"Márc. 4-én Temesváron, a Banat Múzeumban megnyílt a Baragánra deportáltak kálváriájáról szóló kiállítás. A bánsági deportáltak túlnyomó többségének az volt a bűne, hogy közel lakott a jugoszláv határhoz. Akinek rokona volt a határ túlsó oldalán, vagy valamelyik "imperialista" országban, azt elvitték. Tizenhat helyre, kicövekelt puszta mezőre hajtották őket, ott építhettek maguknak házat, falut a semmiből. Azaz gyeptéglából azok, akik vittek magukkal ásót, lapátot, fűrészt, fejszét és más létfontosságú szerszámot. Vizet azután ihattak, miután megásták a kutat, ehettek pásztortűznél pirított szalonnát kenyérrel, hagymával (ha volt a tarisznyában), a szabad ég alatt voltak addig, amíg megépültek a házak. A deportáltak hat év múlva térhettek haza. /(S.): Baragáni deportáltak kálváriája. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./"

"Nagyváradon zajlott le febr. 28.-márc. 2. között az ,,Olvasni jó!" IV. mesevetélkedő, melyre 8 megye nevezett be. Alföldy Andrea tanítónő volt a mesevetélkedő főszervezője. A vetélkedő idején volt a Galagonya gyermekszínjátszó kör első fellépése. A Szatmár megyei csapat lett az első, elnyerte a Nemzetközi Gyermekvédő Szolgálat díját, egy háromnapos budapesti gyermeknapi rendezvényen való részvételt. F. Diósszilágyi Ibolya /Nagyvárad/ dedikálta a mesevetélkedő részvevőinek régebbi és újabb könyveit. /Cirják Izabella-Márta: Olvasni jó! mesevetélkedő. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./"

"Déván a Szent Antal-templomhoz tartozó közösség idén március 2-án hatodik alkalommal ünnepelte meg a Hűség napját. A Dévára telepített maroknyi bukovinai székely 1935-ben tette le a Szent Antal-templom alapkövét és öt esztendő alatt, önerőből építette meg templomát. 1997-ben Böjte Mihály ferences atya, akkori plébános első ízben emlékezett meg a templomépítőkről, fenntartókról, mindazokról, akik hűek maradtak a templomhoz, egyházhoz, hithez, nemzethez.A hűség nemcsak múltba tekintést jelent, hanem bizakodást is, reménységet, hogy a szeretet valóban minden akadályt legyőz - mondta szentbeszédében Páll Leó, Erdély Szent István királyról elnevezett Ferences Rendtartományának provinciálisa. /A Hűség napja Déván. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./"

"Vajdahunyadi civil szervezetek képviselői, RMDSZ-tisztségviselők és pedagógusok gyűltek össze febr. 28-án megvitatni a helyi magyar közösségi élet és az anyanyelvű oktatás fejlesztésének lehetőségeit. Hauer Erich vajdahunyadi RMDSZ-elnök beszámolt az elmúlt esztendő tevékenységéről, kiemelve a vajdahunyadi Petőfi-szobor felavatását, a magyar oktatás támogatását, illetve a magyar közösséget érintő problémák megoldását (helységnévtáblák, közvilágítás, iskolajavítás stb.). A résztvevők megvitatták a Magyar Ház bővítési tervét is. /Gáspár-Barra Réka: Közösségi találkozó Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./"

"A napokban vetítik Kolozsváron a magyar-román koprodukcióban készült, Gulyás Gyula rendezte Fény hull arcodra című játékfilmet. A filmnek - mely a tavalyi, 33. Magyar Filmszemlén megkapta a rendezői látvány díját - ez volt az első hivatalos erdélyi bemutatója. Ez a második "erdélyinek" számító nagyjátékfilm - az elsőt Tompa Gábor rendezte Kínai védelem címmel. A Király László Kolozsváron élő költő, író elbeszélése alapján készült film főbb szerepeiben Tompa Klára, Váta Lóránd, Bíró József és Gáspárik Attila látható. /Papp Attila Zsolt: Szellemi befektetési lehetőség. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./"

"Kökényesden lassan életveszélyes lesz a kultúrotthon. A tetőszerkezet rossz állapotban van, a falak nedvesek, az ajtók lassan darabjaikra hullanak, a kitört ablaküveget, nem pótolták. Ebben a teremben szerveztek álarcosbált márc. 2-án. Több mint 300 ember zsúfolódott össze a teremben. /Simon Levente: Kökényesd: Elképesztő gyorsan romlik a kultúrotthon állapota. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 5./"

"Napvilágot látott a Marosvásárhelyi 8-as Sz. Ált. Iskola VI. F. osztályának Gyémántok címmel ellátott diáklapjának első száma. A másik tízoldalas kis szellemi termék az iskolában /szintén első szám/ az Ablak, a hetedikesek osztályújsága. /Járay Fekete Katalin: Osztályújságok. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 5./"

"1964. augusztusában szabadulhattak a szamosújvári börtön politikai foglyai, köztük volt Puskás Attila. A szabaduló rabok a szocializmus fáját akarták kivágni (ahogy Fábián Márton, a Szekuritáté kihallgatótisztje mondta). Puskás Attila a 411-es, 1964. július 24-én kibocsátott közkegyelmi rendelet alapján szabadul. Ezt megelőzte három kegyelmi rendelet. Az első 1962. szeptember 27-én kelt 772-es (néhány társuk ennek alapján szabadult, akárcsak a bánáti szerbek), majd a 176-os 1964. áprilisában és a 310-es 1964. június 16-án, melyek alapján végre teljesen kiürültek a politikai foglyokat sanyargató börtönök. Puskás Attilát 1959. máj. 12-én tartóztatták le a csíkdánfalvi hétosztályos iskolában. Innen kísérték lakásába, s amint a házkutatási jegyzőkönyvből kitűnik - megírta Suciu Mihai hadnagy, a marosvásárhelyi 0421-es Szekuritáté-egység bűnügyi vizsgálótisztje -, találtak egy versesfüzetet is. Valójában nem találták meg versesfüzetét és naplóját, mert azt előzőleg elrejtette /és mai is megvan/. Puskás Attila fiatal csíkszeredai tanárként színdarabokat rendezett, megemlékezett március 15-ről stb. 1956-ban megírta az Október 23. című versét. Eltelt három év. 1958-ban Puskás Attilát büntetésből Csíkdánfalvára ,,száműztek", amikor Sántha Imre utolsó éves diák eljött Sepsiszentgyörgyre, hogy színész legyen, hátrahagyva magyarkodó verseit. Ezeket a verseket megtalálták a szekusok, s ezzel megindult a lavina. Sorra tartóztatták le a diákokat, tanárokat. Így került össze a tizenegy emberből álló vádlottcsoport: hat tanár, öt diák. Puskás Attila lett a fő vádlott. Húsz évet kapott a Büntetőtörvénykönyv 209-es paragrafusának 1. pontja alapján, megtoldva 10 évvel a 325-ös cikkely 3-as bekezdése c pontja alapján. Az első ,,államellenes felforgató tevékenységet", a második ,,tiltott írások terjesztését" rótta fel . Puskás Csaba, megtudva, hogy testvérét letartóztatták, Csíkszeredára sietett, egyenesen a Szekuritátéra ment, hogy számon kérje: miért tartóztatták le a bátyját? A válasz helyett ígéretet kapott: nem fognak róla sem elfelejtkezni! Őt 18 évre ítélték. Szamosújvár börtönében volt 1960. január 23.-1964. augusztus 3-a között. Ezekről az évekről többeknek is beszélt, az ismertebb interjúk: Balogh László: A fővádlott - megjelent a Romániai Magyar Szóban 1993 őszén -, majd és Te hol voltál, Szent György? című kötetében (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001), továbbá Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című, 1998-ban a sepsiszentgyörgyi Kaláka-sorozatban, a H-Press Kiadónál megjelent könyvében. Legalaposabban néhai Gagyi-Balla István interjúja fogja át úgyszólván egész életútját, amelyet az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete rendelt meg, s amely az Oral History Életutak annotált jegyzékében a 97. oldalon szerepel. A katalógust 1996-ban adták ki. Kisebb részletek, versek más magyarországi és romániai lapokban láttak napvilágot. Tótfalvi Zoltán magyarországi támogatással megszervezte az Utak a Duna-deltába emlékező túrát 1996-ban, s az erről készült filmet 1997. februárjában a 28. Magyar Filmszemle alkalmával Sorsod sötétlő árnyak közt címmel mutatták be. Tófalvi Zoltán évek óta elkötelezte magát az erdélyi 1956 eseményeinek és következményeinek felkutatására. Puskás Attila börtönéletének arra a részére tért ki, amelyet akkor tudott meg, miután Bukarestben elolvasta a 19 kötetnyi, 2200 lapon átkígyózó rémséget,Szamosújváron előbb tizenkét órát, majd tízet, 1964-ben nyolcat dolgoztak a bútorgyárban. A leghitványabb börtönőr Gábor Tibor magyar cigány volt, akinek szadizmusával csak a börtönparancsnok, Goiciu és a gyár igazgatója, Mihalcea vetekedett. Az állandó zaklatás, váratlan kutatások, szigorú büntetések a legcsekélyebb ,,fegyelmezetlenségért" az 1964-es évben ritkábbá váltak. Miután a román politika a nemzetiszocializmus irányába fordult, nagy felháborodást váltott ki egyrészt a Historia Mundi néven elhíresült világtörténelmi kiadvány, de az Erdélyre vonatkozó magyarországi történelmi könyvek is. Beindultak tehát a román nép kétezer éves történelmét ismertető tanfolyamok, s ezzel párhuzamosan a vasárnapi nyilvános ,,meaculpázások". Ezeken egyesek elmondták az egybegyűjtötteknek ,,vétkeiket", majd ,,leleplezték" a még mindig megátalkodottan reakciósokat. Puskást is felkérte az EMISZ elnöke, néhai Orbán László, aki viszont egy Ady László nevű volt belügyi tiszt (kegyvesztett és elítélt lett) utasítását hajtotta végre. Puskás nem vállalta. A börtönbeli besúgás példájára néhány mondat a szeku irattárából kimásoltatott anyagból: ,,Ez év januárjában számot vetettem a múltammal, azzal, amit elkövettem. Puskás Attilával az élen minden "híve" elítélt engem, és megtagadtak. Addig sem volt velem jóban (mármint P. A.), de azután egyáltalán nem. (...) Nemegyszer álltam szóba vele helytelen álláspontja miatt. Mindig visszavert nacionalizmusával, azt a benyomást keltve bennem, hogy megátalkodott, sőt, bigott, fanatikus vagy éppenséggel agybeteg..." Más: ,,A következőket nyilatkozom, mivel a kulturális-nevelő tevékenységem során a szamosújvári börtönben megállapítottam, hogy létezik egy nacionalista magyar csoport, s ezúton jelentem azt, hogy kik ennek a csoportnak a tagjai: Puskás Attila, 57-es cella (továbbiakban felsorol még tíz nevet más cellákból). /Ezeket a neveket a szekusdossziékat vizsgáló bizottság, a CNSAS kihúzta./ (...) Ismert Puskás Attila esete a börtönadminisztráció előtt, amikor az adminisztráció egyes intézkedéseit (azt, hogy csak románul beszélhetünk a cellában - P. A. megj.) megsemmisítette azáltal, hogy úgy állította be, mint ami a magyar rabok ellen irányul. Más alkalommal, 1962. október 23-án P. A. néhány magyar ifjat gyűjtött maga köré, és 1956. október 23. jelentőségéről beszélt nekik..." (jelenti Ady Ladislau valamikor 1964-ben, dátum nélkül - P. A. megj.) És még egy: ,,...Megengedte magának, hogy ő, mint a magyar elit egyik képviselője, úgy minősítsen minket, vagyis alulírottat (A. F. - nem adom meg a teljes nevét, mert megyénkben él, az elszámolást lelkiismeretére bízom) és másokat, akik megértettük azt, hogy hibáztunk, és állást foglaltunk ezekkel szemben, hogy elárultuk a magyar ügyet, a magyar nép ügyét. (...) Azt mondtam neki, hogy valóban ellensége vagyok, s mindazoknak, akik a nép érdekeinek ellenségei, azokkal vagyok, akik új életet alkottak, akik a szocializmust építik..." (Sohasem mondta, hogy ellenségem - P. A. megj.) - A szekus tisztek azt mondták Puskás édesanyjának, hogy rossz magaviselete miatt csak akkor szabadulhat, ha meggyőzi fiát a javulásról, ami azt jelentette, hogy szolgálja a szekut. Édesanyja azonban egyetlen ilyen szót sem szólt neki.Az ismert író és publicista, Stelian Tanase Gheorghiu-Dej uralmának éveit kutatva megállapította, hogy 1957 decemberében 8578 tiszt, 3375 altiszt, 5816 civil és 11 193 ,,segédszemélyzet" alkotta a szeku állományát. De a hozzáférhetetlen A szekuritáté fehér könyve (Cartea alba a securitatii, megjelent az Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ kiadásában 1994-ben) már a ,,hiteles" számokat közölte: 9884 tiszt, 3488 tovább szolgáló altiszt, 5284 civil. Ezeken kívül a Szekuritáté operatív egységei 5633 tiszttel, 4108 tovább szolgáló altiszttel, 1416 civillel, valamint 42 028 sorköteles katonával duzzadtak fel 1958-ban. 1955-57 vége között 6214 politikai rab volt. Ez egy év alatt, 1958-ban 10 125-re, majd 1960. januárra 17 613-ra ugrott a létszámuk. További adat: letartóztatva 1958-ban 47 643 politikai ,,bűnöző", ez a csúcs, mivel 1959-ben ,,csak" 37 893 személy kerül vizsgálótiszt elé. Újabb esés: 1960-ban mindössze 21 176 embert tartóztatott le a szeku. 1958 júliusától már halálos ítéletet is hozhatnak. Pacepa tábornok valamennyi könyvében igyekezett ,,hazafi" lenni, az ötvenes-hatvanas évek embertelenségeit a szovjet KGB abszolút befolyásának tulajdonította. S ezt bőven illusztrálja a hírhedt besszarábiai orosz, akit Gheorghe Pintilienek keresztelnek át (alias Pintilie Bodnarenko ukrán NKVD-ügynök). A Szovjetunió által ,,felszabadított" valamennyi közép-kelet-európai ország állambiztonságát minden szinten szovjet ügynökök ellenőrizték és irányították. Így tehát Romániában a Szekuritáté megalakulásának évében (1948. augusztus 30., az alapító törvényrendelet száma: 211.) a koncepciós perek főrendezője (szabotázs és kémkedés vádakkal) Alexandru Nicolski, a kihallgatótisztek főnöke. A DGSP (Directia Generala a Securitatii Poporului) Nemzetbiztonsági Főigazgatóság főnöke pedig Gheorghe Pintilie (Pantyusának hívják bizalmasan). Virgil Magureanu 1998-ban úgy tudta, hogy még 1989 lázas napjaiban nyomban eltűnt 100 000 szekusdosszié, de még mindig van 1 267 384 (!), amiből 81 295 a volt politikai elítélteké, 35 305 a ,,felszabadulás" előtt elítélteké (legionáriusok, kommunisták, nemzetiségiek), és 603 333 dosszié azé a 425 000 informátoré, akik a szekunak dolgoztak. Más források - pl. Pacepa is - ennek a számnak legkevesebb kétszeresére teszik az informátorok (és együttműködők) számát. Persze, a büntető törvénykönyv vonatkozó fejezete tulajdonképpen 1936-tól az 1949-es éven át egészen a jelenlegi 1968-asig, amelyet 1975-ben, majd 1990-ben s ezt követően is módosítottak, egyaránt tartalmazza más és más cikkelyben, más és más megfogalmazásban az állam biztonsága elleni bűncselekményeket - most már enyhébb büntetésekkel. Puskás elhatározta, hogy megismeri a vele kapcsolatos szekusdossziékat, ezért a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Nemzeti Tanácshoz fordult. Végül jelezte a hivatal, hogy tizenkilenc dossziéban 2200 oldal vár áttekintésre. Elutazott Bukarestbe, átnézte az 1964 decemberétől 1989 decemberéig született besúgó jelentést, ezek róla szóltak. Megdöbbentő volt a sok jelentés.Mindegyik fedőnevén szerepelt, de egyiküket felismerte, Németh Ernő doktort, aki most Magyarországon él. Volt, aki azzal az ürüggyel jött, hogy szakkönyvet kér. Puskás őt a konyhában fogadta, holott neki a dolgozószobát kellett volna szemügyre vennie. Le is tolta érte a kapcsolattartó tiszt. A jelentések szerint Magyarországon 22 millió forintot örökölt, amit az Erdélyt felszabadító csapatokra akar költeni. Puskás az iratokból megtudta, hogy sok tisztet állítottak rá. Az egyik vaskos dosszié levelezésének kivonatát tartalmazza. /Puskás Attila: Kisemberek a vörös pók hálójában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4., folyt.: márc. 5./"

"Márc. 5-én hivatalos látogatásra Szlovákiába érkezett Adrian Nastase román miniszterelnök, tárgyalt vendéglátójával, Mikulás Dzurinda szlovák kormányfővel. A két kormányfő között teljes az egyetértés abban, hogy a határon túli magyaroknak kedvezményeket kínáló jogszabálynak maradéktalanul igazodnia kell az európai jogi normákhoz, márpedig szerintük a kedvezménytörvény jelen alakjában nem felel meg ezeknek az elvárásoknak. Nastase a "XIX. századi kérdésekre irányuló" magyar törvényt időszerűtlennek tartja, és úgy ítéli meg, hogy az ennél sokkal fontosabb XXI. századi problémákra kellene inkább összpontosítani. A román miniszterelnök szerint Magyarország érthetetlen okokból késik a módosítással, jóllehet azt már az előző és a jelenlegi magyar kormány is többször megígérte. Ha ez így folytatódik, akkor a jogszabályt előbb vagy utóbb ajánlatos lenne felfüggeszteni - jelentette ki Nastase. A román fél ugyanúgy nem ismeri a módosítás szövegtervezetét, ahogyan Pozsony sem, ezért elvárják, hogy mielőtt a magyar parlament tárgyalni fog a módosításról, Budapest konzultáljon arról Bukaresttel és Pozsonnyal, mégpedig "nem a módosítás elveiről, hanem annak tényleges formájáról" - hangzott el Mikulás Dzurinda és Adrian Nastase kétoldalú megbeszélését követően. /Pozsony és Bukarest azonos állásponton. Várják a státustörvényt módosító tervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./"

"Erik Jürgens, az ET raportőre elfogadta a magyar észrevételek túlnyomó többségét, és ezeket beépítette a státustörvényről készített jelentésének most, Párizsban véglegesített tervezetébe, jelentette a Népszabadság. Magyar szempontból jelentősen javult a Jürgens-jelentés; az Európa Tanács jogi és emberjogi bizottságában elfogadott módosító javaslatok után ma már a tervezet nem látszik elfogadhatatlannak. Tabajdi Csaba, az ET jogi és emberjogi bizottságának magyar tagja a Népszabadságnak elmondta: a módosított Jürgens-jelentés már nem marasztalja el Magyarországot érdemi kérdésekben. A román és szlovák bírálatokat a Párizsban véglegesített szöveg lényegi vonatkozásokban már nem osztja - erősítette meg Tabajdi Csaba, az MSZP országgyűlési képviselője, hozzátette: a Jürgens-jelentéshez ő maga 18 módosító indítványt terjesztett elő, ebből 17-et a raportőr beépített véglegesített szövegtervezetébe. A legújabb Jürgens-jelentésben már nincs szó a státustörvény állítólagos területenkívüliségéről és a jogszabály diszkriminatív jellegével kapcsolatos kitételek is hiányoznak a szövegből. Tabajdi, az ET parlamenti közgyűlésében a magyar küldöttség vezetője szerint egyelőre még nem dőlt el, hogy a Jürgens-jelentés áprilisban vagy júniusban kerül-e a plenáris ülés elé. /Feljavított Jürgens-jelentés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./"

"Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ és az SZDP parlamenti frakciójának márc. 5-én tartott találkozójáról tájékoztatta a sajtó képviselőit. Markó Béla ismételten kitért az audiovizuális díj kérdésére. Az RMDSZ nem ért egyet ennek bevezetésével, főként a nonprofit szervezetek, így alapítványok és egyesületek, valamint a hátrányos helyzetű fizikai személyek esetében. Markó Attila helyettes államtitkár az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatáról tartott rövid beszámolót. Elmondta, hogy 2003. márc. 2-án lejárt a visszaigénylések benyújtási határideje. Eddig több mint 4000 visszaigénylési kérvény került az ingatlanok visszaszolgáltatását felügyelő bizottság asztalára, ezek közül legtöbb a görög katolikus valamint az izraelita egyházközösség részéről fogalmazódott meg. A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség 400 ingatlan visszaigénylésére nyújtott be kérvényt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 141, a Szatmári Római Katolikus Püspökség 150, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 134, az Erdélyi Református Egyházkerület 609, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 205, a Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Püspökség 19, a Kolozsvári Unitárius Püspökség 84 ingatlan visszaszerzésére állított össze hasonló dossziét. /SZDP-RMDSZ parlamenti együttműködés. Mintegy 4000 visszaigénylési kérelem. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./"

"A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsot (CNSAS) vezető átvilágító bizottság feloszlatását javasolta jelentésében a parlament válságkezelő albizottsága, továbbá indítványozta az átvilágítási törvény, illetve a CNSAS működési szabályzatának módosítását is.Az átvilágító bizottság hónapok óta működésképtelen, gyakorlatilag kettészakadt. A testület utoljára tavaly október végén ülésezett, azóta a hat ellenzéki tag által leváltással fenyegetett Gheorghe Onisoru elnök és négy - kormánypárti és Nagy-Románia párti - támogatója nem jelent meg a CNSAS ülésein, nehogy alkalmat adjon a vezetőcserére. A kormánypárti bizottságelnök alaptalannak minősítette a bizottság egyes tagjainak kifogásait a Román Hírszerző Szolgálattal /SRI/ kapcsolatban. Az átvilágító bizottság feloszlatására irányuló kormánypárti akarat régóta ismert - nyilatkozta Csendes László, a bizottság magyar tagja. Csendes László szerint az albizottság javaslata demokráciaellenes, hiszen a demokrácia a többségi elvre épül. Az átvilágítás folytatására nincs politikai akarat. /Szőcs Levente: Bevált Predescu jóslata. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./"

"A kolozsvári törvényszék közigazgatási osztálya ismét a városvezető ellenfeleinek adott igazat: a néhány napja tartott tárgyaláson Camelia Cengher bíró határozata szerint a kolozsvári városi tanács továbbra is törvényesen működik, azaz nem oszlott fel hivatalból, ahogy azt Funar polgármester immár majdnem egy éve hangoztatja. A bíróság ugyanakkor arra kötelezte Gheorghe Funart, hívja össze a helyi döntéshozó testületet rendes, rendkívüli ülésekre, és jelenjen is meg ezeken. Tavaly májusban a polgármester azt nyilatkozta: a testület hivatalból feloszlott. Azóta csak egy alkalommal, február közepén hívta össze a városi tanácsot. Azt is csak azért, mert a bíróság sürgősségi határozatot hozott erre vonatkozóan. Funar kijelentette: a bíróság határozata törvénytelen, és óvást emel ellene a fellebbviteli bíróságon. /K. O.: Ismét térdre kényszerítették a polgármestert. Funar óvást emel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./"

"Az RMDSZ Szabadelvű Köre nem kapott meghívást a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által március 14-én Kolozsváron tartandó Márciusi Fórumra, nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter szenátor, a platform vezetője a Szabadságnak. Vekov Károly képviselőtől, a Nemzetépítő Platform (NÉP) vezetője közölte: hivatalos döntés született arról, hogy a platform részt vesz a fórumon. Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke kijelentette: elnökségi döntés született arról, hogy a megyei RMDSZ március 15-én ünnepli a forradalom napját, a fórum szervezésében nem vesznek részt. /(köllő): Ki lesz jelen a fórumon? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./"

"Márc. 8-án, Marosvásárhelyen tartja VII. kongresszusát az RMDSZ Reform Tömörülés (RT) platformja. Toró T. Tibor, az RT vezetője a Szabadságnak elmondta: Marosvásárhelyen mintegy száz küldött vesz részt, a kongresszus szervezői 50 meghívót küldtek szét, többek között újságírók, valamint az RT ideológiájához közelálló platformok számára. Két magyarországi vendége is lesz az RT-kongresszusnak: a Fidesz Magyar Polgári Párt elnöksége részéről Rogán Antal képviselő, a párt alelnöke lesz jelen, valamint a Magyar Demokrata Fórum egyik képviselője. Toró nyilatkozata szerint az RT meghívót küldött a magyar kormánypárt, személy szerint Szabó Vilmos, politikai államtitkár részére is, ám eddig nem érkezett válasz. Ugyancsak meghívást kapott Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, aki - mint mondotta - egyéb elfoglaltsága miatt nem lesz jelen a kongresszuson, közölte az RT elnöke. Ezenkívül képviselteti magát Ágoston András, a Vajdasági Magyar Párt elnöke, számos civil szervezet, valamint egyházi emberek is, nyilatkozta Toró T. Tibor. Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei szervezet elnöke szerint később döntenek a részvételről. Vekov Károly képviselő, a Nemzetépítő Platform elnöke megerősítette a platform részvételi szándékát a kongresszuson. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a SZK vezetője a következőket nyilatkozta: megtisztelve érzi magát a meghívásért, mint a platform vezetője részt vesz a kongresszuson, és kérte a lehetőséget, hogy platformja nevében köszöntse a kongresszus résztvevőit. /Köllő Katalin: Mintegy száz küldött lesz jelen az RT kongresszusán. Két magyar párt is képviselteti magát. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./"

"Márc. 5-én megalakult a Communitas Alapítvány Szórvány Szakbizottsága. Két pályázatot hirdettek meg. Az első a szórványközösségek érdekében programokat elindító, illetve már működtető intézmények, egyesületek, egyházközségek tevékenységének támogatása a következő területeken: szórvány-táborközpontok kialakítása és működtetése; közösségi (magyar) házak programjainak működtetése; közösségépítési és kistérségi programok; szórványstratégia kialakítására felhasználható települési adatlapok elkészítése a szórványmegyékben. A másik a magyar szórványközösségek osztatlan 1-4 osztályos iskoláiban tanító pedagógusok és óvónők oktatói-nevelői programjait támogatja. /Megalakult a Communitas Alapítvány Szórvány Szakbizottsága. = RMDSZ Tájékoztató, márc. 6., 2406. sz./"

"A kilencvenes években jelentős szociológiai és szociolingvisztikai vizsgálatok indultak annak feltárására, hogy milyen az országhatárokon kívül rekedt magyar nemzeti közösségek helyzete. Ezek a vizsgálatok kiterjedtek a demográfiai-etnikai viszonyokra, a jogi, politikai és gazdasági helyzetre, az identitástudatra és az identitás változására, a nemzeti és történelmi tudatra, az iskolázottságra, a műveltségi szintre, a nyelvi helyzetre, a nyelv állapotára, a nyelvhasználatra stb. Az egész magyar nyelvterületre kiterjedő A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című összehangolt kutatási program eredményeit összegező sorozat kötetei sorra jelennek meg. /Csenicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában /Kárpátalján/, Budapest, 1998; Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban), Budapest-Újvidék, 1999; Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában, Budapest-Pozsony, 2000./ A vizsgálat egyértelmű megállapítása, hogy a magyar nyelv a környező országokban alárendelt státusban van. Használata emiatt csak szórványos a hivatalos szférában /magyar többségű önkormányzatokban/, jelentős mértékben korlátozott nyilvános fórumokon és munkahelyen. A korlátozással együtt jár a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés, a megfélemlítés és a megszégyenítés. Ennek a függő, kiszolgáltatott helyzetnek Szlovákiában és Jugoszláviában nyomatékot ad a hatályos nyelvtörvény. Az utódállamok az offenzív, sőt néha agresszív nyelvpolitikához csatlakoznak. A cél az elszigetelés az anyaországtól, a szándékos szétszórás, néha a kollektív bűnösség vádjával, a kiszorítás a társadalom fontos területeiről, pozícióiból. A román hadseregben továbbra is gyakori a magyar fiatalok megszégyenítése, megalázása, a nyelvi tiltás. A magyar többségű régiók igazgatása, többségi felügyelete egy belső gyarmati rendszernek felel meg /kizárólagos államnyelvi igazgatással, fokozottabb katonai és rendőri felügyelettel, például 1990 után szinte minden székelyföldi faluban csendőrlaktanya épült, de iskola vagy tanári lakás nem/. A kilencvenes évek elején egyes nyelvészeknek az volt a véleménye, hogy a kisebbségi nyelvváltozatok szétfejlődnek, eltávolodnak a magyarországitól. A terepkutatás azonban igazolta, hogy a magyar nyelv megőrizte viszonylagos szerves egységét. A nyelvi különbségek pedig áthidalhatók a nyelvi kodifikáció kiterjesztésével. A külső régiók nyelvhasználata archaikusabb, mint a centrumé. Ez sok esetben tartósabb nyelvi hagyományt, nyelvi értéket jelent. A hiányzó vagy töredékesen meglevő szint éppen a közéleti-szakmai szint. Az egyetemi szakoktatás hiánya eredményezte, hogy a szaknyelvi terminológiák különfejlődtek és leépültek. Székelyföldi szakiskolákban például magyar anyanyelvű tanárok tagadják meg szakmájuk magyar nyelvű oktatását arra hivatkozva, hogy nem ismerik a magyar szaknyelvet. Sürgető feladat az intézményteremtés és a szaknyelvi rehabilitáció és képzés. A kisebbségi kétnyelvűség bevezeti a nyelvi asszimilációt. Meghatározó az iskolai oktatás nyelve, a szűkebb családi környezet nyelve, valamint a munkahelyi környezet. A jövőt tekintve negatív tényező a demográfiai mutatók kedvezőtlen alakulása, a vegyes családok számának növekedése, a nagyvárosokba költözés. Az etnikai arányok megváltoztatásának szándéka ma is fontos eleme minden szomszédos ország nemzetpolitikájának. Rontja a nyelvmegtartás esélyeit a magyar nyelv alárendelt jellege, az etnicista oktatáspolitika, a helyi önkényeskedés, a magyarellenes közhangulat, a publikusan és intézményesen megnyilvánuló magyargyűlölet, az elfogult döntések az igazságszolgáltatásban, a magyar nyelv, a magyar kultúra megbélyegzése. Általában aggasztóan csökken az iskolázottsági és műveltségi szint a magyar közösségekben, nagyobb arányú a tehetséges gyermekek elkallódása. Erdélyben ma mintegy ötvenezren államnyelven, románul végzik tanulmányaikat. Vannak ortodox magyarok, magyarul már nem tudó protestánsok, illetve katolikusok. Az elmúlt évtizedben ugyanakkor gyarapodtak a nyelvhasználat alkalmai és színterei: létrejöttek magyar intézmények. A sajtó és tömegkommunikáció erősítette a nemzeti kapcsolatot. Bővültek az anyanyelvi oktatás intézményes keretei. A Magyar Tudományos Akadémia újra a magyar nyelv fő intézményévé vált, szervezi, támogatja a kisebbségi szellemi műhelyeket, irányítja a közös nyelvi tervezést. /Péntek János: A kisebbségi magyar nyelv helyzete, állapot és esélyei. = A Hét (Bukarest), márc. 6./"

"Avasfelsőfaluban 600 magyar él. A kis magyar szigeten egyedül az egyház vállalta az asszimiláció elleni küzdelmet. A magyar családok többségében a gyermekek már román nyelven szólnak otthon egymáshoz. Az avasfelsőfalui magyar lányok legtöbbször román fiatalemberhez mennek férjhez. Az avasfelsőfalui református gyülekezetnek 1943 óta (!) nem volt saját, önálló lelkipásztora, most viszont van az avasújvárosi származású Huszár László személyében, aki másfél éve szolgál ebben az egyházközségben. Az egyháztagoknak 31 százaléka állandó templombajáró. Huszár László tiszteletes bevezette az iskolai vallásoktatást. A gyerekek számára ez az egyetlen kapcsolat az anyanyelvvel, hiszen magyar oktatás nincs a városban. Jelenleg húszan járnak vallásórára. A római katolikus egyház a fakultatív magyarórákat is bevezette. A tiszteletes szerint hasznos lenne ifjúsági táborok szervezése, ahol a magyar fiatalok megismerkedhetnének egymással. /Fodor István: Avasfelsőfalu: Az egyház az egyedüli, amely tehet a megmaradásért. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 6./"

"Febr. 28-án tartották meg az RMDSZ-tisztújításokat két Brassó megyei településen, Homoródon és Székelyzsomboron. Homoródon, a tavalyi népszámlálás szerint 316 magyar lakos él. Helyben magyar nyelven csak elemi szinten folyik oktatás, aki anyanyelvén akarja folytatni az 5-8. osztályt, majd a líceumot, annak ingáznia kell Kőhalomba, ezért sok szülő nem íratja magyar osztályba a gyermekét. Szász Csaba református lelkész Kőhalomban, januártól pedig beszolgáló lelkész a Homoród mentén. 170 református család lelki gondozásával foglalkozik. Homoródon 80 híve van, de ha a családjaikat is beszámítja, akkor körülbelül 150 személyt ismer, az ottani magyarság felét. Szeretnének egy imaházat építeni. A település határában nincs magyar felirat, s a polgármesteri hivatalon nem is lesz, állította a jelenlegi polgármester. Az évente Székelyzsomboron a brassói Áprily Lajos és a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumok által szervezett tábort a polgármesteri hivatal cserefagerendákkal támogatta. Székelyzsombornak mindössze 500 fő körüli a lakossága. /Tóásó Áron Zoltán: Homoród és Székelyzsombor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"

"Március első hétvégéjén immár hagyományszerűen volt Nagyváradon ünnepi táncház-találkozó. A Nagyváradi Táncház Egyesület a Csillagocska Alapítvány gyermektáncházzal közösen szervezte meg a márc. 1-jei rendezvénysorozatot. Kézműves-foglalkozásokon vehettek részt az aprók, majd kolozsvári táncházasok oktatták a kicsiket az aprók táncában. A gálaműsorban felléptek a borsi Galagonya gyermek népi táncosai, a bihardiószegi Szömörce, a Nyíló Akác népi együttes, Magyarlapád hagyományőrzői és az Állami Filharmónia magyar tánccsoportja. Nagyváradon rendszeresen szerveznek táncházat. /Ünnepelt a váradi táncház-mozgalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"

"Tordán 1999. július 24-25-26-án a Petőfi Társaság /Torda/ az RMDSZ-el és a tordai Magyar Dalkörrel közösen emlékezett Petőfi Sándor tordai tartózkodásának 150. évfordulójáról. Több magyar történész, irodalmár és politikus jelenlétében ez alkalommal került sor Suba László képzőművész Petőfit ábrázoló domborművének leleplezésére a Petőfi Háznál az Ótordai Református Parókia udvarán, és egy kirándulásra Fehéregyházára, ahol egy hatalmas Petőfi szobor leleplezésén vettek részt. Tordán a Petőfi Társaság minden évben részt vesz a márc. 15-i ünnepségeken, és minden kulturális és egyházi ünnepségen. A Petőfi Társaság 2002-ben tartotta a tordai Népiskola helytállás tematikájú rendezvénysorozatát. Dr. Keszeg Vilmos professzor évtizedek óta részt vesz a tordai magyarság kulturális találkozóin. 2002. nov. 22-én a Petőfi Társaság író-olvasó találkozót szervezett, másnap pedig Ady Endre, humánumőrző költő üzenete témájú honismereti vetélkedőt. A Petőfi Társaság folytatja a Jósika Miklós Művelődési Kör munkáját. /Tompa Sándor, Torda: Köszönet a tordai Petőfi Társaságnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"

"Saját kiadót hozott létre Csíkszereda Önkormányzata Csíkszereda névvel. A kiadó létrehozásának gondolatát a város 2002-es évkönyvének bemutatóján Szatmári László, a kulturális iroda irányítója, vetette fel. A Csíkszereda Kiadónál jelenne meg rendszeresen a Csíkszereda nevű újság, a Panoráma c. havonta megjelenő programmagazin, továbbá egy csíkvidéki turisztikai katalógus is. /(Daczó Dénes): Kiadója van a Városházának. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"

"Nagyszabású találkozót tartottak márc. 2-án Óteleken a megyei gazdaköri tagok és a farmerképző tanfolyam hallgatói. Az összejövetelen megjelent Kiss Károly mérnök, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete temesvári szervezetének elnöke, Fazekas Pál egyetemi előadótanár, Szabó János mérnök is. A nagyszabású összejövetelen óteleki, keresztesi, újszentesi, gátaljai, zsombolyai, gyertyámosi, csenei, újvári, aurélházi, magyarszentmártoni gazdakörök tagjai vettek részt. /Talpai Gábor: Gazdakörök találkozója Óteleken. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./"

"Márc. 4-én Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban megnyílt Adorján Mária festőnő tárlata, melyen tájképek, költői virágcsendéletek domináltak. /Lovász Noémi: Adorján Mária kiállítása. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./"

"Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban márc. 8-án dr. Csihák György, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke a Szent Koronáról tart előadást. /Előadás a Szent Koronáról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./"

"A magyar Szent Korona üzenete címmel Pásztori-Kupán István folytatja előadássorozatát Kolozsváron, márc. 6-án, a Protestáns Teológia dísztermében. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./"

"Márc. 7-én Dicsőszentmártonban, a Magyar Házban a Sipos Domokos Művelődési Egyesületben Bordi Zs. Lóránd sepsiszentgyörgyi régész előadást tart a 725 éves városról, az első oklevelek tükrében címmel. /Előadás a dicsőszentmártoni Magyar Házban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./"

"A nagyváradi Varadinum Kulturális Alapítvány kiadta a Varadinum emlékkönyvet, amelyben az 1997-2002 közötti rendezvényeket ismertetik. A Varadinum emlékkönyv 1997-2002 dr. Fleisz János szerkesztésében jelent meg. A felelős kiadó: Biró Rozália alpolgármester, a Varadinum Kulturális Alapítvány elnöke. Az 1992. és az 1993. évi Varadinum eseményeinek ismertetőjét már régebben külön kötetben jelentették meg, amelyet az 1992-1996-os évek rendezvényeit közösen taglaló kötet követett. /Péter I. Zoltán: Megjelent a Varadinum emlékkönyv. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 6./"

"Varadinum-emlékkönyv 1992 /Az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Nagyvárad, 1993/"

"Lucian Boia magyarul is olvasható kiváló könyve, Történelem és mítosz a román köztudatban (Kriterion Könyvkiadó, Gordiusz-könyvek, 1999) bizonyítja, hogy azon kevés számú román történészek közé tartozik, akik megpróbálják az ország, a románok történetét előítéletek nélkül, lehetőleg tárgyilagosan szemlélni. Újabb könyvében a románok és idegenek előítéletekkel terhelt viszonyát vizsgálta. A könyvet a bukaresti egyetem professzora egy londoni kiadó felkérésére írta, először angolul jelent meg, a román változat (Romania. Tara de frontiera a Europei. Azaz: Románia, egy ország Európa határán ) 2002-ben látott napvilágot. Ebből közölt egy részletet a Korunk, ezt vette át a Háromszék. /B. L.: Románia - Európa határán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./Lucian Boia arról írt, hogy az idegenek szakadatlan áradata a bezárkózásra hajlamos román társadalmat érintette. A román ember meggyőződése, hogy pozitívan viszonyul az idegenekhez. Senki sem jobb indulatú, barátságosabb és vendégszeretőbb nála. A román képzeletben az idegen a másság jegyeit viseli. Adott esetben őt hibáztatják minden rosszért, amit a románok elszenvedtek. Az az állapot, melyben ma Románia van, a történelmi lemaradottság főleg az idegeneknek köszönhető; a sok invázió nélkül, a törökök, oroszok, magyarok s az összes többi nélkül Románia virágzó ország lenne. A kommunizmus felerősítette a román-idegen ellentétet. Romániának nem sikerült asszimilálnia vagy legalább integrálnia kisebbségeit. Hogy asszimilálhatná a magyarokat, akik nemrégen még az uralkodó elem szerepét játszották a románokkal való viszonyban? Miként asszimilálhatná a zsidókat, akik maguk is egy zárt közösséget alkotnak, és a románokhoz képest általában magasabb gazdasági és kulturális szinten vannak? Miként asszimilálhatná a cigányokat, akik a maguk külön világában élnek? Idegenektől ellepett ország, ez Románia, s ebből adódnak az érzékenységek. Az erdélyi magyarok hivatalosan a román nemzethez tartoznak, de Budapest felé néznek. Céljuk az, hogy minél több nyelvi, kulturális és adminisztratív engedményt vívjanak ki egy minél decentralizáltabb politikai rendszerben (pontosan a fordítottja ez a román központosítási hagyománynak és az ,,egységes nemzetállamnak"). Egy autonóm Erdély (amelyben a magyarok aránya más volna, mint beleveszve Románia egészébe) szóba sem jöhet. Erdély keleti részében a két magyar többségű megye autonómiáját sem fogadnák el a románok. Ezért a magyarok az adminisztrációs decentralizációt erőltetik, társítva a magyar nyelv hivatalos használatával. A magyarok úgy látják, mivel adófizető polgárok, joguk van magyar állami egyetemhez. A románok ezt nem nézik jó szemmel. Boia szerint a kompromisszumos megoldás egy multikulturális egyetem lenne, ahol magyarul, németül folyna az oktatás, de románul is. Románia és Magyarország között a kapcsolat inkább jónak mondható. Ha az európai terv sikerül, megoldódik a kisebbségek kérdése is."