Cuza fejedelemnek egy dicstelen palotaforradalom után le kellett mondania 1866. február 28-án, a parlament hirtelen elhatározással idegen uralkodó után nézett. A Hohenzollern-Sigmaringen család huszonhét éves hercegére, Károlyra esett a választás. Az akkor lovassági ezredparancsnok jelölt örömmel fogadta a váratlan megtiszteltetést, május 10-én megérkezett Bukarestbe. „Mikor e szent földre léptem, románná váltam” – jelentette ki parlamenti beszédében, és ettől kezdve tizenöt éven át hercegi rangban uralkodott, majd az 1881. május 10-i koronázás után román király volt 1914-ben bekövetkezett haláláig. Május 10. tehát ennek a két eseménynek az emlékét őrzi, ezért volt a kommunista hatalomváltásig nemzeti ünnep, ezt követte augusztus 23., majd 1990-től december 1. Hetven év leforgása alatt tehát Romániának három nemzeti ünnepe volt. A jelek szerint december 1. évről évre devalválódik. Az Adevarul megírta, hogy rossz választás volt december 1-jét választani nemzeti ünnepnek, mert a magyarok számára egészen más jelentősége van, mint a románoknak. A művelődési tárca 2006-ot I. Károly évének nyilvánította azzal az indokkal, hogy május 10-én volt 140. éve a herceg bukaresti bevonulásának és 125 éve királlyá koronázásának. Újraéled a monarchiakultusz. Egyre gyakrabban javasolják: május 10. legyen ismét Románia nemzeti ünnepe. /Barabás István: Volt egyszer egy ünnep. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Május 14-én tartották a Kolozsvár-Hídelvi Református Egyházközség gyülekezeti napját. Az ünnepi istentiszteleten Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Dr. Börzsöny József szerencsi református lelkipásztor, sárospataki teológiai professzor mondott köszöntő beszédet, majd a Kolozsvár-Kerekdombi Református Egyházközség gyülekezetének kórusa lépett fel. Az istentisztelet után a felújított gyülekezeti otthonban Németh Júlia műkritikus megnyitotta Lőrincz Lehel szobor- és pasztellkiállítását. /Ö. I. B.: Ünnep a hídelvi egyházközségben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Székelyudvarhelyre érkeztek a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntesei, megvizsgálták a beteg vagy szűrővizsgálatra jelentkezett gyermekeket. Több mint száz gyermeket vizsgáltak meg, az orvosok között volt dr. Varga Péter Pál Amerikából Magyarországra visszatelepedett világhírű gerincsebész professzor, aki első alkalommal csatlakozott a gyermekmentők székelyföldi körútjához. A professzor elmondta, elvállalta két súlyos gerincdeformációban szenvedő gyermek műtétjét, akik olyan beavatkozásra szorulnak, amelyet Romániában nem végeznek. A Gyermekmentő Szolgálat évente két alkalommal szervez magyarországi orvosok önkéntes részvételével székelyföldi körutat. Dr. Edvi Péter, a Gyermekmentő Szolgálat alapító elnöke közölte, hogy székelyföldi útjukra összesen 42-en jöttek el, orvosok, orvostanhallgatók és a szolgálat munkatársai. Emellett számos programban vesznek részt, például Csíkban mentőállomás, tornatermek építését támogatják, idei útjuk végeztével pedig nem lesz olyan székelyföldi település, ahová ne jutottak volna el. Kezd beérni a székelyudvarhelyi Eszterlánc Alapítvány munkája – vélték Hajdó Jolán, az alapítvány elnöke, Bíró Edith, az alapítvány kuratóriumának tagja és Ivácsony Zsuzsa, az Eszterlánc Napközi igazgatója, náluk, a napköziben folyt a vizsgálat. /Kiss Edit: Itt jártak a Gyermekmentő Szolgálat orvosai. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 15./

Szokatlan előadást láthatott a székelyudvarhelyi közönség május 13-án a Művelődési Házban: a Maros megyei mozgássérültek egyesületének szervezésében a magyarországi Gördülő Tánccsoport mutatkozott be. A tánccsoport tagjai mindannyian kerekes székbe kényszerültek, többszörösen példaértékűek voltak. Olyan hatalmas jókedvvel és energiával mutatkoztak be, hogy a nézőközönség minden tagja részesült a páratlan fellépés hangulatából. /Cs. E.: Akaraterővel, gördülve. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 15./

Brassó megye után Kovászna megyében is azonosították a madárinfluenza H5-ös vírustörzsét. A kórra egy szitabodzai gazdaságban bukkantak. Az ország egész területén betiltották a szárnyasok szállítását, folyik az érintett baromfiállományok elpusztítása. Mintegy egymillió baromfit kell elpusztítani a bizonyítottan fertőzött, illetve a fertőzésgyanús farmok állományából. /Riadalmat okoz Erdélyben a madárinfluenza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

1995. június 22.: Románia benyújtja felvételi kérelmét. 1997. július 15.: a Bizottság megfogalmazza álláspontját. 2000. február 15.: megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások. 2002. december 13.: az EU Tanácsa 2007. január elsejét jelöli időpontnak. 2004. december 14.: befejeződnek a csatlakozási tárgyalások. 2005. április 13.: az EP rábólint a csatlakozási szerződésre. 2005. április 25.: aláírják a csatlakozási szerződést. 2006. május 16.: az Európai Bizottság megerősíti (vagy sem) a csatlakozás dátumát. /Románia integrációjának kronológiája. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Brüsszelben és Bukarestben aggódnak amiatt, hogy Románia képtelen felhasználni az európai uniós pénzeket. Az Euractiv szerint tavaly decemberben 266 millió eurót már elveszített az ország amiatt, hogy a pályázatokon elosztható pénzt nem tudták elkölteni. A legújabb adatok szerint az ország az EU-támogatásnak még a 40 százalékát is alig képes felhasználni. Sebastian Vladescu pénzügyminiszter figyelmeztetett: „van olyan borúlátó forgatókönyv”, amely szerint Brüsszel visszavonja a nagy infrastrukturális beruházásokra szánt PHARE-támogatást (több mint 100 millió eurót), s elhalaszthatják a PHARE 2006 folyósítási egyezmény aláírását is. /Ha sok van, az sem jó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

Hazugsággal vádolta Mihail Hardau tanügyminiszter Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt, szerinte a kormány még most sem utalta át az oktatási projektekre szánt pénzt. /Újabb tanügyi elégedetlenség. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Rendszeres Kárpát-medencei magyar vállalkozói fórumot javasolt május 15-én Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, aki az első ilyen jellegű szimpózium egyik védnökeként szólalt fel Bécsben, az Osztrák Gazdasági Kamara (WKÖ) épületében rendezett tanácskozáson. A Kaláka-Club, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége az Országgyűlés elnökét és Andreas Khol osztrák parlamenti elnököt kérte fel arra, hogy vállaljanak védnökséget az ausztriai, magyarországi, szlovákiai, romániai, szlovéniai, vajdasági, horvátországi és kárpátaljai magyar vállalkozók képviselőinek szervezett tanácskozáson. /Kárpát-medencei magyar vállalkozói fórum Bécsben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

A Bákó Megyei Ifjúsági Igazgatóság megfellebbezte Borbély Károlynak, az Országos Ifjúsági Hatóság (OIH) elnökének ama rendeletét, amellyel a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság ügykezelésébe helyezte át az Úz-völgyi diáktábort. A Bákó megyei illetékesek olyan térképekre hivatkozva fellebbeztek, amelyek szerint a tábor Bákó megye közigazgatási határán belül van. Az egykori magyar honvédségi laktanyákban kialakított tábort március 2-án utalták át rendeleti úton a Hargita megyei igazgatóság kezelésébe. Borbély elmondta, hogy a Belügyminisztérium véleményét kikérték, ahonnan írásban közölték, hogy az 1968/2-es törvény alapján az Úz-völgyi tábor Hargita megye közigazgatási határán belül van. Borboly Csaba a hét végén Borbély Károllyal, az OIH elnökével is tárgyalt az ügyben, aki ígéretet tett arra, hogy még a héten személyesen folytat megbeszélést a Bákó megyei igazgatóval a tábor ügyéről. /Daczó Dénes: Megyeközti határvita a diáktábor kapcsán. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Az Új Magyar Szó a szociál-liberális magyar vezetés mellett állt ki, nem igaz, hogy a szocialisták rárontott volna a nemzetre. Lokodi Imre, a lap munkatársa kiemelte Bozóki András minisztert. A miniszter nem látogatott Erdélybe, de az újságíró megmagyarázta: „nem biztos, hogy a sorozatos kopjafa- és emléktábla-avatás felérne a Bozóki-kultúrminőséghez”. A kulturális támogatáspolitikából a miniszter nem vett el jelentős összegeket a határon túli magyaroktól – írta Lododi. /Lokodi Imre: Bozóki jöhetne. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Súlyos következményei lesznek a határon túli magyarság számára a magyar kormány megszorító intézkedéseinek, mondta Kolozsváron könyvének bemutatóján Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke. Most tudta meg, hogy az Illyés Közalapítvány költségvetése idén további 270 millióval fog csökkenni.    Pomogáts Béla Magyarországról szólva rávilágított, hogy az ország gazdasági válságban van, és gyakorlatilag két táborra szakadt. Mostani állapotában nem képes pozitív végkifejletre, ez megbénítja külpolitikai cselekvését, és negatívan hat ki a határon túli magyarság boldogulási esélyeire.  A magyarországi gazdasági és szellemi válságról szólva, Pomogáts kitért több jeles intézmény megfeneklésére is. Az 56-os forradalom idején oly jelentős szerepet játszó Magyar Írószövetség mára elveszítette súlyát. Igaz ugyan, hogy 800 tagja van, de a legjelentősebb 200 magyar íróból legalább 120 már nem tagja a szövetségnek. Az írótársadalom, akárcsak a különböző szekértáborokhoz tartozó magyar értelmiség, atomizálódik. Hasonló válságról számolt be az Anyanyelvápolók Szövetségének háza tájáról is, amelynek elnökeként meg kellett tapasztalnia, hogy ha egy testület nem felel meg a politika elvárásainak, egyszerűen elzárják előle a pénzcsapot. Pomogáts Nyugat-Európával összevetve példátlannak tartja a politikának teljesen kiszolgáltatott magyar támogatási rendszert, amely immár az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületre jellemző.  Pomogáts a legnehezebbnek az Illyés Közalapítvány helyzetét mondta. Gazdasági tanácsadók az összes közalapítvány megszüntetését javasolták Gyurcsány Ferenc kormányfőnek. Noha ez nem történt meg, az IKA elnöke tragikusnak nevezte a tavaly még egymilliárd forint fölött rendelkező Illyés Alapítvány költségvetésének immár másodszori megnyirbálását: először 800 millióra csökkentették, most pedig, további 270 millió forintot vesznek el. Ez súlyos válságba sodorhat több határon túli magyar intézményt.    Az Illyés Közalapítvány pénzügyi megbénítása mögött Pomogáts a kormány azon szándékát sejti, hogy a határon túli magyarság támogatásában a kormánynak teljesen alárendelt Szülőföld Alap vegye át az irányítást. Pomogáts Béla szerint az Illyés Alapítvány jövője alighanem megpecsételődött. /Makkay József: A határon túli magyarok támogatásának megszüntetését javasolták Gyurcsánynak. Felére csökkent az Illyés alapítvány idei költségvetése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 16./

Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető elnöke a vele készült interjúban kifejtette: Az RMDSZ és az MKP politikája rokonítható: mindkettő etnikai alapon szerveződött parlamenti, kormányzási tényező. A kormányra lépéssel ugyanazokkal a kihívásokkal is szembenéznek: csökken a politikai cselekvési szabadság, erősödnek az ellenzéki mozgalmak. Tudatosítani kell, emelte ki Duray, hogy a Nyugat irányából a 90-es évek elején olyan koncepció érvényesült, elsősorban az akkori Csehszlovákia és Románia irányában, hogy a társadalmi béke megteremtése érdekében be kell vonni az ottani magyarok politikai szervezeteit a kormányzásba. Ismeretesek azok a tárgyalások, amelyek Romániában Neptunfürdőn zajlottak, illetve Szlovákiában is elkezdődtek valamivel később. A cél elsősorban az volt: úgy alakítani a helyzetet, hogy a pártok elfogadják a magyarokat kormányzó partnernek. Ez Romániában '96-ban történt meg, Szlovákiában pedig '98-ban. A helyzet önmagában még ekkor sem érett meg erre, de nemzetközi törekvés irányult arra, hogy ez bekövetkezzék. Azonban a kormányban való szereplés ezeknek a pártoknak az ellenőrzését is jelenti. Ezért alakult ki az a feszültség, ami az RMDSZ és az ellenzéke között van, és ez a folyamat Szlovákiában is elkezdődött. 1995-ben Durayval egy titkosrendőr közölte, bármikor el tudja intézni, hogy a szlovákiai magyarság tízezrei tiltakozó nyilatkozatot írjanak alá ellene. Nem tették meg, de ha nagyon kell, megteszik. /Krebsz János: A hangadó emberek felelőssége. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Kötő József politikai államtitkár és Matekovics Mihály, az Oktatásügyi Minisztérium kisebbségügyi főosztályának vezetője a megyei tanfelügyelőségek vezetőivel, képviselőivel találkozott nemrégiben Marosvásárhelyen. Évente legalább kétszer találkoznak a megyékben dolgozó magyar oktatásért felelős kollégákkal. Két megyében van magyar főtanfelügyelő, tízben főtanfelügyelő-helyettes és három megyében olyan tanfelügyelő, aki a kisebbségi oktatás kérdéséért felel. Fontosak ezek a munkamegbeszélések. Az új törvény tervezetébe megpróbálták bevinni, hogy csak a román nyelvet és irodalmat tanítsák román nyelven, hogy a román nyelv oktatásának sajátos kisebbségi tantervei lehessenek. /Bodolai Gyöngyi: Készül az új tanügyi törvény. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

A hét végén tartotta az EME Zilah és vidéke fiókszervezete immár szokásos évi ülésszakát. Szilágyság kutatása volt a központi téma. Ezúttal az iskola és a pedagógusok jelentették az előadások súlypontját. Bocskai István halálának négyszázadik évfordulója alkalmával dr. Egyed Ákos a fejedelemválasztásról értekezett. Kultúránk, történelmünk európai jelentőségét dr. Domhányi András tudományos kutató körvonalazta, majd következtek a helyi előadók. Lakóné Hegyi Éva tanulmányában vázolta a Szilágy megyei peregrinusok – külföldön tanult diákok – életét. A nagy tanár elődökre emlékezett Kovács Kuruc János, a méltatlanul elfeledett Borbély Sámuelre pedig Fejér László, a Hepehupa szerkesztője. Jojkits Attila és B. Simon György a szilágysomlyói illetve a szilágynagyfalui oktatás történetét vázolta. Végül Szabó István helyettes főtanfelügyelő a megye magyar oktatásának helyzetéről szolgáltatott adatokat. A magyar nyolcadikosok 82%-a tovább tanulhat a jelenlegi oktatási keretben. Záróbeszédében az EME elnöke, dr. Egyed Ákos igen színvonalasnak értékelte az ülésszakot. Szerinte példás a Szilágyság kutatása, kevés vidék dicsekedhet ennyi figyelemmel régiójának múltja és jelene iránt. Az ülésszak végén a zilahi fiókszervezet elnöke, dr. Bajusz István adjunktus köszöntötte dr. Egyed Ákost, aki nemrégen vette át a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől, Vizi E. Szilvesztertől az Arany János életműdíjat. A szilágysági fiókszervezet nevében átadták a Petri Mór-díjat azoknak, akik a legtöbbet tettek a Szilágyság történelmi és szellemi múltjának feltárásáért és közkinccsé tételéért. Lakóné Hegyi Éva nyugalmazott muzeológus és dr. Bajusz István adjunktus vehette át a Szilágyság-monográfia írójáról, Petri Mórról elnevezett díjat és az ezzel járó plakettet. /Józsa László: Fókuszban a Szilágyság kutatása. Tudományos ülésszak a zilahi EME fiókszervezeténél. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Az erdélyi magyar színházi társadalom nagyobb anyagi támogatást, az alkotói munkába való kevesebb beleszólást vár el az önkormányzatoktól, a vegyes színházak esetében pedig nagyobb mértékű függetlenséget kérnek a társulatok számára – jelentette be Markó Béla szövetségi elnök azt követően, hogy megbeszélést folytatott Kolozsváron az erdélyi színházak és társulatok vezetőivel. /Anyagi biztonság, alkotói szabadság. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

Nagyvárad és Berettyóújfalu sikeres közös pályázatának eredményeként találkozhattak május 15-16-án Nagyváradon, Bihar megye székhelyén az említett két város könyvtárosai. A tanácskozásnak helytörténeti gyűjtemények kialakítása volt a központi témája. Tavaszi Hajnal, a Nagyváradi Ady Társaság ügyvezetője, a rendezvény egyik szervezője azt hangsúlyozta, hogy napjainkban a helytörténethez kapcsolódó kötetek, kéziratok a legkeresettebbek a tékákban, jóllehet épp ezeknek a kiadványoknak a feldolgozása akadozik leginkább. A marosvásárhelyi Teleki Tékából érkezett Spielmann Mihály beszámolt arról, hogy a Teleki Téka Alapítvány jóvoltából megújult az erdélyi intézményt befogadó ingatlan, bővült a könyvtár számítógép-állománya és hogy a Borsos Tamás Egyesület fiatal és jól képzett történészekből álló tagsága záloga a jövőbeli szakszerű munkának. /Gurzó K. Enikő: Könyvtárosok a történetírásról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 16./ Emlékeztető: készült ilyen útmutató, Veres Péter székelyudvarhelyi muzeológus a szerzője: Segédlet falumonográfia írásához. /Oláh István: Csűrkapuk nyikorgásának fölöttébb hasznos voltáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1999. dec. 15./

Hétéves a székelyudvarhelyi színház: összesen negyvenegy bemutatón és hat évadon van túl a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. A fennállásának hetedik évfordulójához érkező társulat a jeles évforduló alkalmából egész hetes rendezvénysorozattal áll elő. Május 15-én a megnyitó inkább a szakmát szólította meg, az érdeklődőknek Darvay Nagy Adrienne színháztörténész tartott előadást, kiemelt hangsúlyt fordítva a hétéves társulat művészi tevékenységére. – Az elmúlt hét év előkészítési időszak volt, most már bátran kijelenthetjük, hogy Székelyudvarhelyen színház van, útjára indult egy kőszínház – mondta Szabó K. István rendező, volt színházigazgató, aki a kezdetektől végigkísérte a társulat tevékenységét, fejlődését. Május 15-én este az Anna Karenina Pályaudvar című drámát mutatta be a társulat, és kezdetét vette a miniévad, amelynek keretében a 2005–2006-os produkciókat viszik színre. A következő napok programja: Szász Kriszta pódium-előadása, a Köztünk szólva; Hyppolit, a lakáj; majd a legújabb produkció, a Paraszt dekameron. A miniévad záróelőadása a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem IV. éves diákjainak vizsgaelőadása, a Hideg gyermek. /Szász Emese: Hétéves a székelyudvarhelyi színház. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

A Szatmár Megyei Tanács május 17-i dátummal elfogadja Lőrincz Ágnes több ízben is benyújtott lemondását, az Északi Színház magyar társulatának vezetésével pedig – szintén május 17–i hatállyal – Czintos József színművészt bízza meg. A művészeti igazgató munkakörét nevezett ideiglenes jelleggel, az állás elnyerésére való új pályázat kiírásáig, pontosabban a végleges társulatvezető kinevezéséig fogja betölteni. Szabó István megyei tanácselnök véleménye szerint semmi rendkívüli nincs abban, hogy ketten pályáznak meg egy állást és végül egy harmadik nyeri azt el. Czintos József a magyar társulat köztiszteletnek örvendő tagja, munkásságának harminchat éve alatt pedig tett annyit ezért a színházért, hogy új megbízatását bőven kiérdemelje. /B. É.: Holnaptól Czintos József vezeti a Harag György Színtársulatot. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 16./

Az Önkéntesek hete keretében a Máramaros megyei ifjúsági igazgatóság gyűjtési akciót szervezett, szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek, illetve öregek számára gyűjtöttek játékot és könyvet. A beérkezett adományokat önkéntes szervezetek segítségével juttatta el a megyei igazgatóság a város gyermek-, illetve öregotthonaiba. A szervezők felhívására a Nagybányai Ifjúsági Szövetség (NISZ) és a Németh László Alapítvány egyrészt saját adományokkal válaszolt, másrészt pedig a város iskoláiból a diákok adományainak begyűjtésével vett részt az akcióban. /Farkas E. Zoltán: Könyv és játék a rászorulóknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Május 15-én Marosvásárhelyen felszentelték a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezetének székhelyét a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban. Ábrám Zoltán, a marosvásárhelyi kuratórium elnöke elmondta, az Erdélyi Református Egyházkerület által létrehozott alapítvány elsősorban házi beteggondozást, valamint diakóniai tevékenységet vállal fel. Kató Béla püspök-helyettes hangsúlyozta: „az egyháznak mindig fontos feladata kell hogy legyen a diakónia, a szegénygondozás.” /Bögözi Attila: Szegénygondozó központ nyílt. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Több tekintetben is bővült, gazdagodott a néhai lugosi pap-költő, Szombati-Szabó István (1888–1934) emlékére május 14-én rendezett szavalóverseny, idén ugyanis öt kategóriában hirdettek eredményt. Szombati-Szabót, illetve munkásságát évről évre szélesebb körben sikerül megismertetni, a vissza-visszatérő szekszárdi és etyeki, valamint a bánsági versenyzőkön kívül immár Köpectől kezdve (Brassó megye), Lippán és a Szilágyságon át Misztótfaluig (Máramaros megye) Erdély majdnem minden szegletéből érkeztek versmondók. Lugoson a református templomban lebonyolított versenyre 27-en neveztek be az ötödik-hatodik, hetedik-nyolcadik osztályosok, középiskolások, egyetemisták és felnőttek kategóriákba. A részvevők, a felkészítő tanárok és a kísérők a vetélkedő két fordulója közben tisztelegtek a Szombati-Szabó István emléke előtt, Fazakas Csaba esperes, a verseny főszervezője pedig koszorút helyezett el a Millenniumi Kopjafa tövében lévő sírhelyen, ahol a pap-költő és neje hazahozott földi maradványai 2003 óta nyugodnak. /Pataky Lehel Zsolt: Szavalóverseny a lugosi pap-költő emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 16./

Több ezer résztvevős Menyházai Napokat rendeztek Arad megye legfestőibb fürdőhelyén. Menyháza már a 19. század utolsó évtizedében gyógyfürdő rangot kapott, s hanyatlása csak az 1980-as években kezdődött. A vidék jeles személyisége az Arad megyei Seprősön született Czárán Kristóf Gyula (1847. augusztus 23.-1906. január 5.), akit a természetjárás erdélyi apostolaként emlegetnek. Czárán jó pár évig lakott Menyházán, saját költségén számos turistautat jelölt meg a vidéken, a helyi temetőben van a síremléke. A Czárán-emlékműre a múlt század elején elhelyezett márványtáblát az 1920-as években eltávolították. Az aradi turistaegylet és Stefanov Titus Czárán-kutató az utóbbi évtizedben ezt a helyi polgármesteri hivatal eddig megakadályozta. Most megtörtént a táblaavatást, a koszorúzást tudományos szimpózium és a menyházai iskolában bemutatott, egyelőre ideiglenes Czárán-emlékkiállítás előzte meg. – Beke György ottjártakor (1985) megdöbbenéssel szemlélte a temetőben a Czárán-kápolna eltűntetését egyetlen éjszaka alatt. Az akkor készült felvételeket titokban csempészte ki az országból. /Puskel Péter: Czárán Gyula-centenárium. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Németországban élő túrterebesiek kezdeményezésére nemrég elkezdődött a Nepomuki Szent Jánosról elnevezendő kápolna építése Túrterebesen. A Németországban élő túrterebesiek közössége mintegy 500 személyből áll: az elszármazottak rendszeresen támogatják szülőfalujukat. /(fi): Nepomuki Szent János–kápolna épül. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 16./

A Habakuk Bábjátszó Egyesület szervezésében május 11-13-a között zajlottak a Habakuk Napok, támogatója a Maros Megyei Ifjúsági Igazgatóság volt. Először Alternatív oktatási és nevelési módszerek címen beszélgetés folyt, témája: a bábjátszás, színjátszás, a néptánc és a kézműves-foglalkozások szerepe az ifjúság nevelésében. A beszélgetést Bartha Júlia, a Habakuk Egyesület vezetője nyitotta meg, aki az egyesület immár tíz éve tartó sikeres működésére emlékeztetett. Felszólalt többek között Dóczy Tamás, a Talentum Alapítvány vezetője, és a marosvásárhelyi ifjúsági szervezetek (a Gézengúz játszóházat működtető Folk Center, a Habakuk és a Talentum) jövőbeli nagyobb mértékű összefogásának szükségességét emelte ki. /Vass Margit: Csak a játékos tevékenységet kíséri öröm. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

A Mindszenty Társaság és a Keresztény Élet budapesti katolikus hetilap szervezésében Márton Áron erdélyi püspök születésének 110. évfordulója alkalmából Kárpát-medence szintű középiskolás vetélkedőt rendeztek 2006 tavaszán. A verseny keretében 90, három tagból és egy felkészítő tanárból álló középiskolás csapat fogott munkához, hogy a Keresztény Élet hasábjain megjelenő háromfordulós versenyfeladatokat megoldja. A megfejtések megtalálása Márton Áron püspök életével kapcsolatos ismereteket, illetve a korszak történelmi, politikai, képzőművészeti, irodalmi és zenei tudnivalóinak ismeretét igényelte. A csapatok közül – amelyekben arányosan képviselték az elcsatolt országrészeket is – 27 csapat jutott tovább a lakiteleki kétfordulós döntőbe, ahol május 12-én írásbeli szűrés útján választották ki a legjobb 12 csapatot. Ezek között volt a Gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szemináriumának két csapata. Május 13-án volt a döntő. Tavaly a Mindszenty-vetélkedő első díját a Majláth csapat nyerte, idén a Márton Áron-vetélkedő első díját is a Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium Scandicus csapata nyerte. /A Márton Áron-vetélkedő első helyezettjei Lakiteleken. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Rossz idők járnak manapság a madarakra: madárinfluenza a fél világon, Budapesten jó esztendeje a XII. kerületben a turulszobor ellen kelnek ki középkori boszorkányüldözésekre emlékeztető fanatizmussal. A legújabb turulszobros hírek szerint még év vége előtt le kell bontani a kerecsensólymot mintázó négy és fél méteres szobrot.   A szobrot Mitnyan György, XII. kerületi polgármester állíttatta az Istenhegyi és a Böszörményi út sarkán, az egykori véres csaták színhelyén a második világháború katona- és civil áldozatainak emlékére.  A kerület, a főváros és az ország lakossága ,,turulpárti”, az avatóünnepség alkalmával ezrek vettek részt és helyezték el a megemlékezés virágait. A szoborállítás körüli botrányt az SZDSZ-es Ungár Klára és néhány társa gerjesztette, aki a turulmadaras veszedelmet úgy jelenítette meg, hogy a neonácik beállnak majd a szobor alá, s ez lesz a kedvenc találkahelyük. Egy másik okos társa szerint ízléstelen és gyalázatos a turul köztérre állítása.   Azóta több száz cikkben, tévé- és rádióközvetítésben tisztázták a turul szerepét a mitológiában, a művészetekben, a heraldikában, de – úgy tűnik, mindhiába.  Erdélyben különösen erőteljes kultusza volt és van a turul szimbólumnak. A budai eset az erdélyieket is sérti. Kérdés az, nem teremt-e precedenst mindez arra, hogy „címer- és jelképmadarunkat magyarságunkkal együtt újra üldözőbe vegyék?” – írta Sylvester Lajos.  Vagy szándékos lenne a lakosságot bosszantó turulos hercehurca, hogy elterelje valami egyébről, a társadalmi-politikai bajokról a figyelmet?  /Sylvester Lajos: Repül Budáról a turul? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 16./

A székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző csapata nyerte a Hargita megyei középiskolások vetélkedőjét, a tizenkettedik Tudászt. A vetélkedő második helyezettje a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium, a harmadik helyen pedig a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium csapata végzett. /Szász Emese: Tudász Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

Vida Gábor írót ezer eurós jutalommal járó díjjal tüntette ki május 15-én Bukarestben a Romániai Írók Szövetsége Fakusz három magányossága című regényéért. Az író előzőleg megkapta a Magyar Írószövetség Arany János-díját. Vida elmondta, hogy Erdélyben az egy Communitas-ösztöndíjat leszámítva, nincs semmi olyan irodalmat vagy írott kultúrát támogató szervezet, amely az embert az irodalmi munkában hathatósan támogatná. Vida könyve Budapesten jelent meg. Azoknak az erdélyi magyar szerzőknek, akiknek Magyarországon jelenik meg könyve, munkájuk erdélyi könyvesboltokban alig-alig kapható. Az Erdélyben megjelent könyv pedig sokszor Magyarországra nem jut el. Akadozik ez a fajta kommunikáció, a légies határok mentén furcsa kereskedelmi megszorítások vannak. Nagyobb baj, hogy a közkönyvtárakban, a kölcsönkönyvtárakban sincsenek meg ezek a művek. Erdélyben hiányoznak a modern közkönyvtárak. A Teleki Tékában Marosvásárhelyen minden megvan, ami fontosat az európai irodalomban, kultúrában írtak, a modern anyag azonban hiányzik belőle, a XX. századi magyar irodalom vagy az újabb magyar irodalom háromnegyed része Marosvásárhelyen nem hozzáférhető. /Gergely Edit: Fakusz és Vida regénytrófeája. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Resicabányán a református Templom és Iskola épületében május 14-én tartotta a Mátray László Borban a vigasz című egyéni előadóestjét amelyet megelőzött a neves színművész Séta a saját séróm körül című könyvének a bemutatója. A kötetet, amelynek javarésze CD-vel társítva jelent meg, Makay Botond mutatta be s nem is eredménytelenül, mert a szerzőnek egyetlen kötetet sem kellett visszavinnie Temesvárra. /Szakmáry Károly: Mátray László kettős küldetésben. Könyvbemutató és előadóest. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 16./