"Kerelőszentpálon aug. 15-re tervezték a világháborús emlékmű avatóünnepségét, azonban a Nagy-Románia Párt és a Hősök Kultuszának Egyesülete képviselőinek ellenvetése nyomán a község elöljárói az avatást egy későbbi időpontra kényszerültek halasztani. Az régen várt eseményre végül nov. 29-én került sor. A kőből készült obeliszken román és magyar nyelvű feliratot tartalmazó márványtábla: Kegyelet és tisztelet a hazáért meghalt hősöknek. Kétoldalt, ugyancsak márványtáblákon az első, illetve a második világháborúban elesett szentpáliak, a község területén elhunyt hősök és a vértanúk nevét örökítették meg. Az obeliszk a búzásbesenyői Szabó Árpád és Német Mihály kőfaragók munkája. - Szeretnünk kell egymást, s mi, a Hősök Kultuszának Egyesülete óvjuk és tiszteljük az értékeket és az emlékműveket, legyenek azok oroszoké, románoké, magyaroké vagy szászoké - emelte ki beszédében Vasile T. Suciu t. ezredes, az egyesület elnöke, aki miatt nem a kopjafát avatták fel. /Nagy Annamária: Világháborús emlékművet avattak Kerelőszentpálon. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./"

"Megemlékező tudományos ülésszakot tartott nov. 27-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület Marosvásárhelyen a Magyar Tudomány Napja alkalmából. Azért megemlékezőt, mert a magyar tudományosság ünnepe nov. 3-a, az EME viszont 1859. nov. 23-án alakult, így a szervezők a két eseményre való emlékezést egy ülésszakban kötötték össze. Spielmann Mihály könyvtárigazgató az ismeretterjesztés határairól és határátlépőiről tartott előadást Szemléletváltás a tudományos kutatásban címmel. Dr. Kovács Dezső orvostudományi előadása után Soós Zoltán muzeológus, a marosvásárhelyi vártemplomi, valamint a görgényszentimrei várbeli ásatások vezetője A marosvásárhelyi vártemplom kialakulása és története a régészeti ásatások tükrében címet adta előadásának, míg Dónáth-Nagy Gabriella egyetemi tanársegéd a kémia és biológia terén fellelhető egzotikus jelenségekről beszélt. /Nagy Botond: Élő múzeum. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./"

"Nov. 29-én Székelyudvarhelyen az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány munkásságuk elismeréséül irodalmi díjakat adott át a 60-as, 70-es és 80-as éveikben járó íróknak. A meghívottak közül hiányzott Benkő Samu, Domokos Géza és Tóth Mária. Pomogáts Bélát Hídverő-díjjal tüntették ki. Díjat kapott az esten Benkő Samu, Dáné Tibor, Dávid Gyula, Domokos Géza, Gábor Ferenc, Gálfalvi Zsolt, Kiss János és Tóth Mária. A díjátadáson részt vett Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, aki a magyar intézmény részéről szintén elismerő oklevelet nyújott át az íróknak. /(bb): Munkássága elismeréséül Pomogáts Hídverő-díjat vett át. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./"

"Befejeződött az Erdélyi Prímások VI. Találkozója Csíkszeredában. További stúdiófelvételekre került sor, a muzsikusok gálaműsor keretében léptek fel a lelkes közönség előtt. A hiteles erdélyi népi muzsika ápolása - ez a cél vezérli évente a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttest az Erdélyi Prímások Találkozójának megszervezésében. A találkozón jelen volt Zerkula János és Fikó Regina a Gyimesekből, Pál Emil és a Keleti Szél Szabadcsapat, a Palló zenekar, Horváth Mihály és zenekara Vajdaszentiványról, Jakab Attila és zenekara Marosvásárhelyről, a felcsíki népzenét játszó Duduj Rozália és Nisztor Mihály, az Üsztürü zenekar és Magyarpalatkáról Koboda Márton és együttese. Az archivált hanganyagot és videokazettákat a későbbiekben kiadják. /D. Balázs Ildikó: Mire táncolunk Erdélyben? = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./"

"Dec. 1-jén múzeumavató ünnepséget tartottak a Máramaros megyei Felsővisón. Felsővisón a románok mellett szép számban élnek magyarok, ukránok (ruszinok) és cipszerek (németek).A múzeumnak két részlege van: egyik Felsővisó történelmi életét mutatja be, a másik etnográfiai részleg, ahol a helyiektől gyűjtött értéktárgyakat, népviseleteket állították ki. Az épületet, amelynek felújítását Phare-pénzekből finanszírozták, a helyi önkormányzat ajánlotta fel erre a célra. /Múzeumot avattak Felsővisón. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./"

"Többkötetes szerző könyvbemutatóját tartották nov. 28-án Kolozsváron: Benkő Levente Székely golgota - Haláltábor Földváron 1944-1945 című, dokumentum jellegű riportkötete egyike annak az összesen hét könyvnek, amelyben a szerző múltbéli szörnyű eseményeket idéz fel szemtanúk és résztvevők segítségével. A bemutatót a Phoenix könyvesbolt és a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány szervezte. Dr. Egyed Ákos elmondta: a 20. század történelméből nem hiányozhatnak a különböző haláltáborok történetei sem. A földvári inkább partizántábornak minősül, hiszen 1944-ben az egyszerű embereket gyűjtötte be, egyik jelképe lett az erdélyi magyarokat, főként a székelyeket pusztító politikának, ezért is nevezik székely golgotának. Mindennek felkutatására vállalkozott Benkő Levente, éveken keresztül Háromszéken, egy ideje pedig már Kolozsváron tevékenykedő újságíró. Benkő Levente megírta már a szárazajtai vérengzés történetét, könyvet írt az 1956-os forradalom székelyföldi üldözötteiről, az erdélyi magyar hadifoglyokról. Kevés hiteles dokumentum maradt fenn, a hivatalos iratok inkább tudatosan ferdítik a valóságot. Ezért Benkő Levente többnyire az oral history, szájhagyomány módszerére támaszkodhatott. /S. B. Á.: Történelem alulnézetből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./"

"Évente egy alkalommal a Kárpát-medence más-más régiójában rendezik meg a határon túli magyar gyermek- és ifjúsági lapok szakmai tanácskozását. Az idei, nov. 27. és dec. 1. közötti rendezvénysorozat házigazdája a Nagyváradon szerkesztett Szemfüles gyermekmagazin volt. Az ötnapos találkozón újvidéki, szabadkai, eszéki, beregszászi, burgenlandi, magyarországi, illetve erdélyi gyermek- és ifjúsági lapok képviseltették magukat. A gyermeklapok helyzetéről, szerepvállalásáról esett szó, majd zárónyilatkozatban rögzítették a közös feladatokat. A gazdag programban egyebek mellett városnézés, a dévai Corvin Kiadó bemutatkozása, nagyszalontai kirándulás és a Medve-barlang megtekintése szerepelt. A rendezvényre időzítve jelent meg a Szemfüles gyermekmagazin 2004-es évkönyve is, igen változatos tartalommal. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Márkus Barbarossa János előbb egyszemélyes gitáros-énekes produkcióival, slágerszövegeivel vívott ki magának tiszteletet s rangot Erdély-szerte a hetvenes-nyolcvanas években. Először Nagyváradon folyt az elszigetelése, később elűzték Sepsiszentgyörgyről. Bécsbe települt át a diktatúra legsötétebb évei elől. Ausztriában neves hangszerkészítővé-restaurátorrá képezte magát. 1990 utáni hazaruccanásai és Szent Anna-tavi nyári táborozásai, no meg a bálványosi-tusványosi jelenései eseményszámba mentek, beszállt a hazai irodalomszervezésbe, könyvkiadásba, végül pedig az ő szervezése is segített abban, hogy megalakult az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). Sokat jelent számár a szülőföld, Szilágyzovány, harminc éve minden önéletrajzának alapszövege: 1955-ben születtem Szilágyzoványban, Európában. Életének valamennyi állomása példaképekhez is kötődik. Elsőnek Wanek Wilhelm Franzot, valamikori rajztanárát említette (Wanek Ferencként ismert, jelenleg épp Kolozsvárott tanár), ő tanította meg látni, odafigyelni, megtanította a türelemre s a másság tiszteletére. Néhai Visky Árpád színművésztől kitartást és igényességet tanult, Bajor Andortól humorosan elviselni az elviselhetetlent, de még sorolhatná tovább. Amikor el kellett hagynia Erdélyt, először New Yorkba ment, ahol barátja várta műteremmel, lakással. Azonban szó szerint azzal utasította vissza az akkori bécsi amerikai nagykövet, hogy az Államoknak semmi szüksége hozzá hasonló izgató és elégedetlen elemekre. Így aztán egy idő után Bécs mellett döntött feleségével. Azért kellett létrehozni Erdélyi Magyar Írók Ligáját, mert intézményesített formákra van szükség, hogy a közösség érvényesíteni tudja elvárásait, óhajait, igényeit. /Hevesi Mónár József: A magányos farkasok ideje lejárt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Nov. 29-én a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület megalakulásának tizedik évfordulója alkalmával tartott ünnepi műsor keretében mutatták be Kovács Piroska Orbán Balázs kapui /Infopress Rt., Székelyudvarhely/ című könyvét, amely a Szejkefürdőn, az Orbán Balázs síremlékéhez vezető út mentén felállított 14 kapu történetét ismerteti. Zepeczaner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta: a máréfalvi tanárnő, az egyesület elnöke igazi szakértőként, tudományos igényességgel írt a Szejkefürdőn látható kapukról. 1972-ben Máréfalván lebontottak egy régi székely kaput, ekkor gondolta Kovács Mihály volt tanfelügyelő, hogy valahogyan meg kellene állítani ezt a folyamatot. 1973 tavaszán állították fel az első három kaput, s ezek között volt az Orbán Balázs szejkei háza előtt álló hajdani kapu is, amely hosszú ideje a múzeum udvarán hevert. A 48 oldalas kiadvány megérdemli, hogy könyvként emlegessék. Aki elolvassa a 14 kapu történetét, mindent megtudhat, amit a székely kapukról tudni kell. Az ezer példányban nyomtatott könyv a csíkszeredai Polgár-Társ, a nagyváradi Kárpát, a belga Baudouin alapítványok támogatásával készült. /Fülöp D. Dénes: Mindegyiknek külön története van. Kiadvány a szejkefürdői székely kapukról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./"

"Dokumentumértékű kötet jelent meg nemrégiben Balogh Béla nyugalmazott nagybányai történész-főlevéltáros szerkesztésében: Nagybányai boszorkányperek /Balassi Kiadó, Budapest/. Balogh Béla elmondta, hogy az adatgyűjtés a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzkutató Intézetének felkérésére kezdődött: igyekeztek feltárni a természetfeletti erőkben történő hit (boszorkányság, kuruzslás) világához kapcsolódó okmányokat, Pócs Éva témavezető irányításával. Az ötkötetesre tervezett A magyarországi boszorkányság forrásai című kiadvány első kötete 1997-ben látott napvilágot. A rendkívül gazdag nagybányai anyag azonban nem fért be ebbe a keretbe, ezért a Várostörténeti források címen most indult alsorozat első kötete lett. A 17-18. századi Nagybánya jegyzőkönyveit, peres iratait kellett átnézni. Az eredeti anyag már több mint tíz éve nincs Nagybányán, így csak mikrofilm formájában hozzáférhető. Nagybányán boszorkányság vagy kuruzslás vádjával mintegy 73 személyt fogtak perbe. Az utolsó boszorkányper Nagybányán Mária Terézia uralkodásának második évtizedében. volt A vádlottaknak szerencséjük volt, jött egy körlevél (1750-es évek közepén), hogy az ilyen jellegű ítéleteket csak a császári/királyi ítélőszék jóváhagyásával lehet végrehajtani. Tulajdonképpen ekkortól szűnnek meg az égetések, de a boszorkányság vagy kuruzslás miatt perbe fogottak üldözése helyenként még a 19. század első éveiben is nyomon követhető. /Szika Levente Zoltán: Nagybánya boszorkányai. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Napvilágot látott K. Kovács András Fészek melege című verseskötete, amely a szerző 1969-2003 közötti költeményeiből ad válogatást. A korondi születésű (éppen ezért K.) Kovács András, javarészt már kiadott verseit gyűjtötte kötetbe. /(bb): 1969-2003 költeményei. Összegyűjtött versek K. Kovács Andrástól. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./"

"Ungvári Barna András, Hídvég falu akkori református lelkésze 1998-ban határozta el egy sziklatömbemlékmű Földváron való felállítását. Ioan Cioaca földvári polgármester 1999 júliusában a sziklatömbnek a hajdani fogolytemető helyére való szállítását akadályozta meg, majd 2000 júliusában, amikor a mártíremlékművet mégis a helyszínre szállították és talapzatra állították, ugyancsak Cioaca ledönttette azt. Az 1944 novemberében Földvárra elhurcolt személyeket román csendőrök gyűjtötték össze, román katonák őrizték egy a lágerben. A Földváron történteket nem lehet a szovjetek nyakába varrni, be kellene ismerni, hogy mindenért, ami itt történt, az akkori román hatóságokat terheli a felelősség. 2001 augusztusában sikerült mégis emlékművet avatni Földváron. Boros Ernő 1997-2001-ben sorra járta a 20 Szatmár megyei települést, ahonnan a román csendőrök 1944 novemberében embereket indítottak a földvári lágerbe. Lejegyezte a túlélők, ezek híján a volt földvári foglyok legközelebbi hozzátartozóinak a vallomásait, visszaemlékezéseit. Ezekből közölt néhány emlékezést. A szaniszlói római katolikus templom Historia Domusából: A román hadsereg előrenyomulásával egyidejűleg román csendőrség jött a faluba. Felszólították a lakosságot, hogy aki 1940-től bármilyen formában katonai szolgálatot teljesített, katonai helyzetének tisztázása céljából jelentkezzen előbb a helybeli csendőrőrsön, majd vegyen magához három napra való élelmet, és menjen Csanálosra. A Csanálosra érkezőket ott egy csűrbe zárták, olyan - állítólag az akkori községi elöljárók által is aláírt - kísérőiratot fogalmaztak róluk, amely szerint a román csendőrök az erdőben, katonaruhában és fegyverrel a kezükben fogták el őket. Más szóval magyar partizánoknak lettek beállítva. Ezt követően többnapi fogva tartás után fegyveres kísérettel Zilahra lettek irányítva, és aki útközben megszökni nem tudott, a hírhedt Brassó melletti Földvárra vagy Focsani-ba jutott. Az 1944. szept. 12-én Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményben Erdéllyel kapcsolatban az állt: "A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik, és egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak nagyobb része) adassék vissza Romániának." A román kormány mindenáron egész Erdélyt akarta, ezért elhatározták: nem maradnak tétlenül, a biztonság kedvéért lépéseket tesznek az ügy előmozdítása érdekében. Észak-Erdély hovatartozása az itt élő lakosság etnikai összetételén is múlhat, elhatározták, hogy sebtében, amennyire lehetséges, "javítanak" ezen az összetételen. A gyakorlati kivitelezésre a következő módszereket eszelték ki:a nem román lakosságnak a trianoni határon kívülre juttatása, illetve a már eltávozottak távolmaradásra bírása (Maniu-gárdisták garázdálkodása, németek, svábok Ukrajnába való deportálása stb.); leplezett formában történő etnikai tisztogatás.Földvár az utóbbi célt szolgálta. Ebben a Dél-Erdély területén létrehozott lágerben nem közvetlenül lelőtték, felakasztották stb., hanem olyan körülmények között tartották a foglyokat, hogy ilyen eszközök alkalmazása nélkül pusztuljanak el közülük minél többen. /Boros Ernő: "Mindennap eljött a halál". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Tavaly karácsonyra az Ifjú Magyarok Egyesülete egy keresztet állított a budapesti Moszkva téren, melyet azonban máig ismeretlen tettesek ledöntöttek. Az idén a szervezet kezdeményezését felkarolta a Jobbik Magyarországért Mozgalom: terveik szerint az ország mintegy harminc helységében ötméteres, adventi koszorúval díszített fakeresztet állítanak fel. Miként a Jobbik híradása fogalmazott: "A legforgalmasabb helyekre kerülő keresztény jelképpel a karácsonyi bevásárlási láz miatti rohanásban fel kívánják hívni az emberek figyelmét az ünnep igazi értelmére." A makói önkormányzat baloldali többsége megakadályozta a helyi keresztállítást. Ennél csak az indoklás megdöbbentőbb: egyesek érzékenységét sértheti a kereszt. Eme gondolat felér egy kórképpel. /Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Tengerentúli magyar közösségeket felkereső útja során Patrubány Miklós Torontóban ellátogatott a legnagyobb olvasottságú nyugati magyar lapok - az Amerikai és a Kanadai Magyarság - szerkesztőségébe. A látogatás során a Magyarok Világszövetségének elnöke a Mindszenty-emlékiratok bezúzásának körülményeiről szerzett tudomást. Torontóban a Vörösváry István alapította "kék újság" immár nemcsak Kanadában, hanem az Egyesült Államokban is megjelenik. Az MVSZ elnökét Gaál Csaba főszerkesztő és Cúth János szerkesztő fogadta. Gaál bemutatta annak a szerződésnek az eredeti példányát, amely 1974. ápr. 17-én köttetett, és amellyel Mindszenty József bíboros megbízta a Vörösváry vezette kiadót emlékiratainak magyar nyelven történő kiadásával. Magyarország egykori hercegprímásának emlékiratai leleplezik a kommunizmus borzalmait. Az utókor itt szembesülhet az Andrássy út 60. szám alatt levő épületben - a mai Terror Házában - elkövetett embertelenségekkel. Magyarország első számú egyházi vezetőjét ebben a házban kínozták: 39 napon át nem hagyták aludni, és minden éjjel meztelenre vetkőztetve háromszor botozták végig a testét. A szerződés kikötötte, hogy a magyar nyelvű kiadás nem előzheti meg a kötet világnyelveken történő kiadását. Az emlékiratok világnyelveken való kiadását egy világcég, a McMillan Kiadó vállalta. A magyar nyelvű és a világ szinte minden kultúrnyelvére lefordított könyv egyazon napon jelent meg a világ nagyvárosainak könyvesboltjaiban - 1974. nov. 4-én. Mindszenty bíboros könyve oly súlyos csapást jelentett a kommunista világra, hogy a szovjet hatalom még aznap megmozdult. Ügynökei megkeresték a McMillan Kiadót, és felszólították, hogy haladéktalanul vonja vissza a Mindszenty-könyvet. Cserébe felajánlották az összes orosz zenemű kiadási jogát. Másnap a Mindszenty-emlékiratok angol nyelvű kötete eltűnt Amerika minden könyvesboltjából. "A McMillan cég pedig még ma is kiadója az orosz zeneműveknek" - summázta tényfeltáró elbeszélését Gaál Csaba főszerkesztő. /A Mindszenty-emlékiratok bezúzása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"A Román Nemzeti Bank december 5-én bocsátja forgalomba az egymilliós bankjegyet. Neményi József Nándor, a Versenytanács alelnöke szerint az egymillió lejes bankjegy bevezetése mindössze formai jelenség, ugyanakkor két tényezőre hívta fel a figyelmet ezzel kapcsolatban. Jövőre a gazdasági növekedés mindössze 4,4-4,5 százalékos lesz, kisebb a tervezettnél, az infláció pedig 15% körül jár majd. Neményi elmondta továbbá: a román gazdaság teljesítőképessége alacsony, nagy az aránytalanság az igények színvonala és a lehetőségek között. Ezért szerinte jövőre nagyobb mértékű fizetés-, ösztöndíj-, illetve nyugdíjemelés várható. /(sbá): Mikulás hozza az egymilliós bankjegyet. Neményi: Az új bankó formai jelenség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./"

"Serban Mihailescu, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) alelnöke dec. 2-i sajtótájékoztatóján kijelentette: az SZDP és az RMDSZ kapcsolata problémamentes, a nézeteltérésekről a protokollum alkalmazását felügyelő bizottságban tárgyalnak. /Mihailescu: Problémamentes az SZDP és RMDSZ kapcsolata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./"

"Az Európai Unióban a kisebbségi és etnikai jogok garantálása terén történt áttörés. A magyar külpolitika kettős félsikert könyvelhetett el, hiszen eredeti javaslatát, miszerint szavatolni kell a kisebbségek közösségi jogait, alaposan "megszelídítették", s az akceptált változat csupán a kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó személyek védelméről szól. Ez a kompromisszumos szövegváltozat is csak félúton van még az alkotmányba való beemeléstől. Újra Szlovákia az ügy legfőbb kerékkötője, most a szelídített szövegváltozatot azzal hárították el, hogy talán jobb volt az első - a kollektív jogokról beszélő! -, tudván, hogy arra már bizonyosan nem térnek vissza a tárgyalók. Ez a kisantantos szemforgatás jellegzetes terméke, a román diplomácia látszólag simulékony megközelítését: "a kisebbségek ügyében nekünk minden jó, amit Európa elhatároz, ami Európának megfelel, más kérdés, hogy idehaza semmiféle autonómiát, semminémű "tiszta etnikai" enklávét nem tűrhetünk meg". Ez az "álláspontot" két nyilatkozatból van. Az első részét Mircea Geoana külügyminiszter hangoztatja kifelé, a második tételét Ion Iliescu államelnök ismételgeti idebent. /Magyari Lajos: Kis lépés előre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./"

"Elégedettséggel nyugtázták a Vajdaságban és Erdélyben Mádl Ferenc köztársasági elnök állásfoglalását a magyar állampolgárság megszerzésének leegyszerűsítése kérdésében. Csapody Miklós képviselő szerint Mádl álláspontjában az MDF a saját nézeteit ismerte fel.Miután a Mádl Ferenc által felkért szakértői testület megállapította: nem ütközik kényszerítő jogi akadályba sem a magyar alkotmány, sem a nemzetközi és az európai jog alapján a magyar állampolgárság megszerzésének leegyszerűsítése, a törvényhozásnak kell módosítania az állampolgársági törvényt ahhoz, hogy magyarországi letelepedési engedély és áttelepülés nélkül szerezhessenek magyar állampolgárságot azon személyek, akiknek felmenője magyar állampolgár volt. Az RMDSZ támogatja azt az elképzelést, hogy a határon túli magyarok könnyebben juthassanak magyar állampolgársághoz, mint ahogy azt a jelenlegi állampolgársági törvény lehetővé teszi. "Ezt a javaslatot annak idején az RMDSZ is aláírta" - emlékeztetett Markó. Az RMDSZ-elnök elmondta, léteznek már olyan felmérések, melyek a magyar állampolgárság határon túli kiterjesztésének a lehetséges hatásait vizsgálják, és ezek eredményeit hamarosan nyilvánosságra is hozza az RMDSZ. A szövetség vezetői augusztus végén jelentették be, hogy az ügyvezető elnökség irányítása alatt szakértői bizottságot hoztak létre a kettős állampolgárság lehetséges hatásainak a kivizsgálására. E bizottság azóta sem ült össze, de a mulasztásra figyelmeztető, két héttel ezelőtt közölt Krónika-interjú után Takács Csaba ügyvezető elnök a bizottság valamennyi tagját a kérdés elemzésére kérte fel. Az RMDSZ egyébként a 2000-es választási kampányban hirdetett aláírásgyűjtést a külhoni magyar állampolgárság támogatására, az aláírási íveket azonban máig sem összesítette a szövetség. Markó Béla korábban a Krónikának azt nyilatkozta, az akkor megfogalmazott igényt ma is érvényesnek tekinti. Az Erdélybe látogató Mádl Ferenc államfő viszont októberben a Krónikának kijelentette, a romániai magyarság képviselői nem kérték, ezért Magyarország nem foglalkozik az erdélyi magyarok kettős állampolgárságának kérdésével. Csapody elmondta, az MDF új javaslatot készül beterjeszteni az állampolgársági törvény módosítására azzal a céllal, hogy megkönnyítsék azokat a feltételeket, amelyekkel a határon túli magyarok magyar állampolgársághoz juthatnak. A legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) mérföldkőnek tekinti Mádl Ferenc nyilatkozatát. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) szintén üdvözölte a nyilatkozatot. /Gazda Árpád, Salamon Márton László: Az Országgyűlés térfelén a labda. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./"

"Nem tartották be a nov. 30-i határidőt a Szabadság-szobor helyzetét rendező megoldás kidolgozására. A Dorel Popa aradi polgármester által említett újabb, decemberi terminus Razvan Theodorescu miniszter és Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke számára is ismeretlen.Razvan Theodorescu művelődési miniszter őszi aradi látogatását követően nov. 30-át jelölték meg a román és a magyar fél számára is elfogadható megoldás kidolgozására a Szabadság-szobor ügyében, a határidőt azonban nem tartották be. Razvan Theodorescu a Krónikának úgy nyilatkozott, a határidőt nem a minisztérium szabta meg, így sem annak betartása, sem újabb terminus megállapítása nem a minisztérium feladata. "Mi november 15-e körül adtuk át a PSD-nek meg az RMDSZ-nek a Szabadság-szobor helyzetének rendezésére vonatkozó javaslatainkat, a többi már a két politikai alakulat közötti egyeztetés során dől el" - közölte a miniszter. Mintegy két hónappal ezelőtt a PSD és az RMDSZ vezetősége három-három szobrászművészből álló szakbizottságot kért fel a Szabadság-szobor felállításához szükséges újabb térrendezési terv elkészítésére. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt nyilatkozta, a művészek még dolgoznak a tervezeten, az RMDSZ egyelőre csak a művelődési minisztérium javaslatait kapta meg. "A művészek még dolgoznak a terveken, nem zavarhatjuk őket minden félórában" - jelentette ki Takács, aki ezzel indokolta a határidő csúszását is. Hozzátette, folyamatosan tárgyalnak a kérdésről a kormánypárttal. Az RMDSZ ragaszkodik a Szabadság-szobornak a Tűzoltó téren történő elhelyezéséhez. Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke szintén úgy tudja, hogy a Szabadság-szobor sorsának rendezéséről szóló terv már elkészült, részletei azonban még nem hozhatók nyilvánosságra. /Gujdár Gabriella, Lukács János: Tovább késik a rendezési terv. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./"

"Hivatalos levelet küldött Szász Jenőnek, Székelyudvarhely polgármesterének Mádl Ferenc köztársasági elnök, aki október végi erdélyi magánlátogatásakor Székelyudvarhelyen is megfordult. Megköszönve a vendéglátást, az államfő legemlékezetesebbként azt a városházi ünnepséget jelölte meg, amelyen a Szent Istvánról elnevezett díszteremben Mádl és Szász közösen leplezte le az államalapító király mellszobrát. A sajtó rendelkezésére bocsátott levélből kiderül, Mádl örömmel látja, hogy az udvarhelyiek "vállalják a magyarság politikai útkereséséből rájuk eső részt". Mint ismeretes, az államfői látogatás után az udvarhelyi városi tanács RMDSZ-frakciója neheztelt, amiért nem kaptak testületileg meghívót az említett ünnepségre. Levelet fogalmaztak az államfőhöz, kérve őt, foglaljon állást az ügyben. Mádl az udvarhelyi polgármesternek küldött levelében nem tett említést a látogatása kapcsán felmerült "meghívós esetről", csupán jókívánságait küldte Szásznak, és azt kívánta neki, "hogy politikai bölcsességgel és erkölcsi felelősséggel találja meg mindig azt a következő lépést, amely legjobban szolgálja a határon túli magyarság közös ügyét". Az udvarhelyi tanácsosoknak a köztársasági elnök társadalompolitikai főosztályának egyik munkatársa írt válaszlevelet. A levélben többek között az áll, az elnöki hivatal nem tekintheti feladatának az udvarhelyi konfliktus megoldását. "(...) vitájukat igyekezzenek a polgármester úrral helyben tisztázni, hogy valóban semmi ne árnyékolhassa be ezt az önök megfogalmazása szerint történelmi jelentőségű látogatást" - olvasható a levélben. /Zilahi Imre: Mádl konszenzusra int. A szoboravatás körüli vitát helyben kell megoldani. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./"

"Székelyudvarhelyen a bíróság első fokon felmentette Szász Jenőt, Székelyudvarhely polgármesterét abban a perben, melyet dr. Verestóy Attila szenátor felperesként indított ellene. A szenátor azért perelte be Szász Jenőt, mert annak egy tanácsülésen elhangzott mondatából arra lehetett következtetni, hogy Verestóy visszaél hivatali hatalmával, és olyan dokumentumokat szerez meg illetéktelenül, melyek nem tartoznak hatáskörébe. A tanácsülésen elhangzott mondatban a polgármester csak a Verestóy nevet említette, és a bíróságon kifejtette, hogy ő akkor, azon az ülésen nem Verestóy Attila szenátorra gondolt, hanem egy másik Verestóy családnevű személyre. Hogy ki lehetett az a másik Verestóy, akire a tanácsülésen utalt a polgármester, az nem derült ki, ugyanis Szász Jenő nem fedte fel kilétét, csupán annyit mondott, hogy a telefonkönyvben még huszonegy Verestóy név szerepel. Az ominózus mondat a sajtóban is megjelent, ahol már arról szólt a tudósítás, hogy Verestóy Attila szenátort vádolta Szász. Mivel a polgármester nem helyesbített azután sem, hogy a sajtóban egyértelműen a szenátorra utalva jelent meg az általa elmondott vádoló mondat, a felperes úgy véli, ez is azt bizonyítja: a polgármester akkor csakis Verestóy szenátorra utalt. /Bágyi Bencze Jakab: Folytatódik a Verestóy kontra Szász per. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 3./"

"Puskás György professzor a híradóból értesült arról, hogy a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szenátusa visszautasította a magyar tagozatról szóló javaslatot, és hogy Iliescu elnöke is egyetértett a visszautasítással, tekintettel arra, hogy az egyetem autonóm egység. Puskás György egyik megállapítással sem tud egyetérteni, több mint negyvenéves oktatói múltja alatt alkalma volt megismerni a francia, német és magyar egyetemek szervezési szabályait és autonómiáját. 1945 októberében az orvosi fakultást Kolozsvárról áthelyezték Marosvásárhelyre. Itt üres épületet találtak, majdnem teljesen hiányoztak azok az egészségügyi intézmények is, amelyek az orvosi oktatás lényegét képezték. Fejlődésük aránylag gyors volt és tíz év után az országban létező négy orvosi egyetem elismeréssel és szimpátiával követte működésüket. Rövid idő alatt korszerű laboratóriumok és kórházi osztályok létesültek. A diktatúra idején az 1970-es években kb. tíz évig megszűnt az oktatók megüresedett helyekre történő kinevezése, valamint a tudományos fokozatokat jelentő doktorátusi működés is. A rendszerváltás óta a helyzet lényegesen megváltozott. Az előbbi években hozott központi rendelkezés értelmében az oktatás kétnyelvűvé vált és csak részben magyarrá. Megváltozott a hallgatóság nemzeti összetétele és ugyanígy az oktatóké is. Politikai érdekekből a magyar nemzetiségű oktatók száma csökkent. A kisszámú magyar oktató mellett a magyar nemzetiségű hallgatók száma jelenleg 40% felett van. Az európai normáknak megfelelően természetes lenne, hogy az állam által fenntartott egyetemen magyar szekciók is létesülhessenek. /Prof. dr. Puskás György: Miért nem létesíthető magyar tagozat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./"

"Először fordult elő a sepsiszentgyörgyi tanács ülésén, hogy a testület nem fogadott el egy beszámolót. A polgármesteri hivatal városgazdálkodásért felelős osztálya vezetőjének, Bálinth Csabának a városi kertészet éves tevékenységéről és az előpataki táborról (úgynevezett tanyáról) kellett beszámolnia, ám az önkormányzati képviselők hiányosnak találták az adatfelsorolást, és számos kritikát, kérdést fogalmaztak meg. /Farkas Réka: Elutasított beszámoló. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./"

"Nov. 28-án zajlott le Marosvásárhelyen a Maros megyei Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület közgyűlése. Az ülésen Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke ez évi tevékenységről adott számot. Egy hónappal ezelőtt kapott az egyesület a Dózsa György úti volt Hangya épület harmadik emeletén új székhelyet, ezért újra be kellett jegyeztetniük magukat, ami kilenc hónapos jogi vesszőfutást eredményezett. Sikerült fénymásolót, nyomtatót szerezniük, számítógépre még nem tellett. Nagy sikernek örvendett a Don-kanyari megemlékezés, az anyák napi ünnepi műsor, a falugondnokokkal való találkozó, a két gyermek-Gyöngykoszorú-találkozó, a nyári színpadi nótaest, ezenkívül pedig több könyvbemutatót, kézművesvásárt szerveztek. Két kiadványt jelentettek meg: a Megy a gyűrű című gyermekdalkötetet és egy, az EMKE tevékenységét ismertető könyvecskét. A 2004-es rendezvénytervezetek sorában: népzenészképzés, mezőségi szórványprogram, Gyöngykoszorú- találkozó, a Don-kanyari áldozatok megidézése, Burustyán népművészeti fesztivál, Marosvásárhelyi Napok magyar nyelvű rendezvényei, Rákóczi-túra (egyházszolgálati és népismereti tábor), Katalin-napi bál, óévbúcsúztató rendezvény szerepel az egyesület tervei között. /Nagy Botond: EMKE- közgyűlés az új székhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./"

"Újabb RMDSZ területi szervezet alakult Csángóföldön. A hét végén a Klézsén, Pusztinán, Külsőrekecsinen és Lujzikalagoron megalakult helyi szervezetek kezdeményezésére létrejött a Bákó megyei RMDSZ is. Az új szervezet létrehozására azt követően került sor a hét végén, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) is megtartotta közgyűlését. Az ülésen több mint százan vettek részt. Az MCSMSZ elnöki tisztségét ideiglenesen ellátó Bilibók Jenő az elmúlt három év tevékenységét értékelte. Elmondta, hogy 45 év után először beindult az állami iskolákban is a magyar nyelv oktatása, jelenleg hét településen közel kétszáz csángó gyerek tanulja a magyart. Szatmári Tibor, a szövetség külügyi tanácsadója beszámolt a három héttel ezelőtt II. János Pál pápánál tett látogatásáról, és ennek várható eredményeiről. - Növelni kellene a csángómagyar oktatási programok támogatását az elkövetkező időszakban, hogy az erdélyi magyarságtól elszakadt népcsoport magyarságtudata erősödjék - jelentette ki Szép Gyula. Az ügyvezető alelnök elégedetlenségét fejezte ki, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által tavaly pályázatra kiírt 100 millió forintból a moldvai csángók oktatási programja csak az összeg egyötödét kapta, és a csángók, valamint a csángó kultúra támogatására létrehozott alapot nem használták el teljes mértékben. /Borbély Tamás: Újabb RMDSZ szervezet Csángóföldön. Főként az oktatási programokat kell támogatni. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./"

"Nov. 28-30. között a nagyszebeni Evangélikus Akadémián a központi és helyi írott sajtó, illetve a kisebbségek nyelvén megjelenő írott sajtó képviselői vettek részt Többség versus kisebbség versus többség címen, a Friedrich Naumann Alapítvány és az Allegemeine Deutsche Zeitung für Rumanien által szervezett szemináriumon. Németek, ukránok, zsidók, romák, magyarok, törökök, tatárok mondtak véleményt a témáról. A magyar sajtó képviselője szerint a kisebbség, nevezetesen a magyarok megjelenítése a többségi sajtóban nem reális. Ennek oka egyrészt az, hogy a többségi sajtó képviselői többnyire nem ismerik a magyarok kultúráját, történelmét, valós törekvéseit, másrészt az érdektelenség, a szenzációhajhászás, a professzionizmus és a kommunikáció hiánya is hozzájárul a valóság elferdítéséhez. Ezekhez járul az elfogultság, az előítéletek és sztereotípiák használata. A romákról kialakított kép még rosszabb. Az esetek túlnyomó többségében negatívan jelennek meg a híradásokban, tudósításokban: ők a bűnözők, a tolvajok, gyilkosok. Ez jellemzi az Adevarul, a Jurnalul National, a National és más lapok hangnemét is. A problémák ellenére, a 90-es évek eleje óta sokat javult a helyzet. /(mózes): Többség versus kisebbség versus többség. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./"

"A Beszterce-Naszód megyei magyar óvónők évente háromszor önképzőkör jellegű tanácskozáson vesznek részt. Idén csak egyet tudtak megszervezni, december 2-án, tájékoztatott Mayla Júlia, az önképzőkör vezetője. A mostani bethleni megbeszélésre 35 óvónő jött el a megye minden sarkából. Beszterce-Naszód megyében többszörösen is hátrányban vannak a magyar óvodák-óvónők, hiszen itt szétszórtan tevékenykednek a pedagógusok. /Sz. Cs.: Tanácskoztak a magyar óvónők. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./"

"Két hete Gyergyószentmiklóson is beindult az Európai Számítógép-használói Jogosítványt biztosító vizsgára felkészítő tanfolyam, a nemzetközileg egységes normák szerint több mint 30 országban működő ECDL Európai Számítógép-kezelői rendszer keretében. A jogosítvány elnyerésére 7 vizsgát kell letenni, melyekre a tanfolyamon felkészítik a résztvevőket. Hargita megyében az ECDL egyetlen akkreditált vizsgaközpontja Székelyudvarhelyen van. Gyergyószentmiklóson 24 hallgatóval indult be a tanfolyam a Salamon Ernő Líceumban. Az érdeklődés nőni fog, mert a vizsga a köztisztviselőknek is kötelező lesz. /Gál Éva Emese: ECDL-felkészítő Gyergyószentmiklóson is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./"

"Nov. 27-én Koltó és Koltókatalin magyarságát népgyűlésre hívta össze a helyi RMDSZ-vezetőség. Három érdekes téma volt: az RMDSZ-választottak, illetve a gáztársulás és a kábeltévé-társaság beszámolói, végül a közbirtokosság alakulása. Téglás Lajos alpolgármester vállalta úgy a saját, mint az RMDSZ önkormányzati frakciója tevékenységének felsorolását. Phare-pénzekből sikerült majdnem minden udvarba (a házakba egyelőre csak elég kevés portán) a vezetékes ivóvizet bevinni, a közvilágítást is javították, a szemétbegyűjtést általánosították. A szemétbegyűjtés nem megy civilizáltan. A helybéliek álma Koltókatalin külön községgé válása. Az alpolgármester szerint van esély, hogy ez valóra váljék a következő választásokig, mert 15 tanácsosnak nehéz hét nagytelepülés érdekeit egyeztetni, főleg ha a két legtávolabbi helység közt 32 km a távolság. /Farkas E. Zoltán: Népgyűlés Koltón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./"

"Fennállásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte dec. 2-án Székelyudvarhelyen a Tanulók Háza. Ez alkalomból az egykori pionírház hivatalosan is felvette a Cimbora Ház nevet. Szarvas Béla igazgató, valamint a város elöljárói köszöntötték a fél évszázados intézmény jelenlegi és egykori munkaközösségét. Jelenleg 18 szakkör működik tizenkét oktató vezetésével, több mint ezerötszáz diák látogatja a köröket. Az évforduló alkalmából dokumentumfilm, illetve egy kiadvány is napvilágot látott. Az ünnepség a Cimbora Ház Szentimre utcai székhelyén emléktábla-avatással, valamint kopjafa-leleplezéssel ért véget. /Szász Emese: Ötvenéves a Tanulók Háza. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 3./"