"Az Ághegy - skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam - több mint 600 oldalas antológiába összegyűjtött anyagát a kolozsvári Nis Kiadó adta ki. A Skandináviában élő magyar írók, költők, képzőművészek többsége az utóbbi ötven évben telepedett ki. Erdélyiek, magyarországiak egyaránt találhatóak közöttük. A Tar Károly által szerkesztett anyagban jól megfér egymás mellett Bartal Klári klasszikus hagyományokhoz kötődő versnyelve és Bitay Zsolt avantgárd irányzatokra emlékeztetető lírai beszédmódja, Tar Károly veretes prózája és Kovács Katáng Ferenc komor és tömör novellái. A szépirodalmi rész mellett jelen vannak a skandináviai magyar képzőművészek alkotásai, Veress Pál és Madarassy György erdélyi tájakat, városokat ábrázoló festményei, Balogh Beáta szürrealisztikus képei. Az Ághegy skandináv irodalmakból lefordított anyaga is értékes. Az Ághegy internetes címe: www.hhrf.org/aghegy. /Karácsonyi Zsolt: Egy skandináviai magyar folyóirat. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./ "

"Román részről a magyarigazolvány külalakjával és a magyarul tanuló gyermekeknek szánt támogatás folyósításával van elsősorban elégedetlenség a magyar kedvezménytörvény módosítását követően - jelentette ki júl. 8-án Bogdan Aurescu román külügyi helyettes államtitkár. Aurescu elmondta, hogy a magyarigazolvány hasonlít a magyar útlevélhez, a dokumentum fedőlapján a Szent István-i korona látható és egy sor olyan személyazonosító elemet tartalmaz, amely a megszokott útlevelekben található. Románia azt szeretné, ha a magyar nyelven tanuló gyermekeknek szánt támogatást az oktatási intézmények kapnák, nem pedig a szülők, illetve szülői közösségek, mivel ez utóbbi esetben az etnikai alapú diszkrimináció valósulna meg. Román részről kifogásolják a romániai magyar hallgatóknak, illetve tanároknak adott diák- és pedagógusigazolványt, valamint oktatói kártyát, mondván: az érintettek akkor is hozzájuthatnak a magyarországi kedvezményekhez, ha nem kapnak ilyen okmányt a magyar államtól. Bogdan Aurescu a román külügyminisztérium jogi igazgatójaként a magyar féllel folytatott tárgyalásokat jogi szempontokból felügyelte. /Újabb román kifogások. A magyarigazolvány hasonlít a magyar útlevélhez. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./"

"Mircea Geoana román külügyminiszter bejelentette, hogy július 18-án Bukarestben a két külügyminiszter elnökletével ülést tart a kormányközi vegyes bizottság. A bukaresti találkozó fontos témája lesz a közelmúltban módosított magyar kedvezménytörvény. Mircea Geoana kifejtette: a törvényből ki kell iktatni az európai normáknak nem megfelelő elemeket, olyan kétoldalú mechanizmust kell kidolgozni, amely lehetővé teszi a későbbi zavarok és a területenkívüliség azon problémáinak felszámolását, amelyek a jogszabály módosítását követően is fellelhetőek még a törvényben. /Új szakasz a kétoldalú kapcsolatokban? Geoana a külügyminiszteri találkozóról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./"

"Az újabb sürgősségi kormányrendelet jelent meg a kormány munkaapparátusa, a minisztériumok és más központi közigazgatási szakhatóság keretében lévő egyes struktúrák működésére vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatosan. Az átszervezések nyomán a kormányfő nem kevesebb mint 23 ügynökséget, szakhatóságot, főosztályt és országos bizottságot fog koordinálni ezentúl. Köztük az energiaszabályozási, a privatizálási, a fogyasztóvédelmi szakhatóságokat, az Országos Sportügynökséget, az Országos Statisztikai Intézetet, a Márka- és Találmányügyi Állami Hivatalt stb. stb. Ezenkívül a kormány apparátusa keretében vannak olyan szervek, amelyek közvetlenül a kormányfőnek vannak alárendelve (például a Határon Túli Románok Főosztálya vagy az Interetnikai Kapcsolatok Főosztálya). Mindez funkcióhalmozást jelent, ami kiváltotta egyes politikai elemzők rosszallását, mert ebben központosítási törekvést látnak. A bírálatokra hevesen reagált a kormányfő, azt állítva, hogy a kormánynak vannak alárendelve ezek a központi hatóságok, a koordinálói feladatkör pedig nem összetévesztendő az alárendelésivel. Az Országos Ellenőrzési Szakhatóság például mamutintézmény lesz, bonyolult felépítéssel. Ide fog tartozni a Kormány Ellenőrzési Testülete, a Környezetvédelmi Országos Őrség, az Állami Építkezési Felügyelőség, a Pénzügyőrség, a Vámügyi Vezérigazgatóság (e két utóbbi szerv esetében egykori feladatkörük egy része továbbra is a szakminisztériumok hatáskörében marad). /Hecser Zoltán: Karcsúsítás központosítással. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./"

"Hosszú idő kell még, hogy a levéltári tevékenységet (újra)szabályozó törvénytervezet elfogadják. Márton Árpád háromszéki RMDSZ-es parlamenti képviselő sikerként emelte ki, hogy hosszú hetek munkája nyomán két kollégájával és szakértők konzultálásával végleges formába öntötték a tervezetet. A törvénytervezet alapmotívuma a közlevéltár-hálózat megteremtése, olyan szabályozás létrehozása, mely a dokumentumok védelmét biztosítva, a hozzáférhetőséget, a kutatást és feltárást segíti. A jelenlegi szabályozások az "okmányvédelmet" tekintik elsődlegesnek, nehézkessé téve az okmányok tanulmányozását. Lényeges változást jelentene a megyei levéltárak szerkezeti felépítése, amelyek a megyei önkormányzatok felügyeletébe kerülnének. Feltételeket teremtenek az egyházi, egyetemi avagy magán-levéltárak hatékony működtetésére is. Az RMDSZ három parlamenti képviselője készítette el a törvénytervezetet. /Flóra Gábor: Hozzáférhető - közjót szolgáló - levéltárakat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"

"Júl. 20-22. között zajlott Nagyszebenben a "Sztálinista kisebbségpolitika Románia és Magyarország" című nemzetközi konferencia. A szervező a Ludwig-Maximilian müncheni egyetem volt. A résztvevők sok helyről érkeztek: a Kelet-Európa Intézettől Németországból, a Tel-Aviv-i egyetem kutatóközpontjaiból, a bolognai egyetemről, a moszkvai egyetemről, Münchenből. A hazai kutatók Bukarestből (Román Jelenkor Kutatóintézet és Román Akadémia), Temesvárról (Harmadik Európa Alapítvány), Kolozsvárról (Babes-Bolyai Tudományegyetem) érkeztek. Az Erdélyi Múzeum Egyesület részéről Nagy Mihály adott elő, a Sapientia EMTE részéről Gagyi József. Marosvásárhelyt Novák Zoltán bolyais történelemtanár képviselte. A résztvevők összetételéből adódóan a magyar, zsidó és német kisebbségek szempontjából tárgyalták mindezt. Tatiana Pokivailova (moszkvai egyetem, Balkanisztika Intézet) beszámolója szerint a második világháború időszakában létezett egy olyan elképzelés, hogy Erdély szovjet befolyás alatt önálló országgá válik. A Groza- kormány megalakulása miatt a másik terv került előtérbe, nevezetesen Románia a Szovjetunió javára "lemond" Besszarábiáról és Bukovináról, helyette megkapja Erdélyt. Ehhez hozzájárult, hogy Magyarországon a választásokon nem a kommunisták győztek, így Sztálin jóindulata inkább a kommunista vezetés alatt álló Románia fele fordult. Ottmar Trasca (Román Akadémia, Történettudományi Intézet, Kolozsvár) az 1940- 44 közötti román-magyar kapcsolatokat tekintette át. Ezek gyakorlatilag a bécsi döntés miatt állandó ellenségeskedésből álltak, amelyeket időről időre német-olasz vegyes bizottság próbált rendezni, nem sok sikerrel. Virgiliu Tarau (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) és Novák Zoltán (Bolyai Líceum, Marosvásárhely) ugyanarról a tárgykörről értekeztek: a kommunista párt kiépítése és az ebben való nemzetiségi részvétel. Következtetésük hasonló volt: az első időszakban (1944-1949) a kisebbségek nagy számban iratkoztak be a pártba, míg a román lakosság magatartása inkább tartózkodó volt. Ennek oka, hogy a főleg zsidó nemzetiségűek számára az előző korszak kisebbségellenes politikája után a kommunizmus volt az egyetlen létező alternatíva amely felé fordulhattak. 1949-től egyre nőtt a román nemzetiségűek aránya a pártban, ők kerültek többségbe. Lönhart Tamás (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) előadása a Magyar Népi Szövetség 1946. évi romániai választásokban való szerepét mutatta be. Stefano Bottoni (bolognai egyetem) a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásáról beszélt. 1952-ben a készülő román alkotmány tervezetét Sztálin átjavította és - szovjet mintára - belefoglalt egy, a magyaroknak kijelölt autonóm tartomány megalakítását előirányzó cikkelyt. Ez ellen a legmagasabb szintről jövő határozat ellen nem volt apelláta, a román alkotmányba belefoglalták és végre is hajtották. Gagyi József (Sapientia EMTE) előadásában a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásának lakossági reakcióját mutatta be. A lakosság nagy része egy kis Magyarország feltámadását látta a tartomány megalakításában. Ennek megfelelően a román lakosság alaptalan félelemmel, a magyar pedig túláradó lelkesedéssel reagált a hírre. Egyik kiemelkedő előadás Marius Opreaé (Román Jelenkor Kutató Intézet, Bukarest) volt, aki "Nemzeti kisebbségek a Szekuritátéban" címmel tartotta előadását. Először az 1990 után megjelent szakirodalmat elemezte, bemutatva, hogy ezeket főleg volt szekuritátés tagok írták, akik azt próbálják bizonyítani, hogy a Szekuritáté kegyetlenkedéseit a nemzeti kisebbségekhez tartozó tagok követték el. Az előadó szerint ez nem igaz, ennek a szervezetnek a tagjai a párt utasításait hajtották végre, a nemzetiségi hovatartozás nem számított. Elhangzik az a vád is, mely szerint ebben a titkosrendőrségben a nemzeti kisebbségek tagjai túlreprezentálva voltak. Ezzel szemben a Szekuritáté személyi iratai szerint abban az időszakban, amikor a nemzeti kisebbségekhez tartozók aránya a legmagasabb volt, a Szekuritáté állományának túlnyomó része, kb. 83 %- a volt román nemzetiségű. A nemzeti kisebbségek aránya aztán gyorsan csökkent, főleg Ana Pauker, Vasile Luca és Teohari Georgescu pártból való kizárása után. /László Márton: A szebeni nemzetközi történelemkonferencia - összegzés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./"

"Falusi és nagyvárosi misszióba indultak Vetési László lelkész, programfelelős irányításával a kolozsvári Teológia és a Babes Bolyai Tudományegyetem hallgatói. A misszió júl. 3-tól a Brassó I. református egyházközség területén élő magyarok felmérésével kezdődik. Itt 15 fiatal és a szervezők Brassó területe közel egy harmadának felmérését végzik el, összeírva az ott élő magyar reformátusokat, római katolikusokat, unitáriusokat és evangélikusokat. A teljességre törekvő felmérés után a nyilvántartási lapokat és az adatokat a további megkeresés és gondozás végett az érintett egyház lelkészei kapják kézhez. Ezzel párhuzamosan több Szeben megyei kistelepülésen is folyik falumisszió. A Nagy-Küküllő mentén Küküllőalmáson és Somogyomban, Bürkösön és Szentágotán, valamint az Olt menti Románújfaluban. Ezt a munkát júl. 13-án Bürkösön egy gyülekezeti találkozó zárja. A románújfalusiakat, nagysinkieket, brúlyiakat, hégenieket várják a találkozóra, hogy egymással találkozhassanak, ismerkedhessenek. Itt a gyülekezet volt lelkésze, Vetési László bevezető igehirdetése után dr. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár tart előadást az egybegyűlteknek. A misszió ezzel párhuzamosan Hunyad megye kis magyar népességű falvaiban folytatódik. A csoportok a lozsádi, hosdáti, alpestesi és rákosdi parókiákra beköltözve és a bácsi gyermektáborral, a haróiakkal, a csernakeresztúriakkal, kisbarcsaiakkal közösen intenzív gyermek és ifjúsági munkába kezdenek az egész régióban. A program: a gyermekek magyar írás-olvasásra való tanítása, hitépítés, vallásórák, közös kirándulások, művelődési program, színjátszás, műsorok, előadások, bábjáték, közös fürdés és játék. Hagyományos találkozó lesz Kányádi Sándorral, aki negyedik éve minden csoportot és települést felkeres, verseket mond, mesél, lelkesesít ifjút és időst egyaránt. Július végétől a missziós csoport a Nagyvárad környéki román falvakba kitelepedett magyarokat kezdi el felmérni. Ebben az évben ez a tevékenység minden eddigi méretet meghalad: négy régióban összesen 75 fiatal vesz részt a munkában. Ezt egészíti ki még a teológusok mezőségi missziója is, melyet amerikai támogatással végez több mint 30 fiatal. A felmérés és falumunka költségeit a gyülekezetek adományain kívül elsősorban a NKÖM támogatja. Vetési László kifejtette a fiataloknak: elrejtett kincseket mennek megkeresni. /(Erdélyi Magyar Hírügynökség): Gyakorlatban bizonyítják, minden magyar felelős minden magyarért - Missziós munkára indultak a kolozsvári teológusok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"

"Ráduly Levente Markó Béla szövetségi elnökkel keveredett nyilvános vitába. Amióta életbe lépett a közigazgatási törvény, mely lehetővé teszi az anyanyelv használatát, Ráduly az egyetlen, aki következetesen elmond néhány magyar mondatot Marosvásárhelyen, a románul zajló közgyűléseken, amelyeket a jelen levő Kolcsár Magdolna tolmácsnő le is fordít az állam nyelvére. A reakció román oldalról - a merev elutasítás. Volt már emiatt kirohanás, ajtócsapkodás, miegyéb. Legutoljára a román tanácsos kifejtette: amit Ráduly tesz: pimaszság, tiszteletlenség, a jelenlevők semmibe vétele, és szerinte a törvény nem arra vonatkozik, hogy a tanácsosok megszólalhassanak magyarul is. Aki egyetemi diplomát szerzett, történetesen éppen az orvosit végezte el, annak kötelessége volt megtanulni románul, tehát a doktor úr csakis rosszindulatból akar mindenáron magyarul felszólalni. A román tanácsosnak eszébe sem jut az, hogy az utóbb évtizedekben talán éppen ők voltak a tapintatlanok, amiért eszük ágában sem volt megtanulni a többség nyelvét, mely egy ideje sajnos kisebbség lett a városban. A tanácsos úr számára csak egyfajta önérzet létezik: az övé és nemzettársaié. A kisebbségnek csak ne legyen önérzete, és ha már volt olyan pimasz, hogy kiharcolta a nyelvhasználati jogot, akkor legyen már olyan tapintatos, és legalább ne éljen e jogával. A többi magyar tanácsos az incidens során mélyen hallgatott. Mivel más kezdeményezés nem született az anyanyelv használatára a marosvásárhelyi tanácsban, ezt az egyet üdvözölnünk kell, írta Máthé Éva. Eugen Gh. Nicolaescu Maros megyei liberális képviselő odáig jutott el a magyarellenességben, hogy kijelentette: Adrian Paunescutól és "jó román" társaitól várja el: a szenátusban akadályozzák meg, hogy az alkotmány szavatolja majd az anyanyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban. Merthogy nagy lenne ám a veszély: magyar enklávé jönne létre Romániában. Hogy ezt miként kell elképzelni, nem magyarázta meg. /Máthé Éva: Ne mondd! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"

"Anyanyelvükön hallgathattak szentmisét júl. 7-én a Bákó megyei Lujzikalagor és Magyarfalu római katolikus hívei: a két faluból származó kispapok magyar nyelven mutatták be első szentmiséjüket. Palkó Ágoston Lujzikalagorban született, teológiai tanulmányait viszont Gyulafehérváron végezte, pappá Jakubinyi György érsek szentelte a gyulafehérvári főegyházmegye részére. Eugen Blajut plébános engedélyével került sor a magyar nyelvű szentmisére a lujzikalagori templomban. Zsúfolásig telt a templom, mesélte Palkó Ágoston.Palkó Ágoston szerint inkább azok jöttek el a szentmisére, akik a csíksomlyói búcsún is rendszeres zarándokoknak számítanak. A misén Salamon József gyergyóhodosi plébános prédikált. Magyar misét a lujzikalagoriak egy évvel ezelőtt hallgattak utoljára. Hasonló lelkesedéssel fogadta a magyar szentmisét a magyarfalui közösség is, mint azt a magyarajkú hívek egyike elmondta, valóságos ünnep volt a mise a falu számára. A falu szülöttjét, Pogár Róbertet Kaposváron szentelték pappá az idén, első szentmiséjét pedig a plébános engedélyével magyar nyelven mutatta be szülőfalujában. A szentmisét a somoskai csángómagyar néptánc-együttes ünnepi műsora zárta. Magyarfaluban nem emlékeznek arra, hogy valaha is celebráltak volna magyar nyelvű szentmisét a helyi templomban. A misék mindkét településen incidensek nélkül zajlottak. /Lukács János: Magyar misék Csángóföldön. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./ A lujzikalagori magyar mise csak az erdélyi újságolvasókban idézi fel azt, hogy Petru Gherghel iasi-i püspök két és fél évvel ezelőtt Kolozsváron még zsargonnak, tolvajnyelvnek nevezte a csángók nyelvét, beszélőit tehát - kimondatlanul is - bűnözőknek minősítette, akik e nyelven nem érdemelnek szentmisét. Az íratlan csángó történet egyik nagy kérdése pedig az, hogy még sokan nem tudják eldönteni, meg kívánják-e őrizni mindazt, ami a magyar anyanyelv egyre szűkülő körén belül számukra megmaradt. A magyar nyelvű mise iránti megújuló igény, a magyar nyelv oktatása iránti újabb 140 kérvény mögött ugyanis ott van az elszánás, hogy maguk akarnak dönteni magukról. Nyelvükről, gyerekeikről, a lehetséges életpályákról. /Bakk Miklós: Új csángó krónika. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./"

"Nyári egyetem kezdődött júl. 7-én a Lakiteleki Népfőiskolán a Kárpát-medencei magyar pedagógusoknak. A népfőiskolán immár 10. alkalommal látják vendégül a tanárokat, második éve nyári egyetem keretében tartják az előadásokat. Mint az ötnapos rendezvény egyik házigazdája, Lezsák Sándor (MDF) országgyűlési képviselő elmondta, a határon túli magyar pedagógusoknak lehetőséget kívánnak adni arra, hogy találkozhassanak anyaországbeli kollégáikkal. A rendezvény első napján a kedvezménytörvényről hangzott el több előadás. Az MTI kérdésére Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője a kedvezménytörvény módosításáról kijelentette: nem teszi könnyebbé a határon túli magyarok életét. Véleménye szerint a változtatással a törvény rosszabb lett, a határon túli magyarok oktatáspolitikája számára "lehetetlen helyzetet teremt". /Kárpát-medencei magyar pedagógusok nyári egyeteme. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./"

"A Kárpát-medencei Magyar Református Középiskolák VIII. Találkozójára kerül sor júl. 9-13. között Székelyudvarhelyen. A kolozsvári Református Egyházkerület szervezésében sorra kerülő találkozó lebonyolításának az újraalakult Baczkamadarasi Kiss Gergely Református Gimnázium ad otthont, így Székelyudvarhelyen első alkalommal rendezik meg a találkozót. Számos magyarországi, felvidéki, kárpátaljai, valamint hazai középiskolás diákokból és pedagógusokból álló, mintegy 130 fős küldöttség lesz jelen. A találkozó ideje alatt több rendezvényen, előadáson, kiránduláson, növényismereti sétán, valamint koncerten vehetnek részt a jelenlévők. A záró istentiszteletet Tőkés László püspök tartja. /Szász Emese: Református középiskolák találkozója Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./"

"Székelyudvarhelyen érettségi találkozóra jött el dr. Sass Huba főiskolai docens, csillagász, Komoróczy György /Székelyudvarhely/ nyelvész gyermekkori barátja. Mindkettőjüket kitelepítették, deportálták, Sass Hubát 1959-ben, Komoróczyt 1949-ben; mindkettőjük édesapja 54 éves korában meghalt. Dr. Sass Huba az 1956-os forradalom ürügyén hazaárulással vádolt, majd kivégzett érmihályfalvi református lelkipásztor, néhai Sass Kálmán legkisebb fia. Sokan összetévesztik az érmihályfalvi 56-osok perét a szintén 56-os Szoboszlay-perrel. Ma már van ennek a kérdésnek megbízható irodalma. Elég, Balaskó Vilmos, Péterszabó Ilona és Tófalvi Zoltán kutatásaira, könyveire gondolni. Balaskó Vilmos cellatársa volt Sass Kálmánnak. Az ő könyvében található az egyetlen hiteles dokumentum másolata Sass Kálmán kivégzéséről (Élet a föld alatt, Nagyvárad, 2002; kiadja a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Sajtóosztálya). A kivégzés dátuma: 1958. december 2. Sass Kálmánt az úgynevezett érmihályfalvi csoport perében ítélték halálra, mint a csoport vezetőjét, a Szoboszlay-perben egy másik, bánsági csoportot ítéltek el. Az előbbit Nagyváradon, utóbbit Temesváron szinte azonos külsőségek mellett. És mindkét csoportnak egyforma bűne volt: az, hogy tagjai magyarok voltak. Semmi más. Az igazságszolgáltatás és annak végrehajtói elé egy célt tűzött ki a kommunista párt: minden olyan embert, aki az erdélyi magyarságot valamilyen formában össze tudja fogni, önazonosságtudatát ébren tudja tartani, el kell tüntetni, meg kell semmisíteni fizikailag.Sass Kálmánt 1957 februárjában letartóztatták le. A családja soha nem kapott értesítést arról, hogy hová vitték és mi történt vele. Sass Kálmán családját kitelepítették, csak 1964-ben jöhettek el a kényszerlakhelyről, a Baraganból. Sass Kálmán egyik gyermekét, Bélát szintén elítélték három év börtönre, agyba-főbe verték, megjárta Jilava, a Braila környéki hírhedt Duna-szigetének poklait. Dr. Sass Huba hangsúlyozta, hogy a mai napig tapasztalhatják a hátrányos megkülönböztetésnek bizonyos jeleit, ugyanis Romániában még nem volt igazi rendszerváltozás. Sok régi magas beosztású vezető ma is vezető. Ma is él a döntéshozók egy részében a gyűlölet például a volt történelmi osztály, a volt gazdagok, sőt az értelmiségi elit iránt is. A család például még nem kaptunk vissza semmit az elkobzott vagyonból, Sass Kálmán nincs rehabilitálva jogi értelemben. /Komoróczy György: A véndiák a küszöbről még egyszer visszanéz... = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./"

"Életének századik évében elhunyt dr. Csőgör Lajos professzor /Nagysármás, 1904. márc. 18.- Budapest, 2003. júl./, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem egyik alapítója, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet volt rektora. /Elhunyt Csőgör Lajos, a marosvásárhelyi orvosi volt rektora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"

"Ezt a könyvet nem nekem kellett volna megírnom" - ezzel a meghökkentő mondattal indítja a 2002-ben a csíkszeredai Státus Kiadónál megjelent könyvét Beke György, a másodikat, amely Magyarországra való áttelepülése, 1989 óta Romániában megjelent. (Előzőleg a kolozsvári NIS Kiadó jelentette meg, 1994-ben, a Hadi utak Erdélyben - Barangolások magyar katonák nyomában című "kései hadijelentéseket".) A magyarázat sem késik: "Magunk védelmében, de közös hasznunkra szólítanám azokat a román írókat, költőket, akik a szellem jobbik felét jelentik a rosszabbik felével szemben, és akik éppen a nemzeti önvizsgálat, a nemzeti önbecsülés jegyében - akárcsak a magyar Ady Endre - ítélkezzenek az utóbbi idő kisebbségellenes, magyarellenes és ilyképpen nyilván emberellenes román hatalom politikája fölött." Nicolae Balcescu jó százötven évvel ezelőtti keserű kifakadását - "Ó, mennyi szerencsétlenséget okozott a nacionalizmus ezeken a területeken" - azóta sem szívlelték meg, az őszinte önvizsgálat továbbra is késik. Pedig a történelem román vonatkozásban is kínált megoldási lehetőséget. Gondolhatunk a nemzetiségi jogok tekintetében 1918-ban meghirdetett gyulafehérvári határozatra, az együttélő népek számára meghirdetett "teljes nemzeti szabadság"-ra - de az írott malaszt maradt. Az 1945-ben kidolgozott Nemzetiségi Statútumot sohasem tartották tiszteletben. Pontosan elhatározott koncepcióról van szó. Beke György - Kocsis István A meztelen igazságért (A magyar-román viszony megromlásának története) című könyve szerint az állami függetlenségét elnyert Románia értelmisége, miközben az egyesülést tűzi zászlajára, már megfogalmazza azt is, hogy "egységes államukat "tiszta" nemzeti államként képzelik (...) kisebbségek és a kisebbségi kérdés nélkül". Bratianu kijelentette: Románia a nemzetiségi kérdést a kisebbségek beolvasztásával fogja megoldani. 1945-ben vámunióról, a határok légiesítéséről szólt Petru Groza miniszterelnök, a párizsi béke után mindent a visszájára fordítottak, később pedig a német és zsidó közösségeket kiárusították, diszkriminatív intézkedéseikkel a magyarok újabb tízezreinek szétszóratását idézik elő. Beke György könyve a nemzetiségi elnyomás hol burkolt, hol nyílt kibontakozását, gyakorlatát követte nyomon. A gyűlölet elhintett magvaiból tragédiák sora sarjadt. Enyed és környékének felperzselése 1849-ben..., kétszázezer erdélyi magyar kiűzetése 1918 után..., újabb százezer 1944 őszén..., a Maniu-gárdisták vérengzései..., az anyanyelvi iskolák önállóságának felszámolása..., marosvásárhelyi összetűzés 1990-ben..., a demokratikus román parlamentben 1991-ben a székelyek elítéltetését megfogalmazó vádirat... Beke György írásai az okokat keresik, a tényeket tárják fel, állítják olvasói elé. /Máriás József: Beke György: Gyulafehérvár árnyékában. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 9./"

"Az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/ legújabb, 13. számában Sümegi György budapesti művészettörténész Felezőidők - évtized-metszet címmel többek között az Ernst Múzeumban 2002 júliusában romániai magyar képzőművészek 1965-75-ös termését felölelő alkotásaiból megrendezett tárlatról írt és sürgette egy Romániai Magyar Művészeti Múzeum létrehozását. Festőnők az erdélyi művészetben című sorozatában Murádin Jenő Csoma Ilona (1868-1938) életéről és munkásságáról közölt tanulmányt. /Erdélyi művészetről az Erdélyi Művészetben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./"

"Napvilágot látott a kibédi Ráduly János Fekete szőnyeg a sátor című néprajzi tanulmánykötete, ez az 1997-ben megjelent Vetettem gyöngyöt. Népköltészeti tanulmányok, közlések c. könyvének folytatása. Nem csupán népköltészeti alkotásokról van szó. A kötet tanulmányainak nagy része "folklórfogantatású". Újdonsága a Ráduly János-Nagy Olga levelezés is, mely szorosan kapcsolódik a témához. /(Szente B.Levente): Ráduly János: Fekete szőnyeg a sátor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./ "

"Szatmár megyében a román lakosság lélekszáma 216 077, míg a magyaroké 129 234. Huszonnégyen vallották magukat székely etnikumúnak és 10 csángó van a megyében. A roma etnikumhoz 13 478 személy sorolta magát. A magyart, mint anyanyelvet 143 457 személy beszéli, tehát 13 459-cel többen, mint ahány magyar nemzetiségű van. Román anyanyelvű lakos is több, mint ahányan román nemzetiségűnek jegyezték be magukat: 218 181. Cigány, illetve roma nyelvet 2520-an beszélnek a 13 478 roma etnikumú közül. /(benedek): Népszámlálás 2002-végleges Szatmár megyei adatok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 9./ Szatmár megye 367 275 lakosából 185 895 ortodox hitvallású és csupán 29 200 görög katolikus. A római katolikusok száma a megyében 66 246, a reformátusoké 68 619. Kevesebb evangélikus van, mint 1992-ben volt, számuk 147, és van 119 unitárius. Nőtt a pünkösdisták száma az előző népszámláláshoz viszonyítva (1992-ben 6062 pünkösdista volt, a mostani adatok szerint 8517-en tartoznak ehhez a felekezethez.) és a baptisták száma is, miután 1721 személy vallotta annak magát. (1992-ben számuk 1299 volt.) Az adventisták száma 903. /(benedek): Népszámlálás 2002 - Végleges Szatmár megyei adatok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 10./"

"Együttműködési megállapodást írt alá a magyarországi Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE). Ennek célja, hogy a magyar kormány programjában is megfogalmazottak szerint segítse a határon túli magyarokat, ebben a vonatkozásban az erdélyi magyar gazdatársadalmat, hogy szülőföldjükön találják meg boldogulásukat, megélhetésüket. Ebben elsősorban a mezőgazdasági szakoktatás és képzés, közös gazdasági programok elindítása és megvalósítása, az agrár- és élelmiszergazdaság szereplői közötti szakmai kapcsolatok felvételének elősegítése, a kölcsönös információnyújtás, a tudományos anyagok cseréje és a két ország családi gazdaságai és azok szakmai szervezetei közötti partnerkapcsolatok kialakítása. /Magyar-román együttműködési megállapodás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./"

"Beszterce-Naszód megyében az 52 magyar érettségiző közül 42-en voltak sikeresek. A megyében a 128 nyolcadikosból csak tíz bukott meg, viszont a magyar kilencedikes helyek száma sokkal alacsonyabb ennél: idén is csak az Andrei Muresanu Kollégium 60 líceumi helye képviseli a megyében a magyar nyelven való továbbtanulási lehetőséget. Ezzel már eleve kizárják annak a lehetőségét, hogy minden magyar nyelven végzett nyolcadikos otthon folytathassa tanulmányait. Balázs Dénes, a magyar tagozatokért felelős Beszterce-Naszód megyei tanfelügyelő kifejtette: nem tudtak többet tenni. Néhány évvel ezelőtt beindították Bethlenben a magyar tannyelvű szakiskolát, de csak két-három jelentkező volt, így abba kellett hagyni. Idén nyomatékosan kérték a szülőket, hogy írásban kérjék a magyar tannyelvű szakiskolák beindítását, de a visszajelzések annyira gyengék voltak, hogy idén sem látszott időszerűnek a jégtörés. Mint ismeretes, a Beszterce-Naszód megyei nyolcadikosok immár hagyományosan Kolozsváron tanulnak tovább. /Szabó Csaba: Idén is kilencedikes exodus. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./"

"Reiner Antal, az Agache-ügy egyik elítéltje nemrég a per újratárgyalását kérte, miután az őt börtönbe juttató Várdó házaspár megváltoztatta 1991-ben tett és 1997-ben megerősített nyilatkozatát, mely szerint látták az esztelneki férfit Agache Aurel post mortem őrnagyi rangra emelt egykori milicista meglincselői között. Várdó Vilmos és neje, Gizella, az új nyilatkozatban határozottan cáfolta, hogy látták volna Reinert. Elmondásuk szerint akkor találkoztak vele először, amikor az - a börtönből szabadulva - meglátogatta őket. Az új megvilágításban Reiner Antal az ügy újratárgyalását kérte. Reinert előzetesen a rendőrség hallgatta ki, majd az esztelneki férfi jún. 16-án váratlanul idézést kapott Bukarestbe, a bíróságra, ahol a Kézdivásárhely főterén 1989 decemberében történt eseményekről kellett beszámolnia. Várdóékat ekkor nem idézték be. Reiner múlt hónap 24-ére kapta a következő idézést, akkor nem engedték szóhoz jutni sem, azzal fenyegették meg, hogy eltávolítják a teremből, a tárgyalás mindössze néhány percet tartott. A bíró közölte vele, hogy írásban értesítik. A bíróság még aznap ítéletet hirdetett az ügyben: a 609-es számot viselő büntetőjogi törvényszéki döntés kivonata szerint visszautasította Reiner per-újrafelvételi kérelmét. /Bartos Lóránt: Visszautasították Reiner kérelmét. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./"

"A megyei RMDSZ elnöksége kezdeményezésére júl. 8-án a székház aradi és Arad megyei magyar civil szervezetek, alapítványok vezetőivel, küldötteivel telt meg. A meghívásra 18 szervezet válaszolt. Az oktatással, közművelődéssel, fiatalokkal, szociális, vállalkozói és gazdasági problémákkal foglalkozó önkéntes munkatársak a szórvány legfontosabb problémáinak a kapcsolattartást, az információcserét, a pályázati lehetőségek kihasználását és az önképzést tartották. /Matekovits Mária, az EMKE Arad megyei elnöke: Arad megyei magyar civil szervezetek találkozója. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./"

"A közvélemény még most sem igazán tudja, hogy az 1956-os magyarországi forradalomnak erdélyi mártírjai és áldozatai is vannak. Az 56-os magyarországi forradalommal kapcsolatos egyik legnagyobb romániai koncepciós per színhelye Temesvár volt. Ebben az ügyben 380-420 embert tartóztattak le rendszerellenes fegyveres szervezkedés vádjával, közülük 57-et elítéltek, a lehető legsúlyosabb büntetést szabva ki rájuk: tíz embert kivégeztek, a többiek több mint 1300 börtönévet kaptak. A Szoboszlay nevével fémjelzett kirakatper történelmi értékelése még várat magára, de egyre több írás, könyv, emlékhely jelzi, hogy az utókor végre helyére akarja tenni ezeket a dolgokat is. Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában az 1956-os erdélyi áldozatok emlékére 1999-ben elkészült az első emlékmű: Fresch Ottó Anya és gyermeke c. alkotásának hátoldalára került az Erdélyben kivégzettek vagy a börtönben elhunytak neve. Az emlékművön 23 név szerepel, közülük 13 a Szoboszlay-per vádlottja. Az erdélyi születésű Erdélyi Zoltán sírköves készítette alkotás felavatására 2003. június 16-án, Nagy Imre volt miniszterelnök kivégzése évfordulóján került sor. Magyarországon tehát már van emlékhelye az 1956-os erdélyi áldozatoknak, illendő lenne valahol Arad vagy Temes megyében is hasonló emléket állítani. Magánszemélyek részéről kezdeményezés is született erre: az első adományozók egy leendő emlékhelyre Stelcz Gyula, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájának gondnoka, Szoboszlay Alexandra (Szoboszlay Aladár húga) és Péterszabó Ilona, az 56 után 57-en a temesvári perben c. könyv szerzője. /Az 1956-os áldozatok emlékének megörökítésére. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./"

"Nehéz dolog az 1956-ot követő évtizedek, változásokat kutatása, például a romániai magyar értelmiségi lét szempontjából. Egy tanulmány szerint az 1956-ot követő megtorlás-hullámok lefejezték az erdélyi magyar értelmiséget, avagy annak elitjét. A kijelentés azonban a tojástáncosok szerint túlzó. Mert a rendszer éppen 1956 feledtetésére, megvétózására indította útjára a Korunkat, a Napsugárt, avatta fel Marosvásárhelyen a Bolyai-szobrot, helyezett vissza egyetemi tanszékekre neves, az ötvenes években hallgatásra ítélt professzorokat és tudósokat, fokozta a könyvkiadást, majd a hatvanas évektől színre lépett a Forrás- nemzedék, 1964-65-re kiengedte a bebörtönözötteket, visszaadta (cenzúrázottan) a publikálási jogokat, 1968-at követően létrehozta A Hét c. lapot, a Kriterion könyvkiadót stb. Azaz a párt fórumokat teremtett önnön dicséretéhez. Az értelmiség politizált a sorok között (alatt) előkészítette a fordulatot azok szemléletében, akik hittek abban, hogy a demokráciának esélye van Kelet-Európában. /Tojástánc. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./"

"Területi találkozót és bibliaismereti vetélkedőt tartott Sáromberkén az IKE. Három egyházmegye gyülekezete vett részt a találkozón: a Görgényi, a Marosi, valamint a Maros-Mezőségi Egyházmegye református gyülekezete. A fiatalok hangsúlyozták, hogy céljuk régi kapcsolatokat ápolni, újakat teremteni. Lukácsy Szilamér ifjúsági előadó, Ferenczi Levente IKE-titkár és a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese, Szász Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket. A találkozó főszervezője Porkoláb Levente sáromberki lelkipásztor volt. /Gábor Ildikó: Területi IKE-találkozó Sáromberkén. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./"

"A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének marosvásárhelyi oktatási központjában tanácskozás zajlott a népfőiskolai tevékenység felelevenítéséről, amelyen részt vett többek között Dáné Tibor Kálmán, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke, dr. Ábrám Zoltán és Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke. Dáné Tibor Kálmán levonta a következtetést: a folyamatos felnőttképzésre nagy szükség van, de azt a gazdák többsége nem igényli. Sok az olyan képzés, amely nagyon sok pénzt igényel. Nagyon drágák a számítástechnikai, menedzsmenti, könyvelési továbbképzési tanfolyamok megszervezése. A gond az, hogy ha be is indul egy tanfolyam, kevesen iratkoznak be, az érdekeltek nem képesek fizetni a tandíjat. Ma mindenki, megpróbál kis fizetésért is dolgozni, túlórázni, ezután sajnos már nem marad energiája, ideje, hogy továbbképezze magát. Úgy tűnik, hogy Kárpát-medence-szerte a népfőiskolák tevékenységének beindítására és támogatására a pénzforrások kezdenek megnyílni. /Kilyén Attila: A népfőiskola. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./"

"Húsz vállalkozó szellemű székelykevei, hertelendi és sándoregyházi fiatal úgy döntött, hogy egy nemzetközi kerékpártúra keretében felkeresi ősei szülőhelyét, a Bukovinában levő Hadikfalvát, Istensegítset, Fogadjistent, Andrásfalvát és Józseffalvát. Százhuszonnégy évvel ezelőtt ugyanis az említett településekről (és ma a Bákó megyében levő Magyarfalváról) az akkori magyar kormány hívására és szervezésében útra kelt több ezer csángószékely, hogy az Al-Dunánál új otthonra leljen. Megérkezésük után a Duna többször is teljesen elmosta településüket. Végül három helyen, a mai Székelykevén (Szkorenovácon), Hertelenden (Vojlovicán) és Sándoregyházán (Ivanovón) hetvenöt éves törlesztésre megfelelő portákat adtak a nem kis embercsoportnak. Azóta a valamikori bukovinaiaknak csak emlékeikben élt az őshaza. Olykor eldalolták a "Bukovina, mit vétettem, hogy én benned nem élhettem" kezdetű éneket, de nem mentek vissza szülei, nagyszülei egykori otthonát megnézni. Most erre vállalkoztak most a három faluból verbuválódott fiatalok. Júl. 23-án teherkocsival indulnak. Madéfalvától kétkeréken teszik meg a Bukovinába vezető utat, majd 26-án Hadikfalva lesz a visszaút kiindulási pontja, akkor magyarországi fiatalok csatlakoznak hozzájuk. /Both Mihály: Kerékpárral az ősök útjain Madéfalvától Bukovináig. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 10./"

"A Szabadkán megjelenő Bácsország című történelmi, helytörténeti kiadvány 2003-as, első negyedévi száma sok olyan írást tartalmaz, amely Szerbia határain túl is érdeklődésre tarthat számot. A folyóirat főszerkesztője, dr. Vékony László a nagyobb tájegységek és a kisebb települések történelmét feltáró tanulmányokból állította össze a kötetet. A nagyobb földrajzi régió ismeretét szolgálják Lalia Gábor Címeres városaink összeállítása, Hallgató Imre: A feketicsi református templom kétszáz éves története, Uri Ferenc: Julián iskolák Szerémségben és Németh Ferenc nagybecskereki lányiskoláról szóló írása. /Szekernyés Irén: Temes a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./"

"A következő évadban a szatmárnémeti Északi Színházon belül a Brighella Bábszínház is megkezdi működését, ugyanis négy bábszínésszel és egy bábtervezővel bővült a színház személyzete. 1998 szeptemberében alakult meg a szatmárnémeti Brighella Bábszínház. Sok előadást tartottak, de egyik napról a másikra éltek, míg végül a 2000-2001-es évadban az Északi Színház segédszínészként alkalmazta a bábos társulatot. Az évad végét követően országszerte megszüntették a civil szerződéses státust, a bábszínészek munka nélkül maradtak. A bábozók megmentője a Szatmár Megyei Tanács és az Északi Színház lett, ugyanis a tanács az idei költségvetésből engedélyezett négy bábszínészi és egy bábtervezői munkahelyet - a színház keretein belül. A bábszínház irányítója, Szilágyi Regina közölte, a négy bábszínész és a bábtervező el tudja látni a kicsinyke bábszínház feladatait. A tervek szerint színi évadonként két előadást tartanak és mindkét előadást románul és magyarul is előadják majd. /C. L.: Évadonként két bábelőadás, magyar és román nyelven is. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 10./"

"A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói székhelyén, annak harminc év körüli vezetőit, Bartha Andrást és Bilibók Jenőt hallgatva érezhető, hogy a magyar nyelv oktatásának ügyében folytatott kitartó munkájuk során meg kellett találniuk az egyensúlyt, csángómagyar szülőkkel beszélgetve, az esetleges fenntartások, félelmek, illetve az identitásőrzést szolgáló kulturális jogok között. A Pusztinai Általános Iskola magyar anyanyelvű csoportjának kéthavonta megjelenő iskolai lapja, az Első Magyaróra idei május-júniusi számában így fogalmaz az egyik diák, Beta Agneza: "Biztos jövőre több gyerek lesz, amelyik magyarul fog tanulni az iskolában, és ennek nagyon örülök. Azt szeretném, hogy minden gyerek az iskolából tanuljon magyarul. (...) Általában a pusztinai emberek magyarul beszélnek, mert azt örökölték a szüleiktől.". Aztán több diák vélekedése: "Én a magyar nyelvet tudom tanulni.", "Én örökké megyek a magyarórára.", "Én szeretek járni a magyarórára."... /Szonda Szabolcs: A gyermeki óhaj és a politika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./"

"Az Európai Parlament Kulturális, Ifjúsági, Oktatási, Média és Sport Bizottságának ülésén a regionális és kevésbé használt, kisebbségi nyelvek használatáról és oktatásáról szóló jelentést a testület elfogadta, és a plenáris ülés elé terjesztette. A Michel Ebner német néppárti politikus által készített jelentés kapcsán Szabó Zoltán magyar képviselő júl. 8-án Brüsszelben leszögezte: "Ne csak joga, de lehetősége legyen minden kisebbségnek, hogy anyanyelvén teljes életet élhessen." A jelentés szerint Európában a nyelvi sokszínűség értékeinek megőrzése végett szükség van a regionális és kevésbé használt nyelvek védelmére, amin Nyugaton általában az egyes országok nem hivatalos nyelveit értik. Az elfogadott jelentés és ajánlás a nyelvi sokszínűség fenntartására és a nyelvek oktatására helyezte a hangsúlyt, beleértve ebbe a regionális, kisebbségi illetve kevéssé használt nyelveket is. Ezek oktatása jó eszköz lehet a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni harcban. Az ajánlás a nyelvi sokszínűség és a nyelvtanulás ösztönzését szolgáló ügynökség felállításával is segíteni kívánja a kevéssé használt nyelvek oktatását, használatát, s igyekszik a rasszizmus és idegengyűlölet jelentkezését vizsgáló Európai Monitoring Központ tevékenységét erre a területre is kiterjeszteni. /(Guther M. Ilona): Teljes életet élni az anyanyelvünkön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./"