Megtartó szülőföld címmel nyílt fotókiállítás Baróton Kakas Zoltán sepsiszentgyörgyi néprajzos munkáiból. A képeken megelevenedik a gyimesi és kézdiszentléleki betlehemezés, az apácai kakaslövés és a kászoni bikaütés. Kakas Zoltán fotóival a kivándorlásra gondolókat akarja maradásra bírni. /(hecser): Megtartó szülőföld (Barót). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./

Megnyílt több mint ötszáz képeslap és háromszázötven tojás gyűjteményes kiállítása a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskola bentlakásában. Burus János tanár diákjai rendszeresen gyűjtenek, tanulnak, és létrehozták a Nagybükki Néprajzi Társaságot. Az iskola mintegy ötven diákja a választható tantárgy keretében – immár öt éve – helytörténetet, népismeretet és néprajzot tanul. A diákok gyűjtötték össze a kiállítás anyagát. Elsőként Erdélyben, diákok számára Kútfő névvel saját kiadvány megjelentetésére is készülnek. A kis magyar néprajz diákoknak alcímet viselő, negyven oldalas kiadványt első alkalommal májusban szeretnék megjelentetni. Minden számban tervezik szakember dolgozatának közlését. /(Daczó Dénes): Húsvéti színvarázs az iskolában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./

Kilencvenedik évében elhunyt Metz József /Elek, 1914. nov. 24. – Nagybánya, 2004. ápr. 8./ Tanári oklevelet (történelemből, magyarból és földrajzból) Kolozsvárott szerzett, 1938-ban. 1940-ben Nagybányán kapott tanári állást. 1946-48 között gimnáziumi igazgató, 1948-54-ben vegyipari középiskolai tanárként, 1954-59 között pedig gimnáziumi tanárként dolgozott. 1959 októberében politikai okok miatt letartóztatták. Fél év után szabadlábra helyezték, de eltiltották az ifjúsággal való foglalkozástól, építőtelepi dolgozóként kereste kenyerét. Csak 1970-ben „fogadta vissza" a tanügy. 1976-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig földrajzot tanított. Munkásságát 1998-ban az EMKE Kun Kocsárd-díjával jutalmazták. A környék helytörténészeként tartották számon. Az általa kezdeményezett EMKE Füzetek sorozatban a Bányavidéket mutatták be. Lakása ajtaja nyitva áll mindenki előtt, aki részesülni akart művelődési, irodalmi búvárlásainak eredményeiben. /(Dávid Lajos): In memoriam Metz József. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 9./

Kevés olyan Duna Televíziós alkotás keltett akkora feltűnést, mint Csáky Zoltán műve: A hagymakupolás honfoglalás. Ez az ortodoxia térnyerését jelenti a magyar többségű területen, új ortodox katedrálisok építését akkor, mikor az évszázados, sokat megért katolikus és református műemléktemplomok állaga egyre romlik. Az erdélyi közönség 2002 őszén ismerkedhetett meg Csáky alkotásával, s a Duna Televízió közönségtalálkozó-sorozatot is szervezett a filmnek. A Püski Könyvkiadó idén jelentette meg Csáky Zoltán Hagymakupolás honfoglalás című kötetét, amely a szerző legjelentősebb alkotásainak írott anyagát tartalmazza. A könyvet a szerző ápr. 13-án Székelyudvarhelyen, 14-én pedig Csíkszeredában dedikálja. /Hagymakupolás honfoglalás Székelyudvarhelyen is. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 9./

Ápr. 15-én mutatják be Székelyudvarhelyen a Sesostris szekerén. Kronológia Székely Mózes életrajzához című könyvet, melyet Mihály János állított össze és a Hargita Megyei Kulturális Központ kiadásában jelent meg. Az egyetlen székely származású fejedelem halálának 400. évfordulójára készült munka "Erdélyország történetének talán a legnevezetesebb, de egyszersmind legizgalmasabb és legszomorúbb" éveiről (1550–1603) nyújt áttekintést, ahogyan a szerző fogalmazta. A Székelyudvarhelyen született Székely Mózes életútját mutatja be a kiadvány. /P. Buzogány Árpád: Székely Mózes fejedelem élete a korszak tükrében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 9./

A tízéves múltra visszatekintő kolozsvári Tinivár Könyvkiadó gondozásában megjelent a Maturandusok 2004–es kiadvány, az erdélyi magyar ballagó diákok X. évkönyve. A Szent Korona tanáról, eredetéről, gyakorlati jelentőségéről és az országcímerről szóló könyvet /dr. Molnárfi Tibor: A Korona (Regnum Marianum)/ a magyarországi kiadás után a Tinivár is megjelentette. /(anikó): A Tinivár kiadásában megjelent a Maturandusok és A Korona. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 9./

Passió egy ártatlan ember szenvedését mutatja be, egy igazi forradalmárét, újítóét – mondta Maia Morgenstern, a 41 éves román színésznő, a Jézus életének utolsó 12 óráját elbeszélő film női főszereplője Budapesten. Mel Gibson ausztrál színész, rendező 125 perces filmjét március 25-e óta vetítik Budapesten és 12 magyarországi nagyvárosban, azóta már több mint 200 ezren nézték meg. A rendezőt több amerikai és más országbeli zsidó szervezet antiszemitizmussal vádolta. A színésznő tiltakozott az ellen a felvetés ellen, hogy a film a zsidókat teszi felelőssé Jézus haláláért. – Ha így lenne, nem fogadtam volna el a szerepet. A nagyapámat meggyilkolták. A holokauszt áldozata volt, ezért különösen érzékeny vagyok ebben a témában, jelentette ki. A színésznő több magyar filmben is szerepet kapott; az ausztrál rendező Mészáros Márta A hetedik szoba című alkotásából ismerte meg és alakítása láttán választotta ki Mária szerepére. A bukaresti Állami Zsidó Színház egykori csillaga magyarországi színpadokon is fellépett, 2000-ben például a zsámbéki szabadtéri színpadon Gertrudist alakította a Bánk bánban, a budapesti Bárka színházban 2001-ben a Lola Blauban, tavaly pedig önálló esttel lépett fel. /Papp Annamária: Morgenstern szerint nem zsidóellenes a Passió. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Egyes budapesti ellenzéki források úgy vélik, hogy az ápr. 25-én a magyar és a román miniszterelnök jelenlétében leleplezendő Szabadság-szobor ára túlméretezett – írta az ápr. 9-i Népszabadság. Ezek szerint az újraállítás engedélyezéséért cserében a magyar kormány úgymond aránytalan kötelezettségeket vállalt volna Bukaresttel szemben a Gozsdu-vagyon sorsával kapcsolatban, illetve jogokról mondana le, még az újraavatás előtt. A fideszes Németh Zsolt képviselő kijelentette, hogy tájékozódás céljából Romániába utazik. /Szabadság-szoborért Gozsdu-vagyon? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Bársony András külügyi államtitkár egyelőre nem tudja megmondani, mikor kezdheti meg működését Budapesten a közös magyar-román Gozsdu Alapítvány. Hozzáfűzte: a Gozsdu-vagyon ügye Románia és Magyarország között jogi értelemben végérvényesen lezárult. Mircea Geoana külügyminiszter múlt heti budapesti tárgyalásait követően azt mondta, szeretné, ha a következő hónapokban a közös magyar-román Gozsdu Alapítvány megkezdhetné működését Budapesten. Bársony András kitért arra, hogy a Gozsdu Alapítvány létrehozója a két ország kormánya lenne, "azonban szó sincs arról, hogy a volt Gozsdu-vagyon bármilyen eleme az alapítvány induló vagyonához kerülhetne". /Gozsdu-ügy: Még bizonytalan az alapítvány indulásának időpontja. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 10./

Eddig összesen 259 helységben tartottak előválasztásokat az RMDSZ szervezésében, ezeken mintegy 78 ezer ember szavazott – mondta ápr. 8-án Borbély László parlamenti képviselő, az RMDSZ kormánykapcsolatokért felelős ügyvezető alelnöke. Az előválasztások kétféle módon zajlottak. Az egyik az ún. állóurnás szavazás, s ezt alkalmazták eddig 133 helységben, és 64 ezer ember voksolt ebben a formában. További 126 helységben rendeztek eddig „elektoros szavazást", ezeken mintegy 14 ezer ember vett részt. Ez azt jelenti, hogy egyes helységekből megbízott személyek, ún. elektorok képviselik a lakosokat, ők szavaztak egy-egy adott helyen. A romániai magyarok, mint a 2000-ben rendezett hasonló előválasztásokon. „Nagyon sajnáljuk, hogy az ún. Polgári Szövetség esetleges jelöltjei nem vettek részt ezeken az előválasztásokon" – jegyezte meg Borbély, aki szerint ez azt bizonyítja: nem merik felvenni a versenyt az RMDSZ jelöltjeivel. /Előválasztások az RMDSZ szervezésében. Eddig 78 ezer magyar voksolt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Életveszélyesen megfenyegették Csorba Bélát, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) alelnökét: a politikus ápr. 9-én, nagypénteken temerini háza kapujánál konyhakéssel átszúrt papírlapot talált, amelyen "Legyilkolunk benneteket" üzenet állt. Csorba emlékeztetett arra, hogy immár 15 éve alelnöke a VMDP-nek, zajlottak körülötte a politikai események, ő mindig el szokta mondani véleményét. – Az elmúlt hónapok, évek során elég sok magyarellenes kilengés volt, amelyek ellen szót emeltem – közölte Csorba. Csorba Béla védelmet kért a rendőrségtől, egyelőre azonban nem kapott választ. A történtek miatt Ágoston András, a VMDP elnöke levéllel fordul a belgrádi illetékesekhez és a magyar politikai élet vezetőihez. A szerb radikálisok győzelmét hozó szerbiai parlamenti választások óta megszaporodtak a Vajdaságban a kisebbségellenes kilengések. /Életveszélyesen megfenyegették a VMDP alelnökét. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./

A rektori hivatalhoz hasonlóan a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karának vezetősége is kibővült a napokban tartott választás nyomán. Hollanda Dénes egyetemi tanár dékán mellé Filep Emőd előadótanárt választották meg dékán-helyettesnek, Ferencz László előadótanárt pedig kari kancellárnak. Az egyetem marosvásárhelyi székházának támogatását illetően Hollanda közölte, hogy a megígért 600 millió forint biztosítva lesz, annyi különbséggel, hogy folyósítását két részben hagyta jóvá a kuratórium. A Marosvásárhely határában épülő székhelyen jól haladnak a munkálatok. Hollanda professzor bízik abban, hogy a hiányzó 400 millió forint is összegyűl. A gyűjtési akció fővédnökségét vállaló Mádl Ferenc köztársasági elnök máj. 25-re a Magyar Tudományos Akadémia nagytermébe hívta meg a vállalkozókat, hogy segítséget kérjen. /(bodolai): Kibővült a Sapientia marosvásárhelyi vezetősége. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./

Beköltöztetés előtt leégett a szovátai gyermekotthon. Hegyi Mihály alpolgármester elmondta, a nagy nehézségek árán, összekunyerált pénzekből, Böjte atya kezdeményezésére felépített gyermekotthon már fogadhatta volna a kis bentlakókat. Az épület feltehetően a villanyvezeték meghibásodása miatt kigyúlt. /Nagy Botond: Leégett az újonnan felépített szovátai gyermekotthon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./

Dr. Ioan Selejan, bihari származású ortodox pap 1994 őszén érkezett Csíkszeredába, hogy átvegye a frissiben alapított Hargita–Kovászna egyházkerület püspöki tisztségét. Alig telt el egy év, és a Vocea Romaniei 1995. szept. 14-i számában már így panaszkodott: „Alig emeljük fel a telefonkagylót, máris bekapcsolják a lehallgatót. Mikor a beszédünk nem tetszik, zavarni kezdik." Romániában a telefonközpontokat fegyveres karhatalom őrzi, felmerül a kérdés, vajon kik figyelik az ortodox püspököt? Államellenes aknamunkájának gyanúja fel sem merülhet, hiszen 1997 októberében ő kalauzolta a székelyföldi, úgymond, románellenes megnyilvánulásokat felülvizsgáló, 30 tagú parlamenti rohamosztagot, benne George Pruteanu szenátorral. Ilie Neacsu, a Nagy-Románia Párt képviselője később a Románia Mare hetilap hasábjain cikksorozatban közölt diadalittas beszámolót leleplezéseikről: magyarországi kiadványokat találtak iskolai könyvtárakban, a gyermekek szünetekben magyarul beszélnek egymás között, az iskolákban és az utcákon magyar feliratok láthatók stb. A szerző elismerően méltatta Ion Selejan püspököt, aki segített a hasonló szörnyűségek felleltározásában. 1997. nov. 19-én az Adevarul így ujjongott Hargita és Kovászna, a románizmus romjain című cikkében: „Őszentsége, Ioan Selejan visszahozta a reményt a két megye százezer hívőjének lelkébe. Fiatal papokat hozott, akik buzgón szolgálják gyülekezetüket. Egyházkerületében három év alatt 40 új templomot építtetett vagy renováltatott, jelenleg is 56 helyen épül templom, kolostor, parókia." Selejan püspök magyar újságíróknak csak elvétve nyilatkozik, kivétel volt, amikor az Erdélyi Napló 2003. máj. 7-i számában Oláh-Gál Elvirának adott terjedelmes interjút. Bevezetőül ezt mondja: „Én békével a lelkemben jöttem, azt is mondhatnám, olajággal a kezemben." „Missziót vállaltunk ezen a vidéken." Hogy milyen missziót? Legutóbb, ápr. 5-én a Duna Televízió számolt be egy folyamatban lévő akcióról. A 700 lakosú Csíklázárfalvára márc. 17-én rendőrségi kísérettel, négy pópa társaságában Selejan püspök érkezett, hogy elfoglalja a római katolikus templom mellett álló kis kápolnát. Ha a lakosság nem lép közbe, kitűzte volna az ortodox olajágat az ódon műemlék oromzatára. A rendőrség hamar elvonult a színről, mert rájött, hogy az őszentsége hamissággal vétkezett. A kápolnát 300 évvel ezelőtt a község magyar görög katolikus gyülekezete építtette. A kis közösség idővel átállt a római katolikus hitre, így törvény szerint kápolnája is a plébánia tulajdonába került. 1948-ban a kommunista hatalom betiltotta a görög katolikus egyházat, és minden vagyonát az ortodoxoknak ajándékozta. Híveit és kétezer papját megkísérelte beolvasztani, de ez a törekvése sohasem sikerült. A görög katolikus egyház 1989 után újra színre lépett, ingatlanjait az évek során visszakapta, kivéve azokat a templomait, amelyekről az ortodox klérus akkor sem mond le, ha nem használja: a Brassó megyei Sárkány gyülekezete törvényileg kapta vissza ősi templomát, de a helybeli ortodox pópa befalaztatta az ajtaját. Sike Lajos újságíró emlékeztetett az S.A. Prundus–C. Plaianu szerzőpár Scurt istoric al Bisericii Unite cu Roma (A görög katolikus egyház rövid története) című, 1994-ben Kolozsvárott megjelent könyvére, amely megrázó képet festett a görög katolikusok, az unitusok 1948 utáni drámájáról, tizenkét püspökük mártíriumáról, a beolvadást megtagadó 500 lelkipásztoruk szenvedéseiről. Mindez nem akadályozza Selejan püspököt, hogy gátlástalan honfoglalását ma is folytassa, erről Hajdú Gábor csíkszeredai jogász, az RMDSZ volt Hargita megyei szenátora mandátuma idején, 2000-ig, rendszeresen tájékoztatta a közvéleményt és interpellált is, de hiába. Tudni kell azt is, hogy 1928–32. között a Csíki Magánjavaktól mindent törvényes alap nélkül elkobzott területén épült fel a csíkszeredai görögkeleti gyülekezet temploma (jelenleg a püspökség minikatedrálisa). Selejan püspök beiktatása után egyházkerülete számára megvásárolta a csíkszeredai UGIRA ingatlant, amelynek keretében ruhagyár is üzemel. Azóta elmaradhatatlan ügyfél az árveréseken, legutóbb 2003. novemberében csekély 3,4 milliárd lejt fizetett ki a csíkszeredei Romarta üzletsor földszinti épületszakaszáért. A püspök a szünet nélkül terjeszkedő ingatlanbirodalmat bérbe adja kereskedelmi társaságoknak. /Barabás István: A béke ortodox olajága Csíkban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság a napokban tartotta évi közgyűlését. Bara István építészmérnök, a KLMT alelnöke arról tájékoztatott, hogy több fontos határozatot és javaslatot elfogadtak. Az eddig kolozsvári központú társaságnak jogi személyként tevékenykedő fiókszervezetei is alakulhatnak, ami lehetővé teszi, hogy önállóan pályázzanak bizonyos műemlékvédő feladatok megoldására. Halaszthatatlan feladat az erdélyi műemlékek részletes adatbázisának elkészítése. Döntöttek egy erdélyi műemlékvédelemmel foglalkozó magyar nyelvű folyóirat kiadásáról is, egyelőre a szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésükre. Az is felvetődött, hogy végre kellene a Kelemen Lajos Társaságnak egy külön székház Kolozsváron, ahol rendszeresebben összegyűlhetnének megtárgyalni gondjaikat, s ahol a szakkönyvtár és a folyóirattár is működhetne. /(Sike Lajos): Műemlékvédő erdélyi folyóirat várható.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Ápr. 8-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban kiosztották az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kritika-pályázatának díjait. Az alapítvány kilenc éve Székelyudvarhelyen azzal a szándékkal alakult, hogy a hazai tollforgatók számára kiírt pályázatokkal tehetségeket részesítsen kitüntetésekben, ezzel szolgálva az erdélyi magyar irodalom fejlődését. Eddig kisregények, esszék és novellák szerzői számára hirdettek pályázatokat, tavaly viszont a kritikaírás következett. Lőrincz György alapítványi elnök elmondta: a pályázat szülőatyjai Kántor Lajos és Pomogáts Béla. A díjazottak – valamennyien fiatal tanárok, diákok, reményteljes művészetrajongók – a következők: 1. Végh Balázs, 2. Vári Csaba, 3-4. Gál Andrea és Petres László. /Ö. I. B.: Fiatal kritikusok elismerése. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./

Tóth István tanár-festőművész-műkritikusra emlékezett Sas Péter. Tóth István /Marosvásárhely, 1892. máj. 29. – Kolozsvár, 1964. máj. 24./ Kolozsváron végezte iskoláit, korán felfedezték rajztehetségét. Tóth István megismerkedett Kelemen Lajossal, az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárosával, a későbbi történettudóssal. Ő vonta be a tehetséges ifjút genealógiai, heraldikai, vagyis családtörténeti és címertani munkálatok illusztrációs feladataiba. A budapesti Rajztanárképző Intézetben végzett, majd rajztanár lett Kolozsváron. 1920 után szinte évente vett részt csoportos vagy egyéni tárlatokon. Nemcsak kiadványokat, lapokat illusztrált, képeslapokon is megjelentek alkotásai. Az igazi elismerést albumainak megjelenése jelentette. 1939-ben megjelent A magyar díszítés alapformái című könyve. /Sas Péter: Negyven éve halt meg Tóth István tanár-festőművész-műkritikus. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./

Vassy Erzsébet nagyváradi képzőművész pasztelljeiből nyílt kiállítás ápr. 8-án Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Vassy Erzsébet tucatnyi egyéni és csoportos kiállításon vált ismertté Magyarországon is, ahol vajai, visegrádi, lakiteleki, zalaegerszegi, hejcei alkotótáborok vendége volt. /Balla Tünde: Táguló idő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület márc. 6-án tartotta közgyűlését, ahol tiszteleti taggá választották többek között Tövissi József geográfust. Kolozsváron tanársegéd, majd a BBTE-n adjunktussá lépett elő. Tövissi, a földrajztudományok doktora (1978), a természeti földrajzot és azon belül a földfelszíntant, a geomorfológiát nemcsak tanította, hanem művelte is. 1990 és 1992 között az EKE elnöki tisztségét is viselte. /Dr. Molnár Jenő ny. egyetemi tanár az EME tiszteletbeli tagja: Megérdemelt elismerés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./

Hézagpótló kiadványt jelentetett meg az Erdélyi Kárpát Egyesület helyi szervezete. A mintegy hetven, kiváló minőségű színes fényképet tartalmazó album Szatmár megye legérdekesebb tájaira, történelmi és kulturális értékeire hívja fel a figyelmet. A kiadványt Fülöp Szabolcs szerkesztette, megjelenését az Identitas Alapítvány és a Gyermekközpontú Oktatásért Munkacsoport támogatta. /(Sike Lajos): Szatmári képek.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Csíkszeredában a helybeli Segítő Mária Katolikus Gimnázium diákjai, Mirk László tanár kezdeményezésére, tíz éve gyűjtik saját környezetükből az ott dívó locsolóverseket. Ennek eredményeképpen az idei húsvétra II. kiadásban látott napvilágot a Hímes tojás csak annak jár... (Húsvéti locsolóversek) /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ c. gyűjtemény. A 109 locsolóverset 4 megye 34 helységéből gyűjtötték. A kötetecske hozzájárulhat ahhoz, hogy a szájhagyomány formájában élő szövegek átmentődjenek az időn. Fodor B. Annamária gyűjtötte Szentegyházán, 2002-ben: „Erdélyország rózsáiról / gyöngyharmatot szedtem, / akit ezzel megöntözök, / áldja meg az Isten!" /Cseke Gábor: Erdélyország rózsáiról... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Borszék és Maroshévíz között 1882-től 1887-ig épült meg az országút, részben állami segélyből, ezáltal valósult meg a közlekedés Magyarország és Románia között. Elődeink méltó emlékművet emeltek a borszéki hágó mindkét oldalán, amelyre 1998. aug. 14-én emléktáblát helyezett el a Baross Gábor Alapítvány, a Magyar Közlekedési és Közművelődésért Alapítvány, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete és a csíkszeredai Román–Magyar Baráti Társaság. Ezáltal adóztak Baross Gábor emlékének, akinek az idejében épült az út. A múlt hónap utolsó napjaiban vandál kezek összetörték a magyar nyelvű emléktáblát, ami a hasonló szövegű román tábla alatt található. /Farkas Aladár: Vandál kezek… = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 10./

Nagyenyeden csengő van Bethlen Gábor Kollégium a régi falai között. A csengő a mindenkori nagyenyedi diák számára sokat jelent. A régi nagy csengőt 1891-ben még a nagyenyedi református tanoda öntette a kolozsvári Andrásovszky Efráim műhelyében. A idő azonban megviselte, megrepedt, és néhány hónappal ezelőtt leszerelték. Helyére most a testvérváros, Siklós polgármestere, Kozma Sándor által finanszírozott új csengőt helyeztek. A bronzcsengő a marosvásárhelyi Rácz harangöntő műhelyben készült, a következő felirattal: “Öntette a Bethlen Gábor Kollégium vezetősége, a siklósi önkormányzat segítségével”. A felszerelésnél ott volt Simon János igazgató és Krizbai Jenő történelemtanár. A hivatalos felavatásra az ápr. 24-i ünnepség keretében kerül sor. /N. T.: Új csengő a Bethlenben. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 10./

Temesváron átadták rendeltetésének az országos jelentőségű menekülttábort. A terület, amire a tábor épült, a temesvári római katolikus püspökség tulajdona. A püspökség még az első kapavágás előtt pert indított jogos tulajdona visszaszerzéséért, a hatóságnak a bírósági döntésig el kellett volna halasztania a munka megkezdését. Nem így történt. Közben az igazságszolgáltatás első fokon is, másodfokon is lefolytatta a pert és a törvényszék kimondta: a telek a püspökség tulajdonát képezi. A temesi prefektúra képviselője kijelentette, hajlandók megvásárolni a telket, amennyiben pedig a püspökség azt választaná, akkor máshol adnának telket a helyébe. /(Sipos): Pert nyert a püspökség. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 10./

A vajdasági kisebbségek elleni atrocitások megszaporodásáról és a kisebbségeket érintő problémákról folytattak ápr. 8-án tárgyalást Belgrádban Vojislav Kostunica szerb kormányfővel a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetői. – Tárgyilagos, s hiszem azt, hogy eredményre vezető megbeszélés volt, amelynek gyümölcseit az elkövetkező hónapokban érezni fogjuk – közölte Kasza az MTI-vel a találkozó után, amelyen rajta kívül részt vett még Bunyik Zoltán, a VMSZ alelnöke, vajdasági oktatási miniszter és Korhecz Tamás tartományi kisebbségügyi miniszter. Kasza tájékoztatta a miniszterelnököt arról, hogy a Vajdaságban nő a kisebbségek elleni atrocitások száma és a támadások súlyossága. Kostunica pozitívan értékelte minapi telefonbeszélgetését Kovács László magyar külügyminiszterrel. – A szerb kormányfő és a magyar külügyminiszter telefonbeszélgetése a jószomszédi viszony építésének lesz a sarokköve – mondta Kasza József. A VMSZ vezetői kérték a szövetségi szinten elfogadott kisebbségügyi törvény átvitelét szerbiai köztársasági szintre. Szorgalmazták a jogszabály módosítását, a kisebbségi nemzeti tanácsok hatáskörének és eszköztárának pontos meghatározását, hogy a kisebbségi önkormányzatokat ezentúl ne elektori rendszerrel, hanem közvetlenül válasszák meg. /Megbeszélés a vajdasági kisebbségek helyzetéről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./

1944 őszéna Maniu-gárdisták félelmetes félkatonai alakulatainak emberei elözönlötték Észak-Erdély magyarlakta városait és falvait. A vérszomjas fenevadak bandáinak egyik vezéralakja Aldea tábornok volt, a hírhedt magyargyűlölő, aki a Sanatescu kormány belügyminiszteri posztját töltötte be. A másik Ilie Lazar parasztpárti képviselő volt. Ezek nyíltan uszították alárendeltjeiket a legkegyetlenebb atrocitásokra. E felfegyverezett terroristáknak egy 6–7 tagú csapata érkezett Horváth János tiszteletes parókiájára Ormány faluba. Kiráncigálták az ágyából a tiszteletest és puskatussal lökdösve kituszkolták a házból és a patak mellett működő pálinkafőző üsthöz vitték. Ott arra kényszeríttették, hogy két nap és két éjjel megállás nélkül a hidegben kavarja a cefrét. Étlen-szomjan, összeverten, állandó felügyelet alatt végezte a megalázó munkát. Ha a fáradtságtól összeesett, hideg vízzel fellocsolták és tovább kényszeríttették munkára. Amikor a végkimerüléstől összeesett és vizet kért, a fegyveres hóhér a szájára vizelt. Amikor már nem tudták talpra állítani, két pribék hazavitte a tiszteletest és belökte a papi lakba. A kegyetlen megkínzástól, veréstől tüdőgyulladást kapott, ami később a sírba vitte. Amíg Horváth János tiszteletessel kavartatták a pálinkafőző üstben a cefrét, addig a többi verte kiszemelt magyar áldozatokat. A román fegyveresek Ormányból átvonultak Girolt faluba. A négy szórványfaluban magyarság létszáma 1940–1944 őszéig Ormányban 20–25 lélek, 2000-ben 2–3 lélek, Kecsetszilváson 25–30, 2000-ben 2–3 lélek, Némában: 10–15 lélek, 2000-ben 1–2 lélek, Giroltban 100–110 lélek, 2004-ben már csak hat öreg magyar élt. Az ősi templomra maholnap ott is lakat kerül. A Maniu-gárdisták Giroltban Tamási Gyula falubíró házához mentek, nekiestek a már nem fiatal embernek ököllel, puskatussal s addig ütötték-verték, amíg csak eszméletét nem veszítette. Ezután kirabolták a házat, majd egy másik család következett. Idősebb Barabás József házába törtek, összeverték a családfőt. A Tamási család tagjai a román szolgájuk segítségével kimentették a házból az áldozatot. Néhány nap múlva kikergették a Barabás családot a faluból, nem is mertek visszatérni. Más magyar családokat is összevertek. Alig akadt román ember, aki szót emelt volna ezen tortúrák ellen, sőt, egyesek még segédkeztek is a gárdistáknak. Pedig ezek közt volt néhány, akik sokszor megfordultak a Barabás család házánál valami kölcsönért, és sosem távoztak üres kézzel. Az ormányi és a girolti kegyetlenkedések híre csakhamar eljutott a szamosújvári szovjet parancsnoksághoz, ahová már több ehhez hasonló panasz érkezett be. Ennek alapján szovjet katonák jöttek Giroltba. A banda menekült, de még egy kézigránátot hajítottak Tamási juhai közé. – A nagyiklódi magyar családok is a szovjet katonák segítségével úszták meg az elszámoltatást. Ott is elsőnek az id. Majthényi Zoltán családjával akarták elkezdeni a megleckéztetést, de szerencsére az ifj. Majthényi Zoltán idejében értesült a szándékról, gyorsan beszaladt Szamosújvárra, és a szovjet hatóságtól kapott segítséget. A szovjet katonák láttán rögtön lehűlt a gárdisták vérengzési kedve. Giroltban nem ez volt az első eset, hogy magyar ember esett áldozatul magyargyűlölő románoknak. Így történt 1848-ban is, amikor a kétgyermekes családapa, nemes Békési Zsigmond nemzetőr a girolti lázadó románok áldozata lett. A lázadó bandában lévő egyik asszony, mielőtt a férfiak késsel, fejszével összevissza vagdalták volna, vasvillával kiszúrta az áldozat, Békési szemét. Abban az időben is úgy sikerült megállítani a román öldöklést, hogy a hír mégis gyorsan eljutott oda, ahonnan segítséget vártak: gyorsított vágtában egy szakasz honvéd huszár érkezett a helyszínre. S mielőtt a lázadók elmenekülhettek volna, majdnem mindeniket elfogták. Azon a helyen, ahol Békési Zsigmondot meggyilkolták, a honvédek valamennyi román lázadót felakasztották. /Kolozsi Gergely István: Maniu-gárdisták Ormányban és Girolton. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7. folyt.: ápr. 10./

Megkérdőjelezhetővé teheti a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) választási részvételéhez összegyűjtött aláírásokat az a kormányhatározat, amely a választási törvény végrehajtási utasításait rögzíti. A kabinet ápr. 7-én elfogadta a kisebbségek aláírásgyűjtő íveit is szabványosító határozatot, melynek szövege várhatóan csak a húsvéti ünnepek után jelenik meg a Hivatalos Közlönyben. Ez a mintapéldány azonban néhány ponton eltér azoktól az ívektől, amelyekre az MPSZ már több mint 25 ezer aláírást összegyűjtött. Az ív fejlécében szerepel a kisebbség megjelölése, valamint az is, hogy az illető szervezet a listával a 2004. június 6-i helyhatósági választásokon akar részt venni. Az MPSZ aláírási ívein csak a szervezet megnevezésében szerepel a „magyar” szó. „Mi továbbra is a korábban szétküldött íveinkre gyűjtjük az aláírásokat” – jelentette ki a Krónikának Szász Jenő, az MPSZ elnöke. „Nem elég, hogy diszkriminatív, antidemokratikus törvényt hoztak, de még azt is meg akarják akadályozni, hogy az ebben biztosított lehetőséggel éljünk” – jelentette ki az MPSZ elnöke. Szilágyi Zsolt, az MPSZ nagyváradi polgármesterjelöltje szerint a választási törvény nem hatalmazta fel a kormányt arra, hogy kisebbségi szervezetek taglistájának az aláírási ívét elkészítse. /Gazda Árpád: Újabb gáncs az MPSZ-nek? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) gyergyószékieknek szervezett lakossági fóruma díszvendégeként Németh Zsolt magyar országgyűlési képviselő válaszolt a közönség kérdéseire, amelyek többek között a romániai magyar kisebbség kettős állampolgárságának problémájára vonatkoztak. Németh Zsolt beszélt a közelgő magyarországi európai uniós csatlakozás jelentőségéről, továbbá a romániai ellenkezéseket cáfoló, EU-s szemszögből elismert „régiók politikájá”-ról. A találkozón Szász Jenő MPSZ-elnök az elmúlt évtized erdélyi mérlegét megvonva kijelentette: nem lehet magyar közösségi eredményekről beszélni. Szász bemutatta az MPSZ színeiben Gyergyószentmiklóson induló polgármesterjelöltet, Pázmán Attilát. Pázmán Attila RMDSZ-es ellenjelöltje Pap József nyugdíjas vállalkozó. /Gergely Edit: Csapatmunkát ígér. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

Az erdélyi magyar közösség jelen pillanatban a szétesettség és a többszörös kiszolgáltatottság állapotában van. Kiszolgáltatott az általánosan rossz gazdasági helyzet miatt, kiszolgáltatott a magyarellenes román hatalomnak és kiszolgáltatott a felette uralkodó komprádor-elitnek, az RMDSZ nómenklatúrának. Ezt a kiszolgáltatottságot Markóék professzionális módon tudták a maguk javára fordítani. Az RMDSZ-en belül a pénz s vele együtt a formális legitimitás nem alulról felfelé közlekedik, a szervezet nem a tagdíjakból tartja el magát, s sajnálatos módon nem a tagság választja vezetőit, hanem fordítva. A pozícióba jutott Markó-csapat egyre tökéletesebben monopolizálta a román és a magyar állam által az erdélyi magyar nemzeti közösségnek juttatott források feletti döntéskört, írta Borbély Zsolt Attila. Az Illyés Közalapítvány legtöbbször politikai alapon kiválogatott szakmai alkuratóriumainak döntését felülbírálhatja az RMDSZ csúcspolitikusaiból álló felettes alkuratórium. Az RMDSZ Communitas általi finanszírozása egyrészt törvényellenes, másrészt aligha maradhat rejtve a román államhatalom előtt, amint azt Bakk Miklós megállapította a Krónikában. Ennek ára van, a hatalom kontrollt kér a kisebbségek vezető szervezeteitől, azok társadalmával szemben. /Borbély Zsolt Attila: Kéz kezet mos. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 13./

Szilágyi Zsolt nyílt levelet írt Lakatos Péternek, az RMDSZ Bihar megyei Szervezete elnökének, ebben javasolta, hogy a Magyar Polgári Szövetség és az RMDSZ Nagyváradon tartson közösen előválasztást. Az előválasztás legyen általános, titkos, egyenlő és állóurnás. /Szilágyi Zsolt: Nyílt levél Lakatos Péternek, az RMDSZ Bihar megyei Szervezete elnökének. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 13./