"Négy, a Mentor Kiadó gondozásában megjelent néprajzi tárgyú kötetet mutattak be nov. 26-án Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaságnál. Olosz Katalin: Víz mentére elindulám, Hála József: Hogyan gyűjtöttek elődeink, Madar Ilona: A Sóvidék földművelése és Péntek János: Népi nevek, népi hagyományok című könyveivel ismerkedhettek meg a jelenlévők. Olosz Katalin történet formájában mutatja be a folklórkutatás 150 évét, a gyűjtést és a feldolgozást. Olosz Katalin a levéltárakban a néphagyomány másik életformáját, a kéziratos és a lapokban közölt anyagot kutatta. Hála József azokról írt, akik felfedezték a népi kultúrát. Madar Ilona könyve a Sóvidék hagyományos gazdálkodását próbálja rekonstruálni. Péntek János a nép, a nyelv, a kultúra erős kapcsolatát mutatta meg, az erdélyi nyelvjárási zónákról, azok legfontosabb jellegzetességeiről szólt. /F. I.: Erdélyi hagyományok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./"

"Tanácskozott a kormánypárt, az SZDP Maros megyei vezetése. Az SZDP nem szándékszik felbontani az RMDSZ-szel kötött protokollumot, és valószínű, hogy 2004-re is szerződést kötnek, jelentette ki sajtótájékoztatón Nicolae Vacaroiu, a szenátus elnöke, aki részt vett a megyei tanácskozáson. A Magyar és Székely Nemzeti Tanácsról azt nyilatkozta, hogy mindenkinek jogában áll civil szervezetet létrehozni. Amíg ezek a szervezetek nem veszélyeztetik az állambiztonságot, addig semmi kifogása ellenük. Ovidiu Natea, az SZDP megyei elnöke felolvasta a Szocialista Munkapárt, valamint a Románia Újjáépítéséért elnevezésű párt PSD-be való beolvasztásáról szóló határozatokat. /(mózes): Tanácskozott az SZDP megyei vezetése. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./"

"Ovidiu Natea, Maros megyei prefektus december 1-jei üzenetében emlékezett az évfordulóra, amely lehetővé tette, "hogy az összes románok egy erős, egységes nemzetállamba egyesüljenek." Az EU-hoz csatlakozásban "a nemzeti hagyomány, nyelv, történelem és önazonosság a román nép ügyének legjobb ajánlólevele." Legyenek büszkék arra, hogy "olyan hős és a történelem által megpróbáltatott nemzethez tartoznak, amely megőrizte több évezredes szellemét és értékeit" - olvasható üznetében. A prefetus egy szót sem szólt a Maros megyében élő magyarokhoz. /Ovidiu Natea prefektus december 1-jei üzenete. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./"

"C. V. Tudor nov. 28-án bejelentette, hogy szándékában áll kibékülni a hatalommal és az ellenzéki pártokkal, és bocsánatot kér mindazoktól, akiket megsértett. Szavaihoz hozzátette: pártja támogatni fogja Ion Iliescut, ha a választások után a szenátus elnöke kíván lenni. A Nagy-Románia Párt elnöke hangsúlyozta: senkinek nem kell félnie attól, hogy bosszút áll, ha hatalomra kerül. "Nem tartóztatunk le senkit, nem zárunk be egyetlen újságot sem" - fogalmazott. /"Bocsánatkérés". = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./"

"A szenátus jogi bizottsága nov. 26-án visszatért az igazságszolgáltatásban való anyanyelvhasználatról szóló törvénytervezetére és döntést hozott az ezt szabályozó 11. szakaszt tekintve, mely szerint amennyiben egy vagy több fél kéri, hogy anyanyelvén szólhasson, a törvényszéknek kötelessége ingyen fordítót biztosítania - nyilatkozta Eckstein- Kovács Péter RMDSZ-szenátor. Továbbá abban az esetben, ha minden érintett fél kérelmezi vagy egyetért az anyanyelv használatával, a törvénybírónak kötelessége ezt lehetővé tenni. Az iratokat román nyelven állítják ki, a tárgyalás feljegyzését pedig szintén románul diktálja az ülésvezető bíró. A törvénytervezet hamarosan a szenátus plénuma is megvitatja. /Anyanyelvhasználat a bíróságon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./"

"Nov. 28-án Csíkszeredában tartották a Székelyföldi Önkormányzati Konferenciát. - Székelyföld a székelyeké. Ez a föld azonban csak a székelység, mindannyiunk: a politikum, a civil társadalom, az egyházak, egyszóval a szövetség összefogásával emelhető fel - hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A Szövetség a Székelyföldért elnevezésű tanácskozáson több mint 300 székelyföldi önkormányzati képviselő, polgármester, megyei és helyi tanácsos vitatta meg a régió sajátos gondjait, fejlesztési stratégiáit. Az eseményen jelen voltak Hargita, Kovászna és Maros Megyei Tanács elöljárói is. Székelyföld felemelkedéséhez egy olyan közösségre van szükség, amely részt vesz minden olyan döntés meghozatalában, amelyben ő maga is érintett, és kizárólag ő maga dönt mindazokban a kérdésekben, amelyek csak a közösségre vonatkoznak. Ez az autonómia elve, amelyet az RMDSZ is követ - mutatott rá Markó Béla. Markó Béla szerint a magyarságnak döntenie kell arról, hogy továbbra is ott lesz, ahol az ország jelentős politikai, szociális, gazdasági problémáiban döntenek, vagy pedig önmagába zárkózva, ilyen-olyan politikai nyilatkozatokat fogalmazva nézi, hogy miként halad el mellette a változás szele. A 90-es évek elején az RMDSZ csupán dűlőutak kikövezésére, falusi hidak építésére vállalkozhatott, ma már erdélyi autópályában gondolkodhat. Az önkormányzati és a parlamenti képviselet két szorosan összefüggő eszköz - jelentette ki. Ráduly Róbert, a csíki területi szervezet elnöke úgy vélte, hogy a székelység sajátos gondjainak megoldásában továbbra is az egységes, közös szövetség jelenti a járható utat. /(cs. a.): Székelyföldi önkormányzati konferencia. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./"

"Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban ülésezett nov. 28-án az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kezdeményező Testülete (KT), amelyen a már lezajlott, illetve a napokban Kolozs megyében sorra kerülő választógyűlésekről tanácskoztak, valamint előkészítették az EMNT megalakulására összehívott december 13-i küldöttgyűlést. Szilágyi Zsolt, a Kezdeményező Testület (KT) soros elnöke elmondta: a KT jelenlévő tagjai összeállították a meghívottak listáját, a napirendet, és megbeszélték a gyűlés menetrendjét. Szilágyi Zsolt beszámolt az eddig lezajlott jelölő fórumokról, nevezetesen az érmihályfalvi, zilahi, szilágysomlyói és nagybányai ülésekről, amelyeken már kijelölték a küldötteket a megalakulás előtt álló nemzeti tanácsba. /Ülésezett az EMNT Kezdeményező Testülete. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint nem a romániai magyarságnak, hanem a Nagy-Románia Pártnak használ, ha a választások előtt felélénkül az autonómialáz. Az RMDSZ elnöke még nem olvasta el a szakértők által elkészített autonómiatervezetet, melyet Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt bocsátott közvitára. A Krónika munkatársa emlékeztetett, a kolozsvári RMDSZ-kongresszus 1995 májusában azt javasolta, hogy az RMDSZ egy éven belül kezdeményezzen népszavazást az autonómiáról. Markó Béla szerint "van egy politikai helyzetfelmérésünk, tudni véljük, hogy mit kell tennünk, azt is tudni véljük, hogy mit érhetünk el, és mit nem." "Az alkotmánymódosításkor bárki felmérhette, meddig lehetett elmenni. Akik azt akarják elhitetni a magyarsággal, hogy küszöbön áll az autonómia bevezetése, azok becsapják a közösséget." "Az RMDSZ többféle autonómiaformát tart céljának. A szövetség programja nem változott." "A programban rögzített célunkhoz pedig a jelenlegi politikai viszonyok között lépésről lépésre lehet közeledni." /Gazda Árpád: Markó: veszélyes az autonómialáz. = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./"

"Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vele készített interjúban leszögezte, az RMDSZ sokkal szélesebb skálán is közelíti meg a hazai magyarságot foglalkoztató gondokat, mint például a kilencvenes években, sőt azt követően is egy ideig. A prioritások között szerepelt az anyanyelvi oktatáshoz való jognak az óvodától az egyetemig terjedő érvényesítése, az anyanyelv minél szélesebb körben - a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a helyi közintézményekben - való használata. Az egykori magyar tulajdonok visszaszerzése, viszajuttatása többnyire már megtörtént, de a folyamat nem zárult le, csak az elején van például az egyházi ingatlanok visszaadása, tulajdonba helyezése. Romániában a privatizáció nem volt spontán folyamat. Sok esetben politikai befolyáson múlt az, ki jutott hozzá a bankhitelhez, másrészt, ki nyert meg egy versenytárgyalást. A magyarság emiatt hátrányba került. Az elképzeléseket csakis a többséggel való egyeztetéssel lehet megvalósítani. /Gyarmath János: Önbizalommal messze többre vagyunk képesek. Exkluzív interjú Markó Béla szövetségi elnökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./"

"A Temes megyei RMDSZ-TKT, a Civil Tanács, a helyi szervezetek elnökei és önkormányzati képviselők részvételével tartottak vitafórumot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsról a Bánság székvárosában, Temesváron. Az RMDSZ-en belül és a választások után kell kérni az autonómiát - volt a hozzászólók majdnem egybehangzó véleménye. Toró T. Tibor parlamenti képviselő, az EMNT KT tagja ismertetője után Marossy Zoltán megyei tanácsos kifejtette: egyetért a kezdeményezők célkitűzéseivel, de nem ért egyet azzal, hogy hat hónappal az önkormányzati választások előtt alakul meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. "A Temes megyei RMDSZ szervezetnek nem lehet más célja, mint a választásokon való jó szereplés, ennek a kezdeményezésnek pedig rövid távon pozitív hozadéka nem lesz". Ami az RMDSZ és az EMNT kapcsolatát illeti, úgy véli, az utóbbi jogi szempontból nem létezik, tehát a kapcsolatfelvétel sem lehetséges. Pozsár József lugosi alpolgármester és Langó Ferenc RMDSZ-elnök szerint sem megfelelő az EMNT létrehozásának időpontja. Hasonlóan vélekedett Albert Ferenc professzor is. Bárányi Ferenc volt parlamenti képviselő szerint az RMDSZ-en belül kell az autonómiát napirendre tűzni. Az EMNT álláspontját támogatta Fazakas Csaba lugosi református esperes és Mészáros Ildikó tanárnő. /Pataki Zoltán: EMNT - pro és kontra. Az RMDSZ-en belül, a választások után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./"

"Megbeszélést tartott nov. 28-án Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora. A tanácskozáson Tőkés László püspökön és Andrei Marga rektoron kívül jelen volt Bíró András professzor, Buzogány Dezső, a teológiai-didaktikai tanszékről, valamint Néda Árpád és Serban Agachi prorektorok. A megbeszélésről Tőkés László püspök nyilatkozott a Szabadságnak. - A BBTE komoly támogatást nyújt a Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE) elsősorban az államvizsgák lebonyolításában, de általában is kedvezően viszonyul hozzánk - mondotta a püspök. A BBTE sok oktatója tanít a nagyváradi egyetemen, továbbá fontos szerepe van az akkreditáció kérdésében is. Kedvezően viszonyul a partiumi és az edélyi magyar tudományegyetemhez, egészében véve tehát szövetségesünknek tartjuk a rektor urat - fejtette ki Tőkés László. Szó esett arról is, hogy a BBTE keretében kihelyezett tanítóképzés fog zajlani majd Nagyváradon. - Mi az önálló magyar egyetem hívei vagyunk, a rektor pedig a multikulturális egyetem révén kifogja a szelet a mi vitorlánkból - fejtette ki Tőkés Lászó. /Köllő Katalin: Margával találkozott Tőkés László. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése közleménye szerint a testület nov. 14-én foglalkozott az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyével. Megdöbbenéssel értesült a visszaszolgáltatás rendkívül lassú üteméről, és felháborítónak tartja, hogy az eltelt másfél év alatt ténylegesen mindössze négy ingatlant kaptak vissza, hat ingatlan esetében pedig csupán elvi döntés született. A közgyűlés elfogadhatatlannak tartja, hogy a bukaresti Visszaszolgáltató Bizottság a 2003. jún. 18.-júl. 27. között született elvi döntéseire vonatkozó végzéseit csak október közepén állította ki, ami nyilvánvalóan halogató magatartásra vall. Ugyanakkor tiltakoztak az RMDSZ Oktatási és Egyházügyi Főosztálya által kibocsátott, 2003. nov. 3-án kelt körlevél és a hozzá csatolt melléklet láttán is. A körlevél egyfelől a magyar nyelvű telekkönyvi kivonatok román nyelvre való fordítását, másfelől a visszaigényelt ingatlanokkal szomszédos telkek jogi igazolását is megköveteli. A közgyűlés szerint a román fordítás kikényszerítése ellentmond az alkotmánynak, tovább lassítja a visszaszolgáltatás folyamatát, és ezzel ellehetetleníti az egyházak jogaikba való mielőbbi visszaállítását. Az RMDSZ segédletével, vagy anélkül az ingatlanok visszaadásának tudatos lassítása megy végbe. Az Egyházkerületi Közgyűlés szorgalmazza nemzetközi monitorizálási bizottság felállítását, mely az ingatlanok visszaszolgáltatását nemzetközi síkon is nyomon követi és számon kéri. /Nemzetközi monitorizálási bizottság felállítását szorgalmazzák. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Nov. 28-án Miskolcon megkezdődött a Kárpát-medencei professzorok 7. találkozója százhúsz magyar professzor, köztük több világhírű tudós, akadémikus, kutató részvételével. Kecskés Mihály, a társrendező Magyar Professzorok Világtanácsának (MPV) elnöke a részt vevő tudósokat köszöntve emlékeztetett arra, öt évvel ezelőtt azzal a céllal alakult az MPV, hogy összefogja a világ különböző országaiban élő magyar professzorokat, együttműködési lehetőséget biztosítson a tudomány és a kutatás területén. Az MPV-nek jelenleg 711 tagja van, akik a világ valamennyi kontinenséről, 26 országból segítik a szervezet munkáját. A kétnapos találkozón a résztvevők mintegy húsz előadáson és munkabizottsági ülésen tekintik át a Kárpát-medencei magyar nyelvű felsőoktatás időszerű kérdéseit, a határon túli magyar felsőoktatási intézményeknek nyújtott támogatási lehetőséget, valamint a kormány számára előkészített ajánlásokat. /Professzori találkozó. = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./"

"Simon János, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója emlékeztetett: a 2002-2003-as tanévben nem sikerült a BBTE keretében indított főiskolai szintű tanítóképző-évet elkezdeniük, ez rossz hatással volt az egész kollégiumra. Most viszont Kása Zoltán rektor-helyettes ígérete, miszerint a következő tanévben talán már az ösztöndíjak kérdésköre is időszerűvé válhat, egészen felvillanyozta az iskolát. /Elterjedt Kása örömhíre. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban megtartották a tudományos diákkonferenciát (TUDEK). Szervezője, Dvorácsek Ágoston tanár elmondta, hogy öt évvel ezelőtt a vadvirágokról írt dolgozatot irányításával egyik diákja, Nagy Kinga. Ezzel a Szeltersz varázslatos növényvilága című dolgozattal Csíkszeredában, majd Kunszentmiklóson nyertek előkelő helyezést. A következő évben a budapesti Természet Világa című folyóirathoz két dolgozatot nyújtottak be, az egyikért első díjat, a másikért dicséretet kaptak. Azóta minden évben küldenek cikkeket a Természet Világa által meghirdetett Református Középiskolák Tudományos Diákkonferencia (RKTDK) pályázatára. Dvorácsek Ágoston megalakította a kollégiumban a Fenichel Sámuel Önképző Kört, ahol minden iskolai évben 20-30 diák fejti ki munkáját. Támogatják őket a Budapesti Kutató Diákokért Alapítvány, a Természet Világa folyóirat, de sokszor váratlan adakozók is jelentkeznek. 1999-től 80 díjat és dicséretet hozott el a Bethlen Gábor Kollégium. A legtöbbet az anyaországból. /N. T.: "Mindenképp folytatni kell!"- Interjú Dvorácsek Ágostonnal. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./"

"Idei tevékenységét értékelte ki a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség vezetőtanácsa Szatmárnémetiben nov. 28-án tartott gyűlésén. Az egyesület szokásához híven karácsonykor pénzösszeggel támogatja a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumot, a Református Gimnáziumot, valamint a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontot. Az adományból az anyagi szempontból hátrányos helyzetű diákok ajándékot kapnak. Gönczy Gábortól, a véndiákszövetség elnöke arról is tájékoztatott, hogy a jövőben vetítést szerveznek a legutóbbi véndiák-találkozón készült fényképekből és videofelvételekből. /(cl): Gyűlésezett a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség vezetőtanácsa. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 29./"

"Balázs Imre József öt éve tanít és szerkeszti a Korunkat, két verseskötete jelent meg és tíz olyan kötet, amelyet ő válogatott és látott el előszóval. Három díja van, és mindehhez 27 éve. Kolozsváron a magyar-angol szakot végezte. Első verseskötete 1998-ban, a Forrás sorozatban, a második pedig 2001-ben Budapesten jelent meg Dél-Párizs nyárikert címmel, a József Attila Kör könyvsorozatában. Az Előretolt Helyőrség a populáris irodalom felé szerette volna megnyitni az erdélyi irodalmat. Az ő szemükben ez végső soron annyit jelent: a legolvasottabb irodalom képviseli az értéket. Balázs Imre József szerint kockázatos vállalkozás egy ilyen szempontnak kiszolgáltatni az irodalom értékelését. Emellett ő a transzközép populáris irodalom-érzékelését leszűkítettnek érezte. Identitásukat leginkább arra hegyezték ki, hogy a nemi élet kendőzetlen megjelenítését vigyék bele műveikbe. Balázs évfolyamtársaival együtt részt vett a Láthatatlan Kollégium Gyímesi Éva tanárnő által kitalált "projektjében". Ez abból a felismerésből született, hogy a kritikai élet a 90-es évek második felében pangani látszott. Balázs kritikái, tanulmányai kötetben 2001-ben jelentek meg, A nonsalansz esélye címmel. A 20. századi erdélyi magyar irodalom története lett a kutatási területe, ehhez kapcsolódó tantárgyakat tanít jelenleg a Bölcsészkaron, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék keretén belül. Az Irodalmi zsebszalon című tévéműsort kéthetente látható a bukaresti tévé magyar adásában, azt ő szerkeszti, ebben eddig mintegy 15 olyan szerzővel készített interjút, akinek frissen jelent meg könyvük. Balázs Imre József legutóbb megjelent monográfiája Hervay Gizelláról szól. Az irodalmi közélet sokkal többet tud Hervay Gizella személyéről, mint a műveiről. Mindenki tudja, hogy Szilágyi Domokosnak volt a felesége, volt egy közös fiuk, Kobak, hogy Szilágyi Domokos és Kobak meghaltak, és nem sokkal utána Hervay Gizella is öngyilkos lett. Azt viszont kevesen tudják, hogy költői életművében nagyon sok olyan mozzanat van, amely teljesen egyedi, és ha ő nem írta volna meg azokat a verseket, akkor "hiányoznának a világból", ahogy Székely János mondaná. Balázs Imre József jelenleg írja az erdélyi magyar irodalom történetét, 1918-tól egészen az ezredfordulóig. /Sándor Boglárka Ágnes: A nyilvános szereplés változatai összefüggnek egymással - vallja Balázs Imre József költő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"A környék egyetlen magyar nyelvű általános iskolája, a vicei, évekig mostoha körülmények között harcolt a fennmaradásért. Ez a kép sajnos nagyon is jellemző az erdélyi vidéki iskolákra. Az anyagilag egyáltalán nem ösztönzött tanárok csak egyéb lehetőség hiányában vállalják el egy-egy évig a kényelmetlen és rendkívül költséges ingázást. A 2003-2004-es iskolai tanévkezdés kérdéses volt Vicén. Mikrobusz hiányában ugyanis lehetetlen lett volna a környék falvaiból beszállítani a diákokat; a településen meg nincs annyi gyermek, hogy a tanintézményt működtetni lehessen. Negyvennégy diák tanul az öt-nyolc osztályban, közülük huszonheten ingáznak Mezőveresegyházáról, Magyarborzásról és Kékesről. Végül kaptak egy nyolcszemélyes kisbuszt az RMDSZ országos elnökségének jóvoltából. A tanári gárda szintén ingázik. A hét pedagógus közül csak három szakképzett. Az új igazgatónő fegyelmet tart a diákok és tanárok körében. Az iskolának két épülete van. Bár a régi épületre igencsak ráférne a tatarozás, az önkormányzat nem utalt ki pénzt javítási munkálatokra. Észlelhető a pozitív változás a már elért eredményekben is. Az iskola jó minősítést kapott. Az iskolán kívüli tevékenységek is megszaporodtak ebben a tanévben. Bábszínházba és városnézésre vitték a kisiskolásokat Kolozsvárra. Az iskola Wass Albert nevét viseli. 2001 októberében volt a névadóünnepély; akkor még állt az iskolaudvaron felállított kőtalapzaton az író mellszobra. Ma a katolikus templomban áll a szobor, szebb napokra várva. /Valkai Krisztina: Marad a kő, marad a vicei iskola. Az idő meghozta az eredményeket is. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"1918. december 1-jén nemzetgyűlésre ültek össze az erdélyi románok Gyulafehérváron, ahol alig egy hónappal az Osztrák-Magyar Monarchia által aláírt pádovai fegyverszünet, három héttel Károlyi Mihály miniszterelnöknek a Magyarországgal kötendő fegyverszünetről folytatott sikertelen belgrádi tárgyalásai és két héttel Jászi Oszkár aradi megbeszéléseinek kudarca után határozatban kimondták Magyarország huszonhat vármegyéjének csatlakozását a román királysághoz. Míg tehát 1918. december 1. a románság számára öröm- és nemzeti ünnep, addig Gyulafehérvár, majd később Trianon a magyarság életében nemzeti gyászt, összeomlást és tragédiát jelent. Jóllehet az egyesülési határozat kimondja a népek jogegyenlőségét és szabadságát, ezek az elkövetkező huszonkét évben a gyakorlatban nem valósultak meg. 1918 őszére hatalmas tömegmozgalmak bontakoztak ki Magyarországon: az őszirózsás forradalom győzelme után a pacifista antantbarát Károlyi Mihály alakított kormányt, s a november 13-án Franchet d Esperay francia tábornokkal aláírt belgrádi konvenció értelmében elkezdődött a történelmi Magyarország felbomlása, a déli és a keleti területek kiürítése, ahova szerb és román csapatok vonultak be. A Gyulafehérváron tartott nemzeti gyűlésről írta Mikkes Imre: "Egész Erdély, Brassótól Máramarosszigetig és nyugattól keletig megjelent a gyulafehérvári nagygyűlésen. Körülbelül százezer ember vonult föl. A Főtér tarkállik a nemzeti viseletektől. A hegyeken túlról, északról, délről, a Zsil völgye felől minden irányból özönlik a nép. A mezőkön tarka csoportok. Önkéntes szónokok gyújtóbeszédet tartanak. Bandák harsogják a "Desteapta-te"-t. Az állomásra egymás után robognak be a vonatok. A Károlyi-kormány ingyen bocsátotta rendelkezésre az üres szerelvényeket. A széthulló Magyarország technikai segítséget nyújtott az elszakadáshoz. A végtelen naivság politikája volt ez. Azt mozdította előre, amit nem óhajtott. Ami ellen kézzel-lábbal, szíve vérével küzdött. Így virradt fel 1918. december elseje. Az elszakadás napja." (Mikes Imre: Erdély útja Nagy-Magyarországtól Nagy-Romániáig. Sepsiszentgyörgy, 1996) A gyulafehérvári nemzetgyűlés által elfogadott pontokban, többek között, leszögezték: a nemzetgyűlés az általános választójog alapján választandó alkotmányozó gyűlés összeüléséig ideiglenes autonómiát tart fenn e területek lakosainak, továbbá teljes nemzeti szabadságot ígér az együttlakó népek számára: "Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot". "Általános, közvetlen, egyenlő, titkos községenkénti proporcionális választói jogot mindkét nemű huszonkét évet betöltött személy számára, a községi, megyei és törvényhozási képviselet választásánál", valamint "korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jogot, minden emberi gondolat szabad terjesztését. A határozat továbbá radikális földbirtokreformot irányoz elő, amely "agrárpolitikának a vezérfonala egyfelől a szociális kiegyenlítés előmozdítása, másfelől a termelés fokozása kell hogy legyen", az ipari munkásságnak pedig biztosítandók azok a jogok, "amelyek a legelőrehaladottabb nyugati államokban törvénybe vannak iktatva". (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) A nemzetgyűlés kétszáztizenkét tagból álló Román Nagy Nemzeti Tanácsot (Marele Sfat National Roman) hozott létre, amely Iuliu Maniu elnöksége alatt megalakította a tizenöttagú Kormányzótanácsot (Consiliul Dirigent). Az utóbbi megbízásából négytagú bizottság a gyulafehérvári határozatokkal Bukarestbe utazott, hogy hivatalosan is felajánlja I. Ferdinánd királynak az Erdély fölötti hatalmat. Az Erdélyt Romániához csatoló dekrétum december 30-án a Hivatalos Közlönyben is megjelent, úgyszintén az a királyi rendelet is, amely a Kormányzótanácsot megbízta az ideiglenesen csatolt területek igazgatásával, valamint a választójogi és agrárreform-tervezet kidolgozásával, a külügy, hadsereg, vámügy, állambiztonság, bankjegykibocsátás, állami kölcsönök stb. intézését a királyi kormány igazgatásába utalva. Gyulafehérváron sem a magyarok, sem a szászok képviselői nem lehettek jelen, tehát megkérdezésük nélkül rendelkeztek a sorsuk felett. A kialakult egyre reménytelenebb helyzetben a budapesti kormány megpróbálta menteni a menthetőt, s 1918. december 8-án dr. Apáthy István neves professzort bízta meg a kelet-magyarországi főkormánybiztossággal, miközben megkezdődött a román csapatok előrenyomulása. A román csapatok december 18-án átlépték a fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonalat, s Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonuló román csapatok parancsnoka megüzente Apáthynak, hogy az Antant felhatalmazása alapján megszállja Kolozsvárt, s ha ellenállás lesz, akkor lövetni fogja a várost. Apáthy válasza: Kolozsvár nem áll ellen. (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., 1930, Kolozsvár) A város átadása előtti napokban az Apáthy vezetése alatt álló magyar Nemzeti Tanács és a Sándor József irányította székely Nemzeti Tanács december 17-én egyesült, s megalkotta az erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot. Ez december 22-re Kolozsvárra összehívta az erdélyi magyarság önrendelkező nemzetgyűlését: a résztvevők a gyulafehérvári román nemzetgyűlés ellen tiltakoztak, amelyen "Magyarország 26 vármegyéjének csak egy nemzete volt képviselve", és ahol a "román testvérek nem kérdezték meg a 26 vármegye más nyelven beszélő lakosait, amelyek számbeli többségben vannak, vajon le akarnak-e mondani az ifjú népköztársaság szabadságáról? Rólunk határoztak, nélkülünk!" (Ellenzék, 1918. december 20.) "

"A Kolozsváron összesereglett Kelet-Magyarországnak "különböző vallású és fajú népei" a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján kijelentették: Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, s az egységes és csonkíthatatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelentette továbbá a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak 1918. december 18-án megalakult választott központi Kormányzótanácsot (Ellenzék, 1918. december 20.). Két nappal később, december 24-én a román királyi csapatok megszállták Kolozsvárt, ahol dr. Haller Gusztáv polgármester fogadta őket. Kolozsvár megszállását követően Neculcea tábornok kilenc pontot tartalmazó rendeletet tett közzé: minden hivatal mellé tiszteket rendelt, a fegyvereket három nap alatt be kellett szolgáltatni, estétől hajnalig tilos volt az utcán járni, háromnál többen nappal sem járhattak együtt, a színházak folytathatták működésüket, továbbá Budapest felé utazni csak katonai engedéllyel lehetett, minden sajtótermék cenzúra alá esett, a sorozásra vonatkozó híreket alaptalanoknak tekintették, akik nem rendelkeztek Kolozsváron állandó lakhellyel, három nap alatt kötelesek voltak elhagyni a várost (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., Kolozsvár, 1930). Erdély fővárosának megszállása után a szövetséges hatalmak gyakorlatilag egész Erdélyt a román hadsereg kezére adták. 1919. január 8-án a szász népszervezet bővített központi választmánya Medgyesen kimondta a Romániával való egyesülést: "a határozat fontosságának teljes tudatában a szász nép a mai naptól kezdve a román birodalom tagjának tekinti magát, fiait és leányait a román állam polgárainak. Kéri Istent, hogy vezesse jóra és adja áldását ehhez a felelősségteljes lépéshez, melyet megtenni kötelességüknek érezték". (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf., Kolozsvár, 1930.) A gyenge szótöbbséggel hozott határozat azonban hamarosan válságba sodorta az erdélyi szászokat, amelynek legnagyobb társadalmi egyesülete emlékiratban tiltakozott Erdély elszakítása ellen, leszögezvén, hogy a szász nép túlnyomó többsége nem azonosítja magát a medgyesi határozattal, és Erdélyt továbbra is Magyarországhoz tartozónak tekinti (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). A tenniakarók a Wilson-féle önrendelkezés elv alapján köztársaságokat alapítottak: Udvarhely megyében a volt alispán, dr. Paál Árpád vezetésével, Kalotaszegen pedig Kós Károly író, építész irányításával alakultak köztársaságok (Sas Péter: Az erdélyi magyarság politikai szervezkedése. Kézirat). Ugyanakkor 1919. január 14-én dr. Grandpierre Emil főispán, dr. Papp József ügyvédi kamarai elnök, dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár, dr. Kertész Jenő ügyvéd, br. Jósika János birtokos és Jordáky Lajos nyomdász Nagyszebenbe utaztak, hogy tárgyalásokat folytassanak a román Kormányzótanáccsal. Azt javasolták Maniunak: a közigazgatás Erdély magyar területein legyen magyar, a románokon román, a vegyeseken vegyes, a tisztviselőktől pedig ne követeljenek esküt, hanem elégedjenek meg fogadalommal. A tanács azonban hallani sem akart a kezdeményezésről, és amikor a javaslattevők visszatértek Kolozsvárra, Apáthy Istvánt már börtönben találták (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). "

"Hét év alatt közel kétszázer magyar repatriált Erdélyből a csonka hazába (Mikó Imre: Erdélyi politika. In: Hitel 1940-1941, 2. Sz., Kolozsvár). Nagyhatalmi ultimátum nyomán Románia végül 1919. december 9-én Párizsban megkötötte a kisebbségi egyezményt a szövetséges és a társult hatalmakkal. Ez biztosította az új országhatárok közé kerülő kisebbségek jogainak nemzetközi védelmét, a dokumentumban leszögezvén: a román kormány kötelezi magát arra, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét biztosítja. "Románia minden lakosát megilleti az a jog, hogy bármely hitet, vallást vagy hitvallást, nyilvánosan vagy otthonában, szabadon gyakoroljon, amennyiben ezeknek gyakorlata a közrenddel és jó erkölcsökkel nem ellenkezik." (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) Alig néhány hónap múlva, 1920. június 4-én Trianonban aláírták az ezeréves ország szétdarabolását kimondó békeszerződést, amely Erdélyt mint többségben románlakta területet Romániának ítélte oda. A döntés nyomán a történelmi Magyarország területének kétharmada, népességének pedig egyharmada az utódállamok fennhatósága alá került. /Papp Annamária: Öröm és gyász: 1918. December 1. Rólunk határoztak, nélkülünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"A 14. érmindszenti találkozón versekből nem volt hiány. Kis óvodástól diákszavalókon keresztül, professzionista művészek mondták Ady verseit. Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök Ady költészetének egyetlen vonulatát, az istenes verseit elemezte. Vallomással kezdte: ifjúkorában nem szerette Adyt. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy az 70-es évek tananyagában nem a teljes Ady szerepelt. Azután eljöttek a teológia évek, amelyek elhozták számára a teljes Adyval való találkozás élményét. Az Isten-kereső Ady -, aki egyszerre él Istennel, Isten nélkül és Isten ellen - sok dilemmáján átsegítette. Szebben például egy katolikus sem írhatta volna meg A Pócsi Mária című verset, mondta az előadó, majd feltette a kérdést: hogyan is találkozott Érmindszenten a búcsúsokat nézve Jézus anyjával? "Ma Máriától jönnek a szívek,/ Ma Mária-kép minden durva lábnyom./Szívemben sír a pócsi Mária/Egy őszies, emlékes délutánon./... hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni,... Ma egyszerűbb, emberibb a dolog,/Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni!/Egy Mária, méghogyha pócsi is,/Pogányokkal is tudhat beszélni." /Érmindszent 2003. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Székelykeresztúron nov. 21-22-én szervezték meg az agrár- és munkásifjúság pasztorációjával kapcsolatos fórumot, amelyen számos érdeklődő vett részt. Őszi tanulmányi napot szervezett a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye ifjúsági lelkészsége. A rendezvényen két szervezetet mutattak be, a Keresztény Munkásifjú Mozgalmat és a Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsát. Részt vettek a kerületi ifjúsági lelkészek és világi referensek, az egyetemi lelkészségek és a ministránslelkészség vezetői, valamint vendégekként a temesvári és szatmári egyházmegye ifjúsági lelkésze, a lelkiségi mozgalmak képviselői és három, ifjúsági programokat is szervező szerzetesrend küldöttei. A KALOT most indul újra Csíksomlyón. /Bereczki Silvia: Fórum az alacsony végzettségű fiatalokért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./"

"A Csongrád megyei Mindszent küldte el üdvözletét és virágkoszorúját a távoli Ady-falvára. A zarándokló kis csapatot Benák Katalin, a helyi Könyvtár és Múzeum igazgatója vezette. Elmondta, hogy a Kárpát-medencében 17 elő- és utóneves Mindszentet számlálhattunk meg egykor. Ezek közül ma is több mint 10 Mindszentet emlegetnek. A települések nevüket a Mindszentek tiszteletére szentelt templomokról kapták. Magyarországon, Romániában és Szlovákiában találkozhatunk "mindszentes" helyekkel. A Csongrád megyei Mindszenten rendezték meg a Kárpát-medence első találkozóját az elő- és utónevek birtokosaival. Majd ismét összejöttek Budapesten, a Magyarok Házában a testvértelepülések, akkor jelen volt az erdélyi Érmindszent küldöttsége is. /S. Muzsnay Magda: Testvértelepülésről is érkeztek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Megjelent Léstyán Ferenc Erdélyi Szibéria /Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, 2003/ című munkája. A szerző idős pap, évek óta gyűjti az adatokat erdélyi katolicizmus 1948-1989 közötti küzdelméről. Ennek a kornak átélője és egyik központi szereplője is volt. 1948-ban volt a katolikus iskolák államosítása, amikor 12 óvodát, 175 elemi iskolát, 10 főgimnáziumot, 3 kereskedelmi iskolát, 2 tanítóképzőt, 1 óvónőképzőt, 1 ipariskolát, 1 gazdasági iskolát, 17 internátust és két árvaházat vettek el. A katolikus papság több mint egyharmada, összesen 130 személy került börtönbe, akik közül tizenketten ott is haltak meg.A hatóságok úgynevezett "békegyűlések" szervezésébe fogtak. Kirobbant az éveken keresztül tartó "joghatósági vita", amely akörül folyt, hogy az éppen börtönben ülő püspöknek, illetve az ő valamelyik helyettesének (ordináriusának) ki a törvényes utóda. A felborult rend és a meglazult fegyelem csak Márton Áron püspök börtönből való kiszabadulása (1955) után állt helyre.1964-ben szabadlábra helyezték a politikai foglyokat, a papok is kiszabadultak, de az állami hatóságok "finomabb" módszerekkel tovább folytatták vallás- és egyházellenes ádáz harcukat,. A papság az alapvető emberi jogok védelmében memorandumban a falurombolás ellen tiltakozott. /Jakab Gábor: Léstyán Ferenc: Erdélyi Szibéria. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 30./"

"Függetlenül attól, hogy a tavaly Budapesten is rákoccintottak már elöljáróink, én semmi mást nem tudok érezni, írta Baranyai Attila december elsejéről, mint keserűséget. Nem fogja soha sem megünnepelni a 85 évvel ezelőtti napot, amikor szülőföldjén másodrangú polgárrá minősítették. Paparádés erődemonstrációk lesznek ma, ünnepi ostromállapot Románia nemzeti ünnepén. /Baranyai Attila: Ünnepeink. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 1./"

"Nyilvános vitára bocsátotta a Közigazgatási- és Belügyminisztérium az ország védelmére vonatkozó saját törvénytervezetét. Toró T. Tibor, a képviselőház védelmi bizottságának RMDSZ-es tagja szerint ez a szöveg nem tükrözi a reform szándékát a hadseregben. Még az sem derül ki a tervezetből, hogy az elkövetkezendő évek valamiféle átmenetet jelentenének a kötelező és az önkéntes katonai szolgálat között: márpedig többek közt ezzel az érvvel szavaztatták meg az alkotmány módosítását. A szolgálatot kilenc hónapnyi normális vagy négy hónapnyi csökkentett idejű sorkatonaként lehetne teljesíteni, ezek a periódusok az RMDSZ-nél nagyobb időt öleltek fel. Bevezetnék az önkéntes tartalékos katonai szolgálat fogalmát azok számára, akik már teljesítették sorkötelezettségüket. A nők is beléphetnek a hadsereg kötelékébe, de amennyiben terhesek lesznek, eltávolítják őket. /Rédai Attila: Honvédelmi törvénytervezet: továbbra is kötelező a katonaság. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 1./"

"Nov. 28-án Szatmárnémetiben a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) Szatmár megyei szervezete kezdeményezésére Szatmárnémeti magyar tannyelvű általános iskoláinak problémáiról tanácskoztak a szaktanfelügyelők és az RMDSZ bevonásával. Baranyai Tibor, az RMPSZ Szatmár megyei elnöke elmondta, a gyermeklétszám-csökkenés miatti problémára kerestek megoldást. Kónya László főtanfelügyelő-helyettes ismertette az adatokat: az idei tanévben 371 elsős és 385 ötödik osztályos diák tanul magyar tagozaton, de a tanfelügyelőség által készített prognózis szerint 2006-ra 210-re csökken az első osztályos gyermekek száma, az ötödikeseké pedig egy 2010-ig a jelenlegi felére, 220-ra apad. A számok tükrében nyilvánvaló, hogy lehetetlen megtartani minden osztályt. A tömbösítés lehet a megoldás, lesznek olyan iskolák, ahol az évfolyamonkénti egy-egy osztályt sem lehet megtartani. Muhi Miklós, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója elmondta: el kell fogadni a konkurenciát, és ki kell zárni a sértődést. A Hám János Római Katolikus Iskolaközpont igazgatója, Ádámkó István hangsúlyozta, hogy az alsó tagozat beindításáról nem akarnak lemondani. Szilágyi Éva, a Református Gimnázium igazgatója is a tömbösítés mellett érvelt. /(anikó): Tanácskozás a magyar tannyelvű oktatás jövőjéről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 1./"

"A román nemzeti ünnep, december elseje alkalmából a Szatmár megyei vezetők, köztük Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke a megye polgáraihoz intézett ünnepi üzenetében emlékeztek arra a napra, "amikor megvalósult minden román álma", hogy egy országban egyesüljön. /Tisztelt Szatmár megyei honpolgárok! = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 1./Egy szó sem esett a levélben a nemzetiségekről. "

"A román nemzeti ünnep, december elseje alkalmából a Szatmár megyei vezetők, köztük Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke a megye polgáraihoz intézett ünnepi üzenetében emlékeztek arra a napra, „amikor megvalósult minden román álma”, hogy egy országban egyesüljön. /Tisztelt Szatmár megyei honpolgárok! = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 1./ Egy szó sem esett a levélben a nemzetiségekről."