„Nem ünnepelni jöttünk ide, hanem kegyelettételre, adósságot törleszteni azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivatarában kötelességüknek tekintették katonai esküjüket, és a hon érdekében a legtöbbet: életüket adták” – jelentette ki Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke október 13-án Tordatúron, ahol a település határában 1944 őszén eltemetett, hősi halált halt honvédek emlékére állítottak kopjafát. Ezúttal a szokásostól eltérő kopjafaavatásra került sor, ugyanis az 52, hősi halált halt honvéd emlékét egy, a kommunizmus alatt emelt obeliszk jelzi. Az emlékoszlopon orosz, román és magyar felirat található, utóbbit azonban sírgyalázók olajjal bemázolták, így született meg az ötlet, hogy a magyar katonáknak olyan helyen állítsanak emléket, ahol nyugodtan elhelyezhetők az emlékezés virágai, és mécsest, gyertyát lehet gyújtani. Az unitárius templom kertjében elhelyezett kopjafa a település magyarságának és a magyar történelmi egyházak összefogásának köszönhetően készülhetett el. A bukaresti magyar nagykövetség és a magyar Honvédelmi Minisztérium nevében Kisvári Tamás szólt a jelenlévőkhöz, köszönetét fejezvén ki, hogy újabb emlékművet állítottak Erdély területén azoknak a tiszteletére, akik életüket adták Magyarországért. Emlékeztetett: az erdélyi hadszíntéren a tordai csatában vesztette életét a legtöbb magyar katona. A kopjafa leleplezése után Pataky József okleveleket adott át mindazoknak, akik valamilyen módon segítséget nyújtottak az emlékmű megvalósításában. Pataky József bejelentette, jövőre Tordaszentlászlón és Bonchidán szeretnének emlékművet állítani az ott hősi halált halt magyar honvédek emlékére. /P. A. M. : Újabb kopjafa magyar honvédek emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

Megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte az egykori marosvásárhelyi Székely Népi Gyermekegyüttes. A Maros Művészegyüttes terme zsúfolásig telt, a földrész minden sarkából hazatértek a hajdani együttes ma nagyszülő korú tagjai. Akkor, az ötvenes-hatvanas években a népi hagyományok és a nemzeti identitás őrzői voltak. A gyermekcsoportból számos táncos, énekes került ki, továbbá író vagy költő, mérnök vagy orvos. Az ünnepélyre kiadott Gyöngyvirágtól lombhullatásig című emlékkönyvbe 385 tag neve került be. „Amikor begyűlt a száztagú kórus, és próba közben elvették a villanyt, senki nem akart hazamenni. Ekkor az egyik gyereknek adtam néhány lejt, hogy rohanjon el gyertyáért. Több évtized távlatából most is azt vallom, hogy életem legszebb, legmeghatóbb kóruspróbája volt az, amikor gyertyafény mellett olvastam a kottát” – emlékezett vissza a hatvanas évek viszontagságaira a 80 éves Birtalan József karmester. A Magyarországra áttelepült kórusvezető úgy érzi, a marosvásárhelyi táncos és dalos fiataloknak csodálatos gyermekkoruk volt. /Szucher Ervin: Gyertyafényes virágkor. = Krónika (Kolozsvár), okt. 15./

Temesváron az Integratio Alapítvány Szakszerűen, magyarul! címmel anyanyelvi e-tanulásos képzéseket hirdet azoknak, akik a jogi, közgazdasági és európai uniós alapfogalmak román terminológiája mellett meg szeretnék ismerni a magyar szaknyelvet is. Az e-tanulás (e-learning) a jelenkor egyik legmodernebb továbbképzési lehetősége. A tananyagfejlesztésben helyi magyar szakértőkkel dolgozik együtt a temesvári Integratio Alapítvány. /P. L. Zs. : E-learning képzések. Szakszerűen, magyarul! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Temesvár egykoron többnyire munkások lakta negyedében, a Gyárvárosban emelkedik a Millenniumi templom, a katolikus magyarság vallási gyújtópontja. Alapkövét a magyar honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából helyezték el, védőszentje a Magyarok Nagyasszonya, főoltárán Szent István és Szent László király, valamint Szent Imre herceg szobra látható. A templom felszentelésének évfordulója mindig kiemelkedő ünnep, amelyre a távolabbi vidékekről és a határon túlról is eljönnek a hívek. A régi hagyományt követve az idei templombúcsút is október hónap második vasárnapján, 14-én tartották. Dr. Diósi Dávid plébános meghívására az ünnepi szentmisét Oláh Zoltán, a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola rektora celebrálta, aki tizenkét teológiai hallgató kíséretében érkezett a városba. A búcsú alkalmából kolozsvári és osztrák vendégeket is fogadott a gyárvárosi plébánia. A templomban zajló nemzetközi orgonafesztivál keretében a szentmisén a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Zenepedagógia Tanszékének kórusa Geréd Erzsébet bécsi karmester vezetésével több zeneművet szólaltatta meg. A templom előtti téren a temesvári Eszterlánc és a dettai Búzavirág néptáncegyüttes kedveskedett rövid programmal az egybegyűlteknek. /Sipos Enikő: Búcsú a Millenniumi templomban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Kálmány Lajos /1852–1919/ talán legjobb ismerője, a szegedi Péter László professzor kiadós pécskai séta után tartotta meg előadását Kálmány Lajos népköltési gyűjtőről. Kálmány Lajos egy ideig Pécskán volt káplán. Az előadó bemutatta és értékelte tudományos munkásságát, a magyar népköltészet-kutatásban betöltött szerepét, jelentőségét. A pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület gondozásában meg kellene jelentetni Péter László Kálmány Lajosról 1947 óta írt tanulmányait. /Nagy István, a KLKE elnöke: Előadás az utolsó magyar mágusról. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Az Arad megyei Vadászon három évvel ezelőtt lendült fel a közművelődési élet, amikor Kovács Ferenc községi tanácsost kultúrigazgatóvá nevezték ki. Azóta rendszeresen farsangi, szüreti bálokat, műkedvelő színházi előadásokat szerveznek. Az október 13-án tartott szüreti mulatság is jól sikerült. Fellépett a simonyifalvi Leveles néptánc együttes, majd a Roller zenekar. Többen vettek részt a mulatságon, mint a vadászi magyarság lélekszáma. Ekkora sikerrel kevés magyar közösség büszkélkedhet. /(balta): Vadászon újra kitettek magukért. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Nagyzerinden a kultúrotthon kifestése óta először rendeztek szüreti bált október 13-án. Bemutatkozott a környékbeli lelkes fiatalokból verbuválódott Hobbi zenekar. Simándi Sándor polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Éjfél után a polgármester felügyelete mellett kisorsolták a polgármesteri hivatal és a Pro Zerind Egyesület által felajánlott nyereményeket. /(balta): Kettős avatás Nagyzerinden. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Október 14-én hármas ünnepséget tartottak Sárközújlakon: a templom építésének 550. évfordulóját, Nagy Erika lelkész beiktatását, valamint a templom felújított tetőzetének a felavatását. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében kiemelte, nagy kérdés az, milyen utat válasszunk ahhoz, hogy előbbre lépjünk, hogy eljussunk a Kánaán földjére: akár egyházi, akár politikai vonatkozásban, akár az erdélyi magyarság szempontjából. A Nyugat válsága abban rejlik, hogy alkotmányába nem akarja belefoglalni a gyökereit, a keresztyén értékrendet. Nagy Erika lelkészt Sipos Miklós esperes iktatta be tisztségébe, A hagyománynak megfelelően az esperes átadta Nagy Erikának a Bibliát, az 550 éves sárközújlaki templom kulcsát, illetve az egyházközség pecsétjét. /Lelkészbeiktatás, templomi évforduló. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 15./

Október 14-én szabadtéri köszönő, hálaadó szentmisét celebrált Tamás József püspök, és megáldotta a székelyudvarhelyi Szent György-plébániatemplom szomszédságában épült Közösségi Házat. László Attila, a 2003-tól újjáalakult szombatfalvi egyházközség plébánosa emlékezett az első előadásra, amelyet a régi hittanteremben tartottak, olyan sokan érkeztek, hogy ki kellett hordani a padokat is. Látták, hogy a közösségnek szüksége van saját lakra. Simó Zsuzsa felkért gondnok, immár az ünnepélyesen átvett kulcsok birtokában, nyitott ajtajúvá teszi a megáldott közösségi hajlékot. /A Népháztól a Közösségi Házig. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 15./

Az elmúlt hét végén az agyagfalvi emlékműhöz vonultak a huszárok, ahol a helybéliekkel ünnepi műsor keretében az 1848-as októberi eseményeket idézték fel. Székelyudvarhelyen a szombatfalvi kultúrotthonban Miholcsa József, a marossárpataki huszáregylet kapitánya tartott előadást a székely ló sajátosságairól. Az előadás után a székelyudvarhelyi huszárok 2003-tól napjainkig kifejtett tevékenységét mutatták be képekben. Agyagfalva irányába október 14-én, vasárnap reggel indultak, jelen voltak a gyergyószentmiklósi, marossárpataki, szovátai, szentegyházi, kápolnásfalusi, valamint székelyudvarhelyi csoportok. Az útvonalat 42 huszár és az őket kísérő szekerek járták be. Agyagfalván a délelőtti istentiszteletet követően az emlékműnél folytatódott a program. Kulturális műsor keretében az agyagfalvi iskolások énekeltek, majd a helyi fúvószenekar műsora következett. Végül lovasbemutatót tartottak a huszárok, akik este vacsorával és huszárbállal zárták az ünnepnapot. A székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred 2003 januárja óta hivatalosan bejegyeztetett egyesületként működik, amely immár negyedik éve van jelen az agyagfalvi megemlékezésen. Az egyenruhát történelmi leírások alapján készítették, és a legapróbb részletekre is odafigyeltek. /Bálint István: Huszárbemutatós emlékünnep. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 15./

Telt házas előadást tartott október 13-án Sepsiszentgyörgyön Romsics Ignác magyarországi történész, egyetemi tanár. A Trianonhoz vezető útról, az akkori politikai helyzetről, a következő évekről szóló történelmi visszatekintő megvilágította azokat az eseményeket, amelyek jelentős változásokat hoztak, és elvezettek a jelenkori Magyarország kialakulásához. A történész célja a téveszmék lebontása volt.,,Mint minden nagy történelmi átalakulást, a trianoni békeszerződést sem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni, különösen nem a meseszerű véletlenre” – hangsúlyozta Romsics. Érvelése szerint négy alapvető tényező találkozása vezetett egy vesztes háború végén a trianoni békeszerződéshez. Ezek közül a legmélyebben fekvő ok az Osztrák–Magyar Monarchia soknemzetiségű összetétele volt, az a tény, hogy ez a nagyhatalom nem tudta megfelelően kezelni az itt élő népek jogait és követeléseit. Második okként sorolta a környező kisállamok – Románia, Szerbia – egyre tágabb teret nyerő irredenta törekvéseit, harmadikként pedig, hogy kialakult a nagyhatalmak két, egymással szemben levő frontja. A háborúban részt vevő államok, nemzetiségi csoportok területi célokat fogalmaznak meg, és ezek a célok már pontosan előrevetítik azt, ami a világháború végén Magyarországgal történik – fejtette ki a történész. Romsics Ignác előadása a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja által Történetek Magyarországról címmel kezdeményezett előadás-sorozat első állomása volt. /Farkas Réka: Történelem és téveszmék (Romsics Ignác Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Sepsiszentgyörgyön a Gyárfás Jenő Képtárban az anyaországból Bráda Tibor, Dréher János, Szotyori László, Váli Dezső, Sepsiszentgyörgyről Miklóssy Mária, Péter Alpár, M. Péter János, Ütő Gusztáv és Vinczeffy László négy-négy festménnyel szerepelt. A budapesti kezdeményezésű magyar festészet napja ünneplését határokon túlra terjesztették. Most számos magyarországi város mellé Lendva, Csíkszereda, Dunaszerdahely és Sepsiszentgyörgy is felzárkózott. /Albert Levente: Összmagyar festészet napja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Sok még a bepótolnivaló a Batizon született sokoldalú személyiség, Batizi András emlékének ápolása terén. Ezt szolgálja az az október 13-án útjára indított rendezvény, amelynek lényege az új és régi egyházi énekek megismertetése a fiatalokkal. A Batizi András Énekverseny egyedülálló a maga nemében. Király Lajos lelkész, a rendezvény egyik fő szervezője elmondta: Batizi Andrásról, amellett, hogy a kilencvenes évek végén emléktáblát állítottak a tiszteletére, igen keveset hallani. Ennek az egyik oka az, hogy kevés adat maradt fenn az életéről és a tevékenységéről. Batizon született 1510-ben; halálának pontos dátumát nem ismerjük. Batizi András nem csak reformátor, de egyházi énekszerző és költő is volt. /Fodor I. : Batizi András Énekverseny, első alkalommal. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 15./

Október 15–én Szatmárnémetiben a Németi református templom közösségi termében könyvbemutató lesz. Dr. Sasi Nagy Béla Egy szatmári emlékei /Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Közművelődési Társaság, Szatmárnémeti, Otthonom Szatmár megye helytörténeti sorozat 27. kötete/ című könyvét mutatják be. Dr. Sasi Nagy Béla kitűnő tollforgató, több verses- és novelláskötete, egy újságcikk-gyűjteménye látott napvilágot. Fiatalkorától a képzőművészet állt legközelebb hozzá. Sasi Nagy Béla nemcsak orvos, nemcsak költő és író, nemcsak képzőművész, hanem nemzetközi szinten elismert éremgyűjtő is. 2500 darabból álló, egészségüggyel kapcsolatos éremgyűjteménye egyedülálló a világon. /Csirák Csaba: Sasi Nagy Béla könyvének bemutatója. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 15./ Cikkgyűjteménye: Szélmalomharc – válogatás a Bányavidéki Új Szóban 2000 és 2005 között megjelent írásokból /Nagybánya, 2005/

Traian Basescu államfő október 15-én nyílt levelet intézett a parlament két házelnökéhez: amennyiben október 22-ig a törvényhozás nem fogadja el az egyéni választókerületek bevezetéséről szóló törvényt, referendumot rendel el. /Ultimátumot adott Basescu a parlamentnek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Élesen bírálta a román sajtó a bukaresti diplomáciát, mert nem tiltakozott a „moldován” nyelvnek egy, az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság között megkötött megállapodásban való megemlítése miatt. A lapok emlékeztettek arra, hogy az Európai Bizottság (EB) a múlt héten kötötte meg a jelentős román kisebbséget is magába foglaló, egykor Romániához tartozó Moldovai Köztársasággal a rövid idejű tartózkodást lehetővé tevő vízum kibocsátásáról szóló megállapodást. Ennek lábjegyzetében szerepel, hogy a dokumentumot „moldován” és román nyelvre is lefordították. A sajtó azért bírálja a román diplomáciát, mert nem emelt kifogást a szóban forgó dokumentummal szemben. Bukarest és Chisinau között régi vitát képez, hogy a Románia keleti szomszédjának mi a hivatalos nyelve. A chisinaui vezetés szerint a „moldován” különálló nyelv, Bukarest szerint viszont Moldovában a lakosság körülbelül 60 százaléka valójában a románt beszéli. /Hivatalos lett a „moldován” nyelv. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Frunda György RMDSZ-es szenátor október 13-án Marosvásárhelyen kijelentette, hogy az EP-választások után a Demokrata Párt (DP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) is beléphetne a kormányba. Hozzátette, az SZDP és a DP tagjai alkalmasak erre. Emil Boc PD-elnök kijelentette, Frunda György szenátor nem tudja, mit beszél, mivel az RMDSZ kormányon van, a DP pedig ellenzékben, és nem is fog az SZDP-vel kormányra lépni, mivel politikai programja ezt tiltja. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Traian Basescu államfő nem részesítette hátrányos megkülönböztetésben egyik korábbi kijelentésével a romániai örmény közösséget – foglalt állást az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD). A testületnél azt követően jelentette fel az államfőt az örmények egyesülete, hogy Basescu sikeres szeptemberi pajzsmirigyműtéte után a beavatkozást végrehajtó orvost méltatva kijelentette, „végre találkoztam egy jó örménnyel”, majd azonnal kijavította magát: „hozzáértő örménnyel”. A CNCD felhívást intézett a politikai osztályhoz és a véleményformálókhoz, hogy mellőzzék a hátrányos megkülönböztetést a politikai vitákban is, és lépjenek fel az esélyegyenlőség elvét megsértő megnyilvánulások ellen. /CNCD: Basescu nem diszkriminált. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Az RMDSZ konferenciáján a jelenlegi fejlesztési régiók átrajzolásáról tanácskoztak, Arra aligha van esély, hogy az elkövetkező hónapokban – de akár középtávon is – támogatásra leljen a román pártok körében az a régióátrajzolási terv, úgy, hogy a székelyföldi területi entitást is létrehozzák. Üdvözlendő, hogy az RMDSZ konkrét tervekkel, térképekkel is előállt, még akkor is, ha az”alternatív” régiók felvetését jórészt kampánycélból időzítették a mostani időszakra. A Demokrata Párt már meg is adta az alaphangot, amikor Emil Boc, a párt elnöke leszögezte: nem enged az „egységes nemzetállam” elvéből. Holott épp a demokraták szorgalmazták a közelmúltban, hogy akár alkotmánymódosítás révén is biztosítsanak bizonyos szintű önkormányzatiságot a régióknak. /Balogh Levente: Álmok álmodói. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

A Demokrata Párt (PD) nem fogadja el az etnikai alapú régiók létrehozását, az RMDSZ-nek pedig föl kell fognia, hogy a PD-nél a hasonló tervek nem találnak támogatásra – jelentette ki Emil Boc, a párt elnöke. A politikus leszögezte, minden, az ország régióit érintő egyeztetésnek abból kell kiindulnia, hogy Románia egységes nemzetállam. /Balogh Levente: Boc elutasítja az etnikai régiókat. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Háromszék saját standdal szerepelt a múlt héten, az európai régiók és városok hetén Brüsszelben szervezett nyílt napokon. Demeter János elnök vezette megyei önkormányzati küldöttséget, a megyét reklámozták, nemcsak turisztikai szempontból, hanem befektetési lehetőségekre is rámutattak. Az elnök igen sikeresnek nevezte a részvételt. A megyeházán fontolóra veszik, hogy a megye saját képviseletet nyisson Brüsszelben. /Szekeres Attila: Brüsszelben reklámozni a megyét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

A tiszai ciánszennyezés miatt indított kártérítési per október 15-i tárgyalási fordulóján most sem jelent meg a romániai alperes. A bíró január 21-re tűzte ki a következő tárgyalást. A hat éve tartó polgári perben a környezeti katasztrófáért felelős Transgold Rt. bányavállalat már az előző két alkalommal sem képviseltette magát. A bíróság a perben az azóta már felszámolás alatt álló cég felelősségét 2005-ben már megállapította, sőt közbenső ítélet formájában biztonsági intézkedéseket is kötelezővé tett. Azóta a kártérítés jogalapjának és összegszerűségének megállapítása zajlik. Császár P. Emőke bíró a tárgyaláson elmondta, hogy az alperes megszüntette korábbi ügyvédjének megbízását, azóta az okiratok kézbesítésével nehézségek vannak. /Ciánper-forduló alperes nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

Az SZDSZ arra kéri az MSZP-t, vonják vissza az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslataikat; a liberális párt koalíciós egyeztetést tart célszerűnek a közélet tisztaságát célzó törvénycsomagról. Eörsi Mátyás, a kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ frakcióvezetője bírálta a szocialistákat azért is, mert pártpolitikai célokra használják a népszavazás intézményét. Eörsi Mátyás szerint nincs koalíciós válság, a helyzet súlyos, de nem reménytelen. /Az SZDSZ bírálja az MSZP-t. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

„Létre fogunk hozni egy országos természetvédelmi hálózatot, brassói központtal, egy erdészeti hivataloktól független intézményrendszert, ahol az ügykezelést saját kezünkben tartjuk” – tájékoztatott Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. Az Antal Árpád és Tamás Sándor háromszéki képviselők kezdeményezésére létrejött, Milyen székelyföldet akarunk? című konzultációsorozat negyedik része zajlott október 15-én Sepsiszentgyörgyön. A fórum résztvevői zömmel Hargita és Kovászna megye erdőgazdálkodással foglalkozó szakemberei, valamint a környező falvak polgármesteri hivatalainak képviselői voltak. /Illyés Judit: Milyen Székelyföldet akarunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

Évente kétszer, tavasszal és ősszel orvoscsapat vizsgálja százával Hargita megye településeinek gyermekeit. Legutóbb a múlt héten nagy hajcihő árán, de mégis elengedték egy napra az iskolából a magyarfalusi és pusztinai csángó gyermekeket, hogy Gyimesbükkön vizsgálják meg őket a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat orvosai. Amióta Solomon Mária a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének szociális felelőse, annyi minden történt a csángó falvakban egészségügyi szűrés, illetve a súlyos esetek ellátása terén, amit az országos egészségfelmérő program sem ér utol. A gyermekmentő szolgálat segítségével tavaly nyitott hátgerincű lábnyiki kisfiút műtöttek sikeresen Debrecenben, hallássérült gyermeket irányítottak a kolozsvári speciális iskolába, saját kezdeményezésre Lujzikalagorban és Magyarfaluban mértek ingyen vércukrot, vérnyomást és koleszterinszintet. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvoscsapata Magyarországon és a határokon túl ezrével végzi a szűrést, segít a bajban. /Fekete Réka: Az egészség megszállottai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

Romániában több mint ötezer oktatási intézmény működik egészségügyi engedély nélkül, mivel nincs ivóvíz- és csatornahálózatuk, valamint megfelelő mellékhelyiségük, jelentette ki Cristian Adomnitei oktatási miniszter. /Engedély nélkül működő iskolák. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Egyre kevesebben érdeklődnek a római katolikus papképzés iránt. A gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola keretében működő diáklétszáma mutatja: a papszentelések száma felére csökkent a nyolcvanas évekhez viszonyítva, és hasonló arányban fogyott a plébánosi pálya iránt érdeklődők száma is. A hallgatók közül sokan abbahagyják a tanulást Gyulafehérváron, jó aránynak számít, ha a végzősök 45–50 százalékát pappá szentelik. „Négy éve vezetem az intézményt, s már az elmúlt öt évben is folyamatosan csökkent a felvételizők és a végzősök száma” – mondta Oláh Zoltán rektor. Valószínűleg a hivatástudattal van baj. A papneveldében – amely idén október elsejétől a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) keretében működik – 88 kispap kezdte meg az új tanévet. Első éven 22, hatodéven 12 hallgató tanul, hatan gyakorlaton vannak. A 88 diákból 53-an a gyulafehérvári főegyházmegyéből, 13-an a temesvári egyházmegyéből, 12-en a szatmáriból, 5-en a váradiból érkeztek az új tanévre, öten pedig a ferences szerzetesrend tagjai. A szeminaristák hétéves képzést kapnak, majd a 25. életév betöltése után pappá szentelik őket. A gyulafehérvári papneveldét Sztojka Zsigmond Antal püspök 1753-ban alapította. Batthyány Ignác püspöknek 1792-ben sikerült megszereznie a volt trinitárius rendházat és a hozzá tartozó templomot. Csillagvizsgálót és a világhírű Batthyaneum könyvtárat rendezték be, a zárdai részbe pedig beköltözött a papnevelde. Az 1970-es években megtervezett új teológiai intézet felépítése az állami hatóságok részéről állított akadályok miatt elmaradt, ezért a szeminaristák jelenleg is használatos kollégiuma régi egyházi épületek tatarozásával alakult ki. /Gyergyai Csaba: Válságban a hivatástudat? = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Újraavatták az 1944 őszén a tordatúri csatákban elesett 52 magyar katona nevét jelző emléktáblát, amelynek mostantól a tordatúri unitárius templomkert ad otthont. „Az emberi gonoszság elől kellett idemenekítenünk ezt az emlékhelyet, mert amíg a római katolikus-ortodox közös temetőben a második világháborúban Tordatúr térségében elesett magyar, román és szovjet katonák békésen alusszák egymás mellett örök álmukat, ártó kezek rendszeresen meggyalázzák a honvédek emlékét őrző magyar feliratokat” – magyarázta Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke. 2002 novemberében helybeliek segítségével elkezdték a térségben elesett honvédek sírjainak a felkutatását, és meglátták a meggyalázott emléktáblát, az unitárius gyülekezettel elhatározták, hogy a templomkertben hoznak létre kegyhelyet. Így jött létre a második világháborús magyar honvédek és hadifoglyok emlékére állított 32. emlékhely. 1961-ben jöttek el ide először az emlékezők. Akkor az erdész nem ajánlotta, hogy a sírokat meglátogassák, mivel azokat buldózerrel tették a földdel egyenlővé, és libalegelő volt a helyén. /Benkő Levente: Elmenekített emlékhely. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Az uniós csatlakozással egyidejűleg varázsszóként használjuk a multikulturalitás fogalmát. Arad etnikai sokszínűségének hangoztatása már régebben elfogadott evidencia. A múzeum idei nemzetközi szimpóziumának témája az identitások Európája. A napokban Puskel Pétert is meghívták a kisebbség több más képviselőjével együtt, hogy elmondja gondolatait a város jövőjéről. Az etnikai konzultáció egyik kulcsmondatát a németség képviselője fogalmazta meg: addig kérjék ki a véleményünket, amíg még vagyunk és hogy meg kell ismertetni a mai nemzedékkel azokat az embereket, akik sokat tettek a város felemelkedéséért. Ebben a megközelítésben gyakorlati szinten még mindig nagyon kevés történt Aradon. A többség még mindig édeskeveset tud a kisebbségről. A szerbek például évek óta a várban szeretnének emléket állítani az első világháborúban ezrével elpusztult fogolytábor áldozatainak. A város egykor tízezret meghaladó ma maroknyira fogyatkozott zsidósága szintén megérdemelne egy köztéri emlékművet. Az aradi magyarokat csak úgy ismerik, hogy iskolát, szobrokat kérnek és állítanak vissza, néhány utcanevet is kiharcoltak. Időszerű felvetni, hogy mi lesz a legsötétebb időkben a múzeum raktárába száműzött és mindmáig ott hányódó 1848-as ereklyegyűjtemény sorsa. /Puskel Péter: Szó és tett. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

A trianoni döntés után új román telepes falvakat hoztak létre a frissen felskiccelt magyar–román határzónában. Ioan Gherman, Szatmár megye korabeli főispánja a nagykárolyi járásról készült monográfiájában nemzeti érdekkel magyarázta a telepes falvak létesítését, tekintve, hogy a környéken „túlnyomó többségben” voltak a magyarok és a svábok. A falvakat magyar vagy sváb községekhez, illetve városokhoz csatolták. A telepesek fejenként öt és fél hektár földet kaptak a magyar mágnások birtokaiból, de a hatóságok egyéb jellegű, többszintű támogatását is élvezhették. Ezeknek a mesterséges módon létrehozott településeknek a lakói lényegében csak a rendszerváltás után kezdtek nyitni a környék „őslakói” irányába. Ezekben a falvakban ugyanis 1989 előtt folyamatosan erősítették a nemzettudatot, akik évtizedeken át abban a tudatban éltek: egy tartalékos hadsereg tagjai, akiket bármikor mozgósíthatnak, ha jön a magyar veszedelem. „Ezek a falvak mindig kivételezett helyzetben voltak, közpénzen kaptak templomot, iskolát, kultúrházat, utakat – állapította meg Boros Ernő nagykárolyi újságíró. – Ma is érkeznek felcímkézett pénzek a megyétől, amelyeket a polgármesteri hivataloknak a telepes falvaknak kell továbbutalniuk, különben meg sem kapnák. ” Az állami hivataloknál is sűrűn szerepelt egyetlen alkalmazási kritériumként: kell ide egy „jó román ember”. A kilencvenes évek óta – az etnikai üldözöttek kárpótlását célzó törvényt kihasználva – a román telepesek jelentős összegeket kapnak olyan jogcímen, hogy 1940 és 1944 között Romániába száműzték őket – ahol amúgy szintén támogatásban részesültek. Az üldözötti státussal rendelkezők a havi 220 lejes járandóság mellett egyéb előnyöket is élveznek. Tény, hogy az 1925–26-ban betelepített románokat a magyar hatóságok 1940-ben felszólították, hogy költözzenek át Romániába. Lényegében békésen zajlott a kitelepítés. A háború után visszatértek, az államtól ingyen kaptak építőanyagot. A román hatóságok 1944-ben nem mulasztottak el revánsot venni: száz börvelyi férfit hurcoltak el hat hónapra a barcaföldvári haláltáborba, közülük 12-en odavesztek. Az életben maradt meghurcoltaknak mindössze 7-8 lejes nyugdíjemelés járt. Jelen időre már csökkennek az etnikai ellentétek. Egy telepes faluból származó román fiatalember kijelentette: „Itt Románia van, beszéljen mindenki románul! Ki nem állhatom a magyarokat, mert évszázadokig kizsákmányolták és nyomorgatták az őseimet, és most is csak azon jár az eszük, hogy visszafoglalják Erdélyt. ” /Babos Krisztina: „Leszerelő” határvédők. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./