Médiajustitia
A román médiáról hosszú ideje közismert, hogy mértéktelenül túlpolitizált (értsd: pártpolitikai érdekek mentén „tájékoztat”), nem ismeri az ártatlanság vélelmének fogalmát, és mondhatni kéjjel gyakorol nyomást az igazságszolgáltatásra.
A helyzet súlyosságát és tarthatatlanságát bizonyítja, hogy februárban közzétett országjelentésében az Európai Bizottság is szóvá tette: a bukaresti sajtóban szervezett kampány zajlik bírák és ügyészek ellen.
Az igazságszolgáltatás elleni lejárató akció terén a balliberális koalíció vezető politikusainak tulajdonában lévő médiatrösztök vitték/viszik a prímet, amelyek képesek még az ügyészek, bírák, alkotmánybírák gyerekkori csínytevéseit is „feltárni”, ha kiderül róluk, hogy olyan ítéletet, döntést hoznak, amely egyezik ugyan a jogszabályok és az alaptörvény szellemével, ám történetesen Traian Băsescunak ad igazat. Ez a propaganda leginkább az észak-koreai pártállami média agymosásához hasonlít, amely hetek óta azt bizonygatja a kommunista ország lakosságának, miért indokolt, hogy Phenjan megtámadja az imperialista Amerikát. A legpikánsabb az, amikor az USL házicsatornájának számító – a magyarellenes megnyilvánulásokban élen járó, a Kovászna Megyei Tanács honlapja ügyében nemrég hazugságon kapott, és emiatt elmarasztalt – Antena 3 hírtévé ízekre szedi, sőt fenyegeti Victor Pontát, mert megfordult a fejében, hogy az államfő emberének tartott Laura Kövesire bízza a korrupcióellenes ügyészség irányítását. A demokratikus országban normális médiaviszonyok közepette megengedhetetlen nyomásgyakorlás hatására a kormányfő tegnap el is állt eredeti szándékától, és a leendő, a liberálisok által preferált igazságügy-miniszterre testálta a főügyészek nevesítésének feladatát. Ponta kapitulációjából is kitűnik, hogy a hazai igazságszolgáltatás továbbra is a televízió képernyője előtt zajlik, de ami ennél is rosszabb: a háttérből olyan ellentmondásos politikusok mozgatják a szálakat, mint a bizonyítottan szekus múlttal rendelkező Antena 3-tulajdonos Dan Voiculescu. Belegondolni is rossz, mivé züllik majd a román nyomozó hatóság, ha ismét az egykori kommunista titkosszolgálat embereinek irányítása alá kerül. És hogy mit szól majd ehhez Brüsszel…
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár).

Jogsértő a magyar nyelvismeret?
Érvénytelenné nyilvánította a kolozsvári törvényszék azt a tavaly májusi versenyvizsgát, amelyen Rostás-Péter István ismételten elnyerte a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettesi tisztségét, mivel a kiírás feltételként szabta meg egy olyan kisebbségi nyelv ismeretét, amely nyelven a rádióműsort sugározzák – jelen esetben a magyart.
A rádió egyik alkalmazottja, Mihai Miclăuş – aki a versenyvizsga eredményét bíróságon támadta meg – úgy véli, hogy a kiírás nevezett feltétele ellentmond a román alkotmánynak, a kollektív munkaszerződésbe foglaltaknak, illetve az emberi jogok európai egyezményében rögzített jogszabályoknak.
Ezzel szemben Rostás-Péter István lapunk megkeresésére rámutatott: mindöszsze arról van szó, hogy mivel a főszerkesztő-helyettes felelős a Kolozsvári Rádió minden egyes sajtótermékéért – így a magyar adás sugárzásra kerülő műsoraiért is –, értenie kell ezeket a műsorokat, ezért indokolt a magyarnyelv-ismeret feltételként való megszabása.
Amint a tisztségétől újfent megfosztott rádiós szakember elmondta: a huzavona nem most kezdődött, ez már a második alkalom, hogy Mihai Miclăuş – aki szintén pályázni szeretne a tisztségre – bírósági úton próbálja meg kieszközölni a jelenlegi vezető félreállítását. Rostás-Péter Istvánt 2006-ban nevezték ki ideiglenesen a tisztségre, majd 2010 nyarán versenyvizsgát szerveztek, ahol több vetélytársát lekörözve megtarthatta pozícióját. Ezen a versenyvizsgán mellesleg Mihai Miclăuş az utolsó előtti, negyedik helyen végzett, ennek ellenére mégis úgy érezte, a vizsgáztató bizottság részrehajló volt, így bírósághoz fordult. Majd kétévi pereskedés után a bíróság valóban érvénytelenné nyilvánította az eredményt, így tavaly újabb versenyvizsgát írtak ki. Ezen azonban Rostás-Péter István ellenfél nélkül méretkezett meg, Mihai Miclăuş ugyanis úgy érezte, a magyar nyelv ismeretének feltétele eleve kizárja őt a versenyből, így emberi jogainak megsértésére hivatkozva ismét a bírósághoz fordult.
Rostás-Péter István szerint a rádió várhatóan fellebbezni fog, mindössze arra várnak, hogy a törvényszékről megérkezzék hozzájuk a hivatalos indoklás, amelynek ismeretében megtámadhatják a döntést, így a „huzavona” még hónapokig, akár évekig is folytatódhat. A főszerkesztő-helyettes szerint a törvényszéki döntés annál meglepőbb, hogy a magyar adást szintén sugárzó Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese, Szász Attila is hasonló feltételekkel versenyvizsgázott, ott azonban ez senkinek nem szúrt szemet. Arra is kitért azonban, hogy a döntés nem precedens nélküli, elég, ha a sepsiszentgyörgyi könyvtár igazgatójának esetére gondolunk. (Szonda Szabolcs könyvtárigazgatót egy hasonló feljelentés nyomán korábban azért fosztották meg tisztségétől, mert a közel nyolcvan százalékban magyarok lakta városban a jelentős magyar könyvállomány miatt a versenyvizsga kiírásában szintén feltételként szerepelt a magyar nyelv ismerete – a szerk. megj.) Rostás- Péter István a pontos indoklás ismeretének híján egyelőre bővebben nem kívánta kommentálni a döntést, azt azonban leszögezte, ha a fellebbezés nem vezet eredményre, és harmadszor is meghirdetik az állást, ismét pályázni fog.
Varga László?
Krónika (Kolozsvár).

Belföldi hírek
Újabb székelyzászló-ügy
Szemet szúrt a székely zászló az április 1-jei gyulafehérvári női kosárlabdameccsen, a Sepsi SIC csapat kék-arany lobogót lengető szurkolóját kivezették a sportcsarnokból.
Emiatt az RMDSZ Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálata újabb feljelentést tett a Diszkriminációellenes Tanácsnál – közölte Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, aki szerint a szervezők, akik helytelenül és etikátlanul jártak el, hiszen a teremben több zászlót is lobogtattak a szurkolók, köztük az amerikait is, de csak a székely lobogó verte ki náluk a biztosítékot. ,,A Román Kosárlabda Szövetség alapszabályzatának 2. cikkelye kimondja, hogy a szövetség elutasítja a bárminemű diszkriminációt – ezt a szervezők figyelmen kívül hagyták, valamint cselekedetükkel megsértették a szabad véleménynyilvánítás és a szólásszabadság alkotmányos jogát, ugyanakkor nyíltan cenzúrázták és diszkriminálták a székely csapat támogatóit azáltal, hogy a meccsen jelen lévő többi zászló közül a székely lobogót tiltották ki” – hangsúlyozta a főtitkár. Az RMDSZ a Román Kosárlabda Szövetségtől és a házigazda gyulafehérvári kosárlabdaklubtól is kivizsgálást és intézkedéseket követel.
Olcsóbb lehet a kenyér
Július elsejétől 9 százalékra csökken a kenyér áfája: erről már megszületett a politikai döntés – jelentette be Daniel Chiţoiu pénzügyminiszter. Az SZLSZ kormányprogramjába is belefoglalta, hogy a mezőgazdasági termékek áfáját az általános 24 százalékról 9 százalékra csökkenti, ezt azonban az ország nemzetközi hitelezői ellenezték. A kormány ezért kísérleti jelleggel, az év második felében kizárólag a kenyér előállítási láncára vezeti be a csökkentett adókulcsot. A pénzügyminisztérium egy belső elemzése szerint a kenyér áfájának tervezett csökkentése idén 635 millió lejes többlethiányt okoz a költségvetésben, ami a GDP 0,1 százalékának felel meg. Egy héttel korábban Victor Ponta miniszterelnök 250 millió lejes hiányt említett, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy az áfacsökkenés valójában visszaszorítja az adócsalást, és így a kiesés jóval kisebb lesz. „Fél évre lecsökkentjük az áfát a kenyér teljes előállítási láncára, és meglátjuk, hogy a mi elméletünk igazolódik-e be, azaz a kisebb áfa több adóbevételt hoz-e, vagy a Nemzetközi Valutaalapnak lesz igaza, és ezzel újabb lyukat idézünk elő a költségvetésben” – magyarázta Ponta. Ha a kenyér áfacsökkentése sikeres lesz, más mezőgazdasági termékekre is kiterjeszthetik az intézkedést.
Bányavízszennyezés és árvízkészültség
Jelentős mennyiségű bányavíz ömlött a Nagybánya melletti Lápos folyóba az elmúlt napok esőzései és a hóolvadás nyomán egy elhagyott bányából. Haltetemeket nem észleltek, a hatóságok azonban mintát vettek a Láposból és a Szamosból, hogy ellenőrizzék, történt-e környezetkárosodás; a bányavíz összetétele egyelőre nem ismert. A bányavíz kiáramlását hétfőn este jelentették a sürgősségi hívószámon. Az elhagyott színesfémbánya elárasztott és beomlott tárnáiból másodpercenként 1,5 köbméteres hozammal ömlött a víz az éjszaka folyamán, de kedd reggelre elállt. A helyszínre vonult hatóságoknak kotrógéppel kellett védőgátat vonniuk a Campurele víztisztító-állomás köré, amelynek normális körülmények között az lenne a feladata, hogy ne engedje a bányavizet közvetlenül bejutni a patakokba, folyókba, de a víz magát az állomást is veszélyeztette. v Az Országos Vízügyi és Vízgazdálkodási Intézet csütörtök estig meghosszabbította az árvízvédelmi készültséget a Tisza erdélyi vízgyűjtőjében. A Tiszába ömlő legtöbb erdélyi folyón sárga (első fokú) figyelmeztetés van érvényben, de tíz déli és nyugati megyében narancssárga árvízriadót hirdettek meg, azaz kiönthetnek a folyók. A sárga jelzésű árvízriadó 23 megyében érvényes a nyugati határ mentén, Erdély középső részein és a Kárpátokon kívül.
Kevesebbet utazhatnak a honatyák
Egy parlamenti ülésszak során csupán egyszer látogathatnak el választókörzetükbe a külföldön megválasztott szenátorok, és még kétszer a parlamenti vakációk idején – határozta el tegnap a felsőház állandó bizottsága. A korlátozásra költségtakarékosság miatt kerül sor. Az érintett szenátorok a nyári, illetve a téli szünetben tehetnek majd hosszabb utazásokat határon túli szavazóikhoz, mivel akkor több szabadnapjuk van, és olcsóbb, ha egyszerre több országot érintenek. A képviselőház vezetősége nemrég hasonló döntést hozott.

A fejpántbotrány folytatásaként magyarok elleni kiáltvány született
Keresztély Irma háromszéki főtanfelügyelő és a Kőrösi Csoma Sándor iskolacsoport vezetőségének menesztését kezdeményezi egy kovásznai férfi. Gheorghe Tabalai, aki korábban a trikolóros fejpánttal elhíresült Sabina Elena jogi képviselőjének mondta magát, az Agerpres hírügynökségnek azt nyilatkozta, már 2500 aláírást gyűjtött „kiáltványa” nyomatékosítására, és tovább toborozza a tiltakozókat.
A Gheorghe Tabalai által kiáltványnak nevezett dokumentumban az áll, hogy a román diáklányt az iskolában megbélyegezték, amiért a román nemzeti színeket viselte, ugyanakkor kifogásolja, hogy a tanfelügyelőség csak írásos megrovásba részesítette a kovásznai igazgatókat.
A kovásznai férfi nemcsak a Kőrösi Csoma Sándor Iskolában történteket sérelmezi, hanem hogy a magyarok „elmagyarosítják” az utcaneveket, kitűzik a székely zászlót, SIC feliratú matricákat ragasztanak az autóikra, „ismeretleneknek” állítanak szobrot, kiadják a Székelység történelmét, túlzásba viszik a „magyar megemlékezéseket, fesztiválokat, felvonulásokat”. A magyar vezetők virtust csinálnak a román állammal való szembeállásból, áll a Gheorghe Tabalai féle kiáltványban. Keresztély Irma főtanfelügyelő a Sláger Rádió megkeresésére elmondta, a kovásznai iskolában vizsgálódó minisztériumi bizottság következtetéseit nem hozták nyilvánosságra, az oktatási miniszter azt mondta a főtanfelügyelőnek, hogy a probléma megoldása helyi hatáskörbe tartozik, és elégedett volt a foganatosított intézkedésekkel. „Minden állampolgárnak jogába áll tiltakozni, mi pedig továbbra is végezzük a feladatainkat.”- szögezte le Keresztély Irma.
Kovács Blanka
slagerradio.ro
Erdély.ma.

Katasztrófavédelmi hatóság: nem szennyezte a folyókat a kiömlött bányavíz
Nem szennyezte a folyókat a Láposbánya térségében keddre virradóra kiömlött bányavíz – közölte a Máramaros megyei katasztrófavédelmi bizottság.
A szerdán kiadott közlemény szerint a bányavíz kiömlése után vett vízminták elemzése kimutatta, hogy a Vörös patakból és a Láposbánya patakjából vett víz károsanyag-tartalma a környék vizeire jellemző paraméterek közé esik. Dan Buca szóvivő az MTI-nek elmondta, a Vörös patak vize a rossz minőségű víznek megfelelő ötös besorolást, a láposbányai patak a közepes minőségű víznek megfelelő hármas besorolást kapta.
E patakokon keresztül jutott a bányavíz a Lápos és a Szamos folyókba, de azokban „a víz minősége megmaradt a magas vízállásra jellemző megszokott sajátos értékek között" – áll a katasztrófavédelmi bizottság közleményében. A tájékoztatás szerint a folyókon nem észleltek halpusztulást, és a bányavíz kiömlésének nem voltak „határon átnyúló hatásai".
Az utóbbi napok esőzései nyomán egy elhagyott beomlott bányából jelentős mennyiségű bányavíz kiömlését észlelték Láposbánya térségében. A hétfő estétől kedd reggelig másodpercenként másfél köbméteres vízhozammal kiömlő bányavíz a szűrőállomást megkerülve a Vörös patakon és a láposbányai patakon keresztül jutott a Lápos, majd a Szamos folyóba.
MTI
Erdély.ma.

Látványában megújuló Sapientia
Jövőben új épületszárnyat építenek a Sapientia Egyetem Csíkszeredai Karainak udvarára. Azelőtt viszont leszigetelik a felsőoktatási intézmény épületét, és kicserélik a külső ablakokat, illetve ajtókat. A bentlakási szobákat is felújítják.
Nem először írjuk le, hogy látványos „ráncfelvarráson” fog átesni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karainak épülete, a sokak által még mindig az új Hargita Szállóként ismert létesítmény. Arról is szóltunk már, hogy a felsőoktatási intézmény udvarára egy új épületszárnyat fognak építeni. Az viszont már újdonság, hogy az egyetem vezetősége az épület felújításának tervezésére és az új épület generáltervezésére a napokban hirdette meg pályázatát, és várják a jelentkezőket.
Az egyetemi épület rendbetétele
„Az épület hőszigetelését mindenképp meg kell oldanunk, mert hosszú távon sokkal gazdaságosabban lehetne működtetni, mint eddig” – érvelt portálunknak Dávid László, a Sapientia egyetem rektora. Ez a – nyári vakációban kezdődő – beruházás csak egy része a teljes felújításnak. Emellett kicserélik az épület külső ajtóit és ablakait, új elektromos hálózatot és vízellátó rendszert építenek ki, rendbe rakják a tizenkét esztendő alatt eléggé lelakott bentlakási szobákat, a második emelet egy részén irodákat alakítanak ki, a konyhában pedig egy gasztronómiai laboratóriumot rendeznek be. Hab a tortán, hogy várhatóan az új tanévtől a diákok internethozzáférését vezeték nélküli hálózattal (wireless) fogják megoldani. Év végére mindenképp be szeretnék fejezni ezeket a beruházásokat, hogy jövőtől már csak az új épületszárny építésére kelljen figyelni.
Új épületszárny az udvaron
Az egyetem udvarán megépülő új épületszárnyban olyan oktatási felületeket (többek között mérnöki laboratóriumokat) fogunk kialakítani, amelyekre nagy szükség van. Miután megépül az új létesítmény, oktatóink számára elegendő felület lesz kutatásokra és tanításra. Ilyen terekkel egyelőre hadilábon állunk” – emelte ki az 1500 négyzetméteresre tervezett majdani szárny megépülésének fontosságát a rektor.
Jövő év elején látnának hozzá az alapozáshoz, idén legfeljebb a terület közművesítését fejeznék be. A tervek szerint a négyemeletes épület alagsorában tornaterem lesz, a földszinten és az emeleteken pedig laboratóriumok és egyéb oktatási felületek kapnak helyet. Az építmény tetőzetét úgy szeretnék megterveztetni, hogy arra a későbbiekben akár egy planetáriumot (csillagvizsgálatra is alkalmas félgömb alakú kupolát) is ki lehessen alakítani. Dávid: a pénz megvan
A költséges – és látványos – beruházásokra a magyar állam biztosítja az anyagi támogatást. „A pénz rendelkezésre áll” – mondta Dávid László, aki egyúttal emlékeztetett az Orbán-kormánnyal tavaly megkötött szerződésre, amely alapján a magyar állam 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem rendelkezésére, hogy az összegből végre tudják hajtani az elmaradt fejlesztéseket. Ebből az összegből a Sapientia egyetem Kolozsváron, a Tordai úton új campust, Marosvásárhelyen pedig egy 240 férőhelyes bentlakást épít.
Kozán István
Székelyhon.ro.

Nem csökkent a feszültség a marosvásárhelyi RMDSZ-ben
Cinikusnak és igazságtalannak tartja Kovács Péter RMDSZ-főtitkár válaszlevelét a marosvásárhelyi RMDSZ, Bocskai István erdélyi fejedelem nevét felvevő, magát keresztény-demokratának nevező platformja.
A bejegyzés előtt álló csoportosulás több száz tagja – akiknek a Maros megyei vezetők megtiltották részvételüket a közel két hónappal ezelőtt rendezett városi szervezet tisztújító választásán – beadvánnyal fordult Kelemen Hunor szövetségi elnökhöz, a február 12-i közgyűlés határozatainak megsemmisítését kérve. Az elutasító válasz kapcsán a gyűlésről kirekesztettek nevében Kovács István szerdán újabb tiltakozást juttatott el az RMDSZ országos vezetőségének. Az elégedetlenkedők szószólója szerint a szövetség felső vezetése kettős mércét használ az alapszabályzat alkalmazásában.
„A marosvásárhelyi RMDSZ-ben történő regisztráció lezárását, a vásárhelyi szervezet elnökének megválasztását és a megyei elnök kinevezését is antidemokratikus módon, alapszabályzat-ellenesen tették, viszont a mi fellebbezésünket éppen az alapszabályzatra hivatkozva hárították át a megyei/területi szabályzatfigyelő bizottság hatáskörébe” – áll a Kovács által aláírt és a sajtónak is eljuttatott közleményben. A bocskaisok azt a kijelentést is fenntartásokkal kezelik, miszerint „a szövetség elnökének hatásköre nem terjed ki a helyi/városi döntéshozó testületek szabályosságának értékelésére”. Mint rámutatnak, nem ritkán az RMDSZ országos vezetői éppen hogy illetékesnek érzik magukat a helyi ügyek „orvoslásában”. Harmadsorban azt nehezményezik, hogy az alapszabályzatban előírt 30 nap helyett, fellebbezésükre csupán 40 nap után érkezett válasz.
„Ha az átláthatóság, illetve az ügy helyes megoldása lett volna a cél, akkor ezt a jócskán megkésett határozatot azonnal a fellebbezés iktatása után meghozhatta volna. E helyett az RMDSZ vezetősége megvárta, amíg lejár a Maros megyei szervezet közgyűlése is” – nyilatkozta lapunknak Kovács István, aki szerint utoljára, de nem utolsó sorban az is kifogásolandó, hogy az RMDSZ jogi szakszavak mögé bújva, figyelmen kívül hagyja a Minden magyar számít! minduntalan hangoztatott jelszavat, miközben továbbra is visszautasítja a párbeszédet azzal a hatszáz RMDSZ-taggal, akit kizártak a regisztrációból.
Kérdésünkre, hogy ezek után mire számítanak, Kovács István elmondta, semmi jóra. Mindezek ellenére hangsúlyozta, a kezdeményező, újonnan alakuló platformjukkal konstruktív álláspontra helyezkednek.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro.

KISEBBSÉGBEN: Szigetek és tengerek
Az apropó
A Hargita Megyei Kulturális Központ által meghívott fotós csapat a napokban készül kiutazni, hogy 27. tábori küldetését teljesítse. A célállomás: Medgyes és környéke. A toborzó hírlevél szerint a tíz főből álló csapat számára "a tábor a 2011-ben Nagyszeben és környékén szervezett tábor folytatásának tekinthető. A két Szeben megyei település és térsége olyan közösségeket, helyeket és kultúrákat tart életben, amelyeket a sokszínűség és a különböző kultúrák együttélése által kialakult sajátos ötvözetek jellemeznek. A tábor ideje alatt Medgyesről minden nap egy környéki településre látogat el a csapat: Erzsébetváros, Almás (Szászalmás), Mikeszásza, Kiskapus, Somogyom, Berethalom, Hosszúmező, Baromlak, Darlac, Baráthely."
Ezért aztán értelemszerűen visszalépünk a 2011-es nagyszebeni tábor emlékeihez, amikor is kilenc fotós töltött több mint egy hetet Nagyszebenben és környékén, az alábbi helységekben: Mihályfalva, Bólya, Kisdisznód, Nagydisznód, Talmács, Felek, Szakadát, Kerc, Vízakna, Szentágota, Bürkös és Szebenjuharos (Păltiniş). Ezt akkor a HMKK-nak sorrendben a 23. fotótáboraként jegyezték.
Azok a fotográfusok, akik huzamosabb időn át és következetesen részt vettek e sajátosan fotós hagyománymentés egész folyamatában, még élénken emlékezhetnek egy 2007-es tavaszi táborozásra is (szám szerint a nyolcadikra a sorban), amikor a fotótábor első ízben tette át a székhelyét Hargita megyén jóval kívül eső vidékekre, hogy a későbbiekben – a többségi magyar/székely közeg mellett – a szórványlét mindennapi jelzéseinek megörökítését is felvállalja. Ez a kiutazás akkor még csak szeszélyes tapogatózásnak indult, a többségi közegtől való eltérés másságának az éhe vezette a fotográfusokat, s az eredmény mindenképpen rendhagyónak bizonyult.
Olyannyira, hogy a rutinhoz szokott gondolkodás nem késlekedett megfogalmazni kifogásait: mit keres a tábor Hargita megyén kívül? Hát nem az a feladata mindenek előtt, hogy a szűkebb székely pátria értékeit rögzítse, örökítse tovább? Mit keressen abban a furcsa közegben, ahol összekeveredik a szász hagyomány a románnal, a román a magyarral és mindennek fejében a közéjük egyre elszántabban beszüremkedő roma életvitellel és kultúrával?!
Mindenki foglalkozzék csak a saját juhaival!
A sokféle gyűrődéshez hozzáedződött kis fotóscsapat, szerencsére, föl sem vette a kesztyűt, s vízaknai kiszállásának kedvező visszhangjaira, fejleményeire figyelve, tovább erősítette kapcsolatait a HÍD elnevezésű Szebeni Magyarok Egyesületével, illetve a Nagyszebeni Magyar Kulturális Irodával; segítségükkel, együttműködési felajánlásukkal élve került sor a Nagyszeben és vidéke táborozásra, illetve a mostani medgyesi és környékbeli kiruccanásra, továbbá az ezek eredményeként létrejött számos fotótárlatra is.
A hagyomány
Mintegy nyolc évtizeddel ezelőtt, a Szebenhez közel eső Oltszakadátra váratlanul beállított Vámszer Géza néprajzkutató, rajztanár, hogy monografikusan feltérképezze e hagyományőrző szórványtelepülés magyarságának helyzetét, életmódbeli, nyelvi, kulturális stb. sajátosságait, a többségi román, illetve a szász lakossággal való együttélésének kölcsönhatásait. Kutatóútja távolról sem vezette őt ún. terra incognitára, hiszen nagyszebeni születésű lévén (sz. 1896), előzőleg már jól ismerte a környéket.
„A magyar szórványügy és Szakadát maroknyi magyarságának különös helyzete, homályos múltja, régóta foglalkoztatja lelkemet, képzeletemet. Tíz és egynéhány éves gyermek lehettem, amikor először jártam ott közöttük. Egy napsütéses barátságos vasárnapon vitt ki Nagyszebenből édesapám. Szépnek, jónak láttam ott mindent és mindenkit. Az emberek ünneplő ruhával és mosolygó lélekkel fogadtak, jól esett nekik, hogy létezésükről tudomást vesz néhány magyar. Örömmel hallottam, hogy anyagilag, sőt lelkileg is erősek. De mégis éreztem azt a nagy sorsszerű szomorúságot, amely velejár az ilyen szórványélettel, az elfelejtettséggel, a magárahagyatottsággal" – írta 1939-ben, szakadáti monográfiájának zárszavában a tanár úr. E munkájával (Vámszer Géza: Szakadát. Egy Szeben megyei magyar szórvány. Erdélyi Enciklopédia Kiadás, Kolozsvár, 1940.) tulajdonképpen lefektette Erdélyben a szórványkutatás tudományos alapjait, s miképpen az egyik jeles, mai néprajzkutatónk, Pozsony Ferenc értékelte 2000-ben : "E leírások mind a mai napig alapvetően meghatározták a falu magyarságának az önmagáról és a vele együtt élő románságról alkotott képét, sztereotípiáit." (Erdélyi Múzeum) Olyannyira, hogy 1997-ben Pozsony és kolozsvári diáktanítványai mintegy „megismételték" Vámszer vizsgálódásait s minden tekintetben sikerült meggyőződniük elődjük kutatásainak alaposságáról, az adatok helytálló voltáról.
Pedig Vámszer Géza pályafutásának jó része a szülőhelytől távol, részben a székely többségű tömbben (Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában) bontakozott ki, ott foglalkozott több évtizeden át, kivételes szakmai alapossággal a székely népélettel. Bejárja a székely falvakat, rendszeres felméréseket végez, rajzol, fotózik. Egyik alapítója a csíkszeredai múzeumnak, műemlékeket vesz számba, a funkcionális székely folklór, zene, tánc, viselet felélesztője. E többségi közegben kifejtett évtizedes munka után fordul ismét a gyermekkori emlékeiből őrzött szórványhoz, valóra váltván ifjúkori álmát: fölkeresi Oltszakadátot. Munkája végeztével - amelyben jelentős segítséget kap mind a helyi értelmiségiektől, mind nagyszebeni fotográfus barátjától, Fischer Józseftől (aki a tanulmány fotóit készíti) - tisztában van azzal, hogy nem mindennapi feladatot hajtott végre: "E könyvecske is tulajdonképp első ilyenszerű munka itt Erdélyben" - szögezi le tárgyilagosan. Ezért dönt úgy, hogy a hagyománytól eltérően, előszót is ír a monográfiához, hogy néhány általános kérdést módszertanilag is tisztázhasson s leszögezzen szórvány-ügyünkről.
A szórványvizsgálat etikája
Az alig pár oldalas előszó gazdag tapasztalaton alapuló megállapításai az erdélyi szórványkutatás alfáját jelentik. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy aki e tevékenységre adja a fejét, az nem kerülheti meg a Vámszer által felvetett premisszákat:
„Rendesen csak az a nép és az a vallásfelekezet becsüli meg a szórványokban (diaszpórákban) szétmorzsoltan tengődő s félig már elveszettnek tekinthető testvéreit, amely sokáig kisebbségi sorsban élt és a faji öntudatnak és népi szervezkedésnek bizonyos fokára emelkedve, ráér befelé is nézni. A nép és nemzet vezetőinek bizonyos tekintetben még többet kellene törődni e mostoha sorsban tengődő testvérekkel, mint azokkal, akik egy tömegben élnek s nincsenek úgy kitéve az elgyengülésnek és elenyészésnek. Az egy tömegben élők, akiknek saját templomuk, iskolájuk és egyéb kultúrintézményeik vannak, nem is tudják, hogy mily gazdagok és erősek, nem ismerik és nem értik meg a szórványban élők szomorú helyzetét, más felfogását az életről, a nemzetről, a vallásról és a vagyonról. Viszont sokszor előfordul, hogy a szórványban élők szegénységük és elhagyatottságuk ellenére is lelkileg és gazdaságilag egységesebbekké és szervezettebbekké válnak, mert szomjúhozzák az anyanyelvű iskolát, Isten igéjét s érzik, hogy csak összetartással és önfeláldozással tudnak védekezni az őket körülvevő idegen nép eltiprással fenyegető előtörésével szemben."
Félreérthetetlenül fogalmazott, egyértelműen kemény szavak ezek. Hellyel-közzel vádak, szemrehányások. A tömbből érkező Vámszer a többségi élet tapasztalatait szembesíti a szórványlét szorító sivárságával, fenyegetettségével, intézménytelenségével. Ahol mindenkinek ajánlott a maga prókátorának lenni, ha igazának védelmére kíván szállni. Ahol szinte háziiparszerűen kell előteremteni a kultúrát, a hitéletet, s azt is legtöbbször a semmiből, vagy ahogy egy másik korai szórvány-kutató, a mezőújlaki Földes Károly tiszteletes (Jajszó a pusztuló szórványokból. Keresztes Nagy Imre Könyvnyomdája, Aiud— Nagyenyed, 1934.) fogalmaz: a puszta hitből. Idézett lelkipásztorunk, lesújtó élményei okán elődje mulasztásait, felelősségét próbálja megállapítani annak feljegyzései alapján: "1866. december 10-én Lőrinczy Miklós lett Mezőújlak és Septér református papja. 55 évet töltött itt nyomorúságban, küzdelemben, békétlenségben. Emlékiratában írja: A papilak 23 évig csaknem fedél nélkül volt. Csak akkor nem esett a házba, amikor nem volt eső. A falak annyira besüllyedtek, hogy az ajtón mindig lekukkanva járhattam be. A ház földjét évente mélyebbre ástam, hogy bár meghajolva tudjak benne járni. Az ablakai a föld színétől két arasznyira lesüllyedtek. A kutya az ablakon járt be hozzám." -„Holtom után arra kérem utódomat, gondolja meg, mikor idejön, tud-e ásni, kapálni, kaszálni, mint egy paraszt, és ha igen, úgy próbáljon, mert sok nélkülözés mellett holtig kínlódhatik. De mégis, ha tud kocsis lenni, az jobb, mint az ilyen papság." Megdöbbenve olvastam elődöm vergődéseit. Megláttam belőle, hogy miért olvadt el itt a magyarság. Hiányzott a hit. Foglalkozásnak és nem lelki szükségnek érezték a legszentebb munkát, az igehirdetést. El kellett pusztulni annak a nyájnak, amelyiknek, pásztorai rosszul fizetett béreseknek érezték magukat. Elpusztult a gyülekezet, amelyik béresnek tartja a papját."
Földes Károly félig-meddig belülről, havi alkalmanként kiutazó lelkesítőként látja nagy kiterjedésű, mély nyomorba és elhagyatottságba süllyedő missziós körzetét. Ha sikerül is emberfeletti összefogás és példamutatás árán kis gyülekezetével új Isten házát felépíteni, tudja, sejti: ez csakis csoda lehet. Amiből nem lehet törvényt leszűrni. Mert a szórvány összehangolt gondozást kíván. Odafigyelést, együttérzést. Empátiát. Méghozzá éppen ott, ahol a szórvány él. Hiszen dehogy akar ő onnan elmenni! Azok se szívesen keltek útra, akik a megélhetésért, egy jobb remény fejében éreztek elég erőt magukban ahhoz, hogy elszakított gyökereiket idegen talajban úgy-ahogy megnövesszék.
A szórvány – történelmi időfolyam mentén képződött állapot. Vámszer Géza szerint Szakadáton ez így alakulhatott: „A háború előtt Erdélyben a szászok, akik évszázadok óta fejlett kisebbségi szervezetben éltek, gondoskodtak leginkább szétszórtan élő fajtestvéreikről s erre külön diaszpóra-szervezetük is volt. A románság vezetői gazdasági és pénzügyi politikával támogatták a földhöz jutásban egyszerű népüket, amely igy ösztönös szívóssággal ragaszkodott vallásához és nyelvéhez s védekezni tudott a beolvadás ellen. A magyar vezető réteg nem sokat törődött az évről-évre elveszített magyar szórvány-testvérekkel. Bizakodóan, sőt elbizakodottan tekintett a jövő felé jogi helyzetének előnyeire támaszkodva, noha érezte és tudta, hogy számbelileg aránytalanul megfogyatkozott. Politizált és román vidékeken levő ősi birtokait olcsó pénzért az ottani lakosságnak eladogatta s csak arra törekedett, hogy bejuthasson az állami hivatalokba. Pedig akkoriban is akadtak papok, írók, akik fájdalmas hangú cikkekben, röpiratokban, sőt regényekben és színdarabokban is felhívták a hivatalos magyar körök és társadalom figyelmét egyes falvak elnémult magyar harangjaira. Nem használt, nem volt érdekes téma, mindenki a nagyvárosba, sőt Nyugateurópába igyekezett. Jobban ismerték magyarjaink ebben az időben Európa térképét, gazdasági és kulturális viszonyait, mint saját országrészüknek, megyéjüknek, községüknek fájó sebeit.”
Amnéziás közjáték
Vámszer Gézáról lévén szó, az alábbi személyes kitérőt nem kerülhetem el.
Úgy nőttem fel, úgy hagytam hátra iskolás koromat ugyanis, hogy bár Vámszer Géza tanár úr több éven át rajzra okított engem és osztálytársaimat, de szakadáti küldetéséről, néprajzi úttörő munkájáról mit sem tudtunk. Ezért aztán nem a nosztalgia, inkább a megbánás és a későn, de végül csak bekopogtató bölcsülés íratja velem ma az alábbi sorokat, miközben Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete című, nemrég újra kiadott, igazából ugyancsak nem ma készült könyvét forgatom, a Pallas-Akadémia Kiadó Bibliotheca Transsylvanica sorozata 53. köteteként. Látom magam előtt a hórihorgas, élete utolsó szakaszában Kolozsváron megtelepedett Tanár Urat, aki közel negyven éve hagyta itt ezt a sárgolyót, és akit én már csak életének egy menedékesen lehajló ágában volt alkalmam megismerni.
A megismerés – alig írtam le, már bele is borzongtam - nagyot mondó kifejezés ahhoz képest, amit egykori, ötödik-hatodik osztálybeli kolozsvári rajztanárom közelében éreztem, akit az egykori 7-es fiúlíceum (később Brassai középiskola) osztályai bohócának, a gyermeki kegyetlenség céltáblájának tudtunk.
Egymásnak kilincset adó osztályok hagyományozták ránk, az ötvenes évek elején az ún. „Vámszer-legendát”, miszerint a fanyar humorú, nem túl barátságos rajztanár óráján gyakorlatilag azt lehet csinálni, amit akarunk, egy feltétellel: két-három tanulónak föl kell áldoznia magát „a haza oltárán”, és mindjárt óra elején valamiféle rendbontással magára vonni a Tanár Úr figyelmét. A többi rajta múlott, s minduntalan lelkesen beleesett egy már kipróbált forgatókönyv csapdájába, a sarokban álló osztályseprűvel iramodván a rendetlenkedők nyomába, akik rafinált nyolcasokat írtak le, a padok körül cikázva. Vámszer Géza pedig, örök póruljárt üldözőként chaplini figurára emlékeztetve szórakoztatott bennünket, többieket.
Akik, ugye, a hasunkat fogtuk a röhögéstől, és közben fogalmunk sem volt arról, hogy akit mi akkor kifiguráztunk, lehetetlenné tettünk, és aki egy kiadós kergetőzés után végül feladta a küzdelmet, majd duzzogva hóna alá csapta az osztálynaplót és kivonult a teremből, az tulajdonképpen egy érző, érdeklődő, sokoldalú, nagy tudású ember. Pedig hát éppen akkortájt születtek, véglegesítődtek legjobb tanulmányai, készültek kalotaszegi néprajzi gyűjtései. Polgári vétetésű szorgalmának akkor nem volt se istene, se fóruma, se barátja, se pártolója, se társadalmi felhajtó ereje. És akkor persze azt sem tudhattuk, hogy Vámszer tanár urat hosszú évekre nyúló csíkszeredai tanárkodása vette rá arra: mintsem, hogy középszerű grafikus legyen az erdélyi prérin, inkább segít begyűjteni mindazt, ami megtartotta az erdélyi magyarságot: hagyományokat, népi értékeket, az omló múlt üzenetét.
(Fájdalmas dolog, hogy mindezt Neki már nem tudom, nem tudjuk megvallani, de kötelességem most nyilvánosan kimondani: gyermekkorom ideje, a nagy népi demokratikus átalakulások szelleme sajnálatosan nem kedvezett a hagyományos értékeknek, bár azt hirdette, hogy MINDENT AZ EMBERÉRT. Egy egész sor európai hírű szakember húzta meg magát, egyszerű tanári dokköpenybe bújva, értelmük megannyi sziporkáját küldve felénk, minket pedig vakká és süketté tett a korszellem.
És csak akkor, már későn tudatosult bennem, hogy igazából milyen emberek is vettek körül engem, én pedig mit sem tudtam arról, hogy két lábon járó szellemi kincsek között éltem, mekkora esélytől estem el, nemzedéktársaimmal együtt azokban a félnivaló időkben, mert nem tudhattuk azon melegében és kellőképpen megbecsülni ezt a kincset.
Rajztanárom is így néz rám vissza az időből, figyelmeztetőleg magasba emelt seprűjével. Most már tudom, hogy nem bennünket fenyegetett az a szerszám, hanem akkori életünk rendjéhez tartozott. Vámszer Géza éppen úgy nem szégyelte mindvégig fölvállalni a vásott csibészek megrekcumozását, mint a néprajzi kutatás aprómunkáját és rejtett szépségeit. Népszolgálatban fogant és kifejtett munkásságát, teljességre törekvő életvitelét csak az az érzéketlenség tudta elfedni előlünk, amellyel a dogmatikus kurzus magának tartotta fenn a népszolgálatiság privilégiumát, s aki nem úgy mentette volna a népet, ahogy az akkori társadalmi receptkönyv előírta, annak kuss volt.)
Az utókor szerencsére nem felejt
A Szakadát megszületése óta a szórvány-lét erdélyi térképe egyre nagyobb területen terpeszkedett el. Amit Vámszer Nagyszeben környékén vizsgált, s amelynek megfelelői minden bizonnyal egy tágabb körben is fellelhetők voltak, az mára legszűkebben mérve is legalább félmillió lelket érint; tágabb értelmezés szerint a szórványba csúszás veszélye már lassan 1 millió lelket is fenyeget. Ijesztő, meggondolkoztató számok ezek - az embernek nem is jön, hogy elhiggye... E mellett a még megmaradt tömb már csak erősen porladó szikladarabnak tűnik...
Viszont az is igaz, hogy ezzel párhuzamosan a jelenséggel való törődés, az elszórványosodás vizsgálata is gyakrabban és erőteljesebben hallatott magáról. Megszületett s terebélyesedett a

Románia 323 ezer állampolgársági kérelmet dolgozott fel
Románia 323 049 állampolgársági kérelmet dolgozott fel 1991 és 2012 között, ebben az időszakban összesen 449 783 ezer kérelmet nyújtottak be a román állampolgársági hatósághoz – közölte szerdán Bukarestben a Soros Alapítvány.
Az Agerpres román hírügynökség tudósítása szerint az alapítvány szerdán ismertetette a román állampolgárság kérelmezéséről és megadásáról szóló jelentését. E szerint a feldolgozott kérelmek közül szinte valamennyi esetében kedvező válasz született. A jelentés szerint mintegy 125 ezer kérelem elbírálása van még folyamatban. Megállapítják, hogy 2012 volt az első esztendő, amikor az évente benyújtott kérelmek száma csökkent. Tavaly 87 ezer kérelmet regisztráltak a 2011-ben jegyzett 100 ezerhez képest.
A jelentés felhívja a figyelmet, hogy egy iratcsomó keretében gyerekek számára is kérnek állampolgárságot, de azok nem szerepelnek külön a nyilvántartásban. Ezért az alapítvány becslése szerint 1991 óta körülbelül 400 ezer személy kapott román állampolgárságot, akikhez még várhatóan hozzáadódik 150 ezer személy a már jegyzett kérelmezők közül.
A jelentés szerint az állampolgárságért folyamodó moldovai állampolgárok többsége nem kíván Romániába költözni, többségük otthon marad, hiszen az állampolgári esküt a többségük a Moldovai Köztársaság román diplomáciai kirendeltségein teszik le. Az alapítvány szerint az esküt csak azok tehetik le Bukarestben, akiknek az állandó lakhelyük Romániában van. Ezeknek a száma azonban 2011-ben 5 ezer volt, 2012-ben pedig 2600.
A román kormány 2010-ben határozta el, hogy módosítja az 1991 óta hatályban lévő állampolgársági törvényt. A rendelkezés kibővítette azoknak a leszármazottaknak a körét, akik állampolgársági kérvénnyel fordulhatnak a román államhoz. A beadványok elbírálási idejét hat hónapról öt hónapra csökkentették. A román állampolgárság megítélésének folyamata ekkortól gyorsult fel.
MTI
Nyugati Jelen (Arad).

Sajnálatos a magyarellenesség
A Román Labdarúgó Szövetség (FRF) sajnálatosnak nevezi a válogatott csapat mérkőzésén történt magyarellenes megnyilvánulást. A FRF levélben válaszolt az RMDSZ Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálatának azon felszólítására, amelyet a szövetség a román labdarúgó-válogatott, március 26-i, amszterdami meccsén történt atrocitás kapcsán fogalmazott meg, amely sportesemény során román szurkolók egy csoportja diszkriminatív feliratot függesztett ki. Mint ismeretes a Hollandia–Románia világbajnoki selejtezőn román szurkolók egy csoportja, utalva a március 18-i CFR–Rapid bajnokin történt magyarzászló-égetésre, etnikai diszkriminációs tartalmú feliratot helyezett el a nézőtéren.
„A Román Labdarúgó Szövetség az RMDSZ Főtitkárságára eljuttatott levelében Kassai Adalbert főtitkár sajnálatos esetnek nevezi a holland–román mérkőzésen történteket, amelyet a szervezők és a rendfenntartók előzetes, körültekintő óvintézkedései sem tudtak megfékezni” – jelentette be szerdán Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
„A futballszövetség válaszában kiemeli, hogy elítéli és tiltja a sporteseményeken megnyilvánuló szélsőséges viselkedést, valamint biztosított minket arról, hogy a partnerség és a jó együttműködés szellemében, a továbbiakban is mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ehhez hasonló, magyarellenes retorikát megfékezzék – hangsúlyozta Kovács Péter főtitkár, majd hozzátette: az RMDSZ méltányolja a Román Labdarugó Szövetség válaszát és a magyarellenes megnyilvánulásokkal szembeni korrekt álláspontját.
Szabadság (Kolozsvár).

„Befogadó és elfogadó” – megkezdődött a magyar irodalom tantárgyverseny
Brassóban szervezték meg a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszának megnyitóját szerda este. A tantárgyversenyt 43. alkalommal szervezik meg a magyar középiskolás diákok számára. A brassói Spiru Haret Egyetem dísztermébe az ország 18 megyéjéből érkeztek a megyei szakaszok győztesei, közel 150 diák és az őket kísérő magyartanárok.
„A magyar irodalom az Ómagyar Mária-siralomtól kezdődően a huszonegyedik század mesterműveiig méltó helyet foglal el a világirodalomban, része az identitásunknak és segít ennek megőrzésében. A magyar irodalom befogadó és elfogadó, segít megismerni a körülöttünk levő világot, segít eligazodni az értékkeresésben, az alkotásban. Bízzatok a saját értékítéletetekben, legyetek képesek az önálló értékválasztásra, és ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, ideológiai szempontból kell irodalmat választani. Csak jó és rossz irodalom van, ennek eldöntése pedig csakis a ti értékválasztásotokon múlik" – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Kelemen Hunor szövetségi elnök szerda este Brassóban a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszát.
A tantárgyversenyt 43. alkalommal szervezik meg a magyar középiskolás diákok számára. A megnyitóra a brassói Spiru Haret Egyetem dísztermébe az ország 18 megyéjéből érkeztek a megyei szakaszok győztesei, közel 150 diák és az őket kísérő magyartanárok. A rendezvény, mint minden évben, a szervezők szándéka szerint nemcsak a verseny izgalmát, hanem ennek helyszínével, kulturális értékeivel való ismerkedést és kikapcsolódást is biztosít a diákok számára.
Az RMDSZ elnöke megnyitóbeszédében kihangsúlyozta, a tantárgyversenyen résztvevő diákok már bebizonyították a magyar nyelv és irodalom iránti mély érdeklődésüket, és ez a legfontosabb győzelem kultúránk, identitásunk számára.
A Brassóban megszervezett megnyitón jelen volt még Király András oktatásügyi államtitkár, aki felszólalásában a magyar nyelv óvására, helyes használatára hívta fel a figyelmet. Markó Attila parlamenti képviselő rövid időre maga is visszaváltozott egykori versenyző diákká, és felelevenítette a huszonöt-harminc évvel ezelőtti versenyek hangulatát. "Nagyon fontos volt akkor számunkra, hogy a dolgozatunkban a tárgyi tudáson túl beleszőjük saját magunkat is a történetbe. Így formálódott egyéniségünk, játszva a szavakkal, játszva a gondolatokkal, beledobva magunkat az anyanyelvünk irodalmi tengerébe".
A Cenk alatti városba 17 év után tért vissza a magyar nyelv és irodalmi tantárgyverseny országos döntője, amelynek szervezését a Brassó Megyei Tanfelügyelőség és az Áprily Lajos Főgimnázium vállalta fel.
Maszol.ro.

Kért egy kenyeret, románul, Sepsiszentgyörgyön
Az elmúlt hetekben hangos volt a sajtó a Székelyfölddel kapcsolatos mindenféle botrányok miatt. Az autonómia-tüntetéssel kirobbant botrányok sorozatát csak tetézte a „fejpánt-ügy”.
Miután országszerte mindenféle magyarellenes megnyilvánulásoknak és megmozdulásoknak lehettünk szemtanúi (és természetesen a mi oldalunk sem ült és hallgatott csendben), egy férfi úgy döntött, bebizonyítja, hogy nincs „félnivalójuk” a Székelyföldön élő románoknak, nem éri őket semmilyen diszkrimináció a székelyek részéről.
Ennek bizonyítására a férfi egy ugyanolyan fejpánttal indult útra Sepsiszentgyörgyön, mint amilyet a fent említett kislány viselt az ominózus eset során. A férfi a „trikolort" viselve homlokán vette nyakába Sepsiszentgyörgy utcáit, üzleteit és kizárólag román nyelven beszélve több üzletben is kenyeret vásárolt.
A közvéleménnyel ellentétben, a férfi semmilyen „megrovásban” nem részesült, nem volt része hátrányos megkülönböztetésbe a román nyelv, illetve a fejpántért sem. Minden üzletben, ahol vásárolt szíves kiszolgálásban részesült, az alkalmazottak ugyanúgy bántak vele is, mint a többi vásárlóval. Tehát bebizonyosodott: a románok nem halnak éhen Székelyföldön, ugyanolyan szívélyes kiszolgálásban van részük, mint bármely más vásárlónak.
Tünde
Erdély.ma.

Csaba testvér: Az örök élet zarándoka vagy!
Mindannyian zarándokok vagyunk, úton a semmiből a végtelen felé. Megszülettél, elindulsz kis szertelen hegyi patak erejével, szaladsz, de ugyanakkor mindenre kíváncsian rácsodálkozol. A megismerés korszakában kihúzol minden fiókot, olvasol és barátokra találsz, kik között nem csak azt tapasztalod meg, hogy milyen édes és gyönyörűséges a testvérek egysége, hanem azt is, hogy egymásba torkolló életerőtökkel közösen mint a nagy vizek, hajókat hordozhattok, lisztet őrlő malmokat forgathattok. Itt-ott megállsz, csodálkozz rá bátran Isten szép ajándékaira, hisz jóságból adta, nyugodtan használd a sok szép csillogó csecsebecsét, minden hasznos kis lim-lomot, ami a tied. Lassan felcseperedsz, az érett felnőtt kor rád köszön! Otthont kell építened, Jézus is megtette Názáretben. A kedvesed hozzád bújik és egymással duruzsolva, pajkosan suttogva egy új nyelvet teremtetek, kettőtök szerelmének nyelvét, mely kevés szóval egy új világ kapuit tárja eléd. Őszinte önátadásotok gyümölcse a gyermek, aki megszületik, Teremtőd saját képére és hasonlatosságára formál, alakít benneteket, az életadásban. Telnek a napok, te látszólag helyben vagy és mégis haladsz, szépen bontakozol, növekszel szeretetben, jóságban, bölcsességben. Minden nap új csodát hoz, az élet mely belőled fakadt talpra áll, elindul és botladozó nyelvvel kimondja nevedet, és az ahogy csilingelve nevet, egy új világ kapuját tárja fel előtted. Jó dolog fáradtan a mindennapi kenyeret előteremteni szeretteidnek, verejtékes munkával, nyugodt, biztonságos otthont adni gyermekeidnek.
Mindez drága ajándék, s te magad is lassan ajándékká válsz, boldogságod mint életadó forrás öntözi kertedet! Az idő halad, te úgy kezded érezni, hogy még ennél is van tovább! Lelked mélyén érzed, hogy az ajtó már nem mögötted, hanem előtted feszül s lefogja szárnyalásodat, magad sem érted, de tovább lépésre vágysz!! Ahogy a szép tavasz magától fordul forró nyárba, hogy elhozza zamatos gyümölcseit melyeknek ha szép sorjában lejár a szezonja, szinte jól esik a hűvös ősz, mely rozsdás pírral ugyanabban a világban egy egészen új világot teremt, te is vágysz továbblépésre. A végtelenre vágysz, és nincs ebben semmi rossz, végül is úton vagy, az örök élet zarándoka vagy! A zarándok az, ki útra kel, mert hiszi hogy van tovább, hogy lehet több, szebb, értékesebb mindaz mit mostanig elért és birtokol.
A zarándokot, hogy célra tartson, hogy tudatosan beledobja magát a hosszú út porába, s a fárasztó út poron túli csodák fürkészője legyen, két erő mozgatja. E két erő nélkül létünk helybe topogna, és a tunya semmittevés rozsdája szétmarná életünk. Egyfelől a zarándok érez sejtjeiben egy csillapíthatatlan szomjúságot, egy olthatatlan vágyat melyet otthon, saját kis világában már nem tud oltani, mely talpra állítja, meleg, biztonságos fészke elhagyására készteti őt, megállíthatatlanul űzi a vándorút nehézségein keresztül. Ha ez a tiszta éhség nem volna elég, ha a kiválasztott léleknek vágyai nem bontanák ki a zarándok zászlaját a tovább vezető út felé, az Úr ki maga is szeretne találkozni a kegyelmei befogadására érett gyermekével, ki szeretné ajándékaival csendes intimitásában meglepni fiát, tüzet gyújt a talpunk alá. Egyszerre csak mindaz ami van és ahogyan van, fájni kezd! Magad sem érted, hogy sok kapcsolatod mely eddig békét adott, buta, vég nélküli torzsalkodásokba torkollik, és kis lakod, mely otthonod volt, a béke szigete, egyszer csak fojtogató veremmé változik melyben levegőt sem kapsz, szorít, éget, szavad sincs, csak egyszerűen érzed, neked menned kell tovább.
Testvérem ne ijedj meg, nem te rontottad el kapcsolataidat szeretteiddel, és nem is buta, gőgös éned nőtte ki otthonod, egyszerűen a végtelenre szomjas lelked megérett arra, hogy egy újabb csúcsra lépj. Teremtőd hív, meg szeretne lepni a végtelen távlatok tanításával, jóságában Önmagából egy újabb szeletet osztana meg veled. Isten magának teremtett és azt akarja, hogy egy újabb lépéssel közelebb kerülj hozzá. Végtelen az idő, és rád egy újabb születés vár! Ne félj, szelíden búcsúzz el szüleidtől, vagy jósággal biztasd családodat, hogy tartsanak veled, lépjetek bizalommal a 12 éves kis Jézussal zarándokútra kelő szentcsalád nyomába, együtt is mehettek. Szeretteidnek nincs mitől féljenek, édesanyád a születésed által még inkább birtokol, bár kiszakadtál belőle, de a karjai közé jöttél e világra. Neked sincs miért szoronganod, az ki a létedet adja, az gondoskodó Istened és neked rosszat nem akar.
Hogy mi vár rád az úton? Nem tudom! Mindenki a maga útját járja!! A megvilágosodás nem egyszer hasadó hajnal, hanem meredek hegygerinc. Ahogy haladsz, újabb és újabb hegyvonulatok tárják fel mesés szépségüket, végtelen az út, mivel célod maga a Végtelen. Bátran bandukolj te kósza, mert Istened bebarangolni úgy sem tudod, ezért is van örök életed. Az egyik utamon egy útszéli öreg akácfát láttam, hatalmas tövisekkel, göcsörtös ágakkal. Én a zarándok, néztem a kopár fát és megértettem, hogy nem láncfűrészek tépő fogaitól szakad fel az ágakban a nektárt rejtő virág, hanem a jó meleg tavaszi napfénytől, mely a gyökerekből a szirmot hordozó nedvet az ég felé csalja. Leültem a fa alá, és szó nélkül hallgattam az öreg kérges prédikációját. Éreztem, hogy a fa vágyva vágyik virágba borulni, akácmézzel minden kis méhecskét szépen megvendégelni, a maga gyümölcse alatt roskadásig meghajolni, de bölcsen vár, mert a kora tavaszi fagyok dermesztő félelmében nem akarja elpocsékolni életerejét. Meghajoltam alázattal a bölcs fa előtt, mert ezen az úton ő volt a mesterem.
Továbbindultam, jártak a lábaim és én már nem erőből, szófogadásból akartam Isten parancsait megtartani, hanem mert minden porcikámmal tudtam, hogy jó dolog jónak lenni, áldott, tavaszi napfényként a tövises fát helyzetbe hozni, segíteni virágba borulni, legszebb álmát megvalósítani. A gyermekek és testvéreim között ezután már mi más lehetnék, mint virágot fakasztó áldott tavaszi napfény, szelíd, meleg eső, a társaimat hófehér virágba borító szeretet és jóság.
Ki lép zarándokútra? Mindenki, ki alázattal többre vágyik, ki hiszi, hogy az Ura ki oly sok csodát adott, az képes magát újból és újból felülmúlni. Nincs miért szoronganod, Mestered úgy ad, hogy semmit nem vesz el, jósággal, figyelmesen vezet a megvilágosodás útján, Ő benned és körülötted is építkezik. Hidd el, nem elveszi az Úr azt kit szeret, csak egy magasabb szintre emelve, gazdagon megajándékozza. Indulj el, sok csodát látott szemed bátran újabb csodákra vesd, ha hited van, a hosszú út porába vesző lépted bár e föld síkján halad, mégis egy egészen más dimenzióba vezet. Nem kell féltsenek, családod nem elveszít, hanem megtisztulva, lelki kincsektől roskadozva Istened biztos kézzel hazavezet, mert Ő a téglákat nem szétdobálja, hanem bölcs szeretettel építkezik, belőled, belőletek álmodott Ő egy csodás emberkatedrálist.
Nyugodtan pihend ki otthon az út fáradalmait, Istened ki szeret, türelmes, nyugodt, aztán ha az idő érett, új kalandra hív, bízzál benne zarándok, mert a téged vezető Lélek erős, és ha te bele kapaszkodsz, égbe emelnek karjai.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Erdély.ma.

Martonyi János a Krónikának: „a ne bántsd a magyart! kívánalomként megmarad"
Martonyi János szerint a magyar nemzetpolitikában kívánalomként kormányzatoktól függetlenül megmarad a „Ne bántsd a magyart!" elve. Magyarország külügyminiszterével az erdélyi Krónika című napilap közölt hosszú interjút csütörtöki számában.
Martonyi János úgy véli, hogy az utóbbi három évben Magyarország szomszédsági kapcsolataiban változó mértékű, de jelentős előrelépés történt. „A magyar–román kapcsolatok talán soha nem voltak olyan kedvezőek, mint kormányzásunk első két évében" – értékelte a miniszter, hozzátéve, hogy az elmúlt egy évben változott a helyzet.
Arra a kérdésre, hogy mi gerjesztheti a magyarellenességet a Magyarországgal szomszédos államokban, Martonyi János megállapította: „a szomszédos országok politikai elitjének és közvéleményének egy része még mindig nem tudott teljesen megbirkózni a gondolattal, hogy a területekkel nagy közösségeket is kaptak, amelyeket a létszámuktól függetlenül el kell fogadniuk, el kell ismerniük magyar közösségként, integrálniuk kell az államba".
Hangsúlyozta, Magyarországnak nincsenek területi igényei, de szomszédjai mégis gyakran úgy tekintik, hogy vannak. Hozzátette, hogy az első világháborút követő történelmi megegyezésnek az az alapja: „Mi tudomásul vesszük a területeket, ők tudomásul veszik az embereket". Bajnak tartja, hogy a szomszédos országokban meglévő, az ottani magyar közösségekkel szembeni „aggodalmat" politikai célokra lehet kihasználni, „ami időnként meg is történik".
A magyar diplomácia vezetője elmondta, úgy érezte, márciusi bukaresti látogatása idején sikerült meggyőznie Victor Ponta román miniszterelnököt arról, hogy Orbán Viktor kormányfő és a Fidesz nem ellensége Romániának. Bántónak találta, hogy azóta megint azon vitatkoznak, ki mit mondott a másikról. „A problémáinkat úgy nem tudjuk megoldani, ha azt mondjuk, hogy a másik a bűnös, a hibás, őt kell elővenni, adott esetben vele szemben kell szankciókat alkalmazni. Ez sehova nem vezet" – jelentette ki.
A külügyminiszter szerint azért sem lehetett szó nélkül hagyni Viktor Ponta nyilatkozatait, amelyek szerint elsősorban Magyarországot célozza a négy EU-tagállam külügyminisztere által javasolt új európai számonkérési mechanizmus megteremtése, mert ez nem felel meg a valóságnak. Hozzátette, Guido Westerwelle német külügyminiszter személyesen is biztosította arról, hogy ez a javaslat nem Magyarországra vonatkozóan készült.
A Krónika riportere nemcsak külügyminiszterként, hanem jogászként is kérdezte Martonyi Jánost az erdélyi magyar autonómiatörekvések esélyéről. Martonyi János válaszában kifejtette: az autonómia különböző formáira nem áll fenn egyértelmű nemzetközi jogi kötelezettség, de egy államnak vagy többségi nemzetnek célszerű figyelembe vennie, ha egy közösség egyértelműen, demokratikusan kifejezi az autonómiaigényét.
„Jogilag lehet vitatkozni, de a lényeg, hogy egy adott országban kisebbségben élő közösség biztonságban, otthon érezze magát, ne érjék támadások, ne használják fel politikai célokra a velük kapcsolatos rejtett vagy kevésbé rejtett ellenérzéseket" – jelentette ki a miniszter. Hozzátette, a mindenkori magyar külpolitikának az a feladata, hogy támogassa a magyar közösségek „ésszerű, demokratikusan kifejezett" igényeit.
A Magyarországgal szemben megfogalmazott EU-s bírálatokat a külügyminiszter annak tulajdonítja, hogy Európában és a világban „egy ideológiai, vagy ha úgy tetszik, értékvita" dúl. „Volt a magyar alaptörvényben néhány elem, amely kifejezetten az értékválasztási kérdésekkel függött össze, és amit sokan nem néznek jó szemmel, így bevitték a pártpolitikába. A másik ok, hogy ráléptünk több komoly cég lábára, számos gazdasági érdeket sértettünk, mert hatalmas átalakítást hajtottunk végre" – magyarázta Martonyi János.
Úgy látja, van esély arra, hogy tisztázódjanak a félreértések. „A közeljövőben elfogadunk néhány törvényt, amely világosabbá teszi, hogy miről szól az alkotmánymódosítás" – nyilatkozta az erdélyi Krónika napilapnak Magyarország külügyminisztere.
MTI
Erdély.ma.

Csutak István: a régiósítás célja asszimilálni a magyar közösséget
A régiósítás célja a helyi közösségek életminőségének a javítása lenne, ám ahogy egyre több régióátszervezési elképzelés jelenik meg, úgy válik kérdésesebbé a cél. Valóban az lenne a cél, hogy működőképes, az életszínvonal javítását szolgáló régiók alakul- janak ki, vagy a kormány célja, hogy az egy tömbben élő magyar közösséget feldarabolja? A Marosvásárhelyi Rádióban erről beszélt Csutak István régióátszervezési szakember, aki a Román Akadémia által szervezett regionalizációs fórumra is kitért.
Csutak István határozottan kijelentette, hogy a régiósításról csak az RMDSZ-nek van kiforrott, szakmailag alátámasztott, nyilvános elképzelése. És még hozzátette, hogy az akadémia által szervezett fórumon az RMDSZ-én kívül nem volt egyetlen koncepció arról, hogy hogyan lehetne működőképessé tenni a régiókat. A román elképzelések azonban egy közös pontban találkoznak: szétverni, asszimilálni a magyar közösséget, és e szándékukat még csak nem is leplezték, mondta Csutak.
A szakember véleménye szerint a hatalomnak szilárd elhatározása, hogy közigazgatási hatáskört ad a régióknak, és ezt csak a helyi kiskirályok személyes érdekei boríthatják fel.
Az RMDSZ célja az, hogy gazdaságilag is homogén régiók jöjjenek létre, ha kicsi, és szegény megyék kerülnek egy régióba, akkor a versenyesélyek kiegyenlítődnek, mert az, hogy a fejlett megyék „húznák” maguk után a kevésbé fejlett megyéket, hazugság, szövegezte le Csutak.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma.

Továbbra sincs elég magyar tanár (MOGYE-ügy)
Csak részben teljesültek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) belüli román–magyar konfliktust elcsitító, tavaly szeptemberben kötött megállapodás kitételei – véli Szilágyi Tibor, a MOGYE rektorhelyettese.
A tanári állások betöltésére meghirdetett versenyvizsgák eredményeit jóváhagyó tegnapi szenátusi ülés után elmondta, a magyar tagozat számára meghirdetett helyeknek csak mintegy kétharmadát sikerült betölteni az elmúlt időszakban tartott versenyvizsgákon. Megjegyezte, a magyar tagozat továbbra is tanerőhiánnyal küzd, a versenyvizsgákkal nem sikerült változtatni e helyzeten. Az egyetemen meghirdetett, meghatározatlan időre szóló 37 tanári állásból 15-öt igényelt a magyar tagozat. A versenyvizsgák nyomán 26 állást töltöttek be, kilencet a magyar tagozaton. Kedvezőbben alakult az arány a meghatározott időre szóló tanársegédi állásoknál. Itt a magyar tagozat igényei szerint meghirdetett 17 állás közül 14-et sikerült betölteni.
Korábban az egyetem magyar vezetői kifogásolták, hogy a magyar tanársegédi állásoknál nem követeltek magyar nyelvi kompetenciákat, és az is megtörténhetett volna, hogy magyarul nem tudó jelöltet vesznek fel magyar helyre. Szilágyi Tibor elmondta, ez szerencsére nem történt meg.
A rektorhelyettes szerint egyes állásokat azért nem sikerült betölteniük, mert a jelöltjeik már a versenyvizsga előtt visszaléptek vagy elakadtak a bürokrácia útvesztőiben, más állásoknál a vizsgáztatók – esetenként vitatható – szigora hiúsította meg az elképzeléseket. A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem alkalmazta a 2011-ben hatályba lépett oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus kezelési kísérlete 2012 májusában az Ungureanu-kormány bukásához vezetett. 2012 szeptemberében a Ponta-kormány tagjainak jelenlétében született egy hétpontos megállapodás, amely a magyar tagozat tanerőgondjainak rendezését is tartalmazta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Hírsaláta
HÍVEK NÉLKÜL MARADNAK TEMPLOMAINK. Verespatakon március 22-én eltemették az utolsó reformátust, és bezártak egy újabb magyar református templomot, a száznegyvenötödiket Erdélyben, így ez az istenháza is a néptelen, romosodó, használaton kívüli erdélyi magyar templomok közé került.
Ahogy fogyatkozunk, úgy adjuk fel, úgy adjuk át másoknak vagy az elnémulásnak azt, ami a mienk volt: az életterünket, nyelvünket, épületeinket, kegytárgyainkat, harangjainkat – írja Vetési László lelkész. A többi magyar egyház sem áll jobban. Az unitáriusok tizenheten maradtak. A magyar katolikusság is harmincnyira olvadt: ékes, tágas templomukban is nyelvet cserélt a liturgia, a prédikáció, akárcsak a gyülekezet.
BÍRÓSÁGI ÚTON ÁLLÍTANAK FÉLRE MAGYAR VEZETŐKET. Érvénytelenné nyilvánította a kolozsvári törvényszék azt a tavaly májusi versenyvizsgát, amelyen Rostás-Péter István ismételten elnyerte a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettesi tisztségét, mivel a kiírás feltételként szabta meg egy olyan kisebbségi nyelv ismeretét, amely nyelven a rádióműsort sugározzák – jelen esetben a magyart. A versenyvizsga eredményét a rádió egyik alkalmazottja, Mihai Miclăuş támadta meg bíróságon azzal az ürüggyel, hogy a kiírás egyik feltétele ellentmond a román alkotmánynak, a kollektív munkaszerződésbe foglaltaknak, illetve az emberi jogok európai egyezményében rögzített szabályoknak. A tisztségétől megfosztott rádiós szakember elmondta: a huzavona nem most kezdődött, ez már a második alkalom, hogy Mihai Miclăuş – aki szintén pályázni szeretne a tisztségre – bírósági úton próbálja kieszközölni a jelenlegi vezető félreállítását. (Krónika)
USZÍTÓ FELIRATOK A PEDAGÓGIAI LÍCEUMBAN. Március 23-án a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban egy XI. és egy X. magyar tannyelvű osztály második emeleti termeinek, illetve az emeleten levő mellékhelyiség ajtaján, valamint az utóbbi falán is magyar- és RMDSZ-ellenes uszító feliratok jelentek meg. Másnap a bentlakás egyik emeleti ablakából a román nemzetiszínű lobogót lengető diákok „üzentek” a magyaroknak. Az oktatási intézmény vezetői bizottságot hoztak létre, hogy kivizsgálják az esetet, az iskola aligazgatója azt nyilatkozta, még nem tudják, csak sejtik, kik a tettesek, szerinte nem diákok, hanem az őket manipuláló felnőttek a felelősek a történtekért. (Népújság) ENYHÉN NŐTT A MUNKANÉLKÜLISÉG. Havi szinten enyhén nőtt, éves összehasonlításban azonban csökkent Romániában a munkanélküliség februárban. Az Országos Statisztikai Intézet közlése szerint a januárit 0,1 százalékponttal meghaladva, február végére 6,7 százalékra nőtt az arány, éves viszonylatban azonban 0,6 százalékponttal csökkent. Romániában 674 ezer munkanélküli volt februárban a januári 660 ezer után. Tavaly a második hónap végén számuk még elérte a 722 ezret. A férfiak körében magasabb, hétszázalékos a munkanélküliségi ráta, míg a nőknél 6,3 százalék. (Marosvásárhelyi info) MÉGSEM RETTEGNEK A NÉMETEK A ROMÁN MUNKAVÁLLALÓKTÓL. Nem számít sok romániai bevándorlóra a német munkaügyi hivatal – jelentette ki a német munkaügyi szövetség igazgatója a Postnak. A napilap szerint Németország jövőtől évente 100 és 180 ezer bevándorlóra számít Romániából és Bulgáriából. Ez pedig kis híján megegyezik a 2011-ben elkezdődött kivándorlási hullámkor mért mutatókkal. Frank-Jürgen Weise munkaügyi igazgató szerint Németországnak körülbelül 200 ezer szakképzett munkavállalóra lenne szüksége.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Fába vésett, szavak szórta történelem
Balázs Antal nyugalmazott néptanítóról, a Nyikó mentéről Háromszékre házasodott pedagógusról, művelődésszervezőről, népi faragómesterről, vőfélyről sokat hallottak olvasóink. Ebben az esztendőben éppen kerek fél évszázada annak, hogy „háromszékivé lett”.
1963-ban nevezték ki a mikóújfalusi iskola igazgatójának, ahol tíz esztendőt tanított. Ebből az alkalomból köszöntötték az iskola pedagógusai, ezen a találkozón beszélgettünk vele. Hogy az iskola névadójával, Fejér Ákossal közösen rendezték a régi tanoda udvarának sokat emlegetett sportpályáját, érthető, az azonban a beszélgetés során derült ki, hogy kollégaként Fejér Ákos minden nagy külföldi biciklis útján részt vett, a müncheni olimpiára induló csapat élén neki kellett pedáloznia, hiszen Fejér Ákos lába megsérült. Kerek tíz esztendőt tartó tanítóskodás után helyezték pionírházi oktatónak. A sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc Általános Iskola tanítójaként vonult nyugalomba. A nyugalminak alig nevezhető több mint egy évtized is meghozta-hozza hasznos gyümölcseit.
A szabadságharc emlékére
– Ötletesnek és szellemesnek nevezhetőek azok a faragványok, amelyek révén téged ismernek. Ötleteid ugyanannyit érnek, mint maga a faragvány, amelybe belevésted és az avatók alkalmával megmagyaráztad azok üzenetét! Én ebben látom a határokon túlra nyúló faragott alkotásaid értékét.
– Nem titok, hogy megragadtam a történelmi eseményeink, évfordulóink nyújtotta alkalmakat – kezdte az életének 77. évét taposó mester. – Ilyen a szabadságharc emléke is. Nem kisebb helyen idéztem ezt kopjafával, mint Monokon, Kossuth Lajos szülőhelyén. Sepsiszentkirályban egy 1802-ben épült székely ház gerendáját ajánlották fel nekem nyersanyagnak. Beugrott az ötlet: hiszen Kossuth is abban az esztendőben született! 2002-ben, a 200. évfordulóra elkészült emlékkopjám. Monok központjában szentelték fel a művelődési ház előtti parkban. Utam alkalmával tudtam meg, hogy Kossuthot tulajdonképpen a Monok melletti Golop határában szülte meg édesanyja egy forrás közelében. Bizonyára Monokon anyakönyvezték, s így azt tartják szülőhelyének. Beszélgetés közben jutott eszünkbe, amit néhai Mike Bálint dálnoki református lelkész mondott, hogy állítólag márkosfalvi Barabás Miklóst, a nemzet festőjét is Dózsa falujában szülte dálnoki származású édesanyja. Onnan vitték szekérrel Márkosfalvára, ott jegyezte be az anyakönyvbe a falu kálvinista papja, s szülőhelyéül így Márkosfalvát jelöli a történelem. – Hazafelé – folytatta Balázs Antal – a monoki emlékkopja kicsinyített mását a debreceni nagy református templomnak adományoztam, hiszen Kossuth kötődött Debrecen városához, már éltében a város díszpolgára volt. A kopját az oratóriumban helyezték el. – Ha a kötődésről nem tudtál volna, a hajdúváros számára készült emlékkopja sem készülhetett volna. Egy alkalommal a Békés megyei Földesen találkoztunk a Kárpát-medencei vőfélyek találkozóján, ahol mint visszatérő vendég voltál jelen... – Ott is a művelődési ház előtt áll egy kopjám ama neves vőfélyek emlékére, akik már kidőltek a sorból. Arra helyezik el az emlékezés virágait a hagyományos földesi találkozókon. Ilyen volt például az általam nagyon tisztelt kézdialmási Kovács Dénes bátyám, a hagyományőrző vőfély és faluismerő.
Évszámoktól súlyos a nemzet kopjafája
– Térjünk haza. Egyik nagyon szellemes és értékes alkotásod a nemzet kopjafája. Hogyan született meg ennek a gondolata?
– A tulajdonképpeni prototípusa Mikóújfaluban áll. Áldott emlékű Kónya Ádám tanár úrral ötlöttük ki közösen. Színes bevésett évszámok jelzik a magyar nemzet győzelmes csatáinak esztendeit és gyászos veszteségeinek évszámait, hogy tartsák ébren a számok az emlékezetet! Több is készült már belőle, mert hála Istennek, nincsen olyan hely a magyarok lakta területen, ahol ez ne érné el a célját. A sepsiszentgyörgyi unitáriusok kapcsolatban állnak a délmagyarországi Csólyospálossal, oda is készült egy ilyen emlékkopja. Két egyforma kopját rendelt Székkutasra Rostás János is, aki a magyarországi rendszerváltáskor szabadult fogságából. Faragtam kopjafát a magyarországi kollektivizálás két halálos áldozatának, a székkutasi Fehér Gárda tagjainak, akiket a Szegedi Csillagbörtönben végeztek ki (1951), és nyugvóhelyük sem ismert. A nemzet kopjafája áll Mikóújfalu két testvértelepülésén, a Kecskemét közeli Balószögön és Bálványoson. A Budapest-ferencvárosi Futball Klub helyezte el azt az emlékkopjámat, amelyet a 2011-ben elhunyt aranylabdás Albert Flórián, a nemzet sportolója emlékére készítettem. – Sepsiszentgyörgy második otthonod lett, történelmi emlékkopjákkal állítottál emléket a Székely himnusz szerzőpárosának, a negyvennyolcas kormánybiztos Berde Mózsának. Egyik csúcsteljesítményed a megyeháza mögötti park kopjasora, mely a tizenhárom aradi vértanúnak állít méltó emléket.
– A vértanúk emlékkopjája önálló gondolat volt. Azon elmélkedtem október 6-ra gondolva, hogy van-e még olyan nemzet Európában, amelynek tizenhárom magas rangú katona vértanúja legyen, köztük tábornok is, akik bár nem is voltak mind magyarok, de érzelmileg magyaroknak érezték magukat, elkötelezték magukat a magyar nemzet ügye, a forradalom mellett. Ha egy más nemzetnek tizenhárom ilyen rangos vértanúja lenne, tizenhárom olyan magas emléket állítottak volna nekik eddig, mint legalább a kolozsvári Avram Iancu-szobor vagy a párizsi Eiffel-torony! Ennek az emléksornak itt, Sepsiszentgyörgyön helye van. A helyszínt is én ajánlottam a polgármesternek, aki jónak találta, hiszen ha a megyeháza Gábor Áron Terme a háromszéki forradalom alfája, akkor a tizenhárom vértanú kopjasora méltán lehet annak ómegája. Kiváló hely egy állandó emlékpark számára. Már arra is gondoltam, hogy ott lenne a helye Váradi József és Bartalis Ferenc 1854-es vértanú emlékkopjáinak is. Harmincéves kocsimmal is eljutottam Debrecenbe, meg ahova akartam, örvendek, hogy maradandót és szépet tudok magam mögött hagyni. A Berde Mózsa-kopjafát is csak azért faragtam, mert ő egy olyan hálás lelkű unitárius ember volt, akit nem szabad elfelejteni, hisz azóta sem született hozzá hasonló egyetlenegy sem! Ő a miénk, és nem várhatjuk, hogy más állítson emléket neki. Mert ki találta volna ki, hogy menjek el Aradra, és onnan, ahol a bitófák álltak, hozzak véráztatta földet, s belehelyezzem egy-egy dióhéjba, majd beillesszem az emlékkopjákba az erre felhagyott és lezárt üregbe? S ami a fő: ebből több mint 150 darabot készítettem, és azt mind-mind elajándékoztam azoknak, akik megérdemelték, érezték ama csekélységnek a súlyát. Ez egy megújuló gondolat volt, akárcsak a 64 vármegye rögei, amelyeket az országzászló-talapzatokban helyeztek el a bécsi döntés után. Ami pedig a Székely himnusz faragott emlékművét illeti: hadd ismerjék meg az ott elhaladó diákok, a sepsiszentgyörgyiek himnuszunk eredetét, melyet az utóbbi években immár szabadon és mindig éneklünk, mert tudnunk kell, hogy a nehéz időkben oda kimenekülő magyarok énekelték először a Budai-hegyekben, majd pedig egy női kórus 1922-ben és az azt követő években. Legalább ennyire fontos az, amit a sepsiszentgyörgyi evangélikus templom mellett felállított kopjasor közvetít, mely öt lángoló lelkű evangélikus nagyunk emlékét őrzi: Apáczai Csere János, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Reményik Sándor és Bartalis János. A református nagyok kis emlékkopjáit a szemerjai eklézsiának faragtam meg, az unitáriusokét pedig a templom lépcsőházában tekintheti meg bárki. Fejfa- és kopjamentő akcióim során nagy szorgalommal, akarattal és készséggel jutottam el Kalotaszegre is, hogy megismerhessem, restaurálhassam az ottani népi fejfákat.
A vár lábánál
– Szólj arról a munkáról, amit itthon, Sepsiszentgyörgyön vállaltál, hogy megmented, felújítod a református vártemplomot körülölelő emlékkopjasort, hogy megújulva várja június 22-ét, a nyár kezdetét, amikor megáldják-megszentelik.
– Ez egy nagy és ugyanakkor nemes munka. Sok régi kopja megérett a megújításra. Olyanra is leltem, amelynek tetejében fészket rakott egy madárka. A mélyedést gipsszel tömték be, hogy védjék a fát. Amikor kibontottam, megtaláltam a kis fészket! Nem tolakodom a mentőmunkában. Egyelőre a gazdátlanokat újítom fel, mert már ilyenek is vannak. Nem is tudtam, hogy a kopjasorban álló síremlék Sikó Béla nyugvóhelye, aki a város rendőr alkapitánya volt, tagja a város díszpolgári küldöttségének, amely meglátogatta Turinban az agg Kossuth Lajost. Kopjafája is kuriózum, néhai Kisgyörgy Benjámin faragta, akinek az ótemetőben is több kopjafája látható. Kanyó Albert református gondnoktól tudom, ösvényt is készítenek a kopjasor előtt, hogy könnyen lehessen bejárni a köröndöt. Munkám bőven van, örvendek, hogy dolgozhatom illyefalvi műhelyemben. Most két szép faragott emléken dolgozom: mindkettő meglepetésadomány. Az egyiket a fennállásának 45. évét ünneplő Mikó-kollégiumi tánccsoportnak szántam, lányom is táncos volt, a másikat pedig a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközséghez érkező holland küldöttségnek, mely nem egy alkalommal nyújtott segédkezet ennek az eklézsiának.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Tekerőpatak: öt nemzetiség, öt népviselet
Falujukban élő nemzetiségek népviseletével ismerkedtek a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjai csütörtökön; a székely, csángó, román, cigány és sváb hagyományos ruházkodás darabjait a településen élők mutatták be nekik.
„Többek leszünk, ha megismerjük egymás nyelvét, kultúráját, mindenkinek tudnia kell, hogy kikkel él együtt, ugyanakkor ismernünk kell saját gyökereinket, saját kultúránkat” – szólt a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjaihoz a multikultúrának kijelölt iskolai napon, csütörtökön Kolumbán Csaba, az iskola tanára. Tekerőpatakon több nemzetiség él együtt, ezúttal a népviseletek bemutatásán keresztül próbált rávilágítani a nemzetiségek közötti hasonlóságokra és különbségekre az iskola pedagógusközössége.
Székely népviselet
Bár a diákokból álló hallgatóság nagy része székely ruhát viselt, mindegyikük számára nyújtott valami újat Kolumbán Csilla és Kolumbán Csaba székely népviseletről szóló bemutatója. Megtudhatták, hogy az öltözet vidékenként változó, s hogy a női ruha anyagának színösszeállításából, a férfiak harisnyájának zsinórozásából régen következtetni lehetett viselőjének családi, társadalmi helyzetére, rangjára, módjára. A székely női viselet legfőbb darabja a színes csíkozású, háziszőttes anyagból készült rokolya és a mellény, a szintén házi megmunkálású alsószoknyák, az ing és a kötény. A rajta lévő, kilyénfalvi viseletet ismertetve Kolumbán Csilla elmondta, a sötétkék-fekete csíkozású öltözetet gyász vagy nagyböjt idején hordták a régiek, a fekete a gyász, a sötétkék Szűz Mária színe. Csizma, harisnya, ing, mellény, kalap – a székely férfiviselet darabjai is házilag készültek régen. Az ing len- vagy kendervászonból, a harisnyának nevezett nadrág pedig gyapjúszövetből készült. A harisnyát zsinórozással vagy a vitézkötéssel díszítették. A viselet az egyén számára előírt viselkedésformát is jelentette; ezért régen nagyon figyeltek arra, hogy ezt semmilyen formában ne hágják át. Nem megfelelő viselet hordása esetén a bicskabíró büntetésére lehetett számítani: mielőtt a lányok vagy asszonyok bementek a templomba, a bicskabíró egyet hasított a rokolyájukba, és az használhatatlanná vált. A férfiakat is megszégyenítette a bicskabíró, ha eltúlozták vagy más díszítésű harisnyát vettek fel, mint ami illett hozzájuk– mondta Kolumbán Csilla.
Cigány népviselet
A kislány Gábor Mária és a kétgyerekes anya, Gábor Mária mutatta be a cigány népviseletet. Az asszonyság volt a beszédesebb, tőle tudjuk, hogy a férfi szövetnadrágot visel, ha megnősül, kalap jár a fejére. A lányok, asszonyok ruházata cifrább, van belőle ünnepi és hétköznapi. Nem készen vásárolják, egy tekerőpataki varrónő rakja le, egy szoknyába akár tíz méter anyag is kerülhet, a köténybe kettő. Amíg leányok, hajadonfőtt járnak, hajukba belefonják a piros szalagot. Amint férjhez megy a nő, kendő kerül a fejére, haját felkontyolják. „Nem szégyelljük, hogy cigány népek vagyunk. Pérásban lakunk, két gyermekem van, ebben a jó világban nem is kell több. Kereskedők vagyunk, mi csak az árulással foglalkozunk, azt szeretnénk, ha a gyermekeink tanulnának, hogy munkájuk, jobb életük legyen” – mondta Gábor Mária, aki nem járt iskolába. Nagyobbik fia hetedikes, számára már a leány le van foglalva Radnóton, összeházasodnak majd. „Jó nemzetből való a leány, béváló nekünk. Rokon, s mi a rokonságból nem szeretnénk kimenni, más nemzetségbe kerülni. Kereskedő az apja s az anyja, s mikor a lakodalom lesz, négy napig is mulatunk” – mondja büszkén az asszony, majd hozzáteszi, hogy a mulatság körül még vannak kérdések, szombatosok lettek, alkoholt nem ihatnak, lehet, szombaton nem is kezdhetik a lakodalmat.
Román népviselet
A Neamţ megyei román női viselet egyik tartozéka az alsószoknya szerepét ellátó pendely, ezt és a rövid inget egy széles övvel rögzítik derekukhoz a nők. A széles övre egy keskenyebb, bernyócnak nevezett pánt is kerül, ezzel a katrincának nevezett szoknyát fogatják a derekukhoz. A sűrű mintákkal díszített ingre gazdagon kivarrt bundás mellényt öltenek, fejükre kendőt tesznek. Régen bocskort viseltek a nők és a férfiak is, ezt manapság félcipővel, csizmával váltották fel. A lányok egyfonatú copfban hordták hajukat, az asszonyok pedig kontyba fűzték. Nem csak régen, de ma is, ha templomba mennek, kendőt tesznek fejükre a Neamţ megyei lányok, asszonyok – tudhatták meg a gyerekek a békási származású, jelenleg Tekerőpatakon élő Bokor Marinelától, aki azt is elmondta, a rajta lévő viselet édesanyja lakodalmi leváltó ruhája volt.
Gyimesi csángó népviselet
A gyimesi csángó férfiak régebb bocskort viseltek, most már félcipőben járnak. Hosszú, fehér, a kézelőnél hímzett, gyolcs ingüket kiengedve hordták, derekukon széles, kézi hímzéssel, varrással díszített décsi szíjú. Az ingre hímzett báránybőrmellényt öltöttek, szűk, fehér gyolcs nadrágot hordtak. A fejükön viselt fekete kalapot virággal díszítették – mutatta be a gyimesi férfi népviseletet Antal Zsolt. A nők is bocskorban jártak régen, a fehér gyolcs pendelyre vették fel a katrincának nevezett szoknyát, melyet – akárcsak a Neamţ megyeiek – bernyócnak nevezett pánttal rögzítettek derekukhoz. Fehér, buggyos ujjú gyolcs ingüket hímzéssel, csipkével díszítették. Minden alkalomra ezt a viseletet öltötték régebben, annyi különbséggel, hogy temetésre például fekete kendőt, lakodalomba színeset kötöttek a fejükre a leányok, az asszonyok. Lakodalomban a menyasszony szalagokat viselt a hajában, de csak éjfélig, amikor kontyba kötötték a haját, ezzel jelezve, hogy az asszonyok sorába lépett – szólt a gyimesi szokásokról is Antal Erika.
Sváb népviselet
A Szatmár megyei Mezőpetriről származik Kosután Laura, aki pszichológusként dolgozik a tekerőpataki iskolában. Sváb származású, s mint mondta, büszkén ölti magára nemzetisége hagyományos viseletét. Ünnepi ruhát kölcsönzött a mezőpetri tájmúzeumból, ezt mutatta be a tekerőpataki gyerekeknek. Mint mondta, a sváb nők hétköznapi viselete színes volt, ünnepekkor pedig fehér szoknyát és blúzt viseltek, a vállukon virágmotívumokkal díszített kendőt, szoknyájukon hímzett kötényt hordtak. Mezőpetrin már csak hagyományok szintjén maradtak meg a sváb szokások, múzeumban őrzik eredeti kellékeiket, a népcsoport asszimilálódott, magyarnak vallja magát – mondta el Kosután Laura. Hangsúlyozta, mindenkinek fontos megismerni származását, ápolni hagyományait.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro.

Antiszemita propagandát terjeszt a református lelkész?
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) készül bepanaszolni Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró Ferenczy Miklós református lelkészt, miután a volt kolozsvári esperes facebookos üzenőfalán egy youtube-on hozzáférhető propagandafilmet tett közzé, melynek címe Izrael népe – felsőbbrendű zsidóság.
Ferenczy Miklós a filmhez a következő kommentárt fűzte: „A felvételek önmagukért beszélnek! Nézzétek és tanuljatok belőlük! Hihetetlen, de sajnos valóság! Felsőbbrendűség? Inkább alávalóság!!”
A manna.ro portálon közzétett tiltakozásában Parászka úgy fogalmaz: a film véleménye szerint antiszemita, gyűlöletkeltésre és uszításra alkalmas. Ferenczy Miklós eljárását az újságíró azért tartja elítélendőnek, mert az erdélyi magyar közélet ismert, tekintélyes szereplője, aki református lelkészként egyházát képviseli. Ugyanakkor emlékeztet arra, hogy egy korábbi bírósági ítélet értelmében az internetes közösségi oldalak a nyilvános szférához tartoznak.
„Az antiszemitizmus, a nacionalizmus, a diszkrimináció ellen való fellépés az erdélyi magyar közösség számára elodázhatatlan létkérdés” – szögezi le tiltakozásában Parászka Boróka, aki állásfoglalást vár ebben az ügyben az Erdélyi Református Egyházkerület püspökétől, Kató Bélától.
Ferenczy: nem vagyok antiszemita
„Távol áll tőlem az antiszemitizmus. Ha antiszemita lennék, nem mennék fel a szószékre” – jelentette ki a maszol.ro-nak Ferenczy Miklós. A köztiszteletben álló református lelkész elmondta, a kolozsváriak tudják róla, hogy nem idegengyűlölő, soha nem vonakodott például román nyelven megtartani a szertartásokat.
Tájékoztatása szerint e-mail-jei között bukkant rá „több tucat más film között” a filmecskére, és a hozzáfűzött bejegyzésében nem a zsidóságot ítélte el, hanem azokat a cselekedeteket, amelyeket a felvételen látott. „Talán nem is fűztem volna semmit hozzá a filmhez, ha nem láttam volna azt a jelenetet, amelyben egy játékmajom által megjelenítetett, nácinak titulált Jézust keresztre feszítenek és a fejét szétverik egy kalapáccsal. Ez engem húsvét vasárnapján felháborított” – mondta a lelkész.
Ferenczy elmondta, hogy Kató Béla püspök is megkereste már ebben az ügyben. „A püspök úrnak is elmondtam: ugyanúgy állást foglaltam volna, ha a filmen mondjuk magyarok vernek cigányokat. Én mindig az igazságtalanság ellen, a gyengék mellett fogom felemelni a szavam” – jelentette ki. Arra a kérdésünkre, sikerült-e meggyőznie Kató Bélát, a lelkész közölte: „a püspök azt mondta, még gondolkozik az ügyön”.
Arra a felvetésünkre, hogy általa posztolt propagandafilmet zsidóellenes hangulatkeltés céljából antiszemita körök terjesztik, és a filmhez fűzött bejegyzése a film üzenetével történő azonosulásként értelmezhető, a volt esperes azt válaszolta: „ha ez így van, valóban nagyon szerencsétlenül jött össze a dolog”.
Asztalos egyelőre nem kommentál
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke, Asztalos Csaba a maszol.ro-nak nem kívánta kommentálni Ferenczy Miklós esetét, miután megtudta, hogy az ügyben panasz is készül a református lelkész ellen. Arra hivatkozott, nem akar olyan ügyről véleményt nyilvánítani, amelyről később CNCD állást foglal. „Nem szeretném megelőlegezni a tanács álláspontját” – jelentette ki.
Kérdésünkre elmondta, a CNCD-hez már érkeztek panaszok olyan személyek ellen, akik antiszemita propagandaanyagot terjesztettek a közösségi oldalakon, és a testület ezeket a panaszokat tárgyalni fogja. Ugyanakkor megerősítette: a diszkriminációellenes tanács korábban már az emberi méltóságot sértő nacionalista propagandáért megbírságolta a Maros megyei prefektúra volt kabinetigazgatóját amiatt, hogy azt „üzente” a közösségi oldalon az államfő ellen tüntetőknek: „Arbeit macht frei – hogy értsék a tiltakozók is”.
Maszol.ro,

Kibújt a szeg Sabina nemzeti színű hajpántja alól
Mára egyértelművé vált, hogy a kovásznai ultranacionalista román csoportosulásnak sokkal hosszabb távú tervei voltak a Sabina Elena nevű kovásznai kislány nemzeti színű hajpántjával, de a szándék méregfogát a minisztériumi küldöttség, a megyei tanfelügyelőség és a közvélekedés meglehetősen jó diplomáciai érzékkel gyorsan kihúzta.
A kislány „megvédésére” indított országos mozgalom, mely Konstancától Iaşi-ig, Bukarest ötödik kerületétől Tulceáig lángra lobbanni látszott, okafogyottan kialudt. De arra mindenesetre jó volt, hogy világosan kitessék, azok az erők, melyek húsz, huszonkét évvel ezelőtt diákok és felnőttek ezreit tudták az utcára parancsolni „Erdély védelmében”, az úgynevezett magyar terjeszkedés ellen, ma is igyekeznek végezni munkájukat, mint korábban, s a fiatalság, kiről azt gondolná az ember, hogy távol került mindenfajta heves nacionalista magyarellenes érzelemtől, épp úgy manipulálható, utcára parancsolható, mint a rendszerváltás hajnalán.
Nos, most – miután az ügy lecsengeni látszott – kitetszik, többet, sokkal többet akartak elérni a hajpánt-üggyel a kislány vajnafalvi, zabolai manipulátorai. Mert lám, előállt a korábbi közvetítő, jogi képviselő, bizonyos Gheorghe Tabalai, hosszú kiáltványt fogalmazott meg, s most aláírókat toboroz annak kinyilatkoztatására, hogy a kislányt, akit iskolájában úgymond megbélyegeztek, a tanfelügyelőség sem védte meg, ráadásul tanárait a tanfelügyelőség ímmel-ámmal rótta meg. De Gheorghe Tabalai nem éri be ennyivel, már nemcsak az iskola és a tanügy ellen tüzel – az Agerpres által közzétett kiáltványában –, hanem az itt élő magyarság ellen uszít.
Irritálja, hogy „székely zászlókat és Sic-feliratú matricákat tűznek ki”, „elmagyarosítják a kovásznai utcaneveket”, „ismeretleneknek állítanak szobrokat”, „túlzásba viszik a magyar megemlékezéseket, fesztiválokat, felvonulásokat”. Ráadásul „a magyar vezetők nemzeti büszkeség rangjára emelték a román állam semmibevételét”, „megalázzák a románok nemzeti érzéseit, miközben elszegényítették a régiót, hogy ne változzék annak etnikai összetétele”, „eltorzítják a valóságot, és semmi tisztelet nincs bennük a románság és Románia iránt, valóságos stigmává tették a román nemzeti öntudatot”. Emberünk azt nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek, hogy már 2500 aláírást gyűjtött „kiáltványa” nyomatékosítására.
Gheorghe Tabalai magyarellenes kiáltványából, aláírásgyűjtéséből és a magyarok ellen felsorakoztatott vadjaiból kiderül, Sabina Elena hajpántja mögött ők álltak, s céljuk a Kőrösi Csoma Sándor Líceum és a megyei tanfelügyelőség lejáratása mellett országra szóló magyarellenes hangulatkeltés volt.
Azon sem kell túl sokat gondolkodni, hogy kik lehettek megbízóik.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma

Nyilatkozat
Az RMDSZ Maros megyei szervezete aggodalommal veszi tudomásul, hogy a magyarellenes megnyilvánulások Marosvásárhelyen is társadalmi feszültségeket okoznak.
Az elmúlt héten a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban magyarellenes uszító feliratok jelentek meg a tanintézet folyosóin és osztálytermeiben.
Elítéljük a szélsőséges nemzetellenes megnyilvánulást, és felszólítjuk a középiskola vezetőségét, hogy tegyen a magyar és román diákság körében erősödő nemzetiségi feszültség ellen.
Sajnos, ez egy újabb nem kívánatos példa arra, hogy a román–magyar együttélés kérdései nincsenek megnyugtatóan megoldva Marosvásárhelyen.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete tisztelettel felkéri a politikai pártokat és az illetékes civil szervezeteket, hogy végre lépjünk túl a politikai deklarációkon, vegyük komolyan a jelzésértékű incidenst, és politikai, közigazgatási intézkedések és döntések révén eszközöljünk tényleges megoldásokat. A törvény által szavatolt nyelvi jogok érvényesítése minden bizonnyal közelebb vinne egy olyan európai szellemű társadalmi kultúrához, ahol a különböző nemzetiségek egymás iránti tisztelettel élnek.
Az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezete
Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat
Népújság (Marosvásárhely).

Minden magyar gyermek számít
Körülbelül 55 elsősre számítanak szeptemberben a Hunyad megyei magyar iskolákban, illetve tagozatokon.
A pedagógusok felkeresik a magyar családokat és számos vegyes családot is, hogy magyarázzák el a szülőknek a magyar nyelvű oktatás előnyeit, mert szöges ellentétben a még mindig jelentős közhiedelemmel, az anyanyelvű oktatás igenis előnyt jelent a román nyelvűvel szemben. Mert valóban minden magyar gyerek számít: ez nem szlogen, az RMDSZ mindig is az oktatást tekintette első számú prioritásának, s ez most is így van, hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő csütörtökön Déván tartott sajtóértekezletén. A minden magyar gyerek számít egész Erdélyben érvényes, a szórványban pedig különösen.
Néhány év visszaesés után 2011-től Hunyad megyében 1100 körül stabilizálódott a magyarul tanuló diákok száma. Közülük több ötven százalék, olyan 600 a dévai Téglás Gábor iskolában tanul, beleértve annak csernakeresztúri elemi szintű kirendeltségét, a többiek pedig Vajdahunyadon, Szászvároson, illetve három Zsil-völgyi városban: Petrozsényban, Vulkánban és Lupényban. Szeptembertől hasonló diáklétszámra számítanak, szögezte le a megyei RMDSZ elnöke, aki fontosnak tartja az enyhe visszaesés megállítását: 2005 őszén, például, mintegy 1300 diák tanult magyar nyelven a megyében. Jelenleg szakképzett pedagógus-gárda várja a diákokat valamennyi magyar iskolában vagy tagozaton, a helyettesítők száma elenyésző, ami az oktatás folyamatosan korszerűsödő színvonaláról tanúskodik. A széleskörű délutáni és közösségi foglalkozások pedig egy másik fontos érv, amely az anyanyelvi oktatás választás mellett szól a szülőknél.
Ilyen kiemelkedő közösségi program például a „Fogadj örökbe egy emlékművet” kezdeményezés, melyet a Téglás diákjai az elvárásokat meghaladó lelkesedéssel és tenni akarással fogadtak. Április 22-én Déván és a közeli Marosillyén lesz a program erdélyi döntője, melyen mind a 16 erdélyi megye magyar diákjai és pedagógusai részt vesznek. Délelőtt a Téglás iskolában kerül sor a műemlék-felkaroló program kiértékelésére, délután pedig a marosillyei Veres bástyában, Bethlen Gábor szülőhelyén kerül sor az „Örökségünk őrei” összerdélyi kezdeményezés indítóeseményére. Az önkéntesség, főleg fiatalok részéről, fontos lépés Erdély történelmi és kulturális magyar épített örökségének megőrzése, illetve a dicső múlt megismerése és tudatosítása irányába, hangsúlyozta Winkler Gyula.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad).

Prospero-könyv Kovács Attila operaénekesről
Több mint egyéves szünet után újra Prospero-könyvet mutattak be a Györkös Mányi Albert Emlékházban.
A több mint harminc éve Németországban élő és ott fényes karriert befutó kolozsvári operaénekesről, Kovács Attiláról a Kolozsvári Magyar Opera egykori karnagya, Laskay Adrienne készített beszélgetőkönyvet, amelyet ezúttal is Demény Péter író szerkesztett, és a Korunk Komp-Press Kiadónál jelent meg. A kolozsvári születésű Kovács Attila az 1960-as évek közepén, a zeneakadémia elvégzése után került a magyar opera jogelődjéhez (akkor: Kolozsvári Állami Magyar Opera). Az itt töltött másfél évtized alatt már körvonalazódott az ígéretes karrier, ami végül a Kieli Operaházban (Németország) teljesedett ki. Az eseményen a szerző és az interjúalany mellett a könyv előszavának írója, Angi István zeneesztéta, Szép Gyula operaigazgató és Demény Péter osztotta meg gondolatait.
(N.-H. D.)
Szabadság (Kolozsvár).

Alapkőletétel Szászfenesen: református templom épül
A  szászfenesi református templom alapkövét helyezik el ünnepélyes keretek között vasárnap, április 7-én 12.30 órától a Leányvárban (a körforgalomtól balra, déli irányba, az első ANL tömbházlakás mellett). Az 1000 négyzetméteres telket templomépítés céljára a szászfenesi önkormányzattól kapta az Erdélyi Református Egyházkerület legfiatalabb önálló gyülekezete.
A Szászfenesen élő magyar lakosság római katolikus vallású, bár néhány idősebb szászfenesi tudni véli, hogy „régen”, az évszázadokkal ezelőtt létezett a településen református gyülekezet, erről azonban nincs hivatalos adat. A 40–50 lelket számláló kis szászfenesi református gyülekezet a Magyarlónai Református Egyházközség szórványaként működött 2011 augusztusáig, amikor az egyházkerületi közgyűlés úgy döntött, hogy különválasztja Magyarlónától Szászfenes szórványt.
2011. november 1-jétől Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület akkori püspöke Ágoston Attilát bízta meg az utóbbi évtizedben Szászfenesre költözött reformátusok felkutatásával, az önálló gyülekezet megszervezésével. A legutóbbi népszámláláskor 1050 szászfenesi lakos vallotta magát református vallásúnak, ebből eddig 700-at sikerült összeírni. A gyülekezetet 2012 júniusában jegyezték be, presbitériumot választottak, és templomépítést terveztek. Közös alapra templomot, tanácstermet és parókiát építenek. Az alapkőletétel alkalmával az ünnepi istentiszteleten Kató Béla püspök hirdet igét.
Szabadság (Kolozsvár),

Kolozsvári diáksikerek a TUDOK-on
A díjak közel egyharmadát erdélyi középiskolások hozták haza a tatabányai Bárdos László Gimnáziumban március 22–23-án szervezett Tudományos Diákkörök XIII. Országos Konferenciájáról (TUDOK). A kétnapos seregszemlén a Kárpát-medencéből közel 130 versenyző vett részt. Erdélyt nagyszámú küldöttség képviselte, ők tavaly decemberben a Temesváron megrendezett Tudományos Diákkörök XI. Erdélyi Konferenciája (TUDEK) nyertesei közül kerültek ki.
A kolozsvári fiatal kutatók is helyt álltak a megmérettetésen: két különdíjat nyertek a magas színvonalú versenyen. A molekuláris és mikrobiológia szekcióban Varga Hilda-Máriát, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum végzős diákját (irányító tanár Gottwald Márta) jutalmazták különdíjjal Láthatatlan iskolatársaink című munkájáért. A kémia, biokémia, ásványtan szekcióban Szabó Róbert és Mezei Ráhel, a Báthory István Elméleti Líceum tizedikes diákjai a Zöldség- és gyümölcslevek antioxidáns hatásának vizsgálata című dolgozatukkal nyerték el a verseny különdíját (irányító tanár Manaszesz Eszter, a Báthory-líceum és dr. Muntean Norbert a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára).
Környezetvédelem szekcióban első díjat kapott Szilágyi Réka és Berekméri Evelin, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai Törpe részek – mekkora veszélyek? című előadásukért. Helytörténet szekcióban a szekció nagydíját Bándi Eszter és Köntczey Katalin érdemelte ki a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumból, Hogyan éltem meg a II. világháborút? – Emlékképek a világháborúról című előadásukkal.
Irodalom, nyelvészet szekcióban az első díjat a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai, Balázs Renáta és Gegő Virág hozta haza Az „én”-ek problémája a posztmodern elbeszélésben című munkájukkal. A szekció erdélyi különdíjasául Sárkány Tímeát, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző diákját választották Orbán János Dénes, a játékos című előadásáért.
A pszichológia szekciónagydíját Bús Zoltán Tamás és Kiss Botond István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai érdemelték ki A szexualitás szekularizációja, avagy a felszabadult szexualitás „szabadsága” című előadásukkal. Az ökológia és geológia szekció különdíját Szász Mátyás, a csíkszeredai Kós Károly Építőipari Szakközépiskola diákja kapta a Hogy zsongjon a határ című munkájáért. Az alkalmazott fizika, informatika, robotika szekcióban különdíjat kapott Nemes Szilárd, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja, Szimuláció robotok alkalmazásával című előadásával.
Szabadság (Kolozsvár).

Húsvéti készülődés a csíki anyákkal
A Csíki Anyák Egyesülete kedden délután húsvéti foglalkozást tartott kicsiknek és nagyoknak egyaránt a Hargita Megyei Kulturális Központ alagsorában. Míg a gyerekek húsvéti képeslapot és különböző dekorációkat készítettek, addig az édesanyák tojást írtak.
Iochom Zsolt
Szabadság (Kolozsvár).

Pénzmosás ortodox kolostoron keresztül
Egy nagyváradi ortodox kolostor segítségével mosott pénzt egy brassói gyógyszerforgalmazó cég a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) illetékesei szerint. A DIICOT csütörtökön hét megyében – köztük Brassó, Bihar és Maros megyében – tartott házkutatást.
A gyanú szerint a brassói Ropharma cég 2010 októbere óta támogatás címén összesen 914 ezer lejt utalt a Nagyvárad Hegyalja nevű városrészén a Szent Kereszt ortodox kolostor bankszámlájára. Az öszszeget olyan magánszemélyek számlájára utalták tovább, akikről kiderült, hogy a Ropharma alkalmazottai voltak. Összesen 781 895 lejt utaltak tovább a kolostor számlájáról összesen 17 Ropharma-alkalmazottnak, többek között építőanyag vagy az ikonosztászhoz szükséges faanyag beszerzése címén.
Az illegális ügyletek nyomán az állam összesen 292 ezer lejnyi adóbevételtől esett el. A nyomozó hatóságok csütörtökön kihallgatták a kolostor házfőnöknőjét is, mivel ő kezelte az intézmény bankszámláját.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár).

Az RMDSZ-szel tárgyal az MPP
A nemzeti ügyekben történő együttműködésről egyeztetett az MPP és az RMDSZ háromszéki elnöke – jelentette be tegnap Kulcsár-Terza József. Az MPP háromszéki elnöke szerint megállapodtak, hogy rendszeresen tárgyalnak, és közösen lépnek minden ilyen kérdésben.
A szerdai megbeszélésen szó esett a regionális felosztásról, és egyetértettek abban, Székelyföld csak egységes régióként elfogadható, melynek központjául Marosvásárhelyt javasolnák mindketten. Tamás Sándor kérte, juttassák el neki is az MPP regionalizációs elképzelését, hogy megismerhesse azt, s legyen tárgyalási alapjuk. Szóba került az újabb autonómiatüntetés is, az RMDSZ és az MPP háromszéki szervezete egyaránt fontosnak tartja a folytatást, de sem Tamás Sándor, sem Kulcsár-Terza József nem akarja, hogy egy ilyen akció ismét „pártrendezvénnyé” váljék. Megállapodtak abban, hogy bármelyiküknek támad egy jó ötlete, javaslata, előbb egymással tárgyalják meg, és nem a sajtón keresztül állítják kész tények elé a másik felet. Kulcsár-Terza József azt is elmondta, azért az RMDSZ-szel kezdeményezett tárgyalást, mert az EMNP-nél várják a kongresszus utáni „megújulást”, helyi szinten történt ugyan váltás, de nincs, akivel egyeztetniük, mert semmiben nem döntenek itt, a legapróbb kérdésben is a felső vezetés jóváhagyására várnak – fejtette ki az MPP háromszéki elnöke.
(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Hírsaláta
MAROSVÁSÁRHELYEN NINCS BÉKE AZ RMDSZ-BEN. Nem csökkent a feszültség a marosvásárhelyi RMDSZ-ben. A szervezet Bocskai István erdélyi fejedelem nevét viselő, bejegyzés előtt álló, magát keresztény-demokrataként meghatározó platformjának tagjai – akiknek a Maros megyei vezetők megtiltották a részvételt a városi szervezet közel két hónappal ezelőtt rendezett tisztújító választásán – beadvánnyal fordultak Kelemen Hunor szövetségi elnökhöz a február 12-i közgyűlés határozatainak megsemmisítését kérve.
Az elutasító válasz kapcsán a gyűlésről kirekesztettek nevében Kovács István szerdán újabb tiltakozást juttatott el az RMDSZ országos vezetőségének. Az elégedetlenkedők szószólója szerint a szövetség felső vezetése kettős mércét használ az alapszabályzat alkalmazásában. Kovács István szerint az is kifogásolandó, hogy az RMDSZ jogi szakszavak mögé bújva figyelmen kívül hagyja a Minden magyar számít! minduntalan hangoztatott jelszavát, miközben továbbra is visszautasítja a párbeszédet azzal a hatszáz RMDSZ-taggal, akit kizártak a regisztrációból. (Erdély ma) HIÁNYCIKK A FEJLŐDÉST EREDMÉNYEZŐ GAZDASÁGPOLITIKA. A privatizációk nyolcvan százaléka sikertelennek bizonyult – állapítja meg a Számvevőszék jelentése. A Nicolae Văcăroiu vezette ellenőrző testület szerint, ha állításuk nem lenne igaz, Románia hazai össztermékének (GDP) a jelenleginél háromszor nagyobbnak kellene lennie. A Számvevőszék azt is rosszallja: most, válságos időszakban stratégiai vállalatok részvényeit árusítják, miközben tudva tudott tény, hogy a hazai tőke alig létezik. Rossz ómen a jelenlegi hatalom számára az is, hogy igen kevés fejlesztési megoldásunk van. A feltételeket kívülről szabják meg, a Nemzetközi Valutaalap dönt mindenről, egyebek közt a megszorításokról is. Ráadásul az elmúlt években minden törekvés arra irányult, hogy megszüntessék az állam ellenőrző szerepét, így jutottak arra a hihetetlen eredményre, hogy a Hidroelectrica fizetésképtelenné vált. (Puterea) KICSIT NAGYOBB GAZDASÁGI GYARAPODÁS. A román gazdaság tavaly 0,7 százalékkal nőtt 2011-hez képest, a március eleji, legutóbbi előrejelzéskor még 0,3 százalékos növekedést közöltek. A statisztikai intézet már másodszor igazította ki a gazdasági növekedésre vonatkozó adatokat, miután az idei első, február közepi közléskor 0,2 százalékos növekedést valószínűsített, majd március elején 0,3 százalékot jelentett be. A bukaresti kormány előrejelzése szerint idén 1,6 százalékkal nő a gazdaság. (Székelyhon) MEG KELL FIZETNI AZ ORVOSOKAT. Módosítaná az orvosok bérezési rendszerét és kiléptetné őket a közalkalmazotti státusból az egészségügyi minisztérium – áll abban a törvénytervezetben, amelyet május végén bocsátana közvitára a szaktárca. Eugen Nicolăescu miniszter szerint a bérek kiszámolásakor figyelembe kell venni az orvosok eredményeit is. Megjegyezte: ez nem jelenti azt, hogy a fizetést az elvégzett műtétek számától kell függővé tenni, mert a mennyiség a minőség rovására mehet. A tárcavezető elmondta, átlagosan négyóránként egy orvos hagyja el Romániát, ezért mielőbb intézkedni kell a szakemberek itthon tartása érdekében. Hozzátette: 2007 óta 14 ezer orvos távozott külföldre, akiknek képzése 226 millió euróba került. A kérdésben Mariana Câmpeanu munkaügyi miniszter is megszólalt, aki szerint az orvosok nagyon kevés fizetést kapnak a közszféra átlagbéreihez képest. (Mediafax)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).