A budapesti Élet és Irodalom szerkesztői október 18-án vendégeskedtek Marosvásárhelyen. – A politika kettéosztotta a magyar társadalmat, leegyszerűsítette, lesüllyesztette a közgondolkodást – körvonalazta a magyarországi sajtó helyzetét Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője. Az ÉS ideológiai szempontból liberális. /Nagy Székely Ildikó: Sejtik a nagyvilágot. ÉS a Látó Színpadán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Néprajzi kiállítást rendezne be a Maros megyei keresdi kastély őrtornyába Bethlen Anikó grófnő, egyelőre nincs rá anyagi lehetőség. A Bethlen-család örököse, a Marosvásárhelyen élő Bethlen Anikó két lánytestvérével együtt tavaly nyáron kapta vissza ténylegesen a keresdi kastélyt, Erdély talán legszebb reneszánsz stílusú várkastélyát. Papíron 2005-ben kapták vissza a Bethlen-örökösök a kastélyt, miután tizenhat évig pereskedtek jogos tulajdonukért, viszont két éven át az Országos Műemlékvédelmi Hatóságnak „nem volt ideje” arra, hogy megejtse a tényleges átadást. Végül 2007 nyarán a műemlékvédelmi hatóság állított ki egy olyan okiratot, amelyben elismeri, hogy a kastély a Bethlen-örökösöké. 1949 márciusában a Bethlen-családból senki nem volt jelen, amikor a háromezer kötetes könyvtár darabjait, köztük kódexeket is, a vár udvarán elégették. Az addig lakott, fényűzően berendezett szobákból, a kápolnából az értékes bútorokat, festményeket elhordták. Az 1990-es évek elején a román állam állagmegőrző munkálatba kezdett Keresden. Vendéglátó-ipari központtá akarták alakítani a kastélyt, ennek érdekében a tetőteret beépítették, vendégszobákat alakítottak ki. Amikor a Bethlen-örökösök visszaigényelték a kastélyt, az állagmegőrzés, átépítés abbamaradt. Állami tulajdonba kerültek az 1949-es fosztogatáskor a festmények, bútorok és más berendezési tárgyak. Ezek egy része a segesvári és a nagyszebeni múzeumok tulajdonában van. A gyermekkora óta tolószékbe kényszerült Bethlen Anikónak eddig is igen zsúfoltak voltak a napjai. Idegennyelv-órákból tartja fenn magát. Most már a fő gondja az, hogy mi lesz a keresdi kastéllyal. „Nagyon szeretnék a kerek őrtoronyban néprajzi kiállítást rendezni az igazán szép gyűjteményem darabjaiból” – mondja. Borbély László fejlesztési miniszter azt nyilatkozta, hogy a regionális fejlesztésre szánt uniós pénzekből szeretnék támogatni az erdélyi műemlékek, elsősorban a nagy értékű kastélyok restaurálását. /Máthé Éva: Mentik kastélyukat a Bethlenek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

Az 1956-os forradalom felidézése a célja a Gloria Victis Kárpát-medencei ifjúsági találkozónak és történelmi vetélkedőnek, amelyet október 21-23-a között rendez a Rákóczi Szövetség Budapesten. A forradalmat elindító magyar ifjúságnak emléket állító programokon a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen várhatóan közel ezer határon túli és számos magyarországi főiskolás és középiskolás vesz részt. Október 22-én a Műegyetem 1956 Alapítvánnyal és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közösen tartanak ünnepi megemlékezés, amelyen részt vesz Sólyom László államfő. /Kárpát-medencei ifjúsági találkozó 1956 tiszteletére. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Wiener Ferenc, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet biológus oktatója 1956-ban diákjai számára elrettentő példaként állította pellengérre a genetikát, mint az angol–amerikai imperializmus szélhámosságba hajló áltudományát, és jelölte ki követendő útnak Micsurin, Tyimirjazev, Liszenko tanait. Egyúttal, Andrásofszky Tibor rektor mellett főszerepet játszott a magyarországi forradalom hatásának elhárításában, ami egyet jelentett az „ellenséges elemek” kizárásával, illetve termelésbe küldésével. Wiener elvtárs azután kint maradt Svédországban, ahol a genetika lelkes kutatója lett. Ugyanígy harcostársa, Méra Endre elvtárs, de ő Olaszországban kötött ki. Nem csak egyes tanárok és besúgó diáktársak segítettek a „tisztogatásban”, hanem megbízható, kegyelt bukaresti káderek is: Szekeres Sándor, Gere Mihály, Kopándi Sándor, Domokos Géza stb. Jellemző, hogy a nagyváradi származású Mogyorós Sándor (Alexandru Moghiorosként a központi bizottság titkára) üzent hadat a magyar nacionalizmusnak, elvtársa, Leonte Rautu (Leon Leibovici) pedig Nuszbaum Oszkár tanársegéddel és Moszkovics Károly diákkal együtt az izraelita osztályidegen egyetemi hallgatókat, köztük Lobsein Verát vette célba. Az 1956 utáni megtorlást kutatók számításai szerint Romániában mintegy 1500 magyar értelmiségi szenvedte meg, többen az életükkel fizettek. Marosvásárhely 1956–1959 közötti eseményeiről képet ad Dr. Nagy Lajos rétyi körorvos, a rendszer egykori szenvedő alanya Életünk kórtörténete (Pallas–Akadémia, Csíkszereda) című, könyvében, tizenkét sorstársának visszaemlékezéseivel és korabeli hivatalos dokumentumokkal kiegészítve. Kitért arra is, mi lett a gyűléseken megbélyegzett „ellenséges elemek” további sorsa. Kuna Tibor, gyergyócsomafalvi „kulákivadék” Balánbánya főorvosa, Bárányi Ferenc és felesége, László Ildikó megbecsült orvosok és közéleti személyiségek Temesváron, Katz Pál igazgató-főorvos Zilahon, Piros Ferenc kórházalapító főorvos Marosvásárhelyen, Tóró Árpád népszerű szakorvos Székelyudvarhelyen, Szász István Tas a kolozsvári mentálhigiéné megszervezője, Kiss András Belényesen, majd Nagyváradon főorvos. /Barabás István: Az élet fonákja. Nehéz leckék. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 21./

Erdőszentgyörgy magyarországi testvérvárosának színtársulata, a celldömölki Soltis Lajos Színház Erdélyben turnézik a Csizmás Kandúr és cimborái című zenés mesejátékkal. A darabot bemutatják több városban. /Erdélyben a Soltis Lajos Színház. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Bánffyhunyadon nyitott ruha-nagykereskedést a csalással vádolt volt MSZP-s politikus, Zuschlag János, hogy abból finanszírozza esetleges, Erdélybe való átszökésének költségeit – állította az ügy másodrendű vádlottja, Lados István. Lados azt mondta, hogy Zuschlag vette őt rá – már a nyomozás megkezdése után –, hogy menjen ki Erdélybe, és pénzzel támogatta hét és fél hónapig tartó ott-tartózkodását. A vádhatóság bűnszervezet tagjaként, különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények elkövetése miatt nyújtott be vádiratot Zuschlag János, az MSZP volt országgyűlési képviselője és 15 társa ellen. Az ügyészség szerint a vádlottak civil szervezetek révén 75 millió forint állami támogatás jogosulatlan megszerzésében működtek közre. /Erdélybe jött volna Zuschlag? = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

Bayer Zsolt Magyar Hírlapban megjelent, válságelemzőnek szánt írására paródiának szánt, de gusztustalanra sikeredett cikkel válaszolt Tóta W. Árpád. „A zsidó nyálkás röhögése kíséri a nyomorba süppedő családok útját. A zsidó röhög” – így írt Istenről. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottsága kifogásolta Tóta W. Árpád írását. A MÚOSZ ítéletét Pető Iván, az Országgyűlés kulturális és sajtó bizottságának elnöke kifogásolta, mert ő egy „brutális paródiát” olvasott. /Ambrus Attila: A válság álsága. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

Együttes ülést tartott október 21-én a magyar és a román kormány Szegeden. A felek abban a házban kötötték meg kétoldalú megállapodásaikat, amelyben Kossuth Lajos és Nicolae Balcescu annak idején aláírta a két nemzet megbékéléséről szóló tervezetet. Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnök tizenöt miniszterrel (köztük Borbély László fejlesztési és Borbély Károly távközlési tárcavezető), államtitkárokkal érkezett. A késés miatt kétórás helyett mintegy kilencven percesre rövidült ülésen a két ország villamosenergiai és gázvezeték-hálózatának összekötéséről, az autópálya-összeköttetésekről és a Bécs–Budapest–Bukarest szupervonatról volt szó. A két kormány nyilatkozatot írt alá arról, hogy 2013-ig 250 millió eurót költenek közös határ menti fejlesztésekre, napirenden volt a határ menti egészségügyi együttműködés is. Áttekintettek környezetvédelmi kérdéseket, szó volt a verespataki aranybányáról. Egyezséget kötöttek a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújításának folytatásáról. Nem tértek ki a Magyarországra települtek nyugdíjának problémájára, a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozására vagy a 112-es egységes európai hívószámmal kapcsolatos problémákra. A román kormányfő a 2005-ben, Bukarestben tartott első közös kormányülés egyik kiemelt napirendi pontjával, a romániai kisebbségi törvénnyel kapcsolatos újságírói kérdésre nem tudott optimista hangvételben válaszolni. Újságírói kérdésre Gyurcsány Ferenc az autonómiára a tőle már megszokott módon érvelt: ő „csakis az európai normákkal összhangban” képzeli el bármiféle autonómiaformák megvalósulását. – „Magyarország továbbra is ellenzi a verespataki aranybánya megnyitását” – szögezte le Gyurcsány Ferenc. A magyar kormányfőt kisebb csoport kifütyülte. „Hazaáruló!, Mocskos Gyurcsány!” – hangzottak a szidalmak. Tariceanu találkozott a magyarországi román közösséggel, biztatta őket: beszéljenek otthon is anyanyelvükön, és ragaszkodjanak nevük romános írásmódjához. Tariceanu elítélte a Magyarországon elterjedt „etnobizniszt” és a romániai magyar közösséggel példálózva hangsúlyozta: a magyarországi románok követeljék jogaik elismerését, érvényesítését. /Salamon Márton László: Közös ülések után házasságkötés Szegeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./ Az év végéig aláírhatják az előzetes kormányközi megállapodást a Nabucco-projektről – mondta a román miniszterelnök a magyar–román kormányülés után. A román miniszterelnök támogatja a kulturális autonómiát, de szerinte ennek nem szabad a kisebbség elszigetelődéséhez vezetnie. /Hamarosan megszülethet a kormányközi szerződés a Nabuccóról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Szilágyi Mátyással, Magyarország kolozsvári főkonzuljával találkozott október 21-én Calin Platon prefektus, miután a magyar diplomatát hivatalosan is beiktatták tisztségébe. Platon Kolozsvár multikulturális jellegét hozta fel, kiemelte a magyar befektetők jelenlétének fontosságát a kolozsvári és Kolozs megye üzleti életben. /Platon fogadta a magyar főkonzult. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Pete István lemondásával hatra emelkedett azoknak a honatyáknak a száma, akik más tisztségre cserélték az RMDSZ-es parlamenti mandátumukat. Garda Dezső képviselő kilépett az RMDSZ-ből, frakciótagsága bizonytalan. Lemondott október 20-án szenátori mandátumáról Pete István, mert a Számvevőszék vezető testületébe került. Pete István utódja Szentmiklósi Zoltán agrármérnök lesz, akinek a mandátuma alig másfél hónapig, a választásokig tart. A 2004-es választások után az RMDSZ szenátusi frakciójából elsőként Puskás Bálint került más tisztségbe: 2007. június 18-án az Alkotmánybíróság tagjává választották, helyébe Szabó Ilona lépett. Szabó egyébként az első hölgy volt az RMDSZ férfiak által uralt parlamenti frakcióiban. Másodikként Sógor Csaba váltott bársonyszéket: bukarestit brüsszelire. A csíkszeredai lelkészt ugyanis európai parlamenti képviselővé választották, helyébe 2007. december 11-én Zsombori Vilmos, a Nukleáris Tevékenységet Ellenőrző Hatóság akkori elnöke került. Változott az eltelt négy év alatt a képviselőházi frakció összetétele is. A múlt héten tette le a parlamenti esküt Olosz Gergely, aki az Energiaszabályozási Hatóságot hagyta ott a törvényhozói mandátumért. A politikus Antal Árpád helyét foglalja el, akit a helyhatósági választásokon Sepsiszentgyörgy polgármesterévé választottak. Szintén a helyhatósági választások után távozott a frakcióból Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, akinek helyébe Haszmann Pál lépett. A Brassó Megyei Tanácsba került Kovács Attila képviselő, akinek székét 2008. augusztus 13-ától Nádudvary György foglalta el a frakcióban. Hivatalosan nem távozott a frakcióból, de kilépett az RMDSZ-ből Garda Dezső. A Hargita megyei képviselő független jelölt lesz a választásokon, az MPP támogatásával. /Cs. P. T. : „Kicserélt” frakciók. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Az RMDSZ programjának a felvállalásával és kivitelezésével lát neki a választásoknak Kincses Előd, Maros megyei független jelölt, a sajtónak úgy nyilatkozott: RMDSZ programja jó politikai program, és „kár, hogy a szövetség csúcsvezetői nem tartották tiszteletben”. „Ha bejutok a szenátusba, nekem csak az lesz a feladatom, hogy életbe is ültessem” – mondta el az ismert marosvásárhelyi jogász. Kincses hozzátette, hogy felvállalja a Magyar Polgári Párt programját is, prioritásként kezeli az anyanyelvhasználat ügyét és az autonómia kérdését. Az indulásához szükséges 4369 aláírás helyett jóval több, mint hatezret gyűjtött össze, de csak 4900-at nyújt be a választási irodához. A listák három példányban való hitelesítése ugyanis jelentős kiadással jár. Kincses Előd nem biztos abban, hogy az RMDSZ nem óvatja meg valakivel a jelöltségét. Erre már volt precedens, mondta, amikor 2000-ben azért nem hagyták jóvá a választásokon való részvételét, mert nem csak román, hanem magyar állampolgársággal is rendelkezett. Az akkor indított perek és az uniós nyomás következtében időközben ezt a megszorító kitételt törölték a törvényből. Kincses elmondta, hogy Maros megyében számos olyan kis település létezik, ahol az emberek, mielőtt aláírtak volna, azon morfondíroztak, hogy mi lesz, ha erről tudomást szerez a polgármester. /Szucher Ervin: Tart az óvásoktól. = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

Diverziós leveleket küldenek Gazda Zoltán elektronikus postájáról. Az MPP Kovászna megyei alelnökének nevében a Krónika szerkesztőségébe is küldtek egy levelet. A fogalmazvány szerint, Gazda követeli az MPP megreformálását, az országos vezetőség, ugyanakkor Csinta Samu Kovászna megyei ügyvezető elnök leváltását is. Gazda Zoltán elmondta, a levelet nem ő küldte, és elhatárolódik annak tartalmától. Elektronikus postacímét valakik feltörték, és arról hetente diverziókeltő leveleket küldenek szét. A levél a Székely Nemzeti Tanács belső levelezési listájára is felkerült. /Bíró Blanka: Hamis levelekkel járatnák le az MPP-t. = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

Az elmúlt napokban az RMDSZ szórványképviselői állásfoglalást hoztak nyilvánosságra, amelyben arra hívják fel a figyelmet: a szövetség ellenében induló független jelöltek megfoszthatják a szórványrégiók magyarságát a parlamenti képviselettől. A székelyföldiek választói magatartása mindig is jelentősen befolyásolta a szórványban élők helyzetét, választási esélyeit, ez a függés most, az egyéni kerületes választási rendszer bevezetésével, tovább erősödik. Felmerül Székelyföld felelőssége: ha az itt élő magyar közösségek nem szavaznak egységesen és az országos átlagnál nagyobb arányban, nagy az esélye annak, hogy például Arad, Hunyad, Máramaros, Temes vagy Beszterce megyében egyáltalán nem lesz RMDSZ-képviselet. A cikkíró szerint függetleneknek sem a szórványban, sem a Székelyföldön nincs esélyük mandátumot szerezni, ők gyengíthetik a magyar képviseletet. /Vass Attila: Székelyföld felelőssége. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22., ugyanezt közölte: Népújság (Marosvásárhely), okt. 22., Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ A lapokhoz a cikket az RMDSZ juttatta el.

Közös álláspontot alakítanak ki a székelyföldi polgármesterek az autonómiareferendumról szóló határozattervezettel kapcsolatban. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök úgy nyilatkoztak, véleményük szerint a tervezet benyújtása előtt a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elöljáróinak konzultálniuk kellett volna a székelyföldi városok polgármestereivel, hogy közösen szerkesszék meg a tanácsok elé terjesztett szöveget. Antal hangsúlyozta, továbbra sem értenek egyet azzal, hogy a népszavazást november 30-án, a parlamenti választásokkal egy időben kellene megszervezni. Márton Árpád képviselő szerint a referendum járható, alkotmányos út a közigazgatási egység határainak a megváltoztatására, de a megszervezése előtt pontos térképet kell rajzolni az új egységről. /Bíró Blanka: Rossz az időzítés? = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

Nemrég alakult meg Budapesten a Szórvány Tanács, és máris támadások kereszttüzébe került. Gémesi Ferenc, a Magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára szeptemberben jelentette be Kolozsváron, hogy a magyar kormány szórványévnek nyilvánította a 2009-es esztendőt, és szakmai testületet hoz létre a kérdésben. Vetési László lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület szórvány-ügyi előadója elmondta, hogy májusban a felvidéki Alsóbodokon volt egy tanácskozás, amit Duray Miklós és a Magyar Koalíció Pártja szervezett. Ott elhangzott, hogy valamit tenni kell a Kárpát-medencei szórványkérdés ügyében. A tanácskozás zárónyilatkozatában, amit a résztvevők elküldtek a Miniszterelnöki Hivatalhoz, benne volt ez a kérés, hogy szórvány tanácsra, szakértői munkacsoportra lenne szükség. Ezután szeptemberben volt még egy tanácskozás Ausztriában, Felsőpulyán, ahol ismét felvetődött ennek szükségessége. Vetési emlékeztetett: 1998-ig működött az úgynevezett Romániai Magyar Szórványtanács, amely nem szűnt meg, csak elerőtlenedett. Az erdélyi szórványtanács alulról felfelé szerveződött: erdélyi magyar országos intézmények a testületbe szakembereket jelöltek. Így alakult ki egy húsz személyből álló kis csapat, amely folyamatosan megbeszélte a szórvánnyal kapcsolatos erdélyi szakkérdéseket, tennivalókat. Mindez a Miniszterelnöki Hivatalnál most másképpen zajlott. Ők teljesen felülről szervezték meg Szórvány Tanácsot, nem voltak megfelelő előzetes egyeztetések, és nem kérdeztek meg legitim szervezeteket az illető ország területéről. Ez sok nézeteltérést és elégedetlenséget váltott ki a különböző régiókban. Vita volt például arról, hogy miért maradtak ki az ausztriai, őrvidéki őshonos, tehát nem emigrációs magyarok. A húsztagú Szórvány Tanácsban az erdélyi lobbi a legnagyobb, öten vesznek részt benne: Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Pásztor Gabriella oktatási államtitkár, Hegyeli Attila csángó oktatási programfelelős, Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke és Vetési László. Alakuló ülés volt, bővebb beszélgetésre nem volt alkalom. A tanács vezetőjének megválasztásánál Vetési előzetes felkérésre javasolta, hogy az elnök a legnehezebb helyzetben lévő európai őshonos szórványból, a szlovéniaiból legyen. Megállapodtak abban, hogy évente egyszer-kétszer fognak találkozni, és elektronikusan tartanak kapcsolatot. Vetési elmondta, hogy ő csak politikamentesen tud részt venni ebben a munkában. Össze kell gyűjteni megbeszélésre a Kárpát-medencei szórványkollégiumok vezetőit, létre kell hozni egy nagy Kárpát-medencei magyar adatbázist, folytatva, bővítve a regions. hu információit. A Kárpát-medencei magyar szórványok támogatási háttere messze elmarad az elvárásoktól. Vetési hangsúlyozta, ha csak azoknál a pénzösszegeknél maradnak, amelyeket a magyar kormány a Szülőföld Alapon keresztül a határon túlra a szórványnak juttat, akkor nem lesznek eredményesek. Vetési magával vitt egy hatalmas – 350 képből álló – bemutató anyagot, amely a romániai magyar szórványoktatás intézményeinek, szórványkollégiumainak bemutatását tartalmazta. Ilyen képanyag mostanáig nem volt. A kormány tervez egy nagy magyar szórványkonferenciát, amit Vetési nem támogat. Szerinte kis feladatterületekre kell összpontosítani. Erdélyben a legfőbb gond az alapintézmények fenntartására juttatott normatív támogatás biztosítása. A legégetőbb feladat a romániai magyar szórványoktatás finanszírozása. Folytatni kell az önálló iskolateremtést belső Erdélyben is. Meg kell oldani például a szamosújvári önálló magyar oktatás kérdését. El kell dőlnie továbbá, hogy a Beszterce–Dés–Szamosújvár–Kolozsvár tengelyben melyik iskola marad meg. Szilágyságon Diósad nyolc osztályos iskoláját az idéntől már nem tudta fenntartani. El kell dőlnie, hogy Felvinc, Marosújvár és Székelykocsárd közül melyik lehet oktatási központ. /Papp Annamária: ”Csak világos tervek mellett látszik a cselekvés útja” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

A Sapientia Alapítvány kuratóriuma visszaadja a Csíki Magánjavaknak a csíksomlyói árvaház egykori épületét. A következő bérlő a dévai Szent Ferenc Alapítvány lesz, amennyiben sikerül a két félnek megegyeznie. A Csíki Magánjavak és a Sapientia Alapítvány kuratóriuma között négy éve megkötött szerződés arról szólt, hogy utóbbi elvégzi a szükséges felújítást, ennek fejében pedig jelképes összegért, gyakorlatilag ingyen kapja meg az épületet. A felújításra szánt pénz azonban a tetőcsere után elfogyott, és az épület azóta is lakatlan. Böjte Csaba a Szent Ferenc Alapítvány számára kérte az épületet, a Csíki Magánjavak tisztázta Sapientia Alapítvánnyal a helyzetet. Október 7-én ült össze a Sapientia Alapítvány kuratóriuma. Kató Béla elnök elmondta, megszületett a döntés: visszaadják a Csíki Magánjavaknak a somlyói épületet, hogy a tulajdonos rendelkezhessen felette. A Sapientia Alapítvány kuratóriumának azt kéri, hogy térítsék meg a felújításra eddig befektetett százezer eurót. Hajdu Gábor, a Csíki Magánjavak elnöke szerint jó megoldásnak látszik Böjte Csaba kérése, azonban tisztázni kell, milyen célra fogják használni, milyen korú gyerekeket szándékoznak itt elhelyezni, és milyen pénzből finanszírozzák a további felújítást. Böjte Csaba elmondta, Hargita megyében több mint 500 gyermeknek viselik gondját, adnak naponta enni. Közülük több mint százan árvák, akik a gyermekvédelmi központokban laknak. Intézményeik többnyire olyan településeken vannak, ahol általános iskolák működnek, és a gyerekek nem, vagy csak nehézségek árán tudnának középiskolába ingázni. /Takács Éva: Új bérlője lesz a csíksomlyói volt árvaház épületének. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

A Magyar Ifjúsági Tanács a tavaly tavasszal kiadott egy könyvet, amely átfogó képet ad a romániai magyar ifjúság rendszerváltás után kifejtett politikai, közéleti tevékenységéről, 2005-ig. A dokumentumkötet alapjául egy 22 részes interjúsorozat szolgál, olyan személyekkel, akik a MIT életében kisebb-nagyobb vezető szerepet töltöttek be. Az interjúkat Bakk-Dávid Tímea, Bálint B. Eszter és Valkai Krisztina készítették. A kötet szerkesztője Zilahi Imre. Most, hogy a kötet már nem kapható, az Erdely. ma internetes portál interneten is elérhetővé teszi a könyvben található beszélgetéseket. Hetente két beszélgetést tesznek fel a világhálóra. /Másfél évtized – A Magyar Ifjúsági Tanács dokumentumkötete sorozatban. = Erdely. ma, okt. 22./

Erdély szinte minden tájáról érkező magyar iskolák kiváló diákjait, az ún. „mákvirágokat” és a „tudós tanárokat” köszöntötték és díjazták az RMPSZ vezetői a szovátai Teleki Oktatási Központban az elmúlt hétvégén. A tanulók értékes bronz, ezüst, arany és gyémánt díjakat és okleveleket vehettek át ebből az alkalomból, ugyanakkor háromnapos táborozásban volt részük Szovátán, Országh Péter magyarországi történelem tanár vezetésével, aki Erdélyben kíván tovább dolgozni. Márton Zoltán a Teleki Oktatási Központ igazgatója köszöntötte a részvevőket. Több mint ötven Mákvirág-díjat osztottak ki. Rövid szünet után a pedagógusokat jutalmazták. Burus Siklódi Botond a Tudományos Tanács elnöke ismertette az Apáczai-díj történetét, amit idén harmadszor hirdettek meg. Idén huszonegyen pályáztak erre a díjra, ezek közül választották ki a legjobbakat. Burus Siklódi Botond szerint a beérkezett pályázatok mindegyike színvonalas volt. Honismeret és helytörténeti témakörben Apáczai-díjas lett: József Álmos (Országzászló állítások Háromszéken című munkájával) Dicsérő oklevelet kapott Farkas Aladár, Fazekas Loránd és Király László. Humántudományokban Apáczai-díjat érdemelt Péter Sándor (Térszínformanevek és vízrajzi köznevek felső-háromszéki helynevekben című dolgozatával). A természettudományok kategóriában Apáczai-díjat vehetett át Kiss Sándor a Bethlen-kollégium 1972-ben végzett véndiákja (Analitikus geometriai módszerek komparatív vizsgálata című dolgozatával)., Dicsérő oklevelet kapott Bencze Mihály és Bakó Botond. Neveléstudomány-Módszertan-Pszihológia tudományokban Apáczai-díjas Szabó K. Attila (Az erdélyi tanító és óvóképzés története című dolgozatával). Az óvodai és elemi oktatás területén dicséretben részesült Szabó Imola. /(bakó): „Fontos észrevenni a lámpásokat” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

273 diák mondott le tanulmányainak folytatásáról a tavalyi tanévben a Szilágy megyében. A tanulók elsősorban bizonytalan anyagi helyzetük miatt szakították meg tanulmányaikat, néhány esetben roma diákokról van szó. A helyzet országos szinten sem jó, a 2008-as felmérés szerint a román diákok egyötöde szakította meg tanulmányait. /Szilágy megye. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Október 17-én és 18-án két konferenciát is rendeztek Kolozsváron, amelyet a néprajzosok találkozója követett. Az első konferencia a tavalyi előzményeket maga mögött tudó A Mezőség-kutatás eredményei II. címmel az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Jókai utcai székházában zajlott. A konferencia szervezője az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya, valamint a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke volt. Keszeg Vilmos tanszékvezető professzor bemutatta az utóbbi 150–170 év Mezőségre vonatkozó kutatástörténetét. Fülöp Mónika néprajzkutató a múlt század közepén kibontakozott bálványosváraljai falukutatás kapcsán beszélt a váraljaiak hitét vizsgáló hagyatékról. Könczei Csongor egy mezőségi cigánymuzsikus család másodlagos etnikai- és vallási identitásváltását vizsgálta. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének professzora a Pusztakamaráson a XX. század folyamán végbement etno-demográfiai folyamatokról beszélt. Kallós Zoltán neves folklórkutató mezőségi gyűjtését idézte fel. Másnap volt a kolozsvári néprajzoktatás 110. évfordulója alkalmából rendezett megemlékező konferencia. Kósa László akadémikus bemutatta azon tanszékeket és egyetemeket, ahol felsőfokon folyik néprajzoktatás. Végül a nyugdíjba vonuló Gazda Klára egyetemi docenst köszöntötték. /Dénes Ida: Néprajzos hétvége Kolozsváron. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 22./

Telt ház előtt játszották a kolozsváriak Ványa bácsit Budapesten, az előadásokra már hónapokkal azelőtt elkeltek a jegyek. A kolozsvári Állami Magyar Színház Ványa bácsi című Csehov darabjának útját siker és díjak kísérik. Diadalmenete természetesen Budapesten, a Nemzeti Színházban sem állt meg. /Kánya Gyöngyvér: Ványa bácsi, a hódító. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Esélye van rá, hogy Sepsiszentgyörgy három rangos művelődési intézménye külön székházba költözzön. Jelenleg ugyanis egy épületben működik a Tamási Áron és az Andrei Muresanu Színház, illetve egy bérelt épületben a Háromszék táncegyüttes, ebben viszont nem lehet művészeti munkát végezni. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint túl költséges adminisztrációt tartanak fenn az egy épületben működő színházak: külön titkárnők, könyvelők, hangosítók és fénytechnikusok vannak, az egész adminisztrációt ésszerűsíteni kell. /Kovács Zsolt: Ésszerű művelődés. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Tizenötödik alkalommal szervezik meg idén a Műkedvelő Színjátszó Találkozó Gyergyószentmiklóson. A rendezvényen nyolc amatőr színjátszócsoport és két hivatásos társulat lép majd fel. November 7. és 9. között szervezi a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ és a Fábián Ferenc Színtársulat a már hagyományos MŰSZÍT-et. „Ami a legfontosabb egy műkedvelőnek, az a taps, ezért is van felírva a zászlónkra: hobbink a színház, bérünk a taps” – mondta Danaliszyn József, a Fábián Ferenc Színtársulat vezetője. Közölte, hogy társulata idén 30 éves, és ennek a hosszú időnek a terméséből állítottak össze kabaréműsort a MŰSZÍT-re. /Lázár Hajnal: Idén is lesz MŰSZÍT. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon folyóirat főszerkesztő helyettese Ússz, Faust, ússz! című művét, készülő kötetének egyik szemelvényét olvasta fel október 20-án Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör estjén. Bréda Ferenc bevallotta, eleinte nem értette, csupán a harmadik olvasat után jött rá, hogy mit tartalmaz a szöveg, ezután hosszabb tanulmányt írt a költeményről. /Varga Melinda: A vers mint erős alkohol. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Az idei marosvásárhelyi Bernády Napok díszvendége a budapesti Szentpéteri Csilla zongoraművész volt. /Antal Erika: Város a századfordulón. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Pálinka – így nevezte el magát az elmúlt hónapokban összeállt népi zenekar, amely azonnal fellépésekhez jutott Londonban. Koncertjükön teltház fogadta őket. Az együttes négy hölgyből áll: Cseresnyés Krisztina (ének, Székelyföld), Zempléni Mária (hegedű, Budapest), Tamás Katalin (brácsa, Miskolc) és McCarthy Melinda (bőgő, Ausztrália), Londonban élő és dolgozó fiatalok. /Stanik Bence: Táncház Londonban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Amatőr irodalmi kör alakult Szatmárnémetiben, melybe tollforgatók jelentkezését várják. Muhi Gábor, a társaság megalapítója elmondta: mindenkit szívesen fogadnak. A következő találkozót november 22-én tartják. /Amatőr irodalmárokat várnak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 22./

Október 23-án a szatmárnémeti Szent István Kör történelmi előadással emlékezik meg az 1956. október 23-án kitört magyar forradalomról. Az előadást dr. Bura László ny. tanár tartja, „’56 emlékezete” címmel. /‘56-os forradalmi megemlékezés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 22./

Október 23-án a marosvásárhelyi Erdélyi Magyar Ifjak és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai a marosvásárhelyi Vártemplom udvarán felállított kopjafánál tartanak az 1956-os magyarországi forradalomra emlékező rendezvényt. Bodnár Tünde Rácsai Róbert 1956 című versét szavalja el. Ötvös József esperes rövid megemlékező istentiszteletet tart, majd a résztvevők megkoszorúzzák a kopjafát. /Az 1956-os forradalomra emlékeznek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./

Tóth Béla 50 évvel ezelőtt kezdte pályafutását a Marosvásárhelyi Rádiónál. Életét meghatározta a rádió, ahol most is dolgozik. 1958. január 1-jétől lett hivatalosan a rádió munkatársa. Jelentkeznie kellett a Kolozsvári Rádiónál szakmai képzésre. Hangtechnikus-operatőr képzést kapott, később elvégezte az újságírói szakot és szerkesztő lett. A rádiósokat szerették, mindenhol családtagként fogadtak őket. Váratlanul érte mindnyájukat a hír, amikor a nyolcvanas években, egyik percről a másikra, takarékossági okokra hivatkozva, megszüntették az adást. Közel öt évet kellett várniuk, 1989 december végéig, hogy újból beindulhasson az adó. Tóth Béla sok tervét megvalósíthatta: Élő történelem, Panaszosok a mikrofonnál, Szemafor – ez mind új rovat, de vezetett mezőgazdasági műsort, híradót, interjúkat, riportokat készített. Nem is olyan régen még klasszikus szalaggal dolgoztak, most számítógép, digitális program segíti a munkát. /Antal Erika: Ötven év a rádiónál. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./