A tárgyalásokat egyenlő szintű tisztségekről kell folytatni, a megyei tanácsnál felajánlott igazgatói tisztség nem egyenrangú egy alprefektusi tisztséggel – jelentette ki Mircea Dusa szociáldemokrata párti képviselő. – Ha az RMDSZ nem ajánlja fel számunkra a megyei tanács egyik alelnöki tisztségét, újabb alprefektust nevezünk ki, és ebben a kérdésben nagyon határozott vagyok – jelentette ki Dusa Csíkszeredában. /Forró-Erős Gyöngyi: Egy igazgatói tisztség nem elég. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 14./

Kolozsváron senki sem kapott engedélyt a március 15-i felvonulásra – jelezte László Attila kolozsvári alpolgármester. Eredetileg kilenc erdélyi magyar ifjúsági szervezet békés zászlós felvonulást tervezett a Protestáns Teológiai Intézet elől a Szent Mihály-templomig, de a kolozsvári városvezetés nem adta meg az engedélyt. László Attila szerint helyesebb lemondani az eseményt a lehetséges incidensek elkerülése végett, ugyanis az Új Jobboldal elnevezésű szélsőséges nacionalista román szervezet szintén felvonulást jelentett be, amire bár nem kaptak engedélyt, mégis kijelentették, hogy saját felelősségükre megtartják azt. A magyar ifjúsági egyesületek többször megkeresték László Attilát a fenti döntés megváltoztatása érdekében. Végül – az ifjúsági szervezetek közleménye szerint – az alpolgármester vállalta a felvonulás fölötti „védnökséget”, azzal a kitétellel, hogy az ifjak ne az úttesten, hanem a járdán haladjanak. László Attila személyes jelenlétével próbálja biztosítani a békés felvonulást. /J. J.: Mégis lesz zászlós felvonulás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke elmondta: az Országos Tanács időpontja egybeesik az MPP egyéves születésnapjával. Az ünnepi ülést a beszámoló, a párt egyéves tevékenységéről szóló számadás követi, a továbbiakban alapszabályzat-módosítás, a párt politikai keretprogramjának véglegesítése, majd a tisztújítás, az elnök és az elnökségi tagok megválasztása szerepel a napirenden. Szász Jenő üdvözli Gergely Balázs döntését, hogy indul az elnöki tisztség megszerzéséért. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke kifejtette, fontosnak tartják, hogy a polgári párt az autonómia ügyének aktív és harcos képviselőjévé váljon. „Azt várjuk el, hogy az MPP országos tanácskozásán valamilyen formában tiszta vizet öntsenek a pohárba, és azokat a gondokat, amelyek belülről feszítik a szervezetet, tisztázzák. /Sz. K.: Szász Jenő üdvözli Gergely Balázs indulási szándékát. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Március 14-én első rendezi kongresszusát a Magyar Polgári Párt (MPP). Az MPP tavaly alakult párttá, elődje a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) volt, amely alapítói szerint azért jött létre, hogy megteremtse a „választás szabadságát” az RMDSZ-el szemben. Az egykori MPSZ már a 2004-es parlamenti választásokon is próbálkozott részvétellel, de nem tudta teljesíteni a választási törvény által előírt formai kötelezettségeket. Az MPP a tavalyi helyhatósági választásokon 508 önkormányzati képviselői, 12 polgármesteri és 16 alpolgármesteri tisztséget szerzett meg, többnyire Székelyföldön. Szász Jenő nyáron nyíltan ellentmondott Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének és Orbán Viktornak a Fidesz elnökének, akik szorgalmazták, hogy az MPP fogadja el az RMDSZ ajánlatát, miszerint a szövetség listáin induljanak a polgári pártiak. /B. T.: Ma tartja első kongresszusát az MPP. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 1978-ban határozta el, hogy emlékül és elismerésképpen Aranytollat adományoz a több évtizedes újságírói pályafutásuk alatt érdemes és kiemelkedő munkát végzett, elsősorban nyugdíjas kollégáknak. Az Aranytoll díjak idei, két, határon túli kitüntetettjének egyike a Népújság közelmúltban nyugalomba vonult főszerkesztője, Makkai János, aki 1962-től dolgozik az erdélyi sajtóban. 1990-től a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője. /Aranytollal tüntették ki Makkai Jánost. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./

Március 15-én Szatmárnémetiben az Északi Színházban az ünnepi műsor keretében dr. Pelyach István előadásában felelevenítette az ünnep jelentőségét. Dr. Pelyach István /sz. 1959/ Szegeden, Tudományegyetem Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékén oktat. Kutatási területe az 1848/49-es szabadságharc hadtörténete, illetve a nemzetiségi kérdés értelmezése. /A forradalom kutatója. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 14./

Mikolában Gellért Sándor-emlékünnepséggel egybekötve tisztelegnek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emléke előtt. /(f): Megemlékezés Mikolában. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 14./

Tárogató hangja fogadta Sepsiszentgyörgy az Incze Dániel százados kopjás sírjához igyekvő megemlékezőket március 13-án. Szabó Mihály mikós tanár hangszeres hívogatója után tanítványai énekeltek, Erőss Botond pedig rövid történelmi visszapillantót tartott. A Székely Mikó Kollégium diákjait a cserkészek váltották, akiket Szabó Lajos plébános, kanonok arra biztatott, legyenek mindig résen, őrizzék a szülőföld, az anyanyelv szeretetét. A cserkészcsapatok közös tisztelgése koszorúzással ért véget. /Fekete Réka: Legyetek mindig résen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

Resicabányán 1848, Szabadság, Világszabadság címmel a Magyar Házban kiállítás nyílt, amelyen az 1848-asok portréi és néhány dokumentum mellett Krassó-Szörény forradalmi emlékhelyeinek fényképei is megtekinthetők. Mindezek mellett a létező, vagy régen létezett emlékhelyek is láthatók, a kereszthegyi Herglotz-féle monumentális emlékműtől a boksánbányai Honvédszoborig, vagy a Maderspachné Buchwald Franciska mellszobrától a Maderspach Károly ruszkabányai sírjáig. /Makay Botond: Tematikus ünnepi kiállítás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./

Kalotaszentkirály-Zentelkén idén hatodik alkalommal adták át a Gyarmathy Zsigmond ösztöndíjakat az 1848-49-es szabadságharc hőseire emlékezve. A 21 pályázó közül hatan vehették át a jutalmat. Máté András parlamenti képviselő két nemzetromboló veszélyforrásra hívta fel a figyelmet: a nemzeti széthúzásra és a nemzeti nemtörődömségre. /D. I.: Kalotaszentkirály-Zentelke. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

A Kolozsvár Társaság székházában nemrég zárult A Biblia világa című tárlat után ismét kiállítással jelentkezett az Apáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművészeti tagozata: az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett tárlatot. Különböző technikai kivitelezésben készült mintegy félszáz munka sorakozott a falakon. /Székely Géza, képzőművész-tanár: Kik érted haltak... = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Gergely István szobrászművész egy évvel ezelőtt, hatvankilenc éves korában halt meg /Csíkkozmás, 1939. aug. 14. – Kolozsvár, 2008. márc. 9./. Az 1950-es években sok jeles társával együtt a marosvásárhelyi művészeti szakközépiskola indította útjára. Elvégezte a kolozsvári képzőművészeti főiskolát. A múlt század hatvanas, hetvenes évei nem kedveztek a magyar múlt megörökítését is célul kitűző művészeknek. Így aztán a művészek csupán műtermüket, esetleg legszűkebb szülőföldjüket gazdagíthatták alkotásaikkal. Gergely István számára –még fel-felcsillant a szerencse, hiszen Gábor Áron-szobra Sepsiszentgyörgyön, Bod Péternek és Végh Antalnak emléket állító köztéri alkotása pedig Alsócsernátonban kapott helyet. Banner Zoltán hangsúlyozta: Gergely István plakettek sorozataival véste újra a köztudatba Szenczi Molnár Albert, Bethlen Gábor, Apáczai Csere János, Kájoni János, Misztótfalusi Kis Miklós, Mikes Kelemen, Bod Péter, Bolyai Farkas, Arany János, Brassai Sámuel, Orbán Balázs, Ady Endre, Benedek Elek, Kelemen Lajos és mások szellemvonásait. A grafika és a szobrászat egybeolvasztásából született patinázott gipszplakettjei ma is az újszerűség varázsával hatnak. /Németh Júlia: /In memoriam Gergely István. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Már életében fölmerült az igénye annak, hogy életműsorozatban gyűjtsék egybe Sütő Andrásnak, az erdélyi magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának műveit. A Szépirodalmi Könyvkiadó által 1989-ben fölvállalt munkát – az intézmény megszűnését követően – előbb az Akadémiai Kiadó (1994), majd a Helikon Kiadó (1998), végül a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vállalta fel, illetve folytatta azt (2001), de a sorozat megszakadt. Tavaly ismételten a Helikon Kiadó, jelesül pedig Ablonczy László irodalomtörténész, a Sütő-életmű kiváló ismerője karolta fel újra a gondolatot, s az eddigiektől eltérő, teljesen új koncepció alapján – Sütő András összes művei gyűjtőcímmel – indította (újra) útjára a sorozatot, melynek első kötete /A készülődés éjszakái/ tavaly ősszel jelent meg. A Készülődés éjszakái Sütő András gyermek- és ifjúkorát, emberi, alkotói formálódását idézi fel a hetvenes évekig. Az 1963–as Önéletrajz helyett… című kötetnyitó vallomás a pusztakamarási indíttatásról szól. Onnan, a mezőségi „holttengerből” indult útjára, nagyenyedi kitérővel jutott Kolozsvárra, lett a politikai fordulatot követően az újraszerveződő erdélyi magyar irodalom ígéretes ifjú alkotója. Kolozsváron Balogh Edgár irányítása alatt, „a népi hatalom reggeli óráiban” maga is hitte: „a világ teremtésének vagyunk a részesei”. A szerző korabeli írásai és a későbbi felismerések visszavetítődése révén válik teljessé kibontakozása. „Magam is Árkádiában éltem” – mondja később –, azaz a torzulások tapasztalása ellenére is hitt a rendszerben. A Lantosok és kritikusok című önvizsgálat 1957-es megszületése rendkívüli jelentőségű fordulat munkásságában. Elismerte, hogy addigi írásaiban „a fekete felhőt sokszor magam is rózsaszínűnek láttam (…) Sok győzelemről írtam. (…) Hamisnak bizonyult kinyilatkoztatások az én szememre is hályogot vetettek (…) ott is lantosok voltunk, ahol kritikusnak kellett volna lennünk.” A rendszer korlátai és tiltótáblái megmaradtak, de a későbbiekben „csipetnyi vigaszok élesztették naponként újjá bennem a szándékot: tíz körömmel ragaszkodni a megtalált igazsághoz – a kitalált igazságok nagy vásárterein.” Jött a Félrejáró Salamon, a Tékozló szerelem, jött a Pompás Gedeon. A szellemi tájékozódás igénye jut kifejezésre a honi és külföldi utazásokban, hova – a Rigó és apostol című könyve Előhangjában olvashatjuk – „a mezőségi asszonyok ősi példája szerint az úti reménységgel együtt magával vitte itthoni fonnivalóját”. Elsőként mindjárt szülőfalujába, Pusztakamarásra, Kemény Zsigmond báró sírjához, „leróni az utókor tartozásait”, fölemlíteni azt a „szellemi öncsonkítást”, amelyet művei kiadásának elmulasztása okoz. „Ha alapos munkát akar végezni, bármely hódító hatalom a leigázottnak először a hadseregét, utána rögtön a történelmi múltját fegyverezi le, közösségi szimbólumait tünteti el.” – írta Sütő. Megfogalmazódott benne az írói hitvallás, melyhez élete végéig hű maradt: „… oda fordítja fejünk, ahol a szívünket hagytuk volt, a közösség felé, amelyből vétettünk (…) nem fordulhatunk el tőle, amiként ember – Illyés Gyulával szólva – nem hagyhatja útszélen veszni az anyját.” Erre a hitvallásértékű írói programra épült Sütő András életművének az a korszaka, amely az Anyám könnyű álmot ígér naplójegyzetekkel kezdődőleg, remekművek sorában öltött testet. /Máriás József: „Magam is Árkádiában éltem” – Sütő András: A készülődés éjszakái – = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./

Segesváry Viktor négy kontinens számos országában élt, több, egymástól különböző vezető beosztásban dolgozott, változatos témákban, három nyelven írt meg huszonkét történeti, művelődéstörténeti vagy eszmetörténeti kötetet, vendégszónokként számos kérdéskörben tartott előadást. Hogyan fért bele mindez most betöltött nyolcvan évébe? Teológus diplomát szerzett. Képzettségét Svájcba menekülése után két magas fokú diplomával „toldotta meg”. Előbb a genfi Református Teológiai Karon avatták a református teológia doktorává (1968), majd ugyancsak Genfben, a Nemzetközi Tudományok Főiskoláján, politikai tudományokban szerzett doktorátust (1973) Segesváry Viktor régi erdélyi család sarja. Apja 1926-ban átszökött Magyarországra, fia már Miskolcon született. Észak-Erdély visszatérése után a család ismét Kolozsvárra költözött. Ifj. Segesváry Viktor 1940–1944 között a Református Kollégium diákja volt, az érettségi vizsgát a háború után már Budapesten tette le. A Keresztény Diákok Egyesületének egyik alapítója volt; ezért 1949 januárjában eltávolították a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karáról. Akkor iratkozott át a Református Teológiai Akadémiára, ahol 1954-ben lelkészi diplomát szerzett. Az 1956-os forradalom idején a Keresztény Ifjúsági Szövetség társelnöke volt, ezért száműzetésbe kényszerült. Közel másfél évtizeden át Genfben élt, ahol előbb a francia–svájci református magyarok lelkésze, 1961–1963 között pedig felvállalta a Genfi Afrika-Intézet főtitkári teendőit. New Yorkban 1984–1994 között az ENSZ tervosztályának és műszaki együttműködési-fejlesztési részlegének főtanácsadója-konzultánsa volt, majd 2002-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajztudományi Tanszékének, illetve a MTA Településfejlesztési és Regionális Bizottságainak meghívott előadója. Egyik munkája, a Magyarság és modernitás (2004) című tanulmánykötete felmérte az új társadalmi, gazdasági, művelődési és politikai kihívásokat. Segesváry Viktor ötvenöt év után egyhetes látogatásra jött Erdélybe. A Marosvásárhelyen megjelenő Látóban közölt hosszú beszámolója tanúskodik arról, mit jelentett számára ez az erdélyi út: „Visszatértem oda ahonnan jöttem – lelkileg és szellemileg – visszataláltam létem gyökereihez, az erdélyi patakok és folyók zúgásához, az erdők fáinak susogásához, gyermekkori felejthetetlen emlékeimhez. Életutam végre visszavezetett azok közé az emberek közé akikhez, mint a magyarság egy részéhez, tartozom.” Segesváry Viktor 22 kötetnyi összes műve, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör kiadójának gondozásában, 2004–2006 között felkerült a világhálóra, és bekerültek az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus katalógusába is. Ezzel ő az első Nyugaton élő magyar író, akinek teljes életműve a világhálón elérhető. /Lőwy Dániel: Évforduló – Gyarapodó életmű a lassan folyó időben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

A román légügyi hatóságok az utolsó pillanatban visszavonták Sólyom László köztársasági elnök gépének leszállási engedélyét. Előzőleg a román külügyminisztérium szóbeli jegyzékben fejezte ki aggályát az államfő március 15-re tervezett székelyföldi látogatása miatt. Sólyom László ezután autóval indult Csíkszeredába. Március 14-én a határátkelés sem volt zökkenőmentes. Román oldalon az átléptetés csaknem negyed órán át tartott, s a román határrendészek a konvoj minden gépkocsiját külön-külön ellenőrizték, beleértve az elnöki autót is. A román hatóságok megakadályozták Sólyom Lászlót abban, hogy a tervezett időpontban, március 15-én érkezzen Nyergestetőre, így az ünnepséget a szervezők egy nappal előbbre hozták. Sólyom László – kényszerű programmódosítással – 14-én kopjafát avatott a székelyföldi Nyergestetőn az 1848-as hősök emlékére. „Azt nem diktálhatja nekünk senki, hogy meghívásunkra mikor, hova és hányszor jöjjön el a Magyar Köztársaság elnöke” – jelentette Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke arra utalt, hogy a nyergestetői március 15-i rendezvény legfontosabb résztvevője. A hideg, havas időjárás ellenére Sólyom László fogadtatására nagy tömeg sereglett össze a Csíkszeredától harminc kilométerre lévő hegytetőre. „De jó magyarnak lenni!” – mondta a mikrofonhoz lépve a magyar köztársasági elnök, idézve egy szlovákiai látogatása során hallott felkiáltást, amely egy idős embertől eredt. Sólyom László cáfolta azt az állítást, mely szerint a magyarok a vereségeiket ünneplik, mondván: ebben a pillanatban is arra emlékezik a nemzet, hogy vannak helyzetek, amikor már nem lehet tovább visszavonulni, amikor szembe kell fordulni az ellenséggel. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédében utalt az elnöki látogatás körüli huzavonára is, mondván: van egy olyan jog, amit nehéz nemzetközi törvénybe, vagy alkotmányba foglalni, és ez az együttléthez való jog. Egymás kultúrájának megismerését és tiszteletben tartását nevezte Tőkés László EMNT-elnök a két állam nagy vívmányának, amely veszélybe került az elnöki különgép leszállási engedélyének megvonásával. Az ünnepi beszédeket követően a köztársasági elnök az 1849 augusztusában hősi halált halt szabadságharcosok emlékhelyén felavatta a gyergyóditrói Petres Lajos fafaragó által készített kopjafát. A sajtótájékoztatón Sólyom László hangsúlyozta azon meggyőződését, hogy amikor egy államfő egy másik országban élő nemzeti kisebbség tagjaival együtt emlékezik meg egy nemzeti ünnepről, az hozzájárul a két ország kapcsolatának javulásához. Utazásának körülményeiről elmondta: „Furcsának tartom a történteket, de hát itt vagyok. Ezt majd a két külügyminisztérium tisztázza egymással”. Sólyom László nehezményezte, barátságtalan gesztusként értékelte, hogy a román hatóságok visszavonták leszállási engedélyét. Traian Basescu államfőt előzőleg az újságírók megkérdezték, tud-e olyan lépésről, mely szerint a román külügyminisztérium vagy az államelnöki hivatal Sólyom Lászlót eltanácsolta-e a március 15-re tervezett csíkszeredai látogatásától. A román államfő kijelentette, hogy „ez a román hatóságok dolga”. /Március 15. fagyponton. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./ Nemzeti ünnepet államilag nem lehet sem elrendelni, sem eltörölni, az csak akkor lesz ünnep, ha a nép a szívébe fogadja. A nemzeti ünnep olyan, mint minden nagy mű: akkor képes hatni századokon át, ha az utódok mindig a megfelelő kérdéseket teszik fel – fejtette ki március 14-én a székelyföldi Nyergestetőn elmondott ünnepi beszédében Sólyom László köztársasági elnök. Sólyom László megállapította: „A legfontosabb, hogy együtt vagyunk. A legfontosabb, hogy minden akadály ellenére együtt ünnepelünk. Március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át az egész világon megünneplik a magyarok. Ez mindig az együttlét, közösségünk megélésének örömteli alkalma. Ilyenkor felemelő érzés átélni magyar voltunkat” – mondta. Az ünneplés helyszínére utalva Sólyom László felidézte: az 1800-as évek végén a Csíkkászonból Bukarestbe elszármazottak késztetést éreztek, hogy szülőfalujuk mellett magas emlékkeresztet állíttassanak az elesett székely hősöknek. Örömmel állapította meg, hogy a Nyergestetőn 1897-ben állított keresztet nem bontották le. Azon a környéken az idők során egyre több keresztet és kopjafát állítottak, és mára olyan emlékhely jött létre, amely több mint egy egyszerű emlékmű egy csata helyén – mondta az államfő, aki most saját kopjafát állított Nyergestetőn az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban elesettek emlékére. Az ünnepségen jelen volt Markó Béla, az RMDSZ és Tőkés László, az EMNT elnöke is. Hargita és Kovászna megye önkormányzati vezetői, a környező városok és falvak polgármesterei ugyancsak részt vettek az ünnepségen. Markó Béla elmondta: a székelység a magyar nemzettel közösen harcolt a szabadságért, de tudott önállóan, autonóm módon cselekedni még akkor is, amikor máshol már elhallgattak a fegyverek. – A székelység autonóm volt akkor is, és autonóm ma is, függetlenül attól, hogy nincs autonómiája, de meg vagyunk győződve, hogy lesz autonómiája! – hangsúlyozta, majd leszögezte: az erdélyi magyarságnak ma is össze kell fognia, el kell felednie a nézetkülönbségeket. Tőkés László beszédében szintén az összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet, ugyanakkor hozzátette: a posztkommunista országokban a szabadságküzdelmekre továbbra is szükség van az emberi jogok érvényesítése terén. Józanságra és tisztánlátásra van szükség küzdelmeinkhez – mondta Tőkés. Sólyom László a sajtó képviselői előtt kifejezte meggyőződését, hogy amikor egy államfő egy másik országban élő nemzeti kisebbség tagjaival együtt emlékezik meg egy nemzeti ünnepről, az hozzájárul a két ország kapcsolatának javulásához. Markó Bélát megdöbbentette a román hatóságok eljárása, amely szerinte két évtizedes visszalépést jelent az időben. Hozzátette: „Akkor, a kilencvenes évek elején sokszor megtörtént, hogy hosszú huzavona előzte meg egy-egy magyar politikus idelátogatását, sokszor meg akarták őket győzni, hogy csak Bukarestbe menjenek, Erdélybe ne látogassanak, és azt hittem, hogy ezen már rég túl vagyunk. De ami most történik, az azt is bizonyítja, hogy a történelem nem visszafordíthatatlan” – szögezte le. /Kopjafát állított a Nyergestetőn Sólyom László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Az Evenimentul Zilei című bukaresti napilap azt írta március 14-én, hogy „egy félreértelmezett kifejezés” – az önkormányzat szó fordítása – miatt vélték úgy a román hatóságok, hogy nem alkalmas a magyar államfő március 15-i, csíkszeredai látogatása. Az Adevarul című bukaresti napilap szerint a román–magyar „légi incidenst” az autonómia okozta. Barátságtalan lépés volt a román fél részéről a leszállási engedély megtagadása, s a Külügyminisztérium egyelőre nem kapott megnyugtató magyarázatot erre – jelentette ki Göncz Kinga külügyminiszter. „Ha valóban arról szól a történet, hogy nem szívesen látják a magyar elnököt egy magyar nemzeti ünnep alkalmából, az elfogadhatatlan” – mondta Göncz Kinga. /Visszhang. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Sólyom László köztársasági elnök tavalyi október 23-án a csíkszeredai megemlékezéseken még Traian Basescu elnökkel együtt szónokolt. Bukarestből nézve, ma hivatalosan már-már nemkívánatos személynek tekintendő az országban. Hogy miért, az nem ismeretes. De sejthető. Amennyiben egy kopjafa felállítása diplomáciai problémákat vet fel, akkor bizony a továbbra is van, amin változtatni kell. A román állam viszonyulása a magyar államfő látogatása kapcsán azért is döbbenetes, mert Sólyom László egy baráti, szövetséges ország első embereként jönne. /Kozán István: Szólás. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

Érdemes emlékezni Göncz Kinga külügyminiszter asszony hírhedt kijelentésére, hogy Romániában nincs magyarellenesség. Pomogáts Béla arra figyelmeztet, hogy nekünk, magyaroknak nagyon fontos ismernünk a környező népek szellemi és lelki életét, mert azzal sok tévedést elkerülnénk. Aki belülről ismeri a románságot, az nem táplál illúziókat, hogy itt másként is lesz valaha. Nekünk székelyeknek és erdélyi magyaroknak továbbra is a “trianoni” románsággal van dolgunk és nem kell elvakítson néhány jóindulatú román értelmiségi magyarbarát nyilatkozata, hogy majd ilyen lesz a románság és elitje – fejtette ki a cikkíró. Arra lehet számítani, hogy visszatérnek a régi tiltások. /Nagy Attila, Puli: Székely autonómia – A román „vendégszeretet” Göncz Kingát cáfolja. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Székelykeresztúron tartotta az RMDSZ március 15-i központi ünnepségét, Markó Béla szövetségi elnök több ezer ember előtt beszélt. „Egy nép akkor válik nemzetté, ha képes összefogni és egyet akarni, a nemzet legfőbb mércéje, legfontosabb jellemzője a szolidaritás” – hangsúlyozta Markó Béla. „Mi képesek vagyunk az összefogásra“ – állapította meg, emlékeztetve: nemrég az RMDSZ és EMNT megállapodott, hogy az európai parlamenti választásokra közös listát indít a tulipán, vagyis az RMDSZ jele alatt. Traian Basescu államfő azon kijelentésére, hogy Székelyföldön sohasem lesz autonómia, Markó így replikázott: nemsokára kiderül majd, hogy a román nyelvben a soha magyarul azt jelenti, nemsokára. „Mi jónéven vesszük, hogy jönnek a román miniszterek Székelyföldre, és velünk együtt akarnak gondolkodni fejlesztési kérdésekről, de szeretném elmondani mindenkinek, hogy távlatilag nem ez a megoldás, nem képzelhetjük úgy a jövőt, hogy Bukarestben döntsék el, Alszegen vagy Felszegen kell-e megjavítani az utat. Ezt mi jobban tudjuk, jobban tudja az, aki itt él“ – fejtette ki a szónok. /Markó nyelvleckét tartott. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Sepsiszentgyörgyön a „Székely március” címet viselő március 15-i rendezvényre a 11. Székely Huszárezred lovasai toboroztak résztvevőket, végigvonulva a város főutcáján. Mintegy 3000 sepsiszentgyörgyi vonult a Tamási Áron Színház bejáratéhoz felállított színpad elé, amelynek műsorát közvetítette a Duna TV is. A ceremónia a másfél évszázaddal ezelőtti rítus szerint zajlott, vagyis a zászlóvivő egy asztalra fektette a lobogót, amelynek nyelébe egy-egy szeget ütöttek a város vezetői, illetve a történelmi egyházak lelkészei. A szónoklatok után fellépett a budapesti Honvéd Színház, a Vasas Táncegyüttes és az Obsitos népi zenekar. Sötétedéskor elindították a fáklyagyújtás láncát, melyet a háromszéki cserkészek vettek át és továbbították a településeknek. Március 15-e alkalmából üdvözlő üzenetet küldött a romániai magyarságnak Traian Basescu államfő, kifejtetve: a magyarság a történelem folyamán tanúbizonyságot tett arról, hogy szabadságszerető nép. Ezt bizonyította 1956-ban is, amikor fellázadt a kommunista diktatúra ellen. A magyar nemzet ugyanakkor a tudomány, a kultúra és a sport terén is kimagasló képességű személyiségeket adott Európának és az egész világnak. Basescu üzenetében elismerte a magyarok identitását, de úgy vélte, a Romániában élő magyarok otthonukhoz is kötődniük kell. „Megértem az Önök büszkeségét magyarságukra, és meggyőződésem, hogy ez az érzés megalapozott” – írta az államelnök, majd hozzátette: „magyar honfitársainak” büszkének kell lenniük román állampolgári minőségükre is. „Románia az összes állampolgárának közös hazája, származástól függetlenül” – szögezte le. /”Székely március”. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Csatajelenettel kezdődött március 15-én az Óriáspince-tetőn a megemlékezések záróünnepsége. A nagy hidegben sokan voltak az Erdélyi Magyar Ifjak, a Kovászna Megyei Diákönkormányzat és a Kovászna Megyei Tanács által szervezett rendezvényen. A Háromszéki Magyarok Emlékparkjában a rétyi fúvószenekar akkordjaira a tizenkét stáció nyomvonalán vonultak fel a résztvevők a kupolás lármafához a 15. Székely Határőr Gyalogezred csapatai, a gelencei, a szegedi hagyományőrzők és a dunántúli huszárok kíséretében. Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő beszédében utalt arra, hogy Románia meg akarta akadályozni Sólyom László magyar köztársasági elnök székelyföldi látogatását, majd kitért Traian Basescu államfő kijelentésére, miszerint Székelyföldnek soha nem lesz területi autonómiája. A ‘48-as szabadságharc történetéből vett példával leszögezte: a székely közösséget nem lehet sokáig félrevezetni, nem lehet megfélemlíteni soha. Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke utalt arra, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács nemrég diszkriminatívnak ítélte a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját. A magyar összetartozás Romániában sokak számára gondot okoz – mondta, példaként említve az államfő ,,alkotmányleckéit”, vagy Sólyom László látogatásának akadályoztatását.,,Mi itthon vagyunk, ez a mi földünk, és hiszem, hogy jó magot is lehet vetni” – zárta beszédét a Háromszéki Magyarok Emlékparkjának ötletgazdája. /Az összetartozás ünnepe az Óriáspince-tetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Az események az elmúlt évekhez képest jóval feszültebb légkörben zajlottak, amelynek egyik fontos kiváltó okát Sólyom László köztársasági elnök erdélyi látogatása körüli huzavona képezte. Kolozsváron a március 15-i ünnepségek végül rendbontás és incidensek nélkül zajlottak le. A nagyszámú utcai rendőri és csendőri jelenlétből lehetett következtetni, hogy a radikális és a közrenddel dacolni kész román szélsőségesek csoportja is éreztette jelenlétét. Zsúfolásig megtelt a Szent Mihály-templom, ahol ökumenikus istentiszteletet tartottak a négy erdélyi magyar történelmi egyház képviselői. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke arra buzdította a hallgatóságot, hogy őrizze meg igazságszeretetét és kitartását. A helyi hagyománynak megfelelően a Biasini-házhoz vezető zászlós-éneklős felvonulással folytatódott az ünnepség. Beszédet mondott László Attila, aki hangsúlyozta, hogy Kolozsvár és Erdély nem létezhet nélkülünk. Florin Stamatian prefektus a múlt hibáiból való tanulásra szólított fel, és kifejezte reményét, hogy Kolozsvár multikulturális város marad. Sorin Apostu polgármester az 1848-as forradalom értékeinek időszerűségét emelte ki, és azt hangoztatta, hogy ennek a városnak nem politikai vitára, hanem összhangra van szüksége. Tófalvi Tamás felolvasta az erdélyi magyar ifjúság 12 pontos követelését. /Ördög I. Béla: Összefogásra buzdították az erdélyi magyarságot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A „Mit kíván az erdélyi magyar ifjúság? elnevezésű dokumentumot Petőfi Sándor emléktáblájánál olvasták fel. Az 1848-as hagyományokat követve kilenc ifjúsági szervezet az alábbi 12 pontban foglalta össze az erdélyi magyar ifjúság követeléseit: Mit kíván az erdélyi magyar ifjúság? 1. Versenyképes magyar oktatást bölcsődétől egyetemig! Erős magyar egyetemi diákképviseletet! 2. Véleménynyilvánítási jogot a diákoknak az iskolák döntéshozatalában! Színvonalas középiskolai szakoktatást! 3. Önálló állami magyar egyetemet! 4. Itthon maradást ösztönző, pozitív jövőképet, gazdasági jólétet biztosító közösségi képviseletet! 5. Fejlődő karrierlehetőséget, munkahelyteremtést és a lakásgondok megoldását! 6. A nemzetiségi arányok megváltoztatására irányuló államhatalmi intézkedések leállítását! 7. A román hatóságok és szélsőséges szervezetek magyarellenes megnyilvánulásainak megszüntetését! 8. Teljes körű önrendelkezést az erdélyi magyar nemzeti közösség számára! Területi és kulturális autonómiát! 9. A magyar nyelv használatát az állami intézményekben! 10. Az elkobzott egyházi javak teljes körű visszaszolgáltatását! 11. Méltóságteljes és békés ünneplési lehetőség biztosítását nemzeti ünnepeink alkalmából! 12. Egységes Kárpát-medencét! Erős nemzetet! Közösségi magyar felelősségvállalást! A 12 pont szerzői: Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), Kolozsvári Ifjúsági Fórum (KIFOR), Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT), Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ)/. /Március idusa Kolozsváron. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 16./

A hatósági tiltás ellenére március 15-én Kolozsváron a szélsőséges román Új Jobboldal szervezet tagjai és szimpatizánsai (mintegy 100–150 fő) a Memorandisták kolozsvári emlékművénél gyülekeztek. Az egyes források szerint Bukarestből is érkező fiatalok transzparenseket, Avram Iancu portrékat tartottak kezükben, s a román és az Új Jobboldal zászlóit lengették. Különböző jelszavakat skandáltak: Nemzeti összefogást! Székelyföld román föld! Románok vagyunk, itt mindörökké urak! Ezen kívül Avram Iancura emlékeztető nemzeti énekeket hangoztattak. A tüntetők a Bocskai/Avram Iancu térre vonultak, ahol koszorúkat helyeztek el Avram Iancu szobránál. Ugyanezt tette délben Sorin Apostu polgármester és egyik helyettese, Radu Moisin is, de ők nem az Új Jobboldal, hanem egy kolozsvári civil szervezet által szervezett koszorúzáson vettek részt. /(K. O.): Nacionalista jelszavakat skandáltak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Kinevezték a Belügyminisztérium titkosszolgálatának, a Belső Védelmi és Hírszerzési Igazgatóságnak (DGIPI) a vezetőjét, Serban Ilie Cornelt, ideiglenes megbízatással február 15-e óta ő vezette ezt a főigazgatóságot, amelynek korábban, főigazgató-helyettese volt. Dan Nica belügyminiszter döntése értelmében az Acvila különleges védelmi és intervenciós csoport a tárca fennhatósága alól átkerült a csendőrség alárendeltségébe, a tárcavezető bejelentette, hogy a 22 belügyminisztériumi igazgatóságból csupán 8 maradt meg, a központi apparátusból 700 személy pedig operatív megbízatásokat kap. A román köznyelvben „negyedhármasként” elhíresült DGIPI vezetőjének kinevezése vitát okozott előzőleg. Ez a testület ugyanis fő feladata mellett egész sor megfigyelést végez politikusok, üzletemberek, más közéleti személyiségek körében is, így komoly adatbázissal rendelkezik, amely fontos lehet bármely politikus számára. /Bogdán Tibor: Megvan a „Róka” utódja. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Március 15-én Budapesten a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét adományozták a magyar irodalom közösségi elvű hagyományainak folytatásáért, az erdélyi kisebbségi lét mindennapjait az anyanyelv megtartó erejével ábrázoló irodalmi munkássága elismeréseként Kányádi Sándor Kossuth-díjas írónak, költőnek, aki Sólyom László magyar államfő szerint „a legjobb példa a nemzet egységére”. Színművészeti és színháztudományi tevékenységéért Jászai Mari-díjat kapott Váta Loránd Mihály, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze. Irodalmi tevékenységért József Attila-díjat kapott Visky András költő, dráma- és esszéíró és Lövétei Lázár László költő. /Legmagasabb állami kitüntetés Kányádinak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Az államfő hangsúlyozta: Kányádi Sándor azért fejezi ki a nemzet egységét, mert ő is itthon van, a magyar nemzetnek a része és annak az örökségnek, amely a nyelvből, a történelemből és a kultúrából áll össze. Úgy vélte, a két helyszín, Erdély és Magyarország is jelképes adalék ahhoz, meddig is terjed a magyar nemzet. Az idén 80. születésnapját ünneplő Kányádi Sándor a díjjal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy azt, akárcsak a műveit majd az utókor ítéli meg. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Jutalom a nemzeti ünnepen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Csíkszeredán március 15-én a Vár-téren a fáklyalángok övezte koszorúzással ünnepeltek, a felvonulást követően pedig a Gál Sándor-téren, ahol elhangzottak a beszédek. A Gál Sándor-szobor előtt Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszönetet mondott Sólyom Lászlónak köztársasági elnöknek, és az ünnepre érkezettek nevében megüzente neki, bár fizikailag nem lehet köztünk, mégis velünk van. „Az igazi elnök példaképét testesíti meg Sólyom László” – mondta, ő nem a szavazatokért jön, hanem “utánunk érdeklődik, és velünk akar együttérezni. Ő ugyanúgy cselekszik, ahogy gondolkodik, és ebben a tekintetben a magyar politikusok közül is kiemelkedő. Az a politikus, aki bennünket nem megosztani, hanem megerősíteni jön ide” – hangsúlyozta, majd megköszönte az általa vállalt nemzeti missziót. Ráduly említette, hogy Sólyom Lászlónak Sopronból, a hűség városából érkezett haza. Abból a városból, ahol 1921. december 14–16-án népszavazást tartottak, és az ott élők az válaszolták, ők nem Ausztriát, hanem Magyarországot választanák hazájukként. „Lám, nekünk, székelyföldieknek nem adatott meg ennek a népszavazásnak a lehetősége, és sokan munkálkodnak ez ellen a mai napig, de megnyugtatom önöket, hogy a népszavazás a területi autonómiáról meglesz, és a területi autonómia is, amíg ennyien vagyunk és hiszünk egymásban” – zárta a taps kísérte gondolatát Ráduly Róbert Kálmán. Székelyudvarhelyen ezernél is többen gyűltek össze. A hagyományőrző huszárok vonultak be a főtérre, majd a koszorúzás következett a Vasszékely szobránál, az Udvarhely Zenekar fúvósainak zenei kísérete mellett. Az ünneplés során füttykoncerttel fogadta a színpadra lépő Bunta Levente polgármestert a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom csoportja. /A nemzet szabadságának őrlángja. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

Közel ezren ünnepeltek március 15-én Kovászna főterén, a helybeliekkel együtt a környező falvakból lovas fogatokkal érkezett csoportokkal együtt. A nemzetiszínű szalagokkal, zászlókkal feldíszített fogatok vonultak a központi színpad előtti térre, a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat és a Boldog Apor Vilmos gyermekotthon lakói gyalogszerrel jöttek. Balogh Zoltán református lelkész után Ambarus Andor, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákja mondta el ünnepi beszédét, amellyel első díjat nyert az idei szónokversenyen. Vargha Mihály képzőművész, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója ünnepi beszédében elmondta, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történelmünknek egy sziklára épített pontja, amelyben Háromszék nagyon fontos szerepet játszott. /Bodor János: Emlékezés Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Az ótordai református templomban istentisztelettel kezdődött a március 15-i ünnepség. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke után Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul beszélt. A tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjainak ünnepi műsora után a jelenlevők átvonultak az ótordai református papilak udvarára, ahol Pap Géza püspök és Nagy Albert ótordai lelkipásztor leleplezte Suba László tordai szobrászművész Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló alkotását. Tordán az unitárius gyülekezet is ünnepi istentiszteletet tartott. Igét hirdetett az újonnan megválasztott erdélyi unitárius püspök, Bálint Benczédi Ferenc. /Petőfi-szobrot avattak Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Március 15-én Erdődön Petőfi Sándor – Szendrey Júlia szobrot avattak a református templom előtti parkban. Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotásának avatásán jelen volt többek között Sógor Csaba EP-képviselő, Barabás János, kolozsvári magyar konzul és Dávid Gyula irodalomtörténész Petőfi-kutató. A szobor megvalósításának a kezdeményezője Szakács Imre helyi alpolgármester, az Erdődi Petőfi Kör elnöke volt. Dávid Gyula felidézte, hogy az 1990-es évek elején megrongálták a Petőfi-obeliszket, viszont ez is hozzájárult ahhoz, hogy annál inkább megrendezték évről évre ezt a rendezvényt. Az erdődi Petőfi-kultuszhoz hozzátartoznak Dávid szerint azok is, akik a felrobbantott obeliszket a kilencvenes évek elején helyreállították. /Fodor István: Petőfi és Júlia visszatalált Erdődre. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./

Március 15-én a város első köztéri szobrát avatták fel Sárközújlakon, az iskola előtti téren, a nemrég alakult Petőfi Alapítvány elnökének, Csáki Ferencnek a kezdeményezésére felállították a Petőfi-mellszobrot, a lázári Kovács Albert munkáját. Sebesi János polgármester kijelentette: a szobor felavatása történelmi esemény a település történelmében. Sógor Csaba arra figyelmeztetett: a forradalmakat leverik, de a túlélőknek most már nem karddal, hanem anyanyelvükkel kell harcolni a megmaradásért. /(fodor): Petőfi-szobor Sárközújlakon. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./