Hatodszor rendezték meg Homoródalmáson a napokban zárult hagyomány- és értékmegőrző tábort. A kéthetes program alatt a környékbeli mesteremberek és tanárok osztották meg tudásukat a gyerekekkel. Közel száz gyerek vett részt a Rika Kistérség Egyesület, a Merke Ifjúsági és Kulturális Egyesület, valamint a helyi általános iskola szervezte táborban. /Tóth Adél: Homoród menti hagyományőrzés. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

A székelyudvarhelyi Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztárának műkedvelői nemrég részt vettek az anyaországi Nagymaroson megrendezett Dunakanyar Nemzetközi Nyugdíjas Klubok Találkozóján. Az udvarhelyi csoport a vidék népdalaiból, népviseletéből adott ízelítőt. Olyannyira jól szerepeltek, hogy újabb fellépésre hívták őket. /Fekete B. Zoltán: A hagyományőrzés jegyében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 13./

Több mint egy év után újra Székelyudvarhelyen lépett fel Földes László, ismertebb nevén Hobó, aki most az ötödik Székelyudvarhelyi Ünnepi Játékok keretében József Attila-verset adott elő. /Sz. Cs. E.: Hobo József Attila-estje a Művelődési Házban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 13./

Szatmárnémetiben a Pedagógusok Házának két kiadványa az „Ismerjük meg Szatmárnémeti kisebbségi kultúrájának jeleseit” és „A szatmárnémeti közoktatás jeles könyve” címeket viselik. Az ötletet Szász Piroska programvezető, a Pedagógusok Házának igazgatója adta, aki a Pro Studium Alapítvány titkára is. A kötet anyagát összegyűjtötte és szerkesztette Sándor Erzsébet magyar szakos tanár, a Pro Studium Alapítvány elnöke és Varga Imola, a Pedagógusok Házának informatikusa. A másik kötet a Szatmárnémetiben működő közoktatási intézmények szervezéséről és felépítéséről szól. /Farkas Orsolya: Mindenki számára elérhető könyvek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 13./

A Budapesten tervezett második román-magyar együttes kormányülésen a román kormány olyan együttműködési megállapodás aláírását reméli, amely az észak-erdélyi autópályának a magyarországi úthálózathoz való csatolásáról szól – jelentette be július 13-án Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. A kormányfő a Kolozsvár melletti Tordaszentlászlón tett rövid látogatást, megszemlélte az észak-erdélyi autópályát kivitelező amerikai Bechtel cég építőtelepét. A munkálatok folytatását nemrég kezdték el, így jelenleg az építőtelepen nincs sok változás Tariceanu elődje, Adrian Nastase 2004-es látogatásához képest. Tariceanu emlékeztetett: azért látogatott el a Bechtel építőtelepére, mert az általa vezetett kabinet az elsőbbséget élvező területek közé sorolta a romániai infrastruktúra fejlesztését. /B. T.: Kormányfői látogatás az észak-erdélyi autópályánál. Megállapodást akar Tariceanu Budapesttel. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Greenpeace aktivisták – köztük több magyar – tüntettek július 13-án Bukarestben a Környezetvédelmi Minisztérium előtt a verespataki aranybánya engedélyezési folyamatának leállításáért. A demonstráció oka az, hogy kanadai vállalat által újonnan beadott területrendezési engedély teljesen más beruházási szándékot mutat, mint amit az engedélyezési folyamat elkezdésekor a vállalat beadott. Az engedély említést sem tesz a nagybányainál tízszer nagyobb, 600 hektár kiterjedésű zagytározóról és annak 185 méter magas gátjáról. /Verespatak: Greenpeace-demonstráció Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

A székelyföldi RMDSZ-es polgármesterek és az RMDSZ vezető-testülete közötti találkozót szerveznek ősszel – jelentette Markó Béla RMDSZ-elnök. „Székelyföldön az autonómia napi téma és a polgármesterek azt gondolják, hogy ebben a kérdésben az RMDSZ-nek minél jobban kellene kommunikálnia közösségével” – mondta Markó Béla. „A témával foglalkozó népgyűléseken tapasztalható egyfajta demagógia, és mindannyian tudjuk, hogy az autonómia népgyűlésekkel nem megvalósítható” – szögezte le. /G. G.: Polgármester-találkozó a Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

A statisztikai intézet becslése szerint az év elején Romániának 21,6 millió lakosa volt. Ez nem népszámlálási adat, másodlagos források, részadatok alapján állt össze. Ha állandó lakosokról beszélnek, akkor a tartósan külföldön dolgozókat nem is érdemes hozzászámolni a huszonegy és fél millióhoz. Márpedig Magyarországtól Spanyolországig elég sok román állampolgár keresi a boldogulását külföldön, tehát a Romániában tartózkodók húszmilliónyian sem lehetnek. Számarányát tekintve viszonylag stabilnak mondható a magyar népesség, az ország lakosainak 6,6 százaléka magyar, szemben a négy évvel korábbi 6,7 százalékkal. Az ország lakosságának a száma az utóbbi közel másfél évtizedben csökkenő tendenciát mutat (1992-ben 22,8 milliónyi, 2002-ben már csak 21,7 millió állampolgár, ez a szám fogyott 2006-ra további százezerrel), a magyar nemzetiségűek esetében az 1992-es 1,6 millió 2002-re 1,44 millióra apadt, 2006-ban még mindig 1,43 milliónyi a lélekszám, ez akár óvatos optimizmusra is okot ad. /Szűcs László: Mínusz tízezer. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Azon vesszük észre magunkat, hogy néhány év elteltével kiürülnek falvaink, bezárnak iskoláink, omladoznak a templomaink, és lassan az sincs, akinek köszönni az utcán: kicserélődött a környezetünk, idegenné vált, lakásnyira zsugorodott az otthonunk. Két-három emberöltőnyi időről van szó, írta Demeter J. Ildikó. A legfrissebb statisztika 1,4 millió magyarról tud. A kilencvenes évek elején 1,7 millió volt a hivatalos adat, aminél mindig kicsit többet kellett számítani a valós képhez. Az 1922-es hivatalos adatok szerint Románia lakosságának 26 százaléka tartozott valamilyen kisebbséghez – megbízható történészek szerint azonban ennél is nagyobb, mintegy egyharmados, azaz bő 30 százalékos arányban éltek itt magyar, német, zsidó, rutén, ukrán, orosz, bolgár, cigány és egyéb nemzetiségűek. És ekkor a már korábban idecsatolt Dobrudzsa román ajkú lakossága az 1880-as 28 százalékhoz képest 65-re nőtt! (Ma pedig meghaladja a 91 százalékot.) A magyarság arányát a húszas évek Romániájában – tehát az impériumváltás miatt elmenekültek több százezres érvágása után – még 10 százalék fölöttre becsülték: 85 év alatt ez 6,6-ra csökkent. A nagyobb erdélyi városokat már elveszítettük: Temesvár a harmincas, Brassó az ötvenes években volt nagyjából azonos mértékben (30–30 százalékban) magyarok, románok és német ajkúak által lakott (ma egyikben sem érik el a 10 százalékot). Kolozsváron a tízes évek 80 százalékáról mára 20 alá csökkent a magyarság aránya, Marosvásárhely vékony magyar többsége a legutóbbi helyhatósági választásokon bizonyult kevésnek. Hogy a valamikori színmagyar, ma negyedrészt román Sepsiszentgyörgyről most ne is beszéljünk. A harmincas években még közel 800 000 lelket számláló szász és sváb közösség (akkori hivatalos adatok szerint 4,6 százalék) mára hatvanezresre apadt, s 0,3 százalékot tesz ki; a 650 000-es rutén és ukrán (3,6%), az 520 000-es zsidóság (2,9%), a 450 000-es orosz (2,5%) és 365 000-es bolgár (2%) lakosság pedig mára összesen 1,1 százalékra olvadt. /Demeter J. Ildikó: A kisebbségek jobban fogynak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Június 13-án Marosvásárhelyen a tanács ülésén dr. Benedek István ezúttal magyarul szólt. Elmondta, a 215-ös közigazgatási törvény értelmében azokban a helységekben, ahol a lakosság több mint 20 %-a kisebbségi, a tanácsülésen joguk van az anyanyelv használatára. A tanács RMDSZ-frakciója nem élt vissza ezzel a jogával, bár anyanyelvükön jobban tudnak érvelni, s az is igaz, hogy több román tanácsos ért magyarul. Frunda György szenátor előzőleg tett javaslatát minősíthetetlen szavakkal illette Dorin Florea polgármester, szerinte „illetlenség” lenne, ha a magyar tanácsosok anyanyelvükön beszélnének, holott ennyi idő alatt a polgármesternek kellett volna megtanulnia magyarul – vélte a tanácsos. Benedek sajnálatát fejezte ki Dorin Florea ismételt kirohanásáért, mert ezáltal nemcsak a kisebbségieket sérti, hanem a város közhangulatát is rontja. Doru Opriscan független tanácsos Benedek István kétnyelvű felszólalását amolyan nyelvgyakorlatnak vélte, s arra kérte társait, amennyiben bevezetik azt, hogy magyar nyelven szólaljanak fel, akkor igényli, hogy szóról szóra fordítsák majd le a beszédet. Kolozsváry Zoltán ülésvezető azzal zárta le a vitát, hogy nem akar lemondani erről az előjogáról, de ő társai iránti tiszteletből használja gyűléseken a román nyelvet, minthogy ilyen tiszteletből illene a velünk együtt élőknek is ismerniük a mi anyanyelvünket. /(vajda): A tolmácsgéptől a bútorcseréig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Már csak Bukarestben kell összegyűjtenie a pártbejegyzéshez szükséges 700 aláírást a Magyar Polgári Szövetségnek, a törvény által előírt 18 megyében összesítették a támogatókat. – Bízom benne, néhány hét alatt sikerül összegyűjtenünk a törvény által kért 700 aláírás – – mondotta Szász Jenő elnök. Elképzelésük szerint a helyhatósági választásokon önálló jelöltek­kel indulna az MPP, versenypártként mérettetne meg az RMDSZ-szel szemben, az eredmények alapján pedig tárgyalóasztalhoz ülnének, és a parlamenti választások előtt közösen dolgoznának ki egy olyan formát, amely biztosítaná a parlamenti képviselet megőrzését. /Farkas Réka: Új párt, növekvő ellentétek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Másfél éve kezdte meg küzdelmét a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem visszaállításáért. A kis lépések politikája tizenöt esztendő alatt semmilyen előrelépéshez nem vezetett, ezért érezték fontosnak néhányan – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakosztályából, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói közül, a diák- és ifjúsági szervezetekből –, hogy újra fel kell vállalniuk a kezdeményezést. Július 10-én a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete Wass Albert-díjjal tüntette ki a BKB három vezetőjét: Bodó Barna elnököt, Kovács Lehel alelnököt és Hantz Pétert, a szervezet szóvivőjét. Az ünnepélyes díjátadás alkalom volt egy lakossági fórumra is. Az egyetem a jövőt jelenti, olyan típusú oktatást, amely nélkül elképzelhetetlen egy polgáriasult közösség – mondta Bodó Barna. 1990 januárja óta napirenden van a Bolyai Egyetem újraindítása. ,,Jó néhány évnek kellett eltelnie, amíg az egyetem kérdése megint megfelelő hangsúllyal, erővel, nyomatékkal napirendre kerülhetett” – fogalmazott Bodó Barna, aki öt pontban vázolta, mi változott, amióta fiatal kollégái, Hantz Péter és Kovács Lehel létrehívták a BKB-t. Azóta a magyar egyetem ügye folyamatosan jelen van a közéletben, már nem egy szűk elit, nem a romániai magyarság kérdése, hanem a demokratizálásé. Eredménynek könyvelhető el, hogy a BKB lépéselőnyt szerzett, ők tematizálják a folyamatot, a hivatalosságok pedig válaszolni kényszerülnek. Tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel vállal­ták a konfrontációt, és hiszik, hogy az ügy eredményes képviselete érdekében a demokrácia által megengedett minden eszközt ki kell használniuk – mondotta Bodó Barna. Kiemelte: megkezdődött a párbeszéd. Elérték, hogy a román média egy szelete ma már pontosan érti, mit akarnak. A BKB vitte ki az európai politikai színpadra a Bolyai Egyetem ügyét, a legnagyobb belpolitikai eredmény pedig az, hogy márciusban az egyetemmel kapcsolatban sikerült egy lapra gyűjteniük két olyan aláírást (Markó és Tőkés), amely az elmúlt években nem szerepelt együtt.   Kovács Lehel a BKB eddigi tevékenységét vázolta. A tavaly januárban megalakult szervezet elsőként egy európai kisebbségi felsőoktatási konferencia szervezését vállalta. Ez pénzhiány miatt csak virtuálisan jöhetett létre, de a világhálón lebonyolított beszélgetések egy európai kisebbségi egyetemi charta létrehozásának alapjául szolgálnak. A konferencia kimondta: európai szinten az erdélyi és a felvidéki magyar oktatás van a legrosszabb helyzetben. 2005 júniusában kezdték meg a Bolyai-esték szervezését. Tavaly szeptemberben döntöttek arról, hogy nemzetközi színre viszik a magyar egyetem ügyét. Brüsszelbe, Strasbourgba, az EU különböző szerveihez juttatták el a dokumentációt, ismer­tették a valós helyzetet, a hiányosságokat. Bemu­tatták, hogy mit jelent a magyar egyetem hiánya, kiemelték a csángómagyar oktatás hiányosságait is. 2005 októberében négy erdélyi városban szerveztek tüntetést a Bolyai Egyetemért, novemberben elkezdték a tanárok körében az aláírásgyűjtést, a 179 oktatóból 149 egyértelműen támogatta három önálló magyar kar létrehozatalát. Decemberben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak a magyar gyerekek román tanításának ügyében, több hónapos halogatás után nemrég kaptak választ, amely leszögezi, sérül az esélyegyenlőség, és felszólítja a minisztériumot külön tanrend kidolgozására. Aláírásgyűjtést kezdtek, 83 nagynevű tudós és 11 Nobel-díjas csatlakozott ügyükhöz, februárban a polgármesterek és a történelmi egyházak vezetői fordultak beadvánnyal az egyetem szenátusához, és kérték a három önálló magyar kar létrehozását. Márciusban ültek össze a BBTE magyar oktatói, kiderült, közösségük megosztott: van, akit megfélemlítettek, s azért nem vállalja fel az önállósodás ügyét, mások személyes érdekből ellenzik. Szintén márciusban szerveztek egy fórumot a protestáns teológián, amelyen civil szervezetek, az RMDSZ, a magyar oktatók és a minisztérium képviselői fogalmaztak meg közös állásfoglalást. Áprilisban Bukarestben román értelmiségi találkozót tartottak, májusban imaláncot szerveztek, és megkezdték az idén októberre tervezett II. kisebbségi felsőoktatási konferencia előkészítését. Júniusban az egyetem etikai bizottsága elé idézték a BKB vezetőit, azzal vádolják őket, hogy ártottak az egyetem hírnevének. Hantz Péter terveik kitért a magyar diákok román oktatásának megváltoztatása érdekében kidolgozott stratégiájukra. Újabb beadvánnyal fordulnak a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérik, egyértelműen mondják ki: a helyzet diszkriminatív. Alkotmánybírósági határozatot is kérnek, s ha ez azt mondja ki, hogy a kisebbségi gyerekek román oktatása nem diszkriminatív, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. ,,Semmiképpen nem hagyjuk az ügyet elaludni” – szögezte le Hantz Péter. A magyar egyetem ügyében októberben újabb, több várost érintő tüntetést szerveznek. Hantz úgy véli, az EU-nak nem ügye a kisebbségi kérdés rendezése, de érdeke, hogy csend és nyuga­lom legyen a térségben. Nem állnak le a lobbitevékenységgel sem, az ENSZ-t, az EP-t, az Európai Biztonsági Tanácsot szándékoznak megkeresni. /Farkas Réka: Hosszú küzdelem lesz, de meg kell harcolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Kara az összesített eredményeket ismertette. A román–angol szakon korábban eredményesen lezárult államvizsgákat egészítik ki a többi szakon elért eredmények is. Az államvizsga mutatói a következők: a román–angol szakon 95,83%-os, az agrár és élelmiszeripari gazdaság szakon 75%-os, a könyvelés és gazdálkodási informatika szakon 91,18%-os, míg az általános közgazdaság szakon 91,30%-os a sikeres államvizsgázók aránya. Bakacsi Gyula dékán pozitív példaként említette Józon Mónika doktorandusz tevékenységét, aki három nemzetközi kutatómunkában vesz részt. /(Antal Ildikó): Eredményes államvizsgák. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./

Nyolc helyszínen összesen harminckét tanfolyamot szervez idén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége a Bolyai Nyári Akadémia keretében. Az első tanfolyamok – az óvónőké és a tanítóké, valamint a római katolikus vallástanároké már lezajlottak. Idén 1200 jelentkezőből kellett kiválasztani azt a 725 főt, akik részt vehetnek a tanfolyamokon. Vajdaságból 55, Felvidékről 69 pedagógus jelentkezését fogadták el. Kárpátaljáról a magas vízumköltségek miatt idén sem jöhetett senki. A szervezők 147 előadót várnak. Új helyszínt jelent Kolozsvár, ahol magyartanárok számára tartják az anyanyelvápolók tanfolyamát. A földrajztanárok idén Nagybányán találkoznak, a magyar nyelv fakultatív oktatását végzők számára pedig Temesváron szerveznek tanfolyamot. Szintén újdonság a népzene és néptánc tanfolyam, amelyet az RMPSZ a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttessel közösen szervez. A Bolyai Nyári Akadémia – a más szülőföldi továbbképzőktől eltérően – kapott támogatást Budapesttől, az Oktatási Minisztériumtól. A keret ismét szűkült: míg tavaly 18 millió forintból gazdálkodhattak, idén csak 15,3 millió jutott erre a célra. A hallgatókat az útiköltségen kívül 30 lejes hozzájárulás is terheli. kevés pénz miatt a rendezvényt fogadó iskolák, intézmények jövedelemre nem számíthatnak, önköltségi áron adnak szállást és kosztot a résztvevőknek. Az eddigi évekhez hasonlóan a román Kisebbségi Minisztérium Interetnikus Kapcsolatok Hivatala is támogatja a továbbképzőt, azonban a kért 500 millió lejből csak 200 milliót biztosítanak. Ez a tavalyelőtti összegnek felel meg. /Takács Éva: Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./

A jövő tanévtől kezdve, Franciaországban és Németországban közös tankönyvből tanítják a történelmet. A tankönyvet országonként öt-öt történészből álló bizottság készítette, s a második világháború utáni korszakot tárgyalja. Habár a legkevésbé kényes korszakról van szó, mégsem volt könnyű közös nevezőre jutni. A kommunizmus megítélésében fordítottak az álláspontok: a baloldali szemlélettel átitatott franciák elnézőbbek, a németek viszont országuk kettéosztása, illetve a kelet-európai német kisebbségek sorsa alapján jóval szigorúbbak. /Chirmiciu András: Tankönyv. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Feszültségeket gerjeszt a moldvai csángómagyar közösségben a Pusztinán felépített közösségi ház. Az impozáns ingatlant a magyar állam támogatásával építették, és noha már június másodikán ott tartották a csángókonferencia rendezvényeit, hivatalosan még nem avatták fel. Nyisztor Tinka néprajzkutató, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke jelezte, megpályázza az intézményvezetői tisztséget. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége viszont az építkezés idején kulcsszerepbe került Nyisztor Demetert bízná meg az intézmény vezetésével. A létesítmény építését finanszírozó Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyelőre salamoni döntést hozott: Karda Emesét, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatóját kérte fel a működtetési terv elkészítésére. A ház felépítésében a Teleki László Alapítvány játszott kulcsszerepet. Az MCSMSZ Nyisztor Demeterre bízná az intézményvezetést. „Ő a legaktívabb emberünk Pusztinán, és meggyőződésem, hogy az adminisztratív feladatokat is jobban el tudná látni, mint Tinka – érvelt Róka Szilvia a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke. Nyisztor Tinka egyébként az MCSMSZ-nek is vezetőségi tagja, de a bákóiak nehezményezik, hogy ritkán vesz részt a gyűléseiken, sokat tartózkodik Magyarországon. Távolléte egyébként jórészt a doktori vizsgákkal áll összefüggésben. Ha jövő év szeptemberéig sikerül a budapesti akadémiai bizottság előtt megvédenie dolgozatát, ő lehet az első csángó csúcsértelmiségi. Pályája abban is különbözik a külföldön tanult társaiétól, hogy visszatért szülőfalujába. A megkérdezettek kerülik, hogy Nyisztor Tinka pénzügyeiről nyilatkozzanak. A Krónika azonban megtudta, többek között az szól a Szent István Egyesület elnökének intézményvezetői kinevezése ellen, hogy pert vesztett a NKÖM-mel szemben. A minisztérium nem fogadta el egy évekkel ezelőtt megpályázott támogatás elszámolását, és a két évvel ezelőtt kimondott bírósági ítélet szerint immár nemcsak a 350 ezer forintos támogatási összeget, hanem annak kamatait, és a perköltséget is, összesen egymillió forintot követel a pusztinai egyesületvezetőtől. Nyisztor Tinka „jóakaróinak” tulajdonítja az ügyet, és azt sem zárja ki, hogy annak politikai háttere van. Feszült a viszony közötte és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma csángóreferense, a szintén pusztinai származású Szőcs Anna között. /Gazda Árpád: Ki üljön az igazgatói székbe? = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Pártállásra való tekintet nélkül hangoztatják román politikusok, hogy a nemzetiségi kérdés mintaszerűen megoldott, ugyanakkor minden lehetséges eszközzel akadályozzák a kisebbségi törvény elfogadását. Dühödten visszautasítják azt a szerény javaslatot, hogy a Székelyföldön a román mellett a magyart is tekintsék hivatalos nyelvnek. A valódi okok keresése helyett magyarellenes kirohanásra használják azt a tényt, hogy a falusi iskolák végzősei nem tudnak jól románul. Az egyik hangadó egyenesen azt állítja, hogy a magyar iskolákban egyáltalán nem tanítják a román nyelvet. A Hargita megyei román lap szerint senki soha nem ellenőrizte, miként tanítják a románt a magyar tannyelvű iskolákban. A Hargita Népe reméli, hogy a tanfelügyelőség, a román szakfelügyelő válaszolni fog erre a valótlanságra. /Borbély László: Önhibáján kívül… = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./

A Beszterce-Naszód megyei hatóságok ismét felkérték az ország lakosságát, segítsenek a felsőilosvai árvízkárosultakon, mivel elfogyott az élelmiszer- és az ivóvíztartalék. A polgármester elégedetlen, mert a katonaság elvitte a lakosságot ellátó ivóvíztartályt, s így az emberek csak a hegyekben lévő forrásokból láthatják el magukat ivóvízzel. /Napzárta. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Az elköltöztetésre váró, s a Szatmár Megyei Kórházhoz tartozó pszichiátriai osztály ügyében az utóbbi hónapokban semmi előrelépés nem történt. A betegek embertelen körülmények között tengődnek: elegendő ágy hiányában nem ritka, hogy ketten–hárman fekszenek egy fekvőhelyen. /Bodnár Gyöngyi: Ketten–hárman egy kórházi ágyban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 14./

A Kovászna megyei tanfelügyelőség döntése alapján az önkormányzat meghozta az első sepsiszentgyörgyi iskolabezárási határozatát: ősztől nem működik a szemerjai Kiss Árpád Általános Iskola. A döntést a megcsappant tanulólétszám indokolja, az idei tanévet mindössze 82 diákkal zárta az intézmény – közülük egy egész osztálynyit, a Waldorf-tagozatosokat a Váradi József Általános Iskola veszi át, a többiek ott tanulnak tovább, ahová szüleik elhelyezik őket. /Megszűnt a szemerjai iskola. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Huszonkilenc éve létezik Nagykárolyban a Collegium régizene–együttes, amely fennállása óta közel 500 koncertet adott itthon és külföldön egyaránt. Az együttesnek nincs kialakult állandó tagsága, gyakorlatilag három alaptag alkotja, Enyedi Ildikó, Vezér János és az együttesvezető, Deák Endre. Deák Endre elmondta, hogy a múlt hónapban léptek fel Segesváron, a Német Demokrata Fórum által szervezett Német Kulturális Napok ünnepségén. Néhány napja pedig Nyírbátoron szerepeltek. Nem kaptak viszont meghívást a csíkszeredai régizene-fesztiválra. /(ra): A nagykárolyi Collegium régizene–együttes. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 14./

A Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn július 12-én kezdődött az V. Székelyföldi Rockmaraton. Változatos koncertkínálat várja látogatókat. Hazai és magyarországi együttesek lépnek föl. /Szász Emese: Rockmaraton a Szejkefürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./

A nyolcadik Székelyföldi Fürdőkaláka tíz napjának közösségi munkája szép eredményekkel büszkélkedhet. A lázárfalvi Alsó Malom utcai leendő tánctanoda vizenyős térségeire alig lehet ráismerni: a kalákások vízrendezési és tájépítészeti munkálatai során a tanya nevesített Hordófürdővel, Fűzmáriával, Emese-forrással és -árokkal gazdagodott. A Fűzanya fűzágakkal övezett, kitisztított forrást szakrális helynek szánták a tájépítész kalákás fiatalok. Elkészült a gyerekeknek szánt Hordófürdő. Kevésbé látványos, de hatalmas munka eredménye, hogy sikerült megállítaniuk a csuszamló oldalt, nagy mennyiségű föld és szálfák segítségével. A munkálatba bekapcsolódó Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes több tagja is. /Antal Ildikó: Fűzanya vigyázza a lázárfalvi Malom-tanyát. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./

Egy héten át tartott Jobbágytelkén a Folk Center Alapítvány által szervezett VIII. marosszéki népzene- és néptánctábor. – Amikor az első táborokat szerveztük, akadt a faluban, aki rosszallóan nézte az ide csődülő városiakat, de ma már megszokottá vált, s még a határon túlról is idejönnek vendégek, hogy egy egy kis időre jobbágytelkiek legyenek – mondta Ferenc Zsolt és Puskás Attila, a Folk Center Alapítvány két elnöke, akik a főszervezők. Minden évben közel 200-an látogatják meg Jobbágytelkét. A talpalávalót a péterlaki prímások, a sepsiszentgyörgyi Háromszék együttes, az Öves és a Cinige együttes tagjai szolgáltatják. Sikó András népzenét is oktat, mások Kásler Magda énekóráit látogatják. A gyűjtőutakon rögzített videofelvételeket is megmutatták a táborlakóknak. Néprajzi előadások is elhangzottak: Szabó Éva a nyárádmenti népviseletről, Balázs Lajos a globalizáció és a népi kultúra hatásáról, Balássy Enikő a hiedelmekről értekezett. /Vajda György: Sebes, forgatós, csűrdöngölő. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Incze László maga sem vetett számot azzal, hogy ő lenne Felső-Háromszék szellemi céhes mestere, holott nagy szerepe van abban, hogy a hajdan ,,Vargavárosként” emlegetett, múltjára büszke székely települést, Kézdivásárhelyt a maiak az ő tevékenységét elismerve nevezik Céhes Városnak. Nemrég a megyei tanács Háromszék legmagasabb közösségépítő díjával tüntette ki. Incze László történész-muzeológus 1928-ban született Baróton, a Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakán végzett 1952-ben. Előbb Mezőbándon, majd Kézdivásárhelyen tanított történelmet. Annak idején Sylvester Lajos kérte fel 1970-ben Incze Lászlót a kézdivásárhelyi céhtörténeti kiállítás megszervezésére és vezetésére (1970–1972), majd a kézdi­vásárhelyi Céhtörténeti Múzeum két évtizedet is meghaladó irányítására. Incze László múzeumigazgatóként rendkívüli értékű szervező és tudományos munkát végzett. Múzeumi anyaggyűjtése Felső-Háromszék egészét felölelte.  Fontos szerepe volt abban, hogy a Nagyváradról hazahozott Gábor Áron-szobor Kézdi­vásárhely főterére került. Amikor Zsuzsi és Andris babát, a magyarság legteljesebb miniatürizált népviseleti gyűjteményét a sepsiszentgyörgyi megyei múzeumból is száműzték, előbb múzeumi kiállításon biztosított menedéket és nyilvánosságot, majd amikor az erdélyi magyar népviselet már kiállításon is szúrta a hatalom képviselőinek szemét, Incze László és társai úgy ,,raktározták” el és mentették meg ezt a pótolhatatlan kincset, hogy az arra érdemesnek minősített múzeumlátogatók titokban megtekinthessék. Incze László a diktatúra éveiben is emlékezetes, az intézmény kereteit szétfeszítő közművelődési rendezvényeket szervezett. A múzeumi évfordulók, az általa szerkesztett kiadványok, tanulmányok a hamis alapozású felnőttképzés ellensúlyaként jelentkeztek. Az 1989-es fordulat után a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kézdivásárhelyi vezetője lett, majd megyei meg országos beleszólású, a társadalmi sodrást meghatározó személyiség szerepét kellett betöltenie. /Sylvester Lajos: Háromszék szellemi céhmestere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Örömöt szerezni az embereknek, ez Hajdu Géza színművész életfilozófiája. Amikor fiatal színészként a kispadon ült, Körösi P. József megalakította a Kortárs Színpadot, amely mára már legendává avanzsált. A szabadság szigete volt a legsötétebb években. Hajdu Géza rendezett, játszott, és mindenese volt ennek a szellemi közösségnek. Aztán egyre másra jöttek a főszerepek. Hajdú bizonyíthatta: valódi művész. Díjakat is kapott: a Magyar Köztársaság Aranykeresztje, EMKE-díj, Kisvárdán Életműdíj. A színház határozza meg a Hajdu család életét. Felesége, Nusi, súgó. Fiúk mégsem lett színész. Kutatóvegyész Debrecenben. /Simon Judit: A boldog komédiás, akinek a színésznők tönkretették az életét. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

A tudomány az egyik legfontosabb része a kultúrának – vallja Toró Tibor temesvári atomfizikus, aki július 16-án tölti be 75. életévét. Előadásai nemcsak fizikáról szólnak: a matematikától és a filozófiától a költészetig, Bolyai Jánostól Babits Mihályig és József Attiláig mindenről esik szó bennük. Toró Tibor a kultúra egységét vallja. Foglalkoztatja József Attila transznegatívum-elmélete is. Életpályáját az iskolával való kapcsolata határozta meg. Édesanyja Énlakán volt tanítónő. Székelyudvarhelyen volt egy híres matematika-fizika tanára, Mátéffy Béla, aki csillagászt akart faragni belőle. Amikor befejezte az egyetemet Temesváron Toró Tibor, Marx György volt a neutrinó-fizika egyik kezdeményezője, az általa szerkesztett Fizikai Szemlében közölt cikkekből ismerte meg a neutrinót. Amikor ezzel kezdett foglalkozni, három könyv jelent meg a világon a neutrinóról. A negyediket ő írta „A neutrinó és a szerepe a fizikában, a csillagászatban és a kozmológiában” címmel. Öröm számára, hogy részt vehetett egy tudományág létrejöttében. A professzor jelenleg a tanárok posztgraduális továbbképzését célzó, csíkszeredai Bolyai Nyári Akadémia tiszteletbeli elnöke, a fizikai témájú előadások szervezésével már tíz éve foglalkozik. Bolyai János megfogalmazta a fizika geometrizálásának a gondolatát, Einstein előtt szinte nyolcvan évvel. Erről a témáról Toró Tibor monográfiát ír. /Pataki Zoltán: A részecske vonzásában. Beszélgetés a 75 éves Toró Tibor professzorral. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Július 13-án a Házsongrádi temetőben végső nyugalomra helyezték a balesetben elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét. A koporsójánál lerótták kegyeletüket a nagyobb erdélyi magyar napilapok főszerkesztői, újságíró kollégái, politikusok, egyházi és civil társadalmi vezetők és az olvasók. A gyászszertartást Bibza István református esperes vezette. A szerkesztőség nevében az elhunytat Tibori Szabó Zoltán búcsúztatta, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete képviseletében Makkay József, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője mondott emlékbeszédet. /Gyászunk órái. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ A húszéves érettségi találkozót Balló Áron szervezte a legnagyobb lelkesedéssel. Minden előkerülő osztálytárshoz volt üzenete, minden beérkező üzenetre volt válasza. Az osztályfőnöki órán pedig szinte minden hiányzó osztálytárs életének alakulásáról ő tudott beszámolni. Mindenki számára biztos volt, hogy öt év múlva is, tíz év múlva is, szervezni fog fantasztikus osztálytalálkozókat. Tudták, hogy Áronra lehet számítani. Áron tüneményesen fiatalos maradt, és annyi cselekvő energia volt benne, mint egy érettségizőben. /Farkas Emőd: Áron emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Száz évvel ezelőtti arculatát nyerheti vissza Székelyvécke. A Maros megyei kistelepülés ingatlanjainak megújulásától a környékbeli faluturizmus fellendülését is várják, ami a mindössze 862 lelket számláló falunak a jövőt jelentheti. Magyarországi családok parasztházak felvásárlásába és újjávarázslásába kezdtek a községközpontban. Az összeomlásra ítélt, elhagyatott, 100 vagy akár 150 éves épületek alig néhány hónap leforgása alatt új, mégis hagyományos arculatot kapnak. A falubeliek hálával emlegetik Birtalan Ákos nevét, aki a Ciorbea-kabinetben kilobbizta a Gyulakutától Vécke irányába haladó út első 800 méterének leaszfaltozását. /Szucher Ervin: Élő skanzenhez hasonlító székely falu. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Lelkész, presbiterek, egyháztagok, konzul, erdélyi és magyarországi vállalkozók – valamennyien munkaruhában. Ez a kép fogadta a Kolozs megyei Magyarvistára látogatókat: a helyi református egyházközség hozzáfogott visszakapott kántori lakának felújításához. A ma még romos állapotban levő volt kántori lakban létrehozandó Kalotavár Kulturális Központ alapkövét fogják letenni július végén. Ezzel a munkával kezdi a 820 fős gyülekezet az újraépítést. A teljes beruházást 72 millió forintra becsülik, a terveket Makovecz Imre erdélyi tanítványa, Müller Csaba készítette el. A magyarvistai gyülekezet az elmúlt évi falunapot megelőzően tatarozta visszakapott hajdani felekezeti iskoláját, amelyben az úgynevezett kicsikultúrt újra felavatták. /Benkő Levente: Kalotaszeg várát építik a reformátusok a Kolozs megyei Magyarvistán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./