"Jún. 28-án délelőtt ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Meghallgatták a szövetségi választási bizottság jelentését, s igazolták a 144 képviselő mandátumát. Megalakultak a frakciók, szám szerint nyolc. Ezek: Kereszténydemokrata, Székelyföldi frakció, Novum Forum, Partium, Új Erő, Szórvány, Szabadelvű és a Nemzeti Polgári Centrum. Nem sikerült megválasztani az SZKT állandó bizottságát, mert a többes jelölés során az alelnök-jelöltek közül csak Puskás Bálint kapta meg a szükséges szavazatszámot. Az elnökválasztás simán ment, ugyanis egyetlen jelölt volt, Frunda György, aki 103 szavazattal 21 ellenében nyerte el a tisztséget. A másik alelnök és a négy titkár megválasztását a következő SZKT- ülésre halasztották. Frunda György kijelentette: szeretné, ha az SZKT funkcionális parlamentként működne, nem az iszapbirkózás, a sértegetések, a parttalan viták színtere lenne. Markó Béla szövetségi elnök nyitotta meg az SZKT alakuló ülését, kijelentve, hogy a testület tagjai "hiteles képviselői a romániai magyar közösség politikai akaratának. Nem valamiféle új keletű erdélyi magyar kutyabőr által, nem közfelkiáltás által, hanem választás által". Hangsúlyozta, hogy közösen kell dolgozniuk az RMDSZ programjának végrehajtásáért, "ezt helyettünk senki sem fogja megtenni. Tanácsokat kapunk majd ezután is, különböző fórumokról meg- megüzenik majd nekünk, hogy mi a dolgunk, időről időre ki leszünk téve olyan grammatikai leleményeknek, hogy: "fogjuk meg és vigyétek!", de a munkát nekünk kell elvégeznünk". Az SZKT-nak történelmi kihívásokkal kell szembenéznie az elkövetkezendőkben. Döntéseinek következményei ugyanis kihathatnak nemcsak a következő évekre, de az elkövetkezendő évtizedekre is, hiszen a jövő nemzedékek sorsáról is határoznak, valahányszor meghoznak egy-egy politikai döntést. Példának az erdélyi autópálya tervét hozta fel, hozzátéve, hogy sem ebben az ügyben, sem a nyelvhasználat, az anyanyelvű oktatás, sem az egyetem vagy az önkormányzatiság dolgában nem lehet előrehaladást elérni, ha nem lennének politikailag egységesek, vagy ha a magyarságnak nem lenne parlamenti képviselete. "Nélkülünk rajzolnák át a térképet, és mi majd tiltakoznánk. Nélkülünk szerveznék át a közigazgatási egységeket, és mi majd tiltakoznánk. Nélkülünk történne minden, ami fontos és mi majd tiltakoznánk. Itt-ott talán még le is fékezhetnénk az áruló szándékokat, még toldozhatnánk- foldozhatnánk is egy kicsit a szakadt térképen, de ez a maximum, amit elérhetnénk". (...) "Mi nem ezt akarjuk! Mi partnerek akarunk lenni, mi bele akarunk szólni azokba a döntésekbe, amelyek minket is érintenek, és dönteni akarunk azokban a kérdésekben, amelyek csakis minket érintenek. Ehhez egységes RMDSZ-re van szükség!" - hangsúlyozta Markó Béla. Ezután Markó kirohant a fórumosok ellen, akik megbontják az egységet. A testület elfogadta Markó Béla javaslatát, és további bizalmat szavazott Takács Csaba ügyvezető elnöknek és az általa összeállított csapatnak. A tanács jóváhagyta a parlamenti frakciók működési szabályzatát, elutasította Ungvári Zrinyi Imre, a szövetségi etikai bizottság elnökének bizalmi szavazásról szóló indítványát, és állásfoglalást fogadott el az Európa Tanács 1609. számú, a regionális autonómiáról szóló ajánlás-tervezetéről. Az állásfoglalás elfogadását parázs, személyeskedésektől sem mentes vita előzte meg, ugyanis két változatot dolgoztak ki, egyiket az ügyvezető elnökség, másikat az RMDSZ képviselőházi frakciójának polgári szárnya. A testület az ügyvezető elnökség által kidolgozott változatra adta voksát. Szilágyi Zsolt, a Polgári szárny képviselője azzal vádolta Frunda Györgyöt, az ET jogi bizottságának alelnökét, hogy nem tájékoztatta az RMDSZ parlamenti frakcióit Andreas Gross svájci képviselő jelentéséről, amelyben a regionális autonómia elveinek jogi érvényesítését kéri, s amelyben megállapítja: "Az autonómia megoldást jelenthet az olyan, háborús konfliktussá növekvő politikai feszültségekre, amelyek az utóbbi években Európában kitörtek, túlnyomórészt nem államok közötti, hanem kisebbségek és államok közötti háborúkat jellemezték". Frunda György válaszában elmondta, hogy a Gross- jelentést az ET parlamenti közgyűlése elfogadta. A jelentés nem etnikai autonómiáról szól, hanem regionális autonómiáról, mint a konfliktus megoldásának eszközéről, és kimondja, hogy az autonóm hatóságoknak figyelembe kell venni a kisebbségek igényeit, jogait. Frunda szerint az Európa Tanácsban két felfogás ütközött: a francia és a német, azaz a szubszidiaritás elvére alapozó és a centralizált államfelfogás. Gross a szubszidiaritáson alapuló svájci modellre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a parlamentek és a kormányok kötelesek hatáskörük egy részét átruházni alacsonyabb szintekre. Ha nem sikerül közös nevezőre jutni, akkor bírói parlamentet vagy nemzetközi intézetet kell létrehozni. Frunda György szerint Szilágyi Zsolt félrevezeti a magyarságot, amikor etnikai autonómiát emleget, és megvádolja őt, hogy nem tájékoztatta a parlamenti frakciókat. A Szövetségi Egyeztető Tanács megalakította a szakbizottságokat, megválasztották azok elnökeit és titkárait. Megalakult az egyházi szakbizottság, elnök Borzos István; közművelődés és művészet, elnök Jakobovits I. képzőművész; gazdaság és környezetvédelem, Sebestyén Csaba; oktatás- tudomány, Szőcs Judit; sajtó, könyvkiadás, Kántor Lajos; emberjogi szaktestület, Hajdu Gábor. /Mózes Edith: Megalakult az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./ A megalakult frakciók (zárójelben a frakció tagjainak száma, illetve vezetője): 1. Kereszténydemokrata Frakció (17, Kelemen Kálmán); 2. Székelyföldi Frakció (13, Ladányi László); 3. Novum Forum Frakció (11, Borbély László); 4. Partiumi Frakció (27, Lakatos Péter); 5. Új Erő Frakció (19, Borboly Csaba); 6. Szórvány Frakció (11, Winkler Gyula); 7. Szabadelvű Kör Frakció (10, vezetőjét később választják meg); 8. Nemzeti Polgári Centrum Frakció (22, Kónya-Hamar Sándor). A frakciókba be nem lépett 14 képviselő függetlenként tevékenykedik majd az SZKT-ban. A felsorolásból látható, a Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű platform, illetve a Bucur Ildikó vezette baloldali platform az új testületben nincs jelen. Nem alakítottak külön frakciót a Reform Mozgalomnak az SZKT-ban jelen lévő tagjai sem, akik az ülésen javaslataik zömét a Nemzeti Polgári Centrum Frakció támogatásával nyújtották be. A belső ellenzékként számon tartott korábbi platformok képviselői egyébként most a Nemzeti Polgári Centrum Frakcióba tömörültek, amely 22 tagjával - a Partiumi Frakció után - a második legnagyobb SZKT-frakciót alkotja. Az Új Erő Frakciót az SZKT-ban képviselt ifjúsági szervezetek képviselői hozták létre. 19 tagjával ez a testület harmadik legnagyobb frakcióját adja. Az SZKT megválasztotta az RMDSZ Szabályzat-Felügyelő Bizottságát, amelynek öt tagja közül kettőt (Bíró Enikő, Markó Attila) a szövetségi elnök javasolt. A fennmaradó három helyre titkos szavazással Asztalos Csabát, Rozsnyai Sándort és Rütz Erzsébetet választották meg. Toró T. Tibor felhívással fordult a testülethez, hogy az RMDSZ-ben állítsák helyre a sokszínűséget, mert a szervezet homogén párttá vált, ahonnan az ellenvéleményeket kiszorítják, ami az érdekképviseletet gyengíti. Javasolta a szabályzat vitájának elnapolását, újratárgyalását, s a konszenzussal elért kétharmados döntéshozatal bevezetését. Ellenkező esetben úgy vélte, a többség diktatúrája érvényesül a kisebbség felett. Ez utóbbi megfogalmazást Székely Ervin visszautasította. Márton Árpád és Verestóy Attila egyaránt azzal érvelt, hogy a parlamenti frakció működőképességének és hatékonyságának biztosítása megköveteli az ott egyszerű többséggel elfogadott döntések kötelező érvényesítését a parlamentben. Az SZKT Toró T. Tibor javaslatát leszavazta. Ungvári-Zrínyi Imre, az RMDSZ Etikai és Fegyelmi Bizottságának (EFB) elnöke három etikai vizsgálatról számolt be a testületnek. Az elsőt Pécsi Ferenc képviselő ellen nyújtották be, aki 2002 februárjában a bukaresti Curentul napilapban azt állította, hogy gazdasági érdekszövetség létezik az RMDSZ és a kormánypárt vezetői között. Az EFB felszólította Pécsit, hogy terjessze be bizonyítékait, vagy pedig vádjait nyilvánosan vonja vissza. Pécsi közölte: élni kíván fellebbezési jogával. Kifogásolta, hogy a két évvel ezelőtt általa benyújtott keresettel az EFB mindmáig nem foglalkozott, miközben az ellene irányuló keresetet kivizsgálta. Az EFB-határozatot az SZKT elfogadta. A második a Nagy Pál kontra Asztalos Csaba ügy volt. Az EFB figyelmeztetésben részesítette Asztalost, aki a hatóságoknál levédte a MIT nevet, miközben tudta, hogy ezt évek óta a Magyar Ifjúsági Tanács nevű szervezet, az RMDSZ egyik partnerszervezete használja, s ezzel erkölcsi kárt okozott a MIT-nek és a szövetségnek. Asztalos kijelentette: fellebbezni fog, hiszen amikor a nevet levédte, a MIT "már rég nem volt" az RMDSZ ernyője alatt. Az EFB-határozatot az SZKT elutasította. A harmadik a Lakatos Péter kontra Tőkés László ügy volt. Markó felhozta a státustörvény történetét. Rámutatott: az RMDSZ nem örült annak, hogy "az egységes nemzet fogalma helyett az egy nemzethez való tartozás elve maradt a szövegben", ám a szövetség azoknak a nevében fogadta el a módosítást, akik igénylik a támogatásokat, és akik számára fontos, hogy a kedvezmények köre bővült. Hozzátette: a következő feladat annak elérése, hogy a jogszabály Romániában alkalmazható legyen, ehhez azonban az RMDSZ-nek politikai befolyásra van szüksége. Lakatos Péter úgy vélekedett, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felállítása a Tejútnál is messzebb van. Kelemen Attila a magyarországi politikai ellentétek Erdélybe hozatala ellen foglalt állást. Markó Béla beszédét és a szövetség jelenlegi politizálását a Nemzeti Polgári Centrum Frakció nevében Szilágyi Zsolt élesen bírálta. Rámutatott: ha ebben a ritmusban halad az egyházi ingatlanrestitúció, a teljes vagyon visszaszerzése akár 30 évig is eltarthat. Ugyanakkor leszögezte, nem igaz, hogy a Kárpát-medencei magyarság 98 százaléka egyetértett a státustörvény módosításával. Furcsállotta azt is, hogy miközben a magyar státustörvényt az EU kifogásolja, a moldovaiak nyugodtan lehetnek kettős - moldovai és román - állampolgárok. /Tibori Szabó Zoltán: Boldogulásunk egységünktől és gazdasági erőnktől függ. Marosvásárhelyen újjáalakult a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./"

"Jún. 18-án és jún. 27- én ülésezett az Országos Interminiszteriális Restitúciós Bizottság (ORB). Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa az ülések eseményeiről beszámolva elmondta, hogy a Bizottság elvi döntéseket hozott több egyházi ingatlan visszaszolgáltatását illetően. Az Országos Restitúciós Bizottság (ORB) 30 napon belül az elvi döntések alapján megszerkeszti a visszaszolgáltatásra vonatkozó határozatokat. A Bizottság a két ülés alkalmával összesen 70 egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról döntött. Az első, június 18-i ülés döntése alapján 34 egyházi ingatlanból 21-et a magyar egyházaknak, 2 ingatlant pedig a szász evangélikus egyháznak szolgáltatnak vissza. A második, június 27- i ülés döntése értelmében 36 ingatlanból 21-et szintén a magyar egyházaknak,1 ingatlant a szász evangélikus egyháznak, 5 ingatlant pedig a nagylaki szlovák evangélikus egyháznak fognak visszaszolgáltatni. Összességében tehát 50 egyházi ingatlan kerül vissza a kisebbségi keresztény egyházak tulajdonába, ezen kívül a romániai zsidó közösség számára 3 ingatlan visszaszolgáltatásáról döntöttek. /Ülésezett a romániai Országos Restitúciós Bizottság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./"

"A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata térhetett haza a legtöbb díjjal, összesen öttel a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XV. Fesztiváljáról, amelynek záróünnepségére jún. 28-án került sor. A nagy sikert a kolozsváriak Doktor Faustus tragikus históriája című előadása érte el, amely elnyerte - a Komáromi Jókai Színház Sirály című előadásával megosztva - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által fölajánlott nagydíjat. A Marlowe előadásban nyújtott alakításáért, Mephistophilis szerepéért Kézdi Imola elnyerte a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza által alapított Teplánszky-díjat. Ugyancsak egyéni díjat tudhat magáénak Cristian Rusu, az előadás díszlettervezője. Két díjjal térhetett haza a kolozsvári színház kitűnő művésze, Bogdán Zsolt, aki a Doktor Faustus tragikus históriája című előadásban a fiatal Faustus szerepének megformálásért elnyerte a szintén a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza által felajánlott Különdíjat, valamint megkapta a dr. Nagy Szilárd, Kisvárda város alpolgármestere által hagyományteremtő szándékkal alapított különdíjat. A fesztivál tizenötéves történetében még nem teltek meg ilyen mértékben a színházi előadásokra hivatott termek. A zsűri elnöke, Fodor Tamás értékelte a tíznapos fesztivál előadásait, hangsúlyozva, hogy nehéz dolga volt a zsűrinek, hiszen sok jó előadás és társulat létezik a határon túli magyar intézményekben, ez pedig nagyszerű dolog, ellentétben a magyarországi helyzettel, ahol sok fásult színész van, akik iparként űzik a mesterségüket. /Köllő Katalin: Öt kisvárdai díj a kolozsvári magyar színjátszásnak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./"

"A Románia Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetségének (RODOSZ) országos elnöksége jún. 25-i kolozsvári ülésén úgy döntött, hogy felfüggeszti tevékenységét a Magyar Ifjúsági Tanácsban (MIT). Közleményében a RODOSZ kifejtette: nem kíván minden kapcsolatot megszakítani a MIT-tel, szakmai kérdésekben a szervezet kész továbbra is együttműködni az ifjúsági tanáccsal. / Szakít a RODOSZ a MIT-tel? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./"

"Búcsúk egész sorát tartották a hétvégén Kolozsváron és környékén. A búcsúsorozat jún. 27-én a felszentelésének hatvanadik évét ünneplő kerekdombi Jézus Szíve-templomban kezdődött, majd jún. 28-án a Jobbágy (Ariesului) utcai Mária Szeplőtelen Szíve-kistemplomban folytatódott. A Kolozsvár környéki búcsúsorozat utolsó két állomása - a kisbácsi római katolikus templom és a szentpéteri plébániatemplom védőszent-emlékünnepe volt. /Szabó Csaba: Templombúcsúk sorozata Kolozsváron. Mi, katolikusok, valóban elvtársak vagyunk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./"

"Az aradi Szabadság-emlékmű újbóli felállítására eddig valamivel több mint 16 millió lejt gyűjtöttek össze Romániában - közölte Tokay György, az RMDSZ parlamenti képviselője. Számítanak a magyar kormány anyagi támogatására. Az aradi Szabadság-szobor helyreállításának érdekében Magyarországon is gyűjtést indítottak, eddig 6 millió 847 ezer forint gyűlt össze. /Gyűjtés az aradi Szabadság-szoborra. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./"

"A Babes-Bolyai Tudományegyetem római katolikus tanárképző karának 41 utolsó éves diákja közül 38 Kolozsváron, a piaristák templomában ünnepélyesen "elballagott". /Ballagás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./"

"Sárközújlak Napjainak megnyitásakor egyetlen szó sem hangzott el magyarul a túlnyomóan magyar lakosságú Sárközújlakon. A községháza tanácstermében a helybeli MADISZ, valamint a Szent István Kör szervezésében a Don-kanyarban történt eseményekről tartottak előadást Danku Pál és Thoroczkay Sándor történészek. /Sárközújlak Napjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 30./"

"A XIV. Szent László-napi kórustalálkozóra került sor jún. 28-én Tordaszentlászlón. Idén huszonöt kórus jött el az eseményre, nem csupán Erdélyből, de az anyaországból és a Vajdaságból is. Tordaszentlászló, Kolozsvár, Budakeszi, Magyarfenes, Bálványosváralja, Balassagyarmat, Nagybecskerek, Szentmihály, Szeghalom, Marosvásárhely, Nagyenyed, Inaktelke, Mákófalva, Nádasdaróc és Bogártelke, Marosújvár, Sepsiszentgyörgy, Kajántó, Aranyosgyéres, Mohács, Gödöllő, Magyarlóna, Szentendre női-, férfi- vagy vegyeskarai léptek fel. Pap Géza, az Erdélyi Református egyházkerület püspöke hirdetett igét. A templomkertben az összéneklésre kijelölt kórusok a Himnuszt, a Székely Himnuszt, illetve Rákóczi Ferenc imáját énekelték el Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökének vezénylésével. Boldizsár Zeyk Imre, a helyi RMDSZ elnöke kitért a kórustalálkozó tizennégy éves történetére, és hangsúlyozta a zenei anyanyelvünk rendkívüli fontosságát nemzeti kultúránk megőrzéséért folytatott harcban. /Valkai Krisztina: Kórustalálkozó Tordaszentlászlón. Huszonöt kórus lépett fel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./"

"Krasznabélteken a római katolikus egyház a domináns, Ákoson alig akad ilyen vallású, tehát Ákoson a római katolikus a leányegyház, Krasznabélteken pedig a reformátusság van szórványban. A két felekezet igen jól megegyezik egymással. Az ökuménia szellemének gyakorlása már-már példaértékű, hiszen a más vallású maroknyi gyülekezeteknek templomukban biztosít kölcsönösen helyet az igehirdetési alkalmakra a két egyház. Krasznabélteken 22 református él, ebből nyolcan-tízen járnak el rendszeresen a katolikus templom hittantermében tartott istentiszteletekre. Ugyanúgy a maroknyi, tíz-tizenöt fős ákosi katolikusság a református templomban misézik, havonta egyszer. Ez több mint tíz éve így működik. /(fodor): Példaértékű ökuménia. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 30./"

"Jún. 29-én, hosszú idők óta először, szinte zsúfolásig megteltek Szászvároson a református templom padjai. A helyi magyar közösség, a szászvárosi EMKE és a református egyházközség rendezésében, rangos meghívottainak körében emlékezett a 200 esztendővel ezelőtt született Kuún Kocsárd grófra, Hunyad megye Széchenyijére. Gróf Kuún Kocsárd szelleme ma is megtartó erőt sugároz, hiszen egész életét a szabadság és a nemzet eszméjének áldozta. Felvirágoztatta és kibővítette, majd új épülettel látta el a Kuún Kollégiumot, megalapította a szászvárosi földműves iskolát, idézte emlékét dr. Kötő József, országos EMKE-elnök. Végül a meghívottak koszorút helyeztek el a református templom tanácstermében álló Kuún-mellszobornál. /Gáspár-Barra Réka: Kuún Kocsárd-emlékünnepély Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./"

"Jún. 27-én zarándokoltak a Szent László patronálásának szentelt felvinci római katolikus templomhoz a környék lakói. Felvincen az elmúlt 15 évben a katolikusok lélekszáma 100-zal csökkent; jelenleg 86 hívő van, az utóbbi években nem volt keresztelő. Ha ez így menne tovább, újabb 15 év múlva nem maradna más, mint a templom és a plébános. A helybeliek hiszik, hogy másként alakul számunkra a jövendő. /N. T.: Szent László-napi búcsú Felvincen. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./"

"Az Arad megyei RMPSZ szervezésében, a magyarországi Apáczai Közalapítvány jóvoltából ingyenes egyhetes anyanyelvi táboron vett részt 21 gyermek Aradon. A megye olyan helységeiből jöttek - mint Borosjenő, Csermő, Fazekasvarsánd, Pankota, Simánd, Szapárliget, Székudvar és Vinga -, amelyekben az V-VIII. osztályban csak fakultatív magyar nyelvű oktatás van. Szakács Ferenc, a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója, Matekovits Mihály, az RMPSZ megyei elnöke és Kiss Anna, a tábor gazdasági vezetője köszöntötte őket. Reggelente Beszéljünk szépen magyarul! címmel nyelvi vetélkedőket, játékokat és videózást rendeztek számukra. Meglátogatták a Jelen Házat és a Tulipán könyvesboltot. /Benke Tímea: Szórványvidékiek anyanyelvi tábora. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./"

"Az Aradi Magyar Gazdák Egyesülete (AMGE) jún. 27-én összehívta első találkozóját, amelyen részletesen ismertették célkitűzéseiket, lehetőségeiket. Kocsik József elnök elmondta, az egyesület egy tág szövetkezeti forma, amelyben mindenki maga, egyénileg dolgozik, ám a beszerzéstől a terményeladásig mindent közösen csinálnak. Sem az unió, sem a román Mezőgazdasági Minisztérium nem támogatja a félhektáros gazdákat. A "kicsik" kénytelenek társulni. A lényeg a gazdakörök elindulása, rajtuk keresztül a gazdák olcsóbb vetőmagot, támogatásokat kaphatnak. Az első lépéseket magyarországi cégek, egyetemek felé már megtették, együttműködési szerződéseket kötöttek. /Irházi János: Aradi Magyar Gazdák Egyesülete. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./"

"Sikeres volt a Kastélynapok megnyitója Gyergyószárhegyen. Ségerc Ferenc és zenekara, a Fabatkások után Parászka Géza hagyományőrző kis lovascsapata is feltűnt. A megnyitó fénypontja a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes fellépése volt. Másnap, jún. 29-én gazdag műsorral folytatódtak a Kastélynapok. A legnagyobb művészi élményt a Camerata Hungarica (Budapest) műsora jelentette. /Bajna György: Kastélynapok Gyergyószárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./"

"Ebben az évben immár 37. alkalommal került megrendezésre a Szejke-fesztivál. Idén a magyar, román, német és roma nemzetiségű fellépők produkciója mellett a rögtönzött kirakodóvásár is volt. A fesztivál népviseletbe öltözött táncosok seregszemléjével vette kezdetét. A Székelyudvarhely utcáin felvonuló együttesek Szejkefürdő szabadtéri színpadán több mint négy órán át adtak műsort. Elekes Gyula, a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatója mondta a megnyitóbeszédet. /Szász Emese: 37. Szejke Népzene- és Néptáncfesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./"

"Maroshévíz római katolikus egyházközségét bemutató kiadvány jelent meg nemrég, szerzője Czirják Károly, szerkesztője munkatársunk, Sarány István. /A maroshévízi római katolikus egyházközség története. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./"

"Gyergyócsomafalván idén is a búcsúnap előtt, jún. 28-án tartotta rendes évi ülését a Csomafalvi Értelmiségi Fórum (CSÉF). A hetedszerre összehívott plenáris ülésnek Gyergyócsomafalva az idők sodrában - múltra támaszkodó jövőkeresés címet adták a szervezők. A fórum központi témáját az ez alkalomra megjelent, Rokaly József Ezüstgyopár-díjas történelemtanár által összeállított falumonográfia szolgáltatta. Borsos Géza CSÉF-elnök a témaválasztással kapcsolatosan elmondta: mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy az erdélyi magyarság, ezen belül a székelység megmaradásáért folyó küzdelemben egyre nagyobb szerepe van a helyi közösségek önbizalmának, kezdeményezőkészségének. Borsos szerint a közösségi múltra való figyelés, a helyi és elszármazott értelmiség szerepe szintén meghatározó ebben a folyamatban. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, a fórum védnöke által tartott megnyitóbeszéd után Balázs József és Rokaly József tanár, ifj. Köllő Miklós műépítész, Kis Portik Irén néprajzkutató és a Dány testvértelepülésről érkező Kemecziné Kozák Elvira történész előadásait hallgathatták meg a résztvevők. A Köllő Miklós Általános Iskolában zajló fórumot követően a Borsos Miklós Emlékháznál koszorúztak a jelen lévő CSÉF-tagok, önkormányzati képviselők és a testvértelepülések küldöttei, a gyergyói-medencei fiatal értelmiségiekből álló Belcanto kamarakórus pedig hangversenyt tartott. /Gergely Edit: Értelmiségiek a megmaradásért . = Krónika (Kolozsvár), jún. 30./"

"A rettegés idején, Ceausescu Romániájában 1986-ban bombaként robbant, hogy Magyarországon megjelent a háromkötetes Erdély története. A mű, amely a történelem előtti idők településeinek bemutatásától a trianoni békeszerződés megkötéséig tudományos alapossággal tárta fel Erdély korszakait, óriási fejtörést okozott a román diplomáciának éppúgy, mint a politikai rendőrségnek. Túlzás nélkül mondható, az életét kockáztatta az, aki a történelmi igazság terjesztése végett megkísérelte átcsempészni a határon a Köpeczi Béla akadémikus-történész főszerkesztésében megjelent munkát. A román politikai diplomácia hatalmas erőfeszítésekkel elérte, hogy a világ valamennyi nagy enciklopédiájában Erdély mint ősi román föld szerepel. A közelmúltban, a nyugati szórványmagyarság anyagi áldozatvállalásával és némi anyaországi szellemi hozzájárulással megjelent e tekintélyes történelmi munka angol nyelvű változata. Kevéssel az Erdély története I. kötetének megjelenését követően Keith Hitchins, az Illinois-i Egyetem (USA) történész-professzora máris kedvező recenziót írt a műről. Kifejtette, hogy bizonyítottnak találja Makkai Lászlónak az archeológiai leletekre és a földrajzi nevek etimológiájára támaszkodó érveit. Nem helytálló az a román hivatalos álláspont, miszerint e Erdély területén a római birodalom bukása után visszamaradt úgynevezett "romanizált lakosság" vert tanyát. Makkait helyeselve a történész-professzor a románok megjelenését e térségben a XIV. századra teszi, amikor a tatárjárás, majd a törökök elleni harcok a magyarokat és a székelyeket nagyon megritkították. Akkoriban kezdődött meg a románok fokozatos betelepülése a még lakatlan, vagy azzá vált területekre. A tudományos munka angol nyelvű kiadását a torontói egyetem keretében működő Magyarságkutató Intézet kezdeményezte. Az előfordítás munkálatait a Debreceni Egyetem angol tanszékének munkatársai végezték Szafkó Péter professzor irányításával. A fordítás véglegesítését a torontói egyetem politikatudományi tanszékén végezték Kovrig Bencének, a tanszék nyugalmazott vezetőjének közreműködésével. A mű lektorálását ugyancsak Kovrig Bence látta el. E hatalmas, 2635 oldalas munka fordítása valamivel több, mint egy évtizedet vett igénybe. A kiadáshoz szükséges anyagiakat a Kanadai Magyarságért Alapítvány, a Calgary-i Széchenyi Társaság és a torontói Rákóczi Alapítvány állták. Az ezer példányban megjelent munkát az Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány (USA) irányításával, Király Béla professzor felügyeletével a New York-i Columbia Egyetem könyvműhelyében nyomtatták ki. 2003 áprilisában a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemen egy konferencia keretében a Magyarországra akkreditált külföldi nagyköveteknek mutatták be a munka angol nyelvű változatát, s a résztvevőket a mű egy-egy példányával (ára 300 kanadai dollár) is megajándékozták. A terjesztés és népszerűsítés további folyamata a magyar politikai diplomácia egyik legfontosabb feladata. Paizs Tibor hozzátette: hetekkel ezelőtt az egyik tv-csatornán egy francia diplomata mint szláv népcsoportról beszélt a magyarokról. /Paizs Tibor: Megjelent az Erdély története című mű angol fordítása. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. "

"Az RMDSZ képviselőházi frakciójának Polgári Szárnya jún. 28-án, az SZKT alakuló ülésén felhívással és kéréssel fordult a szövetségi képviselőkhöz az RMDSZ sokszínű és konszenzuskereső jellegének visszaállításáért: "Annak tudatában, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség politikai érdekképviselete országos szinten csak egységben lehet hatékony; azon meggyőződés által vezérelve, hogy ez az egység csakis sokszínű és befogadó lehet; azon aggodalomnak adva hangot, hogy az értékek és érdekek ekkora sokszínűségét mutató közösség politikai képviselete homogén és központosított párttá válása, a központi vezetés álláspontjától eltérő vélemények elfojtása és e véleményeket megjelenítő egyének és csoportok kiszorítása vagy ellehetetlenítése nem segíti, inkább gyengíti a képviselet és az érdekérvényesítés hatékonyságát, az RMDSZ képviselőházi frakciójának Polgári Szárnya felkéri a Szövetségi Képviselők Tanácsa tagjait az alábbiak támogatására: 1. Az SZKT napolja el az RMDSZ parlamenti csoportja működési szabályzatának elfogadását és újratárgyalás céljából utalja azt vissza a parlamenti frakciókhoz; 2. Az SZKT kérje megfontolás tárgyává tenni a szabályzat azon pontjának módosítását, amely az egyszerű többséggel hozott csoport-döntést kötelezővé teszi a frakciók tagjai számára, akkor is, ha az ellenkezik a képviselők belső meggyőződésével vagy közvetlen választóik értékrendjével és érdekeivel; 2. Az SZKT ajánlja a parlamenti csoportnak az eddigi gyakorlatot: a kötelező érvényű határozatok esetében a konszenzushoz közelebb álló, kétharmados minősített többségű döntéshozatalt." "Ha sérelmezzük a többségi szavazás módszerét a magyar közösség dolgainak kezelésében mint a többség diktatúráját a kisebbség felett, akkor ne csináljunk ebből belső gyakorlatot a fontos kérdéseink eldöntésében" - kérte a Polgári Szárny. A felhívást és kérést az SZKT figyelembe sem vette, és egy gyors szavazással úgy módosította az eddigi frakciószabályzatot, hogy a többségi diktatúra érvényesüljön az RMDSZ parlamenti csoportjában is. /Elutasított konszenzuskeresés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 1./"

"A Budakalászi Találkozón résztvevő (Ausztria, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Ukrajna,) 77 magyar civil szervezet képviselői a három napos tanácskozás eredményeként a nyilatkozatot adtak ki. Üdvözölik az anyaország Európához való csatlakozását, de csak a magyarság önazonossága és értékei megőrzése mellett. Aggodalmukat fejezik ki a határon túl élő magyarság kapcsolattartási lehetőségeit illetően a csatlakozás utáni időszakban. Szükségesnek tartják a magyarságtudat és a nemzeti önazonosságtudat megerősítését. Nevezetesen: a történelmi örökség megismerését, megőrzését, ápolását, a magyarságtudat szellemének ápolását a családban, az oktatásban, az egyházi intézményekben, a vállalkozói szférában és az anyanyelv tudatos megőrzését és használatát. Üdvözölik a Nemzeti Civil Alap létrehozását. /A Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek 3. Fórumának Nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./"

"Tíz év alatt a magyar lakosság 190 ezerrel fogyott, s ez a csökkenés 11,7, míg a román lakosságé csak 4,9 százalékos. Míg 1992-ben hivatalosan 1 620 000 magyart tartottak számon, ma már csak 1 434 377-et. Arad megyében most 49 379 magyar él, az összlakosság csupán tíz százaléka, tíz évvel ezelőtt még 60 946 magyar élt a megyében. A megyeszékhelyen a magyarok létszáma 22 466 fő, 7331-gyel kevesebb, mint az előző népszámláláskor. Ez Arad lakosságának 13 százalékát jelenti. A kisjenői magyarok száma 20 021 (-51), Kisiratosé 1586 (-195). A németek ötvennel vannak kevesebben, a zsidók száma a megyében 299-ről 193-ra csökkent, csak a cigányok száma gyarapodott 13 325-ről 17 824-re, bár ez a szám jóval magasabb lehet, sok cigány ugyanis nem romának, hanem románnak vallhatta magát. Vallási hovatartozás szempontjából a helyzet a következő: ortodox - 72,9%, római katolikus - 10,1%, pünkösdista - 6,3%, baptista - 4,0%, református - 2,7%, görög katolikus - 1,1%, más vallás - 0,4%. 1992-höz képest az ortodoxok száma 6%-kal, a római katolikusoké 20%-kal, a reformátusoké 19,6%-kal, az evangélikusoké 10,5%-kal esett, miközben a pünkösdisták 56,3%-kal, az adventisták 15,5%-kal és a görög katolikusok 2,1%-kal vannak többen. Temes megyében is a magyar veszteség a legnagyobb: tíz évvel ezelőtt a magyar közösség még 62 788 lelket számlált, most csak 51 412 személy vallotta magát magyarnak. 11 382 magyar nemzetiségű személlyel van kevesebb, vagyis a megye népveszteségének csaknem a felét ez a csökkenés teszi ki. Apad a német (jelenleg 14 103 lélek), a szerb, szlovák, zsidó, orosz, bolgár, cseh, szlovák, örmény stb. közösség is, emelkedőben van viszont a román, roma, ukrán, horvát, török, görög stb. nemzetiségűek száma. /Kilin Sándor: Hányan vagyunk? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 1./"

"Feljelentést tett az ügyészségen Antal István parlamenti képviselő Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere ellen. A képviselő azért tett feljelentést, mert a polgármester visszaadta jogos tulajdonosának azt a kommunista állam által elkobzott házat, melyet időközben Antal potom pénzért megvásárolt a bitorlótól. A politikus szerint neki már sikerült korábban kiegyeznie a Svédországban élő Nyisztor családdal, az ingatlan egykori tulajdonosával. A polgármester szerint a képviselő az RMDSZ által megfogalmazott program ellen cselekszik, hiszen az tételesen kimondja: az elkobzott javak megilletik azok volt jogos tulajdonosait, a szövetség ezen elv maradéktalan érvényesítéséért küzd. Ez az eset is mutatja: csak papíron. A Nyisztor család visszakövetelte és megkapta az általuk épített családi házat, ami teljesen természetes - nyilatkozta Szász a Príma Rádiónak. /Antal feljelentette Szászt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 1./"

"A román kormány nemrég úgy döntött, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt. Mivel a román kormány erről a döntéséről közleményt is kiadott, az 1953-ban a holokauszttal kapcsolatos tények feltárására alakult jeruzsálemi Jad Vasem Intézet - Jean Ancel történész nemrég megjelent kétkötetes munkájára hivatkozva - szükségesnek tartotta rámutatni, hogy a román kormány döntésével szöges ellentétben a romániai területeken élő akkori 760 ezres zsidó népességből mintegy 420 ezren estek a holokauszt áldozatául, továbbá hogy a román hatóságok közvetlenül részt vettek a zsidók kiirtásában. Sőt: "Románia volt a nácik egyetlen szövetségese, amely saját tervvel rendelkezett a zsidó lakosság likvidálására, és amelynek hadserege tevékenyen részt vett gyilkolásukban". Miután Izrael diplomáciai lépéseket is tett az ügyben, a román kormány és a hivatalos szervek visszavonulót fújtak, és magyarázzák a bizonyítványukat. Mint ismeretes, a nemrég Marosvásárhelyen felavatott holokauszt-emlékmű talapzatára az a felirat került, hogy a marosvásárhelyi zsidó közösséget "a fasiszta magyar kormány" deportálta Auschwitzba. Romániában következetesen úgy igyekeznek beállítani a dolgot, mintha a zsidóüldözések kizárólag a 2. bécsi döntést követően 1940-ben Magyarországhoz került Észak-Erdélyben történtek volna. A román nacionalisták egyik kedvenc témája annak bizonygatása, hogy a mindenkivel toleráns románok a zsidókat sem bántották. Bezzeg a magyarok... A mindenkori román magatartás lényege így summázható: mindent letagadni, amit lehet. Magyarországon, épp ellenkezőleg, a háború után évtizedeken át bűntudatot igyekeztek sulykolni az emberekbe. Eredmény: a romániai, illetve a magyarországi köztudatban még jelenleg is az a homályos kép él, hogy Romániában a zsidókra nézve legveszélyesebb időszakot úgymond "meg lehetett úszni", a románok legalábbis kevesebb bűnt követtek el a zsidók ellen, mint a magyarok. Ezzel szemben a valóság az, ami a Jad Vasem Intézet közleményében áll: "Románia volt a nácik egyetlen szövetségese, amely saját tervvel rendelkezett a zsidó lakosság likvidálására, és amelynek hadserege tevékenyen részt vett gyilkolásukban". Más szóval Romániában nem volt szükség a nácik közbeavatkozására ahhoz, hogy a zsidók többségét legyilkolják. A nácikkal szövetséges románok, minden más országgal ellentétben, ezt itt "saját erőből" oldották meg. Ezzel szemben mi történt a Hitler utolsó csatlósának kikiáltott Magyarországon? Erről az egyik legnagyobb holokauszt-szakértőnek tekintett zsidó történész, Randolph L. Braham A magyarországi holokauszt című könyvében írta: "A történelmi Magyarország zsidó lakossága létszámában 1910-ben tetőzött. A csaknem 21 milliós népességen belül 911.227 főt számlált, ami 5 százaléknak felelt meg. Közülük 471.355 zsidó élt a trianoni Magyarországon. Az első világháború után a trianoni Magyarország zsidó lakossága fogyásnak indult. Lélekszáma 1920-ban 473.355, 1930-ban 444.567 fő. (6,2 után 5,9, illetve 5,1 százalék.) A százalékos csökkenés folytatódott: 1941-ben már csak 4,9 százaléknyi a lélekszám, azaz 400.981. 1946-ban, a holokauszt hatására 143.624 fő - 1,6 százalék. Budapest lakosságának 1920-ban a 23,2 százaléka zsidó, 1941-ben 184.453 fő, azaz 15,8 százalék. Az 1938-39-ben Csehszlovákiától visszacsatolt területeken 146.000 zsidó élt. (68.000 a Felvidéken, 78.000 Kárpátalján.) 1940-ben Romániától visszakerült Észak-Erdély, ahol 164.000 zsidó élt, a Bácskában 14.000. (...) 1938 májusában jelent meg az első, 1939 májusában a második zsidótörvény. Ennek ellenére Lengyelországból és Szlovákiából a kegyetlenül szigorú zsidóellenes intézkedések miatt tömegesen menekültek az érintettek Magyarországra. Évről évre növekedett azoknak a zsidóknak a száma, akik Magyarországon próbáltak menedéket találni. 1943 novemberében már körülbelül 15 ezerre rúgott a számuk. (...) A légkör a kiéleződő antiszemitizmus következtében ugyan romlott, az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) és a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája (MIPI) azonban jórészt zaklatásmentesen végezhette a dolgát, a magyarországi hatóságok nem gátolták tevékenységüket, sőt kifejezetten jó néven vették, hogy a lakosság egy részének anyagi gondjait maguk a zsidók vették a vállukra. (...) A hatóságok nem zaklatták őket, s a magyarországi zsidóság majdnem normális légkörben élhette életét, mintegy tudomást sem véve arról, milyen szenvedéseket állnak ki hitsorsosaik a szomszéd országokban, ahol ekkor már teljes lendülettel folyt a végleges megoldás gyakorlatba ültetése. (...) A német megszállásig viszonylag normális kerékvágásban haladt a zsidó közösségek élete. A vallásos, egészségügyi, iskolaügyi és jóléti intézményhálózat nemcsak a honi zsidóságot szolgálta, de a Magyarországra menekültek ezreit is. De a magyar zsidóság vezetői elkövettek egy súlyos hibát. Bár tudatában voltak annak, milyen sorsot szánt a náci Németország a zsidóknak, nem készültek fel a katasztrófára. Okok? A magyarországi zsidó vezetés vakhittel bízott abban, hogy őket nem sepri el a holokauszt. (...) A zsidó vezetés gyakorlatilag a deportálások elkezdődéséig hitte, hogy a magyarországi zsidóság, az európai zsidóság nagyobb közösségeitől eltérően, fizikailag akkor is viszonylag sértetlenül kerül majd ki a háborúból, ha gazdaságilag tönkre is megy. Annak a reményüknek, hogy valamiképpen csak megússzák, tápot adott az a tény, hogy Magyarország a biztonság szigete volt a háború négy és fél esztendején át tomboló pusztítás óceánjának kellős közepén. A magyarországi zsidó vezetők előtt nem volt ismeretlen, hogyan bánnak a nácik a zsidókkal ott, ahol ők az urak. Ennek ellenére nem világosították fel a zsidó tömegeket és nem tettek egyetlen hathatós óvintézkedést sem, amivel Magyarország megszállása idején elháríthatták vagy legalább csökkenthették volna a katasztrófát. Mint minden épeszű ember, a magyarországi zsidók is egyszerűen elképzelhetetlennek tartották emberek millióinak futószalagon történő kiirtását, a világ szeme láttára, a 20. században. Sejtették, hogy a határokon túl iszonyatosan bánnak a zsidókkal, de azzal áltatták és biztatták magukat, hogy az a "civilizált" Magyarországon nem eshet meg. (...) Magyarország megszállása idején Eichmann virágkorát élte. Magyarországon volt Európa utolsó, viszonylag érintetlen zsidó közössége. A magyarországi program kivitelezésére kijelölt Sonderkommandóban Eichmann legközelebbi munkatársai kaptak helyet, akik sokéves tapasztalatokkal rendelkeztek a végleges megoldás programjának megvalósításában Európa különböző országaiban. 1944. március 19-én vasárnap reggel a németek megszállták Magyarországot. Veesenmayer és a birodalomban lévő felettesei jól tudták, hogy a német megszálló hatóságok csak akkor képesek megfelelően működni, ha a magyar államapparátus támogatását élvezik. Tudták, hogy a hadsereg, a csendőrség és a rendőrség lojalitásának biztosításán kívül az állam egyéb központi és helyi igazgatási és végrehajtó szervei lojalitását is biztosítaniuk kell. Mikor megalakult a Sztójay-kormány, a németek ragaszkodtak ahhoz, hogy mind a különböző minisztériumok irányításával megbízott államtitkárokat, mind a fontosabb osztályok és részlegek vezetőit németbarát elemekkel váltsák fel. A csendőrség volt a magyarországi zsidók összegyűjtésének és deportálásának fő eszköze. A gettóba záráshoz, összegyűjtéshez és deportáláshoz igénybe vett csendőrök közül sokan sváb származásúak és nácibarátok voltak. A magyarországi holokauszt legtöbb túlélője tanúsítja a csendőrök kegyetlen és barbár viselkedését e rettenetes időszakban. A németek előbb a központi kormányszervekben hajtottak végre tisztogatást, majd a helyi szervekben. (...) Május eleje, az erdélyi zsidók gettóba vitele. A német megszállást követően a honvédelmi minisztérium, amely az előző négy-öt évben a zsidók szenvedéseinek egyik legfőbb okozója volt, most hirtelen egyike lett azoknak a kormányhivataloknak, amelyek zsidó életek mentésével kezdtek el foglalkozni. Feltételezhető, hogy néhány vezető katonához és politikushoz hasonlóan jó néhány katonai parancsnok is rádöbbent, mit is takar valójában a gettósítás és deportálás, és úgy érezték, hogy a zsidók megmentése érdekében mindent meg kell tenniük, amit csak tudnak." Tehát - nem magyar, hanem részrehajlással a legkevésbé sem gyanúsítható zsidó történész szerint - a náci megszállásig Magyarországon a zsidóknak viszonylag jobb sorsuk volt, mint a környező országokban, pogromokra ezt követően sem került sor, a deportálásokat a nácik erőpozícióból kezdeményezték. Igaz, a zsidók összegyűjtését és külföldre irányítását a magyar hatóságok együttműködése tette lehetővé. Azonban Romániában német megszállás nélkül, illetve minden külső kényszer nélkül, "saját erőből" gyilkoltak le több mint 400 ezer zsidót... /Boros Ernő: A román és a magyar holokauszt-mítosz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 1./"

"Kuszálik Péter néhány éve még "független értelmiségiként" nyilvánított véleményt az erdélyi közélet dolgairól számos lapunkban, beleértve az Erdélyi Naplót is. Az RMDSZ bukdácsolása sem úszta meg vitriolos kritikája nélkül. Ma már? Főként szép honoráriumokat fizető "kormánypárti" lapokban morfondíroz, mörfizál, jópofizik utolérhetetlenül nyegle modorában, és láss csodát, kizárólag Pártunk és Kormányunk ellenségeit tűzve éles tollára. Manapság ő az egyik legvehemensebb és legproduktívabb RMDSZ-propagandista, olvasható az Erdélyi Naplóban, D. L. /Dénes László/ tollából. /D. L.: Na, bumm! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 1./"

"Jún. 28-án immár 7. alkalommal szervezték meg a Gyergyócsomafalvi Értelmiségi Fórumot a községben született értelmiségiek számára. Az idén a csomafalvi születésű, Csíkszeredában élő ifj. Köllő Miklós műépítész előadása váltott ki nagy érdeklődést. Bemutatták a falu nagy lélegzetű monográfiája első kötetét. Rokaly József, a Gyergyószentmiklóson tevékenykedő történelemtanár három esztendő kutatásainak egy részét tette most közkinccsé a Mark House Kft.-nek köszönhetően. A 336 oldalas első kötet 1567-től 1918-ig vezeti el az olvasót Gyergyócsomafalva történetében. A napot a gyergyói festők Szárhegyen készült képeinek válogatásából nyitott kiállítással zárták. /Bajna György: Csomafalvi Értelmiségi Fórum. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./"

"Az idei Ditrói Falunapok legemelkedettebb pillanatai a Kossuth-park felavatása és a két székely kapu megáldása volt. A két kapufaragó, Rozsnyai János faragómester, illetve Petres Lajos nyug. zenetanár, valamint Bardócz Ferenc polgármester köszöntötte a Kossuth Lajos park névadására egybegyűlt ünneplőket. A nagytemplommal szemben a község önkormányzata állított kaput. A felirata: "Mikor nem lesz hon, csak világ, a magyaroknak akkor is lesz hazájuk, hiszen övék volt Kossuth Lajos". A bejárat fölött Kossuth Lajos képe látható. A park északnyugati bejáratánál a helyi közbirtokosság állíttatott székely kaput. Avatásakor Kovács Béla közbirtokossági elnök vágta el a szalagot. Készítője, Petres Lajos díszkapunak nevezi, mert minden oldala székely motívumokkal díszített. /Bajna György: Kossuth-park Gyergyóditróban. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./"

"Kisadorjánban 10-14 éves gyerekek 25 fős csoportja az RMDSZ városi szervezete által szervezett nyári tábor második turnusában töltött el egy hetet. A három egyhetes turnusban összesen 75 gyerek üdültetését az tette lehetővé, hogy a Fokusz Öko Center ingyenesen rendelkezésre bocsátotta a településen található ingatlanját, amelyben a szállást biztosították. A gyerekek a táborban bővítik helyismeretüket, megismerhették a környék műemlékeit és történelmét. /(bálint): Gyerektábort szervezett az RMDSZ Kisadorjánban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 1./"

"Ritka esemény manapság a galériaavatás, magánkezdeményezésként még ritkább. Jún. 27-én Marosvásárhelyen, a Rózsák tere 16. szám alatt megnyitották a Sissy Galériát, amely főként kamara-kiállítások számára biztosít ezután újabb helyet. A kezdeményező id. és ifj. dr.Benedek István. Az avatáson a közismert orvos, a marosvásárhelyi tanács kulturális bizottságának vezetője beszélt művészetpártoló szándékaikról, a galéria működtetését, igazgatását a fia vállalta magára. Az első tárlaton két fotóművész, a marosvásárhelyi Jakab Tibor és az angliai Roy Elwood állította ki képeit. /(nk): Új galéria Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 1./"

"Fátyol Rudolf számtalan hazai és nemzetközi díj, elismerés birtokosaként, előadóművészi pályája legsikeresebb éveiben elhatározta, hogy elnyeri a doktori tudományos fokozatot. Jún. 28-án kitűnő minősítéssel védte meg Mozart szonátáiról és hegedűversenyeiről szóló disszertációját. Fátyol Rudolf az első romániai hegedűszólista, aki e tudományos fokozat megszerzésével büszkélkedhet. /(muzsnay): Fátyol Rudolf ledoktorált. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 1./"