Svájcban, a több mint 17 000 énekest felvonultató Weinfeldeni Kórustalálkozón vett részt az elmúlt héten a Molnár Katalin vezényelte gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara és a Kolcsár Árpád irányította Szent Miklós Kamaraegyüttes. Svájc minden kantonjából érkeztek a résztvevők. A gyergyószentmiklósi Szent Miklós Kamaraegyüttes a vegyes karok között szerezte meg az elismerését, megismételve az Ipartestületi Férfikar két évvel ezelőtti sikerét, amit a kitűnő kórus minősítéssel jutalmaztak. A gyergyószentmiklósi önkormányzat, a megyei tanács, helyi vállalkozók, külföldi pártolók, köztük is elsősorban a Peter Hersberger és neje, Fejér Ilona által támogatott két kórus svájci útja során több helységben fellépett. /Bajna György: Örömhírrel Svájcból. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./

A kortárs erdélyi grafika és festészet különleges személyiségének, Xántus Gézának a festményeiből és grafikai alkotásaiból nyílt kiállítás Temesváron a Hélios Galériában. Xántus Géza grafikusként indult, beiratkozott a Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karára, ahonnan 1995-ben új világképpel került ki, amely szilárd kiindulópontja lett további alkotásainak. Ekkor már akvarellt, olajképet és freskót is festett. Oltárképekre, templomi freskókra kapott megrendeléseket. /Szekernyés Irén: Xántus Géza festményei és grafikái. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

Balázs Péter festőművész emlékkiállítását nyitották meg június 12-én, a Kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokában. Simon Gábor, az Opera igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Megnyitóbeszédet mondott Alexandra Rus művészettörténész, valamint Tibori Szabó Zoltán újságíró. Balázs Péter /Magyarfenes, 1919. máj. 28. – Kolozsvár, 2003. febr. 17./ Szolnay Sándor és Szervátiusz Jenő kolozsvári iskolájában festészetet és szobrászatot tanult. A művész tagja volt az 1939-ben alakult, Tizenötök néven ismert, a Barabás Miklós Céh fiataljait tömörítő művészcsoportnak. Fejlődését a második világháború és az azt követő kelet-európai sors jelentős mértékben akadályozta. Nehezítette életútját falusi származása. Olyan képi világot teremtett, amelyben a megörökített tárgyak a paraszti lét allegóriájává váltak. 1952-től két és fél évet töltött Románia különböző börtöneiben. Szabadulása után a politikai élettől távol tartotta magát. Balázs Péter életművét mintegy nyolcszáz olajfestménye mellett, grafikusi és illusztrátori tevékenysége teszi teljessé. /Tibori Szabó Zoltán: Balázs Péter emlékkiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Horváth Loránd nyugalmazott lelkész-költő Marosvásárhelytől Torontóig és vissza küzdelmes, de sikerekben gazdag utat járt be. Erről vall lírai naplónak is beillő számos kötete, melyekből Erdélyt és a tengerentúli távoli világot is magába foglaló életfonala és hitvallása is kirajzolódik. Ő szerkesztette az Amerikai és magyar költők hitvallása című vers-antológiát. Marosvásárhelyen a Bernády téri református esperesi hivatal tanácstermében került sor a Világot járt szívem vallomásai című találkozóra, amelyen elsősorban a Vásárhelytől Windsorig és az Új Jelenések című könyvei köré csoportosultak. A költő saját előadásában tolmácsolta kedvenc verseit. Az esten rögtönzött kiállítás is volt. Horváth Loránd egykori és mai festő, grafikus, szobrász barátainak, alkotásai illusztrátorainak – Zsigmond Attila, Nagy Pál, Nyilka Róbert, Vass Albert, Balázs Imre, Kedei Zoltán, Hunyadi László, Porzsolt Borbála, Zolcsák Sándor, Fekete Zsolt, Ősz Zoltán, V. Szász István – műveiből állított ki néhányat. /(nk): Ige és poézis. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

A bukovinai székelyek alapították az Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva nevű településeket. Itt élt közel két évszázadon át, 1941-ig ez népcsoport, majd az akkori áttelepítésével később a kálvária részesévé lett. A bukovinai székelyek sorsáról, megpróbáltatásairól több könyv jelent meg. Arról, hogy a Suceava, Radauti környékén letelepedett székelyek településeivel mára mi lett, arról ritkábban érkeznek hírek. Váradi Péter Pál Veszprémben élő, erdélyi származású fotográfus feleségével, Lőwey Lilla irodalmi szerkesztővel közösen értékes honismereti fotóalbum-sorozatot jelentetett meg Erdély – Székelyföld címen. Vállalkozásuk befejező részeire készülve felkeresték az említett bukovinai falvakat. Szépek, rendezettek, tiszták, magyar szót azonban nem hallani. Mindegyik helységben kopjafák állnak, amelyeket 1994-ben állítottak az innen hazatértek utódai „Tisztelet a szülőföld emlékének” felirattal. A temetőket több helyen belepte a gyom. Ott jobb a helyzet, ahova régebbről románok is temetkeztek. Ezekben a temetőkben az itt nyugvó bukovinai székelyek sírköveiket nem bántják, a kőkereszteken archaikus írásmóddal köszön vissza a múlt. A köztéri kopjafák feliratát sem rongálta meg senki. Néhol a falvak építkezésében felismerhető a székely népi stílus. Aki arra jár, érdemes felkeresnie Andrásfalva (Maneuti), Hadikfalva (Dornesti), Fogadjisten (Iacobesti), Istensegíts (Tibeni) és Józseffalva (Vornicenii Mari) körzetét. Váradi Péter Pál elmondta, hogy immár a sorozat 25. kötetén dolgoznak. Ősszel kerül az olvasók asztalára a Felső-Nyárádmentét bemutató album. Vármezőtől Nyárádszeredáig öleli fel a településeket. Majd az Alsó-Nyárádmente, vagyis Murokország következik. /N. M. K. : Bukovina: Istensegíts. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

Hetven éve halt meg Dr. Páter Béla (Eperjes, 1860. szept. 9 – Kolozsvár, 1938. jún. 21) a „burjánkirály”, a Kolozsvári Mezőgazdasági Akadémia világhírű botanikusa, a gyógynövénykutatás és -termesztés úttörője, a világon elsőként megszervezett Gyógynövény Kutatóállomás megteremtője. Több mint ezer tanulmányt és népszerűsítő cikket közölt. Tizenöt önálló tankönyvet jelentetett meg. Gyógytea recepteket állított össze. 1937-ben kiadta az Újabb gyógyító teák és azok használata című füzetét, magyar, román, német és orosz szöveggel. Páter Béla életútjára, tudományos munkásságára emlékeznek június 20–22-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület ünnepi ülésszakot fog tartani. Páter Béla, az EME Természettudományi Szakosztály elnöke volt. Farkas Zoltán ismerteti majd a tudós életútját. Az előadók között lesz Dr. Máthé Imre, aki a kolozsvári gyógynövény kísérleti állomás tevékenységére fog emlékezni. /Páter Bélára emlékezve. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Nem megdöbbenteni, nem mellbevágni akarom az embereket, én varázsolni akarok – vallja Lövith Egon, a Képzőművészeti Főiskola nyugalmazott tanszékvezető tanára, a rendkívül sokoldalú művész – szobrász, festő, grafikus, keramikus, aki május 21-én töltötte be 85. életévét. Szobrai őszinte gyönyörűséget okoznak- írta róla Németh Júlia. Sikereiért, sőt életének egy adott szakaszában, a dachaui haláltáborban puszta létéért, megmaradásáért is meg kellett küzdenie. Szobrászként az expresszionizmusban talált önmagára. /Németh Júlia: Üzenet a mából a jövőnek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Dr. Balási Andrást, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem egykori dramaturg szakos hallgatóját, ma adjunktusát inkább költőként ismeri Marosvásárhely magyar értelmisége. Több verseskötete után újabb könyvét mutatták be június 13-án az egyetem előcsarnokában. A Don Juan imája című kötet nem verseket, hanem drámaelemzéseket, színházi témájú esszéket tartalmaz, a szerző első ilyen jellegű könyve. Dr. Lázok János, a kötet szerkesztője mutatta be a kiadványt. Ezek az írások előzetesen megjelentek az intézet Symbolon című színháztudományi szemléjében. Valamennyi szöveg a hatalomról, az ahhoz való viszonyról szól, különböző drámák elemzésein keresztül, a huszadik század második felének két, vitathatatlanul legkiemelkedőbb marosvásárhelyi irodalmi alakjának, Sütő Andrásnak és Székely Jánosnak a műveiben is. A könyvbemutató után dr. Gáspárik Attila, az intézet rektora tartotta meg beszámolóját, amely szerint a magyar évfolyamokból idén 74-en léptek fel a Stúdió Színház deszkáin, 58 előadásban. Az est végén a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vendégjátéka következett. /Nagy Botond: Don Juan imája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

A Hargita Népében rendszeresen közlő nyugalmazott korondi tanító Szőcs Lajos falustársával, István Lajossal közösen írta a Taplómegmunkálás Korondon. (A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület kiadása, Pro Print Kiadó, Csíkszereda/ című könyvet. A korondi toplászokkal, a taplómegmunkálással már sokan foglalkoztak, de ilyen sokszínűen talán senki sem írt erről az erdélyi különlegességnek számító népi mesterségről. Részletesen tárgyalják a tapló felhasználását, megmunkálását. 1997-ben Korondon még 78 család foglalkozott taplófeldolgozással, tavalyra a számuk 20-ra csappant. A könyv szerzői féltik a toplász mesterséget, ha nem lesz utánpótlás, eltűnhet a 130 éves korondi hagyomány. A taplóból készült termékek (sapka, kalap, táska, terítő, kefetartó, tűpárna, díszek, csík, öv, gyermekjátékok) manapság még kelendő portékák a turisták körében. /Borbély László: Hagyománymentő könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./

Puskás Attila kiadta édesapja, Puskás Lajos 1947-es börtönnaplóját a vele együtt raboskodó magyarok névsorával, és szekus-dossziéjának néhány válogatott darabjával. /Puskás Lajos: Más jövőt álmodtam. Napló, dokumentumok. Szerkesztette és magyarázó jegyzetekkel ellátta Puskás Attila. Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2008./ Az 1982 tavaszán elhunyt Puskás Lajos tanárra sokan emlékeznek Kolozsváron: többek között volt diákjai is. A harmincas évek végén a Magyar Népközösség keretében, majd 1940–1944 között a Tizes Szervezet élén végzett szociális és családvédelmi munkát. A Sziguranca már 1944 őszétől figyelte, internálták, szabadulása után pedig a „Legfelsőbb Tisztogató Bizottság” úgy döntött, hogy „semminemű vezető állami állást nem vállalhat”. 1947. május 5-én újból elhurcolták. A naplófeljegyzéseket olvasva, Dávid Gyula összehasonlíthatta az 1947-es és az 1956 utáni börtönt, 1956 után ugyanis ő került börtönbe. 1947-ben még rendszeresen kaphatnak csomagot hozzátartozóiktól, az internáltak maguk főzhették meg ebédjüket, a csomagban kaphattak olvasnivalót is. Az internáltak nap közben felkereshették egymást, sőt az akkor még meglevő kápolnában felváltva tartottak misét-istentiszteletet az ortodoxok, római katolikusok ér protestánsok. Ha pedig konfliktusba kerültek a börtön vezetőségével, az esetet a rabokból alakult „komité” tárgyalta meg a börtönparancsnokkal. Szabad idejükben előadásokat hallgattak. Idilli élet? Aki úgy gondolja, megpróbálhatja, írta Dávid Gyula. A Puskás Lajos által feljegyzett névsor, fontos dokumentum. Köztük volt Kakassy Endre író, műfordító, Koncz Rudolf kolozsvári, Kovács Károly zilahi és Elekes Viktor nagyenyedi református. kollégiumi tanár, Lévai Lajos és Haáz F. Rezső tanárok a székelyudvarhelyi ref. kollégiumból, Hadnagy János, a híres zetelaki plébános, Pásztai Géza szociáldemokrata politikus, Kiss Bertalan szatmári, Sass Kálmán érmihályfalvi ref. lelkész. Összesen 146 magyar értelmiségi, akiket a „demokrácia ellenségei”-ként, ítélet nélkül tartottak fogva 1947-ben Szamosújváron. Puskás Lajost szabadulása után állandóan megfigyelték, ezt mutatják a besúgói jelentések közölt válogatott dokumentumai. Fiát, Puskás Attilát 1958-ban húsz évre ítélték, 1964-es szabadulása után őt is a megfigyelték. /Dávid Gyula: Így éltünk Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Két éve indították újra Gyergyószentmiklóson a római katolikus teológiai oktatást, a II. Teológiai Napokon, május 29-30-án neves kutatók tartottak előadást, az iskola diákjai alaposan felkészültek ószövetségi dolgozataikkal. A rendezvényt dr. Nóda Mózes, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja nyitotta meg a kar bemutatásával. Részeg Ildikó igazgató a Szentírás pedagógiája alapján beszélt azokról az értékekről, amelyeknek helye kell legyen az oktatásban. Dr. Dombay István docens (BBTE Földrajzi Kar) a vallásos jellegű erdélyi turizmus példáit ismertette a népes közönségnek, külön kitérve a Gyergyó-vidéki egyházi emlékművekre. Dr. Nóda Mózes dékán előadása a zsidó liturgiát mutatta be. A moldvai Diószénből származó Fazakas Gizella csángó egyházi népénekekkel lépett fel, majd a teológia osztályok kórusa énekelt. A második napon ószövetségi diákkonferenciára került sor. Kercsó Katalin dolgozatában a teológia és az evolúciós elmélet viszonyát elemezte, kitérve Pierre Th. de Chardin teológusra, aki szerint az állandóan fejlődő teremtett világ Krisztus felé tart, és ezért a dolgozatáért megkapta az Év Ifjú Teológusa címet. /(GIK): Teológiai napok Gyergyószentmiklóson. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 15./

A helyhatósági választások eredménye, hogy az összlakosság 37-38 százalékát kitevő szatmári magyarság a következő négy évben valós súlyánál jóval nagyobb mértékben lesz jelen a helyi hatalomban, hiszen a megyei tanács elnöki székétől kezdve Szatmárnémeti és Nagykároly polgármesteri tisztségéig sok fontos település vezetését megszerezte. Szatmár az RMDSZ legsikeresebb megyéje. A szatmári magyarok választási sikerének egyik titka az itteni románokkal való folyamatos párbeszéd és együttműködés, amit az ÚMSZ „politikai elemzője, Bíró Béla” a lap jún. 16-i számában Háromszéken olyannyira hiányol. /Sike Lajos: Szatmári módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./ Előzmény: Bíró Béla: Marscsatornák, Új Magyar Szó, jún. 16

Június 15-én tartották a helyhatósági választás második fordulóját. Bukarestben a főpolgármesteri tisztséget Sorin Oprescu független jelölt nyerte el, legyőzve Vasile Blaga demokrata-liberális jelöltet. Az erdélyi megyékben ismét alacsony volt a szavazási kedv. Sepsiszentgyörgyön és Szatmárnémetiben az RMDSZ, Gyergyószentmiklóson az MPP jelöltje nyert. Kolozs megyében, Kisbácsban Deák Ferenc, Magyarkályánban Farkas Ferenc, Magyargorbón Kovács István vesztettek a román jelöltekkel szemben. Nyertek: Tamás Gebe András Tordaszentlászlón, Zeng János Tordaszentmihályon, Horváth Márton Mócson, Antal János Kőrösfőn, valamennyien RMDSZ-jelöltek, továbbá Kanyaró Pál Várfalván, aki függetlenként indult. /Szociáldemokrata győzelem Bukarestben és több regáti városban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke június 15-én az urnák zárása után bejelentette: bár az eredmények még nem ismertek, minden jel arra mutat, hogy az RMDSZ jól szerepelt a választások második fordulójában. Az előzetes eredmények alapján az RMDSZ várhatóan elnyeri a polgármesteri széket mind Sepsiszentgyörgyön, mind Szatmárnémetiben. Ami az őszi parlamenti választásokat illeti, Markó Béla szerint még korai az MPP-vel való egyeztetésekről beszélni, előbb ugyanis elemezni kell a helyhatósági választások eredményeit, el kell készíteni a mérleget. /(antalfi): Legalább annyi polgármesterre számít az RMDSZ, mint 2004-ben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./

Kolozs megyében az RMDSZ várhatóan összesen nyolc polgármesteri tisztséget nyer, eggyel kevesebbet, mint négy évvel ezelőtt. Az RMDSZ-nek Kolozs megyében 138 helyi és megyei tanácsosa van, az MPP-nek kilenc. /P. A. M. : Kolozs megyei eredmények. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

A választás második fordulójában a Kovászna megyei részvétel mindössze 27,9 százalékos volt, ez a két héttel ezelőtti 31 százalékot is jóval alulmúlta. Az MPP feljelentette az RMDSZ-jelöltet, mivel egy helybéli jelezte: ismeretlen telefonáló arra buzdította, hogy szavazzon Antal Árpádra. /Mihály László: Letargia Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Szatmárnémetiben Ilyés Gyula kihívója, a Dorel Coica /PSD/ Ilyést akarta mindenáron megesketni a Bibliára, hogy „nem játssza át Szatmárt a magyaroknak”, majd június 14-én, a kampánycsöndet megsértve, telefonüzenetekkel bombázta a város egész lakosságát: mindenki rá szavazzon, mert ő a jobb, a tisztességesebb, a rátermettebb. /Szabályt sértett Ilyés ellenjelöltje. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje nyerte meg a választást. A 54–46 százalékos győzelmi arány alacsony részvétel mellett történt. A város élére új ember kerül. Amennyiben valóra váltja ígéreteit, remény lesz egy fajta áttörésre. Győzteseknek és veszteseknek egyaránt az elkövetkező hónapokban azon kell dolgozniuk, hogy a parlamenti választásokig megszülessék az új egység. Végre – június 15-én a Duna Televízióban sugárzott nyilatkozatában – Markó Béla is a helyi szinten megkötendő szövetségek lehetőségét villantotta fel. Antal Árpád első nyilatkozata szerint tiszta lappal indít, s a választásokat követő első napon leül tárgyalni a helyi tanácsban többséget szerzett párt, az MPP képviselőivel. /Simó Erzsébet: Új esély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

,,Természetesen, kissé csalódott vagyok, hiszen nem a részvétel a fontos elve alapján szálltam versenybe” – nyilatkozta Csinta Samu, a Magyar Polgári Párt polgármesterjelöltje, miután nyilvánvalóvá vált Antal Árpád győzelme. Az eredmények értékelésénél nem szabad feledni, hogy az MPP rendkívül fiatal párt. Négy év múlva ismét próbálkozik, jelezte Csinta Samu. /Farcádi Botond: Csinta Samu: négy év múlva ismét próbálkozunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Alacsony részvételi arányú volt Gyergyószentmiklóson a helyi választások második fordulója, akárcsak teljes Hargita megyében. /Barabás Márti: Gyergyó: megunták a kampányt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Arad megyében két településen volt érdekelt az RMDSZ a második fordulóban, de egyik sem jött be. Kocsis József Zimándújfaluban mindössze 106 szavazattal maradt alul a liberális vetélytársa, Gheorghe Vidrannal szemben. Nagyiratoson a román jelölt nyert Horváth István RMDSZ-es polgármesterjelölttel szemben. Temes megyében az RMDSZ mindhárom versenyben maradt polgármesterjelöltje megnyerte a második fordulót. Kaba Gábor újabb négy évre Zsombolya polgármesterévé választották. Ihász János, az RMDSZ igazfalvi polgármesterjelöltje mintegy 400 szavazattal kapott többet ellenfelénél. Újraválasztották Újváron Vajda Pált is, az RMDSZ polgármesterét. Mindhárom kisebbségben van a magyarság. /Aradon vesztettek, Temesben nyertek az RMDSZ-jelöltek. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./

A Magyar Polgári Párt (MPP) jelöltje nyert Gyergyószentmiklóson és Tusnádfürdőn is. Az RMDSZ megtartotta Szentegyházát. Gyergyószentmiklóson az MPP Mezei János győzelmét ünnepelhette, aki legyőzte RMDSZ-es ellenfelét, dr. Weil Gyulát. Tusnádfürdőn Albert Tibor, az MPP jelöltje diadalmaskodott Zólya Zoltán RMDSZ-es polgármesterjelölttel szemben. Szentegyházán a jelenlegi polgármester, az RMDSZ-es Burus Mária Ella nyerte a helyhatósági választások második fordulóját. Gyergyóújfaluban Egyed József (MPP) lett a polgármester. Lövétén a volt RMDSZ-es polgármester Lázár F. Zoltán, aki most függetlenként indult, megnyerte a választást. /MPP-győzelem Gyergyószentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 16./

Sepsiszentgyörgyön a választási küzdelemben két rokonszenves, ésszerű kompromisszumoktól sem idegenkedő személyiség, Antal Árpád és Csinta Samu verseng egymással. Négy évvel ezelőtt Kolozsváron Boc a magyar szavazatoknak is köszönhette a Funar fölötti győzelmet. Borbély László mindent megtett azért, hogy Marosvásárhely román választóit is megszólítsa, azonban a magyarok nem mentek el kellő számban szavazni. Antal Árpád azt ígérte, hogy ha őt választják meg, a románoknak is jobb lesz Sepsiszentgyörgyön élni. Az MPP-ről pedig az hírlett, hogy képviselői az ortodox egyházzal is felvették a kapcsolatot. A magyar sajtó ahelyett, hogy elégtétellel nyugtázta volna, kezdetét veszi az értelmes román–magyar egyeztetés, inkább a feleket „újabb és újabb elhatárolódásokba” hajszolta. Bíró Béla szerint az együttműködési stratégia hatására együttműködésre hajlamosabb román vezető személyiségek kerülnének előtérbe. „Ennek azonban a magyar oldalon is akadályai vannak. Mindenekelőtt a Háromszék című napilap, amelynek hangadó szerkesztői közel két évtizede következetesen a szimbolikus problémákra összpontosítanak, s a makacsul ismétlődő kudarcok hatására sem hajlandók tudomásul venni, hogy a választók túlnyomó többsége érveiket némán, de következetesen elutasítja, vagy figyelembe se veszi. ”Bíró Béla tehát megtámadta a Háromszék című napilapot. /Bíró Béla: Marscsatornák. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Pótolta egykori Kossuth Lajos-szobrát a tenkei magyarság. A Bihar megyei község a második település volt, ahol emlékművet állítottak az államférfinak, de az 1899-ben leleplezett alkotást 1919 tavaszán eltüntették. A magyarországi Nyíradonyért Alapítvány megajándékozta Tenkét a Lakatos Aranka által készített mellszoborral, amelyet május 15-én lepleztek le a református templom udvarán. /Ismét van szobra Kossuthnak Tenkén. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./

A Krónika immár kilencedik éve jelenik meg, tükrözi, tematizálja elsősorban az erdélyi magyar közösség életét, mindennapjait, de teret szentel az ország és a nagyvilág eseményeinek is. Az évek során sokszor változott a szerkesztőség összetétel is. Kilenc év alatt a Krónika külsőleg-belsőleg többször is megváltozott. Most újból változtattak. Remélik elnyeri az olvasók tetszését a felfrissített Krónika. /Fall Sándor: A partnerség öröme. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./

Június 15-én ballagtak a kolozsvári Állami Magyar Színházban a színis és teatrológus végzősök. Idén 7 negyedéves, és 11 harmadéves színészszakos, valamint 2 negyedéves, illetve 6 harmadéves teatrológia szakos hallgató végzett a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának magyar tagozatán. A végzősöket Hatházi András dékán-helyettes köszöntötte. /- k –: Színis-teatrológus ballagás 2008. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Június 14-én volt az évzárója a marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskola végzős diákjainak. Barabás László igazgatója négy évfolyam 110 ballagóját – az itteni legnagyobb végzős diáksereget – köszöntötte, a hároméves kántortanító-képzésben részt vevő nappali, a negyedéves, tanítói oklevelet szerző, levelező tagozatos, illetve a tanítói diplomával már rendelkező, négy és hat féléves képzésben részt vevő diákokat. A katolikus és unitárius fiatalokat is befogadó iskola 18 éve működik. Az új tanévben nappali tagozaton, kántortanítói tandíjmentes szakon 20 diák kezdheti el tanulmányait. A levelező tagozat tanítói szakára 20, a kántori szakra 10 tandíjas helyet hirdettek meg. /Nagy Székely Ildikó: Jövendő kántorok, tanítók kicsengetése. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./

Százéves iskolát újítottak fel Vajdakamaráson. A hétvégi ünnepélyes átadáson Borbély László fejlesztési miniszter is megjelent. A településen az egyre növekedő gyermekhiány jelenti a legnagyobb gondot, az oktatók attól félnek, hogy mire elkészül az iskola, nem lesz kit tanítani. Mihályfalvi Katalin, az iskola igazgatónője tájékoztatott: hatvan gyerek jár a falu összevont osztályaiba. Az iskola felújítása az első lépés egy mezőségi magyar iskolaközpont kialakítására, amelyre elsősorban azért van szükség, mert a környező településeken a lélekszám csökkenése miatt évente szűnnek meg az iskolák. Mócson átadták az újonnan épült sporttermet. /Fleischer Hilda: Van iskola, nincs gyerek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./ Mihályfalvi Katalin elmondta, a Mezőségen a folyamatosan csökkenő gyermeklétszám miatt minden évben megszűnik egy-egy magyar iskola. A Vajdakamarással szomszédos Magyarpalatkán évek óta nincs magyar nyelvű oktatás, a gyermekek így csak románul tanulhatnak. Úgy tűnik, hogy szeptembertől a visai általános iskola is bezárja kapuit, s ez tizenhárom magyar gyermek sorsát teszi bizonytalanná. Vajdakamaráson van iskolai könyvtár, világhálós hozzáférés, magyar nyelvű iskolaújság, valamint fontosak az összetartozást és a magyarságtudatot erősítő, tanórákon kívüli foglalkozások. Az összesen 2600 lelket számláló – közel 60 százalékban románok, 38 százalékban magyarok lakta – Magyarkályán községhez tartozó, majdnem ezer lelkes Vajdakamarás kilencven százaléka magyar. A helyi általános iskolában 62 gyermek tanul. A iskola falára a második világháború befejezése óta most került vissza a magyar felirat. Borbély László miniszter ígéretet tett: átutalják a vajdakamarási beruházás befejezéséhez szükséges 700 ezer lejt. /Benkő Levente: Elfelejtett vidék szorgalma. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./

Rendkívül pozitívnak értékelte Bálint Mihály, az RMDSZ Krassó-Szörényi szervezetének elnöke a június 15-én Déván megtartott szórványtalálkozót, amelynek keretében alkalom adódott a két megye civil szervezetei közötti tapasztalat cserére. A rendezvény kezdeményezője, házigazdája, Winkler Gyula EP képviselő volt, aki meghívta a civil szervezeteket Dévára, ahol a több Hunyad megyei magyar egyesület képviselőjével találkoztak. Krassó-Szörény megyében gyakorlatilag a három éve alakult Platanus Kulturális Egyesület jelenti a civilszerveződést. Ennek dalosköre meghívást kapott Hunyad megyébe. A nyár folyamán pedig a Kun Humanitárius Társaság fogad egy resicai gyermekcsoportot a Bácsiban szervezendő anyanyelvápoló táborában. /Gáspár-Barra Réka: Civil szervezetek találkozója Déván. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./

Idén első alkalommal rendezték meg a Kukkerfesztet, amelyre a szervezők olyan amatőr és „félprofi” filmeket próbáltak meg összegyűjteni, amelyek a Sapientia Egyetem műhelyében, Filmtett-táborokban vagy akár otthon készültek el. Június 14-én Kolozsváron a Tranzit Házban megrendezett gálán díjazták a legjobbakat. Harmincnyolc kisfilmet neveztek be. Az alkotók egyre fiatalabbak és ügyesebbek, egyre jobbak a 3D-s animáció világában. A zsűri a legjobb és legtöbb közönségszavazatot kapó videót laptoppal jutalmazta, amely ez alkalommal a Hütizsi, az instant párizsit reklámozó kisfilm alkotójához került. A gálaest a díjak átadása után a Szomszédnéni Produkciós Iroda humortársulat előadásával folytatódott, majd a Tündérground dzsessz- és drum’n’base zenét játszó székelyföldi együttes koncertje következett. /Fleischer Hilda: Kukkerfeszt tündérrel. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./