Ezek nem egyik napról a másikra alakultak ki, és nem is úgy tűntek el.
— Ezek szerint számíthatunk arra, hogy a népi szokások lassan eltűnnek?
— Események mindig lesznek, de nem úgy mint régen. A lakodalmas szokások például átalakulnak, megváltoznak, de az is lehet, hogy megszűnnek. A szokást mindig az igény alakítja, és az igény alakítja a szokásokat. A régi lakodalmakon a vőfélynek aktív szerepe volt. Ma már nincs igény se vőfélyre, se cigányzenekarra. A régi lakodalmak egy egész közösséget megmozgató események voltak. Most vagy családi esemény, de legtöbbször a fiatalok szervezik maguknak, és azt hívnak meg, akit akarnak. Most az ajándékozáson van a hangsúly, nem pedig a segítségvállaláson. Régen a lakodalom azt jelentette, hogy a falu apraja, nagyja részt vett az előkészületekben, és az ajándékok nem vagyontárgyak voltak, hanem a segítségnyújtás. Akkor az esemény jelentette a csúcspontot, most pedig az esemény egy kötelező rész, de nem csúcspont.
— A múzeum, milyen szerepet vállal ezeknek a hagyományoknak a megőrzésében?
— A múzeum sem mehet szembe a közösségi igényekkel. Egy olyan közösségben, ahol van igény tájházak vagy falumúzeumok létrehozásához, hogy azokban elhelyezzék a régi tárgyakat, tudunk segíteni. Ha nincs se igény, se szükséglet, akkor nincs értelme működtetni vagy akár létrehozni ezeket az intézményeket. Amit mi hagyománynak nevezünk, az nem egy szervesen, a kultúrába ágyazott jelenség.
— Az egyre gyakoribb hagyományőrző rendezvényeket hová soroljuk?
— Egyre gyakoribbak például a böllérversenyek. Ezeken a népi kultúra és a hagyományok átmennek hagyományőrző eseményekbe. A hagyományok a saját közegükbe működnek rendesen. Ha onnan kivesszük őket, akkortól csak mozaik kockái valaminek, de semmiképpen sem egyenértékűek a hagyományokkal. Ha egy magyar zenekar fellép egy folklórfesztiválon az nem ugyanaz, mintha Vetésen 1912–ben egy lakodalomban játszották volna a talpalávalót. Vagy ott vannak a népművészeti dísztárgyakat készítők. Tőlük nem a paraszt családok vásárolnak, akiknek a saját értékeiket tükrözik, hanem a turisták, akik elviszik egy teljesen idegen helyre, akik azt mondják, hogy a hagyományokat meg kell menteni, és vigyázni kell, mert a huszonnegyedik órában vagyunk, akkor fel kell tenni a kérdést: Melyik huszonnegyedik órába? Az a közösség, amelyik a hagyományokat fenntartotta, már nincs. Azok az emberek, akik azokkal az igényekkel, azokkal az értékekkel, azzal a világképpel éltek, már nem léteznek. A mi korunkban már nem ez a divat, de valóban felelősségünk az, hogy ezt a tudást, ezt az értéket, valamilyen szinten tudjuk megmutatni. A hagyomány egyenlő az értékkel. Nem igaz, hogy az, aki nem törődik a hagyományápolással, az nem képviseli az értékeket. Megkérdezném: ki az, aki a mai komfortigények mellett beköltözne egy száz évvel ezelőtt épült tájházba, hogy abban az akkori körülmények között éljen? Nem azt mondom, hogy áldozat a hagyomány. Szép az, ami volt, de a jelen is szép.
András Gyula színművész kételkedik
— Annak idején az emberek a születésüktől a halálukig tudták hagyományosan, örökölt módon, hogy mikor, mit kell tenniük, és hogyan kell élniük — állítja András Gyula. — Tudták, mikor kell dolgozni, mikor kell pihenni, mikor kell mulatni. Ezeket a szokásokat büszkén vállalták. Minden falunak, minden közösségnek megvoltak a sajátos szokásaik, hagyományaik, amelyekről felismerhetők voltak. Erdélyben — a világ más részeivel szemben miután kimondták a vallásszabadságot — az emberek kaptak egy lelki szabadságot is. Ilyen kis területen, sehol a világon nem volt ennyi vallás. Manapság olyan pillanatnyi szokások alakulnak ki, amelyek nyugati hatásra jönnek létre, hasonlóra változnak meg, de nincsenek semmilyen magyar gyökereik. Mások mondják meg, hogy mit tegyünk. A változás elkerülhetetlen, hiszen a régi szokások elveszítették gyakorlati jelentőségüket, nem tartoznak a mindennapjainkhoz. Nem jó irányú az a változás, ahol a pénz az érték. Egy olyan világban, ahol nem nevezhető értéknek az, amit pénzben nem lehet kifejezni, hiába akarjuk megtartani a múlt értékeit. A globalizáció nagyon megváltoztatta a világot. Én se venném fel azt a ruhát, amit nagyapám hordott, nem bírnám elviselni nyáron az inget, a mellényt és a kalapot. Ő egész nyáron így dolgozott és nem volt melege.
— A globalizáció ellen mindenki küzd, de nem lehet leállítani.
— A globalizációhoz segítenek az intézményeink is: a színház, az iskola. A mai oktatási rendszerben semmilyen sajátosságot nem lehet felfedezni. Nagy erővel folyik a kultúra feloldása.
— Mi lehet az oka, hogy kevesen vesznek részt kulturális rendezvényeken?
— Sokan azzal magyarázzák, hogy nincs rá igény. Szerintem ez nem igaz. Az utóbbi időszakban gyakran említem, hogy a Hit és gyógyítás legutóbbi előadásán három szatmári költő versét szavaltam el. Mindenki piros kezekkel tapsolt. A valódi művészetre van igény. Én nem félek attól, hogy a valódi értékek feledésbe merülnek. Nagy Imre mondta, akikor egyik ismerősét arra bíztatta, hogy írja meg az életrajzát: „Nem az a fontos, hogy elolvassák vagy sem, hanem az, hogy legyen megírva”. Sajnos ma már jobban támogatják a giccset, mint a művészetet, mert abban van a pénz. Kis pénzt kell belefektetni, ami hamar megtérül. És nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy felborul az értékrend, mert a pénz az érték.
— Említette, hogy rossz az oktatási rendszer. Ez hová vezethet?
— Ezt a kérdést több szempontból is meg lehet közelíteni. Az utóbbi néhány évben nagyon sok szavalóversenyen vettem részt, ahol igazán mondhatni lelkes tanítónők és tanárok készítették fel a gyerekeket, akik jól szerepeltek, és kitűnő látvány volt, amikor szülők és pedagógusok együtt örültek a gyerekek sikereinek. Mint ahogy Madách mondta: „Nem Messiás–é minden újszülött, s csak későbben fejlik szokott pimasszá”. A gyerek jól indul, a probléma akkor jön, amikor kezd önállósulni.
— A globalizációnak egy másik veszélye, hogy a fiatalok elveszítik identitástudatukat. Ez ellen mit lehet tenni? erdon.ro
2011. július 19.
Se Erdély, se Székelyföld nincs?
A címbe foglalt abszurd okoskodás – az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését megóvók állítása szerint Erdély nem létezik romániai területi-közigazgatási egységként, s ezért alkotmányellenes a törvényszéki bejegyzése – Székelyföld létének tagadása után bennünket, itt élő magyarokat meg sem lep.
Mint ahogyan az alkotmány szövegének élén is ott díszeleg az örök igazság, mely szerint Románia egységes nemzeti állam. Ezek szerint mi nem voltunk, nem is vagyunk, s az egész politikai hascsikarás csupán egy ábránd miatt morog, a végcélért, hogy ne is legyünk. Mindezt mindjárt kerek száz éve gargarizálják, saját ígéreteiket, fogalmazásaikat félretéve, letagadva, meghamisítva 1918. december elsejétől errefelé minden pillanatban.
És, amint tudományos hitelességgel egyesek állítják, a "néppárt" megnevezés is foglalt, egy román atyafi lefoglalta a maga számára, az ő szellemi kincse és tulajdona. Csak azon csodálkozunk, hogy a néppárt kifejezés ellenzője miért nem terjeszti ki igényét az összes európai néppárt nevének elkobzására, hiszen ez az ő tulajdona. Az egész eddigi történetben talán csak az a figyelemre méltó, hogy azért a törvény alkalmazói – noha nyilvánvalóvá vált, kákán csomót keresve ők sem akarják az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését –, más ürügyeket keresve elutasították ezeket az abszurd zagyvaságokat. Az viszont nyilvánvaló: a térség közös emberjogi stabilitását előmozdítani kívánó magyar kormányzat mindent megtesz, hogy ez a hazudozó bagázs az EU teljes értékű tagja legyen, eltűnjék a schengeni fal, és így tovább. Ők pedig egyetlen momentumot sem hagynak ki, hogy létünk tagadásig elmenően bennünket szülőföldünkön és a nagyvilágban se tartsanak őshonos államalkotó népnek. Egy a szerencsénk: a kommunikáció mai világában nem lehet egy zárt és sötét politikai illemhelyen megbújni, onnan előbb-utóbb a nagy meleg kihozza a szagot. És lesz Erdélyi Magyar Néppárt, mivel van Erdély, van Székelyföld, vannak magyarok, akik akarják, hogy legyen.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A címbe foglalt abszurd okoskodás – az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését megóvók állítása szerint Erdély nem létezik romániai területi-közigazgatási egységként, s ezért alkotmányellenes a törvényszéki bejegyzése – Székelyföld létének tagadása után bennünket, itt élő magyarokat meg sem lep.
Mint ahogyan az alkotmány szövegének élén is ott díszeleg az örök igazság, mely szerint Románia egységes nemzeti állam. Ezek szerint mi nem voltunk, nem is vagyunk, s az egész politikai hascsikarás csupán egy ábránd miatt morog, a végcélért, hogy ne is legyünk. Mindezt mindjárt kerek száz éve gargarizálják, saját ígéreteiket, fogalmazásaikat félretéve, letagadva, meghamisítva 1918. december elsejétől errefelé minden pillanatban.
És, amint tudományos hitelességgel egyesek állítják, a "néppárt" megnevezés is foglalt, egy román atyafi lefoglalta a maga számára, az ő szellemi kincse és tulajdona. Csak azon csodálkozunk, hogy a néppárt kifejezés ellenzője miért nem terjeszti ki igényét az összes európai néppárt nevének elkobzására, hiszen ez az ő tulajdona. Az egész eddigi történetben talán csak az a figyelemre méltó, hogy azért a törvény alkalmazói – noha nyilvánvalóvá vált, kákán csomót keresve ők sem akarják az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését –, más ürügyeket keresve elutasították ezeket az abszurd zagyvaságokat. Az viszont nyilvánvaló: a térség közös emberjogi stabilitását előmozdítani kívánó magyar kormányzat mindent megtesz, hogy ez a hazudozó bagázs az EU teljes értékű tagja legyen, eltűnjék a schengeni fal, és így tovább. Ők pedig egyetlen momentumot sem hagynak ki, hogy létünk tagadásig elmenően bennünket szülőföldünkön és a nagyvilágban se tartsanak őshonos államalkotó népnek. Egy a szerencsénk: a kommunikáció mai világában nem lehet egy zárt és sötét politikai illemhelyen megbújni, onnan előbb-utóbb a nagy meleg kihozza a szagot. És lesz Erdélyi Magyar Néppárt, mivel van Erdély, van Székelyföld, vannak magyarok, akik akarják, hogy legyen.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. július 19.
Pedagógus mélyrepülés
A címzetes pedagógusi versenyvizsgára jelentkező háromszéki pedagógusok nem egészen hetven százaléka kapott csupán átmenőjegyet az idei megmérettetésen.
Ez ugyan hajszállal az országos átlag fölötti, de alulmúlja a tavalyi szintet. A megyében mindössze ketten érdemesültek tízes osztályzatra, a legalacsonyabb osztályzat pedig 1,2 volt. A jelentkezőknek csupán 28,82 százaléka kapott hetesnél magasabb jegyet, ami címzetes állás választására jogosít fel. A Kós Károly és a Berde Áron Iskolaközpontban rendezett vizsgán 302 háromszéki pedagógus jelent meg. Az országos szinten pedagógusi versenyvizsgára jelentkezők 32 százaléka megbukott, 52-en egyest kaptak, 38 százalékuk 5-ös és 7-es közti jegyet, 30 százalékuk kapott 7-esnél jobb osztályzatot. A 29 291 vizsgázó közül mindössze 26-an kapták a legnagyobb érdemjegyet. Az elmúlt három év folyamatosan romló tendenciát mutat. 2008-ban az ötös alatti osztályzatot kapott tanárok aránya 18 százalékos volt, 37 százalékuk 5-ös és 7-es közti jegyet kapott, hetesen felül a jelöltek 45 százaléka teljesített. 2009-ben 5-ös alatti jegyet kapott a jelentkezők 17 százaléka, 5-ös és 7-es közötti osztályzatot a tanárok 39 százaléka, hetes fölötti eredményt ért el a jelöltek 44 százaléka. Tavaly a jelöltek 23 százaléka 5-ös alatti, 39 százalékuk 5-ös és 7-es jegyet kapott, ugyanennyien kaptak 7-es fölötti jegyet.
Az eredményeikkel elégedetlen jelöltek óvást nyújthatnak be, ezeket július 18–19-én bírálják el, a végeredményt 21-én közlik. Az elosztás első, közgyűlésen zajló szakaszára július 22–25. között kerül sor a hetesnél jobb osztályzatot elért tanárok számára. Az elosztás második, országos szakasza július 27–28-án zajlik a hetes fölötti eredményeket elért tanárok számára, ők az első szakasz után üresen maradt helyekre pályázhatnak. Az országos, számítógépes elosztást július 29-én rendezik. Az oktatási minisztérium adatai szerint az írásbeli vizsgára 38 101-en jelentkeztek, de a vizsgán csak 29 291-en jelentek meg. 5460-an visszaléptek, 2206-an egészségügyi, 3254-en személyes okokra hivatkozva, 95 személyt kizártak, 55-öt csalás miatt, a többit pedig azért, mert jelentkezési iratcsomójuk hiányosnak bizonyult.
A 38 101 címzetes tanári versenyvizsgára jelentkező közül 4000-en végeztek 2011-ben. A meghirdetett üres címzetes állások száma 4471, a nem címzetes üres állások száma 42 731. A legkeresettebbek az óvónői, tanítói állások, illetve a román, angol, testnevelői, matematika, pszichopedagógia, történelem, földrajz, francia, ortodox vallás oktatói és biológia szakos tanári állások.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A címzetes pedagógusi versenyvizsgára jelentkező háromszéki pedagógusok nem egészen hetven százaléka kapott csupán átmenőjegyet az idei megmérettetésen.
Ez ugyan hajszállal az országos átlag fölötti, de alulmúlja a tavalyi szintet. A megyében mindössze ketten érdemesültek tízes osztályzatra, a legalacsonyabb osztályzat pedig 1,2 volt. A jelentkezőknek csupán 28,82 százaléka kapott hetesnél magasabb jegyet, ami címzetes állás választására jogosít fel. A Kós Károly és a Berde Áron Iskolaközpontban rendezett vizsgán 302 háromszéki pedagógus jelent meg. Az országos szinten pedagógusi versenyvizsgára jelentkezők 32 százaléka megbukott, 52-en egyest kaptak, 38 százalékuk 5-ös és 7-es közti jegyet, 30 százalékuk kapott 7-esnél jobb osztályzatot. A 29 291 vizsgázó közül mindössze 26-an kapták a legnagyobb érdemjegyet. Az elmúlt három év folyamatosan romló tendenciát mutat. 2008-ban az ötös alatti osztályzatot kapott tanárok aránya 18 százalékos volt, 37 százalékuk 5-ös és 7-es közti jegyet kapott, hetesen felül a jelöltek 45 százaléka teljesített. 2009-ben 5-ös alatti jegyet kapott a jelentkezők 17 százaléka, 5-ös és 7-es közötti osztályzatot a tanárok 39 százaléka, hetes fölötti eredményt ért el a jelöltek 44 százaléka. Tavaly a jelöltek 23 százaléka 5-ös alatti, 39 százalékuk 5-ös és 7-es jegyet kapott, ugyanennyien kaptak 7-es fölötti jegyet.
Az eredményeikkel elégedetlen jelöltek óvást nyújthatnak be, ezeket július 18–19-én bírálják el, a végeredményt 21-én közlik. Az elosztás első, közgyűlésen zajló szakaszára július 22–25. között kerül sor a hetesnél jobb osztályzatot elért tanárok számára. Az elosztás második, országos szakasza július 27–28-án zajlik a hetes fölötti eredményeket elért tanárok számára, ők az első szakasz után üresen maradt helyekre pályázhatnak. Az országos, számítógépes elosztást július 29-én rendezik. Az oktatási minisztérium adatai szerint az írásbeli vizsgára 38 101-en jelentkeztek, de a vizsgán csak 29 291-en jelentek meg. 5460-an visszaléptek, 2206-an egészségügyi, 3254-en személyes okokra hivatkozva, 95 személyt kizártak, 55-öt csalás miatt, a többit pedig azért, mert jelentkezési iratcsomójuk hiányosnak bizonyult.
A 38 101 címzetes tanári versenyvizsgára jelentkező közül 4000-en végeztek 2011-ben. A meghirdetett üres címzetes állások száma 4471, a nem címzetes üres állások száma 42 731. A legkeresettebbek az óvónői, tanítói állások, illetve a román, angol, testnevelői, matematika, pszichopedagógia, történelem, földrajz, francia, ortodox vallás oktatói és biológia szakos tanári állások.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. július 19.
Sok a bukott pedagógus az idei versenyvizsgán
Az érettségiző diákokhoz hasonlóan a pedagógusok is rosszul teljesítettek az idei versenyvizsgán, csupán a vizsgázók 30 százalékának sikerült 7-es és 10-es közötti jegyet szereznie, így csak ők juthatnak végleges álláshoz. A mintegy 24 ezer vizsgázó pedagógus 32 százaléka megbukott a vizsgán, 52-en közülük a legkisebb jegyet, egyest kaptak – közölte tegnap Oana Badea tanügyi államtitkár.
A megmérettetésen résztvevők 38 százalékának 5-ös és 7-es közötti jegyet sikerült szereznie, ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy végleges álláshoz jussanak, csupán helyettesítői helyre jelentkezhetnek. Az egyesre vizsgázók fele testnevelő tanár, de 26 olyan pedagógus is akadt, aki jelesre teljesített. Az államtitkár arra is rámutatott, hogy az elmúlt három évhez képest, amikor szintén gyenge eredmények születtek, az ideiek a legrosszabbak. 2008-ban például a vizsgázók 18 százaléka teljesített 5-ös alatt, 37 százaléka 5–7 között, míg 45 százaléka választhatott végleges állást. Rá egy évre már 17, 39, illetve 44 százalékra módosult ez az arány. Tavaly a pedagógusok 23 százaléka nem szerezte meg az átmenőt, 39 százalékuk 5-ös és 7-es között teljesített, míg újabb 39 százalékuk vette sikeresen az akadályt. Arra egyébként számítani lehetetett, hogy gyengék lesznek az eredmények, több megyében ugyanis a vizsgázók jelentős része már a tételek ismertetése után távozott a vizsgateremből.
Oana Badea rámutatott, a versenyvizsga célja megszűrni a jelentkezőket, hogy szeptember 12-én felkészült pedagógusok állhassanak a diákok elé. Úgy vélte, ezt sikerült teljesíteni. A jegyükkel elégedetlen vizsgázók ma még megóvhatják azt, a végleges eredményeket 21-én függesztik ki. A sikeresen vizsgázók július 22–25. között választhatnak a betöltetlen végleges állások közül ott, ahol vizsgáztak, a megmaradt posztokra 27–28-án az ország bármely részéről jelentkezhetnek a 7-es átlagot elérő versenyzők, a helyek számítógépes elosztását 29-én tartják.
A tanügyi minisztérium adatai szerint az idei tanári versenyvizsgára 38 101 személy jelentkezett, azonban végül csak 29 291-en jelentek meg a tantermekben. 5460-an közülük visszakoztak, 2200-an orvosi, mintegy 3200-an személyes okokból, 95-öt pedig kizártak a megmérettetésről. A 38 ezer jelentkező közül több mint 4000-en végeztek idén, számukra 4471 végleges és közel 43 ezer helyettesítői állást hirdettek meg. A helyek többsége óvónőkre, a tanítókra, a román-, angol- és tornatanárokra vár, de nagy a kereslet matematika-, történelem-, földrajz- és biológiatanárokra, illetve gyógypedagógusokra is.
Egyébként az idei volt az utolsó tanári versenyvizsga, amikor a pedagógusok megyei szinten szállnak versenybe a szabad állásokért. Jövőtől minden egyes tanintézmény maga hirdeti meg a megüresedett posztokat, és szervez versenyvizsgát a jelentkezők számára. Az állást elnyerő pedagógusokkal meghatározott időre szóló szerződést kötnek.
Pap Melinda. Krónika (Kolozsvár)
Az érettségiző diákokhoz hasonlóan a pedagógusok is rosszul teljesítettek az idei versenyvizsgán, csupán a vizsgázók 30 százalékának sikerült 7-es és 10-es közötti jegyet szereznie, így csak ők juthatnak végleges álláshoz. A mintegy 24 ezer vizsgázó pedagógus 32 százaléka megbukott a vizsgán, 52-en közülük a legkisebb jegyet, egyest kaptak – közölte tegnap Oana Badea tanügyi államtitkár.
A megmérettetésen résztvevők 38 százalékának 5-ös és 7-es közötti jegyet sikerült szereznie, ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy végleges álláshoz jussanak, csupán helyettesítői helyre jelentkezhetnek. Az egyesre vizsgázók fele testnevelő tanár, de 26 olyan pedagógus is akadt, aki jelesre teljesített. Az államtitkár arra is rámutatott, hogy az elmúlt három évhez képest, amikor szintén gyenge eredmények születtek, az ideiek a legrosszabbak. 2008-ban például a vizsgázók 18 százaléka teljesített 5-ös alatt, 37 százaléka 5–7 között, míg 45 százaléka választhatott végleges állást. Rá egy évre már 17, 39, illetve 44 százalékra módosult ez az arány. Tavaly a pedagógusok 23 százaléka nem szerezte meg az átmenőt, 39 százalékuk 5-ös és 7-es között teljesített, míg újabb 39 százalékuk vette sikeresen az akadályt. Arra egyébként számítani lehetetett, hogy gyengék lesznek az eredmények, több megyében ugyanis a vizsgázók jelentős része már a tételek ismertetése után távozott a vizsgateremből.
Oana Badea rámutatott, a versenyvizsga célja megszűrni a jelentkezőket, hogy szeptember 12-én felkészült pedagógusok állhassanak a diákok elé. Úgy vélte, ezt sikerült teljesíteni. A jegyükkel elégedetlen vizsgázók ma még megóvhatják azt, a végleges eredményeket 21-én függesztik ki. A sikeresen vizsgázók július 22–25. között választhatnak a betöltetlen végleges állások közül ott, ahol vizsgáztak, a megmaradt posztokra 27–28-án az ország bármely részéről jelentkezhetnek a 7-es átlagot elérő versenyzők, a helyek számítógépes elosztását 29-én tartják.
A tanügyi minisztérium adatai szerint az idei tanári versenyvizsgára 38 101 személy jelentkezett, azonban végül csak 29 291-en jelentek meg a tantermekben. 5460-an közülük visszakoztak, 2200-an orvosi, mintegy 3200-an személyes okokból, 95-öt pedig kizártak a megmérettetésről. A 38 ezer jelentkező közül több mint 4000-en végeztek idén, számukra 4471 végleges és közel 43 ezer helyettesítői állást hirdettek meg. A helyek többsége óvónőkre, a tanítókra, a román-, angol- és tornatanárokra vár, de nagy a kereslet matematika-, történelem-, földrajz- és biológiatanárokra, illetve gyógypedagógusokra is.
Egyébként az idei volt az utolsó tanári versenyvizsga, amikor a pedagógusok megyei szinten szállnak versenybe a szabad állásokért. Jövőtől minden egyes tanintézmény maga hirdeti meg a megüresedett posztokat, és szervez versenyvizsgát a jelentkezők számára. Az állást elnyerő pedagógusokkal meghatározott időre szóló szerződést kötnek.
Pap Melinda. Krónika (Kolozsvár)
2011. július 19.
Tusványos: Traian Băsescut nem hívták, de jöhet
A korábbi évekkel ellentétben idén nem hívták meg Traian Băsescut a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői, ennek ellenére mégsem kizárt, hogy a román államfő részt vesz a XXII. Tusványos zárónapján. Németh Zsolt külügyi államtitkár az MTI-nek a hétvégén úgy nyilatkozott, a szabadegyetem szervezői idén a rendezvény tematikája miatt nem kezdeményezték Băsescu meghívását. Sándor Krisztina, a főszervező Magyar Ifjúsági Tanács elnöke a Krónikának megerősítette, nem küldtek meghívót a Cotroceni-palotába, viszont az államelnöki hivatal már érdeklődött a program iránt.
A megújuló magyar nemzetpolitikáról szól a kedden kezdődő Tusványos – nyilatkozta Németh Zsolt külügyi államtitkár (portrénkon) az MTI-nek. A székelyföldi Tusnádfürdőn Összenő, ami összetartozik mottóval július 19-étől 24-éig tart a XXII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor – közismert nevén Tusványos –, amelynek zárónapjára Orbán Viktor kormányfőt is várják. Németh Zsolt közölte, az idei nyári szabadegyetem a magyar–magyar párbeszédre és a megújuló magyar nemzetpolitikára helyezi a hangsúlyt.
A külügyi államtitkár hozzátette: a rendezvény hangsúlyosan foglalkozik azzal a Magyarország és Románia közötti történelmi sorsközösséggel, amelynek Románia küszöbön álló schengeni határrendészeti csatlakozása kapcsán kiemelt feladata lesz a következő években a határtérség fejlesztése, a fontos fizikai összeköttetések, utak, vasutak, kerékpárutak megépítése a két ország között. A fideszes politikus – aki a Tusványos egyik főszervezője, a budapesti Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány elnöke is – szerint a nyári egyetem a magyar–magyar és a magyar–román párbeszéd „legnagyobb közéleti fórumává nőtte ki magát”, ugyanakkor a bőséges kulturális programok és koncertek miatt pedig méltán nevezik „az erdélyi Woodstocknak” is Tusványost.
A határon túli és a magyarországi magyar szervezetek közötti párbeszéd kapcsán az államtitkár megjegyezte, hogy a szabadegyetemen nagy számban vesznek részt határon túli magyar vezetők, és tárgyalnak majd a kettős állampolgárság, valamint a Kárpát-medencei magyar „tudástér” kérdéséről is. A témák között ugyanakkor szerepel a kulturális örökségek védelme, a szórványmagyarság helyzete, az idei országos népszámlálások magyar vonatkozásai, a romakérdés és a szinte hagyományosnak számító autonómia – számolt be az MTI-nek Németh Zsolt, hangsúlyozva, hogy az idei tematika miatt a szabadegyetem szervezői nem kezdeményezték Traian Băsescu meghívását. Mindezt megerősítette tegnap a Krónikának Sándor Krisztina, a másik főszervező-alakulat, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke is, aki szerint idén valóban nem küldtek meghívót a román államfőnek. Ennek ellenére a MIT elnöke szerint nem kizárt, hogy Băsescu mégis részt vesz a szombati zárónapi előadáson, erre utal többek között, hogy a bukaresti államelnöki hivatal munkatársai a napokban már érdeklődtek a tusványosi programról Tusnádfürdő polgármesterénél.
Különben a szabadegyetemen a magyar kormány több minisztere és államtitkára is részt vesz, és felszólal az előadásokon és kerekasztal-beszélgetéseken, köztük például Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár, Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár is, akik remélhetőleg román partnereikkel is találkoznak majd. A két ország és Közép-Európa jövőjét érintő kérdések között Németh Zsolt államtitkár megemlítette az energetikai, valamint a határ menti gazdasági együttműködést, a térségbeli orosz befolyást és a Duna-stratégiát.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
A korábbi évekkel ellentétben idén nem hívták meg Traian Băsescut a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői, ennek ellenére mégsem kizárt, hogy a román államfő részt vesz a XXII. Tusványos zárónapján. Németh Zsolt külügyi államtitkár az MTI-nek a hétvégén úgy nyilatkozott, a szabadegyetem szervezői idén a rendezvény tematikája miatt nem kezdeményezték Băsescu meghívását. Sándor Krisztina, a főszervező Magyar Ifjúsági Tanács elnöke a Krónikának megerősítette, nem küldtek meghívót a Cotroceni-palotába, viszont az államelnöki hivatal már érdeklődött a program iránt.
A megújuló magyar nemzetpolitikáról szól a kedden kezdődő Tusványos – nyilatkozta Németh Zsolt külügyi államtitkár (portrénkon) az MTI-nek. A székelyföldi Tusnádfürdőn Összenő, ami összetartozik mottóval július 19-étől 24-éig tart a XXII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor – közismert nevén Tusványos –, amelynek zárónapjára Orbán Viktor kormányfőt is várják. Németh Zsolt közölte, az idei nyári szabadegyetem a magyar–magyar párbeszédre és a megújuló magyar nemzetpolitikára helyezi a hangsúlyt.
A külügyi államtitkár hozzátette: a rendezvény hangsúlyosan foglalkozik azzal a Magyarország és Románia közötti történelmi sorsközösséggel, amelynek Románia küszöbön álló schengeni határrendészeti csatlakozása kapcsán kiemelt feladata lesz a következő években a határtérség fejlesztése, a fontos fizikai összeköttetések, utak, vasutak, kerékpárutak megépítése a két ország között. A fideszes politikus – aki a Tusványos egyik főszervezője, a budapesti Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány elnöke is – szerint a nyári egyetem a magyar–magyar és a magyar–román párbeszéd „legnagyobb közéleti fórumává nőtte ki magát”, ugyanakkor a bőséges kulturális programok és koncertek miatt pedig méltán nevezik „az erdélyi Woodstocknak” is Tusványost.
A határon túli és a magyarországi magyar szervezetek közötti párbeszéd kapcsán az államtitkár megjegyezte, hogy a szabadegyetemen nagy számban vesznek részt határon túli magyar vezetők, és tárgyalnak majd a kettős állampolgárság, valamint a Kárpát-medencei magyar „tudástér” kérdéséről is. A témák között ugyanakkor szerepel a kulturális örökségek védelme, a szórványmagyarság helyzete, az idei országos népszámlálások magyar vonatkozásai, a romakérdés és a szinte hagyományosnak számító autonómia – számolt be az MTI-nek Németh Zsolt, hangsúlyozva, hogy az idei tematika miatt a szabadegyetem szervezői nem kezdeményezték Traian Băsescu meghívását. Mindezt megerősítette tegnap a Krónikának Sándor Krisztina, a másik főszervező-alakulat, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke is, aki szerint idén valóban nem küldtek meghívót a román államfőnek. Ennek ellenére a MIT elnöke szerint nem kizárt, hogy Băsescu mégis részt vesz a szombati zárónapi előadáson, erre utal többek között, hogy a bukaresti államelnöki hivatal munkatársai a napokban már érdeklődtek a tusványosi programról Tusnádfürdő polgármesterénél.
Különben a szabadegyetemen a magyar kormány több minisztere és államtitkára is részt vesz, és felszólal az előadásokon és kerekasztal-beszélgetéseken, köztük például Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár, Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár is, akik remélhetőleg román partnereikkel is találkoznak majd. A két ország és Közép-Európa jövőjét érintő kérdések között Németh Zsolt államtitkár megemlítette az energetikai, valamint a határ menti gazdasági együttműködést, a térségbeli orosz befolyást és a Duna-stratégiát.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2011. július 19.
Alapfokon elutasították az EMNP bejegyzését
Elutasította a bukaresti törvényszék első fokon az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését. A fővárosi törvényszék a július 14-én hozott és a hétvégén közzétett határozatában utasította el az új romániai magyar politikai alakulat jogi bejegyzését. A törvényszék indoklása a következő hetekben lesz nyilvános.
Az új magyar pár bejegyzését a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezte. Múlt csütörtökön a bukaresti törvényszék három óvást tárgyalt, a bíró azonban mindhármat elutasította. Egyetlen óvás maradt függőben, és ez a döntés jelent meg hétvégén, a törvényszék honlapján, amit csak jövő hétre vártak.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a Krónikának elmondta a kedvezőtlen döntés ellenére „nem estek kétségbe”, a következő időszakban is folytatják a szervezetépítést, ugyanakkor arra készülnek, hogy az indoklás ismeretében fellebbezzenek a táblabíróságon. Szerinte az elutasítás mögött egyrészt a létrehozandó párt magyar elnevezése állhat, Camelia Dinita ügyész ugyanis korábban megjegyezte: Romániában a román a hivatalos nyelv. Csakhogy kétnyelvű – román és magyar – pártnév bejegyzésére már volt precedens, mégpedig a Magyar Polgári Párt esetében – írja a Krónika.
Az új párt bejegyzését megóvó magánszemély és szervezet kifogásolta azt is, hogy az alakulat nevében szerepel az erdélyi meghatározás. A Román Demokrata Párt (PDR) képviselői például óvásukban leszögezték, hogy Erdély néven nem létezik közigazgatási egység az országban, és ez a meghatározás szerintük ellentmond annak az alkotmányos tézisnek, miszerint Románia egységes nemzetállam.
Toró elfogadhatatlannak tartja a törvényszék határozatát, és reméli, a fellebbviteli szerv elfogadja az érveiket. Bízik abban is, hogy a táblabíróság már augusztusban napirendre tűzi fellebbezésüket, a törvényszéknek ugyanis harminc nap áll rendelkezésére közzétenni indoklását.
Szerinte Romániában nem könnyű bejegyezni egy pártot, és a mostani határozat hátterében politikai döntések húzódnak meg. Úgy véli, teljesen nyilvánvaló az ügyész politikai befolyásoltsága, és hozzátette: elégtétel számára, hogy a törvényszék nem emelt kifogást az alakulat alapszabályával, illetve a néhány hónap alatt összegyűjtött közel 30 ezer aláírással szemben, és elutasította a kézjegyek hitelességét firtató óvásokat is. Szabadság (Kolozsvár)
Elutasította a bukaresti törvényszék első fokon az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését. A fővárosi törvényszék a július 14-én hozott és a hétvégén közzétett határozatában utasította el az új romániai magyar politikai alakulat jogi bejegyzését. A törvényszék indoklása a következő hetekben lesz nyilvános.
Az új magyar pár bejegyzését a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezte. Múlt csütörtökön a bukaresti törvényszék három óvást tárgyalt, a bíró azonban mindhármat elutasította. Egyetlen óvás maradt függőben, és ez a döntés jelent meg hétvégén, a törvényszék honlapján, amit csak jövő hétre vártak.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a Krónikának elmondta a kedvezőtlen döntés ellenére „nem estek kétségbe”, a következő időszakban is folytatják a szervezetépítést, ugyanakkor arra készülnek, hogy az indoklás ismeretében fellebbezzenek a táblabíróságon. Szerinte az elutasítás mögött egyrészt a létrehozandó párt magyar elnevezése állhat, Camelia Dinita ügyész ugyanis korábban megjegyezte: Romániában a román a hivatalos nyelv. Csakhogy kétnyelvű – román és magyar – pártnév bejegyzésére már volt precedens, mégpedig a Magyar Polgári Párt esetében – írja a Krónika.
Az új párt bejegyzését megóvó magánszemély és szervezet kifogásolta azt is, hogy az alakulat nevében szerepel az erdélyi meghatározás. A Román Demokrata Párt (PDR) képviselői például óvásukban leszögezték, hogy Erdély néven nem létezik közigazgatási egység az országban, és ez a meghatározás szerintük ellentmond annak az alkotmányos tézisnek, miszerint Románia egységes nemzetállam.
Toró elfogadhatatlannak tartja a törvényszék határozatát, és reméli, a fellebbviteli szerv elfogadja az érveiket. Bízik abban is, hogy a táblabíróság már augusztusban napirendre tűzi fellebbezésüket, a törvényszéknek ugyanis harminc nap áll rendelkezésére közzétenni indoklását.
Szerinte Romániában nem könnyű bejegyezni egy pártot, és a mostani határozat hátterében politikai döntések húzódnak meg. Úgy véli, teljesen nyilvánvaló az ügyész politikai befolyásoltsága, és hozzátette: elégtétel számára, hogy a törvényszék nem emelt kifogást az alakulat alapszabályával, illetve a néhány hónap alatt összegyűjtött közel 30 ezer aláírással szemben, és elutasította a kézjegyek hitelességét firtató óvásokat is. Szabadság (Kolozsvár)
2011. július 19.
Hitélet – Folytatódik a görög katolikusok elleni uszítás
Egyházuk megszüntetésének elítélését kérik
Még mindig dominál az ortodox egyházban a görög katolikus egyház- és vallásellenesség, ez egyértelműen megerősítést nyert az erdélyi ortodox metropolia szinódusa vezetőinek júliusi tanácskozásán. A görög katolikusok párbeszédet szorgalmaznak, ennek feltételeként egyházuk 1948-as megszüntetésének nyilvános elítélését, híveik zaklatásának és az ellenük irányuló ortodox uszítás megszűntetését kérik.
A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusa nemrég levélben fordult a Román Ortodox Egyház legfőbb elöljárójához, Daniel Ciubotea pátriárkához a két egyház közötti dialógus vegyes bizottságának hatékonyabb működése ügyében. Többek között javasolta egy albizottság létrehozását, amelynek feladata rögzíteni az időpontokat, elveket, napirendi pontokat és a vegyes bizottság munkájának módszertanát.
Ezt megelőzően a görögkeleti (ortodox) pátriárkátus írásos üzeneteiben kifejezte ugyan abbéli óhaját, hogy végre építő dialógus jöjjön létre a Görög Katolikus Egyházzal, s ezzel új fejezet nyíljon a két vallásos felekezet kapcsolatának történelmében, ez azonban csupán betű maradt.
Sajnos, a Román Ortodox Egyház helyi képviselőinek cselekvései Erdély-szerte szöges ellentétben állnak az írásban is hangoztatott „dialógust elősegítendő testvéri együttműködés légkörének előmozdításával”. Folytatódik a görög katolikus templomok lebontása, tönkretétele vagy ortodox-szá való újraszentelése. A görög katolikus hívek fenyegetésnek és zaklatásnak vannak kitéve és nem egy esetben az ortodox egyházak képviselői a görög katolikus hívek elleni erőszakra uszítanak.
Mi több, mind az erdélyi metropolia, mind a Kolozsvár – Fehér – Kőrösök vidéke és Máramarosi ortodox metropolia 2011. július 4-én, a Fehér megyei Remete (Râmeţ) kolostorában összeült szinódusának vezetői visszatértek a Görög Katolikus Egyház elleni nagyhangú szónoklatra, amely az elmúlt húsz év folyamán annyi ellenségeskedést és konfliktust szült.
A Lucian Mureşan balázsfalvi görög katolikus nagyérsek és metropolita által aláírt hivatalos okirat leszögezi, hogy a Romániai Görög Katolikus Egyház nyitott marad a Román Ortodox Egyházzal való nyílt dialógusra, azonban konkrét lépéseket vár tőle. Ezért az előkészítő bizottsággal való találkozás feltételeként kéri bármely olyan cselekedet leállítását, amely tönkreteszi vagy érinti bármilyen formában az 1948-ban a kommunista hatóságok által a Román Ortodox Egyháznak önkényesen átadott görög katolikus javak (templomok, parókiai épületek, temetők) építőművészeti sajátosságait. A Görög Katolikus Egyház Szinódusa határozottan kéri, hogy papjai és hívei zavartalanul eltemethessék halottaikat a temetőikbe, illetve látogathassák elhunytjaik sírjait.
A hivatalos levélben Lucian Mureşan nagyérsek-metropolita nem utolsósorban követeli, hogy a Román Ortodox Egyház nyilvánosan ítélje el a Rómával Egyesült Görög Katolikus Egyház 1948-ban történt önkényes megszüntetését, mint igazságtalan és gyalázatos tettet, amelynek hatásától határolódjon el.
Konkrét lépéseket várnak a Román Ortodox Egyháztól, az előbbi kérések elfogadása és teljesítése pedig előfeltételeit jelentik a jövőbeni őszinte párbeszédnek – nyomatékosít a hivatalos levél.
(fodor) Szabadság (Kolozsvár)
Egyházuk megszüntetésének elítélését kérik
Még mindig dominál az ortodox egyházban a görög katolikus egyház- és vallásellenesség, ez egyértelműen megerősítést nyert az erdélyi ortodox metropolia szinódusa vezetőinek júliusi tanácskozásán. A görög katolikusok párbeszédet szorgalmaznak, ennek feltételeként egyházuk 1948-as megszüntetésének nyilvános elítélését, híveik zaklatásának és az ellenük irányuló ortodox uszítás megszűntetését kérik.
A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusa nemrég levélben fordult a Román Ortodox Egyház legfőbb elöljárójához, Daniel Ciubotea pátriárkához a két egyház közötti dialógus vegyes bizottságának hatékonyabb működése ügyében. Többek között javasolta egy albizottság létrehozását, amelynek feladata rögzíteni az időpontokat, elveket, napirendi pontokat és a vegyes bizottság munkájának módszertanát.
Ezt megelőzően a görögkeleti (ortodox) pátriárkátus írásos üzeneteiben kifejezte ugyan abbéli óhaját, hogy végre építő dialógus jöjjön létre a Görög Katolikus Egyházzal, s ezzel új fejezet nyíljon a két vallásos felekezet kapcsolatának történelmében, ez azonban csupán betű maradt.
Sajnos, a Román Ortodox Egyház helyi képviselőinek cselekvései Erdély-szerte szöges ellentétben állnak az írásban is hangoztatott „dialógust elősegítendő testvéri együttműködés légkörének előmozdításával”. Folytatódik a görög katolikus templomok lebontása, tönkretétele vagy ortodox-szá való újraszentelése. A görög katolikus hívek fenyegetésnek és zaklatásnak vannak kitéve és nem egy esetben az ortodox egyházak képviselői a görög katolikus hívek elleni erőszakra uszítanak.
Mi több, mind az erdélyi metropolia, mind a Kolozsvár – Fehér – Kőrösök vidéke és Máramarosi ortodox metropolia 2011. július 4-én, a Fehér megyei Remete (Râmeţ) kolostorában összeült szinódusának vezetői visszatértek a Görög Katolikus Egyház elleni nagyhangú szónoklatra, amely az elmúlt húsz év folyamán annyi ellenségeskedést és konfliktust szült.
A Lucian Mureşan balázsfalvi görög katolikus nagyérsek és metropolita által aláírt hivatalos okirat leszögezi, hogy a Romániai Görög Katolikus Egyház nyitott marad a Román Ortodox Egyházzal való nyílt dialógusra, azonban konkrét lépéseket vár tőle. Ezért az előkészítő bizottsággal való találkozás feltételeként kéri bármely olyan cselekedet leállítását, amely tönkreteszi vagy érinti bármilyen formában az 1948-ban a kommunista hatóságok által a Román Ortodox Egyháznak önkényesen átadott görög katolikus javak (templomok, parókiai épületek, temetők) építőművészeti sajátosságait. A Görög Katolikus Egyház Szinódusa határozottan kéri, hogy papjai és hívei zavartalanul eltemethessék halottaikat a temetőikbe, illetve látogathassák elhunytjaik sírjait.
A hivatalos levélben Lucian Mureşan nagyérsek-metropolita nem utolsósorban követeli, hogy a Román Ortodox Egyház nyilvánosan ítélje el a Rómával Egyesült Görög Katolikus Egyház 1948-ban történt önkényes megszüntetését, mint igazságtalan és gyalázatos tettet, amelynek hatásától határolódjon el.
Konkrét lépéseket várnak a Román Ortodox Egyháztól, az előbbi kérések elfogadása és teljesítése pedig előfeltételeit jelentik a jövőbeni őszinte párbeszédnek – nyomatékosít a hivatalos levél.
(fodor) Szabadság (Kolozsvár)
2011. július 19.
Élhetővé és elérhetővé tenni a ferencesrendiek kolostorát
Nyári szakmai gyakorlat keretében mérik fel a kolozsvári ferences templom és kolostor épületeit a budapesti, kolozsvári és a nagyváradi műszaki egyetemről összegyűlt építészhallgatók. A felmérés már tavaly elkezdődött, a Romániai Építész Kamara Guttmann Szabolcs által elnökölt erdélyi fiókjának szervezésében. Idén a július 11–25. között zajló tábor az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Műszaki Tudományok Szakosztálya (MTSZ) és a területi építész kamara együttműködésében valósult meg. Elsődleges célja a terek feltérképezése, a történeti funkciók megértése, a szükséges beavatkozások rangsorolása. A munkálatok aktuálisak, a rendház ugyanis hatvan év után ősztől várhatóan ismét használhatja majd kolostorát. Az előadásokkal, tanulmányi kirándulással ötvözött tábor további célkitűzése, hogy a diákok átérezhessék a rend és a kolostor sajátos szellemiségét, és friss ötleteket, javaslatokat fogalmazhassanak meg a történeti terek megfelelő hasznosítására.
Az EME-MTSz 2006-ban kezdeményezte a Műszaki örökség feltárása, kutatása és védelme Erdélyben elnevezetű interdiszciplináris programot. Ennek egyik projektje az évente szervezett, immár hagyományossá vált technikatörténeti alkotótábor, amelynek célja a technikai örökség felkutatása, megőrzése, működőképessé tétele, az erdélyi kulturális örökségbe való beillesztése, illetve a térség kulturális és turisztikai fejlesztése. A szakértőket, diákokat bevonó rendezvények eredményeit az EME digitális adattárában összegzi, illetve a lehetőségek szerint megjelenteti. A technikatörténeti alkotótábor ötödik rendezvénye a műemlékek felmérését és szakmai tanulmányozását célzó, építészhallgatókat, illetve a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) néhány földrajz–turizmus szakos diákját bevonó nyári szakgyakorlat – magyarázta Bitay Enikő, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) oktatója, az EME főtitkára. Az EME egyébként a területi építészeti kamarával egy kolozsvári századelejei tervrajzokat tartalmazó, közös tárat is szándékszik létrehozni, a tábor felméréseinek eredményei pedig szintén bekerülnek majd adattárába.
Hatvan év után ismét a rendházé a kolostor
Orbán Szabolcs, az erdélyi ferences rendtartomány vezetője (minister provincialis) elmondta: a templomot és kolostort már tavaly elkezdték felmérni a Guttmann Szabolcs által kezdeményezett tábor keretében, a befejezetlen munkákat pedig idén is folytatják a hallgatók. – A diákok számára ritkán adatik meg a lehetőség, hogy egy ilyen történeti épületet úgymond centiméterenként végignézhessenek, rajzokat, felméréseket készítsenek, mi pedig munkájuk eredményeként képet kaphatunk a kolostor mai állapotáról – magyarázta. Mint kifejtette, a diákok ötletei, javaslatai, a napi felméréseket lezáró esti előadásokon megfogalmazott szempontok irányadók lehetnek számukra a visszaszerzett épület felújítása, belakása, a megfelelő és szakszerű előrelépés megvalósítása tekintetében. Ezek az előadások, illetve a különböző erdélyi ferences kolostorokba (Szászvárosba, Dévára, Csíksomlyóra) tervezett tanulmányi kirándulás azt a célt szolgálják, hogy az építészhallgatók ne csak méréseik, rajzaik alapján ismerjék meg a kolostort, hanem átérezhessék lelkiségének, szellemiségének jellegzetességeit. Mindennek kiemelt aktualitást szolgáltat, hogy a kommunikációs források utalásai értelmében a zeneiskola szeptembertől elköltözik az épületből.
Építéstörténet és a kolozsvári ferencesrendiek
A Karolina teret a Havas Boldogasszony, közismertebb nevén barátok temploma uralja. Bár nem rendelkezünk okleveles adatokkal az első óvári templom építését illetően, feltételezések szerint román stílusban, a XI. század végén vagy XII. század elején épülhetett. P. Benedek Fidél ferencesrendi monográfus szerint a templomot a kolozsmonostori bencések építhették, akik közül valószínűleg első plébánosai is kikerültek. Egy 1199-es oklevél értelmében III. Ince pápa Henrik magister Clus-i főesperest megerősítette egyházi és világi javaival együtt tisztségében. P. Benedek Fidél rekonstrukciós elképzelése értelmében a kőtemplom négyzet alaprajzú hajójához félköríves szentély csatlakozott. Egy 1214-es okirat értelmében Turdes comes fia, János rablással vádolta a Clus-i egyház jobbágyait. Az 1241-es tatárjáráskor az épület, akár kőből, akár más anyagból épült, megsemmisült. Helyére épült fel a középkori városközpont temploma a XIII. században. Az 1975-ben elkezdett restaurálás alkalmával előkerültek szentélyének alapfalai. Entz Géza a Szent Mihály plébániatemplom helyreállításakor, 1959-ben felbukkant, másodlagos elhelyezésű kőtöredékek alapján bizonyítottnak látta, hogy Kolozsváron az 1200-as években késő román, már a gótikába hajló stílusú templom állt. Plébániatemplomként szolgált, az 1332–1337-es pápai tizedjegyzék egy István kolozsvári plébános és Toroczkai Mihály főesperes-kanonok nevét említi. A XV. század első harmadában a Kolozsvárra telepedett Domonkos-rend vette át a templomot. A század közepe táján megkezdték a templom és a hozzá csatlakozó, túlnyomórészt fából készült kolostor átépítését gótikus stílusban. Az építkezéshez többen hozzájárultak adományaikkal, Hunyadi János például 1455-ben évi kősó járadékot rendelt Székről, adományát Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos király is megújította. Az egyhajós, bordás boltozatú, támpilléres gótikus hajlék hasonló lehetett a Farkas utcai, 1556 előtti ferences templomhoz.
A reformáció idején a város a domonkos és ferences szerzeteseket egyaránt elűzte. 1556 és 1693 között a templomot felváltva birtokolták a lutheránusok, reformátusok majd unitáriusok. A Habsburg uralom kezdetekor ideiglenesen a jezsuiták vették birtokukba, akik 1724-ben visszaszolgáltatták az épületet a katolikus státusnak. A Kolozsvárra visszatérő ferences rend 1725-től vehette át a templomot és kolostort, az istenházát 1728-ban kezdték el felújítani. P. Antallfi István házfőnöknek 1727-ben a kormányszékhez intézett leveléből kiderül, hogy a templom mennyezete az átvételt követően beomlott, az átépítés pedig nyilván a korban uralkodó barokk stílus jegyében, a csúcsíves boltozatok megszüntetésével történt. A legfontosabb barokk bővítést a templom elé csatolt, háromszintesen tagolt, impozáns hagymakupolás torony képezte. A XVIII. század első harmadától kezdődően, a kényszerlakhelyen való tartózkodási idejüket (1951–1967) leszámítva, ferences szerzetesek látták el a lelkipásztori szolgálatot a templomban.
A kommunizmus a bomlás és hanyatlás időszakát jelentette a lelki, szellemi, művelődési életben is tevékeny szerepet betöltő kolozsvári ferences kolostor történetében: 1949-ben a rendőrség megszállta az épületet, a szerzeteseket száműzték. Voltak, akik más kolostorokban kerestek menedéket, másokat világi rendiek családjai fogadtak be. Négyen-hatan maradhattak összesen. A kolostor a negyvenes évek vége felé még működtette a Szent Bonaventura nyomdát is, így abban a korban körülbelül ötven szerzetes élt és dolgozott itt – részletezte Orbán Szabolcs. A nyomda működtetése, az ahhoz kapcsolódó folyóiratok kiadatása a kolozsvári rendház sajátossága volt, a XX. század elején az erdélyi katolikus sajtó túlnyomó része a ferencesekhez kötődött. A Szent Ferenc által megfogalmazott, „élni az evangéliumot” irányelv alapján tevékenykedő rendtagok Kolozsváron jelenleg lelkipásztori szolgálatot látnak el a templomban, különböző oktatási-nevelési jellegű tevékenységeket szerveznek az ifjúság, fiatal családok számára, illetve immár hagyományszerűen foglalkoznak hátrányos anyagi helyzetű emberekkel. Ennek legláthatóbb vonzata a keddi Szent Antal-kenyérosztás, de ugyanakkor rendszeresen figyelemmel kísérik, látogatják a hozzájuk folyamodó rászorulókat.
1951-ben az itt maradt rendtagokat is elhurcolták, ugyanis a teljes ferences provinciát Máriaradnára gyűjtötték össze. 1967-ben egy-két szerzetes visszatérhetett. Jelenleg összesen öten vannak, a templom melletti folyosórészben laknak, amelyet korábban raktárhelyiségnek használtak. A kolostort lefoglalták, de telekkönyvi átírás tulajdonképpen nem történt, amint azt a visszaszolgáltató bizottság is megállapította – mondta a rendtartomány vezetője.
Guttman Mihály, a zenelíceum első, alapító igazgatója visszaemlékezéseiben leírja, hogy 1949 októberében kapták meg az iskola számára a szeptemberben elfoglalt épületet, és bútorzatából mindössze nyolc széket és két asztalt találtak – mondta Orbán Szabolcs. A kolostor teljes oklevélgyűjteményét, levéltárát elvették, egy része a Szekuritáté szűrőjében maradt, másik része pedig a kolozsvári állami levéltárba került, mindmáig nincs kutatható állapotban.
Felfedezni a kolostor tereinek mai funkcióit
A kolostor történeti szempontból kiemelten értékes részeit, így például az egykori refektóriumot, a Mátyás-termet – amely eddig nem volt látogatható – elérhetővé szeretnék tenni a közösség számára. Másrészt, legutóbb a negyvenes években végeztek felújítási munkálatokat az épületeken. Egy udvari épületrészen például olyannyira megrongálódott a falazat, hogy fa nő ki belőle. A legalapvetőbb lépések tehát az állagmegőrzésre, az esővízelvezető- és a közel száz éve készült csatornarendszer korszerűsítésre irányulnak majd, de szempont az is, hogy az említett történeti terek élők, funkcionálisak maradjanak – hangsúlyozta Orbán Szabolcs. Másrészt, a szerzetesi közösség lakóterét tágítani kell, a mai élethez szükséges funkciókat optimális módon meg kell találni a régi épületben. A rendtartományi főnök elmondta: jelenleg még tárgyalások zajlanak egyes iskolákkal, de valószínűsíthető, hogy a tanteremként kialakított helyiségeket oktatási célokra használják majd. Az építészhallgatók által végzett felmérések nyomán valószínűleg körvonalazódik az a néhány cella is, amelyeket a rendtagok saját használatára alakítanak majd ki. Mindemellett a kápolna az a régi térrész, amely mindenképpen a ferences közösség életéhez kell hogy tartozzon – magyarázta Orbán Szabolcs, aki nem tartja kizártnak, hogy a jövőben egy-két fővel emelkedhet a szerzetesek létszáma.
Guttmann Szabolcs, az építész kamara erdélyi fiókjának elnöke 2001-ben Nagyszebenben szervezett először nyáriegyetemet az épített örökség megismerése céljából, a városháza védnöksége alatt, amelyre romániai építészeti egyetemek hallgatóit hívták meg. Mint elmondta, az építészeti oktatás az elmúlt húsz évben nem sokat változott: a nyolcvanas évek szokásának megfelelően a diákok nem ismerkednek meg a történeti épületekkel, ezt a hiányosságot pótolnák ezek a rendezvények. Tavaly a területi építész kamara által szervezett tábor keretében, a ferences rendtartomány vezetősége és Kovács Sándor katolikus főesperes támogatásával kezdték el a hallgatók felmérni a ferences kolostor egy részét, a Szentegyház utca 6. szám alatti épületet, a Szent Mihály római katolikus plébániát, a Szent Mihály plébániatemplom tornyát. Idén a kör a nyári szakgyakorlat lehetőségeihez mérten szűkült, a felmérések célpontja a ferences kolostor és templom – magyarázta az építész. A tábor diákjait illető szervezési kérdésekkel, az EME-kapcsolatfelvétellel idén Orbán György gyakornok építész foglalkozott. A felmérések mellett az előadások, beszélgetések alkalmával a hallgatók, építés-, rendtörténeti és művészettörténeti szempontból is úgymond körbejárják a kolostor épületeit, amelyeknek új, megfelelő hasznosítást kell találni – hangsúlyozta Guttmann Szabolcs. Július 24-én a felméréseket felvonultató tárlat is nyílik majd a kolostorban.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)
Nyári szakmai gyakorlat keretében mérik fel a kolozsvári ferences templom és kolostor épületeit a budapesti, kolozsvári és a nagyváradi műszaki egyetemről összegyűlt építészhallgatók. A felmérés már tavaly elkezdődött, a Romániai Építész Kamara Guttmann Szabolcs által elnökölt erdélyi fiókjának szervezésében. Idén a július 11–25. között zajló tábor az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Műszaki Tudományok Szakosztálya (MTSZ) és a területi építész kamara együttműködésében valósult meg. Elsődleges célja a terek feltérképezése, a történeti funkciók megértése, a szükséges beavatkozások rangsorolása. A munkálatok aktuálisak, a rendház ugyanis hatvan év után ősztől várhatóan ismét használhatja majd kolostorát. Az előadásokkal, tanulmányi kirándulással ötvözött tábor további célkitűzése, hogy a diákok átérezhessék a rend és a kolostor sajátos szellemiségét, és friss ötleteket, javaslatokat fogalmazhassanak meg a történeti terek megfelelő hasznosítására.
Az EME-MTSz 2006-ban kezdeményezte a Műszaki örökség feltárása, kutatása és védelme Erdélyben elnevezetű interdiszciplináris programot. Ennek egyik projektje az évente szervezett, immár hagyományossá vált technikatörténeti alkotótábor, amelynek célja a technikai örökség felkutatása, megőrzése, működőképessé tétele, az erdélyi kulturális örökségbe való beillesztése, illetve a térség kulturális és turisztikai fejlesztése. A szakértőket, diákokat bevonó rendezvények eredményeit az EME digitális adattárában összegzi, illetve a lehetőségek szerint megjelenteti. A technikatörténeti alkotótábor ötödik rendezvénye a műemlékek felmérését és szakmai tanulmányozását célzó, építészhallgatókat, illetve a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) néhány földrajz–turizmus szakos diákját bevonó nyári szakgyakorlat – magyarázta Bitay Enikő, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) oktatója, az EME főtitkára. Az EME egyébként a területi építészeti kamarával egy kolozsvári századelejei tervrajzokat tartalmazó, közös tárat is szándékszik létrehozni, a tábor felméréseinek eredményei pedig szintén bekerülnek majd adattárába.
Hatvan év után ismét a rendházé a kolostor
Orbán Szabolcs, az erdélyi ferences rendtartomány vezetője (minister provincialis) elmondta: a templomot és kolostort már tavaly elkezdték felmérni a Guttmann Szabolcs által kezdeményezett tábor keretében, a befejezetlen munkákat pedig idén is folytatják a hallgatók. – A diákok számára ritkán adatik meg a lehetőség, hogy egy ilyen történeti épületet úgymond centiméterenként végignézhessenek, rajzokat, felméréseket készítsenek, mi pedig munkájuk eredményeként képet kaphatunk a kolostor mai állapotáról – magyarázta. Mint kifejtette, a diákok ötletei, javaslatai, a napi felméréseket lezáró esti előadásokon megfogalmazott szempontok irányadók lehetnek számukra a visszaszerzett épület felújítása, belakása, a megfelelő és szakszerű előrelépés megvalósítása tekintetében. Ezek az előadások, illetve a különböző erdélyi ferences kolostorokba (Szászvárosba, Dévára, Csíksomlyóra) tervezett tanulmányi kirándulás azt a célt szolgálják, hogy az építészhallgatók ne csak méréseik, rajzaik alapján ismerjék meg a kolostort, hanem átérezhessék lelkiségének, szellemiségének jellegzetességeit. Mindennek kiemelt aktualitást szolgáltat, hogy a kommunikációs források utalásai értelmében a zeneiskola szeptembertől elköltözik az épületből.
Építéstörténet és a kolozsvári ferencesrendiek
A Karolina teret a Havas Boldogasszony, közismertebb nevén barátok temploma uralja. Bár nem rendelkezünk okleveles adatokkal az első óvári templom építését illetően, feltételezések szerint román stílusban, a XI. század végén vagy XII. század elején épülhetett. P. Benedek Fidél ferencesrendi monográfus szerint a templomot a kolozsmonostori bencések építhették, akik közül valószínűleg első plébánosai is kikerültek. Egy 1199-es oklevél értelmében III. Ince pápa Henrik magister Clus-i főesperest megerősítette egyházi és világi javaival együtt tisztségében. P. Benedek Fidél rekonstrukciós elképzelése értelmében a kőtemplom négyzet alaprajzú hajójához félköríves szentély csatlakozott. Egy 1214-es okirat értelmében Turdes comes fia, János rablással vádolta a Clus-i egyház jobbágyait. Az 1241-es tatárjáráskor az épület, akár kőből, akár más anyagból épült, megsemmisült. Helyére épült fel a középkori városközpont temploma a XIII. században. Az 1975-ben elkezdett restaurálás alkalmával előkerültek szentélyének alapfalai. Entz Géza a Szent Mihály plébániatemplom helyreállításakor, 1959-ben felbukkant, másodlagos elhelyezésű kőtöredékek alapján bizonyítottnak látta, hogy Kolozsváron az 1200-as években késő román, már a gótikába hajló stílusú templom állt. Plébániatemplomként szolgált, az 1332–1337-es pápai tizedjegyzék egy István kolozsvári plébános és Toroczkai Mihály főesperes-kanonok nevét említi. A XV. század első harmadában a Kolozsvárra telepedett Domonkos-rend vette át a templomot. A század közepe táján megkezdték a templom és a hozzá csatlakozó, túlnyomórészt fából készült kolostor átépítését gótikus stílusban. Az építkezéshez többen hozzájárultak adományaikkal, Hunyadi János például 1455-ben évi kősó járadékot rendelt Székről, adományát Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos király is megújította. Az egyhajós, bordás boltozatú, támpilléres gótikus hajlék hasonló lehetett a Farkas utcai, 1556 előtti ferences templomhoz.
A reformáció idején a város a domonkos és ferences szerzeteseket egyaránt elűzte. 1556 és 1693 között a templomot felváltva birtokolták a lutheránusok, reformátusok majd unitáriusok. A Habsburg uralom kezdetekor ideiglenesen a jezsuiták vették birtokukba, akik 1724-ben visszaszolgáltatták az épületet a katolikus státusnak. A Kolozsvárra visszatérő ferences rend 1725-től vehette át a templomot és kolostort, az istenházát 1728-ban kezdték el felújítani. P. Antallfi István házfőnöknek 1727-ben a kormányszékhez intézett leveléből kiderül, hogy a templom mennyezete az átvételt követően beomlott, az átépítés pedig nyilván a korban uralkodó barokk stílus jegyében, a csúcsíves boltozatok megszüntetésével történt. A legfontosabb barokk bővítést a templom elé csatolt, háromszintesen tagolt, impozáns hagymakupolás torony képezte. A XVIII. század első harmadától kezdődően, a kényszerlakhelyen való tartózkodási idejüket (1951–1967) leszámítva, ferences szerzetesek látták el a lelkipásztori szolgálatot a templomban.
A kommunizmus a bomlás és hanyatlás időszakát jelentette a lelki, szellemi, művelődési életben is tevékeny szerepet betöltő kolozsvári ferences kolostor történetében: 1949-ben a rendőrség megszállta az épületet, a szerzeteseket száműzték. Voltak, akik más kolostorokban kerestek menedéket, másokat világi rendiek családjai fogadtak be. Négyen-hatan maradhattak összesen. A kolostor a negyvenes évek vége felé még működtette a Szent Bonaventura nyomdát is, így abban a korban körülbelül ötven szerzetes élt és dolgozott itt – részletezte Orbán Szabolcs. A nyomda működtetése, az ahhoz kapcsolódó folyóiratok kiadatása a kolozsvári rendház sajátossága volt, a XX. század elején az erdélyi katolikus sajtó túlnyomó része a ferencesekhez kötődött. A Szent Ferenc által megfogalmazott, „élni az evangéliumot” irányelv alapján tevékenykedő rendtagok Kolozsváron jelenleg lelkipásztori szolgálatot látnak el a templomban, különböző oktatási-nevelési jellegű tevékenységeket szerveznek az ifjúság, fiatal családok számára, illetve immár hagyományszerűen foglalkoznak hátrányos anyagi helyzetű emberekkel. Ennek legláthatóbb vonzata a keddi Szent Antal-kenyérosztás, de ugyanakkor rendszeresen figyelemmel kísérik, látogatják a hozzájuk folyamodó rászorulókat.
1951-ben az itt maradt rendtagokat is elhurcolták, ugyanis a teljes ferences provinciát Máriaradnára gyűjtötték össze. 1967-ben egy-két szerzetes visszatérhetett. Jelenleg összesen öten vannak, a templom melletti folyosórészben laknak, amelyet korábban raktárhelyiségnek használtak. A kolostort lefoglalták, de telekkönyvi átírás tulajdonképpen nem történt, amint azt a visszaszolgáltató bizottság is megállapította – mondta a rendtartomány vezetője.
Guttman Mihály, a zenelíceum első, alapító igazgatója visszaemlékezéseiben leírja, hogy 1949 októberében kapták meg az iskola számára a szeptemberben elfoglalt épületet, és bútorzatából mindössze nyolc széket és két asztalt találtak – mondta Orbán Szabolcs. A kolostor teljes oklevélgyűjteményét, levéltárát elvették, egy része a Szekuritáté szűrőjében maradt, másik része pedig a kolozsvári állami levéltárba került, mindmáig nincs kutatható állapotban.
Felfedezni a kolostor tereinek mai funkcióit
A kolostor történeti szempontból kiemelten értékes részeit, így például az egykori refektóriumot, a Mátyás-termet – amely eddig nem volt látogatható – elérhetővé szeretnék tenni a közösség számára. Másrészt, legutóbb a negyvenes években végeztek felújítási munkálatokat az épületeken. Egy udvari épületrészen például olyannyira megrongálódott a falazat, hogy fa nő ki belőle. A legalapvetőbb lépések tehát az állagmegőrzésre, az esővízelvezető- és a közel száz éve készült csatornarendszer korszerűsítésre irányulnak majd, de szempont az is, hogy az említett történeti terek élők, funkcionálisak maradjanak – hangsúlyozta Orbán Szabolcs. Másrészt, a szerzetesi közösség lakóterét tágítani kell, a mai élethez szükséges funkciókat optimális módon meg kell találni a régi épületben. A rendtartományi főnök elmondta: jelenleg még tárgyalások zajlanak egyes iskolákkal, de valószínűsíthető, hogy a tanteremként kialakított helyiségeket oktatási célokra használják majd. Az építészhallgatók által végzett felmérések nyomán valószínűleg körvonalazódik az a néhány cella is, amelyeket a rendtagok saját használatára alakítanak majd ki. Mindemellett a kápolna az a régi térrész, amely mindenképpen a ferences közösség életéhez kell hogy tartozzon – magyarázta Orbán Szabolcs, aki nem tartja kizártnak, hogy a jövőben egy-két fővel emelkedhet a szerzetesek létszáma.
Guttmann Szabolcs, az építész kamara erdélyi fiókjának elnöke 2001-ben Nagyszebenben szervezett először nyáriegyetemet az épített örökség megismerése céljából, a városháza védnöksége alatt, amelyre romániai építészeti egyetemek hallgatóit hívták meg. Mint elmondta, az építészeti oktatás az elmúlt húsz évben nem sokat változott: a nyolcvanas évek szokásának megfelelően a diákok nem ismerkednek meg a történeti épületekkel, ezt a hiányosságot pótolnák ezek a rendezvények. Tavaly a területi építész kamara által szervezett tábor keretében, a ferences rendtartomány vezetősége és Kovács Sándor katolikus főesperes támogatásával kezdték el a hallgatók felmérni a ferences kolostor egy részét, a Szentegyház utca 6. szám alatti épületet, a Szent Mihály római katolikus plébániát, a Szent Mihály plébániatemplom tornyát. Idén a kör a nyári szakgyakorlat lehetőségeihez mérten szűkült, a felmérések célpontja a ferences kolostor és templom – magyarázta az építész. A tábor diákjait illető szervezési kérdésekkel, az EME-kapcsolatfelvétellel idén Orbán György gyakornok építész foglalkozott. A felmérések mellett az előadások, beszélgetések alkalmával a hallgatók, építés-, rendtörténeti és művészettörténeti szempontból is úgymond körbejárják a kolostor épületeit, amelyeknek új, megfelelő hasznosítást kell találni – hangsúlyozta Guttmann Szabolcs. Július 24-én a felméréseket felvonultató tárlat is nyílik majd a kolostorban.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)
2011. július 19.
Kelemen Hunor lemondását követelik
Július 19-én, kedden délben a kulturális minisztérium székháza előtt szervezett tüntetésen követelik Kelemen Hunor tárcavezető lemondását a verespataki bánya megnyitását ellenző aktivisták.
A tiltakozási akciót annak apropóján szervezik, hogy a Fehér Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóság engedélyezte a verespataki Kirnyik-hegység egy részén a Roşia Montana Gold Corporation örökségmentési tervét, és kibocsátotta az ehhez szükséges régészeti mentesítési bizonylatot, miután az Országos Régészeti Bizottság július 12-i gyűlésén jóváhagyta a kutatási tanulmányt. A tiltakozási akció szervezői szerint Kelemen Hunor miniszterként jóváhagyását adta a verespataki kulturális örökség tönkretételéhez.
(Transindex) Nyugati Jelen (Arad)
Július 19-én, kedden délben a kulturális minisztérium székháza előtt szervezett tüntetésen követelik Kelemen Hunor tárcavezető lemondását a verespataki bánya megnyitását ellenző aktivisták.
A tiltakozási akciót annak apropóján szervezik, hogy a Fehér Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóság engedélyezte a verespataki Kirnyik-hegység egy részén a Roşia Montana Gold Corporation örökségmentési tervét, és kibocsátotta az ehhez szükséges régészeti mentesítési bizonylatot, miután az Országos Régészeti Bizottság július 12-i gyűlésén jóváhagyta a kutatási tanulmányt. A tiltakozási akció szervezői szerint Kelemen Hunor miniszterként jóváhagyását adta a verespataki kulturális örökség tönkretételéhez.
(Transindex) Nyugati Jelen (Arad)
2011. július 20.
Tusványos – Semjén: A magyarokra kell bízni, hogy akarnak-e élni szavazati jogukkal
A nemzetek léte egyetemes érték az emberiség számára – mondta szerdán Tusnádfürdőn Semjén Zsolt.
A miniszterelnök-helyettes előadása vezette be a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) hivatalos megnyitóját. Megállapította: minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen egyetemes érték, az egész emberiség válna szegényebbé, ha a nemzetek eltűnnének a történelemből.
Felhívta a figyelmet ugyanakkor a „két szélsőségre". Az egyik szerinte a kozmopolitizmus, amely elavult, provinciális fogalomnak tekinti a nemzetet. Az előadó szerint „értékrombolást" végeznek, akik ezt vallják, hiszen – mint fogalmazott – a nemzettől kapjuk nyelvünket, kultúránkat, gondolkodásunkat. A miniszterelnök-helyettes a másik szélsőségnek a sovinizmust tekinti, amely egy adott nemzet vélt érdekéből fakadóan tagadja más nemzeteknek az élethez való jogát.
Egyszerre kell elutasítani e két szélsőséget – hívta fel a figyelmet Semjén Zsolt, aki ugyanakkor nagyon is fontosnak nevezte, hogy egy adott nemzet felelős kormánya segítsen megőrizni a nemzeti létet, kultúrát, örökséget.
A magyar nemzetet háromlábú székhez hasonlította, melynek egyik lábát a magyarországi, a másikat a Kárpát-medencei, a harmadikat pedig a nyugati világban szétszóródott magyarság alkotja. Ha e szék egyetlen lába is kiesik, az egész szék felborul – hangsúlyozta, leszögezve, hogy a magyar kormánynak egyformán kell felelősséget viselnie a magyar nemzet mindhárom része iránt.
Utalt arra, hogy a szomszédos országokban továbbra is fenyegeti a magyarságot az asszimiláció veszélye. Semjén szerint emiatt van szükség a kettős állampolgárság megadására, ezáltal ugyanis – mondta – a magyar nemzet közjogi értelemben is egyben tartható. Örömmel állapította meg, hogy már több mint 120 ezer állampolgársági igény érkezett, mintegy húszezer ember tette már le az állampolgársági esküt. Semjén Zsolt szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól.
A miniszterelnök-helyettes fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a magyar kormány határozottan kiáll a szomszédos országokban élő magyarok identitásának megőrzéséért. Emberi jogainkon nyugvó nemzeti érdekeinket soha nem rendeljük alá más államok belpolitikai hullámveréseinek – szögezte le.
Semjén állást foglalt amellett, hogy a jelentős számú magyar közösséggel rendelkező államokban etnikai alapú szervezeteknek kell működniük, a „vegyes párt" létrehozása az asszimilációs folyamatot erősíti, az az „önfeladás előszobája". Úgy vélekedett, hogy Romániában nagyon fontos a különböző magyar szervezetek összefogása, nem szabad pusztán pártpolitikai érdeküktől vezérelve veszélyeztetni a magyarság parlamenti képviseletét.
Semjén Zsolt határozottan állást foglalt az autonómia mellett, amelyet – mint fogalmazott – a román sajtó egyfajta fantasztikus, irreális követelésnek állít be. A magyarok soha nem kértek olyat, amelyre Európában már ne lenne példa – hangoztatta.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kitért a tábor mottójára, miszerint „Összenő, ami összetartozik". Szerinte erről szól a nemzeti összetartozás politikája, a kedvezményes honosítás is. Elismerte: tíz évvel ezelőtt még nem támogatta a kettős állampolgárságot, mert az akkor az elvándorlást erősítette volna a határon túli magyarok körében, ma viszont ugyanez a szülőföldön maradás szándékát erősíti.
Hangsúlyozta a közép-európai összetartozás fontosságát is. A románok és a magyarok is összetartoznak – mondta, hangsúlyozva azt is, hogy a székelyföldi régió létrehozása nem gyengítené, hanem inkább erősítené a romániai szuverenitást.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke emlékeztetett arra, hogy néhány nappal ezelőtt a bukaresti törvényszék első fokon elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. Azt is leszögezte, hogy ez az esemény egyáltalán nem befolyásolja a mostani tábort, hiszen Tusványos – mint fogalmazott – Kelet-Közép-Európa legstabilabb intézménye, a „bálványosi folyamat" erős sodrásával folyik tovább a maga medrében. Erdély.ma
A nemzetek léte egyetemes érték az emberiség számára – mondta szerdán Tusnádfürdőn Semjén Zsolt.
A miniszterelnök-helyettes előadása vezette be a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) hivatalos megnyitóját. Megállapította: minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen egyetemes érték, az egész emberiség válna szegényebbé, ha a nemzetek eltűnnének a történelemből.
Felhívta a figyelmet ugyanakkor a „két szélsőségre". Az egyik szerinte a kozmopolitizmus, amely elavult, provinciális fogalomnak tekinti a nemzetet. Az előadó szerint „értékrombolást" végeznek, akik ezt vallják, hiszen – mint fogalmazott – a nemzettől kapjuk nyelvünket, kultúránkat, gondolkodásunkat. A miniszterelnök-helyettes a másik szélsőségnek a sovinizmust tekinti, amely egy adott nemzet vélt érdekéből fakadóan tagadja más nemzeteknek az élethez való jogát.
Egyszerre kell elutasítani e két szélsőséget – hívta fel a figyelmet Semjén Zsolt, aki ugyanakkor nagyon is fontosnak nevezte, hogy egy adott nemzet felelős kormánya segítsen megőrizni a nemzeti létet, kultúrát, örökséget.
A magyar nemzetet háromlábú székhez hasonlította, melynek egyik lábát a magyarországi, a másikat a Kárpát-medencei, a harmadikat pedig a nyugati világban szétszóródott magyarság alkotja. Ha e szék egyetlen lába is kiesik, az egész szék felborul – hangsúlyozta, leszögezve, hogy a magyar kormánynak egyformán kell felelősséget viselnie a magyar nemzet mindhárom része iránt.
Utalt arra, hogy a szomszédos országokban továbbra is fenyegeti a magyarságot az asszimiláció veszélye. Semjén szerint emiatt van szükség a kettős állampolgárság megadására, ezáltal ugyanis – mondta – a magyar nemzet közjogi értelemben is egyben tartható. Örömmel állapította meg, hogy már több mint 120 ezer állampolgársági igény érkezett, mintegy húszezer ember tette már le az állampolgársági esküt. Semjén Zsolt szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól.
A miniszterelnök-helyettes fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a magyar kormány határozottan kiáll a szomszédos országokban élő magyarok identitásának megőrzéséért. Emberi jogainkon nyugvó nemzeti érdekeinket soha nem rendeljük alá más államok belpolitikai hullámveréseinek – szögezte le.
Semjén állást foglalt amellett, hogy a jelentős számú magyar közösséggel rendelkező államokban etnikai alapú szervezeteknek kell működniük, a „vegyes párt" létrehozása az asszimilációs folyamatot erősíti, az az „önfeladás előszobája". Úgy vélekedett, hogy Romániában nagyon fontos a különböző magyar szervezetek összefogása, nem szabad pusztán pártpolitikai érdeküktől vezérelve veszélyeztetni a magyarság parlamenti képviseletét.
Semjén Zsolt határozottan állást foglalt az autonómia mellett, amelyet – mint fogalmazott – a román sajtó egyfajta fantasztikus, irreális követelésnek állít be. A magyarok soha nem kértek olyat, amelyre Európában már ne lenne példa – hangoztatta.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kitért a tábor mottójára, miszerint „Összenő, ami összetartozik". Szerinte erről szól a nemzeti összetartozás politikája, a kedvezményes honosítás is. Elismerte: tíz évvel ezelőtt még nem támogatta a kettős állampolgárságot, mert az akkor az elvándorlást erősítette volna a határon túli magyarok körében, ma viszont ugyanez a szülőföldön maradás szándékát erősíti.
Hangsúlyozta a közép-európai összetartozás fontosságát is. A románok és a magyarok is összetartoznak – mondta, hangsúlyozva azt is, hogy a székelyföldi régió létrehozása nem gyengítené, hanem inkább erősítené a romániai szuverenitást.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke emlékeztetett arra, hogy néhány nappal ezelőtt a bukaresti törvényszék első fokon elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. Azt is leszögezte, hogy ez az esemény egyáltalán nem befolyásolja a mostani tábort, hiszen Tusványos – mint fogalmazott – Kelet-Közép-Európa legstabilabb intézménye, a „bálványosi folyamat" erős sodrásával folyik tovább a maga medrében. Erdély.ma
2011. július 20.
Tusványos komolyabb oldala
A Kárpát-medencét, Erdélyt, Székelyföldet foglalkoztató legfontosabb kérdések kerülnek napirendre a Tusványos idei rendezvénysorozatán, huszonkettedik alkalommal gyűlnek össze a rövidnadrágos politizálás hívei, megvitatják, választ keresnek több, a magyarság számára fontos kérdésre.
Ismét magas lesz az egy főre eső miniszterek száma, már bizonyos, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem hagyja ki az idei rendezvényt sem, ám kérdéses, jelen lesz-e Traian Băsescu. Egyelőre azt sem tudni pontosan, a román államelnököt meghívták-e vagy sem, a szervezők a politikai széljárások szerint változtatják ezzel kapcsolatos nyilatkozataikat. A legkiemeltebb előadások idén is a fősátorban zajlanak, és lesz olyan nap, amikor négy nagy témakör kerül terítékre. Ma a hivatalos megnyitót követően előbb a Kárpát-medencei magyar felsőoktatásról lesz szó, majd az állampolgárság-igénylések első féléves mérlegét mutatják be, a késő délutáni órákban a közép-európai energiapolitikáról értekeznek. Csütörtökön a gazdasági válság, fejlesztési stratégiák elemzésével kezdik a napot, majd az új pártról, a bejegyzés előtt álló EMNP-ről beszélnek a kezdeményezők, délután az őszi népszámlálás kapcsán szólnak a szakértők mindarról, amire érdemes és amire oda kell figyelni. Péntek délelőtt – az előző években már megszokott módon – összeül a nemzeti kerekasztal, a határon túli magyar szervezetek vezetői és Németh Zsolt külügyi államtitkár az autonómia változó feltételeiről értekeznek. Ezt követően a Mikó-tervet, az erdélyi gazdaságfejlesztési programot mutatják be, délután pedig előbb a székelyföldi fejlesztési stratégiákról, majd a magyar médiatörvényről lesz szó. Szombaton Orbán Viktor tart előadást Traian Băsescu társaságában vagy nélküle. Az bizonyos, Tőkés László és Németh Zsolt ott lesz a magyar miniszterelnök mellett a pódiumon. Idén talán még a korábbiaknál is gazdagabb a különböző sátrak kínálata, neves szakembereket, előadókat hallhatnak az érdeklődök, a témák és meghívottak sokszor "verik" a fősátor programját. Sok intézmény, szervezet működteti saját világát, így minden ide látogató megtalálhatja a kedvére való előadást. A Tusványosok örök nagy témája a megérkező és távol maradó vendégekről szóló találgatás. Az évek során elmaradoztak a román politikusok, mára már elsősorban a magyar jobboldal dominál, nagy számban érkeznek a fideszesek és kereszténydemokraták, sok magyar miniszter és államtitkár lép fel. Erdélyből elsősorban a szervezésben is részt vállaló Tőkés-oldal lesz többségben, de visszatérő vendég több RMDSZ-es politikus is. Kelemen Hunor szövetségi elnök, ígérte, mindent megtesz, hogy jelen lehessen a pénteki nemzeti kerekasztalon, s az is kérdés, lesz-e Orbán–Kelemen találkozó, sikerül-e langyosítani bár az elég fagyos Fidesz–RMDSZ viszonyon. Traian Băsescu érkezéséről köztudott, csak akkor válik bizonyossá, ha leszállt a helikoptere. A szervezők elmondták, a Cotroceni-palotából már érdeklődtek a tusványosi programról. Indul hát Tusványos, az idei rendezvény címe: Összenő, ami összetartozik. Négy nap pezsgés várható politikával, közéleti kérdésekkel, kultúrával, sok-sok zenével, több ezer vendéggel és a környéken élő érdeklődők népes seregével. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Kárpát-medencét, Erdélyt, Székelyföldet foglalkoztató legfontosabb kérdések kerülnek napirendre a Tusványos idei rendezvénysorozatán, huszonkettedik alkalommal gyűlnek össze a rövidnadrágos politizálás hívei, megvitatják, választ keresnek több, a magyarság számára fontos kérdésre.
Ismét magas lesz az egy főre eső miniszterek száma, már bizonyos, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem hagyja ki az idei rendezvényt sem, ám kérdéses, jelen lesz-e Traian Băsescu. Egyelőre azt sem tudni pontosan, a román államelnököt meghívták-e vagy sem, a szervezők a politikai széljárások szerint változtatják ezzel kapcsolatos nyilatkozataikat. A legkiemeltebb előadások idén is a fősátorban zajlanak, és lesz olyan nap, amikor négy nagy témakör kerül terítékre. Ma a hivatalos megnyitót követően előbb a Kárpát-medencei magyar felsőoktatásról lesz szó, majd az állampolgárság-igénylések első féléves mérlegét mutatják be, a késő délutáni órákban a közép-európai energiapolitikáról értekeznek. Csütörtökön a gazdasági válság, fejlesztési stratégiák elemzésével kezdik a napot, majd az új pártról, a bejegyzés előtt álló EMNP-ről beszélnek a kezdeményezők, délután az őszi népszámlálás kapcsán szólnak a szakértők mindarról, amire érdemes és amire oda kell figyelni. Péntek délelőtt – az előző években már megszokott módon – összeül a nemzeti kerekasztal, a határon túli magyar szervezetek vezetői és Németh Zsolt külügyi államtitkár az autonómia változó feltételeiről értekeznek. Ezt követően a Mikó-tervet, az erdélyi gazdaságfejlesztési programot mutatják be, délután pedig előbb a székelyföldi fejlesztési stratégiákról, majd a magyar médiatörvényről lesz szó. Szombaton Orbán Viktor tart előadást Traian Băsescu társaságában vagy nélküle. Az bizonyos, Tőkés László és Németh Zsolt ott lesz a magyar miniszterelnök mellett a pódiumon. Idén talán még a korábbiaknál is gazdagabb a különböző sátrak kínálata, neves szakembereket, előadókat hallhatnak az érdeklődök, a témák és meghívottak sokszor "verik" a fősátor programját. Sok intézmény, szervezet működteti saját világát, így minden ide látogató megtalálhatja a kedvére való előadást. A Tusványosok örök nagy témája a megérkező és távol maradó vendégekről szóló találgatás. Az évek során elmaradoztak a román politikusok, mára már elsősorban a magyar jobboldal dominál, nagy számban érkeznek a fideszesek és kereszténydemokraták, sok magyar miniszter és államtitkár lép fel. Erdélyből elsősorban a szervezésben is részt vállaló Tőkés-oldal lesz többségben, de visszatérő vendég több RMDSZ-es politikus is. Kelemen Hunor szövetségi elnök, ígérte, mindent megtesz, hogy jelen lehessen a pénteki nemzeti kerekasztalon, s az is kérdés, lesz-e Orbán–Kelemen találkozó, sikerül-e langyosítani bár az elég fagyos Fidesz–RMDSZ viszonyon. Traian Băsescu érkezéséről köztudott, csak akkor válik bizonyossá, ha leszállt a helikoptere. A szervezők elmondták, a Cotroceni-palotából már érdeklődtek a tusványosi programról. Indul hát Tusványos, az idei rendezvény címe: Összenő, ami összetartozik. Négy nap pezsgés várható politikával, közéleti kérdésekkel, kultúrával, sok-sok zenével, több ezer vendéggel és a környéken élő érdeklődők népes seregével. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. július 20.
Tábla gyengébbeknek
Négynyelvű műanyag lappal ragasztotta le tegnap Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvezető alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport talapzata előtt levő Nicolae Iorga-idézetet.
A reggel fél hétkor elhelyezett táblát nyolc óra körül már el is távolították. "Bár az ilyen jellegű tevékenység eddig nem tartozott a BKB profiljába, úgy gondoltuk, valakinek be kell lőnie a becsületgólt, ha már illetékes vezetőink tehetetlenek. A fedőfelirat nem sértő és nem offenzív, a román–magyar közös múltra tesz utalást" – írja közleményében az akciót felvállaló BKB. A két aktivista a négy nyelven – román, magyar, német és angol – feliratozott műanyag lapot 6.30 óra körül helyezte el. A tábla szövege: "A szobor mellékalakjai balról jobbra: Magyar Balázs és Kinizsi Pál hadvezérek, Báthori István erdélyi vajda és Szapolyai István, Bécs kormányzója. Ştefan cel Mare moldvai fejedelmet a Magyar Balázs által vezetett székely csapatok is támogatták a törökökkel vívott 1475-ös, győztes vászlói csatában." Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Négynyelvű műanyag lappal ragasztotta le tegnap Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvezető alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport talapzata előtt levő Nicolae Iorga-idézetet.
A reggel fél hétkor elhelyezett táblát nyolc óra körül már el is távolították. "Bár az ilyen jellegű tevékenység eddig nem tartozott a BKB profiljába, úgy gondoltuk, valakinek be kell lőnie a becsületgólt, ha már illetékes vezetőink tehetetlenek. A fedőfelirat nem sértő és nem offenzív, a román–magyar közös múltra tesz utalást" – írja közleményében az akciót felvállaló BKB. A két aktivista a négy nyelven – román, magyar, német és angol – feliratozott műanyag lapot 6.30 óra körül helyezte el. A tábla szövege: "A szobor mellékalakjai balról jobbra: Magyar Balázs és Kinizsi Pál hadvezérek, Báthori István erdélyi vajda és Szapolyai István, Bécs kormányzója. Ştefan cel Mare moldvai fejedelmet a Magyar Balázs által vezetett székely csapatok is támogatták a törökökkel vívott 1475-ös, győztes vászlói csatában." Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. július 20.
„Hunoriádát” hirdettek a civil szervezetek Verespatak-ügyben
„Hunoriádát”, Kelemen Hunor távozását célzó hadjáratot hirdettek a romániai civil szervezetek a kormány RMDSZ-es kulturális és örökségvédelmi minisztere ellen a verespataki aranybánya-projekt számára nyújtott engedély miatt. Mint arról beszámoltunk, Kelemen Hunor a napokban jelentette be, hogy a Fehér Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóság kibocsátotta a települést övező Kirnyik-hegység egy részére vonatkozó régészeti mentesítési bizonylatot, aminek hiánya eddig a vállalkozó egyik fő akadálya volt a bányanyitás útjában.
miniszter szerint a jóváhagyás odaítélése az első lépés, amellyel biztosítják a verespataki régészeti örökség megmentését, védelmét és hasznosítását, amelyet egy kezdeményezésére született cselekvési terv is garantál. Kelemen hozzátette: a terv értelmében a beruházó Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) vállalatnak 70 millió dollárt kell költenie ami szerinte garancia a térség régészeti és építészeti öröksége 80 százalékának megmentésére.
Ez esetben a Hollókő különleges történelmi jelentőséggel bíró bányajáratairól, a Katalin-tárna feltárásáról, helyreállításáról és látogathatóvá tételéről, a római kori temetkezési hely és leletek, Carpeni-körzet (beleértve a római kori, a középkori és jelenkori járatokat), a védett területen található 41 műemléképület és Verespatak történelmi központjának felújításáról, valamint több mint 100 km bányajárat és tárna régészeti kutatásáról és dokumentálásáról van szó.
Csakhogy a kanadai-román RMGC ciántechnológiás bányatervét ellenző civil szervezetek homlokegyenest másként értékelik a helyzetet. Tegnapi tüntetésükön – amelynek során „Kelemen, a ciánminiszter” és „PDL–RMDSZ–RMGC-kormány egyenlő szerelem” feliratú transzparensekkel, valamint a politikus fényképét aranyszínű keretbe helyezve jelentek meg a tárca épülete előtt – az RMDSZ-es miniszter távozását követelték, aki szerintük gyakorlatilag zöld utat adott Verespatak megsemmisítéséhez.
A civilek kifogásolták, hogy miközben a régészeti mentesítési bizonylat kibocsátását a tárca régészeti szakértői egyhangúlag helyeslik, a minisztérium nem kérte ki az országos műemlékvédelmi bizottság véleményét. Holott a testület már korábban ismertette álláspontját, miszerint Verespatakot iktassák az UNESCO világörökségi listájára, márpedig ez esetben dugába dőlne a kanadaiak bányaterve. Şerban Sturdza, a romániai építőmérnököket tömörítő egyesület alelnöke elítélte, hogy a tárca „erkölcstelen üzletet kötött” az RMGC-vel azzal, hogy a műemlékek és régészeti leletek konzerválása ürügyén áldását adta a Fehér megyei település elpusztítására.
Az aranybányaprojektet ellenző civil szervezetek, szakértők aggodalma érthető, hiszen a 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt ciántechnológiával kibányászni kívánó társaságnak ezen túlmenően már csak a környezetvédelmi minisztérium engedélyét kell beszereznie, majd pedig a kormány mondja ki a végső szót a projekt sorsáról. Közismert azonban, hogy az RMDSZ-szel együtt kormányzó demokrata-liberálisok és Traian Băsescu államfő támogatja a kitermelés beindítását, még akkor is, ha Sever Voinescu, a PDL szóvivője szerint az alakulatnak nincs egységes álláspontja arról, hasznos-e a Verespatakra tervezett aranybánya megnyitása. A politikus szerint a nagyobbik kormánypártban még nem született döntés a projekt engedélyezéséről, úgy vélte ugyanakkor, hogy a bányaterv az elmúlt tíz–húsz év legnehezebb döntése a román politikai osztály számára, amelynek azonban ezt előbb-utóbb meg kell hoznia. Victor Ponta, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke különben tegnap figyelemre méltónak nevezte azokat a spekulációkat, miszerint éppen akkor derült fény a Borbély László miniszter ügyében korrupció gyanújával zajló ügyészségi eljárásra, amikor a verespataki projekt mára csak a környezetvédelmi tárca véleményezésére vár.
Rostás Szabolcs
„Hunoriádát”, Kelemen Hunor távozását célzó hadjáratot hirdettek a romániai civil szervezetek a kormány RMDSZ-es kulturális és örökségvédelmi minisztere ellen a verespataki aranybánya-projekt számára nyújtott engedély miatt. Mint arról beszámoltunk, Kelemen Hunor a napokban jelentette be, hogy a Fehér Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóság kibocsátotta a települést övező Kirnyik-hegység egy részére vonatkozó régészeti mentesítési bizonylatot, aminek hiánya eddig a vállalkozó egyik fő akadálya volt a bányanyitás útjában.
miniszter szerint a jóváhagyás odaítélése az első lépés, amellyel biztosítják a verespataki régészeti örökség megmentését, védelmét és hasznosítását, amelyet egy kezdeményezésére született cselekvési terv is garantál. Kelemen hozzátette: a terv értelmében a beruházó Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) vállalatnak 70 millió dollárt kell költenie ami szerinte garancia a térség régészeti és építészeti öröksége 80 százalékának megmentésére.
Ez esetben a Hollókő különleges történelmi jelentőséggel bíró bányajáratairól, a Katalin-tárna feltárásáról, helyreállításáról és látogathatóvá tételéről, a római kori temetkezési hely és leletek, Carpeni-körzet (beleértve a római kori, a középkori és jelenkori járatokat), a védett területen található 41 műemléképület és Verespatak történelmi központjának felújításáról, valamint több mint 100 km bányajárat és tárna régészeti kutatásáról és dokumentálásáról van szó.
Csakhogy a kanadai-román RMGC ciántechnológiás bányatervét ellenző civil szervezetek homlokegyenest másként értékelik a helyzetet. Tegnapi tüntetésükön – amelynek során „Kelemen, a ciánminiszter” és „PDL–RMDSZ–RMGC-kormány egyenlő szerelem” feliratú transzparensekkel, valamint a politikus fényképét aranyszínű keretbe helyezve jelentek meg a tárca épülete előtt – az RMDSZ-es miniszter távozását követelték, aki szerintük gyakorlatilag zöld utat adott Verespatak megsemmisítéséhez.
A civilek kifogásolták, hogy miközben a régészeti mentesítési bizonylat kibocsátását a tárca régészeti szakértői egyhangúlag helyeslik, a minisztérium nem kérte ki az országos műemlékvédelmi bizottság véleményét. Holott a testület már korábban ismertette álláspontját, miszerint Verespatakot iktassák az UNESCO világörökségi listájára, márpedig ez esetben dugába dőlne a kanadaiak bányaterve. Şerban Sturdza, a romániai építőmérnököket tömörítő egyesület alelnöke elítélte, hogy a tárca „erkölcstelen üzletet kötött” az RMGC-vel azzal, hogy a műemlékek és régészeti leletek konzerválása ürügyén áldását adta a Fehér megyei település elpusztítására.
Az aranybányaprojektet ellenző civil szervezetek, szakértők aggodalma érthető, hiszen a 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt ciántechnológiával kibányászni kívánó társaságnak ezen túlmenően már csak a környezetvédelmi minisztérium engedélyét kell beszereznie, majd pedig a kormány mondja ki a végső szót a projekt sorsáról. Közismert azonban, hogy az RMDSZ-szel együtt kormányzó demokrata-liberálisok és Traian Băsescu államfő támogatja a kitermelés beindítását, még akkor is, ha Sever Voinescu, a PDL szóvivője szerint az alakulatnak nincs egységes álláspontja arról, hasznos-e a Verespatakra tervezett aranybánya megnyitása. A politikus szerint a nagyobbik kormánypártban még nem született döntés a projekt engedélyezéséről, úgy vélte ugyanakkor, hogy a bányaterv az elmúlt tíz–húsz év legnehezebb döntése a román politikai osztály számára, amelynek azonban ezt előbb-utóbb meg kell hoznia. Victor Ponta, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke különben tegnap figyelemre méltónak nevezte azokat a spekulációkat, miszerint éppen akkor derült fény a Borbély László miniszter ügyében korrupció gyanújával zajló ügyészségi eljárásra, amikor a verespataki projekt mára csak a környezetvédelmi tárca véleményezésére vár.
Rostás Szabolcs
2011. július 20.
Verespataki labda
Teljesen érthető, hogy a verespataki aranybányaprojekt ügye ismét a figyelem középpontjába került, a romániai civil és környezetvédő szervezetek pedig úgy érzik, csatát vesztettek, miután a művelődési minisztérium hatáskörébe tartozó területi igazgatóság régészeti mentesítési bizonylatot bocsátott ki a projektre.
Kudarcot jelent mindez a Fehér megyei településre tervezett ciántechnológiás beruházás ellen több mint tíz éve utcai tüntetésekkel és bírósági perekkel küzdő zöldek számára, hiszen az engedély révén a kanadai–román Gold Corporation újabb jelentős lépést tett a kitermelés beindítása irányába. Ez akkor is igaz, ha eközben Kelemen Hunor miniszter megpróbálja az ügy kedvező oldalát láttatni a közvéleménnyel, azt hangsúlyozva, hogy a most született engedély képes biztosítani a térségben található legfontosabb régészeti és építészeti örökség megmentését. Csakhogy a Verespatak sorsáért aggódók, a környezetvédők, építészeti, régészeti és műemlékvédő szakértők éppenséggel ennek ellenkezőjéről vannak meggyőződve.
Mégpedig arról, hogy a ciántechnológiás bányaprojekt gyakorlatba ültetése, a több száz tonna színesfém kitermelésének megkezdődése esetén a Fehér megyei településen és közvetlen környékén képtelenség lesz épen tartani a műemlékeket, római kori tárnákat, nemhogy konzerválni, restaurálni, látogathatóvá tenni ezeket. Arról nem beszélve, hogy alaposan fennáll egy újabb, a 2000-ben bekövetkezett tiszai ciánszennyezéshez hasonló katasztrófa kockázata, ugyanakkor a beruházó a mai napig nem képes megnyugtatóan bebizonyítani, hogy a lakosság képes lesz egészséges, nyugodt életvitelt folytatni a kitermelés közepette. Ilyen körülmények között óriási felelősség hárul az ügyben az RMDSZ-re és az alakulat minisztereire, akik közül Kelemen Hunor a jelek szerint már rábólintott az RMGC projektjére, holott – az engedélyezési eljárást felfüggesztő Korodi Attila volt környezetvédelmi tárcavezetőhöz hasonlóan – megtehette volna, hogy elodázza a döntést, és független szakértők véleményét is kikéri. A „verespataki labda” most már Borbély László térfelén pattog, és a zöldtárca vezetőjének helyzete azért is kényes, mert sokan úgy látják: a befolyásszerzési botrányba keveredett miniszter zsarolhatóvá vált, amit a bányatervet pártoló demokraták ki is fognak használni.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
Teljesen érthető, hogy a verespataki aranybányaprojekt ügye ismét a figyelem középpontjába került, a romániai civil és környezetvédő szervezetek pedig úgy érzik, csatát vesztettek, miután a művelődési minisztérium hatáskörébe tartozó területi igazgatóság régészeti mentesítési bizonylatot bocsátott ki a projektre.
Kudarcot jelent mindez a Fehér megyei településre tervezett ciántechnológiás beruházás ellen több mint tíz éve utcai tüntetésekkel és bírósági perekkel küzdő zöldek számára, hiszen az engedély révén a kanadai–román Gold Corporation újabb jelentős lépést tett a kitermelés beindítása irányába. Ez akkor is igaz, ha eközben Kelemen Hunor miniszter megpróbálja az ügy kedvező oldalát láttatni a közvéleménnyel, azt hangsúlyozva, hogy a most született engedély képes biztosítani a térségben található legfontosabb régészeti és építészeti örökség megmentését. Csakhogy a Verespatak sorsáért aggódók, a környezetvédők, építészeti, régészeti és műemlékvédő szakértők éppenséggel ennek ellenkezőjéről vannak meggyőződve.
Mégpedig arról, hogy a ciántechnológiás bányaprojekt gyakorlatba ültetése, a több száz tonna színesfém kitermelésének megkezdődése esetén a Fehér megyei településen és közvetlen környékén képtelenség lesz épen tartani a műemlékeket, római kori tárnákat, nemhogy konzerválni, restaurálni, látogathatóvá tenni ezeket. Arról nem beszélve, hogy alaposan fennáll egy újabb, a 2000-ben bekövetkezett tiszai ciánszennyezéshez hasonló katasztrófa kockázata, ugyanakkor a beruházó a mai napig nem képes megnyugtatóan bebizonyítani, hogy a lakosság képes lesz egészséges, nyugodt életvitelt folytatni a kitermelés közepette. Ilyen körülmények között óriási felelősség hárul az ügyben az RMDSZ-re és az alakulat minisztereire, akik közül Kelemen Hunor a jelek szerint már rábólintott az RMGC projektjére, holott – az engedélyezési eljárást felfüggesztő Korodi Attila volt környezetvédelmi tárcavezetőhöz hasonlóan – megtehette volna, hogy elodázza a döntést, és független szakértők véleményét is kikéri. A „verespataki labda” most már Borbély László térfelén pattog, és a zöldtárca vezetőjének helyzete azért is kényes, mert sokan úgy látják: a befolyásszerzési botrányba keveredett miniszter zsarolhatóvá vált, amit a bányatervet pártoló demokraták ki is fognak használni.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2011. július 20.
Újabb nyolc köztéri szoborral gazdagodik Sepsiszentgyörgy
Harmadik alkalommal alakult át szobrászműteremmé a sepsiszentgyörgyi Erzsébet Park: az egyik sétányon nyolc szobrász dolgozik, a cserefából készülő alkotásokat pedig a városnak adományozzák. Az idei tábor része az 550 éve város Sepsiszentgyörgy című rendezvénysorozatnak, és egyszerűen az 550 címet viseli. Éltes Barna a tábor kurátora lapunknak elmondta, a téma adott, ám minden művész élt alkotói szabadságával és különböző módon közelített az alapötlethez.
Fontosnak tartják, hogy a járókelők követhetik az alkotás folyamatát, beszélgethetnek a szobrászokkal, így a kész mű már nem olyan idegen számukra, még akkor sem, ha egyesek elvontak. A tábor a múlt hét elején kezdődött és két hétig tart, az első két napon az alkotók a városban tartottak terepszemlét, felkutatták a leendő szobruk helyét. Majd a hét erdélyi és egy japán művész fejszével, vésővel, láncfűrésszel látott munkához. Sipos István Márton köldökzsinórra emlékeztető formát faragott, elmondta: a már korábban használt motívumot nagyította fel, a Sepsiszentgyörgy földjéből kibújó köldökzsinór a születést, az életet szimbolizálja. Berze Imre kisebb részekből állított össze egy nagyobb kompakt formát, mint ahogy a város is több részből áll, az absztrakt formában mindenki mást lát, például katedrálist vagy bárkát.
Pokornyi Attila alkotása már a helyére került, a felszeletelt fatörzs elcsúsztatva került a vasrúdra, az alkotás az évgyűrűkre utal. Az alkotások a lakónegyedekbe kerülnek, két évvel ezelőtt kilenc, tavaly tíz alkotás került a közterekre, idén pedig újabb nyolc szoborral gazdagodik a város. Éltes szerint vizuálisan erős hatása van, ha a betonkörnyezetben felállítanak egy organikus formát. Ezekkel az alkotásokkal barátságosabbá teszik tömbházakkal körbevett köztereiket. A szobrásztábor szakmai fórumot is jelent, hiszen szakmai beszélgetésekre, tapasztalatcserére is lehetőséget nyújt, a művészek figyelik egymás munkáját és hatnak egymásra.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
Harmadik alkalommal alakult át szobrászműteremmé a sepsiszentgyörgyi Erzsébet Park: az egyik sétányon nyolc szobrász dolgozik, a cserefából készülő alkotásokat pedig a városnak adományozzák. Az idei tábor része az 550 éve város Sepsiszentgyörgy című rendezvénysorozatnak, és egyszerűen az 550 címet viseli. Éltes Barna a tábor kurátora lapunknak elmondta, a téma adott, ám minden művész élt alkotói szabadságával és különböző módon közelített az alapötlethez.
Fontosnak tartják, hogy a járókelők követhetik az alkotás folyamatát, beszélgethetnek a szobrászokkal, így a kész mű már nem olyan idegen számukra, még akkor sem, ha egyesek elvontak. A tábor a múlt hét elején kezdődött és két hétig tart, az első két napon az alkotók a városban tartottak terepszemlét, felkutatták a leendő szobruk helyét. Majd a hét erdélyi és egy japán művész fejszével, vésővel, láncfűrésszel látott munkához. Sipos István Márton köldökzsinórra emlékeztető formát faragott, elmondta: a már korábban használt motívumot nagyította fel, a Sepsiszentgyörgy földjéből kibújó köldökzsinór a születést, az életet szimbolizálja. Berze Imre kisebb részekből állított össze egy nagyobb kompakt formát, mint ahogy a város is több részből áll, az absztrakt formában mindenki mást lát, például katedrálist vagy bárkát.
Pokornyi Attila alkotása már a helyére került, a felszeletelt fatörzs elcsúsztatva került a vasrúdra, az alkotás az évgyűrűkre utal. Az alkotások a lakónegyedekbe kerülnek, két évvel ezelőtt kilenc, tavaly tíz alkotás került a közterekre, idén pedig újabb nyolc szoborral gazdagodik a város. Éltes szerint vizuálisan erős hatása van, ha a betonkörnyezetben felállítanak egy organikus formát. Ezekkel az alkotásokkal barátságosabbá teszik tömbházakkal körbevett köztereiket. A szobrásztábor szakmai fórumot is jelent, hiszen szakmai beszélgetésekre, tapasztalatcserére is lehetőséget nyújt, a művészek figyelik egymás munkáját és hatnak egymásra.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
2011. július 20.
Eckstein-Kovács: 100 százalékban meg kell védeni Verespatakot
Kelemen Hunor sakkot adott Borbély Lászlónak?
Azt követően, hogy a Fehér megyei kulturális és örökségvédelmi igazgatóság kibocsátotta a Kirnyik-hegység egy részére vonatkozó régészeti mentesítési bizonylatot, ismét fellángoltak a kedélyek az évek óta sokat vitatott, verespataki aranykitermelésre irányuló beruházás kapcsán. A projektet ellenző, illetve az azt támogató számos nemkormányzati szervezet egymás után adja ki a nyílt leveleket, amelyekben elítéli vagy ellenkezőleg: megköszöni a mentesítési bizonylat kibocsátását, amelynek hiánya eddig az egyik fő akadályt jelentette a bányát megnyitni akaró Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyesvállalat útjában. A politikumnak sincs egységes véleménye, csak azzal van tisztában: a bányaterv az elmúlt tíz-húsz év legnehezebb döntése. Jelenleg úgy tűnik: az RMDSZ minisztereire hárul ez a kellemetlen feladat, amit Eckstein-Kovács Péter lapunknak adott nyilatkozatában igen sajnálatosnak tartott.
Amint arról beszámoltunk, az Országos Régészeti Bizottság a július 12-i ülésén fogadta el a Kirnyik-hegység, Verespatak, Románia – verespataki bányászati tervcímű régészeti kutatási tanulmányt, amelynek alapján a Fehér megyei kulturális és örökségvédelmi igazgatóság kibocsátotta a régészeti mentesítési bizonylatot. A kulturális minisztérium közleménye szerint a terv fő célkitűzése a térség régészeti és építészeti öröksége 80 százalékának megmentése, amit az aranybányát megnyitni akaró Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyes vállalat finanszírozna 70 millió dollárral, azaz az eredeti összeg duplájával. Az elképzelés alapján egy független szakértőkből álló bizottságot is létrehoznak, amelynek feladata lenne a bányakitermelés állandó felügyelete, és a munkálatok azonnali leállítása abban az esetben, ha a szakemberek eddig még nem ismert fontos régészeti leletekre bukkannak.
Eckstein: komoly akadály hárult el
Eckstein-Kovács Péter – aki a kezdetektől fogva ellenzője volt a projekt megvalósításának – a Szabadságnak adott exkluzív nyilatkozatában úgy vélte: komoly akadály hárult el a verespataki ciántechnológiával történő aranykitermelés útjából azáltal, hogy Kelemen Hunor aláírta a régészeti mentesítési bizonylatot, mi több, elfogadta a műemlékvédelemre fordítható összeg dupláját, s így kényszerhelyzetbe hozta saját magát, hogy jóváhagyja a végleges műemlékvédelmi engedélyt. Az RMDSZ politikusa ugyanakkor hangsúlyozta: Kelemen Hunor a bizonylat kibocsátása által kényelmetlen helyzetbe hozta Borbély László kollégáját, környezetvédelmi minisztert is, akinek a beleegyezése most már valószínűleg a végleges és utolsó akadálya a projekt megvalósításának, amely a Kolozs megyei volt szenátor szerint felbecsülhetetlen károkat okozna környezetvédelmi és műemlékvédelmi szempontból egyaránt.
„Nem tudom elfogadni Kelemen Hunor azon állítását, hogy „megmentette” az épített örökség 80 százalékát, mivel kötelessége lett volna 100 százalékban megvédenie azt. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy ennek a több mint vitatott projektnek a megvalósítása az RMDSZ kormánytagjain múlhat, akik közül Kelemen Hunor sarkalatosan ellentmondva eddigi nyilatkozatainak végül engedett a kétségtelenül létező nyomásnak, ami a nagy beruházó, illetve az őket támogató román politikusok irányából érkezett” – hangsúlyozta Eckstein-Kovács Péter, aki felhívta a figyelmet arra, hogy nem államelnöki tanácsosi minőségében, hanem a ciántechnológia ellenzőjeként és RMDSZ-es politikusként adott hangot a véleményének.
Eckstein-Kovács kifejezte reményét, hogy Borbély László meg fogja akadályozni a projekt megvalósítását, amely meglátása szerint az egész környezetet nemzedékekre megpecsételheti, illetve azt, hogy ez az RMDSZ nevéhez legyen köthető.
A PDL-ben is megoszlanak a vélemények
A fő kormánypártnak – a Demokrata Liberális Pártnak (PD-L) – nincs egységes álláspontja arról, hogy hasznos-e a Verespatakon tervezett ciántechnológiás aranybánya megnyitása, vagy nem – jelentette ki a párt szóvivője hétfőn. Sever Voinescu elmondta, hogy a pártban megoszlanak a vélemények a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyes vállalat által tervezett beruházásról, és közölte, hogy még nem született döntés a PD-L-ben a projekt engedélyezéséről. Voinescu szerint a bányaterv az elmúlt tíz-húsz év legnehezebb döntése a politikai osztály számára, amelynek azonban ezt előbb-utóbb meg kell hoznia.
Tüntetés várható Kolozsváron is?
A beruházás ellenzői hétfőn és kedden is a kulturális minisztérium előtt tüntettek, és Kelemen Hunor lemondását követelték azzal vádolva, hogy a régészeti mentesítési bizonylat „titokban” való kibocsátásával megsemmisül a Kirnyik-hegység régészeti öröksége a római kori bányajáratokkal együtt. A tegnapi tüntetést szervező tiltakozók interneten keresztül a projekt ellenzőit egy kolozsvári megmozdulásra is toborozták, amelyre állítólag ma délben 1 órakor kerülne sor a Főtéren.
Az Alburnus Maior Egyesület a történtek kapcsán bejelentette: ismét bíróságon támadja meg a régészeti mentesítési bizonylatot, miután a korábbi változat megsemmisítését ilyen úton elérte.
Az ellenzőkkel egy időben a bányaprojekt támogatói is aktív meggyőzési kampányt folytatnak a médián keresztül. Több ilyen egyesület közleményben üdvözölte hétfőn a kulturális minisztérium döntését. Ezt megelőzően az RMGC kiterjedt országos médiakampányt folytatott hónapokon keresztül a projekt hasznosságát hangsúlyozva.
Az RMGC 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kitermelni ciántechnológia alkalmazásával Verespatakon, ahol Európa legnagyobb külszíni aranybányáját tervezi megnyitni. A beruházónak még egy fontos engedélyre, a környezetvédelmi jóváhagyásra is szüksége van, amit a jelenleg tanulmányozás alatt álló környezeti hatástanulmány alapján bocsáthat ki a kormány.
P.A.M., B.B.
Kelemen Hunor sakkot adott Borbély Lászlónak?
Azt követően, hogy a Fehér megyei kulturális és örökségvédelmi igazgatóság kibocsátotta a Kirnyik-hegység egy részére vonatkozó régészeti mentesítési bizonylatot, ismét fellángoltak a kedélyek az évek óta sokat vitatott, verespataki aranykitermelésre irányuló beruházás kapcsán. A projektet ellenző, illetve az azt támogató számos nemkormányzati szervezet egymás után adja ki a nyílt leveleket, amelyekben elítéli vagy ellenkezőleg: megköszöni a mentesítési bizonylat kibocsátását, amelynek hiánya eddig az egyik fő akadályt jelentette a bányát megnyitni akaró Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyesvállalat útjában. A politikumnak sincs egységes véleménye, csak azzal van tisztában: a bányaterv az elmúlt tíz-húsz év legnehezebb döntése. Jelenleg úgy tűnik: az RMDSZ minisztereire hárul ez a kellemetlen feladat, amit Eckstein-Kovács Péter lapunknak adott nyilatkozatában igen sajnálatosnak tartott.
Amint arról beszámoltunk, az Országos Régészeti Bizottság a július 12-i ülésén fogadta el a Kirnyik-hegység, Verespatak, Románia – verespataki bányászati tervcímű régészeti kutatási tanulmányt, amelynek alapján a Fehér megyei kulturális és örökségvédelmi igazgatóság kibocsátotta a régészeti mentesítési bizonylatot. A kulturális minisztérium közleménye szerint a terv fő célkitűzése a térség régészeti és építészeti öröksége 80 százalékának megmentése, amit az aranybányát megnyitni akaró Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyes vállalat finanszírozna 70 millió dollárral, azaz az eredeti összeg duplájával. Az elképzelés alapján egy független szakértőkből álló bizottságot is létrehoznak, amelynek feladata lenne a bányakitermelés állandó felügyelete, és a munkálatok azonnali leállítása abban az esetben, ha a szakemberek eddig még nem ismert fontos régészeti leletekre bukkannak.
Eckstein: komoly akadály hárult el
Eckstein-Kovács Péter – aki a kezdetektől fogva ellenzője volt a projekt megvalósításának – a Szabadságnak adott exkluzív nyilatkozatában úgy vélte: komoly akadály hárult el a verespataki ciántechnológiával történő aranykitermelés útjából azáltal, hogy Kelemen Hunor aláírta a régészeti mentesítési bizonylatot, mi több, elfogadta a műemlékvédelemre fordítható összeg dupláját, s így kényszerhelyzetbe hozta saját magát, hogy jóváhagyja a végleges műemlékvédelmi engedélyt. Az RMDSZ politikusa ugyanakkor hangsúlyozta: Kelemen Hunor a bizonylat kibocsátása által kényelmetlen helyzetbe hozta Borbély László kollégáját, környezetvédelmi minisztert is, akinek a beleegyezése most már valószínűleg a végleges és utolsó akadálya a projekt megvalósításának, amely a Kolozs megyei volt szenátor szerint felbecsülhetetlen károkat okozna környezetvédelmi és műemlékvédelmi szempontból egyaránt.
„Nem tudom elfogadni Kelemen Hunor azon állítását, hogy „megmentette” az épített örökség 80 százalékát, mivel kötelessége lett volna 100 százalékban megvédenie azt. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy ennek a több mint vitatott projektnek a megvalósítása az RMDSZ kormánytagjain múlhat, akik közül Kelemen Hunor sarkalatosan ellentmondva eddigi nyilatkozatainak végül engedett a kétségtelenül létező nyomásnak, ami a nagy beruházó, illetve az őket támogató román politikusok irányából érkezett” – hangsúlyozta Eckstein-Kovács Péter, aki felhívta a figyelmet arra, hogy nem államelnöki tanácsosi minőségében, hanem a ciántechnológia ellenzőjeként és RMDSZ-es politikusként adott hangot a véleményének.
Eckstein-Kovács kifejezte reményét, hogy Borbély László meg fogja akadályozni a projekt megvalósítását, amely meglátása szerint az egész környezetet nemzedékekre megpecsételheti, illetve azt, hogy ez az RMDSZ nevéhez legyen köthető.
A PDL-ben is megoszlanak a vélemények
A fő kormánypártnak – a Demokrata Liberális Pártnak (PD-L) – nincs egységes álláspontja arról, hogy hasznos-e a Verespatakon tervezett ciántechnológiás aranybánya megnyitása, vagy nem – jelentette ki a párt szóvivője hétfőn. Sever Voinescu elmondta, hogy a pártban megoszlanak a vélemények a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyes vállalat által tervezett beruházásról, és közölte, hogy még nem született döntés a PD-L-ben a projekt engedélyezéséről. Voinescu szerint a bányaterv az elmúlt tíz-húsz év legnehezebb döntése a politikai osztály számára, amelynek azonban ezt előbb-utóbb meg kell hoznia.
Tüntetés várható Kolozsváron is?
A beruházás ellenzői hétfőn és kedden is a kulturális minisztérium előtt tüntettek, és Kelemen Hunor lemondását követelték azzal vádolva, hogy a régészeti mentesítési bizonylat „titokban” való kibocsátásával megsemmisül a Kirnyik-hegység régészeti öröksége a római kori bányajáratokkal együtt. A tegnapi tüntetést szervező tiltakozók interneten keresztül a projekt ellenzőit egy kolozsvári megmozdulásra is toborozták, amelyre állítólag ma délben 1 órakor kerülne sor a Főtéren.
Az Alburnus Maior Egyesület a történtek kapcsán bejelentette: ismét bíróságon támadja meg a régészeti mentesítési bizonylatot, miután a korábbi változat megsemmisítését ilyen úton elérte.
Az ellenzőkkel egy időben a bányaprojekt támogatói is aktív meggyőzési kampányt folytatnak a médián keresztül. Több ilyen egyesület közleményben üdvözölte hétfőn a kulturális minisztérium döntését. Ezt megelőzően az RMGC kiterjedt országos médiakampányt folytatott hónapokon keresztül a projekt hasznosságát hangsúlyozva.
Az RMGC 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kitermelni ciántechnológia alkalmazásával Verespatakon, ahol Európa legnagyobb külszíni aranybányáját tervezi megnyitni. A beruházónak még egy fontos engedélyre, a környezetvédelmi jóváhagyásra is szüksége van, amit a jelenleg tanulmányozás alatt álló környezeti hatástanulmány alapján bocsáthat ki a kormány.
P.A.M., B.B.
2011. július 20.
Százezren a pótérettségin
Országszerte a múlt héten zajlott az augusztusi pótérettségire való beiratkozás. A tanügyminisztérium által tegnap közzétett adatok szerint 106 854 maturandus iratkozott be az augusztusban zajló vizsgára. Ezenkívül augusztusban még beiratkozhatnak azok a tizenkettedik osztályt végzettek, akik a nyári érettségin nem vehettek részt, mert pótvizsgázniuk kellett, ám idő közben sikerült lezárniuk tanulmányaikat.
Călin Mureşan, a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség informatikusa lapunknak azt nyilatkozta: a megyében 2575-en iratkoztak be az augusztus 22-én kezdődő pótérettségire. A szóbeli vizsgákat augusztus 22-e és 26-a között rendezik meg, az első írásbeli vizsgára pedig augusztus 29-én kerül majd sor. Anyanyelvből (esetünkben a magyar nyelv és irodalomból) augusztus 30-án vizsgáznak a maturandusok. Augusztus
31-én és szeptember 2-án a választható tantárgyak következnek.
A szeptember 4-i eredményhirdetés után az esetleges fellebbezések elbírálása után szeptember 7-re várható a végleges eredmények kifüggesztése.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)
Országszerte a múlt héten zajlott az augusztusi pótérettségire való beiratkozás. A tanügyminisztérium által tegnap közzétett adatok szerint 106 854 maturandus iratkozott be az augusztusban zajló vizsgára. Ezenkívül augusztusban még beiratkozhatnak azok a tizenkettedik osztályt végzettek, akik a nyári érettségin nem vehettek részt, mert pótvizsgázniuk kellett, ám idő közben sikerült lezárniuk tanulmányaikat.
Călin Mureşan, a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség informatikusa lapunknak azt nyilatkozta: a megyében 2575-en iratkoztak be az augusztus 22-én kezdődő pótérettségire. A szóbeli vizsgákat augusztus 22-e és 26-a között rendezik meg, az első írásbeli vizsgára pedig augusztus 29-én kerül majd sor. Anyanyelvből (esetünkben a magyar nyelv és irodalomból) augusztus 30-án vizsgáznak a maturandusok. Augusztus
31-én és szeptember 2-án a választható tantárgyak következnek.
A szeptember 4-i eredményhirdetés után az esetleges fellebbezések elbírálása után szeptember 7-re várható a végleges eredmények kifüggesztése.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)
2011. július 20.
Kiket kellett feddtek, Iorga-táblát fedtek
Hivatalosságaink határozatlan fellépésére hivatkozva Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke négynyelvű műanyagtáblát ragasztott tegnap reggel a Mátyás-szoborcsoport talapzatán illegálisan elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblára. Másfél órával később a módosított táblának már csak hűlt helye volt a szobornál, de a Iorga-idézetet még jó ideig takarították a ragasztótól. A tábla egyébként a szoborcsoport négy mellékalakját mutatta be román, magyar, német és angol nyelven, kihelyezéséért pedig a BKB sajtóközleményben vállalta a felelősséget: „Bár az ilyen jellegű tevékenység eddig nem tartozott a BKB profiljába, úgy gondoltuk, valakinek be kell lőnie a becsületgólt, ha már illetékes vezetőink tehetetlenek.”
Hantz Péter szerint a műanyagtáblát egy hivatalosan nem létező táblára ragasztották rá, ezért nem számolnak különösebb következményekkel. „Arra számítottunk, hogy 10 percnél tovább nem fog élni a tábla, de másfél órán keresztül ott volt” – nyilatkozta lapunknak Hantz, hozzátéve, hogy több ragasztóval és pontosabb szervezéssel tovább takarhatta volna a BKB táblája a Iorga-idézetet.
Az ügyvivő alelnök szerint Romániában minden elképzelhető azon kívül, amit a természet törvényei nem engednek, de „nem büntethetnek, amiért a szemetet letakarjuk”.
Az egyetemi tanár sajnálattal közölte, hogy a magyarok között is magas azoknak az aránya, akik nem ismerik a négy mellékalak kilétét, továbbá a történelmi hűtlenséget tartalmazó Iorga-idézet helyett inkább a közös múltról tanúskodó táblának lenne ott a helye a szobor talapzatán, mint ahogyan az általa kihelyezett is a magyar–román közös múltra utalt.
„Hivatalosságaink a Iorga-tábla illegális kihelyezése óta nem tesznek egyebet, csak a kezüket tördelik” – jegyezte meg Hantz, aki egyben beszámolt egy kilátásba helyezett újabb BKB-pályázat tervéről is: „Valószínűleg a korábbi, Babeş–Bolyai Tudományegyetemmel kapcsolatos magyar nyelvű tábla elhelyezéséhez hasonló pályázatot hirdetünk meg. Jutalomban részesül az, aki sértő táblákat helyesbít, vagy magyar nyelvű táblákat függeszt ki oda, ahonnan az hiányzik”.
Hantz Pétert egyébként tegnap délután 3 óráig sem a városháza, sem pedig a rendőrség nem kereste meg az eset kapcsán. Hantz értesülései szerint a városháza a teljes engedetlenségi megmozdulást tagadta.
A műanyagtábla kihelyezéséről készült fotóriport megtekinthető a Szabadság honlapján (www.szabadsag.ro), a Riport rovatban.
• A tábla szövege: „A szobor mellékalakjai balról jobbra: Magyar Balázs és Kinizsi Pál hadvezérek, Báthori István erdélyi vajda és Szapolyai István, Bécs kormányzója. Ştefan cel Mare moldvai fejedelmet a Magyar Balázs által vezetett székely csapatok is támogatták a törökökkel vívott 1475-ös, győztes vászlói csatában.”
(K. H. I.) Szabadság (Kolozsvár)
Hivatalosságaink határozatlan fellépésére hivatkozva Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke négynyelvű műanyagtáblát ragasztott tegnap reggel a Mátyás-szoborcsoport talapzatán illegálisan elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblára. Másfél órával később a módosított táblának már csak hűlt helye volt a szobornál, de a Iorga-idézetet még jó ideig takarították a ragasztótól. A tábla egyébként a szoborcsoport négy mellékalakját mutatta be román, magyar, német és angol nyelven, kihelyezéséért pedig a BKB sajtóközleményben vállalta a felelősséget: „Bár az ilyen jellegű tevékenység eddig nem tartozott a BKB profiljába, úgy gondoltuk, valakinek be kell lőnie a becsületgólt, ha már illetékes vezetőink tehetetlenek.”
Hantz Péter szerint a műanyagtáblát egy hivatalosan nem létező táblára ragasztották rá, ezért nem számolnak különösebb következményekkel. „Arra számítottunk, hogy 10 percnél tovább nem fog élni a tábla, de másfél órán keresztül ott volt” – nyilatkozta lapunknak Hantz, hozzátéve, hogy több ragasztóval és pontosabb szervezéssel tovább takarhatta volna a BKB táblája a Iorga-idézetet.
Az ügyvivő alelnök szerint Romániában minden elképzelhető azon kívül, amit a természet törvényei nem engednek, de „nem büntethetnek, amiért a szemetet letakarjuk”.
Az egyetemi tanár sajnálattal közölte, hogy a magyarok között is magas azoknak az aránya, akik nem ismerik a négy mellékalak kilétét, továbbá a történelmi hűtlenséget tartalmazó Iorga-idézet helyett inkább a közös múltról tanúskodó táblának lenne ott a helye a szobor talapzatán, mint ahogyan az általa kihelyezett is a magyar–román közös múltra utalt.
„Hivatalosságaink a Iorga-tábla illegális kihelyezése óta nem tesznek egyebet, csak a kezüket tördelik” – jegyezte meg Hantz, aki egyben beszámolt egy kilátásba helyezett újabb BKB-pályázat tervéről is: „Valószínűleg a korábbi, Babeş–Bolyai Tudományegyetemmel kapcsolatos magyar nyelvű tábla elhelyezéséhez hasonló pályázatot hirdetünk meg. Jutalomban részesül az, aki sértő táblákat helyesbít, vagy magyar nyelvű táblákat függeszt ki oda, ahonnan az hiányzik”.
Hantz Pétert egyébként tegnap délután 3 óráig sem a városháza, sem pedig a rendőrség nem kereste meg az eset kapcsán. Hantz értesülései szerint a városháza a teljes engedetlenségi megmozdulást tagadta.
A műanyagtábla kihelyezéséről készült fotóriport megtekinthető a Szabadság honlapján (www.szabadsag.ro), a Riport rovatban.
• A tábla szövege: „A szobor mellékalakjai balról jobbra: Magyar Balázs és Kinizsi Pál hadvezérek, Báthori István erdélyi vajda és Szapolyai István, Bécs kormányzója. Ştefan cel Mare moldvai fejedelmet a Magyar Balázs által vezetett székely csapatok is támogatták a törökökkel vívott 1475-ös, győztes vászlói csatában.”
(K. H. I.) Szabadság (Kolozsvár)
2011. július 20.
Cinkos, aki néma
„… egy nép vallásos és szellemi miveltségének nincs jellemzőbb ismertetője, mint a templom és a temető. E két hely, melly egyedül van nyitva gazdagnak, szegénynek, mellyhez egyforma joga van az utolsónak szintúgy mint az elsőnek – közbirtok – s leghívebben tükrödzi az egésznek jellemét.”
Herepei Gergely tiszteletes úrnak 1845. november 2-án, a Kétágú templom építését megelőző 173 éves fatemplom bezáratása alkalmával, az utolsó istentiszteleten elhangzott beszédéből vettem az idézetet.
A tiszteletes úr és az adakozó hívek látomása és óhaja, hogy „mint poraiból megifjodva felelevenedett Phoenix, emelkedjék fel … egy dicsőségesebb templom.(…) És mind ez meg fog történni, csak egyesek légyünk és akarjunk, – mert egy nép akaratja erőss és csodát képes tenni. De fogtok-e akarni – fog-e mindenik közületek akarni? Jaj néked szerencsétlen nép, … mint sírjából feljáró halott fog megjelenni néked e templom álmaidban, s egykor a halálos ágynál szemre hányást tenni: – de ha kötelességedet megérted és telyesíted , édesen fogsz visszaemlékezni e templomra, s ezen órára midőn szent elhatározással a jövendőre állottál a multnak sírja felett.”
A nép akarata erős volt és csodát is tett, 1856-ra felépült a ma Kétágú templom néven ismert, Erdély egyik legszebb klasszicista stílusú temploma. Az ótemplom éppen a most megkezdett építkezés helyén állt. Búcsúztató szavai az újra, a Kétágúra is érvényesek.
Mára elfogyott volna a nép akarata és ereje? Napjainkból ennyire hiányoznak a csodák? A mai szószékről miért nem hangoznak el Herepei Gergely tiszteletes úr beszédéhez hasonló beszédek? A műemlék templom megcsúfolása miért csak az utóbbi hetekben, szinte a munkagépek megjelenésekor kapott nagyobb nyilvánosságot? A Szabadság hasábjain 2011. június 29-én, július 8-án, július 13-án és 14-én a megjelenő cikkek és riportok részletesen elénktárják mindazt, amit a templomról és a jelenlegi helyzetről tudnunk kell, tudnunk kellett volna. Miért csak most? Az ügy Strasbourgban van, mégis egyezkedünk, lemondunk, csereberélünk. Sok városát szerető embert lehetett volna egyetlen hívó szóval mozgósítani, mint ahogyan ez a Házsongárdi temető esetében megtörtént. Nagyon sokan vagyunk, akik vallásos és szellemi műveltségünk kifejezőjeként a Házsongárdi temető mellett a Kétágú templomért is helyt tudtunk volna állni. Az Agnus Dei (Isten Báránya) hogyan alakulhatott át egyszerű báránnyá, netalán juhvá? A nyomásgyakorlásnak számtalan törvényes eszköze van, amellyel a törvény, jelen esetben a műemlékvédelmi törvény betartatását ki lehetett volna (talán még ki lehet??) kényszeríteni, mint ahogyan ez Nagyváradon, a püspöki palota és a Lorántffy Gimnázium sporttelepe esetében meg is történt. A szászfenesi római katolikus műemlék templom melletti törvénytelen építkezést is meg lehetett állítani, akárcsak a bukaresti Szent József római katolikus székesegyház melletti építkezést. A templom szomszédságában élek, a gyülekezetnek tagja vagyok, miért csak a fent nevezett cikkekből és hosszas kérdezősködés után ismertem meg a fájó ügy részleteit? Imádságos álcával elkentük volna Isten Házának ügyét?
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes asszony, ha a vallásos műveltségnek híjával van is, vajon a szellemiekkel miért nem rendelkezik? Ha nem fáj neki a templomnak, mint Isten házának a megcsúfolása, akkor magas beosztásához illő szellemi műveltsége miért engedi meg, hogy fölülbírálja szakemberek véleményét, hogy áthágva a műemlékvédelmi törvényt, balkáni eszközökkel, a templomhoz megengedhetetlen közelségben, magasságával vetekedő magasságban, stílusában ordítóan elütő építmény felhúzásán fáradozzék.
A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség zöldövezetet megszüntető, tájba, városképbe hasító, a templomot örökre leárnyékoló új székhelyének építése azonban nemcsak műemlékes szempontokat vet fel. A magyar iskolák felügyeleti szervének vezetője, aki nemrég a Romániai Magyar Demokrata Szövetség érdekvédelmi tevékenységében magas tisztséget is elvállalt, milyen erkölcsi alapon szorgalmaz és kényszerít ki olyan székhelyet, amely jogilag még tisztázatlan, és évszázadokig magyar református egyházi tulajdonban levő telekre épül. Tudva tudja azt is, hogy a telek kényszerajándékozás útján került a tanügyminisztérium tulajdonába, és az épületbe majdan beköltöző intézmény nem közösségünket hivatott szolgálni. Fogyó népességünknek, zsugorodó iskolahálózatunknak a jövőre nézve semmilyen biztonságot nem ad, ráadásul az ide tervezett sportlétesítmények, a Farkas utcai templom szomszédságában működő sportpályához hasonlóan, zavarnák az alsóvárosi gyülekezet vallási életét, hitéletének csendjét.
A műemlék épületeknek és azok környezetének védelme mindenki számára kötelező, még magyar vezetőink számára is. Nem lenne szabad a Megyei Műemlékvédő Bizottság, ráadásul román szakembereinek tilalmát átlépve, Bukarestben jóváhagyatni az építési engedélyeket. Talán még nem késő összefogni a törvény betartatásáért!
Herepei tiszteletes szavaihoz visszatérve vegyük magunkra a bíztatást:
„ha kötelességedet megérted és telyesíted, édesen fogsz visszaemlékezni e templomra, s ezen órára midőn szent elhatározással a jövendőre állottál a multnak sírja felett.” Szabadság (Kolozsvár)
„… egy nép vallásos és szellemi miveltségének nincs jellemzőbb ismertetője, mint a templom és a temető. E két hely, melly egyedül van nyitva gazdagnak, szegénynek, mellyhez egyforma joga van az utolsónak szintúgy mint az elsőnek – közbirtok – s leghívebben tükrödzi az egésznek jellemét.”
Herepei Gergely tiszteletes úrnak 1845. november 2-án, a Kétágú templom építését megelőző 173 éves fatemplom bezáratása alkalmával, az utolsó istentiszteleten elhangzott beszédéből vettem az idézetet.
A tiszteletes úr és az adakozó hívek látomása és óhaja, hogy „mint poraiból megifjodva felelevenedett Phoenix, emelkedjék fel … egy dicsőségesebb templom.(…) És mind ez meg fog történni, csak egyesek légyünk és akarjunk, – mert egy nép akaratja erőss és csodát képes tenni. De fogtok-e akarni – fog-e mindenik közületek akarni? Jaj néked szerencsétlen nép, … mint sírjából feljáró halott fog megjelenni néked e templom álmaidban, s egykor a halálos ágynál szemre hányást tenni: – de ha kötelességedet megérted és telyesíted , édesen fogsz visszaemlékezni e templomra, s ezen órára midőn szent elhatározással a jövendőre állottál a multnak sírja felett.”
A nép akarata erős volt és csodát is tett, 1856-ra felépült a ma Kétágú templom néven ismert, Erdély egyik legszebb klasszicista stílusú temploma. Az ótemplom éppen a most megkezdett építkezés helyén állt. Búcsúztató szavai az újra, a Kétágúra is érvényesek.
Mára elfogyott volna a nép akarata és ereje? Napjainkból ennyire hiányoznak a csodák? A mai szószékről miért nem hangoznak el Herepei Gergely tiszteletes úr beszédéhez hasonló beszédek? A műemlék templom megcsúfolása miért csak az utóbbi hetekben, szinte a munkagépek megjelenésekor kapott nagyobb nyilvánosságot? A Szabadság hasábjain 2011. június 29-én, július 8-án, július 13-án és 14-én a megjelenő cikkek és riportok részletesen elénktárják mindazt, amit a templomról és a jelenlegi helyzetről tudnunk kell, tudnunk kellett volna. Miért csak most? Az ügy Strasbourgban van, mégis egyezkedünk, lemondunk, csereberélünk. Sok városát szerető embert lehetett volna egyetlen hívó szóval mozgósítani, mint ahogyan ez a Házsongárdi temető esetében megtörtént. Nagyon sokan vagyunk, akik vallásos és szellemi műveltségünk kifejezőjeként a Házsongárdi temető mellett a Kétágú templomért is helyt tudtunk volna állni. Az Agnus Dei (Isten Báránya) hogyan alakulhatott át egyszerű báránnyá, netalán juhvá? A nyomásgyakorlásnak számtalan törvényes eszköze van, amellyel a törvény, jelen esetben a műemlékvédelmi törvény betartatását ki lehetett volna (talán még ki lehet??) kényszeríteni, mint ahogyan ez Nagyváradon, a püspöki palota és a Lorántffy Gimnázium sporttelepe esetében meg is történt. A szászfenesi római katolikus műemlék templom melletti törvénytelen építkezést is meg lehetett állítani, akárcsak a bukaresti Szent József római katolikus székesegyház melletti építkezést. A templom szomszédságában élek, a gyülekezetnek tagja vagyok, miért csak a fent nevezett cikkekből és hosszas kérdezősködés után ismertem meg a fájó ügy részleteit? Imádságos álcával elkentük volna Isten Házának ügyét?
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes asszony, ha a vallásos műveltségnek híjával van is, vajon a szellemiekkel miért nem rendelkezik? Ha nem fáj neki a templomnak, mint Isten házának a megcsúfolása, akkor magas beosztásához illő szellemi műveltsége miért engedi meg, hogy fölülbírálja szakemberek véleményét, hogy áthágva a műemlékvédelmi törvényt, balkáni eszközökkel, a templomhoz megengedhetetlen közelségben, magasságával vetekedő magasságban, stílusában ordítóan elütő építmény felhúzásán fáradozzék.
A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség zöldövezetet megszüntető, tájba, városképbe hasító, a templomot örökre leárnyékoló új székhelyének építése azonban nemcsak műemlékes szempontokat vet fel. A magyar iskolák felügyeleti szervének vezetője, aki nemrég a Romániai Magyar Demokrata Szövetség érdekvédelmi tevékenységében magas tisztséget is elvállalt, milyen erkölcsi alapon szorgalmaz és kényszerít ki olyan székhelyet, amely jogilag még tisztázatlan, és évszázadokig magyar református egyházi tulajdonban levő telekre épül. Tudva tudja azt is, hogy a telek kényszerajándékozás útján került a tanügyminisztérium tulajdonába, és az épületbe majdan beköltöző intézmény nem közösségünket hivatott szolgálni. Fogyó népességünknek, zsugorodó iskolahálózatunknak a jövőre nézve semmilyen biztonságot nem ad, ráadásul az ide tervezett sportlétesítmények, a Farkas utcai templom szomszédságában működő sportpályához hasonlóan, zavarnák az alsóvárosi gyülekezet vallási életét, hitéletének csendjét.
A műemlék épületeknek és azok környezetének védelme mindenki számára kötelező, még magyar vezetőink számára is. Nem lenne szabad a Megyei Műemlékvédő Bizottság, ráadásul román szakembereinek tilalmát átlépve, Bukarestben jóváhagyatni az építési engedélyeket. Talán még nem késő összefogni a törvény betartatásáért!
Herepei tiszteletes szavaihoz visszatérve vegyük magunkra a bíztatást:
„ha kötelességedet megérted és telyesíted, édesen fogsz visszaemlékezni e templomra, s ezen órára midőn szent elhatározással a jövendőre állottál a multnak sírja felett.” Szabadság (Kolozsvár)
2011. július 20.
„Becsületgól” Apostunak
Négynyelvű műanyag táblával ragasztotta le tegnap reggel Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvezető alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke a kolozsvári Mátyás-szobor elé helyezett Iorga-táblát
Négynyelvű műanyag táblával ragasztotta le tegnap reggel Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvezető alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke a kolozsvári Mátyás-szobor elé helyezett Iorga-táblát.
A BKB felirata magyarul, románul, németül és angolul nevesítette a szoborcsoport mellékalakjait és utalást tett a magyar–román közös történelemre is. „Ezzel az akcióval be szerettük volna lőni a becsületgólt, mert úgy látjuk, hogy az illetékes vezetőink tehetetlenek az ügyben” – nyilatkozta lapunknak Hantz Péter.
Hantz Péter szerint a BKB műanyag táblájának szövege nem sérti a románságot. „A felirat a közös történelmünkre hívja fel a figyelmet. Megemlíti, hogy Ştefan cel Mare moldvai fejedelmet a székely csapatok is támogatták az 1475-ös vaslui csatában” – fogalmazott.
Hantz elmondta, nem számítanak megrovásra az önkormányzat részéről, mert a Iorga-idézetet viselő táblát is törvénytelenül helyezték el a szoborcsoport elé. „Valójában mi egy nem létező táblát ragasztottunk le” – magyarázta. A BKB feliratát egyébként a városháza alkalmazottai már a reggeli órákban eltávolították.
László Attila, Kolozsvár alpolgármestere a lapunknak az ügyről elmondta: ez az akció csak megerősíti azt a véleményét, hogy ideje lenne mindenféle táblát eltávolítani a szoborcsoport körül. „Így nem lenne senkinek semmilyen indítéka magamutogató akciókat kezdeményezni és kivitelezni” – kommentálta az ÚMSZ-nek a BKB-akciót az alpolgármester.
Amint arról lapunkban már beszámoltunk, a Iorga-idézetes bronztábla május 23-án jelent meg a Mátyás-szoborcsoport előtt. Kelemen Hunor kulturális miniszter két alkalommal levélben kérte Sorin Apostu kolozsvári polgármestert, hogy távolíttassa el a táblát, az elöljáró azonban erre nem volt hajlandó. A kulturális tárca vezetője kijelentette: a rendőrség és az igazságszolgáltatás elé fogja vinni az ügyet. Debreczeni Hajnal, a kulturális miniszter sajtótanácsosa lapunk megkeresésére elmondta, a minisztérium ma hozza nyilvánosságra, milyen további lépéseket tesz a Iorga-tábla eltávolítása érdekében.
A tábla körüli botrány egyébként már odáig fajult, hogy Horea Uioreanu liberális képviselő nemrégiben kijelentette: a kolozsvári városi önkormányzat fizesse vissza azt a 400 ezer eurót, amivel Magyarország hozzájárult a Mátyás-szobor restaurálásához, mivel így „megoldódna a Iorga-idézetes tábla miatt keletkezett helyi konfliktus” és a magyar államnak nem lenne több oka arra, hogy „meghúzza a kolozsvári önkormányzat fülét”.
Szőcs Géza, a magyar kormány kultúráért felelős államtitkára ezzel kapcsolatban kifejtette: Magyarország egy szimbólum- értékű műalkotás felújítását vállalta, nem pedig egy propagandaeszközét, így fel sem vetődhet az a kérdés, hogy Románia esetleg visszafizesse a magyar félnek a restaurálás költségeinek őt terhelő részét.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)
Négynyelvű műanyag táblával ragasztotta le tegnap reggel Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvezető alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke a kolozsvári Mátyás-szobor elé helyezett Iorga-táblát
Négynyelvű műanyag táblával ragasztotta le tegnap reggel Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvezető alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke a kolozsvári Mátyás-szobor elé helyezett Iorga-táblát.
A BKB felirata magyarul, románul, németül és angolul nevesítette a szoborcsoport mellékalakjait és utalást tett a magyar–román közös történelemre is. „Ezzel az akcióval be szerettük volna lőni a becsületgólt, mert úgy látjuk, hogy az illetékes vezetőink tehetetlenek az ügyben” – nyilatkozta lapunknak Hantz Péter.
Hantz Péter szerint a BKB műanyag táblájának szövege nem sérti a románságot. „A felirat a közös történelmünkre hívja fel a figyelmet. Megemlíti, hogy Ştefan cel Mare moldvai fejedelmet a székely csapatok is támogatták az 1475-ös vaslui csatában” – fogalmazott.
Hantz elmondta, nem számítanak megrovásra az önkormányzat részéről, mert a Iorga-idézetet viselő táblát is törvénytelenül helyezték el a szoborcsoport elé. „Valójában mi egy nem létező táblát ragasztottunk le” – magyarázta. A BKB feliratát egyébként a városháza alkalmazottai már a reggeli órákban eltávolították.
László Attila, Kolozsvár alpolgármestere a lapunknak az ügyről elmondta: ez az akció csak megerősíti azt a véleményét, hogy ideje lenne mindenféle táblát eltávolítani a szoborcsoport körül. „Így nem lenne senkinek semmilyen indítéka magamutogató akciókat kezdeményezni és kivitelezni” – kommentálta az ÚMSZ-nek a BKB-akciót az alpolgármester.
Amint arról lapunkban már beszámoltunk, a Iorga-idézetes bronztábla május 23-án jelent meg a Mátyás-szoborcsoport előtt. Kelemen Hunor kulturális miniszter két alkalommal levélben kérte Sorin Apostu kolozsvári polgármestert, hogy távolíttassa el a táblát, az elöljáró azonban erre nem volt hajlandó. A kulturális tárca vezetője kijelentette: a rendőrség és az igazságszolgáltatás elé fogja vinni az ügyet. Debreczeni Hajnal, a kulturális miniszter sajtótanácsosa lapunk megkeresésére elmondta, a minisztérium ma hozza nyilvánosságra, milyen további lépéseket tesz a Iorga-tábla eltávolítása érdekében.
A tábla körüli botrány egyébként már odáig fajult, hogy Horea Uioreanu liberális képviselő nemrégiben kijelentette: a kolozsvári városi önkormányzat fizesse vissza azt a 400 ezer eurót, amivel Magyarország hozzájárult a Mátyás-szobor restaurálásához, mivel így „megoldódna a Iorga-idézetes tábla miatt keletkezett helyi konfliktus” és a magyar államnak nem lenne több oka arra, hogy „meghúzza a kolozsvári önkormányzat fülét”.
Szőcs Géza, a magyar kormány kultúráért felelős államtitkára ezzel kapcsolatban kifejtette: Magyarország egy szimbólum- értékű műalkotás felújítását vállalta, nem pedig egy propagandaeszközét, így fel sem vetődhet az a kérdés, hogy Románia esetleg visszafizesse a magyar félnek a restaurálás költségeinek őt terhelő részét.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. július 20.
Bolyai Nyári Akadémia-rajt
A magyar oktatásügyi államtitkár is részt vesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Bolyai Nyári Akadémia programjain. Hoffman Rózsa ma a pedagógusi hivatásról tart előadást a csíkszeredai Sapientia EMTE aulájában
A magyar oktatásügyi államtitkár is részt vesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Bolyai Nyári Akadémia programjain. Hoffman Rózsa ma a pedagógusi hivatásról tart előadást a csíkszeredai Sapientia EMTE aulájában.
A hét elején megkezdődött pedagógus-továbbképző a gyakorlati műhelymunkára összpontosít. A Kolozs megyei Válaszúton népzene, néptánc, kézműves programok indultak – ezekre például jelentősen többen jelentkeztek, mint ahány meghirdetett hely volt. Szintén gyakorlati órákat tartanak Székelyudvarhelyen, ahol a hangszerhasználattal, az ének-zene tanításával, továbbá a kórusvezetés műhelytitkaival ismerkedhetnek a résztvevők.
Elméleti órák zajlanak Kolozsváron, itt folyik például a református vallástanárok továbbképzése, az általános és középiskolai matematikatanárok számára meghirdetett, Matematika tanítása című tanfolyam, valamint a magyartanárok számára rendezett Magyar nyelv és irodalom tanítása című képzés. Segesváron a földrajz szakos pedagógusok vesznek részt tapasztalatcserén.
Csíkszeredában a római katolikus vallástanárok továbbképzése tart, és itt dolgoznak együtt a testnevelés, a kémia, a román nyelv és irodalom szakos tanárok. Szintén Csíkszeredában, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában ismerkedhetnek a pedagógusok az interaktív tábla és multimédiás eszközök nyújtotta lehetőségekkel. Az idei év újdonsága, hogy a nyári képzés akkreditált oklevelet biztosít. A tanfolyamokon összesen 612 érdeklődő vesz részt. Új Magyar Szó (Bukarest)
A magyar oktatásügyi államtitkár is részt vesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Bolyai Nyári Akadémia programjain. Hoffman Rózsa ma a pedagógusi hivatásról tart előadást a csíkszeredai Sapientia EMTE aulájában
A magyar oktatásügyi államtitkár is részt vesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Bolyai Nyári Akadémia programjain. Hoffman Rózsa ma a pedagógusi hivatásról tart előadást a csíkszeredai Sapientia EMTE aulájában.
A hét elején megkezdődött pedagógus-továbbképző a gyakorlati műhelymunkára összpontosít. A Kolozs megyei Válaszúton népzene, néptánc, kézműves programok indultak – ezekre például jelentősen többen jelentkeztek, mint ahány meghirdetett hely volt. Szintén gyakorlati órákat tartanak Székelyudvarhelyen, ahol a hangszerhasználattal, az ének-zene tanításával, továbbá a kórusvezetés műhelytitkaival ismerkedhetnek a résztvevők.
Elméleti órák zajlanak Kolozsváron, itt folyik például a református vallástanárok továbbképzése, az általános és középiskolai matematikatanárok számára meghirdetett, Matematika tanítása című tanfolyam, valamint a magyartanárok számára rendezett Magyar nyelv és irodalom tanítása című képzés. Segesváron a földrajz szakos pedagógusok vesznek részt tapasztalatcserén.
Csíkszeredában a római katolikus vallástanárok továbbképzése tart, és itt dolgoznak együtt a testnevelés, a kémia, a román nyelv és irodalom szakos tanárok. Szintén Csíkszeredában, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában ismerkedhetnek a pedagógusok az interaktív tábla és multimédiás eszközök nyújtotta lehetőségekkel. Az idei év újdonsága, hogy a nyári képzés akkreditált oklevelet biztosít. A tanfolyamokon összesen 612 érdeklődő vesz részt. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. július 20.
Markó-vizit az ÚMSZ-nél
Szerkesztőségünkbe látogatott tegnap a miniszterelnök-helyettes
Többek közt újságolvasási szokásairól kérdeztük Markó Béla miniszterelnökhelyettest, aki tegnap az Új Magyar Szó szerkesztőségébe látogatott.
„Bár azt nem állítom, hogy az Új Magyar Szó minden lapszámát átforgatom, a miniszterelnök-helyettesi kabinetben készülő lapszemle révén naponta látom, hogy mi jelenik meg a lapban, mire reagál az Új Magyar Szó, mi az aznapi sajtótéma” – fejtette ki a tegnap lapunk szerkesztőségébe látogató Markó Béla miniszterelnökhelyettes. Markót többek közt újságolvasási szokásairól kérdeztük. Mint elárulta, ő maga ilyen szempontból „konzervatív”, minthogy az internet előretörése ellenére továbbra is a nyomtatott betű híve.
„A hagyományos sajtótermékek híve vagyok” – mondta Markó Béla szerkesztőségünkben
„Online nem nagyon szeretek olvasni, néha-néha elolvasok ezt-azt, főleg magyarországi dolgokat, olyasmit, amit nem tudok a kezembe venni. Az Új Magyar Szóból főleg a hétvégi számokat veszem kézbe, papíron, a csütörtöki-pénteki számot, otthon, Marosvásárhelyen. Tartalmas és jó a lap, ezt még azok a politikus kollégák is elismerik, akik néha indulatoskodnak, attól függően, hogy szereti őket az Új Magyar Szó, vagy nem szereti, hogy nekik tetsző vagy kevésbé tetsző dolgok jelennek meg róluk a lapban” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ volt szövetségi elnöke szerkesztőségünkben az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról, a romániai kormánykoalíció várható sorsáról, a „Borbély-ügyről”, illetve arról beszélgetett az Új Magyar Szó újságíróival, hogy lehet-e kormányüléseken szonetteket írni. A Markó Bélával készült interjút következő lapszámunkban közöljük. Új Magyar Szó (Bukarest)
Szerkesztőségünkbe látogatott tegnap a miniszterelnök-helyettes
Többek közt újságolvasási szokásairól kérdeztük Markó Béla miniszterelnökhelyettest, aki tegnap az Új Magyar Szó szerkesztőségébe látogatott.
„Bár azt nem állítom, hogy az Új Magyar Szó minden lapszámát átforgatom, a miniszterelnök-helyettesi kabinetben készülő lapszemle révén naponta látom, hogy mi jelenik meg a lapban, mire reagál az Új Magyar Szó, mi az aznapi sajtótéma” – fejtette ki a tegnap lapunk szerkesztőségébe látogató Markó Béla miniszterelnökhelyettes. Markót többek közt újságolvasási szokásairól kérdeztük. Mint elárulta, ő maga ilyen szempontból „konzervatív”, minthogy az internet előretörése ellenére továbbra is a nyomtatott betű híve.
„A hagyományos sajtótermékek híve vagyok” – mondta Markó Béla szerkesztőségünkben
„Online nem nagyon szeretek olvasni, néha-néha elolvasok ezt-azt, főleg magyarországi dolgokat, olyasmit, amit nem tudok a kezembe venni. Az Új Magyar Szóból főleg a hétvégi számokat veszem kézbe, papíron, a csütörtöki-pénteki számot, otthon, Marosvásárhelyen. Tartalmas és jó a lap, ezt még azok a politikus kollégák is elismerik, akik néha indulatoskodnak, attól függően, hogy szereti őket az Új Magyar Szó, vagy nem szereti, hogy nekik tetsző vagy kevésbé tetsző dolgok jelennek meg róluk a lapban” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ volt szövetségi elnöke szerkesztőségünkben az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról, a romániai kormánykoalíció várható sorsáról, a „Borbély-ügyről”, illetve arról beszélgetett az Új Magyar Szó újságíróival, hogy lehet-e kormányüléseken szonetteket írni. A Markó Bélával készült interjút következő lapszámunkban közöljük. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. július 20.
Népszámlálás előtt
A polgármesteri hivatal akkor sem küldhetett volna magyarul beszélő alkalmazottat, ha történetesen akar.
Kati néni kétségbeesetten kopog be a szomszédba.
– Erzsi, itthon vagy? Nem boldogulok a „doamnával”.
A „doamna” az önkormányzattól érkezett kérdezőbiztos, aki a mezőgazdasági összeírást végzi. Erzsi a kezébe veszi a félig kitöltött adatlapot, majd meglepetten néz az előtte álló töpörödött asszonyra. – Kati néném, van magának hat hektár búzája?!
A nyolcvanötöt is elmúlta, ráadásul özvegy, mióta Misi bácsi pár éve „itt hagyta”. A „doamna” és Erzsi aztán tisztázzák, hogy Kati néninek nem hat hektár búzája van, hanem ugyanennyi vetetlen földje; nem is búzát mondott (grâu), hanem azt bizonygatta, hogy nehéz (greu) egy özvegyasszonynak egyedül bármit kezdeni hat hektár szántóval.
Kati néni annak idején a téesznél dolgozó gépkezelőktől ellesett pár román szót. Nemcsak a búzát tanulta meg románul, hanem egyebeket is, de egész mondatokra nem telik, a szlávos magánhangzókra pedig végképp nem áll rá a nyelve. Hiába erőlködik, csak a nehézség „domborodik ki”.
A szomszéd legalább érti. Azt már kevésbé, hogyan küldhetett az önkormányzat magyarul nem tudó adatgyűjtő biztost a színmagyar faluba, ahol az idősebbje Kati nénihez hasonlóan nem beszél románul. Pedig az önkormányzatnál ugyancsak tisztában kell lenniük a helyi viszonyokkal. Az alpolgármester korábban két mandátumot „teljesített” első emberként, ráadásul polgármesteri megbízatása egybeesett a közigazgatási törvény elfogadásával. Ha máskor nem, hát a jogszabály alkalmazása során, a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésekor szembesülnie kellett az etnikai arányokkal. A mezőgazdasági összeírás az év elején lejárt. Valami azt súgja, hogy sok helyütt, ha nem akadt egy-egy Erzsi, az adatok nem tükrözik a valódi valóságot. Nagyobb baj, hogy – ahogy talán sok más esetben - a polgármesteri hivatal akkor sem küldhetett volna magyarul beszélő alkalmazottat, ha történetesen akar. Kati néni faluja olyan községhez tartozik, ahol a lakosok negyven százaléka magyar anyanyelvű, ennek ellenére az önkormányzat alkalmazottai között egyetlen magyar sem akad. Pedig fontos lenne, immár az őszi népszámlálás szempontjából. A kérdezőbiztosok ugyanis többnyire a polgármesteri hivatal alkalmazottai közül kerülnek ki. Hiába toboroz hivatalosan a statisztikai hivatal, a „néptanácsnál” az érintetteknek gondjuk van rá, hogy a felhívás ne kerüljön „illetéktelen” szemek elé. Szándékosan hagytam ki a község nevét - nem fontos, és sajnos nem is példa nélküli.
Az adatgyűjtő etnikai hovatartozása több szempontból fontos. Mindenekelőtt azért, mert a kisebbségi lakosságra többféle nyomás nehezedhet. Ilyen próbálkozásra már volt példa a próbanépszámlálás idején. Marius Paşcan Maros megyei prefektus felszólította a vidék lakosait, vallják magukat székelynek vagy éppen csángónak, lelkiismeretük szerint.
Remélhetőleg ez esetben „pusztán” pszichológiai nyomásról beszélhetünk, konkrét következmények nélkül, hiszen a csángót és a székelyt végső soron vélhetően a magyarok közé sorolják. A népszámlálást előkészítő bizottságban az RMDSZ fontos eredményeket ért el, de a legjelentősebb kétségkívül ez lenne. De például a vegyes családoknál egyáltalán nem mindegy, hogy magyar vagy román ember teszi fel a kérdéseket, és tölti ki az űrlapot.
Érdemes észben tartani: a nyelvhasználati jogok gyakorlása az etnikai arányok függvénye. És vannak bíztató trendek. A Székely István vezette RMDSZ népszámlálási munkacsoport becslései szerint ezt lehet az első népszámlálás a rendszerváltás után, amikor a magyarok aránya nem csökken. Több tényezőt is felsoroltak. Noha 8,5 százalékos asszimilációs rátával számolnak – azaz száz vegyes családból való gyermek közül 8,5 románnak vallja magát a népszámláláskor -, úgy vélik, az asszimilációs veszteséget kompenzálni tudja, hogy a magyar lakosok közül kevesebben vállalnak tartósan külföldön munkát, illetve a gyermekvállalási hajlandóság is magasabb, mint a többség körében. Kár lenne, ha bizonyos nyelvi jogokat azért nem gyakorolhatnánk, mert nem figyeltünk oda/eléggé a népszámlálás előkészítésére.
Szőcs Levente. Új Magyar Szó (Bukarest)
A polgármesteri hivatal akkor sem küldhetett volna magyarul beszélő alkalmazottat, ha történetesen akar.
Kati néni kétségbeesetten kopog be a szomszédba.
– Erzsi, itthon vagy? Nem boldogulok a „doamnával”.
A „doamna” az önkormányzattól érkezett kérdezőbiztos, aki a mezőgazdasági összeírást végzi. Erzsi a kezébe veszi a félig kitöltött adatlapot, majd meglepetten néz az előtte álló töpörödött asszonyra. – Kati néném, van magának hat hektár búzája?!
A nyolcvanötöt is elmúlta, ráadásul özvegy, mióta Misi bácsi pár éve „itt hagyta”. A „doamna” és Erzsi aztán tisztázzák, hogy Kati néninek nem hat hektár búzája van, hanem ugyanennyi vetetlen földje; nem is búzát mondott (grâu), hanem azt bizonygatta, hogy nehéz (greu) egy özvegyasszonynak egyedül bármit kezdeni hat hektár szántóval.
Kati néni annak idején a téesznél dolgozó gépkezelőktől ellesett pár román szót. Nemcsak a búzát tanulta meg románul, hanem egyebeket is, de egész mondatokra nem telik, a szlávos magánhangzókra pedig végképp nem áll rá a nyelve. Hiába erőlködik, csak a nehézség „domborodik ki”.
A szomszéd legalább érti. Azt már kevésbé, hogyan küldhetett az önkormányzat magyarul nem tudó adatgyűjtő biztost a színmagyar faluba, ahol az idősebbje Kati nénihez hasonlóan nem beszél románul. Pedig az önkormányzatnál ugyancsak tisztában kell lenniük a helyi viszonyokkal. Az alpolgármester korábban két mandátumot „teljesített” első emberként, ráadásul polgármesteri megbízatása egybeesett a közigazgatási törvény elfogadásával. Ha máskor nem, hát a jogszabály alkalmazása során, a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésekor szembesülnie kellett az etnikai arányokkal. A mezőgazdasági összeírás az év elején lejárt. Valami azt súgja, hogy sok helyütt, ha nem akadt egy-egy Erzsi, az adatok nem tükrözik a valódi valóságot. Nagyobb baj, hogy – ahogy talán sok más esetben - a polgármesteri hivatal akkor sem küldhetett volna magyarul beszélő alkalmazottat, ha történetesen akar. Kati néni faluja olyan községhez tartozik, ahol a lakosok negyven százaléka magyar anyanyelvű, ennek ellenére az önkormányzat alkalmazottai között egyetlen magyar sem akad. Pedig fontos lenne, immár az őszi népszámlálás szempontjából. A kérdezőbiztosok ugyanis többnyire a polgármesteri hivatal alkalmazottai közül kerülnek ki. Hiába toboroz hivatalosan a statisztikai hivatal, a „néptanácsnál” az érintetteknek gondjuk van rá, hogy a felhívás ne kerüljön „illetéktelen” szemek elé. Szándékosan hagytam ki a község nevét - nem fontos, és sajnos nem is példa nélküli.
Az adatgyűjtő etnikai hovatartozása több szempontból fontos. Mindenekelőtt azért, mert a kisebbségi lakosságra többféle nyomás nehezedhet. Ilyen próbálkozásra már volt példa a próbanépszámlálás idején. Marius Paşcan Maros megyei prefektus felszólította a vidék lakosait, vallják magukat székelynek vagy éppen csángónak, lelkiismeretük szerint.
Remélhetőleg ez esetben „pusztán” pszichológiai nyomásról beszélhetünk, konkrét következmények nélkül, hiszen a csángót és a székelyt végső soron vélhetően a magyarok közé sorolják. A népszámlálást előkészítő bizottságban az RMDSZ fontos eredményeket ért el, de a legjelentősebb kétségkívül ez lenne. De például a vegyes családoknál egyáltalán nem mindegy, hogy magyar vagy román ember teszi fel a kérdéseket, és tölti ki az űrlapot.
Érdemes észben tartani: a nyelvhasználati jogok gyakorlása az etnikai arányok függvénye. És vannak bíztató trendek. A Székely István vezette RMDSZ népszámlálási munkacsoport becslései szerint ezt lehet az első népszámlálás a rendszerváltás után, amikor a magyarok aránya nem csökken. Több tényezőt is felsoroltak. Noha 8,5 százalékos asszimilációs rátával számolnak – azaz száz vegyes családból való gyermek közül 8,5 románnak vallja magát a népszámláláskor -, úgy vélik, az asszimilációs veszteséget kompenzálni tudja, hogy a magyar lakosok közül kevesebben vállalnak tartósan külföldön munkát, illetve a gyermekvállalási hajlandóság is magasabb, mint a többség körében. Kár lenne, ha bizonyos nyelvi jogokat azért nem gyakorolhatnánk, mert nem figyeltünk oda/eléggé a népszámlálás előkészítésére.
Szőcs Levente. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. július 20.
Tusványos üzenőfüzetté vált – 22 év - A Fidesz önmagába zárkózott a Bálványosi Nyári Szabadegytemen
A rendszerváltozás idején a magyar–magyar, illetve a magyar–román párbeszéd fórumaként indult a Bálványosi Nyári Szabadegyetem, amelyen az első években magam is részt vettem, hiszen akkor még, a Fidesz liberális párti „pubertáskorában” semmiféle kirekesztés nem volt jellemző – mondta a Népszabadságnak Törzsök Erika szociológus, kisebbségi szakértő.
– Az akkori politikai légkörben sok kérdésben hasonlóan gondolkodtunk, s kis idővel a diktatúra után más volt még a bátorság jelentése is.
A különböző csoportok kezdetben a román–magyar történelmi megbékélés részeként határozták meg a szabadegyetemet, az évek múlásával azonban a tábor célja is, szervezői is sokat változtak. Az első változás a 90-es évek végén következett be, amikor is – az időközben Tusnádfürdőre költözött tábor – a román–magyar párbeszéd nem hivatalos fórumává lépett elő. A 90-es évek elején a résztvevőket a román és más kelet-középeurópai társadalmakat foglalkoztató kérdések érdekelték, mint a privatizáció, a jogbiztonság, az igaz ságtétel, az állam–egyház viszonya, a média szerepe, a kisebbségvédelem. Később szóba kerül a helyi önigazgatás kérdése, az oktatás, a kultúra problémái, s a 90-es évek közepén számos előadás hangzik el Magyarország és Románia euroatlanti integrációj, 2011ával kapcsolatban. A tábor még ekkor sem kizárólagos, de azért már látszik, hogy a témák a regionalizmustól eljutnak 2001-re a státustörvényig.
A tavalyi tábor fő témája a Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése volt, s egy tanulságos epizód zajlott a hallgatóság szeme előtt. Amikor a meghívott román államfő, Traian Basescu nyílt színen visszautasította a székelyföldi autonómiaköveteléseket, a mellette ülő magyar miniszterelnök néma maradt. A kisebbségvédelmet máskor – persze jobbára hazai környezetben – éles fegyverként forgató Orbán Viktor román földön fontosabbnak tartja az azonos pártcsaládhoz tartozást, mint a székelyföldi autonómiáért való csatározást. A jelenlévők előtt napnál világosabb, hogy az önmagába zárkózó Fidesz-vezetés számára Tusnádfürdő üzenetfüzetté válik, Székelyföldről jobbára hazabeszél.
Onnan fogalmazza meg Orbán Viktor azt a súlyos történelmi vádat, hogy a „magyar baloldal mindig rátört nemzetére”, a tavalyi üzenetét pedig érdemes szó szerint idézni: „A baloldali-neoliberális közösség mindent elvett az ország lakosságától, amit az elmúlt időszakban közösen felépített. Elvették a megtakarított nyugdíjakat, a közbiztonságot, az egészségügyet, a szociális és családbarát intézkedéseket, a nemzeti összetartozás élményét és a demokráciába vetett hitet.” Ez a 2010-es orbáni mondat 2011-ben különös akusztikát kap.
Seres Attila. Népszabadság
A rendszerváltozás idején a magyar–magyar, illetve a magyar–román párbeszéd fórumaként indult a Bálványosi Nyári Szabadegyetem, amelyen az első években magam is részt vettem, hiszen akkor még, a Fidesz liberális párti „pubertáskorában” semmiféle kirekesztés nem volt jellemző – mondta a Népszabadságnak Törzsök Erika szociológus, kisebbségi szakértő.
– Az akkori politikai légkörben sok kérdésben hasonlóan gondolkodtunk, s kis idővel a diktatúra után más volt még a bátorság jelentése is.
A különböző csoportok kezdetben a román–magyar történelmi megbékélés részeként határozták meg a szabadegyetemet, az évek múlásával azonban a tábor célja is, szervezői is sokat változtak. Az első változás a 90-es évek végén következett be, amikor is – az időközben Tusnádfürdőre költözött tábor – a román–magyar párbeszéd nem hivatalos fórumává lépett elő. A 90-es évek elején a résztvevőket a román és más kelet-középeurópai társadalmakat foglalkoztató kérdések érdekelték, mint a privatizáció, a jogbiztonság, az igaz ságtétel, az állam–egyház viszonya, a média szerepe, a kisebbségvédelem. Később szóba kerül a helyi önigazgatás kérdése, az oktatás, a kultúra problémái, s a 90-es évek közepén számos előadás hangzik el Magyarország és Románia euroatlanti integrációj, 2011ával kapcsolatban. A tábor még ekkor sem kizárólagos, de azért már látszik, hogy a témák a regionalizmustól eljutnak 2001-re a státustörvényig.
A tavalyi tábor fő témája a Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése volt, s egy tanulságos epizód zajlott a hallgatóság szeme előtt. Amikor a meghívott román államfő, Traian Basescu nyílt színen visszautasította a székelyföldi autonómiaköveteléseket, a mellette ülő magyar miniszterelnök néma maradt. A kisebbségvédelmet máskor – persze jobbára hazai környezetben – éles fegyverként forgató Orbán Viktor román földön fontosabbnak tartja az azonos pártcsaládhoz tartozást, mint a székelyföldi autonómiáért való csatározást. A jelenlévők előtt napnál világosabb, hogy az önmagába zárkózó Fidesz-vezetés számára Tusnádfürdő üzenetfüzetté válik, Székelyföldről jobbára hazabeszél.
Onnan fogalmazza meg Orbán Viktor azt a súlyos történelmi vádat, hogy a „magyar baloldal mindig rátört nemzetére”, a tavalyi üzenetét pedig érdemes szó szerint idézni: „A baloldali-neoliberális közösség mindent elvett az ország lakosságától, amit az elmúlt időszakban közösen felépített. Elvették a megtakarított nyugdíjakat, a közbiztonságot, az egészségügyet, a szociális és családbarát intézkedéseket, a nemzeti összetartozás élményét és a demokráciába vetett hitet.” Ez a 2010-es orbáni mondat 2011-ben különös akusztikát kap.
Seres Attila. Népszabadság
2011. július 21.
Bemutatták az Erdélyi Magyar Néppárt programtervezetét Tusnádfürdőn
Az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményezői mindenképpen megfellebbezik a párt bejegyzését elutasító bírósági döntést, ha annak indoklását írásban is megkapják – mondta csütörtökön Tusnádfürdőn Toró T. Tibor, az EMNP ideiglenes elnökségének elnöke.
A 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében külön beszélgetést szenteltek a témának, tekintettel arra, hogy a bukaresti törvényszék a napokban elutasította a létrehozandó romániai magyar párt bejegyzési kérelmét. Jelezte: mindenképpen megfellebbezik a párt bejegyzését elutasító bírósági döntést, ha az indoklást írásban is megkapják. „Reméljük, hogy a romániai jogállam eléggé konszolidálódott már ahhoz, hogy harmincezer ember akaratát ne lehessen csak úgy lesöpörni az asztalról” – jelentette ki Toró T. Tibor, emlékeztetve arra, hogy körülbelül ennyien adták támogató aláírásukat a bejegyzéshez.
Elmondta: a bejegyzés alatt álló párt a temesvári protestáló szellemet tekinti programja eszmei kiindulópontjának. Ezzel utalt arra, hogy az új szervezet Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament alelnökének, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének a szellemiségét szeretné képviselni. Toró T. Tibor szerint az EMNP az erdélyi magyar politikai szervezetek közötti verseny és az összefogás helyes arányát szeretné meghonosítani, vissza szeretné hozni a konszenzusra törekvő döntéshozatalt az erdélyi politikába. Az erdélyi magyar közösségnek szánt források elosztásában az EMNP az együttes döntési eljárások intézményesítését szeretné elérni.
Az EMNP Románia közigazgatási átalakítását az aszimmetrikus regionalizmus alapján képzeli el. Mint elhangzott, ez csakis akkor lehetséges, ha Románia küszöbön álló alkotmányos reformja lehetőséget nyit erre. Toró felvázolta a párt készülő programjának öt alapértékét. Ezek: a szabadság, a család, a hagyomány, a magyar nemzethez tartozás, valamint a kereszténység morális értékeit magába foglaló demokrácia. Úgy vélte, a megfogyatkozott erdélyi magyar közösség rendelkezik elegendő potenciállal ahhoz, hogy meghatározza a jövőjét. Az alakuló párt ideiglenes regionális elnökei az egyes régiókat érintő célokat is megemlítették.
A Partiumot képviselő Zatykó Gyula kijelentette: az a cél, hogy a magyar gazdasági tér a határ romániai oldalára is kiterjedjen. Ennek fontos eszköze lenne – mondta –, hogy beinduljon a közszállítás a határ két oldalán fekvő települések között. A Székelyföldet képviselő Papp Előd a régió területi autonómiájának az elérését tekintette a legfontosabb célnak. Kijelentette: fontos lenne, hogy a régió ásványkincsei fölött is a régió lakói rendelkezzenek. Kérdésre válaszolva Toró T. Tibor elmondta, hogy szívesen vállalnák „az erdélyi Fidesz” címkét, erre azonban még nem szolgáltak rá. A magyarországi kormánypártokkal stratégiai partnerség kialakítására törekednek – tette hozzá. Toró azt is megjegyezte: van mit tanulni a Fidesztől, hiszen Európa legsikeresebb néppártja. MTI. Erdély.ma
Az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményezői mindenképpen megfellebbezik a párt bejegyzését elutasító bírósági döntést, ha annak indoklását írásban is megkapják – mondta csütörtökön Tusnádfürdőn Toró T. Tibor, az EMNP ideiglenes elnökségének elnöke.
A 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében külön beszélgetést szenteltek a témának, tekintettel arra, hogy a bukaresti törvényszék a napokban elutasította a létrehozandó romániai magyar párt bejegyzési kérelmét. Jelezte: mindenképpen megfellebbezik a párt bejegyzését elutasító bírósági döntést, ha az indoklást írásban is megkapják. „Reméljük, hogy a romániai jogállam eléggé konszolidálódott már ahhoz, hogy harmincezer ember akaratát ne lehessen csak úgy lesöpörni az asztalról” – jelentette ki Toró T. Tibor, emlékeztetve arra, hogy körülbelül ennyien adták támogató aláírásukat a bejegyzéshez.
Elmondta: a bejegyzés alatt álló párt a temesvári protestáló szellemet tekinti programja eszmei kiindulópontjának. Ezzel utalt arra, hogy az új szervezet Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament alelnökének, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének a szellemiségét szeretné képviselni. Toró T. Tibor szerint az EMNP az erdélyi magyar politikai szervezetek közötti verseny és az összefogás helyes arányát szeretné meghonosítani, vissza szeretné hozni a konszenzusra törekvő döntéshozatalt az erdélyi politikába. Az erdélyi magyar közösségnek szánt források elosztásában az EMNP az együttes döntési eljárások intézményesítését szeretné elérni.
Az EMNP Románia közigazgatási átalakítását az aszimmetrikus regionalizmus alapján képzeli el. Mint elhangzott, ez csakis akkor lehetséges, ha Románia küszöbön álló alkotmányos reformja lehetőséget nyit erre. Toró felvázolta a párt készülő programjának öt alapértékét. Ezek: a szabadság, a család, a hagyomány, a magyar nemzethez tartozás, valamint a kereszténység morális értékeit magába foglaló demokrácia. Úgy vélte, a megfogyatkozott erdélyi magyar közösség rendelkezik elegendő potenciállal ahhoz, hogy meghatározza a jövőjét. Az alakuló párt ideiglenes regionális elnökei az egyes régiókat érintő célokat is megemlítették.
A Partiumot képviselő Zatykó Gyula kijelentette: az a cél, hogy a magyar gazdasági tér a határ romániai oldalára is kiterjedjen. Ennek fontos eszköze lenne – mondta –, hogy beinduljon a közszállítás a határ két oldalán fekvő települések között. A Székelyföldet képviselő Papp Előd a régió területi autonómiájának az elérését tekintette a legfontosabb célnak. Kijelentette: fontos lenne, hogy a régió ásványkincsei fölött is a régió lakói rendelkezzenek. Kérdésre válaszolva Toró T. Tibor elmondta, hogy szívesen vállalnák „az erdélyi Fidesz” címkét, erre azonban még nem szolgáltak rá. A magyarországi kormánypártokkal stratégiai partnerség kialakítására törekednek – tette hozzá. Toró azt is megjegyezte: van mit tanulni a Fidesztől, hiszen Európa legsikeresebb néppártja. MTI. Erdély.ma
2011. július 21.
Minisztériumi feljelentés a Mátyás-szobor ügyében
Büntetőeljárás indítását kérte a kulturális és örökségvédelmi minisztérium az ügyészségtől a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport elé helyezett, vitatott tábla miatt.
A Kelemen Hunor tárcavezető által aláírt dokumentum eljárás indítását kéri a kolozsvári polgármesteri hivatal által törvényellenesen kihelyezett tábla miatt. A feljelentést a kolozsvári ügyészséghez küldte a minisztérium. Korábban a szaktárca többször felszólította a polgármesteri hivatalt a tábla eltávolítására, de hasztalanul. A nemrégiben restaurált szoborcsoport – a költségeket Románia és Magyarország fele-fele arányban finanszírozta – talapzata elé a kolozsvári önkormányzat május 23-án táblát helyezett el, amelyen Nicolae Iorga történész sorai olvashatók: "A csatákban győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult." A feljelentésben a minisztérium felhívta a figyelmet arra, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó táblát műemlékvédelmi szakhatósági és építkezési engedély nélkül tették ki a szoborcsoport elé, ami ellentmond a hatályos törvénynek, miszerint engedélyköteles minden olyan beavatkozás, amely egy műemléken történik. A különleges művészeti, tudományos vagy történelmi értékű javak ellen elkövetett beavatkozás bűntette egytől tíz évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Büntetőeljárás indítását kérte a kulturális és örökségvédelmi minisztérium az ügyészségtől a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport elé helyezett, vitatott tábla miatt.
A Kelemen Hunor tárcavezető által aláírt dokumentum eljárás indítását kéri a kolozsvári polgármesteri hivatal által törvényellenesen kihelyezett tábla miatt. A feljelentést a kolozsvári ügyészséghez küldte a minisztérium. Korábban a szaktárca többször felszólította a polgármesteri hivatalt a tábla eltávolítására, de hasztalanul. A nemrégiben restaurált szoborcsoport – a költségeket Románia és Magyarország fele-fele arányban finanszírozta – talapzata elé a kolozsvári önkormányzat május 23-án táblát helyezett el, amelyen Nicolae Iorga történész sorai olvashatók: "A csatákban győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult." A feljelentésben a minisztérium felhívta a figyelmet arra, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó táblát műemlékvédelmi szakhatósági és építkezési engedély nélkül tették ki a szoborcsoport elé, ami ellentmond a hatályos törvénynek, miszerint engedélyköteles minden olyan beavatkozás, amely egy műemléken történik. A különleges művészeti, tudományos vagy történelmi értékű javak ellen elkövetett beavatkozás bűntette egytől tíz évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. július 21.
Egységes tudástér jön létre
TUSNÁDFÜRDŐ. Egységes Kárpát-medencei tudástér kialakításáról is beszélt Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár a székelyföldi Tusnádfürdőn a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) oktatással foglalkozó tanácskozásán.
Az államtitkár azért tartja fontosnak az egységes Kárpát-medencei tudástér kialakítását, hogy nyelvében, kultúrájában és identitásában erősödjön a magyarság. Szerinte ahhoz, hogy az összmagyarság az oktatáson keresztül erősödjék, hozzá fog járulni a "pedagógiai kultúra magyarországi erősödése", amely - mint fogalmazott - éreztetni fogja hatását a határon túl is.
Hangsúlyozta, hogy nem ideológiák mentén, hanem az összmagyarság felemelkedését szolgálva szeretnék felépíteni az egységes oktatási rendszert. Ne fordulhasson elő például - mondta -, hogy határon túli tanulmányi kirándulásokon csodálkozzanak rá magyarországi diákok arra, hogy a határtól több száz kilométerre magyarul beszélnek. A nemzeti alaptanterven belül "tanítani kell Trianont, az 56-os lyukas zászlót" – tette hozzá.
A készülő köz- és felsőoktatási törvényről elmondta: az előkészítés során tapasztalható viharok csak a látszatot, a felszínt jelentik, a terveknek igen komoly a szakmai támogatottsága. "Minden esélyünk megvan arra, hogy a parlament a következő időszakban elfogadja előterjesztésünket" - fűzte hozzá.
Kiemelt feladatnak nevezte a gyakorlati képzésre az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektető szakképzés erősítését, a tehetséggondozást és az iskolai kötelesség teljesítésén alapuló szorgalmas munka támogatását, mert – mint mondta - csak az ilyen munka fog értéket teremteni.
Szép Sándor, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese elmondta, hogy a Spatientia is "Tusványos szülötte". Az egyetem elsődleges feladatának tartja "a tudást átadni és a régiót szolgálni" – fogalmazott, hozzátéve, hogy ehhez rendszeresen kapnak segítséget magyarországi egyetemektől. János-Szatmári Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektora előadásában a romániai magyar felsőoktatás továbbfejlesztéséről szólt.
Elmondta, hogy a magyar nyelvű agrárképzés még mindig tabunak számít Romániában. Hangsúlyozta: a jövőben élni kellene annak a lehetőségével, hogy az Európai Unión belül a magyarországi akkreditációs szervek is akkreditálhatnak romániai új egyetemi, főiskolai szakokat. Hirek.sk/oktatas
TUSNÁDFÜRDŐ. Egységes Kárpát-medencei tudástér kialakításáról is beszélt Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár a székelyföldi Tusnádfürdőn a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) oktatással foglalkozó tanácskozásán.
Az államtitkár azért tartja fontosnak az egységes Kárpát-medencei tudástér kialakítását, hogy nyelvében, kultúrájában és identitásában erősödjön a magyarság. Szerinte ahhoz, hogy az összmagyarság az oktatáson keresztül erősödjék, hozzá fog járulni a "pedagógiai kultúra magyarországi erősödése", amely - mint fogalmazott - éreztetni fogja hatását a határon túl is.
Hangsúlyozta, hogy nem ideológiák mentén, hanem az összmagyarság felemelkedését szolgálva szeretnék felépíteni az egységes oktatási rendszert. Ne fordulhasson elő például - mondta -, hogy határon túli tanulmányi kirándulásokon csodálkozzanak rá magyarországi diákok arra, hogy a határtól több száz kilométerre magyarul beszélnek. A nemzeti alaptanterven belül "tanítani kell Trianont, az 56-os lyukas zászlót" – tette hozzá.
A készülő köz- és felsőoktatási törvényről elmondta: az előkészítés során tapasztalható viharok csak a látszatot, a felszínt jelentik, a terveknek igen komoly a szakmai támogatottsága. "Minden esélyünk megvan arra, hogy a parlament a következő időszakban elfogadja előterjesztésünket" - fűzte hozzá.
Kiemelt feladatnak nevezte a gyakorlati képzésre az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektető szakképzés erősítését, a tehetséggondozást és az iskolai kötelesség teljesítésén alapuló szorgalmas munka támogatását, mert – mint mondta - csak az ilyen munka fog értéket teremteni.
Szép Sándor, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese elmondta, hogy a Spatientia is "Tusványos szülötte". Az egyetem elsődleges feladatának tartja "a tudást átadni és a régiót szolgálni" – fogalmazott, hozzátéve, hogy ehhez rendszeresen kapnak segítséget magyarországi egyetemektől. János-Szatmári Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektora előadásában a romániai magyar felsőoktatás továbbfejlesztéséről szólt.
Elmondta, hogy a magyar nyelvű agrárképzés még mindig tabunak számít Romániában. Hangsúlyozta: a jövőben élni kellene annak a lehetőségével, hogy az Európai Unión belül a magyarországi akkreditációs szervek is akkreditálhatnak romániai új egyetemi, főiskolai szakokat. Hirek.sk/oktatas
2011. július 21.
Semjén: Van precedens autonómiára
A szomszédos országokban továbbra is fenyegeti a magyarokat a beolvasztás
Összenő, ami összetartozik – ez a mottója a tegnap délelőtt hivatalosan is megnyitott 22. Tusványosnak, azaz a Tusnádfürdőn rendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek és Diáktábornak. A román államfő idei programjába nem fér bele a rendezvény.
Állást foglalt az erdélyi magyarok önrendelkezése mellett tusványosi nyitóbeszédében Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. Úgy fogalmazott, hogy a magyarok soha nem kértek olyat, amelyre Európában már ne lenne példa. Semjén azt is fontosnak nevezte, hogy egy adott nemzet felelős kormánya segítsen megőrizni a nemzeti létet, kultúrát, örökséget. A kereszténydemokrata politikus szerint a szomszédos országokban továbbra is fenyegeti az asszimiláció veszélye a magyarságot, ezért szükséges a kettős állampolgárság megadása, így ugyanis a magyar nemzet közjogi értelemben is egyben tartható. Azt is hangsúlyozta, hogy az Orbán-kormány határozottan kiáll a szomszédos országokban élő magyarok identitásának megőrzéséért. Hozzáfűzte, hogy a jelentős számú magyar közösséggel rendelkező országokban etnikai alapú szervezeteknek kell működniük, a vegyes pártok, mint a szlovákiai Híd-Most létrehozása az asszimilációs folyamatot erősíti. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kifejtette a rendezvény mottójának üzenetét. Mint mondta, erről szól a nemzeti összetartozás politikája, a kedvezményes honosítás is. Arról is beszélt, hogy tíz éve még nem támogatta a kettős állampolgárságot, mert az akkor az elvándorlást erősítette volna a határon túli magyarok körében, ma viszont úgy véli, ugyanez a szülőföldön maradás szándékát erősíti. „A románok és a magyarok összetartoznak” – mondta a politikus, majd azt erősítgette, hogy a székelyföldi régió létrehozása nem gyengítené, hanem inkább erősítené a romániai szuverenitást.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke beszédében arra emlékeztetett, hogy néhány nappal ezelőtt a bukaresti törvényszék első fokon elutasította az EMNT által kezdeményezett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. Lapunknak nyilatkozva Toró elmondta, az elutasítás nem befolyásolja az idei tábort, hiszen Tusványos és az EMNP stabil intézmények, sorsukat nem befolyásolja a bírósági döntés, és azt egyébként is megfellebbezik.
A Tusványos egyik legmeghatározóbb szervezőjeként is ismert Toró Traian Basescu román államfő esetleges látogatásáról lapunknak elmondta, a köztársasági elnöki hivataltól nagyon határozott jelzéseket kaptak arról, hogy a szabadegyetem az idén nem fér bele az elnök programjába.
Kristály Lehel. Magyar Hírlap
A szomszédos országokban továbbra is fenyegeti a magyarokat a beolvasztás
Összenő, ami összetartozik – ez a mottója a tegnap délelőtt hivatalosan is megnyitott 22. Tusványosnak, azaz a Tusnádfürdőn rendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek és Diáktábornak. A román államfő idei programjába nem fér bele a rendezvény.
Állást foglalt az erdélyi magyarok önrendelkezése mellett tusványosi nyitóbeszédében Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. Úgy fogalmazott, hogy a magyarok soha nem kértek olyat, amelyre Európában már ne lenne példa. Semjén azt is fontosnak nevezte, hogy egy adott nemzet felelős kormánya segítsen megőrizni a nemzeti létet, kultúrát, örökséget. A kereszténydemokrata politikus szerint a szomszédos országokban továbbra is fenyegeti az asszimiláció veszélye a magyarságot, ezért szükséges a kettős állampolgárság megadása, így ugyanis a magyar nemzet közjogi értelemben is egyben tartható. Azt is hangsúlyozta, hogy az Orbán-kormány határozottan kiáll a szomszédos országokban élő magyarok identitásának megőrzéséért. Hozzáfűzte, hogy a jelentős számú magyar közösséggel rendelkező országokban etnikai alapú szervezeteknek kell működniük, a vegyes pártok, mint a szlovákiai Híd-Most létrehozása az asszimilációs folyamatot erősíti. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kifejtette a rendezvény mottójának üzenetét. Mint mondta, erről szól a nemzeti összetartozás politikája, a kedvezményes honosítás is. Arról is beszélt, hogy tíz éve még nem támogatta a kettős állampolgárságot, mert az akkor az elvándorlást erősítette volna a határon túli magyarok körében, ma viszont úgy véli, ugyanez a szülőföldön maradás szándékát erősíti. „A románok és a magyarok összetartoznak” – mondta a politikus, majd azt erősítgette, hogy a székelyföldi régió létrehozása nem gyengítené, hanem inkább erősítené a romániai szuverenitást.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke beszédében arra emlékeztetett, hogy néhány nappal ezelőtt a bukaresti törvényszék első fokon elutasította az EMNT által kezdeményezett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. Lapunknak nyilatkozva Toró elmondta, az elutasítás nem befolyásolja az idei tábort, hiszen Tusványos és az EMNP stabil intézmények, sorsukat nem befolyásolja a bírósági döntés, és azt egyébként is megfellebbezik.
A Tusványos egyik legmeghatározóbb szervezőjeként is ismert Toró Traian Basescu román államfő esetleges látogatásáról lapunknak elmondta, a köztársasági elnöki hivataltól nagyon határozott jelzéseket kaptak arról, hogy a szabadegyetem az idén nem fér bele az elnök programjába.
Kristály Lehel. Magyar Hírlap