Honlap és tájékoztató kampány az egyszerűsített honosítási eljárásról
(MTI) – Várhatóan október 1-jén indul a tájékoztató kampány az egyszerűsített honosítási eljárásról, ekkortól külön honlapról informálódhatnak az érdeklődők az eljárás részleteiről – mondta el Wetzel Tamás miniszteri biztos az MTI-nek.
A miniszteri biztos közlése szerint a honlapon nemcsak a szükséges tudnivalókról lehet majd tájékozódni, hanem az eljáráshoz szükséges kérelemnyomtatványt is le lehet tölteni. Októberben felállhat a szükséges feladatok ellátására hivatott iroda is.
Wetzel Tamás megjegyezte, hogy egy rövid tájékoztató anyag már most elérhető minden helyen, ahol be lehet adni majd a kérelmet, azaz a külképviseleteken, az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal ügyfélszolgálatain. Ezenkívül terveznek még sajtótájékoztatókat, konferenciákat és a határon túli magyar szervezetek bevonását is a tájékoztatásba.
A miniszteri biztos azt mondta, célcsoportnak azokat tekintik, akik benyújthatnak egyszerűsített honosítási eljárási kérelmet, őket szeretnék felvilágosítani a jogaikról, a lehetőségeikről, illetve az eljárás részleteiről. Vannak, akik már hosszú ideje Magyarországon élnek, de a kérelmezők döntő többsége a szülőföldjén akar maradni. Nyilván máshogyan kell eljutni egy idősebb, falusi emberhez Székelyföldön, mint egy már Magyarországon élő fiatalhoz – mutatott rá.
Kitért arra is, hogy az eljáráshoz kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések a tervek szerint haladnak. Azt tervezik, hogy október 15-től a mintegy kétszáz új kolléga már munkába állhat és felkészülhet a jövő évi feladatok ellátására. Erre az időpontra az infrastrukturális fejlesztéseknek is készen kell lenniük. A külképviseleteken a helyi igényeknek megfelelően még ebben az évben minden fejlesztés meg fog történni – hangsúlyozta a miniszteri biztos. Hozzátette: a fejlesztéseknél döntő szempont az ideiglenesség, úgy gondolják, hogy a jövő évi nagy „roham” után radikálisan csökkeni fog a kérelmezők száma, és egy állandó éves értékre fog beállni.
Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény a magyar nemzeti ünnepen, augusztus 20-án lép életbe, a kérelmeket 2011. január 1-jétől lehet benyújtani. Az eljárással kapcsolatos tennivalókra a kormány az idei évre 830 millió forintot különített el, s az első évben 250-400 ezer kérelmezővel számolnak. Népújság (Marosvásárhely)

Himnusz
Egy meghatározás szerint a himnusz vallásos jellegű, Istent dicsőítő, hozzá segítségért fohászkodó, imaszerű ének. A vallásos költészet egyik legrégibb műfaja. Később már nem csak vallásos tartalmakat fejezett ki.
Egy másik definíció pedig így szól: a nemzeti himnuszok olyan hazafias zeneművek, amelyeket egy állam alkotmánya, törvényei hivatalos állami jelképként, nemzeti himnuszként ismernek el, illetve amelyeket egy nemzet vagy nép öntudatának zenei kifejezésére elfogad. A XIX. és XX. század folyamán a nemzetállamok felemelkedésével a legtöbb ország választott magának nemzeti himnuszt.
A diktatúrákban az volt jellemző, hogy a párt himnusza egyben az állam hivatalos himnusza is. Például a Szovjetunió himnusza 1944-ig az Internacionálé, amely a bolsevik párt himnusza is volt egyben.
A Himnusz Kölcsey Ferenc verse, 1823-ban írta. Ez ma Magyarország nemzeti himnusza. Zenéjét Erkel Ferenc szerezte, és 1844-ben a budapesti Nemzeti Színház mutatta be, ám csak 1903-ban lett az ország hivatalos himnusza. Előtte az állami himnusz Joseph Haydn Gott erhalte című műve, tehát az osztrák császári himnusz volt. A magyar nép ezt sosem tekintette sajátjának. Valójában a katolikus magyarság himnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, a református magyarságé pedig a Tebenned bíztunk elejétől fogva zsoltár volt. Egykori történet szerint Rákosi Mátyás sem tudta rávenni Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy „szocialista" himnusz szerzésére. Kodály csak ennyit mondott: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz."
A Székely himnusz szövegét Csanády György írta 1921-ben, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők tulajdonképpen nem himnuszt akartak alkotni a székelyeknek, de az évtizedeken át betiltott dal óriási népszerűségre tett szert Erdélyben, Magyarországon s szerte a világon, ahol magyarok élnek, a rendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar himnusszal meg a Szózattal. Erdélyben egészen Ceauşescu bukásáig tiltott volt, büntették éneklését, de baráti körben, titokban mégis elhangzott az elnyomás elleni tiltakozásként. Elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek és a hozzájuk közel állók is segítették. A himnuszt a 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen fogadták el Székelyföld hivatalos himnuszának.
A tévesen régi székely himnusznak nevezett dal (Ó, én édes jó Istenem...) Bartók Béla Este a székelyeknél című művéből származik. Feltehetőleg 1920 körül írt hozzá szöveget egy ismeretlen költő. Mivel a nem katolikus székelyek himnuszként nem énekelték ezt a Mária-dalt, így vált a székelyek himnuszává a Csanády által szerzett ének.
A Csángó himnusz szövege egy XIX. századi költemény, amelyet Petrás Ince János jegyzett fel. A Ceauşescu-rezsim bukása után megnyílt a lehetőség a csángó öntudat összefogottabb formában való ápolására. Ekkor merült fel a saját himnusz iránti igény. Előkerült a Petrás által lejegyzett mű, amit egy régi csángó keserves dallamával párosítottak, s világra jött emígyen a Csángó himnusz.
Mindezek tükrében tehát valamely ország, nemzet himnusza olyan mű, amelyet utolsó betűig kívülről fújni illik, mégpedig vigyázzállásban, nemzeti imaként, és nem illő sem telefon-csengőhangként használni, sem rádióból dalként lekérni az Akácos út mellett a vasárnapi ebédhez. Jó, hogy egyre közismertebb, népszerűbb minden magyarsághoz kötődő ereklyénk, hisz hetven évig jóformán tabuk voltak mindezek, de adjuk meg nekik az illő tiszteletet.
Pálmai Tamás. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A rétyi honvédszobor feltámadása
Réty idén is nagyszabású községi napokat rendez a hozzá tartozó falvak és a Kárpát-medencei testvértelepülések küldötteinek részvételével. Az augusztus 21-i községi nap központi eseménye a Rétyi Nyírben 1944-ben, a román átállás után a bevonuló katonák által lefejezett és most felújított magyar honvédszobor ünnepélyes újraavatása.
A rétyi honvédszobor hányatott sorsa erdélyi magyar sorsjelkép is, ezért tartottuk illőnek, hogy az ünnepség előestéjén a fejetlen szobortorzót is vizuális emlékezetünkben rögzítsük. A talapzattal együtt hat méter magas honvédemlékművet Pál Ferenc szentivánlaborfalvi földbirtokos és malomtulajdonos 1941-ben állíttatta az első világháborúban a brassói 24-es honvéd gyalogezredben szolgált honvédek emlékére, akikkel együtt maga is katonáskodott. A 24-es honvéd gyalogezred legénységének zöme Alsó-Háromszékről került ki.
Pál Ferenc a Rétyi Nyírt I. világháborús kegyeleti hellyé óhajtotta alakítani, ezért a millenniumi fenyvessel szemben háromhektárnyi területet vásárolt, és ezt a Honvéd Bajtársi Szövetségnek ajándékozta. Tervbe vette egy zarándokház felépítését is. Az elképzelésekből a közben kirobbant világháború miatt csak a honvédszobor valósult meg, amely 1944 őszéig állt, amikor a szovjet front háromszéki átvonulása után megjelenő román katonaság katonái a szobrot szabályosan kivégezték. Addig lőtték a terméskőből alkotott szoborfejet, amíg az le nem hullt az egész alakos szobor törzséről.
A lefejezett szobortestet a rétyiek beszállították a Székely Nemzeti Múzeumba, ahol a sepsiszentgyörgyi honvédemlékmű összetört márványoroszlánjaival együtt várta a csodatételt: a feltámadást. A rétyi emlékmű éveken át mementóként állt az akkor már a nevétől is megfosztott múzeum kerítése mellett egészen 1977-ig, amikor a Kárpátok Géniuszának egyik sepsiszentgyörgyi látogatása előtt hirtelen elhantolták, hogy ne tűnhessen tetemrehívásnak a torzó.
A rétyi honvédemlékmű a múlt évig várt a csodatételes feltámadásra, amikor is Vargha Mihály múzeumigazgató kezdeményezésére exhumálták a kőkatonát, és a szobortorzót mementóként újra felállították a múzeum szabadtéri kiállítási terében, és egyben felajánlották a rétyiek számára, hogy amennyiben lesz ilyen szándékuk, a restaurált szobrot állítsák vissza eredeti helyére.
És a rétyieknek volt ilyen szándékuk, hiszen már a 70-es években is voltak, akik „fű alatt” vissza szerették volna állítani, de az akkor politikai lehetetlenség volt.
Idén a rétyi községi napokra érett oda a helyzet, hogy a marosvásárhelyi Nagy Benjamin és csapata által restaurált szobor helyreállítása az ünnepségsorozat fő elemeként kerüljön a kétnapos programba. A rétyi honvédemlékmű restaurálására a megyei tanács 15 000 lejt bocsátott a megyei művelődési központ révén Réty polgármesteri hivatalának rendelkezésére. A rétyi önkormányzat az öt-hat fős restauráló csapatnak szállást, szállítást, étkezést, technikai eszközöket és anyagokat biztosított költségkiegészítésként, hogy a brassói 24-es honvéd gyalogezred Pál Ferenc által megálmodott emlékműve újra azon a földön álljon, amelynek védelméért, előrehaladásáért eleink életüket, anyagi egzisztenciájukat áldozták, s akárcsak a rétyi honvédszobor, kálváriás sorsuk kilátástalansága közepette is várták a képletes és a valós feltámadást.
A szombati honvédemlékmű-avató ünnepség dimenzióit jelzi, hogy a rétyi polgármesteri hivatal meghívására jelen lesz és áldást mond Tőkés László EP-alelnök, Kisgyörgy Zoltán a brassói 24. honvéd gyalogezred történetét ismerteti, ott lesznek Réty testvértelepülései, Irnács, Sárok, Bicske és Szenna képviselői, 12 órakor pedig jelen lesznek minden bizonnyal Háromszék és Székelyföld, Erdély több szegletéből sokan azok közül, akik értékelni és érzékelni tudják azt, hogy a rétyi honvédemlékmű megmentése annak az erőnek és akaratnak a diadala, amely, képletesen szólva, a lefejezettség állapotából is képes — valami e világi és földi csodatételként — elhantolt, megcsonkított szobrokat életre kelteni és ezeket jelképi világunkban tovább éltetni.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Németh: autonómia nélkül nem beszélhetünk egyenjogúságról
Szent István napján lép életbe a magyar állampolgársági törvény
Augusztus 20. kettős ünnep a külhoni magyarság számára, hiszen egyrészt államalapító Szent István királyra emlékezik, másrészt pedig ezen a napon lép életbe a kettős állampolgárságról szóló jogszabály, amelynek alkalmazását 2011. január 1-jétől kezdik el. Kolozsváron, a szerdán elkezdődött Magyar Napok keretében színes programokkal ünneplik a magyar államalapítást, amely az István, a király című rockopera mai levetítésével csúcsosodik ki. Úgyszintén a nemzeti összetartozás fontosságát erősítették meg tegnap, Az egymásra találás nemzetpolitikája című fórumon résztvevő magyar és erdélyi politikusok. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár szerint világos nemzetpolitikai jövőképre van szükség, amelynek középpontjába a magyar közösségeket befogadó országok esetében az egyenjogúságot kell állítani. A fideszes politikus azonban úgy véli, hogy ez csak az autonómia megteremtésével intézményesülhet.
A nemzetpolitikában bekövetkezett irányváltást, az elmúlt nyolc év gyakorlatával való szembefordulást leginkább a könnyített honosítás, vagyis az állampolgárság törvénye, illetőleg a nemzeti összetartozás tanúságtételéül szolgáló törvény egyértelműsíti – jelentette ki Répás Zsuzsanna magyar nemzetpolitikáért felelős helyettes-államtitkár a Kolozsvári Magyar Napok keretében rendezett Az egymásra találás a nemzetpolitikája című fórumon. Mindkét jogszabály a kilencven évvel ezelőtt kimondott trianoni békediktátum következményei orvoslásának elősegítését célozza – tette hozzá.
Átlátható támogatási rendszert ígérnek
Új tartalomhoz új formát kell adnunk, hiszen az elmúlt nyolc évben a nemzetpolitikai intézményrendszer folyamatos leépülésének voltunk tanúi: a szocialista kormányzat felszámolta a Határon Túli Magyarok Hivatalát (HTMH), 2004 óta nem hívták össze a magyar–magyar párbeszéd fórumát, a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), a nemzetpolitikai kormányrészleg pedig egy eldugott kis főosztályként működött. Formailag is magasabb szintre emeltük a nemzetpolitikát, hiszen a főosztály államtitkársággá vált, amelynek felelős politikai vezetője Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes – folytatta Répás Zsuzsanna.
Az államtitkárság jelenleg az új szerkezet kiépítésén, a területi képviseletek megerősítésén, a támogatásrendszer átgondolásán dolgozik. Az átláthatatlanul szövevényes intézmények sorába tartozik a Szülőföld Alap is, amelynek folyamatban van az egységes, mindenki számára érthető és átlátható pályázati rendszer létrehozását megelőlegező átvilágítása – magyarázta Répás Zsuzsanna. Valószínűsítette, hogy jövőre már új költségvetéssel és teljesen új struktúrával folytathatja tevékenységét. Ősz elején a MÁÉRT-et és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát egyaránt összehívják, hogy ne egy budapesti íróasztal mögött szülessenek a közös ügyeket érintő döntések – tette hozzá. Elmondta: az állampolgársági törvényt megelőlegező státustörvényt is módosítják ősszel, hogy az előbbi méltó kiegészítése lehessen.
Répás Zsuzsanna kiemelt szerepet tulajdonított a nemzetpolitikai államtitkárság koordinációs funkciójának is: minden szaktárca foglalkozik a Kárpát-medencei magyarságot érintő ügyekkel, ezért az egyeztetés céljainak szolgálatában létrejött a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság is – magyarázta.
Hatszintű nemzetpolitikai stratégia
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke előadásában elmondta: az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által meghirdetett összmagyar nemzeti integrációs programot az EMNT kezdettől fogva magáénak érezte, és első perctől annak cselekvő részese kívánt lenni. Kifejtette: a programnak hat fontos szintjét határozták meg, közjogi téren a kezdeti lépést a magyar állampolgárság könnyített eljárással való megadása jelenti. Toró szerint ugyanilyen fontos rendezni a külhoni magyar közösségeket befogadó államokkal is a közjogi viszonyt „Ezt sehol nem sikerült megoldani a Kárpát-medencében, ilyen téren talán a vajdaságiak állnak a legjobban, nekünk még egy kisebbségi törvényünk sincsen” – fejtette ki az EMNT ügyvezető elnöke. Az erdélyi magyar politikus a fent említett területek közé sorolta még a politikai, kulturális, civil társadalmi és a gazdasági szintet, illetve az egyházi integráció fontosságát emelte ki.
Páva Zsolt, Pécs városának polgármestere a nemzetpolitikai kérdések önkormányzati-szintű megközelítéseit taglalta: egy város szempontjából kézenfekvő megoldás a testvérvárosi kapcsolatok kiépítése, és ezek oly módon való gyarapítása, hogy a gazdasági és kulturális együttműködésen túlmenően a nemzetpolitikai szempontot is megtestesítsék. – Napjainkban több uniós projekt feltételül szabja a városok társulását a sikeres pályázás érdekében, illetőleg államközi együttműködést feltételező gazdasági csoportosulások is kezdenek teret hódítani az unióban – említette az elöljáró. Hangsúlyozta: a regionalizmus elvének érvényesülése az önkormányzati gyakorlatban, a szellemi gúzsbakötöttség feloldása, a kulturális sokszínűség elfogadása a nemzetpolitikai célok érvényesülését is elősegítheti.
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára előadásában elégedettséggel nyugtázta, hogy a kolozsvári magyarság kezdi megtalálni önmagát Erdélyben és az összmagyarságon belül. „Kolozsvárra nagy szüksége van Erdélynek és az összmagyarságnak is” – fogalmazott a fideszes politikus. Németh Zsolt kiemelte: alig tizenegy órával a magyar állampolgársági törvény hatályba lépése előtt kerülhet sor erre az eseményre. Felhívta a figyelmet, hogy hiteles nemzetpolitikára van szükség, de ez csak úgy valósítható meg, ha olyan intézmények jönnek létre, mint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amellyel szemben viszont az elmúlt nyolc évben a magyar kormány „ellenséges magatartást tanúsított”.
Világos jövőképre van szükség
A magyarországi politikus elmondta: nagyon fontosnak tartja nemzetpolitikai téren a világos jövőkép felvázolását. Hangsúlyozta: a külhoni magyar közösségeknek az anyaországhoz való kapcsolatát az egyenrangúság követelményének kell meghatároznia. Ez nem merülhet ki csupán a kettős állampolgárság könnyített eljárással való megadásában, hanem a nemzeti együttműködésnek ki kell terjednie a határon túli nemzetrészek egészére, vélekedett. Németh Zsolt ugyanakkor kiemelte: nagyon fontos a magyar államigazgatás egészének átitatása a nemzetpolitikai szemlélettel, ezért bír különös jelentőséggel a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság létrehozása.
Ami a magyar nemzeti közösségek befogadó államokhoz való viszonyát illeti, azt az egyenjogúság megteremtésének kell meghatároznia – vélte Németh Zsolt, hozzátéve: ezért dolgozta ki a külhoni magyarság autonómiakoncepcióját. „Egy közösség nem lehet egyenjogú az autonómia biztosítása nélkül” – mondta a magyar politikus. Úgy vélte: ez nem csupán egy „mantra”, amelyet „izzó szemű székelyek hajtanak”, hanem vannak eredményei is az autonómia-küzdelemnek, hiszen Szerbiában a vajdasági magyarok megalakították a kulturális autonómiájukat szavatoló magyar nemzeti tanácsot.
A magyar külügyi államtitkár kiemelte: az Európai Unió (EU) több mint gazdasági közösség, hiszen egzisztenciális fontosságú a nemzeti közösségek számára. Németh Zsolt szerint a közép-európai térségnek ismét monarchikus fejlődési dimenziói vannak. „Nagyon fontos, hogy egyensúlyba tudjuk hozni a szomszédságpolitikai szempontokat a nemzetpolitikai törekvésekkel. Most úgy tűnik, hogy a kettő egyensúlyba hozható” – mondta Németh Zsolt.
Kifejtette: Magyarország fogja adni 2011-ben az EU elnökségét, s amennyiben képes megfelelnie jól a feladatnak, ez nagymértékben megnövelheti az összmagyar érdekérvényesítés lehetőségét. A politikus kiemelte továbbá az infrastrukturális együttműködés, illetve a határmenti térségek fejlesztésének fontosságát, hiszen a kisebbségi magyarság mintegy 60–70 százaléka ebben a térségben él.
Csökkenteni a húsz százalékos küszöböt
Németh Zsolt a résztvevők kérdéseire válaszolva elmondta: a nemzetpolitikai együttműködés rendszerében a határon túli magyar közösségek gazdasági és kulturális közvetítő felületként szerepelnek majd az anyaország és a vele szomszédos országok között, hiszen világszinten egyedülálló adottságnak minősül az, hogy a Kárpát-medencei magyar közösség egyharmada beszéli a magyar állam szomszédainak nyelvét. Az államtitkár egyetértését fejezte ki a húsz százalékos nyelvi küszöb lecsökkentésének szükségességét felvető Markó Béla RMDSZ-elnök ez irányú kijelentésével: – Nonszensz, hogy a második legnagyobb magyar lélekszámú romániai városban nem lehet a magyar nyelvet hivatalosan használni, ezért világos anyanyelv-használati stratégiát kell kiépíteni – jelentette ki Németh Zsolt.
Megtudtuk továbbá, hogy a magyar alkotmányozó szakbizottság a határon túli magyarok koncepcióit is figyelembe veszi az alaptörvény módosításakor. Az erdélyi munkacsoport szeptemberben ül össze – közölte Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke
P. A.M., Z. É. Szabadság (Kolozsvár)

Călian: Tőkés árt a románoknak
Tőkés László foglalkozzék azzal, amire megválasztották, a románok jogainak a védelmével – kéri az Európai Parlament alelnökét Petru Călian demokrata-liberális párti (PDL) parlamenti képviselő. Tőkésnek meg kellene értenie, hogy az olyan kijelentésekkel, mint „Kolozsvár metropolisövezete a magyar közösség olvasztótégelye”, Románia összes lakosának árt, jelentette ki az EP-képviselőnek a Kolozsvári Magyar Napok nyitórendezvényén mondott beszédére utalva Călian.
„Tőkés úrnak az a kötelessége, hogy a románok érdekeit védje, és az ország fejlődéséért kardoskodjék, azonban kijelentései révén nem tesz egyebet, mint megsérti az európai uniós normákat, amelyeket talán saját maga is megszavazott” – hangsúlyozta a kormánypárti politikus, aki szerint Kolozsvár európai város, a metropolisövezetnek pedig megvan a jól meghatározott szerepe. Hozzátette, a kolozsváriak más románok mellett azért támogatták Tőkést az EP-ben, hogy az érdekeiket szolgálja, azonban az egykori püspök „románellenes kijelentéseivel és megnyilvánulásaival” árt nekik.
Tőkés László egyébként a Kolozsvári Magyar Napokon mondott beszédében a kolozsvári metropolis övezet ellen emelt szót. Úgy vélte, a kincses városnak különleges státust kellene biztosítani, amilyet Brüsszel élvez. Petru Călian szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke olyan modellt javasol, melyet maga sem ért, hiszen szerinte az Unió nem gátolja a városok fejlődését. Arra kérte az EP-alelnököt, hogy ne tegyen több hasonló nyilatkozatot, és vegye komolyan európai parlamenti szerepkörét. Krónika (Kolozsvár)

Befalazott történelem?
Még nem tudni, hogy rejt-e vagy sem emberi holttestmaradványokat a hírhedt politikai titkosrendőrség Kolozs tartományi volt székházának egyik rejtélyes cellája. Erre napokat, talán heteket is kell még várni, de biztos, hogy a kommunizmus bűneit vizsgáló intézet (IICCR) kutatói nem járhatnak tévúton.
Hiszen nem sokkal a karhatalmiak által Kolozsváron 1950 áprilisában elkövetett – és a mostani feltárás tárgyát képező – politikai gyilkosságok után, 1956 tavaszán maga a belügyminisztérium Kolozs tartományi igazgatója, bizonyos Ioan Nedelcu alezredes ismerte be egy pártgyűlésen, hogy emberek sokaságát hurcolták meg alaptalan vádakkal, s hogy valahányszor munkamegbeszélésre hívták őket Bukarestbe, mindig azt az ukázt kapták: menjenek haza, üssenek-vágjanak, versenyezzenek, hogy ki küld több embert a Duna-csatornához.
Nem mintha e rémgépezet tagjainak kellett volna különösebb biztatás. Az akkori belügyes vezér akár hárította valamelyest a felelősséget, akár nem, de beismerte annak a parányi részét, amit a terrorgépezet az 1946-os kommunista hatalomátvételtől számított szűk tíz évében – és öszszességében 1989 decemberéig – elkövetett. Az eddig napvilágra jutott levéltári részletek és a visszaemlékezések alapján kijelenthető: nincs kétség afelől, hogy mindaz, amit a kommunizmus gaztetteiről ma tudni lehet, alighanem csak a jéghegy csúcsának a csúcsa.
Hiszen a kolozsvári kutatás tárgyát képező Maxim-, illetve Dabija-csoport tagjai mellett például a Szoboszlay- és az érmihályfalvi csoportok kivégzetteinek a holttesteit és a háromszéki Ozsdola kommunistaellenes székelyeit is nyomtalanul tüntették el a pribékek. Ilyen értelemben is vitán felüli a kutatómunka fölöttébb szükséges volta.
De ugyanilyen jogos Marius Opreának, az IICCR volt vezetőjének a felháborodása is, amelynek a lényege nem az, hogy őt mint a liberális párt által jelölt szakembert pár évi munka után félrébb állítják, hanem az, hogy a nem kevésbé elismert szakértő Vladimir Tismăneanu által vezetett intézmény működését a Boc-kormány takarékosságra hivatkozva majdhogynem ellehetetleníti. Ami újabb jele annak, hogy az 1989 utáni Románia nem akar szembenézni önmaga közelmúltjával. A befalazott történelem ellenszere márpedig a falbontás.
Benkő Levente. Krónika (Kolozsvár)

Nyolcszáz külhoni magyar fiatal vendégeskedik Budapesten és Pécsett
Négy kontinens 31 országából mintegy 800 középiskolás magyar fiatal vesz részt a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozóján. A rendezvényt 15. alkalommal szervezték meg, ez az első alkalom, hogy ilyen sok fiatal gyűlt össze a magyar fővárosban sok országból. A résztvevők Budapesten kívül Pécsre és a szlovéniai Lendvára is ellátogattak.
A résztvevők vasárnap gyűltek öszsze a budapesti Kós Károly Kollégiumban, és augusztus 25-éig élvezhetik a magyarországiak vendégszeretetét. „A program lehetőséget ad a meghívottaknak, hogy tíz napon keresztül anyaországi környezetben lehessenek, és olyan történelmi, művelődéstörténeti ismeretekkel gazdagodjanak, melyekhez otthon nem juthatnak hozzá. De a találkozó legnagyobb értéke, hogy nagyszerű alkalmat biztosít az intézményes és baráti kapcsolatok kialakítására” – olvasható a szervezők tájékoztatójában.
A jubileumi összejövetelen nagy jelentőséget kap a Széchenyi- és az Erkel-emlékév, valamint Európa Kulturális Fővárosa, Pécs. A művészeti együttesek bemutatkozásán kívül múzeumlátogatáson, ismeretterjesztő előadásokon, színházi és cirkuszi produkciókon, táncházban, sétahajózáson is részt vehettek a fiatalok. A Régiók bemutatkozása elnevezésű nyitóprogram keretében a művészeti együttesek és egyéni résztvevők kiállítás keretében mutatták be szülőföldjüket, továbbá saját tájegységükre jellemző ételekkel és italokkal kínálták egymást.
Pillanatképek 15 év 15 ifjúsági találkozójából címmel hétfőn a 15 év alatt a találkozókról megjelent írásokból készített összeállítás volt látható tánccal és közös énekléssel kísérve. A nap születésnapi ünnepléssel és egy 800 szeletes torta elfogyasztásával zárult. Széchenyi István halálának 150. és Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a városnézésen a résztvevők olyan kiállításokat, épületeket látogattak meg, amelyek a két kiemelkedő személyiséghez kapcsolódnak.
Széchenyi szelleme előtt tisztelegve újrahasznosítható anyagokból kreatív alkotóversenyt is szerveztek, a fiatalok hidat, lovat és gőzhajót készíthettek. Erkel Ferenc zeneszerzőre, a Pesti Sakk-kör elnökére, a szenvedélyes játékosra sakkversennyel emlékeztek. A határon túli magyar középiskolások vendégsége szerdán Pécsett, Európa Kulturális Fővárosában folytatódott városnézéssel, majd a művészeti csoportok délután bemutatták gálaműsorukat a Dóm téren.
A találkozó résztvevői csütörtökön Szlovéniába, a magyar határhoz közeli Lendvára utaztak, amely a muravidéki magyarság kulturális központja. A városnézés után a művészeti együttesek a lendvai tereken léptek fel, este pedig gálaműsorral kedveskedtek a helyi magyaroknak.
MTI. Krónika (Kolozsvár)

Szent Korona az alkotmányban?
Nagy a valószínűsége annak, hogy a várhatóan jövő év elejére elkészülő új magyar alkotmányba bekerül a Szent Koronára való utalás is, amit az Orbán Viktor kormányfő vezette Fideszben sokan támogatnak, ugyanakkor más jobboldali politikusok is felkarolták az ötletet.
A kezdeményezés mellett Schmitt Pál új köztársasági elnök is kiállt, aki a hivatalba lépése tiszteletére augusztus 6-án rendezett beiktatási ünnepségen elmondta: javasolja, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát. „Köztársasági elnökként a jelenlegi és a majd megszülető alkotmány alapján kell az egyensúly szerepét betöltenem a parlamenti pártok, a magyar társadalom, a nemzet különböző csoportjai között” – fogalmazott az új köztársasági elnök a Sándor-palotában, hozzátéve: minden erejével azon lesz, hogy a lehető legszélesebb körű nemzeti egyetértésen nyugvó, a nép akaratát tükröző törvényei és alaptörvénye legyen az országnak.
Hangsúlyozta: közhivatalánál fogva, kellő mértéktartással, aktív részese kíván lenni az Orbán-kormány által megkezdett alkotmányozás folyamatának. Mint mondta, a világ számos, történelmére büszke ország alaptörvényére jellemző az állam gyökereinek, dicső múltjának deklarálása, és a nemzet alapvető értékeinek felmutatása. Ezért javasolni fogja, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát, amely – szavai szerint – a magyarság európaiságának és európai értéktartalmának jelképe.
Az áprilisi magyarországi parlamenti választások nyomán megalakult új összetételű Országgyűlés június végén hozott létre eseti bizottságot az új alkotmány kidolgozásának előkészítésére, a testületnek 45 országgyűlési képviselő lesz a tagja. A parlamenti bizottság mellett korábban egy szakértői alkotmány-előkészítő testületet is létrehoztak, a bizottság tagja Boross Péter volt miniszterelnök, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szájer József és Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselők, Stumpf István, az előző Orbán-kormány kancelláriaminisztere, valamint Pozsgay Imre volt államminiszter.
Az Orbán Viktor miniszterelnök által felkért szaktekintélyek feladata kidolgozni az új alaptörvény koncepcióját. A Fidesz elnöke már korábban ismertette álláspontját, miszerint a mostani alaptörvény csak „technokrata szabályhalmaz”, nem ad igazi útmutatást, összefogást a nemzetnek. „Én a lengyel alkotmány invokációszerű részét tartom célravezetőnek, minden ország alkotmányában van valamilyen, értékeket rögzítő tételsor, amely nem megosztani, hanem egységesíteni szokta az országot. Épp azért van szükség az alkotmány elején néhány veretes, komoly mondatra, hogy mindenki érezze, »ebben a misében«, történetben ő is benne van” – jelentette ki egy tavalyi tévéinterjúban Orbán Viktor.
A választások óta eltelt időszakban a Fidesz számos politikusa úgy vélekedett, hogy ma Magyarországon ideiglenes alkotmány van érvényben, és eddig kellő felhatalmazás, társadalmi szerződés, illetve nemzeti egység híján az új alkotmány létrehozásának lehetősége még nem állt rendelkezésre. Az áprilisi parlamenti választásokon azonban az emberek egy eddig soha nem látott széles körű nemzeti egységet hoztak létre, és világos felhatalmazást adtak az Országgyűlésnek, ami komoly elvárást jelent a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz–KDNP-vel szemben az új alkotmány megalkotásával kapcsolatban.
Boross Péter volt miniszterelnök, az alkotmány-előkészítő testület tagja nemrég a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: Orbán Viktor alkotmányos mulasztást követne el, ha kormányzása alatt nem születne meg az új alaptörvény. „Noha még nem lenne szerencsés részletekről nyilatkozni, egy biztos: a csodás magyar közjogi hagyományokat meg kell jeleníteni az új alkotmányban.
E hagyományok része a Szent Korona is. A koronát akár a patetikus preambulumon túl az alapszövegben is kellene szerepeltetni” – vélekedett a politikus a napilapnak. Boross Péter ugyanakkor elmondta azt is: mindenképpen jó gondolat lenne, ha olyan alkotmány születne, mely az elmúlt 1000 évet felöleli, és hitet tesz a folytonosság mellett, ennek pedig része a Szent Korona is.
„Többet kellene tudnia az országnak közjogi hagyományainkról, s arról, hogy Magyarország megmaradásában milyen szerepe volt a koronának és a sarkalatos pontoknak” – nyilatkozta a volt miniszterelnök, aki azt az 1505-ös döntést említette, amelynek során a magyar országgyűlés kimondta, „idegen vérből” származó király nem kell. Idézte a Népszabadságnak Werbőczy alaptételét is, jelesül azt, hogy a Szent Korona a főhatalom, a király hatalma is a koronától származik. „Nem véletlen, hogy történelmünk során le kellett tennie a királyoknak, az ország vezetőinek a »koronázási esküt«” – emlékeztetett Boross Péter, hozzátette ugyanakkor: vigyázni kell mindezzel, „nehogy avíttak legyünk, vagy nevetségessé váljunk”.
A volt miniszterelnök különben később egy tévéinterjúban megismételte: az ország vezetőinek mindenképpen a Szent Korona előtt kellene esküt tenniük, és szeretné, ha ez belekerülne az alkotmányba. Emellett Boross Péter arról is beszélt, hogy a kormány a Szent Korona-tant is beemelné az új alkotmányba. A volt miniszterelnök szerint újra kell gondolni az egész történelmet, főleg a közjogot, és be kell építeni a mai életbe, ezért van szükség új alkotmányra. Boross Péter szerint a hagyományokat, ceremóniákat át kell örökíteni, és úgy véli: a korona szinte személy és személyiségi jogai vannak.
A Szent Korona-tan Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját képező hagyomány, melyen a magyar állam eszméje alapult, és amely máig ható befolyást gyakorol az alkotmányos közgondolkodásra. A sacra corona kifejezés először 1256-ban jelent meg IV. Béla egyik oklevelében, az esztergomi Szent Adalbert-főszékesegyház számára kiállított kiváltságlevélben: „a hozzánk és a szent koronához hűtleneket ...nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti”. A Szent Korona-tan hívei szerint a felbomló törzsi szervezet, és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence szabad népeinek Szent István jogi biztosítékot adjon kiváltságaik, jogaik megőrzésére és a király leválthatóságára – noha erre vonatkozó, István korából származó írásos bizonyíték nem áll rendelkezésre.
A tan hívei szerint e gondolat jegyében Szent István király a Szent Koronát a mindenkori király fölé emelte. Szent István király Imre herceghez intézett Intelmei alapján egy korona jelképezi az országot mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat éa képességeket, a jogi intézményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet (toleranciát), az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket. A tan hívei azt vallják, hogy a Szent Korona, mint jogi személy, jogilag a Magyar Államnak megfelelő. Ezen túlmenően az állam, mint elvont, megfoghatatlan gondolat fizikai megtestesülése. Szent István király a Szent Korona képében ajánlotta fel az országát Szűz Máriának.
A föld, illetve általánosságban természeti erőforrások Szent Koronához rendelése biztosíték, amellyel a közösségi erőforrások a közösség egészéhez rendeltettek. Ezzel megakadályoztatott, hogy pár nemzedék alatt a közösségtől és a közösséget alkotó személyektől a magántulajdon módszerével el lehessen vonni a természeti erőforrásokat, és ezzel a szabad életet ellehetetlenítő közállapotok alakuljanak ki. A Szent Korona teste az egész Kárpát-medence, vagyis Magyarország és a társországok: Erdély, Horvátország, Dalmácia, és Szlavónia.
A Szent Korona tagjai a Szent Korona országainak polgárai, tehát a magyar nemzet és az együttlakó vendégnépekre is vonatkozik, akiket külön védelmez a Szent Korona-tan. Vagyis a Szent Korona a politikailag szervezett nép, vagyis a nemzet, és mivel a Szent Korona a legfelsőbb szuverén felség, ez megfelel a Rousseau által a 18. században kigondolt népfelség elvének. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, a Szent Korona-tan nem ismer el fölötte álló személyt. Ezáltal a Szent Korona tagjai, vagyis a polgárok egyenlőek, közülük senki nem uralkodhat a másikon, tehát a Szent Korona-tan eleve kizár minden diktatúrát. Az ellenállási jog lehetővé teszi a Szent Korona tagjai számára, hogy az alkotmányosságon túllépő önkényuralommal szemben föllépjenek. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, ezért az uralkodó sem állhat fölötte, az ő hatalma is csak a Koronától ered.
Eckhart Ferenc jogtörténész 1941-ben kiadott, A szentkorona-eszme története című művében kísérelte meg eloszlatni a tannal kapcsolatos mítoszokat és tévhiteket. Rámutatott arra, hogy a Szent Korona-tan lényegében megegyezik az európai keresztény monarchiák hasonló jellegű jogelméleteivel, amelyek szerint a korona által szimbolizált hatalom nem a király egyszemélyi hatalmát, hanem a néppel vagy nemzettel megosztott uralmat jelenti. Ezen mű nem népszerű az 1989-es rendszerváltás óta ismét népszerű mitikus-transzcendens elméletek követői között, gyakran „horthysta” elméletként kezelik, pedig maga a mű szokványos „monarchista” elméletként kezeli a Szent Korona-tan alapjait, melyben még a polgári demokráciák lényege – az állampolgárok közötti egyenlőség és a választott képviselőkön keresztüli hatalomgyakorlás – is szerepel.
Amerikát is megjárta a Szent Korona
A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a 12. századtól napjainkig. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kiadványai, valamint a témával foglalkozó történészek többsége szerint a koronát III. Béla (1172–1196) korában állították össze két fő részből: az úgynevezett görög koronából (corona graeca) és a latin koronából (corona latina).
A tetején lévő keresztet később, valószínűleg a 16. században illesztették rá a Krisztus-kép átlyukasztásával. A kereszt elferdülését minden bizonnyal egy 17. századi sérülés okozta. Egy 800 éves legenda szerint a koronát, vagy legalábbis annak felső részét, II. Szilveszter pápa küldte Asztrik érsek révén I. Istvánnak koronázására, ennek alapján a korona népszerű neve Magyarországon és sokfelé máshol „Szent István koronája”.
A második világháború után több évtizeden keresztül az Egyesült Államokban őrizték a magyar ereklyét, amely 1978-ban, Jimmy Carter elnöksége idején került haza, a Magyar Nemzeti Múzeumba. A Szent Korona és a koronaékszerek (királyi jogar, országalma, koronázási kard) az első Orbán-kormány idején, a millennium évében, 2000. január 1-jén, példátlan biztonsági intézkedések mellett került át az Országház Kupolacsarnokába a Nemzeti Múzeumból, ahol a nemzeti ereklyék közül csak a palást maradt.
Akkor jött létre a Szent Korona Testület is. A költöztetés politikai vihart kavart, az akkori ellenzék protestált, 2001. augusztus 15-én pedig a Nagyboldogasszony-napi mise idejére – Paskai László bíboros kezdeményezésére – Esztergomba „utazott” a Szent Korona a Dunán. A koronát a Köztársasági Őrezred kísérte az egyházi ünnepségre, a nemzeti ereklyét a bazilika kapujában a Szent Korona Testület tagjai fogadták, és Áder János akkori házelnök mondott köszöntőt. A Bazilikában kiállították a koronát, azt a látogatók is megtekinthették. A kora esti zárófogadáson Orbán Viktor miniszterelnök köszöntötte az egybegyűlteket. Krónika (Kolozsvár)

Fórum: Gondolatok Bartha Csaba esetének kapcsán
A múltban politikai üldözött voltam. Ezzel a manapság igencsak jól hangzó és divatos kijelentéssel nem akarok senkinek imponálni, anyagi hasznot kovácsolni, netán hírnévre szert tenni.
Amit tettem, azt meggyőződésem és lelkiismeretem diktálta, majd jutalmazta. Azért tartom szükségesnek ezt a megjegyzést, hogy az olvasó fogalmat alkosson arról, rendelkezem a szekuritátés módszerek tág ismeretével.
Erről már abban a korai korban cikkeztem, amikor a szekuritátés irattárakat még hétpecsétes titok födte, és rávilágítottam a szervezet jól kitervelt, gonosz és aljas praktikáira. Mindet felsorolni természetesen nem lehet, csupán néhányat, amit Bartha Csaba temesvári újságíró, a budapesti Román Kulturális Intézet lemondott igazgatóhelyettesének esete megkíván.
Az egyik alapmódszer bizonyos fokig hasonlított a piramisjátékra. Az áldozatot becserkészték, beidézték, megdolgozták, megpuhították. Hadd ne térjünk ki ezekre az eljárásokra részletesen, mert akkor nem volna elég egy egész lap terjedelme. Puhítás után az áldozat vagy jelentett másokat, vagy megígérte, hogy jelent, de a garast mindenképpen le kellett tennie. A feljelentés után újraindult az ördögi kör. Nevezetesen: becserkészés, beidézés, megdolgozás, megpuhítás. Tíz feljelentett áldozatból ha csak hét lett feljelentő, akkor a továbbiakban a Szekuritáténak már hétszer hét informátora volt.
Azokról se feledkezzünk meg, akik ígéreteket tettek, de utóbb nem mutattak hajlandóságot a kollaboráláshoz. Mindenre megvoltak az eszközök, nyers erőszakot csak a legvégső esetben használtak. Nem voltak buta emberek, és ez tette veszélyessé őket, a kegyetlenség párosult az intelligenciával. Pszichológusként dolgoztak, tudták, ha szétzúzzák a lelket, összeomlik a test is. Ezért buldogkitartással használták a zaklatást, a zsarolást, a megfélemlítést. Akár együttműködött, akár nem, az áldozat (és ezt nagyon meg kell jegyezni) bekerült a rendszer nyilvántartásába mint kollaboráns. Ebből lett aztán a kétélű kard, mert az osztályellenségre a kommunizmus és a Szekuritáté halála után is lehetett és lehet a mai nap is ezzel csapást mérni.
„Tartozom neked egy vallomással” – fordult hozzám évekkel később egyik régi barátom és munkatársam, félig ittasan, könnyeivel küszködve gyónva meg a történteket. „Vétettem ellened, bocsásd meg nekem. Feljelentést írtam, pedig tudtam, hogy ártok neked. Megfélemlítettek, azt mondták, elrendezik, hogy ne sikerüljön a sofőrvizsgám. Azt is tudták, hogy a lányom egyetemre készült, azt mondták, a pártból is kidobnak, a munkahelyem is veszélybe kerül. Azt se bánom, ha szembeköpsz, csak bocsáss meg nekem” – hangzott a vallomás. „Nem volt más választásod, barátom” – nyugtattam meg, és kezet nyújtottam neki. Majd hozzátettem: erről több szó ne essék! A tíz közül neki legalább volt lelkiismerete, ezért nagyot nőtt a szememben.
Bartha Csabát ne furdalja a lelkiismeret azért, mert nem mert szembeszegülni a Szekuritátéval annak idején. Én sem mertem, pedig érett férfi voltam, nem egyetemista gyerek. Sok ezren vagy százezren nem mertek még, hiszen nem születtünk Rambónak, és ez nem szégyen, de talán jobb is így, mert ha mindenki az volna, kiirtanánk egymást. Nem az erőszakra és emberölésre voltunk kiképezve, mint ők. Jó keresztény módon „szerettük felebarátunkat, mint önmagunkat”, békét és örömet kerestünk a világban. Még rettenetesebb volt, hogy a terroristabrigád háta mögött egy egész államapparátus állt, minden támogatást megadva nekik. Azt gondolja Bartha Csaba, hogy nagyszájú kollégái nyíltan szembehelyezkedtek volna a pribékekkel? Ugyan már, meg se forduljon ilyen a fejében. Tehénlepény típusú emberek sajnos sokan vannak, amikor veszély van, lapulnak a fűben, de ha jön az ár, pökhendi terebélyességgel fitogtatják magukat a víz felszínén. Honnan veszik azt az erkölcsi jogot, hogy ön fölött ítélkezzenek, ha nem kóstoltak bele az ön által elszenvedett tortúrába?
Az említett kétélű fegyverhez sajnos nem mindenki önzetlenségből, közösségi érdekből nyúl. Sokan kihasználják saját rosszindulatú céljaikra. Jó példát szolgáltatnak erre az ’56-os magyarországi történések. Előfordult olyan is, hogy gátlástalan emberek nyilvános helyen rákiáltottak haragosukra: „te piszkos ávós!”, és mire a szerencsétlen tisztázhatta volna magát, a tömeg meglincselte. Sajnálatos módon létezik a hamarább támadó előnye. Ha valaki rosszindulatúan felröppent egy álhírt, miszerint X. Y. a Szekuritáté besúgója volt, az nagyon megmarad az egyszerű ember emlékezetében. Hiába tisztázza magát a nagyvilág előtt, mert a becsületén esett foltot már lemosni nem tudja. A halott szervezet vezetői – akikről mellesleg információt fellelni nem lehet – már el is érték céljukat. A métely, mit közénk dobtak, él és virágzik.
Mi pedig gyöngeségünknek köszönhetően ebek módjára egymást mardossuk.
Sebők Mihály. Krónika (Kolozsvár)

Kós Károly emlékborítékot adott ki a Román Posta
Kós Károly építész és író személyiségét megörökítő emlékborítékot adott ki a Román Posta, amelynek elkészítését a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kezdeményezte.
Moldován József távközlési államtitkár közbenjárására, 2010. júniusában szakértők állították össze a kiadásához szükséges dokumentációt, ennek eredményeként elkészült az emlékboríték, amelyet a levelezők és gyűjtők megvásárolhatnak a Posta intézményeiben. A távközlési államtitkár fontosnak tartja, hogy ez az új kezdeményezés ne szakadjon meg, és bővüljön a kiadott postai emlékborítékok és bélyegek száma, amellyel emléket állíthatunk neves erdélyi személyiségeink előtt. erdon.ro

Megpezsdült a kincses város
Kézműves vásárok, könyvstandok, politikai és gazdasági kerekasztal-beszélgetések, ifjúsági tevékenységek, valamint képzőművészeti kiállítások várták tegnap az első ízben megrendezett Kolozsvári Magyar Napok látogatóit.
„Kolozsvár múltja, jelene és jövője tárulkozik elénk és mutatja meg magát képekben, képzőművészeti alkotásokban” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg tegnap a Kolozsvár képekben című tárlatot Németh Júlia. A műkritikus szerint a kiállítás méltó nyitánya az első alkalommal megszervezett városnapoknak, amelynek nem mellékesen az is a szerepe, hogy visszacsalogassa a Kolozsvárról elszármazott magyarokat és egy találkozási alkalmat biztosítson számukra szülővárosukkal.
Az első Kolozsvári Magyar Napok keretében a művészetpártolók egy egész délutánt tölthettek a Bánffy-palotában lévő Szépművészeti Múzeumban, ahol az említett festészeti, grafikai kiállítás megnyitóját magyar képzőművészek munkáinak bemutatása követte, végül Kincses Kolozsvár címmel diákrajzokat állítottak ki.
A három tárlat felhozatalát összehasonlítva Németh Júlia elmondta, a város neves elhunyt festőinek, képzőművészeinek, kortárs alkotóinak és a legfiatalabb, még most felnövő művész-generációnak alkotásaiból láthatnak szemelvényeket az érdeklődők. „A kiállított munkák is bizonyítják – Jókai Mórt parafrazálva –, hogy mégis mozog a föld, van művészi potenciál ebben a városban és valóban pezseg ilyen szempontból” – mondta a műkritikus.
A rangos eseményen a kincses város vezetőségének képviseletén kívül jelen volt és felszólalt Pécs polgármestere, Páva Zsolt is. Az Európa idei kulturális fővárosából érkező polgármester a Kolozsvár–Pécs testvérvárosi kapcsolat jegyében jelent meg.
Az első ízben megszervezett Kolozsvári Magyar Napok alkalmával megmozdult, pezsgett a kincses város történelmi központja. Az érdeklődők különböző kézműves vásárok, könyvstandok, politikai és gazdasági kerekasztal-beszélgetések és ifjúsági tevékenységek között választhattak maguknak kedvükre valót.
„Most látjuk igazán, hogy mennyire hiányzott Kolozsvárról egy ehhez fogható, többnapos rendezvénysorozat. Mi már 12 éve Magyarországon élünk. Évente hazalátogatunk, de most ennek a rendezvénysorozatnak a hatására jöttünk” – mondta lapunknak egy Kolozsvárról elszármazott házaspár.
Tegnap az ifjú generáció sem unatkozhatott: szórakoztatásukról a kolozsvári magyar diákszervezetek gondoskodtak egy városvetélkedővel. A Hódítsuk meg Kolozsvárt nevű kvízjátékra vállalkozó-kedvű fiatalok egyénileg jelentkezhettek. Főleg kolozsvári vonatkozású kérdésekre kellett válaszolniuk, este pedig villámpostán mindenki kapott egy feladatot, amit másnap délig meg kell oldania.
„A tét nem kicsi, hisz az első díjazott egyhetes belépőt nyerhet a nemsokára kezdődő Félsziget Fesztiválra” – mondta el lapunknak az egyik szervező. A népzene és néptánc rajongói az esti órákban kezdődő néptánctalálkozón és táncházakban tombolhatták ki magukat.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó: színesen fogalmaz Tőkés
Eltérően látja az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a kisebbségekért folytatott küzdelem módozatait – jelentette ki szerdán este Markó Béla Kolozsváron. A szövetségi elnök Tőkés Lászlónak, az EMNT vezetőjének azt a kijelentését kommentálta, miszerint „az RMDSZ a román nemzetpolitika rabja lett”.
„Tőkés kijelentését azzal magyarázom, hogy eltérően ítéljük meg, melyek a kisebbségi jogokért folytatott küzdelem hatékony eszközei” – fogalmazott Markó. Tájékoztatása szerint az RMDSZ politikai eszközökkel, parlamenti és kormányzati jelenléttel kívánja elérni ezeket a jogokat.
„Tőkés László nem tartja megfelelőnek ezeket az eszközöket. Szokása szerint színesen fogalmaz, a rab kifejezést még nem hallottam tőle” – jegyezte meg Markó Béla. A két politikus egyébként egymás mellett ült a Kolozsvári Magyar Napok megnyitóján szerda este.
Mint ismert, legutóbb a Tőkés László vezette szervezet közleményben nehezményezte, hogy a román kormányküldöttség RMDSZ-es tagjai – Asztalos Csaba delegációvezető, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke és Markó Attila etnikumközi ügyekért felelős államtitkár – Genfben, az ENSZ faji megkülönböztetés elleni bizottsága előtt „próbálták bagatellizálni” az EMNT szakembereinek közreműködésével készül árnyékjelentést a romániai kisebbségek helyzetéről.
Az EMNT azt szorgalmazta, hogy az előállt helyzetet az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum következő ülésén vitassák meg a felek. „A konszenzus kialakítása az erdélyi magyar ügy külpolitikai képviseletében tovább már nem odázható” – olvasható a közleményben, amely szerint az RMDSZ politikusai a nemzetállami gyakorlat rabjaivá váltak.
Lapunk korábban megszólaltatta Markó Attilát is ebben az ügyben. Az államtitkár tagadta, hogy az árnyékjelentés tartalmát elbagatellizálta volna. „A bizottság előtt azt mondtam: bár nem témája ennek a testületnek, az autonómia valós igény Székelyföldön. Arról is beszéltem, hogy a magyar közösség alulreprezentált a székely megyék közigazgatásában” – jelentette ki, utalva arra, hogy Tőkésék jelentésének nem a tartalmával volt a gond, hanem a címzettjével.
„Az autonómiáról, az önálló magyar egyetemről beszélnünk kell. De nem a faji megkülönböztetés elleni bizottság előtt. Ez kicsit olyan, mintha egy mezőgazdasági szakbizottság számára hajózással kapcsolatos kérdéseket vetnénk fel” – magyarázta az ÚMSZ-nek.
Amint arról már beszámoltunk, az ENSZ bizottsága előtt a román kormány küldöttsége ismertette a faji megkülönböztetés és a kisebbségek romániai helyzetére vonatkozó jelentését. A testület ugyanakkor meghallgatta három erdélyi szervezet árnyékjelentését is, amely Székelyföld területi autonómiáját és az erdélyi magyarság önálló oktatási rendszerének kiépítését sürgette.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

„Az autonómia nem csak mantra”
Nem beszélhetünk a határon túli magyar közösségeket befogadó országokban a magyarok egyenjogúságáról autonómia nélkül – jelentette ki tegnap Kolozsváron Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára. Az államtitkár a Kolozsvári Magyar Napok keretében rendezett Az egymásra találás nemzetpolitikája című fórumon vett részt.
Nem beszélhetünk a határon túli magyar közösségeket befogadó országokban a magyarok egyenjogúságáról autonómia nélkül – jelentette ki tegnap Kolozsváron Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára. Az államtitkár a Kolozsvári Magyar Napok keretében rendezett Az egymásra találás nemzetpolitikája című fórumon vett részt.
Előadásában kifejtette, hogy a nemzetpolitikai jövőkép központjába kell állítani a magyar közösségeket befogadó országokkal szemben az egyenjogúságot, amely azonban csak az autonómia megteremtésével intézményesülhet.
Mint mondta, ma már az autonómia nem csak „mantra”, amit „átszellemült, izzószemű székelyek hajtanak” pusztán, hanem vannak eredményei is az autonómia-küzdelemnek. Példaként Szerbiát említette, ahol a vajdasági magyarok megalakíthatták a kulturális autonómiájukat szavatoló magyar nemzeti tanácsot.
A nemzetpolitika kapcsán kiemelte: fontos, hogy a nemzetpolitika hiteles legyen, de a hitelességét csak az adhatja meg, ha olyan intézmények jönnek létre, mint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amellyel szemben viszont az elmúlt nyolc évben a magyar kormány „ellenséges magatartást tanúsított”.
A hallgatóság egyik kérdésére válaszolva az államtitkár kijelentette: a magyar külügyminisztériumot át kell hatnia a nemzetpolitikának, a magyar diplomatákat alapos kiképzésben kell részesíteni, hogy alapvető magyar érdekeket tudjanak képviselni a diplomácia eszközeivel.
Németh Zsolt a Magyarország által januártól betöltendő soros európai uniós elnökség kapcsán kijelentette: fontos, hogy Budapest az EU szempontjából hatékonyan végezze el ezt a feladatot, mert nagymértékben megnövelheti a magyar érdekérvényesítő képességet. Az államtitkár hangsúlyozta a határmenti együttműködések fejlesztésének jelentőségét, hiszen a külhoni magyarság 75 százaléka határtérségben él.
Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes-államtitkár előadásában az új magyar kormánynak a nemzetpolitikához kapcsolódó eddigi intézkedéseit ismertette. Elmondta: most már a nemzetpolitika is ugyanolyan súllyal van képviselve a kormányban, mint bármely más terület. Hozzátette: az ősz folyamán alakítják ki az új támogatáspolitikát, és szintén ősszel hívják össze a Magyar Állandó Értekezletet, valamint a Kárpát-Medencei Magyar Képviselők Fórumát.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke az összmagyar nemzeti integráció különböző szintjeiről tartott előadást, Páva Zsolt, Pécs polgármestere pedig a kolozsvári és a pécsi egyetemi kapcsolatok fejlesztését, valamint Magyarországot és a külhoni magyarságot befogadó országokat összekötő közlekedési infrastruktúra megerősítését szorgalmazta. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kutyafarka
Nem panaszkodhatunk, hogy az anyaországiak nem törődnek velünk. Miután a szocialisták igyekezete, hogy a globalizáció színeire átfestett internacionalizmussal (nesze semmi, fogd meg jól) oldja meg a határon túli magyarok problémáit, csődöt mondott, az új kormány egyből és határozottan a tettek mezejére lépett.
Lám a Fidesz, a magyar összetartozás törvényével és a kettős állampolgárság megadásával, sok évszázados vágyainkat teljesítve, a nemzet keblére ölelt bennünket.
A Jobbik sem akar lemaradni, ezért át-át küldi a Magyar Gárdát, hogy megvédjen bennünket az oláhok rúgásaitól. Egy új nemzeti szervezet, a Kétfarkú Kutya Párt (KKP) ingyen bort és pálinkát ígér a határon túli magyaroknak. Már csak ez hiányzott, hogy az eddigieknél sokkal jobban zsibbadjunk, a választás szabadsága nevében keményebben gyomrozzuk egymást és egy pofon helyett kettőt-hármat adjunk vissza a kötekedő románoknak. A több pálinka hatására megfogadjuk Kövér László egy régebbi tusványosi tanácsát és olyan bátran harcolunk az autonómiáért, mint a dél-tiroliak, vagyis tratata-ratata...
De az is lehet, a KKP ennek éppen az ellenkezőjét akarja, vagyis hogy igyuk le magunkat a sárga földig és fogjuk be a pofánkat, hogy se Romániának, se Magyarországnak ne okozzunk semmiféle gondot. Mivel a politika útjai kifürkészhetetlenek, nincs kizárva, hogy Romániából átszivárgott szélsőségesek fészkelődtek be a magyar nagypolitikába és az ortodoxiára jellemző fifikával, kétkulacsossággal hozták létre ezt a különös politikai alakulatot.
Mindenesetre, a magyar közvélemény kedvezően fogadra a kétfarkú kutyások színrelépését, annak ellenére, hogy kitalálói csak jópofa viccnek szánták, ami egyértelműen kiderült programjuk olyan blöffölő ígéreteiből, mint az ingyen sör vagy az örök élet. Be is jegyezték a pártot, így indulhat az őszi helyhatósági választáson, s ha lesz néhány polgármesterük, akkor csakugyan számíthatunk az ingyen borra és pálinkára. De jó dolgunk lesz, örömünkben kiugrunk a bőrünkből.
Ha csak, ha csak az OTV televízió tulajdonosának, Dan Diaconescu üstökösként feltörő politikai szervezete, a Román Nép Pártja nem ver rá a kétfarkú kutyára. Az OTV most megejtett közvélemény-kutatása szerint az új alakulat több mint biztos, hogy megoldja a román–magyar problémákat, mivel az igen szavazatok száma tizenötször felülmúlta a nemekét, ami, valljuk be, nagy reményekre ad okot.
Várhatjuk, ha Dani Diák pártja kerül hatalomra, akkor Romániában nem a kutya csóválja farkát, hanem a farok a kutyát!
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Pruton innen, Pruton túl
Az igazság az, hogy amikor manapság a politikusok elkezdenek dobálózni az eurómilliókkal, a közember oda sem figyel. Hiszen már régóta megértette: mégha gyorstalpalt közgazdász lenne, a számokkal akkor is úgy verik át, ahogyan akarják.
Így minden bizonnyal már nagyon kevesen emlékeznek arra, hogy az év elején Traian Băsescu százmillió eurós vissza nem térítendő támogatást ígért a Pruton túl élő románságnak, mondván, hogy ezt az összeget 25 milliós részletekben kapják meg, és oktatási-nevelési célokra fordíthatják.
Közben a moldovaiak gyorsított román állampolgársága megszerzésének jegyében kiterjesztette a szomszédos országbeli konzulátusi hálózatát egyrészt a külügyminisztérium, másrészt pedig az ezzel foglalatoskodó központi bukaresti hivatal is olyan területi munkapontokat létesített, amelyek öt romániai nagyvárosban fogadják el a szomszédos ország már itt élő lakosainak beadványait.
Románia elnöke ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy az idén nem kettőezerötszáz, hanem ötezer moldovai fiatal folytathatja tanulmányait romániai egyetemeken és főiskolákon. Az államelnök tegnap délutáni bejelentése szerint Románia további huszonötmillió eurós nagyságrendű segéllyel támogatja a Pruton túli árvízkárosultakat, és egy pillanatig sem titkolta, hogy mindezt az adófizetők pénzéből, azaz nem adományaiból, hanem adóiból teszi.
Az év elejétől a keleti szomszéd iránt tanúsított nagyvonalúság olyan, mintha Románia egyáltalán nem lenne pénzügyi válságban, hanem még mindig a gazdaság dübörgésének áldásait élvezné. Az államháztartás csődjének elkerüléséért, a Boc-kormány nadrágszíjszorító politikájának eredményeként huszonöt százalékkal csökkentették az állami alkalmazottak fizetését, egymást érik az elbocsátások, az áruforgalmi adót huszonnégy százalékra emelték, és ennek árnövelő hatása alaposan érződik nem csupán a bevásárlásoknál, hanem a szolgáltatások kifizetésénél is.
Ilyen körülmények között a Pruton túlra irányított romániai eurómilliók alighanem nem csupán a nemzeti egység szálait fonogatják, hanem valami mást is jeleznek: a jelenlegi romániai államvezetésnek így is megéri távol tartani Kisinyovot Moszkvától, mindent megtenni azért, nehogy visszatérjen a hatalomba az a jelenlegi oroszbarát ellenzék, amelynek egy esetleges lakossági elégedetlenség lenne a legfontosabb ütőkártyája. A Moldovai Köztársaság továbbra is geopolitikai erővonalakon egyensúlyoz, a játszma még korántsincs eldőlve, hogy a stratégiai szempontokból fontos ország az Unió és a NATO fele hajlik el, vagy jövőjét a magát immár szelídnek mondott orosz medve oltalma alá helyezi. Persze, ezt a kettősséget a Putyin-birodalomban is jól érzik, és aligha véletlen a legutóbbi napok kém- és diplomata-kiutasításos csatája.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

„Amit hittem és hirdettem”
Bura László szakíró szerint Scheffler János mártír püspök a hit, a becsület, a tisztesség kitűnő példája
Bejárta a sajtót a hír, hogy a pápa jóváhagyta Scheffler János egykori szatmári megyéspüspök boldoggá avatását. Mint ismeretes, csak azokat szokták ilyen elismerésben részesíteni, akiket az egyház különös tisztelettel és megbecsüléssel övez. A mártír püspökről az utóbbi időkig alig tudott valamit a közvélemény, talán azért is, mert 1989 után inkább a sokáig elhallgatott városépítő püspök, Hám János került előtérbe, hiszen az általa emeltetett épületek ma is meghatározzák a történelmi Szatmárnémetit. Az említett változás jórészt beszélgetőtársunknak köszönhető, aki két könyvet is írt Scheffler Jánosról.
Ön ismert nyelvész, irodalmár, néprajzos, közíró, hogyan került kapcsolatba János püspökkel, aki – mint könyveiből is kiderül – csakugyan megérdemli az egész katolikus egyház megkülönböztetett figyelmét.
A rendszerváltás utáni első szatmári püspök, Reizer Pál 1991-ben megkért: állítsak össze róla egy életrajzot, mert előterjesztik boldoggá avatását. Bár keveset tudtam róla, érdekesnek, sőt, izgalmasnak tűnt a feladat, mivel János püspök egyértelműen a kommunizmus áldozata, a hírhedt zsilavai börtönben, válogatott kínzások nyomán vesztette életét. Gyűjtöttem az adatokat, ahol csak lehetett, olvasgattam körleveleit, beszélgettem olyan személyekkel, akik ismerték. Ebből lett az első, kisebb könyv.
Aztán amint a szokásos egyházi úton megindították az eljárást, kellett egy jóval részletesebb és nagyon jól dokumentált, úgynevezett kritikai életrajz, amely Scheffler János életének és munkásságának minden mozzanatát tartalmazza, mellékelve a hiteles bizonylatokat, mint például az iskolai bizonyítvány, az egyetemi kinevezés, körleveleinek, tanulmányainak, a könyveinek és az azokról írt cikkeknek, kritikáknak a másolatai. Vagyis össze kellett szednem mindent, amit ő írt és vele kapcsolatban írtak.
Ez négy-öt évi gyűjtőmunka volt, ami naponta olykor több órát vett igénybe. Mindent elolvastam tőle és vele kapcsolatban, amihez csak hozzáfértem. Csak a naplója több hónapra lekötött. Nem mindig vezetett naplót, de amikor Rómában a Gregoriana Egyetemen tanult vagy – már a teológia és az egyházjog professzoraként – tanított, naponta feljegyezte élményeit, gondolatait.
Sikerült felhajtanom három volt zsilávai cellatársát, akik csak megerősítették azt a képet bennem, ami már előzőleg is kialakult, azaz hogy a becsület, tisztesség, az erkölcs példája volt. Mikor áttanulmányoztam az egész anyagot, végképpen meggyőződtem róla, hogy Scheffler János egy nagy formátumú, egyetemes értékű egyházi személyiség volt.
Kutatásai nyomán hogyan látszik, milyen volt ez a tragikus véget ért életpálya?
Scheffler János tízgyermekes, szegénysorú kálmándi családból származott. Mint a Nagykároly környéki falvak akkori lakói közül annyian, apja sokat kubikolt a Kraszna szabályozásánál, s a fiúcska ki-kijárt hozzá, olykor segített is neki a talicskázásban. Kiváló szellemi képességeire a helyi pap-tanító figyelt fel, ő járta ki, hogy az egyház támogatásával taníttassák.
Hogy mennyire tudatában volt családja rászorultságának és mennyire igyekezett szerény lehetősége szerint is enyhíteni az otthoni gondokon, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az olaszországi tanulmányai során kapott ösztöndíjból rendszeresen megtakarított kisebb-nagyobb összegeket, és azokat hazaküldte szüleinek. Külön kiemelném a rendszeretetét.
A középiskolában olyan latin nyelvtankönyvet állított össze, amelyből az egész osztály készülhetett az érettségire. Azért, hogy az órákon könnyebben jegyzetelhessen, megtanult gyorsírni. Tudatosan képezte magát. Az olasz mellett franciául, németül, angolul is tanult, hogy segítségükkel minél nagyobb műveltségre tegyen szert. Ugyanakkor törekedett, hogy a régi sváb nyelvet se felejtse el és hazamenve svábul beszélhessen az öregekkel.
Könyvében olvastam, hogy a püspök a börtönben szlovákul is tanult, ami azért enyhe túlzással sem nevezhető nemzetközi nyelvnek.
Ez is csak az emberi nagyságát és empátiáját dicséri. Egyházmegyéjében nem csak magyarok, de németek és szlovákok is laktak, mindenekelőtt Kárpátalján és az Avasban, és kötelességének tartotta az ő nyelvük ismerését. Körleveleit is ezen a három nyelven adta ki, hogy mindenki a maga anyanyelvén olvashassa. A tudatosság, a rendszeretet, a célszerűség, a szociális érzékenység nevelői munkájában is mindig jelen volt.
Nagyon ügyelt, hogy a Trianon utáni román hatalom által megszüntetett iskolákat mielőbb visszaállítsa. Az 1919-ben felszámolt szatmári katolikus főgimnáziumot újraindította és ő lett az igazgatója. Tanított gimnáziumban, szemináriumban, teológián, de például a kolozsvári Ferenc József Egyetemen is. Dsida Jenő is a tanítványa volt, s a költő annyira szerette, hogy verset írt hozzá.
Naplójából kitűnik, hogy minden diákját igyekezett közelről megismerni, beleértve családi helyzetüket és napi gondjaikat, mert csak így tudott velük egyénileg is foglalkozni. Nevelői elvei ma is érvényesek. Nála nem számított, hogy ki milyen nemzetiségű, vallású, mindenkiben az egyetemes embert tisztelte. Kutatásaim során találkoztam olyan esettel, hogy a református fiú katolikus papnak tanult, s az apja megkereste Scheffler püspököt, hogy ő térjen-e át a katolikus hitre? Miért térne, maradjon nyugodtan eddigi hitében, válaszolta a legtermészetesebb hangon a püspök.
Mindezek után az is természetes, hogy lehetőségei szerint segítette az üldözött zsidókat. Mit tud erről a kutató?
Mondhatom, nem csak elegendő utalást, de bizonyítékot is találtam rá. Engel Köllő Károly kolozsvári irodalomtörténész, aki a püspök tanítványa volt, külön is beszélt nekem az ezzel kapcsolatos tevékenységéről, arról, hogy miként járt el vagy igyekezett eljárni különböző esetekben. De több olyan írás fennmaradt, amelyben segítségét kérik.
Az sem véletlen, hogy a szatmári zsidók hozzá folyamodtak: járjon közbe egy zsidó középiskola beindítása ügyében. Meg is tette a szükséges lépéseket, de a zsidóüldözések miatt az iskola már nem kapta meg a működéséhez szükséges kormányzati engedélyt.
A püspök első pillanattól makacsul ellenállt a kommunista hatalomnak. Az ön könyve szerint mindenáron azt szerették volna elérni, hogy a Rómától elválasztott katolikus egyház gyulafehérvári püspöke legyen.
Ő ezt kategórikusan elutasította. A Szekuritáté jelentésében is az áll, hogy csak a Szentszéket ismeri el, őt a pápa nevezte ki és esküje kötelezi. Először a Hunyad megyei Körösbányára internálják, majd amikor látják, hogy ott sem törik meg és nem lesz a békepapi mozgalom és más kommunista kitalációk híve, 1952 márciusában először Bukarestbe, majd Zsilavára viszik.
Már a belügyminisztérium cellái is a kemény testi és lelki megdolgozást, ráhatást szolgálták, ott többször kihallgatják, vallatják, próbálják „jobb belátásra” bírni.
Bura László (1932, Szatmárnémeti)
Tanár, nyelvész, néprajzkutató. A kolozsvári Bolyai Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalomtanári diplomát. 1956-ban politikai elítélt, majd rehabilitálják. Mintegy harminc nyelvészeti, művelődéstörténeti, néprajzi, város- és egyháztörténeti könyv szerzője.
1973-tól a bölcsésztudomány doktora. 1971-től a szatmári magyar líceum tanára, majd 1990-től igazgatója, később a Babeş-Bolyai Egyetem szatmári tagozatának tanára. A Magyar Néprajzi Társaság levelező tagja, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon társszerzője, több kulturális és pedagógiai díjjal tüntették ki
A győzködők között volt Szenkovics Sándor, Szatmár akkori parlamenti képviselője, és Fazakas János, a párt központi bizottságának titkára. Ám János püspök szilárdan ellenállt, nemcsak azért, mert erős jellem volt, de azért is, mert jól ismerte az egyházjogot, tudta, hogy számára nem lehet más út. A borzalom hónapjai következtek.
Zsilava földalatti celláit, kazamatáit a rendszerváltás után már sokan leírták. Mindenki a pokol fenekének nevezi, ahol bármit megcsinálhattak a rabokkal. A hitvány étkezés, az embertelen bánásmód hamar kikezdte a legerősebb szervezetet is. A heti fürdésre az udvaron lévő fürdőbe futólépésben kellett menniük, az ott váltakozva rájuk engedett forró és hideg zuhany után mentek vissza a fűtetlen földalatti cellákba.
János püspök egy ilyen „kezelés” és a mínusz 20 fokos hidegben megtett „séta” után lett rosszul a cellában s halt meg 1952. december hatodikán hajnalban. Egyik cellatársa, Dan Mizrahy bukaresti zeneszerző az utolsó szavaira is visszaemlékezett: „Ibi vacabimus et videbimus...” Jól megjegyezte, mert János püspök latinra is tanította. A szent ágostoni idézet azt jelenti, hogy „Amit hittem és hirdettem, azt látni fogom...”.
Mire emlékezett még Dan Mizrahy és a másik két cellatárs?
Nemcsak Mizrahy, de a velük lévő Weiner Gusztáv zsidó kereskedő is mondta: János püspök tudta, hogy hamarosan meghal. Úgy vélte, egy katolikus papnak nem szégyen kommunista börtönben meghalni, hiszen a kötelesség teljesítése, a hitéhez, az elveihez való hűség jutatta oda. Külön rendelkezett, hogy ruháit cellatársai között osszák szét.
Igaz, hogy koporsó nélkül temették el Zsilaván, vagy inkább elkaparták, tehát még halálában is megalázták?
Igaz. Hogy ne kelljen új sírhelyet ásni a fagyos földben, egy még nyitott sírba helyezték, keresztbe a már benne lévő két holttest fölé. Tudva, hogy püspökről van szó, a temető ortodox lelkésze megjegyezte magának a sírt. Évvel később így lehetett János püspök földi maradványait azonosítani és hazaszállítani szeretett városába.
A székesegyház kriptájában egy fémkoporsóban nyugszik, Hám János, a másik nagy szatmári püspök mellett. Boldoggá avatása már egy olyan korban történik, amelynek eljöveteléhez az ő makacs kommunizmusellenessége és vértanúsága is hozzájárult.
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

A kolozsvári Egyetemi Könyvtár vendégei voltunk
Kalandozás 3,5 millió "könyvtári egység" között, ahol kiderül: egyetemisták kezébe csak pléhborítós könyv való.
Izgalmas túrára invitáltak a Kolozsvári Magyar Napok szervezői csütörtök délelőtt: a Lucian Blaga Egyetemi Központi Könyvtár nemcsak kapuit, hanem alagsorát, műhelyei ajtaját is kitárta a szép számban megjelenő érdeklődők előtt, akik arra voltak kíváncsiak, miként működik egy ilyen óriásintézmény, hogyan lehet 3 és fél millió könyvtári egységet (ez a könyvek és különféle egyéb publikációk, dokumentumok neve) rendszerezni, nyilvántartani, kikeresni, és nem utolsó sorban takarítani? Gurka Balla Ilona könyvtáros és Sipos Gábor levéltáros, a BBTE Filozófia és Történelem kar docense vezette végig a könyvtár épületében a nyílt napokra érkező vendégeket.
Sipos Gábor egy kis történelmi ízelítővel kezdte mondanivalóját: az intézményt 1872-ben alapították, az Erdélyi Múzeum-Egyesület 31 ezer kötetet számláló gyűjteményével. A könyvtár szecessziós stílusú épületét 1906-ban kezdték építeni Giergl Kálmán és Korb Flóris tervei alapján.
Az olvasóterem több mint 200 személy befogadására alkalmas. A grandiózus belterek kialakításakor a funkcionalitásra is nagy hangsúlyt fektettek, így készült el a kor és a régió legkorszerűbb könyvtára..
A könyvtár legizgalmasabb része minden bizonnyal az alagsorban levő könyvrestauráló és könyvkötő műhely. Itt a korabeli nyomdafelszerelés békében megfér az utolsó generációs digitális készülékekkel. Ottlétünkkor éppen a napi Agerpres-híreket tartalmazó lapokat kötötték karton közé az alkalmazottak.
Elmagyarázták, a fűzési technikával összefogott kötetek nem szépek, viszont nem is ez a cél: talán 10 évente egy alkalommal lapozzák fel ezeket, így a műhelyben megpróbálják a lehető legalacsonyabb kiadással archiválni. Azonban nem ugyanígy bánnak az értékes kiadványokkal: azokat 100 éve nem változott technikával restaurálják, minden munkafázist manuálisan, vagy a korabeli mechanikus gépekkel, eszközökkel, szerszámokkal végzik el.
Rengeteg a tennivaló, mert naponta szállítanak az alagsorba szétesett, sérült könyveket. Ezeket újrakötik, ha kell, ragasztják. „Az egyetemistáknak kölcsönzött könyveket pléhvel kellene újrakötni” – élcelődik az egyik könyvkötő.
A könyvtári séta során a látogatók megtudták, a könyvtári cédulák digitalizálása van éppen folyamatban, a külföldről, vagy más városból érkező kutatók örömére: amikor Kolozsvárra érkeznek, már tudják, hogy milyen könyveket szeretnének kikölcsönözni, nem kell a cetlikkel tele fiókokban keresgélniük. A digitalizáló laboratórium alkalmazottai azzal szoktak viccelődni, hogy munkájukkal megkímélik az olvasókat a portól.
szecessziós üvegberakásokkal díszített óriási ablakok, és art nouveau lépcsőkorlátok díszítette folyosón végighaladva az olvasótermet, a könyvliftet, a társadalomtudományok részleget és a lepedő-nagyságú térképeket őrző szekrényekkel bebútorzott termet is meg lehetett tekinteni – igaz, ez utóbbit csak kívülről. Nincs új a nap alatt ősmaxima ismét beigazolódott: A tudás fája családi képes enciklopédia ki- és becsatolható borítójának ötlete már a francia enciklopédistáknak is eszébe jutott emberöltőkkel ezelőtt. Gurka Balla Ilona elmagyarázta, az enciklopédia fatáblás kérge kinyitható volt, ami lehetővé tette a kimaradt lapok beszúrását, így nem kellett pótkiadványt mellékelni a kész enciklopédiához.
Az egyetemi tanárok mindig is kiemelt tiszteletet élveztek a könyvtárban: létezik egy ódon bútorral berendezett kutatószoba, amelyből leginkább egy tanári szoba szigora árad, ahol ismét perzsán érezheti magát az egykori csínytevő diák. A könyvek takarítása nem elhanyagolható tevékenység, nemcsak porszívóval, portörlővel, de infravörös sugarakkal küzdenek az atkák ellen, amelyek súlyosan károsíthatják a papírt. A sugaras kezelés végzésekor a növényeket ki kell menekíteni a helyiségből, hiszen ezekre is káros hatással van ez a fajta kezelés.
Kertész Melinda. Transindex.ro

Két nagyváradi magyar fiatalt bántalmazták román rendőrök
A rendőrök megvertek egy nagyváradi magyar férfit és annak szintén magyar nemzetiségű barátnőjét, mert a magyar fiatalok anyanyelvükön gúnyolódtak velük – adta hírül a román Adevarul című napilap.
A bukaresti újság elektronikus kiadásában számolt be a történtekről, és pénteken idézte az újságot a Krónika című kolozsvári napilap. A román újság szerint a rendőrök vasárnap éjszaka igazoltatták az egyik nagyváradi szórakozóhelyből hazafelé tartó fiatalokat, akiknél azonban nem volt személyazonossági igazolvány. A rendőrök megpróbálták feljegyezni a nevüket, de a bántalmazott 28 éves fiatalember beszámolója szerint harmadszori nekifutásra sem tudták helyesen leírni annak ellenére, hogy betűzve diktálta nekik.
A fiatalember maga is elismeri, hogy ittas volt, és vicces megjegyzéseket tett magyar nyelven a rendőrökre, de indokolatlannak tartja az erőszakos fellépésüket, amelynek következtében ő maga öt napig, 27 éves barátnője pedig három napig gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A verekedésben egy csendőr is részt vett, aki szintén orvosi ellátásra szorult. Ő akkor sérült meg, amikor megpróbálta lefogni a nőt, de az beleharapott. A fiatalokat megbírságolták, a nő ellen pedig feljelentést tesznek az ügyészségen hatósági szerv ellen elkövetett sértés miatt. Ugyanakkor a rendőrök ellen is belső vizsgálatot indítottak, hogy kivizsgálják, visszaéltek-e hatáskörükkel – mondta a román lapnak a Bihar megyei rendőrség szóvivője. A fiatalok sem hagyják annyiban a dolgot, jelezték, hogy ügyvédet fogadnak, és beperelik az őket bántalmazó személyeket.
Az elmúlt két évben Nagyváradon összesen 15 feljelentést tettek rendőrök ellen testi sértés miatt Duna Televízió. Erdély.ma

Szent királyunk napja a Perkőn
Tegnap a Szent István-búcsú Kézdiszentlélek központjában az egy évvel ezelőtt felavatott egész alakos Szent István-szobor előtti téren kezdődött.
Csüdör Katalin könyvtáros bejelentette: Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke objektív okok miatt nem lehet jelen, később látogat Kézdiszentlélekre, majd Balogh Tibor polgármester és Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke mondott beszédet. Az ünnepségen Soós Tamás, a Heves megyei közgyűlés elnöke, valamint Kézdiszentlélek testvértelepüléseinek küldöttei, Budapest XI. kerületének, Fony, Szentgál és Piliscsaba képviselői voltak jelen, és ötven, Vajdaságból érkezett nagycsaládos is részt vett.
A koszorúzás után a több száz fős tömeg elindult a szent hegy felé, ahol pontosan tizenkét órakor ismét megszólalt a perkői kápolna harangja, búcsúra szólítva a Szentföld falvainak hívő katolikus népét. Előző nap a hagyományokhoz híven Kiskászon ifjúsága díszítette fel a Szent István-kápolnát és környékét. A kis kápolna mögötti szabadtéri oltár előtt több százan hallgatták az ünnepi szentmisét, Szent István királyunkra emlékeztek. A Dávid Emil kézdiszentléleki kántor által vezényelt egyházi énekkar szent királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Bereczi István gelencei plébános volt, aki Szent István életét példaként állította a mai nemzedék elé. Az ünnepi szentbeszédet Drócsa László kézdikővári plébános mondta, aki a nagy, szent királyra emlékezve kemény hangon ítélte el az abortuszt, az öngyilkosságot, az egykézést, az Istentől eltávolodókat, elanyagiasodó világunkat.
A kővári plébános nem mulasztotta el bírálni azokat sem, akik eltávolodtak a Szent István-i örökségtől, a keresztény hittől, a tiszta erkölcstől. A nagy király egész életében azt akarta, hogy a magyar összetartó nép legyen. A széthúzás nem tesz jót a magyarságnak sem nálunk, sem az anyaországban, ott, ahol három magyar öt pártra szakad, ott nem csak magyar jövőnk forog kockán, hanem örökségünk is — hangsúlyozta. Szentbeszéde végén azt is elmondta: éppen szent királyunk napján lépett érvénybe a kettős állampolgárság megadásáról szóló törvény. Ismét van anyaországunk, hiszen Magyarország elismerte elszakított gyermekeit — mondta a plébános. A szentmise végén Csiby József kézdiszentléleki plébános házigazdaként mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a szentmise megszervezéséhez és lebonyolításához, majd átadta a szót Szabó Álmosnak, a Világ Győzelmes Királynője, Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrend Erdélyi Rendtartománya kormányzójának, aki társaival együtt idén a Szent Korona hű mását hozta el a Perkőre. Az áldás és elbocsátás után az ünnepi szentmise a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. Mindkét helyen a bélafalvi hagyományőrzők álltak díszőrséget. Délután a perkői szabadtéri színpadon néptáncfesztiválra és a Kormorán Memory Band koncertjére került sor, az ünnepség sötétedés után őrtűzgyújtással fejeződött be. Iochom István. Erdély.ma

Irredentagyanús székely határkő
Augusztus derekán Marosfőn ismét elsiratták a Székelyföldre telepedett románok „tragikus" sorsát. A sirámok egyikét Ioan Lăcătuşu, a Kovászna és Hargita Megyei Európai Tanulmányok Központjának vezetője fogalmazta meg.
Idézem Simó Erzsébet írását: „a román megnevezéseket és jelképeket itt, a Székelyföldön folyamatosan mellőzik. Vajon melyek is azok?" Nos, érdekes volna folyóméterben felmérni Sepsiszentgyörgy román és magyar nevet viselő utcáinak hosszát, és hamar kiderülne e hazugság hossza-mértéke. Ami pedig a jelképeket illeti, nézzük meg az illyefalvi címerben levő egyik jelkép értelmezését.
Az illyefalvi címer ― a román Hivatalos Közlönyben 2010 májusában jóváhagyott ― magyarázatában olvasható az „ezüsthatárkő" megnevezés. Bár egyértelműen két történelmi tájegység: a Székelyföld és a Barcaság határát szimbolizáló megnevezésről van szó, mégis nacionalista indulatokat váltott ki. A székelyföldi román civil szervezetek számára e „határkő" irredentagyanússá vált, mivel Székelyföld határát jelképezi! Ez eléggé gyanús körülmény, nem csoda, ha a közénk telepedett első, másodgenerációs románság vezetőinek némely része azonnal megbolydult, rögtön a haza területi egységének megvédésére szólították fel a miniszterelnököt, a belügyminisztert, követelve a kormányhatározat azonnali visszavonását, mert az sérti a román alkotmány első cikkelyét, amely kimondja, hogy „Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam".
Úgy tűnik, hogy a román demokrácia nagy dicsőségére, az ún. kisebbségi jogok példás romániai biztosításának szemléltetésére ― a hivatalos okmányban ― ki fogják cserélni a hagyományos, a mintegy nyolcszáz éves Székelyföld és Barcaság megnevezést az alig 44 éves múlttal bíró Kovászna és Brassó megyére. Kit érdekel olyan apróság, hogy Székelyföld nem azonos a Kovásznára átkeresztelt Háromszék megyével, a Barcaság egy történelmi táj, régió, és nem egy közigazgatási egység neve.
Mivel már korábban ismertettem a Székelyföld megnevezés használatának történelmi gyökereit, ez alkalommal a címerben látható„határkő" szimbólum történelmi megalapozottságát, jogosságát mutatom be. A címerkészítésben járatlanok számára megemlítem, hogy minél régebbi gyökerekre támaszkodik egy címer, annál értékesebb. Ezt vette figyelembe Illyefalva címerének összeállítója, Szekeres Attila István heraldikus is. Ő arra törekedett, hogy az új címerbe átmentse a hajdani Illyefalva évszázados városi jogállását bizonyító címer-pecsét szimbólumainak némely részét. Idézem Szekeres erre vonatkozó sorait: „Illyefalva község címere az egykori Illyefalva mezőváros címerének egyszerűsített változata. A régi jelképből csupán a Székelyföld és Barcaság határát jelképező határkő és keresztbe tett két szablya került át a mai címerbe. A nap és a hold azt mutatja, hogy említett határ székely oldalán fekszik a község. A három csillag a közigazgatási egységet alkotó három falura utal."
Amikor a heraldikus a hagyományok tiszteletben tartására beemelte az új címerbe a régi határkőszimbólumot, nem sejtette, hogy a zavaros gondolkodású, elképzelt, kitalált történelmi múlt emlőin ringó honfiakban ez lelki traumát fog előidézni. Honnan sejthette volna, hogy a betegesen intoleráns gondolkodású egyénekben, egy helyi, egy községi címerben szereplő határkő szimbóluma ilyen riadalmat fog kelteni? Honnan gondolhatta volna, hogy a Székelyföld nevétől megremegő bús lovagok egy községi címer több száz éves múltú szimbólumában az ezeréves magyar országhatár rémképét látják? E demokraták többsége, friss telepes lévén, honnan tudhatná, hogy Illyefalva nemcsak határos volt a Barcasággal, hanem a régió határvonalán fekvő Olt-hídon, a Vámoshídon (Podul Olt) vámszedési joggal rendelkezett? E jogkört Illyefalva Aldobollyal együtt ― évszázadokon keresztül ― gyakorolta. Természetesen, az Olton átvezető híd jó karbantartása, vámosok fogadása, fizetése pénzbe került. Bizonyára a régiók közötti kereskedelmi útvonalon szedett vám fedezte a költségeket. Mivel a Székelyföld és a Barcaság Erdélyország területén helyezkedett el, ezért a címerben szereplő határkő sohasem volt országhatár-értelmű jelkép, hanem a szász jogállású Barcaság és a székely jogállású Székelyföld határának szimbóluma. Ha e sorok írójának nem hisznek, akkor bele kell lapozni a Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár Illyefalva városára vonatkozó gyűjteményében szereplő számadáskönyvbe, amely tartalmazza a település 18. és 19. századi költségvetésének nyilvántartását. Mivel a vámosok fogadását áldomásivás követte, ennek költségeit feljegyezték az illyefalvi számadáskönyvbe. Néhány példa: 1789-ben a vámos fogadása 24 krajcárba került. 1796-ban „az Vámos Hídhoz vámost fogadván áldomásra 1 Rft. 14 krajcárt", 1798-ban, 1799-ben és 1801-ben évenként egy rajnai forintot fizettek. Az áldomásivás a mindennapi élet állandó kísérőjeként jogérvényesítő jellegű volt. Az adásvételeket, a szerződéseket, a pásztorok, a mészárosok, a vámosok fogadását, szerződtetését csak akkor tartották megkötöttnek, ha azt áldomásivás követte, amelynek megvolt a külön ceremóniája.
E sorok írója sajnálattal állapítja meg, hogy 2010-ben is súlyos érzelmi károkat okoz ― a román–magyar együttélésre nézve ― az imaginárius történelmi szemléletből fakadó türelmetlenség. Kérdem, mikor ihatunk áldomást arra, hogy kölcsönös tiszteletben élünk? Mikor valósul meg az együttélés, amely nem azonos az egymás mellett éléssel? Mikor lesz vége annak, hogy e hely szellemétől idegen szemléletű emberek határozzák meg egy székely magyar település népének azt, hogy használhatja-e szülőföldjének hagyományos nevét, berajzolhatja-e szülőfalujának címerébe az elődei által ― évszázadokon keresztül ― használt szimbólumokat?
Kádár Gyula, Háromszék. Erdély.ma

Kovács Sándor: összefogással megújulhat magyarságunk
Szent István ünnepe összefonódott a Kolozsvári Magyar Napokkal
Rengeteg gyermek- és ifjúsági program várta pénteken a fiatalságot a Kolozsvári Magyar Napokon, de a felnőtteknek is volt miben válogatniuk: például igen érdekes Házsongárdi sétán, majd városnézésen vehettek részt, ahol a neves idegenvezetők – helytörténészek, történészek – számos anekdotával, érdekességgel tették színesebbé a száraz tényeket, évszámokat. Délben a XII. Szent István-napi Néptánctalálkozón fellépő együttesek tánca fokozta a Főtér nyüzsgését, majd a nap ünnepélyessége folyamatosan fokozódott, hogy az egyházzenei hangversenyt követően a Szent István-napi ünnepi szentmisében csúcsosodjon. Vajon a magyar nép ma akarná a Szent István-i tanításokat követni? – tette fel a kérdést ünnepi prédikációjában Kovács Sándor főesperes, aki úgy vélte: összefogás nélkül széthullunk, ám összefogással megújulhat kereszténységünk és magyarságunk, és nem csak múltja, hanem jövője is lesz nemzetünknek.
A Szent Mihály-templomban péntek délután 5 órakor kezdődő koncert elején Szilágyi Zsolt karnagy-énekes elmondta: a sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus 38 éve alakult. 1982-ben a Vatikában fogadta őket II. János Pál pápa, aki magyarul buzdította szép és ájtatos énekre a kórust. Ezt követően tíz kórusművet adtak elő, ám ebből csak három darab volt magyar szerző alkotása. Szilágyi Zsolt nem csak a karnagyi teendőket látta el, hanem szólót is énekelt; orgonán közreműködött Krecht Emese.
Nem sokkal később már meg is kezdődött az ünnepi szentmise. „Szent István ünnepén az összetartozás érzésével kell imádkoznunk és reménykednünk Isten jóságában” – mondta Kovács Sándor római katolikus főesperes a mise kezdetén, majd kifejtette: a magyarság azért maradt meg és alapított államot, mivel Szent István királyunk Jézus tanításának sziklájává emelte az országot. „Szent István ünnepe az önvizsgálat napja is. Most megkérdezhetjük: hol vagytok magyarok? Hol vagytok kolozsváriak? Titeket Szent István királyunk kíván látni” – hangzott a főesperesi intelem. „Szent István egyértelművé tette törvényeiben, hogy a keresztény hitet meg kell őrizni, az egyház és az állam rendjét tiszteletben kell tartani. Szent István arra tanította a magyar népet, hogy tisztelje a családi életet, s így maradt meg Magyarország Szent István halála után Európa jelentős államaként. Vajon a magyar nép ma akarná a Szent István-i tanításokat követni? Mert ha nem, akkor ez azt jelenti, hogy csak ajkunkkal tiszteljük államalapító királyunkat. A hit akkor igazán értékes, ha az életformává válik, és ez áldozatvállalást is jelent! Sok család és fiatal úgy él, mintha Isten nem létezne, ez pedig az erkölcsi rend fölborulásához vezethet” – figyelmeztetett a főesperes, majd arra hívta fel a templomot alig megtöltő hívek figyelmét, hogy a reményt soha nem szabad elveszítenünk, és erre buzdít Szent István példája is. „Ünnneplésünk hamar elmúlik, szívleljük meg Szent István intelmeit, és imádkozzunk. Összefogás nélkül széthullunk, ám összefogással megújulhat kereszténységünk és magyarságunk, és nem csak múltja, hanem jövője is lesz nemzetünknek” – összegzett Kovács Sándor főesperes.
A Potyó István karnagy által vezetett kórus fellépése után a főesperes közölte, hogy a Kolozsvári Magyar Napok folytatódnak, a vasárnap déli, 11.30 órai szentmisén pedig részt vesznek a Szent István-napi Néptánctalálkozó résztvevői is. A szentmise a Himnusz eléneklésével zárult.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Kilenc ország kultúrája találkozott
Hajnali mulatozásba torkollott a kilenc országot képviselő, mintegy 380 hagyományőrző fiatal részvételével megrendezett kolozsvári Szent István-napi Néptánctalálkozó tizenkettedik kiírásának első napja. A Magyar est és táncház elnevezésű csütörtöki eseményen a tizenhárom vendég néptáncegyüttes gasztronómiai és folklórkultúrájába kóstolhattak bele az érdeklődők a Diákművelődési Házban.
Egymás kultúrájának és sajátosságainak a megismerésével vette kezdetét csütörtökön a már rendhagyó, idén a Kolozsvári Magyar Napok keretében megrendezett Szent István-napi Néptánctalálkozó. Az eseményen többek között mexikói rizzsel, olaszosan elkészített tésztával, a hazai különlegességek közül pedig töltött káposztával és túros puliszkával csillapíthatták étvágyukat a meghívott tánccsoportok és a helybéliek is. A menüből nem hiányoztak a különböző italkülönlegességek sem, nagy keletje volt többek között a lengyel vodkának és a magyarországi boroknak.
Az evés-ivást az együttesek néptáncbemutatója követte: az érdeklődők mintegy két órán keresztül csodálhatták – többek között – a Kolozsváron nem mindennap megtekinthető baszk, görög, olasz és mexikói táncokat. Minden együttesnek saját zenekara biztosította a talpalávalót. A táncház palatkai tánccal zárult, a nótázás és a mulatozás pedig hajnalig folytatódott a társszervező Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székhelyén. Lengyelországot a lódzi Zespol Piesni I Tanca, Mexikót a Mexico Vivo, Szardíniát a Sa Jara Tuili, a baszk kisebbséget az Ikusgarri Danza Taldea, Görögországot az Association of citizens of Ilioupoli, a horvátországi magyar kisebbséget a Tragacs, a vajdasági magyar kisebbséget pedig a Csűrdöngölő és a Maroknyi együttesek képviselték. Magyarországról a méhkeréki Nyisztor György, a sváb származású táncosokat felvonultató Józsa Gergely és a Rába-vidéki Rába néptánccsoportok érkeztek. Erdélyből a társszervező Szarkalábon kívül további három kolozsvári együttes, a Zurboló, a Bogáncs és a Dor Transilvan, valamint a székelyföldi Bojzás vesz részt a néptánc találkozón
SALLAI ANDRÁS LORÁND. Szabadság (Kolozsvár)

Gyújtópontban – Sikertelenül zárult a kutatás
Majális utca 23.: kivégzett, befalazott rabok?
Tegnap leállították a Szekuritáté egykori kolozsvári székházában kezdeményezett vizsgálatot a Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló Központ (CICCR) régészei. A kutatók kénytelenek voltak elvetni feltevésüket, miszerint a kommunista rendszer tizenhárom kivégzett ellenállójának holttestét az alagsor egyik helyiségébe falazták be. Marius Oprea, a CICCR koordinátora kijelentette: a kutatás első napján felfedezett különös, földdel megtöltött betonkeret nem egy cellát rejt, hanem a régi épület alapjaihoz ásott sáncokban, szabályos közökben téglazsalut alakítottak ki, hogy egy új épülettestet emeljenek a régi mellé. Viorel Siserman katonai ügyész kijelentette, hogy a nyomtalanul eltűnt holttestek felkutatása folytatódik.
Néhány hete rémtörténetnek is beillő hír borzolja a kolozsvári kedélyeket. Gyorsan elterjedt, hogy a szeku első székházában, a Majális utca 23. szám alatt, a népi demokráciának nevezett terrorrendszer hőskorában, az 1950-es évek elején, tizenhárom politikai foglyot végeztek ki, lőttek agyon itt, majd holttestüket az alagsorban falazták be.
A hírt az keltette szárnyra, hogy a kommunizmus rémtetteit kivizsgáló szervezet egykori iratok, volt politikai foglyok véleménye szerint, gyanút fogott. 1950 áprilisában ugyanis a törvényszéki gyűjtőfogházból tizenhárom politikai elítéltet, kirótt 15 év és életfogytiglan közötti büntetésük letöltése helyett, mint ahogyan azt kellett volna, nem Szamosújvárra vagy más börtönbe szállítottak, hanem a szekura. Ezután valósággal nyomuk veszett. Az a gyanú, hogy itt végezték ki és valahol az épületben temették el őket.
Az illetékes hatóságok, a szakemberek kíséretében, most hozzáláttak az ügy tisztázásához. Az épület tervrajza szerint az egyik udvar felőli, alagsori fal túl vastagnak tűnt. Mögötte egy helyiséget lehetett föltételezni. És valóban, az ezt határoló fal kibontása után egy kb. tíz méter hosszú, két méter széles, laza földdel töltött, gyaníthatóan egykori cella tárult fel.
Vajon e föld alatt rejtőznek az eltűntek hamvai? Ha igen, miért itt? Valóban itt végezték ki őket? És ha igen, hogyan, hogy ne keltsenek zajt? A szomszédos házakat ugyan elkobozták tulajdonosaiktól, de a lövéseket illetéktelenek mégis meghallhatták volna. Másik kérdés, miért kellett az áldozatokat úgymond itt eltüntetni? Kivihették volna őket például a közeli, Kajántó-völgyi rabtemetőbe.
A vizsgálatok talán tisztázzák, mi igaz a feltételezésekből.
De kié volt eredetileg ez a nem akármilyen épület? És hogyan került ide a politikai rendőrség?
A Görögtemplom utcába is átnyúló telek 1869-ben Groisz Béla apjának, Groisz Ferdinándnak a tulajdona (akkori számozás szerint Görögtemplom utca 4., Majális utca 5.). A Majális utca most 23. szám alatti házat az 1897-ben elhunyt dr. Groisz Béla örökösei a múlt századforduló körül építhették. 1914-ben egyik örökösnek, Grois Jolán bankhivatalnoknak, 1917-ben viszont Vinczenti Károlynénak a tulajdona. Az első világháború után, 1919 és 1940 között a román katonai körzetparancsnok székhelye, 1940 és 1944 között a Magyar Királyi Földmívelésügyi Minisztérium Erdélyi Földbirtokpolitikai Főosztályának székháza.
1948-ban, a kommunista hatalomátvétel után, az állambiztonság Majális utca 23. szám alatti székhelyének kiépítését a szomszédos házak elkobzásával, a lakók kiköltöztetésével kezdték. Ezután a célnak megfelelően, az alagsorban cellákat építettek, illemhelyet és mosdót alakítottak ki, a földszinten és az emeleten kihallgató irodákat. A kerítés vasrácsát magas téglafallal helyettesítették, a vasrácsos kaput magasabbal cserélték ki, és vaslemezzel borították.
A kész „intézmény” ezután működni kezdett. Nagy szükség volt rá, mert a párt szerint „az ember a legértékesebb tőke”. S hogy biztonságban legyen, be kell zárni. Mármint mögötte az ajtót. Ugyanakkor a Duna-csatornánál meg más kényszermunkatelepen nagy igény volt munkaerőre. Amúgy ingyen. A feltűnést elkerülendő, a „meghívottak” többnyire éjszaka érkeztek a Majális utca 23. szám alá. Nem gyalog, nehogy elvássék a lábuk. Mert volt, aki Fogaras, Gyulafehérvár, Nagybánya vidékéről vagy ki tudja honnét jött. Azaz hozták. Volt, akit amerikai dzsippel, volt, akit divatos cseh Tatrával.
A kapusnak jó füle volt, ismerte minden motor hangját. Mikor a kocsi megállt a kapu előtt, az máris nyílt. Miután begördült a szállítmány, nagyot döndült. A „meghívottat”, akinek esetleg „karperec” is „díszítette” a csuklóját, kitessékelték a kocsiból, és a szolgálatos gondjaira bízták.
Az alagsor bejárati ajtaja mögött néhány lépcső ereszkedett. Akárcsak ma. Itt egy íróasztalnál a házigazdák alkalmazottja, kék tányérsapkás tizedes, szakaszvezető vagy őrmester ült. Aki beírta az érkező adatait a nagykönyvbe, elkérte óráját, nadrágszíját, cipőfűzőjét, személyi igazolványát, meg minden ehhez hasonló holmiját. Ezután a „vendéget” a „személyzet” másik tagjára bízta.
Az innét nyíló folyosóról jobb oldalt három rövidebb nyílt. Az elsőn és a másodikon három-három, a harmadikon eggyel kevesebb ajtó állt. Kétféle „vendégszobával”. A kisebbek kb. két méter hosszú, egy méternél nem sokkal szélesebb egy priccsesek, a nagyobbak kb. két méter széles, két méter hosszú emeletes ágyasok voltak. Ezekbe kis asztalkát is építettek betonból, melyen az ágy szélén ülők elfogyaszthatták napi kosztjukat. A kisebbekbe egy-két, a nagyobbakba négy, sőt öt, hat „vendéget” „szállásoltak el”. Sok jó ember kis helyen is elfér, ez esetben egy ágyban akár hárman is aludtak.
Az ajtó fölött, éjjel-nappal homályos üveggel fedett villanykörte fénye küszködött a félhomállyal, az álmennyezeten vágott téglaméretű – az alagsorba, ennek mennyezete aló nyíló – „ablak”, és az ajtó alján a kettős bádoglemez nyílásai biztosították az eléggé sűrű „kondicionált” levegőt. A két bádogot úgy helyezték el, hogy csak oldalnézetben lehetett kilesni a folyosóra, ahol időnként feltűnt a „vendégek nyugalmát” vigyázó szolgálatos tornacipős lába. De a bentiekkel is „óvatták” a csendet, mert hallgatniok kellett. Biztonság kedvéért az egykori légoltalmi pincékre emlékeztető, vastag, kilincs nélküli ajtókat két retesszel csukták. Természetesen kívülről. Ilyen körülmények között teljesen kizárt volt, hogy valaki is tudomást szerezzen arról, mi történik a szomszéd cellában lakókkal.
Hogy a „vendégek” ne üssék el egymást a folyosón, „szobánként” sorban, a fürdőbe menéssel kezdődött a nap, és este ezzel fejeződött be. Reggel gyümölcsízzel édesített félliternyi, víznél valamivel sűrűbb hígpuliszkát vagy a koffein ártalmait elkerülendő, cikóriából főzött feketekávéval szeletnyi kenyeret és kis kockányi vegyes ízet, délben kb. fél liter paszulyfőzeléket „szolgáltak fel”. Este ugyanazt, mint reggel. Kezdetben nem volt ilyen nagy „bőség”, csak délelőtt és délután adtak valami híg káposzta- vagy krumplilét, azt is kenyér nélkül.
A „baráti beszélgetésre”, vagyis kihallgatásra tessékelt személy szemére, hogy a fénytől „megóvják”, sötét hegesztőszemüveget kötött az ügyeletes és karonfogva vezette lépcsőházban, folyósón. Fel, az „irodába”. Itt szemüveg le, „ülj le”, hangzott a kortól független „üdvözlet”. És kezdődött a kérdés-felelet játék. „Mi mindent tudunk, mondd hát el szépen, hogy volt”, hangzott bevezetőként. Ha az illető makacskodott és hallgatott, vagy valóban ártatlanul hozták ide, és ezért hallgatott vagy tagadott, nem éppen kesztyűs kézzel bántak vele. Ebben az esetben előfordult, hogy addig verték, míg karja, netán lába tört. Miután az iratcsomó néhány hét vagy hónap után összeállt, következett a gyűjtőfogháznak mondott „szálloda”, majd a tárgyalás, azután a Duna-csatorna, Nagyenyed, Szamosújvár, ólombánya, Jilava stb. Kinek milyen „szerencséje” volt.
ASZTALOS LAJOS. Szabadság (Kolozsvár)

Letörölték a „lelki Trianon” szégyenét
A kettős állampolgárságról szóló törvény lehetőséget ad arra, hogy a határon túli asszimilációs folyamatot megfordítsa, s megerősítse a határon túliak magyar identitását – mondta Semjén Zsolt magyar nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a jogszabály hatályba lépése alkalmából az MTI-nek.
Semjén Zsolt úgy fogalmazott: „nagy adósságot törlesztünk” ezen a történelmi napon az összmagyarsággal szemben, amikor az államalapító király ünnepén hatályba lép a kettős állampolgárságról szóló törvény. Az új törvény segíti a magyar nemzet megmaradását, és lehetőséget ad arra, hogy a határon túli asszimilációs folyamatot megfordítva megerősítse a magyar identitást. Kiemelte: az új Országgyűlés lehetőséget biztosított annak, aki tud magyarul, ősei egykor Magyarországról származtak el, s magyarnak érzi magát, ha közjogilag is ehhez a nemzethez akar tartozni, megtehesse. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke szerint az elmúlt nyolc év falakat emelt határon innen és túl élők közé, de az emberek bizalmát és felhatalmazását maguk mögött tudva lebontották ezeket az akadályokat, hogy a magyarok újra felemelt fejjel járhassanak.
Ezzel letöröljük 2004. december 5-e „lelki Trianonjának” szégyenét. A magyarság összefogásának ünnepe ez a nap – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Semjén Zsolt rámutatott: közösek a gyökereink, közös a nyelvünk, közös a történelmünk, egy kultúra örökösei vagyunk, így összetartozunk.
Az Országgyűlés május 26-án 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett döntött úgy, hogy lehetővé teszi a határon túli magyarok egyszerűbb, kedvezményes honosítását. A köztársasági elnök – akitől sürgős kihirdetést kért a parlament – május 31-én aláírta törvényt.
A fideszes és KDNP-s képviselők – Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt – által jegyzett javaslat értelmében a jogszabály augusztus 20-án lép hatályba, de csak 2011. január 1-jétől kell alkalmazni.
A módosítás értelmében kedvezményes honosítás egyéni kérelemre, nem automatikusan történhet. Magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok, hogy megkaphassák az állampolgárságot.
Az állampolgársági kérelmet a külképviseleteken, az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatóságainál lehet majd leadni. Az ügyintézési határidő három hónap, de ebbe nem számít bele az esetleges hiánypótlási időszak, illetve a közbiztonsági és nemzetbiztonsági véleményezés időtartama, tehát amikor nem lehet dönteni. Így várhatóan a kérelem benyújtásától számított 4–5 hónap után várható a válasz.
Az eljárás során elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni, amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozza kérelmét. A szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell. Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például anyakönyvi kivonat, keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz.
Mindezeken túl a procedúra része a rendőrségi és nemzetbiztonsági ellenőrzés, vagyis a kettős állampolgárság nem okozhat „biztonsági deficitet” sem Magyarországnak, sem az Európai Uniónak.
A törvény az eddigitől eltérően a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.
Az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos feladatokra a kormány idén 830 millió forintot különített el, s első évben 250–400 ezer kérelmezőre számítanak. Októbertől tájékoztatási kampány indul az eljárással kapcsolatos tudnivalókról, s a szükséges feladatok ellátására iroda kezdi meg működését. Szabadság (Kolozsvár)

A második bécsi döntés: amikor Hitler ceruzája vastagon fog
A román külügyminiszter elájult a térképre pillantva. Teleki Pál magyar miniszterelnök sem örült túlságosan.
1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere palota aranytermében Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter ünnepélyesen kihirdette a második bécsi döntést. Ennek értelmében visszakerült Magyarországhoz a trianoni békeszerződés által 1920-ban Romániának ítélt 103 093 km²-nyi terület mintegy 2/5-e, 43 104 km², az ún. Észak-Erdély. A kb. 60 ezer km²-nyi Dél-Erdély továbbra is Románia része maradt. Az 1941. évi magyar népszámlálás valamivel több mint 2,5 millió lakost mutatott ki Észak-Erdélyben, ebből 52,1% magyar, 41,5% román, a többi német és jiddis anyanyelvű volt. Román statisztikai adatok szerint viszont a lakosság 50,2%-a volt román és csak 37,1%-a „székely és magyar.” Dél-Erdélyben, román fennhatóság alatt hozzávetőleg félmillió magyar maradt. A román és a magyar történetírás egymástól eltérő módon értékelte és értékeli ma is a második bécsi döntést. Míg a román szerzők túlnyomó többsége a „bécsi diktátum” („dictatul de la Viena”) megjelölést használja – a döntés Bukarestre erőszakolt, kényszerítő jellegét hangsúlyozva –, addig a magyar historiográfiába a „döntőbíráskodás”, a „második bécsi döntés” semlegesebb fogalma vonult be.
A legtöbb román történész azt emeli ki, hogy a diktátum elszakította az ország testétől az 1918-ban a népakarat által Romániával egyesített Erdély egy részét, s az ott többségben élő románokat újra magyar elnyomás alá vetette. Az 1980-as évek elejétől – Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár utasításainak megfelelően – a román történetírás egyik kedvelt témája lett a „fasiszta bécsi diktátum” éles elítélése, a tárgyilagosság és a saját múlttal való szembenézés leghalványabb kísérlete nélkül. Bár 1989 decemberétől megszűnt a történetírás felülről való irányítása és eltörölték a cenzúrát, a témával kapcsolatos legtöbb román történeti feldolgozás – kevés kivételtől eltekintve – ezt követően is a nemzeti „mártirológia” szempontjait részesítette előnyben a tárgyilagos, tudományos vizsgálattal szemben. A magyar történetírás ezzel szemben már a hetvenes-nyolcvanas években is elfogulatlanabbul, kritikus és önkritikus hangon írt az eseményről, s a mai magyar történészek értékelései is többnyire kiegyensúlyozottak. A döntés előzményeit illetően ki kell emelnünk, hogy a két világháború között Magyarországnak, a Szovjetuniónak és Bulgáriának is voltak területi követelései Romániával szemben. Magyarország Erdélyt, a Szovjetunió Besszarábiát, Bulgária pedig Dél-Dobrudzsát, az ún. Cadrilatert kívánta megszerezni. 1940. június 26-án Moszkva ultimátumban követelte Romániától Besszarábia és Észak-Bukovina átadását, két nap múlva pedig a Vörös Hadsereg megkezdte a terület birtokbavételét. Ennek hatására a magyar diplomácia is mozgásba lendült Erdély teljes vagy részleges visszaszerzése érdekében. Az Európa nagy részét uraló náci Németország Magyarországot önmérsékletre intette, Romániát pedig a határrevíziót érintő tárgyalásokra szólította föl. 1940. augusztus 16-24. között Turnu Severinben (Szörényváron) magyar-román megbeszélésekre került sor. A Hory András által vezetett magyar küldöttség Erdély területi megosztására tett javaslatot, mire Valeriu Pop román küldöttségvezető leszögezte: a lakosságcsere elvéből kell kiindulni. A továbbiakban egyik fél sem engedett álláspontjából − Budapest a területi, Bukarest az etnikai elvből −, így a „tárgyalások” kudarccal zárultak. A magyar kormány már ezt megelőzően, augusztus 22-én úgy döntött: a Turnu Severin-i tárgyalások sikertelensége esetén a fegyveres megoldást választja. Werth Henrik vezérkari főnök másnap kiadta a Románia ellen augusztus 28-án indítandó hadműveletek irányelveit. A balkáni háború megelőzése érdekében a „tengelyhatalmak” gyors diplomáciai beavatkozásra szánták el magukat. Németország és Olaszország hazarendelte budapesti, illetve bukaresti követeit, a magyar és a román külügyminisztert pedig 29-ére Bécsbe kérették. A közbelépés eredményeként a tervezett magyar támadás elmaradt.
Az új magyar-román határt Adolf Hitler német birodalmi kancellár személyes döntése nyomán, augusztus 27-én húzták meg Berchtesgadenben, egy szűk körű, bizalmas tanácskozáson. Nyomvonala Nagyszalontától délre ágazott el a trianoni határtól, majd a Sebes-Körös mentén haladva Magyarországhoz csatolta Nagyváradot és Kolozsvárt. Kelet felé ezután egy nagy kanyarulatot írt le, Marosvásárhelytől pedig nagyjából a nyelvhatárt követte. A Székelyföld visszakerült Magyarországhoz, Brassó viszont Romániának jutott. A Keleti-Kárpátok gerincén a történelmi határvonal mentén haladt a Máramarosi-havasokig, ahol elérte az 1939-ben visszafoglalt Kárpátalja régi határát. A térképen kék ceruzával meghúzott vonal a valóságban hat kilométernyi széles sávot jelentett, ami a későbbiek során komoly gondokat okozott a határőrizeti szerveknek. Hitler döntésének hátterében német nagyhatalmi érdekek álltak: a stratégiai fontosságú ploieşti-i román olajmezők, illetve a Keleti-Kárpátok vonalának hatékonyabb védelme. A Führer olyan megoldást keresett, amely „pacifikálja” a térséget a további szovjet terjeszkedés megakadályozása és a tervbe vett szovjetellenes háború céljából. Bizonyos mértékig kielégítette a magyar igényeket, de Romániát sem gyengítette le túlságosan, hiszen szövetségesként számolt vele. Az időközben Bécsbe érkezett román és magyar küldöttség tagjai a döntésről csak augusztus 30-án, annak ünnepélyes kihirdetésekor szereztek tudomást. Mihail Manoilescu román külügyminisztert sokkolta a bejelentés. Rápillantva a térképre, elszörnyedve vette tudomásul az új határvonalat, majd elvesztette eszméletét és összeesett. Egy pohár vizet kértek számára, ezt követően tért magához.
Az aláírási szertartás végeztével Ribbentrop személyi orvosa vette kezelésbe. Injekciókat adott neki, és igen alacsony vérnyomást állapított meg. Naplójában Ciano így írta le az esetet: „Aztán tompa zuhanást hallunk, Manoilescutól ered, ájultában az asztalra esett. Orvosok, masszázs, kámfor-olaj. Végre magához tér, de nagyon meglátszik rajta a megrázkódtatás.” A román küldöttség többi tagjával együtt, Manoilescu is a legrosszabb esetben csak a Magyarországgal határos keskeny országrész − Bihar, Szatmár, Szilágy megyék, esetleg még Máramaros − elvesztésével számolt. Hory András így emlékezett vissza a kihirdetés pillanataira: „Az órák izgalmas várakozásban teltek. Délután 15 óra 15 perckor Újpétery Elemér, Csáky [István magyar külügyminiszter] személyes titkára lépett be a részünkre kijelölt váróterembe, és boldogan újságolta: »Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti és az egész Székelyföld a miénk!« Ezzel már szaladt is, hogy a döntés eredményét Budapestre megtelefonálja. Ezt a pillanatot sohasem felejtem el.” Teleki Pál miniszterelnök azonban, aki már útban Bécs felé is aggódott a várható német követelések miatt, rögtön észrevette, hogy a Székelyfölddel nincs vasúti összeköttetés, és a visszatért terület délnyugat felől nehezen védhető. Ezenkívül jól tudta, hogy a németektől kapott „ajándékért” igen magas árat kell majd fizetnie az országnak. Mivel nem hitt a német győzelemben, azt is sejtette, hogy a Hitler által megvalósított revízió nem lehet hosszú életű. Szűkebb körben később többször kifejtette, hogy hiába volt az egész erőfeszítés, mert a háború után megint vissza kell adni Észak-Erdélyt, és mindez csak megrontotta a szomszédokkal való viszonyt. Hasonló aggodalmakat táplált a nagy köztiszteletnek és befolyásnak örvendő egykori miniszterelnök, Bethlen István is, aki Telekihez hasonlóan szintén erdélyi származású volt. Mindketten tudták azonban azt is: a felkínált területet visszautasítani annyit jelent, mint megtagadni az ország húsz éves revíziós múltját, s a közvélemény előtt szinte hazaárulásnak számított hangosan kimondani, hogy a revízió lesz Magyarország veszte. A korabeli magyar közvélemény a döntést az igazságtalan trianoni békeszerződés részbeni orvoslásaként fogta fel, és sikerként értékelte. Az észak-erdélyi magyarok eufórikusan, kitörő lelkesedéssel, míg a dél-erdélyi magyarok a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként fogadták a döntést. Romániában mérhetetlen felháborodást keltett a döntés híre. A társadalom egyöntetűen nemzeti tragédiaként élte meg a Besszarábia és Észak-Bukovina elvesztése utáni újabb jelentős területcsökkenést, amely több mint egymillió nemzettársukat magyar fennhatóság alá juttatta.
Észak-Erdélyt a román hadseregnek és közigazgatásnak 14 nap alatt kellett kiürítenie. A bevonuló honvédséget a magyar lakosság mindenütt mámoros ünneplésben részesítette. A románok ezzel szemben úgy érezték, hogy a hazájukat vesztették el, és a félelem légköre uralkodott el köztük. A szeptember 5-étől 13-ig tartó bevonulás során igen súlyos románellenes atrocitásokra került sor. A Szilágy megyei Ördögkúton mintegy 80, Ipp helységben 154, Zilahon pedig öt románt öltek meg a bevonuló honvédek. Magyar részről hivatalosan mindezt azzal magyarázták, hogy a magyar katonaságot − főleg a Szilágyságban − sokszor érték szórványos lövések. Ez azonban semmiképpen sem indokolta az ilyen mértékű kegyetlen megtorlást. Az észak-erdélyi bevonulás, majd a négyéves magyar uralom során ténylegesen elkövetett atrocitások román részről történő felnagyítása, eltúlzása általános jelenségnek számított azokban a hetekben, hónapokban.
A kegyetlenkedésekről szóló − sok esetben kitalált − történetek megfeleltek a „vérszomjas” magyarok „ázsiai barbárságát” hirdető korabeli román toposzoknak, és minden bizonnyal tovább erősítették azokat. A rémhíreket a korabeli romániai sajtó is átvette, a bukaresti kormány pedig igyekezett politikai tőkét kovácsolni azokból a tengelyhatalmak fővárosaiban. A román közvélemény, a publicisztika és a történetírás egy jelentős része mind a mai napig − a tényeket elferdítve − a román nép elleni szisztematikus, előre eltervezett „népirtásként” tekint a bevonulásra és az ezt követő mintegy négyéves magyar uralomra. Hogyan értékeljük a második bécsi döntést? Az „anyaországhoz” visszakerült észak-erdélyi magyarság 1940−1944 között megerősödött nemzeti öntudatában, Dél-Erdélyben viszont a magyarok nagyarányú térvesztése következett be. Észak-Erdélyben a kisebbségbe került román lakosság helyzete számottevően romlott: demográfiai, gazdasági, kulturális téren egyaránt meggyengült. Földrajzilag és gazdaságilag az Erdélyt kettészelő új államhatár ugyanolyan rossz, mesterséges választóvonalat képezett, mint az 1920-as trianoni. Történelmileg kialakított tájegységeket osztott ketté, családokat szakított szét, utakat, vasútvonalakat vágott el, városokat fosztott meg hagyományos hátterüktől. Összességében tehát kedvezőtlen hatással volt Erdély gazdasági életére. A döntés mindkét ország számára súlyos bel-és külpolitikai következményekkel járt. Tehertételt jelentett a magyar-román államközi kapcsolatokban, és tovább növelte a két állam kiszolgáltatottságát Hitler Németországával szemben. Történelmi léptékkel mérve a második bécsi döntés viszonylag rövid életű volt. Romániában 1944. augusztus 23-án I. Mihály király a hadsereg és az ellenzék támogatásával letartóztatta Ion Antonescu marsallt, hadat üzent Németországnak és átpártolt a szövetségesek oldalára. Ez külpolitikailag kedvezőbb helyzetbe hozta Romániát Magyarországnál, és komoly szerepet játszott abban, hogy a győztes nagyhatalmak Erdély kérdésében alapvetően Románia javára döntöttek. Az új határ nyomvonala azonban még nem dőlt el végérvényesen. A Szovjetunió egész Erdély Romániához való csatolását szorgalmazta, de az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország egy etnikailag igazságosabb határ meghúzására törekedett. A második világháborút lezáró párizsi békekonferencián végül Moszkva álláspontja érvényesült, és az 1947. február 10-én aláírt békeszerződés a trianoni határok helyreállításáról rendelkezett..
L. Balogh Béni. Transindex.ro

„Vallani és vállalni”
Államalapító Szent István királyunk ünnepén, 2010. augusztus 20-án Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) meghívására előadást tartott a XXXIV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencián.
A zsúfolásig megtelt vargyasi unitárius templomban az erdélyi képviselő „Nemzetpolitika és az ifjúság közéleti szerepvállalása” című előadásában az értékelvűség mellett érvelt. Mint jelezte: ma az identitásvesztés az egyik legnagyobb problémánk, mintegy „szétmállik” a közösségi, lokális, nyelvi és nemzeti identitás, márpedig közszolgálatot csakis az vállalhat, aki azonosulni tud a köz problémáival, magáénak érzi azokat.
Következésképpen amennyiben nemzetpolitikáról akarunk beszélni, előbb tisztáznunk kell a nemzethez való viszonyunkat, jelentette ki Tőkés László. Rámutatott: a társadalom szövete szakadozik, ráadásul az elmúlt nyolc évben az anyaországi vezetés kormányzati politikai szintre emelte a nemzetellenességet. Mivel a szocialista-liberális kormányzat nem tudta/nem akarta a magyar nemzet érdekeit képviselni, hanem inkább állampolitikát folytattak (a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányok horizontja Kis-Magyarország határainál lezárult), ezért szükség van arra, hogy újra megerősödjünk nemzeti önazonosságunkban, mondotta az erdélyi képviselő, emlékeztetve: a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe.
Az önazonosság, a magyar identitás forrása többek között az, hogy közös értékeket vallunk, és ezek az értékeink összekapcsolnak bennünket, mutatott rá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Épp ezért az értékközpontúság kell, hogy a nemzetpolitika közös eredője legyen, szemben a pártpolitikai önös érdekek kiszolgálásával. Ilyen központi keresztény értékeink: az igazság és a szeretet.
A magyar ifjak igazságszeretete mindenkor megnyilvánult, hangsúlyozta Tőkés László, példaként „a márciusi ifjakat” 1848-ból, valamint „a pesti srácokat” 1956-ból hozta fel. Ma a fiatalság mintha hamar „megbölcsülne”, koravénekként igazodnak az aktuális kurzushoz.
Az ODFIE Kárpát-medencei szinten példaértékű ifjúsági-közéleti munkát fejt ki, mondta az erdélyi képviselő; ezzel szemben a passzivitás, a tétlenség, az önzés, az apolitikus magatartás távolt tartanak bennünket a cselekvéstől.
Az igazság szeretete viszont – Pál apostol szerint – arra indít bennünket, hogy a jót cselekedjük. Krisztus megváltó szeretete még a halál fölött is győzedelmeskedett: tehát az ifjúságnak ezzel a szeretettel kellene felvérteznie magát. Az egykori temesvári lelkipásztor rámutatott: keveseknek adatik meg, hogy fegyverrel a kezében harcoljon hazájáért, igazságáért, mint Petőfi Sándor, de nem is ezt várják el a fiatalságtól. Hanem inkább azt, hogy mindenki a maga helyén, a maga mértéke szerint a hit által felvértezve a bibliai értelemben vett jót cselekedje. Hiszen mindannyian „tanítványok” vagyunk, Krisztus katonái. Az erdélyi magyar történelmi egyházak mindenkor, de Trianon után különösképpen ebben a szellemben vállaltak nemzetszolgálatot, ahogyan azt Makkai püspök is megfogalmazta: Erdély nem politikai, hanem erkölcsi kérdés.
A nemzetpolitika egyfajta erkölcspolitika tehát, az elvhűség és az értékközpontúság kell, hogy vezérelje szolgálatunkat, összegzett az Európai Parlament erdélyi magyar alelnöke, ilyen értelemben a nemzetpolitika nem csupán lehetőség, hanem hivatás és kötelesség is egyben.
A mai ifjúság számára ismét a legfontosabb iránytűnek a „vallani és vállalni” erdélyi alapelvének kell lennie, jelentette ki Tőkés László zárásképpen, így lehetünk a Kárpát-medencei egyetemes magyar nemzetpolitika alanyai és részesei is egyben.
Az ODFIE évenkénti konferenciája az erdélyi unitárius ifjúság életében nagy múltra tekint vissza: az 1900-ban alakult unitárius ifjúsági szervezet első ilyen jellegű seregszemléjét 1928-ban szervezte. A 1991-től ismét évente megrendezett konferenciák munkálatai elsősorban egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek ifjúságunk életében fontos eligazító szereppel bírnak.
A XXXIV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia 2010. augusztus 19–22. között zajlott az erdővidéki Vargyason. Idei témáként a következőt jelölték meg: Isten szép! erdon.ro

Néptánctalálkozó a XII. Érsemjéni Falunapon
Bihar megye – A XII. Érsemjéni Napokon szombat délután néptánctalákozót tartottak, melyen három csoport vett részt. A népkertben tartott ünnepségen már délután is sokan voltak, estére még többen összegyűltek.
A idei semjéni napok programja szombat reggel focimérkőzésekkel kezdődött. A sportcsarnokban hat helyi csapat vett részt a kispályás bajnokságon, az első helyet a Sasok szerezték meg, megelőzve az Old Boys és a Haladás gárdáját. A jutalmakat a csapatkapitányok a délutáni néptánctalálkozó előtt vehették át. A helyi Ezüstperje néptánccsoport idén novemberben lesz hat éves, és mióta megalakult, minden falunapon tartanak néptánctalálkozót. Így történt ez most is, három csoport lépett fel: természetesen az Ezüstperje, a szomszédból érkezett érmihályfalvi Nyíló Akác, illetve a Semjénben most először vendégeskedett Holtmaros csoport.
Magyarországi fellépések után
A csoportok tudásának megbecsülését jellemzi, hogy mindhárman magyarországi fellépésekenvoltak az előző napokban a nemzeti ünnep alkalmából, a holtmarosiak Soltról érkeztek Semjénbe, a Nyíló Akác két napos körúton volt Makón, Hajdúnánáson és Nyírbátorban, az Ezüstperje pedig Nyírábrányban lépett fel. A népkertbeni színpadon a holtmarosiak madarasi, gerendkeresztúri és szsászcsávási cigánytáncot, a Nyíló Akác mezőségi és küküllőmenti táncot adott elő, a szintén érmihályfalvi Csűri Katalin erdélyi népdalokat énekelt. Az Ezüstperje füzesi és szatmári táncok mellett kalotaszegit is táncolt, bemutatva azt a nemrég elkészült viseletet, melyet az önkormányzat támogatásával készítetthettek el nemrégiben.
A néptáncosoknál is Nyár van
A néptáncosok után a saját tehetségüket megmutatóké lett a színpad, ugyanis karaoke következett. A gyerek, fiatal és felnőtt vállalkozók repertoárja a Bódi Guszti–féle stílustól a Tankcsapdáig terjed. Volt, aki egészen ügyesen boldogult a lehetőséggel, de olyan is, akit sem a szöveg, sem a zene nem befolyásolt produkciója előadásában. A fellépők sorát az érmihályfalvi Street Dancers breaktánc csoport bemutatója színezte, sőt, pár tagja a karaokéba is beszállt. Talán tőlük kaptak kedvet, de utánuk a holtmarosi néptánccsoport öt hölgytagjai is megmutatta, hogy nem csak a népdalokkal boldogulnak, de a Neoton együttes Nyár van című számával is, nagy ovációt kiváltva a közönségből. Mire az Insect együttes koncertjére sor került, már igen szépen benépesedett a Népkert, ahol sok árus, és vidámpark is várta a szórakozni vágyókat. Az óriási fák alatt aztán hajnalig volt zsivaj, tartott a diszkó. erdon.ro

Felszentelték a lajosvölgyihutai templomot
Régi álma valósult meg Lajosvölgyihuta katolikus közösségének azzal, hogy felszentelték a település – Nepomuki Szent János titulussal rendelkező – római katolikus templomát. Még 1992-ben határozták el egy új templom létrehozását, majd Varga Lajos tervei alapján 1993 és 2003 között építették meg, és azóta rendszeresen tartanak szentmiséket a lajosvölgyihutai templomban. Az elmúlt hét év sem telt azonban el nyomtalanul, a munkát, időt és energiát nem sajnáló közösség ugyanis tovább építette, díszítette, gazdagította a templomot, amely mára már kivételes igényességgel kidolgozott belső térrel, új berendezéssel és szentéllyel rendelkezik.
Nem meglepő tehát, hogy a hívek, akik mindig is szívükön viselték templomuk sorsát, nagy számban jelentek meg a szentelésre – ahogy a településen és a régióban ünnepekkor szokás, díszes népviseletben. Schönberger Jenő püspök, az egyházmegye papjai és a hívek a templom előtt gyűltek össze, ahonnan a templomkapu ünnepélyes megnyitása után vonultak be az ornamentikájában és formaszerkezetében is kiegyensúlyozott, fényes padlóköveivel, magas belső terével és tiszta, fehér fényével felemelő érzést nyújtó templomba.
Fagea László címzetes esperes, jelenlegi batizi, korábbi lajosvölgyihutai plébános ismertette a templom építésének részleteit, beszélt a kezdeti nehézségekről, de arról a nagy erőről és szeretetről is, ami a hívektől folyamatosan érkezett ezek áthidalására és lépésenként Isten házának felépítésére. Fagea László pontossággal mutatta be, mi kellett ahhoz, hogy az akaratból templom szülessen, hány segítő kéz, hány adomány és számtalan ima emelte magasba a falakat.
Schönberger Jenő püspök ezt követően áldotta meg a vizet, amellyel a templom falait és a híveket hintette meg. Homíliájában a hála szavaival szólt híveihez. Mint mondta, keveseknek adatik meg az a kegyelem, hogy szülőfalujukban templomszentelésen vehessenek részt. „Akiknek pedig megadatik, annál jobban tudják értékelni, mert szemük előtt nőtt ki a földből, épült és szépült az az épület, mely Isten háza az emberek között. Azt is tudják, hogy ez nem történt csak úgy magától. Rengeteg munka, anyagi áldozat, összefogás eredménye az, amit ma itt látunk. Mindezekhez Isten adott erőt és kegyelmet. Ezért mindenekelőtt hozzá száll fel a köszönet és hála hangja, és szálljon innen évszázadokon keresztül, amíg e templom falai állnak.”
A főpásztor megköszönte a plébánosoknak, akik elsősorban a lelkekben építették Lajosvölgyihután Isten templomát: Barna Károly plébánosnak és elődeinek, Fagea László plébánosnak, szüleinek és Fromhertz Attila jelenlegi plébánosnak, aki „majdhogynem befejezte, jó ízlésével széppé, Istenhez méltóvá formálta belülről ezt a templomot”. Köszönetét fejezte ki ugyanakkor a tervezőknek, a kivitelezőknek, a nyugati segélyszervezeteknek, az állami és önkormányzati segítőknek. A legnagyobb hála azonban Isten után, mint mondta, a hutai híveket illeti: „Nélkületek semmit sem tehettek volna papjaitok, és hiába lett volna a sok anyagi segítség, mert ez mind kevés lett volna”.
A prédikációt követően, a mindenszentek litániájának és a felszentelő imának elmondása után Schönberger Jenő krizmával kente meg a templom falait, majd megáldotta az oltárképet. Ez volt a templomszentelési szertartás utolsó momentuma, a szentmise pedig a felajánlással, az eukarisztia liturgiájával folytatódott.
A szentmise végén Fromherz Attila plébános mondott köszönetet a paptestvéreknek és a híveknek a jelenlétért és a segítségért, majd püspöki áldást követően felcsendült a pápai himnusz.
A hívek a szentmise után sem hagyták el a plébánia udvarát, ahol szeretetvendégségre hívtak meg minden odalátogatót és még arra is odafigyeltek, hogy az ebéd elfogyasztása után megkérjék a Kálvária-templom román közösségének kórusát – amely fellépésével a szentmisén is kivételes élményt nyújtott –, hogy énekkel indítsák útra a vendégeket.
Józsa János. Vasárnap (Kolozsvár)

Eurorégiós együttműködés
Nagyvárad – Szombat délelőtt a VI. Ablak Európára rendezvény keretében A Bihar-Hajdú-Bihar Eurorégió fejlesztési lehetőségei címmel szerveztek román-magyar konferenciát a nagyváradi városháza kistermében.
A Nagyváradi Önkormányzat és a Bihar Megyei Tanács által VI. alkalommal lebonyolítottAblak Európára rendezvénysorozat keretében A Bihar-Hajdú-Bihar Eurorégió fejlesztési lehetőségei címmel rendeztek augusztus 21-én román-magyar konferenciát a városháza kistermében, váradi és debreceni egyetemi oktatók, világi és egyházi közéleti személyiségeknek a részvételével. Házigazdai minőségében Biró Rozália alpolgármester köszöntött mindenkit, név szerint megemlítve Szilágyi Mátyást, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulját, Exc. Tempfli József római katolikus ny. megyés püspököt, valamint Süli-Zakar István, Ioan Horga, Biró András, Szilágyi Ferenc és Szakáll Erzsébet debreceni, illetve nagyváradi egyetemi oktatókat. Azon meggyőződésének adott hangot: a tíz ezelőtt elkezdett régiós együttműködés kezdeti üteme lassulni látszik, ezért új lendületre van szükség, olyan szakembereknek a találkozása és tapasztalatcseréje által, akik a kooperáció tartóoszlopainak számítanak.
Szilágyi Mátyás úgy vélte: a nehézkésen működő államigazgatási egységekkel ellentétben a helyi és megyei önkormányzati és tudományos műhelyek az innovatív, gyakorlati megvalósításokra helyezik a hangsúlyt. Hozzátette: sok a tenni való az idén, például egy olyan kormányközi megállapodás kidolgozásán munkálkodnak, mely a határ menti települések kisebb útjainak összekötésére vonatkozik, hogy a kisközösségek tagjainak ne kelljen hatalmas kerülőutakat tenniük. Tempfli József meglátásában azért fontosak a szombatihoz hasonló rendezvények, mert mindig szükség van az embernek tökéletesedésre, s ez az olvasás mellett találkozások, véleménycserék révén érhető el.
Határmenti kapcsolatok
Dr. Süli-Zakar István, a Debreceni Egyetem katedrafőnöke A határ menti kapcsolatok múltja, jelene és jövője címmel értekezett. Egyebek mellett felvázolta az első eurórégiók kialakulásának történetét (Regio Baseliensis, Goodstadt és Maas-Rajna eurorégiók), és örömmel állapította meg, hogy a nyolcvanas évekhez képest, amikor egyszer 11 és fél órát kellett várakoznia Borsnál, ma már két perc alatt át tudta lépni a határt. Arra figyelmeztetett: bár az Európai Unió finanszírozza a határok légiesítését, ügyelni kell arra, nehogy helyben toporogjunk, mint ahogyan történik a Kárpátok Eurórégió esetében. A távlatokról szólva a Debrecen-Nagyvárad Eurometropolisz álomról beszélt, kritizálva a cívis város vezetését, amiért inkább nyugat felé orintálódik, s nem kezeli méltóan a két megyeközpont közti kapcsolatokat. Dr. Ioan Horga professzor, a Jean Monnet Európai Kiválóssági Intézet irányítója szerint lényeges hosszú távú stratégiákban gondolkodni, példaként a 2020-as céldátumú Debrecen-Nagyvárad urbanisztikai aglomerációt említette. Egyébként valamennyi felszólaló egyetértett abban, hogy hatékonyabb az együttműködés, mint a különutas-politika, az elhangzottakról kiadványt fognak megjelentetni a szervezők.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Véget ért az ötödik kántorképző
Péntek este került sor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ötödik kántorképző tanfolyamának résztvevőiből álló kórus hangversenyére a várad-újvárosi református templomban.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ötödik kántorképző tanfolyamán összesen huszonnyolcan vettek részt, akik közel két héten keresztül intenzív egyházzenei oktatásban részesülhettek nyolc oktató irányításával. A képzés istentisztelettel egybekötött, hagyományos záróhangversenyére péntek este került sor a nagyvárad-újvárosi református templomban. Mintegy félszáz érdeklődő – közöttük több lelkipásztor is – tiszteletét tette a záróhangversenyen. Igét hirdetett Ft. Csűry István püspök Pál apostol Efézusbeliekhez írott levele hatodik fejezetének 18. igeszakasza alapján. „Isten a mai napon igéje által azt akarja kérdezni tőlünk, hogy tudunk-e rendet teremteni ebben a kaotikus világban? Isten lelki fegyvereket ad a megoldást kereső embernek, nem támadó, de nem is védekező eszközöket. A mi fegyverünk az imádság és a könyörgés, és addig nincs miért aggódni, ameddig szívünkben ott az igazság” – fogalmazott az igehirdető. A református püspök arra buzdította a jelenlévőket, hogy teljes létükkel szolgálják az Urat és építsék azt a világot, amit Isten nekik adott. Huszonnyolc résztvevő
Az istentisztelet után Orosz Otília Valéria, a kántorképző szervezője szólt az egybegyűltekhez. Az igehirdető szavaihoz kapcsolódóan elmondta: a közel két hét leforgása alatt minden reggel annak a gondolatnak a jegyében kezdték a képzéseket, hogy az éneklés Isten igéjének és dicsőségének a hirdetése. Néhány tényszerű adattal is szolgált a jelenlévőknek. Így megtudhattuk, hogy az öt év alatt közel hatvan kántor vett részt a tanfolyamon. A mostani képzésen huszonnyolcan voltak. Végül köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a tanfolyam megszervezéséhez. A hangverseny keretében Palestrina, J. Haydn, Berkesi, Draskóczy művek csendültek fel Márkus Zoltán karnagy, valamint a képző egyes hallgatóinak vezényletével. Mészáros Tímea. erdon.ro