Folytatódik a tanügyi elégedetlenség
Miközben a szenátuson a szükséges minősített többség hiányában ment át a 15 ezer tanügyi alkalmazott elbocsátását célzó sürgősségi kormányrendelet, az oktatási tárca, illetve a szakszervezetek képviselői bejelentették, már legalább 45 ezer pedagógus beperelte az oktatási minisztériumot az elmaradt pótlékokért.
A szenátoroknak nem sikerült sem megszavazniuk, sem elutasítaniuk tegnap a 15 ezer tanügyi alkalmazott elbocsátását célzó, illetve a közalkalmazottak étkezési utalványait megvonó 2009/114-es sürgősségi kormányrendeletet, sarkalatos törvény lévén ugyanis legalább 69 pró vagy kontra voksra lett volna szükség.
A vita során 51-en szavazták meg azt a módosító indítványt, amely törölte volna a rendeletből a 15 ezer tanügyi állás felszámolását előíró cikkelyt, s 49-en szavaztak ellene, azonban ez az arány nem volt elég a módosítás kivitelezé-séhez. A házszabály szerint amennyiben egy kormányrendelet esetében nem jön össze a sarkalatos törvény elfogadásához szükséges voksarány, akkor a szenátoroknak a javaslat elutasításáról is kell szavazniuk.
Ezen a voksoláson is mindössze 49 pró, 53 kontra szavazat volt és egy honatya tartózkodott, így a döntés a képviselőházra hárul, az alsóház elé pedig mindenféle módosítás nélkül, a kormány által elfogadott formában kerül a törvénytervezet. Ez a rendelet tartalmazza a tömeges tanügyi elbocsátás mellett azokat a megszorító intézkedéseket is, miszerint idén a nyugdíjasok nem részesülnének utazási kedvezményekben, a közalkalmazottak pedig nem kapnának sem étkezési utalványt, sem üdülési csekkeket. A rendelet módosítaná az egészségügyi reformot, bevezetné a nyugdíjak megadóztatását a minimális szintű nyugdíjak esetében is, amelyek után a jelenleg hatályos jogszabályok szerint nem kell semmiféle adót fizetni.
Tárcaközi bizottság alakul az egyházi oktatással kapcsolatban
Az új oktatási törvénytervezet előrelépést jelent az anyanyelvű oktatás tekintetében, de tagadhatatlanul számos pozitívumot tartalmaz a decentralizáció terén is – jelentette ki tegnap Kolozsváron Markó Béla a történelmi magyar egyházak vezetői és oktatási tanácsosai, valamint a szövetség oktatási szakemberei közötti találkozón. Az RMDSZ elnöke bejelentette, kormányhatározattal létrejön egy olyan tárcaközi bizottság, amelynek az egyházakkal kapcsolatos elemzéseket kell elvégeznie, döntéseket kell meghoznia.
Ennek vezetője miniszterelnök-helyettesként ő maga lesz, így bízik abban, hogy kedvező döntéseket lehet majd hozni a magyar egyházakat érintő kérdésekben. Az új oktatási törvény kapcsán az RMDSZ elnöke elsősorban azokat az intézkedéseket vázolta, amelyek az oktatás decentralizációját segítik elő. „Bevittünk az új tervezetbe egy nyelvi pótlékot, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi iskolák eleve nagyobb szorzóval működnek, azaz több fejpénzt kapnak.
Ez sem oldja meg a problémánkat, így beiktattunk egy másik szempontot is, az úgynevezett diszperziós, szétszórtsági pótlékot: olyan közösség esetében, ahol gyerekek, családok szétszórtan élnek, megint jelentős emelés jár a gyerek után. A pozitív diszkrimináció ebben az esetben azt kellene hogy jelentse, hogy dupla fejpénzt adnak egy magyar vagy német gyerek után, ellenkező esetben sok helyen nagyon nehéz helyzetbe kerülünk” – mutatott rá Markó.
A felekezeti oktatás kapcsán a szövetség elnöke kiemelte, az elkövetkező időszakban e kérdésben is számos rendelkezést kell gyakorlatba ültetni. Mint mondta, el kell érni, hogy a felekezeti iskolák, az állami iskoláktól eltérően, ne csak a kötelező oktatás végét jelentő kilencedik osztályig, hanem tizenkettedikig részesüljenek fejpénzben.
Az egyházak vezetői, oktatási tanácsosai azt kérték: a törvényben tegyenek elvi különbséget a felekezeti és a magánoktatás között, az biztosítsa a jelenlegi felekezeti iskolák megmaradását, ugyanakkor tegye lehetővé, hogy ezek a tanintézmények minden szinten és változatos profillal működhessenek.
Az egyházak számára fontos, hogy a felekezeti oktatási intézmények részesüljenek minél szélesebb állami finanszírozásban, a működő iskolák maradjanak az állam hatáskörében, de az egyházaknak legyen beleszólási joguk az iskola működésébe, vehessenek részt az iskolával kapcsolatos döntésekben.
Javaslatként hangzott el az is, hogy azokban az esetekben, amikor egy iskolában nincs lehetőség arra, hogy minden diák a saját felekezetének megfelelő vallásórán vegyen részt, a saját felekezetéhez járhasson vallásórára, ezt pedig egyháza hivatalos dokumentummal igazolhassa.
Sokan nyertek pert
Időközben azonban sorra nyerik a pereket azok a tanügyi alkalmazottak, akik törvényszéki úton próbálják megszerezni a 2008/221-es törvény által előírt, azonban azóta sem alkalmazott 50 százalékos béremelést. Az országban tanító 90 ezer pedagógus fele perelte be a kormányt, közülük pedig már mintegy 20 ezren győztesként kerültek ki.
Az oktatási tárcát pedig a törvényszéki ítélet arra kényszeríti, hogy kifizesse az elmaradt pénzösszegeket. Cătălin Baba oktatási államtitkár tegnap úgy nyilatkozott, törlesztik „adósságaikat”, azonban három évre leosztva (34–33–33 százalék) tudják csak kifizetni a pedagógusokat. Így a tanárok 2011–2013 között kapják meg a peres úton megszerzett jussukat, mindazok pedig, akik még 2009. december 31. előtt nyertek pert, azok 2010 és 2012 között kapják meg a pénzösszegeket. A hivatalos indoklás szerint azért nem tudják egy öszszegben folyósítani a pénzeket, mivel a szaktárca költségvetése nem teszi ezt lehetővé, ráadásul veszélybe kerülne a költségvetési hiánycél is.
Cătălin Baba ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy ezek a kifizetések nem jelentenek végérvényes béremelést, a pedagógusok megkapják ugyan a peres úton megszerzett összegeket, de ezek nem kerülnek be alapfizetésükbe.
Ugyan még március 10-én Constantin Ciosu, az Országos Tanügyi Szakszervezeti Tömb (FEN) főtitkára azt kérte a kormánytól, hogy az elmaradt béremelést ne csak azok kapják meg, akik beperelték az oktatási minisztériumot, hanem valamennyi pedagógust illesse meg az összeg, ebben az ügyben hivatalos állásfoglalás még nem történt.
Folytatódó tiltakozások
Folytatódott eközben a tanügyi alkalmazottakat tömörítő szakszervezetek hétfőtől zajló tiltakozási akciója. Míg egyesek az oktatási minisztérium székháza, mások a különböző megyék prefektúrái előtt tüntettek, mások kétórás, munkabeszüntetéssel járó figyelmeztető sztrájkot tartottak, s olyanok is akadtak, akik ugyan megtartották óráikat, számon is kérték a diákok tudását, csak nem írtak be sem jegyet, sem minősítést a naplóba.
Liviu Pop, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) főtitkára a tegnapi bukaresti tiltakozó megmozduláson ismételten hangsúlyozta, hogy szükség van művészeti, illetve a sportszakoktatásra szánt pénzalapok megemelésére, hiszen miközben egy diákra évi 3600 lej jut, addig legalább 6 ezer lejre lenne szükség. Szerinte éppen emiatt fennáll a veszély, hogy augusztusra már elfogyjanak a rendelkezésre álló összegek.
A Temes és Arad megyei oktatók eközben 8 és 10 óra között figyelmeztető sztrájkot tartottak, bementek ugyan órákra, azonban nem adták le a tananyagot. Radu Bivolaru, a Temes megyei P.P. Neveanu szakszervezet elnöke tegnap emlékeztetett, a tanárok a tervezett elbocsátások miatt elégedetlenek, illetve nem hajlandók belenyugodni abba, hogy a közalkalmazottak egységes bérezést célzó törvény alkalmazása óta csökkentek fizetéseik.A Buzău megyei tanfelügyelőség épülete előtt a reggeli órákban összegyűlt 700 oktató közül néhány tucat pedagógus erőszakkal próbált meg behatolni az épületbe, tettük megakadályozásához csendőri beavatkozásra volt szükség.
Amint arról lapunkban is beszámoltunk, az oktatási szakszervezetek a múlt héten ismertették sztrájkmenetrendjüket. Ennek értelmében március 22-étől, hétfőtől az oktatók nem írják be diákjaik jegyeit, minősítéseit a naplóba, március 25-én egyetlen iskolában sem tartanak órákat, a pedagógusok ugyanis ezen a napon vagy az új, Funeriu-féle oktatási reform vitáján vesznek részt, vagy a Bukarestben tervezett felvonuláson, amelynek végén az oktatási és munkaügyi minisztérium székháza előtt szerveznek tüntetést.
A szakszervezeti tömbök várhatóan április 14-én veszik számba a reform kapcsán öszszegyűlt következtetéseket, s módosítój avaslataikból összeállítanak egy részletes dokumentumot, amelyet eljuttatnak a parlament két házához. A szakszervezetek ugyanakkor április 22-ére tűzték az országos általános sztrájknapot. Mint hangsúlyozták, amennyiben ezt követően sem teljesülnek követeléseik, s nem sikerül a kormánnyal egy kompromisszumos megoldást sem kidolgozniuk, akkor készek a tanév bojkottjára is, aminek keretében nem véglegesítik a félévi eredményeket, illetve nem szervezik meg sem az egységes félévi dolgozatírást, sem pedig az érettségit.
Bálint Eszter. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Székely borvíz Brüsszelben
Az erdélyi ásványvizeket népszerűsítő akciót szervezett Brüsszelben tegnap Sógor Csaba EP-képviselő a Víz Világnapja alkalmából. Az Aqua Transylvaniae második kiadása során ötféle háromszéki – előpataki, bodoki, bibarcfalvi és kovásznai forrásvizet – kóstolhattak az érdeklődők.
„Ásványvizeinkre méltán vagyunk büszkék: minőségük révén, e területen legalábbis, az európai élvonalban érezhetjük magunkat. A víz kérdése fontos politikai tét – Erdélynek, a Székelyföldnek ebben lehetősége, nagy jövője van” – fejtette ki a megnyitón az RMDSZ-es politikus, aki térképpel is illusztrálta a borvízforrásokban gazdag vidéket. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

MPP: vissza mindent
Várhatóan hamarosan új kongresszust rendez a Magyar Polgári Párt (MPP), miután a bukaresti törvényszék alapfokon elutasította az Országos Tanács egy évvel ezelőtti ülésén született határozatok bejegyzését. Tegnap nyilvánosságra hozott, nem jogerős ítéletében a törvényszék jóváhagyta az MPP Bihar megyei szervezete által beterjesztett óvást, amelyben az alakulat belső ellenzéke kérte a Gyergyószentmiklóson módosított alapszabály elutasítását. nem jogerős ítélet kapcsán – amely ellen a kiközléstől számított öt napon belül lehet fellebbezni – az óvást beterjesztő Lengyel György bihari MPP-elnök, illetve Gergely Balázs (Szász Jenő elnök tavalyi kihívója) lapunknak úgy vélekedett: a törvényszék ítélete nyomán egyértelmű, hogy össze kellene hívni a párt rendkívüli tisztújító kongresszusát.
Szász Jenő ugyanakkor a Krónikának elmondta: az alakulat országos elnökségének mára összehívott ülésén kezdeményezni fogja az Országos Tanács (más néven kongresszus) megrendezését. Mint ismeretes, a polgári párt 2009. március 14-én Gyergyószentmiklóson tartott tisztújító kongresszusa viharosra sikeredett, miután Szász Jenő szavazásra bocsátotta, hogy az ülésen ne csak az alapszabály értelmében választott küldöttek rendelkezhessenek szavazati joggal, hanem a megyei és helyi önkormányzatokban tisztségviselőként tevékenykedő, ám az Országos Tanács munkálataira csupán meghívottként érkezettek is. Az elnök felvetésével többen nem értettek egyet, mivel szerintük alapszabályzatba ütközik.
A Szász Jenő által előterjesztett javaslat miatt a küldöttek és a résztvevők közül mintegy ötvenen tiltakozásképp elhagyták a kongresszus munkálatait, majd miután a testület elfogadta az elnök javaslatát – azaz a szavazati joggal rendelkező 144 küldött létszáma kibővült 281 meghívottéval –, az Országos Tanács elsöprő többséggel megerősítette tisztségében Szászt. Lengyel György, az MPP Bihar megyei szervezetének elnöke emlékeztetett: akkoriban két dolgot is kifogásoltak: a tervezett alapszabály-módosítást, valamint azt a tényt, hogy az elnök a küldötteken kívül a meghívottat is szavazati joggal kívánta felruházni. Elmondta, már a kongresszus előtt többen kérték Szász Jenőtől, ne módosítson, sőt a kifogásolt döntések elfogadása után is megpróbáltak vele egyeztetni, és kompromisszumos megoldásként meggyőzni egy rendkívüli ülés összehívásáról, ám a pártelnök nem fogadta el a javaslatot.
Mivel a hatályos törvények értelmében a megváltoztatott alapszabályt a bukaresti törvényszék elé kell terjeszteni jóváhagyás végett, a belső ellenzék – a pártok működését szabályozó törvény előírása alapján – érintettként megóvta a döntéseket. „Szász Jenő akkoriban egy számára igen előnyös alapszabályt változtatott meg még előnyösebbre, hiszen gyakorlatilag évekre bebetonozta volna elnöki pozícióját” – nyilatkozta lapunknak Lengyel György. Szerinte a törvényszék döntése alapján érvénytelenné váltak az egy évvel ezelőtti Országos Tanácson elfogadott határozatok, köztük az alapszabály-módosítás, ami azt jelenti, hogy ismét érvénybe lépett a párt eredeti statútuma.
A nagyváradi politikus emlékeztetett, ebben az áll, hogy az MPP-t héttagú elnökség vezeti, ebből azonban jelenleg csak hárman vannak tisztségben – Szász Jenő elnök, Orbán Balázs ügyvezető elnök, valamint Farkas Csaba alelnök –, így a fennmaradó tisztségeket pótolni kell. „Meggyőződésem, hogy a döntés precedenssé válik, és Szász Jenő tettét többé senki nem fogja megismételni. A mindenkori erdélyi magyar vezetőknek meg kell végre tanulniuk, hogy nem tehetnek meg bármit” – nyilatkozta Lengyel. Gergely Balázs szerint a törvényszék gyakorlatilag visszaigazolta azoknak az igazát, akik tavaly hozzá hasonlóan kivonultak a kongresszusról, és alapszabály- és párttörvényellenesnek minősítették a tanácskozást. Emlékezetes: a jelenleg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei elnöki tisztségét betöltő kolozsvári régész Gyergyószentmiklóson ugyancsak indulni kívánt a pártelnöki székért, ám a nézeteltérések miatt kivonult, sőt lemondott az MPP kincses városi szervezetének irányításáról is. Gergely úgy véli, a törvényszéki ítélet alátámasztja, hogy elsősorban Szász Jenő és köre felelős a pártban kialakult helyzetért.
„A pártelnöknek most két lehetősége maradt. Az egyik, hogy megfellebbezi a döntést, ezáltal jegeli a párton belüli krízishelyzetet, bizonytalan időre kitolja a pereskedést, ami befolyásolni fogja az MPP 2012-es választási részvételét és eredményét, tovább fokozva a lemorzsolódást. A másik pedig az, hogy vállalja az erkölcsi és politikai felelősséget, és azonnal lemond az elnöki tisztségről, lehetőséget adva ezáltal a megyei elnököknek a rendkívüli tisztújító kongresszus összehívására” – vélekedett lapunknak Gergely, aki Lengyel Györgyhöz hasonlóan leszögezte: jelenleg a megyei elnökök a legmagasabb rangú tisztségviselői a pártnak, hiszen a régi alapszabály értelmében az elnökség a kongresszus előtt pár nappal működésképtelenné vált több alelnök (közöttük Tőkés András) lemondásával.
Szász Jenő a bukaresti törvényszék ítélete kapcsán úgy nyilatkozott: a döntés szerint az MPP módosított alapszabályának egyik passzusa ütközik a párttörvény egy bizonyos szakaszával, és emiatt utasították viszsza a bejegyzési kérést. A pártelnök felhívta a figyelmet arra is, hogy a bíró annak ellenére hagyta helyben az óvást, hogy a törvényességet felügyelő ügyész támogatta a módosítás bejegyzését. „Két út áll előttünk, és én azt fogom javasolni a párt elnökségének, hogy mindkettőt járjuk végig. Az egyik, hogy a törvényszéki döntés indoklásának ismeretében megfellebbezzük az ítéletet, a másik lehetőség ugyanakkor az, hogy a Magyar Polgári Párt testületei meghozzák azokat a döntéseket, amelyek ennek a passzusnak a korrigálásához vezetnek. Magyarán: én arra kérem az elnökséget, hívjuk össze az Országos Tanács rendkívüli ülését” – nyilatkozta tegnap a Krónikának Szász Jenő. Az országos elnökség ma este Székelyudvarhelyen tanácskozik. Nagy Orsolya, Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Országos tantárgyverseny
Április 6. és 10. között Sepsiszentgyörgyön tartják meg a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos döntőjét, melyen Szatmár megyét 20 diák — minden évfolyamról az első két helyezett — képviseli majd két tanár kíséretében.
A verseny mellett gazdag program várja a tanulókat, megismerhetik a várost és környékét, különböző előadásokon és foglalkozásokon vehetnek majd részt. Forrás: erdon.ma

Különös sorsok, igaz történetek
Nagyvárad – Gondolat- és érzelemébresztő irodalmi est keretében mutatták be kedden a nagyváradi Kiss Stúdió Színház termében a magyarországi H. Bodó József A hársfa virága című családregényét.
„Az olvasó e könyvet olvasva megtudhatja, milyen volt maga az emberi jelenség 1956-ban. Aki meg akarja ismerni 1956-ot, s ’56 emberét, annak számára nélkülözhetetlen olvasmány H. Bodó József e munkája (…)” – fogalmazza meg ajánlásában Kiszely Gábor történész, szavainak igazáról pedig azok is meggyőződhettek, akik részt vettek a szépirodalmi dokumentumregény nagyváradi bemutatóján. A megjelenteket házigazgadaként Kiss Törék Ildikó köszöntötte, H. Bodó József 20. századi magyar családregényéről elmondva: a személyes hangvétel kőkemény történelmi tényeket tár az olvasók elé, a magyar újkori történelem olyan fájó történései vannak megörökítve benne, amelyeket (és ahogyan) az egyén átélt.
Hitelesen tájékoztatni
Az ’56-os elítélt H. Bodó József, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének tagja a kiadvány születésének körülményeit ismertetve elmondta: amikor elkezdte papírra vetni emlékeit nem gondolt még arra, hogy ebből valaha is könyv lesz, csak az vezérelte, hogy „hitelesen tájékoztasson arról a korról, amelyben élt”. „Írói ambícióim sosem voltak, «egykönyves író» vagyok. Azonban az a mérhetetlenül sok ostobaság, hazugság és hamisság, ami 1956-ot beszennyezi, tollat kényszerített a kezembe. Az 1989-es «rendszerváltást» ezért nagy szomorúsággal és cinikus iróniával csak módszerváltásnak tekintem. (…) Már csak arra várnak, hogy a hiteles tanúk kihaljanak, és akkor olyan történelmet írnak, amilyet akarnak. Akkor majd gyermekeink és unokáink egészen kis koruktól kezdve azt a «történelmet» fogják tanulni…” – fogalmazza meg H. Bodó József a könyv honlapján (www.aharsfaviraga.hu).
Forradalom és megtorlás
A családregény közel 80 esztendőt ölel fel, az egyes történeteket Kiss Törék Ildikó, Meleg Vilmos és Varga Vilmos színművészek, valamint a szerző tolmácsolásában hallhatta a közönség az irodalmi esten. Az első történet 1920-ból datálódik: a szerző édesanyja háborús árvaként megérkezik Hollandiába, ahol egy család magához veszi a tüdőbajos gyermeket. A soron következő történetekben felidéződtek az ’50-es évek, a „nagy nélkülözés időszaka”, az 1956-os forradalom, és az azt követő szörnyű megtorlás. A szerző kortárs „szem- és fültanúként” tárja az olvasóközönség elé a szörnyű valóságot, a könyvbemutató végén mintegy összegzésképp fogalmazva meg: nyílt seb az 1956-os forradalom Magyarország testén, amelyen még a gyógyulás után is ottmarad a durva forradás…
Az esemény hangulatához illő zenei művek tolmácsolásával az irodalmi esten többször is fellépett Vörösváry Márton hegedűművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kivételes tehetségek osztályának a tanulója, illetve Vörösváry Ibolya, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Középiskola diákja. Bővebb információk a könyvről a www.aharsfaviraga.hu honlapon találhatóak.
Tököli Magdolna. Forrás: erdon.ma

Jubileumot ünnepelt a TEG
Nagyvárad – Kedd délután a tagok csoportos kiállításával ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját a nagyváradi Tibor Ernő Galéria. A jó hangulatú rendezvényt számos közéleti személyiség megtisztelte jelenlétével.
Kedd délután a jelenlegi tagok csoportos kiállításával ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját a nagyváradi Tibor Ernő Galéria. A képtárnak otthont biztosító Kanonok sori pincehelyiségben összegyűlt több tucatnyi érdeklődőt Mierluţiu Emilia tanárnő, képzőművész üdvözölte az alkotóközösség nevében. Úgy vélte: azért különleges az évforduló, mert azt bizonyítja, hogy e lelkes csoport tagjai a felmerülő adminisztratív, pénzügyi és személyes problémák dacára együtt tudtak működni és segítettek egymásnak az évek folyamán. Bányai Szabados Katalin alapító tag, művészeti vezető a galéria elmúlt két évtizedének jelentősebb mozzanait emelte ki, mely beszámoló arra világított rá: több mint 250 csoportos és egyéni kiállítást, számtalan koncertet, irodalmi estet és könyvbemutatót szerveztek. A tagok évente alkotótáborokban vesznek részt, többszörösen díjazott tevékenységükkel pedig elérték azt, hogy a TEG helyi, országos és összmagyar szinten is ismert név, látogatott kulturális hely legyen. Bányai Sz. Katalin ugyanakkor nem feledkezett meg a támogatókról és a tiszteletbeli tagokról sem, köszönetet mondott a segítségért a váradi Római Katolikus Püspökségnek, a Bihar Megyei RMDSZ-nek, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ), a Nagyváradi Önkormányzatnak és a Bihar Megyei Tanácsnak.
Zenei ősbemutató
Ezután Oláh Boglárka (elsőhegedű), Cristina Mureşan (másodhegedű), Trifán László (gitár) és Kinda Péter (nagybögő) alkalmi kvartettje lépett fel, a zenészek meglepetésként Ian Alexander Stryckers flamand zeneszerző-biológusnak kifejezetten erre az alkalomra írt “TEG jubileumi keringő” című kompozicióját játszották el. S. Németh Katalin előadóművész Reményik Sándor és Lucian Blaga magyar és román nyelven előadott költeményeivel örvendeztette meg a jelenlevőket. Anca Popescu Raţiu, a Bihar Megyei Kulturális és Hagyományőrző Igazgatóság művészeti szaktanácsadója a tagok pozítiv energiáját és a szép iránti szeretetét hangsúlyozta, majd külön-külön is értékelte a kiállítók (Széll Katalin, Bányai Sz. Katalin, Egei György, Popon Krisztina, Staharóczky Júlia, Rob Ibolya, Márton Katalin, Gavrucza Tibor, Mierluţiu Emilia és Trifán László) munkásságát. Biró Rozália alpolgármester azt ígérte: megpróbálja meggyőzni Ilie Bolojan polgármestert arról, hogy a TEG tagjainak alkotásait állítsák ki a városháza dísztermében, akár rotációs alapon is. Végül Exc. Tempfli József kiérdemesült megyés püspök is felszólalt, aki aktuálpolitikai kérdéseket érintett. Az ünnepség állófogadással zárult. Az ingyenes tárlat április 10-ig látogatható, hétfő kivételével hétköznaponként 11-16 óra között.
Ciucur Losonczi Antonius
 Forrás: erdon.ma

Létezik Székelyföld!
„Székelyföldi képviselőkként húsz éve küzdünk a parlamentben közösségünk jogos igényeiért. Jelenlétünkkel bizonyítottuk a múltban, és bizonyítjuk ma is, hogy létezünk az ön engedélye nélkül is” – fogalmazták meg tegnap sajtótájékoztatójukon az RMDSZ Hargita, Kovászna és Maros megyei honatyái.
A magyar képviselők felszólították Victor Pontát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét, hogy – a békés együttélés érdekében – kérjen bocsánatot a régióban élőktől. Mint ismeretes, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke a Maroshévízen megtartott hétvégi magyarellenes nagygyűlésen kijelentette: számára Székelyföld nem létezik.
Az RMDSZ-es honatyák felhívták a PSD-elnök figyelmét, hogy „a valóság nem tőle függ, az mindörökre megmarad”, és ahogy Erdélyben létezik a Barcaság, a Hátszegvidék, a Mócföld és a többi történelmi román régió, éppen úgy létezik a Székelyföld is. Márton Árpád Kovászna megyei képviselő emlékeztetett: a három megye székely közössége hat szenátort és tíz képviselőt küldött a parlamentbe, de a miniszterelnök-helyettes és két miniszter is onnan származik.
Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter értetlenségének adott hangot Ponta maroshévízi kijelentésével kapcsolatban. „A PSD súlyos vereséget szenvedett Erdélyben. Ennek oka nem abban keresendő, hogy nem voltak kellőképpen magyarellenesek, hanem sokkal inkább abban, hogy posztkommunista alakulatként él az emberek tudatában” – fejtette ki Kelemen, hozzátéve, Pontának tudnia kellene, hogy magyarellenes diskurzussal Erdélyben nem lehet szavazatokat gyűjteni.
„Elvérzett a Nagy-Románia Párt (PRM), és elvérzett a PSD is. A Demokrata Liberális Párt nem magyarellenességével, hanem modernizációs programjával nyert majdnem Erdélyben” – adott tanácsot Pontának az RMDSZ-es politikus. Kelemen hangsúlyozta, nem érti, hogy „egy fiatal, alig negyvenéves ember” miért érzi szükségét annak, hogy Corneliu Vadim Tudor PRM-elnökkel igazolja magát. „De ez már nem a mi problémánk, ez a PSD és Victor Ponta gondja” – fűzte hozzá Kelemen.
Mint ismeretes, a maroshévízi magyarellenes nagygyűlésen memorandumot fogadtak el, amely szerint a három megye román lakosságának naponta harcolnia kell „román identitásának megőrzéséért”. Szerintük a Székelyföldön állam alakult államon belül, saját zászlóval, himnusszal, címerrel és hivatalos nyelvvel.
Felszólították a hatóságokat, hogy lépjenek fel a szeparatista és revizionista törekvések ellen, és utasítsák el a kisebbségi törvény elfogadását, emellett olyan jogszabály elfogadását sürgetik, amely a román nyelvnek „közigazgatásban használatos egyedüli nyelv státust biztosít”.
M. Á. Zs. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Apró előrelépés alkotmány-ügyben
A képviselők számának csökkentése és a kétkamarás rendszer megszüntetése kivételével bármiről hajlandóak vagyunk tárgyalni az alkotmányreform kapcsán – jelentette be tegnap Roberta Anastase képviselőházi elnök azt követően, hogy a parlamenti pártok frakcióvezetői „fontos lépést” tettek az alkotmánymódosító bizottság felállítása érdekében.
„Megegyeztünk, hogy egyik párt sem utasíthatja vissza a másik párt javaslatát, ami óriási előrelépésnek számít az eddigiekhez képest” – mondta el a házelnök, hozzáfűzve azért, hogy a Demokrata Liberális Párt (PDL) tartani kívánja magát a tavaly novemberi népszavazás eredményéhez. Anastase még elmondta, hogy bár konkrét döntést nem hoztak, „kicsikartak egy félszájjal kimondott ígéretet” arra vonatkozóan, hogy a jövő keddi együttes plenáris ülésen napirendre tűzik az alkotmánymódosító bizottság felállításának kérdését.
Az alsóház elnöke szerint huszonegy vagy huszonöt tagú lenne a testület, és egyelőre nem foglalkoztak azzal, hogy független honatyák helyet kapnak-e az alkotmánymódosító szakbizottságban. Călin Popescu-Tăriceanu, a PNL képviselőházi frakcióvezetője azzal egészítette ki Anastasét, hogy jelen állás szerint a pártok összeállítják javaslataikat és azután megvizsgálják, melyek élvezik az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többség támogatását.
„Mint közismert, az alaptörvény cikkelyeit csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni, ezért a fölösleges viták elkerülése érdekében döntöttünk úgy, hogy a kétharmados szűrőt hamarabb is felállítjuk” – fejtette ki Tăriceanu. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Emlékeztető Lakatos Péternek – Az MPP bihari szervezetének közleménye
Emlékeztető Lakatos Péternek
a Temesvári Kiáltvány 8-as pontja és a szekus vagy nem szekus dilemma tárgyában
Március 15-e előtt a nagyváradi magyar körökben egy húsz évet késett vita borzolta a kedélyeket. Középpontjában az a Lakatos Péter állt, akit aránylag későn, „csak” 1999-ben kooptált az RMDSZ a megyei vezetésbe, de aki azután „meghökkentő, egyben gyanús” RMDSZ-es karriert futott be rövid idő alatt: 2001-ben a megyei szervezet elnöke, 2004-ben parlamenti képviselő, majd 2008-ban ismét parlamenti képviselő lett, immáron egyéni választó kerületben. Egyik emblematikus figurája, valóságos „brand”-je ő a Bihar megyei RMDSZ-nek. A vita azt követően robbant ki, hogy Tőkés László, EP-parlamenti képviselő a közelmúltban egyik, a kommunista múlttal való szembenézés fontosságáról tartott sajtótájékoztatóján azt „merészelte” mondani, helyi példával élve, hogy Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő tisztsége összeegyezhetetlen a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjával. Lakatos Péter kikérte magának, pro és kontra vélemények záporoztak ismét vele kapcsolatban, névvel és név nélkül, helyreigazítás címén illetlen mocskolódással és sértegetésekkel körítve, és van olyan internetes félbulvár portál is, amely hatékonyan válogatott, gyomlált (egyoldalúan persze, és bizonyára külső útmutatásra) az elhangzó vélemények között. A gusztustalan „felhajtás” annyit biztosan jelez, hogy egy közérdekű, ámde elvarratlan, a helyi kereteken jóval messzebbre mutató problémáról van szó. 
A Lakatos Péterrel szembeni, mondhatni állandósult „méltatlankodások” annak tudhatóak be, hogy Bihar megyében már a látszatra sem adtak abban a posztkommunista restaurációban, amely egyébként az egész RMDSZ-ben végbement valamilyen formában. Itt ugyanis 2002-ben egyenesen Ceauşescu egyik volt belügyis tisztjét „kérték meg” arra, hogy „áldozza fel magát”, és fogadja el a Bihar megyei RMDSZ elnöki tisztségét. A jogos méltatlankodások nem késtek elhangzani, többek között azt kifogásolván, hogy Lakatos Péter személyében egy volt szekus dirigálja a bihari magyarokat. 
A legújabb erőteljes média kampányra való tekintettel, de megvárva a március 15. ünnepségek elteltét, bekapcsolódunk a vitába, mivel úgy véljük, hogy ma már rendelkezünk az ahhoz szükséges rálátással, hogy tárgyilagosan, indulatoktól mentesen, tisztázó, nem pedig lejáratási szándékkal, érdemben fejtsük ki véleményünket. 
MPP kontra Lakatos – Parlamenti választások 2008.
A mostan zajló vitát megelőzően szervezett formában utoljára a Magyar Polgári Párt Bihar megyei szervezete mondott véleményt Lakatos Péterről, 2008. november 20-án, a romániai parlamenti választások előtt, amikor is egy Felhívás keretében arra szólítottuk fel a magyar választókat, hogy alkalmatlansága miatt ne szavazzanak Lakatos Péterre. Szó szerint idézzük a vonatkozó részt:
„Ne szavazzunk LAKATOS PÉTER-re, aki az RMDSZ parlamenti képviselő jelöltje a kettes számú (Székelyhíd-Szentjános-Telegd) egyéni választási körzetben, mivel: 
- Nincs kötődése az Érmellékhez, az RMDSZ vezetése ejtőernyőzte be ebbe a befutónak számító körzetbe. - Kifogásoljuk, hogy 2002-ben megyei RMDSZ-elnökként az Orbán-kormánytól Érmindszentnek megítélt, egy Ady-emlékhely kiépítésére pályázaton elnyert 320 millió forintot a Medgyesy-kormány segédletével, az eredeti szándékkal szemben egy jellegtelen nagyváradi gyűlésterem felépítésére, részben ismeretlen célokra használta. Etikátlan eljárásával súlyos kárt okozott a sorvadó Érmindszentnek, az Ady-kultusznak, és az Érmelléknek. 
- 2002-ben érmelléki szervezetek (Érmihályfalva, Székelyhíd, Margitta, Berettyószéplak) kezdeményezték a Szövetségi Képviselők Tanácsában az RMDSZ Érmelléki Területi Szervezetének létrehozását, a már működő székelyföldi modell (történelmi székek szerinti felosztás) alapján. Megyei RMDSZ-elnöki minőségében akkor ezt megakadályozta, a kezdeményezők ellen pedig retorziót alkalmazott. Akciójával meggátolta, hogy ez a tájegység – a Székelyföld mellett az egyedüli, amelyben a magyarok még számbeli többségben vannak – mikrorégióként fogalmazhassa meg magát, és kihasználhassa ezáltal a magyar identitás megőrzésében és gazdasági téren azokat a lehetőségeket, amelyekre az időközben EU-taggá vált Romániában ma már lehetősége lenne.
- Belügyis múltja közismert. Sajnálatos és aggasztó, hogy a 180000 bihari magyar között Lakatos Péter helyett most sem találtatott egy olyan jelölt, aki mentes egy ilyen múlttól.” 
A politikai cinizmus „megkapó példája”, hogy pontosan abban az érmelléki egyéni választókerületben nyerte el második parlamenti képviselői mandátumát, amelynek „önállósodását” „tűzzel-vassal”, saját kezűleg hiusított meg. Amint a Felhívás is utal rá, belügyis múltján kívül vannak ám egyéb, „frissebb” „sötét foltok” is pályafutásában.
De maradjunk egyelőre a belügyis múltnál. Az erre vonatkozó eddigi hivatkozások (részünkről is) lakonikusak voltak, mintegy megelőlegezve az olvasók jártasságát a témában. Tévedtünk, a kérdés bonyolúltabb annál, mintsem, hogy „szekus volt-e, vagy sem Lakatos Péter? „ zsánerű leegyszerűsített és provokativ kérdésekkel tisztázni lehetne. A tisztázáshoz abból kell kiindulni, hogy mi is volt a valóságban Ceauşescu Belügyminisztériuma.
Ceauşescu Belügyminisztériuma
Nem lenne érdektelen a Groza-kormánnyal kezdeni, a kommunista diktatúra belügy, és titkosszolgálati gyakorlatát, időbeni változásait akkor követhetnénk nyomon igazán. Elégedjünk meg most az 1968-as kezdettel, amikor is az 1965-ben hatalomra került Ceauşescu, birodalma kiépítésének fontos állomásához érkezett, ekkor szervezi át első ízben egyidejűleg a Gheorghiu Dej-től örökölt két alapvető erőszak szervezetet: a 294/1968 számú törvényerejű rendelettel a Belügyi Tevékenységek Minisztériumát (Ministerul Afacerilor Interne), a 295/1968 számúval pedig az Állambiztonság Országos Tanácsát (Consiliul Naţional al Securităţii Statului), „ saját képmására” alakítva őket. Ma már tudjuk, hogy 1971-es kínai útja után, Ceauşescu elégedetlen volt ennek a két intézménynek a hatékonyságával (az általa közben „megálmodott” új típusú román állampolgár „létrehozása” hatékonyabb ráhatási rendszert követelt meg), ezért 1972-ben egy huszárvágással, a 130/1972 számú törvényerejű rendeletével (amelyet aztán törvénnyel erősített meg) a két intézményt összevonta, (sutba dobva az addig formálisan csak-csak megtartott jogállami látszatot). A létrehozott „új” Belügyminisztérium (Ministerul de Interne) lényege, hogy a politikai rendőrség, közismert nevén a Szekuritáté beköltözött (szó szerint értendő) az addig viszonylag önálló milíciákra, börtönökbe, levéltárakba, útlevél és személyi igazolványokat kibocsátó hivatalokba, és a tűzoltó alakulatokba, az addigi körülményesebb, közvetett parancskiadás és követés egyszerűsödött, közvetlenné vált. Ezt kiegészítve a Belügyminisztérium által szervezett, mozgatott, és felügyelt, az addiginak sokszorosára duzzasztott besúgói hálózattal (és a belügyminisztériumon kívüli többi hálózattal) összeállt az a diabolikus rendszer, amely lehetővé tette, hogy mindenről és mindenkiről mindent megtudjanak, és azok ellen, akikről úgy gondolják, hogy nem a rendszer által meghatározott irányba haladnak, a legváltozatosabb módon felléphessenek. Egy pillanatra sem szabad elfeledni, hogy ennek a rendőrállami rendszernek a központja az 1972-ben létrehozott Belügyminisztérium volt, amelyen 1989-ig csak lényegtelen módosításokat eszközöltek. Humán erőforrás szempontjából (mai kifejezéssel élve) a rendszer alapját a Belügyminisztérium tiszti és altiszti állománya képezte. A különféle tevékenységi körök által meghatározott munkamegosztástól függetlenül „egy bogban tartott”, egységes elvek szerint mozgatott társaságról van szó, ez volt tulajdonképpen a rendszer működőképességének az alapja. Hamis az a félrevezetési szándékkal hangoztatott érvelés, miszerint volt belügyis tiszt, de volt annál belügyisebb tiszt is. A rendszer gerincét képező tiszti/altiszti állomány minden tagjának maradéktalanul, habozás nélkül (fără şovăire) kellett teljesítenie a kapott parancsot, annak milyenségétől függetlenül (másképp megnézhették volna magukat). Minőségileg homogén emberi közegről van szó (ahogyan a román szólás mondja: „au fost o apă şi un pământ”), amely alapos szelekció révén a rendszer iránt leginkább elkötelezett káderekből állt össze (cadre îndoctrinate). Az elnyomó gépezet kigondolói gondoskodtak arról, hogy a működési mechanizmusok, forgatókönyvek révén utólag lehetetlen legyen rekonstruálni az egyébként minőségileg homogén tiszti/altiszti közeget alkotó személyek mennyiségi részesedését az emberi jogok megsértésében. A felelősségre vonás elkerülése, az egyéni bűnök pontos meghatározásának lehetetlenné tétele volt a fő mozgató rugója annak is, hogy az 1989-es fordulat ellenére, a volt belügyis állománnyal összefüggő minden fajta adat, információ mai napig titkosítva van. A posztkommunista román hatalomnak maradéktalanul sikerült az elmúlt húsz éven át az ismeretlenség homályában tartani mindent, ami ezzel az intézménnyel kapcsolatos, elodázva ezáltal nemcsak a kommunizmus bűneinek feltárását, de a vétkesek felelősségre vonását is. Mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll, mindazok, akik a rendőrállam fenntartásának, a 23 millió román állampolgár „kézbentartásának” legfőbb biztosítékát képező intézmény hivatásos tagjaként ennek kivitelezésében közvetlenül részvettek, erkölcsi értelemben legalábbis bűnösöknek számítanak.
De hogy a mi témánknál maradjunk, köztudott, hogy a tűzoltóságokat a szigorúan vett tűzrendészeti tevékenységük mellett leginkább információszerzésre, és különféle technikai eszközök telepítésére használták fel, kihasználva azt az adottságukat, hogy feltűnés nélkül bárhol terepszemlét tarthattak, ellenőrizhettek, bárhova bejuthattak, gyakorlatozhattak, mindig ott lehettek feltűnés nélkül, ahol kellett, beleértve nemcsak az intézményeket, ipari és mezőgazdasági objektumokat, de a civil lakosságot is. Tömegmegmozdulások leverésének forgatókönyvében a tűzoltó egységek bevetése természetesen szerepelt. És rendelkezésükre állt a polgári tűzrendészet szám szerint sem elhanyagolható személyi állománya is (sokatmondó, hogy a polgári tűzvédelmi alakulatok vezetőinek (şef formatie civila PSI) kinevezése csak belügyis jóváhagyással történhetett. Az, hogy ennek a „sajátos” belügyminisztériumnak a keretében (1972-1990), egy tűzoltó tisztnek írásban és szóban kiadott parancsoknak mekkora hányada is lehetett nem a tűzrendészethez közvetlenül kötődő, „más jellegű”, azt csak az érintettek tudnák „felbecsülni”, nekik viszont elemi érdekük volt és az ma is, hogy tagadják, hogy 1972-1989 között „mást” is csináltak volna.
Amit az akkori törvény betűjére és szellemére alapozva teljes biztonsággal állíthatunk, az az, hogy kaphattak, kaptak más természetű parancsokat is, és amikor kaptak, ezeket végre is hajtották, vagy másképpen fogalmazva: egy tűzoltó tiszt olyan mértékben volt „szekustiszt”, amilyen mértékben szekus-jellegű (alapvető emberi jogok elleni) parancsok teljesítésében részvett.
Temesvári Kiáltvány 8-as pontja, Átvilágítási törvény, CNSAS
Mivel lehetetlen megállapítani utólag, hogy a szóban forgó csoportok, az azokat alkotó személyek közük ki mennyire „sáros”, kiről milyen mértékben bizonyítható be az alapvető emberi jogok megsértése, 1990-ben a legtermészetesebb az lett volna, ha a rendszert váltott társadalom egészséges önvédelmi reflexből törvény alkot a Temesvári Kiáltvány 8. pontja alapján, amelyben nyilvánosságra hozza a teljes belügyi állomány névsorát, megtiltva egyúttal nekik, hogy bizonyos ideig közszereplést vállaljanak. Ezt követően pedig, azok fölött, akikről bebizonyosodik, hogy bűnöket követtek el, az igazságszolgáltatásnak kellett volna ítélkeznie. Sajnos nem így történt, tudatosan nem így történt, az ún. rendszerváltás ezért is sikeredett felemásra, ennek a levét issza most is a román társadalom, amelynek nolens-volens mi is tagjai vagyunk. A Ticu Dumitrescu nevéhez kötött, nagy késéssel megszületett átvilágítási törvény az előbbiekben vázolt természetes szándékból semmit sem tudott megvalósítani, abból a „főbűnös” hivatásos belügyis tiszti (és altiszti) állományt szándékosan és teljesen kihagyták, az elővetett bűnökért a felelősséget a sok ezer, többnyire zsarolással és megfélemlítéssel beszervezett „besúgó”-ra hárították, de ezt is nagyon felemás, álságos formában. Így fordulhatnak elő azok a nagy média-felhajtást kiváltó anakronisztikus esetek, amikor közismerten kirívó szekusmúlttal bíró személyek simán megkapták a CNSAS-tól a feddhetetlenségi bizonyítványt (lásd például az egyik legkirívóbbat, Dan Voiculescu esetét, de sokatmondó a milicista őrnagy Aurel Agache esete is, akiről a fia éppen a közelmúltban kérte ki magának, hogy az apja a Szekuritátéval együttműködött volna).
A Temesvári Kiáltvány kisiklatása annyira „jól” sikerült, hogy a főbűnösök nemcsak hogy mindeddig mentesültek a leleplezéstől és az elszámoltatástól, de hatalmukat jórészt át is menthették és pénzzé, tőkévé konvertálhatták, hiszen most ez jelenti igazán a hatalmat. És azáltal, hogy „bogban, egy csoportban” tartva rejtegetik őket a leleplezés elől, azt is elérték, hogy objektív kritériumok alapján differenciálni lehessen őket. Ez nyilván a főbűnösöknek kedvez első sorban.
Teljes mértékben érthető és indokolt a Temesvár Társaság minapi, 20 éves évfordulós megemlékezésén elhangzott újabb Felhívása egy, a kommunizmus bűneinek leleplezését és megbüntetését ténylegesen szabályozó tényleges törvény megalkotására, amely végre normális mederbe terelhetné a kommunizmus idején elkövetett bűnök megítélését. Erre ma is, 1989 után húsz ávvel, nagy szükség lenne. De térjünk vissza Lakatos Péterhez! 
Lakatos Péter 1970-1989 között
Lakatos Pétert a nagyszebeni katonai főiskola (1970-1973) elvégzése után, 1973-ban az előbbiekben ismertetett Belügyminisztérium szerves részét képező Bihar megyei tűzrendészeti alakulathoz helyezték. Tudni kell róla, hogy nagyon fiatalon, már húsz évesen (1972-ben), mondhatni rendhagyóan korán, a Román Kommunista Párt tagja lett, Nagyváradra kerülése után pedig nem sokkal, szintén rendhagyó módon a nagyváradi tűzoltóság alparancsnoki tisztségébe nevezték ki. Mindkét „életrajzi adat” egy tehetséges, becsvágyó, a parancsokat habozás nélkül teljesítő, foglalkozását hivatásnak tekintő, elöljáróinak elismerését bíró fiatal belügyis tiszt alakját jelenítik meg, teljesen összhangban egyébként akkori ismerőseinek visszaemlékezéseivel. Az, hogy az itt eltöltött éveiről csak közvetetten terhelő adatokkal rendelkezünk, az előbbiekben elmondottak fényében magától értetődő. Nem azért volt az akkori Belügyminisztérium a politikai rendőrség által uralt csúcs-szerve Ceauşescu rendőrállamának, hogy onnan terhelő adatok szivároghattak volna ki, az 1989 utáni posztkommunista rezsimnek pedig nem hiába volt egyik legfőbb foglalatossága annak megakadályozása, hogy ennek a Belügyminisztériumnak a viselt dolgai nyilvánosságra kerülhessenek. De az említett közvetett „bizonyítékok” ahhoz mindenképpen elegendőek, hogy rávilágítsanak, hogy Lakatos Péter személyében Ceauşescu Belügyminisztériumának egyik meggyőződéses, hithű, a mundérhoz ragaszkodó tisztjével állunk szemben. Ezen a helyen kell vitába szállnunk egyik minapi kijelentésével, amikor is belügyis múltját kisebbítendő, azzal érvelt, hogy több nyugati (értsd: demokratikus) országban is a tűzoltóság ma is a belügyi tárcához tartozik. Ez így igaz, de (bizonyára szándékosan) elfelejtette azt hozzátenni, hogy az „ő” belügyével ellentétben ezeket nem a politikai rendőrség, hanem jogállami rendszerbe ágyazott civilek vezetik, a kettő között pedig legalább akkora a távolság, mint Makó és Jeruzsálem között.
Lakatos Péter következő, 1985 utáni munkahelyéről, a Sintezáról már többet tudunk. Tudjuk, hogy nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy magyar nemzetisége miatt kellett megválnia az általa annyira szeretett nagyváradi tűzoltó laktanyától. Az az állítása sem igaz, hogy „elbántak volna” vele, amikor megvonták parancsnokhelyettesi tisztségét, és „elölről kellett mindent kezdenie”. A valóság az, hogy egyik családtagja „elfelejtett” visszatérni Magyarországról, amit a rezsim nemcsak neki, de egyetlen hozzá hasonló tisztségben levőnek sem bocsátott meg. De főnökei iránta táplált „nagyvonalúságát” mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a valóságban nem „lefokozták”, hanem „előléptették“ akkor, amikor a Sinteza vegyipari vállalatnál a tűzvédelem irányításával bízták meg (coordonator PSI). Erről, anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, tudni kell, hogy szigorúan bizalmi, a belügytől függő beosztás volt, és nem is mondvacsinált főnökségről volt szó, hiszen 100 beosztott dolgozott itt a keze alatt. Ha baj lett volna a laktanyában magyar mivoltával, szóba sem kerülhetett volna ez a beosztás a Sintezában sem, és valójában semmit sem kellett újrakezdenie, mert gyakorlatilag a szakmájában maradt, azt folytatta tovább. Egykori munkatársai elmondásából világosan következik, hogy ebben a beosztásában, ha lehet még „megbízhatóbb és együttműködőbb” volt. Köztudott, hogy nem szerette, ha környezetében magyarul beszélnek, és gyakran előfordult, hogy ezt egyenesen megtiltotta. 
Ha igaz az, amit itt elmondtunk, akkor felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ilyen „előélettel” Lakatos Péter is „simán” megkapta a CNSAS-tól 2002-ben a feddhetetlenségi bizonyítványt (amit úton-útfélen lobogtat, és amely amúgy megérdemelne egy tartalom-elemzést, de lényege az, hogy a CNSAS birtokába került dokumentumok egyike sem tanúsítja, hogy szekusügynök lett volna, vagy hogy együttműködött volna a politikai rendőrséggel). Szegény CNSAS! Hogyan is mondhatna mást Lakatos Péter esetében is, amikor a nyilvántartásában egyetlen egy hivatásos belügyis tiszt vagy altiszt sem szerepel (sarkítva: a Ceauşescu-belügy verőlegényei is simán megkapnák, ha kérnék a feddhetetlenségi bizonyítványt, a jelenlegi átvilágítási törvény szerint, hiszen ők sem szerepelnek a Hivatal (CNSAS) nyilvántartásaiban).
„Restauráció" a Bihar megyei RMDSZ-ben 2001-ben
A Temesvári Kiáltvány már régen a süllyesztőbe került, amikor Lakatos Péterrel kapcsolatban először vetődött fel nyilvánosan, 2001 áprilisában az a „költői kérdés”, hogy vajon szekus volt-e, vagy pedig egy munkáját becsületesen végző tűzoltótiszt csupán? Az alkalmat az RMDSZ Bihar megyei szervezetének Küldöttgyűlése szolgáltatta, amikor is a küldötteknek arról kellett dönteniük, hogy Kapy István után Lakatos Péter, vagy pedig Szilágyi Zsolt legyen-e az elkövetkezőkben a megyei szervezet elnöke. Nem térünk ki a küldöttgyűlés „nyalánkságaira”, tényként mondjuk el, hogy a többség akkor úgy vélekedett, nincsen abban kivetni való, ha a megyei érdekvédelmi szervezet élére a Ceauşescu-rendszer egyik volt belügyis tisztje kerül. Ha a tisztázó vitára nem ma, 2010-ben került volna sor, hanem tíz évvel korábban, valószínű, hogy sokan másképpen szavaztak volna, és az is lehet, hogy Markóék eleve nem mertek volna rábólintani Lakatos Péter jelölésére. De ilyesmi fel sem merült akkor: a szekus-téma még tabutémának számított, másrészt pedig Markóék Bihar megyében egy Tőkés Lászlóval határozottan szembeforduló RMDSZ elnököt akartak. Erre a célra – az azóta eltelt események ismeretében nem nagy kunszt kijelenteni – alkalmasabb személyt Lakatos Péternél keresve sem találhattak volna. Takács Csabának (aki az országos elnökséget képviselte) könnyű dolga volt, a „restauráció” minden nehézség nélkül megtörtént, a Lakatos Péter belügyis múltját kifogásoló felszólalások ellenére is. A tárgyilagos visszatekintés azt mondatja velünk, hogy Lakatos Péter megkoronázásáért legnagyobb „történelmi bűne” a látszat ellenére nem Markó Bélának, Takács Csabának, Kiss Sándornak és Bíró Rozáliának van, hanem Kapy Istvánnak (aki paradox módon akkor „áldozat” is volt egyben), hiszen megyei RMDSZ-elnökként 1999-ben ő „csempészte be” Lakatos Pétert a megyei szervezet vezetésébe. Egy kis rosszindulattal mondhatjuk úgy is, hogy „ő engedte be a farkast a juhakolba”(meg is bánta ezt sokszor azóta). De azok véleményében is lehet igazság, akik állítják, hogy nem Kapy István a „vétkes”, mivel a „ becsempészés” „külső” erők műve volt.
Lakatos Péter elvtársai
Tévednek azok, akik „mondva csinált” ügynek tekintik az egész Lakatos problematikát. Ez kiviláglik abból is, ahogyan a minap Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ másik tótumfaktuma képes volt egy egész választmányi ülést szentelni a témának, azt követően, hogy Tőkés László EP-képviselő a kommunista bűnökkel való szembenézés szükségességét szorgalmazó sajtótájékoztatójának keretében azt az egyszerű és logikus kijelentést „merészelte” tenni, miszerint Lakatos Péter RMDSZ-es közszereplése ellentmond a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjának. Ha nem lenne egy komoly problémáról szó, mi indokolná azt a meglepő vehemenciát, amellyel „hősünk elvtársai”, nem csak Kiss Sándor, de Bíró Rozália, Szabó Ödön és Földes Béla is védelmükbe vették Lakatos Péter múltját, úgy állítva be a dolgot, mintha az nem is egy rendőrállami elnyomó szervezetnek, hanem egy angol üdvhadseregnek lett volna a kiszolgálója. De végeredményben ez sem meglepő, hiszen ezek az elvtársak is „ugyanannak a mundérnak” a becsületét védik, ha figyelembe vesszük, hogy ők is, Lakatos Péterhez hasonlóan, ugyanannak a posztkommunista román hatalomnak a „boszorkánykonyháiban” kotyvasztott RMDSZ-nek a kreatúrái, még akkor is, ha életkoruk különbözőségéből eredően, a kommunista „értékek” létrehozásában különböző mértékben vettek részt. Összegzés Az eddigieknél részletesebben foglalkoztunk Lakatos Péter belügyis múltjával, remélve, hogy minden érdeklődő számára érthetővé válik, hogy közszereplése erkölcsileg miért is elfogadhatatlan számunkra. Tiltó jogi szankciókat is megfogalmazó jogszabály hiányában és az „ugyanabban a hajóban úszó”, elvtársainak támogatását még mindig élvezve, egyedül csak a magyar választó polgárok vonhatják meg tőle a bizalmat a soron következő parlamenti választásokon, 2012-ben. 
Nem tértünk ki Lakatos Péter egyéb, már az RMDSZ-ben elkövetett „megvalósításaira”, mivel ezek áttételesen kapcsolódnak csak belügyis múltjához (ott szerzett tapasztalatainak felhasználása révén), annyit viszont tudnunk kell, hogy akár a Bihar megyei RMDSZ restaurációjában, akár az érmindszenti, Ady Endréhez kötődő projekt meghiúsításában, akár az érmelléki területi RMDSZ-szervezet létrehozásának megakadályozásában, akár sok más, kimondottan belügyis módszerekkel végrehajtott akcióban játszott áldatlan szerepe miatt is nagyon sok okunk van annak kijelentéséhez, hogy Lakatos Péter „visszavonultatása” a Bihar megyei magyar közéletből nagyon sokat segítene a tisztulási folyamat elindulásában, fölöslegessé téve a méltatlan töprengést olyan dilemmákon, mint: (1) „Szekus volt-e, vagy sem Lakatos Péter? „, (2) „Volt-e szerepe külső erőknek Lakatos Péter RMDSZ-be való telepítéséhez, vagy sem?”, (3) „Aktív-e Lakatos Péter ma is, vagy sem? „
Reményeink szerint végül csak megszületik Romániában is a kommunizmus bűneit az igazság és a jogállamiság szellemében elbíráló törvény, amely egy egészen más megvilágításba fogja helyezni a Lakatos-affért is.
Nagyvárad, 2010. március 15. 
A Magyar Polgári Párt Bihar megyei és nagyváradi szervezetének elnökségei. Forrás: Erdély.ma

Előrelépés az anyanyelvi oktatás tekintetében
Az új oktatási törvénytervezet előrelépést jelent az anyanyelvű oktatás tekintetében, de tagadhatatlanul számos pozitívumot tartalmaz a decentralizáció terén is – jelentette ki kedden, Kolozsváron Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes azon a találkozón, amelyre a magyar egyházak vezetői és oktatási tanácsosai, valamint a szövetség oktatási szakemberei között került sor.
Az új oktatási törvény kapcsán az RMDSZ elnöke elsősorban azokat az intézkedéseket vázolta, amelyek az oktatás decentralizációját segítik elő. Elmondta: az önkormányzatok iskolafenntartókká válnának, ugyanakkor valós döntéseket hoznának az iskolaszékek, amelyek egyharmadát az önkormányzatok, egyharmadát a szülők, egyharmadát a tanári kar képviselői tennék ki. Rendkívül fontos a decentralizációs szándék a finanszírozás tekintetében: fejpénz lenne gyereklétszám szerint, minden gyerek után járna egy bizonyos összeg, ebből állna össze a fizetésekre, az iskolák működésére szánt alap. Ez bizonyos kockázatot jelenthet a kis gyereklétszámmal működő intézményeink esetében, hívta fel a figyelmet a miniszterelnök-helyettes. "Ez számunkra elfogadhatatlan, ezért bevittünk az új tervezetbe egy nyelvi pótlékot, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi iskolák eleve nagyobb szorzóval működnek, azaz több fejpénzt kapnak. Ez sem oldja meg problémánkat, így beiktattunk egy másik szempontot is, az úgynevezett diszperziós, szétszórtsági pótlékot: olyan közösség esetében, ahol gyerekek, családok szétszórtan élnek, megint egy jelentős emelés jár a gyerek után. A pozitív diszkrimináció ebben az esetben azt kellene jelentse, hogy dupla fejpénzt adnak egy magyar vagy német gyerek után, ellenkező esetben sok helyen nagyon nehéz helyzetbe kerülünk" – mutatott rá Markó.
A felekezeti oktatás kapcsán a szövetség vezetője kiemelte, hogy az elkövetkező időszakban e kérdésben is számos rendelkezést kell gyakorlatba ültetni. Mint mondta, el kell érni, hogy a felekezeti iskolák, az állami iskoláktól eltérően, ne csak a kötelező oktatás végét jelentő kilencedik osztályig, hanem tizenkettedikig részesüljenek fejpénzben. "A döntések decentralizációjánál ki kell találnunk egy olyan döntési mechanizmust, amelyben helyet kap az egyház is: meg kell néznünk, hogy a szülők, a tanárok, az önkormányzat mellett hogy kerülhetnek be az iskolaszékek összetételébe az iskolafenntartó egyházak" – fogalmazott.
Ezt követően az egyházak vezetői, oktatási tanácsosai felvázolták azokat az intézkedéseket, amelyek fontosak lennének a felekezeti oktatás szempontjából. A törvényben elvi különbséget kellene tenni a felekezeti és a magánoktatás között, az biztosítsa a jelenlegi felekezeti iskolák megmaradását, ugyanakkor tegye lehetővé, hogy ezek a tanintézmények minden szinten és változatos profillal működhessenek. Az egyházak számára fontos, hogy a felekezeti oktatási intézmények részesüljenek minél szélesebb állami finanszírozásban, a működő iskolák maradjanak az állam hatáskörében, de az egyházaknak legyen beleszólási joguk az iskola működésébe, vehessenek részt az iskolával kapcsolatos döntésekben. Javaslatként hangzott el az is, hogy azokban az esetekben, amikor egy iskolában nincs lehetőség arra, hogy minden diák a saját felekezetének megfelelő vallásórán vegyen részt, a saját felekezetéhez járhasson vallásórára, ezt pedig egyháza hivatalos dokumentummal igazolhassa. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Lendvai karaván
Négyen jöttek, egy egész közösséget képviseltek a marosvásárhelyi Bernády Házban. Nem túl nagyot, de kerek egészet, a szlovéniai, muravidéki magyarságot, amelynek létszáma nem éri el a tízezret, de intézményrendszerét, szellemi, kulturális aktivitását tekintve azt is el lehetne képzelni, hogy százszor annyian vannak. Bence Lajos költő, író, Halász Albert költő, néprajzkutató, Patyi Zoltán tanár, az ottani Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet munkatársa és Császár Sebestyén képzőművész, szintén az említett intézet alkalmazottja a Nagy Miklós Kund vezette beszélgetés során szemléletesen érzékeltette, hogy a legkisebb határon túli, Kárpát-medencei magyar közösségnek milyen lehetőségei vannak a megmaradásra, arra, hogy megőrizve jellegzetességeit, teljes értékű életet éljen és az összmagyarság nagy családjában is méltán örvendhessen az őt megillető figyelemnek, elismerésnek.
Közel másfél évtizede már felléptek egypáran a Látó Irodalmi Színpadán. Most kedden egy nagyobb körút, egy anyaországi pályázati kezdeményezés jóvoltából jöhettek el Erdélybe. Az Irodalmi karaván, amely fölött itt az EMKE és a Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet gyámkodott és útját Vincze László egyengette, szerdán már Kolozsváron vendégeskedett, csütörtökre Szilágycseh közönsége várta. A közeljövőben a kárpátaljai, aztán a felvidéki tollforgatók követik őket. Azokról a régiókról is sok újdonságot megtudhatunk majd, ezúttal azonban maradjunk a szlovéniaiaknál, pontosabban a lendvai Muratáj folyóirat mnukatársainál, akik természetesen – mint ahogy az ilyen közösségek esetében lenni szokott – nem csak egy-két foglalatossághoz kapcsolhatók, hanem mindenesek, munkájuk révén sok-sok egyéb területhez is kötődnek. Így elmondhatták, milyen élénk a muravidéki magyarok művelődési élete, milyen nehézségeik adódnak az anyanyelvi oktatásban, hogyan működik a lendvai hetilap, az ottani Népújság, amely már a fél évszázadot is betöltötte, a helyi magyar rádió, televízió, a könyvkiadás, a tudományosság, a hagyományőrző népi mozgalom, a képzőművészeti, kiállító tevékenység. És mindezt kiadványokkal is gazdagon illusztrálták, számos könyvvel, folyóirattal ajándékozva meg a jelen levő érdeklődőket. A Muratáj illetve frissebb versköteteik anyagából a két költő, Bence Lajos és Halász Albert fel is olvasott.
Előző, 1997-es vásárhelyi látogatásuk alkalmával az is szóba került, hogy akár előre is kiszámítható, mikor tűnik el az aggasztóan apadó, akkor magát hivatalosan magyarnak valló tízezer főnyi népesség. És noha azóta néhány ezerrel kevesebben vannak, mégis optimistábban nyilatkoztak most a vendégek. Mert azóta a hatékony önszerveződésnek illetve a szlovén állam és az anyaország támogatásának köszönhetően is újabb meg újabb dolgokat meg tudtak valósítani, és további merész tervei is vannak a lendvai magyarságnak. Múzeumalapítás, esetleg színtársulat létrehozása például. Igazán biztató, hogy ha jelentős is a lemorzsolódás, sok elképzelés kivitelezésére garancia is van: a fiatalok közül igen sokan a magyarországi képzési fokozatok legmagasabbikát elérve hazatérnek és felvállalják mindazt, amit a szülőföld feladatként rájuk bíz. Sőt, erőteljes vonzereje is van a régiónak. Patyi Zoltán az anyaországból települt át oda, és immár negyedszázada gyarapítja a helytállók táborát. Három társa pedig az előző megállapításra szolgál követendő példaként. Nem túlzás a kijelentés: Lendván és környékén az átlagnál jóval több az önmaga képességeit meghatványozó "muszáj Herkules". Jó volt néhányukkal újra tapasztalatot cserélni.
N.M.K. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

RMDSZ-kézbe kerül a közszolgálati rádió?
Létszámhiány miatt nem vitatta meg tegnap a parlament két háza a közszolgálati televízió 2008-as jelentését. A tárgyalás és a voksolás tétje, hogy elutasítás esetén Alexandru Sassunak, az ellenzéki PSD-hez közel álló elnöknek távoznia kell.
Közben a Mediafax hírügynökség arról írt, hogy a Román Televízió elnöki tisztsége a Demokrata-Liberális Párthoz kerülhet. A párt Rodica Culcert vagy Robert Turcescut jelölheti. A koalíciós megállapodás értelmében a rádiótársaság igazgatói tisztsége az RMDSZ-nek juthat.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A vajdasági magyarok védelmében
Az Európai Parlament ún. mini-plenárisának ülésén, 2010. március 24-én, Tőkés László erdélyi képviselőnk – nem első esetben – a vajdasági magyarok védelmében emelte fel a szavát. Napirend előtti felszólalásában arra kérte Jerzy Buzek európai parlamenti elnököt, hogy határozottan lépjen fel a szerbiai „magyarellenes terrorizmus” leállítása érdekében.
Említésre méltó, hogy tavaly novemberben európai képviselőnk írásbeli úton kereste meg az EP lengyel elnökét a temerini magyar fiúk ügyében, akiket egy szerb provokáció nyomán kirobbant kocsmai verekedés következtében ítéltek mindösszesen 61 esztendei börtönbüntetésre. Az öt fiatalember esete azért is kirívó, mivel hasonló esetekben a többségi elkövetőket futni hagyják, s a szerb hatóságok a „magyarveréseket” nem bűncselekményként, hanem – jobb esetben – puszta kihágásként kezelik.
Ezen hosszan elhúzódó, mindmáig orvosolatlan ügy eseménynaptárába az is beletartozik, hogy múlt év márciusában, Becsey Zsolt akkori EP-képviselő kezdeményezésére, illetve Tőkés László szervezésében közmeghallgatást tartottak az Európai Parlamentben. A rendkívüli fellépést az tette szükségessé, hogy a 2004 januárjában Vajdaságban járt EP-tényfeltáró bizottság jelentése – a hivatalos előírások ellenére – azóta sem került az ebben illetékes Emberi Jogi Bizottság (DROI) napirendjére. Egészen furcsa és szembetűnő, hogy az Európai Parlament mintha részrehajló módon fedezni próbálná a délvidéki magyarellenes atrocitásokat – ezenközben helyt adva Szerbia uniós felvételi kérelme benyújtásának.
Miközben legutóbb Temerinben is valóságos embervadászat folyt a magyarok ellen, ezzel párhuzamosan pedig különösebb nehézségek nélkül folyik egyes települések (Szabadka stb.), illetve a közszféra általános magyartalanítása, hasonlóképpen érthetetlen, hogy nem csupán az Európai Unió, de az anyaországi diplomácia is hajlamos szemet hunyni az egymást követő hullámokban támadó, államilag ellenőrzött – esetenként ösztönzött – magyarelleneslélektani hadviselés felett.
Mindezeket figyelembe véve, egészen indokolt újból és újból határozottan felvetni és következetes módon napirenden tartani a délvidéki magyarság helyzetét. Az EU-csatlakozásra hajtó szerb kisebbségi kirakatpolitika opportunizmusán átlátva, továbbra is ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy – a koppenhágai kritériumoknak megfelelően – az emberi és kisebbségi jogok maradéktalan biztosítását az ország uniós felvételének előfeltételéül szabják.
Brüsszel, 2010. március 25.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája
F E L S Z Ó L A L Á S
a szerbiai magyar nemzeti közösség védelmében
Milosevics országában, a szerbiai Vajdaságban (Vojvodina) tovább folynak amagyarverések. A tetteseket vagy felmentik, vagy vádat sem emelnek ellenük.
A Vajdaságban évtizedekkel ezelőtt mintegy 400 ezer magyar élt, és a lakosság 1/3 részét tették ki. A kényszerű elvándorlás és a masszív többségi betelepítések miatt számuk azóta 290 ezerre, számarányuk pedig 13%-ra csökkent.
A kisebbségek tömeges megveretésének módszerét a hírhedt szerb titkosszolgálat, azUDBA vetette be, különösképpen az albánok ellenében. Ennek „spontán” hagyománya folytatódik a jelenben a magyarokkal szemben, szülőföldjükről való elűzésük céljával.
Tisztelt Jerzy Buzek elnök úr!
Az Európai Parlament határozottan lépjen fel a délvidéki magyarellenes terrorizmus leállítása érdekében!
Szerbia EU-csatlakozásának képezze előfeltételét a világháború utáni tömeggyilkosságok több tízezernyi áldozatáért kijáró igazságtétel, valamint a mindmáig folytatódó magyarellenes erőszak beszüntetése! Forrás: erdon.ro

Pélmonostoron tanácskozott a HTMSZF
Pélmonostor - A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei a HMDK meghívására 2010. március 20-án Pélmonostoron, a Patria Hotelben tartották meg soros ülésüket.
A tanácskozáson részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), Szlovákiából a Magyar Koalíció Pártja (MKP), Szerbiából a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), valamint a házigazdának, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) képviselői.
A meghívott szlovéniai, kárpátaljai és nyugati magyar szervezetek különböző, de igazolt okokból maradtak távol, viszont kérték (és meg is kapják) a tanácskozás zárónyilatkozatát.
A résztvevők kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek társadalmi, gazdasági és politikai helyzetéről, és véleményt cseréltek a magyar-magyar kapcsolatokat érintő kérdésekről, elemezték a magyarországi választások előtti helyzetet, részletesen megvitatták az új magyar kormánnyal, valamint a régi/új parlamenti pártokkal kapcsolatos reményeiket, elvárásaikat. Ezzel kapcsolatban hangot adtak azon reményeiknek, hogy az anyaországi politikai pártok a határon túli magyarságot érintő kérdésekben döntéseik meghozatala előtt konzultálni fognak a határon túli legitim magyar szervezetekkel, elkerülve ezzel annak veszélyét, hogy egy esetleges, kellőképpen át nem gondolt lépés következményeit az utóbbiak viseljék.
A tanácskozás házigazdája a HMDK volt
- Megtisztelő számunkra, hogy házigazdái lehettünk ennek a rendezvénynek. Én úgy érzem, hogy az egész napos tartalmas tanácskozás alatt érdemi döntéseket hoztunk a jövőt illetően is. Az egyik legfontosabb közülük mindenképpen az, hogy továbbra is fenntartjuk, erősítjük a HTMSZF-et, és rendszeresen fogunk találkozni mi, határon túliak az általunk létrehozott intézményes keretek között - nyilatkozta Jakab Sándor, a HMDK elnöke.
A tanácskozás résztvevői nyugtalanságuknak adtak hangot a szlovákiai kormányzati politika és a törvényhozás részéről az elmúlt négy évben folyamatosan tapasztalt magyarellenes megnyilvánulások miatt.
- A mai találkozó is azt igazolta számunkra, hogy a Szlovákiában élő magyar közösség van jelen pillanatban talán a legnehezebb helyzetben. Horvátországban is megalakultak a kisebbségi önkormányzatok, működik a kulturális autonómia, a Vajdaságban megalakul a Magyar Nemzeti Tanács, Romániában pedig kormányzati szereplővé vált az RMDSZ, én pedig sajnálatos módon arról tudtam beszámolni, hogy folyamatosan akár a kormány, akár pedig a parlamenti pártok némelyike részéről nagyon komoly támadásoknak vagyunk kitéve. Így zajlott le az elmúlt négy évünk, ezért a június 12-ei szlovákiai parlamenti választásokon szeretnénk, ha a lehető legjobb eredményt érné el a Magyar Koalíció Pártja - mondta Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnökhelyettese.
A tanácskozás végén a résztvevők felhatalmazták a HMDK-t, hogy a következő ülés helyszínéről és időpontjáról egyeztessen a tagszervezetekkel.
- LJ. MOLNÁR Mónika
A Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma 2010. március 20-i pélmonostori tanácskozásának nyilatkozata
A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei a HMDK meghívására 2010. március 20-án Pélmonostoron tartották meg soros ülésüket.
A tanácskozás résztvevői kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek társadalmi, gazdasági és politikai helyzetéről, és véleményt cseréltek a magyar-magyar kapcsolatokat érintő kérdésekről.
A HTMSZF tagjai üdvözlik, hogy Horvátországban létrejöttek a kisebbségi tanácsok (önkormányzatok), de nehezményezik, hogy a kulturális autonómiával, különösen a közoktatással és a nyelvhasználattal kapcsolatos döntések meghozatalánál a legtöbb esetben mellőzik ezeknek a legitim tanácsoknak és az általuk létrehozott országos koordinációnak a véleményét. A legtöbb esetben következmények nélkül marad a kisebbségek jogállásáról szóló törvények megsértése is.
A Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek intézményrendszerének fejlődése és a szubszidiaritás elvének érvényesülése szempontjából fontos eredménynek tartják a vajdasági magyarság jogi helyzetének javulását. A Magyar Nemzeti Tanács státusának megszilárdulásával és jogkörének bővülésével valós közelségbe került a kulturális autonómia jogintézménye. Reményüket fejezik ki, hogy a többi államban is, ahol magyar nemzeti közösségek számbeli kisebbségben élnek, ez követendő példa lesz.
Üdvözlik, hogy az RMDSZ 2010-ben ismét tagja lett a romániai kormánykoalíciónak, melynek kormányprogramja alapján, valamint kormányzati tisztségviselői révén hozzájárulnak az ország és a magyar közösség szempontjából is fontos gazdasági, társadalmi és politikai célok eléréséhez.
A HTMSZF meggyőződése, hogy a Kárpát-medencében együtt élő nemzetek és a térségben lévő államok közötti kapcsolatok kibontakozása és a partneri viszony erősítése szempontjából kívánatos, hogy a magyar közösségek legitim politikai képviselete részese legyen az adott ország kormányának.
A tanácskozás résztvevői nyugtalanságuknak adnak hangot a szlovákiai kormányzati politika és a törvényhozás részéről az elmúlt négy évben folyamatosan tapasztalt magyarellenes megnyilvánulások miatt.
Ennek tükrében, a magyar politikai érdekérvényesítés szempontjából, veszélyesnek tartják azt, hogy a Magyar Koalíció Pártját elhagyó politikusok olyan új pártot hoztak létre, amely megosztja a szlovákiai magyarokat, valamint amelynek célja a 2010. június 12-i szlovákiai parlamenti választásokon a magyarok politikai súlyának csökkentése.
A magyarországi parlamenti választások előtti helyzetet áttekintve, elvárják, hogy a nemzetpolitikai egyeztetések Magyarország meghatározó politikai köreiben a lehető legszélesebb körű egyetértésben történjenek. A választások után a magyar Országgyűlésbe kerülő pártok nemzetstratégiai kérdésekben állásfoglalásaikat hangolják össze a Magyarországgal szomszédos országokban a nemzeti célok érdekében tevékenykedő legitim magyar politikai erőkkel.
Arra kérik a 2010. áprilisi magyarországi parlamenti választások után megalakuló új kormányt, hogy hívja össze a Magyar Állandó Értekezletet, amely 2004 novemberétől szünetel.
A résztvevők felhatalmazták a HMDK-t, hogy a következő ülés helyszínéről és időpontjáról egyeztessen a tagszervezetekkel.
Jakab Sándor, elnök
Horvátországi Magyarok
Demokratikus Közössége Pásztor István, elnök
Vajdasági Magyar Szövetség
Takács Csaba, ügyvezető elnök
Románia Magyar
Demokrata Szövetség Berényi József, elnökhelyettes
Magyar Koalíció Pártja
Duray Miklós, stratégiai alelnök
Magyar Koalíció Pártja Dr. Sepsey Csaba, alelnök
Vajdasági Magyar Demokrata Párt. Forrás: Új Magyar Képes Újság (Eszék)

Átmenet nélkül nem lesz változás a tanügyben – Kikérik a pedagógusok véleményét a törvénytervezetről
A közvitára bocsátott és oly sok indulatot keltett oktatási törvénytervezetet minden oldalról és minden érintettel igyekszik megtárgyalni az Arad Megyei Tanfelügyelőség.
Március 23-án a tanfelügyelőknek tartottak egy ismertető-elemző előadást, tegnap a megye összes oktatási intézményének igazgatóit hívták meg egy hasonló találkozóra, hogy aztán „odahaza” mindenki a saját kollégáival ismertesse meg a legfontosabb változásokat, ma pedig a prefektúrán és a tanfelügyelőségen a helyi tanácsok, a civil szféra és a szülői bizottságok képviselőinek a figyelmét hívják fel a leglényegesebbekre.
Az igazgatókat csütörtökre a Moise Nicoară Főgimnáziumba hívták meg, ahol egy eligazítás után kezdődött meg az oktatási törvénytervezet vitája, amelyre már a sajtót is beengedték. Előbb Dora Marinescu főtanfelügyelő-helyettes hasonlította össze az európai uniós tagállamok közoktatását a romániaival, és az előadásból azt szűrtük le, hogy Románia azon kevés országok közé tartozik, amelyekben az iskoláknak egyáltalán nincs önrendelkezési joguk, kezdve az adminisztrációs kérdésektől egészen a személyzeti döntésekig.
Mirela Aldescu főtanfelügyelő előrebocsátotta: az új oktatási törvény senki ellen nem irányul, hanem diákközpontú. Kevesebb tanórát, kevesebb vizsgát ír elő, és egyáltalán nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy minél több elmélettel tömjék a gyerekek fejét, hanem hogy az egyéniségüket és képességeiket fejlessze. Nem szűnik meg a címzetes tanári státus – hívta fel a figyelmet a főtanfelügyelő –, hanem lehetőségük nyílik az iskolák vezetőségeinek (nem az igazgatóknak, hanem a vezetőtanácsoknak!), hogy időszakonként értékeljék a pedagógusok munkáját, számon kérjenek, és elbocsássák állásukból azokat, akik nem megfelelők az adott posztra, viselkedési zavaraik, fegyelmi problémáik vannak, etikailag kifogásolhatók. Sok jelenlévő igazgató helyeslőn bólogatott, mert jelenleg nem tudnak „fogást találni” azokon a tanárokon, akik nem festenek jó képet egy adott iskolásról.
A tanfelügyelőség eddig úgy próbálta átszervezni az iskolai hálózatott, hogy úgy tudták, 200 a diáklétszám alsó határa, amennyivel egy önálló iskola működhet, de a törvénytervezetben 300 szerepel, úgyhogy elképzelhető, hogy őszig még változni fog a jelenlegi terv.
A főbb tanügyi változásokat már mi is ismertettük, ezért most csak felidézünk néhányat a törvénytervezetből: a kötelező oktatás 10 év marad, de a kilencedik osztály átkerül az általános tagozathoz, a tanulók képességeit második, negyedik, hatodik és kilencedik osztály végén mérik fel. Tizedikbe felvételit szervezhetnek az iskolák, de a diákokat nemcsak az ezen szerzett jegy alapján, hanem a létrehozandó oktatási portfólió (egyfajta jellemzés a diákról, a hozzáállásáról, a tanulmányi előmeneteléről stb.) alapján veszik fel. Könnyebb lesz az érettségi is.
A Nyugati Jelen kérdésére, hogy az imént felsorolt változások már a 2010–2011-es tanévtől élte belépnek-e, Mirela Aldescu kifejtette: ha el is fogadják az oktatási törvényt tervezetét, minden pontját nem lehet alkalmazni szeptember elsejétől. „Lesz egy átmeneti állapot, hogy mindenre fel tudjunk készülni, mi is, a diákok is és a pedagógusok is” – mondta.
Nagyon fontos tudnivaló, hogy a tanfelügyelőség honlapján (www.isjarad.ro/forum) megtekinthető a törvénytervezet, sőt az intézmény vezetőinek kifejezett kérésük, hogy akinek hozzáfűznivalója van, az ott tegye meg keddig, mert minden véleményt összegyűjtenek és a tanügyminiszter elé terjesztenek.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Legalább az RMDSZ elégedett az oktatási törvénnyel
Az RMDSZ jónak tartja az új oktatási törvénytervezetet, amelyben benne van egy mélyreható reform lehetősége, és a magyar nyelvű oktatás szempontjából is fontos rendelkezéseket tartalmaz, de több pontjában további tisztázására van szükség – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes csütörtökön, Kolozsváron a magyar felsőoktatási szakemberekkel folytatott megbeszélést megelőzően.
Az RMDSZ szakértői, politikusai folytatják a konzultációt az új oktatási törvénytervezetről: a megyei tanfelügyelőkkel, magyar középiskolai vezetőkkel és egyházakkal lezajlott megbeszélések után, csütörtökön a magyar felsőoktatási intézményvezetőkkel, szakemberekkel tekintették át a kormány által első olvasatban elfogadott új tervezet rendelkezéseit.
– A cél egyszerű: minél jobb oktatási törvényre van szükség. Értékelem az Oktatási Minisztérium és az oktatási miniszter munkáját, mert egy jó törvénytervezetet készítettek, amelyben benne van egy mélyreható reform lehetősége, elsősorban ami a decentralizációt illeti, és ez nekünk, magyaroknak rendkívül nagy érdekünk, hogy az oktatással kapcsolatos döntések minél közelebb történjenek a helyi közösségekhez, másrészt pedig, hogy a finanszírozási lehetőségeket is decentralizáljuk – mondta a szövetségi elnök, aki rámutatott, a magyarság számára az oktatási törvény két szempontból is fontos: egyrészt a közösséget is közvetlenül érinti az általános reform, amely által lehetőség nyílik a szülők, tanárok számára, hogy valóban ellenőrizhessék az iskolák működését, ugyanakkor nyilvánvalóan alapvetően fontosak a sajátos anyanyelvi oktatáshoz kapcsolatos jogok is.
– A jelenlegi tervezetben az egyetem előtti oktatással kapcsolatos rendelkezések kielégítő keretet adnak, természetesen még sok mindent finomítani kell, ahogyan a felsőoktatással kapcsolatban is. Például a törvény biztosítja azt, hogy multikulturális egyetemeken, külön karok, tanszékek keretében működjön az anyanyelvű oktatás, de itt további tisztázásra van szükség – mondta Markó Béla. A miniszterelnök-helyettes közölte, a konzultáció folytatódik.
A találkozón az RMDSZ részéről jelen volt még Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Lakatos András oktatásért felelős ügyvezető alelnök, Kötő József képviselő és Pásztor Gabriella államtanácsos is. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Magyar civil szervezetek seregszemléje – „Az anyanyelvhez való jog nem számszerűség kérdése
Temesváron a belvárosi református gyülekezet Újvárossy Ernő termében szerdán este tartották meg a Civil Fórumot, amelynek fő célja a tagszervezetek részletes bemutatkozása volt.
A résztvevő 25 szervezet képviselőit Erdei Ildikó, a Temes megyei magyar nemkormányzati szervezeteket tömörítő Civil Tanács elnöke és a házigazda Fazakas Csaba esperes, a CT alelnöke köszöntötték. Az eseményt a megye egyik legrégibb magyar egyesülete, az 1971-ben alakult és azóta folyamatosan működő Bartók Béla Kórus fellépése vezette be.
A 25 magyar civil szervezet látványos, vetített prezentációkkal fűszerezett előadásainak célja, a bemutatkozás mellett a részt vevő szervezetek közötti kommunikáció javítása, a kölcsönös ismerkedés és az együttműködési lehetőségek jobb kiaknázása volt. A szervezetek elhozták az eseményre a tevékenységüket és elérhetőségeiket bemutató szórólapokat is, amelyek a szünetben cseréltek gazdát. A civil seregszemlén bemutatta tevékenységét és partnerséget ajánlott fel két költségvetési forrásokból fenntartott intézmény: a Bartók Béla Elméleti Líceum és a Csiky Gergely Állami Magyar Színház. A bemutató megszervezésében oroszlánrészt vállalt Ilonczai Zsolt informatikus, a TEMISZ képviselője bejelentette: a Temes megyei magyar civil szervezeteket bemutató közös kiadvány megjelentetését készíti elő, pályázati forrásokból. A kiadványt a június 19.-ére tervezett Civil Nap keretében szeretnék bemutatni, amely lehetőség lesz arra, hogy a magyar civil szervezetek a magyar közösség tagjainak is bemutatkozhassanak.
A résztvevő szervezetek egyhangúlag elfogadták a Civil Tanács állásfoglalását, amelyben tiltakoznak a gazdasági világválság következményeinek az oktatási, egészségügyi és kulturális intézmények érintő megszorításokkal való „kezelése”, a vidéki iskolák és ezen belül a kisebbségi iskolák összevonása, illetve bezárása ellen. „Minden kisebbséghez tartozó, adófizető román állampolgár nevében kijelentjük, az anyanyelvhez való jog nem számszerűség kérdése. Az anyanyelv elsajátításának feltétele az anyanyelvű oktatás léte és működése, óvodától egyetemig. Az Európai Unió a kisebbségek Európája, a nyelvi és kulturális sokszínűség tárháza, nem olvasztótégely. Ezért úgy érezzük, a szűken értelmezett – vélt vagy valós – gazdaságossági megfontolásból született megszorító intézkedés ellenkezik az európai szellemmel” – áll a Temes megyei magyar civil szervezetek által elfogadott állásfoglalásban.
Pataki Zoltán. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Még sok a tisztázni való a felsőoktatásban
A felsőoktatásban érintett szakemberekkel tanácskozott tegnap Markó Béla Kolozsváron az RMDSZ ügyvezető elnökségének székházában.
Ezt megelőzően a sajtónak elmondta: értékeli a szaktárca és az oktatási miniszter, Daniel Funeriu által kifejtett, az új oktatási törvénytervezet összeállítására vonatkozó munkát. Markó úgy vélte: elégedett a közoktatásra vonatkozó szakaszokkal, ám a felsőoktatást szabályozó cikkelyekben még sok a pontosítani való. „Ebben az időszakban az RMDSZ-es szenátorokkal és képviselőkkel, az oktatásért felelős államtitkárral és államtanácsossal közösen több találkozót szerveztünk: először a megyei főtanfelügyelőkkel és helyetteseikkel, utána a magyar tannyelvű középiskolák és a magyar tagozattal rendelkező tanintézetek igazgatóival és igazgatóhelyetteseivel, továbbá a történelmi magyar egyházak képviselőivel egyeztettünk a március 18-án közvitára bocsátott oktatási törvénytervezet kapcsán. A cél az, hogy minél jobb oktatási törvénytervezetet tegyünk le a parlament asztalára elfogadás céljából” – vélekedett a szövetség elnöke.
„A Funeriu által kidolgozott, és a kormány által első olvasat után elfogadott törvénytervezet tartalmazza a valós oktatási reform lehetőségét, főleg ami a decentralizáció megvalósítását illeti: nagyon fontos az, hogy az oktatáshoz kapcsolódó döntések a helyi közösségekhez minél közelebb történjenek, és a finanszírozási lehetőségeket is decentralizáljuk. Az RMDSZ rendkívüli helyzetben van: egyrészt érdekeltek vagyunk a romániai oktatás mélyre ható reformjának megvalósításában, amely előírja a stabilitást, másrészt pedig a nemzeti kisebbségek törvényes oktatási keretére vagyunk kíváncsiak. Ami a közoktatást illeti, a törvénycikkelyekbe sikerült belefoglalni a legfontosabb kívánalmakat. Több, a felekezeti oktatásra vonatkozó javaslatot kaptunk. Ami a felsőoktatást szabályozó cikkelyeket illeti, itt még sok a tisztázni való” – fejtette ki Markó, majd hozzátette: a tanácskozások sora még nem zárult le.
A Szabadság azon kérdésére, miszerint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) nyolcszáz oktatója által aláírt, és pár nappal ezelőtt szerkesztőségünkbe eljuttatott közlemény szerint ez a törvénytervezet sem szolgálja a felsőoktatás decentralizációját és az egyetemek autonómiáját, Markó azt válaszolta: utána néz a BBTE által felvetett kifogásoknak, ám természetes, hogy ebben az időszakban mindenki kifejezésre juttatja a törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeit
NAGY-HINTÓS DIANA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Műszaki fejlesztések a Sapientián
Jelentős infrastrukturális fejlesztéseket eszközöltek az elmúlt időszakban a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karán: az intézmény Déva utcai épületének bővítése és modernizálása céljából a tavalyi év folyamán véghezvitt megvalósításokról Tonk Márton, az EMTE kolozsvári karának dékánja számolt be tegnap délelőtt a sajtó képviselőinek. A reggelivel egybekötött értekezleten Keresztes Saroltával, a Sapientia PR-felelősével is megismerkedhettünk, Márton Orsolya, a kolozsvári Hallgatói Önkormányzat (HÖK) elnöke és Györkös-Mányi Csaba alelnök pedig a múlt héten szervezett erdélyi felvételi kampánykörút tanulságairól számolt be.
Tonk Mártontól megtudtuk: a 2009 júniusa és októbere között végzett munkálatok eredményeként két szinttel bővült a Déva utca 19. szám alatti ingatlan, ez pedig új oktatási és adminisztrációs tisztségek bevezetését tette lehetővé.
Nagyobb felület, korszerű technika
– Az eredetileg mintegy 450 négyzetméteres ingatlan felülete több mint duplájára növekedett, jelenleg 1024 négyzetméter, ezáltal az új funkciók (az előadó- és szemináriumtermek, díszterem, dékáni hivatal, az Európai Tanulmányok Tanszék irodája és a média szak mellett működő gyártásvezetői iroda) mellett a már korábban létező tevékenységek is nagyobb felületen, jobb körülmények között működhetnek. Sor került a médiastúdió kibővítésére is, amelynek felülete megháromszorozódott – magyarázta Tonk.
Az oktatást és művészeti tevékenységet szolgáló technikai fejlesztésekkel kapcsolatban kiemelte: a filmkészítés során eddig használt DV-technikát új generációs HD-technikával váltották fel, felújították a belső és külső filmezéseket kiszolgáló lámpakészletet, és egy Dacia Logan MCV típusú személygépkocsit is beszereztek. Az informatika terem számítógépparkja is megújult, az előadó- és szemináriumtermek mindegyikét a modern oktatást lehetővé tevő videoprojektorral, valamint számítógéppel látták el. A könyvtári felület is bővült, a vendégtanárok elszállásolása érdekében pedig kényelmes vendégszobákat rendeztek be az épület legfelső emeletén. A kibővült épület berendezése és az új technika beszerzése mintegy 130 ezer eurós befektetést igényelt, ezt a kar saját forrásokból és pályázatokból fedezte – tudtuk meg a dékántól.
Jól sikerült kampányturné
Sikeres kampánykörútról számoltak be a kolozsvári Hallgatói Önkormányzat (HÖK) képviselői is: az általuk kezdeményezett, a csíkszeredai karokkal közösen véghezvitt projektben összesen 32 diák vett részt, hármas csoportokban mutatták be az egyetemet az ország 35 középiskolájának végzős hallgatói számára. Márton Orsolya HÖK-elnök elmondta: a március 16-a és 19-e között megszervezett turné keretében 1500 végzős középiskolai diákot sikerült megszólítaniuk Erdély nagyobb városai (Marosvásárhely, Beszterce, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Nagybánya stb.) mellett a kisebb településekre (Margitta, Négyfalu, Szilágycseh stb.) is sikerült eljutniuk. Az eddigi évek gyakorlatától eltérően idén teljességgel a diákokra volt bízva, hogy miként szeretnék bemutatni az egyetemen zajló oktatást és a diákéletet. – Fontos volt, hogy az érdeklődők az ő szemszögükből ismerjék meg az egyetemet, legyenek azok negatív vagy pozitív tapasztalatok, de mégiscsak hitelesebb, mintha mi mesélnénk el ezeket a dolgokat – magyarázta Tonk Márton.
– Milyen is a diákélet, mit jelent egyetemistának lenni, hogyan működik a bolognai rendszer, az ösztöndíj- és a kreditrendszer, illetve miért fontos, hogy az egyetemen hallgatói önkormányzat működjön, ezekre a kérdésekre próbáltunk választ adni – magyarázta Györkös-Mányi Csaba HÖK-alelnök, aki az ország öt nyugati megyéjébe látogatott el a kampány során. Mint mondta, jóleső érzéssel töltötte el mindannyijukat, hogy már a turné második napján jelezték a középiskolás diákok egyetemre való jelentkezési szándékukat a kolozsvári kar titkárságán.
Folyamatban az akkreditáció
A felvételire egyébként július 9. és 23. között kerül sor, akárcsak eddig, a Környezettudományok és a Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakra iratcsomóval, a Filmművészet, fotóművészet és média szakra pedig kétfordulós felvételi során lehet jelentkezni. Remélik, hogy idéntől a jogászképzést is sikerül beindítani az egyetem kolozsvári karán. Tonk Márton azt is elárulta: folyamatban van az egyetem teljes akkreditálása is, a végleges jegyzőkönyv kiállítása érdekében a minőségellenőrző bizottság munkatársai és a hallgatói önkormányzatok képviselői április 14-én és 15-én keresik fel a rektori hivatalt. A folyamat várhatóan május-júniusra fejeződik be, ezt követően a kormánynak kell az akkreditálásra vonatkozó törvényjavaslatot előkészítenie, a szakbizottságokban zajló egyeztetések után pedig a parlament szavazza meg azt.
Az akreditációs szakbizottság egyébként két héttel ezelőtt vizsgálta meg a kolozsvári karon zajló Filmművészet, fotóművészet és média szak tevékenységét, az elkészült jelentés egyetlen elmarasztaló kitételt sem tartalmaz – tette hozzá a dékán.
FERENCZ ZSOLT. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Az RMDSZ jónak tartja az oktatási törvénytervezetet
Az RMDSZ jónak tartja az új oktatási törvénytervezetet, amelyben benne van egy mélyreható reform lehetősége, és a magyar nyelvű oktatás szempontjából is fontos rendelkezéseket tartalmaz, de több pontjában további tisztázásra van szükség – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes csütörtökön, Kolozsváron, a magyar felsőoktatási szakemberekkel folytatott megbeszélést megelőzően.
Az RMDSZ szakértői, politikusai folytatják a konzultációt az új oktatási törvénytervezetről: a megyei tanfelügyelőkkel, magyar középiskolai vezetőkkel és egyházakkal lezajlott megbeszélések után csütörtökön a magyar felsőoktatási intézményvezetőkkel, szakemberekkel tekintették át a kormány által első olvasatban elfogadott új tervezet rendelkezéseit.
– A cél egyszerű: minél jobb oktatási törvényre van szükség. Értékelem az Oktatási Minisztérium és az oktatási miniszter munkáját, mert egy jó törvénytervezetet készítettek, amelyben benne van egy mélyreható reform lehetősége, elsősorban ami a decentralizációt illeti, és ez nekünk, magyaroknak érdekünk, hogy az oktatással kapcsolatos döntések minél közelebb történjenek a helyi közösségekhez, másrészt pedig, hogy a finanszírozási lehetőségeket is decentralizáljuk – mondta a szövetségi elnök, aki rámutatott, a magyarság számára az oktatási törvény két szempontból is fontos: egyrészt a közösséget is közvetlenül érinti az általános reform, mely által lehetőség nyílik a szülők, tanárok számára, hogy valóban ellenőrizhessék az iskolák működését, ugyanakkor nyilvánvalóan alapvetően fontosak a sajátos anyanyelvi oktatáshoz kapcsolatos jogok is. – A jelenlegi tervezetben az egyetem előtti oktatással kapcsolatos rendelkezések kielégítő keretet adnak, természetesen még sok mindent finomítani kell, ahogyan a felsőoktatással kapcsolatban is. Például a törvény biztosítja azt, hogy multikulturális egyetemeken külön karok, tanszékek keretében működjön az anyanyelvű oktatás, de itt további tisztázásra van szükség – mondta Markó Béla. A miniszterelnök-helyettes közölte, a konzultáció folytatódik.
A találkozón az RMDSZ részéről jelen volt még Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Lakatos András oktatásért felelős ügyvezető alelnök, Kötő József képviselő és Pásztor Gabriella államtanácsos is. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Megújul a Székely Mikó
Pályázati pénzből újítják fel a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét. Az önkormányzat két évvel ezelőtt leadott pályázata sikeresnek bizonyult, így a Regionális Operatív Program keretében 11,2 millió lejt kapnak a tanintézet korszerűsítésére, ebből 8,6 millió lej vissza nem térítendő támogatás, és 2,5 millió lej az önkormányzat által biztosított önrész.
Kivitelezhető elképzelés. A látványterv szerint a százötven éves épület mellett modern tornaterem áll majd
A szerződést már aláírták, hamarosan kiírják a versenytárgyalást, és ha nem fellebbez senki, már áprilisban szerződést köthetnek a kivitelezővel, közölte csütörtökön Antal Árpád polgármester. A tervek szerint az iskolaudvaron levő étkezdét és tornatermet lebontják, ezzel tágasabb lesz a jelenleg szűk belvárosi betonudvar, amelyet a korszerűsítés keretében füvesítenek.
A tornaterem helyére korszerű épületet terveznek, amelynek földszintjén a kollégium tánckarának rendeznek be próbatermet. Az emeleti tér mozgatható falakkal három részre osztható, szükség esetén egybenyitható tornaterem lesz. Az épület tetején pedig hálóval védett, szabadtéri sportpályát alakítanak ki. Az új épületet légifolyosóval kötik majd össze a régi iskolával. Antal Árpád elmondta, azt szeretnék, ha a nyári vakáció alatt befejeznék a bontást, és pirosban állna az új épület, így az iskolai év során már csak a belső munkálatokat kellene elvégezni. A projekt kivitelezésére 36 hónapjuk van, de az elöljáró azt reméli, hamarabb be tudják fejezni.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium 1859-ben létesült, a Székelyföld egyik legnagyobb múltú tanintézete, mai székhelye gróf Mikó Imre adományaiból épült, az alapkövet 1870-ben tették le, míg az építkezést 1877-ben fejezték be. Az ingatlan a református egyház tulajdona, az önkormányzatnak évi 300 ezer lej bért kell fizetnie használatáért, ám megegyeztek, hogy a befektetésért cserébe 2008-tól kezdődően 12 évig nem kell fizetniük az említett összeget. Így az önkormányzat a 12 évre járó 3,6 millió lejt a 2,45 milliós önrésszel váltották ki, magyarázta a polgármester.
Antal Árpád elmondta, a magyar polgári párti tanácsosok kifogásolták, hogy a városvezetés túl sok pénzt költ pályázatok előkészítésére. Mint mondta, mandátuma alatt eddig 1,3 millió lejt fordítottak különböző pályázatokhoz szükséges tanulmányok, tervek elkészítésére, és eddig ez az első szerződés, amit aláírnak, azonban már a Székely Mikó Kollégiumra fordítható 8,6 millió lejes vissza nem térítendő támogatással többszörösen megtérült a befektetés. Az elöljáró szerint ezen a téren Sepsiszentgyörgy erdélyi szinten kiemelkedően teljesít, eddig 16 pályázatot adtak le, ezekből a következő hónapokban egyre több valósul meg, és még öt másik projekt előkészítésén dolgoznak.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Feljelentette az Új Jobboldalt az RMDSZ
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete büntető feljelentést tett csütörtökön az Új Jobboldal nevű román szélsőséges szervezet ellen, mivel az egyesület tagjai náci jelvényeket használtak és uszító jellegű magyarellenes szlogeneket skandáltak március 14-én, egy általuk szervezett rendezvényen, Kolozsvár belvárosában. A szövetség helyi képviselői elfogadhatatlannak tartják, hogy a kolozsvári rendőrség kettős mércét alkalmazott a különböző szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben – nyilatkozta a Krónikának Molnos Lajos, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
Emlékeztetett: míg a március 15-én szervezett kincses városi rendezvények alkalmával a rendőrség több résztvevőt is megbírságolt, a román szélsőséges szervezet hatósági beavatkozás nélkül bonyolíthatta le megnyilvánulásait.
„Az Új Jobboldal tagjai közül többen is náci jelvényeket viseltek, és uszító jellegű magyarellenes szlogeneket skandálva vonultak fel Kolozsváron. Az ilyen jelvények használatát a törvény tiltja. Nagyon sok függ a jogalkalmazástól: úgy gondoljuk, mindennemű szélsőséggel szemben egyenlő mércével kell fellépni, ellenkező esetben a törvény alkalmazása diszkriminatívvá válik” – mondta a Krónikának az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
Mint ismeretes, a március 15-i kolozsvári ünnepségen a rendőrség három diáklányt bírságolt meg, miután az 1848-as eseményeket illusztráló, Nagy-Magyarország térképét ábrázoló plakátot próbáltak kifüggeszteni egy szabadtéri program keretében. Talpas Botond KMDSZ-elnök elmondta: jogorvoslathoz folyamodnak az ügyben, mert úgy vélik, a rendőrség és a román sajtó is félreértette a kezdeményezésüket.
A rendezvényen részt vevő Új Magyar Gárda Székely Szakaszának egyik képviselője ellen büntetőjogi eljárás indult fasiszta jelképek viselése miatt. A rendőrség szerint a férfi karján halálfej volt látható, és egy gót betűkkel írt német nyelvű felirat: „Meine Ehre heißt Treue” (Becsületem a hűség – az SS jelmondata). Egy nappal korábban az Új Jobboldal nevű szélsőséges szervezet mintegy száz tagja és támogatója vonult fel, a Románia „szétdarabolását” célzó RMDSZ-es regionalizációs tervek ellen tüntetve.
A résztvevők elmondása szerint akciójukkal fel akarták hívni a figyelmet annak veszélyére, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye „magyar adminisztráció” alá kerülhet. Az egyik szónok „agressziónak” nevezte a szövetség regionalizációs tervezetét, amelynek alapján a három megye „külön szerveződik, a magyar pedig hivatalos nyelv lesz a térségben”.
Gyergyai Csaba. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Pályaválasztási tanács diákoknak
Hatodik alkalommal szervezték meg Csíkszeredában a Sulibörzét, míg Gyergyószentmiklóson második alkalommal a Pályabörzét a két Hargita megyei városban tevékenykedő iskolai pszichopedagógusok. Mindkét rendezvény célja az volt, hogy segítséget nyújtsanak a pályaválasztás előtt álló diákoknak.
Csíkszeredában a Segítő Mária Kollégium dísztermében szerdán és csütörtökön nyolc városi és négy környékbeli gimnázium mutatkozott be. A rendezvényre közel 1300 diák érkezett csoportosan az osztályfőnökök vezetésével, ott pedig az illető gimnáziumokban tanuló diákoktól tudhatták meg, melyik iskola milyen képzési, illetve szórakozási lehetőségeket nyújt az oda jelentkező tanulóknak. Az eseményt a Hargita megyei önkormányzat mellett működő Hargita Megyei Pszichopedagógiai Tanácsadó Központ szervezte, és a megyei önkormányzat támogatta.
Gyergyószentmiklóson a Fogarassy Mihály Általános Iskola volt a házigazdája a pályabörzének, szervezője pedig a Gyergyói Medence Pszichopedagógiai Munkaközössége. A rendezvényen 33 kategóriában nyolcvan szakember beszélt a szakmájáról, illetve hivatásáról a szintén több mint 1300 érdeklődőnek. A rendezvény nyitott volt a nyolcadikos, illetve a középiskolás diákok számára, és nemcsak a városi iskolák, hanem falvak nyolcadikosai is eljöttek a különféle szakmákról ismereteket szerezni.
Az információra éhes diákok hiteles és pontos tájékoztatást kaphattak az őket érdeklő szakmákról, de megismerhették azt is, hogy egy-egy szakterület milyen lehetőségeket rejteget a kibontakozásra, illetve melyek azok a követelmények, amelyeknek okvetlenül eleget kell tenni, hogy az áhított szakma közelébe kerülhessen egy kisdiák.
Az eseményen párhuzamosan öt teremben tartottak előadást a különféle szakmák képviselői. Nagy érdeklődés övezte egyebek mellett a szépség- és a jogi szakmákat, de sokan voltak kíváncsiak a turizmus, egészségügyi és szociális szakmák iránt is. A gyerekek többsége több előadáson is részt vett a börze mindkét napján, és noha nem mindenkinek sikerült eldönteni, mi is szeretne lenni felnőttkorában, hasznos ismeretekkel távoztak egy-egy szakmát illetően. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Előadás Trianonról
Bihar megye – Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a 2010-es esztendőt Trianoni Emlékévnek nyilvánította.
Ennek keretében tart előadást Nagyváradon április 1-én 18 órától a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának (Városháza/Primariei u. 27. szám) dísztermében Raffay Ernő történész és Szidiropulosz Archimédesz Trianon-kutató. A rendezvényen felszólal Tőkés László, az EMNT elnöke, európai parlamenti képviselő, az előadás fővédnöke. Forrás: erdon.ma

Székelyföldi turizmus: ne virslivel, parízerrel!
Fél év elteltével ismét egységes arculatú Székelyföld-standdal mutatkozott be Bukarestben a tegnap kezdődött országos turisztikai vásáron Hargita, Kovászna és Maros megye.
A húsvéti ünnepek közeledtére való tekintettel a borvízpiramis és a székelykapu megszokott látványát a szervezők ezúttal tojáspatkolással, tojáshímzéssel gazdagították. Termékeikből a standhoz látogató Elena Udrea területfejlesztési és turisztikai miniszternek is ajándékoztak.
Fontos belföldi vendég
„A tavaly őszi bemutatót követően a vállalkozóktól csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, mindenki arról számolt be, hogy szálláshelyeik elfoglaltsága sok esetben megnövekedett” – fogalmazott tegnap lapunknak Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, aki – mint arról beszámoltunk – nemrégiben a budapesti Hungexpóra is elkísérte a standot.
„Fontos számunkra a romániai, a belföldi vendégek fogadása. A bukaresti vendégek ugyanis sokszor költekezőbbek, nagyobb érdeklődést mutatnak, mint például a Magyarországról érkező turisták” – tette hozzá Borboly.
Tamás: észre kell venni a Székelyföldet
„Ami Háromszéket és az idegen vendégek jelenlétét illeti, a vendégfogadók mentalitásán kell változtatni. Hajlamosak vagyunk belterjesen gondolkozni, és azt hinni, hogy mi el tudjuk tartani turisztikai egységeinket” – nyilatkozta lapunknak a Székelyföld standjánál Gazda Zoltán, a Kovászna megyei Turisztikai Egyesület igazgatója.
„A tapasztalat azt mutatja, a tavalyi és idei egységes fellépés nagy figyelmet kelt a politikusok, vállalkozók és a média körében is. Fontosnak tartjuk, hogy Székelyföld gazdasági potenciálját észrevegyék. Ha nemcsak Bukarestben, hanem minél több lehetőséget megragadva következetesen együtt lépünk fel, ha nem is azonnal, de előbb-utóbb a régió gazdaságán is érezhetővé válik az egységes székelyföldi stratégia eredménye” – tette hozzá Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Tervekből nincs hiány
„Székelyföldön rengeteg panzió van, több a szálláshely, mint a Prahova völgyében, de ezek nagyrésze ünnepeken, falunapokon kívül üresen áll. Projekteket kell generálnunk, arra összpontosítva, hogy bemutassuk e területek másságát, különlegességét” – vélte Borboly Csaba. A tanácselnök szerint sok az alulról jövő, jó kezdeményezés Hargita megyében.
„Azt sajnálom, hogy az elmúlt 18 évben ezeket a kezdeményezéseket nem vette számba senki, ezért van ott a székelyföldi turizmus, ahol van. Sok az épített örökségünk, amit nem szabad hagyni elveszni – szögezte le Borboly. – Az nem igazi székelyföldi turizmus, amikor reggelire virslit és parizert szolgálnak fel a vendégnek, hisz a székelyeknek megvannak azok a sajátos helyi termékeik, amelyek vonzerővel bírnak a látogatók számára. Emellett azt is el szeretnénk érni, hogy minden faluban biztosítsunk egy képzett idegenvezetőt, mert nagy probléma, hogy nincs, aki megmutassa a környék szépségeit.”
A fjordoktól a Dunáig
A négy napig tartó bukaresti országos vásáron 18 ország 240 standja mutatkozott be, mindenikük árkedvezményes utazási csomagokkal csalogatva az érdeklődőket. Az Idegenforgalmi Ügynökségek Országos Egyesülete (ANAT) által összeállított lista szerint a hazai célpontok mögött a román állampolgárok idén legszívesebben Görögországban, Törökországban, Bulgáriában, Spanyolországban vagy Máltán nyaralnának.
Egy anatóliai nyaralás például 245 eurótól kezdődik, ami egy négycsillagos szálloda szobájának hétnapos foglalását fedi, teljes ellátással, de útiköltség nélkül. Tegnapi ottjártunkkor egy standnál tíznapos lengyelországi kirándulás iránt érdeklődött egy potenciális ügyfél; mint megtudta, 785 euróba kerülne neki. Aki viszont norvégiai hajókázásra kívánkozik, 1525 eurót kell lepengetnie azért, hogy a fjordok országába juthasson.
Egy másik standnál Cosmina Vladu értékesítési menedzser arról tájékoztatott, hogy a hajós turizmus végre Romániában is kezd fellendülni. „A mi cégünk legnagyobb újdonsága idén egy májusi hajóút a Dunán, Vidin, Belgrád, Budapest, Esztergom, Pozsony és Bécs érintésével. Mindez ötcsillagos hajóval, 599 eurótól kezdődően” – büszkélkedett az értékesítési menedzser. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

MIÉRT Brüsszel – EU-Tábor: a helyszín változik, a koncepció marad
Winkler Gyula meghívására Brüsszelben tartotta elnökségi ülését a MIÉRT. A cél: közös erővel tudatosítani az erdélyiekben az Európa 2020 stratégia ifjúsági összetevőjét.
A Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöksége és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő 2010. március 23-i brüsszeli találkozójukon áttekintették az elmúlt évek együttműködésének eredményeit, és megvizsgálták a készülő Európa 2020 stratégia ifjúsági összetevőjét. Ezt követően sor került a MIÉRT kihelyezett elnökségi ülésére, amelynek házigazdája Winkler Gyula volt.
Az elnökségi ülés kezdetén megtartott sajtótájékoztató alkalmával a felszólalók, Winkler Gyula EP képviselő, Bodor László MIÉRT elnök, Sógor Csaba EP képviselő, Korodi Attila MIÉRT társelnök, valamint Széll Lőrincz, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság alelnöke az Európa 2020 stratégia romániai gyakorlatba ültetésének fontosságáról, ennek megvalósítási módszereiről, illetve a MIÉRT Szórvány évének célkitűzéseiről beszélgettek.
Az Európa 2020 stratégia és a Youth in Action helyét átvevő Youth on the Move kezdeményezés ismertetése érdekében a MIÉRT és Winkler Gyula összehangolja tevékenységét. Ennek első jeleként az EP-képviselő erdélyi konferenciasorozatot szervez a stratégia ismertetése érdekében, ennek első állomásai Székelyudvarhely (március 26.) és Szatmárnémeti (március 27.) lesznek. A MIÉRT abban érdekelt, hogy a Youth on the Move a célcsoport minden tagja - így az elszigetelt helyzetben élő fiatalok - számára is érthető és elérhető legyen.
Az Európa 2020 stratégia három alap-prioritása (tudásalapú társadalom; energiahatékony gazdaság; emberközpontúság, a kohézió növelése) közül a sajtótájékoztatón értelemszerűen a fiatalokat leginkább érintő elem, a tudáson és innováción alapuló gazdaság kifejlesztése került előtérbe, melynek keretén belül Bodor László, a MIÉRT elnöke a Youth on the Move ifjúsági kezdeményezést részletezte.
Elmondása szerint: „ A MIÉRT üdvözli a stratégia ifjúsági összetevőjét, mely az oktatás minőségének emelését, a diákok mobilitását, valamint a fiatalok munkapiaci elhelyezkedésének segítését célozza meg. A MIÉRT a fiataloknak szervezett képzései, rendezvényei tematikája által támogatja a kezdeményezés romániai megvalósulását, továbbá szorgalmazza az ifjúság megfelelő tájékoztatását.”
Ezt követően Bodor bejelentette: a MIÉRT által szervezett EU-Táborra új helyszínen kerül sor, június 29. és július 4. közt, Marosfőn szervezik meg. A Youth on the Move kezdeményezés irányvonalai mentén haladva a MIÉRT elnöksége a tábor tematikájaként a fiatalok munkavállalását és munkalehetőségeit határozta meg.
A Hunyad megyei EP-képviselő és a MIÉRT közti együttműködés másik fontos eleme a szórványban élő magyar fiatalok kiemelt támogatása. Ennek jegyében szervezte meg az ifjúsági szervezet a Szórványkonferenciát, és ezért rendezik a szórványban a szervezet éves küldöttgyűlését is, illetve keretet biztosítanak a székely és szórvány szervezetek közti csereprogramhoz is.
A MIÉRT elnökségi ülésén részt vett Hölvényi György, a Robert Schumann Alapítvány főtitkára, aki az alapítvány által felkínált lehetőségekről beszélgetett az elnökség tagjaival.
A délután további részében a MIÉRT elnöksége több tárgyaláson vett részt a YEPP tagjaival, melyek során a MIÉRT státusa került megvitatásra. A megbeszélések kapcsán a MIÉRT elnöke kifejtette, hogy reményei szerint a MIÉRT, mely jelenleg megfigyelői státussal rendelkezik, az idei év folyamán a YEPP hivatalos tagszervezetévé válik. Forrás: Transindex.ro

MPP: április 10-én rendkívüli kongresszus
Rendkívüli kongresszust tart április 10-én Gyergyószentmiklóson a Magyar Polgári Párt (MPP) – közölte Szász Jenő, az MPP elnöke, miután a bukaresti bíróság törvénytelennek nyilvánította az alakulat tavalyi kongresszusán végrehajtott alapszabályzat-módosítást – írta pénteki számában az Új Magyar Szó (ÚMSZ) és a Krónika.
Az ÚMSZ-nek Szász azt állította, hogy nincs összefüggés a kongresszus összehívása és a bírósági ítélet között. „Csak annyiban van összefüggés, hogy a kongresszus feladata lesz eldönteni, megfellebbezzük-e az ítéletet vagy sem” – magyarázta a lapnak.
A bukaresti bíróság néhány nappal ezelőtt helyt adott annak az óvásnak, amelyet az MPP 2009. március 14-i botrányos gyergyói Országos Tanácsán történtek miatt annak Bihari megyei szervezete nyújtott be. Ez utóbbi lényegében megtámadta Szász Jenő elnökké választását.
Az ÚMSZ tudni véli ugyanakkor, hogy a mostani gyergyószentmiklósi pártértekezletet a régi alapszabály szerint tartják, így a küldöttek száma is kisebb lesz. A kongresszus napirendje is megegyezik majd a tavalyi kongresszuséval, azaz szerepel majd benne a tisztújítás is.
Szász Jenő a Krónikának elmondta: bízik abban, hogy sikerül módosítani az alapszabályzatot, és akkor nem lesz majd szükség megfellebbezni a bukaresti törvényszék ítéletét. A lap úgy tudja, hogy a belső ellenzék máris kiszemelte azt az elnökjelöltet, aki Szász kihívója lesz Gyergyószentmiklóson, nevét azonban egyelőre nem kívánják nyilvánosságra hozni.
Mint ismeretes, a kongresszuson Szászt megerősítették pártelnöki tisztségében. A jelenlévők többsége valóban megszavazta a döntést, de a procedúrát a párttagok és a küldöttek egy része szabályellenesnek minősítette. Szász ugyanis a voksolás előtt előállt azzal a javaslattal, hogy a 144 országos küldöttön kívül kapjanak szavazati jogot a meghívottak is. Mindezt annak ellenére javasolta, hogy az alapszabályzat világosan előírta: csak a megyei küldöttgyűlések során kijelölt küldöttek szavazhatnak. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Színház, műemlékvédelem, Székelyföld
Kelemen Hunor a Nemzetiben
Sajtótájékoztatót tartott Kelemen Hunor kulturális miniszter péntek kora délután a Nemzeti Színházban. Vlad Radescu igazgató és Kárp György gazdasági igazgató társaságában a tájékoztatót megelőzően a színházban zajló munkálatokat szemrevételezte, majd azokról alkotott benyomásait mondta el a sajtó képviselőinek.
– Ma délelőtt a megyei igazgatóság és a megyei műemlékvédelem munkatársaival beszélgettünk a kulturális örökségről, onnan érkeztem ide. A színház vezetőségével is sikerült megbeszélnünk a problémákat, melyeket jelenleg a régóta zajló átalakítási, felújítási munkálatok jelentik. A színházat 1973 óta nem érte főjavítás, így érthető mai állapota. Megegyeztünk, hogy a jelenleg kialakítás alatt álló, úgynevezett Underground-termet a rendelkezésünkre álló költségvetési forrásból befejezzük és elvégezzük a Kisteremben esedékes átalakítási munkákat is. Ott a felújítás befejeződött, de számos színészi, illetve nézői panasz illette azt: az előző vezérigazgató kérésére a mennyezet és az azon függő világítás túl alacsonyra került, a szellőzési gondokat sem oldották meg, mindezeken változtatni kell. Jövő héten várjuk a színház vezetőségét és a tervezőt Bukarestbe a szükséges engedélyek megszerzése végett. Ha nem lesz költségvetési összeomlás, akkor 2011–’12-re sikerül ezeket a munkákat elvégezni, a színház többi részének felújítása még várat magára.
Holnap este Szovátára megyek egy műemlékvédelmi konferenciára, amelyen olyan szakemberek is részt vesznek, akiket a leendő Nemzeti Kulturális Örökség Törvénykönyve kidolgozását véghez vivő bizottságba meghívunk. A törvénykönyv egyaránt foglalkozik a szellemi, illetve fizikai kulturális örökséggel, az örökségvédelmet szabályozza, sokkal komolyabb szankciókat tartalmaz a jelenlegieknél és a minisztérium számára az idei legnagyobb kihívás.
Újságírói kérdésekre válaszolva a miniszter elmondta: a kultúrpalotabeli felújítási munkálatok nem tartoznak a hatáskörébe, az eltartó megyei tanács sem kért támogatást, a minisztérium amúgy is csak engedélyeztetési jogkörrel rendelkezik. A színházban zajló munkálatok értéke hétmillió euró körül alakul, az idei országos, minisztériumi költségvetés körülbelül 70 millió lejt tesz ki, amit az ország összes, állami, kulturális intézménye között kell elosztani. – Ebből a pénzből kell megéljünk, így a felújításokra vonatkozólag a szavamon kívül más garancia nincs. Körülbelül 300 építőtelepen dolgozunk, nagyon sok műemlék épület van éppen renoválás alatt – hallottuk a minisztertől, aki további kérdésekre válaszolva elmondta: a megyei kastélyok jövője a tulajdonosoktól függ, ha már visszaigényelték – és kapták – őket, akkor a minisztérium nem adhat támogatást, ha a helyi polgármesteri hivatalok tulajdonában vannak, akkor ők kell intézzék a felújításokat. Hozzátette viszont, hogy épp a műemlékvédelem előrelendítése érdekében a műemlék épületek után nem kell az államnak adót fizetni. A színház plakátgondjainak kapcsán kijelentette, a miniszterelnök megígérte, a napokban jóváhagyja, hogy ezentúl az adott intézmény költségvetéséből lehessen reklámozásra is költeni, végül arra a kérdésre, hogy mit szól Victor Ponta PSD-elnök azon kijelentésére, miszerint Székelyföld nem létezik, válaszolt. – Ez poltikai hozzáállás a PSD részéről, ami szokatlan, lévén egy balközép pártról szó. De ezt Ponta úrtól kell személyesen megkérdezni, életkora és tapasztalata alapján biztos vagyok benne, hogy képes lesz adni egy elfogadható magyarázatot.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A replika jogán – Lakatos Péter képviselő közleménye
Válasz a Magyar Polgári Párt Bihar megyei és nagyváradi elnökségének 
Annak reményében, hogy a replika jogán az Erdély.ma lehetőséget biztosít a személyemről szóló terjedelmes „irománnyal” kapcsolatos véleményem közlésére, úgy gondoltam benevezek a „Ki tud többet Lakatos Péterről?” című nyilvános vetélkedőre. Tudom, nem nyerhetek, mert én csak az ellenőrizhető igazságot közlöm, aláírásommal vállalom az állítottak hitelességét, én nem élhetek az eddig megszólalók által alkalmazott ködösítésekkel, alaptalan gyanúsítgatásokkal, a csúsztatástól a durva hazugságig terjedő arzenállal. 
De kik is az eddig, ebben az ügyben megszólalók és mi magyarázza a személyem iránt tanúsított, megkülönböztetett figyelmet? Megszólalásuk időrendjében: 
- egy, a személyével kapcsolatos közismert de először a kimondott valóság miatt hiúságában sértett EP képviselő, aki korábban az anyaországi közpénzekkel csak nehezen, többszöri nekifutásra és a hatóságok jóindulatú hozzáállásával tudott elszámolni;
- egy volt parlamenti képviselő, aki kilenc év távlatából próbálja magyarázni választási vereségét, arra alapozva, hogy az emberek már nem emlékeznek a történtekre. Ezzel egyidőben kenyéradó gazdája sok pénzéért sárdobálásra is vállalkozik;
- Traian Băsescu államelnök örökbefogadott és politikai párttá nevelt janicsár hada, az MPP, amely az elnöki szolgálatok segítségével hajt végre diverziót az egységes magyar közképviselet ellehetetlenítése céljából. 
Az említettek átvették és szorgalmasan gyakorolják Goebbels, a hitleri propagandagépezet atyjának elvét, amely szerint: „egy hazugságot ha számtalanul elismételünk, és azt a megfelelő odaadással tesszük, akkor az emberek azt igazságként fogják fel”. Tőkés, Szilágyi valamint az MPP ezt megfelelő odaadással és lelkesedéssel teszik.
Ami a romániai tűzoltóságot illeti, annak ellenére, hogy engem 1985-ben eltávolítottak belőle, meg kell védenem azoktól akik megpróbálják lejáratni. Lényeges ez, mert Hitler óta bizonyosságot nyert milyen veszedelmes „a kollektív bűnösség elve”. Az ominózus 130/1972-es törvényerejű rendelet, amely alapján minden tárgyszerűség nélkül, szándékos félremagyarázással megkísérlik a tűzoltóságot elnyomó, karhatalmi erőként beállítani, tevékenységét a Securitate–val összemosni, holott az említett törvényerejű rendelet preambulumában csak a milícia és a biztonsági szervek összevonásáról van szó, amint az alábbi idézetből is kiderül: „ a fentiek értelmében szükséges volt annak a szervezési keretnek a megteremtése, amely biztosítja a milícia és biztonsági szervek tevékenységének egységes összehangolását ...” A Belügyminisztérium és a tűzoltóság viszonyáról kizárólag csak az alábbi négy cikkely rendelkezik:
a) a tűz megelőzésével és oltásával megbízott egységeket és katonai tűzoltó alakulatokat szervez; b) biztosítja a tűzmegelőzési és oltási tevékenység irányítását és szakmai ellenőrzését a Román Szocialista Köztársaság teljes területén;
c) kibocsát illetve jóváhagy, közösen a törvény által nevesített szervekkel, az épületek és berendezések tervezésénél és kivitelezésénél általánosan kötelező tűzmegelőzési és oltási előírásokat;
d) megállapítja a gépekre, berendezésekre, eszközökre, felszerelésekre és oltóanyagokra vonatkozó szükségletet, jóváhagyja ezek tervezését valamint hitelesítését és részt vesz átvételükben.
1989 decemberéig a tűzoltóság egyetlen karhatalmi, tömegmegmozdulást leverő intézkedésben sem vett részt, ezt tanúsíthatják azok a fiatal vonulós tűzoltók akik sorkatonai szolgálatot teljesítettek és semmilyen alapvető emberi jogok elleni parancsot nem kaptak és nem kellett teljesítsenek. Az csak egy beteg agy szüleménye, hogy a Belügyminisztérium mostoha gyermekét, a tűzoltóságot, „információ szerzésre és különféle technikai eszközök telepítésére használták fel”. Riasztás esetén, amit előre nem lehetett tudni, hogy mikor és hova szól, a vonulós tűzoltók, éjjel-nappal két percen belül kellett elhagyják a laktanyát, tehát gyakorlatilag lehetőségük sem volt és ezt eddig soha senki fel sem vetette, „a titkosszolgálati eszközök telepítésére”. 
A Temesvári Kiáltvány 8. pontját illene ismerni, pontosan idézni és értelmezni, nem csak ködösen hivatkozni rá: „A választási törvénynek meg kell tiltani azt, hogy a volt kommunista aktivisták és a Securitate egykori tisztjei, három, egymást követő választási ciklus idejére bármilyen listán jelöltethessék magukat”. A fiatal, vonulós tűzoltótiszteket, altiszteket kollektíven kommunista aktivistáknak vagy Securitate tiszteknek beállítani, csak azért, hogy aztán egyikükre minden ok és bizonyíték nélkül rásüthessék a billogot, az szégyenletes kísérlet, ezzel eddig senki sem próbálkozott.
Ami az én tűzoltótiszti pályafutásomat illeti, az a következően alakult. A magyar nyelven, legnagyobb érettségi általánossal elvégzett bánffyhunyadi liceum után, 1970-ben a nagyszebeni Tűzoltótiszti Főiskola 25 helyére 125 jelentkező közül, egyedüli magyarként sikeresen felvételiztem. A román nyelv hiányos ismerete miatt első évben éjjel-nappal kellett tanulnom, viszont a második év végén évfolyamelső lettem. Az is a történethez tartozik és könnyen elképzelhető, hogy volt mit hallania a „bozgornak”, amíg sikerült tekintélyt kiharcolnia magának. 1972-ben vettek fel a pártba, nem „rendhagyóan korán” hanem összes évfolyamtársammal, mert nem lehetett úgy elvégezni a főiskolát, hogy ne legyen párttag a végzős növendék. Soha semmilyen párttisztséget nem töltöttem be sem ott, sem később. 1973-ban a diplomavizsgát követően Nagyváradot, kedvenc városomat választottam, pedig Bánffyhunyadon, szülővárosomban is volt szabad hely. Nem parancsnok helyettes beosztásba kerültem, amint a hazugságoktól hemzsegő iromány szerzői állítják, hanem a gyakorlatnak megfelelően a ranglétra aljára, ahonnan csak 4 év elteltével léptem feljebb egy grádicsot (ezt több tíz, Bihar megyei, kezem alatt szolgált magyar és román tűzoltó bizonyíthatja). Igen, szakmám iránt elkötelezett, lelkiismeretes tűzoltótiszt voltam, román és magyar altisztekkel és vonulós közkatonákkal körülvéve addig, amíg a még dolgozó magyar altiszteket (Nácsay András, Kovács J.) nem nyugdíjazták . Az évek során több mint 1500 tűzesethez riasztottak és bár a laktanyában a kornak megfelelően hivatalosan csak románul lehetett beszélni, a tűzeseteknél Nagyváradon, Biharvajdán, Szalárdon, Biharban, Jánosfalván, hogy csak pár települést soroljak azok közül ahol emlékezetes nagy tűzesetek voltak 1973 és 1985 között, ahol én vezettem az tűzoltást, jól jött ha a kétségbeesett, románul nem tudó, idős magyar embertől vagy megriadt gyerektől anyanyelvén lehetett megkérdezni:- van-e még valaki az égő házban? Van-e gázpalack a lakásban? Az életmentésnél a felettesek elnézték ugyan a magyar nyelv használatát adott esetben, ha szükséges volt, a büntetés kiszabásánál már a román nyelvet kellett használni. A szakmai lelkiismeretességet és hivatástudatot „közvetetten terhelő adatoknak” feltüntetni csak egy „terhelt” agy tulajdonosa képes. 
1985 végén, az akkori Bihar megyei tűzoltóparancsnok, (ma is Nagyváradon él és bármikor hajlandó erről nyilatkozni), tudomásomra hozta, hogy központi utasításra el kell hagynom a tűzoltóságot. Az újságban megjelent iromány legnagyobb hazugsága (ha a hazugságot fokozni lehet) az, hogy ez azért történt, mert egyik családtagom „elfelejtett” visszatérni Magyarországról. Születésem után 1952 és 1990 között egyetlen, első-, másod- vagy harmadfokú rokonom sem maradt külföldön. Ezzel tisztában volt, van Szilágyi Zsolt is, akinek szüleivel meghitt, baráti viszonyban voltunk, akiket tisztelek és sajnálok, hogy ilyen helyzetbe kerültek kisebbik fiuk miatt. Az viszont igaz, hogy Szilágyi Zsolt testvérének, Tibornak, segítettem amikor külföldre való településéhez illetve azt követően, különböző igazolásokat kellett beszereznie. 
A tűzoltóságtól történő eltávolításomat az alábbi vádakra alapozták, amint azt a fejemre is olvasták: - irredenta (a történelmi Magyarország területi integritásának visszaállítására törekvő) családból származik, anyja papleány, párton kívüli;
- felettesi engedély nélkül vette feleségül Böndi Katalin fizika tanárt, mi több Bánffyhunyadon a református templomban esküdtek és felesége a hivatalos felkérés ellenére sem volt hajlandó belépni a pártba; - nem volt hajlandó felvételizni sem a Ştefan Gheorghiu pártfőiskolára sem a katonai akadémiára, ezt elkerülendő felettesi engedély nélkül felvételizett és jutott be a Babes-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karára;
- gyermekeit a lefordíthatatlan Melinda és Levente névre anyakönyveztette, templomban kereszteltette és magyar tagozatra íratta őket;
- előnytelen megvilágításba helyezte Ceausescu elvtársat összehasonlítva Kádár Jánossal, nagyváradi találkozójukat követően;
- több tűzeset okainak vizsgálatánál elfogultságot tanúsított magyar gyanúsítottakkal szemben.
Mindezek után az Erdély.mán megjelent förmedvény kiagyalói önmaguknak mondanak ellent. Ha Lakatos Péter, idézem: „meggyőződéses, hithű a mundérhoz ragaszkodó tiszt” volt, miért kellett 1985-ben, Ceausescu kivégzése előtt 4 évvel eltávolítani a tűzoltóságtól? „Előléptetésnek” minősíteni azt, hogy valakivel, csak azért mert magyar, otthagyatnak egy jól fizetett tűzoltótiszti beosztást és emiatt az illető csak jóval kisebb fizetésű állást talál magának, az megkérdőjelezi az ezt állítók józan ítélőképességét. Én utólag is köszönöm a Sinteza akkori vezetőinek, Máté Józsefnek és néhai Crisan Ioachimnak az irántam tanúsított megértést és a felkínált munkahelyet. 
A Sinteza-beli tevékenységemről sokan tudnak most is nyilatkozni. Azok a magyar és román volt kollégáim, barátaim, ismerőseim akikkel sokat voltuk együtt, de valószínű azok is, akik 1987-ben feljelentettek és akik miatt több mint egy éven keresztül megfigyeltek, otthoni telefonomat lehallgatták. Erről csak 2001-ben szereztem tudomást, amikor kértem átvilágításomat a CNSAS-nál.
dossziéban található anyagokból kiderül, mivel gyanúsítottak: - kémkedéssel Magyarország javára;
- magyar tűzoltók (Balogh István, Fugel Sándor és mások) alkalmazása és vállalati tűzoltóegység vezetőnek történő kinevezése.
A feljelentők és besúgók neveit az iratok tartalmazzák. Alig várom, hogy Tőkés László feltegye a világhálóra saját megfigyelési dossziéját, ígérem követem példáját. Az engem vádolók felületességét az is bizonyítja, hogy elfelejtik megemlíteni, hogy 1994 után kereskedelmi osztályvezetőként majd kereskedelmi igazgatóként tevékenykedtem a Sinteza-ból alakult részvénytársaságoknál.
1990 januárjában léptem be az RMDSZ –be. A felkérések ellenére nem vállaltam semmilyen vezetői szerepet 1996-ban, mert röviddel azelőtt neveztek ki, mint már említettem kereskedelmi igazgatónak és elfoglaltságom nem tette lehetővé a közéleti szereplést. Ez a helyzet 1999-ben változott meg, amikor már saját cégemet vezettem, időm megengedte és olyan tiszteletre méltó, minden gyanú felett álló személyek kértek fel a Bihar megyei RMDSZ gazdasági alelnöki tisztségére mint néhai Stark László, Varga Gábor, Szabó Ödön. A Tőkés-Szilágyi-MPP hazugságban részvényes korlátolt felelősségű társaságként nem bejegyzettek szerint, én „gyanús RMDSZ karriert” futottam be, mert miután 1999-ben elvállaltam a gazdasági alelnöki funkciót és becsülettel dolgoztam 2 éven keresztül, közel egy évig Bihar megye alprefektusa is voltam, 2001-ben merészeltem „ismeretlenként” elindulni azzal a Szilágyi Zsolttal szemben, aki 1990-ben előzmény nélkül, csak fiatalságának és Tőkés László temesvári szélárnyékának köszönhetően jutott képviselői mandátumhoz. A szabályosan, a körzeti szervezetek által megválasztott küldöttek döntő többsége, köztük a fiatalok is, rám szavazott, így újabb, közel 4 kemény, munkás év következett, amelyekben a „temesvári hős” lejárató kampányával szemben kellett a Bihar megyei szervezetet megerősíteni, számára székházat szerezni.
Mi volt a bűnöm, hogy a velem közel egyidős Tőkés László, akiért családommal átiratkoztunk Nagyváradon a Várad-Olaszi egyházközségbe, aki lányom és keresztlányom konfirmálásánál asszisztált, aki könyveit számomra „szeretettel” dedikálta ellenem fordult, az a mai napig rejtély. Valószínű az, hogy megnyertem a választást és első találkozásunkat követően, amelyen az elnökség több tagjával együtt vettünk részt, nem voltam hajlandó lemondani, ahogyan ő kérte. Az ellentét tovább fokozódott, amikor lelkipásztoraival és akkori espereseivel megtaláltuk az együttműködés lehetőségeit, mert mindannyian a református egyház érdekét és nem a személyes érvényesülést helyeztük előtérbe. Így magyarázható, hogy a rogériuszi, olaszi, margittai, nagyszalontai, perbálhidai, köröskisjenői, bihardiószegi és a sort még folytathatnám, egyházközség lelkészei, presbiterei megköszönték a felkérésükre a visszaszolgáltatás és templomfelújítás terén nyújtott támogatást, amit az RMDSZ országos és megyei szervezeteinek vezetőségével közösen tudtunk megvalósítani. Ezekre válaszul Tőkés László levelekben fenyegette meg, vonta kérdőre azokat a lelkészeket, közéleti személyeket akik ezt nyilvánosan megköszönték (leveleinek saját kézzel írt illetve aláírt fénymásolatai bármikor az érdeklődők rendelkezésére áll). 
A goebbelsi hazugságismétlés eklatáns példája a Tőkés-MPP által hol felváltva, hol párban hangoztatott vád az érmindszenti pályázattal kapcsolatban. Az igazság röviden: Tőkés László nem nyert el ezzel kapcsolatban semmilyen pályázatot. Előzetes ígéreteket kapott ugyan, de mint kiderült, az a Kft-konstrukció amelyet a neki lekötelezett magánszemélyekkel akart létrehozni, a magyarországi törvényes előírások szerint nem is pályázhatott. Az újonnan kiírt pályázatra a nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Mecénás Alapítvány együtt nyújtottak be tervet és nyerték el a támogatást. Megépült, és azóta is használatban van a nagyváradi Ady Kulturális Központ. A mellette levő szálloda befejezése a még szükséges pénz hiányában késik, de az Alapítvány idejében és a teljes összeggel elszámolt a Magyar Kormány felé (a hivatalos igazoló irat az Alapítványnál található). A Bihar megyei és nagyváradi MPP elnökségek együtt és külön-külön is hazudnak az érmelléki területi RMDSZ szervezet tervezett létrehozásával kapcsolatban is, amikor azt állítják, hogy Lakatos Péter „ezt megakadályozta, a kezdeményezők ellen pedig retorziót alkalmazott”. Azt hiszik, hogy senki sem emlékszik pontosan, nincsenek bizonyítékok, ergo állíthatnak bármit. Tévednek. Mint az Erdélyi Napló 2002 május 28. száma, (XII. évfolyam 21. szám ) annak idején megírta: „Az SZKT formai kifogásokra hivatkozva megtagadta az RMDSZ Érmelléki területi szervezetének elismerését”. Tehát az Alapszabályzatnak megfelelően az RMDSZ döntéshozó fóruma hozott határozatot, aminek helyességét az idő is igazolta. Retorziót a Bihar megyei RMDSZ-ben sem elnökségem alatt, sem utána, senkivel szemben sem alkalmaztak, pedig néhányan ugyancsak megérdemelték volna az alapszabályzat szerint kiróható szankciókat.
2004 júniusában nagyváradi tanácsosi, majd 2004 novemberében parlamenti mandátumhoz jutottam, amit ezúton ismételten köszönök választóimnak, támogatóimnak. Valószínű, parlamenti képviselőként sem okoztam csalódást, ha az MPP 2008. november 20-i ellenem korteskedő felhívása és Tőkés László ármánykodása ellenére, a magyar választók ismét bizalmat szavaztak nekem. Nem én vagyok hivatott azt eldönteni, hogy ellenzőim hiteltelenek vagy választókerületem magyar lakosai úgy értékelték, hogy az elvárásoknak megfelelően teljesítettem. Az is lehet, hogy mind a két állítás egyidőben igaz. Érdekes, ugyanakkor érthető, ha az érmellékiek azt értékelik, hogy:
- sikerült az RMDSZ megyei és országos vezetésével közösen, az országos átlagot jóval meghaladó számban ANL-lakásokat felépíttetni Margittán, Székelyhídon. 
- sportcsarnokokat illetve tornatermeket tudtunk felépíttetni Margittán, Székelyhídon, Szalárdon, Borson, Paptamásiban;
- új iskolaközpontot hoztunk létre Székelyhídon;
- elértük, hogy az érmelléki méhészek csak a méhek utaztatásának idejére fizessék ki az útadót.
Helyszűke miatt nem tudom, de nincs is szándékomban felsorolni mindazokat a megvalósításokat amelyeknek kezdeményezésében, kivitelezésében részem volt, nehogy dicsekvésnek tűnjön a beszámoló . Mielőtt az a vád érne, hogy ezeknek nincs szimbolikus értékük, ami messze nem igaz, megemlíteném azt az érmelléki, országos hírű összefogást és eredményt, amelyben tevékenyen részt vettem. 2002-ben helyi , református egyházi és RMDSZ kezdeményezésre a megyei és országos RMDSZ vezetőségekkel közösen állítottuk vissza köztérre az eredeti Kossuth szobrot Bihardiószegen. Felemelő érzés volt ott lenni, az ebből az alkalomból veretett emlékérméket átadni illetve átvenni. Ugyanígy a nagyváradi római-katolikus palota visszaszerzése , megyei és országos RMDSZ csapatmunka révén, bizonyítja az egységes, kitartó fellépés és munka eredményét. Én képviselői mandátumomat az RMDSZ listáján választóimtól kaptam, nekik tartozom elszámolással, amit évente meg is teszek. Azoknak, akik sárdobálással, sanda gyanúsítgatásokkal még magyarságomat is megkérdőjelezik könnyű lenne Adyt idéznem:
„S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem volnék magyar?”
Én viszont a nehezebb utat választom és kevéssé ismert, írója által már el is felejtett gondolatokat idézek Tőkés László: „Ideje van a szólásnak” kötete „Karácsonyi üzenet szövetségünk dolgában” című, 1991 Karácsonyán kelt írásából:
„Mire gondolok? Legfőképpen a bizalmatlanságra és az ebből fakadó suttogó propagandára és vádaskodásra. Az értetlenségre, gyanakvásra, türelmetlenségre, nemtelen versengésre vagy közönséges irigységre....Beszéljünk még tisztábban. Mindennapi jelenség, hogy némelyeket „lekommunistázzanak”. ... Kétségbeejtő gyanakvás és rosszhiszeműség övezi előbb-utóbb mindazokat, akik szerepet vállalnak önvédelmi harcunkban... Ki kell józanodnunk önpusztító bizalmatlanságunkból, előlegeznünk kell egymásnak a bizalmat- ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy kijussunk belső válságunkból.” Úgy látszik ez a kijózanodás egyeseknek sehogyan sem sikerül. A szokásos római beszédzáró szavakkal élve: „Dixi, et salvavi animam meam”, azaz „ Megmondtam az igazat, s ezzel megmentettem lelkem nyugalmát”. 
Lakatos Péter
parlamenti képviselő
Előzmény: Erdély.ma, 2010. márc.25.
Emlékeztető Lakatos Péternek – Az MPP bihari szervezetének közleménye. Forrás: Erdély.ma

Mondjon le a legfőbb ügyész!
A hét főbb belpolitikai témáiról mondott véleményt tegnapi sajtóértekezletén Lakatos Péter Bihar megyei képviselő. A hivatali visszaéléssel és megvesztegetéssel vádolt Cătălin Voicu szociáldemokrata szenátor letartóztatása kapcsán napvilágra került visszásságok közül az RMDSZ-es törvényhozó azt emelte ki, hogy a legfőbb ügyész az állami televízió csütörtöki főműsorában egy vitában elismerte, hogy próbálkozott ugyan, de nem tudja megakadályozni a nyilvánosságra nem tartozó információk „kiszivárgását” az ügyészségekről, a korrupciós ügyekben eljáró hatóságoktól. „Ha valaki nem képes ellátni a feladatát, akkor az a természetes, hogy lemond” – nyilatkozta a képviselő.
Ugyancsak lemondást vár a Román Hírszerző Szolgálat vezetőjétől, mert nem volt képes megtalálni a konkurens lehallgató csoportot. Az RHSZ igazgatója ugyanis tagadta, hogy ők készítettek volna hangfelvételeket Voicu telefonbeszélgetéseiről (amiknek az átirata kikerült a sajtóba). Ha nem a titkosszolgálat, akkor ki hallgatta le a vádlottat? Erre a kérdésre is választ vár a képviselő, akárcsak arra, hogy valóban „elintézett-e” pénzért kedvező bírósági ítéleteket a letartóztatott szocdem kiskirály, akiben Lakatos inkább a nagyotmondó Münchausen bárót véli felfedezni. Ha a vesztegetés valóban megtörtént, az súlyosan érinti a romániai igazságszolgáltatást – tette hozzá.
Az Egyesült Államoktól vásárolandó F–16-os vadászgépekről szóló legfőbb védelmi tanácsi határozatot illetően Lakatos haladásnak tekinti, hogy végre eljutott oda Románia, hogy az ügylethez kérik a törvényhozás jóváhagyását. A demokratikus lépést meg kellene toldani azzal is, hogy a parlament szakbizottságai (például a pénzügyi) megkapják a többi repülőgépgyártó ajánlatát, hogy összehasonlítsák, valóban az amerikai féllel kötendő üzlet lesz a legelőnyösebb. A képviselő javasolja továbbá, hogy az adásvételi szerződésbe foglalják bele az eladó kötelezettségét arra, hogy a vételár bizonyos százalékáért román termékeket vásároljon (offset-szerződés).
Lakatos Péter számon kérte továbbá a kormány tagjain, hogy nem egy nyelvet beszélnek. A képletes megrovás oka, hogy a pénzügyminiszter nyilvánosságra hozott bizonyos szakmákat, amelyeket gyakorló kisvállalkozásokat átalányadó befizetésére kötelezik, a kormányfő azonban nyilatkozatában tagadta, hogy ilyesmiről tudna. A sokat kritizált minimáladót eltörlő és az új átalányadót bevezető törvénymódosítást egyébként március végéig meg kellene jelentetni – emlékeztetett a képviselő.
Máté Zsófia. Forrás: Reggeli Újság (Arad)