Bírálták Antonescut, amiért példaértékűnek nevezte Orbán Viktor kiállását
Crin Antonescu román szenátusi elnököt, a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) liberális társelnökét bírálta Radu F. Alexandru, az ellenzéki jobbközép Demokrata Liberális Párt (PDL) alelnöke vasárnapi sajtóértekezletén, amiért Antonescu példaértékűnek nevezte Orbán Viktor magyar miniszterelnök kiállását az Európai Bizottsággal szemben - közölte az Agerpres hírügynökség.
Az Európai Néppárthoz (EPP) tartozó PDL politikusa Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnöktől is állásfoglalást vár: egyetért-e Antonescu nyilatkozatával, amely szerinte akár az Európai Bizottsághoz intézett "hadüzenetként" is felfogható.
Radu F. Alexandru szerint Antonescunak a magyar miniszterelnök iránti csodálata azzal függ össze, hogy 2012 nyarán "az USL támadást intézett a jogállam intézményei ellen", most pedig Antonescu olyasvalakit csodál, aki egy "a jogállamiság megcsonkítását jelentő alkotmányos modellért szegül szembe az Európai Bizottsággal".
A PDL politikusa emlékezetett arra, hogy Antonescu a román alkotmánymódosító bizottság elnöke, és úgy vélekedett, "ártalmas és felelőtlen" lenne Antonescu részéről, ha "magyar mintára" korlátozni akarná az alkotmánybíróság hatáskörét, kitiltaná a magántulajdonú médiából a választási kampányt, és hazai munkavállalásra kényszerítené az állami ösztöndíjban részesült friss diplomásokat.
Arra az újságírói kérdésre, hogy támogatná-e a PDL a Fidesz kizárását az EPP-ből, Radu F. Alexandru jelezte, a PDL annak függvényében alakít majd ki határozott álláspontot erről, hogy "Orbán Viktor milyen módosításokat eszközöl" az Európai Bizottság bírálatai kapcsán, és az EPP többi pártja milyen álláspontra helyezkedik - közölte a Mediafax hírügynökség.
Crin Antonescu egy csütörtök esti tévéműsorban fejtette ki, hogy nem ért egyet ugyan Orbán Viktor politikájával, de méltányolja, amikor "egy alig 10 milliós ország miniszterelnöke állja a sarat, állja a bírálatokat, ellentámadásba lendül, s úgy távozik a képviselők felének tapsa közepette az Európai Parlamentből, hogy megvédi álláspontját".
MTI
Krónika (Kolozsvár)

EMNP kongresszus Kolozsváron: párttal az autonómiának
Alaposan ráérzett a közhangulatra Marc Gafarot, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetősége, amikor magyar nyelven, „Egészséget, autonómiát!” felkiáltással köszöntötte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2. országos küldöttgyűlésének részvevőit. Persze nem tudhatjuk, miként szolgál a több mint 400 küldött egészsége, az viszont tény, hogy a Kolozsvárt szombaton rendezett kongresszuson elhangzott felszólalások alfája és omegája az önrendelkezés igénye, annak kivívási lehetősége volt.
Fővédnöki beszédében Tőkés László azzal adta meg az alaphangot: területért jogokat, Trianonért cserébe autonómiát követel mindenütt a Kárpát-medencei magyarság, és ez az eszme egységes nemzetpolitikai, határon túli stratégiai szemléletté formálódik. Az EP-képviselő leszögezte, az erdélyi magyarság sem akar néprajzi kiállítás tárgyává lenni, számára pedig nem felel meg a rezervátumi idegenvezető szerepe.
„Még néhány évig mutogatni fognak bennünket fesztiválokon, aztán beolvadunk, eltűnünk. Nem akarunk muzeális, multikulturális értékké degradálódni az egyesült Európában” – állapította meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az EMNP anyaországi testvérpártja, a Fidesz üdvözletét is tolmácsolva Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szerbia és a 2008-ban függetlenedett Koszovó viszonyának normalizálásáról az egy nappal korábban született megállapodás szerves része az észak-koszovói szerbek autonómiája. A fideszes politikus szerint a brüsszeli megegyezés a magyarság számára is inspirációként hathat. (A küldöttgyűlés egyébként határozatban kérte Románia kormányát, ismerje el Koszovó államiságát). Németh közölte, Magyarország teljes eszköztárával támogatja az erdélyi magyarságot a régióátszervezéssel kapcsolatban, szerinte a közösség által egységesen védelmezett régióhatárok nehezen lesznek figyelmen kívül hagyhatók. Miközben sem az RMDSZ, sem az MPP nem képviseltette magát a néppárti kongresszuson, a magyarországi, valamint a kárpátaljai, felvidéki, ausztriai magyar szervezetek vezetői az EMNP által kitűzött célokat méltatták, és sok sikert kívántak ezek, illetve – Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómiaalbizottságának, a Szociális Unió párt elnökének szavaival élve – a „piros-fehér-zöld mezős beruházásként” indult pártépítés megvalósításához.
Hármas össztűzben
Zöldmezős beruházásként emlékezett vissza az EMNP 2011-es megalapítására Toró T. Tibor is, aki szerint az alakulatnak a politikából kiábrándultak számának gyarapodása, a 2012-es választási kampányok közepette kellett beépülnie a két rivális magyar párt közé. „Hármas össztűzben kellett helytállni, hiszen az RMDSZ a képviselet, a fenyős párt az alternatíva monopóliumát védte, a román hatóságok pedig a nemzetállamot, veszélyforrásként tekintve ránk” – hangzott el az elnöki beszámolóban. Másfél évnyi pártépítés során 14 megyei szervezetet és 179 helyi szervezetet alapítottak, létrejött az önkormányzati képviselők munkáját összehangoló helyi, regionális és országos szinten működő önkormányzati tanács, az országos választmány, a Minta ifjúsági partnerszervezet, valamint az EMNT-vel közösen fenntartott 12 szaktestület. Toró ígéretesnek nevezte, hogy három erdélyi magyarból ma már kettő ismeri az EMNP-t és céljait, a tavalyi helyhatósági és parlamenti választáson elért eredmény pedig elegendő a folytatáshoz. „Ha kevesebb szavazatot kapunk, elbizonytalanodunk, ha többet, akkor elbízzuk magunkat. Az autonómia, az európai Erdély felé vezet a néppárt útja, amelyen akkor is érdemes végighaladni, ha göröngyös, kanyargós” – szabta meg az irányt a pártelnök.
Különben a küldöttek – ellentétben például az RMDSZ miniparlamentje, az SZKT szónokaival – nem foglalkoztak a rivális politikai alakulatokkal, elsősorban a szervezetépítés, a választási kampány terén szerzett tapasztalataikat osztották meg, többször hangsúlyozva a szórványmagyarság felkarolásának fontosságát. Visszatérő motívum volt viszont a felső vezetők – sőt számos külhoni meghívott – körében a párttal stratégiai partnerséget ápoló EMNT magyarországi finanszírozásáról közölt Transindex-cikk. Mint ismert, a portál tényfeltáró anyaga szerint az EMNP-hez és a nemzeti tanácshoz kötődő civil szervezetek tavaly közel egymillió euró támogatást kaptak a magyar költségvetésből és állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól. Németh Zsolt leszögezte, a budapesti kormány semmilyen romániai pártot, pártpolitikai tevékenységet nem támogat, az Erdélybe érkező állami támogatások a demokrácia-központokhoz érkeztek, amelyek a magyar állampolgárság igénylése folyamatában nyújtanak segítséget az erdélyi magyaroknak. Toró T. Tibor a pártpolitikai rivalizálásnak tudta be a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő portál cikkét, Tőkés László azonban „obskurus, sötét sajtótámadásnak” nevezte, akárcsak a Maszol.ro korábbi, az Európai Néppárton belül a Fidesszel szemben állítólag felmerült bírálatokat megszellőztető írását. „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! Az RMDSZ a mi adónkból évente mintegy 3,5 milliónyi eurót kap, amellyel még soha nem számolt el adófizető magyar közösségünk előtt. Ennyi az ára annak, hogy Bukarestben elfelejtsék az autonómiát, hogy ne legyenek ott a szenátusban, ha netalán a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet tárgyalják” – jelentette ki a néppárt védnöke. Szerinte az RMDSZ-nek az „fáj”, hogy korábban a balliberális magyar kormányzat „számolatlanul öntötte” az adófizetők forintjait a szövetség alapítványaiba, például 2008 és 2010 között az Iskola és a Progress Alapítványok összesen 2,5 millió eurót kapott. Hozzátette, míg az Iskola Alapítvány 200 millió forintért osztotta Erdélyben a magyar oktatási-nevelési támogatást, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) jelenleg ugyanezt a munkát ötödanynyiért végzi el.
EP: győzködi Tőkést az EMNP
Gergely Balázs országos alelnöknek a napokban igaza volt, amikor beharangozta, hogy meglepetést is tartogat az EMNP-kongresszus. Az elsőt éppen ő szolgáltatta bejelentésével, miszerint személyes okok miatt – a néppárt kolozsvári elnöke másodszor néz apai örömök elé – nem vállal újabb mandátumot az országos vezetőségben. Váratlan bejelentésnek számít a Tőkésé is, miszerint már nem kíván indulni a jövő évi EP-választáson, mivel pihenni szeretne; szerinte az EMNP önállóan is bejutna a brüsszeli törvényhozásba. Kérdésünkre Toró T. Tibor elmondta, ha egy közösségnek van egy olyan történelmi személyisége, mint a magyarság érdekeiért 25 éve következetesen kiálló Tőkés László, akkor mindent meg kell tenni, hogy folytathassa brüsszeli munkáját. Az elnök szerint az alakulat még nem döntött esetleges indulása mikéntjéről, de ha kell, százezer aláírást gyűjt Tőkés támogatása érdekében. Az elnöki posztra egyedül pályázó Torót egyébként tíz ellenszavazat mellett választotta újra a kongresszus, az ötről héttagúra bővült elnökségben Király Melinda közép-erdélyi, Papp Előd székelyföldi, Szilágyi Zsolt nemzetstratégiai és külpolitikai és Zatykó Gyula partiumi alelnökön kívül a grémiumban helyet kapott Benedek Erika, az országos önkormányzati tanács, valamint Zakariás Zoltán, a választmány elnöke.
Az újraválasztott elnök következő kétéves mandátumának prioritásai között vázolta a szervezetépítést (az alakulat minden településen meg akarja vetni a lábát, ahol a magyarság aránya eléri a tíz százalékot), a magyar közösség gondjaira választ adó szakpolitikák kidolgozását, a többségi társadalomnak az autonómiáról alkotott közgondolkodása alakítását. „Rendet teremtene” a néppárt az erdélyi autonomista táborban, ugyanakkor arra törekszik, hogy hogy a lehető legtöbb erdélyi magyar megszerezze a magyar állampolgárságot, és részt vegyen a 2014-es országgyűlési választáson. Toró a Krónika kérdésére elmondta, szeretnének legalább az RMDSZ-éhez hasonló politikai súlyra szert tenni, hogy rákényszerítsék a szerinte a bukaresti kijárási politikára koncentráló szövetséget az akcióegységre. „Számszerűsítve most még nem tudom megmondani, milyen eredménnyel lennék elégedett a 2016-os romániai választásokon, de ki akarjuk egyenlíteni az RMDSZ túlsúlyát, mélyíteni pártunk beágyazottságát” – jelentette ki Toró, nem zárva ki, hogy alakulata önálló jelöltet indítson a jövő évi romániai államfőválasztáson.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár).

Nemzeti ügyekben egyeztetett az egyház és a politikum
Az RMDSZ parlamenti és önkormányzati képviselőit, polgármestereit is meghívta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület arra a tanácskozásra, amelyen az egyházat érintő aktuális problémákról egyeztettek április 19-én, pénteken Nagyváradon.
Mint arról már beszámoltunk, Csűry István püspököt az ezt megelőző napokban számos támadás érte a sajtón keresztül amiatt, hogy a szövetség olyan politikusainak meghívásával, mint Szabó Ödön vagy Seres Dénes, érzékelhetően szemléletváltást kíván véghezvinni az egyházkerületben, és szorosra fűzni a Tőkés László püspöksége idején alig létező kapcsolatot az RMDSZ-szel.
Együttműködésre ítélve
Lukács József főjegyző áhítatát követően dr. Varga Attila egyházkerületi főgondnok mondta el köszöntőjét, aki maga is – 1990 óta megszakítás nélkül – parlamenti képviselőként dolgozik az RMDSZ színeiben. „Közös felelősségünk az együttműködés. Erre vagyunk ítélve” – jelentette ki. A főgondnok azt javasolta, hasonló tanácskozást évi legalább egyszer szervezzenek, illetve az egyházkerület és a politikai alakulat hozzon létre közös, különböző szakterületekre vonatkozó munkabizottságokat, ugyanakkor szervezzék meg az országos hatóságok és önkormányzatok munkájának közös monitorozását, a parlamenti tagok pedig az egyházat érintő kérdésekben egyeztessenek annak képviselőivel is.
Megmenteni a becsapottakat
Csűry István püspök felszólalásában az egyházkerületet, a híveket és a politikumot egyaránt érintő problémákra hívta fel a figyelmet, mint amilyen a lélekszám apadása vagy a fiatalok munkanélkülisége. Megjegyezte: az egyház által egykor indított ernyőszervezet tevékenysége kudarcba fulladt, miután nem követte az eredetileg lefektetett elveket. „Bátran ki kell mondani, csak arra hajlunk, csak azt nem tékozoljuk, csak azt tartjuk értéknek, ami a démonizált világ karjaiból kiragadja az önbizalmában megkárosított fiatalokat, a különféle hazugsággal annyiszor becsapott középkorúakat, valamint a tisztességgel megöregedett, mégis magukat meglopottnak tituláló időseket” – fejtette ki a KRE püspöke, leszögezve: világnézetünk mellé Erdély-nézetet is ki kell alakítani. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő is a pozitív jövőképet, a közösségi szellem fenntartását sorolta az érdekképviselettől elvárható tettek közé. „Egy magyar közösség vagyunk, akkor is, ha vannak véleménykülönbségeink” – jelentette ki.
A kórház és a restitúció közös ügy
A találkozó felszólalásai az együttműködés kérdésén kívül több témát is érintettek: az egyházi emberek és politikusok beszédeiben szó volt a KRE által tervezett református kórházról, az akadozó egyháziingatlan-restitúcióról, illetve a fellelhető anyagi forrásokról is. Forró László lelkipásztor, bihari RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselő az egyház kórházprojektjét mutatta be, elmondva: az épület számára már kijelölték az egyházi tulajdonú telket, és a hatástanulmány is készen áll. Cseke Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő, korábbi egészségügyi miniszter újfent támogatásáról biztosította a projektet, hangsúlyozva: egy egyházi kórház valódi ereje nem föltétlenül az infrastrukturális fejlettségben, hanem az ott dolgozók hozzáállásán, az emberi tényezőn múlik. Kijelentette: a református kórház nemzeti ügy, amelyet anyagilag is támogatni kell, mert pusztán közadakozásból lehetetlen megvalósítani.
A restitúció menetéről Antal János egyházkerületi előadótanácsos tájékoztatta a jelenlévőket, nem rejtve véka alá Tőkés László korábbi püspök érdemeit sem. Előadásából kiderült: országos szinten összesen mintegy 2140 ingatlant orzott el a kommunista hatalom a magyar egyházaktól, köztük 348-at a református egyházkerületektől. 2012 végéig ezeknek mintegy fele került vissza eredeti tulajdonosához, de csak egyharmadot sikerült a gyakorlatban is birtokba venni. Seres Dénes RMDSZ-es parlamenti képviselő azt mondta, a szövetség minden tőle telhetőt megtesz a folyamat pozitív kimenetele érdekében.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Ismét Erdélyben gyógyítanak a Gyermekmentő Szolgálat önkéntesei
Erdélyben gyógykezelik a rászoruló gyermekeket május 4. és 11. között a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) önkéntes orvosai.
Az orvosok a Hargita megye kórházaiban, iskoláiban, óvodáiban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógyítják a gyerekeket. Az intézményeket gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel és szakmai továbbképzéssel is segítik.
A körúthoz nőgyógyászati szűrőkamion és fogászati busz is csatlakozik, a mobil rendelőkben dolgozó orvosok szűréseket, vizsgálatokat végeznek és tanácsadást tartanak. A fogorvosok tavaly csaknem 4300, Magyarországon és a határon túl élő gyermek fogait vizsgálták meg. A közlemény tájékoztatása szerint tavaly tapasztaltak először fejlődést és látható eredményt, amely a több éve tartó - évente kétszeri - szűrésnek és kezelésnek is köszönhető.
Az önkéntesek 2012-ben több mint 10 ezer vizsgálatot végeztek, illetve az NGYSZ által felújított csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központot a szervezet magyarországi gyermekneurológusa is folyamatosan támogatja a munkájával.
Az orvoscsoport látogatásával egy időben idén is megrendezik a hagyományos erdélyi gyermek és ifjúsági focikupát Csíkszentdomokoson, amelyet az Aranycsapat tagja, a Gyermekmentő Szolgálat Sportbizottságának elnöke, Buzánszky Jenő vezet. A korábbi évekhez hasonlóan a győztes csapatokat a szolgálat vendégül látja a Fővárosi Önkormányzattal közösen szervezett idei budapesti Városligeti Gyermeknapon, május 25-26-án.
mti
Uh.ro

Nem mi tértünk el a szatmárnémeti gondolattól
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület főpásztora, Csűry István református püspök a partiumi polgármesterek, önkormányzati képviselők, parlamenti tagok és lelkipásztorok április 19-én megtartott tanácskozása után beszélt lapunknak a konferencián történtekről, s a kezdeményezőket ért támadásokról. Az interjút Szilágyi Aladár készítette.
Püspök úr, nemde, a pénteki találkozónak már voltak előzményei, és lesz folyatása is?
Ez egy tíz éves gyakorlat, annyi módosítással, hogy kezdetben kimondottan csak a Bihar megyei, majd a partiumi polgármestereket, alpolgármestereket hívtuk meg. De rájöttünk, hogy ez nem elegendő. Úgy gondoltuk, meghívunk minden olyan helyi vagy megyei önkormányzatba megválasztott felelős embert, akitől a polgármesterek függenek, és aki hathatósan hozzá tud járulni a problémák megoldásához. Ebből a meggondolásból hívtuk meg a megyei tanácsok tagjait, a parlamenti képviselőket és szenátorokat is. Ugyanakkor megüzentük: jó lenne, ha a lelkész is eljönne a polgármesterével, hiszen ez jó alkalom arra, hogy akár a felvetődő helyi problémákat is tisztázni lehessen. A jelenlét várakozásainkon fölüli volt, nyolcvannégy résztvevőt regisztráltunk. A Szilágyságból például csak két polgármester hiányzott, a Bihar megyeiek is mintegy nyolcvan százalékban jelen voltak. Bizonyára a találkozót megelőző negatív kampány is hozzájárult a nagyobb arányú részvételhez…
Mennyire körvonalazódtak a kitűzött elképzelések, mi lesz ennek a tanácskozásnak a hozadéka?
Az első az, hogy oda-vissza el tudtuk hinni, igenis, le lehet ülni beszélni a problémákról. El tudtuk hinni azt, hogy a lelkésznek nem kell tartania a helyi közigazgatásban hatalmat kapott embertől, és az önkormányzatiakkal is sikerült elhitetnünk, hogy az egyház sem akar mást, mint ami az erdélyi magyarság érdeke. Minden megszólalás, a jókedv, a humor erről szólt. Olyan kérdések kerültek napirendre, hogy miért kell összetartanunk az erdélyi jövő alakításában; mi az, ami a legnagyobb gondunk jelenleg, vagyis a restitúció kérdése. Felvetődött, hogy milyen közös kezdeményezésbe foghatunk. Mi megajánlottuk az egyházi kórházat. Nekem nagyon jól esett, amikor Cseke Attila szenátor kijelentette: ez nemzeti ügy! Emellett fel kell sorakoznia mindenkinek. Nem utolsó sorban felvetődött egy pragmatikus kérdés is, a pályázatok ügye. Mi, az egyház elmondtuk, hogy milyen irányba tesszük le a pályázatainkat, őszintén rámutattunk, hol, miben akadályoznak, fékeznek meg bennünket, hol léphetünk tovább. Nagyon jó volt Erdei Dolóczki István képviselőnek a felszólalása, olyan gyakorlati, praktikus dolgokat vetett fel, amiket jó tudni. Nem csak nekünk, akik írjuk a pályázatokat, hanem a gyülekezeti lelkipásztornak és a polgármesternek is. Ami a restitúciót illet, mi jobban állunk, mint az Erdélyi Egyházkerület. Nekünk ott van a zilahi Wesselényi Gimnázium, amiért a vérünket kell ontanunk, és ott van a máramarosszigeti iskolacsoport. Ami a restitúciós törvényt illeti, annak mi az egészével nem értünk egyet, mert lelassítja, központosítja a procedúrát, a licites eljárással túlbonyolítja, és a kártérítés helyett a kártétel veszélye is fennáll, hiszen az elhúzódó procedúra alatt csak romlik az épületeink állaga. Seres Dénes képviselő felhívta a figyelmünket arra, hogy lett egy lehetőség: az eddigi gyakorlattal ellentétben a vissza nem kapott ingatlanokra vonatkozóan ki lehet egészíteni a dokumentációkat. Ezt kilencven nap alatt meg lehet tenni, de ez a határidő jogvesztő, mert aki kilencven nap alatt nem mozdul, annak elvész a jogorvoslati lehetősége. Hétfőn már körlevelet küldünk szét ebben az ügyben minden gyülekezetnek.
Hadd ejtsünk szót arról is, hogy a konferenciát megelőző hetekben egyfajta ellenkampány indult meg, minden napra jutott egy támadás, előbb több „kiságyú”, végül a „nagyágyú”, az ön elődje is megszólalt. Mit gondol, a folyamat ellenzői miért indítottak össztüzet?
Megmondom őszintén, váratlan volt, de amikor kirobbant, abban a pillanatban be tudtam azonosítani, hogy mi zajlik a háttérben. Nem gondoltam azt, hogy egy ártatlan konferencia ennyire felkavarja a port. Feltételeztem, hogy egyfajta félreértés is van, azt gondolták egyesek, hogy most az RMDSZ szoknyája alá fog bebújni a református egyház, holott mi mindenkit meghívtunk, a tanácskozás mindenki előtt nyitva volt, sőt a más pártok színeiben tisztségbe kerülteket is, a függetleneket is meghívtuk, el is jöttek néhányan. Ha valaki elolvasta a napirendi pontokat, rájöhetett, hogy ezek alapvető kérdések, s a részünkről a számonkérő magatartás körvonalazódott. Azzal, hogy mi felfedtük a lapjainkat, a dialógus körülményeit akartuk megteremteni. Hogy miért indult ez az ellenkampány? Való igaz, hogy 2008-2009 tájékán, amikor én még helyettes püspök voltam, megláttunk egy olyanfajta nyitás lehetőségét, amellyel kimondottan az egyháztagokra összpontosítottunk. Elviselhetetlennek találtam azt, hogy összehívok egy társaságot, az emberek külön csoportokba rendeződnek, haragszanak egymásra, talán nem is tudják, hogy miért, és nincs meg az a református emberhez méltó – követelménynek is mondanám – felszabadultság. Ott, ahol valakinek feltámadt Krisztusa van, ott, ahol a Szentlelket vigasztaló erőnek látjuk, ott nem szabad begörcsölt embereknek lenniük. A másik dolog, hogy unos-untalan követett a vád – világos dolog, hogy a Néppárt, az EMNT oldaláról, Tőkés László felől érkezett –, hogy mi egy másik irányba, az imilyen-amolyan RMDSZ felé indultunk el. Mi, amikor átvettük az egyházkerület vezetését, felmértük azt, hogy milyen lehetőségeink vannak. Nagyon pontosan érzékeltük azt, hogy Magyarország irányába is gondjaink vannak, hogy nem mindenütt vagyunk szimpatikusak, és nem mindenütt fogadják el a pályázatainkat. Azt is, hogy a Nyugat – a saját gondjai miatt is – lecsökkentette számunkra a támogatást. Mi marad nekünk? A román kormány. Megmondom őszintén, az utóbbi esztendőkben igen tekintélyes összegű pályázatainkat fogadták el. Egy sor dologban megkaptuk a támogatást, templomok renoválására, gyülekezeti házak építésére, megnyíltak az uniós lehetőségek. Elkezdtünk most három olyan uniós projektet, amire eddig nem volt lehetőségünk. Több mint egymillió eurót kapunk egy olyan határon átnyúló program keretében, amelyik a mi oldalunkon öt műemléktemplomot tesz rendbe, olyan pici gyülekezetekben, ahol semmi remény nincs arra, hogy valamit mozdíthatnak. A másik: Szatmár megye Nagytarna gyülekezetében már alig él néhány hívünk, viszont gyönyörű parókia van, ott egy ifjúsági központot, tábort építünk ki. Ahhoz, ha jól emlékszem, 400 ezer eurót kapunk. Visszatérve az eredeti felvetésre, mi nem a politikai sündörgés, tapadás okán kezdtünk keresni olyan lehetőségeket, amelyek során ezeket az egyházépítő, közösségépítő pályázatokat el tudjuk nyerni. Kivel, kikkel tehetjük ezt meg? Hát nem a polgármesterekkel és más illetékesekkel?
Egyáltalán, mi van ennek a támadásnak a hátterében?
Azzal vádolnak bennünket, hogy eltértünk az eddigi egyházi politikától. Most deklarálta is Tőkés László, hogy a 2003-ban Szatmárnémetiben történtekre hivatkozva emelt vádat ellenünk. Akkor vált külön az RMDSZ-től, és most emlékeztet arra, hogy abban mi „előkelő” szerepet töltöttünk be. Így is van, ezt nem is akarjuk tagadni. De a helyzet az, hogy nem mi távolodtunk el a szatmárnémeti gondolattól. Ott nem arról volt szó, hogy létrehozunk egy pártot, hanem egyesek szerint egy összetartó ernyőszervezetet, mások ezt így nevezték: egy miniparlamentet. Az ernyőszervezetben is mindenkinek helye van, s a miniparlementben is, más-más pártok színeiben. Amikor mi észrevettük, hogy ez elkezd egy pártosodás irányába menni, akkor azt mondtuk: ez így nem lesz jó, mert nem ezt ígértük a híveinknek. Rádöbbentünk, hogy a szatmárnémeti folyamatot a kezünkbe kell venni. Tőkés Lászlónak nagyon rosszul esett, amikor egyszer kijelentettem, hogy az Erdélyi Nemzeti Tanács alulteljesített, és az ügyet az egyháznak vissza kell vennie a kezébe. Hogy mi történik? A számok beszélnek. Ez az EMNT, amelyik támogatja a Néppártot, az országos megmérettetésen 0,62 százalékot ért el. Önmagában látszik, hogy ez nem az egyháztól függött. Ha az egyház veszi a kezébe, akkor nem 0,62 lesz az eredmény. Mint ahogy nem az EMNP 0,62-jének és az RMDSZ 5,2-jének az összege. Mi látjuk azt, hogy a híveinknek több mint a fele nem ment el szavazni. És itt akartunk belépni, itt akartunk segítséget nyújtani mind a két irányba. Az RMDSZ is furcsán nézte a mi közeledésünket, hogy az az egyház teszi, amelyik eddig támadta a szövetséget. Ebben van valami jogos is. A 0,62-es társaság meg mindig az sulykolta, hogy ők milyen nagy győzelmet arattak… A másik dolog, nem kis bátorsággal kijelentettük, amikor a Fidesz ellen próbáltak hangolni bennünket: mi vagyunk a Fidesz meghosszabbított keze. Minden olyan próbálkozásunk, ami az MSZP irányába ment, amikor kormányon volt, például, a Szülőföld Alappal, a műemléktemplomok restaurálásával kapcsolatban vagy a kisegyházi segélyekkel kapcsolatban, de nem jutottunk el csak ilyen altitkárokig. Ötven gyülekezetünk került veszélybe a segély elmaradásával. Lehet, hogy megcsonkított tekintéllyel, de hitelesen ki tudjuk mondani azt, hogy mi keresztények és nemzetiek vagyunk. A konferencián tartott beszédemben kikeltem az ellen, hogy üres szavakkal hangoztassuk keresztény és nemzeti voltunkat. Miként állíthatja ezt magáról az, aki megtámadja az egyházát, a püspökét, és a nemzetet darabolja?
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

A nemzeti összetartozás emlékhete Debrecenben
Több száz hazai és határon túli önkormányzat és civil szervezet képviselőit várják a debreceni Vekeri-tavi ifjúsági táborba a Nemzeti Összetartozás Napjához, június 4-hez kapcsolódó, és június 8-ig tartó emlékhét programjaira.
Pajna Zoltán (Fidesz), Debrecen alpolgármestere a hétfői sajtótájékoztatón kifejtette: az önkormányzat örömmel támogatja a civil kezdeményezésre létrejövő kulturális programsorozatot, amelybe reményei szerint a debreceni általános és középiskolások is bekapcsolódnak.
Felidézte, hogy az Országgyűlés 2010-ben iktatta törvénybe a nemzeti összetartozás napját, amely az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződéshez kapcsolódik.
Simon Albert, a szervező PRO-FA S.T. Kft. ügyvezetője azt mondta, a rendezvény célja, hogy "a trianoni diktátum által szétdarabolt országunk jelenlegi határain innen és túl élők ismét egyetlen közösséggé kovácsolódjanak". Hozzátette: a programsorozat emellett segíti a fiatal nemzedékekkel megértetni múltunk, kultúránk, értékeink, nemzeti összetartozásunk fontosságát, "a magyarságért tevékenykedőket pedig erősíti hitükben, legyenek egyre többen az egységért munkálkodók".
A magyar nemzeti összetartozás emlékhetét az ebben a témában meghirdetett rajzpályázatra érkezett munkákból válogatott kiállítással, illetve a magyar népviseleteket, népi hímzéseket bemutató tárlattal nyitják meg a Vekeri-tónál.
A találkozó keretében a civil kezdeményezések napján önkormányzatok és civil szervezetek mutatkoznak be egymásnak és az érdeklődőknek. Fellép a Vekeri-tó partján mások mellett a debreceni Forgórózsa együttes, a felvidéki Berkenye Néptáncegyüttes, a partiumi Ezüstperje Néptáncegyüttes, a Debreceni Népi Együttes, több amatőr tánccsoport, vers- és prózamondó. Lesz lovaglás, íjászat, fegyverbemutató, kézműves játszóház és népi kézműves termékek vására is.
MTI

Áder János fogadata a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács küldöttségét
Budapest, 2013. április 22., hétfő (MTI) - A kedvezményes honosításról, a regionalizmus és az autonómia helyéről az európai értékek rendszerében, a kollektív bűnösség elutasításának fontosságáról volt szó egyebek között Áder János államfő és a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) küldöttségének hétfői budapesti találkozóján.
A Köztársasági Elnöki Hivatal MTI-hez eljuttatott tájékoztatása szerint az államfő által fogadott küldöttség tagja volt Tőkés László európai parlamenti képviselő, a KMAT elnöke, Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnöke.
A találkozón Tőkés László és a KMAT vezetői tájékoztatatást adtak a magyar nemzeti közösségek autonómia-törekvéseinek európai hátteréről és alakulásáról, valamint az Autonómia Évének eseményeiről.
A közlemény szerint a megbeszélésen szó esett a regionalizmus és az autonómia helyéről az európai értékek rendszerében, a kollektív bűnösség elutasításának fontosságáról és a kedvezményes honosítás jelentőségéről, valamint a Kárpát-medence környezetvédelmének kérdéseiről is. .
MTI

Tájékoztató körút az egyetemi felvételiről
Tegnap délelőtt a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum, majd kora délután a segesvári Mircea Eliade Kollégium volt a színhelye a 16. felvételi tájékoztató körútnak, amelyet az Országos Magyar Diákszövetség szervezett. A Bolyai középiskola tanári szobája előtt felállított standokon mutatták be az Egyetemi kalauz 2013- as kiadványát, s beszédes lányok és fiúk népszerűsítették a helyi és az ország nagy egyetemi központjai által ajánlott lehetőségeket.
Az évek óta rendszeresen megjelenő Egyetemi kalauz tartalmazza a magyar alapítványi felsőoktatási intézményeket, a magyar egyházi felsőoktatási intézményeket, a magyar tannyelven is oktató állami egyetemeket, a nagyobb egyetemi központokban levő román állami egyetemeket (32), valamint a magyarországi felsőoktatási intézmények romániai konzultációs központjait. A kalauzban olvashatók az idei felvételivel kapcsolatos információk: a beiratkozás ideje, a felvételi időpontja, a beiratkozáshoz szükséges iratok, beiratkozási díj, tandíj, a felvételi átlag kiszámításának módja. Amint Constantinescu Krisztina, a diákszövetség oktatási referense elmondta, a kalauzban részletesen beszámolnak a képzésekről, ösztöndíj- lehetőségekről, az egyetemekről, a bentlakásokról, az egyetemi központok művelődési és szórakozási lehetőségeiről, a diákszervezetekről.
Azt is megtudtuk, hogy a diákszövetség két karavánt indított útra, az egyiket a Partiumban tanuló végzős diákoknak, kilenc városba, a másikat a Székelyföld tíz településére.
A felvételi kalauz mellett a népszerűsített egyetemekről külön szórólapokat gyűjtöttek, amelyeket a standokon kínáltak. A Bolyai középiskolában Marosvásárhelyről a Művészeti Egyetem, a Református Kántor- tanítóképző Főiskola, a Sapientia EMTE hallgatói álltak szóba az érdeklődőkkel, s jelen voltak a nagyváradi, bukaresti, temesvári egyetemek képviselői is.
Az országos diákszövetség felhívására más marosvásárhelyi középiskolákból is érkeztek osztályok, diákok tanári kísérettel, hogy első kézből tájékozódjanak a továbbtanulási lehetőségekről. A cél az, hogy minél több középiskoláshoz eljuttassák a pontos tájékoztatást a tudatos és felelősségteljes készülődés érdekében. Az idei egyetemi felvételi újdonsága, hogy eltörölték azt a megkötést, miszerint az elmúlt évben a négy középiskolai év átlagát nem lehetett figyelembe venni. Az egyetemek többsége képességfelmérő tesztet, interjút is szervez a felvételizők tehetségének, érvelési, logikai képességének a vizsgálatára. Újdonság az is, hogy több felvételi időszakot szervezhetnek az üresen maradt helyek betöltésére – tájékoztatott Constantinescu Krisztina.
(b.gy.)
Népújság (Marosvásárhely)

Török Gáspár: Marosvásárhely fotótörténete
Tudták-e azt, hogy a Marosvásárhelyen tevékenykedő Bolyai János még Daguerre, a fénnyel írt képrögzítés technikájának feltalálója előtt rájött arra, hogyan lehet elméletben a camera obscura képet fixírozni? S hallottak-e arról, hogy a Székelyföldet bejáró Orbán Balázs Párizsban Victor Hugo fiától tanult meg fényképezni? Ilyen és ehhez hasonló érdekes adatokat közöl a múlt kedden délután a Bernády Házban bemutatott kötet.
Török Gáspárt a marosvásárhelyieknek nem kell különösebben bemutatni, hiszen több évtizedes fotós tevékenységével – a Marosvásárhelyi Fotóklub oszlopos tagjaként – a kiállításokon való szereplésével méltán öregbítette a város hírnevét. Ezúttal fotótörténeti kutatóként, íróként mutatkozott be, a különböző alkalmakra íródott – marosvásárhelyi, romániai és erdélyi vonatkozású – dokumentációt foglalt össze egy kis könyvecskébe úttörő munkaként, hiszen ilyen jellegű kötet még nem látott napvilágot. Anyagiak hiánya miatt kevés a kötet illusztrációja, de lehet, hogy ez elvonta volna a figyelmet, azonban azok, akik eljöttek a bemutatóra – a szerzőnek köszönhetően, saját gyűjteményéből – eredeti daguerrotípiát, kalotípiát láthattak, ugyanakkor igazi kuriózumként azt a papírcsíkot is "megtapinthatták", amely a fotógyár elődjének számító Horváth testvérek műhelyében készült.
Mindaz, ami a könyvben van, alátámasztja, hogy Marosvásárhely valóban a fotográfia városa, és ennek a hobbinak, szakmának, művészeti ágnak olyan szálai indultak el innen a székely fővárosból, amelyek a fotográfia hőskorszakában behálózták Európát, s ennek ékes példázata az a marosvásárhelyi Szabó Iván, aki részt vett az 1848-as forradalomban, majd kardját Skóciában fényképezőgépre cserélte le, és így vált híressé.
A kötetet nemcsak azoknak érdemes elolvasni, akik a fotográfia iránt érdeklődnek – s van most belőlük elég –, hanem a lokálpatriótáknak is, hiszen érdekes kultúrtörténeti epizódok rajzolódnak ki a sorokból. A könyvnek több szempontból is jelzésértéke van. Egyrészt, mert számos olyan fotográfus nevét tartalmazza – köztük XIX. században tevékenykedő úttörő nőkét –, akikről a szerző is azt állítja, külön tanulmányt érdemelnének.
A kötet külön érdekessége és erről máshol eddig nem olvashattak az érdeklődők, hogy a szerző könyvbe foglalta a marosvásárhelyi fotópapírgyártás történetét, amely a Horváth testvérek kísérleteitől, egy garázsban felállított műhelyből indult, és a japán licenccel felépített, több évtizedig működő Azomures gyár bezárásával ért véget.
S ha már a jelentős fotós elődökről van szó, nem maradhatott ki a kötetből Marx József, mindenki Jóska bácsija, a Marosvásárhelyi Fotóklub alapítója. A szerző igen érdekes beszélgetést közöl vele, amiből sok érdekes kuriózumra is fény derül. Ugyancsak ebben a kötetben lát napvilágot először – alaposan dokumentálva – a Marosvásárhelyi Fotóklub hat évtizedes története is.
Jelzésértékű a kötet azért is, mert alátámasztja azt a több évtizedes kezdeményezést, törekvést, hogy létesüljön Erdélyben egy önálló fotográfiai múzeum. A kötetben szereplő fotósok neveiből ítélve van tehát, amit kutatni, és meggyőződésem, hogy több – a kötetben is szereplő fotográfusok által készített – fénykép még megtalálható magángyűjtőknél vagy a témához kevésbé értő régiségkereskedőknél. Félő, hogy a hozzá nem értés miatt ezek az értékek elvesztődnek. Ezért kellene összefogjunk annak érdekében, hogy önálló intézményként létrejöjjön a fotográfiai múzeum Erdélyben, vagy ha ez még túl merész elképzelés, a Maros Megyei Múzeum hozzon létre fotótörténeti szakosztályt.
A Török Gáspár által írt kötet is bizonyítja: Marosvásárhely is jelentősen hozzájárult az egyetemes és ezen belül a romániai, erdélyi fotográfia történetéhez, s van amit még kutatni e szakterületen is.
A könyvet Vajda György újságíró, valamint dr. Pál Antal Sándor ny. levéltáros, akadémikus ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.
(erdélyi)
Török Gáspár: Marosvásárhely a fotográfia városa
Népújság (Marosvásárhely)

Bukhat az erdélyiek magyar érettségije
Rendőrségi feljelentést tett az Emberi Erőforrások Minisztériuma az erdélyi fiatalokat magyarországi érettségire felkészítő Sziltop Nonprofit Kft. ellen. A Magyar Nemzet cikkezett arról, hogy a budapesti tárca szerint a társaság jogosan igényelhet normatív hozzájárulást az állami költségvetésből a magyar állampolgársággal rendelkező romániai diákok után is, a Székelyföldre kihelyezett osztály működtetéséhez azonban engedélyt kellett volna kérnie az oktatásért felelős minisztertől.
A napilap megtudta, mivel ez nem történt meg, a romániai oktatással és vizsgáztatással a cég szabálysértést követ el, amiért a tárca feljelentést tett.
Mint arról lapunkban beszámoltunk, a Sziltop tavaly jelentette be, hogy magyar állami normatív támogatással működtetne a Székelyföldön levelezői jellegű, ingyenes gimnáziumi oktatást, és készítene fel magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi fiatalokat magyarországi érettségire. A cég az anyaország egyik legnagyobb, 160 tagiskolából álló, tizenhatezer diákot oktató magániskola-hálózatát működteti, és tizenhetedik éve folytat esti és levelező gimnáziumi felnőttoktatást. A Sziltop által fenntartott Kölcsey Ferenc Gimnázium vásárosnaményi levelező tagozata keretében tavaly szeptemberben indították be az oktatást: Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön 200 jelentkezőnek tartanak felkészítő konzultációt havonta egyszer. Mivel a cég bevallottan nem akar versenyezni a helyi középiskolákkal, oktatási ajánlata a felnőtteknek szólt, így a Székelyföld számos településéről beiratkozott fiatalok átlagéletkora 28–30 év közötti. Közülük mintegy százan rendelkeznek magyar állampolgársággal is, felkészítésükért a társaság 40 ezer forint (600 lej) normatív támogatást kap diákonként a magyar államtól havonta.
Szilasi György, a Sziltop Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója tegnap a Krónikának elmondta, nem értik, mit kifogásol erdélyi tevékenységükben a budapesti minisztérium, hiszen az illetékes magyarországi kormányhivataltól beszerezték a szükséges engedélyt, a székelyföldi diákokat a vásárosnaményi tagozatra íratták be. „Arra nem kell engedélyt kérnünk, hogy elküldjünk néhány vendégtanárt, és oktassuk az erdélyi diákokat. Semmiféle tájékoztatást nem kaptunk a minisztériumtól, mindössze azt tudjuk, hogy feljelentést tettek ellenünk Budapest V. kerületi rendőrkapitányságán” – nyilatkozta lapunknak Szilasi György. Az igazgató értetlensége annál nagyobb, hogy Erdélyben kifejtett tevékenységükhöz levélben gratulált Orbán Viktor kormányfő és Áder János köztársasági elnök, Bába Iván, a külügyminisztérium közigazgatási államtitkára pedig jóváhagyta, hogy a májusban esedékes, csaknem ötven diák részvételével tartandó érettségi vizsgát Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán szervezzék meg. Kérdésünkre, miszerint fennáll-e a veszélye, hogy a sikeresen vizsgázó erdélyi hallgatók ne kapjanak magyar érettségi oklevelet, Szilasi György úgy válaszolt, nem tudja elképzelni, miért ne kaphatnának, a társaság nem látja ennek semmi akadályát. „Szeretnénk alaposabban megismerni a minisztérium álláspontját, a feljelentés okát. Ha a tárca elgáncsolja a székelyföldi vizsgát, akkor erdélyi hallgatóink számára megrendezzük Magyarországon” – szögezte le az ügyvezető igazgató.
Különben a Sziltop Nonprofit Kft. vendégtanárai öt tantárgyból készítik fel a székelyföldi fiatalokat, és eddig összesen száz kihelyezett órát tartottak; a magyar rendszerű vizsgán románból idegen nyelvként érettségizhetnek. Szilasi Györgytől megtudtuk, bár a magyar államtól csak a magyar állampolgárságú hallgatók után kapnak támogatást, ingyenessé tették a levelezői konzultációt az egyelőre nem honosultak számára is, mivel nem akarnak különbséget tenni magyar és magyar között. Egyébként román politikusok tavaly a hazai oktatási rendszer elleni „szabotázsakciónak” nevezték a kezdeményezést, és a Sziltop tevékenységének kivizsgálására szólították a bukaresti oktatási minisztériumot. Szerintük a magyarországi oktatási intézmény olyan romániai magyar fiataloknak adna érettségi bizonyítványt, akik Romániában elbukták a vizsgát, ezért fennáll a veszélye, hogy a diákok felhagynak a tanulással a „könnyűszerrel megszerezhető” magyar oklevél láttán.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Látogatói csúcs a könyves mustrán
Zárás előtt néhány órával látogatói csúcsot döntött a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál: a csütörtökön kezdődött könyves mustrát vasárnap délutánig több mint 63 ezren keresték fel. A könyvfesztivál zárónapján átadták a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése szakmai díjait.
Tavalyi teljesítménye alapján a Magvető Könyvkiadó lett az év kiadója. A hétvégén zajló rangos könyves bemutatón egyébként összesen tíz erdélyi kiadó képviseltette magát, kilencen a Romániai Magyar Könyves Céh által bérelt közös standon állítottak ki, míg a csíkszeredai Bookart Kiadó külön standot bérelt, és több könyvbemutatót is szervezett.
A Bookart Svájci írók sorozatában három új könyvet mutattak be, egy ötvenes évekből származó, reneszánszát élő útleírással és két versszerűen tömör, minimalista regénnyel ismerkedhettek meg a budapesti olvasók. Hajdú Farkas Zoltán, a csíkszeredai kiadó főszerkesztője és a sorozat szerkesztője az MTI-nek elmondta: Nicolas Bouvier Világunk járása című, kétkötetes útleírását Nyugat-Európában az utazóirodalom bibliájának tartják, mostanság fedezték fel újra. Az akkor 24 éves író 1953-ban utazott át egy barátjával Jugoszlávián, Görögországon, Törökországon, hogy elérjenek Iránba, majd Afganisztánba. A később Japánt és Srí Lankát is bejárt Bouvier-t a szerkesztő úgy jellemezte: nagy humanista, aki az emberben a legjobbat kereste. Egészen más Adelheit Duvanel Anyám kalapjára című regénye, amely magányos, kilátástalan életet élő hőseiről rövid, feszesen megírt látleletet ad – jellemezte a kötetet a szerkesztő. A harmadik könyv szerzőjét, Klaus Merzet pedig úgy mutatta be: talán az egész német nyelvű irodalom legnagyobb minimalistája, akinek a Jakob alszik című, mindössze 70 oldalas regényét óriási műnek tartják. Maga az alcím is – Voltaképpen egy regény – a mű rövidségével folytat párbeszédet. Hajdú Farkas Zoltán a tavalyi könyvfesztiválon szintén három kötettel indított Svájci írók sorozat fogadtatását firtató kérdésre azt válaszolta: a magyarországi vezető kulturális lapok nagyon jó kritikákat közöltek a korábbi könyvekről, a vártnál sokkal jobb a visszhangja. Elmesélte: a sorozat ötlete még 2010-ből származik, és egy társadalomtudományi modellnek, a „keleti Svájc” elképzelésnek állít emléket Erdély és Svájc, e két többnyelvű és többkultúrájú terület irodalmi összekapcsolásával. A szerkesztő elmondása szerint az volt a szándékuk a sorozattal, hogy olyan, világirodalmi értékű svájci írókat jelentessenek meg magyarul, akiket a magyar olvasó még nem ismer. Ezt az is indokolta, hogy bár van két-három svájci szerző, akinek a műveit Magyarországon kiadják, azok csak a Friedrich Dürrenmatthoz hasonló nagy nevek, akik már nem is svájciként, hanem inkább világhírű íróként ismertek. A sorozat jövőjéről szólva Hajdú Farkas Zoltán elmondta: Werner Morlanggal, a műveket kiválasztó svájci irodalomtudóssal eleve kilenckötetesre tervezték a sorozatot, és már az utolsó hármas is előkészület alatt áll. Ám terveik szerint megjelentetnek egy tizedik, kísérő kötetet is, amelyben a kilenc szerzőről írt tanulmányokat, velük készült interjúkat gyűjti majd össze. Ezzel egy időre lezárják a sorozatot, de, ahogy a szerkesztő mondta, jelentkezett olyan igény, hogy Gerhard Meiernek és Klaus Merznek újabb köteteit is adják ki. Így például a tervek szerint megjelentetik Meier Holtak szigete-tetralógiájának mind a négy kötetét, a tavaly kiadott első rész után következő másodiknak maga a sorozatszerkesztő lesz a fordítója. A három új kötetet pénteken mutatták be a könyvfesztivál keretében. A budapesti Svájci Államszövetség Nagykövetségével és a Pro Helvetia Alapítvánnyal közös rendezvényen részt vett az egyik szerző, Klaus Merz, a kötetek fordítói, Ádám Péter, Nádori Lídia és Rácz Péter, valamint Hajdú Farkas Zoltán. A XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége egyébként Michel Houellebecq francia író volt, aki egy pódiumbeszélgetésen elmondta: nem tartja magát történetmesélőnek, könyvei mindig a figurákból indulnak ki. A botrányhősként beharangozott író – aki az idei Budapest Nagydíjat vehette át a fesztiválon – arra is kitért: nem a szexet és a halált, hanem sokkal inkább a szeretetet és a gyászt érzi művei fő témájának.
Krónika (Kolozsvár).

Székely Ervin: Tőkés, a jó helytartó
Az EMNP kongresszusán elhangzott védnöki beszédében Tőkés László szokatlanul nagy terjedelmet szentelt a párt magyarországi finanszírozását feltáró sajtóhíreknek. Ahogyan tőle megszokhattuk az EP képviselő és pártvédnök ismét keményen kiosztotta vélt vagy valós politikai ellenfeleit: az RMDSZ-t, a Transindexet, az Új Magyar Szót, az MSZP-t, Dan Voiculescut, az Adevărult, a Jurnalul Naţionalt és a sort még hosszan folytathatnám. Viszont egyetlen szóval sem cáfolta azt a tényt, hogy az EMNT-EMNP politikusainak tulajdonában lévő civil szervezetek csak 2012-ben mintegy egy millió eurós támogatást kaptak az Orbán-kormánytól, illetve magyar állami tulajdonban lévő cégektől. Ténynek kell tehát tekintenünk, hogy a magyar adófizetők pénzén az Orbán-kormány egy RMDSZ-ellenes magyar pártot gründol Erdélyben (amelyiknek a kongresszusán nagy erőkkel fel is vonult).
A kérdésnek nyilván vannak közigazgatási – netán büntetőjogi – vonatkozásai is, hiszen további vizsgálatok tárgya lehetne az, hogy mennyiben feleltek meg a hatályos közbeszerzési szabályozások előírásainak azok az eljárások, amelyeknek nyomán milliós támogatást irányítottak erdélyi politikusok vezette szervezetek számláira. De legyen ez a magyar számvevőszék, illetve az egyéb ellenőrző szervek gondja.
Személy szerint engem sokkal jobban érdekelnek azok a politikai következtetések, amelyeket az eset nyomán a romániai magyar érdekképviselet és a magyar kormányok viszonyával kapcsolatban meg lehet fogalmazni.
Ha mérni lehetne az EMNP támogatottságát, akkor érdemes lenne megfigyelni, hogy miképpen alakul a párt ázsiója a közvélemény-kutatásokban azt követően, hogy kiderült: ők a Fideszt és nem az erdélyi magyarságot képviselik.
Persze nincs abban semmi ördögtől való, ha egy kormányzat – legitim társadalmi felhatalmazás alapján – anyagi támogatást nyújt a határon túl élő nemzettársait tömörítő szervezeteknek. Ezt teszi a román kormány is, és ezt tette az MSZP kormány is. A Fidesz gyakorlata ezzel azért ellentétes, mert nem a határon túliak által megválasztott legitim szervezeteket, hanem saját zsoldosait támogatja Erdélyben (és vélhetően a Felvidéken, meg Kárpátalján is). A Fidesz kormány tehát nem a határon túli magyaroknak, hanem saját magának juttat pénzt, amennyiben az EMNT és EMNP nevű képződményeket csakis mint a magyar kormánypárt helyőrségeit értékelhetjük. Zárójelben jegyzem meg, hogy miközben a Fidesz egyetlen alkalmat sem mulaszt el arra, hogy kiálljon a romániai magyarság autonómiája mellett, ő az első, amelyik semmibe veszi ezt az autonómiát, hiszen képtelen elfogadni a romániai magyarság demokratikusan meghozott döntését (86%-14%).
Ha eltekintünk attól az egyébként korántsem kizárható lehetőségtől, hogy az Erdélybe irányított pénzek egy része valamilyen úton visszafolyik a magyar politikusok zsebeibe, és kizárólag a kérdés (nemzet)politikai vonatkozásait vizsgáljuk, akkor a Fidesz célja elsősorban belpolitikai. Azért akarja függőségi viszonyba hozni a határon túli magyar szervezeteket, mert a kettős állampolgárság intézményén keresztül a külhoni magyar szavazókat a saját választási eredményeinek javítására kívánja felhasználni. Szó nincs tehát kisebbségvédelemről, identitás-megőrzésről, autonómiáról egyáltalán elvekről! Csak politikai és gazdasági érdekek léteznek ebben a történetben, hiszen, ha nem így lenne, akkor a jelenlegi magyar kormány nem veszélyeztetné tudatosan a romániai magyarság érdekképviseletének parlamenti jelenlétét.
Tőkés agresszivitása, valamint az a tény, hogy pártja kongresszusán az üdvözlő beszéd tekintélyes részét ellenfelei ócsárlásának, nem pedig a saját elképzelése kifejtésének szánta, csakis ebben az összefüggésben nyer értelmet. A védnök meg akarja szolgálni kenyéradó gazdáinak az apanázst, bizonyítani kívánja, hogy a továbbiakban is szükség van itt rá (ha jó pásztor már nem, legalább jó helytartó legyen).
Maszol.ro

Átlátunk a szitán
Mert hülyék azért nem vagyunk. Még akkor sem, ha a magyarországi balliberális média – és nyomában az RMDSZ-es sajtó – minden erdélyi magyart és székelyt annak néz. Idiótának, retardáltnak, manipulálhatónak. Vannak köztünk ilyenek is, persze, ami nem is csoda ötven évnyi kommunista agymosás, majd pedig két évtizedes demokratúra és „globális felmelegítés” után. De a többség már nem dől be sem a „nyílt társadalomban” dívó gátlástalan hazudozásnak, sem a „politikai korrektség” örve alatt terjesztett médiamaszlagnak. Már tudjuk, hogy ha egy magyarországi balliberális újság azt írja, hogy „rosszul fogadták a Jobbikot Erdélyben”, akkor annak tán épp az ellenkezője igaz. Mert amikor az ember utánanéz annak az állításnak, hogy „fiatalok egy csoportja villámcsődülettel próbálta megakadályozni” a magyar nemzeti radikális párt képviselőjét abban, hogy sajtótájékoztatót tartson Nagyváradon, akkor kiderül: kizárólag az RMDSZ által beszervezett pár ifjú aktivista emelt magasba a pesti szocialistáktól beszerzett transzparenseket Szent László városában. Hogy aztán másnap Déván a „rossz fogadtatás” szervezőjét „megválasszák” jutalomként a Miért nevű RMDSZ-utánfutó elnökévé Kelemen Hunor felügyelete alatt.
Utóbbi azért nem ért rá eleget tenni az Erdélyi Magyar Néppárt meghívásának, és részt venni annak kolozsvári országos gyűlésén, mert inkább a nagyobbik román kormánypárt, a magyarbarátnak nem mondható SZDP kongresszusán gazsulált Pontáéknak a magyar szocialistákkal egyetemben, majd pedig saját pártja kádertartalékával foglalkozott Kőműves Kelemen vára alatt.
Apropó Kelemen, apropó időzítés. A politikában nincsenek véletlenek: a Miért közgyűlését azért tették szombatra, hogy a hétvége tulipános sajtója ne csak az EMNP kongresszusáról szóljon, és az RMDSZ elnöke tulajdonolta internetes portál sem azért indított alantas támadást a Néppárt ellen két nappal annak tisztújító gyűlése előtt, mert csak akkorra lett kész a „tényfeltáró feljelentés” állítólagos pártfinanszírozásokról. Most itt tartunk: Kelemen tagadni próbálja az egybeeséseket, de nem hisz neki senki, hiszen az emberei szabadították rá – immár nem is először – a román hatóságokat és médiát az Erdélyi Magyar Néppártra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra és Magyarország kormányára, amiért az támogatást nyújt erdélyi magyar embereknek és civil szervezeteknek. Az RMDSZ-esek vagy nem tudják, mit cselekszenek, vagy nagyon is tudatosan végzik a rájuk rótt aknamunkát.
Dénes László
Székelyhon.ro

Fúvósok, ha összegyűlnek
Közel háromszáz fiatal fúvószenész vett részt Zágonban a hét végén hatodik alkalommal megrendezett Gyermek- és Ifjúsági Fúvószenekarok Találkozóján. A rendezvényt kivitték a szabad ég alá – a térzene kitűnően érvényesült a Mikes–Szentkereszty-udvarház előtti téren, a közönségnek is sokkal több hely jutott.
Szombat reggel fúvószenével telt meg Zágon központja, a résztvevők egymás után, zenélve vonultak az iskolától a művelődési központig, a csapatok előtt a zágoni Gyöngyvirág néptáncegyüttes székely ruhás lányai vitték a helységnévtáblákat. Változatos repertoárjukban hagyományos művek, indulók, népdalfeldolgozások mellett modern darabok is felcsendültek. „Örvendetes, hogy a találkozón újból megjelent az uzoni gyermekzenekar, és hogy eljöttek a csíkszentsimoniak is. A többi zenekart már ismertük, de elmondható, hogy mindannyian kitűnően felkészültek, magas szintű zenei produkciót mutattak be” – értékelte az eseményt Musát Gyula, a sepsiszentgyörgyi Népművészeti Iskola igazgatója. Az említetteken és a helybelieken kívül Sepsiszentgyörgyről, Barátosról, Kézdivásárhelyről jöttek a fiatal zenészek, fellépett a zágoni Szivárvány mazsorettcsoport is. Barabás Tünde, a zágoni kultúrközpont igazgatója azzal búcsúzott a résztvevőktől: viszontlátásra – így biztos, hogy a színvonalas találkozót jövőre is megszervezik.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyzászló-ügy – Nem indul büntetőeljárás az intézményvezetők ellen
Nem indít büntetőeljárást az ügyészség a csíki polgármesteri hivatalokra, tanintézetekre, önkormányzati fenntartású intézményekre kitűzött székely zászlók ügyében – írta kedden a Székelyhon portál.
A portált Sorin Mihai Colceriu csíkszeredai főügyész tájékoztatta a bűnügyi kivizsgálás lezárásáról, amelyről hamarosan írásban tájékoztatják az érintetteket.
A főügyész szerint a rendőrség összeállított egy listát azoknak a csíki intézményeknek a vezetőivel, amelyekre kitűzték a székely zászlót. Végül nem is hallgatott ki minden intézményvezetőt, és azt a javaslatot tette, hogy ne induljon bűnvádi eljárás ellenük. A rendőrség álláspontját az ügyészség is elfogadta.
Hargita megyében egy maroshévizi nyugalmazott tanár feljelentése alapján kezdte vizsgálni a csíkszerdai, a székelyudvarhelyi és a gyergyószentmiklósi ügyészség azoknak az intézményeknek a vezetőit, amelyeken ott leng a székely zászló. Az intézményvezetők március és április során kaptak rendőrségi idézést, és írásos nyilatkozatot kellett adniuk arról, hogy miért tűzték ki a zászlót, ki utasította erre őket, mit jelképez a lobogó, és kitől kapták azt.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke múlt héten nyilatkozatban kérte fel a belügyminisztérium illetékeseit, hogy állítsák le a székely zászlót kitűző polgármesterek, iskolaigazgatók kihallgatását, és „foglalkozzanak azzal, ami a dolguk". Az RMDSZ elnöke kijelentette, a közösségi szimbólumok használata nem ütközik törvénybe, és nem is sérti a többségi lakosok egyéni vagy közösségi érdekeit.
A feljelentő nyugalmazott tanár korábbi keresete alapján helyezte hatályon kívül tavaly szeptemberben a Marosvásárhelyi Táblabíróság a Hargita Megyei Tanácsnak azt a 2009-ben hozott határozatát, amely a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. A táblabíróság úgy ítélte meg, hogy egy megyének nem lehet zászlaja.
A zászlót Székelyföld szimbólumává tevő Székely Nemzeti Tanács (SZNT) úgy vélte, szükségtelen önkormányzati határozatokat hozni a zászló kitűzéséről, ezek ugyanis félremagyarázhatók, és lehetőséget adnak az érintettek zaklatására.
MTI
Erdély.ma

A szervezetépítéstől a nemzetépítésig
– beszélgetés Toró T. Tiborral, az EMNP elnökével –
Szombaton az Erdélyi Magyar Néppárt országos küldöttgyűlése Toró T. Tibort választotta elnöknek. A frissen megválasztott elnök a Népújság kérdésére kijelentette: elnöki programja tulajdonképpen a Néppárt programja. Prioritásait tíz pontban fogalmazta meg, a szervezetépítéstől a nemzetépítésig.
– A szervezetépítést folytatni kell, hiszen a munkának talán a közepén tartunk, és a kétéves mandátumunk végére nem szabad olyan települése legyen Erdélynek, ahol a Néppártnak legalább egy csoportja ne lenne, egy olyan fix pontja, amelyre támaszkodni tud a 2016-os választásokon. Az önkormányzati munkára kell koncentrálnunk, hiszen az önkormányzatokban van nekünk elsősorban keresnivalónk.
– Pedig nem igazán képeznek erőt jelenleg az önkormányzatokban...
– Nem vagyunk az önkormányzatokban hatalmon, de ahhoz talán elég erősek lehetünk, hogy az átláthatóságot, tisztaságot, az elkötelezettséget számon kérjük a választott és kinevezett tisztségviselőkön. Ehhez külön stratégiával kell nekivágnunk azokkal az emberekkel, akik 2016-ban önkormányzati képviselők akarnak lenni.
– Arról is beszélt, hogy mennyire fontos a szakmaiság felértékelődése a párt munkájában. Pontosan mit jelent ez?
– A 2012-es választási évben nem volt időnk ezeket a műhelyeket olajozottan működtetni, ezért ebben az évben erre fogunk koncentrálni. Ennek köszönhető, hogy az országos választmány elnökét beemeltük az elnökségbe, hiszen az országos választmány az a testületünk, amelyben ott vannak a szakbizottságaink. Ennek egyik eredménye a Mikó Imre-terv, munkában van egy átfogó társadalomépítési szociális terv, amely azokat a fontos kérdéseket kell összegyűjtse és koherenssé tegye, amely az emberek mindennapi életét teszik könnyebbé úgy, hogy rámutassunk arra is, hogy az autonómia intézménye mennyiben segíti ezt elő szociális, közjóléti, környezetvédelmi és egyéb szempontok szerint.
Egy másik csomag az egyházi, illetve a közösségi ingatlanok, a kárpótlás kérdése. Ez forró téma, hiszen a kormány most fogadta el. Erről egy dokumentumot is elfogadtunk, amellyel kiállunk a restitutio in integrum mellett, illetve próbálunk minél szélesebb akcióegységet teremteni mindazokkal, elsősorban a magyar történelmi egyházakkal, akik kárvallottjai lehetnek ennek a folyamatnak, ha úgy kiteljesedik, ahogy a kormány elképzelte, és amelyre úgy tűnik, az RMDSZ valamilyen módon áldását is adta.
– Azt mondta, nagypolitikai kérdésekben is állást foglalnak. Mit tud tenni egy kis, parlamenten kívüli párt?
– Van néhány nagypolitikai kihívás, amely előttünk áll, s amiben fontos, hogy állást foglaljunk és cselekedjünk is, bár az eszközeink nem túl gazdagok, nem vagyunk a parlamentben, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell megszólalnunk, vagy akár cselekednünk az alkotmánymódosítás, a régióátalakítás, vagy akár a választási törvény kérdésében. Meg kell keresnünk azokat az eszközöket, elsősorban mozgalmi eszközöket, amelyekkel befolyásolhatjuk a folyamatok kedvező alakulását. Nagyon fontos eszköze a Néppártnak a közösséggel való partnerség. A közösség maga lehet politikai szereplő, ezt bizonyítottuk a marosvásárhelyi március 10-i tüntetésen, és ahányszor szükség lesz erre, használni fogjuk ezt az eszközt. Ez erőt ad, ugyanakkor hatékonnyá teheti a Néppárt politikáját.
– Tőkés László azt nyilatkozta, nem döntötte még el, hogy indul-e az európai parlamenti választásokon. Az EMNP viszont éppen az indulását szorgalmazza.
– Három választás áll előttünk 2014-ben. Az államelnök-választás fontos eszköz lehet arra, hogy alakítsuk a román politikai gondolkodást, és egyáltalán a politikai kultúrát. Ennek pozitív tapasztalatai vannak amúgy az elmúlt huszonhárom esztendőben, sajnos, nem sáfárkodtunk jól ezekkel a pozitív fejleményekkel. De fontos az európai parlamenti választás is, mindent meg fogunk tenni, hogy Tőkés Lászlót visszajuttassuk az Európai Parlamentbe. Történelmi igazságtalanságnak és bűnnek tartom azt, hogy komoly erőkkel munkálkodnak azon, hogy ellehetetlenítsék azt az embert, aki ismertségéből és elkötelezettségéből fakadón legtöbbet tehet azért, hogy a Kárpát-medencei magyar ügy európai és nemzetközi üggyé váljon.
Ami a magyarországi választásokat illeti, nagyon fontos nemzetpolitikai kérdés, hogy állampolgárságunk és szavazati jogunk is van. Többé már nem lehet a határon túli magyar közösségekkel visszaélni, mert politikai tényezőkké váltunk, számításba kell venni minket akkor, amikor a magyarországi pártok meghatározzák a maguk választási stratégiáját. Mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy minél több ember egyrészt jusson magyar állampolgársághoz, másrészt pedig éljen azzal a joggal, amit megkapott a magyar választójogi törvényben. A választásokon való részvétel erősíti majd azt a folyamatot, amelyet nemzetegyesítésnek szoktunk nevezni, és a normalitás felé fog haladni, hiszen nem igaz, hogy nincs közünk ahhoz, ami a magyar parlamentben történik, van közünk hozzá, mert magyar ügy, és a mi ügyünk.
– Hogyan látja az erdélyi magyar–magyar viszony jövőjét?
– A magyar–magyar viszony megváltoztatása egyik fontos feladata és küldetése a Néppártnak. Nekünk feladatunk egyrészt rendet teremteni az autonómia párti táborban, és ezt a munkát gyorsan kell elvégezzük, másrészt pedig ki kell egyensúlyozni az erdélyi magyar politikát. Ezt úgy lehet megtenni, ha megerősödünk, és legalább összemérhető erővel és közösségi támogatottsággal rendelkezünk. Ha ez megtörténik, akkor azt hiszem, egy hatékony nemzetpolitikai érdekérvényesítés fog megszületni, hiszen akkor rá tudjuk kényszeríteni erre azokat, akik Bukarestben látják az erdélyi magyarság jövőjét, aki ott érzik jól magukat, és a kijárásos politikából kovácsolnak mindig elég politikai tőkét ahhoz, hogy visszamehessenek és folytathassák.
Mi úgy gondoljuk, Bukarestbe csak azért kell menni, hogy megteremtsük az erdélyi autonómia jogi kereteit, egyébként itthon van dolgunk. Tehát akkor leszünk hatékonyak az érdekérvényesítésben, ha ez a két politikai erő – a bukaresti kijárásos, és az autonomista –, amely azt gondolom, visszavonhatatlanul fókuszálódott, együttműködik. Együttműködni pedig akkor tud, ha rá van kényszerítve. Mi azon leszünk, hogy rákényszerítsük őket az együttműködésre. Egyrészt, mert a közösség elvárja ezt az együttműködést, másrészt pedig a román nemzetállami szemponttal szemben csak így lehetünk eredményesek.
Végül feladatunk, amelyről már beszéltem, a közösségi erőt minél magasabbra emelni, ébren tartani, frissen tartani, és használni akkor, amikor a kijárásos vagy a kamarilla politika nem vezet eredményre. Márpedig nem vezet eredményre, tehát nekünk az a dolgunk, hogy ezt az erőt arra használjuk, hogy ott legyünk majd, ahol a döntések megszületnek azzal az elkötelezettséggel és azzal a hittel, amely jellemezte itt, Kolozsváron is ezt a 450-es közösséget.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Ablak a nagyvilágba
Székely Ferenc könyvbemutatója Szovátán
A Székely Sóvidék világhírű természeti kincseivel egyike a Kárpát-medence legismertebb térségeinek. Egyik világrekordja maga Korond nagyközség, mely nem büszkélkedhet a világ legnagyobb heliotermikus tavával, mint Szováta, a világon egyedülálló gyógyhatású sóbányával, mint Parajd, ennek ellenére neve éppolyan ismertté vált, mint természeti kincsekkel megáldott szomszédai. Ennek az ismertségnek a titkát a korondi székelyben kell keresnünk, ki a Kárpát- medence legszegényebb régiójának számító Székelyföld közepén a térség leggazdagabb települését hozta létre.
Ez a gazdagság nem a községen végighúzódó bazársorral kezdődött. A történelmi forrásokban hunoknak is nevezett avar őseink is a sötét korondi völgyet jelölték ki főemberi szálláshelyül. A középkorban a gazdag korondi kereskedők nehéz vasalt szekereikkel látták el sóval a szász székeket. Miután az osztrák Sóhivatal ellehetetlenítette a sókereskedést, a korondiak malmokat építettek, nem egyet, nem kettőt, hanem közel harmincat, többet, mint a Székelyföld összes városa együttvéve. S mikor a modern hengermalmok üresen hagyták a malmaik garatját, a jég hátán is megélni tudó korondi székely megmutatta, hogy a föld sarából is tud kincseket teremteni.
Ebből a gazdagságból bőven juttattak a kultúra asztalára is. A Firtos Művelődési Egylet, az általa kiadott Hazanéző folyóirat, az örökmozgó Ambrus Lajos főszerkesztővel az élen, maga köré tudta vonzani a Kárpát-medence neves íróit-költőit, tudós kutatóit, a kultúra terén is a térség leggazdagabb településévé téve Korondot.
A Firtos Művelődési Egylet által kiadott Hazanéző Könyvek Sorozatának, a könyvbemutatók számából is következtetve, egyik legsikeresebb kiadványa Székely Ferenc: A megmentett hűség című interjúkötete. A kötetet bemutatták Korondon és a szerző munkahelyén, Erdőszentgyörgyön, majd ezután szinte havi rendszerességgel jöttek az újabb bemutatók. Segesváron a deres hajú közönséghez szokott íróemberek irigykedve nézték a termet zsúfolásig töltő, jórészt fiatalokból álló hallgatóságot. Székelyudvarhelyen a Magyar- Örmény Kulturális Egyesület igazi örmény szakács által készített valódi örmény vacsorával szerzett meglepetést meghívottainak.
Szovátán a múlt héten csütörtök este mutatta be Mester Zoltán, a Bernády Művelődési Egylet elnöke a 25 jeles személyiséget megszólaltató interjúkötetet. Példák százaival bizonyította, milyen jól megválasztott, személyreszabott kérdésekkel sikerült a szerzőnek vallomásra bírnia interjúalanyait a bölcsőhely, a legbelsőbb meghitt alkotói világról.
Székely Ferenc a nagyvilágba nyíló ablaknak nevezte kötetét. Valóban míg a Hazanéző név befele fordulást, a szülőföld felé irányuló képsorokat idéz fel bennünk, kötete ablakot tár a nagyvilág felé, bemutatva a világ száz részébe szóródott Korondhoz, a Székely Sóvidékhez szülőhelyként ragaszkodó vagy a sors szeszélyéből idesodródott és itt gyökeret eresztett, új otthonra lelt személyiségeket.
Szót kaptak a jelen lévő szerzőtársak, az interjúalanyok is, elsőnek a könyvbemutatóra Budapestről ideutazó Deák-Sárosi László költő, író, szerkesztő, a szovátai Molnos Ferenc író, szerkesztő. A legnagyobb, leghosszabb tapsot a 87 éves, de ifjúkori szellemi frissességét megőrző Kusztos Endre festőművész, a székely gótika megalkotója kapta, meghatóan szép lírai vallomásáért. Az irodalmi estnek is beillő könyvbemutatóra a koronát a sorozatot szerkesztő, az életrajzi anyagot megíró Ambrus Lajos költő, író, szerkesztő tette fel, kinek egy mesterhez illő írói bravúrral sikerült a kötethez, a szerzőhöz kötődő helységeket, Korondot és Erdőszentgyörgyöt Szovátával egybekapcsolnia, érettségi vizsgájának derűs, nagy kalandját elmesélve.
Nagyon soknak tűnhet az egyetlen helységhez, Korondhoz kötődő 25 jeles személyiség, viszont azonnal eltörpül ez a szám, ha végiggondoljuk az első kötetből kimaradtak hosszú névsorát. A teljesség minden igénye nélkül, csak példaként kiragadva néhány nevet: az egyik legnagyobb kortárs magyar szobrászművész, Bocskay Vince, Kuti Dénes neves festőművész, Gub Jenő etnobotanikus vagy a néprajzos, technikatörténész Márton Béla nevét említhetnénk.
(Józsa)
Székely Ferenc: A megmentett hűség
Korond – Székelyudvarhely, 2012. Hazanéző Könyvek Sorozat. Szerkesztő: Ambrus Lajos, A szöveget gondozta: P. Buzogány Árpád. Az életrajzi adatokat írta: Ambrus Lajos.
Népújság (Marosvásárhely),

Több pénz a külhoni magyarság támogatására
Az előző évihez képest közel egymilliárddal több, 13,4 milliárd forintos forrás áll rendelkezésre a Bethlen Gábor Alapnál a külhoni magyarság támogatására – mondta Lélfai Koppány, az alapkezelő vezetője a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt kedden a fővárosban. Oktatási- nevelési célú juttatásokra 10,76 milliárd forintot, a Sapientia Magyar Tudományegyetem támogatására 1,38 milliárdot, míg a II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola támogatására 500 millió forintot különítettek el. Az alapkezelő működési költségeire 810 millió forint áll rendelkezésre.
Népújság (Marosvásárhely)

Egyelőre nem építik tovább az észak-erdélyi autópályát
A következő években sem épül meg az észak-erdélyi autópálya Torda–Brassó szakasza, helyette az Európai Unió által finanszírozott dél-erdélyi sztrádával létesítenének gyorsforgalmi összeköttetést Torda és Szászsebes között – derül ki Dan Şova miniszter nyilatkozatából.
Az országos jelentőségű infrastrukturális beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter a Realitatea TV műsorában beszélt a Ponta-kormány autópálya-építési terveiről. Kifejtette: április 30-ig megállapodnak az amerikai Bechtel vállalattal az észak-erdélyi autópálya építésére vonatkozó szerződés felbontásáról, majd a pálya első, Kolozsvár és a magyar határ közti szakaszát, amelynek egyes részein a munkálatok mintegy 40%-a elkészült, koncessziós partnerek bevonásával próbálják befejezni.
Şova szerint a Torda–Brassó szakaszon „semmi nem történt, még a kisajátításokat sem kezdték el”, ugyanakkor közölte: „találtak egy pénzügyi megoldást” arra, hogy a Torda–Szászsebes útvonalon összekössék az észak- és dél-erdélyi autópályát. A miniszter szerint a 78 kilométeres szakasz mintegy 800-900 millió euróba kerülne, és ennek 85%-át uniós forrásokból a 2007–2013-as költségvetési keretből finanszírozzák. A miniszter szerint ezt a sztrádaszakaszt 2015-ben adnák át a forgalomnak.
A Marosvásárhelyt a Gyergyói-medencén keresztül Iaşi-sal összekötő autópálya tervéről Dan Şova annyit mondott, hogy az a Közlekedési Minisztérium hatáskörébe tartozik, és a magánszféra bevonásával, PPP konstrukcióban épülhet meg – a határidőt illetően azonban nem bocsátkozott becslésekbe.
Románia 2003-ban kötötte meg az amerikai Bechtellel a Bors–Kolozsvár–Marosvásárhely–Brassó nyomvonalon haladó, 415 kilométer hosszú észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződést. A pályából mindössze a Kolozsvárt elkerülő 52 kilométeres szakaszt adták át a forgalomnak. Az eredetileg 2,2 milliárd euróra becsült szerződés alapján Románia 1,35 milliárd eurót fizetett ki az amerikai óriásvállalatnak, de a szerződés felbontásáért Bukarestnek kártérítést is kell fizetnie, amelynek mértéke egyelőre nem ismeretes.
(Transindex/MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Beszélgetés a Kőváry László díjas Szekernyés János helytörténésszel
„Az ember nem a díjakért dolgozik”
Szekernyés János temesvári helytörténet-kutató, műkritikus, irodalom- és művelődéstörténész, újságíró a napokban vehette át Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kőváry László történészről elnevezett díját „Temesvár és a Bánság helytörténeti kutatásában és annak népszerűsítésében végzett kiemelkedő tevékenységéért”.
Szűkebb pátriájában közismert: amiről helytörténeti vonatkozásban Szekernyés János nem tud, az nem is létezik... A megtisztelő díjról, készülő monumentális helytörténeti munkájáról a Képzőművészek Szövetsége temesvári székházában beszélgettünk Szekernyés Jánossal.
– A magyarság térképén Temesvár peremvidéknek számít, ezért kevesebb az esély rá, hogy az embert észrevegyék. Ezért is örvendetes a számomra, hogy a szórványhelyzet és az elszigeteltség dacára számon tartanak. A díj, amit megkaptam, Kőváry László kolozsvári történész nevét viseli. Nemrég alapították kimondottan azzal a céllal, hogy a helytörténet, a honismeret területén tevékenykedő emberek munkáját elismerjék. Az EMKE díjátadó ünnepségén többször is hangsúlyozták, hogy ez egyfajta „Erdélyi Oscar-díj”! Megtisztelő volt maga az ünnepség is, de főleg a kitüntetett gárda, amelyet többségben országos elismertségnek örvendő rangos emberek alkottak – nagy megtiszteltetés közéjük tartozni! Az „Erdélyi Oscar-díjhoz” egy szobrocska is jár és egy díszes oklevél. A Paraszt Madonnának becézett szobrocska – egy kicsit tenyeres-talpasabb női akt – igen jól néz ki és dísztárgyként kiválóan illik a lakásba.
– Az évek során már több rangos díjat átvehetett.
– Országos díjat, az Elnöki Érdemrend Tiszti Fokozatát Iliescu elnöktől vehettem át annak idején. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Ecclesia-díjjal tüntetett ki, megkaptam a Pesty Frigyes-díjat és a Pro Cultura Timisiensis-díjat, valamint a Magyarországi Újságíró Szövetség képzőművészeti-építészeti szakosztályának különdíját. Az ember nem a díjakért dolgozik, ezek jönnek utólagosan, az ember számára az a fontos, hogy odafigyelnek a tevékenységére, a munkájára!
– Helytörténet-kutatói tevékenysége újabb fontos állomásához érkezett: előkészületben van a Magyar emlékjelek a Bánságban című monumentális mű, amelynek a szövegét Ön írta.
– Egy hatalmas projektről van szó, amely a történelmi Bánság valamennyi emlékjelét leltárba veszi, a Marostól egészen az Al-Dunáig és a Tiszától a Bánsági hegyekig. Ebben a munkában Bánságnak a szerbiai és magyarországi részei is benne lesznek. Amikor ehhez hozzákezdtünk – a Temesvári Magyar Nőszövetség felvállalta ennek anyagi támogatását – nem mértük fel, hogy ez mekkora munka! Minden olyan települést, ahol magyar vonatkozású köztéri szobor, emlékmű, síremlék, templomi szobor, festmény, jelesebb magyar művészek alkotásai fellelhetők, valamennyit bejártuk Sárossy Valentina fotóművésznővel. Amennyire a lehetőségeink engedik, feltérképezzük a már nem létező műemlékeket is; amelyeknek nyomai vannak (vagy még azok se) régi képeslapok, fényképfelvételek alapján. Nem csak a háromnyelvű szöveg megírása okoz gondot, és teszi hatalmassá a munkát: minden településnek van egy bemutatója is, amelyben a jeles emberek, a népszámlálási adatok szerepelnek. Természetesen a műemléket is leírjuk – mikor állították, ki az alkotója, milyen állapotban van – ez rengeteg munkát vett és vesz igénybe. Remélem, az év második felére befejezzük a munkát, amelyet román és angol nyelvre is lefordítanak. A Magyar emlékjelek a Bánságban eredetileg albumnak készült, egyfajta lexikon kerekedett ki belőle, több mint 500 oldalba megpróbálják bezsúfolni a rengeteg anyagot, ami összegyűlt. A tördelést Kálmán Enikő ismert grafikus készíti, a szerbiai és a magyarországi anyag már be van tördelve, most a romániai rész van soron. Ennek a munkának a célja elsősorban a számbavétel, leltárba vétel, másrészt az, hogy az érdeklődést a tájegységre ráirányítsa, hiszen a Bánság nincs annyira a közérdeklődés fókuszában, mint Erdély. A könyvben lesznek olyan dolgok, amelyek meglepetést fognak kelteni a magyar közvéleményben is, felkeltik a figyelmet a bánsági magyar értékek iránt! Mivel a Bánság nagyobbik fele most Romániához tartozik, román nyelvre is lefordítjuk a munkát, hogy megismertessük az itt élőkkel azokat az értékeket, műtárgyakat, amelyeket a magyarság itt hagyott, felállított az évek során, hiszen a legrégebbi időktől a legújabb korig valamennyi szobor, emléktábla bekerül ebbe az összefoglalásba. Az angol fordításnak az a célja, hogy a nemzetközi közvéleménnyel is megismertessük ezt a Belgiumot meghaladó területnyi országrészt és a történelem, a néprajz iránt érdeklődőknek, de a turistáknak is hasznos könyvet adunk a kezükbe.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Örökbefogadási mozgalom fiataloknak: kreatív dévaiak
Megalakult az Örökségünk Őrei Erdélyi Hálózata
Az épített örökség védelme legalább olyan fontos eleme az identitástudatnak, mint az anyanyelv vagy a zenei nevelés. Erdély-szerte telis-tele vagyunk olyan romló állagú építménnyel – várak, kastélyok, kúriák, udvarházak, templomok –, amelyek nyomokban még őrzik hajdani pompájukat, pedig nem csak a múló idő, hanem a rosszindulat és mohóság is jócskán kikezdte. Sok esetben azonban csak egy kis lelki és szellemi ráfordításra lenne szükség – a vitathatatlan anyagiakon kívül – ahhoz, hogy ezek az építmények ne vesszenek el teljesen. Ebből az elgondolásból kiindulva kezdeményezte az RMDSZ főtitkársága az Örökségünk Őrei program keretében a Fogadj örökbe egy műemléket! mozgalmat, iskolai csoportok számára. Egyelőre Hunyad megye áll az élen a műemlékek gondozásában, de a kezdeményezők abban bíznak, egyre több csoport csatlakozik, tudatosítva, hogy az épített örökségek olyan értékeket képviselnek, amelyek a jelenlegi generációnak is fontosak.
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES
Szabadság (Kolozsvár)

Látogatás a Szent Mihály-templom kriptájában
A kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom építészeti, kő- és festőrestaurátori felmérése, valamint állagvizsgálata keretében megnyitották múlt héten a templom alatt lévő kriptát, amelyet legutóbb az 1956–57-es felújításkor bontottak ki. Orbán György építész lapunknak elmondta: a mintegy 12 négyzetméter alapterületű helyiség elfogadható állapotban van; az egyórás látogatás során bebizonyosodott, hogy az elmúlt 55 évben semmiféle külső beavatkozás nem történt a kriptában.
A további kutatások során valószínűleg fény derülhet a benne lévő koporsó történetére is, amelyen egyebek mellett a „losonci Bánffy” felirat olvasható. Amint arról már korábban beszámoltunk, a plébánia Kovács Sándor főesperes megbízásából kötött szerződést a Budapesti Műszaki Egyetemmel, amelynek munkatársai elkészítik a felújítás teljes projektjét. Ezáltal európai uniós támogatást pályázhatnak meg az elkövetkező időszakban.
Szabadság (Kolozsvár)

Betekintés a dési magyarság életébe
III. Lakossági Fórum Désen
A legutóbbi helyhatósági választásokon Dés szavazókörzetében az 1480, RMDSZ-re leadott szavazat eredményeként az önkormányzatban két tanácsos képviseli a 14,7%-os dési magyar közösség érdekeit. Kovrig Annamária (aki egyben az RMDSZ dési szervezetének elnöke) és Varga Loránd a közösségépítést tűzte ki fő céljául, a helyi magyarság minden korosztályának igényeit és érdeklődését szem előtt tartó rendezvények szervezésével, természetesen a lehetőségek szerint. Ezt a célt szolgálják a lakossági fórumok is: az elsőn Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes és Szabó Gábor szakfelügyelő volt a meghívott, a másodikon pedig Lőrinczi Zoltán megyei tanácsos, a vidékfejlesztési iroda igazgatója tartott tájékoztatót a vidékfejlesztési lehetőségekről, pályázatokról. Az április 16-i, szintén a dési Magyar Házban megtartott harmadik fórum témáját az RMDSZ-es tanácsosok mintegy 10 hónapos tevékenységi beszámolója képezte. A találkozó végeztével a hallgatóság az utóbbi 23 év legkonkrétabb, leghihetőbb beszámolójaként jellemezte és fogadta el ezt a jelentést.
Kovrig Annamária és Varga Loránd beszámolójából, valamint a kérdéseimre adott válaszaikból kitűnik, hogy a dési RMDSZ és egyben a Civil Műhely, a Kádár József Kultúregyesület és az Aranyeső Egyesület fiatal vezetői Dés 14,7%-ra csökkent, és mindinkább fogyatkozó tendenciát mutató magyar közösségének megmaradásáért, munka- és tanulási lehetőségeiért, hagyományunk ápolásáért kíván tevékenykedni. Helyi tanácsosként ilyen megfontolásból kértek tagságot a tanács tanügy-kultúra, valamint az ingatlanok vásárlásával-értékesítésével foglalkozó szakbizottságába is, ezenkívül vezetőbizottsági tagok a magyar tagozattal is rendelkező Piticot napközi óvodában és az 1-es számú Általános Iskolában.
– Néha keményen, okosan kell tárgyalni, kitartóan képviselni érdekeinket – mondja Varga Loránd –, és kis lépésekkel elérni, hogy egyházaink, iskoláink, óvodáink meg is kaphassák azt, ami jár nekik, legyen szó támogatásról vagy bármi másról. Utánajártunk például annak, hogy az elmúlt 24 év alatt a helyi költségvetésből a magyar egyházak eddig soha nem kaptak anyagi támogatást építkezésre vagy javításokra. Szóvá tettük, kiharcoltuk, így 2013-ban a helyi református és katolikus egyháznak összesen 19 ezer lejt osztottak le javításra, 11 ezer lejt fenntartásra, kultúrára pedig 20 ezer lejt kaptunk a dési költségvetésből. A megyei költségvetésből Dés a helyi RMDSZ képviselőinek száma szerint 21 ezer lejt kapott, célszerűen a malatói napközi és a déscichegyi napközi kerti bútorral, illetve az 1-es számú Általános Iskola modern eszközökkel való felszerelésére. Itt újra és újra felhívjuk a figyelmet a pályázati lehetőségek kihasználására: akik ezt nem teszik meg, legyenek egyházak, tanügyi vagy kulturális szervezetek, nem részesülhetnek az egyébként jogos anyagi támogatásból”.
Magyar Napok Désen, először
A két tanácsos törekszik a magyar–román és a magyar–magyar kapcsolatok erősítésére, ilyen indokból a dési Magyar Házban szolgálati irodát nyitottak, ahol be lehet jelenteni a különféle lakossági panaszokat. Ezeket a tanácsosok továbbítják az illetékes önkormányzati szervekhez, ugyanakkor követik azok megoldását is – ha ez elmarad, a tanácsülésen hivatalos választ kérnek az illetékesektől.
Ami a legsürgetőbb megoldandó feladatokat illeti, mindketten a dési Magyar Ház rendbetételét nevezik meg elsőnek (a közösségi ház állapotáról részletesebben április 19-i számunkban olvashattak – szerk. megj.), remélve, hogy minél több cserépjegyet fognak vásárolni a közeljövőben azok, akiknek szívügyük Dés, illetve a dési magyar közösség. Ami pedig a közelebbi terveket illeti, már készülnek a szavalóverseny szervezésére, a dési Diáknapokra, a Néptáncfesztiválra, majd augusztus 17–18-án az első ízben megrendezendő Dési Magyar Napokra.
„Tanácsosként nem csak a magyar közösség ügyei foglalkoztatnak – folytatja Varga Loránd –, hanem a város általános, megoldásra váró problémái, mint a „csókaelhárítás” – nemrég tudtuk meg: szaporodásuknak természetes módon mókusok betelepítésével lehet elejét venni –, a város energetikai programja, a város közbiztonságának növelése, valamint az autós forgalom biztonsági kamerás felügyelete. Ezekre konkrét programokat dolgoztam ki, szakértőket kutattam fel, így most már csak határozat kellene hogy szülessen a dési tanácsban ezek megvalósítására, véghezvitelére. Ezenkívül igyekszünk minden városi rendezvényen – koszorúzások, nemzeti ünnepek, emléktábla-avatások stb. – jelenlétünkkel képviselni a dési magyarságot.
Kovrig Annamáriát befejezésül a távolabbi terveikről kérdeztem. „Jövőre városunk 800 éves fennállását ünnepli. Dés alapítóinak méltó emléktáblát szeretnénk, miután ősi temetőnket három éve feldúlták, új parkoló építése címén. El szeretnénk érni az 1848-as Oroszlános emlékszobornak a város tulajdonába való helyezését, majd annak restaurálását, és persze mielőbb be kell fejezni a Magyar Ház teljes felújítását. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a kulturális rendezvények építik és hozzák egy fedél alá a magyar közösséget. Igyekszünk hatékonyabban megszervezni munkánkat, minél szélesebb körben bevonni mindazokat, akik tenni akarnak közösségünkért. Sokan nem hiszik el, de 70 szavazaton múlott, hogy két tanácsos képviselheti közösségünket ott, ahol a város életét szervezik, azét a városét, ahol, ha egyre kevesebben is, de még 14,7 %-os arányban jelen vagyunk.”
LUKÁCS ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés visszautasítja Kelemen vádjait
Tőkés László sértő szándékú támadásnak tekinti Kelemen Hunor RMDSZ-elnök napokban tett nyilatkozatát, amelyben „aberrációknak” minősítette az EP-képviselő kijelentéseit, és amelyben közölte: számára az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem létezik.
Kelemen Hunor az EMNP szombati kongresszusán elhangzottakra reagálva a hét végén a Mediafax hírügynökségnek elmondta, nem igaz, hogy a Néppárt kényelmetlen alakulat lenne az RMDSZ számára. „Ezek csak Tőkés aberrációi, hiszen az EMNP nem létezik, nem nyerte el a magyar közösség bizalmát, és szerintem nem is fogja soha. Két polgármesterrel a párt nem fogja megoldani a romániai magyarok problémáit” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Kelemennél valószínűleg Tőkés ama, kongresszusi kijelentése „verte ki a biztosítékot”, miszerint nem véletlenül köttetett a tavalyi parlamenti választások előtt titkos paktum az RMDSZ és a Szociálliberális Unió (USL) között. Az EMNP védnöke úgy véli, a szövetséget és azokat, akik a román kormány magyar hangjaként szoktak működni, román szavazatokkal, hatalmi segédlettel tartják bent a bukaresti parlamentben. „A román posztkommunista hatalomnak azért kényelmetlen az autonomista nemzeti oldal, mert minket nem tudnak megvásárolni, nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra. A román hatalom mindenkor talált magának komprádorokat, olyan magyarokat, akiknek fontosabb az önérdek, mint a köz java: a Bukarestben átnevelődött magyarjainkról van szó” – fogalmazott Tőkés.
Kelemen nyilatkozatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kedden úgy válaszolt: nem csupán az EMNP-re a törvényhozási választáson leadott hetvenezer szavazat mögött álló választópolgár arculcsapása ilyeneket mondani, de egy olyan magyar párt elnökeként is, „amelyik legutóbb a Kárpát-kanyaron túlról származó román szavazatok segítségével éppen csak becsúszott a parlamenti küszöb fölött”.
„Mikor érti meg végre az RMDSZ elnöke, hogy az erdélyi magyarok stratégiai céljait – a többszintű autonómiát, az önálló magyar oktatást, a magyarlakta területek kiemelt és összehangolt fejlesztését, a magyar nyelv hivatalossá tételét stb. – románokkal „szövetségben” soha nem fogja elérni?” – teszi fel a kérdést Tőkés, felszólítva Kelement, gondolja újra „a Román Kommunista Párt sikerpropagandájára hajazó állásfoglalásait”. Az EP-képviselő hozzátette, továbbra is bármikor hajlandó az erdélyi magyarok problémáira adandó közös megoldásokról érdemben tárgyalni az RMDSZ vezetőivel, de személyeskedő és terméketlen vitában többé nem kíván részes lenni.
Krónika (Kolozsvár)

„Nem akarunk náci várost!”
Olvasom a világhálón, hogy Nagyváradon RMDSZ-es fiatalok tüntettek a Jobbik ellen. Egyikük Nem akarunk náci várost! feliratú táblát tartott a magasba. Megkérdezték tőle, hogy mi az a náci, de nem tudta. Arra a kérdésre, hogy akkor miért tartod a kezedben, állítólag azt válaszolta, hogy „mert ideadták”.
Egyesek nem átallják a náci problematika által meg sem érintett erdélyi magyar ifjúságot felhasználni saját kicsinyes politikai játékaikra. Az egyik náci teoretikus által megfogalmazott sajnálatos tény, hogy a hazugságot, ha eleget ismétlik, igazságnak fogják hinni nagyon sokan. Így állunk a Jobbik lenácizásával is.
Nem állítom, hogy a Jobbik minden politikai gesztusával egyetértek, s hogy e pártot az ellenzéki szerep előnyére formálta volna. Azt sem állítom, hogy ne lenne mit „visszaadjon” a Fidesznek igazságtalanságban. Hogy egyetértünk-e azzal, hogy a Jobbik kollektíven megbélyegzi az elmúlt húsz év politikai elitjét, vagy több ízben egy szintre helyezi az MSZP-t a Fidesz-szel, nyilván igaztalanul, külön kérdés, mint az is, hogy lenácizható-e sommásan e párt. A külföldi és belföldi balliberálisok Jobbik-ellenes rágalomkampánya olyan kitartó és masszív volt, hogy végtére hatékonynak is bizonyult. Lassan már Jobbik-szimpatizánsok vagy a Jobbikkal szemben elfogadó álláspontot képviselő közszereplők és tollforgatók is átveszik, ha a náci bélyeget nem is, de a szélsőségeset nem ritkán. Pedig mindkettő politikai–politológiai nonszensz.
Erdélyben, a nácizás, szélsőségesezés szempontjából aránylag fertőzetlen területen, kétszeres aljasság egy ilyen rágalmazó tüntetés. Persze mire számíthatunk a nagyváradi RMDSZ részéről, mely talán legtovább ment a magát baloldalnak tituláló, nemzetáruló politikai bagázzsal való összefonódásban. Ha a pénzük jól jön, nem csoda, hogy átveszik a módszereiket, a propagandájukat. Csak remélni lehet, hogy a nagyváradi példa nem lesz ragadós Székelyföldön, ahol az RMDSZ-es vezetők egy részét más fából faragták, mint az MSZP-sekkel és SZDSZ-esekkel bratyizó váradiakat.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Erdélyi Fiatal Közgazdászok és Vállalkozók Találkozója - Interjú Csiszér Albert főszervezővel -
CSISZÉR ALBERT főszervezőt, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciójának (röviden RIF) elnökét kérdeztem a májusban megtartandó EFIKOT-ról, Erdély legnagyobb magyar nyelvű fiatal közgazdász találkozójáról. A fiatal elnök elárulta, hogy a találkozó központi témája egy új gazdasági irányzat és gondolkodásmód lesz, mely a „Kék Gazdaság – Blue Economy” nevet viseli.
Mi is valójában az EFIKOT?
Az EFIKOT az Erdélyi Fiatal Közgazdászok és Vállalkozók Találkozója, mely idén immár 12. alkalommal kerül megrendezésre az RMKT Ifjúsági Frakciója, vagyis a RIF által. Az EFIKOT hagyományosan minden évben megrendezésre kerül, mindig más-más városban, ahova egész Erdélyből összegyűlnek a fiatal közgazdászok, vállalkozók, gazdasági témák iránt érdeklődők. A résztvevők szakmai előadásokat hallgathatnak meg, megismerkedhetnek neves gazdasági szakemberekkel, ugyanakkor kapcsolatokat építhetnek. Mint ezen a téren egyedülálló rendezvény megerősíti az erdélyi magyarságot, bővítve annak gazdasági ismereteit, kapcsolatait, tapasztalatait.
Mikor és hol lesz megtartva? Honnan vártok résztvevőket?
Az XII. EFIKOT Marosvásárhelyen lesz megtartva, a Continental Hotelben 2013. május 3-5. között. Résztvevőket várunk az egész Kárpát-medencéből, de határon túlról legfőképp Magyarországról, míg Erdélyből Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Nagyváradról, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről, de minden bizonnyal lesznek bukaresti résztvevők is.
Mit jelent a Kék Gazdaság?
A Kék Gazdaság egy új gazdasági alternatívát kínál a társadalmak számára a gazdasági és ökológiai válságra. Az elmélet mellett a gyakorlatban is már létező módszereket mutat be, amelyeket a természet inspirált. Günter Pauli koncepciója olyan innovációkat használ fel, melyeket a természet ihletett s melyek által teljesen ki lehetne küszöbölni a fölösleges és pazarló szemétképződést, ugyanakkor megélhetést biztosíthatna a helyi kisközösségek számára is.
Miért pont a Kék Gazdaságot választottátok témaként?
Úgy gondoljuk, hogy a fiatalok azok, akik legfogékonyabbak az újra és ők azok, akik a változást hozzák. Mert váltásra, változásra szükség van a mai világban és ez az újfajta gazdaság-elmélet egy jó alapja lehet ennek. Ezért szeretnénk megismertetni neves előadóink által ezt a gazdaság-szemléletet a fiatalokkal, hiszen a mi kezünkben van a jövő kulcsa.
El tudnál mondani egy pár szót az előadókról?
Összesen 15 előadónk lesz a konferencián, melyek 3 szekcióban fognak előadni. A konferencia fő meghívottja Charles van der Haagen, aki Günter Pauli, a Kék Gazdaság elmélet kidolgozójának munkatársa és egyben legjobb barátja, valamint dr. Kiss Tibor, aki lefordította a Kék Gazdaság című könyvet magyarra. Neves előadóink még dr. Hetesi Zsolt fizikus és matematikus, a fenntartható fejlődés kutatója, dr. Törőcsik Mária marketingszakember, a fogyasztói magatartás kutatója, egyetemi tanár, dr. Svéhlik Csaba kétszeres Európa-díjas autókonstruktőr, valamint Csibi Magor, a WWF Románia programigazgatója.
Miért éri meg eljönni a konferenciára?
A szakmai része a konferenciának és a téma önmagáért beszél. Ez egy olyan új terület, amelyről jó ha minden fiatal közgazdász tud. Egy kis izelítőt adtunk az előbbi kérdésnél előadóinkból is, akikért szintén megéri eljönni. Viszont ezen kívül a konferenciának van egy hatalmas hozzáadott értéke, mégpedig az hogy a szűk két nap során összekovácsolódik egy remek fiatal közösség és egy olyan közeg alakul ki, amely megfelelő teret nyújt az ismerkedésre, kapcsolatépítésre. Ezt fűszerezi a kitűnő hangulat és a fiatalos alternatív programok.
Mit is csináltok valójában ti, RIF-esek?
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) Ifjúsági Frakciójaként (RIF) a fiatal közgazdászok országos szervezete vagyunk. Célunk összefogjni, találkozási felületet biztosítani, illetve szakmai ismereteket, programokat nyújtani a gazdaság iránt érdeklődök számára. Ami a rendezvényeinket illeti márciusban már szerveztünk egy branding témakörű konferenciát, illetve tervben van a XII. EFIKOT után ősszel egy újabb konferencia megrendezése, hogy csak a fontosabb programokat említsen. Ezen kívül még rengeteg nem konferencia jellegű rendezvényünk van, mint pl. klubtevékenységek, képzések, csapatösszerázó programok. Azon személyek pedig, akik szeretnének többet tudni ezekről követhetik eseménynaptárunk a RIF honlapján: www.rif.ro
Akinek felkeltettük a figyelmét és jelentkezne a konferenciára, hol teheti meg és mit kell még tudnia ezzel kapcsolatosan?
A konferencia Marosvásárhelyen lesz megszervezve a Continental Hotelben*** május 3-5 között. A teljes programról, előadókról, részvételi díjakról és jelentkezési lehetőségekről a rendezvény honlapján lehet olvasni: http://efikot.rif.ro/.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Hasznos idióták és kártékony bölcsek
Gazda József a Székelyföld emblematikus személyisége, aki sokat tett életében az erdélyi magyar identitáshatárok fenntartása és ezeknek a határoknak a színvonalas szellemi tartalommal való feltöltése érdekében.
Amikor egy ilyen ember szólal meg valamilyen kérdés kapcsán, akkor a hozzászólásnak alappal van súlya, és ha az állásfoglalás ferdít, az okozott sebek nem indokolatlanul fájnak. A Hasznos idióták... című írást (Háromszék, 2013. április 17.) Gazda József feltehetően az előtt írta, mielőtt megjelent volna a kérdéssel kapcsolatos véleményemet részletesebb formában tükröző interjú, amelyet Cseke Péter Tamás készített, és a Magyar Szó Online, illetve az Erdélyi Riport kiadványokban tett közzé. Álláspontja ugyanis kizárólag egyetlen megállapításra reflektál, amelyet egy MTI-hír alapján a hazai magyar nyilvánosság több fóruma a kontextusból kiragadott formában, többnyire pontatlanul közvetített a hazai magyar olvasóközönség felé. Noha Gazda József reflexiója súlyosan megbélyegző és igazságtalanul torzít, mégis hálásnak kell lennem neki, hogy ürügyet szolgáltatott a következő pontosításokra. Az MTI híranyaga e kritikus részlet tekintetében precíz ugyan, a hazai sajtóanyagok többségének figyelme mégis elsiklik afölött, hogy az inkriminált kijelentésem az etnikai alapú területi autonómiára vonatkozott. Gazda József is nemes egyszerűséggel foglalja össze a dolog szerinte való lényegét: „Salat Levente tett egy bölcs nyilatkozatot, miszerint tizenkét éven belül nem lesz autonómiánk”. Ez a kijelentés egyszerűen nem felel meg a valóságnak, több okra visszavezethetően. Egyfelől úgy gondolom ugyanis, hogy az autonómia számos olyan formájával rendelkezünk már ez idő szerint is, amelyeket vagy nem tudatosítunk, vagy nem tulajdonítunk azoknak kellő jelentőséget: a nyelvi szempontból önálló iskolarendszerünket funkcionális autonómiaként szokták emlegetni a szakirodalomban; az egyházi autonómiák rendszere a személyi elvű autonómiákra példa; a közel 3000 tanácsos és választott vezető, akik az erdélyi magyarságot képviselik a helyi adminisztráció intézményeiben a közigazgatási autonómia fontos letéteményesei; kulturális intézményeink egész sora a kulturális autonómia kis köreiként volna megbecsülhető, de az autonómia sajátos alakzatai a közbirtokosságok is. Többször foglaltam állást nyilvánosan azzal kapcsolatosan is, hogy a romániai törvényes keretek elvileg lehetővé teszik a személyi elvű kulturális autonómia magánjogi változatának a működtetését az egyesületi törvény alapján, és az a tény, hogy ezzel az erdélyi magyarság nem kíván élni, fontos jelzés azt illetően, valójában mekkora az igény az autonómia iránt köreinkben. Az MTI-interjúban azt is mondtam, nem kizárt, hogy a regionalizáció napirenden szereplő kérdése a székelységre nézve valamilyen elfogadható területi-adminisztratív alakzat létrejöttét eredményezze. 2011-ben egy kötetet jelentettem meg a Kolozsvári Egyetemi Kiadónál, amelyben a politikatudomány autonómiát alátámasztó érveit vettem számba, kimutatva, hogy az etnikai vagy nyelvi alapon megosztott társadalmakban az autonómia szükségessége közvetlenül adódik a demokrácia politikai projektként való fölvállalásából. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az általunk sokat emlegetett, létező autonómiaalakzatokhoz rendszerint göröngyös út vezetett el. Létrejöttük történetében sok múlott a nemzetközi kontextuson, a szereplők bölcsességén és kitartásán, és egyértelmű, hogy nincs recept, ami alapján biztosra vehetően el lehetne jutni az autonómiához. Számolni kell azzal is, hogy a létező autonómiaalakzatok jelentős részét elhúzódó konfliktusokat lezáró megállapodások hozták létre (ezzel a részlettel kapcsolatban többen emlegetik a nemzetközi rezsim „perverz következményeit”, arra utalva, hogy a békés eszközöket alkalmazó kisebbségekre nem figyel oda a nemzetközi közvélemény), illetve azzal, hogy a viszonylag hosszú időn át stabil berendezkedésnek számító katalán autonómia vagy skót devolúció radikalizálódása és elindulása az elszakadás útján nem tesz jó szolgálatot a jelenlegi autonómia-törekvéseknek. Többek között ezekre gondolva állítottam, hogy tájékozatlanságot tükröző, megalapozatlan optimizmusra vall az a vélekedés, miszerint belátható időn belül elképzelhető lenne Erdélyben az etnikai alapú területi autonómia. A Cseke Péter Tamás által készített interjúban azt is kifejtettem: a jelenlegi világhelyzetben elképzelhetetlen, hogy Romániában a román többség akaratától függetlenül vagy annak ellenében jöjjön létre az autonómia bármilyen formája. Az autonómia lényege a hatalommegosztás, amihez politikai akaratra van szükség, az ehhez szükséges feltételek pedig jelenleg nem adottak Romániában, különösen ami a területi alapú etnikai autonómiát illeti. Ez az én véleményem ebben a kérdésben, amely mögött sok munka és szerteágazó tapasztalat van, de álláspontom – természetesen – nem több, mint egyike a lehetséges álláspontoknak. Nagyon hálás lennék, ha valakinek – például Gazda Józsefnek – sikerülne érvekkel bebizonyítania, hogy tévedek, akár abban a formában, hogy premisszáim helytelenek, akár abban az értelemben, hogy a következtetéseim elhibázottak. Sajnálatos adottsága erdélyi magyar közgondolkodásunknak, hogy a sorskérdéseinkkel kapcsolatos vitákban az érvek helyét egyre inkább az olyan minősítgetések veszik át, mint például a „hasznos idióta”. Gazda József csúsztatásának van egy további, a kérdés lényegét kiforgató eleme: álláspontomat, ha közvetve is, az RMDSZ érdekeit kiszolgáló nézetként állítja be. Az autonómia kérdésével kapcsolatos nyilvános állásfoglalásaimban többször próbáltam arra felhívni a figyelmet, hogy a román közgondolkodás főáramára jellemző, az autonómia kérdését zsigerből elutasító magatartás történelmi okok mellett arra is visszavezethető, ahogy az erdélyi magyarság nevében fellépők az elmúlt bő húsz év során az autonómiáért folytatott küzdelmet felfogták, illetve kivitelezték. A történet lényege röviden az, hogy az autonómia kérdését visszatérően rövid távú politikai céloknak rendelték alá, az autonómiaigényt megjelenítő kommunikációt pedig felkészületlen, a kérdéshez alapvetően nem értő szóvivőkre bízták. Többek között ennek is köszönhető, hogy az erdélyi magyarság által követelt autonómia lényegét illetően egymásnak ellentmondó üzenetek jutottak el a román közvéleményhez, amelyek azt eredményezték, hogy a fogalomhoz társított képzetek igen széles szemantikai skálán mozognak, a decentralizációtól kezdve az önkormányzaton át a nemzeti önrendelkezésig. Ahelyett, hogy a kérdést sikerült volna bevinni a közpolitikai viták napirendjébe, azt értük el, hogy a román társadalom egészében egy igen hatékony immunrendszer jött létre, amely rendkívül eredményesen mozgósítja az ellentestjeit valahányszor az autonómia kérdése felbukkan a nyilvánosságban. Ennek az adottságnak a kialakításában az RMDSZ-nek természetesen igen komoly felelősségrésze van, de egyáltalán nem válik az esélyeink javára az sem, hogy egy ideje három politikai szervezet licitálja túl egymást az autonómia kérdésében. És van végül Gazda József állásfoglalásának egy szomorú összetevője is. Mívesen szerkesztett mondataival azt sugallja olvasóinak, hogy a Székelyföld érdekeit árulja el az, aki az erdélyi magyar közgondolkodást jelenleg kényszerpályán tartó illúziókkal próbál leszámolni. A jól felfogott közösségi érdek kétségkívül olyan dolog, aminek tekintetében a kompromisszum nem jöhet szóba. De az adottságokkal nem számoló rögeszmék és a tájékozatlanságra alapozott előítélet fölöttébb kártékony csatlósai a kisebbségi jogharcnak. Gazda Józseftől elvárható volna, hogy felismerje: az újra és újra kivitelezhetetlennek bizonyuló célért folyó küzdelem azt eredményezi: egyre többen látják ma már értelmetlennek az autonómiakérdés feszegetését, az erdélyi magyar közgondolkodás egészére pedig rátelepszik a kollektív kudarcérzet. Az elhibázott, teljesíthetetlennek bizonyuló jövőkép demoralizál, és elveszi az emberek kedvét attól, hogy itt és most elvégezhető feladatokra összpontosítsanak. Magyarán: hogy a csodavárás helyett méltó tartalmat adjanak az autonómia létező vagy rövid távon elérhető formáinak. Nem tudom, valóban vannak-e hasznos idióták, akik a Gazda József által oly találóan megbélyegzett szerepet játsszák el ma a magyar–román relációban, de attól tartok, minden kétséget kizáróan vannak kártékony bölcsek, akik minden erejükkel azon vannak, hogy az erdélyi magyarságot megtartsák az előítéletekkel terhelt jövőképek fogságában. Salat Levente
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székely zászlóról is megkérdezte Victor Pontát Korodi Attila Strasbourgban
Victor Ponta miniszterelnökhöz intézett kérdéseket Korodi Attila parlamenti képviselő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ülésének utolsó felszólalójaként április 24-én Strasbourgban.
Korodi Attila első kérdése arra vonatkozott, milyen döntéseket támogat a miniszterelnök – az Európa Tanács ajánlásainak, keretegyezményeinek és chartainak szellemében – annak érdekében, hogy a helyi közösségek szabadon használhassák jelképeiket és szimbólumaikat Románia egész területén. Hangsúlyozta, hogy a székely zászló használatának megtiltása, amely a székelyföldiek jelképe, diszkrimináció, hiszen más megyék, helyi közösségek továbbra is használhatják az őket jelképező zászlókat. A képviselő kitért arra, hogy értesülései szerint a kormány tervez olyan jogalkotási lépéseket, amelyek normális mederbe terelik a kérdést.
A továbbiakban Korodi arra kérdezett rá, a román miniszterelnök hogyan képzeli el a szubszidiaritás elvének gyakorlatba ültetését az alkotmánymódosítás után a nemzeti kisebbségek szemszögéből.
Az első kérdésre reagálva Ponta elmondta, hogy mivel fontos számára a nemzeti közösségek együttműködése, ezért javasolni fogja a romániai pártoknak és a civil szervezeteknek, hogy közösen találjanak jogi megoldást arra, hogy a román és az európai uniós zászló mellett helyi közösségek szimbólumait is ki lehessen tűzni a helyi közigazgatási intézményekre, hacsak ezek nem rasszista vagy fasiszta jellegűek. A második kérdésre a miniszterelnök azt válaszolta, Romániában a szubszidiaritást csak a helyi közigazgatáson keresztül képzeli el.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése április 22 és 26 között ülésezik Strasbourgban. Korodi Attila parlamenti képviselő az RMDSZ javaslatára Frunda György utódja a Tanács Parlamenti Közgyűlésében. A Közgyűlés Politikai és Demokrácia Szakbizottságában, illetve az Európai Néppárt Közgyűlési frakciójában dolgozik.
Erdély.ma

Magyar konzuli iroda nyílik Marosvásárhelyen és Nagyváradon
Hat új külképviseletet nyit a magyar kormány: Eszéken, Krakkóban és Torontóban főkonzulátus, Melbourne-ben, Marosvásárhelyen és Nagyváradon konzuli iroda nyílik – áll a keddi Magyar Közlönyben. A kormányhatározat értelmében az eszéki és krakkói főkonzulátusok felállításához szükséges helyi alkalmazotti létszám, továbbá az egyszeri beruházási és működési kiadások a Külügyminisztérium idei költségvetésében már rendelkezésre állnak, míg a marosvásárhelyi és nagyváradi konzuli irodákhoz szükséges kiküldötti és helyi alkalmazotti létszámot, valamint a kiadásokat szintén a tárca idei költségvetése tartalmazza.
A torontói főkonzulátus és a melbourne-i konzuli iroda megnyitásához szükséges kiadások fedezetét a tárca idei költségvetése, továbbá a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium közötti előirányzat-átcsoportosítás adja.
A közlönyben az olvasható, hogy az eszéki főkonzulátus kerülete Eszék-Baranya, Vukovár-Szerémség, Brod-Szávamenti, Pozsega-Szlavón, Verőce-Drávamente, Belovár-Bilogora, Kapronca-Körös és Muraköz megyékre terjed ki.
A torontói külképviselet kerülete Ontario (kivéve Ottawa közigazgatási területe), Manitoba és Saskatchewan tartomány. A krakkói főkonzulátus kerülete pedig az alsó-sziléziai, az opolei, a sziléziai, a szentkereszti, a kis-lengyelországi és a kárpátaljai vajdaságokból áll.
A konzuli irodák közül a melbourne-i a canberrai magyar nagykövetséghez tartozik, és Victoria, Dél-Ausztrália és Tasmania tartományokra terjed ki a kerülete.
A marosvásárhelyi külképviselet a csíkszeredai főkonzulátushoz tartozik, kerülete Maros és Szeben megyékből áll. A nagyváradi konzuli iroda a kolozsvári főkonzulátushoz tartozik, és Bihar, valamint Arad megyékre terjed ki a kerülete.
A kormány a határozat alapján továbbá felhívja a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy gondoskodjon arról: a Külügyminisztériumnak a külképviselet-igazgatásra mindenkori engedélyezett létszámát hárommal növeljék.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára március közepén Ausztráliában és Új-Zélandon járt, látogatása alkalmával úgy nyilatkozott, hogy 2008-ban az előző kormány több magyar külképviseletet bezárt, közöttük a főkonzulátust Sydneyben, Torontóban és Sao Paulóban, pedig ezek a helyek fontos központjai a magyar diaszpórának.
Az államtitkár hangsúlyozta, tárcája javaslatot tett a kormánynak egyes képviseletek újranyitására, így a közeljövőben várhatóan konzuli iroda nyílik Melbourne-ben is.
hirado.hu
Erdély.ma

Felmentette Kézdivásárhely volt polgármesterét a brassói bíróság
A Brassói Táblabíróság felmentette a korrupció vádjával első fokon négy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Rácz Károlyt, Kézdivásárhely volt polgármesterét. Az ítélet nem jogerős.
A Brassói Táblabíróság honlapján szerdán megjelent bejegyzés szerint a volt polgármesternek azt a 41 ezer lejt (2,8 millió forintot) sem kell kifizetnie a feljelentőnek, amelyre az első fokon ítélkező Kovászna Megyei Törvényszék kötelezte. A bíróság a vagyona zárolását is feloldotta.
A 18 ezer lakosú Kézdivásárhelynek a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben megválasztott polgármesterét 2011 márciusában tartóztatták le korrupció vádjával. A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vádirata szerint a polgármester 2010 februárjában kenőpénzt kért és kapott egy vállalkozótól annak érdekében, hogy egyengesse a vállalkozó és a városháza közötti, 2,12 millió lej (129 millió forint) értékű sóderszállítási szerződés zökkenőmentes teljesítését.
Rácz Károly elismerte, hogy pénzt kapott a vállalkozótól, de azt állította, hogy kölcsönkért tőle. Egy hónapot töltött előzetes letartóztatásban, de a brassói táblabíróság indokolatlannak tartotta az intézkedést, és szabadlábra helyezte. Polgármesteri feladatait ellátta a 2012 júniusában tartott önkormányzati választásokig, amikor a 91 százalékban magyarok által lakott székelyföldi város lakosai leváltották tisztségéből.
Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei szervezetének elnöke az Agerpres hírügynökségnek szerdán elmondta, az ítélet azt bizonyítja, hogy Rácz Károlyt „politikai okokból" tartóztatták le annak idején. „Nem azért volt vizsgálati fogságban, mert törvénytelenséget követett volna el, hanem azért, mert valakinek nem tetszett" – nyilatkozta Kulcsár Terza József.
MTI
Erdély.ma