Február 9-én a Kolozsvári Népfőiskolán dr. Pozsony Ferenc tartott előadást a farsang kialakulásáról és az Erdélyben meghonosodott szokásokról. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a román kultúrában nem létezik a farsang. A kollektivizálásig a fonóházaknak volt fontos szerepe a farsangolásban, ezek amolyan korabeli klubhelyiségek voltak. Legélőbb formájukban a székelyföldi falvak őrzik a farsangi szokáskör hagyományait, de nem kell félni az ünnep eltűnésétől, hiszen képes megújulni, átalakulni és ezáltal fennmaradni. /Farkas Imola: Farsang Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

Székely János /Torda, 1929. márc. 7. – Marosvásárhely, 1992. aug. 24./ íróról sokáig nem születtek átfogó monográfiák. Megjelent Éger Veronika Székely János történelmi drámái /Kriterion, 2001/ és Szász László nagymonográfia határát súroló könyve /Egy szerencsés kelet-európai – Székely János, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000/, s egy gazdag /Dávid Gyula és Szász László szerkesztette/ emlékkötet az íróról: Egyedül- Székely János emlékezete, Nap Kiadó, Budapest, 1999/. Ezután jelent meg Elek Tibor monográfiája Székely Jánosról /Kalligram, Pozsony, 2001/. /Bertha Zoltán: Monográfia Székely Jánosról. Elek Tibor könyvéről. = Helikon (Kolozsvár), febr. 10./

Február 10-én ünnepélyes keretek között írta alá Kolozsváron a 2004–2005-ös tanévre vonatkozó oktatási-nevelési támogatások folyósítását előirányzó szerződést Bálint–Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke és Kelemen Hunor, a romániai diákoknak és egyetemi hallgatóknak szánt támogatás folyósításával foglalkozó Iskola Alapítvány elnöke. A HTMH elnöke kifejtette: üzenetértékű, hogy a szerződést Kolozsváron írták alá, emlékeztetett, hogy tavaly még Budapesten kerültek rá a dokumentumra a kézjegyek. A politikus elmondta, a 2003–2004-es tanévben a Kárpát-medencében 213 976 jogosult általános és középiskolás számára biztosíthatta a módosított kedvezménytörvény az évi 20 ezer forintnak megfelelő oktatási-nevelési támogatást. Emellett 6579 főiskolás és egyetemi hallgató is részesült a 2800 forintnak megfelelő pénzösszegben. Erre a célra összesen 5,2 milliárd forintot biztosított a magyar költségvetés. A kedvezménytörvény módosítása Bálint–Pataki szerint nagyon fontos volt, ezt tükrözi, hogy az előző évben csak 1 milliárd 547 milliót költöttek erre. A legtöbb jogosult Romániában akadt, 116 975 általános és középiskolást érintett. Ehhez hozzáadódott még 5475 egyetemista. A romániai támogatás összértéke elérte a 2,6 milliárd forintot. Kelemen Hunor kifejtette: az idei tanévben az előző évekhez képest nem csökkent a magyarul tanuló gyerekek száma, ami egyrészt a magyar nyelvű osztályok szaporodásának, másrészt az oktatási nevelési támogatásnak tulajdonítható. Romániában a legtöbb igénylés Hargita megyéből, a legkevesebb pedig Krassó-Szörény, valamint Neamt és Galac megyéből érkezett. Az elfogadott pályázatok igénylőinek a 27 százaléka Hargita megyei lakhellyel rendelkezik, 17 százaléka Maros, 15 pedig Kovászna megyéből származik. Kilenc százalékot tesz ki a Bihar megyei igénylők száma, míg a Kolozs megyeieké csak hat százalékot ér el. A tavalyihoz képest több mint duplájára nőtt az igénylők száma. /(borbély): Ismét lehet pályázni az oktatási-nevelési támogatásra. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Jóváhagyták az idei állami költségvetésben szereplő 289,4 milliárd lej elosztását a nemzeti kisebbségek érdekképviseleti szervezeteinek támogatására. Ebből az összegből 264,4 milliárd lejt a 19 hazai nemzeti kisebbségi szervezet működési költségeinek, székházaik karbantartási és javítási, személyzeti kiadásaik, művelődési rendezvényeik, sajtójuk, könyvkiadásuk, tudományos szimpóziumok költségei fedezésére fordítják. A kolozsvári székhelyű Communitas Alapítvány ebből az összegből 58,5 milliárd lejben részesül. (Az RMDSZ a pártfinanszírozási törvény előírásai alapján részesül állami szubvencióban.) A kormányhatározat értelmében továbbá 25 milliárd lejt fordítanak interetnikai programok és projektek finanszírozására. /58,5 milliárd lej a Communitasnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 11./

Kevés alkalommal teremtődött meg valós párbeszéd Koltay Gábor Trianon című filmjének vetítését követő, premiernek számító televíziós vitában. Az Antena 1 tévécsatorna által sugárzott, hamis bombariadó által megzavart beszélgetésben kezdetben objektív érvekkel igyekeztek alátámasztani mondanivalójukat. Koltay kifejtette: azért készítette a filmet, mert meg akarja érteni azt a világot, amelyben él. Ion Cristoiu újságíró ismét megkérdezte, hogy mit akart elérni a filmmel. A rendező válasza: a 20. század történelme másként alakult volna, ha nem írták volna alá a versailles-i békeszerződést. Florin Constantiniu történész támadott a legélesebben. A román vendégek Erdély Romániához csatolásának jogosságát az etnikai arányok hangoztatásával támasztották alá. Cristian Tudor Popescu, az Adevarul főszerkesztője hangsúlyozta, milyen butaság volt betiltani ezt a filmet Romániában, mivel nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek szükségessé tennének ilyen szigorú intézkedést. Constantiniuval szemben úgy vélekedett, hogy a film nem fogja megrontani a románok és magyarok közötti viszonyt. Az adásba telefonon keresztül jelentkező Mona Musca művelődésügyi miniszter közölte: nem vonhatja vissza a film erdélyi körútját megszervező fiatalokra kirótt büntetést, hiszen a törvény világos, és e tekintetben nem lehet alkudni. Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek elmondta: helyesli, hogy a filmet bemutatták az egyik legnagyobb nézettségű román televíziós csatornán, mert az elmúlt hetekben valóságos „legendává” nőtt a produkció híre. /Borbély Tamás: A patetikusság és a tragédia árnyékában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./ A Trianon-film: semmi újat nem mondó-mutató langyos kis semmi. Utána meg a „süketek” párbeszéde. /B. É.: Időrablás nagyharanggal. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

A Trianon-film bemutatása után a vélemények megoszlanak. Többek szerint a meghívott román „sajtóhiénák” miatt nem sikerült a vita, más vélemények szerint viszont a Raffay–Koltay-produkció alkalmatlan arra, hogy egy értelmes Trianon-vita alapját képezze. Bodó Barna politológus szerint az egész Trianon-botrány kapcsán elsősorban azt kellene tisztázni: ki is a partnere a mai hatalomnak? – A koalíció-tag RMDSZ, amelynek szövetségi elnöke államminiszteri minőségben épp azt a minisztériumot ügyeli fel, amelynek vezetője, Mona Musca a filmről szóló megjegyzésével ezt a lavinát elindította? Vagy Hajdú Győző, aki Mona Musca miniszter asszonynak a figyelmét „felhívta” a filmre? – tette fel a kérdést Bodó. Trianonról a megbeszélést a szakmának kellett volna elkezdenie. Vekov Károly történész szerint a románok meglepetéssel fogadták, hogy Trianon még mindig milyen fontos kérdés a magyarok számára. Ezekről a kérdésekről beszélni kell. Beszélni kell Romániában is, Magyarországon is. /Sz. K.: Visszhangok a show-ról: Nem most, nem itt, nem ezekkel Trianonról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

A Trianon újabb szomorú példa arra, hogy közös dolgainkat éppen úgy nem tudjuk megbeszélni 2005-ben, mint például 1925-ben. A sokat hangoztatott román–magyar megbékélés nagyotmondásnak tűnik, hiszen ilyenkor kiderül, hogy az ellentétek miatt az egyetértés percek alatt szertefoszlik. Az erdélyi magyar politikusoknak meg kellene fogalmazniuk azt az erdélyi magyar minimumot, amihez minden körülmények között ragaszkodni kellene. Ez jelenthetné a tartós politikai, közéleti párbeszéd létalapját. /Makkay József: Botrányok nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Koltay Gábor rendező a tévében lezajlott vitáról elmondta, hogy vitapartnerei ellenségesek voltak. Nem tartotta etikusnak, hogy a vitában ketten voltak Magyarországról, és négy személyt állítottak velük szembe. Hatvan év után első alkalommal őszinte gondolatok elhangozhattak Trianonról. Ha Trianon nevét valaki kiejti, akkor Romániában sokan rögtön arra gondolnak, hogy Magyarország igényt tart Erdély területére. Így nehéz párbeszédet kezdeményezni. Mona Musca kultuszminiszter rendkívül merev, elutasító volt. Az aránytalanul nagy büntetések mutatják, hogy itt valamiféle politikai megfélemlítési szándék dominál. /Rédai Attila: A magyarság halálát kívánták az Antena 1 nézői. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./

A Trianon-film bemutatása és az utána következett beszélgetés az utóbbi idők legsikeresebb művelődéspolitikai kezdeményezése volt, írta Sylvester Lajos. Először fordul elő, hogy a nézők véleményt alkothatnak fél évszázadon át tabuként kezelt vagy félremagyarázott, meghamisított témakörről. A vitában Florin Constantiniu történészprofesszor a Trianon-filmet szükségtelennek és ártalmasnak ítélte. A beküldött SMS-ek között sok volt a fenyegető és gyalázkodó-gyűlölködő reagálás. /Sylvester Lajos: Trianon – mámor és gyász. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 11./

A Trianon filmet túlságosan szubjektívnek tartja Ferencz Imre, a lap munkatársa, a film részben dokumentum, részben irodalmi összeállítás. A tévé-vitában a román vitapartnerek fölényesek voltak és nagyvonalúak. /Ferencz Imre: Trianon az Antenán. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 11./

A Trianon-film alaposan felbolygatta a kedélyeket. Végül is ez volt az alkotás egyik célja: megmozgatni az anyaországi és határon túli magyarságot, felhívni a figyelmet a nemzeti öntudat elsorvadására. A huszadik századi magyar történelem vezérfonala a Trianon okozta trauma, az ebből fakadó mélységes keserűség és szomorúság, amelyet az elszakadt nemzetrészekkel szembeni rossz bánásmód tovább fokozott. Pozitívum, hogy a Trianon egyáltalán képernyőre került Romániában. /Chirmiciu András: Trianon. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 11./

A román pártok, szervezetek képviselőivel folytatta tárgyalássorozatát az elmúlt napokban a Magyar Polgári Szövetség. Az MPSZ a következő hetekben tárgyalni szeretne a Demokrata Párt képviselőivel és a történelmi magyar egyházak lelkészeivel is. Gazda Zoltán reagált Markó Béla kijelentésére is, az RMDSZ elnöke nemrég alkotmányellenesnek nevezte a népszavazás kiírását, és a kisebbségi törvény megalkotását, illetve a kulturális autonómiát jelölte meg prioritásként. Az MPSZ megyei vezetője úgy értékelte, hogy az RMDSZ képviselői megfeledkeztek választási ígéretükről, és arra szólítja fel a polgárságot, hogy gyakoroljon nyomást – az autonómia igényének folyamatos kinyilvánításával –, kérje számon a megválasztottaktól kampányígéretüket. /Farkas Réka: A románság képviselőivel tárgyalt az MPSZ . = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 11./

Deáky András Gyimesbükkből örömmel fogadta a Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára cím megalapítását. /Deáky András, Gyimesbükk: Legyünk díszpolgárok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 11./

A februárban kihirdetésre kerülő INTERREG III/A uniós programok kapcsán február 4-én, Békéscsabán konferenciát szerveztek. A konferencián előadások hangzottak el az INTERREG III/A programról, a résztvevők három szekcióülés keretén belül – humánerőforrás, gazdaság és infrastruktúra, környezetvédelem és vidékfejlesztés – vitatták meg elképzeléseiket. A rendezvény célja a partnerkeresés és a projektötletek közös kidolgozása volt. /INTERREG-konferencia Békéscsabán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

Csudájára járnak a nagyváradi 16-os számú általános iskolának, ahol 40 román kisgyerek választható tárgyként elkezdett magyarul tanulni. Romániában ilyesmire még nem volt példa. Mircea Girba iskolaigazgató ötlete volt, hogy a Rogériusz- lakónegyedbeli, közel ezer általános iskolást befogadó tanintézetben lehetővé teszi a magyar nyelv mint választható tantárgy bevezetését. Főleg olyan magyar ajkú gyerekek oktatására gondoltak a tárgyat oktató Varró Annamária magyartanárral, akiket román osztályba írattak szüleik, és így lemorzsolódott vagy ki sem alakulhatott míves magyar szókincsük. Legnagyobb meglepetésre, magyarul nem beszélő román szülők kérvényezték gyermekeik magyar nyelvre tanítását csoportonként heti egy alkalommal. /Balla Tünde: Magyarul tanuló román gyerekek Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

A második osztályos Környezetismeret tankönyv gyakorlatilag használhatatlan a rossz fordítás miatt. Most döntöttek, csak a harmadikosok számára versenyeztethetnek magyarul megírt tankönyveket a kiadók, a tizedikeseknek továbbra is románból fordított könyvekből kell tanulniuk. Személyesen Kötő József államtitkárnak köszönhető, hogy a miniszter jóváhagyta a harmadikos magyar tankönyvek versenyeztetését. /Takács Éva: Jövőben is románból fordított tankönyveket adnak a diákoknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 11./

Dr. Venczel László osztályvezető sebész főorvos, a székelyudvarhelyi városi kórház igazgatója jelezte, továbbra is nagy problémát jelent a kórház elavult fűtésrendszere, amely miatt egyes kórtermekben és műtőkben tíz fok alá is megy a hőmérséklet. A kórházak eladósodtak, a gyógyszercégek sok esetben már ki sem szolgálják a kórházakat, nagyon kevés az étkeztetésre jutó pénz, ezért sok esetben a betegek kintről kell pótolják azt, amit a kórház nem tud megadni. A kórtermek állapota javult székelyudvarhelyi vállalkozók segítségével. /Kiss Edit: Műtétek tíz fokos hidegben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./

Óradnán a múlt héten beindult a fakultatív magyar nyelvű oktatás közel nyolcvan gyerekkel, tájékoztatott Strimbuné Osztrovszki Erzsébet RMDSZ-elnök. Az oktatók Kovács Attila plébános, Bauer Ilona tanárnő és Debreczeni Júlia óvónő. A besztercei RMDSZ segített, ajándékkönyvet kapott minden gyermek. Óradnán egyféle visszamagyarosítási kampányt kezdtek. Óradna 6800 lakosa közül az utóbbi időben közel ezren hagyták el szülőfalujukat, idegen földön próbálva szerencsét. A 4200 munkaképes lakos közül csak 790-en dolgoznak, ami a munkaképesek alig 20%-át teszi ki. /Kresz Béla: Óradna nem adja fel a harcot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

Megnyílt Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség rendezésében dr. Wéber T. Mária festészeti kiállítása, aki orvosnőként sokat járt vidéken, főleg Kalotaszegen, vázlatokat készített élményeiről. Tájképei és csendéletei a vázlatok alapján készültek el. /Ö. I. B.: Színek szimfóniája. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Megjelent Dobai István Tűnődések a történelemről azaz A mérhetetlen élet és az ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra, I–II. kötet /Püski Kiadó, Budapest, 2004/. A csaknem 1300 oldalas könyv láttán Tibori Szabó Zoltánnak azok az interjúk jutottak eszébe, amelyeket a kolozsvári nemzetközi jogásszal az 1989 decemberi forradalom után néhány nappal készített, s amelyek – magyar és román körökben egyaránt – nagy vitát váltottak ki. Dobai István akkor azt állította, hogy a nagyhatalmak a magyarok és a románok megbékélését rövidesen nemzetközi feladattá teszik (Megbékélésünk nemzetközi feladat, Szabadság, 1990. január 21.), majd felhívta a figyelmet, hogy a magyar–román megbékélés csakis a realitások figyelembevételével képzelhető el (Béke csak a realitások alapján lehetséges, Szabadság, 1990. január 30.). Az interjúnak volt egy harmadik része is, amely azonban a magyar és a román sajtóban kinyilvánított ellenzés miatt nem jelenhetett meg. Akkor a magyar értelmiség egyes képviselői (Podhrádszky László, Kapcza Imre, Szabó Pál Endre, Pillich László, Demény Pál, Mócsy László, Kovács András, Kiss András és mások) még úgy látták, hogy az interjúalany által felvetettekről nem időszerű beszélni, hiszen azokat a nemzetközi jog már megoldotta, s Romániának az európai jogi normák alkalmazásával kell a magyar–román viszonyt megoldania, később kiderült, hogy Dobai István mégiscsak látnoknak bizonyult. Hiszen a nagyhatalmak a megbékélést évekkel később valóban a két állam nemzetközi feladatává tették (lásd Atlanta, alapszerződés stb.). Majd megjelent Dobai István Gesta Hominum című könyve, Tűnődések a történelemről alcímmel (Kolozsvár, magánkiadás, 2003), amely tulajdonképpen börtönelőadásaiból csak ízelítőt adott. Dobait az ötvenes évek végén bebörtönözték. A börtönökben előadásokat tartott. Az előadások anyagát később emlékezetből jegyezte le, ebből kerekedett ki az a jegyzetanyag, amelyből végül a most megjelent köteteket összeállította. A könyv a szerző elmélkedéseit tartalmazza a világ különböző dolgairól, így történelmi eseményekről és azok következményeiről, vallásról, erkölcsről, társadalomról. A szerző sok megállapítása helyénvaló, sok más véleménye elfogadhatatlan, vitára sarkalló. Dobai István kimondja, hogy a magyar társadalom a zsidókat fizikailag soha nem bántotta mindaddig, amíg 1944. március 19-én az országot a németek meg nem szállták. A felelősség így kizárólag a németeket terhelné. Tibori ezt vitatta. /Tibori Szabó Zoltán: Tűnődés a Tűnődésekről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Megjelent a Sztánai Napok kiadvány, Sztánai Füzetek 1. alcímmel, a tavaly nyári Sztánai Napok keretében elhangzott előadásokat tartalmazza, és a tervek szerint az eljövendő időkben elhangzókat is megjelentetik. A kötet előszavában Szabó Zsolt ismertette a célt: „Azt szeretnők, hogy a most induló Sztánai Füzetek sorozatban egymás után jelenjenek meg a völgy történeti és jelenkori névkutatásai (Janitsek Jenő), a kistáj természeti-táji értékek feltárásában, tudatosításában oroszlánrészt vállaló Sztánai Műhely fél évtizedes munkájának eddigi eredményei (Fekete Albert), az etnikai feszültségek a magyar–román egymásról alkotott képben Kalotaszegen (Balogh Balázs és Fülemüle Ágnes), a történeti demográfiai változások a kistáj településeiben (Ágoston Palkó Emese) vagy az egyházközség története (Papp Hunor)” például. A kötetet az 1998-ban életre hívott Szentimrei Alapítvány jelentette meg. /Ö. I. B.: Sztánai Napok 2004. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

A nagyváradi Erdélyi Riport hetilap egy esztendeje hirdette meg az „Aranyalma díj az erdélyi magyarságért” megalapítását. Az Aranyalma-díjat azok a személyiségek kapják, akik a politika, közélet, a gazdaság, a kultúra, a társadalom területén az adott évben a legnagyobb teljesítményt nyújtották az erdélyi magyarságért. A lap külön díjazza azokat a magyarországi magyar és romániai román személyiségeket, akik az olvasók, illetve a szerkesztők megítélése szerint a legtöbbet tették a magyar közösségért. A kijelölt hat kategóriában – a szerkesztőség jelölései alapján – 2004 folyamán az olvasók és a szerkesztők havonta voksoltak. Szavazataik alapján a következő személyiségek részesülnek a 2004. évi Aranyalma díjban: Markó Béla államminiszter, az RMDSZ szövetségi elnöke, Nagy Zsolt miniszter, Tempfli József római katolikus megyés püspök, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Halász János, az ITDH bukaresti irodavezetője, dr. Csányi Sándor, az OTB Bank elnök-vezérigazgatója, Kányádi Sándor költő, Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár, nyelvész, Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, Calin Popescu Tariceanu, Románia miniszterelnöke, Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Szabó Vilmos, a magyar kormány határon túli magyarok ügyeiért felelős államtitkára. A díjátadás március 11-én lesz Nagyváradon, a Continental Szállodában. /Aranyalma díj – 2004. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Azt nyilatkozta valaki egy megyei magyar lapban, hogy az Antena 1 kereskedelmi tévé Trianon-vitáján két félművelt magyar vitatkozott szuperképzett románokkal. Vajon mitől félművelt az a magyar, aki szerint Magyarország a két világháború között nem volt fasiszta állam, ellentétben a szuperképzettek állításával? Mitől lenne félművelt az, aki tudja, hogy a fasiszta diktatúrától távol áll a többpárti parlamenti demokrácia? /Nits Árpád: Félműveltek és szuperképzettek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./ Emlékeztető: Bányai Péter minősítette Koltay Gábort és Raffay Ernőt két műveletlen magyarországinak: Sz. K.: Visszhangok a show-ról: Nem most, nem itt, nem ezekkel Trianonról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11.

Frunda György RMDSZ-es szenátort választották az Európa Tanács romániai küldöttségének elnöki tisztségébe. A szenátor kinevezését a román pártok képviselői is teljes mértékben támogatták, így első ízben történt meg az, hogy egy Romániát külföldön képviselő küldöttségnek RMDSZ-es vezetője van. Frunda Györgyöt két héttel ezelőtt nevezték ki az Európa Tanács ellenőrzési bizottságának élére. Az említett testület jelenleg tíz országban vizsgálódik a kisebbségek jogainak védelmét érintő kérdésekben. /Az ET romániai küldöttségének RMDSZ-es vezetője van. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

„Vihar egy pohár vízben” –minősítette február 11-i számában a Koltay Gábor Trianon-filmje körül kialakult romániai vitát a Ziua című bukaresti lap. A Curentul csalódottságának ad hangot: a nagy hírverés megelőzte film színvonala a várakozásokon aluli. A többi lap meglehetősen kevés helyet szentelt a filmnek. /Vihar egy pohár vízben? Román lapvélemények a Trianon-vitáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

A Trianon-filmet stúdióbeszélgetés követte. A jelen lévő újságírók és riporterek azonban heves indulattal kérdeztek, hangoztatva, hogy a film nem más, mint revizionista propaganda, amely uszító, sértő és Európa-ellenes. Koltay és Raffay végig azt próbálta megértetni hallgatóságával: a közös Európát csak úgy lehet létrehozni, ha minden nemzet szembesül saját múltjával, és megismeri a másik történelmét is. Irritálónak tartották, hogy szerintük a film a XIX. századi nemzetállami, nacionalista szemléletet éleszti fel. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke szerint jó ötlet volt bemutatni a filmet, ugyanakkor lehangolóan gyengének minősítette a filmet. Markó áttörésnek nevezte, hogy román és magyar értelmiségiek együtt beszélgetnek ilyen kényes kérdésről egy román televíziós műsorban. /Revizonistának minősítik Koltay Trianon-ját. Markó helyesli a bemutatását. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

Ez a sete-suta film nem az volt, amit elvárt volna, írta a Trianon-filmről Asztalos Lajos. Szerint egy filmnek foglalkozni kellett volna az országra leselkedő vészt nem érzékelő politikusok ostobaságával, a hadsereg szélnek eresztésével, a védtelenül maradt országra törőknek az előzetes megállapodásokat minduntalan megszegő mohóságával, végül pedig beszámol a békediktátum következményeivel, a tömeges kivándorlással, a magyarság jelentős részének a négy égtájon való szétszóródásával. A rendező másképp látta. Nagy eredmény mégis, hogy bemutatták. Egyszer már a nyilvánosság előtt is el kell mondani, mit jelentett és mit jelent mind a mai napig Trianon. A filmet követő beszélgetésen a filmet rendező Koltay Gábor és a történész Raffay Ernő nem tudtak, nem mertek érvelni. Például amikor Emil Hurezeanu azt állította, Magyarországon a két világháború között fasiszta rendszer volt hatalmon, Koltay csupán arra hivatkozott, hogy nem volt. Ahelyett, hogy kifejtette volna, rendszeres országgyűlési választásokat tartottak, az Országgyűlésben végig jelen voltak a szociáldemokrata képviselők, s az Országgyűlést csak 1944. március 19-e, a német megszállás után zárták be. Amikor C. T. Popescu Tőkés László bemutatását kifogásolta, a rendező csupán azzal érvelt, hogy hiszen nemzeti hős. C. T. Popescu hasonlatára, mely szerint Csurka István ugyanolyan szélsőséges, mint C. V. Tudor, legalább annyit mondhatott volna, hogy akármilyen, mégsem akarja Magyarországot gépfegyverrel kormányozni, nem fenyegetőzött azzal, hogy hatalomra jutása esetén főbe löveti, felakasztatja, karóba húzatja a magyarországi románokat vagy bármelyik ottani nemzetiséget, mint C. V. Tudor. Raffay Ernő hallgatott Erdély Romániához csatolása jogosságának emlegetésekor arról, hogyan nyomult be Erdélybe a román hadsereg a szövetségesekkel kötött szerződések és a tiltakozások ellenére, hogyan használta ki az ütőképes magyar hadsereg hiányát, hogyan érvelt a román küldöttség Versailles-ban, a magyar küldöttség meghallgatásának kizárásával. /Asztalos Lajos: Nem volt haszontalan. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Egyesek szerint a román társadalom még nem érett meg Trianon kérdésének megvitatására, még mindig retteg az igazságtól. Amíg a román kulturális miniszter hamarabb tanul meg kínaiul köszönni, mint az országában lakó nemzeti kisebbségek nyelvén, addig ez a nemzet valóban éretlen bármiféle történelmi vitára. /B. É.: Nemzeti éretlenség. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Koltay Gábornak, a Trianon-film rendezőjének megbékélési igyekezete méltányolandó, hiszen ő a magyar–román megbékélést, a múlt sötét foltjainak feltárását sürgette, miközben román „ellenfelei” össztüzet zúdítottak rá. Példáját az anyaországi politikusok is követhetnék, s akkor egy esetleges újabb referendum esetén egyetlenegy magyar honatya, politikai párt sem kampányolna a kettős állampolgárság ellen, írta Ferencz L. Imre, a lap munkatársa. A román vitapartnerek egy emberként ugyanazt a gondolatot fogalmazták meg: Erdély román föld, s az is marad. Ilyen mentalitású emberekkel akar Románia az EU tagja lenni. Egy ilyen ország csatlakozását támogatja Magyarország? – tette fel a kérdést Ferencz L. Imre. /Ferencz L. Imre: Több is veszett… Trianonnál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

A Fiatal Írók Szövetsége és a Szépirodalmi Figyelő folyóirat február 10-én közös díjkiosztó estet rendezett Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A FISZ 28 éven aluli alkotóknak kiírt 2004. évi irodalmi pályázatának első díjasai – a három közül két kategóriában – határon túli magyar fiatalok. Vers kategóriában az öt díjazott közül első díjas lett a 24 éves zentai Kollár Árpád, prózában a hat díjazott közül ketten kaptak első díjat, két csíkszeredai fiatalember: a 27 éves Szőcs Attila és a 24 éves Burus János Botond. A FISZ önálló kötetekben adja ki a díjazottak pályaműveit. Szőcs Attila közgazdász, oktató a Sapientia Egyetem csíkszeredai gazdasági karán és PhD hallgató a Corvinus Egyetem marketing szakán. Szőcs Attila fest és fotózik is. Első önálló festészeti kiállítása januárban volt, Csíkszeredában. Burus János Botond a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakos hallgatója A 2002 óta kéthavonta megjelenő Szépirodalmi Figyelő folyóirat 2004. évi – és egyben első alkalommal kitüntetett – díjazottjai Szőcs Géza költő és Bánki Éva prózaíró. A Szépirodalmi Figyelő irodalmi, kritikai, szemléző folyóirat. Félszáznál több lapot szemléznek, nemcsak a magyarországiakat, hanem valamennyi, magyar nyelven rendszeresen megjelenő irodalmi folyóiratot. A kiadvány interneten a www.szepirodalmifigyelo.hu honlapon érhető el. /Guther M. Ilona: Irodalmi díjakat osztottak Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./