Aláírást gyűjt a Hír Tv-ért az EMNP
Aláírásokat gyűjt a Hír Tv visszaállításáért az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), az elmúlt időszakban ugyanis több marosvásárhelyi lakos elégedetlenségét fejezte ki , mivel a magyarországi hírtelevízió nemrég eltűnt az RDS&RCS szolgáltató csomagjából.
Mint ismeretes, a kábelszolgáltató három hónapja nem sugározza a Hír Tv műsorait, indoklásuk szerint azért, mert a hírcsatorna duplájára emelte a sugárzási díjat. Az EMNP megkeresésére a csatorna vezetősége úgy nyilatkozott, nem emelték a sugárzási díjat, hanem a romániai kábelszolgáltató nem törlesztette egyetlen számláját sem másfél éve. Az EMNP íveit a marosvásárhelyi demokrácia-központban (Mihai Viteazul/Klastrom utca 40.) lehet aláírni, és a www.peticiok.com/hir_tv-t_kerunk internetes oldalon lehet kitölteni. Krónika (Kolozsvár)

Elbúcsúzott Ilyés Gyula
Elégedett eddigi tevékenységével Ilyés Gyula leköszönő szatmárnémeti polgármester, aki tegnap sajtótájékoztatón búcsúzott tisztségétől. Az elöljáró 20 éves önkormányzati múltra tekinthet vissza – négy évig önkormányzati képviselő, két mandátumon keresztül alpolgármester, az utóbbi nyolc évben polgármester volt. Elmondta: sokan kifogásolták munkáját, azonban tudni kell, hogy az őt ért kritikák részben abból adódtak, hogy problémák esetén az emberek hajlamosak valakire hárítani a hibát és sokszor egyetlen embert tesznek felelőssé olyan dolgokért, melyek különböző komplex társadalmi folyamatok eredményeként jelennek meg. Ilyés Gyula szerint sokan vetik a szemére, hogy nincs a városnak a mai napig sem sportcsarnoka és a harmadik Szamos-híd sem épült meg, azonban úgy vélekedett, nem az ilyen jellegű dolgok a legfontosabb összetevői egy polgármester munkájának. Kifejtette: büszke arra, hogy a szatmárnémetiek életminősége országos viszonylatban jónak mondható, mivel a közszolgáltatásokat megfelelőképpen szervezték meg. Hozzátette, hogy aggódva tekint a város jövőjére, ugyanis meglátása szerint a csendes, nyugodt városban érzékelhető a balkanizálódás előszele annak ellenére, hogy eddig a kulturáltság és a nemzetiségek békés együttélése jellemezte. Ilyés erre a következtetésre az elmúlt hónapok történései alapján – elsősorban a város vezetését elnyert USL által folytatott kampány – jutott.
Babos Krisztina. Krónika (Kolozsvár)

"Jó" nacionalizmus
Aki pénteken részt vett a Szociálliberális Szövetség kampányindítóján, sok mindent tanulhatott: megtanulhatta például, hogy milyen a "jó" nacionalizmus. Olyan, amelyik nem azt akarja, hogy a magyarságnak ne legyen képviselete a parlamentben, dehogy, de úgy legyenek ott, ahogy a többi kisebbség. A "jó" nacionalizmus azt is jelenti, hogy nem kell a vásárhelyi orvosi egyetemen különálló magyar vonal. De azt is, hogy Romániában az egyetlen hivatalos nyelv csak és csakis a román lehet. Nos, ezeket mind megtudhattuk az USL liberális társelnökének szónoklatából.
Aztán azt is megtudtuk, hogy a helyi csapatot erősítendő PSD-s európai parlamenti képviselő a nagyotmondások művésze, viszont vagy nem tudja, vagy nem is érdekli, mit beszél – akár több száz ember és seregnyi újságíró előtt –, mert például a marosvásárhelyi polgármesterjelöltet egyenesen "a megye polgármesterének" titulálta, miközben, bizonyára a hallgatóságot elkápráztatandó azt mondta, "Marosvásárhely azt jelenti Basescu számára, amit Temesvár jelentett Ceausescunak". Hogy hogyan került a csizma az asztalra? Nem számít. Gondolt egy merészet és nagyot, és kimondta. Elvégre a politikusnak az a dolga, hogy nagyokat mondjon.
Egy másik politikus, aki a rossz nyelvek szerint a prefektusi bársonyszék várományosa, ugyancsak részt vett az eseményen, de szemmel láthatóan irritálta az újságíróknak erre vonatkozó kérdése. Róla viszont az derült ki, hogy ő az, aki "Romániában létrehozta a fegyveripart". A visszafogott beszédet tartó kormánybiztosjelöltet azért zavarhatta a kinevezése iránti érdeklődés, mert a tisztség és a pártelnökség, illetve választási kampányban való aktív részvétel, sőt, bizonyos jelöltek támogatása nyílt színen nem összeegyeztethető.
Aztán az is kiderült, hogy az USL tanácselnök- jelöltje a megye legszeretettebb és "legmegszavazottabb" románja. Ez a jelölt tizenötezer munkahelyet ígért. A másik jelölt, akit a már említett EP-képviselő a megye polgármesterének akarna megválasztani, meglehetősen gyengécske beszédet mondott, inkább fűnek-fának köszönte a támogatást, és tulajdonképpeni kampánybeszédét egy mozgássérültre bízta, aki nem volt jelölt, így figyelmeztethette a virágnevű "jó" nacionalista pártvezért, hogy ígéretek helyett tetteket vár tőle és társaitól.
A legtanulságosabb persze a "jó" nacionalizmusról tartott lecke volt. Egyértelműen kiderült: a magyarság nem sokat várhat tőlük, ha hatalomra kerülnek. Ezért jobban teszi, ha június 10-én minél nagyobb számban elmegy és arra a szervezetre szavaz, amelyik valóban az ő érdekeit képviseli.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

A városháza korlátozza a választási versenyt
Az RMDSZ feljelentést tett a választási irodánál
Az RMDSZ megyei szervezete panasszal fordult tegnap a marosvásárhelyi választási bizottsághoz, mivel a polgármesteri hivatal csak bizonyos helyszíneken és bizonyos időpontokban engedélyezte a kampányrendezvényeit.
Frunda György, az RMDSZ polgármesterjelöltje a Népújságnak nyilatkozott:
– Teljesen váratlanul ért a polgármesteri hivatal átirata, amely megtiltja nekünk, hogy a közeljövőben, a kampány ideje alatt kampánysátrat húzzunk fel a főtéren és a főtér környékén adott periódusokban.
– Milyen indokkal tiltja meg?
– A vásárhelyi napokra hivatkoznak, ami nyilvánvaló ürügy. Világosan kell látni, hogy a választási jog és a jelöltek esélyegyenlősége azt is jelenti, hogy egyformán tudunk kampányolni, egyformán legyen lehetőségünk üzenetünket, arculatunkat eljuttatni az emberekhez. Elfogadhatatlan, hogy a polgármester hónapokkal ezelőtt elfoglalta a buszmegállókat, a főtéri és a főutakon található plakátolókat, ahol csak ő és Benedek Imre plakátol, minket pedig megpróbálnak kizárni a kampányból, megpróbálnak kizárni abból, hogy üzenjünk az embereknek.
Az elmúlt napokban több tíz ember hívott fel engem is és az RMDSZ-t is, csodálkozva, hogy miért nem jelentek meg a plakátjaink. Tehát ez az egyik magyarázat, és ez ellen tenni kell. Ezért fordultunk a választási irodához, és határozottan kérjük, tegyék lehetővé, hogy tudjunk plakátolni, kampánystandokat felhúzni, tudjunk az emberekkel találkozni Vásárhelyen a főtéren és minden lakónegyedben.
Frunda ugyancsak elfogadhatatlannak tartja, hogy a polgármester egy héttel előrehozta a vásárhelyi napokat, hogy dominálja a várost és a közvéleményt, s szavazatokat gyűjtsön ezáltal. – Mindezt jogilag becstelen, erkölcstelen versengésnek, a pozíció kihasználásának nevezik. Ez elfogadhatatlan. A polgármester kihasználja a monopolhelyzetét. Remélem, ez is egy jelzés a marosvásárhelyiek felé, és remélem, hogy az emberek ennek is pontot akarnak tenni a végére, és le akarják váltani a jelenlegi vezetőséget, jelentette ki Frunda György, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)

Régi irodalmunkat kutatta és tanította
Száz éve született Szigeti József professzor
Három évtizeden át a kolozsvári Bolyai majd Babeş–Bolyai egyetemen egyetlen magyar szakos sem szerezhetett úgy diplomát, hogy ne hallgatta volna Szigeti József előadásait, ne tett volna nála vizsgát. Így neve rendre fogalommá vált nem csak az egyetemi körökben, hanem szerte Erdély magyar iskoláiban. Hisz mindenüvé szétszóródtak tanítványai. S a művelt olvasóközönség is évtizedeken át az ő gondozásában olvashatta régi íróink, mindenek előtt Balassi Bálint, Apáczai Csere János, Mikes Kelemen műveit.
Életútja 1912 májusában a Baranya megyei Máriagyűdről indult, református papi családból, s a korai árvaság sodorta erdélyi rokonokhoz. A kolozsvári Református Kollégiumnak köszönhette a felkészítést, az indíttatást, amely aztán az 1929-ben letett érettségi után a Református Teológiára vezette. Itt akkoriban olyan híres professzorok tanítottak, mint Tavaszy Sándor, id. Nagy Géza, Imre Lajos, Maksay Albert, akik az általános műveltségben, teológiai-filozófiai gondolkodásban is tájékoztatást adtak. Életfelfogásuk sok szempontból összecsengett a Kristóf Györgyével, aki a román egyetemen egyedül tanította a magyar nyelvet és irodalmat. Szigeti a teológiával párhuzamosan végezte az egyetem román–magyar szakát. 1934-ben megszerezte a teológiai, 1936-ban pedig a tanári diplomát. Egy évig a szatmári Református Gimnáziumban, majd 1937-től 1946-ig a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanította tárgyait. 1946-tól minisztériumi tanfelügyelőként járta az iskolákat, míg 1948-ban meghívták a Bolyai Egyetem magyar tanszékére előadótanárnak. Ettől fogva ő adta elő a régi magyar irodalmat. 1956-ban tette közzé háromkötetes jegyzetét, melyben nyolc évszázad irodalomtörténetét kellett feldolgoznia. Utóbb, a Bolyai Egyetem beolvasztásakor e jegyzetet is elmarasztalták, mert az „oszthatatlan egységes magyar irodalmat” hirdette, s engedett a „burzsoá ideológiának”.
Az 50-es évek közepétől bontakozik ki Szigeti József kutatói, irodalomtörténészi munkássága. Egyrészt régi íróink műveit adta közre tudományos jegyzetekkel és magvas bevezető tanulmányoktól kísérve. Sok könyvgyűjtő féltett kincse volt a Haladó Hagyományok sorozatban 1955-ben gondozásában megjelent Törökországi levelek. E téren legnagyobb teljesítménye az Apáczai Csere János-életmű közzététele. A Téka-sorozatban a Magyar logikácskát és a nagy pedagógus két beköszöntő beszédét, néhány levelét közölte, majd a Fehér Könyvek sorozat részére igen alapos munkával sajtó alá rendezte a Magyar Encyclopaediát.
A Tanulók Könyvtára sorozatban megjelent Balassi-kiadásai máig közkézen forognak. Ugyanakkor kutató-értelmező munkáját is kitartóan folytatta. 1960-ban egy dési iskolai könyvtárban ismeretlen Mikes Kelemen-kéziratot fedezett fel. Alapos elemzés alapján kimutatta, hogy a Balassi Menyhárt árultatásáról szóló komédia szerzője azonos a Magyar Elektráéval, vagyis Bornemisza Péter.
1970-ben jelennek meg válogatott tanulmányai A mű és kora címmel ötödfélszáz lapos kötetben. Ennek bevezetőjében vallja: „Az amúgy is gyér, legtöbbször ellenséges híradások helyett e tanulmányokban a művekre támaszkodva igyekeztünk megrajzolni az írók belső világát, világnézetét, elsősorban annak legfontosabb oldalát: a művekből kihámozható filozófiai nézetüket. Egyszóval: az író, az alkotó állott figyelmünk középpontjában. Nemcsak azt kerestük, hogy ránk, az olvasóra, milyen hatást gyakorol valamelyik mű, hanem elsősorban azt igyekeztünk megállapítani – az összefüggések feltárása és végigkövetése után –, hogy az elemzett mű mit árul el az íróról? Milyen belső mozzanatot tár fel a költő életéből a kölcsönzött elem? E mozzanatokból hogyan építhető fel a belső fejlődés egésze, amelybe harmonikusan illeszkednek be az egyes mozzanatok?” 1971-ben egyetemi jegyzetének kézikönyvvé bővített változatát teszi közzé A régi magyar irodalom története címmel.
Az 1970-es években mind nagyobb felelősség nehezedik vállára az egyetemi életben. Miután 1968-ban a Balassi-komédiáról írott értekezésével megszerzi a doktorátust, 1970-ben professzorrá léptetik elő, 1972-től pedig ő vezeti a magyar irodalmi s a hozzá csatolt magyar nyelvészeti tanszéket is. Ekkor kapja meg a doktorátusirányítói jogot. Megörökli Jancsó Elemér, majd Csehi Gyula professzorok doktorandusait, s haláláig egyedül rá hárul a magyar irodalmi disszertációk irányítása. A 70-es évektől mind jobban szorongatják a magyar tanszéket: nincs lehetőség fiatalabb tanerők alkalmazására, szigorúan korlátozzák a felvehető hallgatók számát. Szigeti József 1977-ben nyugdíjba vonul, de mint konzultáns professzor részt vesz a tanszéki munkában. Ezekben az években egy Balassi-monográfia kidolgozása foglalkoztatja.
Szigeti professzor tanárként magával ragadta diákjait. Óráin igyekezett nem csak a tudatra, hanem az érzelemre is hatni. Kérdéseket fogalmazott meg, válaszlehetőségeket sejtetett, míg végül a hallgatókat is meghallgatva rámutatott a helyes következtetésre. Akkoriban elő kellett adnia korszakának minden fontosabb íróját, de azért a hallgató könnyen rájött, kik a szívéhez, érdeklődéséhez közel állók. Mikor ezekről beszélt, elrugaszkodott kurzusától, belső élményeit vagy éppen az alkotásokkal kapcsolatos kételyeit szólaltatta meg. Akár a hit és világi szellem küzdelmét fejtegette Balassi költészetében, akár Apáczai vagy Misztótfalusi kilátástalannak tűnő, de mégis hittel, az új szellem nevében vívott csatáját ecsetelte „a sötétség tengerárja” ellen, akár pedig Mikes hűségét és szülőföldszeretetét domborította ki a leveleskönyvet elemezve, nem csak ismereteket továbbított, hanem egyéniséget formált, embert nevelt. Lehetőleg mindig rámutatott a művek máig hangzó üzenetére.
Tanítványait a vizsgákon bátorította: arról beszéljenek, amit tudnak; a tanár nem arra kíváncsi, hogy mi nem jut eszükbe. A már végzettekhez mindig volt pár kedves szava: érdeklődött pályájuk alakulásáról, s a rátermetteket kutatómunkára biztatta. Nem rajta múlott, hogy körülötte nem alakulhatott ki iskola. Szűkebb körben többször hangsúlyozta, hogy teológiai felkészültség és latin tudás nélkül alig lehet a régi irodalmat eredményesen kutatni. Márpedig azokban az években a teológiát mereven elhatárolták az egyetemtől, a latint pedig száműzték a tantervből. Így kénytelen volt doktorandusait is a lehetőségek józan figyelembe vételével a XX. századi irodalom felé irányítani, ahol a haladó gondolkodás kimutatása, a román vonatkozások hangsúlyozása elősegítette a disszertációk – akkoriban csak román nyelven zajló – megvédését.
Rák okozta hosszas szenvedés után, 1986 júniusában költözött ki a házsongárdi panteonba, nem is messzire az óráin gyakran emlegetett Apáczai Csere János és Misztótfalusi Kis Miklós sírjától.
GAAL GYÖRGY
Szigeti József (Máriagyűd, 1912. május 28. – Kolozsvár, 1986. június21.) irodalomtörténész. Szabadság (Kolozsvár)

Vajdahunyad
„Úgy élek, mintha minden napom ajándék lenne” – nyugdíjazás előtti beszélgetés Kun Kriza Ilona óvónővel
Torockó az én gyermekszobám – vallja Kun Kriza Ilona óvónő, aki 1953. január 13-án született Tordán, igazi szülőhelyének azonban Torockót tartja. „Annyit kaptam ebben a bölcsőben, amennyinél többet gyermek nem kívánhatott volna. Kriza családba születtem, s remélem, azoktól a Krizáktól származom, akiknek nem mindegy, hogyan élik végig az életet. Anyám olasz nagyszülők sarja” – meséli a gyökereiről. A sokoldalú, oktatásban, játékban, versben, prózában egyaránt otthonosan mozgó pedagógussal nyugdíjba vonulása alkalmából beszélgettünk.
– Már gyermekkoromban szerettem óvó nénist játszani. Ha eleredt az eső, a szomszédok közül senki sem kereste a gyerekeket: tudták, hogy nálunk lehetnek, mert édesanyám is szerette őket, és nálunk szabadon játszhatott minden gyermek. Nővérem, Irénke Nagyenyedre került a képzőbe, s én is követtem, a nyolcadik osztályt már ott végeztem. Bár anyám engem tanítónőnek szánt, a felvételi vizsga reggelén átkérettem az irataimat az óvónők tagozatára. Úgy éreztem, ez inkább az enyém, és soha nem bántam meg. Egy évig Pusztakalánban tanítottam magyarul, aztán Vajdahunyadon kilenc évig románul, majd huszonnyolc évig ismét magyarul.
– Mi volt pályája vezérgondolata?
– Örömöt szerezni a gyermekeknek. Tarisznyálgatni minden fontos dologból egy picikét, nem túlterhelve őket, hogy szívesen tegyék, amit elvárok tőlük. Játékosan, hogy szinte észre se vegyék, hogy tanulni kell. Igyekeztem hasznos, gyakorlati dolgokat csempészni a mindennapjaikba, amit nemegyszer jobban megfogalmaztak a gyermekek, mint én magam. Azt mondta egyszer az egyik kicsim, hogy azért szeret óvodába járni, mert itt mindig történik valami. Ebben minden benne van. Számomra ez nem munkahely, mesterség vagy kenyérkereső eszköz, hanem életforma. A mai napon is, amikor már számlálgatom a heteket, hogy még csak meddig….?
– Melyek a legemlékezetesebb, óvónőként megélt pillanatai?
– Sok van. Nekem minden nap élmény. Egy idő óta úgy élek, mintha minden napom ajándék lenne. Egy óvónő minden tevékenységi területet megél, ha ráfigyel. Ha kell, énekes, ha kell festő, pedagógus, testnevelő, ha kell, barkácsmester, természetjáró, állatszerető, táncos, ha kell, költő, pszichológus, szakács, kertész, szülinapszervező, látványtervező és még sorolhatnám. Éveken keresztül jegyezgettem a gyermekek szájából kipattant igazgyöngyöket. Érdemes lenne egyszer külön ezeken elmulatni. Egy Rákosdról ingázó kisfiú egyszer a szülinapját ünnepelve az óvodában megkérdezett, hány éves vagyok (akkor lehettem vagy 40 és valahány). Rám emelte gyönyörű, fekete szemét, és a homlokára csapott: – És te még élsz?!!! Nagyon soknak tűnhetett neki, hiszen csak ötéveske volt. Aranyosak. Minden szavuk őszinte, ezt szeretem bennük. Szépek voltak a reggelek, a kipirosodott arcocskákkal, a hideg kis kacsókkal, amit melengetni lehetett, a ragyogó gyermekszemek, bennük néha a félelem, amit jó volt lecsillapítani, kicsi szívük dobogását megnyugtatni. Szépek voltak az ünnepélyek, az udvari hancúrozások, a kirándulások, táborozások, a délutáni alváskor elsimuló finom arcvonások, a szemlátomást kinyíló értelem, a hurkás kis kezek, a rajzocskák, de főként a szó maga, amit az óvó néni jelent.
– Nehéz volt összeegyeztetni az anya- és feleségszerepet a munkával?
– Határozottan nem: nálam a három teljesen egybeforrt, tökéletesen alkotva az egészet. Egyik sem létezhetett volna a másik nélkül. Egyik segített megérteni a másik állapotot. Egymást csiszolták, nemesítették. Olyan volt ez, mint családi hangulatban formálni egymást. Annak is jó, aki ad, és annak is, aki kap. Dupla öröm. Anyának, most már nagymamának éreztem magam a gyermekek között is. Anyaként pedig arra gondoltam: ,,Istenem, ha az én gyermekemet nem szeretné valaki...?” Óvónőként azt fontolgattam: ha az én gyermekem hiába járna óvodába, nagyon elégedetlen lennék. Feleségként pedig mit mondhatnék? A családban értékelték a hivatásomat. Asztal, szekrény mai napig tele van feladatlapokkal, óvodai holmikkal, ez része az én lakásomnak, és senkit nem zavar.
Ez a hivatás, ha szeretjük, kisegít válságból, betegségből, lefoglal, kreatívvá tesz, örökös kíváncsiságban tart, kiforrja az ötleteiket, feledteti a nehézségeket, serkent, ösztönöz, hogy érdemes megérni a holnapot. Ezen a pályán nincs elvégzett munka. Soha nem jutunk el a teljesség határáig. Sok szép versikét lehetett volna még megtanítani, kedves jeleneteket eljátszani, még többet kellett volna szabadban játszani. Ezért merem remélni, hogy a nyugdíjba vonulás nem teljes elvonulás. Csak egy picikét meg kell pihentetni a ropogós térdet, derekat. Aztán valamilyen formában folytatni. Szeretném a még kiadatlan gyermekverseimet összegyűjtögetni, sajtó alá rendezni, hadd legyen kistestvére a már megjelent Pitypang kötetemnek. Amit úgy vélek, hogy elmulasztottam, nem volt időm rá, vagy esetleg belémszorult, igyekszem majd munkafüzetekbe gyűjteni, és továbbra is megosztani azokkal, akik elfogadják. Valahol olvastam: az idős embertől elvárják, hogy bölcs és okos legyen, tanácsokat osztogasson, de én úgy gondolom, nem is az a lényeg, hogy nagyon bölcsek legyünk, hanem örüljünk annak, hogy megöregedhettünk. Legyünk büszkék a ráncainkra, a szarkalábainkra, hiszen ez az a térkép, amelyre fel vannak írva az évek, akárcsak a fatörzs évgyűrűire. Minél több a ránc és az évgyűrű, annál ellenállóbbak leszünk az élet viharaiban.
– Mit tanácsolna a mai pályakezdőknek?
– Kezdőnek, fiatalnak nem tanács kell, hanem jó példa. A kézzelfogható, valós kép, amely szeme előtt van, amelyre jó esetben feltekinthet, amiből erőt és gyarapodást nyerhet. Szeresse azt, amit vállalt, amit ő maga választott. Úgy szeresse, mint életformát. Aki nem érzi jól magát ezen a pályán, azt teljes jóindulattal arra kérem, álljon félre! Neki sem jó, ha nem szereti, de azoknak a kis ártatlan, kiszolgáltatott emberkéknek sem, akiknek belenyúl az életébe. Türelem és szeretet. Ez a két kulcs kell ehhez a hivatáshoz. Ha ez a kettő megvan, kinyílnak a kicsi szívek. Vállalni kell a közösségi munkát is, mindenhol ott kell lenni, hogy tudjanak rólunk. Akárcsak a japán ember: menjen be a munkahelyére még akkor is, ha nem fizették ki a bérét, mert így kell. Kötelességből. Még akkor is, ha bolondnak néznek. Ne legyen nyugta, ha vakáció idején legalább egyszer nem néz be óvodába, iskolába. Ezért nem éreztem soha tehernek az újságokba való írogatást, a rádióműsor szerkesztését, amit már nyolcadik éve vállalok, a több mint 15 éven keresztül szervezett táboroztatást (nyári vakáció és üdülés helyett). Tegye hozzá a közösség életéhez azt a gombostűhegynyit, ami neki van, hogy gyarapítsa azt a keveset, ami még megmaradt. Ha mindig másokon kéri számon azt, amit ő maga sem tesz meg, soha nem fog előrehaladni a világ. Ne a pontokért és az oklevelekért törtessen, hanem a munka öröméért. Ha szereti. Hátha egyszer mégis felébrednek, akiknek ébredniük kellene, és értékéhez méltóan javadalmazzák ezt a nem egyszerű munkát.
– Hogyan éli meg az elválást?
– Mostanában megtörténik, hogy üldögélek a kicsi széken, elfurulyázom egy óvodás dalocskát, körbemerengek a csodaszép csoporttermemen, és eltűnődöm: ennyi volt? S bevallom, néha sírdogálok, mint a gyermek, ha elvették tőle a kedvenc játékát. De talpraállok, és nagy álmaim vannak. Napköziotthont szeretnék létesíteni időseknek, ha erőm és lehetőségem lesz hozzá, hiszen az öreg is gyermek.
CSATLÓS ERZSÉBET. Szabadság (Kolozsvár)

Az őshazától a Kárpát-medencéig
Anyanyelvi kalauz
Szolgálat – összegezhetném egyetlen szóban Málnási Ferenc immár nyugdíjas, de nyugalomba nem vonult kolozsvári magyartanár tevékenységét. Az anyanyelv szolgálata hittel, szóval, tettel – ahogyan nemrég megjelent, 559 oldalas kötetének* címe is jelzi. Merthogy nyelvében él a nemzet ma is. A reformgróf Széchenyi István szállóigévé vált mondása mit sem veszített időszerűségéből. Sőt, manapság, a magyar oktatást kedvezőtlenül érintő, romániai aktuálpolitikai helyzetben különleges hangsúlyt kap. Hiszen éppen az anyanyelv az a szoros kapocs, amely a történelem során mindegyre változó országhatárok, különböző politikai, társadalmi berendezkedések és földrajzi koordináták között is képes volt egységben tartani a nemzetet, képes volt az anyaország határain kívül is megmaradni, sőt alkalomszerűen fejlődni, gazdagodni. Ennek a megmaradásnak a szolgálatába szegődött magyartanárként, nyelvtudományi írások, kötetek szerzőjeként, anyanyelve, a magyar nyelv örök szerelmeseként Málnási Ferenc.
Jelen kötetével a szerző ugyancsak nagy fába vágta fejszéjét, hiszen a kezdetektől napjainkig követi nyomon az erdélyi anyanyelvoktatás alakulásának folyamatát. „A kérdést a magyar nemzeti nyelv történetébe ágyazom, a kezdetektől, az őshaza, a vándorlás, a honfoglalás korától napjainkig. Történelmi eseményeket, államilag előírt törvénycikkeket, miniszteri rendeleteket, utasításokat, kijelentett vagy búvópatakként fel-felbukkanó tendenciákat vizsgálok, amelyek az önálló államiság, a fejedelemség időszakát leszámítva mindig annak az országnak az oktatási rendszerében születtek, amelybe anyanyelvoktatásunk beleilleszkedett, bele kellett illeszkednie” – írja eme sajátos hangvételű és szerkezetű könyv bevezetőjében Málnási Ferenc. „Az értelemre és az érzelemre egyaránt ható, tudományos alapvetésű, ugyanakkor szépirodalmi eszközökkel is hódító tanulmányt” igyekezett letenni az olvasó asztalára, s eme szándékából eredeztethető a hatalmas ismeretanyagot felölelő kiadványnak a szokványostól némiképp eltérő jellege is.
A terjedelmes kötet a szerző tanulmányának első részét képezi, és a Bevezetésen kívül, a kronológiai sorrendet követve, négy fejezetre oszlik: az uráli kortól a honfoglalásig, majd az államalapítástól az önálló magyar állam megszűnéséig (1000-1526) követi nyomon anyanyelvünk alakulásának sajátosságait, hogy aztán az önálló Erdélyi Fejedelemségben (1526-1711) az erdélyi fejedelmek és az egyházak iskolapolitikájának keretében vizsgálja anyanyelvünk oktatását. Az utolsó, 4. fejezet pedig Anyanyelvoktatásunk a Habsburg birodalomban (1713-1813), a reformkorban, a forradalom és a szabadságharc korában (1830-1849), a Habsburg önkényuralom idején (1849-1867) – az anyaországi oktatási rendszerbe tagoltan címet viseli.
A több száz forrásmunka felhasználásával készült kötet a múltunk – történelmünk és nyelvtörténetünk – iránt érdeklődő, széles olvasói réteget célozza meg. Olvasmányos, átfogó jellegű munka, amely az alcímben megjelölt és szigorúan értelmezett anyanyelvoktatás mellett a magyarság mindennapjaiba, életvitelébe, társadalmi berendezkedésébe, hitvilágába, tárgyi kultúrájának, irodalmi életének alakulásába is betekintést nyújt.
Zavarólag hat viszont az átlagosnál is több, értelemmódosító, még a címekben is előforduló sajtóhiba.
Ezt leszámítva azonban a Beke Sándor irányította székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadó újabb, érdekes kötettel gazdagította sokrétű, változatos kínálatát.
(németh)
*Málnási Ferenc: Hittel, szóval, tettel – Anyanyelvoktatásunk Erdélyben a kezdetektől napjainkig I., Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2012. Szabadság (Kolozsvár)

„Ottfelejtett” államtitkárok
Három államtitkár is „képviseli” az RMDSZ-t a Szociál-Liberális Szövetség (USL) kormányában. Király András, Borbély Károly és Markó Attila annak ellenére őrizhette meg tisztségét, hogy a szövetség miniszterei és több száz alacsonyabb szinten dolgozó bukaresti szakértője elvesztette állását.
Három államtitkár is „képviseli” az RMDSZ-t a Szociál-Liberális Szövetség (USL) kormányában. Király András, Borbély Károly és Markó Attila annak ellenére őrizhette meg tisztségét, hogy a szövetség miniszterei és több száz alacsonyabb szinten dolgozó bukaresti szakértője elvesztette állását. A három államtitkár mellett amúgy az RMDSZ több kormányzati tisztségviselője, vezető beosztású szakembere is megőrizte – egyelőre – posztját.
Az oktatásügyi minisztérium honlapja szerint Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke a tárca államtitkára maradt. Lapunk érdeklődésére Király András tegnap elmondta, értesülése szerint politikai egyezség született arról, hogy az érettségi végéig megőrzi tisztségét. „Eredetileg is én voltam az érettségiztető bizottság országos elnöke, tehát nem zárkózom el e feladat elől. A vizsgák levezénylése egyébként sem kizárólag az oktatási minisztériumtól függ, és szerintem megnyugtató, hogy az új kormány átlátható vizsgáztatásra törekszik, nem vezet be radikális változtatásokat” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak az oktatásügyi államtitkár. Hozzátette, egyelőre nincs információja arról, hogy az érettségik lejártával mi történik.
Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője is államtitkári rangban van még. „Nálunk egyelőre béke és nyugalom van, valószínűleg azért, mert ez az intézmény soha nem jelentett senki számára nagy kihívást, itt soha nem tülekedtek az ajtóknál” – magyarázta lapunknak Markó. Elmondta, váltás mindenképp várható a közeljövőben, de remélik, a cserénél az új kormány képviselői figyelembe veszik majd az RMDSZ azon javaslatát, hogy legalább egy magyar legyen a továbbiakban is a hivatal vezetőségében. „Az intézménynek mindig volt magyar anyanyelvű, vezető pozíciót betöltő képviselője. Ezért alternatív megoldásként most azt javasoltuk az USL-nek, hogy legalább egy államtitkár-helyettesi beosztást biztosítsanak. Rajtuk múlik, várjuk a válaszukat” – fogalmazott Markó Attila. Hozzátette, bár jómaga bizakodó, a Ponta-kormány tisztogatási lendületét alapul véve fennáll annak is a lehetősége, hogy semmibe veszik az RMDSZ javaslatát.
Borbély Károly, a gazdasági minisztérium államtitkára lapunknak tegnap arról számolt be, hogy tisztségét már csak papíron tölti be, be sem jár a gazdasági minisztériumba. Amint azt az ÚMSZ-nek elmondta, fel sem merült annak a lehetősége, hogy a posztján maradjon az RMDSZ ellenzékbe kerülése után. „Megszűnt az a politikai támogatás, amely engem erre a tisztségre felhatalmazott. Pár hivatalos találkozón a napokban részt vettem, útbaigazításokat is adtam az új kollégáknak, de ennyi” – fogalmazott Borbély, hozzátéve: valószínűleg a héten a hivatalos váltás is megtörténik. Új Magyar Szó (Bukarest)

Andrassew Iván nem tart Tőkés László perétől
„Az embereknek joguk van tudni, miféle ember az, aki milliók sorsát befolyásolja” – jelentette ki tegnap lapunknak Andrassew Iván, a Tőkés László viselt dolgait feltáró, Ne vígy minket a kísértésbe című könyv szerzője, akit az európai parlamenti képviselő perelni készül a kötetben megjelentek miatt.
Elmondta: a könyvet azért kezdte el írni, mert attól tartott, hogy Tőkés lesz Magyarország elnöke Schmitt Pál után.
„Fogalmam nem volt, hogy mikor lesznek választások Romániában” – jelentette ki azokra a vádakra reagálva, miszerint a kötet a választásokra időzített, tudatos lejárató kampány része.
A Népszava napilap publicistája elmondta: számított arra, hogy a volt református püspök az igazságszolgáltatáshoz fordul a könyv megjelenése után. Kérdésünkre kijelentette: áll elébe a pernek. Annál is inkább, mert Tőkés Lászlót a tárgyalásokon az a Futó Barnabás ügyvéd képviseli, aki ellen korábban már nyert a bíróságon. „Ha a könyvembe foglalt dokumentumok nem lennének közismertek, nem lennének föllelhetők a világhálón, vagyis személyesen szereztem volna meg azokat, akkor is vállalnám a felelősséget” – tette hozzá a publicista.
A könyv megjelenése után Tőkés Lászlóék azzal vádolták közleményben Andrassew Ivánt, hogy Kuncze Gábor volt szabad demokrata politikussal együtt „hazugságkampányt folytat az erdélyi magyarok ellen”. A publicista szerint Kunczénak egyetlen „bűne” az, hogy a múlt heti budapesti könyvbemutatón beszélt a kötetről a sajtónak. „Tőkés Lászlóék arra építenek, hogy Kuncze Gábort talán sokan utálják Erdélyben, és akkor majd engem is. Mi együtt – mint valami szekusok – hazugságkampányt folytatunk az erdélyi magyarok ellen. A szekuzás várható volt, erről szól a könyvem” – reagált a vádakra a szerző. Szerinte az „erdélyi magyarok ellen” megfogalmazás azt sugallja, hogy az erdélyi magyarok maga Tőkés László. „Tudtam, hogy tiszteli magát, de azt nem, hogy ennyire. Annak meg, hogy Erdély nem kér a hazugságpolitikánkból – vagyis a könyvemből –, kicsit ellentmond, hogy a Bookline.ro sikerlistáján napok óta az első helyen áll” – mondta Andrassew.
Az EMNT közleménye azt is állítja, hogy a könyvet ismeretlen feladó ingyenesen elküldi minden erdélyi lelkésznek. Tőkés László sajtósa, Demeter Szilárd ennek kapcsán azt mondta a Krónikának: feljelentést tesznek Romániában ismeretlen tettes ellen a kötet terjesztése miatt.
„Elképzelem a rendőr arcát, amikor ezt a följelentést megkapja” – reagált Tőkés sajtósának nyilatkozatára a publicista. „Gondolom, Demeter úr újságíró lehet, az Európai Parlament sajtószabadságért is ádázul küzdő képviselőjének szolgálatában. Nyilván valami új, unortodox sajtószabadságot akarnak bevezetni. Ezt kipróbálják Erdélyben, Romániában, aztán jöhet Magyarország, sőt Európa is” – jelentette ki Andrassew, aki szerint a következő lépés az lesz, hogy az olvasót is büntetni kell.
Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest)

Ne vígy minket a kísértésbe – könyv Tőkésről
ÚMSZ/Népszava
Tőkés László európai parlamenti képviselő viselt dolgairól – többek között a válásáról és a pénzügyeiről – jelentetett meg könyvet Magyarországon Andrassew Iván, a Népszava publicistája. A volt református püspököt felháborította a kötet, a szerzőt és a kiadót is perelni készül.
„Rendhagyó könyvbemutatónak lehettünk részesei kollégánk, Andrassew Iván jóvoltából, aki Ne vígy minket a kísértésbe címmel napjaink egyik emblematikus figurájáról, Tőkés Lászlóról adott ki »dokumentumkötetet«” – írta a kötetről a Népszava. A méltatás szerzője, Gál Mária szerint Andrassew nem értékel, nem ítélkezik, nem kutat titkok után, semmi mást nem tesz, mint kötetbe szerkeszti mindazt, vagy mindannak egy reprezentatív részét, amely az egyik legismertebb magyar közéleti személyiség életéről ismert, és nyilvánosan elérhető dokumentumok révén igazolható is. „Rendhagyósága a kérdésben rejlik, amely a bemutatót is uralta: meg kellett e műnek születnie egyáltalán vagy sem, és ha igen, akkor ki lett volna hivatott megírni azt – a budapesti író-újságíró vagy egy erdélyi?” – olvasható a méltatásban.
Az „igaz magyar”
Andrassew a könyvbemutatón kijelentette: szégyelli, hogy megírta a könyvet, szégyelli, hogy ő írta meg, mert szerinte talán egy erdélyi újságírónak kellett volna ezt megtennie. „Azt hiszem, ezúttal téved, és nemcsak azért, mert Tőkés László már régen nem erdélyi magyar, bár közéleti-politikai tevékenysége kétségtelenül az ott élő magyarok sorsát befolyásolja közvetlenül, hanem ahogyan a kiadó Kőrössi P. József (1996-tól a Noran Kiadó ügyvezető igazgatója és irodalmi vezetője – szerk. megj.) fogalmazott, ő a »nemzet köztársasági elnöke«, aki a teljes Kárpát-medencei magyarság fölött lebegve huszonkét éve épp az erkölcs nevében mond mindenről ítéletet. De azért is téved a szerző, mert sok igazság van abban a régi mondásban, hogy »Senki sem lehet próféta a saját hazájában«” – vélekedik Gál.
A „magyarság köztársasági elnökét”, Tőkés Lászlót valódi mivoltában bemutató könyv borítója
A kötet méltatója szerint éppen Andrassew kívülállósága biztosíthatja, hogy üzenete elérjen azokhoz is, akik „az erdélyi magyarság számára önpusztító politikai úton is” azért követik a volt püspököt, mert mindmáig az elévülhetetlen érdemű forradalmárt, a mocskos politika fölött lebegő, megkérdőjelezhetetlen erkölcsiségű lelkészt, az »igaz magyart« látják benne. „Ám ha valaki fellapozza a Ne vígy minket a kísértésbe című kötetet, azt láthatja, hogy e szent ember, a püspök milyen messzire tévedt a szeretet, a megbocsátás és az igazmondás útjáról. Egy, a saját erkölcsi halálát túlélt ember látleletét kapja” – olvasható a Népszavában.
Levél Bulgáriából
A közelmúltban megjelent könyvet és tartalmát a legjobban a szerző, Andrassew Iván jellemzi a kötet előszavában. „Tisztázni kell viszonyunkat Tőkés Lászlóval, aki nemcsak az Európai Parlamentben képvisel minket, nemcsak Romániában vállal erős orbánista politikai szerepet, hanem az is előfordulhat, hogy egyszer csak arra ébredünk, hogy Orbán Viktor levelet ír Bulgáriából, miszerint mégiscsak Tőkés László lenne a legalkalmasabb Magyarország elnökének. Orbán bármikor ítélheti úgy a helyzetet, hogy Tőkés válási ügye lecsengett, és Magyarország miért is ne engedhetné meg magának, hogy egy valamikori forradalmárt ültessen az elnöki székbe, ha ez megtörténhetett Csehszlovákiában és Lengyelországban is” – indokolja a kötet megjelenését a szerző.
Andrassew azt írja, sokáig vívódott magában, mielőtt nekilátott volna a munkának: a jó ízlés és a kötelességtudat küzdött benne. „Van-e jogom rettenetes dolgokat napvilágra segíteni, a világhálón szerteszét terjedő dokumentumokból egységes, elszomorító képet összeállítani valakiről, van-e jogom azokat szembesíteni a valósággal, akik őt ma is mélységesen tisztelik? Végül is Tőkés László egyetlen mondata miatt döntöttem úgy, hogy megírom ezt a könyvet. Feleségéről, Joó Edithről a következőket írja egy, a gyerekeinek is címzett levelében: Egyházi tekintélyemet sötét alakokkal és erőkkel összefogva, tudatosan és szántszándékkal Ő maga rombolja a (volt) Szekuritáté módjára és kedvére. Hogy miért éppen ez a mondat győzött meg, az majd kiderül” – magyarázza a szerző.
Tőkés ördöge
Andrassew nem foglalkozik Tőkés László politikai pályájával, egyházi viaskodásaival, ezeket csak akkor érinti – mint fogalmaz –, ha föltétlenül szükséges. Nem foglalkozik a jelenlegi politikai küzdelmeivel sem, legföljebb annyiban, hogy megpróbálja kideríteni: a tettei, a szavai, a viselkedése mennyiben következnek a jelleméből. „Előre szólok, hogy megrázó, ami az elém került dokumentumokból Tőkés Lászlóról kiderül. Engem is megrázott. Bárha sok-sok emberi élettel és tulajdonsággal szembesültem, nem hittem volna, hogy egy olyan méltóságú ember, mint ő, ugyanolyan kiszolgáltatott a saját jellemével szemben, mint bárki más. Olyan, mintha a forradalom hőse, a magyarság köztársasági elnöke – ahogy Orbán fogalmazott –, a lelkész, a püspök, az Európai Parlament alelnöke folyamatosan valami ördögfélével küzdene, és ezt a lelke körül ólálkodó lényt nem tudná legyőzni, legyűrni, elzavarni” – írja előszavában Andrassew. Új Magyar Szó (Bukarest)

Veszélyben a vigécek
Tőkés László feljelentést tesz a róla a közelmúltban megjelent könyv, a Ne vígy minket a kísértésbe szerzője és kiadója ellen, ugyanakkor Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtóirodájának vezetője arról tájékoztatta az egyik napilapot, hogy hasonló lépést terveznek a könyv romániai terjesztőivel szemben is. A sajtófőnök ugyanis „gyomorforgató kampányeszköznek” tekinti a könyv terjesztését, és reméli, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok büntetőjogi felelősségük tudatában teszik, mint ahogyan azt is, hogy mindezt nem közpénzből finanszírozzák.
„Meggyőződésem, hogy ki fog derülni, ki finanszírozta a kötet kiadását és romániai terjesztését. Nemsokára pontosan tudni fogjuk, hogy ki áll a lejárató kampány mögött” – mondta némiképp fenyegetően a sajtófőnök.
Abban az esetben, ha a szóban forgó könyv valótlan állításokat tartalmazna, akkor természetesen Tőkésnek szíve joga jogi úton érvényt szerezni igazának a szerzővel esetleg a kiadóval szemben is. Az viszont, hogy az EP-képviselő büntetőjogi kategóriának tekinti egy Magyarországon annak rendje és módja szerint megjelent könyv romániai forgalmazását, azt jelenti, hogy vagy tájékozatlan vagy pedig – ami valószínűbb – totalitárius reflexek működnek benne. Utoljára magyarországi könyv romániai terjesztését Nicolae Ceaușescu tekintette bűncselekménynek. (Egyik ismerősöm ellen a szocialista államrend aláaknázására irányuló tevékenységért akartak vádat emelni 1989-ben, mert a határon áthozta és másoknak is kölcsönadta az Erdély történelme című tudományos munkát.)
Az immár dokumentumkiadványban is megörökített politikus talán csak feledékenysége okán nem perli a könyv olvasóit is, hogy kimerítően megbüntessen mindenkit, akinek köze van egy a viselt dolgait taglaló munkához.
Ez az egész történet talán még mosolyra is deríthetne, ha Tőkés nem lenne európai parlamenti képviselő, és egy – igaz, jelentéktelen – romániai politikai párt védnöke. Én ugyanis félek azoktól a politikusoktól, akik bűncselekménynek tekintik az övékétől eltérő véleményeket, illetve azok terjesztését. Jó okom van félni azoktól, akik érvek nélkül, megbélyegeznek mindenkit, aki feltárja, rendszerezi, közreadja és terjeszti a róluk megjelent terhelő dokumentumokat.
S ez még akkor is igaz, ha magát a könyvet én is vegyes érzésekkel fogadtam. Nem vagyok híve annak, hogy a magánéletet és a közéleti tevékenységet összemossuk, bár jól tudom, hogy egy közszereplő, s még inkább egy politikus esetében az előbbi szférája eleve szűkebb, mert az állampolgároknak joguk van tudni, hogy az őket képviselők milyen erkölcsi normákat tartanak magukra nézve kötelezőnek, hiszen ezekből következtetni lehet politikai döntéseik elvszerűségére. Mégsem hiszem azt, hogy Tőkést – mint politikust – a magánlevelezése vagy a volt feleségéhez való viszonyulása alapján kellene megítélni. Nem vitatom, hogy egy politikus esetében ezek a részletek is lehetnek publikusak, de sokkal kevésbé relevánsak közéleti megítélése szempontjából, mint például az, hogy bekasztlizná a könyv terjesztőit.
Teljesen más megítélés alá esnek viszont az Andrassew Iván könyvében szintén szereplő ama dokumentumok, amelyek nagyon nagy pénzösszegek hűtlen kezelésével foglalkoznak. Például Both László független mérlegképes könyvelő jelentése, amely szerint a Határon Túli Magyarok Hivatala által a Tőkés által irányított 2002-es Református Világtalálkozó megszervezésére kiutalt 242 millió forintból az elszámolásnál 25 és fél millió hibádzott, illetve gyanús számlákkal igazolták a pénz felhasználását. Ezek olyan információk, amelyek nemcsak hogy relevánsak, de nyilvánosságra hozataluk kötelező lenne minden tisztességes újságíró számára, aki ilyen adatok birtokába jut.
Nos, ebből a megközelítésből nézve örvendetes, hogy Tőkés a bírósághoz fordult. Mert amennyiben nem tudja bebizonyítani azt, hogy a szerző által közölt és az ő pénzügyi felelősségét firtató dokumentumok hamisak lennének, akkor neki kell – akár a bíróság előtt – magyarázattal szolgálnia büntetőjogi felelőssége tudatában.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

Engedmény a magyarságnak (Választási törvény)
képviselőház jogi bizottsága elfogadta tegnap a választási törvény tervezetéhez benyújtott módosításokat, melyek enyhítenek az egyfordulós, tiszta egyéni választókerületes rendszer szigorán, több esélyt biztosítanak a magyarságnak a parlamentbe jutásra.
Eszerint azokban a megyékben, ahol valamely nemzeti kisebbség eléri a lakosság hét százalékát, hivatalból képviselői mandátumot kap az illető kisebbségnek az a jelöltje, aki a legtöbb szavazatot nyerte el. A módosítással a választási törvény "jobb, de nem jó" lett Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint, a szövetség ugyanakkor azt szerette volna elérni, hogy ötszázalékos lakossági számarányhoz kössék a kisebbségi mandátum megszerzését.
A Szociál-Liberális Szövetség és támogatóik ti­zen­négy igen, a Demokrata Liberális Párt (DLP) öt ellenszavazatával és az RMDSZ képviselőjének tartózkodásával fogadta el a képviselőház jogi bizottsága azt a módosítást, mely értelmében a lakossági számarányhoz képest hétszázalékos nemzeti kisebbség megyénként képviselői mandátumot nyerjen, a szociáldemokrata Florin Iordache szerint "az természetes, hogy azokban a megyékben, ahol a magyar lakosság meghaladja a hét százalékot, mint Brassó vagy Kolozs, a magyar kisebbség kapjon egy képviselői mandátumot, amennyiben nem nyert egyetlen választókörzetben sem". Hozzátette, ugyan­ez az elv érvényes Hargita és Kovászna megyében a számbeli kisebbségben élő román lakosság esetében.
A jogi bizottság elfogadta a Szociál-Liberális Szövetségnek a választási küszöb eltörlésére vonatkozó javaslatát is, valamint hogy a választókerületek ugyanazok maradjanak, mint a 2008-as parlamenti választásokkor. A bizottság elutasította viszont a DLP-nek azt a javaslatát, hogy a parlament háromszáz fős legyen, a vita során Mircea Toader DLP-s képviselő bejelentette, alakulata így nem fogadhatja el a választási törvényt, mert az nem tükrözi a nép akaratát a parlament létszámának csökkentéséről, illetve olyan módszert vezet be, amelynek köszönhetően valamelyik párt erőszakkal előnyösebb helyzetbe kerülhet. Florin Iordache ugyanakkor felhívta a figyelmet, a bizottság által elfogadott, a nemzeti kisebbségeknek biztosított helyekkel a parlament legtöbb tíz képviselővel gyarapodik.
Victor Ponta egy múlt heti, a választójogi reformnak szentelt fórumon javasolta, hogy biztosítsanak parlamenti helyeket a nemzeti kisebbségeknek azokban a megyékben, ahol számarányuk eléri a hat százalékot (a kormányfő javaslatában még ez az érték szerepelt). "A magyar képviselet arányosságát bizonyos mértékben helyreállítaná, visszahozná, figyelemre méltó gesztusnak tartom. Ez egy jó kiindulópont, de még nem elégséges" – kommentálta Ponta javaslatát pénteken Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke szerint ez jó esélyt teremt arra, hogy Kolozs, Máramaros, Arad, Brassó és akár Temes megyében is legyen magyar képviselő, azonban még mindig megoldatlan marad a Fehér, Hunyad, Beszterce megyei magyar szavazatok sorsa. Korábban Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese azt nyilatkozta, a szövetség megpróbálja elérni, hogy az arányt szállítsák le ötszázalékosra, így ugyanis Fehér, Hunyad és Beszterce megye is küldhetne magyar képviselőt a parlamentbe. Felhívta a figyelmet azonban arra is, azokban a megyékben, ahol az új választási rendszerrel nem tud érvé­nyesülni a magyarok politikai akarata, a szlovákiai Most – Hídhoz hasonló vegyes pártok jelenhetnek meg, amelyek azonban képtelenek a kisebbségi ügyeket úgy felvállalni, mint az etnikai pártok.
A szenátusban már megszavazták az egyéni választókerületes, egyfordulós, többségi választási rendszerre való áttérést, amelynek értelmében minden választókerületből a legtöbb szavazatot szerző jelölt jut be a parlamentbe, míg azok, akik a többi jelöltre szavaztak, képviselet nélkül maradnak. A választási törvényt – a tegnap elfogadott jogi bizottsági módosításokkal – ma véglegesítik a képviselőházban. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Diszkrimináció hallgatólagosan
Elbocsátanák állásukból azokat a közalkalmazottakat, akikről – feljelentés nyomán – bebizonyosodik, hogy nem tudnak vagy nem akarnak beszélni románul, munkáltatójuk ellen pedig büntetőeljárást indítanának – egyebek mellett erről rendelkezik a munka törvénykönyvének módosítása, amelyet tegnap fogadott el a szenátus.
A törvénymódosítást tavaly novemberben Daniel Oajdea jászvásári – akkor még DLP-s, azóta függetlenné vált – képviselő kezdeményezte, aki szerint a Székelyföldön sok olyan közalkalmazott dolgozik, aki nem tud vagy nem hajlandó románul szóba állni magyarul nem beszélő ügyfeleivel. A képviselő akkor úgy nyilatkozott: "Az indítványom szerint bárki bepanaszolhatná azt a közalkalmazottat, aki nem beszél románul. Az illetőnek ilyen esetben szóbeli vizsgán kellene bizonyítania nyelvtudását, és hogy kiküszöböljük a bundázást, a vizsga videofelvételéről a panaszos is másolatot kapna" – magyarázta a törvénymódosítás kezdeményezője.
Fekete-Szabó András, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője elmondta, tegnap több tucat törvénytervezet ment át hall­gatólagosan, vagyis érdemi vita és szavazás nélkül a szenátu­son, az Oajdea-féle nyelvtörvény ezek egyike. A jogszabály elfogadásáról a képviselőházban születik érdemi döntés, Fekete-Szabó András pedig kifejezte meggyőződését, hogy ilyen diszkriminatív jogszabályt nem fogad el a parlament. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új igazgató az egyetemen (Sepsiszentgyörgy)
-+Tizenhatból tíz szavazatot szerzett meg a tegnapi igazgatóválasztáson Nagy Attila, a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar tanára a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán.
A három kar (gazdasági, közigazgatási, környezetmérnöki) közös irányítására kinevezett intézményi igazgató Fazakas Józsefet váltja ebben a tisztségben, aki márciustól nyugalmazott tanárként, kutatásirányítóként tevékenykedik a helyi egyetemen.
Az igazgatói széket ketten pályázták meg, Nagy Attila és Székely Zsolt, utóbbi a közigazgatási kar tanára, szakmai irányítója, ahonnan a tegnapi tisztújító választógyűlésen csu­pán négyen rendelkeztek szavazati joggal. Végül két hiányzó bejegyzésével, tizenhat tanár jelenlé­tében 10:6 arányban győzött Nagy Attila.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kirúgnák a magyarokat – Erősödőben a román nacionalizmus
Hétfőn a szenátusban vita nélkül átment az a munkatörvénykönyvről szóló módosítás, amely a románul nem tudó, illetve az állam nyelvén beszélni nem akaró közalkalmazottak elbocsátásáról rendelkezik. A munkáltató sem úszná meg szárazon, ellene büntetőeljárás indulhatna, ha feljelentést tesznek az ügyben. Az általunk megkérdezett RMDSZ-es politikusok véleménye szerint ez nem más, mint a „magyar kártya” választások előtti kijátszása, hiszen ezzel mindig lehet szavazatokat szerezni. Az ominózus jogszabály-módosítást tavaly novemberben nyújtotta be egy jászvásári, akkor még a Demokrata Liberális Párt (PDL) színeiben politizáló, mára már függetlennek átvedlett politikus, Daniel Oajdea. Szerinte Székelyföldön sok olyan közalkalmazott dolgozik a hivatalokban, aki nem tud, vagy egyszerűen nem hajlandó beszélni azokkal az ügyfelekkel, akik nem tudnak magyarul. Oajdea szerint az eljárás a következőképpen történne: ha valaki panaszt emel a közszférában dolgozó személy ellen, akkor feljelentés alapján vizsgálnák meg román-nyelv-tudását. A feljelentett szóbeli vizsgán kellene számot adjon románnyelv-tudásáról, erről videofelvétel is készülne, hogy a panaszos is megbizonyosodjon: a dolgozó beszéli vagy sem az állam nyelvét.
Ugyan a szenátusban hallgatólagosan átment a módosító indítvány, a román parlament mindkét háza, így a képviselőház is rá kell bólintson ahhoz, hogy életbe lépjen a jogszabály. Bokor Tibor, az RMDSZ kézdiszéki szenátora szerint kampányidőszakban nem meglepő, hogy ilyen magyarellenes megnyilvánulások bukkannak felszínre, viszont ez még nem jelent semmit, hiszen a képviselőház kell meghozza a végső döntést. Márton Árpád, az RMDSZ képviselője szerint a politikus által benyújtott módosítással nem foglalkozott senki. – Daniel Oajdeának feltűnési viszketegsége biztos van, hiszen egyfolytában szerepel, és finoman fogalmazva fura törvénytervezeteket talál ki. Ő olyan orvos, aki ahelyett, hogy a gyógyítással foglalkozna, egyfolytában a televíziót figyeli, ilyen a parlamenti tevékenysége is – reagált megkeresésünkre a képviselő. A módosító indítvány Márton Árpád szerint nacionalista szemléletet tükröz, amely egy esetleges etnikai tisztogatásra is alapot adhat. A politikus szerint ezen túlmenően abszurd dolog, hiszen egyrészt köztisztviselői tisztséget legalább érettségi diplomával lehet betölteni, ami azt jelenti, hogy az illető személy román nyelvből sikeresen levizsgázott. Ugyanakkor fordítva is érvényesnek kellene lennie: azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a húsz százalékot és a közhivatalnok nem akar beszélni magyarul, ő is felelősségre vonható kellene legyen. Lévai Barna
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Lukács Csaba: Ennyi magyarellenes intézkedést még a Ceausescu-korszakban sem hoztak
Bízunk abban, hogy a román államvasutak is meggyőzhető, hiszen Európában az áruk és az emberek szabad áramlása biztosított, és ez egy halott író esetében is alapvető emberi jog – jelentette ki Lukács Csaba, Nyirő József újratemetésének koordinátora az m1 Ma reggel című műsorában. Hozzátette: van másik forgatókönyv is, szóba jöhet a közúti szállítás, ez ügyben egy konzuli engedélyre várnak.
Beszélt arról is, hogy egyetlen nap alatt három levelet is kapott a román államvasutakról a MÁV, a többi közt arra kértek garanciát, hogy a zarándokvonat utasainak csomagjaikban nem fognak koporsót szállítani, ne legyen kegyeleti kocsi, és ne legyen a szerelvényen Nyirő Józsefre utaló jel.
Arra a kérdésre, mindez azt jelenti-e, hogy átvizsgálják a román hatóságok a zarándokvonatot, a koordinátor azt válaszolta: Románia is szeretne a schengeni övezethez csatlakozni, melyben nincs határvizsgálat két ország között. Megjegyezte ugyanakkor: a csíksomlyói búcsú történetében voltak olyan időszakok, amikor a turistabuszokat átvizsgálták, a zarándokvonatok is nagyon nehezen kaptak engedélyt, és úgy látszik, az idő kereke Romániában is visszaforgatható. Még a legsötétebb Ceausescu-korszakban sem született egy időegység alatt annyi magyarellenes intézkedés, mint amennyit a mostani kormány hozott. Romániában a kormányváltás után ismét a magyar kisebbséget találták meg arra, hogy szórakozzanak – szögezte le. Felhívta a figyelmet arra: Nyirő József megítélése Romániában sem egyértelmű, míg özvegye a 60-as években a román írószövetségtől özvegyi nyugdíjat kapott, 2010-ben rágalomhadjárat indult az író ellen, miszerint ő fasiszta volt és vállalhatatlan az ország számára. Hangsúlyozta: mi vállaljuk, hogy maradéktalanul betartjuk a magyar és a román törvényeket, törvénysértést nem akarunk elkövetni. A román fél kérésére a zarándokvonatot leválasztották az újratemetésről, a szerelvény csak a csíksomlyói búcsúra szállítja csak az utasokat. Bízom benne, hogy nem éri őket semmiféle atrocitás – fogalmazott Lukács Csaba. m1, Ma reggel. Erdély.ma

Frunda Nyirő újratemetése ellen
Nyíltan felvállalták a nemrég megbukott kormánypárt, a jelenleg ellenzékben politizáló Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusai, hogy azonosulnak Románia kormányának elképzeléseivel. A Victor Ponta vezette kabinet ellenzi Nyirő József székely író pünkösdvasárnapra tervezett székelyudvarhelyi újratemetését.
Mint ismert, a bukaresti külügyminisztérium felszólításának tett eleget a román vasúti társaság (CFR), amikor megtiltotta, hogy a Nyirő József hamvait vasúton szállítsák Románia területén – közölte kedden este a Romania TV hírtelevíziónak nyilatkozva Antonel Tudose, a román közlekedési minisztérium tanácsosa, akit a Hotnews hírportál idéz.
A tanácsos elmondta: a CFR közölte a magyar vasúti társasággal, hogy az író hamvait szállító kegyeleti kocsit nem csatolhatják a csíksomlyói búcsúra érkezőzarándokvonathoz, amit a magyar fél tudomásul vett. A hírportál szerint Tanase közölte: a román külügyminisztérium felszólította a CFR-t, hogy tegyen meg minden szükséges lépést Nyirő József hamvainak vasúton történőromániai szállításának megtiltására.
Ugyancsak a Romania TV televízióban, hétfő este Frunda György RMDSZ-es szenátor és Marosvásárhely RMDSZ-es polgármesterjelöltje az újratemetés kapcsán kifejtette: „Nyirőek rendkívül szép regényei vannak. Ezért nem lehet kitörölni az emberek emlékezetébő. Az a tény, hogy fasiszta volt, az egészen más kérdés”. Amikor a műsorvezető Szász Jenő Székelyudvarhely polgármestereként mutatta be, Frunda György helyreigazította: „Szász Jenő nem a polgármester, hanem az alpolgármester. A polgármester Bunta Levente (ugyancsak RMDSZ-es), aki ellenzi ezt az újratemetést”.
A műsorvezető kérdésére, miszerint lesz-e temetés Székelyudvarhelyen, Szász Jenő azt válaszolta, hogy igen, mivel semmilyen okunk nincs arra, hogy ne legyen.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap. Erdély.ma

Előadás az 56-os forradalomról
Sulyok László, magyarországi tanár, újságíró tartott előadást kedden az 1956-os magyarországi forradalomról.
A meghívott a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének alelnöke, ’56 fényes napjai, avagy a kommunizmus igazi arca címmel tartott vetített képes előadást a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében. Sulyok László elöljáróban elmondta, hogy a magyar népnek soha nem anyagi érdekű, hanem eszmei forradalmaik és szabadságharcaik voltak. Akár a Rákóczi -féle szabadságharcra, akár 1848-ra, vagy 1956-ra gondolunk, mindegyik célkitűzése a nemzet szabadságának kivívása volt, hangsúlyozta. Ezt követően rátért az 1956-os forradalom eseményeinek ismertetésére, elárulva, hogy anyagát személyes tapasztalatai, levéltári kutatások és a forradalomban résztvevőkkel való beszélgetései alapján gyűjtötte össze. Nagyon érdekes meglátás volt az, amikor kijelentette, hogy a szovjet csapatoknak 1955-ben ki kellett vonulniuk Ausztriából; mint mondta, ha ez nem történt volna meg, akkor lehet, hogy a magyarországi forradalomra se robbant volna ki. Az előadás során Sulyok László a levetített képek segítségével elevenítette fel az 1956-os forradalom budapesti és vidéki eseményeit. Hangsúlyozta, hogy a magyar nép talán soha sem volt annyira egységes mint azokban a napokban, és azt is aláhúzta, hogy a nép mindvégig békés szándékú volt, a népi megmozdulás az elnyomó erők agresszív reakciója miatt vált erőszakossá. Sulyok László előadása végén a forradalom leveréséről és a kommunista hatalom megtorló akcióiról beszélt a megjelenteknek, majd válaszolt a feltett kérdésekre. Az eseményt a Bihar megyei Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte.
Pap István. Erdon.ro

Újabb tiltakozáshullám a MOGYE-n
Fél év után újrakezdte utcai tiltakozó akcióit Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) volt diákja tegnap reggel az intézmény előtti parkban, majd a város utcáin tüntetett a tőle megszokott módon: feliratozott, fehér orvosi köpenyben, narancssárga ernyővel sétált fel és alá.
Újabb tiltakozás. Fél év után ismét utcára vonult Ádám Valérián
A köpenyén ezúttal „A jogainkért küzdő vezetőket akarunk!” jelmondat volt olvasható, ami egyértelmű utalás a MOGYE új rektorának, Leonard Azamfireinak a legutóbbi visszaélésére. Az év elején, érvényes egyetemi charta hiányában megválasztott intézményvezető nem hajlandó elfogadni a magyar tagozat választott képviselőjét, Szabó Bélát, és helyette Gábos Grecu Józsefet nevezte ki a közelmúltban dékánhelyettesnek.
„Semmi bajunk nincs Gábos professzor úrral, nagyon szimpatikus ember, csakhogy a magyar oktatók nem rá, hanem Szabó Bélára szavaztak, amikor tagozatvezetőt választottak. Jó lenne, ha az új rektor tiszteletben tartaná a demokrácia szabályait és a közösség akaratát” – hangsúlyozta Ádám Valérián. A magyar oktatók már azért sem tartják reprezentatív személynek Gábost, mert a MOGYE hivatalos honlapján kollegájuk román nemzetiségűnek vallja magát, nevét pedig Gaboş Grecu Iosifként írja. A dékánhelyettesi tisztségbe való kinevezése után az egyetem magyar tanárai levélben tiltakoztak Azamfireinál, azonban annak ellenére, hogy az oktatási törvény értelmében a közösségnek kell megválasztania vezetőjét, a rektor hajthatatlan maradt.
Kérdésünkre, hogy szerencsésnek tartja-e, hogy a választási kampánnyal azonos időszakra időzítette tiltakozását, az RMOGYKE titkára igennel válaszolt. „Fontosnak tartom, hogy a választások alkalmával a marosvásárhelyi egyetem ügye maradjon napirenden, hogy a jelöltek és az általuk képviselt pártok fogalmazhassák meg konkrét és megvalósítható elképzeléseiket” – szögezte le a Krónikának Ádám.
A tiltakozó fiatalember ellen már a reggeli órákban megpróbáltak fellépni a hatóságok.
Előbb a városháza kötelékébe tartozó helyi rendőrök igazoltatták a belvárosban, majd az egyetem parkjában a Gombos Security őrző-védő szolgálat egyenruhában lévő munkatársa érdeklődött afelől, hogy kinek az engedélyével sétál a MOGYE udvarán. Ádám Valérián nem volt hajlandó tágítani, mint hangsúlyozta, addig nem hagy fel tiltakozó akciójával, amíg Leonard Azamfirei nem ismeri el Szabó Bélát a közösség választott vezetőjeként.
Lapunk megkeresésére a nőgyógyász professzor elmondta: ő nincs meggyőződve afelől, hogy ilyenszerű tiltakozással meg lehet oldani a MOGYE magyar tagozatának sorsát. Kérdésünkre, hogy Ádám és az RMOGYE jelen esetben árt vagy használ az ügynek, Szabó nem tudott konkrét választ adni. „Lehet, hogy árt, lehet, hogy használ, tény, hogy az RMOGYKE az intézménytől teljesen különálló szervezet, melynek tevékenységére mi, egyetemi tanárok nem tudunk hatni” – fejtette ki Szabó Béla.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Smaranda Enache támogatását ajánlotta pár hónapja Frunda György
Fél évvel ezelőtt még azt a Smaranda Enachét nevezte meg elfogadható marosvásárhelyi polgármesterjelöltként Frunda György szenátor, aki ellen áprilisban, az RMDSZ színeiben versenybe szállt a polgármesteri székért. Az RMDSZ jelöltje egy múlt év novemberi rádiós beszélgetésben kifejtette: az emberjogi aktivistaként ismert Enachénak sokkal több magyar támogatója van, mint román, az RMDSZ-nek őt kellene támogatnia. A szövetség jelenlegi polgármesterjelöltje ma már úgy látja: Smaranda Enache nem tekinthető független jelöltnek, és – a Magyar Polgári Párt színeiben induló Benedek Imrével együtt – az a célja, hogy „minél nagyobbat üssön az RMDSZ-en”. A politikus ugyanakkor azt állítja: támogatottsága többszöröse az emberjogi aktivistáénál.
„Egy olyan polgármesterjelöltre van szükségem, akit a vásárhelyiek elfogadjanak. Magyarok is, románok is. És ez Smaranda Enache” – ezt nyilatkozta 2011 novemberében a marosvásárhelyi Gaga Rádióban Frunda György szenátor, aki az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltjeként indul a június 10-i helyhatósági választásokon.
A rádióműsor felvételét a Tulipédia oknyomozó portál tette közzé kedden.
A szövetség jelöltje az adásban azt is leszögezte: „Én azt hiszem, hogy Smaranda Enachénak sokkal több a magyar támogatója, szavazója, mint a román ebben a pillanatban.” Úgy fogalmazott: a Pro Europa Liga társelnöke a románok szavazatainak legkevesebb tíz százalékát tudná begyűjteni.
Frunda úgy vélte: Vass Leventének elméleti esélyei sincsenek a polgármesteri tisztség elnyerésére. „Még nem késő: gondoljuk át, döntsük el hogy jó-e Vass Leventét indítani, vagy pedig van annyi bölcsességünk, hogy felülbíráljuk döntésünket és támogassuk Smaranda Enachét.”
Mint mondta: kilencven százaléka azoknak, akik betelefonáltak a rádióhoz, azt mondták, hogy Enachéra fognak szavazni, tíz százaléka azt, hogy ilyen esetben nem megy el szavazni. Ezért nem tartja bölcs döntésnek Vass Levente indítását, amit az RMDSZ-nek felül kellene bírálni.
Frunda a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben induló Benedek Imréről is szót ejt, szerinte a vásárhelyi orvosprofesszor hibázik a választásokon való indulásával. „Vásárhelyen nem indulnék RMDSZ-jelölt ellen – még akkor sem, ha meg vagyok győződve arról, hogy nem tud nyerni –, pont azért, hogy ne vádolhassanak azzal, hogy a saját érdekeimet a közösség érdekei fölé helyezem. Nem hiszem, hogy Benedek Imre Marosvásárhely polgármestere tudna lenni” – mondta.
A Smaranda Enachét támogató korábbi kijelentéseiről Frunda György kedden úgy nyilatkozott a Krónikának: az akkori elképzelései szerint a szövetség jelöltje fiatal politikus kellett volna, hogy legyen, aki összegyűjti a magyarságot, üzenni tud a magyar és román szavazóknak is, és megmutatja, hogy meg tudja nyerni a választásokat. A Vass Leventével szembeni fenntartásait jelezte is a RMDSZ-en belül, a fiatal orvost ennek ellenére így is megválasztották polgármester-jelöltnek.
„Ez év márciusában a közvélemény-kutatások azonban azt mutatták, hogy az RMDSZ-szel gond van, Vass Levente nem tudja hozni az elvárt eredményt, sőt megosztotta a vásárhelyi magyarságot. Ekkor kértek fel, és mivel jól álltam az ismertség és bizalom tekintetében, elvállaltam a jelölést” – magyarázta Frunda.
A politikus úgy látja: Smaranda Enache és az MPP színeiben induló Benedek Imre csak az RMDSZ-ellenes magyar szavazatokat gyűjtik össze, nem a polgármesteri szék elnyerése a céljuk, hanem az, hogy minél nagyobbat üssenek az RMDSZ-en.
„Smaranda Enache rég egyértelművé tette, hogy már nem független jelölt, az EMNP jelentősen segítette kampányában, az ő céljaikért harcol” – mondta. Utalva arra a korábbi kijelentésére, hogy szavazók jelentős része Enachét támogatja, Frunda leszögezte: „amióta én vagyok az RMDSZ jelöltje, a magyar szavazók nagy része engem támogat”. Hangsúlyozta: a felméréseik azt mutatják, hogy háromszor-négyszer nagyobb a támogatottsága az Enachéénál.
Frunda György ugyanakkor arra számít, hogy nagyon kemény harcot kell majd vívnia Dorin Floreával, azonban úgy látja, hogy így is esélye van legyőzni a jelenlegi városvezetőt. „De ha veszítek, a különbség kisebb lesz mint Smaranda Enache és Benedek Imre szavazatai összesen” – szögezte le.
Mint ismeretes, Vass Leventét először az EMNP helyi szervezete javasolta jelöltnek, majd az RMDSZ bejelentette: a szövetség hivatalos jelöltjének nevezte ki az orvos-politikust. A három magyar politikai szervezet közötti viták miatt idén áprilisban Vass bejelentette: csak abban az esetben vállalja a megmérettetést, ha a magyar politikai szervezetek közösen támogatják indulását, a vásárhelyi politikai megosztottság miatt ugyanis nem remélheti, hogy valós esélyei lennének a helyhatósági választáson.
Vass visszalépése után az RMDSZ április közepén bejelentette: Frunda Györgyöt indítja polgármester-jelöltként a június 10-i önkormányzati választásokon.
Smaranda Enache korábban többször hangsúlyozta, az a célja, hogy a marosvásárhelyi polgárokkal összefogva leváltsa a regnáló polgármestert, Dorin Floreát, illetve az „agresszív, korrupt, populista” városvezetést, amire véleménye szerint csak egy független, értékelvű politizálást felmutató jelölt lehet képes. A Krónikának a független jelölt korábban azt nyilatkozta: megtiszteltetés lenne számára, ha a város magyar és román demokratikus pártjai és civil szervezetei mellé állnának, és együtt próbálnának véget vetni a jelenlegi polgármester uralmának. „Ez egy értékekre épülő, példaszerű összefogás lenne” – nyilatkozta Smaranda Enache.
Lázár Lehel. Krónika (Kolozsvár)

„Antiszemita magatartása” miatt nem ért egyet Nyirő újratemetésével Bukarest
A bukaresti külügyminisztérium azért nem ért egyet Nyirő József újratemetésével, mivel az író tevékenysége „antiszemita magatartást” jelez.
A külügyminisztérium már közölte a magyar féllel a román vezetés álláspontját, vagyis azt, hogy nem ért egyet Nyirő József romániai újratemetésével. A román fél rámutatott, hogy Nyirő József 1941 és 1945 közötti politikai tevékenysége szélsőjobboldali, antiszemita magatartásra, és egy fasiszta rendszerrel való együttműködésre utal” – áll a külügyminisztérium válaszában, amelyet az Agerpres hírügynökség megkeresésére küldött.
„A külügyi közlemény szerint „a két világháború között Nyirő József újságíróként dolgozott több erdélyi kiadványnál és novellákat is közölt. 1941 után, miután Magyarország elcsatolta Észak-Erdélyt, a budapesti parlamentbe hívták erdélyi képviselőként, és a magyar fővárosba költözött. Két szélsőjobb lap – a Magyar Erő és a Magyar Ünnep – főszerkesztője volt. Az 1944. október 15-i államcsíny után folytatta tevékenységét a magyar parlamentben (a soproni parlamentben), amely antiszemita törvényeket fogadott el. Ebben a minőségében Nyirő József támogatta Szálasi Ferenc fasiszta kormányát. 1940-ben megkapta a Horthy Miklós által létrehozott Corvin Korona kitüntetést”. Krónika (Kolozsvár)

„A győztes mindent visz”
Megszavazták az egyfordulós, egyéni választókerületes, többségi választási rendszert
Hacsak az Alkotmánybíróság meg nem vétózza, új rendszer szerint tartják Romániában az őszi parlamenti választásokat, amely a „győztes mindent visz” elvén alapul. E szerint automatikusan mandátumhoz jut az a jelölt, aki megnyeri a választókerületét, a többi jelöltre adott szavazat azonban elvész.
Egyfordulós, egyéni választókerületes, többségi választási rendszerben választanák meg a parlament tagjait: ezt tartalmazza a választási törvény módosítása, amelyet tegnap szavazott meg a képviselőház. A jogszabály már idén ősszel életbe lép, előírásai szerint a választókerületek nem módosulnak, viszont eltörölik az 5 százalékos bejutási küszöböt. A törvénymódosítást a Szociál-Liberális Szövetség (USL) társelnökei, Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök és Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke terjesztették elő. A tervezetet a szenátus már korábban megszavazta. Az RMDSZ képviselői tartózkodtak a kezdeményezés alsóházi szavazásakor, a jogszabályt végül 180 támogató és 30 ellenző szavazattal fogadták el.
Erős kormánytöbbség
A parlamenti vita során Crin Antonescu PNL-elnök kijelentette, így érvényesül a legjobban a választók akarata, hiszen az első helyezett jelölt minden esetben nyer. A politikus beszéde közben a karzaton helyet foglaló civil jogvédő szervezetek képviselői molinókkal és bekiabálásokkal is tiltakoztak az új választási rendszer ellen. Álláspontjuk szerint egy ilyen horderejű törvényt nem lett volna szabad társadalmi vita nélkül, választási évben, fél évvel a voksolás előtt elfogadni.
Tegnapi pillanatkép az RMDSZ képviselőházi frakciójának padsoraiból: Kelemen Hunorék a vidámság ellenére bírálták a törvénymódosítást
Kelemen Hunor szövetségi elnök a képviselőház plénuma előtti felszólalásában leszögezte, a Szociál-Liberális Szövetség (USL) által javasolt tervezet tönkreteszi a politikai és választási rendszert. „Hiba a választási rendszer megváltoztatása néhány hónappal a választások előtt. Mégpedig egy olyan hiba, ami bumerángként fog visszavágni azok ellen, akik ezt elfogadják” – mondta az RMDSZ elnöke a szavazás előtti általános vitán, és rámutatott, a javasolt választási rendszer értelmében több százezer polgár elveszíti politikai képviseletét Románia parlamentjében.
A törvény értelmében minden egyéni választókerületből a legtöbb szavazatot összesítő jelölt jut a törvényhozásba. Rajtuk kívül minden olyan megyében, ahol valamely nemzeti kisebbség aránya eléri a lakosság legalább hét százalékát, de a közösség egyik jelöltje sem nyert választókerületében, az érintett kisebbségnek hivatalból biztosítanak egy pluszhelyet a képviselőházban, amelyet a legjobban szereplő kisebbségi jelölt foglalhat el, függetlenül attól, hogy a többi választókerületi vetélytársához képest hányadik helyen végzett. A kedvezmény a szenátusra nem vonatkozik.
A választási törvény módosítása a képviselőház tegnapi ülésén180 igen szavazatot kapott, az RMDSZ tartózkodott
Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint a magyar képviselet arányosságát ez a kitétel bizonyos mértékben helyreállítaná. „Ez jó esélyt teremt arra, hogy Kolozs, Máramaros, Arad, Brassó és akár Temes megyében is legyen magyar képviselő, azokon a székelyföldi és partiumi megyéken kívül, ahol a magyar jelölteknek amúgy is esélyük van egyéni választókerületben az élen végezni. Azonban még mindig megoldatlan marad a Fehér megyei, Hunyad megyei, Beszterce megyei magyar szavazatoknak a sorsa” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
A lapunknak nyilatkozó Márton Árpád képviselő, az RMDSZ választási szakértője szerint a jogszabály „rossz, alkotmányellenes” törvény. A politikus véleményén a kisebbségeknek adott engedmény sem változtat. Márton hangsúlyozta, az engedmény ellenére is könnyen előfordulhat, hogy a magyar–magyar verseny miatt akár Sepsiszentgyörgyről is román jelölt jusson be a parlamentbe. „Erre a veszélyre hívnám fel mindazok figyelmét, aki számára az új törvény üzenete az, hogy szabad a magyar–magyar verseny” – mondta a képviselő.
Márton számításai szerint az új törvénnyel „nulla és hat között” nőhet a parlamenti mandátumok száma. Nem tudta megjósolni azonban, hogy az RMDSZ-frakció létszáma hogyan alakul. Új Magyar Szó (Bukarest)

Jobboldali kurzus – baloldali akciózás
Néhány évtizednyi tiltás, majd tűrés után minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi magyar vezetés támogatja a Horthy-kultusz újjáéledését. A két világháború közötti magyar kormányzóról közterületeket neveznek el, szobrokat és emléktáblákat avatnak – s a korszakához kapcsolódó személyek is hasonló elismerésben részesülnek.
Jövőre lesz húsz esztendeje, hogy a portugáliai Estorilból – ahol a kormányzó a második világháború után emigrációban élt, s ahol 1957 februárjában (állítólag 1956 kudarca fölötti elkeseredésében életkedvét vesztve) elhunyt – hazaszállították Magyarországra a hamvait, és egykori birtokán, Kenderesen újratemették. Az évforduló jó alkalmat kínál a szélsőséges Jobbik számára, hogy egyenesen azt javasolja: 2013 legyen Horthy-emlékév. E sorok írásakor a javaslattól nem határolódott el a kormánypárti szövetség, a Fidesz–KDNP, mint ahogy nem, vagy csak nagyon erőtlenül hallatja a szavát a Horthyval kapcsolatos egyéb eseményekről is. Sőt: épp a Horthyval való titkos rokonszenvezésre tartják a baloldalon bizonyítéknak, hogy a Parlament előtti Kossuth Lajos teret épp az 1944-i állapotnak megfelelően rekonstruálják, e hét keddjén pedig bejelentették, hogy a kormány újralapítja a Corvin-lánc nevű kitüntetést, amelyet 1930-ban Mátyás király emlékére Horthy Miklós alapított. (Ebbe a jobboldali kurzusba illik bele egyébként a Nyirő József újratemetésével kapcsolatos terv is.)
A Jobbik helyi képviselőjének indítványára és a többségében független tagokból álló képviselőtestület támogatásával Gyömrőn Horthy Miklósról nevezték el a város főterét, amely 1945-ig Horthy Miklós nevét viselte, a javaslatot benyújtó önkormányzati képviselő szerint a mostani határozattal csak ezt az állapotot állítja vissza a város képviselőtestülete. Sas Zoltán szavai alapján itt az ideje, hogy Horthyra mint „Magyarország egyik meghatározó történelmi személyiségére” gondoljanak az emberek, ám az szerinte is természetes, hogy tevékenységének megítélése különböző lehet.
A „különböző megítélés” legkirívóbb példája azonban a Somogy megyei Kerekiben, a „főméltóságú úr” – ez volt Horthy hivatalos megszólítása – egyik valamikori vadászhelyén történt. A település a napokban egész alakos Horthy Miklós-szobrot avatott, bár az esemény megosztja lakosságát. Egész alakos Horthy-szobrot 72 esztendő óta először állítottak az országban. Marton Lajos, az 570 lakosú somogyi falu független polgármestere pedig arról számolt be, hogy a település öt független tagból álló testülete jóváhagyta a szoborállítást, amit ő maga ugyan nem támogatott, de elfogadja a testület többségének akaratát.
Vörös festék
Gyömrőn még mintegy 80-100 ember békés megmozdulással tiltakozott a közterület elnevezése ellen, a demonstrálók Radnóti Miklós Töredék című versének sorait tartalmazó zászlókkal fejezték ki tiltakozásukat. Kerekiben azonban ennél látványosabb, mondhatni bolsevik akciózásra került sor. Az avatás éjszakáján valaki vörös festékkel öntötte le a kormányzó faszobrát, Kücsön Norbert alkotását, és a nyakába „Tömeggyilkos, háborús bűnös” feliratú táblát akasztott. Mint utóbb kiderült – maga is büszkén hirdette –, mindezt Dániel Péter ügyvéd követte el, aki egyebek mellett arról vált ismertté, hogy kaszinótojással kente be a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának egy középületben kifüggesztett példányát.
Dániel lefényképezte magát akciója közben, a fotót közszemlére tette az interneten, és megígérte, a jövőben is hasonlóképpen fog cselekedni, amennyiben újabb szobrokat állítanának fel. Az ügyvédet a Jobbik feljelentette, és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, korábban baloldali országgyűlési képviselője, Bánáti János közölte, Dánielt akár ki is zárhatják a kamarából. Érdekes fejlemény, hogy még a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) is elítélte az életnagyságú Horthy Miklós-szobor meggyalázását. (A hét elején egyébként szintén vörös festékkel öntötték le a kérlelhetetlenül antikommunista és ezért évtizedekig indexen tartott Tormay Cécile írónő józsefvárosi emléktábláját is.)
Újraavatták a napokban Debrecenben – tiltakozások közepette – Horthy Miklós, a debreceni Református Kollégium egykori diákja emléktábláját is, a tudományegyetem épületében. A kormányzó személye más alkotáson is feltűnik, sőt: már korábban látható volt. Szegeden, az ugyancsak az egyetemhez kapcsolódó Hősök Kapuja boltívének freskóit Aba-Novák Vilmos készítette, akit ezért a második világháború után nem is tartottak művésznek, egyéb alkotásait is agyonhallgatták. A freskón 1945-ben előbb csak Horthy alakját fedték be, majd 1949-ben az egészet bevakolták cementtel és le is meszelték, mivel a volt kommunista rendszer nem tűrhette. A képek szinte teljesen elpusztultak, mert a cement tönkretette a freskók felső festékrétegét, a rendszerváltozás után feladatot adva a restaurátoroknak. Egyébként a kurzusváltás példája, hogy közadakozásból visszaállítják a Horthy Miklós kormányzó fiának, Horthy Istvánnak az emlékművét Siófokon, a régi helyén. (Igaz, Siófok fogadja be a Kossuth térről eltávolított Károlyi Mihály-szobrot is.)
Gy. Z. Új Magyar Szó (Bukarest)

Osonó és Krétakör Európában
Rangos európai színházi fesztiválokon mutatják be a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely és a budapesti Krétakör közös alkotását, a Schilling Árpád által rendezett, A papnő című darabot.
Fazakas Misi, az Osonó vezetője elmondta: május 14–16-a között a brüsszeli Kunstfestivalon, május 18-án a vilniusi New Drama Action színházi fesztiválon léptek fel, május 30-án pedig a bécsi Wiener Festwochen-en mutatják be A papnő című előadást. Az osztrák fesztivál színházi programjának válogatója, Stephanie Carp a krízis anatómiáját kutatta, így koncepciójába beleilleszkedik az Osonó és a Krétakör közös előadása, amely egyébként egy család három tagját bemutató Krízis-trilógia harmadik, záró része. A papnő főhőse az egykor ünnepelt fővárosi színésznő, aki egy erdélyi faluban drámapedagógusként dolgozik, de elkötelezettsége ellenére igyekezete kudarcba fullad. A színházi előadásban 14 civil és három színész játszik, többek között a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola színészosztályainak diákjai is szerepet kaptak benne.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Hadovázik a középszer
Április végén beszélgetést szervezett a Kolozsvár Társaság a színház repertoárjáról, közönségéhez való viszonyáról, mindenről, ami a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásaival kapcsolatban felmerülhet. A beszélgetésen jelen volt három felháborodott hölgy is, akik hol a múlt rendszer kultúraaktivistáira jellemzően dirigáltak, hogy mit játsszanak és mit ne, hol pedig a jólneveltség nevében törtek pálcát a KÁMSZ előadásai fölött.
Az egyik hölgy be is jelentette, hogy márpedig ő soha többé nem néz meg olyan előadást, amelyet Tompa Gábor rendezett, mert Az elveszett levél például azzal kezdődött, hogy a szereplők kigombolták a nadrágjukat, s egy jót pisiltek... Azt már persze nem mondta meg, hogy hol is történt mindez – nos, a Nép Háza gyönyörűen kicsempézett WC-termében, ahol a képviselők „kéz kezet mos alapon” rendezik nagy ügyleteiket, miközben az ülésterem többnyire üres... A hölgy hiába ment színházba, mert semmit sem látott. A másik, aki a kultúraktivistát alakította, azt követelte, hogy a közönségnek játsszanak, az ő színvonalán, az általa kedvelt darabokat, és legyen mindig teli a színház (mintegy nyolcszáz férőhelyes) nagyterme. Vagyis, tennénk hozzá, térjen vissza az úgynevezett tömegkultúra időszaka, amely olyan gyönyörűségeket produkált, mint a Megéneklünk, Románia Fesztivál.
Ma tehát már senki sem gátolja meg a színházainkat abban, hogy művészetet produkáljanak – csupán a középszert istenítő néző, akinek nem kell a művészet, hanem az előítéleteit és a beidegződéseit kívánja igazoltnak látni, illetve megvalósulni. A félműveltek paradicsomát...
Erre keményen rájátszik a média is. Aradon, az Interetnikai Fesztivál idején egy fiatal tévés egyenes adásban feltette nekem a kérdést. „A mai néző gyomra nem veszi be a modern színházat. Mi a véleménye erről?” Hát mit mondhattam volna egyebet, mint azt, hogy „a színház nem a gyomornak szól, néhány emelettel feljebb kell keresni a címzettet. Aki a gyomrát akarja tömni, menjen a vendéglőbe”.
Persze ezzel az ügy nem zárul le. A néző pont olyan fontos szereplője – résztvevője! – az előadásnak, mint a színész. Ha partnerek és együtt produkálják, akkor működik a színház, létrejön a művészi aktus a színházban. Ha nem, megbukik a legcsodálatosabb rendezés is. Ezt gyakran szem elől téveszti, sőt, el is felejti mindkét fél. A rendezés szólózik, a néző pedig pusztán fogyasztóként ül be a nézőtérre, valójában nem akar csinálni semmit, azt várja, hogy kiszolgálják, mint a vendéglőben.
Így nem jöhet létre a színházhoz szükséges kapcsolat. Ami létrejön, az már gyomor alatti...
Bukarestben nemrég a Történelmi Múzeum előtti lépcsőn felállították Traianus császár szobrát, kezében a dákokat jelentő vicsorgó farkassal, amelynek a nyakából egy ötödik végtag, egyesek szerint vakbél nyúl ki vagy félméter hosszan. A szobor a 2008-ban elhunyt Vasile Gorduz műve. Nagy elismeréssel szólt róla két szakértő is – Pavel Şuşara és Răzvan Theodorescu. Ők csak tudják, hogy a szobrászatban mi az érték. Mindenesetre elgondolkoztató az, hogy Traianust meztelenül ábrázolja a szobrász – időtlenné teszi, mert ha valamely kor ruháját adná rá, nem kellene vele többet foglalkozni. Viszont a nagyszájú járókelők és a newsmanek, akik ugye mindenhez értenek, el vannak hűlve, profanizálást látnak benne, mocskos tréfát. Egy elegáns hölgynek például az jutott eszébe: „Mit csodálkozunk azon, hogy Traianus meztelen?
A rómaiak és a dákok között a szexuálison kívül más kapcsolat nem volt.” Egy fiatalember pedig a farkas toldalékán kajánkodik: „Biztos Csernobil áldozata, azért nőtt farok a nyakán.” És a sajtó világgá kürtöli ezeket a mélyenszántó vélekedéseket. Sőt, még hozzátesz egy-két lapáttal. Hát mit is várhatnánk mást Vasile Gorduztól, aki megmintázta Ştefan cel Marét is: kis nyomorék figura, gebén lovagolva – s a bákói tanács szinte elfogadta? Eminescura pedig hálóköntöst adott a szobrász. A nemzeti költő arca bolondéra emlékeztet, aki most szabadult a tébolydából – és egy talapzaton áll Montrealban. „Hát nem gyalázat?!” Tény, hogy a művészet és a középszer, nacionalizmus, populizmus stb. más-más úton halad.
Zsehránszky István. Új Magyar Szó (Bukarest)

A csatornaíró
Álláspont
Csak tudnám, miért kellett huszonkét évnek eltelnie, hogy végre feketén-fehéren láthassuk: kik ontották ránk mindeddig a megfellebbezhetetlen erkölcsi ítéleteiket. Ők, az úgynevezett balliberális véleményelit, akik az átkosban egyszerre jól tartott kegyeltek és hősiesen kiszólongató ellenzékiek, baloldali kormányzás idején pedig feszengő aulikusok, „igazságbeszédről” hablatyoló, csendben meg persze a zsebüket tömögető értelmiségiek. Csak azt nem tudják elviselni szegények, ha nem az általuk agyonszeretett politikusok vannak hatalmon. Olyankor rendre kimutatják a foguk fehérét. Az Antall-kormány alatt mindent vittek, a tendenciózus médiamanipulációval és a gőgős véleményterrorral gyakorlatilag kisiklatták az egész rendszerváltozást.
Az első Orbán-kormány idején is hörögtek rendületlenül, bár nehezebben találtak fogást (be kellett érniük némi micisapkázással, minidúcsézéssel, meg a túl sok nemzeti zászlón való szörnyülködéssel).
Ám a legújabb jobboldali ciklus mintha egy kissé felkészületlenül érte volna a fiúkat. Mintha csak most szembesültek volna a médiaviszonyok gyökeres megváltozásával, az internet térhódításával, a megkopott népszerűségükkel, a média- és véleménymonopólium elvesztésével, az újabb generációk szinte totális érdektelenségével az ügyeletes rettegésük iránt. És mintha ez a szituáció kihozta volna belőlük lelkük valódi lényegét. A talaját vesztett ember elaljasulását. A pitiáner gyűlölködőt, az erkölcsi hullát, aki nemhogy az oly sokat hivatkozott BBC meg a New York Times, de még a megboldogult Kacsa magazin etikai mércéjét sem képes tartani.
Történt, hogy a magyar ugar két csillagfényű fáklyája, Kuncze Gábor bukott szadeszvezér, botcsinálta riporter és Donáth László MSZP-s lelkész a minap bemutatta a fővárosban Andrassew Iván új könyvét Tőkés Lászlóról. Andrassewről annyit érdemes tudni, hogy ő az a népszavás szerkesztő, aki egyetlen oldalra képes négy publicisztikát is beszerkeszteni a diktatúra (vak is látja, hogy) zajló intézményesüléséről Magyarországon.
Nos, a Ne vígy minket kísértésbe címet viselő mű nem manipulatív, és nincsen tele csúsztatásokkal (mint anno Kende Péter elkapkodott Viktor-könyvei). Csak szimplán primitív és aljas. Mint egy hátbatámadás a lakótelepi diszkóban.
Végre megtudtuk tehát: nem többek ők senkinél, csak szimplán aljasok és primitívek. Idézzük csak, miként vezeti fel Andrassew a szinte kizárólag Tőkés László elvált feleségének levelezéséből és információiból összeállított förmedvényét: „Sokáig vívódtam magamban, mielőtt nekiláttam ennek a munkának. Küzdött bennem a jó ízlés és a kötelességtudat. Van-e jogom rettenetes dolgokat napvilágra segíteni? (…) Előre szólok, hogy megrázó, ami az elém került dokumentumokból Tőkés Lászlóról kiderül. Engem is megrázott. Bárha sok-sok emberi élettel és tulajdonsággal szembesültem, nem hittem volna, hogy egy olyan méltóságú ember, mint ő, ugyanolyan kiszolgáltatott a saját jellemével szemben, mint bárki más. Olyan, mintha a forradalom hőse, »a magyarság köztársasági elnöke« – ahogy Orbán fogalmazott –, a lelkész, a püspök, az Európai Parlament alelnöke folyamatosan valami ördögfélével küzdene, és ezt a lelke körül ólálkodó lényt nem tudná legyőzni.”
Mindannyiunk nagy szerencséjére azonban a cseppet sem farizeus Andrassew felülkerekedett a belső vívódásán, és közkinccsé vált a püspök úr magánéletének sok állítólagos részlete. Nemhiába házalt hát az érintett asszony évek óta a levelekkel, ilyen-olyan „bizonyítékokkal” oly rendületlenül. Az, hogy a másik fél véleménye a kutyát sem érdekelte, de legfőképp az aranytollú népszavás szerzőt nem, s hogy egy ilyen indulatokkal teli emberi konfliktus totálisan egyoldalú krónikája óhatatlanul sok-sok valótlanságot tartalmaz, s hogy még a bíróság is érthető okból rendre szankcionálja a közszereplők válóperes ügyeinek nyilvánosságra hozását (lásd az SZDSZ-es Wekler Ferenc ügyét), a ballib oldal finnyás felkentjei közül ezúttal senkit nem fog megbotránkoztatni. Vannak ügyek, amelyekben nem számít az etika, az igazság pedig a legkevésbé. Ahol a cél szentesíti az eszközt. A magyarság élő nemzeti hősének, a kelet-európai rendszerváltozás egyik világszerte jegyzett alakjának a vágyott megsemmisítése, a közelgő romániai választás manipulálása egyesek szemében kétségkívül ilyen ügy.
Ám, kedves Andrassew Iván, és az itthoni meg erdélyi haverok, Tőkés László félreállításához ennél a répahányásnál azért többet kellett volna összekaparni. Ne lepődjenek meg, ha a sok fekália végül az önök nyakába folyik vissza.
Huth Gergely. Magyar Hírlap

Megjelent a hatszázadik Helikon
Folyóirat. Szilágyi István: „a kisebbség csak politikailag kisebbség, Irodalmában, kultúrájában maga lehet az egyetemesség”
A Magyar Művészeti Akadémia meghívására hétfőn a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében felolvasással egybekötött beszélgetésen ünnepelte hatszázadik lapszámát a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat.
Az eseményen felszólalt mások mellett Szilágyi István, a folyóirat főszerkesztője és Szakolczay Lajos irodalomtörténész.
Volt és jelenlegi szerkesztők, jeles szerzők részvétele mellett rendezték meg az erdélyi Helikon folyóirat hatszázadik lapszámának megjelenése alkalmából tartott ünnepi estet a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében hétfőn. Az eseményt Szilágyi István főszerkesztő értékelő beszéde nyitotta meg. Legutóbb száz lapszámmal ezelőtt készítettek számvetést, azóta újabb négy év telt el. „Nem is a napok mérik életünknek tartalmát, hanem az általunk létrehozott eredmények. Minden fontosabb megjelenés alkalmából számba vesszük a múltat, ilyenkor egyszerre lehetünk gazdái és vendégei az ünnepnek” – kezdte Szilágyi. A Helikon külseje mára védjeggyé vált, az állandóságot képviseli. A főszerkesztő szerint azonban az ötszázadik megjelenés óta a belső többet változott, mint az elmúlt tizenöt évben összesen. Megtartották azokat a rovatokat, amelyek meghatározók a folyóirat történetében, azonban határozottan nyitottak a kortárs irodalom és a társművészetek felé. Az utóbbi években különösen népszerűvé vált kétoldalas beszélgetéseik sorozata.
Szilágyi az erdélyi Helikon születését is felelevenítette a „szerteszaladt magyar irodalomra” és a folyamatosan kialakult műhelyekre emlékezve. „Kolozsváron és környékén Döbrentei Gábor munkássága óta mindig van fóruma az irodalomnak. Magyarországot szétdarabolták, de a kultúrához való ragaszkodás olyan műhelyeket hozott létre, amelyekben tovább élhettek és fejlődhettek a hagyományok.” A Pásztortűz és az Utunk mellett a kor három legjelentősebb lapja között tartották számon a Helikont.
Kuncz Aladárt idézve a főszerkesztő megfogalmazta a lap küldetését: a kisebbség csak politikailag kisebbség. Irodalmában, kultúrájában maga lehet az egyetemesség. „Vajon erény lenne a megmaradás? Merthogy érdem nem, annyi bizonyos. Hogy állunk az elszánt túlélni tudásunkkal? Erre teremtettünk, vagy ítélt valaki bennünket? Mindeközben az elmúlt esztendők megannyi talmi Európa-ígéretére azért figyelünk, mert továbbra sem közömbös számunkra, hol élünk s miként. Ma úgy kapaszkodunk elhontalanodott múltunkba, hogy ki ne rekesztődjünk a magyar jövőből se, ha arról valaha az idő eltakarítja a ködöt” – zárta gondolatait Szilágyi. Az est moderátori szerepét Szakolczay Lajos kritikus, irodalomtörténész töltötte be. Felidézve a néhány évtizeddel ezelőtti időket a következő történetet osztotta meg a jelenlévőkkel: „Az Utunk Kós Károly-száma címlapján egy Kós-szoborral ment be a nyomdába – reggel már Ceausescu arcképe volt rajta. Ilyen időket éltünk.” Az est folyamán verseket és prózai műveket olvasott fel mások mellett Király László költő, Kakucs Ágnes, Karácsonyi Zsolt és Ferenczi Csongor. Az esemény zárásaképpen Szilágyi István mutatta be egyik novelláját.
Hrecska Renáta. Magyar Hírlap

Kövér László ne kampányoljon
Nyílt levélben kifogásolja az RMDSZ főtitkára, hogy a magyar Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak a neve a júniusi önkormányzati választások egyes kampányrendezvényei programjában szerepel. A levélben Kovács Péter leszögezte, az elmúlt évtizedekben számtalanszor beigazolódott, hogy közösek az erdélyi és a magyarországi nemzetpolitikai törekvések.
Ezek sorában a főtitkár a közösség szülőföldön való megmaradását, gyarapodását, a kisebbségi jogok körének bővítését és a különböző autonómiaformák kivívását említette. Az RMDSZ főtitkára meggyőződését hangoztatta, hogy a célok eléréséhez szükség van az erdélyi magyarság erős és egységes politikai képviseletére mind az erdélyi önkormányzatok, mind a bukaresti parlament szintjén, "másrészt pedig nélkülözhetetlen Magyarország befolyásának növelése a régióban és az Európai Unióban egyaránt".
Kovács Péter megtiszteltetésnek tartotta Magyarország közméltóságainak erdélyi látogatásait, "ha ezt nem a választási kampány idején teszik, és céljuk nem valamely párt támogatása". Hozzátette, pontos információval rendelkezik arra vonatkozóan, hogy Kövér László neve megjelenik a Magyar Polgári Párt (MPP) székelyföldi kampányrendezvényeinek meghívottjai között. "Bízunk benne, hogy ez nem felel meg a valóságnak! Meggyőződésünk, hogy minden anyaországi politikai vezető figyelembe veszi Martonyi János külügyminiszter kijelentését, mely szerint Magyarország nem szól bele az erdélyi magyar pártok választási versenyébe" – áll a nyílt levélben.
Az RMDSZ főtitkára hangsúlyozta, a közel másfél milliós romániai magyar közösség képes megállni a saját lábán, dönteni az őt érintő kérdésekben, meghatározni helyi, megyei és országos szintű céljait, azonosítani az ezek eléréséhez szükséges eszközöket, illetve kiválasztani azokat a politikai vezetőket, akik élvezik a többség bizalmát. "A külső segítségre számítunk, ezt minden alkalommal meg is köszönjük, a befolyásolást azonban határozottan elutasítjuk" – áll az RMDSZ főtitkára nyílt levelében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Díszsírhely a Székely himnusz zeneszerzőjének
Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök felszentelte Mihalik Kálmánnak, a Székely himnusz zeneszerzőjének díszsírhelyét tegnap a szegedi Belvárosi temető kegyeleti parcellájában. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az ünnepségen úgy fogalmazott: a Székely himnusz a Szózat és a Himnusz mellett harmadik nemzeti imánkká vált, nem jogi aktussal, hanem azért, mert az egyetemes magyarság és a székelység annak fogadta el.
Csanády György költő 1921-ben írta a később Székely himnuszként ismertté vált verset, amelyet még abban az évben megzenésített Mihalik Kálmán. A dal azóta önálló életre kelt: Erdélyben a nemzeti érzés, az anyaországban a szocialista rendszerrel szembeni ellenállás szimbólumává vált – fejtette ki Semjén Zsolt. A Székely himnuszt nem csak Ceauşescu Romániájában tiltották be, büntetés járt énekléséért a kádári Magyarországon is. Úgy látszik, vannak, akiknek ma is szálka a szemében ez a dal, és akadnak, akiknek nem tetszik, ha a képviselők a parlamentben is eléneklik – mondta Semjén Zsolt. A miniszterelnök-helyettes felidézte, Mihalik Kálmán a bánsági Oravicabányán született 1896-ban. Kolozsvárott a piaristáknál érettségizett, ugyanott kezdte orvosegyetemi tanulmányait, amelyeket – a frontszolgálatot követően – Szegeden fejezett be. Huszonhat esztendős volt csupán, amikor tífuszban elhunyt. Sírja az azóta eltelt évtizedek során csaknem feledésbe merült, ám 1990-ben egy idős asszony megkereste Gál Imre fafaragót, akinek megmutatta, hol is nyugszik Mihalik Kálmán. Az Erdélyi Kör tagjai újra megváltották a sírhelyet és rendbe hozták a sírt – tudatta a politikus.
Mihalik Kálmán abból az alkalomból kapott díszsírhelyet, hogy a 2009-ben Székelyudvarhelyen a Székely Nemzeti Tanács képviselői által hivatalosan is Székelyföld himnuszaként elfogadott dal kilencven esztendeje, 1922. május 22-én Budapesten csendült fel nyilvánosan. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az erdélyi versenyzők felzárkóztak az anyaországiakhoz (Anyanyelvi konferencia)
A címbeli örömhírt a múlt hét végén az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének ünnepi közgyűlését követő tanácskozáson fogalmazták meg, melyre a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében került sor. Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni! – az anyanyelvápoló mozgalom eme jeligéje is jelzi, mekkora nevelői potenciál rejlik tevékenységében.
Az eszmecsere a mozgalom plakátjait, kiadványait felsorakoztató kiállítás megnyitójával vette kezdetét, amit a vitát bevezető beszámolók követtek. Elsőként Kerekes Barnabás az anyaországi nyelvművelő moz­galom történetét foglalta össze, visszautalva Péchy Blanka színművész alapítványának és Lőrincze Lajosnak abban játszott szerepére. Az Édes Anyanyelvünk mozgalom azóta jócskán kiszélesedett, százezrekhez kíván eljutni, a nemzettudat ama kétségbeejtő helyzetén ugyanis, amire egy ’83-as felmérés vetett fényt – a megkérdezett diákok 97 százaléka nem tudta, mely országokban élnek nagyobb számban magyarok – sürgősen változtatni kellett. A legelőbb 1965-ben Egerben megtartott kiejtési konferenciát szinte fél évszázada minden évben új követi, közben új ágakat hajtva a mozgalom a gondolatok érthető megszólaltatásának szánt Kazinczy Versennyel, helyesírási vetélkedőkkel stb. gyarapodott, és fejlődése máig töretlen. A diákoknak, tanároknak szánt képzések mellett nyári táborozások élénkítik és jutalmazzák a versenyszellemet, s a nyelvművelés aktivistáinak mai fő törekvése, hogy növeljék a résztvevők számát a "tömegesedés" rendjén. Az előadó kiemelte az örvendetes tényt, hogy a határon túli közösségek és társmozgalmak ma már nem csupán bekapcsolódásuk örömét élvezhetik, hanem az erdélyiek például fel is zárkóztak teljesítményükben, a díjak számában az anyaországi versenyzőkhöz.
Péntek János megemlítette, milyen súlya van e versenyeredményeknek az erdélyi Nyilas Misi tehetség­támogató program ösztöndíjainak odaítélésében. Aggasztónak tartja viszont, a diákok helyesírási tudása gyatra, ez is a mélyebb merítésre, a minél nagyobb számú diák bevonására buzdít. Erdélyi Judit elmondta, milyen tapasztalatokkal járt az, hogy az Implom József helyesírási verseny erdélyi szakaszát évek óta a Mikes Kelemen Gimnázium szervezi meg.
Egy javaslathoz hozzászólva a jelenlévők nem helyeselték, hogy a helyesírási versenyben ezentúl megszüntessék a határon túli kategóriát, miként arra sem érett meg az idő, hogy szakirány szerint válasszák szét a versenyzőket. (Elegendő azt megemlíteni, hogy a mai erdélyi magyar földrajzkönyvekben hemzsegnek a nyelvi hibák.)
Egyed Emese jónak látná, ha a határon túli utaztatási alapokból a mozgalomnak is juttatnának, ennek hiánya ugyanis a legnagyobb anyagi akadálya a magyarországi versenyeken való részvételnek. Váradi Izabella minisztériumi tanácsos némileg meglepő kijelentése szerint bizonyos célokra még mindig sok a minisztérium elköltetlen pénze. Wacha Imre rádiósoknak, tévéseknek szóló szellemes előadását, sajnos, csupa nem-tévés hallgatta végig. Kifejtetlen téma maradt a sajtó szerepe a nyelvimodell-nyújtásban, ezzel a mozgalom hazai képviselői, persze, nem ok nélkül, elégedetlenek.
Végül Bodó Barna egyetemi tanár mondta el gondolatait a társadalom lelkiismereteként meghatározott civil társadalmi mozgalmakról, ezeken belül azok kisebbségi változatairól, melyekhez az anyanyelvápolók is sorolják magukat. Több kezdeményezés mostoha fogadtatása – például a magyar professzorok erdélyi tanácsának megalakítási javaslata – arra vall, a civil ethosz könnyen elvész, bénaság veszi át a helyét. Kiölhetik a civil jogigényt belőlünk – ennek következményei pedig fölöttébb aggasztóak – hangoztatták többen is nyelvi jogállapotunk kérdéséhez hozzászólva.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)