Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. június 10.
Magyar Művészetért Díj Ütő Gusztávnak
Átadták Budapesten a Magyar Művészetért Díjakat, Ütő Gusztáv sepsiszentgyörgyi képzőművész mellett Lendvay József hegedűművész, Nagy Ervin színművész, Schilling Árpád rendező, Szórádi Zsigmond szobrászművész vehette át a rangos kitüntetést.
A Magyar Művészetért Posztumusz Díjat Jakobovits Miklós festőművésznek, a Petőfi Sándor-díjat a délvidéki Petőfi Sándor Kultúregyesületnek ítélte a kuratórium. Árpád fejedelem-díjat kapott Vizi E. Szilveszter a magyar tudományos életben elért világhírű eredményeiért. Ex Libris Díjban részesült a délvidéki Bogdán József pap költő, Dinnyés József előadóművész, az Eszéki Magyar Tanszék, a brünni Kazinczy Ferenc Diák Kör, a Krónikás Zenede, a Muzsikás együttes, a kárpátaljai Nagy Béla református főgondnok, a Prágai Tükör, Salamon Beja zeneművész, Sidi Péter sportlövő-világbajnok, a nagyváradi Szigligeti Színház és Meleg Vilmos színművész, Tar Károly író és Tokaj városa. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Átadták Budapesten a Magyar Művészetért Díjakat, Ütő Gusztáv sepsiszentgyörgyi képzőművész mellett Lendvay József hegedűművész, Nagy Ervin színművész, Schilling Árpád rendező, Szórádi Zsigmond szobrászművész vehette át a rangos kitüntetést.
A Magyar Művészetért Posztumusz Díjat Jakobovits Miklós festőművésznek, a Petőfi Sándor-díjat a délvidéki Petőfi Sándor Kultúregyesületnek ítélte a kuratórium. Árpád fejedelem-díjat kapott Vizi E. Szilveszter a magyar tudományos életben elért világhírű eredményeiért. Ex Libris Díjban részesült a délvidéki Bogdán József pap költő, Dinnyés József előadóművész, az Eszéki Magyar Tanszék, a brünni Kazinczy Ferenc Diák Kör, a Krónikás Zenede, a Muzsikás együttes, a kárpátaljai Nagy Béla református főgondnok, a Prágai Tükör, Salamon Beja zeneművész, Sidi Péter sportlövő-világbajnok, a nagyváradi Szigligeti Színház és Meleg Vilmos színművész, Tar Károly író és Tokaj városa. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 10.
Strasbourg elutasította a felvidéki beadványokat (Kettős állampolgárság)
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elutasította azt a két beadványt, amelyet két szlovákiai magyar nyújtott be a testülethez, amiért a magyar állampolgárság felvétele után elveszítették szlovák állampolgárságukat. A bíróság a május második felében született döntésében úgy foglalt állást, hogy mivel a Fehér István és a Dolník Erzsébet által két egymást követő napon benyújtott keresetben leírt két ügy ténybeli és jogi háttere rendkívül hasonló, ezért a két beadványt összevonja.
Mindkét panaszos azért fordult a strasbourgi bírósághoz, mert úgy véli, hogy a szlovák alkotmány előírásai ellenére fosztották meg őket szlovák állampolgárságuktól. Emellett sérelmezték, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőség nem állt rendelkezésükre, nem szavazhattak a parlamenti választásokon, és „gyakorlati nehézségeik támadtak” a társadalombiztosítási jogviszonyukkal kapcsolatban. Fehér István azt is kifogásolta, hogy a révkomáromi önkormányzat nem volt hajlandó állandó lakcímét igazoló okiratot kiállítani számára. Az EJEB honlapján nyilvánosságra hozott döntésében a bíróság kimondta: nincs joghatósága megítélni, hogy sérti-e a szlovák alkotmányt vagy Szlovákia nemzetközi szerződéséből fakadó kötelezettségeit az, hogy a két panaszost megfosztották szlovák állampolgárságától. A strasbourgi bíróság ugyanis csak az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján ítélkezhet, az pedig nem tartalmaz, nem ír elő az állampolgársághoz, annak megtartásához vagy felvételéhez való jogot. A bíróság utalt arra, hogy a szlovák állampolgársági törvényt jelenleg is vizsgálja a szlovák alkotmánybíróság, valamint arra, hogy az ügy akkor tartozna Strasbourg hatáskörébe, ha a szlovák állam önkényesen megtagadta volna az állampolgárságot a panaszosoktól. „A panaszosok szabad akaratukból kérelmezték a magyar állampolgárságot egy olyan időpontban, amikor a szlovák állampolgársági törvény alkalmazandó pontjai hatályban voltak. Következésképpen úgy döntöttek a magyar állampolgárság megszerzéséről, hogy tisztában voltak azzal, ez a döntés a szlovák jog értelmében milyen következményeket von maga után” – indokolja döntését a bíróság. A társadalombiztosítással kapcsolatos panaszok ugyan bizonyos esetben a bíróság hatáskörébe tartozhatnak, mert azt például senkitől nem lehet kizárólag az állampolgárság alapján megtagadni, de a strasbourgi törvényszék szerint a társadalombiztosítási jogviszonnyal kapcsolatos nehézségek alátámasztására egyik panaszos sem mutatott be olyan konkrét tényeket, amelyek alátámasztották volna az általuk vélelmezett jogsértést. Megalapozatlannak találta a bíróság a választáson való részvételből való kizárás miatti panaszt is, és azt is megállapította: a benyújtott dokumentumok alapján nem lát arra utaló nyomot, hogy a hatóságokkal való érintkezéskor a panaszos olyan nehézségbe ütközött volna, amely felveti annak gyanúját, hogy sérültek volna az emberi jogi egyezményben lefektetett jogai. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke szerint a strasbourgi ítéletnél fontosabb, hogy az ügyben az Európai Parlament (EP) petíciós bizottsága számukra pozitív döntést hozott, és napirenden tartja a jogfosztottak ügyét. Rámutatott: az emberi jogi bíróság egyéni szempontból foglalkozik a vitatott szlovák állampolgársági törvénnyel, az EP viszont olyan döntést is hozhat, amely a jogszabály rendelkezéseinek megszüntetéséhez vezet. Elmondta: a kereset elutasítása annyit jelenthet, hogy a jogfosztottak nem kapnak majd kártérítést az őket ért zaklatás miatt. „Minden esetben akarjuk folytatni a küzdelmet” – szögezte le.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elutasította azt a két beadványt, amelyet két szlovákiai magyar nyújtott be a testülethez, amiért a magyar állampolgárság felvétele után elveszítették szlovák állampolgárságukat. A bíróság a május második felében született döntésében úgy foglalt állást, hogy mivel a Fehér István és a Dolník Erzsébet által két egymást követő napon benyújtott keresetben leírt két ügy ténybeli és jogi háttere rendkívül hasonló, ezért a két beadványt összevonja.
Mindkét panaszos azért fordult a strasbourgi bírósághoz, mert úgy véli, hogy a szlovák alkotmány előírásai ellenére fosztották meg őket szlovák állampolgárságuktól. Emellett sérelmezték, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőség nem állt rendelkezésükre, nem szavazhattak a parlamenti választásokon, és „gyakorlati nehézségeik támadtak” a társadalombiztosítási jogviszonyukkal kapcsolatban. Fehér István azt is kifogásolta, hogy a révkomáromi önkormányzat nem volt hajlandó állandó lakcímét igazoló okiratot kiállítani számára. Az EJEB honlapján nyilvánosságra hozott döntésében a bíróság kimondta: nincs joghatósága megítélni, hogy sérti-e a szlovák alkotmányt vagy Szlovákia nemzetközi szerződéséből fakadó kötelezettségeit az, hogy a két panaszost megfosztották szlovák állampolgárságától. A strasbourgi bíróság ugyanis csak az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján ítélkezhet, az pedig nem tartalmaz, nem ír elő az állampolgársághoz, annak megtartásához vagy felvételéhez való jogot. A bíróság utalt arra, hogy a szlovák állampolgársági törvényt jelenleg is vizsgálja a szlovák alkotmánybíróság, valamint arra, hogy az ügy akkor tartozna Strasbourg hatáskörébe, ha a szlovák állam önkényesen megtagadta volna az állampolgárságot a panaszosoktól. „A panaszosok szabad akaratukból kérelmezték a magyar állampolgárságot egy olyan időpontban, amikor a szlovák állampolgársági törvény alkalmazandó pontjai hatályban voltak. Következésképpen úgy döntöttek a magyar állampolgárság megszerzéséről, hogy tisztában voltak azzal, ez a döntés a szlovák jog értelmében milyen következményeket von maga után” – indokolja döntését a bíróság. A társadalombiztosítással kapcsolatos panaszok ugyan bizonyos esetben a bíróság hatáskörébe tartozhatnak, mert azt például senkitől nem lehet kizárólag az állampolgárság alapján megtagadni, de a strasbourgi törvényszék szerint a társadalombiztosítási jogviszonnyal kapcsolatos nehézségek alátámasztására egyik panaszos sem mutatott be olyan konkrét tényeket, amelyek alátámasztották volna az általuk vélelmezett jogsértést. Megalapozatlannak találta a bíróság a választáson való részvételből való kizárás miatti panaszt is, és azt is megállapította: a benyújtott dokumentumok alapján nem lát arra utaló nyomot, hogy a hatóságokkal való érintkezéskor a panaszos olyan nehézségbe ütközött volna, amely felveti annak gyanúját, hogy sérültek volna az emberi jogi egyezményben lefektetett jogai. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke szerint a strasbourgi ítéletnél fontosabb, hogy az ügyben az Európai Parlament (EP) petíciós bizottsága számukra pozitív döntést hozott, és napirenden tartja a jogfosztottak ügyét. Rámutatott: az emberi jogi bíróság egyéni szempontból foglalkozik a vitatott szlovák állampolgársági törvénnyel, az EP viszont olyan döntést is hozhat, amely a jogszabály rendelkezéseinek megszüntetéséhez vezet. Elmondta: a kereset elutasítása annyit jelenthet, hogy a jogfosztottak nem kapnak majd kártérítést az őket ért zaklatás miatt. „Minden esetben akarjuk folytatni a küzdelmet” – szögezte le.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 10.
Vita a Tavares-jelentésről (Megtárgyalta az Európai Parlament a módosító javaslatokat)
Az alapjogok magyarországi helyzetéről szóló, a portugál, zöldpárti európai parlamenti (EP) képviselő, Rui Tavares által készített jelentéstervezethez benyújtott több mint 550 módosító indítványról vitázott az EP alapjogokkal, valamint bel- és igazságügyekkel foglalkozó szakbizottsága. A jelentéstevő elmondta, a magyar kormány is megjegyzéseket fűzött a tervezethez, amelyeket figyelembe is vett. Tavares ugyanakkor nem érti, miért akarnak néppárti képviselők olyan bekezdéseket törölni, amelyek minden tagállamra érvényes alapjogi kötelezettségeket tartalmaznak. Mint elmondta, a törlésre irányuló indítványok 5–6 oldalt vennének ki a több mint 30 oldalas dokumentumból.
Frank Engel, a Fideszt is a soraiban tudó Európai Néppárt luxemburgi témafelelőse elmondta, hogy hajlik a megegyezésre a törlésre javasolt passzusokkal kapcsolatban, mert mint fogalmazott: rövid volt az idő a módosító indítványok beadására. „Ahelyett, hogy fenyegetőzünk, javaslatokat kellene tennünk” – hangsúlyozta a luxemburgi politikus, aki szerint lehet ugyan, hogy ez a jelentés Magyarországról szól, de sok olyan dolgot is kifogásol, amelyek más tagállamban is léteznek, és ott ugyanúgy adhatnának okot aggodalomra.
Rui Tavares arra is kitért, hogy a nemrég elfogadott nemzetbiztonsági törvényről is szeretne hivatalos fordítást kapni. Egy helyettes ügyészre hivatkozott, aki szerint aggályos a törvénynek az a pontja, hogy némely közszolgálati tisztviselőket évente kétszer harminc napig meg lehet figyelni, le lehet hallgatni a telefonjukat, és el lehet olvasni az elektronikus levelezésüket. Tavares szerint félő, hogy ezek a rendelkezések sértik a magánszférához való jogot és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét is, de addig nem akar messzemenő következtetést levonni, míg meg nem kapja a jogszabály hivatalos fordítását.
Gál Kinga fideszes EP-képviselő rámutatott, hogy minden olyan passzust törölni szeretnének, amely szubjektív értelmezést tartalmaz, vagy nem a bizottság, hanem a tagállami törvényhozás hatáskörébe tartozik. Azokat a bekezdéseket is törölni szeretnénk, amelyek kapcsán a bizottság úgy tesz, mintha bíróság vagy törvényszék volna – hangsúlyozta a politikus, aki szerint a dokumentum számos ténybeli tévedést, hibát, torzítást tartalmaz. Gál szerint ez egy politikailag motivált jelentéstervezet, amely kettős mércét alkalmaz.
A liberálisok részéről a svéd Cecilia Wikström arról beszélt: szerinte véget kell vetni annak, hogy a tagállamok nem tartják tiszteletben az alapvető jogokat. A liberális politikus szerint Magyarországgal szemben most el kellene indítani az uniós szerződés 7. cikke 1. pontja szerinti vizsgálatot annak érdekében, hogy kiderüljön: fennáll-e a kockázata annak, hogy sérülhetnek az unió alapértékei. „Ha most nem élünk ezzel az eszközzel, akkor mikor?” – tette fel a kérdést a svéd EP-képviselő. A liberálisok részéről Sophia in’t Veld is hozzászólt a vitához, aki immár sokadszorra tiltakozott az ellen, hogy némely képviselők pártpolitikai indíttatásúnak állítják be az eljárást. Ha korábban nem tettünk semmit, az nem ok arra, hogy most se tegyünk – fogalmazott a holland liberális politikus.
Hasonlóan foglalt állást az európai szocialisták részéről a német Birgit Sippel, aki kijelentette, hogy ez nem baloldali támadás Magyarország ellen. Úgy vélekedett, Magyarországon nem a jogalkotás egyetlen elemével kapcsolatban vetődtek fel kérdések, hanem döntések egész sorozatáról van szó. A német baloldali EP-képviselő szerint valószínűleg hibás döntés lehetett, ha korábbi eseményekkel kapcsolatban az EP nem emelte fel szavát, de ez önmagában nem ok arra, hogy ezt most se tegye meg. Fideszes módosító javaslatok ugyanis például a 2006 őszén Budapesten történteket is beleírnák a Tavares-jelentésbe.
A portugál jelentéstevő zárszavában maga is kettős mércével vádolta meg azokat a képviselőket, akik szerinte arra hivatkoznak, hogy a szubjektív elemeket akarják eltávolítani a jelentéstervezetből, miközben ők maguk is szubjektív elemeket írnának bele. A hetes cikk alkalmazásával kapcsolatban Tavares óvatosan fogalmazott: azt mondta, nem kellene „a hetes cikkhez rohanni”. Világossá tette azt is, hogy a több mint 550 módosító indítvánnyal kapcsolatban igyekszik majd egységes, kompromisszumos megoldásokra törekedni azokban az esetekben, ahol ez lehetséges.
A szakbizottság várhatóan június 19-én szavaz majd a módosító indítványokról, a bizottság által elfogadott jelentéstervezet pedig júliusban kerülhet a strasbourgi plenáris ülés napirendjére, ahol az elfogadás előtt még mindig van lehetőség, hogy az EP-képviselők módosítsanak a szövegen.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az alapjogok magyarországi helyzetéről szóló, a portugál, zöldpárti európai parlamenti (EP) képviselő, Rui Tavares által készített jelentéstervezethez benyújtott több mint 550 módosító indítványról vitázott az EP alapjogokkal, valamint bel- és igazságügyekkel foglalkozó szakbizottsága. A jelentéstevő elmondta, a magyar kormány is megjegyzéseket fűzött a tervezethez, amelyeket figyelembe is vett. Tavares ugyanakkor nem érti, miért akarnak néppárti képviselők olyan bekezdéseket törölni, amelyek minden tagállamra érvényes alapjogi kötelezettségeket tartalmaznak. Mint elmondta, a törlésre irányuló indítványok 5–6 oldalt vennének ki a több mint 30 oldalas dokumentumból.
Frank Engel, a Fideszt is a soraiban tudó Európai Néppárt luxemburgi témafelelőse elmondta, hogy hajlik a megegyezésre a törlésre javasolt passzusokkal kapcsolatban, mert mint fogalmazott: rövid volt az idő a módosító indítványok beadására. „Ahelyett, hogy fenyegetőzünk, javaslatokat kellene tennünk” – hangsúlyozta a luxemburgi politikus, aki szerint lehet ugyan, hogy ez a jelentés Magyarországról szól, de sok olyan dolgot is kifogásol, amelyek más tagállamban is léteznek, és ott ugyanúgy adhatnának okot aggodalomra.
Rui Tavares arra is kitért, hogy a nemrég elfogadott nemzetbiztonsági törvényről is szeretne hivatalos fordítást kapni. Egy helyettes ügyészre hivatkozott, aki szerint aggályos a törvénynek az a pontja, hogy némely közszolgálati tisztviselőket évente kétszer harminc napig meg lehet figyelni, le lehet hallgatni a telefonjukat, és el lehet olvasni az elektronikus levelezésüket. Tavares szerint félő, hogy ezek a rendelkezések sértik a magánszférához való jogot és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét is, de addig nem akar messzemenő következtetést levonni, míg meg nem kapja a jogszabály hivatalos fordítását.
Gál Kinga fideszes EP-képviselő rámutatott, hogy minden olyan passzust törölni szeretnének, amely szubjektív értelmezést tartalmaz, vagy nem a bizottság, hanem a tagállami törvényhozás hatáskörébe tartozik. Azokat a bekezdéseket is törölni szeretnénk, amelyek kapcsán a bizottság úgy tesz, mintha bíróság vagy törvényszék volna – hangsúlyozta a politikus, aki szerint a dokumentum számos ténybeli tévedést, hibát, torzítást tartalmaz. Gál szerint ez egy politikailag motivált jelentéstervezet, amely kettős mércét alkalmaz.
A liberálisok részéről a svéd Cecilia Wikström arról beszélt: szerinte véget kell vetni annak, hogy a tagállamok nem tartják tiszteletben az alapvető jogokat. A liberális politikus szerint Magyarországgal szemben most el kellene indítani az uniós szerződés 7. cikke 1. pontja szerinti vizsgálatot annak érdekében, hogy kiderüljön: fennáll-e a kockázata annak, hogy sérülhetnek az unió alapértékei. „Ha most nem élünk ezzel az eszközzel, akkor mikor?” – tette fel a kérdést a svéd EP-képviselő. A liberálisok részéről Sophia in’t Veld is hozzászólt a vitához, aki immár sokadszorra tiltakozott az ellen, hogy némely képviselők pártpolitikai indíttatásúnak állítják be az eljárást. Ha korábban nem tettünk semmit, az nem ok arra, hogy most se tegyünk – fogalmazott a holland liberális politikus.
Hasonlóan foglalt állást az európai szocialisták részéről a német Birgit Sippel, aki kijelentette, hogy ez nem baloldali támadás Magyarország ellen. Úgy vélekedett, Magyarországon nem a jogalkotás egyetlen elemével kapcsolatban vetődtek fel kérdések, hanem döntések egész sorozatáról van szó. A német baloldali EP-képviselő szerint valószínűleg hibás döntés lehetett, ha korábbi eseményekkel kapcsolatban az EP nem emelte fel szavát, de ez önmagában nem ok arra, hogy ezt most se tegye meg. Fideszes módosító javaslatok ugyanis például a 2006 őszén Budapesten történteket is beleírnák a Tavares-jelentésbe.
A portugál jelentéstevő zárszavában maga is kettős mércével vádolta meg azokat a képviselőket, akik szerinte arra hivatkoznak, hogy a szubjektív elemeket akarják eltávolítani a jelentéstervezetből, miközben ők maguk is szubjektív elemeket írnának bele. A hetes cikk alkalmazásával kapcsolatban Tavares óvatosan fogalmazott: azt mondta, nem kellene „a hetes cikkhez rohanni”. Világossá tette azt is, hogy a több mint 550 módosító indítvánnyal kapcsolatban igyekszik majd egységes, kompromisszumos megoldásokra törekedni azokban az esetekben, ahol ez lehetséges.
A szakbizottság várhatóan június 19-én szavaz majd a módosító indítványokról, a bizottság által elfogadott jelentéstervezet pedig júliusban kerülhet a strasbourgi plenáris ülés napirendjére, ahol az elfogadás előtt még mindig van lehetőség, hogy az EP-képviselők módosítsanak a szövegen.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 10.
Hétszázan ropták a táncot (Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozó)
Szombaton a zord időjárás miatt nem a szokásos helyen, a perkői nyeregben levő kőszínpadon, hanem a kézdiszentléleki Petőfi Sándor Művelődési Házban tartották meg a nyolcadik Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozót, melyen huszonnégy csoport mintegy hétszáz tagja ropta déltől estig a táncot. Első alkalommal vett részt a seregszemlén a budapesti Babszem Táncegyüttes, a kisújszállási Karakas Ifjúsági Néptáncegyüttes és a Garaguly Gyermek Néptánccsoport, a székelykeresztúri Mákvirág Néptánccsoport, a vargyasi Csillagkövetők Néptánccsoport és a sepsiszentgyörgyi Rügyek Néptánccsoport.
A rendezvény nyitóprogramjaként Orbán Ferenc állatokról szóló népi gyermekdalokat tartalmazó, Nagy az Istenke állatkerje című lemezét mutatta be zenésztársak és Benkő Éva közreműködésével. Esik az eső, ázik a Perkő – e szavakkal nyitotta meg Balogh Tibor polgármester a rangos rendezvényt, és elmondta: nagy öröm, hogy a község adhat helyet évente e jeles eseménynek. Köszönetet mondott a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársainak és mindazoknak, akik a szervezésben segítettek. A megnyitó után sorra lépett színpadra a huszonnégy csoport, kalocsai, mezőségi, kalotaszegi, szilágysági, udvarhelyszéki, sóvidéki, széki, felcsíki, moldvai, Küküllő menti, erdővidéki és szatmári táncokkal arattak megérdemelt sikert. A tánccsoportok fellépésével párhuzamosan az Apor István-iskola folyosóján kézműves-tevékenység – babakészítés, nemezelés, bútorfestés és gyöngyfűzés – zajlott. A művelődési ház előcsarnokában népi mesterek és kézművesek állították ki eladásra szánt tárgyaikat. Virág Endre néptáncoktató, a rendezvény főszervezője összefoglalóként elmondta: a fesztivál elsősorban a gyermekeknek és nem a nagyközönségnek szól, és nem az a legfontosabb, hogy az ifjak megtanuljanak profi szinten táncolni, hanem az, hogy bekerüljenek egy jó közösségbe, és továbbvigyék a hagyományt, s ugyanakkor közösségépítő jellege is van.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Szombaton a zord időjárás miatt nem a szokásos helyen, a perkői nyeregben levő kőszínpadon, hanem a kézdiszentléleki Petőfi Sándor Művelődési Házban tartották meg a nyolcadik Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozót, melyen huszonnégy csoport mintegy hétszáz tagja ropta déltől estig a táncot. Első alkalommal vett részt a seregszemlén a budapesti Babszem Táncegyüttes, a kisújszállási Karakas Ifjúsági Néptáncegyüttes és a Garaguly Gyermek Néptánccsoport, a székelykeresztúri Mákvirág Néptánccsoport, a vargyasi Csillagkövetők Néptánccsoport és a sepsiszentgyörgyi Rügyek Néptánccsoport.
A rendezvény nyitóprogramjaként Orbán Ferenc állatokról szóló népi gyermekdalokat tartalmazó, Nagy az Istenke állatkerje című lemezét mutatta be zenésztársak és Benkő Éva közreműködésével. Esik az eső, ázik a Perkő – e szavakkal nyitotta meg Balogh Tibor polgármester a rangos rendezvényt, és elmondta: nagy öröm, hogy a község adhat helyet évente e jeles eseménynek. Köszönetet mondott a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársainak és mindazoknak, akik a szervezésben segítettek. A megnyitó után sorra lépett színpadra a huszonnégy csoport, kalocsai, mezőségi, kalotaszegi, szilágysági, udvarhelyszéki, sóvidéki, széki, felcsíki, moldvai, Küküllő menti, erdővidéki és szatmári táncokkal arattak megérdemelt sikert. A tánccsoportok fellépésével párhuzamosan az Apor István-iskola folyosóján kézműves-tevékenység – babakészítés, nemezelés, bútorfestés és gyöngyfűzés – zajlott. A művelődési ház előcsarnokában népi mesterek és kézművesek állították ki eladásra szánt tárgyaikat. Virág Endre néptáncoktató, a rendezvény főszervezője összefoglalóként elmondta: a fesztivál elsősorban a gyermekeknek és nem a nagyközönségnek szól, és nem az a legfontosabb, hogy az ifjak megtanuljanak profi szinten táncolni, hanem az, hogy bekerüljenek egy jó közösségbe, és továbbvigyék a hagyományt, s ugyanakkor közösségépítő jellege is van.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 10.
MDSZ megyei küldöttgyűlés Aradon
Régi, új elnök: Bognár Levente
Szombaton 10 órától az aradi Kultúrpalota nagytermében szervezték meg az RMDSZ Arad megyei szervezetének a küldöttgyűlését, amelyiket Faragó Péter választmányi elnök köszöntője nyitott meg.
A kvórum ellenőrzését követően szabályosnak találta a fórumot, amelyiknek a levezetését egyhangú szavazással a jómaga, Hadnagy Dénes és Ménesi Melinda összeállítású Állandó Tanács-tagokra bízták.
Elnöki beszámoló
Miután Faragó Péter ismertette a napirend 13 pontját, felkérte Bognár Levente leköszönő elnököt beszámolójának a megtartására. Ebben hallgatóságát végigvezette az elmúlt két év legfontosabb eseményein. A tavaly nyári helyhatósági választások eredményeinek az értékelése során elmondta: az 5 polgármesteri, illetve 4 alpolgármesteri tisztség elnyerésével elégedettek lehetnek, csakhogy nagyon hiányzik az elveszített megyei tanácsosi harmadik hely. Ha az meglenne, a fórumban a mérleg nyelvét képezhetnék, sokkal eredményesebben dolgozhatnának. Még ennél is nagyobb baj, hogy a tavaly téli parlamenti választásokon nem tudták megtartani az Arad megyei RMDSZ-es képviselői mandátumot, amit a szavazatszámlálás kiszámíthatatlansága ezúttal Temes megyének juttatott, noha ott az Arad megyei 8300 szavazattal szemben, alig 6000-et tudtak begyűjteni. A sikertelenségből tanulva, olyan stratégiát kell kidolgozni, hogy még egyszer a szervezet ne jusson a jelenlegihez hasonló helyzetbe, amikor a képviselői mandátummal járó anyagi háttér hiányában, át kellett alakítani az ügyvezetést, ráadásul a székház fenntartását is csak a megyei RMDSZ-es tisztségviselők, illetve gazdálkodók támogatásával sikerül biztosítani, amiért ezúton is köszönetet mondott. Év eleje óta a megyei tagszervezetekben megtartották a tisztújításokat, de 8 területi szervezet folyamatos odafigyelést igényel. A csíkszeredai kongresszuson a megyét 18 tagú küldöttség képviselte. Az országos fórum munkáját dióhéjban összegezve, a szórványvédelmet, a gazdaságélénkítő intézkedéseket, illetve annak az egymillió aláírásnak a begyűjtését említette, amivel az Európai Parlamentben kezdeményezni lehet az őshonos nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénynek a kidolgozását. A romániai magyarság előtt álló legfontosabb feladatoknak az év végén esedékes fejlesztési régióknak a számunkra kedvező változatban történő kivitelezését, illetve a jövőre esedékes EP-választásokon való sikeres szereplést nevezte meg. Noha az RMDSZ-nek a régiók átszervezésére vonatkozó javaslatait a kormány eddig elutasította, szerencse, hogy két magyar államtitkár, köztük egyik éppen az aradi Király András a tisztségét megőrizhette. Helyi szinten fontosnak tartja a Megbékélési Park különleges státusának az elnyerését, ami megakadályozhatja a március 15-eihez hasonló, ellenséges megnyilvánulásokat. Az anyanyelvű oktatás terén továbbra is kiemelt támogatás illeti meg a Csiky Gergely Főgimnáziumot, noha az oly régóta várt megyei oktatási stratégia még mindig nem készült el.
Régiós elképzelések
A napirend következő pontjaként megjelölt, a választmányi elnök beszámolójában, Faragó Péter ismertette a megyei választmány hatáskörét, a programjában megjelölt prioritásokat, mint az anyanyelvű oktatás jelenlegi intézményeinek a megtartását, a bővítését szolgáló elképzeléseket, a szakbizottságokban zajló munkát. A megyei önkormányzati konferencia elnöke, Almási Vince a beszámolójában ismertette a minden megyei választott tisztségviselőt magában foglaló fórum, illetve a polgármestereket, az alpolgármestereket, valamint az aradi, illetve a megyei tanácsosokat tömörítő önkormányzati tanács hatáskörét, munkáját. A továbbiakban a fejlesztési régiók ügyében Temesváron, Liviu Dragnea miniszter által összehívott találkozó tapasztalatait ismertette, amelyekből világosan kitűnik a kormány szándéka, hogy Arad megyét a Temesvár központú, Temes, Hunyad és Krassó-Szörény megyékkel együtt alkotott régióhoz kívánja csatolni. Jó hírnek számít, hogy a községeket nem kívánják felszámolni.
Oktatási stratégia szükséges
A továbbiakban Király András oktatási államtitkár beszélt a munkájáról, miszerint az országban élő 18 nemzeti kisebbség oktatásáért felel, ami nagyjából 230 ezer diákot feltételez az óvodától az egyetemig. 16 nemzetiség nyelvén folyik valamilyen szintű oktatás, de a mienkhez fogható, teljes szintű oktatást csak a németek, a szlovákok, valamint az ukránok szerveznek. Magyarul hozzávetőleg 166 ezer fiatal tanul, közülük 4000 nem magyar iskolába jár, de tanulja a magyar nyelvet. Az oktatási forma biztonságának a szemszögéből leépülő, veszélyeztetett, illetve gond nélküli kategóriákba sorolhatók az oktatási intézmények. Példának okáért, Krassó-Szörény, Szeben és Temes megyékben leépülő, míg Arad megyében veszélyeztetett helyzetben van az anyanyelvű oktatás. Az államtitkár szerint, a magyar szavazótábor is az oktatási intézmények köré csoportosul, hiszen ha példának okáért, Arad megyében beszorozzuk a 2100-2200 magyarul tanuló diák számát 2-3 hozzátartozóval, nagyjából kijön a parlamenti választásokon begyűlt szavazatoknak a száma. Arad megyében az anyanyelvű oktatás tekintetében fehér foltoknak számít a Maros-völgye, illetve a keleti kisvárosok. Nagy szükség van az egész Erdélyt átfogó, megyénként részletesen kidolgozott oktatási stratégiára, mert a tanügyi törvény parókiákon vagy vasárnapi iskola formájában zajló anyanyelvű oktatásra is lehetőséget nyújt. A Csiky Gergely Főgimnázium hosszú távú működése csak az egész megyében megszervezett utánpótlás-neveléssel biztosítható. Hogy kinek kellene elkészítenie a több mint két évtizede várt oktatási stratégiát, az államtitkár nem nevezte meg.
Beszámolók vitája
Folytatásként az Etikai és Fegyelmi Bizottság rövid beszámolóját Bátkai Sándor, míg a Szabályzat felügyelő, valamint a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság ugyancsak nyúlfarknyi beszámolóit Faragó Péter ismertette.
A beszámolók vitája során Sipos György megyei tanácsos elgondolkodtatónak ítélte, amiért a 234 küldött közül csak 175 volt jelen. Hozzászólása végén megköszönte az RMDSZ polgármestereinek, a zimándújfalui alpolgármesternek, valamint a majláthfalvi gazdáknak, amiért támogatásukkal biztosítják a központi székház működését. Király András államtitkár hozzászólásában irányadónak nevezete az RMDSZ XI. kongresszusát, amelyik az építkezést az önkormányzatokra vagy a szervezetekre alapozná. Maga úgy érzi, ez csakis a szervezetekre történő építkezéssel lehet hatékony. Papp Attila nagyiratosi polgármester köszönetet mondott az RMDSZ-nek, illetve megyei tanácsosainak, amiért hosszú kihagyás után községe is hathatós támogatást kapott infrastruktúra fejlesztésére. Javasolta, hogy az RMDSZ támogassa, amennyivel tudja az olyan települések magyar rendezvényeit is, ahol nincs megfelelő képviselet. Erdélyi István hozzászólásában ravasznak nevezte az 1923-ban elfogadott alkotmányt, amiből kihagyták az 1918. december 1-jén megfogalmazott, az autonómiára vonatkozó tételeket. Most az erdélyi magyarság két tűz közé szorult, ezért soha nem volt akkora szükség az összefogásra, mint jelenleg. Kocsik József AMMGE-elnök kifejtette: Cziszter Kálmán, Király András és Horváth Levente, illetve az RMDSZ Arad megyei szervezete sokat segített a gazdatömörülésnek. Az országos szervezet is mindent megígért, a támogatás viszont még várat magára. Bölöni György megyei tanácsos elmondta: többen hangoztatták, hogy a két választás után két nyugodt év lesz az építkezésre. Ha viszont a helyhatósági választáson elért döntetlent, továbbá a parlamenti megmérettetésen elszenvedett vereséget, az EP választások, illetve az elnökválasztás vereségei is követik, kevés esély marad a valós építkezésre, ezért az összes tartalékot mozgósítani kell. Horváth Levente kormányzati tisztségviselő hozzászólásában hiányolta a kihelyezett intézmények magyar vezetőit. Véleménye szerint, a szervezet három pillérre építkezve dolgozhat a leghatékonyabban: működőképes gazdasági és mezőgazdasági stratégia; a vállalkozók bevonása, illetve hatékonyabb ifjúsági stratégia támogatásával. Mindehhez a központi székházat magyar házként kell működtetni, ahova minden magyar hazamehessen. Zámbori Magdolna az erdélyi, benne az Arad megyei magyarság sorsdöntő gondjainak a megoldásában a társadalom legkisebb sejtjére, a családra történő építkezést javasolta. A hozzászólások végén Király András az érintettség okán, Bognár Levente elnöki minőségben válaszolt az elhangzottakra.
Választások
A további napirendi pontok, az RMDSZ Arad megyei szervezete elnökének, illetve a Megyei Választmány olyan tagjainak a megválasztása, akik nem alanyi jogon jutnak a fórumba Faragó Péter ismertetője szerint, a választás a május 16-án megtartott Állandó Tanácson készült jegyzőkönyv alapján történik. Eszerint három ívet osztottak ki a résztvevőknek: az elsőn a megyei elnöki tisztségért induló Bognár Leventére vagy ellene, másodikon az elhangzott jelölések közül 10 aradi, míg a harmadikon ugyancsak 10 vidéki jelöltet lehetett a szavazatok alapján megválasztani. A 3 urnában egybegyűlt voksok megszámlálása alatt megtartották Faragó Péter közreműködésével az alapszabályzat-módosítási javaslatok, míg Hadnagy Dénes közreműködésével a programmódosító javaslatok vitáját. Ugyancsak javaslatok alapján, betöltötték a felügyeleti szervekben megüresedett helyeket. Az eredményhirdetéskor megtudhattuk, hogy az elnökválasztás során Bognár Levente egyedüli indulókánt 150 igen, 25 nem, illetve 2 tartózkodás mellett újabb két évre nyert megyei elnöki mandátumot. A 10 aradi választmányi tag Hadnagy Dénes, Szabó Mihály, Tóth Csaba, Albert László, Kocsik József, Erdélyi István, Pintér Mária, Tóth Piroska, Derzsi Csaba és Fekete Károly. A vidékiek közül Almási Gábor, Bányai Mónika, Andó László, Péter Dalma, Kocsik Imre, Ménesi Melinda, Kádár Vilmos, Rédi Csaba, Tóth Mihály és Salamon Ferenc nyert választmányi tagságot. A megyei választmány 62 tagú névsora a június 27-én sorra kerülő alakuló ülésig áll össze az alanyi jogon, tisztségüknél fogva tagságot nyert személyekkel.
Elnöki nyilatkozat
Amint a tisztségében megerősített megyei elnök, Bognár Levente rövid nyilatkozatában a Nyugati Jelennek elmondta, felelősen folytatni kívánja azt a munkát, amit az Arad megyei magyar közösség érdekében két évvel ezelőtt elvállalt. Ugyanakkor meg kell találni mindazokat az eszközöket is, amelyek a közösség boldogulását, megmaradását szolgálják. Mivel e munkát csak együtt lehet felvállalni, számít mindazoknak a támogatására, akik a küldöttgyűlésen részt vettek, de azoknak a támogatására is, akik nem jöttek el, de eddig is a szövetségért dolgoztak. Maga jól tudja: nem leányálom a feladat, magasak az elvárások. Éppen ezért, szeretne mindenkit bevonni, akik a közösségért tenni akarnak. Azt szeretné, ha mindeni a magáénak érezné a szervezetet. Legfontosabb cél, folytatni a szervezetépítést, megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel érvényesíthetik a magyarságot szolgáló érdekeket országos, megyei, valamint helyi önkormányzati szinten.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)
Régi, új elnök: Bognár Levente
Szombaton 10 órától az aradi Kultúrpalota nagytermében szervezték meg az RMDSZ Arad megyei szervezetének a küldöttgyűlését, amelyiket Faragó Péter választmányi elnök köszöntője nyitott meg.
A kvórum ellenőrzését követően szabályosnak találta a fórumot, amelyiknek a levezetését egyhangú szavazással a jómaga, Hadnagy Dénes és Ménesi Melinda összeállítású Állandó Tanács-tagokra bízták.
Elnöki beszámoló
Miután Faragó Péter ismertette a napirend 13 pontját, felkérte Bognár Levente leköszönő elnököt beszámolójának a megtartására. Ebben hallgatóságát végigvezette az elmúlt két év legfontosabb eseményein. A tavaly nyári helyhatósági választások eredményeinek az értékelése során elmondta: az 5 polgármesteri, illetve 4 alpolgármesteri tisztség elnyerésével elégedettek lehetnek, csakhogy nagyon hiányzik az elveszített megyei tanácsosi harmadik hely. Ha az meglenne, a fórumban a mérleg nyelvét képezhetnék, sokkal eredményesebben dolgozhatnának. Még ennél is nagyobb baj, hogy a tavaly téli parlamenti választásokon nem tudták megtartani az Arad megyei RMDSZ-es képviselői mandátumot, amit a szavazatszámlálás kiszámíthatatlansága ezúttal Temes megyének juttatott, noha ott az Arad megyei 8300 szavazattal szemben, alig 6000-et tudtak begyűjteni. A sikertelenségből tanulva, olyan stratégiát kell kidolgozni, hogy még egyszer a szervezet ne jusson a jelenlegihez hasonló helyzetbe, amikor a képviselői mandátummal járó anyagi háttér hiányában, át kellett alakítani az ügyvezetést, ráadásul a székház fenntartását is csak a megyei RMDSZ-es tisztségviselők, illetve gazdálkodók támogatásával sikerül biztosítani, amiért ezúton is köszönetet mondott. Év eleje óta a megyei tagszervezetekben megtartották a tisztújításokat, de 8 területi szervezet folyamatos odafigyelést igényel. A csíkszeredai kongresszuson a megyét 18 tagú küldöttség képviselte. Az országos fórum munkáját dióhéjban összegezve, a szórványvédelmet, a gazdaságélénkítő intézkedéseket, illetve annak az egymillió aláírásnak a begyűjtését említette, amivel az Európai Parlamentben kezdeményezni lehet az őshonos nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénynek a kidolgozását. A romániai magyarság előtt álló legfontosabb feladatoknak az év végén esedékes fejlesztési régióknak a számunkra kedvező változatban történő kivitelezését, illetve a jövőre esedékes EP-választásokon való sikeres szereplést nevezte meg. Noha az RMDSZ-nek a régiók átszervezésére vonatkozó javaslatait a kormány eddig elutasította, szerencse, hogy két magyar államtitkár, köztük egyik éppen az aradi Király András a tisztségét megőrizhette. Helyi szinten fontosnak tartja a Megbékélési Park különleges státusának az elnyerését, ami megakadályozhatja a március 15-eihez hasonló, ellenséges megnyilvánulásokat. Az anyanyelvű oktatás terén továbbra is kiemelt támogatás illeti meg a Csiky Gergely Főgimnáziumot, noha az oly régóta várt megyei oktatási stratégia még mindig nem készült el.
Régiós elképzelések
A napirend következő pontjaként megjelölt, a választmányi elnök beszámolójában, Faragó Péter ismertette a megyei választmány hatáskörét, a programjában megjelölt prioritásokat, mint az anyanyelvű oktatás jelenlegi intézményeinek a megtartását, a bővítését szolgáló elképzeléseket, a szakbizottságokban zajló munkát. A megyei önkormányzati konferencia elnöke, Almási Vince a beszámolójában ismertette a minden megyei választott tisztségviselőt magában foglaló fórum, illetve a polgármestereket, az alpolgármestereket, valamint az aradi, illetve a megyei tanácsosokat tömörítő önkormányzati tanács hatáskörét, munkáját. A továbbiakban a fejlesztési régiók ügyében Temesváron, Liviu Dragnea miniszter által összehívott találkozó tapasztalatait ismertette, amelyekből világosan kitűnik a kormány szándéka, hogy Arad megyét a Temesvár központú, Temes, Hunyad és Krassó-Szörény megyékkel együtt alkotott régióhoz kívánja csatolni. Jó hírnek számít, hogy a községeket nem kívánják felszámolni.
Oktatási stratégia szükséges
A továbbiakban Király András oktatási államtitkár beszélt a munkájáról, miszerint az országban élő 18 nemzeti kisebbség oktatásáért felel, ami nagyjából 230 ezer diákot feltételez az óvodától az egyetemig. 16 nemzetiség nyelvén folyik valamilyen szintű oktatás, de a mienkhez fogható, teljes szintű oktatást csak a németek, a szlovákok, valamint az ukránok szerveznek. Magyarul hozzávetőleg 166 ezer fiatal tanul, közülük 4000 nem magyar iskolába jár, de tanulja a magyar nyelvet. Az oktatási forma biztonságának a szemszögéből leépülő, veszélyeztetett, illetve gond nélküli kategóriákba sorolhatók az oktatási intézmények. Példának okáért, Krassó-Szörény, Szeben és Temes megyékben leépülő, míg Arad megyében veszélyeztetett helyzetben van az anyanyelvű oktatás. Az államtitkár szerint, a magyar szavazótábor is az oktatási intézmények köré csoportosul, hiszen ha példának okáért, Arad megyében beszorozzuk a 2100-2200 magyarul tanuló diák számát 2-3 hozzátartozóval, nagyjából kijön a parlamenti választásokon begyűlt szavazatoknak a száma. Arad megyében az anyanyelvű oktatás tekintetében fehér foltoknak számít a Maros-völgye, illetve a keleti kisvárosok. Nagy szükség van az egész Erdélyt átfogó, megyénként részletesen kidolgozott oktatási stratégiára, mert a tanügyi törvény parókiákon vagy vasárnapi iskola formájában zajló anyanyelvű oktatásra is lehetőséget nyújt. A Csiky Gergely Főgimnázium hosszú távú működése csak az egész megyében megszervezett utánpótlás-neveléssel biztosítható. Hogy kinek kellene elkészítenie a több mint két évtizede várt oktatási stratégiát, az államtitkár nem nevezte meg.
Beszámolók vitája
Folytatásként az Etikai és Fegyelmi Bizottság rövid beszámolóját Bátkai Sándor, míg a Szabályzat felügyelő, valamint a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság ugyancsak nyúlfarknyi beszámolóit Faragó Péter ismertette.
A beszámolók vitája során Sipos György megyei tanácsos elgondolkodtatónak ítélte, amiért a 234 küldött közül csak 175 volt jelen. Hozzászólása végén megköszönte az RMDSZ polgármestereinek, a zimándújfalui alpolgármesternek, valamint a majláthfalvi gazdáknak, amiért támogatásukkal biztosítják a központi székház működését. Király András államtitkár hozzászólásában irányadónak nevezete az RMDSZ XI. kongresszusát, amelyik az építkezést az önkormányzatokra vagy a szervezetekre alapozná. Maga úgy érzi, ez csakis a szervezetekre történő építkezéssel lehet hatékony. Papp Attila nagyiratosi polgármester köszönetet mondott az RMDSZ-nek, illetve megyei tanácsosainak, amiért hosszú kihagyás után községe is hathatós támogatást kapott infrastruktúra fejlesztésére. Javasolta, hogy az RMDSZ támogassa, amennyivel tudja az olyan települések magyar rendezvényeit is, ahol nincs megfelelő képviselet. Erdélyi István hozzászólásában ravasznak nevezte az 1923-ban elfogadott alkotmányt, amiből kihagyták az 1918. december 1-jén megfogalmazott, az autonómiára vonatkozó tételeket. Most az erdélyi magyarság két tűz közé szorult, ezért soha nem volt akkora szükség az összefogásra, mint jelenleg. Kocsik József AMMGE-elnök kifejtette: Cziszter Kálmán, Király András és Horváth Levente, illetve az RMDSZ Arad megyei szervezete sokat segített a gazdatömörülésnek. Az országos szervezet is mindent megígért, a támogatás viszont még várat magára. Bölöni György megyei tanácsos elmondta: többen hangoztatták, hogy a két választás után két nyugodt év lesz az építkezésre. Ha viszont a helyhatósági választáson elért döntetlent, továbbá a parlamenti megmérettetésen elszenvedett vereséget, az EP választások, illetve az elnökválasztás vereségei is követik, kevés esély marad a valós építkezésre, ezért az összes tartalékot mozgósítani kell. Horváth Levente kormányzati tisztségviselő hozzászólásában hiányolta a kihelyezett intézmények magyar vezetőit. Véleménye szerint, a szervezet három pillérre építkezve dolgozhat a leghatékonyabban: működőképes gazdasági és mezőgazdasági stratégia; a vállalkozók bevonása, illetve hatékonyabb ifjúsági stratégia támogatásával. Mindehhez a központi székházat magyar házként kell működtetni, ahova minden magyar hazamehessen. Zámbori Magdolna az erdélyi, benne az Arad megyei magyarság sorsdöntő gondjainak a megoldásában a társadalom legkisebb sejtjére, a családra történő építkezést javasolta. A hozzászólások végén Király András az érintettség okán, Bognár Levente elnöki minőségben válaszolt az elhangzottakra.
Választások
A további napirendi pontok, az RMDSZ Arad megyei szervezete elnökének, illetve a Megyei Választmány olyan tagjainak a megválasztása, akik nem alanyi jogon jutnak a fórumba Faragó Péter ismertetője szerint, a választás a május 16-án megtartott Állandó Tanácson készült jegyzőkönyv alapján történik. Eszerint három ívet osztottak ki a résztvevőknek: az elsőn a megyei elnöki tisztségért induló Bognár Leventére vagy ellene, másodikon az elhangzott jelölések közül 10 aradi, míg a harmadikon ugyancsak 10 vidéki jelöltet lehetett a szavazatok alapján megválasztani. A 3 urnában egybegyűlt voksok megszámlálása alatt megtartották Faragó Péter közreműködésével az alapszabályzat-módosítási javaslatok, míg Hadnagy Dénes közreműködésével a programmódosító javaslatok vitáját. Ugyancsak javaslatok alapján, betöltötték a felügyeleti szervekben megüresedett helyeket. Az eredményhirdetéskor megtudhattuk, hogy az elnökválasztás során Bognár Levente egyedüli indulókánt 150 igen, 25 nem, illetve 2 tartózkodás mellett újabb két évre nyert megyei elnöki mandátumot. A 10 aradi választmányi tag Hadnagy Dénes, Szabó Mihály, Tóth Csaba, Albert László, Kocsik József, Erdélyi István, Pintér Mária, Tóth Piroska, Derzsi Csaba és Fekete Károly. A vidékiek közül Almási Gábor, Bányai Mónika, Andó László, Péter Dalma, Kocsik Imre, Ménesi Melinda, Kádár Vilmos, Rédi Csaba, Tóth Mihály és Salamon Ferenc nyert választmányi tagságot. A megyei választmány 62 tagú névsora a június 27-én sorra kerülő alakuló ülésig áll össze az alanyi jogon, tisztségüknél fogva tagságot nyert személyekkel.
Elnöki nyilatkozat
Amint a tisztségében megerősített megyei elnök, Bognár Levente rövid nyilatkozatában a Nyugati Jelennek elmondta, felelősen folytatni kívánja azt a munkát, amit az Arad megyei magyar közösség érdekében két évvel ezelőtt elvállalt. Ugyanakkor meg kell találni mindazokat az eszközöket is, amelyek a közösség boldogulását, megmaradását szolgálják. Mivel e munkát csak együtt lehet felvállalni, számít mindazoknak a támogatására, akik a küldöttgyűlésen részt vettek, de azoknak a támogatására is, akik nem jöttek el, de eddig is a szövetségért dolgoztak. Maga jól tudja: nem leányálom a feladat, magasak az elvárások. Éppen ezért, szeretne mindenkit bevonni, akik a közösségért tenni akarnak. Azt szeretné, ha mindeni a magáénak érezné a szervezetet. Legfontosabb cél, folytatni a szervezetépítést, megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel érvényesíthetik a magyarságot szolgáló érdekeket országos, megyei, valamint helyi önkormányzati szinten.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)
2013. június 10.
Magyar alkotókat tüntettek ki a romániai operagálán
A Kolozsvári Magyar Opera Béres László rendezte musicaljét, a Valahol Európábant, a Temesvári Nemzeti Operaház Korcsmáros György rendezte Hegedűs a háztetőn-előadását és Székely László díszlettervezőt is díjazták a romániai operaházak első alkalommal megszervezett díjkiosztó gáláján.
Az eseménynek a hét végén Jászvásár (Iasi) adott otthont, ahol a helyi színházban mintegy 700 résztvevő jelenlétében adták át az elismeréseket. A többszörös díjazottak között szerepelt Andrei Serban, aki a legjobb rendezőnek járó díjat kapta meg a Jászvásári Nemzeti Operaházban színpadra állított, A gáláns Indiák és a Trójai nők című előadásokért. A gáláns Indiák című Jean-Philippe Rameau-opera alapján készült produkció elnyerte a legjobb előadásnak járó elismerést is. A gálán több magyar alkotót és produkciót is kitüntettek. A legjobb gyermekelőadásnak járó díjat a Kolozsvári Magyar Opera Valahol Európában című musicalje kapta, amelyet Béres László rendezett.
A musical kategóriában a zsűri a Hegedűs a háztetőn című előadást ítélte a legjobbnak, amelyet a Temesvári Nemzeti Operaház mutatott be Korcsmáros György rendezésében.
A legjobb díszletért járó díjat a zsűri Székely László Kossuth-díjas díszlettervezőnek ítélte a Jászvásári Nemzeti Operaházban bemutatott Aida című előadásért, amelyet Kürthy András rendezett.
A legjobb előadás díjára jelölt produkciók között volt még Szomor György Báthory Erzsébet című musical-operája, amelyet Bagó Bertalan állított színpadra a Kolozsvári Magyar Operában. A romániai művekből készült előadások versenyében díjazásra javasolták Demény Attila kamaraoperájából készült Az utolsó meggymag című előadást is, amelyet szintén a kolozsvári opera mutatott be Bogdán Zsolt rendezésében.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)
A Kolozsvári Magyar Opera Béres László rendezte musicaljét, a Valahol Európábant, a Temesvári Nemzeti Operaház Korcsmáros György rendezte Hegedűs a háztetőn-előadását és Székely László díszlettervezőt is díjazták a romániai operaházak első alkalommal megszervezett díjkiosztó gáláján.
Az eseménynek a hét végén Jászvásár (Iasi) adott otthont, ahol a helyi színházban mintegy 700 résztvevő jelenlétében adták át az elismeréseket. A többszörös díjazottak között szerepelt Andrei Serban, aki a legjobb rendezőnek járó díjat kapta meg a Jászvásári Nemzeti Operaházban színpadra állított, A gáláns Indiák és a Trójai nők című előadásokért. A gáláns Indiák című Jean-Philippe Rameau-opera alapján készült produkció elnyerte a legjobb előadásnak járó elismerést is. A gálán több magyar alkotót és produkciót is kitüntettek. A legjobb gyermekelőadásnak járó díjat a Kolozsvári Magyar Opera Valahol Európában című musicalje kapta, amelyet Béres László rendezett.
A musical kategóriában a zsűri a Hegedűs a háztetőn című előadást ítélte a legjobbnak, amelyet a Temesvári Nemzeti Operaház mutatott be Korcsmáros György rendezésében.
A legjobb díszletért járó díjat a zsűri Székely László Kossuth-díjas díszlettervezőnek ítélte a Jászvásári Nemzeti Operaházban bemutatott Aida című előadásért, amelyet Kürthy András rendezett.
A legjobb előadás díjára jelölt produkciók között volt még Szomor György Báthory Erzsébet című musical-operája, amelyet Bagó Bertalan állított színpadra a Kolozsvári Magyar Operában. A romániai művekből készült előadások versenyében díjazásra javasolták Demény Attila kamaraoperájából készült Az utolsó meggymag című előadást is, amelyet szintén a kolozsvári opera mutatott be Bogdán Zsolt rendezésében.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)
2013. június 10.
Szembesülnünk kell múltunk nehéz pillanataival
Kettős könyvbemutatónak adott otthont péntek délután a nagyváradi Góbé Csárda. Gábor Ferenc köröstárkányi író (a Reggeli Újság állandó, megbecsült szerzője) magánkiadásában megjelent két kötetét – Egy falu, melynek nem látni mását. Köröstárkány monográfiája és Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja – dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár ismertette.
Az eseményre a Fekete-Körös völgyi településről a szerző barátai, rokonai is eljöttek. Mint elhangzott, utóbbiak anyagi hozzájárulása révén sikerült kiadni e két, tanulságul szolgáló, a ma és a jövő emberének szóló kötetet. Bevezetőként Lajter Márkó középiskolás diák (a család rokona) József Attila Nem, nem, soha! című versét szavalt el, majd házigazdaként a csárda tulajdonosa, Pápay Zoltán köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve, mennyire megmozgatja az olvasó szívét e két, lebilincselő stílusban íródott, hiánypótló és hiteles könyv. „Minden könyv megjelenése örömmel tölt el bennünket. Ma már ritka a magánkiadásban megjelent kötet” – fogalmazott Fleisz János, majd mélyrehatóan elemezte az írásokat, amelyek szerinte túlmutatnak a történelmi tudományon, és mint az első könyv címe is utal rá, általános monográfiát tarthatunk a kezünkben. Maga a szerző is vallja, hogy írása inkább szubjektív, saját szemszögből látott, részben általa megélt történések, részben idősebb emberektől hallott és lejegyzett helyszíni korrajz.
Az első könyvből megismerheti az olvasó Köröstárkány gazdaságát, geopolitikai helyzetét, kultúráját, de képet kap az 1919. április 19–21. közötti vérengzésről is, amikor a viszonylag kis faluban 91 embert mészároltak le a románok gyerekektől öregekig. Fleisz János példaként hozta fel, hogy a második világháborúban ehhez képest fele ennyi, pontosan 54 áldozata volt Köröstárkánynak. Arra is kitért, hogy mindehhez a román történetírás másképpen viszonyul. „Ha megpróbáljuk elfeledtetni mindezt, a múltunk lesz szegényebb” – figyelmeztetett a történész, rámutatva, hogy a könyv szembesít minket múltunk nehéz pillanataival. Az Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja című kötet a szerző nagyapjának történelmi visszaemlékezése révén a személyes múltat tükrözi, felelevenítve a letűnt korszakokat. Fleisz János hangsúlyozta, hogy még sok hasonló írásra lenne szükség, hogy hiteles képet kapjunk múltunkról, és kötelességünknek tartja e forrásokat, ismereteket feltárni, közkinccsé tenni, hogy azok ne vesszenek el, „ne maradjanak a padláson.”
A szerző megköszönte a támogatást, a kötetek kiadására való ösztönzést, hiszen állítása szerint már tizenöt éve, a köröstárkányi emlékmű készítésekor megszületett e két könyv alapja, az áldozatok hozzátartozóinak emlékeiből összeállított írásait pedig 2006-ban a Reggeli Újság folytatásokban le is közölte. Az irodalmi találkozó a szerző dedikálásával zárult. A könyvek a nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesboltban, egyenként 25 lejért megvásárolhatók.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Kettős könyvbemutatónak adott otthont péntek délután a nagyváradi Góbé Csárda. Gábor Ferenc köröstárkányi író (a Reggeli Újság állandó, megbecsült szerzője) magánkiadásában megjelent két kötetét – Egy falu, melynek nem látni mását. Köröstárkány monográfiája és Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja – dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár ismertette.
Az eseményre a Fekete-Körös völgyi településről a szerző barátai, rokonai is eljöttek. Mint elhangzott, utóbbiak anyagi hozzájárulása révén sikerült kiadni e két, tanulságul szolgáló, a ma és a jövő emberének szóló kötetet. Bevezetőként Lajter Márkó középiskolás diák (a család rokona) József Attila Nem, nem, soha! című versét szavalt el, majd házigazdaként a csárda tulajdonosa, Pápay Zoltán köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve, mennyire megmozgatja az olvasó szívét e két, lebilincselő stílusban íródott, hiánypótló és hiteles könyv. „Minden könyv megjelenése örömmel tölt el bennünket. Ma már ritka a magánkiadásban megjelent kötet” – fogalmazott Fleisz János, majd mélyrehatóan elemezte az írásokat, amelyek szerinte túlmutatnak a történelmi tudományon, és mint az első könyv címe is utal rá, általános monográfiát tarthatunk a kezünkben. Maga a szerző is vallja, hogy írása inkább szubjektív, saját szemszögből látott, részben általa megélt történések, részben idősebb emberektől hallott és lejegyzett helyszíni korrajz.
Az első könyvből megismerheti az olvasó Köröstárkány gazdaságát, geopolitikai helyzetét, kultúráját, de képet kap az 1919. április 19–21. közötti vérengzésről is, amikor a viszonylag kis faluban 91 embert mészároltak le a románok gyerekektől öregekig. Fleisz János példaként hozta fel, hogy a második világháborúban ehhez képest fele ennyi, pontosan 54 áldozata volt Köröstárkánynak. Arra is kitért, hogy mindehhez a román történetírás másképpen viszonyul. „Ha megpróbáljuk elfeledtetni mindezt, a múltunk lesz szegényebb” – figyelmeztetett a történész, rámutatva, hogy a könyv szembesít minket múltunk nehéz pillanataival. Az Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja című kötet a szerző nagyapjának történelmi visszaemlékezése révén a személyes múltat tükrözi, felelevenítve a letűnt korszakokat. Fleisz János hangsúlyozta, hogy még sok hasonló írásra lenne szükség, hogy hiteles képet kapjunk múltunkról, és kötelességünknek tartja e forrásokat, ismereteket feltárni, közkinccsé tenni, hogy azok ne vesszenek el, „ne maradjanak a padláson.”
A szerző megköszönte a támogatást, a kötetek kiadására való ösztönzést, hiszen állítása szerint már tizenöt éve, a köröstárkányi emlékmű készítésekor megszületett e két könyv alapja, az áldozatok hozzátartozóinak emlékeiből összeállított írásait pedig 2006-ban a Reggeli Újság folytatásokban le is közölte. Az irodalmi találkozó a szerző dedikálásával zárult. A könyvek a nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesboltban, egyenként 25 lejért megvásárolhatók.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2013. június 10.
Közösségi élmény könyvek között, a bajba jutottakra is gondolva
Véget ért a harmadik Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
A java részt esős, borongós napok után tegnap délután már vidám napsütés fogadta a Mátyás király szülőháza előtti térre érkezőket, ahol szerda óta kiadók és kereskedők kínálták portékáikat, a 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében. A közösségi versmondásra összegyűlt több száz résztvevő egy szívvel-lélekkel, mondta egyebek mellett, a Haragosi és A tündér című Weöres Sándor-verseket, ugyanakkor segítőkészségéről is tanúságot tett; az is, aki egy vagy két lejt dobott be a téren elhelyezett adománygyűjtő dobozba, és az is, aki lelkesen licitált a Hangzó csoda logójával és a jelenlévő Sebő Együttes tagjainak aláírásával ellátott esernyőkre. Hiszen tudtuk: a szervezők nemes célra fordítják a bevételt, a magyarországi árvízkárosultakat támogatják. Így kapcsolódott össze a közösségi élmény és a másik emberen való segítés szándéka a vasárnap zárult Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, amelynek gazdag kínálatából ki-ki kedvére válogathatott az elmúlt napokban.
Szabadság (Kolozsvár)
Véget ért a harmadik Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
A java részt esős, borongós napok után tegnap délután már vidám napsütés fogadta a Mátyás király szülőháza előtti térre érkezőket, ahol szerda óta kiadók és kereskedők kínálták portékáikat, a 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében. A közösségi versmondásra összegyűlt több száz résztvevő egy szívvel-lélekkel, mondta egyebek mellett, a Haragosi és A tündér című Weöres Sándor-verseket, ugyanakkor segítőkészségéről is tanúságot tett; az is, aki egy vagy két lejt dobott be a téren elhelyezett adománygyűjtő dobozba, és az is, aki lelkesen licitált a Hangzó csoda logójával és a jelenlévő Sebő Együttes tagjainak aláírásával ellátott esernyőkre. Hiszen tudtuk: a szervezők nemes célra fordítják a bevételt, a magyarországi árvízkárosultakat támogatják. Így kapcsolódott össze a közösségi élmény és a másik emberen való segítés szándéka a vasárnap zárult Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, amelynek gazdag kínálatából ki-ki kedvére válogathatott az elmúlt napokban.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. június 10.
Újdonságok a Kriterion Kiadónál
A 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében a Kriterion Könyvkiadó szombat délután a Kolozsvár Társaság székhelyén mutatta be gyér számú érdeklődő előtt két újdonságát: Donáth László A pap tehene című, valamint Ambrus Lajos Ősz és hatalom című könyvét.
H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója ismertette Donáth László /1883-1967/ református pap életét és munkásságát. – Áprilisban múlt 130 éve, hogy megszületett. Kötetei 1928-tól kezdődően láttak napvilágot. Életében öt könyvet adott ki, és ez az első, amely halála után jelenik meg. Falusi történetek, soknak lelkész a főhőse, drámai és humoros elbeszélések kaptak helyet benne – magyarázta az igazgató. H. Szabó kitért arra is, hogy amikor válogatták a kötetbe kerülő írásokat, előkerültek azok a levelek is, amelyeket Donáth László Szentimrei Jenő íróval, költővel (H. Szabó Gyula anyai nagyapjával) folytatott az 1950-es években, egy Donáth-színmű kiadása kapcsán, ami aztán nem valósult meg.
– Azért adtuk ki ezt a könyvet most, mert a falusi közösség leírása, a novellák cselekményszövése, a falusi élet közelsége miatt figyelemre tarthat igényt. Vissza szeretnénk adni Erdélynek Donáth Lászlót – összegzett H. Szabó Gyula.
Molnos Lajos kolozsvári költő, publicista először a 111 vers a Sóvidékről című versantológiáról beszélt, amelyet ugyan 2010-ben adtak ki, de ebben megtalálható Ambrus Lajos verse is. – Milyen csodálatos föld lehet az, amelyhez ennyien kötődnek? A válogatás bebizonyította, hogy a Sóvidék költői ihletforrás is lehet – mondta Molnos, majd a Hazanéző című folyóiratról beszélt, amelyet huszonhárom éve Ambrus Lajos szerkeszt.
– Ritkaság, hogy egy folyóirat huszonhárom éven át fennmaradjon egy faluban, és ilyen színvonalas reprezentatív szerzőgárdát vonultasson fel. Egy ilyen lapot összehozni nagy szellemi munkát jelent. Ambrus már 1989 előtt is írt; ekkor jelent meg első prózakötete. Az 1989-es fordulat az ő életét is megváltoztatta: több verseskötete jelent meg, érdekes a hazai mondákat tartalmazó könyve, meséskönyveket és honismereti tárgyú írásokat is írt, most pedig ismét prózakötettel jelentkezik. Ismerem e könyv sok szereplőjét, hiszen Ambrus Lajoshoz több évtizedes ismeretség, barátság fűz. A novellák lényege az, hogy megragadja a környezet egy-egy jellegzetes figuráját. Nem szenzációs eseményeket mond el, hanem sok, apró hétköznapi dolgot. Fő erőssége a nyelv, az ízes otthoni nyelv. Az írások közt jócskán találunk önéletrajzi fogantatásúakat is, de vannak szép, megdöbbentő balladák is – zárta bemutatóját Molnos.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
A 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében a Kriterion Könyvkiadó szombat délután a Kolozsvár Társaság székhelyén mutatta be gyér számú érdeklődő előtt két újdonságát: Donáth László A pap tehene című, valamint Ambrus Lajos Ősz és hatalom című könyvét.
H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója ismertette Donáth László /1883-1967/ református pap életét és munkásságát. – Áprilisban múlt 130 éve, hogy megszületett. Kötetei 1928-tól kezdődően láttak napvilágot. Életében öt könyvet adott ki, és ez az első, amely halála után jelenik meg. Falusi történetek, soknak lelkész a főhőse, drámai és humoros elbeszélések kaptak helyet benne – magyarázta az igazgató. H. Szabó kitért arra is, hogy amikor válogatták a kötetbe kerülő írásokat, előkerültek azok a levelek is, amelyeket Donáth László Szentimrei Jenő íróval, költővel (H. Szabó Gyula anyai nagyapjával) folytatott az 1950-es években, egy Donáth-színmű kiadása kapcsán, ami aztán nem valósult meg.
– Azért adtuk ki ezt a könyvet most, mert a falusi közösség leírása, a novellák cselekményszövése, a falusi élet közelsége miatt figyelemre tarthat igényt. Vissza szeretnénk adni Erdélynek Donáth Lászlót – összegzett H. Szabó Gyula.
Molnos Lajos kolozsvári költő, publicista először a 111 vers a Sóvidékről című versantológiáról beszélt, amelyet ugyan 2010-ben adtak ki, de ebben megtalálható Ambrus Lajos verse is. – Milyen csodálatos föld lehet az, amelyhez ennyien kötődnek? A válogatás bebizonyította, hogy a Sóvidék költői ihletforrás is lehet – mondta Molnos, majd a Hazanéző című folyóiratról beszélt, amelyet huszonhárom éve Ambrus Lajos szerkeszt.
– Ritkaság, hogy egy folyóirat huszonhárom éven át fennmaradjon egy faluban, és ilyen színvonalas reprezentatív szerzőgárdát vonultasson fel. Egy ilyen lapot összehozni nagy szellemi munkát jelent. Ambrus már 1989 előtt is írt; ekkor jelent meg első prózakötete. Az 1989-es fordulat az ő életét is megváltoztatta: több verseskötete jelent meg, érdekes a hazai mondákat tartalmazó könyve, meséskönyveket és honismereti tárgyú írásokat is írt, most pedig ismét prózakötettel jelentkezik. Ismerem e könyv sok szereplőjét, hiszen Ambrus Lajoshoz több évtizedes ismeretség, barátság fűz. A novellák lényege az, hogy megragadja a környezet egy-egy jellegzetes figuráját. Nem szenzációs eseményeket mond el, hanem sok, apró hétköznapi dolgot. Fő erőssége a nyelv, az ízes otthoni nyelv. Az írások közt jócskán találunk önéletrajzi fogantatásúakat is, de vannak szép, megdöbbentő balladák is – zárta bemutatóját Molnos.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2013. június 10.
Jogerős: törvényes a nagybányai romanegyedet körülvevő fal
Jogerősen pert nyert Cătălin Cherecheş, Nagybánya polgármestere a Romani Criss roma jogvédő szervezet ellen, mely a város egyik - többnyire romák által lakott - nyomornegyede köré vont fal miatt perelte be a polgármestert.
A Bukaresti Táblabíróság honlapján közölt, hétfőn hozott ítéletben a bírák megalapozatlannak találták, és elutasították a Romani Criss fellebbezését, melyet a szervezet a hasonló tartalmú tavaly novemberi törvényszéki határozat ellen nyújtott be. A roma jogvédő szervezetnek kell kifizetnie az 1035 lejes perköltséget is.
A táblabíróság határozatával tulajdonképpen azt állapította meg, hogy a polgármester nem sértette meg a törvényeket, amikor másfél méter magas fallal kerítette be a többségükben romák által lakott tömbházakat. Cătălin Cherecheş arra hivatkozva építtette a falat, hogy a tömbházakban élők zaklatják a környékbelieket, és a legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem tartják be.
„A Romani Criss jobban tenné, ha a romák integrálásával, a gyermekek oktatásával, a családok lakhatási körülményeinek a javításával, és általában a roma közösségek civilizációs szintjének az emelésével foglalkozna" - nyilatkozotta a Graiul Maramureşului napilapnak a polgármester. Cătălin Cherecheş hibának találta, hogy a fal felépítése miatt vonták felelősségre. Hozzátette, őt sokkal inkább a fal mögötti történések érdeklik, és ezentúl is határozott lépéseket fog tenni a törvényesség és a civilizációs normák betartatása érdekében.
A nagybányai lap emlékeztetett arra, hogy a polgármestert az Országos Diszkriminációellenes Tanács is megbírságolta a fal felépítése miatt. Cătălin Cherecheş bíróságon támadta meg a hatósági döntést, és alapfokon ezt a pert is megnyerte. A tanács fellebbezése nyomán a legfelsőbb bíróságra került az ügy.
Cătălin Cherecheş valószínűsítette, hogy - ha ebben a perben is számára kedvező jogerős ítélet születik - kártérítési pert indít mindazok ellen, akik a diszkriminációs vádakkal rontották a város hírnevét.
Krónika (Kolozsvár)
Jogerősen pert nyert Cătălin Cherecheş, Nagybánya polgármestere a Romani Criss roma jogvédő szervezet ellen, mely a város egyik - többnyire romák által lakott - nyomornegyede köré vont fal miatt perelte be a polgármestert.
A Bukaresti Táblabíróság honlapján közölt, hétfőn hozott ítéletben a bírák megalapozatlannak találták, és elutasították a Romani Criss fellebbezését, melyet a szervezet a hasonló tartalmú tavaly novemberi törvényszéki határozat ellen nyújtott be. A roma jogvédő szervezetnek kell kifizetnie az 1035 lejes perköltséget is.
A táblabíróság határozatával tulajdonképpen azt állapította meg, hogy a polgármester nem sértette meg a törvényeket, amikor másfél méter magas fallal kerítette be a többségükben romák által lakott tömbházakat. Cătălin Cherecheş arra hivatkozva építtette a falat, hogy a tömbházakban élők zaklatják a környékbelieket, és a legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem tartják be.
„A Romani Criss jobban tenné, ha a romák integrálásával, a gyermekek oktatásával, a családok lakhatási körülményeinek a javításával, és általában a roma közösségek civilizációs szintjének az emelésével foglalkozna" - nyilatkozotta a Graiul Maramureşului napilapnak a polgármester. Cătălin Cherecheş hibának találta, hogy a fal felépítése miatt vonták felelősségre. Hozzátette, őt sokkal inkább a fal mögötti történések érdeklik, és ezentúl is határozott lépéseket fog tenni a törvényesség és a civilizációs normák betartatása érdekében.
A nagybányai lap emlékeztetett arra, hogy a polgármestert az Országos Diszkriminációellenes Tanács is megbírságolta a fal felépítése miatt. Cătălin Cherecheş bíróságon támadta meg a hatósági döntést, és alapfokon ezt a pert is megnyerte. A tanács fellebbezése nyomán a legfelsőbb bíróságra került az ügy.
Cătălin Cherecheş valószínűsítette, hogy - ha ebben a perben is számára kedvező jogerős ítélet születik - kártérítési pert indít mindazok ellen, akik a diszkriminációs vádakkal rontották a város hírnevét.
Krónika (Kolozsvár)
2013. június 10.
Tőkés egyeztetne, de nincs kivel
Elutasította az RMDSZ Tőkés László EP-képviselő azon kezdeményezését, hogy egyeztetéseket folytassanak a jövő évi európai parlamenti választásokon való együttműködés tárgyában. Biró Zsolt MPP-elnök a fúziót ajánló EMNP-t kosarazta ki.
Tőkés László egyeztetést kezdeményezett az RMDSZ-szel a jövő évi európai parlamenti választáson történő együttműködés érdekében. A 2007-ben függetlenként, 2009-ben pedig az RMDSZ színeiben brüsszeli mandátumot nyerő, volt református püspök pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján bejelentette, kész nekivágni egy újabb megmérettetésnek.
Mint ismeretes, a politikus az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) április végi kolozsvári kongreszszusán még azt mondta, nem kíván indulni a 2014-es EP-választáson, mivel pihenni szeretne. Toró T. Tibor EMNP-elnök akkor úgy vélekedett, mindent meg kell tenni, hogy Tőkés László folytathassa brüszszeli munkáját, és bár a néppárt még nem döntött esetleges indulása mikéntjéről, ha kell, százezer aláírást gyűjt védnöke támogatása érdekében.
Tőkés László pénteken elmondta, négy alternatíva mutatkozik választási részvételére, közülük azonban csak a függetlenként, valamint az RMDSZ-szel való közös indulást nevezte meg. Leszögezte: négy évvel ezelőtt koalíciós megállapodást kötött az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az RMDSZ-szel, Sógor Csabával és Winkler Gyulával így szereztek mandátumot. Újságírói kérdésre ugyanakkor nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy egy magyarországi politikai alakulat listáján pályázzon újabb európai törvényhozói mandátumra. Az Orbán Viktor kormányfő vezette Fidesz és Tőkés közötti stratégiai partnerség ismeretében ez az alakulat csakis a nagyobbik magyar kormánypárt lehet. „Szégyen lenne, ha a valamennyi román parlamenti párttal jó viszonyt ápoló RMDSZ velünk nem tudna megállapodni" – jegyezte meg Tőkés László.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Krónika érdeklődésére kijelentette: nem látja értelmét annak, hogy a szövetség összefogjon Tőkés Lászlóval, az erre irányuló tárgyalások számukra nem élveznek prioritást. „Tőkés nem érti meg, hogy a politikában vannak bizonyos szabályok, amiket be kellene tartani. Amikor 2009-ben az RMDSZ-szel közösen bejutott az Európai Parlamentbe, már másnap azon munkálkodott, hogy új pártot hozzon létre" – mondta lapunknak Borbély, egyértelművé téve, hogy az elmúlt évek eseményei után nem kívánnak újabb koalíciót Tőkéssel. „Az RMDSZ-t nem foglalkoztatja az, hogy Tőkés László hogyan folytatja politikai pályafutását" – jelentette ki a szövetség politikai alelnöke.
MPP-s elutasítás a fúzióra
Ezzel egy időben Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fúziós ajánlatát és csak a párbeszédkészségét erősítette meg. A Toró T. Tibor EMNP-elnöknek címezett nyílt levelében Biró Zsolt pártjának a szervezeti önállóság megőrzéséről szóló kongresszusi határozatára hivatkozott. „Meggyőződésünk, hogy erdélyi magyar társadalmunk csak akkor válhat ténylegesen autonóm, saját sorsát irányítani képes közösséggé, ha a politikai sokszínűség és a nemzeti érdek közös képviselete egyaránt érvényesül. Ennek jegyében nyitottak vagyunk a párbeszédre minden magyar politikai párttal és szervezettel!" – fogalmazott nyílt levelében Biró Zsolt. Az MPP elnöke ugyanakkor éles hangon bírálta az EMNP fúziós törekvéseit. „Arra kérjük a néppárt vezetőit, hogy lépjenek túl saját árnyékukon, hagyjanak fel a közvélemény folyamatos manipulálásával, a sajtón keresztül történő üzengetéssel, a fúzió alapokat nélkülöző erőltetésével, és amennyiben tényleg szívükön viselik közösségünk sorsát, akkor maszatolás helyett válasszák bátran az őszinte párbeszédet" – jelentette ki Biró Zsolt. Úgy vélte, az EMNP és az MPP meg tudja találni az együttműködésnek azokat a lehetőségeit, amelyek a választások szabadságát és az erős nemzeti érdekképviseletet is biztosítják.
Helyi szinten tárgyal a néppárt
Biró Zsolt nyílt levelére reagálva az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pénteken közölte, hogy az MPP helyi vezetőivel folytatja a tárgyalásokat a két párt fúziójáról. A néppárt elnöksége által jegyzett közleményben annak írói arra hivatkoznak, hogy a magyar közösség nagy része együttműködést és közös cselekvést vár az erdélyi magyar politikai szereplőktől. „A néppárt számára egyértelmű, hogy a fúzió ellenzésével az MPP egyes vezetői, Biró Zsolt elnökkel az élen homlokegyenest szembemennek a párt tagságának akaratával, hiszen a polgáriak helyi szinten – amint ezt több alkalommal jelezték is –, igenis akarják a nemzeti oldal egyesítését" – állapította meg az EMNP, hozzátéve, hogy helyi és önkormányzati szinten a legtöbb helyen példaértékű az együttműködés a két párt között. A néppárt emlékeztetett: május elején a makfalvi majálison azt ajánlotta az MPP-nek, hogy a két alakulat egyesítse erőit az autonómia ügye érdekében. Akkor a két párt vezetősége arról is megállapodott, hogy egy többfordulós, váltott szervezésű tárgyalássorozat keretében egyeztetnek az egyesülés lehetséges módozatairól. A péntekre tervezett első tárgyalási fordulón azonban Biró Zsolt MPP-elnök nem jelent meg, hanem nyílt levélben tudatta: csakis az együttműködésről kész tárgyalni, a fúzióról nem. Az EMNP ezt azért is sérelmezte, mert nem egy kész fúziós megállapodással akart előállni, hanem csak tárgyalni kívánt az együttműködésről.
Mint ismeretes, az EMNP elnökségének megbízásából Papp Előd alelnök május 4-én, a makfalvi majális alkalmával tett nyilvános ajánlatot a fúzióra. A nyilvános bejelentése után írásban is átadta Biró Zsoltnak az EMNP elnökségének a fúziós tárgyalások elkezdését ajánló határozatát.
A tavalyi önkormányzati választásokon a magyar pártok megyei listáira leadott voksok 85 százalékát az RMDSZ szerezte meg, a fennmaradó 15 százalékon pedig az ellenzékét megtestesítő MPP és EMNP osztozott, megközelítőleg egyenlő arányban. Az MPP-nek hét, az EMNP-nek két polgármesteri tisztséget sikerült megszereznie.
Krónika (Kolozsvár)
Elutasította az RMDSZ Tőkés László EP-képviselő azon kezdeményezését, hogy egyeztetéseket folytassanak a jövő évi európai parlamenti választásokon való együttműködés tárgyában. Biró Zsolt MPP-elnök a fúziót ajánló EMNP-t kosarazta ki.
Tőkés László egyeztetést kezdeményezett az RMDSZ-szel a jövő évi európai parlamenti választáson történő együttműködés érdekében. A 2007-ben függetlenként, 2009-ben pedig az RMDSZ színeiben brüsszeli mandátumot nyerő, volt református püspök pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján bejelentette, kész nekivágni egy újabb megmérettetésnek.
Mint ismeretes, a politikus az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) április végi kolozsvári kongreszszusán még azt mondta, nem kíván indulni a 2014-es EP-választáson, mivel pihenni szeretne. Toró T. Tibor EMNP-elnök akkor úgy vélekedett, mindent meg kell tenni, hogy Tőkés László folytathassa brüszszeli munkáját, és bár a néppárt még nem döntött esetleges indulása mikéntjéről, ha kell, százezer aláírást gyűjt védnöke támogatása érdekében.
Tőkés László pénteken elmondta, négy alternatíva mutatkozik választási részvételére, közülük azonban csak a függetlenként, valamint az RMDSZ-szel való közös indulást nevezte meg. Leszögezte: négy évvel ezelőtt koalíciós megállapodást kötött az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az RMDSZ-szel, Sógor Csabával és Winkler Gyulával így szereztek mandátumot. Újságírói kérdésre ugyanakkor nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy egy magyarországi politikai alakulat listáján pályázzon újabb európai törvényhozói mandátumra. Az Orbán Viktor kormányfő vezette Fidesz és Tőkés közötti stratégiai partnerség ismeretében ez az alakulat csakis a nagyobbik magyar kormánypárt lehet. „Szégyen lenne, ha a valamennyi román parlamenti párttal jó viszonyt ápoló RMDSZ velünk nem tudna megállapodni" – jegyezte meg Tőkés László.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Krónika érdeklődésére kijelentette: nem látja értelmét annak, hogy a szövetség összefogjon Tőkés Lászlóval, az erre irányuló tárgyalások számukra nem élveznek prioritást. „Tőkés nem érti meg, hogy a politikában vannak bizonyos szabályok, amiket be kellene tartani. Amikor 2009-ben az RMDSZ-szel közösen bejutott az Európai Parlamentbe, már másnap azon munkálkodott, hogy új pártot hozzon létre" – mondta lapunknak Borbély, egyértelművé téve, hogy az elmúlt évek eseményei után nem kívánnak újabb koalíciót Tőkéssel. „Az RMDSZ-t nem foglalkoztatja az, hogy Tőkés László hogyan folytatja politikai pályafutását" – jelentette ki a szövetség politikai alelnöke.
MPP-s elutasítás a fúzióra
Ezzel egy időben Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fúziós ajánlatát és csak a párbeszédkészségét erősítette meg. A Toró T. Tibor EMNP-elnöknek címezett nyílt levelében Biró Zsolt pártjának a szervezeti önállóság megőrzéséről szóló kongresszusi határozatára hivatkozott. „Meggyőződésünk, hogy erdélyi magyar társadalmunk csak akkor válhat ténylegesen autonóm, saját sorsát irányítani képes közösséggé, ha a politikai sokszínűség és a nemzeti érdek közös képviselete egyaránt érvényesül. Ennek jegyében nyitottak vagyunk a párbeszédre minden magyar politikai párttal és szervezettel!" – fogalmazott nyílt levelében Biró Zsolt. Az MPP elnöke ugyanakkor éles hangon bírálta az EMNP fúziós törekvéseit. „Arra kérjük a néppárt vezetőit, hogy lépjenek túl saját árnyékukon, hagyjanak fel a közvélemény folyamatos manipulálásával, a sajtón keresztül történő üzengetéssel, a fúzió alapokat nélkülöző erőltetésével, és amennyiben tényleg szívükön viselik közösségünk sorsát, akkor maszatolás helyett válasszák bátran az őszinte párbeszédet" – jelentette ki Biró Zsolt. Úgy vélte, az EMNP és az MPP meg tudja találni az együttműködésnek azokat a lehetőségeit, amelyek a választások szabadságát és az erős nemzeti érdekképviseletet is biztosítják.
Helyi szinten tárgyal a néppárt
Biró Zsolt nyílt levelére reagálva az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pénteken közölte, hogy az MPP helyi vezetőivel folytatja a tárgyalásokat a két párt fúziójáról. A néppárt elnöksége által jegyzett közleményben annak írói arra hivatkoznak, hogy a magyar közösség nagy része együttműködést és közös cselekvést vár az erdélyi magyar politikai szereplőktől. „A néppárt számára egyértelmű, hogy a fúzió ellenzésével az MPP egyes vezetői, Biró Zsolt elnökkel az élen homlokegyenest szembemennek a párt tagságának akaratával, hiszen a polgáriak helyi szinten – amint ezt több alkalommal jelezték is –, igenis akarják a nemzeti oldal egyesítését" – állapította meg az EMNP, hozzátéve, hogy helyi és önkormányzati szinten a legtöbb helyen példaértékű az együttműködés a két párt között. A néppárt emlékeztetett: május elején a makfalvi majálison azt ajánlotta az MPP-nek, hogy a két alakulat egyesítse erőit az autonómia ügye érdekében. Akkor a két párt vezetősége arról is megállapodott, hogy egy többfordulós, váltott szervezésű tárgyalássorozat keretében egyeztetnek az egyesülés lehetséges módozatairól. A péntekre tervezett első tárgyalási fordulón azonban Biró Zsolt MPP-elnök nem jelent meg, hanem nyílt levélben tudatta: csakis az együttműködésről kész tárgyalni, a fúzióról nem. Az EMNP ezt azért is sérelmezte, mert nem egy kész fúziós megállapodással akart előállni, hanem csak tárgyalni kívánt az együttműködésről.
Mint ismeretes, az EMNP elnökségének megbízásából Papp Előd alelnök május 4-én, a makfalvi majális alkalmával tett nyilvános ajánlatot a fúzióra. A nyilvános bejelentése után írásban is átadta Biró Zsoltnak az EMNP elnökségének a fúziós tárgyalások elkezdését ajánló határozatát.
A tavalyi önkormányzati választásokon a magyar pártok megyei listáira leadott voksok 85 százalékát az RMDSZ szerezte meg, a fennmaradó 15 százalékon pedig az ellenzékét megtestesítő MPP és EMNP osztozott, megközelítőleg egyenlő arányban. Az MPP-nek hét, az EMNP-nek két polgármesteri tisztséget sikerült megszereznie.
Krónika (Kolozsvár)
2013. június 10.
Pontának nem kell a magyar családmodell
Az azonos neműek házasságának tervezett tiltása ellen tiltakoztak az idei bukaresti melegfelvonulás részvevői, miközben nacionalista szervezetek a szexuális beállítottság szerinti megkülönböztetés büntetése ellen vonultak utcára.
Továbbra is éles vita dúl a hazai közéletben az alkotmánymódosítás kidolgozásával megbízott parlamenti bizottság módosító indítványa körül, miszerint a család alapját egy férfi és egy nő szabad elhatározásával megkötött házasság képezi. A javaslat az alaptörvényben jelenleg szereplő „házastárs" megfogalmazást váltaná fel, és emiatt emberjogvédők máris homofóbiával vádolják a bukaresti balliberális kormánykoalíciót (USL). Amelyet szintén megoszt a kérdés, és érdekes módon a kezdeményezést a liberálisok támogatják teljes mellszélességgel.
Crin Antonescu, az USL liberális társelnöke, a bukaresti szenátus és az alkotmánymódosító bizottság vezetője tegnap közölte, nem támogatja az azonos neműek civil és egyházi házasságának engedélyezését, vagy azt, hogy a melegek gyerekeket fogadhassanak örökbe, szerinte esetükben mindössze polgári szerződés jöhet szóba. A Digi 24 hírtelevíziónak adott interjúban ugyanakkor Antonescu nem zárta ki, hogy a szociáldemokraták (PSD) ellenkezése miatt kiiktatják az alkotmány szövegtervezetéből az előírást, miszerint a család egy férfi és egy nő közötti házasságon alapul. Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke ugyanis nem tartja jónak, hogy az alaptörvény a „rendkívül vitatott" magyarországi modellt utánozva a családot a férfi és a nő házasságaként határozza meg. Ponta a hétvégén közölte, Románia nem „fundamentalista köztársaság", és az országnak az alkotmány módosítása terén is az európai trend felé kell haladnia. „A férfi és a nő házasságára való utalás szükségtelen a család meghatározásában. Ez egy copy-paste-tel átemelt meghatározás a magyar alkotmány januárban hozott, egész Európában rendkívül vitatott módosításából. Nekem úgy tűnik, fölöslegesen adunk egy konzervatív jelzést" – jelentette ki Ponta.
Eközben a szombati bukaresti melegfelvonulás több száz részvevője – közöttük számos külföldi diplomata és a homoszexualitását nyíltan felvállaló Michael Cashman brit, valamint Ulrike Lunacek osztrák EP-képviselő – tiltakozott az azonos neműek házassága tervezett betiltása ellen. Néhány órával korábban tüntetett a román fővárosban a szélsőségesen nacionalista Noua Dreaptă több száz szimpatizánsa is. Ők már üdvözölték a család fogalmának tervezett alkotmányos rögzítését, ám élesen kifogásolták, hogy a módosítás előtt álló román alaptörvény tiltaná a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Az azonos neműek házasságának tervezett tiltása ellen tiltakoztak az idei bukaresti melegfelvonulás részvevői, miközben nacionalista szervezetek a szexuális beállítottság szerinti megkülönböztetés büntetése ellen vonultak utcára.
Továbbra is éles vita dúl a hazai közéletben az alkotmánymódosítás kidolgozásával megbízott parlamenti bizottság módosító indítványa körül, miszerint a család alapját egy férfi és egy nő szabad elhatározásával megkötött házasság képezi. A javaslat az alaptörvényben jelenleg szereplő „házastárs" megfogalmazást váltaná fel, és emiatt emberjogvédők máris homofóbiával vádolják a bukaresti balliberális kormánykoalíciót (USL). Amelyet szintén megoszt a kérdés, és érdekes módon a kezdeményezést a liberálisok támogatják teljes mellszélességgel.
Crin Antonescu, az USL liberális társelnöke, a bukaresti szenátus és az alkotmánymódosító bizottság vezetője tegnap közölte, nem támogatja az azonos neműek civil és egyházi házasságának engedélyezését, vagy azt, hogy a melegek gyerekeket fogadhassanak örökbe, szerinte esetükben mindössze polgári szerződés jöhet szóba. A Digi 24 hírtelevíziónak adott interjúban ugyanakkor Antonescu nem zárta ki, hogy a szociáldemokraták (PSD) ellenkezése miatt kiiktatják az alkotmány szövegtervezetéből az előírást, miszerint a család egy férfi és egy nő közötti házasságon alapul. Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke ugyanis nem tartja jónak, hogy az alaptörvény a „rendkívül vitatott" magyarországi modellt utánozva a családot a férfi és a nő házasságaként határozza meg. Ponta a hétvégén közölte, Románia nem „fundamentalista köztársaság", és az országnak az alkotmány módosítása terén is az európai trend felé kell haladnia. „A férfi és a nő házasságára való utalás szükségtelen a család meghatározásában. Ez egy copy-paste-tel átemelt meghatározás a magyar alkotmány januárban hozott, egész Európában rendkívül vitatott módosításából. Nekem úgy tűnik, fölöslegesen adunk egy konzervatív jelzést" – jelentette ki Ponta.
Eközben a szombati bukaresti melegfelvonulás több száz részvevője – közöttük számos külföldi diplomata és a homoszexualitását nyíltan felvállaló Michael Cashman brit, valamint Ulrike Lunacek osztrák EP-képviselő – tiltakozott az azonos neműek házassága tervezett betiltása ellen. Néhány órával korábban tüntetett a román fővárosban a szélsőségesen nacionalista Noua Dreaptă több száz szimpatizánsa is. Ők már üdvözölték a család fogalmának tervezett alkotmányos rögzítését, ám élesen kifogásolták, hogy a módosítás előtt álló román alaptörvény tiltaná a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2013. június 10.
Az űrlap alja
Itthagyott árnyékvilág
Meghalt Tüzes Bálint (Nagyvárad, 1951. december 11. – Nagyvárad, 2013. június 8.). Szombatra virradóra megállt a ketyegője – ahogy ő mondaná keserédes (ön)iróniával. Minden különösebb felhajtás nélkül. Egy csomó váradi és nem váradi embernek már nem fog megcsörrenni a telefonja, már nem fog senkit „zaklatni” kényszerű bezártságából, amelyre a gyerekkorában tragikus körülmények között szerzett fogyatékosságát tetéző otthoni balesete ítélte. Talán épp örmény gyökereiből eredő férfias dacossága és hitvalló helytállása segítette egész élete során abban, hogy felül tudjon emelkedni testi elesettségén, és úgy végezze tanári munkáját és önként vállalt közéleti feladatait, mint bárki közülünk.
Tüzes Bálint nemcsak pedagógus, költő, közíró és egyben átlagpolgár (fiú és szülő, élettárs és barát, kolléga és szomszéd) volt, hanem ténylegesen is Várad egyik emblematikus figurája, aki erején felül nyújtott maradandót: az Ady-emlékmúzeum őrével, Tóth Jánossal összehozott, 2006-ban megjelent Forró századelő című „beszélgetőkönyve” egyszerre irodalomtörténeti kuriózum és dokumentum, amely korántsem csak Ady Endrének állít sajátos emléket. Elsőnek és utolsónak szánt versgyűjteményét pár évvel korábban adta ki a szavatartó költő: önálló kötetként valóban az első volt, és lám, immár tényleg az utolsó, ami életében megjelenhetett (Életfaárnyék címmel). Persze azelőtt és azután is publikált még Bálint itt meg ott meg amott, a Reggeli Újságnak például indulása óta külmunkatársa volt, de legutóbb akkor kapta fel a nevét a „világsajtó”, amikor tavaly nyáron magyar állampolgári esküt tett az észak-magyarországi Borsodszentgyörgyön. Ami olyan messze van Váradtól, mint ide Szamosújvár. Hogy miért pont ott? „Úri passzióból”, és mert ott született Fehér Dezső, Ady egyik mentora. „Boldog vagyok” – ezek voltak Tüzes Bálint első szavai magyar állampolgári esküjét követően. A nagyváradi pedagógus-költő hozzátette: „az eskü akkor igazán eskü, ha közösségben mondja az ember, ezért választotta keretnek a szentmisét, mert a hívek közössége az ő közössége is”. Így tudósított egy miskolci hírportál az eseményről.
Nos, Bálint barátunknak nem adatott meg még egy évnyi magyar állampolgárság sem, ahogyan sok minden más sem 1951-ben történt világrajötte óta. Irigylésre méltó szellemi fölénnyel, esendőségét leplező kivagyisággal tudta túltenni magát a szorult helyzeteken. Az egri Agriában 2010 őszén megjelent pár soros versében, az Utószóban így villantotta meg azt az arcát, amit meg fogunk őrizni: „a győzd le – győzd meg között / gyémánthíd feszül / alatta mélység / középen Isten / és te egyedül”.
Dénes László
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Itthagyott árnyékvilág
Meghalt Tüzes Bálint (Nagyvárad, 1951. december 11. – Nagyvárad, 2013. június 8.). Szombatra virradóra megállt a ketyegője – ahogy ő mondaná keserédes (ön)iróniával. Minden különösebb felhajtás nélkül. Egy csomó váradi és nem váradi embernek már nem fog megcsörrenni a telefonja, már nem fog senkit „zaklatni” kényszerű bezártságából, amelyre a gyerekkorában tragikus körülmények között szerzett fogyatékosságát tetéző otthoni balesete ítélte. Talán épp örmény gyökereiből eredő férfias dacossága és hitvalló helytállása segítette egész élete során abban, hogy felül tudjon emelkedni testi elesettségén, és úgy végezze tanári munkáját és önként vállalt közéleti feladatait, mint bárki közülünk.
Tüzes Bálint nemcsak pedagógus, költő, közíró és egyben átlagpolgár (fiú és szülő, élettárs és barát, kolléga és szomszéd) volt, hanem ténylegesen is Várad egyik emblematikus figurája, aki erején felül nyújtott maradandót: az Ady-emlékmúzeum őrével, Tóth Jánossal összehozott, 2006-ban megjelent Forró századelő című „beszélgetőkönyve” egyszerre irodalomtörténeti kuriózum és dokumentum, amely korántsem csak Ady Endrének állít sajátos emléket. Elsőnek és utolsónak szánt versgyűjteményét pár évvel korábban adta ki a szavatartó költő: önálló kötetként valóban az első volt, és lám, immár tényleg az utolsó, ami életében megjelenhetett (Életfaárnyék címmel). Persze azelőtt és azután is publikált még Bálint itt meg ott meg amott, a Reggeli Újságnak például indulása óta külmunkatársa volt, de legutóbb akkor kapta fel a nevét a „világsajtó”, amikor tavaly nyáron magyar állampolgári esküt tett az észak-magyarországi Borsodszentgyörgyön. Ami olyan messze van Váradtól, mint ide Szamosújvár. Hogy miért pont ott? „Úri passzióból”, és mert ott született Fehér Dezső, Ady egyik mentora. „Boldog vagyok” – ezek voltak Tüzes Bálint első szavai magyar állampolgári esküjét követően. A nagyváradi pedagógus-költő hozzátette: „az eskü akkor igazán eskü, ha közösségben mondja az ember, ezért választotta keretnek a szentmisét, mert a hívek közössége az ő közössége is”. Így tudósított egy miskolci hírportál az eseményről.
Nos, Bálint barátunknak nem adatott meg még egy évnyi magyar állampolgárság sem, ahogyan sok minden más sem 1951-ben történt világrajötte óta. Irigylésre méltó szellemi fölénnyel, esendőségét leplező kivagyisággal tudta túltenni magát a szorult helyzeteken. Az egri Agriában 2010 őszén megjelent pár soros versében, az Utószóban így villantotta meg azt az arcát, amit meg fogunk őrizni: „a győzd le – győzd meg között / gyémánthíd feszül / alatta mélység / középen Isten / és te egyedül”.
Dénes László
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2013. június 10.
Más olvasatban – könyvröptetés és Moldávia erdélyi gyökerei
Könyvröptetés és rácsodálkozás címmel szervezett a Kolozsvári Könyvhéten rendhagyó olvasásnépszerűsítő kerekasztalt a Fehér Holló Médiaklub. A rendezvényen közéleti személyiségek egyszerű olvasóként csodálkoztak rá az újságírósorozat köteteire.
Másnap az EME-székházban román nyelvű kerekasztallal rukkolt elő a médiaklub, melynek címe Határtalan anyanyelv – Limba maternă fără hotare volt, és amelynek fő témái a székelység, a gagaúzok, a moldávok illetve ezek kisebbségi státusza, szokásvilága, anyanyelvi gondjai voltak Mindkét rendezvényen megteltek az otthont adó termek: a Sapientia Óváry-terme illetve az EME-székház előadója. A kerekasztal-beszélgetések díszvendége Aurelian Lavric, a Kisinyovi Állami Egyetem történésze volt.
„Ideje arról is beszélni, hogy a könyvek olvasók nélkül elvesztik önmagukat, és a legjobb esetben is csak szervezett pótcselekvésként könyvelhetők el” – mondta Szabó Csaba, a Fehér Holló Médiaklub alapítója. Hozzátette: nincs nagyobb öröm egy (köz)író számára, mint az, ha valaki elolvassa könyvét. Ennél már csak az az élmény nagyobb, ha az olvasó megjegyzéseket is fűz azokhoz, vagy – és ez a az író-olvasó intim kapcsolatának netovábbja -, ha másodszor elolvasva a könvet kijelenti: „másodszorra mintha más olvasata lenne, mint először”.
A rácsodálkozók sorát Guttmann Szabolcs nyitotta meg, aki nagyszebeni emlékei tükrében villantotta fel Kalmár Zoltán: Nagyszeben a vörös város és hajdani magyarjai című kötetének témakörét, és számtalan saját élménnyel „írta tovább” azt. Kuszálik János Lőwy Dániel: Két világ között című publicisztika-kötetét tartva kezében vallotta be, hogy másodszorra olvasva a könyvet, nemcsak a felnőtt Lőwy Dániel képe sejlik fel előtte, hanem a diák is, aki egykoron a kéményekről tartott előadást kedves iskolájában.
Demény Péter Mihály István: Örömszakadtáig című publicisztika-füzéréről beszélt, vagy inkább annak szerzőjéről, akinek családias hangnemben „felrótta”, hogy túl gyakran pesszimista. – Mihály Istvánt először az Ifjúmunkásból ismertem meg. Két szerkesztő volt, akit feltétlenül elolvastam, ha megjött az iskolába a lap: Bodor Gy.Tamást és Mihály Istvánt – mondta. Megjegyezte: nagy kár, hogy a szerző egyre ritkábban közöl az írott sajtóban, irodalmi lapokban.
Horváth Gabriella Szabó Csaba – Ambrus Attila: Folyópartok – Újnomádok című közös kötetéről beszélt, annak első felét szinte jelzős szerkezetekig elemezve. Elmondta: olyan tájleírások és megszemélyesítések is vannak a szövegben, hogy az a filológusoknak külön csemege, az olvasónak meg valóságos „rácsodálkozás, röptetési kísérlet”. Aurelian Lavric, a Kisinyovi Állami Egyetem tanára a Fehár Holló Újságírósorozat román nyelvű válogatását, a NOI_MI-t mutatta be, külön hangsúlyt fektetve arra a regényes nyomozásra, amely Alexandru cel Bun első, erdélyi magyar felesége nyomán ered a két Moldva alapítása nyomába.
„Moldova Köztársaságban nem újdonság az, hogy a két országrész máramarosi eredetű, de Bedőházi Drágosnak (olacos de Bedeuhaza) és Izakonyhai Bogdánnak (Bogdan de Cuhea) a magyar államhoz és szokásvilághoz való szoros kapcsolata nem közismert. Történész kollégáimmal beszéltük, hogy a Jó Sándor Margarétái című regényes nyomozást Kisinyovban be kellene külön mutatni, már csak azért is, mert a magyar és lengyel regényekben megjelenő Moldova-kép újdonságszámba menne a moldáv olvasók körében” – mondta a történész.
Az erdélyi-moldáv kapcsolatok feltérképezése volt a vezérfonala a Határtalan anyanyelv – Limba maternă fără hotare román nyelvű kerekasztalnak is, amelyet a Médiaklub az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen szervezett. Szabó Csaba hivatalos médiaanyagok vetítése által támasztotta alá azon meggyőződését, hogy Erdély és Moldova Köztársaság között egyre szorosabb kapcsolat alakul ki. Meglátásában ennek a kapcsolatnak a gyökerénél a közös történelem kell hogy álljon, hiszen Nagy Lajos magyar király Magyarországa nélkül soha nem születhetett volna meg a történelmi Moldva. Szabó Csaba hazai román történészeket idézett, akik szerint „a kezdetek Moldvája Erdély nyúlványaként fogható fel”.
Aurelian Lavric egyetemi tanár elmondta: több hangsúlyt kellene fektetni a 14.századi történésekre, a magyar-moldáv kapcsolatokat más szinekben is fel kellene tüntetni, hiszen egyértelmű,hogy mindkét Moldva megmaradásának egyik titka az a szervezeti rendszer, amit Drágos illetve Bogdán az akkori Magyarországról hozott.
„Moldávia Székelyföldjéről”, az autonóm státust kiharcoló Gagaúziáról valamint magánakMoldáviának a jövőjéről beszélve Aurelian Lavric elmondta: jelenleg nagyon erősek azok az erők, amelyek a régiót nem az Európai Únióhoz, hanem az Orosz-Ukrán-Kazah vámúnióhoz szeretnék kapcsolni. Ehhez az általános horizontvesztéshez az is hozzájárul, hogy az egyszerű emberek tömegei moldovánokként határozzák meg magukat, és az alkotmányban is az áll, hogy a köztársaság nyelve nem a román, hanem ennek tájszólása (grai), a moldován.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Nagyenyed román nemzetiségű polgármestere, Horatiu Josan is, aki nem a moldáv-magyar, hanem az erdélyi román-magyar kapcsolatok gyakorlati vetületeiről beszélt. A polgármester elmondta: a városi tanácsban folyó munka, együttműködés rendkívül fontos. – Nagyenyeden 16-17 százalék a magyarság arányszáma, így a román tanácsosok minden leszavazhatnának, ha akarnák. Enyeden viszont másképpen van ez, ezért jut pénz mindig a Bethlen Gábor Kollégiumnak is. Az együttműködés a kulcsa az együttélésnek – mondta.
A rendezvény végén stílszerűen moldáv borospalackot és tokajit bontottak meg, jelezve, hogy a moldáv-magyar közeledést a bor is segíteni fogja. A médiaklub meglepetésként az Eurovízió moldáv és magyar „félignyertes” zeneszámainak klippjét vetítették ki, hangsúlyozva, hogy – Romániával ellentétben – mindkét nép saját nyelvén énekelt Malmöben.
Maszol.ro
Könyvröptetés és rácsodálkozás címmel szervezett a Kolozsvári Könyvhéten rendhagyó olvasásnépszerűsítő kerekasztalt a Fehér Holló Médiaklub. A rendezvényen közéleti személyiségek egyszerű olvasóként csodálkoztak rá az újságírósorozat köteteire.
Másnap az EME-székházban román nyelvű kerekasztallal rukkolt elő a médiaklub, melynek címe Határtalan anyanyelv – Limba maternă fără hotare volt, és amelynek fő témái a székelység, a gagaúzok, a moldávok illetve ezek kisebbségi státusza, szokásvilága, anyanyelvi gondjai voltak Mindkét rendezvényen megteltek az otthont adó termek: a Sapientia Óváry-terme illetve az EME-székház előadója. A kerekasztal-beszélgetések díszvendége Aurelian Lavric, a Kisinyovi Állami Egyetem történésze volt.
„Ideje arról is beszélni, hogy a könyvek olvasók nélkül elvesztik önmagukat, és a legjobb esetben is csak szervezett pótcselekvésként könyvelhetők el” – mondta Szabó Csaba, a Fehér Holló Médiaklub alapítója. Hozzátette: nincs nagyobb öröm egy (köz)író számára, mint az, ha valaki elolvassa könyvét. Ennél már csak az az élmény nagyobb, ha az olvasó megjegyzéseket is fűz azokhoz, vagy – és ez a az író-olvasó intim kapcsolatának netovábbja -, ha másodszor elolvasva a könvet kijelenti: „másodszorra mintha más olvasata lenne, mint először”.
A rácsodálkozók sorát Guttmann Szabolcs nyitotta meg, aki nagyszebeni emlékei tükrében villantotta fel Kalmár Zoltán: Nagyszeben a vörös város és hajdani magyarjai című kötetének témakörét, és számtalan saját élménnyel „írta tovább” azt. Kuszálik János Lőwy Dániel: Két világ között című publicisztika-kötetét tartva kezében vallotta be, hogy másodszorra olvasva a könyvet, nemcsak a felnőtt Lőwy Dániel képe sejlik fel előtte, hanem a diák is, aki egykoron a kéményekről tartott előadást kedves iskolájában.
Demény Péter Mihály István: Örömszakadtáig című publicisztika-füzéréről beszélt, vagy inkább annak szerzőjéről, akinek családias hangnemben „felrótta”, hogy túl gyakran pesszimista. – Mihály Istvánt először az Ifjúmunkásból ismertem meg. Két szerkesztő volt, akit feltétlenül elolvastam, ha megjött az iskolába a lap: Bodor Gy.Tamást és Mihály Istvánt – mondta. Megjegyezte: nagy kár, hogy a szerző egyre ritkábban közöl az írott sajtóban, irodalmi lapokban.
Horváth Gabriella Szabó Csaba – Ambrus Attila: Folyópartok – Újnomádok című közös kötetéről beszélt, annak első felét szinte jelzős szerkezetekig elemezve. Elmondta: olyan tájleírások és megszemélyesítések is vannak a szövegben, hogy az a filológusoknak külön csemege, az olvasónak meg valóságos „rácsodálkozás, röptetési kísérlet”. Aurelian Lavric, a Kisinyovi Állami Egyetem tanára a Fehár Holló Újságírósorozat román nyelvű válogatását, a NOI_MI-t mutatta be, külön hangsúlyt fektetve arra a regényes nyomozásra, amely Alexandru cel Bun első, erdélyi magyar felesége nyomán ered a két Moldva alapítása nyomába.
„Moldova Köztársaságban nem újdonság az, hogy a két országrész máramarosi eredetű, de Bedőházi Drágosnak (olacos de Bedeuhaza) és Izakonyhai Bogdánnak (Bogdan de Cuhea) a magyar államhoz és szokásvilághoz való szoros kapcsolata nem közismert. Történész kollégáimmal beszéltük, hogy a Jó Sándor Margarétái című regényes nyomozást Kisinyovban be kellene külön mutatni, már csak azért is, mert a magyar és lengyel regényekben megjelenő Moldova-kép újdonságszámba menne a moldáv olvasók körében” – mondta a történész.
Az erdélyi-moldáv kapcsolatok feltérképezése volt a vezérfonala a Határtalan anyanyelv – Limba maternă fără hotare román nyelvű kerekasztalnak is, amelyet a Médiaklub az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen szervezett. Szabó Csaba hivatalos médiaanyagok vetítése által támasztotta alá azon meggyőződését, hogy Erdély és Moldova Köztársaság között egyre szorosabb kapcsolat alakul ki. Meglátásában ennek a kapcsolatnak a gyökerénél a közös történelem kell hogy álljon, hiszen Nagy Lajos magyar király Magyarországa nélkül soha nem születhetett volna meg a történelmi Moldva. Szabó Csaba hazai román történészeket idézett, akik szerint „a kezdetek Moldvája Erdély nyúlványaként fogható fel”.
Aurelian Lavric egyetemi tanár elmondta: több hangsúlyt kellene fektetni a 14.századi történésekre, a magyar-moldáv kapcsolatokat más szinekben is fel kellene tüntetni, hiszen egyértelmű,hogy mindkét Moldva megmaradásának egyik titka az a szervezeti rendszer, amit Drágos illetve Bogdán az akkori Magyarországról hozott.
„Moldávia Székelyföldjéről”, az autonóm státust kiharcoló Gagaúziáról valamint magánakMoldáviának a jövőjéről beszélve Aurelian Lavric elmondta: jelenleg nagyon erősek azok az erők, amelyek a régiót nem az Európai Únióhoz, hanem az Orosz-Ukrán-Kazah vámúnióhoz szeretnék kapcsolni. Ehhez az általános horizontvesztéshez az is hozzájárul, hogy az egyszerű emberek tömegei moldovánokként határozzák meg magukat, és az alkotmányban is az áll, hogy a köztársaság nyelve nem a román, hanem ennek tájszólása (grai), a moldován.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Nagyenyed román nemzetiségű polgármestere, Horatiu Josan is, aki nem a moldáv-magyar, hanem az erdélyi román-magyar kapcsolatok gyakorlati vetületeiről beszélt. A polgármester elmondta: a városi tanácsban folyó munka, együttműködés rendkívül fontos. – Nagyenyeden 16-17 százalék a magyarság arányszáma, így a román tanácsosok minden leszavazhatnának, ha akarnák. Enyeden viszont másképpen van ez, ezért jut pénz mindig a Bethlen Gábor Kollégiumnak is. Az együttműködés a kulcsa az együttélésnek – mondta.
A rendezvény végén stílszerűen moldáv borospalackot és tokajit bontottak meg, jelezve, hogy a moldáv-magyar közeledést a bor is segíteni fogja. A médiaklub meglepetésként az Eurovízió moldáv és magyar „félignyertes” zeneszámainak klippjét vetítették ki, hangsúlyozva, hogy – Romániával ellentétben – mindkét nép saját nyelvén énekelt Malmöben.
Maszol.ro
2013. június 10.
KISEBBSÉGBEN: Ballagunk, reménykedünk
A bukaresti Ady Endre Líceumban az idén heten végeztek – a képen látható öt leány (négyen fehérben, egyikük pedig krémszínű ruhában) és két fiú (a zászlósok). Tavaly tízen végeztek itt, és kilencnek sikerült az érettségi – tehát a líceum 90 százalékos teljesítményével messze az országos átlag fölött áll, jelen pillanatban. Jövőre tizenheten végeznek, tehát érdemes reménykedni.
Cristiane Gertrud Cosmatutól, az Interetnikai Kapcsolatok Hivatala helyettes államtitkárától megtudhattuk, hogy az Ady Endre Líceum teljesítménye nem egyedülálló. Romániában a kisebbségek tannyelvén működő középiskolák általában 90 százalék körül teljesítenek, és többen közülük elérték a 97 illetve 98 százalékot is. Érdemes tehát oda íratni a gyermekeket... Ha elgondoljuk, hogy az érettségi eredmények tekintetében az országos átlag 50 százalék körül bukdácsol, inkább bukik - az átmenők száma ugyanis többnyire ez alatt van, nem pedig fölötte -, akkor valóban érdemes előnyben részesíteni a kisebbségi iskolákat. Egyébként Bukarestben a német tannyelvű középiskola, a Goethe Kollégium az egyik legkeresettebb. Ott tartunk, hogy bejutáskor német anyanyelvű gyerekek maradtak ki, mert német tudásukkal megelőzték őket román gyermekek. Hátha a többségiek rájönnek, hogy a magyar líceumok is garanciát jelentenek a megszerzett tudás, készségek, európai érvényesülés szempontjából. Akkor aztán felköthetjük a gatyánkat, hogy gyerekeink sikerrel versenyezzenek a bejutáskor.
Bukarestben működik még egy bolgár líceum is – nem bolgár tannyelvű, de minden osztályban bolgár nyelvet is tanító iskola. Sőt, ugyanitt görög nyelvet is tanulhatnak az oda járók. Tehát náluk a bolgárok, románok és görögök között szent a béke. Már csak a török nyelvnek kellene gazdát találni – ott vagy más fővárosi állami középiskolában. Úgy hisszük, ez is be fog jönni rövidesen a képbe. -
Zsehránszky István
Maszol.ro,
A bukaresti Ady Endre Líceumban az idén heten végeztek – a képen látható öt leány (négyen fehérben, egyikük pedig krémszínű ruhában) és két fiú (a zászlósok). Tavaly tízen végeztek itt, és kilencnek sikerült az érettségi – tehát a líceum 90 százalékos teljesítményével messze az országos átlag fölött áll, jelen pillanatban. Jövőre tizenheten végeznek, tehát érdemes reménykedni.
Cristiane Gertrud Cosmatutól, az Interetnikai Kapcsolatok Hivatala helyettes államtitkárától megtudhattuk, hogy az Ady Endre Líceum teljesítménye nem egyedülálló. Romániában a kisebbségek tannyelvén működő középiskolák általában 90 százalék körül teljesítenek, és többen közülük elérték a 97 illetve 98 százalékot is. Érdemes tehát oda íratni a gyermekeket... Ha elgondoljuk, hogy az érettségi eredmények tekintetében az országos átlag 50 százalék körül bukdácsol, inkább bukik - az átmenők száma ugyanis többnyire ez alatt van, nem pedig fölötte -, akkor valóban érdemes előnyben részesíteni a kisebbségi iskolákat. Egyébként Bukarestben a német tannyelvű középiskola, a Goethe Kollégium az egyik legkeresettebb. Ott tartunk, hogy bejutáskor német anyanyelvű gyerekek maradtak ki, mert német tudásukkal megelőzték őket román gyermekek. Hátha a többségiek rájönnek, hogy a magyar líceumok is garanciát jelentenek a megszerzett tudás, készségek, európai érvényesülés szempontjából. Akkor aztán felköthetjük a gatyánkat, hogy gyerekeink sikerrel versenyezzenek a bejutáskor.
Bukarestben működik még egy bolgár líceum is – nem bolgár tannyelvű, de minden osztályban bolgár nyelvet is tanító iskola. Sőt, ugyanitt görög nyelvet is tanulhatnak az oda járók. Tehát náluk a bolgárok, románok és görögök között szent a béke. Már csak a török nyelvnek kellene gazdát találni – ott vagy más fővárosi állami középiskolában. Úgy hisszük, ez is be fog jönni rövidesen a képbe. -
Zsehránszky István
Maszol.ro,
2013. június 10.
Dicséretes munkát végzett a székely csoport
Kétnapos, több helyszínre kiterjedő megfeszített árvízvédelmi munka után vasárnap este indulnak vissza Esztergomból az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt mozgósította székelyföldi önkéntesek.
A székelyföldi és belső-erdélyi csoport a péntek éjféli indulás után szombaton kora délután érkezett meg Esztergom belvárosába, ahol a Mária Valéria híd közelében azonnal a védművek homokzsákokkal való megerősítésébe kezdtek. A rendkívül magas vízállás miatt a csapatot később a Csenkei-hídhoz irányították át, vasárnapra virradóra pedig a szakemberek felügyelete mellett több önkéntes is őrjáratot teljesített, figyelve, nehogy átszakadjon a gát – ekkor érte el ugyanis a Duna az eddig mért legmagasabb, 816 centiméteres szintet.
A vasárnap 14 órai jelentés szerint Esztergomnál a vízszint stagnál, sőt, apadás várható. Csibi Zoltán önkéntes koordinátor a késő délutáni órákban arról tájékoztatott, néhány, autókkal érkezett székelyföldi csoport már visszaindult, a csíkszeredai buszok önkéntesei pedig hétfő reggel nyolc óra körül érkeznek haza. „A magyar hatóságoktól függ, hogy igénylik-e majd a további segítségünket, mi készen állunk újabb buszokat indítani” – közölte Csibi. A székely segítőket – akik katonák, tűzoltók, rendőrök és diákok mellé csatlakoztak – egyébként nagy örömmel fogadta az esztergomi közösség, hazatérésük előtt ismételten megköszönték a dicséretes munkájukat. Akárcsak a partiumi önkéntesekét a dunabogdányiak, ahol közös erővel homokzsákokból mintegy négy kilométer hosszúságú, kétsoros védvonal épült ki.
Pinti Attila
szekelyhon.ro
Kétnapos, több helyszínre kiterjedő megfeszített árvízvédelmi munka után vasárnap este indulnak vissza Esztergomból az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt mozgósította székelyföldi önkéntesek.
A székelyföldi és belső-erdélyi csoport a péntek éjféli indulás után szombaton kora délután érkezett meg Esztergom belvárosába, ahol a Mária Valéria híd közelében azonnal a védművek homokzsákokkal való megerősítésébe kezdtek. A rendkívül magas vízállás miatt a csapatot később a Csenkei-hídhoz irányították át, vasárnapra virradóra pedig a szakemberek felügyelete mellett több önkéntes is őrjáratot teljesített, figyelve, nehogy átszakadjon a gát – ekkor érte el ugyanis a Duna az eddig mért legmagasabb, 816 centiméteres szintet.
A vasárnap 14 órai jelentés szerint Esztergomnál a vízszint stagnál, sőt, apadás várható. Csibi Zoltán önkéntes koordinátor a késő délutáni órákban arról tájékoztatott, néhány, autókkal érkezett székelyföldi csoport már visszaindult, a csíkszeredai buszok önkéntesei pedig hétfő reggel nyolc óra körül érkeznek haza. „A magyar hatóságoktól függ, hogy igénylik-e majd a további segítségünket, mi készen állunk újabb buszokat indítani” – közölte Csibi. A székely segítőket – akik katonák, tűzoltók, rendőrök és diákok mellé csatlakoztak – egyébként nagy örömmel fogadta az esztergomi közösség, hazatérésük előtt ismételten megköszönték a dicséretes munkájukat. Akárcsak a partiumi önkéntesekét a dunabogdányiak, ahol közös erővel homokzsákokból mintegy négy kilométer hosszúságú, kétsoros védvonal épült ki.
Pinti Attila
szekelyhon.ro
2013. június 10.
Önálló magyar tagozatot szeretnének az Unirea Gimnáziumban
A római katolikus egyház megbeszéléseket kezdeményezett az Unirea Gimnázium és a megyei tanfelügyelőség vezetőségével, hogy két külön, egy magyar és egy román tannyelvű önálló tagozatot működtessenek a tulajdonában levő épületben.
A római katolikus egyház tervét támogatja a marosvásárhelyi RMDSZ vezetősége, míg a prefektus, valamint Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea felháborítónak tartja, hogy a katolikus egyház saját egykori iskolájában – amelynek épülete most is az ő tulajdonában van – önálló magyar tannyelvű tagozatot szeretne indítani. Abban az épületben, amely előbb II. Rákóczi Ferenc Katolikus Főgimnáziumnak épült 1903-1905. között Kőrösi Albert Kálmán tervei alapján, s ugyanitt működött az 1908-ban ugyancsak a katolikus egyház adományából épített Katolikus Fiúnevelő Tanoda.
Két önálló intézmény egy épületben
A marosvásárhelyi RMDSZ szervezet elnöke, Peti András a Székelyhonnak is megerősítette – a római katolikus egyház azt szeretné, ha a marosvásárhelyi Unirea Gimnáziumban önállósulna a magyar tagozat, de ugyanaz maradna a tanári kar, ugyanazok maradnának a szaklabortóriumok és továbbra is közös lenne az épület. Az új magyar oktatási intézménybe jönnének át a Bolyai Farkas Líceumban működő római katolikus osztályok is. Ebben az esetben nem lenne szükség új akkreditációs folyamat elindítására, új épületre, azok pedig, akik az Unireában kezdték el tanulmányaikat, ott folytathatnák. Az új magyar oktatási intézmény is állami iskola lenne – ismertette Peti András az egyház elképzelését, amelyet az RMDSZ is támogat.
Középkorinak nevezi a polgármester a magyar tagozatot
Maros megye prefektusa, Corneliu Grosu az Agerpresnek azt nyilatkozta, hogy soha nem fog egyetérteni egy ilyen „nacionalista kezdeményezéssel”, amely rombolja az Unirea Gimnázium hírnevét és senkinek nem használ. „Ahelyett, hogy ilyen, szakadást eredményező tárgyalásokat folytatnának, inkább fogjunk össze közösen és találjuk meg azokat a pályázati lehetőségeket, amelyekkel pénzt tudunk szerezni az épület teljes felújítására” – javasolta a prefektus.
Ezúttal osztja a prefektus véleményét Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea is, aki szerint a római katolikus egyház kezdeményezése „borzolja a marosvásárhelyiek kedélyeit” és szerinte a kezdeményezés mögött csakis politikusok lehetnek, akik meg akarják rontani a marosvásárhelyi békés együttélést. „Az Unireában minőségi oktatás van, a város egyik elit iskolája és nem szabad átalakítani, megzavarni. Előre kell haladnunk, bizonyítanunk kell, hogy Maros megye oktatási szempontból is jó eredményeket ér el, nem szabad visszatérnünk a középkorba” – hangoztatta a városvezető.
II. Rákóczi Ferenc nevét viselné?
Ştefan Someşan Maros megye tanfelügyelője megerősítette, hogy iktatták a tanfelügyelőségen a római katolikus egyház kérését, amely alapján egy felekezeti iskolát szeretnének létrehozni II. Rákóczi Ferenc néven, amely külön jogi személyiséggel rendelkezik és külön vezetősége van. A döntést közösen hozza majd meg a tanfelügyelőség, a helyi önkormányzattal és a szakminisztériummal.
Jelenleg az Unireában közel ezer diák tanul, közülük háromszázra tehető a magyar tanulók száma.
Simon Virág
szekelyhon.ro
A római katolikus egyház megbeszéléseket kezdeményezett az Unirea Gimnázium és a megyei tanfelügyelőség vezetőségével, hogy két külön, egy magyar és egy román tannyelvű önálló tagozatot működtessenek a tulajdonában levő épületben.
A római katolikus egyház tervét támogatja a marosvásárhelyi RMDSZ vezetősége, míg a prefektus, valamint Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea felháborítónak tartja, hogy a katolikus egyház saját egykori iskolájában – amelynek épülete most is az ő tulajdonában van – önálló magyar tannyelvű tagozatot szeretne indítani. Abban az épületben, amely előbb II. Rákóczi Ferenc Katolikus Főgimnáziumnak épült 1903-1905. között Kőrösi Albert Kálmán tervei alapján, s ugyanitt működött az 1908-ban ugyancsak a katolikus egyház adományából épített Katolikus Fiúnevelő Tanoda.
Két önálló intézmény egy épületben
A marosvásárhelyi RMDSZ szervezet elnöke, Peti András a Székelyhonnak is megerősítette – a római katolikus egyház azt szeretné, ha a marosvásárhelyi Unirea Gimnáziumban önállósulna a magyar tagozat, de ugyanaz maradna a tanári kar, ugyanazok maradnának a szaklabortóriumok és továbbra is közös lenne az épület. Az új magyar oktatási intézménybe jönnének át a Bolyai Farkas Líceumban működő római katolikus osztályok is. Ebben az esetben nem lenne szükség új akkreditációs folyamat elindítására, új épületre, azok pedig, akik az Unireában kezdték el tanulmányaikat, ott folytathatnák. Az új magyar oktatási intézmény is állami iskola lenne – ismertette Peti András az egyház elképzelését, amelyet az RMDSZ is támogat.
Középkorinak nevezi a polgármester a magyar tagozatot
Maros megye prefektusa, Corneliu Grosu az Agerpresnek azt nyilatkozta, hogy soha nem fog egyetérteni egy ilyen „nacionalista kezdeményezéssel”, amely rombolja az Unirea Gimnázium hírnevét és senkinek nem használ. „Ahelyett, hogy ilyen, szakadást eredményező tárgyalásokat folytatnának, inkább fogjunk össze közösen és találjuk meg azokat a pályázati lehetőségeket, amelyekkel pénzt tudunk szerezni az épület teljes felújítására” – javasolta a prefektus.
Ezúttal osztja a prefektus véleményét Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea is, aki szerint a római katolikus egyház kezdeményezése „borzolja a marosvásárhelyiek kedélyeit” és szerinte a kezdeményezés mögött csakis politikusok lehetnek, akik meg akarják rontani a marosvásárhelyi békés együttélést. „Az Unireában minőségi oktatás van, a város egyik elit iskolája és nem szabad átalakítani, megzavarni. Előre kell haladnunk, bizonyítanunk kell, hogy Maros megye oktatási szempontból is jó eredményeket ér el, nem szabad visszatérnünk a középkorba” – hangoztatta a városvezető.
II. Rákóczi Ferenc nevét viselné?
Ştefan Someşan Maros megye tanfelügyelője megerősítette, hogy iktatták a tanfelügyelőségen a római katolikus egyház kérését, amely alapján egy felekezeti iskolát szeretnének létrehozni II. Rákóczi Ferenc néven, amely külön jogi személyiséggel rendelkezik és külön vezetősége van. A döntést közösen hozza majd meg a tanfelügyelőség, a helyi önkormányzattal és a szakminisztériummal.
Jelenleg az Unireában közel ezer diák tanul, közülük háromszázra tehető a magyar tanulók száma.
Simon Virág
szekelyhon.ro
2013. június 10.
Kárpát-medencei összefogás kell a cianidos aranybányászat ellen
Tőkés László erdélyi EP-képviselő kezdeményezésére ma, 2013. június 10-én, Budapesten egy Kárpát-medencei informális találkozó keretében egyeztettek a cianidos technológiával folyó bányászat elleni közös fellépés lehetőségeiről. Mint ismeretes, a verespataki bányaberuházás kapcsán elhíresült ciánalapú aranybányászat nem csupán Erdélyben jelent valós veszélyt a környezetünkre, épített és kulturális örökségünkre, de hasonló tervekről és kezdeményezésekről kapunk híreket Szlovákiából és Ukrajnából is.
A találkozón a leginkább érintett régiók képviselői vettek részt: Körmöcbánya (Felvidék, Szlovákia) polgármesterét, Zuzana Balážovát elkísérte Ľuboš Kürthy, a Kremnica Nad Zlato (kb. „Körmöcbánya többet ér az aranynál”) Polgári Társulás elnöke; Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Városi Szervezetének elnöke, Bocskor László ismertette a Nagymuzsaly melletti aranybánya újranyitásának terve körül kialakult helyzetet; Erdélyből Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület, illetve Para Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Környezetvédelmi Bizottsága elnökének szakértői anyagaira támaszkodva Király Melinda torockói önkormányzati képviselő, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke a verespataki bányanyitás veszélyeiről számolt be.
A találkozó elején, felvezetésképpen Tőkés László leszögezte: az európai polgárok joga (beleértve az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Ukrajna állampolgárait is) a tiszta környezethez, a magántulajdonhoz, illetve a víz- és tájvédelem minden gazdasági érdeknél, rövid távú haszonnál előbbre való. Ezt követően az európai érdekérvényesítés nehézségeit és buktatóit foglalta össze. Az erdélyi képviselő emlékeztetett arra, hogy 2010-ben Áder Jánossal, Magyarország jelenlegi elnökével, akkori EP-képviselővel közösen a cianidos bányászat európai betiltását követelő határozatot nyújtottak be, amelyet az Európai Parlament majdhogynem egyöntetűen elfogadott. Ám a határozatnak kevés foganatja volt: az Európai Bizottság illetékesei minden további nélkül lesöpörték a témát az asztalról, és az azt követő sorozatos intervencióknak sem lett foganatjuk.
Pedig a veszély igen nagy, hívták fel a figyelmet a cianidos bányászat veszélyeinek kitett térségek képviselői, – a teljesség igénye nélkül – a következőkre hívva fel a figyelmet: a környezetvédelmi károk mellett a körmöcbányaiak példának okáért attól félnek, hogy a bányanyitás tönkreteszi a kis- és középvállalatokat, illetve a turizmusra épülő gazdaságukat. Megjegyzésre méltó, hogy Szlovákiából Körmöcbánya nyerte el Biodiverzitás Fővárosa címet, az uniós tagállamok környezetvédelmi és területfejlesztési szervezetei által meghirdetett versenyen. Az egymással vetélkedő, homályos hátterű külföldi cégek kapzsi önérdekének esne áldozatául a környék és a város, a Garam és a Duna vizének esetleges szennyezéséről nem is beszélve.
A Beregszászi járásban található Nagymuzsaly lakói viszont testközelből már elszenvedhették a felelőtlen bányanyitás következményeit: az 1996-tól kezdődött és 2006-ban – csődhelyzet miatt – leállt, két szakaszban megvalósított bányászat a keleti vadkapitalizmus összes jegyét magán viselte. Bocskor László beszámolója szerint 1996-tól a bányától 1300 kilométerre lévő Dnyeper mellé hordták az üledékanyagot – nyitott teherautókon! –, 2003 óta pedig a szennyeződésekkel terhelt hulladékanyagot mindenfajta védelem nélkül tárolják Beregszász és vidékének kiváló mezőgazdasági területén.
Király Melinda a verespataki bányanyitás legújabb fejleményeiről tájékoztatta a beszélgetés résztvevőit, és a tavalyi választási kampány időszakában megszervezett népszavazásra hívta fel a figyelmet, amely a térség lakossága körében kifejtett hazugságpropaganda ellenére érvénytelenül végződött.
Az informális és tájékozódó jellegű találkozó végén a felek megegyeztek a folytatásban: túl azon, hogy mandátumot adtak Tőkés Lászlónak ügyeik európai parlamenti képviseletére, közös cselekvési terv is körvonalazódott. Első lépésként mindhárom településre ellátogatnak, hogy a helyszínen tájékozódjanak a fennálló állapotokról. Hasonlóképpen folyamatosan tájékoztatják egymást a fejleményekről.
Abból a felismerésből kiindulva, hogy csak az ügy nemzetköziesítése révén nyílik esélyük a sikerre, az erdélyi képviselő szervezésében az ősz folyamán nyilvános közmeghallgatás keretében tárják elő problémáikat az Európai Parlamentben, ezzel együtt pedig Janez Potočnik környezetvédelmi biztossal is találkozót szerveznek, és közös memorandumban fordulnak José Manuel Barrosóhoz, az Európai Bizottság elnökéhez.
A találkozó alkalmával újból bebizonyosodott, hogy ellentétek által megosztott európai országainkat és polgárainkat sokkal több közös érdek – és érték – kapcsolja össze, mint amennyi elválasztja egymástól őket.
Budapest, 2013. június 10.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
Tőkés László erdélyi EP-képviselő kezdeményezésére ma, 2013. június 10-én, Budapesten egy Kárpát-medencei informális találkozó keretében egyeztettek a cianidos technológiával folyó bányászat elleni közös fellépés lehetőségeiről. Mint ismeretes, a verespataki bányaberuházás kapcsán elhíresült ciánalapú aranybányászat nem csupán Erdélyben jelent valós veszélyt a környezetünkre, épített és kulturális örökségünkre, de hasonló tervekről és kezdeményezésekről kapunk híreket Szlovákiából és Ukrajnából is.
A találkozón a leginkább érintett régiók képviselői vettek részt: Körmöcbánya (Felvidék, Szlovákia) polgármesterét, Zuzana Balážovát elkísérte Ľuboš Kürthy, a Kremnica Nad Zlato (kb. „Körmöcbánya többet ér az aranynál”) Polgári Társulás elnöke; Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Városi Szervezetének elnöke, Bocskor László ismertette a Nagymuzsaly melletti aranybánya újranyitásának terve körül kialakult helyzetet; Erdélyből Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület, illetve Para Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Környezetvédelmi Bizottsága elnökének szakértői anyagaira támaszkodva Király Melinda torockói önkormányzati képviselő, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke a verespataki bányanyitás veszélyeiről számolt be.
A találkozó elején, felvezetésképpen Tőkés László leszögezte: az európai polgárok joga (beleértve az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Ukrajna állampolgárait is) a tiszta környezethez, a magántulajdonhoz, illetve a víz- és tájvédelem minden gazdasági érdeknél, rövid távú haszonnál előbbre való. Ezt követően az európai érdekérvényesítés nehézségeit és buktatóit foglalta össze. Az erdélyi képviselő emlékeztetett arra, hogy 2010-ben Áder Jánossal, Magyarország jelenlegi elnökével, akkori EP-képviselővel közösen a cianidos bányászat európai betiltását követelő határozatot nyújtottak be, amelyet az Európai Parlament majdhogynem egyöntetűen elfogadott. Ám a határozatnak kevés foganatja volt: az Európai Bizottság illetékesei minden további nélkül lesöpörték a témát az asztalról, és az azt követő sorozatos intervencióknak sem lett foganatjuk.
Pedig a veszély igen nagy, hívták fel a figyelmet a cianidos bányászat veszélyeinek kitett térségek képviselői, – a teljesség igénye nélkül – a következőkre hívva fel a figyelmet: a környezetvédelmi károk mellett a körmöcbányaiak példának okáért attól félnek, hogy a bányanyitás tönkreteszi a kis- és középvállalatokat, illetve a turizmusra épülő gazdaságukat. Megjegyzésre méltó, hogy Szlovákiából Körmöcbánya nyerte el Biodiverzitás Fővárosa címet, az uniós tagállamok környezetvédelmi és területfejlesztési szervezetei által meghirdetett versenyen. Az egymással vetélkedő, homályos hátterű külföldi cégek kapzsi önérdekének esne áldozatául a környék és a város, a Garam és a Duna vizének esetleges szennyezéséről nem is beszélve.
A Beregszászi járásban található Nagymuzsaly lakói viszont testközelből már elszenvedhették a felelőtlen bányanyitás következményeit: az 1996-tól kezdődött és 2006-ban – csődhelyzet miatt – leállt, két szakaszban megvalósított bányászat a keleti vadkapitalizmus összes jegyét magán viselte. Bocskor László beszámolója szerint 1996-tól a bányától 1300 kilométerre lévő Dnyeper mellé hordták az üledékanyagot – nyitott teherautókon! –, 2003 óta pedig a szennyeződésekkel terhelt hulladékanyagot mindenfajta védelem nélkül tárolják Beregszász és vidékének kiváló mezőgazdasági területén.
Király Melinda a verespataki bányanyitás legújabb fejleményeiről tájékoztatta a beszélgetés résztvevőit, és a tavalyi választási kampány időszakában megszervezett népszavazásra hívta fel a figyelmet, amely a térség lakossága körében kifejtett hazugságpropaganda ellenére érvénytelenül végződött.
Az informális és tájékozódó jellegű találkozó végén a felek megegyeztek a folytatásban: túl azon, hogy mandátumot adtak Tőkés Lászlónak ügyeik európai parlamenti képviseletére, közös cselekvési terv is körvonalazódott. Első lépésként mindhárom településre ellátogatnak, hogy a helyszínen tájékozódjanak a fennálló állapotokról. Hasonlóképpen folyamatosan tájékoztatják egymást a fejleményekről.
Abból a felismerésből kiindulva, hogy csak az ügy nemzetköziesítése révén nyílik esélyük a sikerre, az erdélyi képviselő szervezésében az ősz folyamán nyilvános közmeghallgatás keretében tárják elő problémáikat az Európai Parlamentben, ezzel együtt pedig Janez Potočnik környezetvédelmi biztossal is találkozót szerveznek, és közös memorandumban fordulnak José Manuel Barrosóhoz, az Európai Bizottság elnökéhez.
A találkozó alkalmával újból bebizonyosodott, hogy ellentétek által megosztott európai országainkat és polgárainkat sokkal több közös érdek – és érték – kapcsolja össze, mint amennyi elválasztja egymástól őket.
Budapest, 2013. június 10.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
2013. június 10.
Kővel, betonnal…
Vannak, akik el akarják homályosítani Várad történelmét, dicső múltját. Mihály vajda lovas szobra a Szent László téren előreszegezi a fejét, farkát felkunkorítja, a lovas feláll a nyeregben, tekintetét előreszegezi és ugrásra készül. Talán az első célpont az Olaszi temető helyén lévő park lenne, ahol őseink nyugodtak, a csend szigete, a csend parkja. Kár lenne, ha nem oda való lópaták zaja felverné ezt a szent nyugalmat.
Mihály vajdának erdélyi vesszőfutása mindössze egy évig tartott, nem hiszem, hogy jelenléte a városban változtatna a történelem tényein, hogy ezt a várost a mai divatos szóval élve „kisebbségi építészek” építették, akik nagyot, monumentálist alkottak. Elég, ha csak a Rimanóczyakra gondolunk.
Lapozgatva Péter I. Zoltánnak a napokban bemutatott, A két Rimanóczy című könyvét, 42 épületegyüttest számoltam össze, amit apa és fia épített. Nagyon nagy szám, ez a sok épület egy utcát is kitenne. Jogosan vetődik fel a gondolat, hogy egy utcát is el lehetne nevezni róluk, valamint egy köztéri szobrot is felállíthatnának az emlékükre.
Szép a Bihar Megyei RMDSZ-től, hogy létrehozta a Rimanóczy-díjat és egy, Deák Árpád szobrászművész munkáját dicsérő féldomborművet helyezett el volt házuk falán. Magasra tették a mércét, magasra a domborművet, aminek leleplezése sem ment könnyen. Aki ártó vagy más szándékkal akar felé közeledni, az is magasra kell tegye a mércét…
A Rimanóczyak, apa és fia művészei voltak a mesterségüknek, valamennyi stílusirányzatban otthonosan mozogtak. Abban az időben a társadalom az építészetbe, a művészetbe fektette szellemi és anyagi erejét. A két Rimanóczy teljes mértékben kielégítette ezeket az igényeket.
A Mihály vajda lovas szobra közelében lévő városháza épülete a könnyedségén, a légiességén túl monumentális alkotás, egy örökéletű, bevehetetlen vár benyomását is kelti. Könnyűlovassággal nem lehet bevenni. Ifjú Rimanóczy Kálmán egyik legsikerültebb alkotása. A Rimanóczyak kővel, betonnal írták bele nevüket Várad történelmébe. (A betont 1904-től alkalmazták.)
V. Szilágyi István
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Vannak, akik el akarják homályosítani Várad történelmét, dicső múltját. Mihály vajda lovas szobra a Szent László téren előreszegezi a fejét, farkát felkunkorítja, a lovas feláll a nyeregben, tekintetét előreszegezi és ugrásra készül. Talán az első célpont az Olaszi temető helyén lévő park lenne, ahol őseink nyugodtak, a csend szigete, a csend parkja. Kár lenne, ha nem oda való lópaták zaja felverné ezt a szent nyugalmat.
Mihály vajdának erdélyi vesszőfutása mindössze egy évig tartott, nem hiszem, hogy jelenléte a városban változtatna a történelem tényein, hogy ezt a várost a mai divatos szóval élve „kisebbségi építészek” építették, akik nagyot, monumentálist alkottak. Elég, ha csak a Rimanóczyakra gondolunk.
Lapozgatva Péter I. Zoltánnak a napokban bemutatott, A két Rimanóczy című könyvét, 42 épületegyüttest számoltam össze, amit apa és fia épített. Nagyon nagy szám, ez a sok épület egy utcát is kitenne. Jogosan vetődik fel a gondolat, hogy egy utcát is el lehetne nevezni róluk, valamint egy köztéri szobrot is felállíthatnának az emlékükre.
Szép a Bihar Megyei RMDSZ-től, hogy létrehozta a Rimanóczy-díjat és egy, Deák Árpád szobrászművész munkáját dicsérő féldomborművet helyezett el volt házuk falán. Magasra tették a mércét, magasra a domborművet, aminek leleplezése sem ment könnyen. Aki ártó vagy más szándékkal akar felé közeledni, az is magasra kell tegye a mércét…
A Rimanóczyak, apa és fia művészei voltak a mesterségüknek, valamennyi stílusirányzatban otthonosan mozogtak. Abban az időben a társadalom az építészetbe, a művészetbe fektette szellemi és anyagi erejét. A két Rimanóczy teljes mértékben kielégítette ezeket az igényeket.
A Mihály vajda lovas szobra közelében lévő városháza épülete a könnyedségén, a légiességén túl monumentális alkotás, egy örökéletű, bevehetetlen vár benyomását is kelti. Könnyűlovassággal nem lehet bevenni. Ifjú Rimanóczy Kálmán egyik legsikerültebb alkotása. A Rimanóczyak kővel, betonnal írták bele nevüket Várad történelmébe. (A betont 1904-től alkalmazták.)
V. Szilágyi István
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2013. június 10.
A Székely Nemzeti Tanács nyílt levele Magyarország önkormányzataihoz
Nemrég elhúzódó „zászlóháború" zajlott Székelyföldön, melyet a hatóságok és a nacionalista román sajtó indított Székelyföld jelképei ellen. Ez idő alatt számos magyarországi önkormányzat tett bizonyosságot szolidaritásáról, kitűzve hivatalos épületeikre Székelyföld zászlaját. Hadd köszönjem meg elöljáróban a szolidaritásnak ezeket a megnyilvánulásait, amelyek megerősítettek a kitartásban, és a meggyőződésben: nem vagyunk egyedül.
A múlt század nyolcvanas éveiben, amikor Nicolae Ceausescu bejelentette a hírhedt falurombolási programot, Európa-szerte, így Magyarországon is tömegesen mozdultak meg az önkormányzatok, s neveztek meg testvértelepüléseket a halálra ítélt romániai falvak között. Ma Románia, egy olyan közigazgatási átalakításra készül, amely a 75%-ban magyar többségű Székelyföld szempontjából, történelmi léptékben csak a falurombolási tervvel hasonlítható össze. Románia kormánya – megszegve nemzetközi kötelezettségvállalásait – nem kéri ki Székelyföld 800.000 lakosának a véleményét a közigazgatási határok kialakításáról, hanem épp ellenkezőleg, az itt élők akaratával ellentétben, egy román többségű nagy régióba kívánja beleerőltetni Székelyföldet. Elszántak vagyunk, hogy az erőszakmentes tiltakozás eszközeivel, nagyon határozottan lépjünk fel a megsemmisítésünket célzó állampolitika ellen, és számítunk továbbra is Magyarország önkormányzataira.
A Székely Nemzeti Tanács nemcsak tiltakozik, de keresi a párbeszéd lehetőségét is. Ez év március tizedikén, a Székely Szabadság Napján tartott marosvásárhelyi tüntetésen harmincezer ember által közfelkiáltással elfogadott beadvánnyal fordultunk Románia kormányához. Ezt követően a beadványt negyvenezer ember erősítette meg az aláírásával, kérve Románia kormányát, hogy fogadja a tüntetők, Székelyföld képviselőit. Erre a beadványra a mai napig nem érkezett válasz.
A székelyek nemcsak tiltakoznak, nemcsak párbeszédet szorgalmaznak, de építkeznek is. Olyan autonómia-statútumot terjesztettünk Románia parlamentje elé, amely nemcsak a székelységnek biztosítaná hosszú távon a megmaradást a szülőföldjén, hanem a működő európai-autonómiák mintájára Románia számára is tartós stabilitást és gazdasági fellendülést jelentene. Ebben a pillanatban erősebbnek tűnik azonban Romániában a '89 előttről maradt magyarellenes örökség, a törvénytervezetet ugyanis két alkalommal is vita nélkül utasította el Románia Parlamentje.
Ez azonban minket nem fog letörni. Kedvező jogi környezetet akarunk teremteni a székely törekvéseknek az Európai Unióban. Ehhez kerestünk, és találtunk szövetségeseket szerte Európában, olyan közösségek tagjai között, akik megéltek a miénkhez hasonló történelmi tapasztalatokat. Élni kívánunk az európai polgári kezdeményezés eszközével, az erre vonatkozó tervezetünk már jó ideje megtalálható a www.nemzetiregiok.eu címen. A kezdeményezés sikere érdekében egymillió aláírást kell majd összegyűjtenünk szerte az Európai Unió országaiból. Nem titok, hogy ezek jelentős részét Magyarországról szándékozunk összegyűjteni. Ebben nagy segítséget jelenthetnek az önkormányzatok. Az elmúlt hónapokban sikerült több önkormányzat vezetőivel tárgyalni és megszerezni a támogatásukat, ezek névjegyzéke, élén Budapest székesfővárossal megtalálható a kezdeményezés honlapján. Be kellett azonban látnunk, hogy fizikai képtelenség mindenhova eljutnunk, ezért most, amikor már csak napok, esetleg hetek vannak a kezdeményezés benyújtásáig, ezúton fordulunk minden magyarországi önkormányzathoz, kérve az erkölcsi, politikai támogatásukat, illetve kinek-kinek konkrét önkéntes segítségét ebben az ügyben.
1989. előtt Európa legkegyetlenebb diktatúráját sikerült megállítani a falurombolási terv végrehajtásában. Az akkorihoz hasonló szolidaritásra van szükség most is, hogy a terveinket sikerre vigyük, és rombolás helyett az építkezésé legyen a jövő. Marosvásárhely, 2013. június 9.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma
Nemrég elhúzódó „zászlóháború" zajlott Székelyföldön, melyet a hatóságok és a nacionalista román sajtó indított Székelyföld jelképei ellen. Ez idő alatt számos magyarországi önkormányzat tett bizonyosságot szolidaritásáról, kitűzve hivatalos épületeikre Székelyföld zászlaját. Hadd köszönjem meg elöljáróban a szolidaritásnak ezeket a megnyilvánulásait, amelyek megerősítettek a kitartásban, és a meggyőződésben: nem vagyunk egyedül.
A múlt század nyolcvanas éveiben, amikor Nicolae Ceausescu bejelentette a hírhedt falurombolási programot, Európa-szerte, így Magyarországon is tömegesen mozdultak meg az önkormányzatok, s neveztek meg testvértelepüléseket a halálra ítélt romániai falvak között. Ma Románia, egy olyan közigazgatási átalakításra készül, amely a 75%-ban magyar többségű Székelyföld szempontjából, történelmi léptékben csak a falurombolási tervvel hasonlítható össze. Románia kormánya – megszegve nemzetközi kötelezettségvállalásait – nem kéri ki Székelyföld 800.000 lakosának a véleményét a közigazgatási határok kialakításáról, hanem épp ellenkezőleg, az itt élők akaratával ellentétben, egy román többségű nagy régióba kívánja beleerőltetni Székelyföldet. Elszántak vagyunk, hogy az erőszakmentes tiltakozás eszközeivel, nagyon határozottan lépjünk fel a megsemmisítésünket célzó állampolitika ellen, és számítunk továbbra is Magyarország önkormányzataira.
A Székely Nemzeti Tanács nemcsak tiltakozik, de keresi a párbeszéd lehetőségét is. Ez év március tizedikén, a Székely Szabadság Napján tartott marosvásárhelyi tüntetésen harmincezer ember által közfelkiáltással elfogadott beadvánnyal fordultunk Románia kormányához. Ezt követően a beadványt negyvenezer ember erősítette meg az aláírásával, kérve Románia kormányát, hogy fogadja a tüntetők, Székelyföld képviselőit. Erre a beadványra a mai napig nem érkezett válasz.
A székelyek nemcsak tiltakoznak, nemcsak párbeszédet szorgalmaznak, de építkeznek is. Olyan autonómia-statútumot terjesztettünk Románia parlamentje elé, amely nemcsak a székelységnek biztosítaná hosszú távon a megmaradást a szülőföldjén, hanem a működő európai-autonómiák mintájára Románia számára is tartós stabilitást és gazdasági fellendülést jelentene. Ebben a pillanatban erősebbnek tűnik azonban Romániában a '89 előttről maradt magyarellenes örökség, a törvénytervezetet ugyanis két alkalommal is vita nélkül utasította el Románia Parlamentje.
Ez azonban minket nem fog letörni. Kedvező jogi környezetet akarunk teremteni a székely törekvéseknek az Európai Unióban. Ehhez kerestünk, és találtunk szövetségeseket szerte Európában, olyan közösségek tagjai között, akik megéltek a miénkhez hasonló történelmi tapasztalatokat. Élni kívánunk az európai polgári kezdeményezés eszközével, az erre vonatkozó tervezetünk már jó ideje megtalálható a www.nemzetiregiok.eu címen. A kezdeményezés sikere érdekében egymillió aláírást kell majd összegyűjtenünk szerte az Európai Unió országaiból. Nem titok, hogy ezek jelentős részét Magyarországról szándékozunk összegyűjteni. Ebben nagy segítséget jelenthetnek az önkormányzatok. Az elmúlt hónapokban sikerült több önkormányzat vezetőivel tárgyalni és megszerezni a támogatásukat, ezek névjegyzéke, élén Budapest székesfővárossal megtalálható a kezdeményezés honlapján. Be kellett azonban látnunk, hogy fizikai képtelenség mindenhova eljutnunk, ezért most, amikor már csak napok, esetleg hetek vannak a kezdeményezés benyújtásáig, ezúton fordulunk minden magyarországi önkormányzathoz, kérve az erkölcsi, politikai támogatásukat, illetve kinek-kinek konkrét önkéntes segítségét ebben az ügyben.
1989. előtt Európa legkegyetlenebb diktatúráját sikerült megállítani a falurombolási terv végrehajtásában. Az akkorihoz hasonló szolidaritásra van szükség most is, hogy a terveinket sikerre vigyük, és rombolás helyett az építkezésé legyen a jövő. Marosvásárhely, 2013. június 9.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma
2013. június 10.
Parádés volt a színjátszó fesztivál
Népes tömeg, szülők, nagymamák és nagytaták várták a színjátszó csoportokat szombaton a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban: az Udvarhelyi Fiatal Fórum és a Székelyföldi Legendárium rendezte tizenkettedik Amatőr Színjátszó Fesztivál legendázó kis fellépői elsöprő sikert arattak.
Összesen kilenc színjátszó csoport jelentkezett a már hagyományos udvarhelyi fesztiválra, a helybéliek mellett Oroszhegyről, Székelyderzsről, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Máréfalváról, Zetelakáról és Székelyszáldobosról. Az ismert székelyföldi legendák egyedi feldolgozásait láthatta a nagyérdemű: a Móra Ferenc Általános Iskola Dömdödöm elnevezésű színjátszó csoportja bábokkal mutatta be a Firtos és a Likaskő legendáját, a parajdi Rapsonné unokái Áprily Lajos Mese a vár alatt című verses meséjét vitték színre, de megelevenedett a színpadon a Szent György-legenda és Csihán királyfiú is, illetve megtudtuk, hogyan kapta egy szál dobosáról nevét Székelyszáldobos. A közönség sokat és nagyokat nevetett, a színpadon pedig valódi színészi tehetségek is bemutatkoztak. A szünetben fagylaltkóstolás volt: a küküllőkeményfalvi Aticream Rt. Zete kedvence nevű legendás jégkrémét osztogatták a szervezők kicsiknek és nagyoknak.
Az eredményhirdetést megelőzően a Tóth Árpád színművész, rendező, Kudelász Nóbel, a Székelyföldi Legendárium kötet szerkesztője, Szűcs-Olcsváry Gellért, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színésze és a Székelyföldi Legendárium animációs film főhősének hangját kölcsönző Baricz Gergő alkotta zsűri értékelte a fellépéseket, illetve szakmai tanácsokkal látta el az ifjú színészpalántákat. A legjobb legendafeldolgozásnak a székelyszáldobosi Bikficek Egy szál dobos című előadása bizonyult, a legjobb díszletért járó díjat a Csiribiri Társulat kapta, a legjobb jelmezek Rapsonné unokáié voltak, a legjobb csoportos alakítást a marosvásárhelyi K. O. Média, míg a legjobb egyéni alakítást, a vásárhelyi csapat tagja, Köble Nóra nyújtotta. A zsűri különdíjakat is osztott: a legeredetibb szöveg elismerést a ZetEmberkék nyerték, valamint különdíjban részesült nagyszerű bábelőadásáért a Dömdödöm bábcsoport is, illetve a Székelyföldi Legendárium jóvoltából minden részt vevő csoport legendatérképet kapott ajándékba.
Kovács Eszter
szekelyhon.ro
Népes tömeg, szülők, nagymamák és nagytaták várták a színjátszó csoportokat szombaton a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban: az Udvarhelyi Fiatal Fórum és a Székelyföldi Legendárium rendezte tizenkettedik Amatőr Színjátszó Fesztivál legendázó kis fellépői elsöprő sikert arattak.
Összesen kilenc színjátszó csoport jelentkezett a már hagyományos udvarhelyi fesztiválra, a helybéliek mellett Oroszhegyről, Székelyderzsről, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Máréfalváról, Zetelakáról és Székelyszáldobosról. Az ismert székelyföldi legendák egyedi feldolgozásait láthatta a nagyérdemű: a Móra Ferenc Általános Iskola Dömdödöm elnevezésű színjátszó csoportja bábokkal mutatta be a Firtos és a Likaskő legendáját, a parajdi Rapsonné unokái Áprily Lajos Mese a vár alatt című verses meséjét vitték színre, de megelevenedett a színpadon a Szent György-legenda és Csihán királyfiú is, illetve megtudtuk, hogyan kapta egy szál dobosáról nevét Székelyszáldobos. A közönség sokat és nagyokat nevetett, a színpadon pedig valódi színészi tehetségek is bemutatkoztak. A szünetben fagylaltkóstolás volt: a küküllőkeményfalvi Aticream Rt. Zete kedvence nevű legendás jégkrémét osztogatták a szervezők kicsiknek és nagyoknak.
Az eredményhirdetést megelőzően a Tóth Árpád színművész, rendező, Kudelász Nóbel, a Székelyföldi Legendárium kötet szerkesztője, Szűcs-Olcsváry Gellért, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színésze és a Székelyföldi Legendárium animációs film főhősének hangját kölcsönző Baricz Gergő alkotta zsűri értékelte a fellépéseket, illetve szakmai tanácsokkal látta el az ifjú színészpalántákat. A legjobb legendafeldolgozásnak a székelyszáldobosi Bikficek Egy szál dobos című előadása bizonyult, a legjobb díszletért járó díjat a Csiribiri Társulat kapta, a legjobb jelmezek Rapsonné unokáié voltak, a legjobb csoportos alakítást a marosvásárhelyi K. O. Média, míg a legjobb egyéni alakítást, a vásárhelyi csapat tagja, Köble Nóra nyújtotta. A zsűri különdíjakat is osztott: a legeredetibb szöveg elismerést a ZetEmberkék nyerték, valamint különdíjban részesült nagyszerű bábelőadásáért a Dömdödöm bábcsoport is, illetve a Székelyföldi Legendárium jóvoltából minden részt vevő csoport legendatérképet kapott ajándékba.
Kovács Eszter
szekelyhon.ro
2013. június 11.
A marosvásárhelyi magyar orvosképzésért tüntet Bukarestben az RMOGYKE
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület egy hónapos tüntetéssorozata június 15-én Bukarestben csendes felvonulással ér véget. A szervezet ezzel a tiltakozással is a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román vezetőségének a magyar oktatással kapcsolatos diszkriminatív intézkedései miatt tiltakozik.
„A szombati akcióval arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ha az egyetem magyar tagozatának akkreditálása elmarad, október 1-től nem alakulhat meg az önálló magyar tagozat a MOGYE-n” – nyilatkozta a Népújságnak dr. Kincses-Ajtay Mária, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület elnöke, akivel a június 15-én sorra kerülő tiltakozó megmozdulás kapcsán beszélgettünk.
– Májusban kezdte el az RMOGYKE az újabb tüntetéssorozatot, ezúttal Bukarestben, különböző kormányépületek előtt tiltakozva a MOGYE magyar tagozatának helyzete miatt. Miért volt erre szükség, és történt-e előrelépés az ügyben? – Az RMOGYKE azért folyamodott újabb tüntetéssorozathoz, mert azt tapasztaltuk, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar oktatás ügyében nem történnek pozitív lépések, nincsen semmiféle pozitív elmozdulás.
A legutóbbi nagy csapást azzal mérték a magyar oktatásra, hogy a román vezetőség beküldte az ARACIS akkreditáló bizottsághoz azt az akkreditációs dokumentációt, amelynek értelmében csak a román tagozatot – és tulajdonképpen a mai diszkriminatív helyzetet – akarják törvényesíteni. Ha ez az akkreditáció így megtörténik, akkor évekre előre a magyar oktatásnak semmiféle fejlődési lehetősége nem lesz. Ezt tudatosította nemrég az egyetem jelenlegi magyar vezetősége egy sajtótájékoztatón, amelyen részletesen beszámolt arról, hogy milyen diszkriminatív intézkedések történtek a magyar helyek betöltése, a versenyvizsgák és egyáltalán, az érvényben levő tanügyi törvény chartába való beiktatása kapcsán. Ezek olyan intézkedések, amelyek azt jelzik, hogy szándékukban sincs a magyar oktatás jogainak helyreállítása érdekében eljárni.
Ezért folyamodott az RMOGYKE a tiltakozó megmozdulásokhoz, utcai tüntetésekhez. Civil szervezetként lehetőségünk van szélesebb és kissé erélyesebb eszközökkel élni, és úgy gondoljuk, hogy ezek nem a magyar vezetőség ellenében, hanem mellettük, a magyar vezetőség támogatásáért történnek, a figyelem felkeltése, annak tudatosítása érdekében, hogy a MOGYE-n a magyar oktatás súlyos helyzetbe jutott. Ez az erélyes fellépés az, amit a magyar vezetők talán még nem tehetnek meg, de sajnos, készülődniük kell nekik is erre. Az RMOGYKE tiltakozássorozata már a tavaly nyáron elkezdődött egyéni tüntetésekkel, ősszel pedig a tanügyminisztérium előtt háromhetes tüntetéssorozat zajlott. Úgy gondolom, ennek hatására történt, hogy Victor Ponta miniszterelnök és az akkori tanügyminiszter asszony személyesen eljött Marosvásárhelyre tájékozódni, megpróbálták mediálni a dolgot, és sikerült is egy hétpontos egyezséget aláíratni román és magyar egyetemi oktatókkal.
– Akkor viszonylag mindenki elégedetten nyugtázta azt a hétpontos egyezséget, amely alapján úgy tűnt, elkezdődhet a MOGYE-n a magyar oktatás, a magyar tagozat helyzetének rendezése, a tanügyi törvény értelmében.
– A hétpontos megállapodás először is nagyon nagy visszalépés volt a tanügyi törvényhez viszonyítva, ennek szellemétől oly mértékben eltért, hogy nem lett volna szabad elfogadni magyar részről, de román részről még ezt sem tartották be! A téli versenyvizsgák alkalmával kiderült, hogy még durvább a helyzet, a beígért helyeknek még az egyharmadát sem adták meg a magyar tagozatnak. Olyan tanszékek is vannak – és most már dr. Szabó Béla professzor úr nyíltan elmondta, ami nagyon értékelendő –, hogy hány állásból hányat nem voltak hajlandók betölteni, mert nem engedték az illető jelöltet versenyvizsgázni, a dossziéjával kekeckedtek, nem ismerték el a Pécsen megkezdett doktorátusát stb.
Legutóbb arra vetemedtek, hogy az ARACIS-tól, az egyetemeket akkreditáló bizottságtól olyan papírt csikartak ki, miszerint az ARACIS írásban rögzítette, hogy nem is lehet magyar gyakorlatokat tartani, mivel az orvostanhallgatóknak a pácienssel románul kell kommunikálniuk, még ha a páciens magyar nemzetiségű is. Tehát az orvos–beteg kommunikációban, akármilyen nemzetiségű az orvos, illetve a beteg, csak a román nyelvet szabad használni, ami elképesztő álláspont, és teljesen aláássa a magyar nyelvű gyakorlati képzés létrehozását. Márpedig ha magyar gyakorlat nincs, akkor magyar egyetemi tanársegéd sincs, és akkor magyar egyetemi tanár sem lesz, és végeredményben a magyar oktatás jövője meg van pecsételve a MOGYE-n. Az RMOGYKE január folyamán a versenyvizsgák tisztaságáért állt ki, és sajnos igazunk lett, pedig az egyetem magyar vezetősége akkor úgymond megrótt, arra hivatkozva, hogy nem jól időzítettük a tüntetést.
– A június 15-re tervezett tüntetést jól időzítették? A MOGYE magyar vezetői ugyanis azt nyilatkozták, intézményesen nem csatlakoznak a tiltakozáshoz, de hangsúlyozták, magánemberként bármely egyetemi oktató vagy hallgató részt vehet a felvonuláson. Hogyan viszonyul az akcióhoz az RMDSZ?
– A mostani tüntetéssorozatunk Bukarestben június 15-én zárul egy csendes felvonulással a Sajtópalotától a Diadalíven át a Parlamentig, amelynek ismét figyelemfelkeltő a célja. Azt szeretnénk jelezni, hogy ha nem akkreditálják most a magyar tagozatot, ha a MOGYE akkreditációja a román vezetők szándéka szerint történik, akkor október 1-től nyilvánvalóan nem indulhat meg a magyar oktatás, mert ez a jövő tanévre vonatkozó szabályzat. A marosvásárhelyi magyar oktatók intézményesen nem kívánnak csatlakozni a tüntetéshez, de nem is ítélték el az akciót. Álláspontjukat, mely szerint vizsgaszesszió van, elfogadom, de ez nem tart vissza minket. Mindenképpen felszínen kell tartani a problémát, hiszen nagyon jó „altatás” következik: szesszió van, majd jön a nyári periódus, mindenki elmegy szabadságra, és októberig mindent el lehet intézni suba alatt. Nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen vagy olyan formában, de folytatódjanak ezek az akciók.
Több autóbusszal szállítanánk a fővárosba a diákságot, de polgári résztvevőket, sőt középiskolai tanárokat is, ha hajlandók csatlakozni. Sajnos, ahelyett, hogy az RMDSZ legalább elvi-erkölcsi támogatást adna, mérhetetlen közömbösséget tapasztalunk, többek között a kérésünket, hogy a kongresszus kiemelten tárgyalja az egyetem ügyét, elutasították, sőt, egyesek egészen komiszul utasították el, de reméljük, nem jutnak el odáig, hogy különböző megfélemlítési akciókhoz folyamodjanak. Szervezetünk az utcai tüntetések mellett kemény jogi csatát is vív. Az egyetem szenátusa ellen indított pert elsőfokon elvesztettük, de három hónapja nincs írásos indoklás, és amíg ezt nem kapjuk meg, nem tudunk fellebbezni.
Következhet tehát még egy fellebbezési szakasz a perben. Ami az ARACIS bizottság által kiadott diszkriminatív okmányt illeti, ez ellen a Diszkriminációellenes Tanácshoz beadványt juttattunk el, amelyben kérjük, vizsgálja ki e hátrányosan megkülönböztető rendelkezést, hiszen ilyen nem születhet ebben az országban, ahol az alkotmány szavatolja a betegek jogait, érvényben van a betegjogi törvény, nem beszélve az anyanyelvhasználatra vonatkozó nemzetközi egyezményekről. Antalfi Imola e-nepujsag.ro
Erdély.ma
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület egy hónapos tüntetéssorozata június 15-én Bukarestben csendes felvonulással ér véget. A szervezet ezzel a tiltakozással is a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román vezetőségének a magyar oktatással kapcsolatos diszkriminatív intézkedései miatt tiltakozik.
„A szombati akcióval arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ha az egyetem magyar tagozatának akkreditálása elmarad, október 1-től nem alakulhat meg az önálló magyar tagozat a MOGYE-n” – nyilatkozta a Népújságnak dr. Kincses-Ajtay Mária, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület elnöke, akivel a június 15-én sorra kerülő tiltakozó megmozdulás kapcsán beszélgettünk.
– Májusban kezdte el az RMOGYKE az újabb tüntetéssorozatot, ezúttal Bukarestben, különböző kormányépületek előtt tiltakozva a MOGYE magyar tagozatának helyzete miatt. Miért volt erre szükség, és történt-e előrelépés az ügyben? – Az RMOGYKE azért folyamodott újabb tüntetéssorozathoz, mert azt tapasztaltuk, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar oktatás ügyében nem történnek pozitív lépések, nincsen semmiféle pozitív elmozdulás.
A legutóbbi nagy csapást azzal mérték a magyar oktatásra, hogy a román vezetőség beküldte az ARACIS akkreditáló bizottsághoz azt az akkreditációs dokumentációt, amelynek értelmében csak a román tagozatot – és tulajdonképpen a mai diszkriminatív helyzetet – akarják törvényesíteni. Ha ez az akkreditáció így megtörténik, akkor évekre előre a magyar oktatásnak semmiféle fejlődési lehetősége nem lesz. Ezt tudatosította nemrég az egyetem jelenlegi magyar vezetősége egy sajtótájékoztatón, amelyen részletesen beszámolt arról, hogy milyen diszkriminatív intézkedések történtek a magyar helyek betöltése, a versenyvizsgák és egyáltalán, az érvényben levő tanügyi törvény chartába való beiktatása kapcsán. Ezek olyan intézkedések, amelyek azt jelzik, hogy szándékukban sincs a magyar oktatás jogainak helyreállítása érdekében eljárni.
Ezért folyamodott az RMOGYKE a tiltakozó megmozdulásokhoz, utcai tüntetésekhez. Civil szervezetként lehetőségünk van szélesebb és kissé erélyesebb eszközökkel élni, és úgy gondoljuk, hogy ezek nem a magyar vezetőség ellenében, hanem mellettük, a magyar vezetőség támogatásáért történnek, a figyelem felkeltése, annak tudatosítása érdekében, hogy a MOGYE-n a magyar oktatás súlyos helyzetbe jutott. Ez az erélyes fellépés az, amit a magyar vezetők talán még nem tehetnek meg, de sajnos, készülődniük kell nekik is erre. Az RMOGYKE tiltakozássorozata már a tavaly nyáron elkezdődött egyéni tüntetésekkel, ősszel pedig a tanügyminisztérium előtt háromhetes tüntetéssorozat zajlott. Úgy gondolom, ennek hatására történt, hogy Victor Ponta miniszterelnök és az akkori tanügyminiszter asszony személyesen eljött Marosvásárhelyre tájékozódni, megpróbálták mediálni a dolgot, és sikerült is egy hétpontos egyezséget aláíratni román és magyar egyetemi oktatókkal.
– Akkor viszonylag mindenki elégedetten nyugtázta azt a hétpontos egyezséget, amely alapján úgy tűnt, elkezdődhet a MOGYE-n a magyar oktatás, a magyar tagozat helyzetének rendezése, a tanügyi törvény értelmében.
– A hétpontos megállapodás először is nagyon nagy visszalépés volt a tanügyi törvényhez viszonyítva, ennek szellemétől oly mértékben eltért, hogy nem lett volna szabad elfogadni magyar részről, de román részről még ezt sem tartották be! A téli versenyvizsgák alkalmával kiderült, hogy még durvább a helyzet, a beígért helyeknek még az egyharmadát sem adták meg a magyar tagozatnak. Olyan tanszékek is vannak – és most már dr. Szabó Béla professzor úr nyíltan elmondta, ami nagyon értékelendő –, hogy hány állásból hányat nem voltak hajlandók betölteni, mert nem engedték az illető jelöltet versenyvizsgázni, a dossziéjával kekeckedtek, nem ismerték el a Pécsen megkezdett doktorátusát stb.
Legutóbb arra vetemedtek, hogy az ARACIS-tól, az egyetemeket akkreditáló bizottságtól olyan papírt csikartak ki, miszerint az ARACIS írásban rögzítette, hogy nem is lehet magyar gyakorlatokat tartani, mivel az orvostanhallgatóknak a pácienssel románul kell kommunikálniuk, még ha a páciens magyar nemzetiségű is. Tehát az orvos–beteg kommunikációban, akármilyen nemzetiségű az orvos, illetve a beteg, csak a román nyelvet szabad használni, ami elképesztő álláspont, és teljesen aláássa a magyar nyelvű gyakorlati képzés létrehozását. Márpedig ha magyar gyakorlat nincs, akkor magyar egyetemi tanársegéd sincs, és akkor magyar egyetemi tanár sem lesz, és végeredményben a magyar oktatás jövője meg van pecsételve a MOGYE-n. Az RMOGYKE január folyamán a versenyvizsgák tisztaságáért állt ki, és sajnos igazunk lett, pedig az egyetem magyar vezetősége akkor úgymond megrótt, arra hivatkozva, hogy nem jól időzítettük a tüntetést.
– A június 15-re tervezett tüntetést jól időzítették? A MOGYE magyar vezetői ugyanis azt nyilatkozták, intézményesen nem csatlakoznak a tiltakozáshoz, de hangsúlyozták, magánemberként bármely egyetemi oktató vagy hallgató részt vehet a felvonuláson. Hogyan viszonyul az akcióhoz az RMDSZ?
– A mostani tüntetéssorozatunk Bukarestben június 15-én zárul egy csendes felvonulással a Sajtópalotától a Diadalíven át a Parlamentig, amelynek ismét figyelemfelkeltő a célja. Azt szeretnénk jelezni, hogy ha nem akkreditálják most a magyar tagozatot, ha a MOGYE akkreditációja a román vezetők szándéka szerint történik, akkor október 1-től nyilvánvalóan nem indulhat meg a magyar oktatás, mert ez a jövő tanévre vonatkozó szabályzat. A marosvásárhelyi magyar oktatók intézményesen nem kívánnak csatlakozni a tüntetéshez, de nem is ítélték el az akciót. Álláspontjukat, mely szerint vizsgaszesszió van, elfogadom, de ez nem tart vissza minket. Mindenképpen felszínen kell tartani a problémát, hiszen nagyon jó „altatás” következik: szesszió van, majd jön a nyári periódus, mindenki elmegy szabadságra, és októberig mindent el lehet intézni suba alatt. Nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen vagy olyan formában, de folytatódjanak ezek az akciók.
Több autóbusszal szállítanánk a fővárosba a diákságot, de polgári résztvevőket, sőt középiskolai tanárokat is, ha hajlandók csatlakozni. Sajnos, ahelyett, hogy az RMDSZ legalább elvi-erkölcsi támogatást adna, mérhetetlen közömbösséget tapasztalunk, többek között a kérésünket, hogy a kongresszus kiemelten tárgyalja az egyetem ügyét, elutasították, sőt, egyesek egészen komiszul utasították el, de reméljük, nem jutnak el odáig, hogy különböző megfélemlítési akciókhoz folyamodjanak. Szervezetünk az utcai tüntetések mellett kemény jogi csatát is vív. Az egyetem szenátusa ellen indított pert elsőfokon elvesztettük, de három hónapja nincs írásos indoklás, és amíg ezt nem kapjuk meg, nem tudunk fellebbezni.
Következhet tehát még egy fellebbezési szakasz a perben. Ami az ARACIS bizottság által kiadott diszkriminatív okmányt illeti, ez ellen a Diszkriminációellenes Tanácshoz beadványt juttattunk el, amelyben kérjük, vizsgálja ki e hátrányosan megkülönböztető rendelkezést, hiszen ilyen nem születhet ebben az országban, ahol az alkotmány szavatolja a betegek jogait, érvényben van a betegjogi törvény, nem beszélve az anyanyelvhasználatra vonatkozó nemzetközi egyezményekről. Antalfi Imola e-nepujsag.ro
Erdély.ma
2013. június 11.
Néppárt: ne a magyarok érdekei ellenében alakítsák ki a közigazgatási régiókat!
Az Erdélyi Magyar Néppárt a kezdetektől megkülönböztetett figyelemmel kíséri a kormánykoalíció területi közigazgatási reformra vonatkozó terveit. Szakértői által kidolgozott régióátalakítási javaslatát már több hónapja a közvélemény elé tárta.
Nyugtalanságra ad okot, hogy a kormány megrendelésére készült szakértői háttértanulmány – a nagyhangú politikusi nyilatkozatokhoz hasonlóan – sem a történelmi régiók természetes határai szerint képzeli el a közigazgatási régiók határait, és hogya létrehozandó regionális intézmények hatásköreinek körvonalazása sem a szubszidiaritás és az önkormányzatiság európai alapelveire, hanem az egységes és központosított nemzetállami homogenizációs szándékra épül.
Látható, hogy csupán parlamenti eszközökkel nem lehet megakadályozni a regionalizációs folyamat Erdély és nemzeti közösségei számára kedvezőtlen alakulását. Sőt, a román miniszterelnök az RMDSZ kongresszusán elhangzott beszédében is egyértelművé tette: nem tudja, és nem is akarja meggyőzni a parlamenti többséget a magyar többségű közigazgatási régió kialakításáról.
Világossá vált tehát, hogy az önálló székelyföldi régió vagy egy sajátos jogállású partiumi régió kialakítását csakis közvetlen és határozott közösségi fellépéssel lehet elérni.
Ezért a Néppárt elnöksége június 7-i ülésén a következő döntéseket hozta:
1. Az Erdélyi Magyar Néppárt aláírásgyűjtésbe kezd, hogy közösségünk tagjai önálló politikai szereplőként nyilváníthassak véleményt a kormány régióátalakítási terveiről.
2. Az Erdélyi Magyar Néppárt egyeztetést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanáccsal arról, hogy a következő hetekben közösen szervezzenek köztéri demonstrációkat a kormány eddig ismertetett regionális átalakítási tervei ellen.
3. Az Erdélyi Magyar Néppárt ismételten kezdeményezi az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását egy közös cselekvési terv kidolgozása érdekében.
Kalibáskő, 2013. június 7.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Elnöksége nevében Toró T. Tibor elnök
Erdély.ma
Az Erdélyi Magyar Néppárt a kezdetektől megkülönböztetett figyelemmel kíséri a kormánykoalíció területi közigazgatási reformra vonatkozó terveit. Szakértői által kidolgozott régióátalakítási javaslatát már több hónapja a közvélemény elé tárta.
Nyugtalanságra ad okot, hogy a kormány megrendelésére készült szakértői háttértanulmány – a nagyhangú politikusi nyilatkozatokhoz hasonlóan – sem a történelmi régiók természetes határai szerint képzeli el a közigazgatási régiók határait, és hogya létrehozandó regionális intézmények hatásköreinek körvonalazása sem a szubszidiaritás és az önkormányzatiság európai alapelveire, hanem az egységes és központosított nemzetállami homogenizációs szándékra épül.
Látható, hogy csupán parlamenti eszközökkel nem lehet megakadályozni a regionalizációs folyamat Erdély és nemzeti közösségei számára kedvezőtlen alakulását. Sőt, a román miniszterelnök az RMDSZ kongresszusán elhangzott beszédében is egyértelművé tette: nem tudja, és nem is akarja meggyőzni a parlamenti többséget a magyar többségű közigazgatási régió kialakításáról.
Világossá vált tehát, hogy az önálló székelyföldi régió vagy egy sajátos jogállású partiumi régió kialakítását csakis közvetlen és határozott közösségi fellépéssel lehet elérni.
Ezért a Néppárt elnöksége június 7-i ülésén a következő döntéseket hozta:
1. Az Erdélyi Magyar Néppárt aláírásgyűjtésbe kezd, hogy közösségünk tagjai önálló politikai szereplőként nyilváníthassak véleményt a kormány régióátalakítási terveiről.
2. Az Erdélyi Magyar Néppárt egyeztetést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanáccsal arról, hogy a következő hetekben közösen szervezzenek köztéri demonstrációkat a kormány eddig ismertetett regionális átalakítási tervei ellen.
3. Az Erdélyi Magyar Néppárt ismételten kezdeményezi az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását egy közös cselekvési terv kidolgozása érdekében.
Kalibáskő, 2013. június 7.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Elnöksége nevében Toró T. Tibor elnök
Erdély.ma
2013. június 11.
Amikor jön az ár
Döbbenettel vegyes csodálattal követjük a magyarországi árvízhelyzetről szóló híreket, riportokat a médiában: a hatalmasra nőtt Duna látványa félelmetes, belegondolni sem merünk, mekkora károkat okozhat a megáradt folyó – de ezúttal a televízió képernyőjén valami más is átsüt.
És nem csak a rendkívüli szervezettség megdöbbentő számunkra, akik hozzászoktunk már a romániai vezetők és hatóságok nemtörődömségéhez, akik csak keserűen mosolygunk az illetékesek magyarázkodásán, valahányszor váratlanul, „felkészületlenül” éri őket a téli havazás, tavaszi hóolvadás, nyári aszály. Nem csak azon kapjuk föl a fejünket, hogy mennyire pontosan lépnek működésbe a különféle védelmi mechanizmusok, hogy egyszerre ragad mindenki lapátot, buzdítás nélkül jelentkeznek munkára az önkéntesek, fegyelmezetten, rendbontások nélkül zajlanak a kitelepítések ott, ahol ezt is megköveteli a helyzet, hogy nem kocsmában decizgetők siránkoznak és szidják vezetőiket a kamerák előtt, hanem gátakon dolgozó, homokzsákot töltő helyieket látni minden érintett településen. Ami viszont leginkább szembetűnő, az a szolidaritás, az összefogás oly gyakorlati és mégis felemelő élménye. Az, ahogy e napokban mindenki egy nyelvet beszél, mindenki a maga helyén és a maga lehetőségei szerint igyekszik kivenni részét a munkából. Mintha még a politikai csatározások is leálltak volna Magyarországon, az ellenzék felhagyott a kormány bírálatával, a miniszterelnök maga irányítja az árvízvédelmet, a civil szervezetek közösen lépnek fel, százezrek adományoznak kisebb-nagyobb összeget a károk enyhítésére. És igen, mondjuk ki: jóleső érzés látni, tudni, hogy eme kritikus pillanatokban ott vannak az erdélyiek, székelyföldiek, kárpátaljaiak is, mert bizakodásra ad okot, hogy legalább vészhelyzetben képesek vagyunk összezárni sorainkat, és valós nemzeti összefogás bontakozik ki. Csakhogy rögvest kijózanodunk, ha hazai dolgainkat vesszük számba. Hogy a bukaresti hatalom egyre eltökéltebb a Székelyföld beolvasztásával járó régiósítás ügyében, az alkotmánymódosítás után akár a parlament megkerülésével, kormányzati felelősségvállalással is készek elfogadtatni az erről szóló törvényt. A közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes pedig attól sem riad vissza, hogy nyilvánvalóan kettős mércét alkalmazva, arrogánsan jelentse ki: Dobrudzsát el tudja képzelni önálló régiónak, de Székelyföldről hallani sem akar. Közeleg hát mifelénk is az ár, de vajon mi képesek leszünk-e szervezetten, egyként kiállni érdekeinkért, Székelyföld védelmében?
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Döbbenettel vegyes csodálattal követjük a magyarországi árvízhelyzetről szóló híreket, riportokat a médiában: a hatalmasra nőtt Duna látványa félelmetes, belegondolni sem merünk, mekkora károkat okozhat a megáradt folyó – de ezúttal a televízió képernyőjén valami más is átsüt.
És nem csak a rendkívüli szervezettség megdöbbentő számunkra, akik hozzászoktunk már a romániai vezetők és hatóságok nemtörődömségéhez, akik csak keserűen mosolygunk az illetékesek magyarázkodásán, valahányszor váratlanul, „felkészületlenül” éri őket a téli havazás, tavaszi hóolvadás, nyári aszály. Nem csak azon kapjuk föl a fejünket, hogy mennyire pontosan lépnek működésbe a különféle védelmi mechanizmusok, hogy egyszerre ragad mindenki lapátot, buzdítás nélkül jelentkeznek munkára az önkéntesek, fegyelmezetten, rendbontások nélkül zajlanak a kitelepítések ott, ahol ezt is megköveteli a helyzet, hogy nem kocsmában decizgetők siránkoznak és szidják vezetőiket a kamerák előtt, hanem gátakon dolgozó, homokzsákot töltő helyieket látni minden érintett településen. Ami viszont leginkább szembetűnő, az a szolidaritás, az összefogás oly gyakorlati és mégis felemelő élménye. Az, ahogy e napokban mindenki egy nyelvet beszél, mindenki a maga helyén és a maga lehetőségei szerint igyekszik kivenni részét a munkából. Mintha még a politikai csatározások is leálltak volna Magyarországon, az ellenzék felhagyott a kormány bírálatával, a miniszterelnök maga irányítja az árvízvédelmet, a civil szervezetek közösen lépnek fel, százezrek adományoznak kisebb-nagyobb összeget a károk enyhítésére. És igen, mondjuk ki: jóleső érzés látni, tudni, hogy eme kritikus pillanatokban ott vannak az erdélyiek, székelyföldiek, kárpátaljaiak is, mert bizakodásra ad okot, hogy legalább vészhelyzetben képesek vagyunk összezárni sorainkat, és valós nemzeti összefogás bontakozik ki. Csakhogy rögvest kijózanodunk, ha hazai dolgainkat vesszük számba. Hogy a bukaresti hatalom egyre eltökéltebb a Székelyföld beolvasztásával járó régiósítás ügyében, az alkotmánymódosítás után akár a parlament megkerülésével, kormányzati felelősségvállalással is készek elfogadtatni az erről szóló törvényt. A közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes pedig attól sem riad vissza, hogy nyilvánvalóan kettős mércét alkalmazva, arrogánsan jelentse ki: Dobrudzsát el tudja képzelni önálló régiónak, de Székelyföldről hallani sem akar. Közeleg hát mifelénk is az ár, de vajon mi képesek leszünk-e szervezetten, egyként kiállni érdekeinkért, Székelyföld védelmében?
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 11.
Megvétózott alaptörvény? (Alkotmánymódosítási tervek)
Az alkotmánymódosító bizottság egy sor módosító javaslatot fogadott el tegnap, amelyek Románia elnökére, illetve a parlament és a kormány működésére vonatkoznak. Így többek között az államfő mandátuma ismét négyéves lenne, a kormány egy ülésszakban csak egyszer, egyetlen tervezetért vállalhatna felelősséget, a parlament pedig három módon is feloszlathatná önmagát. Az alkotmánymódosítási terveket, beleértve a régiósítást is, bírálta Traian Băsescu.
Az államfő szerint értelmetlen az alkotmánymódosítás, ha nem veszik figyelembe a 2009-es népszavazást. Hogy ezt épp az alkotmánybírák tegnapi beiktatásán jelentette be, elemzők szerint azt jelenti, Băsescu az alkotmánybírósághoz fordul az új alaptörvénnyel kapcsolatban. A Nemzeti Liberális Párt (NLP) javaslatára fogadta el az alkotmánymódosító bizottság azt, hogy az államfő mandátuma ismét négy évre szóljon, valamint azt is, hogy Románia elnöke „a román államot képviseli, és a nemzeti függetlenség, az ország egységének és területi integritásának a szavatolója”. Az NLP ugyanakkor visszavonta azt a javaslatát, amely előírta volna, hogy „mandátuma lejárta után a volt államelnök nem lehet tagja egyetlen politikai pártnak sem, nem jelöltetheti magát a választásokon, és nem tölthet be köztisztségeket”. A bizottság elfogadta az alkotmány 85. szakaszát kiegészítő javaslatot, amely előírja, hogy „Románia elnöke nem utasíthatja vissza a kormányfő javaslatát a kormány valamely tagjának a leváltását vagy kinevezését illetően”. Az államfő hatáskörét csorbító másik javaslatot a Szociáldemokrata Párt terjesztette be. Ez eltörölte volna az alkotmány jelenlegi előírását, mely szerint az államfő részt vehet a kormányüléseken, és elnökölhet azokon. Az indítányt elutasította a bizottság. A kormány működésére vonatkozik az az SZDP által beterjesztett, a bizottság által elfogadott javaslat, amely előírja, hogy egy parlamenti ülésszakban a kormány csak egyszer vállalhat felelősséget a képviselőház és a szenátus együttes ülésén egy programért, egy általános politikai nyilatkozatért vagy egy törvénytervezetért, a törvénykönyvek kivételével. A bizalmatlansági indítványokra vonatkozóan a bizottság elfogadta azt a módosító javaslatot, amely előírja, hogy a kormány leváltására irányuló eljárás kezdeményezőinek kormányfőjelöltet is javasolniuk kell az indítvány benyújtásakor. A parlament feloszlatására három javaslatot fogadott el a bizottság: a két házelnök és a pártok, szövetségek vagy parlamenti alakulatok elnökeinek a konzultálása nyomán az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha az az első felkérést követően 30 napon belül nem szavazott bizalmat a kormánynak, és legalább egyszer elutasította a bizalmi szavazásra való felkérést. Új rendelkezés lenne, mely szerint az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha mindkét ház tagjainak kétharmada megszavazza az erre irányuló határozatot. Harmadik variáns a parlament feloszlatására, ha az államfő menesztésére irányuló javaslatot elutasítják. Tegnap, az új alkotmánybírák beiktatásán Traian Băsescu értelmetlennek nevezte az alkotmánymódosítást, ha az nem veszi figyelembe a 2009-es népszavazást, azaz az egykamarás törvényhozásra való átállást, Băsescu szerint ugyanis éppen a népszavazás szolgáltat jogalapot az alkotmánymódosításra. Az alkotmánymódosítást előkészítő parlamenti bizottság a múlt héten elvetette az egykamarás törvényhozásra való átállást, a Szociál-Liberális Szövetség képviselői arra hivatkoztak, a 2009-es referendum konzultatív jellegű volt. Băsescu viszont kijelentette, nem hagyja annyiban a dolgot, hanem „méltóságteljesen és az alkotmány szellemében” fog reagálni, ha a parlament olyan alkotmánymódosítást fogad el, amely nem veszi figyelme a 2009-es népszavazás eredményét. Elemzők szerint Băsescu az alkotmánybírósághoz fordulhat ez ügyben, így tegnapi beiktatásukon tulajdonképpen már jelezte is az új alkotmánybíráknak, hogy mivel fogja megkeresni őket. Az alkotmánymódosítással kapcsolatban az államfő azt is kifogásolta, hogy a szövegező bizottság túl sok részletkérdést akar szabályozni, így fennáll a veszélye, hogy az új alaptörvény ellehetetleníti az állam működését. Băsescu a régiók kialakításának tervét is bírálta, amely szerinte nem egyszerűsíti le az államirányítást, hanem növeli a bürokráciát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az alkotmánymódosító bizottság egy sor módosító javaslatot fogadott el tegnap, amelyek Románia elnökére, illetve a parlament és a kormány működésére vonatkoznak. Így többek között az államfő mandátuma ismét négyéves lenne, a kormány egy ülésszakban csak egyszer, egyetlen tervezetért vállalhatna felelősséget, a parlament pedig három módon is feloszlathatná önmagát. Az alkotmánymódosítási terveket, beleértve a régiósítást is, bírálta Traian Băsescu.
Az államfő szerint értelmetlen az alkotmánymódosítás, ha nem veszik figyelembe a 2009-es népszavazást. Hogy ezt épp az alkotmánybírák tegnapi beiktatásán jelentette be, elemzők szerint azt jelenti, Băsescu az alkotmánybírósághoz fordul az új alaptörvénnyel kapcsolatban. A Nemzeti Liberális Párt (NLP) javaslatára fogadta el az alkotmánymódosító bizottság azt, hogy az államfő mandátuma ismét négy évre szóljon, valamint azt is, hogy Románia elnöke „a román államot képviseli, és a nemzeti függetlenség, az ország egységének és területi integritásának a szavatolója”. Az NLP ugyanakkor visszavonta azt a javaslatát, amely előírta volna, hogy „mandátuma lejárta után a volt államelnök nem lehet tagja egyetlen politikai pártnak sem, nem jelöltetheti magát a választásokon, és nem tölthet be köztisztségeket”. A bizottság elfogadta az alkotmány 85. szakaszát kiegészítő javaslatot, amely előírja, hogy „Románia elnöke nem utasíthatja vissza a kormányfő javaslatát a kormány valamely tagjának a leváltását vagy kinevezését illetően”. Az államfő hatáskörét csorbító másik javaslatot a Szociáldemokrata Párt terjesztette be. Ez eltörölte volna az alkotmány jelenlegi előírását, mely szerint az államfő részt vehet a kormányüléseken, és elnökölhet azokon. Az indítányt elutasította a bizottság. A kormány működésére vonatkozik az az SZDP által beterjesztett, a bizottság által elfogadott javaslat, amely előírja, hogy egy parlamenti ülésszakban a kormány csak egyszer vállalhat felelősséget a képviselőház és a szenátus együttes ülésén egy programért, egy általános politikai nyilatkozatért vagy egy törvénytervezetért, a törvénykönyvek kivételével. A bizalmatlansági indítványokra vonatkozóan a bizottság elfogadta azt a módosító javaslatot, amely előírja, hogy a kormány leváltására irányuló eljárás kezdeményezőinek kormányfőjelöltet is javasolniuk kell az indítvány benyújtásakor. A parlament feloszlatására három javaslatot fogadott el a bizottság: a két házelnök és a pártok, szövetségek vagy parlamenti alakulatok elnökeinek a konzultálása nyomán az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha az az első felkérést követően 30 napon belül nem szavazott bizalmat a kormánynak, és legalább egyszer elutasította a bizalmi szavazásra való felkérést. Új rendelkezés lenne, mely szerint az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha mindkét ház tagjainak kétharmada megszavazza az erre irányuló határozatot. Harmadik variáns a parlament feloszlatására, ha az államfő menesztésére irányuló javaslatot elutasítják. Tegnap, az új alkotmánybírák beiktatásán Traian Băsescu értelmetlennek nevezte az alkotmánymódosítást, ha az nem veszi figyelembe a 2009-es népszavazást, azaz az egykamarás törvényhozásra való átállást, Băsescu szerint ugyanis éppen a népszavazás szolgáltat jogalapot az alkotmánymódosításra. Az alkotmánymódosítást előkészítő parlamenti bizottság a múlt héten elvetette az egykamarás törvényhozásra való átállást, a Szociál-Liberális Szövetség képviselői arra hivatkoztak, a 2009-es referendum konzultatív jellegű volt. Băsescu viszont kijelentette, nem hagyja annyiban a dolgot, hanem „méltóságteljesen és az alkotmány szellemében” fog reagálni, ha a parlament olyan alkotmánymódosítást fogad el, amely nem veszi figyelme a 2009-es népszavazás eredményét. Elemzők szerint Băsescu az alkotmánybírósághoz fordulhat ez ügyben, így tegnapi beiktatásukon tulajdonképpen már jelezte is az új alkotmánybíráknak, hogy mivel fogja megkeresni őket. Az alkotmánymódosítással kapcsolatban az államfő azt is kifogásolta, hogy a szövegező bizottság túl sok részletkérdést akar szabályozni, így fennáll a veszélye, hogy az új alaptörvény ellehetetleníti az állam működését. Băsescu a régiók kialakításának tervét is bírálta, amely szerinte nem egyszerűsíti le az államirányítást, hanem növeli a bürokráciát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 11.
Székely segítség Magyarországnak
Húszfős háromszéki és három brassói csapat utazott Magyarországra segíteni az árvízvédelemben, az itteni önkénteseket a Minta, az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezete toborozta.
Kolcza István, a Minta háromszéki elnöke péntek délben kapta a felkérést, éjfélig kellett embereket toboroznia, akkor indultak ugyanis a buszok Csíkszeredából. A húszfős csapat egy részét Dunabogdányba irányították – ott vízszivárgás miatt megerősítésre szorult a gát –, néhányukat Eszetergomba küldték, ahol igen magasan tetőzött a Duna, és szintén fokozott védekezés kellett, s voltak néhányan, akik pontosan nem is tudták, hol segédkeznek majd. A székelyföldi csapat egy nappal meghosszabbította az anyaországi segítségnyújtást, az eredeti tervek szerint vasárnap jöttek volna haza, de végül csak tegnap délelőtt indultak útnak. Csíkszeredából két autóbusszal utaztak Magyarországra az EMNP és a Minta által beszervezett székelyföldi önkéntesek.
(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Húszfős háromszéki és három brassói csapat utazott Magyarországra segíteni az árvízvédelemben, az itteni önkénteseket a Minta, az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezete toborozta.
Kolcza István, a Minta háromszéki elnöke péntek délben kapta a felkérést, éjfélig kellett embereket toboroznia, akkor indultak ugyanis a buszok Csíkszeredából. A húszfős csapat egy részét Dunabogdányba irányították – ott vízszivárgás miatt megerősítésre szorult a gát –, néhányukat Eszetergomba küldték, ahol igen magasan tetőzött a Duna, és szintén fokozott védekezés kellett, s voltak néhányan, akik pontosan nem is tudták, hol segédkeznek majd. A székelyföldi csapat egy nappal meghosszabbította az anyaországi segítségnyújtást, az eredeti tervek szerint vasárnap jöttek volna haza, de végül csak tegnap délelőtt indultak útnak. Csíkszeredából két autóbusszal utaztak Magyarországra az EMNP és a Minta által beszervezett székelyföldi önkéntesek.
(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 11.
Soha nem tapasztalt árvizek
Nehezebb napok várhatók Magyarországon
A következő napokban még nehezebb lesz a helyzet az árvízi védekezésben a magyar belügyminiszter szavai szerint. Pintér Sándor hétfőn a parlamentben arra kérte a védekezésben résztvevőket, hogy "ne fáradjanak, figyelmük ne csökkenjen".
A tárcavezető napirend előtti felszólalásában úgy fogalmazott, csak az együttműködés és az összefogás vezethet sikerre. Hangsúlyozta: van egység és összefogás, hiszen összefogott minden állampolgár, a hivatásosok, az önkéntesek, a parlamenti pártok és a média is.
Kiemelte, hogy eddig egyetlen ember sem halt meg, vagy tűnt el az árvíz miatt. Azt mondta, 1315 embert kellett kitelepíteni. Jelenleg 802 kilométeren zajlik árvízi védekezés, ebből 191 kilométeren rendkívüli, 176 kilométeren pedig harmadfokú; 86 helyszínen folyik a védekezés központi irányítás alatt. Az árhullám ezekben az órákban hagyja el Budapestet – ismertette a belügyminiszter.
Emlékeztetett: a rendkívüli időjárás hatására soha nem látott és nem tapasztalt árhullám vonul le a Dunán. A szomszédos országok adatai alapján június 4-én hirdetett veszélyhelyzetet a kormány. A miniszterelnök és a katasztrófavédelem vezetője a helyszínen, a honvédelmi miniszter a honvédség köreiben, a belügyminiszter pedig a központi irányításban veszi ki a részét a védekezésből.
Jelenleg 15 ezren dolgoznak a gátakon, ebből 3400 rendvédelmi dolgozó, 7700 honvédségi alkalmazott. A belügyminiszter külön megköszönte a katasztrófavédelmi dolgozók, a tűzoltók, a rendőrök, a Terrorelhárítási Központ munkatársai, a polgárőrök, a büntetés- végrehajtási dolgozók, illetve az elítéltek segítségét. Kiemelte a honvédségi helikopterek tevékenységét, amely nélkül szavai szerint "nem lehetett volna megmenteni" Győrújfalut és a Szigetközt.
Riasztás zivatarok miatt
Tegnap délután a közeledő vihar miatt a veszélyhelyzet-kezelési központ úgy döntött, valamennyi civil és önkéntes szüntesse be a munkát a gátakon. A hivatásos állománynak csak az a része maradhat, amelynek megfelelő védőfelszerelése van – tájékoztatta a belügyminiszter főtanácsadója hétfő délután az MTI-t.
A heves zivatarok miatt az éjfélig szóló figyelmeztető előrejelzés szerint Győr-Moson-Sopron és Vas megyében elsőfokú, az ország többi területén másodfokú a riasztás. Emellett a várható felhőszakadás miatt az egész országban elsőfokú figyelmeztetést adtak ki.
Estig a zivatarokat jégeső, viharos, óránkénti 60-80 kilométeres szél és felhőszakadás kísérheti. Esetenként 30 milliméternél több eső is hullhat – írták. Olyan heves zivatarra is számítani lehet, amelyet 90 kilométer/órás szél és jégeső kísérhet.
Románia kész segítséget nyújtani
Közben Bukarestben Victor Ponta miniszterelnök bejelentette, hogy szükség esetén Románia kész segítséget nyújtani Magyarországnak az árvízzel kapcsolatos gondok kezelésében.
Victor Ponta az árvízveszély miatt összehívott országos irányító törzs hétfői ülésén arra kérte a katasztrófavédelemben illetékes Radu Stroe belügyminisztert, érdeklődjön magyar kollégájánál, hogy szüksége van-e Magyarországnak valamilyen segítségre. "Nem vagyunk mi a leggazdagabb ország, de úgy látom, a nyugati országrészt nem fenyegeti veszély, úgyhogy az ottani erőinkkel a szomszédaink segítségére lehetünk" – mondta a román kormányfő.
A román vízügyi hatóság vezetője beszámolt arról, hogy a Duna jelenleg másodpercenként 8500 köbméteres hozammal éri el Romániát, míg a sokéves júniusi átlag 6400 köbméter. A tetőzést péntekre várják másodpercenként 10500 köbméterrel, ami jelentősen elmarad az egy hónapja mért 11900 köbméteres értéktől, így a Duna romániai szakaszán nem számítanak különösebb gondokra.
Rekordáradások Csehországban és az Elba németországi szakaszán
Közép- és Észak-Csehországban újabb több száz családi házat öntött el a víz hétfőre virradóra, miután a kiadós esőzések következtében megáradt számos kisebb folyó és patak. Az Elba németországi szakaszán, Magdeburgtól északra egy 50 méter hosszú részen beszakadt a gát, több települést azonnal ki kellett telepíteni.
Csehországban tizenegyre emelkedett az idei árvíz halálos áldozatainak száma. Négy embert továbbra is eltűntként keresnek a hatóságok – jelentette be Martin Cervícek országos rendőrfőkapitány a központi válságstáb hétfői ülése után Prágában.
A cseh közszolgálati hírtelevízió tegnap kora reggeli jelentése szerint a közép-csehországi Kladno és Melník, az észak-csehországi Louny, valamint a dél-csehországi Cesky Krumlov és Tábor környékén a helyi patakok kerteket, házakat, pincéket, gazdasági ingatlanokat öntöttek el. Prágában az esőzések miatt vasárnap este néhány órára több utca került víz alá, mert a csatornák nem képesek több csapadékot befogadni. A víz számos pincét, egy mozit, iskolát és benzinkutat is elöntött, és újabb közlekedési gondokat okozott.
Az Elba németországi szakaszán sorra megdőlnek a vízállásrekordok, ahogy vonul az árhullám észak felé. Ugyanakkor Magdeburgban, a kelet- németországi Szász-Anhalt tartomány fővárosában a vízállás hétfő reggelre több mint 20 centiméterrel csökkent a vasárnap elért 748 centiméteres történelmi csúcshoz képest. A várostól északra, Stendal járásban éjjel egy 50 méter hosszú szakaszon beszakadt a gát, több települést azonnal ki kellett telepíteni. A tartományban 44 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. A Magdeburgtól csaknem 120 kilométerre fekvő alsó-szászországi Hitzackernél is minden korábbinál magasabbra, 800 centiméter fölé emelkedett az Elba vízállása, a mintegy 150 kilométerre fekvő schleswig-holsteini Lauenburgban pedig elkezdték az óváros evakuálását.
Népújság (Marosvásárhely)
Nehezebb napok várhatók Magyarországon
A következő napokban még nehezebb lesz a helyzet az árvízi védekezésben a magyar belügyminiszter szavai szerint. Pintér Sándor hétfőn a parlamentben arra kérte a védekezésben résztvevőket, hogy "ne fáradjanak, figyelmük ne csökkenjen".
A tárcavezető napirend előtti felszólalásában úgy fogalmazott, csak az együttműködés és az összefogás vezethet sikerre. Hangsúlyozta: van egység és összefogás, hiszen összefogott minden állampolgár, a hivatásosok, az önkéntesek, a parlamenti pártok és a média is.
Kiemelte, hogy eddig egyetlen ember sem halt meg, vagy tűnt el az árvíz miatt. Azt mondta, 1315 embert kellett kitelepíteni. Jelenleg 802 kilométeren zajlik árvízi védekezés, ebből 191 kilométeren rendkívüli, 176 kilométeren pedig harmadfokú; 86 helyszínen folyik a védekezés központi irányítás alatt. Az árhullám ezekben az órákban hagyja el Budapestet – ismertette a belügyminiszter.
Emlékeztetett: a rendkívüli időjárás hatására soha nem látott és nem tapasztalt árhullám vonul le a Dunán. A szomszédos országok adatai alapján június 4-én hirdetett veszélyhelyzetet a kormány. A miniszterelnök és a katasztrófavédelem vezetője a helyszínen, a honvédelmi miniszter a honvédség köreiben, a belügyminiszter pedig a központi irányításban veszi ki a részét a védekezésből.
Jelenleg 15 ezren dolgoznak a gátakon, ebből 3400 rendvédelmi dolgozó, 7700 honvédségi alkalmazott. A belügyminiszter külön megköszönte a katasztrófavédelmi dolgozók, a tűzoltók, a rendőrök, a Terrorelhárítási Központ munkatársai, a polgárőrök, a büntetés- végrehajtási dolgozók, illetve az elítéltek segítségét. Kiemelte a honvédségi helikopterek tevékenységét, amely nélkül szavai szerint "nem lehetett volna megmenteni" Győrújfalut és a Szigetközt.
Riasztás zivatarok miatt
Tegnap délután a közeledő vihar miatt a veszélyhelyzet-kezelési központ úgy döntött, valamennyi civil és önkéntes szüntesse be a munkát a gátakon. A hivatásos állománynak csak az a része maradhat, amelynek megfelelő védőfelszerelése van – tájékoztatta a belügyminiszter főtanácsadója hétfő délután az MTI-t.
A heves zivatarok miatt az éjfélig szóló figyelmeztető előrejelzés szerint Győr-Moson-Sopron és Vas megyében elsőfokú, az ország többi területén másodfokú a riasztás. Emellett a várható felhőszakadás miatt az egész országban elsőfokú figyelmeztetést adtak ki.
Estig a zivatarokat jégeső, viharos, óránkénti 60-80 kilométeres szél és felhőszakadás kísérheti. Esetenként 30 milliméternél több eső is hullhat – írták. Olyan heves zivatarra is számítani lehet, amelyet 90 kilométer/órás szél és jégeső kísérhet.
Románia kész segítséget nyújtani
Közben Bukarestben Victor Ponta miniszterelnök bejelentette, hogy szükség esetén Románia kész segítséget nyújtani Magyarországnak az árvízzel kapcsolatos gondok kezelésében.
Victor Ponta az árvízveszély miatt összehívott országos irányító törzs hétfői ülésén arra kérte a katasztrófavédelemben illetékes Radu Stroe belügyminisztert, érdeklődjön magyar kollégájánál, hogy szüksége van-e Magyarországnak valamilyen segítségre. "Nem vagyunk mi a leggazdagabb ország, de úgy látom, a nyugati országrészt nem fenyegeti veszély, úgyhogy az ottani erőinkkel a szomszédaink segítségére lehetünk" – mondta a román kormányfő.
A román vízügyi hatóság vezetője beszámolt arról, hogy a Duna jelenleg másodpercenként 8500 köbméteres hozammal éri el Romániát, míg a sokéves júniusi átlag 6400 köbméter. A tetőzést péntekre várják másodpercenként 10500 köbméterrel, ami jelentősen elmarad az egy hónapja mért 11900 köbméteres értéktől, így a Duna romániai szakaszán nem számítanak különösebb gondokra.
Rekordáradások Csehországban és az Elba németországi szakaszán
Közép- és Észak-Csehországban újabb több száz családi házat öntött el a víz hétfőre virradóra, miután a kiadós esőzések következtében megáradt számos kisebb folyó és patak. Az Elba németországi szakaszán, Magdeburgtól északra egy 50 méter hosszú részen beszakadt a gát, több települést azonnal ki kellett telepíteni.
Csehországban tizenegyre emelkedett az idei árvíz halálos áldozatainak száma. Négy embert továbbra is eltűntként keresnek a hatóságok – jelentette be Martin Cervícek országos rendőrfőkapitány a központi válságstáb hétfői ülése után Prágában.
A cseh közszolgálati hírtelevízió tegnap kora reggeli jelentése szerint a közép-csehországi Kladno és Melník, az észak-csehországi Louny, valamint a dél-csehországi Cesky Krumlov és Tábor környékén a helyi patakok kerteket, házakat, pincéket, gazdasági ingatlanokat öntöttek el. Prágában az esőzések miatt vasárnap este néhány órára több utca került víz alá, mert a csatornák nem képesek több csapadékot befogadni. A víz számos pincét, egy mozit, iskolát és benzinkutat is elöntött, és újabb közlekedési gondokat okozott.
Az Elba németországi szakaszán sorra megdőlnek a vízállásrekordok, ahogy vonul az árhullám észak felé. Ugyanakkor Magdeburgban, a kelet- németországi Szász-Anhalt tartomány fővárosában a vízállás hétfő reggelre több mint 20 centiméterrel csökkent a vasárnap elért 748 centiméteres történelmi csúcshoz képest. A várostól északra, Stendal járásban éjjel egy 50 méter hosszú szakaszon beszakadt a gát, több települést azonnal ki kellett telepíteni. A tartományban 44 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. A Magdeburgtól csaknem 120 kilométerre fekvő alsó-szászországi Hitzackernél is minden korábbinál magasabbra, 800 centiméter fölé emelkedett az Elba vízállása, a mintegy 150 kilométerre fekvő schleswig-holsteini Lauenburgban pedig elkezdték az óváros evakuálását.
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 11.
Sose halunk meg optimizmus?
Mózes Edith
Sosem látott vízszinten tetőztek a folyók Közép-Európában, ahol a tíz évvel ezelőttinél is nagyobb és kitartóbb árvízzel küzd a lakosság. Németország déli és keleti részén tízezreknek kellett elköltözniük az ár elől. Drezdában az Elba 8,5 méter magasan hömpölyög. Halléban eddig 3 ezren hagyták el otthonukat. Mühlberget egy az egyben evakuálni kellett. Németországban eddig négyen haltak meg a megáradt folyók miatt. A hatóságok felkészültek a legrosszabbra. Az árvízi védekezésbe a katonaság is besegít.
Csehországban is áradnak a folyók. Az Elba elöntötte az ország északi részén lévő Ústí nad Labem külvárosát. A vízszint 30-40 centiméterrel magasabban van a mobilgát tetejénél.
Ausztriában a Duna lepett el településeket: kedden még Bécs körül, szerdán már a szlovák határ mentén. Van, ahol a folyó máris magasabbra csapott, mint 2002-ben, miközben a vízszint még mindig emelkedik. A szlovák hatóságok szerint Pozsonynál is rekordot döntött a Duna.
A Duna Budapestnél már elérte az árvízi védvonalat, hétfőn tetőzött, és már apad. A hatóságok itt is példátlan tetőzésre számítanak. A 2002-ben mért 8,6 méternél 15, egyes becslések szerint akár 25 centivel is magasabbra.
Magyarországon kedd dél óta veszélyhelyzet van érvényben Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Pest megye területén. A katonaság, a tűzoltók, de számtalan önkéntes is segít a védekezési munkálatokban. Bár a Duna felső szakaszán lassan megindult az apadás, a vízszint még most is rekordokat döntöget, s a kritikus helyzet még napokig tarthat.
Ezek a vén kontinens fő hírei ezekben a napokban.
Előrejelzések szerint a dunai árhullám két-három napon belül éri el Romániát és Bulgáriát, de nem kell árvízre számítani ebben a térségben, nyilatkozta a minap a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segélyekért és válsághelyzetekért felelős európai biztos. Bukarestben is összeült az árvízvédelmi parancsnokság, amely megállapította, nincs ok aggodalomra, mert a június 16-án tetőző dunai árhullám nem jelent árvízveszélyt.
Hogy van-e/lesz-e vészhelyzet, pár napon belül kiderül. Azért fenntartásokkal fogadjuk a román hatóságok optimizmusát, mert minálunk mindig meglepetésként érkezik a havazás, akkor is, ha az első hó januárban hull le, az árvizek is, még akkor is, ha a meteorológusok hetekkel korábban figyelmeztetnek a veszélyre, illetve hiába a minden éves szomorú tapasztalat… Aztán következnek a riasztó hírek a károkról és a hatóságok tehetetlenségéről.
Pedig készülhetnének, hiszen az egyik divatos asztrológus szerint, aki heti rendszerességgel jósol az egyik kereskedelmi tévében azt mondta a múlt hét végén, hogy június 9. után sok bajunk lesz a vízzel, és a szokásosnál jobban oda kell figyelnünk a személyi vagyonunkra, házainkra, ingó és ingatlan tulajdonunkra, földjeinkre, kertjeinkre, élelmiszer-tartalékainkra, mert a fekete hold és a Jupiter a rák jegyében semmi jót nem ígér. Ez pedig igazán nem ad okot az ilyenfajta sose halunk meg optimizmusra. S bár Marosvásárhelytől elég messzire folyik el a Duna, nem tudunk teljesen közömbösek maradni.
Népújság (Marosvásárhely)
Mózes Edith
Sosem látott vízszinten tetőztek a folyók Közép-Európában, ahol a tíz évvel ezelőttinél is nagyobb és kitartóbb árvízzel küzd a lakosság. Németország déli és keleti részén tízezreknek kellett elköltözniük az ár elől. Drezdában az Elba 8,5 méter magasan hömpölyög. Halléban eddig 3 ezren hagyták el otthonukat. Mühlberget egy az egyben evakuálni kellett. Németországban eddig négyen haltak meg a megáradt folyók miatt. A hatóságok felkészültek a legrosszabbra. Az árvízi védekezésbe a katonaság is besegít.
Csehországban is áradnak a folyók. Az Elba elöntötte az ország északi részén lévő Ústí nad Labem külvárosát. A vízszint 30-40 centiméterrel magasabban van a mobilgát tetejénél.
Ausztriában a Duna lepett el településeket: kedden még Bécs körül, szerdán már a szlovák határ mentén. Van, ahol a folyó máris magasabbra csapott, mint 2002-ben, miközben a vízszint még mindig emelkedik. A szlovák hatóságok szerint Pozsonynál is rekordot döntött a Duna.
A Duna Budapestnél már elérte az árvízi védvonalat, hétfőn tetőzött, és már apad. A hatóságok itt is példátlan tetőzésre számítanak. A 2002-ben mért 8,6 méternél 15, egyes becslések szerint akár 25 centivel is magasabbra.
Magyarországon kedd dél óta veszélyhelyzet van érvényben Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Pest megye területén. A katonaság, a tűzoltók, de számtalan önkéntes is segít a védekezési munkálatokban. Bár a Duna felső szakaszán lassan megindult az apadás, a vízszint még most is rekordokat döntöget, s a kritikus helyzet még napokig tarthat.
Ezek a vén kontinens fő hírei ezekben a napokban.
Előrejelzések szerint a dunai árhullám két-három napon belül éri el Romániát és Bulgáriát, de nem kell árvízre számítani ebben a térségben, nyilatkozta a minap a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segélyekért és válsághelyzetekért felelős európai biztos. Bukarestben is összeült az árvízvédelmi parancsnokság, amely megállapította, nincs ok aggodalomra, mert a június 16-án tetőző dunai árhullám nem jelent árvízveszélyt.
Hogy van-e/lesz-e vészhelyzet, pár napon belül kiderül. Azért fenntartásokkal fogadjuk a román hatóságok optimizmusát, mert minálunk mindig meglepetésként érkezik a havazás, akkor is, ha az első hó januárban hull le, az árvizek is, még akkor is, ha a meteorológusok hetekkel korábban figyelmeztetnek a veszélyre, illetve hiába a minden éves szomorú tapasztalat… Aztán következnek a riasztó hírek a károkról és a hatóságok tehetetlenségéről.
Pedig készülhetnének, hiszen az egyik divatos asztrológus szerint, aki heti rendszerességgel jósol az egyik kereskedelmi tévében azt mondta a múlt hét végén, hogy június 9. után sok bajunk lesz a vízzel, és a szokásosnál jobban oda kell figyelnünk a személyi vagyonunkra, házainkra, ingó és ingatlan tulajdonunkra, földjeinkre, kertjeinkre, élelmiszer-tartalékainkra, mert a fekete hold és a Jupiter a rák jegyében semmi jót nem ígér. Ez pedig igazán nem ad okot az ilyenfajta sose halunk meg optimizmusra. S bár Marosvásárhelytől elég messzire folyik el a Duna, nem tudunk teljesen közömbösek maradni.
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 11.
A görögországi törökökkel tanácskozott az RMDSZ- küldöttség
A görögországi nyugat-trákiai török kisebbség képviselőivel, a Barátság, Egyenlőség és Béke Pártjának elnökével, Mustafa Ali Cavusszal, Kelet-Makedónia és Trákia régió kormányzójával, Aristides Giannukidisszel, a görögországi Xanti és Komotini városok választott muftijával, Ahmet Metével és Ibrahim Seriffel, valamint a görög Radikális Baloldali Koalíció (SYRIZA) török nemzetiségű képviselőjével, Ayhan Karayusuffal találkozott a hétvégén Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke és Vincze Loránt, a nemzetközi kapcsolatokért felelős titkár a görögországi Komotini városában.
A találkozók fő célja – amelyeken Jan Diedrichsen, a FUEN igazgatója is részt vett – az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) részleteinek és folyamatának ismertetése volt, hiszen az indítványt az egyetlen görögországi török nemzetiségű politikai alakulat, a Barátság, Egyenlőség és Béke Pártja (DEB) is támogatja. A találkozók során az RMDSZ küldöttsége részletesen tájékozódott a görögországi török kisebbség helyzetéről.
Mustafa Ali Cavus, a DEB elnöke a találkozón a görögországi nyugat-trákiai török kisebbség problémáit, kihívásait ismertette. "Az 1991-ben alapított párt nagyon aktív volt a ’90-es években, de sajnos olyan antidemokratikus választási rendszer van érvényben, főleg ha a 3%-os választási küszöbre gondolunk, amely teljesen ellehetetleníti, hogy induljunk a választásokon. A görög állam szisztematikusan hátrányos megkülönböztetéssel sújtja kisebbségi csoportunkat, nem nevezhetjük magunkat török kisebbségnek se, a görög többség következetesen úgy utal ránk, mint »muszlim vallási kisebbségre«" – magyarázta Cavus. Hozzátette, 2010-ben ismét aktiválták a pártot, és sikerült 5500 új tagot beszervezni. "Sajnos a lakosságnak mi így is csak az 1%-át tesszük ki, tehát a 3%-os küszöb elérése lehetetlen. Nyelvi, oktatási és vallási problémákkal küzdünk évek óta, és a megoldás még mindig nagyon távolinak tűnik. A görög hatóságok nem engedélyezik nyelvünk használatát, sem a hivatalos ügyekben, sem az óvodákban, iskolákban, másrészt pedig a török vallási vezetőket, a muftikat a görög állam önkényesen nevezi ki, a kisebbség véleményének figyelembevétele nélkül" – mondta el a DEB elnöke, hozzátéve, mindezeket figyelembe véve ki lehet jelenteni, hogy a nyugat-trákiai török kisebbség a leghátrányosabb helyzetben lévő európai kisebbség.
Fehim Ahmet, a Komotini választott mufti helyettese a romániai küldöttségnek elmondta: azt szeretnék, ha a görög állam elismerné és támogatná a török kisebbségi közösséget, és azt is, hogy a nemzetközi szervezetek nyomást gyakoroljanak a görög államra, hogy legalább a közösséget vezető vallási vezetőket ismerje el az állam. "Komotini tartományában két mufti van: egyiket az állam nevezte ki, a másikat a helyi közösség választotta meg, amely el is tartja őt. A kinevezett mufti házasságkötésekkel, illetve válásokkal foglalkozik, mert az általunk választott vallási vezetőknek nincs erre engedélyük" – magyarázta Ahmet, hozzátéve, a két mufti között semmilyen kommunikációs kapcsolat nem létezik, ami nyilván csak mélyíti a problémákat.
Ayhan Karayusuf, a görög Radikális Baloldali Koalíció (SYRIZA) török nemzetiségű képviselője elmondta: szerinte azzal, hogy a nyugat-trákiai törökök még csak nem is nevezhetik magukat etnikai közösségnek, hanem csak vallási kisebbségnek, mindent elmond a helyzetükről. "A politikai problémákat az is mélyíti, hogy Komotiniben a török és a görög közösség teljesen párhuzamos életet él, nincsenek közös ünnepeik, közös pontjaik, amelyek összeköthetik őket, tehát az emberek mentalitásának megváltoztatása kellene az első lépés legyen" – fogalmazott Karayusuf.
A történelmi kisebbségek uniós érdekvédelmet érdemelnek
Borbély László hangsúlyozta: nem gondolta volna, hogy ezt kell mondania, de a hallottak alapján ki kell jelentenie, hogy a görög állam egyes intézkedései alapvető kisebbségi és vallási jogokat sértenek, ami számára azért is meghökkentő, mert az iskolában a demokráciáról tanulva mindig Görögország példája lebegett a szemük előtt. "Itt van a demokrácia bölcsője, mi pedig mint történelmi kisebbségek nem hagyhatjuk, hogy leseperjenek minket az asztalról. Mi nem költöztünk az idők során egyik országból át egy másikba, hanem a határok változtak a fejünk fölött. Azt kell megértessük a többségi nemzetekkel, hogy egy kisebbség értéket és nem ellenséget jelent az ország számára, hogy a nyelvi és a kulturális sokszínűség erősít egy államot, nem pedig megoszt" – hangsúlyozta az alelnök.
Elmondta, a romániai magyarság is átélt hasonló időket a kommunizmus ideje alatt, és ezekből az egyetlen kiút az összefogás. "Mind európai uniós országoknak, mind Romániának és Görögországnak többet kell tennie a jövőben kisebbségei helyzetének rendezésére. El kell ismernünk, hogy 23 év után a romániai magyarságnak fontos jogokat sikerült kivívnia, részben nemzetközi nyomásra, de alapjában a folytonos politikai párbeszédnek köszönhetően. Ez alatt az idő alatt több politikai párttal is kormányon voltunk, vannak magyar iskoláink, egyetemeinken közel 12 ezer magyar diák saját anyanyelvén tanul, de még nagyon sok kisebbségi kérésnek kell eleget tegyen a román állam" – fogalmazott a szövetség alelnöke. Hozzátette, a polgári kezdeményezés a bizonyítéka annak, hogy az európai kisebbségek nincsenek magukra hagyva, a látogatásukkal pedig szolidaritásukról biztosítják a Barátság, Egyenlőség és Béke Pártját, amely június 19–23. között a FUEN- kongresszuson Dél-Tirolban a FUEN-család teljes jogú tagja lesz.
Délután a nyugat-trákiai török kisebbség konzultatív tanácsának tagjaival Vincze Loránt ismertette az európai polgári kezdeményezés, illetve a kezdeményező bizottság megalakulásának folyamatát. "Sok közösségben ismertettem az elmúlt két évben a kezdeményezésünket, de a görögországi törökök helyzete kétségtelenül a legnehezebb és a legnyomasztóbb mindenek között. Az Európai Unió az újonnan csatlakozott államoktól megkövetelte kisebbségi kritériumok teljesítését, miközben Görögország, egy régi tagállam elnyomja a saját kisebbségét, el sem ismeri létét. Az Önök közössége bennem erős támaszra és érdekeik képviselőjére lelt" – fogalmazott az RMDSZ külügyi titkára.
Népújság (Marosvásárhely)
A görögországi nyugat-trákiai török kisebbség képviselőivel, a Barátság, Egyenlőség és Béke Pártjának elnökével, Mustafa Ali Cavusszal, Kelet-Makedónia és Trákia régió kormányzójával, Aristides Giannukidisszel, a görögországi Xanti és Komotini városok választott muftijával, Ahmet Metével és Ibrahim Seriffel, valamint a görög Radikális Baloldali Koalíció (SYRIZA) török nemzetiségű képviselőjével, Ayhan Karayusuffal találkozott a hétvégén Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke és Vincze Loránt, a nemzetközi kapcsolatokért felelős titkár a görögországi Komotini városában.
A találkozók fő célja – amelyeken Jan Diedrichsen, a FUEN igazgatója is részt vett – az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) részleteinek és folyamatának ismertetése volt, hiszen az indítványt az egyetlen görögországi török nemzetiségű politikai alakulat, a Barátság, Egyenlőség és Béke Pártja (DEB) is támogatja. A találkozók során az RMDSZ küldöttsége részletesen tájékozódott a görögországi török kisebbség helyzetéről.
Mustafa Ali Cavus, a DEB elnöke a találkozón a görögországi nyugat-trákiai török kisebbség problémáit, kihívásait ismertette. "Az 1991-ben alapított párt nagyon aktív volt a ’90-es években, de sajnos olyan antidemokratikus választási rendszer van érvényben, főleg ha a 3%-os választási küszöbre gondolunk, amely teljesen ellehetetleníti, hogy induljunk a választásokon. A görög állam szisztematikusan hátrányos megkülönböztetéssel sújtja kisebbségi csoportunkat, nem nevezhetjük magunkat török kisebbségnek se, a görög többség következetesen úgy utal ránk, mint »muszlim vallási kisebbségre«" – magyarázta Cavus. Hozzátette, 2010-ben ismét aktiválták a pártot, és sikerült 5500 új tagot beszervezni. "Sajnos a lakosságnak mi így is csak az 1%-át tesszük ki, tehát a 3%-os küszöb elérése lehetetlen. Nyelvi, oktatási és vallási problémákkal küzdünk évek óta, és a megoldás még mindig nagyon távolinak tűnik. A görög hatóságok nem engedélyezik nyelvünk használatát, sem a hivatalos ügyekben, sem az óvodákban, iskolákban, másrészt pedig a török vallási vezetőket, a muftikat a görög állam önkényesen nevezi ki, a kisebbség véleményének figyelembevétele nélkül" – mondta el a DEB elnöke, hozzátéve, mindezeket figyelembe véve ki lehet jelenteni, hogy a nyugat-trákiai török kisebbség a leghátrányosabb helyzetben lévő európai kisebbség.
Fehim Ahmet, a Komotini választott mufti helyettese a romániai küldöttségnek elmondta: azt szeretnék, ha a görög állam elismerné és támogatná a török kisebbségi közösséget, és azt is, hogy a nemzetközi szervezetek nyomást gyakoroljanak a görög államra, hogy legalább a közösséget vezető vallási vezetőket ismerje el az állam. "Komotini tartományában két mufti van: egyiket az állam nevezte ki, a másikat a helyi közösség választotta meg, amely el is tartja őt. A kinevezett mufti házasságkötésekkel, illetve válásokkal foglalkozik, mert az általunk választott vallási vezetőknek nincs erre engedélyük" – magyarázta Ahmet, hozzátéve, a két mufti között semmilyen kommunikációs kapcsolat nem létezik, ami nyilván csak mélyíti a problémákat.
Ayhan Karayusuf, a görög Radikális Baloldali Koalíció (SYRIZA) török nemzetiségű képviselője elmondta: szerinte azzal, hogy a nyugat-trákiai törökök még csak nem is nevezhetik magukat etnikai közösségnek, hanem csak vallási kisebbségnek, mindent elmond a helyzetükről. "A politikai problémákat az is mélyíti, hogy Komotiniben a török és a görög közösség teljesen párhuzamos életet él, nincsenek közös ünnepeik, közös pontjaik, amelyek összeköthetik őket, tehát az emberek mentalitásának megváltoztatása kellene az első lépés legyen" – fogalmazott Karayusuf.
A történelmi kisebbségek uniós érdekvédelmet érdemelnek
Borbély László hangsúlyozta: nem gondolta volna, hogy ezt kell mondania, de a hallottak alapján ki kell jelentenie, hogy a görög állam egyes intézkedései alapvető kisebbségi és vallási jogokat sértenek, ami számára azért is meghökkentő, mert az iskolában a demokráciáról tanulva mindig Görögország példája lebegett a szemük előtt. "Itt van a demokrácia bölcsője, mi pedig mint történelmi kisebbségek nem hagyhatjuk, hogy leseperjenek minket az asztalról. Mi nem költöztünk az idők során egyik országból át egy másikba, hanem a határok változtak a fejünk fölött. Azt kell megértessük a többségi nemzetekkel, hogy egy kisebbség értéket és nem ellenséget jelent az ország számára, hogy a nyelvi és a kulturális sokszínűség erősít egy államot, nem pedig megoszt" – hangsúlyozta az alelnök.
Elmondta, a romániai magyarság is átélt hasonló időket a kommunizmus ideje alatt, és ezekből az egyetlen kiút az összefogás. "Mind európai uniós országoknak, mind Romániának és Görögországnak többet kell tennie a jövőben kisebbségei helyzetének rendezésére. El kell ismernünk, hogy 23 év után a romániai magyarságnak fontos jogokat sikerült kivívnia, részben nemzetközi nyomásra, de alapjában a folytonos politikai párbeszédnek köszönhetően. Ez alatt az idő alatt több politikai párttal is kormányon voltunk, vannak magyar iskoláink, egyetemeinken közel 12 ezer magyar diák saját anyanyelvén tanul, de még nagyon sok kisebbségi kérésnek kell eleget tegyen a román állam" – fogalmazott a szövetség alelnöke. Hozzátette, a polgári kezdeményezés a bizonyítéka annak, hogy az európai kisebbségek nincsenek magukra hagyva, a látogatásukkal pedig szolidaritásukról biztosítják a Barátság, Egyenlőség és Béke Pártját, amely június 19–23. között a FUEN- kongresszuson Dél-Tirolban a FUEN-család teljes jogú tagja lesz.
Délután a nyugat-trákiai török kisebbség konzultatív tanácsának tagjaival Vincze Loránt ismertette az európai polgári kezdeményezés, illetve a kezdeményező bizottság megalakulásának folyamatát. "Sok közösségben ismertettem az elmúlt két évben a kezdeményezésünket, de a görögországi törökök helyzete kétségtelenül a legnehezebb és a legnyomasztóbb mindenek között. Az Európai Unió az újonnan csatlakozott államoktól megkövetelte kisebbségi kritériumok teljesítését, miközben Görögország, egy régi tagállam elnyomja a saját kisebbségét, el sem ismeri létét. Az Önök közössége bennem erős támaszra és érdekeik képviselőjére lelt" – fogalmazott az RMDSZ külügyi titkára.
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 11.
A Magyar Minorita Tartomány története a XVII–XVIII. században
P. Bogdan Adamczyk minorita atya aradi szolgálata mély nyomokat hagyott a belvárosi katolikus hívek szívében. Rájuk is gondolt, amikor a doktori dolgozatának bizonyos anyagait elküldte a szerkesztőségünkbe.
1686-tól kezdetét veszi a Habsburg abszolutizmus berendezkedése Magyarországon. Ebben az évben végre sikerül Budát visszafoglalni a törökök kezéről, s így a 17. század végétől elkezdődik a változás kora. Elindul a török kiűzésének sikeres folyamata, s ezzel párhuzamosan a Magyar királyság területi növekedése. Erdély népének akarva-akaratlan a Habsburg monarchia politikájához kellett igazodnia, hisz rajta keresztül kapcsolódhattak Európához. Míg a mohácsi csata után két hatalom ütközőtere volt az ország, és a Habsburg valamint az oszmán-török érdekszféra között megoszlott teljes egészében, 1686-tól Magyarország átkerült a Habsburg hatalmi körbe.[1] Ez a váltás egy 16 évig húzódó háború végeredménye volt, amely a török iga alól való felszabadítást hozta magával, másrészt egy újabb alárendeltséget, harmadrészt a függetlenségi törekvések letörését.
Mozgalmas század volt, eseményekkel és változásokkal telített, hiszen 1683-1711 között megtörtént a törökök kiűzése, a Rákóczi szabadságharc, amely megpróbálta a független és egységes Magyarország visszaállítását. A felkelés letörése által 1711-1765 között létrejött a kompromisszum az uralkodó osztrák monarchia és a rendek között.
A Rend a XVII. század végén - XVIII század elején újból megerősödik, amit a missziókban való tevékeny szerepük is mutat. A Rend szakadása (1517), a reformáció és a törökök rabló csapatai elsöpörték a nagynevű provinciát és virágzó kolostorokat.[2]
1. XVII. SZÁZAD – A MEGÚJULÁS SZOLGÁLATÁBAN
A minoriták fejlődése és Magyarország felszabadulása a török uralom alól szerencsésen esett egybe, s így a rend hozzájárult a katolikus élet újbóli megalapozásához. A XVII. században nagy lehetőségek nyíltak meg, - különösen Erdélyben, a Tiszántúlon és Felső-Magyarországon – a szerzetesek számára.[3]A lelkipásztori munka szabályos missziós körülmények között folyt, amelyhez a minoriták a hitterjesztésben nagy segítséget nyújtottak az általuk alapított iskolákkal. I. Lipót uralkodása (1657-1705) alatt úgy látszott, hogy a magyar minorita rend ismét föl fog virágozni. Ennek a felvirágzásnak hatalmas tényezője volt Reggiani János magyar rendfőnök,[4]aki nagy befolyást gyakorolt a vallásos királyra.[5]I. Lipót mindenben támogatta a rendtartományt. Működése alatt egymás után emelkedtek a kolostorok, melyek közül több még most is fennáll.
A magyar tartomány két évszázados tengődés után a XVII. században Gersei Pethő István és fivére Ferenc, jászóvári prépost segítségével Sztropkón (1609) „ad S Crucem” templomot és új rendházat épít fel. Ez a kolostor lesz a missziós tevékenységnek és hittérítői munkának a kiinduló pontja.[6]P. Reggiani teljeserővel kezdi szorgalmazni a kálvinisták megtérítését. Őt a tartomány krónikásai a minorita misszió megteremtőjének nevezik. 1668. február 11-én megszerezte gróf Csáky Ferenc szepesi várnagytól a csütörtökhelyi Zápolya-kápolnát, ahol missziós központot létesített.[7]1672-ben a minoriták megkapták a plébánia jövedelmeit is. Ezután a csütörtökhelyi házat konventi rangra emelték.[8]1675. január 13-án Csütörtökhelyen Reggiani megtartotta az első tartományi gyűlését.[9]Elhatározták itt, hogy a három kolostorból (Sztropkó, Rad és Csütörtökhely) Szent Bonaventúra nevezetű őrséget alkotnak. Az első vezetőnek Burkardi Ugolin olasz minoritát választották. Ettől kezdve vehették fel a provinciába a magyar, német és szláv ifjú növendékeket és hozzáfogtak a magyar provincia átalakításához. Reggiani mint kitűnő szónok és író járja a falvakat, és másvallásúakat térít a katolikus hitre.
Az igehirdetést azonban sok szenvedéssel és áldozattal kellett megfizetni. 1673-ban Lővei László magyar minoritát igehirdetés közben a kálvinisták elfogatták és egy kútba letaszítatták. Néhány évvel később Burkardi Ugolint is megölték Szepes-szombaton.[10]1678-ban a kurucok második támadása alkalmával, a Radon tevékenykedő minoriták mind áldozatai lettek a kálvinisták gyűlöletének. „P. Nemesovszky Antalt lefejezték. A két testvért, mikor a konyhában megtalálták, a tűzhely fölé felakasztották őket és alájuk gyujtottak. Három rendtagnak sikerült az erdőben elrejtőzni, de ezeket is csakhamar felkutatták, ruháiktól megfosztották. Kettőt közülük a fákhoz kötöttek, kik a szúnyogok rettenetes csípéseitől és az éhségtől kiszenvedtek. P. Bogvierszky Kázmért, miután véresre verték, váltságdíj fejében elbocsátották, de sérüléseibe nemsokára belehalt.”[11]
A harcok miatt a minoritáknak menekülniük kellett Eperjesről és Lőcséről, sőt 1684-ben még Csütörtökhelyről is kiűzték éket. Visszatérhettek azonban, amikor Thököly csapatait kiszorították Magyarország felső területéről. 1685. december 28-án a király visszaadta az eperjesi kolostort, 1687. február 10-én pedig végleg visszakapták csütörtökhelyi házat is.[12]
1686-ban Caraffa Antal lett a Felső-Magyarországon tevékenykedő császári sereg vezére. Az ő segítségével 1687. június 1-jén[13]Nagybányán a minoriták megkapták a szent Miklós templomot a javadalmakkal együtt, 1687. december 18-án[14]Caraffa Antal átengedett a rendnek egri török mecsetet a mellette lévő házakkal és kertekkel együtt.
Reggiani János után, 1691-től Poeti Józsefet kinevezték a magyar tartomány főnökének, aki háromévenként megtartotta a tartományi gyűléseket.[15]Már 1696-tól a minoriták engedélyt kértek a tartományfőnök megválasztására. Ezt a jogot 1702-ben kapták meg és akkor, ez év szeptember 22-én Egerben megtartották az első választó gyűlést. Tartományfőnökének Artoi Tamást[16]választották meg.
2. AZ ERDÉLYI PROVINCIA (1627-1714)
A XVII. században Erdélyben még tevékenykedtek a minorita közösségek, annyira, hogy VIII. Orbán pápa 1627. május 15-én kelt „Militantis Ecclesiae” bullájával Erdélyben minorita rendtartományt alapított.[17]Az erdélyi provincia a következő kolostorokból állt: Bákó, Brassó, Felfalu, Hunyad, Károlyfehárvár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Medgyes, Themis (Temti) és Tergovist.[18] Bákó és Tergovist már Moldva területére esett.
Az új rendtartomány később több rendházzal is gyarapodott. Így az esztelnekivel 1690-ben, és a kézdivásárhelyivel 1696-ban.
A XVII. század közepén P. Pineri Vince (1631-1633) rendfőnök kezdeményezésére Erdélyben a minoriták is nagy erővel lendültek neki a hittérítésnek, amelynek P. Pineri Vince apostoli prefektusa is volt. Nagy érdemeket szerzett a székelyek közt végzett apostolkodásával és a szakadár oláhok és szászok térítésével.[19]
A protestánsok 1630-tól Magyarország leggazdagabb református főurát, I. Rákóczi Györgyöt választották meg Erdély fejedelmévé. Uralkodásának első felében még elég békésnek mondható az erdélyi katolikusokkal szemben. Később azonban a katolikusok ellen fordult, egymás után foglalta el templomaikat és az egyházközségek javait. 1644-ben háborút indított III. Ferdinánd császár és magyar király ellen.[20] Ezzel több évig húzódó harc kezdődött a katolikusok és reformátusok között.
Sajnos a XVI. században folytatott háborúk, a törökök pusztításai és a protestáns térítések romboló hatással voltak az új rendtartományra. A szabadságharc előtt szépen és ügyesen megszervezett vallási béke teljesen felbomlott. Nagymértékben járult ehhez a nagy szegénység, melyet a népnek el kellett viselnie. A háború nemcsak anyagi vagyontól és a nemzet értékeitől fosztotta meg az országot, hanem erkölcseiben is megrontotta a népet. A felkelő hadak elől a földesurak és papok egyaránt elmenekültek, ahol pedig kitartottak, onnan elűzték, vagy legyilkolták őket. A templomokat felégették, az oltárokat pedig szétrombolták.[21]
Besztercéről, Kolozsvárról, Désről és Szamosújvárról a kurucok elüldözték a hittérítőket. Többet közülük fogságba hurcoltak, sokan pedig fogságban lelték halálukat. A kézdivásárhelyi missziós központot kivéve már nem is működtekmisszionáriusok.[22]Amilyen szép reményekkel indult a misszió az 1690-es években, éppen olyan szomorú képet nyújtott az 1710-es időkben. Az üldözők elől P. Raszlaviczy Bálint és életben maradt társai Magyarország biztonságosabb helyeire menekültek. Közben az Eperjesen megtartott tanácsgyűlésen P. Raszlaviczyt választják meg (1712-1714) generális commisariusnak.[23] P. Raszlaviczy látta, hogy az elpusztított erdélyi misszió és a magyar rendtartomány rendtagok hiánya miatt nem képes működni. Ez azt eredményezte, hogy az eperjesi káptalanon a kézdivásárhelyi rendház és az elpusztult erdélyi rendtartomány a „Szentháromságról nevezett őrség” címén csatlakozott a magyar rendtartományhoz. Így az erdélyi tartomány 87 éves működése után beolvadt a magyar provinciába.[24]Ily módon a káptalani atyák szerették volna elérni, hogy megmentsék a kézdivásárhelyi központot. Innen szerveznek majd Erdély területére további hittérítőket. P. Raszlaviczy 1716 augusztus 27-én bekövetkezett haláláig folytatta a missziók vezetését. Őt P. Zamli Bódog követte, aki 1717. június 1-jéig állott a misszió élén, majd visszatért Olaszországba.
3. XVIII. SZÁZAD – A REND GYORS FEJLŐDÉSE
A XVIII. században a Maros és Duna vidékén a pusztító török uralom miatt nagyon megfogyatkozott a katolikusok száma. A török kiűzése után az újraszerveződő egyházmegyék rászorultak a szerzetesek segítségére a lelkipásztori munkában.[25]A római katolikus egyház kimondatlan célja az volt, hogy a híveket a hivatalos egyházi szervezeti rendbe betagolja.
A vidék rekatolizációja és a rend gyors terjedése P. Kelemen Didáknak volt köszönhető, akit a Felső-Tisza-vidék apostolának nevezünk. A török rabság megszűnése után ő volt az újjáépülő ország hitterjesztője. Az ő nevéhez fűződik a nagybányai, nyírbátori, besztercei, csengeri, gyarmati, keserűi és tarcsai rendházak, illetve templomok újraépítése és a kolozsvári, szilágysomlyói, miskolci és szegedi házak újra alapítása. Példája tanúskodik arról, hogy a sikerek és nagy eredmények elnyeréséhez nem az anyagi eszközök sokasága szükséges leginkább, hanem az „apostoli lélek törhetetlen bizalma és bátor kezdeményező lendülete”.[26]Didák atya és rendtársainak munkája akadályozta meg a Tisza-vidéki protestantizmus terjedését és több helyen - mint Miskolcon is - a katolicizmus romjaiból virágzó katolikus életet létesített.
A középkor folyamán a rend magyarországi provinciája hét őrségre (custodia) és egy tartományra oszlott. Ötvenkét rendházával ez a rend volt a legjelentősebbek egyike az akkori Magyarországon.[27]Ez a szám inkább csak statisztikai adat, hiszen az idők folyamán keletkeztek, s szűntek is meg rendházak. Ez a szervezeti felépítés a középkor végére teljesen megszűnt. Az 1722/23-as Pozsonyban tartott országgyűlés az immár minorita rend újbóli megtelepedését engedélyezte és 1729-ben Magyarországon és Erdélyben a provinciát újjászervezték.[28]1729-ben a P. Bossi János apostoli prefektus elnöklete alatt megtartott egri káptalanon P. Ladányi Eleket választották meg a magyar rendtartomány főnökévé, aki szintén szívügyének tartotta a missziós tevékenységet. P. Ladányi Elek négy őrségre osztotta fel a rendtartományt:[29]
A „Szentháromságról nevezettőrség”-et a kézdivásárhelyi, a firtosi, a besztercei, a nagyenyedi és a marosvásárhelyi kolostorok alkották. A „Szent Ferencről nevezett őrség”-hez tartoztak az aradi, a belgrádi, az orsovai, a lugosi és a pancsovai kolostorok. A „Szent Antalról nevezett őrség”-et az egri, a nagybányai, a nyírbátori, a miskolci, a wimpassingi és a szilágysomlyói kolostorok alkották. A „Szent Bonaventúráról nevezett őrség”-hez pedig az eperjesi, a csütörtökhelyi, a lőcsei, az imregi és a radi kolostorok tartoztak.[30]A minoriták a Felvidéken, Erdélyben és a Tiszántúlon 21 kolostorral rendelkeztek.
A felosztásból világosan kitűnik, hogy nemcsak az erdélyi őrség, hanem az egész rendtartomány egy teljesen új képet kapott, amelyben igen buzgó apostoli élet folyt. A rendtartomány élén P. Ladányi Elek áll (első ízben 1729-től 1732-ig, másodízben pedig 1735-től g1736-ig), a missziók lelke pedig Isten szolgája P. Kelemen Didák, aki nagy tudásával és életszentségével megbecsülhetetlen értéket nyújtott az apostoli munkának, amelyet 1744-ben bekövetkezett haláláig irányított.[31]
Miskolcon a rend 1729-ben telepedett meg.[32]A megtelepedésüket követő évben, az 1730. szeptember 4-én Nyírbátorban tartott tartományi gyűlésen kijelölték az új miskolci konvent határait is.[33]Az 1764/65-ös Pozsonyban tartott országgyűlés 42. cikkelyében elismerték a Minorita Rendet, és a konvent ősi eredetét.[34]
A XVIII. század ismét elhozta a magyar minoriták egyik legszebb korszakát. Sajnos, a rendházak legtöbbje mind megsemmisült II. József rendelkezései folytán. A kor mostohaságából a régi hetvenegy rendházból csak négy maradt, és ezekben is kevés rendtag.[35]
P. Bogdan Adamczyk
[1]Ráncz Teréz: Gyöngyeiteket ne szórjátok szét!Kézdialmás 2003, 21.
[2]Körtvélyessy László:A 700 éves Minorita Rend története. Szeged, 1943, 88-89.
[3] Hirschberg Kornél: Magyar minorita Hittérítők. Budapest, 1944, 15.
[4]Franchini Giovanni: Bibliografia e memorie letterarie di Scrittori Francescani Conventuali ch’hanno scritto dopo l’anno 1585. Modena 1693. 302-303.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest 1891-1914. XI. 670.
[5]Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. k., 419. és HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…, 20.
[6]Knáisz Mihály: Chronologo-Provinciale Ordinis FF. Minorum S. Francisci Conventualium Provinciae Hungariae et Transsylvaniae. Posonii, 1803, 316.
[7]HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…, 21.
[8]KARÁCSONYI: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon..., 418.
[9] Uo. 419.
[10]Archivum Proviciae Librorum Mortuorum, ad 24 Septembris 1681; Generális Kúria irattára (Ungheria, S/XXX.A. 2. sz. – Relazioni sullo stato della provincia).
[11]Deductio Chronologica Ss. Missionum Apostolicaram, quas Religiosi Ordinis Minorum S. P. Francisci Seraphici Conventualium Provinciae Hungariae, eiusdemque adhaerentibus ac etiam in exteris terris infidelium etc ... exercerunt, manuscriptum P. M. Wenceslai Wilkovszky OFMConv., praefectus Missionuin, Leutschoviae 1807., 17., 1670-1678 év.; In: KARÁCSONYI: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon..., 419.
[12] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…, 263-264.; KARÁCSONYI: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon..., 420.
[13]KARÁCSONYI: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon..., 421.
[14] Uo., 429.
[15] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…,392.
[16] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…,365 és 393.; KARÁCSONYI: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon...,424.
[17] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…,307
[18] HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…, 49.
[19] Uo., 50.
[20] Uo., 51.
[21] HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…,57.
[22] Szakály Ferenc: Magyarok Európában II., Virágkor és hanyatlás 1440–1711, 318–139. és KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…,313-314.
[23] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…,393.
[24] KÖRTVÉLYESSY: A 700 éves Minorita Rend története…, 73.
[25] Hermann Egyed: A magyar katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. AURORA. München 1973, 315.
[26]Gondolatok P. Kelemen Didák szenttéavatási mozgalmához. 81.; In: Magyar Umbria 1938/3. TANULMÁNYOK.(78-82 old.) Gyöngyös, 1938.
[27] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…, 313-314.
[28] KNÁISZ:Chronologo-Provinciale Ordinis…, 380.
[29] HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…, 60.
[30] KNÁISZ:Chronologo-Provinciale Ordinis…, 315.
[31] HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…, 61. old.
[32] Barsi János: A minorita megtelepedés Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenésiig (1728-1777). Miskolc 1990, 12.
[33] A konvent határa pedig: ,,... a Tiszától Szerencs felé, majd Abaúj vármegye egy része a teljes Borsod vármegyével a Tiszáig...”; In: B.-A.-Z. m. Lt. XII. 2. 9. köt. 30v. f.
[34] Gyulai Éva: A minoriták öröksége Miskolcon. 57.; In: Miskolci keresztény szemle. Miskolc, 2010/2.
[35] KÖRTVÉLYESSY: A 700 éves Minorita Rend története…, 89.
P. Bogdan Adamczyk minorita atya aradi szolgálata mély nyomokat hagyott a belvárosi katolikus hívek szívében. Rájuk is gondolt, amikor a doktori dolgozatának bizonyos anyagait elküldte a szerkesztőségünkbe.
1686-tól kezdetét veszi a Habsburg abszolutizmus berendezkedése Magyarországon. Ebben az évben végre sikerül Budát visszafoglalni a törökök kezéről, s így a 17. század végétől elkezdődik a változás kora. Elindul a török kiűzésének sikeres folyamata, s ezzel párhuzamosan a Magyar királyság területi növekedése. Erdély népének akarva-akaratlan a Habsburg monarchia politikájához kellett igazodnia, hisz rajta keresztül kapcsolódhattak Európához. Míg a mohácsi csata után két hatalom ütközőtere volt az ország, és a Habsburg valamint az oszmán-török érdekszféra között megoszlott teljes egészében, 1686-tól Magyarország átkerült a Habsburg hatalmi körbe.[1] Ez a váltás egy 16 évig húzódó háború végeredménye volt, amely a török iga alól való felszabadítást hozta magával, másrészt egy újabb alárendeltséget, harmadrészt a függetlenségi törekvések letörését.
Mozgalmas század volt, eseményekkel és változásokkal telített, hiszen 1683-1711 között megtörtént a törökök kiűzése, a Rákóczi szabadságharc, amely megpróbálta a független és egységes Magyarország visszaállítását. A felkelés letörése által 1711-1765 között létrejött a kompromisszum az uralkodó osztrák monarchia és a rendek között.
A Rend a XVII. század végén - XVIII század elején újból megerősödik, amit a missziókban való tevékeny szerepük is mutat. A Rend szakadása (1517), a reformáció és a törökök rabló csapatai elsöpörték a nagynevű provinciát és virágzó kolostorokat.[2]
1. XVII. SZÁZAD – A MEGÚJULÁS SZOLGÁLATÁBAN
A minoriták fejlődése és Magyarország felszabadulása a török uralom alól szerencsésen esett egybe, s így a rend hozzájárult a katolikus élet újbóli megalapozásához. A XVII. században nagy lehetőségek nyíltak meg, - különösen Erdélyben, a Tiszántúlon és Felső-Magyarországon – a szerzetesek számára.[3]A lelkipásztori munka szabályos missziós körülmények között folyt, amelyhez a minoriták a hitterjesztésben nagy segítséget nyújtottak az általuk alapított iskolákkal. I. Lipót uralkodása (1657-1705) alatt úgy látszott, hogy a magyar minorita rend ismét föl fog virágozni. Ennek a felvirágzásnak hatalmas tényezője volt Reggiani János magyar rendfőnök,[4]aki nagy befolyást gyakorolt a vallásos királyra.[5]I. Lipót mindenben támogatta a rendtartományt. Működése alatt egymás után emelkedtek a kolostorok, melyek közül több még most is fennáll.
A magyar tartomány két évszázados tengődés után a XVII. században Gersei Pethő István és fivére Ferenc, jászóvári prépost segítségével Sztropkón (1609) „ad S Crucem” templomot és új rendházat épít fel. Ez a kolostor lesz a missziós tevékenységnek és hittérítői munkának a kiinduló pontja.[6]P. Reggiani teljeserővel kezdi szorgalmazni a kálvinisták megtérítését. Őt a tartomány krónikásai a minorita misszió megteremtőjének nevezik. 1668. február 11-én megszerezte gróf Csáky Ferenc szepesi várnagytól a csütörtökhelyi Zápolya-kápolnát, ahol missziós központot létesített.[7]1672-ben a minoriták megkapták a plébánia jövedelmeit is. Ezután a csütörtökhelyi házat konventi rangra emelték.[8]1675. január 13-án Csütörtökhelyen Reggiani megtartotta az első tartományi gyűlését.[9]Elhatározták itt, hogy a három kolostorból (Sztropkó, Rad és Csütörtökhely) Szent Bonaventúra nevezetű őrséget alkotnak. Az első vezetőnek Burkardi Ugolin olasz minoritát választották. Ettől kezdve vehették fel a provinciába a magyar, német és szláv ifjú növendékeket és hozzáfogtak a magyar provincia átalakításához. Reggiani mint kitűnő szónok és író járja a falvakat, és másvallásúakat térít a katolikus hitre.
Az igehirdetést azonban sok szenvedéssel és áldozattal kellett megfizetni. 1673-ban Lővei László magyar minoritát igehirdetés közben a kálvinisták elfogatták és egy kútba letaszítatták. Néhány évvel később Burkardi Ugolint is megölték Szepes-szombaton.[10]1678-ban a kurucok második támadása alkalmával, a Radon tevékenykedő minoriták mind áldozatai lettek a kálvinisták gyűlöletének. „P. Nemesovszky Antalt lefejezték. A két testvért, mikor a konyhában megtalálták, a tűzhely fölé felakasztották őket és alájuk gyujtottak. Három rendtagnak sikerült az erdőben elrejtőzni, de ezeket is csakhamar felkutatták, ruháiktól megfosztották. Kettőt közülük a fákhoz kötöttek, kik a szúnyogok rettenetes csípéseitől és az éhségtől kiszenvedtek. P. Bogvierszky Kázmért, miután véresre verték, váltságdíj fejében elbocsátották, de sérüléseibe nemsokára belehalt.”[11]
A harcok miatt a minoritáknak menekülniük kellett Eperjesről és Lőcséről, sőt 1684-ben még Csütörtökhelyről is kiűzték éket. Visszatérhettek azonban, amikor Thököly csapatait kiszorították Magyarország felső területéről. 1685. december 28-án a király visszaadta az eperjesi kolostort, 1687. február 10-én pedig végleg visszakapták csütörtökhelyi házat is.[12]
1686-ban Caraffa Antal lett a Felső-Magyarországon tevékenykedő császári sereg vezére. Az ő segítségével 1687. június 1-jén[13]Nagybányán a minoriták megkapták a szent Miklós templomot a javadalmakkal együtt, 1687. december 18-án[14]Caraffa Antal átengedett a rendnek egri török mecsetet a mellette lévő házakkal és kertekkel együtt.
Reggiani János után, 1691-től Poeti Józsefet kinevezték a magyar tartomány főnökének, aki háromévenként megtartotta a tartományi gyűléseket.[15]Már 1696-tól a minoriták engedélyt kértek a tartományfőnök megválasztására. Ezt a jogot 1702-ben kapták meg és akkor, ez év szeptember 22-én Egerben megtartották az első választó gyűlést. Tartományfőnökének Artoi Tamást[16]választották meg.
2. AZ ERDÉLYI PROVINCIA (1627-1714)
A XVII. században Erdélyben még tevékenykedtek a minorita közösségek, annyira, hogy VIII. Orbán pápa 1627. május 15-én kelt „Militantis Ecclesiae” bullájával Erdélyben minorita rendtartományt alapított.[17]Az erdélyi provincia a következő kolostorokból állt: Bákó, Brassó, Felfalu, Hunyad, Károlyfehárvár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Medgyes, Themis (Temti) és Tergovist.[18] Bákó és Tergovist már Moldva területére esett.
Az új rendtartomány később több rendházzal is gyarapodott. Így az esztelnekivel 1690-ben, és a kézdivásárhelyivel 1696-ban.
A XVII. század közepén P. Pineri Vince (1631-1633) rendfőnök kezdeményezésére Erdélyben a minoriták is nagy erővel lendültek neki a hittérítésnek, amelynek P. Pineri Vince apostoli prefektusa is volt. Nagy érdemeket szerzett a székelyek közt végzett apostolkodásával és a szakadár oláhok és szászok térítésével.[19]
A protestánsok 1630-tól Magyarország leggazdagabb református főurát, I. Rákóczi Györgyöt választották meg Erdély fejedelmévé. Uralkodásának első felében még elég békésnek mondható az erdélyi katolikusokkal szemben. Később azonban a katolikusok ellen fordult, egymás után foglalta el templomaikat és az egyházközségek javait. 1644-ben háborút indított III. Ferdinánd császár és magyar király ellen.[20] Ezzel több évig húzódó harc kezdődött a katolikusok és reformátusok között.
Sajnos a XVI. században folytatott háborúk, a törökök pusztításai és a protestáns térítések romboló hatással voltak az új rendtartományra. A szabadságharc előtt szépen és ügyesen megszervezett vallási béke teljesen felbomlott. Nagymértékben járult ehhez a nagy szegénység, melyet a népnek el kellett viselnie. A háború nemcsak anyagi vagyontól és a nemzet értékeitől fosztotta meg az országot, hanem erkölcseiben is megrontotta a népet. A felkelő hadak elől a földesurak és papok egyaránt elmenekültek, ahol pedig kitartottak, onnan elűzték, vagy legyilkolták őket. A templomokat felégették, az oltárokat pedig szétrombolták.[21]
Besztercéről, Kolozsvárról, Désről és Szamosújvárról a kurucok elüldözték a hittérítőket. Többet közülük fogságba hurcoltak, sokan pedig fogságban lelték halálukat. A kézdivásárhelyi missziós központot kivéve már nem is működtekmisszionáriusok.[22]Amilyen szép reményekkel indult a misszió az 1690-es években, éppen olyan szomorú képet nyújtott az 1710-es időkben. Az üldözők elől P. Raszlaviczy Bálint és életben maradt társai Magyarország biztonságosabb helyeire menekültek. Közben az Eperjesen megtartott tanácsgyűlésen P. Raszlaviczyt választják meg (1712-1714) generális commisariusnak.[23] P. Raszlaviczy látta, hogy az elpusztított erdélyi misszió és a magyar rendtartomány rendtagok hiánya miatt nem képes működni. Ez azt eredményezte, hogy az eperjesi káptalanon a kézdivásárhelyi rendház és az elpusztult erdélyi rendtartomány a „Szentháromságról nevezett őrség” címén csatlakozott a magyar rendtartományhoz. Így az erdélyi tartomány 87 éves működése után beolvadt a magyar provinciába.[24]Ily módon a káptalani atyák szerették volna elérni, hogy megmentsék a kézdivásárhelyi központot. Innen szerveznek majd Erdély területére további hittérítőket. P. Raszlaviczy 1716 augusztus 27-én bekövetkezett haláláig folytatta a missziók vezetését. Őt P. Zamli Bódog követte, aki 1717. június 1-jéig állott a misszió élén, majd visszatért Olaszországba.
3. XVIII. SZÁZAD – A REND GYORS FEJLŐDÉSE
A XVIII. században a Maros és Duna vidékén a pusztító török uralom miatt nagyon megfogyatkozott a katolikusok száma. A török kiűzése után az újraszerveződő egyházmegyék rászorultak a szerzetesek segítségére a lelkipásztori munkában.[25]A római katolikus egyház kimondatlan célja az volt, hogy a híveket a hivatalos egyházi szervezeti rendbe betagolja.
A vidék rekatolizációja és a rend gyors terjedése P. Kelemen Didáknak volt köszönhető, akit a Felső-Tisza-vidék apostolának nevezünk. A török rabság megszűnése után ő volt az újjáépülő ország hitterjesztője. Az ő nevéhez fűződik a nagybányai, nyírbátori, besztercei, csengeri, gyarmati, keserűi és tarcsai rendházak, illetve templomok újraépítése és a kolozsvári, szilágysomlyói, miskolci és szegedi házak újra alapítása. Példája tanúskodik arról, hogy a sikerek és nagy eredmények elnyeréséhez nem az anyagi eszközök sokasága szükséges leginkább, hanem az „apostoli lélek törhetetlen bizalma és bátor kezdeményező lendülete”.[26]Didák atya és rendtársainak munkája akadályozta meg a Tisza-vidéki protestantizmus terjedését és több helyen - mint Miskolcon is - a katolicizmus romjaiból virágzó katolikus életet létesített.
A középkor folyamán a rend magyarországi provinciája hét őrségre (custodia) és egy tartományra oszlott. Ötvenkét rendházával ez a rend volt a legjelentősebbek egyike az akkori Magyarországon.[27]Ez a szám inkább csak statisztikai adat, hiszen az idők folyamán keletkeztek, s szűntek is meg rendházak. Ez a szervezeti felépítés a középkor végére teljesen megszűnt. Az 1722/23-as Pozsonyban tartott országgyűlés az immár minorita rend újbóli megtelepedését engedélyezte és 1729-ben Magyarországon és Erdélyben a provinciát újjászervezték.[28]1729-ben a P. Bossi János apostoli prefektus elnöklete alatt megtartott egri káptalanon P. Ladányi Eleket választották meg a magyar rendtartomány főnökévé, aki szintén szívügyének tartotta a missziós tevékenységet. P. Ladányi Elek négy őrségre osztotta fel a rendtartományt:[29]
A „Szentháromságról nevezettőrség”-et a kézdivásárhelyi, a firtosi, a besztercei, a nagyenyedi és a marosvásárhelyi kolostorok alkották. A „Szent Ferencről nevezett őrség”-hez tartoztak az aradi, a belgrádi, az orsovai, a lugosi és a pancsovai kolostorok. A „Szent Antalról nevezett őrség”-et az egri, a nagybányai, a nyírbátori, a miskolci, a wimpassingi és a szilágysomlyói kolostorok alkották. A „Szent Bonaventúráról nevezett őrség”-hez pedig az eperjesi, a csütörtökhelyi, a lőcsei, az imregi és a radi kolostorok tartoztak.[30]A minoriták a Felvidéken, Erdélyben és a Tiszántúlon 21 kolostorral rendelkeztek.
A felosztásból világosan kitűnik, hogy nemcsak az erdélyi őrség, hanem az egész rendtartomány egy teljesen új képet kapott, amelyben igen buzgó apostoli élet folyt. A rendtartomány élén P. Ladányi Elek áll (első ízben 1729-től 1732-ig, másodízben pedig 1735-től g1736-ig), a missziók lelke pedig Isten szolgája P. Kelemen Didák, aki nagy tudásával és életszentségével megbecsülhetetlen értéket nyújtott az apostoli munkának, amelyet 1744-ben bekövetkezett haláláig irányított.[31]
Miskolcon a rend 1729-ben telepedett meg.[32]A megtelepedésüket követő évben, az 1730. szeptember 4-én Nyírbátorban tartott tartományi gyűlésen kijelölték az új miskolci konvent határait is.[33]Az 1764/65-ös Pozsonyban tartott országgyűlés 42. cikkelyében elismerték a Minorita Rendet, és a konvent ősi eredetét.[34]
A XVIII. század ismét elhozta a magyar minoriták egyik legszebb korszakát. Sajnos, a rendházak legtöbbje mind megsemmisült II. József rendelkezései folytán. A kor mostohaságából a régi hetvenegy rendházból csak négy maradt, és ezekben is kevés rendtag.[35]
P. Bogdan Adamczyk
[1]Ráncz Teréz: Gyöngyeiteket ne szórjátok szét!Kézdialmás 2003, 21.
[2]Körtvélyessy László:A 700 éves Minorita Rend története. Szeged, 1943, 88-89.
[3] Hirschberg Kornél: Magyar minorita Hittérítők. Budapest, 1944, 15.
[4]Franchini Giovanni: Bibliografia e memorie letterarie di Scrittori Francescani Conventuali ch’hanno scritto dopo l’anno 1585. Modena 1693. 302-303.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest 1891-1914. XI. 670.
[5]Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. k., 419. és HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…, 20.
[6]Knáisz Mihály: Chronologo-Provinciale Ordinis FF. Minorum S. Francisci Conventualium Provinciae Hungariae et Transsylvaniae. Posonii, 1803, 316.
[7]HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…, 21.
[8]KARÁCSONYI: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon..., 418.
[9] Uo. 419.
[10]Archivum Proviciae Librorum Mortuorum, ad 24 Septembris 1681; Generális Kúria irattára (Ungheria, S/XXX.A. 2. sz. – Relazioni sullo stato della provincia).
[11]Deductio Chronologica Ss. Missionum Apostolicaram, quas Religiosi Ordinis Minorum S. P. Francisci Seraphici Conventualium Provinciae Hungariae, eiusdemque adhaerentibus ac etiam in exteris terris infidelium etc ... exercerunt, manuscriptum P. M. Wenceslai Wilkovszky OFMConv., praefectus Missionuin, Leutschoviae 1807., 17., 1670-1678 év.; In: KARÁCSONYI: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon..., 419.
[12] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…, 263-264.; KARÁCSONYI: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon..., 420.
[13]KARÁCSONYI: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon..., 421.
[14] Uo., 429.
[15] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…,392.
[16] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…,365 és 393.; KARÁCSONYI: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon...,424.
[17] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…,307
[18] HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…, 49.
[19] Uo., 50.
[20] Uo., 51.
[21] HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…,57.
[22] Szakály Ferenc: Magyarok Európában II., Virágkor és hanyatlás 1440–1711, 318–139. és KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…,313-314.
[23] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…,393.
[24] KÖRTVÉLYESSY: A 700 éves Minorita Rend története…, 73.
[25] Hermann Egyed: A magyar katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. AURORA. München 1973, 315.
[26]Gondolatok P. Kelemen Didák szenttéavatási mozgalmához. 81.; In: Magyar Umbria 1938/3. TANULMÁNYOK.(78-82 old.) Gyöngyös, 1938.
[27] KNÁISZ: Chronologo-Provinciale Ordinis…, 313-314.
[28] KNÁISZ:Chronologo-Provinciale Ordinis…, 380.
[29] HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…, 60.
[30] KNÁISZ:Chronologo-Provinciale Ordinis…, 315.
[31] HIRSCHBERG: Magyar minorita Hittérítők…, 61. old.
[32] Barsi János: A minorita megtelepedés Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenésiig (1728-1777). Miskolc 1990, 12.
[33] A konvent határa pedig: ,,... a Tiszától Szerencs felé, majd Abaúj vármegye egy része a teljes Borsod vármegyével a Tiszáig...”; In: B.-A.-Z. m. Lt. XII. 2. 9. köt. 30v. f.
[34] Gyulai Éva: A minoriták öröksége Miskolcon. 57.; In: Miskolci keresztény szemle. Miskolc, 2010/2.
[35] KÖRTVÉLYESSY: A 700 éves Minorita Rend története…, 89.