"A múlt hét elején eltűnt el Magyarlóna felirat a falu határából. A tanácsülésen a polgármester közölte: értesítés érkezett a Közigazgatási Minisztérium helységnevekkel foglalkozó bizottságától, hogy helységnév változtatás történt. A Hivatalos Közlöny szerint Szászfenes község Magyarlóna nevű faluja ezentúl a Lóna nevet fogja viselni. Néhány magyarlónai román lakos kérvényt intézett a minisztériumhoz, hogy változtassák meg a helység nevét, hiszen a faluban románok is élnek, akiknek önérzetét sérti a "magyar" megnevezés. Most pedig a kormány törvénybe iktatta, hogy Magyarlóna ne létezzen többé. /Valkai Krisztina: Volt egyszer egy Magyarlóna. Eltávolították a településjelző táblát. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./"

"Aradon a baptista gyülekezet ad otthont a hétvégen a ROMABISZ (Romániai Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség) választó kongresszusának. A szervezők mintegy 120-130 fiatal jelenlétére számítanak. A kongresszuson részt vesz az események irányítójaként Dr. Simon József egyházelnök. /Baptista ifjúsági kongresszus Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./"

"László Bakk Anikó minden évben megrendezi Kolozsváron a nemzetközivé terebélyesedett, népszerű Mátyás Napokat az általa alapított Amaryllis Társasággal. Az Amaryllis képzőművész barátainak köréből valók a múlt hét végén Mátyás király szülőházában megnyílt kiállítás résztvevői. Többek között Kiss Ármánd, Jánosi Andrea, Debreczeni Botond és mások mutatták be alkotásaikat, grafikák, festmények, szobrok, fémdomborítások sorakoztak. /Németh Júlia: A reneszánsz jegyében. Amici Amaryllis 1993-2003. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./"

"Marosvásárhelyen, a Bernády Házban megnyílt Orbán Fülöp Irma textilművésznő gyűjteményes tárlata. A 70 éves művész 33 faliszőnyege látható. Orbán Fülöp Irma a textilművészet legnehezebb műfaját, a gobelint választotta. 1958-ban végezte a kolozsvári képzőművészeti főiskolát, akkortól lett a vásárhelyi népi együttes díszlet- és kosztümtervezője. /N. M. K.: Tárlat. Népélettől a dekorativitásig. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./"

"Kolozsváron márc. 6-án immár ötödszörre tisztelgett a Magyar Opera nagyszabású hangversennyel Kriza Ágnes operaénekes emléke előtt. A teltházas előadáson az intézmény felvonultatta énekeseinek színe-javát, és a karmesterekben sem volt hiány, a hét karmester szinte egymással versengve törekedett a közönség kegyeinek elnyerésére. Simon Gábor igazgató rövid megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy Kriza Ágnes tanárként, művészként és emberként még ma is élő példa a helyben maradásra. /Hintós Diana: Ismét Kriza-gála a Kolozsvári Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./"

"Nagyenyeden a vártemplom udvarában található leányotthon Berde Mária nevét viseli. A Bethlen Gábor Kollégium 25 diáklánya kapott benne szállást. Pásztori-Kupán István Gergő nagyenyedi lelkipásztor és Turzai Melánia, a Bethlen Gábor Kollégium református tagozatának vezetőtanára elmondták, hogy sok diáklány tanul Enyeden, elsősorban a Székelyföldről. Az otthon lakói között vannak a reformátusok mellett katolikusok és unitáriusok is. 1998-ban nyitotta meg kapuit, a hollandiai OGO Alapítvány támogatásával, számító-központot is létrehoztak. Segített a gummersbachi gyülekezet is, amely Werner Rabenau vezetésével gyűjtött e nemes célra A leányotthon az államtól semmilyen támogatásban nem részesül, segítséget nyújt a berlin-biesdorfi gyülekezet, ahonnan postázzák a rezsiköltséget. /Berde Mária Református Leányotthon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./"

"Pántya Elemér kisjenői római katolikus plébános a helybelieken kívül további tíz település - Gyulavarsánd, Pél, Ottlaka, Székudvar, Ágya, Nagyszintye, Nagyzerind, Feketegyarmat, Simánd és Nadab - katolikusainak lelki gondozását végzi. Nem csupán a lelki gondozást, hanem magyarságukban való megtartást is felvállalja. A felsorolt települések jó részét reformátusok vagy ortodoxok lakják. Ágyán él 60 katolikus, betelepült székelyek. Nagyszintyén három híve volt, közülük egyet eltemetett. Pélen 17 katolikusnak egy magánházban misézik. Rendszeres hitoktatást Simándon tart 19 gyermek számára, továbbá Székudvaron és természetesen Kisjenőn. Székudvaron két éve folyik magyar nyelvű fakultatív oktatás, az iskolában. A többi településen nincs katolikus gyermek. Kivételt képez Pél, ahol a 4 gyermeknek románul kell tartania a hittanórát, mert már nem tudnak magyarul. Az időseknek viszont magyarul misézik. /Emberkatedrálist kell építenünk! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./"

"A pápai nuncius továbbította II. János Pál üzenetét, melynek értelmében a közeljövőben sorra kerülő romániai látogatása alkalmával - ő vagy utóda - szeretné boldoggá avatni a kommunista rendszer vértanú áldozatait. A Gyulafehérvári Érsekség összeállította azon személyek jegyzékét, akik a boldoggá avatásra esélyesek: Ambrus György plébános (1923-1960), Dr. Boga Alajos ordinarius substitutus (1886-1954), Bokor Sándor plébános (1915-1972), Dr. Boros Domokos P. Fortunát O.F.M. ferences pap (1895-1953), Fekete János főesperes-plébános (1908-1952), Gajdátsy Béla teológiai rektor, kanonok (1887-1953), Hajdu Gabriella O.S.U. orsolyita nővér (1915-1963), Dr. Maczalik Győző spirituális, titkos püspök (1890-1953), Pálffy János plébános (1874-1958), Sándor Imre ordinarius substitutus (1893-1956). A jelöltek névsora még lezáratlan. Szívesen vennék civil személyek jelölését is, akik önfeláldozásukkal tettek tanúságot hitünk mellett. Az érsekség körlevelében kéri, hogy akik ilyen személyekről tudnak, jelentsék nekik. Az elfogadáshoz szükséges, hogy bizonyítható legyen annak ténye, hogy vértanúságukat hitbeli meggyőződésükért szenvedték el. A főegyházmegye vértanúi világító mécsesként szolgálnak a harmadik évezred útkereső keresztényeinek - erdélyi magyarságának. (A Gyulafehérvári Érsekség körleveléből). = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./"

"Márc. 7-én Kolozsváron, a Korunk Galériában Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője nyitotta meg Miklóssy Gyula fotóművész kiállítását, emlékeztetett a művész családi hátterére, hiszen szülei (Miklóssy Gábor és Kondorosi Vilma festőművészek) munkáiból is nemrég láthattak egy csokorravalót a Korunk Galéria rendszeres látogatói. /(sbá): Tavaszi kiállítás a Korunknál. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./"

"Demeter Csilla Júlia Hegyek, fák, füvek című festészeti kiállítása nyílt meg Tordán, az ótordai református egyházközség IKE-termében. Nagy Albert szervező, a tordai Petőfi Társaság elnöke, az ótordai református egyház esperese mondott megnyitóbeszédet, és mutatta be a Bukarestben született kiállítóművészt, aki Székelyudvarhelyen és Kolozsváron végezte tanulmányait. /Tompa Sándor: Hegyek, fák, füvek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./"

"Mikóújfalu és Sepsibükszád kis létszámú református közössége egybetartozó felekezetet alkot. Lelki gondozásukra már több esztendeje Egyedné Gáll Júlia tiszteletes asszony vállalkozott. Mikóújfaluban régi temploma van a gyülekezetnek. Sepsibükszádon imaházuk van a reformátusoknak. Itt 74, Újfaluban pedig 239 híve van az eklézsiának. Növekedő a gyülekezet lélekszáma. Újfalu központjában lelkészi lakása is van az anyaegyháznak. Sepsibükszádon közel tíz fiatalnak tartanak ifjúsági bibliaórát. A nőszövetség gyűjtést rendezett, hogy megajándékozzák az öregeket és magányosan élőket. /(kisgyörgy): Mikóújfalu és Sepsibükszád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./"

"Ha valakit érdekel, hogyan éltek azaz anyaországuktól elszakított magyarok Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, a Vajdaságban, az anyaországban, Burgenlandban vagy Jugoszláviában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, olvassa Gazda József utóbbi könyveit. A két vaskos kötetben kiadott Jaj, mik történtek, jaj, mik is történtek (A szétszabdalt magyarság XX. századi sorstörténete, Püski Kiadó, Budapest,1997) címűt vagy a legújabbat, Az Istennel még magyarul beszélgetünk (Magyar szórványok a Kárpát-medencében, Püski Kiadó, Budapest, 2002) címet viselőt. A szórványmagyarságnak nem volt hatalma, így többnyire igaza sem lehetett. Kimúlott a térségben az annyi szenvedést okozó kommunista ideológia, de jött helyettük más. Ordas eszmék támadtak fel. Gazda felismerte: ha összevágja adatközlői szövegeit, ezek a szövegek erősíthetik, hitelesebbé tehetik egymást. A kitelepítések évszázadában - ahogyan Günter Grass nevezi a huszadik századot Békaszó című regényében - tulajdonképpen egyformák a sorsok, a megaláztatások. Nem mindegy, hogy hol élt szórványban az ember, a Kárpát-medence melyik bábállamocskájában. Gazda egyik adatközlő nénikéje, így beszél: az Istennel még magyarul beszélgetünk... Gazda József könyve végén fölteszi a kérdést: van-e esély? S kifejti, hogy ,,az anyaország kezdi határozottabb politikával felvállalni saját nemzettársait, akik a határokon túlról tekintenek feléje. Újfajta, közös sorsunkat érintő gondolat is született ott: a nemzet határok fölötti egyesítése. A nemzeti gondolat - mely a szélekről befelé, bentről kifelé, a szélek felé sugárzik - így hát összekapcsolódhat, és ebben az összekapcsolódásban nőhet az erő. A közös erő, melynek meg kell találnia a magyar pusztulás szörnyű folyamatának ellenszerét, s meg kell mentenie, meg kell tartania jelenleg még süllyedőben lévő szigeteinket. S meg kell akadályoznia, hogy egy ilyen szigetté, a pusztulás növekvő szigetévé váljék Magyarország is. És az esély is nőhet, a magyarság megmaradásának, egy visszamagyarosítási folyamat elindulásának az esélye. A XX. század egyik legnagyobb történelmi igazságtalanságát a XXI. század orvosolhatja." /Bogdán László: A történelem alatt - széljegyzetek Gazda József új könyvéhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./"

"A Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) székelyudvarhelyi szervezete az 1949. márc. 2-i kitelepítések, deportálások évfordulóján a kommunista diktatúra áldozataira is emlékezett. Páll László, a POFOSZ székelyudvarhelyi elnöke e vele készült beszélgetésben elmondta, hogy fiatalemberként 1961-ben tizenöt évi börtönre ítélte a kolozsvári hadbíróság. 1956-ban elsős gimnazista volt, társaival szovjet- és kommunistaellenes röpcédulákat terjesztettek az iskolában. 1959-ben egyesítették Kolozsváron a magyar egyetemet a románnal, s ennek mintájára Szászrégenben a középiskolákat is egyesítették. Páll László diáktársaival aláírásgyűjtési akcióba kezdtek, hogy tiltakozzanak a magyar iskolák elsorvasztása ellen. Tekintélyes földrajzi területre kiterjedt aláírásgyűjtési kezdeményezésük, már huszonöten voltak szervezők, amikor két személy felvetette, hogy nem aláírással, hanem fegyverrel kell tiltakozni. Kettejüknek pisztolyuk volt, később kiderült, ők a szekusok beépített emberei voltak, tőlük kapták a pisztolyokat. A besúgók miatt mindannyian lebuktak. Páll Lászlót 1960-ban tartóztatták le. Tizenegy hónapi vizsgálati fogság után kimondták az ítéletet, melynek szövegében benne volt a fegyveres összeesküvés kifejezés is, aminek a valósághoz semmi köze sem volt. A kényszermunka börtönéveit a Baraganban, majd a Duna-deltában töltötte, mintegy ezer társával a peripravai gulágra került. Rabruhájukon a CR jelzés volt, jelentése: contrarevolutionar (ellenforradalmár). A börtönben a magyarok százalékaránya jóval meghaladta azt a számot, amelyet a népszámlálások jegyeztek. A börtönben iszonyúan nehéz munkájuk volt. Például gátat építettek, három és fél köbméter földet kellett eltalicskáznia egy nap egy fogolynak minimum ötven méter távolságra, ez volt a norma. Ha a brigádos azt jelentette, hogy X. Y. nem teljesítette a normát, este vizes lepedőt terítettek rá, és huszonötöt vertek a fenekére. Csavargónak, banditának nevezték őket. Páll 1964-ben az általános amnesztiával szabadult. Megjegyezte, hogy a diktatúra bukása után tizenhárom évvel még nem történt meg a jogi értelmében vett rehabilitálásuk, pedig a kérdést a POFOSZ országos elnöke, Ticu Dumitrescu volt szenátor is felvetette. /Komoróczy György: Késik a volt politikai foglyok rehabilitációja. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 8./"

"A kommunizmus áldozatainak emléknapján, febr. 25-én, papokra és szerzetesekre valamint számos világi hívőre emlékezett a magyar katolikus egyház, olyanokra, akik az egyházhoz való hűségük miatt váltak gyanússá a diktatórikus hatalom szemében, akiket hitük miatt üldöztek. Az üldözött papok és szerzetesek (köztük az erdélyiek) történetét a kilencvenes években Hetényi Varga Károly (1932-2002) írta meg és közölte három kötetben, Papok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában címmel. A kommunizmus világszerte szedett áldozatairól szól Andrea Riccardi történészprofesszornak, a római Szent Egyed közösség alapítójának könyve, a Keresztények a vértanúság századában. /A kommunizmus áldozatainak emléknapján. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 9./"

"Feloszlatta önmagát az RMDSZ Reform Tömörülés (RT) platformja, a márc. 8-án, szombaton Marosvásárhelyen megtartott VI. kongresszusán. Ugyanakkor megalakították a Reform Mozgalom (RM) elnevezésű politikai mozgalmat, amelynek célja az önálló érdekeken alapuló politizálás elősegítése a keresztény és nemzeti liberális értékrend mentén, az erdélyi magyar nemzeti közösség egységes közképviseletének kiépítése, autonóm közösségi státusának kialakítása és megerősítése. Az RT kongresszusán köszöntötték Tőkés László püspököt, akit a romániai magyar közösség mindenkori, örökös tiszteletbeli elnökének neveztek, Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökét, a parlamenti frakció polgári szárnyának megjelent képviselőit, az erdélyi és határon túli meghívottakat, valamint a sajtó képviselőit. Toró T. Tibor, az RT elnöke megvonta az elmúlt két év mérlegét. A pozitívumokhoz Toró az RT-tagoknak az önkormányzatokban való jelenlétét sorolta. A koncepcionális műhelymunkát is a pozitív eredményekhez sorolta. Az RT kulcsszava a belső választás. A sikertelenség külső tényezőiként a magyarországi kormányváltást, a román állampárt "bekeményítését", a folyamatos falnak ütközést sorolta fel a platformvezető, de belső okokat is említett. Voltak, akik nem hittek abban, hogy belső reformmal kell kezdeni a változást. Toró szerint kirekesztő párt lett az RMDSZ-ből. Tőkés László kiszorításával a jelenlegi egy értékrenddel leszámolt. Diktatórikus módon viselkednek velünk, zaklatják a határon a képviselőinket, szekus-besúgónak és volt pártaktivistának nevezik a fórumokon résztvevőket, a polgárok, az újságírók nem merik elmondani véleményüket, sorolta a vádakat a képviselő. A fő kérdés: ha nincs a platformnak helye a szövetségen belül, akkor függesszék fel vagy szüntessék meg a platform tevékenységét. A platform feloszlatásáról zárt ülésen döntöttek. Toró bejelentette: hosszas vita után az RT azt a döntést hozta, hogy megszünteti a platformot, ezzel egyidejűleg megalakítja a Reform Tömörülés Mozgalomnak (RTM) nevezett politikai mozgalmat. A mozgalom nem az RMDSZ ellenében fog működni, nem fog a helyi vagy az általános választásokon az RMDSZ-szel megmérkőzni, nem fogja bejegyeztetni magát politikai pártként. Az új mozgalom alakuló ülésén Szilágyi Zsoltot választották elnökké. Az elnevezés végül Reform Mozgalommá változott. 43-an szavaztak az ügyvivő testület megalakítása ellen, 28-an pedig mellette. Elfoglaltságára hivatkozva, Markó Béla RMDSZ-elnök nem volt hajlandó nyilatkozni ezzel kapcsolatban. /Köllő Katalin: Feloszlatott ellenzéki platform, újonnan megszülető mozgalom. A Reform Tömörülés színeváltozása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./"

"Mózes Edith újságíró az RMDSZ-platform befejezetlen hattyúdalának nevezte az RT kongresszusát, továbbá szerinte "a Reform Mozgalomnak elkeresztelt képződmény élére egy legfeljebb politikusi körökben ismert személyt választottak" - így minősítette Toró T. Tibort.Az újságíró végig elutasító, elfogult hangon tudósított. Szerinte Toró T. Tibor elnök beszámolója gyenge, vázlatos, kapkodó, aki többek között leszögezte, a platformszabadságnak befellegzett az RMDSZ-ben. Az RMDSZ az általános, titkos és közvetlen belső választások helyett csupán részleges tisztújítást rendelt el. Az RT ugyan kilépett az RMDSZ-ből, de egyenként bent maradnak, a mozgalom nem indul az RMDSZ ellenében. Tőkés László püspök feltette a kérdést: ki hitte volna, hogy 13 évvel a "hallgatás falának áttörése után RMDSZ-es uraink a magyarellenes hatalommal karöltve fogják fel- és újjáépíteni a félelem falát?" Fodor Imre kijelentette: soha jobb döntés nem született, mert az RMDSZ csúcsvezetése "közönségesen ki akar rekeszteni mindenkit, aki nem bólogat". Kincses Előd szerint "összeomlott a romániai magyar érdekképviselet". Tőkés László "kiiktatását" politikai harakirinek nevezte, amely előtt "a román demokratikus értelmiség is értetlenül áll". /Mózes Edith: Bedarálták a Reform Tömörülést. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./"

"Több külföldi kereskedelmi hajó is befutott a konstancai kikötőbe, egyesek hozták, mások pedig továbbszállították az amerikai hadsereg harcfelszerelését. A Kogalniceanu katonai repülőtéren jelenleg közel négyezer amerikai katona, tíz C-130-as anyagép, négy H-53-as és néhány Black Hawk harci helikopter tartózkodik. Az amerikai katonák továbbra is folyamatosan érkeznek Romániába. Egyes nyugati hírlapok szerint a török parlament elutasító döntése után az amerikai hadsereg európai parancsnoksága (EUCOM) több lehetséges támadási stratégiát is kidolgozott, amelyek között az is szerepel, hogy a Romániában és Bulgáriában kialakított bázisokról is indítanak csapatokat Irak ellen. Sarah Kerwin EUCOM-szóvivő szerint meglehet, hogy Romániából ejtőernyős csapatokat juttatnak el Irakba. /Incze Ferenc: Nagy nyüzsgés Konstancán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./"

"Megérkeztek Rómából a Püspökkari Konferencia tagjai. A látogatásról Tamás József csíkszeredai római katolikus segédpüspök elmondta, hogy előzőleg 50 oldalt kitevő kérdéssorozatra kellett írásban választ adni. A kérdések a hívek templomlátogatására, a szentségek vételére, a katolikus iskolák helyzetére, karitatív tevékenységre, más vallásúakkal való kapcsolatra, az állammal való kapcsolatra, a papok, szerzetesek, szerzetesnők életére és tevékenységére, különféle csoportok hitoktatására, katolikus sajtóra, családok életére, az egyházmegye vezetésére, lelkipásztori problémákra, papi és szerzetesi hivatásokra vonatkoztak. Az államtitkárság az államok közötti kapcsolatokat képviseli, és ott a püspököknek az állammal való kapcsolatáról volt szó, s elsősorban az egyházi ingatlanok visszaadásának a kérdése és problémája került elő. A pápa az ortodox egyházzal és a más vallásúakkal való dialógus fontosságát hangsúlyozta, kiemelte a családok pasztorációját, beszédében emlékezett a kommunista rendszer áldozataira, majd kitért arra, hogy a kisebbségben élők lelki ellátásáról gondoskodjanak a püspökök. Ez arra is vonatkozhat, hogy ahol magyarok élnek, ahol igényelik a magyar nyelvű liturgiát, a püspöknek gondoskodniuk kell erről. /Daczó Dénes: Beszámolni voltak a pápánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./"

"Nagyváradon márc. 7-8-án megtartották a Magyar Középiskolások Országos Szövetségének (MAKOSZ) tizenharmadik kongresszusát. Aláírták a MAKOSZ és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének (RMKSZ) egyesülését kimondó szerződést. Az RMKSZ részéről Kali István elnök látta el kézjegyével a dokumentumot. A MAKOSZ elnöke Kasztl Helga, a kolozsvári Báthory István Gimnázium diákja lett. Diószegi Sándornak az ügyvezető elnöki tisztség jutott, míg az alelnöki funkciókat Lukács Lajos, Orbán Endre, Zoltányi Eszter, Balogh Ágnes és Doboli Mária töltik be. A MAKOSZ központi irodája továbbra is Váradon marad. Döntöttek két regionális MAKOSZ-iroda létrehozásáról, Kolozsváron, illetve Székelyudvarhelyen. /Pengő Zoltán: A megosztottság véget ért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./"

"Kovászna megye és a magyarországi Heves megye közös történelmi múltját, a két régió közös jövőjét szimbolizáló Európa-kaput avattak márc. 9-én a Heves megyei Detken. A kapuszárnyak között keresztet formázó köztéri szobrot, sepsiszentgyörgyi Petrovits István szobrászművész alkotását közösen leplezte le Demeter János, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke és Sós Tamás, a Heves Megyei Közgyűlés vezetője. Az emlékműállításra az szolgáltatott alkalmat, hogy éppen egy éve írt alá a két régió testvérmegyei szerződést. Az Egri Nemzetközi Vásáron kovásznai üzletembereket és cégeket láttak vendégül, illetve Heves megye bemutatta turisztikai lehetőségeit a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Turisztikai Expón. /Európa-kapu a közös jövőért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./"

"A Kárpát-medence magyar ifjúságának együttműködési lehetőségeiről, útkereséséről tárgyaltak magyarországi, erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki ifjúsági szervezetek küldöttei és az ifjúsági kérdések iránt érdeklődő fiatalok Torockón. Az Együttműködés és útkeresés című szakmai beszélgetésen többek között a magyar-magyar ifjúsági párbeszéd lehetőségeiről vitázott a mintegy negyven fiatal. Márc. 7-én Kucsera Tamás, a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) Állandó Bizottságának volt elnöke előadásában áttekintette a MIK szerepét, a testület alakulását és kifutási lehetőségeit. Kelemen Attila, a Transindex főszerkesztője az erdélyi magyar írott és elektronikus sajtóról beszélve hiányolta ennek dinamikus fejlődését. Sántha Attila és Szálinger Balázs költő a határon inneni és túli irodalom új frontjairól, a politikai irányvonalak és az irodalom kapcsolatáról beszélt. /Lepedus Péter: Fiatalok párbeszéde. A Kárpát-medencei ifjúság gondjairól tárgyaltak. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./"

"Nagy sikernek örvendett a hét végén a Szatmári Német Kulturális Napok elnevezésű rendezvénysorozat, mely Az emlékek útjai című dokumentumkiállítással kezdődött márc. 7-én Szatmárnémetiben. Az először Moszkvában, majd több világvárosban is bemutatott tárlat anyaga az 1933-1949 közötti évek Európáját mutatja be korabeli fotókon, újságkivágásokon.Nagykárolyban márc. 8-án felavatták az Ifjúsági Központot. Egyelőre a kétszintes épület alsó emelete készült el, színpaddal, öltözőkkel. A tervek szerint a felső szint irodahelyiségeknek, könyvtárnak, valamint sváb múzeumnak ad majd otthont. Az épület felépítéséhez szükséges mintegy 60 ezer euró támogatás a német belügyminisztériumtól érkezett. Márc. 9-én Nagykárolyban, a Kálvária-templomban több énekkar fellépésével kórushangversenyt tartottak. /Erdei Róbert: Ifjúsági házavatás Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./"

"Márc. 9-én Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeum ikerrendezvény színhelye volt: megnyitották a március 15-ei tárlatot, ugyanakkor Molnár Józsiás halálának századik évfordulójára emlékeztek. Dimény Attila, a múzeum vezetője köszöntötte a jelenlevőket, majd dr. Borcsa János irodalomkritikus megnyitotta a képzőművészeti tárlatot. A múzeumban Molnár Józsiás-emlékkiállítás nyílt, mellyel a kézdivásárhelyi országgyűlési képviselőre emlékeztek. Ebben az évben több rendezvényt szerveztek a száz éve elhunyt képviselő tiszteletére: Vetró András-plakettet helyeznek el a nevét viselő általános iskola falán, és visszakerül a Molnár Józsiás parkban levő kriptába az a mellszobor, melyet Neumann Ernő készített, és nemrég Vetró András szobrászművész restaurált. /Bartos Lóránt: Kettős tárlat. Molnár Józsiásra emlékeztek Kézdin. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./"

"Márc. 8-án új irodalmi társaság /Ady Endre Irodalmi Páholy/ alakult Nagyváradon.Az irodalombarátok hangot adtak háborúellenes véleményüknek. Az Ady Endre Irodalmi Páholy tagjai várhatóan kéthetente a Tibor Ernő Galériában gyűlnek majd össze. /Ferenczi Róbert: A líra hatalma. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./"

"Márc. 8-9-én Petrozsényban Bálint Róbert petrozsényi és Koppándi Zoltán lupényi fiatal unitárius lelkészek szerveztek programot, melyet ,,magyarság-kúrának" lehetne nevezni. Arra gondoltak, hogy a Homoródszentmártonban nyaranta megrendezett szórványtábor résztvevőivel évközben is foglakozni kell. Ezután a Zsilvölgyi Ifjúsági Konferencia gyűlésén az éves tevékenységi programról volt szó, az ökumenikus istentisztelet után pedig a kolozsvári Fűszál együttes zenés műsorára került sor. /Ch. A.: Magyarság-kúra. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./"

"Március 9-én 18 kolozsvári református teológiai hallgató indult szórványmisszióba Temes és Hunyad megye gyülekezeteibe. Egy négytagú csapat a Szászváros melletti Lozsádra érkezett, egy másik négytagú pedig Vajdahunyadra és a mellette fekvő Hosdátra. A másik csoport a Bega menti falvakban szállt meg és Igazfalván, Bodófalván és Szapáryfalván, valamint Lugoson szolgáltak. A harmadik csapat Zsombolya missziói egyházközségben és a hozzá tartozó településeken végzett ünnepi szolgálatot. A misszió vezetője Vetési László kolozsvári szórványügyi előadó az ősz óta lelkész nélküli Végváron, valamint a vele szomszédos Ötvösdön látta el szolgálatot. /Kolozsvári teológusok Temes és Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./"

"Kisjenőn márc. 8-án ünnepelték az Erdőhegyi Bokréta néptáncegyüttes 5. születésnapját. Borgya József táncoktató-mindenes szerint az eltelt öt év próbaidő az együttes, a műfaj, a népi zenés-táncos gondolkodás eszméje megszületésének folyamatában. A kultúrotthonban felléphettek, ez az önkormányzat részéről pozitív gesztus. /Ötéves a Bokréta. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./"

"Temesváron sikeres volt a Szabó Ferenc vezetette Bokréta néptáncegyüttes márc. 8-i fellépése. A felcsíki tánchoz Csíkban varratták a ruhákat, hogy eredetiségéhez ne férjen kétség. Szerencsére egyre többen vannak már, akik a magyar közösségért áldoznak és a közös sikerekért munkálkodnak. /Sipos János: Új tánc, új ruhában. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./"

"Márc. 7-én Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában megnyílt Balog Istvánnak, a nagyenyedi művésztelep vezetőjének festészeti tárlata. A szerző Kutyaélet című első kötetének bemutatójával egybekötötték a kiállítást. Kutyaélet című, 2002-ben megjelent első kötete az ifjú tollforgató életérzéseinek szavakba öntése. Látszólag fantasztikus írások gyűjteménye, földöntúli lények, szellemek népesítik be az író grafikáival illusztrált kötetet. /Németh Júlia: Az írás és a képírás varázsa. Balog István kolozsvári bemutatkozása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./"

"Napvilágot látott az Erdélyi Múzeum- Egyesület folyóiratának legfrissebb száma. Olvasható benne Ifjabb Wesselényi Miklós személyi levélváltása (Venczel József, a bevezetőt Jakó Zsigmond írta), A kolozsvári múzeum középkori kőtára (Kernyi Terézia), Egy 17. századi szilágysági harang nyomában (Zsigmond Attila), Időbeli és táji eltérések az új stílusú népdalok erdélyi térhódítása során (Almási István), Archaikus népi imádságok és ráolvasások a Csíki-havasokból (Tánczos Vilmos), A téli ünnepkör szokásai a Kriza János Néprajzi Társaság újabb kiadványaiban (Gazda Andrea). /Lapról lapra. Megjelent az Erdélyi Múzeum. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./"