Horthy személyiségéről 90 éve vitáznak
Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Történelem és személyiségek modul keretében Turbucz Dávid doktarandusz hallgató, kutató tartott előadást Váradon Horthy Miklósról és a Horthy-kultuszról. A megjelenteket Szabó Ödön ügyvezető elnök köszöntötte.
Bevezetőjében Turbucz Dávid doktorandusz hallgató arra emlékeztette hallgatóságát:Horthy Miklós a 20. századi magyar történelem egyik ellentmondásos alakja. Személye és tevékenysége az első világháború utolsó éve óta közéleti viták tárgyát képezi. Alapvetően, de nem kizárólagosan mindig a fennálló politikai hatalom határozta meg, ideológiai és politikai szempontokat követve, hogy mit és miért kell, vagy éppen illik gondolni róla. Ezzel magyarázható, hogy a történeti feldolgozások között egyaránt találhatók példák a volt kormányzó megbélyegzésére, leleplezésére, vagy éppen az idealizálására, felmentésére törekvő leegyszerűsítő-mitizáló megközelítésekre, így olyan egymásnak ellentmondó Horthy-képek léteznek közel 90 éve egymás mellett, mint nemzetmentő fővezér, hóhér, országépítő és országgyarapító kormányzó, felségáruló és trónfosztó, nemzetrontó és utolsó csatlós, vagy ő a mi vezérünk.
Turbucz Dávid szerint amikor 1918 őszén hazatért, Horthy jó tengerész, háborús hős, határozott és ambiciózus természetű, világlátott ember volt, de politikai tapasztalatokkal nem rendelkezett, ezért először szubjektív válaszként a radikális jobboldalt választotta, és az összeomlás hatására 1919 tavasza után a gondolkodásmódját az antiszemitizmus, az antikommunizmus, az antiliberalizmus és a nacionalizmus (irredentizmus) határozta meg, de nyitottá vált az erőszak alkalmazására is, szeptemberben pedig a nemzetközi elismerést is megszerezte magának. A történész megítélésében a fehér terrornak két oka van: reakció volt a vörös terrorra, valamint az első világháború hatására frusztrálódott a közélet. Horthy tudott ezekről, s az adott körülmények közt szükségesnek tartotta az erőszakos cselekményeket a rend védelme érdekében. „Noha konkrét írásos bizonyíték erre vonatkozólag nincs, a közvetett felelőssége vitathatatlan, hiszen nyilatkozataival legitimálta a bosszú légkörét”, vélekedett az előadó.
Országépítő kormányzó
Turbucz Dávid meglátásában a Horthy-kultusz az 1919. november 16-i budapesti bevonulás után erősödött meg, amikor a románok az Antant nyomására kivonultak a „bűnös városból”. A propaganda fő üzenete az volt, hogy csakis Horthy vezetésével képzelhető el a magyar feltámadás, a keresztény-nemzeti Magyarországnak egy szebb jövő felé való irányítása. Az ideiglenes Országgyűlés 1920. március 1-jén választotta meg őt kormányzónak. Ennek fő oka a nagyhatalmak- kiváltképpen Anglia- támogatása volt, és nem az, hogy különítményesei ott voltak a parlamentben. 1923 után Horthy közéleti szerepvállalása megváltozott, átengedte a kormányzást Bethlennek, amit a radikális jobboldal csalódásként élt meg. A propaganda úgy közvetítette, hogy a fejlődés kizárólag Horthynak, az országépítő kormányzónak köszönhető, holott a történész szerint a konszolidáció főleg Bethlennek volt betudható. Horthy érdeme viszont, hogy Bethlent jelölte ki miniszterelnöknek, mert Gömbössel másként alakult volna az ország sorsa a húszas években.
A világválság után Horthy ismét aktivizálódott és újból nyitott a radikális jobboldal felé azzal, hogy Gömböst nevezte ki kormányfőnek. A nyilasokról azonban úgy gondolkodott, hogy „felforgató, alpári társaság, akik újabb katasztrófába sodorják az országot”, ezért gyűlölte őket. A revíziós sikerekkel kapcsolatban Turbucz Dávid azon meggyőződésének adott hangot: Horthy „diplomáciai képességei nem voltak túl magasak”, nem volt képes önmérsékletre a revízió terén, és ezen sikerek áraként egyre inkább elköteleződött a Harmadik Birodalom irányába anélkül, hogy mérlegelte volna a német szövetség negatív következményeit.
Horthy antiszemitizmusa
Turbucz Dávid értekezésében Horthynak a Telekihez 1940. október 14-én írt leveléből idézett, melyben az olvasható, hogy „ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam”. Megjegyezte: aki tehát tagadja Horthy antiszemitizmusát, az magának a kormányzónak nem hisz. Hozzátette: ez az antiszemitizmus azonban szelektív volt, Horthy jó zsidóknak tartotta az asszimilálódó, integrálódó, az ország szempontjából hasznos zsidókat és rosszaknak a baloldali, mérsékelt, szegény zsidókat, akik szerinte felelősek Trianonért, kapzsik és hataloméhesek, terjesztik a bolsevizmust. Ezért a zsidók jogkorlátozást a nemzet érdekéből fontosnak tartotta, de ugyanakkor a zsidókérdést illetően nem volt híve a fizikai megsemmisítésüknek. A történész megítélésében ugyanakkor Horthy a német megszállás előtt már tudott a holokausztról, és a megszállás után sem vonult passzivitásba és nem volt fogoly. Kizárólag a zsidóságot illetően tanúsított passzivitást, nem kívánt beavatkozni a fejleményekbe, például a 437 ezer zsidó deportálásába. A szakember kijelentette: több forrás is azt támasztja alá, hogy Horthy komolyan vette Hitlernek és von Ribbentropnak a zsidók kiirtására vonatkozó kijelentéseit, és ebben nem kívánt szerepet vállalni, de éppen azzal, hogy nem akart aktív lenni, az ez irányú közvetett felelőssége egyértelmű, és a neve összeköthető a holokauszttal.
Felelősségrevonás
Turbucz Dávid röviden a második világháború utáni történéseket is összefoglalta. Arra hívta fel a figyelmet: visszaemlékezéseiben Horthy a saját felelősségét negligálta, úgy gondolta, hogy ő mindig jót tett a hazája érdekében. A történész meglátásában ez azzal magyarázható, hogy elhitte a róla szóló dícshimnuszokat. A szakember ugyanakkor azon véleményének is hangot adott: a kormányzót Moszkva befolyására nem ítélték el Nürnbergben vagy végezték ki, ugyanis Sztálin nem akart mártírt faragni belőle.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kelemen: erős Európában vagyunk érdekeltek
Három nyelven köszöntötte szerdán, a bukaresti parlamentben az Európai Néppárt kongresszusának küldötteit Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, aki előbb angolul „beazonosította" az RMDSZ-t és „az Európai Unió legnagyobb őshonos nemzeti kisebbségét" alkotó romániai magyar közösséget, majd románul beszélt az EU-t és az országot foglalkoztató általános kérdésekről.
„Sokan még mindig kétségbe vonják Románia uniós és schengeni tagságának indokoltságát megfeledkezve arról, hogy nekünk 50 éves kommunista sötétség után kellett újraépítenünk a demokráciát. Ezeknek üzenném, hogy mi egy olyan többnemzetiségű, többnyelvű Európában képzeljük el jövőnket, amelyben a nemzeti kisebbségek itt otthon érezhetik magukat" – üzent Brüsszelbe és Bukarestbe Kelemen Hunor.
Ezt követően az RMDSZ szövetségi elnöke magyarul fogalmazta meg beszéde legfontosabb mondanivalóit.
Milyen Európát álmodnak az erdélyi magyarok?
„Az itt élő magyarok és Románia minden polgára egy erős, föderális Európai Unióban érdekelt. Mert csak egy ilyen szövetség tud megvédeni bennünket a gazdasági válság súlyos következményeitől. Mert csak egy ilyen szövetség tudja megakadályozni a rossz reflexek, a régi politikák visszatérését. Az erős, föderális Európa erős Romániát, és benne egy erős magyarságot jelent" – jelentette ki a politikus.
Kelemen szerint a romániai magyarok azt szeretnék, amit bármely más őshonos nemzeti kisebbség: nemzeti identitáshoz kötődő kérdésekben ők maguk dönthessenek. „Olyan Európát álmodunk, amelyben a közösségek otthon érzik magukat, eszmék és gondolatok versenyeznek, amelyeknek hajtómotorja a fejlődés és az innováció, amelyben a történelmi hagyományokra épülő régiók az európai szolidaritás és kohézió letéteményesei" – fogalmazott.
Az RMDSZ elnöke szerint az Európai Néppárt, az Európai Unió legfontosabb szellemi-politikai kezdeményező ereje ebben a tekintetben, hiszen alapprogramjában külön részt szentelt az őshonos etnikai kisebbségeknek. „Hiszek abban, hogy az Európai Néppárt sokak által merésznek tartott elképzelése, a kisebbségi keretszabályozás megteremtése lebontja az általunk minduntalan megtapasztalt európai közöny falát és sok más, egyéb területen megfogalmazott szándékkal együtt a következő években valósággá válik" – mondta Kelemen, majd jó munkát kívánt a kongresszusnak.
maszol.ro

A romániai és a szlovákiai magyarok megerősítenék kapcsolataikat
A romániai és a szlovákiai magyarok érdekérvényesítésének képviselői, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Közösség Pártja (MKP) között meg kell erősítenünk a kétoldalú kapcsolatokat, közösen kell nemzetközösségeink problémáira válaszokat találnunk" – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök szerdán délben, az RMDSZ és az MKP vezetőinek találkozója után.
A szövetségi elnök a közelgő romániai parlamenti választásokról tájékoztatta a Magyar Közösség Pártjának elnökét, kiemelve, hogy az RMDSZ az ország minden választókerületében indít jelöltet, hiszen az arányos választási rendszer értelmében minden szavazat mandátummá alakul.
Berényi József közölte: bár az MKP nem parlamenti párt, jelenleg erős annak megyei és önkormányzati képviselete, valamint két európai parlamenti képviselővel is rendelkezik, viszont a parlamenti képviselet hiánya állandó jelleggel érződik.
Az MKP elnöke a megbeszélés után a maszol.ro-nak elmondta: a két kisebbségi alakulat kölcsönös támogatásról biztosította egymás. „Az RMDSZ és az MKP közötti párhuzam tovább is fejlődhet, ugyanis a mi versenypártunk, a Most-Híd is kérelmezi felvételét az EPP-be. Úgy volt, hogy már most itt lesznek, de nem látom őket" – fogalmazott a felvidéki magyar politikus.
Vizsgálnák a magyarság megfogyatkozásának okait
Az RMDSZ és az MKP képviselői megállapodtak abban, hogy jelenleg az etnikai magyar pártok tudnak tényleges válaszokat adni a kisebbségi sorsban élő magyarok számára.
Mind a szlovákiai, mind a romániai magyarok száma csökkent a tíz évvel ezelőtti népszámlálási adatokhoz képest. Ezért a felek közös szervezésben olyan konferenciát kívánnak szervezni Erdélyben és a Felvidéken, amely hozzásegít az okok feltáráshoz, és a lehetséges megoldások felvázolásához. A tervek szerint ebbe bevonják a civil szférát is.
Mindkét politikai tömörülés nagyra értékeli az Európai Néppárt kongresszusán elfogadásra kerülő stratégiai dokumentum őshonos kisebbségek védelmére vonatkozó vállalásait. Ez a néppárt kötelékébe tartozó magyar pártok közös munkájának eredménye, amelyre a jövőben mindenki hivatkozhat.
A találkozón a szövetség részéről jelen volt Borbély László politikai alelnök, Markó Béla szenátor és Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke. A Magyar Közösség Pártjának küldöttségében jelen volt még Mészáros Alajos, európai parlamenti képviselő, Csáky Pál, az MKP országos elnökségének tagja, és Gubik László, a Via Nova, az MKP ifjúsági csoportjának elnöke.
Maszol.ro

Megmaradunk!?
Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is, ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik tíz cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház.
Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha ezer méterről ötvennel nekem jön az autó, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy akkor miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: „ha nincs kenyér, keresünk!" Igen, mi keresztények a mi Urunktól, Istenünktől azt halljuk: „Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek", „bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok"... Igen, Isten változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodásnak kellene vezetnie bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkületnek, a mi Urunk, Istenünk szellemének. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt, ami érték nekem, örömmel meg merem-e osztani gyermekeimmel?
Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy nap szomorúan felhívott, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába... Leültünk beszélgetni, és én őszintén megkérdeztem: „Mit gondolsz, amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban el tudtad volna érni?
Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mint nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi „rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt, amiről beszélünk. Végül is a problémák folyamatos felemlegetésével ő űzte el magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs – mondtam neki – most neked kell vissza is édesgetned a fiadat!
Ha felhívod, ha írsz neki, mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van! Használt a gyógymód, a fiatal ember mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját.
Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagynunk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást, és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúráznunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból?
A félelem, a szorongás, még ha irreális is, mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát.
Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben, hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció.
A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, bár egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették, és azok a kis egerek, amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban fordult elő náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed... Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, hogy megfojtsa az áldozatát! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A gonosz mindig, de mindig a pánikol a szentírásban, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!
Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben tavaly télen a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt, és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes, a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.
Böjte Csaba t.
Erdély.ma

Romania libera: Orbán keményen bírálta a szocialistákat Bukarestben
Orbán Viktor magyar miniszterelnök keményen bírálta az európai szocialista politikusokat Bukarestben, az Európai Néppárt (EPP) kongresszusán – írta pénteken a Romania libera című napilap, amely kiemelte azt is, hogy Orbán szerint nem a technokraták, hanem a politikusok fogják megmenteni Európát.
A pénteki román lapok zöme tényszerű tudósításban számolt be a néppárt bukaresti kongresszusáról és a magyar miniszterelnök beszédéről. A jobbközép eszmerendszerrel szimpatizáló Romania libera tudósításának címében kiemelte Orbánnak azt a kijelentését, miszerint ha a szocialistákon múlott volna, a Szovjetunió még ma is létezne.
A Romániában kormányzó balközép Szociál-Liberális Szövetséget (USL) támogató Jurnalul National című napilap a kongresszus kapcsán arról ír, hogy azon részt vett Jevhenyija Timosenko, a börtönben lévő Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök lánya, akit Traian Basescu román államfő hivatalában fogadott.
Basescu szolidaritását fejezte ki Timosenkóval. A lap párhuzamot von Timosenko és Adrian Nastase volt román miniszterelnök bebörtönzése között.
A volt román kormányfőt korrupció vádjával ítélték el jogerősen két év szabadságvesztésre. A lap szerint miközben Timosenko bebörtönzése miatt az EPP teljes vezérkara aggodalmát fejezte ki, addig Nastase elítélését a román igazságszolgáltatás függetlenségének „nagy győzelmeként" üdvözölte. Az újság szerint Nastase pere olyan politikai indíttatású jogi eljárás, ami legutóbb a volt román kommunista párt vezetői ellen irányult az 1989-es rendszerváltás után. Megállapítja, hogy Basescu soha nem fogadta hivatalában Andrei Nastasét, az elítélt román politikus fiát, aki szintén szenved az apjával szemben elkövetett igazságtalanság miatt – olvasható a Jurnalul Nationalban. MTI
Erdély.ma

Európa- és magyarellenes hőzöngők
Több Európa mottóval zajlott a bukaresti parlamentben az Európai Néppárt kongresszusa – az esemény napján, azzal párhuzamosan a kormánypártok több tízezres nagygyűlést szerveztek a Nemzeti Arénában azzal a nyilvánvaló céllal, hogy eltereljék a figyelmet a jobboldal rendezvényéről.
Európa neve mindkét helyszínen igen gyakran elhangzott. De míg a néppárt összejövetelén többnyire a válságból való lehetséges kiutakról értekeztek az állam- és kormányfők, a Szociál-Liberális Szövetség tüntetésén erőteljesen Európa-ellenes beszédek hangzottak el, a baloldal képviselői Traian Băsescu elleni gyűlöletüket kiterjesztették mindenkire, aki csak részt vett a kongresszuson vagy szóba állt a román államelnökkel. S mert önmagában az EU mégsem lehet célpont, hát előrántották ismét a magyar kártyát. Victor Ponta azzal fenyegetőzött, hogy Băsescu barátai, Orbán Viktor meg Tőkés László épp most osztják fel egymás között az országot, Crin Antonescu pedig azt harsogta, Bukarest példaértékűen bánik kisebbségeivel, de vegye tudomásul mindenki: Románia egységes nemzetállam. Került hát ellenség, nacionalista mámorban úszott a tömeg, megvédték az országot, teljes volt a siker… Túloldalt a román államfő az integráció elmélyítését szorgalmazta, az Európai Egyesült Államok mielőbbi létrejötte mellett szállt síkra. A legnagyobb európai pártcsalád programjába a romániai magyar EP-képviselők közös fellépése nyomán bekerült az őshonos kisebbségek védelméről szóló passzus is. Tőkés László regionalizációról, az ország föderalizálásáról beszélt – mert lehet tárgyalni erről, mert ez is a krízisből kivezető utak egyike, mert mikor, ha nem akkor, amikor a föderális berendezkedésű német állam feje, Angela Merkel kancellár is ott van? A stadionban szekusnak nevezték Băsescut – azok, akik ismét jelöltként indítják a bizonyítottan szekus besúgó Dan Voiculescut, alias Felixet. A tüntetésen Románia korszerűsítését, felzárkóztatását ígérték – azok, akik most éppen Gigi Becalival szövetkeznek. Csak néhány benyomás a két nagyszabású politikai rendezvényről. De jóval több kérdés, fokozódó aggodalom. Mi lesz még itt december 9-ig, ha a politikusok már most ily felelőtlenül szítják a gyűlöletet? Mi következik, ha azoké lesz majd a tér a parlament falain belül is, akik a stadionban hőzöngnek, és akiknek ily megnyilvánulások mellett csakis ott lenne a helyük? Mi lesz majd, ha e posztkommunista szövetség pillanatnyi pártérdekből, kihasználva a válság gerjesztette társadalmi elégedetlenséget, egyszer csak hátat fordít Európának? Fracádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Történelmi tárlat a Székely Nemzeti Múzeumban
Címerek, pecsétek, zászlók mesélnek a magyar és a székely múltról a Székely Nemzeti Múzeumban tegnap megnyílt kiállításon, tömény, tartalmas betekintést nyújtanak az elmúlt öt évszázadba. A bemutatott anyag több erdélyi tudományos intézmény együttműködésének köszönhetően állt össze, s nagy szerepe volt Zepeczaner Jenő történésznek, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum nyugalmazott igazgatójának, a kiállítás kurátorának – derült ki Sztáncsuj Sándor József régész köszöntőjéből. A házigazda a tárlat „sztárvendégének” nevezte a Kolozsvárról ideiglenesen hazahozott pecsétnyomót: a székely nemzet pecsétjét.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök köszöntő szavai után részletesen beszélt a székely nemzet pecsétjéről Szekeres Attila István heraldikus, a Háromszék munkatársa, és ő ismertette a tárlat anyagát is. Felidézte, 1659-ben, Barcsay Ákos fejedelemsége alatt döntött a szászsebesi Országgyűlés négy pecsétnyomó megalkotásáról, és törvénybe foglalták, hogyan is nézzen ki az erdélyi vármegyék, a székelyek és a szász nemzet, illetve az Erdélyhez csatolt magyarországi részek (Partium) pecsétje. Ekkor iktatták törvénybe: a székelyek jelképe a nap és a félhold. A bélyegzőket elkészítették, de a zavaros időszakban a szászoké és a székelyeké elveszett, 1661-ben született az az ezüst pecsétnyomó, amely most két hónapig Sepsiszentgyörgyön is megtekinthető, s amelyet az udvarhelyszéki főkapitány őrzött. Az osztrák uralom idején, a székely autonómia és a székely és szász székek 1876-os felszámolása után már nem használhatták ezt a pecsétet, s Daniel Gábor, Udvarhely vármegye főispánja a székek beleegyezésével megőrzés végett elhelyezte az Erdélyi Múzeum Egyesületnél, innen államosították, s jutott az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum tulajdonába, amely most kölcsönadta a székelyföldi vándorkiállításra – ismertette történelmi visszatekintőjében Szekeres Attila István. Kiemelte, az alig 32 grammos, 35 milliméter átmérőjű ezüstereklyén az látható, amit az 1659-es Országgyűlésen meghatároztak: a nap és a holdsarló.
A kiállításon a főszereplő mellett még számos fontos és érdekes dokumentum, tárgy látható: például XVI. századi címerek, de megtekinthető az első magyar heraldikai könyv, Pápai Páriz Ferenc Ars heraldica című, 1695-ben kiadott munkája is. Megjelennek a háromszéki, sepsiszentgyörgyi címerek, több község jelképe, és láthatóak nemesi jelképek, halotti címerek, céhzászlók, ipartestületek pecsétjei, behívótáblák. Kísérőszöveg nyújt eligazítást az érdeklődőknek, akik a címertanba kapnak betekintést. Az Üzenet a múltból – Székelyföldi pecsétek és címerek című vándorkiállítás Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós után érkezett Sepsiszentgyörgyre, és december végéig látható a Székely Nemzeti Múzeumban.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nacionalista és Európa-ellenes hangú nagygyűlés
Nacionalista hangvételű kijelentésekkel dúsított üzenetekkel „fegyverezte fel” támogatóit Victor Ponta és Crin Antonescu, a Szociálliberális Szövetség (USL) két társelnöke, akik a bukaresti National Arénában szerdán este mintegy 60 ezer résztvevő jelenlétében megtartott kampánygyűlésen Orbán Viktor magyar miniszterelnökről és Tőkés László európai parlamenti képviselőről sem feledkeztek meg.
Ponta arra kérte a választókat, hogy decemberben az USL-t segítsék győzelemre a parlamenti választásokon. Mint mondta, 2013-ban módosítani akarják az alkotmányt, amely tisztázza az államfő, a kormányfő és a különböző állami intézmények közötti viszonyt. Ponta szerint olyan alkotmányra van szüksége Romániának, amely valódi hatalmat ad a régióknak, a megyéknek és a polgármestereknek.
Utalt a néppárt kongresszusára: kijelentette, hogy ezen a rendezvényen „Băsescu két jó barátja, Tőkés László és Orbán Viktor Románia föderalizálásáról beszéltek”. Tőkés László a román médiának nyilatkozva elmondta, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) célja Románia decentralizálása, amelynek végeredményeként az országnak egy föderális rendszerben kellene működnie. Ugyanakkor Orbán nem beszélt ilyesmiről. – Mondjuk ki világosan, hogy Románia valamennyi román állampolgáré nemzetiségre való tekintet nélkül, de se nem Tőkés Lászlóé, se nem Băsescué, hogy eladják az országot – folytatta Ponta kirohanását. Az Európai Néppárt magas rangú vendégeit sem kímélte: kijelentette, tudniuk kell az európai vezetőknek, hogy a román népnek mi a véleménye Băsescuról, amire hangos hurrogással reagáltak az USL szimpatizánsai.
Crin Antonescu sem hagyta alább, szerinte Băsescu nem Európával ült asztalhoz a parlament épületében, hiszen a nép támogatása nélkül Európában „senki vagy, esetleg szolga”. A liberális pártelnök szerint Románia Európa része, függetlenül attól, hogy ki vezeti, szabadságát „a románok vére” által nyerte el, Románia nem kapott alamizsnát senkitől, ezért neki is szavazati joga van, s nem köteles csak tanácsokat megfogadnia Európától. Hozzátette, hogy az USL vezetői nem Európa szolgái, hanem egyenlő partnerei lesznek majd Brüsszelnek. Antonescu is kitért Tőkésnek a föderalizálással kapcsolatos nyilatkozatára. Sérelmezte, hogy a demokrata pártiak nem határolódtak el tőle. – Mi viszont megmondjuk, hogy Románia a nemzeti kisebbségek bánásmódja tekintetében továbbra is modellértékű marad, és Románia mindig egységes, oszthatatlan nemzetállam lesz” – mondta Antonescu.
Szabadság (Kolozsvár)

Turnézik a Kolozsvári Állami Magyar Színház
Visky András Megöltem az anyámat című darabja a székelyudvarhelyi dráMA Kortárs Színházi Találkozón vesz részt. Az Albert Csilla és Dimény Áron által színpadra állított előadást október 23-án, a Tomcsa Sándor Színház stúdiótermében láthatja a fesztivál közönsége. A Megöltem az anyámat tavaly a gyergyószentmiklósi Kisebbségi Színházak Kollokviumán a Román Rádió különdíjában részesült, ennek eredményeként rádiójáték is készült az előadásból Vizauer Attila rendezésében.
Vasárnap, október 21-én 20 órától az Übü királyt tűzte műsorra a Kolozsvári Állami Magyar Színház. Az Alain Timar rendezte előadás később szintén Székelyföldre utazik, Csíkszeredában október 24-én a Csíki Játékszín nagytermében tekinthető meg a párizsi turnéra készülő produkció.
A székelyföldi turné lejártával a bukaresti Nemzeti Színházi Fesztiválra utazik a társulat, itt három előadást mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A Hedda Gabler, Gianni Schicchi, valamint Julie kisasszony című előadásokat október 27. és 31. között láthatja a bukaresti közönség. A fesztiválon külön szekciót szentelnek Silviu Purcărete rendezőnek, ennek keretében mutatják be a Gianni Schicchi című előadást október 29-én, 17 és 20 órától a Bukaresti Nemzeti Operában.
Ugyancsak külön válogatással emlékeznek meg a Nemzeti Színházi Fesztivál szervezői August Strindberg halálának századik évfordulójáról. Ennek keretében vesz részt a fesztiválon a Julie kisasszony (r.: Felix Alexa), amelyet október 30-án 20.30-tól, valamint október 31-én 18 órától tűztek műsorra az Odeon Színházban. A Hedda Gabler (rendező Andrei Şerban) október 27-én 20.30-tól, és október 28-án 18 órától látható az Odeon Színházban.
Az október 26. és november 4. között zajló fesztivál főszervezője a Román Színházi Szövetség (UNITER). Az idei rendezvényen 18 színház 32 előadását láthatja majd a közönség.
Szabadság (Kolozsvár)

Dr. Balázs Lajos: Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából
A kötet válogatás dr. Balázs Lajos négy évtizedes néprajzi kutatómunkája során itthon és Magyarországon megjelent tanulmányaiból. A szerző legtöbbjüket műhelymunkának, amolyan laboratóriumi kísérletnek tartja, ezekre támaszkodva írta meg az emberi sorsfordító szokások monográfiáit, a paraszti társadalom szervező, irányító, szabályozó, rendtartó, akár „alkotmány”-nak is nevezhető kultúrájának foglalatait.
Terjedelem: 432 oldal, kötött, ára: 45,50 lej. Megvásárolható a Gutenberg Könyvesboltokban 15%-os kedvezménnyel: Csíkszereda, Petőfi utca 4. sz. Tel: 0266-316798; Marosvásárhely, Rózsák tere 57. sz . Tel.: 0265-250491.
Szabadság (Kolozsvár)

1956 októberére emlékezve
Több mint fél évszázadból visszatekintve 1956 októberére már nem emlékszem az események időbeliségére, a napok és hetek történései egybefolynak, csak egy-egy felvillanó kép vagy képsor él még tovább bennem, és az a felemelő bizonyosság, hogy a történelem általam ismert forradalmai közül ez volt a legigazibb és erkölcsileg a legmagasztosabb.
De jól emlékszem viszont arra a temesvári írószövetségi gyűlésre, ahol egyedüli felszólalóként elhamarkodottnak (hotărâre pripită) minősítettem azt a párthatározatot, amely a magyar forradalmat ellenforradalomnak bélyegezte. A románul elmondott beszédemben, mert jelen voltak a román, német és szerb írók is, azt próbáltam bizonyítani, hogy ha a kommunista pártok egyazon marxista történelemszemlélet kritériumai alapján ítélnek meg egy társadalmi eseményt, akkor hogyan lehetséges, hogy egyes pártok népfelkelésnek, a tömegek jogos fegyveres harcának vagy éppen forradalomnak vélik a magyarországi eseményeket.
Amikor leültem, Anavi Ádám csak annyit mondott: „a szívemből beszéltél!”. Ezt az epizódot különben a kilencvenes évek elején részletesen és irodalmilag feltupírozva megírta. Felszólalásom utáni másnapon Bukarestből megérkezett Domokos Géza, az Előre főszerkesztő-helyettese (én Forrai néven a fővárosi lap bánáti tudósítója voltam) és hosszasan tárgyalt a helyi döntéshozókkal, majd közölte, hogy szerencsére megúsztam egy írószövetségi kizárással, ami néhány nappal később meg is történt. De egy hét múlva az Előrétől is megérkezett az elbocsátó szép üzenet, a romániai sajtóban az első és az utolsó újságírói felmondás 56 okán. Hónapokig munka nélkül tengtem-lengtem, majd visszaköltöztem Kolozsvárra, a szüleimhez.
1957 kora tavaszán, amikor Domokos Géza az újrainduló Ifjúmunkás szerkesztőit verbuválta, Páskándi Gézának és nekem félnormás tudósítói állást ajánlott. Első megbízatásom az volt, hogy írjak Dávid Gyuláék tárgyalásáról. Úgy látszik, hogy felsőbb ukázra meg akarták szellőztetni a pert, mert a zárt tárgyaláson jelen volt Asztalos István, az Utunk megbízásából, Zimán József az Igazság, és Korda István az Előre részéről. És mintha összebeszéltünk volna, egyikünk sem írt egy sort sem.
A tárgyalóteremben karnyújtásnyira ültem az előttem álló Dávid Gyulától, és nem az ügyész vádpontjait és nem a magyar nevű törvényszéki bíró ügybuzgó beszédét hallgattam, hanem volt bolyais egyetemista kollégám keményvonalú és egy darabból kifaragott arcát néztem-figyeltem. És figyeltem a tekintetét, mert már annak előtte olvastam arról, amit a bölcsek évezredek óta tudtak, a tudósok pedig kísérletek alapján bizonyítottak: a tekintet adott helyzetben híven tükrözi az ember érzelmi állapotát, a szeretettől el egészen a halált megvető bátorságig. Ámulva és csodálkozva láttam, hogy szemrebbenés nélkül hallgatta végig az ügyész súlyosnál súlyosabb vádpontjait. Ennél súlyosabbakat talán még a bibliai filiszteusok sem mondtak az általuk megvakított nagy erejű Sámson fejére, akinek tragikus sorsát a szellem óriásai, Miltontól Németh Lászlóig, színpadra álmodták, Händel és Saint-Saëns zenébe szőtték, a reneszánsz legnagyobbjai pedig arcát szoborba faragták, vászonra festették.
És Dávid Gyula tekintete rezzenetlen maradt még a nehéz börtönévekkel teletűzdelt ítélethirdetéskor is. Ezt az arcot és ezt a tekintetet azóta sem tudtam elfelejteni. Németh László írja, hogy amikor drámáját írta a nagy erejű bibliai Sámsonról, a hamvaiból önmagát megújítani képes tragikus hősről, az általa csupán elképzelt sámsoni arc és tekintet egész életében elkísérte.
Nekem akkor úgy tűnt, hogy tekintetében ő mondott ítéletet a kolozsvári katonai törvényszék bírái felett, akik azért ítélték hosszú évekig tartó börtönbüntetésre, mert diákjaival a Házsongárdi temetőben gyertyát gyújtott a forradalom mártírjainak emlékére.
Komor idők sötét tárgyalása, még sötétebb ítélettel!
Kolozsvár szívében, ha néha találkozom Dávid Gyulával és köszöntjük egymást, külön öröm számomra, hogy láthatok még itt, fehérek közt egy európait.
ANTAL JÓZSEF
Szabadság (Kolozsvár)

Dalos pacsirta, kilencedszer, új versenyszámokkal
Kilencedik alkalommal került sor október 12-e és 14-e között Marosszentgyörgyön a Dalos Pacsirta Országos Cserkész Dalversenyre. A hagyományokhoz híven, idén is sok dalos kedvű cserkész énektudása mérettetett meg, ugyanakkor ebben az évben két új versenyszámban, kézművesség és néptánc kategóriában is lehetőségük adódott a cserkészeknek arra, hogy összemérjék tudásukat.
A cserkészcsapatok küldöttségei péntek este és szombat reggel folyamán érkeztek meg Erdély különböző szegletéből. Összesen 11 helység 13 csapata jött el, akik a szombat reggeli regisztrációt követően a rendezvény hivatalos megnyitóján vettek részt, a Római Katolikus Plébánián. Molnár Szilárd, a rendezvény házigazdájának kedves és buzdító szavai után elkezdődött a verseny a kiscserkész (I–IV. osztályosok) és cserkész (V–VIII. osztályosok) korosztályok számára, cserkész, valamint népdal kategóriában. Ezután a résztvevők finom meleg ebédet fogyasztottak a Helyi Művelődési Otthonban, ahol egyúttal leadhatták szavazatukat a kézműves kategória 72 pályaművének egyikére. A délután folyamán sor került az ifjúsági-vallásos ének kategóriában fellépő 10 csoport előadására, illetve a három néptánccsoport bemutatójára. Az előadásokat követően a zsűri kiértékelte a fellépéseket, majd lezárta a versenyt.
Szombaton este a cserkészek a Kultúrotthonban gyűltek össze a hagyományos szüreti bálra, amelyet a marosszentgyörgyi csapat néptáncelőadása nyitott meg. Az éjszaka egy óráig tartó mulatozás után nyugovóra tértek a fáradt cserkészek, mivel vasárnap reggel a kilenc órától kezdődő szentmisén frissen, kipihenve kellett megjelenni. A római katolikus templomban, a több mint 150 résztvevő „cserkészies” áhítattal hallgatta a szívhez szóló igét. Az eredményhirdetés és díjkiosztás sem maradt el, amelynek során értékes díjakkal gazdagodtak a legügyesebb énekesek, táncosok és kézművesek, de senki nem tért haza üres kézzel.
A 2012-es dalversenyt értékes tapasztalatokkal, új ismeretségekkel, újramelegített régi barátságokkal gazdagodva zárták a cserkészek, izgatottan tervezve a következő országos cserkészrendezvényen való részvételt.
Szabadság (Kolozsvár)

EMNT: megmozdulásokkal sürgetik a restitúciót
Figyelemfelkeltő akciókkal akarja sürgetni az egykor államosított romániai ingatlanok visszaszolgáltatását az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Az EMNT közleménye szerint a „restitutio in integrum” („előbbi állapotba visszahelyezés”) jelszavával elindított országos kampány során több erdélyi városban a még vissza nem szolgáltatott ingatlanok előtt tartanak megmozdulásokat az elkövetkező hetekben. E megmozdulások a táblás felvonulástól a matricák és szórólapok terjesztéséig, valamint a „restitutio in integrum” felirat járdára festéséig és az államosítás körülményeinek nyilvános ismertetéséig terjed.
A tervek szerint Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Nagyváradon és Kézdivásárhelyen szerveznek megmozdulásokat.
Az EMNT közleménye szerint a kampány célja, hogy előtérbe helyezze a még vissza nem adott ingatlanok sorsát, és a nyilvánosság erejével hasson az illetékes hatóságokra, hogy ezek helyzete mielőbb rendeződjön.
Romániában az erdélyi magyar egyházak által visszaigényelt mintegy 1700 ingatlan közül mindeddig körülbelül 1100 visszaszolgáltatásáról döntött az illetékes bukaresti bizottság. A Buzăui Törvényszék június 29-én három év szabadságvesztésre ítélte a bizottság három tagját: Marosán Tamást, Markó Attilát és Silviu Climt, mondván: jogtalanul juttatták vissza az Erdélyi Református Egyházkerületnek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot.
Szabadság (Kolozsvár)

Lezárult az Európai Néppárt bukaresti kongresszusa
Az új alapprogram és annak rövidített változatát tartalmazó politikai kiáltvány elfogadásával, valamint a tíz alelnök megválasztásával zárult csütörtökön Bukarestben az Európai Néppárt (EPP) kétnapos kongresszusa.
A voksolás nyomán kiderült: mostantól román alelnöke is lesz az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó, az európai konzervatív jobbközép erőket tömörítő alakulatnak. Anca Boagiu demokrata-liberális párti (PDL) szenátor személyében. Az EPP még szerdán este újraválasztotta pártelnökké az alakulatot 1992 óta irányító Wilfried Martenst.
Martens a csütörtöki záráson elmondta: az EPP politikai szolidaritásáról biztosítja Romániát, és azt szeretnék, ha az ország az európai projekt középpontjában maradna, és magáénak vallaná az európai értékeket. Úgy vélte, hiba lenne újabb felfüggesztési eljárást kezdeni Traian Băsescu államfő ellen, és fennállnak a  kormány és az államfő közötti együttműködés feltételei. A két romániai tagpárt, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ által szervezett kongresszuson délelőtt a résztvevő állam- és kormányfők is felszólaltak.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szerdán este mondott beszédében ijelentette: az Európai Unió rendkívül fontos Románia számára, Románia pedig fontos az EU számára. Barroso úgy vélte, az eurózóna és az EU válságát a magánszektor felelőtlensége okozta, és úgy vélte, Európának most nagyobb szüksége van a szolidaritásra és a felelősségre, gazdaságélénkítő intézkedésekre és megszorításokra, mint bármikor.
Barroso korábban, a Victor Ponta román kormányfővel folytatott bukaresti találkozón leszögezte: az új legfőbb ügyészt és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) új vezetőjét objektív és átlátható eljárás keretében kell kijelölni. Barroso kijelentette: ez a két személy alapozza meg az igazságügyi rendszer hírnevét, ezért feddhetetlen szakmai karrierrel kell rendelkezniük. Azt is fontosnak nevezte, hogy az igazságszolgáltatás független legyen, a kormány pedig tartsa tiszteletben a demokrácia és a jogállamiság alapelveit. A megbeszélésen Barroso arra is rámutatott, létfontosságú, hogy Bukarest erőfeszítéseket tegyen az uniós alapok minél hatékonyabb felhasználására.
Angela Merkel német kancellár szintén politikai témákról szólt a kongresszuson szerda este, és a jelenlegi, Victor Ponta vezette balliberális román kormánykoalíciónak is üzent, amikor kijelentette: az EPP jelezni kívánja, hogy a demokratikus alapelveket tiszteletben kell tartani, és biztosítani is kívánja, hogy azokat a jövőben is tiszteletben tartsák. A német kancellár rámutatott: innováció, intelligencia és gazdasági növekedés nélkül nem érhető el a jólét.
A német kancellár a szociális piacgazdaság mellett állt ki, és a szükséges reformok kapcsán megdicsérte Traian Băsescu román államfőt is, aki szerinte „nem félt a jövőre gondolni, még ha ezen akciók nem is mindig népszerűek”. Leszögezte: az erős Európa érdekében új munkahelyeket kell teremteni. Merkel egyébként a találkozó előtt rövid megbeszélést is folytatott Băsescuval, aki megköszönte neki a leváltására irányuló kormányzati erőfeszítések idején nyújtott támogatást.
A rendezvényen felszólalt Traian Băsescu is, aki a mélyebb európai integráció mellett tört lándzsát. Úgy vélte, az Európai Egyesült Államok az a megoldás, amelyre Európának szüksége van. Azt is leszögezte, hogy Románia nem akarja, hogy egy olyan, a „másodosztályú” államokat tömörítő klub jöjjön létre az EU-n belül, amelyben az eurózónán kívüli tagállamok kapnak helyet. Ezért a minél mélyebb gazdasági, fiskális és politikai integrációt nevezte szükségesnek. Emellett felvetette az egységes munkaerőpiac fontosságát is.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Felszentelték a remeteszegi katolikus templomot
Amint az új élet fogadásának öröme felváltja a vajúdás fájdalmát, úgy változik át ünneppé a templomszentelés napján az építkezés minden fáradsága és nehézsége – mondta köszöntőjében Tamás József segédpüspök szombaton a marosvásárhely-remeteszegi plébánia templomának szentelésén.
Az ok, amiért az új templomot a szent család tiszteletére szentelték az, hogy a közösség plébánosa – Szénégető István – szívügyének tekinti a családot, az egyházmegyében ő a családpasztoráció felelőse. Az egyházmegye első, a szent családnak ajánlott temploma (csupán egy kápolna viseli még ezt a titulust Erdélyben) már puszta létével is az isteni családmodellt hirdeti.
A templom tervezője, a Makovecz-tanítvány Esztány Győző munkájában kettős célt követett: az Isten és ember, valamint az ember és ember közötti párbeszéd külső feltételeinek megteremtését, illetve a múlt idézését. A tetőszerkezet formája, illetve a fentről beáramló természetes fény az Istenre való nyitottságot jelképezi, a körforma pedig a közösségi jelleget hivatott erősíteni – mutatott rá rövid magyarázatában a műépítész.
Szénégető István plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták a templomépítést: sokan pénzzel, mások kétkezi munkával, példás hozzáállásukkal, lelkesedésükkel és nem utolsósorban imájukkal, felajánlott szenvedésükkel, hiszen a templom nemcsak kőből, fából, téglából, hanem hitből is épült.
A templomépítéssel párhuzamosan Remeteszegen közösséget is építettek, amint az Ludescher Lászlónak a hívek nevében mondott köszönetéből kiderült. Miközben álmuk megvalósulásán dolgoztak, rendszeresen közösen imádkoztak, és az ünnepre imakilenceddel is készültek.
Krónika (Kolozsvár)

„A magyaroknak az RMDSZ mögött kell egyesülniük”
A magyar közösség képviseletét a romániai demokratikus intézményekben csak akkor lehet megvalósítani, ha az erők az RMDSZ mögött egyesülnek – jelentette ki Wilfried Martens, az EPP elnöke a Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közösen tartott csütörtöki sajtóértekezleten.
„Meggyőződésem szerint a romániai magyar közösség érdekeit az szolgálja a legjobban, ha egységes, ha egyetlen politikai alakulat mögött egyesül. Meggyőződésem, hogy a felaprózódás komolyan veszélyeztetheti a magyarok képviseletét a romániai demokratikus intézményekben” – állította Martens, hangsúlyozva, hogy a magyar közösségnek egységesnek kell lennie.
„Meggyőződésem, hogy a magyar közösség fel fog zárkózni az RMDSZ mögé, és erős lesz” – mondta még az Európai Néppárt elnöke, kifejtve, hogy bízik Kelemen Hunor RMDSZ-elnökben és az általa képviselt alakulat sikerében.
A sajtó képviselői megkérdezték Martenst, hogy mi a véleménye arról, hogy újonnan alakult romániai magyar pártok felvételüket kérték az EPP-be, figyelembe véve, hogy a közösség aránya 6 százalékos.
„Követni kell pártunk törvényeit, nálunk nagyon szigorúak a csatlakozási feltételek, tehát nem lehetsz egyik napról a másikra, vagy egy hét alatt az EPP tagja” – mondta Martens.
Az EPP elnöke ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ-nek sikerül megszereznie a közösség támogatását a következő választásokon.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök megköszönte Martensnek a támogatást.
„Az EPP új programjában megjelenik valami nagyon fontos dolog – első ízben a politikai alapprogramban –, éspedig a nemzeti kisebbségek védelme, mivel, ha a gazdasági közösség felől egy politikai szövetség felé tartunk, tudatosítanunk kell, hogy a nemzeti kisebbségek, a nyelvi sokszínűség, a kulturális és vallásos sokszínűség fontos értéket jelentenek egy politikai szövetségnek” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Tőkés László EP-képviselő szerdán beszámolt arról, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt benyújtotta csatlakozási kérelmét az EPP-hez.
„Az Erdélyi Magyar Néppárt benyújtotta csatlakozási kérelmét az EPP-hez, és az alakulat képviselőit ennek alapján hívták meg a kongresszusra” – mondta Tőkés a sajtó képviselőinek a parlament folyosóján.
Az RMDSZ legtöbb három parlamenti mandátumot veszíthet a december 9-i választásokon az MPP és az EMNP miatt – vallotta be Kelemen Hunor szövetségi elnök, hozzátéve, hogy ezek nem a két magyar párthoz jutnak majd, hanem román pártokhoz.
Hétfőn, Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Kelement arról kérdezték, hogy veszélyt jelent-e az RMDSZ számára az, hogy a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt is indít jelölteket a választásokon. Kelemen azt válaszolta, hogy a veszély fennáll, azonban az RMDSZ-en kívül egyik más magyar pártnak sincs esélye bejutni a parlamentbe.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Beszélgetés Varga Károllyal, a dévai Corvin Könyvkiadó vezetőjével
Mentőöv a könyvpiacon: a gasztro-forradalom
Több tucatnyi helybeli, illetve más vidékről meghívott kiadó vett részt a XIII. alkalommal megrendezett Hunyad megyei könyvszalonon. A standokon azonban hiába kerestünk magyar kiadványokat.
Mint kiderült, a megye egyetlen magyar könyvkiadójának a szíves meghívás ellenére nyomós oka volt a távolmaradásra. Ám a kiadó vezetőjével, Varga Károllyal folytatott beszélgetés során az is kiderült, hogy immár a könyvpiacon is a gyomrunk és ízlelőbimbóink diktálják az irányt.
–Abszolút rajtunk múlt e könyvszalonon való részvétel vagy távolmaradás, hiszen a korábbi évekhez hasonlóan idén is meghívtak a szervezők. Néhányszor ott is voltunk. De sajnos, be kell látnunk, hogy olyan környezetben élünk, ahol egy effajta rendezvényen három nap alatt 8-10 magyar könyvet lehet eladni. Ez valahol megalázó is, meg gazdasági szempontból teljesen nonszensz – magyarázza a dévai Corvin Kiadó vezetője.
–Mi a tapasztalat a székelyföldi és magyarországi könyvvásárokon?
–Vegyes. Attól függ, milyen jellegű a rendezvény, illetve, hogy mibe kerül a részvétel. Manapság számunkra az is sikernek számít, ha a részvételi költségeket ki tudjuk hozni. Mert általában elég borsos árat kell fizeti az effajta rendezvényeken. És a könyvszakma amúgy is mélyrepülésben van. Ennek én kettős okát látom. Egyrészt a mai úgynevezett kultúrát teljes mértékben a vizuális média diktálja. Az emberek zömének bőségesen elég megnézni egy-két-három tévéműsort, s ezzel ki is merül a kultúra iránti igénye. Másrészt a könyvkiadás mélyrepülését idézi elő az is, hogy a könyvek előállítási, illetve terjesztési költsége olyan mértékben emelkedette, hogy egyszerűen lehetetlen manapság olcsó könyvet gyártani. Ha pedig nem olcsó a könyv, akkor nem számít tömegcikknek, és ettől kezdve csak kis példányszámú luxuskiadványokról beszélhetünk. Vannak persze csodaszép kivitelezésű könyvek a piacon, de ezeket multinacionális cégek gyártják, végigfuttatva őket a fél világon. Gyakorlatilag egyetlen szerző munkáját több nyelvre lefordítva adják ki.
–Ilyen körülmények között a Corvin Kiadó milyen címeket mert bevállalni az utóbbi időben?
–Mi mindig is kötődtünk az iskolákhoz, mivel tankönyveink, munkafüzeteink vannak, s odafigyelünk arra, hogy biztosítsuk az erdélyi könyvpiacon a kötelező házi olvasmánynak számító kiadványokat. Ezekre valós igény van és megpróbáljuk elérhető áron kínálni őket. Én mindig is az olcsó könyvkiadás híve voltam. 10-15 lejnél magasabb áron ritkán jelentetünk meg könyvet. Azonban ilyen keretek között, úgy érzem, minden lehetőséget kimerítettünk. Ami kiadható volt klasszikus magyar irodalomból, azt kiadtuk. Vannak persze még vonzó címek, mint például a Pál utcai fiúk, de ezek kiadásánál olyan szerzői jogi bonyodalmakba ütköztünk, hogy egyelőre le kellett mondanunk róla.
–A Corvin kiadó valójában a rejtvénymagazinok által vált ismertté. Az Erdély-szerte ismert jelszó is erre utal: Rejtvényben az élen! Mi a helyzet e kiadványokkal?
–Sajnos, a rejtvénylapok is mélyen az alatt a szint alatt vannak, mint ahol én látni szeretném őket. Itt azzal próbáltunk „élen” maradni, hogy mind több és több kiadvánnyal rukkoltunk elő. Míg valamikor 30-35 ezer példányban jelent meg egy-két rejtvénylapunk, manapság örülök a 6-8 ezres példányoknak. És igyekszünk minél több címmel jelen lenni a piacon. Ezért hetente akár 2-4 lapot is megjelentetünk. Próbálkozunk a magyarországi piaccal is, de ott a kétszáz rejtvénylap mellett kell kitartóan utat törni. Ezért inkább a hagyományos erdélyi piacot tartjuk szem előtt. Itt ismernek, szeretnek minket, s rejtvényben valóban élen járunk. Csak sajnos, egyre kevesebben választják ezt a fajta kikapcsolódást a sokkal könnyebben elérhető más szórakozási lehetőségek mellett.
–Az amúgy általánosságban leáldozó könyvszakma és rejtvényvilág mellett azonban a Corvin kiadónak ismét van egy világraszóló sikersztorija. Ez pedig az Erdélyi Konyha, ami néhány hónap alatt meghódította a hazai és magyarországi piacot. Hogyan született e lap? Kik a munkatársak? És hogyan alakul mostanában a sorsa?
– Ez valóban optimizmusra okot adó történet. Az Erdélyi Konyha idén decemberben lesz hároméves. E lap valahol a piac szülöttje. Ugyanis hosszú évekig próbálkoztunk a Köténykével, Gazdasszonnyal, de az innen-onnan összeollózott ötletekkel nem voltunk annyira autentikusak, ahogyan a piac ezt elvárta volna tőlünk. Úgy 3 évvel ezelőtt eszméltem rá arra, hogy a gasztronómiában igazi forradalom zajlik. És ez világjelenség. Ez a sejtésem beigazolódott. Így nagyjából egy időben indultunk a gasztro-forradalommal. Úgyhogy az erdélyi piacon egyedülállóak vagyunk, Magyarországon pedig a különlegesség kategóriájában jegyeznek. Tény, hogy igyekszünk a havonta megjelenő lapunkat minél több eredeti erdélyi recepttel megtölteni. Nagyon tartalmas és nagyon népszerű lett a lap. És olyan példányszámban nyomtatjuk, amit már én is szeretek. A havi 30 ezer példánynak nagyjából fele Magyarországon, fele Erdélyben talál gazdára. Ami a szerkesztőgárdát illeti, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Erdély majdnem minden gasztrobloggerét sikerült megnyernünk ez ügynek, így Aradtól Brassóig és Vásárhelytől Csíkszeredáig, aki ebben a szakmában él és mozog, az mind megfordult már a szerkesztőink körében. És a kör továbbra is nyitva áll. Továbbra is várunk gasztrobloggereket, hiszen ez ma már túlnőtt a hobbi szintjén, egyfajta szakmának számít. És aki követi a magyarországi gasztronómiai történéseket, az láthatja, hogy komoly sztárok nőtték ki magukat ebben a témában. Az Erdélyi Konyha mellett hasonló témájú könyvekkel arattunk még igazán sikert. Most a hetedik gasztronómiai kötetünk kiadására készülünk, és két-három héten belül kerül piacra a nagysikerű Erdélyi Konyha Kalendárium 2013-as kötete is.
Én azt hiszem: az, hogy a Corvin Kiadónak sikerült megmaradni és folyamatosan fejlődni, immár 24. éve, annak köszönhető, hogy mindig voltak megújulási lehetőségeink. És az Erdélyi Konyha határozottan egy ilyen!
Nyugati Jelen (Arad)

Szájtépők
Először nem hittem a szememnek: dugig volt az ország legnagyobb stadionja. De nem sportesemény zajlott, még csak nem is valamelyik vallásos szekta kongresszusa. Hanem csak egy sima politikai gyűlés, igaz, kétpárti. Jelöltbemutatónak mondták, de inkább kampányindítónak tűnt, emiatt persze illegálisnak is nevezhetnénk, mert a decemberi parlamenti választásokat megelőző kampány hivatalosan csak november 9-én indul(hat). Ám törvényességről beszélni a balkáni Romániában olyan, mintha világszínvonalú magyar futballról beszélnénk. Tény, hogy egyik napról a másikra félszázezernél is több pártaktivistát, politrukkot, közalkalmazottat, helyezkedő iparost és tizedrangú sztárocskát rendelt fel a két kormányzó párt Bukarestbe, becsődítették őket az új „nemzeti arénába”, ahol hosszan szidták-mocskolták az általuk meneszteni nem tudott államfőt, meg mindenkit, aki eszükbe jutott. A legundorítóbb kiállás azon vezérszónokoké volt, akik úgy méltatták és óhajtották és nyaldosták Európát meg az Uniót, hogy közben folyvást köpködték és fenyegették mindkettőt. Tették ezt annak ürügyén, hogy a legjelentősebb kontinentális politikai család, az Európai Néppárt épp akkor tartotta kétnapos kongresszusát pár kilométerrel arrább. Az USL nevű torzszülött (szocialistákkal cimboráló liberálisok érdekszövetsége) percre pontosan a vezető európai politikusok felszólalásának idősávjára szervezte rá a két román pártkorifeus, Ponta és Antonescu diskurzusát. A demagógiával, populizmussal, handabandázással átszőtt stadionbeli beszédek semmiről sem szóltak, a politikai elemzők nem is tudták érdemben értekelni őket. A nacionalista hörrentések hallatán már csak Vadim Tudort és Gigi Becalit hiányolták a balliberális társaságból, de előbb, mint utóbb összenő, ami összetartozik. „Ezekben a percekben Băsescu elnök két jó barátja, Tőkés László és Orbán Viktor Románia föderalizációjáról beszélnek a parlament épületében” – hazudta Ponta bele a mikrofonba, Antonescu meg azokat dicsérte, akik már rég elhagyták az országot, majd pedig az öklét rázta a nyugat felé. Nos, ezektől, pártjaiktól meg a mögöttük állóktól semmi jóra nem számíthatunk a következőkben, de félnünk nem érdemes, mert láttunk mi már karón varjút.
Dénes László
Székelyhon.ro

1956 Erdélyben (2012-es közelítésben)
Idézettel kezdem: „Ötvenhat persze gyűjtőfogalom. Medence. Tenger. Minden oldalról futottak belé a folyók. Ezért volt valóban mindenekelőtt nemzeti szabadságharc, ahogy régebb írtam: forradalmi szabadságharc. De elsőként nemzeti szabadságharc, mert hozzánk a diktatúrát idegen erők hozták, így a szabadságharc ab ovo a polgári demokráciáért is zajlott, hiszen utóbbit épp a Szovjetunió és a kommunista párt vette el tőlünk. (Mások rábólintásával persze.) Vagyis a szabadságharcban immanensen foglaltatott a demokráciáért vívott küzdelem.”
Költő szövegét idéztem, nem a magyar 1956 tudós kutatójáét, történészét. Akár vitatkozni lehetne ezzel az összefoglalással, legalábbis tágítva, árnyalva a „medencébe”, a „tengerbe” befutó folyók néven nevezését. Azt hiszem, mégis jól választottunk, amikor a forradalom 40. évfordulójára szerkesztett Korunk-számot (az 1996. októberit) Páskándi Géza mondataival indítottuk, hiszen a Szatmárhegyen született poéta, próza- és drámaíró jelképes alakja a múlt század második fele erdélyi magyar irodalmának, egyike e korszak legnagyobb tehetségeinek, hat évi börtönt szenvedett, 1957 márciusa és 1963 között megismerhette a Duna-deltai kényszermunkát, szabadulása után pedig Bukarestet jelölték ki számára kényszerlakhelyül. Személyes okokból is vele kezdem a múltidézést: a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán évfolyamtársak voltunk, közülünk emelték ki a Szekuritáté emberei, éppen akkor, amikor első könyve, a Piros madár az olvasókhoz kerülhetett volna.
KÁNTOR LAJOS
Szabadság (Kolozsvár)

Könyvbemutató
Bartók Katalin: Románia természetvédelmi területei és fenntartásuk kezelési módszerei
Az emberiség létrejötte óta, mi képviseljük azt a generációt, melynek tudomásul kell vennie, hogy Földünk élővilága rohamosan pusztul, és erőforrásaink sem kimeríthetetlenek. Ezt a valós tényt ma már nemcsak szakembereink ismerik fel és vallják, hanem a médiának köszönhetően a nagyközönségben is tudatosodik, így lassan mindannyiunkat kezdi foglalkoztatni a természeti értékek védelme.
A hagyományos ún. passzív természetvédelem a húszadik század első felében volt jellemző és uralkodó. Ennek értelmében feladatunk nem volt egyéb, mint bizonyos területek törvények általi, hatósági védelme, őrzése és eredeti, természetközeli állapotában való fenntartása. Ezzel a felfogással szemben az 1970-es évektől kezdődően általános irányelvvé vált világszerte az ún. aktív természetvédelem, azaz a környezetváltozást ellensúlyozó és a természeti értékek megóvása érdekében történő tudatos, intenzív emberi beavatkozás. Napjainkban már ezen is túllépünk, mert ahhoz, hogy élőhelyeink és az azokat benépesítő élőlények fennmaradjanak, s védett ökoszisztémáink megfeleljenek rendeltetési céljuknak, jól meghatározott kezelésekre is szükségük van.
Dr. Bartók Katalin az elmúlt 15 évben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia, valamint Környezettudomány és Környezetmérnöki Karának, egyetemi docenseként természetvédelemmel kapcsolatos tantárgyakat adott elő és e témakörrel kapcsolatos könyveket írt. Az élő természet védelme, a biodiverzitás védelme című könyve 2006-ban jelent meg (második kiadás 2009), majd 2012-ben látott napvilágot a most bemutatott Románia természetvédelmi területei és fenntartásuk kezelési módszerei című munkája. Könyvei a kolozsvári Ábel Kiadó gondozásában jelentek meg.
Bartók Katalin legfrissebb könyvének célja Románia természetvédelmi területeinek tudományos ismertetése, védettségi fokuk alapján való osztályozása és leírása, de nem utolsósorban a legfontosabb élőhelytípusok természetvédelmi kezelési módszereinek ismertetése.
A szerző meglehetősen terjedelmes munkája 324 oldalon, három nagy fejezet keretében foglalkozik természetvédelmi területeink jelenlegi helyzetével, aktív védelmével és a velük kapcsolatos jövőbeni feladatainkkal. Természetvédelmi fogalmak ismertetése vezeti be a könyvet, majd ezt követően 218 oldalon át foglalkozik Románia természetvédelmi területeivel. Az első fejezet magába foglalja a védett területek meghatározását, „születésük” történetét, osztályzásukat (IUCN és más nemzetközi egyezmények alapján). Ezek szerint 2011-ben Románia területének 22,7%-át nyilvánították természetvédelmi területté, mely lényegesen fölülmúlja az Európai 17%-os átlagot.
Románia természetvédelmi területei a következőképpen oszlanak meg: 55 tudományos rezervátum, 13 nemzeti park, 15 natúrpark (tájvédelmi körzet), 234 természeti emlék, 633 természeti rezervátum, 3 bioszféra-rezervátum, 5 ramsar-i terület, 7 Világörökséglistás érték (1 természeti, 6 kulturális), 529 „Natura 2000” ökológiai hálózathoz tartozó terület, melyek közül 148 Különleges Madárvédelmi Terület (SPA), 381 Különleges Védelem alatt álló Terület (SCI). Minden természetvédelmi kategóriához tartozó rezervátum esetében a szerző bemutatja azok földrajzi elhelyezkedését, megközelíthetőségüket, éghajlati-, vízrajzi-, geológiai- és biológiai jellemzőiket, de az őket veszélyeztető tényezőket is, és nem utolsósorban a védelmük és kezelésük lehetőségeit is.
Hogy mit védünk ezeken a természetvédelmi területeken? – Románia biodiverzitását, erről szól a következő fejezet (II). A gyakorlati természetvédelemről szóló fejezet (III), amely a különböző élőhelytípusok (gyepek, vizes területek, erdők, barlangok, vadászati területek stb.) kezelését taglalja, csaknem 100 oldalon, meghatározza a fenntartható turizmus és ökoturizmus fogalmát is. Bemutat egy turizmuskezelési modellt is kiemelt esettanulmány formájában a Radnai-havasok nemzeti park és bioszféra rezervátumra vonatkoztatva.
Bartók Katalin könyve gazdag világszintű szakirodalomra épült, mely az elmúlt években nem csupán külföldi alkotásokkal bővült, de szép számban járultak hozzá a Romániában megjelent természetvédelemmel kapcsolatos munkák is. A szerző felhasználta úgyszintén a világháló (internet) adta lehetőségeket is, hiszen csaknem minden nemzeti és natúrparknak saját honlapja van, többé-kevésbé aktualizált állapotban. Ezeken kívül az egyetemi hallgatók által e témakörben vizsgafeladatként elkészített legjobb referátumokból is idézett adatokat.
Meg kell említenünk még, hogy könyve hiánypótló a romániai magyar szakirodalomban, de ilyen jellegű és komplexitású könyv még román nyelven sem jelent meg. Kiemelném azt a tényt, hogy a magyarországi természetvédelmi szakemberek is igencsak pozitívan fogadták megjelenését.
Bár a könyv a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Környezettudomány Karának diákjai számára készült, a benne foglalt információk messze meghaladják a tanterv követelményeit. Bartók Katalin könyve igen hasznos forrásmunka a magiszteri fokozatot végző hallgatóknak, a doktorandusoknak, valamint a természet- és környezetvédelemben dolgozó szakembereknek, a nemkormányzati szervezetek tagjainak és nem utolsósorban, mindenkinek, aki a természetet nem csak szereti, de szívügyének tekinti, és aktívan hozzá akar járulni annak fennmaradásához.
Dr. Péterfi Leontin István a Román Akadémia levelező tagja
Szabadság (Kolozsvár)

Semjén Zsolt: ma a nemzet közjogi egyesítése a magyar megmaradás parancsa -A nemzet közjogi egyesítését, az állampolgárság kiterjesztését nevezte a magyar megmaradás mai parancsának Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a sepsiszentgyörgyi 1956-os emlékpark szombat esti avatóünnepségén mondott beszédében.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes úgy véli, akkor maradhat meg a magyarság, ha minden magyar nemzetrész megmarad. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha Magyarország a közjog kötelékével, az állampolgársággal egyesíti a világ magyarságát. Semjén Zsolt hozzátette, a magyar állampolgársághoz az útlevél és a szavazati jog is hozzátartozik, az Országgyűlés 2014-től minden magyar politikai akaratát kifejezi, és az egyetemes magyarság Országgyűlése lesz.
Semjén Zsolt elmondta, az ünneplésnek egyfelől az az értelme, hogy hitet, erőt és büszkeséget lehessen meríteni a történelemből. Felidézte, az 1956-os magyar forradalom jelentett "halálos döfést" a kommunizmus, a bolsevizmus és a Szovjetunió számára. Úgy véli, Nyugat-Európa is hálás lehet a kis Magyarország szabadságharcának, mert az 56-os menekültek nyitották fel a nyugati világ szemét, az "hajlamos lett volna beleszédülni a kommunizmusba".
A tanulságok levonását tekintette az ünneplés másik értelmének. Úgy vélte, amint a történelemben számos más alkalommal, a feladat ma is a nemzeti megmaradás, és az ehhez szükséges jogok biztosítása. "Ha más népeknek lehet autonómiájuk, önrendelkezésük és lehetnek nyelvi jogaik, akkor nekünk, magyaroknak is ugyanígy jogunk van ehhez" - jelentette ki a miniszterelnök-helyettes a mintegy ötszáz fős hallgatóság tapsát kiváltva. Hozzátette: a magyarság soha nem követelt olyat, ami más népeknél ne lenne természetes. "Ha másoknak lehet, nekünk is lehet" - nyomatékosította.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ünnepi beszédében arra figyelmeztetett, a szabadságnak ára van, azt soha nem adták ingyen. "Ne féljünk cselekedni!" - buzdította az ünneplőket a polgármester. Az 1956-os forradalom szellemét a romániai és a magyarországi volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői idézték fel.
Az ünnepség végén leleplezték az erdélyi 56-osok emlékművét, amelynek kőoszlopaira az 1956-os forradalom valamennyi romániai áldozatának a nevét felvésték. A sepsiszentgyörgyi megemlékezés az ünneplők fáklyás felvonulásával zárult.
Gazda Árpád
(MTI)

Földes Károly-szórványdíjjal tüntették ki a Népújság szerkesztőjét, Bodolai Gyöngyit
Földes Károly a kalotaszegi Mérában született 1891-ben (meghalt Szatmárnémetiben 1968-ban). Tanítói oklevelet szerzett, az első világháborút követően orosz fogságba került, ahonnan 1921-ben szabadult. Mivel nem tette le a román állami esküt, tanítói hivatását nem gyakorolhatta. 1923-ban ún. lévita lelkészi képesítést nyert, rövid ideig a nyárádmenti Teremiújfaluban szolgált, majd 1927-40 között a mezőségi szórványokban. Ott írta 1934-ben Jajszó a pusztuló szórványokról című kiáltványát, amely első nagy, megrázó híradás volt az apadó magyar szórványokról.
1992 októberében Jenei Tamás petrozsényi református lelkipásztor levélben javasolta és kérte szórványdíj létrehozását és odaítélését olyan lelkipásztoroknak és nem lelkipásztoroknak, akik a végeken teljesítenek szolgálatot, és fölvállalják az apadó magyar református közösségek megtartásáért vívott küzdelmet. Ennek alapján alapították meg és osztották ki először 1993-ban a Czelder Márton- szórványdíjat Bányai Ferenc kérői lelkipásztornak és a Földes Károly-oklevelet Péter Jenő somogyomi gondnoknak. Az alapító Jenei Tamás húszéves visszatekintésében megállapította: "nagy dolog, hogy ez a díj húsz évet megélt, közben egy családdá formálódott ez a közösség. (…) Nincs isten háta mögötti hely, s ezzel a hittel szépen lehet szolgálni a szórványban is".
Távolról és szomszéd falvakból, szórványból és Kolozsvárról érkezett vendégek ültek együtt a helybéliekkel a tele templomban egy hétköznap délelőttön, mert a jubileumi díjkiosztásnak helyet adó Malozsa-völgyi falu, Istvánháza érezte, ünnep ez a találkozás. A Czelder Márton-díjjal kitüntetett Ady István magyarfülpösi lelkipásztor szolgált. Ady István lelkipásztor vezetésével a Mezőség széli Magyarfülpösön egy évtizeddel ezelőtt egy olyan szórványotthont létesítettek és működtetnek ma is, ahol számtalan magyar gyermeknek teremtettek lehetőséget anyanyelven való tanuláshoz, főleg olyan falvakból, ahol már egyáltalán nincs magyar iskola (Görgényszentimre, Unoka, Septér, Komlód).
A nem lelkipásztoroknak alapított Földes Károly- szórványdíjat Bodolai Gyöngyi újságírónak ítélték oda. Húsz év alatt először történik meg, hogy mind a két díjazott Maros megyei. Szórványosodó időben élünk, és az elöregedő vagy apadó falvakban már csak iskola vagy templom marad anyanyelv-kapaszkodónak. Bodolai Gyöngyi a megyei napilap újságírójaként találkozott Kövesdi Kiss Ferenccel, aki a mezőségi magyar szórványok felkeresőjeként útitársnak kérte fel, és az egykori magyar–francia szakos tanárnő "beleszerelmesedett" a sáros, pocsolyás mezőségi világba, járta/járja a kopár dombok mögé rejtőzött, még magyar közösségeket. Szórványokról szóló riportjait a kolozsvári Világhírnév Kiadó Fehér Hollók sorozata jelentette meg az elmúlt évben, és a magyar szórványokról szóló könyv azóta – másfél év alatt – még két kiadást megért, jelezve fontosságát és szükségességét.
Az istvánházi református templomban tartott díjkiosztó ünnepségre meghívták a húsz év alatt szórványmunkájukért kitüntetetteket. Így találkozott egy hétköznap délelőtti ünnepi istentisztelet keretében az istvánházi gyülekezet regáti és kolozsvári, mezőségi és székelyföldi emberekkel, akik valamit tettek és tesznek apadó, szórványosodó magyarságunk érdekében. Húsz év alatt kitüntetett 45 személy közül 11 már nem él.
Az ünnepség végén Vetési László szórványügyi előadó levetítette a húsz díjkiosztáson megörökített képeket. Jó volt látni és felismerni a Mezőség apostolának titulált néhai Herman János nagysármási lelkipásztort (1994-ben díjazták), a marosvásárhelyi Kövesdi Kiss Ferencet (1996-ban kapott Földes Károly-díjat) vagy az egykori görgényszentimrei gondnokot, Szabó Jánost (2001-ben tüntették ki). A 45 kitüntetett között négy nő nevét és arcát láthattuk, köztük a legfiatalabb díjazottat, Bodolai Gyöngyi újságírót.
Ennek a díjnak az átvétele alkalmából gratulálunk neki, és Isten áldását kérjük szórványszolgálata folytatására!
Ötvös József
Népújság (Marosvásárhely)

Csegzi Sándor: Nyolc éve a marosvásárhelyi RMDSZ választmányának nem volt olyan jelentős döntése, amit utána felsőbb szinten ne változtattak volna meg!
– Ma mint "jelölt jelölt" tartom ezt a sajtókonferenciát. Azért mondom így, mert addig nem tekinthetem magam jelöltnek, amíg nem dől el a helyzet, – nyilatkozta tegnap Csegzi Sándor, az RMDSZ volt alpolgármestere, aki a médiában megjelent, az RMDSZ- ből való kizárására vonatkozó közleményre reagált.
Elmondta, hogy az elmúlt napokban az RMDSZ városi, illetve megyei vezetésével folytatott tárgyalássorozat végén döntött úgy, hogy függetlenként szeretne indulni a decemberi parlamenti választásokon. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, a választói névjegyzéken szereplő választópolgárok 4 százalékának a támogatására van szükség, ami közel 2.500 aláírást jelent, de, mint mondta, reméli, október végéig legalább háromezer aláírást összegyűjt.– Annak ellenére, hogy nem csináltam titkot belőle, még nem szerettem volna hivatalosan a médiába kivinni, mégis kiszivárgott. Senki ellen nem indul ez a kezdeményezés, hanem a közösségért, és azért jött ez a kezdeményezés részemről, mert az elmúlt 12 év alpolgármesteri tevékenysége egy sor olyan hiányosságot fogalmazott meg bennem, amely az önkormányzat és a legfelsőbb törvényhozás közötti dialógust valamilyen formában másként szeretné megvalósítani.
Véleménye szerint nagy a szakadás Bukarest és a helyi viszonyok között, ez nemcsak az RMDSZ-re igaz, de minden más pártra érvényes. Másfelől azt sem tudja elfogadni, hogy azok, akik ezt a közösséget képviselik, miután a parlamentbe vagy magasabb szintre kerülnek, rögtön "főnökök lesznek", csak "leszólnak", ami a diktatúrára emlékeztet. – Ezt el kell oldani, ebből a típusú viselkedésből sok hátránya származott a városnak, sokkal több megvalósítást is föl tudtunk volna mutatni, ha ez a párbeszéd másként zajlik.
Elismerte mindkét fél hibáját, s úgy gondolta, ezen javítani úgy lehet, ha olyan önkormányzati tapasztalattal rendelkező személyek jutnak be a parlamentbe, akik értékesíteni tudják ezeket a tapasztalatokat akár a szociális kérdések, akár a gazdasági fejlődési lehetőségek megnyitása szempontjából, de akár a kulturális, akár az oktatási kérdésekben még nagyon sok módosításra vagy új törvényre van szükség.
Itt a városi RMDSZ, hol a városi RMDSZ, itt a választmány, hol a választmány?
Az RMDSZ vonatkozásában arról beszélt, hogy nyolc éve a marosvásárhelyi RMDSZ választmányának nem volt olyan jelentős döntése, amit utána felsőbb szinten ne változtattak volna meg.
– A nyáron végigjátszottuk azt, hogy van szervezet, nincs szervezet, van választmány, nincs választmány, amikor kell nekünk, akkor van, amikor nem kell nekünk, akkor nincs. Erről a kizárásról szóló döntésről is az RMDSZ városi elnöke egyféleképpen nyilatkozott, az ügyvezető elnök másként, a médiában az jelent meg, hogy megszületett az RMDSZ-ből való kizárásomról szóló határozat.
A továbbiakban arról beszélt, hogy tárgyalt mind a városi, mind a megyei RMDSZ-szel, hogy szándékában áll függetlenként indulni, ezért lemondott minden tisztségéről. – Nem tudtam nevesíteni a tisztségeket, mert az SZKT-tagságon kívül az sem volt világos, hogy most már van-e választmány vagy nincs. Ha van választmány, akkor az elnöke vagyok. Akkor meg az a probléma, hogy a mostani RMDSZ-jelöltek át kellett volna menjenek a választmányon, ami nem történt meg. Ha pedig nincs választmány, akkor én nem vagyok elnök. Ha meg van választmány és az elnöke vagyok, akkor TKT-tag vagyok, ha nincs választmány, akkor sem elnök, sem TKT-tag nem vagyok, akkor meg nem tudom, miről kell lemondanom. Ami biztos, hogy SZKT-tag vagyok, mert azt egy más fórum választotta meg. Ezek után gondolom, mindenki érti, miért döntöttem így.
"Ez a magyar nem kell?"
Állítása szerint az is jellemző az RMDSZ-ben, hogy négyszemközt egyféleképpen beszélnek, egy fórum előtt pedig egészen másképp, ezért ebben az összevisszaságban úgy gondolta, hogy független jelöltként vállalja a megmérettetést, és reméli, a választók megértik. Végül azt mondta, ’90 óta az RMDSZ tagja, és nem érti, "hogyan lehet egyszerűen kilökni valakit, aki jószántából állt be, aki 12 éven át dolgozott az RMDSZ-ért és a magyar közösségért, most meg egyszerűen azt mondják, ez a magyar nem kell", nem jó magyar, mert mer beszélni, hangja van.
– Én továbbra is magyarnak érzem magam, aki az érdekeinket képviseli, azt mindig támogatni fogom, és én is számítok mindenki támogatására – mondta végül Csegzi Sándor.
Az RMDSZ "árnyal"
Legfrissebb hírek szerint az RMDSZ városi szervezetének elnöksége újabb közleményt adott ki, amelyben "javasolja" Csegzi Sándor kizárását a szövetségből, és erre kéri a Területi Állandó Tanács jóváhagyását.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Főhajtás 1956 erdélyi mártírjai előtt
„…Mit tehet egy cseppnyi tiszta víz
A vörös pokol nagy tűzvésze ellen?
Ezrével hulltak – s ezrek szárnyszegetten
Futottak túlélni Moszkva tankjait.”
(Sziámi eredetiből fordította Makkai Ádám.
A jánossomorjai 1956-os emlékmű felirata.)
Bármely tanulmány szerzőjének ritkán adatik meg, hogy a leírt szöveg akkor lásson napvilágot, amikor az írásműben megidézett történés bekövetkezik. Ma kivételes, merjük kimondani az egyetemes magyarság egésze szempontjából kiemelkedő megemlékezésre kerül sor Sepsiszentgyörgyön: 1956 erdélyi kivégzettjei, elítéltjei, hónapokon vagy éveken át vizsgálati fogságban tartott meghurcoltjai tiszteletére a Plugor Sándor nevét viselő képzőművészeti gimnázium tőszomszédságában, előterében felavatják azt az egyedülálló, készülő emlékművet, amelynek „kőlapjain” 774 nevet olvashatunk majd, mindazokét, akik nemcsak együtt éreztek a magyar forradalom és szabadságharc eszméivel, hanem tevőlegesen is hozzájárultak azok megvalósításához. Az emlékművel átellenben készül az erdélyi 1956-os emlékház, Terror Háza, amely páratlan értékű dokumentumaival bizonyítja, hogy – az Illyés Gyulának tulajdonított metaforával szólva – „a tigris karmaiba esett énekes madár sikolyát” legelőször az erdélyi magyarok hallották meg. E sorok írója – aki történészként huszonkét éve kutatja a romániai, erdélyi ’56 szervezkedéseinek periratait – úgy értékeli: a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke, Török József ezzel a kezdeményezésével élete főművét alkotta meg. A következő években ebben az emlékházban fogunk összegyűlni, hogy erőt merítsünk az egykori kivégzettek, halálra szántak áldozatvállalásából, helytállásából. Ezért is ajánlottam fel az emlékháznak közel negyedszázados, több tízezer oldalt kitevő levéltári kutatásaim eredményeit. Minden megtalált dokumentum a legszemléletesebben bizonyítja: 1956-ban – reméljük nem utoljára! – világraszóló példaadással valósult meg a magyar nemzet egysége! 1956-ban a magyar nemzet és a magyar nép valóban világtörténelmi szerephez jutott!
A Gondviselés különös kegyeként ebben az esztendőben egyetlen napra eljutottam Capri szigetére. Meghatódtam, fényképen is megörökítettem: a kis sziget fővárosának, Caprinak tenyérnyi főterét 1956 magyar mártírjairól nevezték el! Ha egy kis sziget megtiszteltetésnek tartja, hogy legszebb terét, ahol a világ minden részéből turisták tíz- és százezrei fordulnak meg, az 1956-os magyar forradalom magyar mártírjairól nevezzék el, akkor méltó, hogy Sepsiszentgyörgy – ahol diákok, munkások, értelmiségiek olyan szervezeteket hoztak létre, mint a Kossuth Kör, a Székely Ifjak Társasága, a legendás SZIT, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége tagjainak jelentős része is a megyeszékhelyről, illetve a környékéről származott – a forradalom 56. évfordulója tiszteletére egyedülálló emlékművet állítson, emlékházat avasson.
Ez a tanulmány egyfajta összegzése mindannak, ami 1956 őszén és az azt követő években Erdélyben, Romániában történt. Az Olvasó számszerű adatokat vár. Még csak a becsléseknél tartunk, mert a „sajátos” romániai jogalkotás eredményeként a politikai perek levéltári dokumentumai csak 2001-től váltak kutathatóvá. A Dávid Gyula szerkesztésében 2006-ban a Polis Könyvkiadó–Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában megjelent 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 címet viselő kötetben 1200 egykori elítélt adatai szerepelnek. Azóta e sorok írója is több tucatnyi elítélt, meghurcolt ’56-os adatait azonosította. Teljes adatsort csak akkor állíthatunk össze, amikor valamennyi, 1956 történéseihez kapcsolódó politikai per levéltári dokumentumait sikerül áttanulmányozni. A félig olasz, félig magyar Stefano Bottoni történész főszerkesztésében 2006-ban a csíkszeredai Pro-Print Kiadónál megjelent Az 1956-os forradalom és a romániai magyarság című kötet 1962. decemberéig 24 249 román állampolgár elítéléséről tesz említést. Köztudomású, hogy 1956-ért 1966-ban is ítéltek el erdélyi magyarokat, köztük éppen a Török József nevével fémjelzett csoportot. Horváth Ágoston kiváló marosvásárhelyi tanárt pedig 1965-ben a hírhedt „társadalmi rend elleni szervezkedés” vádjával ítélték két év börtönbüntetésre. Az erdélyi magyarság számarányánál jóval nagyobb mértékben hozott véráldozatot azért, mert azonosult az 1956-os magyar forradalom eszméivel. A magyar anyanyelvű meghurcoltak, vizsgálati fogságban tartott, illetve börtönbüntetésre ítélt személyek száma több ezerre tehető.
Az is már-már törvényszerű, hogy a retorzió első romániai áldozatai is erdélyi magyarok voltak. Amikor a világ a magyar forradalom győzelmének eufóriájában élt, Kolozsváron már sor került az első letartóztatásokra: 1956. október 25-én reggel letartóztatták a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola három hallgatóját, Balázs Imre, Tirnován Vid és Walter Frigyes VI. éves hallgatót, mert előző este Mátyás király szülőházának lovagtermében tartott diákszövetségi gyűlésen az egyetemi autonómiával, a legfelsőbb pártvezetés által nyugati nyomásra szorgalmazott diákszövetségek létrehozásával kapcsolatosan valóban forradalmi követeléseket fogalmaztak meg. Azért is különös ez a letartóztatás, mert a Kolozsváron megjelenő napilap, az Igazság terjedelmes cikkben számolt be a Képzőművészeti Főiskolán lezajlott „törvény- és szocializmusellenes” rendezvényről. Walter Frigyest hamarosan szabadon engedték, Balázs Imrét – a szabadulása után nemzetközi hírnevet szerző festőművészt – és a bolgár származású Tirnován Vid szobrászművészt 1956. december 13-án a Kolozsvári Katonai Törvényszék hét, illetve hat év börtönbüntetésre ítélte. A diákszövetségi alakuló gyűlésen való részvétel volt az egyik vádpont Fülöp G. Dénes református teológus hallgató – a későbbi szászrégeni, marosvásárhelyi vártemplomi lelkész – és Páll Lajos, akkor I. éves képzőművészeti hallgató ellen, akiket 1959-ben ítéltek el tizenegy, illetve hat év börtönbüntetésre. Az ő perük önálló fejezetként szerepel a 2013-ra tervezett, és A Bolyai Tudományegyetem pere című, ezeroldalas kötetben.
A magyar forradalom és szabadságharc napjaiban a fürdőjéről világhírű Szovátán fegyveres felkelési kísérletre is sor került: Kelemen Imrét és csoportját „a népi demokratikus rendszer elleni szervezkedéssel és tiltott fegyvertartással” vádolták. A Btk. 227. és 315. szakasza, valamint az 1950/163-as törvényerejű rendelet 12–13. szakaszának előírásai alapján 1956. december 16-án Kelemen Imrét és Dósa Imrét első fokon tíz-tíz év szigorított fegyházbüntetésre, Magyari Ferencet és Tofán Mihályt nyolc-nyolc év, Fülöp Sándort és Páll Istvánt öt-öt év, Kelemen Lászlót és Tofán Sándort négy-négy év börtönbüntetésre ítélték. Másodfokon az ítéleteket valamelyest enyhítették: Kelemen Imre és Dósa Imre ítéletét hét-hét, Magyari Ferenc és Tofán Mihály büntetését hat-hat, Kelemen László és Tofán Sándor börtönbüntetését öt-öt évre csökkentették, míg Fülöp Sándor és Páll István büntetése változatlanul öt-öt év maradt. A periratukat nemrég találtam meg, a székelyföldi munkás fiatalok szervezkedéseit összesítő külön kötetben mutatom be. A Securitate félretájékoztatása még ma is hat: a szovátaiak egy részének kollektív emlékezete szerint Kelemen Imrét azért ítélték el, mert nem fizetett gyerektartást.
A kutató számára teljesen érthetetlen: a magyar–román kapcsolattörténetben kivételes egymásra találásként értékelhető 1956-ot miért nem használta és használja ki sem a diplomácia, sem a művelődési minisztérium, sem a kormányközi kapcsolatokért felelős tárcák bármelyike. A román köztudatban ma is úgy él: a kötelező termény- és húsbeszolgáltatást a magyar forradalomnak köszönhetően törölték el. Gimnazisták, egyetemi hallgatók, értelmiségiek tucatjait ítélték el azért, mert együtt éreztek, rokonszenveztek a magyar forradalommal. Az teljesen más kérdés, hogy a legfelsőbb román párt- és államvezetésnek háromhetes propaganda, félretájékoztatás révén – amelyben nagy szerepe volt Walter Romannak, Petre Roman egykori miniszterelnök apjának s Mihai Beniuc költőnek! – sikerült elhitetnie, hogy a magyarok valójában Erdélyt akarták. A karhatalommal való egyetlen nyílt összecsapásra Temesváron, a zömmel román anyanyelvű műegyetemi hallgatók programja révén került sor. A magyar forradalommal való teljes azonosulásukat a jelképes tizenkét pontos követelésük is bizonyítja. 1956. október 30-án a műegyetemi hallgatók diákgyűlést szerveztek, ahol a kötelező beszolgáltatás eltörlése mellett a diákság életkörülményeinek javítását sürgető követelések is elhangzottak. Legfontosabb követeléseik egyike – akárcsak a magyarországi egyetemeken és főiskolákon – a szovjet csapatok azonnali kivonása volt. Felszólalásaikban nyíltan kiálltak a magyar forradalom és szabadságharc mellett. A diákgyűlés szervezőit ott, helyben letartóztatták. Kiszabadításukért Romániában addig soha nem tapasztalt tüntetés kezdődött 1956. október 31-én Temesvár főterén. A diákok összecsaptak a Bánság fővárosába vezényelt karhatalmiakkal és belügyi alakulatokkal. A kollégiumokban valóságos ostromállapot alakult ki: a diáklányok befőttesüvegekkel dobálták meg a campust körbevevő és megostromló katonai egységeket. Némely visszaemlékezések szerint 2500, mások szerint 3000 egyetemi hallgatót tartóztattak le.
A katonai törvényszék gyorsított eljárásban 1956. november 15–16-án tárgyalta a főszervezők ügyét. Aurel Baghiu, Teodor Stanca és Caius Mutiu egyetemi hallgatót nyolc-nyolc, Valentin Rusu egyetemistát és Ilie Haiduc előadótanárt hét-hét, Friedrich Barth és Heinrich Drobny hallgatót hat-hat, Nagy László, Gheorghe Pop, Nicolae Balaci, Aurelian Pauna, Octavian Vulpe és Iulian Stanciu egyetemi hallgatót három-három, Gheorghe Pacuraru és Victor Daiciuc diákot két-két, Ioan Petca, Axente Treba, Ion Ilca, Alexandru Daraban, Mircea Moraru, Matei Cristian, Desideriu Lazar és Romulus Tasca egyetemistát egy-egy év, Cornel Cormos és Valentin Radu diákot hat-hat hónap, Nicolae Boldea és Gheorghe Tamas diákot három-három hónap börtönbüntetéssel sújtották. A temesvári diákgyűlés és tüntetés nyomán lemondatták az oktatásügyi miniszter helyettesét, mivel a diákok szóhoz sem engedték jutni, nem tudta kezelni az eseményeket. A bukaresti diákok közül V. Teodor Lupast, Stefan Negreát, valamint Adrian Ionescut három-három évre, Alexandru Ivasiuc költőt és Marian Petrisort öt-öt, Paul Goma írót – hogy csak a legismertebbeket említsem – két év börtönbüntetésre ítélték. Számításaim szerint a magyar forradalommal való azonosulásért 81 román anyanyelvű diákot, tanárt ítéltek hosszabb vagy rövidebb börtönbüntetésre. Meglepő az a sietség, amellyel a nacionál-kommunizmus útjára lépett román párt- és államvezetés leszámolt a belső ellenzékével. Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem négy diákját tartóztatták le 1956. november 17-én, 18-án és 24-én. Sorrendben: Várhegyi Istvánt, Koczka Györgyöt, Kelemen Kálmánt és Nagy Benedeket. Perükben 1957. február 27-én hirdették ki az elsőfokú ítéletet, amelyet a másodfokú katonai bíróság 1957. április 22-én megerősített. Várhegyi Istvánt hét, Nagy Benedeket öt, Kelemen Kálmánt és Koczka Györgyöt három-három év javító fegyházbüntetésre ítélték. Az utóbbi kettőnél a börtönbüntetést „megtoldották” két-két évi kényszerlakhellyel is.
A magyar forradalommal való azonosulás egyik legnagyobb hatósugarú tettére Háromszéken, egészen pontosan a néhány évvel korábban alakult baróti gimnáziumban került sor. Moyszesz Márton vezetésével négy, 15–16 éves baróti diák 1956. november 11-én elindult a román–magyar határ felé, hogy segítsék a magyar forradalmárokat. Közülük Bíró Benjáminnak és Józsa Csabának sikerült is átszöknie a szigorúan őrzött román–magyar határon. Egészen Debrecenig jutottak el. A Kádári hatóságok 1957. március 15-én – hogy soha ne felejtsék el a napot! – adták át a két diákot a Securitaténak. Gyorsított eljárással 3,5–3 év börtönbüntetéssel sújtották őket. Mojszesz Márton és Kovács János Érmihályfalváról – a sikertelen kísérlet után – visszafordult. Őket kizárták a baróti gimnáziumból. De akkor még működött a tanári szolidaritás: Mojszesz Mártont mint kiváló diákot átmentették a marosvásárhelyi Református Kollégiumba, a Bolyai Farkas nevét viselő gimnáziumba. Mojszesz Márton a börtönben a rabruhájából kitépett szálakkal levágta saját nyelvét, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle. Négy zárkajelentés bizonyítja a kivételes hőstettet. A börtönből való szabadulása után 1970. február 13-án Brassó főterén, az akkori pártbizottság, a mai megyeháza épülete előtt benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta önmagát. Egyedi hőstettét méltán említjük Jan Palach és Bauer Sándor tűzhalálával egyenlő rangú áldozatvállalásként. Mojszesz Márton perirata mellett megtaláltam Bíró Benjámin, Józsa Csaba és Szokoly Elek teljes periratát is, ezeket szintén külön kötetben ismertetem. A köztudatban úgy élt, hogy Bíró Benjámin is elhunyt a börtönből való szabadulása után. Nemrég találtam rá Orosházán. Olyan, eddig ismeretlen dokumentumokat találtam a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság bukaresti levéltárában, amelyek teljesen más megvilágításban bizonyítják a diákok kezdeményezésének emberi nagyságát. A magyar szervezkedések szinte mindenike az erdélyi kérdés megoldására kereste a választ. A trianoni békeszerződés után számtalan terv, javaslat született – magyar, román, német részről egyaránt –, amely a magyar–román, több évszázados „differendum”-ra próbált mindenki által elfogadható megoldást sugalmazni. Ma is különleges élmény olvasni a brassói, zömmel Háromszékről származó szakközépiskolások dolgozatait a szülőföldjükről, a magyar forradalom hatására írt verseiket. A létszámában legnagyobb politikai per, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének – az EMISZ-nek – vezéralakja, Orbán László úgy tudott szólni a magyar helyesírás szabályaival hadilábon álló szakmunkás tanulókhoz, hogy felkeltette bennük a magyar kultúrához, néphagyományokhoz, népviselethez, szellemi örökséghez való ragaszkodásukat. A maga nemében is páratlan az a dokumentum, amely szerint Márton Áron erdélyi római katolikus püspök, a huszadik század legnagyobb magyarja – aki politikusokat, egyházi és világi vezetőket megszégyenítően pontosan tudta: a kompromisszumok megkötésében meddig lehet elmenni! – két napon át fogadta a brassói Orbán Lászlót, és egyetértett az EMISZ programjával. A történelem keserű fintora: 1956-ban még volt értelme az erdélyi kérdés felvetésének, elméletileg legalább. Azóta az erdélyi magyarság vészes népességfogyása, a román kommunista és posztkommunista hatalom által tudatosan végrehajtott, megszervezett betelepítés, a magyarok kivándorlása már nem tesz lehetővé az 1956-os évhez hasonló méretű kérdésfelvetést. Éppen ezért tartom elengedhetetlenül fontosnak, hogy az Olvasó és a történész szakma számára átnyújtsam – közel negyedszázados kutatás után – az erdélyi kérdés kialakulását, kritikussá válását és megoldását sürgető tervek, kísérletek, javaslatok ezeroldalas korpuszát.
Tófalvi Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés: ne legyenek az egyházak az RMDSZ választási kampányának eszközei!
Vissza kell utasítani, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) választási kampányában eszközként használja fel a történelmi egyházakat – hangsúlyozta Tőkés László európai parlamenti képviselő.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke az MTI-hez vasárnap eljuttatott nyilatkozatában úgy vélte, az egyházkerületben politikai „behódolási" folyamat megy végbe.
Tőkés László példaképpen megemlíti, hogy Seres Dénes szilágysági RMDSZ-elnök gyűlésezni hívta a Zilahi Református Egyházmegye esperesi hivatalába a lelkészi kar tagjait, „bitorolva" az esperes jogkörét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke felidézi, hogy az év elején Biró Rozália az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke látogatta végig a nagyváradi református gyülekezetek presbiteri gyűléseit, „tolakodó választási kampányolásával igyekezvén leplezni korrupciós ügyleteit". A júniusi helyhatósági választások előtt pedig Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és csapata az érmelléki egyházmegye lelkészértekezletén tartott „Anyaszentegyházunkra nézve megalázó" kampánytalálkozót – tette hozzá az EMNT elnöke.
Tőkés László szerint „a szintén református egyházi színekben színre lépő Ambrus Ferenc parlamenti képviselő-jelöltsége" is a Királyhágómelléki Református Egyházkerület „behódolását" bizonyítja. "Választások közeledtén világosan kell látnunk, hogy a magyarság nem azonos az RMDSZ-szel. A nemzet messze többet jelent, mint egy politikai párt. Se érdekből, se félelemből, se tunya megszokásból ne váljunk szekértolóivá azoknak, akik nemzeti érdekeink és önrendelkezésünk helyett – önző módon – saját érdekeiket tartják előbbre valónak. A történelmi Érmellék, Erdély és Partium múltja és jövője, krisztusi hitünk és nemzeti öntudatunk helytállásra és kiállásra köteleznek bennünket" – zárja nyilatkozatát Tőkés László.
MTI
Erdély.ma

Semjén: az állampolgársággal kell egyesíteni a világ magyarságát
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint 2014-től a parlament minden magyar politikai akaratát kifejezi majd, és az egyetemes magyarság Országgyűlése lesz.
A nemzet közjogi egyesítését, az állampolgárság kiterjesztését nevezte a magyar megmaradás mai parancsának Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a sepsiszentgyörgyi 1956-os emlékpark szombat esti avatóünnepségén mondott beszédében.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes úgy véli, akkor maradhat meg a magyarság, ha minden magyar nemzetrész megmarad. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha Magyarország a közjog kötelékével, az állampolgársággal egyesíti a világ magyarságát. Semjén Zsolt hozzátette, a magyar állampolgársághoz az útlevél és a szavazati jog is hozzátartozik, az Országgyűlés 2014-től minden magyar politikai akaratát kifejezi, és az egyetemes magyarság Országgyűlése lesz. Semjén Zsolt elmondta, az ünneplésnek egyfelől az az értelme, hogy hitet, erőt és büszkeséget lehessen meríteni a történelemből. Felidézte, az 1956-os magyar forradalom jelentett „halálos döfést" a kommunizmus, a bolsevizmus és a Szovjetunió számára. Úgy véli, Nyugat-Európa is hálás lehet a kis Magyarország szabadságharcának, mert az 56-os menekültek nyitották fel a nyugati világ szemét, az „hajlamos lett volna beleszédülni a kommunizmusba".
A tanulságok levonását tekintette az ünneplés másik értelmének. Úgy vélte, amint a történelemben számos más alkalommal, a feladat ma is a nemzeti megmaradás, és az ehhez szükséges jogok biztosítása. „Ha más népeknek lehet autonómiájuk, önrendelkezésük és lehetnek nyelvi jogaik, akkor nekünk, magyaroknak is ugyanígy jogunk van ehhez" – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes a mintegy ötszáz fős hallgatóság tapsát kiváltva. Hozzátette: a magyarság soha nem követelt olyat, ami más népeknél ne lenne természetes. „Ha másoknak lehet, nekünk is lehet" – nyomatékosította. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ünnepi beszédében arra figyelmeztetett, a szabadságnak ára van, azt soha nem adták ingyen. „Ne féljünk cselekedni!" – buzdította az ünneplőket a polgármester. Az 1956-os forradalom szellemét a romániai és a magyarországi volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői idézték fel.
Az ünnepség végén leleplezték az erdélyi 56-osok emlékművét, amelynek kőoszlopaira az 1956-os forradalom valamennyi romániai áldozatának a nevét felvésték. A sepsiszentgyörgyi megemlékezés az ünneplők fáklyás felvonulásával zárult.
MTI
Erdély.ma

Az ‘56-os hősökre emlékeztek
Az 1956-os szabadságharc eseményeire emlékeztek tegnap a Nagyvárad-Réti Református Templomban, majd a templomkertben felállított emlékkőnél helyezték el az emlékezés virágait.
Több éves hagyománynak megfelelően október 23-ához közeledve Nagyvárad-Rétenmegemlékeztek az 1956-os forradalom eseményeiről, hőseiről és mártírjairól. Az istentisztelet alkalmával igét hirdetett Tőkés László EP-képviselő Ézsaiás próféta könyvéből választott ige alapján: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem…” (Ézsaiás 49, 15). Tőkés László prédikációjában elmondta, hogy az 56-os események már gyermekkora óta nagy érzéseket váltottak ki belőle, amelyeket részben édesanyjával folytatott beszélgetésekből tudott meg. „A jelenben sem nyugodhatunk meg, mert még mindig mentességet élveznek azok, akik kezéhez vér tapad, de a kegyelem igéje vigasztal bennünket”-mondta el, majd hozzáfűzte, hogy Trianon után a magyar embert elhagyta az életkedve, de a mai embernek sorsa fölé kell emelkedjen és levetnie a visszahúzó örökség terhét, mely ellen 56-ban is fellázadtak. „Töretlenül kell tovább haladnunk az úton melyet a múlt eseményei is mutatnak, és nemzetünk, gyülekezeteink nagy családjában emlékezzünk és cselekedjünk.”
Megemlékezés
Az igehirdetést követően a Csillagocska zenekar és néptáncegyüttes ifjainak rövid megemlékező zenés-énekes előadására került sor, valamint a Nagyváradi Asszonykórus is énekelt. Pálfi József lelkipásztor köszönetet mondott mindazoknak, akik valamilyen formán hozzájárultak az alkalomhoz. Az ünnepi rendezvény keretében Wittner Mária 56-os halálraítélt osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. A forradalom és szabadságharc kapcsán elmondta, hogy „az igazság előbb utóbb felszínre kerül, hiszen előkerülnek azon tizenéves krónikások akik gyermeki őszinteséggel írták meg a forradalom történetét. Nekünk túlélőknek akiket életre ítéltek a halálos ítélet után kötelességünk lemosni a mártírokról azt a gyalázatot, amit a társadalomba sulykoltak hosszú éveken át”. Elmondta, hogy a magyar zászlón a lyuk lehet Krisztus sebe és mindazok sebei, akik golyó által haltak meg a forradalomban. „Nem szabad félni, mert a félelem egy borzasztó dolog, ami bármire rá tudja venni az embert”. Végezetül beszédét Gérecz Attila Karácsonyi ének a börtönben című versével zárta.
Az emlékezés virágai
Az ünnepi, megemlékező istentiszteletet követően a templomkertben felállított 56-os emlékkőnél folytatódott a megemlékezés. A hat éve az 56-os események mementójaként felállított sztélének idén méltó környezetet biztosított a réti gyülekezet, emlékparkká alakítva azt. A vasárnapi hálaadó istentiszteletet követően az emlékezők ezen emlékparkban hajtottak fejet. Bába Iván Magyarország Külügyminisztériumának államtitkára beszédében elmondta, hogy „a szabadság egy villanására emlékezünk, amely az elnyomás sötétségében tört fel. Az 1956-os forradalom egy nagy pillanata egy hatalmas villanással ismét megvilágította az egész magyarságot a világ minden pontján, és láthatóvá vált a nemzet egysége, együttes öröme és aggodalma, reménykedése és félelme. A partiumi és erdélyi magyarság is megmozdult, nem tervezetten, nem hosszas előkészületek után”. A boldogság tíz napig tartott, de ez is elegendő volt, hogy megmutassuk, hogy élünk és meghalni is képesek vagyunk a szabadságért -tette hozzá az államtitkár.
Bába Iván végezetül elmondta, hogy „nem akartak hősök lenni, csak szabadok akartak lenni, csak emberhez méltó életet akartak maguknak és mindenkinek, de hősök lettek, az eltiport szabadság hősei. Mi, mai emlékezők egyet tehetünk: őrizzük az eszme tisztaságát és nem engedjük feledésbe hullani azok nevét, akik életüket, sorsukat áldozták érte, ez a mi munkánk!” A beszédet követően a Váradi Dalnokok énekeltek, majd akik elvitték az emlékezés virágait, csendben elhelyezték azokat az emlékkőnél.
Nagy Noémi
erdon.ro

Hármas PBMET-könyvbemutató
Nagyvárad- Péntek este a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) rendkívüli könyvbemutatót szervezett a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Három kiadványt mutattak be.
A megjelenteket Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte. Rendhagyónak nevezte a rendezvényt, több szempontból is: egyrészt azért, mivel egyszerre három könyvet is bemutatnak, másfelől pedig amiatt, mert egyik se része a PBMET-sorozatnak, hanem ezen kívül jelentek meg. Az egyiket mindjárt ő maga prezentálta. Arra hívta fel a figyelmet: a Jubileumi Rákóczi Évek V. kötete az előző négyhez hasonlóan az Istennel a hazáért és a szabadságért címmel látott napvilágot. A 2003-2011. között zajlott programsorozat a 1703-1711 közötti Rákóczi-szabadságharc nyolc évét követte, illetve dolgozta fel, a kiadványok pedig ezeket az írásokat tartalmazzák. Összesen 11 tudományos ülésszakot szerveztek különböző helyszíneken, és 60 előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Az V. kötet egy bevezetővel indul, mely ezekről a tevékenységekről szól. Kiss Endre József két Rákóczi-dolgozatát is a könyvbe foglalták, ezek egyaránt mély és tanulságos eszmefuttatások. Dr. Várkonyi Ágnes jól dokumentált tanulmánya újszerű összefüggésekre világít rá a szatmári békével kapcsolatban, Lukács Olga pedig regényesen írja le a fejedelem sorsdöntő találkozását a kamalduliakkal. Kupán Árpád azt taglalja, miért aktuális és időtálló Rákóczi életműve, Tamás Edit pedig szokványos stílusban foglalja össze a Rákóczi-féle szabadságharc lényegét. Pálkovács István szemléleletesen kutatja, hova lett a Rákóczi-vagyon, Fazekas Lóránd érdekes értekezésének címe pedig: miért van két emlékműve Rákóczi tiszabecsi győztes ütközetének?
Születésnap
Péter I. Zoltán helytörténész a Dukrét Géza 70. születésnapja apropóján megjelent A honismeret szolgálatában című könyvről beszélt, tőle szokatlan módon József Attilának az alkalomhoz illő Születésnapomra című költeményének parafrázisával kezdve mondandóját. Az előzményekkel kapcsolatban megjegyezte: először úgy gondolták, hogy a kerek évfordulóra egy olyan könyvet adnak ki, mely az elismert műemlékvédő nyomtatásban eddig meg nem jelent gondolatait tartalmazza, azonban tudomást szerezve arról, hogy Ráday Mihályról egy olyan kiadványt szerkesztettek a barátai, mely a tanulmányai mellett köszöntőket is tartalmaz, ezt mintául véve hasonló kötetet állítottak össze Dukrét Gézáról. Amellett azonban, hogy Péter I. Zoltán, Bartos Elekes Ildikó, Halász Péter, Hasas János, Orth Ibolya, Hitter Ferenc, Kordics Imre, Kurta Kovács Rozália, Makai Zoltán, Pásztai Ottó, Stark Erzsébet, Tácsi Erika, Újvárosi Tibor és Fazekas Lóránd üdvözlik őt, a könyvben előkelő helyen olvashatóak: dr. Vajda Sándor ez alkalomra megfogalmazott különleges gondolatai, néhány tanulmány, Dukrét Géza élete és munkássága, illetve a publikációinak címlistája.
„ Sokoldalú, gazdag munkásságát nehéz volna alaposan felmérni, azt ellenben bátran kijelenthetjük, hogy megvalósításai a magyarság, a társadalmi és a tudományos élet számára is nagy jelentőséggel bírnak, túlmutatva a partiumi helytörténet provinciális jellegén. Hosszasan lehetne sorolni érdemeit az oktatás, a szervezés, a tudományos élet, a könyvkiadás terén, melyeket számos esetben díjakkal és oklevelekkel ismertek el”, hangsúlyozta Péter I. Zoltán.
Az evangélikusok
A harmadik kötet A Nagyváradi Evangélikus Egyházközség történetéről szólt, ezt a szerzője, Mátyás Attila lelkipásztor ismertette részletesen, megemlékezve egyúttal arról is, hogy miként alakult a váradi evangélikusok sorsa az elmúlt évszázadok folyamán. A könyvet a közelmúltban már bemutatták egyszer, a gyülekezet újraalakulása 200. évfordulójának jubileumi ünnepségén, ezért nem térünk ki újból rá. Az elmúlt pénteki rendezvényen közreműködtek Thurzó Sándor József és Bozsódi Beáta zeneművészek.
Ciucur Losonczi Antonius

erdon.ro

Fel kell emelni a Sóvidéket, a Nyárádmentét, a Mezőséget
„Nagy a feladat: a következő években gazdaságilag, infrastruktúra, úthálózat, meg hasonló kérdések szempontjából is föl kell emelni a Sóvidéket, a Nyárádmentét, a Mezőséget, egész Maros megyét, az RMDSZ szenátorainak és képviselőinek ugyanakkor nem csak a saját körzetükért kell dolgozniuk, hanem Erdély minden régiójára, településére oda kell figyelniük” – jelentette ki Markó Béla szenátor, az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV) adott interjújában.
Mint ismeretes, az RMDSZ volt elnöke a Nyárád-, Küküllő- és Marosmentét magába foglaló 2-es számú Maros megyei választókerületben indul szenátori tisztségért.
Úgy fogalmazott, akárcsak a Székelyföld egészét, ezt a régiót is jól megismerte, tudja, hogy milyen gondokkal küszködik. „Az elmúlt években sokat tettünk annak érdekében, hogy felemeljük ezt a régiót, utakat javítottunk, iskolákat korszerűsítettünk, de nem hiszem, hogy máris befejeztük a munkánkat" – mondta Markó Béla, aki úgy értékelte, az RMDSZ ütőképes csapatot indít a 2-es választókörzetben, hiszen itt indul képviselőként Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, aki egy rendkívül hatékony politikus, és aki a körzete számára ki tudja küzdeni a megoldásokat. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke pedig szakmájánál fogva is jól ismeri a vidéki emberek gondjait – hangsúlyozta.
Markó Béla élesen bírálta azokat az RMDSZ-en kívüli politikusokat és pártokat, amelyek a magyar közösség érdekei ellen dolgoznak azáltal, hogy minden áron meg akarják akadályozni, hogy a magyarságnak legyen a képviselete a parlamentben. Mint mondta, kissé kiábrándultan nézi, hogy egy RMDSZ-en kívüli csoportosulásnak, pártnak más mondandója nincsen, csupán az, hogy minden módon és minden eszközzel le akarja nyomni az RMDSZ-t.
„Az erdélyi magyarságnak létkérdés, hogy ott legyen a parlamentben: amikor alkortmánymódosítás lesz, amikor a közigazgatást át akarják szervezni, ha ez nélkülünk talál megtörténni, abból nagy baj lehet a magyarság számára. Ilyen körülmények között azzal foglalkozni, hogy melyik körzetben tudunk egy kis cirkuszt csinálni a választások során, és milyen mérkőzéseket képzelünk el különbnöző személyiségek között, ez kiábrándító. Tessék programokat ajánlani, tessék elmondani, mit csinálnának másképp, mint az RMDSZ, mit tennének a Sóvidékért, a Nyárádmentéért, a Mezőségért, Maros megyéért, és akkor arról beszélhetünk. De azzal foglalkozni, hogy miként vegyünk el szavazatokat az RMDSZ-től, miköben szó szincs arról, hogy az RMDSZ-en kívül valamelyik más pártnak, politikusnak esélye lenne bejutni a parlamentbe, ez kiábrándító" – szögezte le Markó Béla.
Híradásában az ETV kiemelte, az elmúlt négy év meghatározó volt a térség községeinek és falvainak fejlődése szempontjából. Az RMDSZ révén ugyanis jelentős összegű kormánytámogatásban részesült a régió: az utak javítására, víz- és csatornarendszer kiépítésére kiutalt tetemes összegek mellett, a magyar műemlékek felújítására, hatmillió, iskolák fejlesztésére pedig nyolcmillió lejt szerzett a szövetség. Ugyanakkor húsznál több Maros megyei magyar egyházi ingatlan az RMDSZ közbenjárására véglegesen visszakerült jogos tulajdonosához.
maszol.ro

Az autonómia mellett érvelt a bukaresti magyar nagykövet a román sajtóban
Semmi hátrányuk nem származna a románoknak abból, ha Székelyföld autonómiát kapna – hangsúlyozta Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a Digi24 román televíziónak adott interjújában, amelynek átiratát hétfőn tette közzé a Hotnews hírportál.
A magyar diplomata ugyanakkor abszurdnak nevezte azt a felvetést, hogy az autonómia Erdély Magyarországhoz visszacsatolását készítené elő.
„Ez demográfiai és politikai szempontból is képtelenség. Ami pedig Székelyföldet illeti, ez a térség Románia közepén fekszik: aki elszakadási törekvéseket emleget, az vagy félrebeszél, vagy olyan politikai célból teszi, amihez a magyaroknak semmi közük" – mondta a nagykövet. Hozzátette: Magyarország szövetségese és barátja Romániának, és nincs semmilyen területi követelése Romániával szemben – a revizionista „idők" végleg elmúltak. Füzes Oszkár rámutatott, számos európai országban létezik etnikai alapon szervezett autonómia, ezért megmagyarázhatatlan számára, hogy ezt Romániában miért nem lehet megvalósítani.
„Az autonómia normális és logikus megoldás a romániai magyarok számára és ez egész Romániának hasznára válna. Mert ha az ország békésebb, demokratikusabb és a romániai magyarok biztonságban érzik magukat ebben az országban, akkor hasznára lenne és hasznára lesz magának, Romániának is" – érvelt a nagykövet.
Füzes Oszkárt az 1956-os magyar forradalom évfordulója kapcsán szólaltatta meg a román hírcsatorna. „1956 mai jelentősége éppen az a szolidaritás, amellyel az egész világ és a románok is viszonyultak a magyar szabadságharchoz. Nagyra becsüljük azokat, akik a forradalommal való rokonszenvüket itt, Romániában is kifejezték, hiszen tudjuk, mekkora kockázatot vállaltak ezzel. A szabadság és a szabadságért folytatott közdelem közös érték, amely összeköt" – mondta a román Digi24 televízió műsorában Füzes Oszkár magyar nagykövet.
MTI
Erdély.ma